Felszólalás adatai

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): (Mikrofon nélkül:) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ciklusoktól függetlenül az önkormányzati költségvetés készítése mindig egy kicsit megnöveli az önkormányzati vezetők adrenalinszintjét. Nincs ez másképp… (Feltűzi a mikrofonját.) - bocsánatot kérek.

(21.50)

A jelenlegi költségvetés is nem kis feladat elé állítja az önkormányzatokat. Nehéz feladat lesz, de ahogyan szokták mondani: ha könnyű lenne, biztos más csinálná. Így nekünk kell ezt megoldani.

A mostani költségvetést számos szóval jellemezték, számos jellemzőt hoztak fel. Mi a biztonság, a bátorság és az igazságosság szlogent használjuk, mert úgy gondoljuk, hogy ez így igaz. Elhangzott a mai napon az “utolsó költségvetésö jelző is többféle megközelítésben. Egyféle megközelítésben valóban utolsó, mert ez a 2007. évi EU-költségvetést megelőző utolsó költségvetés, és talán könnyebb lenne a dolgunk, ha ismernénk azokat a kritériumokat, amelyeket majd az az európai közösségi költségvetés határoz meg, hisz ahhoz jobban tudnánk igazodni, de nem adatott meg nekünk ez a tudás.

Üzenetet tartalmaz a költségvetés részünkre, ezt körülbelül úgy lehetne megfogalmazni, hogy szigorú takarékosság a működésben, és dinamizmus a fejlesztésben. Én úgy gondolom, hogy az önkormányzatoknak körülbelül erre kell felkészülni. Hisz ha azzal a senki által nem vitatott céllal, hogy igényeljük az olcsó államot, mindenki egyetért, akkor azzal is egyet kell értsünk, hogy az olcsóbb önkormányzatot is igényelnünk kell, mert ez a kettő együtt jár, és bármilyen keserű egy önkormányzati vezető részére, ezt tudomásul kell venni, és meg kell tenni a szükséges lépéseket is hozzá.

A költségvetésbe beépült az a program, amit mi a száz lépés programjának nevezünk. Ez a program a változtatás és a megújulás programja, ezért óvnék mindenkit a statikus szemlélettől. Dinamikus szemléletre van szükség, és el is mondanám, hogy körülbelül mit feltételez egy önkormányzati vezetőtől a dinamikus szemlélet. Nemcsak annyit, hogy a kiadási oldalt az áfajogszabályok, illetve az eho mérséklése, majd eltörlése alapján értelmezzük, mert ez egy viszonylag könnyen kiszámítható folyamat. De amikor azt mondjuk, hogy ez a költségvetés tartalmazza a családi pótlék megduplázását, a családi gondoskodásra szánt összegek megnövelését - ami azért enyhíti a gyermekes családok gondját -, ha azt mondjuk, hogy a nyugdíj növelését és igazságosabb elosztását is tartalmazza ez a költségvetés, és ez könnyíti az időskorúak helyzetét, akkor az is igaz, hogy az önkormányzatokra nehezedő teher, ami a szociális költségvetésben nyilvánul meg, valószínűleg csökkenni fog, illetve okkal tehetjük fel, hogy az erre szánt összegek elegek lesznek ezeknek a terheknek a viselésére.

Ha azt mondjuk, hogy az adót csökkenjük, a közterheket mérsékeljük, a szakképzési alapot megnöveljük, senki által nem vitatottan, azért, hogy munkahelyeket teremtsünk, azért, hogy a foglalkoztatást serkentsük, akkor valószínűleg az is igaz lesz, hogy az ezzel járó és ennek folyományaként beálló kisebb terhek, amelyek a munkanélküliség kezelése során jelentkezhetnek, szintén azt feltételezik, hogy elegek lesznek azok a források, amelyek a költségvetésben ezeknek a kezelésére rendelkezésre állnak.

Ha milliárdokat költünk informatikai fejlesztésre - és az imént Pettkó képviselőtársam kérdésére válaszolva elmondhattam, hogy ezek a kiadások folyamatosak, és a jövőre is vonatkoznak -, azért, hogy korszerűsítsük a közigazgatást, hogy csökkentsük a bürokráciát, akkor várhatóan elegek lesznek azok a források, amelyek ezeknek a működtetésére szolgálnak, hisz azért költünk pénzt a korszerűsítésre, hogy olcsóbb, jobb és egzaktabb közigazgatást tudjunk kialakítani. Félve jegyzem meg - nem a költségvetésre tartozik, csak pusztán hozzáfűzném ezekhez a dolgokhoz -, hogy ha komolyan vesszük valóban majd a bürokrácia csökkentését, akkor a magunk részéről azért várnánk majd azokat az úgynevezett egykori deregulációs törvényeket, amelyek a felesleges, költséges és az önkormányzatokat terhelő feladatok tömeges hatályon kívül helyezését szokták jelenteni, és ez igazán jele lenne a bürokrácia elleni küzdelmünknek.

Vannak olyan feladatok, amiket ez a költségvetés az önkormányzatokra bíz, hogy oldják meg, de van benne olyan tétel, amit az önkormányzatok nem tudnak megoldani, mégis nagyon fontos kérdés. Ez pedig az a rövid kitétel, hogy az autópálya-programunk folytatódik, és erre költségvetési fedezet áll rendelkezésre. Itt megállnék egy kis szóra, képviselőtársaim. Csendes mosollyal a bajszom alatt szoktam azokat a vitákat figyelni itt, ebben a Házban, ami az államháztartási hiány és az autópálya-program közötti összefüggéseket szokta elemezni, általában olyan módon, hogy a kormány becsapja a választókat az autópálya-elszámolási rendszerével. Ha én megunom a politikai vitát, és békét szeretnék, akkor hazatérvén olyan tanácskozásokra megyek el vagy kezdeményezek, ahol közúti, autópálya- vagy vasúti fejlesztésekről esik szó. Nagyon jó dolog látni azt a sok csillogó szemű polgármestert, mindenféle párttól függetlenül, akik az ilyen megbeszélésekre összegyűlnek.

Vegyük tudomásul, hogy az autópálya-program a vidék fejlesztésének egyik záloga, és ahol nincs ilyen, az nagy teher annak az országrésznek. Igaz ez Békéscsabára, igaz Pécsre, de igaz ez a nyugat-dunántúli térségre is, amely máról holnapra érzi egyébként az EU-tagságunkkal kapcsolatosan beállt változásokat a megnövekedett észak-déli forgalom tekintetében.

Nem támogatom, hanem kifejezetten kérem magam és polgármestertársaim nevében, hogy folytassák az autópálya-programot, mert ez a jövőnk záloga, és az infrastrukturális beruházások nélkül érdemi felzárkózás nem várható az Európai Közösség országaihoz. Én akár a hiány növelése árán is ezt a jövőbe vetett befektetésként kezelem, tehát a magam részéről a kormányt biztatnám e tekintetben, igen, folytassa az autópálya-programot, és a szükséges forrásokat bármi áron teremtse meg.

A magam részéről a költségvetés elfogadását javasolom. (Taps a kormánypártok soraiban.)