Készült: 2020.02.26.23:37:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

109. ülésnap (2007.11.13.),  87-442. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 10:12:13


Felszólalások:   21-87   87-442   442      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Van egy javaslatom. Mivel két jelentkező van a monitoron, és jelzésem szerint az államtitkár úrral együtt egyikük már visszalépett, ha a másik jelentkező is megteszi ezt, akkor mód van arra, hogy most zárjuk be a vitát, és ne folytassuk éjfélkor.

Ezért kérdezem, hogy van-e valaki, akinek ezzel kapcsolatban ellenvetése van. (Senki sem jelentkezik.) Járvás képviselő úr is visszalép? (Jelzésre:) Igen, Czerván képviselő úr is, államtitkár úr is.

Tehát ez esetben az együttes általános vitát lezárom. Természetesen a módosító javaslatokra vonatkozóan, ahogy említettem, éjfélig benyújtási lehetőség van.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3860. számon, a bizottságok együttes ajánlását T/3860/508. számon kapták kézhez. A törvényjavaslat részletes vitájára - tegnapi döntésünknek megfelelően - 12 óra áll a frakciók rendelkezésre.

Felkérem V. Németh Zsolt jegyző urat, ismertesse a frakciók rendelkezésére álló időkeret megosztását.

V. NÉMETH ZSOLT jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vita során az MSZP képviselőcsoportja 253 percet; a Fidesz képviselőcsoportja 201 percet; az SZDSZ képviselőcsoportja 107 percet; a KDNP képviselőcsoportja 82 percet; az MDF képviselőcsoportja pedig 70 percet használhat fel álláspontja kifejtésére. A független képviselőknek 7 perc áll rendelkezésére.

Tájékoztatom önöket, hogy a napirend melléklete tartalmazza az időkeretek felosztását tv-adásidőben és adásidőn kívül.

ELNÖK: Mielőtt folytatnánk az ülést, szünetet kell tartanunk, hiszen a kormány képviselőjeként sem a miniszter, sem az államtitkár nincs jelen. (Gőgös Zoltán: Én nem vagyok jó? - Ékes József közbeszól.) Pénzügyi kérdés, pénzügyminiszter vagy pénzügyi államtitkár szükséges. Reménykedünk abban, hogy tíz perc múlva folytathatjuk.

(Szünet 12.03 - 12.08)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután a személyi feltételek biztosítottak, folytatjuk a munkánkat. (A szünet ideje alatt Tátrai Miklós megérkezett az ülésterembe.)

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatokat - korábbi gyakorlatunknak megfelelően, azok összefüggéseire figyelemmel - összevontan tárgyalja meg az Országgyűlés. Kérem, hogy aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Egyértelmű.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az összevont tárgyalást elfogadta.

Megnyitom a vitát az ajánlás 1-1077. pontjaira. Megadom a szót az írásban előre jelentkezett képviselőknek, elsőként Szabó Lajos képviselő úrnak, MSZP.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy amikor a részletes vita elején tartunk, akkor azért nem árt néhány szóban összefoglalni azt, hogy nagyjából mire tud vállalkozni az a törvény, amely előttünk fekszik; mi az, amire vállalkozni tud a 2008. évi költségvetés, milyen karaktere van, mi az, amit ígérhetünk ezzel a költségvetéssel.

(12.10)

Ez a költségvetés nem fogalmaz meg nagy célokat. Egy év szünet után a felzárkóztatás folytatását várhatjuk ettől a költségvetéstől, egy kismértékű fogyasztásbővülést az elmúlt év vagy az idei év fogyasztáscsökkenése után, egy kismértékű reálbér-növekedést, emelkedést az elmúlt év visszaesése után. Összességben a közszféra létszáma tovább már nem fog csökkenni a 2008. évben. Egy nagyobb árstabilitást várhatunk 2008-ban, a konvergenciaprogramhoz képest nincs további szigorítás a 2008-as költségvetésben, és várhatóan a külső egyensúly tovább fog javulni 2007 után is.

Milyen makropálya mentén tudja ezt a költségvetés biztosítani? Egy bővülő gazdaság, ami számokban egy 2,8 százalékos gazdasági bővülést jelent, csökkenő infláció, amely 4,5 százalékos várható inflációt jelent, bár ennek az összes tervezési kockázatával együtt kell ezt mérlegelni, és emelkedő reálbért, ami alapján egy félszázalékos reálbér-emelkedést tervezett be a kormányzat ebben a költségvetésben.

Amit negyedikként el lehet mondani, hogy alapvetően változatlan költségszintek mellett történik, tehát a költségvetési kiadások alapvetően szinten maradnak. Kivételt képeznek ez alól a családtámogatás költségei, amelyek növekednek, az egyes szociális költségek, amelyek szintén növekednek, az EU-s források költségvetési, hazai kiegészítései, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a lehető legnagyobb mértékben tudjuk befektetni ezeket a külső forrásokat; és elindul a felsőoktatásban az a bővülés, amelyet egy 2010-ig tartó folyamatban tervezett meg a kormányzat.

A szocialista frakció, amikor a módosító indítványait megfogalmazta a költségvetéshez, illetve amikor kidolgozta azokat a majdan még beadandó módosító indítványokat, akkor nagyjából ezek között a keretek között gondolkodott, és módosító indítványait belső átcsoportosítással, a hiány változatlanul hagyásával tette meg, illetve tervezi megtenni a parlamentnek.

Azokat a módosításokat kívánom most első hozzászólóként összefoglalni, amelyeket a szocialista képviselők beadtak, illetve beadni terveznek, és ezeknek a szükségszerűségét és megoldási módjait majd a szakképviselők fogják hozzászólásaikban kifejteni.

Egy jelentős köre a módosító indítványoknak érinti az önkormányzatokat. Itt jelentős módosulás várható a mutatószám-felmérés alapján abban a többlettámogatásban, amely az önkormányzatokhoz jut a normatívákon keresztül. Ezen kívül még egy jelentős összeggel kívánja a Szocialista Párt átcsoportosításokkal támogatni a művészeti oktatást, a hátrányos helyzetű gyermekek tehetséggondozását szolgáló Arany János-rendszert, az értékelési rendszer továbbfejlesztéséhez kívánunk még forrásokat biztosítani, és az elindított minőségbiztosítási rendszerhez is pluszforrásokat kívánunk biztosítani, ugyanúgy, ahogy az önkormányzatok egy jelentős körét érintő belterületi belvíz elvezetésének problémájához is a tavalyi évhez hasonlóan a benyújtott költségvetéshez képest pluszforrásokat kívánunk biztosítani.

Problémának érezte, feszültségpontnak érezte a Szocialista Párt a költségvetésben a büntetés-végrehajtás területén kialakult állapotokat. Itt végső megegyezés még nincs a frakción belül az összegszerűségről, de hogy ezen a területen segíteni kell, hogy azok a bérfeszültségek csökkenjenek, amelyek a területen belül megvannak, azt a frakció eldöntötte. Az összegszerűségen vannak még pontosítanivalók, amit a vita végéig meg fogunk tenni.

Ifjúságpolitikai feladatok és a kábítószer-ellenes küzdelem területén is egy erre a területre jelentősnek mondható összeggel kíván a szocialista frakció módosító indítványt beadni, amely bekerülve a tárca költségvetésébe, ezt az összeget még akár meg is duplázhatja, amennyiben a tárcán belülről is sikerül ezekhez a pénzekhez még pluszforrásokat szerezni, és tervünk az, szándékunk az, hogy ez megtörténjen.

Az egészségügy területén a szocialista frakció támogatandónak tartja az ÁNTSZ tevékenységét, mint ahogy tavaly is megtettük a költségvetés módosítása során, és a népegészségügy, a szűrések fejlesztésére is kíván a szocialista frakció pénzt biztosítani. A most elfogadott adótörvényekben egy átsorolás érintette az egészségügyet az áfánál, ennek a fedezetét is a szocialista frakció oda kívánja tenni az egészségügy területére.

Kulturális területen egy új színházzal bővül jövőre Magyarország, Szombathelyen új színház lesz, ennek a támogatását meg kívánjuk teremteni a költségvetésben, és az egyéb színházi problémák megoldásához is kívánunk szerényebb mértékben forrásokat átcsoportosítani, de ugyanígy kívánjuk támogatni a rádiózenekarnál jelentkező problémák megoldását is. A romaügynél a beterjesztetthez képest forrásokat kívánunk biztosítani a 100 Tagú Cigányzenekar, a Rajkó Zenekar és a C Rádió működési költségeinek kiegészítéséhez, és ezen a területen is hozzájárulni ahhoz, hogy a működés zökkenőmentesebb legyen.

Egy jelentős kérdés van még, ami az önkormányzatokat érinti az általam előbb felsoroltaknál, ez az OKÉT-en folyó tárgyalások eredményeként megvalósuló bérnövekmény, ami az önkormányzatokat érinti. Erre a területre 40 milliárd forintos céltartalékkal került megtervezésre a költségvetés. A szocialista frakció eltökélt szándéka az, hogy ez a pénz oda jusson, és az önkormányzatokra a bérmegállapodás pluszterheket ne rójon, tehát az utolsó fillérig a bérmegállapodásból álló kötelezettségeket a költségvetés állni tudja. Ennek a módszeréről, az odajuttatás módszeréről még vannak viták, vannak polémiák, hogy szakmailag hogyan lehet a legjobban ezt megoldani.

Ezen gondolatok jegyében szeretném a vitát a szocialista frakció részéről megnyitni, és kívánom, hogy egy olyan vitánk legyen, amely a meglévő költségvetési kereteken belül a hiány mértékének változatlansága mellett megalapozott módosító indítványokkal tudja jobbá tenni az előttünk fekvő költségvetést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre Ipkovich György képviselő úr kért szót.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A képviselő úr előadásához röviden csatlakozva elmondanám, hogy van egy város az ország nyugati szögletében, ahol valószínűleg nem jobbak a képviselők, mint máshol, legalább olyan összetett, legalább olyan színes, legalább olyan széttagolt ez a képviselő-testület, mint más városokban, szerintem legalább annyit veszekszünk is. És mégis akadt egy olyan téma, amiben mindenki össze tudott fogni, és mindenki igent tudott mondani egy intézményalapításkor, és én ezt nagyon biztató jelnek tartom.

Színházat alapítottunk együttesen, és szeretnénk a jövő évben a működését megkezdeni. Ehhez nyújtottunk be költségvetési módosítási igényt az egyébként törvényben biztosított támogatás biztosítására. Kérem képviselőtársaimat, hogy ezt a színház-alapítási szándékot tekintsék úgy, mint fényt az alagút végén, és csatlakozzanak hozzá legalább olyan egyöntetűen, mint ahogyan ezt megtette Szombathely város képviselő-testülete, és köszönjük önöknek a támogatást.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Puskás Tivadaré két percben a szó, hogy a szombathelyieket folytassuk.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! (Közbeszólások: Egy perc!) Egy percben szeretnék hozzászólni villámgyorsan. A Fidesz és a KDNP szombathelyi képviselői is módosító indítványt adtak be azért, hogy a szombathelyi színházat anyagilag is támogassa a költségvetés.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Ha jól érzékelem, általános vitánál tartunk, ennek a szabályait tartsuk be!

Varga Mihályé a szó.

(12.20)

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretem hallgatni Szabó Lajos bizottsági alelnök kollégámat, hiszen amikor az ember őt hallgatja, akkor mindig belegondol abba, hogy tulajdonképpen minden rendben van ebben az országban. Voltaire Candide-ja jut az eszembe - a létező világok legjobbikában élünk. Hát vannak még kis problémák, bérfeszültségek - hallottuk Szabó Lajos előadásában -, még tovább kell folytatni a megbeszéléseket, de azért nagyjából rendben van ez a költségvetés.

Kedves Képviselőtársam! Ajánlom, hogy lapozzon bele egy kicsit mélyebben csak azokba a sajtóhírekbe, amelyek a költségvetés benyújtása óta eltelt idő híreit összegzik, és akkor meg fog lepődni, hogy azóta 38 vasúti mellékvonalat be akarnak éppen zárni, nem törődve az ott élő emberek érdekével és akaratával. Ebben van Nógrád megyei, balassagyarmati, van benne Szilvásvárad melletti, van benne Tiszafüred-Karcag közötti vasútvonal. Ez úgy hirtelen, a semmiből előkerült anélkül, hogy mi erről tudtunk volna bármit is, amikor ezt az anyagot elkezdtük vitatni.

Aztán van éppen egy apró kis egészségügyi átalakítás, erről is értesülhettünk, hogy a kormányzat itt is szándékokat fogalmazott meg, most már egy törvényjavaslat elénk került. Ez is mintha azóta derült volna ki, kedves képviselőtársam, hogy ezt a vitát elkezdtük.

Vannak itt olyan döntések is, amelyek kőkeményen fogják érinteni az embereket. Én éppen tegnap értesültem meglepetéssel arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatban a főpolgármesteri kabinet már a szükséges előterjesztéseket megtette, és benyújtja a jövő évi fővárosi közüzemi díjak emeléséről szóló előterjesztését, és ebben nagy meglepetéssel olvashattuk azt, hogy jövőre a tervek szerint 9,9 százalékkal emelkedik Budapesten a csatornadíj, 13,7 százalékkal a szemétdíj, a szennyvízszippantás pedig 8,6 százalékkal.

Nem azt olvassuk ebben a költségvetésben, hogy 4,5 százalék lesz jövőre az infláció, tisztelt képviselőtársaim? Hogyan lehet akkor a fővárosban háromszorosával emelni a csatornadíjakat, amikor az infláció csak ilyen mértékben fog növekedni? Vagy a nyugdíjak és a fizetések is a háromszorosára fognak nőni, tisztelt MSZP-frakció?

Azért gondolkozzunk már egy kicsit! Úgy teszünk, mintha egyébként nem lett volna az elmúlt hetekben, mondjuk, egy áramaukció Magyarországon, ahol mit hallottunk? Azt, hogy legjobb esetben 10 százalékkal nőnek majd a lakossági villamosenergia-árak, de sajnos a nagyfogyasztóknál - és már ide tartozik az iskola, a rendelőintézet, egy kórház - pedig 20-40 százalék közötti áremelés várható. Hol van ez a 2008-as költségvetésben?

Pénzügyminiszter úr, amikor az expozét tartotta, egy szóval nem beszélt nekünk ezekről. Nem beszélt azokról a társadalmi költségekről, amelyekkel ezek az intézkedések járnak, és egy szóval nem beszélt arról, hogy mondjuk, az önkormányzatok tekintetében igen jelentős súllyal bíró budapesti önkormányzatnál pedig ilyen áremelésre készülnek.

Tehát azt gondolom, hogy persze, fontosak a módosító indítványaink, és fontos az, hogy mit szeretnénk ezen a költségvetésen módosítani, de alapkérdések nincsenek végigbeszélve. Ez valóban azt jelenti, hogy az a szociális válság, amiről mi beszéltünk az expozé napján, az bizony mélyülni fog, mert nem hiszem, hogy mondjuk, egy nyugdíjasháztartás örömmel fogja majd az inflációhoz képest háromszorosára növekedő csatorna- vagy szennyvízdíjakat Budapesten fizetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek jegyében akarok én is néhány szót szólni a Fidesz által benyújtott módosításokról, hiszen bár azt mondtuk, hogy nem értünk egyet ezzel a költségvetéssel, és nem értünk egyet ennek a filozófiájával, én ezt elmondtam, itt csak utalást kívánok rá tenni. Ebben az évben kiderült, hogy tavaly túladóztattak bennünket. A szeptemberi pénzügyminiszteri tájékoztató szerint 186 milliárd forinttal több bevétel folyik be már ebben az évben, mint ahogy azt önök tervezték. Mire fordítják ezt a pénzt? Nem hiánycsökkentésre fordítják, nem adósságcsökkentésre fordítják, nem arra fordítják, hogy esetleg adócsökkentés valósuljon meg ebből, hiszen tegnap szavaztunk adókérdésekben, és itt szó sincs adócsökkentésről. Mire fordítják? Egyszerűen kiadásnövelésre, szépen elköltik házon belül, kormányzati intézkedéseken, kormányzati hatáskörökön belül.

Tehát ha túladóztattak bennünket, ebből azért következne az, hogy bizony az a konvergenciaprogram sem állja ki most már az idő próbáját, amit önök a tavalyi esztendőben beadtak, hiszen kisebb a gazdaság növekedése, magasabb az infláció, a túladóztatás miatt pedig többletbevétel keletkezett ebben az esztendőben. Akkor hozzá kellene nyúlni legalább elméleti szinten ehhez a konvergenciaprogramhoz, ha már ehhez ilyen szentírásszerűen ragaszkodnak, hogy azért nézzük meg, mi is történt az elmúlt egy évben ebben az országban.

Mi azt tapasztaljuk, hogy a 2006-os Gyurcsány-csomag intézkedései bizony a gazdaság szereplőinek tekintetében, a lakosság tekintetében is súlyos károkat okoznak. 1,2 százalékos gazdasági növekedés utoljára 11 éve volt Magyarországon. A Bokros-csomagnál sem volt ilyen alacsony növekedés, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim. Azért gondolkodjanak el ezen! Hogyan lehet egy országban úgy tervezni, hogyan lehet úgy előre kalkulálni, hogy a legmélyebb recesszió van? Én elmondtam a beszédemben, hogy azért 1,2 százalék a növekedés, mert kétszer hozzányúltak a bruttó hazai termék számításához, és most már belevették a drogkereskedelmet és a prostitúciót is mint becsült értéket; ugye, ez is növeli a bruttó hazai terméket önök szerint. Így aztán lesz 1,2 százalékos növekedés. De valójában ez annyi? Szó sincs arról! Ha a három évvel ezelőtti metodikával számolnák, ez a nullához lenne közelebb, és nem az 1 százalékhoz.

De visszakanyarodva, tisztelt Ház, a Fidesz által beadott módosításokhoz. Önök nem hajlandók ezt a gazdaságfilozófiát, ezt a gazdasági koncepciót felülvizsgálni. Mit tegyünk akkor? Próbáljuk menteni, ami menthető, csökkenteni a károkat. Olyan módosítókat adunk be, amelyek körülbelül 250 milliárd forint átcsoportosítását célozzák meg ebben a költségvetésben.

Az első és talán legfontosabb részei ennek a módosítójavaslat-sorunknak azok az indítványok, amelyek az önkormányzatokon keresztül próbálják meg az oktatási és a szociális szférában lévő károkat enyhíteni. Jól látható, hogy önök olyan költségvetést készítettek elő, amely 2008-ban nem biztosítja - még a 2000-es szinthez képest sem - az önkormányzatok biztonságos működését, azaz az önkormányzatok oktatási célú intézményeinek biztonságos működését. Hogy ez mennyire így van, az jól látható abból is, hogy önök is, az MSZP oldaláról is benyújtottak ehhez módosító indítványokat. Mi örülünk ennek, mert legalább a gondolkodás egy irányba mutat. Kérjük, hogy fontolják meg azokat a módosításainkat, amelyeket benyújtottunk, körülbelül 60 milliárd forint átcsoportosítását javasoljuk az oktatási célú normatívák fenntartására.

A szociális intézmények esetében ez az összeg 25 milliárd forint, szintén normatíván keresztül javasoljuk ennek a biztonságos működését.

Az egészségügyi módosító csomagunkról kollégáim majd még beszélni fognak. Nyilván itt a gyógyszerkassza, a gyógyító-megelőző ellátások támogatását tekintjük egy fontosabb körnek. Ebben az átcsoportosításban 73 milliárd forintot javaslunk a tisztelt Háznak, annak érdekében, hogy az egészségügy biztonságosabban tudjon működni.

Végül a harmadik része a Fidesz által benyújtott javaslatsornak munkahelyteremtő és vállalkozásbarát indítványokat csoportosít össze, ebben a lakástámogatás, a lakáson belül a kamattámogatás, a panelprogram folytatása szerepel 5 milliárd forinttal, a turisztikai célelőirányzat támogatására javaslunk 10 milliárd forintot. Kiderült, hogy a Fidesz által indított Széchenyi-tervnek főleg a turisztikai beruházásai hozták vissza igazából azt a pénzt, amit az állam ebbe belefektetett, hiszen jól látható, hogy foglalkoztatásban, megvalósult beruházásban és most már örvendetesen bővülő vendégkörben is ez mindenképpen megtérülő beruházás volt. Gazdaságfejlesztési programokra javaslunk 45 milliárd forintot, valamint foglalkoztatásfenntartó és -fejlesztő támogatási eszközök bővítésére javaslunk 20 milliárd forintot.

No, ez a Fidesz módosítójavaslat-sora, amely átcsoportosításokat javasol. Honnan kívánjuk ezeket a forrásokat elvonni? A klasszikus forrásaink azért ma is megvannak; jól látható, hogy a kormányzati berkekben azért vannak olyan miniszterek, akik sikeresebben lobbiztak költségvetési forrásokért, és vannak, akik kevésbé.

(12.30)

Javasoljuk többek között, hogy a Miniszterelnöki Hivatal ilyen jellegű kormányzati kiadásait vizsgáljuk felül, vizsgáljuk át, és ezekből lehessen átcsoportosítani fejlesztési, beruházási vagy más célokra. Ezekhez kérjük a támogatásukat, valamint olyan átcsoportosításhoz, amely egy hitelesebb, szavahihetőbb gazdaságpolitikánál jelentene megtakarításokat adósságfinanszírozásban. Ezek képezik a Fidesz javaslatsorának, módosító indítványainak a fedezetét.

Végezetül két apró módosítás, melyek egyfajta jelzésszerűen mutatják, hogy milyen irányban szeretnénk gondolkodni. Egyik: a mozgássérültek közlekedési és gépjármű-beszerzési támogatását javasoljuk, hogy mindenképpen fontolják meg, hiszen itt a költségvetés méreteihez képest minimális összegről, egymilliárd forintról van szó. Azt gondoljuk, hogy a mozgássérültek támogatása valóban fontos ügy lehet, pártállásra való tekintet nélkül. Kérjük, ezt támogassák.

Végül a főállású anyaság támogatásáról van szó. Gondoljunk csak bele abba, hogy most egy főállású anya három gyermekkel otthon - írd és mondd! - 27 300 forintos támogatást kap. 27 300 forintos támogatást. Mi azt javasoljuk, hogy legalább a minimálbér összegéig mozduljon el ez az összeg, és ehhez 15 milliárd forintra lenne szükség. Ezért javasoljuk, hogy a kormányzati negyed presztízsberuházásából vagy luxusberuházásából, valamint a Gazdasági Minisztérium úgynevezett közhálóprogramjából ezeket csoportosítsuk át, hiszen egy demográfiai mélyvölgyben, hullámvölgyben lévő országban szerintünk fontos nemzeti, össznemzeti érdek is lehet az, hogy a gyermeküket főállású anyaként otthon nevelő, ennek minden kritériumának megfelelő édesanyák igénybe tudják venni ezt a támogatást, s hogy fokozottabb megbecsülést kapjanak az Országgyűlés részéről is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez kérjük tehát a támogatásukat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból. - Dr. Fodor Gábor tapsol.)

ELNÖK: A következő előre bejelentett felszólaló Fodor Gábor miniszter úr, SZDSZ-frakció.

DR. FODOR GÁBOR környezetvédelmi és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és engedjék meg, hogy néhány szóban a környezetvédelmi tárca költségvetéséhez hadd szóljak hozzá, nagyjából abban a szellemben, amit előzőleg hallottunk Szabó Lajos és Varga Mihály képviselőtársaimtól. Hiszen az elnök úr elmondta a pulpitusról, hogy a részletes vita szabályai szerint szóljunk most itt a parlamentben. Magam is fontosnak tartom ezt, hiszen a részletes vita arról szól, hogy azon módosító indítványokat tárgyaljuk meg, amelyeket a képviselők benyújtottak az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. Ez így is van rendjén, de engedjék meg, hogy én most egy áttekintést hadd adjak önöknek arról, hogy milyen is ezeknek az indítványoknak a csoportja, amelyek például a mi tárcánkat érintik, hogyan érdemes ezt elhelyezni a környezetvédelmi tárca költségvetésének horizontján, és hogyan érdemes ezt értékelni a költségvetés fényében és tükrében.

Nos, a mi részünkről a most beterjesztett költségvetés egy fordulatot jelent. Fordulatot jelent abból a szempontból, hogy hosszú idő óta először növekszik a tárca költségvetése, méghozzá jelentős mértékben. Erre én személy szerint is büszke vagyok, és fontosnak is érzem ezt az üzenetet, mert nagyon remélem, hogy ebben az a felismerés fogalmazódik meg - kormányoldalról és ellenzék részéről egyaránt, figyelve a módosító indítványokat -, hogy a környezetvédelem ügye kiemelten fontos számunkra. Egyre lényegesebb a magyar társadalomnak ez a kérdéskör, és ez megjelenik itt a parlamentben, megjelenik a költségvetésben, megjelenik konkrét számokban is.

Miről is beszélünk pontosan, hogyha a számokat hozzuk elő? Nos, amikor azt mondom, hogy stratégiai üggyé kell tenni a környezetvédelmet, ez a költségvetési vitában természetesen számokat is jelent. Ha fellapozzák az idevonatkozó fejezetet képviselőtársaim, akkor azt látják, hogy a környezetvédelmi tárca a jövő évben mintegy 17,5 milliárddal több pénzből tud gazdálkodni, mint az előző évben. Ez a 17,5 milliárd forintnyi növekmény közel 23 százalékos növekedést jelent, tehát így 77 milliárd forintról 95 milliárd forintra nő az a forrás, amiből tudunk gazdálkodni. Természetesen ebbe az uniós fejlesztési költségeket is beleszámoltuk, ahogy tavaly ez egyébként ráadásul egybeszámolásra is került.

Nos, ez a 23 százalékos növekedés mindenképpen olyan erős hátteret jelent számunkra, amelyre azt mondhatjuk, hogy igen, a környezetvédelem ügye olyan kiemelt prioritásként szerepel a kormány tevékenységében és munkájában, amelyet az én megítélésem szerint el kell foglalnia a környezetvédelemnek, és az elkövetkezendőkben is miniszterként arra fogok törekedni, hogy tükröződjön a költségvetésben is ez a kiemelt figyelem.

Melyek azok a prioritások, amelyek ebben a költségvetésben megjelennek a mi oldalunkról? Nos, láthatják, tisztelt képviselőtársaim, hogyha megnézik az idevonatkozó javaslatot, hogy az egyik oldalról a zöldhatóságok megerősítése egy fontos célkitűzés, és azt hiszem, ezzel egyetérthetünk ellenzéki oldalról és kormánypárti oldalról is egyaránt. A zöldhatóságok megerősítése - azon hatóságok megerősítéséről beszélek, amelyek az elmúlt években bizony veszteségeket könyvelhettek el, létszámilag és presztízsben is. Nos, az elmúlt időszak fontos környezetvédelmi ügyei közül, hogy például csak a német szemét ügyét és az illegális hulladéklerakókkal kapcsolatos társadalmi indulatokat hadd emeljem ki, hadd támasszam alá ezekkel a jelenségekkel mindazt, ami itt olvasható, hiszen a zöldhatóságok szerepét és anyagi hátterét azért kell megerősítenünk, hogy hatékonyabban tudjunk fellépni az ilyen jelenségekkel szemben. Itt létszámnövekedésről is van szó, illetve a szükséges infrastrukturális háttér megerősítéséről. Biztos vagyok benne, hogy ez jobb munkát is fog eredményezni, tehát ez egy helyes és jó célkitűzés.

Ugyanilyen helyes és jó célkitűzés például a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos anyagi források megteremtése, ha már itt a költségvetésnél tartunk. Ezt azért érzem fontosnak, és azért szeretném ezt is kiemelni, mert az elmúlt időszakban sokat beszéltünk, vitatkoztunk erről, hogy hol is tart a Vásárhelyi-terv. Tegnap itt a parlamentben szavaztunk is módosító indítványokról azzal a törvényjavaslattal kapcsolatban, amely itt a tisztelt Ház előtt van jelen pillanatban, és amellyel kapcsolatban remélhetőleg jövő héten dönteni is fogunk. A Vásárhelyi-terv megerősítését jelenti ez a törvényjavaslat, szeretnénk uniós forrásokat is bekapcsolni a tervbe. De az uniós források mellett, főleg az eddig elkezdett beruházások befejezése miatt fontos költségvetési oldalról is megerősíteni mindazt, ami történt. Nos, ezt látjuk itt visszaköszönni a mostani költségvetésben. Tehát ez egy másik fontos prioritás a mi költségvetésünkben.

Úgy látom, hogy a képviselőtársaim érzékelték mindezt, és szeretnék is köszönetet mondani a támogatásukért, és azért is, mert látom, hogy nagyon sok indítványt nyújtottak be a tárca költségvetéséhez; ezt nagyon köszönöm, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti indítvány. Viszont hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy úgy érzem, a kölcsönös felelősségtudat, amely bennünk van - függetlenül attól, hogy melyik oldalán ülünk a parlamenti patkónak -, arra kell hogy kényszerítsen minket, hogy természetesen azokat az indítványokat támogassuk mindannyian, én miniszterként mindenképpen erre szeretném felhívni a figyelmüket, amelyek költségvetésileg megalapozottak, és semmilyen körülmények között nem járulnak hozzá a hiány növeléséhez.

Ugyanis a kormánynak - nagyon helyesen - ez az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy a konvergenciaprogram keretein belül, de azon túlmenően is a költségvetési egyensúlyt teremtse meg, és a költségvetési egyensúly megteremtése révén a kormányzat komoly eredményeket ért el az elmúlt időszakban. Az előre megtervezett hiányszintet és hiányplafont elérte jelenleg a magyar gazdaság, tovább kell menni ezen az úton, mert a konvergenciaprogram sikeréhez, az euró bevezetéséhez erre szükség is van. Ez az egyik legsikeresebb területe a mostani kormányzásnak, és nemcsak a kormány szempontjából fontos ez, hanem az egész ország szempontjából. Hiszen az országnak sikere lesz, ha sikerül a konvergenciaprogram révén az Unió országain belül abba a klubba tartozni, ahol az eurót be lehet vezetni. Ez a magyar gazdaság és az itt élő emberek sikere egyaránt. Ezért fontos, hogy végigmenjünk ezen az úton. Ezért természetes dolog, hogy most, a költségvetés vitájában azon indítványok mellett kell majd kiállnunk, amelyek a hiányt nem növelik, hanem nagyon szigorúan benntartják ezeken a kereteken belül, amelyeket a költségvetés leír.

Ezen túlmenően - mint mondtam - sokfajta indítvány van, látom itt a vízkárelhárítással kapcsolatban adtak be többen különböző indítványokat, ivóvízminőség-javító programmal kapcsolatban, csatornázással, szennyvízelvezetéssel, az országos kármentesítési programmal kapcsolatban. Ezek mind-mind jó és jó szándékú, jó irányú módosító indítványok; természetesen komoly megfontolás alapján javaslom majd a tisztelt Országgyűlésnek, hogy bölcsen döntsön azokról, amelyeket el akar fogadni, és azokról, amelyeket nem. Egyet viszont nagyon határozottan hadd szögezzek le kérésként. Mindenképpen azt kérem a parlamenttől, hogy ezen a jó pozíción, amit a környezetvédelemnek sikerült kiharcolnia most a költségvetésben, ezen ne változtasson.

(12.40)

Mert látom a szándékot, hogy a parlamenti képviselők is növelni akarják a környezetvédelem kiadásait a költségvetésben, és ez jó, ennek én örülök természetesen, azon keretek között, amelyeket az előbb elmondtam. És azért is örülök ennek, mert ez összhangban van a társadalom elvárásaival.

Közvélemény-kutatásokra hivatkoztam az elmúlt napokban, amikor ezekről a kérdésekről beszéltünk. Van olyan közvélemény-kutatás, amelyik mutatja azt, hogy ha megkérdezik a magyar polgárokat, hogy ha egyébként ők állítanák össze a költségvetést, mire adnának több pénzt, és szerepel választási lehetőségként az egészségügytől kezdve az oktatási rendszeren át a honvédelem és sok minden más, bizony ők a környezetvédelmet választják. Ez számunkra büszkeség, sokunk számára, akiknek fontos ez a terület, mert ez azt mutatja, hogy a környezettudatos gondolkodás áttörőben van Magyarországon. Az a felelősség, amit gyerekeinkért, unokáinkért kell hogy érezzünk, az elkövetkezendő világért, amely az elkövetkezendő évtizedekben itt lesz körülöttünk, és a most felnövekvő generációkat szolgálja, ez a felelősségtudat egyre erőteljesebb a magyar társadalomban. Ezt a felelősségtudatot látom itt a parlamentben is, amikor sokan sok jó és okos indítványt próbálnak tenni a mi fejezetünkhöz.

Hangsúlyoznám még egyszer, hogy ezt köszönöm, bölcs döntést kérek ebben az ügyben. A hiányt semmilyen körülmények között ne növeljük, ez nagyon fontos célkitűzés; az ország számára fontos és megint csak a jövőért érzett felelősség miatt fontos mindannyiunk számára. Ezen túlmenően határozottan azt kérem az Országgyűléstől, hogy ezt a pozíciót, ezt a helyzetet semmiképpen ne változtassuk rosszabb irányba, amivel jelen pillanatban a Környezetvédelmi Minisztérium rendelkezik. Bízom benne, hogy ez így lesz, és akkor a mostani költségvetési vitát komoly sikerrel zárhatjuk a mi részünkről. Ez mindenképpen közös sikerünk lesz, mert látom, hogy a környezetvédelem ügye olyan ügy, ahol ellenzéki és kormánypárti politikusok és képviselők nagyon jól tudnak együttműködni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Következik a KDNP szónoka, Kuzma László képviselő úr.

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A bevezetőkhöz kapcsolódóan már néhány konkrétummal szeretnék foglalkozni az 56. ajánlási pontban megfogalmazottak szerint, illetve az ahhoz kapcsolódó más ajánlási pontok szerint.

A fő vezérgondolatom ahhoz, hogy ezt mi módon szeretném megtenni, higgyék el, hogy jó szándékú, és csak segítséget szeretnénk nyújtani mind Gyurcsány Ferencnek, mind pedig a kormányzatnak az igazmondáshoz, hogy bebizonyíthassuk közösen, hogy mégis igazat mondott azon az oktatási kerekasztal-beszélgetésen, ahol prioritást kellett megjelölni az iskolának; szó szerinti idézettel emlegette az iskolákat.

Tehát kérem, hogy támogassák módosító javaslatainkat, amelyek egyébként összességében nem nagy tételt képviselnek, ellenben a jövő generációja szempontjából rendkívül fontosak; és hogy kapcsolódjak a miniszter úrhoz, nemcsak az általános közoktatás területén, hanem éppen a környezettudatos nevelés területén is rendkívül fontos az oktatásba befektetett egy pengő magyar forint, mert az meg fog térülni. A környezeti nevelés tekintetében is rendkívül fontos a közoktatásra fordított összeg, mert mi ott lent, vidéken abban a szellemben élünk - egy kicsit hadd kapcsolódjak ehhez -, hogy a környezetünket csak kölcsönkaptuk a gyermekeinktől, és nekik lehetőleg abban az állapotban kell visszaadni, ahogy kölcsönkaptuk, és ebben bizony az oktatásnak nagyon fontos szerepe van.

Ezen belül is külön kiemelném a normatívákat és a normatívákhoz kapcsolódó módosító javaslatainkat, mert ez az a pont, ahol tetten érhető, hogy a kormányzat nemhogy nem ad prioritást az iskolának, hanem éppen ellenkezőleg: a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy ugyan erős a kifejezés, de az oktatási kormányzat mintha ki akarna vonulni az iskolák finanszírozásából, és - ellentétben az előttem felszólaló miniszter úr által elmondottakkal - nem bír olyan lobbierővel, amely az oktatás területén komolyabb forrásokat összpontosít, és mindent arra fog, hogy mivel csökken a gyermeklétszám, ezért nominális szinten ki kell vonni forrásokat.

Ez nem megengedhető, azért sem, mert más feladatot kell ellátni ma, mint öt évvel ezelőtt, mások a társadalmi kihívások, és igaz ugyan, hogy ezeknek a társadalmi kihívásoknak kevesebb gyermeklétszámmal kell megfelelni, de ezeknek a társadalmi kihívásoknak, amelyek új társadalmi kihívások, meg kell felelni. Hogy egy kicsit a földhöz is közelítsek, például ma az a tapasztalat, hogy a felsőoktatási intézményekben nem képesek már a hallgatók idegen nyelv elsajátítására, tehát olyan finanszírozási rendszert kell normatív alapon - ami az állam felelőssége - az alatta lévő iskolákban megszervezni, amely képessé tesz legalább egy, de inkább másfél-két nyelv ismeretének a megszerzésére az alapszinten, tehát az egyetemet megelőző oktatási formációkban.

Ha a normatívákat szemügyre vesszük, az a jellemző, hogy a nehéz helyzetben lévők még nehezebb helyzetbe kerültek. Ez a legnagyobb hiátusa ennek a költségvetésnek. Nemhogy az esélyegyenlőség megteremtése irányába hatna, hanem éppen ellenkezőleg, továbbcsökkenti az esélyeit azoknak az elmaradott településeken és kistérségekben élő kisdiákoknak, akik nem képesek megfinanszírozni a kieső, tehát a normatíva feletti kieső forrásokat; azok az önkormányzatok nem képesek megfinanszírozni, amelyeknek nincsen olyan extrabevételük, mint esetleg az iparilag fejlettebb területeken.

Mindemellett, hogy forráskivonást hajtanak végre, sokak figyelmét elkerülte, hogy eközben a csoportlétszámok is növekednek, és a csoportlétszámok növekedésével az amúgy is rossz helyzetben lévő, alacsonyabb normatívával gazdálkodó kisiskolák még súlyosabb helyzetbe kerülnek. Gyakorlatilag 2004-től nem emelkedtek a normatívák nominális szinten, miközben ha erre rápakoljuk az inflációt, akkor értelemszerűen ez reálértékben jelentős csökkenést jelent. Módosító javaslataink éppen ezért nem túlzóak, viszont megfontolásra ajánlom kedves képviselőtársaimnak.

Szintén az esélyteremtés tekintetében a kollégium esetében nemcsak a kollégiumi normatíva a probléma, hanem összességében a kollégium probléma. (Jauernik István felé:) Örülök, hogy megjött képviselőtársam, akivel az általános vitában némi vitába keveredtünk. Hadd idézzem fel ismételten a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség anyagát, miszerint 2001-ben 96,3 százalékon volt finanszírozva a kollégium, 2007-ben - ezek már tényadatok - 62,9 százalékon voltak finanszírozva, és a jövő évben ez várhatóan 60,2 százalék lesz. Egyéb forrásként a kollégiumokhoz felújítás, fejlesztés címén 2 és 1 százalék körüli értékkel járult hozzá. Tehát megállapítható, hogy az a trend megtört, ami korábban gyakorlat volt és széles körű egyezséget élvezett, hogy a kollégiumot közel 100 százalékon szükséges finanszírozni. Ez az esélyteremtés céljait nem szolgálja, sőt megkockáztatom, hogy éppen ellenkezőleg, az amúgy is hátrányos helyzetű emberek tovább süllyednek.

Egy adatot még emellé hadd tegyek: ma a hátrányos helyzetű középiskolások 40 százaléka kollégiumokban van. Ez az adat is azt bizonyítja, hogy nincs a családoknak pluszforrásuk. Ezért javasoljuk mintegy 10 százalék körüli értékkel általában az oktatási normatívák és ezen belül a kollégiumi normatíva emelését, mert itt nem elsősorban oktatási problémáról van szó, hanem szociális és szociálpolitikai problémáról is.

A másik pedig a kettéválasztott normatíva, amelynek a szállásbiztosítási része további forráskivonásra ad lehetőséget. Abban nincs vita köztünk, remélhetőleg nincs vita köztünk, hogy egészen más egy szállásbiztosítás, ahol történetesen 18 év alatti emberek laknak, és egészen más egy középiskolai kollégiumi keretek között történt szállásbiztosítás. Ez egy nagyon fontos pedagógiai cél, és ezt a forrást egyesíteni kívánjuk, éppen azért, hogy ne kerülhessen ki az oktatási célrendszeren kívülre a szállásbiztosítás lehetősége.

(12.50)

A művészeti oktatás normatíváját legalább az eredeti állapotába kívánnánk visszahelyezni. Jól tudom, hogy erre nincs reményünk, hiszen több miniszter és több vezető oktatáspolitikus a kormányoldalról kinyilvánította, hogy nemkívánatos csoport az alapfokú művészeti iskolák. Kezdetben arról volt szó, hogy legalább nominális szinten megtartjuk - erről beszélgettünk -, aztán már a normatíva drasztikus csökkenése került előtérbe, 105 ezerről 70 ezerre, 40 ezerről 25 ezerre. Aztán azt mondta annak idején Arató államtitkár úr, hogy nem baj, de van mellette 10,5 milliárd, amit majd kiosztunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki látott már belülről iskolát, és ne adj' isten, azt még működtette is vezetőként, annak azt mondani, hogy a működést majd pályázati pénzből finanszírozzuk, több mint nevetséges. Aggodalom az, amit megfogalmazok, és elnézést, ha valakit megbántok a kemény szavaimmal, ne azt nézzék, ez ugyanis aggodalom egy olyan célrendszer érdekében, amit kidobunk az ablakon; egy fűnyíróelvvel kidobjuk az ablakon. S ez a bizonyos 10 milliárd információim szerint jelentős mértékben tovább csökken.

Az előbb felvázoltakhoz képest a szakképzés problémája már nem is tűnhet, nem is tűnik oly nagynak, ahol néminemű a normatívacsökkenés. Ott egy 10 százalékos emelés az eredeti állapotot nominális szinten állítaná helyre. Csak jelzem, hogy egy komoly átalakítás közben - ami a tiszkeken keresztül történik a szakképzés területén - történő ismételt forráskivonásnak vagyunk a tanúi. Azt a közoktatást érintő heurisztikus hangulatot, amit korábban hallottunk kormányzati körökből, nem tudom a magamévá tenni, mert sajnos annak vagyunk tanúi, hogy a nehéz helyzetben lévő, hátrányos helyzetű kisiskolák tovább süllyednek, és már nemcsak a felső tagozatosok utaznak, hanem az alsó tagozatosok is. Ha szükséges, ezt tételesen elmondom képviselőtársaimnak.

Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák azt a 60 milliárdos tételt, ami ezen területen jelentkezik. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Ismét az MSZP szónoka következik, Botka Lajosné képviselő asszony.

BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés részletes vitája ismét alkalmat ad arra, hogy ki-ki értékrendjének megfelelően a költségvetés mint stratégiai dokumentum üzeneteiről, értékeiről gondolkozzon, véleményt cseréljen. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen előttem szóló képviselőtársaim közül Varga Mihály és az előbb Kuzma képviselő úr is jelentős teret szentelt az állami költségvetésből az oktatást érintő fejezeteknek, s én mindenképpen szeretnék ehhez a gondolkodáshoz csatlakozni.

Előtte azonban el kell mondanom, úgy tűnik, a rendszerváltás óta kialakult az a kultúra, miszerint a költségvetés tervezése a kormányzó oldal felelőssége, és az ellenzéki szerepnek mintegy a kiteljesítését jelentheti az a magatartás, hogy a kormány által benyújtott költségvetést nem támogatja. Ettől függetlenül őszintén mondom, hogy mindig rendkívül nagy érdeklődéssel figyelem ellenzéki képviselőtársaim okfejtését, elemzését, amiből okulva aztán az elmúlt években mindig volt - s bízom benne, hogy ebben az évben is lesz - olyan közös pont, amelyet közös akarattal fogunk a költségvetés jobbítása érdekében elfogadni. A bizottsági munkában máris vannak ilyen közös pontok.

Most azonban inkább a különbözőségre tenném a hangsúlyt. Mind a ketten szóltak - s bizonyára ma még többen is fognak szólni - arról a tézisről, miszerint az állami költségvetésben az oktatási normatívákon keresztül az intézmény- vagy iskolafenntartók számára az állam milyen forrásokat ad, és hogy ezek a források tendenciáját és célját tekintve elegendőek vagy nem. Bizonyára mint mindenben, itt is lehet felszínesen fogalmazni, forintokat forintokkal összehasonlítani, és lehet tartalmi elemzésből kiindulni. Hallgatom önöket, s önök nyilván igazat mondanak, amikor a normatívák összehasonlításakor azt mondják, hogy a 2006-os bázisévhez képest nem emelkedik - ami sok esetben igaz is -, ugyanakkor viszont az esélyegyenlőség okán - ami nem annyira a szívüknek megfelelő, de nekünk nagyon fontos - én azt mondom, hogy vannak olyan normatívák, amelyek jelentősen emelkednek, s bizonyára nem véletlenül. Többek között ilyen az óvodáztatás.

Egyetértünk abban, hogy az elmúlt másfél-két évtized erőfeszítései ellenére az iskolai esélyegyenlőség vagy esélykülönbség nem mérséklődött, és végképpen nem a kívánságunknak megfelelően. Abban különbözünk, hogy ezek okainak az elemzésekor azt láttuk, ha hozzá akarunk nyúlni ehhez a társadalmi igazságtalansághoz, akkor a szakma, a kutatók, a szakemberek tanácsát fogadjuk el: leghatékonyabban és legeredményesebben az óvodai korosztálynál tudjuk ezt a hátrányt megpróbálni leküzdeni és elindítani. Nem véletlen tehát, hogy az óvodáztatásban az életkor kiterjesztését, az ötéves kortól a hároméves korig való óvodáztatás programját vállaltuk föl, és ennek kézzelfogható bizonyítéka például ennek a normatívának a megjelenése.

Egy másik lényeges dolog - a képviselőcsoportunk és a bizottságunk elnökének a mondandóját ajánlom tisztelettel a figyelmükbe, és azoknak is, akik hallgatják ezt a vitát -: tudjuk, hogy érdekegyeztető tárgyalások folynak az oktatási ágazatot is érintő közalkalmazottak 2008-as bérrendezése területén. Azt is tudjuk, hogy a költségvetés tervezetében erre a célra 40 milliárd forint van elkülönítve. Lehetne olyan költségvetési metódust is választani - lehetne, s ez még előttünk áll -, hogy a megállapodásnak megfelelően a 40 milliárd forintot normatívaemeléssel juttatjuk el a fenntartóhoz, s máris azt tudjuk mondani önöknek, hogy na lám, a normatíva emelkedik. Én magam személy szerint természetesen azt gondolom, ha ezt az utat választjuk, akkor nagyon-nagyon kemény törvényi garanciák kellenek annak érdekében, hogy az erre a célra tervezett pénz valójában minden egyes pedagógushoz, minden egyes közalkalmazotthoz eljusson. De lehet olyan módszert is választani, hogy nem a normatívák emelésében jelenik meg a béremelés kialkudott közös mértéke, hanem egy külön kasszában, és jövőre megint lehet azt mondani, hogy a normatívák nem változtak. Úgy hiszem, hogy amikor egy ágazat állami támogatási rendszerének a megítéléséről gondolkodunk, annak a belső tartalmát mindenképpen érdemes elemezni.

Hadd említsek meg az oktatási területet érintő költségvetési elveink vagy értékeink közül néhányat: a kiszámíthatóság és a garancia. Ezt a két értéket emelem ki, amelyek nyomon követésére néhány példát szeretnék mondani. Az óvodáztatásról már szóltam, amely az esélykülönbség mérséklését célzó egy eszköz, de nem teljes körű. A kiszámíthatóság és a garancia szempontjából lényeges változásnak ítélem azt, hogy ez a kormány a múlt évben döntött úgy először, hogy a közoktatási költségvetésben nem naptári évre, nem január 1-jétől december 31-ig, hanem tanévre kiszámítható, garantált módon állami támogatást tervez. Ez a szakmának, a közoktatásban érintetteknek régi óhaja. Én ezt rendkívül jónak tartom, és ezt kerestem a 2008-as költségvetésben. Önöknek is el kell ismerniük azt, hogy ezek a garanciák megvannak.

Szintén nagyon fontos kiszámítható és garanciális elem - amit viszont nem találtam, ilyen módon nem véletlen, hogy a módosító indítványok egyikét jegyeztem képviselőtársaimmal együtt - az Arany János tehetséggondozó program. Ez azért nagyon jó példa, mert a hátránykompenzációra, a tehetséggondozásra, az esélykülönbség mérséklésére az önök kormánya által kidolgozott kiváló szakmai program fenntartása és bővítése történt meg ebben az évben. Mi úgy látjuk, hogy a költségvetés előttünk lévő tervezete nem ad kellő garanciát arra, hogy ez a program azokon a helyszíneken olyan költségvetési támogatásból működjön, amit egyébként háromoldalú szerződés garantál, hiszen az ebben a programban részt vevő iskolák és kollégiumok pályázat útján nyerték el a támogatást, a költségvetési támogatáshoz háromoldalú szerződést kötött az Oktatási Minisztérium, a fenntartó önkormányzat, az iskola, illetve a kollégium, tehát garanciákkal biztosított költségvetési támogatásunk felhasználásáról szól ez a rendszer.

(13.00)

Éppen ezért én arra kérem önöket, hogy azt a módosító indítványt, amelyet képviselőtársaimmal jegyzünk az Arany János tehetséggondozó program finanszírozásában, támogassák. Azt szeretnénk, ha nem pályázni kéne még erre a pluszpénzre, hanem a szerződésnek megfelelően ezek az iskolák, intézmények, kollégiumok megkapnák.

Szintén nagyon fontos esélykülönbség-mérséklő értékrendünk és a költségvetésben nyomon követhető szándékunk az, hogy szeretnénk a társulásokkal, a szakmai együttműködésekkel a kistelepülések, nagyobb települések iskolái között fönnálló szakmai különbséget mérsékelni. Meggyőződésünk, nekem egyéni képviselői tapasztalatom is, hogy nagyon sok önkormányzat fölismerte, hogy helyben, a saját gyermekei számára akkor tud jobb minőségű oktatást nyújtani, ha társul vagy szövetkezik; például abban, hogy idegen nyelvi tanárt tudjanak alkalmazni, hogy megjelenjen az informatika megfelelő minőségben, és ezt a társulási, szövetkezési szándékot a költségvetésben garantált támogatással a jövőben is meg fogják kapni.

Két olyan dologról szeretnék szólni, amelyekben a felelősségünk jelent meg. Az egyik ilyen a művészeti oktatás területe. Képviselő úr, önnel vitatkozom; számunkra a művészeti oktatás nem egyszerűen kínálatot színesítő forma, mi elfogadjuk azt az érvet, hogy ez nagyon sok esetben személyiségfejlesztő, nagyon sok esetben hátránykompenzáció, nagyon sok esetben tehetséggondozó, nagyon sok esetben nemzeti tudatot fejlesztő, kultúraörökítő oktatási forma. De azért kellett, hogy azzal a felelősséggel szembenézzünk, ami abból következett, hogy ennek az oktatásnak az állami finanszírozása évek óta és a helyi igények elindítottak egy olyan expanziót, hogy Magyarországon ebben a képzési formában ugrásszerűen megnőtt azoknak a nem önkormányzati, nagyon sok esetben magánfenntartói művészeti oktatási intézményeknek a száma, akik persze jól dolgoztak, de megjelentek olyanok is, akik nem azt a minőséget adták, amit ez az oktatási forma egyébként elvár.

Ezért örülök annak, hogy a művészeti oktatási intézmények többsége elfogadta, sőt aktívan kezdeményezte azt a minőségi felülvizsgálatot, aminek az eredményeképpen ma azt tudjuk mondani, hogy azok a művészeti oktatási intézmények, amelyek törvényesen működnek - ez az alapfeltétel, hogy a törvényes működés minden elemével rendelkezzenek - és amelyek jó minőségben kiváló szakmai munkát végeznek, garantáltan kapják meg; önökkel, képviselő úr, egyetértünk, azon dolgozik a szocialista képviselőkből álló oktatási munkacsoport, hogy hogyan tudjuk ezeknek a minősített iskoláknak azt a garantált normatívarendszerét biztosítani, ami a működésükhöz szükséges kiszámítható, egyéb módon. Nem zártuk le ezt a vitát, de ebből az alapértékből nem kívánunk engedni; oda adjunk pénzt, ahol a minőség és a szakmai garancia egyértelmű. Ezzel mi védeni szeretnénk a gyerekeket, a szülőket, akik ezt a formát igénybe veszik, és nem szeretnénk az e területen esetleg kalózokat további támogatásban részesíteni.

A sajátos nevelési igényű gyermekekkel kapcsolatban hasonló a felfogásunk; szükséges a speciális segítség, de ehhez szükséges a speciális szakértelem. Ezért ennek a területnek az átalakítása ennek a két fontos feltételnek a teljesítését szorgalmazza.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

És hát az idegennyelv-oktatás; ha megnézzük és elemezzük ezt a területet, akkor azt kell mondanom, hogy bizony messze vagyunk még attól a helyzettől, amit ha nem is ideálisnak, de reménykeltőnek tekinthetnénk a tekintetben, hogy a fiatal generációnak a nagy százaléka tanuljon meg a közoktatás időszakában egy vagy két idegen nyelvet. De azért ezen a területen a nulladik éves úgynevezett nyelvi előkészítő program beváltotta az elképzeléseinket, ezen a területen expanziót tapasztalunk, szerencsésre sok fenntartó önkormányzat is elindított ilyen programot. Ennek a programnak a kifutó évfolyama viszont növelte nyilván azt a költségvetési szükségletet, amelyet az állami költségvetésből biztosítunk a jövőben is.

S végezetül engedjenek meg a felsőoktatás területére nem részletesen kiterjedő módon egy szintén kiszámítható, garanciális elemet. Én nagyon fontosnak tartom a hároméves megállapodást, amelyben a felsőoktatási intézmények pontosan kiszámítható módon ismerhetik, hogy az állami költségvetésből a harmadik év végére milyen mértékű támogatást kapnak. Ez egy nagyon-nagyon fontos terület. Ezen belül a mai napon is bizottsági ülésen vitattuk többek között a képzési hozzájárulások ügyét, és szeretném ezúton is elmondani, hogy számomra rendkívül nagy öröm, hogy a költségvetési törvénytervezet módosító indítványaival, úgy tűnik - és ehhez kérem az oktatási területen kívüli képviselőtársaim támogatását -, a bizottság támogatta azt a kezdeményezésünket, miszerint a miniszteri ösztöndíjban részesülők - ezek egyébként a határon túlról érkező magyar fiatalok, akik a magyar felsőoktatási intézményekben tanulnak - mentesüljenek a képzési hozzájárulás alól. Én úgy gondolom, hogy ez több mint költségvetési tétel, ez egy rendkívül fontos üzenet és nagyon fontos értékválasztás.

Képviselőtársaim bizonyára nagyon sokan sokféle tartalommal bővítik még ki ezt az indoklásrészt. Én azt kérem, hogy a vita során legyünk tekintettel arra, hogy bizonyára többen követik a parlamenti vitánkat azok is, akik a közoktatásban fenntartók, azok is, akik a közoktatásban érintettek, tényszerű és elemző hozzászólásokkal próbáljuk az ő biztonságukat is, ha úgy tetszik, garantálni, és talán fölösleges riogatással ezt a rendkívül izgalmas időszakot, amikor az első félév hajrájában dolgoznak a pedagógusok, ne nehezítsük mi magunk is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, Botka Lajosné képviselő asszony. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Kétperces hozzászólások következnek: Kuzma László, Bebes István és Vincze László képviselő urak. Megadom a szót Kuzma László képviselő úrnak, KDNP.

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Botka képviselő asszonnyal általában egy húron szoktunk pendülni. Nem tudom, hogy mondhatok-e ilyet - abban sem vagyok biztos, hogy ez önnek jó-e. (Derültség.) De most egy kicsit ellentmondanék; az Arany János program támogatását kivéve nagyon örülök neki, és nagyon örülök annak, hogy fölvállalta a szocialista frakció oktatási munkacsoportja ennek a témának a gondozását. De az óvodai normatívák tekintetében szeretnék egy kis tájékoztatást adni arról, hogy az óvoda-1 kategóriában, tehát a nyolc óra alatti óvodák tekintetében 10 százalékkal csökkent az első, második év, a harmadik év 4 százalékkal növekedett. Az óvoda-2 esetében, ami teljes napos ellátás, 5 százalékos növekedés van az első két évnél. Amiről a képviselő asszony beszélt, az valószínűleg az óvoda-2 harmadik évfolyam, tehát az iskolát megelőző évfolyam, ahol valóban egy jelentős növekedés állt elő.

De nem oldja meg ez a problémát. És nem oldja meg azt a problémát, ami sokkal súlyosabb, hogy az azt követő évfolyamoknál micsoda drasztikus csökkenés következett be, hogy az általános iskola első-második évfolyamán, ahol, mint említettem, már magasabb osztálylétszámok lesznek. Ezeken a területeken 25 százalék a csökkenés egészen a hatodik évfolyamig, amiből azt a következtetést engedtessék meg, hogy levonjam, hogy már ezt a korosztályt is kiszemelte az oktatási kormányzat, akiket be kell deportálni a szomszéd településre, ahol ők nagyobb osztálylétszámban, nagyobb csoportlétszámban kénytelenek elsajátítani a betűvetés tudományát.

Én ezekből a számokból ezt látom, és nagyon sajnálom, megint ezt kell mondjam, nem ebben egyeztünk meg, kedves kollegák. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

(13.10)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre Bebes István képviselő urat illeti a szó.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két rövid reagálás, hiszen Szabó Lajos képviselőtársam esetében is és most képviselő asszony esetében is megjelent a motívum, a bértárgyalásokkal kapcsolatos 40 milliárdos keretösszeg. Nos, nincsenek jó tapasztalataink. 2004-ben, 2005-ben és a 2006-ban is arról beszéltek, hogy a közalkalmazotti béremeléssel kapcsolatos költségeket az önkormányzatok természetesen teljes mértékben megkapják. Nem így történt. Az önkormányzatoknak helyt kellett állni ezen a területen. Azután 2007 más vonatkozású lett, de most megint oda jutunk vissza, hogy még folynak a tárgyalások, van egy 40 milliárdos keret, és arról beszélünk, hogy hátha a tárgyalások másként alakulnak, és akkor majd valami lesz. Nincs még bent olyan módosító javaslat, amely biztonsággal ezt a keretet az önkormányzatok számára rendezni tudná, tehát finanszírozási lehetőséget biztosítana.

A másik a művészetoktatással kapcsolatos keret. Azt gondolom, megalázó egy önkormányzat számára, hogy úgy tervezzen nyugodtan egy költségvetési évben, hogy számoljon azokkal a normatívákkal, amelyeket önök biztosítanak ennek a költségvetésnek a keretein belül, és esetleg majd pályázati úton kapnak bizonyos összeget. És ha nem kapnak? Hogy lehet így nyugodtan tervezni? Azt hiszem, ez valamennyi önkormányzat számára megalázó, és problémát jelent majd a tervezés során.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Vincze László képviselő úrnak.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én is a művészeti oktatás fejezetéhez szeretnék hozzátenni néhány gondolatot. Az imént elhangzott, és ne sikkadjanak el ezek a számok, 105 ezerről 70 ezerre ment le az egyéni képzésben a támogatás, a csoportos képzésnél 40 ezerről 25 ezerre. És van egy pályázati keret, amit majd vagy el lehet érni, vagy nem. Lehet törekedni arra, hogy el tudják érni a művészeti iskolák ezt a pályázati pénzösszeget, viszont olyan módon lett kitalálva a minősítés módja, hogy az hajmeresztő. Gyakorlatilag egymásnak minősítenek az intézmények. Na már most, az intézmények egy picit abban érdekeltek, hogy ellenérdekeltek legyenek, márpedig az ilyenfajta minősítés objektivitását a legjobb szándék mellett is meg lehet kérdőjelezni.

A dolog másik része, hogy az előírásokkal olyan akadályokat gördítenek a művészeti iskolák oktatói gárdája elé, ami oly módon leszűkíti a szakmaiság vonatkozásában a lehetőséget, hogy az szintén hajmeresztő. És ez nem riogatás. Mondok egy példát. Egy kiváló, nívódíjas néptánccsoportot több évtizede vezető, mivel valamiféle pluszpapírja nincs meg, nem taníthat, akár óvodás csoportban sem. Mert ez ki van mondva ezek mögött a pályázatok mögött, és mindenféle támogatás ennek függvénye. Nem igazán jó, hogy ebbe az irányba fogunk elmozdulni. De akár egy iparművész, mondjuk, keramikus vagy egy fazekas nem okíthat óvodában, általános iskola alsó vagy felső tagozatában sem művészetet, mert elvárják, hogy valaki, nem tudom, milyen művész jöjjön le esetleg Budapestről X. faluba vagy Y. városba. Végtelenül leszűkül a pálya, és ez nagy baj. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, Vincze képviselő úr. Két percre Tatai-Tóth András képviselő urat illeti a szó.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Felhívom képviselőtársaim figyelmét Botka Lajosné hozzászólására, amelyben képviselőcsoportunk nevében megfogalmazta, hogy a művészeti iskolák normatíváját a jelenleg is érvényes szinten, minimálisan 40 ezer és 105 ezer forintos szinten minősített iskolák esetében támogatjuk. Ehhez megfelelő módosító indítványokat nyújtunk be. Azt kérem ellenzéki képviselőtársaimtól is, hogy majd a második körös szavazásokon támogassák ezeket az indítványokat.

A művészeti iskolák minősítéséről nekem egészen más a tapasztalatom, mint Vincze képviselő úrnak. Az alapfokú művészeti oktatás egy sajátos oktatási forma, viszont iskolai rendszerű oktatás, ahol az oktatási törvény még az önök kormányzati időszakában, hosszú átmeneti idővel előírta az iskolában való tanításhoz szükséges képesítéseket. És ha ezt a művészeti nevelést művészeti iskolában kívánjuk folytatni, akkor bizony a törvényt valamennyiünknek be kell tartani. Egyébként az Oktatási Minisztérium honlapján tanulmányozható az az útmutatás, amely azokban az esetekben, amiről képviselő úr beszélt, tehát ha hosszú tapasztalattal, nagy tudással rendelkező, egyébként pedagógus végzettségű kolléga tanít ezekben az intézményekben, akkor milyen módon foglalkoztatható tovább. Tehát szó nincs arról, hogy akadályozni akarjuk a művészeti iskolák tevékenységét.

Kuzma képviselő úrnak a normatívákról csak egy gondolat. A normatívák jobban követik az adott évfolyamon az oktatási törvény szerint elvégzendő feladatokat, és csak annyi csökkenés tapasztalható, amely a pedagógusóraszám-emelés miatt ki sem fizetendő az oktatási intézményekben. Igen, elmondtuk, hogy a központi költségvetés hiányának csökkentése érdekében volt szükség a pedagógus-óraszám növelésére, és ezt nem kapták meg a fenntartó önkormányzatok.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Karsai Péter képviselő úr felszólalása következik.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja azt a kormányzati politikát, amely reform címszó alatt csak megszorításokra és látszólagos egyensúlyjavításra képes, ugyanakkor három sarkalatos kérdésre, a növekedésre, a foglalkoztatásra és az infláció csökkentésére nem találja a választ.

A kormány 2008. évi költségvetési törvényjavaslata társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból is üres. A költségvetés továbbra is indokolatlanul sok adót szed be, és túl sokat akar újraelosztani. A kormányzat az újabb és újabb adónemek kitalálása közben megfeledkezett a gazdaság versenyképességéről, arról nem is beszélve, hogy a költségvetési kiadások csökkentése sem a tervek szerint halad. Az újraelosztás aránya 2008-ban nyilvánvalóan 50 százalék körül lesz, annak ellenére, hogy a 2006. decemberi konvergenciaprogram-beszámoló még 47,2 százalékos aránnyal számolt. Mindeközben az adóbevételek 10,6 százalékkal fognak emelkedni, az adócentralizáció mértéke 39 százalék lesz, ami pedig 1,1 százalékkal magasabb, mint amivel a 2008-as konvergenciaprogram számol.

Az adatokból jól látszik, hogy a kormányzat az adóelvonás növelésével kívánja pótolni, hogy az elmúlt évben nem sikerült az ország gazdasági mutatóira érdemi hatást gyakorolnia. A tervezett kiadáscsökkentések elmaradása és az alacsony gazdasági növekedés ugyanis továbbnövelte volna a költségvetési hiányt, amelyet a jelenlegi megszorítások mellett nehezen lehetett volna egy nagy párbeszéd keretében tisztázni az egyre bizalmatlanabb választópolgárokkal. Az infláció továbbra is magas marad, az eredetileg tervezettnél várhatóan 1,5-2 százalékkal lesz magasabb.

A tervezett költségvetés nagy vesztese a lakosság, azon belül is főként a középosztály lesz. Ha az átlagot vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy a lakosság helyzete romlani, de legjobb esetben is csak stagnálni fog a jövő év folyamán, hiszen amellett, hogy adóterheik és kiadásaik továbbra is növekedni fognak, jövedelmük egy jottányival sem lesz magasabb. Itt még nem ér véget a felsorolás, hiszen a jelenlegi pazarló és sokszor rossz irányú szociálpolitika megújítása is elmaradt. A költségvetési tervezet az önkormányzatokra is súlyos csapást mér, ami végső soron ugyancsak a lakosság helyzetének romlását fogja eredményezni.

A kormány folyamatosan megváltóként állítja be az uniós forrásokat, minden fejlesztési reményt az NFT II.-be plántál, holott a programban nem szerepel hosszú távú koncepció a gazdaságfejlesztésre, társadalmi és gazdasági hatásai pedig tisztázatlanok.

(13.20)

A kormánynak fel kellene végre ismernie, hogy az uniós forrásokkal nem lehet helyettesíteni a valódi gazdaságpolitikát s ezen alapuló reformokat. A jelenlegi gazdasági folyamatok elborzasztó képet mutatnak, Magyarország egyre jobban elmarad az uniós országoktól, már az újonnan csatlakozott országok fejlődése is nagyságrendekkel előttünk jár. A költségvetési tervezetből azonban jól látszik, hogy a kormánykoalíció gyenge teljesítménye, kapkodó politikája 2008-ban sem fog változni. Épp ezért a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan a költségvetési törvényjavaslat, hiszen a középosztály lecsúszásának megállításához reformretorika helyett átgondolt, normális gazdaságpolitikára volna szükség.

Ezért képviselőtársaimmal nem nagy számú módosító javaslatot adtunk be az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, hiszen a korábbi évek gyakorlata is azt mutatja, hogy még a legjobb szándékú módosító javaslatok is bizony, ha az ellenzéki oldalról érkeznek, akkor azok elvéreznek a hosszú szavazási procedúrán. Ezért most némileg talán formabontó módon én egy olyan javaslatot szeretnék önöknek indokolni, amelyet nem erről az oldalról, hanem épp ellenkezőleg, a kormánypárti oldalról adtak be képviselőtársaim, egészen pontosan Laboda Gábor képviselő úr. Ő pedig T/3860. számon adta be ezt a módosító javaslatát, amely a XIV. fejezet Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetés-végrehajtás működési költségvetés személyi juttatásokra irányoz és kér 800 millió forintot.

Engedjék meg, hogy ebből a módosító indítványból s annak indoklásából fölolvassak egy mondatot, ez pedig: "A büntetés-végrehajtás összeomlásának megelőzése érdekében az őrzési pótlék jelenlegi 5 százalékról, azaz bruttó 1840 forintról 40 százalékra, 14 720 forintra emelkedik a javaslat szerint. Ezzel talán enyhíteni azt az óriási bérfeszültséget, ami a büntetés-végrehajtási intézményekben a tiszthelyettesi és felügyelői körben kialakult. A javaslat kizárólag a végrehajtói állományt érinti."

El kell önöknek azt mondani, hogy ezt a javaslatot Laboda Gábor úr talán annak az anyagnak a kapcsán és nyomán terjesztette be a parlament elé, amelyet itt tartok a kezemben (Felmutatja.), és amely egyébkén a Budapesti Fegyház és Börtön helyzetéről ad egy összefoglalót. Nyilván ezt most nem kívánom önökkel részletesen megismertetni, de azt kérem, fogadják el, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság, amelynek tagjai ezt a jelentést, hogy így mondjam, részleteiben ismerik... - ezért fordulhatott az elő, hogy az a módosító indítvány, amelyben - még egyszer mondom - a börtönőrök fizetését, illetve annak pótlékát kívánja emelni, ha valami, akkor ez most rendkívül indokolt.

Egyetlenegy adatot mondok ezért önöknek: európai sztenderd szerint egy börtönben, egy normális börtönben egy felügyelőre 50 elítélt szokott amúgy normálisan jutni. Ebben a Budapesti Fegyház és Börtönben ez az arány pillanatnyilag 155 fő az 1-hez, magyarán, háromszor annyi elítélttel foglalkozik egy börtönőr, mint egy - mondom még egyszer - normális helyzetben. Ennek az oka elsősorban is az, hogy az a rendkívül alacsony fizetés, amelyet ezek a börtönőrök kapnak, havi 87 ezer nettó forintot jelent, és ráadásul a szolgálati beosztásuk következtében már októberre elérik, mondjuk, a túlórahatárnak a legvégső pontját. Kérem, még olyan is előfordul ebben a börtönben, hogy például elítélteket adminisztratív dolgozók kísérnek olykor, amikor már nincs más lehetőség.

Nagyon kérem a Ház mindkét oldalát, hogy ezt a kérdést rendkívül komolyan kezeljük, hiszen azért ebben a börtönben, amelyről én itt most szóltam, az elítéltek - nem életkora, hanem - átlagítélete hét és fél esztendő. Hét és fél esztendő! Tehát ha kicsit cinikusan fogalmazok, akkor a krém van itt őrizve ebben az intézetben, tehát a legveszélyesebb, legerőszakosabb bűnözőket tartják itt fogva, mégpedig úgy, még egyszer mondom, hogy az őrzésükhöz szükséges létszám, felügyelői létszám jószerivel az egyharmada. Magyarán, nem vigyázzuk, nem tudunk ezekre a rendkívül veszélyes bűnözőkre megfelelő módon vigyázni. Ezért én nagyon kérem, hogy ezt a 800 millió forintos támogatást majd szavazzák meg, mert ezzel legalább ezt a tüzet eloltjuk, ezzel legalább megelőzhetünk olyan eseményeket, gondolom én, ami, ha majd bekövetkezne, akkor majd csóválhatnánk mindannyian a fejünket, hogy nem tudtunk róla, és mégis bekövetkezett. Tehát tudunk róla, rendkívül súlyos ott a probléma, ezt ily módon orvosolni kellene.

A másik módosító javaslat, amelyről szólni akarok, az tulajdonképpen nem is pénzügyi kérdés, hanem inkább egy szemléletbeli, ha úgy tetszik, egy koncepcionális kérdésnek a támogatása volna, amit kérnék önöktől. Az elmúlt héten itt napirend előtt meghallhattuk Szekeres honvédelmi miniszter úrnak a napirend előtti felszólalását, és én akkor is elmondtam, hogy igen, amit miniszter úr itt elmondott a külföldi szerepvállalásunkról, ezt ő büszkén mondta, hogy a magyar katonák hogy megállják többek között Afganisztánban, a Balkánon s a többi a helyüket. Én akkor azt is elmondtam a reagálásomban, hogy igen, ez nagyon szép dolog, és valóban én is azt tapasztalom, amikor ilyen külföldi delegációkkal vagy katonákkal találkozunk, hogy jó véleménnyel vannak a magyar katonákról, azonban az alkotmányunknak van egy bizonyos paragrafusa, ez ugye a 40/A. §, ami azt mondja, hogy a Magyar Honvédség alapvető kötelessége a haza katonai védelme és a nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása.

Nos, én akkor azt kifogásoltam, illetve azt jegyeztem meg, hogy a nemzetközi szerződésből eredő kötelmeinket példásan teljesítjük, míg a mondat másik fele bizony alulteljesül. Ennek okaként akkor azt is elmondtam, hogy nem elégséges az a költségvetési részesedés, ami jelenleg a honvédelmi tárca kiadásában szerepel, ez 1,17 százalék a GDP-arányát tekintve. Ez azért nem elég, nemcsak azért nem elég, mert a NATO-uniós tagországoknak az átlaga 1,82 százalék, tehát lényegesen nagyobb a védelemre fordított kiadásuk, hanem azért is, mert pont ez a hiányzó összeg lehetne talán az, amit ha a Magyar Honvédség keretében és a Magyar Honvédség keretében működő önkéntes haderő felállítására költhetnénk, akkor talán az a kritika, ami ér bennünket jogosan a NATO-országok részéről, hogy miért nem teljesít Magyarország e tekintetben is, tehát miért nem tartjuk a 2 százalékos körüli arányt, nos, hogyha ez az összeg odakerülhetne valamilyen módon, még egyszer mondom, a Magyar Honvédség keretébe, nem azon kívül, hanem a Magyar Honvédség keretében kapna ez az új, kvázi új szervezet helyet, akkor így nemcsak hogy az alkotmánynak tennénk eleget, hanem szerintem akkor eleget tennénk annak a nemzetközi elvárásnak, hogy közelítsük a kiadásainkat az elvárható 2 százalékhoz. Ezért 20 millió forintot javasoltam - ez nyilván egy jelképes összeg ebben a megközelítésben - arra a célra, hogy igenis dolgozzák ki azt a projektet, ha úgy tetszik, azt az elképzelést, amely ennek a haderőnek a majdani felállítását megalapozza. Tehát erről szól egy javaslatom.

Számomra nagy öröm, meg kell hogy mondjam önöknek, és talán ezzel zárom is a felszólalásomat, hogy ezt a módosító javaslatot is a honvédelmi bizottság egyhangúlag támogatta. Egyébként hadd tegyem hozzá az előző, Laboda-féle javaslathoz, hogy a honvédelmi bizottság szintén egyhangúlag támogatta. Kérem, bízzanak meg önök e bizottság megítélésében és előrelátó képességében és józanságában. Kérem épp ezért, hogy ezt a két javaslatot, függetlenül attól, hogy melyik oldalról és ki terjesztette be, majd a szavazáskor támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, Karsai képviselő úr. Kettő kétperces jelentkező van a képernyőn, Bókay Endre és Szabó Lajos képviselő urak. Megadom a szót Bókay Endre képviselő úrnak.

(13.30)

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársam úgy kezdte a hozzászólását, hogy a kormány nem találja a választ három dologra: a növekedésre, az inflációra és a foglalkoztatás problémájára. Én nem értek önnel egyet, hiszen a növekedést pont az uniós források teszik lehetővé a mi számunkra. Emlékeztetem önt, hogy 2000-2001-ben volt egy olyan kísérlet, hogy a társadalombiztosítási járulékot jelentősen lejjebb vitték, ettől a foglalkoztatottak számának növekedését várva. Ez sajnos igazából nem vált be, azóta is stabil, ugyanannyi a foglalkoztatottak száma, mint ma.

Mi azt valljuk, hogy beruházásokkal lehet igazán növelni a foglalkoztatottak számát, hiszen ez teremt új munkahelyet és új jövedelmet a lakosság számára. Ezt biztosítva látjuk az uniós források felhasználásával, hiszen a magunk részéről nagyon jól tudjuk, hogy ilyen lehetősége Magyarországnak hosszú-hosszú időkre visszatekintve még nem volt. A foglalkoztatás bővülésével együtt lehet majd új munkahelyek teremtése révén nagyobb adókat, nagyobb bevételeket teremteni, és ez választ fog adni az inflációra is.

A másik, amire szeretnék válaszolni önnek. Ön azt mondta, hogy az adók növekednek. Kérem, az adók nem növekednek, az adók ugyanolyan mértékűek maradnak, hanem a bevételek, az adókból beszedett bevételek növekedésével számol a kormányzat, mégpedig azon okból, hogy a gazdaság kifehérítését tűzte ki célul. Tudjuk, hogy személyi jövedelemadóból messze többet lehet bevenni most, hogy kiderültek azok az úgymond szürke- vagy feketegazdaságban dolgozó munkahelyek, kifehéredtek, és ennek a jövedelmével számol a kormány. Illetve a kereskedelem kifehéredése során a különféle áfatörvények is azt a célt szolgálják, hogy a bevételek ilyenformán növekedjenek.

Ezzel együtt úgy számol a kormány, hogy ugyanakkor a 170-220 ezer forint közötti havi bruttó jövedelműek adójóváírása növekszik, tehát ezen kategórián belül - de még lejjebb is mehetünk, mert 120 ezer forintig lejjebb mehetünk - ezen jövedelmeknek is nagyobb része marad most a borítékban, kisebb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) az adókötelezettség a jóváírások során. Ez növekedés, és ez a véleményünk szerint pozitív.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Bókay képviselő úr. Két percre Szabó Lajos képviselő urat illeti a szó.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Karsai képviselő úrnak arra az indítványára szeretnék reagálni, amely a büntetés-végrehajtással foglalkozik. Nem tudom, hogy itt tetszett-e lenni a teremben, amikor a szocialisták összegző álláspontját mondtam el.

Abban ez az egyik sarkalatos pont volt, hogy azokat a feszültségeket látva, amelyek a büntetés-végrehajtásnál a pótlékok területén uralkodnak, a szocialista frakció megoldandónak tartja ezt a helyzetet. A megoldás kapcsán, hogy milyen mértékű összeg kell ennek a megoldásához, ebben vannak viták. Ennek a tisztázása a napokban meg fog történni. Folynak konzultációk a büntetés-végrehajtás vezetőivel, a minisztérium vezetőivel, a kormány képviselőivel, és a szükségesnek ítélt pénzmennyiséget oda fogjuk tenni, javasoljuk a parlamentnek, hogy szavazza meg ezt a módosító indítványt, figyelemmel arra is, hogy a más területen lévő hasonló állományok bérezési pótlékrendszerének megoldását is szükségesnek tartjuk. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre Varga Mihály képviselő urat illeti a szó.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két dologra szeretnék reagálni az adó és a munkanélküliség ügyében. Kezdem a munkanélküliséggel. Pontosítanám Bókay képviselő úr állítását - csökkent a munkanélküliség aránya, 5,6 százalék volt 2002 májusában, pontosan amiatt, mert a társadalombiztosítási járulékot közel egyharmadával tudta a kormány akkor csökkenteni, és mellette a foglalkoztatottság szintje is emelkedett. Tehát igenis van pozitív, ösztönző hatása annak, hogyha a vállalkozóknak több fejlesztési forrása van beruházásokra, munkahelyteremtésre.

Ami pedig az adót illeti, pont erről beszéltem én magam is a hozzászólásomban: 1,7 millió forint marad a sávhatár az adókulcs 18 százalékos mértékéig, ami azt jelenti, hogy ha nem változik ez a sávhatár, akkor azok az emberek, akik minimális összeggel többet fognak keresni, óhatatlanul átcsúsznak a 36 százalékos adósávba. Magyarán, egy átlagos, bruttó 180 ezer forintos hazai fizetésnél is jövőre 18 ezer forinttal kell többet fizetnie az adózónak amiatt, mert ehhez a sávhatárkérdéshez nem nyúltak hozzá.

Tehát Karsai úr állítása minden tekintetben megfelel a valóságnak: 2008-ban valóban növekedni fognak az átlaglakosság, az átlagkereső számára az adóterhek. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Varga képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár a költségvetési törvény részletes vitájában vagyunk, de azért arra, amit Varga képviselő úr, elnök úr mondott, annyiban reagálnék, hogy az adótörvényeknél elfogadtuk a minimálbér adómentessége miatti kifuttatás mértékének a megemelését, ami 2,1 millió forintról 2 762 000 forintra emeli ennek a sávnak a szélét.

Talán az ebben a körben érintett emberek zsebében hagyott 30 milliárd forint mutatja azt, hogy azért ez az adócsökkentés ebben a körben bizonyos mértékben megtörtént, még ha sávszélesítés nem is történt általánosan a személyi jövedelemadónál. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Szabó képviselő úr. Két percre Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én csak annyiban pontosítanám Varga képviselő úr kijelentését, miszerint előfordulhat egy átlagos keresetű magyar állampolgárral, hogy jövőre 18 ezer forinttal több adót kénytelen fizetni személyi jövedelemadó címén. Ez igaz, feltéve, hogy jövőre 50 ezer forinttal többet keres éves szinten; egyébként nem képzelhető el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, Szabó képviselő úr. Megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés részletes vitája zajlik, amikor a képviselők által benyújtott módosító indítványok indokolását tesszük meg itt, a Ház és az ország nyilvánossága előtt.

Természetesen eszemben sincs kétségbe vonni egyetlen ellenzéki vagy kormánypárti képviselőtársam jó szándékát, jóindulatát, amikor egy módosító indítvánnyal valamely, általa fontosnak tartott célra több pénzt kíván a jövő évi költségvetésből biztosítani. Sajnálatos módon azonban az Országgyűlés Házszabálya azt írja elő, hogy a benyújtott költségvetés tervezett hiányát növelő javaslatot csak az Országgyűlés költségvetési bizottsága nyújthat be, így aztán minden képviselő kénytelen az egyébként, még egyszer mondom, jó szándékú, jóindulatú kiadásnövelő javaslataira valahol forrást keresni, vagyis meg kell jelölnie azt, hogy a költségvetés mely tételéből vonna el erre a célra összeget.

Nos, ezek a javaslatok elég szórakoztatónak bizonyultak idén is. Ellenzéki képviselőtársaim a Magyar Televíziónak juttatandó mintegy 9,5 milliárd forintos támogatásból 8 milliárdot fordítanának más célra. A Magyar Televízió eszerint évi másfél milliárdból kellene hogy működjék.

A Miniszterelnöki Hivatal igazgatási céljaira tervezett 7 milliárd 65 millió forintból több mint 6900 milliót tetszettek elkölteni más célra, marad 160 millió. Ha jól számolom, ez a miniszterelnök és a Miniszterelnöki Hivatalban bejegyzett tárca nélküli miniszterek bérére és bérének közterheire sem elegendő. (Font Sándor közbeszól.)

A lakossági tájékoztatás 1 milliárd forintjára mintegy 20 milliárd forintnyi javaslatot tetszettek benyújtani. Én tökéletesen megértem ellenzéki képviselőtársaim averzióját a lakossági tájékoztatással kapcsolatban. Talán elegendő, hogyha ilyen hívó szavakat mondok, mint Ezüsthajó Kft., Happy End Kft., Millenniumi Országjáró, de azért tessenek elhinni azt, hogy a lakosságot lehet korrekt módon is tájékoztatni (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között Font Sándor: Melyik volt a hívó szó?), és ez a korrekt tájékoztatás... Tessenek nyugodtan közbekiabálni, a televíziónézők azt nem hallják, engem meg nem zavar! Tehát a lakosság korrekt tájékoztatása a Miniszterelnöki Hivatalnak és a kormánynak általában véve is kötelezettsége.

Volt még egy nagyon népszerű ilyen forrás, ez a reneszánsz év programjainak az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál tervezett 4 milliárd forintja. Ebből 22,5 milliárd forintot tetszettek elkölteni más célokra. Mindazonáltal azt kell mondjam, hogy ha nem is értünk egyet azzal, hogy ezt a reneszánsz év programjára szánt összeget megkurtítsuk, abban egyetértünk minden ellenzéki bírálattal (Font Sándor: Hívó szó! Ez az volt!), hogy ez a program a költségvetésből kellő részletességgel nem bontható ki.

(13.40)

Ennek megfelelően azt kezdeményezzük - második körös kapcsolódó módosító indítványként -, hogy ez a költségvetésben részletezett módon jelenjék meg, legyen világos az Országgyűlés számára, hogy a reneszánsz év programja címszó alatt milyen programokra milyen támogatást milyen összegben nyújt.

Tisztelt Ház! Ezek után szólnék arról, hogy melyek azok a módosító indítványok - most már szűkebb területen, az oktatás területén -, amelyekhez néhány megjegyzést fűznék.

Azt mondta Kuzma képviselőtársam, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több ízben is nyilvánosan kijelentette, hogy stratégiai kérdés a közoktatás, az iskolák kérdése. Azt gondolom, hogy ebben egyet is érthetünk, illetőleg azt gondolom, hogy az a bírálat, amely azt állítja, hogy ebben a költségvetésben mindez nem tükröződik, nem állja meg a helyét.

A költségvetés jelenlegi állapotából, a költségvetésbe betervezett összegekből nem olvasható ki az a kijelentés, amelyet önök az általános vitában is, és most a részletes vitában javaslataik indoklásaként is számtalanszor előadtak, jelesül, hogy a közoktatási normatívák drasztikusan csökkennek. A közoktatási normatívák mindössze annyival csökkennek - amint ezt Tatai-Tóth képviselőtársam már említette volt -, amennyivel a közoktatás kiadásai csökkennek annak révén, hogy a pedagógusok óraszáma 20-ról 22-re emelkedett. Még ennyivel sem csökkennek egészen pontosan. Ebből mintegy 3 milliárd forintnyi ott marad a közoktatás normatívájában, tehát mintegy 3 milliárd forintot nyer a közoktatás ennek révén.

Ez azonban természetesen nem volna elég. A közoktatásban fejlesztési feladatokat a következő években a nemzeti fejlesztési terv keretén belül az európai uniós forrásokból tervezünk megvalósítani igen nagy léptékben. A közoktatásban megvalósítandó felújítások, iskolaépítések, fejlesztések csaknem 1000 milliárdra rúgnak a nemzeti fejlesztési tervben. Azt gondolom, hogy ez igazán szép összeg.

Ezen túlmenően a miniszterelnök úr arról is több ízben nyilvánosan beszélt, hogy bár a költségvetésbe nem kívánják betervezni - mert meg nem lévő pénz elköltését nem tervezzük meg -, de a gazdaság további kifehérítéséből származó, a jövő évre óvatos becslések szerint is 100 milliárdot közelítő összeg jelentős részét úgyszintén a közoktatás támogatására kívánja a kormány fordítani, akkor majd, amikor ez az összeg meglesz.

Én tehát azt gondolom, hogy hamis mindaz az állítás, és ennek megfelelően hamisak a módosító indítványok azon indoklásai, amelyek azt állítják, hogy a kormány ki kíván vonulni a közoktatás finanszírozásából, hogy jelentős forráskivonás zajlik a közoktatásban. Még egyszer mondom: annyi igaz, hogy a közoktatásból majdnem annyi forrást kivonunk - mert hiszen ebben az évben, illetőleg a következő évben zajlik mindez -, amennyi megtakarítás a pedagógusok kötelező óraszámának megemelkedéséből keletkezik.

Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy ma is több módosító indítvány, illetőleg a kormány politikája általános bírálatának indoklásaként elhangzott, hogy a kiadások nem csökkennek kellőképpen, ehelyett állítólag a kormány az adókat növelné.

Nos, tisztelt Ház, az a baj, hogy a kiadások csökkentése bizony ilyen fájdalmas dolog. A költségvetés hiányához képest nem jelentős összeggel, néhány 10 milliárd forinttal csökken a közoktatás támogatása. Az bizony nagyon fájdalmas dolog, és még a legkevésbé fájdalmas mód, ahogyan ezt keresztül tudtuk vinni, a pedagógusok óraszámának kettővel történő megemelése volt, de ez is nagyon fájdalmas. Ezt csak azért mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor nagy garral tetszenek követelni a kiadások radikális lefaragását, akkor tessenek arra gondolni, hogy minden ilyen kiadáscsökkentés bizony ilyen fájdalmas dolog.

Több ellenzéki képviselőtársunk nyújtott be módosító indítványt óvodák létesítése, illetve fejlesztése céljára. A céllal természetesen egyetértünk, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a kormány nyújtotta be azt a közoktatási törvényt módosító indítványt, amely 2010-től kötelezővé teszi az önkormányzatok számára, hogy minden érdeklődő család, minden, ezt igénylő család óvodás korú gyermeke számára biztosítsa az óvodai ellátást. Ehhez természetesen óvodai férőhelyek kellenek. Úgy gondoljuk azonban, hogy az óvodai férőhelyek az előbb már említett európai uniós támogatásokból, a költségvetést lényegesen kevésbé terhelő módon építhetőek meg.

Nem támogatjuk azokat az indítványokat sem, amelyek az egyetemek és főiskolák támogatásának 9, illetőleg 4 milliárd forinttal történő emelését célozzák. Egyetértünk természetesen ezekkel a célokkal, úgy ítéljük meg azonban, hogy az egyetemek, főiskolák támogatása, ha nem is mondható, hogy elegendő, de az elmúlt években bekövetkezett növekmény további növelése más fontos célokkal összehasonlítva nem indokolható.

Amiben viszont egyetértünk és a célt is támogatjuk, illetve mi magunk is módosító indítványokat nyújtottunk be, amelyek más módosító indítványokhoz hasonló támogatást nyújtanának, csak más források terhére, ilyen például az Arany János tehetséggondozó program, amelyet mintegy 300 millió forinttal kívánunk megfejelni. Ilyen a művészeti oktatás, amelyre vonatkozó bírálatokat ugyan vissza kell hogy utasítsam, hiszen pontosan a művészeti iskolák minősítése, a művészeti iskolák akkreditációja volt az, amiben éppen a művészeti iskolák képviselőivel tudtunk megállapodni, hogy tudniillik úgy szűrjük ki a jogosulatlan pénzfelvételt, hogy akkreditálják ezeket az iskolákat, és ennek függvényében kapják meg a költségvetési támogatás kisebb vagy nagyobb részét, attól függően, hogy milyen minőséget produkálnak. De elismerjük azt, hogy erre az alaptámogatásra is kevés a költségvetésben szereplő normatív támogatás, és ezt mintegy 500 millió forinttal kívánjuk megnövelni.

Az értékelési rendszer, amely az iskolák, illetőleg pedagógusok munkájának értékelését, nyomon követését, a munka eredményességét követi, ennek a végrehajtására 300 millió forint többletet javasolunk, és annak érdekében, hogy az iskolákat, illetőleg pedagógusokat érdekeltté is tegyük ennek a teljesítménynek a növelésében, a teljesítménymotivációs alapot, amelyet tavaly létrehoztunk, 400 millió forinttal kívánjuk idén megnövelni.

Még egy nagy falat a többcélú kistérségi feladatellátás támogatása, amelyen belül többek között az oktatás - hiszen ez egy jellemzően többcélú kistérségi együttműködésben ellátott feladat - problémáira, ezen belül is a bejárónormatívák sokszor emlegetett problémájára találunk megoldást.

A kistérségi együttműködésben történő feladatellátást a következő évben a tervezetthez képest több mint 8 milliárd forinttal javasolja majd a szocialista frakció növelni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak. A jövő évi költségvetés oktatást érintő kérdéseiben ezeket az indítványokat tartjuk megalapozottaknak, legalábbis az első körben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Szabó képviselő úr. Kettő percre Kuzma László képviselő urat illeti a szó.

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még egyszer szeretném idézni - szó szerint, ezek után -: "Miután ennek a kormánynak van és lesz mozgástere, egyetlen társadalompolitikai prioritást kell megjelölnie: az iskolának és a kultúrának az ügyét." Ezt mondta a miniszterelnök úr.

És ha ezt valaki úgy tudja értelmezni, hogy forráskivonást hajt végre az oktatási kormányzat - nominális szinten 30 milliárd forintot -, akkor nem értem, hogy miért nem antagonisztikus a két kijelentés. Ezt egyszerűen nem értem. Akkor lenne prioritása valamely feladatnak, ha legalább nominális szinten maradna, nem kalkulálva még a reálérték-csökkenést, tehát még az inflációt sem.

(13.50)

Akkor lehetne valamiről beszélni, de pillanatnyilag nem azt látjuk, hogy az oktatási feladatok ellátása legalább nominális szinten maradna.

A művészeti oktatás tekintetében - és még egy érv ehhez, bocsánat, itt feljegyeztem magamnak, hogy nem állja meg a helyét. De bizony, megállja, többek között azért is, mert például hogyha GDP-arányosan viszonyítjuk az OECD-országok oktatási kiadásait, akkor ott is jelentős hátrányban vagyunk, a két szám 5,16 és 6,2. Ez tehát a GDP-arányos kiadás. Hogyha ezt megint lefordítjuk magyarról magyarra, akkor tanulónként nálunk 3433 dollárt költünk el, míg az EU-19-ek 7215 dollárt.

Tehát bármilyen számhoz nyúlok, csökkenés tapasztalható. Egyrészt eltérés tapasztalható a hasonszőrű országokhoz képest, és csökkenés tapasztalható a korábbiakhoz képest. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Kuzma képviselő úr. Kettő percre szót kér Arató Gergely államtitkár úr.

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A százalékokkal és az abszolút számokkal való matematikai művelet megkönnyítésére szeretném felhívni a figyelmet arra, amit nyilván képviselő úr is tud, hogy a viszonyítási alapként használt EU-átlag, illetve más összefüggésekben OECD-átlag - azt hiszem, képviselő úr egyébként ebből a statisztikából idézett - jóval magasabb, mint a magyarországi GDP. Természetesen az egy kezelhető vagy választható opció, hogy nem az ország teherbíró képességéhez, hanem a szándékainkhoz, vágyainkhoz igazítjuk például az oktatási kiadásokat, de ennek meglehetősen súlyos költségvetési hatásai vannak, amiről például Varga képviselőtársa hosszasan szokott nekünk előadásokat tartani. Szeretnénk a jövőben elkerülni ezeket a költségvetési hatásokat, ezért ha megengedi, képviselő úr, maradnánk a magyar GDP által teremtett keretek között.

Képviselő úr másik állításánál csak megerősíteni tudom azt, amit Szabó Zoltán képviselő úr elmondott, szerintem elég egyértelmű volt, de örömmel megerősítem a kormány nevében is azt, amiről ő beszélt. Volt egy világos döntés a tavalyi évben, amelyik arról szólt, hogy a konvergenciaprogram keretében egyensúlyba kerülnek a költségvetés ügyei. Ennek a konvergenciaprogramnak, az ebben egyébként eldöntött és ismert változásoknak a végrehajtása zajlik ebben az évben, és ez alapvető érdekünk, mert egyébként a magyar gazdaság stabilitását veszélyeztetnénk. Ugyanakkor miniszterelnök úr arról beszélt, hogy amennyiben többletforrások szabadulnak fel, akkor ezekből a többletforrásokból kell közoktatásra minél több forrást juttatni.

Szabó Zoltán képviselő úr már említett olyan orvoslandó problémákat, ahol a vitában feltáruló források terhére már mód van kis lépések megtételére, és ahogy a költségvetés rendbehozatalából egyre több és több forrás lesz, úgy lehet ezt a forrást elosztani, és úgy lehet ebből a forrásból egyre többet juttatni a közoktatás részére. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. További kétpercesek: Járvás István, Bókay Endre és Szabó Lajos képviselő urak. Megadom a szót Járvás István képviselő úrnak.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már Szabó képviselő úr mondta, hogy több száz milliárdos vagy az ezermilliárdot is megközelítő fejlesztés várható a közoktatási intézmények felújítása terén. Persze, csak azok pályázhatnak, akik még megvannak, amikor ez a lehetőség megnyílik. Azok az intézmények vagy azok az önkormányzatok, amelyek már megszüntették az oktatást, ők már bizonyára nem fognak pályázni ezekre a pénzekre, vagy nem pályázhatnak. Lehet azt mondani, hogy ők már nem életképesek, valószínűleg azért szüntették meg az oktatást, de annak érdekében, hogy ők, a kistelepülések ne tudjanak alapfokú képzést folytatni, azért mindent megtett a politika.

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy 2002-ben Medgyessy Péter leendő miniszterelnök azzal kampányolt, hogy azon földbérleti szerződéssel bíró személyeknek egyébként, akik öt évnél hosszabb időre fogják a földjeiket lekötni, nem kell forrásadót befizetni. Azt is tudjuk, hogy ez azért meghallgatásra találtatott, és mivel a kistelepüléseknek nincs földhaszonbér után forrásadó-bevételük, nincs iparűzésiadó-bevételük, településenként 5-6-10-15 millió forintok esnek ki, hiszen a falu iparűzési adója mégiscsak a földhasználatból adódik. Ezek a források kiestek, bár a politika megígérte, nagyon sok mindent megígért, hogy fogják ezt pótolni, de nem pótolták.

A mai időszakra már minden forrást, minden eladható ingatlanukat eladták a kistelepülések, és ettől a központi forrástól várták, amiből azt ígérték, hogy pótolják azokat a kieséseket, amelyet a forrásadó-kiesés jelentett, de nem tették meg. El is kérték a szavazóktól a szavazatot, és közben ugyanezzel halálra is ítélték, kimondták a halálos ítéletet a kistelepülések intézményeire.

Nagyon sajnálatos és nagyon cinikus dolog egyébként a politikának ez a viselkedése: megszerzi a szavazatot, és ugyanazzal el is lehetetleníti az intézményeket.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Bókay Endre képviselő urat illeti a szó.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szeretnék arra reagálni, hogy bármilyen számhoz nyúlok, mindenütt csak csökkenést tapasztalok, a közoktatás kapcsán említette képviselőtársam.

Nos, ezekből a számokból mindig kihagyjuk azt, ami az uniós forrásokból érkezik. Két jelentős program fogja a közoktatást és általában az oktatást megújítani. Az egyik a társadalmi infrastruktúra-fejlesztési operatív program, ebből lehet az iskolaépületek felújításától kezdve, a tantermek korszerűsítéséhez, új eszközök beszerzéséhez, minden ilyen fejlesztéshez nagyon komoly összegekkel pályázni. Ez azt fogja jelenteni, hogy ma a magyar iskolarendszer olyan megújításon fog keresztülmenni, ami lehetővé teszi a továbblépést. De ennél nem állt meg a kormány.

Szeretném nemcsak az önök, hanem minden más olyan iskola figyelmét felhívni, hogy ehhez kapcsolódik egy kötelező másik pályázat, ez a társadalommegújulás operatív program, ami viszont a pedagógiai gyakorlat, a tantárgyi, a tartalmi, a szakmai megújítást tűzte ki célul, és ez a kettő együttesen fogja biztosítani számunkra azt, hogy olyan szaktudással rendelkező ifjú generációt képezzünk, akik képesek lesznek nemcsak Magyarországon fogadni az új, fejlett tőkét, befektetést, hanem képesek lesznek arra, hogy Európa bármely pontján munkát vállaljanak.

Idesorolhatjuk a tiszk új rendszerét is, hiszen itt olyan szakmai tudást sajátítanak el, amely Európa bármely fejlett országában ugyanazon színvonalon sajátítható el, tehát a mi fiataljaink képesek lesznek arra, hogy elhagyva az országot, Európa bármely területén munkát vállaljanak, és jövedelemhez jussanak. (Babák Mihály: Miért kell nekik elhagyni az országot?) Én erre is szeretném felhívni a figyelmet, és azt tartom egészségesnek, ha a költségvetésünket e kerettel együttesen nézzük, és nem csak a klasszikus oktatási fejezeteket nézzük meg ebben az esetben.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szabó Lajos képviselő úr kétpercese következik.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Önkormányzatok finanszírozása, bérfinanszírozás, működési és dologi költségek megfinanszírozása; erről is szóltam néhány szót, amikor az MSZP nevében a módosító indítványokat vezettem fel, de akkor a költségvetési hátterét mutassuk be ennek a résznek, kapcsolódva az előző hozzászólásokhoz.

2008-ban hitelforrások nélkül több mint 3200 milliárd forinttal gazdálkodhatnak az önkormányzatok, ez az előző bázisév 104,5 százaléka. Ebből 1299 milliárd a központi költségvetésből személyi jövedelemadó ágon, EU-támogatás 190 milliárd, EU-társfinanszírozás fejezeti támogatások 128 milliárd. Ez a különféle létszámcsökkentésekből adódó szintre hozásokkal együtt 102,8 százalék, ezen belül működésben 101,9, a fejlesztéseknél 105,1. Tehát itt még látszik, hogy a fejlesztés viszi el a nagyobb pénzt a növekményből, de ahogy beszéltünk a vita megkezdésekor, az OKÉT-en kialakuló megegyezés alapján a céltartalékból történő átcsoportosítással az a 40 milliárd forintos várható bérnövekmény összesen már 105,3 százalékra viszi fel az önkormányzatok működési költségeit is, és így a fejlesztési és a működési költségek is 5 százalékot meghaladó mértékben nőnek. A jelenleg tervezett infláció 4,5 százalék, ehhez képest minimum a szinten tartás biztosítható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban. - Babák Mihály: És az ez évi infláció? Összeadódik a kettő, Lajos!)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétpercesek: Halmai Gáborné, Szabó Zoltán, Bebes István, Kuzma László. Halmai Gáborné képviselő asszonyt illeti a szó.

(14.00)

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Járvás képviselő úr által elmondottakhoz szeretnék még én is néhány adalékot hozzátenni. Egyszer arról beszélt, hogy a kistelepülésen az iskolák megszűnése minden esetben kormányzati intézkedés következménye. Azért itt nézzünk szembe a tényekkel tisztán! Azokon a településeken, ahol összesen 12-18-19 gyermek van, nem kizárólag a kormányzat rossz irányú intézkedése szükséges ahhoz, hogy ezt felülvizsgáljuk, hanem az az okos alapszemlélet, amely azt követeli meg, hogy minden gyerek egyforma eséllyel, minőségi oktatáshoz jusson. Ezért is nagyon fontos az, hogy nézzük meg, hogy amellett, ami tényszerű, hogy a közoktatásban bizonyos területeken kevesebb forrás van, hol van pluszforrás. Említették képviselőtársaim a társadalmi megújulás és a társadalmi infrastruktúra operatív programját, emellett a regionális operatív programok azok, amelyek kimondottan a térségi integrált oktatási központok fejlesztésére teremtenek forrásokat.

De nagyon lényeges kérdés, hogy ahol egy kistelepülésen, akár az előbb említett okok miatt megüresedik, mondjuk, egy intézmény, mit lehet azzal kezdeni, hogy az közösségi célokat szolgáljon. Van egy program, amely a következő év tavaszán indul el: az integrált közösségi szolgáltató terek kialakítása, amelyre 27 milliárd forint áll rendelkezésre a következő időszakban, és kimondottan az lenne a cél, hogy megüresedő közösségi intézményeket újból hasznos feladattal, közösségi együttlétekre alkalmas terekké alakítsanak át, ahova vissza tudnak menni a gyermekek, ahol délutáni foglalkoztatásokat lehet számukra szervezni, és esetleg még a pedagógus is, aki ott van a településen, ebbe a programba bekapcsolódhat.

Ugyanígy igaz az is, hogy ahhoz a célhoz, amelyet itt többen említettek, az óvodai nevelés és alapfokú oktatás kialakításához 140 milliárd forint áll rendelkezésre a fejlesztési tervekben. És egy utolsó adat, itt többen mondtuk már, hiszen a módosító indítványokról beszélünk, hogy a módosító indítványainkkal akár a művészeti oktatásban, akár az Arany János tehetséggondozásban, de kiemelten az értékelés, a mérés-értékelés rendszerében és a minőségbiztosításban is forrásokat szeretnénk biztosítani, a jelenlegi terveink szerint ez több mint 8,6 milliárd forint, ha a módosító indítványokat önök is elfogadják. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kettő percre Bebes István képviselő urat illeti a szó.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Bár olyan jó lenne a helyzet, mint ahogy Szabó Lajos képviselőtársunk állítja, hogy igazából ezek a források minden alkalommal az önkormányzatok rendelkezésére állnak! Mi viszont úgy látjuk, hogy ez nem így van, hiszen, tisztelt képviselőtársaim, csak egy dolgot vegyünk figyelembe, hogy akár a bevételek szempontjából is, az iparűzési adóbevételeknél önök olyannal terveznek, amit egészen képtelenség egy önkormányzat részéről bevételként majd hozni. Persze, hogy szükséges az, hogy ezek a normatívák, amelyeket például most Szabó Zoltán képviselőtársunk is említ, hogy micsoda óriási normatívaemelések és lehetőségek vannak, ezek legalább jöjjenek be. Megpróbáljuk ezeket a normatívákat normális helyzetbe hozni, megpróbálunk akár az oktatás területén, akár a szociális ellátás területén normálisabb számokkal dolgozni, és ebben az esetben az önkormányzatok számára sokkal jobb lehetőségek lennének majd.

Azt gondolom, a jelen költségvetés nem ezt mutatja számunkra, ezért próbáltuk azt az önkormányzati csomagot benyújtani, amelyhez, remélem, szocialista képviselőtársaink is csatlakozni fognak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előre bejelentett felszólalók közül Pánczél Károly képviselő úr következik.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Fokozva azt a hangulatot, amit itt az oktatási normatívák keltettek a tisztelt Házban a költségvetés kapcsán, én is ehhez a területhez kívánok hozzászólni, illetve ahhoz - nevezzük nagy normatívacsomagnak -, amelyet Navracsics Tibor nyújtott be a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében, és ez érintette az önkormányzati támogatások címet viselő IX. fejezetet is.

Nos, miért nyújtottuk be az oktatást érintő és az oktatást befolyásoló módosító javaslatainkat? Már a tavalyi költségvetési vitában lefolytattuk és jeleztük azt, hogy nem értünk egyet az új teljesítménymutató alapján járó hozzájárulással, hiszen tavaly is, hiába is próbálták egy bonyolult számtanpélda mögé elrejteni az új finanszírozási modellt, ez nem más célt szolgált, mint 2007 szeptemberétől jelentős forrást kivonni az oktatásból, és ez folytatódik az elkövetkezendő években is. Most már kormánypárti oktatáspolitikusok is egyre gyakrabban elismerik azt, hogy az oktatás, a magyar oktatásügy áldozatul esett a konvergenciaprogramnak, elismerik, hogy az állami normatívák egyre kisebb részt fednek le a tényleges költségekből, és az iskolafenntartók terhei növekednek évről évre.

Kuzma László képviselőtársam célzott a miniszterelnöknek egy, az oktatási kerekasztal egyik konferenciáján elhangzott megjegyzésére. Ezt kívánom megerősíteni jómagam is, hiszen azt mondta, hogy politikai prioritásként kell megjelölni az oktatás és kultúra ügyét, ám hozzátette azt is, hogy ez nem jelenti azt, hogy holnap százmilliárdokat fognak adni az iskolafenntartóknak az oktatásra, viszont azt mondta, hogy a ciklus második felében lehetővé válik majd az, hogy értelmes fejlesztési ügyekre, pedagógiai programokra pénzt adjanak. Nos, szeretném jelezni, hogy ez a mostani benyújtott költségvetési törvényjavaslat az oktatási normatívák területén már a ciklus második felében is érvényesülni fog, sőt ha azt vesszük, hogy a 2010-2011-es tanévben csúcsosodik ki, akkor már ezen a cikluson túlnyúlik ez a finanszírozási rendszer, és sehol nem találjuk azokat a pluszforrásokat, amelyekről a miniszterelnök beszélt, tehát csalódnunk kellett a költségvetési törvényjavaslat benyújtása során.

A most szeptemberben megkezdődött 2007-2008-as tanévben összességében 25-30 milliárd forinttal kevesebb a támogatás. Az elvonás harmada 2007-ben, míg kétharmada 2008-ban sújtja az óvodákat, iskolákat. A súlyos következményeket már ismerjük az elmúlt hónapokból: csaknem tízezer megszüntetett álláshely, elbocsátások, félezer bezárt és átszervezett intézmény. Talán ezért is várták sokan, hogy a miniszterelnök most az egyszer majd igazat mond, és hogy 2008 szeptemberétől kedvező változások lesznek.

2004 óta lényegében egy kormányzati ciklusnyi idő telt el, melynek első két évében stagnált, második két évében jelentősen csökkent a közoktatás normatív támogatása. A törvényjavaslat szerint a következő tanévben sem változik a közoktatási alap-hozzájárulás összege, felmenő rendszerben folytatódik a magasabb csoportlétszámok bevezetése, a teljesítménymutató alapján járó finanszírozás, és 2007-hez képest kétszer annyi évfolyam esetében kell számolni akár 20-25 százalékos támogatáscsökkenéssel. Csökken a kollégiumok támogatása, csökken a művészetoktatás támogatása, és a 2007 szeptemberétől megszűnő kiegészítő támogatások miatt a települések jelentős része számára egyedül majd csak a körzetesítés jelentheti a túlélést.

Mindezeket alátámasztva érdemes az Állami Számvevőszék véleményét ismertetnem, mely szerint a közoktatáshoz kapcsolódó normatív hozzájárulások előirányzata a 2007. évi költségvetési törvény előirányzatához viszonyítva 22,7 milliárd forinttal csökken a következő évben. Növekszik az önkormányzatok saját forrásainak aránya, szerepe és az ellátások színvonalában meglévő különbségek.

Tisztelt Ház! A benyújtott közoktatási normatívacsomagban eleve érvényesítettünk egy 10 százalékos normatívaemelést, ennek indoka, hogy 2004 óta egy fillérrel nem emelkedtek a normatívák. Ez azt jelenti, hogy több mint 10 százalékkal csökkent, romlott a reálértékük. A költségvetés az oktatásban tanévre szól, így ez a költségvetés a 2008-2009-es tanévre. A 10 százalékos emeléssel elérjük, hogy a normatívák összege ne maradjon több mint egy kormányzati ciklusra változatlan, ugyanis most ezzel a példátlan esettel állunk szemben. A normatívaemelést 2008 szeptembere helyett 2008 januárjától javasoljuk, ugyanis az önkormányzatok működőképességük határához értek, eladósodásuk mértéke sürgős intézkedést igényel. Ezt nem mi mondjuk, hanem az Állami Számvevőszék. Tegyük hozzá, hogy ebben az eladósodásban jelentős szerepe van annak, hogy a kormány úgy próbálja csökkenteni az állami szinten jelentkező hiányt, eladósodottságot, hogy ezt az önkormányzati szintre nyomja le.

A kormány már tavaly tervbe vette, hogy egyes óvodai, iskolai évfolyamokról indítva csökkenti az egy tanulóra jutó oktatási támogatást.

(14.10)

Oldják meg a fenntartók olcsóbban a gyerekek nevelését, az oktatást, fűtést, világítást, miközben rohamosan emelkednek az árak. Ez eddig jelentette az 500 iskola, óvoda megszüntetését, átszervezését, és csaknem tízezer pedagógus elbocsátásával járt. Ezért javasoljuk megszüntetni a felmenő rendszerű forráskivonást az óvodákban és iskolákban.

Több egyéb esetben is csökkentek vagy megszűntek a normatívák. Jellemzően a kistelepüléseken, és az esélyteremtés különböző intézményei és programjai kapnának kisebb támogatást, miközben a miniszterelnök a vidéket járja, és ígérget. Mi ezeket a normatívákat visszaállítani javasoljuk, mint például a kistelepülési és az óvodai általános iskolai bejárónormatívát, a tehetséggondozó programok normatíváit.

Ma is már több szó esett a művészetoktatási intézményekről. Azt látjuk, hogy miközben a nemzetközi iskolai teljesítménymérésekben jeleskedő országok fejlesztik a művészeti nevelésüket, nálunk ennek a tudatos és módszeres pusztítása folyik. Jelentősen csökkenne az egyéni és csoportos oktatás normatívája, amiből intézményeket nem lehet fenntartani. A támogatás többi részét pályázati formában adná az iskoláknak a kormány. A hazai oktatás történetében ez példátlan és elképesztő, hogy csaknem 700 intézmény léte és több mint 300 ezer gyerek művészeti nevelése egy pályázati sikeren múljon. Ezért a pályázati alapot normatívává javasoljuk alakítani, egyúttal a normatíva összegét, a 2004-es szintre javasoljuk emelni, tekintve, hogy enélkül a művészetoktatás finanszírozása másfél évtizedes mélypontjára kerülne.

Esett ma már szó a kollégiumok támogatásáról is. Itt teljesen érthetetlen módon kettészedik a kollégiumi normatívát nevelési-oktatási feladatokra és szállásbiztosításra. Okkal feltételezhető itt is a pénzkivonás szándéka, ugyanakkor szeretném megjegyezni azt, hogy amikor még élt az a konszenzus a kollégiumok támogatása ügyében, aminek még gyakorlatilag Göncz Árpád volt a védnöke, az azt eredményezte, hogy 2001-ben a támogatás még a tényleges költségek 96 százalékát fedte le, ma pedig ott tartunk e szerint a javaslat szerint, hogy a támogatások csak a kollégiumi költségek 60 százalékát fogják fedezni a következő évben.

A közoktatás egészére vonatkozó támogatások mellett jellemzően 10 százalékos támogatásnövelést javaslunk a többcélú kistérségi társulások oktatási feladatainak ellátására is. A kormányzat hatalmas átszervezést kényszerített az önkormányzatokra, miközben pénzkivonást hajt végre. Ezt a legjobb indulattal sem lehet reformnak nevezni, a reformhoz ugyanis többletforrást kell teremteni. Attól, hogy két-három iskola gyerekeit egy épületbe zsúfoljuk, csak az oktatás minősége romlik. Ennek csak az vehette volna elejét, ha előtte a társulás központjában a kormány fejlesztést hajt végre - nem tette. Pénzügyi eszközökkel ugyan ösztönözte a társulásokat, és most magára hagyja őket az előttük tornyosuló problémákkal.

Szóba került itt ma már az óvodai elhelyezések ügye is. Mi egyetértettünk azzal, hogy gyakorlatilag kötelező óvodáztatás jöjjön létre első lépcsőben 2008-tól a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek tekintetében, majd 2010-től, hogy minden jelentkezőt fel kelljen venni ezekbe az intézményekbe. Ugyanakkor mi itt egy 8 milliárdos pénzalapot javaslunk forrásnak, hiszen a férőhelyigény a legtöbb helyen nem áll rendelkezésre. Figyelembe véve az érintettek létszámát, a szükséges személyi és tárgyi feltételeket, ez az összeg, a kormány által javasolt 3,5 milliárd forint alábecsültnek tűnik.

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, a közoktatási normatívákat mintegy 50 milliárd forinttal javasoltuk megemelni, 485 milliárd forintra, részben az alap-hozzájárulás összegének megemelésével, részben a számítási szabályok módosításával. Úgy gondoljuk, hogy a támogatás megemelése, illetve a korábbi szinten tartása a kiszámítható működés feltételeit teremti meg oly módon, hogy lehetőséget ad akár egy differenciált bérezési rendszer kialakítására, illetve annak elindítására is. Javasoljuk a kistérségi társulások támogatásának 10 százalékos emelését.

Ugyanakkor még egy stratégiai ügyről kell szót ejtenem, ez pedig a felsőoktatási intézmények 9 milliárd forinttal történő támogatása. Ez azt a célt szolgálná, hogy a 2008-tól bevezetendő tandíj összegét tudnánk kiváltani. Nem tenné szükségessé a tandíj bevezetését. Ez valóban stratégiai kérdés, hiszen több felmérés azt mutatja, hogy egyrészt nálunk 10 százalékkal kevesebb diplomás van, mint az OECD-országokban, de ennél fontosabb dolog az, hogy ma Magyarországon a társadalmi felemelkedésnek ez az egyik legfontosabb záloga, miért is kellene ebből kirekesztenünk több tízezer fiatalt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pánczél Károly képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Pánczél képviselő úr azt mondta, hogy egy bonyolult számtanpélda mögé rejtettük el a forráskivonást. Most tekintsünk el attól, hogy ez a bonyolult számtanpélda három szorzást és egy osztást tartalmazott, azért ebben a számkörben, amire ez vonatkozik, ezt az általános iskola ötödik osztályában már el kell tudni végezni.

Mindazonáltal szeretném leszögezni, hogy nem rejtettük el semmi mögé a forráskivonást. A teljesítménymutató nem vont ki egy fillért sem a közoktatásból, a teljesítménymutató átrendezte az évfolyamok között a támogatást. Ami a közoktatásból valóban forrást vont ki, az nem a teljesítménymutató volt, hanem a pedagógusok óraszámának kettővel történő megemelése, amelyből keletkező megtakarítást, ha nem is teljes egészében, de 90 százalékban valóban kivontuk a közoktatásból a konvergenciaprogram keretében.

Tisztelt Képviselő Úr! Amikor ön 30 milliárdos forráskivonásról beszél, amikor arról beszél, hogy felmenő rendszerben csökkentik az egy gyerekre eső költségeket, amikor 10 ezer pedagógus - nem igaz egyébként - elbocsátásáról beszél, amikor iskolák bezárásáról beszél, mindig pontosan ugyanarra az aktusra használ különböző nyelvi leleményeket, arra, hogy megemeltük a pedagógusok óraszámát kettővel, és az ebből származó megtakarítás nagy részét valóban a költségvetési hiány csökkentésére fordítottuk.

Ennyi történt, képviselő úr, nem több. Az a nemzethalál, amit ön felvázolt a hozzászólásában, nem létezik. Ez valóban többletteher a pedagógusoknak, ez igaz, ezt a többletterhet egyébként annak idején önök vezették be, mi azt hittük, hogy ezt egy időre eltöröljük, aztán kiderült, hogy csak felfüggeszteni tudjuk. Kár volt megtennünk, de mindenesetre ugyanazt kénytelenek elszenvedni a pedagógusok most, amit egyszer már az önök idején elszenvedtek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), csak mi ezt visszavontuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Szabó képviselő úr. Két percre Pánczél Károly képviselő urat illeti a szó.

PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Nagyon nem értek önnel egyet, remélem, a mikrofonját kikapcsolta. A pedagógusok óraszámemelésében, amit ön mond, az egész egyszerűen elképesztő dolog, tudniillik amikor a Fidesz fölemelte a pedagógus-óraszámot, akkor az ellentételezéssel történt, tehát volt mellette egy béremelés. Most önök úgy emelték fel a pedagógus-óraszámot, hogy semmilyen ellentételezés nincs.

Ön azt mondja, hogy emiatt csökken az oktatás támogatása. Kérdezem én, hogy a 2007 szeptemberében két órával fölemelt kötelező óraszám miatt fognak majd forrást csökkenteni 2011-ben is, hiszen ez a felmenő rendszer, amiről beszéltem, 2011-ben ér majd véget. Nem kis összegekről van szó, képviselő úr. Arról van szó, hogy eddig három éven keresztül egy elsős normatívája 204 ezer forint volt. A számtant ugye ismeri ön, képviselő úr. Ez lecsökken 145 700 forintra. És most, majd a következő év őszén ez már életbe lép majd a második osztályosoknál is. Ötödik osztályban 212 ezer forint volt az állami normatíva, lecsökkentették 171 ezer forintra. Ez majd életbe lép most majd a hatodik osztályban is. A kilencedik évfolyamon 262 ezer volt egy középiskolás normatívája, lecsökkentették 212 200 forintra, és ez idén majd életbe lép a tizedik osztályban is, és a következő években pedig a többi évfolyamon is.

Azt, hogy több mint 20 milliárdos forráskivonás történt, nem az ellenzék mondja, azt az Állami Számvevőszék írta le a költségvetésről szóló jelentésében.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Pánczél képviselő úr. Két percre Tatai-Tóth András képviselő urat illeti a szó.

(14.20)

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A költségvetési törvényben a közoktatási önkormányzati normatívák éves szinten számolva összesen 32 milliárd forinttal csökkentek, a pedagógusok óraszámemelése miatt pedig 35 milliárd forint tehercsökkenés ment végbe. Tehát 3 milliárddal kevesebbet vont ki a központi költségvetés, mint amennyivel csökken az önkormányzatok, az iskolafenntartók terhe. Lehet részleteket kiragadni, képviselő úr, de az összes számadatot érdemes megnézni. Az egyéb pótlásokból, kiegészítésekből jön ki az a szám, amennyi többletet kapnak az önkormányzatok, amiről a számvevőszéki anyag beszél.

A 22 órás óraszámemelésre érdemes visszatérni, képviselő úr. Amikor önök fölemelték az óraszámot, akkor valóban adtak hozzá béremelést is, csak azt mi 2002-ben nem vontuk vissza. Tehát úgy fogható föl, hogy a pedagógusoknak öt évig nem kellett ugyanazért a pénzért elvégezniük azt a többletmunkát, amit önök kiróttak rájuk. Sőt legyen szabad megemlíteni, hogy valamivel több bért is kaptak 2002-től, utalok itt az akkori béremelésre. Nem jó tehát egyoldalúan felfogni a dolgokat. Nem akarjuk szépíteni, Szabó képviselő úr is elmondta, hogy a központi költségvetés hiányának a csökkentésére realizáltuk azt az óraszámemelést, amit önök korábban elkövettek. Mi azt állítottuk vissza. Ezt nem tagadjuk, és nem azért, hogy az önkormányzatok terheit csökkentsük, hanem azért, hogy a központi költségvetés hiányát csökkentsük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Vincze László képviselő úr ügyrendben jelentkezik. Öné a szó.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Kérem a tisztelt kormány képviselőjének a biztosítását a vita e fontos szakaszában.

ELNÖK: Itt van a teremben, képviselő úr.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Akkor meg minimum a figyelmét kérem, ne a hátát fordítsa ide - bocsánat, most már látom, hogy az oszlopnál beszélget. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha jól számolom, szeptember óta már háromszor beszéltük meg a pedagógusok óraszámának a kérdését, a zárszámadáskor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének népi kezdeményezése megtárgyalásakor és a költségvetés általános vitájában, de szívesen elmondom még egyszer, végül is repetitio est mater studiorum.

Tisztelt Képviselő Úr! Amikor önök 2001-ben 10 százalékkal megemelték a pedagógusok óraszámát, akkor 10 százalék bérfejlesztést is adtak hozzá. Ez így igaz. 2002-ben a Medgyessy-kormány eltörölte ezt a kétórás többletmunkát - elég rosszul tette, zárójel bezárva -, de nem vonta el a 10 százalékos béremelést, sőt még tett is hozzá, de ezt most ne firtassuk. Most, öt év után be kell látnunk - ilyet is ritkán szokott tőlem hallani -, önöknek volt igazuk, nem tudjuk megúszni a 10 százalékos pedagógusóraszám-emelést, tehát visszacsináltuk. Még egyszer ki kellett volna fizetni a 10 százalékos béremelést, amit önök egyszer már kifizettek, és mi nem vettünk vissza? Szerintem nem.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy 2011-ben fog ez a forráskivonás véget érni. Ez nem igaz! 2011-ben a teljesítménymutatóra történő átállás fog véget érni, és még egyszer mondom, a teljesítménymutatónak a világon semmi köze nincs a forráskivonáshoz, a teljesítménymutatóval forrásbővülést is el lehet érni, attól függően, hogy mekkora teljesítménymutatót állapítunk meg. Nem ezen múlik a közoktatás finanszírozása, illetve a közoktatásra fordított pénzek összege, hanem azon, hogy milyen összeget rendelünk hozzá. Az ehhez hozzárendelt összeg valóban - amint azt ma már ötvenkétszer elmeséltük - 29 milliárdot kivont a közoktatásból, 32 milliárddal csökkent a pedagógusok óraszámának emelése miatt a költség, ebből 3 ott maradt, 29-et kivontunk. De ez nem folytatódik, képviselő úr, mert a pedagógusok kötelező óraszámát nem kívánjuk tovább emelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Szabó képviselő úr. Az előre bejelentett felszólalók sorában Molnár Albert képviselő úr következik, Magyar Szocialista Párt. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az volt a feladatom, hogy áttekintsem a több mint ezer ellenzéki képviselői módosítást, és azokat megpróbáljuk hasznosítani, illetve megnézzük, melyek azok a módosítók, amelyeket valóban hasznosítani tudunk a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésében. Engedjék meg, hogy összefoglaljam, mit tapasztaltam.

Az ezer módosító áttekintése során az volt az érzésem, hogy jó szándékúak ezek a módosítók, hiszen mindenhova többletforrást akartak adni, ami nagyon sok területre valóban ráférne. De összességében azt kell mondanom, hogy hamis illúziót keltettek, forrás nélküli módosítókról van szó, és biztos, hogy egyeztetés nélküli módosítókról, hisz van olyan, hogy egy forintot tizenöt ellenzéki képviselő is elköltött. Számomra most lett nyilvánvaló, a Fidesz nem képes arra, hogy összehangolja képviselőinek a módosítóit. Mi azt vártuk, hogy a Fidesz egy összefogott koncepció alapján fogja benyújtani a módosító indítványait. Nos, nem ez történt, s ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy szakmaiságot és felelősségvállalást nélkülöző, egy szóval kifejezve: hiteltelen módosító indítványok tömkelegét tapasztaltam. Darabonként végig fogok menni rajtuk, no nem mind az ezren, de néhányat ki fogok emelni közülük.

Biztos, hogy az állam és a közigazgatás működésképtelenné válna, ha ezeket a módosításokat bevezetnénk, és az is biztos, hogy nagyon jelentős adóemelést kellene végrehajtani a Magyar Köztársaságban, amit a kormánypárti képviselők nem akarnak, és ezért vitatkozunk önökkel. Ha valaki többet akar költeni, és a bevételt adottnak vesszük - az adóbevételeket vegyük adottnak; mert lehet azt mondani, hogy több lesz az adóbevétel, de ha nem, akkor mi van -, akkor két út van: egyrészt további megtakarításokat kell találni, vagy pedig adóemelést kell végrehajtani. Mi ezt nem akarjuk.

Engedjék meg, hogy néhány konkrétumot is mondjak. Szabó Zoltán képviselő úr már beszélt a Magyar Televízió közalapítványáról. Gyakorlatilag minden forrását elvonták, úgyhogy ilyenformán működésképtelenné válna. Ilyen forrást használ például a 13. és 14. módosításokban Pokorni Zoltán, dr. Pálinkás József és Révész Máriusz, akik a 9,4 milliárdból 3 milliárdot vontak így el. Vagy Domokos László és Babák Mihály 650 millió forintot vont el ebből a forrásból, a 15. módosítóval pedig Navracsics Tibor és Semjén Zsolt 1,5 milliárdot.

Mint tudják, képviselő urak, 2008 az olimpia éve. A Magyar Távirati Iroda 2,2 milliárdjából a 16. módosítóval dr. Simon Miklós 100 milliót, Lázár János a 17-essel szintén 100 milliót, Domokos László a 18. és 20. módosítójában összesen 202 milliót, Varga Mihály és dr. Fazekas Sándor pedig 150 millió forintot von el, összességében 550 milliót. Mindezt a ma is éppen hogy a működőképesség határán lévő Magyar Távirati Irodától, nem beszélve arról, hogy 2008-ban az olimpiánál nagyon jelentős szerepet szánunk a Magyar Távirati Irodának. Ehhez mi nem vagyunk partnerek.

A bírósági fejezetnél dr. Vitányi István a Debreceni Bíróság felújítására 1 milliárd forintot von el a miniszterelnökségtől, ami egyébként egy nagyon népszerű elvonási lehetőség volt az ellenzéki képviselők számára. A lakossági tájékoztatáshoz kapcsolódó kiadásoknál 1 milliárd 46 millió forintot terveztünk. Ebből önök képesek voltak 15,2 milliárdot felhasználni, az 1 milliárd 46 millióból. Ilyenre épül például Pálinkás József és Révész Máriusz nyári gyermekétkeztetési forrása; ugyanerre a virtuális forrásra Pettkó András adott be módosítót kábítószer-fogyasztás megelőzésére, vagy szintén Pettkó András informatikai támogatásokra. (Folyamatos közbeszólások az ellenzéki sorokból. - Az elnök csenget.)

A Közigazgatási és Elektronikus Szolgáltatások Központi Hivatala 17,3 milliárdjából 67 milliárd forintot tudtak elvonni. Például ebből akarja a pocsaji és a létavértesi út megépítését 1,5 milliárdból az 557. indítvánnyal Vitányi István megvalósítani, vagy ebből akarja Fülöp István az 573. indítvánnyal a Vásárhelyi-tervet továbbfejleszteni 2,6 milliárddal. De beszélhetnék Varga Mihály és dr. Fazekas Sándor módosításáról is, akik 2 milliárdot kívánnak elvonni a kisújszállás-karcagi útra ebből a nem létező forrásból.

De hogy folytassam: a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságnál kétszer annyit költöttek el, mint amennyi forrás volt. Itt összességében 15 milliárd forintból 27,5 milliárdot sikerült elkölteni.

(14.30)

Többek között Vitányi István a 98., 99. és 100. ajánlási számon vagy Czerván úr a 104. ajánlási számon ebből a nem létező forrásból akarja a 31-es utat felújítani vagy a 311-es, Cegléd-Nagykáta közötti utat felújítani.

Tudniuk kell a minket hallgatóknak vagy az APEH dolgozóinak például, hogy a Fidesz hogyan gondolkodik róluk. A következőképpen gondolkodik róluk. A 783. indítványban Bebes István 1,6 milliárdot von el az APEH-től, vagy a 784.-ben Varga Mihály, dr. Aszódi Pál, Ágh Péter és társaik 12 999 millió forintot, majdnem 13 milliárdot, vagy Navracsics Tibor és Semjén Zsolt szintén 13 milliárdot von el az APEH-től. Ez azt jelenti, hogy az APEH-től 5 ezer embert el kell küldeni, ennek az a következménye. És önök ebből szépen szociálisellátás-növekedést, kórházfelújítást, foglalkoztatási, képzési támogatást szeretnének. Valóban jó célok ezek, de hát kérem, ezek nem források. Vagy el akarnak küldeni 5 ezer ember az APEH-től? Gondolom, nem gondolták komolyan, csak a pozitív, jó forrást megtalálva találták ki. Vagy például a lakossági energiaköltség-keretet kívánták nagyobbítani 30 milliárd forinttal az APEH vagy a VPOP terhére. Az APEH-nál a 83 milliárd forintos eredeti előirányzat ezekkel a módosítókkal 56 milliárdra csökken. Ezért mondtam azt, hogy ez legalább 5 ezer ember elküldését jelenti. Ezt végig kell gondolni.

Vagy mit gondolnak önök a vám- és pénzügyőrségről, amikor az eredeti 31 milliárdból 2 milliárdot elvonnak? Bánki Erik a turisztikai rendezvények támogatására von el, Varga Mihály, Pokorni Zoltán vagy Pósán László a 790., a 789., a 792. vagy Domokos László a 786. módosító javaslatában, vagy például amelyikben a békésszentandrási iskolát, óvodát akarja felújítani, a 680. számú módosító javaslatában. De kérem, a VPOP az, amely a feketegazdaság elleni küzdelmet felvette, és olyan eredményeket ér el, hogy hétről hétre milliárdos csalásokat fedeznek fel. Nem gondolnám, hogy ez lenne az a forrás, amiből el kell venni.

De a Fidesz azt gondolja, hogy nincs szüksége a honvédelmi miniszterre sem, hisz a Honvédelmi Minisztérium hivatalai 83 milliárdját teljesen elköltötték. Ez azt jelenti, hogy mintegy 10 ezer embert kell elküldeni. Kérem, következménye van annak, ha valaki leír valamit, én csak ennyit szeretnék mondani. Ez 10 ezer ember! Font Sándor például a 37. módosító javaslatával 4,5 milliárdot vesz el innen, vagy Járvás úr a 45.-ben 600 millió forintot vesz el ebből a keretből. Vagy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Hivatalának a dologi kiadásai között, ahol 619 millió forint forrás van, ebből sikerült 725-öt elkölteni. Kérem, ilyen nincs. Ilyen nincs!

De mondhatnám, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közhálóprogramjának a 3,6 milliárdjából 11,6-ot tetszettek elkölteni. Kérem, ez nem létező forrás. Olyan programot tetszettek fölállítani, ami forrás nélküli, jól hangzik, de megvalósíthatatlan.

A reneszánsz évre - Szabó Zoltán beszélt erről - valóban 4 milliárd forint van beállítva, és ez egy nagyon népszerű elvonási keret volt. Ebből a 4 milliárdból 20,6-ot sikerült elvonni. Ez azt jelenti, hogy az ötszörösét vonták el annak, ami lehetőség volt a 695-780. módosítóig Varga Mihály, Soltész Miklós, dr. Aszódi Pál és társai, akik ebből emeltek szociális és oktatási normatívákat, vagy újítottak fel iskolákat, óvodákat, tettek rendbe utakat. Jó célokat szolgáltak, de virtuális pénzzel, nem létező pénzzel. Vagy ebből akarták az energiaköltségekhez való hozzájárulást növelni a 857. módosítóval.

És a végére egy gyöngyszem, egyébként tudnám folytatni, de az időm híján vagyok. Egy gyöngyszem: feszültség látszik a KDNP és a Fidesz között; én ezt most látom, rés van a pajzson. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Ti mondjátok, akik az SZDSZ-szel vagytok így? - Babák Mihály: Az SZDSZ és a szocik között van!) Ez a következő ellentmondásból látszik ki. Míg a 603. indítvánnyal Pokorni Zoltán és társai és a 604-essel kétszer 2 milliárd forintot vonnak el a 4,5 milliárdos országos környezeti kármentesítési programtól, addig Domokos László szintén a 601. indítvánnyal ebből elvon 660 millió forintot (Babák Mihály: A tűzoltóságra.), tehát elvonnak 6,6 milliárdot a 4,5 milliárdból. Hát ehhez már hozzászoktunk. A probléma az, hogy az önök ellenzéki koalíciós partnere, hogy úgy mondjam, Nagy Andor a 600. indítványával ehhez 1,6 milliárdot hozzátesz.

Szóval, összefoglalva: koncepciótlanok az ellenzéki módosító indítványok, és sajnos nem tudtuk felhasználni arra, hogy a 2008-as magyar költségvetést ezzel jobbá tegyük. Ha az ellenzéki képviselő urak kíváncsiak, még néhány oldalon jegyzeteltem, de most egyelőre többet nem kívánok elmondani, mert a helyzet csak rosszabb lenne.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az előre bejelentett felszólalók sorában Puskás Tivadar képviselő úr, Kereszténydemokrata Néppárt következik. Öné a szó, képviselő úr.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hogy megfelelő... (Babák Mihály: Ostobaság! - Kovács Tibor: Be is fejezhetjük ezt a vitát! - Közbeszólás az ellenzéki oldalról: Siettek? Még van időtök!) Bocsánat, szólhatok? (Az elnök a csengőjét kocogtatja.) Köszönöm szépen a szót. Szóval, megfelelő hangulat közepette kezdhetem el azt, amiről a részletes vitának szólni kell. A részletes vitának arról kell szólni, hogy a költségvetéshez beadott módosító indítványainkat, a módosító indítványaink okát és hatását próbáljuk elmondani nagyjából értelmesen a tisztelt Háznak úgy, hogy a tisztelt Ház tagjai figyelik, nyilván hozzászólnak, és ezzel a jobbítást szolgáljuk.

Mi, a KDNP képviselői és a Fidesz képviselői elsősorban hozzászólásainkkal, módosítóinkkal a szolidaritás, a gondoskodás és a biztonság elvét kívántuk az életben érvényesíteni. Azok a módosítók, amelyeket személy szerint beadtam, illetve amelyekben csatlakoztam társaimhoz, két nagy csoportban tárgyalhatók és tárgyalandók. Az egyik az ágazati csoport, ez természetesen az egészségügy ágazatával kapcsolatos módosítókat jelenti. A másik pedig olyan egyéni módosítók, amelyek Szombathely, illetve Vas megye egy-egy területével kapcsolatosak.

Nézzük először az ágazati módosítókat, nézzük azokat a módosítókat, amelyek az egészségüggyel kapcsolatosak: ezeket a 481. és 496. szám közötti módosító indítványok jelentik. Ezekben a köztestületi kamarák, a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerész Kamara és a Szakdolgozói Kamara költségvetéséhez kívántunk hozzájárulni; egyszerűen azért, mert a számukra megmaradt feladatot abból a pénzből, amit a költségvetésben a jövő esztendőben biztosítani kívánnak, nem tudják ellátni. Ez az összeg összesen 30-30 millió forint, tehát én úgy gondolom, nem a költségvetést megrázó összeg.

Az ÁNTSZ, az Országos Tisztiorvosi Hivatal, az Országos Vérellátó szintén módosításainkban bizonyos mennyiségű pluszforráshoz jutottak, illetve jutnának.

(14.40)

Külön kiemeltük azt, hogy egyes csoportok, a társadalom olyan csoportjai, akik fogyatékkal élnek, akik hátrányban vannak, szeretnénk, hogy társadalmunk, költségvetésünk anyagilag is jelentősebben járuljon hozzá megélhetésükhöz, ez azt jelenti, hogy a vakok és gyengén látók számára 13 millió forintot, a rákbetegek számára, a mozgássérültek számára 100 millió, illetve 40 millió forint pluszforrást szeretnénk juttatni.

A határon túli magyarok kevesebb összeget kapnak a jövő esztendőben a költségvetés szerint, ezt kívántuk felemelni az idei szintre, úgyhogy ide is plusz 170 millió forint hozzájárulást kértünk. Az Országos Mentőszolgálat működésére 4,9 milliárd forintot kért az ellenzék. Akkor, amikor a kórházak átalakításával az akut ágyak megszűntek, itt, ebben a Házban hangzott el, hogy az esélyegyenlőség, a betegellátás biztosítására a mentőszolgálat, a sürgősségi ellátás fejlesztése történik. Hát ez nem történt meg. Azt hiszem, ha a működési költséget ezzel az értékkel nem emeljük meg, akkor rettentő nagy bajok lesznek. Jelentős mennyiségű ember elbocsátása szükséges. Az előbb itt azt hallottuk, hogy ha a virtuális pénzek felhasználása megtörténik, valamelyik hivatalból 10 ezer embert el kell bocsátani. Abban az esetben viszont, ha nem kapja meg az Országos Mentőszolgálat ezt a működésiköltség-többletet, akkor nem virtuálisan, a valóságban el kell bocsátani ezt a mennyiségű dolgozót. Akkor gyengül a létbiztonságunk; ott maradunk az utakon.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy módosító indítványunkat szavazzák meg mindannyiunk biztonsága érdekében.

Az ágazati módosítások mellett természetesen olyan módosító indítványokat is beadtam képviselőtársaimmal, szombathelyi, illetve Vas megyei képviselőtársaimmal, ami Szombathely, illetve a kisebb térség, Körmend környéke, Pinkamindszent fejlesztését szolgálja. Elhangzott már Szombathely polgármesterétől, hogy színházat alapított a város ismételten, hiszen korábban volt már, a miniszterelnök 9 milliárdot ígért ennek felépítésére. A 9 milliárdból 2 milliárdot a módosító indítványunkkal megcéloznánk azért, hogy valóban az első lépésben, az első fázisban kezdődjék meg a beruházás, és akkor az a 100 milliós plusz működési költség nagyon jó helyre kerül. Természetesen nemcsak a színház szép álom, hanem meglévő szombathelyi épületek, közterületek felújítása is szükséges. Jó néhány olyan belvárosi vagy belváros környéki utcánk van, gyalogoshíddal, gyalogos-aluljáróval, amelynek felújítása mindenképpen szükségeltetik. Úgy gondolom, a "Nyugat királynője" címet viselt város pillanatnyilag kopott. Ennek a városnak bizony pluszforrásokra van szüksége.

A város mellett - V. Németh Zsolt képviselő úrral együtt - a Nyugat közvetlenebb kapuja, Pinkamindszent közterületei, középületei fejlesztésére is bizonyos mennyiségű pénzösszeg átcsoportosítása szükséges a költségvetésből. Itt elsősorban a templom tetőszerkezetének felújítása szükséges, amely pénz híján, a rekonstrukció utolsó lépéseként megtörténhetne, ezen kívül olyan játszótér, illetve olyan közterületi alkotás megvalósítása szükségeltetik, aminek révén, úgy gondolom, a falu, amely a magyar-osztrák határon immáron két esztendeje újra határátkelőhely, mint annak idején évszázadokig volt '45 előtt, megfelelően széppé és megfelelően lakhatóvá válik ebben az esetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A politika arra való, hogy a pénzt, például a költségvetés pénzét úgy ossza, hogy minél többen igazságosan, biztonságosan részesedjenek ebből. Módosító indítványainkkal nem szerettünk volna mást tenni, csak érvényesíteni azokat az igényeket, amelyek Magyarország lakói számára szükségeltetnek, igényeket az egészségügyi ellátással, annak fejlesztésével kapcsolatban, igényeket a lokális területekkel kapcsolatban, ahol szintén emberek élnek, és az ő érdekeiknek a képviselete is szükségeltetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel kérem, mindannyiunk fejlődése, virulása, javulása érdekében, szavazzák meg módosító indítványainkat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Puskás képviselő úr. Demendi László képviselő úr, MSZP, előre bejelentett hozzászólása következik.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban a 2008. évi költségvetés XII. fejezetéhez beérkezett módosító indítványokkal kívánok foglalkozni. Ugyanaz a megállapításom, ami már itt korábban is elhangzott, hogy számottevő nagy érdeklődésnek lehet nevezni azokat a módosító indítványokat, amelyek a fejezet költségvetéséhez érkeztek, elsősorban az FVM központi igazgatásának és intézményeinek költségvetési csökkentésére vonatkozó javaslatok.

Meg kell mondjam, ha szakmailag ezeket az előirányzatokat a javaslattevők a szakmán belül vagy a tárca költségvetésén belül próbálták volna elhelyezni, ami csak egy kicsi részben valósult meg, akkor még lehetne is vele talán egy érdemi tartalmi vitát folytatni. De úgy, hogy magát az agrár-közigazgatást a javaslattevők lehetetlen állapotba kívánják hozni, miközben innen elviszik az előirányzatokat fejezeten kívülre, olyan feladatokra, amelyeket természetesen sem én, sem az agrármunkacsoport nem kíván elvitatni, hogy azok megvalósítása fontos és szükséges!

(14.50)

Tehát egészen morbid elgondolások - ha szabad ezt mondani idézőjelben: morbid elgondolások - vannak.

A központi igazgatás költségvetését félmilliárd forinttal kívánják a javaslattevők csökkenteni, s ezen belül is, ami a legdurvább véleményem szerint, a szakigazgatási intézmények közül a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal költségvetését 60 százalékkal kívánják csökkenteni. Kedves Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy nem az év első negyedévének végén, hanem már januárban be lehet zárni akkor ezt a hivatalt, és ráadásul, még egyszer mondom, ezek a pénzek vagy ezek az előirányzatok olyan fejezeten kívüli felhasználásra kerülnek javaslatba, mint mondjuk, érdekességképpen mondom csak: művelődési házak felújítására, útépítésére, az érettségibiztosok tiszteletdíjának vagy juttatásának a fedezeteként. Ezek komolytalanná teszik egész egyszerűen szerintem ezeket a javaslatokat.

Nagyon szeretném fölhívni a képviselőtársaim figyelmét, hogy ezen feladaton az elmúlt évben, 2007-ben a 2006-hoz viszonyítva a teljesítést illetően már egy 22 százalékos intézményi költségvetési csökkentés megtörtént. Nincs arra reális mód, ma azt látjuk, hogy ez az intézményi költségvetés tovább csökkenjen. Annál is furcsább ez számomra, mert például az előző napirendi pont kapcsán az ellenzék képviselői által is elfogadott, hogy az európai uniós pénzeknek a lebonyolításához egy konszolidált nyugalom szükséges az agrárigazgatási intézményekben. Ezzel a 60 százalékos csökkentéssel bizony nem ezt lehet elérni. De ugyanez mondható az európai uniós kifizető ügynökség, a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal előirányzatának csökkentésére irányuló javaslatra.

Egy kicsit szintén kuriózumjelleggel hadd emeljem ki a 366-os és a 367-es módosító indítványt. Ugyanaz a képviselői személyi kör ugyanattól az intézménytől 24 százalékos előirányzat-csökkentést von el. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen ezek a képviselő kollégák nem a mezőgazdaság területén dolgoznak képviselőként sem, de azért felelős politikusnak tartom őket. Egy ilyen nagyságrendű módosítás lehetetlenné tenné az intézmény működését. Nekem az a kérésem, hogy egész egyszerűen ezeket a módosító indítványokat vonják vissza. Vonják vissza ezeket a módosító indítványokat, pontosan azért, mint amivel indokoltam is, ezek nem segítik azt, hogy a mezőgazdasági fejezet konszolidált elfogadására sor kerülhessen.

Szeretnék szólni amellett is, hogy van olyan módosító indítvány benyújtva, amelyhez viszont a támogatásukat kérem és javaslom. Közvetlen költségvetési kihatása nincs, de módosító indítvánnyal, amely Godó Lajos képviselőtársam neve alatt van beadva, és az ő neve fémjelez, az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítványnak a más garanciát nyújtó intézményekhez hasonló lehetőségeket kívánunk biztosítani a költségvetési törvényben. Ez korábban is így volt. Azt gondoljuk, hogy a versenysemlegesség azt segítheti elő, és azt mondatja, hogy valamennyi intézmény számára, akik ezen a területen mozognak, ezeknek az intézményeknek egyforma lehetőséget kell biztosítani.

Tisztelt Országgyűlés! Az általam kifogásolt módosító indítványok nagy részét a mezőgazdasági bizottság sem támogatja, az agrármunkacsoport nem támogatja. Kérem, hogy gondolják meg, és vonják vissza ezeket a javaslatokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előre bejelentett felszólalók sorrendjében ketten nincsenek a teremben, de Herényi Károly helyett Karsai Péter kért szót, tehát cseréltek. Akkor megadom a szót Karsai Péternek, és utána pedig Keleti György képviselő úr következik.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ügyrendi kérésem lett volna, amennyiben Herényi Károly és Pettkó András, akik egyébként jelentkeztek felszólalásra, ebben a pillanatban bizottsági, illetve ötpárti tárgyaláson vannak. Kérem elnök urat, hogy amikor majd ők visszaérkeznek, mivel fontos közérdekből vannak távol, akkor legyen szíves számukra majd szót adni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, a jegyző úrral tessék ezt egyeztetni. Megadom a szót Keleti György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A honvédelmi költségvetés aktuális kérdéséhez szeretnék... (Dr. Kovács Zoltán és Bebes István az elnöki pulpitus felé mutogat.) Amíg mutogatnak képviselőtársaim, nyilván fontos ügyben...

ELNÖK: Elnézést kérek, egy pillanat, Keleti képviselő úr. Elnézést kérek! (Dr. Kovács Zoltán: Nem neked, hanem a jegyzőnek szólt.)

KELETI GYÖRGY (MSZP): Természetesen fontos ügyben mutogattak, ezért vártam. Elnök úr, folytathatom?

ELNÖK: Igen, folytassa, képviselő úr.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Tehát a honvédelmi költségvetés ügyében szerettem volna néhány gondolatot elmondani, mindenekelőtt azért, mert ez a költségvetés arra is alkalmat ad, hogy bemutatkozzanak azok a képviselők, illetve frakciók, akik, ha szabad így mondani, vizet prédikálnak, és bort isznak. Hiszen, ha visszaemlékeznek rá a képviselőtársaim, a múlt héten Szekeres Imre honvédelmi miniszter egy bejelentést tett a parlamentben, amelyre a frakciószövetség képviselői válaszolhattak. Ez a bejelentés egy afganisztáni feladatvállalással függött össze, de alkalom volt arra, hogy kialakult itt egy konszenzus abban az ügyben, hogy a parlament frakciói egyetértenek abban, hogy a honvédelem össznemzeti ügy. Ez egy nagyon komoly előrelépés, és azt gondolom, hogy üdvözölni kell mindenképpen.

Üdvözölni kell azt is, hogy Lázár János úr a Fidesz-frakció nevében a következőket mondta: "Szeretnénk bejelenteni, hogy támogatjuk a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség minden olyan törekvését, amely többletpénz biztosítását szolgálja a magyar katonák és a Magyar Honvédség számára". Ez is egy rendkívül üdvözlendő dolog, bár azt gondoljuk, hogy az a költségvetési nagyság, amit a kormány javasol, és amivel a koalíciós frakciók egyetértenek, elegendő a honvédség feladatainak jövő évi ellátására, mégis egészen meglepő, hogy ennek a kijelentésnek az ellenére a Fidesz és a kereszténydemokrata képviselők 92,5 milliárd forint megvonását javasolják a honvédelmi tárcától. Ez az összeg az egész honvédelmi költségvetésnek mintegy egyharmada.

Sokan persze meglepődnek ilyenkor, de azért néhány nevet engedjenek meg, hogy szóvá tegyek. Varga Mihály, aki nyilván érti ezt a szakmát, és tudja, hogy a honvédelmi tárca költségvetése egy szükséges dolog, hiszen abból lehet az ország biztonságát, nemzetközi kötelezettségeink vállalását teljesíteni, néhány képviselőtársával együtt 7 milliárd forint megvonására tett javaslatot. Pokorni Zoltán, szintén fideszes képviselőtársam két alkalommal is tett módosító indítványt képviselőkkel együtt, közöttük kereszténydemokrata és fideszes képviselőkkel. Az egyik alkalommal 10,2 milliárd forint elvonására tett javaslatot, a másik alkalommal is pontosan ugyanilyen összeg elvonását kezdeményezte.

De ami ennél is érdekesebb, hogy mintegy 6 milliárd forint megvonására úgy, ahogy van, a Fidesz-frakció minden tagja aláírásával és a kereszténydemokrata frakció valamennyi tagjának aláírásával érdekezett egy módosító indítvány, ami azt jelenti, hogy Lázár János is, de Orbán Viktor, és sorolhatnám azokat a neveket, akik aláírták ezt a módosító javaslatot.

(15.00)

Vagyis azt gondolom, hogy nem tisztesség játék az, amit itt űznek a képviselőtársaim a parlamentben: a nyilvánosság előtt biztosítják a kormányt arról, hogy a honvédelemben teljes egyetértés van, és egyfajta konszenzus alakult ki ennek a nemzeti ügynek az érdekében, felszólítják a pénzügyminisztert, a kormányt, hogy emeljék a katonai költségvetést, kijelentik, hogy minden támogatást megadnak annak érdekében, hogy a honvédelmi tárca a minimálisan szükséges pénzösszegekhez hozzájusson a következő évben is, egy másik oldalon pedig ennek az elvonását, legalábbis az egyharmadának az elvonását teszik javaslatként a Ház asztalára.

Ugyanakkor el szeretném mondani, hogy ennek a kétszínűségnek nagyon érdekes megnyilvánulása az is, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottságban - amely ilyen szempontból szakbizottságnak számít - nem szavazzák meg ezeket a javaslatokat, még azt sem, amit saját maguk adtak be, de a költségvetési bizottságban és a gazdasági bizottságban bizony támogatják az elvonások kérdését. Ezért azt gondolom, hogy ezt a nyilvánvalóan kétarcúságot és kétszínűséget abban az értelemben abba kéne hagyni, hogy vonják vissza képviselőtársaim ezeket a javaslatokat, tegyék lehetővé, hogy a parlament biztosítani tudja azt a költséget, ami a Magyar Honvédség számára szükséges, tegyék lehetővé azt, hogy ami itt elhangzik a plenáris ülés termében, azt az ígéretet, hogy támogatnak minden olyan javaslatot, ami a honvédség számára pénzt jelent, ne semmisnek kelljen tekinteni, hanem valójában kialakulhasson egy konszenzus, ami a költségvetési vitában is fontos elem.

Azt gondolom, ez nemcsak a közvélemény előtt egy olyan színjáték, ami nem engedhető meg, mert a parlament nem engedheti meg magának, hogy kétszínű módon viselkedjenek benne a képviselők, hanem a nemzetközi közvélemény számára is komoly üzenet, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, az ellenzék padsoraiban a honvédelmi költségvetés csökkentését tűzik ki célul.

Még egyszer kérem önöket, vonják vissza javaslataikat, és tegyék lehetővé, hogy a parlament megszavazhasson egy tisztességes költségvetést, egy olyat, amit a kormány javasol a honvédség és a honvédelmi tárca számára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az előre bejelentett felszólalók sorrendjében Kovács Zoltán következik, de előtte kétpercesek lesznek. Karsai Péter képviselő úrnak adom meg a szót.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Keleti képviselőtársamnak azért emlékezetébe hozom, hogy azok a javaslatok, amelyekről ő most beszélt, hogy mennyit kívánnak elvonni, a honvédelmi bizottság ülésén még az egyharmadot sem kapták meg, az ott lévő Lázár elnök úr is - ha jól emlékszem, márpedig jól emlékszem - nemmel szavazott ezekre az indítványokra, tehát ilyen értelemben az ő itt elmondott szavai is a bizottságon bemutatott... (Keleti György felé:) - kézmozdulata igenis, hogy egyezik...

Azért is kértem szót, mert most már harmadszor halljuk azt, hogy egy ilyen nagyon ügyes csúsztatásnak lehetünk itt percek óta vagy most már félórák óta tanúi, hogy tudniillik összeadjuk, hogy melyik képviselőcsoportból hányan ugyanazt a címet próbálják elvenni, és akkor azt mondjuk, hogy ez a Fidesz- vagy KDNP-képviselőcsoport javaslata, holott ilyen nincsen, képviselőtársaim. Olyan van, hogy X. Y. képviselőnek van egy javaslata. Ha ezt mechanikusan összeadjuk, akkor persze ez a csúsztatás, ez a kép kijöhet, amit itt talán még szellemesnek is mondhatnánk, ha nem mi lennénk az elszenvedői, de azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy költségvetés vitájában ezek a javaslatok azért valós igényt fejeznek ki, és ha urambocsá! valaki az út építését fontosabbnak tartja, mint mondjuk, a honvédelemnek azt a bizonyos 1 milliárd forintot, ez nekem személy szerint nem fog tetszeni, de neki még tetszhet, és ezt a jogosítványát el nem vonnám tőle, és nem biztatnám arra, hogy vonja vissza a javaslatát.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Valószínűleg az ő szempontjából, az ott lakók szempontjából ez legalább annyira indokolt kiadás, mint az én szempontomból, aki szintén azt mondom, hogy a honvédelmi kiadás 1,17 százaléka nem elegendő. De én nem vonnám kétségbe, Keleti képviselő úr, azon képviselőtársaim komolyságát, akik egyébként azt gondolják, hogy az ő területükön bármilyen szempontból valamelyik kiadás előbbre való. Ez az ő dolguk; a mi dolgunk meg majd az, hogy a végén eldöntsük, hogy tényleg melyik az igazi sorrend (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és az fogja a végén itt megkapni a többséget.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Keleti György, az MSZP képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes mértékben egyetértek Karsai úr felszólalásával, pontosan szó szerint ugyanazt mondtam, amit ön: a honvédelmi bizottságban ellene szavaztak, de a többi bizottságban az ellenzéki képviselők támogatták ezt a javaslatot. Ha visszaidézi a jegyzőkönyvből az elmondottakat, akkor látja, hogy ugyanezt mondtam.

Én se vonom kétségbe azt, amit ön állít és szerintem helyesen állít, hogy a képviselőknek lehetnek ilyen egyéni javaslataik, de itt van a kezemben a 494. számú módosító javaslat, amelyet ábécésorrendben az egész Fidesz-frakció és az egész kereszténydemokrata frakció aláírt. (Dr. Kovács Zoltán: Nem az egész!) Meg tudom mutatni bárkinek, szerepel benne Lázár János aláírása is és Orbán Viktoré is. Ehhez képest azt gondolom, hogy a plenáris ülésen kinyilatkoztatni azt, hogy a Fidesz-frakció támogat minden olyan törekvést, ami a honvédség számára pluszpénzeket jelent, aláírni a Fidesz-frakció támogatásával szemben ezt az elvonási javaslatot, ami 6 milliárd forintról szól, azért azt gondolom, ez tényleg kétszínűség.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Bebes István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb Molnár Albert képviselőtársunk nehezményezte, hogy az APEH költségvetéséből vonnánk el pénzeket. Azt gondolom, hogy önök megfelelő lépéseket tettek ahhoz, hogy az ellenőrzéseket növeljék akár az önkormányzatok esetében is. Ma már nemcsak a Kincstár, az ÁSZ, most már az APEH is ellenőrizni fogja az önkormányzatokat, és elveszi az energiát az önkormányzatoktól, hogy normális és nyugodt munkát tudjanak végezni. Mi ezeket a pénzeket nem ide szeretnénk csoportosítani, hanem azt gondolom, vannak ennél fontosabb feladatok is az országban, akár a gyógyító-megelőző ellátás, ahová természetesen soroltunk pénzeket, vagy éppen a szociális ellátásban a normatívák növelése. Ezek mind-mind olyan feladatok, amelyek véleményünk szerint az ellenőrző tevékenységnél jóval fontosabbak a mai Magyarországon. Ezért kértük azt a módosítást, amit beadtunk az előzőekben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhász Ferenc, az MSZP képviselője, kettőperces felszólalásra következik. Parancsoljon, öné a szó.

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kedves Képviselőtársaim! Ha valaki azt gondolja, hogy a költségvetéshez beadott bárminemű javaslata egyszerűen pénzügyi javaslat csupán, azt gondolom, hogy téved. Hiszen a költségvetés alapvetően meghatározza az ország működését, meghatározza azokat a fő célkitűzéseket, amelyeket a kormány megfogalmaz. Teljesen természetesen egy ilyen szituációban van számos olyan döntési szituáció, amikor a fontosat megelőzi a még fontosabb, és a még fontosabb elé még mindig oda-odakívánkozik valami, ami a legeslegfontosabb. Olyan ez egy kicsit, mint a családi költségvetés, hogy ott is sok mindent persze szeretnénk végrehajtani, de igazából esélyünk, lehetőségünk nincsen rá, merthogy szűkös. Így vagyunk a költségvetéssel is, és amikor egy-egy költségvetési tételhez nyúlunk, akkor bizony lehet, hogy pillanatnyi helyi érdeket és értéket tán megjelenítünk, de az egészet sértjük. Így van ez általában a védelmi kiadásokkal is, és az iménti kérdéshez szeretnék hozzászólni.

Az elmúlt 5-6 esztendőben a védelmi kiadás mindig szabad prédája volt a pénzt kereső, költségvetésben kutakodó képviselőtársaimnak, és mindenféle politikai megfontolás és egyéb nélkül, minden szívfájdalom nélkül úgy találták és úgy találják, hogy elvehető onnan forrás - ez szívük joga. Szívük joga azt gondolni, hogy ez működik és lehetséges, ugyanakkor meg hihetetlenül nagy károkat okoznak az országnak azzal, amikor kiállnak, és a kormányt egyébként verbális attrakcióval folyamatosan arra akarják kényszeríteni, hogy többet, többet, többet. Amikor a költségvetésről vitatkozunk, akkor bizony el kell dönteni, hogy ebben mindenkinek van egyszemélynyi felelőssége, és ezt a fajta felelősséget a módosító javaslatok benyújtásakor is értékelni kell.

(15.10)

A Fidesznek állást kell foglalnia: vagy a védelmi költségvetést tartja soknak, akkor működik ez, de akkor másutt nem szabad ezzel érvelni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vagy pedig azt mondja, hogy visszavonja azokat a javaslatokat, amelyekről az imént Keleti György beszélt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Járvás István, a Fidesz képviselője. Öné a szó, parancsoljon!

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is azon képviselők közé tartozom - és Molnár Albert képviselőtársam említett is -, akik a Honvédelmi Minisztérium költségvetésének terhére adtam be módosító indítványt, talán nem is egyet, talán ötöt vagy hatot is adtam be, nem túlságosan nagy összegűt, de az öt-hat módosítás együtt azért már jelentős.

Én fontosnak tartom abban a térségben, ahol élek, a közúthálózat javítását, és néhány ilyen módosítást be is adtam, amely Jánoshida, Jászboldogháza, Jásztelek, Jászjákóhalma, Jászladány, Besenyszög, Jászapáti, Jászszentandrás, Jászdózsa útvonalakat érinti, és ezt a forrást jelöltem meg, a Honvédelmi Minisztériumot, talán nem egészen véletlenül. Viszont a módosításaim mind csak olyanok, ami Szekeres Imre miniszter úr választási körzetét érinti egyébként, úgyhogy neki kívántam e tekintetben segíteni azon kívül is, hogy az ott élőknek is természetesen.

És arra is reflektálni kívántam, hogy ha azt el tudta intézni Szekeres Imre képviselő úr 2006 tavaszán a választáskor, hogy mindkét választási forduló vasárnapján Jászladányon, Jászkiséren és a két település közötti útszakaszon ment a betonozás, az aszfaltjavítás, egy útépítés európai uniós projekt kapcsán, ha ezt el tudta intézni, természetesen az út azóta már mind a két nyomsávon nyomvályús, tehát nem sikerült, de ha ezt a reklámot el tudta intézni, akkor gondolom én, lelkiismeret-furdalása van a miniszter úrnak, és most egy kicsit megpróbál segíteni azon a választókörzeten, amely egyébként a képviselői mandátumhoz juttatta.

Természetesen én bízom benne, hogy ő ezeket támogatni fogja, ha nem is mindet, de legalább egyet, úgyhogy köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhász Ferenc, az MSZP képviselője két percben kért szót. Parancsoljon, képviselő úr!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim persze nehezményezik, hogy erről a kérdésről hosszasan beszélünk, de nem egyszerűen arról a néhány milliárd forintról vagy százmillió forintról van szó, amit adott esetben ide vagy oda lehet tenni, bár azt gondolom, hogy a védelmi költségvetésben az is egy nagyon jelentős összeg, és annak hiánya nagyon sokszor fájdalmas. Különösen fájdalmas akkor, amikor egyébként van politikai egyetértés abban, hogy ilyen és ilyen feladatot el kell látnia a hadseregnek, csak eközben, ha az Országgyűlés felelős képviselője nem nyújt hozzá megfelelő támogatást, akkor nagyon nehéz ennek a követelménynek megfelelni.

Mi gyakorta szeretünk, ellenzéki képviselőtársaim is, elmenni Brüsszelbe, mi több, Amerikába, és az atlantizmusról beszélni tárgyalópartnerekkel. Hát bizony tudni kell, hogy ennek van egyfajta kötelezettségvállalási része is, amit nem lehet egyszerűen kihagyni.

Járvás képviselő úr, ha azt mondja, hogy az én választókerületemben és más választókerületben nagyon fontos ez az út és sok minden más, akkor azt kell mondani, hogy igen, rendben van, képviselő úr, önnek igaza van, és előbb-utóbb figyelni kell arra, hogy segítsünk ezekben a kérdésekben. De gyakorlatilag azzal a farizeus magatartással ideállni, hogy ilyen módon akarok segíteni a honvédelmi miniszternek, aki önmagában a költségvetés szorításában sokszor alig kap levegőt, és azt mondani, hogy öreg, vedd el a saját tárcádtól, mit neked annyi, és akkor tedd oda a saját választókerületedbe, ez egy olyan kis politikai technika, amit nem tudom, hogy a választók értékelnek-e, de azt gondolom, a saját munkánkat és a saját tekintélyünket viszont jelentősen leértékeljük vele.

Kíméljük meg ettől egymást, uraim! Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gyenesei István független képviselő két percben kért szót. Parancsoljon!

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Rettenetesen érdekes dolog azt figyelni, hogy a "valahonnan elveszünk, valahova adunk" játék mivé is fajul néha viták keretében. Meglehetősen tudathasadásos állapotot idéz elő az a kényszer, hogy a "valahova való támogatás adása" egy olyan kényszert jelent, hogy valahonnan el kell venni. A "valahova akarok adni", ott még néha észre lehet venni a felelősséget némi populizmussal keverve, de már a "honnan adom oda", ott már a felelősségnek nyomát sem lehet néha fellelni.

Engedtessék meg nekem, hogy ezt itt most elmondtam. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Latorcai János, a KDNP képviselője két percben kért szót. Parancsoljon!

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nem vitatható el egyetlenegy országgyűlési képviselőtől sem az, hogy lelkiismerete szerint éljen azzal a jogával, hogy módosító javaslatot nyújthat be a költségvetéshez. Azt hiszem, hogy az első körben, amikor azért a sarokszámok bűvöletében élünk már, és semmiféleképpen nem szeretnénk, hogy a kiadás növekedjen a bevételnek a rovására, alapvető dolog az, hogy egy-egy képviselő saját beállítottságának, szakmai tudásának, emberi habitusának megfelelően eldöntse, hogy számára mi a fontos, vagy abban a körzetben, ahol országgyűlési képviselői mandátumot szerzett, mit tekint fontosnak.

És én tisztelettel arra kérem mind Keleti György, mind Juhász képviselőtársaimat, nézzenek az elmúlt időszakbeli önnön múltjukba, és emlékezzenek vissza, amikor ellenzékben voltak, hogy vajon önök hogyan adtak be akkor módosító javaslatokat. Mert úgy gondolom, pontosan ugyanúgy. Az ember megpróbálja fölmérni tisztességgel, hogy valahova mennyit kell adni, és megpróbálja megnézni azt, hogy honnan tudna a saját értékrendjének megfelelően elvenni. És azt tessék szíves lenni nem kipellengérezni, nem kipoentírozni, hanem elfogadni, hogy igenis tisztességes képviselői magatartás motiválta ezeket a módosító javaslatokat.

Én nem vonom kétségbe, ha valaki ezer darab módosító javaslatot bead, azt nem lehet tisztességes módon elkészíteni. De én itt nem tapasztaltam egyetlenegyet sem a mai felszólalók között, aki ilyen tömeggel adott be módosító javaslatot. És én azt hiszem, és ez a tapasztalatom, a gazdasági bizottságban lefolytatott viták alapján is mondom, hogy akármikor, az elmúlt tíz-egynéhány, lassan már húsz évben soha nem volt olyan, hogy ebben a bizottságban mi valamelyik tárcának a rovására vagy pedig álszent módon szerettünk volna pénzt elvonni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Próbáltunk onnan szerezni, ahonnan a legkevesebb fájdalommal tudunk elvenni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

És ha egy ilyen képviselő azt mondja, hogy útépítésre kell a pénz, akkor engedtessék meg neki az, hogy ő a saját tisztessége, belátása alapján (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) ezt a módosító javaslatot beadja.

Tisztelt Képviselőtársaim!

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Le kell majd szavazni...

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): ...és nem kétséges, hogy önök meg fogják ezt tenni... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) Nem arra kell biztatni, hogy vonja vissza, hanem igenis arra kell biztatni, hogy legyen aktív. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Elnézést, csak már két és fél perce... (Dr. Latorcai János: Én kérek elnézést, elnök úr.) Köszönöm szépen. Göndör István két percben, MSZP. Parancsoljon!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Latorcai Képviselő Úr! Nem szorul Keleti György az én védelmemre, de amit Keleti György elmondott, szeretném megerősíteni. A baj nem azzal van, hogy egy képviselő benyújt egy indítványt, a baj azzal van - és erre célzott Juhász Ferenc -, amikor egy képviselő benne van a nagy csomagban is, tehát közösen elvettek valamit, aztán utána visszament még egyedileg, és azt mondta, hát, ha ott közösen is elvettünk, még én egy picit ott még kapirgálnék, és elvennék belőle.

A másik, a nagyobb baj ezzel, képviselő úr, hogy kifelé ezeket úgy kommunikálják, mintha ezek valós ígéretek lennének, miközben mögötte abszolút nincs fedezet.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Egy kétpercesünk van a monitoron, Keleti György, MSZP. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az én példáimat észrevették, akkor Pokorni Zoltánt, Varga Mihályt és a komplett Fidesz-frakciót hoztam föl mint számomra elítélendő példát, mert azt gondolom, hogy ők a Fidesz vezetői, jelenleg legalábbis. Vagyis abban az esetben, ha a Fidesz-frakció kinyilatkoztat valamit, az ő szakpolitikusa a honvédelmi és rendészeti bizottság révén, akkor ezt a Fidesz véleményének kell felfogni, és én egy percig sem vitatom képviselőtársaim jogát módosító indítványok beadásához, csak arra szeretném felhívni a figyelmet és arra szeretnék rávilágítani, hogy a Fidesz álláspontjával ellentétes módosító indítványok a közvélemény előtt lejáratják önöket.

Éppen ezért azt gondolom, hogy akkor járnak el tisztességesen és a saját tekintélyük és tisztességük érdekében, ha visszavonják ezt a módosító indítványt, hiszen akkor fognak megfelelni a Fidesz álláspontjának.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(15.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Latorcai János képviselő úr, KDNP, kettő percben. Parancsoljon!

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatnám ott, ahol az előbb abbahagytam.

A gazdasági bizottságban nem egy esetben készítettünk - talán az Országgyűlés gyakorlatában kiemelkedő módon - konszenzusos javaslatokat, egyhangúlag megszavazva; majd a parlamenti végszavazásnál, hogy, hogy nem, a kormánypártok kiszavazták. Ilyen is volt, és soha nem jutott eszünkbe azt mondani, hogy az a bizottsági elnök, aki vezette és megszavazta, vagy azok a kormánypárti képviselők, akik ott ültek, és a másik oldalon megszavazták ott azt a szakmai javaslatot, erkölcstelenek, kétszínűek, netalán más jelzőt is hozzá lehetne tenni, mert más dolog egy bizottságban kimondottan szakmai érvek alapján politizálni, és más dolog egy frakcióban ülve, mondjuk, egy végszavazásban részt venni.

Millió és millió dolog árnyal egy-egy szavazást. Azt hiszem, tisztelt Keleti képviselőtársam, hogy ezek olyan szempontok, amelyeket ön is, én is és valamennyien megéltünk már külön-külön, és azt hiszem, ameddig parlament lesz, mindnyájan meg fogunk élni. Azt hiszem, ez olyan dolog, ami szokásos, és a kormánypártok majd élnek azzal a lehetőséggel, hogy nem fogadják el a javaslatot; az ellenzék pedig él azzal a lehetőséggel, ami adott neki: próbálja azt kommunikálni, hogy megpróbálta, de a kormánypártok erre nem voltak fogékonyak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Kovács Zoltán, a Fidesz képviselője. Öné a szó, parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Állítólag lovasnemzet vagyunk, és mégis azt veszem észre itt az iménti felszólalásokból, hogy jó néhány képviselő fordítva ül a lovon: Keleti György, Demendi László, Molnár Albert - Árpád apánk elszégyellné magát. A mi indítványainkkal foglalkoznak, ahelyett, hogy a sajátjaik mellett érvelnének egyébként, meg amellett, hogy milyen jó vagy esetleg nem jó a beterjesztett költségvetés.

Nem erről szól ez a műfaj, tisztelt hölgyeim és uraim. Mi hadd mondjuk el a mi indítványainkról azt, hogy mit szeretnénk elmondani, önök pedig mondják el a sajátjukról, aztán majd a két vélemény alapján szavazunk a végszavazásnál.

Szeretném elmondani, hogy azokat a gondolatokat, amelyek az imént már elhangzottak, ezt tavaly is elmondták a képviselők - pont Molnár Albert, aki akkor talán éppen pénzügyminisztériumi államtitkár volt -, emlékszem, hogy 1998-2002 között is, amikor a patkó másik oldaláról mondták azt, amit most én el fogok mondani, ahogy tavaly is elmondtam.

Tisztelt Képviselő Urak! A költségvetés egy olyan műfaj, ahol el kell venni valahonnét, és oda kell tenni a másik helyre, mert a számok végesek. A hiányt nem lehet növelni, tudjuk mindannyian, itt ülünk a parlamentben már elég régóta. Ebből adódik az is, tisztelt képviselőtársaim, hogy meg kell próbálni bizonyos súlypontokat elhelyezni a költségvetésben, és ahhoz igazítani. A Fidesz megtette ezt, és jó néhány példát fogok majd mondani, hogy az a csomag, amit jó néhány képviselő egyébként aláírt és beterjesztettünk, hogy annak mi a hegye, mi a lényege, és honnan kívántunk átcsoportosítani.

Van, aki ebben fő kérdésnek, van, aki parciális kérdésnek mond néhány olyan indítványt, ami szíve joga egyébként, de szeretném elmondani, hogy Keleti Györggyel együtt ültünk a nemzetbiztonsági bizottságban, ahol egyébként ő velem együtt nem szavazta meg '98 és 2000 között azokat a szocialista módosító indítványokat, amelyek 15 milliárdot vettek volna el a szolgálatoktól, azaz háromszor annyit, mint amennyibe kerültek. De amikor a zárószavazásra került sor, Keleti György nem szavazta meg a költségvetést, amelyik egyébként a nemzetbiztonsági szolgálatoknak odaadta volna azt a pénzt, amit egyébként különböző indítványokkal - Orosz Sándor és társai, voltak vagy 24-en aláírók - elvettek volna onnan.

Tehát ez egy ilyen műfaj, ezért ezt ne vessük egymás szemére, ne nézzük se a nézőt, se magunkat kiskorúnak ebben az ügyben, mert nincsen értelme.

Most rátérnék a módosító indítványokra, a lényeges kérdésekre. Az általános vitában elmondtuk az önkormányzati rendszer kapcsán, hogy milyen pénzt vesz ki az önkormányzatoktól a beterjesztett törvényjavaslat. Mi ezeket a pénzeket szeretnénk legalább reálértékben megőrizni, hiszen jó néhány normatíva 2006 óta nem növekedett. Pánczél Károly az oktatási ágazatban ezt mind elmondta már, én ezeket megismételni nem kívánom, de szeretném elmondani, hogy a mi létünket, a mi életminőségünket jelenti az, hogy mondjuk, a településüzemeltetési és -igazgatási feladatok milyen mértékben jutnak el az önkormányzatokhoz. Mi ehhez tettünk egy 10 százalékos növekményt, hiszen ez egy kötelező alapfeladata az önkormányzatnak. Önök azt mondják, hogy ez nem támogatandó. Én is mondhatnám, hogy ezt a véleményüket vonják vissza. Én ezt a módosító indítványt egyébként szeretném fenntartani.

Lamperth Mónika még belügyminiszterként okmányirodai programot hirdetett meg, ezelőtt két esztendővel; az okmányirodákra fordítandó összeg nem változott az elmúlt két évben. Szeretném elmondani, hogy az állampolgárok legtöbben az okmányirodában találkoznak egyébként a közigazgatással, hiszen mindenki valamilyen okmányt készíttet. A legnagyobb sorban állás egyébként az önkormányzatoknál az okmányirodában van, ennek az összege két év óta nem változik. Mi itt szeretnénk módosító indítványokkal javítani ezen a helyzeten, azaz az okmányirodai szolgáltatáshoz pénzt hozzátenni.

Ugyancsak a kormánypárti képviselők, illetve a kormány az együttműködést hangsúlyozza a többcélú kistérségi társulásokban, és most van beterjesztve egyébként a parlament előtt egy olyan indítvány, amely a kötelező körjegyzőséget hozza be a rendszerbe, és ehhez képest a körjegyzőség működéséhez nem adnak többlettámogatást. Csakúgy, mint ahogy Pánczél Károly szólt már erről, csak egy mondattal szeretnék erre visszatérni, az óvodai kérdéshez. Kötelezővé teszik az óvodai felvételt, csak éppen a fejlesztéshez nem adnak pénzt, ahol új óvodai csoportokat kellene kialakítani. Tehát az egyik oldalról hoznak törvényi szabályt, hogy meg kell emelni a létszámot, mert kötelező felvétel van a hátrányos helyzetű gyermekeknél, a másik oldalon viszont nem adnak hozzá forrást. Ez évek óta egyébként így működik.

A következő módosító indítvány: a szociális oldalról szeretnék megvilágítani önöknek egy nagyon fontos kérdést, ez a lakáshoz jutási támogatás. Az általános vitában már elmondtam, hogy 14,2 milliárd forintot vesznek el a lakáshoz jutási támogatásból. Ez azért szociális kérdés, mert a szociális lakáshoz való jutás, a szociális lakbérhez való hozzájutásnak az összegéből, tehát a leghátrányosabb helyzetű emberektől vesznek el 14,2 milliárdot. Mi ezt szeretnénk visszaemelni ebbe a rendszerbe.

Ugyancsak a leghátrányosabb helyzetűek a szociálisan rászoruló gyermekek az önkormányzati rendszerben, ahol a családsegítő szolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok azok, amelyek a leghátrányosabb helyzetű gyerekekkel, családokkal foglalkoznak. Ebben a "műfajban" - ha szabad idézőjelben mondani ezt a szeletét az önkormányzati munkának - itt a lakosságszám alapján illeti meg a támogatás az alapszolgáltatást illetően. Itt sem nő két év óta az összeg, mi ehhez nyújtottunk be módosító indítványt, hogy ez emelkedjen. Csakúgy, mint ahogy az elmúlt években a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban, illetve a támogató szolgáltatásban egy nagy boom volt, ha szabad így mondani, az önkormányzatoknál, afelé tolta a kormány, illetve az ágazati törvényhozás az önkormányzatokat, hogy ezeket vezessék be, minél szélesebb körben alkalmazzák. Most pedig egy teljes visszafogás következik be, piaci alapon működtetik ezeket a szociális rendszereket, és ebből adódóan a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak lecsökken a normatívája, ugyanúgy, mint a támogató szolgáltatásé, amely szintén a rászorultakat támogatja.

Az indoka is hihetetlen egyébként. Szeretném elmondani, hogy az önkormányzati bizottsági ülésen az hangzott el, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnál vannak pénzt nem megfelelően felhasználók, mondhatnám azt is, hogy csalók, és azért, mert van néhány csaló, az egész rendszerből kivesszük a pénzt, hogy aztán így majd kiszűrjük a nem megfelelően működőket. Ez egy fals, rossz indok, ez egyet jelent: forrásmegvonást a rendszerből.

Az időskorúak nappali intézményi ellátása szintén átalakításra került. A lényege az, hogy itt is egy piaci alapon történő, időskorúak nappali ellátása van. Ezt egyébként azok szenvedik meg leginkább, akik az idős szüleiket, hogy a munkából ki ne maradjanak, megpróbálják a bentlakásos szociális intézményekben elhelyezni, és ezek az emberek ott élik ettől kezdődően a napjaikat. Hogy ez normálisan működjön, ehhez megfelelő ellátást tudjunk nyújtani, ennek az összege nem változik, illetve jó néhány esetben csökken, ennek több tétele is van.

A következő módosító indítványunk a többcélú kistérségi társulásokkal kapcsolatos csomag, amely tulajdonképpen a kormánypártok részére egy sikertörténet.

(15.30)

Akárhova megyek - a volt belügyminiszter asszony vagy akár az utódja -, a kistérség mint sikertörténet jelenik meg. Ehhez képest a kistérségi támogatási rendszer érdemében, alapvetően nem változik. Úgy gondoljuk, ha ezt önök jó dolognak tartják, legalább ebben a részében támogassák a Fidesz indítványait - ha ez egy sikertörténet -, hogy ehhez kerüljön többlettámogatás, hogy összefogással, községi összefogással lássunk el olyan önkormányzati közszolgáltatásokat, amelyek fontosak az ott élők számára.

A nagy kérdés még mindig, amiről itt jó néhány interpelláció, jó néhány felszólalás elhangzott már, az uniós források felhasználása. Pelczné úgy fogalmazott a Fidesz részéről, hogy ezek azok az uniós források, amelyekről mindenki beszél, mint a szellemekről, csak éppen senki nem látta még őket. Azt is tudjuk, hogy a kohéziós alapból 2004-2006 között mindösszesen 23 százalékot tudtunk lehívni, és ez sok esetben annak volt köszönhető, hogy nem volt meg a saját forrása az önkormányzatoknak. Ilyenkor vontak be esetleg hitelt, vagy újabban kötvénykibocsátási hullám található az önkormányzatoknál. Ezért mi úgy gondoljuk, hogy van értelme az uniós pályázati fejlesztési forrásokhoz, a jelenleg meglévő 15 milliárdhoz 5 milliárdot hozzátenni. Ez nem egy nagy összeg, szeretném elmondani. Ez azt jelenti, hogy önkormányzatonként 5 millió forint saját forrást tudna biztosítani, ha ezt most úgy önmagában elosztanánk az önkormányzatok számával, de ezt tíz nagy uniós projekt úgy elviszi, mint a sicc, nem is marad belőle más önkormányzatoknak. Úgy gondoljuk, ha ez fontos, és ezt önök mindig hangoztatják, akkor ezt szíveskedjenek támogatni.

Úgy gondolom, és ebben egyetértünk mindannyian, hogy amikor reáljövedelem-csökkenés van, csökken az életszínvonal, nehéz helyzetbe kerülnek családok, akkor az esélyegyenlőséget, felzárkóztatást segítő támogatásoknak jelentős szerepe van egy-egy költségvetésben. Ezért mi ezekhez a formákhoz nyújtottunk be támogatást. Mindannyiunknak fontos, ahogy Keleti György beszélt itt a honvédelemről, azt gondolom, a tűzvédelem is legalább ilyen fontos. Itt nemcsak a hivatásos önkormányzati tűzoltóságra kell gondolni, hanem a készenléti szolgálattal nem rendelkező önkormányzati tűzoltóságra, illetve az ehhez kapcsolódó illetménykiegészítésre, személyi juttatásokra, illetve a különböző tűzoltószolgálatokat ellátó rendszerekhez való támogatásra. Hiszen a tűz elleni védelem, a megelőzés, illetve később már a tűzoltás az egyik legfontosabb feladatunk, és úgy gondoljuk, ebben talán tudunk együtt is működni, hiszen van erre vonatkozó szocialista módosító indítvány is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek a leglényegesebb módosítók. Szeretném elmondani, hogy honnan hova szeretnénk átcsoportosítani. Nagy tételeket mondok: az oktatásban 60 milliárdos, a szociális csomag révén 25 milliárdos és az önkormányzati oldalon 15 milliárdos csomagra - tehát 100 milliárdra, amely egyébként nem rengeti meg az oda-vissza tételekben ezt a költségvetést - készítettük azt a módosító indítványt, amelyet valóban a fideszesek legnagyobb része egyébként aláírt. Ebben található a lakástámogatás, a turisztikai célelőirányzat, a gazdaságfejlesztési program - ez nagyobb része - és az egészségügyi csomag, erről nyilván az egészségüggyel foglalkozók majd el fogják mondani, hogy miből kerül majd, hogy honnan kívánunk átcsoportosítani.

Szeretném elmondani: a kormányzati negyed, én nem gondolnám, hogy ez most a legfontosabb kérdés. A kormányzati negyedből kívánunk átcsoportosítani ezekre a feladatokra, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium közhálóprogramjából kívánunk, amely nélkül meglenne még az ország - legalábbis úgy gondolom -, az APEH létszámnövekedéséből és a lakossági tájékoztatásból, a HM-hivatalból szeretnénk elvenni. Tehát a hivatali költségeket szeretnék a képviselők - Keleti úr, kérem - csökkenteni, nem a honvédelmet, hogy ne legyen annyi csinovnyik bent a hivatalban, ezredes meg tábornok, abból szeretnénk elvenni egyébként. Az FVM-árfolyamkockázatból szeretnénk átcsoportosítani, illetve a média-közalapítványból. Ezek nem falrengető tételek egyébként, és ma is találtam egy olyan tételt: hát, Tóth Zoltán szelleme még ma is itt lebeg közöttünk, tisztelt képviselőtársak, a közép-európai választási szakértők klubja 13 millió forintot kap. Hát fontosabb, mint a gyermekjóléti szolgálat támogatása, vagy netán a honvédelem? Adósságszolgálat, kamattérítés - ezekből raktuk össze ezt a csomagot, amiről az imént beszéltem.

Tehát azok a tételek, amiket önök itt összeadnak egyes képviselők módosító indítványából, azok alapvetően a képviselői mivoltból fakadó lehetőségek egy képviselőnek, de amikről én beszéltem csomagszerűen, aminek a forrását itt most megjelöltem, hogy kormányzati negyedre, informatikára, különböző PR-tevékenységre fordítandó összeg, azokból kívánunk átcsoportosítani szociális, oktatási és az általam felsorolt célokra. Ez a Fidesz valódi csomagja, kérem, ezt azonban önök támogassák, és ne kérjék, hogy mi visszavonjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Gyenesei István független képviselő. Parancsoljon!

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, kétség nem férhet hozzá, hogy Kovács Zoltán polgármesterként is elmondott, önkormányzatokra vonatkozó hozzászólása minden kétséget kizárólag alapvetően szakmai volt és alátámasztható. Én még azt is merem mondani - nem kell hozzá nagy bátorság, hogy azt mondjam -, bármelyik szocialista polgármester is elmondhatta volna ennek a 80-90 százalékát, ezért mindenképpen megszívlelendő, amit mondott.

Egy nagyon fontos része volt több hozzászóló önkormányzati üzenetének, éspedig az, hogy az önkormányzati intézmények normatíva feletti önkormányzati sajáterő kényszere ma már olyan mértéket elért, aminek nincs meg a sajáterő-fedezete az önkormányzatoknál a bevételi oldalon. Ha pedig nincs meg a bevételi oldalon, akkor a működtetési gondok egyértelműek, és azt hiszem, hogy ahhoz már kétség nem fér, hogy az a régi szép idő már elmúlt, amikor voltak olyan intézményi csoportok, amelyeknél a normatívatöbbletből másik intézmények normatívahiányait pótolni lehetett. Ez mindenképpen megszívlelendő, és amiket ő javaslatképpen elmondott, annak jelentős részét - úgy gondolom - érdemes megszívlelni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Balogh József, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

BALOGH JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én is némi rendhagyó kétperces hozzászólásra készülök, mert a kialakult gyakorlat az, hogy egyik oldal képviselője elmond valamit, a másik oldal rögtön kontráz, hogy ez nem így van, hogy gondolja - meg egyáltalán.

Most én is szeretném megdicsérni Kovács Zoltán képviselőtársamat, hogy rendkívül szakszerű és koncepcionálisan is - azt mondanám - kifogástalan előadást tett. Gyenesei képviselőtársamhoz annyiban csatlakoznék, hogy én csak voltam szocialista polgármester, most már nem jelöltettem magam, három ciklus elég volt, akár még én is összeállíthattam volna egy ilyet.

Az észrevételem a következő: mindenképpen megfontolásra javasolt, tehát ilyen értelemben pozitív visszaigazolást tudok jelezni Kovács Zoltán képviselőtársamnak. Meg fogjuk mindezt fontolni, ámbár van nekem egy olyan statisztikám, amivel mindjárt a te javaslatodat is forrásoldalról összevetettem, és egy olyan statisztikám van, hogy vajon melyek azok a nem is koncepcionálisan támadott, hanem inkább ilyen unszimpátia alapján támadott intézmények, ahonnét a legtöbb forrást próbálnak elvonni. A GKM vezeti a mezőnyt, a miniszterelnökség szorosan követi, de hasonlóan nagyon élen jár a helyezésben az APEH és a Magyar Államkincstár.

Meggondoljuk mindenesetre az általad elmondottakat, mert mindenképpen figyelemre méltónak tartjuk, az eredményt meg majd meglátjuk.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt kérném a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy amikor használják a mikrofont, csatolják fel, mert ha nagyon közel van, akkor élvezhetetlen a felszólalása, és a rádióhallgatóknak meg egész egyszerűen lehetetlenség hallani a felszólalást. Úgyhogy csatolják fel, arra van méretezve, ott szól a legjobban. Köszönöm szépen.

Latorcai János, a KDNP képviselője, kettő percben, parancsoljon!

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Zoltán képviselőtársamnak a normatívákat érintő felszólalásához szeretnék hozzászólni egy nagyon szűk vonatkozásban, az idősek otthona szempontjából.

(15.40)

Sajnálatos módon ahogy az életkor kitolódik és ahogy a nyugdíjas társadalom szélesedik, egyre többen kerülnek abba a helyzetbe, hogy idősek otthonába jussanak, ami az egyik oldalról társadalmi gondoskodás, a másik oldalról, ha tetszik, ha nem, a családtól való elszakadás.

Nem egy olyan vidéki településen jártam, ahol nagy örömmel tapasztaltuk, hogy létesültek ilyen idősotthoni elhelyezések, azonban ez döbbenetes mértékben elsősorban az emelt szintű ellátás vonatkozásában, ami lényegében csak fürdőszobatöbbletet jelent, drasztikus mértékű normatívacsökkenéssel járt. Most 560 ezer forint az éves ellátás normatívában. Ez 2005-ben 769 ezer forint volt, ha jól emlékszem. Összehasonlító értéken ez ma 840 ezer forintnak felelne meg. Tessék szíves mondani, 840 ezer forintról 560 ezer forintra történik a visszaesés olyan területeken, ahol 1-1,5 millióért lehet eladni egy családi házat, és körülbelül ennyit kellett fizetniük ezeknek az embereknek, hogy bemenjenek ezekbe az intézményekbe. Most felajánlják nekik, hogy nem tudnak mást csinálni, át lehet alakítani normál ellátássá, mert annak 800 ezer forint a normatívája.

Nos, én azt gondolom, a szociális igazságosság most azt követelné meg, hogy ezt legalább 800 ezer forintra emeljük fel. Ezeket az embereket mégiscsak a társadalom biztatta arra, hogy ezekbe az intézményekbe bemenjenek, ahonnan kiút számukra nincs. És ha már az egész eddigi életüket, azzal, hogy a házukat eladták, erre az egy lapra tették fel, úgy gondolom, igazán méltatlan és szociális igazságosság szempontjából tarthatatlan állapot az, hogy 560 ezer forintra szorul le a jövő évben ezen személyek esetében a normatív ellátás. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Jauernik István, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon!

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is önkormányzatokkal kapcsolatos módosítókról szeretnék beszélni.

Arról szeretnék beszélni, sokszor mondjuk azt, hogy a költségvetésben kényszerek, determinációk vannak, és tulajdonképpen nincs mozgástér. Van olyan helyzet, amikor ez így megállja a helyét. Most az önkormányzati költségvetésben viszont valós döntési helyzet is van a Magyar Köztársaság parlamentjében.

Az általános vitában is elmondtuk, hogy az önkormányzati normatívák, az önkormányzati főösszeg azért olyan szolid, csúnya, meg mindenféle szavakat használtunk, mert a 2008. évi bérpolitikai intézkedések fedezete még nincs benne az önkormányzati fejezetben. Ez a miniszterelnöki fejezetben a tartalék, különféle személyi kifizetések címszó alatt van, 173,6 milliárd forintos nagyságrendben. És ebből legalább 40 milliárd forintot át kell tenni az önkormányzati fejezetbe.

A valós döntési helyzet az, hogy hogyan kerüljön át ez a számításaim szerint több mint 40 milliárd forint az önkormányzati fejezetbe. Két alternatíva látható, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság ülésén erről azért aránylag részletesen beszéltünk. A kormány mai elképzelése az, hogy ez a 40 milliárd forint átkerül egy központosított előirányzatba, és ebből az önkormányzatok pontosan, névre kiszámolva megigényelhetik azt az összeget, amely a 2008. évi béremelésekhez szükséges. Tehát minden köztisztviselőre, közalkalmazottra és tűzoltóra személy szerint kiszámolva, pontosan úgy kiszámolva, hogy a közszolgák jövő évi keresetnövekedése reálértékben ne csökkenhessen, hanem legalább reálértékben megmaradjon. (Babák Mihály: Mi van a bérmegtakarítással? Nincs még meg!) Tisztelt Képviselő Úr! (Babák Mihály: Mi van a bérmegtakarítással? Mesélj róla! - Az elnök csenget!) Fogok róla beszélni, polgármester úr, ezért kértem szót.

Nos, ez az egyik variáció. Ma a kormány erre hajlik. Ez látható, egy elég bonyolult rendszer, mert minden közszolgának meg kell számolnia, és le kell igényelnie ezt a pénzt, és ezt oda kell adni a közalkalmazottaknak, a köztisztviselőknek.

A másik megoldás az, hogy ez a számításaim szerint több mint 40 milliárd forint kerüljön be a IX. önkormányzati fejezetbe, kerüljön be azokba a normatívákba, amelyeknek bérhordozó jellege van - szoktuk így mondani -, és ennek megfelelően ezek a normatívák igen szépre emelkedhetnek. Nos, ez a valós döntési alternatíva; azt gondolom, hogy erről érdemes beszélnünk.

Mind a kettőnek vannak előnyei és vannak hátrányai is. Ha az MSZP oktatási munkacsoportját kérdezzük, ők más szemmel nézik, mint például az önkormányzati munkacsoport. Az adott ágazatot másképpen érinti az egyik megoldás és a másik is. Nos, a szocialista frakciónak az a határozott álláspontja, hogy ha lesz az OKÉT-ben, az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban megegyezés, akkor a szocialista frakció azt tudomásul fogja venni. Ez azt jelenti, hogy ha megegyezés van a szakszervezetek, a kormány és az önkormányzati szövetségek között arról, hogy hogyan kerüljön oda ez a 40 milliárd forint, akkor a mi frakciónk ezt elfogadja, és az kerül be a törvénybe.

Én azt merem mondani, hogy akkor az önkormányzati embereket, az önkormányzati érdekképviseleteket próbálják abba az irányba befolyásolni a döntéshozatalnál, ami az ő érdekük; a foglalkoztatói oldal, a munkavállalói oldal pedig a szakszervezetekkel próbáljon olyan megegyezést hozni, ami járható út és elfogadható. Erre van esély, persze nem biztos, hogy létrejön ez az esély.

Mi van akkor, hogyha nem lesz megegyezés? Akkor bizony nekünk itt, a parlamentben kell majd eldönteni ezt. Én ma azt gondolom, hogy sokkal több érv van a mellett a megoldás mellett - másodszorra soroltam fel -, amelyik azt mondja, hogy tegyük bele a normatívákba ezt a pénzt.

Nos, mi tud megvalósulni, ha beletesszük a normatívákba? Amit Kovács polgármester úr, bizottsági alelnök úr elmondott, annak körülbelül a fele meg tud valósulni. Tehát nagyon sok dologban hasonlóan gondolkodunk, ezt Balogh alelnök úr is megerősítette. Nem pontosan annyi tud megvalósulni a településigazgatásnál meg az üzemelésnél, de azért ahhoz hasonló összegek meg tudnak. Vagy például az oktatásnál is 3 millió forint fölé lehet emelni a teljesítménymutatós normatívát, ami azért már szép szám, és akkor azt lehet mondani, hogy igen, ezek a normatívák emelkedtek.

Persze, ebben benne van az, hogy ennél a módszernél nem pont ugyanazokhoz az önkormányzatokhoz jut el az a pénz, mint a másik megoldásnál. Az első megoldásnál, hogyha mindenki fejre megkapja a 4,5 százalékos nominális növekedéshez szükséges pénzét, akkor azok az önkormányzatok kapnak többet, ahol a feladathoz képest több közszolga van. Ahol az önkormányzatok már szegények, és leépítették minimális szintre a létszámot, mivel ott a feladatokhoz képest arányaiban kevesebb közszolga van, oda kevesebb pénz megy. Úgy gondolom, ez nem igazságos.

Még egy másik érv a névre, személyre kiszabott béremelés ellenében: ezt 2009-ben már nem tudjuk majd fenntartani, tehát egy év elteltével sokan nyugdíjba mennek, kilépnek, sok minden történhet. Az új embereknek hogyan állapítjuk ezt meg? Tehát ezt nem lehet fenntartani.

Emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy 1998-2002 között se tudták fenntartani, mi se tudtuk 2002-2003-ban fenntartani. Tehát ezt nem lehet fenntartani a végtelenségig. Ezt egy évben meg lehet csinálni, de a következő évben bizony be kell tenni a normatívába. Tehát átmenetileg van ez a közszolga szempontjából igazságos, az önkormányzatok szempontjából igazságtalan megoldás.

Ez egy döntési helyzet. Én azt kérem, gondolkodjunk el ezen, hogy melyik a jó megoldás, melyik a kevésbé jó megoldás. Mind a kettőnek el tudnám még mondani a hátrányait is, de most az időm letelt, tehát ezt nem mondom el. Majd amikor kell, a végszavazásnál úgy döntsünk, hogy ez a Magyar Köztársaság polgárainak az érdekét a legjobban szolgálja. Én ehhez felajánlom az együttműködésemet az ellenzéknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Kovács Zoltán, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

(15.50)

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Ház! Jauernik István kellő módon elemezte a helyzetet, egy dologról azonban nem szólt, ami pedig árnyalja, vagy mondhatom úgy is, hogy színesíti a képet: mi van akkor, ha 1-1,5 vagy 2 százalékkal növekszik majd a bér? Ha nem a 4,5-nél állunk meg, hanem a 6-nál? Arra honnan lesz forrás, mert annak a forrását ma nem látjuk a rendszerben. Az önkormányzati érdekszövetségek azt mondják, hogy minden olyan béremelés, ami obligón kívüli, tehát nem az önkormányzati rendszer állapodik meg ebben az ügyben - volt már példa arra, egyszer a nyíregyházi polgármester asszony a Megyei Jogú Városok Szövetségében aláírta ezt a megállapodást, noha a többi szövetség tiltakozott ez ellen, és az 1 százaléknyi körülbelül 10 milliárd forintos nagyságrendet jelent a béremelésben. 10 milliárd forintot! Óriási pénzről van szó. Ez még mindig ismeretlen az egyenlet megoldóképletéből, amit majd újra meg kell oldani.

Ezért a normatívanövekedés felé nyomnám én a magam részéről a rendszert, mert az a későbbiek során elsősorban a kicsiken jobban segítene, valamint a nagy létszámú intézményeket fenntartókon, akik már a spórolásban eddig úgymond részt vettek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, Latorcai János. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, itt a Házban senki sem vonja kétségbe azt, hogy a kistérségek akkor tudnak igazán hatékonyan tevékenykedni, ha valamilyen formában nemcsak társadalmi, nemcsak közigazgatási, de gazdasági egységet is képesek kifejteni. Ennek pedig egyik alapvető feltétele az, hogy a kistérségi központok valamennyi, a térségbe tartozó település számára viszonylag rövid idő alatt komfortosan megközelíthetők legyenek.

Az a kistérség, amelyről beszélni szeretnék, a Szarvas környéki kistérség - amelynek Babák Mihály képviselőtársam a polgármestere -, pontosan ezen a területen alapvető hátrányban van, ámbár több országos, két számjegyű főút is a környezetében halad el, hisz átmegy rajta a 44-es számú út, tőle húsz kilométerre megy el a 46-os út, és az ezeket összekötő három számjegyű mellékutak. Talán emlékeznek rá, képviselőtársaim, hogy ebben a témában kénytelen voltam néhány interpellációt a gazdasági miniszter úrhoz eljuttatni, mert ezeknek az utaknak, s különösen a 46-os útnak, valamint a térséget felfűző három számjegyű utaknak az állapota katasztrofális. A 46-os út esetében természetesen lehet élni azzal a megoldással, hogy kitesszük a sebességcsökkentő táblákat, először a 60 kilométer/órás korlátozásra, aztán a 40-re, majd a 30-ra, de nem jó, ha egy kistérségre ez a jellemző. Itt 15-30 ezer fő közötti városokat összekötő utakról van szó, s ezeknek az utaknak az állapota olyan, hogy ehhez a 30 kilométer/órás táblát kell kitenni, s nem azért, mert kanyar kanyart ér, hanem azért, mert a kátyúzások eredményeként folt hátán folt. Azt hiszem, egy kistérség esetében csak akkor beszélhetünk gazdasági térségről és gazdasági egységről, ha a jelenlegi állapotokat valamilyen formában megszüntetjük.

Ezek a módosító javaslatok ezt a célt szolgálják, és megnyugtatom Keleti Györgyöt, hogy egyetlenegy sem a Honvédelmi Minisztériumtól vesz el, annak ellenére, hogy a honvédelmi bizottság mindegyiket alkalmatlannak találta arra, hogy bármilyen formában támogatásra találjanak, és én most ezért nem sértődöm meg, de ennyi erővel én is mondhatnám, pedig abban is ülnek olyan képviselőtársaim, akik időnként azokon az utakon mennek. Miniszter úr is elmondta, hogy ő járt azon az úton, és maga is tudja, hogy milyen állapotú a 46-osnak ez a szakasza. De nem szeretném a szót szaporítani, mert nem ez a lényeg, hanem az, hogy ezekkel a módosító javaslatokkal azt szeretnénk elérni, hogy ez a térség az ország más, fejlettebb térségeihez tudjon kapcsolódni.

Ha emlékeznek rá, tisztelt képviselőtársaim, Békés megye annak az öt megyének az egyike, amelyik a gazdasági fejlődésben az utolsók között kullog, s nem azért, mert az ott élő emberek vagy képviselők nem próbálnának mindent megtenni annak érdekében, hogy ők is fölzárkózzanak, hanem azért, mert olyan lehetőségekkel rendelkeznek, olyan történelmi előéletük volt ezeknek a részeknek, ami ezt a helyzetet juttatta számukra. De igen nagy falat ebben és igen nagy felelősség az, hogy nem fűzte fel őket megfelelő, gyorsan elérhető, jó minőségű közúthálózat, ami a befektetések szempontjából sajnos alapvető hátrány.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezeket a módosító javaslatokat tárgyaljuk és nézzük, akkor azért kérem a támogatásukat, hogy ez a kistérség, az országnak ez a Körösök melletti hátrányos része - valamikor úgy fogalmaztak, hogy kerékakasztó sárral megakasztott része - is végre az országnak arra a fejlettségi szintjére jusson, amelyben emelt fejjel, büszkén tudnak járni az emberek, hogy ők ott a helyszínen tettek meg mindent, mi pedig itt az Országgyűlésben tettünk meg értük mindent.

Egy mondat erejéig szeretnék visszatérni az önkormányzati normatívára, amit a kétperces felszólalásomban már említettem. Azért szeretném ezt, mert ezekben a térségekben - mint mondottam - nem egy helyen 1 millió forint alatt, de átlagban 1-2 millió forint között lehet eladni lakásokat, illetve családi házakat, mert hiszen a lakásos építkezési forma csak az utóbbi idők formája. Tessék elképzelni, hogy körülbelül ugyanezt az összeget kellett befizetni ahhoz, hogy ezek az idős emberek az emelt szintű ellátást biztosító idősek otthonába be tudjanak kerülni. Azt az 560 ezer forint normatív ellátást, amelyben most részesülnek, hasonlítsák össze a 800 ezerrel, amit egy normál ellátás keretében kapnának! Az is kevés, de akkor tessék nézni, hogy mit jelent az a negyven-egynéhány ezer forint ott havonta. Mit lehet negyven-egynéhány ezer forintból abban az intézetben biztosítani?

Egy egész biztosan észrevehető, az, hogy nagymértékben romlik a színvonal, mert az önkormányzatoknak nincs pénzük arra, hogy a normatívát kiegészítsék, nincs pénzük arra, hogy azt a színvonalat, amit valamikor a meghirdetés állapotában beindítottak, tartani tudják, ennek megfelelően azt hiszem, hogy valamennyien, akik ilyen intézményekkel találkoznak, tudják, hogy az onnan elhangzó kérések valóban sikolyok. Tisztelettel arra kérek mindenkit, aki még nem járt ilyenben, menjen el, vállalja fel, hogy a térségében megnézi, és akkor egészen biztosan meg fog szólalni benne az a lelkiismereti igény, hogy ezeken segíteni tudjunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szabados József, az MSZP képviselője. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban az agrár- és vidékfejlesztést érintő módosító javaslatokhoz szeretnék véleményt fűzni, megfogadva Kovács Zoltán képviselőnek azt a tanácsát, hogy foglalkozzunk a saját javaslatainkkal. Ezt teszem, mert félek, hogy az ideszánt pénzek átcsoportosítására vonatkozó javaslat elfogadása esetén azok a szervezetek, amelyek hivatottak felügyelni, végrehajtani, ellenőrizni, elszámolni a hazai és uniós források felhasználását, veszélybe kerülhetnek. Emlékeztetni szeretném tisztelt képviselőtársaimat, hogy 131 milliárd forint vidékfejlesztési keret áll rendelkezésre 2008-ban, és 190 milliárd forint közvetlen európai uniós forrás kifizetésére kerül sor, amelyeket többek között a mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalok és a földhivatalok hivatottak megfelelőképpen szervezni, kiszolgálni, és a rendelkezésükre álló apparátussal ezt megtenni.

(16.00)

A fejezetet érintő módosítások tanulmányozása során néhány aggályos dologra szeretném fölhívni a figyelmet. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal költségvetésében a 16 milliárd 830 millió forintból több mint 9,5 milliárd forint átcsoportosítására érkezett javaslat, amely veszélybe sodorja az ott dolgozó 4791 fő foglalkoztatását, valamint természetesen a szakigazgatási hivatalok előtt álló feladatok végrehajtását. Ezért azt gondolom, hogy átgondolásra érdemes ez a tétel.

Szeretnék belőle néhányat kiemelni, és nem nevesítve Demendi képviselőtársam már említett ebből konkrét dolgokat, de természetesen az a probléma, hogy elsősorban nem az ágazathoz kötődő feladatok megoldására kívánja fordítani, márpedig az ágazatnak erre a pénzre, úgy gondolom, szüksége van.

Visszacsatolnék egy pillanatra az előzőhöz: a szakigazgatási hivatalokban dolgozik többek között több mint 600 falugazdász, és azt gondolom, hogy az itt lévő szakemberek alá tudják támasztani, hogy nélkülük a mezőgazdaságot, a vidéket érintő ügyek rendezése nehézkessé válhat, tehát az ő foglalkoztatásuk is veszélybe kerülhet, és azt gondolom, hogy ez nem célunk egyikünknek sem.

A másik: a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalok ügyéhez szeretnék annyit hozzátenni, hogy itt már a módosító javaslatok egy picikét szerényebbek, hiszen itt 1142 fő dolgozik. A 10,6 milliárdból 1 milliárd forintra érkezett átcsoportosítási javaslat, de azt hiszem, mivel a hivatalok egy részét ismerem, főleg a vidéki hivatalokat: olyan körülmények között dolgoznak, bérelt, lelakott épületekben, építményekben, amelyek katasztrofális helyzetben vannak, ez az 1 milliárd forint a sorsukat pecsételné meg. Ez az egyik.

A másik pedig: mindhárom ágazatra tudom mondani, hogy a költségvetésüket megvizsgáltuk, egyikben sem szerepelhet sajnos, beruházásra fordítható forrás.

A földhivatalokról annyit szeretnék elmondani, hogy bár egy tétel foglalkozik azzal a külön kerettel, miszerint az osztatlan közös tulajdonban lévő földterületek kimérésére 200 millió el van különítve még ezen túl, de azt hiszem, hogy a földhivatalokra e tekintetben nagy munka vár, és azt gondolom, hogy a földhivataloktól elvenni pénzt, forrást a dologi kiadásaikból felelőtlenség lenne.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a frakciónk azon álláspontját, hogy az agrár- és vidékfejlesztési hivatalok fennmaradásának létkérdése az, hogy ne vegyünk el tőlük pénzt. Hiszen megismétlem: a mezőgazdasági és vidékfejlesztési források, támogatások, beruházások, vidékfejlesztési programok, uniós pénzforrások, legyen az közvetlen területalapú vagy piaci alapú és legyen az pályázati alapú pénzelosztás, ezeknek a szabályos elszámolhatóságát, nyomonkövethetőségét figyelemmel kísérni ezen hivatalok feladata, és akkor tudnak eleget tenni ennek, ha a költségvetésüket meghagyjuk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Heintz Tamás, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon!

(Móring József Attila és Gulyás József elfoglalja jegyzői helyét.)

DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden társadalomra, így a magyar társadalomra is jellemző, hogy mennyit költ a betegeire és az időseire. A folyamatosan csökkenő egészségügyi kiadások számbavétele intő jel mindenkinek, mert önök valójában még annyira sem törődnek az idősekkel, a betegekkel, mint ezt korábban tették. S teszik mindezt a megbukott konvergenciaprogram, a szegénységbe, a válságba taszító program mögé bújva, miközben sajnálkozva széttárják a kezüket, hogy nincs pénz.

Nos, kritikánk legfőbb eleme az, hogy a konvergenciaprogram második évének költségvetése sem számol a magyar emberek érdekeivel, és mindent alárendel a fiskális politikának. Ezért nyújtottunk be kármentés céljából számos ágazati módosító indítványt, figyelembe véve, hogy a költségvetési egyensúly nem borulhat fel, ezért valamennyi javaslatunk pénzügyi fedezete megvan, annak ellenére, hogy kormánypárti képviselőtársaim ennek az ellenkezőjét állították, s valamennyi módosító javaslatunkhoz még a mai dátumot is hozzáadták, s mondták, hogy ez lehetetlen. Ez valóban lehetetlen, és szánalmas így számon kérni az ellenzék módosító javaslatait.

Akár még reménykedhetnénk is, hogy azok, akik látják, mekkora károkozás történt az egészségügyben, támogatnák is javaslatainkat a kormánypártok képviselői közül. A konvergenciaprogram a nyomor, a leszakadás programja, amelynek első, 2007. évében már látjuk, hogy a kivont 60-70 milliárd a gyógyító-megelőző ellátások terén okozta a legtöbb kárt. Az ellátásokból kivont pénzeszközöket a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetésével kívánták pótolni, de az mára már látható, hogy ez a bevételi forrás számos aggályt vet fel mind a betegek, mind a szolgáltatók részéről. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy pénzügyi fedezetet sem jelent a fokozódó hiány pótlására. Az alapellátás vállalkozásban működő szolgáltatói oly módon ki lettek véreztetve az elmúlt évben, hogy ma már a vizitdíj nélkül jelentős részük csődöt jelenthetne.

Ilyen bizonytalanság mellett ugyan ki mer egészségügyi vállalkozásában szolgáltatásbővítésbe, beruházásba fogni? Még a szükséges felújítások, karbantartások sem végezhetők el sok esetben az amortizációs költségek elszámolhatóságának megszüntetése miatt. A kórházakban az egyre növekvő várólisták, az emelkedő adósságállomány jól jelzik, hogy nagy a baj a rendszerben.

Az ÁSZ jelentése szerint a kórházak adósságállománya közel 80 százalékkal, a 60 napon túli tartozások aránya pedig 600 százalékkal emelkedett. Az ÁSZ-jelentés azt is tartalmazza, hogy hiába történik most bizonyos fokú visszapótlás - mint azt tudjuk - a szolgáltatók részére, az adósságállomány az alulfinanszírozottság miatt újratermelődik. Ennek pedig a növekvő várólisták, működési zavarok, kórházcsődök lesznek a következményei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kincses Gyula államtitkár úr az egyik kereskedelmi rádió adásában kifejtette néhány napja, hogy hosszú távon csak a kiemelt kórházak lesznek életképesek, a többi kórház átalakul vagy megszűnik, de ez a folyamat eltarthat akár 10-20 évig is. Milyen derűs kilátások! Mert téves ez a prognózis, mert ilyen finanszírozás mellett sokkal hamarabb kerülnek ezek a kórházak végveszélybe, ami ugye, nem lehet cél.

Annak érdekében, hogy a fenyegető helyzetet elkerüljük, és a betegellátás jelenlegi helyzete tovább ne romoljon, a Fidesz 50 milliárd forintos átcsoportosítást javasol a gyógyító-megelőző ellátások finanszírozására az alábbiak szerint. A háziorvosi ellátás és ügyeleti ellátás számára 3,5 milliárd, a védőnői szolgálatok számára 900 millió, a fogászati ellátásra 1,1 milliárd, a mentés javítására 4,9 milliárd, a laboratóriumi ellátásra 1 milliárd, az összevont szakellátások számára pedig 38 milliárd forintot.

Az átcsoportosításhoz szükséges forrásokat a Földművelésügyi, a Pénzügyi-, valamint a Gazdasági Minisztérium, továbbá a Miniszterelnöki Hivatal működési költségeinek csökkentéséből, a kormányzati negyed építésének költségeiből és a központi költségvetés kamatelszámolással, tőke-visszatérüléssel, az adósság- és költségvetés-kezeléssel kapcsolatos költségeinek csökkentésével javasoljuk pótolni.

(16.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2007. esztendő korábban nem jelzett, időnként sikerként elkönyvelt tragikus megszorítása a gyógyszerkassza csökkentése volt. Az mára már nyilvánvaló, hogy a lakossági terhek a gyógyszertámogatások csökkentése miatt ebben az évben, 2007-ben 22-23 milliárd forinttal nőnek. A betegek 10 százaléka már nem tudja kiváltani gyógyszereit, és a sokszor meglévő pazarlás helyébe a hiány, a nincs lépett. Ezen mindenképpen javítani kell, ezért javasoltuk azt, hogy az idei évben megemelkedett gyógyszerköltségeket a kormányzat a jövő évben ellentételezze. A szükséges 23 milliárd forintot az APEH működési költségeinek, valamint a Honvédelmi Minisztérium dologi kiadásainak terhére javasoljuk átcsoportosítani. A módosítással lényegesen csökkenthetők a betegek további terhei. A társadalomban fokozódó feszültségek, a kialakult szociális válság enyhítése nyilván az önök érdeke, talán kötelességük lenne.

A Fidesz egészségügyi kabinetje további módosító javaslatokkal is élt, mindösszesen 23 milliárd 160 millió forint összegben. Bővíteni javasoljuk a mentőszolgálat, az ÁNTSZ, az Országos Vérellátó Szolgálat költségvetését, a határon túli magyarok ellátásának javítását, a Magyar Vöröskereszt, a rákbetegszervezetek, az egészségügyi köztestületi kamarák, a gyógyászati segédeszközök állami támogatását, valamint az OEP költségvetését.

Engedjék meg, hogy egyetlen tételről, a határon túli magyarok ellátásáról röviden beszéljek. Abban, hogy 2008-ban csökkenteni kívánják jelentősen a határon túli magyarok ellátásához nyújtott támogatást, az indoklásban az szerepel, hogy új belépők vannak az Európai Unióba. Azt hiszem, hogy a 2007. január 1-jétől európai uniós taggá vált Romániában élő székelyföldi erdélyi magyarok ellátásától ezt az általunk javasolt 120 millió forintnyi támogatást, amelyet a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium "információs társadalom, egyéb" című fejezetéből kívánjuk javasolni, igazán tegyék meg, hiszen a magyarkérdést az Európai Unió soha nem fogja rendezni, vagy ha rendezi, az nem az a rendezés, amely a magyar nemzetről szól. Ez a módosítójavaslat-csomag sem jelent pluszterhet a költségvetésnek, hiszen az egyes ágazatok, mint a honvédelmi, a pénzügyi, a gazdasági, a külügyi tárcák, valamint a Miniszterelnöki Hivatal működési költségeinek csökkentése terhére találtuk meg a szükséges forrásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt valamennyien tudjuk, az egészségügy az utóbbi másfél év alatt súlyos, szociális válságot is okozó helyzetbe került. A jelentősen növekedett betegterhek, a csökkenő reálbérek és a nyugdíjak bizonytalanságérzést, zavart okoznak a társadalom szinte minden rétegében. Ezt csak tovább fokozza az erőszakosan, nem egyeztetett és tanítanivalóan rosszul kommunikált egészségügyi reformrémálom. Most az egészségügyi tárca azzal próbál minket, választóiknak felelős képviselőket meggyőzni, hogy a jelenlegi káoszból az egyetlen üdvözítő megoldás majd a nyereségérdekelt biztosítási rendszer bevezetése lesz. Ehhez pedig az szükségeltetik, hogy a jelenlegi rendszerről bebizonyosodjék: működésképtelen, szervezetlen, alulfinanszírozott. Ezt a másfél év alatt bizony sikerült elérni.

Vigyázat azonban, mert a 2008. évi költségvetés egészségügyre vonatkozó részeinek elfogadása tálcán kínálja majd a káosz közepén, akár már holnaptól a nyereségérdekelt magántőke bevonását, amelytől önök közül, úgy tudom, többen jogosan tartanak. Ezért javasoljuk, hogy az általunk benyújtott módosításokat vitassuk meg, és együttes munkával tegyük alkalmassá arra, hogy mindannyian elfogadjuk azokat.

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő felszólalónk az MSZP képviselő asszonya, Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony. Öné a szó, képviselő asszony. Parancsoljon!

BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes módon én is arról a témáról szeretnék beszélni, amiről az előttem szóló képviselő úr, aki súlyos mondatokat mondott az egészségügyi rendszer átalakításával kapcsolatosan. De azt gondolom, hogy egy átalakuló rendszernél nagyon sok mindenre kell figyelemmel lenni. Nézzük meg, hogy valójában mennyire voltak erre önök is figyelemmel; ugyanarról fogok szinte beszélni.

Amikor a 2008-as költségvetési vita volt, azt gondolom, együttesen arra kerestük a választ, hogy vajon ez a költségvetés, amely előttünk fekszik, mennyire valós, mennyire megalapozott, mennyire felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket magunk elé tűztünk, és mennyire veszi figyelembe azon folyamatokat, intézkedések hatását, amelyeket 2006-tól megkezdtünk, folytatunk ennek kapcsán. Amikor a módosítások vannak előttünk, akkor ugyanezekre a szempontokra kell hogy figyelemmel legyünk.

Én is áttekintettem az egészségügyi alapnál és az Egészségügyi Minisztériumnál felsorolt módosító tételeket, ez mintegy 43 ajánlási számot jelent és számos módosítót, ez így igaz. Ezeknek a módosítóknak van egy szépséghibájuk, elsősorban az Egészségügyi Minisztériumnál lévő módosításokra gondolok, hiszen miközben azt erősítik önök, hogy az a feladat, hogy az egészségügynél egy nagyobb tételcsomaggal a különféle szolgáltatásokat próbáljuk meg javítani, közel 3 milliárdot vennének el az Egészségügyi Minisztérium fejezetből külterületi útra, önkormányzati támogatásra, belvíz elleni védekezésre, s a többi. Nem vitatom ezek jogosultságát, de azt gondolom, hogy miközben többletforrást keresünk, az elvonásokat is egy kicsit végig kellene gondolni.

Többféle csoportba sorolhatóak ezek a módosítások. Az egyik legnehezebb természetesen az, hogy forrást keressünk hozzájuk. De amikor utakra szeretnénk, különféle önkormányzati rendelőintézetek felújítására szeretnénk ezt az összeget fordítani, talán ennél a legkönnyebb a forrást megtalálni, hiszen ezekre vannak pályázati lehetőségek. Sok olyat látok ebben, ami elsősorban azt szeretné megmutatni, hogy én mint önkormányzati képviselő, lám-lám, a saját településemre is nyújtottam be egy módosítást. Új térségi szakrendelőre, miközben a kórház szinte felszabadult vagy egy része felszabadult, és akár ott is megteremthető a szakrendelő; több ilyen felsorolás van, háziorvosi rendelőre, struktúra-átalakításra. Nagyon-nagyon sok tétel van, úgy, ahogy képviselőtársam is felsorolta.

Ami az egyes tételeket érinti. Az Egészségbiztosítási Alapnál közel 73 milliárdos módosítást szeretnének elérni, és igen, a 70 milliárdot a központi költségvetés kamatelszámolásai, tőke-visszatérülései, az adósság- és költségvetés-kezelés költségei fejezetből látják biztosítottnak. Hivatkozik arra a konvergenciaprogramra, amely ön szerint szinte megbukott. De azt gondolom, ahhoz, hogy ez ne bukjon meg, hogy végig tudjuk vinni, nagyon fontos, hogy az itt esetleg keletkező többletet mindenképpen a hiány csökkentésére tudjuk fordítani.

A másik módosító javaslat 481. ajánlási számon található, és az Egészségbiztosítási Alapnál mintegy 6 milliárd forinttal kívánja növelni a kiadásokat, és hivatkozik az ÁSZ véleményére is. A javaslat érdekességének tartom, hogy az egészségbiztosítási rendszer átalakítása miatt nyújtották be, még ha nem is írták le, hogy egészségbiztosítási rendszer, csak azt, hogy az átalakítás miatt, figyelve arra, hogy nem lehet különválasztani a kormányzat úgynevezett egészségügyi reformjától a költségvetést. Egyetértünk. De ezt a módosítót mégsem lehetne most figyelembe venni, hiszen nem ismert még az a költség, amellyel az átalakítás megoldható, és ezt az ÁSZ értékelő tanulmánya is úgy fogalmazza meg, hogy vannak még olyan elemei a konvergenciaprogram egészségügyi részének, amelyek megvalósítása elindult, de hosszabb időt vesz igénybe.

(16.20)

Én arra hívnám föl képviselőtársaim figyelmét, és magam is ilyen módon próbáltam megnézni, még akkor is, hogyha Kovács képviselőtársunk azt mondta, hogy elmondják a módosítóikat, és mi is foglalkozzunk a mi módosítóinkkal. De hát én úgy gondolom, hogy egy egész költségvetés van előttünk, és ha csak a módosítókkal foglalkozunk, akkor nem tudjuk azt mondani, hogy ezt a módosítót azért nem tudjuk elfogadni, mert közel megalapozottnak tartjuk azt a fajta költségvetést, ami előttünk van. Éppen ezért mégiscsak ez a fordított tárgyalás egy kicsit, és nem kicsit, hanem elfogadható.

Én azt látom, hogy miután a tervezés során a meghatározó előirányzatok többségénél közel éves adatok álltak rendelkezésre, a járulékmegoszlás-változást figyelembe vették a tervezésnél, az erőteljesebb biztosítási elv remélhetőleg érvényesül majd a számokban is, akkor nehezen tudom elképzelni, hogy egy 87,3 milliárdos módosítást hajtsunk végre az Egészségbiztosítási Alapon. Azt gondolom, hogy amennyiben sikerül egy fontos célt megjelölni, biztos van arra lehetőség, hogy egy kisebb módosítást végrehajtsunk, de egészében így nem lehetne elfogadni. Úgyhogy én azt kérem, hogy amikor a módosítókat tárgyaljuk, akkor vegyük azt figyelembe, hogy mi is mindent fontosnak tartunk, és egyúttal megalapozottnak is tartjuk mindazt, ami a költségvetésben benne van; az ésszerű módosításokat pedig biztos, hogy be fogjuk tudni fogadni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Következő felszólalónk Hirt Ferenc, a Fidesz képviselője. (Nem szól Hirt Ferenc mikrofonja.) Bocsánat, képviselő úr, most parancsoljon!

HIRT FERENC (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Hozzászólásomat a 2008. évi költségvetéssel kapcsolatosan a szociális oldalról és a fogyatékkal élők érdekében kívánom megtenni.

A 260. módosító javaslatunk az akadálymentes közlekedés fejlesztésére szeretne 160 millió forinttal nagyobb keretet biztosítani. Az eredeti előirányzatot, a 140 millió forintot nagyon csekélynek és soványnak gondoljuk. Itt az előterjesztő az akadálymentes közlekedés fejlesztésére 140 millió forintot kívánt előirányozni, amivel a vasúti kocsiknak az akadálymentesítését kívánja elindítani. Most, ha legalább gondolatban bele próbálják képzelni magukat abba a helyzetbe, hogy egy tolókocsival jelen pillanatban Magyarországon hogyan lehet vasúti kocsikon közlekedni, akkor borzalmas helyzetet láthatnak. Sokszor két-három nappal előtte az érintettnek fel kell hívnia a MÁV-ot, és kérni kell annak a kocsinak a megfelelő állomásra való eljuttatását. Ez egy nagyon fontos feladat, mi szeretnénk, ha 160 millió forinttal megemelnék ezt a részt. Ez a 300 millió forint egyáltalán nem egy nagy költség a 2008-as költségvetésben.

Aztán a következő módosításom a 264-es, itt az Autisták Országos Szövetségének a támogatása jelenne meg. Jelenleg ma Magyarországon öt olyan jogszabályban is elismert fogyatékossági ág van, amelyek közül négynek az országos érdekvédelmi ernyőszervezetei több éve támogatást kapnak a kormánytól. 2008-ban ez a támogatás 88 és 202 millió forint között volt, ez a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fejezetében található. Az autizmus országos ernyőszervezete ilyen támogatásban sajnos, nem részesül, ehelyett pályázati úton maximum 16 millió forintos projekt-céltámogatásban részesülhet. Itt javasoljuk a módosító indítványunkban, hogy önálló soron történő működési támogatásként 57 millió forintban részesüljön az Autisták és Autisztikusok Országos Szövetsége.

A következő, amiről szeretnék beszélni, a 263. módosító javaslatunk, ez a gyógyászati segédeszközök kölcsönzéséről szól. Itt 650 millió forintban jelölte meg a támogatást az előterjesztő, szeretnénk ezt 300 millió forinttal megemelni. Nagyon fontos lenne, hogy a gyógyászati segédeszközök kölcsönzése nagyobb teret kapjon, ez egyébként az államnak is nem kiadást, hanem megtakarítást eredményezne. Sokszor olyan gyógyászati segédeszközöket, berendezéseket fizet ki az állam a tb-támogatásból, amelyeket csak pár hétig vagy hónapig használnak az érintettek, utána pedig sarokba teszik őket; ezeket is ki lehetne váltani részben a segédeszköz-kölcsönzéssel.

A következő, amit nagyon fontosnak érzek, a 280. módosító javaslatunk. Itt a mozgáskorlátozottak gépkocsiszerzési és -átalakítási támogatását kívánja az előző évi összegre emelni, illetve megtartani. Tehát hangsúlyozom, az előző évi összegre szeretnénk, hogy legalább felemelkedjen a 2008-as költségvetésben a támogatás. Itt tényleg vegyék figyelembe, hogy egyre több az érintett, és ha belegondolunk abba, hogy itt összesen 300 ezer forinttal támogatunk egy gépkocsiszerzési támogatást, itt egy új autónál az állam az áfán és a regisztrációs adón mindjárt 4-5-600 ezer forintot vissza tud az érintettől gyakorlatilag azonnal kapni, mindezért 300 ezer forintot ad. Tehát itt nem arról van szó, hogy ez nem tudom, milyen rendkívül nagy költségemelkedéssel járna. Én kérem, hogy tényleg támogassák ezt a módosítónkat.

Aztán a másik, ami nagyon fontos, a 279. módosítónk. Ebben a fogyatékosügyi törvény által előírt közintézmények akadálymentesítését hivatott minél előbb megoldani a módosító javaslatunk. Itt el lehet mondani, hogy a kormány az elmúlt években többször is sajnos, mulasztásos törvénysértést követett el, amikor a fogyatékosügyi törvény által előírt akadálymentesítési feladatokat a közintézményekben nem vagy csak részben hajtotta végre. A legutóbbi törvényi felhatalmazás ezeket a határidőket rögzítette, mindezek ellenére a tárcánál az akadálymentesítési programra, valamint a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás támogatására reálértékben sajnos, egyre kevesebb pénz jut. Úgyhogy módosító indítványunkkal ezt az összeget szeretnénk a 2008-as költségvetésben 1 milliárd forintra emelni; itt egyébként 751 millió forint volt az előirányzat.

Aztán még nagyon röviden: a 261. módosító javaslatunk az országos fogyatékosügyi programra próbál nagyobb súlyt fordítani. Itt 45 millió forint van előirányozva a költségvetésben, szeretnénk ezt 100 millió forintra felemelni. A polgári kormány közel 1 milliárd forintos támogatással indította az országos fogyatékosügyi programot; a program végrehajtását az elmúlt öt évben, azt kell mondjam, eléggé kiüresítették, ellehetetlenítették. A létrehozott Országos Fogyatékosügyi Tanács működési célú feltételeit és azok végrehajtását kívánjuk ezzel kapcsolatban támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Karsai Péter, az MDF képviselője. Parancsoljon!

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Hirt képviselő úr módosító javaslatait nem tudtam fejben összeadni, hogy mit kért, de azt hiszem, hogy egy-két milliárd forintról van szó, és mégis azt gondolom, hogy a csekély összeg ellenére sincs ebben a Házban olyan képviselő, mondjuk, a kormánypárti oldalon, aki most fölállna, és azt mondaná, hogy de azért vonja vissza, kedves képviselőtársam, mert éppen a Gazdasági Minisztérium, nem tudom, milyen fejezetéből óhajtja ezt elvenni; nem tudom, hogy ön mire tett javaslatot.

Tehát láthatjuk, egy olyan javaslat, amely egyébként ezrek, tízezrek életkörülményeit, kvázi ilyen olcsón - most az olcsót természetesen az összeg nagyságára gondolom -, alapvetően vagy nagyban befolyásolhatja és javíthatja, és azt gondolom, hogy ebben biztos nincs vita senki, egyik oldal között sem, hogy ezt miért nem tehetjük meg. Azért nem tehetjük meg, mert az a lába a javaslatnak, amely valahonnan elvételt javasol, erre azt mondják, hogy az nem jó, mert az amoda kell. Most az jutott eszembe, hogy igazán ez a mai vita is akkor volna teljességgel korrekt és elfogadható, és akkor ezt a koreográfiát is elfelejthetnénk, ami a mai nap folyik, hogy tudniillik fordítva ülünk a lovon most már jó ideje. Hogyha azt mondaná a kormányzat, hasonlatosan, mondjuk, a személyi jövedelemadó átengedett 1+1 százalékához, hogy kérem szépen, van ebben a költségvetésben közel 8000 milliárd, ebben legyen 2 százalék, az 160 milliárd forint.

Amit most elmondott képviselőtársam, ez annak megint csak a töredéke, és lám, olyan feladat, lám, olyan dolog, amire nem hiszem, hogy ebben a Házban jó érzésű képviselő azt mondaná, hogy ezt nem kell megadni. És hogyha így folytatnánk ezt a tárgyalást, ne adj' isten, hogy volna 160 milliárd, amelyekkel mindazok a célok, és itt nagyon sok fontos és rendkívüli, azonnali feladat, ha úgy tetszik, tűzoltó feladat is járulna hozzá, akkor talán ez a mai vita se arról szólna, hogy de ti miért is akartok elvenni valakitől, ami olyan nagyon kell. Ezt a szabadságot talán ha megadná a jövő évben egy ilyen költségvetési javaslat, hogy azt mondaná nagyvonalúan a tárca, hogy kedves képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), legyetek szívesek, erre licitáljatok, akkor ez a vita talán egyszerűbb volna.

Köszönöm szépen.

(16.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Vojnik Mária, az MSZP képviselő asszonya. Parancsoljon, öné a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 832-841. szakaszáig megfogalmazott módosító indítványokról szeretnék véleményt mondani, közben természetesen azokról az indítványokról is, amelyeket az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódóan ellenzéki képviselőtársaim adtak be, és azokról is, amelyeket az MSZP-s képviselők adtak be.

Akár csatlakozhatnék Karsai képviselőtársamhoz, hogy hiszen azt kell feltételeznünk, hogy minden képviselői indítvány abból a célból született meg, hogy a szakpolitikusok vagy a képviselők a legjobb indulattal fogalmazták meg mindazoknak a céloknak az eléréséhez szükséges pénzügyi fedezet elérését, amelyek a költségvetés tárgyalása nélkül nem lennének megvalósíthatók.

Ilyen értelemben tehát nagy megértéssel kellene fogadni egészségpolitikusként is, hogy képviselőtársaim az általuk fontosnak tartott oktatási, önkormányzati célokra, mondjuk, elvesznek néhány száz milliót vagy helyenként egymilliárd forintot az egészségbiztosítási kasszának abból a részéből, ami a fejezetekhez rendelődik, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, az Egészségügyi Minisztériumtól, és bizonyára meg kellene értenem, hogy ebből a békésszentandrási út tervezésére vagy a Dunaújváros-Sárbogárd út építésének tervezésére vagy akár a helyi önkormányzati feladatokra csoportosítanának át; vagy mondjuk, hogy Pokorni képviselő úr elvenne egymilliárd forintot az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól, és ezt az oktatáshoz adná.

Én azonban, meg fogják nekem bocsátani, nem vagyok ennyire megértő, mert azt gondolom, hogy úgy helyes, ha inkább azokhoz a képviselőtársaimhoz csatlakozom, akik a beterjesztett ÁNTSZ-költségvetést a jelenlegi feladatok ellátásához is nagyon szűkösnek gondolják, és ezért mi azt az indítványt tettük - és remélem, hogy támogatni is fogják -, hogy emeljük meg ezt az előirányzatot, mégpedig közel 2 milliárd forinttal. Ezt pedig nemcsak azért, hogy a hatósági közegészségügyi feladatait tudja teljesíteni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, hanem azért is, hogy szervezni tudjon olyan népegészségügyi szűrővizsgálatokat vagy életmódprogramokat, vagy színtérprogramokat, amik segítségével - hogy visszautaljak a tegnapi nyugdíjvitára -, mondjuk, középkorú férfiak magas rizikóját csökkenthessük, hogy egyáltalán megérjék a nyugdíjkorhatárt.

Ezért tehát azt kérem a kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy segítsenek az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézményeinek juttatandó 2 milliárd forintos forrástöbblet megteremtésében. Ahogy azt is szeretném kérni, hogy a tárcánál meglévő lehetőségeket ugyanezekre a szűrővizsgálati programokra segítsenek bővíteni, mintegy 300 millió forintos többletköltség erejéig.

Szólnom kell egy módosító indítványról, amelyet most ezekben a fejezeti kötetekben önök még nem találnak meg, de a költségvetési bizottság tagjai be fognak nyújtani. Sajnos, az történt, hogy miközben Heintz képviselőtársam szigorú szavakkal illet bennünket - és akkor nagyon megengedő voltam a megfogalmazását illetően -, hogy nem gondolunk eléggé az egészségügyre, önök egyhangú szavazatukkal utasították el azt a módosító indítványt, hogy a műtői steril izoláló szettek áfája maradjon 5 százalékos áfakörben. Ezzel elég jelentős többletkiadást okoznak a kórházaknak. Így aztán most valószínűleg, ha már nem tudtuk ezt az áfakörben tartást, akkor nyilvánvalóan a költségvetési bizottság tagjai segítségét fogjuk kérni, hogy a többletkiadáshoz a fedezetet szerezzék meg, és ígéretet is kaptunk arra, hogy ez meg fog történni.

Végül azt gondolom, hogy ebben a költségvetésben, nyilván, ha sokadszor is végigbogarásszuk, megtaláljuk azokat a forrásokat, amelyek a szigorú, fegyelmezett munkával biztosítják a jövő évi működés feltételeit. Ezért a képviselőtársaimnak azokat a módosító indítványait nem fogjuk tudni támogatni, amelyek igazából meghatározott és indokolt források nélkül szeretnének néhány milliárdot odaadni az egészségügyi szolgáltatóknak, bővítve a Mentőszolgálat költségkeretét, mert természetesen nem attól lesz stabil gazdálkodása az Országos Mentőszolgálatnak, hogy Puskás képviselő úr elmondta a javaslatait, amelyek között nem egyenlő súlyúak vannak.

Mert én elismerem, hogy a mentőmúzeumra is kell pénz, de hát mégiscsak azt tudom mondani, hogy a fejezeti költségvetésben biztosított több mint 15 milliárd forint és az egészségbiztosítási költségvetésben rendelkezésre álló 100 millió forintok azért lehetővé fogják tenni a mentés biztonságának a garantálását.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy az általunk benyújtott és a költségvetési bizottság által benyújtandó módosító indítványt szavazzák meg, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy álljanak el azoktól az indítványoktól, amelyek az egészségbiztosítás vagy az Egészségügyi Minisztérium, vagy az ÁNTSZ költségvetéséből bármely jó célokra, de elvenni szándékoznának.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Puskás Tivadar, a KDNP képviselője két percben kért szót.

Parancsoljon, öné a szó.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Teljesen nyugodt vagyok és boldog, ugyanis úgy gondolom, hogy Vojnik képviselő asszony azokat mondta, amik nekünk is a szívünkből jönnek, tehát akkor támogatni fogják. Eszi fene, a kétmilliót nem támogatják a mentőmúzeumra, jó. 4,9 milliárdot kértem a Mentőszolgálat működésére, köszönöm szépen, hogy azt támogatják, ennek nagyon örülök. Ezenkívül természetesen a Vöröskereszt, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, az ÁNTSZ, valamint a Magyar Orvosi Kamara, Gyógyszerész Kamara és Szakdolgozói Kamara szerepelt ezek között.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Mondtam ilyet, gyerekek? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem mondtál ilyet! - Dr. Vojnik Mária: Ugye, hogy nem mondtam ilyet! - Derültség.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ángyán József, a Fidesz képviselője következik felszólalásra. Parancsoljon, öné a szó.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az agrárium és a vidék ügyeivel kapcsolatban szeretném néhány módosító indítványunkat indokolni. Ezek a módosító indítványok nagyjából két körbe sorolhatók, részben az agrárium és a vidék szellemi infrastruktúráját érintik, másrészt pedig a vidék általános állapotára vonatkozóan próbálnak némi módosítást hozni a költségvetésben.

Az előzetes érdekes vitához, ha szabad, néhány gondolattal, magam is hozzájárulnék, mielőtt ezekről a kérdésekről beszélnék, illetve ezeket a módosító indítványainkat indokolnám, ami azt illeti, hogy mire is való a költségvetés részletes parlamenti vitája. Érdekes felvetés volt az, ahogy a legpregnánsabban Molnár Albert valamikor a vitanap kezdetén összegezte az indítványokat. Ugye, a kormány kormányoz, és a kormány előterjeszt költségvetést egy bizonyos értékrend szerint. Majd pedig különböző értékrendű emberek ülünk itt együtt, és kinek-kinek más fontos.

(16.40)

Tételezzük fel egymásról, hogy ki-ki a saját értékrendje szerint értelmes javaslatot tesz - a részletes vita épp arra való. Nem arra, hogy előtte összeadjuk ezeket az indítványokat, és kihozzuk azt, hogy kérem szépen, háromszor annyi forrást jelöltek meg egy adott tételre, mint amennyi ott ténylegesen rendelkezésre áll, merthogy egy ilyen típusú egyeztetés előtte nincs. Ki-ki képviselői jogán a saját lelkiismerete szerint megfogalmazza az értékrendje szerinti módosításokat, a közpénz elköltésének egy másfajta súlyozását próbálja idehozni a tisztelt Ház elé. A részletes vitának épp az a dolga, hogy nem összegezzük ezt, hanem megvitatjuk, hogy a javaslatok, amelyek adott kérdésre vonatkoznak, értelmesek vagy nem értelmesek. Melyik a fontosabb? Rakjuk sorba! Esetleg feltételezhető az ellenzékről is, hogy tesznek értelmes javaslatot, amivel javul a közpénzek elköltése, és akár a közös értékrendünk szerint is javulhat a költségvetés.

Szóval, én a magam részéről őszintén kérek mindenkit, hogy ugyanezzel a lelkülettel vegyen részt a költségvetési vitában, és ne tételezzen fel különféle hátsó szándékokat s mindenféle más elképzeléseket akkor, amikor jó szándékkal módosító indítványokat hozunk a Ház elé. Az én felfogásomban épp ezeknek a módosító indítványoknak az egyeztetése a lényege a részletes vitának. A részletes vitát magát vonnánk kétségbe, ha ezt nem így fognánk fel.

Na de most már azokhoz az indítványokhoz szólnék, amelyeket részben én magam, illetve több képviselőtársammal közösen tettünk. Ami a szellemi infrastruktúrát illeti, a 373. sorszámon találják a középfokú mezőgazdasági szakoktatás, szaktanácsadás megerősítésére vonatkozó módosító indítványunkat. Ugye, az előzményekhez talán annyit szabad elmondani - bár valószínűleg az itt jelen lévő képviselők többsége ismeri -, hogy a 2118/2006. számú kormányhatározat, mondjuk így finoman, igen drasztikus leépítését irányozta elő az agrár-szakoktatási tanácsadó hálózatnak, amennyiben hat ilyen intézményt jogutód nélküli megszüntetésre ítélt - Lengyel, Sopron, Jánoshalma, Kétegyháza, Villány, Budapest.

A kormányzati oldalon is, hála istennek, olyan volt a felháborodás ezzel kapcsolatban, hogy sikerült elérni, hogy ebből a hatból négy megmenekült. De látszólag menekült meg, mert ha költségvetést nem teszünk oda, akkor ezek az intézmények finanszírozhatatlanok lesznek. Azt nem elég kinyilvánítani, hogy nem szüntetjük meg, és a 20-ból 18 megmarad, azt 4 regionális központban majd összerendezzük, hanem bizony ennek a költségvetési következményeit is vállalni kell. Én örülök, megmondom őszintén, hogy a kormány visszalépett ettől az elképzelésétől, részben a kormánypárti képviselők egyetértésével és nyomására, miután a felháborodás akkora volt, de hát ennek költségvetési konzekvenciái vannak.

Hadd mondjam el, hogy a költségvetés csökkentése ezen az ágon nem egy mostani kezdeményezés. A harmadik év, amikor csökken az agrárszakoktatás és tanácsadás, tehát a szellemi infrastruktúra intézményrendszerének a költségvetése, közel 20-20 százalékkal két éven keresztül, az elmúlt két évben. Ez egy rossz irány, ezt nyilvánvalóan tudjuk. Nem lehet egy minőségi szerkezetváltást végrehajtani a szellemi infrastruktúra felszámolásával. Kivel fogjuk végrehajtani azt a minőségi szerkezetváltást, hogyha a szellemi infrastruktúráját ennek felszámoljuk?

A módosító indítványunk tehát arra vonatkozik, hogy 1 milliárd forinttal erősítsük meg ezeknek az intézményeknek a költségvetését. Bevallom őszintén, a Miniszterelnöki Hivatalban találtunk olyan forrást, amelyről nyugodt szívvel azt mondhatjuk, hogy jobb helyen van az az 1 milliárd forint, hogyha ezeket a szakoktató intézményeket és tanácsadó intézményeket erősítjük meg, mintha ott költenénk el.

A másik, szintén a szellemi infrastruktúrához tartozó javaslatunk a 374. sorszámon található, ez az agrár-kutatóintézetek. Ugyancsak ez a 2118/2006-os kormányhatározat elképesztő menetet vetített előre a kutatóintézeti hálózattal kapcsolatban. Három évvel ezelőtt az FVM-nek még 25 kutatóintézete volt. Mára a költségvetésben finanszírozott intézetek száma 6 darab. A többi vagy az ÁPV Rt.-nél kallódik, vagy értékesítésre vár, vagy ajánlgatja a kormány az egyetemeknek, az Akadémiának is egyet-kettőt belőle, hogy tartsák fenn, de költségvetés nélkül. Ráadásul részben állami feladatokat látnak el ezek az intézetek. Tehát nem arról szól a történet, mint amit a földművelésügyi tárca szokott néha mondani, hogy kérem szépen, a kutatás piaci alapon is működtethető, és ha nem tudnak olyasmit kutatni, amire szüksége lenne a piacnak, akkor nem is érdemes arra, hogy fenntartsuk.

Nem így működik a dolog, kedves képviselőtársaim. Ugyanis ezen intézetek közül jó néhány, például a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet teljes tevékenységét illetően a génbankkészleteink fenntartását végzi mint állami feladatot. Ez nemzetközi egyezményekben rögzített kötelező állami feladat; olyan egyezményekben, amelyeket mi ratifikáltunk, elfogadtunk, sőt magyar törvényekben kihirdettük, hogy kötelezően az állam fogja ellátni ezt a feladatot. Ennek a központja például a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet, de a gyümölcs-kutató intézetekben - mind a négyben, amit először privatizálni rendelt ez a kormányhatározat, majd miután rájött, hogy ez azért nem egészen jól van így, azt mondta, hogy felajánlom az egyetemeknek, persze költségvetés nélkül -, nos, ezekben az intézményekben vannak a törzsültetvényei például a gyümölcságazatunknak, a fajtáink, a biológiai alapjai a további fejlődésnek.

A szőlészet, borászat négy kutatóintézete ugyanígy vergődik, kallódik, ajánlgatják az egyetemeknek költségvetés nélkül, azoknak az egyetemeknek, amelyek egyébként alig tudnak maguk is működni. Én is egyetemről jövök. Nincs az az egyetem, amely akár néhány száz milliós tétellel befogadna egy intézményt, hogyha nem finanszírozza az állam az alapfeladatokat. Na, erre vonatkozik a módosító javaslatunk, hogy legalább a kötelező feladatokat, amelyeket az állam köteles ellátni például a génbanki készleteink fenntartásával, amit törvények írnak elő, mondom még egyszer, az állam számára, annak teremtsünk forrást. Az nem lehet, hogy ott nulla forint szerepeljen. A feladathoz képest viszonylag csekély összegből ez megoldható, és erre vonatkozik a módosító javaslatunk, amit a 374. sorszámon találnak meg.

A második körhöz tartozó, de a harmadik csomag pedig a vidék helyzetével kapcsolatos ügyeket érinti. Jól tudom, ez a módosító indítvány nagyon szerény ahhoz képest, amilyen súlyos állapotban van ma a vidék, de hát mégis, legalább gesztust tegyünk a vidék felé. Egy úgynevezett tanyatámogatási programot javasolunk indítani viszonylag csekély összegekkel, de a tanyákon élők elképesztő helyzetét ismerve ez a csekély összeg is... - ahogy ezt Karsai képviselőtársam más vonatkozásban elmondta a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban, nagyjából ugyanezt mondhatom el a tanyán élőkkel kapcsolatban is, hogy az esélyegyenlőség minimuma nem teljesül ebben az esetben, ha azt nézzük, hogy milyen körülmények között élnek emberek tanyákon.

Különösen talán akkor fogadókészségre talál ez a javaslat, ha a miniszterelnök úrnak az elmúlt heti portyáját nézzük. Bizonyára lelkesen fogja támogatni, hogy ott, a vidéken, a tanyákon élőket legalább ennyiben segítsük a lehetőségekhez. Az embernek erről persze az a balladai kép jut az eszébe, amikor Edward király végiglovagol, és megnézi, mit ér a tartománya. Nem elég végiglovagolni a tartományon. Nem elég új magyar falut ígérni, hanem oda kellene tenni a pénzt, ami ahhoz kell, hogy új magyar falu és új magyar vidék legyen, hogy legalább minimális esélyt biztosítsunk a kisfalvakban, a kistelepüléseken és a tanyákon élő emberek számára. Ennek sajnálatos módon az Új Magyarország vidékfejlesztési programban a nyomait sem látjuk.

Egy-két számot így végezetül hadd mondjak el, amellyel alátámasztom, és ami indokolja, hogy a költségvetésben legalább próbáljunk meg valamit ennek a körnek nyújtani. Miközben a fizikai tőkére az 1400 milliárdos európai finanszírozású Új Magyarország vidékfejlesztési programban, vagyis a tőkebefektetésre, a befektető társaságok extraprofitigényére a források 40 százalékát szánja ez az Új Magyarország vidékfejlesztési program, azonközben van ilyen lehetőség, hogy alapvető szolgáltatások fejlesztése a vidék gazdasága és társadalma számára, erre szán 2,1 százalékot; vagy a vidéki életminőség javítására - Európa kínálja - 4,2-t, a tizedét, mint amennyit a tőkebefektető társaságok extraprofitigényére szán vidékfejlesztés címén.

(16.50)

Ezért gondolom azt, mindezt mérlegelve, és a miniszterelnök úrnak a vehemens elhatározását, hogy most vidéket fog fejleszteni, és erre egy külön csomagot állít össze az új magyar falu címen, ha jól idézem az ő szavait, azt gondolom, hogy ezt a minimális igényt, amit mi itt megfogalmaztunk, ezt az öt módosító indítványt, támogatni szükséges, ami a tanyai elektromos hálózat felújítását segítené, a dűlőutak felújítását, hogy egyáltalán meg tudja közelíteni a tanyáját szerencsétlen, a falugondnoki hálózat megerősítését, ami pedig segíti ezeket az embereket. A tanyafelújítás a negyedik tétele, és a külterületi kutak ivóvízvizsgálataira vonatkozó, minimális összegek, ahhoz képest, amilyen költségvetésről itt beszélünk, összességében az öt módosító indítványunk másfél milliárd forintot igényelne, és legalább gesztusértékkel felmutatható lenne a tanyákon élők számára, valamiféle fénysugárt jelentene, hogy ott is történik majd valami, róluk is gondoskodik vagy gondolkodik valaki.

Tehát annyit szeretnék még ehhez hozzáfűzni, hogy ez az az eset, amikor a mezőgazdasági bizottságban egyetértésre jutottunk, kormánypárt és ellenzék, és a kormánypárti képviselőtársaink is támogatták ezt a csomagot.

Tisztelettel arra kérem jelen lévő és jelen nem lévő képviselőtársainkat, mindezeket mérlegelve, viszonylag kis költségvetési erőfeszítéssel, segítsenek abban, hogy a tanyákon élők helyzete valamelyest javulhasson ahhoz képest, amilyen állapotok ma ott uralkodnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Járvás István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ángyán képviselőtársamnak a vidék megerősítéséről szóló gondolataihoz szeretnék egy-két érvet felsorakoztatni.

Nagyon sokszor elhangzik az élet sok területén, amikor az amerikai példát állítjuk magunk elé. Szeretném e tekintetben egy kicsit az amerikai példát magunk elé állítani. Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon nagy lélekszámú városok vannak, 8-10 milliósak, nem is egy-kettő, hanem sok. Mégis az Amerikai Egyesült Államokban a farmon élők száma megközelíti a lakosság lélekszámának 40-45 százalékát. Ez nagyon nagy szám. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a személyek egyébként farmerek, nem farmerek, hanem farmon élnek; egy olyan országban, ahol ők azt megtanulták a történelmük során, hogy a vidéket, az egész országot be kell lakni. Magyarországon ezzel szemben ellentétes folyamat zajlik le. Nem akarom említeni, hogy a rendszerváltás előtti időszakban gyakorlatilag megszüntették a tanyai életet, ami van, annak is az ellehetetlenítése folyamatos.

De ma már úgy látjuk, azt lehet érzékelni, hogy egyébként nemcsak a tanyákat néptelenítették el, hanem kis tanyacsoportokat, megszüntették az odavezető utakat, intézményeket, és a kisfalvak következnek, amelyek ebben a sorban vannak. A kisfalvaknak nincs óvodájuk, nem lehet iskolájuk, helyi adókat nem tudnak kivetni, mert nincs mire, nincs buszjáratuk, megszűnik a vonatközlekedés, megszűnik a posta. Tehát minden dolog, amivel lehet ártani egyébként a kistelepülésen élőknek, az megtörténik. Pedig akik kint laknak a vidéken, a településen, akár tanyákon, azok egy közszolgálatot hajtanak végre, hiszen őrzik azt a környezetet, ami szemmel belátható, ahol ő mozog. Vannak kapcsolati rendszerek, mobiltelefon, a rendőrnek, ide-oda tud szólni, de ma 5-10-15, esetenként 30 ezer hektáros összefüggő területeken nincs élet.

Azt gondoljuk, hogy majd ezt központilag meg lehet szervezni, hogy őrizzék? Vágják, rombolják a fát, az erdőt, a dűlőutakat, szemetet, vegyszert, veszélyes hulladékot helyeznek el mindenhová. Úgy hiszem, hogy ezt a folyamatot meg lehetne állítani azzal, amit Ángyán képviselőtársam javasolt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Halmai Gáborné, az MSZP képviselő asszonya. Parancsoljon!

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ahhoz nagyon rövid az idő, hogy én most arra reagáljak, hogy vitatkozzam azzal, hogy miért tesszük mi lehetetlenné a vidéki életet, inkább a lehetőségekről beszélnék. Ugyanis amikor a miniszterelnök úr az elmúlt héten az új faluprogrammal vidéken járt, akkor pontosan arra szerette volna felhívni a figyelmet, amire én is megragadom az alkalmat most itt, az Országgyűlés színe előtt, hogy arról kell beszélnünk, amiben az emberek részt tudnak venni személyesen is. Olyan program, olyan lehetőségek nyílnak meg az európai uniós támogatás, azon belül az EMVA keretében, amelyek talán soha nem voltak: a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésére 624 milliárd forint, a mezőgazdasági termékek értéknövelésére, élelmiszer-feldolgozásra 66 milliárd forint, a fiatal gazdálkodók elindítására 9 milliárd, a gazdaságátadásra, tehát hogy legyen, aki helyben ott marad, arra 7 milliárd forint, az induló vállalkozások támogatásához 100 milliárd forint, a téli közmunkaprogram az ott maradóknak, és sorolhatnám, de inkább azt szeretném elmondani, ami itt a lényeg.

Arról szól a közösségi tervezés ma a kistelepüléseken, hogy együtt gondolkodjék az önkormányzat, a vállalkozók és a civil szervezetek azon, hogy milyen irányba menjenek. Nálunk Szedresben, az én választókerületemben a múlt héten adtak hírt arról, hogy kitettek egy úgynevezett kívánságládát az önkormányzati hivatalba, ahol arról tudnak beszélni, hogy ők a saját településük jövőjét milyen irányba látják megjobbítani, és ehhez, miután források vannak az EMVA-támogatás keretében, a III. és a IV. tengelyben nagyon sok forrás - sokkal tovább is tudtam volna sorolni -, most rajtuk a sor, hogy egy picit próbáljanak ezzel a lehetőséggel élni.

Nagyon kérem, hogy ezt ne kicsinyítsük, hanem reklámozzuk, hogy most arra az embereknek lehetőségük van, hogy ne felülről fogalmazzuk meg, hogy mi a jó vidéken, hanem ehhez ők is hozzászólhassanak.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Rögtön három kétperces is született közben. A sor elején Ángyán József képviselő úr, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Mindenekelőtt azt azért tegyük hozzá, amikor az összegről beszélünk, hogy most hét év teljes forráskeretéről van szó, tehát nehogy azt gondolja valaki, hogy itt évente 55 milliárd forint lesz például arra a jogcímre, amit képviselő asszony mondott. De nem akarom ezt kicsinyelni, pusztán arról beszélek, hogy mint ahogy általában a közpénzek elköltésénél, érdemes arról gondolkodni, hogy a társadalom mely célcsoportjai is a mi célcsoportunk, kire, mennyit költünk. Ez egy értelmes kérdés, erről szól most itt a részletes vita is. Ugyanígy ez értelmes az európai pénzekkel is, és azt vitatjuk, hogy olyan arányban kellene elkölteni az 1400 milliárdot, ahogy ez itt a tervben szerepel.

Képviselő asszony is mondta, hogy 600 milliárdot elköltünk beruházás-támogatásra. Lehet, hogy ha valóban az a stratégiánk, hogy a volumeneket növeljük, és nagy kapacitásokat építünk ki, tehát nem értékben akarunk növekedni, hanem volumenekben, kibocsátásokban, és néhány befektetőcsoport érdekében akarjuk elkölteni a pénzt, akkor készséggel elfogadom, lehet, hogy a képviselő asszonynak igaza van. De a baj az, hogy ezeket a kérdéseket itt nem vitatjuk meg.

A költségvetés, akár az európai pénzek elköltése, akár a saját közpénzeink elköltése értékválasztás kérdése, az értékeket kellene megvitatnunk, hogy ér-e nekünk a helyi közösség annyit, mint, mondjuk, egy tőkebefektető csoport befektetése. Annak is van hozadéka, én készséggel elfogadom. Azt szokták mondani, hogy munkahelyet teremt, a cluster felfűzhető rá, és akkor másoknak is foglalkoztatást ad, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez az elköltési arány jó.

A bajunk az, hogy ezt a problémát a kormány és a kormányoldal, nevezetesen, hogy hogyan költsük el a pénzt, nem hozta a parlament elé, és nem is hajlandó idehozni, hogy erről beszéljünk. Ez a fő problémánk, és meg vagyunk győződve arról, hogy az európai vidékfejlesztési pénzeket a vidék jelenlegi állapotának ismeretében nem így kellene elkölteni, nem ilyen arányban kellene elkölteni, morzsákat, néhány százalékot adni valóban a helyi közösségeknek, és ehhez képest a tőkebefektető csoportoknak lényegesen többet. Na, valószínűleg ebben van a vitánk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Molnár László, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Én a falu kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Vidéki képviselőként azért érzem magam indíttatva, miután a megyei szint és a települési önkormányzati szint közötti forrásmegnyílásról szeretnék egypár szót szólni. Amiről itt szó van a kistelepülések kapcsán, nyilvánvalóan egyfajta versenyképességi kérdés, forrást keresnek mind a két oldalon. Azt gondolom, hogy akkor, amikor erről folyik a diskurzus, akkor el kell azon gondolkodni, hogy települési önkormányzatoknak van lakosa, itt fizetnek személyi jövedelemadót, míg a megyei önkormányzat, amely ugyan a helyi önkormányzati kategóriába tartozik, de egy Békés megyei vagy egy Csongrád megyei vagy egyáltalán a megyei önkormányzatoknak nincs lakossága, nincs területe. Az alkotmány rendelkezik arról, hogy hogyan osztunk fel területet, hogyan tagozódik Magyarország, de ez nem azt jelenti, hogy ehhez minden vonatkozásban ragaszkodni kell.

Tehát azt vetem fel önök felé, hogy amikor a személyi jövedelemadó-visszatérítés a megyei önkormányzatokhoz a központi költségvetésben 12 milliárd forint fölötti összeg, akkor gondolkozzunk el azon, és nem feltétlenül kell most erről, de felvetem a jövőre nézve, beszéljünk arról, hogy milyen szerepet szánunk a megyéknek.

(17.00)

A makro- és mikroszintekről nagyon sokat beszélünk, a közte lévő mezoszintet szinte elfelejtjük. Ez az a kategória, amiről kellene beszélni, hiszen nagyon sok forrást jelent, és ezt pontosan a kistelepüléseknél lehetne felhasználni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik Gyenesei István független képviselő, rövid, szűk időkeretben. Parancsoljon!

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Ángyán képviselőtársam által támogatandó társadalmi célcsoportként lett megjelölve a tanyán élők nem elhanyagolható köre. Mint egy olyan megye országgyűlési képviselője, amely aprófalvas - Somogy megyéről van szó -, én nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy Somogy megyében, és nagyon sok ilyen magyar megye van, a települések több mint egyharmada 500 lélekszám alatti település. Ezeknek a településeknek az élete úgy megváltozott az elmúlt időben, hogy kevés különbözteti meg egyik-másik települést a tanyák gondjaitól-bajaitól. Tehát az, amit ő felsorolt a tanyák érdekében és mellett javaslatképpen, azt úgy tudom megerősíteni, hogy ez érvényes, és kell hogy jelentse az aprófalvas megyék kistelepüléseinek, apró falvainak a segítését is. Tehát ha odafigyelünk a tanyákra, figyeljünk oda, és ne hagyjuk figyelem nélkül a kis falvakat, az apró falvakat!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A függetlenek rendelkezésére álló idő - ami a tévéközvetítési időt jelenti természetesen - lejárt, úgyhogy nincs több idejük. Viszont kettőperces felszólalásra jelentkezett Halmai Gáborné, az MSZP képviselőcsoportjából, és nagyon sok ideje van. Parancsoljon!

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselő úr, nagyon örülök, hogy most lényeges dolgokról beszélünk. Volt egy ilyen vitanap itt a parlamentben, amikor egyébként a vidék jövőjéről beszéltünk. De ugyanilyen fontosságúnak tartom azt, amikor megkérdezzük otthon az embereket, hogy ők milyen fejlesztést tartanak fontosnak. Arra a 600 milliárdra, amiről ön beszélt, szeretnék reflektálni. Ennek az összegnek a célja, hogy a megyei jogú városokat 30, illetve 60 percen belül elérő munkaképes korú lakosság száma jelentősen növekedjen, cél továbbá a négy és öt számjegyű utak fejlesztése, amelynek célja a térségi elérhetőség, illetve gazdasági súllyal rendelkező települések és a turisztikai potenciál erősítése.

Azaz nem kizárólag arról van szó, hogy a nagyvárosok környékén nagy infrastrukturális fejlesztés legyen, hanem ez a program most kiterjed a kistelepülésekre is. És még néhány fontos adat: a kistérségi turisztikai fejlesztésekre 175 milliárd forint áll rendelkezésre, a tájházak kialakítására 40 milliárd forint és a vidéki életminőség javítására, a kitelepülések, a vidéki települések otthonosabbá tételére 108 milliárd forint összeg áll rendelkezésre.

Amikor arról beszélünk, hogy a vidék otthonos legyen, egészséges levegő, egészséges környezet legyen, és ez önmagában is - az ott élőknek elsősorban, de esetleg a turizmus által odalátogatóknak is - kellemes, vonzó környezetet adjon, akkor azt gondolom, ez egy olyan cél, amelyhez, ha fejlesztési forrásokat is társítunk, akkor tényleg el tudjuk érni azt a célt, hogy alternatív gazdaság alakulhasson ki vidéken, hogy a helyi termékek árusítása ott történjen és, mondjuk, ne a városi nagypiacokon, ezek fontos célok.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Következik Hadházy Sándor, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon!

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Helyi ügyekkel is és a turizmussal is kívánok foglalkozni felszólalásomban, hiszen a Dunakanyar kiemelt turisztikai régió - volt. Ma már nem az. Amikor a turizmusról beszélnek a szakemberek, akkor két régióval foglalkoznak nagy szeretettel: az egyik Budapest, a másik pedig a Balaton. De úgy gondolom, hogy a Budapest központú régiónak egyik izgalmas része lehet a Dunakanyar is.

Nos, ezzel a kis régióval kapcsolatban komoly problémák tapasztalhatók, hiszen a megközelítése, a közlekedése nemhogy javulna, hanem az elmúlt időszakban folyamatosan romlik. Márpedig nagyon jól tudjuk, hogy ahol turizmust kívánunk fejleszteni, oda a megközelíthetőséget biztosítani szükséges. Ebben a régióban épül - épülget - az M0-s északi hídja, a hozzá tartozó autópályával. Százszor, ezerszer elmondtuk már azonban azt, hogy ez az autópálya, illetve ez az északi szektor egy zsákutcában végződik, hiszen Budakalásznál, a 11-es út csatlakozásánál véget ér. Nem sikerült elérni, bár erre számos kísérlet történt, hogy az M0-s északi része folytatódjék a 10-es út irányába, azonban a helyi lobbik és egyéb erők ezt a szándékot megakadályozták. 2008 augusztusára ígérték, hogy készen lesz a híd, és erősen tart a térség attól, hogy nem javulni, hanem romlani fog a helyzet. Mondom ezt azért, mert már érezhető az, hogy a 10-es út járhatatlansága miatt Pilisborosjenő-Üröm-Budakalászon keresztül megindult az autóforgalom a 11-es út irányába. Tapasztalható, hogy Pilisvörösvár-Csobánka-Pomáz-Budakalászon keresztül szintén megindult egy forgalom, és most már a hegyen keresztül - Pilisszentkereszten keresztül - is tapasztalható jelentős forgalomnövekedés.

Éppen ezért mindenképpen szükséges, hogy valóra váljon a kormány által is megígért tehermentesítő, illetve elkerülő út Budakalász és Pomáz térségében. Egyeztetések történtek az elmúlt időszakban, azonban tényleges előkészítő munka nem. Megnézve a 2008. évi költségvetés tervszámait, látható, hogy 2008-ban is hasonló módon fog eltelni az idő, azaz az előkészítő munkákra forrás nem fog rendelkezésre állni.

Ugyanilyen probléma a szigetmonostori híd kérdése is, amit szintén már számos alkalommal a parlament elé hoztam. A legutóbbi alkalommal Kóka János miniszter úr ígéretet is tett arra, hogy ez a híd meg fog épülni, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a szükséges forrásokat biztosítani fogja.

Tisztelt Országgyűlés! A 2008. évi költségvetésben ezek a számok nem láthatók, azaz kimaradtak. Éppen ezért két módosító indítványt fogalmaztunk meg, amelyek arra irányulnak, hogy legalább az előkészítő munkák kezdődjenek el. Hallom azokat a hangokat, hogy miért nem az uniós forrásokra pályázik a térség. Tisztelt Országgyűlés! Azért nem pályázik az uniós forrásokra, mert ez a térség számára csupán egy ígéret marad. Úgy gondolom, akkor válik valóra ez a beruházás, ez a fejlesztés, ha a költségvetésben a szükséges források elkülönítetten jelennek meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik kérdésre is szeretném felhívni a figyelmet, amely a turizmussal igen szorosan összefügg, ez pedig az értékeink védelme. Nem csupán a természeti értékeink védelmére szeretném felhívni a figyelmet, hanem az épített örökség védelmére is. Az elmúlt években folyamatosan kaptak támogatást kiemelt műemlékeink, például a gödöllői Grassalkovich-kastély - nagyon helyesen -, más kastélyok is, és így ezek között szerepelt például a visegrádi királyi palota is. Azonban néhány éve ez a jó hagyomány megszakadt, és azóta hiába lobbizunk, a szükséges források a költségvetésből mindig kimaradnak.

Éppen ezért szíves figyelmükbe ajánlom azokat a módosító javaslatokat, amelyek műemléki helyreállításra irányulnak, például a visegrádi királyi palotára, de ugyanilyen jó szívvel ajánlanám figyelmükbe a Nagy Gábor Tamás képviselőtársam által benyújtott, megfogalmazott módosító indítványokat is, amelyek a budai vár problémakörére hívják fel a figyelmet. Úgy gondolom, ezek a célok mindenképpen felvállalhatók, jelentős forrást nem igényelnek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadom a szót a következő felszólalni kívánó képviselőnek, tájékoztatom önöket arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a saját időkeretéből 3 percet engedményez a független képviselők számára, úgyhogy kérem, ezt majd írjuk át a hirdetőtáblánkon is; és egyúttal írjuk át a következő átadást is, miszerint a Szabad Demokraták Szövetsége az időkeretéből 20 percet a Szocialista Párt számára átenged. Úgyhogy kérem ennek megfelelően módosítani a táblánkat.

A következő felszólalónk Tukacs István, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A 731-767. és 780-786. ajánlási pontokkal szeretnék foglalkozni. Mielőtt azonban ezt megtenném, engedjék meg, hogy visszautaljak dr. Ángyán József képviselőtársunk néhány mondatára, annál is inkább, mert emlékeim szerint nagyjából hasonló mondatokkal kezdtem az elmúlt év részletes költségvetési vitáját. Jól emlékszünk rá, hogy képviselőtársunk azt mondta, hogy egy kormány a saját értékrendje szerint elkészít egy költségvetési javaslatot, aztán különféle értékrendet, célokat, elképzeléseket, helyi érdekeket valló vagy képviselő képviselőtársaink körében ezt megvitatja. Dr. Ángyán József képviselőtársunk arra hegyezte ki a mondandóját, hogy jó, ha jóindulatot feltétezünk mindazokról, akik a letett javaslatot javítani akarják, vagy más irányokba próbálják meg orientálni, terelni a saját javaslataikkal.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez pusztán csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy természetesen a jóindulatnak kölcsönösnek kell lennie, tehát mind a kormányoldal elképzeléseit támogatóknak tudniuk kell, hogy az elképzelések, javaslatok a patkó másik oldalából jóindulattal születnek, és nyilván feltételezni kell mindazokról, akik a kormány által letett tervezetet támogatják, hogy maguk is jóindulattal viszonyulnak a letett elképzelésekhez, és természetesen nem valamiféle elvakultságból, rosszindulatból támogatják azt.

Azért bocsátottam ezt előre, mert azzal szeretném továbbfűzni képviselőtársunk mondandóját, hogy önmagában azonban a jóindulat kevés. Tehát a jóindulat nélkülözhetetlen lenne ezekhez az elképzelésekhez, de jóindulatból költségvetési forrásokat teremteni ritkán lehet. Ez látszik is egyébként a beadott módosító javaslatokon, hiszen állításom arról szól, hogy a módosító javaslatok természetesen és értelemszerűen többségükben átcsoportosításokat, az ágazaton belüli vagy kívüli forrásokat jelölnek meg az új, a módosító célok fedezeteként. Azért mondom, hogy értelemszerűen és természetesen, hiszen a költségvetés bevételi oldalának az alapvető döntései már megszülettek. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen a részletes vita során a költségvetés bevételi oldalát lényegesen vagy akár csak részleteiben is módosító javaslatokat megfogalmazni, hiszen az adótörvények vagy a megalapozó törvények egy része foglalkozik ezzel, és ebből az adótörvényekre, áfatörvényre vonatkozó részt már lezártuk.

Azért hozom ezt mégis elő, tisztelt képviselőtársaim, mert az látszik, hogy mennyire fel tud értékelődni a bevétel, a saját bevétel fontossága, mennyire fel tud értékelődni az, hogy mit osztunk el, mennyire értékes az, és mennyire fontos, amikor amellett érvelünk a költségvetés előkészítésekor, hogy bevételi oldalon kellene megjelenni mindazoknak a forrásoknak, amelyeket megpróbálunk aztán osztani.

A 731-767. ajánlási pontoknál én azt szeretném kiemelni szintén a bevétel mellett érvelve, hogy az alapjavaslatban nagy szerepet játszott az, hogy az E-alap járulékfizetési oldala jelentősen erősödött az elmúlt időszakban, és nem győzőm eléggé aláhúzni azt, hogy bizony javaslataink többségének azon az alapon kellene nyugodnia, hogy vajon megvannak-e a tervezéshez szükséges bevételek, és bizony az alapjavaslatnál legalább kettő mondatot szentelnünk kell annak, hogy az E-alapnál éppen a járulékbefizetési fegyelem erősítése, helyreállítása kapcsán bizony olyan állapot állt elő, amelyre az elmúlt évek költségvetésében nem volt példa.

Ugyanakkor az ajánlási pontok között a már dr. Vojnik Mária képviselőtársam által is elmondott átcsoportosítások, úgy látszik, hogy nem fognak találkozni a legnagyobb jóindulat ellenére sem a képviselőcsoportunk támogatásával. Egyetlen elemet szeretnék én is kiemelni: Pokorni képviselőtársunk az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól egymilliárdot kíván elvonni, miközben tartalmi érvelés alapján szükség lenne a szolgálat munkájának erősítésére, mi magunk pedig erre tennénk javaslatot.

Szeretnék egy újabb dolog mellett érvelni, szintén a bevételek alapján. Ez már az ajánlás 780-786. pontjait tartalmazza. Ha azt mondjuk, hogy a költségvetés saját bevételei fontosak, akkor azt is tudnunk kell, hogy azok nemcsak attól lesznek, hogy a költségvetés soraiba ezeket beírjuk mint számokat, hanem azoknak valóságosan is be kell folyni a költségvetésbe. Az általam említett ajánlási pontok az APEH vagy a vám- és pénzügyőrség munkáját érintik döntően. A módosító javaslatok természetesen más célok érdekében elvonásokat helyeznek kilátásba. Ellenzéki képviselőtársaink, akik megtették ezt a javaslatot, bátran bízhatnak abban, hogy az adószedőt bántani általában találkozik az emberek tetszésével.

Magam azonban ezt nem így gondolom. Azt gondolom, hogy ezek a szervezetek a munkájuk során kell hogy garantálják a saját bevételek egy részének teljesítését, és bizony nem kevéssé a működési feltételeik biztosítása is szükséges ahhoz, hogy ezek a saját bevételek befolyjanak. Ezért én sajnos, kénytelen vagyok amellett érvelni, hogy a közös bevételeinken őrködő szervezetek működési feltételeit lehetőség szerint ne tegyük nehezebbé, ezért tehát én az ajánlási pontokban megfogalmazott módosító indítványokat nem támogatom, és azt hiszem, hogy így lesz ezzel képviselőtársaink többsége is.

S végül, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, engedjék meg, hogy egy szokatlan ügy mellett emeljek szót. A szokatlansága az, hogy egy olyan dolog mellett szeretnék érvelni, ami nem helyi - nyíregyházi képviselőként helyi - vagy megyei érdek, és még csak nem is országos ügy. Mégis azonban úgy érzem, hogy az adott település szempontjából fontos. Nyíregyházán mi a színház állandó társulatának megalapításakor azt éreztük, hogy nemcsak intézményt teremtettünk, hanem egy olyan sajátos közeget a városban, amelynek kisugárzása nagyon lényeges. Természetszerű, hogy a költségvetés fejezeteinek, különösen az erre vonatkozó résznek vannak korlátai, mégis úgy gondolom, hogy alapos munkával egy városban meg lehet teremteni egy olyan intézmény alapjainak a megvetését, amely kulturális kisugárzó ereje kapcsán értéket jelenthet, és azt gondolom, ebben a városoknak szolidárisnak kell lenni, meg kell érteni és támogatni ezt.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen, hogy észrevételeimet meghallgatták. További jó munkát kívánok mindannyiunknak! (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Karsai Péter képviselő úr jelentkezett kétperces hozzászólásra.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Többször próbáltam magamnak megválaszolni, hogy miért tetszenek nekem Ángyán professzor úr hozzászólásai. Aztán arra jutottam, hogy azért, mert lelke van a megszólalásainak, mert azért gondoljanak bele, hogy a gödöllői professzor magasságából azt mondja, hogy a tanyai bekötőutak miért fontosak, és miért fontos a villanyvilágítás. Én magam, a családom olyan helyen lakik, éppen tanyán, pontosan tudom, mit jelent az, amikor nem tud valaki kijönni, nem tud elmenni a boltba, nem tud az orvoshoz menni a gyerekével.

Halmai Gáborné elsorolta azokat a gyönyörű szép projekteket, hogy faluház, tájház - de oda el is kell jutni! Jó dolog az, persze, de el kell oda jutni, ahhoz viszont járhatóvá kell tenni. Úgyhogy a magam részéről még akkor is támogatom Ángyán professzor úr javaslatát, ha az, ne adj' isten, a honvédelmi költségvetés kárára tenné ezt a javaslatot, bár nem tudom, nem ismerem ezt, nem mondta, hogy melyik a másik lába a javaslatnak.

(17.20)

Én nagyon kérem képviselőtársaimat, pont ez az, amiről én a korábbi felszólalásomban beszéltem, hogy néha az apró fillérek sokkal többet jelentenek egyes emberek, embercsoportok számára, lásd a sérült emberek problémáját, amiről ma is hallhattunk. Sokkal többet jelentenek, mint a semmit nem jelentő milliárdok.

Beszélhetünk róla, mondhatunk nagy számokat, de ezek azok az apró, de nagyon fontos ügyek, amikben igenis tudnánk és tudunk is segíteni. Gondolom, ebben egyetlenegy parlamenti oldal sem ellenérdekelt, és belefér mindenkinek az értékválasztásába és az értékvilágába, úgyhogy kérem, támogassuk majd ezt a javaslatot.

Egyébként pedig az MDF ezért is adta át Gyenesei képviselő úrnak a három percet, mert az ő felszólalása is arról győzött meg, hogy nemhiába adjuk át, ha legközelebb még egyszer úgy szól, mint a faluügyben.

Köszönöm szépen. (Dr. Gyenesei István: Köszönöm szépen.)

ELNÖK: A következő felszólalónk Bebes István képviselő úr, a Fidesz-frakcióból.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném kétfelé bontani a hozzászólásomat, egyrészről szeretnék foglalkozni azokkal a módosító javaslatokkal, amely módosító javaslatokat képviselőtársainkkal együtt nyújtottunk be, főként az önkormányzati csomaghoz kapcsolódóan és az önkormányzatok helyzetét javítandó.

Én azt gondolom, hogy ebből az első és talán legfontosabb, s a korábbi időszakban is esett erről szó, és ez talán nem is annyira része ennek a csomagnak, hogy továbbra is azt a veszélyt látjuk például a közalkalmazottak bérének az emelésével kapcsolatban, hogy jelen pillanatban van egy 40 milliárd forintos keret, és ma nem láthatjuk azt, hogy a tárgyalások milyen eredményre vezetnek az elkövetkezendő időszakban. Tehát én azt gondolom, hogy mivel a mai napon számos utalás hangzott el képviselőtársaink részéről arra, hogy az MSZP képviselőcsoportja bizonyos módosítót kíván benyújtani, mi ezt szeretnénk viszontlátni akár a normatívák emelésében is. Hiszen azt gondolom, fontos, hogy az a béremelés, amit ebben a részben szeretnének megtenni, a normatívákban megjelenjen, és ezt teljesen természetesen az önkormányzatok részére megtérítsék.

Az önkormányzati csomagban azokat a módosítókat is próbáljuk kicsit előtérbe helyezni, amelyek az önök részéről többek között a 2006-os választási kampányban is elhangzottak, hiszen önök is fontosnak tartották akkor az oktatási normatívák folyamatos szinten tartását, a szociális normatívák szinten tartását, vagy éppen az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatok ellátását illetően a normatívák karbantartását.

Én azt gondolom, hogy mind a 60 milliárd forintot, amelyet az oktatási normatíváknál megjelenítünk, vagy a 25 milliárdot, amelyet a szociális normatíváknál megjelenítünk, vagy azt a 15 milliárd forintot, amely szintén az önkormányzatok esetében képezi ennek a 100 milliárdos csomagnak a részét, felelősségteljesen kívántuk megfogalmazni, annak érdekében, hogy az önkormányzatok költségvetése jó irányba haladjon, és lehetőség szerint azt a normatívaemelést meg tudjuk tenni, amelyet szükséges, hogy legalább a 2005-ös szintet el tudjuk érni.

A másik részben azokhoz a módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, amelyeket többek között Nyugat-Magyarország kapcsán képviselőtársainkkal közösen próbálunk benyújtani annak érdekében, hogy az életminőség javítható legyen. Itt két irányba próbálunk meg elmozdulni. Az egyik, azt gondolom, abszolút természetes, hiszen olyan állapotok uralkodnak ma a 86-os úton, hogy ott bizony fontos, hogy minél több lehetőséget biztosítsunk a fejlesztésekre. Én azt gondolom, hogy azon az úton mindenféleképpen szükséges a változtatás. A módosító javaslatunk ezt célozza meg.

Ugyanazt célozza meg többek között a 8-as út fejlesztését megfogalmazó módosító javaslatunk, amelyet szintén fontosnak tartunk, hogy a 8-as út fejlesztése az elkövetkezendő időszakban elkezdődhessen, és az elkövetkezendő években felgyorsuljon annak érdekében, hogy azon az útszakaszon közlekedni lehessen.

És van még egy rész, amely az elmúlt időszak vitáihoz kapcsolódik, és azt gondolom, hogy szintén fontos, persze nemcsak Nyugat-Magyarország szempontjából, hanem az egész ország szempontjából, hogy mindösszesen 38 szárnyvonal bezárását határozták el az elmúlt időszakban. Én azt hiszem, hogy azoknak a módosító javaslatoknak a támogatása, amelyeket a térségünkben lévő szárnyvonalakkal kapcsolatosan megfogalmaztunk, azt a lehetőséget adja meg akár a villamosítás szempontjából, akár a tervezések szempontjából, hogy az elkövetkezendő időszakban ne bezárásról beszéljünk ezeken a szárnyvonalakon, hanem fejlesszük őket annak érdekében, hogy a vidéken élők az elkövetkezendő időszakban is el tudjanak jutni a környezetükbe, a városukba, hogy ott a közszolgáltatásokhoz hozzá tudjanak jutni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én arra szeretném kérni önöket, hogy fontolják meg azokat a felelős módosító javaslatokat, amelyeket akár az önkormányzatok területén nyújtottunk be, és támogassák őket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Teleki László képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból; őt majd Domokos László követi, a Fideszből.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tavalyi költségvetési vitához hasonlóan ma is szigorú és következetes költségvetési vitán lehetünk jelen.

Ma ebben a költségvetésben valóban nem a költekezést láthatjuk. Ma ebben a költségvetésben nem találkozhatunk a lobbizó költségvetés soraival. Ma ebben a költségvetésben nem találhatunk olyan összeget, amely ne tudatos tervezésre épült volna.

Következetes azért, mert ha a romákra szánt forrásokat vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ott sincs túlköltekezés, pedig lenne hova költenünk. Annak érdekében, hogy a magyarországi cigányság élethelyzetén javítani tudjunk, tisztelt parlament, költhetnénk többet a cigánytelepek felszámolására, költhetnénk többet a kultúránk támogatására, költhetnénk többet az oktatásra és a tehetséggondozásra, a felzárkóztatásra. Viszont mivel azt látom, hogy más területek is mértékadó magatartást tanúsítanak, holott más területeken is szükség lenne több és célzottabb támogatásra, ezért jómagam is mértékadóan viselkedem, mert ebben a költségvetésben a mértékadást és az igazságosságot kell figyelembe venni.

Mondom mindezt azért, mert a tavalyi költségvetésben is hasonló gondolatokat fogalmaztam meg, és az idei évben elfogadtunk egy roma integrációs évtized programot, amely köszönhető a parlamentnek. Ez a határozat megjelenik a költségvetési sorokban. Azért is mondom mindezt, mert hogyha megnézzük, az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy, tehát a roma integrációs évtized program négy területe benne rejlik abban a tervezésben, amelyet a 2008-as költségvetésben láthatunk.

Néhány gondolat arról, hogy mire is gondolok az oktatáson belül. A tavalyihoz képest mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy ebben az évben továbbfejlesztjük azt a gondolkodást, hogy a tanodai programot a magyarországi cigányok számára újra meg tudjuk teremteni, tovább tudjuk gondolni azt a fejlesztőpedagógiai módszert, amelyet már láthatunk és alkalmaztak ebben az évben, és a jövő évi költségvetés sarokpontjaiban szintén lehet ezt látni és lehet tapasztalni.

De talán az egyik legfontosabb, ami a magyarországi cigányság számára fontos, hogy a romaösztöndíjak megjelenítése a 2008-as költségvetési évben szintén jelen van, és biztosítja azt a forrást, amely a magyarországi cigányság értelmiségi rétegének a megjelenítését szolgálhatja. Ezek a pontok, azt gondolom, mindenképpen fontosak annak érdekében, hogy lássa és érzékelje a magyar parlament, hogy azok, amiket megfogalmazott a roma integrációs évtized program oktatási programjában, jelen vannak a költségvetés tervezésében, és remélem, hogy jelen lesznek a költségvetés elfogadását követően is.

A lakhatási kérdés a tavalyi évben és a tavalyelőtti évben is nagyon nagy gondot jelentett, mert 2005-től folyamatosan a cigánytelepek felszámolásáról beszélhetünk. Azért mondom, hogy beszélhetünk, mert azelőtt senki, egyetlenegy kormányzati ciklus sem gondolt arra, hogy a cigánytelepekkel, közel 550-600 cigányteleppel, 130 ezer roma emberrel foglalkozzunk kiemelten.

(17.30)

A Medgyessy-kormány és a Gyurcsány-kormány gondolt arra, hogy ezt a kérdést elő kell venni, és hogy külön kiemelten kezelje a költségvetésben is úgynevezett címzett támogatásként, és megjelentetett forrásként célzottan juttatta el a roma lakosság számára azokat a forrásokat, amelyek a cigánytelepek felszámolására szolgáltak. Ebben a tervezetben is láthatjuk és érzékelhetjük, hogy a tavalyihoz képest mintegy 150 millió forinttal emelkedik a cigánytelepekre szánt költségvetési összeg, amely külön sorban célzottan jelenik meg. Azt is szeretném elmondani, hogy a költségvetésben lehet látni olyan sorokat, amelyek a foglalkoztatáshoz és más kiegészítő programokhoz pluszpénzeket orientálnak. Nagyon fontos és külön szeretném érzékeltetni, hogy a cigányok lakhatására és ezen belül a cigányok telepszerű lakókörnyezetének a megszüntetésére szánt forrás a jövő évi költségvetésben emelkedő tendenciát mutat.

Amikor a négy területről beszélünk, természetesen nem maradhat el a foglalkoztatás kérdése sem. Amikor az oktatásról kiemelten és hangsúlyosan próbálok néhány gondolatot elmondani, akkor a foglalkoztatást is mellé kell rendelni, mert csak komplexen lehet beszélni arról, hogy a magyarországi cigányság integrációja valamilyen szinten meg tud jelenni az országban. Ezért amikor a gyerekekről beszélünk, akkor a szülőkről is kell beszélnünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a költségvetési tervezetben látni lehet, hogy a foglalkoztatáson belül a közhasznú és a közmunkaprogramok jelen vannak.

De ennél fontosabb számomra az, hogy a képzések és az átképzési programok is benne vannak ebben a költségvetési tervben, mert ez jelenthet olyan áttörést, amely segítheti a magyarországi cigányságnak az olyanfajta megjelenítését, amelyben a foglalkoztatási esélye az elsődleges munkaerőpiacon sokkal jobb lehet, mint valaha. Ebben a költségvetésben lehet látni és érzékelni, hogy erre nyomatékosan figyel a költségvetés tervezője. Ez a költségvetés sorain megjelenő összegekből látható.

Természetesen ugyanilyen fontos, hogy külön soron megjelennek a Magyarországi Cigányokért Közalapítványra szánt források. Ebben a költségvetési sorban is a tavalyihoz képest nagyobb összeget láthatunk. Ebben a költségvetési évben 390 millió forintos keretösszeg állt rendelkezésre, ebben az évben viszont 600 millió forintos keretösszeg áll majd a magyarországi cigányság rendelkezésére. Két nagyon fontos tétel van ebben a sorban: a magyarországi cigányság ösztöndíjprogramja, amit már említettem, valamint roma kulturális alapot jelentet meg ez a költségvetési sor.

Végezetül a költségvetési bizottság előterjesztésében fog szerepelni egy 200 millió forintos tétel, amely három területet foglal magában, többek között a kultúrát, és a kultúrán belül kívánja kezelni azt a több tíz éves problémát, amellyel már találkozhattunk: a Rajkó Zenekar, a 100 Tagú Cigányzenekar és a Rádió C működési problémájának a megoldását. Ez a plusz 200 millió forint, amit a költségvetési bizottság elő fog terjeszteni, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi cigányságot sokkal inkább elfogadja a társadalom, mint eddig. Ez a költségvetés pont arról szól, hogy az oktatásban, a foglalkoztatásban és a kultúra ápolásában jelenjen meg az a lehetőség, amely a magyarországi cigányságnak esélyt ad arra, hogy kitörési pontokat találjon.

Köszönöm szépen a tisztelt figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gyenesei István képviselő úr.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Teleki képviselőtársam utolsó mondata késztetett arra az elhatározásra, hogy megnyomjam a kétperces gombot, mégpedig az esélyteremtés lehetősége és az a vita, amely kialakult az elmúlt napokban Lamperth Mónika miniszter asszonynak a szabad iskolaválasztással kapcsolatos mondatait követően. Meggyőződésem, hogy azok a korlátozó javaslatok, amelyeket ő a jobbítás szándékával tett, ha többletforrások is járulnak hozzá, nem kis mértékben lehetővé teszik, hogy azokban a kistelepüléseken lévő iskolákban, ahol a szegregáció olyan szintre jutott már, hogy az kockáztatja az iskolák további működésének a lehetőségét, a szegregációs folyamat megálljon, és ezeken a kistelepüléseken újra működőképes iskolák legyenek.

Ehhez azonban nyilván forrásra, pénzre van szükség. Ez ma ebben a költségvetésben sajnos, nem látszik, de legalább el kell hogy gondolkodtasson bennünket azon, hogy vannak közös érdekek a patkó mindkét oldala számára, ahol a vidék fogyatkozó értékeinek a megmentése közös kihívás valamennyiünk számára. Ez az, amit előbb vagy utóbb párthovatartozástól függetlenül fel kell vállalnunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Domokos László képviselő úrnak; őt majd Vidorné dr. Szabó Györgyi követi, az MSZP-ből.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az általános vitában elmondottak visszaigazolódnak. Most, hogy sorban meghallgatjuk az oktatásban érintett diákok, szülők, tanárok vagy éppen a kultúrában, a gyermekvédelemben érintettek szavát, az derül ki, hogy a kormány ezeken az ellátási területeken spórol, innen vesz el, és alapvetően a saját maga államigazgatási, szervezési feladataihoz biztosít aránytalanul többet abban az időszakban, amikor a költségvetésben általános takarékos kiadáscsökkentést és kiadáskorlátozást hajt végre. Akár a kormányoldalról, akár a függetlenek részéről vagy az ellenzéki oldalról elhangzottakból az derül ki, hogy mindenki azt szeretné, ha ehhez forrásokat tudna rendelni, és ehhez meg kell keresni a lehetőségeket. Néhány olyan módosító javaslatra szeretném felhívni a figyelmet, amely igazságtalanságot szül, és veszélyezteti az ellátás mindennapi feladatait.

Az egyik ilyen az árvaellátással kapcsolatos feladatellátás. A gyermekvédelem különleges és speciális ellátásának a normatíváját 950 ezer forint/fő költségben határozzák meg önök mint támogatási mértéket. Ezek azok az emberek, akikért a legkevésbé fogja bárki is verni az asztalt és a Parlament elé vonulni, ők az igazán kiszolgáltatottjai a mai magyar társadalomnak. Az állam ezt a kötelező feladatát az önkormányzati intézményekbe nyomja át, és az ehhez tartozó költségek 50-70 százalékkal meghaladják a tényleges ráfordítást Budapesttől Békés megyéig, Vas megyétől Szabolcs megyéig.

Ezért a javaslatunk 1 millió 400 ezer forint/főre való javítása lenne ennek az összegnek. Egyébként erre a Fidesz külön csomagja is javaslatot tesz, a Fidesz-frakció ezért a normatívaemelésért kiáll, másrészt pedig képviselőként külön kívántam benyújtani ehhez kapcsolódó módosító javaslatot, amely az intézmények számára több pénzt kíván biztosítani.

Egy másik ilyen, azt gondolom, igazán a társadalom szolidaritásának a hiányát erősítő kormányzati döntés, hogy a fogyatékkal élők, pszichiátriai szenvedélybetegek bentlakásos intézményi ellátásának a normatíváját 800 ezer forint/fő fajlagos összegben határozta meg a kormányzat. Itt 950 ezer forintra teszünk javaslatot, hiszen ezen a területen jellemző az, hogy az átlagos költségekhez képest 50-60 százalékkal többe kerülnek az egy-egy intézményben ellátott személyek, rászorulók éves költségei annál, mint amit önök kívánnak ehhez nyújtani.

Az átlagos ellátást, gondozást igénylő ellátási normatívára, amely otthont nyújt az ellátottaknak, szintén 820 ezer forintot javasolnak önök. Mi ezt szeretnénk 1 millió 200 ezer forint/főre javítani. Ez különösen azért fontos, mert annak idején a kilencvenes évek vége felé, 1997-ben a gyermekvédelemről szóló törvényben a nagy intézmények felszámolásával pont önök, szocialista képviselők javasolták ennek a korszerűsítését. Az elmúlt három évben folyamatosan csökkentették az erre fordított összegeket. A lakásotthonokkal egy otthonosabb elhelyezés rendszerét építette ki nagyon sok önkormányzat, és ennek eredményeképpen most, amikor az új rendszer létrejött és leépültek a nagy intézmények, önök cserbenhagyják ezeket a lakókat és intézményeket.

(17.40)

Ezért vagy korlátozni kell a további felvétel lehetőségét, vagy pedig fel kell számolni ezt a korszerűbb ellátási formát; ez az, amikor hiányoljuk a hosszabb távon kiszámítható fejlesztéseket. A kormányzat pedig nemcsak az Arany János tehetséggondozóban, hanem itt, a még elesettebbek körében, a fogyatékkal élők, árvák, illetve pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményeiben lakókat kívánják nehéz helyzetbe hozni.

Sajnos, azt kell mondani, hogy a kulturális területet is jelentősen sértik. Hiszen ahol könyvtárak, múzeumok, levéltárak, színházak többnyire megyei vagy fővárosi önkormányzati hatáskörben vannak, az ehhez kapcsolódó normatívájuk a tényleges kiadások 40-50 százalékát éri el, azt tudniuk kell, én nem várom el önöktől, hogy ehhez több pénzt fognak adni, de ez azt jelenti, hogy nagymértékben elbocsátások, leépítések és bezárások fognak következni ezen a területen, művelődési házaktól a könyvtárakon át más kulturális intézményekig. Az önök döntése ezt vonja maga után, jelentős kultúrát felszámoló költségvetést terjesztettek be, ezért igyekszünk módosító javaslatokkal segíteni önöket.

Még egy területre szeretném felhívni a figyelmet. Azt mondták, hogy a központosítással a kormány majd jobban fogja tudni beszedni a jövedelmeket, az APEH-nak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy az illetéket is beszedje. Ma a tények azt mutatják, hogy tavaly az önkormányzati szinten beszedett illetékbevételek és a ténylegesen beszedett illetékbevételek között az ez évre várható 10 és 20 százalék között átlagosan, megyénként, a fővárosban kisebb bevételt szed be az állam, mint amennyit önmagukban a forrásra jogosult önkormányzatok szedtek volna be.

Létrehoztak egy drágább, rosszabbul működő, hatékonytalanabb rendszert, amelynek ma pont a kulturális és az előbb említett területeit egészítették ki az önkormányzatok, és most ezt a forrást is elvonták. Ezért javaslatot teszünk arra, hogy a korábban be nem szedett, illetve késedelmesen beszedett illetékekkel kapcsolatosan is a bevételek 50 százalékát az önkormányzatok kapják meg, ahogy az eddigiekben is ez megtörtént.

További módosító javaslat, mivel a szakképzési, a kiemelt kórházakat érintő és a fogyatékosokat ellátó rendszerekből önök a megyei önkormányzatokat teljes mértékben kihagyták, miközben a kiemelt kórházak nagy része ezeken a területeken lett kiemelve, ezért javasoljuk, hogy továbbra is hagyják meg legalább a pályázati lehetőség esélyét. Ma az 5. számú mellékletből ezt kihagyják, nem teremtenek ennek lehetőséget.

Utolsó gondolatként pedig, ami alkotmányos aggályt is felvet, hogy bizony önök az iskolák integrációját, összevonását támogatják, miközben azokat az önkormányzatokat, amelyek saját intézményeiket vonták össze, ezáltal több település, két-három-négy település ezeket együttesen működteti, például a buszközlekedéshez, a buszbeszerzéshez, a közösségi buszhoz nem járulnak hozzá, miközben más társulások esetében hozzájárulnak. Ez teljesen méltánytalan. Hogy melyik gyerek hová jár, rajta kívülálló, attól függ, hogy egy adott térségben mire van lehetőség. Ezzel, azt gondolom, túllőttek a célon. Kérem, fontolják meg ezt.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszonynak, a szocialista frakcióból; őt majd Gulyás Dénes követi, a Fideszből.

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Kedves képviselőtársam felszólalása előtt azzal szerettem volna kezdeni, hogy milyen jó így a vége felé szólni, mert Ángyán képviselőtársunk szépen megfogalmazta, hogy miről is szól a mai részletes vita, képviselőtársam az MDF színeiben elmondta, hogy milyen jó lenne, ha úgy tervezhetnénk, hogy vannak szabad összegek, azután beszéljük meg, hogy mit hová teszünk. Ezt megnyugvással hallottam. Ebbe most egy kicsit, hogy úgy mondjam, beletenyerelt képviselőtársam. Hiszen hadd utasítsam vissza mindannyiunk nevében, hogy mit akarunk csinálni, meg hogy el akarjuk érni, hogy ez rosszabb legyen, el akarjuk érni, hogy ez csökkenjen. Erről szó nincs, kedves képviselő úr!

Ellenben azt szeretném mondani, hogy főleg a normatíváknál és általában a szociális ellátásoknál a tervezés azért nem úgy működik, hogy egyszer egy sorra beírunk egy összeget, mondjuk, egy szakellátás intézményre, és innentől kezdve már semmi más dolgunk nincs, mint évről évre bizonyos százalékkal vagy mértékekkel ezt megemelni. Azt gondolom, hogy a költségvetés-tervezésnek, a működésnek és a szociális terület működésének kialakítása ennél jóval több. Ha megengedi, egy példával hadd érzékeltessem. Miután itt hallottam a képviselőtársak délutáni mondandóját, azt gondolom, nincs szükség arra, hogy pártfogókat és támogatókat keressek például a gyermekjóléti szolgálatok megerősítésére vagy a mozgássérültek közlekedési támogatásaira vagy az autisták szövetségének támogatására, mert az megy a maga útján.

Ellenben el kell önöknek mondanom, hogy mi az, amit sajnos, rosszul látott, kedves képviselőtársam. Például a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban. Önök pontosan tudják, hogy ez miről szól, hogy a rászorult idős beteg ember kezén van egy jelzőkészülék, és ha rosszul van, ha megijed, ha bármi gondja van, ennek a jelzőkészüléknek a segítségével be tud szólni egy megfelelő központba, ahonnan kijönnek, meglátogatják, segítséget nyújtanak számára. Amikor ezt a vadonatúj tevékenységet kezdtük bevezetni, bizony nagyon kevés pénzt adtunk a költségvetésben erre, mintegy próbaképp, modellként, nézzük meg, hogyan válik be, hogy szeretik meg az emberek. És amikor látszódott a működés során, hogy ez jó, és szeretik, akkor megpróbáltuk prioritásként kezelni az elmúlt évek költségvetésében, és azt mondtuk, hogy kíséreljük meg, hogy ez terjedjen el az egész országban, igenis tegyük vonzóvá ennek a szolgáltatásnak a létét.

Ma már ott tartunk, kedves képviselőtársaim, hadd mondjak számokat hozzá, hogy 2005-ben a civilek 805 főt, most pedig 29 ezer főt látnak el ily módon, az önkormányzatok 2005-ben 8 ezer, most pedig 18 ezer főt. Tehát meg kell állapítanunk, hogy rendkívül sikeres volt a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, megteremtettük a feltételeit, lehetőségeit, és jól működik. De miután ilyen mértékben emelkedik, a tapasztalatokat is meg tudtuk szerezni, és bizony elindulhatott az a folyamat, hogy törvényben szabályoztuk ennek feltételeit, és a hozzá vonatkozó normatíva összegét is. Azt mondta a törvény, most már 2007. január 1-jétől, hogy a 65 év feletti személy, aki egyedül él, súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg vagy a kétszemélyes háztartásban 65 év feletti súlyosan fogyatékos és folytathatnám, mindenesetre a lényege az, kedves képviselőtársaim, hogy az élet tapasztalatai alapján bebizonyosodott, hogy ha ezeket a jelzőrendszeres segítségnyújtásokat olyan helyen végzik, ahol már megvan, ki van alakulva egy bizonyos szervezet, és ez a szervezet a házi segítségnyújtás szervezete, akkor bizony annyi pénzből, amennyi most a 2008-as költségvetésben normatívaként szerepel, meg lehet oldani a feladatot. Tehát Latorcai képviselőtársamnak mondom, hogy tudatos volt ez a tervezés, mert ez a feladat ebből a pénzből megoldható és tovább követhető.

A másik, amire szeretnék nagyon röviden kitérni, régi vitatéma, beszédtéma ez már köztünk: az emelt szintű bentlakásos idősek otthona és általában az időotthoni ellátás. Azt mondja képviselőtársam, hogy olyan mérhetetlenül kevés ez az 560 ezer forintos normatíva. Kedves Képviselőtársaim! Ne felejtsék el, hogy ez az 560 ezer forint azokra az intézményekre vonatkozik, ahová az illető, aki elhatározta, hogy befizet, belép, és ott életvitelszerűen tartózkodik, több millió forintot fizet. Nem másfelet, ahogy képviselőtársam mondta, több millió forintot fizet be azért, hogy egyáltalán beköltözhessen ebbe a lakrészbe. Nagyon sokszor sajnos, még további alapítványi támogatásokat is kérnek tőle, továbbá a havi jövedelméből megfelelően fizeti az ellátását. Tehát nem 560 ezer forintról van szó, hanem ezeket az összegeket is tessék hozzávenni. Mert kérdezem én önöket, ha valaki hála istennek 70 évesen, mondjuk, úgy dönt, hogy elég volt abból, hogy neki kelljen figyelni a villanyszámlára, elsöpörni a havat, és szívesen bevonul egy ilyen emelt szintű idősek otthonába, tegye, örülünk neki, de miért is kell akkor ezt támogatni nekünk közös pénzből? Miért is nem oda kell nekünk célozni a forrást, ahová olyan embereket kell felvennünk ezekbe a bentlakásos intézményekbe, amelyeket önkormányzatok tartanak fenn, és ahová hosszú sorban állás után kerülhet csak be valaki, és bizony nem olyan komfortos körülmények közé, mint az imént említett, emelt szintű idősek otthona.

(17.50)

Holott megjegyezni kívánom, ez a cél, hogy minden egyes idősek otthona ilyen emelt szintű és ilyen komfortos legyen. Csak amíg odáig eljutunk, kedves képviselőtársaim, addig nekünk nagyon pontosan célozni kell ezeket a forrásokat. És ami önök előtt van, az nem az az akarat, hogy rosszabb legyen, hanem hogy jobb legyen, kedves képviselőtársaim.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Domokos László képviselő úr, a Fideszből.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Ott tartunk, hogy minden rendben van, és nincsen semmiben sem az ellenzéknek igaza, sőt az emberek is mindenhol jól élnek, az intézményekben minden rendben van. Én csak azért akartam erre világosan felhívni a figyelmet, hogy lássák, hogy rossz irányba mennek, mert ne haragudjon, ha 1 millió 500 ezer forintba kerül egy főnek a költsége, és ehhez önök 950 ezer forintot adnak árvaellátásra, ezt nem lehet másképp lefordítani, csak úgy, hogy ezt vissza kívánják építeni, le kívánják építeni. Ez lesz a következménye. Lehet, hogy ön ezt nem tudja, kedves képviselő asszony, de ennek ellenére ez a tény. És elnézést, ha az önök kedves bájbeszélgetésébe én most beletenyereltem, vállalom, igen, én ütközöm azért, hogy az árvaellátásban, a fogyatékosellátásban, a kultúrában érintett dolgozóknak és ott levő szervezeteknek, az igénybe vevőknek, a szolgáltatásban részesülő gyermekeknek és fiataloknak meglegyen a lehetősége. Ha önben a jó szándék valóban megvan, kérem, támogassa ezeket a módosító javaslatokat. Várom segítségét.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás: Tudod, mikor kapod meg! - Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Szabó Zoltán képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Domokos képviselő úr téved. Nem arról van szó, hogy minden rendben van. Arról van szó, hogy Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársam visszautasította azt az állítását önnek, hogy önök azt akarják, hogy az árvaellátással ez legyen, önök azt akarják, hogy az legyen...

Tisztelt Képviselő Úr! Ön benyújtott két módosító indítványt, amellyel 460 millió forintot vonna el a Miniszterelnöki Hivatal személyügyi kiadásaiból. (Domokos László, Babák Mihály: Így van.) Most akkor mondjam azt erre, ön azt akarja, hogy 50 usque 80, beosztásától függetlenül, köztisztviselőt kirúgjunk? (Domokos László: Igen, azt.) Igen, ön tehát ki akar rúgni 80 embert, meg akarja őket fosztani a munkájuktól. Nem! Én úgy gondolom, képviselő úr, hogy ön azt akarja, hogy Kondoroson lakás épüljön, meg azt akarja, hogy Kardoson szennyvíz-elvezetés legyen. (Domokos László: Így van. Nagyon helyes!)

Lehet természetesen ezt mondani, lehet azt mondani, hogy a túloldalon mindenki gonosz, mindenki nem azért von el pénzt, mert valamit meg akar belőle valósítani, hanem azért von el pénzt, mert otthon esténként szívós marhahúst vacsorázik, hogy ne tudjon elaludni, és a párnáján lázasan hánykolódva gondolkozik azon, hogy hogyan lehetne még jobban megnyomorítani a szenvedő magyar népet. Tisztelt Képviselő Úr! Nem hiszem, hogy erről van szó, a mai napon azért nem ez volt jellemző erre a vitára.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Kérdezd meg őket! - Vincze László: Kormánynegyed. - Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Varga Mihály képviselő úr is kétperces hozzászólásra jelentkezett.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, Szabó képviselő úr már kikapcsolta a mikrofonját. Ebből mindig kellemetlenség szokott lenni (Dr. Szabó Zoltán: Ön ki szokta kapcsolni, képviselő úr?), tudja, a hozzászólása után...

Képviselő úr, ön is nagyon jól tudja, hogy nem arról van szó, amit ön állít, és amit ön nekünk tulajdonít. Itt egyszerűen arról van szó, hogy amikor önök adót emelnek, amikor a megszorító lépésekkel további forrásokat vonnak el oktatási, szociális, egészségügyi kiadásoktól, akkor azt nem tartjuk helyesnek, hogy a kormányzati kiadások, az apparátusi kiadások tovább növekednek. Nem tartjuk azt helyesnek, hogy kormányzati negyedet építenek akkor több tízmilliárd forintért, amikor egyébként az emberektől azt várják el, hogy mondjanak le különböző ellátásokról és lehetőségekről. Amikor bezárnak kisiskolát, amikor megszüntetnek egy kistelepülésen postahivatalt, amikor 38 vasútvonalat számolnak föl, akkor nem kormányzati negyedre van szükség, képviselő úr. Ez a helyzet, és ezt adtuk be módosító indítványként. (Babák Mihály: Erre is reagál, Szabó képviselő úr? - Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gulyás Dénes képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból; őt majd Laboda Gábor követi, az MSZP-ből.

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A kulturális területen már 2005-ben, főleg a maradványképzési kötelezettség miatt az elfogadott költségvetés számai és a tényleges folyamatok között hatalmas volt a szakadék. Ez a tendencia tovább folytatódott 2006-ban is. 2007-ben minden kulturális költségvetési tétel csökkent, ráadásul felgyorsult az infláció, így tovább romlott az intézmények és a szervezetek költségvetési helyzete.

Závecz Ferenc államtitkár elismerte, hogy az évről évre ismétlődő maradványképzéssel az egyszeri forráskivonás összege eltűnik a tárcától, és így az intézményektől is. Ezzel 20 milliárd forintot vontak ki a magyar kultúrából, ami az éves költségvetés negyede. 2006 előtt évekig jogtalanul vonták meg a kulturális intézményektől és szervezetektől az áfa-visszaigénylés lehetőségét, így évi 3 milliárd forinttal rövidítették meg a magyar kultúrát. 2008-ban a benyújtott költségvetés jórészt változatlanul hagyja a 2007. évi megszorításokat. Kulturális területen 2003 óta folyamatosan csökken a támogatás, így a működtetés is súlyos problémákat okoz, nemhogy fejlesztések indulhatnának.

2008-ban a magas infláció ellenére változatlan marad a legtöbb területen a támogatás összege, azaz reálértéken tovább csökken. Annyi előrelépés elmondható, hogy néhány költségvetési soron az infláció mértékével nő a támogatás, de új beruházás a következő évben sem indul. A kulturális beruházások teljesen leálltak.

Ez annak fényében, hogy milyen jelentős fejlesztési potenciált rejtenek, tragikus következményekkel jár mind a magyar kultúrában - hiszen egy leépített kultúrát újrateremteni több évtizedes feladat -, mind a magyar gazdaság egészében.

Engedjék meg, hogy három apró tételt figyelmükbe ajánljak. A tavalyi év után az idei költségvetésben is szükségesnek látom a Pest megyei óvodák építésére és felújítására további költségvetési források átcsoportosítását. Már tavaly is jeleztem, hogy Pest megyében jóval az országos átlag fölött nő az óvodákba beíratni kívánt gyermekek száma, és nagyon sok településen a maximális telítettség miatt nem képesek befogadni a gyermekeket az intézményekbe. Akkor nem kívántam terhelni a költségvetést pluszkiadásokkal, így csak azt kértem, hogy az óvodák bezárásánál felszabadult pénzt irányítsák olyan településekhez, ahol sok a gyermek és kevés az óvoda.

Az Oktatási Minisztérium az uniós pályázati forrásokra hivatkozva utasította el ezt a kezdeményezésemet. Egy év elteltével azonban bebizonyosodott, hogy a központi régióban, így Pest megyében ezekre a forrásokra sem számíthatnak a települések. A közép-magyarországi operatív program keretében ugyan tavasszal megjelent egy pályázati kiírás, amelyre több mint száz önkormányzat valóban pályázott is, az egyébként csak körülbelül egy tucat településre elegendő forrásra. Azonban ezt a pályázatot az eredményhirdetés előtti napokban furcsa módon befagyasztotta a kiíró hatóság. Az uniós pályázati forrás hiányában tehát még inkább indokolt, hogy a központi költségvetés támogassa a Pest megyei óvodák építését és felújítását.

Neuralgikus pontja a magyar kulturális életnek jelen pillanatban a Rádió művészeti együtteseinek ellehetetlenítése. A Rádió romló gazdasági helyzetével magyarázzák azokat a lépéseket, amivel ezeket az együtteseket tönkreteszik. A Magyar Rádió művészeti együttesei olyan jelképei a magyar kultúrának, amelyek az egész világon elismertséget szereztek már a magyar kultúrának. A létszámcsökkenés hovatovább olyan mértékű, hogy azokat a műveket, azokat a darabokat képtelenek már előadni, amelyekben ők tulajdonképpen a világ elsői közé tartoznak. Erre a felvetésre a Rádió vezetése, a Rádió elnöke azt mondta, hogy akkor majd hívnak amatőröket kisegíteni. Én ettől óva intettem őt; ez nagyjából olyan lenne, mintha, mondjuk, engem a Ferrari-istálló vezetője látna, hogy sportosan vezetek a Lövölde téren, és meghívna a Ferrari Forma-1-es versenycsapatába. Azonkívül nem jelent segítséget, hiszen ez is pénzbe kerül. Nem válthatja ki ez az intézkedés az állami szubvenció emelését.

Saját második otthonomról, az Operaházról pedig nagyon röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy tulajdonképpen az ellehetetlenülés szélén van ez az intézmény is. Ugyan nagyon sokan tapsoltak annak, amikor a miniszter úr 2010-ig garantálta a Magyar Állami Operaház évi 5 milliárd 300 milliós költségvetését. Ez a valóságban azonban úgy néz ki, hogy miután ez egy drága műfaj, a bekerülési költségek nagyon magasak, ott az árak a következő három évben természetesen emelkedni fognak, az energiaárak emelkedni fognak, évek óta a művészek fizetésemelést nem kaptak. Tehát gyakorlatilag, egy gyors fejszámolás után kiszámítható, hogy ez a költségvetés 2010-ig, amit a színház kap, gyakorlatilag 2010-ig mintegy 30 százalékos csökkenést jelent a támogatásokban. Ezért kérem önöket, hogy segítsenek nekünk, segítsenek a magyar kultúrának, és ezeket a törvényi változtatásokat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halmai Gáborné képviselő asszonynak.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Miután ön nagyon sok számot sorolt, csak kettőt én is hadd mondjak. Általában a magyar kultúra támogatása az idei évben a főösszegben az Oktatási Minisztériumon belül 26 százalékos emelkedést mutat.

Az előbb képviselő úr mondta, hogy tönkretesszük a művelődési házakat és mindent. A helyi önkormányzatok normatív támogatása a tavalyi szinten marad, a megyei feladatellátáshoz szánt normatíva kis mértékben emelkedik.

(18.00)

Ezek azok a tények, amelyek a beterjesztéskor is így voltak. Amit Gulyás képviselő úrnak szeretnék mondani - hiszen most a módosító javaslatokról tárgyalunk -, az az, hogy van egy közös javaslata a bizottságnak, ami pontosan az ön által is említett Rádiózenekar támogatásáról szól, 200 millió forint értékben. Szeretném elmondani, hogy ezt tegnap a mi frakciónk is támogatta, és emiatt reméljük, hogy ez benyújtás után valóban segíteni fog a helyzeten. Tényleg úgy látjuk mindketten, hogy erre szükség van. Mint ahogy azt is látjuk, hogy az előbb Teleki képviselő úr elmondta, hogy a 100 Tagú Cigányzenekar, a Rádiózenekar, a Rádió C külön támogatást kaphat, ezek is a kulturális terület megsegítését szolgálják.

Ugyanez igaz a színháztámogatásokra, bár az Operaházra vonatkozóan most külön nem adtunk be támogatási indítványt, de általában a színházak támogatására, ahol az elmúlt időszakban nagyon komoly fejlesztések történtek az infrastruktúrában - megnövekedett a játéktér vagy új tagozatok indultak -, szintén benyújtottunk egy módosító indítványt, amelynek révén reméljük, hogy összesen hét színház további támogatásokat fog kapni. Reméljük, hogy önök is támogatják ezeket a módosítókat.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Aszódi Pál képviselő úrnak, aki szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett.

DR. ASZÓDI PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Keleti György képviselő úr a honvédelmi kérdéseket illető oda-vissza nyilatkozatai végén volt szíves azt a kijelentést tenni, hogy a Fidesz a javaslataira gondolva lejáratja magát.

Tisztelt Képviselő Úr! Mint volt miniszternek, van összehasonlítási alapja, hogy a magyar hadsereg szervezete, szerkezete, magyarul strukturális szerkezete és a honvédelem elértéktelenítése és bizonytalansága miatt csak a kormánynak van szégyellnivalója, nem a Fidesznek.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Puskás Tivadar képviselő úrnak, a KDNP-frakcióból.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A kultúrához szeretnék még egy kicsit hozzászólni. Korábban az egészségügy kapcsán egy hungarikum került elő. Úgy gondolom, hogy világviszonylatban is ritkaság, hogy van egy múzeumunk, van egy olyan múzeumunk, ami a mentőeszközöket mutatja be régről. Ezek támogatásához nyújtottam be a 415. és 416. számon nyilvántartott javaslatot. Kis összegekről van szó, úgy gondolom. Tisztelettel kérek szépen mindenkit, hogy támogassa: 2, illetve 6 millió forintról van szó.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Laboda Gábor képviselő úrnak, az MSZP-frakcióból.

LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító javaslatot nyújtottam be a 2008-as költségvetéshez: a miniszterelnökségi fejezetből 800 millió forintos átcsoportosításra; a miniszterelnökségi fejezet 12,395 milliárd dologi kiadásából, amelyben rádióbeszerzés szerepel, a javaslatom pedig ugyanakkor az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium fejezet büntetés-végrehajtás cím működési költségeinek személyi juttatások előirányzatát 21 milliárd 864 millióról plusz 800 millióval, 22,664 milliárdra javasolom emelni. Indoklás a következő:

A büntetés-végrehajtás őrzési állományának további csökkenését közös érdekünk és ügyünk, hogy megakadályozzuk. Ennél az állománynál jelenleg az őrzési pótlékot a Hszt. szabályozza, ennek a törvénynek az értelmében 5 százalék, mely jelenleg bruttó 1840 forint. Javaslatom az őrzési pótlék 40 százalékra való felemelése, ez bruttó 14 720 forintot jelentene. Ténylegesen tehát az emelés bruttó 12 880 forint, figyelemmel a jelenlegi 5 százalékos mértékre.

A pótlék számítási alapja a köztisztviselői illetményalap, amely köztudottan 36 800 forint. A rendőrségnél is hasonló pótlékolási rendszer van, jelen esetben náluk közterületi pótlékként működik ez, 45 százalék. A vám- és pénzügyőrségnél ugyanúgy, mint fegyveres testületeknél ez 35 százalék, tehát jóval kisebb a büntetés-végrehajtásban, miközben ugyanazon törvény, illetve szabályozás alá tartoznak.

Ezen felül meg kell jegyezni, hogy a vám- és pénzügyőrségnél plusz negyedévente különböző juttatások, célprémiumok vannak, amelyek még növelik az illetményüket, illetve a pótlékot.

Úgy gondolom tehát, hogy a módosítás nem illetményemelés, hanem kizárólag a felzárkóztatást elősegítő javaslat.

Sajnálatos, de meg kell állapítani, hogy a büntetés-végrehajtásban a pótlék hat éve nem változott, míg más területeken - mint az előbb említettem - pedig igen. Az ok minden bizonnyal az lehet, hogy ez egy elzárt terület, személyi állományát tekintve nincs kirakatban, mint más ágazat dolgozói.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk rájuk, és ne érzékeljük azt az akut problémát, amely mára a büntetés-végrehajtás területén és elsősorban az őrzési állományban kialakult. Csak a fővárosban és környékén és büntetés-végrehajtási intézményekben mintegy 40 százalék körüli az emberhiány, ez pedig sajnos a működés határát súrolja.

A mai napon Szabó Lajos képviselőtársam megemlítette, hogy a büntetés-végrehajtásban a bérfeszültséget kezelni fogjuk, melyben a frakción belül további egyeztetésre van szükség, azonban végleges álláspontot a frakció még nem alakított ki e területen, és reménykedünk benne, hogy sikerül kialakítani egy olyan álláspontot, amely elfogadható lesz mindannyiunk számára.

Kicsit azért részletezném. A javaslat kizárólag a büntetés-végrehajtás végrehajtói szakaszában, tehát az őrzési és a felügyelői állomány pótlékának emelését célozza meg, azét az állományét, ahol egy kezdő felügyelőnek mindössze nettó 75 ezer forint az illetménye pótlékkal együtt, egy 15 év munkaviszonnyal rendelkező felügyelő pótléka 90-95 ezer forint nettó, pótlékokkal együtt.

Az emeléssel, amely 5 százalékról 40 százalékra módosulna, mindösszesen még így is az átlagkereset nettó 100 ezer forint alatt maradna, azonban ezzel a döntéssel kinyilváníthatjuk, hogy odafigyelünk erre a területre, érzékeljük a problémát, és a lehetőségek határain belül próbálunk segíteni az állományon. Ezzel remélhetőleg megakadályozzuk a további elvándorlást az intézménytől.

Köszönöm a honvédelmi és rendészeti bizottságnak mint szakbizottságnak, azon belül az MSZP, a Fidesz, a KDNP, az SZDSZ, az MDF képviselőinek, hogy egy átfogó helyzetkép alapján megismerték a büntetés-végrehajtásban lévő problémákat, fölismerték azt, hogy orvosolni szükséges, és hogy a problémát felkarolták és támogatták.

Külön megköszönöm Karsai Péter MDF-es képviselőtársamnak mai felszólalását, amelyben javaslatom támogatására inspirálta képviselőtársaimat; egyébként Karsai úr segített a probléma részletes feltárásában is.

Egyelőre a kormány nem támogatja ezt a javaslatot, de remélem, hogy megfontolják az eddigi álláspontjukat, a tények és a számok tükrében megváltoztatják, és támogatni fogják a javaslatot. Kérem képviselőtársaimat, hogy a döntésüknél támogatni szíveskedjenek majd a végszavazásnál.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Karsai Péter képviselő úr.

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Örömmel láttam, hogy Tátrai államtitkár úr tapsolt a felszólalást követően.

Azért hadd mondjam el ezt a fordított előjelű, analóg példát, talán éppen a pénzügyminiszternek címezve, hogy kérem szépen, gondolják meg, hogy van egy ország, ahol nagy kínkeservvel összegyűjtenek 1500 aranytéglát, azt berakják egy szép, nagy, ráadásul 110 éves épületbe, és őrizgetik, őrizgetik, mígnem egyszer kiderül, hogy 40 százalékkal kevesebb az őr, mint ami ahhoz kellene, hogy ezt a nagy kínkeservvel és nagy értékben összehozott aranytéglát... egyszercsak valaki azt gondolja, hogy akkor vigyük el onnan.

(18.10)

Fordítva is igaz a történet. Ma már elmondtam, és miután most elég sokan vagyunk, talán megismétlem: itt, ebben a budapesti fegyházban és börtönben az átlag ítéleti idő 7,5 év. Hozzáteszem, 1500 "aranytéglánk" van ebben az intézetben. Öt év feletti ítélet 720 fő, erőszakos bűncselekmény 1007 fő, különös visszaeső 161 fő, többszörös visszaeső 462 fő, és visszaeső 278 fő az elítéltek között. Tehát azt kérjük - és tényleg államtitkár úrtól nagyon várom azt, hogy az a taps nemcsak egy szimpátiataps, hanem a probléma mély megértése is -, hogy ezt a kért összeget pont a biztonságos őrzésre adja meg a kormányzat, mert akkor egy nagyon akut problémát tudunk, meglátásom szerint, rövid úton kezelni.

Köszönöm Laboda Gábor képviselőtársamnak, hogy ezt a módosító indítványt előterjesztette. Mindenképpen szeretném kérni a kormányt, hogy támogassa ezt a megoldást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Laboda Gábor képviselő úr.

LABODA GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak röviden kívánok hozzászólni. Kihagytam a végéről, hogy még két új büntetés-végrehajtási intézmény is nyílik, az egyik Nógrád megyében, a másik pedig Szombathelyen, és különösen fontos lenne, hogy az állományt fel lehessen tölteni, mert a jelenlegi bérezéssel nagy valószínűséggel ez nem lesz könnyű, ezért kérjük, hogy támogassa a kormány ezt.

Köszönjük szépen.

ELNÖK: Vincze László képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból. Mielőtt a hozzászólását megkezdené, szeretném arról tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy az iménti bejelentés alapján a KDNP-frakció a még hátralévő időkeretéből két percet átad a Fidesz-frakciónak.

Képviselő úr!

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): (A képviselő nem a saját mikrofonját tűzi fel.) Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én most rövidített időkeretben próbálok elmondani néhány... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem hallani!)

ELNÖK: Képviselő Úr! Egy kicsit feljebb tegye a mikrofont, legyen szíves, mert egyáltalán nem lehet hallani, vagy beszéljen egy kicsit hangosabban. (Megtörténik.)

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány helyi vonatkozású módosító indítványomról szólnék, ami igen fontos Csongrád város és térsége szempontjából.

Elsőnek a Csongrádot elkerülő út déli szakaszának megépítéséről. (Közbeszólások: Nem jó! Másik mikrofon!) A Csongrádot elkerülő út félig elkészült. Erre különböző ígéreteket kaptunk, Csillag Istvántól kezdve mindenféle miniszterektől, de az igazság az (A terembiztos hordozható mikrofont helyez a képviselő elé.), hogy ebből nem lett semmi, innentől kezdve a módosító indítvány azt célozza meg, hogy ezt az utat meg lehessen építeni záros határidőn belül.

A másik dolog a csongrádi Tisza-gát védvonalának megerősítése, amely részben bekövetkezett, de sajnos nem valósult meg teljes mértékig ez a beruházás.

A harmadik módosító indítványom Csongrád Öregszőlő útjának elsőfokú árvízvédelmi védvonallá történő kiépítése. Ez egy természetes védvonal, nagy fontossággal bír, hiszen a tavalyi esztendő bebizonyította, hogy ott a védekezést már csak a védvonal emelésével, homokzsákolással és egyebekkel lehetett biztosítani, nagy nehézségek árán.

Két másik fejlesztési elgondolás is van, ami sürgős, hiszen évek alatt elhasználódott, tönkrement tulajdonképpen a Bársony István Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumi épülete, ennek a felújítása kívánnivalót hagy maga után, és a javaslat erre tartalmaz egy bizonyos összeget. Hasonló módon a Batsányi János Gimnázium homlokzati részére utalnék, a Pusztaszer-Ópusztaszer átkötő út fontosságára; ezt is ígérte az összes meglévő miniszter, aki a térséget felkereste, még ebből sem lett semmi.

Hasonló módon fontos a Balástya, Kistelek, Csengele, Baks, Pusztaszer, Ópusztaszer szennyvízberuházás elindításának első üteme, erre egy jelképes pénzösszeg biztosítását kértem, valamint hasonló módon a Sándorfalva, Szatymaz szennyvízberuházás indításához.

Tudom azt, hogy minden tétel nem lehet "nyerő", de bízom abban, hogy az összes fontos felsorolt tétel közül legalább egy-kettő sikeres lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Wiener György képviselő úr következik, az MSZP-frakcióból.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A részletes vita első szakaszának vége felé közeledve világosan láthatjuk a két oldal közötti különbséget.

Teljesen egyértelműen látszik, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és szövetségese azt az érzetet akarja kelteni a magyar társadalomban, hogy itt súlyos veszteségeket szenvednek a humán infrastruktúra területei, jelentős jövedelemkivonás történik az oktatás területéről, az egészségügy területéről, alapvetően gyengül az állam jóléti funkciója.

A szocialista képviselők álláspontja ezzel szemben az, hogy az adott feltételek között a költségvetés mindent megtesz annak érdekében, hogy szinten tartsa a jelenlegi állapotokat, és ahol lehetséges, ott bizonyos javulás is elérhető legyen.

Nézzük meg, hogy valójában hogyan is alakulnak a jóléti kiadások a Fidesz-kormány időszakában, és hogyan néznek ki jelenleg, 2006-2008-ban. A Fidesz jelenleg úgy lép fel, mintha saját kormányzatának időszakában elsődlegesen a jólét terén ért volna el jelentős eredményeket. Ám ha megnézzük az adatokat, akkor világosan láthatjuk, hogy 1998-2002 között radikálisan csökkent a GDP-hez viszonyított jóléti kiadások aránya. Forrásként a Pénzügyminisztérium adatait vehetjük, mégpedig a Fidesz-éra Pénzügyminisztériumának adatait.

1998-ban a jóléti kiadások még a GDP 28,1 százalékát tették ki, egy évvel később már csak 27 százalékát, 2002-ben pedig mindössze 26,8 százalékát. Ebből pedig azt láthatjuk, hogy noha akkor a Fidesz álláspontja szerint egy nagyon radikális, erőteljes gazdasági növekedés zajlott le, és ezzel egyidejűleg erőteljesen bővült a jóléti funkciók köre is, valójában valóban volt egyfajta növekedés, valamivel talán magasabb, egytized százalékkal, mint 2002-2006 között, ugyanakkor a jóléti kiadások részaránya nagyon erőteljesen csökkent.

2006-ban viszont, nem függetlenül a Medgyessy-kormány és az első Gyurcsány-kormány intézkedéseitől, a jóléti kiadások részesedése a GDP-ben 32,1 százalékra emelkedett, tehát jóval magasabb volt, mint 2002-ben. A különbség egyértelműen érzékelhető, hiszen itt 5,3 százalékos növekményről van szó, ráadásul egy nem jelentéktelen gazdasági fejlődés társult ehhez. Tehát ha azt nézzük, hogy 2002-ben 100 százaléknak véve a GDP-t, 26,8 százalék volt ebből a jóléti kiadások részesedése, akkor 2006-ban, ha megnézzük, hogyan is alakul valójában a jóléti kiadások aránya, akkor ez már egy 117 százalékkal számolható GDP-ből történik, de 2008-ban pedig már - noha a növekedés üteme 2007-ben eléggé lelassult - 123 százalékos az arány 2002-höz képest, és akkor pedig már 36,6 százalék a jóléti kiadások növekedése, ami több mint egyharmados emelkedés.

Mindez azt jelzi, hogy noha valóban nagyon komoly megélhetési problémákkal küzd Magyarországon 3 millió ember, és ugyanilyen komoly megélhetési problémákkal küzdött öt-hat évvel ezelőtt is, az elmúlt években elsődlegesen nem visszafejlődés, hanem előrelépés történt. Az kétségtelen - hiszen mindig az igazságot kell szem előtt tartanunk -, hogy ez a 32,1 százalékos arány mérséklődni kezd a konvergenciaprogram hatására, oly módon, hogy a 2006. évi 32,1 százalék 2007-re, ha a tervezett előirányzatokat nézzük, 29,9 százalékra, 2008-ban pedig 29,8 százalékra mérséklődik.

(18.20)

De ez a 29,8 százalék egyfelől 3 százalékkal magasabb a 2002. évi szintnél, emellett pedig egy 23 százalékkal magasabb GDP-hez kell mindezt viszonyítani.

Ha azt nézzük, hogy az egyes területeken milyen volt a Fidesz-kormányzat politikája, azt láthatjuk, hogy 1998-ban 4,8 százalékát fordították a GDP-nek oktatási célokra, egy évvel később már csak 4,4 százalékát. 2008-ban a 2006-hoz képest radikálisan csökkenő arány is 5,4 százalék. Ugyanez az egészségügynél '98-ban 4,6, '99-ben 4,3 százalék, 2007-ben 4,7, 2008-ban már valóban csak 4,4 százalék, de még mindig valamivel magasabb, mint az 1999-es szint.

Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből? Mindenképpen azt a következtetést, hogy a konvergenciaprogram - miként ezt már jeleztem, és miként ez közismert az egész ország előtt - egy radikális egyensúlyjavító intézkedési csomag, ennek következtében elkerülhetetlen, hogy azok a területek is veszteségeket szenvedjenek, amelyek a szocialisták számára különösen védendőek. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az állami szervezet terhére további jelentős csökkentéseket nem lehet végrehajtani. Tavaly azt kifogásolták fideszes képviselőtársaink, hogy jelentős elbocsátások történnek a közszférából, beleértve elsődlegesen a miniszteriális szférából. Jelenleg azt kifogásolják, hogy 2008-ban (Dr. Kovács Zoltán: Nyolcezer embert el kellett küldeni!) további jelentős elbocsátások ezen a területen már nem történnek.

Ha megnézzük a Fidesznek az 1999-es és 2000-es kormányzati tevékenységét ezen a téren, akkor azt láthatjuk, hogy miközben az önkormányzati szférából nagyon jelentős reáljövedelem-kivonás történt az alultervezett inflációval, aközben drasztikusan növelték a költségeket és a létszámot, mindenekelőtt a zászlóshajójuknak tekintett Miniszterelnöki Hivatalban.

Éppen ezért megítélésünk szerint mindazok a kritikák, amelyek szerint a Miniszterelnöki Hivatal és általában a központi államigazgatás egyfajta prioritást kap más szférákhoz képest, nem megalapozott. Ez a prioritás nem a mi időszakunkat, hanem az 1998-2002 közötti állapotokat jellemezte. Önök többször felvetették azt, hogy ilyen helyzetben nem kellene kormányzati negyedet építeni, elfeledkeznek arról, hogy önök is kormányzati negyedet kívántak építeni, talán nem ugyanott, ahol ez jelenleg zajlik. Ezen túlmenően pedig nem tájékoztatják arról a közvéleményt, hogy a kormányzati negyed építése jelentős megtakarításokat is eredményezhet. Ráadásul luxusról beszélnek. Az ott létrehozandó új épületek nem tudnak olyan kényelmet nyújtani, mint egyes minisztériumok napjainkban. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy a kormányzatot e téren is a takarékosság, a megtakarítás szándéka, nem pedig a pazarlás vezeti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tényekből induljunk ki! (Varga Mihály: Tényeket mondjon, képviselő úr! - Dr. Kovács Zoltán: Részletes vita van, képviselő úr!) Az önök kormányzati tevékenységét a miénkkel racionálisan hasonlítsák össze, ne az elfogultságot, hanem az adatokat és a szándékok valódiságát vegyék figyelembe.

Köszönöm a figyelmet. (Dr. Kovács Zoltán: A saját módosítója mellett érveljen, képviselő úr! - Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gyenesei István képviselő úr, bár ennyi már nem áll rendelkezésére.

DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, hogy Wiener képviselőtársam hozzászólását hallgatva sokakban felmerül az, hogy a lakosság komfortérzete sokkal inkább függ az önkormányzatok helyzetétől, mint sok minden egyéb mástól, amelyről itt is egyébként joggal volt szó. Ezért két elemet említenék meg a rendelkezésemre álló egyetlen perc alatt. Az egyik az, hogy felhívnám a figyelmét tisztelettel valamennyi képviselőtársamnak arra, hogy azokat a javaslatokat, amelyek a pályázati alapú támogatások helyett a normatív alapú támogatásokat helyezik előtérbe, és ezeket kérik számon, ezeket, ha lehet, minél nagyobb számban támogassuk, a kiszámíthatósága és a megbízhatósága miatt az önkormányzatok számára rendkívül fontos.

A másik megjegyzésem pedig a következő lenne: az önkormányzatok jelentős számban, egyre növekvő számban kényszerű, de nagyságrendjük miatt felelőtlen eladósodást indítottak el a kötvénykibocsátásokkal. Ezt meg kell állítani. Tulajdonképpen a hitelplafon nem véletlenül lett meghúzva, ez a hitelplafon kényszerű kijátszását jelenti. Meggyőződésem az, hogy ezt költségvetési szempontból és költségvetési tételekkel lehet csak helyre tenni, és csak a költségvetéssel lehet megakadályozni, sokkal kevésbé, mintsem drasztikus beavatkozással.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Visszatérünk az írásban jelentkezettek sorához. Mielőtt ezt megtennénk, Varga Mihály képviselő úrnak adom meg a szót, aki kétperces hozzászólásra jelentkezett.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagy tisztelője vagyok Wiener képviselő úrnak, de néha ő is csak ember, és téved. Nem akarok most arról vitába keveredni képviselő úrral, hogy mikor volt nagy a jólét, akkor, amikor azt mondták, hogy nagy a jólét, vagy esetleg máskor. Szerintem ezt bízzuk az emberekre, ők nagyon világosan és egyértelműen el tudják dönteni, hogy mikor növekedett, mondjuk, a szociális támogatás, mikor emelkedtek a bérek a gazdaság teljesítményével együtt, és mikor csökkentek ezek. Ha képviselő úr ismeri az adatokat, nagyon világosan láthatja, hogy ebben a félévben több mint 6 százalékkal csökkentek a reálbérek Magyarországon. Egy átlagkereső ennyivel kevesebbet visz reálértékben haza. Utoljára ilyen a Bokros-csomag idején volt, képviselő úr, amikor szintén egy MSZP-SZDSZ-koalíció történt. (Dr. Wiener György: Ez a legmagasabb reálbérszint a rendszerváltás óta!)

Képviselő úr, azt gondolom, hogy azzal talán egyetért, hogy az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítése kifejezi egy gazdaság állapotát. 2002-ben mi úgy adtuk át a kormányrudat önöknek, hogy önök is azt mondták, Medgyessy Péter miniszterelnök, László Csaba pénzügyminiszter, hogy 2007-ben együtt vezethetjük be Szlovéniával az eurót. Ma tudja, hol tartunk? Időpontot sem tudnak mondani. Ez a szomorú, hogy az elmúlt öt évben Magyarország legalább 6-7 évet veszített el a gazdasági növekedésből, az életszínvonal-növelésből, a társadalmi jólét növeléséből. Ezt pusztán azzal nem lehet magyarázni, hogy mi történt egyébként 2002 előtt.

Képviselő úr, kormányozni kellene. Önök ma annyit foglalkoztak a Fidesz módosító indítványaival, hogy ha ennyit foglalkoztak volna a beterjesztett 2008-as költségvetéssel, egy sokkal jobb, egy sokkal megalapozottabb anyag született volna.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Gulyás Dénes képviselő úr.

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Halmai Gáborné képviselőtársamra szerettem volna reagálni, ő azt mondta, hogy 26 százalékkal többet szánnak a kultúrára. Van itt néhány tétel: például a helyi önkormányzatok színházi támogatása három éve ugyanannyi, az örökségvédelmi fejlesztések a felére csökkentek három év alatt, a külföldi kulturális intézetek bővítése, rekonstrukciója, kiépítésénél is csökkenés tapasztalható.

A gödöllői Grassalkovich-kastély barokk színháza támogatásában is csökkenés tapasztalható, jó néhány tétel van, ahol csökkenés tapasztalható, viszont van egy rendkívül jelentős tétel itt 4 milliárd forinttal, a reneszánsz év programjaiban. Semmi részletezést nem láttunk ebben, és ez valószínűleg Hiller István miniszter úr PR-programjára szánt, hiszen ezt a pénzt ő fogja osztogatni. Tehát egyszerűen szeretném látni azt, hogy hol van ebben az igazság, amit a képviselő asszony mondott.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Nem kell kimenni, hanem meg kell hallgatni, amit mond! - Kontur Pál: Okos beszéd, nagyképű és okos!)

ELNÖK: Kékesi Tibor képviselő úr következik, az MSZP-frakcióból, legalábbis írásban jelentkezett hozzászólásra, és a sorrendet figyelembe véve ő a következő hozzászóló. (Zaj, közbeszólások.) Képviselő úr, elnézést kérek öntől, mert most néztem csak a monitorra, és kérdezem főtitkár urat, hogy tévéidőben vagyunk-e még, mert ahhoz képest méri most az időszámláló a hátralévő időt, és utána folytatódik a vita. Bocsánat, képviselő úr, akkor a hozzászólására majd akkor kerülhet sor, ha a többieknek is elfogyott a tévéidőkerete, elnézését kérem önnek is és a többieknek is. Tehát az MSZP lényegében felhasználta a rendelkezésére álló, legalábbis az első vitaszakaszban rendelkezésére álló időt.

(18.30)

Majd később még természetesen lesz mód és lehetőség a korábban bejelentett hozzászólások elmondására. A többi frakciónak sincs nagyon sok időkerete már, leginkább az SZDSZ és az MDF tud még ezzel az idővel gazdálkodni, de úgy látom, hogy itt ilyen szándék nincs. (Jelzésre:) Pontosabban, igen, Gegesy Ferenc képviselő úr jelentkezett az SZDSZ-ből hozzászólásra, úgyhogy most neki adom meg a szót. A Fidesz és a KDNP pedig kétperces hozzászólásnyi idővel rendelkezik.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A költségvetést módosító...

ELNÖK: Bocsánat, megint valami gond van a hanggal. Kérem, tegye feljebb a mikrofont!

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Ház! A költségvetést módosító javaslatok vitája zajlik, és ennek megfelelően kisebb részben hangzanak el olyan általános jellegű érvelések mindkét oldalról, amelyek a gazdaságpolitikát, az ország helyzetét szélesebb aspektusban taglalják, hanem többnyire adott területek, egy-egy részterület problémáit adják elő.

S mik jellemzik ezeket a módosító javaslatokat? Hiszen - gondolom - a részletes vitáról van szó, egy korábban, négy napon keresztül folytatott általános vita után ideje volt rátérni a részletekre. Mik jellemzik ezeket a javaslatokat? Nyilván az a formai dolog, hogy minden javaslatnak úgy kell megszületnie, hogy ide plusz, akkor oda mínusz, és ez nyilván nagyon üdvözlendő; nem csak a mostani speciális helyzetben, amikor az általános egyensúlyi helyzetre nagyon kell vigyáznunk, fokozottan vigyáznunk kell, szerintem ez könnyebb körülmények között is követendő eljárás. Hiszen nincs az a jó költségvetési javaslat, ami minden problémát megoldana, minden kiadási lehetőséget kimerítene, és ezáltal újabb és újabb jó vagy jónak tűnő javaslatokkal ne lehetne az egyensúlyát felborítani.

Tehát minden javaslat - vagy a javaslatok túlnyomó része - egy pozitív elemből és egy negatív elemből áll. Nyilvánvalóan a pozitív elemek a jobban kidolgozottak, a negatív elemek kényesebbek, fájdalmasabbak, és lehet, hogy nem is annyira megalapozottak. Itt a vita elején elhangzottak olyan összesítések, amelyek bizonyos tételekből való elvonásokat mutattak be, én egyet ehhez hozzátennék. Van a költségvetésben egy olyan tétel, amelynek a kiadási előirányzata 1 milliárd forint, és erre összességében 17 milliárdos elvonási javaslat érkezett. Ezt lehet persze kommentálni, hogy akkor ezek után az egyik oldalról jövő ilyen javaslatok abszolút megalapozatlanok. Én inkább másként nézném ezt a dolgot. Az egyik, ami nyilván vitán felül áll, és levonható következtetés, hogy ezt a tételt az az oldal nagyon utálja. Nos, hogy ebben van valami vagy nincs, azt most ne vitassuk, de a másik oldalról pedig azt lehet megállapítani, hogy tegyük fel, az a 17 javaslat, amely olyan egymilliárdos összegeket érint, mindegyike önmagában nagyon jó, de együtt nem megy. Tehát még a nagyon jó pozitív javaslatok között is kell szortírozni, válogatni, és el kell tudni dönteni, hogy az ország Háza, a parlament mely módosító javaslatokat fogadja el, és melyeket - kényszerűen - nem.

Ezek után mik a pozitív javaslatok? Vannak olyan javaslatok, amelyek mondjuk, nem hangzottak el, de ezt az 500 módosító javaslatot - amely 1100 részre szét lett bontva - végigtanulmányozva, plasztikusan bevezetnek Hunya község mindennapjainak életébe, négy tételben 3-50 millió forintig terjedő összeggel. Gondolom, az ilyen típusú tételek talán mégsem egy költségvetés, egy országos költségvetés részét képezik vagy kellene hogy képezzék. Szóval, vannak olyan típusú tételek, nemcsak leírva, hanem itt elhangzottak is, például két képviselőtársam is támogatásáról biztosította mindkét oldalról, de amire azt mondom, nem vonva kétségbe, hogy a börtönőrök helyzete, anyagi megbecsültsége nincs rendben, de a vitában elhangzottakat figyelembe véve azt gondolom, hogy nem ez a legfontosabb problémája a mostani költségvetésnek.

Hozzáteszem, hogy vannak olyan javaslatok, például én is tettem egy ilyet, amiről most itt a vita során értesültem, hogy ez egy általános egyetértésnek megy neki. Nevezetesen, elhangzik, hogy ötpárti egyetértés van a honvédelem ilyen-olyan szintű fejlesztésében, én pedig tettem egy olyan javaslatot, hogy a honvédelemtől kellene 4 milliárd forintot - tehát nem kis pénzt - átcsoportosítani a rendőrséghez. Most ezek után nyilván az elvételben már nem vagyok olyan biztos, bár az itt elhangzott színvonalas vita után azt sem tudom, hogy mennyire volt ez a konszenzus ötpárti, de maradjunk annyiban, hogy a pozitív részét ennek a javaslatnak mindenáron szeretném fenntartani. Hiszen mint önkormányzati ember, azt tudom mondani, hogy amivel a lakosság engem leginkább megkeres, az, hogy csináljak közbiztonságot - az utcán. Nem másra gondolok, a sima hétköznapi rendőri jelenlétre, és ebből a költségvetési javaslatból az derül ki, hogy a rendőrség és a határőrség összevonása után a következő évben 4 milliárd forinttal kevesebb pénz jut erre az összevont szervezetre. Tehát itt mindenképpen jó lenne forrást találni erre a célra.

Már érintettem is, belekeveredtem az önkormányzati témába; a leggyakrabban elhangzó felvetés vagy módosító javaslat közvetlenül vagy közvetve az önkormányzati szférához kapcsolódott. A legátfogóbban az a frakciójavaslat tartalmazta a témát, amely összességében 100 milliárdos javaslatot fogalmazott meg. Most én az önkormányzati finanszírozásról a korábbi alkalmakkor elmondott érvelésemet vagy hozzászólásomat nem ismételném meg, mert úgy tűnik, hogy felesleges, most csak ezzel a javaslattal vagy az ebből levonható következtetésekkel foglalkoznék. Hogy szól ez a javaslat? Úgy, hogy a normatívák egy sorát - nem biztos, hogy mindegyiket, de nagyon sok normatívát - az ez évihez képest 10 százalékkal emelné, az emelésére tesz javaslatot, és előhoz olyan normatívát, amely a 2007-es évben volt, de a 2008-as évben nem lesz. Ez 13 vagy 14 milliárdos normatívát jelent. Ez természetesen nagyon pozitív javaslat, hiszen önkormányzati ember lévén, örül mindenki annak, ha az önkormányzatok támogatása, anyagi lehetősége növekszik.

De nézzük meg, mit is jelent ez! Azt, hogy az önkormányzatok finanszírozásának a mérlege, tehát a működési mérlege és a fejlesztési mérlege külön-külön az ez évihez képest 5 százaléknál nagyobb bevétellel számol. Tehát ez a plusz 10 százalék, ami természetesen nem a bevétel teljes egészére vonatkozik, hanem csak az állami részére vagy az állami részének a nagyobb részére, ez az eddigi tervben szereplő általános önkormányzati helyzetet, ami az infláció feletti forrásellátottságot jelent, tovább növelné. (Közbeszólás az ellenzéki oldalról.) Persze, jó cél, de miért? Önmagában csak működésre ezt a forráslehetőséget biztosítani - ezt a kiemelkedő forráslehetőséget - az itt konkrétan elhangzott nagyprojektekkel vagy kulturális beruházásokkal, vagy szegénységenyhítő akciókkal szemben, megkötöttség nélkül ezt az összeget elfogadni semmiképpen sem indokolt.

(18.40)

Lehet azt mondani természetesen, hogy ez az 5 százalékos növekedés nem megalapozott, de igazából eddig nem láttam, nem hallottam olyan tételt - a vita elején elhangzott, hogy az iparűzési adó tekintetében mekkora nagy összeget írt be a miniszter. Hát, végül is ezeket a tételeket az Állami Számvevőszék ellenőrizte. Úgy emlékszem, hogy az adóbevételek túlnyomó részére alacsony kockázatot jelzett. Ezek a bevételek tehát befolynak. Összességében az önkormányzati saját forrásokkal együtt több mint 5 százalékos növekedést jelentenek.

Persze az is igaz, ami a vitában szintén elhangzott, hogy növekszik az önkormányzati saját források súlya az önkormányzati költségvetésben. Igen, ez igaz. Én azt gondolom, hogy bizonyos megszorítás mellett ez egy kifejezetten üdvözlendő folyamat, hiszen ez azt jelenti, hogy ha azok a bevételek, amelyek úgy kerülnek az önkormányzathoz, hogy előbb az állam beszedi, és utána valamilyen szisztéma szerint, lehetőség szerint évről évre egyre bonyolultabb szisztéma szerint visszaosztja az önkormányzatoknak, ha ezeknek minél nagyobb része eleve az önkormányzatokhoz jutna, azt gondolom, ez sokkal jobb, sokkal követhetőbb, és hosszú távon jobban előre tervezhető lenne.

Megkötés természetesen egy kis falu és egy nagyváros esetében csak a keletkező forrásokra hagyatkozni, tehát egyforma mértékben hagyatkozni a keletkező forrásokra nyilvánvalóan nem lehet. Tehát működtetni kell ebben az esetben is egy kiegyenlítő rendszert, de az úgy általánosan adott normatívákat, ami lakosságszámra vonatkozik - nem kivétel ez alól a jelzett lakáshoz jutás normatívája is -, nem praktikus.

Tehát nem arról van szó, hogy azzal, hogy a lakáshoz jutási normatíva az önkormányzatok finanszírozásából kiesik, ne lenne ez egy fontos feladat, hanem arról van szó, hogy az összes önkormányzati forrásban az összes, tehát az egyensúlyi helyzet megmarad a működési kiadásokban, és miután nem volt felhasználási kötöttség, az ilyen címen juttatott önkormányzati bevételt az önkormányzatok eddig is a saját tetszésük szerint használták fel lakáshoz jutásra, szociális témákra, oktatásra az egyedi, helyi sajátosságok alapján.

Tehát azt gondolom, az a tendencia, hogy az önkormányzati források súlya az államiakkal szemben növekszik, egy igen hasznos tendencia. Természetesen elhangzott, a vita elején volt egy elég furcsa megjegyzés is, hogy az önkormányzatok ebben a helyzetben pályázni kényszerülnek, és ez milyen megalázó dolog, mert így nem is lehet tervezni. Ehhez csak azt tudom hozzátenni, hogy ha a pályázat vagy a finanszírozási rendszer olyan, hogy tudom, hogy na, ezt a pályázatot megírtam, akkor ezt megkapom, akkor ez valóban nem pályázati rendszer. A tervezés pedig azt jelenti, hogy a várhatóan bekövetkező eseményeket, törvényi módosulásukat és a várható egyéb folyamatokat az önkormányzat, a tervező megpróbálja számszerűsíteni, valószínűséggel ellátni, hogy annak alapján alakítsa ki a következő évi vagy a következő néhány évi elképzelését az önkormányzat ügyeinek a vitelére.

Úgyhogy én a magam részéről az általam tett módosító javaslat tekintetében szeretném, ha valamilyen formában a parlamenti többség támogatását meg tudnám szerezni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Puskás Tivadar képviselő úr, a KDNP-frakcióból.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót. Ehhez kapcsolódóan szeretném azt mondani, hogy a kistelepülések, egy Vas megyei kistelepülés érdekében adtam be a 414. számú módosító indítványt, amely egy idősek otthona megvalósítására szolgálna 100 milliós fedezetül. Azon kívül, hogy ez ellátási helyet biztosít, munkahelyet is az ott lévőknek. Amúgy a KDNP mindenféle módosításával igyekezett az oktatás, az egészségügy, az önkormányzat szociális és egyéb részeinek támogatásával az elesetteket, a rászorulókat támogatni, és módosító indítványaival, amelyek a normatívákra is vonatkoznak, ezeket szerette volna és szeretné mindkét oldal, mind az öt oldal támogatásával elérni.

Azt kérem szépen minden parlamentben ülő párt tagjától, hogy ha támogatja a módosító indítványunkat, ezzel az emberek széles csoportját támogatja; azokat, akik rászorultak és azokat, akiknek az életminőségén szeretnénk javítani, azokat, akik faluban élnek, azokat, akik tanyán élnek és azokat, akik nagyvárosban élnek, azokat, akik egészségesek és módosító indítványaink jelentős részével azokat, akik betegek. Egyáltalán nem szeretnénk - holnap lesz róla szó -, hogy a betegeket még azzal is büntessük, hogy nehézségek elé állítjuk az ellátás kiválasztásában, választásában. Ez a bajom a vizitdíjjal is, de úgy gondolom, hogy nem ide tartozik.

Tehát tisztelettel kérek mindenkit a mai heves vita után, megnyugodván abban, hogy az a célunk mindannyiunknak, hogy minél jobb legyen Magyarországnak és minél jobb legyen az embereknek, kérem szépen, támogatni szíveskedjenek a módosító javaslatainkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból. - Dr. Katona Béla: Meggyőztél.) Kösz. (Derültség.)

ELNÖK: Nos, akkor nézzük, hogyan állunk az időkeretekkel! A Magyar Demokrata Fórumnak van 16 perc 35 másodperce. Kíván-e esetleg szólni? (Pettkó András: Igen.) Pettkó András képviselő úr kíván szólni. Most azért hozom előre ezeket a felszólalásokat, mert lényegében a többi frakció, a KDNP lényegében teljes egészében, az MSZP teljes egészében és a Fidesz 2 perc híján elhasználta az időkeretét. Nem tudom, hogy az SZDSZ-ből a meglévő mintegy 18 percet a képviselő úr fel kívánja-e használni. (Dr. Gegesy Ferenc nemet int.) Úgy néz ki, hogy nem.

Pettkó András képviselő úr viszont szólni kíván, úgyhogy az MDF-frakcióból övé a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Most egy rossz törvényjavaslat vitája zajlik a tisztelt Házban. A Magyar Demokrata Fórum ezt a költségvetést nem támogatja, és nem azért, mert az ellenzéki pártok sehol a világon nem szokták a költségvetést megszavazni, hanem azért, mert ennek a költségvetésnek - a kormánypárti képviselők minden állításával szemben a kormánynak és ennek a költségvetésnek - valójában egyetlen célja van, hogy az elmúlt hat évben folytatott tevékenysége következtében felborult nemzetgazdasági egyensúlyt a makrogazdasági mutatók szintjére helyre húzza.

A költségvetési vita általános szakaszában már beszéltem az informatika, a távközlés területéről. Most erről a területről összefoglalásképpen engedjenek meg néhány gondolatot! Nehezen áttekinthető, hogy az informatika terén mi is fog történni a tárcánál. A fejezet szokás szerint kaotikus, de az információs társadalom kiteljesítésére fordított előirányzat hatszorosára történő emelése jó dolog, ezt támogatjuk mi is. Elvben a GKM felelős a magyar gazdaságpolitikáért, de ha valaki ebben a fejezetben bármiféle gazdaságpolitikát felfedez, az jutalmat érdemel.

(18.50)

Egyetértünk a miniszterelnökkel abban, hogy le kell számolni a "mindent jobban tudok" dölyfös szemléletével, itt az idő a cselekvésre, a párhuzamosságok megszüntetésére, egy új, a réginél hatékonyabb, egységes rendszer elindítására az informatika területén. Mire gondolok itt konkrétan? Teleházak, e-Magyarország pontok, közhálóprogram. Számtalanszor tettem föl a kérdést ebben a témában a tisztelt Ház falai között, mégsem történt sajnálatos módon semmi. Úgy néz ki, elég gazdagok vagyunk három rossz rendszer fenntartásához, ahelyett, hogy egyesítenénk a hármat. De ami a legbosszantóbb, az idei költségvetés készítője megint kifelejtette az informatikai és távközlési civil szervezeteket.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2003-ban a költségvetés fősoron 200 millió forinttal támogatta az informatikai civil szervezeteket. Ez a támogatási összeg 2004-ben lecsökkent 80 millió forintra, és már nevesítetten jelentek meg a szervezetek. Ez a kisebb koalíciós párt, az SZDSZ kérésére történt meg. A miniszter saját hatáskörében írta ki a pályázatokat, és osztotta el ezt a 80 millió forintot az informatikai civil szervezeteknek. Ez már csökkenést okozott, hiszen a civil szervezeteknek körülbelül 60 százaléka kapott támogatást. Majd elérkezve az ez évi költségvetéshez: itt már egyetlenegy fillér támogatás sincs betervezve az informatikai civil szervezeteknek; sem úgy, hogy fősoron látnánk ezt a támogatást, sem úgy, hogy a miniszter úr saját hatáskörében tudna pályázatot kiírni, és dönthetne az informatikai civil szervezetek támogatásáról.

A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként és informatikával foglalkozó szakemberként benyújtottam kétfajta módosító javaslatot. Mind a két összeg 100 millió forintos támogatásra tesz javaslatot. Az egyik megoldási javaslatban egy összegben 100 millió forintot a miniszter úr saját hatáskörében oszthatna el a pályázó civil szervezetek közötti támogatásként, a másik viszont tíz meghatározó informatikai civil szervezetnek igazságosan 10-10 millió forint támogatást tudna biztosítani. Kérem az államtitkár urat és a kormánypárti képviselőket is, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, hiszen ezek mind fontos informatikai civil szervezetek. Például említeném az Inforum nevű civil egyesületet, amely minden évben megszervezi az unoka-nagyszülő informatikai versenyt, vagy az Infomediátor nevű civil egyesületet, amely jogvédőként dolgozik, vagy például - hogy a távközlésről is beszéljünk - a Távközlési Érdekegyeztető Fórumot. De több egyesületet is felsorolhatnék, ezek mind fontos civil egyesületek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban egy másik fontos területről, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről szeretnék néhány gondolatot elmondani, s az általam beadott módosítások mellett érvelni. Ezt azért is teszem az MDF képviselőjeként, mert hasonló tartalmú módosítókat a kormánypárti képviselők is beadtak. Az a különbség a kettő között, hogy ők később adták be a módosítási javaslatokat, mint ahogy én azt beadtam volna. Magyarul: ők is egyetértenek a felvetéseimmel, csak más módon szeretnék megoldani. Remélem, az MSZP gyermek- és ifjúsági munkacsoportja legalább a saját módosító javaslatait nem vonja vissza, és a végső szavazásig benntartja, hiszen ebben az esetben az ellenzéki pártok segítségével ezek a fontos módosító javaslatok át tudnak menni majd a költségvetési szavazás során.

A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési törvényének Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium IX. fejezet címzett és céltámogatások fejezete nem tartalmazta a helyi önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatai kiegészítő támogatásának 170 millió forintos tételét. Ez a támogatás a 2008. évi költségvetés tervezésekor sem került be a költségvetésbe. Ezáltal egy 1996 óta folyamatosan működő, kormányzati ciklusokon átívelő folyamat szakad meg véglegesen. Ezt még a Horn-kormány idején kezdtük el, majd az Orbán-kormány, aztán a Medgyessy-kormány idején is az önkormányzatok megkapták ezt a támogatási összeget. Nem értem, hogy a Gyurcsány-kormány miért veszi el az önkormányzatoktól erről a fontos területről ezt a 170 millió forintos támogatást.

Az ÖTM-, korábbi BM-pályázat a helyi önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatai kiegészítő támogatásáról szólt tíz éven keresztül. A helyi önkormányzatok támogatása, az úgynevezett BM-pályázat 1996 óta folyamatosan került kiírásra, tehát e támogatási forma kormányzati ciklusokon átívelő - ahogy előbb is mondtam -, tervezhető módon segítette, ösztönözte az önkormányzatok ifjúságsegítő munkáját, az intézményi és civil szektorral történő együttműködést.

A vissza nem térítendő támogatás mértékéről a helyi önkormányzatok által szolgáltatott adatok figyelembevételével az ifjúsági területért felelős miniszter az általa felkért tárcaközi bírálóbizottság javaslata alapján döntött. Tagjai az ifjúsági tárca, az ÖTM és a PM voltak.

A támogatási forma az ÖTM - korábban BM - költségvetésében a helyi önkormányzatok támogatási fejezet központosított előirányzatok cím gyermek- és ifjúsági alcímen került megtervezésre. Szakmai szempontokból fontosnak tartom kiemelni, hogy az ifjúsági szakma humánerőforrás-állományának jelentős veszteségét élhetjük meg, melynek kedvezőtlen hatása hamarosan érezhető lesz a helyi, korosztályt segítők tevékenységében. Ez egy normális országban megengedhetetlen folyamat.

A benyújtott pályázatok jellemzően az ifjúsági referensek, ifjúságsegítők alkalmazását - bér- és járulékos költségeit -, továbbá a települési ifjúsági szolgáltató rendszer - például ifjúsági információs iroda, információs pont - működtetését, a helyi ifjúságkutatáson alapuló cselekvési tervek kidolgozását és a fiatalokkal történő párbeszédrendszer - érdekegyeztető fórumok - kialakítását tartalmazta. A pályázható támogatás mértéke településtípusonként változott, 500 ezer forinttól 6 millió forintig terjedt. A szükséges önerő mértéke 25 százalék volt. A pályázat ösztönözte a feladatok társulásban való ellátását is.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 26/41/3 ifjúságpolitikai feladatok támogatása 26/41/3/1 gyerek- és ifjúsági célú pályázatok tervezett 245 millió forintos támogatása helyett 400 millió forintra javasolom emelni a támogatás mértékét a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként. Ez a költségvetési sor tartalmazza a minisztérium által kiírásra kerülő gyermek- és ifjúsági célú pályázatokat: fesztiválok támogatása, multifunkcionális közösségi terek fejlesztése, létrehozása, ifjúsági szálláshelyek fejlesztése, határon túli ifjúsági kapcsolatok fejlesztése. A 2007. évben a 330 millió forint összegű forrás is kevésnek bizonyult. Mit gondolnak képviselőtársaim, 2008-ban a 245 millió forint hogy lesz arra elég, amikor ebben az évben a 330 millió forint is kevésnek bizonyult?

Mind a pályázati időszakban, mind előtte és utána a társadalmi partnerek és a szakmai szervezetek a sajtóban, konferenciákon egyaránt kritikával illették az összeg nagyságrendjét, miközben a kormány "Program a fiataloknak" című fejezete tartalmazza ezen ifjúsági célok kiemelt támogatását. Ezért sem tudom megérteni azt, hogy miért csökkent a támogatás mértéke.

A Magyar Ifjúsági Konferencia és tagszervezetei többször kritikával illették a magyar kormányt, mert megszakadt hosszú évek gyakorlata, miszerint a határon túli magyar ifjúsági szervetek működésének, programjainak támogatására, képzésükre pályázati úton támogatást igényelhettek. Az MDF szakmai álláspontja szerint e pályázatok nélkül megszakadnának a szakmafejlesztési folyamatok, a kiemelt és hagyományosan jól működő gyermek- és ifjúsági programok nem tudnának megvalósulni.

Az EU-kompatibilis, multifunkcionális közösségi terek kialakítási folyamata megszakad, illetve a meglévők működése veszélybe kerül, a nem üzleti célú ifjúsági közösségi, szabadidős szálláshelyek fejlesztésének folyamata megakadt, a határon túli magyar ifjúsági szervezetek nem tudják azt a minimális tőkét megszerezni, amely pozicionálja őket az EU-s és saját országbeli források elérésére, működésük és programjaik fenntartására. A másik ugyanilyen támogatási összeg, a törvénytervezetben előirányzott 295 millió forint helyett 395 millió forint forrás szükséges, amennyiben komolyan meg kívánjuk valósítani a fent felsorolt célokat. A GYIA forrásai az ifjúsági tanácsokon keresztül is emelésre szorulnának. Regionális szinten a gyermek- és ifjúsági táborok megszervezését, régióspecifikus képzések, komplex programok, játszóházak megvalósítását, kis értékű tárgyi eszközök beszerzését, hálózati együttműködések fejlesztését, ifjúságbarát önkormányzat pályázat kiírását tartalmazza ez a költségvetési rész.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000-2006. évben az ifjúsági turizmus fejlesztését a turizmusért és az ifjúságpolitikáért felelős miniszterek megállapodása alapján végrehajtott forráskoncentráció tette lehetővé. Ennek során a turisztikai célelőirányzat átvett 5 százalékát szálláshely-felújításra, ifjúsági turisztikai marketingre és kutatásra, kiadványtámogatásra, továbbá egyes kiemelt programok - például a Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrum kikötőfejlesztése - finanszírozására használták fel.

Az MDF képviselőjeként fontosnak tartom ezt a területet, ezért az ifjúsági turizmus érdekében módosítójavaslat-csomagot nyújtottam be, amelynek lényege az, hogy a turisztikai célelőirányzat 5 százalékát ifjúsági turizmus céljaira kell fordítani. A kábítószer eseti bizottság tagjaként fontosnak tartom, amiben mind az öt parlamenti párt egyetértett, és az Országgyűlés előtti jelentésben is benne van: nem csökkenhet az erre a területre fordított támogatási összeg 2008-ban, ezért erre a területre is adtam be módosító javaslatot.

(19.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomnak egy olyan pontjához érkeztem el, amit az MSZP egészségpolitikusainak, köztük Vojnik Máriának is - aki a teremben tartózkodik - a figyelmébe ajánlom. (Dr. Kovács Zoltán: Nincs bent a teremben!) A HIV-, AIDS- és a hepatitis C-fertőzés nemi úton és vér útján terjedő, korai halált okozó megbetegedések. A HIV és a hepatitis C korai, a még tünetmentes időszakban történő felismerése a célcsoportok és kockázati csoportok szűrésével állapítható meg, amely a WHO ajánlásai szerint önkéntesen, felvilágosítás és szakszerű tanácsadás mellett történhet eredményesen. Ezzel nemcsak a fertőzés továbbadását akadályozhatjuk meg, hanem a korai kezelésbe vétel is megtörténik a Szent László Kórházban, mely jelentősen kitolja a tünetmentesen megélhető időszakot.

A fiatalok kockázati csoportjai körében a felelőtlen nemi élet és a drogfogyasztás miatt rohamosan terjedő betegség szűrésére eddig csak a Sziget Fesztiválon került sor hét éven át, a szűrés azonban alig volt megvalósítható, mivel anyagi feltételei mindeddig rendezetlenek, más programok részeként a szűrésekre tervezett pénz elsikkadt az elmúlt három évben. Az idén 1500 jelentkezőből csak 700 főre volt elegendő a teszt. Képviselőtársaim, a számok önmagukért beszélnek. Azért, hogy az eddig egyedül sikeres szűrési modell a nagy ifjúsági rendezvényeken bevezetésre kerülhessen a fiatalok védelme érdekében, költségvetési fősoron 20 millió forint tervezését javasoljuk a HIV-, AIDS- és hepatitis C-szűrések nagy ifjúsági rendezvényeken történő megvalósítására.

Fontosnak tartom ezen a ponton megjegyezni, hogy az ÁNTSZ, amelynek a HIV- és a hepatitis C-szűrés a feladata, eddig egyszer sem volt jelen ifjúsági rendezvényeken, nem végzett a fiatalok körében nagyszabású szűrési akciót, a fiatalok pedig félnek az ÁNTSZ hatósági laboratóriumába elmenni a szűrésre. Ez a modell tehát bebizonyította működőképtelenségét, amely azt támogatja, hogy a nagy ifjúsági rendezvényeken történjen meg az ingyenes anonim szűrés.

Összefoglalásképpen: a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan a költségvetési törvényjavaslat, hiszen a középosztály lecsúszásának megállításához reformretorika helyett átgondolt, normális gazdaságpolitikára van szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Varga Mihály képviselő úr jelentkezett még kétperces hozzászólásra. (Varga Mihály: Én?) Igen.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Bocsánat, csak nem értettem, hogy a tisztelt elnök úr kit szólított, de köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Úgy látszik, hogy nemcsak azokkal a mikrofonokkal van baj, hanem az enyémmel is.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Igen, nehezen terjed a hang. Két percem van arra, tisztelt Ház, hogy összefoglaljam az általunk beadott módosító javaslatok lényegét, ezért nyilván csak töredékesen tudom ezt megtenni. Azt mindenképpen elmondhatom, a mai vita is meggyőzött bennünket arról, hogy szükség van azokra a módosításokra, amelyeket javasoltunk az oktatási, az egészségügyi és a szociális területen, hiszen ez egy olyan költségvetés, amely lényegében egy elvesztegetett évet ígér Magyarországnak 2008-ra. Nincs benne adócsökkentés, egy komolynak nem nevezhető, 0,6 százalékos béremelkedési javaslat van benne, ami az emberek számára nyilván nem elfogadható.

Azt jól látjuk, hogy azok a területek, amelyekről beszéltünk, normatívákban igencsak vészesen megfogyatkoztak a támogatás tekintetében. Utalhatnék arra, hogy az önkormányzati normatívákban a középfokú oktatás, az iskolai előkészítés és az alapfokú oktatás normatívái összességében nem érik el a 2006-os szintet, tehát jelentősen csökkenni fognak 2008-ban. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a szociális lecsúszást, az iskolák bezárását, a szociális intézmények megszüntetését igyekezzünk fékezni 2008-ban. Ennek érdekében olyan módosító javaslatokat nyújtottunk be, amelyek talán csökkentik a válság nagyságát, méreteit, és amelyek az önkormányzatokon keresztül fenntartott egészségügyi és oktatási intézmények működését próbálják meg biztonságosabbá tenni, és a családok leszakadását megakadályozni.

Teljes mértékben osztom Pettkó képviselő úr hozzászólását: 2008 valóban a magyar középosztály lecsúszásának, a további megszorításoknak az esztendeje lesz. Igyekeznünk kell ezt minden tekintetben fékezni. A mi módosító javaslataink ennek teremtik meg a lehetőségét, ennek teremtik meg az alternatíváját. Arra kérjük a tisztelt Ház képviselőit, hogy támogassák ezeket a módosító indítványokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A tévéközvetítésnek már vége van. Azt gondolom, hogy érdemes újrarendezni a táblát. Még ketten jelentkeztek kétperces hozzászólásra. Ennek ismeretében is kívánnak-e felszólalni? (Pettkó András: Rendezzük át a táblát.) Rendezzük át a táblát. Gegesy képviselő úr? (Dr. Gegesy Ferenc: Tabula rasa.) Jó, akkor csináljunk egy tabula rasát. A lehetőségük természetesen megvan arra, hogy két percben hozzászóljanak, de innentől új időszámítás kezdődik. Immár tévéközvetítési időn kívül láthatók az időkeretek, ezzel tudnak gazdálkodni. Elkezdődik a visszaszámlálás, és elkezdődik a vita második fordulója.

Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pettkó András képviselő úr; őt követi Gegesy Ferenc, aztán majd folytatjuk.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A televíziós közvetítésnek vége, ettől függetlenül aki nem a televízión, hanem az interneten a www.parlament.hu-n végigköveti a vitát (Derültség.), az látja, hogy mi történik a tisztelt Ház falai között. Ha pedig nem látja, akkor tudja olvasni különböző képviselők honlapján, például az én honlapomon, a www.pettkoandras.hu-n. (Derültség.) Én a választópolgáraimat kívánom tájékoztatni arról, hogy hol tudják elolvasni a felszólalásaimat, és ez minden képviselőnek joga.

Visszatérve a normális kerékvágásba: tisztelt képviselőtársaim, ha valaki megnézi a több száz benyújtott módosítási javaslatot, akkor azt tapasztalja, hogy jelen pillanatban - függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki módosítási javaslatokról beszélünk - összevissza hat darabot támogat a kormány, ezek közül egy, Gegesy képviselő úr módosítási javaslata egy helyi színház nevének az átvezetését célozza. A másik öt módosítási javaslattal kapcsolatban pedig azt állapíthatjuk meg, hogy azok esetében se valami nagy kardinális átvezetésről van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, egy normális országban megengedhetetlen az, hogy a képviselőktől érkezett - akármelyik oldalról is nyújtották be azokat - módosítási javaslatok közül összevissza hatot támogat a kormány. Ha megnézzük, azt látjuk, hogy az Európai Unió más országaiban sokkal jobb számok és sokkal jobb mutatók vannak. Itt két dolog lehetséges. Egyrészt az, hogy képviselőtársaim velem együtt rossz módosítási javaslatokat nyújtottak be - nem gondolom, hogy ez így van -, másrészt az, hogy a kormány egész egyszerűen nem hajlandó a párbeszédre. Azt gondolom, hogy a Gyurcsány-kormány bár párbeszédet hirdet, ettől függetlenül senkit nem kíván meghallgatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: További kétperces hozzászólások következnek. Először Gegesy Ferenc képviselő úr következik.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Az előző két hozzászólót hallgatva most a kinyilatkoztatások korát éljük. Én is csak úgy röviden szólnék.

Úgy gondolom, hogy a következő költségvetés azon túlmenően, hogy az egyensúlyt helyreállítja, vagy nagyon közel visz hozzá, azon túl, hogy béremelést is tartalmaz, nagyon sok mindent megold. Ezzel kapcsolatban felhívnám az előttem szóló képviselők figyelmét, hogy elég hosszasan ecseteltem annak a programjavaslatnak a hiányosságait vagy megalapozatlanságát, amit a frakció előterjesztett.

Pettkó képviselő úrral pedig egyszerűen nem értek egyet. Nyilvánvalóan a mostani vita eredményeként például az én másik, egy picivel fajsúlyosabb javaslatomat is támogatni fogja a kormány. (Pettkó András: Majd meglátjuk.) Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kovács Zoltán képviselő úr következik hozzászólásra.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai délután folyamán jó néhány alkalommal előkerült a vidékfejlesztés, az ellenzéki képviselők részéről pedig elhangzott, hogy ez nem vidékfejlesztés, hanem a vidék elsorvasztása. Szó esett arról is, hogy miként kerül sor a személyszállítás felfüggesztésére jó néhány vasútvonalon, ahol a Gazdasági Minisztérium már meg se rendelte a MÁV-nál a személyszállítást december 8-ától. Miközben folyik a társadalmi egyeztetés, és mielőtt ezeknek a vonalaknak a sorsáról a végleges döntés megszületett volna, a személyszállítás megrendelése már elmaradt, és nagy valószínűséggel a hátralévő néhány hétben nem fog változni.

(19.10)

Ezt az ellenzéki képviselők interpellációkban, illetve a mai nap folyamán számon kérték a kormánytól, illetve a kormánypárti képviselőktől. Azt mondták a kormánypárti képviselők, illetve a minisztérium, hogy ezzel szemben viszont jelentős fejlesztések lesznek a vasútnál, és ezek a fejlesztések az utazóközönséget nagymértékben ki fogják szolgálni, egy környezetbarát és az Európai Unió normáinak megfelelő vasúti szállításról fogunk beszélni.

Egy módosító indítványt nyújtottam be, amely a Győr-Pápa-Celldömölk-Szombathely vasútvonal villamosításának az első ütemére vonatozik. Nevezetesen azért tettem ezt, mert a 2006-os parlamenti választások során a most már államtitkár Gőgös úr arról írt, hogy 2006-ban ez megvalósul. Lehet, hogy ezért nem találom a költségvetési fejezetben, mert lehet, hogy úgy tudják a minisztériumban, hogy ez megvalósult. Én állítom, hogy nem valósult meg. Volt ehhez egy EBRD-hitel is, azt is elmulasztotta a kormány, csak a saját forrást kellett volna hozzátenni. Ez egy 6 milliárdos keret volt, ezzel megvalósíthatóvá vált volna ennek a vasútvonalnak a villamosítása.

Nosza, itt az alkalom a vidékfejlesztésre, tisztelt képviselőtársak, támogassák ezt a módosító indítványt! Ez a módosító indítvány lehetőséget adna fejlesztésre egy fővonalon, és az ott élő embereket megfelelő módon tudná szolgálni. Ehhez a fejlesztéshez, ennek első üteméhez nyújtottam be módosító indítványt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Wiener György képviselő úr következik, szintén kétperces hozzászólásra.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Varga Mihály felvetésére reagálnék. Ez ugyan korábban hangzott el, de a nem túl jó koreográfiánk miatt kifutottunk az időkeretből, ezért csak most tudok utalni arra, hogy hiába jelezte, hogy számtalan tévedést követtem el az adatok ismertetése során, egyébként egyet sem nevezett meg ezek közül, csak egyetlenegy fő érve volt, hogy Magyarország az euró bevezetésével jelentősen késlekedni fog. Ha a reálbéradatokat nézzük, akkor világosan láthatjuk, szó sincs arról, hogy jelenleg Magyarország a Bokros-csomag időszakának színvonalán élne. 1996-ban Magyarországon az 1966. évi reálbérszint volt érvényes, és az 1990-es évek elején már lesüllyedt az 1971. évi szintre. Jelenleg Magyarországon, akármilyen hihetetlenül is hangzik, a harmadik legmagasabb reálbérű esztendőt éljük. Két esztendő volt ennél jobb, 2006, illetőleg 2005. A jelenlegi szint a 2004-es és a 2005-ös között található.

Ugyanakkor a választópolgárok, az állampolgárok teljes joggal érzik úgy, hogy helyzetük radikálisan romlott, mert egy viszonylag magas szintről, persze, nem uniós átlag szerinti magas szintről, hanem magyarországi viszonylatban magas szintről csúsztak vissza. Varga képviselőtársamnak az az adata teljes mértékben helytálló volt, hogy 6,2 százalékos a reálbércsökkenés, 2007. augusztus 31-ig bezárólag. Újabb adat jelen pillanatban, legalábbis nekem nem áll rendelkezésemre, és úgy tudom, neki sem.

Tehát ebben az esetben is a valóságot kell követnünk, látnunk kell azt, hogy a jövő évi 0,6 százalékos növekedés nyilvánvalóan nem meghatározóan jelentős, sőt mindenki süllyedésként fogja érezni, de újabb csökkenés nem várható, és ha Magyarországon a helyzet nem is jó, szociális válságról egyáltalán nem beszélhetünk.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Pettkó András következik kétperces hozzászólásra; egyúttal az ülés vezetését átadom, illetve visszaadom Mandur László alelnök úrnak. További eredményes munkát kívánok önöknek. (Taps.)

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai vitában még két fontos terület merül fel, amihez az MDF képviselőjeként szeretnék egy-egy gondolatot hozzátenni. Az előbb Kovács Zoltán képviselőtársam beszélt a vasúti fejlesztésekről, beszélt arról, hogy a vasútnak milyen is a helyzete Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy a jelenlegi kormány az önkormányzati törvény burkolt módosításával az önkormányzatokra terheli a vasúti személyfuvarozás egyértelmű állami kötelezettségét. Erre készül a kormány, hogy egy kétharmados törvényt így, sunyi módon, alattomos módon megszegve, áthárítja, az önkormányzatokra nyomja ezt az egyértelmű állami kötelezettséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez megengedhetetlen folyamat, hiszen 1990-ben, amikor Magyarországon újra létrejött a parlamentáris demokrácia, akkor egy teljesen más módon létrejött, az állami és az önkormányzati feladatok leosztása tekintetében teljesen más rendszer alakult ki. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna mondani.

A másik: a vitában többször előkerült az önkormányzatok támogatása, hogy vajon melyik kormányzat idején kapták az önkormányzatok a legtöbb támogatási összeget. Ezt minden képviselőtársam elismerheti, akár kormánypárti, akár ellenzéki, hogy 1990 és '94 között az Antall- és a Boross-kormány idején, amikor az önkormányzatoknak az állam adott egy feladatot, akkor megfelelő pénzt is biztosított ezeknek a feladatoknak a megvalósítására. 1994 után, de legfőképpen az elmúlt hat évben, előbb a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány csak feladatokat adott az önkormányzatoknak, eszközt, pénzt nem biztosított hozzá. Azt gondolom, ez megengedhetetlen folyamat, és ha ebben közösen nem lépünk, mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselők, akkor egész egyszerűen az önkormányzatiságunk kerül veszélybe, hiszen ma már az önkormányzatok nem fejlesztési, hanem működési hiteleket vesznek fel. Ezt nagyon jól tudják. (Egy MSZP-s képviselő közbeszólására:) Igen, nagyon sok önkormányzat igenis nem fejlesztési, hanem működési hitelt vesz fel, tisztelt képviselő úr. Azt gondolom, ezt a folyamatot meg kell állítani.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Vincze Lászlónak, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon!

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Wiener képviselő úr az imént kijelentette, hogy nincs szociális válság. (Babák Mihály: Honnan tudja? Mennyi a nyugdíja?) Kérdezem én, hogy ha vidéken valaki eddig gázzal tüzelt, most pedig rőzsével teszi, amit úgy szed össze a határban, van-e szociális válság. Van-e szociális válság, amikor a fatüzelést a vidéken élő embereknek nem támogatják? Nem támogatják, esetleg csak a gázt, azt is kevesebb mértékig. Halmozottan sújtja a vidéki embert, a tanyán élő embereket ez a költségvetés. Arról nem is beszélve, hogy az agráriumban nagy gondok vannak, nevezetesen, ami még megélhetési pluszforrásként jelentkezett a kisnyugdíjasoknál, a sertéstartás, ez már mínuszt termel, tehát negatívan hat a megélhetésükre.

Az önkormányzatokról az imént szólott Kovács képviselőtársam és Pettkó András. Én még hozzátenném, hogy bizony a két év alatt, 2007-ben és a 2008-as költségvetést is hozzá véve, többek között a normatívák egyharmaddal értéktelenedtek el; az oktatási normatívákról beszélek. Elég, ha csak a művészeti oktatás 40 ezer forintjáról 25 ezerre való visszalépést emlegetem fel a képviselő úrnak, és ajánlom figyelmébe, de minden olyan tétel abba az irányba hat, hogy életszínvonalban visszalépünk. Visszalépünk abban is, hogy a vasúti szárnyvonalak jól működő részét is kijelölték megszüntetésre, nevezetesen a Csongrád-Félegyháza vonalat, ahol 50-60 utas is utazik. A forgalomszámlálást nem délben kellene végezni, amikor 7-8-an ülnek a vonaton. Mi ez, ha nem szociális hátrányba hozás és válság?

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Wiener György, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Vincze László néhány példát hozott fel arra nézve, miért van ma Magyarországon szociális válság. (Babák Mihály: Tudom folytatni.) Tudom, hogy tudná folytatni, én is tudnám folytatni, hogy milyen csoportok mennyire nehéz helyzetben vannak, de már nehogy azt gondoljuk, tisztelt képviselőtársam, hogy ez a helyzet 2006 nyarától alakult ki! (Babák Mihály: Az önök kormányzása alatt.)

Korábban már utaltam arra, hogy a reálbérszint mekkorát zuhant a rendszerváltás következtében. Arra is utalni kell, hogy 2003-ban érte el, tisztelt képviselőtársam, az 1978. évi szintet, amelyik egyébként magasabb volt, mint a rendszerváltáskori. Tehát ha szociális válságról beszélünk, akkor úgy kellene fogalmazzunk, hogy Magyarországon az elmúlt harminc évben nem volt igazán jelentős előrelépés az életszínvonal területén.

(19.20)

Igazán komoly emelkedés éppen 2002 és 2006 között volt, amit önök egyébként rendszeresen kétségbe vonnak, de adatokkal ezt semmiképpen nem tudják bizonyítani, hiszen hiába jelezték azt, hogy rosszabbul élünk, mint négy évvel ezelőtt, Kolosi Tamásék is kimutatták, hogy a növekedés 30 százalékos volt.

Tehát, tisztelt Vincze képviselőtársam és más fideszes képviselőtársaim, nagyon vehemens, határozott szociális arculatot kellett volna mutatni akkor is, amikor a helyzet a mostaninál is jóval rosszabb volt, hiszen valóban 3 millióan élnek a létminimumszint alatt, de nem 2006 nyara óta következett ez be, hanem már a kilencvenes évek közepén előállt ez a helyzet. A rendszerváltás előtt 750 ezren éltek ilyen szinten, ez a szám megnégyszereződött. (Babák Mihály: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! El kellene ismerni, hogy a helyzet nem jó, de 2002 és 2006 között radikálisan javult.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik kettő percben Bánki Erik képviselő úr, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Zoltán és Vincze László képviselőtársaimhoz szeretnék csatlakozni, mert számtalan olyan példa van ebben a költségvetésben, ahol a kormány nemhogy a 2006-os, de már a 2002-es ígéreteihez képest is homlokegyenest más magatartást tanúsít. Ugye, itt szóba került, képviselőtársaim említették azokat a vasútvonal-fejlesztéseket, amelyeket beígértek az önök képviselőtársai az előző választások alkalmával, sőt maga a kormányfő is hosszasan beszélt itt a parlamentben, ami engem például konkrétan érint, a Budapest-Pécs vasútvonal fejlesztését illetően azt mondta még 2005-ben, hogy egy éven belül másfél óra alatt el lehet majd érni Pécsről a fővárost. Ahhoz képest nem másfél óra alatt lehet elérni, hanem lassan most már 3 és fél óra alatt lehet elérni a korábbi, valaha 2 óra 20 perces menetidőhöz képest.

Tehát akkor, amikor ilyen módosító indítványokat nyújtunk be, és minden egyes alkalommal merev elutasítást tapasztalunk a kormánypárti képviselők és maga a kormány részéről is, akkor jogosan merül fel bennünk a kétely, hogy önök egyáltalán komolyan gondolták-e valaha is azt, amit mondtak. Amikor azt látjuk, hogy a turisztikai hasznosíthatóságú vasúti vonalakat sorra számolják fel olyan térségekben, olyan települések környezetében, mint amilyen például Szilvásvárad, ahol maga az önkormányzat 9 millió forintért épített vadonatúj utat a vasútállomáshoz, mert érzik annak a Szalajka-völgyi vasútvonalnak a hihetetlen jelentőségét. Évente több mint másfél millió turista fordul meg abban a térségben, családosok, hátrányos helyzetű emberek és olyanok, akiknek egyáltalán nincs autójuk, nagy tömegben veszik igénybe például azt a vasútvonalat. De mondhatnék számos más példát, a Kiskunsági Nemzeti Parkon keresztül éppen Baranya megyében a Siklós-Mohács vasútvonal tekintetében is.

Tehát önök homlokegyenest más viselkedést tanúsítanak akkor, amikor támogatni kellene a költségvetésben valamit, mint akkor, amikor csak ígérgetni kell.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Kovács Zoltán, a Fidesz képviselője, parancsoljon!

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az imént Bánki Erik arról beszélt, hogy milyen vasúti fejlesztésekre lenne szükség. Jó néhányan beszéltünk már erről, én nem is ezt szeretném elmondani, hanem a mai délutáni vitában arról volt szó, hogy néhány szocialista képviselő elég elmarasztaló jelzőkkel illette a fideszes képviselőket a vonatkozásban, hogy milyen fejlesztéseket kívánnak beemelni ebbe a szegényes költségvetésbe. Szeretném elmondani önöknek, rá kell hogy ismerjenek ezekre az indítványokra, mert ezek az indítványok a szocialista kampányban jelentek meg 2006 tavaszán (Babák Mihály: Úgy van! Pontosan!), hogy itt utat, itt vasutat, itt ilyen iskolát, ott olyan központot fognak építeni. A fideszes képviselők ezeket most beemelték a költségvetésbe, hogy megnézzék, hogy valósak voltak-e azok az ígéretek, vagy maguk a képviselők is a kormányfőjükhöz hasonlóan jártak-e el a kampány során.

De ami ennél lényegesebb és szomorúbb sajnos, amit Pettkó András elmondott, maga a cash flow; tehát a hitel vonatkozásában szeretném azokat a számokat önökkel ismertetni és a figyelmükbe ajánlani, amit lehet, hogy már elfelejtettek. A működési hitel 2004-ben az önkormányzatoknál 16,5 milliárd forint volt, ez 2006-ra, azaz két éven belül 156 milliárd forintra emelkedett, és tovább fog emelkedni 2008-ban ugyanúgy. A hitelállomány 500 milliárd forint volt, amely ebben az esztendőben újabb 70 milliárd forinttal gyarapodott, főleg kötvénykibocsátásokból származóan. A prognosztizáció a következő esztendőre pedig ennek kétszeresét, mintegy 140-150 milliárdot jelez.

Az önkormányzatok nem jó kedvükben veszik fel ezeket a hiteleket, hanem azért, hogy részben a működést ellássák, illetve hogy valamilyen fejlesztéshez vagy az európai uniós fejlesztésekhez saját forrást biztosítsanak, mert a központi költségvetés 43 százalékról 41 százalékra csökkentette azokat a központi költségvetési támogatásokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), amelyek az önkormányzatoknak jutottak ebben a rossz esztendőben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF képviselőjének.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én a parlament falain belül és a bizottsági üléseken is mindig örömmel hallom Wiener György képviselőtársam fölszólalásait, mert azok mindig szakmaiak, tárgyilagosak, de a képviselő úr által elmondottakhoz én azért szeretnék még egy gondolatot hozzátenni. Örültem volna, ha a tisztelt Ház falai között Wiener György képviselő úr ezt is elmondja, hogy azért itt történt egy hiba 2002 nyarán, késő nyarán, amikor az MSZP-Fidesz-koalíció megszavazta azt a bizonyos száznapos programot.

Ha annak idején önök ezt nem szavazzák meg, egyedüli parlamenti frakcióként a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja volt, amelyik tartózkodott ennek a jóléti csomagnak a megszavazásától, mert mi láttuk, ha ezt a csomagot megszavazzák a tisztelt kormánypárti képviselők, és megszavazza a legnagyobb ellenzéki párt, ennek mi lesz a következménye. Persze mindannyian tudjuk, egy önkormányzati választási kampány előtt voltunk néhány hónappal, az MSZP-nek valójában voltak ígéretei, ezeket próbálta megvalósítani. Sajnos ezeknek a nagy része még ráadásul rosszul is valósult meg; gondolok itt például az adójóváírás kérdésére és egyéb területekre.

Szóval én azt gondolom, hogy ha annak idején ez a csomag nem megy itt át, akkor, tisztelt képviselő úr, ma nem itt tartunk, ma a költségvetés vitájában sokkal jobb számokról beszélnénk, a költségvetés vitájában esetleg sokkal több módosítót tudna befogadni a kormány, akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalról is érkeznek ezek a módosítási javaslatok. Ma, ha magunkba nézünk, és megnézzük, akkor tulajdonképpen azok a módosítási javaslatok, amelyek bekerültek az ellenzék részéről, azok mind a kormánypárt ígéretei, a nagy része, egy másik része szakmai javaslatok, és a harmadik rész, amit a kormánypárti képviselők a mundér becsületét védve nyújtottak be. De én Gegesy képviselő úrral ellentétben nem sok esélyt látok arra, hogy a végszavazásnál, mondjuk, ez a hatos szám ötven fölé fog emelkedni. Bárcsak így lenne!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Vincze László, a Fidesz képviselője.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kedves Wiener Képviselő Úr! Én pedig azt mondom, hogy radikálisan romlott az életminőség, főleg vidéken. Elég, hogyha a közüzemi tartozásokat megnézzük, legyen az a víznek vagy távfűtésnek a díja, nagyon sok a kintlévőség. Ugyanakkor, ha végiggondoljuk, nemcsak a közüzemi díjak emelkedtek, hanem az üzemanyagárak másznak naponta űrhajósebességgel, rohannak fölfelé az égig, és halmozottan sújtja ez a vidéken gazdálkodó parasztságot.

Valaki a délelőtt folyamán mondta, hogy adószedőt bántani népszerű. Távol áll tőlem, hogy bárki adószedőt is bántsak, viszont a kormánynak fölrovom azokat az intézkedéseket, amelyeket merényletként az adószedőkkel meglép a kisemberek rovására. Mire gondolok? Megbüntették a szívességi szüretelők miatt a gazdát, kétszer annyit fizetett be, mint amennyit a szőleje ért. Vagy egy legutóbbi eset szintén a választókerületemből, amikor egy hetvenéves házaspárt azért bírságolnak meg, és kobozzák el az apránként fölhalmozott gázolajat, amit nehezebb időkre raktak el fűteni, illetve hogy meg tudják vele művelni a kistraktorjukkal a területet, és nyilván, mint jó gazdák, tartalékoltak, és nem pénzben, hanem üzemanyagban pakolászták el ezt a kis pénzecskéjüket.

(19.30)

És hogy hol lehetne a forrást mégiscsak megtalálni azokra az intézkedésekre, amelyek enyhítenék ezt a szociális feszültséget, elmondanám: ön nagyon védte a kormányzati negyed megépítését. Én nem teszem. Védte képviselő úr - vissza lehet a jegyzőkönyvből keresni -, 140 milliárd forintba fog ez kerülni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Vagy a kormányzati kommunikáció: miért kell vállveregetésre 16 milliárdot kifizetni ennek az országnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) közpénzből, hogy milyen kiválóan teljesít és dolgozik a kormány? Vagy a miniszterek túlköltekezése - folytathatnám a sort.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Varga Mihály, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valószínűleg már túlreagáltuk Wiener képviselő urat, de ha már jelentkeztem, akkor hadd mondjam el én is, hogy nem egészen értem, hogy a képviselő úr miről beszél. Vagy nem jár emberek között, vagy nem beszélget emberekkel, erre tudok gondolni.

Nézze meg a 2002-es és 2007-es állapotot! Az államadósság tekintetében: megduplázódott az elmúlt öt évben az államadósság mértéke. A hiány sokkal magasabb, mint 2002-ben; a kormányváltáskori időpontról beszélek értelemszerűen. A gazdasági növekedés leült, 11 éve a legalacsonyabb növekedésről van szó. Az infláció, a munkanélküliség sokkal magasabb. Nem is értem, képviselő úr, hogy miről beszél. Valószínű, hogy itt valami tévedésről van szó, összekeverte az adatokat.

Arra kérem, beszéljen vállalkozókkal, akik el fogják önnek mondani, hogy látatlanban maximálisan kiegyeznének egy 2002-es állapottal, mert akkor a magyar gazdaságban még volt egy növekedési lendület a világgazdasági recesszió ellenére. Most a világgazdasági konjunktúra ellenére vagyunk a padlón, képviselő úr, és ahogy az előbb is elmondtam, az euró bevezetése ügyében önök voltak azok, akik azt mondták, hogy igen, 2007-ben lehet eurója Magyarországnak.

Aztán emlékezzen vissza: 2003 nyarán Medgyessy Péter és László Csaba együtt álltak ki, és azt mondták, hogy 2008-ban lesz eurónk. Sőt, tovább csúsztunk lefelé, és Draskovics Tibor és Gyurcsány Ferenc is azt mondta, hogy majd 2010-ben lesz eurónk.

Ma nem tudunk időpontot mondani, eltűnt, köddé veszett. Olyan állapotban van a magyar gazdaság, hogy egész egyszerűen az elemzői becslések 2013-14 környékére teszik. Talán Romániát meg tudjuk majd előzni a csatlakozás időpontjában.

Ez az elmúlt öt év legalaposabb és legkritikusabb mérlege. Erről van szó, képviselő úr. És ennek vannak folyományai többek között az életszínvonalban, ennek vannak folyományai az önkormányzatok és a lakosság eladósodásában, ennek vannak következményei aztán a gazdasági pangásban, a körbetartozásokban és így tovább. Ez a helyzet, képviselő úr. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bármennyire fájdalmas, időnként tudomásul kell venni a tényeket is.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Wiener Györgynek, az MSZP képviselőjének.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Én is csak egyet tudok kérni Varga Mihály képviselőtársamtól, egykori pénzügyminisztertől, illetőleg pénzügyminisztériumi politikai államtitkártól, hogy a tényeket vegyük figyelembe.

2002-ben mennyi is volt a GDP-arányos költségvetési, illetőleg össz-államháztartási deficit? Ugyanannyi, mint 2006-ban: 9,2 százalék. Egyébként nem többlettel adták át 2002 májusában az Államkincstárt (Varga Mihály közbeszól.), hanem 409 milliárd forint hiánnyal. Ez a Mellár Tamás által fémjelzett KSH-kiadványból egyértelműen megállapítható.

Az infláció szintje valóban alacsonyabb volt: 5,3 volt, jelenleg 7,6-7,7 százalék várható. Rögtön hozzá kell tennem, hogy az előző években viszont az infláció szintje magasabb volt, mint a mostani csúcspont, amiről valószínűleg azért 2008-ban már egy jelentős leereszkedés történik: 4,5-4,6 százalékos, esetleg egy-két tized százalékkal magasabb szintre.

Semmiképpen nem állíthatjuk azt, hogy a foglalkoztatottság mértéke akkor magasabb lett volna. Körülbelül ugyanazon a foglalkoztatottsági szinten vagyunk. Nem a munkanélküliségi rátát veszem figyelembe, mert abban benne van az is, hogy hányan kívánnak elhelyezkedni, és közülük mennyien tudnak, míg a foglalkoztatottak száma - bár itt is lehetnek statisztikai problémák - sokkal megbízhatóbb, sokkal egyértelműbb adat.

Ami az életszínvonalat jelenti - ezt ön sem vonhatja kétségbe - 30 százalékos reálbér-növekedés zajlott le 2002-2006 között. (Dr. Áder János nevet.) Ez akkor is így van, ha Áder alelnök úr ezt mulatságosnak találja. Ami pedig a növekedési ütemet illeti: 2003-ban 3,4, 2004-ben 4,6, 2005-ben 4,7 és 2006-ban 3,9 százalék. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nézzen utána, Áder és Varga képviselő úr! (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Áder János: Mi is tudjuk a számokat!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Viszont most kétperces felszólalásra következik Gulyás Dénes, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Varga Mihály képviselő úr felszólalása után természetesen érteni vélem azt, amiről most szeretnék beszélni, hogy vajon mégis miért nem jut pénz például a vidéki zenekarokra, amelyek évek óta semmilyen támogatásemelésben nem részesültek, viszont a költségeik tetemesen nőttek azóta.

Egy szó erejéig visszatérve még a Rádió művészeti együtteseire és Halmai Gáborné képviselőtársam mondataira, a kulturális bizottságban valóban egyetértés volt tapasztalható ebben az ügyben. Én is azt várom, amit képviselőtársaim, hogy akkor szíveskedjenek erre a támogatásra majd igen gombot nyomni, hogy az együttes ne menjen tönkre. Összevetve ezeket a művészeti együtteseknél és zenekaroknál tapasztalható - nyugodtan használhatom azt a kifejezést - pusztítást, összevetve azzal, amit az alapfokú művészeti oktatás területén tapasztalhatunk forrásmegvonások tekintetében, azt gondolom, hogy ez egy olyan kétfrontos harc tulajdonképpen a kultúra ellen, amely nemcsak a meglévő bástyákat rombolja le a kultúrában, hanem azokat a generációkat rombolja előre már, amelyek ezeket a lerombolt bástyákat majd újraépíthetnék.

Értem azt, hogy Magyarországon sok a zenekar, sok zenekar működik - ha összevetjük az európai átlaggal, valószínűleg több is -, mégis elfogadhatatlan számomra az, hogy ha problémák vannak, akkor zsigeri reflexből elkezdjük őket leépíteni, és elkezdjük a költségvetési támogatásukat megkurtítatni.

Nem hiszem, a kultúra megőrzése területén ez volna a helyes törekvés. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF képviselőjének, két percben. Parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer vissza szeretnék térni Wiener György képviselőtársam felszólalására és Vincze László képviselőtársam felszólalására. Szóval, én Vincze Lászlóval értek egyet, tisztelt Wiener képviselő úr.

Újpesten élek, Újpesten a közelemben van egy hely, ahova minden héten péntek, szombat vagy vasárnap este el szoktam menni, és a családnak a heti bevásárlást meg szoktam tenni. Négytagú családról van szó, és miután pontos, precíz ember vagyok számszaki kérdésekben, nagyon jól emlékszem, hogy míg 2002-ben ezen a bevásárlóhelyen a négytagú család heti bevásárlása 15 ezer forintból volt megoldható, addig most 25 ezer forint körül szoktam fizetni.

Azt gondolom, hogy a vidéki Magyarországon még sokkal rosszabb a helyzet. Ha magunkba nézünk, akkor azt kell hogy mondjuk, hogy az átlag- vagy az egyszerű emberek nem a GDP-t nézik, nem azt nézik, hogy a költségvetés számai hogy alakulnak, hanem minden családnak van egy saját pénztárcája, minden családnak van egy saját kasszája, ami 2002-ben meglódult, köszönhetően annak, hogy választási év volt, köszönhetően annak, hogy az MSZP-nek volt a száznapos programja, majd 2003-ban egy kicsikét leléptünk a gázpedálról, és ráléptünk a fékre.

Ezt 2004-ben is megtettük, majd 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben is, és ezt tesszük 2008-ban is különböző módszerekkel. Mármint a kormánypárti képviselők, hiszen a demokráciákban mindig a kormánypárti képviselőknek kell megszavazni a költségvetést, és persze azt is természetes dolognak tartom, hogy a kormánypárti képviselők ellopkodják az ellenzéki képviselők jó módosító javaslatait. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kívánom, hogy minél többet vegyenek el tőlünk, nyújtsák be, és vigyék át a kormányon, hogy ez a költségvetés valamivel jobb legyen, mint a mostani. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály, a Fidesz képviselője következik, két percben. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Wiener Képviselő Úr! Tanár úr, tisztelem önt, de bocsásson meg, meg kell kérdeznem így nyilvánosan is, hogy hol tetszik élni. Hogy nem Magyarországon, az holt sicher. Megmondom önnek: mert ha ön is állítja, én állítom azt, hogy ötszörösére növekedett a létminimumon élők száma '90 óta - ön négyszereset mond.

(19.40)

De tudja mit? Ne vitatkozzunk a számokon! Nekem nem kell statisztika, már csak azért sem kell, mert polgármester vagyok, és empirikusan - ahogy ön mondaná -, tapasztalatból tudom azt, ugyanis a törvény hozzám rendelt többféle segélyt. Többek között a rendkívüli segélyt - ha valaki megszorul -, temetési segélyt, lakásfenntartásit, válságkezelő programban lévőt, tankönyvsegélyt és lakbérkedvezményt. Azonkívül nem beszélek még a rendkívüli gyermekvédelmi és sok egyéb más segélyről, amelyet nem én utalványozok, és nem én írom alá a határozatokat.

Tisztelt Képviselő Úr! Tudja, hogy milyen jövedelmek vannak ezen? Tudja? Egy főre esően? 12, 16, 18, 20 ezer forint. És tudja, hogy a nyugdíjasok mire kérnek rendkívüli segélyt? Gyógyszerre, élelemre, mert éhes vagyok, villanyszámlára és gázszámlára.

Mélyen tisztelt Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy igenis van szociális válság, és egyre mélyülő, és pontosan az önök ideje alatt mélyül ez a szociális válság, és egyetértve Vincze képviselőtársammal, ténylegesen itt kopog. Tudja mit, kedves képviselő úr? Ebben az országban a lakosság egyharmada nagyon rosszul él. (Dr. Wiener György: Ezt mondtam! Hárommillió!) Igen, nagyon rosszul él, és ez óriási baj. De miért él rosszul? Hisz önöktől mit kapott? Kapott kérem inflációt, adóemelést, tandíjat, útdíjat, áfaemelést, aztán mindenféle egyéb más dolgot, mármint vizitdíjat meg kórházi napidíjat meg anyám tyúkját.

Azért gondolja végig, hogy a szociális válság a munkanélkülieknél, a rokkantaknál, a nagycsaládosoknál, a gyerekeknél, az öregeknél, a betegeknél, a tanyákon élőknél mind-mind ott ketyeg és ott van. Ez a magyar valóság ma, 2007-ben, és 2008-ban tovább mélyül a szociális válság. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Bocsásson meg, hogy ellent kell önnek mondanom. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Puskás Tivadar, a KDNP képviselője következik két percben. Parancsoljon!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szóval, hogy visszakanyarodjunk már ide a költségvetési részletes vitához...

ELNÖK: Ezt mélyen támogatom.

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Úgy gondolom, hogy Pettkó képviselő úr indította el azt a visszafelé vezető utat, miszerint a kis forgalmú patikákat a költségvetés támogatta annak idején is, meg támogatja most is.

A módosító indítvány, amit közösen adtunk be nagy ágazati indítványként, jelentős összeggel támogatja a kis forgalmú patikák működését. Én abban bízom, és abban reménykedem, hogy a szociális válság jeleit látva nem jutnak oda a patikák, hogy szociális válságba kerülnek, de a patikák jelentős számban megmaradnak, mert egyébként csődbe mennek.

A gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel nem sikerült azt a - hogy mondjam szépen? - deklarált célt elérni, hogy patikák nyíljanak ott, ahol szükség van rájuk, hanem ott nyíltak patikák, ahol megjósoltuk, a keresett helyeken. Szóval magyarul: tessék szíves lenni támogatni azt a módosító indítványunkat, amely ezen patikák jelentős összegű támogatását kívánja megtenni.

Köszönöm szépen tisztelettel a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Vincze László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Képviselőtársaimmal beadtunk egy oktatást segítő, normatívát segítő csomagot. Emlékeztetőül elmondanám, hogy 2002-ben még a kollégiumi normatíva, tehát az a támogatás, amit az állam a kollégistákra biztosított, majdnem 100 százalékosan, 96 százalékosan fedezte a kiadásokat. 2004-ben ez a szám már zsugorodott, 76 százalékot tett ki, míg most 2007-ben 60 százalékos, és 2008-ban, hadd ne mondjam, felét ha fedezi a kollégiumi normatíva azoknak a kiadásoknak, amik szárnyalnak az égig. Hiszen annak idején nem volt lex MOL, és nem volt olyan védelem az áramszolgáltató eladása miatt, aminek következtében most a szolgáltatás díjai szintén szárnyalnak, és várhatóan 30 százalék körüli áremelés történhet majd az elektromos energia kapcsán, illetve a gázüzem kapcsán szintén, vagy a jó ég tudja, mennyi. Mi ez, ha nem válság, mi ez, ha nem megoldandó feladat lenne egy tisztességesen dolgozó kormányzat részéről?

Mondok egy tételt; én híve vagyok a metrón való utazásnak, tömegközlekedési eszközökkel járok Budapestre is, vasúton közlekedem, itt helyben is igénybe veszem. Jó dolog a tömegközlekedés, kapja is meg Budapest ehhez a támogatást. De kérdezem én, amikor olyanokat hallok jó szakemberek szájából, hogy ez a 4-es metró már nem annyiba kerül, amennyibe kerülni kellene, hanem a duplájába, és itt valami százmilliárdok röpködnek pluszkiadásként, mi az, ha nem pazarlás, ha ezeket a pénzeket esetleg másra is el lehetne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) értelmesen költeni és felhasználni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Józsa István, az MSZP képviselője két percben, parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Úgy gondolom, hogy az ilyen konkrét problémákon túlmenően azért érdemes vizsgálni a versenyképesség és a költségvetés kapcsolatát.

A helyzet értékelésében, azt hiszem, mindkét oldal részéről közös vonások is vannak, bár ezt mindenki másképp fogalmazza. Ha ennek a közös részét próbálom venni, akkor megállapítható, hogy a szigorú, fegyelmezett költségvetés és a versenyképesség közötti kapcsolat nem vitatható, ez egyértelmű. Ahhoz, hogy az ország versenyképességét javítsuk, erre a szigorú és fegyelmezetten végrehajtott költségvetésre van szükség.

Pettkó András képviselőtársam - látom, még itt van a teremben - fölvetette a költői kérdést, hogy talán rosszak az ő módosító indítványaik, hogy ilyen sorsra jutnak. Felolvasnék egyet, a 488-as módosító indítványt, ami úgy szól, hogy a 471-es számú főútvonal Nyíradony belterületi szakaszának rekonstrukciója, az Árpád-Széchenyi-Vörösmarty úti csomópont megépítésének megkezdése 1 milliárd 320 millió forint. Tessék belegondolni, egy belterületi út ilyen értékben beleszuszakolva a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezetébe, nem hiszem, hogy ez az a példa, amire a képviselő úr gondolt, hogy ők igenis jó javaslatokat tesznek. Mert az egy bevett gyakorlat, hogy az ellenzéki képviselő a saját választási körzetére vonatkozó, ilyen részletekbe menő javaslatot tesz, de azért ha mindenki a szívére teszi a kezét, nem biztos, hogy ettől lesz a költségvetés egyenszilárd, nem biztos, hogy ettől lesz betartható, és nem biztos, hogy az ilyenek fogják javítani az ország versenyképességét.

Tehát ilyen értelemben kellő önmérsékletre inteném az ellenzéki oldal képviselőit is a módosító indítványaik megírása során.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály, a Fidesz képviselője, két percben, parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szólás lehetőségét. Nagyon sajnálom, hogy Wiener képviselőtársam nincs a teremben, mert még azt is megkérdeztem volna tőle, hogy ugyan mennyi neki a nyugdíja.

Ugyanis az átlagok Magyarországon sok mindent eltakarnak. Ha azt nézzük, hogy Budapesten vagy a nagyvárosokban, ahol a jövedelmek korábban is magasak voltak, és jelenleg a nyugdíjak is magasabbak - sőt a megélhetés is könnyebb volt, mert azért tanácsi lakás meg sok egyéb más -, akkor nyilvánvaló, hogy az önök szavazótábora ebből a rétegből kerül ki, és akkor nem kell arról beszélnünk, hogy szociális válság van.

Nagyon szeretném kérni a képviselőtársaimat, és azért sajnálom, hogy nincs itt Wiener képviselő úr, mert szeretném önöktől tisztelettel és alázattal kérni, hogy azokat a szociálisválság-enyhítő javaslatainkat, amelyeket Varga Mihály képviselő úr és a Fidesz egységesen benyújtott, szíveskedjenek támogatni, ugyanis tényleg nagy baj van. Higgyék el, az ország egyharmadában megélhetési gondok vannak, és egészen más vidéken a helyzet, és más a hétköznapokban.

Nem flegmaságból mondtam azt, hogy nem kell nekem statisztika, hisz magam látom otthon. Gondolják el, hogy egy kisvárosban 18 ezer polgár esetében, idős és csecsemő is van köztük, évente négyezer akta, kérelem kerül elém, és ehhez tartozó határozat. Ennyi nem volt még, higgyék el nekem, amit alá kell írni egy polgármesternek, mert a képviselő-testület a jogosultja ezeknek a juttatásoknak, és átadja ezt a hatáskört a polgármesternek, hisz ő dolgozik naponta, és a képviselő-testület nem.

Higgyék el, egyszerűen aggasztó vidéken az élet és a helyzet. És ami a legnagyobb gond, hogy a kisnyugdíjasok kiszolgáltatott körülmények között vannak. Úgyhogy tényleg fontolják meg azokat a javaslatainkat, amelyek mindezek enyhítésére szolgálnak, mert önök tényleg sok terhet raktak ezeknek az embereknek a nyakára, és különösen vidéken, nem Budapesten és nem a nagyvárosokban. Lehet, hogy önök és sokan lefitymálják a vizitdíj problémáját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de aki beteg és 20-25 ezer forint nyugdíja van, annak ez nagyon nagy kiadás, nem beszélve a gyógyszerről.

(19.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés tudjuk, hogy nem egy egyszerű vita, és sok minden belefér, de az lenne a tiszteletteljes kérésem, miután részletes vitáról van szó, idézve Puskás Tivadar képviselőtársunkat, hogy legyenek kedvesek, koncentráljanak a költségvetésre, mert nagyon elkanyarodunk általános kérdésekre, és úgy látom, hogy ma ez sokkal fontosabb lett pár perce, mint maga a költségvetés és a módosító javaslatok. Ezért kérném tisztelettel, hogy egy picit jobban koncentráljunk a részletes vita szabályaira.

Viszont ennek megfelelően megadom a szót Deák Istvánnénak, az MSZP képviselő asszonyának, aki két percben kért szót. Parancsoljon!

DEÁK ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én egy hosszabb hozzászólásra készültem, de úgy látom, most ennek a kétperces hozzászólásnak a keretében kell gyorsan elmondanom azt, amit szerettem volna.

Igaz, hogy az oktatásról már volt a mai nap során hosszabban is szó, mégis egy olyan módosító javaslat mellett szeretnék érvelni, ami a közoktatást érinti. Oktatási munkacsoportunk a költségvetéshez, annak is az oktatási és kulturális minisztériumi fejezetéhez nyújtott be egy módosító indítványt, mely a közoktatás hatékonyságát javító mérés-értékelés 460 milliós tervezett támogatását szeretné 400 millió forinttal megnövelni, azért, mert 2008-ban harmadik alkalommal kerül sor az iskolákban a negyedik, hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamon a mérés-értékelésre. A mérés-értékelés vizsgálat kiértékelése azonban nem teljes körű, csak bizonyos mintákat értékelnek ki a költségvetési finanszírozás miatt. Így viszont az iskolák teljesítményét nagyon nehéz korrekten összehasonlítani, ugyanakkor pedig a júniusban elfogadott közoktatási törvény ehhez már következményeket társít, egy-egy iskola teljesítményének mutatói alapján pályázhat különböző támogatásokra, finanszírozásokra, illetve iskolán belüli programok továbbfejlesztésére.

Emiatt nagyon fontos, hogy ezek a vizsgálatok teljes körűek legyenek, és az is nagyon fontos, hogy olyan mérőbiztosok legyenek az iskolákban, akik garantálják a mérések teljes pontosságát. Ehhez kellene ez a költségvetési támogatás, kérem, hogy ezt támogassa az Országgyűlés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Vincze László, a Fidesz képviselője, két percben kíván szólni. Parancsoljon!

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Igyekszem az elnök úr intelmeit megfogadni, de megjegyezném, hogy azért amikor az iménti példákat Józsa képviselő úr, aki földim, hozta, remélem, nem értelmezi másképp, és támogatni fogja a Csongrádot elkerülő út hátralévő szakaszának megépítését, annak az önrészének a biztosítását, és a többit majd ő is nagyon igyekszik majd, gondolom, lobbizni más forrásokból. Ezt csak figyelemfelhívásul próbáltam felé tolmácsolni, hiszen ez az út hiányzik a 451-es út mentén ahhoz, hogy az ott lévő települések mindegyike rendelkezzen elkerülő úttal. Megvan az orosházi, megvan a szentesi, megvan a félegyházi, és ne legyen már lyuk a térképen, el kellene készíteni, megépíteni a Csongrádot elkerülő utat is. A fele annak is készen van, mindenféle miniszterek ott ígérték a választási kampány alatt, sőt miniszterelnök-jelöltek is. Nem mondom ki a nevüket, mert nem akarok itt népszerűségi kampányt mellettük, bár nem készült el ez az út.

Hasonlóan fontos Csongrád vonatkozásában a Tisza-gát hátralévő szakaszának megerősítése, hiszen ebben a csapadékosnak induló télies időjárásban nem mindegy, hogy milyen erős védvonal áll a város mögött, van-e ott olyan szakasz, ami még hiányos, meg kell építeni. Hasonló módon az Öregszőlőknek árvízvédelmi fővédvonallá kell minősíteni egy bizonyos szakaszát, hiszen a mostani vízmagasságnak már nem állt ellen ez a természetes védvonal, emelni kell, szélesíteni kell ezt a részt.

Köszönöm szépen. Erről szólnak a javaslataim.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pettkó Andrásnak, az MDF képviselőjének. Parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Józsa István képviselőtársam néhány pillanattal ezelőtt ismertetett egy valószínűleg ellenzéki módosítási javaslatot, és azt mondta, hogy jól meg kell gondolni, hogyha egy országgyűlési képviselő módosítási javaslatot nyújt be.

Tisztelt Képviselő Úr! A Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként több módosítási javaslatot nyújtottam be egyedül, de frakcióvezetőm, Herényi Károly képviselő úr például Gyenesei István független képviselővel nyújtott be egy 20 millió forintos javaslatot. Azt gondolom, hogy például ez a Herényi Károly, Gyenesei István által benyújtott módosítási javaslat a költségvetést igazán nem rendítette volna meg, hogy ha elfogadták volna a kormány vagy a kormánypárti képviselők, vagy elfogadják a végszavazásnál, hiszen miről is szól ez a módosítási javaslat?

A két képviselő úr azt javasolja, hogy a roma labdarúgó-válogatott, amely iszonyú sikereket ért el, gondoljunk csak a magyar labdarúgó-válogatottra, amelyik nem nagyon ér el sikereket, viszont van Magyarországon egy olyan kisebbségi labdarúgó-válogatott, amelyik egész Európát bejárva, sikereket tud az ország nevében elérni. Nem hiszem, hogy ez a 20 millió forint igazán megrendítené a költségvetést.

Vagy az általam beadott ifjúsági módosító javaslatok, amely öt darab, ha megnézzük, mind az ötöt a kormánypárti képviselők is benyújtották, pont ugyanolyan összegű módosítás területén, mint ahogy ezt én is gondoltam. Az másik kérdés, hogy ők máshonnan kívánják elvenni a módosítási javaslatukban a támogatási összegeket. Azt gondolom, hogy ez az öt javaslat is mind fontos.

Az összes módosítási javaslatom közül mégis a legfontosabbnak azt tartanám, ha elfogadnák a tisztelt kormánypárti képviselők, a nagy ifjúsági rendezvényeken a szájonkológiai szűrés, a hepatitis B-, C-szűrés, önkéntes anonim HIV-/AIDS-szűrés ebből a 20 millió forintból meg tudjon valósulni. Nagyon fontos módosító javaslatról van szó, tisztelt képviselőtársaim! (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A monitoromra pillantok, és öt darab kétperces szókérési igény van, mind az öten a Fidesz képviselőcsoportjából. A sorban első Gulyás Dénes. Parancsoljon!

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Vincze képviselő úrhoz kapcsolódnék, és betartanám az elnök úr intelmét is, hogy beadott módosításról beszéljek.

Többedszer van már szó a 10-es út elkerülő szakaszáról. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, több okból, tehát nemcsak azért, mert ennek az útvonalnak a jelenlegi túlterheltsége 160-180 százalékos, nemcsak azért, mert életveszélyes az út, és nemcsak azért, mert az emberek ingatlanjaitól 2-3 méterre mennek el a 20-30 tonnás kamionok, az ingatlanok értékét csökkentve ezáltal, hanem azért is fontos ez, mert az északnyugati teherforgalomnak egy nagyon fontos területe, fontos útja ez.

Arra emlékszem, hogy amikor Kóka János Esztergomban járt a Suzukinál, akkor a 10-es utat volt kénytelen használni. A megkülönböztető jelzést használó autókonvoj sem volt képes időre kiérni Esztergomba a 10-es úton. Erre a televízió nyilvánossága előtt ő azt mondta, hogy ez tarthatatlan, és az utat meg kell építeni. Én azóta a miniszter urat többször levélben kerestem meg ez ügyben, a legutolsó levelemre adott válaszában azt írta, hogy 2009-ben megkezdődik az út építése.

Én 451. számon újból beadtam ezt a módosító javaslatot a 10-es úttal kapcsolatban. Higgyék el nekem, hogy valóban életveszélyes a 10-es út, használhatatlan, a gyerekek permanens életveszélyben vannak, ha át akarnak menni, jelzőlámpák nem szabályozzák a forgalmat. Tehát úgy érzem, hogy ez egy elodázhatatlan feladat lenne.

(20.00)

Mellékesen, illetve nem mellékesen, de megjegyzem, hogy a polgári kormányzás alatt már az alapkőletétel megtörtént, tulajdonképpen nem értem, hogy az óta ez az út miért nem épült meg. Azért kérem, hogy a 451. számon beadott törvénymódosítást támogassák.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály, a Fidesz képviselője következik, kettő percben.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, mélyen tisztelt elnök úr. Az 508. ajánlási ponttal kapcsolatban szeretném kérni a tisztelt figyelmét a kormánypárti képviselőtársaimnak, ugyanis a 44-es főközlekedési útról van szó, Kondoros és Békéscsaba között. Domokos László képviselő úr, az 5. számú választókerület képviselője javasolja azt, hogy a tervező munka induljon be Békéscsaba és Kondoros között is a 44-es számú elsőrendű főút négysávosítására vonatkozóan.

Hozzáteszem ehhez a javaslathoz, hogy annak idején Medgyessy Péter 2002-ben megígérte, hogy 2004-re gyorsforgalmi úton fogunk járni Békéscsaba és Kecskemét között - hát ez nem lett igaz, ugye? Ez nyilvánvaló. Aztán jött Kóka miniszter úr, aki megígérte annak idején a választásokkor, hogy elindítja a kivitelezést, hát ez sem indult még el. Tudtuk, hogy ez nem igaz, volt, akik elfogadták, de én kérem önöket, hogy a kormány szándékát, és azt, amit ígérgetett - Molnár képviselő úr is, gondolom, támogatja ezt a javaslatot -, a tervező munka induljon el. Ha nem támogatja, az a maga baja. (Molnár László: Elindult, Misi!) Nem baj, itt 500 millió van rá javasolva, és legyen hozzá pénz is, hogy nehogy leállhasson a munka; kérem a tisztelt képviselőtársaim támogatását.

Van egy másik ajánlás, amely most nincs előttem, de tudják nagyon jól, hogy a tűzoltóság állami közfeladat, és Domokos László képviselőtársam javasolja azt, hogy a szarvasi, kötelező állami feladatot ellátó tűzoltóság fejlesztése, amelyre korábban - címzett támogatásra - beadtuk az igényt, ezt követően pedig azt ígérte a kormány, hogy támogatja, majd pályázat kapcsán beadtuk a pályázatot, bár ki sem írták, és négy éve elég áldatlan körülmények között van a szarvasi tűzoltóság, amely az emberek biztonságát jelenti. Jó gépek vannak, jó felszerelések, viszont a tűzoltóság állaga, épülete tarthatatlan. Tudják nagyon jól, hogy ez állami közfeladat, nekünk erre otthon nincs pénzünk. Az 5. számú választókerületben lévő kistérség biztonságát egy új tűzoltólaktanya építésével biztosítani tudjuk. Ezért Domokos László képviselőtársam javasolja a szarvasi tűzoltósághoz megfelelő forrás biztosítását.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bejelentésem van: a KDNP képviselőcsoportja az időkeretéből 20 percet a Fidesz-képviselőcsoport számára átengedett, úgyhogy kérem, hogy a kollégák módosítsák a táblán lévő időkereteket ennek megfelelően.

Következő felszólalónk Vincze László, a Fidesz képviselőcsoportjából, kettő percben, parancsoljon.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A délelőtt folyamán vagy kora délután Fodor Gábor miniszter úr azt mondotta, hogy soha nem látott pénz van a környezetvédelemre, arra, hogy környezetvédelmi feladatokat lehessen megoldani a 2008. évben. Ma már minthogyha ez a kijelentés kicsit ismerős lenne, mert jól emlékszem, hogy a választás hevében, amikor is Sándorfalvát várossá nyilvánították, Lamperth Mónika, akkori belügyminiszter asszony határozott ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy a Sándorfalva-Szatymaz szennyvíztisztító megépítésének elindítását meg fogja segíteni, és forrást fognak erre biztosítani. Hát mind a mai napig ez nem történt meg. Én bízom Fodor Gáborban, és az államtitkár úr itt van - nagyon nézegeti a számítógépét, de egy pillanatra, ha rám figyelne -, kérném tisztelettel, hogy az erre vonatkozó módosító indítványomat szíveskedjen támogatott javaslatként hozni ide a saját frakciója és a kormánypárti képviselők elé. Mi, állítom, hogy meg fogjuk szavazni.

Hasonló módon fogunk eljárni a Kistelek-Csengele-Balástya-Pusztaszer-Ópusztaszert érintő szennyvízberuházás esetén. Arra kérem a képviselőtársaimat is a kormányoldalon, hogy tegyék ezt, hiszen ennek valamiféle forrása mégis lehet, hiszen Fodor miniszter úr erre tett ígéretet a nap során. Kár, hogy nincs most itt.

Ugyanakkor önök mindig azt kérdezik, hogy milyen forrásból, honnan kellene ezt biztosítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy csomó olyan belső tartalékot lehet látni az önök költségvetésében, amelyek erről szólhatnak, és plusz a pluszadóbevételeket, amiket alulterveztek önök.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth István, a Fidesz képviselője következik, kettő percben. Öné a szó, képviselő úr.

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakorló polgármesterként, készülve a 2008. évi költségvetésre, kértem kollégáimat, nézzük meg, hogy mi várható, és itt csatlakoznék a Fidesz önkormányzatokat érintő módosító csomagjához.

Azt tényként tapasztaltuk, hogy a következő évi inflációt mintegy 4,5 százalékosra tervezi a kormány, és ezért volt számunkra megdöbbentő, hogy a 2008-as normatív támogatás előirányzatát viszont 3,4 százalékkal csökkentette. Továbbra is néztük, hogy a fejlesztési támogatásokat mely elemekből lehetne az önkormányzatok számára legjobban biztosítani, ezek nem lennének mások, mint a címzett és céltámogatások, amelyeket a kormány a 2008. évi költségvetésben mintegy 4,5 milliárddal csökkent az önkormányzatok számára, ezzel is szűkítve az önkormányzatok forrásait.

Fiatal polgármesterként, és abban a hiszemben, hogy a vidéki városoknak is van jövője, nagyon fontosnak tartom, hogy a lakáshoz jutást segítsük az ott lévő fiatalok számára, de mély megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a 2008. évi költségvetésben megszűnik a lakáshoz jutás feladatainak a jogcíme, ez Szekszárd esetében mintegy 43 millió forintos csökkenést jelent. De azt is megnéztük, hogy ezeket a különböző normatívákat, amelyeknél arra hivatkozik a kormány, hogy teljesítményarányosan fogják megkapni az önkormányzatok, milyen úton-módon kaphatja meg egy önkormányzat, és megtapasztaltuk, hogy továbbra is bonyolult, költséges adminisztrációt jelent a támogatások helyi önkormányzatokhoz történő eljuttatása, ami rendkívül komoly költségeket is jelent számunkra.

A továbbiakban majd folytatnám, hogy a bevételi oldalon viszont milyen csapdákat akar a kormány az önkormányzatoknak felállítani.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik kettő percben Babák Mihály, a Fidesz képviselője, parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Csatlakoznék Horváth István képviselőtársam hozzászólásához. Tudják, ha az inflációval manipulál a kormány, mindig ő jár jól, és különben így lenyúlhatja a pénzt, és akkumulálhat a saját kiadásaira. Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy annak kapcsán, amikor a polgári kormány rosszul tudta tervezni, mert annyira változó volt, és nyomtuk lefelé az inflációt - önök viszont nyomják fölfelé, csak papíron le -, akkor bánjanak vele módján, hiszen Keller képviselőtársam annak idején a tervezés ad absurdumát emlegette a polgári kormány idején.

De nem ezt akartam elmondani, hölgyek, urak, úgyhogy kérem, béküljenek meg vele! Az inflációval, azt kérem, ne manipuláltassák az állami költségvetést, és az önkormányzatok kiadásait ne növeljék ezzel.

549., 795., 516., 397., 551. ajánlási pontok, vidékfejlesztés és úthálózat. Tudják nagyon jól, tisztelt képviselőtársaim, és kérem alázattal szíves támogatásukat abban, hogy Domokos László és Latorcai János képviselőtársaim javaslatát szíveskedjenek támogatni. Ugyanis Békés megye gazdaságilag depressziós. Olyan utak vannak, hogy önök ezen nem tudnak járni. Mert ha netán egy jobb kocsival keresztülmennek rajta, mondjuk, a mezőberényi úton vagy Gyomaendrőd tájékán járnak, akkor leszakítja ez egész kocsi alját, és tönkreteszi. Rosszul bánnak ezzel az útvagyonnal, mert nem tartják karban, és szerettük volna, szeretnék a képviselőtársaim javasolni ezen utak felújítását, járhatóvá tételét. Ugyanis, ha önök vidékfejlesztésről beszélnek, és ezekhez az utakhoz nem biztosítanak megfelelő forrásokat, akkor úgy gondolom, megint csak nem mondanak valót, mint ahogy a 44-es ügyében sem mondtak évekig. De hát ez egy főközlekedési út, és Békéscsabát is érinti. Tudom, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak, hiszen azért öt-hat éven keresztül elviselni azt, hogy hazudtak, nem mondtak igazat, elég nehéz dolog - de hát tényleg erről van szó! Ígérgettek, és nem csináltak semmit sem.

Nos, én az ügyben esedezem támogatásukért, hogy szíveskedjenek támogatni dr. Latorcai és Domokos László imént említett ajánlási pontokban szereplő módosító indítványát az utak ügyében.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Wiener György, az MSZP képviselője, kettő percben, parancsoljon!

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Babák Mihály azt állította, hogy a kormányok manipulálnak az inflációval.

(20.10)

Nyilván jól emlékszik saját kormányának a tevékenységére, amikor állítólag csökkent az infláció, ami aztán úgy nézett ki a valóságban, hogy 1999-ben 10 százalékot tett ki, 2000-ben 9,8-at, 2001-ben 9,2-t, és valóban 2002-ben már 5,3 százalék volt. Amikor a Fidesz-kormány volt hatalmon, akkor teljesen egyértelműen látni lehetett azt, hogy egy megszorító csomagot az infláció radikális alultervezésével értek el, tudniillik '99-ben és 2000-ben is 6,3 százalékos inflációt terveztek. De amit akkor a Fidesz csinált, azt ne hárítsa más kormányra, más politikai erőkre, hanem vonja le azt a következtetést, hogy akkoriban ők az inflációval manipuláltak. Most is egyébként valóban magasabb az infláció, 6,2 százalék helyett 7,5-7,7 százalékos áremelkedés várható. De hát hogy jön ez az akkori 9,8-9,2 százalékos emelkedéshez?

Tehát most is világosan látni lehet, hogy az adatok adekvát, a valóságnak megfelelő kezelése melyik politikai oldalt jellemzi, és melyik politikai oldal az, amelyik a választópolgárok rossz emlékezőtehetségére próbál apellálni, de azért a választók arra még elég jól emlékeznek, hogy ha jelenleg nem is olyan a helyzetük, mint ahogy ezt feltételezték 2006-ban, azért mégsem olyan, mint például '98 és 2002 között.

Elhangzottak itt olyan felvetések is, hogy ígéreteket tett a kormány bizonyos beruházások megvalósítására. (Babák Mihály: Úgy bizony!) Igen ám, de nem a költségvetésből, hanem európai uniós forrásokból. (Babák Mihály: Nem! - Zaj. - Az elnök csenget.) Ezt elfelejtették hozzátenni. Nem tudom, hogy az egyes konkrét fejlesztéseknél mi volt a helyzet (Babák Mihály: 44-es!), de hogy a Gyurcsány-féle programnál egyértelműen uniós forrásokról volt szó, ez nyilvánvaló.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bánki Erik, a Fidesz képviselője következik kettő percben. Öné a szó, parancsoljon!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt a Babák Mihály képviselőtársam által benyújtott módosító indítványt szeretném erősíteni, amely az önkormányzati tűzoltóságok működési feltételeinek a javítását szolgálja. Azt gondolom, hogy abban a helyzetben, amikor az önkormányzatok komoly felelősséget viselnek, nemcsak a saját településen élő emberek, hanem a térség lakosainak biztonságáért, ebben a szituációban megengedhetetlen az, hogy nemcsak hogy az eszközbeszerzésekhez szükséges támogatásokban nem számíthatnak a kormányra, de még a fenntartás, a működés tekintetében is forráshiánnyal küszködnek.

Nem tudnak túlórát fizetni a tűzoltóknak, pedig azt nem lehet mondani, hogy ha tűz van, akkor most bocsánat, hölgyeim és uraim, nincs pénz arra, hogy kivonuljunk, majd tessenek munkaidőben jelezni számunkra, akkor ráérünk, és akkor fogunk tudni teljes állománnyal a helyszínre vonulni.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan súlyos kérdés, amely valóban emberek tömegeinek a biztonságát veszélyezteti, és olyan szituációkat eredményezhet, hogy ha egyes esetekben nem tudnak a megadott időben kiérni, és ebből nemcsak vagyoni, hanem az életet veszélyeztető káresemények következnek be, akkor az emberek biztonságérzete, az önkormányzatba és az államba vetett hitük fog megrendülni. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben ilyen tétel, amelyről a módosító indítványban szó van, viszonyítva a költségvetés teljes nagyságrendjéhez, nem lehetne vitakérdés.

Nagyon kérem a tisztelt képviselőtársaimat - nagyon sokan vannak az MSZP és az SZDSZ padsoraiban is azok, akik önkormányzatokban is akár polgármesterként, akár képviselőként működnek vagy korábban részt vettek, de mindenképpen felelősséget éreznek a választókerületük vagy a településük lakosaiért -, fontolják meg azt, hogy a Babák Mihály képviselőtársam által benyújtott módosító indítványt támogassák, tekintsenek el attól, hogy alapon nem támogatnak ellenzéki módosító indítványokat, próbáljanak szakítani ezzel a szerintem egyébként igen rossz hagyománnyal, vegyék figyelembe a települési lakosok és a térségben élő emberek biztonságát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és életkörülményeit.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Végh Tibor, az MSZP képviselője. Parancsoljon!

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már megérte itt maradni ezen a késő esti órán. Nagy szimpátiával figyelem mindazokat, akik homokba szeretik dugni a fejüket, úgy tesznek, mintha nekik a homok nem csikorogna a foguk között. Hát azért nézzük csak meg azokat a tényeket, amelyekről beszéltünk az ígéretekkel kapcsolatban! Babák képviselőtársam is elmondta egypárszor, hogy ez az oldal rendre nem tartja be az ígéreteit. Emlékszünk a 400 százalékos egészségügyi béremelés ígéretére. Megvalósult? Nem. De emlékszünk az 50 százalékos pedagógusbér-emelésre. (Babák Mihály: Amit nem fizettek ki!)

No, van-e pénz - a költségvetésről van szó - az önkormányzatoknál? Milyen az állam és az önkormányzatok kapcsolata normatívaügyben? Bezárnak-e kisiskolákat? Be bizony! Az ellenzéki önkormányzatok négyszáz férőhelyes iskolákat tudnak bezárni egy olyan városban, ahol lakom, ahol egyébként Budapestre járnak ötszázan kisdiákok, és mégis úgy születik meg a helyi rendelkezés, hogy bezárjuk azt a négyszáz fős iskolát. Aztán az igazgató asszonyt kivásárolja 7,5 millió forint kártérítéssel, merthogy erre is van pénz az önkormányzatoknál, majd munkaügyi pereket vesztünk több tízmillió forint értékben - nem tudom még a végét. Van-e pénz? Hát van-e pénz a megyei önkormányzatoknál?

Jól gazdálkodnak-e a megyei önkormányzatok azzal a pénzzel, ami hozzájuk kerül? A Mercedesnél picit drágább autókat vásárolnak, képviselőtársaim, hivatali autóként egy olyan megyei önkormányzatnál, ellenzéki vezetésűnél, ahol egyébként a közbeszerzésen elnyert vállalkozók ellenszolgáltatását nem képesek kifizetni. Félreértés ne essék, volt alkalmam önkormányzati gazdálkodást irányítani, volt alkalmam középnagy céget vezetni, tudom, hogy ez nagyon nehéz, de meg lehet tanulni. Meg lehet tanulni mindenkinek, bal- és jobboldalon egyaránt.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth István, a Fidesz képviselője következik kettő percben. Öné a szó, parancsoljon!

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Wiener képviselőtársammal vitatkoznék abban, hogy ki mit manipulál. Ha megnézzük a jövő évi inflációs elképzeléseket, arra 4,5 százalékot tervezett a kormány a költségvetésben, ön által is most a jelen pillanatban 6-7 százalékos infláció van. Hát akkor kérdezem én, hogy hol a manipuláció. De a manipulációkkal kapcsolatosan továbbmennék. Akkor meg kell nézni az önkormányzatok bevételeit a 2008-as évre. A költségvetés úgy mutatja, hogy a jövő évre mintegy 13,8 százalékos mértékben fog növekedni az önkormányzatok saját bevétele. Ez abszolút irreális egy önkormányzati gyakorlatot ismerő személy, illetve honatya részére.

Részletezném ezeket a bevételeket. Ez nem más, mint az illetékbevétel az egyik tényező, a másik a helyi adó, a harmadik a térítési díjak. Az illetékbevételek mintegy 13,8 százalékos növekedése a 2008-as évre, tisztelt képviselőtársaim, önmagában lehetetlen egy ilyen pangó ingatlan kereslet-kínálat mellett (Babák Mihály: Kész átverés show!), tehát gyakorlatilag ez egy szemfényvesztése a kormánynak, és gyakorlatilag ezt akarja keresztülvinni a költségvetésen keresztül az önkormányzatok számára.

A helyi adók: a helyi adó bevételét hogyan lehet 13,8 százalékkal emelni? Majd egy későbbi kétpercesemben szeretnék kitérni arra, hogy át kellene gondolni az adóerő-képesség szabályozását. Az rendben van, hogy azok az önkormányzatok, amelyek megtehetik, legyenek szolidárisak a többi önkormányzattal, és egyenlő mércével kell majd mérni az önkormányzatokat, és ennek a mértékét, ennek az arányát jelentősen meg kell változtatni, de később erre visszatérnék.

A másik pedig a térítési díjak. Kérdezem én: lehet-e 13,8 százalékkal megemelni a térítési díjakat a szociális ágazatban, az iskolák esetében? Ez olyan komoly szociális feszültségeket jelentene az önkormányzatok számára, hogy ezek vállalhatatlanok, de később ezt még folytatom.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Molnár László következik kettő percben, az MSZP képviselője.

Parancsoljon!

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Babák képviselőtársam figyelmébe ajánlom az általános kötet 280. oldalától induló kiadási előirányzatokat a GKM-fejezeten belül. Ez a következőről szól: "A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése a kifutó hazai autópálya-beruházások finanszírozását szolgálja, amelyek köre fokozatosan szűkül." A 2008. évtől kezdődött autópálya-beruházás finanszírozása zömében uniós, kisebb részben magánforrásból történik. Az előirányzat fedezetet nyújt többek között a projektek előkészítésére, az M0, M6, M44 autópálya kivitelezésével kapcsolatos kiadásokra. Jelenleg folyamatban van a Békéscsaba-Kondoros, a Kecskemét-Tiszakürt szakaszoknál az előkészítő tanulmány és az éves környezeti hatásvizsgálat elkészítése.

Engedéllyel rendelkezünk a legjobb tudomásom szerint a Kondoros-Tiszakürt szakaszra, és elindul a kisajátítás Szarvas térségében, természetesen először, ahogy ez illenék is, hiszen ez a legneuralgikusabb pontja az M44-nek, ezt én is támogatom. Ezzel szemben a módosító indítványaikat nem fogom támogatni, hiszen rendelkezésre áll a forrás, tervezés alatt áll, előkészítés alatt áll, csak tisztában kellene lenni, képviselő úr, a folyamatokkal.

Köszönöm.

(20.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gulyás Dénes, a Fidesz képviselője következik, kettő percben. Parancsoljon!

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Visszatérnék még egy rövid ideig a kultúra területéhez, helyi önkormányzatok támogatása, megyei közművelődés. A 2006-os önkormányzati választások után a költségvetési törvényt úgy fogadták el a kormánypártok, hogy a megyéknek kötelező feladataikon kívül semmilyen forrást nem biztosítottak, ezért 2007-ben megkezdődött a megyei intézményrendszer átalakítása. Nógrád, Somogy, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Zala, Csongrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar megyében szűnt meg a megyei művelődési központ, Hevesben pedig folyamatban van az átalakítás. Mindez miért? A kulturális intézmények átalakítása nem kultúrpolitikai cél vagy elvárás, hanem a költségvetési források elvonása következtében kialakult kényszerhelyzet.

2007-ban 500-600 millió forinttal csökkent a megyék támogatása, és mivel 1997 óta nem kötelező feladata a megyéknek a művelődési központ fenntartása, ezt a feladatot elláthatja egy iroda is. Ezt egyébként a '97-es CXL. törvényben a Horn-kormány alatt szabályozták. Noha nem csökken a megyei művelődési normatíva, de az önkormányzatok nem tudják azt kiegészíteni. Mi marad ezután? Integrálják egy másik megyei intézménybe a dolgozókat, az épületet pedig eladják vagy átalakítják. Már eddig is több támogatást adott a megye, mint a kormány, de a támogatást a központi támogatás csökkentése miatt nem tudják növelni. Ez tulajdonképpen kapcsolódhatna Végh Tibor képviselőtársam felszólalásához is, hogy vajon miért kell egy iskolát bezárni. Hát azért, mert nem kapnak kellő mennyiségű támogatást.

Kikerült a megyék kezéből az illetékek beszedése, és nem jogosultak az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került önkormányzatok támogatására sem. A megyei művelődési központok után várhatóan a múzeumok is sorra kerülnek. Ezt a folyamatot erősíti a kormány a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat létrehozásával, hiszen a megyei múzeumok legfőbb bevételi forrásai a régészeti feltárásokból származnak. Mi ezzel a céljuk? A költségvetésből az is kiderült, hogy sem jövőre, sem az azt követő évben nem kívánja a helyzetet rendezni. Nehéz nem arra gondolni, hogy a kormány az ellenzéki vezetésű megyék megfojtására törekszik.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha jól látom, Végh Tibor, az MSZP képviselője, kettő percben kért szót. Parancsoljon!

VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gulyás képviselő úrnak mondom, hogy jobban áll valóban, ha ön a kultúráról beszél, mint ha egyéb beruházásokról, mert mélységesen téved, amikor a Pest megyei óvodaberuházások helyzetét elemezte. Valóban volt egy pályázat, amit annak idején, az év elején vagy az év közepén befagyasztottak, de a pályázat elbírálásra került, az alkomponensekkel együtt mintegy egymilliárd forintot lehet költeni Pest megyében óvodaberuházásra. Hogy sok vagy kevés, azt nem tudom, nyilván kevés, de biztosan több, mint amennyit ön mondott az előbb.

Még egy gondolatot hadd engedjek meg magamnak! Azt a gondolatot, hogy ha egy fideszes önkormányzat zár be egy iskolát vagy egy művelődési intézményt, az kényszerhelyzet, ha a kormány nem ad pénzt valamire, az pedig nem kényszerhelyzet. Ne csináljunk már kétfajta mércét! Ha van kényszerhelyzet a megyénél, van kényszerhelyzet egyébként az önkormányzatoknál, akkor legyen ez a kormánynál is.

Horváth képviselőtársam jelezte, hogy ez a 13,8 százalék sok a saját vagy a sajátos bevételek növelésére. Tessék átjönni a mi fideszeseinktől tanulni! Gyálon többszörösére emelték a bevételi előirányzatot ezen a soron, igaz, többszörösére, az előirányzathoz képest menet közben hétszeresére a felújítási előirányzatot 2007-ben, mindeközben bezártunk egy iskolát. Tehát ha azt mondom, hogy nyugodtan tanuljanak egymástól, akkor nem mondok semmiféle szemtelenséget, csak azt mondom, hogy tessenek egy picikét jobban figyelni egymásra.

Sajnálom, hogy már Gyenesei képviselő úr nincsen itt. Nem tudnám támogatni azt a megoldást, csak ha pénzügyminiszter lennék, hogy a normatívák uralma felé mozduljunk el, maradnék a tervezésnél és a pályáztatásnál. Ha pénzügyminiszter lennék, el tudnám fogadni, hogy a normatívákat emeljük, mindenkinél legyen csak normatíva, tessenek megadni az intézmények számlaszámát, a kormány egyből oda utal, és az önkormányzatokat be lehetne akkor zárni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály következik, a Fidesz képviselője.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végh Tibor képviselő úr, miután szakmabéli volt, én csodálkozom önön. Úgy gondolja, hogy egy intézményt lehet pályáztatással működtetni? Megkérdezem Horváth István képviselőtársamat, aki szintén ért ehhez: hogy gondolják ezt? Azért gondolja végig, képviselő úr: miért is fizetünk a központi adóbevételbe adót? Mit kapunk ettől az államtól, és miért vállal garanciát, milyen működtetésért? Egyáltalán minek van az állam? Csak azért, hogy működjön önmaga, és ne adjon semmit a településeken? Szedjük be mi? Ne vállaljon teljes felelősséget, hanem passzírozza ránk, hogy helyben szedjük be a hiányzó feltételeket a működéshez?

Nagy bajban vannak, én tudom. Az ország is nagy bajban van, önök meg különösen, hisz hatodik éve kormányoznak, és restrikció, megszorítás van. De azért bocsásson meg, az államnak le kell tennie azt, hogy állami közoktatás, és nem kibújni alóla, mint Hiller miniszter úr, hogy ez önkormányzati közoktatás. Mindig is állami közoktatás volt a közoktatás, és nem önkormányzati. A működtetése volt az, feladata volt, de az államnak kell finanszírozni. Tehát tessenek elszámolni azzal, hogy mit vállal a központi adókért a Magyar Köztársaság kormánya és az állam! Mert önök beszedik a pénzt, és azt mondják, hogy gondoskodjunk tűzoltóságról, oktatásról, egészségügyről, szociális ügyekről. Akkor minek vannak? Arra, hogy működjön a kormány, és költse a pénzt? Azért tessenek már egy picit ezen elgondolkodni!

Én úgy gondolom, hogy eleve a költségvetésben az, amire Horváth István képviselőtársam is utalt, az infláció tervezése manipulatív. Tudja, Végh képviselő úr, egészen más volt annak idején a helyzet, amikor egy magas inflációról lefelé kellett szorítani az inflációt - ön rosszul emlékszik rá - a polgári kormány idején, és lefelé ment az infláció, önöknél pedig fölfelé megy az infláció, és ezt alultervezik különben a költségvetésben. Ez olyan tankcsapda, hogy kevesebbet adnak az állami közfeladatokra az önkormányzatoknál, és ez óriási baj. Kérem, ezzel számolni kell, és ne beszéljenek összevissza, és ezt önök is tudják, önök jó szakemberek, csak itt mindig másról beszélnek.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismét fölhívnám a figyelmet, hogy részletes vitáról van szó, és megint az általános vitának megfelelő felszólalások hangzanak el. Megint visszatérünk a vitához a részletes vita szabályai szerint, és ennek megfelelően megadom a szót Molnár Lászlónak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás Dénes úr hozzászólásához szeretnék annyit hozzátenni, hogy tényszerűen nem igaz, hogy a Békés Megyei Művelődési Központ megszűnt. Annyi igaz, hogy a két tannyelvű szakközépiskola átalakításával és a norvég alaptól nyert pályázati pénz felhasználásával a két tannyelvű kikerül a sétálóutcáról, ez fel lesz újítva, és ide kerül be a megyei művelődési központ. Ezek tények.

Jó lenne, ha megbeszélnék települési, önkormányzati vezetők és a megye vonatkozásában történt kijelentéseit, miszerint hol vannak a feladatok, hol vannak a lakosok. Nem tudom, hogy képviselő úr tud-e olyan személyt mondani, aki valamelyik megyei önkormányzatnál adózik, vagy esetleg onnan bizonyos területi juttatást kap, hacsak nem az újdonsült szerzések eredményeként. Ma 440 ezer fő megyei önkormányzati, helyi, területi önkormányzati alkalmazott van. Rettentő nagy létszám még ma is, azt kell mondjam, a mi, nagyjából 3200 önkormányzati testületünkkel együtt. De képviselő úr, a hozzászólásomban, ami néhány órával ezelőtt történt, elmondtam, hogy nincs szükség megyékre, teljesen fölösleges védeni. Az alkotmány rögzít bizonyos fejezeteket. Le kell ülni, és meg kell beszélni, hogy a fölösleges létszámot, a fölösleges feladatokat és a szükséges intézményeket hogyan lehet a települési önkormányzatokhoz átadni, hogy ott üzemeltessék.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót kettő percben Puskás Tivadar képviselő úrnak, KDNP.

Parancsoljon!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormánynak szeretnék tanácsot adni.

ELNÖK: Általában vagy a napirendhez kapcsolódóan?

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): A napirendhez kapcsolódóan. Elő is vettem, tisztelt elnök úr.

ELNÖK: Értem, jó. Melyik pontja?

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): A 418. számú módosítót tartom a kezemben.

ELNÖK: Föl is írom.

(20.30)

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen. A 418. módosítóban pici összegről van szó, 2 millió forintról. Népegészségügyi célokat is szolgál, hiszen a gyalogosközlekedést segíti azzal, hogy Szombathely két városrészét összekötő gyalogoshíd javításáról van szó. Kétmillió forintról! Úgy gondolom, ha a kormány az ilyen összegű módosító javaslatokat elfogadja, akkor jót tesz. Jót tesz egyszer a népegészségüggyel, mert gyalog mehetnek át a megjavított hídon az emberek. Tehát nem a népegészségügynek tesz jót, hanem az embereknek. Másodszor: kihúzza a méregfogunkat vagy egyáltalán a fogunkat, ugyanis teljesíti azt, amit várunk tőle. Harmadszor pedig úgy gondolom, az állam azért van, hogy az ilyen problémákat megoldja, ugyanis ha sok ember összefog, meg tudja csinálni azokat, amik sok-sok embernek jót tesznek és jól szolgálnak.

Tisztelettel ezzel próbáltam meg segíteni a kormánynak, hogy a módosítónkat fogadja be és segítsen nekünk. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Bánki Erik, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Wiener György képviselő úr korábbi hozzászólásában érintette a kormányzati, pontosabban: költségvetési forrásokból finanszírozott, államilag támogatott beruházások megvalósulásának kérdéskörét, és azt mondta, hogy azok a korábbi ígéretek, amelyek erre vonatkoztak, nem központi költségvetésből, hanem az Európai Uniótól érkező forrásokból kerülnének megvalósításra.

Az én szakterületem, a turizmus bőven bővelkedett ilyen típusú ígéretekben. El kell keserítenem önt, tisztelt képviselő úr, hiszen 2004 óta, amióta igénybe vehetők az európai uniós források, gyakorlatilag megszűntek a központi költségvetésből e célra fordított támogatások. Mi egyébként többek között ezért is javasoltuk a turisztikai célelőirányzatból - nekem erre vonatkozóan van egy benyújtott módosító indítványom -, hogy állítsuk vissza a támogatási rendszer egy részét, amely olyan típusú beruházásokra is forrást biztosít a költségvetésben, amikre európai uniós források egyszerűen nem vehetők igénybe. Mint azt bizonyára képviselő úr is tudja, az európai uniós források szétosztása a turisztikai célú beruházások esetében a regionális operatív programokon keresztül történik. Na már most ott a régiók meghatározzák, hogy melyek azok a fejlesztések, amelyekre ezeket egyáltalán igénybe lehet venni.

Képviselő úrnak egy elkeserítő adatot kell mondanom: 2008-ban a most kiírt pályázatok keretében nagy valószínűséggel egyetlen eurócent sem lesz lehívható, hiszen jelentősen csúsztak a pályázati kiírások. Mire ezek a beruházások megindulhatnak, már 2009-et fogunk írni. Azt az időszakot, azt az intervallumot, amely 2004-től 2008-ig tart, át kellett volna hidalni nemzeti forrásokkal. Meggyőződésünk, hogy ilyen típusú forrásokat a költségvetésnek 2008-ban is biztosítania kell. Erre lehetőséget nyújt az, ha támogatják az általam benyújtott módosító indítványt.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Horváth István, a Fidesz képviselője következik két percben. Parancsoljon!

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Továbbra is az önkormányzatokat érintő módosító csomaghoz szólnék. Wiener képviselő úr azt kérdezte, hol itt a manipuláció. Nézzük tovább a tényeket, illetve a csökkenést!

Az inflációt jövőre 4,5 százalékban határozza meg a kormány, holott ő is elismerte, hogy ez az idén is már 6-7 százalék volt. Ezzel szemben a közoktatáshoz kapcsolódó normatív hozzájárulások előirányzata a 2007. évi költségvetési törvény előirányzatához viszonyítva 5 százalékkal csökken 2008-ban, az ingyenes tankönyvellátás céljára javasolt támogatás mintegy 1,2 százalékkal csökken, valamint a normatív kötött felhasználású támogatások a közoktatási feladatok támogatására 8,8 százalékkal csökkennek.

Nézzük részletesen, hogy ez mit is jelent! 2007-ben minden óvodába, iskolába bejáró tanuló után 15 ezer forintos normatív támogatás volt igénybe vehető. Ezt 2008-tól megváltoztatják, és csak a középiskolába, szakiskolába bejáró tanulók után jár a normatíva, a vidékről behozott óvodások és általános iskolások után ez a normatív támogatás nem igényelhető. Egyszer megszüntetjük a falvakban az iskolát, utána viszont megszüntetjük azt, hogy a gyerekek be tudjanak járni a városokba tanulni. A hozzájárulás a pedagógiai szakmai szolgáltatások igénybevételéhez eddig mintegy 720 ezer forint/fő/év volt, ez a következő időszakban meg fog szűnni. 2008-ban csökkentik a kollégiumi lakhatási feltételek megteremtésének finanszírozását. Ezt 318 ezer forint/fő/évről 185 ezer forint/fő/évre, mintegy 139 ezer forinttal csökkentik.

Majd folytatni fogom. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gulyás Dénes, a Fidesz képviselője.

Parancsoljon!

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ahogy körülnézek itt a patkóban, lassan már csak azt mondhatom, hogy elnök úr, tisztelt jegyzőkönyv vagy Tatai-Tóth képviselő úr. Végh Tibor képviselőtársam - aki közben kiment - kényszerhelyzetről beszélt. Azt gondolom, ezt a kényszerhelyzetet önök, illetve a kormánypártok idézték elő. Megfogadva Molnár képviselőtársam intelmét, a kultúráról is fogok még beszélni. Most azonban engedjék meg, hogy a választókerületemet érintő útproblémáról beszéljek, a Budakeszit elkerülő útról, amelyet a 452. számú módosító javaslatom tartalmaz. Budakeszi belterületére tulajdonképpen ugyanaz vonatkozik, mint a 10-es útra, hogy életveszélyes az az útszakasz, amely Budapestről Budakeszin keresztül az autópályákra, illetve a Zsámbéki-medence településeire vezet. Nagyon kérem önöket, hogy támogassák a 452. számú javaslatot, amelyben arra teszek kísérletet, hogy legalább a tervezési szakaszba kerülhessen ez a beruházás.

De hogy a szakterületemnél maradjak, szólnék a vidéki színházak helyzetéről is. Természetesen itt is visszakanyarodhatnánk oda, hogy miért vannak olyan helyzetben a vidéki színházak, amilyenben vannak. Évek óta ugyanannyi támogatást kapnak a költségvetéstől, ami praktikusan nem támogatást, hanem folyamatos megvonást jelent az infláció és a költségeik emelkedése révén. Ebben az ügyben is beadtam egy módosító javaslatot, és tisztelettel kérem önöket - mivel a kultúra nemcsak a zenés műfajból áll, az előbb az Operaházról beszéltem, de a prózai műfaj, a színház és a művészetek is éppen olyan fontosak, mint a zene -, hogy a 479. számú módosító javaslatot, amelyben plusztámogatást kérek a színházaknak, szintén támogassák.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Puskás Tivadarnak, a KDNP képviselőjének adom meg a szót két percben. Parancsoljon!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 417., illetve a 409. módosítóhoz szeretnék hozzászólni, illetve azokat szeretném a figyelmükbe ajánlani.

A módosító javaslatok a "Nyugat királynője", Szombathely közterületeinek, utcáinak a javítására, illetve a gyalogos-aluljáró rendbetételére szolgáló összegeket tartalmazzák. A gyalogos-aluljáró igen rossz állapotban van. Mint tudják, ez nyilván önkormányzati feladat, de az önkormányzatnak annyi pénze van, amennyi van. A gyalogos-aluljáró kijavítása, felújítása mintegy 50 millió forintra rúgna. Nagy szükség van erre, hiszen Szombathelyen meghatározza az emberek hangulatát, hogy milyen környezetben járnak. Amúgy a város fákkal, terekkel elég szépen eleresztett település.

(20.40)

A két főútvonal kereszteződésénél lévő gyalogos-aluljáró nem méltó a városhoz. Sajnálatos módon az önkormányzati pénzekből nem jutott rá most már több esztendőn keresztül. Azt kívántuk és azt szeretnénk, hogy képviselőtársaimmal beadott módosító javaslatunk alapján a költségvetés segítse a gyalogos-aluljáró, illetve az utcák felújítását Szombathelyen.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály, a Fidesz képviselője, két percben. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt elnök Úr! Köszönöm a szólás lehetőségét. Az 508. ajánlási pontra szeretnék visszatérni, és végtelenül sajnálom, hogy kormánypárti képviselőtársaim közül egy-kettő-három-négyen vannak már csak jelen, hiszen úgy gondolom, ez minősíti a vita jelenlegi helyzetét is. Már csak azért is, mert fontos lett volna Molnár képviselőtársamnak elmondani, de így önöknek mondom el az 508. pont kapcsán, hogy az M44-es felújítására több ígéret volt, és egyiket sem tartották be eddig. Nem indult el a kivitelezés, holott, mondom, két évszámot is emlegettek, 2004-et és 2006-ot. Az előbbit Medgyessy Péter, a másikat pedig Kóka miniszter úr a választási kampányban. El sem kezdték ennek a kivitelezését.

Molnár képviselőtársam a korábbi költségvetésnél azért lobbizott, és együtt szavaztuk meg a kormánypárti többséggel, hogy nevesítve legyen. Nem tudom, hogy ő hogyan olvasta a költségvetési törvényjavaslatot, én pontosan elolvastam, és ő is idézte: kifutó autópályák befejezésére és bizonyosak előkészítésére van a költségvetésben némi pénz. De csak felsorolás van, és nem konkrétan, hogy melyik úthoz mennyi pénz. Nincs az M44-esnek továbbra sem forrása, és a kivitelezés nem kezdődött el. Úgy gondolom, ha az egyik szakasz kivitelezése elkezdődik netalántán mégis, mert ennek a forrása tisztázatlan, miniszter úr erről azt mondta, hogy PPP-ben fogja valószínűleg megépíteni, de erre még azért praxisra lenne szükség. No, szóval visszatérve az M44-eshez, nincs nevesítve, éppen ezért úgy gondolom, hogy a nagy általános megfogalmazás mellett, amelyben ugyan szerepel, az állami költségvetés benyújtott tervezetében nevesítve szeretnénk látni, hogy a következő szakasz tervezésére forrás van. Ezért adták be képviselőtársaim, Domokos László és Latorcai János ezt a módosító indítványt.

Van egy másik kérdés, amit a következő két percben tennék szóvá, hiszen szóba hozta Molnár képviselőtársam a megyék sorsát. Gondolják végig, hogy mit mondott képviselőtársam, és elmondanám önöknek, megosztva véleményemet, hogy micsoda butaságot beszélt.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bánki Erik, a Fidesz képviselője, két percben. Parancsoljon!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár úgy látom, hogy nemcsak fogyatkozóban, de teljesen elfogyóban van a parlament kormánypárti padsorainak nézőserege, illetve eddig a vitában aktívan részt vevő serege, egyedül Gegesy képviselőtársam az, aki, úgy tűnik, kitart velünk ebben a vitában. Én megértem, hogy fájdalmas önöknek hallgatni azokat a kifogásokat és azokat az aggályokat, azokat a félelmeket, amelyeket településeinkért, az általunk képviselt szakterületen érdekelt szolgáltatókért, önkormányzatokért aggódó képviselők megfogalmazunk. Higgyék el, hogy jó szándék vezérel bennünket.

Én újra szeretnék érvelni a mellett a módosító indítvány mellett, amelyet a turizmus területén működő önkormányzatok és vállalkozások attrakciófejlesztési forrásainak bővítése érdekében tettem. Wiener képviselőtársam nem tudta megcáfolni azt az érvet, amit az imént felhoztam, valószínűleg már nem is fogja, hiszen a vita további részében nem vesz részt, de ha államtitkár úr szükségesnek érzi, ezt megteheti. Éppen annak az átmeneti időszaknak a bizonytalanságait, azt a fejlődési trendet, amelyet a Széchenyi-terv 2001-es fejlesztési iránya hozott a hazai turizmusba, és amellyel egyébként élen jártunk egész Európában, éppen ezt a lendületet nem kellett volna megtörni, amelyet a kormány egyébként nagyon helyesen 2003-2004-ben még, bár nem olyan mértékben, mint azt a polgári kormány tette, de folytatott. Ehhez képest ez 2005-ben teljesen megszakadt, 2006-ban nem volt egyetlen fillér sem ilyen forrás, és 2007-ben sem.

Itt érveltek azzal, hogy majd az uniós támogatások helyettesítik ezeket a forrásokat. Kérem szépen, nem helyettesítették a mai napig ezeket a forrásokat, és a jövő évi kilátások is meglehetősen rosszak e tekintetben. Arra kérem önöket, fontolják meg komolyan azt, hogy támogatják ezt a finanszírozási hiányt pótló módosító indítványomat.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Én is köszönöm szépen. Két percben következik Horváth István, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végh képviselő úr, igaz, nincs itt, de biztatott arra vonatkozóan, hogy úgy is meg lehet oldani egy költségvetést, legalábbis utalt rá, hogy zárjunk be egy iskolát, mert akkor talán annak nem finanszírozásával egyensúlyba kerülhet az önkormányzat költségvetése. Attól félek, sajnos Szekszárdon előbb-utóbb erre a sorsra jutunk, ha nézem azt, és folytatva a normatív támogatások csökkentését, ami városunkat nagyban érinti egy sajátos nevelési igényű gyermekek oktatását végző intézmény esetén. Ugyanis az eddigi, mintegy 464 ezer forint/fő/éves normatív támogatás a következő évtől, a 2008-2009-es tanévtől mintegy 240 ezer forint/fő/évre fog csökkenni.

Ez a drasztikus csökkenés, ami gyermekenként évente mintegy 224 ezer forint, az önkormányzatunk számára felvállalhatatlan. Fogunk csatlakozni az önkormányzatokat érintő módosításnál, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásának finanszírozását ne vonja meg ilyen drasztikusan a kormányzat, mert ezzel a kormány arról döntött, hogy Szekszárd esetében mintegy 104 sajátos nevelési igényű gyermeket az utcára tesznek. Ugyanis az önkormányzatunk nem tudja vállalni ezt a plusz 224 ezer forintos normatív támogatást.

És itt visszatérek az önkormányzati bevételek manipulálására, amikor azt mondták, hogy a térítési díjakat emeljük fel. Ilyen normatív csökkentés mellett hogyan lehet azt elképzelni, hogy legalább mintegy 14 százalékkal a térítési díjakat emelje fel az önkormányzat? A kormány azt nem vette figyelembe, hogy jövőre mind a gáznál, mind az elektromos áramnál mintegy 30-40 százalékos növekedés lesz az intézményfenntartó önkormányzatoknál; ha ezt is figyelembe vesszük, gyakorlatilag szinte kilátástalan az önkormányzati rendszer finanszírozása, de a továbbiakban még visszatérek erre.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Puskás Tivadar, a KDNP képviselője következik, két percben. Parancsoljon!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm szépen a szót. 410. módosító javaslat. Szombathelyen volt színház, gyönyörű szép. Sajnálatos módon ez a színház, amely részben a színházi funkciókat látta el, részben pedig a városi polgármesteri hivatal volt, annak a bizonyos 1945-ös bombatámadásnak a során bombatalálatot kapott és megsemmisült. Azóta Szombathely, a polgárváros kőszínház nélkül van.

Az önkormányzat miniszterelnöki ígérettel rendelkezik, miszerint Szombathelyen egy állandó kőszínház létesül. Miniszterelnök úr 6 milliárd forintot ajánlott erre annak idején, egyelőre nem lett belőle semmi. Első ütemként, a beruházás első ütemeként 2 milliárd forintot céloztunk meg ezzel a módosítóval, Ágh Péter és Hende Csaba képviselőtársaimmal együtt, és reménykedem benne, hogy egy: megszavazzák a képviselők, kettő: nyilvánvalóan a város összes képviselője, pártállástól függetlenül csatlakozik ehhez a módosítónkhoz.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Babák Mihály, a Fidesz képviselője, két percben. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. Molnár képviselőtársam előzőekben tett felszólalásában kijelentette, hogy a megyére mint megyei önkormányzatra nincs szükség. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném eloszlatni önöknek azt a tévhitét, amelyet a kormány erőteljesen képvisel, hogy a megyéket fel kell számolni, és olyan vélekedésen van, mint Molnár képviselőtársam. Ugyanis Szent István óta működik a megyerendszer, jó, ha tudják.

(20.50)

Nagyon fontos államigazgatási, közigazgatási és ellátási, jogbiztonsági feladatokat lát el. Hogy említsek még egy-két perszonális szolgáltatást, a megyei önkormányzatok biztosítják a megyei kórházak működését, a színházakat, a múzeumot, a gyermekvédelmi intézményeket, a szakképzést, a szociális intézményeket, és a területfejlesztésről is gondoskodnak. Nézzék, ha nincs középszint a területfejlesztésben, én nagyon egyetértettem a kormánnyal akkor, amikor azt mondta, hogy az önkéntes kistérségi társulásoknál működjék területfejlesztési tanács. Összehangoltan egy gazdasági, földrajzi, etnikai térség együttműködése, együttmunkálkodása pontosan a pénzek és a fejlesztési források eredményes felhasználása érdekében helyes dolog. Ez megyei szinten nem szükségeltetik. Ki is ürítették, kérem, vitték a regionális fejlesztési tanácsba. De ez még csak a kisebb baj, hogy nincsen megyei fejlesztési elképzelés.

De gondolják végig azt, hogy a régióban különböző településekre telepítették például a közigazgatás másodfokát, tehát a közigazgatási hivatalok regionális szervezetét, az ÁNTSZ regionális szervezetét, a munkaügy regionális szervezetét. Az állampolgárok mint a pókok rohangálnak a megyében összevissza, ráadásul meg akarják szüntetni még hozzá a vasutat is. Hölgyek, Urak! Most már tényleg nem tudják, hogy mit akarnak, és hogy mit tesznek, de azt hiszem, hogy ezzel kárt okoznak. Én úgy gondolom, a regionalizáció erőszakos dolog volt, Magyarországon semmi olyan hagyománya nincsen, mint a megyéknek. Ezt a vitát már egyszer-kétszer lefolytattuk, csak szeretném megismételni, Szent István óta hagyománya van. Így van kiépítve az infrastruktúra, az ellátás és sok egyéb más.

Elnök úr, köszönöm a szólás lehetőségét, de ez egy hibás vélekedés. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Taps után viszont Gulyás Dénes következik, aki nyilván fordítva szokta meg (Derültség.), kettő percben, parancsoljon - és utána kérnék egy kis tapsot.

GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen. Tapsot már kaptam eleget, nem, köszönöm szépen. Annyit szeretnék még itt a kultúra tárgyában felvetni, hogy a regionális együttműködés keretében kiemelkednek a visegrádi országok, a V4 kulturális minisztereinek találkozói, de nem tudok arról, hogy milyen konkrét eredmények születtek ezeken a találkozókon az elmúlt öt évben. A határon túli feladatokkal kapcsolatban pedig nem értem azt, hogy kiemelten támogatják a határon túli magyar közösségeket. Ez a kérdés azért is érdekel engem nagyon, illetve hogy hogyan vonják be a határon túli magyar közösségeket a támogatások kidolgozásába és a döntések előkészítésébe. Azért tartom fontosnak erről beszélni, mert a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma oktatási és kulturális albizottságának elnökeként érdekel engem ez a tétel, ugyanis kérésem ellenére a Szülőföld Alapot felügyelő minisztériumból nem kaptam választ a Szülőföld Alappal kapcsolatos kérdéseimre.

Azonkívül tudom, hogy a kiemelten támogatandó határon túli magyar intézmények támogatására 2,2 milliárd külön soron szerepel, amiből csak 650 millió forintot költöttek el, a többi pénzről nem tudunk, és ebben a költségvetésben pedig nem látok pontot arra, hogy a következő évben mi lesz ezekkel a határon túli magyar intézményekkel. Ez rettenetesen fontos, hiszen úgy érzem, hogy a határon túl élő magyar kulturális intézmények, illetve a határon túli magyar emberek nemzeti identitástudatának ápolása rettenetesen fontos lenne. Ezért kérdezem azt, hogy tudunk-e egyáltalán valamikor vitázni arról, hogy mi a szándéka a kormánynak ezen a területen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársaim. Pettkó Andrásnak adok szót, a Demokrata Fórum képviseletében. Kettő percben kért és kettő percben is kap szót.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt hiszem, nagyon nehéz helyzetben van egy ellenzéki országgyűlési képviselő itt a Parlament falai között a késő éjszakai órákban, amikor a következő év egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb törvényéről vitatkozunk, a költségvetési törvényről. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselői néhány perccel ezelőtt elmentek az ülésteremből, és a levezető elnökön kívül MSZP-s képviselő nem tartózkodik az ülésteremben, amikor rápillantunk a nagy táblára, és látjuk, hogy az MSZP képviselőcsoportjának még 83 perc 44 másodperce van hátra.

Így nagyon nehéz vitatkozni a Parlament falai között, hiszen az ellenzéki képviselők sorban mondják az érveiket a módosító javaslataik mellett, és nem látjuk és nem halljuk azt, hogy a kormánypárti képviselők vajon mit gondolnak ezen módosítási javaslatokról. Ezek közül én most kettőhöz szeretnék kapcsolódni. Bánki Erik képviselőtársam beszélt a gyógyturizmusról, az egészségturizmusról beszélt, ennek a területnek a sanyarú helyzetéről. Én azt szoktam az MDF képviselőjeként évek óta a tisztelt Ház falai között felvetni, hogy mikor lesz Magyarország Európa gyógyszanatóriuma.

Mindannyian tudjuk, hogy az erre a területre elköltött források tekintetében, amikor Magyarországra jön külföldről egy ember meggyógyulni a magyar gyógyvizekbe, hiszen bárhová lefúrunk, mindenhol gyógyvizet találunk, ezek a források mind-mind újabb munkahelyeket teremtenek, újabb lehetőségeket teremtenek. Ha a Bánki Erik képviselőtársam által benyújtott módosítási javaslatokat támogatnák a kormánypárti képviselők, akkor azt tudnánk elérni, hogy nemcsak a külföldi betegek, akik idejönnek Magyarországra gyógyulni, azok hoznának a költségvetés számára pluszbevételeket, hanem azon területen, ahol itt emberek dolgoznának, ez is a költségvetés számára mind-mind legális bevételt jelentene.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik kettő percben Horváth István, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon!

(Móring József Attilát a jegyzői székben
Pettkó András váltja fel.)

HORVÁTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig arról beszéltem, hogy a különböző kormányzati döntések következtében 2008-ban mennyivel fognak csökkenni az önkormányzatok különböző típusú támogatásai, és beszéltem arról is, hogy manipulálja a kormány valamilyen szinten - nem valamilyen szinten, hanem teljes mértékben - a bevételeket.

A helyi adók kérdése számomra Szekszárd városában is nagyon fontos kérdés, főleg akkor, amikor megdöbbenve tapasztaltam azt, hogy az elmúlt egy év kemény önkormányzati munkájának következtében 2007. január 1. és 2007. október 1. között az önkormányzatunk az iparűzési adó alapját mintegy 11 milliárd forinttal növelte meg. Ebből azt gondoltam, azt gondoltuk társaimmal, hogy a következő évben az iparűzésiadó-bevétele az önkormányzatunknak mintegy 200 millió forinttal növekszik. Ehhez képest az adóerő-képességünk növekedése következtében mintegy 160 millió forintot fog elvonni a kormány a jövő évi adóbevételeinkből, illetve ennyivel csökkenti a normatív támogatást az adóerő-képesség növelésére hivatkozva.

Azt gondolom, hogy amikor ez a törvény megszületett a szolidaritás jegyében, ez egy rendkívül nemes, jogos és egy reális cél volt. Viszont ezt felül kellene bírálni a jövőt tekintve, mert van különbség olyan önkormányzatok között, akik saját erejükből növelik meg az adóbevételeiket, vagy olyan kormány által támogatott önkormányzatok, akár mint Győr vagy Dunaújváros, ahol különböző módon, mondjuk, Dunaújváros esetében mintegy 20 milliárddal támogatta a kormány az önkormányzatot, ezáltal megnövekedett az adóerő-képesség. Azt gondolom, itt jogos az elvonás, de olyan önkormányzatok esetében, mint a miénk, viszont méltatlan, de később erre még visszatérnék.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Puskás Tivadarnak adom meg a szót, a KDNP képviselőjének, kettő percben. Parancsoljon!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm, elnök úr. 415. Az idei esztendőben, október 12-én felavattuk az ország második mentőmúzeumát. Jelentős számú relikviát helyeztünk el, de vannak még szép számmal, amelyeknek a raktározása, felújítása bizony jelentős összeget kívánna. Beadtunk, beadtam egy módosító indítványt, amellyel 2 millió forinttal szeretném támogattatni - ez a kultúráról jutott eszembe - ezt a kulturális célnak is felfogható dolgot. Aztán megtaláltuk ennek a lábát is, a lába pedig, magyarul a fedezet: Közép- és Kelet-európai Választási Szakértők Egyesületének támogatása. Én nem tudom, hogy mi ez. A Fúsz Ernő Mentőmúzeum mentési relikviákat tartalmazó múzeum. Szerintem ajánlom a kormány képviselőinek, hogy látogassunk el ide is meg oda is, de előtte támogassák az indítványunkat, tisztelettel.

Köszönöm szépen.

(21.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úrnak fogom megadni a szót kettő percben. Parancsoljon!

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! A 65. számú ajánlási pontban szereplő módosító indítványra szeretném felhívni ismételten a kormány és államtitkár úr figyelmét és jelen lévő SZDSZ-es képviselőtársamét is. A következőről van szó, amit dr. Navracsics Tibor és a Fidesz-képviselőcsoport tagjai, valamint Semjén Zsolt és a KDNP képviselőcsoportja indítványoz.

Arról van szó, hogy az átengedett személyi jövedelemadóból többet kérünk és többet javaslunk az önkormányzatok számára, négy, általunk nagyon fontosnak tartott tételnél, mégpedig felsorolnám ezeket: egyes közoktatási feladatokhoz tartozó normatívákhoz szükséges támogatás, kiegészítő támogatás egyes szociális feladatokhoz, helyi önkormányzatok hivatásos tűzoltóságai támogatására, amiről már többször beszéltünk - de van egy összefoglaló csomag - és a többcélú kistérségi társulások támogatására.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondoljuk, hogy a magyar költségvetés nagyon hálátlan a közoktatással. Az imént is szóltam arról, hogy állami közfeladat, és erről az államnak kellene gondoskodnia, és az önök kormányzása ideje alatt folyamatosan csökkent az állami közoktatás normatívájának állami hozzájárulást tartalmazó része, mondván, hogy ez megosztott bevétel, megosztott finanszírozás, de ez már kezd átcsúszni majdnem teljesen az önkormányzatok nyakába.

Hozzáteszem azt, hogy voltak évek, amikor 90 százalékosak voltak ezek a közoktatási normatívák, 80 százalékra is romlott különböző időszakokban, de most már ott van, hogy 50-54 százalék között van az állami hozzájárulás az állami közoktatáshoz. És ez, úgy gondoljuk, tarthatatlan állapot, ezért vissza kellene fogni az állami közkiadások központi kiadásait a személyi jövedelemadóból, és át kéne csoportosítani Navracsics Tibor javaslata szerint az önkormányzatok egyes közoktatási feladatainak támogatásához.

Tudják, azért az nagyon furcsa, amikor elég sok problémás gyerek van manapság, magam is megtapasztalom mint polgármester, ugyanakkor az állami normatíva csökken, holott a gyerekek több foglalkozást igényelnek. Következő felszólalásomban szeretnék a többi javaslatunkról is szólni.

Köszönöm elnök úr türelmét.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselők! Lenne egy korszakalkotó javaslatom, ha elfogadják. Miután itt a kétpercesek arra valók, hogy itt parázs vitákat folytassanak egymás felszólalásai nyomán, és láthatóan mindenki szeretné egy kétperces után folytatni a gondolatot, amit elkezdett, esetleg a kétperceseket most kiveszik, normál felszólalóként megteszik a fölszólalásukat, és akkor nincsenek beszorítva abba, hogy a gondolataikat megszakítsák kétpercenként, majd újabb gombnyomással szót kérjenek. (Gulyás Dénes: Normál?) Igen, normál gombnyomással.

Tájékoztatom önöket, hogy írásban előre jelentkezett Bánki Erik és Babák képviselő úr, tehát ők következnének sorban. Jelezte már Bánki Erik képviselő úr, hogy átengedi az elsőbbséget Babák képviselő úrnak, ami nyilván a helyben szót kérőknél értelmét veszíti, hiszen két helyen van regisztrálva mint fölszólaló. Még jelezte helyszíni bejelentkezéssel normál fölszólalási szándékát Pettkó András képviselő úr, az MDF részéről. A többi meg kétperces. (Babák Mihály: Töröljük.)

Úgyhogy a kétperceseket szintén vehetjük úgy... Babák úr jelzett, hogy ezt akkor töröljük, akkor Gulyás képviselő urat is törölnénk innen, és akkor normál felszólalóként megadnám a szót.

Mindjárt úrrá leszünk a technikán, a kollégák segítenek, és akkor most megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak normál fölszólalásban.

Tessék parancsolni, öné a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, elfogadom a javaslatát, hálás vagyok érte, hisz végtére is ön látja a pulpitusról jobban a tárgyalás menetét.

Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Képviselő Úr! A 2008. évi költségvetési törvényjavaslat - elmondtam már többször, de szeretném ismételten elmondani önöknek - több sebből vérzik.

Tudják, ez a 2008. évi költségvetés következmény-költségvetés, úgy értem, hogy folyománya annak az ötéves gazdálkodásnak és kormányzásnak, amit önök végeztek és folytattak, és úgy gondolom, hogy mindazokban a módosító javaslatokban, amelyeket most szám szerint nem említek, nagyobb feszültségek feszítik a magyar költségvetést és különösen a települési önkormányzatok költségvetését, ezekre valami megoldást kellene találni.

Tudom, hogy nagyon nehéz, de nézzék, az az igazság, hogy aki kormányoz, annak van felelőssége, hisz egyszer elrendezték és úgy rendezték el az államadósság, a költségvetési hiány sorsát, hogy irgalmatlanul megugrott. Ezt most vissza kell fogni. Úgy gondolom, az a javaslatom, hogy az állam, a kormány magán kezdje elsősorban.

Harmadolják vagy felezzék el a központi költségvetés kiadásait, mert tudják, az imént már beszéltem arról egy módosító indítvány kapcsán, hogy a kistérségek nagyon fontosak, de úgy gondolom, hogy a megyei önkormányzatok tudatos felszámolása mellett olyan kárt csinálnak, hisz jóval többe kerül... Egy példát hadd említsek: a regionális közigazgatási hivatal, amely csak duplikumot jelent. Továbbra is megmaradtak a megyeiek, utána a régióra pedig embereket vettek föl és telepítettek.

Ugyanez van minden ellátási formánál, ahol a regionalizmust erőltették. Mindenhol többletkiadás van. Kérem, fontolják meg azt, hogy a regionalizmussal eddig csak többet költöttek a központi közigazgatásra, mert az tudvalévő, hogy ezek a dekoncentrált szervezetek a központi közigazgatás költségvetésében jelennek meg, és nem a megyéknél és nem a városoknál, hanem a településeknél; de a települések rovására, ahol viszont 10 millió ember él.

Úgy gondolom, hogy ha ezt a problémakört folytatják, és ilyen költségvetést terjesztenek elő, nem látható az alagút vége és a megszorítás, amelyben az egész társadalmat részesítik, fölösleges áldozat. Fölösleges áldozatot kérnek az országtól, mert úgy gondoljuk, hogy rossz a költségvetés, hisz ez a költségvetés, nézzék, mindenkit érint. Mindenkit érint, és mindenki vesztese ennek a költségvetésnek, nyilván, ha azt mondjuk, hogy az egész ország a vesztese, akkor vesztese a munkanélküli, a kis jövedelmű, a kisnyugdíjas, a nagycsaládos, a gyermekek, hasonló módon a szociálisan elnehezült körülmények között élők, a fiatalok, az otthonteremtők, a gazdaság szereplői és a vállalkozókról nem is beszélve. De azért gondolják végig, hogy manapság, ha valaki nagycsaládos - és hadd térjek ki erre a kérdéskörre -, ez az esetek 95 százalékában egyenlő a szegénységgel. Nincs ez jól, és nincs a helyén.

Megszorít mindenkit az állami költségvetés beterjesztett formációja, és jelenleg a kormány által benyújtott törvényjavaslat, és ez nagyon sok karácsonyi ajándék... Karácsony? - rossz 2008. évet vetít előre.

Nem festjük feketére az eget, mert borús amúgy is, de ezt a borút nem mi csináltuk. Az önök felelőssége, kormánypártiak, tisztelt államtitkár úr - és nagyon nehéz helyzetben vannak, hogy ezt az egyensúlyt megteremtve olyan helyen próbálnak spórolni, amely közvetlenül a kormányzást és a kormányt érinti.

Nem állították meg - és ez az önök felelőssége, kormánypárti képviselők - azt az ámokfutást, amely ígéretekkel, túlköltekezésekkel és sok egyéb mással párosul, amely végtére is oda vezette az államháztartás helyzetét, hogy a hiánya és az eladósodottsága növekszik, ezáltal a kamatterhe, az adósságszolgálata is növekszik, és még unokáink is fogják fizetni, ahogy ezt lehetne demagóg módon mondani. De tényleg igaz, és nem beszélünk mellé.

Hölgyek, Urak! Óriási nagy baj, hogy nem ért egyet senki sem ezzel az állami költségvetéssel. Nem ért egyet az ország, nem értenek egyet a munkaadók, a munkavállalók, az önkormányzatok, a szakszervezetek, senki sem. Senkivel sem tudott a kormány konszenzusra jutni.

Gondolják végig! Szabad egy országban így provokálni az állampolgárokat? Ilyen konszenzusnélküliség mellett kormányozni óriási teher és nagy felelősség. Azért vannak azok a megmozdulások országszerte, mert önök ezekkel az ésszerűtlen megszorításokkal, úgymond hatalmi gőggel provokálják az országot.

Nem beszélve arról a szféráról, amelyet magam is képviselek, és amit több módosító indítvány - a 65. és a 69. is - taglal: az önkormányzatok ellátási feladatait támogató módosító indítványok, amelyekben a közoktatás egyes feladataihoz kívánnánk és szeretnénk kérni önöket alázattal, hogy biztosítsanak több forrást. A szociális válság kiküszöbölése érdekében a szociális feladatok ellátásához és a hivatásos tűzoltók működésének biztosításához szükséges forrásokat szeretnénk megemelni azáltal, hogy az emberek e tekintetben biztonságban érezhessék magukat, hisz ebben sincsenek már biztonságban.

Akkor beszélek a 65. indítvány, valamint a 69. módosító indítvány kapcsán a többcélú kistérségi társulások támogatásáról. Nézzék, ugye nem lehetetett kötelezővé tenni a kistérségi társulásokat, és ez nem is lett volna helyes, hiszen az önkormányzatok önrendelkező civil szerveződések, amelyeket a törvény '90 óta garantál és biztosít, és erre külön kötelezést, úgy gondoltuk mi, és ezért nem is támogattuk az önkormányzati törvény módosítását, kétharmados törvény... - hogy kötelező legyen a társulás.

Viszont nagyon helyes és nagyon okos dolog az, ha egy kistérségben 8-10 település különböző közfeladatai ellátására pontosan üzemgazdasági szemlélettel, pontosan az állami pénzeszközök kímélése szempontjából kistérségi társulásokat hoz létre, és együtt munkálkodnak bizonyos települési szolgáltatások biztosításán.

(21.10)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon fontos volt a belső ellenőrzés, a szociális gondoskodás kistérségi megszervezése, az egészségügyi ügyelet megszervezése, és ezek mind pozitív dolgok. Nehogy azt higgyék, hogy csak rosszat mondok, mert nem az a szándékom, hiszen ezekben a módosulásokban, az önök programjaiban némely esetben ocsú közt lehet találni búzaszemet. Csak az a baj, hogy sok az ocsú és kevés a búzaszem, de többek között, mondom, találtam ilyeneket, és ezeket mind meg is csináltuk azokban a kistérségekben, amelyek megalakultak, fejlesztési társulást hoztak létre, és konszenzussal tudják ellátni gazdaságosabban, hatékonyabban, korszerűbben a településeken élőket, és ez biztonságot jelent.

Viszont ehhez nyilvánvalóan szükségeltetik egy másik apparátus, egy kistérségi menedzsment, amelynek a költségeit korábban megadták, most meg nem szeretnék megadni. Így tehát én protestálok amellett, és szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, amit helyesen elkezdtek a kormányzás ideje alatt, a kistérségi társulások önkéntes szerveződésének támogatását, amely nagyon kedvező hatással van a települések költségvetésére és az állami költségvetésre, csökkenti az eladósodottságot és növeli a hatékonyságot, ugyanakkor korszerűbb szolgáltatást biztosít. Ennél viszont visszatáncolnak a támogatást illetően.

Úgy gondolom, hogy ha jó folyamatok elindultak, akkor ne álljanak meg félúton, hanem igyekezzenek tovább támogatni a jó irányú változásokat, nem csapkodva hol ide, hol oda, és nem befejezve a reformokat, hisz azért gondolják végig, hogy a védőnői szolgálat kistérségi biztosításával a szakszerűség, a szakerő kihasználása megvalósítható volt. A kistérségi ügyeleti rendszer megszervezésével gépjárművet biztosítottak pályázat kapcsán, és működik a kistérségi orvosi ügyelet, és ez gazdaságos és hatékony, az emberek biztonságát... (Dr. Puskás Tivadar közbeszólása.) Tessék? Nem szükségeltetik, mert ott nem fizetünk a működéshez, mert a szolgáltatók ezen összegen belül hatékonyan el tudják látni, és nem kérnek az önkormányzattól. Kapnak rendelőt, kapnak gépjárművet, kapnak műszert, amelyet a pályázatok kapcsán megszerezhettünk, és így nem szükségeltetik. (Dr. Puskás Tivadar felé:) Most hadd ne válaszoljak a te kérdéseidre, mert szeretném kiemelni azokat a pozitív tulajdonságokat - és ezt most fogadd el tőlem, képviselőtársam -, hogy ezek helyes metódusok voltak, én magam is melléjük álltam, és támogatom is.

De az, hogy ilyen beindított programokat megszakítva és újakat elkezdve, ez kapkodás. Ez a módosítás, amelyet aposztrofálok a 65. és a 69. módosító indítványnál is, higgyék el, nagyon fontos javaslat, hisz a folyamatosságot, a kiszámíthatóságot biztosítja.

Hiszen a magyar költségvetésben, az adórendszerben és minden szabályban az a baj hat éve, hogy nem lehet kiszámítani, és a kiszámíthatóság biztonságot jelent, tervezhetőséget jelent, és azt jelenti, hogy bizton számíthatnak rá az állampolgárok, hogy mit kapnak, hol kapnak, és a települési önkormányzatoknak pedig a saját költségvetésük stabilizációjához is lehetőséget nyújt a kistérségi társulás. Tehát én csak jót tudok elmondani, viszont önök most ezt, úgy gondolom, nem tudom, milyen szándékkal, de mintha meggondolták volna.

Nézzék, mindenkin spórol a kormány, és az az érzésem, hogy saját magán nem akar spórolni. Növeli a közhivatalok létszámát. Gondolják végig, nem lehet ez az ország a rendőrök, az APEH-osok és a munkavédelmi felügyelők országa, mert lassan többen lesznek az adóellenőrök és -beszedők, mint az adófizetők! Azért ez nonszensz lenne, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, úgyhogy úgy gondolom, mértékletesen kellene ezekhez a kérdésekhez nyúlni, és többek között a kormányzati és állami központi hatalom biztonsága érdekében nem kéne itt vízágyúkra annyit költeni, meg mindenféle vackokra, kerítésekre meg ilyen bunkókra meg sisakokra. Nem kéne provokálni az embereket, és akkor mindjárt megoldódna a kérdés.

Azért elfogadhatatlan számunkra az állami költségvetés, mert a lecsúszás, a leszakadás költségvetése, és az új adók most nem a költségvetés részei, hiszen a költségvetés többségében a kiadások és a bevételek egyenlegéről szól, ugyanakkor a bevételek megalapozásához önök nagyon sok új adót és terhet róttak az állampolgárokra.

Úgy gondolom, az sincs helyén, hogy a reálbérek csökkennek, hisz azért tudják, a szegények adója az infláció, az áremelkedés, márpedig azért tudják, hogy jövőre jelentősen megemelkednek a közüzemi díjak, kiszámíthatatlan az önkormányzati gazdálkodásban a jövő évi energiaárak változása, és gyorsan mondanék még egy-két olyan helyet, ahol spórolni lehetne. Kommunikációban, vízágyúban, kormányközpont kialakításában, APEH, vám- és pénzügyőrség kérdéseiben, és úgy gondolom, hogy be kéne szüntetni a társadalom megosztását és félrevezetését. Többet dolgozni, kevesebbet beszélni. Én is abba fogom hagyni, pont azért, hogy ne beszéljek túl sokat.

Úgy gondolom, térségek szakadnak le a 2008. évi költségvetés kapcsán, a szegényebbek még szegényebbek lesznek, és a közlekedés farigcsálásával lassan már úgy néz ki, hogy nagyobb falurombolás lesz, mint Ceauşescu idejében. Úgy gondolom, hogy a kormánypárti képviselők álljanak a sarkukra, hisz felelősek ezért.

Szeretném felhívni a figyelmet még arra az álságos dologra, hisz megszavazták a kormánypárti képviselők a bevételi oldalát az önkormányzatoknak, és nyakukba varrták, hogy az új ingatlanadót, az értékalapú ingatlanadót vessék ki. Hölgyek, urak, miből fogják ezt fizetni? Minket, önkormányzatokat ugrasztanak össze a helyi lakossággal, mert egyensúlyban kell lennie a települési költségvetés bevételi és kiadási oldalának, szükségeltetik, tudják, hogy be fogjuk vezetni, és akkor azt mondják, hogy rajtunk múlik, hogy bevezetjük-e vagy sem. Micsoda álságos dolog ez!

Tényleg tisztázni kéne azt, hogy mit vállal a Magyar Köztársaság kormánya, állama a közfeladatokból, mert mindenből vonul vissza, és csak saját magát puffasztja, növeli, hizlalja, és a költségeit emeli. Úgy gondolom, az sem tartható tovább, hogy a parlamentet ily mértékben járassa le a kormány, hiszen nem egyébről van szó, mintha a weimari köztársaság kezdene kialakulni.

Bocsássanak meg, hogy ilyen mélységekig elmentem a módosító indítványok kapcsán, de fontosnak vélem, hogy az önkormányzatok feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi fedezetekre az állami költségvetésnek, pontosan az szja átcsoportosításával forrást kell biztosítania. Fontos, mert szociális válság van.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, az önkritikus hangokat is. Pettkó András két percben azért szót kér; parancsoljon, öné a szó; utána Bánki Erik képviselő úr következik.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vitának ez az a pontja, amikor Babák Mihály képviselőtársammal, akinek a felszólalásaival általában egyet szoktam érteni, vitatkoznom kell.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön említette a rendvédelmi szervek közül a VPOP-t és a rendőrséget. Lehet, hogy azokon a területeken, amit a képviselő úr mondott - mondjuk, a vízágyú -, lehet csökkenteni ezen szervek támogatási összegét, de vannak más területek, ahol viszont növelni kellene a támogatási összeget, én pedig úgy látom, hogy ez a terület a drogüldözés, a kábítószer-üldözés területe.

Ha megnézzük, a polgári kormány idején 900 millió forintos támogatás volt, amit a költségvetés minden évben biztosított erre a területre - három területről beszélünk, a prevenció, a megelőzés kérdéséről, amiben általában egyet szoktunk érteni, a másik a kezelések kérdésköre, a harmadik a rendvédelmi szervek kérdésköre -, ennek a háromnak az együttes és hatékony munkája kapcsán lehet csak azt elérni, hogy Magyarországon a kábítószer-fogyasztás görbéje ne emelkedjen, hanem legalább stagnáljon.

Tisztelt Képviselő Úr! Lehet, hogy vízágyút nem kell vásárolni, de a rendőrségnek és a vám- és pénzügyőrségnek azon szerveit igenis anyagilag meg kell támogatni, meg kell erősíteni, amelyek ezzel a területtel foglalkoznak, hiszen nem elég csak beszélni erről a területről, hanem cselekedni, tenni is kell érte. Ezért remélem, hogy kormánypárti képviselőtársaim megfontolják azt a módosítójavaslat-csomagot, amit én erre a területre a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként benyújtottam, amelynek az a lényege, hogy legalább a tavalyi évi költségvetési támogatást erre a területre biztosítsa a 2008. évi költségvetés. Hiszen a 2007. évben is már jelentős csökkenés történt a 2006. évihez képest. Ha most tovább folytatódik ez a csökkenés ezen a területen, akkor nem tudom, hogy mit teszünk, akkor általában csak beszélünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és semmit sem cselekszünk helyesen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Bánki Erik, a Fidesz képviselője.

Parancsoljon!

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Két fontos területről szeretnék szólni mostani felszólalásomban, az egyik a turizmus, a másik pedig a sport helyzete a 2008. évi költségvetésben.

Az általános vitában, amikor a felszólalásomat kezdtem, akkor elmondtam azt, hogy a turizmus számára úgy tűnt, 2007 a túlélés éve lesz, a mostani számokat látva 2008 az elmúlás, a vég éve lesz.

(21.20)

Egyszerűen olyan katasztrofális számokat mutat a jövő évi költségvetés tervezete, amelyek a turizmusban érdekelt vállalkozások és önkormányzatok számára lehetetlen kihívásokat tartalmaznak. Megpróbáltam minél több módosító indítványt benyújtani, amennyiben ez kormánypárti képviselőtársaim, illetve a kormány támogatását is elnyerhetné, talán menteni lehetne a jelenlegi katasztrofális helyzetet.

A Fidesz benyújtott egy gazdaságélénkítő csomagot, amelyben szerepel a turisztikai célelőirányzat növelése, hiszen az, hogy a jövő évi költségvetésben még a 8 milliárd forintot sem éri el az az összeg, amely 2002-ben még 28,2 milliárd volt - tisztelt képviselőtársaim, 28,2 milliárd volt 2002-ben -, jövőre 2008-at írunk, hat év elteltével nemhogy nem tudta reálértéken megőrizni az értékét, és ez azt jelentené, hogy az már bőven a 35 milliárd forintot verdesné, hanem 7,9 milliárd forintot képes előirányozni az a kormány, amely magát turizmusbarátnak próbálja beállítani.

Ez ismét egy olyan pont, ahol saját ígéreteikkel, saját álláspontjaikkal ellentétesen cselekednek akkor, amikor elő kell jönni a farbával, be kell bizonyítani azt, hogy valaki nemcsak a szavak szintjén, hanem a tettekben is vállalja azt, hogy turizmusbarát kormányként működik Magyarországon. Elfogadhatatlannak tartjuk, éppen ezért nyújtottunk be egy módosító csomagot, amely tartalmazza a turisztikai célelőirányzat 10 milliárd forinttal történő megnövelését.

Nagyon fontosnak tartom emellett a turisztikai célelőirányzat részeként működő Magyar Turizmus Zártkörű Részvénytársaság költségvetési forrásainak növelését is. Mindenki, aki a turizmus területét egy picit is ismeri, jól tudja, hogy a Turizmus Zrt. felel a nemzeti és a nemzetközi marketingért. Magyarul: az a termékfejlesztés, amely még 2000-ben a Széchenyi-tervvel indult el, és amely 2004-ig még ugyan kitartott - sajnos ennek a kormánynak köszönhetően megszűnt utána a termékfejlesztés nemzeti támogatása -, de amely talán újjáéledhet 2009-től az európai uniós forrásoknak köszönhetően, erre a területre feltétlenül marketing-költségvetéseket is áldozni kell.

Akkor, amikor a környező országok marketing-költségvetése háromszorosa, ötszöröse, sőt ha Ausztriát veszem figyelembe, tízszerese annak, amit a jövő évben az MSZP-SZDSZ-kormány előterjeszt, azaz az 5 milliárd forintnak, akkor azt gondolom, hogy egy igen kiélezett nemzetközi versenyben megengedhetetlen magatartás az, hogy ha termékfejlesztésben már le is maradtunk az elmúlt években, legalább ezt próbáljuk meg marketingben ellensúlyozni, próbáljunk meg minél több látogatót Magyarországra csábítani, kihasználni a fapados járatok hihetetlen meglódulását, kihasználva azt, hogy a schengeni határok átalakulnak a következő évtől.

Nemhogy elő nem készültünk erre, semmit nem tett a kormány annak érdekében, hogy a mostani költségvetési szint emelésével növelje a marketing-költségvetést ebben a tervezetben. Vészharangokat kongattunk az elmúlt hónapokban, komoly eredménynek tartom, hogy a kormány végre meghallgatta az ellenzéki képviselők álláspontját, meghallgatta a szakmai szervezetek által képviselt álláspontot, és 500 millió forintos gyorssegéllyel megnövelte az idei évi marketing-költségvetés keretét.

Mi azt mondtuk akkor, hogy legalább egymilliárd forintos növekmény kellene 2007-re, és 2008-tól folyamatosan másfél milliárd forinttal kellene növelni minden évben a marketing-költségvetést annak érdekében, hogy legalább 2010-re azt a 10 milliárd forintos szintet elérjük, amely 2002-ben rendelkezésre állt, pontosan 9 milliárd forint volt akkor a költségvetésbe beépítve ilyen keretre.

Nagyon fontos lenne a regionális idegenforgalmi bizottságok helyzetének a javítása, ezért a jövő évi költségvetésben 1500 millió, azaz másfél milliárd forintnyi többletforrást irányoznánk elő, szintén egy módosító indítvánnyal erre a területre. Azért tartanánk ezt különösen fontosnak, hiszen a kormány 2002 óta folyamatosan beszél arról, hogy decentralizálni kell, helyzetbe kell hozni a régiókat, a kistérségeket, de éppen ezen a téren megint csak semmit nem tesz. Ha már ezt deklarálja, akkor módosító indítványunkkal segítünk abban, hogy a jövő évi költségvetésben helyzetbe is hozza azokat a regionális idegenforgalmi bizottságokat, amelyeknek feladata a régióban különböző termékfejlesztési pályázatok, regionális marketingpályázatok, nagyrendezvény- vagy kisebb rendezvénypályázatok kiírása, ezeknek az elbírálása, elsősorban a kistelepülési, kistérségi és nyilvánvalóan a régiós érdekek figyelembevételével.

Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy ha már régiókról beszélünk, akkor a Balaton, amely önállóan egy turisztikai régió, nem is akármilyen, hiszen az ország turisztikai bevételeinek közel egyharmadát képes önmagában produkálni, még abban a jelenlegi, elég rossz állapotában is, amelyben reményeink szerint a következő évek, majd az európai uniós források is többek között jelentős javulást eredményeznek, nos, kérem szépen, a Balaton integrált fejlesztési térség támogatása egyszerűen nem szerepel a 2008-as költségvetésben. Hihetetlen, képviselőtársaim! Amikor egy ilyen nemzeti értékről beszélünk, amikor a hazai turizmus zászlóshajója lehetne a Balaton, akkor mi regionális fejlesztési forrásokat a Balaton tekintetében nem irányozunk elő. Próbálja menteni a kormány a menthetőt, a regionális operatív programokból elcsipked minden régióból némi forrást, azt a Balatonhoz telepíti, de nemzeti forrás ottani fejlesztési célokra a jövő évi költségvetésben sajnos nem áll rendelkezésre.

Ugyanilyen fontos lenne Bóka István képviselőtársam módosító indítványa, amelyben szintén a Balaton mellett működő Balatoni Fejlesztési Tanács működési költségvetéséhez próbál 50 millió forintot tenni. Ez nem nagy összeg, de ahhoz, hogy a Balatoni Fejlesztési Tanács működhessen, ahhoz, hogy a régióból a támogatásra érdemes kezdeményezéseket összegyűjtse, ahhoz, hogy a települések turisztikai fejlesztési elképzeléseit vagy éppen marketing-együttműködését a saját eszközeivel javíthassa, 50 millió forint, tisztelt képviselőtársaim, gyakorlatilag semmi, a mostani költségvetés azonban ennyi összeget sem tartalmaz erre a célra.

Fontos lenne még a sportberuházásokról is néhány dolgot említenem. A költségvetés, bár főösszegét tekintve több forrást tartalmaz 2008-ra, mint amennyit 2007-ben e területeken igénybe lehetett venni, ennek ellenére még mindig meg sem közelíti azt a 2002-es szintet, amely a 2002-es nemzeti költségvetésben sportcélú feladatokra rendelkezésre állt.

A parlament még az idei évben elfogadta gyakorlatilag a tavaszi ülésszak végén a nemzeti sportfejlesztési stratégiát. Egy olyan, szinte egyedülálló kezdeményezés volt ez, amelyben az előterjesztő, felismerve azt a szerepet, hogy egy nemzeti stratégiánál feltétlenül fontos az, hogy a parlament valamennyi pártja pozitívan és támogatólag álljon hozzá annak elfogadásához, folyamatos ötpárti egyeztetésekkel, ebben a sport- és turisztikai bizottság egyébként oroszlánrészt vállalt, hiszen én magam a bizottság elnökeként hívtam össze a parlamenti pártokat, és kezdeményeztem, hogy a minisztérium sport- szakállamtitkárságával minden egyes fontos kérdést próbáljunk előre leegyeztetni, mielőtt a törvényjavaslat a parlament elé kerül, majd a parlament elé kerülését követően azt a néhány pontot, amelyben korábban nem tudtunk megállapodni, közös bizottsági módosító indítványokkal próbáljuk korrigálni, hogy valóban egy olyan nemzeti fejlesztési stratégia születhessen a sport területén, amely szinte egyhangú szavazással támogatást nyert itt, a tisztelt Házban is.

Hogy a nemzeti sportstratégiából néhány célt felsoroljak, szerepel benne a Puskás Stadion újjáépítése. Puskás képviselőtársam nyilvánvalóan támogatni fogja szavazatával, és ezt előre is megköszönöm, azt gondolom, hogy ha komolyan vesszük azt, hogy Magyarország középtávon olyan világversenyeket szeretne rendezni, amelyek turisztikai szempontból is kiemelkedő jelentőségűek, ma a világ három legnagyobb rendezvénye az olimpia, a labdarúgó-világbajnokság és a labdarúgó-Európa-bajnokság; ha ezen események közül bármelyik rendezésére eséllyel kíván pályázni Magyarország, ahhoz elengedhetetlen, hogy a XXI. század követelményeinek megfelelő multifunkcionális stadionnal rendelkezzen. A sportstratégia elfogadta azt, és támogatja, hogy a Puskás Ferenc Stadion újjáépüljön, ehhez azonban a költségvetésben már a jövő évben szükséges volna előirányozni legalább egymilliárd forintot körülbelül - a mi módosító indítványunkban 800 millió forint szerepel - annak érdekében, hogy a tervezési és a beruházás-előkészítési munkák elkészülhessenek.

(21.30)

Ugyanilyen fontosnak tartjuk azt, hogy létesítményfejlesztési pályázatok legyenek a következő évben. Hiszen két év telt el úgy, hogy a magyar költségvetésből egyetlen fillért sem lehetett pályázni öltözők rekonstrukciójára, pályák felújítására, iskolai tornatermek építésére. A kormány elindított ugyan egy olyan PPP programot, amelytől azt remélte, hogy majd több mint száz sportcsarnok, többtucatnyi uszoda épül Magyarországon, ehhez képest a sportcsarnok- és uszodaberuházás együttesen nem érte el a 12-t, tehát az egytucatnyi mennyiséget.

Láthatóan az önkormányzatok ki vannak véreztetve, nem képesek arra, hogy egy ilyen konstrukcióban 15 éven keresztül a beruházás megtérülését és még a működési veszteségeket is finanszírozzák a beruházó magánvállalkozások részére, még akkor sem, ha az állam ennek 50 százalékát magára vállalja. A konstrukció, kérem szépen, megbukott. Fontos most az, hogy a jövő évben újra nemzeti pályázati források álljanak rendelkezésre annak érdekében, hogy az önkormányzatok, sportegyesületek ilyen célokra pályázatot nyújthassanak be. Mi azt gondoljuk, hogy legalább 2 milliárd forintnyi pályázati alapot kellene képezni erre a célra.

Nagyon fontos lenne ugyanígy az OLLÉ program, amely egy példaértékű civil összefogás. Több sportszakmai szervezet rájött arra, hogy ha már a kormányzattól nem kap pénzt arra, hogy pályát építsen, ha már az önkormányzatoknak nincs elérhető forrásuk arra, hogy egy pályaépítési programban részt vegyenek, akkor legalább ők összefogjanak, közösen pályáztassanak, érjenek el minél nagyobb volumenű beruházást, ami által olcsó árakkal beszállítókhoz jutnak, és viszonylag kedvező banki konstrukciót ki tudnak dolgoztatni a program mellé. A kormány, tisztelt képviselőtársaim, egyetlen fillérnyi támogatással sem állt a program mögé. Úgy gondolom, ez megengedhetetlen, hogy egy magára valamit adó kormány, amely azt mondja, hogy sportoló nemzetet szeretne nevelni, és Magyarországot sportoló nemzeti rangra szeretné emelni vagy ott tartani, az egy ilyen kezdeményezés mögé ne álljon oda. Mi ezért azt javasoljuk, hogy 2,5 milliárd forintot különítsünk el a jövő évi költségvetésben, és egy olyan konstrukciót indítsunk el, amelyben 25 százalékkal támogatja ezeket a pályaépítéseket az állam, 25 százalékkal támogatják ezt az önkormányzatok, 50 százalékra pedig kedvezményes lehetőséggel hitelt vennének fel, és ezt 10-15 éves futamidőben képesek lennének törleszteni.

Ugyanilyen fontos lenne a labdarúgó utánpótlás-nevelési akadémiák létesítéséhez, illetve fejlesztéséhez kormányzati támogatás - erre is nyújtottunk be módosító indítványt -, egy nemzeti úszó- és vízilabdacentrum megépítése, hiszen mindkét sportterületen óriási eredményeket értünk el az elmúlt években. Nem kevésbé fontosnak tartjuk egy nemzeti uszodaépítési alap megteremtését, hasonló jelleggel, mint ahogy azt az egyéb sportlétesítmények esetében az imént már ecseteltem. Nagyon fontos lenne emellett az iskolai és diáksport támogatása, amelyre szintén csökkentett költségvetési előirányzatot szerepeltet a kormány a jövő évi költségvetésben, az idei évhez képest azt csökkenteni kívánja. Emelni szeretnénk továbbá az olimpiai részvétel és felkészülés költségvetését, annak érdekében, hogy méltó módon tudjanak szerepelni versenyzőink, és azt gondoljuk, hogy egy külön programot kell indítanunk annak érdekében, hogy az iskolai sport feltételei minden településen - lehetőség szerint a következő évtizedben, tehát a nemzeti sportstratégia idején - jelentős mértékben javulni tudjanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi megtettük a magunk részéről, amit megkövetelt a haza, egyeztettünk azokkal a sportszakmai szervezetekkel, amelyek a magyar sport jövőjéért rengeteget dolgoztak és dolgoznak a jövőben is, ők készséggel állnak rendelkezésre, hogy a kormánypárti képviselőkkel, magával a kormánnyal is bármikor egyeztessenek. A miniszterelnök úrral való találkozójukon kifejtették álláspontjukat, és kéréseiket megfogalmazták.

Arra kérem önöket, vonatkoztassanak el attól, hogy ez ellenzéki indítvány, tartsák szem előtt azt, hogy a magyar turizmus és a magyar sport érdeke nemzeti ügy, és támogassák ezeket a módosító indítványokat a parlamentben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Pettkó András, az MDF képviselője, parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bánki Erik képviselőtársam beszélt a sport támogatásáról. (Dr. Gegesy Ferenc jelzi, hogy kormánypárti képviselőként jelen van a teremben.) Elnézést kérek, tisztelt kormánypárti képviselőtársam!

Bánki Erik képviselőtársam beszélt a sporttámogatásról, beszélt a turizmustámogatásról. Én két olyan konkrét módosító javaslat mellett szeretnék érvelni, amelyből az egyiket a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként én adtam be, ez a 6. számot viseli, a másik javaslatot pedig kormánypárti képviselőtársaim adták be: Lukács Zoltán, Török Zsolt, dr. Szabóné Müller Timea, Winkfein Csaba, dr. Varga László és Halmai Gáborné képviselőtársaim. Ez a két módosítási javaslat ugyanarra a problémára keres valamiféle megoldást, márpedig ez a kérdés, hogy a turisztikai célelőirányzat 5 százalékát az ifjúsági turizmus kell fordítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Magyar Országgyűlés falai között nemrégiben elfogadtuk a "Legyen jobb a gyermekeknek" országgyűlési határozatot, amikor a parlamenti patkó minden részén ülő képviselő arról beszél, hogy a jövőről kell döntenünk hosszú távon, amikor minden országgyűlési képviselő nemsokára - reményeim szerint - meg fogja szavazni a jövő nemzedékek ombudsmanját, akkor úgy hiszem, egy ilyen fontos módosítási javaslat, amelyet ellenzéki és kormánypárti oldalon is beadnak az ifjúsági turizmus területén, nem igaz, hogy nem tud a kormány számára akár az egyik, akár a másik benyújtott javaslat elfogadható lenni.

Azt kérem a tisztelt államtitkár úrtól és a kormánypárti képviselőktől, hogy a kettő, akár a 6., akár a 7. számú módosítási javaslatot fogadják el. Itt tulajdonképpen egy átcsoportosításról és konkretizálásról van szó az ifjúsági turizmus érdekében.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, ne is üljön le, mert normál felszólalásban ön következik. Parancsoljon, öné a szó.

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai költségvetési vita vége felé a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőjeként engedjék meg, hogy képviselőcsoportom nevében egy összegzést mondjak el itt a tisztelt Ház falai között, hogy mi, magyar demokraták hogyan látjuk a költségvetési vitát, és egyáltalán hogyan látjuk a benyújtott költségvetést.

Mi azt gondoljuk, hogy toporog a gazdaság, újabb adóelvonások a kiadások tervezett csökkentése helyett. A költségvetés továbbra is indokolatlanul sok adót szed be, és túl sokat akar újraelosztani. Ez a mai költségvetési vitában is egyértelműen kiderült. Az adatokból jól látszik, hogy a kormányzat az adóelvonás növelésével kívánja pótolni, hogy az elmúlt évben nem sikerült az ország gazdasági mutatóira érdemi hatást gyakorolnia. A jelenlegi gazdasági folyamatok elborzasztó képet mutatnak. Magyarország egyre jobban elmarad az Unió tagországaitól. Már az újonnan csatlakozott országok fejlődése is nagyságrendekkel előttünk jár.

Az MDF számára elfogadhatatlan a költségvetési törvényjavaslat. A Magyar Demokrata Fórum elfogadhatatlannak tartja azt a kormányzati politikát, amely reform címszó alatt csak a megszorításokra és látszólagos egyensúlyjavításra képes, ugyanakkor a három sarkalatos kérdésre: a növekedésre, a foglalkoztatásra és az infláció csökkentésére nem találja meg a választ. A kormány 2008. évi költségvetési törvényjavaslata társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból is, úgy látjuk, teljes mértékben üres. A költségvetés továbbra is indokolatlanul sok adót szed be, és túl sokat akar újraelosztani. A kormányzat az újabb és újabb adónemek kitalálása közben megfeledkezett a gazdaság versenyképességéről, arról nem is beszélve, hogy a költségvetési kiadások csökkentése sem a tervek szerint halad. Az újraelosztás aránya 2008-ban nyilvánvalóan 50 százalék - a GDP-százalék e körül lesz -, annak ellenére, hogy a 2006. decemberi konvergenciaprogram-beszámoló még 47,2 százalékos aránnyal számolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 47,2 százalék és az 50 százalék között iszonyú nagy a különbség. Mindeközben az adóbevételek 10,6 százalékkal fognak emelkedni, az adócentralizáció mértéke pedig 39 százalék lesz, ami - és ez pontos szám - 1,1 százalékkal magasabb, mint amiről a 2008-as konvergenciaprogram annak idején szólt.

Az adatokból jól látszik, hogy a kormányzat az adóelvonás növelésével kívánja pótolni, hogy az elmúlt évben nem sikerült az ország gazdasági mutatóira érdemi hatást gyakorolnia. A tervezett kiadáscsökkentések elmaradása és az alacsony gazdasági növekedés ugyanis tovább növelte volna a költségvetési hiányt, amelyet a jelenlegi megszorítások mellett nehezen lehetett volna egy nagy párbeszéd keretében tisztázni az egyre bizalmatlanabb választópolgárokkal. Az infláció továbbra is magas marad, az eredetileg tervezettnél 1,5-2 százalékkal lesz magasabb. Mi ezt így látjuk.

(21.40)

A tervezett költségvetés nagy vesztese a lakosság, azon belül is főként a középosztály lesz. Ha az átlagot vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy a lakosság helyzete romlani, de a legjobb esetben is csak stagnálni fog a jövő év folyamán, hiszen amellett, hogy az adóterheik és a kiadásaik - reform, fogyasztói ártámogatás, egyéb tekintetében - továbbra is növekedni fognak, a jövedelmük egy jottányival sem lesz magasabb. Itt még nem ért véget a felsorolás, hiszen a jelenlegi pazarló és sokszor rossz irányú szociálpolitikai megújítás is elmaradt.

A költségvetés tervezete az önkormányzatokra is súlyos csapást mér. Ma erről itt, a Parlament falai között több képviselőtársam már hozzászólt, és elmondta, hogy egyértelműen ezt az álláspontot osztja. A kormány folyamatosan megváltóként állítja be az uniós forrásokat, minden fejlesztési reményt az NFT II.-be plántál, holott a programban nem szerepel hosszú távú koncepció a gazdaságfejlesztésre, a társadalmi és gazdasági hatásai pedig tisztázatlanok. A kormánynak fel kell végre ismernie, hogy az uniós forrásokkal nem lehet helyettesíteni a valódi gazdaságpolitikát és az ezen alapuló reformokat, a valódi reformokat.

A jelenlegi gazdasági folyamatok elborzasztó képet mutatnak. Magyarország egyre jobban elmarad az uniós országoktól. Már az újonnan csatlakozott országok fejlődése is nagyságrendekkel előttünk jár. A költségvetés tervezetéből azonban jól látszik, hogy a kormánykoalíció gyenge teljesítménye, kapkodó politikája 2008-ban sem fog megváltozni - sajnos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalásképpen: a Magyar Demokrata Fórum számára elfogadhatatlan a költségvetési törvényjavaslat, hiszen a középosztály lecsúszásának megállításához reformretorika helyett átgondolt, normális gazdaságpolitikára volna szükség.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik Puskás Tivadar, a KDNP képviselője, normál felszólalásban. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A felszólalásomban egy kicsi település gondjai, az egészségügy gondjai másik témaként kerülnek elő.

A 411-414. számú módosító javaslatok szólnak egy kicsi Vas megyei falu, Pinkamindszent gondjairól. Kultúráról beszéltünk itt és a kultúra támogatásáról. A kultúrához egy olyan hely kell, ahol ezt művelni lehet. Az operaház egészen piciben megérkezett Pinkamindszentre, ezt úgy hívták - valamikor az ötvenes években épült -, hogy kultúrház. Most ezt a kultúrházat valamelyest kulturált formába kellene tenni. Nyilvánvalóan a tetőszerkezet, a belsőépítészeti dolgok mellett szükségeltetik mindenképpen a nyílászárók cseréje. A szakemberek 15 millió forintra taksálták azt a pénzmennyiséget, amit mindenképpen erre kellene fordítani. Fedezetként egy olyan hivatal, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szolgált - nem tőlük sajnálom a pénzt, félreértés ne essék -, amelynek 16,8 milliárdos a költségvetés-tervezete. Úgy gondolom, ebben ez a 15 millió nem nagyon számít.

Aztán a másik: beszéltem már róla vagy említettem, hogy a pinkamindszenti templom tetejének építése ügyében igencsak közadakozásból és önkormányzati erő bevonásával sikerült eljutni egy darabig - egy XVII. században épült barokk templomocskáról van szó -, a tetőszerkezetet nem sikerült befejezni. Azt mondják, hogy összesen 5 millió kellene rá. Egy kétszázlelkes településnek az 5 millió forint rengeteg. Forrásként csodálatos dolgot találtunk: a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot. Nem sajnálom tőlük, csak nem tudom, mit jelent az államigazgatási hatékonyság növelése 100 millió forintért. Kérem szépen, 95 millió forintért tessék szíves lenni növelni az államigazgatási hatékonyságot, és lesz a pinkamindszenti templomnak teteje! Köszönöm szépen.

Ezenkívül vannak még Pinkamindszenttel kapcsolatos dolgaim, de most hadd térjek rá arra, hogy az egészségügyben két olyan nagyon fontos hely van, ahova nagyon-nagyon kellene a pénz. Az egyik a Vöröskereszt, illetve az Országos Vérellátó Szolgálat, amely országos intézmény, és csökkentettük a pénzeket. A Vöröskereszt, úgy gondolom, humanitárius tevékenységet folytat. Ha csökkentjük az állami támogatást, és az állami támogatásból nem adunk a humánumra pénzt, akkor úgy gondolom, hogy igen rossz szemléletünk van.

A másikat - ami már problematikus lesz - már szintén emlegettem, ez az Országos Mentőszolgálat működési költsége. Odáig fogunk eljutni, hogy nem lesz, aki kimenjen a mentőautóval. Ezer embert el kell küldeni, sőt mondok még valamit: a jövő évi tervben egy árva mentőautó-utánpótlás nem lesz. Ez azt jelenti, hogy nulla darab mentőautó-beszerzést terveztek jövőre. Úgy gondolom, hogy ez tarthatatlan.

A Kereszténydemokrata Néppárt a módosításaiban az oktatás, az egészségügy, az önkormányzatok, a szociális biztonság megteremtését célozta meg a vidékfejlesztéssel együtt, beleértve a környezetvédelmet. Kérek szépen mindenkit, szavazza meg a módosító javaslatainkat, ezzel az emberek széles csoportjának, széles tömegének teszünk jót.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. El is fogyott a rendelkezésükre álló idő.

Közben jelentkezett egy kormánypárti képviselő, ezért meg is adom neki a szót: Gegesy Ferenc következik, az SZDSZ részéről. Öné a szó, parancsoljon!

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): No, én is valamifajta vitaértékelést mondanék, bár kicsit zavarban vagyok, mert nem írtam le előre a vitaértékelő szövegemet. Az itt elhangzottak alapján igyekszem megint néhány dolgot előadni.

Az egyik: azt már régen megfogadtam, hogy minden nem valós állítást naponta csak egyszer cáfolok, de akkora lehetőségem van most is erre - csak a legutolsók egyikét hadd említsem. A bevezetett ingatlanadóval kapcsolatban - amit majd az önkormányzatokon vernek le a lakosok - jelzem, hogy ingatlanadó ma is van, jövőre is lesz, és 2009-ben is lesz (Babák Mihály: Értékalapú, hogy pontos legyen!), de más számítási metódussal. Ennek következtében, ha a helyi lakosság eddig fizetett adót, akkor ezután is fog fizetni, gondolom, nem fogja megszüntetni az önkormányzat. Ha eddig nem fizetett helyi adót, akkor pusztán attól a lehetőségtől, hogy egy más adó van, az önkormányzat nem fogja bevezetni. Az adókulcsok úgy vannak megállapítva, hogy a lakosságot érintő adóbevétel tekintetében a maximális adókulcs megegyezik a mostani adókulccsal. Az adókivetés bonyolultságát illetően pedig, ha egy önkormányzat az alsó sávhatáron állapítja meg az átlagos ingatlanértéket, akkor még nagy munkába sem kerül. No, ennyi.

Elhangzott: a 2008. évi költségvetésről van szó, a folyamatokról. A két oldal folyamatosan elbeszél egymás mellett, és úgy tűnik, ezt az sem akadályozza meg, ha az egyik oldal ebben kifejezetten nem vesz részt.

(21.50)

Én türelmes ember lévén igyekeztem végighallgatni mindenkit, hátha valami új dolgot hallok, valami olyan dolgot, amit érdemes megfontolni. Úgyhogy levonom a következő évi költségvetéssel kapcsolatos azon konklúziómat, hogy az egyik oldal azt mondja - most így, szó szerint a mai nap nem hangzott el, de az összes összetevőjét hallhattuk -, hogy világbajnok költségvetési hiány van, tehát hogy nagyon rossz a helyzet. Én ehhez azt teszem hozzá, hogy világbajnok költségvetésihiány-javítás van, mert az a több mint 5 százalék, ami most az előirányzatokban van, illetve ha figyelembe vesszük azt, hogy a 2006. nyári intézkedések nélkül a hiány 10 százalék fölött lett volna, most pedig 4 százalék körül lesz, ez már 6 százalékos hiánycsökkentés, ez is világbajnok teljesítmény. Tehát lehet hangsúlyozni a múltat, lehet foglalkozni a jövővel; az egyik nem helyettesíti a másikat, maradjunk ennyiben, ez talán eléggé kompromisszumos szövegnek tűnik.

Én azt teszem még hozzá a jövő évi folyamatokhoz, hogy az egyenlegjavulás világbajnok. Az előbb felsorolt három fontos tényező, amiben (A mellette ülő Pettkó Andrásra nézve:) a mellettem ülő képviselőtársam nem talált eligazítást, nevezetesen a foglalkozásinfláció, ez azért benne van. A növekedés lehet kérdéses, hiszen az a második negyedévi adat, reméljük, hogy a várakozások szerint is megfordul, és az is elindul felfelé. De ez talán az egyedüli nem biztos pontja a jövő évi becslésnek. Most nem az az érdekes, hogy az összes kutatóintézet ennél jobbat mond, hanem az, hogy az a tervezés, ami eddig a maximális óvatossággal igyekezett a bevételeket tervezni, és a kiadásokba inkább például a nagy tartalékok beépítésével szintén a megtakarítási lehetőséget beépíteni, remélhetőleg eredményes lesz.

A kiadások mérséklése elhangzott a legutolsó hozzászólóknál, de ugyanúgy elhangzottak nem milliós - mert egyik képviselőtársamnak 5 milliós javaslata volt -, elhangzott 5 vagy nem tudom hány milliárdos javaslat is, amit mindenképpen kéne venni. Nem mondanám el, hogy ezek közül melyiket tartom inkább elfogadhatónak vagy inkább indokoltnak, inkább csak Babák képviselőtársamat szeretném idézni, aki sajnos, nem tudom, szó szerint hogyan mondta, hogy az ocsú között búzát talált a tervezetben. Én is találtam egy ilyen szöveget, amikor azt lehetett kihámozni, hogy aggódik a reformfolyamatok végigvitele miatt, mert ezt kifejezetten mondta. Ebben megint egyezünk, én is aggódom, hogy a reformfolyamatokat végig tudjuk vinni, mert úgy gondolom, hogy a magyar gazdaság és a társadalom hosszú távú fejlődésének az egyedüli megalapozója a reformok sikeres végigvitele lehet.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Gulyás Dénes, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, képviselő úr!