Készült: 2021.08.04.01:35:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

154. ülésnap (2016.05.18.), 46. felszólalás
Felszólaló Kepli Lajos (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:21


Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen a Balaton-törvény és a vízpart-rehabilitációs tervek kapcsán szeretnék hozzászólni mint Balaton-parti képviselő. Amióta a Balaton-törvény megszületett, 2000 óta várunk sok mindenre a Balaton partján, többek között arra, hogy mikor történik meg a Balaton-törvény által előírt szabad parti sétányok kialakítása a jogszabálynak megfelelően. Annak idején ez úgy lett előírva, hogy a települések belterületi partszakaszának 30 százalékát szabad parti sétány formájában hozzáférhetővé kell tenni. Ez az arány a mai napig a legtöbb településen nem valósult meg, és nem tudott megvalósulni.

Készültek különböző tanulmányok és tervek arra vonatkozóan, hogy mennyi ingatlant kellene kisajátítani ahhoz, hogy megvalósulhasson ez az arány, illetve milyen lépéseket kellene tenni, ám konkrét lépések azóta sem történtek ez ügyben. A legutóbbi kérdésemre már az a válasz érkezett, hogy a kisajátítás erre nem megfelelő eszköz, és nem is garancia arra, hogy ezt a 30 százalékos arányt egyáltalán teljesíteni lehessen, és mellette a tó megfelelő biológiai állapotát meg lehessen őrizni. Minden választ el tudunk fogadni, hogyha valamiféle konkrét intézkedési terv vagy egyáltalán jövőkép társul hozzá, hogy mi fog történni a Balatonnal, mert egyelőre óriási káosz és fejetlenség tapasztalható a tó partján.

A másik, éveken keresztül visszatérő vesszőparipám a Balaton partvonalát érintő illegális stégek és mederfeltöltések elbontása, amelyre már sok-sok éve ígéretet tett a kormány. Időről időre írásbeli kérdéssel fordulok a belügyminiszter úrhoz mint a vízügyért felelős miniszterhez, és kapok is válaszokat.

A legutóbbi választ például 2015 decemberében kaptam meg, ahol is arról tájékoztatott a miniszter úr, hogy megtörtént a tó nyíltvizes felületének geodéziai mederfelmérése, és hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság, valamint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság közösen végzi az illegális feltöltések és bejárók elbontását tartalmazó medervonal-szabá­lyozási kiviteli tervek elkészítését, valamint ezek alapján a szükséges földhivatali nyilvántartási, illetve kivitelezési munkákat. Ennek nyomát azóta sem találjuk, azóta sem látjuk a Balaton-parton.

Nagyon sok helyen tapasztalhatóan illegális mederfeltöltések, illegális bejárók, stégek százai vannak. Ezek felmérése már konkrétan megtörtént évekkel ezelőtt, hogy hány ilyen létesítmény van, csak ezek elbontásához, hol a pénzhiányra hivatkozva, hol pedig más egyéb akadályra hivatkozva, nem kezdett neki a kormány. Holott ha már partvonal-sza­bá­lyozásról beszélünk, akkor ezt mindenképpen szóba kell hozni, hiszen ez is hozzátartozik a tó védelméhez és a megfelelő hozzáférés biztosításához. Hiszen ezek az illegális feltöltések sokszor a vízparttól elzárt magáningatlanokon történnek meg, akár vagy a meder egy részének kibetonozása, vagy a nádas kiirtása és még sorolhatnám, illegális bejárók, stégek, hajókikötők létesítése, ami bizony a tó ökológiájának nem tesz jót. Mint ahogy nyilván nem tesz jót az imént már említett balatonfenyvesi 500 méteres móló sem, amelynek nyomán a közeli részeken iszaposodás indult meg.

És mindez annak a következménye, hogy hiába van Balaton-törvényünk és hiába van vízpart-reha­bilitációs tervünk, ha a szükséges intézkedések nem történnek meg. Azt érezzük, most már tizenéve, hogy gyakorlatilag sosem volt igazán gazdája a Balatonnak kormányzati szinten, voltak balatoni kormánybiztosok, miniszteri megbízottak, de hogy igazán szakmai kézben összpontosultak volna a Balatonnal kapcsolatos döntések, akár vízügyi, akár építészeti, vagy a partvonallal kapcsolatos feladatokról legyen szó, azt nem láttuk. Ennek eredményeként egy ilyen szabad rablógazdálkodás folyt akár a vízparti ingatlanok tekintetében is, itt már elhangzott néhány példa.

Én még hozzávenném ehhez a Balaton-parti kempingek anomáliáját, ami szintén a Balaton-törvényhez kapcsolódik, olyan szempontból, hogy a három, Balatont határoló megye, tehát Veszprém, Zala és Somogy megye önkormányzatainak tulajdonában voltak a Siótour, a Balatontourist és a Zala­tour részvényei, amelyeknek a tulajdonában voltak ezek a Balaton-parti kempingek. A Balaton legértékesebb ingatlanjairól van szó, amelyeket 2007-ben ez a három megyei önkormányzat értékesített. Ez az értékesítés egyébként jóval áron alul történt meg. Ezután történt itt a parlamentben egy olyan momentum, amikor az akkori kormánypárt és a Fidesz, amelyik akkor ellenzékben volt, egységesen megszavazta a Balaton-törvény olyan módosítását, amely egyébként az akkor már az SCD Group tulajdonában lévő ingatlanok értékét megtöbbszörözte, hiszen növelte a beépíthetőséget, az építménymagasságot és még több szempontból is pozitív változásokat hozott létre az ő szemszögükből.

Ott is, akkor is az volt a jelszó, hogy kiemelt jelentőségű beruházások fognak majd ezeken az ingatlanokon megvalósulni, több száz milliárdos nagyságrendben. Tudjuk azóta, hogy ezekből a beruházásokból semmi nem lett, sőt az SCD mint olyan már nem is létezik, a balatoni portfóliójától megszabadult. Azóta ezeket a kempingeket már néhol árverezik és próbálják eladni; az illetékes önkormányzatok próbálják visszaszerezni. Van, amelyiknek ez nagyobb sikerrel jár, van, amelyiknek kevésbé, attól függ itt is, hogy milyen pártállású az illető polgármester, sajnos ezt kell hogy mondjam, mert amíg Balatonfüred városa 700 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott ebből a célból, addig mondjuk, Balatonszemes és Badacsonytomaj önkormányzata sikertelenül kilincselt a Belügyminisztériumnál. Pogácsás Tibor államtitkár úr a hitelfelvételt ajánlotta nekik mint lehetőséget, amivel, én azt gondolom, hogy ezek az önkormányzatok talán még szívesen élnének is azért, hogy visszaszerezzék a kempingjeiket és hasz­nosítani tudják, de nem olyan feltételekkel, ahogy ezek jelen pillanatban rendelkezésre állnak.

Tehát ez csak néhány azon problémák közül, amelyek a Balatont sújtják jelen pillanatban, és amelyek a Balaton-törvényre is, illetve arra a most megszüntetni kívánt vízpart-rehabilitációs tervre is visszavezethetők, ami egyébként betartás hiányában így sem garantálja a Balaton-part védelmét.

Úgyhogy ezek miatt is mondta azt Hegedűs Lorántné képviselőtársam, hogy nem tudjuk támogatni, hogy még tovább gyengítsük ezeket az eszközöket, vagy még tovább gyengítsük azokat a törvényi szabályozásokat, amelyek jelen pillanatban rendelkezésre állnak. Hiába írja az indokolás, hogy ez egy miniszteri rendeleti szintű szabályozás, ami esetleg törvényerőre fog emelkedni, de nem látjuk ennek a garanciáját, hogy ez törvényi szintre emelkedve védeni fogja a Balaton-partot, a Balaton érdekeit.

Sokkal inkább az látszik, hogy itt van a sokat emlegetett 300 milliárd forintos uniós forrás, a 2014-2020-as ciklusban rendelkezésre álló forrás, amelyet önök igyekeznek minél inkább a saját érdekeltségi körükbe vonni, és nyilvánvalóan ebből majd akár Balaton-parti fejlesztéseket is megvalósítani, és ennek az útjából el kell gördíteni az akadályokat törvényi szinten is. Ilyen megfontolás is állhat ezen törvénymódosítások hátterében.

(13.20)

Azt már látjuk, mi már megmondtuk annak idején, amikor beharangozták, hogy majd 300 milliárd forintból itt minden meg fog valósulni a Balatonnál, akkor tartottunk egy sajtótájékoztatót, amelyen elmondtuk, hogy oda kell majd azért arra figyelni, mert ahol ekkora összeg megjelenik, ott bizony-bizony felüti a fejét a korrupció lehetősége, és felüti a fejét az a szemlélet, ami sajnos eluralkodott az utóbbi időben, hogy a saját érdekeltségi körbe tartozó vállalkozásoknak juttatják ezeket a forrásokat. Meg is történt, a 300 milliárdból már 100 milliárd, tehát az egyharmada Mészáros Lőrinc érdekeltségében landolt, ez a dél-balatoni vasútfejlesztés ‑ megint csak a Balaton-partnál vagyunk. Egy ötvenvalahány, ötven-egynéhány kilométeres, Szántód és Balatonszentgyörgy közötti vasúti szakasz felújítására közel 70 milliárd forintot költ uniós és hazai forrásból a kormány, illetve a Fonyód-Kaposvár vasútvonal felújítása, ami szintén nagyon dicsétes, de amikor kiderült, hogy ezt is Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó konzorcium nyerte meg, akkor hirtelen 9-ről 19 milliárdra nőtt a beruházás költsége, mint ahogy a másiknál is 53-ról 72 milliárdra növelték, a szántód-balatonszentgyörgyi szakasznál.

Úgyhogy ebből is látszik, hogy ezek a felvetések reálisak, hogy ezek a fejlesztési pénzek kézen-közön el fognak tűnni, és a Balaton igazából nem fog belőle profitálni ‑ és most ennek, ezeknek a folyamatoknak ilyen törvénymódosítások segítségével igyekeznek megágyazni. Mi ezt természetesen semmiféleképpen nem tudjuk támogatni.

Azt támogatnánk, hogyha végre egy olyan kormányzati szándék lenne, hogy a Balatonnak egy egységes gazdája lenne, lenne egy koncepció, amely kijelöli, hogy milyen irányba akarunk elindulni a Balatonnal, legyen szó akár a horgászturizmusról, legyen szó akár a vitorlázásról, hogy hány vitorláskikötőt engedélyezünk még a Balatonon, mennyi az a vitorlás, amit egyáltalán képes a tó befogadni, vagy ‑ rengeteg kérdés felmerül ‑ a vízparttal mi a célunk, az, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen, vagy az, hogy mindenki kisajátítsa, beépítse és elzárja az odaérkező emberek elől.

Ezekről a kérdésekről lehetne napestig beszélni, a Balaton egyébként is szívügyem, de nyilván ez már szorosan nem kapcsolódik ehhez a törvényjavaslathoz. De szerintem éppen elég indok mindez ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot ne támogassuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai