Készült: 2020.02.28.07:39:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

173. ülésnap (2008.11.06.),  1-156. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 8:30:25


Felszólalások:   1   1-156   156-180      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 19. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Móring József Attila és Hende Csaba jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk használatáról.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/6571. számon, az Állami Számvevőszék véleményét T/6571/1. számon, a költségvetési bizottság együttes ajánlását pedig T/6571/2. számon megkapták, és a honlapon megismerhetik.

A mai napon a képviselőknek nyolcórás időkeret áll rendelkezésükre álláspontjuk kifejtésére. Tájékoztatom önöket, hogy az időkeret felhasználását időmérő szoftveren rögzítjük. Kérem a jegyzőket, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a felhasznált időtartam számítógépes rögzítését.

Most pedig felkérem Móring József Attila jegyző urat, hogy ismertesse a mai napon rendelkezésre álló nyolcórás időkeret felosztását.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vitára rendelkezésre álló nyolcórás időkeret megoszlása ezt figyelembe véve a következő: az MSZP képviselőcsoportjának 240 perc; a Fidesz képviselőcsoportjának 115 perc; a KDNP képviselőcsoportjának 44 perc; az SZDSZ képviselőcsoportjának 41 perc; az MDF képviselőcsoportjának 36 perc áll rendelkezésre. A független képviselők 4 percben fejthetik ki álláspontjukat.

Tájékoztatom önöket, hogy a mai vitát a közszolgálati televízió a lezárásig közvetíti.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, az írásban történt előzetes bejelentkezéseknek megfelelően, a mai napon rendelkezésre álló időkeret terhére. Elsőként megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita utolsó napjánál tartunk, úgy gondolom, hogy indításként mindenképpen kellene szólni néhány szót arról, ami eddig elhangzott a Házban.

Nem tudom, hogy képviselőtársaim közül valaki kívülről, a televízión keresztül kísérte-e már figyelemmel a költségvetési vitát. A legenyhébb kifejezés, ami erről elmondható, az, hogy meglehetősen lehangoló volt az elmúlt napok vitája. Miért mondom ezt? Azért mondom, mert a képviselők előtt, legalábbis a túlnyomó többség előtt ismert kell legyen a gazdaság helyzete, a pénzügyi világ helyzete, ettől függetlenül az eddigi megszólalásokra jellemzőként talán az mondható, hogy a kormánypárti képviselők és néhány ellenzéki képviselő is felelősséggel, a helyzet komolyságára tekintettel szólalt meg, és mondta el a véleményét, mások viszont leginkább a vádaskodáson túl nemigen jutottak messzebbre.

Elsőként el kellene mondani azt, hogy minden egyes ellenzéki képviselő leminősítően szólt arról, hogy a kormány kétszer módosította a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot. Az a kérdés, hogy mi mást tehetett volna a kormány. Ugyanis a kormány a törvényi kötelezettségének megfelelően időben, az akkori ismereteknek és adatoknak megfelelően benyújtotta a törvényjavaslatát. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy már hónapokkal előtte jelentős vita volt erről a törvényjavaslatról a tekintetben, hogy még jelentősebb bevételcsökkentő, magyarul: adócsökkentési javaslatok, illetve kiadáscsökkentő javaslatok fogalmazódtak meg. Ehhez képest a kormány egy viszonylag konzervatív javaslatot nyújtott be a Házhoz. Ekkor már voltak jelei az Egyesült Államokban a pénzügyi válságnak, de sem a legnagyobb pénzügyi központok Európában, sem a kormányok nem valószínűsítették azt, hogy ennek jelentős hatása lesz az európai pénzügyi piacokra.

A kormány az első jelek láttán rögtön módosította, és visszavette azokat az adatokat, amelyeket a költségvetési törvény eredeti javaslatában benyújtott, és egy új javaslatot fogalmazott meg. Október 9-e után, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a pénzügyi válság jelentős hatással lesz a magyar pénzügyi piacokra is, a kormány a kötelezettségének megfelelően ehhez képest módosította a költségvetési adatokat. Én tehát úgy gondolom, hogy helyesen járt el, és időben járt el.

Egyesek számon kérik a kormányon azt, hogy miért nem beszélt korábban a válságról. Tisztelt képviselőtársaim, nekem az a határozott álláspontom, hogy ha a kormány kimondta volna azt, hogy válság lehetősége áll előttünk, akkor attól a pillanattól kezdve pánik törhetett volna ki a magyar pénzügyi rendszerben, kiszámíthatatlan következményekkel. Teljesen alaptalan tehát az a vádaskodás, amit a kormánnyal szemben megfogalmaztak, hogy nem időben cselekedett. Úgy gondolom, hogy időben megtett lépéseket, és az akkori ismeretek figyelembevételével a lehetséges lépéseket megtette a kormány.

A másik, amit unalomig ismételnek itt ellenzéki képviselőtársaink, hogy a kormány tönkretette az országot, csődhelyzetbe vitte, és csődhelyzetbe juttatta az embereket. Szeretnék emlékeztetni arra - és nem szeretnék itt egészen Ádámig és Éváig visszamenni, de mindenképpen szeretnék emlékeztetni arra -, hogy 2002-ben az ellenzéki oldal is egyetértett azzal, hogy a szociális és közalkalmazotti szférában jelentős lemaradás van a bérek és juttatások tekintetében, és mindenképpen szükség van az akkori program elfogadására, ez a száznapos program keretében történt, amit a Fidesz képviselői is támogattak, jóváhagytak.

Nyilvánvalóan szükség volt a nyugdíjrendszer támogatására, a nyugdíjak felzárkóztatására. Szükség volt azokra az infrastrukturális beruházásokra és fejlesztésekre, amelyeket a kormány végrehajtott és megcsinált; az egészségügyi szférától elkezdve az infrastruktúráig olyan beruházásokat hajtottunk végre, amilyenekre korábban sehol sem volt példa. Az akkori elképzelések szerint a gazdasági növekedés lehetővé tette volna, hogy ennek a pénzügyi feltételei megteremtődjenek. 2006-ra világossá vált, hogy nem tartható tovább ez a folyamat, de megint csak emlékeztetnék arra, hogy a választási kampányban minden politikai erő és leginkább a Fidesz, amely kormányváltásra törekedett, olyan javaslatokkal és kezdeményezésekkel állt elő, kezdve a 14. havi nyugdíjtól az összes többi ilyen ígéretéig, amihez képest az akkori kormánypártok indítványai ipari tanulónak se lehettek volna minősíthetőek.

Tehát annak ellenére, hogy látszott, hogy a folyamat nem fenntartható, mégis ilyen ígéretekbe hajszolta bele magát a politika, és ezen változtatni kellett. Ezen változtatott a kormány 2006-ban, és hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyeknek eredményeként valóban szigorítások történtek a legkülönbözőbb területeket.

(8.10)

De még ekkor sem volt semmiféle beavatkozás a nyugdíjrendszerbe, a nyugdíjak reálértékben növekedtek, a szociális szféra juttatásai gyakorlatilag megtartották az értéküket, más területeken viszont kétségtelen nehézségek következtek be. Ennek a gazdaságpolitikának az eredményeként elmondható, hogy a költségvetési hiány másfél év alatt radikálisan csökkent, a felére csökkent. Elmondható, hogy jó úton haladtunk, és ekkor következett be az a nemzetközi pénzügyi válság, amelynek a hatásai előre nem voltak felmérhetők és nem voltak láthatók. Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy még a leggazdagabb országok is - Németországtól Franciaországon át az Egyesült Királyságig, az Egyesült Államokig - óriási erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a pénzügyi rendszerüket stabilizálják, de ennek a gazdaságra vonatkozó következményeit még ők sem tudták megfelelőképpen felmérni, és nem látható egyértelműen ennek a következménye.

A magyar pénzügyi rendszert nyilvánvalóan azért érintette kifejezetten a pénzügyi válság - bár a bankrendszer viszonylag stabilan működik -, mert a költségvetési hiány és az államadósság mértéke olyan nagyra nőtt az elmúlt időszakban, ami sebezhetővé tette a magyar pénzügyi rendszert. Az az erőfeszítés, amit a kormány tett annak érdekében, hogy elhárítsa a legnagyobb veszélyt, az államcsőd, a fizetésképtelen helyzet kialakulását, azok a lépések eredményre vezettek.

Itt szeretnék utalni arra, az ellenzék számon kéri azt, hogy ezek a megállapodások miért nem előre nyilvánosak. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi gazdasági életben, a pénzügyi világban nem szokás az - egyébként pedig ez elől a Világbank is és az Európai Bizottság is elzárkózott -, hogy a tárgyalások folyamatában adatok nyilvánosságra kerüljenek. De többször elhangzott, a kormány is többször nyilatkozott arról, hogy amikor a megállapodások aláírásra kerülnek, abban a pillanatban nyilvánosságra hozza, mert ezekben a megállapodásokban semmi olyan nincs, amivel ne ismerkedhetnének meg a magyar állampolgárok. A magyar állampolgárok jogos igénye, hogy tudjanak arról, milyen megállapodásokat kötött a kormány - ez természetes -, és a kormány ígéretet is tett arra, hogy talán még a mai nap vagy esetleg holnap nyilvánosságra hozza a megállapodásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a helyzetben a kormánynak arra kellett törekednie, hogy a munkahelyek, a forint és az emberek megtakarított pénzének a védelmében tegye meg a lehetséges lépéseket. Úgy tűnik, a pénzügyi válság közvetlen lehetősége mostanra elhárult, ugyanakkor meg kell találni azokat a módszereket és eszközöket, amikkel a magyar gazdasági szférán lehet segíteni, mert jó lenne elkerülni azt, hogy emberek elveszítsék a munkahelyüket. Tehát elsősorban biztonságra törekedett a kormány akkor, amikor a költségvetési javaslatait megfogalmazta.

Ezeket természetesen lehet kritizálni, lehet azt mondani, hogy miért pont ezeket a megoldásokat választotta a kormányzat, lehetett volna más megoldást is választani. Rendkívül sajnálatosnak tartom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vádaskodásokon túl az ellenzék oldaláról egyetlenegy javaslat sem fogalmazódott meg a tekintetben, hogy milyen más utat lehetne választani. Olyanokat hallhattunk, hogy további megszigorító intézkedéseket javasolnának, további megszigorítást és elvonást egyes szférákból, de arról, hogy alapvetően más módszert kellene választania a kormánynak, konkrétumokat nem hallottunk.

S még egy sajnálatos dolog történt, tisztelt képviselőtársaim. Úgy tűnik, a Fidesz képviselői tegnap visszatértek a régi lemezhez. Csakúgy, mint négy évvel ezelőtt a költségvetési vitában, most is sorra-rendre olyan módosító indítványokat nyújtottak be, amelyek a kiadások vég nélküli növelését eredményezték volna. Volt olyan év, tisztelt képviselőtársaim, amikor ezer olyan indítványt nyújtott be az ellenzék, amely a kiadások növekedését célozta. Most meg átkoznak bennünket, hogy túlzottak voltak a kiadások az elmúlt években, de arra, hogy annak idején milyen indítványokat nyújtottak be, természetesen már nem emlékeznek. De már tegnap is sorra minden felszólaló azt kérte számon a kormányon, hogy az egyes ágazatokra miért nem költ több pénzt, mint amennyire lehetőség van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Eljött az az idő, amikor mindenkinek felelősen kell nyilatkoznia, és valóban összefogásra van szükség. Úgy gondolom, mindenképpen példa az, ami az elmúlt napon az Egyesült Államokban történt. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy egy afroamerikai embert válasszanak meg az Egyesült Államok elnökévé. Láthattuk, hogy Amerika hogyan reagált erre az eseményre. Ott az összefogás nem kérdés. Ott az a jelszó, hogy képesek vagyunk megtenni azokat a változtatásokat, amelyeket az új elnök javasol a politikában. Úgy gondolom, Magyarországon is, a magyar politikában is képesnek kellene lennünk arra, hogy félretegyük a korábbi sérelmeinket, összefogjunk a magyar nemzet érdekében, és megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek a legkevésbé fájdalmasak, ugyanakkor megoldást jelentenek az előttünk álló problémákra. Én erre biztatom önöket, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Tilki Attila képviselő úrnak, Fidesz.

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint televíziónéző, aki tegnap is és tegnapelőtt is nézte a költségvetési vitát, sajnos, ma sem csalódom, hiszen már rögtön az első felszólalás a pártállami időket juttatja eszembe, amikor is azt mondták az ellenzéknek, miért mernek mást mondani, mint a kormány. Csak egy mondat, tisztelt Kovács képviselőtársam: hat évig kormányozni kellett volna, és akkor nem kerültünk volna sereghajtói szintre, nem kerültünk volna egy szintre Pakisztánnal. Ez volt az önök munkája. De hogy mást ne mondjak, az eltelt tizenhárom percben ön a mostani költségvetési törvényjavaslatról mindössze két percet beszélt. Ennyit az önök komolyságáról.

A 2009. évi harmadik és közel sem biztos, hogy végleges költségvetési törvénytervezet, amely a tervezés megalapozottságát is mutatja, elsősorban annak a tudatos politikának a folytatása, amellyel a kisebb településeket - s a kistelepülések alatt már nem csak a falvakat érthetjük - felszámolni kívánja. Nem erős kifejezés ebben az esetben a falurombolás, a vidék teljes felszámolása, amellyel több százezer embert taszítanak nyomorba. Nincs meg annak a lehetősége, hogy választhassanak, hiszen ez a költségvetés a korábbi felelőtlen gazdálkodásnak, tehetetlenségnek a gyümölcseként azoknak a torkán lesz lenyomva, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Önök, tisztelt szocialista képviselők, azt a látszatot próbálják kelteni, hogy minden, ami rossz, a világválság miatt van, és nem önöket terheli a felelősség hat év kormányzás után azért, hogy rajtunk gúnyolódik Európa.

(8.20)

Amit önök műveltek, az a hozzá nem értés és a tehetetlenség magasiskolája.

Én nem szeretném önöket terhelni olyan témákkal, amelyekről korábban már szó esett - a kis- és középvállalkozások helyzetéről, a munkanélküliség várható alakulásáról -, hanem olyan területtel szeretnék foglalkozni, amely az emberek mindennapjait érinti: az önkormányzati területtel. Miért is kelti az elkeseredettség érzését ez a költségvetésnek nevezett, megnyomorító program bennünk? Harmadik nekifutásra sikerült olyan megalapozatlan költségvetési törvénytervezetet letenni a parlament asztalára, amely alapjaiban rengeti meg az önkormányzati finanszírozási rendszert, legyen ez egyes települési, legyen ez mikrotársulásban szervezett feladatellátás vagy kistérségi szintű működtetés. Igen, önök 150 milliárdot vonnak el az önkormányzatoktól. A normatívák, amelyek a kisebb települések költségvetésének közel 90 százalékát fedezték, 6 és 8 évvel ezelőtti szintre süllyednek vissza.

Beszélnek évek óta arról - és ezt ösztönző normatívákkal eddig pénzügyileg ki is kényszerítették -, hogy hatékonyabb a feladatellátás társulásban, körjegyzőségben, és ezt 2009-ben úgy gondolják működtetni, hogy a 2008-as évi körjegyzőségi alaptámogatás összegét 19 százalékkal csökkentik. Egy konkrétumról is beszéljünk: nézzük egy szatmári körjegyzőség, két falu esetét. A körjegyzőség létszáma jelenleg hat fő a körjegyzővel együtt. Ha a jelenleg tervezett 19 százalékos költségvetési támogatás csökkentését vesszük figyelembe, még bérbefagyasztás esetén is ahhoz, hogy pénzügyileg finanszírozható legyen a körjegyzőség működtetése, minimum két főt el kell engedni.

A körjegyzőség éves ügyiratforgalma megközelítőleg 3500 ügyirat, amelynek 2008-ban közel fele szociális ügyirat volt. Emellett a köztisztviselő a képviselő-testületek működését szolgálja ki, rendeleteket, testületi anyagokat készít, iktat, postáz, szerződések megkötését csinálja, statisztikai adatok szolgáltatását végzi. Ezen túl az intézményi társulásokhoz kapcsolódó elszámolásokat, az önkormányzatok visszaigényléseit, pályázati-pénzügyi elszámolásokat, pályázatok készítését végzik, könyvelnek, és mivel legtöbb esetben az intézmények már részben önállóak, ebben az esetben a gazdálkodást is ők működtetik. Az ügyfeleket persze fogadni is kellene úgy, hogy közben senki sem volt beteg, nem volt szabadságon, és nem vett részt semmilyen képzésben.

Előfordulhat az önök válságköltségvetése miatt, hogy egy család egy-két hónapig nem kap majd ellátást, vagy hónapokkal később lesz közgyógyigazolványa, és azt gondolom, hogy akiknek a gyógyszerhez jutása ezzel lehetetlenné válik, vagy éppen a család éhes és fázik, mert ellátatlan marad, azt majd nem lehet magyarázni a nehéz gazdasági helyzettel. Nehéz lesz elmagyarázni, hogy azért kell a polgároknak az okmányirodában az okmányaikra, a gyámhivatalnál, a körzeti építésügyi igazgatásnál több hónapot sorban állni, mert önök ebben a költségvetésben radikálisan, brutálisan csökkentették a központi igazgatási normatívákat. Nem gondolják, hogy a települési vezetők fognak egymásnak ugrani a pénztelen, finanszírozhatatlan működés miatt?

Nincs az önkormányzati rendszerben - persze, lehet, hogy Tiszaújvárosban van - olyan személyi tartalék, amely a létszámleépítés mellett a működtetés finanszírozhatóságát biztosítaná. Nem elég önöknek a közszféra bérbefagyasztása, újabb elbocsátásokat kényszerítenek ki. Minden egyes önkormányzati működtetést biztosító normatíva, ha olyan mértékben csökken, ahogy önök betervezték, azt fogja eredményezni, hogy megbénul az önkormányzati rendszer. Az önkormányzatok tömegei - ez országos szinten vélhetően meg fogja haladni az ezres nagyságrendet - válnak majd működésképtelenné. Vagy éppen ez a céljuk? Bebizonyítani azt, hogy életképtelenek a települések? Hol a határ? A 40 ezer fős településeknél? Vagy elég megyénként egy település? Igaz, ha a falu középkori csökevény, és fel kell számolni, akkor jó úton haladnak: meg kell szüntetni az iskolát, az óvodát be kell zárni, a postát be kell zárni, meg kell szüntetni a szociális ellátórendszert, sőt, a körjegyzőséget is.

Ezzel a költségvetésnek nevezett halálos ítélettel beverik az utolsó szeget is a magyar önkormányzatiság koporsójába. Eddigi munkájuk eredményeként az elmúlt három tanév során az önálló óvodák és általános iskolák száma az összevonások következtében 1165-tel csökkent. Ezenfelül 140 óvodát és 196 iskolát zártak be végleg. Igen, önök most is 40 milliárd forintot vonnak ki a közoktatásból. Az oktatásban a kistérségi és a társulási normatívák 27 százalékkal csökkennek. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik gyerektől elveszik az alkotmányos jogát, hogy iskolába járhasson, és azt is jelenti, hogy minden negyedik pedagógus kényszerül majd elhagyni az állását.

A falvakra elviselhetetlen anyagi és adminisztratív nyomás nehezedik, hogy lemondjanak oktatási intézményeik önálló fenntartásáról, majd kényszertársulások keretei között zárják be tagintézményeiket, és a közoktatási feladataiknak a felduzzasztott létszámú központi intézményekben tegyenek eleget. A megszűnt települési iskolák fenntartói most átadják ezeket a pénzeket a társulási iskola fenntartására a nagyobb intézményeknek, az önkormányzatok működési forráshiánya viszont olyan mértékben nő, hogy sorra lehetetlenülnek el majd a települések.

Hogyan lehet így, a 40 milliárd elvonása után majd magas színvonalú, gyakorlatorientált szakmai képzéseket megvalósítani akkor, amikor magasan kvalifikált szakmunkásokból hiány van, ha ehhez az iskolarendszerű képzésben nem nyújtunk megfelelő támogatást? Felháborító, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásának az esélyét csökkentik, hiszen a pedagógiai szakszolgálatok támogatásának az összegét is jelentősen szűkítik. A pedagógiai szakszolgálatok játsszák a legfontosabb szerepet a hhh-s, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásában. A leghátrányosabb kistérségekben - a miénk, a fehérgyarmati kistérség is ilyen - nagyon-nagyon sok hhh-s, halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyermek van.

Nemhogy az esélyegyenlőség problémáira nem lesz megoldás, de ezek a kistérségek még a kötelező feladataikat sem fogják tudni ellátni. Lehetnek önöknek esélyegyenlőségi szakértőik, lehetnek önöknek antiszegregációs szakértőik, amit most csinálnak ezzel a költségvetéssel, az a vidéki mélyszegénységben élő emberek felzárkóztatása útjának az elvágását jelenti.

Egypár szót a többcélú kistérségi társulásokról, amiktől ebben a költségvetési törvényjavaslatban 3,6 milliárdot vontak el. A legnehezebben érintett kistérségek azok a kistérségek, ahol sok az ezer fő lélekszám alatti település. Az én térségem, a fehérgyarmati kistérség 49 településéből mindössze 7 ezer fő feletti lélekszámú. Ettől a kistérségtől 15 millió forintot vesznek el. A kistérségek működtetése tulajdonképpen értelmetlenné válik, mert olyan mértékben csökken az alapműködés finanszírozása. Valamikor ez volt az átalakítás, a reform szent tehene, ma viszont a kistérségeket gazdaságtalan fenntartani, abban egyáltalán részt venni is gazdaságtalan.

Engedjék meg, hogy felszólalásomat egy kérdéssel fejezzem be: mit is ad ez a kormány által többször átdolgozott költségvetési javaslat? Csődeljárást, kilátástalanságot, elszegényedést, további munkanélküliséget, a megnyílt európai uniós forrásokról való lemondást a saját erő hiánya miatt.

Engedjék meg, hogy hadd idézzek a térségembe való Móricz Zsigmondtól egy gondolatot: "A legjellemzőbb magyar fa a diófa. Ezt sose metszik. Zúzzák és törik. Ha nem terem, meg kell verni hosszú rudakkal, s a fájó sebekből termő ágak hajtanak. Így verik a magyarságot a Sors által rászabadított elemek, és még a rossz gyermekek is. De a magyar fa egyre ősibb erővel sarjad." Ennek az üzenete az, hogy bármilyen merényletet is terveznek az önkormányzati szféra ellen, a magyar vidék élni akar, és élni fog. Egy esetben várható csak pozitív javulás az önkormányzati szféránál, egy esetben várható felvétel az önkormányzatoknál, ez pedig az önkormányzatok nyakára ültetett csődbiztosi álláshelyek.

Mindent összegezve: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyáltalán nem tartja elfogadhatónak, és nem tudja támogatni ezt a megszorító csomagot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Godó Lajos képviselő úrnak, MSZP.

GODÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2009. évi költségvetési törvényjavaslat fő célja az ország védelmének biztosítása. Minden eszközt mozgósít a törvényjavaslat a munkahelyek védelme érdekében, a hazai vállalkozások védelme érdekében, a forint védelmére, az emberek megtakarított pénzének védelmére, a fenntartható nyugdíjrendszer védelmére.

(8.30)

Azt hiszem, hogy összefogással kerülhetjük el a globális pénzügyi krízis hatásait.

Az elmúlt négy nap alatt, az általános vita során több képviselő megfogalmazta, hogy háromszor kellett átdolgozni a költségvetést. Arról nem volt szó, hogy ezt a költségvetési munkát a Pénzügyminisztérium apparátusa hétvégén, szombat-vasárnap, éjjel-nappal tette meg, ezért köszönet a pénzügyminiszternek és csapatának azért a munkáért, hogy a bekövetkezett globális pénzügyi krízis következtében megváltozott külső feltételekhez igazította a kormány szándékának megfelelően a költségvetési törvényjavaslatot.

Tisztelt Képviselőtársam! Én a hozzászólásomban az agrárágazatot érintő fejezetekkel, illetve a vidékfejlesztéssel szeretnék foglalkozni. A vidékfejlesztésre, illetve az agrárágazatra jutó költségvetési forrás kedvezőbb képet mutat, mint más ágazatok javaslatai. Az agrárgazdaságot érintő költségvetési javaslat összes forrása 480 milliárd 250 millió forint, ami várhatóan mintegy 40-45 milliárddal több az ez évinél. Ez jó lehetőséget biztosít az agrárpolitikai célok megvalósításához: több mint tízmillió fogyasztó és bővülő exportpiacok kiszolgálását kiváló magyar élelmiszer-alapanyaggal, a vidéken élők foglalkoztatásának a bővítését és a vidékfejlesztési források lehívását teszi lehetővé.

Mint a mezőgazdasági munkacsoport tagja megfogalmaztuk, hogy mit várnánk el a 2009. évi költségvetéstől. Az intézmények tekintetében egy szolgáltató közigazgatás jellegét kellene erősíteni az MVH-nál és más intézményeknél. Fel kellene tárni azt a tartalékot, amit a 2009. évi költségvetés általános tartalékképzésénél figyelembe kell majd venni, az előre nem látható, időjárás által vagy pénzügyi zavarok miatt bekövetkezett szükséges beavatkozásokra tartalékot kell képezni. Javasoltuk és javasoljuk az Agrárgazdasági Tanács ajánlásait figyelembe venni az év folyamán, és fontos, hogy a piaci zavarok elkerülése érdekében felhívjuk a figyelmet a termékpályák szereplőinek, a terméktanácsoknak, illetve az agrár-érdekvédelmi szervezeteknek, hogy nagyobb erővel, nagyobb elánnal képviseljék a termelők érdekeit.

A vidékfejlesztésről: a 2009. évben meghirdetésre kerülő Új Magyarország vidékfejlesztési program támogatási lehetőségeiről már sokszor hallottunk és hallottak a Házban is, de ez a program tovább folytatódik. Itt szeretnék dr. Tilki Attila képviselő úr felvetésére is reagálni, aki azt mondta, hogy a kistelepülések elsorvasztása napirendre kerül. Pontosan a jövő évtől teljesedik ki az a vidékfejlesztési program, amit ez év szeptemberében a kormány meghirdetett. Mint közismert, négy intézkedést érint ez: a mikrovállalkozások létrehozásának és fejlesztésének támogatása jogcím alatt a már működő vagy új mikrovállalkozások beruházásainak, műszaki-technológiai fejlesztésének támogatása; ötezer fő alatti településeken élők pályázhatnak erre a jogcímre.

A másik ilyen jogcím a turisztikai tevékenységek ösztönzése. Az elmúlt években nemigen volt lehetőség, hogy ilyen széles skálára lehessen támogatást igényelni, nemcsak az ifjúsági szálláshelyek, a magánszálláshelyek, a gyermek- és ifjúsági táborok létrehozására, de az agroturisztikai szolgáltatások körét is lehet bővíteni alkalmi agroturisztikai, lovas-, vadászati, erdei, horgászturisztikai szolgáltatási körökkel. Egy-egy település lehet egy desztináció, ahol az odalátogató vendég jól érzi magát, és erre fel kell készülni a településeknek vagy a településen élő olyan vállalkozóknak, akik ilyen támogatást szeretnének igénybe venni.

A falumegújítás és -fejlesztés a következő olyan jogcím, amely a falu környezetét, megjelenését javító kis léptékű infrastruktúra megvalósítását célozza: parkok, sétányok kialakítása, a védelem alatt nem álló közösségi és gazdasági célokat szolgáló, illetve a település megjelenésében jelentős szereppel bíró épületek külső felújítását.

Az ismertetett három jogcím támogatási mértéke a leghátrányosabb helyzetű térségekben, a 33-ban, amit Tilki Attila képviselő úr is felvetett, 65 százalékos vissza nem térítendő támogatás, a többi településen a támogatás mértéke 60 százalék; a támogatás nagysága maximum 200 ezer eurónak megfelelő forintösszeg.

A negyedik a vidéki örökség megőrzése és a fenntartható fejlesztés intézkedés a védelem alatt álló épületek, különös tekintettel a helyi védelem alatt álló épületek külső-belső helyreállítására és korszerűsítésére fordítható, a helyi népművészeti, néprajzi és kulturális értékek bemutatására. Itt a támogatás mértéke 100 százalék, amennyiben természetes személy pályázik, abban az esetben 70 százalékos a támogatás mértéke, a nagysága szintén 200 ezer eurónak megfelelő forintösszeg.

A fenti négy jogcím az ősszel meghirdetésre került, a támogatási igényeket november 30-áig van lehetőség benyújtani. Ezek az intézkedések a jövő évben kétszer - májusban és ősszel - újból meghirdetésre kerülnek, és a tárca mintegy 140-150 milliárd forint támogatási keretösszeggel számol.

A következő ilyen új intézkedés, ami a jövő évtől működik, az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés. Fő célja a vidéki területek fenntartható fejlődésének támogatása, a környezet állapotának megőrzése és javítása, a mezőgazdasági eredetű környezeti terhelés csökkentése, a környezetvédelmi szolgáltatások biztosítása. Kiemelten kívánja továbbá támogatni a genetikai sokféleség megőrzését, a természetes életkörülmények között a természet, a víz és a talaj védelmét a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet kialakításával, a környezettudatos gazdálkodás és fenntartható tájhasználat kialakításával. 2009. szeptember 1-jétől működik az új környezetvédelmi program, a pályázatok tavasszal jelennek meg, és 2009 tavaszán lehet majd benyújtani a pályázatokat.

A mezőgazdasági területek sokféle természeti adottságait figyelembe véve 21 különböző célprogram került meghatározásra. Továbbra is lesznek horizontális és zonális célprogramok, amelyek közül a korábbi természetvédelmi célú célprogramok kiegészülnek a vízvédelmi és talajvédelmi célú zonális célprogramokkal, mint például a környezetvédelmi célú földhasználat-váltás célprogrammal, vagy a vízerózió elleni szántóföldi célprogrammal. A támogatási összegek a programoktól függően változnak, 110 eurótól 330 euró/hektár nagyságrendig.

A gazdálkodóknak az egyes célprogramok előírásain túl a gazdaság teljes területén be kell tartaniuk a kölcsönös megfeleltetésből származó kötelezettségeket, a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot előírásait, valamint a hazai jogrendszerben már meglévő trágya- és növényvédőszer-használatra vonatkozó minimumkövetelményeket.

(8.40)

Tisztelt Országgyűlés! A következő ilyen lehetőség jövő évben az Új Magyarország vidékfejlesztési operatív program keretében a LEADER-program kiteljesedése, 96 LEADER helyi akciócsoport bevonásával kerül kidolgozásra a 4. tengely intézkedése, amelyre a jövő évben 70 milliárd forinttal számol a tárca.

Folytatódik az integrált közösségi szolgáltatói térre kiírt pályázatok megismétlése. Ebben az évben 701 pályázat érkezett. Ebből 695 település volt érintett, és a pályázók 84 százaléka helyi önkormányzat, 20 milliárd forint összegű pályázatot ítélt oda a bírálóbizottság. 2009-ben ugyanezzel az összeggel számol a tárca.

Szeretném még megemlíteni a fiatal gazdák induló támogatását. Nagy siker volt a fiatal gazdák induló támogatására kiírt pályázat. A rendkívül nagy érdeklődés miatt a jövedelempótló támogatás igénybevételét a jövőben is folytatni kívánja a tárca, jövőre is ki lesz írva ez a jogcím.

Ugyancsak ki lesz írva a gazdaságátadási támogatásra vonatkozó pályázat, 2009. január 2-ától ismételten lehetőséget kapnak azok a gazdálkodók, akik az 55. évüket betöltötték, hogy a fiatalabb családtagjaiknak átadják a gazdaságot. Ezek mind-mind lehetőségek a vidéknek, mind-mind nagy forrást biztosítanak a vidék fejlesztésére.

A tegnapi általános vita során Katona Kálmán úr kereste a költségvetésben, hogy hol található az agrár-kárenyhítésre vonatkozó elkülönített forrás. 351 millió forinttal szerepel a nemzeti agrár-kárenyhítésre vonatkozó javaslat. Még ebben a hónapban megkezdi az Országgyűlés az új nemzeti kárenyhítési törvény tárgyalását. A célja az, hogy megkönnyítse a gazdák becsatlakozását ehhez a programhoz.

Szeretném megjegyezni, hogy a kormány 2007-ben, amikor olyan természeti katasztrófák voltak, mint a fagy, az aszálykár, akkor ezt az alapot 5 milliárd forinttal egészítette ki. Megvan a helye a költségvetésben a nemzeti agrár-kárenyhítésnek.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a vidék felé irányul a jövő évi agrárbüdzsé nagy része. Azt szeretnénk, ha minél eredményesebben tudnának a támogatás irányába pályázni a vidéken élő emberek, és akkor eredményesebb agrárgazdaságot és vidéket láthatunk majd, ha ezek a támogatások odajutnak.

A magam részéről köszönöm a figyelmet, és elfogadásra javaslom a 2009. évi törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Móring József Attila képviselő úrnak, KDNP.

MÓRING JÓZSEF ATTILA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Godó Lajos képviselőtársam által elmondottak közül szeretnék először is néhány dologra reagálni. Gyakorló polgármesterként és egy LEADER-közösség tagjaként sajnos ennyire nem tartom és nem látom sikertörténetnek ezt a dolgot, mert szerte az országban hallani arról, hogy a szervezését botrányok kísérték, és sajnálatos módon ez erősen politikai alapon szerveződött.

A vidéki örökség megőrzése és a fenntartható fejlődés jogcímre természetesen a mi településünk is és a környező települések is pályáznának. Ott van előttünk az adatlap, és pillanatnyilag azzal küzdünk, hogy azt hogyan próbáljuk majd megmagyarázni, hogy mondjuk, egy egyébként nagyon szép és értékes templom felújítása hogyan hoz létre új munkahelyeket, és egy templomfelújítással hogyan lehet a zöldterületeket növelni. Benne van a feltételek között. Ha ez nem jó, akkor (Dr. Magda Sándor: Nem kell rá pályázni!)... tessék Magda képviselő úrnak esetleg utánanézni, ez egészen biztosan így van. És a százszázalékos támogatás az önkormányzatok esetében 80 százalékos támogatást jelent, hiszen az áfát mindenkinek magának kell biztosítani. Tehát a menyasszony nem annyira szép, mint amilyennek próbálják láttatni.

Én pedagógusként és egy kistelepülés polgármestereként elsősorban az önkormányzatokat, illetve ezen keresztül a közoktatást érintő néhány kérdésről szólnék, ami az előttünk fekvő törvényjavaslatban ezeket a területeket érinti.

Évek óta azt tapasztaljuk, hogy a költségvetési törvény rendre nem biztosít elegendő forrást a helyhatóságoknak a biztonságos működéshez, és ez sajnálatos módon ebben az esztendőben sincs másképp.

Az adósságtehertől nyögő önkormányzatok ebben az évben további elvonásokra számíthatnak. Az óvodáztatási támogatás, ami mint nagy erény jelent meg a közelmúltban, mindösszesen 260 millió forint jut erre, ez összesen 6 ezer gyerek támogatását jelenti. Nagyon sok olyan hely van az országban, Somogyország is ilyen, ahol az általános iskola eredményes elvégzésére, illetve a későbbi esetleges munkavállalásra csak és kizárólag abban az esetben van reális esély, ha a gyereket már hároméves korától óvodába járatjuk. Ehhez tisztességesen megfizetett szakemberekre és nem utolsósorban megfelelő épületekre lenne szükség. Ehhez képest az óvodák bővítésére, felújítására a pályázható összeg maximum 20 millió forint, ráadásul az átalakítások rendkívül szigorú feltételekhez kötöttek, például ha tetőtér beépítésére kerül sor, akkor az épületbe liftet kell szerelni. Ez meglehetősen nehezen megoldható, mondjuk, 20 millió forintból.

Az ország mintegy 2000 iskolafenntartó önkormányzatának azzal kell szembesülnie, hogy bizonyos oktatási normatívák ötödével, illetve vannak olyanok, amelyek negyedével csökkennek. A művészeti oktatás, ami már most is nagyon nehéz helyzetben van, szinte a kilátástalanság szélére sodródik. Nem tudom, hogy ez lenne az "Új tudás" program?

Tegnap Török Zsolt képviselőtársam nagyon szimpatikusan és támogatható módon arról beszélt, hogy a hátrányos helyzetű családok gyerekei számára nagyon fontos lenne, hogy már az iskolában hozzájussanak olyan információkhoz, tapasztalatokhoz, ismeretekhez, amelyek ahhoz lennének szükségesek, hogy később a rendelkezésükre álló szűkös forrásokból gazdálkodni tudjanak. A törekvés valóban támogatandó, de ebben a költségvetési törvényjavaslatban semmi ilyenre nem nyílik lehetőség.

Nyilván felmerül a kérdés, hogy mi az üzenete ennek. Csupán arról van-e szó, hogy a fűnyíró, amit végigtoltak ezen a tervezeten, a közoktatást sem kíméli, vagy az új tudásban nem lesz már szükség a vidéki kisiskolákra, csupán az kell, hogy a nagy bevásárlóközpontok elérhetőségeit ismerje mindenki.

Az elmúlt évek forráskivonása után újabb 40 milliárd forinttal kevesebb jut a helyhatóságok működtetésére. Sovány vigasz, hogy az önkormányzati miniszter szerint a leghátrányosabbakra kiemelt figyelem fordítódik. A 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség ugyan rendelkezik elméletileg elkülönített forrásokkal, de a gyakorlatban ezek nagyon nem látszanak.

Létrejöttek kistérségi fejlesztési bizottságok, amelyeket szakértők, ügynökségek, tervezők és koordinátorok segítenek, közben az önkormányzatoknak nincs pénzük arra, hogy egy építés vagy bővítés terveit, tervdokumentációját elkészíttessék, nincs pénzük a saját forrásra, és nincs pénzük már az említett áfa befizetésére. És az a legnagyobb baj, hogy pont azokra az infrastrukturális fejlesztésekre nincs lehetőség, amelyekre pedig ezeken a kistelepüléseken a legnagyobb szükség lenne.

Évek óta azt halljuk, hogy ha az önkormányzati reform végigvitelében partner lenne az ellenzék, egy csapásra minden bajunk megoldódna. De mit is takar ez az önkormányzati reform, és mi vele a cél?

Általános vélemény, hogy ha megszűnnek a kistelepülések hivatalai, vagyis körjegyzőségbe tömörülnek, akkor rengeteg pénzt lehet megspórolni. De tényleg olyan sokat? Hiszen már az elmúlt években számos összevonás történt, és meggyőződésem, hogy a rendszerben ezen a területen nincsen tartalék, illetve egyetlenegy helyen van, méghozzá nem kevés: ez pedig Budapest, ahol ráadásul nemcsak racionalizálni lehetne, hanem a hatékonyság növelése is indokolt lenne.

Mindig a kistelepüléseket nyaggatják, hogy vonjuk össze az iskoláinkat, meg vonjuk össze a jegyzőinket. Hogyha ezzel nincs más cél, nincs kiforrott koncepció, mint a pénzkivonás, akkor ez semmilyen módon nem támogatható.

Kialakult a kistérségi rendszer, ez működik is, jól-rosszul, vagyis működött, mert most a kistérségi normatívák is csökkennek, tehát a kistérség központjába telepített feladatellátás is veszélybe kerül.

(8.50)

A gesztor önkormányzatok nem lesznek képesek finanszírozni a többletfeladatot, a kisebb települések pedig hiába vállalják azt is, hogy azonnali inkasszóval le lehet emelni a számlájukról a szükséges pénzt, ha azon nem lesz megfelelő forrás, és nem tudnak fizetni. Hova fog ez vezetni?

Én egy olyan kistérségben élek, ahol tíz település van, és folyamatosan arról megy a vita, hogy kinek nehezebb a helyzete: a gesztor önkormányzatnak, akinek a végén, úgymond, mindig el kell vinni a balhét; vagy a legkisebbeknek, akiknek semmi más dolguk nincs, mint a különböző hozzájárulásokat befizetni, és döntési lehetőséggel nem bírnak; vagy azoknak a mikrotérségi központoknak, akik a két településméret között bizonyos feladatokat még önállóan is képesek ellátni.

A kellemetlen döntéseket a kistelepüléseknek kell meghozni, akaratuk ellenére; velünk mondatják ki a költségvetés kapcsán. A vidéki képviselő-testületeknek gyakorlatilag semmi mozgásterük nincs. Nincs döntési helyzet, csupán a központi elképzelések végrehajtására nyílik mód, amelyeket a pénzügyi prés nyomán kénytelenek elviselni. Merthogy döntési helyzet-e az, hogy kapnak a közalkalmazottak, köztisztviselők 13. havi fizetést, vagy megmarad a munkahelyük? Ki okozta, mi okozta vagy kik okozták ezt a helyzetet?

Szintén Gyenesei miniszter úr mondta tegnap, hogy ha széthúzás van a térségben, akkor a pénzek elveszhetnek. Nagyon jó lenne, ha ennek az ellenkezője is igaz lenne, tehát azokban a kistérségekben, ahol jó az együttműködés a települések között, akkor lenne lehetőség a források felhasználására. De a költségvetés tervezetéből az tűnik ki, hogy csökkennek a beruházások, tehát hiába a jó együttműködés, ez még nem fog igazából lehetőséget biztosítani. Pedig pontosan tudjuk, hogy egy település addig él, amíg a legalapvetőbb szükségleteket képes kielégíteni, tehát van egészséges ivóvíz, közvilágítás, óvoda, iskola, és lehet közlekedni. Minden területre kevesebb jut jövőre. De tudomásul kell vennünk, hogy az erre utaló törekvések ellenére mindenki nem költözhet Budapestre.

Szintén a miniszter úr mondta, hogy az önhikire biztosított összeg, valamint a működésképtelen önkormányzatok támogatására elkülönített forrás állítólag belső átcsoportosításokkal majd év közben növelhető lesz, de mindannyian tudjuk, hogy ez csak tűzoltásra szolgál, és ráadásul a helyhatóságoknak a kormánytól való függőségét erősíti, ami nem egy kívánatos vonal.

Az is elhangzott, hogy ösztönözni kell az önkormányzatokat a felelős gazdálkodásra. Azt gondolom, hogy ezt akkor lehetne elérni, ha lenne miből gazdálkodniuk a kistelepüléseknek. Nem elég kimondani ezt a jól hangzó szlogent. A működőképesség akkor nem kerül veszélybe, ha ehhez megfelelő forrásokat is biztosítanak.

Tisztelt Országgyűlés! Ha valaki figyelemmel kísérte a költségvetési vitában eddig elhangzott kormánypárti felszólalásokat, annak részben azzal kellett szembesülnie, hogy az ország minden bajáért a Fidesz és a világgazdasági válság a felelős, részben pedig meg kellett állapítani, hogy ebből a tervezetből nem derül ki, merre is akar menni a kormány, van-e más célja a túlélésen kívül. Az első állítás nyilvánvalóan nem igaz, a második pedig több mint elkeserítő. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy az előttünk fekvő változat hanyadik a sorban, legfeljebb az lehet érdekes, hogy ez-e már a végleges, vagy még további módosításokra kell számítanunk.

Mindenféle jelző is elhangzott már a vita során. Az tény, hogy kapkodva készült, és az Állami Számvevőszék véleménye szerint is erősen aggályos, nagyon komoly kockázatokkal kell számolni. Ebben a helyzetben az ellenzék képviselőinek kritikáját riogatásnak nevezni nem egyéb, mint zsigeri elutasítása a miniszterelnök úr által hirtelen nagyon fontosnak tartott összefogásnak. Tehát, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, önök megint mást mondanak, és mást cselekszenek.

A költségvetési törvényjavaslat hektikus benyújtása, az abban lévő tartalmi problémák, ellentmondások magyarázataként többször elhangzott, hogy ez a kényszer költségvetése, és a kormány nem akar mást, mint megvédeni a nyugdíjasokat, a gyerekeket, a vállalkozókat, a munkahelyeket, a forintot. Illő tisztelettel kérdezem: mitől van a kényszer? A világon végigsöprő pénzügyi válságtól, ami úgy ért minket, mint a felkészületlen bokszolót az első ütés, aki edzés helyett, mondjuk, cigivel és piával hangolt a meccsre, vagy az elmúlt hat esztendő rossz gazdaságpolitikájától? És ha meg kell védeni a munkahelyeket, a vállalkozásokat, a nyugdíjakat, a gyerekeket meg a forintot, leginkább a saját rossz döntései következményeitől kell megvédeni, amíg nem késő.

Ez a költségvetési törvénytervezet rossz üzeneteket tartalmaz, rossz úton járunk. Tilki képviselőtársam egy idézettel fejezte be a hozzászólását. Engedjék meg nekem, hogy kedvenc zenekarom, a Kormorán egy sorát idézzem: "Elég! Elég! Legyen már elég!"

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Magda Sándor képviselő úrnak, MSZP.

DR. MAGDA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tévénézők, Rádióhallgatók! Úgy gondolom, hogy a 2009. évi költségvetés ez év nyarán és 2008-ban már azt hozta, hogy a kormány változtatásra készül, mert fejlesztést fogalmazunk meg. De amikor arról kell hallanom, hogy például egy templomfelújítás munkahelyteremtés-e, akkor megáll az ember, és gondolkodik. Lehet, hogy a templomban nem lesz több munkahely. (Font Sándor: Azoknak lesz, akik felújítják!) De ha felújítjuk, és az önkormányzatok döntenek benne, akkor az a környezet szebb lesz, teljesebb lesz és turisztikai szempontból értéket jelent. Legalábbis az én választókörzetemben az ott lévő egyházi és állami vezetők együttesen fogalmazzák meg. Én tehát úgy gondolom, hogy eleve zsigerekből azon vitatkozni, hogy ez miért lenne jó...

A másik: a LEADER-ről úgy beszélni, hogy sikertelen... Azok voltak sikertelenek talán, akik nem gondolták el, hogy mit tesznek. Azok közé tartozom, akik - amikor a LEADER-t meghirdették, és ennek az összege 2,1 milliárd volt - végighajtottuk, -harcoltuk. Szeretném elmondani, hogy az ellenzéki képviselők, tehát az önök részéről is teljes támogatást kaptunk ahhoz, hogy 6,5 milliárdig vigyük fel az előző ciklusban a LEADER-re odaítélhető összeget.

Egyet szeretnék önöktől kérni. A vidéknél a közvetlen beruházásokat legalább olyan fontosnak tartsuk, mint ami közvetve megvalósul. Azt hiszem, hogy egy templomfejlesztésnek, egy templomfelújításnak az ellenzéknek legalább olyan értéknek kell lennie, mint a kormánypártiaknak. Mi elkötelezettek vagyunk abban, hogy a magyar örökségnek, a világörökségnek ezek a terek, ezek a központok jövőbeni meghatározó részei. Vagy most tesszük, meg vagy a következő ötven évben ezekre a fejlesztésekre nem lesz kellő forrás.

Tovább folytatva: amikor a kutatás-fejlesztés, innováció kérdéseivel szeretnék foglalkozni, akkor azt mondom, hogy ezek a területek, az agrár- és más kutatások mind olyan feltételt teremtenek meg, amelyek Magyarország és egy térség versenyképességét segítik elő. Azt érzékeltem a kutatás-fejlesztési eseti bizottságban, hogy az elmúlt másfél év során nem volt vita köztünk, hogy miként tegyünk többet az ország érdekében.

Számomra, és azt hiszem, az Országgyűlés számára is igen sikeres lépés volt az, amikor az ötpárti kérésnek, javaslatnak megfelelően a jelenlegi kormányszerkezetben kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli minisztert jelöltek meg, hisz kezdődik és folytatódni fog az egyes erőforrások koncentrálása. Fontos ennek hangsúlyozása azért, mert minden ország, így Magyarország is mindig akkor volt sikeres, amikor az oktatásban, a kutatás-fejlesztésben, innovációban maradandót tudott alkotni mind saját országa, mind a világ számára. Ezért az elmúlt időszakban, mielőtt a kutatás-fejlesztés, technológiai fejezet pénzügyi forrásait áttekintettük, azt kértük a tárca nélküli minisztertől, hogy nézzük át, miként működik az a rendszer, amely ennek a pénznek a felügyeletét, ennek az indukálást végzi.

(9.00)

Azt kell mondanunk az elmúlt közel húsz év tapasztalatai alapján, hogy egy korszerűtlen, nonprofit kutatói hálózat van jelen. Ez Magyarország öröksége. Növelnünk kell mindenképpen a hazai műszerbázis minőségét, naprakészségét. Hiányzik a koncentrált K+F infrastruktúra. Természetesen - és ezzel a következőt szeretném mondani - a miniszter úrhoz e héten intézett azonnali kérdésemben arra voltam kíváncsi, és ő erre választ adott, hogy nem az alkalmazott alapkutatást egy-egy helyre integrálva, hanem gyakorlatilag az alkalmazott kutatás térségenkénti meglétével, sőt a térségi kutatóintézetek továbbfejlesztésével együtt lehet ezt az eredményt elérni.

Elaprózott a kutatói tevékenység, az egy témára jutó kutatók száma úgymond egytizede a nemzetközi átlagnak. Hiányzik a piacra, a gazdaságra nyitott szemlélet. Miből ered ez? Abból, hogy gyakorlatilag a vállalkozások nem érdekeltek a kutatási eredmények felismerésében, és sok esetben a kutatóintézetek is igen távol vannak attól, hogy miként tudják segíteni az egyes vállalkozások, az egyes vállalatok piacra kerülését.

Mindezek alapján egy pozitív irányú fejlődést várunk el attól a fejlesztéstől, amit a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli minisztérium meg fog valósítani. Úgy érzem, a 2009. évi költségvetésnek önálló fejezete, a kutatási és technológiai fejezet már azt bizonyítja, hogy a miniszter és a minisztérium dönthet azokról a forrásokról, amelyek a jövőt jelenthetik. Igaz, hogy jelenleg még két intézmény tartozik közvetlenül ehhez a minisztériumhoz, mégpedig a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal, de szólni kell arról, hogy forrásai alapján az Innovációs Alap is idesorolandó. Mi úgy érezzük, hogy ezek az intézmények az előző évitől megemelt összegű támogatásban részesülnek, vagyis azt kell mondani, a parlamentben kijelenthető, hogy mind a Szabadalmi Hivatal, mind a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pénzügyi fedezete teljes mértékben biztosított, vagyis a kutatás, a jövő megteremtése nem anyagi fedezet kérdése. Tehát kijelenthetjük azt, hogy amikor megszorításokat kell hozni egy ilyen gazdasági időszakban, akkor ezek a megszorítások a kutatást, az innovációt nem érintik, mert tudjuk azt, hogy éppen a kitörési pontunk, a kitörési lehetőségeink azon múlnak, miként tudunk új értéket és minél előbb hasznosítható értéket előállítani.

Ezért nagy öröm számunkra az, hogy kijelenthetjük - ma már ismerve -: az alap mintegy 55,9 milliárddal rendelkezik, ebből a hazai innovációs támogatás 41,8 milliárd, és a nemzeti együttműködésekre pedig 10 milliárd jut. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az alapnál mintegy 25 százalék a regionális célokat szolgálja. Ebbe az általunk Baross néven ismert pályázatok sorolandók, ezek nagyon fontosak, mert egy-egy régió határozza azt meg, hogy mely kutatásokat segíti, mely kutatásokat tartja fontosnak abban, hogy a térségben a vállalkozások kellő fejlődéshez jussanak.

Nagyon fontos továbbá annak hangsúlyozása, hogy ugyan ezek az összegek a nemzeti kutatási-fejlesztési minisztérium közvetlen beavatkozási lehetőségei, de a miniszter úr a meghallgatásánál arról szólt, hogy más minisztériumokkal való együttműködés lehetőséget biztosít arra, hogy további igen jelentős források, mint az Új Magyarország fejlesztési tervben levő GOP, TÁMOP vagy a közép-magyarországi operatív program támogatásaiban közösen döntenek, az eddigi párhuzamosságokat igyekeznek elkerülni. Így én úgy gondolom, hogy a jövőt illetően éppen ezzel a minisztériumi struktúrával a kis értékű pénzek nagymértékű eredményes hasznosítását teremthetjük meg.

Úgy gondolom, éppen a kutatás-fejlesztési innovációs eseti bizottság eddigi munkája adja azt a példát, hogy összefogással előre lehet lépni. Számomra nagy öröm az, hogy eddig minden egyes előterjesztésünket konszenzussal tudtuk meghozni, talán ezzel érjük el azt, hogy a társminisztérium is összehangoltan tudja végezni a munkáját. Számunkra meghatározó fontosságú, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, a felsőoktatás és a vállalkozások együtt dolgozzanak azért, hogy Magyarország minél sikeresebb legyen. Ezt visszhangozva halljuk a Magyar Tudományos Akadémiától, ezt halljuk a Rektori Konferenciától, és a vállalkozások is erre törekednek. Ezt segíti a kormány a kutatás-fejlesztési minisztériummal és a költségvetésben erre a célra meghatározott elkülönített forrásokkal.

Mindezek alapján javasolom a 2009. évi költségvetés elfogadását. Köszönöm a meghallgatást. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Szokás mondani, hogy a költségvetés tömény politika számokban. Azt gondolom, az ország mai helyzetében helyes, ha politikáról beszélünk közvetlenül; milyen helyzetben is vagyunk, milyen helyzetben kell megalkotnunk ezt a költségvetést - vagy nem ezt a költségvetést, hanem egy másikat.

Igazán nem akartam a felszólalásra készülve foglalkozni a szocialista frakcióval, de a legelső felszólaló egész egyszerűen mellőzhetetlenné tette, hogy néhány kérdésről azért beszéljünk, mert ezek jelképesek.

Az egyik állítás az volt, hogy a száznapos program annak idején indokolt és szükséges volt. Azért beszélhetek erről nyugodtan, mert akkor a liberális párt kormányzó pártként maga is felelősséget viselt, és felelősséggel tartozik ma is ennek a programnak a következményeiért. De ma, a mai gazdasági helyzetben, amikor már sokkal többet tudunk a történésekről, ennek a programnak az indokoltságáról és szükségességéről beszélni, azt gondolom, egy rossz üzenet, éppen a holnap vizsgálata során egy rossz üzenet. És nem jó érv, hogy a Fidesz is megszavazta annak idején a száznapos programot, mert a Fidesz nem viselt kormányzati felelősséget; ellenzéki párt egy ilyen típusú programot megszavazhat.

A másik inkább egy elgondolkodtató kérdés. Egyetértek azzal, hogy ezekben a napokban valóban az amerikai választások határozzák meg az egész világ gondolkodásmódját, ami nem fog örökké tartani nyilván, csak néhány napig. De én nem úgy értelmezem ennek a választási kampánynak a fő üzenetét, ahogy azt ma hallottam a szocialista frakció elsőként hozzászóló képviselőjétől, hogy az az összefogásról szólna. Persze, fontos az összefogás egy nehéz gazdasági vagy más politikai helyzetben levő országban és egy olyan nagy nemzetnél, mint az amerikai, különösen. De a kampányüzenet nem ez volt; a kampányüzenet arról szólt, hogy változás.

A legnagyobb probléma az, most térjünk rá ennek a költségvetésnek a taglalására, hogy ez nem tartalmaz változást, ez nem tartalmaz megváltozott gondolkodásmódot, ez fölismer egy helyzetet. Ha nem ismeri fel, akkor is a helyzet uralkodó, és valóban, kényszerű lépéseket tesz meg, mintegy átmeneti jelleggel - nem is titkolja. Az a feltevése ennek a költségvetésnek, hogy ez a betegség, mint egy nátha, elmúlik, és ugyanott lehet folytatni, ahol ezt korábban elkezdték. Ez nem így van.

És még egy harmadik rossz jelet hadd mondjak, és tényleg sajnálom, hogy mondanom kell, de mondanom azért kell, mert a kormányzat, a jelenlegi kormány a szocialista frakció támogatásával létezik. És ez a harmadik üzenet itt hétfőn, a parlamentben hangzott el, amikor az általam tisztelt Karsai képviselő úr fölállt, megtámadta az Európai Uniót, hogy nem segít, nem vásárolja meg a Magyarországon többségben... (Jelzésre:) Karsai József, Szocialista Párt, gondolom, ez egyértelmű volt, de Karsai Péter külön jelezte, hogy nem róla van szó, nem róla van szó. Tehát az Európai Unió nem vásárolja meg, és mintegy intervenciót követelt a magyar államtól, hogy a többségben termett és senkinek nem kellő kukoricát a magyar állam vásárolja meg.

(9.10)

Ez megint egy rossz üzenet. Ez egy olyan gondolkodásmód, ami nem visz előbbre, ami nem változás, és ami még nagyobb baj, hogy veszélyeket rejt a továbbiakra nézve. Ugye persze kampányszakértők ilyenkor rögtön kiszámolnák, hogy mennyi kukoricát mennyi forintért kellene megvásárolni, és ez mit jelent gyógyszerben, nyugdíjban és még jobban csengő történetekben. Én erre nem akarok kitérni. Jelezni szeretném, hogy itt van felelősség. És felelőssége ma már a kisebbségi kormánynak van.

Azt kell hogy mondjam, ez a költségvetés a jelenlegi formájában nem támogatható. Súlyos politikai döntéseket kell meghozni azoknak, akik kormányzati felelősséget viselnek. Az egyik lehetséges kimenet az, hogy parlamenti taktikákkal, mindenféle módszerekkel néhány elkóborló szavazatot meg lehet szerezni, és akkor létezik egy olyan költségvetés, ami átmenetileg segít talán a bajokon, és semmit nem változtat a dolog rendszerében, a struktúrákon. Van egy másik választás, azt gondolom, ez a bölcsebb választás, a felelősségteljesebb és az ország érdekében álló választás: meg kell próbálni parlamenti többséget szerezni egy olyan költségvetéshez, amely a holnapon is segít.

Tehát a mai helyzetben a megszorítások, én azt nem vitatom, hogy szükségesek, sőt, tehát nem tartozom azoknak az érvelőknek a sorába, akik külön-külön szakmánként szólalnak fel, hogy ebben az ágazatban tarthatatlan a megszorítás, és soha nem teszik hozzá azt, hogy de melyikben kellene még inkább megszorítani, mert a dolog így működik.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha csak megszorításról beszélünk, amihez nem társulnak ágazati strukturális átalakítások, reformok, magyarul nemcsak hogy átmenetileg megszüntetik a pénzügyi bizonytalanságot, de holnapra ezt újból elindítják, azokhoz nem lehet liberális támogatást szerezni, és attól tartok, hogy egyéb parlamenti támogatást sem lehet szerezni. Meg kell vizsgálni, hogy van-e társadalmi támogatottsága ezeknek a megszorításoknak önmagában. Sokat nem kell bizonyítani, fel kell nyitni az újságot: nincsen. Hát, megmozdulnak a rendészeti dolgozók, a gyógyszerészeti kamara, az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a rendészeti dolgozók, a pedagógusok és sorolhatnám.

Nagyon nehéz azt a választ adni, hogy mindenkinek igaza van, mert mindegyik szakma képviselete, kamarája, szakszervezete azt gondolja, hogy neki igaza van, neki nem kell törődni egyéb társadalmi ágazatokkal, azok védjék meg magukat. Ugyanakkor az ország helyzete megköveteli azt, hogy kemény, szigorú lépésekre kerüljön sor a kiadás csökkentése terén. Hogyan lehet megnyugtató választ adni? Abban az esetben, ha egyelőre társadalmi többséget, támogatottságot nem is biztos, hogy igen, de szilárd parlamenti többséget felmutatni tudó kormány mondja azt, hogy nemcsak megszorítok, hanem elmagyarázom, hogy holnap, holnapután mihez kívánok hozzányúlni, legyen az önkormányzati reform, egészségügyi reform és mindaz, ami itt van az asztalon, és teljes egészében hiányzik a költségvetésből.

Akkor, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége azt mondja és ragaszkodik hozzá, hogy belátva, hogy a pillanatnyi helyzetben nincs mód az adócsökkentésre, de remélve, hogy a szükséges átalakítások ehhez hamar megteremtik a lehetőséget, legyen stabilizációs és adóreformalap, akkor azzal azt mondjuk, hogy önmagában nemcsak kiadásokat csökkentünk, hanem készülünk a jövőre, és megpróbálunk mozgást hozni az ország gazdasági helyzetében, ami a versenyképességet, a növekedést segíti elő.

Amikor arról beszélünk, hogy az önkormányzati finanszírozás reformra szorul, akkor annál fontosabb kérdéseket is fel kell tenni valószínűleg, hogy hány önkormányzati képviselő van az országban. Akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy ha egyszer a politikai demokrácia egyik alapintézménye az önkormányzat, akkor a gazdasági függetlenségét nem vonhatom el teljes egészében. Az már axióma, hogy nincs politikai függetlenség gazdasági függetlenség nélkül. De ezek olyan alapkérdések, amelyekről le kell ülni tárgyalni.

Ha azt mondjuk, hogy az állami kiadásokat csökkenteni kell, akkor nem elég azt mondani, hogy befagyasztok közalkalmazotti fizetéseket, legyen ez akár jogszerű, akár nem - erről nyilván a későbbiek során még vitatkozni fogunk -, hanem számba kell venni, hogy mik az állam feladatai, számba kell venni, hogy mik az önkormányzat feladatai. Erre ma már van módszer, és fel kell tárni a párhuzamosságokat és a feleslegességeket, és igen, meg kell szüntetni bizonyos állami intézményeket. Ezek olyan válaszok, amelyekkel magyarázatot lehet adni, hogy miért kell áldozatot hozni, és mit remélünk attól, hogy holnap mitől lesz jobb. Egész egyszerűen hozzá kell nyúlni a nagy rendszerekhez, és sajnos fel kell tenni bátran azt a kérdést is, hogy más ügyekben mit gondolunk. Mit gondolunk a pártfinanszírozásnak becézett korrupcióról, mit gondolunk a nagyberuházásokba lassan beárazott korrupciós felárakról, hogyan próbálunk ezen a helyzeten javítani. Ezek a kérdések és sok más olyan, amit egy felelős kormánynak meg kell tennie. Egy kormány felelős akkor tud lenni, ha a parlamenti többségre támaszkodhat.

Azt gondolom, hogy amennyiben strukturális átalakításokra, reformokra el tudja szánni magát a kormány, akkor ez nyilvánvalóan a parlamentben több politikai erőtől is támogatást kaphat. Ha a gondolkodás tényleg csak a túlélésről szól, akkor nagyon kétségesnek tartom, hogy ehhez a liberális párt támogató szavazatokat tud nyújtani.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

ELNÖK: Most megadom a szót Végh Tibor képviselő úrnak, MSZP.

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló képviselőtársaim egyike-másika mondott egy-két nagyon érdekes megfogalmazást. Azt mondták, hogy rajtunk gúnyolódik Európa. Én ilyet nem olvastam semmilyen gazdasági sajtóban - lehet, hogy a populáris sajtóban a képviselőtársam ezeket olvassa. De nekünk segít Európa, tehát nem gúnyolódik. Aki gúnyolódik, az itthon, Magyarországon található, és gúnyolódik az embereken, a kormányon, gúnyolódik a magyar emberek teljesítőképességén és akarásán. Azt gondolom, hogy ezt vissza kell utasítanunk.

Ugyanez a képviselőtársam azt is elmondta, hogy most ebben a költségvetési törvényben merénylet készül az önkormányzatok ellen, és most elkezdjük a falukat rombolni, sőt már nemcsak a kisebb településeket, hanem a nagyobbakat is eléri a mi merényletünk. Na, én elmondanám, hogy milyen merényletek történnek az önkormányzati szférában, kedves képviselőtársaim, a költségvetéssel összefüggésben. Ugye, azt nem gondolhatjuk teljesen komolyan, hogy amikor, mondjuk, egy fideszes vezetésű önkormányzatnál iskolát, utat adnak át, azt természetesen a helyi önkormányzat hozta össze, gründolta össze és csinálta meg, amikor meg iskolát kell bezárni, hát persze, hát az a Gyurcsány-kormány miatt van! Teljesen komolyan gondoljuk ezt a megoldást? Vagy amikor ugyanaz az önkormányzat az egyik napirendi pontjában munkabérhitel újrafelvételéről tárgyal, működésképtelen önkormányzatok támogatásáról tárgyal és ehhez fogad el napirendeket, majd a következő előterjesztésben pedig 3 milliárdos kötvénykibocsátásról dönt, a 3 milliárdos kötvény kibocsátása a következőképpen oszlik meg: 1 milliárd forint fejlesztésekre, 1 milliárd forint a meglévő hitelek kiváltására és 1 milliárd forint befektetési, forgatási célra. Ennek az önkormányzatnak 4,5 milliárdos a költségvetése. Ebből 1 milliárdot befektetési, forgatási célra bocsátott ki, ehhez módosítani kellett nyilván persze természetesen a helyi szmsz-t. A helyi szmsz-ben fel kellett hatalmazni a polgármestert az azonnali, gyors döntések meghozatalára. Én meg azt gondolom, hogy ez talán még a bűncselekmény határát is súrolja. Ha nem, mint ahogy a település jegyzője nekem ezt elmondta, hogy ez teljesen törvényes és legális, akkor viszont tudom ajánlani az összes többi önkormányzatnak, már amelyiket ellenzéki képviselők vagy fideszesek vezetnek. Mi, szocialisták, azt gondolom, továbbra is tartózkodni fogunk ezektől a megoldásoktól.

Egyetlenegy nagyon apró észrevétel: ezt egy bruttó 700-840 ezer forint/hó fizetésű jegyző kolléga mondta, hogy ez így teljesen rendben van. Azt gondolom, hogy aki közpénzzel foglalkozik, közpénzzel gazdálkodik vagy a hitelei mögé közvagyont állít, biztosan nem tehet ilyet. Ha pedig megtehet, akkor pedig a költségvetést át kell gondolni, az ország költségvetését, és akkor az ország is vállalkozzon, éljen vele, felvesszük a 25 milliárd dollárt, és ennek az egyharmadát forgatási céllal majd valahol közrebocsátjuk. Biztos, hogy nem szeretnénk ezt csinálni.

Mondhatnánk azt, hogy ezek persze természetesen egyedi példák. Mondanék egy másik egyedi példát. Anglia nagyon sok önkormányzata az izlandi bankválság miatt nagyon nagy veszteségeket szenvedett el; elég konzervatívak egyébként Angliában a hitelezési gyakorlatok, de úgy tűnik, talán Anglia sem figyelt oda erre teljesen.

(9.20)

Vagy maradjunk talán Angliánál, mínusz 1 százalék a gazdasági prognózis jövőre, mint Magyarországé. Nem azt akarom mondani, hogy Magyarország ugyanúgy áll, mint Anglia, csak azt szeretném mondani, hogy ott nem a Gyurcsány-kormány van hatalmon.

Olvassuk a napokban, hogy Szlovákiában 6,5 százalékról 4,6-ra módosították a növekedési előrejelzést. Ez közel 50 százalék, ha majd képviselőtársaim kiszámolják, 41 százalék. Tehát 41 százalékkal csökkentették a növekedési előrejelzést Szlovákiában, akiről tudjuk, naponta elhangzik itt a parlamentben, hogy ő a mintaállam. Nem tudom, ha Magyarországon 50 százalékkal kellett volna csökkenteni egyes mutatókat, akkor ma milyen szirénahangok szólnának. Emlékeztetni szeretnék, Szlovákiában sem a Gyurcsány-kormány van hat éve hatalmon.

Maradjunk Szlovákiánál: Szlovákiánál a céges csődeljárás pont háromszor annyi ideig tart, mint Magyarországon, és tízszer annyi ideig, mint mondjuk Luxemburgban. Tehát, ha azt kérdezzük, hogy a költségvetés segíti-e a vállalkozások növekedéseit, akkor azt is nézzük meg, hogy milyen az a vállalkozási környezet, ahol a költségvetésben gazdálkodók vagy a költségvetésen kívül gazdálkodók gazdálkodnak. Ha a jogi szabályozás azt megengedi, hogy egy önkormányzat az általános költségvetésének negyedét forgatási, befektetési célra vegye fel svájci frankban, akkor azt gondolom, hogy a jogi szabályozással teljesen rendben van Magyarországon minden, hozzá se kell nyúlni.

Képviselőtársaim az előbb említették, hogy talán Somogy megyében 20 millió forintra lehetett pályázni óvodák felújítására. Valószínűleg ott helyben születhetett ilyen döntés. Pest megyében ez 250 millió forint/óvoda, és 49 iskolát és óvodát tudtunk az idei évben így támogatni, segíteni. Tehát nehogy az hangozzék el, hogy 20 millió forintból kell liftet építeni, más megyékben más a megoldás, másképpen gazdálkodnak, másképpen gazdálkodott a régió. Nálunk 250 millió forint volt az átlagos pályázati pénz, és ebből 49 darabot tudtunk teríteni. (Varju László tapsol.)

Az Európai Bizottság növekedési előrejelzése szerint - ugye, hétfőn bocsátotta ki ezt a jelentését - jövőre nem lesz növekedés az Európai Unió tagállamaiban, a 27 tagállamban, azon belül az eurózónában. 2009-ben is csak az eurózónában 0,9 százalékos, az eurózónán kívül 1,1 százalékos lesz a növekedés. Ott is nyilván a Gyurcsány-kormány rontotta el a dolgot, oda nyilván exportáltunk, delegáltunk fiatalokat, akik ott dolgoznak Brüsszelben vagy Angliában. Még maradjunk egy pillanatra Angliánál: Angliában egy ismeretlen fogalom ütötte fel a fejét az elmúlt hónapokban, a körbetartozás intézménye. Fiatal magyar barátaim jelezték, hogy teljesen szokatlan, hogy elkezdenek nem fizetni a cégek egymásnak. Mi már ezen túl vagyunk.

Tehát azt gondolom, hogy álljunk azért két lábbal a földön. Ne mondjunk valótlanságokat, és ne csodálkozzunk azon, amikor letesszük a képviselői igazolványunkat, kivesszük a zsebünkből, elmegyünk bevásárolni a bevásárlóközpontba, és látjuk a tömött sorokat, és persze csóváljuk a fejünket, amikor tologatjuk a kocsikat. Tudom, hogy nem minden településen vannak tömött sorok, tudom, hogy a kistelepüléseken nincsenek tömött sorok a boltokban, tudom, hogy a kistelepüléseken listára lehet vásárolni, amit hó végén a nyugdíjból adnak vissza, csak ne mondjuk, hogy az az általános, hogy mindenhol ez történik.

És ne mondjuk, hogy az a jó megoldás, mint mondjuk, az autóiparnál, amikor Magyarországon nullaszázalékos önerővel, 72 havi futamidővel lehetett autókat vásárolni. Nagyon remélem, hogy ez meg fog változni, mert ezeknek az autóknak a 40 százalékát vissza kell hogy adják; becsődöl az, aki ilyet fölvesz.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy a gazdasági depresszió ugyanúgy működik, mint bármely más depresszió; van mentális oka és van külső oka. A külső ok teljesen egyértelmű. Azokon a helyeken, amelyeket felsoroltam, nem a Gyurcsány-kormány van hatalmon, aztán mégis egyszer csak úgy látszik, hogy válság van.

Egyetlenegy számot még hadd említsek erre vonatkozóan: 54 000 milliárd dollár a világ globál GDP-je, ez 24-szer fordul meg a tőzsdéken egy év alatt, és 71-szer fordul meg a nemzetközi kereskedelemben. Ez azt jelenti, hogy valóban csak egy virtuális világban élünk. Amikor ez a virtuális világ kipukkan, tehát hogy a 24-szerese vagy a 71-szerese fordul meg, tehát nem lehet mögötte érték, akkor persze Magyarországon is valóban át kell gondolni a saját befektetéseinket.

Tehát a depresszióra visszatérve, azt gondolom, hogy ha sokat mondogatjuk azt, hogy nagyon rossz, nagyon rossz, nagyon rossz, akkor előbb-utóbb nagyon rossz lesz. Vannak önbeteljesítő jóslatok, a szavaknak van ereje, kedves képviselőtársaim. Tehát ha kimondunk egy szót, hogy ez rossz, ez nem jó, ilyet nem lehet csinálni, ez a kormány már megint ellökte ezt a dolgot, azt gondolom, hogy ezek önbeteljesítő jóslatok. Csak nem miránk fognak visszahullani, hanem a következő generációra, az ők gazdasági és mentális egészségüket romboljuk azzal, ha felelőtlenül összevissza beszélünk költségvetési vita tárgyalása során, és valóban rémhíreket és butaságokat mondunk.

Azt gondolom, hogy elfogadhatjuk ezt a költségvetést, ami természetesen nem jó költségvetés. Vannak ennél sokkal jobb költségvetések, csak nem itt és nem most Magyarországon. Itt most ez az egyetlen reális lehetőség. Kérem a támogatását.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalás következik. Megadom a szót Keller László államtitkár úrnak.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Bőhm András képviselő úr megszólalására szeretnék reagálni. Az látszik a költségvetési vitából, hogy azért az SZDSZ-szel a vita, ha egy szóval kell jellemezni, akkor reményt keltő, legalábbis én úgy láttam itt az elmúlt három napban.

Ugyanis az SZDSZ részéről látszik, hogy van egy megértés és egy beleérző képesség a kialakult helyzettel kapcsolatban. Nyilván nem örömmel nyújtottuk be a korrekciós javaslatainkat a költségvetéshez. Úgy látom, hogy ezt az SZDSZ érti és megérti. Nyilván kell hogy értsék azt, hogy hosszabb távon nyilván tovább kell folytatni azt a reformpolitikát, amit közösen csináltunk, egészen 2008 tavaszáig, amikor az az elképesztő népszavazás ezt a folyamatot megakasztotta.

Azt azért látnia kell az SZDSZ-nek is, hogy a költségvetés önmagában nem képes arra, hogy reformelgondolásokat fogalmazzon meg. Az tükrözteti azoknak a törvényeknek a következményeit, amelyek már elfogadásra kerültek. Tehát önmagában a költségvetési törvény nem alkalmas arra, hogy reformlépéseket fogalmazzunk meg. Márpedig, ha most látjuk azt, hogy nincs az asztalon olyan kidolgozott reformjavaslat, amelyet lehet tükröztetni a költségvetésben, akkor meglehetősen irreális azt az elvárást fogalmazni, amit Bőhm András képviselő úr is megfogalmazott.

Csak egy példát szeretnék mondani: most újra előjött a Fidesz azzal, hogy ő támogatna egy önkormányzati reformot. De milyen önkormányzati reformot? Azt mondja Kósa Lajos, hogy például egy olyan önkormányzati reformot, hogy szűnjön meg a Fővárosi Önkormányzat. Kérdezem én azt, hogy az SZDSZ például egy ilyen reformhoz adja-e a nevét. Tehát ezért továbbra is szeretném kérni azt, hogy azzal a beleérző képességgel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), megértéssel közelítsen az SZDSZ a költségvetési vitához, amit Bőhm András is tanúsított.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Bőhm András képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Nagyon röviden: abszolút nyugtázom és értem ezt a hangnemet, amit államtitkár úr mondott, és köszönettel nyugtázom. Azt azonban hadd mondjam, hogy az SZDSZ részéről ez nem egy beleérző képesség. Az SZDSZ hosszú-hosszú ideje ezt képviseli. Emiatt sok tekintetben veszíti el a népszerűségét. Sokszor hallgatta meg azt, hogy a farok csóválja a kutyát; most a kutya a jelenlegi állapotában kénytelen kormányozni.

Ezzel együtt az SZDSZ nem változtat az eddigi elképzelésein. Amik az ország érdekének megfelelnek, azokat támogatni fogják, és az is igaz, hogy a reform nem a költségvetésben kell hogy megfogalmazódjék pontosan. Amikor például mi azt képviseljük - és ehhez változatlanul ragaszkodni fogunk -, hogy legyen egy stabilizációs és adóreformalap, az a jövőt biztosítja arra, hogy más célra nem kerülnek a kiadási megtakarítások. Tehát van megfogalmazott javaslat, és ez erős javaslata az SZDSZ-nek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Hock Zoltán képviselő úrnak, MDF.

HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Harmadik napja egy költségvetési törvény vitája folyik itt a Házban, amiről azért nehéz beszélni, mert valójában mi egy képviselői módosító indítványról beszélünk, még akkor is, ha ez a képviselő maga a pénzügyminiszter, hiszen ez a harmadik verziója, amely már nem készült el, hanem csak egy módosító indítvány formájában került be a Házhoz.

Mi nincs ebben a módosító indítványban? Mi hiányzik belőle ahhoz, hogy ezt érdemben lehessen tárgyalni, és érdemben adott esetben még támogatni is lehetne? Nincs jövőképe, nincs víziója. Azt is mondhatnám, hogy ez olyan, hogy egy könyökvédős könyvelő felült egy kisebb kombájnra, gyorsan végigment a költségvetésen, elvett 9 százalékot, 20 százalékot, 50 százalékot, és azt mondja, akkor itt van a költségvetés.

(9.30)

Azt gondolom, hogy erről nem is kellene a parlamentben vitatkozni, hiszen ezt tényleg hivatali előadók, mérlegképes könyvelők is el tudták volna végezni.

Mi nincsen még benne? Az a válasz, hogy mi lesz 2010-ben, mi lesz 2011-ben, mi lesz öt év múlva, mi lesz tíz év múlva. Ez a költségvetés vagy ez a módosító indítvány tudniillik magában hordozza a visszarendeződésnek a lehetőségét, vízióját. Hiszen az, hogy azt javasolja a kormány, hogy fagyasszuk be a béreket, válság van, rendben van; egyszeri alkalommal függesszük fel a 13. havi jövedelmeket, válság van, rendben van; csökkentsük a nyugdíjasok ellátását, válság van, rendben van - és mi lesz 2010-ben? 2010-ben nem lehet megint a válságra hivatkozni, hiszen a pénzügyi válságoknak az a lélektana, hogy azok előbb-utóbb megoldódnak, egy hónap múlva, öt hónap múlva, legfeljebb egy év múlva megoldódnak. Az egy más kérdés, hogy ezt követően egy hosszabban elnyúló gazdasági recesszióra is számíthatunk, és erre ez a javaslat semmiféle választ nem ad, meg sem próbál adni, hanem a mát, a pillanatot, a percet akarja megoldani. Azt is mondhatnám, hogy ez egy percköltségvetés; erre a percre igaz, de lehet, hogy már a következő percben az sem igaz, amit éppen tárgyalunk.

Maga a fogyasztás visszafogása, a jövedelmek visszafogása vélhetően keresletcsökkenéssel fog járni - ez sem lesz jótékony hatással a gazdaságra. Maga az előterjesztés is azt prognosztizálja, hogy csökkenni fognak az adóbevételek, az áfa, az szja, a társasági adó, vélhetően csökkenni fognak az önkormányzati adóbevételek is, azaz a jövőre visszaadandó juttatások fedezete nincsen meg. Ezért mondom azt, hogy ennek a költségvetés-tervezetnek vagy ennek a képviselői módosító indítványnak sajnos nincsen jövőképe, és ezért azt gondolom, hogy érdemben persze lehet róla tárgyalni, de támogatni sajnos nem lehet.

Érdekes látni benne azt a koncepciótlanságot is, hogy mennyire kapkodó ez az egész történet. Emlékszem rá, hogy olyan durván másfél évvel ezelőtt az egyik illetékes miniszter az önkormányzati bizottságban büszke tekintettel arról beszélt, hogy milyen nagyszerűen működnek az országban létrejött, a kormány által preferált kistérségek, milyen nagyszerűen működnek ezek a körjegyzőségek; azt is bevallotta, sőt büszkén mondta, hogy a kormány közjogi lehetőség híján pénzügyi eszközökkel, pénzügytechnikai eszközökkel igyekszik terelni az önkormányzatokat, hogy iskoláikat bezárják és társulásokban működtessék, hogy a jegyzőségeiket, a hivatalaikat felszámolják és társulásokban működtessék, és lehetőség szerint a közös ügyeiket is társulásban működtessék. Sikerként jelentette be, sőt azt is mondta, hogy ez mennyire EU-konform és milyen nagyszerű dolog - nem vagyok Európai Unió-ellenes. Az ember ránéz erre a költségvetési módosító indítványra vagy erre a költségvetési törvényre, ha úgy tetszik, és azt látja, hogy a körjegyzőségek támogatása 25 százalékkal csökken; azt látja, hogy az iskoláikat feladó önkormányzatok által működtetett, kistelepülések közötti iskolabuszok támogatása 30 százalékkal csökken; azt látja, hogy a körjegyzőségeket működtető önkormányzatok támogatása lényegesen csökken; azt látja, hogy a közösen fenntartott közintézmények támogatása lényegesen csökken. Vagyis a tegnapi ikonok, a tegnapi sikerek, a tegnapi büszkeségek a múlté. Elfelejtettük őket? Vagy akkor sem hittünk benne? Vagy ezt is felülírta a válság? Van jövőképünk? Vissza lehet ezt majd csinálni?

Vegyük a városokat! Néhány évvel ezelőtt a kormány, szabadulva egy jelentős közigazgatási feladattól, áttelepítette az önkormányzatokhoz a különböző, magánszemélyeknek járó okmányok kiadását, létrejöttek az okmányirodák. A kormány jelentős megtakarítást tudott elkönyvelni a saját háza táján, hiszen az addigi rendőrségi feladatot, a rendőrség - amely a kormánynak a felügyelete alá tartozik - feladatait áttelepítették az önkormányzatokhoz. A szaldó: a kormánynak megtakarításai voltak, az önkormányzatok egy kicsit ráfizettek, lehet, hogy nagyon ráfizettek. Mit lát az ember az előterjesztésben? 45 százalékkal csökken az okmányirodák működtetésének támogatása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesebb személyi igazolvány kell 2009-ben? Kevesen fognak jogosítványt szerezni? Kevesebb autót fognak átírni? Nem, kedves képviselőtársaim - a sorok hosszabbak lesznek. De persze nem baj, mert ott az önkormányzatot fogják szidni, a polgármestert fogják szidni, hogy már reggel 7 órakor elfogyott a másnapi jegy is, amit adott esetben le lehet tépkedni arról a gépről, amely a sorszámokat osztogatja a polgároknak.

Nincs koncepciója ennek a költségvetésnek. Az előterjesztő, az anyagnak az elkövetője láthatóan csak arra koncentrált, hogy megfeleljen a Valutaalap elvárásainak, és megfeleljen azoknak a számoknak, amelyeket magában megálmodott a hiánycél tekintetében, és fűnyíróként végignyeste ezt a költségvetést. Nem gondolta végig, hogy ennek milyen társadalompolitikai következményei vannak. Mert amit Bőhm András mondott, azzal maradéktalanul egyetértek, nem volt bátorsága valóban érdemi, megtárgyalható, egyfajta víziót felvázoló javaslatot letenni az asztalra.

Lehet azt mondani, hogy persze az ellenzék bekötött szemmel, betapasztott füllel, összeszorított szájjal mindenre nemet mond - de a semmire nem lehet igent sem mondani. Lehet azt mondani persze, hogy mi akarjuk, csak a másik nem engedi; maga a Pénzügyminisztérium államtitkára az előbb itt ismerte el, hogy nincsenek ilyen javaslatok, nincsenek ilyen elképzelések, nincs egy koherens, konzisztens jövőkép, amely adott esetben közép-, hosszú távon választ adna a kérdésre. Azt gondolom, lehet, hogy önmagában egy politikai kormány, amelynek van valamilyen többsége az Országgyűlésben, az is kevés és gyenge ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre jó válaszokat adjon, és azt meg is tudja valósítani.

Azt gondolom, hogy ez a válság vagy ez a pénzügyi pánik, inkább pániknak nevezhető jelenség, ami Amerikában kitört pánikként, és válságot eredményezett Európában és a világ más részein, ez egy lehetőség is volt, hiszen a válság menedzselésének két síkja és két dimenziója van. Az egyik a pillanatnak a megoldása - ez akár lehet egy ilyen költségvetési törvénytervezet is, amely a percet oldja meg. De ha nem tesszük hozzá a mankó másik lábát, a közép-, hosszú távú javaslatokat, azt a kilábalási programot, amely valóban adekvát választ ad arra, hogy mi lesz 2010-ben, 2015-ben, 2020-ban, akkor ez nem ér semmit. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert vagy ez a parlament, vagy ez a kormány, vagy egy másik parlament egy másik kormánnyal 2009 késő őszén, kora telén ugyanezekkel a kérdésekkel fog szembenézni. Hiszen lássuk be, ha a bevételek csökkennek, márpedig a javaslat is azt prognosztizálja, hogy csökkennek, ha a kamatterhek, az államadósság-szolgálat növekszik, és azt prognosztizálja a javaslat, hogy növekedni fog, ha ezenközben az államnak a bevételei, az adóbevételei csökkennek, nem lesz miből rendezni, nem lesz miből kifizetni azt a többletet, amit ma egyszeri alkalommal a javaslat szerint elvonunk a közszférából, elvonunk a nyugdíjasoktól, mert azok a kérdések akkor is nyomasztóak lesznek.

Az önkormányzatok tavaly 1368 milliárdnyi támogatást kaptak, az idei javaslat 1275 milliárd forint - jelentős csökkenés. Persze lehet mondani, hogy ebben benne vannak azok a bérpolitikai intézkedések, a nem kiegészítések. Ugyanakkor a javaslat még mindig tartalmazza azt a képtelenséget, hogy 7 százalékkal fog növekedni az iparűzésiadó-bevétel, miközben a recesszió, a fogyasztáscsökkenés, ami nyilván forgalomcsökkenéssel is fog járni, nyilvánvalóvá teszi, hogy lehetetlenség ezt a többlet-adóbevételt elérniük az önkormányzatoknak.

Az előterjesztés javasolja továbbá, hogy az önkormányzatok a vagyongazdálkodással próbáljanak pótlólagos bevételekhez hozzájutni. Tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt 18 esztendőben az önkormányzatok a forgalomképes portfóliójuknak gyakorlatilag a 90 százalékát felélték - aki nem hiszi, járjon utána! A kistelepüléseken nincs forgalomképes vagyon, ők már nem tudnak ilyen eszközökhöz nyúlni. A városok, a fővárosi kerületek többsége az elmúlt időszakban élt már ezzel a lehetőséggel, hiszen a lyukakat, a tátongó lyukakat valamivel be kellett tömni. Van még egy lehetőség: a hitelfelvétel. Fognak tudni hitelt felvenni? 700 milliárd forint környékén járunk most az önkormányzatok eladósodásában. Ha ezt a hiátust akarják ilyen eszközökkel bepótolni, látható, hogy jövőre adott esetben 30-40-50 százalékkal növekszik az önkormányzati hitelállománynak, kötvénykibocsátásnak a mértéke. Csak ezzel egy baj van: azt is vissza kell fizetni.

Ami az államot agyonnyomja, ez a 17,5 ezer milliárdos adóssága, ennek az évi 1100 milliárdos kamatterhe, ami agyonnyomja az állami költségvetést, előbb-utóbb meg fog jelenni az önkormányzatoknál, és előbb-utóbb az önkormányzatok is hasonló cipőben fognak járni, mint az állam. Ezért mondtam azt a bevezetőmben, hogy ennek a költségvetésnek nincs jövőképe, nem ad egy olyan eligazítást, nem villant fel egy olyan távoli lehetőséget, amelyen adott esetben az ország végigmegy, és ha szigorúan, adott esetben nagyon határozottan végigmegy rajta, akkor elérhetünk odáig, hogy ezek az egyensúlyok helyreállhassanak.

Ennek megfelelően azt gondolom, ezzel a költségvetéssel egy dolgot lehetne tenni: az előterjesztője visszavonja. Ha ezt nem teszi meg, akkor felelős képviselő erre igen szavazattal semmiképpen nem válaszolhat. Ennek megfelelően a magam és szerintem a magunk részéről egészen biztosan nem fogjuk támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(9.40)

ELNÖK: Megadom a szót Szabó György képviselő úrnak, MSZP.

SZABÓ GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatván az eddigi vitát azt hiszem, helytálló az a megállapítás, hogy nem könnyű kormánypárti képviselőnek e mellett a költségvetés mellett érvelni, amelynek vitathatatlanul az a sajátossága, hogy egy nehéz gazdasági helyzetre alapozott költségvetés, azaz több területen kényszerül visszalépésekre, és megszorításokkal kell számolni. Főleg akkor nem könnyű mellette érvelni, ha az ember azt tapasztalja, hogy ellenzéki képviselőtársaink döntő többsége - tisztelet a kivételnek - nem akarja vagy nem tudja megérteni, hogy ez nem valamifajta gonosz kormányzati ármány, hanem egy olyan kényszerű és az egész világgazdaságot sújtó válság következménye, amilyent közel száz éve nem tapasztaltunk.

Ha van kivétel, ami egy kicsit hálásabb szerepet ad a felszólaló képviselőnek, akkor az feltehetően a fejlesztéspolitika kérdésköre. Tudom én azt, hogy a jó hír általában nem sokakat érdekel, mert mindig arra fogékony mindenki - a médiától az állampolgárokig -, hogy hol van valamifajta gond, panasz és probléma, de azt hiszem, hogy a jóról is kell beszélnünk, annál is inkább, mert ezek fontos üzenetet fogalmaznak meg a következő esztendővel kapcsolatban.

Ha elővesszük a költségvetést és megnézzük, azt látjuk, hogy a fejlesztési források tekintetében nemhogy megszorításokról nincs szó, hanem egy folyamatos és jelentős forrásbővülést tapasztalhatunk. Ha kicsit visszatekintünk, azt látjuk, hogy 2007-ben fejlesztésre összesen - s ez természetesen csak a költségvetésben megjelenő számokat tartalmazza, nem ideértve mondjuk, az alapvetően pályázati rendszerben működő támogatások önerejét - 592 milliárd forint állt rendelkezésre. A tavalyi évben ez 868 milliárd, ebben az évben pedig 950 milliárd forint. Ha tényleg számolunk azzal, hogy itt jelentős önerő is megmozdul, akkor mondhatjuk, hogy bőven 1000 milliárd fölött vannak azok a lehetőségek, amelyek rendelkezésre állnak ahhoz, hogy számos beruházást valósítsunk meg a kistelepülésektől egészen a megyeszékhelyekig, illetve a fővárosig.

Ha azt is megnézzük, hogy ezek mögött a számok mögött milyen sajátos forrásmegosztás áll, akkor azt tapasztaljuk - és ezt szeretném kiemelni -, hogy a nehéz helyzetben még a hazai támogatású rendszerek pályázati kerete is bővül, hiszen míg tavaly erre csak 89 milliárd forintot tudtunk fordítani - illetve ebben az évben -, a következő költségvetési esztendőben ez jóval meghaladja a 90 milliárd forintot. S ha hozzáteszem, hogy ezen belül a hátrányos helyzetű kistérségek kerete jelentősen bővül, és meg fogja haladni a 6 milliárd forintot, akkor azt látjuk, hogy van egy olyan markáns vonulata is a fejlesztéspolitikának, amely a leghátrányosabb kistérségek felzárkóztatását szolgálja, méghozzá jól szolgálja. A tavalyi pályázati tapasztalatokból ugyanis azt a következtetést lehet levonni, hogy ezek az önkormányzati keretek maradéktalanul fel lettek használva, azt is mondhatom, hogy a legtöbb esetben szinte minden kisebb fejlesztési igényt ki lehetett elégíteni. Pénz tehát, úgy tűnik, van, a kérdés természetesen az, hogy amikor a végrehajtáshoz érkezünk, akkor hogyan tudjuk a költségvetés realizálását megoldani.

S itt van néhány olyan kérdés, amit óhatatlanul fel kell tenni egy költségvetési vitában. Talán emlékeznek képviselőtársaim arra, hogy tavaly még mind a két oldalról nagyon sokszor felvetődött az a kérdés, hogy lesz-e elég jó pályázat, ki tudjuk-e használni azokat a kereteket, amelyeket döntő többségében az Unió biztosít számunkra. Kérem tisztelettel, jelenthetjük, hogy ma már ez a kérdés tulajdonképpen egyáltalán nem kérdés, hiszen azt tapasztaltuk - s a 2008-as év volt istenigazából a pályázatok meghirdetésének és lebonyolításának az induló markáns esztendeje -, hogy sokkal, de sokkal több szakmailag kifogástalan - hadd húzzam alá, hogy tényleg kifogástalan - pályázat jelent meg ebben a rendszerben, mint amennyi rendelkezésre álló forrás volt. Az Állami Számvevőszék főigazgatója fogalmazott úgy, talán éppen a legutóbbi bizottsági ülésen, amikor tárgyaltuk a költségvetést, nyugodtan el lehet mondani, hogy azok, akik potenciális kedvezményezettjei a pályázatnak - ideértve akár a kistelepülések sokaságát -, megtanultak pályázni. Ezt a kérdést tehát nyugodtan levehetjük a napirendről.

Aztán a legutóbbi hozzászólásból is kiolvasható volt, hogy az önkormányzati szférát is fogja érinteni a megszorítások köre. Ilyenkor mindig felvetődik a kérdés - s ez a kérdés talán még ma is aktuális lehet -, hogy lesz-e elég önerejük főleg a szegény önkormányzatoknak arra, hogy tudják biztosítani azt a saját forrást, amit a pályázatnál előírnak. Kérem tisztelettel, itt mondhatnám azt, és mondom is, hogy az önerőalap, amely pontosan az ilyen helyzetek feloldását szolgálja, ebben a költségvetésben 17,5 milliárd, és ez 2,5 milliárddal több, mint amennyi a tavalyi esztendőben volt. De igazából nem ezt akarom aláhúzni, hanem azt, hogy az én választókerületemben 37 település van, amelyek három, úgynevezett leghátrányosabb helyzetű kistérségből verbuválódnak. Tagjai vagyunk az ország 33 legrosszabb helyzetű kistérségének. Egyetlenegy alkalommal sem fordult elő, hogy akár csak egy önkormányzat is azt fogalmazta volna meg, azért nem tudott pályázni, mert nincs önereje. Nyilván azért is, mert a pályázati önrész nagyon minimális, adott esetben csak 5-10 százalék, amit egy ilyen önkormányzattól igényel, és ha megnézzük, hogy milyen fejlesztéseket lehet megvalósítani, akkor látható, hogy ezt nyilvánvalóan ki is tudják gazdálkodni az önkormányzatok.

Van egy újabb aktuális kérdés, ami az utóbbi időben sokszor felvetődik, tőlem is kérdezték újságírók: a gazdasági-pénzügyi gondok egyik következménye az lesz, hogy a bankok nehezebben, szőrösszívűbben fogják adni a hitelt, s nem fogja-e ez azt eredményezni, hogy akár már odaítélt pályázatok esetében is, ha számítottak arra, hogy banki hitelt kell saját erőként felmutatni, akkor a bank nem fogja azt biztosítani, és ez gondokat fog okozni. Ha reálisak akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy előfordulhat ilyen eset, ezt tehát nem lehet kizárni. Viszont azt is gondolom és meggyőződésem, hogy ha valaki ezekre a fejlesztésekre, uniós támogatásokra pályázik, akkor a banki elbírálás szempontjából is előnyben van, két okból. Egyrészt mert megjelenik egy igen jelentős támogatás, amit, ha versenyszféráról van szó, 30-50 százalék mértékig tudunk csatolni a pályázók számára, másrészt pedig a bank tisztában van azzal, hogy ezek a pályázatok már egy nagyon szigorú, szőrösszívű, rigorózus bírálaton átmentek, ha nyertes pozícióba kerültek. Tehát mondhatni, hogy a bank számára is egy pozitív szelekciót eredményez, ezért én ilyen gondot generálisan egészen biztosan nem látok.

A negyedik kérdés - s talán ez a legfontosabb, ezzel szeretném zárni a mondandóm -, hogy fel tudjuk-e használni ezeket az igen jelentős, ezermilliárdos kereteket. Ez egy tényleges kérdés, főleg ha azt is figyelembe vesszük - és erről is beszélni kell -, hogy 2007-ben és 2008-ban a kereteinket annak ellenére - s erre utalt miniszter úr is az expozéjában -, hogy uniós viszonylatban mi nagyon jól állunk, az elsők között vagyunk, nem tudtuk maradéktalanul felhasználni, ami persze nem annyira jó hír. Aki végignézi ezt a folyamatot, hogy a 2007-2013 között megvalósuló fejlesztések első két évében milyen feladatot kellett végrehajtani, azt látja, hogy a tizenöt operatív programnak és az Új Magyarország vidékfejlesztési programnak hozzávetőlegesen mintegy háromszáz pályázatát kellett nagyon aprólékosan és akkurátusan kidolgozni, ezeket meghirdetni, kiépíteni a döntésben részt vevő intézményrendszert, és természetes, hogy ez nagyon hosszú és időigényes folyamat volt.

De hadd tegyem hozzá, hogy ez az év egészen biztosan már egészen más megalapozású, mint a 2009. évi felhasználások, hiszen ma ott tartunk, hogy ebben az évben a meghirdetett pályázati források - amiket 2007-re és 2008-ra egy kétéves akcióterv keretében a különböző operatív programokban meghirdettünk - döntő többségéről döntés fog születni. Hogy konkrét példát mondjak: az észak-magyarországi régiónak a saját regionális operatív programja keretében 76 milliárd forint állt rendelkezésére.

(9.50)

Hetven milliárd forintról ebben az évben, kérem tisztelettel, döntés születik - és mondhatnám a többi programot is -, ebből pediglen az következik, hogy a következő esztendőben sok-sok építkezés, mondhatni, hogy építkezések, fejlesztések százai, ezrei fognak megindulni az országban. Legyünk akkor nyugodtak? Én azt mondom, nem. Mindenféleképpen szükség van arra, hogy gyorsítsuk az egész döntési eljárási folyamatot. Az egészen biztosan nem elfogadható, hogy mondjuk, egy pályázat elsőkörös odaítélésétől adott esetben akár még egy esztendő is eltelik, amíg a tényleges beruházás megindulhat.

Azt is mondhatnám, hogy erre minden lehetőségünk megvan, hiszen most már ismerjük azokat a tapasztalatokat, amiket ez a rendszer produkált, és azt is pontosan látjuk, hogy hol lehetne beavatkozni, a pályázati kiírások egyszerűsítésétől kezdve a szakértői bírálati szempontok radikális csökkentésén át a döntések célszerű és ésszerű decentralizálásáig bezárólag. Ennek a lehetőségét az is megteremti - az előbb utaltam rá -, hogy nagyon sok olyan jó pályázat született ebben az esztendőben, amit csak forráshiány miatt nem tudtunk kielégíteni. Hát, kérem szépen, nem kell őket még egyszer megpályáztatni. Ugye? Rendelkezésre áll, már csak a döntést kell meghozni.

Az egyik országos napilapban olvastam pont az uniós fejlesztési támogatásokkal kapcsolatban egy vezércikket a közelmúltban, amelyik ahhoz hasonlította ezt az egész uniós támogatásokkal kapcsolatos jelenlegi helyzetet, mintha kialakítottunk volna, megterveztünk volna egy valóban kiváló, minden szempontból elsőrangú versenyautót, de ez a versenyautó bent áll valahol a szalonban, és csak arra vár, hogy kitoljuk, és üzemanyaggal feltöltsük. Én azt hiszem, hogy ez a hasonlat nem teljesen pontos. Ahogy én látom, pillanatnyilag az a helyzet, hogy a versenyautó már kint van a garázsból, fel is töltöttük üzemanyaggal, csak rá kell lépni a gázra.

Kérem tisztelettel, azt javasolom, hogy tegyük meg ezt a nem túlságosan bonyolult lépést, és akkor biztos vagyok abban, hogy a 2009-es esztendőben a fejlesztéspolitika sikertörténetként fog majd megjelenni, és azt is mondhatnám, hogy ez most nem egyszerűen lehetőség, hanem szükségszerűség és kényszer, hiszen ma istenigazából a gazdaságélénkítés egyetlen, nem elhanyagolható, hanem nagyon jelentős eszközéről beszélünk. Én azt mondom, hogy ha ebbe az irányba haladunk, akkor jó döntéseket fogunk hozni, úgyhogy tegyük meg, és támogassuk a költségvetést, mert ez is a része, és ki az, aki ez ellen felszólalna.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Horváth István képviselő úrnak, Fidesz.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés törvényalkotási kötelezettségei közül talán az egyik legfontosabb törvény tárgyalásához érkeztünk. Tekintsük át, miképp jutottunk el ehhez a költségvetési tervezethez!

A kormány szeptemberben nyújtotta be az első változatot az Országgyűlésnek, amit a gazdasági világválságra hivatkozva visszavont, majd októberben új változatban ismét benyújtott. Az újabb verzió beterjesztését a nemzeti csúcs utánra időzítették, így ott nem lehetett erről vitázni, valójában esély sem volt arra, hogy közösen tudjunk kitalálni valamilyen irányvonalat.

A tárgyalási menetrend miatt rendkívül rövid idő jutott az anyag áttekintésére. Még maga az ÁSZ sem tudta megalapozottan véleményezni, ráadásul - mint később kiderült - csak a főkötetet módosították, a fejezeti kötetekhez nem nyúltak, így a tételesen lebontott számokat nem volt alkalmunk megismerni.

A múlt héten lefolytatott bizottsági viták során megdöbbenve hallottuk a kormány képviselőitől, hogy a számok sajnos ismét változni fognak. November 3-án aztán a pénzügyminiszter benyújtott egy módosító csomagot, ami még a szeptemberi, azaz az eredeti költségvetési számokhoz képest is jóval rosszabb, sőt a 2006-os költségvetési számoknál is alacsonyabb forrásokat tartalmaz.

A módosító csomagot önök, kedves kormánypárti és liberális képviselőtársaim, nyilván támogatni fogják, így ezek után elmondhatjuk, hogy bár a költségvetés hatályos verziójának számairól kellene vitatkoznunk, még nincs ennek értelme, hiszen a Veres miniszter úr által készített módosítók teljesen át fogják írni a jelenlegi tervezetet. Erről viszont ma nincs alkalmunk szólni, hiszen mi most a hatályos változat általános vitáján vagyunk, magyarul: önök ismét trükköznek, ismét át akarják verni az állampolgárokat.

Ezen gondolatokat azért szerettem volna megosztani önökkel, hogy lássuk pontosan, milyen módon próbálja meg kijátszani a demokrácia szabályait a kormány és a Szocialista Párt. A kipontozott, ismeretlen számokról vitázunk, miközben valós megoldások tömegéről kellene döntéseket hozni.

Tisztelt Ház! A költségvetési vita harmadik napján tartunk, és úgy látom, kormánypárti képviselőtársaim még mindig nem akarnak beszélni a valós problémákról. Úgy tűnik, fontosabb a hatalom mindenáron történő megtartása, mint az állampolgárokkal való őszinte szembenézés. Önök ismét trükkökkel akarják megtéveszteni az embereket, arra számítva, hogy a világválság szoknyája alá bújva hat év tehetetlenségét és hibáit el tudják felejtetni.

A költségvetés tervezetében és pláne a pénzügyminiszter módosítójában azt kérik mindenkitől, hogy fogadják el az újabb megszorító csomagot, sőt hétfőn már azt is megtudhattunk Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, hogy ő magukat az embereket is hibásnak tartja a kialakult helyzet miatt. Egyfelől áldozatot kér, másfelől vádolni kezd. Régi szocialista módszer ez: a felelősség minél szélesebb körben történő szétkenése, ezáltal mentesítve magukat a saját tehetetlenségük és hozzá nem értésük alól.

A költségvetés és annak várható módosításai mindenkit érinteni fognak, a családokat, a munkahelyeket, a nyugdíjakat, a kis- és középvállalkozókat, az önkormányzatokat egyaránt, azokat az önkormányzatokat, amelyek már így is nagyon rossz helyzetben vannak. Az évek óta tartó elvonások majdnem teljesen felborították a helyi pénzügyeket, olyan helyzetet teremtve, ahol már nincs hová hátrálni. A fellendülés pedig, úgy látszik, tovább várat magára, hiszen ez a költségvetés biztosan nem a gazdasági növekedésen, adóteher-csökkenésen és szociális biztonságon alapuló fejlődést fogja elhozni. A józan ész, az európai minta mind-mind a munkahelyek megtartásán, a munkalehetőségek számának növelésén, gazdaságélénkítésen fáradozik, csak Gyurcsány Ferenc és a Szocialista Párt akar más úton járni, és ezzel egyre mélyebb gödörbe taszítani az országot.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati finanszírozások terén 2002 óta nagymértékű romlás ment végbe. Egyre kevesebb pénzt kapnak a települések, holott egyre több feladattal terhelik őket. Az amúgy is rossz helyzet 2006 óta befagyott. A legalapvetőbben befolyásoló normatív támogatások még inflációkövető szintet sem tartanak. Idén 150 milliárd forintot vonnak el az önkormányzati szférából. Néhány példa: 7,5 milliárdot a települési feladatoktól, 4,2 milliárdot a körzeti igazgatási feladatoktól, 39,5 milliárdot a közoktatási pénzekből, 2 milliárdot az önkormányzati hivatásos tűzoltóságtól - itt még azt se vették figyelembe, hogy az ország szinte egész területén a hivatásos tűzoltóságok perlik az államot a túlórapénzük elmaradása miatt, és itt is több milliárd forintos kifizetést fog majd eszközölni a bírósági döntések által a kormány, ezt se kalkulálták bele, és ezen kívül még 2 milliárdot elvonnak a tűzoltóktól -, 3,6 milliárdot a többcélú kistérségi társulásoktól, és még hosszan lehetne tovább sorolni.

Mi lesz az elvonások eredménye? Az önkormányzatok működése, ezen keresztül a közalkalmazottak, köztisztviselők megélhetése fog veszélybe kerülni. Újabb hiteleket kell majd felvenni a településeknek, csökkenteni kell a munkavállalók számát, ezáltal nőni fog a munkanélküliség.

A költségvetés 14,1 milliárd forint helyi adóbevétellel számol, holott a tavalyi 13,6 milliárd sem teljesült. A korábban 20 százalékkal csökkentett szja helyben maradó része most még jobban fog hiányozni. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Hogyan képzelik, hogy olyan helyi adóbevételekkel terveznek, amit eleve lehetetlen teljesíteni? Ezzel hiába kozmetikázzák a költségvetési hiány számait, mert később úgyse lesz belőle semmi. Képtelenség tovább szűkíteni a központi forrásokat, mert ez már veszélyezteti a közszolgáltatást. Ha pedig mindez mégis így marad, mit tehet egy település a túlélés érdekében? Adókat meg illetékeket emel. A kormány az önkormányzatok fojtogatásával, rajtuk keresztül sarcolja meg ismét az embereket, így nem kell konfrontálódni a lakossággal, hanem az önkormányzatok viszik el a balhét.

Egy önkormányzatnak a saját bevételei alapvetően három csoportra oszthatók: illeték, helyi adók, térítési díjak. Az illetékbevételek ilyen nagyarányú növekedése, amivel a költségvetés számol, irreális és teljesíthetetlen. Ezen bevételeknél a gazdaság stagnálása miatt inkább csökkenő tendencia várható. A helyi adóbevételek 6 százalékos túltervezése szintén tarthatatlan cél, míg a térítési díjak emelése mind szociálisan, mind etikailag vállalhatatlan.

Képzeljék el azt a családot, ahol a férj tűzoltó, a feleség pedig köztisztviselő. Mindkettőjüknek megszűnik a 13. havi bére, ami az elmúlt években beépítésre került a fizetésükbe. A tűzoltó apuka egyébként nem kapja meg az államtól a túlóra elvégzése után járó jövedelmét. Közben az önkormányzat kénytelen helyi adókat emelni vagy újakat kivetni. A gyermekük után fizetendő térítési díjak 6-10 százalékkal megemelkednek, és közben idén 30 százalékkal fizettek nagyobb gázszámlát. Önök szerint ez a sikeres Magyarország?

(10.00)

Tisztelt Szocialista és Liberális Képviselőtársaim! Bod Péter Ákos egyszer azt mondta: ha egy bicikli nem megy, két dolgot lehet csinálni: iszonyatosan el kell kezdeni tekerni, vagy le kell szállni róla és tolni. Önök már rég leszálltak a bicikliről, sőt egy ideje már nem is tolják, leengedték a kerekeket, és felborították. Azt gondolom, itt az ideje, hogy végre visszaadják a biciklit az állampolgároknak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Vécsi István képviselő úrnak, MSZP.

VÉCSI ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Televíziónézők! Kevésbé fontos döntéseknél is meg kell nézni, hogy az milyen körülmények között születik meg, milyen feltételek mellett kell azt meghozni. Azt gondolom, ez fokozottan igaz egy ország költségvetésének kialakítása és elfogadása esetében.

Engedjék meg, hogy még mielőtt a költségvetés sorairól szólnék, nagy általánosságban elmondhassam, hogy a 2009. évi költségvetés nem az, amit a Szocialista Párt és a kormányzat szándékai szerint szeretett volna benyújtani, nem az a költségvetés, amely lehetett volna, ha a konvergenciaprogram eredményeire építhetjük, s minden bizonnyal más költségvetési számokon vitatkoznánk, ha lett volna összefogás, közös felelősség a reformok végrehajtása terén. Mert mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy mennyire szükség lenne rá, hogy végig tudjunk menni azon az úton, amely elkerülhetetlen. Ez közös felelősségünk, amit nem tettünk meg.

A közmondás azt mondja, hogy a szegény embert még az ág is húzza. A mi esetünk, a gazdasági világválság, amelyre még rátromfolt a pénzügyi spekulánskörök támadása is, nem ágként, hanem rönkként nehezedett ránk, hiszen Magyarország kicsi és nyitott ország, ezáltal sebezhető, és ezt el szoktuk felejteni. Nagyon sokszor nem a társadalomért, hanem a másik legyőzéséért, a hatalomért folyik elsődlegesen a harc, és fel szoktunk háborodni, hogy miért nem értjük egymás igazát. Sokszor úgy tűnik, hogy a magyar nyelvhez is tolmácsra van szükségünk, pedig a felelősségünk az országért, az emberekért, ha nem is egyenlő mértékben, de közös, és a társadalom többsége, az emberek sokasága már régóta mondja, régóta látja szükségességét, hogy fontos kérdésekben szükség van az összefogásra.

Nos, sértődött belpolitikai viszonyok között, egy sor hibás döntés mellett, egy gazdasági világválság közepette, pénzügyi spekulánskörök támadásai mellett kell megvitatnunk és irányt szabnunk a 2009. évi költségvetésnek. Nem könnyű. Nem könnyű alkalmazkodni ilyen nyitott gazdaságban, amit az is mutat, hogy rövid időn belül a harmadik változat van előttünk, és az én véleményem szerint ez nem a felelőtlenség jele, mint mások elmondják, hanem éppen az ellenkezője. Felelősen, gyorsan reagálva alkalmazkodott az előterjesztő a világban zajló folyamatokra, védve ezzel a társadalom érdekeit, védve a fizetőeszközt, a költségvetési egyensúlyt, a fenntartható nyugdíjrendszert, és eszközöket mozgósít a hazai vállalkozások védelmében is, hogy munkahelyek maradjanak meg, és minél több munkalehetőség legyen biztosítva. Tudom, és valamennyien tudjuk, hogy ennek ára van, de azt is tudjuk, hogy sokkal nagyobb árat fizetnénk, ha másképp tennénk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számlát már ez évben elkezdtük fizetni, már ez évben is csökken az állami kiadás 100 milliárd forinttal. A benyújtott új költségvetési változat újabb 160 milliárdot spórol a költségvetésnek, és a módosítások ugyancsak több száz milliárd forintot szeretnének megtakarítani a költségvetésnek. Ha ekkora összeget takarítunk meg, azt mindenki észre fogja venni.

Amit én fontosnak tartok kiemelni zempléni polgármesterként is, az az, hogy az uniós fejlesztésekből, amely egy soha vissza nem térő kínálat, egy soha vissza nem térő lehetőség, a költségvetés nem vesz el hazai önrészt, hazai forrást. Így megvalósulhatnak azok a fejlesztések, amelyek mindannyiunk számára fontosak, amelyek bővíthetik a pályázati lehetőségeinket, felújíthatjuk az iskolát, új fejlesztéseket biztosít, új munkahelyeket teremt, és nálam a kulcsszó, a fő cél ez: a munkahelyek megőrzése és munkalehetőségek biztosítása. Ez az igény a költségvetés hatásai és sorai között szerepel, ugyanúgy, mint az indokolatlanul segélyben részesülők kiszűrése, amelynek eredményeként csökken a meglévő társadalmi feszültség, átláthatóbbá válik az önkormányzatok, a családsegítők, az állami foglalkoztatási szolgálat közötti feladatmegosztás.

Az elmaradott, hátrányos helyzetű térségekben lévő közösségek, településen élők számára fontos a közfoglalkoztatás, a közcélú munka megtartása, amely hosszú távon, tudom, hogy nem lehet cél, de most még elengedhetetlen. A költségvetés 15 milliárd forintot irányoz erre a célra, és ezen felül 27 milliárd forint használható fel segélykeretből, de a Munkaerő-piaci Alapból is 7,5 milliárd forint jutna erre a célra. Ez egy fontos eleme a 2009. évi költségvetésünknek, és gazdasági szempontból is fontos, hiszen segít a feketegazdaság visszaszorításában, a foglalkoztatás pedig nagyobb jövedelmet biztosít az egyén számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előirányzatok alapján az agrár- és a vidékfejlesztési támogatásokra az összes felhasználható forrás 480 milliárd 250 millió forint. Az uniós csatlakozás előtt ennek az összegnek a fele állt rendelkezésünkre, de ez 10 százalékkal magasabb az előző évi előirányzatnál is. Ez komoly előrelépést jelent a mezőgazdaság és az élelmiszer-feldolgozás, az erdészeti ágazat versenyképességének a javításában, a vidék fejlesztésében, a vidéken élők életminőségének a javításában. Az agrártámogatások szempontjából is fontos, hogy az európai uniós forrásokhoz a költségvetés-tervezet biztosítja az elegendő forrást, tehát biztosítja azt, hogy az európai uniós támogatásokat le tudjuk hívni. A vidéken élőknek ez is segíti a biztonságát, és ennek a lehívása csak rajtunk múlik, hogy össze tudunk-e ebben a kérdésben fogni vagy sem, vagy csak harcolni tudunk egymás ellen.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2009. évi költségvetés tervezete nehéz körülmények között születik, alkalmazkodnunk kell hozzá. Ez nem trükközés, én támogathatónak tartom a 2009. évi költségvetés tervezetét, és ezt kérem önöktől is.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, KDNP.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian jól tudjuk, hogy a biztonság egy nagyon fontos alapérték. Azt is tudjuk, hogy a biztonság nem állandó, nem egy konstans tényező. Tudjuk, hogy folyamatosan tenni kell azért, hogy a magyar emberek minél nagyobb biztonságban élhessék az életüket. Az emberiség történetében mindig az adott közösség - legyen az törzs, nemzet, nemzetiség vagy állam - vezetői szervezték, irányították a védelmet, az ő elsődleges felelősségük volt a biztonság garantálása. Ma sincs ez másképp, tisztelt képviselőtársaim! A mindenkori kormány feladata, alapvető feladata Magyarország biztonságának a garantálása, a magyar állampolgárok biztonságának a garantálása; gondolok itt a katonai biztonságtól kezdve a gazdasági biztonságon keresztül egészen a pénzügyi biztonságig.

Az Egyesült Államokból induló pénzügyi válság, amelyet hónapokkal előre jeleztek, amely számos spekulációs érdek rárakódásával érkezett Magyarországra, úgy vélem, kivédhető lett volna, vagy legalábbis ennek a káros hatásaival szemben fel lehetett volna készülni. Azonban az a helyzet, hogy én úgy látom, hogy a magyar kormány nemhogy kivédte volna ezeket a spekulációs célú támadásokat, ezeket a bajokat, hanem tovább generálta ezt a válságot.

(10.10)

Úgy látom, szomorúan megállapítva, hogy saját spekulációs céljának megfelelően a megszorítások elfogadtatásának mentőövét látta e folyamatban.

A kormány gyakorlatilag minden problémát, megszorítást, elvonást, elbocsátást, munkanélküliséget erre a pénzügyi válságra alapozhat, és mindenféle költségvetési módosító javaslatot ezzel el tud lehetetleníteni, azt tudja mondani, hogy kérem szépen, világválság van, semmiféle ilyen jobbító szándékú észrevételt nem tudnak méltányolni.

Sőt, úgy látom, hogy a kormány rendkívül ravasz módon ezt a válságot még továbbvitte, nagyobbította is, pont azért, hogy ez a válságérzet, ami kialakult a magyar társadalomban, a hatalom túlélésének záloga lehet, hiszen úgy látom, a legfontosabb a Gyurcsány-kormány számára a költségvetés elfogadtatása, és ez a pénzügyi válság rendkívüli módon kapóra jött. Meg kell mondjam, hogy ez nagyon szomorú, mert munkahelyek tízezrei szűnhetnek meg, kisemberek, kis- és közepes vállalkozások ezrei mehetnek tönkre, és ez mindenképpen felháborító.

Nézzük meg konkrétan, hogy ha egy kormány gondolkodásmódját, a biztonságról alkotott felfogását nézzük, akkor tényszerűen és tételesen az adott kormány előterjesztése, költségvetési fejezetei fejezik ki legjobban azt, hogy mit gondol egy kormány a biztonságról, mit gondol egy kormány a védelemről.

Nem olyan régen, néhány héttel ezelőtt NATO-csúcs volt Magyarországon, és a honvédelmi miniszter úr, Szekeres Imre a következőt ígérte, rendkívül örömittas állapotban: azt, hogy 0,2 százalékkal fog emelkedni a honvédelmi költségvetés Magyarországon. Nyilván tette ezt ezért, mert rendkívül komoly kritikák érik Magyarországot, hiszen ha GDP-arányosan megnézzük a védelmi költségvetést, akkor bizony-bizony a sereghajtók között állunk. (Keller László: Hány év alatt mondta? Egy év alatt?)

A NATO-átlag 2 százalék, a védelmi költségvetések 2 százalékát jelentik a GDP-nek. Sőt, azt is mondta Szekeres Imre honvédelmi miniszter úr, hogy a jövőben tízéves távlati célokat megfogalmazva, fel tudjuk majd küzdeni egészen 1,2 százalékra a védelmi költségvetést. Az a gond, hogy a jelenlegi előterjesztésben, ami most már a harmadik vagy a negyedik, nem tudom, most már mindenféle előterjesztéseket láthatunk, és arról beszélünk, ami még nem végleges, és igazából úgy látom, nem visz előre ez a vita; de egy biztos, hogy azok a megállapítások elmondhatók, hogy az előterjesztésben arra utalnak, hogy 1,11 százaléka lesz a GDP-nek a védelmi kiadások értéke. Azt is megállapítja nagyon büszkén az anyag, hogy ez 0,01 százalékos növekedést jelent. Ha az inflációt ideveszem, ez gyakorlatilag reálértékben jelentős csökkenés, tehát a NATO potyautasa lesz Magyarország az elkövetkezendő időszakban.

Az a folyamat, amely elindult az Orbán-kormány időszakában, egy növekedési pálya, hiszen mi évről évre 0,1 százalékkal növeltük a GDP-arányos védelmi költségvetést, ez a folyamat 2003-ig tartott, ettől kezdve drasztikusan és rohamosan csökkent a védelmi kiadásokra szánt összeg.

Az a helyzet, kedves barátaim, hogy mások pénzén utazunk a biztonságunkra, ez pedig nem járható út, és nem lehet mindent a pénzügyi válságra hárítani. 2009-re 297 milliárd forint szerepel az előttünk fekvő anyagban, azt hiszem, ez még a második előterjesztés, ehhez képest most módosító javaslatot látunk Veres Jánostól, ami eléggé sajátos és szokatlan megoldás. Ebben a költségvetésben még benne találtatik az Állami Egészségügyi Központ, az egykori Honvéd Kórház nevén, ami körülbelül 12 milliárd forint OEP-től származó bevételt takar, és a fejezeti tartalék is 26,5 milliárd forintot ír. Ezt egyébként emelni kívánja Veres János a módosító javaslatában közel 30 milliárdra, tehát nem tudom, hogy mi szükség van 30 milliárd forintos tartalékra a honvédelmi tárcánál. Nyilván el akarják vonni, vagy nem akarják kifizetni a katonák 13. havi illetményét, tehát ez járhatatlan út, ezért ezt semmiképpen sem tudjuk elfogadni.

A tervezett összegből egyébként, ha tételesen végignézzük, akkor jól kitűnik az, hogy több olyan elem szerepel ebben a költségvetési tervezetben, amely nem katonai célú kiadás; többek között például a nyugdíj, a korkedvezményes nyugdíj esetében, ez 23,5 milliárdot tesz ki a költségvetésből. Az Állami Egészségügyi Központ fenntartása és működtetése sem katonai kiadás, hiszen az ottani betegek töredéke a katonák száma, hiszen a XIII. kerületi lakosoktól kezdve a MÁV-dolgozókig mindenkit ott látnak el.

Kedves Képviselőtársaim! A társadalmi szervezetek támogatása és a civil őrzés-védelem 8,5 milliárd forinttal szerepel a jövő évi költségvetési tervezetben. Ez aztán tényleg a spórolás netovábbja, talán a legdinamikusabban növekszik a civil őrzés-védelem, a magyar katonákat, a meglévő két dandárunkat civil őrző-védő kft.-k emberei őrzik és vigyázzák. Ez valóban egy "NATO-szabvány", sehol senki nem csinálja ezt, nálunk egyedülálló találmány, és mutatja az önbecsülésünket is, hogy ez mennyire fontos számunkra.

A költségvetés belső szerkezetével is komoly gondok vannak. Az ideális költségvetési szerkezet úgy nézne ki egy katonai kiadás esetében, hogy 30 százaléknak kell lennie a fejlesztésnek, a felhalmozásnak, a felhalmozásból a fejlesztésekre szánt összegnek, 30 százaléknak a dologi kiadásnak, és egy védelmi költségvetés 40 százalékát kellene kitennie a személyi kiadásoknak. Ezzel szemben a felhalmozás, amiből fejleszteni lehet, 7,7 százalékot tesz ki, ez 23,9 milliárd forint a 338 milliárdos tervezett költségvetésből - meg kell mondanom, hogy nagyon-nagyon gyenge.

A működési kiadások teszik ki a költségvetés 91,9 százalékát, 286 milliárd forintot. Csak a Gripen bérleti díja a jövő évi költségvetésben 23 milliárd forint - a bérleti díj. Ez nem fejlesztés, ez csak bérletidíj-kifizetés. Sajnos, a sokszor megígért fejlesztések, amelyeket legutóbb Prágában tett meg az előző honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc, lelassultak vagy elmaradnak.

Lakásépítésre semmi nincs a költségvetésben elkülönítve, a katonák lakásépítésére, a nagyvisnyói lakásépítés még szerepel ugyan benne, 6 plusz 6 lakás építésére 23 millió forintot szán a tárca, de ez szerintem a kerítésre és a kertépítésre lesz elegendő, nem többre. A lakhatási támogatás is jelentős mértékben csökken, 1 milliárd 177 millióról 750 millióra.

A nemzetközi feladatokra viszont több mint 33 milliárd forintot szán a tárca, tehát többet, mint fejlesztésre, felhalmozásra, ez a költségvetés egészének több mint 10 százaléka, 10,7 százaléka.

Azt állítom, hogy a kormány szembemegy az Országgyűlés 51/2007-es országgyűlési határozatával, ami arról szól, hogy a honvédséget hogyan és mi módon kívánjuk hosszú távon fejleszteni, hiszen ez az országgyűlési határozat - amit nem olyan régen fogadtunk el, Szekeres Imre volt egyébként az előterjesztője, ezért is tudtuk támogatni, mert jó célokat fogalmazott meg - a Magyar Honvédség fejlesztését szükségesnek tartotta, figyelemmel lesz az észak-atlanti szerződés 3. cikkelyére, amely fenntartja az országvédelmi képességeket, utal a 3. cikkely erre a tézisre is; kiemelt szempontot fordít a katonák élet- és munkakörülményeinek a jobbítására, a védelmi ráfordítások közelítése a NATO átlagának arányához megtörténjen, ez 2 százalék, mint mondtam volt, és a haditechnikai fejlesztésekre fordított költségvetési arány érje el a 20 százalékot.

Ehhez képest 7,7 százaléknál tartunk, tehát teljes mértékben felrúgja az Országgyűlés ezen döntését, és ezen célokat. Akkor teszi mindezt, amikor mindannyian jól tudjuk azt a szomorú helyzetet, hogy a Magyar Honvédség szárazföldi ereje 8250 fő, két darab dandárja van a Magyar Honvédségnek, 15 darab T72-es harckocsija, 12 aknavetője. Kivonták a hadrendből a hadműveleti, harcászati rakétákat, sorozatvetőket, önjáró lövegeket, mozgósítási hadrenddel nem rendelkezünk, csak békehadrenddel, a békelétszám egy és ugyanaz, mint a mozgósítási haderő, hiszen nincsen tartalékos rendszer. A tartalékos rendszer kiépítésére, amit már évek óta javaslok, egy fillért nem szán a tárca a jövő évi költségvetési tervezetben. Gyakorlatilag a Magyar Honvédséget liliputi, élő panoptikummá silányították, és ezt célozza meg a jövő évi költségvetés is.

Ezért ezt nem tudjuk támogatni, nem tudjuk elfogadni. Fontosnak tartjuk, hogy az illetmények emelkedjenek, fontosnak tartjuk a 13. havi illetmény kifizetését, és fontosnak tartjuk a tényleges fejlesztéseket, többek között a harci helikopterek fejlesztését, a MI-24-es harci helikopterek fejlesztését, erre költségvetési módosító javaslatokat fogunk benyújtani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Keller László államtitkár úrnak.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Csak azt sajnálom, hogy tegnap délután nyilván más közérdekű elfoglaltsága volt, és nem volt itt, amikor például a honvédelmi bizottság elnöke taglalta a Honvédelmi Minisztérium költségvetését, és persze, nem örült mindannak, amit a költségvetés tartalmaz, de összességében azt lehet mondani, hogy egy nagyon korrekt és tisztességes megközelítését adta a dolognak.

(10.20)

Nem nagyon értette a számokat. Amikor én pontosítottam - nem fogom megtenni még egyszer, a jegyzőkönyvet el lehet olvasni -, akkor egész másképp nyilatkozott. Tulajdonképpen nagy megértéssel fogadta ezt a költségvetést. Ezért sajnálom, hogy ön ettől a vitától távol maradt, mert egy kis felelősséget akkor valószínűleg táplálhatott volna saját magának Lázár János megszólalásából.

Az értelemszerű, hogy ha a GDP a kényszerű körülmények hatására vagy a GDP-várakozásunk mérséklődik, akkor ezzel arányosan nyilván a honvédségi kiadás is csökken. A benyújtott javaslatban 316 milliárd forintot szánunk. Ez 1,11 százaléka a GDP-nek a honvédségi kiadásokra. A GDP megváltozott száma 27 690 milliárd forint, és a 307 milliárd forint ugyanúgy 1,11 százaléka a GDP-nek. Úgyhogy ilyen szempontból szerintem semmiféle negatív diszkriminációban nem részesült a Honvédelmi Minisztérium költségvetése.

Szekeres Imre pedig a 0,2 százalékos növekedést nyilván nem egy év alatt gondolta; középtávon ez a célkitűzés. Ehhez most 0,01 százalékos növekedést tudunk biztosítani. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, KDNP.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen. Nem kívánok két percet beszélni, csak egy mondatban reagálni államtitkár úr fölvetésére. Azt hiszem, hogy ha a NATO-t a magyar érdekek megjelenítésének fontos eszközeként tekintjük, és fontos, hogy ott vagyunk, akkor fontos az is, hogy a védelmünkre mennyit szánunk, hiszen a megítélésünk, sőt az érdekérvényesítő képességünk ezen keresztül növekedhet. Tehát nem lehet komolytalanul venni a NATO-elvárásokat; törekedni kellene legalább rá.

Ez nem növekedés. Ha lebontjuk - éppen erről beszéltem - ezt az 1,11 százalékos GDP-arányt tisztán tényleges katonai kiadásokra, akkor 1 százalék alatt vagyunk. Az Állami Egészségügyi Központot elég nehéz eladni a NATO-nak, hogy ez tényleges katonai kiadás, és még hosszan sorolhatnám ezeket a téziseket. A rendszer maga rossz. Egyébként pedig a Kereszténydemokrata Néppárt véleményét tolmácsoltam, Lázár János meg tolmácsolta a bizottsági elnöki véleményét vagy a Fidesz véleményét, nem tudom. Nem ez a kérdés, és nincs most itt, hogy tudjon erre reagálni, de köszönöm szépen, hogy elmondta. Minden jót. (Taps a KDNP soraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Tóth Károly képviselő úrnak, MSZP.

TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Már megérte a költségvetés vitáját megtartani, mert bő egy év után egyszerre, egy időpontban, egy teremben ugyanannak a bizottságnak az elnöke és alelnöke megjelent. Ez annak volt tulajdonítható, hogy végre az elnök úrral egy teremben lehetünk, és örültem, mert úgy kezdte a hozzászólását, hogy biztonságról akar beszélni.

Utána bíztam benne, hogy az elnök úr komolyan gondolja a mondanivalóját, és abból indul ki, hogy a biztonság széles fogalom, amelyből csak egyik részelem Magyarországon ma a honvédség, és az ország biztonsága szempontjából a szövetségi rendszert is figyelembe véve talán ma nem is ezen a területen a legveszélyeztetettebb az ország. Ezért bíztam benne, hogy elnök úrból kitör a nemzetbiztonsági bizottsági elnöki feladat- és hatáskör, és elkezd arról beszélni, hogy belső biztonság szempontjából és nem katonaként milyen feladatok állnak előttünk. Eddig tartott a közös jelenlétünk, de legalább egy teremben vagyunk, és ezt szeretném nem lekicsinyellni.

Azt szeretném mondani, hogy ez egy nem szerethető költségvetés, legalábbis meggyőződésem szerint; egy szükséges kényszerhelyzetből adódó költségvetés. Szeretném mondani az előttem hozzászóló képviselőtársaim némelyikének, hogy ez a kényszer nem magyar sajátosság. Ez a kényszer körbejárja a világot, legfeljebb van, aki hamarabb, van, aki később vesz róla tudomást.

Azt szeretném mondani azonban a nemzetbiztonsággal foglalkozó emberként, hogy a legnehezebb költségvetési helyzetben is figyelembe kell venni két szempontot, és ezt ajánlom mindenki figyelmébe, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. Az első, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervezetek munkája kritikus időszakban nem csökken, hanem növekszik. Nem azért, mert el kellene valami belső vitát hárítaniuk, hanem döntően megnövekszik annak a szerepe, hogy mikor és hogyan tudnak információt megszerezni. Ezt érdemes figyelembe venni a költségvetés tervezésénél.

A másik ilyen: ha érdemben nem lehet több pénzt biztosítani a szolgálatoknak, akkor legalább a pénzbe nem kerülő szempontokra jobban kellene figyelnünk mindannyiunknak. Ebből jelenleg csak két szempontot szeretnék kiemelni. Az első, még egyszer mondom: ha már nincs több pénz - bár bízom benne, hogy a Pénzügyminisztérium újragondolja, hogy a feladatok a válsággal arányosan növekszenek a szolgálatoknál -, akkor legalább ki kell vonni a szolgálatokat a politikai ütközetek zónájából.

Szeretném itt és most megkérni ellenzéki képviselőtársaimat és az ellenzéki elnököt, hogy ebben az időszakban, amikor talán elismeri, hogy van válság, pénzügyi válság - és ez nem Magyarországon keletkezett, hanem külső hatások is szerepet játszottak -, szeretném kérni, hogy gondolják meg, hogy a politikai ütközet színtere ne a szolgálatok legyenek; kezdjük meg a közös, hatékony ellenőrzést, a munkájuk közös segítését. Ez nem kerül pénzbe, a szolgálatoknál azonban a bizalmat erősíti.

Meggyőződésem, látjuk közösen, és ezzel ellentétes vélemény nem keletkezett, a szolgálatok ezt régóta megtanulták: a szolgálatok törvények alapján, szigorú kontroll mellett, a mindenkori érvényes törvényeket betartva végzik munkájukat. Szeretném, ha a politikusok követnék. Követnék, hogy a szolgálatokat nem teszik ki politikai támadásnak, hogy a szolgálatok munkáját, figyelmét nem terelik el ilyen irányba. Nagyon bízom benne, hogy megéljük még azt az időszakot, amikor politikus társaim saját rövid távú népszerűségük érdekében nem kockáztatják a szolgálatok működését.

A másik ilyen szempont, ami pénz nélkül is figyelembe vehető: csak olyan feladatokkal terheljük a szolgálatokat, olyan feladatokat várjunk el tőlük, ami az ország érdekében ma fontos, fontos a pénzügyi-gazdasági válság kezelése szempontjából, fontos az ország biztonsága szempontjából, fontos, mondjuk, a katonák szempontjából, amikor NATO-szerepvállalást teszünk külföldi országokban. Ezekre helyezzük az energiát, és azt gondolom, hogy például megkímélhetők a szolgálatok, ha már egyébként meg pénzünk nincs elegendő, hogy most legyen központi kulcskérdés, mondjuk, a Kenedi-bizottság jelentésének gyors és rövid távú végrehajtása, hogy megint a múlttal foglalkozzanak az érdemi munka helyett.

Meggyőződésem, hogy három területen várhatunk el jogosan a szolgálatoktól világos, egyértelmű szakmai válaszokat. Azt tapasztalom, hogy többségében ezeket a válaszokat a szolgálatok képesek megadni. Nem mindig tapasztalom, hogy minden döntéshozó egyidejűleg képes az így megadott válaszokat beépíteni a napi munkába. Az első nagyon fontos, hogy abban a pénzügyi válságkörnyezetben, amelyben élünk, a szolgálatoktól jogos elvárás, hogy tudjanak előre jelezni, képesek legyenek előre jelezni, hogy mikor milyen irányból, milyen jellegű támadás érheti a magyar gazdaságot, a forintot vagy éppen kiemelt magyar nemzeti jelentőségű vállalatokat. Azt gondolom, ebben jelentősen előreléptek, soha nem lehet azt mondani, hogy már minden igényt kielégítő ez a munka, de jelentősen előreléptek. A döntéshozóknak fontos, hogy ezekre érdemben támaszkodjanak.

Rendkívüli jelentőségűnek tartom, hogy a társadalom köznyugalmának biztosítása érdekében - ez a második ilyen - és a kisebbségek emberi jogainak biztosítása érdekében erősíteni tudják a szolgálatok Magyarországon... - és néha úgy látom, most már időnként határon túlra is előzetes információkkal kell rendelkezniük a kisebbségek, a társadalmi többség érdekében védelmében.

(10.30)

Nagyon fontos ezen a területen, hogy ahol feltárt hiányosságot találtak, ott legyen együttműködő partner a rendészeti szervek, az ügyészség és a bíróság részéről is.

A harmadik ilyen, szerintem szintén felértékelődő feladat lesz a következő időszakban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépés, és itt csak két elemre szeretném felhívni a figyelmet.

Az egyik: kérek mindenkit a parlamentben, bármelyik oldalon ül, hogy értsük meg, az objektív felelősség és a zéró tolerancia megfogalmazott elve csak akkor ér valamit, ha az nemcsak a közlekedésre vonatkozik, hanem a társadalmi élet valamennyi szegmensére. Jogos elvárás a gazdasági élet minden szereplőjétől, hogy az objektív felelősség elve ott is érvényesüljön. Másrészt ezen a területen, mármint a szervezett bűnözés területén jól láthatóan hihetetlen nagy pénzeszközök állnak rendelkezésre, és néha már látunk példákat arra, hogy hatalmas fejlesztéseket hajtanak végre műszaki-technikai feltételek megteremtésére annak érdekében, hogy jogosulatlanul, a társadalom egészének rovására információt szerezzenek.

Ezért meggyőződésem, hogy bármilyen szűkös egy költségvetés, a szolgálatok technikai feltételeinek fejlesztését egy pillanatra nem lehet abbahagyni, mert utána évtizedekig behozhatatlan hátrányban leszünk, és sokkal többe kerül, mint amit rövid távon esetleg megtakarítunk. Másrészt nagyon szigorúan szabályozni kell, hogy a szolgálaton kívül senki más, Magyarországon pláne nem, magánszervezetek ne használhassanak olyan eszközöket, amelyek a szolgálatok számára szigorúan engedélyhez kötött, szigorú kontroll, társadalmi és parlamenti kontroll mellett működnek. Ezért nagyon fontos annak a törvénynek a megalkotása a lehető legrövidebb időn belül, amely korlátozni, ellenőrizhetővé tudja tenni az ilyen eszközök magyarországi jelenlétét, mert sajnos a piacon beszerezhetők.

Összefoglalva azt gondolom, ez egy olyan költségvetés, amely csak nagy nehézségek árán hajtható végre a szolgálatok számára is. Tartalmazza a szükséges feltételeket, és még sokat kell tenni ahhoz, hogy a szolgálatoknál az elégséges feltételek is meglegyenek, nem feltétlenül pénzben, hanem gondolkodásmódban, a szolgálatok munkájának segítésében.

Azt szeretném kérni minden képviselőtől, gondolja végig, én szeretném, ha Magyarországon a szolgálatok egy olyan környezetben működnének, ahol érvényes a következő mondat: szabad országban szabad emberek szabad akaratukból, szabad elhatározásból azt teszik, amit a törvények betartása mellett szabad, és ezt felelősséggel tudnák a szolgálatok és a rendvédelmi szervek kontrollálni, keretek között tartani a többség érdekében. És ez valódi biztonságot jelent, mert ma rövid távú támadás nem kívülről fenyeget bennünket, elnök úr, a rövid távú veszélyek ott vannak, ha nem tudjuk ezt a társadalmi köznyugalmat közös felelősséggel fenntartani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Lakos Imre képviselő úrnak, SZDSZ.

LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Napokon keresztül vitatkozunk itt az ország költségvetésének helyzetéről, és egy ilyen vitába belefér sok minden. Belefér politika, szakmai vonatkozások, és minden olyan hivatkozás, amely bármely részterületére irányul a költségvetés egészének, az ország bármely részproblémájára ráirányítja a figyelmet.

Az elmúlt napokban lezajlott hozzászólások alapján látszik, hogy mindenki megragad valamilyen területet ebből, amihez próbál hozzászólni, és elhangoznak olyan vélemények is, amelyek alapvetően az önkormányzatokról vagy a településekről szólnak. Én most szeretném kérni a figyelmüket, egy kicsit szeretnék Budapestről beszélni ebben a körben, kicsit szűkítve és egy-két olyan gondolatot ébresztve itt a vita keretében, ami talán hozzásegít ahhoz minket, hogy egészében az ország költségvetése is jobb legyen, ha ez egy elfogadott költségvetés lesz majd, és ezen belül pedig Budapest mint az ország meghatározó része is talán jobb helyzetbe kerülhet. Ehhez természetesen egy igen erős közös gondolkodásra van szükség, és egy olyan hatékony együttműködésre, amely nemcsak részérdekeket helyez előtérbe, hanem tényleg megpróbálja a probléma lényegét kezelni és arra megoldást találni.

Budapest gazdasági teljesítménye és az országban betöltött katalizátor szerepe önmagáért beszél. Egyre nő Budapest GDP-előnye a többi magyar régióhoz képest, és az uniós átlagot is meghaladja. Ez persze jó is, meg rossz is, attól függ, honnan nézzük, amikor finanszírozásokról beszélünk.

Magyarország bruttó hazai termékének 37 százalékát Budapesten állították elő 2006-ban, további 10 százalékát pedig a város vonzáskörzetében. Míg az egy főre jutó GDP Budapesten háromszorosa a vidéki átlagnak, az évezred elején ez a különbség még csak kétszeres volt. Magyarország egy főre jutó GDP-je 2006-ban 35 százalékkal volt kevesebb, mint az uniós átlag, Budapesté viszont 20 százalékkal haladta meg az uniós átlagot.

Ezek a számok természetesen nem a dicsekvés számai, mert senkinek nem egyéni teljesítménye ez, Magyarország speciális és Budapest speciális helyzetéből adódó, de tényszerű számok, amelyekkel kalkulálni kell, amikor gondolkozunk. Ez a gazdasági potenciál az ország fejlődésének legfontosabb biztosítéka, Budapest termeli meg az állami újraelosztás, a vidékfejlesztés forrásait is, ha ebből a szemszögből nézzük. Erre akár büszkék is lehetünk, másként fogalmazva azonban, ha Budapest nem termelne ilyen dinamikusan, a mostani nemzetközi gazdasági válság katasztrofális helyzetbe hozná az országot, még rosszabba, mint amilyenben most van.

A Moody's nemzetközi hitelminősítő cég is a növekvő beruházási hitelek ellenére erősnek tekinti a főváros pénzügyi helyzetét. Az ország - idézem - legszilárdabb, legsokoldalúbb és legvonzóbb gazdasági körzetének nevezi Budapestet, megjegyezve, hogy Budapest állítja elő a magyar GDP 37 százalékát, ahogy ezt már említettem. A hitelminősítő azt is hozzáteszi, hogy a város az állandó újraelosztás sajátosságai miatt nem tud profitálni gazdasági erejéből. Ezt a pénzt az állam teljes egészében, szinte teljes egészében elvonja.

Tudjuk, hogy kell ez a pénz a nehéz helyzetű térségek felzárkóztatására, de az elvonási folyamat egy idő után kontraproduktív hatást érhet el, ezért itt is, ezúton is hadd hívjam fel a figyelmet arra, és Budapest polgármesterei nevében is hadd mondjam azt, hogy a forrásmegosztási törvény felülvizsgálata és annak módosítása valamilyen módon elkerülhetetlen, hiszen ez a folyamat tovább így nem erősíthető.

Szeretnék két területet kiemelni a probléma szemléltetésére. Az egyik az iparűzési adóerő-képesség számításának a problémája, a másik pedig a BKV jelenlegi helyzete, amelyről nagyon sokan sokféle formában beszélnek, de hiába söpörjük szőnyeg alá ezt a problémát, és hiába dugjuk homokba a fejünket, ez a probléma akkor is előttünk áll, és megoldást keres.

Az iparűzési adóerő-képesség számítása egy egészen sajátságos problémakör. A Fővárosi Önkormányzat legfontosabb saját bevétele a helyi iparűzési adó, ami egyben a budapesti gazdaság dinamikájának legfontosabb mérőszáma is. Az adónemből származó bevétel folyamatosan növekszik, az ezredforduló óta mintegy 130 százalékkal nőtt. A tavalyi bevétel a tervezett nagyságot több mint 18 milliárd forinttal haladta meg, amely a forrásmegosztás után mégis csupán 8,3 milliárd forintos bevételi többletet jelentett a fővárosnak, a Fővárosi Önkormányzatnak, tehát 18-ból 8. Holott az iparűzésiadó-bevétel adja az alapját a fővárosi költségvetés városfejlesztési fedezetének, az úgynevezett működési eredménynek. Ezt a fogalmat előszeretettel használjuk, de valóban ennek alapja az iparűzésiadó-bevétel.

Ez a fedezete tehát azoknak a fejlesztéseknek, amelyek megtérülnek a városnak, segítik a befizető cégek fejlődését is. A növekvő iparűzésiadó-bevétel nem kompenzálja a más adónemekből, elsősorban a személyi jövedelemadóból történő állami elvonást. A központi önkormányzat minden évben a két évvel korábbi adóbevételből juttat vissza az önkormányzatoknak. A törvény szerint a személyi jövedelemadó meghatározott részének, 2006-ig 10, ezt követően 8 százalékának kellene helyben maradnia, de az iparűzésiadó-bevétel alapján számított úgynevezett adóerőképesség-számítás miatt - amit nagyon kevesen értenek, misztikus fogalommá vált, de a gyakorlatban nagyon kemény hatása van - ennek egyre nagyobb hányada van visszatartva.

(10.40)

Négy évvel ezelőtt az úgynevezett helyben maradó rész több mint fele maradt ténylegesen a budapesti önkormányzatoknál, tavaly már kevesebb mint hatoda.

Összegezve ezt a problémakört, azoknál a települési önkormányzatoknál, amelyeknél a helyben maradó személyi jövedelemadó-bevétel és az iparűzési adóerő-képesség együttesen számított egy főre jutó összege nagyobb a költségvetési törvényben rögzített értékhatárnál, a törvényben szereplő számítási módszer alapján a központi kapcsolatokból származó forrás csökkentésre kerül. A szabályozás értelmében tehát az egy főre jutó adóerő-képesség alapján elvonás sújtja a magasabb jövedelemmel rendelkező önkormányzatokat, aminek persze lehet indokoltsága. Annak idején, amikor ez a döntés megszületett, akkor volt is, csak időközben az eltelt idő azt mutatja, hogy ez messze túlnőtte saját magát, és már olyan aránytalanságokat okoz a rendszerben, amely probléma kezelésre szorul.

A 2003. évi költségvetési törvény szerint az adott évben a költségvetés tervezése során előzetesen becsült adatok alapján számított, az adóerő-képesség miatt elvont összeg 25 százaléka a következő évben visszaigényelhető. A 2004. évi költségvetési törvény megtartotta a visszaigénylés lehetőségét, de bevezette az adóerő-képességgel kapcsolatos elszámolási kötelezettséget. A 2005. évtől kezdődően a költségvetési törvényben előírt feltételek teljesülése esetén az önkormányzatokat már igénybevételi kamat terheli.

A 2007. évi költségvetési törvény a számítások menetét úgy módosította, hogy az adóalapot korrigálni kell a nulla összegű adóalapra megfizetett iparűzési adóhoz kapcsolódó adóalappal. Ennek köszönhetően 2006-ban, a korábbi és a 2007-es tendenciától eltérően az éves elszámolás keretében nem növekedett, hanem csökkent a fővárost érintő elvonás mértéke.

Az adóerőképesség-, illetve a jövedelemkülönbség-mérsékléssel korrigált személyi jövedelemadó-bevétel a fővárosi önkormányzati gazdaság egészét érinti, tehát a kerületi önkormányzatokra és a Fővárosi Önkormányzatra együttesen vonatkozik, nemcsak a Fővárosi Önkormányzatra, hanem külön-külön a 23 kerületi önkormányzatra is. Év közbeni lemondás esetén például a teljes összeg a Fővárosi Önkormányzattól kerül levonásra, a kerületek felé történő rendezés nem rögzített. Az új forrásmegosztási törvény csak a visszaigényelhető részt nevesíti, az elszámolás módjára nem tér ki. Az elszámoláskor a beruházási kiadások, valamint a fejlesztési célú támogatás és az átvett pénzeszközök számbavételekor csak a Fővárosi Önkormányzat kiadásait, illetve a bevételeit veszi figyelembe annak ellenére, hogy a jövedelemkülönbség mérséklése a fővárosi önkormányzati gazdaság egészére vonatkozik.

A 2007. évi költségvetési törvény a számítások menetét módosította, az adóalapot korrigálni kellett a nulla összegű adóalapra meghirdetett iparűzési adóhoz kapcsolódó adóalappal. Ennek köszönhetően csökkent a fővárost érintő elvonás mértéke, de összességében arányában mégiscsak jelentős gondokat okozott. A tervezés készítésekor a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nincsenek összehangolva a figyelembe venni szükséges időpontokra vonatkozó adatok. Például a 2007. évre vonatkozó tervezés időszakában októberben, novemberben csak a 2005. évre vonatkozó adóalap ismert, így a 2006. évi adóalap - ami a számítások alapja - pontatlanul becsülhető. Ez tényleg úgy hangzik, mint egy rémmese, de ettől függetlenül azt tudom mondani, hogy teljesen kezelhetetlen tervezést és kezelhetetlen elosztást jelent, és folyamatos vita és probléma forrása ez a csomag.

A tényleges adóalap ismeretét követően történő korrekció nagyfokú bizonytalanságot okoz az adott évi költségvetésben, mert az év közben végrehajtott adóerőképesség-növelés a személyi jövedelemadó-bevétel elvonásával jár. Szükségszerű lenne tehát, képviselőtársaim, a jövedelemkülönbség-mérséklés számításánál - a személyi jövedelemadónál alkalmazott tervezési módszerhez hasonlóan - mindig a tárgyévet két évvel megelőző tényadatokat figyelembe venni, vagyis a fentiekkel megegyezően az iparűzésiadó-alaphoz a tárgyévet két évvel megelőző tényadatokat kellene számítási alapul venni.

Szükséges továbbá, hogy az adóerőképesség-, illetve a jövedelemkülönbség-mérsékléssel korrigált személyi jövedelemadó-bevétel lemondása miatti évközi módosítást követően, illetve az év végi elszámoláskor a Fővárosi Önkormányzattól levont összegnek kerületekre eső hányadát a Fővárosi Önkormányzat állapítsa meg, és azokat a kerületek felé elszámolja. Talán lehetne ebben egy jobb megoldást találni, mint a mostani, mert ez így most nem kezelhető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd térjek ki egy olyan témában is még ebben a hozzászólásban, ebben a keretben, ami a BKV témakörét jelenti, mert azt gondolom, nemcsak ennek a városnak, nemcsak egy cégnek a problémája ez, hanem összességében mindannyiunk gondja.

A folyamatban lévő konvergenciaprogram az IMF és egyéb nagy hitelek által az országra rótt szigorú költségvetési feltételek, valamint az általános nemzetközi gazdasági környezet okozta bizonytalanságok közepette nyilvánvaló, hogy a különböző ágazatok nem haszonélvezői, hanem közös tehervállalói lesznek a 2009. évi költségvetésnek, és ez így is van rendjén.

Hibás viszont az a premissza, hogy ezeket a teherviselőket egyértelműen olyan területeken keresi a kormány, amelyek Magyarországon belül versenyképesek, és komoly gazdasági felhajtóerővel rendelkeznek szűkebb-tágabb régiójuk számára. Itt ugyanúgy említhetném a vidéki nagyvárosok közül Debrecent, Pécset, Veszprémet, Kaposvárt, mint Budapestet; tehát nem csak Budapest-specifikus dolog. Éppen ezen versenyképes városokat kellene ugyanis támogatni adóerő-képességük javításában, amiből aztán a leszakadó területek és az állami költségvetés is profitálhatnak.

A fővárosban a támogatások egyik kritikus pontja a BKV kérdése. Hiába volt a cég életében, a menedzsment tevékenységében sok intézkedés, amely megszorító, átalakító, hatékonyságnövelő intézkedésnek bizonyult, hiába volt bármilyen olyan típusú fővárosi intézkedés, amely paraméterkönyv címén híresült el, és próbált valamit hatékonyabbá, költségtakarékosabbá tenni a cég működésében, egyértelműen látszik és kiderült mára, hogy a cég sem saját erőből, sem a Fővárosi Önkormányzat erejéből nem tudja megoldani, nem tudja kigazdálkodni a szükséges forrásokat.

Március óta a kormányzat legkülönbözőbb szintjein folytak egyeztetések a főváros és a kormány között. Nincs végeredmény, nincs megállapodás. Dűlőre kell jutni ebben a témában. Állásfoglalást szeretnénk egy olyan nemzeti közlekedési stratégiában, amelyben a BKV-nak is van világosan kijelölt helye, része egy nemzeti közlekedési stratégiának; amiben a kormány is egyértelműen elismeri azt, hogy a MÁV és a Volán-társaságok mellett a BKV zavartalan működése is szükséges és mindnyájunk javát szolgálja. A MÁV, a Volán és a BKV összességében mind egy közös problémakör része, nem lehet úgy kezelni, hogy a MÁV és a Volán állami feladat, a BKV pedig a Fővárosi Önkormányzat nyakában van, ez a megoldás, ez a szétválasztás, mesterséges szétválasztás biztos, hogy nem tud működni. Itt egy közös teherviselés és közös problémamegoldás-keresésről van szó. Ennek a megoldásnak pedig azt is tartalmaznia kell, hogy a főváros középtávon milyen állami szerepvállalásra, részvállalásra számíthat a cég finanszírozásában, az állami normatívák valós igényeket felismerő emelésében vagy akár csak a szinten tartásában.

A BKV jövő évi finanszírozhatóságának feltétele a jelenlegi folyószámlahitel-keret - mintegy 22 milliárd forint - fenntartása és az esedékes közép- és hosszú lejáratú hiteltörlesztések - mintegy 11,5 milliárd forint - refinanszírozása. Óriási számok ezek. Figyelembe véve az elmúlt évek tapasztalatait, a hiteltörlesztések nélküli likviditási hiány 9-12 milliárd forint körül várható.

A 2009. év végére előre jelezhető adósságállomány, legfeljebb 12 milliárd forint működésből eredő likviditási hiánnyal számolva és feltételezve, hogy valamennyi hitel refinanszírozása sikeres lesz, több mint 92 milliárd forint, szemben a 2008. év végére tervezett 81 milliárd forint körüli hitelállománnyal.

Ijesztően nagy számok ezek. Nyilván nem az a hozzászólásom célja, hogy most itt az állami költségvetésben csak ezzel és kizárólagosan ezzel a problémával sok-sok milliárd forintot teremtsünk elő, de hogy a probléma előttünk áll, megoldatlan, és közös megoldásra vár, az egyértelmű igény.

A jelenlegi pénzpiaci helyzetben bekövetkezhet olyan állapot, amikor a BKV nem jut hozzá a szükséges finanszírozáshoz, vagy nem tudja lejáró hiteleit refinanszírozni. Ennek valószínűségét - tekintettel a naponta napvilágra kerülő újabb válságjelenségekre - jelenleg még csak közelítőleg becsülni sem lehet, a következményekre azonban fel kell készülni.

(10.50)

Összességében az szeretném mondani, köszönve a figyelmet képviselőtársaimnak, hogy megpróbáltam két olyan részterületre ráirányítani a figyelmet, amely talán az ország nagy problémáinak, a nemzetközi gazdasági helyzet nagy tragédiájának tükrében adott esetben elkerülheti a figyelmünket, vagy nem ez a legfontosabb tennivalónk, véljük, ugyanakkor azt gondolom, hogy a főváros egésze, az ország gazdaságában elfoglalt szerepe és ezen belül a BKV speciális problémája azonban közös megoldáskeresést igényel mindannyiunk részéről, és remélem, hogy ebben tudunk is majd megoldást találni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszonynak, MSZP.

BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Mint ahogy az előttem felszólaló képviselő úr is utalt rá, harmadik napja zajlik a vita a tisztelt Ház falai között Magyarország 2009. évi költségvetési javaslatáról.

Sokan sokféle módon közelítették a témát. Amikor október elején világossá vált, hogy a világválság Magyarországra is jelentős hatást gyakorol, tarthatatlanná vált a benyújtott költségvetés, tarthatatlanná váltak az abban megfogalmazott bevételi-kiadási előirányzatok, tarthatatlanná váltak a makrogazdasági keretek, a jelentősen megváltozott gazdasági környezet okán.

A világon végigsöprő pénzügyi-gazdasági válság hazánkat sem kerülte el. A külső világgazdasági jelenségek hatására derült ki, hogy a költségvetésnek a korábbi feltételeken túlmenően rövid és nem lehet tudni, mennyire hosszú távon új, és valószínűleg még ma teljesen nem ismert feltételeknek kell megfelelni. Ez már önmagában indokolja és magyarázza az eddigi változatokat és az esetleges további változtatásokat.

Az elmúlt napokban sokan sokféle jelzőt ragasztottak erre a költségvetésre, ami akár igaz is lehet, de amíg még néhány hete is vagy napja rendkívüli körülményeket, rendkívüli megoldásokat emlegettünk a Ház falai között, addig ezt a költségvetést mégis sokan nem igazán ennek az igénynek megfelelően közelítették. Szerintem ez abban is kifejeződik, hogy melyik költségvetési sor, melyik normatíva mennyivel csökkent, és ez természetesen az adott feladat megoldására nem elég. Kétségtelen, ezt mindig el tudjuk mondani, hogy ezek az összegek, amelyeket a költségvetésbe tervezünk, az adott feladatra sosem megfelelőek.

Az egyik napilapban körkérdést intéztek az emberekhez: "Ön hogyan próbálna takarékoskodni?" címmel. Néhányat említve a válaszok közül: nem hagyjuk égve a villanyt, feleslegesen nem folyatjuk a vizet, a vásárlásnál az árak mellett odafigyelek a minőségre, csak oda indulok el autóval, ahová feltétlenül muszáj. Mondhatnánk: alapvető, megfontolt, józan, előrelátó gondolkodásmód. Jószerével válság sem kell ahhoz, hogy valamennyien beosszuk, amink van, hitelt lehetőleg csak tartós fogyasztási cikkekre vagy egyéb komoly ingatlan megvételére vegyünk fel, alaposan áttanulmányozva a teljes hiteldíjmutatót, és azt is csak akkor, amikor annak visszafizetését is előre tudjuk garantálni. Mindez a megfontoltság ahhoz kell, hogy a család, a benne élő személyek élete, mindennapjai viszonylagos biztonságban teljenek.

A válság az ország költségvetésében is fordulatra kényszerít bennünket, mert sajnos nem elsősorban az adócsökkentésre helyeződik a hangsúly most, hanem a munkahelyek védelmére, a hazai vállalkozások védelmére, az emberek megtakarított pénzének védelmére, az elért költségvetési egyensúly védelmére. Azt kell mondjuk, hogy a feladat sokrétű és összetett számunkra.

Hallgattam a hozzászólásokat. Többen voltak olyanok, akik látnak ebben a költségvetésben változtatható, javító lehetőségeket. Azt hangsúlyozták, ha valamikor lehet, most lehet és kell változtatni. Egyetértünk, ha erre a politikai hajlandóság megvan valamennyiünkben. Magam is egyetértek azzal a javaslattal, hogy komolyan, megfontoltan kell újragondolni az állami szerepvállalást adóforintjainkból.

Mint volt önkormányzati embernek nekem is két kedvenc témám van, az egyik az illetékek megoszlása, a másik az iparűzési adó. Nagyon belekapni nem tudok ebbe a két témába. Azt gondolom, hogy amikor az előbb felvetettekre sor kerül, akkor a tisztánlátás érdekében ezeket is fontos lenne újragondolni.

De azt is látnunk kell, hogy egy ország költségvetésében ilyen rövid idő alatt nehezen lehet strukturális változtatásokat megoldani. De minden olyan változtatásra, ami ezzel összefüggésben megtehető - képviselőtársaim is többször elmondták -, arra az MSZP nyitott és támogató. Jó példa lehet erre a plafontörvényként emlegetett, a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényjavaslat és az abban való megegyezés. Meg kell tudni érteni mindenkinek, és meg kell tudni oldani végre nekünk, politikusoknak, anélkül, hogy a felelősséget teríteném, hogy rövid és hosszú távon a biztonsággal deklarálható állami bevételek szintjén vagy még attól lejjebb, de semmi esetre azon túlmenően költsünk. Ebben a helyzetben különösen megnő a felelősségünk, mert a visszalépés, de sok esetben már a helyben járás is fájdalmasnak és elviselhetetlennek tűnik.

Tisztelt Országgyűlés! Egy hamarosan a Ház elé kerülő törvényről és annak költségvetési hatásáról hadd szóljak, ez pedig nem más, mint az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosítása. Ez embereknek jelent utat a munka világába. Jövőre a foglalkoztatás visszaesését mérsékli, és ez nagyon fontos, hogy a közszférában a munkahelyek megőrzésére helyezzük a hangsúlyt - az ÁSZ is kitér erre véleményében -, viszont a reálszférában nehezen megbecsülhető a foglalkoztatottak számának csökkenése. Ugyanakkor fontos cél, hogy a munkára képes, tartósan munkanélküli személyek, akik jelenleg rendszeres szociális segélyben részesülnek, a korábbiaknál fokozottabban vegyenek részt valamely közfoglalkoztatási formában. Az elmúlt hónapok eseményei is azt jelzik a politika számára, hogy az emberek többsége támogatja ezt. Hiszen annak érdekében történik mindez, hogy rendszeres munkajövedelemhez jussanak, és közelebb kerüljenek a munka világához.

A Munkaerő-piaci Alap 2009. évre meghatározott új feladata az "Út a munkához" program, az ezzel összefüggő kiadási tételeket a Munkaerő-piaci Alap 2009-re tervezett költségvetése tartalmazza. A program egyik pozitívuma, hogy éves szinten a szociális segélyezés és közmunka rendszere 60-100 ezer fő programba bevonását, elhelyezkedését segítheti elő. Kicsit a számokkal bajban vagyok, mert magában a költségvetésben 60 ezer szerepel, míg az előterjesztésben már mintegy 100 ezer fő bevonását remélik a programba. A költségvetésbe erre a célra a harmadik javaslat mintegy 159 milliárd forintot irányoz elő a Munkaerő-piaci Alapból, közel 5 milliárd forinttal többet, mint az előző változatokban.

További pénzügyi ösztönzéssel is segíti majd a törvényjavaslat, hogy az érintett állampolgárok, önkormányzatok egyaránt érdekeltek legyenek a segély munkával való kiváltásában. A társadalom számára abban bízunk, hogy azt az üzenetet közvetíti mindez, hogy fontos az egyenlő teherviselés, hogy mindenki, aki tud, akinek lehetősége van, ebben vegyen részt, nem lemondva a szolidaritásról sem.

Tisztelt Ház! Nem lehet azt igazán megmondani, hogy a világon keresztül ható gazdasági hatásokat utólag is válságként vagy másként fogjuk-e nevezni - én magam is válságként aposztrofáltam eddig. Mindenesetre az már most jól érzékelhető, hogy egyfajta gazdasági újrarendeződésről van szó, ami alatt és utána is minden bizonnyal egyénre szabott módon is új reflexeket és új magatartást igényel. Ennek minél kisebb sérülést okozó megélésére magam is csak együttes gondolkodásra és fellépésre tudok biztatni mindenkit a költségvetés során, és úgy gondolom, hogy most az összefogás és a közös gondolkodás a legfőbb, amire szükségünk van.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

(11.00)

ELNÖK: Köszönöm. Most megadom a szó Csáky András képviselő úrnak, MDF.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány hozzászólással ezelőtt Tóth Károly képviselőtársunk egy jogos elvárást fogalmazott meg, azt mondta, hogy csak azt tegyük, amit a törvények betartása mellett tennünk szabad. Az elmúlt három napban számtalan jelzővel illették ezt a költségvetést, hadd bővítsem ezt eggyel: úgy gondolom, törvényességi szempontból abszurd, amit a tisztelt Ház jelenleg csinál. (Dr. Bóka István: Így van!)

Veres János pénzügyminiszter határidőre benyújtotta a költségvetést, majd a kormány rájött - habár néhány nappal korábban még a miniszterelnök úr arról tartott előadást, hogy az adócsökkentések kapcsán a munkavállalók zsebében 60 ezer forint, az őket alkalmazó munkáltatók kasszájában 80 ezer forint marad, tehát jön a felemelkedés időszaka, a szűk esztendőknek vége -, rájöttek, hogy ez nem megy. Mondjuk, az egész világ már hónapokkal korábban tudta, hogy nagyon nagy bajok vannak, de Magyarország egy sajátságos sziget ebből a szempontból is. Gyorsan visszavonták a költségvetést, benyújtottak egy újat, egy félig-meddig újat (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.) - itt már elhangzott, hogy csak a mellékleteket cserélték ki, a fejezeti kötetek változatlan formában kerültek be, és voltunk jó páran, akik az új esetében a fejezeti kötetekből dolgoztunk, aztán rá kellett jönnünk, hogy teljesen feleslegesen. Ma kiderült, hogy ez sem stimmel, és Veres János országgyűlési képviselő benyújtott egy módosító javaslatot.

Hogy várjunk el jogkövető magatartást az állampolgároktól, ha a Magyar Országgyűlés súlyos jogsértést követ el? Miért mondom ezt? A Házszabály 94. §-a azt mondja, hogy az előterjesztő saját indítványához módosító javaslatot nem nyújthat be. Szemem előtt van a költségvetési bizottság, amely majd tárgyalni fog a házszabályszerűségről, ahol a kormánypárti többségnek nyilvánvalóan az lesz az álláspontja, hogy a költségvetést Veres János pénzügyminiszter nyújtotta be (Keller László: A kormány nyújtotta be!), a módosító javaslatot Veres János országgyűlési képviselő nyújtotta be. Ismert ez a kórforma az orvostudományban, úgy hívják, hogy tudathasadás, úgy hívják, hogy skizofrénia. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Géczi József Alajos: Jaj, de nagy vicc! - Csizmár Gábor: De viccesek!)

De nemcsak ez a gond, hanem, tisztelt képviselőtársaim, nem tudom (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.), hogy most általános vita folyik vagy részletes vita folyik (Közbeszólás a Fidesz és a KDNP soraiból: Így van!), mert a módosító javaslat tárgyalása a Házban a részletes vita. Remélem, hogy elnök úr nem fog rendre utasítani minket ezzel kapcsolatban, hogy a témánál maradjunk.

Többször elhangzott szocialista képviselők szájából bizottsági ülésen és itt az elmúlt napokban is példaként, hogy felelőtlen az ellenzék, hogy úgy tesz, mint a süllyedő Titanicnak a zenekara, amely, bár süllyedt a hajó, de ők még játszottak. A példa tulajdonképpen nagyon jó, több szempontból is jó. Egyrészt abban mindenki egyetért, hogy a hajó jó állapotban indult el a kikötőből, és a kapitány hibás döntései, rossz navigálása miatt vezette neki egy jéghegynek. Majd mikor nekivezette a jéghegynek, akkor is elfelejtett szólni a zenészeknek, hogy: gyerekek csomagoljatok, mert menekülni kell. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) De abból a szempontból is jó példa ez a jövő évi költségvetést illetően, hogy azért az a szemlélet megmaradt, hogy a rendelkezésre álló, az utasok számához viszonyítva szűkebb mentőcsónakokba először a gyerekeket, a nőket és az időseket rakták be, tehát akik védtelenebbek, azoknak adták meg az esélyt a menekülésre, mondván, hogy aki erősebb, az talán nagyobb eséllyel veszi fel a küzdelmet a természettel.

Ez a költségvetés mutatja ezt a szemléletet, hogy amikor baj van, azokon a területeken próbáljunk meg elsősorban spórolni, amelyek védtelenek. Ilyen terület az idősügy, ilyen terület a nyugdíjkérdés. Ebből a szempontból, hála istennek, viszonylag szűk mozgástere van a kormánynak, mert törvények mereven szabályozzák azt, hogy a nyugdíjemelés milyen mértékű kell hogy legyen. De itt hadd álljak meg egy pillanatra! Néhány héttel ezelőtt itt a Házban volt egy polémia, amikor egy ellenzéki felvetésre, hogy talán a nyugdíjemelés formáján változtatni kellene a jövőben, hogy inflációkövető legyen, azaz a nyugdíjak a későbbiekben a vásárlóértéküket garantáltan megőrizzék, a miniszterelnök úr hihetetlen nagy hévvel kiállt, és azt mondta, hogy ő megvédi a nyugdíjasokat, ő nem engedi, hogy egy fillért is elvegyenek tőlük. Megmondom őszintén, vártam, hogy valaki reflektálni fog, hogy nézze már meg a nyugdíjtörvényt, hisz a svájci indexálás alapján bizony az idei évben és a jövő évben is keményen veszünk el a nyugdíjasoktól ahhoz képest, mint ha mondjuk, inflációkövető lenne a nyugdíjemelés.

Csak a televízió nézőinek mondom, hisz tudom, hogy akik itt ülnek, tisztában vannak vele, hogy a svájci indexálás azt jelenti, hogy a várható infláció, illetve a várható bérnövekedés, reálbér-növekedés 50-50 százaléka alkotja most a nyugdíjemelés mértékét. Ha csak a jövő évi adatokat nézzük, a legutóbbi inflációs várakozás, ha az emlékeim nem csalnak - mert az ember már időnként zavarban van, annyiféle variáció van közforgalomban -, 4,5 százalékkal számol, a bérnövekmény, a reálbér-növekmény 1,6 százalék, ennek az 50 százalékos átlaga durván 3 százalék, három egész valahány százalék, 3,1 százalék. Ha csak inflációkövető lenne a nyugdíjemelés, akkor 4,5 százalék lenne a nyugdíjemelés. Tehát itt látható, hogy bizony a miniszterelnök úr vagy nincs tisztában a törvényekkel, vagy - ahogy szokott - jó debattőrhöz méltóan megint blöffölt.

A nyugdíjkérdés más szempontból is nagyon érdekes. Több milliárd forintot veszünk ki a munkavállalók zsebéből, a 13. havi bér, a 13. havi nyugdíj részleges befagyasztása, a béremelésnek a befagyasztása miatt tulajdonképpen sem a közszférában, sem a közalkalmazotti szférában nem várható béremelés. Azonban egy hatalmas nagy tétel mellett elmegyünk. Tízéves a magán-nyugdíjpénztári rendszer. Akkor is nagy ellenállással, tulajdonképpen a szabad demokraták erőszakoskodásának köszönhetően vezették be ezt a rendszert, amelyet természetesen nem vittek véghez, mert sem a rokkantsági ellátást, sem a hozzátartozói ellátás kérdéskörét - habár a törvény kötelezné erre a kormány - nem rendezi azóta sem a törvényjavaslat. Ennek az a következménye, hogy ha valaki abban a rendszerben megrokkantosul - elnézést a rossz kifejezésért -, akkor egyszerűen kilökik, vissza az első pillérbe, és azt terheli a továbbiakban.

Hölgyeim és Uraim! Ez a jövő esztendőben a költségvetésben, miután a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket a költségvetésnek pótolnia kell, 373 milliárd forintot meghaladó tétel. Az elmúlt 12 évben összesen 2071 milliárdot fizetett ki a költségvetés, fizettek ki az adófizetők tulajdonképpen a pénztárak részére ilyen formában, sőt a 2010 utáni három évben is több mint 1300 milliárddal fogja terhelni a költségvetést. És nem tudjuk, hogy milyen a kifutása, vélhetőleg a portfólió-változtatások miatt, habár most, utólag korrigált a kormány, jelentős veszteséget szenvedtek el ezek a magán-nyugdíjpénztárak; azok a magán-nyugdíjpénztárak, amely konstrukciót csak a kelet-európai országokban tudták keresztülerőszakolni, Nyugat-Európában sehol nincs ilyen, Amerikában Bush ezzel az ötletével tulajdonképpen megbukott - nem ezért vesztette el a választást, de nyilvánvalóan ez is hozzátartozott.

(11.10)

Itt lenne az ideje felülvizsgálni, hogy jó-e ez a rendszer, vagy van-e olyan megoldás, amely az első pillérbe tereli vissza az egész kérdéskört egy egyéni számlás rendszer keretén belül. Az első pillérben meg lehet valósítani azokat az elveket, amelyeket a második pillér ideológiájaként keresztülerőltettek a parlamenten, amire volt kezdeményezés az ezredforduló táján, hisz emlékezzünk vissza, a polgári kormány idejében volt két olyan év, amikor kvázi elindult az egyéni számla vezetése a nyugdíjakat illetően, hiszen a munkavállalók megkapták az előző évi munkabérükről a kimutatást, hogy mi után vontak járulékot, és az milyen mértékű volt.

Itt lenne az ideje, hogy felülvizsgáljuk ezt a szisztémát. A benne lévőket kár nem érné, ha visszakanaliziálnánk az első pillérbe, hisz ezt az egyéni számlavezetés kapcsán meg lehetne csinálni. Tény és való, hogy a pénztárakat talán károsan érintené, de hát okoztak már annyi kárt a pénztárak a világnak, illetve az országnak, hogy ennyi ellentételezés nem olyan nagy ár. De úgy látszik, hogy ez nem nyeri el a kormányzat tetszését. Ha a védtelenek oldaláról közelítjük meg a dolgot, akkor úgy gondolom, akár az oktatásügy, akár az egészségügy ebbe a kategóriába tartozik. Ugyanis a most meg nem tanított tudás a későbbiek folyamán hihetetlen nagy erőfeszítéssel és jóval nagyobb költségekkel pótolható, a most elvesztett életév a későbbiek folyamán nem is pótolható.

Milyen állapotban van a mai magyar egészségügy, milyen állapotban van az ellátórendszer, milyen állapotban kér ismételten áldozatot a kormányzat ettől az ágazattól? Nézzük az OECD ezzel kapcsolatos legutóbbi elemzését! Közismert, hogy Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi kiadások vásárlóerő-paritáson számolva körülbelül a fele az OECD-átlagnak. Sajnos, a születéskor várható élettartam tekintetében az elmúlt tizenöt évre visszatekintve sem történt változás az összehasonlítás alapján. Magyarországon egy hároméves növekedés van, csak az a gond, hogy az OECD-átlag ennél jobban növekedett, sokkal kedvezőbb adatokkal rendelkeznek. Azt írja a jelentés, hogy az elvesztett potenciális életévek mértéke 1970 és 2004 között mindkét nem vonatkozásában Magyarországon volt a legnagyobb mérvű, Magyarország áll az utolsó helyen. Az isémiás szívbetegség esetében az utolsó előttiek vagyunk, itt a szlovákok vannak mögöttünk, de az agyvérzések tekintetében már az utolsó helyen vagyunk, a daganatos megbetegedések, halálozások számát illetően szintén hasonlóan kedvezőtlen az érték.

Azt szokták mondani, hogy túlfejlett a magyar egészségügy, a gazdasági teljesítőképességhez képest sok gyógyszert eszünk. Ez is mindig vád szokott lenni. Ez a kimutatás azt mondja, hogy az egy főre jutó gyógyszerkiadás 390 USA-dollár, ezzel szemben az OECD-átlag 413 dollár. Gondolom, hogy a vakbélgyulladás vagy a tüdőgyulladás között nagy különbség az európai trendekkel kapcsolatban nincs, és sajnos a kezelés szükségességét és gyógyszereit illetően sincs.

De milyen állapotban van az egészségügyi ellátórendszer? A közelmúltban került a kezembe egy tanulmány, amely az 1993-ban bevezetett teljesítményarányos finanszírozást vezette végig az elmúlt tizenöt évben, és mutatta ki, hogy évről évre a költségvetési hiányokat hogy terhelték rá az egészségügyre, és mennyi forrást vontak ki az egészségügyből. A fekvőbeteg-ellátás finanszírozását illetően az úgynevezett homogénbetegség-csoportos finanszírozás megy, ami egy alapdíjon alapul. Az alapdíj 1993-ban meg lett állapítva, a különböző betegségcsoportokra meg lett állapítva, hogy hány pontot érnek, és a kettő szorzata adja ki, hogy egy betegség ellátásáért az adott intézmény mennyit kap.

Nem lehet vetíteni, pedig nagyon plasztikus az ábra, hogy hogy nyílik az olló a megállapított alapdíjak és a szükségletnek megfelelő alapdíjak között. Csak a legutóbbi adatot nézzük: jelenleg az alapdíj 146 ezer forint. A tanulmány alapján, ha csak inflációt követő lett volna az elmúlt tizenöt évben az alapdíj-növekedés, akkor 161 ezer forintnak kellene lenni. Ez több mint 10 százalékkal alacsonyabb, mint ami elvárható lenne. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az úgynevezett hbcs-értékeket időnként - kormányoktól függetlenül, ezt hozzá kell tenni -, nyilvánvalóan fiskális megfontolásból visszanormálták - ami eddig 1,2 volt, abból lett 0,9; ilyen trükkökkel visszanormálták -, nos ha ezt a korrekciót is elvégezzük, akkor a jelenleginél 75 százalékkal kellene magasabbnak lenni az alapdíjnak.

Hétfői napokon időnként vagy interpelláció, vagy azonnali kérdés formájában szóba kerül, hogy mi van az egészségügyi intézmények adósságállományával. Mert bár tavaly valóban szufficites volt az OEP-kassza - a költségvetés a szufficitet gyorsan el is rakta, várhatóan az idén is szufficit keletkezik, nincsenek illúzióink, ezt is el fogja rakni -, de ez egy virtuális eredmény, hisz a hiányt tulajdonképpen lejjebb nyomta a kormányzat az egészségügyi ellátás szintjére. Erre szokták mondani, hogy rosszul gazdálkodnak, hogy nem lehet ilyen egységesen nézni a dolgot, mert vannak intézmények - igaz, hogy egyre csökkenő mértékben, már az egyharmadot sem éri el a számuk -, amelyek nem görgetnek hiányt maguk előtt, és vannak, amelyek bizony jelentős hiánnyal rendelkeznek, és adósságot görgetnek maguk előtt.

Ha szakember nézi ezeket a kimutatásokat, nagyon jól látja, hogy egy tendencia mutatkozik, a progresszivitás szintjén minél magasabban álló intézményről van szó, annál jobban adósodik el, hisz az alapszintről kvázi - rossz kifejezés - a beteget tovább lehet küldeni egy magasabb szinte, de a beteg előbb-utóbb elér a csúcsra, ahonnan már nem lehet továbbküldeni, és ott el kell látni, s a volumenkorlát miatt egy bizonyos szint fölött az egészségügyi kormányzat és az OEP nem finanszírozza az ellátásokat, s bizony ebből adódik az eladósodás, ami már olyan mérvű, hogy bizonyos esetekben nem lesz meglepő, hogy a beszállítók, amelyek tulajdonképpen hitelezik az intézményeket, csődeljárást fognak kezdeményezni, hisz a hitelválság miatt ők sem jutnak likvid forrásokhoz.

Kiszolgáltatott helyzetben van-e az egészségügy, illetve ennek megfelelően tervezte-e legutóbbi változatát az egészségügyi kormányzat? Augusztus végén a tárca vezetője egy sajtóbeszélgetésen még azt nyilatkozta - az ember nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon -, hogy: kíváncsi lennék arra az ellenzékre, amelyik a béremelés fedezetére nemet mond majd egy név szerinti szavazáson. Ha ebből a szempontból nézzük az utoljára benyújtott, tehát módosított költségvetést, akkor kacagni kell, mert nem tudjuk, hol van itt a béremelés fedezete. Viszonyítási alapnak mindig különböző adatokat szoktak nézni, s Churchill óta azt is tudjuk, hogy csak annak a statisztikának hiszek, amit saját magam hamisítottam.

(11.20)

De engedjék meg, hogy egy viszonylag objektív viszonyítási alapot vegyek, a jövő évi költségvetési számokat az idei évi várható teljesítésekkel hasonlítsam össze - hisz azt hiszem, hogy ez a mérvadó -, hogy mi vár az egészségügyi intézményekre. Ha az E-alapot nézem, akkor lényegében a fogászati ellátáson és a mentésen kívül - ami nominálisan szinten marad, és azt jelenti, hogy az infláció mértékével egy reálcsökkenés van, habár egy korábbi állami számvevőszéki tanulmány is kimutatta azt, hogy az egészségügyben az infláció mindig magasabb, mint amit a KSH kommunális szinten ki szokott mutatni, és sajnos, nincs külön egészségügyi infláció, pedig érdemes lenne egyszer azt is kiszámolni - reálszinten ezekben az ágazatokban, ezeken a kasszákon is csökkenés lesz. A többi kassza nominálisan is kevesebből kell hogy gazdálkodjon jövőre, mint amennyit az idei évben fogyasztani fog, akkor, amikor említettük már az eladósodást, és ehhez hozzá kell tenni az egyre növekvő migrációt az egészségügyből kifelé.

Azt írja a napokban egy tanulmány, hogy a várható 10-20-30-100 ezres nagyságrendű plusz-munkanélküliség szempontjából egy védett ágazat az egészségügy. Csak az a gond, hogy oly alacsony a bérezés az egészségügyben, és olyan nagy a szívóhatás az Európai Uniót illetően, hogy már az idősebb korosztályok is pakolnak, és költöznek a Lajtán túlra, amire azt szokták mondani, hogy nem baj, kimennek tapasztalatot szerezni, csak az a baj, hogy nem fognak tudni visszajönni, mert nem fogják tudni őket hol alkalmazni.

Végig lehetne menni a különböző tételeken, hogy a népegészségügyi programmal mi lesz, hogy az ÁNTSZ-nek - amelynek kiemelkedő feladata kellene hogy legyen a szakmai biztonság megőrzése érdekében - mennyivel csökken a költségvetése, és milyen lehetetlen helyzetbe kerül, hogy a véradás milyen lehetetlen helyzetbe kerül, vélhetőleg ismételt emelésre lesznek kénytelenek, ami tovább rontja a helyzetet, és lehetne sorolni kasszánként, hogy iszonyatosan kilátástalan ebből a szempontból is a költségvetés.

Az a gond, hogy mindeközben folyik az ámítás, különböző programokat tesznek le az asztalra, ilyen a "Biztonság és partnerség: feladatok az egészségügyben 2010-ig". Ha pontonként végigmegyünk, és megkérdezzük, hogy tessék mondani, ennek a fedezete hol található ebben a költségvetésben, gondolom, nem nagyon tudna válaszolni erre a tárca.

A Titanic süllyed, én csak azt kérem, hogy előbb a védteleneket, a gyerekeket és a nőket rakjuk be a mentőcsónakba, adjunk esélyt nekik, hogy túléljenek. Ezzel a költségvetéssel nem fognak tudni túlélni. Köszönöm szépen. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Most kétperces felszólalásra megadom a szót Keller László államtitkár úrnak.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nyilván 20 perces beszédre nehéz két percben reagálni (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), én most csak a nyugdíjemelés rendszeréről szeretnék szólni.

Képviselő úr, 1997-ben, amikor a nyugdíjreformot megcsináltuk, a nyugdíjasok érdek-képviseleti szervezetei mérlegelték azt a szituációt, hogy mi volt korábban, amikor a nyugdíjemelésekkel játszadoztak a kormányok, és az ő egyetértésükkel került a nyugdíjreformban elfogadásra az, hogy az úgynevezett svájci indexálás szerint kerüljön sor évente a nyugdíjemelésre, kiszámíthatóan. Ha nem egy esztendőt vizsgálunk most, mondjuk 2009-et, hanem 1997-től vagy 1998-tól kezdődően, amióta ez a nyugdíjemelési szisztéma bevezetésre került, akkor én azt hiszem, nyugodt lelkiismerettel nézhetünk a nyugdíjasok szemébe, mert azt lehet mondani, ha ezt az időtávot megnézzük, hogy bizony, nyugdíjemelés szempontjából a nyugdíjasok nyertesei voltak ennek az indexálási rendszernek. Arról nem beszélek, hogy kiszámíthatóvá teszi a folyamatot.

A miniszterelnök úr akkor mondta azt az ön által idézett mondatot, amikor 2009-re nem csak mi, más országok is még más gazdasági növekedéssel számoltak. Abban a szituációban a svájci indexálás nyilvánvaló, hogy egy más helyzetet teremtett nyugdíjemelés szempontjából a nyugdíjasok számára is. És azért ne felejtsük el, hogy van egy olyan ötéves program a nyugdíjasok számára, amely lehetőséget kínál, és lehetőséget ad arra, hogy a kedvezőtlen időben nyugdíjba mentek számára egy nagyon jelentős korrekciós program érvényesüljön. Ezt továbbra is fenntartjuk, és érvényesítjük a korábban elfogadott programelemeket 2009-re is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Katanics Sándor képviselő úrnak, MSZP.

KATANICS SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy, az elmúlt napokban tapasztalt friss élmény megosztásával kezdjem! Mindenszentek napján, az azt megelőző és követő napokban sok honfitársamhoz hasonlóan magam is gépkocsiba ültem, és idős édesanyámmal, illetve családtagjaimmal együtt elhunyt hozzátartozóim földi maradványaihoz zarándokoltunk megemlékezni. Mivel alföldi származású, születésű vagyok, és úgy hozta a sors, hogy lassan negyed évszázada már a Dunántúlon élek, sok száz kilométert autókáztam végig a sírkertek, temetőjárás közben. Sok alsóbbrendű utat is érintettem, pont abból a megfontolásból, hogy kerüljem a forgalmas helyeket.

Legnagyobb meglepetésemre a régen járt utakon útfelújítások tömkelegével találkoztam. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) A több régiót és megyét átszelő utamon hosszú kilométereken keresztül élvezhettem az új aszfaltköpeny adta előnyöket. Nyitott szemmel járván épülő beruházásokat, ipari parkokban létesített épületeket is volt alkalmam egy-egy villanás erejéig megtekinteni. Járva az országot, a megyét, a Balaton-parti településeket, Veszprémet, sorra botlok újabb és újabb infrastrukturális fejlesztésekbe, iskolafelújításokba, mentőállomások átadásába, és naponta olvasok újabb és újabb nyertes pályázatokról, szerzek tudomást térségi integrált szakképző központok milliárdos fejlesztési lehetőségeiről.

Amikor otthon gyalogosan járom az utcákat, vagy betérek egy bevásárlóközpontba, sincs olyan érzésem beszélgetésekbe elegyedve számos ismerősömmel, hogy tömegek fogyasztanának visszafogottan. Legutóbb a 23-ai nemzeti ünnephez kapcsolódó négynapos pihenőidő eltöltése kapcsán is sokan számoltak be arról ismerőseim, hogy melyik wellness-szállodát vagy gyógyfürdőt látogatták meg családostul. (Pettkó András: Pazaroltak!) A híradásokból is az derült ki számomra: a belföldi forgalom a hosszú hétvégén a vidéki szállodákban csúcsokat döngetett.

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy sokan, milliónyian vannak olyanok, akiknek nem jut ilyen lehetőségekre, és most sem az a legnagyobb gondjuk, hogy karácsonyra melyik boltban vegyék majd meg a legjobb áron a hőn óhajtott plazmatévét. Mindazonáltal azokat a borúsra festett képeket és azokat az állításokat, amelyek az elmúlt hat évről mint a súlyos tévedések, bajok és sorscsapások sorozatáról és a szerintük mindent tönkretevő kormányról, a sikertelenségről és a bajokról szólnak, s amelyeket néhány képviselőtársam kérve-kéretlenül folyamatosan igyekszik valószerűvé tenni, visszautasítom.

Napjainkban történelmi pillanatokat élünk át, csak nem mindannyian vagyunk képesek azt átlátni, és komolyan venni, hogy ezek a napok rendkívüliek és történelmiek. A pénzpiac, a kapitalizmus válsága sohasem volt ekkora mértékű. Az 1929-33-as gazdasági válság diktatúrák kiépüléséhez és világháborúhoz vezetett. Egy gyors és az általam igaznak vélt áttekintését adva az elmúlt közel két évtizednek, hadd mondjam még el, szerintem a még mindig viszonylag törékeny demokráciánkban az 1994-es választásokon azért szerepelhettek igazán eredményesen a szocialisták, mert az addig kormányzó konzervatívok nem tudták megerősíteni a gazdaságot. Magas volt az infláció, bizonytalan volt a pénzügyi helyzetünk.

(11.30)

A Bokros-csomag ma már szinte mindenki által szükségszerűnek ítélt reformintézkedései növekedő pályára állították a gazdaságot, és ezt az Orbán-Torgyán-Csurka-kormány az első két évében még úgy-ahogy erősíteni is tudta, ezt követően viszont számos olyan intézkedést hozott, amelyben a gazdaság teljesítőképességével már nem számoltak. A sok pozitív intézkedésük mellett számos, például pont a demokratikus működési formák szükségességét megkérdőjelező döntésük vezetett szerintem a leginkább el oda, hogy 2002-ben nem tudták győzelmüket megismételni.

A Medgyessy Péter vezette kampány számos jóléti intézkedése vonzóbb volt a polgárok számára, mint a 2002-es választásokig kormányzó többség hangzatos ígéretei. Medgyessy Péter és kormánya a száznapos programmal számos szükségszerű, ma sem megkérdőjelezett intézkedést léptetett érvénybe, betartva a választóknak tett ígéreteit, de ezeket nem sikerült összhangba hozni a gazdaság teljesítőképességével.

A koalíciós válságot követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormánya a 2006-os választásokig hátralévő időben reformintézkedésekkel már nem állt elő, és bár minden politikai párt tisztában lehetett a tényleges gazdasági helyzettel, sőt szerintem a választók jó része is értette jól az alaphelyzetet, a választási küzdelemben mégis számos ígéret hangzott el a győzelem megszerzése érdekében minden párt részéről. Ugyanakkor a nagy többség tisztában lehetett azzal is, hogy 2006 után reformintézkedésekre lesz szükség, ha el akarjuk kerülni az előbb-utóbb a túlköltekezésből szükségszerűen bekövetkező pénzügyi nehézségeket. (Jakab István: Miért olvassa? Ez szégyen!)

Az elmúlt két év politikai játszmái, a népszavazás intézményének, a demokratikus intézményrendszer működésének fellazítása, a reformok folyamatos megakasztása anarchiához, diktatúrához vezethet, és komoly, évtizedekig ki nem heverhető veszteségeket okoz. Most, a nemzetközi pénzügyi válság kibontakozásakor tehát nem bűnbakok keresgélésére, egymásra mutogatásra, hanem összefogásra van szükség ahhoz, hogy elhárítsuk a hazánkkal szembeni újabb és újabb pénzügyi támadások okozta veszélyt. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Saját hibánk? - Az nincs!)

Tölgyessy Péter minapi nyilatkozata szerint a válság legnagyobb vesztesei azok lesznek, akik a munkájukat elveszítik. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ezt megírták, nehogy eltévessze!) Nekünk éppen ezért most mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minél kevesebben veszítsék el a munkahelyüket. A 13. havi bérek reményeim szerint ideiglenes megvonására is azért kényszerülünk, hogy ne munkahelyek szűnjenek meg. Sajnos, a közelgő recesszió azzal is jár, hogy nagyon sok kis- és középvállalkozó kerül majd nehéz helyzetbe, és mehet könnyen csődbe. (Jakab István: Harminc évvel korábbi papírt kaptál!) A csökkenő fogyasztás, a sokkal szigorúbb hitelfelvételi lehetőségek a piacokon is megmutatják hatásukat, és bár a gazdaság kifehérítésében léptünk előre, az adómorál még mindig nem túl erős hazánkban. Közös erővel tovább kell tehát dolgoznunk azon, hogy minél előbb megtaláljuk az utat az újabb növekedés alapjainak a megteremtéséhez.

A 2009. évi költségvetésben egyszerre biztosítjuk az oktatási rendszer stabil és kiszámítható működésének a feltételeit, valamint a már megkezdett strukturális reformok felmenő rendszerű folytatását úgy a közoktatásban, mint a felsőoktatásban.

A meglehetősen nehéz helyzet ellenére sem adtuk fel az "Új tudás" program intézkedéseinek legfontosabb elemeit; ezekre az elemekre összesen 29 milliárd forint forrás áll rendelkezésünkre.

Jelentős forrásokkal támogatjuk az oktatási feladatok társulásban történő ellátását, felmenő rendszerben folytatjuk a lineáris képzési szerkezet bevezetését a felsőoktatásban. 2009 szeptemberétől már egy teljes évfolyamnyi, több mint 21 ezer diák, mesterképzéses hallgató finanszírozásáról is gondoskodunk.

A felsőoktatás támogatása az infláció mértékének megfelelően emelkedik. Az "Új tudás" program keretében külön pótlékkal ismerjük el a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozó pedagógusok áldozatvállalását. A közel 60 ezer osztályfőnök számára kiegészítő illetményt biztosítunk, és növelni szándékozunk az integrációs programok támogatására fordítható összegeket is.

S bár az előzetes terveinktől eltérően nem januártól, csak szeptembertől tudjuk várhatóan a családi pótlékot növelni, fontosnak tartom, hogy megóvjuk a család- és a gyermektámogatásokat, az Európa-szerte példátlan gyest és gyedet; mindenekelőtt persze az államháztartás stabilitását kell megóvnunk.

A sikeres védelem feltétele a felelősség és az összefogás. Kérem, tartsanak ebben a munkában velünk!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szép volt, fejből!)

ELNÖK: Most kétperces hozzászólás következik. Megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, Fidesz. (Jakab Sándor: Negyven évvel ezelőtt írták ezt a beszédet neked!)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a most hallott Katanics Sándor képviselőtársunk nem tartozna az MSZP fiatalabb generációjához, akkor nyugodtan merném állítani, hogy ezt a beszédet egyszer, úgy harminc-negyven évvel ezelőtt már elmondta, vagy elmondták valahol a KISZ KB vagy az MSZMP KB ülésén, esetleg az MSZMP által akkor uralt Parlament falai között. (Keller László: Biztos ott voltál!)

Miután viszont a beszédében teljesen téves, hiteltelen, mondhatnám: hazug adatokat közölt a polgári kormányról '98-2002 között, és erre fel voltunk készülve, hogy önök rosszul emlékeznek arra az időszakra, ezért a Statisztikai Hivatal adatait veszem alapul. Remélem, ennek azért még hisznek önök, bár tudom, hogy miután a Statisztikai Hivatal is rossz adatokat közölt, azaz negatív adatokat a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányról, a Statisztikai Hivatal elnökének is mennie kellett ezek után.

Na tehát, 1997-ben a GDP-növekedés 4,6 százalék volt, majd pedig az Orbán-kormány alatt 4,9, 4,2, 5,2 és 4,1 százalékos növekedésű volt, tehát bőven 4 százalék fölötti. Az idei évben, ugye, ha az 1 százalékot elérjük, akkor valami nagy csoda, a benyújtott költségvetés mínusz 1 százalékos csökkenést irányoz elő, a gazdaság összeesik. Mi is volt az inflációval? '97-ben 18 százalékos, ez csökkent le 2002-re 5,3 százalékra.

Nézzük a munkanélküliséget! '97-ben 8,8 százalékkal veszi át a polgári kormány, majd évről évre 7,8, 7, 6,4 és 5,7 százalékos szintre sikerül letornázni a munkanélküliséget. Mennyi most a munkanélküliség? Hogyan is zárták önök a 2007-es, 2008-as évet? 8 százalék, és most kezdik az elbocsátásokat a közszférából.

És nézzük az államadósság kérdését! Képviselő úr, '97-ben 64 százalékos az államadósság, így veszi át a polgári kormány, 2001-re sikerül 52,1 százalékra letornázni az államadósságot, önök pedig 70 százalék fölé tornázták fel hat év alatt, és most veszik fel az IMF-hitelt.

Hogy melyik gazdaság hogyan teljesített, ezt remélem, az adatok pontosan tükrözik. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nagyon örülök annak, hogy képviselőtársam pontosította az adatokat, de néhány dologról elmulasztott vagy elfelejtett említést tenni. Például arról, hogy az infláció valóban 5 százalék körülire süllyedt az Orbán-kormány utolsó napjaira, ám eközben mindvégig, 1999 és 2002 eleje között 10 százalék körüli szinten mozgott.

Továbbá azt is elfelejtette mondani, hogy a munkanélküliség látványosan csökkent, annak következtében, hogy a munkanélküli-nyilvántartást meg tetszettek változtatni, és ennek következtében egy csomó munkanélkülit statisztikailag nem vettek figyelembe. (Font Sándor: Ezt használja a mostani kormány is!) Így persze nem nehéz a munkanélküliek számát csökkenteni. Mi azzal kezdtük 2002-ben, hogy ezt a statisztikai számítást visszacsináltuk, még mielőtt azt tetszene mondani, hogy akkor most is ez a helyzet.

Továbbá az sem igaz, hogy az államadósság 70 százalék fölé került, 66 százalék, tisztelt képviselő úr. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért abban valamennyien biztosan egyetértünk, hogy a 2009. évi költségvetési törvénytervezet a parlament által tárgyalandó egyik legfontosabb törvénytervezet, amely törvénytervezetben szerintem nemcsak számok vannak és számok találhatók, bár ezen törvénynél ez rendkívül fontos, hanem ebben határozzuk meg a 2009. évi fő irányokat, és nyilván kitekintünk majd 2010-re és a következő évekre is.

Ahol Csáky képviselő úr elkezdte, ott szeretném folytatni, mert azt gondolom, hogy ami most a magyar parlamentben a költségvetési törvénytervezet általános vitája kapcsán történik, az példa nélküli, kuriózum, az skandalum, nevetséges. Ha nem Magyarországról lenne szó, azt mondanám, hogy vicces, így sajnos azt kell mondanom, hogy tragikus, ami jelen pillanatban történik.

Benyújtásra került 3 százalékos gazdasági növekedéssel 2008. szeptember végén egy költségvetési törvénytervezet, ezt visszavonták. Ezt követően október közepén benyújtásra került a második költségvetési tervezet, immár 1,2 százalékos növekedéssel.

(11.40)

Ezt ugyan nem vonták vissza, de néhány nappal ezelőtt Veres János pénzügyminiszter országgyűlési képviselőként nyújtott be egy költségvetési - hangsúlyozom - módosító csomagot. Tehát áll a másodjára benyújtott költségvetési tervezet, és itt van előttünk a módosító csomag.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minek az általános vitájáról vitatkozunk? Egy olyan, formálisan előttünk lévő költségvetési tervezetről, amiről mindenki tudja, hogy egyetlenegy száma nem igaz, egyetlenegy sarokszáma nem igaz, és egyetlenegy belső száma nem igaz. Vagy a Veres-féle módosító indítványról, csomagról vitatkozunk? - aminek tekintetében viszont a részletes vitánál kellene szót váltanunk.

Sajnos, ugyanez volt a helyzet az önkormányzati bizottság ülésén is, ahol előttünk volt az októberben benyújtott költségvetési tervezet, arról kellett volna véleményt mondani, hogy általános vitára alkalmas vagy nem alkalmas, azonban mindenki tudta, még az előterjesztő képviselője is, hogy nem ezek a valós számok. Azt gondolom, hogy vicces és tragikus az, ami a parlament kereteiben most, jelen pillanatban történik, és szerintem ennek messzemenő következményei lesznek.

Az önkormányzatokat érintően azt látni kell, hogy egy 150 milliárd forintos megszorító csomag van az előttünk fekvő, 2008 októberében úgymond másodjára benyújtott költségvetési tervezethez képest, 150 milliárd forinttal csökken az önkormányzati büdzsé a 2009-es törvénytervezet Veres-féle módosítása értelmében, mert mindig borzasztóan nehezen tudja az ember, hogy mihez is viszonyítson. Persze, tudomásul veszi az ember, hogy a 13. havi bérjuttatás megszüntetésre kerül, és béroldalról csökkentésre kerülnek az önkormányzati járandóságok is, hiszen ha ilyen feladat nincs, akkor ilyen finanszírozás ne is kapcsolódjon az önkormányzati támogatáshoz. De aki megnézi ennek a 150 milliárd forintnak a belső szerkezetét - és mindenkit erre biztatok -, az meg fogja látni, hogy nemcsak a bértartalmak vannak ebben a 150 milliárd forintban. Ha már egy kicsit belebabrálunk az önkormányzati számokba, akkor egy kicsit többet vegyünk el. Itt van a lehetőség, itt van az alkalom, hogy még inkább kurtítsuk meg a települési önkormányzatok, a helyi önkormányzatok büdzséjét.

Sajnálatosan amellett, hogy még a béren felül többet von el ez a javaslat, nem biztosítja most már évek óta az inflációs hatást sem. 2009-ben 4,5 százalékos inflációval számol a tervezet. Nem kell mondani, hogy egy önkormányzatnál a közüzemi költségek évek óta ennél nagyságrendekkel nagyobb mértékben és összegben emelkednek.

Ráadásul azt gondolom, hogy amikor értelemszerűen a bérre nem adják meg a fedezetet, ezen túlmenően többet elvesznek, ezen túlmenően nem biztosítják az inflációs hatást, irritáló módon még benyújtanak ismételten egy adótörvény-tervezetet, miután persze azt is visszavonták egy csomagban - egy nagyívű tervezet volt, emlékezzünk, hogy legalább 160 milliárdot hagyott volna a vállalkozások és a lakosság zsebében -, most benyújtanak egy adótörvény-tervezetet, amiben egyetlenegy adóemelés jelenik meg társadalmi szinten, ez pedig a cégautóadó, aminél ugyan elmondják, hogy filozófiai váltás történt, mert egy vagyoni típusú adó következik, de megadóztatják az önkormányzatok személygépjárműveit is.

Tehát gesztusértékkel elvesznek, és erre még egy lapáttal szintén rátesznek a cégautóadóval. Nem fogja ez tovább rontani az önkormányzatok helyzetét, tönkretenni az önkormányzatokat, csak nem egy nagyvonalú lépés, ez gesztusértékkel és jelzésértékkel egy nagyon rossz lépés.

A 13. havi bér megvonása a közszférában: azért látni kell, hogy általában a 13. havi bér mintegy 8 százalékos részt képez egy közalkalmazott, köztisztviselő éves keresete, bére tekintetében. Ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor több mint 12 százalékos reálbércsökkenés fog megtörténni az önkormányzati közszférában, a köztisztviselőknél és a közalkalmazottaknál.

Akkor, amikor azt látjuk, hogy például a hivatali munka tekintetében a köztisztviselők, a hivatalok által elvégzett munkamennyiség egyre inkább nő, évről évre nő, nem tudom, milyen módon lehet korrekt, tisztességes munkát elvárni majd egy olyan köztisztviselőtől, akinek több mint 12 százalékkal fog csökkenni a reálbére, a munkája viszont jelentős mértékben nő, általában az ágazati jogszabályok túlburjánzása miatt. Ahelyett, hogy az adminisztrációt, a bürokráciát csökkentenénk, ahelyett többfajta központi ágazati jogszabály hatására ez a bürokrácia, adminisztráció egyre inkább növekszik.

Néhány szót a belső szerkezetről. Azt jó iránynak tartom, hogy a belső szerkezet tekintetében nőnek a saját bevételek, nő a személyi jövedelemadó aránya, és kismértékben csökken az állami támogatás aránya ezen belső szerkezeten belül. Azonban azt kell látni, hogy a többletfeladatok, amelyeket települési önkormányzati, helyi önkormányzati szinten finanszíroznunk kell, ezeknek a többletfeladatoknak a növekedési üteme sajnálatosan meghaladja a saját bevételek és a személyi jövedelemadó növekedési ütemét.

Ráadásul az anyag olyan fiktív számokkal számol a saját bevételek növekménye tekintetében - például az iparűzési adó inflációt meghaladó növekménye vagy a helyi adóbevételek inflációt meghaladó növekménye -, ami 2009 tekintetében nem reális. Illetőleg ez is a nagyon nagy gondom és problémám, míg az első körben benyújtott költségvetési törvénytervezetnél még láttam ezeket a belső szerkezeti adatokat, a Veres-féle módosító indítványnál már nem látom ezeket a belső adatokat. Tehát nem tudom, hogy milyen módon fog alakulni 2009-ben egy helyi önkormányzat bevételi struktúrájának szerkezete. Nem tudom, hogy bármilyen tanulmány történt-e ezzel kapcsolatban. Vélelmezem, hogy nem, egyfajta hasraütésszerűen, fűnyíróelvszerűen, mindenféleképpen teremtsünk meg valamilyen egyensúlyt, és vágtak, ahol jólesett.

Szeretnék még néhány szót váltani a többcélú kistérségi társulások tekintetében, amely ennek a kormánynak az édesgyermeke. Elhúzták a mézesmadzagot a kistérségek megalakításával kapcsolatban, most pedig veszik vissza ezeket a támogatásokat. Jól látszik ez a 2009-es költségvetés tekintetében is, hiszen a 28 milliárdos keret 3,6 milliárd forinttal fog csökkenni. Ez 13-14 százalék. Ennél az egy adatnál is látszik, hogy nemcsak a bértartalmú normatívákhoz, támogatásokhoz nyúltak hozzá, hanem máshoz is hozzányúltak. Mert ha csak ahhoz nyúltak volna hozzá, akkor körülbelül 8 százalékkal csökkent volna ez a keret, de nem 8 százalékkal csökken, hanem 13-14 százalékkal csökken ez a keret. Tehát a bértartalmú normatíva címszó mellett még jobban megkurtítják az önkormányzatok költségvetését.

Érthetetlen, hogy ha ösztönözni kívánjuk a többcélú kistérségi társulások működését, akkor az általános normatívát, a minimumnormatívát 20 millióról miért csökkentjük 14 millióra, vagy a maximumot a 45-ről miért csökkentjük 30 millióra. Miért nyúlunk ilyen radikálisan a belső ellenőrzési normatívához? Mi indokolja ezeket a megszorításokat?

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a költségvetés önkormányzati szempontból általános vitára sem formailag, sem tartalmilag sajnálatosan nem alkalmas.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Most két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én már tegnap a hozzászólásomban elmondtam, de Bóka képviselőtársam kedvéért szívesen megismétlem: minden eddigi kormány, minden évben a költségvetés vitájában - bocsánat, 2001-ben nem, mert akkor önök elbliccelték a költségvetés benyújtását a 2002-es választási évre tekintettel, de egyébként minden kormány, minden évben -, a költségvetés benyújtásánál eljátszotta azt a trükköt, hogy ami a költségvetés megalkotása és aztán az elfogadása közötti időszakban változási igény volt, arra szépen megkérte a költségvetési bizottság kormánypárti többségét, hogy nyújtsa be módosító indítványként. Annál is inkább, mert a költségvetés bizonyos számainak módosítására csak a költségvetési bizottság nyújthat be házszabályszerűen módosító indítványt.

Tisztelt Képviselő Úr! Ebben az évben az történt, hogy a kormány, jelesül a pénzügyminiszter úr nem azt a lehetőséget választotta, hogy önök nem tudnak semmiről, ő megbeszéli a költségvetési bizottsággal, és majd az benyújtja, addig pedig vitatkozzunk azokról a számokról, amelyekről ő már tudja, hogy nem igazak, hanem tájékoztatta a tisztelt Házat, hogy mire fogja kérni a költségvetési bizottságot, hogy milyen módosító indítványt nyújtson be.

(11.50)

Ha önnek ez nem tetszik, képviselő úr, akkor dobja ki azt a papírt, és beszéljen nyugodtan az eredetileg benyújtott költségvetési tervezetről. Csak akkor ne tessék mondani, hogy ilyen normatíva csökken, meg olyan elvonás van, mert abban meg nincsenek ilyen számok. Úgyhogy vagy el tetszik fogadni azt, hogy a pénzügyminiszter tájékoztatta önöket arról, hogy milyen változásokat kezdeményez a benyújtotthoz képest, vagy nem fogadja el, de akkor ne próbáljon ebből dolgozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, Fidesz.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy itt súlyos tévedésben van Szabó képviselő úr, hiszen önök benyújtották, és azt gondolom, Veres pénzügyminiszter úr, már amikor benyújtotta is tudta, hogy nem valós alapokon nyugszik az a költségvetés. Ezután benyújtásra kerül a 2. számú változat, majd már akkor tudják, hogy az sem jó. Tehát a pénzügyminiszter úr ezen adatok birtokában nyújtja be a módosító indítványát, de már Göndör képviselő úr arról beszél, hogy valószínűleg ez sem lesz igaz, tehát akkor miről beszélünk? Akkor a 4. változatról beszélünk innentől fogva?

Mit támogatnak önök? Az önkormányzatokat biztos, hogy nem támogatják ebben a költségvetésben, a társulásokat meg egyáltalán nem. Amire önök kényszerítettek bennünket, próbáltak összehozni bennünket, megalkottuk, most pedig szemközt vágnak bennünket azzal, hogy egyrészt csökkentik a normatívákat, másrészt olyan szabályozókat hoznak tető alá, amely szabályozókkal lehetetlen lesz például a közoktatásban az együttműködés. Kérem, ezt vegyék már figyelembe!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Bóka István képviselő úrnak, Fidesz.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A helyes menetrend az lett volna, hogy az októberben benyújtott költségvetési javaslatot vissza kellett volna vonni, és egy új költségvetési törvénytervezetet kellett volna benyújtani. Ez lett volna a normális, házszabályszerű rendje a dolgoknak. Miből dolgozzunk? Dolgozzunk abból az előttünk fekvő, úgynevezett októberi második költségvetésből, aminek egyetlenegy száma nem igaz? (Keller László: Igen!) Ami 1,2 százalékos gazdasági növekedéssel számol? Ahhoz képest már önök is mínusz 1 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. Ez a 2 százalék 600-700 milliárd forintos GDP-tételt jelent. Dolgozzunk ebből? Vagy dolgozzunk abból a módosító csomagból, amit Veres pénzügyminiszter úr mint egyéni képviselő nyújtott be a Ház elé?

Nonszensz az egész! Vicc, házszabályellenes! Tessenek már erre rájönni! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselő Úr! Mint említettem volt, ön abból dolgozik, amiből jónak látja. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Ángyán József: Ezt a pökhendi alakot! Elképesztő!) Ön nyugodtan dolgozhat abból az októberben benyújtott változatból, amiről mind a ketten tudjuk, hogy nem igaz. (Dr. Bóka István: Ne beszélj már!)

Ha ön ezt megkérdezi, akkor nyilván úgy gondolja, hogy van egy ilyen választása. Kérem, ha ön úgy akarja, akkor tegye azt, csak akkor ne beszéljen különféle normatívacsökkentésekről, megvonásokról és megszorításokról, mert abban ezek még nem szerepelnek! (Font Sándor: Melyik változathoz kell benyújtani a módosító indítványokat? - Keller László: Te ezt pontosan tudod! A benyújtott változathoz! - Font Sándor: A nem létező októberihez!) Ha úgy gondolja, hogy a realitásokról óhajt vitatkozni, akkor vegye figyelembe azt, amit Veres János pénzügyminiszter úr eljuttatott önnek.

Egyébként, tisztelt képviselő úr, szeretném jelezni, hogy pontosan értjük a dolgot. Pontosan értjük, hogy önök azt szerették volna, ha a kormány ezt a változatot is visszavonja, és benyújt egy újabbat, mert akkor december végére nincs költségvetés, és akkor önök megint tudnak triumfálni. Elnézést, hogy ezt az örömet nem szereztük meg önöknek (Dr. Bóka István közbeszól.), de tekintettel arra, hogy komoly gazdaság-lélektani érdekek fűződnek ahhoz, hogy az országnak január 1-jére legyen költségvetése; komoly érdekek fűződnek ahhoz, hogy a nemzetközi pénzvilág éppen valamelyest újra bimbózni látszó bizalmát ne vonja meg tőlünk ismét, ezt az örömet nem szereztük meg önöknek. Bár tudom, hogy önöknek ez sem lett volna drága azért, hogy megint lehessen egyet rúgni a kormányon.

Köszönöm.

ELNÖK: Most megadom a szót Winkfein Csaba képviselő úrnak, MSZP.

WINKFEIN CSABA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő 2009. évi költségvetés az ország védelmének költségvetése lesz. (Dr. Bóka István közbeszól.)

Fontos, hogy védjük meg a munkahelyeket, a hazai vállalkozásokat, a forintot, az emberek megtakarított pénzét, a költségvetés egyensúlyát, a fenntartható nyugdíjrendszert is. Mindannyian tudjuk, hogy ennek a védelemnek ára van. De akkor is tisztában kell lennünk azzal, hogy sokkal nagyobb árat fizetnénk, ha most semmit nem tennénk. Védjük meg közösen a közalkalmazottak munkahelyét, a 13. havi nyugdíj intézményét még azon az áron is, hogy maximáljuk a juttatások összegét; az öregségi nyugdíjasoknak az általános nyugdíjkorhatár fölött lesz biztosítva mindez. (Dr. Ángyán József: Jaj, istenem!)

Fontos, hogy védjük meg a nyugdíjkorrekciós programot, a családok és a gyermekek támogatását, a gyest, a gyedet, a családi pótlékot, és ha van lehetőségünk rá, akkor szeptembertől ezt emeljük is. Védjük meg - amennyire csak lehet - a vállalkozásokat, a munkahelyeket, a betétesek pénzét, az uniós fejlesztések soha vissza nem térő lehetőségét. Védjük meg az államháztartás stabilitását, fogjuk vissza közösen a kiadásokat és tegyük finanszírozhatóvá a hiányt.

Ma, tisztelt képviselőtársaim, mindenki a világban hasonló lépéseket fontolgat. (Dr. Ángyán József: Ez nem igaz! Ez az, ami nem igaz!) Azt lehet látni, hogy Amerikai Egyesült Államokban mínusz 2 százalékos GDP-növekedést jeleznek, az OECD-tagországokban 0,5 százalékos csökkenést becsülnek. (Dr. Ángyán József: Pakisztánban, igen! És Belorussziában!) De Franciaországban, Írországban is fontos, elhalaszthatatlan lépéseket terveznek el. Ilyenek például az adócsökkentés, befagyasztják Franciaországban a közszféra kiadásait, létszámstopot rendelnek el a köztisztviselőknél. Írországban azt látjuk, hogy emelik a jövedelemadót és a regisztrációs adót.

Ezekben az országokban, tisztelt képviselőtársaim, a pártok összefognak. Mindenütt keresik a gazdaság élénkítésének, a nagyobb visszaesés elkerülésének módszerét. Azt gondolom, hogy nekünk is ezt kéne tenni: stabilizálni a költségvetést, élénkíteni, védeni a gazdaságot, azaz stabilizációs és munkahelyvédő, gazdaságélénkítő csomagokra van szükség.

Közösen védhetjük meg magunkat. Fontos a felelősség és az összefogás. De mindennél fontosabb a nemzeti érdek, jelzem fideszes képviselőtársaimnak: még a pártérdeknél is. Azt lehet már látni, hogy nemzetközi együttműködés már van, lásd Európai Unió, IMF. Most nemzeti együttműködésre van szükség. Ebben kérem fideszes képviselőtársaim segítségét. Tegyük közösen igazságosabbá a szociális rendszert, szigorúbbá a bankok működési szabályzatát, fagyasszuk be a képviselők jövedelmét, az állami vállalatok vezetőinek jövedelmét csökkentsük; növekedjen a szigor a korrupcióval, a feketegazdasággal szemben.

Nézzük tételesen a 2009. évre tervezett költségvetés ifjúsági-szociális területet érintő részét! Azt lehet látni, hogy a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások általános feladatai jogcím igénybevételének feltételei nem változnak. A gyermekjóléti, gyermekvédelmi normatívák 1,6-3,5 százalék között emelkedtek a korábban benyújtott javaslathoz képest. A 2009. évi költségvetési javaslat hosszú évek után ismételten magasabb összegben határozza meg a nevelőszülőket megillető juttatásokat.

A közoktatási intézményekben a gyermekek, tanulók szociális juttatásainál a rászorultsági elv fokozott érvényesítésével a kedvezményes óvodai, iskolai, kollégiumi étkeztetéshez nyújtott normatív hozzájárulás az áfamódosítás hatásának beépítésével 55 ezer forint/főről 65 ezer/főre változik, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők közül az 5. évfolyamra járók mellett már a 6. évfolyamra járó általános iskolai tanulók is ingyenes étkeztetésben részesülhetnek. Itt 16 ezer forint/főről 20 ezer forint/főre emelkedik ez az összeg.

Még egy, képviselőtársaim: a kollégiumi, diákotthoni lakhatási feltételek megteremtése 186 ezer forintról 210 ezer forint/főre emelkedik. Emelkedik emellett a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülőket megillető pótlék összege is. Azt gondolom, hogy a "Legyen jobb a gyermekeknek" programot mindannyian nagyon fontosnak tartottuk és annak egyik pontját, a nyári étkeztetést is. Ebben a költségvetés-tervezetben ezzel a programmal összehangolva 1,2 milliárd forint támogatásnövekedés várható: az eddigi egy hónap helyett két hónapig történő megszervezése, amely további 700 millió forintot különít el a rászoruló általános iskolai tanulók ingyenes étkeztetéséhez.

(12.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! A családi támogatások és a szociális juttatások tekintetében a jogosultsági feltételek lényegében változatlanok maradnak. A családi pótléknál a gyermekenkénti összegnek az éves infláció mértékével megegyező emelésére 2009. szeptember 1-jétől kerül sor. A nyugdíjminimumhoz kötött családi támogatások növekedésének mértéke is az infláció mértékével lesz megegyező. A gyed felső korlátja változatlanul a jövő évi minimálbér kétszeresének 70 százaléka lesz. A családi pótlékot kiegészítő szociális támogatások összege a várható áremelkedésnek megfelelően emelkedik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos területet szeretnék még kiemelni, hiszen a kábítószerügyi eseti bizottságban nagyon sokat foglalkoztunk a kábítószer-probléma kezelésére, valamint a drogprevencióra szánt források alakulásával, helyzetével. Azt lehet látni, hogy mind az öt parlamenti párt 2000-ben egyhangúlag elfogadta a nemzeti drogstratégiát, mely drogstratégia a mai napig él, és várhatóan 2009-től lesz majd új drogstratégia. Az elmondható, és ezt a bizottságban is elmondtuk mindannyian, hogy a drogstratégia teljes körű megvalósítására egyik kormányzati ciklusban sem állt rendelkezésre elegendő pénzügyi forrás. Azt lehet látni, hogy többnyire 1 milliárd, 1,2 milliárd forint körüli összeg szerepelt a drogprobléma kezelésével kapcsolatos fejezeti soron. Ezen belül a prevenciós programokra fordított összegek viszont nem változtak, évente 600-700 millió forint körül alakultak. 2000-ben erre a területre 798 millió forint, 2001-ben 963 millió, 2002-ben 988 millió forint állt rendelkezésre.

Egy kiemelkedő év volt, a 2003-as év, amikor a szocialista-szabad demokrata kormány 1 milliárd 636 millió forintot szánt erre a területre ezen a soron. Ebben az évben 1 milliárd 84 millió forint és 2009-ben az első tervben 1 milliárd, a jelenlegiben 914 millió forint szerepel.

De emellett fontos megemlíteni, hogy más fejezeteken belül, illetve más tárcák költségvetésében is szerepelnek olyan források, támogatási programok, amelyek a szenvedélybetegségek megelőzését szolgálják. Például a szociális terület, a nemzeti civil alapprogram, az egészségügyi, oktatási, igazságügyi tárca idevonatkozó támogatásai is fontosak.

2009-et nézve elsősorban a civil szervezetek programjait, működését biztosító Szociális és Munkaügyi Minisztérium pályázati támogatási rendszerének keretösszegét kell mindannyiunknak megőrizni, és a pályázati támogatás összegeiről el lehet mondani, hogy nem szeretnénk, nem kívánjuk csökkenteni.

Még egy dolgot fontos itt megemlíteni, hogy idén az Új Magyarország fejlesztési tervnek köszönhetően sikerült mintegy 490 millió forint pályázati forrást úgymond hozzárendelni a hazai forráslehetőségekhez. Ez az összeg a 2008-2009. években, miután akkor használódik fel, jelentősen megnöveli a prevenciós programokra fordítható összegeket. Ezt mindenképpen eredményként kell kezelni, hiszen ebből a forrásból leszünk képesek új programokat fejleszteni.

A kábítószerügyi eseti bizottság elfogadta a jelentését, amely jelentés a Ház előtt van. Abban megfogalmaztuk ezzel kapcsolatban a következőket: a bizottság több évre, szélesebb körre is kiterjedő adatok összegyűjtését tartja fontosnak a jövőben a közkiadásokkal kapcsolatban. Javasolja a kábítószerügyi eseti bizottság, hogy a kábítószer-problémával összefüggő közkiadások kapcsán hosszabb távon az egészségügyi, a szociális ellátások és a prevenció nagyobb arányban részesedjen a rendelkezésre álló forrásokból.

A bizottság a jövőben is nyomon kívánja követni és értékelni az uniós és hazai pályázati források felhasználásának módját, illetve javasoljuk a finanszírozási lehetőségekről való széles körű tájékoztatást.

Befejezésképpen, tisztelt képviselőtársaim, nagyon fontosnak tartom, hogy ezekben a napokban, ezekben a hetekben felelősen fogjunk össze, felejtsük el a pártérdeket, és legyen mindennél fontosabb a nemzeti érdek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Most félórás ebédszünetet rendelek el, azaz 12 óra 30 perckor folytatjuk majd munkánkat.

(Szünet: 12.05-12.37

Elnök: Harrach Péter

Jegyzők: dr. Hende Csaba és Móring József Attila)

ELNÖK: Folytatjuk munkánkat. Két kormánytag jelentkezett. Két percre Korózs Lajos kért szót.

KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak. Ahogy olvasom a jegyzőkönyveket - hiszen a kora délutáni órákig magam is részt vettem a költségvetés vitájában -, a tegnapi napon elhangzott a jobboldal részéről egy olyan felszólalás, amelyben - azt hiszem - számszerű tévedések vannak. Iván László professzor úr hosszan ecsetelte részben a 13. havi nyugdíj ügyét, és egyáltalán a nyugdíjakkal kapcsolatosan szólt hozzá a felszólalásában. (Kontur Pál: 2009-ről van szó!)

Meg kell hogy állapítsam, kedves képviselőtársaim, hogy senkitől az égvilágon kormányzati intézkedés hatására nem vesznek el egy huncut fillért sem. (Kontur Pál: 2009-ről van szó!) Szeretném tudatni önökkel mindenféle rémhírterjesztéssel ellentétben, hogy a 13. havi nyugdíjak kifizetése most, november hónapban változatlan formában meg fog történni. A ma déli órákban elkezdődtek az utalások a pénzintézeti számlával rendelkezők számára, és ez 12-éig be is fejeződik, és természetesen novemberben mindenki, ahogy régebben is kapta, az előző hónapban, meg fogja kapni a 13. havi nyugdíját. Meg fogja kapni a visszamenőleges emelést, és természetesen fel lesz emelve az októberi nyugdíjhoz képest a novemberi nyugdíja.

Tehát hangsúlyozni szeretném, hogy a kormány szándéka változatlan. Meg kívánjuk őrizni azokat a pozíciókat, amelyekkel erősítjük az idősek társadalmának anyagi biztonságát, de egyszerűen nem igaz, hogy havonta 43 ezer forintot veszítenek a korbetöltött öregségi nyugdíjjal rendelkezők, ahogy Iván László professzor úr állítja.

Kedves Képviselőtársaim! Az a plafon és az az életkorkorlát, amelyet beépítettünk, a most, két perccel ezelőtt véget ért Országos Idősügyi Tanács ülésén minden delegált által akceptálható kormányzati döntés volt. Hangsúlyozni szeretném, a jobboldalhoz köthető idősszervezetek képviselői is megértik a kormány intézkedését. (Kontur Pál: A 2009-es költségvetést tárgyaljuk, nem a 2008-ast! Mellébeszélsz! Rizsa!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Folytatjuk a napirendi pont tárgyalását. Szabó Imre miniszter úr is jelentkezett, de normál idejű felszólalásra. Öné a szó.

SZABÓ IMRE környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Környezetvédelmi és a Vízügyi Minisztérium a környezettudatosságra épülő, a fenntarthatóság fejlődését és a fejlődésre alapozó programok megvalósítását tűzte ki 2009-re is céljául. A zöldtárca a civilekkel, a tudomány képviselőivel, a gazdaság szereplőivel együtt továbbra is az ország zöld-lelkiismerete kíván lenni. A minisztérium felelősségi körébe tartozó három nagy szakterületet összefogóan az ökológiai fenntartható fejlődést kívánja az ország jövőképének pillérévé tenni.

Mindezen célok szem előtt tartása mellett ugyanakkor szembe kell nézni hazánknak a nemzetközi pénzügyi rendszer válsága miatt kialakult helyzettel. Most meg kell tenni az ország stabilitásának megteremtése érdekében szükséges intézkedéseket. Kétségtelen tény, hogy mindezek miatt a tárca fejezetének szűken értelmezett költségvetése 10 milliárd forinttal kevesebb forrást tartalmaz. Ugyanakkor figyelmet és forrást tudunk biztosítani minden ügyre, amelyekre Magyarországon éppen a jövőnk iránt érzett felelősség miatt mindenképpen szükséges figyelmet és forrást biztosítani. A tárcánkhoz tartozó költségvetési szervek 2009. évi költségvetési támogatási előirányzata 31 milliárd 555 millió forint, a szakmai fejezetű kezelési előirányzatoké 6,5 milliárd forint, a központi beruházásoké 3 milliárd 340 millió forint.

A 2008. évben 52 milliárd 333 millió forint költségvetési támogatási előirányzatot legjelentősebb nagyságrendben az csökkenti, hogy 6 milliárd 895 millió forint összegben a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztési feladatnak a fejezet költségvetéséből történt kivételével más fejezeti megvalósítását döntötte el a kormány. A Vásárhelyi-terv pénzügyi forrásai a nemzeti fejlesztési terv operatív programjai, az Európai Unió támogatási alapjából pályázati úton elnyerhető eszközök, valamint az európai uniós támogatások hazai társfinanszírozási kerete, továbbá a már megkezdett beruházások esetében a költségvetési támogatás, amelynek biztosításáról a központi költségvetésből maga a kormány gondoskodik. Ki kell emelnem ugyanakkor, hogy a kiemelt állami feladatok ellátására 3 milliárd forint többlettámogatást kaptunk.

Összességében a KvVM-fejezet kiadási előirányzatát 49 milliárd 396 millió forint összegben terveztük, amelyet 41 milliárd 481 millió forint összegben költségvetési támogatás, 7 milliárd 914 millió forintban saját bevétel finanszíroz. A központosított bevételek, bírságok, termékdíjak, vízkészletjárulékok 2009. évi tervezett összege 34 milliárd 519 millió forint. Ahogyan ezt Katona Kálmán elnök úr a bizottsági tárgyalás során elmondta, valóban a fejezet költségvetési támogatásának összege 43 milliárd forint, a központi költségvetésbe befizetni tervezett központosított bevételek 34 milliárd forint, amely összeg a költségvetési támogatás majd' 79,8 százalékát teszi ki.

(12.40)

A KvVM fejezetben környezetvédelemmel, természetvédelemmel és vízüggyel kapcsolatos állami feladatokra rendelkezésre álló eszközöket költségvetési támogatáson kívül az európai uniós fejlesztési fejezetben további források gazdagítják. Így állnak rendelkezésre a kohéziós alap forrásai, illetve a KEOP-ban, a környezet és energia operatív programban rendelkezésre álló források. Egészséges, tiszta települések, vizeink, természeti értékeink jó kezelése, a hatékony energiafelhasználás, a fenntartható életmód és fogyasztás, a megújuló energiaforrás felhasználásának a növelése, mind-mind KEOP-on belüli források, amikről beszélünk.

Engedjék meg, hogy szóljak a vízkár-elhárítási művek fejlesztési és állagmegóvási feladatairól. A 2009. évi költségvetés támogatási előirányzata 1 milliárd 249 millió forint. Az elmúlt évekhez képest ezen a törvényi soron évi 1 milliárd forint állt rendelkezésre. Ez egy jelentős előrelépés megítélésünk szerint. A 2009. évi előirányzat azokat a nem projektesíthető, a KEOP keretében nem megvalósítható feladatokat tartalmazza, amelyek a 4000 kilométer elsőrendű állami tulajdonú árvízvédelmi rendszer, valamint a vízrendezési művek védelmi biztonságának fejlesztését, az elvárható működőképességük fenntartását szolgálják.

Fontos feladat, hogy a KEOP finanszírozásán kívül eső, de biztonságunkat és a lakosság biztonságát garantáló árvízvédelmi rendszerünket továbbfejlesszük. A folyószabályozási beruházásoknál az árvízi mederben, elsődlegesen a folyómederben a vizek, valamint a jég szabályozott körülmények közötti levonulását célozzuk, ezek védik az árvízvédelmi műveket az elmosás ellen. Az előirányzat részét képezi a 30-70 éve vagy még régebben épült, műszakilag elavult vízügyi nagy műtárgyak, zsilipek, vízlépcsők, hajózsilipek üzemképességének a biztosítása.

Az előirányzat műszaki tartalmának része a dombvidéki vízrendezés is, és szólni kell, hiszen jelentős területekről van szó, az ország síkvidéki területének egyharmadáról, amely erősen, illetve közepesen belvízveszélyes, ezért a térségben lévő művek elvezető kapacitásának biztosítása elengedhetetlen.

Jelentős feladatunk a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése program megvalósítása. 2007-től illeszkedik az Új Magyarország fejlesztési tervbe. Az újonnan induló létesítmények beruházásaihoz a fedezetet a KEOP biztosítja. Ebben 2007-13 között árvízvédelmi fejlesztésekre mintegy 150 milliárd forint áll rendelkezésre, ebből mintegy 110 milliárd forint célzottan a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésére, ami többszöröse az elmúlt években a Vásárhelyi-terv és a többi folyó árvízvédelmi biztonságának javítására fordíthatott összegeknek.

2007-13 között terveink szerint négy árvízi tározó, két projekt keretében nagyvízi lefolyású viszonyok javítását célzó beavatkozások, valamint a Tisza és mellékfolyói mentén több árvízvédelmi szakaszon a jelenlegi árvízvédelmi rendszer fejlesztését valósítjuk meg. A tárca a 2009. évi költségvetési javaslatában a Vásárhelyi-terv 2009. évi feladatainak végrehajtására mindezeken túlmenően 602 millió forint támogatási előirányzatot tervezett.

A nemzeti parki igazgatóságok működési feltételeinek biztosítása és ennek megerősítése is kiemelt feladataink közé tartozik. A 2009. évben a nemzeti park igazgatóságok működési támogatása az előző évihez képest növekedni fog, ugyanis bázisba épül a 2008. évi illetményemelés, illetve a természetvédelmi őrszolgálat amortizálódott eszközeinek cseréje továbbfolytatódik, mintegy 65 millió forint értékben.

Nemzetközi természetvédelmi pályázatokon és azokon nyertes támogatásokkal együttesen 2009. évben folytatódnak azok a megvalósuló természetvédelmi programok és források, amelyeket az EU Life, a Life Plusz és még nagyon sok, főleg a Natura 2000-es területekhez kötődő projektek fémjeleznek.

A Világbank a Duna vízminőségének javítása érdekében 1,3 milliárd forint összköltségű komplex programot támogat, amelyik egyik eleme a fővárosi szennyvíztisztítás, másik eleme pedig a holt- és mellékágak ismételt bekapcsolása az élővízi rendszerbe, és ezáltal a szállított hordalék mennyiségének igen nagy mértékű csökkentése. A 10 milliárd forintot meghaladó összértékű programok jövő évi elemeinek megvalósításához a KvVM saját forrásaiból 537,9 millió forinttal járul hozzá.

Nemzeti parkjainkban közmunkatanácsi programokat is szeretnénk folytatni. Ennek az előző évekre visszanyúló jó együttműködésének következtében a jövő évi közmunkaprogramban a szociális és munkaügyi tárca várhatóan 120 millió forint támogatással, a nemzeti park igazgatóságok 40 millió forint önrész vállalásával, a tárca további 40 millió forintos önrész biztosításával 250 közmunkásnak tudunk majd foglalkoztatást biztosítani.

A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szeretnék végezetül szólni, amelyet idén márciusban az Országgyűlés ellenszavazat nélkül fogadott el. A 2009. évi költségvetésről szóló törvénytervezet rendelkezik a NÉS végrehajtásáról. Itt nem csökkentésről, hanem növelésről beszélünk, hiszen hazánk fejlődési képességét növeli, ugyanis ezáltal, hogy áttérünk az energiatakarékos megoldásokra, növeljük az energiahatékonyságot és csökkentjük a károsanyag-kibocsátást. Ez egyfelől az éghajlatváltozás elleni küzdelem miatt is fontos, illetve a növekvő energiaárak szempontjából is jelentős.

(12.50)

Azáltal, hogy növeljük az energiahatékonyságot és elősegítjük a takarékos energiafelhasználást, ezáltal csökken az ország függősége is az energiaimporttól. Tisztábbá tesszük a gazdaságot, és a kibocsátásmérséklés és az alkalmazkodás új munkahelyeket teremtve hozzájárul a környezeti ipar, az energia, a mezőgazdaság és a közlekedés területén is új munkahelyek kialakításához. A nemzeti éghajlat-változási stratégia intézkedései nemcsak makrogazdasági haszonnal járnak, hanem jelentős anyagi megtakarításokat tesznek lehetővé a lakosság számára is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Folytatjuk az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalását. Básthy Tamás képviselő úr következik.

BÁSTHY TAMÁS (KDNP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egy hónapon belül immár harmadik változatban benyújtott 2009. évi költségvetési tervezet talán legfontosabb ismérve, hogy a túlélést próbálja biztosítani; nem az ország, hanem a jelenlegi kormány túlélésének elsődleges feltétele, hogy legyen elfogadott költségvetés, amely azután - mint azt tapasztalhattuk az elmúlt néhány évben - gyakorlatilag bármikor felülírható, újraértelmezhető vagy kútba ejthető, s legfőképpen megmagyarázható. Így volt ez eddig, az elmúlt hat évben, és nem várhatunk mást a továbbiakban sem ettől a kormánytól. Csupán reménykedhetünk, hogy az a sok áldozat, amelyet ismét meg kell hoznia az ország népének az elhibázott kormányzás hosszan elnyúló következményeinek enyhítésére, nem lesz ismét hiábavaló.

A gazdasági túlélés programja első helyen az adósságterhek kezelését, s ennek érdekében minden elképzelhető eszköz felhasználását tűzi ki célul. Ez a program azonban úgy kellene, hogy kellő mértékben és módon, helyesen állapítsa meg a prioritásokat, jelöljön ki bizonyos tabukat, és ilyen módon kellő különbséget tegyen a különböző területek, szektorok és ágazatok között is. Nyilvánvalóan más szabályokat kell és lehet alkalmazni a versenyképes ágazatokban, a gazdaság, a piac törvényszerűségei alapján működő szektorokban, és ettől, ezektől eltérő eszközök és kondíciók alkalmazása szükséges a nem piacosítható azon területeken, ahol még csak azt sem lehet tanácsolni, hogy akinek nem tetszik, el lehet menni.

Ilyen nem piacosítható, nem versenyeztethető és nem exportképes terület többek között az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium ágazati fennhatósága alá tartozó rendőrség, vám- és pénzügyőrség, büntetés-végrehajtás és az ezen szervezetekhez tartozó háttérintézmények, oktatási és képzési tevékenységek. Ezen feladatok elvégzése és a szervezetek fenntartása az állam működésének alapvető követelménye, s mint azt az elmúlt években megtapasztalhattuk, sajnos az állam egyre növekvő mértékben támaszkodik is ezen szervezetek szolgálataira. Ugyanakkor a fűnyíróelv alapján elkészített, sematikus költségvetési tervezet, amely feltehetően nem a működés és működtetés szükségleteiből, hanem a sarokszámokból indul ki, s osztotta be és le a forrásokat, nem a szükséges mértékben vagy az adottságoknak megfelelően osztotta le az eszközöket, adta meg a működés pénzügyi kereteit. Ennek következtében egyes területeken ez a mozgástér a feladatellátás színvonalának jelentős csökkenését eredményezi, és ezzel hosszan elnyúló helyben járás, toporgás vagy visszalépés okozója lehet.

Az előbbiekben felsorolt szervezetek közül a legnagyobb egységet kétségkívül a rendőrség jeleníti meg, és a jelenleg is folyamatban lévő átalakulás, amely a rendőrség és a határőrség 2008. január 1-jével megtörtént összevonásából adódik, különleges, nem rutinszerű, egyszeri feladatok kezelését is szükségessé teszi. Az említett integráció főként a korábbi határőrség állományában okozott mélyreható változásokat, és ezek a változások még nem értek véget. Az előzetes ígéretek arra vonatkoztak, hogy az összevonás után a két szervezet immár közös költségvetésével gazdálkodhat az integrált rendőrség, tekintettel arra, hogy a rendőrség feladata lett a közrend és közbiztonság fenntartása és a bűnmegelőzés mellett az államhatárok rendjének védelme is.

Ennek megfelelően természetesen az új költségvetés már nem is szerepeltette a határőrséget, de az integrált feladatellátásra a szervezet 2008-ban 4 ezer milliárd forinttal kevesebből (Sic!) gazdálkodhatott, 2009-ben a tervezet további 8,5 milliárd forintot von el a finanszírozásból. Különösen számottevő ezen belül a dologi kiadások 8,7 milliárd forintos csökkenése.

Nem veszi kellő súllyal figyelembe a tervezet, hogy az eredeti integrációs folyamatból még a második éves leszerelési hullám hátravan és várható, hiszen az érintett állomány jelentős része nem tudja elfogadni az egész családját érintő esetleges áthelyezéseket az ország más részeire, s ezért az állomány elhagyására kényszerül. Ugyancsak számottevő dologiköltség-növekedés várható az utóbbi időben tapasztalható, egyre gyakoribb, úgynevezett külszolgálatok következtében, amelyek során a legkisebb egységekből is huzamosabb időre vesznek igénybe rendőröket fővárosi vagy más távoli településeken szolgálatra vagy események biztosítására. Ez nemcsak költségnövekedést jelent, de a pályaválasztásban is súlyos szempontként jelentkezik.

Ugyancsak rontja az állomány közérzetét, hogy az egyre nehezedő szolgálati követelmények között dolgozó rendőrségnél 2002 óta csupán háromszor volt béremelés, így nem ritka a havi 80 ezer forintos nettó fizetésért szolgáló rendőr. A pályaelhagyás az integrációtól távolodva egyre nagyobb gondot fog jelenteni, ezért is kell nagy figyelmet fordítani az állományfeltöltésre a továbbiakban is. Így az oktatásra és képzésre fokozott figyelmet kell fordítani, hiszen a tiszt- és tiszthelyettesképzés három- és kétévi folyamata jelentős költségeket emészt fel. A szakemberképzés meghatározó kereteit a Rendőrtiszti Főiskola és szakközépiskolák biztosítják, ahol több évre előrelátó beiskolázással és oktatással biztosítják az állomány utánpótlását, s ez tervszerű, színvonalas munkát igényel, amely nem bírja el a hektikus pénzügyi szabályozást, legyen az személyi vagy dologi jellegű kiadáscsökkentés. Ezért nem támogatható az oktatási igazgatás 136 millió forintos költségcsökkentése, s tekintettel a meglódult inflációra, a 207 millió forintos dologiköltség-csökkentés nagyon súlyos problémákat okozhat.

Bár a 2008-as integrációt követően és a hatékonyabb rendőri munka hatására a bűnelkövetések száma jelentősen, mintegy 10 százalékkal csökkent, továbbra is jelentős a költségigény a büntetés-végrehajtás területén. A strukturális és szervezeti változtatások, privatizációs törekvések ellenére elgondolkodtató és aggasztó a több mint félmilliárd forintos költségcsökkentés. Különösen a dologi kiadások kerültek megnyirbálásra, mintegy 15 százalékkal kevesebb jut erre a célra, mint 2008-ban.

A rendőrségi és büntetés-végrehajtási feladatok csökkentésének leghatékonyabb eszköze a bűnmegelőzés. Ez a terület lenne képes közvetve a legnagyobb költségcsökkentést indukálni az előbbi költséghelyeken, így meglepő a tervezetben, hogy a társadalmi bűnmegelőzéssel összefüggő feladatokra szánt fedezet mintegy 130 millió forinttal csökken. Ugyancsak nehezen elképzelhető, hogy a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére csupán 132 millió forint elegendő lenne, akár csak a 85 millió forintos jogi segítségnyújtás fedezete.

Tisztelt Ház! Az általam nagyító alá vett terület, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, ha van ilyen, azt lehet mondani, hogy egy talán némileg kedvezményezett területe a költségvetésnek. Ennek ellenére igen súlyos és szinte teljesíthetetlen feltételek közé kényszerül a benyújtott költségvetés következtében. Nem meglepő ezek után, ha azt mondom, hogy nem tudom és nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést, és mégsem elsősorban a sarokszámok és a végösszegek mibenléte, sőt nem is a válság miatt; elsősorban azért, mert a költségvetés és az összefogás közös feltétele a bizalom, és ez a bizalom az, amely a költségvetést benyújtó kormány iránt sem társadalmi vonatkozásban, sem az én részemről nem áll fenn, és ennek a bizalomnak a hiányában minden költségvetés csak elutasításra találhat.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Deák Istvánné képviselő asszonyé a szó.

DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvényjavaslat általános vitájában már sokszor elhangzott, de talán mégis fontos, hogy én is megerősítsem, hogy ez a költségvetési javaslat olyan kényszerek hatására, korlátok között született, amelyekről még néhány hete sem volt tudomásunk. Ez magyarázza, hogy az előzetes elképzeléseket több alkalommal korrigálni, módosítani kellett.

A globális pénzügyi és gazdasági világ talán a környező országokhoz képest jobban érezteti hatását hazánkban, hiszen Magyarország nyitottságánál és méreténél fogva is érzékenyebben reagált ezekre a folyamatokra. (Font Sándor: Meg a tönkretett gazdasága miatt!)

(13.00)

Éppen ezért az előttünk fekvő költségvetési javaslat legfontosabb feladata, hogy biztosítsa az ország védelmét a spekulatív támadásokkal, de a válság negatív hatásaival szemben is. Legfontosabb feladata a munkahelyek, a hazai vállalkozások védelme, a forint védelme, az emberek megtakarított pénzének védelme, a költségvetési egyensúly megtartása - melyért az elmúlt években nagy áldozatokat hoztunk -, valamint a fenntartható nyugdíjrendszer további védelme. Ennek a folyamatnak azonban - tudjuk mi is - nagy ára van. De ha eddig nem hajtottuk volna következetesen végre azokat az egyensúlyjavító intézkedéseket, melyeket a konvergenciaprogram keretében fogalmaztunk meg, még nagyobb lenne a baj, s ha most nem tennénk semmit, tovább nehezítenénk a helyzetünket.

A célok elérése érdekében 2009-ben ugyan nem nő a közalkalmazottak bére, illetve felfüggesztésre kerül a 13. havi bér kifizetése, ami - tudjuk - nagyon érzékenyen érinti a pedagógusokat, ápolókat, orvosokat, de így tudjuk megőrizni a munkahelyüket 12 hónapi bérrel, szemben a magánszférával, ahol ez a biztonság már korántsem garantálható. Éppen ezért a kormánynak ezen a területen a munkahelyek megőrzéséhez és a munkahelyteremtéshez kell kedvezményeket, támogatásokat nyújtania.

Ugyancsak eredménynek érezzük, hogy sikerült megőrizni a 13. havi nyugdíj intézményét, melynek eltörlésére sok javaslat született az elmúlt hetekben. Az általunk javasolt rendszerben kétmillió ember, a leginkább rászorultak változatlan formában részesülnek a 13. havi nyugdíjból, ugyanakkor ezt csak annak árán tudjuk biztosítani, hogy maximáljuk a juttatás összegét, és csak az általános nyugdíjkorhatár fölött lévőknek biztosítjuk azt. De megvédjük a család- és gyermektámogatásokat is. Igaz, ennek az az ára, hogy a jelenlegi összeg növelésére csak 2009 szeptemberétől lesz lehetőség.

Mindezek az intézkedések azt eredményezik, hogy megvédjük a betétesek pénzét is, hiszen az államháztartás stabilitását tudjuk biztosítani, megelőzzük az államcsődöt, mely esetén veszélybe kerülnének a nyugdíjak, a kórházak, az iskolák, az óvodák is. Tudjuk, hogy nagy árat kell ezért fizetni, hiszen a 2008-ban elért 100 milliárdos megtakarítást az első költségvetési változat 160 milliárddal javasolta növelni, a második változat további 400 milliárd forint megszorítást tűzött ki célul. Ekkora összeg mindenkit jelentősen érint, de különösen azokat, akik nem gazdagok, ők fizetnék meg leginkább annak az árát, ha összeomolna a magyar gazdaság, a magyar államháztartás. Ezért éppen az ő védelmükben szükséges leginkább az összefogás, az együttműködés, a közös felelősség, a nemzeti érdeknek a pártérdekek fölé emelése, mely nemzetközi szinten - mint ahogy már el is hangzott - megvalósult, ezért nagyon jó lenne, ha ez az országon belül is megtörténne.

Ugyanakkor ebben a nehéz pénzügyi-gazdasági helyzetben sem feledkezhetünk el arról, hogy a közoktatás területén az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program garanciát nyújthat arra, hogy a gyermekek és az ifjúság oktatása, nevelése továbbra is alapvető fontosságú feladat maradjon. A program célkitűzéseinek megvalósítására 29 milliárd forintot szán a kormányzat, mely segíti annak a célnak az elérését, hogy a magyar közoktatás teljes rendszere váljon alkalmassá arra, hogy a gyermekeket felkészítse az egészséges, munkavállalásra alkalmas felnőtté válásra. Kiemelt feladata, hogy fordítson kellő figyelmet a leghátrányosabb szociális és kulturális helyzetű családokból induló gyermekekre, a hátránykompenzálásra, a tehetséggondozás minden lehetséges formájára.

A 2009. évi költségvetés az oktatás területén egyszerre biztosítja a stabil, kiszámítható működtetés feltételeit, valamint a megkezdett strukturális reformok folytatását, ugyanakkor az "Új tudás" program jelentős fejlesztésekre ad lehetőséget. A program egyik legfontosabb eleme a kora gyermekkori fejlesztés programja, mely a gyermekek megszületésétől hatéves korukig kíséri figyelemmel fejlődésüket, nyújt egyenlő esélyt a halmozottan hátrányos helyzetből induló gyermekek számára a felzárkóztatásra, illetve igyekszik megakadályozni ennek a helyzetnek az újbóli kialakulását.

A célok elérése érdekében 760 millió forint óvodáztatási támogatást biztosít azoknak a szülőknek, akiknek a gyermekei halmozottan hátrányos helyzetűek, és a szülők vállalják, hogy gyermeküket ötéves kor előtt beíratják az óvodába, és a gyermekek az óvodai foglalkozásnak legalább a 75 százalékán részt is vesznek. Ebből a keretből első alkalommal 20, továbbá félévenként 10-10 ezer forint támogatás jár gyermekenként a szülőknek, ha teljesítik a feltételeket.

Tudjuk, hogy a pedagógusoknak óriási szerepük van abban, hogy a hátrányos helyzetű, egyéni bánásmódot igénylő gyermekek sikeresek legyenek az iskolában, ezért ugyancsak támogatásban részesülnek külön pótlék formájában azok a pedagógusok is, akik halmozottan hátrányos helyzetű, illetve sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkoznak. Erre a célra a 2009. évi költségvetési tervezet 4 milliárd 670 millió forintot tartalmaz. A közoktatásban az osztályfőnökök szerepe, feladatköre jelentősen megváltozott, kibővült, egyre több felelősséget kénytelenek átvállalni a családi életből. Ennek a munkának az elismeréseként az osztályfőnökök számára kiegészítő illetményt biztosít a költségvetés, melynek kerete 2 milliárd 545 millió forint.

Ugyancsak az esélyteremtés céljának megvalósulását szolgálja a pedagógusok teljesítményösztönzését biztosító alap, amelynek növelésével ennek a feladatnak a fontosságát, eredményességét ismerjük el. Az integrációs programokra szánt összegnek az 1 milliárd 600 millió forinttal való megnövelése azt mutatja, hogy a kormány számára kiemelten fontos a szegregáció minden fajtájának megszüntetése, és a közoktatás területén olyan programok támogatása, melyek eredményeként a szegregáció jelentősen visszaszorítható, és az integráció olyan lehetőséget nyisson meg a diákok számára, melyek során minden gyermek kibontakoztathatja a benne szunnyadó képességet, tehetséget.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy bár néhány hete még egy sokkal optimistább költségvetési javaslat tárgyalását reméltük, de a megváltozott pénzügyi-gazdasági körülmények hatására kialakult költségvetési változat is megőrizte azokat az értékeket, melyek az ország stabilitásának biztosítása mellett lehetőséget nyújtanak a leghátrányosabb helyzetben lévők támogatására, segítik a munkahelyek megőrzését, s egyben biztosítják a gazdaság élénkítését, amely a további remélt gazdasági fejlődés záloga lehet.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most Tasó László képviselő úré a szó.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 2009. évi költségvetés általános vitájának eddigi szakaszában már nagyon sok véleményt hallottunk, és rengeteg hozzászólás hangzott el. Nem csodálkozom azon, ha az érdeklődők nem tudják, hogy mi is az igaz. Mi sem tudjuk már, hogy melyik változatról van szó, és melyik az, amelyik megvédi az embereket. Azt most hallottuk, hogy a nyugdíjat azért kell elvenni a nyugdíjasoktól, hogy megvédjük őket. A 13. havi illetményt azért kell elvenni a közszférától, hogy megvédjük őket.

Igazából már nem tudjuk, hogy kinek van igaza, a kormánypárti képviselőknek vagy nekünk, ellenzéki képviselőknek. Nem tudjuk, hogy a pénzügyminiszter úr sokadik próbálkozása vajon az ország lakóinak az érdekét szolgálja-e, vagy csak arról van szó, hogy lesz egy költségvetés, amit a média segítségével lenyomnak az emberek torkán. De egyáltalán hihetünk-e valamikor is ennek a kormánynak valamit, hiszen a korábbiakban enyhébb esetben csúsztatás, erősebb esetben pedig hazugság volt minden, ami a kormány környékéről származott.

A mai napon az önkormányzatok fejezeteiről beszélünk, ez került a vita középpontjába, én is erre próbálok néhány gondolatban kitérni, de elöljáróban elmondom, hogy az Állami Számvevőszék véleményét is figyelembe vettem, mert semmi olyat nem szeretnék mondani, amit ne tudnék a valóság próbáján átvinni.

(13.10)

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság ülésén hallhattuk már sokadik alkalommal, hogy nem jó a költségvetés előkészítése, nem vették figyelembe az ÁSZ korábbi véleményét, nagyon sok kritikai megjegyzés volt. A kormánypárt képviselői és a támogatói kör bólogatott, tudomásul vette, aztán leszegett fejjel mentek előre, és szavazták meg a költségvetés általános vitára való alkalmasságát. Nem értettük és nem értjük, hogy hogyan lehet ilyen szkeptikusan hozzáállni ehhez a harmadik változathoz. Én edzettebb embernek számítok már, de mégis azt mondom, hogy a tűréshatár felső fokára jutottunk, amikor halljuk ezeket a hozzászólásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Vajon egyébként minek lehetne nevezni azt, hogy a miniszterelnök a munkahelyek tömeges megszűnéséről szól, arról, hogy kis- és középvállalkozások szűnnek meg, a pénzügyminiszter úr pedig úgy kalkulál, hogy növekedni fognak az adóbevételek? Mondják, vajon minek lehet azt nevezni, hogy az Állami Számvevőszék főigazgatója attól tart, hogy a jelenlegi állapottól is rosszabb lesz az önkormányzatok helyzete, közben a pénzügyminiszter úr úgy számol, hogy növekedni fog a helyi iparűzési adó?! Vajon minek lehet azt nevezni, hogy elvonnak az oktatásból 32 milliárd forintot, és közben "Új tudás" programról beszélnek, és azt hirdetik? Vajon minek lehet azt nevezni, hogy egyre-másra érezzük és tapasztaljuk, hogy leszakadnak térségek, növekedik a jövedelemkülönbség, és ennek mérséklésére a kormány 12,5 milliárd forinttal kevesebbet ad a költségvetésben? De egyáltalán minek lehet azt nevezni, hogy a nyugdíjakból elvonnak 54 milliárd forintot, a rokkantságiból és balesetiből 20 milliárd forintot és további 8 milliárd forintot a hozzátartozói nyugellátásból? Mondják meg, minek lehet egyáltalán nevezni azt, hogy az így is rosszul finanszírozott egészségügyi területen az ügyeleti ellátás díját további 3 milliárd forinttal csökkentik, vagy minek lehet nevezni azt, hogy 19 milliárd forinttal csökkentik a szakellátások finanszírozását?!

Most már világosan látszik, hogy beérett a szociálliberális program, és az országban már alig mernek gyereket vállalni a családok, de adnak még egy utolsó döfést a családoknak. Aki még hezitált, és gyermekáldással akarta a házasság lényegét értelmessé tenni, most kapott egy végleges impulzust: a családi pótlékot közel 14 milliárd forinttal csökkentik, és 3 milliárd forinttal a gyest. Az "Út a munkába" nevű programról beszélnek a programgyártó kisiparosok, közben a foglalkoztatási, a szakképzési és a felnőttképzési támogatásokat 30 milliárd forinttal csökkentik. Lecsökkentik a helyi tömegközlekedés támogatását segítő fogyasztói árkiegészítést 5 milliárd forinttal. Lecsökkentik a helyközi személyszállítás körülményeit segítő hálózatfenntartást 30 milliárd forinttal. Eddig is a vidéket sújtotta minden kormányintézkedés. Most egyértelműen ez a vidékfelszámolási program első lépése, és kedves Országgyűlés, tessenek megérteni, hogy minden gond, megszorítás és elvonás az önkormányzatoknál, a polgármesteri hivatalok ajtaján kopog be. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!)

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mondják meg, mit akarnak ezzel az országgal!? Nem tudjuk eldönteni, hogy most ennyire naivak vagy ennyire elvakultak az előterjesztéssel kapcsolatban, vagy ennyire híján vannak józanságnak és a valóságérzetnek. Nem tudjuk, mit akarnak ettől a nyomorult országtól. Az elmúlt hat évben mindent tönkretettek, amihez hozzányúltak. Szétverték az oktatási rendszert, az egészségügyi ellátórendszert, a szociális támogató rendszert. Eladták és kiszervezték a piacokat. Kivégezték a mezőgazdaságot. Padlóra küldték a magyar vállalkozói szférát, kivéve ott, ahol érdekeltek. Eladtak több mint 6000 milliárd forint értékű nemzeti vagyont, és felvettek 18 000 milliárd forint hitelt. Tönkrevágták a közösségeket, szétszakították az országot, lesüllyesztették az elmaradt térségeket, és felturbózták a jövedelemkülönbséget. Leamortizálták a házasság és a család intézményét. Elvadították a fiataljainkat. Le lett silányítva a kultúra, az oktatás és a sport világa. Összeugrasztottak minden társadalmi réteget, generációkat. Megpróbálták szétszakítani a nemzet határokon átnyúló kötelékeit, és mellé megpróbálták lesilányítani az elmúlt években a kereszténység értékeit is. Egy plázajáró, valóságshow-néző fotelmagyarrá akarták zülleszteni az ország lakosságát, és az a szörnyű, hogy részben sikerült is.

Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a költségvetéssel az utolsó dobásukra készülnek, a nagy átverésre, ami arról szól, hogy a pénzügyi válság miatt vannak a problémák, a megszorítások, és persze mindent közösen rontottunk el, kapaszkodjunk ezért össze, és tegyük rendbe. Ez az utolsó nagy átverés. Így kész lenne a mű, és pihenne az alkotó valamelyik általa megmentett bank élén vagy Putyin valamelyik cégének az élén. (Derültség a Fidesz soraiban. - Keller László: Elképesztő!)

Hát nem, tisztelt Országgyűlés, ennek a költségvetésnek semmi köze a pénzügyi válsághoz, a pénzügyi válságnak semmi köze ehhez a költségvetéshez! Egyetlen sor, egyetlen mondat sem igazolja ennek az ellenkezőjét. De milyen köze is lehetne különben a bankárok csalásainak a magyar költségvetéshez? Hogy van az, hogy amikor a banki szféra a korábbi években arról adott tájékoztatást, hogy mindenhol rekordnyereség van, akár Magyarországon, akár a világban, akkor nem hívták az embereket azért, hogy osszuk el azt a rekordnyereséget, mikor most bajban vannak, akkor meg segítsünk, és adjunk hozzá adóforintokat, mentsük meg a banki rendszert?! Mi köze van a magyar adófizető polgárnak a banki rendszer stabilitásához? Talán a mienk lenne? Milyen köze lehet egyébként az önkormányzat iparűzési adójának, a nevelési-oktatási normatívájának mi köze van a pénzügyi válsághoz? Milyen köze lehet a nyugdíjak 13. havi részének vagy a közszféra 13. havi bérének a világgazdasági válsághoz? Mi köze van? Az égvilágon semmi. Vagy melyik rovat szól arról, hogy jó napot kívánok, tessék idefigyelni, 150 milliárd forintot azért kell elvonni a költségvetésből, az önkormányzati szférából, mert világválság van? Ez melyik részen van leírva? Ezt nem olvastam még sehol sem. Nem, tisztelt Országgyűlés, nem erről van szó.

Különben egy ország sincsen a világban, ahol a pénzügyi válságra azzal válaszoltak volna, hogy megvonják a 13. havi juttatásokat a közszférában, vagy elvonják a nyugdíjakat, vagy kevesebb pénz kerül a kórházak finanszírozására. Egy ilyen ország nincsen a világon. Tudják, miről van szó? Arról van szó, hogy egy padlóra vágott ország széthullóban lévő gazdaságának és társadalmának az országát szándékosan tönkrevágó kormány utolsó próbálkozását kellene elszenvednie. Az ország lakosságának kéne megfizetni a hazugság, a hiteltelenség és a gátlástalanság árát.

Tisztelt Hölgyek és Urak! Ha nem tudnák, azokban az országokban, ahol az állam adott támogatást a banki szférának, a tartalékaiból tette, nem az emberektől vette el és adta oda a banki szférának, nem az önkormányzatok rovására tette ezt az intézkedését, nem az egészségügyi ellátás terhére, és nem úgy, hogy ezzel az emberek biztonságát is veszélyeztesse.

Ez a költségvetés a gazdasági és a morális mélység olyan bugyrát hozza Magyarországra, amelyből lehet, hogy nincsen már többé fölállás. A jövő nevében, az ország nevében kérem a képviselő hölgyeket, urakat, sőt ajánlom, ne szavazzák meg a költségvetést.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Elsőként Keller László államtitkár úré a szó.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ne vegye személyes sértésnek, negyedik napja hallgatom a költségvetési vitában megszólalókat, de ilyen demagóg, ilyen rosszindulatú (Font Sándor: Ilyen őszinte! - Pettkó András: Az igazat, az igazat! Fáj az igazság!), ilyen valóságtól elszakadt, pártpropagandista szöveget nem hallottam az elmúlt négy nap alatt. Már csak azt kellett volna mondani: ide nekünk a kommunizmust, tisztelt képviselő úr (Font Sándor: Az nálatok van, Laci! Az nálatok van, és nem is akarjuk elvenni...), ne fizessünk adót, és mindenben a költségvetési kiadásokat, ahogy lehet, növeljük.

Kormányzati hazugságokkal vádol bennünket, és szinte minden mondata hazugság, képviselő úr. Azt mondja, hogy itt a nyugdíjasoktól elveszünk jelentős forrásokat (Kékkői Zoltán József: Gyurcsány mondta, nem?), miközben pontosan tudja azt, hogy megtartva a 13. havi nyugdíj intézményét, 80 ezer forintban maximálva minden, 62 évet betöltött nyugdíjas megkapja a 13. havi nyugdíját. A nyugdíjemelés rendszere nem változik. A nyugdíjkorrekciós lépéseinket érvényesítjük, nem január 1-jétől, hanem szeptember 1-jétől.

Elképesztő! Az élet minden területén, tisztelt képviselő úr, ön teljesen elszakadt a valóságtól. Úgy tesz, mintha nem abban a válságos helyzetben élnénk az életünket, ami... (Font Sándor: Amit okoztatok. Igen, abban élünk.) Képviselő úr, szégyen, ahogy viselkednek, komolyan mondom. Szégyen az országgal szemben, amit önök produkálnak. (Font Sándor: Önnek nincs joga az én viselkedésemet minősíteni, államtitkár úr. - Közbeszólások.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Pettkó András, az MDF képviselőjének kétperces felszólalása következik.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nehéz helyzetben van az a televíziónéző vagy interneten a vitát nyomon követő néző, aki öt percre, tíz percre vagy egy órára kapcsolódik be a vitába, hiszen összevissza folyik a költségvetési vita, van, amikor egészségügyről beszélünk, van, amikor oktatásról, van amikor infopolitikáról, mindenki a saját szakterületéről beszél, frakciótól függetlenül, ezerféle variációban.

Én annyit szeretnék csak mondani, hogy ha valaki leül, és mondjuk, az éjszaka folyamán elolvassa a tegnapi vagy a tegnapelőtti jegyzőkönyvet, mindenkinek van valami, ami a saját maga szívfájdalma. Én megnéztem, tegnap Arató Gergely államtitkár úr azt mondta, hogy hú, de jó lesz a pedagógusoknak, megemelik 50 százalékkal vagy 100 százalékkal - nem is értettem pontosan, hogy államtitkár úr hogy mondja, de vegyük azt, hogy 100 százalékkal - az osztályfőnöki pótlékot.

(13.20)

A délelőtt során a munkatársaimmal felhívtunk száz magyarországi iskolát, és megkérdeztük, hogy mennyi náluk az osztályfőnöki pótlék.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az átlag 4500 forint és 5000 forint között volt, néhány iskola volt, ahol 6000 forintot fizetnek osztályfőnöki pótlékra. Ezt fogják önök megemelni, a legjobb esetben is 100 százalékkal. Államtitkár Úr! Egy osztályfőnök az osztályfőnöki munkáért nettó 4000-5000 forintot érdemel önök szerint? Én azt hiszem, ez egy nevetségesen kis összeg, és ha meg is emelik - hála istennek az emelés meg fog történni -, akkor is nevetségesen kis összeg fog maradni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Bőhm Andrásé a szó.

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Engem is szólásra biztatott Tasó képviselő úr hozzászólása. A történetben nem az az érdekes, hogy nem igaz, amit mond. Az az érdekes, és számunkra az benne a borzasztó, hogy ugye egy kormányzó szövetség egyik parlamenti képviselője ilyeneket mond. El ne jussanak külföldre ezek az előadások! El ne jusson, amiket a bankrendszerről volt szíves elmondani! El ne jussanak azok a megjegyezések, amelyek egy kis pártrendezvényen esetleg hatásosak! - lám, itt is tapsot tetszett aratni érte. Ez rettenetesen káros mindannyiunknak, higgye el, nemcsak a Fidesznek vagy a KDNP-nek vagy a Kereszténydemokrata Szövetségnek káros, hanem mindannyiunknak.

Az jutott eszembe, hogy hasonló hangulatban voltam én mint liberális meg az én liberális pártom '98-ban, amikor hasonló súlyú viszályok voltak koalíción belül, hasonló fenntartásaink voltak - sokan nem emlékeznek rá, de volt ilyen -, és a Fidesz akkor is nagyon erős volt. Én magam is meg a baráti köröm is, sokan azt mondtuk, hogy próbáljuk meg ezt a Fideszt, és néhány hónap múlva, talán ismeri, megjelentek ezek a jelvények, hogy "Én is a Fideszre szavaztam, bocs!". Szóval legyünk észnél, hogy mit csinálunk, mert itt nem arról van szó, hogy egymással mit vitatkozunk, hanem arról van szó, hogy milyen vélemény alakul ki a magyar parlamentről, és ebben önnek is ugyanolyan felelőssége van, és az önt tapsolóknak is ugyanolyan felelősségük van, mint mindannyiunknak.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tasó Lászlóé a szó.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A magyar parlamentről szerintem a világnak megvan már a kialakult véleménye (Keller László: Ettől nem kell rontani!), és annak a negatív minősítése valószínű, hogy nem az ellenzékhez kötődik.

Kedves Keller államtitkár úr a valóságérzéknek csak a híján lehet, hiszen ha valakinek van valóságérzéke, akkor továbbra is maradt volna, mondjuk, polgármester, de mivel nem volt, és nem volt képes arra, hogy reagáljon az emberek problémáira, ez bizonyára közrejátszhatott abban, hogy nem lett újra polgármester Törökbálinton. (Keller László: Olyan primitív vagy, hogy az valami szörnyűség!)

A másik pedig az, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy a banki szférával kapcsolatos véleményemet továbbra is fenntartom, és még egyszer ismétlem: amikor rekordnyereséget olvashattunk valamennyi magyarországi bank jelentésében, a világban ezt hallottuk, akkor senkit nem hívtak, hogy nagyon jól megy a banki szférának, osztozzunk a nyereségen. Most, amikor a banki szféra problémájáról van szó - vagy nem arról van szó? Netán tévednék, nem a bankárok csaltak valahol, vagy nem ez történt? Úgy tudom, hogy ez történt, ezt még senki nem cáfolta meg. Lássuk azt az irományt, ami megcáfolja ezt! Nos, erről van szó!

És még egyszer ismétlem, ne felejtsék el: ahol, amelyik államban adtak támogatást a banki rendszernek, a banki szférának, azt a tartalékból adták, az állam tartalékából adták, mert volt tartaléka, nem mint nekünk adósságunk, és nem az emberektől vonták el, és nem az embereken hajtották be a hazugság, a csalás árát.

Lehet ezt minősíteni bármiféleképpen, és egyébként higgyék el nekem, hogy én tőlem tapasztaltabb emberek véleményét el szoktam fogadni, és meg is húzom magamat (Dr. Szabó Zoltán: Jó lenne!), ha felkészültebb és hozzáértőbb emberek, mint például Szabó úr, vannak és beszólnak. Higgyék el nekem, önök nem ezek közé tartoznak. (Taps a Fidesz soraiban. - Keller László: Szégyen!)

ELNÖK: Szabó Zoltán is két percre kért szót.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én úgy gondolom, hogy Tasó képviselő úr förmedvénye nem érdemel választ, de egy dolgot azért mindenképpen szeretnék elmondani, mielőtt rögzülne ez az ostobaság, amit próbál belesulykolni az emberek fejébe: Magyarországon a bankrendszer egy fillér támogatást nem kapott az államtól. A költségvetés hiányát azért kell csökkenteni, hogy Magyarország kisebb mértékben szoruljon rá arra a nemzetközi hitelpiaci rendszerre, amely összeomlott vagy összeomlófélben van, és amelyben éppen ezért (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Azt a mindenit!) sokkal nehezebb feltételekkel lehet hitelt kapni. A költségvetés hiányát ugyanis, képviselő úr, a hitelpiacról felvett hitelekkel szokták fedezni. Ezt a hiányt kell annak érdekében csökkenteni, hogy azokat a hiteleket ne kelljen felvenni, amik mértéktelenül megdrágultak a bankrendszer - a nemzetközi és nem a hazai bankrendszer - összeomlása miatt.

Képviselő Úr! Ostobaságokat még innen, a parlament ülésterméből sem érdemes (Font Sándor: Ezért kellene most leülnöd!) sugározni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ismét kormánypárti képviselő következik. Megadom a szót Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselőnek.

DR. TABAJDI CSABA (Európai Szocialista Párt): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves magyar parlamenti Képviselőtársaim! Köszönöm a lehetőséget, hogy európai parlamenti képviselőként hozzászólhatok ehhez a vitához. Természetesen mandátumomból fakadóan én ennek a költségvetésnek az európai és a nemzetközi kitekintéséről szeretnék szólni.

Az elmúlt két hónapban a kormányok, a kutatóintézetek az egész világon módosították a 2009-re vonatkozó előrejelzéseiket, mindenki újraszámol: az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az OECD, mivel senki, így a magyar kormány sem tudhatta pontosan előre jelezni az eseményeket, és ami leginkább jellemző, még mindig nem tudjuk előre jelezni, hogy az amerikai bankrendszer spekulációja miatt a világon áthullámzó pénzügyi cunami hova, milyen reálgazdasági folyamatokba, milyen mélységig viszi a recessziót a világon. Ebben a nemzetközi környezetben kell nekünk tevékenykedni, és a kormányok Észtországtól Franciaországig kénytelenek sorra újraírni a költségvetési tervezeteket, mert a válság hétről hétre új helyzetet teremt.

Az Európai Bizottság legfrissebb előrejelzése az Európai Unió stagnálását jelzi 2009-re, ami egy nagyon rossz jelzés, miközben tavasszal még 1,8 százalékos, augusztusban 1 százalékos GDP-növekedésről beszéltek.

A három balti országot tavaly még bezzeg-országként emlegették, mert a lettek, litvánok GDP-je 8 százalékkal növekedett tavaly, az észteké 11 százalékkal. Ebben az évben már mind Lettország, mind Észtország recesszióban van, vagyis csökken a GDP-je, egyedül Litvánia az, amelyik 2,3 százalékot tud még az idén produkálni. Jövőre az Európai Bizottság mind a három ország esetében recessziót, 1-3 százalékos GDP-csökkenést vetít előre.

Valamennyi kormány arra törekszik az Európai Unióban, hogy spóroljon, takarékoskodjon, biztosra menjen, mert a kormányoknak óvatosan kell eljárniuk a helyzetben, nem szabad kockáztatniuk, mert mentőövet kell nyújtani még a vállalkozásoknak és a beruházásoknak.

Valamennyi uniós országban fájdalmas pénzügyi és költségvetési intézkedésekre, adócsökkentési tervek átmeneti felfüggesztésére, esetenként adóemelésre, a költségvetési kiadások csökkentésére van szükség Olaszországtól Nagy-Britanniáig.

Hadd mondjak néhány példát! Írország 2009-es költségvetése 1 százalékkal megemeli a személyi jövedelemadóját a 100 ezer eurónál kevesebb bevétellel rendelkezők esetében; emeli az alkoholra, a benzinre, a cigarettára kivetett jövedéki adó mértékét, a regisztrációs adót, a repterek használata után illetéket vezet be, 41 állami ügynökséget, háttérintézményt olvaszt össze.

Franciaországban, kedves képviselőtársaim, a Fillon-kormány bejelentette, hogy a pénzügyi-gazdasági válságra való tekintettel nem tartja elképzelhetőnek a 43 százalékos átlagos adóterhelés csökkentését 2012-ig. A 2009-es francia költségvetési tervezet szerint befagyasztják a közszféra kiadásait, nem vesznek fel új köztisztviselőket, tervezik egyes adófajták emelését, és a pénzügyminiszter asszony bejelentette, hogy kénytelenek átdolgozni Franciaország költségvetési tervét.

(13.30)

Sorolhatnám a példákat röviden Nagy-Britanniáról: 2009-2010-ben szükségszerűen adóemelés lesz, költségcsökkentésre kell sort keríteni, szinte biztos, hogy a brit infrastrukturális beruházások jelentős részét kénytelenek befagyasztani. A balti országokat már említettem, az előttem szóló is említette; csak egy lettországi példa: bejelentették, hogy megszorító intézkedéseket hoznak be, 10 százalékkal leépítik a létszámot a közigazgatásban, befagyasztják a közszféra dolgozóinak bérét, és erre fog kényszerülni a másik két balti ország is. Képviselőtársaim! Az is nyilvánvaló, már most látszik, hogy a szlovák és a cseh költségvetést is újra kell írni. Tehát ilyen az általános helyzet ma Európában.

Ebben a helyzetben rendkívül fontos, és mindenhol nagy vita folyik, hogy a stabilizáció mellett mégis mit lehet tenni a beruházás, a gazdasági növekedés megtartása vagy a recesszió mértékének csökkentése érdekében. Felhívnám a figyelmet, mert nagyon fontos a mi számunkra is, hogy amit a kormány egy 1000 milliárd forintos gazdaságélénkítési csomaggal a vállalkozások, a kis- és középméretű vállalkozások segítésére, munkahelyek megtartására dolgozott ki, vannak, akik ezt a csomagot kicsinylik. Kiszámították a munkatársaim, hogy Németországban erre a célra 50 milliárd eurót biztosítanak, ez a német GDP-nek a 0,17 ezreléke, nálunk ez az adat pont a kétszerese, GDP-arányosan ennek a 0,34 ezreléke.

Kedves Képviselőtársaim! Az Európai Unióban azon túl, hogy a pénzügyi válságot kezelték, tulajdonképpen azt kell mondani, hogy isteni szerencse volt, hogy a franciák voltak az elnökök, mert Sarkozy elnök vezetésével kiválóan, és az Európai Unióra nem jellemző módon gyorsan léptek. Nem euroszkeptikusként mondom, hanem négy év európai parlamenti tapasztalatával a hátam mögött, hogy az Európai Unió a csigára hasonlít. A csiga mindig előre halad, de tudjuk jól, hogy rendkívül lassan halad előre. A francia elnökség ezt szerencsére megcáfolta. De még nem vagyunk az egész folyamatnak a végén, mert a pénzügyi válságot sikerült talán konszolidálni Európában, ami Amerikából áthullámzott hozzánk, és abban nincs vita szerintem a parlamenti patkó két oldala között, hogy az amerikai bankszektor spekulációit nem szabad és nem lehet az európai adófizetőkkel megfizettetni, ebben az Európai Parlamentben, de itt is egyetértés van. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Itt is ugyanazt mondják, képviselő úr, a másik oldalon is, ezt mondja az Európai Parlament döntő többsége, de ez nem elég. Azt kell kitalálni, hogy hogyan tudjuk az európai gazdaságot, a reálgazdasági hatásokat... - hogyan tudunk közösen egy európai gazdaságfejlesztési programot kidolgozni.

Két dolog nyilvánvalónak tűnik. Egyrészt nyilvánvalónak tűnik az, hogy egy teljesen új pénzügyi világrendszerre van szükség, egy új Bretton Woods-i rendszerre van szükség, ebben nincs vita. Ezzel kapcsolatosan felhívnám a figyelmet, hogy februárban még nagy kétellyel fogadták Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek az Európai Tanács márciusi ülésére beterjesztett javaslatát, hogy a világ globális pénzügyi spekulációinak, tranzakcióinak átlátására, a káros hatások megelőzésére hozzunk létre egységes európai pénzügyi felügyeletet. Sajnos, mára ez már támogatást kap, de bizony Európa ebben a kérdésben elkésett, mert ha nem is tudtuk volna ezt a globális pénzügyi válságot kivédeni, de ez sok mindenben segíthette volna Európát. Az új Bretton Woods mellett a másik: egy új new dealre van szükség, egy új gazdaságpolitikára.

Kedves Barátaim! Nemcsak arról szól a történet, hogy a gazdaságpolitikai prioritásokat egy kicsit át kell rendezni, az egész szemléletünket át kellene alakítani. Az Európai Parlamentben ennek jelentéstevője Herczog Edit képviselőtársam, és másokkal együtt, Günther Verheugen felelős biztossal együtt ezt zöld new dealnek nevezték el, aminek lényege tulajdonképpen az, hogy azokra az ágazatokra próbál építeni, amelyek az energiatakarékosságra épülnek: a számítástechnika, az építőipar, a közlekedés, az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaforrások, benne a bioenergia nagyobb részaránya, és erre a közös gondolkodásra mindannyiunknak nagyon nagy szüksége van.

Az is nyilvánvaló, hogy az eddigi piacgazdasági modellt újra kell gondolni. Teljesen újra kell gondolni az egész világon, mert az a piacgazdaság, ami eddig volt, nem működőképes, megmutatta. Hogy mi lesz ez, azt ma még nem lehet tudni. Nem nagy öröm Európa és a világ szociáldemokráciája számára, hogy mi mindig mondtuk, hogy a szabályozatlan és kontrollálatlan piac és pénzügyi viszonyok rendkívül káros hatásokhoz vezethetnek. Vagyis: a szabályozást, anélkül, hogy megfojtanánk a piacot, bizony újra kell a világon gondolni, és ezt közös erővel kell végiggondolni mind az Európai Unióban, mind a zöld new deal program keretében.

Kedves Barátaim! Hallva, látva a vitákat, hadd tegyek egy megjegyzést, hogy milyen ez a parlament. Kedves Barátaim! Nagyon sok parlamentet tud az ember nézni, mert van vagy 150 csatorna, nem hiszem, hogy ez a parlament a vitáiban lényegesen különbözne, más parlamentekben élesebb viták és nagyobb acsarkodások vannak. Egy dologban talán Európában, az Unióban mi vezető helyen vagyunk: az együttműködés minimumában, holott az Európai Unió a szervezettségek versenye, kedves barátaim. Azok az országok, azok a megyék, azok a városok, azok a térségek, azok a kistérségek, régiók nyernek, amelyek hajlandók együttműködni, amelyek megtalálják az együttműködés minimumát.

Kedves Barátaim! Ez a válság nem szocialista válság, nem fideszes válság, ez egy átfogó világválság, amiben mi bizonyos okoknál fogva sebezhetőbbek vagyunk, erről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is beszélt, de ebben a helyzetben ne tessék a kérdést úgy feltenni, hogy most kérik a szocialisták az együttműködést. Mindenhol a viták mellett megvan az együttműködésnek az a minimuma, a másik 26 uniós tagállamban.

Én erre a nemzeti felelősségre szeretném az önök figyelmét felhívni, és kérném, hogy gondolják végig ezt a költségvetést, segítsék annak elfogadását, és támogassák azt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Két percre Bebes Istváné a szó.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Csak 30 másodpercet szeretnék kérni, és Tabajdi képviselő úrnak a mondataira reagálni. Higgyék el, hogy Magyarországon a kistérségeket alkotó települések mindent megtesznek annak érdekében, hogy összefogjanak. Csak az a baj, hogy a költségvetési törvénnyel olyan helyzetbe hozzuk őket egy összefogás után, hogy teljesen tönkretesszük azt az együttműködést, amelyet megpróbálunk összerakni menet közben. Ez a legnagyobb probléma, és ezt kellene végre a kormánynak figyelembe venni. Ha valamit segít, vagy megpróbál elősegíteni, utána ne rombolja szét, mert ezzel a költségvetéssel szétrombolja.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Soltész Miklós képviselő úr felszólalása következik.

SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tabajdi képviselő úrnak csak annyit szeretnék mondani, hogy nem mindegy, hogy egy ország vagy egy ember a földszintről a homokba zuhan, avagy a tizedikről betonra esik. Ez a nagy különbség Magyarország és a többi ország között.

Tisztelt Országgyűlés! Három területről szeretnék nagyon röviden szólni. Az egyik a családokat érintő megszorítások, a másik a fogyatékos embereket, illetve a rászorultakat érintő megszorítások, a harmadik pedig a nyugdíjasokat érintő megszorítások.

A családok egyértelműen azzal, hogy önök a gyesből jövőre elvesznek közel 14 milliárd forintot, bizony rosszul járnak; azzal, hogy elvesznek a családi pótlékból 3 milliárdot, és szeptembertől emelik a családi pótlékot, rosszul járnak. Egyébként mi sem jellemzi jobban az önök gondolkodását - vagy legalábbis a kormányét biztosan -, hogy a Nagycsaládosok Országos Egyesületének eddigi 30 millió forintos támogatását nullára veszik le. Ezzel szemben az abortuszok támogatását, amit eddig is 1500 millió forinttal támogattak, 100 millióval megnövelték.

(13.40)

Egész családpolitikájukra jellemző ez a magatartás, és bizony ez kihat a jövő népességére, a demográfiára, így ki fog hatni a fiatalok házasságkötésére, ki fog hatni a gyermekvállalásra.

Tisztelt Országgyűlés! A másik terület, amiről szeretnék beszélni, az az, hogy fogyatékos embertársaink, illetve a segítségre szorulók hogyan állnak. A szervezeteiket szintén megnyirbálják önök a költségvetési tervezet szerint, egyetlenegy kivételével, a siketek és nagyothallók kivételével. A többi szervezetet meg fogják nyirbálni, levettek 10-15 millió forintot amellett, hogy közben a kiadásaik a sokszorosára nőnek.

Nemcsak ez a baj ezzel, hanem amikor baj van egy országban, amikor gond van a gazdasággal, amikor tízezrek fogják elveszíteni az állásukat, akkor igenis ezek a szociális szervezetek vagy társadalmi szervezetek azok, amelyek át tudnak vállalni valami segítséget önkormányzatoktól, egyházaktól vagy legalábbis az államtól leginkább. Ehhez képest önök ezeket a szervezeteket sem támogatják, sőt csökkentik a támogatásukat.

Ami ennél talán még rosszabb, az az, hogy azoktól az ellátottaktól, akik rászorulnak szociális bentlakásos vagy pedig nappali intézményi ellátásra, mindenhol fűnyíróelvszerűen a támogatásokat visszaveszik. Nem elég, hogy négy év óta folyamatosan csökken az a normatíva, amit az önkormányzatok, egyházak vagy civil szervezetek mint fenntartók kaptak, önök most végleg olyan támadást indítottak e szervezetek, illetve fenntartók ellen, hogy ha utcára kerülnek ezek után azok az emberek, akiket nem bírnak már bent tartani, önök lesznek a felelősek, a kormány lesz a hibás, és nem foghatják New York-i vagy bármilyen más bankrendszer hibájára ezeket a döntéseket.

Sajnos ugyanilyenek a munkahelyi kilátások! Hiába próbálnak önök megcélozni olyan javulást ezen a területen, a fogyatékos emberek foglalkoztatása területén, hogy a jelenlegi katasztrofális, 7-8 százalékos szintről valamilyen módon kimozduljanak, akkor, amikor most olyan emberek, akik már évek óta, évtizedek óta munkahelyeken dolgoznak, veszítik el sorra az állásukat. Egyszerűen önök álmokat kergetnek, és semmit nem tudnak elérni ezzel.

A nyugdíjasokat is érinti, igenis, érinti, hiába mondja azt Keller úr, hogy a 13. havi nyugdíj intézményét megtartják. Megtartják a 13. havi nyugdíj intézményét, csak recseg és ropog, ugyanúgy egyébként, ahogy az önök kormánya recseg és ropog, és ennek sajnos az a következménye... (Keller László: Ti egy fillért nem adtatok ilyet!) - nyomjon kétpercest, Keller úr; ha rosszul van, átadom a vizemet, és akkor azt igya meg, legyen szíves. (Derültség a Fidesz padsoraiban.)

Egyébként a 62 év alattiaktól mind elveszik a 13. havi nyugdíjat, a 62 év felettiektől leveszik a 80 ezer forint fölötti részt, illetve amit mindig belemondanak a médiába, hogy a rokkantnyugdíjasokat nem bántják, ugyanígy járnak a rokkantnyugdíjasok ezzel a megszorítással.

Arról nem is beszélve, hogy azt a választási törvényüket, ami 2005-ben jelent meg, azt a nyugdíjkorrekciós törvényt föl fogják függeszteni, szeptember 1-jétől fogják kifizetni, és ennek a következménye az, hogy 15 ezer forintot fognak jövő évben elvenni azoktól a nyugdíjasoktól, közel 1 millió embertől, akiknek ebben részesülniük kellene január 1-jétől és nem szeptember 1-jétől. (Dr. Szabó Zoltán: Ti is nagy gondot fordítottatok erre!)

Még egy, amit szeretnék mondani. Akkor, amikor tényleg baj van, ne a szociális szférát akarják szétverni! Ne a szociális tárca területétől vegyék el azokat a támogatási lehetőségeket, hanem vonják meg máshonnan, vegyék el máshonnan! (Kovács Tibor: Honnan? Honnan?) Illetve próbáljanak gazdálkodni normálisan! A legnagyobb baj persze, ez nem is kérdés: az önök kormányzása, amely olyan válságot jelent, hogy az egész világon már röhögnek Magyarországon, és ez a legszomorúbb. (Derültség az MSZP padsoraiban. - Kovács Tibor: Ez egy világválság!) Befejezésül... Látom, Szabó úr is rosszul van, de nem számít, rosszabbul is lesznek a jövőben. (Dr. Szabó Zoltán: Én rosszul?)

Mindezt persze olyan környezetben teszik a nyugdíjasokkal, a családokkal, a fogyatékosokkal, amikor megszüntetik a 13. havi bért; akkor, amikor az önkormányzatoktól 150 milliárd forintot vonnak el; akkor, amikor az egészségügyi alapellátás támogatása is csökken. Jövő évben nézzenek majd az emberek szemébe, és ne válságkezelőként jelenjenek meg, hanem számoljanak el nekik, hogy miért tették ezeket a lépéseket, és miért jutott idáig az ország!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Keller Lászlóé a szó.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Egyre képtelenebb ez a vita.

Azok a képviselők, akik kormányon alapvetően megrövidítették a nyugdíjasokat - ha kicsit durva lennék, akkor azt mondanám, hogy meglopták a nyugdíjasokat -, akik egy fillér 13. havi nyugdíjat nem fizettek a nyugdíjasoknak, akik a méltányossági nyugdíjemelést pártalapon osztogatták és nem rendszerszerűen, azok, akiknek eszükbe sem jutott, amikor kormányon voltak, hogy a kedvezőtlen időben nyugdíjba menteken próbáljanak segíteni, és egy programot állítsanak fel a számukra, azok oktatnak itt ki bennünket arról, hogy hogyan, miképpen viszonyuljunk a nyugdíjas-társadalomhoz! (Font Sándor: Mennyi volt a nyugdíjak reálérték-növekedése az Orbán-kormány alatt?)

Tisztelt Soltész Képviselő Úr! Azért mondom, hogy hazudnak a nyugdíjasokkal kapcsolatban, mert egyszerűen nem igaz az, hogy a 62 év alatti rokkantnyugdíjasok nem jutnak hozzá a 13. havi nyugdíjhoz, maximálisan 80 ezer forintos mértékben. Egyszerűen ez nem igaz, tisztelt képviselőtársaim! Még egyszer nagyon szeretném mondani, hogy a nyugdíjemelés rendszerén nem változtatunk, a 13. havi nyugdíj intézményét megtartjuk. Minden 62 év fölötti nyugdíjas hozzájut a 13. havi nyugdíjhoz.

Kérem szépen a fideszes képviselőket, hogy legyenek egy kicsit visszafogottak, legalább egy kicsit visszafogottak akkor, amikor megpróbálnak kritikákat megfogalmazni a mi nyugdíjas-politikánk irányába.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tasó Lászlóé a szó.

TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Soltész Miklós képviselőtársamnak nincs már ideje, csak egy rövid gondolat, hogy ne felejtsük el, hogy ki is hazudik egyébként. Az Orbán-kormány idején egyébként 22,6 százalékkal nőttek a nyugdíjak. (Zaj az MSZP-s padsorokban.) Az elmúlt öt évben pedig önök által 19 százalékkal növekedtek összességében. Ha tehát hazugságról van szó, még egyszer: 22,6 százalékkal nőttek egyébként '98-tól 2002-ig. (Kovács Tibor: 10 százalékos infláció mellett!) Mióta önök kormányoznak, azóta pedig 19 százalékkal nőttek.

A másik. Higgyék el nekem, hogy amikor a 2009-es költségvetésről beszélünk, és önök még mindig az Orbán-kormányról akarnak beszélni, és párhuzamot vonnak az Orbán-kormány tevékenysége és a mostani helyzet között, higgyék el, ez már nagy baj, ez már nagyon nagy gond. Ilyenkor nyugodtan lehet fordulni a kezelőorvoshoz meg a gyógyszerészhez.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban. - Keller László: Menjél!)

ELNÖK: Molnár Gyula következik.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Megpróbálnám a vitát visszaterelni valamilyen más vágányba. Nem szeretnék ezen a szinten reagálni a most elhangzottakra.

Nos, az az igazi kérdés szerintem, hogy mit lehet számon kérni egy olyan költségvetésen, amit bevallottan, mindenki által elmondottan a kényszer hozott, a kényszer szült. Szeretném azt a gondolatmenetet folytatni, amit Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselőtársunk, barátunk mondott el, hogy nem magyarspecifikus dologról van szó. Ez egy olyan helyzet, ahol a világ minden kormánya meghoz olyan szükséges lépéseket, amiket a kényszer szül. Mindannyian tudjuk, hogy fájdalmas és nehéz döntésekről van szó, de mégis tudjuk és érezzük, hogy meg kell tenni, de az az igazi kérdés, hogy az arányait hogyan tudjuk meghatározni, hogyan, miképpen tudunk a lehető leggyorsabban ezen túljutni, utána pedig egy normális vágányra állítani az országot.

Általában - mondom, általában - minden egyes kormány tükre, teljesítménytükre az, hogy milyen költségvetést nyújt be. Azt gondolom, hogy ha ma ebből a szempontból nagyon leegyszerűsítve kívánnánk minősíteni, inkább azt kérném önöktől, magunktól, hogy sokkal inkább azt nézzék meg, hogy ebben a nehéz helyzetben mi az, amit még mindig véd ez a kormány, mik azok az ügyek - akár a betétesek védelme, akár bizonyos szempontból a munkahelyek, a forint, a nyugdíjrendszer, ahogy most államtitkár úr is elmondta.

Tehát miközben majd fogják látni, hogy a hozzászólásomban egyfajta minőségem miatt - egy önkormányzati szövetség elnöki posztja miatt - nagyon sok olyan kritikus mondatot is meg fogok fogalmazni, ami bizonyos szempontból, sokkal inkább úgy gondolom, hogy feladat mindannyiunk számára, feladat a magyar politikai elit számára, a magyar parlament, a magyar önkormányzati rendszer számára is.

(13.50)

Nos, szeretnék majd reagálni ebben a rövid hozzászólásban az elmúlt két napban az önkormányzatok ügyét többek által érintett gondolatokra is. De szeretnék egy alapmegállapítást tenni, amit szintén az elmúlt 18 év minden kormányának adresszálni lehet. Mindenki elmondja a költségvetési vitában a finanszírozási reform szükségességét, mindenki mindig elmondja, hogy szükségeltetik az önkormányzatok területén megvizsgálni azt, hogy a feladat- és hatáskörök, valamint a finanszírozás hogyan változik. De azt lehet mondani, hogy a világgazdasági válságtól függetlenül 2009 sem lesz az az év, amikor az önkormányzatok gazdálkodásának reformja bármilyen szempontból megtörténhet.

Mi a legnagyobb dilemma, amit, végignézve az elmúlt két, két és fél nap hozzászólásait, igazából még senki nem vetett fel ennek a szférának a képviseletében? Itt arról van szó, hogy általában amikor költségvetést készít egy települési önkormányzat, vagy amikor költségvetésről vitatkozunk, akkor a normatívák valóságos költségekhez való viszonyáról zajlik a vita. Itt egy új szempont meg fog jelenni, amivel szerintem számolni kell mindenkinek. Ez pedig a bevételi oldalon, saját bevételeink körében az iparűzési adó tervezhetősége. Bizonyos verziókban 5-7 százalékos iparűzési adó többletbevétellel számol a költségvetés. Ma azt gondolom, hogy ha a világgazdasági folyamatok nem változnak, ennek a realitása viszonylag csekély, arra lehet számítani, hogy sokkal inkább szinten marad. Még egyszer mondom, inkább feladatszempontból mondom el ezeket a teendőket.

A másik oldalról nyilvánvalóan az önkormányzatok saját bevételei, de különösen azok körében, akik még ezt megtehetik, nagyvárosok esetében az ingatlanértékesítés mint fontos bevételi elem megjelenik. Nem tudjuk ma azt pontosan kalkulálni és számítani, hogy hogyan, miképpen változik az ingatlanpiac. Szeretnék egy új fogalmat itt a közbeszédbe behozni, ez pedig az, hogy amikor általában számolunk inflációval, és azt számoljuk ki, hogy egy költségvetés milyen inflációs számokat tervez, akkor azt tudnunk kell, hogy az önkormányzatok szempontjából az infláció nem szűken csak azokra a dolgokra szorítható, amiket általában egy költségvetésnél számolunk. A mi számításaink szerint, még egyszer mondom, mint önkormányzati szövetségi vezető mondom ezt, mivel lényegesen több energiát kell használni, lényegesen több bért kell fizetni, lényegesen több kiadásunk és költségünk van, az önkormányzatok területén az infláció nyilvánvalóan meg fogja haladni a tervezett mértéket.

Ezek azok a szempontok, én persze úgy fogom ezt felvetni, és nyilván önök ezt másképp fogják interpretálni, hogy ez egy feladat, amit meg kell oldani, akár a kormánnyal közösen, akár az önkormányzatoknak maguknak.

Szeretnék végighaladni nagyon röviden az önkormányzati miniszter úr gondolatmenetén. Hiszen ő maga kezdte meg ezt a megfogalmazást, én szeretném határozottabban kimondani: az elmúlt 18 esztendőben, szintén azt kell mondjam, függetlenül attól, hogy milyen típusú kormány volt Magyarországon, az önkormányzatok autonómiája a '90-es szándékokhoz képest jelentősen csökkent. Az autonómiacsökkenés egyik kézzelfogható eleme azt, hogy egyre több kötelező feladat került telepítésre az önkormányzatokhoz, és emellé általában vagy nagyon gyakran nem rendelték hozzá a megfelelő forrásokat. Ennek ellenére azt mondom, amit miniszter úr is elmondott az expozéjában, hogy bármilyen pénzügyi típusú döntés születik a Magyar Köztársaság parlamentjében a következő másfél-két hónapban, az igazi alapcél az, hogy az önkormányzatok autonómiája ne változzék.

Egyetértek abban is a miniszterrel, hogy nem mechanikusan az önkormányzatok számának csökkentését kell a reform céljának tekinteni, hanem sokkal inkább a bürokrácia csökkentését. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy amennyiben a normatívák reálértékben csökkennek, azzal számolhatunk, tudomásul kell venni azt, hogy valamilyen feladatvállalás-csökkenés is tapasztalható lesz az önkormányzatoknál.

Azt szeretném az önkormányzati reform kérdésével kapcsolatban elmondani, hogy az az ember, akinek a kezében kizárólag kalapács van, hajlamos minden problémát szögnek nézni. Aki a gazdasági válsággal együtt veti fel az önkormányzati reform kérdését, azt sugallja az önkormányzatok felé, hogy csak és kizárólag valamilyen mechanikus, akár felül, akár alul valamifajta vágásban gondolkodik, nem egy valóságos reformban.

Nagyon szeretnék mindenkit kérni, legyen az közgazdász, legyen a politikai bármelyik oldalán ez ügyben szóló ember, hogy ezt a reformdolgot ne szűkítse le kizárólag strukturális kérdésekre. Itt nem kizárólag erről van szó. Sokkal inkább arról van szó, hogy készek és képesek vagyunk-e egy új feladat- és hatáskörirányt megszabni. Biztató mondatokat hallottam miniszter úrtól, aki azt mondta, hogy száz feladatban meghatározták a következő időszak kiemelt céljait, ez egy biztató jel. Azt kell mondjam, hogy az ehhez rendelt forrásokat meg kell találni.

Ma már valaki használta a "minimum" kifejezést. Szeretném egy picit megfordítani a gondolkodást. Azt javaslom saját magunk számára, az ezzel foglalkozó érintett polgármesterek és a kormány számára, hogy próbáljuk meg minden egyes településre, minden egyes magyar állampolgárra megfogalmazni azt a szolgáltatási minimumot, amit mindenhol mindenkinek meg kell kapnia. Ha ezt meg tudjuk határozni, széles értelemben gondolom, akár oktatás, akár egészségügy, akár szociális területen, akkor mondjuk ki azt, hogy ezeket kötelezően meg is kell finanszírozni a mindenkori kormánynak, az e fölötti feladatok pedig szabadon választva kialakíthatók.

Azt szeretném elmondani, hogy az önkormányzati reformfolyamat, a felkészülés elindult az elmúlt időszakban. Nem tartom nagyon ízlésesnek, megmondom őszintén, nem tartom szerencsésnek azt, ha valaki, akár a nyilvánosság előtt, akár a parlamentben, ha főpolgármester, akkor a kerületek megszüntetése mellett érvel, ha kerületi polgármester, akkor a főváros megszüntetése mellett érvel, ha egy megyei elnök a régióval szemben beszél, ha egy megyei jogú város fontos polgármestere a főváros megszüntetéséről beszél. Ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy hozzá akarunk ehhez a rendszerhez nyúlni, akkor meg kell érteni azt, hogy valószínűleg mindenkinek a saját maga területén kell tudni azt, hogy mi a fontos, mi a nem fontos. A 3200 települési önkormányzattal az egy főre eső önkormányzatok számában nem vagyunk a legelső helyen az Európai Unióban. Vannak olyan országok, ahol lényegesen több önkormányzat esik egy főre. Tehát azt gondolom, nem feltétlenül ez az irány.

Azt biztosan gondolom, hogy az erős középszintet ki kell alakítani, a választott középszintet, a feladat- és hatásköröket újra kell gondolni. Biztosan gondolom azt is, hogy a finanszírozást és ezen belül a helyi adók mértékét újra kell gondolni. Csak jelzem, például Magyarországon átlagosan az önkormányzatok költségvetésének 9 százaléka a helyi adó, miközben máshol ez akár 14 százalékot is elérhet.

Ami a fővárost és a kerületeket illeti, már 2006-ban benyújtásra került ez az elképzeléssor, csak képviselőtársaim akkor nem szavazták meg a kétharmados törvényt. Persze az is igaz, hogy abban a törvényben benne volt más, önkormányzatokat érintő dolog is. Ha gondolják, azt ki lehet emelni, és külön meg lehet szavazni. Ez arról szólt, hogy átmeneti időszakban ugyan, de a kerületek és a főváros is választott testületként megmarad, csak a hatásköröket szétválasztva lényegesen hatékonyabb rendszer áll elő; tehát az alapellátást a kerületek, a működést, fejlesztést pedig a főváros vállalja.

Azt is mindenkinek kell tudni, hogy a 2009-ben meghozott önkormányzati reformdöntések forintmegfelelése, forintmegtakarítása 2014 előtt nem lehet.

Nos, hölgyeim és uraim, azért fogalmaztam meg ezeket, mert a szándék az, hogy valamilyen formában találjuk meg azt, hogy a szükséges nehéz lépések a lehető legkevésbé érintsenek mindenkit. Ezek olyan feladatok voltak, amiket a saját magunk számára fogalmaztam, fogalmaztunk meg, ezeket a következő időszakban végig kell gondolni és tisztázni kell.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(Móring József Attilát a jegyzői székben
V. Németh Zsolt váltja fel.)

ELNÖK: Most Font Sándor képviselő úr felszólalása következik.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az már látszik, hogy szocialista képviselőtársaink is elismerik most már, hogy egy látszatköltségvetésről van szó, mert Szabó Zoltán maga sem tudja, hogy melyik költségvetéshez kell például módosító indítványt benyújtani. Ahhoz, amelyet már felülírt a kormány, vagy ahhoz, amelyet Veres János egy személyben módosító indítványként nyújtott be. Ezt a talányt majd legyen szíves megfejteni. Látszatköltségvetésről van szó, mert nyilvánvaló, hogy azt sem látjuk, hogy a mezőgazdaság- és vidékfejlesztéshez hogyan kapcsolódnak pénzügyi alapok, hiszen nem tudjuk, hogy az elvonás hogyan érinti ezt a területet.

Nézzük is meg, hogy hogyan juthattunk ebbe a helyzetbe, hogy gyakorlatilag a mezőgazdaságon keresztül tönkretették a vidéket. Két közismert személy, Mihályi Péter és Lányi András beszélgetéséből idézek. Mihályi Péter közgazdász Csillag Istvánnal, Bauer Tamással és Bokros Lajossal együtt dolgozott ki a jelenlegi kormánynak 2006 nyarán "Az utolsó esély" címmel stratégiai elvi kérdéseket, hogy hogyan kell Magyarországot megreformálni. Mihályi Péter az Államreform Bizottság tagja, amelynek az elnöke Draskovics Tibor. Azt hiszem, mindenki érti, hogy csúcsszemélyekről van szó. Mit is mond Mihályi Péter 2006 nyarán elmélkedése közepette? Egy nyílt konferenciáról van szó.

"Az oktatással kapcsolatban sincs a racionalizációnak alternatívája. Hogy ne zárjuk be az iskolákat a kistelepüléseken? Az orvosi rendelőket is be kell zárni, meg a postát is. A biztosítók és a bankok már elvonultak onnan. A társadalmi dinamizmus a városiasodásból vagy járásokká alakulásból áll. Az állam feladata, hogy arra ösztönözze az embereket, mozduljanak el onnét, ahol vannak. Ha falun maradnak, gyermekeik helyzetét is rontják, mert a kistelepüléseken nem lesz rendes egészségügy, rendes közlekedés." Jövőbe látott, ezeket önök meg is szüntették.

(14.00)

"Aki a kistelepülések érdekeit védi, valójában az ott élők és azok gyermekei ellen beszél".

Lányi András közbeszól értetlenkedve: "A hatvanas években óriási erővel folyt a kistelepülések felszámolása, hatalmas embertömegeket hajszoltak a városokba, akiket egy gazdaságtalanul működő ipar akkor fel tudott szívni. Ma senki nem tudna megfelelő munkát kínálni a számukra, ellenben jó megoldást jelentene a mezőgazdasági tevékenység, amelyre a kistelepüléseken igenis volna lehetőség, a városokban pedig felvevőpiac, ha az elhibázott agrárpolitika nem a hatalmas latifundiumoknak, feldolgozóipari monopóliumoknak, bevásárlóközpont-láncolatoknak kedvezne, hanem a fenntartható vidékfejlesztésnek adna esélyt és hitelt. A kistérségben gondolkodó Európában a kistelepülés, hála a közlekedési feltételek és a kommunikáció javulásának, nagyon is életképes, kivéve, ha minden közszolgáltatást elviszünk onnan, ugyanis bizonyított, hogy az a falu, ahol az iskolát bezárják, az megszűnik, mert a szülőkorú felnőtt lakosság tíz éven belül elköltözik onnan".

Mihályi Péter közbeszól: "Hát költözzön el!"

Erre a moderátor: "Na de, hát akkor szűnjön meg a falu?"

Mihályi Péter: "Persze, középkori hagyomány. Miért kéne fenntartani? Egész Nyugat-Európában nincs falu."

Kérem szépen, ennek a szellemi tanulmánynak lett az áldozata a magyar lakosság. Önök mindazt megvalósították, amit Mihályi Péter leírt. Létrehoztak megarendszereket. Ezen elmélet alapján létrehozták és erősítették a tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszereket, és gyakorlatilag a teljes támogatási pénzt e nagyüzemi rendszereknek adták oda.

A kezemben tartom azt a kimutatást, amely tagolja, hogy bizonyos méretnagyságú üzemek mekkora támogatást kapnak a teljes Magyarországnak járó támogatásokból. Tudni kell, hogy 200 ezer bejelentett gazdálkodás van, amelyek támogatást igényelnek a mezőgazdaságban. Na kérem szépen, a Magyarországnak járó teljes földalapú támogatás összegéből közel 60 százalékot 5710 cég kap meg a 200 ezerből. Tetszenek érteni ezt az aránytalanságot? És hogy ezen belül menjek, 930 cég kapja meg a Magyarországnak járó teljes földalapú támogatás 31,7 százalékát. És hogy még lejjebb menjek, és még magasabb egységhez, 440 cég kapja a Magyarországnak járó földalapú támogatás teljes összegének a 22 százalékát.

Kérem szépen, önök ezt a rémisztő és a kifizetésekben példátlan aránytalanságú rendszert hozták létre ezzel a tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszerrel. Hogyan érték ezt el? Úgy, hogy például az állami földek értékesítésénél bevezették az értékesítési egység fogalmát. Ez a rendszer azt jelenti, hogy a helyben lakó gazdálkodó többé nem tudja megvenni az állam által értékesítésre felkínált termőföldet, mert összevonták több más földterülettel, és 300-500 ezer hektáros mennyiségeket adnak el egyben, és darabonként a földterületekre nem lehet pályázni. Ezzel természetesen több száz milliós nagyságrendű összegeket kérnek a pályázóktól, nem kérdéses, a tőkés befektetőknek kínálják fel az állami földeket. Hogy ezt a tőkekoncentrációt tovább fokozzák, 2009. január 1-jétől szeretnék bevezetni az egységes farmalapú támogatást, az SPS-rendszert, amely most már a magyar földtulajdonosok utolsó és végleges kifosztása lesz.

Ezt a rendszert erősíti természetesen, hogy nem írják szét, folyamatosan most már 2002-től törvény ellenében sem írják szét az osztatlan közös tulajdonokat, amire többszöri kísérletet tettünk törvényerővel, a 2005-ös agrártüntetésben a szerződésben vállalták, hogy az osztatlan közös tulajdonokat szétírják, másfél millió hektár tulajdonosa nem jut a saját vagyonához.

Sajnálatos módon most már a harmadik alkalommal olyan költségvetést nyújtottak be, ahonnan elvettek 25 milliárd forintot a nemzeti kifizetésből a mezőgazdaságnak járó támogatás tekintetében, 103 milliárd forint helyett most is csak 78 milliárd forintot terjesztettek elő a jövő évi agrárkifizetéshez. Kérem szépen, ilyen költségvetést természetesen soha nem fog a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség támogatni. Olyan eszmerendszert, amelyben tönkreteszik a vidéket, a mezőgazdaságot, és egy globalista, tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszert hoznak létre, olyan költségvetést nem szeretnénk támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Firtl Mátyásé a szó.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai költségvetési tárgyalásunkra messzemenően rányomja a bélyegét a pénzügyi válság, annak keretébe ágyazzuk be a költségvetési vitánkat, vagy próbáljuk beágyazni a vitánkat. Ennek kapcsán meg kell jegyeznem, hogy ugyan kiment Katanics képviselő úr is, és többen visszautaltak az Orbán-Torgyán-kormány idejére, amit mélységesen elítélek, egyrészt már 2002 óta önök vannak hatalmon, és 2002 óta jutott ez az ország abba a helyzetbe, amibe jutott. Nem gondoltam, hogy erre kell utalnom, de miután felhozták, kénytelen vagyok néhány összehasonlító adatot tenni.

Magyarország népessége 2001-ben 10 millió 200 ezer volt, ma 10 millió 40 ezer. A minimálbér '98-ban 19 ezer, 2002-ben 50 ezer, 2008-ban 69 ezer. A szegénységről: 2001-ben 1,7 millió létminimumon élő volt, most pedig 2008-ben 3,1 millió. A munkanélküliek száma 2001-ben 5,8 százalék volt, most 8,1 százalék. Magyarországon jelen pillanatban a legmagasabb a személyi jövedelemadót sújtó adóteher, szemben a környező országokkal. A Magyarországgal kapcsolatos világbanki tanulmányok 2001-ben 4-5 százalékos megvalósítható növekedést prognosztizáltak, abból realizálódott 4 százalék. 2007-ben ugyanez a Világbank azt mondja, hogy 3,5-4 százalékos növekedésre van lehetőség, ezzel szemben önök produkáltak 0,8 százalékot. 2002 májusában 8400 milliárd forint volt az államadósság, 2008-ra 17 ezer milliárd. Az államháztartási hiány 2000-ben 3 százalék, 2006-ban 9,7 százalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a probléma ma Magyarországon, és ezért kell olyan költségvetést csinálni Magyarországon, olyan megszorító költségvetést, amely aztán mindenkinek a vállára terheket ró. Terheket ró oly mértékben is, hogy a többször benyújtott költségvetés kapcsán - amit az ÁSZ véleményezett - azt mondja az ÁSZ: az új költségvetési javaslat a visszavonthoz képest nem mutat markáns elmozdulást, a főbb mutatók, keretszámok, tartalékok, a kiadási, bevételi szerkezet tekintetében a változások nem tükrözik azokat a problémákat, illetve kezelési lehetőségeit, amelyek a törvényjavaslat és átdolgozásának indokát jelentették. Az államháztartási hiány 36. § (1) bekezdésének d) és e) pontjaiban előírtakkal ellentétben a törvényjavaslat nem szerepel az államháztartási egyensúly fenntarthatóságát biztosító, gazdasági növekedést élénkítő, az adóterheket mérséklő, valamint a foglalkoztatást ösztönző intézkedések, változások 2009. évre való középtávú tervezési időszak alá való érvényesítésének hatásait. (Sic!) Egyáltalán ezeket fogalmazta meg az ÁSZ, ezzel szemben önök nem ezt teszik, és ezek alapján mondhatjuk bátran, hogy ez a költségvetés elfogadhatatlan.

(Dr. Hende Csabát a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.)

Ugyanígy már szó volt az önkormányzatok megsarcolásáról közel 150 milliárddal. Elfogadhatatlan, hogy ezt teszik, hiszen az önkormányzatokra rónak minden olyan terhet, amely ebből a költségvetésből majd származik, szociális, egészségügyi terhek, mind ott jelennek meg. Ezzel szemben is elfogadhatatlan ez a költségvetés.

Amit a magam részéről még szerettem volna elmondani: az idő hiányában és az európai ügyek bizottságának alelnökeként fontosnak tartanám azt, hogy az elkövetkező időben ebben a költségvetésben jusson pénz az európai elnökségre való felkészülésre. Tudvalevő, hogy 2011-ben Magyarország látja el az elnöki posztot, külön fejezetben kellene taglalni azt az összeget, amit erre szánunk. Nem lehet úgy nekiindulni egy nemzeti összefogást jelképező európai elnökségre úgy, hogy nincsenek megfelelő források erre. Lehet a költségvetésekben eldugni összevissza pénzeket, de konkrétan kellene megfogalmazni, mintegy 8,2 milliárdot javaslunk a következő, a 2009. évben.

Szeretném még azt is elmondani az önkormányzatok finanszírozásánál, hogy nem elég megsarcolni az önkormányzatokat, hanem az ágazati törvényekben olyan változtatásokat kellene eszközölni arra az időszakra, amíg ilyen nehézségeik vannak, hogy például a szociális ellátás vagy az egészségügyi ellátás, vagy a gyermekvédelem területén törvénybe iktatott módon kellene felmentést adni arra, hogy az önkormányzatoknak ezeket a feladatokat kötelező jelleggel be kelljen tartani. Most is van egy ilyen szabályozás, amit a közigazgatási hivatalok saját hatáskörben elbírálhatnak, hogy eltérhetünk. Ha nehéz helyzet van, akkor az ágazati törvényben kérjük, hogy törvényben lehessen biztosítani azt, hogy ezektől egy meghatározott ideig el lehessen térni.

(14.10)

Tisztelt Parlament! Én azt tudom mondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről ezt a költségvetést ilyen formában elfogadni nem tudom. Azzal együtt mindenképpen szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy az európai elnökségre való felkészülésre a költségvetésben külön forrást biztosítsanak.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Vidorné dr. Szabó Györgyié a szó.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Hatodik éve vagyok itt a parlamentben, és dolgozom együtt önökkel, és minden évben ilyenkor, minden alkalommal a költségvetésről beszéltünk. Nem kétévenként, hanem évente.

Minden évben arról vitáztunk, hogy ennyi pénze van az országnak, és erre meg erre meg erre mennyi mindent kellene áldozni, és bizony soha nem értettünk egyet a padsorok között önökkel, hiszen mindig azt mondták, hogy ide több pénz kellene, nem fogadják el a költségvetést. Mi tudtuk, hogy mindenhova több pénz kellene, de azt is tudtuk, hogy költségvetésre szükség van, és a viták folyamán, amikor kialakult, elfogadtunk egy olyan változatot, amivel az ország működőképes volt.

Önök most úgy csinálnak, kedves képviselőtársaim, mintha most is ugyanez a helyzet lenne. Mintha most is egy sima, egyszerű költségvetést kellene a Háznak, legalábbis a többségnek elfogadni. Nem akarják vagy nem tudják látni, vagy nem akarják felfogni, hogy nem erről szól a mostani helyzetünk? Hogy nem Magyarország az oka a világválságnak, hanem Magyarország elszenvedője annak a pénzügyi és ezt követően gazdasági válságnak, ami az egész világot megrendítette, Izlandtól Dánián át, hogy az Amerikai Egyesült Államokról ne beszéljek.

Az a helyzet, amiben most vagyunk, kedves képviselőtársaim, nem egy sima költségvetés elfogadását írja elő nekünk, hanem egy olyan költségvetés elfogadását, ami kifejezetten az ország védelmét szolgálja, és nem arról szól, hogy ide még mennyit tehetnénk, és oda még mennyit kellene, hanem arról szól, hogy kénytelenek vagyunk egy védőfalat felhúzni az ország elé, hogy megvédjük, megvédjünk olyan dolgokat, amelyeket, ha nyomon követjük a médiákat, akkor látunk, hogy munkahelyek szűnnek meg, gyárakat csuknak be, emberek kerülnek utcára.

Nem engedhetjük, hogy Magyarország ilyen sorsra jusson. Ami a mi feladatunk itt és most, egy költségvetés elfogadása, amely védőfalat emel, hogy meg tudjuk védeni mindazt, amiért eddig önökkel együtt és az egész országgal együtt hosszú évek óta dolgoztunk.

Higgyék el, hogy amikor az első, második, harmadik változatot kézbe kaptuk, akkor nagyon sok minden gondolaton, azt hiszem, hogy önökkel együtt átmentünk. Emlékeznek még az első variációra? Amikor még nem ért el bennünket ez a mérhetetlen válság, amikor még nem tudtuk, hogy mi vár Magyarországra, mi vár ezekre a kis nyitott gazdaságú országokra, mint a miénk, akkor pont az látszott a beterjesztett költségvetésből, amit mindig mondottunk, első perctől kezdve. 2006-tól folyamatosan eredmény hozott az a sok-sok intézkedés és sajnos nem teljesen végig vitt reform, látszott, hogy a 2009-es költségvetésben végre megadatott az országnak az, hogy fellélegezzen, megadatott az, hogy lássuk, hogy egy nagyobb ütemű fejlődésben bizony értelme volt mindannak, amit addig megtettünk. A szerkezeti változásokról már nem is beszélek.

És akkor mi történt? Hát bizony a világ megmutatta, hogy mennyire erős tud lenni kint a különböző piaci szektor, és mennyire gyengék tudnak lenni azok a kis országok, és nemcsak Magyarországról beszélek, Izlandról és társairól, akiknek ilyen nyitott gazdaságuk van.

Én nemhogy nem kárhoztatnám a kormányunkat, hogy máris hozta az új költségvetést és máris hozta a következő módosítást. Hölgyeim és Uraim! Hadd mondjam azt, hogy büszke magyarként éltem ezt meg. És az én szememben nem az az igazi magyar, aki lobogtatja a zászlót, és aztán mindenhol, itt, a parlamentben, külföldön, utcán simfeli az országot, hanem az az igazi magyar, aki büszke tud lenni arra, hogy milyen eredményeket ért el. És én büszke vagyok arra, és már visszahallottuk az Európai Unióból, hogy ez igen, hát nem féltetek, beadtatok egy költségvetést, és máris jött a másik, és máris tudtatok reagálni. Ez igen! Mondták kint, és én nagyon büszke voltam arra, hogy igen, képesek voltunk erre reagálni, és én akkor még azt hittem - még a csúcs környékén -, hogy önök partnerek lesznek abban, hogy megértsék, hogy ez itt és most más feladatot ró ránk.

Úgy látom, hogy eddig ez nem nagyon sikerült, de én nem adom fel az utolsó pillanatig sem, mert azt gondolom, hogy mégiscsak felfogjuk, hogy mindannyiunk, és itt a mindannyiunkban nem a pártokra, nem a civil szervezetekre, nem ágazatokra, hanem az országunkra gondolok, hogy mindannyiunknak az a felelőssége, hogy stabilizáljuk magunkat, ami megadja az alapot majd a további fejlődésre. Ráérünk akkor majd pártoskodni!

Nem tudom, emlékeznek-e kedves képviselőtársaim, nem olyan régen beszéltünk a rokkantsági rehabilitációs járadékokról, rokkantakról, hogy hogyan is legyen az ő sorsuk tovább, és akkor gyógytornászként én elmondtam önöknek, hogy egy jó gyógytornász úgy viselkedik a betegével, hogy megnézi, hogy annak a betegnek milyen funkciói maradtak meg, mert arra építi tovább a beteg sorsát. Lehet, hogy kicsit erőltetett a párhuzam, de ha itt és most, ebben a költségvetésben nem azt vizsgáljuk meg együtt, hogy mi maradt ebben a költségvetésben, és mik azok a sarokpontok, amire aztán építkezve tovább tudunk fejlődni, akkor nem járunk el helyesen.

Engedjék meg, hogy néhány példát hozzak ebből a költségvetésből, hogy hogyan is van, mi is maradt meg. Amikor, gondolom, önökkel együtt megnéztem a szociális szféra költségvetését, én is a szívemhez kaptam. Nem így gondoltuk, hogy 2009-ben ez áll majd előttünk. Én is fel tudom önöknek sorolni sorról sorra, hogy ide többet, ide többet, ide többet. Most, pillanatnyilag ennyink van, ilyen lehetőségünk van. És mégis meg tudtunk tartani néhány olyan lehetőséget, amelyek nélkül bizony nem tudnánk továbbhaladni, és kérem, hogy a támogatásukat ezekben a megtartott intézményekben adják meg nekünk. Nem nekünk, az országnak, az embereknek.

Mire gondolok? Annyiszor elhangzott már a 13. havi nyugdíj meg a nyugdíj léte egyáltalán itt a parlamentben, hogy én szinte már csak jelzésértékűen mondom. Igen, kérem, meg tudtunk tartani a 13. havi nyugdíj intézményét, mert tudjuk, hogy az embereknek szükségük van erre a járandóságra. Milyen áron tudtuk megtartani? Hogy valamelyest a kifizetett összeget mérsékeltük, megvizsgálva azt, hogy körülbelül hogyan néz ki az átlagnyugdíj Magyarországon, itt vontuk meg a határt, hogy legalább még az átlagnyugdíjas is meg tudja kapni ezt az összeget, és afölött nem fizetünk ki.

Egy tévedést hadd hozzak helyre, itt Soltész képviselő úr mondta talán. A 62 éves kor alatt, tehát a nyugdíjkorhatár betöltése előtt sem tudunk már 13. havit fizetni, ez is ára annak, hogy az intézmény megmaradjon, de az a rokkantnyugdíjas, aki 62 éves kora előtt ment értelemszerűen nyugdíjba, ő meg fogja kapni ennek a 13. havi pénznek a 80 ezer forintos részét.

Aztán azt is meg tudjuk tenni, hogy a nyugdíjakat egyrészt most, novemberben, úgy, ahogy azt a törvény megmondotta nekünk, kifizettük természetesen, és kifizetjük a 13. havi második részét, sőt januártól még nyugdíjemelésre is természetesen sort kerítünk. Sőt még erről a bizonyos kompenzációs törvényről sem mondtunk le. Milyen áron? Azon az áron, hogy nem januárban, hanem szeptemberben fogjuk folyósítani azoknak a nyugdíjasoknak az őket megillető kiegészítést, amit az igazságtalanságok helyrehozatala okán állapítottunk meg.

Aztán hadd említsem meg a családi pótlékot. Lehet, hogy nem nagyon elegáns visszautalni az előző kormányok idejére. De hölgyeim és uraim, nem érzem igazán őszintének az önök aggodalmát a családi pótlék tekintetében, mert önök, amikor megtehették volna, egy forinttal nem emelték négy éven át. Amit mi meg tudtunk őrizni ebben a családi pótlékban - amit megint csak zárójelben jegyzek meg, hogy duplája annak egyébként már, amióta megreformáltuk a családtámogatásokat, mint ami előzőleg volt -, megemeljük a jövő évben is. Milyen áron? Azon az áron, hogy megint csak szeptemberben tudjuk megadni.

Én, amikor nagyon elkeseredtem a szociális költségvetésen, hogy milyen nehéz döntések ezek, hogy milyen áron kell tudnunk fenntartani ezeket az intézményeket, akkor a következőre gondoltam. Abban ugye mindig egyetértettünk, hölgyeim és uraim, hogy mi a legjobb szociálpolitika: az, ha valakinek munkája van és dolgozik. Az a törvény, ami már be van terjesztve és nemsokára tárgyalni fogjuk, valahogy éppen ezt célozza meg, hogy nem segélyből kell éljen egy család, mert úgy nem igazán lehet, hanem valódi munkalehetőséget, munkát, mi több, munkabért kell számára biztosítani, és akkor az lesz majd a legjobb szociálpolitika.

(14.20)

És most ebben a költségvetésben, amikor a szívem egyik fele azt mondja, hogy kérem, még kellene adni a segélyekre, a minimálnyugdíjra, erre-arra pénzeket, akkor a másik fele azt mondja, hogy kérem szépen, ha ennek az az ára, hogy nem fognak megszűnni munkahelyek, hogy nem kerülnek utcára az emberek, és ha nekem, a szociális szakembernek ott kell döntenem, hogy melyik ujjamat harapjam, akkor azt tudom önöknek mondani, hogy a legfontosabb szociálpolitika az, hogy megtartsuk a munkahelyeket. Mert nem segítjük ki a családokat, hogyha egy-kétezer forinttal több segélyt fogunk adni nekik havonta, ellenben ha elérjük azt, hogy ne kerüljenek utcára, ne zárjanak be munkahelyek, még azon az áron is, hölgyeim és uraim, hogy a közszférában - akiknek lényegesen biztosabb a munkahelyük, a közszférában - azt mondom, hogy a 13. havi jövedelmet most nem fogjuk tudni odaadni, még akkor is megéri. És akkor leszünk igazán szociáldemokraták, mi több, jó szociálpolitikusok vagy jó konzervatívok, hogyha ezeket a munkahelyeket megőrizzük. És ennek az oltárán bizony nagyon sok mindent fel kell áldozni, amit egyébként nem szívesen tettünk és teszünk.

Aztán mi maradt még meg, hölgyeim és uraim? A világon nincs olyan jogintézmény, hogy gyes, gyet, gyed. Mindegyiket meg tudjuk tartani - megint csak azt mondom: azon az áron, hogy most nem tudjuk emelni az összegét. De ha a családokról beszélünk, megint hadd utaljak vissza arra, hogy jobban jár a család, hogyha megvan a szülők munkája, minthogyha kétezer forinttal több segélyt tudok neki megállapítani. Megmaradnak ezek a jogintézmények, nem változtatunk rajta. Mi több, nem tudom, melyik képviselő úr mondta, hogy a gyerekszegénység mennyire nőtt. (Kontur Pál közbeszól.) Kérem szépen, a gyerekszegénységben nemhogy visszafogtunk volna, hanem az ingyenes gyermekétkeztetésre még ebben a helyzetben is, hölgyeim és uraim, több tíz millióval több pénzt tudunk adni ebben a költségvetésben, és remélem, hogy fogják támogatni.

Aztán a másik, mert azt is hallom, hogy nem lesz fűtés, meg fáznak vagy éheznek, hogy a lakásfenntartási támogatás összege, amit egyébként mi, szocialisták is szívesen emelnénk évek óta, hogy még nagyobb segítség legyen, és eddig nem tudtuk emelni, most, ebben a nagyon nehéz helyzetben, ebben a költségvetésben, 2009-ben emelni tudjuk a lakásfenntartási támogatás összegét. (Firtl Mátyás közbeszól.)

És végül, de nem utolsósorban: megelőlegeztem, hogy nemsokára jön egy következő törvény, és most, ebben a helyzetben a közmunkára fogunk tudni sokkal több pénzt fordítani, mint eddig bármikor. Mert bár ugye az is elhangzott itt, a Ház falai között, amikor olyan nagy felzúdulás volt, hogy segélyt vagy munkát, vagy hogy is legyen, most is benne volt a törvényben az a lehetőség, hogy az önkormányzat ne segélyt fizessen az embereknek, hanem szervezzen közmunkát. Megtehette - volna. De azt a jogos kritikát, hogy kérem szépen, sokkal drágább, sokkal több pénzbe kerül közmunkát szervezni, mint segélyt osztogatni, elfogadtuk, és íme, még ebben a helyzetben is több pénzt fogunk tudni szánni erre a területre, hogy munkája legyen az embereknek, mert én azt gondolom, hölgyeim és uraim, hogy ez most a legfontosabb a számunkra. Nem l'art pour l'art vitatkozni egy költségvetésen, hogy ez most így jó vagy úgy jobb, vagy ide vagy oda kell még tenni, mert azt mi is tudnánk. Költségvetésünknek kell lennie, stabil és tartalékkal megvédett költségvetésünknek kell lennie.

Még egy mondatot engedjenek meg nekem! A világ összefogott Magyarországért, egy nemzetközi összefogás már van, amire nagyon büszkék vagyunk. Most már csak az hiányzik, hölgyeim és uraim, hogy nemzeti összefogás is legyen, és akkor, meggyőződésem, a következő évben sokkal vidámabb dolgokról tudunk beszélni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Bebes István képviselő úré a szó.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoltam Molnár Gyula képviselőtársunk kritikusabb hozzászólása után, hogy ezután talán egy más hangot fognak megütni, és talán mégiscsak realitásokban próbálnak meg gondolkodni. Sajnálom, hogy ez a hozzászólás ezt a gondolatmenetemet szertefoszlatta, hiszen visszatértek az eredeti állásponthoz, visszatértek ahhoz, ami önöknek egy védelmet nyújt jelen pillanatban, ahhoz tértek vissza, hogy a pénzügyi válságra próbálnak meg ráfogni mindent, ami ebben az országban történik.

Egyetlenegy reakciót engedjen meg, képviselő asszony: azt gondolom, arról beszélni, hogy a családi pótlék emelése milyen formában történt meg mondjuk, 1998 és 2002 között, azt úgy kellene önöknek néznie, hogy arról is beszélnek, hogy akkor családi adókedvezmény volt, amely sokkal több pénzt hozott, hagyott a családoknak a zsebében. (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) Ez így van, tisztelt képviselőtársaim. Önök ezt hajlandók elfelejteni, mert ez nyilvánvalóan annak a kormánynak, a Fidesz-kormánynak egy nagyon nagy vívmánya volt. Önök ezt elvették, végeredményben kiirtották ezeket a dolgokat. Azt gondolom, együtt kell nézni mindent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én a költségvetés szempontjából csak egy dologra szeretnék koncentrálni, és Tabajdi Csaba gondolatai számomra egészen újat jelentettek, hiszen arról beszélt az európai parlamenti képviselő, hogy milyen fontos az együttműködés, mondjuk, a térségekben. Jómagam azt próbáltam megvizsgálni, hogy ez a költségvetés mit jelent a kistérségeknek, mit jelent azoknak a kistérségeknek, amelyek kapcsán végül is önök folyamatosan hangoztatták, hogy milyen fontos lenne ezeket a településeket összefogni, kistérségbe szervezni, megpróbálni a közoktatást, a szociális ellátást ezeken keresztül megerősíteni, és megpróbálni együttműködésre biztatni a településeket. Ezek a dolgok végül létre is jöttek, hiszen a települések, a kistelepülések áldozatot hoztak, megpróbáltak ebben az összefogásban részt venni, és ezáltal talán az oktatás és a szociális ellátás is magasabb színvonalú lehetett a térségekben.

Mit jelent ez a költségvetés a kistérségi társulások számára? Ez egy katasztrofális költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, hiszen azokat a vívmányokat, amelyeket a települések az összefogással megpróbáltak megvalósítani, önök ezzel a költségvetéssel szertefoszlatják. Hiszen mit is tartalmaz ez a költségvetés? Azt, hogy a kistérségi társulások csak abban az esetben jogosultak többek között tagintézményi támogatás igénylésére, kiegészítő normatíva igénylésére, hogyha ezek a települések az azonos feladat ellátására egy önálló azonosítóval rendelkező intézménnyel próbálnak meg részt venni. Ez annyit jelent, tisztelt képviselőtársaim, hogy innen kezdve igaza van Font képviselő úrnak, aki azt mondja, hogy itt mamutintézményeket kell létrehozni, többek között, mondjuk, ha a városokban, a településeken, a nagytelepüléseken van három általános iskola, akkor azokat össze kell vonni egy intézménnyé. Igaz, hogy külön helyen fognak működni, mert nem lehet azokat a gyerekeket egy helyen eltartani, de csak így részesülhetnek kiegészítő támogatásban, így lehet támogatni ezeknek a gyerekeknek az iskolába járását, így lehet tagintézményi támogatást kapni, vagy éppenséggel, ha az óvodai ellátást nézzük, így lehet kiegészítő normatívához jutni. Én azt gondolom, hogy az a szándék, amelyet önök megpróbáltak megvalósítani, ezáltal szertefoszlott, hiszen, higgyék el nekem, senki nem tudja ezeket a települési iskolákat egy azonos intézménybe szervezni. Hogyan gondolják önök ezt?

De nézzük a szociális ellátást, amelyben a többcélú kistérségi társulások által ellátott szociális alapszolgáltatási feladatokra egy nagyon kemény megszorítást tartalmaz ez a törvény, hiszen 2009. január 1-jétől a kistérségi társulások nem vehetnek igénybe támogatást a szociális alapfeladatok ellátására. Önök ezt különben 2010. január 1-jétől tervezték, csak most még jobban megszorították. Ezen a téren is óriási problémákat okoztak ennek a területnek, ezeknek az összefogásoknak.

Egy nagyon fontos példával szeretném végeredményben zárni a mondanivalómat, és azt gondolom, ez jellemző az önök tevékenységére, hiszen többek között 2009-től a támogató szolgáltatást, a közösségi ellátást, az alacsony küszöbű szolgáltatást működtető szolgáltatók befogadását nem normatívával támogatják, hanem pályázni szükséges. Egyes településeken létrejöttek ezek a szolgáltatások. Most egy nagyon fontos példát szeretnék önöknek mondani, hiszen ilyen nálunk is működik, méghozzá a városban és a térségben is.

(14.30)

Önök a pályázatot nem támogatták, tisztelt hölgyeim és uraim, ezáltal munkahelyeket szüntettek meg, ezáltal az ellátottakat sodorták nehéz helyzetbe. Hát így működik önöknél: elveszik a normatívát, majd pedig a támogatást szépen megvonják a településektől. Ez az összefogás lényege az önök részéről.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalás következik Vidorné Szabó Györgyi részéről.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Bebes képviselő úr felszólalásában volt egy mondat, amire feltétlenül szeretnék reagálni, hogy mit is csináltunk a családtámogatási rendszerrel. A lényegét egy mondatban hadd mondjam el: a családtámogatási rendszer három részből állt, a családi pótlékból, egy támogatási rendszerből és egy adókedvezményből, aminek az eltörlését most számon kérte. Szeretném elmondani, hogy nem töröltük el teljesen, mert a három és több gyermeket nevelők 4 millióig megkaphatják a családi adókedvezményt.

Hogy működött a valóságban ez a családtámogatási rendszer? Minél jobb módban voltak a szülők, minél több adózható jövedelmük volt, annál nagyobb támogatást kaptak a gyerekek. Tehát teljességgel igazságtalan volt. Legyen szabad itt megemlítenem a szakma nagy képviselőjének a megnevezését, aki azt mondta, hogy ez egy abszolút perverz újraelosztás, mert nem lehet úgy támogatni a gyermekes családokat, hogy minél jobban állnak, annál többet adunk nekik a közösből. Mi ezt változtattuk meg, mert azt mondtuk akkor is és most is, hogy számunkra minden gyermek egyforma.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Molnár László következik.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, engedjék meg, hogy elöljáróban néhány reflexiót tegyek.

Amikor Bebes képviselő úr megjegyzést tesz arra, hogy mi hogyan nyilatkozunk meg, szeretném tájékoztatni, hogy mi a hozzászólásainkat magunk írjuk, a magunk felkészültségéből, ennek megfelelően lehet, hogy a látásmódunk is eltérő.

Ami pedig Tabajdi képviselő úr hozzászólását illeti: én is azt gondolom, azt mindenképpen meg kell említeni, európai parlamenti képviselőtársunk arról beszélt, hogy Európa szinte valamennyi országa hasonló lépéseket kell hogy megtegyen, mint a Magyar Köztársaság. S én azt gondolom, hogy ez így van rendjén. De az nem hangzott el, hogy a belga, az osztrák és az olasz állampapírpiac is sajnos ugyanolyan nehéz helyzetben van, mint a magyar. Ez persze nem gyógyír a mi fájdalmunkra, de ezt mindenképpen szerettem volna elöljáróban elmondani.

A közgazdaságtan azt tanítja, hogy a legfőbb erőforrás a pénz. Amikor azt mondom, hogy az Egyesült Államokból elinduló pénzügyi válság az egész világra kiterjed, akkor ezzel azt is érzékeltetem, hogy az összes erőforrásunk bajba kerülhet, és minden ágazat. Miután Tasó képviselő úr - miután elmondta a felszólalását, elment, nyilván azért, mert fontos feladatai vannak - elmondta az önkormányzatot érintő hozzászólását, nem túl szimpatikus formában - remélem, ezt a hozzászólást nem ő írta, hanem odaadták neki; ugyanis nem ilyennek ismertem meg -, azt gondolom, hogy a pénzpiaci válsággal és a bankok együttesével foglalkozni kell. Azért kell foglalkozni, mert a legfőbb erőforrás - amiről beszélünk - intézményrendszere omolhatott volna össze.

Amikor a magyar kormány jó két héttel ezelőtt felismerte ezt a helyzetet, akkor én is azt mondtam, hogy el kell fogadni azt a nemzetközi szervezeti segítséget, amely olyan hitellehetőséget kínált fel, amellyel Magyarország elért egy biztonságot, és továbbvitte elődeinek a gyakorlatát - gondoljanak csak Fekete János volt képviselő, nemzeti banki alelnök nyilatkozataira -, hogy Magyarország a hiteleit ötven éven át pontosan fizette. Jöhetnek itt rendszerváltások, azt mindenképpen Magyarország javára írják, hogy már az előző időszakban is fizette. (Kontur Pál: Lengyelország átütemezhette az adósságát!) Nem ért a közgazdaságtanhoz kedves képviselőtársam, és elfelejti, azt, hogy Lengyelország 1981-ben átütemezett, nem írták a javára. De nem akarok személyeskedni. Ha szót kér, meg fogjuk hallgatni, el kell mondani a mondandóját.

Ebben a környezetben csak a belső piac működött, az is korlátokkal. A korlátolt belső piac viszont kapott egy még nagyobb féket, hiszen a Nemzeti Bank 3 százalékkal megemelte a jegybanki alapkamatot. A környezetünkben és a világon mindenki csökkentett, nem tudom, hogy itt miért kellett ezt megtenni. Amikor nincs pénz, akkor a bankok az egymással és a vállalatokkal történő tárgyalásaikat felfüggesztik, átütemezést kérnek, az állóeszközök beszerzését továbbteszi a vállalat is. A nehézségek ilyen akkumulálása jelenik meg akkor, amikor kicsit degradálva, de az ellenzék azt mondja, nem kell foglalkozni vele, a bankárok mindig gazdagok voltak, nyereségesek voltak a bankok, miért segítjük most őket. Azért - s ezt próbálom érzékeltetni -, mert a legfőbb erőforrásunk szűnik meg, és nem a bankok egyéni érdekei, nem az anyabankok, a leányvállalatiság kérdése merül fel, hiszen az anyaország anyabankja ugyanúgy megteszi a tőkemegfelelést, ugyanúgy szeretné stabilabbá tenni a bankot, ugyanúgy azt a tőkemegfelelési mutatót akarja elérni, amit mi is bevállaltunk, és ezzel párhuzamosan elfogad az IMF és az Európai Központi Bank. Ebben a környezetben kell vizsgálni azt, hogy miért módosítottunk, és miért egy harmadik változat van előttünk. Itt két változatról beszélünk, de van egy, szinte az egészet átíró módosító indítvány. Jól tudjuk, hogy formálisan kellett ezt megtenni azért, hogy rendszerben, időben, december végéig elfogadhassuk a költségvetést.

Szeretném azt is elmondani, hogy ebben a helyzetben, amikor az egész világ összefog, nekünk is össze kellene fogni. Abban az értelemben mondom ezt, hogy a világ jobbik fele felismerte, ha a legfőbb erőforráshoz nem jutunk hozzá, a mezőgazdaság is, az ágazatok mindegyike és a lakosság is veszélybe kerül. Emlékezzünk a Postabank-szindrómára! Nem szabad, hogy ilyen helyzet előálljon - ezt mondta a kormány, és időben avatkozott be. S azt is ki kell mondani, hogy valóban kialakulhatott volna egy válság, de a kormány időben lépett. Ez részben az elődöknek köszönhető - már utaltam rá, hogy a magyar állam, bármilyen rendszer is volt, pontosan fizette vissza a hiteleit; ezért köszönet még innen is -, és azoknak az intézkedéseknek, amelyek most történnek. Például a Bázel II. kapcsán az összes bank köteles átértékelni a tartalékait és a fedezeteit. Ezek nem jelentek meg, ezt a Világgazdaság megírta egyszer, és utána nem volt róla szó, de az adott szervezeten belül is mindenki megteszi a szükséges lépéseket.

Visszafogjuk a fejlesztéseket, mert Magyarországon a legtöbb szervezet banki hitellel fejlesztett. Nagyon kevés olyan nagyvállalat van, amelyik folyamatosan likvid volt. A hitelek megdrágultak. Megdrágult a devizahitel, a bankok két-három hétre megálltak, már újra elindultak, de a forinthitel még mindig 3-5 százalékkal drágább, mint az átértékelt devizahitel is, ilyen értelemben további lépéseket kell tenni.

Hogyan jelenik ez meg a magyar lakosság oldalán? A magyar államadósságnak csak egy kis része az, ami az állam közvetlen adóssága, sokkal több a vállalati és a lakossági. Lakossági oldalon leginkább a lakáshitelhez kapcsolódó - vásárlási, építési s a többi - hitelek jelennek meg mint átértékelendő összegek. Hiszen látjuk, át kell értékelni, átértékelik a bankok. Akinek hitele van itt a Házban is, tudja, hogy mennyivel fizet többet; ennek elé kell menni.

(14.40)

Azt akarom ezzel mondani, hogy amikor válságról vagy kialakuló válságról beszélünk, akkor itt döntően pénzügyi, pénzpiaci válságról, a bankok egymás közötti nem hitelezéséről beszélünk elsősorban, majd csak másodsorban, mivel nincs forrása vagy visszatartott forrása van, mert az MNB-hez viszi, nem adja ki ilyen feltételek közt. Ezért kellett ezt megállítani, és ezért fontos a szükséges bizalmi helyzet, amiről szeretnék beszélni, hogy igenis az összefogást ilyen formában kell érteni, hogy az ellenzék és a kormánypárt vezetői értsenek szót néhány lényeges, fontos kérdésben. Ez viszont már a válságkezelés második lépése. Az első lépés szerintem lezárult, aláírják a megállapodásokat, rövid távon megtette a kormány, amit lehetett. Ebben a második időszakban kell nagyon-nagyon odafigyelni, különösen a rászorultak, a családok, a gyereküket egyedül nevelők vagy a gyerekes családok, nyugdíjasok helyzetét szem előtt tartani akkor, amikor a döntéseket meghozzuk.

Elhangzott itt már sokszor tegnap és tegnapelőtt is, hogy védelem, védelmi költségvetés. Valóban, ezeket a rászorultakat, a szegényeket meg kell védeni a külső recessziótól, hiszen a leggyengébbek ők, nekik kell valami védőernyőt adni. A védőernyőhöz persze az is tartozik, hogy osszuk meg ezt a felelősséget - és erről kevés szó esett kormánypárti oldalon -, hogy az államnak is sokkal kevesebbet kell költeni ebben a jelenlegi helyzetben. Át kell tekinteni - szerintem ebben megint csak egyetértésre kellene jutni az ellenzékkel - néhány nagy rendszer, kétharmados törvény elfogadása kapcsán azt, hogy ha az állami fogyasztás visszafogását tekintjük, fontos leszögezni, hogy ne a hatósági feladatokat, ne az állat-, a növényegészségügyet, az élelmiszer-egészségügyet fogjuk vissza, mert ha jól láttam, arra elég csekély összeg volt a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésében, hanem a központi igazgatást és az önkormányzati igazgatást.

Az önkormányzati igazgatás kapcsán kedden majd az aktuális törvények, az államháztartási törvény vitájánál el fogom mondani, de itt is szeretném leszögezni: 14 ezer költségvetési folyószámlás szerv van Magyarországon - ez hivatal. Van vagy 580 központi közigazgatási, és bizony vannak ezek a sok-sok kis hivatalok, a cigány kisebbségi önkormányzati hivatalt is beleértve. 14 ezer, kedves képviselőtársaim! Egy ekkora kis gazdaság el tud-e tartani 700 ezer körüli főt, illetve ennek a bérvonzatát meg tudjuk-e termelni? Akkor lehet szolidárisnak lenni - és ez a hosszú távú együttműködési ügylet megint csak -, amikor azt mondom, igen, meg kellene egyezni abban, hogy hol adunk, hol fogyasztunk kevesebbet, mik azok az ágazatok, amire most kevesebb jut. Javítani ezen a költségvetésen lehet, én azt gondolom, hogy néhány helyen kell is, de ezt csak együtt tudjuk megtenni. Kérem a támogatásukat ehhez.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Gyimesi Endrének adom meg a szót.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először engedjenek meg egy rövid reflexiót az előttem szóló által elmondottakhoz, két dologban. Az egyik az, hogy összetéveszti kedves képviselőtársam a szezont a fazonnal. Amerikában a bankok voltak válságban, pénzpiaci válság van, Magyarországon államcsőd fenyegetett, és az állam van válságban - óriási a különbség.

A másik reflexió az összefogásra vonatkozik. Én úgy gondolom, ha képviselőtársam engem tízszer orrba vág, állandóan gyaláz, és utána összefogási kísérlettel jön hozzám, akkor először elvárom azt, hogy bocsánatot kérjen, elnézést kérjen a hibájáért, és utána beszélhetünk arról, hogy miben tudunk közösen együttműködni a jó célok érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Kulturális bizottsági tagként szeretnék hozzászólni, és fontosnak ítélem azzal kezdeni, hogy a kulturális bizottság nem találta általános vitára alkalmasnak a költségvetés tervezetét. Polgármesterként sem tudok elmenni az önkormányzatokat érintő súlyos problémák mellett, hiszen a nagyvárosok, a vidék fővárosai a legnagyobb intézményfenntartók, s ha az önkormányzatokat, sújtjuk, akkor a közszolgáltatásokat, az oktatást, a kultúrát, a szociális ágazatot egyaránt sújtjuk. Ne maszatolják el a lényeget, ne fröcsköljék másra a sarat, ne takarózzanak bankválsággal, világgazdasági válsággal! Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor a felelős, nincs szükség a magyar választópolgárok ismételt félrevezetésére.

A költségvetést kapkodva, harmadszor tervezik újra, úgy hallom, a negyedik csomag is készenlétben áll. A miniszterelnök úr ájtatos arccal, együttérző hangon mossa kezeit, és szólít fel a közös teherviselésre. Bejelenti, hogy az állami cégvezetők nem 3 milliót, csak 2,5 milliót fognak keresni havonta. Ez biztos megnyugtató a havi 50-100 ezer forintból élő emberek számára. Nem álszent bejelentésekre van szükség.

Mi a valóság? Az idei évben pengeélen táncolt az önkormányzati feladatokért és a kultúráért felelősen dolgozó városvezető. A megsarcolt keretek ellehetetlenítik a működést. Meddig lehet ezt még fokozni? Az Állami Számvevőszék komoly kritikát fogalmazott meg a javaslattal szemben: a bevételi oldalt felültervezettnek tartja, a kiadások kapcsán nincs releváns információ, a prognosztizált hiány betartása kockázatos, az oktatásban a hallgatói létszámcsökkentés és az új teljesítményalapú finanszírozás hatásának bemutatása elmaradt, az önkormányzatok támogatása reálértéken csökken, kényszerhelyzetből eladósodnak, és még sorolhatnám a Számvevőszék kritikáit. Ez nem költségvetési diadalmenet, a mindentudó pénzügyminiszter úr azonban nem szokta komolyan venni az ÁSZ megállapításait. Szomorú!

Az Európai Unióban Magyarországon volt a legkisebb a növekedés, a második legrosszabb a foglalkoztatási ráta, a második legnagyobb az adóterhelés, szinte minden mutatóban - GDP, adósságállomány, beruházások, reálbér - az utolsó helyen állunk. Kamatfelárakat fizetünk, az ország gazdasági mélyponton van, az infláció emelkedik, a kis- és középvállalkozásokról elfeledkezett a költségvetés. 150 milliárd az elvonás az önkormányzatoknál, sok tízmilliárd a megszorítás a családokat, az oktatást és a kultúrát érintően. Néhány terület kivételével a tervezett költségvetés nem növeli, de szinten sem tartja a tavalyi keretszámokat; megszorításokról, elvonásokról szól.

Nem beszélhetünk úgy a kultúráról sem, hogy ne térjünk ki az oktatás és nevelés kérdésére. Az alapfokú művészetoktatás jelentős hátrányokat szenved, megszűnt az óvodába, általános iskolákba bejárók normatívája, a pedagógiai szakmai szolgáltatási jogcím. A magyar kultúrától az utóbbi 4-5 évben különböző csomagok több tíz milliárd forintot vontak el, és tovább folyik a pénzkivonás. Ez lehetetlen helyzetbe hozza az intézményeket, ráadásul az államnak járó áfát is minden esetben az önkormányzatoknak kell megelőlegezni.

Meddig lehet még az elvonásokat átgondolatlanul folytatni, és miért a kultúra az, ami mindezt elszenvedi, s miért mindig ez kerül a sor végére? Széchenyi szavaival: "A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma." Ha a tervezett szerint marad a tudomány, az oktatás, a kultúra világa, akkor nemzeti kincsünk egy meghatározó részét indítjuk el az enyészet útján. A források elvonása során kényszerhelyzetbe kerülnek a fenntartók, művelődési központokat, könyvtárakat alakítanak át, zárnak be. Az épületeket eladják, az árát felélik, hogy mentsék a menthetőt. Kritikus helyzetben vannak a zenekarok, a múzeumok, a levéltárak is. A vidéki színházak és bábszínházak állami támogatása a működésre is alig elegendő. A művészi és kulturális intézményeink nem tudják produkálni az elvárt színvonalat, ha nem biztosítjuk számukra a minimális feltételeket.

(14.50)

Nem lehet cél, hogy legjobbjainknak csak külföldön legyen módjuk tehetségük kibontakoztatására.

Az átgondolatlan politika mintapéldája a kistérségi társulások normatívái. A kormányzat nem titkolt célja a megyerendszer szétverése, amelyet gazdasági eszközökkel próbál igazából keresztülvinni. Jó példái ennek a régiós szervezetek és a kistérségi társulási forma preferálása. De a tervezet még a kistérségeket is ellehetetleníti. Megállapítható, hogy az általános feladatok támogatása a fajlagos összeg felére, a maximálisan adható kétharmadára csökkent. Kérdéses a munkaszervezetek működőképességének fennmaradása is. Nem maradt érintetlenül a szociális, a gyermekjóléti terület, a mozgókönyvtár és a közművelődési feladatok sem. Az most egy másik kérdés, hogy az eddigi hármas rendszer helyett egy ötszintű közigazgatást preferál a jelenlegi kormányzat jelentősebb költséggel. Egy középváros esetében minimum újabb több száz milliós elvonás várható. A piszkos munkát, a leépítést megint az önkormányzatokra hárítja a kormányzat. Az oktatást, az orvosi alapellátást biztosítani kell, a települések útjai, parkjai rendben kell hogy legyenek; szorult helyzetükben ismét a kultúrát kurtítják meg, amikor már látható, hogy kevesebb jut az oktatásra, a szociális ágazatokra. Az infláció nő, a víz, villany és a gáz folyamatosan drágul.

Arisztotelész szerint a műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. Jelen helyzetben a jó sorsot még a kormánypárti média sem kockáztatja meg kommunikálni, viszont a balsors az, ami most Magyarországot jellemzi. Fennáll a veszély, hogy az idézet szerinti menedék is elveszik, mert a jövő elzálogosítása folyik, amit unokáink is nyögni fognak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Két percre kért szót Arató Gergely államtitkár úr. Öné a szó.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön alapvetésével, már avval, hogy a kultúra támogatása vagy éppen az oktatás támogatása mennyire fontos, evvel bizonyosan egyet kell értenem, azonban azt gondolom, hogy az ön aggodalmainak egy jelentős része... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mikrofon! - Arató Gergely felcsípteti a mikrofonját.) Köszönöm szépen a figyelmeztetést. ...az ön aggodalmainak egy jelentős része nem olvasható ki a költségvetés számaiból, hiszen például a színházi területen, ahol ön kifogásolja a forráshiányt, ott éppen egy érzékelhető javulás, javítás van a költségvetésben, hasonlóképpen a közművelődés területén számos helyen.

Azt gondolom, képviselő úr, tehát, hogy egy ennél differenciáltabb és szakszerűbb értékelésére van szükség a kulturális kiadásoknak. Az pedig, hogy egy önkormányzat egy nehéz gazdasági helyzetben a kultúrától vagy éppen a saját igazgatásától vesz el, ez önkormányzati döntés. Remélem, hogy nagyon sok polgármester másképp gondolkozik, mint ön, és nem a kultúrával kezdi a megszorítást.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. - Derültség a Fidesz soraiban. - Font Sándor: Úgy gondolkodik, mint a kormány.)

ELNÖK: Kránitz László képviselő úr következik.

KRÁNITZ LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A külügyi bizottság tagjaként a költségvetés Külügyminisztériumot érintő fejezetéről szeretném elmondani a véleményemet.

Mint ahogy itt elhangzott jó néhány képviselőtársamtól, 2009-ben csak takarékos és ésszerű működésre biztosít lehetőséget a tervezett költségvetés, az elmélyülő gazdasági válság okozta nehézségek miatt nincs lehetőség a kiadások növekedésére. A világgazdasági determinációk a következő év mozgásterét nagymértékben behatárolják, ezzel együtt kényszerhelyzetben is tartják, és jelentősen leszűkítik a lehetőségeket.

Az átdolgozott költségvetésben a Külügyminisztériumra vonatkozó részben nincs jelentős változás az eredeti javaslathoz képest. A 2009. évi Külügyminisztériumra vonatkozó közel 46 milliárd forintos költségvetési támogatás a jelen körülmények között is képes lesz biztosítani a fedezetet az alapvető működési kiadásokhoz, a munkafeltételek szinten tartásához, a kiemelt külpolitikai feladatokhoz kapcsolódó fejezeti kezelésű előirányzatokhoz. Mint minden költségvetési területen, itt is igen feszes és takarékos gazdálkodás lesz azonban szükséges. A tárcát érintő jövő évi forrásokat továbbra is külpolitikánk súlypontjai - az ország biztonságának garantálása, a sikeres Európa-politika folytatása, a szomszédság- és regionális politika, a határon túli magyarsággal fenntartott kapcsolatok megújítása - igénylik.

A külügy a jövő év feladatait a kormány programjában rögzített külpolitikai céloknak és feladatoknak megfelelően az év elején elfogadott külkapcsolati stratégia fő irányai mentén tervezte meg. Ez a stratégia iránytűként jelöli ki a legfontosabb feladatokat, átszövi a kormányzati cselekvés összességét, meghatározza Magyarország nemzetközi cselekvésének alapvető elveit, céljait és eszközeit. Ez szab irányt a kormány, a tárcák külkapcsolatait érintő stratégiáknak, koncepcióknak. Ezeket a stratégiai irányadó elveket is figyelembe véve elmondható, hogy ésszerű felhasználással, ugyan szűkebb keretek között, de a 2009. évi költségvetés mégis képes biztosítani a tárca központi igazgatásához, a külképviseletek igazgatásához és az önálló intézményként működő Magyar Külügyi Intézet működéséhez szükséges fedezetet. Továbbá a minisztériummal szembeni elvárások, a nemzetközi kötelezettségeinkből eredő feladatok, a 2011. évi EU-elnökség előkészítésére, a schengeni követelményeknek való megfelelésre és a külképviseleti hálózat korlátozott bővítésére is elegendő ez a fedezet.

Figyelembe kell venni, hogy a tárca költségvetésében több, a minisztérium gazdálkodásától független fizetési kötelezettség is szerepel, például tagdíjak, ahogy az előbb említettem, a 2011. évi EU-elnökségre való felkészülés, bérleti díjak, helyi alkalmazottak bére és egyebek. A nemzetközi szervezetekben viselt tagságból fakadó objektív, a tárca költségvetésétől független kötelezettségekre a minisztériumnak nincs befolyása. Ennek ellenére mégis fontos feladat lesz 2009-ben is a nemzetközi szervezetekben viselt tagságból fakadó pénzügyi kötelezettségek teljesítése. Itt az előbb Firtl képviselőtársam hiányolta az EU-elnökségre való felkészülést. Ezzel együtt szeretném mondani, hogy mi is a jövő év egyik kiemelkedő feladatának tekintjük a 2011-es EU-elnökségre való felkészülést, ez a munka a jövő évben lép intenzív szakaszba. Az ezzel kapcsolatos feladatok megosztásáról, a kiadások mértékéről és ütemezéséről, valamint a létszámigényekről külön kormány-előterjesztés készül, a fedezet biztosításra év közben nyílik lehetőség. A felkészüléssel összefüggő előrelátható összköltség Külügyminisztériumot érintő része a 2009. évre összesen 6,2 milliárd forint.

A jövő évben a minisztérium központi igazgatására jutó költségvetési támogatás közel 7,7 milliárd forint lesz, mely az alapvető működéshez, külpolitikai, diplomáciai, konzuli, irányítási, igazgatási, gazdálkodási tevékenységek ellátására, valamint a külképviseletek szakmai működéséhez szükséges háttérfeltételek biztosítására, a munkafeltételek szinten tartásához, úgy gondoljuk, ez elegendő. Beruházásra, fejlesztésre ebben a pénzügyi periódusban sajnos minimális keret jut. A külképviseletek igazgatása alcím előirányzata a 118 misszióból álló külképviseleti rendszer feladataival kapcsolatos ellátást kell hogy biztosítsa.

A jövő évben a minisztérium felújítási előirányzatot nem tervezett, így kizárólag a legszükségesebb külképviseleti fejlesztések, beruházások megvalósítására kerülhet sor. Szinten tartásra, megelőzésre, tervszerű karbantartásra, energiatakarékos megoldásokra, fejlesztésekre ezzel együtt is korlátozott a lehetőség.

Kiszámíthatatlan, ezért komoly bizonytalansági tényező a jövő évi árfolyam alakulása, hiszen tervezéskor a Pénzügyminisztérium által megadott euró árfolyama 245-250 forint volt. Mivel a külügyi tárca kiadásainak több mint fele, mintegy 65 százaléka devizában jelentkezik, az árfolyamveszteségből eredő hiányt természetesen majd pótolni kell.

Tisztelt Ház! Szeretném kiemelni a költségvetés kapcsán az OECD- és az EU-tagságunkból fakadó részvételünket a nemzetközi fejlesztési együttműködésben és humanitárius segítségnyújtásban. A nemzetközi kapcsolatrendszerben egyre fontosabb szerepet játszik a nemzetközi fejlesztési, együttműködési és humanitárius segélyezési tevékenység, melyet az Európai Unió a külgazdaság és a biztonságpolitika mellett harmadik pillérnek tekint. Elismeréssel kell szólni arról, hogy felelős módon az ideihez képest változatlan összeg, 300 millió forint fordítható majd nemzetközi fejlesztésekre a költségvetésből. Humanitárius segélynyújtásra is ugyanúgy 30 millió forintot tervez a tárca, mint ahogy az idei költségvetésben szerepelt, mely támogatás a természeti katasztrófával sújtott államok, területek, háborús, illetve politikai jellegű fegyveres konfliktus okozta rendkívüli helyzetekben soron kívüli humanitárius jellegű segélyezések finanszírozására szolgál.

(15.00)

Hazánk érdeke, hogy kivegye részét a nemzetközi fejlesztési együttműködésből, amely a felzárkóztatás, a fejlettségbeli különbségek csökkentése révén mind a biztonságot, mind a gazdasági kapcsolatokat egyformán erősíti.

Szeretném megemlíteni az afganisztáni PRT támogatását is, amely jogcímcsoport támogatási és kiadási előirányzata félmilliárd forint. A Külügyminisztérium a Honvédelmi Minisztériummal közösen látja el az afganisztáni PRT tárcaközi bizottság elnökletét. Az előirányzat felhasználásának elveiről kormánybizottság dönt, a konkrét projektek elbírálása a Külügyminisztérium feladata.

A jövő évi költségvetési törvénytervezetben új fejezetként először szerepel az évfordulók, nemzeti, nemzetközi kötelezettségek, rendezvények alcíme. Ennek támogatási és kiadási előirányzata közel 160 millió forint. Ebből neves évfordulókhoz kapcsolódó ünnepségek itthon és a külképviseleteken történő megszervezése, illetve kötelező jellegű nemzetközi és egyéb hazai szakmai rendezvények lebonyolítása lesz finanszírozható.

Változás a most előterjesztett költségvetési változatban az államfői és kormányfői protokollkiadások csökkentése. Mindkét jogcímcsoport támogatási és kiadási előirányzata csökken az új változatban 410 millió forintról 300 millió forintra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Külügyminisztérium jövő évre vonatkozó költségvetési támogatása tehát biztosítja a fedezetet a szükséges feladatok ellátásához. Természetesen jó lett volna arról szólni, hogy hány külképviseletet újíthatunk fel a jövő évben, de a világgazdasági válság okozta körülmények ezt nem teszik lehetővé.

Végül engedjék meg, hogy Sopronban élő képviselőként ráirányítsam figyelmüket egy igen fontos esemény jubileumára. Örömmel vettem a tárca javaslatát, hogy kezdeményező módon emlékezzünk meg a vasfüggöny 20. évfordulójáról, hangsúlyozva Magyarország akkori úttörő szerepének nemzetközi elismerését, ezzel segítve Közép-Európa és Magyarország mai pozitív megítélését is. Ugyanis bizonyára önök is tudják, hogy jövőre lesz húsz éve annak, hogy Sopron közelében 1989. június 27-én az akkori külügyminiszter, valamint az akkori magyar külügyminiszter közösen vágták el a határzárat, hogy kihangsúlyozzák a megfigyelőberendezések lebontását. Húsz éve történt a páneurópai piknik is, szintén Sopron közelében volt, ahol több százan mehettek át az akkori NDK-s állampolgárok Ausztriába.

Mivel ezek a jubileumok megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, ezért tisztelettel felhívom a tárca figyelmét, és egyben kérem támogatásukat abban, hogy ezeknek az eseményeknek a 20. évfordulóját méltó módon tudjuk megünnepelni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tellér Gyuláé a szó.

TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mindenekelőtt Arató államtitkár úrnak Gyimesi képviselő úr színházakkal kapcsolatos megjegyzésére adott válaszával szeretnék röviden foglalkozni. Emlékeztetem államtitkár urat, hogy a színházak finanszírozására azok a fenntartó önkormányzatok, ahol színház van, a központi költségvetési forrásokon túl igen jelentős saját forrást is fordítanak. Ugyanez a helyzet például az iskolafinanszírozással. Amikor több mint 32 milliárd forintos elvonás, 32,6 milliárdos elvonás éri az önkormányzatoknak a közoktatás finanszírozására kapott összegét, eléggé nyilvánvaló, hogy ez az elvonás elszív jövedelmeket a színház-finanszírozástól is. Ezt a keresztfinanszírozási problémát egyébként maga a költségvetési törvény nem nagyon taglalja, illetve nem nagyon foglalkozik vele.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ami mármost a saját felszólalásomat illeti, azt gondolom, hogy a költségvetés kulturális fejezetének megítélésében bizonyos félreértésekkel mindenféleképpen foglalkozni kell, a felszólalásomat ezek közül néhánynak fogom szentelni.

Az első félreértés az, hogy a kultúra és a kultúrpolitika tárgyalható tisztán szervezeti, vezetőkijelölési és pénzügyi kategóriákban. Ezt teszi a kulturális kormányzat minden előterjesztésében és magában a költségvetésben is. Azt gondolom, hogy a kultúrpolitika nagyon különbözik, mondjuk, a gazdaságpolitika jellegétől, a tartalmak nélkül nem tárgyalható. Na már most, ha a kormány kimondaná a saját tartalmi céljait, akkor két dolog történhetne. Vagy az derül ki, hogy csakugyan a céljainak megfelelő a költségvetés, ebben az esetben viszont a célokat elfogadhatatlannak kell tartanunk. Vagy az derül ki, hogy a céljai jók, akkor viszont a költségvetés nem alkalmas ezek megvalósítására. Itt különösen utalok a nehéz gazdasági helyzetből vagy fejlődési pangásból kitörni akaró országok közül a sokak által Ázsiában, Európában és másutt is választott fő útjára, ez az út a kultúra, az oktatás és a tudomány támogatásán keresztül vezet.

A második félreértés az, hogy a nemzetközi pénzügyi válság a kultúra kérdésében alapvetően új helyzetet teremtett volna, és hogy a korábbi tábla letörölhető, minden felelősség egy nagyobb erőre, egy vis maiorra tolható át. A tényleges helyzet az, hogy 2006 óta, a Gyurcsány-kormány a 2006-os választás előtti megtévesztő gazdaságpolitikai manővereinek kiderülése és az EU-s pénzek lehívásához szükséges pénzügyi egyensúlyi megszorítások bevezetésének megkezdése óta a kultúrpolitika folyamatos hátrányt szenved. Ami most van, az azóta van és azért van, és ez a korábbi költségvetésekben ugyanúgy megjelenik, mint a mostaniban. Nincs új helyzet!

A harmadik félreértés a helyzetre vonatkozik, tulajdonképpen egy kicsit a színházkérdéssel kapcsolatban már megemlítettem: nyilvánvaló, hogy a kultúra egészének a finanszírozásában a központi költségvetés forrásain kívül önkormányzati források, magánforrások is szerepet játszanak. A költségvetés szövegében kísérlet sem történik annak a megbecslésére, hogy az általános restrikció a szorosan vett minisztériumi forrásokból, illetve a különleges alapokból zajló finanszírozáson kívül milyen módon érinti az önkormányzati és a magánforrásokon alapuló kultúrakínálatot.

A negyedik félreértés az az állítás, hogy a költségvetési szövegekből, amiket kaptunk, megállapítható volna, hogy a kormány mennyit fordít kultúrára. Nos, szerintem ez sem állapítható meg. Tudjuk a számok folyamatos módosulását, a legutolsó számok pedig az oktatási és kulturális minisztériumi fejezetben négy vagy öt nagy számot módosítottak; hogy ezek a részletekre hogyan hatnak, senki se tudja. Tehát éppen amit vitatnunk kellene, azt nem tudjuk vitatni, mert nincsenek hozzá adataink.

Hogy ne lépjem túl nagyon a rendelkezésemre álló időt, azokról a trükközésekről, hogy sokat veszünk el, aztán keveset visszaadunk olyan területen, ahol az nagyon látványos, erről most nem akarok részletesen beszélni.

A végső megjegyzésem a következő. Az oktatás és a kultúra forrásainak szétválasztásáról az előbb szóltam. Szólni kell az oktatásról mint a kultúra hordozójáról, illetve ennek a problémájáról. Ahogyan az oktatási és kulturális kormányzat kerül minden utalást az általa megcélzott kultúratartalmakkal kapcsolatban, hasonlóképpen elhallgatja, milyen negatív kulturális hatást keltenek az iskola-összevonások és az iskolamegszüntetések, kiváltképpen az aprófalvas vidékeken vagy általában a falvakban, ahol az iskola a kultúra fő hordozója, és a televíziókból áradó antikultúra fő ellensúlyozója.

Font Sándor képviselő úr már idézte Mihályi Péter emlékezetes és felháborító megnyilatkozását a kisfalvak szükségességével kapcsolatban, erre csak annyit jegyzek meg: mintha a kormány ezt a politikát szívelte volna meg, és folytatná.

Mindez szerintem alkalmatlanná teszi ezt a költségvetést az elfogadásra. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(15.10)

ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntök mindenkit. A soron következő hozzászólónk Fedor Vilmos, az MSZP-frakcióból; őt majd - ha lehet hinni a táblának - Kovács Zoltán képviselő úr követi, a Fideszből.

FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés oktatási és kulturális fejezetéhez szeretnék szólni. Természetesen nagyon örülök annak, hogy az elmúlt percek a kultúra jegyében teltek a Házban. Örülök annak, hogy meghallgathattam Gyimesi és Tellér képviselő urak hozzászólásait. Nyilván szeretnék erre is reagálni.

Hosszú évek, sőt évtizedek óta a költségvetések tárgyalása során hamar kiderült, hogy az oktatás, de azt gondolom, különösen a kultúra az úgynevezett maradékelv alapján részesült a forrásokból. Tehát ami a fontosnak ítélt területek pénzügyi kiszolgálása után maradt, az jutott a kultúrának. Emlékszünk, emlékezhetünk arra az időre, amikor a költségvetést támogató szónoklatokban a kultúra támogatása nem vagy csak olyan mértékben szerepelt, amennyiben illő volt erről is szót ejteni, de leginkább meghagyták a kulturális kormányzat képviselőinek.

Nem a kultúra és az oktatás az, ami előreviszi a településeket, gondolták sokan. Ez a fajta gondolkodás aztán megjelent a megyei, városi és kistelepülési tervezésben. Aztán a '80-as évektől Európa nyugati felén a kultúra új értelmezést kapott. Egyre-másra fogalmazták meg szociológusok, politológusok, a kultúra helyét, szerepét és társadalmi hatását vizsgáló szakemberek, hogy a kultúrafelfogásban, a kultúra értelmezésében paradigmaváltásra van szükség. A kultúráról már nem mint önmagáért elismert és ilyen vagy olyan módon támogatásra érdemes jelenségről beszélünk, hanem sokkal inkább olyan értékről, amelynek megléte, működése hatással van a gazdaság fejlődésére. Éveknek, évtizedeknek kellett eltelniük, míg ez a felfogás megjelent a magyar politikai elit gondolkodásában.

Én tehát, amikor a kormány által benyújtott költségvetés támogatása mellett érvelek, elsősorban azért teszem, mert hosszú idő óta ez az első olyan költségvetése az országnak, mely mást gondol, mást vall a kultúráról, mint elődei. A sokak által megfogalmazott és már közhelynek tűnő megállapítás, miszerint rendkívüli körülmények között kell a kormánynak benyújtania a költségvetést, nos, emellett azt is meg kell fogalmaznunk, hogy az oktatás és a kultúra prioritásként való kezelése reményt ad arra, hogy ez az új gondolkodás a közeljövőben megteremtheti egy új kultúrafinanszírozás alapjait.

Addig is nézzük meg, mit tartalmaz a jelenlegi költségvetés! Nagyon fontosnak tartom, hogy az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program keretében jelentősen növekedik a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó pedagógusok többletteljesítményének támogatása. Hogy számokról is beszéljünk: ez a jelenlegi számok szerint 3,7 milliárd forint pluszt jelent a költségvetésben. Másfélszeresére emelkedik az osztályfőnöki pótlék, amely 65 ezer pedagógust érint. De emelkedik a gyógypedagógiai munka támogatása, bővülő forrásokhoz jutnak az esélyegyenlőségi és integrációs programok, a nemzeti tehetségprogram. Ez utóbbira félmilliárd forinttal több jut. Az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program pedig a közművelődés, a kultúra vonatkozásában is - ahogy a miniszteri beszédben is elhangzott - a szakma által is elfogadott pilléreket jelenít meg.

A "műveltséget mindenkinek" program keretében a közkultúra, a kulturális vidékfejlesztés támogatása a 2008. évhez, tehát a bázisévhez viszonyítva 3 milliárd forinttal növekszik. Amiért feltétlen támogatást érdemel, az az, hogy ez a forrás nagy segítséget adhat az integrált közösségi szolgáltató terek működéséhez, a művelődési házak programkínálatának bővítéséhez, kulturális örökségünk megőrzéséhez, és mindez azt jelenti, hogy 800 millió forinttal bővül a múzeumi rekonstrukciókra fordítható keret, 700 millióval több jut örökségvédelmi fejlesztésekre, és közel 1 milliárd forinttal több jut a kulturális alapítványok támogatására. Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő esztendőben lényegesen többet fordítunk még ebben a helyzetben is az önkormányzati és más kulturális intézmények felújítására. Ez a forrás - kiderül a költségvetésből - közel 3 milliárd forinttal bővül.

Az amatőr kórusművészet - és ez részben kapcsolódik az iskolai munkákhoz - 200 millió forinttal, míg az iskolai színjátszás 250 millió forint pluszkerettel számolhat. Ha tehát minden számot végignézünk, akkor megállapíthatjuk, hogy az "Új tudás - műveltség mindenkinek" program a költségvetésben 27 milliárd forint pluszt jelent. Szeretném azt is elmondani - sajnálom, hogy Gyimesi képviselő úr már nincs a teremben, ő utalt arra -, hogy milyen sanyarú helyzetben vannak a városi intézmények milyen sanyarú helyzetben vannak a városi színházak.

Miután magam is alpolgármesterként felelőse vagyok a miskolci színház működésének, szeretném azt elmondani, hogy éppen a mai nap folyamán terjeszti be a kormány a költségvetés tárgyalását követően azt az előadó-művészetről szóló törvényt vagy népszerű nevén színházi törvényt, amely lezár egy felejthető, rossz korszakot, s megnyitja az utat egy teljesen más, teljesítményelvű, értékelvű, a vidéki és a fővárosi intézmények érdekeit harmonizáló támogatási rendszer bevezetéséhez. Sajnálom, hogy képviselőtársaim ezt a vitákban nem támogatták. Tudják, nagyon furcsa dolog az, hogy miközben ők nem támogatták és elmondták, hogy milyen sanyarú helyzetben vannak az intézmények, én meg fogom szavazni, és ezzel lehetőséget teremtek arra, hogy a Gyimesi úr által képviselt város, színház is megfelelő támogatást kapjon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúra fejlesztése kulcsfontosságú az ország és annak valamennyi települése életében, mert meggyőződésem, hogy a kultúra az az érték, mely bennünket Európához kapcsol, ugyanakkor megkülönböztet tőle.

A kulturális hagyaték ápolása, a kulturális színterek erősítése és védelme, a kulturális alapú vidékfejlesztés eszméjének elfogadása és támogatása, különleges nyelvünk és zenénk, épített örökségünk megőrzése a feladunk. Hiszem, hogy a kultúra segítségével új identitás, ha tetszik, új országimázs teremthető. A kultúra a segítség ahhoz, hogy újrafogalmazzuk mindazt, ami a nemzetet jelenti, melyhez valamennyien tartozunk.

Ez a költségvetés egy új gondolkodás, felfogás kezdetét jelentheti a kultúra finanszírozásában. Meggyőződésem, hogy mindenki, aki számára e terület fontos, ezt támogatja, és ezzel kifejezi, hogy egyetért azzal az új szemlélettel, amely reformot jelent a kultúrafinanszírozásban, és ez így van még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a reform nem most, hanem a jövőben teljesedhet ki.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ángyán József képviselő úrnak, a Fidesz frakcióból; őt majd Varga Zoltán követi, az MSZP-ből.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Két rövid megjegyzést tennék, mielőtt a mezőgazdaság, vidék ügyeihez kapcsolódnék mondandómmal.

Egyrészt Tabajdi Csaba képviselő úr elmagyarázta nekünk az ökoszociális piacgazdaság elveit. Azt gondolom, és szeretném fölhívni őt, hogy próbálja a saját oldalán először tudatosítani, hogy mit is jelent ez, ugyanis az a neoliberális politika, amit a második Gyurcsány-kormány is képviselt, ennek semmi köze ahhoz, amit Tabajdi Csaba mint követendő példát elmondott. Nekünk ezt nem kell megmagyarázni, ugyanis mi pontosan értjük, hogy a hontalan tőkét az államnak korlátoznia kell környezeti és társadalmi szempontok mentén. Ez az ökoszociális modell, ezt mondta el Tabajdi Csaba. Tehát arra kérem, hogy Keller Lászlónak, Szabó Zoltánnak és Bőhm Andrásnak szíveskedjék elmagyarázni, akik épp ellenkezőleg érveltek az eddigi vitában.

A másik rövid megjegyzésem Vidorné Szabó Györgyi képviselő asszony azon megjegyzéséhez kapcsolódik, amikor azt mondja a szakmájából kiindulva, hogy a beteg életképes funkcióit kell fölerősíteni. Kedves Képviselő Asszony! A helyzet az, hogy ennek a betegnek, amit ma Magyarországnak hívunk, alig maradtak életképes funkciói (Dr. Szabó Zoltán: Szerinted! - Keller László: Ne becsüld le az országot!) az elmúlt hat év eredményes kormányzása következtében. Ha ilyen körülmények között ezt a beteget vesszük, amit Magyarországnak hívnak, ennek a funkcióit hogyan lehet egyáltalán megőrizni, nemhogy fölerősíteni a maradékot, ez ugye, az infúzió. (Keller László: Ti betegek vagytok! Az ország nem beteg!)

Az a csomag, amit Magyarország megkapott kölcsön formájában, az az infúziós berendezés, hölgyeim és uraim. Ha ezt önök nemzetközi összefogásként értelmezik, ez egy furcsa olvasata a helyzetnek, azt gondolom. Egy kómás állapotban lévő beteg infúzióra kötése nemzetközi összefogásnak hogyan minősíthető, ez egy különleges bravúr, szónoki bravúrnak minősíthető, azt hiszem.

(15.20)

Ami pedig a mezőgazdaságot és a vidék ügyeit illeti, hogy ehhez térjünk vissza, tudják, az a kérdés, hogy ha tényleg nehéz a helyzet, most ne vitassuk, hogy kinek milyen szerepe volt a nehéz helyzet kialakulásában. Nem hallottam igazán a kormányoldal részéről, hogy ebben némi szerepe lett volna esetleg az elmúlt hat év kormányzásának, de lehet, hogy én nem figyeltem, egész nap itt voltam egyébként a teremben - de tudják, ha nehéz a helyzet, akkor nagyon fontos üzenete van annak, hogy a terheket hova helyezzük. Egyetértek ezzel.

Ha megnézik, én két pontot szeretnék kiemelni az agrárfejezetből. Az agrárium példáján megmutatom, hogy hol vannak a terhek. Az egyik az Új Magyarország vidékfejlesztési program. Kérem, én tényeket szeretnék mondani, a 2009-es költségvetésben önök hova helyezik a súlyokat, hova helyezik a terheket és hova helyezik a támogatásokat. Kit védenek meg tulajdonképpen ebben a helyzetben? Mire nem jut pénz ebben az Új Magyarország vidékfejlesztési programban? - kezdjük talán ezzel. Vagy jelképes összeg jut, ami csak azért van ott, nehogy szó érje a ház elejét.

Kérem szépen, ilyenekre nem jut, hogy korai nyugdíjazás, gazdaságátadási támogatás, generációváltás. Nem jut a szaktanácsadásra. A kisebbek csak akkor tudnak működni, ők nem tudnak külön embereket alkalmazni. Nem jut pénz az új termékek, eljárások, technológiák kidolgozására, minőségi szerkezetváltásra. Nem jut pénz, nulla forint van ebben a tervben három olyan intézkedésre, amely a mezőgazdasági termelés és termékeinek minőségjavítását szolgálná, az EU-követelményeknek megfelelő minőségi rendszerekre és a termelői csoportokra.

Kedves Barátaim! Nem jut a kicsiknek semmi. Kis- és közepes gazdaságok támogatására összesen a forrásoknak, a 148 milliárd forintnak, ami a vidékfejlesztésen van, 2 százaléka jut - kettő százaléka jut! Mondhatok még mást? Gyenge adottságú területen gazdálkodók, Natura 2000-es területen gazdálkodók, más szempontból hátrányos helyzetű térségben gazdálkodók, hegyvidéki kedvezőtlen adottságú térségben gazdálkodók esetében nulla vagy jelképes összeg van, 1,3 százalék, 0,3 százalék, nulla százalék, nulla forint.

Állatjóléti intézkedések; azt mondják, az állattenyésztők szegények milyen bajban vannak. Nulla forint, uraim, az állatjóléti intézkedésre rendelkezésre álló összeg. Erdőgazdálkodás: nulla forint végig; erdészeti rendszerek, Natura 2000-es területek, erdészeti, környezetgazdálkodási rendszerek. De mondok mást is, társadalmi jellegű hatásait: kérem szépen, gazdasági diverzifikáció, a vidék több lábra állítása, vidéki életminőség javítása. Elképesztő, 13 százaléka jut az összes forrásnak az összes gazdasági diverzifikációs intézkedésre.

Mondok egy példát: mikrovállalkozások. Azt mondják, hogy a kicsiket kell erősíteni, és igaz, mert azok adnak munkát. 1,3 százaléka, 2 milliárd forint jut a 148-ból. Hova kerül a pénz? Hova kerül a pénz? - ez a kérdés ezek után. Mert a LEADER-en is például, amit mondanak helyi stratégiák végrehajtására, 0,7 százalék van a jövő évi költségvetésben, hölgyeim és uraim, a helyi kezdeményezésekre.

Hova jut a pénz? A fizikai tőke fejlesztésére. A tőkés társaságok beruházásigényeinek finanszírozására jut a pénz. Kiket véd? A gyengéket? A rossz helyen gazdálkodókat? A kicsiket? Dehogy, uraim! A tőkés társaságok forrásigényeit fedezi az Új Magyarország vidékfejlesztési program.

Azt hiszem, nem akarok visszaélni az idővel, és ezért a másik kérdéssel, ami a szellemi infrastruktúra leépítését illeti, részletesen nem foglalkoznék. 38 százalékkal csökkentek az elmúlt négy évben a kutatásra, a szakoktatásra fordított összegek, a kutatóintézeti hálózat totális szétverése zajlik, 23 intézetből ma már csak 6 van, a génbanki hálózataink ebek harmincadjára kerültek. Elképesztő, hogy az állam teljesen eszköz nélkül fog maradni ebben az átalakulási folyamatban, ha ezeket a szellemi infrastrukturális elemeinket leépítjük.

Mit gondolnak, hogyan lehet ilyen körülmények között egy költségvetést elfogadni? Az a kérdés, hova helyezzük a súlyait, a terheit ennek a válságnak, azon túl, hogy hogyan jutottunk ide, ebbe a válságos helyzetbe. Elfogadhatatlan az a forrásallokáció, amit ebben a tekintetben a vidékkel, a gazdatársadalommal szemben, a helyi közösségekkel szemben ideterjeszt a kormány, és még mindig ugyanazoknak a tőkés csoportoknak... (Keller László: Mi a javaslat?) Onnan el kell venni, a tőkés társaságoktól! (Ékes József: Nagyon sok ötpárti egyeztetés volt.) Bizony, ott tessenek szíves lenni keresgélni, Tabajdi Csabát tessék meghallgatni, és akkor majd kiderül, hogy honnan kell a forrásokat elvenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Zoltán képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból; őt majd Kovács Zoltán követi, a Fideszből.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akinek valamilyen illúziója lett volna, hogy nem fogunk egymás mellett elbeszélni, azt gondolom, akik még nézik a tévéadásokat, azok látják, hogy sajnos elbeszélünk egymás mellett. Én ma végigültem a költségvetési bizottság ülését, és itt a parlamentben is azt kell lássam, mintha nem értené mindenki, hogy milyen helyzetben van az ország, és mindenki különböző, jogosnak tűnő, akár jogos igényeket is megfogalmaz.

De hát, hölgyeim és uraim, teljesen másról van szó! Itt nagyon sok képviselő hozzászólásában elhangzott az, hogy azok az országok, amelyek tegnap, tegnapelőtt még úgy gondolták, hogy nekik semmilyen változtatást nem kell csinálni, mert talán a saját szerkezetű költségvetésük kibírja azt a világméretű gazdasági recessziót, pénzügyi válságot, azok bizony kénytelenek hozzálátni a saját költségvetésük rendbetételéhez.

Azt gondolom, a magyar kormány időben lépett, és ha Ángyán professzor úr azt hozta föl, hogy egy szervezet egészséges vagy nem egészséges, azt gondolom, azért egészséges a magyar gazdasági rendszer, mert a védekezőmechanizmusa azonnal életbe lépett. Ezt csak egy egészséges szervezetről lehet elmondani, ha nincs egy egészséges szervezet, akkor valószínű, hogy a védekezőrendszerével van a legnagyobb probléma. És a magyar kormányzat, észlelve, időben észlelve ezt a dolgot, lépett, és ez a védekezőrendszerünk egészségességére utal, még akkor is, ha nyilvánvalóan vannak bizonyos gondok, problémák. Tehát ennyit az egészségről.

Azt gondolom, teljesen helyesen és normálisan döntött a magyar kormányzat akkor, amikor egy új, átdolgozott költségvetést nyújtott be a parlamentnek, elébe ment azoknak a dolgoknak, amelyeknek más országok is kénytelenek voltak elébe menni. És azt gondolom, hogy ezeknek a döntéseknek persze nyilvánvalóan vannak következményei, ezek a következmények a költségvetésben persze, benne vannak, de ezeket a következményeket nyilvánvalóan csak együtt tudja az egész társadalom megoldani. És én nagyon sajnálom, hogy azok, akik időnként a nemzeti összefogásról szónokolnak más esetekben, ma nem gondolják, hogy bizonyos vitákat félre kellene tenni, és a nemzeti összefogást legalább ebben a kérdésben előtérbe kellene helyezni.

Én teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ma nincs fontosabb, mint hogy a munkahelyeket megőrizzük, megőrizzük az embereknek azokat az értékeit, amelyeket idáig megteremtettek, és alá kell rendelni minden olyan egyéb dolgot, ami nyilvánvalóan jogos és elvárható igény lenne.

Nagyon örülök annak - és itt térnék át egy másik problémára, és nyilvánvalóan a magyar gazdaságnak valamikor azért ki kell lábalni ebből a recesszióból, nagyon örülök annak -, hogy a kormányzat is úgy döntött, hogy az európai uniós fejlesztések mellé az önerőt a magyar költségvetésben biztosítja. Ennek mint a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács vezetője is kimondottan kell hogy örüljek, mert azért ebben biztosítva van az a fejlődési lehetőség, ami a recesszióból való kilábalás után elvezetheti az országot.

Az is nagyon fontos, itt elhangzott, hogy a kicsik nem kapnak. Kérem szépen, az az ezermilliárdos csomag, amely arról szól, hogy a kis- és közepes, mikrovállalkozások könnyített feltételek mellett majd hitelhez jussanak, hogy át tudják vészelni ezeket a dolgokat, hát miről szól? (Ékes József: Melyik hitelképes?) Ez arról szól, és a kormányzat pontosan döntött arról, hogy nemcsak az ágazati programokat, hanem felkéri a regionális tanácsokat is arra, hogy a saját regionális fejlesztési ügyeikben - hisz minden régiónak megvan a gazdaságfejlesztési programja - ezt is célzottan abba az irányba tereljék, hogy a helyi gazdaságokat meg tudják segíteni.

A dél-alföldi régióban az első kétéves akciótervben mintegy 10 milliárd forintot költöttünk el a gazdaság fejlesztésére, élénkítésére. Nem teljesen a gazdasági folyamatokra, mert a regionális operatív program nyilván a gazdaság körülményeit és bizonyos szoftprojekteket tudott támogatni. De ez most megváltozik, a helyi, regionális források is bevonhatók lesznek a konkrét gazdasági események megsegítésébe, akár még bizonyos garanciavállalásra is lehetőség van. Azt gondolom, ezek nagyon nagy és fontos eredmények.

(15.30)

Nagyon örülök annak, hogy a költségvetés 16. számú mellékletében megmaradt a decentralizált fejlesztési források programja. Ez a régiók tekintetében több mint 35 milliárd forint fejlesztéséről szól. Ez nem nagy összeg, de olyan ügyekre mennek el, belterületi utakra, a leghátrányosabb helyzetű térségek bizonyos fejlesztéseire, amelyek helyi szinten nagyon komoly segítséget jelentenek. Sokáig bizony kétség volt, hogy nem esik-e bele ez is abba a sorba, amelyben a takarékosságot meg kell oldani. Nagyon örülök, hogy a kormányzat úgy döntött, hogy ezeket a fejlesztéseket meghagyja.

Külön szeretném kiemelni, hogy a fejlesztések tekintetében a leghátrányosabb helyzetű térségek - például a dél-alföldi régióban öt ilyen kistérség van - további fejlesztési lehetőségek előtt állnak. Ezek mind a költségvetésben megfogalmazott módon benne maradtak, nem változtak ezek a számok.

Nagyon sokan hozzászóltak az önkormányzati struktúra dolgaihoz. Szinte biztosan nem fogjuk tudni elkerülni ennek a struktúrának a megváltoztatását. Egy személyes példát szeretnék mondani. Orosházának, ahol én élek, nagyon hosszú ideje testvérkapcsolata volt egy finn várossal, egy 12 ezer fős lakosú finn várossal, amelyet úgy hívnak, hogy Kuusankoski. Érdekes módon az elmúlt héten kaptunk egy levelet, amelyben azt közlik, hogy megváltozott az ottani önkormányzati struktúra. Ez a 12 ezer lakosú város, kérem szépen, elveszítette az önálló önkormányzati státusát, belekerült a finn átalakítási rendszerben egy nagyobb közösségbe. Ezt közölték velünk teljesen természetesen, úgy, hogy ők nem szeretnék megszakítani a kapcsolatot, tovább fog folyni a két település közötti élő kapcsolat, amely több évre, évtizedre tekint vissza.

Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy bizony máshol, más országokban ezeket az ügyeket nem tekintik ördögtől való dolognak, hogy elővegyék. Nem azt mondom, hogy nálunk ilyen 12 ezer lakosú városoknál kell kezdeni az ügyet. De én nagyon egyetértek azzal, amit Molnár Gyula, a TÖOSZ elnöke fogalmazott meg, hogy bizony nem kell településeket, Budapestet összeugrasztani a vidékkel, a megyei jogú városokat a megyei önkormányzatokkal és egyéb ügyekkel, hanem igenis egy értelmes önkormányzati reform elkerülhetetlen. Én magam sokáig voltam önkormányzati vezető, tudom, hogy még mindig vannak tartalékok az önkormányzati struktúrában. Vannak felelősen gazdálkodók, ahol még ma is meg tudják oldani azokat az ügyeket, hogy működési hitel nélkül tudnak működni. Ebben városok is vannak, területi önkormányzatok is vannak. Ez azt jelenti, hogy nagyon nagy lehetőség van ebben, de biztosan nem tudjuk megúszni, hogy ezt a rendszert strukturálisan át ne alakítsuk.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! A vita végén csak arra tudom önöket biztatni, hogy gondolják át. Nagy a felelősségünk ebben a helyzetben, és ez szükséges ahhoz, hogy a Magyar Köztársaságnak legyen költségvetése. Ez a költségvetés nyilvánvalóan javítható módosító javaslatokkal. Ebben a mi frakciónk is teljesen fogadókész. Én magam biztosan meg fogom szavazni, és önöknek is azt javaslom, hogy a módosító javaslatok megtárgyalása után fogadjuk el ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; s miután már csak fideszes képviselők vannak az előre jelentkezettek listáján, utána már ők jönnek sorban folyamatosan.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az imént Varga Zoltán képviselőtársunk, MSZP-s képviselő arról beszélt, hogy módosító javaslatokkal javítható ez a költségvetés. Az önkormányzatok vonatkozásában valóban történt egy módosító javaslat benyújtása Veres János pénzügyminiszter nevével fémjelezve. Az éppen aktuális, immáron harmadik költségvetésről engedjenek meg néhány konkrét számot az önkormányzatokkal kapcsolatosan, hogy mennyivel csökkent a legutóbbi rossz kondíciójú költségvetéshez képest a különböző ágazatok pénzeszköze.

A körzeti igazgatás, amely egy fontos feladat, hiszen arról beszélünk, hogy igazgatási struktúrát kell változtatni, 20,7 százalékkal; a körjegyzőség működése 25,1 százalékkal. A miniszterelnök arról beszélt, hogy sok a hivatal. Arra lenne szükség, hogy minél több kis hivatalból legyen egy nagyobb körjegyzőség, erre most éppen az erre fordítandó pénzeszközt több mint 25 százalékkal csökkentik. A központosított előirányzatok 36,7 százalékkal csökkennek; ami pedig a szociális biztonságot jelentené, a szociális feladatok támogatása 7,5 százalékkal.

A slágertéma volt az elmúlt két évben minden alkalommal a többcélú kistérségi társulások támogatása. Miután az országban létrejött 174 többcélú kistérségi társulás, mi történt? 13 százalékkal csökkentik a támogatását, feladatbővítésre nincs lehetőség. Ezzel ellentétben viszont a költségvetés e vonatkozásban pesszimista. A bevételeket illetően, már ami a helyi bevételeket illeti, hogy azt be kell szedni, növelni kell az adókat, abban optimista ez a költségvetés: a helyi adóbevételeknek mintegy 10 százalékos emelkedésével számol a törvényjavaslat. Ezt a mai állás szerint - figyelembe véve a recessziót - lehetetlen teljesíteni. A többletbevétel nem realizálható. Amiről tehát Varga képviselő úr beszélt, nyílik az olló a bevételi és a kiadási oldalon, még akkor is, ha struktúraváltozás következik be. Nem beszélve a foglalkoztatásról. Optimista számítások szerint is jó néhány tízezer ember kerül ki az utcára, nem lesz munkája. Ezzel a szociális kiadási oldalon pedig növekednek a szociális kiadások. Ezt is csökkentették még a korábbiakhoz képest is.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy látjuk, hogy az újabb módosított változat nyilvánvalóan a többségükben ellenzéki önkormányzatokat jelentősen sújtja, sokkal jobban, mint a többi ágazatot. Így nem lehet konszenzust teremteni abban, hogy legyen költségvetése az országnak, ezért mi ezt a magunk részéről nem támogatjuk. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Lamperth Mónika képviselő asszony.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kovács Zoltán képviselő úr hozzászólásából kiderült, hogy a közös feladatellátást mintha most egy kicsit már jobban támogatnák, mint abban az időben, amikor a kormány sok-sok eszközzel ezt ösztönözve támogatta. Igaz ez a többcélú társulásra, igaz a körjegyzőségre.

Ha a képviselő úr kifogásolja, és láttam az ellenzéki képviselők több hozzászólását, amelyben hasonló kritikákat fogalmaztak meg más képviselők is, tehát ha kifogásolják azt, hogy az egyébként helyes közös feladatellátáshoz, integrációs törekvéshez a többletforrások csökkennek, akkor azt gondolom, újra lehet kezdeni erről az egyeztetést és a tárgyalást, hogy például kétharmados törvénymódosítással, mondjuk, a kötelező társulások rendszerét milyen feltételekkel lehet létrehozni. Mert ha igaz az, hogy a közös feladatellátásban van előny, ha igaz az, hogy ez jobb színvonalú szolgáltatást tud nyújtani egyes térségekben, akkor mellé kell tenni azt az állítást is, hogy a többletforrásoknak ebben az ösztönzőrendszerben meg kell jelenniük.

A kistérségi társulások következetes támogatójaként, annak idején a kormány nevében előterjesztőjeként kezdeményezem azt a tárgyalást az illetékes tárcákkal, a Pénzügyminisztériummal, az önkormányzati tárcával, az oktatási tárcával, mert az oktatási területet érinti leginkább, hogy a kistérségi társulásösztönzés sávjában ne csökkenjen a költségvetés. Mert igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy ha ezt csináltuk éveken keresztül, és ezt ösztönöztük, akkor az a konzekvens magatartás, hogy ez az ösztönzés megmaradjon. Ezt támogatom, és egyetértek minden képviselővel, aki ennek a támogatását hangsúlyozta az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Gulyás Dénes képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Fülöp István követi.

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Teljes a bizonytalanság a kultúrára szánt költségvetési támogatások mértékéről. Azt már tudjuk, hogy azok a számok nem igazak, amelyeket a kormány 2008 szeptemberében leírt. Azt is tudjuk, hogy azok a számok sem igazak, amelyeket a kormány 2008 októberében leírt. Azt viszont nem tudjuk, hogy érvényesek-e azok a számok, amelyeket a pénzügyekért felelős Veres János tájékoztatásából megismertünk. Úgy megvitatni egy költségvetést, hogy nem tudjuk a kormány pillanatnyi álláspontját, lehetetlen. Ezért sem ajánlotta általános vitára a kulturális bizottság, hiszen nincs mit megvitatni.

(15.40)

Ebben a helyzetben nincs miről tárgyalni az általános vitában, hiszen nem tudni, hogy a kormány milyen célokra milyen mértékű támogatást szán. A helyzet nagyon hasonló a 2006. évi országgyűlési választásokat megelőző időszakhoz, amikor a Gyurcsány-kormány ígéretei mindenkit megtévesztettek, majd nyilvánosságra került az őszödi beszéd.

A jelenlegi javaslatnál is csak az a kérdés, hogy mikor kerül nyilvánosságra, hogy milyen árat fizetnek az emberek a Gyurcsány-kormány felelőtlen kormányzásáért. Most is ugyanazt halljuk, amit Draskovics 2004-es csomagja előtt. Akkor Hiller miniszter úr, még 2004 februárjában, egy héttel a csomag bejelentése előtt is azt nyilatkozta, hogy 24 százalékkal nő a kultúrára fordítható támogatás. Ez akkor valójában 5 százalék volt, amit viszont elvitt az infláció.

A mostani javaslattal is azt a látszatot keltették, mintha jelentősen nőne a támogatás, de az új változatban már 1 milliárddal csökkent az előirányzat, a harmadik változatban újabb 1 milliárddal. Elképzelni is nehéz, hol áll meg ez a folyamat, hiszen az IMF-megállapodás tükrében vélhetően tovább fog csökkenni. Még ha jövőre jelentősen nőne a kultúrára szánt költségvetési támogatás, az is csak az elmúlt négy év drasztikus elvonásait pótolná részben.

Az önkormányzatok helyzetéről sokan szóltak itt előttem, erről nem beszélnék, egyetlen mondatot csupán. A megyei kulturális intézmények átalakítása nem kultúrpolitikai cél vagy elvárás, hanem a költségvetési források elvonása következtében kialakult kényszer. Tehát a kultúrát is ugyanúgy sújtják, mint az egészségügyet, oktatást és a szociális területeket. A benyújtott tervezetben még emelték a támogatásokat, majd arról tájékoztattak mindenkit, hogy nem igaz az emelés, sőt durván csökkentik azt.

Ugyanúgy jártak el, mint 2006-ban, amikor a kampányban elfogadtak egy adócsökkentési csomagot, majd a választások után emelték az adókat. A közgyűjteményi és közművelődési feladatok támogatása 2007-ben csökkent, 2008-2009-ben szinten marad, de közben az infláció mértékével mégiscsak csökkent. Ezt a folyamatot erősíti a kormány a kulturális örökségvédelmi szakszolgálatok létrehozásával, hiszen a megyei múzeumok legfőbb bevételi forrásai a régészeti feltárásokból származtak.

Molnár László képviselő úr szájából hallottuk azt a mondatot, hogy a legfőbb érték a pénz. Nagyon nagy tévedés, képviselő úr, nem. A legfőbb érték sajnos mi vagyunk, emberek.

Fedor képviselő úr a színházi törvényt is említette. Hiller miniszter úr azzal zsarolta a színházi szakmát, hogy csak akkor biztosítja a költségvetés az ígért 4 milliárdot, ha a parlament elfogadja a törvényt. Ma már csak 3,5 milliárddal zsarolhatná, de holnap talán már csak 2-vel fogja tudni vagy semmivel. Ez a színházakat évek óta sújtó támogatási politikának nem vet véget, de megkíméli a szakmát egy rossz törvénytől, hiszen akkor senki nem fogja támogatni az elfogadását. Jellemző tehát, hogy a kommunikációs és PR-célokra szánt összegek nőttek, míg a magyar kulturális örökség pusztul.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Lamperth Mónika képviselő asszony újabb kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ha a kiadáscsökkentést megfogalmazza egy költségvetés célkitűzésként, merthogy rákényszerített bennünket sok minden, akkor nem lehet úgy kiadáscsökkentő költségvetést készíteni... (Gulyás Dénes képviselőtársaival konzultál.) - megtisztelne a képviselő úr, ha figyelne rám, mert az ön hozzászólására reagálok. (Gulyás Dénes: Figyelek!) Köszönöm szépen. Nem lehet úgy költségvetési kiadást csökkenteni, hogy egyetlen tétel sem csökken. Tehát azt gondolom, hogy ha van annak alapja, hogy igen, most erre szükség van, akkor azt szeretném kérni ellenzéki képviselőtársaimtól is, hogy legyenek ebben a kérdésben méltányosak, és jelöljenek meg prioritást, hogy itt lehet csökkenteni, itt meg nem lehet, mert erről nem nagyon hallottunk.

Amikor azt mondtam az előbbi kétperces hozzászólásomban, hogy kezdeményezem, hogy tegyük vissza a kistérségi feladatellátás ösztönzéséhez azt a 3,6 milliárdot, ami egyébként elvonásra kerül, akkor nem kérek többletforrást az Országgyűléstől az önkormányzatok számára, miközben jó szívvel meg tudnám tenni. Tudnék érveket is tenni mellé. De amikor a költségvetés áldozatvállalást vár és kér több szektortól, akkor azt gondolom, hogy ebben közös felelősségvállalásra van szükség, mint ahogyan ezt jó néhány önkormányzati vezető a saját településén már az embereknek is elmondta, megpróbálja elmagyarázni.

Tehát azt gondolom, hogy a költségvetést e tekintetben támogatni kell, és a módosító indítványom, amit be fogok adni, nem többletforrást kér az önkormányzatok számára, hanem a rendszeren belül egy ésszerű átcsoportosítást, ami hitelesíti, hogy igen, ez a kormány fontosnak tartja a kötelező feladatellátás ösztönzését, és fontosnak tartja azt, hogy azok az önkormányzatok, akik bízva egy hosszabb távú ilyen megoldásban, társultak, azok érezzék azt, hogy érdemes volt társulni, mert megkapják továbbra is azt az ösztönzést és azt a többletet, amit a kormány nekik ígért. Országgyűlési képviselőként ennek érdekében fogom a képviselői indítványomat benyújtani.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fülöp István képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Jakab István követi.

FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság tagjaként a környezetvédelmi és vízügyi tárca 2009. évi költségvetési javaslatáról említenék egy-két fontos gondolatot.

A költségvetési törvény vitája kapcsán olvasva a Pénzügyminisztérium által sorban beterjesztett első, majd második költségvetési tervezetet, azt akartam a tisztelt Ház előtt mondani, hogy véleményem szerint a környezetvédelmi tárca egyértelműen a 2009-es költségvetés legnagyobb vesztese. Azóta, és ezt belátom, meg kellett változtatnom a véleményemet. Igen, meg kellett változtatnom, mert az újabb megszorítások kapcsán megállapítható, hogy a 2009-es költségvetésnek, ha azt a kormány által beterjesztett legújabb változatában elfogadják, minden társadalmi csoport, minden gazdasági ág, terület a vesztese lesz.

S bár lehetne sorolni a jövő évi költségvetés által hátrányos helyzetbe kerülőket, én a környezetvédelmi bizottság tagjaként mégis a saját szűkebb értelemben vett szakterületemhez, a környezetvédelem 2009-re tervezett költségvetéséhez szólok hozzá. Az elején egy kis pozitívumot említek. A környezetvédelmet érintő egyetlen pozitívum, amit a költségvetéssel kapcsolatosan el lehet mondani az, hogy legalább a minisztérium és intézményei létszámát sikerült megőrizni. Persze, ez úgy is felfogható, hogy a további leépítés már a vég, a működésképtelenség állapota lett volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most jön a feketeleves. Az eredetileg benyújtott 2009-es évi költségvetési javaslatban a környezetvédelmi tárca bevételi főösszege a 2008. évi 6,5 milliárd forinthoz képest 52,1 milliárd forintra csökken, amely a pénzügyi válságra tekintettel 51,2 milliárdra módosult. (Sic!) A költségvetési támogatás csökkenése az adott területen 17,3 százalék. Ilyen drasztikus csökkenést semmi sem indokol, hacsak az nem, hogy a zöldtárcának még nem sikerült a kormány zöld-lelkiismeretévé válnia.

Most pedig egy-két fontos konkrét dolgot említenék mind az ország számára, mind pedig a térségem számára. Mátészalkát és Szatmár vidékét is érintő konkrétumot említek. A fejezeti kezelésű előirányzatok között a legnagyobb csökkenés a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése előirányzatot érte, amely a 2008. évi 689,5 millió forintról 602,3 millió forintra csökkent. Az előirányzatot alátámasztó szöveges indoklás nem említi, hogy ezt a csökkenést mi indokolja, és a program milyen megvalósítási fázisnál tart. Sem a pénzügyi válság, sem más kormányzati szándékok nem indokolják a Tisza és mellékfolyói árterében élők életének és vagyonuk biztonságának kockáztatását vagy beáldozását más célok érdekében.

A vízkár-elhárítási művek fejlesztési és állagmegóvási feladatai előirányzat hivatott biztosítani az ár- és belvízvédelmi művek rekonstrukcióját, felújítását is. A fejlesztés már fel sem merül, mivel az előirányzat csekély mértéke elsősorban karbantartási munkákra elegendő, a felújítás, rekonstrukció is egyre kisebb. Néhány évvel ezelőtt erre a célra évente még több mint 10 milliárd forint állt rendelkezésre, amely a költségvetési elvonások következtében egyre csökkent.

(15.50)

Az árvízi biztonság csökkenését a vízügyi szakemberek jelzései ellenére a kormány évek óta figyelmen kívül hagyja, a jelenlegi 1,2 milliárd forint előirányzat ezért elfogadhatatlan.

Összefoglalva: a költségvetés 2009. évi tervezetéről elmondható, hogy a környezetvédelmi tárca a már részletezett, brutális mértékű költségvetési csökkentést a fejlesztési kiadások teljes feladásával érte el. A tavalyi évhez képest olyan mértékű a kiadási előirányzatok csökkenése, hogy megállapítható, hogy itt bizony jövőre nem sok környezetvédelmi beruházás lesz. Hivatkozhatunk ugyan a KEOP-ra, uniós forrásokra meg minden egyébre, de véleményem szerint a teljes Új Magyarország fejlesztési terv az önerő biztosításának hiányában el fog maradni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Jakab István képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Czerván György követi.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lassan a nap vége felé, azt gondolom, kicsit már fáradunk, de talán még emlékszünk egy-egy képviselőtársunk felvetésére. Nincs már bent a teremben az a képviselőtársunk, aki felolvasta a beszédét, minősítette az elmúlt évek során azt a hatalmas teljesítményt, amit mi joggal vártunk volna el, ha lett volna - sajnos nem volt -, de visszanyúlt a Fideszhez, és nagyon pontosan, precízen felolvasta a számára megírt szöveget. Majd egész délután, egész nap azt hallgattuk, hogy nekünk írják meg a szöveget. Kedves képviselőtársaim, nekünk nem írnak szöveget (Dr. Szabó Zoltán: Ja! - Gőgös Zoltán: Az a baj!), azt máshol írják. Ezt kénytelen voltam elmondani.

Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársamnak csak egyetlen megjegyzést hadd tegyek. Nagyon büszkék lennénk arra, hogyha picit lassabb lenne a reagálás, csak olyan módon, mint ahogy a szlovákok vagy a csehek esetében történik. Azt gondolom, ez a helyzetet minősíti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárügyek közül elsősorban a finanszírozási, költségvetési kérdésekkel szeretnék foglalkozni, méghozzá abban az összefüggésben, hogy minden költségvetés tervezésénél abból kellene kiindulnunk, hogy az előző év teljesítménye vagy az előző év már érzékelhető, várható teljesítménye milyen lesz. Nálunk sajnos mindig azzal szembesülünk a költségvetési vita során, hogy az előző évet nem zárjuk, van egy magas induló támogatás az agrártámogatási sorokon, magas előirányzatok vannak, majd ezeket az előirányzatokat természetesen nem teljesítjük, és azzal már nem számolunk el, hogy az az összeg kifizetésre kerül-e vagy nem. Mi megnéztük, hogy néhány éven keresztül, 2004-től 2007-ig bezárólag mennyi ez a ki nem fizetett, úgymond, áthúzódó támogatás, és kiderül, hogy a négy év alatt ez 200 milliárdos nagyságrendre rúg, ami a költségvetésnél be volt ígérve, pontosan 212,3 milliárd a mi kimutatásaink szerint az agrárbeszámolóban megjelenített összegek alapján.

Pontosan egy ilyen dologra szeretnék utalni akkor, amikor az állattenyésztés fejlesztésével összefüggésben a költségvetés készítői azt mondják, hogy változtatni kell az arányon, talpra kell állítani a magyar mezőgazdaság egyik legfontosabb szektorát, az állattenyésztést. Igen, de például ha a nemzeti támogatásoknál megnézzük az állattenyésztési részt, akkor látjuk, hogy állattenyésztési támogatásra, állatjóléti intézkedésekre 10 milliárd forint van betervezve - csak nem írták oda, hogy onnan 7 milliárd forint már elköltésre kerül ebben az esztendőben. Kedves képviselőtársaim, ez egy virtuális költségvetés, mert nem tudjuk, hogy mekkora az összeg, ahonnan indulunk, nem tudjuk tulajdonképpen, hogy a negyedik változatnál mely számok az igazak, és elmondjuk, hogy na, akkor majd milyen nagy teljesítmények lesznek.

De egy másik területre is szeretném ráirányítani a figyelmet, ami megint azt sugallja, hogy menjünk vissza a tényekhez. Az Új Magyarország vidékfejlesztési program keretében folyamatosan azt hallják az állampolgárok, hogy mekkora hatalmas összeg áll rendelkezésre. Ez igaz is, nagyszámú pályázatot befogadtak, ez közel 200 milliárd forint... (Gőgös Zoltán: 400 majdnem!) Én most csak az állattenyésztésről beszélek, 220 milliárd forint. Ebből a 220 milliárd forintból már áprilistól esedékes lenne a kifizetés, és eddig mindössze 4 milliárdot fizettek ki. Azt gondolom, hogy a már áprilistól esedékes kifizetések nagyságrendje nem 4 milliárd forint lenne ebben az összefüggésben.

Summa summarum, ha egyszer bejelentjük, és azt ígérjük, hogy van egy folyamatos támogatási lehetőség, főleg az állattenyésztő gazdaságok számára, akkor az ne virtuális összeg legyen, hanem akkor mondjuk meg, hogy igen, barátaim, beállítottuk, de már el is költöttétek az elmúlt évben. De ugyanezt szeretném mondani egyébként az egyéb ágazatok esetében is, például a kertészet esetében.

Tisztelt Ház, az időkeretem sajnos nagyon elment. A piaci támogatásoknál a 61 milliárd forint akkora összeg, erre az előző években közel sem tudtunk ekkora összeget felhasználni, 30-40 milliárd volt a legnagyobb összeg eddig.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból. - Gőgös Zoltán: István, a telepeknek meg kell épülniük!)

ELNÖK: Engedjék meg, hogy egy bejelentést tegyek. A függetlenek arról tájékoztattak az imént, hogy a vita további szakaszában nem kívánnak részt venni, és a rendelkezésükre álló 4 perces időkeretet átadják a Fidesz-frakciónak, ilyen értelemben tehát a Fidesz-frakció ezzel még tud gazdálkodni, amennyiben kíván élni vele.

Most Czerván György képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból; őt majd Kékkői Zoltán követi. (Dr. Katona Béla: Tudhatjuk, hogy melyik független volt az?! - Keller László: Kik?!)

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A vita, az általános vita vége felé közeledve úgy látom, hogy nem aratott túl nagy sikert a 2009. évi költségvetés előterjesztése. Persze most visszakérdezhetnék, hogy melyik - egyik sem. Hiszen az első verziót maga a kormány vonta vissza, a második verziót pedig már módosította azóta.

A Pénzügyminisztérium képviselője a mezőgazdasági bizottság ülésén úgy fogalmazott, hogy nem szokványos a helyzet. Bizony, nem szokványos, tisztelt képviselőtársaim, erre nem volt példa. Most én a formai és a tartalmi kérdésekkel nem foglalkozom, hiszen legalább harmincan foglalkoztak már ezzel a dologgal, de azt el szeretném mondani, hogy annak azért van valami diszkrét bája, hogy a kormány, a kormánypárti képviselők vagy Lendvai Ildikó enyhén hisztérikus vezérszónoklatában az ellenzék segítségét és megértését kéri, merthogy nagy a baj. Bizony, nagy a baj, pénzügyileg, gazdaságilag, strukturális szempontból, de amiről talán kevesebb szó esett, bizalmi szempontból is, vagy ha úgy tetszik, morálisan, és nemcsak a világválság miatt.

Már elnézést kérek, de ki mondta néhány éve, hogy nagy a jólét? Ki mondta azt, hogy minket irigyel egész Nyugat-Európa? És most leginkább Pakisztánnal emlegetnek egy lapon bennünket. Kik kormányoznak hat éve (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most már hetedik!), most már hetedik éve? Ki mondta azt október 6-án itt a parlamentben egy ellenzéki felszólalásra, hogy Magyarországon nincsen gond, nincs pénzügyi válság? Bizonyára tudják, uraim.

De én tényleg megértő vagyok, és megértem a költségvetési előterjesztésben - mindegy, hogy melyik verzióban - azokat a legfontosabb agrárpolitikai törekvéseket, amelyeket három pontban foglaltak össze: az egészséges élelmiszer biztosítása a hazai és az exportpiacra, a vidéken élők jövedelembiztonságának, megélhetésének javítása, illetve az EU-támogatások maximális lehívása. Csak a gond ott van, hogy ezeknek a teljesítése az előterjesztésben nem jelenik meg. Hol jelenik meg a külkereskedelmi szerkezetünk struktúrájának a javítása, tehát az, hogy ne feldolgozatlan alapanyagokat szállítsunk ki, és magasan feldolgozott, magas hozzáadott értékű termékeket, például tejipari termékeket hozzunk be? Az Agrármarketing Centrum 200 millió forint körüli költségvetési támogatása, amelyből valamennyi milliót már le is vettek, ezt a kérdést nyilván nem fogja megoldani.

A vidéken élők jövedelmének a biztonsága, megélhetésének a biztosítása? Azon vitatkozunk, maga a kormánypárt is azon vitatkozik, hogy most 50 ezer vagy 100 ezer fő munkahelye fog-e majd megszűnni jövőre, a reálbéreknek, reáljövedelmeknek pedig a csökkenésére lehet számítani. És pontosan a múlt héten tárgyalt agrárjelentésből tudjuk azt, hogy az agrárjövedelmek az országos jövedelemátlagnak a háromnegyedét sem érik el.

(16.00)

És hol van az előírva, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy amennyiben az uniós támogatások emelkednek, akkor a nemzeti támogatásnak csökkennie kell? Márpedig ebben a költségvetési előterjesztésben csökken abszolút mértékben is és arányait tekintve is.

S akkor nem beszéltem még a nemzeti támogatás egy fontos részéről, az úgynevezett top upról, a nemzeti kiegészítő részről. Emlékeznek arra, hogy 2003 decemberében Medgyessy Péter, Németh Imre és Kovács László - ugye ismerősek a nevek? - pezsgőt bontottak, hogy milyen sikeres diplomáciai eredményt értek el, hogy a magyar gazdák az uniós gazdák támogatásának a 25 százalékát meg fogják kapni? Igaz, hogy ez egy picit kevés, de nem baj, mert majd hazai költségvetési forrásból további 30 százalékot hozzátehetünk. Ráadásul erről még országgyűlési határozat is született, hogy biztosan teljesüljön. Nos, 2006 óta ez nem teljesül, 2006 óta 25 milliárd forinttal mindig megkurtítják a nemzeti kiegészítést.

Említettem, hogy az agrárgazdasági jelentést a múlt héten tárgyalta a parlament. Ebben az Agrárgazdasági Tanács tíz pontban javasolja, hogy min kellene változtatni a hazai agrárpolitikában. Hol jelenik meg a költségvetésben, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott egyensúlya az állattenyésztés javára módosuljon? Hol jelenik meg a termelői szerveződések támogatása, a kutatás-fejlesztés? És sorolhatnám tovább.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az országnak szüksége van költségvetésre, de nem erre, hanem egy jó költségvetésre. Reménykedem abban, hogy a pénzügyi és gazdasági válságból mihamarabb sikerül kilábalnia az országnak, de nem ezzel a költségvetéssel. Ahhoz egy teljesen más koncepció kell. Ahhoz növekedési pályára kell állítani az országot, és a bizalmi tőkét vissza kell szerezni, ezt pedig csak egy új, előrehozott választással lehet megszerezni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Nagy Gábor Tamás követi.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2009. évi költségvetés agrárfejezetének tárgyalása kapcsán természetesen elsődleges kérdés a támogatási összeg nagysága és a kifizetések várható időpontja. Mégis engedjék meg, hogy némiképp formabontó módon egy másik irányból közelítsem meg a kérdést; nevezetesen, hogy kik juthatnak ezekhez a támogatásokhoz, és kik lettek kirekesztve a támogatásokból. Véleményem szerint ugyanis ebből a szempontból is nagyon érdekes megállapításokat tartalmaz az előttünk fekvő előterjesztés. Például továbbra is SAPS és top up elnevezés alatt szerepelnek a 2009-es irányszámok, noha minden tiltakozásunk ellenére már 2009. január 1-jétől bevezetésre kerül az SPS.

Az előttünk fekvő költségvetésből az is egyértelműen kitűnik, hogy a földtulajdonosok igen jelentős számban 2009-ben sem juthatnak hozzá jogos tulajdonukhoz, és ezáltal mindennemű támogatásból kirekesztődnek. Mintegy másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonról van szó, amely tulajdonosainak tulajdonba helyezését már 2004-re ígérte a kormány. Ez a másfél millió hektárnyi visszatartott tulajdonban a művelhető szántóterület egyharmadát jelenti. Hogy ez milyen hatalmas nemzetgazdasági vagyont jelent, azt abból is érzékelhetjük, hogy szerte a világban néhány négyzetméter tulajdonjogért harcolnak évtizedek óta.

De felmerül az a kérdés is, hogy kiknek szánja a kormány ezt a természetes személyek jogos tulajdonát képező hatalmas földvagyont. A jelenleg is hatályos "földet életjáradékért" rendelet, a 210/2004. számú kormányrendelet tanúsítja, hogy a gátlástalan földszerzés az elsődleges cél, hiszen már a rendelet címében is a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről beszél. Véletlenül sem a piacgazdasági viszonyok között honos "megvásárlás" vagy "megvétel" fogalmakat használja. Még egyszer mondom: megszerzésről beszél. Hogy mit értenek a szocialisták megszerzés alatt, azt volt módunk megtapasztalni.

Persze a föld megszerzésének egyéb eszközeit is alkalmazza a kormány. Ezt az alantas célt szolgálja a támogatások visszatartása, de ezt szolgálja a mesterségesen előidézett piaci zavarok, továbbá az SPS 2009. január 1-jei bevezetése is. De mint említettem, továbbra is a SAPS és a top up szerepel a költségvetés irányszámainál, bár az általános indoklás már megemlíti az SPS-t is. Javaslom miniszter úrnak, hogy akár országgyűlési képviselőként erre vonatkozóan is adjon be módosító javaslatot.

A törvényjavaslatban olvasható, hogy osztatlan földtulajdon kimérésének költségeire csupán 200 millió forint a 2009. évi előirányzat. Ráadásul az FVM egészen 2012-ig évente mindössze ennyit szán erre. Az osztatlan közös földtulajdon problémája tehát továbbra is megoldatlan marad még jó időre. Ha az agrárjelentés "kárpótlás, részarány-földtulajdon kiadása, osztatlan földtulajdonok kimérése" alcím alatti megállapítását vesszük alapul, a másfél millió hektárnyi osztatlan közös tulajdont akkor is körülbelül hatvan év alatt lehetne megszüntetni, ha viszont a tervezett költségvetésből indulunk ki, nyolcvan év is kevés lenne.

A 2007. évi agrárjelentésből kiderül, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 2003-tól szinte minden évben 10 ezer fővel, több mint 5 százalékkal csökken. 2003-ban még 199 700 foglalkoztatott volt, 2007-ben pedig már csak 168 600. Ahol az állattenyésztés - amit ma már említettek - és a kertészet részaránya csökken, ott ez a tendencia egy velejáró folyamat. Ez a folyamat pedig katasztrofális, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munkanélküliségi ráta növekedése mellett következett be. Ez is a földtörvény 2002. évi módosításának a következménye, hiszen először a földtulajdonuktól, majd a foglalkoztatásból kerülnek kiszorításra a gazdálkodók. A kormány még a rendelkezésre álló eszközökkel sem segítette a szerencsétleneket. A most tárgyalt törvényjavaslat pedig szerintünk továbbra sem ad kielégítő választ az említett alapkérdésre, se az osztatlan közös földtulajdon problémájára, se pedig a mezőgazdasági foglalkoztatásból kiszorultak számának visszaszorítására.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból.

DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most folyó vitában sokszor és sokan elmondtuk, hogy a 2009. évi költségvetési tervezet következménye és mélypontja az elmúlt évek elhibázott kormánypolitikájának. S most, amikor a világon végigsöpör a válság szele, a megtett intézkedésekből, a bejelentett elképzelésekből és a beterjesztett költségvetésből egyre világosabban látszik, a kormány alkalmatlan arra, hogy Magyarországot a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság drámai hatásai ellen hatékonyan felkészítse és megvédje. A helyzet súlyos, az általunk meghúzható mérleg pedig szégyenletes.

Nézzük meg, hogy ha az önkormányzatiságon belül a főváros, Budapest helyzetéről szeretnénk beszélni, akkor hogyan állunk ezen a területen, ami az állami költségvetést illeti. Ahogy a kormány tönkretette az országot, úgy tette tönkre Demszky Gábor vezetésével a fővárosi SZDSZ-MSZP-koalíció az ország fővárosát. Eladósodás, koncepciótlanság, PR-politizálás jellemzi a fővárosi döntéseket. Nem azt nézik, hogy mi jó a budapestieknek, hanem azt, hogy mit lehet jól eladni a sajtóban. Mindig egy-egy újabb ötlet, mindig egy-egy újabb bejelentés, de sajnálatos módon semmi nem valósult meg az eddig elhangzott ígéretekből.

Mégiscsak végig kéne egyszer gondolni, hogy mi minden ígéret hangzott el a korábban. 2006-ban az MSZP választási programja megfogalmazta, hogy a főváros maga az ország kicsiben. Így fogalmaztak: gyorsítanunk kell tehát a fővárosi fejlesztések ütemén, hogy ne maradjunk le az európai versenytársaink mögött, hogy mielőbb jobb közlekedést, tisztább utcákat, új metróvonalakat, emberségesebb ügyintézést, vagyis élhetőbb várost teremtsünk. Aztán ugyanennek a nemes és nagyon jó célkitűzésnek a jegyében 2006 márciusában még szerződést is kötött a kormány és a főváros vezetése: végigvisszük és határidőre befejezzük a 4-es metró építését, továbbfejlesztjük a Budapesti Közlekedési Szövetséget.

(16.10)

Elkötelezzük magunkat az 1+1 forint közös útfelújítási programot nyújtó támogatás mellett.

Utána ezt a szerződést még bővített szerződésként 2007 novemberében bejelentették, és azt is hozzátették, hogy minden ütemterv szerint tartható, végigvihetők azok a tervek, amiket elgondoltak. Minden szerződés, minden bejelentés annyit ér, amennyi abból megvalósult. Nos, tisztelt képviselőtársaim, szomorúan látjuk a beterjesztett költségvetési tervezetből, hogy mindebből nem vagy alig valósul meg valami. A metró finanszírozására a kormány lényegesen kevesebbet fordít most, mint korábban, és azok a további célok - a Margit híd felújításától kezdve az útfelújításokig -, amelyek kiemelt beruházásokként még nevesítve szerepeltek a korábbi ígéretek között, mára már elpárologtak, semmilyen kiemelt felújításról egyébként a költségvetési tervezet nem ad hírt. Sőt! Odáig jutott a helyzet, hogy a fővárosi önkormányzat mára arra az elhatározásra jutott, hogy kénytelen lesz eladni az utolsó nagyobb vagyontömegét, a gázközművagyon részvénytöbbségét, tekintettel arra, hogy már lassan finanszírozhatatlanná válnak azok az európai uniós projektek, amelyekhez az önrészt sem biztosítja még részben sem az állami költségvetés.

Persze felmerül a kérdés: ha az állam alulfinanszírozza az önkormányzatokat, akkor milyen felelősség terheli az önkormányzati vezetést? Meg kell mondanom, hogy ebből a szempontból a főváros vezetése sem áll a helyzet csúcsán, nem áll a helyzet magaslatán, vastagon hozzájátszik ahhoz, hogy ez a helyzet ilyen szégyenletesen alakult. Arról már nem is beszélve, hogy ha a főváros megrendül, akkor nemcsak a kerületi önkormányzatok látják ennek hátrányát, hanem az egész társadalom, az egész ország gazdasági növekedése rendül meg. Márpedig úgy tűnik a jelenlegi költségvetésből, ebből a válságköltségvetésből, hogy tulajdonképpen a kormánynak semmiféle elképzelése nincs arra, hogy mit is kéne tenni Budapest csődtömegével, mit kéne tenni a BKV-val, mit kéne tenni a metrófinanszírozással, hogyan kéne valahogy dinamizálni és valóban versenyképessé tenni a fővárost egy nemzetközi versenyben.

Mindezen okok miatt azt gondoljuk, hogy miután ez a kulcsszerep nem tükröződik az állami költségvetésben, és nem látjuk a válság megoldására tett lépések koncepcióját, a jövőt felélő, hosszú távon pedig romboló hatású költségvetést nem tudja támogatni a Fidesz-frakció.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Schiffer János képviselő úr, az MSZP-frakcióból.

DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás Dénes hozzászólására szeretnék reagálni, nem szeretném, hogy a levegőben maradjon az az állítása, miszerint Hiller miniszter úr megzsarolta a színházakat azzal, hogy pluszforrást terveztek a költségvetésben. A képviselő úrnak is pontosan kell tudni, hogy ez a pluszforrás egy új finanszírozási rendszer forrása. Ha az új finanszírozási rendszer nem jön létre, akkor a pluszforrásra abban a változatlan finanszírozási rendszerben, ami ma működik, nincs szükség, akkor pazarlás lenne, torzítaná továbbá a rendszert.

Természetesen, ha a törvényt elfogadják és elfogadjuk, akkor ez a pénz megnyílik a rendszer számára, ha nem, akkor másképpen kell gondolni, de semmiképpen nem zsarolás, hanem egy szakmai hozzáállás a költségek takarékos és hasznos felhasználásához.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a három napot a költségvetéssel kapcsolatban végigülve, figyelve, hogy milyen érveket használt maga a kormányzó oldal, az embernek úgy tűnik az önök mondanivalójából, hogy az amerikai nagybácsi Magyarországgal szemben kétszeresen veszítette el a kártyapartit, tehát az amerikai pénzügyi válság a hibás azért, hogy Magyarország ebbe a helyzetbe került.

Önök beszélnek az összefogásról. Szeretném feleleveníteni önöknek, hogy '90 óta, a rendszerváltozás óta a parlamentben soha annyi ötpárti egyeztetés nem zajlott, mint amennyi ebben a két évben megtörtént. Viszont a rendszerváltozás óta soha annyi ellenzéki módosító indítványt vagy egy-egy törvényjavaslat napirendre tűzését nem szavazták le önök, mint amennyit ebben a két évben megtettek, arányosítva is. Katona Béla képviselőtársam mosolyog, amikor arról beszélnek, hogy fogjunk össze (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), de talán célszerű lenne az ebben a három napban elhangzott érveket figyelembe venni, mondanám Keller László képviselőtársamnak is, aki arra hivatkozik, hogy az ellenzék nem mond semmit. És itt van Vidorné is, aki több alkalommal elmondta az összefogás kérdését. Képviselő asszony, miben? Fölteszem a kérdést: amikor önök úgy fogalmaznak, hogy a célok elérése érdekében, biztos, hogy onnan kell elvenni? Ez itt a három napon keresztül nagyon sok alkalommal elhangzott. Biztos, hogy onnan kell elvenni? Nem lehetne máshonnan elvenni forrásokat? Ezeket a javaslatokat itt több alkalommal több képviselőtársam, sőt mi több, még a pulpitusról is elmondta, sőt volt olyan párt, amelyik a maga részéről tíz pontot sorolt fel. Átgondolják önök ezeket a dolgokat?

Mit mondanak? Javasoljuk, hogy ezt a költségvetést fogadják el. Ezekkel a feltételekkel? Ne haragudjon meg a világ, hét éve önök alkotják mint kormánypárti képviselők a költségvetés főösszegszámait! Mindig ugyanazok az érvek hangzanak el az önök részéről, igen, ez a kitörés, ez a lehetőség, ez a cél. Tessék nekem megmondani, ebben a költségvetésben ennek az országnak milyen víziót tetszenek fölépíteni?! (Közbeszólás: Két perc!) Önök azt mondják, hogy szeptembertől majd korrigálunk bizonyos kérdéseket. Lesz fedezet rá? Tabajdi Csaba mint európai parlamenti képviselő mondta itt el, hogy 2012-ig Franciaországban bizonyos területeken szigorításokat hajtanak végre, a másik oldalon meg olyan nemzetgazdasági törvényeket alkalmaznak és alkotnak meg, amelyekkel a saját gazdaságukat pörgetik fel, nem pedig azt gerjesztik, hogy adott esetben 50 vagy 100 ezer ember veszítse el a munkahelyét. Tehát nagyon szomorú, amikor így állunk hozzá, és nagyon szomorú az, amikor ilyen érveket használunk.

Az SPS-rendszerrel kapcsolatban is éjszakába menő viták hangzottak el, érveket sorakoztattunk fel - nem vették figyelembe őket. Partnereket keresnek hozzá? Kivel, miért és milyen formában? - fölteszem én a kérdést. Milyen kitörési pontjai vannak az országnak? Önök beszélnek ezermilliárdról. Az önök képviselője saját maga mondta el, hogy hitelt biztosítunk a kis- és mikrovállalkozásoknak. Tessék nekem megmondani, melyik kis- és melyik mikrovállalkozó képes hitelt felvenni?! Lassan már a saját családjának nem képes hitelt felvenni, nemhogy a vállalkozásának! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát ezekre kellene figyelni elsősorban, hangsúlyosan odafigyelni arra, amit az ellenzéki képviselők mondanak, és ebből úgy elindítani az országot és olyan pályára állítani, hogy valóban előre tudjon mozdulni, ne pedig állandó jelleggel hátrafelé. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Szabó Zoltán képviselő úr, az MSZP-frakcióból.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A három nap végén szeretném még egyszer leszögezni, tisztelt Ház: abban, hogy a világon végigsöprő pénzügyi válság Magyarországot a lehetségesnél súlyosabban érintette, van kormányzati felelősség. Ezt elismertük. Azt, hogy ez a válság súlyosabban érintette, sikerült elhárítani azzal az IMF-hitelkerettel, amelyről önöknek egyetlen jó szava sem volt. A jövő évi költségvetés hiánycsökkentését nem ez indokolja, hanem az, hogy a világpiacon a hitelforrás mindenki számára rettenetes mértékben beszűkült, ennek következtében csak kiugróan méltánytalan feltételekkel sikerülne ennél nagyobb hiányt a hitelpiacról fedezni. Ezért van szükség a költségvetési kiadások drasztikus megkurtítására.

Tisztelt Ház! Még valamit erről az IMF-hitelről. Törökországban a mostani válság során a lapok arról cikkeznek, hogy a kormány lassú volt és béna, ebben a helyzetben nem fordult időben nemzetközi pénzügyi szervezetekhez, lám, ezek az ügyes magyarok elvitték a pénz nagy részét, Törökországnak már nem jutott semmi. Önök, ha egyáltalán megemlítették ezt a hitelkeretet, csak rosszat mondtak róla.

(16.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Önöknek ez alatt a három nap alatt módjuk lett volna, hogy azt a gyanút, miszerint önök azért haragszanak erre az IMF-megállapodásra, mert a spekulációs tőke elvégezte volna azt, amit önök két ízben, sem 2006 őszén, sem 2008 tavaszán nem tudtak, eltakarítani ezt a kormányt, ezt az IMF-hitel megakadályozta. Nos, tisztelt képviselőtársaim, önök ezt az esélyt elmulasztották, nem bizonyították be, hogy önöknek nem ez a rejtett céljuk, és nem ez a bajuk az IMF-hitellel. Nagyon sajnálom.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ketten is jelentkeztek a Fidesz-frakcióból, de miután összesen két perc van, el kellene dönteniük, hogy melyikük, Font Sándor és Ékes József. Melyikük él a szólás lehetőségével? (Ékes József: Font Sándor.) Font Sándor képviselő urat illeti a szó, összesen 2 percben.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már önök is belátták szerencsére, hogy egy virtuális költségvetésről beszélgetünk, olyanról, ami nem létezik, és mégis lehet róla vitatkozni. Önök azt mondják, hogy a nemzetközi válság miatt kell ezt a rendkívüli költségvetést benyújtani ilyen házszabályellenes módon. Az a helyzet, hogy önök 2002 és 2008 között tönkretették ezt az országot, éltanulóból az utolsó helyre züllesztették le ezt az országot. (Dr. Szabó Zoltán: Éllovas!) Egy megrogyasztott, egy legyengült országot ért sajnos ez a nemzetközi válság, ezért ilyen súlyos hatású ez a nemzetközi válság Magyarországra.

De nézzük is akkor, hogy hogyan gondolják önök ezt a költségvetést, ezt a virtuálist. Hát úgy, mintha egy képzelt ultipartiban lennénk, és Veres János bemondja a következő licitet vasárnap este, mondjuk, a pénzügyi bizottság ülésén. Mit is mondott ott? 150 milliárd forintos elvonás az önkormányzatoknál, 120 milliárd forintos elvonás a béreknél, 170 milliárd forintos elvonás a nyugdíjaknál és az egészségbiztosításnál, 90 milliárd forintos elvonás a családoknál, a közlekedésnél és a tanulásnál. Ez volt Veres János bemondása. És akkor kérdezzük meg, hogy jó-e nekünk ebben a helyzetben az IMF-hitel. Nagyon kétséges, képviselőtársam, aki itt változatlanul azt mondja, hogy ez a legjobb megoldás.

Kik vették föl az Európai Unió országaiból ezt az IMF-hitelt? Kik folyamodtak egyáltalán az IMF-hez? Senki. Rajtunk kívül senki, azonban a harmadik világbeli országok rendre ide járnak, ehhez a megmentő akcióhoz, Fehéroroszország, Ukrajna, Pakisztán, Zambia, Albánia. Szép társaság! Na, ide süllyesztették le ezt az országot, ebbe a társaságba, kérem szépen.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem támogatja ezt a virtuális költségvetést, mivel nem teljesíti az általunk régóta hangoztatott hármas egységet, miszerint csak olyan gazdasági egységet és Magyarországon gazdasági politikát szeretnénk folytatni és tartunk elfogadhatónak, amely egyensúlyban tartja a szociális biztonságot, a pénzügyi stabilitást és a gazdasági növekedést. Önök pedig ezeket rombolják most le ezzel a költségvetéssel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Gőgös Zoltán államtitkár úr jelentkezett hozzászólásra.

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Font Sándor képviselőtársamnak mondanám, hogy nem létező költségvetésről nem lehet három napig vitatkozni, pedig itt úgy tudom, ez zajlott három napon keresztül. Úgy gondolom, hogy ez messze nem így van, amit mondott, képviselő úr. Már lassan mi is el tudnánk mondani azokat az érveiket, annyiszor halljuk. Persze, ha valamit sokszor ismételgetnek, az még nem biztos, hogy igaz.

Egyébként ez az agráriummal kapcsolatos hozzászólások zömével így volt, de azért annyit mondanék Ékes képviselőtársamnak, én nem voltam képviselő a Fidesz-kormány alatt, de azért a nullához képest a több száz ellenzéki ötlet elfogadása eléggé védtelennek tűnik, ugyanis akkor egyet sem fogadtak el, képviselő úr. Úgyhogy ennyit az együttműködésről, ezt szeretném jelezni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Én tudnék mondani csak a mi területünkről több százat, amit beépítettünk különböző jogszabályokba és rendeletekbe. (Font Sándor: De akkor ilyen rossz helyzetben nem volt az ország.) Nem beszélve arról, hogy nagyon sok olyan törvényt készítettünk elő együtt, amit ötpártival fogadtunk el, például a pálinkatörvényt hétfőn. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) De azt gondolom, hogy ez minden további nélkül cáfolható, de a nulla nem cáfolható, mert az a jegyzőkönyvekből világosan kitűnik.

Kicsit végignézve, illetve végighallgatva az elhangzottakat, Ángyán képviselő úr amiket mondott az ÚMVP-ről, azt már én is el tudnám mondani, nem azért, mintha egyetértenék vele, csak már annyiszor hallottam. (Dr. Ángyán József: Mégse tanulsz!) Azt gondolom, hogy ha ezt, mondjuk, megpróbálnánk elfogadtatni a magyar mezőgazdasági termelő társadalommal, és szeretném ebbe beleérteni az összes szereplőt, tehát mind a 200 ezer aktív termelőt meg még azt a néhány százezret, aki mint kistermelő, részben piacra termelő személy, úgy gondolom, hogy ezzel a szakma legalábbis 99 százaléka biztos, hogy nem értene egyet. Sőt, önök között is óriási viták vannak, mert nem ugyanazt mondták, legalábbis amikor nem leírt paneleket mondtak az agrárjelentés kapcsán már házon belül sem, tehát például, hogy a fejlesztéspolitika rossz, egyedül ön mondja, képviselő úr. Ezt a szakma egyértelműen visszaigazolta, és rengeteg egyeztetés után, nagyon kemény vitákban érlelődött meg. (Dr. Ángyán József: Az Agrárgazdasági Tanács az nem szakma?) Képviselő úr, én türelmesen végighallgattam mindenkit. (Babák Mihály közbeszól.) Ékes képviselőtársam már egyszer még a kollégáim előtt is följelentett, hogy ingerült vagyok. Én nem vagyok ingerült, de úgy gondolom, önök azok, mert tudják, hogy amit mondanak, azzal senki nem ért egyet. Én mondtam már többször, hogy menjünk el együtt, persze nem úgy, hogy lázító beszédek kapcsán, hanem konkrét szakmai kérdéseket vitassunk meg, és azt gondolom, hogy erre bármikor készek vagyunk. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

De hogy egy-két konkrétumot mondjak: abból a nem létező költségvetésből látszik, hogy konkrétan az agrártámogatások, az idénre amit terveztünk, majdnem 429 milliárd forint, ennek úgy gondolom, hogy a döntő része kifizetésre is kerül, hiába mondja azt Jakab képviselőtársam, hogy nem fizettük ki. (Font Sándor: A tavalyi kifizetéseket hoztátok át.) Ez mindig kiderül a zárszámadásokból. Az meg a mezőgazdaságban, ahol a mezei leltár sem évtől évig van, teljesen természetes dolog, hogy vannak bizonyos áthúzódó ügyek. Ez minden évben így lesz. Ezt nyugodtan végignézegethetjük visszamenőlegesen. De azért azt nem lehet elvitatni, hogy erre az évre 482 milliárd forintot terveztünk. Mondjanak még egy ilyen ágazatot most Magyarországon, ahol nagyjából 50 milliárddal, tehát majdnem 10 százalékkal növekszik a rendszerben kifizethető források összege. (Dr. Ángyán József közbeszól.) Tehát amikor itt pánikhangulatról beszélnek, akkor azt gondolom, erről is beszélnünk kell. (Babák Mihály közbeszól.)

Azt persze tudjuk, hogy ha lenne egy új kormány, amit természetesen a Fidesz vezet, ezt mondom Czerván képviselőtársamnak, aki egyébként máskor nem mindig ugyanezt szokta mondani, de én ezt megértem, akkor teljesen biztos, hogy nyilván nem szednénk semmi adót, de ennek ellenére minden évben megnövelnénk a mezőgazdaság számára kifizetett nemzeti támogatásokat, azt külön hangsúlyoznám. Természetesen mindent a piaci ár fölött vennénk át a termelőktől, és egyébként meg minden olcsóbb lenne a boltban. (Babák Mihály közbeszól.) Ugyanis ezt mondta most ebben a vitában nem egy fideszes képviselőtársam, Font Sándor is szokta ezeket az ötleteit előadni. Azt hiszem, hogy pontosan tudja, aki egy picit is ért ehhez a dologhoz, hogy ilyet nem lehet csinálni. Itt egy dologról van szó, hogy kérjük a hatalmat, és akkor a manna leszáll az égből, ez nem így van. A parasztember mindig tudta, hogy meg kell dolgozni azért, amit utána eltehet meg megtakaríthat, és ez így van a mai világban is. Nekünk az a dolgunk, hogy nyilván ezt a tevékenységet, ahol lehet, a legjobb tudásunk szerint segítsük.

Visszatérve egy picit az agrártámogatásokra, Jakab képviselőtársam azt veti a szemünkre, hogy hoztunk előre kifizetéseket. Képviselő úr, majd kérdezze már meg a baromfitartókat meg a sertéstartókat, hogy mennyire esik nekik rosszul az, hogy jövő március helyett, mondjuk, az idén novemberben ki fogjuk fizetni az aktuális állatjóléti támogatásokat. (Jakab István: Nem erről volt szó, államtitkár úr.) Ezt meg kellene tőlük kérdezni, hogy őnekik ez jó vagy nem jó, hogy négy hónappal előbb kapnak finanszírozást (Jakab István: A költségvetésben szerepel 10 milliárd, ami nincs.), akkor kapnak ilyen finanszírozást, amikor egyébként tudjuk, hogy pénzszűke van.

A másik: a képviselő úrnak már az előbb jeleztem, hogy az állattenyésztési beruházások általában építészeti jellegűek. Tavaly elfogadtunk nagyjából 260 milliárdnyi támogatási határozatot. Az idén elkezdték a beruházásokat - nyilván közbeszerzéssel, amit persze önök nem nagyon ismernek, de ez nem annyira probléma -, és ezek most zajlanak. Az első benyújtott számlák várhatóan most érkeznek. Van egy decemberi kifizetési etap az első mérföldkövekről, ugyanis az Európai Unióban minden utófinanszírozott, tehát azt nem kérheti rajtunk senki számon, hogy mondjuk, állattenyészetési ágon építészeti beruházásoknál miért nem fizettünk ki pénzt. Egyébként így is messze többet kifizettünk, mint Európa bármelyik országában, és többet ki is fogunk, hiszen az a cél, még egyszer mondom, hogy minél több forrást és lehetőleg minél szélesebb körben tudjunk kifizetni.

Hogy fiatal gazdákat nem támogatunk - most a napokban kerül kifizetésre 13 milliárd forint nagyjából 1300 szereplőnek -, azt a kritikát elfogadom, hogy nem sikerült igazán a birtokátadási támogatási rendszerünk, ugyanis összesen 60-an pályáztak rá, tehát ide olyan túl sok pénzt nem is tudtunk volna kifizetni. Nyilván ez azt is jelenti, hogy át kell gondolnunk ezt a rendszert, ami európai normák alapján készült, de nem biztos, hogy teljesen ráhúzható a magyar valóságra.

Összességében azt gondolom, hogy a támogatáspolitikával a szakma jelenetős része, legalábbis az a része, aki az exportárualapok és a belföldi árualapok 99 százalékát előállítja, egyetért, nekünk őket kell segíteni, és ebben, azt gondolom, nem is várhatnak el tőlünk mást.

(16.30)

Azt hiszem, hogy a kisebb szereplőket, akik nyilván nemcsak piaci szereplők, hanem félig önellátók, nekik más jellegű támogatási lehetőséget biztosítunk, nagyon kíváncsi leszek most, hogy megnyitottuk a 3-as, 4-es tengely forrásait, például a mikrovállalkozás-fejlesztést, diverzifikációt, egyebet, a falusi turizmust, majd mennyi agrárszereplő jelentkezik.

Várjuk, november 30-án jár le a határidő, elég komoly forrásokat szántunk erre. Vannak félelmeim, hogy nem biztos, hogy ezek a források célba találnak, de erre majd ráérünk akkor visszatérni, amikor ezek a pályázati programjaink lefutnak.

Egyébként a 300 hektáros családi gazdálkodókat nem tudom, hogy a képviselő úr tőkés társaságnak gondolja-e, de ők nagyon komolyan pályáznak, és nagyon komoly technikai, technológiai fejlesztéseket hajtottak végre azokból a forrásokból, amit most az Európai Unió számunkra lehetőségként ad.

Nyilván lehet azt nézni, hogy különböző intézményi sorainkon itt-ott vannak korrekciók, mi sem tudjuk kivonni magunkat abból a helyzetből, ami van, tehát nyilván takarékosabban, de a feladatokat elvégezve kell a következő évet megterveznünk. Nem gondolnám, hogy ez lehetetlen lenne, de most ennek van az ideje, hogy ahol tudunk, próbáljunk takarékoskodni, de nyilván ez nem érintheti az Európai Unió által finanszírozott támogatásokat, hiszen ebből fogjuk talán azokat a problémáinkat kezelni, amit nem sikerült éveken keresztül, pontosan azért, mert nem nagyon voltak előkészítve ilyen típusú fejlesztések.

Még egy dolgot szeretnék megemlíteni: továbbra is állítom, és ezt be is tudjuk bizonyítani, hogy senkivel nem kivételezünk, nem mondunk ki olyanokat, hogy a kolhoztípusú nagybirtokokat tönkre kell tenni, de azt se mondjuk ki, hogy tönkre kell tenni kisebb vállalkozásokat. Mi ugyanúgy harcolunk az Európai Unióban a kicsikért, mint a nagyokért, erre számos bizonyíték volt az elmúlt időszakban. Nem gondolnám, hogy a dohánytermelők olyan nagy vállalkozások, éppen most Olaszországban írtunk alá egy megállapodást, hogy közösen lépjünk fel, hét ország az érdekükben az európai uniós döntéshozatali mechanizmussal szemben.

Annak tudom be, hogy agrárbéke van, a nehézségeink ellenére, hiszen tudjuk, hogy vannak piaci problémáink, amit természetesen egyéb forrásokkal és törvénymódosításokkal majd megpróbálunk kezelni, hogy nem ülnek fel a mezőgazdaság szereplői az ilyen típusú parlamenti hozzászólásoknak, és addig agrárbéke is lesz, míg ezt így gondolják, mi pedig azon leszünk, hogy ők pedig jobban járjanak, és nekünk legyen a végén igazunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Akkor egy újabb technikai bejelentés következik: az SZDSZ-frakció az időkeretéből három percet a Fidesz-frakció rendelkezésére bocsátott, és ha jól látom, Jakab István képviselő úr kíván élni a szólás lehetőségével.

JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Gőgös államtitkár úr által elmondottakra szeretnék reagálni. A magyar gazdák nem annak örülnek, hogy előrehozták a kifizetést, hanem hogy nem volt meg a büdzsében az a 7 milliárd forint, amit most már a 2009. évi terhére kellett kifizetni. (Gőgös Zoltán: Ez nem így van!) Ez a gond. Tehát gyakorlatilag folyamatos csúszásban vagyunk, és folyamatosan azt hallják az emberek, hogy megvan a pénz. Most az SPS-re való áttéréssel válság van, feszült helyzet van, és gyakorlatilag 7 milliárd forint, már most érezzük, hogy hiányzik. Ott van, államtitkár úr, szépen benne van a szövegben, felvezetésre került, csak nem lett odaírva, hogy mínusz 7 milliárd forint. Ezért bátorkodtam a figyelmet ráirányítani, és ezért mondtuk mindig, hogy csináljunk kasszát, évet zárunk, az adott éves keret az előirányzathoz viszonyítva milyen mértékig lett felhasználva. Ez sajnos ebben az esztendőben sem történt meg, és ez egy nagyon komoly problémát jelent.

Egyetlen számra hadd hívjam fel a figyelmet: nem lehet a HVG-t elfogultsággal - bocsánat, hogy reklámozom - vádolni, de az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom 1,4 százalékkal csökkent, és ebből a belföldi értékesítésű és előállítású termékek 9,3 százalékkal, tehát gyakorlatilag az importarány folyamatosan nő az élelmiszeriparban, és főleg az állati termékekről van szó.

Tehát államtitkár úr, közös felelősségünk, közös feladatunk az állattenyésztés fejlesztése, és bizony ez azt jelenti, hogy itt a forrásokat oda kell rakni, ki kell fizetni, visszatérve az ÚMVP-hez is. Az áprilisban már beadott kifizetési igényekre nem történtek meg a kifizetések, sorban állnak, és gyakorlatilag arra hivatkozik az MVH, hogy nincs elég kapacitásunk, hogy kifizessük. Ez a helyzet, mi pedig azt szeretnénk, hogy az ágazat fejlődjön.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Ángyán József képviselő úr is jelentkezett hozzászólásra, három-négy bővített mondatra futja szerintem a 38 másodperc alatt.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy a jövőkép nem világos, ami itt kirajzolódik, pontosabban: olyan jövőkép rajzolódik ki ebből a költségvetésből, ami a magyar társadalom számára elfogadhatatlan. Ahelyett, hogy három pilléren megerősítenénk a magyar társadalmat, vagyis egy ökoszociális, környezet- és társadalmi biztonságot teremtenénk, egy pénzügyi egyensúlyt teremtenénk, és megteremtenénk a gazdaság növekedésének a feltételeit, ami azután munkahelyeket teremt és előremehetünk, ehelyett egy elképesztő restrikciónak vagyunk a tanúi.

Ez az, ami teljesen ellentétes azokkal a megoldásokkal, amit a világ alkalmazni szokott, ezért teljességgel elfogadhatatlan az a jövőkép, az a stratégia és az a költségvetés, amit az MSZP-kormány ma ide, elénk terjesztett.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A képviselői felszólalások végére értünk. Megkérdezem Keller László államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Úgy látom, hogy igen.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2009. évi költségvetési törvényjavaslat általános vitájának végén szeretném a kormány nevében összefoglalni a vitát és a vita tanulságait.

Mint azt Veres János pénzügyminiszter úr is kihangsúlyozta a törvényjavaslat expozéjában, a jövő évi költségvetés parlamenti megvitatására nem a szokványos körülmények között kerül sor. Az elmúlt egy-másfél hónapban gyökeresen megváltoztak a világgazdasági körülmények, és ennek következtében megváltoztak Magyarország fejlődésének, makrogazdasági pályájának reális lehetőségei is. A kialakult helyzetben a kormánypárt elnöke, a köztársaság miniszterelnöke nemzeti csúcsot kezdeményezett, amelynek legfőbb üzenete az volt, hogy a világválság hazai hatásainak kivédésére vagy legalábbis mérséklésére csak nemzeti összefogással van lehetőség. Tulajdonos és alkalmazott, diák és nyugdíjas, vállalkozó és köztisztviselő, gazdasági érdekképviselet és szakszervezet, tudományos testület és civil mozgalom, pénzintézet és köztestület, és még mindazok, akik e felsorolásból kimaradtak, mind-mind együtt kell hogy működjenek annak érdekében, hogy hazánk a lehető legkevésbé legyen vesztese vagy pláne áldozata a világon végigsöprő gazdasági, pénzügyi válságnak.

Minden ellenkező megítélés ellenére úgy gondolom, hogy a nemzeti csúcs üzenete többé-kevésbé tudatosult a parlamenti pártok képviselőiben. Felismerni vélem annak jeleit, hogy a közös felelősség keretein belül egy kicsivel kevesebb a megosztó pártoskodás, egy kicsivel kevesebb az éles szembenállás, és egy kicsivel több a közös gondolkodás készsége. Mindemellett persze éles vitákat is folytattunk, és sajnos nem is csak mindig a törvényjavaslatról.

Így utólag visszatekintve, a törvényjavaslat általános vitájának keretein belül, különösen a második napon, amikor a vezérszónoklatok hangoztak el, meglepően sok politikai kinyilatkoztatás, esetenként a politikai hecclapok vezércikkeit idéző megjegyzések vették el az időt a tárgyszerű vitától. Csak néhány gyöngyszemet szeretnék említeni.

Varga Mihály vezérszónoklatában azt mondta: "A konvergenciaprogramot kétszer dobta vissza az EU Bizottsága. A 2006-ban készített program hibás, rossz szerkezetű." Ezzel ellentétben a Bizottság a 2006-ban készített konvergenciaprogramot egyértelműen elfogadta, az arról készített jelentések vizsgálatakor megerősítette a magyar kormányt az abban foglalt szándékok továbbvitelében, egyben rögzítette és pozitívnak ítélte az addig a végrehajtásban elért eredményeket. Ezt azért tette, mert a magyar kormány 2006 második félévétől kezdve pontosan azt kezdte csinálni, amit a pártatlannak mondható nemzetközi szakmai közvélemény már valóban régebben is mondott, tudniillik kiigazítás kell a gazdaság stabilizálásához, csak erre építhető a további növekedés.

Vagy egy másik Varga Mihály-gyöngyszem: "A költségvetési törvényjavaslat egy szimpla megszorító csomag, amely fűnyíróelv alapján 150 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a helyi önkormányzatoknál." (Babák Mihály: Igaz!)

(16.40)

Képviselő Úr! A helyi önkormányzatoknál a bérkiadás pont annyival lesz kevesebb, mint a tizenharmadik havi juttatás és a jövő évi béremelkedés elmaradása, a szociális segélyek kifizetése pedig a nyugdíjminimum növekedésének elmaradásához igazodik.

Még egy Varga Mihálytól: 170 milliárd forintos megszorítás a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszánál. Tudni kell azt, és ezt elmondtuk többször a vitában, hogy a kiadáscsökkentés egy jelentős része a makrogazdasági paraméter változásából ered, elsősorban a nyugdíjkiadásoknál. Az első változatban szereplő 5,6 százalékos jövő évi nyugdíjemelési mérték, figyelemmel a megváltozott gazdasági környezet alapján módosult makrogazdasági paraméterekre, 3,1 százalékra csökkent, 4,5 százalékos fogyasztói árnövekedés és 1,6 százalékos nettó átlagkereset-növekedés számtani átlagaként. A nyugdíjemelés 2009. évi mértéke változásának hatása mintegy 72 milliárd forint kiadáscsökkentést jelent. A kiadáscsökkentés további meghatározó része a tizenharmadik havi bér kifizetésének felfüggesztésével, valamint a tizenharmadik havi nyugdíjjal összefüggő intézkedésekkel kapcsolatos. Nem sorolom tovább a gyöngyszemeket.

Az összefoglalóm során hadd reagáljak olyan elemre, amely, bár nem tartozik közvetlenül a tárgyalt törvényjavaslathoz, mégis izgalmas és fontos részét jelentheti a politikai közbeszédnek. Az egyik legfontosabb ilyen a jelenlegi gazdasági helyzet okainak félremagyarázása. Az alaphangot természetesen a Fidesz vezérszónoka adta meg, aki a rendelkezésére álló harminc percből huszonöt percet annak a politikai tézisnek szentelt, hogy a kialakult helyzetért az MSZP és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a felelős, mintha körülöttünk a világban nem történt volna semmi. Beszélt aztán az egészségügyi reformról, amit - mint ismert - az ő pártja akadályozott meg, meg az önkormányzati reformról, amit szintén, és nagyon hatásosan montírozott egymásra különböző idősíkokat, például a nyugdíjak vásárlóereje kapcsán. Beszédének és azt követően a jobboldali ellenzék minden megszólalásának az volt a fő eleme, hogy az a csúnya szocialista kormány már megint elvon, már megint kizsigerel, már megint leépít, ráadásul a GDP sem nő, hanem 1 százalékkal csökken, és ugyebár, ez megint a Gyurcsány-kormány eddigi hatéves gazdaságpolitikájának a következménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a GDP növekedési üteme csak és kizárólag a kormány gazdaságpolitikájától függ, akkor nézzük az adatokat, és viszonyítsuk magunkat ahhoz az országcsoporthoz, amely az Unión belül a legfejlettebb, és amelynek gazdasági-társadalmi szintjét a felzárkózással magunk is el kívánjuk érni; az úgynevezett EU-15-ökhöz való viszonyításról van szó.

Elismerően kell nyilatkoznom a gazdaság növekedéséről a Fidesz kormányzásának négy éve alatt, hiszen a GDP éves növekedési üteme átlagosan 1,8 százalékkal volt magasabb, mint az EU-15 tagállamaiban. Megjegyzem, ezek az országok meghatározó szerepet játszanak Magyarország külpiaci kapcsolataiban és ebből következően fejlődési lehetőségeiben is. Mivel pedig ez a plusz 1,8 százalékos növekedési többlet Magyarország felzárkózását szolgálta, s mivel önök szerint ez kizárólag a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának a következménye, akkor az elismerés jogos, tisztelt képviselőtársaim.

Megnéztem ugyanakkor a 2002 és 2006 közötti MSZP-SZDSZ-kormány hasonló adatait is. Úgy látszik, ez a korábbi trend a kormányváltás után nemcsak folytatódott, hanem fel is erősödött, mivel 2002 és 2006 között a magyar GDP szintén gyorsabban nőtt, mint a legfejlettebb tradicionális EU-tagországok GDP-je. Igaz, ebben a periódusban Magyarország átlagos növekedési előnye már nem 1,8 százalék volt, hanem ennek egyharmadával több. Ebben a periódusban a magyar GDP átlagosan 2,3 százalékkal gyorsabban nőtt, mint az EU-15 átlaga. Az előbbi logikának megfelelően ez az eredmény megint csak és kizárólag a magyar kormány, ez esetben a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok gazdaságpolitikájának az eredménye.

Ugye, látják, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a felszínes propagandalogika, amit a jobboldal használ, a tények ismeretében úgy omlik össze, mint egy kártyavár? (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Ugye, látják, hogy alaptalan és félrevezető dolog céltudatosan kiválasztott, a politikai zsákmányszerzés szolgálatába állított, így-úgy-amúgy csoportosított és félremagyarázott, összefüggéseiből kiragadott makrogazdasági adatokból azt a következtetést levonni, hogy a politikai vetélytárs gazdaságilag dilettáns, hozzá nem értő, alkalmatlan?

És a kormány gazdaságpolitikájának megítélésekor nem csak a GDP alakulását tudnám felhozni példának. A válság begyűrűzését az állampapírpiac, a forint árfolyama és a tőzsdeindex alakulása jelezte nekünk, csupa olyan dolog, amivel az önök által sokat kárhoztatott Gyurcsány-kormány korábbi éveiben nem volt különösebb gond. Az állampapírok piaca normálisan működött, a forint kisebb ingadozásokkal mindig erős volt, a tőzsdeindex pedig olyan magas volt, hogy az elemzők nem találtak szavakat.

Amikor mindez megváltozott, a kormány gazdaságpolitikájában nem volt olyan fordulat, ami ezt indokolta volna. A konvergenciaprogram sikeres végrehajtásában nem volt változás. A nyár folyamán kidolgozott, szakértőkkel egyeztetett, minden szempont alapján hosszában és keresztben átvilágított költségvetési koncepció akkor még megalapozottan tartalmazhatott 3 százalékos növekedést és 2,4 százalékos reálbér-növekedést. Változatlan külpiaci feltételek mellett a kormány gazdaságpolitikája, amelyet most az új változat kapcsán önök, ellenzéki képviselők a problémák okának, sőt egyedüli okának próbálnak feltüntetni, nos, ez a gazdaságpolitika úgy vitte volna növekedési pályára az országot, változatlan külpiaci feltételek mellett úgy léptünk volna közelebb az euró bevezetéséhez, hogy nemcsak hogy nem kellett volna a 2006-2007-es kiigazítási intézkedésekhez hasonló lépéseket tennünk, hanem éppen ellenkezőleg, közösen képviselt elveink alapján valamelyest csökkenthettük volna az adóterhelést is. (Dr. Ángyán József: Blöff!)

Ennek ellenére a költségvetés jelenlegi változatának vitája során egyes ellenzéki képviselők úgy tesznek, mintha az elmúlt két hónapban semmi lényeges nem történt volna a körülöttünk lévő világban. A jobboldali ellenzék önös politikai érdekből, félrevezető módon azt próbálja elhitetni az országgal, hogy nem a nemzetközi válság, hanem a kormány gazdaságpolitikája miatt kell megszorító intézkedéseket tennünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A valóság mindig bonyolultabb, mint egy politikai reklámbeszéd, mint egy politikai szózat. Önök sokat beszéltek a törvényjavaslat kapcsán a hitelességről. Ennek kapcsán szeretnék hangot adni egy általános tézisnek. Szerintem nem lehet hiteles az a párt, amely a közgazdasági összefüggéseket szándékosan és tudatosan elhallgatja, amely a szakmailag javarészt tájékozatlan vagy hiszékeny választópolgárra hangolja a maga gazdaságpolitikai elemzését, amely a valóság bonyolult rendszeréből mindig csak a maga számára hasznos, egyoldalú és ezért félrevezető, hamis részigazságokat mondja meg. (Dr. Ángyán József: Az őszödi beszéd!)

Igazat adnak nekem, tisztelt képviselőtársaim? Nos, úgy látom, hogy igazat adnak. És tudják, mire alapozom ezt az utóbbi gondolatot? Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére! Igen, úgy, ahogy ezt kitalálták! (Zaj a Fidesz padsoraiban. - Dr. Ángyán József: És azóta? - Dr. Katona Béla: Kiabálnak a képviselők, az elnök úr meg hallgat!) Igen, arra az elhíresült és sokat hivatkozott beszédre, amelyet önök a 2009. évi költségvetési törvényjavaslat vitájában és ismételten, újra meg újra előhoztak, és természetesen hamisan hoztak elő. Ha valamelyikük is venné a fáradságot, és figyelmesen elolvasná ezt a beszédet, akkor megértené, hogy Gyurcsány Ferenc lehallgatott beszédének (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki hallgatta le?) akkor az volt az egyik legfontosabb üzenete, hogy hazudtunk, mert nem mondtuk el a teljes igazságot (Dr. Ángyán József: Sőt, az ellenkezőjét!); hazudtunk, mert azt a látszatot keltettük, mintha a választások után minden mehetne változatlanul tovább, pedig tudtuk, vagy legalábbis sejtettük, de csak kevésszer és halkan mondtuk (Dr. Ángyán József: Egyáltalán nem mondtátok!), hogy ez nem így van; kevésszer mondtuk, hogy a korábbi szociális intézkedéseknek és növekedésnek ára van, mégpedig a magas államháztartási hiány, ami tarthatatlan.

(16.50)

És a beszéd azt üzente az MSZP-nek, de végső soron az akkori koalíciós partnernek és a többi politikai pártnak és az ország lakosságának, hogy ez így nem mehet tovább. Azt üzente, hogy aki igazat akar mondani, annak a teljes igazságot kell kimondania, és nem azt mondta - mint ahogy ezt az önök propagandája két év óta próbálja belemagyarázni -, hogy hazudjunk, hazudjunk tovább.

Az őszödi beszéd üzenete az volt, hogy véget kell vetni nemcsak a hazugságoknak, hanem a féligazságoknak is. Mi, szocialisták - és úgy gondolom, hogy ezt az akkori kormánykoalíció jogán a liberálisok nevében is mondhatom - azt a következtetést vontuk le ebből a beszédből, hogy csak az az igazság, ami annak minden oldalát, minden összefüggését lefedi és figyelembe veszi.

Mi értettük és követtük és megvalósítottuk ennek a beszédnek az üzenetét. (Halász János: Azóta is hazudtok.) A politikai jobboldal pedig - az ország legnagyobb sajnálatára és végső soron kárára (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hihetetlen.), igen, képviselő urak, Magyarország kárára - pont ezzel ellenkező következtetést vont le az őszödi beszédből. (Dr. Ángyán József: Szerecsenmosdató.) Nevezetesen azt, hogy ha a szocialista miniszterelnök az övéi között azt mondta, hogy hazudtak, akkor most szabad a vásár: ha ők hazugok, akkor mi, akik velük szemben állunk, legyünk mi az igazak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Akkor mi egyszer és mindörökre a nemzet igazmondóinak tüntetjük fel magunkat, gondolta a jobboldal. És ha mi - mármint a jobboldal - a napot zöldnek és a füvet sárgának mondjuk, és az egész összegründolt propagandagépezetünk is ezt szajkózza, akkor a mi el- és lekötelezett jobboldali híveink is el fogják ezt nekünk hinni.

Hát így van, kedves képviselőtársaim. A politikai jobboldal propagandistái két év óta úgy vélik, hogy az őszödi beszéd üzenetének hamis interpretációjára, erre az egy tézisre fel lehet építeni a négyéves ellenzékiség politikai üzeneteit, minden politikai attakját a kormány ellen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Önök azt gondolják, hogy a kormány szakpolitikai törvényjavaslatait a parlamenti demokráciákban elfogadott szakmai alapú vita helyett is ezzel az őszödi beszéd hamis interpretációjára épülő univerzális politikai kábítószerrel le lehet söpörni. Ideje lenne, tisztelt jobboldali képviselőtársaim, hogy felébredjenek ebből a politikai ön- és közámításból, mert előbb-utóbb a választók rájönnek - remélem, hogy előbb -, hogy mennyire félrevezették őket. (Jakab István: Reméljük mi is.)

Az általános vita során az ellenzéki kritikák többször és hosszasan boncolgatták azt a kérdést, hogy 2008 őszén a kormány hány változatban és milyen eljárásrendben adott be költségvetést. (Dr. Ángyán József: Tragikomédia.) Nem tartom korrekt álláspontnak, hogy az ellenzéki képviselők úgy tesznek, mint akik nem látják, hogy mi zajlik körülöttünk a világban, hogy úgy tesznek, mintha mély, andalító délutáni álmukból felriadva kellene rácsodálkozniuk arra, hogy a kormány az ennyiedik meg annyiadik változatot adta be a költségvetés pontosítására.

Úgy gondolom, a felelős politikusi magatartás az, hogy amint észleljük a változtatás kényszerét, amint egyértelművé válik számunkra, hogy a tegnap vagy az egy héttel ezelőtt reálisnak és megalapozottnak vélt és vállalt költségvetési koncepciót elmosta a nemzetközi pénzügyi válság vihara, akkor azonnal cselekszünk és módosítsunk. A gyors cselekvésért és a megfelelő reagálásért a kormány természetesen nem vár elismerést az ellenzéktől, de azt el lehet várni, hogy az ellenzéki képviselők ne a parlamenti irományszám kérdésével, hanem az ország fejlődésével kapcsolatos álláspontjukat fejtsék ki a parlamenti vitában.

A kormány, figyelembe véve a legfejlettebb országokat is megrendítő pénzügyi válság körülményeit, és azt követően, hogy a kárminimalizálás hazai és nemzetközi feltételeit saját hatáskörében megteremtette, olyan költségvetést nyújtott be a parlamentnek, amely alkalmazkodik a külső és belső kényszerekkel terhelt makrogazdasági lehetőségekhez. Az elkerülhetetlen kényszerintézkedések következtében javasolt és vállalható makrogazdasági pálya sokkal visszafogottabb, mint azt korábban bármikor gondoltuk volna.

Természetesen mindannyiunknak az a legfájdalmasabb, hogy a külső szorítás nem tesz lehetővé gazdasági növekedést, a GDP a reális számítás alapján 2009-ben egy százalékkal csökkenni fog. Az infláció tovább csökken, de csak 4,5 százalékra. Számításaink szerint a reálbér 2,7 százalékos csökkenése a háztartások fogyasztását 3 százalékot meghaladóan fogja csökkenteni. A beruházások kényszerű visszaesése nem éri el az 1 százalékot, de emellett hangsúlyoznom kell, hogy az európai uniós források felhasználásával megvalósuló fejlesztések visszafogását nem tartjuk lehetségesnek. Hiszünk a fejlesztő állam szerepében, és a feszített helyzet ellenére, vagy éppen stratégiai elkötelezettségünk okán a fejlesztések hazai forrásait mindenképpen biztosítani fogjuk, és ennek alapján az úgynevezett EU-s fejlesztéseknek nem lehet akadálya.

A külső kényszerek káros hatását minimalizálandó, az eredetileg tervezettnél erőteljesebben csökkentjük az államháztartás hiányát. Ha programunkat sikerül megvalósítanunk, akkor 2009-ben a hiány csak 2,6 százalék lesz, ami megfelel a maastrichti kritériumoknak, és ezzel közelebb is vezeti Magyarországot az euró bevezetéséhez.

2009. évi költségvetésünk középpontjában a pénzpiaci stabilitás helyreállítása és a munkahelyek megvédése áll. Az elmúlt három napban számos kritikát és javaslatot kaptunk a költségvetéssel kapcsolatban, gondolom, ezek közül több olyan is van, amely a kormány számára elfogadható, részben vagy egészben beépíthető a költségvetésbe. Valóban nagyon kemény kritikákat kaptunk, de egyvalami mégis figyelemre méltó. A lehetséges, a pénzügyi szakkifejezéssel konzervatívnak nevezett, vállalható makropálya imént hivatkozott fő számait a parlamenti pártok nem vitatták. Nem értettek egyet az arányokkal, vitatták az egyes intézkedések célszerűségét, hatását, esetleg szükségességét is, de a fő számok fájdalmas realitását nem vitatták. Tudom, hogy a kormányoldal is, valamint a politikai ellenzék is gyorsabb növekedést, hatékonyabb felzárkózást, kisebb hiányt, nagyobb jólétet és nagyobb szociális biztonságot akar Magyarországnak. Különböző úton, különböző hangsúlyokkal és prioritásokkal, de mindannyian ezt akarjuk.

A 2009. évi költségvetés fő tervezési számai - kényszerből - mégsem erről szólnak, mivel a kialakult nemzetközi válság begyűrűző hatásai Magyarországot is kizökkentették a korábban tervezett egyensúlyi növekedési pályáról. A makropálya számainak kényszerű tudomásulvétele a lezajlott vita során talán azt üzeni, hogy jobboldaliak, liberálisok és baloldaliak egyaránt megpróbálunk a realitások keretein belül maradni, és az ország számára a lehető legoptimálisabb költségvetési koncepciót összeállítani. Ha ez tényleg így van, ahogyan én most ezt látni vélem, akkor elmondhatjuk, hogy a parlament többsége megértette a nemzeti csúcs üzenetét.

A költségvetés általános vitájában többek részéről felmerült az a kritika, hogy a kormány az elkerülhetetlen megszorítások során úgymond fűnyíróelvet alkalmazott volna, ahogy azt Varga Mihály vezérszónoklatában mondta. Szerintem az ezt hangoztató képviselők még életükben nem láttak fűnyírót. A fűnyíró tudniillik mindent egyformára vág, közgazdasági összefüggésekben pedig ez a kifejezés azt jelenti, hogy mindenből egyformán levágunk, mondjuk, öt százalékot. A 2009-es költségvetés tervezeténél ez nincsen így, ez a kritika nem állja meg a helyét.

Szeretném hangsúlyozni, hogy még a kényszerek közepette is igyekeztünk megvédeni a legelesettebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat a megszorító intézkedések hatása alól. És hasonlóan differenciáltan nyúltunk a fejlesztésekre, a stratégiai építkezésekre fordítandó összegekhez és az uniós források igénybevételéhez a hazai részt minden körülmények között biztosítjuk. Ez csak két tény, de két nagyon fontos tény azok közül, amelyek cáfolják a fűnyíróelv formájában megnyilvánuló kritika megalapozottságát.

A költségvetés kapcsán liberális képviselőtársaink a globális kapitalizmus jelenlegi válságának okairól próbálták elterelni a figyelmet. Amikor azonban a fennálló világrend éppen recseg-ropog, amikor éppenséggel minden állam nagy áldozatokat vállal annak érdekében, hogy a társadalom tagjai és a gazdaság szereplői a lehető legkisebb áldozatokkal ússzák meg a rendszerben keletkezett buborékok kipukkadását, akkor talán mégsem kellene a mundér becsületének védelmében az államot egy letűnt kor szocializmusával azonosítani, és a piaci logika korlátlanságában keletkezett feszültségek kiigazítása helyett a szocializmus visszatérésével, sőt a demokrácia megingásával riogatni a kedves nagyérdeműt, a hallgatóságot.

Liberális képviselőtársaink figyelmébe ajánlom például az International Herald Tribune hétfői számának cikkét, amelyben egy volt amerikai pénzügyminiszter éppenséggel óv a költségvetési vakmerőség és a fiskális szigor, a munka és a tőke, a szabad kereskedelem és az állami protekcionizmus hamis dichotómái közötti megtévesztő választás kényszerétől.

(17.00)

A jelenlegi válság kihívásai és kezelésének tapasztalatai minden bizonnyal közelebb viszik majd a világot egy, a jelenleginél élhetőbb, biztonságosabb és kiegyensúlyozottabb piacgazdaság modelljéhez. Magyarország, amely a világ GDP-jének mindössze 2,5 ezrelékét termeli meg, kényszerűen alkalmazkodik a kialakuló új rendhez, de nemzeti érdekeinket képviselve és tapasztalatainkat felhasználva veszünk részt annak kialakításában. A korábbi dogmákat és szélsőséges alternatívákat pedig felejtsük el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat beterjesztésekor Veres János pénzügyminiszter úr bemutatta, hogy a kormány milyen okok, szempontok és megfontolások alapján milyen gazdasági, költségvetési koncepciót javasol elfogadni az Országgyűlésnek 2009-re. A döntés a parlament kezében van. Közös felelősségünk, hogy a kényszerítő körülmények közepette is hazánk számára a lehető leghatékonyabb, legkisebb áldozattal járó és a lehető legnagyobb eredményt hozó megoldást fogadjuk el. A kormány és a mögötte álló szocialista frakció nevében ismételten arra szólítok fel minden törvényhozót, mindenkit, aki eltérő politikai küldetéssel ugyan, de a Magyar Köztársaságnak és a Magyar Köztársaság állampolgárainak érdekét szolgálandó ül ebben a teremben, hogy a helyzet komolyságához és felelősségéhez méltó emelkedettséggel járuljon hozzá a 2009. évi költségvetés és majd holnaptól kezdve az azt megalapozó törvények elfogadásához.

Elnök Úr! Köszönöm a szót. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Kovács Zoltán: Csak egy szó hiányzott nagyon! - Jakab István: De az nagyon!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ily módon már teljes egészében befejeztük a jövő évi költségvetés általános vitáját. Az elfogadott napirendnek megfelelően az előterjesztéshez a módosító javaslatok benyújtásának határideje - ezt nyilván tudják - november 7-e, péntek 12 óra.

Erre figyelemmel az általános vitát elnapolom. Lezárására holnap délben kerül sor.

Most pedig soron következik az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/6575. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/6575/2. és 3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, akinek 25 perces időkeret áll rendelkezésére.




Felszólalások:   1   1-156   156-180      Ülésnap adatai