Készült: 2020.07.10.18:44:29 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 34 2006.06.19. 8:21  19-145

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! - ha itt lenne, mondanám, hogy nincs szerencséje. Nincs szerencséje, mert mi itt maradtunk, akkor is, ha ön a fiatalokat külföldre küldi, akkor is, ha a vállalkozókat más országba küldi, mi maradunk. Maradunk azért, hogy kérdéseket tegyünk fel önnek, és azt várjuk, hogy ön a kérdésekre konkrét válaszokat ad. (Dr. Géczi József Alajos: Ez már nem olyan jó!) Tessék figyelni, a miniszterelnök úrtól vártam a választ, de öntől is elfogadom, ha konkrét.

Most szemantológiai vitát folytatunk, hogy vajon kiigazításról, egyensúlyteremtésről, reformról vagy megszorításról beszélünk, és az emberek kapkodják a fejüket, mert nem tudják, hogy miről van szó. Engedjék meg, miniszterelnök úr, ha itt volna, én bevezetnék egy új fogalmat. Ön mondta a miniszterelnöki vitában, hogy farba. Az az álláspontom, hogy ön előjött a farbával. A farba pedig egy olyan típusú csomag, ahol nem számít, hogy korábban mit mondtunk, nem számít, hogy kinek mit ígértünk, ugyanilyen magabiztossággal előadtuk a jóléti rendszerváltás programját; ugyanilyen magabiztossággal előadtuk a száz lépés programját; és ugyanilyen magabiztossággal előadtuk a száznapos programot.

Soha, semmikor hatástanulmányok és különösképpen nem társadalmi hatástanulmányok ezen programok mögött nem voltak. Nehezen is nevezhető programnak, amelyikből nem tudjuk, hogy milyen társadalmi csoportokra milyen hatással van, milyen a társadalmi szerkezetre gyakorolt hatása.

És amikor ön erről a farbacsomagról beszél, akkor engedje meg, hogy elmondjam, hogy 15 évvel ezelőtt, amikor az utolsó szovjet katona elhagyta Magyarországot, a Somló hegyen Antall József a következőket mondta: "Úgy akarnak beszélni, mintha mindaz, ami jó, már ők tették volna, s abból a válságból, amibe ők vitték az országot, ők tudnák legjobban kivezetni." Megismétlem Antall József mondatát: úgy tesznek, mintha ezt a válságot nem önök okozták volna.

Azt ígértem az alkotó ellenzékiség kapcsán, hogy kérdéseket teszek fel önnek, amire remélem, a válasz nem az, hogy lárifári. Konkrét kérdéseket szeretnék feltenni, és konkrét válaszokat várok.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Amikor a költségvetési törvényben ön 4,7 százalékos GDP-arányos hiányt tervezett, akkor tisztában volt-e azzal, hogy hány nyugdíjas él Magyarországon és hány közalkalmazott van? Tudniillik ebből az következik, ha tisztában volt, hogy a hiány ezekből nem fakadhat, tehát másban kell megjelölni a hiány okát. A 4,7 és a 9,7 százalék közötti különbségnél se a nyugdíjasokra, se a közalkalmazottakra ne hivatkozzon!

Mi történt itt fél év alatt, amiről ön nem tudott? Azért kérdezem meg, hogy készültek-e hatástanulmányok a költségvetési törvényhez, mert azt hallom az MSZP frakcióvezető asszonyától: csak menet közben jöttünk rá, hogy a hiány milyen mértékű. Sőt örömmel vettem, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjének visszatért a humorérzéke, mert azt állította a közszolgálati tévében, hogy csak a választás után tudták meg, hogy mekkora a hiány mértéke. Persze ez a koalíciókötésben nem zavarta meg. Csupán érdekes dolog, hogy ha a kormánypárti képviselők, frakcióvezetők ilyen információval rendelkeznek az ország állapotáról, akkor fel kell tennem a kérdést, hogy mit várnak az ellenzéktől, milyen információkkal rendelkezzen az ellenzék.

A legproblémásabb kérdés álláspontom szerint az, hogy ez a pénzügyi válság csak következmény, egy erkölcsi válság következménye. Súlyos erkölcsi válságban vagyunk, mert amikor a miniszterelnök úr itt az expozéjában, a beszédében azt állította, hogy be kell fektetni a jövőbe, ez az egy mondat talán az, amiben egyetérthetünk, csak azt gondolom, hogy másképp gondoljuk a jövőt. Mi a jövőt - az ország demográfiai helyzetének figyelembevételével - nem egy pénzügyi befektetésnek gondoljuk, amelyik bármelyik országban, Kazahsztánban, Bulgáriában, bárhol történt, hanem itt, Magyarországon szeretnénk a jövőbe befektetni, azokkal a családokkal együtt, és életlehetőséget biztosítani azoknak a családoknak, amelyek vállalják a jövőt, vállalják a gyermeknevelést.

Végiggondolták már, hogy ez a csomag szociálisan hogyan fogja érinteni a családokat? Végiggondolták már azt, hogy ezen farba nevezetű csomag kapcsán hogyan érinti a gázáremelés a családokat? Majd egyszer a gyermekszegénység ellen való retorikával fognak fellépni, miközben majd a gázáremelésnél nem fogják figyelembe venni azt, hogy ki hány gyermeket nevel, legfeljebb ne fürödjön a gyerek. Majd visszatérünk arra, mint gyermekkorunkban, hogy hetente egyszer fürödhet.

A legnagyobb probléma az, hogy amikor be kell fektetnünk a jövőbe, akkor nem szabad olyan rendelkezéseket hozni, ahol a nőket meddővé teszik (Közbeszólások.) vagy tehetik; nem szabad olyan rendelkezéseket hozni, amelyekkel lehetetlenné teszik a gyermekeket nevelő családokat.

Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Szeretnék választ kapni arra, hogy ön tisztában volt-e ezzel, amikor 4,7 százalékban határozta meg a költségvetési hiányt; akkor álltak-e az ön rendelkezésére kellő adatok és voltak-e hatástanulmányok? És tud-e válaszolni arra a kérdésre, hogy a 4,7 százalékból hogyan lett 9,7 százalék? Mi történt a fél év alatt? De kérem, hogy a nyugdíjasokra és a közalkalmazottakra ne hivatkozzon, mert ezt decemberben is tudták. Tud-e arra válaszolni, hogy a kormánypárti frakciók miért nem tudtak arról, hogy milyen folyamatok vannak ebben az országban? Hiszen az ő kijelentésüket idéztem, mind a két frakcióvezető kijelentését.

Pénzügyminiszter úr, fel kell szólítanom a lemondásra. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból. - Moraj az MSZP padsoraiból.) Amikor ön 4,7 százalékban határozta meg a magyar költségvetés hiányát, akkor olyan tervezési hibát követett el, ami súlyos szakmai hiba. (Dr. Géczi József Alajos közbeszólása.) Ha ön ezt a súlyos szakmai hibát szándékosan követte el, akkor úgy gondolom, hogy erkölcsileg alkalmatlan arra, hogy ezt a posztot betöltse. (Dr. Géczi József Alajos: Na!)

Ha pedig azt akarjuk, hogy a konvergenciaprogramot Magyarország részéről elfogadják, akkor azt gondolom, hogy csak hiteles emberrel lehet megtenni, aki szavának lehet hinni. Amikor még e Házban volt annak a szónak jelentősége, hogy becsület, becsületvesztés esetén egy úriember, egy férfi tudta, hogy mi a kötelessége. (Dr. Veres János: Nő nem?) Ezért felkérem, hogy az általam felsorolt indokok alapján legyen szíves felállni, bocsánatot kérni a nemzettől, bocsánatot kérni azoktól a frakcióktól, amelyekkel megszavaztatta ezt a költségvetési hiányt; és végül bocsánatot kérni azoktól a nemzetközi szervezetektől is, amelyeket megpróbált félrevezetni. Az ország érdeke most az, hogy önnek a posztjáról távoznia kell.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 223 2006.06.26. 3:31  198-242

DR. LUKÁCS TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom - szeretem a tiszta és egyenes beszédet -, a közalapítványok tekintetében eme törvénynek legegyszerűbb megoldása az, hogy ön ezt visszavonja. Elmondom, hogy miért. Ha a jelenlegi, hatályos törvényt megnézzük, akkor a Ptk. 74/G. § (9) bekezdése lehetőséget adna önnek, hogy amiért állítólag ezt a törvényt beterjesztették, akkor ezt elvégezheti. Azt mondja: "A bíróság a közalapítványt az alapító kérelmére nem peres eljárásban megszünteti, ha a közfeladat iránti szükséglet megszűnt, vagy a közfeladat ellátásának biztosítása más módon, illetőleg más szervezeti keretekben hatékonyabban megvalósítható."

Tehát ami törvényi indoka van, a jelenleg hatályos törvényben meglévén, azt gondolom, hogy ez az irány rossz, és nem is járható, alkotmányos aggályokat vet fel. Alkotmányos aggályokat vet fel, mert részben érinti az önkormányzatok által létrehozott alapítványokat, és ebben a pillanatban, azt gondolom, olyan helyen keresi a megoldást a kormányzat, ami már nem az ő hatásköre lenne, vagy nem tartja tiszteletben az önkormányzatiságot.

Tehát ha valóban az a törvény eme részének benyújtási indoka, hogy vannak közalapítványok, amelyek nem megfelelően működnek, akkor tessék szíves lenni a jelenleg meglévő hatályos törvény szerint eljárni azoknál a közalapítványoknál, amelyek nem megfelelően gazdálkodnak vagy nem elég hatékony a működésük. Ez egyenként megvizsgálható. Ráadásul, ha megnézi a tisztelt pénzügyminiszter úr, kívánom, hogy a munkatársaival vagy az Igazságügyi Minisztérium munkatársaival nézesse meg, a bírói gyakorlat sem engedi ezt a megoldást, amit önök itt most erőből át próbálnak vinni, és szorgalmaznak.

Tekintettel arra, hogy az alapítótól eltér a közalapítvány, tehát az egy célhoz kötött vagyon, jogi személyiséggel rendelkezik, nem beszélve arról az esetről, amikor már az alapítvány különböző gazdálkodó szervezeteket is létrehozott, akkor nem tudom, hogy a megszüntetést hogyan képzelik el. Tudniillik ebben a pillanatban a bíróság nem fog hozzájárulni ilyen módon a megszüntetéshez, mert más esetben az alapítvány rendelkezései vonatkoznak, meg kell nézni együttesen az alapítvány rendelkezéseivel.

Ez a jogi része, amiért, azt gondolom, ha figyelembe veszi a jelenleg hatályos törvényt, az elérni kívánt cél a jelenleg is hatályos törvénnyel elérhető.

Az egy más kérdés, hogy lehet-e törvényeket úgy előterjeszteni - egyre jobban kezdjük megszokni -, ha az ember felteszi a kérdést, hogy vannak-e hatástanulmányok a törvény mögött, meg tudják-e mondani például a kulturális bizottságban, hogy a kulturális területen milyen közalapítványokat érint, van-e erről valami lista, erre a minisztérium válasza, hogy nincs. Nem baj, meg lehet így is szavazni, csak egyet ne tessenek gondolni, hogy az alkotmányos kifogásainkról hallgatni fogunk, vagy a szükséges lépéseket nem tesszük meg.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 12-14 2006.07.10. 5:14  1-16

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hétfőnként azon gondolkodom, hogy húszperces beszédéből melyik az a mondat, ami kiemelhető, mi a mondanivalója, amikor vizionál egy olyan országról, amiben szeretnénk élni, csak nem sok köze van a valósághoz. Engedje meg, hogy a klasszikusokat idézzem, önt idézzem: "El merjük-e hinni, hogy olyan ország lesz, amilyenné tesszük?" Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ez az ország olyan, amilyenné tették.

Amikor ön a közép-európai helyzetképet próbálta elemezni, akkor a gyakorlat és a valóság teljes mértékben ellentmond, és az emberek másképp értik és másképp éreznek, amikor lengyelországi, horvátországi, szlovákiai problémákról beszél, és nincs bátorsága a magyarországi problémákról beszélni. Ezeket az országokat úgy hozza föl, mintha nem irigyléssel néznének az emberek ezekre az országokra, hiszen Horvátországba járnak nyaralni, Szlovákiába - az ön tanácsa szerint - átjegyzik a cégeket, és természetesen olcsóbb áruért, jó minőségű áruért Ausztriába fognak átjárni vásárolni. Ezt már a magyarországi történelemben többször átéltük. Valóban, ez az ország olyan, amilyenné tették, és ez a konvergenciaprogram arról szól, hogy ki kellene javítani azokat a hibákat, amely hibák az elmúlt kormányzat hibái nélkül nem jöttek volna létre.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ebben a konvergenciaprogramban társadalompolitikai kérdésekről semmilyen említés nem történt, csak reményemet fejezem ki, hogy ezek is meg fognak jelenni valamilyen módon benne. A Kereszténydemokrata Néppártnak meggyőződése ugyanis, hogy ez a helyzet az erkölcsi válság következménye. De hogy ezt még meg is ideologizálja ön: "Ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlen igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint." - mondta ön.

Én úgy gondolom, hogy amikor pedig jelen beszédében kijelenti, hogy európaiak szeretnénk lenni a hétköznapokban, ha a két mondatot összevetjük, akkor azt gondolom, hogy ön mégiscsak felülvizsgálja álláspontját, és azt mondja, hogy nincs kétféle erkölcs. Ez az erkölcsi válság tudniillik ezen alapul.

Érdekes ötlet a konvergenciatanács felállítása, de engedjék meg, hogy két felvetést tegyek. Az egyik az, hogy a kormánypárti képviselőtársaim által elmondott alkotmányos aggályokat a költségvetési tanáccsal kapcsolatban, remélem, most a sajtó nyilvánossága előtt hangoztatni fogják. (Kuncze Gábor: Aztán miért?) A második: fölhívtam korábban is a figyelmet... Ha már beszólt Kuncze Gábor, nagyon szívesen idézek tőle is, nehogy kimaradjon belőle. Azt mondja, téves előrejelzés alapján hozták meg a költségvetési törvényeket, ezért van szüksége szakértőre a pénzügyminiszternek. (Kuncze Gábor: Ezt külön nem mondtam, csak hogy én is pontos legyek!) Igen, majd a jegyzőkönyvből megnézzük. Tehát a téves előrejelzések sem igazak, és a téves számok sem igazak!

Azt gondolom tehát, hogy az igazság egyféle, a hazugság többféle, mert az igazságot többféleképpen lehet félremagyarázni. Önök megnyerték a választást, és elveszítették a hitelességüket. A választás során tudniillik nem elmaradt az igazság kibontása, hanem az ellenkezőjét állították az igazságnak. Most vagyunk abban a helyzetben, hogy elmarad az igazság kibontása.

Kérdeztem a pénzügyminisztert, és szeretném, ha a miniszterelnök úr válaszolna: jelen költségvetési helyzetben ki döntött, és milyen alapon engedtünk el közel 40 milliárd forint adósságot Iraknak? Az országban várják, hogy erre szíveskedjék válaszolni, mert tehertételt és áldozatvállalást csak akkor lehet kérni az emberektől, ha tudják, hogy miért vállalnak áldozatot.

Az ön pénzügyminisztere azt mondta, hogy van egy nagyobb tétel, amiről az állam üzleti érdekeit figyelembe véve nem hajlandó a parlament előtt beszámolni - mondja egy parlamenti demokráciában az ön pénzügyminisztere. Szeretném arra is felhívni a figyelmét - és Kuncze Gábornak is -, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter ugyanaz, aki téves előrejelzéseket adott, és gondolom, ez kockázati tényező a konvergenciaprogram elfogadása szempontjából. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Úgy van! - Taps a KDNP soraiban.)

Ha ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, akkor az ellenzék nem tud hozzájárulni, hiszen abban a helyzetben sincs, hogy megismerhesse a valóságot. Ezekre a kérdésekre konkrét és egyértelmű választ kapjunk, hogy mi az az üzleti érdek, amit nem tudhatnak meg az ellenzéki képviselők, mekkora ez az összeg, és kinek kell ezek költségeit viselnie. (Zaj. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szeretnék az iraki kérdésre is egyértelmű választ kapni.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg a tüntetőket!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 2 2006.07.11. 5:19  1-4

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Csak Magyarország számít" - hangzott el eme falak között egy héttel ezelőtt, és ebből az következne, hogy őseink bölcsességét követve megpróbálnánk az ország helyzetét közösen javítani. Őseink bölcsessége tudniillik abban állt, hogy amikor az ország bajban volt és körbehordozták a véres kardot, akkor képesek voltak a vitáikat félretenni és az ország érdekében nem beszélni, hanem cselekedni. Azonban föl kell hívnom a kormánypártok és különösképpen a miniszterelnök úr figyelmét, hogy ez a felelősség mindenekelőtt a kormányé, a hatalom birtokosaié, mert nekik kell azokat a gesztusokat, azokat a lépéseket megtenni, amelyekkel az együttműködés feltételeit megvalósítják.

Önök egy olyan csomagot nyújtottak be egyensúlyjavítás címén, amelyben egymással össze nem függő, egymással nem koherens intézkedéseket kívántak megtenni az egyensúlyjavítás érdekében. Egy része pénzügyinek nevezett, elvonási tünetekkel járó intézkedések, a másik része viszont államháztartási reform, illetőleg közigazgatási reform címet kellett volna hogy viseljen.

Nézzük az elsőt! Miért nem lehetett együttműködni a pénzügyi csomagnak eme részében? Úgy gondolom, ahhoz, hogy a bajokat kezeljük, mindenekelőtt őszinteségre kell törekedni. Hogy az európaiságot egy kicsit idézzem, Robert Schumant idézem: őszinteség nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nem lehetséges egyetértés. Több kísérletet tettünk annak érdekében, hogy megismerhessük az ország valóságos helyzetét, hogy miből adódott az a hiány, ami decembertől 4,7 százalékos GDP-hiányra volt beállítva a költségvetésben, és ma 9,7, de egyes elemzők már 11 vagy 12 százalékról is beszélnek. Nem a számokkal akarok dobálózni, hanem a valóságos folyamatokat megismerni. Azt gondolom, hogy a kapcsolati tőke működtetése az, amiben megfogható ennek a hiánynak az oka. Tudniillik más normális költségvetési menetekben tervezhető lenne, tervezhetők a nyugdíjak, tervezhetők a közalkalmazotti bérek, tehát a különleges kiadásokat kellene górcső alá venni.

Föl kell tennem a Pénzügyminisztérium képviselőjének a kérdést, hogy hajlandó-e válaszolni-e arra, ismételten műfaji megkötöttség nélkül, hogy ebben a helyzetben 40 milliárd forintot miért engedtünk el Iraknak. Erre az emberek várják a választ, különben nem várható az emberektől, hogy áldozatot vállaljanak, ha csak a bevételi oldalt kívánják növelni. A Kereszténydemokrata Néppártnak az az álláspontja, hogy a bevételi oldal növelésének jobb, kíméletesebb és társadalompolitikai szempontból elfogadhatóbb módszere, ha az adóalapot növeljük, nem az adókat változatlanul növeljük, és nem azoknak a terheit növeljük, akik eddig is a teherviselők voltak. De ennek, az egyensúly megteremtésének másik oldala pedig az volna, hogy a másik oldalon valódi kiadáscsökkentéseket hajtsanak végre, vegyék figyelembe végre az Állami Számvevőszék egyes területeken végzett vizsgálatának jelentéseit, és számoljanak be a parlamentben, hogy az Állami Számvevőszék jelentései egy asztalfiókba kerültek, vagy valóságos intézkedéseket hoztak.

Rátérve röviden az úgynevezett közigazgatási reformra, szabad legyen idéznem a történelmi párhuzam okán a Szabad Nép 1956. június 29-ei cikkét az államapparátus egyszerűsítéséről és területrendezéséről, ahol Apró Antal, a PB tagja nyilatkozik: "A kormány az utóbbi hetekben több határozatot hozott az államapparátus egyszerűsítésére alsóbb szervek, különösen a tanácsok hatáskörének növelésére. De a határozatok, intézkedések megvalósításának egyik előfeltétele, hogy a szükséghez mérten az eddigieknél nagyobb területű megyéket, járásokat hozzunk létre."

Tehát úgy tűnik, hogy nincs új a nap alatt, és úgy tűnik, hogy amikor önök egyetértést kértek tőlünk a közigazgatási reformhoz, a beterjesztéshez elfelejtették a hatásköri és feladatjegyzékeket is hozzárendelni. Tehát amikor csak intézményeket akarunk átalakítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) feladat- és hatáskör nélkül, abban az együttműködést az ellenzékkel nem várhatják.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 218 2006.10.17. 2:33  133-255

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Onnan folytatnám, ahol ön abbahagyta, és ha ön reformról beszél, akkor próbáljuk meg a reform feltételrendszerét meghatározni. Magyarországon nem pénzügyi válság van, nem gazdasági válság van, hanem az erkölcsi válságnak következménye a pénzügyi válság és a gazdasági válság. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Bravó! - Zseniális volt!) Ahhoz, hogy reformot Magyarországon végre lehessen hajtani... Köszönöm szépen az elismerést. Tudom, hogy erkölcsi kérdésekkel eddig önök nem foglalkoztak, mert ahhoz valamifajta lelkiismerettel is kell rendelkezni. Tehát én azt gondolom, hogy a reform első feltétele a politikai felelősségvállalás, második feltétele a reformlelkű emberek léte, a harmadik feltétele pedig a társadalmi csoportokkal való párbeszéd.

Ön azt mondta itt az egyik válaszában, hogy erre már nincs idő. Ha megnézi azokat az országokat, amelyek sikeres reformot hajtottak végre, azok az országok tudták, amelyek nem spórolták meg, nem sajnálták az időt a párbeszédre társadalmi csoportokkal, mert egyébként a végrehajtásban csak diktátumokról beszélhetünk. A politikai felelősségvállalás pedig azt jelenti, hogy önök sok esetben visszamutatnak Orbán Viktor miniszterelnök úrra vagy a kétéves költségvetésre. A politikai felelősségvállalás mindig egy időszakról szól, az időszakról mindig a választók mondanak valamilyen véleményt.

(18.30)

Önök a tudatos és szervezett hazugságukkal - természetesen a képviselő urak - és az őszödi beszédben említett vezető újságírókkal - ez is szerepel az őszödi beszédben, ha kell, pontosan idézem, hogy a vezető újságírókkal hogyan kell ezt az egész folyamatot végigvezényelni - kikerülték a politikai felelősségvállalást, és amikor önök szerint ellopva - tessenek nyomozni - nyílvánosságra került ez a beszéd, akkor bizony a politikai felelősségvállalás kérdésében az önkormányzati választáson az emberek véleményt mondtak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Önök ezt kívánták kikerülni, nem vállalták a politikai felelősséget, nem vállalják a párbeszédet társadalmi csoportokkal, innentől kezdve kétségeim vannak, hogy bármilyen reform, ha mégoly jó is volna, vagy látnánk is, hogy mi az (Az elnök ismét csenget.), végrehajtható lenne. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 248 2006.10.24. 12:29  231-273

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Azt gondolom, olyan beszámolóról tárgyalunk, amelyről lehetne nagyon sok dicsérő szót mondani, vannak olyan részei, amelyek valóban azt szolgálják, amiért a törvényalkotó az ORTT-t nemzetközi gyakorlatnak megfelelő hasonló szervezetként megjelölt, és a törvényben feladatul szabta az alkotmányos jogok védelmét vagy a kiskorúak védelmét.

A 2005-ös évben a beszámoló szerint kétségtelenül komoly erőfeszítéseket tettek. Bár zárójelben meg kell jegyeznem, hogy kérdés, ami ma médiafronton zajlik, ahhoz elegendők-e ezek a lépések. Kimondom, műsor megjelölése nélkül: bizonyos műsorok, meggyőződésem, emberkísérletnek minősülnek, és bizony nem tartják be azokat a szabályokat, amelyek egy emberkísérlet etikai alapjait feszegetik, és nem tartják be azokat a szabályokat, amelyek egy ilyen műsorhoz szükségesek. Sajnos, szomorú emberi következményei vannak az ilyen kísérleteknek. Szándékosan nem jelöltem meg konkrétan műsort, gondolom, mindenki a bulvárlapok hasábjairól be tudja helyettesíteni ezeket a mondatokat.

Ugyanakkor ebben a körben is azért, miközben dicsérő szóval illetem a beszámoló eme részét, meg kell jegyeznem, hogy vannak egyenlők meg egyenlőbbek, mert van egy rádió, ami úgy tűnik, az ORTT kedvenc gyermeke, nem úgy alakítja a joggyakorlatot, hogy az alkalmas lenne arra, hogy hasonló magatartásoktól az az adott rádiót vagy más műsorszolgáltatót visszatartson. Ezt a bizonyos rádiót 2005-ben törvénysértés címén tizenkét esetben rótta meg az ORTT, illetőleg marasztalta el, mégis egy olyan műsor alapján, amikor a biciklisták kiirtására, elgázosítására biztatott eme rádió, a büntetés nem maradt el, mintegy tíz percre elnémították.

Azt gondolom, hogy felelősen olyan gyakorlatot kellene kialakítani, különösképpen, ha egy adott rádiót tizenkétszer elítél ez a testület, amely mérvadó a médiaetika területén és a média szereplői számára. Tehát miközben egyik oldalról elismerem az erőfeszítéseket, úgy gondolom, hogy nem elegendők, és a helyzethez képest, ami ma médiafronton, médiaetika területén ebben az országban működik, az ORTT-nek komolyabb erőfeszítéseket kell tenni, és egységes joggyakorlatot kell kialakítani, olyan joggyakorlatot kell kialakítani, ami irányadó a médiaszereplők számára.

Amiért a Kereszténydemokrata Néppárt nem fogadja el ezt a beszámolót, ha más-más érvekkel is, de azonos azzal, amit az SZDSZ, illetőleg a Fidesz képviselői kifejtettek.

(19.30)

Kezdem az egyszerűbb dologgal: a Műsorszolgáltatási Alappal. Alapvetően azt gondolom, hogy ha egy törvény rossz, vagy a jogalkalmazó úgy ítéli meg, hogy rossz, akkor nem az a megoldás, hogy felmentést adok magamnak, és a törvényt megkerülhetem, vagy a törvény ellen cselekedhetek, különösképpen ha célszerűségi szempontból is a Műsorszolgáltatási Alap a Pető Iván képviselőtársam által kifejtettekkel megkérdőjelezhető.

És ez átvezet a másik kérdésre, ami miatt, ha csak erről a kérdésről tárgyalnánk is, nemmel kellene hogy szavazzak erre a beszámolóra, ez pedig a bizonyos hosszabbítás kérdése, amit egyébként nagyon ügyesen fogalmazott meg az ORTT a beszámolójában, mert ennek a legsúlyosabb kérdésnek a 350 oldalas anyagból mintegy négy oldalt szentelt, amely négy oldalból az a kérdés, hogy mit nem tudunk meg.

Nagyon egyszerűen azt mondja arra, hogy milyen indokok alapján hosszabbították meg: célszerűségi, hatékonysági és gazdasági okokból. Most föl kell tennem a kérdést, miután többet nem tartalmaz a beszámoló: kinek a gazdasági, kinek a hatékonysági és kinek a célszerűségi okából? Ez egy alapkérdés, mert azt gondolom, hogy amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor az egész médiapiacot, beleértve a közszolgálati műsorszolgáltatók helyzetét is, figyelembe kellene venni. Hogyan fogja érinteni ez a döntés a jövőben például a közszolgálati műsorszolgáltatókat vagy - hogy képviselőtársamnak válaszoljak - a digitalizálás kérdését? Vagy pedig a megszerzett monopóliumok védelmét és a verseny kizárását szolgálja az ilyen típusú döntés?

És ez csak az egyik kérdés, miután többet ebben az anyagban nem találunk, hogy célszerűségi, hatékonysági és gazdasági okokból hosszabbították meg; akkor elemezzük, hogy a médiapiacra ez a döntés milyen hatással lehet. Például olyan hatással lehet, hogy a digitális átállás kérdését megkerülik, mint ahogy a lopakodó jogalkotás folyik. Például olyan hatással lehet, hogy az amúgy is monopóliumot élvező műsorszolgáltatók közpénzekből fogják a digitalizálást végrehajtani. Például olyan hatása lehet, hogy az amúgy is rendkívül súlyos gazdasági körülmények között működő közszolgálati műsorszolgáltatókkal szemben további versenyelőnyt fognak élvezni. Tehát ez a döntés piaczavaró, és ez a döntés a verseny tisztaságát is megkérdőjelezheti, az egész média-egyensúlytalanságot konzerválja.

Most nézzük azokat a kérdéseket, hogy jogi szempontból helytállóak-e ezek az érvek, bár a beszámoló ezt sem tartalmazza, vagy azt a szakvéleményt sem idézi, ami alapján ez a döntés történt; helytálló-e ez a döntés, a jogi kritikát kiállja-e, megfelel-e a jogállamisági kritériumoknak.

Először is egy jogalkalmazó, amikor egy törvényt alkalmaznia kell, nyelvtani-logikai értelemben kell hogy megközelítse a törvény szövegét. Tehát amikor a magyar nyelvben meghosszabbíthatja, akkor az nem kötelesség, hanem lehetőség; más kérdés, hogy tartalmilag taglalja, hogy milyen esetekben hosszabbíthatja meg, illetőleg milyen feltételei vannak. Kétségtelen tény, hogy alaki szempontból a műsorszolgáltatók a kérvényt beadták.

Más kérdés a meghosszabbítás időpontja, ha amellett döntenek, hogy meghosszabbítható. A meghosszabbítás időpontja pedig, meg kell mondanom, hogy most már az őszödi beszéd birtokában sajátos értelmezést nyer, hogy miért kellett meghosszabbítani ezeknek a műsorszolgáltatóknak, és utána külön tartalmi kérdésként elemezni kell, hogy a választások során ezek a műsorszolgáltatók vajon a választók tisztánlátását segítették, vagy pedig elhomályosították a választások időszakában úgy, hogy a választások előtt történt ez a meghosszabbítás. Holott a jogszabály nem ezt írja elő, ez külön magyarázatra szorulna, de a beszámolóban erre sem kapunk választ.

Végül nézzük meg, hogy ha meghosszabbíthatja, akkor mik a kizáró okok. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan jogszabályok, ahol a jogalkotó a jogalkalmazóra, illetőleg a bírói gyakorlatra bízza annak a kérdésnek az eldöntését, hogy egy adott jogszabálynak mi a tartalma, sok esetben ezt a bírói gyakorlat tárja fel. Tehát mi az, hogy súlyos jogsértés: adott esetben nyilvánvaló, hogy ebben az esetben azt kell feltételezni, hogy a jogalkotónak az eredeti szándéka az volt, hogy ezt a gyakorlat tárja föl, a bírói gyakorlat tárja föl.

Azonban nyelvtani értelmezés szerint a szöveg úgy hangzik, hogy súlyos vagy ismételt jogsértés esetén, tehát nem konjunktív feltételként, hanem vagylagos feltételként határozta meg a törvényalkotó, és ezzel nem lehet magyarázni, hiszen bármelyik feltétel megléte esetén kizárja a meghosszabbítás lehetőségét, és ha jogértelmezési problémát jelent is a "súlyosnak" a megfogalmazása, az "ismételt" jogsértés a magyar nyelvben nagyon egyértelmű.

Végül: nem elfogadható számomra, számunkra, hogy a beszámolóban nem idézett szakvélemény alapján hosszabbították meg a műsorszolgáltatóknak a jogosultságát, hiszen a jogalkalmazás ismeri az autentikus jogértelmezést. Tehát a helyes eljárás adott esetben az lett volna, ha a parlamenthez, illetőleg illetékes bizottságához fordulnak jogértelmezés szempontjából, a jogszabály kibocsátójának autentikus jogértelmezését kérik. Ez elmaradt. Hogy miért maradt el, erre is választ várunk, hiszen ha ilyen jogi kérdések megválaszolására szorul az ORTT, és tudja, hogy milyen hatású, milyen hosszú távú hatása lehet a döntésének, kellő gondossággal akkor járt volna el, ha ezt a lépést megteszi.

Azt gondolom, hogy ez így önmagában elegendő ahhoz, hogy ezzel a döntéssel a magyar médiahelyzetet hosszú időre konzerválja; önmagában ez a döntés elég ahhoz, hogy a verseny tisztaságára zavaró legyen - hozzáteszem, meggyőződésem, hogy adott esetben versenyhivatali kérdés is lehetne -; és önmagában elegendő ahhoz, szemben az előbb elhangzottakkal, hogy nemhogy segíti a közszolgálati médiumoknak a versenyképességét, hanem hátrányt szenvednek a közszolgálati műsorszolgáltatók, különösképpen akkor - és itt Pető Iván képviselőtársammal furcsa módon most egyet fogok érteni, de lehet, hogy másban is egyetértünk -, amikor egy hosszú távú szerződésben nincs biztosítva az, hogy egy versenyképes ár alakuljon ki, tehát nyilvánvaló, ha csak az inflációval számolunk, hogy egy ugyanolyan feltételekkel megkötött szerződés a meglévő versenyelőnyt konzerválja. Meg kell nézni a reklámpiaci bevételeknek a megoszlását, és rögtön érthetőek lesznek a szavaim.

Azt gondolom, hogy ezért a döntésért a döntéshozóknak felelősséget kell vállalni, és úgy gondolom, ez a döntés önmagában elegendő ahhoz, hogy a magyar parlament ezt a beszámolót ne fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 128 2006.10.30. 2:23  127-134

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Amilyen tehetetlennek bizonyultak a rendőreink a Magyar Televízió székházának megvédésében, olyan tehetségesnek mutatkoztak 23-án a vétlen emberek megfélemlítésében. A szabadságjogok lábbal tiprása Európában megbocsáthatatlan. Lábbal tiporták az alapvető szabadságjogokat, a gyülekezési szabadságot a megemlékezők, köztük gyerekek, öregek és nők terrorizálásával; a lelkiismereti és vallásszabadságot egyházi személy tudatos bántalmazásával és gyalázásával; a sajtószabadságot többek között a lengyel közszolgálati televízió teljesen jogszerű, engedélyezett munkájának akadályozásával, a stáb tagjainak megalázásával.

A diktatúrában mi, hívők megszoktuk, hogy egyházi személyt bántalmaznak kifejezetten azért, mert pap, de azt reméltük, a demokráciában ilyen többé nem lesz. Csalódnunk kellett. Vértesaljai László jezsuita szerzetest, nemzetközileg elismert újságírót, a Vatikáni Rádió magyar adásának egykori vezetőjét akkor verték meg, amikor békítőleg lépett fel, az emberek békés hazatérésére biztatott, és a rendőrök közül többen tisztában voltak azzal, hogy papot bántalmaznak. Ilyen cselekményekre Rákosiék vetemedtek először akkor, amikor a nagykarácsonyi papot, Debreceni Sixtust megverték, majd később Rákosi sofőrje halálra gázolta.

A sajtószabadság sérelmére elkövetett mostani cselekedetek összhangban vannak a balatonőszödi Gyurcsány-beszéddel. Nemzetközi hírünket és az ország megítélését is rombolta az a tény, hogy a rendőrség meg akarta akadályozni a lengyel közszolgálati televízió budapesti forgatócsoportjának munkáját. Amikor a televíziós munkatárs megkérdezte: "Ez Európa?", akkor a rendőr azt mondta, hogy nem, és szándéktalanul ugyan, de igazat felelt. Nem ártana néha követni a rendőrt!

Ezért a kérdésem: milyen biztosítékot tud nyújtani a korrekt és pártatlan kivizsgálására ezeknek az ügyeknek? (Gőgös Zoltán: Idő van!) Hajlandó-e a vizsgálat anyagát emberi jogi és nemzetközi szervezetek számára hozzáférhetővé tenni? (Az elnök csenget.)

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 132 2006.10.30. 0:51  127-134

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szándékosan vagy mellébeszél, vagy nem tudja, hogy mit beszél. Szeretném felhívni a szíves figyelmét arra, hogy a lengyel közszolgálati televízió elleni, sajtószabadságot sértő rendőri intézkedés nem 23-án, hanem 24-én történt, amikor semmifajta garázda csoportok nem voltak. Úgy gondolom, hogy ez az apró tény elkerülte a figyelmét, és elkerülte a figyelmét az is, hogy egy adott helyzet nem ment föl az alól, hogy törvényesen cselekedjen.

Ha minden egyes esetben, ebben a 165 esetben a korrekt kivizsgálás lehetőségét önök nem biztosítják, akkor kénytelenek vagyunk nemzetközi szervezetek segítségét kérni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Azt már ismerjük!), mert mi európaiak szeretnénk lenni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 66 2006.11.13. 3:15  65-71

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter a kampány során többször hivatkozott arra, hogy az előző ciklusban végrehajtották a hadsereg átalakítását és a honvédelmi reformot, mely tényt az őszödi beszéd után már természetesen másként kell érteni és értelmezni. A kormányprogram is - idézem - átalakult magyar hadseregről beszél, és a továbbiakban arról ír, hogy a haderő átalakítását oly módon végezzük el, hogy a hivatásos haderő megfelelő szervezetben, jobb képességgel és felszereltséggel védelmezze hazánk szuverenitását.

Mindezek után meglepetésként hatott Eger városában az a hír, hogy az egri helyőrséget felszámolják, a 24. Bornemissza Gergely felderítő zászlóaljat Debrecenbe helyezik át. Ezzel a lépéssel a honvédelmi tárca Dobó István városát megfosztja a honvédség jelenlététől, azt a várost, amelyről többek között Kossuth azt mondta, hogy a magyarságot itt csak tanulni lehet. Ez a döntés nehezen értelmezhető a kormányprogramban leírtakkal összevetve, hiszen a zászlóalj a magyar hadsereg egyik legmodernebb egysége, rendelkezik a Humint-képességgel, az utóbbi években minden jelentős külszolgálati feladatban kivette a részét. Így többek között helytálltak katonáink Horvátországban, Macedóniában, Afganisztánban és Koszovóban is. A zászlóalj képzettségének színvonalát jellemzi, hogy több nemzetközi versenyt megnyertek, magas színvonalon hajtottak végre feladatokat, más fegyvernemmel és a szövetséges külföldi csapatokkal együttműködve. Egy ilyen döntés érinti Dobó István városát, amely nemcsak elfogadta, hanem befogadta és magáénak is vallja a zászlóaljat.

A lehetséges döntés kapcsán azonban további kérdések is felmerülnek. Az elmúlt három évben nagyon jelentős ingatlanfejlesztési beruházást hajtottak végre a laktanyában. Ennek keretében a legmodernebb konyhatechnikai eszközökkel alakították ki a zászlóalj kapacitását meghaladó konyhát, teljes mértékben felújították a körleteket, segélyhelyeket, a modern kor követelményeinek megfelelő könyvtárat internetes hozzáféréssel, oktatótermet, nyelvi labort és sportlétesítményeket alakítottak ki. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindezeket a beruházásokat az utóbbi három évben hajtotta végre a minisztérium.

Ennél is nagyobb kárt okozhat a megalapozatlan és végig nem gondolt döntés abban, amit a hadsereg az emberi képességek fejlesztésébe ölt bele. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanis egy ilyen átköltözést az állománynak legfeljebb a 15-20 százaléka vállalja, ami azt is jelenti, hogy a hadsereg egy nemzetközileg kipróbált, modern egységről mond le.

Ezek után, ha ezt a döntést minden felhozott érv ellenére végrehajtják, akkor a következő kérdéseket kell megválaszolni. Milyen módon kíván segíteni a minisztérium az egzisztenciálisan nehéz vagy lehetetlen helyzetbe került családokon? Milyen segítséget kíván adni a kormányzat (Az elnök csenget.) a városnak a munkanélküliség kezelésére, amit a laktanya bezárása okoz? Milyen életpályamodellt kínál a hadsereg azoknak, akik a hivatásos katonaságot... (Kikapcsolják a mikrofonját. - Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 70 2006.11.13. 1:12  65-71

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Hadd mondjak egy harmadik lehetőséget. Önnek konkrét kérdéseket tettem fel, ön pedig egy döntésről úgy beszél, hogy a konkrét kérdésekre általános - majd meglátjuk, tárgyalunk - válaszokat ad. Miután már a kérdés döntés, a döntés előkészítésében kellett volna azokat a kérdéseket megvizsgálni, hogy egy adott esetben hányan vállalják, milyen szociális problémákat, milyen munkanélküliséget okoz egy adott városban. A beszállítókkal együtt körülbelül négyszáz családot érint, tehát a beszállítókkal együtt, és arról is valamifajta elképzelésnek kellene lenni - már most konkrét elképzelésnek a konkrét döntésben -, hogy az ingatlannal mit kívánnak tenni, vagy milyen tárgyalási pozíciókat lehet elfoglalni ebben az esetben.

(15.20)

Miután ezekben a kérdésekben semmiféle konkrét választ nem adott, az MSZP-s és a kormánypárti képviselőknek ajánlhatom azt, hogy folytassuk ezt a vitát tovább. Tehát ha nem fogadjuk el az ön válaszát, akkor a bizottsághoz kerül a kérdés, és akkor folytathatjuk a vitát.

Azt hiszem, ez egy értelmes párbeszéd, ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 170 2006.11.17. 8:43  1-431

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt a költségvetési vita műfajának a meghatározásánál azt kell leszögezni, hogy a költségvetés nem önmagáért való. A költségvetés egyrészt a jelenlegi társadalmi-gazdasági állapotunk lenyomata, másrészt viszont - és erről sokkal kevesebbet beszélünk - a jövőbeni folyamatok indikátora, a jövőbeni folyamatok indítója. Tehát amikor a költségvetésről beszélünk, akkor egyrészről azt az állapotot kell rögzítenünk, amit a költségvetés jól vagy rosszul kezel, másrészről pedig beszélnünk arról, hogy milyen gazdasági és - amiről a parlamentben sajnos egyre kevesebbet beszélünk - milyen társadalmi folyamatokat indíthat el.

Ebből a szempontból, tehát hogy ez a költségvetés a jelen társadalmi-gazdasági állapotunk lenyomata, úgy lehetne jellemezni ezt a költségvetést - hiszen itt már sokféle jelző elhangzott -, hogy az elzálogosított jövő költségvetése. Az elzálogosított jövő költségvetése, és akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ha valamifajta tehermegosztást kell alkalmazni a társadalom egyes csoportjai, rétegei, intézményei között, akkor megfelel-e vajon az igazságosság, a szociális gondolkodás feltételrendszerének az, ha minden egyes réteget és minden egyes intézményt sok esetben lehetetlen vagy nagyon rossz állapotba hoz.

Az igazságossági kritériumnak ez a költségvetés semmilyen formában nem felel meg, mégpedig elsősorban azért nem, mert nem történt meg az elmúlt időszak tisztességes, nyilvános elszámolása és elszámoltatása. Elmaradt - az őszödi beszéd óta tudjuk, hogy miért - a kormányváltás, és a kormányváltás elmaradásának következménye, hogy önök ma könnyedén azt mondják, mindenki haszonélvezője volt az elmúlt négy évnek, ezért most mindenki fizessen. Ha ez a tétel igaz volna, akkor ez a költségvetés megfelelne ennek a kritériumnak, azonban azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy évnek is voltak haszonélvezői, például az autópálya-építő cégek és azok holdudvara, és voltak kárvallottai, például a nyugdíjasok, a családok vagy az önkormányzatok.

(14.20)

Ilyen körülmények között mennyiben felel meg az igazság kritériumának ez a költségvetés? Azt gondolom, hogy csak akkor lehetne ezt a kérdést korrekten megválaszolni, ha a pénzügyminiszter úrnak felteszem immáron hatodszor is a kérdést: hajlandó-e az ország nyilvánossága előtt válaszolni arra, hogy 40 milliárd forintot miért engedtünk el Iraknak? Tudom, hogy most sem kapunk rá választ, csak arra, hogy elengedtük, meg arra, hogy már ötször megválaszoltuk. Egyszer kérem, hogy válaszolják meg, a kérdés úgy hangzik: miért engedtük el? 40 milliárd forint ebben a költségvetésben nagyon sok pénz. Ha ezt Iraknak el tudtuk engedni, tessék szembenézni a nyugdíjasokkal, tessék szembenézni a tankönyv kompenzációjával, tessék szembenézni a családokkal, és elmondani nekik, hogy miért engedtünk el 40 milliárd forintot Iraknak. Erre világos választ lehet adni, és amíg erre világos választ a pénzügyminiszter úr nem hajlandó adni, addig úgy gondolom, hogy nem történt meg az elszámolás, és az igazságosság elvének ez a költségvetés nem felel meg.

A második kérdés az eladósodás kérdése. Ha nemcsak az állam adósodott el, tessék megnézni az önkormányzatok helyzetét és eladósodását, az emberek eladósodtak, és a cégek is eladósodtak. Majd visszatérek a második pontra, hogy milyen következtetések vonhatók le ebből.

A harmadik a családok helyzete. Önök változó módon, vagy konfrontálódnak az ellenzékkel, vagy semmibe veszik, vagy pedig párbeszédet ajánlanak. Ez a párbeszéd úgy néz ki, hogy az önök által becsatolt törvényt úgy gondolják, hogy ha nem fogadjuk el, vagy a kétharmados törvényekhez nem járulunk hozzá, akkor mi nem vagyunk hajlandók párbeszédet folytatni. Értelmes párbeszédet hajlandók vagyunk folytatni, diktátumok alapján párbeszédet nem kívánunk folytatni.

A Kereszténydemokrata Néppárt többször ajánlotta, hogy beszéljünk az ország valós helyzetéről, demográfiánkról, és beszéljünk a családok helyzetéről. Ezért beszéljünk a családi adóztatás lehetőségéről, amivel például Franciaországban a demográfiai trendet sikerült megfordítani. Önök erről nem hajlandók párbeszédet folytatni, és álságos módon most milyen intézkedésekre készülnek? Nézzük meg! Fizessenek tb-járulékot a háztartásbeliek. Ki fog fizetni helyettük? A család. Fizessenek a nagykorú gyermekek után tb-járulékot, tandíjat! Ki fog fizetni? A család. Érdekes módon, miközben önök elvetik a családi adóztatás logikáját, aközben a másik oldalon, a bevételi oldalon olyan terheket rónak jövedelemmel nem rendelkező emberekre, amelyek, úgy tűnik, hogy a családi adóztatás bevételi oldalának logikáját elfogadják, csak magát az egész logikát... - és nem fogadják el azt a logikát, hogy az igazi problémánk a társadalom elöregedésében rejtezik.

Nézzük meg, hogy ez a költségvetés milyen jövőbeli folyamatokat indíthat el! Én nem akarok válaszolni arra a hosszú távú kérdésre, hogy mit jelent a beruházások visszafogása, de arra a kérdésre igenis válaszolni szeretnék, hogy nagyon igazságtalannak tartom azt, amikor családok között megkülönböztetéseket tesznek most tankönyvben, mindenben, gazdag meg szegény családok között. Elnézést kérek, aki a pénzét tőzsdén kamatoztatja, vagy pénzügyi befektetéseket eszközöl, vagy pedig vállalja a jövőt és a jövő zálogát, vállalja a következő nemzedékek felnevelését, azok között tessenek igazságot tenni, nem pedig azok között, akik vállalnak szegényebb vagy gazdagabb körülmények között a jövő érdekében áldozatot.

Azt gondolom, hogy először ezt a kérdést kellene tisztázni, hogy akarják-e, hogy legyen jövője Magyarországnak, legyenek gyermekek, legyen következő generáció, egészségesen nevelkedjen fel, vagy pedig az emberek ne ebben gondolkodjanak, hanem a hasznossági elv alapján kizárólag pénzügyi befektetésekben gondolkodjanak. Egy részvénytársaság esetében lehet a hasznossági elv alapján gondolkodni, de azt gondolom, hogy egy ország életében teljesen másképp, a jövő nemzedékkel kapcsolatban hozott áldozatokban kellene gondolkodni.

De ugyanígy fogja érinteni a nyugdíjasok helyzetét az infláció, a gázáremelés, és el fogja inflálni bizonyos mértékig a nyugdíjakat. A gazdaságban, ahol amúgy is eladósodottak a cégek, azt gondolom, hogy számíthatunk arra, hogy a csődeljárások, a felszámolási eljárások száma meg fog növekedni, a körbetartozások, ami már ma is terheli a gazdaságot, a beruházások visszafogása pedig hosszabb távon a gazdaság versenyképességét fogja csökkenteni.

Ilyen körülmények között, azt gondolom, hogy megkérdőjelezhető az adóbevételek realitása, szerintem körülbelül március tájékán az általam vázolt dolgokat már észlelni lehet. Ezért azt gondolom, hogy végig kell gondolnunk, hogy ez a költségvetés ebben a formában megfelel-e az igazságosságnak, és ez a költségvetés milyen gazdasági, társadalmi folyamatokat indíthat el.

Tisztelt Ház! Közös felelősségünk az, hogy ma egy elfogadott költségvetésben ezeket a terheket nem úgy kell elosztani, ahogy Arató Gergely államtitkár úr mondta, hogy mindenkinek részt kell vállalni belőle, én azt gondolom, hogy először számoljunk el az elmúlt négy év kedvezményezettjei és kárvallottjai között, és olyan módon kell részt vállalni belőle, akik kedvezményezettek voltak, vagy kárvallottak voltak. Ez felelne meg a szociális igazságosságnak, és én remélem, hogy vannak még önök között olyanok, akiknek fontos a szociális igazságosság kérdése.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 212 2006.11.27. 5:31  199-213

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy kormánypártok és ellenzékiek, mindnyájan üdvözöljük azt a törvényjavaslatot, amitől azt reméljük, hogy Magyarországon a büntetőpolitikának egy hatékony eszköze lehet. Ennek a társadalmi igényét két irányba lehet megfogalmazni. Az egyik, hogy az eddigi büntetőpolitika vagy büntetőjogi gyakorlat nem igazolta azt, hogy a szabadságvesztés büntetés minden esetben hatékony és megfelelő büntetőjogi eszköz volna, nem igazolja vissza sem a visszaesők száma, sem pedig az ország jelenlegi gazdasági helyzete, és börtönviszonyai is kérdésessé teszik, hogy jó-e az a büntető rendszer, amely büntető rendszernek fő eleme a szabadságvesztés.

A másik ugyanilyen súlyú társadalompolitikai cél, hogy igazában a sértettek jogának védelmével a magyar jogrend nagyon keveset törődött. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból rendkívül méltányos és üdvözlendő a most beterjesztett törvénytervezet, még akkor is, ha egyetértek azokkal a kritikai megjegyzésekkel, amelyek úgy vélik, hogy egy kissé elkésett a beterjesztés, és egy kissé a január 1-jei hatálybalépéshez igazodóan talán az utolsó pillanatban került a tisztelt Ház elé.

Mindezek ellenére azt gondolom, hogy azokkal a felszólalásokkal teljes mértékben egyetértek, amelyek megkérdőjelezik, hogy vajon a pártfogó felügyeleti rendszer erre a célra jött-e létre, és ezt az új feladatát a törvényben megfogalmazott megfelelő hatásfokkal és megfelelő szakszerűséggel el tudja-e látni. Ezért a módosító indítványom arra irányul, hogy ha ugyanez a cél elérhető ügyvédi ellenjegyzett vagy közjegyzői okiratba foglalt megállapodással, akkor ez az eljárás része, illetőleg az írásbeli megállapodásban foglalt tartalommal azonos okiratnak kellene kezelni. Azt gondolom, hogy a szakszerűség emigyen biztosítható lenne. Lerövidíthetők az eljárások.

Zárójelben jegyzem meg, hogy nem tudom, hogy meddig módosítható a jelen törvény, a pártfogói felügyelethez meglesznek-e azok a pénzügyi feltételek, hogy a szakszerűsége biztosított legyen a pártfogói felügyeletnek, jogász végzettségű vagy szakvizsgával rendelkező jogász végzettségű ember járhasson el. Ugyanakkor a későbbiek során a tisztelt minisztérium számára felvetem azt a kérdést, hogy vajon az eddigi közvetítői eljárási gyakorlattal értelmes volna-e az eddigi közvetítői eljárásokat valamilyen módon összevonni, és egy helyre telepíteni.

Hiszen a jog gyakorlatában miről van szó? A jog gyakorlatában arról van szó, hogy az a két társadalmi igény, ami a sértett igénye, és ami a büntetőpolitikai cél, úgy fog találkozni, hogy annak, aki ebben az eljárásban közvetítőként részt vesz, vagy bármelyik oldalon eljár, elsősorban anyagi polgári jogi igények megtérítéséről kell gondoskodnia. A sértettet ez fogja megnyugtatni, a társadalom számára is egy megnyugtató álláspontot jelent, ehhez pedig rendelkezni kell azokkal a szakismeretekkel, azokkal a jogi ismeretekkel, azokkal a jogág egész területére kiterjedő ismeretekkel, amelyek alapján ezt a munkát el tudja végezni. A pártfogói felügyeletet nem erre a célra hozták létre.

Hogy a pártfogói felügyelethez telepítjük most ezt a közvetítői eljárást, feltehetően jobb megoldás híján történt. Ha viszont ez így történt, akkor azt gondolom, hogy amit Hankó Faragó Miklós kérdésként felvetett, amit a módosító indítványom megfogalmaz, ezzel pillanatnyilag javítható, de távlatosan, a jogrend egészében gondolkozva fel kell tennem azt a kérdést, hogy vajon van-e olyan szervezet, amelyben az eddigi közvetítői eljárások - tudnék rá most éppen tippet mondani, hogy melyik az a szervezet -, az összes közvetítői eljárás összevonható lenne. Így lehetne a gyors, hatékony, a bíróságokat nem terhelő, a büntetőintézményeket nem terhelő olyan intézményrendszert létrehozni, amely a társadalmi megbékélést szolgálja a bűncselekményt elkövetők és sértettjeik között, és egyben a szakszerűséget is biztosítani lehetne.

Azt gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja támogatni fogja, és a módosító indítványainkkal azokat a közös gondolatokat vagy közös javaslatokat, amelyek a törvény jobbítását szolgálják, elő kívánjuk segíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 2-4 2007.02.20. 3:58  1-6

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni!" (Közbeszólások: Mikrofon!)

ELNÖK: Képviselő úr, a mikrofonját helyezze fel!

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Leesett, elnézést. "Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi egyebet sem tudnak tenni!" Ez az evangéliumi mondat a diktatúrák idejében sokaknak adott erőt és tartást. Erőt adott Kolbe atyának az éhségbunkerben, a koncentrációs táborban, és erőt adott Mindszenty bíboros úrnak az ávó börtönében. De sok százezer és millió embernek adott erőt a diktatúrák időszakában. És most ez az evangéliumi mondat újra aktuálissá vált, amikor a rendőrpalotát golyózápor éri, amikor nem tudni, kik által vezérelve, milyen sötét erők működve félelmet akarnak kelteni ebben az országban. Ekkor egyetlen értelmes, helyes és demokratikus - és hozzáteszem: keresztény - választ adhatunk, ha mindnyájan erre az üzenetre innen válaszolunk: nem félünk. Nem félünk, mert megtanultuk legyőzni a félelmet. Nem félünk, mert jól tudjuk, hogy a végső szó nem az övék, és nem tudják elérni céljukat, bárkik legyenek azok, hogyha innen, a parlamentből egységesen azt mondjuk, hogy nem félünk.

De nem félünk azoktól sem, akik a Parlament köré kordont emelnek. Nem félünk, mert - a köztársasági elnök úr szóhasználatát idézve - egy alkotmányosan aggályos parancsot hajtanak végre. És nem félünk, mert jól tudjuk, hogy a korlátnak két oldala van, és innen nézve nem mi vagyunk a korlátoltak.

De nem félünk attól sem, aki szellemi korlátot akar emelni ebben az országban, aki úgy nyilatkozik, hogy politikus március 15-én ne beszéljen. Mi ünnepelni szeretnénk. Ünnepelni szerettünk volna 1972-ben is, amikor a Nemzeti Múzeumra azt írták ki, hogy: "Hűség a néphez, hűség a párthoz". És ünnepelni szerettünk volna 1973-ban is, amikor a csepeli munkásőröket vezényelték be szétverni a márciusi, úgynevezett tüntetőket. És ünnepelni szerettünk volna akkor is, amikor a késő kádári korszakban március 15-én megmutatta az igazi arcát a kádári korszak, bár akik most restaurálni próbálják, vagy másképp próbálják beállítani a történelmet, ezekre az időkre talán már nem emlékeznek. Igazi arcát a '80-as években is megmutatta az úgynevezett puha diktatúra.

Azt gondolom, hogy bennünk erősebb a szabadságvágy, és megtanuljuk legyőzni a félelmeinket. Úgy gondolom, hogy ha összefogunk, akkor tudunk ünnepelni, de ahhoz az kell, hogy valóban a lelkekben és a közösségekben szülessék meg a szabadvágy. Mi tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy rabok legyünk vagy szabadok, mert negyven év alatt megtanítottak rá.

Ez az evangéliumi mondat, amit idéztem - Gyökössy Endre írja egy könyvében -, valami misztikus módon 365-ször szerepel az evangéliumban, így mindennap elmondjuk, hogy nem félünk, mert megtanuljuk legyőzni a félelmet, nem félünk keresztényként, és a bibói értelemben nem félünk demokrataként.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 152 2007.02.20. 2:25  19-169

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy kifejezzem azon reményemet, hogy jelen vitanapot nem befejezzük, hanem elkezdtünk valamit, és ez akkor lesz eredményes, ha Magyarországon a közbeszédben erről a problémáról és erről a kérdésről értelmesen tudunk egymással beszélni.

Azt gondolom, mindenkinek át kell érezni azt a felelősséget, amiért a Kereszténydemokrata Néppárt szükségesnek tartotta ezt a parlamenti vitanapot, és úgy gondolom, hogy az itt lévő válaszok nem megoldásokat jelentenek, hanem gondolkodási irányokat, és talán fel tudjuk egymás gondolkodásából használni, amik a párbeszéd folytatásához szükségesek.

Ezért le szeretném szögezni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a közjó megfogalmazását ebben a kérdésben - II. János Pál szóhasználatát véve - a felelős apaság és a felelős anyaság intézményében látja. Ha innen továbbgondolják, akkor mind logikusan következett ebből a kifejezésből, amit mondtunk: a felelős apaság és felelős anyaság kérdése.

És azt gondolom, hogy egy társadalom, ha valamit akar a jövőben, akkor nem gondolkozhat másképp. Nem hiszem, hogy érdemes a részletekben elveszni. Mi nem azt mondtuk, hogy kizárólag a családi adóztatással kívánjuk megváltoztatni ezt a helyzetet, amiben ma az ország tengődik, amiben vergődik; mi az egész jogrendszerben és a jogalkotói munkában családbarát gondolkodást kérünk.

Ezért a következő javaslattal élek: az elmúlt időszak intézkedéseiről készüljön társadalmi hatástanulmány, hogy az egyes családokat - a gyermekek számát is figyelembe véve - hogyan érintették az elmúlt intézkedések, és a parlament illetékes bizottsága ezt vitaanyagként kezelje és tárgyalja meg, hiszen ez jelentheti a további irányokat, a további szükséges intézkedéseket. Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy ne jelen vitanapban, hanem minden törvényben és minden jogalkotói munkában ezt a szempontot - a mi jövőnkről van szó -, a mi jövőnk szempontját érvényesítsük. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 53 2007.03.12. 3:04  52-58

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A mór nem tette meg kötelességét, a mór marad. Túl sok ügy merült fel az ön tárcájánál - rendőri tehetetlenség augusztus 20-án, túlkapások, sőt bűncselekmények alapos gyanúja október 23-án, a Btk. módosítása, gyermekpornó, ázsiai bevándorlók, tisztességtelen eljárások -, amelyek felelősséget érző demokráciában arra késztetnék a tárca vezetőjét, hogy lemondását felajánlja. Ugyan ezzel a gesztussal nagy kockázatot nem vállalna, hiszen Őszöd óta tudjuk: ez egy következmények nélküli ország. Államtitkára, azaz ön, nyilván freudi elszólás folytán a móri nyomozás kivizsgálásáról szólt, majd néhány nap múlva ennek elmaradásáról, sőt egy nem létező köztelevízió nem közszolgálatiként létező műsorában azt találta mondani, hogy a szándékolt bűnelkövetők miatt siklott félre a nyomozás. Mintha a tények nem is léteznének! Mintha a fegyvereket nem is találták volna meg! Az sem zavarja meg az államtitkár urat, hogy ezekről a tényekről miért nem értesítették a bíróságot.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az európai emberi jogi egyezmény ismeri a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ennek biztosítása többek között az ön feladata. Természetesen nem azt kérem számon, hogy operatív intézkedéseket tegyen, de azt igen, hogy ugyanolyan tisztességes nyomozói munkának ismerjék el, ha valaki nem követett el egy cselekményt, és zárjuk ki annak lehetőségét, hogy bizonyítékokat manipulálhassanak. Ne lehessen a sajtó által olyan nyomásgyakorlás, amely akadályozza a tisztességes nyomozást! Ne mondhassa ugyanebben a tévéműsorban ön - idézem -: "Az új kormány éppen felállt, mindenki eredményt akart, mindenki a rendőrséget sürgette."

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha megindítják az eljárást Orbán Viktor ellen, akkor kérem, hogy a bizonyítékok közé ezt a mondatát csatolja be, és a bíróság hadd értékelhesse azt a körülményt, hogy van-e jelen pillanatban, jelenleg a rendőrségen politikai nyomás. Idézem még egyszer: "Az új kormány éppen felállt, mindenki eredményt akart, mindenki a rendőrséget sürgette."

Államtitkár Úr! Szükségesnek tartja-e a sajtónyilvánosság szabályozását a be nem fejezett büntetőügyek vonatkozásában? Kíván-e tanulságokat levonni a félresiklott nyomozás adataiból a rendőrség felett irányítást gyakorló személy, azaz ön? Milyen módon kívánja biztosítani az emberi jogi egyezményben vállalt, tisztességes eljáráshoz való jogot?

Kíváncsian várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 57 2007.03.12. 1:03  52-58

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Rendkívül örömömre szolgál, hogy ennyire meg van elégedve önmagával és a jelenlegi jogi szabályozással, de úgy látszik, hogy a jelenlegi jogi szabályozás keretei között valami hiba mégiscsak történt akár a sajtónyilvánosságot tekintve, akár az ön mondatait tekintve. Természetesen ügyesen elkerülte, hogy válaszoljon arra a kérdésre, hogy ezt a mondatot hogyan lehet értelmezni, hiszen az a kérdés, hogy politikai vagy sajtó általi nyomás volt-e a nyomozó szerveken, és ez akadályozta-e a tisztességes eljárást és a nyomozást.

Ha ezeken a szabályokon ön nem kíván változtatni, mégis ez az eredmény, akkor elgondolkodtató. Én azt gondolom, hogy a jogszabály normatív ismeretének felismerése egy szakvizsga esetén elegendő, azonban egy parlamenti válasz esetén elégtelen.

Úgy gondolom, hogy ezért a válasza nem elfogadható. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 16 2007.03.13. 4:24  15-18

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, mi megtanultuk a negyven év alatt, hogy ahogy lehet, úgy szólalunk meg, és ahol lehet, ott szólalunk meg. Jól tudom, hogy itt, ebben az üres teremben megszólalni egy számunkra társadalmilag fontos kérdésben pusztába kiáltott szónak tűnhet, a becsület mégis azt kívánja, hogy szólaljunk meg, mert vannak olyan helyzetek, amikor hallgatni erkölcstelen.

A múlt héten Magyarország jogilag miniszterelnöke olyan hangot ütött meg, és olyan vádakat szórt ellenfeleire és az ellenzékre, ami e Ház falai között nemcsak méltatlan, de vissza is kell utasítani azokat. Amíg az antiszemitizmust csak egy szűk csoport képviseli, amelynek tagjai történelmileg talán nem elég felkészültek vagy nem elég műveltek, addig vannak politikai eszközök ennek a szűk csoportnak az elhatárolására. De elhatárolni is csak akkor lehet, ha hitelesek vagyunk. Hitelesek pedig csak akkor vagyunk, ha buta antiszemita vicceken nem nevetgélünk. Hitelesek akkor vagyunk, ha mindkét diktatúrát elítéljük, nemcsak az egyiket, mint tették ezt a KDNP alapítói, akik mindkét diktatúra börtönét megjárták.

Úgy tűnik, hogy a gyűlöletkeltés ma hivatalos formát kapott. Ron Werber eltávozott ugyan, de a szelleme itt maradt. Ha valaki büszke arra, hogy lehetett ijesztgetni 23 millió román betelepítésével, ha valaki büszke arra, hogy egy "köteles beszédet" ki lehetett találni, és ha valaki büszke arra, hogy megvádolja az ellenzéket antiszemitizmussal, az olyan erkölcsi mércét állít fel, amit az ország egyetlen polgára sem követhet. Azt gondolom, hogy ez a felelősség kérdése. Nem lehet egyszerre két mércével mérni.

Tégy a gyűlölet ellen! - volt egyszer egy mozgalom, amihez 1992-ben sokan csatlakoztak, mert tudták, hogy ebben az országban társadalmi békére és nyugalomra van szükség. Mit mond ma az, aki 1992-ben elindította ezt a mozgalmat? A következőképp szólal meg: a politikát kényszeríteni kell rá, hogy ne mérjen két mércével. Mindig a hatalmon lévők mérnek két mércével. Ne mérjenek két mércével! Én jól tudom, hogy egy Apró-villából a másik diktatúrát elítélni nehéz, még akkor is, ha Haynautól és Kádártól elhatároljuk magunkat. Jól tudom, hogy a mammon vallásnak az a megnyilvánulása, hogy a cél szentesíti az eszközt, bármit lehet tenni a hatalom megszerzése és megtartása érdekében, talán célravezető, de nem hiszem, hogy a történelem során ezt mérni lehetne.

Nem lehet kétféle mércével mérni. Nem lehet egyrészt azt mondani, hogy jogilag semmit nem tudtunk tenni az ellen, hogy a Hősök terén neonáci gyülekezés legyen - bár nem is határolták el magukat tőle; ha jogilag meg is kellett engedni, legalább határolták volna el magukat tőle -, másrészt pedig másokon számon kérni azt, hogy mikor, kitől és hogyan kell elhatárolódni.

Megmondom őszintén, sokat gondolkoztam azon, hogy milyen típusú gyűlölet ez. Ron Werber öröksége milyen típusú gyűlölet? Ez az ifjúgárdisták gyűlölete, a recski rabtartók gyűlölete. Amikor hallottam a jogilag miniszterelnök urat, akkor az a vers jutott eszembe, hogy "...szeressétek / Őt is, a vad, geszti bolondot... / Úrnak, magyarnak egyként rongyot". És elnézést kérek Tisza Istvántól.

Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony fölszólította Orbán Viktort, hogy határolódjon el a szélsőségektől. Én ezt most megteszem: Gyurcsány Ferenctől elhatárolódom. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 245 2007.03.19. 12:25  226-262

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Érdekes műfaj a beszámoló, és érdekes azokat a szempontokat meghatározni, amelyek szerint az ember állást foglal abban a kérdésben, hogy egy beszámoló elfogadható vagy nem elfogadható, vagy mennyiben fogadható el, hiszen végül is egyetlenegy döntést lehet hozni, egy igen vagy egy nem gombot lehet megnyomni, és kifejezni az embernek a véleményét egy beszámoló fölött. Természetesen úgy gondolom, elég magas fokon működik a parlamentben, és úgy látszik, a parlamenten kívül is a felelősségelhárítás kérdése, mert azt gondolom, hogy azért a helyzetért, amiben most vagyunk és itt tárgyalunk, mindenkinek megvan a maga felelőssége.

Azt mondhatjuk, elfogadhatjuk, hogy kifogásokat kereshetünk, hogy egy 2005-ös beszámolót miért kell 2007 márciusában tárgyalni, de nem hiszem, hogy felmenthetjük magunkat ebben a kérdésben, hiszen ha így működne egy részvénytársaság, hogy 2005-ös beszámolót 2007-ben fogadnának el, az a részvénytársaság biztos, hogy felszámolás alá kerülne. Ráadásul - hogy kicsit oldjam a felszólalók közötti véleménykülönbséget - ez a határozati javaslat nem adja meg azt a lehetőséget, hogy a beszámoló tartalmáról szavazzon valaki, és a beszámolóról mint egy gazdasági társaság költségvetési kérdéséről, amelynek el nem fogadása valóban olyan következményekkel jár, mint ahogy Pető Iván, az SZDSZ vezérszónoka mondta. Természetesen ez felelősség, a közgyűlés felelőssége. Adott esetben a közgyűlés alatt értendő a parlament felelőssége, hogy költségvetési szempontból az MTI Zrt. működését biztosítani szíveskedjék a közgyűlés.

Ugyanakkor ez a késői tárgyalása a dolgoknak azt is jelenti, hogy a számviteli törvény szabályainak nem fog megfelelni ez a határozatunk, hiszen ennek a határozati javaslatnak a második pontja úgy szól, hogy a 2005-ös mérleg elszámolása a korábbi évek eredménytartalékával rendelkezik. Ez pedig azt jelenti, hogy akkor nem tudni, hogy a 2006-os év mérlegét mi alapján és hogyan készítették el. Tehát felvetődnek olyan törvényességi kérdések ebben az esetben, amelyek tekintetében a mulasztásunkat, azt gondolom, nem lehetséges másra hárítani, ezzel szembe kell nézni. Ez vonatkozik arra is, hogy az Állami Számvevőszék által megfogalmazott kritikának ránk vonatkozó részét tudomásul kell vennünk.

Ezért nem nagyon örülök ennek az alapító okiratnak sem, hiszen értelmesen alapító okiratot csak törvénymódosítással együtt tehetett volna. Például meg szeretném említeni, amikor az alapító okiratban a TTT-t határozza meg, mint aki az elnökkel a munkaügyi szerződést megköti. Azáltal, hogy ebből a lehetetlen helyzetből kialakult ez a gyakorlat, mi még nem szentesíthetjük, hogy a gazdasági társasági törvénnyel szemben egy alapító okirattal ezt a kérdést megoldottuk olyan módon, akkor hozzá kell nyúlni a probléma gyökeréhez, akkor a magyar parlament mint közgyűlés ezt a jogkörét valamilyen módon törvényi formában kell hogy átruházza, mert egy alapító okirat nem lesz soha egyenlő egy törvényi szabályozással. Tehát komoly kérdések merülnek itt fel, és én azt gondolom, nem lehet azzal elintézni, hogy a TEÁOR-jegyzéket átírták, tehát az új TEÁOR-ral ezeket a technikai dolgokat megoldottuk, poroljuk le, és a lelkiismeretünk pedig nyugodjon meg, hogy megtettük azokat a kötelezettségeinket, amelyeket egyébként nem tettünk meg.

Itt van a kérdés másik része is, hogy amikor erről a kérdésről szavazni kell, akkor természetesen külön kellene választani azokat a kérdéseket, amelyekben a magyar parlament eljár mint a részvénytársaság közgyűlése. Ebben a tekintetben osztom azok álláspontját, hogy a törvényi kötelességünknek tegyünk eleget, és biztosítsuk szavazatunkkal a részvénytársaság gazdasági társaságként való működését.

De az a probléma, hogy így megkerüljük - és ez az országgyűlési határozati javaslat is megkerüli - a tényleges tartalmi kérdéseket, hiszen egybefoglalja, hogy elfogadja, tudomásul veszi a beszámolót, és az abban foglalt eredménykimutatást jóváhagyja. Ez logikailag két elválasztandó kérdés. Én azt mondom, hogy a mérlegeredményt a könyvvizsgálói ÁSZ-jelentéssel együtt, természetesen az a kötelezettségem, hogy elfogadjam, hiszen ennek ellenkezőjét nem is tudnám bizonyítani, és nem is kívánom bizonyítani, az a valódiság elvének megfelel, tehát el kell fogadnom. Az a tisztességes eljárás, hogy elfogadom.

De hogy ezt egy mondatban, a beszámoló tartalmi részével együtt fogadjam el, holott a beszámoló tartalmi részével kapcsolatban lehetnének kifogásaim, ebből is látszik, hogy az Országgyűlés nem alkalmas a közgyűlési szerepének betöltésére. Most kellene igazából mint közgyűlési tagnak azokat a kérdéseket felvetnem, hogy nagyon szép dolog, hogy az MTI vezető tisztségviselője az előfizetők csökkentéséről beszél, a vezető tisztségviselő beszél a hírpiac változásairól, a hírverseny hiányáról, mintha egy részvénytársaság vezetésének egy gazdasági környezet feltérképezésével és a kihívásokra adott válaszával nem arra kellene ösztökélnie a részvénytársaságokat, hogy ezekre a kihívásokra megfelelő válaszokat adjon.

Természetesen a jövőre vonatkoztatva mondom, hogy azt gondolom, valóban egy olyan jogalkotási elképzeléssel kell a magyar parlamentnek rendelkezni, ahol jogrendben gondolkozik, és nem egyes jogszabályokban. Hogy ez alkalmas-e arra, hogy egy közszolgálati törvény meghozásával a parlament e jogrendben gondolkozzon, egyik lehetséges megoldás, de nem feltétlenül üdvözítő, és nem feltétlenül eredményes. Kétségtelen tény, ahogy a beszámolóból is kitűnik, és ahogy az Állami Számvevőszék is rámutat, azt gondolom, hogy ha a közszolgálati megrendelők gazdasági helyzete megromlik, nyilvánvaló, a megrendelő pozícióból romlani fog a Magyar Távirati Irodának is a gazdasági helyzete.

(21.10)

Ugyanakkor, ha mind a három intézményt együtt tekintem, azt is látni kell, hogy alapvetően nem lehetnek bevételorientáltak, a közszolgálatiság soha nem lehet versenyképes a gazdasági élet más szereplőivel. Hogy egy példánál maradjak: ez olyan, mint a lóverseny; a lóversenyben legalább tisztességes szabályok vannak, mert ott hendikepversenyt vívnak. Nem lehetséges úgy viselkednünk, hogy piacosítottnak tekintünk olyat, amit nem lehet piacosítani, akkor pedig a közszolgálatiságot valakinek meg kell fizetni. Ez pedig nem lehet más, mint a költségvetés. Ezért is nehéz értékelni, mondjuk, a 2005. évet gazdasági szempontból, mert kétségtelen tény, hogy a gazdasági eredmény kimutatásánál a 27 százalékos létszámcsökkentés egy MTI típusú részvénytársaság gazdasági szerkezetében nagyon jelentős megtakarítást jelenthet, és az adott évben eredményes lehet. A kétségeim abban támadnak, hogy a következő években ezek a lépések elegendők-e, vagy milyen további tartalékok lehetségesek a Magyar Távirati Irodánál.

De azt is látni kell, hogy ezt azzal együtt kell tekinteni, hogy a 2005-ös finanszírozása a részvénytársaságnak ezek szerint megfelelő volt. Kétségtelennek tűnik, hogy a 2006. év milyen, és a kérdésem az, hogy milyen lesz a finanszírozása a 2007. évnek, és ha nem elegendő, nem megfelelő a finanszírozása, az milyen következményekkel járhat.

Tisztelt Ház! Összefoglalva: az egyik tanulság az, hogy a mai vita és ez az egész helyzet ismételten bebizonyítja azt, hogy a jogalkotás szempontjából egy nem megfelelő minőségű törvény született, amikor a nemzeti hírügynökségről a törvényt megalkotta a parlament. Annak ellenére született nem megfelelő törvény, hogy már egy éve voltak a médiatörvénynek tapasztalatai. Egy rossz felvetésre adott rossz válasz a nemzeti hírügynökségi törvény. Ezt nem lehet alapító okiratok módosításával vagy látszólagos módosításával korrigálni. Azt is látni kell, hogy az egészet rendszerben szemlélve, együtt kellene tekinteni.

Ha ezeket a tanulságokat a magyar parlament nem vonja le, akkor nem hiszem, hogy ezekben a kérdésekben jelentősen előbbre tudnánk lépni. Nem lehet "Werbőczy-utódok toldozzák-foldozzák" módjára viseltetni ebben a helyzetben. Ez a tanulság egyik része.

A tanulság másik része, hogy nem hiszem, hogy korrekt és tisztességes olyan határozati javaslatot előterjeszteni, ahol a közgyűlési hatáskörben azt mondom, hogy tisztességes eljárás, ha igennel szavazok, ugyanakkor nem fejthetem ki a véleményemet a szavazattal a tartalmi kérdésekről, hogy az MTI ebben az évben, a 2005. évben tartalmilag milyen munkát végzett, ez a beszámoló hűen tartalmazza-e azt a tartalmat, amit a 2005. évben tett vagy nem tett meg a Magyar Távirati Iroda. Erről a kérdésről nem tudok most itt vitát nyitni, és nem tudom szavazatommal kifejezni ezt a kérdést azért, mert ez a határozati javaslat erre ilyen formában nem ad alkalmat. Véleményem szerint külön kellene szavazni az MTI-beszámoló tartalmi kérdéséről, tehát szét kellene választani a közgyűlési hatáskörben hozott szavazatot attól a szavazattól, amit mint magyar parlamenti képviselő és a közszolgálat iránt elkötelezett képviselő szeretnék megtenni. Jelen határozat erre alkalmat nem ad.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 156 2007.03.20. 13:58  135-211

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak olyan kártyajátékok, ahol a licitrendszerben a kialakult szabályok szerint hivatalból kontrát szokás mondani. Én azonban nem szeretnék hivatalból kontrát mondani, hanem ha kontrát mondok, akkor megalapozottan szeretném azt tenni.

Az első kérdés egy ilyen beszámoló vitája kapcsán az, hogy vajon a beszámolóról vitatkozunk vagy az ORTT-ről. Ez azért kérdés, mert nagyon sok olyan felvetés történik ma ezen beszámoló vitája kapcsán, amely magára az ORTT egészére vonatkozik, és én azt gondolom, hogy kellő önkritikával meg kell állapítanunk, hogy az 1996. évi I., úgynevezett médiatörvényben az ORTT jogállását nem sikerült olyan módon megfogalmazni, és nem sikerült olyan jogosítványokat adni, mint amiket egy médiahatóságnak kellene, annak érdekében, hogy bizonyos kérdéseket kezelni tudjon. Ez a jogalkotók felelőssége.

És azt gondolom, hogy ebből a beszámolóból bizony az is kitűnik, hogy nagyon sok olyan kérdés merül fel, amihez erőtlen vagy nem rendelkezik megfelelő jogosítványokkal az ORTT. Ezt a kérdést azért vagyok kénytelen felvetni, mert a jövőre, a jövőbeli jogalkotásra mutatva ezt a kérdést mindenképpen végig kellene gondolni.

Ha a beszámoló egészét nézem, akkor valóban azokkal a véleményekkel kell hogy egyetértsek, hogy egy nagyon gondos és nagyon részletes munkát tártak a magyar parlament elé. Ebből a szempontból lehetne azt mondani, hogy a beszámoló nagy részével egyet is lehetne érteni, mindazokkal a kritikai észrevételekkel, hogy az ORTT jogállásának ezen nem kellő szabályozása bizony ennek a beszámolónak az anyagából is kitűnik.

Azonban fel kell vetni olyan kérdéseket, hiszen a 2006. évi beszámolóról beszélünk, ami a beszámolót tartalmi szempontból számomra elfogadhatatlanná teszi. Az első ilyen kérdés, hogy ez a választás éve volt. Most szeretném egy pillanatra képviselőtársaim elé idézni az őszödi beszédet. Mit mondott a miniszterelnök úr az őszödi beszéd kapcsán a magyar sajtóról? Most nem "a hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal" című áthallásra gondolok, hanem a sajtó vezető munkatársai részt vettek abban, hogy "hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal", és azt gondolom, hogy egy ilyen beszéd után vagy egy ilyen beszéd nyilvánosságra kerülése után az ORTT-nek vizsgálnia kellett volna, hogy vajon a magyar médiapiacon, a magyar közszolgálatban ez a politikai monopólium hogyan érvényesül, különösképpen figyelembe véve, hogy mindez egy választási évben történt.

Tehát vizsgálnia kellett volna egy ilyen beszéd nyilvánosságra kerülése után, hogy kialakult-e Magyarországon kulturális, adott esetben politikai monopólium. Itt a választási statisztikák mögé bújik az ORTT vizsgálata, és érdemben az őszödi beszédről semmit nem szól, szól viszont a szeptemberi eseményekről.

És akkor itt van a másik tartalmi kérdés, a szeptemberi eseményekkel kapcsolatban a Hír TV vizsgálata. Azt gondolom, hogy amikor olyan megállapításokat tesz a Hír TV-vel kapcsolatban az ORTT állásfoglalása, ami egyébként nem egyezik a nemzetközi megfigyelők és más hatóságok véleményével sem - hiszen a végét még nem tudjuk, nem tudjuk, hogy a feljelentett rendőrök számához képest milyen vádemelések történnek és milyen bűncselekményekben -, akkor magának a tudósításnak a kapcsán - hiszen a tudósító és maga a műsorszolgáltató, bizonyos hibákat elismerve, önkritikusan válaszol az ORTT felvetésére, ennek ellenére, mindezeket figyelembe nem véve - olyan kategorikus véleményeket állít ebben a vizsgálatában, ami kapcsán meg kell mondanom, hogy jogászi szempontból ilyen véleményeket nem mernék megfogalmazni.

(16.00)

Miközben ezt a hatáskört önmagának vindikálja ilyen módon az ORTT, tehát állást foglal olyan kérdésekben, hogy követtek-e el rendőri hatóságok túlkapásokat, adott esetben bűncselekményeket, ez akkor sem menthető, ha követtek el bűncselekményeket, ha a másik oldalról is követtek el bőven bűncselekményeket. Nem lehet úgy kiegyensúlyozni, és nem lehet úgy véleményt formálni, hogy vannak egyik oldalon is bűncselekmények, másik oldalon is bűncselekmények, de egy tudósítás szempontjából csak az egyiket hozom fel, és a tudósító véleménynyilvánítási szabadságát korlátozom olyan módon, hogy ő ilyen kérdéseket nem állíthat, holott később esetleg jogerős bírói ítéletek alátámasztják az ő véleményét. Azt gondolom, hogy ezt végig kellett volna gondolni.

A tavalyi évben a beszámolót azért nem fogadtuk el, mert jogellenesnek tartjuk a két kereskedelmi tévé műsorszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítását. De az az arrogancia és az a válasz, ahogy az ombudsman felvetéseire és a Legfőbb Ügyészség felvetéseire válaszolt az ORTT, azt gondolom, hogy nemcsak aránytévesztés, hanem az önismeret hiányára utal, és meg kell mondanom, hogy jogilag is teljesen megalapozatlan. Amikor hatásköri vitákba keveredik az ORTT, hogy vajon az ügyészség ebben a kérdésben vizsgálódhat-e vagy vajon az ombudsman ebben a kérdésben vizsgálódhat-e, akkor azt gondolom, hogy olyan kereteket kezdett el feszegetni, amikor azt kellene megállapítanom, hogy van egy szerv Magyarországon, amelyet talán még megengedik, hogy innen kritizáljunk - nem biztos, hogyha rajtuk múlna, akkor sokáig megengednék -, szent és sérthetetlen, egy tévedhetetlen szerv Magyarországon, amelyet semmilyen más hatóság esetleg nem is vizsgálhatna.

Persze hozzáteszem, hogy mindez megint - kicsit hadd legyek védője - annak is következménye, hogy a rossz vagy nem pontos jogi szabályozás miatt ezekben a hatásköri kérdésekben nagyon precíz és nagyon pontos szabályozásokat kell végezni a jogalkotónak, különben ilyen helyzeteket teremthet.

Azonban szemben képviselőtársaimmal ebben a pornográfügyben, elnézést kérek, hogy más véleményt fejtek ki, és hadd legyek védője most az ORTT-nek. Akkor, amikor Magyarországon olyan Btk.-módosítás kerül a parlament elé, amit a kormány jóváhagyott, bár titkosítva, hogy ki hogyan szavazott, hogy 14 éven felüli gyerekről pornográf felvételeket lehet készíteni, tessék szíves lenni mondani: akkor mit várjunk az ORTT-től? Az ORTT is a magyar társadalomban él, a magyar államban él valahol. Azt gondolom, teljesen világos, hogy ilyen körülmények között, amikor ilyen légkör van, amikor a családokat szétverik, amikor a családok felbomlanak, sorolhatnám azokat a társadalmi körülményeket, amikor persze olyanon vitatkozunk, hogy mi az, hogy pornográfia, meg holnap majd definiáljuk azt, hogy mi az, hogy szék, mert valamit ha nem akarunk...

Teljesen világos, hogy ilyen esetekben a védett jogtárgyat kellene nézni, a kiskorúak érdekét kellene nézni, és ebből a szempontból minden jogértelmezésnél csak a megszorító értelmezés lehetséges, és akkor nem volna ilyen felesleges vita.

Nyilvánvaló, hogy ebben a vergődésben, ebben a kérdésben is az ORTT azért vetette föl egyáltalán ezeket a kérdéseket, mert egyszerűen nem érzett maga mögött biztos jogi talajt, nem érzett olyan biztos jogszabályokat, ami alapján ezekben a kérdésekben eljárhat. De hogyan is érezhetett volna, mint előbb említettem volt, amikor parlament elé kerülhet egy ilyen Btk.-módosítás a kormány által jóváhagyva. Akkor ma Magyarországon ezen vitatkozhatunk, hogy mi az, hogy pornográfia, és ennyiben vagyok az ORTT-nek védője.

Itt vannak végül a gazdasági kérdések. A 2006-os beszámolóban az a kérdés, hogy ekkora a tartozása, 370 millió, abból kettő szépen elmegy külföldre, innentől kezdve bottal ütheted a nyomát, gyakorlatilag megbízhatsz ügyvédi irodát, nem fogod tudni behajtani rajta. Az a probléma, hölgyeim és uraim, hogy ez előfordulhat Magyarországon. Ezek valahol közpénzek.

Első kérdésem: amikor ezekkel a frekvenciaszolgáltatásra történő szerződést kötötték, milyen szerződési biztosítékok voltak ezeknél a tévétársaságoknál, ha ezt meg lehet tenni simán?

Kettő: milyen szerződéses fegyelem van Magyarországon a médiapiacon, ha egy pályázat során megajánlott díjakat később lehet módosítani és el lehet engedni? És ezt nem a mostani ORTT, talán a korábbi évekre visszanyúlóan, az első olyan döntéssel, amikor megszületett az ORTT-ben, hogy el lehet engedni pályázat során megajánlott műsorszolgáltatási díjat, akkor úgy gondolom, hogy innentől kezdve megnyitottuk azt a zsilipet, ahol nincs szerződéses fegyelem ezen a területen. Utána persze, amikor a Műsorszolgáltatási Alapról beszélünk, nyilvánvalóan meg kell mondani, hogy nézzünk önmagunkba is, ez így tovább nem mehet.

Én most a jövő irányába szeretném feltenni a kérdést, hogy amikor erről a beszámolóról vitatkozunk, akkor arról is vitatkozunk egyben, hogy érezni kell azokat a bilincseket és azokat a feszültségi pontokat, ahol vagy akarunk egy olyan médiahatóságot, amelyik megfelelő jogosítványokkal rendelkezik, és akkor számon kérhető tőle; vagy ha ezt nem tesszük meg és nem adunk ilyen biztos jogi talajt, nem adunk ilyen biztos jogszabályokat az ORTT rendelkezésére, akkor azt gondolom, hogy nehezen is számon kérhető. Különösképpen, miután egy olyan időszakot élünk, amikor beszélhetünk a digitalizálásról, meg kell mondanom, hogy amit a beszámolóban találtam, ilyen alázatos kérelem, hogy részt szeretne venni a digitalizálási kérdésben az ORTT, kevésnek érzem. Az ő helyzetében fel kellene vállalnia azt azzal az apparátussal, ami van, hogy igenis konkrét, meghatározható és kézzelfogható javaslatokat várnánk tőle, hiszen rendelkezik azzal a tapasztalattal és azzal a szellemi állománnyal, amivel ezt megteheti. Nem tette meg, reméljük, meg fogja tenni.

Azt gondolom, hogyha tisztességesen, korrekten és a beszámoló egészét tekintem, akkor egy nagyon értékes munka maga a beszámoló, és ami mögötte van, a beszámoló mögött van, az a munka és azok a megfigyelőszolgálatok, azok a szervezetek, azok a műhelyek, amelyek '96 óta kialakultak az ORTT-ben és az ORTT környékén. Azonban tartalmi szempontból amíg választ nem kapok arra, hogy egy őszödi beszéd után, ahogy az őszödi beszéd fogalmaz: azok a vezető újságírók - ezt mindenképpen vizsgálat illette volna, hiszen tessék elhinni, hogy most ugyanezek a vezető újságírók mondják az ellenkezőjét, hogy miért jó, ha osztogatott a kormány, és ugyanezek a vezető újságírók vezető hírműsorokban, vezető műsorszámokban most azt mondják, hogy miért kellenek a megszorítások.

Ez mindenképpen vizsgálatot érdemelt volna, és befejezésül egy dolgot hadd mondjak. Amikor mi úgy döntöttünk, hogy egy bizonyos közszolgálati műsorszolgáltató műsorában nem vesz részt a KDNP, akkor az ORTT felmérése alapján mi abban a műsorban 2,6 százalékban vettünk részt, egy tőlünk kisebb képviselettel rendelkező kormánypárt 20,1 százalékban.

Köszönöm szépen. (Tellér Gyula tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 175 2007.04.02. 4:02  174-176

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A rendőrségről szóló törvény módosítására tett indítványunk dátumából és időpontjából látszik, hogy a KDNP képviselőcsoportja olyan időben kereste a megoldást egy alkotmányosan aggályos helyzetre - hogy a köztársasági elnök úr szóhasználatát idézzem -, amikor ez a helyzet politikai vihart kavart; politikai vihart kavart, mert korlátozottnak nem jó lenni, bármelyik oldalán állunk a korlátnak.

Az egyik oldalról nyilvánvaló, hogy alkotmányos kérdésként vetődik fel a gyülekezési jog nem megengedhető korlátozása, de van ennek a korlátnak egy másik jelentősége is, amire a történelem sok példát szolgáltatott: egy parlamenti demokráciában nem megengedhető, hogy egy kormány alá rendelt vagy felügyelete, ellenőrzése alatt lévő tisztviselő, adott esetben egy rendőrkapitány olyan döntést hozhat, amivel a parlament tevékenységét is korlátozhatja. Nem megengedhető alkotmányos szempontból, hogy egy rendelet szabályozzon olyan kérdést, amely kérdéssel kapcsolatban komoly alkotmányos aggályok fogalmazhatók meg.

Tehát mi ebben a helyzetben nyújtottuk be a Háznak ennek a törvénynek a módosítását, és azt gondolom, hogy az eltelt idő bár bizonyos szempontból igazolt minket, de a megoldást nem hozta meg, tehát a mai napig a megnyugtató megoldás érdekében a törvényjavaslatunkat fenn kell tartani. Utalok itt arra, hogy időközben tárgyalásos úton, valamilyen módon a Parlament előtti tér a parlament használatába került, ennek ellenére ez a kérdés, hogy ennek a térnek a lezárásáról, korlátozásáról ki rendelkezhet a parlament jóváhagyása nélkül, továbbra is alkotmányos kérdésként felteendő.

Azt gondolom - az alkotmányügyi bizottság indokolását ugyan nem ismerve -, ha elvárják az ellenzéki csoportoktól és ellenzéki képviselőktől, hogy konstruktív módon gondolkozzanak, akkor ezzel a törvénymódosítással mi ezt megtettük. Nem azt állítjuk, hogy ez a biztos és egyetlen lehetséges megoldás arra - még egyszer idézem a köztársasági elnök úr szavait -, hogy az alkotmányosan aggályos helyzetre választ adjunk, azonban a parlament mindkét oldalának kötelessége ezt az alkotmányos kérdést valamilyen módon megoldani. Állításunk szerint ez egy alkotmányos és lehetséges válasz, és a rendőrségi törvény ezen módosításával megoldanánk azt, hogy törvényi módon legyenek szabályozva a Parlament és a képviselőház környéke elkerülésének szabályai, másrészt megoldanánk azt, hogy a parlament tudta nélkül és a parlament akarata ellenére egy rendőr-kapitánysági intézkedéssel vagy utasítással ne lehessen korlátozni a parlament munkáját.

Hölgyeim és Uraim! Szeretném önöket emlékeztetni, hogy akár az angol, akár a magyar történelemben tudunk példákat arra, hogy milyen intézkedések történtek, vagy a parlament munkáját mivel korlátozták. Ezzel a szavazással eldönthetik azt is, hogy önök elkötelezett hívei-e a parlamenti demokráciának, vagy egy másfajta demokráciaképük van.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 221-223 2007.04.02. 11:17  206-232

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr!

ELNÖK: Kérem, csatolja fel a mikrofont, mert nagyon torzít. Köszönöm.

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Így esik le, ezért tartom. Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, sokan elmondták már, azt a kérdést kell mindenekelőtt magunknak feltenni, hogy mi értelme van, mi jelentősége van a tisztelt Ház előtt, a plenáris ülés előtt tárgyalni egy 2004-es és 2005-ös beszámolót. Az első válaszom, hogy tulajdonképpen az értelmetlennek látszó tárgyalásnak is van jelentősége abból a szempontból, hogy a jövőre nézve következtetéseket vonunk le. Az első ilyen következtetés, hogy ha a tisztelt Ház a tekintélyét vissza akarja szerezni, ez nem fordulhatna elő.

A második, hogy természetesen jó szívvel, ha a tényeknek megfelel a beszámoló, az ember azt mondhatná, hogy miért ne fogadnám el. Ha a könyvvizsgáló ellenjegyezte a pénzügyi beszámolót, miért ne fogadhatnám el? Itt az igazi kérdés a képviselőház, az Országgyűlés számára az, hogy az egész tekintetében, az egész médiapiac tekintetében milyen tendenciák érvényesülnek, fel lehet-e vázolni egy olyan képet, hogy bizony törvényalkotói kötelezettségünknek kell hogy eleget tegyünk, ha a jelenlegi helyzeten, a jelenlegi médiapiaci helyzeten változtatni kívánunk.

Egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik értékesnek, értékállónak és értékközvetítőnek minősítették a Duna Televízió tevékenységét. Itt van az első komoly kérdésem, hogy mi az, amit tehetünk annak érdekében, hogy ami értékes, az egyben nézett is legyen. Lehet-e a törvényalkotással ezt valamilyen módon befolyásolni, vagy azt kell mondani, hogy ez is az elbulvárosodási folyamat része, és tudomásul kell vennünk, nekünk ebben semmi felelősségünk nincs?

Azt gondolom, a jövőre nézve, a jövőre vonatkoztatva a Kereszténydemokrata Néppártnak más az álláspontja. Az új szabályozásban és különösképpen a digitalizálás kérdésében ezt az egyensúlyhelyzetet meg kell teremteni, mégpedig olyan módon, hogy a közszolgálat valóban megkapja a saját értékének megfelelő tisztséget. Az új szabályozásban figyelemmel kell lennünk arra, hogy vannak olyan kérdések, vannak olyan szegmensek a médiapiacban, amelyek nem piacosíthatók. Különösképpen egy olyan televízió esetében kell ezt a kérdést felvetni, amely televízió bizonyos értelemben - ki merem mondani - valamifajta küldetéstudatot kell hogy teljesítsen, hiszen a határon kívüli magyarok ezen a televízión keresztül kaphatnak képet Magyarországról, számolhatnak be, és a kulturális egységét, a magyar nemzet kulturális egységét is kell szolgálnia ennek a televíziónak.

Ugyanakkor a két évnek érdekes módon bizonyos értelemben - nem visszafelé akarok mutogatni - vannak más tanulságai is. Az egyik: a média, a televízió elnökválasztási procedúrája nem megfelelően szabályozott, és ez megint csak ránk nézve ró kötelezettséget. Ugyanakkor meg kell jegyeznem azt is, engedjék meg, hogy kicsit tamáskodva fogadjam a gazdasági eredményeket is. Nincs jogom innen olyan kritikát gyakorolni, amikor a teljes képet, a teljes gazdálkodást nem ismerem, csak bizonyos sarokszámokat, azt is csak nagyon vázlatosan. Azonban az a kérdés, hogy dicsekedhetünk-e, jó-e az, ha egy veszteséges gazdálkodás egyik évről a másikra ilyen javulást mutat. Vajon ezen folyamatok között mi áll? Csak az elnökválasztási procedúra áll, vagy más kérdések is? Hiszen úgy is lehet pozitív eredményt produkálni, hogy például a technikai fejlesztésekre semmit nem költök, és előbb-utóbb meg kell mondanom, hogy ha ez így megy vagy így működik, akkor nemcsak a kereskedelmi televíziókon, hanem az egész médiapiacon belül a Duna Televízió hátrányt szenved, mégpedig olyan hátrányt, amely versenyképességét nagy részben csökkenteni fogja.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Vissza kell térni arra a kérdésre is, és azt gondolom, ebben, a közszolgálatiság teljesítése kérdésében jobb teljesítményt nyújtott a Duna Televízió, mint más köztelevízió ebben a hazában. Nemcsak a panaszok számát tekintve, hanem a kiegyensúlyozottság tekintetében azt gondolom, megnyugtatóbb a helyzet, de nem lehet azt mondani, hogy minden irányban és mindennek megfelelne, hiszen ezen a területen, a közszolgálatiság területén nem csak a panaszok számával lehet mérni a közszolgálatiság megvalósítását.

Azt gondolom, amit a fideszes képviselőtársam is kifejtett, hogy ebben a kérdésben, ha a részleteit tekintenénk, akkor ez a beszámoló nyugodtan elfogadható lenne; azon aggályok miatt, amelyek felvetődnek, azt gondolom, a tartózkodás egy helyes álláspont. Helyes álláspont azért, mert jelezni szeretnénk azokat az aggályainkat, amelyeket itt a vitában, a bizottsági vitában is felvetettünk. Ugyanakkor nem mentjük fel önmagunkat. Nem mentjük fel önmagunkat azon kötelezettségünk alól, ahogy ebből a beszámolóból is kitűnik, hogy nem lehet ilyen helyzetet előállítani, mint 2004-ben volt a Duna Televíziónál az elnökválasztás kapcsán. Hozzáteszem, zárójelben megjegyzem, hogy nemcsak a Duna Televíziónál, hanem az összes közszolgálati médiumnál lassan végigmehetünk, mindenütt ez a helyzet valamikor bekövetkezett. Ez pedig nyilvánvalóan a törvény hibája.

Meg kell jegyezni azt is, hogy azt gondolom, függetlenül attól, hogy mi a törvényalkotók, az Országgyűlés felelőssége ebben a kérdésben, a saját területén, különösképpen az elnökválasztási kérdésben, abban egyébként vitatkoznék az előttem szólóval, hogy igenis van jogi relevanciája az elnöki pályázatnak. (Dr. Cser-Palkovics András bólint.) Igen, akkor egyetértünk ebben. A képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a jog szerint igenis van jogi relevanciája az elnöki pályázatnak, a kuratóriumnak és az elnökségnek egy nagyon komoly jogosítványa számon kérni az elnöki pályázatban. Ebből a beszámolóból ez ilyen módon nyilván, miután 2005-ös beszámolót tárgyalunk, ez még hiányzik. Kíváncsi leszek a 2006-os beszámolóra, hogy abban szerepelni fog-e az elnöki pályázatban megfogalmazott dolgok beszámoltatása és az arról való tájékoztatás az Országgyűlésnek. Tehát a beszámoló szerves részének kell lennie annak, hogy az elnöki pályázatban ígért és vállalt kötelezettségek, szerződéssel megerősített kötelezettségek milyen módon teljesültek az adott évben. Persze nyilvánvaló, hogy időszakos, az elnököt több évre választják, ennek következtében az elnök mondhatja azt, hogy ebben az évben még ezeket nem teljesítettem, ennek ellenére a kuratóriumnak nemcsak lehetősége, hanem kötelezettsége az elnököt beszámoltatni, és minden olyan intézkedést, amely az elnöki pályázattal ellentétes, számon kérni az adott fungáló elnöktől.

Azt gondolom, hogy mindezeket figyelembe véve vitára alkalmasnak, a számadatokat tekintve elfogadhatónak tartom a beszámolót, magunkra nézve bizonyos kérdéseket a jogalkotás területén tanulságosnak érzek és megfontolandónak gondolok. Azt gondolom, ennek a 2004-es és 2005-ös beszámolónak ez az üzenete, hiszen az egész felszólalást azzal a kérdéssel kezdtem, hogy mi értelme van a 2004-es és 2005-ös beszámolót tárgyalni.

(19.40)

Ha ezeket a tanulságokat közösen levonjuk, akkor azt gondolom, hogy volt értelme ezen beszámoló megtárgyalásának, és a jövőre nézve nemcsak az Országgyűlésnek, hanem a regnáló és működő kuratórium, és különösképpen a regnáló és működő elnök számára is van üzenete ennek a beszámolónak és ennek a vitának. Tehát azért mondom, hogy ebben a vitában számunkra az egész médiapiacot kell tekinteni, számunkra a Duna Televízió és az alapítványa beszámolójának az egyik legfőbb üzenete, hogy ellen tudunk-e állni, tudunk-e valamifajta megálljt parancsolni annak az elbulvárosodási folyamatnak, ami ma Magyarországon zajlik, lehetséges-e az, hogy az értékrendi gondolkodás valamilyen módon ebben az országban teret nyerjen.

Ez a mi közös felelősségünk, nem pártpolitikai kérdés, ez értékrendi kérdés, és ha ebben valamit tudunk tenni, akkor tudjuk segíteni a Duna Televízió munkáját, és akkor számon kérhetjük a Duna Televíziótól, hogyha ebben a munkában tudtuk őket segíteni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 6 2007.04.03. 5:16  5-6

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Mert ha ma nincs senki, aki kétségbe vonná, hogy a haladás ugyanazt jelenti, mint a béke, akkor ugyan ki ne szeretne küzdeni és dolgozni ezért a haladásért?... Kérünk tehát mindannyiótokat, Isten nevében, válaszoljatok elszánt szívvel szorongó könyörgésünkre!" Ezekkel a szavakkal fordult minden jóakaratú emberhez negyven évvel ezelőtt VI. Pál pápa Populorum progressio kezdetű enciklikája végén.

Kérdés, hogy ebben a Házban, az ország Házában miért tartjuk szükségesnek, lehetségesnek és megkerülhetetlennek, hogy erről az enciklikáról az évfordulón megemlékezzünk. Tesszük mindenekelőtt azért, mert ebben az időszakban minden civilizált országban ezt megteszik. Tesszük ezt azért, mert egy önmagát pluralistának, sokszínűnek valló társadalomban szükséges, hogy a közvéleményben és a közbeszédben megjelenjen az az erkölcsi tanítás, amely a civilizált országoknak oly sok erőt adott és sikert termett.

Tesszük harmadszor ezt azért, mert amikor ez a pápai enciklika megjelent, nem voltunk abban a helyzetben, hogy megismerhessük. Itt az ideje, hogy az ország megismerhesse ezeket a tanításokat, amik az egyház társadalmi tanítását jelentik. Ezért röviden összefoglalva miről szól ez az enciklika?

VI. Pál tanítja, hogy az emberi haladás, az igazságosság és a béke szorosan összefüggő fogalmak. Az igazságosság és a béke megvalósulása lehet csak a valódi haladás alapja és kerete, ami szervesen összefügg a szociális kérdésekkel. A szociális kérdés globális kérdés, és pontosan fogalmazott negyven évvel ezelőtt az enciklika: "Drámai kiáltás száll a bőségben élő népek felé, az éhező népeké... Nem fogadhatjuk el, hogy a gazdasági szempontot elválasszák az emberitől, hogy a fejlődést attól a civilizációtól függetlenül ítéljék meg, amelyben végbemegy. Az embert kell középpontba állítani, minden embert, minden embercsoportot, a legkisebbtől kezdve egészen az emberiségig."

A 25. évfordulón II. János Pálnak - megemlékezve eme enciklikáról - a Sollicitudo rei socialis enciklikájában egy kulcsmondat szerepel: "A gazdaság nem önmagáért való, hanem minden emberért és a teljes emberért." Az egyház szociális tanítása aláhúzza, hogy az anyagi javaknak van egyetemes rendeltetése is: ha a föld javait egyesek olyan mértékben kisajátítják, hogy másoknak létminimum sem jut, akkor a világ megérett a nagy változásra, éppen a haladás és a béke érdekében. Ennek gyakorlati kérdéseivel kell naponta szembenéznünk, amikor a felmelegedés problémájával, az elmaradott világ szegénységének problémájával kell szembenéznünk.

Jogszerűséget és méltányosságot sürget a kereskedelmi kapcsolatokban az enciklika. Azok a formálisan jogszerű szerződések, amelyek az egyik fél folyamatos kiszipolyozását rögzítik, elfogadhatatlanok, és a béke, a haladás és az igazságosság megvalósítása érdekében az ilyeneket meg kell szüntetni.

A szolidaritás eszméje nem csak nemzetközi érvényű, megvalósítandó egyes országokon belül is; nincs béke abban az országban, amelyben egyesek éppen gazdasági erejük miatt élvezhetnek előjogokat. Elfogadhatatlan, ha a gyengéket, elesetteket nem támogatják a gazdagabbak.

Érvényes ez a gazdasági szférában is. Tarthatatlan, hogy a legnagyobb hasznot termelő cégek élvezik a legnagyobb adókedvezményeket. Tarthatatlan az uzsora-rabszolgaság újratermelése. Törölni kell minden olyan jogszabályt, amely igazságtalanul sújtja a szegényeket, a betegeket, a hátrányos helyzetűeket.

Tisztelt Ház! A Kereszténydemokrata Néppárt szerint a Populorum progressio tanítása benne foglaltatik azokban az elveinkben, amelyeket négy évvel ezelőtt adtunk ki "Igazságosabb és testvériesebb Magyarországot!" címmel. Bőven van tennivalónk. A szolidaritás hiányát fájóan jelzi a polgárháború, amelyet folyamatosan szítanak egyes körök abban a reményben, hogy az ellenzékkel szembeni gyűlölet megakadályozza szavazótáboruk széthullását. Ha ez a kör képes lenne változtatni ezen a magatartásán, vagy a koalíció pártjai határoznák el magukat a változásra, és elfogadnák jó szándékunkat, megteremthetnénk az igazságosabb, testvériesebb Magyarország jogi kereteit.

Tanuljunk a Populorum progressio üzenetéből. Legyen a szolidaritás értékrendje itt a Házban közös iránytűnk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ha így gondolkozunk, akkor azt gondolom, hogy Magyarországból sikeres ország lehet.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 62 2007.05.15. 1:04  57-75

DR. LUKÁCS TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, a demokrácia alapvető kérdése, amit sok helyen, sok esetben az irodalom is megörökített, hogy Barabást vagy Jézust kiáltunk. A demokrácia nem lehet kizárólag többségi vélemény abban az esetben, ha erkölcsi kérdésről vagy alkotmányos kérdésről van szó.

Részletesen majd a vitában szeretném bemutatni a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját azokban a kérdésekben, amikor úgy gondoljuk, hogy alapvető alkotmányossági kérdéseket feszeget ez a törvény. Úgy gondoljuk, ebben az esetben lelkiismereti kötelezettségünk figyelmeztetni a törvényalkotót, hogy ha az alkotmányos aggályra adekvát válaszokat nem ad, akkor szavazatunkkal nem számolhat, hiszen a kompromisszumot értékek és nem érdekek alapján kell megkötni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 72 2007.05.15. 14:53  57-75

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt köszönet illeti a bizottság elnökét, hogy a még soha nem hallott érveket máris minősítette. Nyilván bizalomerősítő gyakorlatként teszi; remélem, hogy alkotmányos érvek meghallgatása után elgondolkodtatásra kényszeríti.

Deák Ferenc, amikor a szólásszabadságról szóló törvényt e Ház falai között tárgyalták 1892-ben, akkor a törvényalkotás célját abban határozta meg, hogy a nemzet nagyobb javára kell törvényt alkotni. A kérdésem tehát az, hogy ez a törvény valóban a nemzet nagyobb javára alkotott törvény vagy más javára alkotott, vagy mások javára alkotott törvény. A kérdés azért indokolt és jogos, mert ha végignézzük az elmúlt időszak médiában történt eseményeit és médiapolitikáját, és abból megpróbáljuk közösen levonni a következtetéseket, akkor úgy gondolom, hogy el kell gondolkodni azon, hogy ez a törvény technikai jellegűnek tekintendő-e, és tartalmi törvény nélkül tárgyalható-e.

Kezdjük talán ott, talán az elnök úr emlékszik rá, nagy kínlódások után, 1996-ban, amikor megszületett a médiatörvény, már az első pályáztatás során oly események történtek, amelyekről a Fővárosi Bíróság - igaz, nem jogerős ítéletében - megállapította, hogy a pályáztatás nem volt tisztességes, nem volt átlátható, és a pályázati döntés jogilag megkérdőjelezhető volt. Más kérdés, hogy másodfokú eljárásra nem került sor más körülmények miatt.

(14.20)

Mivel jutalmazta a médiahatóság eme magatartást? Nyilván azzal, hogy a kereskedelmi televíziók idejét pályázat nélkül meghosszabbította. Ez ugyan vitatott döntés, akkor még a Szabad Demokraták Szövetsége is vitatta. És most hogyan megyünk tovább? Hiszen ezzel a döntéssel magát a digitalizálást is némileg kényszerpályára állították. És most hallom Cser-Palkovics képviselőtársamtól, hogy a megállapodás arra is kiterjed, ez most nem a reklám helye, de amiket elmondott, mindenki behelyettesítheti a négy éve működő két televíziót, behelyettesítheti a két országos kereskedelmi televíziót. Akkor, hölgyeim és uraim, az a kérdésem, hogy az ebben a törvényben megfogalmazott pályázat miről szól.

(A jegyzői székben Török Zsoltot Nyakó István
váltja fel.)

Erre is tudok választ adni, azt gondolom. Ha a tegnapi előadásokat végignézzük a Média Hungaryn, akkor a vezérigazgató előadásának címe az volt, hogy hogyan működtessünk multiplexet. Ez meg ízlésünk ellen való, mert először talán a pályázatot várná meg, és majd a pályázat lefolytatása után tartson ilyen típusú előadásokat, mert azt gondolom, megint csak kérdőjeleket vet fel.

Ha mindezt a folyamatot továbbvisszük, akkor valóban az a kérdés, hogy a politika lényegéhez tartozik a kompromisszumkötés, ám egyezségeket soha nem lehet kötni alapvető erkölcsi és alkotmányos elvek tekintetében. És ezek a kérdések, amit elsoroltam, ha most a magyar médiahelyzetet megnézzük, akkor bizony fel kellene tenni azt a kérdést, hogy ezekre adekvát válaszokat ez a megállapodás vagy ez a törvénytervezet ad-e. Erre mondtuk mi azt, hogy alkotmányossági kérdésnek is tekintjük, de alapvető tartalmi kérdésnek is tekintjük, hogy tartalmi szabályozás nélkül nem lehet digitális törvényt tárgyalni, nem lehet csak technikai törvényként kezelni, különösképpen - majd később rámutatandó -, hogy milyen ellentmondások találhatók benne.

A bizottsági vitában is elmondtam, az a felvetés, hogy majd eidilige, freidilige, életünket és vérünket és becsületszót adunk, hogy országgyűlési határozatban valamire kötelezzük magunkat, a Kereszténydemokrata Néppárt számára nem kielégítő. De nemcsak politikailag kérdőjelezhető meg és nem kielégítő, hanem alkotmányos szempontból sem helyettesítheti a törvényi garanciákat egy országgyűlési határozat. Körülbelül 75 darab olyan országgyűlési határozatot kapásból felsorolhatunk, amiből senki semmit nem hajtott végre. Ennek következtében abban a pillanatban ez alkotmányos kérdés, ha be van kódolva a törvénybe a tartalmi szabályozás, és ezt egy határozattal... Tessék szíves nekem adekvát választ adni, valaki ebben a teremben válaszoljon arra, mi ez a nagy sietség!

Tehát ha meg akarjuk alkotni a törvényt még ebben az évben, ebben partnerek vagyunk. Akkor a két törvény együtt tárgyalható, akkor be tudom helyettesíteni azokat a szabályokat, amelyek a törvényben utalnak a tartalmi szabályozásra, hogy mivel kell behelyettesítenem. De azon törvény nélkül üres blankettát töltünk ki, valamiért sürgős valakinek az első pályázat. Ha erről szól a megállapodás és nem a törvényalkotásról, akkor ebben nem lehet és nem kívánunk részt venni.

Az európai országok közül például az Egyesült Királyság 2012-ben vezeti be a teljes digitalizálást. Tehát a tartalmi törvénnyel való együttes tárgyalása esetén a nemzet nagyobb javára alkothatnánk törvényt, így viszont a külső szemlélő számára csak a kapkodás látszik. Ha a politikai erők az ország javára értékrendjük szerint megállapodnak, az helyes, azt üdvözölnénk, és ahhoz csatlakoznánk, ha viszont a megállapodás nem értékek, hanem érdekek mellett történik, úgy nem a média területén kívánatos alkotmányos értékeket fogja a törvény közvetíteni.

Nézzük tehát az alkotmányossági kérdéseket! Örömmel üdvözöljük, hogy a törvényben megfogalmazott országgyűlési eseti bizottság már nem a közigazgatási eljárás törvényi szabályai szerint fog eljárni, azonban tartalmilag a megoldás - legalábbis alkotmányosan - továbbra is aggályos.

A parlamenti demokráciában a parlament ellenőrzési joga a közigazgatás felett teljes körű, korlátozástól mentes, és csak egy demokratikus államban szükséges, törvényben megfogalmazott korlátozásnak vethető alá. Ezért nem elfogadható, ahogy azt a tervezet tartalmazza, hogy a parlamenti eseti bizottság szakhatóságként járjon el, és a döntés a közigazgatási szervnél maradjon. Ez álláspontunk szerint a parlamenti bizottság alávetettségét jelenti, amely demokratikus berendezkedésünkkel ellentétes. Amikor az országban a parlament presztízse amúgy is alacsony - és sajnos rászolgáltunk -, akkor pontosan ilyen gondolkodással és ilyen törvényalkotással még okot is adunk rá, hogy a parlament presztízse tovább csökkenjen. De ezen túlmenően egy parlamenti demokráciában alapvető alkotmányossági kérdés is, hogy a második döntésénél az eseti bizottságnak csak korlátozottan dönthet, hiszen egy parlamenti demokráciában ez a korlátozás egy demokratikus államban megengedhetetlen.

Alkotmánysértőnek tartjuk azt a rendelkezést, amely szerint a 1996. évi I. médiatörvény rendelkezéseit csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a jelenleg tárgyalt törvény ezt kifejezetten engedi. Ez a rendelkezés ellentétes az 1993-as és az 1999-es e tárgyban megfogalmazott alkotmánybírósági határozattal, idézem: "A minősített többség követelménye nemcsak az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként kiadott törvény megalkotására vonatkozik, hanem egy törvény módosítására és hatályon kívül helyezésére is." Tehát ezzel a szakasszal nem mást csináltunk, mint egy egykettedes törvénnyel egy kétharmados törvényt felülírtunk, ráadásul úgy írtuk felül, hogy van valami becsületszó, meg lesz valami országgyűlési határozat, amelyben majd a tartalmi kérdéseket rendezzük.

Harmadszor: az alkotmány 61. § (4) bekezdése a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezése tárgyában lévő szabályozást is kétharmados szabályozásként írja elő. Véleményünk szerint az engedélyezést nem lehet szűken értelmezni, a törvény tartalma nemcsak az engedélyezés, hanem maga a megszüntetés is. Számolnunk kell azzal, hogy az a kérdés nagyon sok jogi aggályt fog felvetni - és így alkotmányos aggályt is -, hogy meglévő engedélyek megszüntetése miként fog történni. És itt megint visszatérek a két kereskedelmi televízió engedélyének meghosszabbítására - vajon ezekért a döntésekért ki és mikor vállal felelősséget? Jól tudom, hölgyeim és uraim, hogy ebben az országban nem szokásos felelősséget vállalni, de azt gondolom, hogy ezzel a döntéssel megint valakinek számolni kell, mert amikor 2012-ben megszűnnek jogosítványok, megszűnnek jogosultságok, akkor valahogy azt a kérdést is kezelni kell tudni.

A negyedik alkotmányossági kérdés az erős multiplex alkalmazása. Amikor szavak szintjén tárgyalunk, amikor szólamok szintjén tárgyalunk, mindenki egyetért azzal, hogy semmiféle véleménymonopólium - és itt nemcsak a politikai véleményre gondolok, akár kulturális, akár más monopóliumok kialakulására - nemkívánatos ebben az országban. Igen ám, csak az erős multiplex rendszerében nincsenek meg azok a fékek, és nincsenek meg azok a törvényes garanciák, amelyek biztosítják alkotmányos szempontból, hogy ezek a monopóliumok nem alakulhatnak ki, hiszen aki megnyeri ezt a pályáztatási és versenyeztetési lehetőséget, anélkül, hogy tartalmi szabályozás állna mögötte, és anélkül, hogy fékek be lennének ebbe építve, bizony tökéletes monopóliumok kialakítására alkalmas.

Remélem, elnök úr, majd adekvát választ kapok az alkotmányossági kérdésemre, és ha ezekre adekvát választ kapok, akkor természetesen párbeszédben - akár bizottsági ülésen, akár itt a parlament plénumán - folytathatjuk, és ha ezekre megnyugtató és törvényi garanciákat kap a Kereszténydemokrata Néppárt, akkor még csatlakozhat is egy olyan törvényhez, amely az ország javát szolgálja.

Nem kívánok szólni azokról a nyilván sietségből, a megállapodás kényszeréből eredő pontatlanságokról, amelyek a jogalkotó számára, úgy gondolom, bizonyos következtetések levonására alkalmasak, csak azzal, hogy például a médiatörvény, a jelenlegi digitális törvény és a hírközlésről szóló törvény személyi hatálya eltér, például kimarad a természetes személy az egyikből, olyan jogalkalmazási problémákat vet fel, hogy jelen esetben a törvény nem kezelhető.

(14.30)

Nem kívánok azzal a kérdéssel sem foglalkozni, hogy érthetetlen számomra, hogyha a bírósági út a jogorvoslat tekintetében igénybe vehető, és a törvény szerint a hatályba léptető rendelkezéseknél a polgári perrendtartás szabályait nem módosítjuk, akkor mi értelme van annak, hogy - a 37. §-ára a hírközlési törvénynek visszautalva - a határozat végrehajtható a bírósági döntésig is, annak ellenére, hogy ebben a törvényben akként rendelkeznénk, hogy harminc napon belül egy döntést meg kell hozni. Bár nem tudom, hogy a tisztelt bíróság és a tisztelt bírák mit szólnak hozzá, amikor ez a rendelkezés a Pp. rendelkezései között nem került elhelyezésre, illetőleg a hatályba léptető rendelkezések nem érintik a Pp. szabályait.

Sok ilyet lehetne még felsorolni, de nyilván ezek nem akadékoskodások, meg azt gondolom, hogy szakmai és bizottsági munkával, módosító indítványokkal mindezek a törvényben - jelenleg a törvény alkalmazása során a jogalkotók számára komoly nehézségeket és aggályokat felvető kérdések - megoldhatók, és jó szándékkal meg is kell oldani.

Hangsúlyozom, hogy ha az alapvetően alkotmányossági aggályokra megfelelő nem határozati, hanem törvényi garanciákat a Kereszténydemokrata Néppárt nem kap, akkor nevét nem adhatja ily törvényhez, mert azt gondolom, nincs értelme olyan törvényalkotásnak, amelyben a valóban felvetett alkotmányos aggályok bármelyikében az Alkotmánybíróság úgy gondolja, hogy ez a törvény nem szolgálja az alkotmányosság követelményeit és megállítja. Ha valaki adekvát választ tud adni arra, hogyha ennyire fontos - mindenki most hangsúlyozza, a kormányoldal, az ellenzék - a tartalmi szabályozás, akkor mi volt az akadálya annak, hogy a tartalmi törvényt ezzel a törvénnyel együtt tárgyaljuk? Nem a sajtóból és nem a média előadásaiból akarom meghallani, hogy mi az oka ennek. Én azt akarom, hogy valóban elvi alapon és valóban a törvényesség talaján állva alkossunk törvényt, és azt gondolom, az egész ország számára lényegesen jobban járunk, és ezt a párbeszédet és ezt a szakmai párbeszédet a továbbiakban is meg kell tartani.

De elnézést kérek, mint az elején mondottam, az alkotmányosság kérdése soha nem számarány kérdése, és ha bátorkodtam a tévedés lehetőségét is fenntartva figyelmeztetni önöket az alkotmányosság követelményeire, akkor úgy gondolom, ezt nem úgy kell kezelni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt ezt a megállapodást nem írta alá, hanem úgy kell kezelni, hogy gondolkozzunk el ezeken, és adjunk adekvát választ ezekre a kérdésekre.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 78 2007.05.15. 1:16  58,75-81

DR. LUKÁCS TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jegyzőkönyv számára is szeretném rögzíteni, hogy a Kereszténydemokrata Néppártnak nincs a törvény tartalma ellen kifogása.

Kizárólag az ellen van kifogásunk, hogy a két törvénynek, a digitális törvénynek és ennek a törvénynek most csak a részleteit tárjuk a parlament elé, nem pedig egy teljes médiatörvényt. Ezt tartottuk volna helyes tárgyalási módnak, de hozzáteszem, hogy miután ez technikai jellegű, jogharmonizációs technikai jellegű, tartalmi kifogásunk nincs ellene.

Azonban valamilyen módon csak ki szeretnénk fejezni azon tiltakozásunkat, hogy nem tartjuk elegendő garanciának, ha a végleges és tartalmi törvény megalkotása előtt egy országgyűlési határozat születik. Ha a törvényben nem kapunk megfelelő törvényi garanciát arra, hogy ez a két törvény csak együtt léphet hatályba, akkor természetesen ha a digitális törvényben megkapjuk azt a törvényi garanciát, hogy csak a tartalmi törvénnyel együtt lép hatályba, akkor a jogharmonizációs törvény tartalma ellen természetesen nincs kifogásunk, és akkor az álláspontunk természetesen változhat ezen a területen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 204 2007.05.21. 2:25  197-213

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lehet számon kérni az ellenzéki pártoktól, hogy az ország érdekében és a nemzet javára tegyenek indítványokat meglévő helyzetekre, és utána le lehet szavazni az indítványaikat.

Azt gondolom, hogy a világnézetünkből adódóan mi más társadalomképpel rendelkezünk, és a Kereszténydemokrata Néppárt - azt gondolom, 1990 óta először fordult elő - nem jogszabályban, hanem jogrendben gondolkozva, teljes jogrenden átvezetve a családi jövedelemadózást, nemcsak hogy kiadta, nemcsak hogy benyújtotta az Országgyűlésnek, hanem mellérakott nemzetközi példákat, és mellérakta a teljes hatásvizsgálatot.

Amikor most ezt a két kötetet átadom, akkor elnézést kérek a pénzügyminiszter úrtól, hogy elsősorban Kiss Péter kancelláriaminiszter úrnak szeretném átadni (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiból.), és csak utána a pénzügyminiszter úrnak; tekintettel arra, hogy a mi társadalomképünk az adózástól azt kéri számon, hogy milyen társadalomszerkezeti változásokat jelent, mit jelent a jövőre nézve, és nem csak bevételi kérdésként tekinti.

Ennek következtében kérném, hogy vegyék figyelembe azokat a hatástanulmányokat, hogy a magyar társadalom szerkezetére és a magyar demográfiára hogyan hat ez az adózási rendszer. Mielőtt nemet mondanak, próbálják tanulmányozni - nyilván Kékesi képviselőtársamnak is el fogunk juttatni egy példányt -, mert sokkal fontosabb és sokkal felelősségteljesebb kérdésnek tartjuk, mint hogy erre csak nemet mondjunk, és soha ne vizsgáljuk a pénzügyi törvények társadalmi szerkezetre való hatását.

Amikor a Kereszténydemokrata Néppárt kiáll a családi adózás mellett, a családokat szeretné megerősíteni, a gyermekek helyzetén szeretne javítani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és a társadalmi igazságosságot kívánja szolgálni.

Tisztelt Kancelláriaminiszter Úr! (Közbeszólások.) Tisztelt Szociális Miniszter Úr! Engedje meg, hogy átnyújtsam tanulmányozásra, hogy a társadalmi hatását meg tudja nézni, és csak utána adnám a pénzügyminiszter úrnak. (Átad egy-egy kötetet Kiss Péternek, majd dr. Veres Jánosnak. - Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 226 2007.06.04. 3:11  223-227

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, elfogadván ezt a tárgyalási módot, kötelességemnek érzem, hogy bejelentsem, a Kereszténydemokrata Néppárt a módosító indítványai közül 17-et tart fenn, mégpedig azokat, amelyeket részben a bizottság támogatott, részben négypárti támogatást élvezett, részben pedig a 12., 62., 69., 101. és 111. számú pontokat tartjuk fenn, mert szeretnénk ezzel is könnyíteni a törvényhozás munkáját.

Két gondolat azonban hozzátartozik. Ha nagyon sok módosító indítványt akár egyezséggel elfogadunk, az azt jelenti, hogy a benyújtott törvényjavaslat lényeges javításra szorul. Ez, úgy gondoljuk, részben megtörtént, részben pedig a módosító indítványainkkal ezt kívántuk támogatni, és ezek egy része befogadásra került. Azonban visszavonván ezeket, továbbra is fenntartjuk azon álláspontunkat, hogy mindazokra a kérdésekre, amelyekben az alkotmányos aggályainkat kifejeztük, adekvát választ nem kaptunk. Tehát továbbra is a médiatörvény és a digitális törvény egymáshoz való viszonyát alkotmányosan aggályosnak tekintjük, másrészről pedig a felállítandó eseti bizottság és annak működése álláspontunk szerint a Házszabállyal és a képviselői jogállással nem összeegyeztethető.

Természetesen a demokráciához ugyanúgy hozzátartozik, mert nemcsak a konszenzust kell alapul venni egy törvényalkotásnál, hanem annak alkotmányos rendbe való illeszkedését is, mi azzal, hogy erre felhívtuk a tisztelt Ház figyelmét, lelkiismeretünk szerint és legjobb tudásunk szerint a kötelességünket megtettük.

(18.30)

Nem tudjuk biztosítani a többséget ahhoz, hogy a parlament ezeket a szakaszokat megváltoztassa. A parlament döntése után leszünk abban a helyzetben, hogy mérlegeljük, ezeket az alkotmányos aggályokat a parlament bármilyen módon fel tudja-e oldani.

Szeretném még - hogy klasszikus embert idézzek - Isépy Tamást idézni, aki '95. december 12-én azt mondta a médiatörvény alkotásakor, hogy uraim, 90 százalékos többséggel is lehet rossz törvényt alkotni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 236 2007.06.04. 2:29  231-241

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, ki kell mondani, nagyon nagyra értékelem azt, hogy a jelenlegi körülmények között európai uniós nyomás nélkül végre egy kétharmados törvényben a Ház bebizonyítja, hogy alkalmas és képes kétharmados törvény megalkotására. Azonban annyira nincs meg azért a pártok között a bizalom, hogy mindezt a kívánalmat, hogy a tartalmi törvénnyel egy időben lépjen hatályba, egyszerre legyen megalkotva, vagy ha már digitális törvény eseti bizottságát meg kell alakítani, vagy bizonyos kényszerpályán mozog a magyar parlament, hogy erre törvényi garanciát adjon. Márpedig én azt gondolom, hogy ha az 1990 óta be nem tartott országgyűlési határozatokat fel kellene sorolni, akkor az Országgyűlési Könyvtár munkatársait kellene igénybe venni.

Tehát mindenki elismeri azt, hogy ez nem garancia. Annyi bizalom mégsincs azért a pártokban, hogy erre a Kereszténydemokrata Néppárt által kívánatosnak tartott tárgyalási módra törvényi garanciát adjon a parlament. Ez a komoly aggályunk ezen határozattal szemben, hogy ezzel a határozattal deklarálni lehet dolgokat, viszont nem pótolhatja a törvényes garanciát. Azt gondolom, hogy megfelelő megoldás lett volna, ha a hatályba léptető rendelkezések között rendezzük ezt a kérdést, és a december 31-ei határidő a hatályba léptető rendelkezésekbe kerül be. Ebben az esetben törvényi garanciáról beszélünk, jelen esetben pedig azt gondolom, hogy ez szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy ez valóban meg is valósuljon.

Tehát ezeket az aggályainkat továbbra is fenn kell tartani, és azt gondolom, egy jogállamban, ha valóban ez a politikai pártok szándéka, akkor az a bizalmatlanságnak a jele, ha nem mernek egymásnak törvényi garanciát adni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 154 2007.06.14. 7:43  137-289

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meddig élsz még vissza a türelmünkkel, Gyurcsány Ferenc? Meddig fog a te dühöd minket kijátszani? Meddig fog a te féktelen vakmerőséged hetvenkedni? Nem illenek az őszödi beszédhez a cicerói mondatok, de az őszödi beszédet követő feszültséget a társadalomban a mai napig nem sikerült feloldani. Nem is sikerülhetett, hiszen a beszédnek két szakasza van, az egyik zárt közben elhangzott megállapodás, a másik annak nyilvánosságra kerülése és a hazugság fejedelmének lebukása.

Mikor érjük meg azt a napot, hogy a politika nem egy személyről, Gyurcsány Ferencről, hanem az ország dolgairól szól? Az elévülési időn túli kormányzat mikor néz szembe önmagával és az ország valós helyzetével? Az őszödi beszéd ugyanis nem szembenézés, hanem a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásról szól. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Úgy van.) A zsákmányszerzők megállapodtak a zsákmány megtartásáról, amely megállapodást később bizalmi szavazással szentesítették. A beszéd nyilvánosságra kerülése nem a hazugság felszámolását jelenti, de az új hazugság korszakának kezdete.

Idézet a beszédből: "Felkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak." Nem véletlen, hogy az újraírt beszédből ez a mondat kimarad. Nem véletlen, hogy ma a miniszterelnök úr ezt a mondatot nem ismételte meg. Hiszen most járja a különböző televíziók esti műsorait, valóságshow-kat rendeznek, és ugyanezek a vezető publicisták alákérdeznek lakáj módon a miniszterelnök úrnak. Nos, az új hazugság korszakának első jellemzője, hogy azok az újságírók, akik kórusban zengték és dicsérték Medgyessy Péter cselekedeteit, a száz nap, a száz lépés programját, ugyanezek az újságírók most megmagyarázzák nekünk, miért van szükség a megszorításokra. Sőt azt is megmagyarázzák, hogy a megszorításokat reformnak nevezzük. És ugyanezek az újságírók voltak azok, akik dicsérték Medgyessy Pétert, és dicsérték a puccsot és a puccsistát. Azonban felnő egy másik nemzedék, a nem vezető újságírók, akik talán másképp látják és láttatják a folyamatokat. Lesz még szólásszabadság Magyarországon!

Az új hazugság korszakának másik jellemzője, hogy az elévülési időn túli kormány nem hajlandó elszámolni az előző négy évvel. Ezért azt állítja, hogy az embereknél van a pénz, ezért reform címén el kell vonni tőlük.

(16.10)

Nem beszélnek az iraki adósság elengedéséről, az állami vagyon kiárusításáról, az autópályapénzekről. A hatalom megtartása érdekében semmitől sem riadnak vissza, és a hatalomnak semmi más célja nincs, mint a zsákmányszerzés.

Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr mai beszédéből szeretnék idézni, ami nemcsak az ő lelkivilágát, hanem az egész gondolkodásmódot elárulja, mert nem egy országról, hanem egy részvénytársaságról gondolkodik: "Irtózatos lesz az első két év." Nem azt mondja, hogy az embereknek lesz irtózatos, nekünk lesz irtózatos, de majd visszaszerezzük a népszerűségünket. Nem érdekes, hogy az embereknek milyen lesz - irtózatos. Hallgassuk meg ismételten a miniszterelnök urat, mit mondott a mai napon: "Irtózatos lesz az első két év" - nekünk, azért, mert a népszerűségünket veszítjük. Nem az embereknek lesz irtózatos. Ez az a gondolkodás, amivel szemben állunk. (Moraj az MSZP soraiban. - Göndör István: De nem így volt, képviselő úr! Csak felcserélt két mondatot!)

Az új hazugság jellemzője az is, hogy reformnak nevezzük azt, amiről az őszödi beszéd így szól: "Egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépést, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt." Nos, tisztázzuk, a magyar nyelv szerint definiáljuk a fogalmakat!

Hölgyeim és Uraim! A reform az, ahogy a német mondja: sein, sollen. tudom, hogy mi van és tudom, hogy mi kell. Meg tudom mondani, hogy a "van"-ból hogy jutok el a "kell"-ig, milyen lépésekkel és mennyi idő alatt. Az egy év alatt egyetlenegy dologban, amit önök reformnak neveztek, ilyen programot felmutatni nem tudnak, de azt tudják mondani, hogy mondja meg az ellenzék azt a programot, amivel nem ért egyet. (Dr. Eörsi Mátyás: Ne azt mondja meg, hanem amivel egyetért!) Nincs olyan ország, talán még Dél-Amerikában sem, ahol ezt reformnak nevezik. Nincs olyan tisztességes politika, amely a most folyó emberkísérletet megengedné.

Nem láthatjuk a jövőt, nincs jövőkép, amit lendületesnek tűnő nagyotmondással nem lehet pótolni. A hazugság új korszakában a kormányfő azt üzeni, hogy saját életünkről nem magunk döntünk, a konvergenciaprogramot is ránk erőltették, ezért nincs más lehetőség, csak amit ő diktál. Saját gyengeségét, a hatalomhoz való beteges ragaszkodását úgy állítja be, mintha az sorsszerű lenne, miközben az igazságosságra hivatkozik, és a rendszerváltás veszteseit folyamatosan megsarcolja, eközben a rendszerváltás nyerteseinek előjogait, ahova ő maga és kormányzata tartozik, változatlanul hagyja.

Közben a jövőkép hiányában folyamatosan az ellenzéket szidja a kormányfő olyan stílusban, amelyet ép lélektani eszközökkel nehéz lenne értelmezni. Ideillenek Kányádi Sándor szavai: amint hatalma van, módja, a farkas a bárányt okolja. A kormányzás és az elképzelések hiányosságait sohasem az ellenzéken kell számon kérni. Nem lehet egy szájból fújni hideget és meleget.

Az elévülési idejét túlélő kormány nemcsak az országban játszotta el minden tekintélyét, de a külpolitikában is: elárulta a határon túli magyarokat, azt ígérve, hogy más megoldást kínál fel, amivel a mai napig adós. A hazugság fejedelme, a kormányfő a mutyizás különutas politikáját folytatja Oroszországgal, amely természetes ellenérzéseket vált ki Európában, de Amerikában is. Nincs olyan terület, amelyre Magyarország a jövőjét építhetné.

A végeredmény: kivándorolnak, kitántorognak legjobb embereink, mert nincs megfelelő foglalkoztatottság, összevissza kapkodás az egészségügyben, bezárt iskolák, megszüntetett vasúti szárnyak, növekvő területi különbségek. Ráadásul mindezt a vezető újságírók az új hazugság korszakában igazságosságnak nevezik.

Felkérjük tehát Gyurcsány Ferencet, hogy ne gyorsítson, tudniillik rossz az irány. Amikor intézményeink, önkormányzataink a szakadék szélén egyensúlyoznak, nem gyorsítani, hanem gondolkodni kellene. A népszavazással új rendszerváltást hirdetünk, velünk vannak az eddigi vesztesek, jobb- és baloldaliak, azaz a tömeg, hogy jobb léte ne csak egyeseknek, hanem mindenkinek legyen.

Tisztelt Kormánypártok! Nem kell félni a népszavazástól mint a demokrácia intézményétől! Nem kell félni, nem fog fájni!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 182 2007.06.14. 0:36  137-289

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy az ítéletet maga Gyurcsány Ferenc mondta ki az őszödi beszéddel: "hazudtunk az elmúlt másfél évben", többes szám első személyben. Tessék mondani, kik hazudtak? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vele beszéljék meg! - Deák Istvánné: Orbán Viktor! - Derültség, taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Deák Istvánné felé:) Gratulálok, ha a rágózást befejezi a képviselő asszony, akkor talán még egy kicsit gondolkozhatna is: az elmúlt másfél évben Orbán Viktor nem volt kormányon. Önök hazudtak, és itt a hazugság következményeit most másokra terjesztik.

Köszönöm. (Közbeszólások. - Deák Istvánné: Beszél, némasági fogadalmat nem tett! - Dr. Fónagy János: ...csak ennyi esze van! - Az elnök csenget.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 234 2007.06.14. 1:20  137-289

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Kazinczy-díjas Képviselőtársam! Ön felteszi azt a kérdést, hogy mi a hazugság. Azt gondolom, olyan szép a magyar nyelv, a magyar nyelv ismeri a nagyotmondás, háryjánoskodás, füllentés kifejezést, és a politikában talán valamelyest elfogadott, mint ahogy egy szerelmes is, amikor a szerelmének szerelmet vall, lehozza a csillagos eget, ez a világon demokratikus országokban is elfogadott dolog. Ezt összemosni azzal, amikor jobb tudomása ellenére valaki tényeket hamisít meg, hamis jelentéseket küld, olyan törvényt alkot, hogy adócsökkentés, amikor tudja, hogy semmiféle alapja nincs, amikor meghazudtolja a Magyar Nemzeti Bank elnökét, aki valós adatokat mond - ez a hazugság.

Amiről önök szeretnének beszélni, hogy összemosni a választási ígéretekkel, én azt gondolom, hogy ez a hazugság új korszakának a kezdete. Itt beszédeket mosnak össze, hallom, különböző churchilli beszédeket. A magyar nyelvre szeretném ismételten fölhívni a figyelmét: a híres és a hírhedt szó között a magyar ember tud különbséget tenni. És végül, a magyar ember tud különbséget tenni a gazember és az igaz ember között. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 38 2007.06.25. 5:08  37-40

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Az elmúlt időszakban olyan események történtek, történnek az országban, aminek, azt hiszem, nincsenek nyertesei, csak vesztesei. Tudniillik ha a rendőrpalota ellen támadást intéznek, nem tudjuk a mai napig, hogy kik, ha egy újságírónőt, aki oknyomozó munkát folytat, megfélemlítenek, akkor erről az országról olyan kép alakul ki külföldön, amelyet nincs az a kormányzati stratégia, nincs az a kormányzati kommunikáció, nincs a költségvetési pénzeknek az a garmada, amivel ezt a kárt helyre lehet hozni.

És azt gondolom, hogy ebben mindannyiunknak megvan a maga felelőssége, de nem egyenlő mértékben. Megvan a parlamentnek a felelőssége, hogy éveken keresztül olyan Házszabállyal dolgozott, ahol a vizsgálóbizottságok karikatúrái lettek az igazi funkciónak, a felelősök feltárásának. Azonban jelen helyzetben megvan a kormányzati felelősség, tekintettel arra, hogy ameddig nem tudjuk megnevezni, kik miért tették ezeket a cselekvéseket, kik támadtak a rendőrpalota ellen, kik voltak azok és milyen megbízások által, akik ezt a cselekedetet elkövették, azt gondolom, hogy ebbe a helyzetbe nem lehet belenyugodni, és hagyni kell az igazságszolgáltatást, a nyomozó szerveket, hogy úgy végezzék a munkájukat, hogy valóban, bárhol vannak ezek a felbujtók, bárhol vannak a megrendelők, meg tudják nevezni ezeket az embereket. Ez a feltétele a nyugalomnak az országban.

Azonban nézzük meg a miniszterelnök úr mai beszédét, nézzük meg az ő szóhasználatát, és nézzük meg, hogy hogyan lehet ebből a helyzetből továbblépni. A miniszterelnök úr erős országról beszélt. Nem lehet erős országról beszélni felelősségvállalás nélkül. A felelősségvállalás valahol ott kezdődött, hogy a most kitüntetésre felterjesztett Horn Gyula nem vállalta a múltját, akármilyen érdemei is vannak a későbbiek során, mert amikor a rendszerváltásnak egy hiányosságával néztünk szembe, és az ügynökmúlt nem lett feltárva, akkor egyszerűséggel azt mondta - emlékeznek még a szavaira -: "Na és?"

Nincs nagy ország erkölcsi felelősségvállalás nélkül. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból.) Erkölcs nélkül csak meghasonlott országról beszélünk. Miről beszélünk? Legyenek szívesek figyelni! Arról beszélünk, hogy amikor Gyurcsány Ferencet a vagyonosodásáról kérdezték, akkor önök tudomásul vették azt a választ: "Mi az, hogy? Nagyon is!" Emlékeznek ezekre a szavakra? Tehát ha vagyonosodási vizsgálatokat akarnak indítani, talán keressük abban a körben a vagyonosodást, ahol ez felmerül. De addig, amíg nem engedik ezeket a vizsgálatokat, amíg nem engedik parlamenti bizottságnak sem ezt az oknyomozást, én azt hiszem, nincs erkölcsi alap ebben az országban igazságtalanságról beszélni olyanoknak, akik első helyen fejtették ki azt a véleményüket, hogy az érdekek irányítják az életet, úgy kell irányítani egy országot, mint egy részvénytársaságot, és nincs felelősségük abban, hogy milyen módon gazdagodtak meg.

A harmadik: nincs lendületes ország egyetértés nélkül, őszinteség nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nem lehet egyetértés, mondta Robert Schuman. Én azt gondolom, hogy ebben az országban nem lehet úgy párbeszédet folytatni, ha ezeket a kérdéseket, és főleg, ha ezt a stílust, amit most előbb Mesterházy képviselőtársam bemutatott, vagy amit a miniszterelnök úr bemutatott, ezt a stílust folytatjuk. Lehetséges, hogy kampányrendezvényeken vagy valahol, de itt a Házban, azt gondolom, hogy értelmes párbeszédet így nem lehet, nem is akarnak kialakítani.

Önöket az érdekek irányítják, most megkötötték azt a kompromisszumot a további kormányzás érdekében, megkötötték azt a kompromisszumot, hogy Horn Gyulát kitüntetésre terjesztik föl, jó politikai taktikai lépésnek tűnt, megkötötték azt a kompromisszumot az SZDSZ-szel. Csak hitelesen így nem lehet politizálni, hiszen ha az elmúlt egy évben már legalább négyféle dolgot mondtak erről az egészségbiztosításról, akkor azt gondolom, hogy ki lehet oktatni az ellenzéket, talán meg is értünk valamit belőle, de főleg azt értjük meg, hogy ez nem az őszinteségnek a korszaka.

A ténybeli ismeretek hiányát nem lehet felkészületlenséggel pótolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérem, ha a miniszterelnök úr nincs jelen, akkor legalább a jegyzőkönyvből olvassa el, és gondolkozzon el ezen!

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 64 2007.09.10. 3:01  63-71

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr - nyilván személyes érintettség okán - nem kíván személyesen válaszolni az általam feltett kérdésekre. Ön mint liberálisnak mondott politikus, azt állítja, hogy az állam rossz tulajdonos, ezért az állami vagyont privatizálni kell. Azt viszont soha nem állította az egészségügyről, hogy dübörögne, ezért az a megoldás, hogy versenyt kell teremteni az egészségügyben. Nos, tisztelt miniszter úr, ha itt lenne, feltenném a kérdést, hogy úgy tűnik, elméleti tételeit ön a gyakorlatban kívánja, illetve kívánta igazolni.

A nyilvános cégadatok szerint a Meditcom Orvosi Informatikai és Kommunikációs Szolgáltató Kft.-nek ön többségi tulajdonosa volt, és ebben a kft.-ben 2004. február 13-án törzstőkeemelést hajtottak végre. Így vált 2004. június 16-án az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Részvénytársaság a kft. tagjává, vagyis törzstőkét vásárolt, ami állami befektetést jelent, hiszen a társaság tulajdonosa a Regionális Fejlesztési Holding. Ezáltal az ön társasága 170 millió forint állami támogatáshoz jutott. A tőkeemelés alapját 2 darab szoftver mint szellemi apport képezte, és ezen szoftverek értékelése úgy történt meg 250 millió forint értékben, hogy az értékelést a felügyelőbizottság egyik tagja tette meg. A szoftver tárgya 8 járóbeteg-ellátási központ fejlesztése.

A cégbíróságon található mérlegadatok szerint a társaság eredménye 2004-ben 5 millió forint, 2005-ben 4 millió forint volt. Furcsa - kevésbé furcsa - módon ebben az időszakban egy MSZP-s országgyűlési képviselő neve is felbukkan a cégben, és nyilván az állam mint jó befektetést, ezt a céget választotta ki, és ilyen értékben elfogadta a szellemi terméket. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy amikor miniszter lett, tulajdonrészét értékesítette.

Az egész történetből számomra az derül ki, hogy ön a gyakorlatban kívánta igazolni, hogy az állam rossz tulajdonos, az egészségügyi vonatkozású szellemi termék viszont nem szolgálta a versenyhelyzet kialakítását az amúgy a tönk szélén álló egészségügyben. Furcsa, hogy amikor dübörög a gazdaság, akkor az ön cége ilyen tőkeinjekció után éppen vegetál.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezek után kérdésem: akkor is rossz tulajdonosnak tartotta az államot, amikor a Meditcom Kft. részére szellemi termék apportja címén ilyen mértékű tőkefeltöltést biztosított? Az ön minisztersége alatt - amikor még dübörgött a gazdaság - történtek-e hasonló tőkeemelések? Ebből a tőkeemelés utáni állapotból származott-e bármilyen haszna az egészségügyi járóbeteg-ellátásnak?

A kérdéseim nem arra irányulnak, hogy a cégadatok által alátámasztott tények jogszerűek-e, hanem hogy erkölcsösnek minősíti-e. Csak egyet kérek, azt ne válaszolja: ami az hogy, nagyon is!

Válaszát nemcsak én várom, hanem az ország közvéleménye is. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 68-70 2007.09.10. 1:17  63-71

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Természetesen a választ azért nem fogadom el, mert miközben én konkrét dolgokat és tényeket soroltam fel, addig a válasz általánosságokat takar.

De most nézzük sorban! Felállított a kormány egy korrupcióellenes bizottságot a sajtóhírek szerint. A korrupció fogalmába beletartozik az is, ahogyan az állami pénzekkel bánunk. Magam a cégadatok alapján közöltem, hogy 2004 októberében valóban kilépett Kóka miniszter úr a cégből, azonban már tőkeemelés után és névértéken adómentesen kivehette azt a pénzt, amit egyébként állami pénzként beleraktak.

A kérdésem arra irányult - amire nem válaszolt az államtitkár úr -, hogy bármilyen haszna volt-e ebből a tőkeemelésből a járóbeteg-ellátásnak, az úgynevezett szellemi apportból, amelyet a felügyelőbizottság egy tagja értékelt. Zárójelben megjegyzem, hogy annak az MSZP-s képviselőnek a cégben való megjelenése egyébként a vagyonnyilatkozatában - itt az Országgyűlésben - nem található meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(16.50)

Tehát azt gondolom, ha volt elég idejük a nyáron ezeknek a cégadatoknak a... (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr! Elfogadja a választ vagy sem?

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Nem fogadom el. (Taps a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 67 2007.10.01. 2:16  66-72

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Az őszödi beszédnek van egy apró, de nem lényegtelen részlete, amely önmagában is minősíti a beszédet és a beszélőt is. Így hangzik: "Felkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatunk, bevonni őket ebbe a folyamatba." A mondat elég érthetetlen, illetőleg nagyon is érthető. A legbefolyásosabb lapok a kormánypropaganda szócsövei, a vezető publicisták pedig azok, akik kórusban dicsérték a fedezet nélküli osztogatást, a száz nap, a száz lépés programot, mert tele zsebbel százszor szép ez a világ.

A kormányszóvivői iroda tájékoztatása szerint médiafelület vásárlására, önreklámozásra 1 milliárd 770 millió forintot kíván a kormány elkölteni az adóforintokból. A vezető lapok és vezető publicisták most tehát jó pénzért elmondhatják, miért volt rossz az osztogatás, szükség van a megszorításokra, és az egyszerűség kedvéért ezt nevezzük reformnak. Mi úgysem értjük, nem is érthetjük ezeket a folyamatokat, majd ők, a beavatottak, akiket bevontak ebbe a folyamatba, elmagyarázzák. Agitpropos múltjuk erre predesztinálja őket, az se zavarjon meg senkit, ha nem sokkal ezelőtt az ellenkezőt mondták.

Barankovicsék írták 1947-ben: "Óvakodjatok azoktól, akik ma másképp beszélnek, mint tegnap cselekedtek." (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Közbeszólások.)

Tisztelt Miniszter Úr! Kérdéseim ezek után: hogyan kívánják a közpénzek elköltése során biztosítani a véleménynyilvánítás szabadságát? Hogyan kívánják biztosítani a közpénzek elköltése során, hogy azonos súllyal jelenhessenek meg más vélemények? Hogyan kívánják biztosítani a közpénzek elköltése során, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók eleget tegyenek a pártatlanság, kiegyensúlyozottság követelményének? Demokratához illő válaszát várom. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 71 2007.10.01. 1:10  66-72

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Meg kell mondanom, lehet, hogy valami csúcsokat dönget ezzel a válasszal: három megadott kérdésből egyre se válaszolt. Nem akarom megismételni a kérdéseket, mert ha elsőre nem értette meg, úgy gondolom, másodikra sem fogja megérteni.

Én azt kérdeztem, hogy ennek a közpénznek az elköltése során a véleménynyilvánítás szabadságát hogyan kívánják biztosítani. Szerettem volna, ha válaszában megjelöli a legbefolyásosabb lapokat, a legbefolyásosabb lapok vezetőit, vajon hozzátartoznak-e azok a lapok is, amelyeknek adott esetben más véleményük van, vajon azok is hozzájuthatnak-e közpénzhez. Tudniillik ebben az esetben nem arról van szó, hogy valamit ismertetek, hanem arról van szó, hogy az agitpropos múltnak megfelelően járok el.

Tisztelt Miniszter Úr! Ismételnem kell - (Kiss Péter dr. Lamperth Mónikával konzultál.), ha nem tetszik figyelni, akkor is majd a jegyzőkönyvből elolvassa - Kádár azon mondását, hogy a sajtó többet ér, mint a puska.

Köszönöm szépen válaszát, nem fogadom el. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 228 2007.11.05. 2:46  217-231

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy az összes felszólalóval egyet lehetne érteni, itt nem a diagnózisban vannak véleménykülönbségek. Minden felszólaló érintette a lényeget, akkor is, ha a diagnózisból más-más következtetéseket vontak le. A diagnózis viszonylag egyszerű. Nem kívánom megismételni, csak utalok a Cser-Palkovics képviselőtársam által elmondottakra. Az, hogy költségvetési hiány mutatkozik az ORTT-nél, egy megváltoztatott rossz rendszerből következik, de maga az ORTT is hozzájárult ehhez a forráshiányhoz a döntéseivel. Amikor a koncessziós díjat elengedték vagy csökkentették, vagy változatlan módon meghosszabbították kereskedelmi televíziók koncesszióját, akkor ezzel a magatartással ehhez a forráshiányhoz hozzájárultak. Az a kérdés, hogy egy forráshiányos helyzetben egy intézménynek milyen kötelességei vannak, milyen megoldásokat kell választania. Ebben az esetben nyilván a kötelező feladaton túli feladatvállalás nem elfogadható.

Jánosi képviselőtársam utalt arra, hogy politikai konszenzust hoznak létre az ORTT-ben. Bocsánatot kérek, de az ORTT-ben ne hozzanak létre politikai konszenzust, hanem hozzanak létre szakmai konszenzust, politikai konszenzust pedig itt, a nyilvánosság előtt mi hozzunk létre.

Itt most elérkezett egy olyan határvonalhoz a parlament, amikor nekünk elsősorban - s e tekintetben Pettkó András képviselőtársammal értek egyet - az új médiatörvény megalkotásánál a finanszírozási anomáliákat ki kell küszöbölnünk, és olyan megoldást kell találnunk, amely biztonságosan biztosítja a feladatok ellátását. S itt hadd védjem meg az ORTT-t annyiban - nem biztos, hogy rászorul az én védelmemre -, hogy a törvényalkotónak ebben a helyzetben úgy kell gondolkoznia, hogy nem intézményfinanszírozásra, hanem feladatfinanszírozásra kell áttérni az új törvényben. Ha ezt megoldjuk az új törvényben, akkor nem lesznek ezek az anomáliák, azonban ennek a folyamatnak valahol megálljt kell parancsolni, és mikor tegyük ezt meg, mikor vonjuk le ezt a következtetést, ha nem az új médiatörvény kapcsán.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 236 2007.11.12. 2:28  223-239

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy jelen helyzetben ez a vita eredményes is lehet, hiszen nem a helyzet megítélésében van köztünk különbség, hanem az abból levont következtetésekben. Talán az előző évektől annyiban tér el a jelenlegi helyzet, hogy most a Ház felelőssége az új médiatörvény megalkotása, és az első számú tanulság mindannyiunk számára, hogy ez a finanszírozási rendszer egy új médiarendszerben nem fenntartható. Tehát ennek a tapasztalatnak az alapján, amit a '96 óta megszenvedtünk mi is, és megszenvedtek azok is, akiknek a médiatörvényt kellett alkalmazni, ezzel a finanszírozással szakítanunk kell. Ugyanakkor érthető az is, ha jelen helyzetben azt mondjuk, hogy miután új helyzet van, közös a felelősség, és ebben Pető Iván képviselő úrral egyetértek, kormánypárt és ellenzék közös felelőssége.

Viszont nem elfogadható számomra az előterjesztő logikája, hiszen ha a kormánypárt és az ellenzék közös felelőssége, akkor nem lehet, hogy a költségvetési törvény, amit még nem fogadott el az Országgyűlés, kényszerpályára helyezze a médiafinanszírozás kérdését. Tehát azt gondolom, a közös felelősségünk abban áll, hogy olyan törvényt alkossunk, amely az átmeneti időszakra is biztosítja a működőképességet, akár módosító indítványokkal, de lehetővé teszi, hogy a digitális átállás és az új médiatörvény finanszírozása zökkenőmentes legyen. Tehát feladatokhoz igényeljük azokat az összegeket, és ne a kormány mondja meg egymaga, ha közös a felelősség, hanem a feladatoknak megfelelő pénzösszeg az ország költségvetésében jusson erre a rendszerre.

Azt gondolom, hogy minden elhangzott érv jó szándékú, felelősségteljes és a közös felelősségre alapozó döntést igényel.

Ezért kérem, hogy a módosító indítványt ne szavazzák le aszerint, hogy honnan érkezett, hanem gondoljuk végig, hogy ezekhez az átmeneti feladatokhoz ezekre a pénzeszközökre szükség van-e, és akkor a költségvetési törvényben is vonjuk le ennek következtetéseit.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 6 2007.11.13. 5:20  5-8

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap nem éppen emelkedett, nem éppen tárgyszerű, nem éppen tényszerű vita alakult ki a Házban a Ház elnök asszonya és egyik képviselőtársam között a Házszabály 51. §-ának értelmezéséről. A vita alapját az adta, hogy a hét végén kiderült, Kóka János miniszter úr építkezésén egy munkaügyi ellenőrzés során külföldi feketén dolgozó munkásokat, sőt egy drogkereskedésért elítélt bűnözőt találtak. Zárójelben jegyzem meg, a helyzet komikuma vagy a helyzet bája, hogy drogkereskedésért ítélték el az illetőt, miközben a miniszter úr egy olyan párt elnöke, amely a drogliberalizációért küzd. A kettőnek természetesen semmi köze egymáshoz (Gusztos Péter: A biztonság kedvéért elmondtad.), de ez a helyzet bája. Ha képviselő úr megértette, mégiscsak a helyzetkomikumot adja ez a szituáció.

Nem hiszem, hogy az ország eljuthat oda, hogy ne tartanánk rendkívülinek, ha egy miniszter építkezésén ilyen esemény történik. Nem hiszem, hogy az ország eljuthat oda, hogy ne tartanánk országosnak, nem azért, mert országosan körözött bűnözőről van szó, s nem azért, mert országosan zár be a miniszter úr szárnyvonalakat, hanem egyszerűen azért, mert a miniszteri posztjából adódik, hogy országos, és nem hiszem, hogy olyan helyzet ez, amikor halaszthatatlan intézkedéseket ne kellene a Háznak megtennie, nem a konkrét ügy, hanem a konkrét jelenség kapcsán. Amikor a közélet tisztaságáról beszélünk, akkor nagyon világosan meg kell különböztetni, hogy a jogi felelősség és a politikai felelősség egymástól eltérő. A politikai felelősség természetesen tartalmaz egy erkölcsi minimumot is, az erkölcsi minimum pedig az, hogy a felelős kormány tagjai a Ház előtt tetteikért megítélhetők.

Az erkölcsi alap pedig talán nem véletlenül éleződik ki pont a miniszter úrra, hiszen egymás után jelentkeznek azok az ügyek, amelyekre magyarázkodást hallunk, azonban tényszerű, világos, értelmes és tárgyszerű válaszokat nem. Sajnálom, hogy megint államtitkár úr van itt, de talán ő is emlékszik arra az interpellációra, amit a Meditcom-ügyben mondtam el, amikor egy szellemi apportért az állam fizet 260 millió forint rá eső részt, majd Kóka miniszter úr eladja az üzletrészét névértéken adómentesen. Lehet, hogy ez jogszerű, de ugye senki nem állítja ebben a Házban, hogy erkölcsös is lenne, miközben itt esküszünk arra, hogy az adóbehajtás szempontjából az adómegkerülők ellen komoly lépéseket fogunk tenni? Nem elegendő a válasz, bár lehet, hogy jogilag igen. Azonban tegnap is, miközben a jogi felelősséget senki nem veti fel az építkezés kapcsán, a miniszter úr azt akarta megmagyarázni, hogy a dolog jogszerű.

(8.20)

Nem kell megmagyarázni, hogy jogszerű, bár meg kell mondanom, hogy kicsit életszerűtlen a magyarázata; nem hiszem, hogy van Magyarországon olyan jogalkalmazó szerv, ami ezt a magyarázatot elfogadná, hogy egy szerződésbe belefoglalták, hogy nem fogsz feketemunkásokat alkalmazni. Általában nem szokás szerződésekbe belefoglalni, hogy csizmát nem teszel az asztalra, az orromat nem törlöm a függönybe, és nem szokás szerződésekbe belefogalmazni, hacsak nem feketemunkásokat alkalmaznak, hogy nem fogsz feketemunkásokat alkalmazni. Jogszerűen természetesen a megbízó ezért nem felel. Erkölcsileg azonban ezek az ügyek sora, a Dataplex-ügy, a Meditcom-ügy, az építkezés ügye... - zárójelben jegyzem meg, hogy ne csak az újságcikkekre utaljak, hanem Kóka miniszter úrnak a vagyonnyilatkozatára és ennek a cégnek a cégkivonatára is utaljak, nehezen összehozható az ötemeletes vagy hatemeletes épület. Nyilván nagy családot tervez a miniszter úr a jövőben, nagy reményei vannak; azt gondolom, nagyon nehezen lenne összehozható, de ebben is megnyugtató választ kap, nem az ország, nem a közvélemény, hanem talán a pártja vagy talán egy szűk kisebbség, tekintettel arra, hogy a vagyonvizsgálat a miniszterek részére megvolt, és az eredményesen zárult, tehát senkinek ne legyen aggálya, minden rendben van, ez a vagyonnyilatkozat, ami a parlament honlapján megtalálható, és ez az építkezés megfelelő fedezettel és megfelelő forrásokkal rendelkezett.

Sajnálom, hogy nincs jelen a miniszter úr, de egyszer biztos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy lesz egy olyan pillanat, amikor nemcsak magyarázkodást, hanem választ is hallunk tőle.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 14 2007.11.20. 5:21  13-16

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásom oka, hogy a hétvégén olyan esemény történt Magyarországon, amely minden tisztességes politikust, minden tisztességes újságírót arra kell hogy késztessen, hogy tiltakozzon az emberi jogok sérelme miatt.

Ugyan Gusztos Péter frakcióvezető-helyettes úr tegnap ezt a felszólalást megtette, el kellett gondolkoznom rajta, hogy okafogyottá vált-e a felszólalásom. Két ok miatt bátorkodom mégis vissza nem vonni, hanem fenntartani felszólalásomat. Az egyik, hogy ha egy jogállamban az emberi jogokat sértik, akkor nem egy-egy frakció, hanem a parlament mind az öt pártjának joga, kötelessége és felelőssége, hogy egyaránt tiltakozzon az emberi jogok sérelme miatt.

A másik ok ennél egyszerűbb. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter úr válaszában azt állította, hogy ez az intézkedés a sajtószabadságot nem sértette - szó szerint idézem -; rendőri felszólítás után nem lehet arra hivatkozni, hogy újságírók csak a munkájukat végzik. Úgy gondolom, hogy Takács Albert miniszter úr ombudsmanként nem biztos, hogy ezt a helyzetet, ezt a szituációt, ezt a tényállást ilyetén módon ítélte volna meg. Úgy látszik, hogy a bársonyszék nagyon erőteljesen koptatja a jogtudatot és a jogérzéket.

Nézzük tehát ennek az intézkedésnek a jogszerűségét! Arról, hogy az emberi jogi bíróság ítélete milyen kötelezettségeket ró Magyarországra, erről most nem kívánok vitát nyitni. Azonban a strasbourgi joggyakorlat szerint a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának három feltétele van. Az egyik, hogy az emberi jogi egyezményben meghatározott okot kell megjelölni, a második, hogy törvényben szabályozott módon, a harmadik, hogy egy demokratikus jogállamnak megfelelően, demokratikus jogrendnek megfelelően kell ezt a korlátozást végezni.

Nézzük meg a sajtószabadság területén ezt a három feltételt! Az emberi jogi egyezmény 10. § (2) bekezdésében a közrend, közbiztonság lehetséges olyan ok, amely a korlátozást lehetővé teszi. Zárójelben megjegyzem, mindez a sajtószabadság, a gyülekezési jog korlátozását lehetővé teszi, azonban a sajtószabadság területére nem hiszem, hogy ez az ok megfogalmazható lenne.

Második, hogy törvényben meghatározott módon, és a harmadik feltétel, hogy demokratikus jogállamnak megfelelően. Egy demokratikus jogállamnak megfelelően, ha az újságíró a munkáját végzi, nem megengedhető, hogy azt bármilyen módon korlátozzák, különösen nem, hogy erőszakkal korlátozzák. Odáig még az intézkedés jogosságával, aki nem tudja magát igazolni vagy újságírói mivoltát igazolni, és előállítják az igazoltatás végett, odáig még hajlandó vagyok egyetérteni, hogy ez jogszerű lehet, azonban ez nem jogosítja fel a rendőrséget, hogy több órán keresztül fogva tartsák, nem jogosítja fel a rendőrséget, hogy megalázó módon motozzák, és sok minden másra nem jogosítja fel.

Úgy gondolom, ha valóban komolyan vesszük a jogállamot, akkor nem mehetünk vissza arra a szintre, ahol a nyolcvanas években átéltünk sok mindent. Nem hiszem, hogy megengedhető lenne, hogy a sajtó munkatársait bármilyen inzultus érje.

Felszólalásom oka, ahogy a címben is mondtam, "oszoljanak, mert kuss van", nem a stílussal kívánok vitatkozni, hiszen nem voltam ott, híradásokból olvastam ezt a felszólítást; tudom jól, hogy a rendőrségi intézmény nem leánynevelő intézet. De akkor is azt gondolom, hogy szaporodnak azok a jelek, szaporodnak azok az események, ami minden tisztességes embert, minden tisztességes politikust és minden tisztességes újságírót arra kell indítson, hogy nyilvánosan tiltakozzon.

Mik ezek a jelek? Újságírókat a Nemzetbiztonsági Hivatal megfigyel. Sztrájkolókat összeírnak. Újságírókat, munkájukat végzőket előállítanak. Nos, azt gondolom, túl sok, egyszerre túl sok eredő. Arról most nem kívánok beszélni, és itt az előző vitába sem kívánok beleszólni, hogy ha a Nemzetbiztonsági Hivatal élére olyan embert neveznek ki, aki a KGB-főiskolán végzett, hogy ez most amerikai érdek, orosz érdek - én azt gondolom, hogy egyetlen érdek van: a magyar érdek van, Magyarország szempontjából kell vizsgálni, hogy mi Magyarország érdeke, és nem az orosz érdekeket és nem az amerikai érdekeket.

Tehát én azt gondolom, hogy mindezek bármilyen módon, akár APEH-eljárásokkal, akár sztrájkolók összeírásával vagy bármilyen módon meg kívánnak félemlíteni bennünket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az a válaszunk, hogy nem félünk, nem oszolunk, és oszoljon az a kormány, amely jogellenesen jutott hatalomra. (Dr. Puskás Tivadar és Kontur Pál tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 92 2007.11.28. 8:02  77-145

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvénytervezet tárgyalása súlyos és megkerülhetetlen erkölcsi felelősséget ró minden képviselőre, aki az ország jövőjéről gondoskodik.

Az erkölcsi kérdés tárgyalása egy normarendszert feltételez. Ahogy Anzenbacher rámutat: "A közösen elismert erkölcsi normarendszer minimális mértéke nélkül nem érthető meg emberi módon a házasság és a család." Valójában az erkölcsi relativizmus hálójában vergődve nehéz a társadalmi közmegegyezés kialakítása, mégsem mondhatunk le a közös normarendszer minimális mértékéről.

A Kereszténydemokrata Néppárt, ahogy a nyugat-európai keresztény pártok, a természetjogi iskolát képviseli, ahol az erkölcs és a jog nem válhat el egymástól. Nem lehet jogos, ami erkölcstelen, ugyanakkor Barankovics István gondolatát idézve: "Az állam nem parancsolhat meg mindent, ami erkölcsös vagy erkölcsileg közömbös, hanem csak azt, amit a közjó megvalósítása megkíván."

Ezért valljuk és határozott álláspontunk, hogy minden intézkedés vagy törvény, amely a házasság és a család intézményét gyengíti, nemcsak a közjó javát nem szolgálja, de gyengíti a nemzet életerejét. Az emberek biztonságban szeretnének élni, amit csak feltétel nélküli, kölcsönös szeretetben találhatnak meg. Ennek hiánya társadalmilag sérült gyerekeket, válási árvákat, az alkoholizmus terjedését, hajléktalanságot eredményez.

A család lényege a nemzetfenntartó képessége, a nemzedékről nemzedékre való gondoskodás és gondolkodás. Ezért a házasság intézményét gyengítő törvénytervezetet határozottan elutasítjuk. De elutasítjuk azért is, és ezt mondjuk ki, mert lényegében nem az élettársi kapcsolatot szabályozza a tervezet, hanem az azonos neműek partnerkapcsolatát kellő megalapozottság és társadalmi közmegegyezés nélkül kívánja rendezni. Méltatlan a téma törvényhozás elé terjesztése. Az emberi méltóság nem lehet kisstílű politikai alkudozás tárgya, a széteső koalíció megmentésének eszköze.

(12.50)

Nincs ugyanis magyarázat arra, hogy miért kellene kiemelni a Ptk. rendszeréből az élettársi kapcsolatot, miért nem az új polgári törvénykönyvet egységesen tárgyaljuk. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan kérdések, jogviszonyok, amelyek megoldottsága nem elégséges, ezekben a kérdésekben azonban törekedni szükséges a társadalmi közmegegyezésre. Határozottan valljuk, hogy minden ember egyenlő méltóságát szolgáló megoldás lehet csak a társadalmi béke alapja, de elutasítjuk a tervezetet, annak mind az alkotmány betűjét, mind szellemét sértő volta miatt.

Először: az alkotmány 15. §-a védi a házasság és a család intézményét. Ez a védelem az állam számára kötelezettségekkel jár. Másodszor: a 14/1995-ös Ab-határozat irányt mutatott, hogy az együtt élő személyek nemüktől függetlenül milyen elvek alapján tarthatnak igényt jogi elismerésre. Ennek a kívánalomnak tett eleget a Ptk.-módosítás az élettársi kapcsolat terén. Harmadszor: a polgári törvénykönyv rendszeréből kilépve tartalmilag a családjogi törvény rendelkezéseinek átvitele nem felel meg azoknak az alkotmányos elveknek, amelyeket korábban az Alkotmánybíróság lefektetett.

Elutasítjuk továbbá a tervezetet annak kidolgozottsága, illetőleg ki nem dolgozottsága, ellentmondásai és a megoldási javaslatok színvonala okán is. Nincs megalapozott alkotmányos érv arra, hogy a törvényhozás a jogkövetkezmények tekintetében különbséget tegyen bejegyzett és be nem jegyzett élettársi kapcsolat között. Nincs megalapozott alkotmányos érv arra, hogy a házasság védendő értékét megkerülve a családjogi törvény alkalmazását rendeli olyan esetekben, amikor ennek feltételei nem állnak fenn. Ez a megoldás nem felel meg a jogbiztonsági követelménynek. A családjogi törvény érvénytelennek nyilvánítja a házasságot, amelyet fennálló házasság alatt kötnek. Kérdem: milyen választ ad a jogalkotó arra a kérdésre, hogy a házassági kötelék felbontása nélkül lehet bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban lehet másik bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni? Mi az oka, hogy a házasság esetén az ilyen magatartás pönalizált cselekedet, míg az élettársi kapcsolat esetén nem?

Számtalan hasonló példát lehetne sorolni. Így a törvény nem a kapcsolatok biztonságát, rendezettségét szolgálja, hanem kaotikus állapotot teremt. Semmiféle alkotmányos érv nem indokolja, hogy különbséget tegyenek az élettársi kapcsolat közös megegyezésű felbontása és a házasság felbontása között úgy, hogy érthetetlen módon az utóbbi felbontása több nehézségbe ütközik. De az alkotmány rendelkezéseivel nem áll összhangban, hogy igazságszolgáltatási kérdéseket ne kizárólag a bíróság rendezzen.

Tisztelt Ház! Simone Weil írja: "A látszat tökéletesen reális mint látszat; de minden egyéb vonatkozásban tévedés." Az, hogy a törvény az élettársi kapcsolatot szabályozza, csak látszat, valójában sanda politikai szándékok által vezéreltetve, az alkotmánybírósági határozatot megkerülve az azonos neműek együttélését szabályozó tervezet. Ezért már kiindulópontjában is tévedés, átgondolatlan, kidolgozatlan, és a kérdés, miután az emberi méltóságot érinti, ennél többet érdemel.

Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy itt egy pillanatra megálljak. Az előterjesztésben hallottuk, hogy a megoldandó kérdéseket a jogbiztonság érdekében majd külön törvényben rendezik. Akkor várok adekvát választ, értelmes választ arra a kérdésre, hogy a Ptk. rendszeréből miért kellett kiemelni ezt a törvénytervezetet, miért kellett a Ház elé behozni szerda délutáni tárgyalásra, amikor tizenketten ülünk eme teremben, és miért kellett surranópályán, hogy úgy mondjam, egy ilyen nagy jelentőségű - Gusztos Pétert idézem -, az évtized egyik legnagyobb jelentőségű törvényét ilyen körülmények között tárgyalni? Azt gondolom, a parlament szégyene, hogy egy ilyen komoly kérdésről, ami az emberi kapcsolatoknak, egzisztenciáknak alapvető kérdését illeti, ilyen körülmények között kell tárgyalni. Bocsánatot kérek a feltételezésért, azt gondolom, lehetséges, hogy ez nem a véletlen műve.

Nemrég Zsoldos Imre misszionáriustól hallottam a következő történetet. Az "ember" magyar szó, az "emse" - nő - és a "ber" török eredetű - férfi - szóból származik, a kettő összetétele az "ember". Legyünk tehát emberek, de legyünk emberségesek is. Ezért felkérem a kormányt, vonja vissza a törvényjavaslatot - ma nem ez az ország legfontosabb kérdése -, és a felvetendő megoldásokat oldjuk meg a Ptk. rendszerében. Ezzel a cselekedettel szolgáljuk a közjót és a társadalmi békét.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 110 2007.11.28. 1:53  77-145

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! A kolléganőnek szeretném felolvasni az alkotmánybírósági határozat idevonatkozó részét - két mondat -, hogy mennyire nem lehet a házasságot és a családot szétválasztani egymástól, hogy mennyire összetartozó fogalmak. Azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy a házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát. A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.

Azt gondolom, itt alapvető a különbség: nincs jogunk senkitől semmit megtagadni az emberi méltóság tekintetében, amit nem a természet tagad meg, de a természet rendjét követve ez a törvény ilyen módon alkalmatlan ezeknek a kérdéseknek a rendezésére. A Ptk. keretén belül rendezik ezeket a kérdéseket - hiszen az 578/G. § módosításával 1996-ban a nemi különbségek közötti különbséget a magyar parlament törölte a Ptk. élettársakra vonatkozó rendelkezésében -, és ilyen diszkrimináció ma nincs a magyar jogban élettársak és élettársak között. Az, hogy az élettársak tekintetében nem minden kérdés megoldott, nos, ezeket a kérdéseket kellene a Ptk. rendszerében megoldani.

Éppen az előterjesztőre hivatkozom, aki azt mondja, hogy a jogbiztonság érdekében külön törvényt kell majd alkotni. Kérem tisztelettel, milyen törvényhozás az, ahol maga az előterjesztő jelenti ki, hogy a jogbiztonság érdekében külön törvényt kell alkotni?!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 114 2007.11.28. 1:20  77-145

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Képviselőtársnőm! Azt gondolom, ez tényleg alapvető dolog. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy minden parlamenti képviselő tiszteletben tartja az alkotmányt, hiszen arra felesküdtünk, és az alkotmányt és az alkotmányosságot nem a Ptk. kodifikációja fogja helyettesíteni. De attól még ez az alkotmányos érték egy védendő érték, a házasság és család együttesen, ahogy az Alkotmánybíróság a határozatában kiemelte.

Másrészt, ahogy a beszédemben próbáltam ráirányítani a figyelmet, a szabályozás mindig a közjó érdekében kell hogy történjen.

(13.40)

A közjó érdekében - az a közjó érdeke, hogy az emberi kapcsolatok stabilak legyenek. Ha mi egy társadalmi gyakorlatra hivatkozunk, akkor nézzük meg annak a gyakorlatát. Ezelőtt egy hónappal - ha már nyugati példákat mondanak - a BBC készített egy felmérést: ma Angliában egy átlag élettársi kapcsolat - és most nemi különbségeket nem teszek - három év. Tehát nem lehet célja a magyar parlamentnek az emberi kapcsolatok bizonytalansága, hiszen azok komoly emberi drámákkal és komoly emberi tragédiákkal járnak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 120 2007.11.28. 2:09  77-145

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom vázlatpontokban összefoglalni. Azt, hogy a melegházasságról szóló, SZDSZ által javasolt törvény nem került a Ház elé, köszönje meg a Háznak, hogy egy alkotmánysértéstől megvédtük. Utalok a 14/95-ös alkotmánybírósági határozatra.

Másodszor: szeretnék már valami értelmes és adekvát választ hallani arra a kérdésfeltevésre, hogy mi volt az oka, hogy a Ptk. rendszeréből kivéve, gyorsasággal surranópályán behoznak egy olyan törvényt, aminek a kidolgozottsági szintjére jellemző, amikor azt mondja az előterjesztő, hogy jogbiztonság érdekében külön törvényt kell majd alkotni. Tehát alkotunk egy törvényt, amivel ezeket a kérdéseket nem oldottuk meg, de majd a jogbiztonság érdekében alkotunk egy másik törvényt, amiben ezeket a kérdéseket megoldjuk. Ha erre valaki adekvát választ adna! Én csak egyetlenegy adekvát választ tudok rá: a koalíciós érdek megkívánta. Azt gondolom, hogy az emberi méltóság kérdése ennél többet érdemel.

A képviselőtársam érvelésének ellentmondása, hogy egyrészt azt mondja, hogy a Ptk. 578/G. §-ában nincs különbség az élettársi kapcsolatok között, mégis most az élettársi kapcsolatok között kiemeli a melegek párkapcsolatát az egész rendszerből.

A harmadik: először is, tudományos kérdésekről nem szerencsés a Parlament falai között vitatkozni, azonban hiába szeretnék, ha egy valótlan dolgot sokszor elmondanak, attól az még nem lesz valós.

Szeretnék egy legfelsőbb bírósági bíró tanulmányából idézni: "Magyarországon a válások száma és a homoszexualitás terjedése között a korreláció fölállítható." (Szetey Gábor, helyéről fölállva: Jézus Anyám!) Bocsánatot kérek, el kell olvasni. Lehet így reagálni, csak ugyebár azt az állítást, hogy ez egy genetikai eredetű dolog csak és kizárólag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azt gondolom, hogy ez egy szocializációs kérdés is. (Szetey Gábor: Esetleg, ha néha nyugati tanulmányokat is tetszene olvasni.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 134 2007.11.28. 1:12  77-145

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Két dologra szeretnék reagálni. Én azt gondolom, hogy itt egy olyan fontos kérdésről van szó, ami a társadalmi béke és stabilitás érdekében valóban konszenzust igényel. Ezt nem lehet megspórolni, és nem lehet azt csinálni, hogy négyévenként törvényeket módosítunk. Tehát egy olyan stabil és időtálló törvénynek kellene lenni ennek a kapcsolatnak a rendezésére minden egyes részletében, ami az alkotmánybírósági határozatnak megfelel. Ennek nem felel meg a törvény.

A másik az elhatárolódás kérdése, és ezzel én be is fejezném. Minden erőszakos cselekménytől, ami az emberi jogokat sérti, elhatárolódom, de ha egy felvonuló résznek az a célja, hogy provokáljon valakit, és a provokáció sikerül, akkor könyvelje el ezt sikernek. Ugyanakkor nagyon örülök, hogy a Házban nincs ma olyan erő, akitől ilyen módon el kellene határolódni. Ugyanakkor önöknek mindig az a technikája, hogy mi határolódjunk el valamitől. Szerettem volna az SZDSZ-től hallani, hogy amikor valaki ellenforradalomnak nevezi a forradalmat, elhatárolódnak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 142 2007.11.28. 1:43  77-145

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Képviselőtársam! Azt gondolom, hogy két dologban máris egyetértünk, hogy a közjó megfogalmazásában, ebben a kérdésben ön fogalmazta meg - próbálom pontosan idézni -, hogy az lenne a helyes, és az lenne a jó, ha kiegyensúlyozott, tartós és boldog családi kapcsolatokban élhetnének az emberek.

A másik, amiben egyetértünk, hogy minden embert az emberi méltósága megilleti abban a körben, tehát én is azt mondom, hogy ezeket a kérdéseket, mint ahogy az Alkotmánybíróság is utal rá, oly módon kell rendezni, hogy amit nem a természet vesz el tőle, és az emberi méltóságból következik, azokat a jogi kérdéseket rendezni kell. Na, ennek nem tesz eleget ez a törvény, de azt hiszem, hogy van egy közös pont; hogy a társadalmi közjót úgy lehet megfogalmazni, aztán egy külön kérdés az, hogy lehet-e jobbá tenni az embereket, mert az emberi szabadság, Isten szabadnak teremtette az embereket, az alapvető dolog, mi az, ameddig a jog hat, és hol kezdődik az, amikor nem megkerülhető erkölcsi kérdésként meg kell fogalmaznom, hogy mindenkinek szabad választása van, még a rossz választásában is szabad lesz.

Azzal viszont, hogy a közjót hogyan fogalmazzuk meg, mit tartunk értékrendnek, vagy mit tudunk közös értékrendként elfogadni, az minimális közös erkölcsi alapot feltételez, hogy ilyen kérdéseket rendezni tudjunk, erre akartam a felszólalásomban utalni. De a közös gondolkodásnak mindig kellenek hogy legyenek közös pontjai, tehát a közjót valahogy mégiscsak meg kellene fogalmaznunk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 14 2007.12.03. 2:46  13-16

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A híradások szerint a gázáremelés mértéke január 1-jétől 5 százalék lesz, a szociális kedvezményben részesülők közül a legszegényebbek 8, a többiek 11 százalékos áremelést tapasztalhatnak. Ez a bejelentés a lassan mondott "nem lesz gázáremelés" ellenére sem bír hírértékkel, annál inkább Kóka János leköszönő miniszter kijelentése, aki hangsúlyozta, hogy ez az arány még mindig nem tükrözi a világpiaci ár emelkedését. Ez a kijelentés két szempontból is kritizálható: egyrészt további áremelkedésre számíthatunk, másrészt az empatikus készség hiányáról, a szociális érzék megtagadásáról szól ez a mondat.

Ha figyelembe vesszük a villanyáram árának emelkedését is, nem kell jóstehetség ahhoz, hogy a magyar vállalkozások versenyképessége tovább fog csökkenni, az eladósodott családok százezrei nem fogják tudni kifizetni a közüzemi tartozásaikat.

Lehet, hogy a villaépítés közben a volt miniszternek eszébe sem jut ez a felvetés, azonban a minimális felelősséget érezni kellene azért, hogy ma hazánk e térségben elveszítette minden előnyét, és sereghajtóvá vált. Lehet, hogy magasról nézvén még megvolna az ország, azonban egy politikai vezetőtől, még ha liberálisnak mondja magát, elvárható, hogy meghallja azok sóhaját, akik a halálra ítélt szárnyvonalak körzetében laknak. Mert lehetséges, hogy valóban nem értük el a világpiaci árakat, azonban naponta tapasztaljuk, hogy nem értük el a világpiaci jövedelmeket sem. Különösen cinikusnak hat ez a mondat attól az embertől, akinek tevékenységét folyamatos botránykrónika kísérte.

A mai napig nem tudjuk, hogy miért mondott le, de egyszer úgyis minden kiderül. Hírhedtté vált mondatai ugyanúgy szolgálták a hazugságkampányt, mint az őszödi beszéd szerzőjéé, mégsem hallottunk tőle soha egyetlen megbánó szót vagy bocsánatkérést. Soha nem hallottuk tőle, hogy bármilyen interpellációval vagy újságcikkel kapcsolatban tisztázni szerette volna a tényeket, csupán perrel való fenyegetést, reflex- és imamalomszerűen mondott, hajtogatott mondatokat mondott el.

Elbocsátó szép üzenetként álljon itt egy-két mondat! Feledésednek kiérdemelt sorsát vedd magadra érdemed szerint. Vedd magadra, mert sajnálom magunkat az 1 százalékos növekedés szégyenéért, kapcsolati tőkéért, villád építéséért, szóval mindenért, amit tettél. Egyszer mindenkinek el kell számolni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 12-14 2007.12.10. 2:11  1-20

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! II. János Pál pápa az emberi jogokkal kapcsolatban a következőképpen fogalmazott: "Az emberi jogok megsértése a közösségi és társadalmi élet eltorzulásához vagy egyenesen megsemmisüléséhez is vezet. Sőt, jelentős és történelmi tapasztalatok által többszörösen megerősített tény, hogy az emberi jogok megsértése mennyire együtt jár a nemzetek jogainak megsértésével."

Tisztelt Elnök Asszony! Méltó, hogy e Ház falai között az emberi jogok napján megemlékezzünk az emberi jogokról, de azt hiszem, akkor őrizzük meg méltóságunkat, ha nem az elérni kívánt eredményeket hangsúlyozzuk, hanem azokat a hiányosságokat, amelyek sajnos, a mai napig fennállnak demokráciánkban. Felteszem a kérdést: vajon a fogyatékkal élő embertársaink, állampolgárok valóban úgy érzik-e, hogy a kormányok - sorozatban 1990 óta - mindent megtettek értük, vagy vajon a mozgássérült állampolgárok ma megközelíthetik-e megfelelő módon bármelyik közintézményt? Eleget tettünk-e ennek érdekében? Eleget tettünk-e? És Gusztos Péter képviselő úrnak köszönöm, amikor a hiányosságokat sorolja fel.

De ugyanilyen hangsúlyosan fel kell tenni a kérdést, hogy vajon a demokrácia 18. évében elégséges-e az, amikor gumilövedékkel lőnek rendőrök tömegoszlatáskor, vagy elégséges-e az emberi jogok helyzete Magyarországon, amikor újságírókat tartóztatnak le, és az igazságügyi miniszter ezt jogszerűnek minősíti.

Tisztelt Ház! Nem azért soroltam fel ezeket, mintha bárkire mutogatni kellene, hanem azért, hogy ez legyen mindnyájunk közös önvizsgálata, mert akkor leszünk méltóak az emberi jogokhoz, ha nem büszkélkedünk...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): ...nem próbáljuk magunkat jobbnak mutatni, hanem olyannak, amilyenek vagyunk. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 26 2007.12.10. 2:49  25-28

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A várható koszovói fejlemények miatt a vajdasági magyarok ma félelemben élnek, félelemben élnek azok, akik már egyszer elszenvedték a délszláv háború gyötrelmeit, azt, hogy túszul tartották őket, elszenvedték a rombolást, és elszenvedték azt is, hogy a menekültáradatok nyomán megváltozott a Délvidék etnikai összetétele. Ma a helyzet ismételten feszült: háborús készülődésekről szóló híresztelések, katonai behívók tartják izgalomban az ott lévőket, továbbá ha a kérdést nemzetközi erők megfelelően nem kezelik, újabb menekültáradatra lehet számítani. A határon túli magyarok joggal várnák el az anyaországtól, hogy minden diplomáciai tekintélyét és erejét felhasználja a kérdés megnyugtató rendezésére.

Ebben a helyzetben derül ki csak igazán, hogy a december 5-ei népszavazás milyen mély sebeket ejtett a nemzet testén. Nehéz lenne megmagyarázni ugyanis, hogy amíg a körülöttünk lévő országok és Európa több állama természetesnek tekinti a kettős állampolgárságot, addig vannak olyan magyar politikai erők, amelyek ezt megtagadják testvéreiktől. Kétségtelen tény, hogy nagyra kell értékelnünk azokat az erőfeszítéseket, amelyeket Ukrajna tekintetében a kishatárforgalom területén a kormány elért, szükséges, de nem elégséges erőfeszítések. Azonban ez sem ad magyarázatot arra, hogy a Szerbia által elismert kettős állampolgárság helyett milyen azonos értékű megoldást kínál fel a kormány. Meggyőződésünk - mint ahogy a vajdasági magyarok is vallják -, nincs azonos értékű megoldás.

A schengeni egyezménynek való megfelelés kétségtelenül elismerése hazánknak, ugyanakkor szólni kell felelősségünkről is. A határon kívüli magyarok részére ugyanis a kérdés nem megfelelő kezelése miatt Schengen nem sikert, hanem újabb eltaszítottságot jelent. Ezért szükséges, hogy a magyar parlament minden pártja a Vajdaságban kialakult helyzetben egységes legyen, és a megfélemlítés ellen nemcsak idehaza, hanem azokért is közösen lépjünk fel, akiket magyarságuk miatt bármilyen sérelem ér. Európai uniós és NATO-tagságunknak csak akkor van értelme és jelentősége, ha ilyen helyzetekre megfelelő védelmet tudunk biztosítani.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Remélem, hogy ezek a szavak jó talajra hullanak, és közös cselekvésre buzdítanak minket. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz- és a KDNP-képviselőcsoport soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 180 2008.04.15. 2:33  151-221

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány fogalmat szeretnék tisztázni.

(17.00)

Itt elhangzott, hogy általános vita folyik-e. Fogalmilag azt hiszem, hogy nem, alakilag igen. Az általános vita tudniillik azt jelentené, hogy meg tudunk koncepcionális kérdéseket fogalmazni. Ebből a törvénytervezetből ez nehéz volna. Hiszen ha egy táblázatot nézünk, hogy mi miért szűnik meg, mi miért terjesztjük ki a járulékot, ennek nagyon világos és meghatározott kultúrpolitikai indokát kellene adni. Ehhez az tartozna hozzá, hogy a Nemzeti Kulturális Alap létezésétől kezdődően elemezni kellene azokat a folyamatokat, amely folyamatok részben a kultúrában magában, a kultúrafogyasztásban játszódtak le az elmúlt tíz évben, részben pedig a finanszírozásban. Elemezni kellene többek között azt is, hogy növekvő forgalom mellett miért csökkentek a kulturális járulék bevételei. Ha mindezeket az elemzéseket elvégezték volna, akkor azt mondom, hogy bizonyos okok teljesen indokolttá teszik, hogy akár sürgősséggel is tárgyalja a parlament ezt a törvényt, csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar nyelv szabályai szerint a sürgősség nem azonos a kapkodással.

Ma sajnos azt látjuk, hogy sürgősségre való hivatkozással folyamatosan kapkodással találkozunk. Kapkodás alatt értem azt, hogy ha mindezeket a Nemzeti Kulturális Alap kapcsán lévő társadalmi, kultúrpolitikai, kulturális és annak finanszírozási folyamatait nem elemeztük, ilyen elemzések nem állnak rendelkezésünkre, akkor joggal vádolnak meg, hogy bizonyos lobbicsoportok érdekeit figyelembe véve történnek ad hoc jellegű változások.

Mindenki egyetért azzal, hogy Magyarországon ahhoz, hogy az elért eredményeket fenntarthassuk, források kellenek, ezeket a forrásokat pedig megfelelő koncepcióban kell teríteni, illetőleg megfelelő koncepció szükséges hozzá. Hiszen csak egyre hívom fel az önök figyelmét: vajon az olvasottság Magyarországon csökken vagy nő? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 194 2008.04.15. 2:34  151-221

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Üdvözlöm Pető Iván képviselőtársam egyik utolsó kormánypárti beszédét, és van olyan kérdés, amiben egyetértek. Nevezetesen az, hogy valóban egy általános közteherviselési reform keretében lehetne koncepcionális kérdésekben vitát folytatni, olyan vitát, ami a parlamentarizmus lényegéhez tartozik és a parlamenthez illik. Amiket én felvázoltam kérdéseket, azok mind olyan koncepcionális kérdések, amelyek, azt hiszem, joggal vetődnek fel akár a bizottságban, akár a parlamentarizmus szabályai szerint a parlament általános vitájában.

Mi az, amivel nem értek viszont egyet? Azt gondolom, hogy a Kulturális Alap olyan helyzetben van ma, ahol nem várhatunk arra az áldott és kegyelmi pillanatra, amikor le tudjuk folytatni ennek az általános közteher-viselési reformnak a vitáját; lehet, hogy egy kisebbségi kormányzás esetén akár fél évvel is ez elhúzódhat optimális esetben, már az ország szempontjából optimális esetben, bár az ön egyik frakciótársa erről másképp fogalmazott. Azt gondolom, hogy ha itt és most ebben a törvénytervezetben megadták a lehetőséget arra, hogy módosító indítványokkal védjük azokat a kulturális értékeket, akkor nekünk a módosító indítványok gondolkodásában erre kell törekednünk. Azt gondolom, hogy ebben valamifajta együttműködés és egyetértés kialakítható, legalábbis akiknek a kultúra kérdése szívügyük.

Ami pedig az internet kérdését illeti, azt gondolom, hogy egy nagyon komoly kulturális paradigmaváltás koncepcióját kellene megvitatnunk. Valóban értékrendi vitát kellene folytatnunk, mert megmondom, nekem ugyanilyen alapon az olvasottsági szokások és az olvasás visszaszorulása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) legalább olyan védendő érték volna. De erről lehet vitát folytatni, és az is kétségtelen tény, hogy Magyarország versenyképességéhez hozzátartozik az is, hogy az internet megfelelően elterjedjen hazánkban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 69 2008.05.14. 14:17  60-70

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán kezdhetném azzal, hogy legalább négy párt által támogatott törvényeket tárgyalunk most, bár megjegyzem, Schopenhauer mondása jutott az eszembe, hogy köszöntöm, aki vagyok, siratom, aki lehettem volna.

Valamikor, a ciklusok elején azt gondoltuk, hogy egyszer majd egy új Ptk.-val és egy új Btk.-val fogunk találkozni. Nem ez történt. Novellisztikus jellegű módosítás zajlik a Pp. módosítása kapcsán, bár meg kell mondanom, a körülményeket mérlegelve ezt üdvözlendőnek tartom. Azt gondolom, az igazságszolgáltatás rendszerében olyan feszültségek halmozódnak fel nap mint nap, az ügyhátralékokat is figyelembe véve, amikor egy felelős kormányzatnak ezt észlelve a jogalkotás területén döntenie kell. Ebből a szempontból, azt gondolom, üdvözlendő, amiért nem várnak arra, hogy egy teljesen új Pp.-t nyújtsanak be, hogy adott esetben a szükséges intézményrendszereket próbálják szabályozni.

Egy kicsit elnézést kérek, hogy szkeptikus vagyok. 1976-tól a joggyakorlatban még nem találkoztam olyan Pp.- vagy Ptk.-módosítással, ami ne az egyszerűsítést és a gyorsítást szolgálta volna. Ennek ellenére állítom, azok a lépések és azok az intézményrendszerek, amelyek jelen esetben a polgári perrendtartásban szabályozásra kerülnek, valóban alkalmasak arra, hogy ezeket a célokat elérjük velük, illetőleg alkalmasak lennének, ha bátrabban mernénk lépni.

Megmondom, mire gondolok. Az első ilyen, amikor a kötelező egyeztetés rendszerét bevezetjük. Egyrészt azt gondolom, végig kell gondolni ismételten vagy módosító indítványok kapcsán az alanyi kört. Valóban ez a kötelező egyeztetési rendszer csak akkor működik, ha jogi személyű társaságok esetében írjuk elő. Vajon ebben az esetben a Pp.-nek azt a szabályát, hogy az önkormányzatokat azonosnak tekintem a jogi személyű társasággal vagy gazdasági társasággal, alkalmazhatónak tartja-e a jogalkotó? Tudniillik igazán nagy, komoly volumenű polgári perekben, mondjuk, egy szennyvízcsatorna elszámolási perében, ha valahol, akkor ott indokolt lenne az ilyen típusú eljárás.

Elégtelennek tartom a szabályozásnak olyan módját, hogy a beadványra részletes választ kell adni. Az egyeztetési eljárás során - hogy érthető legyen, amit mondani kívánok - azt gondolom, ez striktebb, pontosabb szabályozást igényel, tehát az egyeztetési eljárás során mik azok az alapvető tartalmi kellékek, ahol a jogi képviselőknek felelősségük tudatában jogi válaszokat kell adni. Akár a Pp.-ben való vagy máshol megtalálható felsorolásra utalva, akár itt példálózóan megemlítve, majd az összes beadványra - nyilván nem csak a tényállás egyes részeire -, például a jogalap kérdésében kötelező legyen a nyilatkozattétel, illetve a jogalapra való nyilatkozattétel. Ha ezeket nem írjuk elő, akkor fennáll a veszélye annak, hogy formálisan megtartunk valamifajta eljárást, ugyanakkor, ha valóban bíróság elé kerül az ügy, a bíró nincs abban a helyzetben, hogy egy pontos tényállás alapján, a felek pontos jognyilatkozata ismeretében próbálja vezetni a tárgyalást. Én ebben a tekintetben azt gondolom, hogy a módosító indítványoknak helye kell hogy legyen, annak érdekében, hogy ez az intézmény valóban úgy funkcionáljon, ahogyan a jogalkotó, a beterjesztő azt tervezte.

Egyetértünk azokkal a törekvésekkel, ahol a fizetési meghagyásos eljárás, illetve a kis értékű perek megoldási javaslata található a polgári perrendtartásban, illetőleg a benyújtott módosításban, azonban függetlenül attól, hogy ez valóban az összes perek mintegy egyharmadát érinti - valamikori principálisom úgy tanított, hogy azok számára minden ügy nagy ügy, aki érintett benne -, ezért azokkal a jogi garanciákkal, amelyek egyébként az előterjesztésben megtalálhatók, elfogadhatók, függetlenül attól, hogy vigyázni kell, ezeket hogyan kommunikáljuk. Állítom, az emberek, sokszor a kisemberek életében a kis értékű ügy komoly és nagy értékű ügynek tekintendő, tehát nagyon vigyáznunk kell, hogy akár a jogalkotási szóhasználatban, akár a joggyakorlatban ne legyen olyan érzésük, hogy azért, mert adott esetben ezeknek a kis ügyeknek a szenvedő alanyai, ez valamifajta lenézésüket jelenti.

Meg kell őszintén mondanom, hogy a három beterjesztett törvényjavaslatnak vannak érintkezési pontjai, ugyanakkor azt senki nem állítja, hogy ezek valahogyan egymásra épülő és egymást teljes mértékig kiegészítők. Jelen esetben azért fogadom el, és azért tárgyaljuk együttesen a három törvényjavaslatot, mert vannak érintkezési pontjaik.

A közjegyzői eljárások tekintetében az előzetes bizonyítási intézmény már a korábbi joggyakorlatban is ismert volt. Az kérdés, hogy megvannak-e az előzetes bizonyításnál, pláne a szakértő kirendelésénél azok a garanciális feltételek, amelyek kontradiktórius eljárásban megvannak, és valóban ez a felhasználható szakértői bizonyítás, ha ilyen tág teret engedünk az előzetes bizonyításnak, szolgálja-e azt a célt, hogy ebből nem perelhúzás lesz. Hiszen egy ilyen eljárásban nem gondolom, hogy egy per során a másik peres fél vagy annak képviselője, vagy meghatalmazottja ezt a bizonyítási eljárást el fogja fogadni, és egy szabad bizonyítási rendszerben nem fog egy másik bizonyítással élni. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy azt a célt, hogy az egyezség irányába menő és megnyugtató eljárást szolgálna az előzetes bizonyítás, ha nincsenek meg azok a korlátai az előzetes bizonyításnak, hogy mikor vannak feltételei, akkor csorbát fog szenvedni az az elv, ahol a tisztességes eljáráshoz való érdeket erősebbnek érzem. Ezt egy kontradiktórikus eljárásban meg lehet tenni, de egy előzetes közjegyzői bizonyításban nem.

Ha kitekintünk, és nem egy jogszabályra koncentrálunk, hanem a jogrendben próbálunk gondolkozni - hiszen ez volna a jogalkotás igazi feladata, hogy nem egy jogszabályban, hanem jogrendben próbálunk gondolkozni, és a jogrendet próbálja alakítani -, akkor az értékpapír- és okirat-megsemmisítési eljárásoknak az a kérdése, hogy milyen módon és mennyiben lehet ezzel visszaélni, és ha ezzel visszaélnek, megvannak-e a védelmi eszközeink. Úgyhogy azt gondolom, ennek kapcsán végig kell gondolni például a büntetőjogi rendszer átgondolását, hogy milyen védelmet tudunk nyújtani annak érdekében, hogy ezzel az intézményrendszerrel ne lehessen visszaélni.

Az általános meghatalmazások elektronikus nyilvántartása: lakonikus egyszerűséggel az indokolás ebben arra utal, hogy már korábban is ilyenfajta nyilvántartási rendszer a közjegyzőknél működött. Praktikus szempontból azonban fel kell tennem két kérdést. Nevezetesen, hogyha valaki egy cégről kíván információt szerezni, akkor a cégnyilvántartásban próbál keresni. Vajon nem volna-e célszerű, ha a cégnyilvántartás tartalmazná az általános meghatalmazást? Vajon akkor az általános meghatalmazások rendszerét tényleg a közjegyzőkhöz kell-e helyezni? Én elfogadom, mert vannak olyan területek, amelyek a cégnyilvántartáson kívül esnek, de akkor az volna célszerű, ha a két rendszer összekapcsolható volna.

(15.00)

Ha egy cégről minden adatot a cégnyilvántartásból tudok meg, akkor ezt az adatot, hogy ki az, akivel a kapcsolatot felveszem, és ki az, aki jogszerűen képviselheti a céget, vajon miért nem a cégnyilvántartásból tudom meg? Adatvédelmi szempontból sem tartom kizártnak a két nyilvántartási rendszer valamifajta olyan összekapcsolását, amely a jogbiztonságot egyébként növeli.

Végül a végrehajtási törvényről. Talán nem érezzük, hiszen technikai dolognak gondoljuk, hogy a számítógépek használata során és az elektronikus nyilvántartás rendszerében nemcsak azt jelenti az elektronikus árverés, ami egy technikai könnyebbséget ad, nemcsak azt jelenti, egyetértve az előttem szóló képviselőtársammal, hogy bizonyos visszaélésekkel szemben biztonságot ad, de azt is jelenti, hogy bizony vannak jelentős politikai vetületei is ennek a kérdésnek. Nevezetesen arra gondolok, hogy ma sajnálatos módon Magyarországon a lakosság körében a jelzáloghitelek oly mértékben növekedtek meg, amire joggal számíthatunk, hogy olyan végrehajtási eljárásokat indítanak, amelyek egzisztenciálisan érintenek. Itt és most vetem fel ezért azt a kérdést, hiszen idevalónak érzem, hogy vajon ebben az eljárásban nem volna-e szükség valamifajta közvetítői rendszerre.

Meggyőződésem, hogy humánus és tisztességes hozzáállással megmenthetők azok az érdekek, amelyek a jelzálogjog jogosultjának érdekeit a végrehajtási eljárásban biztosítják, de megmenthetők azok az érdekek is, amelyek azt kívánják, hogy emberek egzisztenciálisan ne menjenek tönkre, különösen ne menjenek tönkre egzisztenciálisan emberek, akik saját önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe, gondolok itt a kiskorúakra, a gyerekekre. Ennek következtében, ha valahol, akkor ebben a rendszerben, ezen a ponton beépíthetőnek tarthatnék egy olyan közvetítői eljárást, ahol a jelzálogjog jogosultja hozzájut a biztosított vagyontárgyhoz, illetőleg annak ellenértékéhez, másrészről viszont megoldhatóak azok a szociális feszültségek, problémák, amelyek a következő időben bekövetkezhetnek.

Végül, már egyszer e falak között elmondtam, most csak megismétlem: miután több részletben érinti a közvetítői eljárásokat a törvény módosítása, ezért végiggondolandónak tartanám azt, hogy az eddigi közvetítői eljárások egy intézményrendszerben legyenek egyesítve. A közvetítői eljárások hatékonyabbak lennének, ha jelenleg nem három különböző intézményrendszerben zajlanának. Az egyeztetési eljárások is hatékonyabbak lehetnének. Azt gondolom, hogy az intézményrendszer egységesítése olyan feladat, amely megint csak nem egy jogszabályt, hanem a jogrendet, nemcsak egy jogintézményt, hanem magát az egész jogrendet alakítaná.

Azzal fejezem be, amivel kezdtem, hogy a kormány beterjesztését a céljaival egyetértve támogatni tudjuk. Ami pedig a végiggondolásra ítélendő kérdések sorát illeti, a módosító indítványokkal kívánjuk érvényesíteni, amely ebben a hangnemben és ebben a párbeszédben, azt gondolom, eredményes, szakszerű lehet, és úgy gondolom, minden felszólaló úgy állt hozzá, úgy gondolkodott ezekről a kérdésekről, ami lehetőséget ad arra, hogy akár közös módosító indítványokat nyújtsunk be.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 42 2008.05.27. 10:35  21-77

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a filmtörvény kapcsán az első gondolatnak mindenképpen politikai gondolatnak kell lenni, amely úgy hangzik, hogy nem elég egy konszenzust megteremteni, a konszenzust meg kell tudni őrizni is. Akkor, amikor ez a törvény született, gondolom, hogy nagyon példaértékű volt; zárójel: a mai viszonyok között azt gondolom, még inkább példaértékű lehetne, ha nemcsak valamikor konszenzust teremtettünk, hanem abban, ami alapvető nemzeti érdek és nemzeti kérdés, a konszenzust meg is tudjuk őrizni. Törekedtünk erre, törekedtünk a médiatörvény kapcsán is, sajnálatos, hogy kormányzati erők megakadályozták, hogy adott esetben a médiatörvény ötpárti aláírással megtörténjen a múlt hét szerdán.

Törekednénk a filmtörvény kapcsán is, ha nem kellene átélnünk azt a parlamenti demokráciát megszégyenítő eljárást, amikor a filmtörvény módosítását előre nem jelezve a bizottsági ülésen vesszük napirendre azzal a kéréssel, amely elhangzott a bizottsági ülésen, hogy lehetőleg módosító indítványt ne adjunk be hozzá. Bocsánatot kérek, ez túlmutat egy törvényalkotási technikán, ez túlmutat egy jogalkotási technikán, ez már olyan kérdéseket vet fel, amelyek a demokrácia alapkérdései.

Nem viselkedhet úgy egy kormány, és nem tehet ilyen kérést a parlamenti képviselők irányába, a választott képviselők irányába, kivéve akkor, ha ebben az egyeztetési eljárásban az ellenzéki képviselők nem voltak kiszorított helyzetben, kivéve akkor, ha a minisztérium a törvényalkotás folyamatában az ellenzéki pártokkal is egyeztetett volna. Ha ebben egyezség született, akkor bizonyos nemzeti érdekekre való hivatkozással és a gyorsaságra való hivatkozással, azt gondolom, hogy lehetséges ilyen kérést a képviselők felé indítványozni.

(10.50)

Ha teljes a konszenzus ebben a kérdésben, akkor azt gondolom, hogy korrekt és demokratikus államban is megengedhető az ilyen kérés. Ennek hiányában, amikor parlamenti bizottsági ülésen találkozunk először ezzel a törvénnyel, azt gondolom, hogy az ilyen kérést vissza kell utasítani.

Persze, megmondom azonnal, hogy ez egy csapdahelyzet. Csapdahelyzet, mert ha a normaszöveget nézem, akkor a filmtörvény végéből kellene kiindulnom, illetőleg a módosítás végéből, ami a hatályba léptető rendelkezéseket jelenti. Melyik az a képviselő, aki magára vállalja annak a felelősségét, hogy adott esetben az ő módosító indítványa kapcsán a 2008. január 1-je után indult eljárásokban azért nem jut valaki állami támogatáshoz vagy pénzhez, vagy nem készülhet el egy műalkotás, mert módosító indítványokkal nem értett egyet az előterjesztéssel? Azt gondolom, hogy ez az igazi csapdahelyzet. Nem lehet ilyen helyzetbe hozni képviselőket, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők.

Ennek ellenére engedjék meg, hogy kifejezzem a tamáskodásomat ezzel kapcsolatban is. Hiszen milyen biztosíték van arra, hogy a brüsszeli bürokrácia vajon még ebben az évben ezt a törvényt bármilyen formában jóváhagyja? Akkor itt van egy olyan helyzet, amit úgy tettünk, mintha megoldanánk, tettünk egy látszatcselekvést, és a valóságos megoldás pedig hiányzik.

Ha igaz, hogy 2007. márciusban terjesztettük először Brüsszel elé ezt a kérésünket, hogy a filmtörvénnyel kapcsolatban milyen eljárások lehetségesek, és 2008 márciusáig nem született válasz, vajon a parlamenti képviselőnek milyen biztosítéka van arra, vagy ennyire gyenge a magyar kulturális diplomácia Brüsszelben? Akkor ezt a kérdést kell komolyan felvetni.

Van persze egy másik tartalmi kérdés is, és éppen a csapdahelyzet miatt. Megmondom őszintén, sokat gondolkoztam, ennek ellenére azt gondolom, hogy a magunk részéről, tehát a KDNP részéről nem fogunk módosító indítványt benyújtani, függetlenül attól, hogy magát az eljárást nem tartjuk korrektnek, függetlenül attól, hogy nagyon sok kérdést föl kell tennünk most és itt ezen a helyen. Remélem, hogy egyszer majd választ kapunk rá.

Minden olyan rendszernek, amely valamifajta pontozási rendszert vezet be, tehát a kulturális tartalom meghatározása tárgyában, ha az ember figyelmesen megpróbálja végigolvasni, akkor ki kell hogy derüljön, hogy melyek azok az értékek, amelyek prioritást kapnak az adott kulturális kormányzat szempontjából, illetőleg az értékelés szempontjából. A kérdésem a következő: vajon ez a pontozási rendszer, amit itt a törvényben találunk, megfelel-e a magyar filmiparban kialakult jelenlegi struktúráknak és állapotnak? Ezek a súlyozások milyen érdekeket szolgálnak, megfelelnek-e annak az érdeknek, amely a magyar nemzeti érdekeknek az érdekérvényesítését viseli?

A másik ilyen kérdés, ami alapvető normakérdés, hogy amikor egy jogász vagy egy jogalkalmazó azt olvassa egy törvényben, hogy majd felhatalmazást kap a miniszter a részletes szabályoknak a megalkotására, akkor a magyar nyelv szabályai szerint azt feltételezné, hogy a törvény az alapszabályokat rendezi, és annak a részleteinek a kifejtésére van a rendeleti jogalkotás. De úgy tűnik, mintha a kisebbségi kormányzásra készülvén ez a törvény akként született, hogy olyan széles körben ad rendeleti szabályozásra lehetőséget, anélkül, hogy az alapkérdéseket magában a törvényben rendezné, ami bizony fölvet kérdéseket. Ez visszavezet az előbbi kérdésre, merthogy a filmtörvény hatályosulása során, ahogy Jánosi képviselő úr fogalmazott, a törvény betűjével lehet élni és lehet visszaélni, ha ebben valamifajta, úgy tűnik, a vita során nem volt olyan, aki vitatta volna, hogy lehetségesek visszaélések a filmtörvény betűjével, akkor az a kérdés, hogy jó-e az a törvény, amely a kontrollálás lehetőségét nem biztosítja.

Nem Petition of Rights, alázatos kérelemmel bizottsági ülésen talán napirendre tűzhetnénk, nem ez az igazi biztosíték, hanem törvényi biztosítékok vannak-e arra nézve, hogy a filmtörvény hatályosulása során valóban azok az alapvető célok, amiért a konszenzus létrejött, és amiért a filmtörvény létrejött, valóban érvényesülnek a gyakorlat során. Erre magának a törvénynek kellene a kontrollrendszert kiépíteni, és a törvénynek kellene biztosítani azt a rendszert, ami biztosítja, hogy a törvény hatályosulása után a lehető legkisebb visszaélés lehetősége legyen meg. De olyan törvénynél, ahol ilyen széles körű rendeletalkotást ad anélkül, hogy az alapelveket megfogalmazná a törvényben, ha nincsenek meg ezek a törvényes garanciák, akkor azt gondolom, hogy továbbra is egy olyan törvénnyel kell együtt élni, amely törvény alkalmat fog adni a jövőben is az ilyen típusú visszaélésekre.

Ezért azt gondolom, hogy a hatályba léptető rendelkezések miatt közös érdekünk az, hogy az itt elhangzottakat továbbgondoljuk, közös érdekünk az, hogy a konszenzusteremtés mellett a békesség megtartására törekedjünk, azonban mindenkinek saját területén és saját illetékességében le kell vonni a következtetéseket. Nevezetesen, azt gondolom, ha egy ilyen nemzeti érdekről van szó, amely nemzeti érdekeket a brüsszeli bürokráciával és a brüsszeli szabályokkal szemben és mellett kívánjuk érvényesíteni, akkor elvárható magatartás, hogy ebből a folyamatból, ebből a törvényalkotási folyamatból ne rekesszék ki az ellenzéket, ne zárják ki az ellenzéket, tudniillik ez feltétele annak, hogy akkor ezt a vitát a törvényalkotás folyamatában tudtuk volna, tudnánk bonyolítani.

Természetesen akkor, amikor ezeket a kételyeimet hangoztatom, azt gondolom, hogy a jövőre nézve ajánlottam föl az együttes gondolkodást a magyar filmipar érdekében, ugyanakkor nem feltétel nélkül, hiszen úgy vélem, hogy közös érdekünk, hogy a törvény betűjével élni lehessen, és ne visszaélni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 48 2008.05.27. 2:13  21-77

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. A személyeskedést kerülni szeretném, tehát nem kívánok válaszolni arra a részre. De ha párbeszédet kívánunk folytatni, akkor jó, ha definiálni próbáljuk a fogalmakat, megfogalmazni, hogy mi alatt mit értünk. Fel kell tennem a kérdést, hogy Szabó Zoltán képviselő úr mit ért jogharmonizáció alatt. Jogharmonizáció alatt azt értjük, hogy ugyebár vannak olyan európai uniós előírások, amelyek a tagállamokra nézve kötelezők, és ha a jogrendjük ezzel ellentétes, kötelesek a jogrendjükbe beépíteni. Vannak olyan szabályok - tessék figyelni, képviselő úr -, ahol a nemzeti jogalkotásnak van saját mozgástere, tehát a saját mozgásterén belül választhat különböző lehetőségeket annak érdekében, hogy megfeleljen az európai uniós előírásoknak.

Azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy itt az utóbbiról van szó. Ha pedig az utóbbiról van szó, akkor azt gondolom, valamelyest a parlament felelőssége, a törvényalkotás felelőssége, hogy a nemzeti érdekeinknek megfelelő legjobb megoldást találjuk meg, ahol az Unió engedi a nemzeti jogalkotásban az eltérést a szabályoktól, úgy, hogy az európai uniós előírásoknak megfeleljen, akkor igenis azt gondolom, értelmes vita lehet például arról, hogy ha pontozásos rendszert alkalmazunk, akkor ez a pontozásos rendszer megfelel-e azoknak az értékeknek és azoknak az érdekeknek, amelyeket képviselni kívánunk.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Azt gondolom, ha ön a jogharmonizációra hivatkozik, akkor ezt a két különböző dolgot szükséges megkülönböztetni, legalább logikailag annak érdekében, hogy a magyar nyelv szabályai szerint, ha még idegen kifejezéseket is használunk, legalább ugyanazt értsük, vagy megközelítőleg hasonló dolgot értsünk alatta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 66 2008.05.27. 2:27  21-77

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Bókay képviselőtársam azzal próbál nyugtatni minket, hogy 2009-ben úgyis felül kell vizsgálni a törvényt, vagy ez a parlament, vagy nem ez a parlament fogja felülvizsgálni.

Második megjegyzésem: amit Schiffer János képviselőtársam mondott, azt gondolom, hogy pontosan ezért sajnálom az egyeztetés elmaradását, mert pontosan a kulturális bizottság és az abban részt vevők alkalmasak arra, hogy egymással tárgyaljanak és megegyezésre is jussanak, akár a médiatörvényben, akár más törvényben; ezért sajnálatos, hogy ilyen egyeztetés nincs.

Még egy dolgot hadd tegyek föl most a minisztérium képviselőjének vagy az előterjesztőnek. Lehet átvenni pontrendszereket, különböző szempontok alapján, különböző országokból, de elmehetünk-e azon tény mellett szótlanul, hogy a magyar nyelv izoláltsága, illetőleg azon törvényi szabályozás között, hogy a koprodukcióban gyártott filmeknek egy részét, 20 százalékát más európai uniós országban szükséges elkölteni? Fölteszem a kérdést: nincs Magyarországnak ebben lelkiismeret-furdalása? Vagy nem kellene ezt a kérdést újragondolni, a magyar nyelv izoláltsága és ezen szabály közötti összefüggést? Át tudunk mi más országból venni?

Mindez annak a következménye, hogy, hölgyeim és uraim, nincs nemzetstratégiánk. Ha volna nemzetstratégiánk, akkor ennek a kérdésnek a megoldását, azt hiszem, hogy közösen tudnánk keresni, és közösen tudnánk úgy megtalálni, hogy ezt a szabályt a magunk javára kihasználva, a magyar nyelv védelme érdekében mindazokban az országokban elkölthetjük azokat a pénzeket, ahol a magyar nyelvet még értik. És ezzel többet tennénk, mint egy technikai jellegű módosítással. Ezért fölteszem a kérdést (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy ha a brüsszeli jóváhagyás nem oly sürgős, akkor a végszavazás elhalasztását javaslom a szeptemberi időpontra, hogy mindezeket a kérdéseket végiggondoljuk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 75 2008.06.02. 2:32  74-81

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Ismert ön előtt az egri Markhot Ferenc Kórház dolgozóinak helyzete és álláspontja, hiszen találkozott a főorvosi kar képviselőivel. A mai napig 916 dolgozó helyezte ügyvédi letétbe azt a munkaszerződést, amelyet egy fejük fölött kötött megállapodás következtében akarnak velük aláíratni.

Ez a helyzet több kérdés felvetésére és reményeim szerint megválaszolására ad alkalmat. Mindenekelőtt a közfeladat ellátásához kapcsolódó vagyonkezelői jog fogalmába beletartoznak-e az ott dolgozó egészségügyi dolgozók? Egy vagyonkezelői jog értékét meghatározza-e, milyen képzettségű, milyen tapasztalatokkal rendelkező orvosok, ápolók dolgoznak egy súlyponti kórházban?

Nos, tisztelt miniszter úr, ha ezekre a kérdésekre a válasz igen, és a mai divatos kifejezéssel a humán erőforrás is része a vagyonkezelői jognak, akkor adódik a kérdés: megengedhető-e, hogy megkérdezésük nélkül a szerződés tárgyai legyenek? Szándékosan szóltam tárgyakról, ahogy beszél tárgyakról, a rabszolgákról a római jog.

Mert hiába tartalmazza a szerződés, amit a megyei önkormányzat kötött, hogy a szerződés érvénytelensége esetén az eredeti állapotot helyre kell állítani, ez a közalkalmazotti jogviszony esetén - ha egyszer megszűnt - fogalmilag kizárt. De meggyőződésem, hogy amikor emberi egzisztenciákról, évtizedes áldozatokról beszélünk, akkor nem elégséges csupán azt keresni, hogy mi jogos, ennél több kell: keresnünk kell azt, hogy mi méltányos.

Igaza van a HospInvestnek akkor, amikor arra hivatkozik, hogy ez a helyzet a jogalkotó és nem a jogalkalmazók, különösen a pályázaton részt vevők felelőssége. Kétségtelen tény, hogy az elsődleges felelős politikai, erkölcsi és reméljük, jogi szempontból is a pályázat kiírója, és ha abban közreműködött, maga a pályázó is. De ennek a történetnek eddig csak áldozatai vannak, és reméljük, egyszer majd felelősei is lesznek.

(15.10)

Az ellátási felelősségen túl természetesen felelős az egészségügyi kormányzat. Mit kíván tenni az egészségügyi kormányzat az egészségügyben dolgozók érdekeinek megvédése érdekében? Mit kíván tenni a kormányzat, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő?

Várom válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 79 2008.06.02. 1:10  74-81

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Nagyra becsülöm azt a fáradozását, hogy ezt a helyzetet valahogy kezelje, azonban a jelen válaszában - a helyzet nyilván az ön számára is kényes - megpróbálja megkerülni ezt a kérdést. Pontosítom: 916 dolgozó ügyvédi letétbe helyezte azt a munkaszerződést, amit nem kíván aláírni. Látható, hogy az adott időpont bekövetkeztével előáll egy olyan helyzet, amikor nem lehet megtartani a kórház súlyponti helyzetét, és a betegellátás sem biztosított. Ha erre a helyzetre nem készülünk fel, és ha hasonló folyamatokat megenged az egészségügyben, akkor az egri kórház volt az első, de követi a többi kórház is.

Azt a kérdést tettem fel - és nem kaptam rá választ -, hogy a vagyonkezelői jognak vajon részét képezik-e az ott dolgozók, azaz az úgynevezett humán erőforrás is része-e a vagyonkezelői jognak.

Várom az eredeti kérdésre a válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 102-104 2008.06.09. 2:19  101-110

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Természetesen elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): "Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek." Talán véletlen, talán nem véletlen, hogy e mai evangéliumból való idézet egybevág azokkal a történésekkel, amelyek sajnálatos módon az utóbbi napokban történtek, és nem hallottuk megszólalni ezekben az esetekben az illetékes tárcát.

Mondom az eseményeket. 2008. június 4. Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt eljárást indított a rendőrség három fiatalember ellen, akik ittas állapotban inzultáltak egy katolikus papot a soproni Széchenyi téren. Ugyanezen a napon megjelent hír: "Összekenték a krisztinavárosi templom falát. Ismeretlen eredetű folyadékkal kenték össze az egyik krisztinavárosi templom falát péntekre virradóra. Azt egyelőre nem tudni, hogy a rongálás mekkora kárt okozott a pár éve jelentős anyagi ráfordítással restaurált épületen."

A következő hír: 2008. június 8. "Megrongálták Bakonybél határában a Szentkút elnevezésű kálvária szobrait. Szent János és Szűz Mária szobrait ledöntötték, a feszületre pedig feltehetően kövekkel célba dobáltak."

Tisztelt Államtitkár Úr! Lehetséges, sőt biztos, hogy ezen események között abban az értelemben lehet összefüggés, hogy lehet az országban olyan közbeszédet folytatni és olyan közhangulatot kialakítani, ahol az egyház elleni támadásoknak különböző formái lehetségesek. Nem volt szokás, hogy papot vernek meg. A Rákosi-időszakból tudunk ilyet, még a pócspetri eset előtt, amikor Nagykarácsonyban Debreceni Sixtus ciszterci atyát verték ki a templomból.

Az utóbbi időben egy európai országban, egy demokratikus országban, azt gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül az ilyen cselekedetek mellett, és elvárható a kulturális tárcától, hogy ilyen esetekben megszólaljon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és ilyen esetekben megvédje azokat az értékeket, amelyeket, úgy érzem, hogy kötelessége megvédeni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 108 2008.06.09. 1:03  101-110

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Köszönöm, államtitkár úr. Ha csak annyit sikerült elérnem, hogy amit maguktól nem tettek meg, az most itt, a nyilvánosság előtt elhangzik, és ezeknek a cselekedeteknek a Parlament falai közötti közös elítélésében egyetértünk, akkor már nem volt hiába idéznem a mai evangéliumi részletet.

Azonban szeretném felhívni a figyelmét, hogy egy ateista utódpárt attitűdjében nagyon vigyázni kell az olyan megnyilvánulásokra és az olyan közbeszédre, mint ami adott esetben most a tatai iskolában folyik, vagy éppen a miniszter úr mai napirend előtti megnyilvánulása, amikor azt állította, a valóságnak nem megfelelő módon, hogy az egyházi iskolák több pénzt kapnak, mert a miniszter úr ugyanolyan jól tudja, mint mi, hogy az óvodákat nem lehet összehasonlítani a középiskolákkal.

Ha ismeri az Állami Számvevőszék jelentését, akkor ezt a hazugságot a mai napon nem ismételhette volna meg. Ezek vezetnek az ilyen cselekményekhez. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 95 2008.09.29. 2:31  94-101

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Meglepetéssel vettük tudomásul, hogy 2008. szeptember 11-én telefonon hívta fel az országos tiszti főorvos dr. Nagy Kálmán képviselőt, hogy március 9-én történő írásbeli bejelentkezése ellenére ne menjen másnap Egerbe HospInvest-ügyben az iratokat megtekinteni. Ekkor még nem tudta megjelölni, hol vannak az iratok. A következő meglepetés akkor ért bennünket, amikor másnap kiderült, hogy telefonértesítés alapján Veszprémbe vitték az iratokat. Hogy a meglepetés fokozódjon: Veszprémben szeptember 8-i keltű átvételről szóló végzést találtunk.

De vajon miért Veszprém lett kijelölve? Kétségtelen tény, hogy Egerhez közelebbi pontot is találhattak volna, ebben az ügyben azonban megbízhatóbb intézményt nem találtak. A cégiratok tanúsága szerint ugyanis a HospInvest Zrt. érdekeltségi körében veszprémi és balatonalmádi cég is található, amelyek az egészségügyi szolgáltatás körében tevékenykednek, ezért nyilvánvalóan az ottani ÁNTSZ-nek ismerősek. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy a sok botránnyal kísért ÁNTSZ-laborprivatizáció nyertese szintén a HospInvest Zrt.-ben található, aki pedig a kérdésről döntött, azonos a veszprémi ÁNTSZ igazgatójával. A szakértői összefüggésről most nem beszélünk, mert aki abban az ügyben szakértő volt, az úgyszintén megtalálható a HospInvest Zrt. tulajdonosai között.

Ezek után érthetővé válik, hogy a jogerős bírói ítélet, továbbá Eger város önkormányzatának felfüggesztés iránti kérelme ellenére miért kell szombaton is a veszprémi ÁNTSZ dolgozóinak azon munkálkodni, hogy egy magáncég az engedélyt megkapja. Ezen túl még ennél is komolyabb kérdéseket vet fel, hogy ha a szerződés ellenére hiánypótlást követően egy cég csak részben tesz eleget a feltételeknek, hogyan lehet az engedélyt kiadni, káoszt okozva, és ezzel veszélyeztetve a betegellátást.

Kérdezem: hogyan ellenőrzik a bejelentést követően a dolgozók szerződéseit? Tisztelt Miniszter Úr! Mit kíván tenni a felügyeleti szerv, hogy a tisztességes eljárás biztosítva legyen, és a betegellátás érdekei ne csorbuljanak? Miért nem engedik, hogy Eger egészségügyi ellátásért felelős polgármestere az iratokba betekinthessen, és a jogait gyakorolhassa? Miért nem veszik figyelembe a jogerős ítéletet?

Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 40 2008.10.20. 2:57  39-47

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Az ÁNTSZ észak-magyarországi egészségügyi intézetében 2008. szeptember 12-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint az országgyűlési képviselők, akik szeptember 9-én írásban is bejelentették igényüket, azért nem tekinthették meg a HospInvest Zrt. kérelmező iratait, mert "telefonos értesítés alapján az OTH már jelezte az új hatóság kijelölését, és az iratok átadását elrendelte". Ezzel szemben az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal szeptember 11-ei sajtóközleménye úgy fogalmaz: az engedélyezési eljárás folyamatban van. Ehhez képest a veszprémi iratbetekintés során azt tapasztaltuk, hogy az áttételt elrendelő határozat kelte 2008. szeptember 8-a.

Ha ma Magyarországon telefonos értesítésre hivatalos iratokat el lehet vinni szabályszerű átadás-átvételi jegyzőkönyv nélkül, akkor az egészségügyi igazgatás törvényességébe vetett hit rendül meg. Sajnálatos, hogy ebben az ügyben többször észlelnünk kellett a jogsértést, amelyet részben már jogerős bírói ítélet is igazolt. Az interpelláció beadását követően tapasztalhattuk azt, hogy nullás adóigazolást adnak ki úgy, hogy közben az APEH honlapján megtalálható a végrehajtási eljárás. Tapasztalhattuk azt, hogy a veszprémi látogatásunk során a hangfelvétel nem sikerült vagy megsemmisült, ezért csak emlékeztető készült. Az emlékeztetőre tett észrevételeink alapján a mai napig, még a másodfokú eljárásban sem volt alkalmunk arra, hogy érdemi módon az iratokat megvizsgáljuk.

Közben a kommunikáció törvénysértő módon először október 1-jei, most már november 1-jei átadás-átvételről szól, de a betegek ellátásáról és a biztonságról már senki sem beszél. Nagy hit kell ahhoz ma, hogy az ember elhiggye azt, hogy valóban a közigazgatásban is a közigazgatási eljárási törvény szerint történnek meg a döntések, és nem egy Budaörsi úti szálloda mellett vagy szállodában.

Kérdéseim tehát: a két közokirat - a végzés és a jegyzőkönyv - egymást kizáró állításai közül melyik az igaz? Ki kívánja-e ezt vizsgáltatni? Lehet-e ma az egészségügyi igazgatásban telefonon intézni dolgokat? Miután már többször kértük, megismételjük kérdésünket: mit kíván tenni az egri Markhot Ferenc Kórház és Rendelőintézet betegeinek biztonságos ellátása érdekében? Válaszát várjuk, de főleg az intézkedését.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 10 2008.10.28. 5:24  9-10

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemrég hallottunk a miniszterelnök úr szájából egy új kifejezést: felelősségverseny. Hiába kerestem az értelmező szótárban, ilyen szót nem találtam, valószínűleg a nyelvújítás egy újabb gyöngyszemével állunk szemben; és csak olyan ember beszélhet felelősségversenyről, aki nem tudja - vagy nem akarja megérteni -, mi a felelősségvállalás, vagy tudja, és ismételten és sokadszor félre akarja vezetni a közvéleményt.

A felelősség alapvetően erkölcsi kategória. Idézni szeretném: "A felelősség, tetteink következményének vállalása még a jó szándék esetén sem tesz jóvá vagy jogossá egy önmagában helytelen cselekedetet." Tudom, hogy most sokan az őszödi beszédre gondolnak, és sokan annak következményeire, de én szeretnék továbblépni: van politikai, erkölcsi, jogi, kormányzati és parlamenti ellenzéki felelősség is. Viszont nagyon világosan, nagyon érthetően, mindenki számára közérthetően meg kell tudni vonni ezek határát.

Most nem arról beszélek, hogy a miniszterelnök úrnak esze ágában sem volt vállalni tetteinek következményét. Az, hogy egy zárt ülésen, egy parlamenti frakciónak elmondom, hogy csak hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, ilyen helyzetben van az ország (Dr. Géczi József Alajos: Idézzed!), ez nem egy felelősségvállalás, ez nem tetteink következményeinek a felelőssége. Amikor ez nyilvánosságra került, akkor sem vállalta a felelősséget, hiszen nem a parlamentet és nem a kormánypártokat vezette félre, hanem az európai közvéleményt, hamisított meg adatokat, és az országot vezette félre.

De zárjuk le az új hazugság korszakának kezdetét, az őszödi beszédet és annak nyilvánosságra kerülését, és nézzük meg, azóta mi történt, és milyen a felelősség vállalása! A konvergenciaprogram idején, amit önök annyira dicsérnek, a konvergenciatanács mindhárom tagja egyetértett abban, hogy szükség van rá, de nem így, hanem úgy van rá szükség, hogyha a kiadási oldalt is csökkentik. És elérkeztünk 2008 szeptemberéhez, és azért, mert nem hallgattak sem a konvergenciatanács tagjaira, sem az ellenzék kritikáira, most oda jutottunk, hogy ezzel a konvergenciaprogrammal nagyon nehéz lesz tovább kormányozni.

A nemzeti fejlesztési program. A nemzeti fejlesztési programmal - hiába az ellenzéki felelősség, az, ha megmondom, mire kellene hangsúlyokat helyezni egy nemzeti fejlesztési programban, különösen, ha ciklusokon átívelő programról van szó, elmondtuk, hogy alapvetően a vidékfejlesztésre, alapvetően a vállalkozások fejlesztésére - lám, eljutottunk 2008 szeptemberében oda, hogy újra kell tárgyalni a nemzeti fejlesztési programot is.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végül: közös felelősségvállalást kérnek tőlünk. A közös felelősségvállalásnak feltétele a célokban való egyetértés, és a célok meghatározása. Felteszem a kérdést: ebben a parlamenti ciklusban, de csak vegyük az elmúlt két hónapot, hány ellenzéki javaslatot vettek önök napirendre? Nem arról van szó, hogy elfogadják az ellenzék véleményét, hanem arról, hogy tárgyalni sem kívánnak róla. Közös felelősségvállalás csak akkor van, ha közös célokat tűzünk ki, és közösen tudunk tárgyalni.

Egy dolgot ne felejtsenek el: az nem tetteink következménye, hogy népszerűségünket veszítjük. A tetteink következménye sajnálatosan az, hogy hiteltelenség veszi körül ma - sajnos szétterítve - az egész politikai osztályt, de különösképpen annak vezetőjét, a miniszterelnököt. Népszerűtlen politikus még tudott az ország szempontjából hosszú távú céloknak megfelelő olyan döntéseket hozni, és tudott elérni, amelyek az ország javát szolgálják, de hiteltelen politikus soha.

Alapvetően ezt a hiteltelenségi válságot kellene tudni megoldani, és nem lehet azt csinálni, hogy ebben a helyzetben mindent fordítva teszünk, mint Európa többi állama tesz. Tudomásul kell venni, a pénzügyi válságnak kell hogy legyenek következményei, kell hogy legyen felelőssége a pénzügyi válságnak, és a felelős megoldás az, ha felkészülünk arra a válságra, ami a pénzügyi válságot követi, mint Európa minden állama teszi.

Ezért kérem, hogy amit tegnap Varga Mihály képviselő úr felvetett, válaszoljanak rá, és fogadják el azt a három alappillért.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 68 2008.11.05. 12:58  1-229

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költségvetési törvény vitája minden ország életében - legalábbis a boldogabb országok életében - azért fontos és meghatározó a nemzet és a jövő szempontjából, mert a költségvetést komolyan is veszik. Ha kizárólag a számok bűvöletében élünk, akkor azt gondolom, hogy a mérleg egyensúlyát senki nem vitathatja, azonban az immár harmadik alkalommal, legújabban beterjesztett költségvetés valóságtartalma igencsak vitatható, nemcsak általunk vagy nemcsak az ellenzék által, hanem az Állami Számvevőszék szerint is. Tehát ha a bevételi oldalon önök olyan számokkal kívánnak dolgozni, amiről világos és egyértelmű, hogy teljesíthetetlenek, itt gondolok az önkormányzati bevételekre is, akkor ezt a költségvetést nem lehet komolyan venni, vagy nem lehet olyannak tekinteni, amelynek a teljesítése számon kérhető volna.

Zárójelben megjegyzem, hogy amíg a magyar parlament adós annak a kérdésnek a megoldásával, hogy egyes döntések felelőssége, valóban felelős kormánya legyen az országnak, és felelős legyen a költségvetéséért is, úgy addig valójában valós, tényleges és érdemi költségvetési vitát nehéz folytatni.

Kétségtelen tény, hogy az ország jelenlegi helyzetében van olyan vélemény és elég erőteljes vélemény, amely valamifajta összefogást kívánna, és kívánná azt is, hogy elfogadott költségvetése legyen az országnak. Csak sokszor elmondtam már eme teremben is Schumannak azt a mondását, hogy őszinteség nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nem lehet egyetértés. Az őszinteség pedig onnan kezdődne, ha a bevételi oldalon is valószínűsíthető és valós számokkal dolgozhatnánk ezen költségvetés esetén, hiszen a költségvetés nem számokból áll. A költségvetés - ha komolyan vesszük - meghatározó számai meghatározzák a következő évi mozgásterét intézményeknek, zárójelben megjegyzem: embereknek.

(11.50)

A kommunikáció szempontjából most a válságkezelésben a fő hangsúly azon van a kormány részéről, hogy egy rajtunk kívül álló ok miatt válsághelyzetbe került az ország. Azt hiszem, tisztességgel meg kell mondani, hogy kétségtelenül a válság kitörésének gócpontja nem Magyarországon volt, és nem is abban a nagyságrendben, amit egy hazánkhoz hasonló súlyú és méretű ország meghatározna, pláne nem a világgazdaságban. Azonban ahhoz a képhez vagy példához hasonlíthatnám, amikor kitör egy világjárvány, és lesznek olyan emberek, akiket szinte meg sem betegít vagy alig venni észre rajta a betegséget, és lesznek olyan emberek, akiknél súlyos a lefolyása, és lesznek olyan emberek, akik belehalnak. Ez mindig azon múlik, hogy amikor egy járvány során a kórt, a vírust megkapja valaki, milyen az immunrendszere. A kormány tehát nem azért felelős, hogy ez a gazdasági világválság kitört, de azért már igen, hogy olyan állapotban találta ezt az országot, hogy egy legyengített immunállapotban, védekezési képességének minimumával kell szembenéznie ezzel a válsággal.

Ezért van az, hogy a megtett intézkedések talán szükségesek, de nem elégségesek. Azért mondom, hogy talán szükségesek, mert ha ismernénk azokat a feltételeket, amelyekkel ez a kerethitel rendelkezésünkre áll és ismernénk annak felhasználási lehetőségeit, akkor erről mondhatnánk valamit, de általában önök is mindig úgy kérnek egyetértést tőlünk, hogy még az információkat sem kapjuk meg.

A magyar kormány - szemben tőlünk nyugatabbra lévő boldogabb kormányokkal - csak és kizárólag a pénzügyi válság leküzdésére koncentrál, és nem számít vagy nem kellő mértékben veszi figyelembe azokat a reálgazdasági folyamatokat, amelyek magában a gazdaságban fognak nagy bizonyossággal bekövetkezni, és ami a legfontosabb: az emberek életében szociális krízist okozhatnak ezek a folyamatok.

Föl kell tenni a kérdést, hogy miért érte olyan váratlanul a kormányt, hogy válság tört ki. Hiszen ha a saját Statisztikai Hivatalának hinne, vagy komolyan venné azokat az adatokat, amelyeket a Statisztikai Hivatal közöl, vagy nem csak azon gondolkozna, hogy a megismert adatokat hogyan kommunikálja, akkor talán fölkészülhetett volna erre a helyzetre is.

12 ezerrel több munkanélküli van, mint az előző évben, ez éppen mai adat; ez még nem a válság következménye. Felszámolási eljárás - júniusi adatot mondok - 10 százalékkal, végelszámolás 12 százalékkal több volt, mint egy évvel ezelőtt. Mondják, önök nem vették észre ezeket az adatokat? Nem vonták le azokat a következtetéseket, hogy itt baj van, gond van, és felelős kormánynak cselekedni kell ezekben az ügyekben?

A válság hatásaként tőlünk nyugatabbra lévő országokban azzal foglalkoznak, hogy milyen módon próbálják csökkenteni azokat a veszélyeket, amelyek a válságnak a versenyképességre, a hatékonyságra és a reálgazdaságra való hatását tükrözik. Megpróbálják az embereket megvédeni a munkanélküliség olyan nagy arányú növekedésétől, megpróbálják az embereket megvédeni attól, hogy a saját nemzetgazdaságuk versenyképessége ebben a versenyben túlzottan lemaradjon. Erről ma a költségvetésben gyakorlatilag semmit sem mondhatunk.

Amikor tehát ezt a költségvetést elfogadhatatlannak tartjuk, azért tartjuk elfogadhatatlannak, mert egyrészt a bevételi oldalon nem valós, nem valószínűsíthető adatokkal dolgozik, másrészről, hogy amik nyilvánvalóan a 2009. év kihívásai, a versenyképesség, a reálgazdaság csökkenésének mérséklése és a szociális krízis, ezek megelőzésében semmit nem tesz.

Hogy érthető legyen a példa: hányszor figyelmeztettük önöket - tudom, hogy unják már - az energiapolitikára és az energiaárakra vonatkozó hatósági jogkörben meghozott döntésekre és az emberekre gyakorolt hatására. Ehhez képest kiderül, hogy valami extraprofitot csökkentő módon, valami Robin Hood-adóban gondolkodnak. Azt gondolom, nem a Robin Hood-adóban, hanem az Ali Baba-adóban kellene gondolkodni. Tudniillik a társadalmi igazságosság fölveti azt a kérdést, hogy a következő időszak terheit - amelynek nyilvánvalóan lesznek vesztesei és nyilvánvalóan lesznek teherviselői - hogyan osszuk meg a társadalmi csoportok között. Az elsődleges megközelítés csak az lehet, hogy az előző időszaknak kik voltak a nyertesei. Ha itt nemcsak a pénzügyi befektetések eredményességét és Magyarországon elért eredményességét veszem, hanem az ott dolgozók jövedelmét is, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az előző időszaknak voltak nyertesei. De zárójelben megjegyzem: az előző időszaknak nyertese például az a cég, amely kedvezményesen kapja az energiát.

Tehát lenne itt mit vizsgálni, és lehetne a terheket a társadalmi igazságosság szerint elosztani. Ha ezeket a kérdéseket figyelmen kívül hagyjuk, és megint a terheket a bérből és fizetésből élőkre, a nyugdíjasokra, a közalkalmazottakra és az adót fizetőkre kívánjuk csak és kizárólag terhelni, akkor ez semmilyen módon nem felel meg a társadalmi igazságosságnak! Lehetséges, hogy egy gumigyárnak adok hatalmas kedvezményeket, de fölteszem azt a kérdést, hogy vajon hány kis- és középvállalkozó vállalkozása lett volna megmenthető, ha a magyar kis- és középvállalkozók kapják meg ugyanezeket a kedvezményeket, hány végelszámolást, hány felszámolási eljárást lehetett volna megelőzni, és hány munkahelyet lehetett volna így megtartani.

Ilyen körülmények között önök egyetértést kérnek az ellenzéki pártoktól arra a helyzetre, amely helyzetbe - mondjuk meg! - a kormányzat juttatta az országot, nem a válság tekintetében, hanem abban a tekintetben, ahogy mondtam, hogy Magyarország védekezőképessége más, akár környékbeli országokhoz képest is lényegesen gyengébb és lényegesen kisebb, versenyképességünk sokkal csekélyebb.

Ahhoz, hogy bármifajta megegyezés lehetséges legyen, először célokban kell megegyezni. Teljesen világos: ha önök nem hajlandók azokat a célokat elfogadni, hogy igazságosabb társadalmi teherviselés, igazságosabb társadalmi közteherviselés kell, mégpedig akként, hogy akik az előző időszaknak nyertesei voltak, azok a közteherviselés elve alapján lényegesen nagyobb részben vegyenek részt a közteherviselésben, amíg ezt nem tesszük meg, addig nem kérhetjük az emberektől azt - persze lehet olyan törvényt hozni és lehet olyan törvényeket hozni, hogy rákényszerítsük, csak az a kérdés, hogy ennek mik a gazdasági, reálgazdasági következményei, a munkanélküliségi adatokban és a szociális krízis kezelésében milyen folyamatokra számíthatunk.

Azt mondják, hogy a kulturális tárca részéről nagyjából igazából nem történt elvonás, és azt állítja a tárca, hogy nem alkalmazta a fűnyíróelvet. Nagyon sok kijelentéssel, nagyon sok állítással nem értek egyet, ezzel az eggyel viszont kénytelen vagyok egyetérteni, hogy nem alkalmazta a fűnyíróelvet, nevezetesen azért, mert az egyházi pénzekből lényegesen nagyobb összegeket vont el, mint egyébként más pénzekből. Csak egyetlenegyet említek; ilyet a költségvetési törvény egészében nem fogok találni, a két beterjesztett törvény sorai között sem, hogy az egyházi kulturális örökség értékének megőrzése, rekonstrukciója rovaton közel 30 százalékos elvonást alkalmazott. Valóban nem a fűnyíróelvet alkalmazták, valóban a szokásos módon a diszkriminatív, hátrányos megkülönböztetést alkalmazták az új törvény benyújtása esetén is.

(12.00)

Ilyen körülmények között kérnek tőlünk egyetértést, és ilyen körülmények között kérik tőlünk a költségvetés támogatását. Azt hiszem, ha tényleges vitát folytatunk, tényleges párbeszédet kívánunk folytatni, akkor mindezekre a kérdésekre egyrészt választ várunk, másrészt nemcsak választ várunk, hanem föl kell tenni a kérdést, hogy hajlandók-e önök őszintén, tisztességesen folytatni párbeszédet, és információkat nyújtani az ellenzék részére is, mégpedig megfelelő mélységben és őszinteséggel.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 177 2008.11.06. 10:55  156-180

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha valóban olyan jelentős volna ez a törvény, mint a miniszteri expozé tartalmazza, akkor gondolom, nem ilyen körülmények között, ilyen időben és ilyen módon tárgyalnánk ezt a törvényt. A miniszter úr többször említette, hogy szinte történelmet írunk, Magyarország történetében most először fordul elő, hogy létrejön egy előadó-művészeti törvény. Erre a jogtörténeti pillanatra büszkék is lehetnénk, ha olyan törvényt alkotnánk, ami maradandó. De fölmerül a kérdés, hogy mi az oka, miért alkotunk törvényt, milyen célból és milyen elvek alapján. Mert régóta megoldatlan kérdés, és régóta joggal várja el a szakma, hogy az előadóművészek bizonyos munkajogi helyzetét, speciális munkajogi helyzetét valamelyest a törvényhozás, a jogalkotók oldják meg, és az élethez, az életviszonyokhoz szabják az ilyen speciális helyzetben levő emberek munkajogi szabályait.

Ugyanakkor ezen túlmenően, hogy erre a törvény kíséretet tesz - majd erre később visszatérek - nem látni azt a koncepciót, illetőleg bizonyos értelemben látni, amiért törvényt alkotunk. Az az érzése az embernek, hogy nem másért alkotunk törvényt, mint hogy emlékművet állítunk - Exegi monumentum, "Emlékem áll, szilárdabb, mint az érc, / S magasb, miként a büszke piramid". Na, most ez nem lesz a Hiller-emlékmű, hanem a Hiller-torzó lesz, tekintettel arra, hogy ez a törvény nem bírja a szakma egészének támogatását, és különösképpen jogilag rendkívül aggályos. Ez a törvény koncepciótlan, ellentmondásos, alkotmányos aggályokat vet fel és jogbizonytalanságot okoz.

Nézzük, mi a törvény koncepciója! Nehéz volna megfogalmazni, mert most nem tudom, hogy a preambulumot vagy a nagyon-nagyon hosszú felsorolást vegyem alapul, hogy mi a törvény célja. De az az alapvető probléma, hogy nem számol a törvény azzal az élethelyzettel, azzal a légkörrel és azzal az értékrenddel, amelyet az előadó-művészet és közösségei képviselnek. Tetten érhető, hogy a közösségeket semmibe veszi, azáltal, hogy például a vezetői kinevezésbe épp azok szólhatnak bele legkevésbé, vagy épp azok nyilváníthatnak véleményt legkevésbé, akik együtt fognak dolgozni, és aki ilyen törvényt alkot, nem tudja, hogy az alapvető és legfontosabb érték a színházaknál, előadóművészeknél éppen a közösség.

A másik, ami ezt a világot nehezen szabályozhatóvá teszi, jogi értelemben megfoghatatlan, megfogalmazhatatlan, az a tehetség. Képviselőtársam, Schiffer képviselőtársam említette Darvas Ivánt. A törvény 26. §-a szerint határozatlan időre nem lehetne alkalmazni Darvas Ivánt, Mensáros Lászlót vagy Latinovits Zoltánt. Ez az a specifikum, ez az a dolog, amit a törvény koncepciójából alapvetően hiányolok: a közösség és a tehetség. Ez a két érték, amit védeni kellene, és olyan szabályozásra volna szükség, ami ezeket az értékeket erősíti, nem pedig gyengíti.

Ellentmondásos a törvény. Ha megnézzük a törvény céljait és megnézzük a törvény által megfogalmazottakat, akkor láthatjuk, hogy olyan célokat fogalmaz meg, amelyek egyszerűen köszönő viszonyban nincsenek a törvény rendelkezéseivel. És a legalapvetőbb kérdés, hogy Magyarországon egy törvényalkotás következményei folytán azt a kulturális leszakadást és azt az egyenlőtlenséget, amit az országban ma tapasztalhatunk a kulturális hozzáférés lehetőségeiben, azt egy törvény erősíti vagy továbbnöveli ezt a leszakadást. Meggyőződésem, hogy ez a törvény alkalmatlan a kulturális hozzáféréshez való egyenlőségnek a megteremtésére, vagy legalábbis hogy ezeket az egyenlőtlenségeket ha nem is felszámolja, de legalább megpróbálja közelíteni, és ennek következtében így összességében a törvény hatása káros is lehet.

Alkotmányos aggályok. Igen, a törvény személyi hatálya kiterjed az önkormányzatokra. Az lehet, hogy nem csak illemtani kérdés, hogy ezen esetben az önkormányzati szövetségekkel milyen egyeztetési eljárás volt. Az már viszont nagyon komolyan felvethető kérdés, hogy létrejön az a bizonyos tanács, előadó-művészeti tanács, majd amikor a vezetői kinevezés történik, akkor egyértelműen nyomon lehet követni, hogy a miniszter által felkért vagy kinevezett tanácsi emberek bírnak a tanácsban többséggel, és majd ez a tanács fog négy embert delegálni, tehát biztosítja a többséget a vezetői kinevezéseknél is, szemben a fenntartóval; szemben a társulattal és szemben a fenntartóval.

Tehát ha egy koncepciót szeretnék ebben találni, akkor azt kell mondanom, hogy rendkívül káros és rendkívül megkérdőjelezhető koncepció, nem más, mint egy adott kultúrpolitika, egy adott kormányon túllépő, egy adott kultúrpolitikát továbbvivő szándék fedezhető fel, mégpedig a miniszter közvetlen vagy közvetett irányításával.

(18.30)

Ez az, ami nagyon komoly kérdéseket és nagyon komoly aggályokat vet fel.

Végül: a törvény jogbizonytalanságot okoz. Jogbizonytalanságot okoz egyrészt a finanszírozási rendszerben, mert az a rendszer, amely által magából a törvényből nem következik, hanem majd a költségvetési törvényre bízza, hogy mi adható, és nincsenek strikt, pontos szabályai annak, hogy egy adott törvény alapján mi jár, ez jogbizonytalanságot okoz.

De jogbizonytalanságot okoz, és meggyőződésem, hogy alkotmányossági kérdéseket is felvet, amikor előadóművészeknek - szemben a munka törvénykönyvének általános szabályaival -, határozott ideig tartó munkaviszonnyal rendelkező előadóművészeknek felmondási okként jelent meg, ha bizonyos előadási számot nem tud biztosítani a fenntartó vagy az intézmény. Ez egy olyan speciális szabály, szemben a munka törvénykönyvével, amely egyszerűen egzisztenciálisan is elbizonytalaníthatja vagy elbizonytalanítja a művészeket, ráadásul erkölcsileg is rendkívül megkérdőjelezhető és rendkívül igazságtalan.

Fel kell tenni ezek után a kérdést, hogy akkor minek is ez a törvény. Fel kell tenni ezt a kérdést, hogy e törvénynek lehet, hogy egyetlenegy funkciója lehet, hogy a következő kormányváltás után azonnal megváltoztatni. Azonnal megváltoztatni és alkotmányossá tenni, illetőleg azokkal az alkotmányos aggályokkal az Alkotmánybírósághoz fordulni, amelyek e jelen törvényből kiolvashatók. (Dr. Schiffer János: Először el kellene olvasni a törvényt!) Persze, felvethető a kérdés a munkajogi kérdésekkel kapcsolatban vagy pedig az a része, de persze attól függ, hogy az eddigi gyakorlat szerint a módosító indítványokra mennyire fogékonyak, vagy pedig továbbra is ezt a koncepciótlan koncepciót próbálják továbbvinni.

Egy általános vita keretében mindig az az alapvető kérdés, hogy egy törvény módosító indítványokkal mennyire javítható. Ha koncepcionálisan hibás, megalapozatlan egy törvény, akkor azt gondolom, azt vissza kell vonni, nem pedig toldozgatni és foldozgatni, mint a Werbőczy-utódok. Azt gondolom, hogy sokkal tisztességesebb volna végiggondolni ma az általános vitában elhangzottakat, és a munkajogi részét esetleg a munka törvénykönyvében biztosítani és ott módosítani, ha pedig nincs ötlet, hogy miért és milyen feltételek mellett kell előadó-művészeti, színházinak nevezett, rendkívül kiterjesztett és semmitmondó törvényt alkotni, akkor azt gondolom, nem toldozgatható, foldozgatható, hanem egyetlen tisztességes dolog visszavonni a törvényt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 217 2008.12.01. 11:57  206-256

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, nincs véleménykülönbség, sőt teljes egyetértés van a Házban arról a kérdésről, hogy ha egy társadalmi jelenség felvetődik, és szükséges a törvények módosítása, akkor a parlament felelőssége, hogy szakszerűen, időben, gyorsan és hatékonyan elvégezze ezeket a módosításokat. Ha megengedik, azért egy kicsit tamáskodom az előterjesztéssel kapcsolatban, mert mind a polgári jogi megoldás, mind pedig a büntetőjogi megoldás, ahogy az előbb képviselőtársam kifejtette, felvet bizonyos aggályokat. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ennél sokkal átfogóbb, a jogrend egészét a védelem eszközeként használható törvényt kellett volna alkotni, beleértve például a végrehajtási törvényt is.

Tudniillik egy esetcsoportra sem hatékony a védelem. Azt feltételezzük, hogy csak a szociálisan rászorult és kiszolgáltatott embereknél fordulnak elő uzsorásszerződések. Ahogy képviselőtársam is megemlítette, és gondolom, majd a raportőrcsoport megerősíti azon feltételezésemet, hogy sok esetben jogi közreműködéssel, sőt adott esetben végrehajtó közreműködésével folynak az ilyen jellegű cselekmények, és nemcsak a kamat kérdésében, hanem olyan kérdésekben is, hogy például színlelt szerződéssel más összeget írnak be. Ezáltal például a most előterjesztett törvényt is könnyű kijátszani, ha olyan szerződést íratnak alá, amely nem valós adatokat tartalmaz. Erre általában jelzálogot szoktak alapítani, és ezek általában végrehajtásra szoktak kerülni. Tehát van az esetcsoportoknak egy ilyen része, és van egy másik, olyan része, ami teljesen kiszolgáltatott, lényegében szociális segélyen élő emberek megsarcolását jelenti.

Bármilyen jó a szándék, bármilyen nagy az egyetértés, az viszont a mi felelősségünk, hogy olyan törvényt alkossunk, ami alkalmazható, hatékony védelmet nyújt, és mondom, meggyőződésem, a jogrend egészének kellene. Először a Ptk. részével szeretnék foglalkozni. A hatályos Ptk. 202. §-a tartalmazza az uzsorásszerződés fogalmát; idézem: "ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis" - uzsorásszerződés, a gyengébbek kedvéért. Semmisséget mond ki. Ehhez képest egy gyengébb eszközt, a megtámadhatóságot építjük bele a 201. §-ba az új módosítással. Zárójelben megjegyzem, hogy ha valóban hatékonyan kívánnánk ezt az eszközt alkalmazni, akkor rendelkezni kéne, hogy az ilyen perekben azonnal az illetékmentességet el kellene rendelni, hogy az a bonyolult bürokrácia, ami a költségmentességet jelenti, ne terhelje a kiszolgáltatott embereket. Rendelkezni kéne a végrehajtási törvényben, hogy ilyen körülmények között ne kerülhessen sor végrehajtásra.

Zárójelben megjegyzem, egy kicsit örülök a Ptk. megjelenésének ebben a körben, mert míg a büntetőjogi eszköz alanya jogi személy nem lehet, a polgári törvénykönyvnek alanya lehet jogi személy. Tehát így azokkal az elképesztő és szerintem nemcsak erkölcsileg, hanem jogilag is erősen megkérdőjelezhető hitelintézeti tevékenységekkel szemben, bár legálisan folynak, adott esetben egy polgári törvénykönyv kellő használata is védelmet nyújthat. Azt gondolom, ha kellően végiggondoljuk, és a közös bölcsességet próbáljuk a parlamentben érvényesíteni, akkor meg fogjuk azokat az eszközöket találni az olyan intézetekkel, jogi személyekkel kapcsolatban is, amelyek 270 és 400 százalékos THM-mel dolgoznak.

Viszont inkább hajlok arra, hogy a semmisséget továbbfejlesztve lehet a megoldást keresni, semmint a megtámadhatóság irányába. Annál is inkább, mert a bírói gyakorlatban, a polgári jogban a feltűnő értékaránytalanság fogalma az összes körülményt figyelembe véve 30 százalék körül van. Nem tudom, hogy a bírói joggyakorlatot hogyan tudjuk megváltoztatni, ha lesz egy fogalom a feltűnő értékaránytalanságra körülbelül 30 százalékra, és lesz egy másik feltűnő értékaránytalanság fogalom az összes körülmény figyelembevételével. Ilyen bizonytalan jogfogalmakkal kiszolgáltatjuk a jogalkalmazót, és a jogalkalmazók sem tartják a törvényház munkáját megfelelő minőségűnek.

Szeretnék egy kicsit foglalkozni az uzsora-bűncselekménnyel is. A képviselőtársam által elmondott módosításokkal én magam egyetértek, csak nem oldják meg a problémát. Nyilvánvaló, hogy a használhatóság, a joggyakorlat szempontjából az az alapvető kérdés, hogy milyen bizonyítási rendszer szükséges ahhoz, hogy egy adott cselekmény bizonyítottnak tekinthető legyen. Pontosan az a nehézség ezekben álláspontom szerint, hogy ha több esetben, anélkül, hogy közeli hozzátartozó vagy hozzátartozói minőség megállapítható lenne, akkor sokkal inkább alkalmazható a jogosulatlan pénzügyi tevékenység, és erre kellene építeni - a jogosulatlan pénzügyi tevékenység szigorúbb formájára - az uzsorásszerződést.

(19.50)

Tisztelettel kérem az előterjesztőtől, hogy rendszertanilag is gondolja ezt végig, hiszen logikailag ami fogható és ami bizonyítható, ami egyértelmű, a jogosulatlan pénzügyi tevékenységet sokkal könnyebb bizonyítani magánszemélyek esetén is. Hiszen ha több esetben tudom bizonyítani anélkül, hogy a hozzátartozói minőséget meg tudnám állapítani, akkor úgy gondolom, hogy arra már sokkal könnyebb egy uzsorás jellegű bűncselekmény felépítése. Zárójelben meg szeretném jegyezni, hogy azokkal is egyetértek, akik jogszociológiai értelemben azt állítják, hogy valójában ilyen típusú bűncselekményeket sajnálatos módon más bűncselekmények is kísérnek és követnek. Tehát sokkal veszélyesebb társadalmilag, mint ha egyszerűen csak arra gondolunk, hogy egy egyszerű pénzügyi tranzakció történt.

Azonban az alkotmányosság megköveteli különösképpen a büntetőjog területén, hogy olyan jogfogalmakat használjunk, ami egyértelmű, egzakt és a jogalkalmazó számára biztos. "Súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki." Rendben van, hogy a súlyos nélkülözés a tartásdíj elmulasztásában a jogrendben ismert fogalom, de már úgy, hogy "súlyos" vagy "további", általában az a probléma, hogy nem a uzsorások keresik meg vagy legtöbb esetben nem az uzsorások keresik meg, hanem a rászorulók keresik meg, és könnyű lesz a kimentési felelősségük, amikor azt mondják, hogy bocsánatot kérek, ezt az ügyletet nem én kívántam megkötni. Már amikor hozzám fordult, akkor is súlyos nélkülözés között volt. Általában nem jómódjukban fordulnak hozzá, és akkor már értelmezhetetlen lesz a "további nélkülözés".

Tehát azt gondolom, hogy nem szabad olyan jogfogalmakat alkalmazni, amelyek a jogalkalmazó számára bizonytalanságot eredményeznek, és a bizonytalanság miatt fél is alkalmazni a nyomozó szerv, tehát inkább hajlik az eljárás megszüntetésére vagy valami más megoldásra, vagy máshol keresi a bűncselekmény megoldását, amikor ilyen különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatás szerepel. Tisztelettel kérdezem - lehet könnyedén azt mondani a jogalkotónak, hogy a különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást majd a bírói gyakorlat kidolgozza. De mit tesz addig a nyomozói gyakorlat? Különösképpen mit tesz akkor a nyomozói gyakorlat, amikor az a szerencsétlen csak 200 százalékos kamatot alkalmazott, miközben pénzintézetek vannak, akik 400 százalékos kamatot alkalmaznak? Hogyan lehet akkor olyan helyzetbe hozni a nyomozó szerveket, hogy a különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatás mértékét állapítsák meg? Évek fognak eltelni, amíg egy jogerős olyan legfelsőbb bírósági döntés születik, ami ebben a kérdésben irányadó lehet, és addig nem fogják tudni alkalmazni ezt a törvényt.

Tehát összefoglalva azt gondolom, hogy a szándék mindenképpen üdvözlendő, és azt gondolom, hogy a parlament minden pártja érdekelt abban, hogy ebben a kérdésben az egész jogrendet alakítsuk. Én ezt pillanatnyilag bizonyos kérdésekben aggályosnak érzem, másrészt pedig azt gondolom, hogy a jogrend egészével, így például a végrehajtási törvényt, az illetéktörvényt és más törvényeket is hozzáigazítva lehetne kialakítani egy olyan rendszert, ami konzekvens, alkalmazható, és valóban megvédi azokat a kiszolgáltatott, a társadalom perifériáján élő embereket sokszor, akikre veszélyt jelent ez a bűncselekmény.

Tisztelettel, nem hiszem, hogy itt a gyorsaság megoldást jelent. Én azt gondolom, hogy sokkal jobb, ha a módosító indítványokkal megnyugtató helyzetet teremtünk ebben a kérdésben, és sokkal komolyabb az üzenete, ha a parlament mind az öt pártja föl tud sorakozni egy olyan érték mentén, amely ma szükséges, hogy ezeket az embereket megvédjük.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 231 2008.12.01. 2:04  206-256

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Szeretném Bárándy kollégámat most mint ügyvédet megszólítani. Már délelőtt hallottam, hogy immár tízéves ügyvédi praxissal rendelkezik, én egy kicsit többel, de ezért nem tudok lemondani arról, hogy másképp gondolkozzak egy jogszabályról, mint a védő lelkületével és fejével.

Vajon mit mondana mint ügyvéd arra a büntető tényállásra, hogy "aki a sértett helyzetét kihasználva", abban az esetben, amikor a történeti tényállás szerint a sértett jelentkezett kölcsönért? Vajon használható-e ön szerint - mint védőt kérdezem - ez a fordulat abban az esetben, ha bizonyított módon a sértett jelentkezett kölcsönért, és nem rátukmálták?

Üzletszerűen. Mit ért az üzletszerűség alatt? Egyszeri eset, és így tovább. Tehát sorolhatnám azokat a kérdéseket, amely kérdésekben - és azt hiszem, ebben egyetértünk - valóban szükséges, hogy ötpárti módosítással olyan törvényt alkossunk, ami hatékony lehet. Zárójelben megjegyzem, ha erről korábban tárgyaltunk volna, akkor biztos, hogy javasolom a végrehajtási törvény, az illetéktörvény és más törvények módosítását is.

Végig kellene gondolni, hogy milyen jogi segítség adható állami segítségként ezeknek a sértetteknek. Végig kell gondolni, hogy az illetéktörvény ehhez hogyan alkalmazkodik, és végül végig kell a végrehajtási törvényt is gondolni. Ez jelentene egy olyan csomagot, amivel lehetne egy hatékony védelmet adni. Ha most csak ennyit tudunk megtenni, még abban is megállapodhatunk, hogy ha egy használható törvényt alkotunk most, akkor februárban a másik három törvényre ennek érvényesülése miatt visszatérhetünk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 253 2008.12.01. 2:14  206-256

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Ház! Az államtitkár úr említette, hogy a kormány szándékát a törvényből ismerjük meg. Azt gondolom, hogy ha hierarchikus sorrendbe állítjuk, akkor a kormány szándékát megismerjük a kormányfő blogjából, a kormányszóvivő megnyilatkozásaiból, és végül szeretnénk megismerni a beterjesztett törvényből.

Azonban egyetlenegy dolgot tudok a kormány szándékáról, hogy a médiában felerősödve valóban egy társadalmi jelenségre egyre gyakrabban hívták fel a figyelmet, erre a kormány reagált ennek a törvénynek a beterjesztésével. Ráadásul az absztrakciónak azt a szintjét nem éri el, sem a Ptk., sem a Btk. módosítása, amely szükséges volna a teljes körben, hiszen az uzsorásszerződések, vagy adott esetben, ha szükséges a büntetőjogi üldözés, nemcsak azokban az esetekben merül fel, amikor adott esetben megélhetési problémák miatt veszik igénybe ezeket a kölcsönöket, hanem azokban az esetekben is, amikor a sértett helyzetét úgy használják ki, hogy már a banki hitelfelvétel lehetősége számára nem nyílik meg. Ebben sokkal, de sokkal nagyobb összegekkel, sokkal, de sokkal nagyobb téttel, például a saját házára történő jelzáloggal, és végül a házát elvive végrehajtó segítségével - ugye, a rossz végrehajtási törvény vagy a nem módosított végrehajtási törvény kapcsán -, ezeket az esetcsoportokat figyelmen kívül hagyja, tehát nem éri el az absztrakciónak azt a szintjét, amely ezen jelenséggel szemben teljeskörűen kellő védelmet adna. Azt gondolom, lehetséges, hogy többet ér el a törvényalkotó, ha ezt a vitát megnyitva, valóban az összes jogrendet... - a jogrendnek kell védelmet adnia az ilyen jelenségekkel szemben -, tehát valóban törekszünk a teljes konszenzusra annak érdekében, hogy februárban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy olyan törvény szülessen meg, ami alkalmas a védelemre.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 16 2009.03.16. 4:17  15-18

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, szükséges szólni a tegnapi eseményekről, talán egy kicsit más hangsúllyal (Zaj. - Az elnök csenget.), mint az előttem lévő szólt.

Szükséges szólni a felelős kormányzás minimumáról, mert egy felelős kormány jól tudja, hogy a törvényeknek alá van vetve. Egy felelős kormány jól tudja, hogy az emberi jogokat minden eszközzel meg kell hogy védje. Egy felelős kormány jól tudja, hogy nem a hatalom érdekében, hanem az emberek érdekében szükséges kormányoznia; és egy felelős kormány tiszteli az alkotmányosságot, és tiszteli az emberi jogokat.

Nagyon sajnálom, hogy képviselőtársam, akit 1990-ben még liberális politikusként ismertem meg, nem emeli fel a szavát abban az esetben, amikor őrző-védő kft.-kkel láttatnak el közfeladatokat. Ez nem lehet kérdés a törvényesség szempontjából, hiszen, idézem az adatvédelmi biztos 2008-as jelentését erről az esetről: "Álláspontom szerint azonban komoly alkotmányos aggályokat vet fel az a gyakorlat, hogy egyes állami vagy önkormányzati rendezvények biztosítását az állam a rendőrség helyett személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató, úgynevezett őrző-védő magánvállalkozásokra bízza." Ebben a jelentésében ajánlást is tesz a rendőrségnek, s úgy tűnik, hogy semmit nem tanultak, és ebből az ajánlásból semmit be nem tartottak.

Amikor a híradó képeiben azt látjuk, hogy a csecsemőtejet kívánják elkobozni egy édesanyától, aki a rendezvényre siet, egy őrző-védő kft. tagjai (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.), uraim, úgy látszik, önök már a csecsemőtejtől is félnek. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) Minden tevékenységük arra irányul. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) A gyengébbek kedvéért, tessenek most figyelni, az adatvédelmi biztos meghatározza - ami egyébként a strasbourgi bírói gyakorlatból ismert - azt a négy kritériumot, amilyen módon emberi jogok korlátozhatók. Megállapítja, hogy a korlátozás legitim célját meg kell határozni, a cél eléréséhez alkalmasnak, szükségesnek és arányosnak kell lennie, ami egy demokratikus jogállamban lehetséges.

Tessék szíves lenni megmondani, hogy az a transzparens, hogy felelős kormányzást kérünk, abban az esetben milyen alapon avatkoztak be, az melyik kritériumnak felel meg!? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Én elvárom a liberális barátaimtól, hogy tiltakozzanak ilyen esetekben is. Ha Magyarországon ma nem lehet azt megtenni, hogy felelős kormányzást követelünk, akkor itt most már a jogállam van veszélyben. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Mi az a beavatkozási szükségszerűség és arányosság, ha valaki... - lehet, hogy a stílussal nem kell egyetérteni, hogy "Gyurcsány, takarodj!", de tartalmilag igen, hogy valóban már a tőzsde, a pénzvilág, a vállalkozók és az egész ország azt kéri, hogy váltás történjen ezen a területen, akkor ezt az embert elviszik. Ugyanakkor a ma reggeli hírek arról szólnak, hogy érdekes módon Toroczkait és Budaházyt kiengedték. Hol van a többi 38 ember? Remélem, hogy ezen felszólalás után választ kapok arra is, hogy hol a többi 36 ember. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Én egyre kérem önöket: ha azt kérik, hogy ünnepeljünk (Zaj. - Az elnök csenget.), akkor ne tessenek félni! Önök féltek 1972-ben a Nemzeti Múzeumnál, amikor a "Hűség a néphez, hűség a párthoz" volt kiírva. Féltek a következő évben, '73-ban, amikor a csepeli munkásőröket bevezényelték, körülbelül csak az egyenruhák minőségében volt különbség, a magatartásban semmi. És féltek 1989-ben is, csak akkor mi már tudtuk, hogy ez a végjáték.

Hölgyeim és Uraim! A végjáték elkezdődött. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 152 2009.03.23. 2:11  151-158

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Nagy Kálmán képviselőtársammal örökzöld témát fog hallani, de lehet, hogy új dolgokat is, mindaddig, amíg megnyugtató, értelmes és adekvát választ nem kapunk a kérdéseinkre. Nézzük a tényeket!

Jogerős bírói ítélet ellenére - a Heves Megyei Bíróság jogerős ítéletére hivatkozom - olyan szerződést kötnek meg, amit jelen pillanatban nem jogerős ítéletével a megyei bíróság semmisnek nyilvánított. Már akkor figyelmeztettük a miniszter urat, hogy igazában elkerülhető volna a baj, hogyha egy függő jogi helyzetben nem mindenáron és nem törvénysértő módon járnak el az igazgatási szervek. Hogy mennyire törvénysértő módon? Most a Szolnok megyei bírósági ítéletre utalok, ahol Eger ügyfél minőségét, aki egyébként ráadásul tulajdonos is, az igazgatási eljárás során tagadták, és Eger nem érvényesíthette ügyféljogait. Ma már ez nem vitás a Szolnok megyei perben, az viszont vitás, hogy mi alapján adtak működési engedélyt, amikor a bíróság végzésben arra kell hogy kötelezze az alperest, hogy ugyan mutassa már be vagy rendszerezze azokat az iratokat, amelyek alapján a működési engedélyt kiadta.

Tudom, hogy ez egy elég kínos téma önnek, hiszen ha csak azt veszem alapul, hogy közpénzekből a törvénysértések miatt eddig 700 millió forintot voltak kénytelenek végkielégítésre kifizetni, egy jogerős bírói ítélet után, ezt egyébként tartalmazza maga a szerződés, hogy semmisség esetén vissza kell állítani az eredeti állapotot, ami újabb pazarlást jelent.

Tisztelt Miniszter Úr! Az ön elődje a celebek keserű kenyerét ette, úgy kereste kenyerét. Remélem, hogy ön nem jut erre a sorsra, és ezért elvárom (Az elnök csenget.), hogy szíveskedjék korrekt és szakmai választ adni a feltett kérdéseimre. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 156 2009.03.23. 1:10  151-158

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Örömömre szolgál, hogy legalább ön - ha már a kormányfő nem - tiszteletben tartja a bírósági ítéleteket. Az örömöm azonban nem teljes, mert az ön alá tartozó igazgatás nem járt el megfelelő módon, hiszen hiába ismerték el Eger ügyfélminőségét, előtte az érdemi határozatot meghozták. Ha törvényesen jártak volna el, akkor fel kellett volna függeszteni a másodfokú eljárásig az érdemi határozatot, és akkor Eger tudta volna az ügyféljogait érvényesíteni. Azt gondolom, hogy ezek viszont már az ön asztalára tartozó kérdések, és ezért önnek kell a felelősséget vállalnia.

Szeretném megjegyezni, hogy ön azért lehet elégedett, mert nem az egri kórház betege, de azok a betegek, akik kiszolgáltatottak, egyáltalán nem lehetnek elégedettek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint a legnépszerűbb a miskolci kórház lett, a HospInvest által üzemeltetett kórházak viszont mind az utolsó harmadban vannak. Ez minősíti az eljárást. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 26-28 2009.04.20. 5:15  25-28

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Politikusoknak, politológusoknak, újságíróknak van egy közös, de rendkívül rossz tulajdonságunk: felületesek vagyunk. A felületességünk többek között abban áll, hogy a bábokkal foglalkozunk és nem a bábjátékosokkal, mert bemutatjuk az új kormányt, azok a bábok, akik végrehajtják a bábjátékosok érdekei szerinti cselekvést, és nem tesszük fel a kérdést, hogy kinek az érdekében cselekednek. Csak ennek a kérdésnek a fényében lehet ugyanis megválaszolni, hogy az előterjesztett, kormányprogramnak nem nevezhető csomag vajon miért ebben az irányban gondolkozik, vajon miért ebben az irányban próbálja a megszorításokat véghezvinni.

Mert igazában az a kérdés, hogy ki a bábjátékos. Netán az SZDSZ? - aki nincs benne a kormányban, mégis meghatározza, milyen miniszterek lehetnek vagy nem lehetnek ebben a kormányban. Az az SZDSZ, amelyik a rendszerváltást rég elfelejtette, és az az SZDSZ, amelyik eltemette Solt Ottiliát, és vele együtt eltemette a szociális érzékenységét.

Tisztelt Gusztos Péter Képviselőtársam! Azért engedje meg, hogy egy mondattal reagáljak arra, hogy "az igazság szabaddá tesz", az egy evangéliumi mondat. Nem szükséges az evangéliumot elolvasni, még az európai kultúrkörben sem. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ki a bábjátékos? Talán Apró Piroska? Néhány hírportál szerint nem volt olyan MSZP-s kormány, ahol ő valamilyen módon ne folyt volna bele akár a személyi összetételbe is. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Ki a bábjátékos? A MOL részvényvásárlásai, az NBH igazgatója kinevezése után és az azt kísérő botrány után más szervezetekre is gondolhatok. Ki a bábjátékos itt? Az IMF? Kétségtelenül megfelelünk az IMF-szerződésben foglaltaknak, aszerint cselekszünk.

Vajon cui prodest? Remélem, érti a miniszter úr, aki válaszadáskor kijelentette, érti, kinek az érdekében cselekednek. Ha azt gondolom, hogy Magyarország alapvetően rossz társadalmi és gazdasági szerkezete abból adódik, hogy amíg a magyar kis- és középvállalkozások 71 százalékban foglalkoztatják a dolgozókat, több mint 50 százalékban termelik meg a nemzeti összterméket, addig minimális adókedvezményben részesülnek, az összes adókedvezményük attól függ, hogy mihez viszonyítjuk, 2-20 százalék közé tehető. Na, ezért tartunk itt, ahol tartunk; azért, mert az önök érdekszövetsége vagy az önök érdekei teljesen mást kínálnak.

Tehát amikor arról kellene gondolkozni, tisztelt miniszterelnök úr, hogy hogyan kell az egyensúlyt helyreállítani, a társadalmi igazságosság azt kívánná meg, hogy elsősorban a jelen helyzetben azoknak kellene áldozatot vállalniuk - nemcsak azoknak, de elsősorban azoknak -, akik haszonélvezői voltak az elmúlt hét évnek, azaz az önök érdekköreinek. Most ehhez hozzányúlni igazán bátorság kellene. Könnyű a családokat megrövidíteni, könnyű a nyugdíjasokat megrövidíteni, amikor nem nyúlunk azokhoz a szent tehenekhez, akik az elmúlt hét év haszonélvezői voltak. És ez alapvető kérdés, hogy kinek az érdekében cselekszik.

Az alapvető kérdés mégiscsak az, hogy ön azt mondja, nem politikus. Ezt elhiszem önnek, mert ahhoz, hogy valaki politikus legyen, ahhoz társadalmi felelősségvállalással kellene rendelkeznie; ahhoz, hogy államférfi legyen, ahhoz pedig erkölccsel is kellene rendelkeznie. Ön sem politikus, sem államférfi nem lesz ebben az országban (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.), mert aki úgy gondolkozik, hogy csak és kizárólag a családi pótlékot kell megszüntetni, ön még túl fiatal hozzá, nem tudja, hogy a rendszerváltás időszakában, amikor a Nagycsaládosok Egyesülete alakult, akkor volt egy társadalmi konszenzus, hogy a családi pótlék nem szociális járandóság, mert akik gyermeket nevelnek, azok az ország jövőjét szolgálják. Egy elöregedő társadalom mindig újra fogja termelni a szociális problémákat. Akik gyermeket nevelnek, természetben adóznak ennek a társadalomnak.

Európa öreg államai és a magyar társadalom is ezért ment tönkre, mert nem vállaltuk a jövőnket, nem vállaljuk a gyerekeket, és ön most azokat akarja megszorítani, akik vállalják természetben, hogy Magyarország egy fejlődő ország lehessen, és ne egy csökkenő népességgel, ne egy elöregedő társadalommal kelljen szembenéznie. Önnek könnyebb ebbe az irányba menni, itt a legkisebb az ellenállás. (Zaj az MSZP padsoraiban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

Igaza van, mit tehetnek a nyugdíjasok? Mit tehetnek a nagycsaládosok? Azt, hogy talán itt a parlamentben elmondhatjuk, úgysem veszi figyelembe.

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): De akik az elmúlt hét év haszonélvezői voltak, azokat nem fogja megadóztatni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 74 2009.05.05. 10:19  45-77

DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy nem fogom kihasználni a 30 percet, tudniillik nincs miért kihasználni. (Jelzésre:) Nincs mit.

Timeo Danaos et dona ferentes - félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Feltehetően a kormány arra számított - és ebben semmi különbség: az előző kormány, amely beterjesztette és a mostani kormány, amely megpróbálja keresztülvinni -, hogy a képviselő urak és hölgyek ezt a törvényt nem fogják átolvasni, hiszen idejük sincs 400 oldalt elolvasni, tömény jogszabályt. Ráadásul, ha tisztességesen járna el a képviselő, akkor nemcsak a jogszabályi változásokat olvasná el, hanem az alapvető jogszabályt is, amit változtat, és azzal együtt keresné meg. Nyilvánvaló, ez kiszámítható, hogy erre a beterjesztéstől számított idő sincs.

(13.20)

Ezért maradván az általános vitánál, egy-két jogállamisággal kapcsolatos kérdést kellene feltenni, bár nem csak az üres padsorok láttán pusztába kiáltott szó, akár az előző kormánynak, akár folyamatosan a mostani kormánynak teszem fel. Jogállamiság kérdésében úgy gondolom, hogy meglehetősen hadilábon állnak. Hivatkozom itt az alkotmánybírósági határozatokra is, a törvényalkotási munka folyamán ahogy az Alkotmánybíróság reagált némely meghozott törvényre.

A legfurcsább az egészben, hogy ez az egyesek szerint 152, mások szerint 180 törvénymódosítás, amint itt képviselőtársam mondta, olyan törvényeket is érint, amit nemrég tárgyalt a magyar parlament, amit nemrég tárgyalt az Országgyűlés. Úgy tűnik, hogy ebben a jogalkotási káoszban nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal kéz. Tehát amikor nemet mondunk az ilyen típusú vagy ilyenfajta, vagy a jogállamiság eszméjével össze nem egyeztethető törvényalkotási folyamatban, akkor elsősorban azért mondunk nemet, mert nem hiszem, hogy tisztességes, alkotmányos és lehetséges törvényalkotási mód. Ez nem felel meg a jogalkotási törvénynek. De ugyanakkor nem szolgálja a jogbiztonságot sem. Képviselőtársam itt kifejtette, hogy reméli, hogy 2009. október 1-jére a feltételek biztosítottak lesznek eme törvény bevezetéséhez. Nem tudom, hogy melyik országban él, azt gondolom, hogy talán jól tenné, ha nem Budapesten, hanem egy olyan vidéken meglátogatna egy igazgatási szervezetet, vagy egy községi hivatalt meglátogatna, és megnézné, hogy milyen feltételek mellett dolgoznak.

Ha az ember csak a törvény indokolását olvasná el, magasztos és szép elvek, és talán bizonyos értelemben a közigazgatás modernizációját is szolgálná. De, hölgyeim és uraim, ma egy olyan országban élünk, ahol a közigazgatásnak nincs meg a törvényességi felügyelete. Ma egy olyan országban élünk - és akkor milyen törvényt tárgyalunk? Azt gondolom, hogy önmagában ez a kérdés is föltehető, hogy szabad-e ilyen körülmények között ilyen törvényt tárgyalni azzal a jelszóval, hogy itt tulajdonképpen semmi mást nem csinálunk, csak egy korábban elfogadott közigazgatási eljárási törvény novelláját próbáljuk a magyar jogrenden keresztülvezetni, ami egyébként természetesen nem igaz.

Szeretném, ha szembenéznének önmagukkal, és őszinték lennének. Tudniillik a kormány elkövette a csempészet bűntettét. Ezen címszó alatt becsempészte például a 412. §-tól kezdődően a 416. §-ig - bocsánat, fölolvasom, nem olvasom az egészet, nem fogom önöket untatni - például: "szolgálati időként nem lehet figyelembe venni fizetés nélkül szabadság, a munkavégzés alóli mentesítés és a bíróság által jogerősen jogszerűtlennek minősített sztrájkban való részvétel időtartamát". A tb-törvény módosítása, a teljes nyugdíjrendszert átszabják társadalmi vita nélkül, eljárásjogi kérdések kapcsán teljes anyagi jogi kérdéseket több területen megtalálhatunk. Azt gondolom, hogy emellett szó nélkül elmenni nem lehet, tisztességes ember vagy tisztességes képviselő nem teheti meg, hogy szó nélkül megy el. Oly mértékig nem felel meg a jogalkotási törvénynek, de fölolvashatom, bármelyik részét elővehetem.

Azt gondolom, hogy amikor azon címszó alatt, hogy eljárásjogi novella keresztülvezetése a magyar jogrenden, és sorozatosan anyagi jogi jogszabályok módosítását találjuk mindenfajta egyeztetés nélkül, mindenfajta társadalmi vita nélkül, nagyszabású módon átszabva a nyugdíjrendszert anyagi jogi kérdésekben - megengedhetetlen. Határozottan ki kell jelentenem, hogy tiltakozunk az ilyen típusú jogalkotás ellen. Nem felel meg sem a jogalkotási törvénynek, sem az alkotmányosságnak, és nem felel meg a jogbiztonságnak sem. Csak hogy egy csemegét mondjak, bocsánat, elolvastam, a törvény 120. §-a azt mondja a személyazonosító jelek alkalmazásánál, hogy a polgárt; nem a természetes személyt, nem a magyar állampolgárt. Tessék most értelmezni, mit értek a polgár szó alatt! Én tudom, hogy mi az, nem jogi értelemben használtuk ezt a kifejezést eleget, megjelenik jogi kategóriaként a polgár; nem állampolgár, nem természetes személy.

"A természetes személyazonosító adataikból kiválasztott, az adatkezelés célja szerint szükséges és megfelelő mértékű adattal vagy..." - nem sorolom. Hogy szolgálná ez a jogbiztonságot, amikor ilyen kategóriákat tartalmaz a törvény, hogy igazolás megfelelő mértékű adatokkal? Nyilvánvaló, hogy akik ezt a törvényt előkészítették, majd válaszolnak a feltett kérdéseimre, és nem marad pusztába kiáltott szó: mit értenek a megfelelő mértékű adatokon? Külön szépsége, hogy a gendert bevezetik a magyar jogrendbe, ezt is társadalmi vita nélkül, mert most már a nemi azonosítást nem lehet, nem tudom, hogy a személyi számokkal mit fognak kezdeni, a 2-est vagy az 1-est mire fogják átírni. Elképzelhetetlen!

Sorolhatnám sorban, de olyan... - nézzük meg például a hatályba léptető rendelkezést. Hogy fog ez a törvény hatályba lépni? Kihirdetéstől számított 8 nap alatt. Hogy lép hatályba a közigazgatási novella? Október 1-jével. Bocsánatot kérek, önök arra hivatkoznak, bocsánat, elképzelhetetlen számomra, hogy valaki ezt a kérdést logikailag nem érti meg, hogy arra hivatkozik, hogy azért kell a magyar jogrenden keresztülvezetni az eljárásjogi novellát... - közel nem ez történik ebben a jogszabályban, vagy egy részében ez történik, más részében nem ez történik, és közben pedig a hatályba léptető rendelkezéseknél sincs összhangban a kettő.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amit ön a törvénytervezet bevezetőjében mondott, azokkal a célokkal nyilvánvaló, hogy a feltételrendszerek megléte esetén az ember még egyet is érthetne. De ha nem az történik, és ebben az országban sorozatban nem az történik, amit mondanak vagy hirdetnek, ha nem az elvek szerinti jogalkotás történik, akkor azt gondolom, hogy a képviselőháznak és minden képviselőnek az a dolga, hogy tiltakozzon, és védje a jogállamiságot ahogy lehet és amint lehet.

Azt gondolom, hogy ha önök ilyen súlyú kérdéseket ilyen körülmények között próbálnak tárgyalni, akkor nagyon komoly alkotmányossági kérdéseket vetnek föl, és természetesen abban bízunk, hogy ilyen törvényt a köztársasági elnök úr nem fog aláírni. Belemehetnénk nyilván a részletekbe vagy a részletek tárgyalásába, de ha valóban azt kívánják elérni, hogy az indokolási részben meghirdetett elveket, és az indokolási részben egyébként olyanokkal, amivel egyet is lehetne érteni... - akkor azt gondolom, hogy egyetlenegy tisztességes megoldás van, hogy ezt a törvényt vissza kell vonni.

Tehát nincs értelme annak, hogy egy Gyurcsány-kormány által beterjesztett, a csempészet lehetőségével élve anyagi jogszabályokat benyújtva, társadalmi vita nélkül ilyen súlyú kérdéseket megpróbáljanak átnyomni a Házon. Úgy látom, hogy megkísérlik. Ha pedig ezt megkísérlik, akkor azt gondolom, hogy a következményeikkel számolni kell. Abban reménykedem, hogy amikor a novella hatályba lép, 2009. október 1-jén már nem lesznek kormányon.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 244 2009.06.08. 6:03  237-247

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy itt sokkal több és mélyebb dologról van szó, mint hogy az Országgyűléstől felhatalmazást kérnek arra, hogy egy technikainak tűnő székhelyváltoztatást az alapító okiratban az Országgyűlés módosítson. Arról az apró kis dologról nem kívánok értekezni, hogy vajon használatbavételi engedéllyel rendelkezik-e ez a székház, tekintettel arra, hogy vannak olyan információk, hogy technikailag ez a felépített székház nem felel meg annak a célnak, amire eredetileg szánták, ezért majd konténerekből fognak adásokat sugározni. De ne menjünk előre! Azt gondolom, hogy a jó gazda gondosságával, a tulajdonosi felelősséggel van mit tisztázni.

Ne állítsunk tényeket, ne mondjunk ítéleteket anélkül, hogy először a tényállást ne tisztáznánk. Éppen erre szerettem volna kitérni; nevezetesen arra, hogy a parlamentnek kell hogy legyen egy ellenőrző funkciója is a demokratikus jogállam elvei szerint. Mégpedig azt a kormányzati tevékenységet, vagy azt, ami az állami tulajdonban lévő vagyontárgyak esetében történt... - a parlamentnek éppen azért kell a tulajdonosi jogait úgy gyakorolni, hogy ellenőrzési funkciót gyakoroljon. Ezért nem tekinthető technikainak egy székházáthelyezés, ha nem volt lehetőségünk az építés egész folyamatát, a székház megfelelőségét és annak pénzügyi és egyéb dolgait ellenőrizni. Annál is inkább, mert amikor az a döntés született, a legnagyobb ellenzéki párt kurátorai rajtuk kívül álló okok miatt még nem ülhettek a kuratóriumban. Tehát a mai napig nem ismerjük azt a szerződést, azokat a feltételeket, azokat a törvényességi garanciákat, amik a tisztességes, jó és a parlament szabályainak megfelelő döntés meghozatalához elengedhetetlenek.

Érthetetlen, hogy miért titkolóznak a szerződés kapcsán. Érthetetlen azért, mert a kuratórium elnöke a bizottsági meghallgatás során azt állította, hogy van olyan döntés, amely szerint megismerhetővé válik a szerződés. Kiderült, hogy még nincs ilyen döntés. Remélem, lesz ilyen döntés, hogy a jogszabályoknak megfelelően legalább az illetékes bizottság vagy a tulajdonosok hozzájutnak ahhoz a szerződéshez, amit egyébként kötelességük lenne ellenőrizni. Anélkül, hogy mendemondákra, anélkül, hogy folyosói beszélgetésekre alapoznánk, nem lehetséges és nem tisztességes, hogy a Ház falai között ilyen döntéseket ilyen információ alapján hozzunk meg.

Tehát az a kérésünk, kötelességünk, amikor azt előterjesztjük, hogy meg kívánjuk ismerni a szerződést, és a szerződés ismeretében kell döntenünk majd a székhelyáthelyezésről, ha az egyébként a feltételeknek megfelel, nem pedig egy alázatos kérelem, tekintettel arra, hogy az adatok jellegét tekintve is jogunk és kötelességünk megismerni.

(21.00)

Az egy más kérdés, hogy amit eddig ismerünk, vagy ami eddig a sajtóban megjelent, hogy jelen gazdasági körülmények között lehetett-e, jogszerű volt-e ilyen szerződés - most nem kívánok a Tellér képviselő úr által elmondott körülményekre utalni -, ismerjük meg, és ha a parlamenti képviselők mindegyike abban a helyzetben van, hogy megismerhette ezt a szerződést, a körülményeit, a döntéseket és a kormánydöntéseket is, akkor tudunk abban a kérdésben állást foglalni, hogy van-e további teendőnk, hogy megismerjük az Állami Számvevőszék idevonatkozó jelentését, akkor vagyunk abban a helyzetben, hogy további döntéseket hozzunk. S itt akkor már nemcsak arról van szó, hogy formálisan egyik helyről a másikra egy székházat áthelyezünk, hanem felelősséggel tudunk azokról a közpénzekről dönteni, amelyekről a döntést eddig nem ismerhettük meg.

Azt gondolom, hogy persze, az a módosító indítvány, amit képviselőtársam előterjesztett, ilyen értelemben az alapkérdéshez közvetlenül nem kapcsolódik. Azonban azt gondolom, hogy mégis kapcsolódik olyanformán, hogy nem ismerjük az alapvető feltételeket, nem ismerjük azokat a feltételeket, hogy a székház rendelkezik-e azokkal a technikai feltételekkel, amelyek a rendeltetésszerű használathoz szükségesek. Nem ismerjük a feltételeket, ezek ismerete nélkül még az alapkérdésről sem lehetne dönteni.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ha felelősséggel és a parlamenti demokrácia szabályainak megfelelően, a parlament kormányt ellenőrző funkciójának tisztességét visszaállítva kívánunk dönteni, akkor ezek a kérdések nem megkerülhetők. Nem ítéletet vagy nem véleményt kell mondanunk, hanem először tényállást kell tudnunk megállapítani ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 14 2009.10.12. 5:13  13-16

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sokszor, sokféleképpen teszik fel manapság az emberek a kérdést, hogyan jutottunk idáig, hogyan jutott Magyarország oda, hogy Közép-Európában egy vezető államból sereghajtóvá vált. Ennek a kérdésnek az egyszerűsített válasza az, hogy a kormányzás következményében jutott ide Magyarország, de ha ennél mélyebb választ próbálunk keresni, akkor valószínűleg több okot kell megjelölni.

Az egyik ok álláspontom szerint, hogy húsz éven keresztül imamalomszerűen mondtuk azt, és mondta a média kórusban, hogy az állam rossz tulajdonos.

(13.40)

De vajon amikor az RWE német állami cég kimazsolázta a magyar energiaipart úgy, hogy az uniós szabályokkal ellentétesen fix profit lett kikötve a szerződésben, lehet-e azt mondani, hogy a német állam rossz tulajdonos? Vagy akkor, amikor vagyonértékelés nélkül - ahogy megállapította az Állami Számvevőszék - egy svájci állami cég megvásárolja az Antenna Hungáriát, és anélkül, hogy bármit csinált volna, rövid időn belül 100 millió dollárért továbbadja, lehet-e azt mondani, hogy a svájci állam rossz tulajdonos? Tehát a kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy a magyar állam rossz tulajdonos, és visszatérünk az eredeti felvetéshez, hogy a magyar állam azért rossz tulajdonos, mert a kormányzat nem képes működtetni a magyar állami vagyont.

Ha megnézzük egyes állami vezetők életrajzát, akkor arra jövünk rá, hogy ha valaki valahol alkalmatlan, rögtön egy másik állami cégnél találja magát. Arra jövünk rá, hogy ha valaki részt vesz egy privatizációs döntésben, rövid időn belül annál a társaságnál találja magát, amit privatizált. Miközben naponta halljuk - BKV-botrány, MÁV-botrány, televízió és sorolhatnám -, hogy azok az állami vagy államilag dotált cégek, ahol veszteségek vannak, ott a legmagasabbak a fizetések és ott a legmagasabbak a végkielégítések.

Ezek után a szeptember 2-ai parlamenti meghallgatásán Kocsis István azt átallotta mondani a parlamenti bizottság előtt - idézem szó szerint -, hogy "alacsony fizetésért csak hülyéket kapok". Tisztelt miniszter urak, az önök fizetései mind alacsonyabbak, mint az állami vállalatok vezetőinek a fizetései. (Derültség és taps a KDNP és a Fidesz soraiban.) Szabad legyen megjegyezni, hogy erre az MSZP elnök asszonya mint a lencsibaba tágra mereszti a szemét, és belekiált a világba, hogy törvényt akarunk. Szeretném önöket figyelmeztetni, hogy 2007-ben önök hoztak egy törvényt, a vagyontörvényt; olyan, amilyen, de önök hozták. Tehát meg kell állapítani, hogy törvény van, törvényesség nincs. Néha úgy tűnik, valakinek csak azért van két lába, hogy ne egy lábbal tapossa a törvényt. Úgy tűnik, hogy egyszerűen zsákmányállatnak tekintik az állami vagyont; ez a horda összetartozásának a jele. Ma beszélünk a MÁV-ról, beszélünk a televízióról, beszélünk a BKV-ról, és nem tudni, hogy holnap miről beszélünk.

Tehát nagyon egyszerű: nem törvény kell, hanem törvényt kell betartani. Addig, amíg arra lehet hivatkozni, hogy valami törvényes, de erkölcstelen, úgy abban az esetben ez nem egyeztethető össze a jogállami elvekkel. Amíg el nem jön egy olyan kormány, ahol az erkölcstelenség és a jogtalanság egybeesik, addig az állami vagyon valóban rossz vagyon lesz. De ha majd eljön az a kormány, amikor a kettő egybe fog esni, akkor ez a helyzet megváltozhat. (Zaj az MSZP soraiban. - Keller László közbeszólására:) Tessék megnyugodni, mással úgyse lehet megmagyarázni az önök kormányzásának az elhúzódását, és nem fogják tudni, hogy jövő héten melyik állami cégnél fog újabb botrány kiderülni. Például amikor a Sukoró-ügy kiderült, pénzügyminiszter úr a megoldást rögtön... - mert azt nem mondhatja, hogy jogszerű valami, miután az Állami Számvevőszék és az ügyészség is megállapítja, vagy legalábbis súlyos kétségeket támaszt a jogszerűsége fölött, ezek után nem mondhatja, hogy jogszerű. S mi a megoldás? Továbbra is a kedvezményezett koncessziós cégnek - csinált, amit csinált ebben az ügyben - meghagyjuk a koncessziót. Na látják, ez az, amiről beszélek, hogy nem lehet jogos az, ami erkölcstelen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Elnök Úr! Ránézek a táblára, és megállapítom, hogy az MSZP ideje lejárt. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 34 2009.10.12. 2:57  33-39

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Akkor is megszólítom, ha nincs itt és nem ön fog válaszolni, mert azt gondolom, hogy az interpelláció tárgya önt illeti.

A Magyar Televízió székházának kérdéséről most már lassan egy kötetet lehetne megtölteni, és a szerződés nyilvánosságra hozatalát követően sem tisztázódtak azok a körülmények, amelyekre nem csak a tévénézők kíváncsiak. A székház építésének és bérlésének körülményeiről a megjelent cikkek részben ellentmondóak, a cikkek összessége alapján azonban biztosan állítható, hogy a Millenniumi Média Kft. a székházüggyel nem jól járt, hanem nagyon jól járt.

A történteket - már amennyire megismerhettem - dióhéjban az alábbiakban lehet összefoglalni: a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdonában levő Millenniumi Média Kft. 4,6 milliárd forint névértékű, százszázalékos üzletrészét 7,4 milliárd forintért vette meg a Wallis Rt. Erre azért volt szükség, mert így kizárólagos nyertese lehetett a TV-székház építésének, és köthetett 22+18 évre olyan bérleti szerződést, amely bérlet lejárta után a Magyar Televízió nem lesz tulajdonos.

A következő kérdésben a híradások ellentmondásosak, nyilvánvalóan a tisztelt miniszter úr, illetőleg helyettese pontos válaszokat tud és kíván adni.

A híradások arról szólnak, hogy a tender 40 ezer négyzetméterre lett kiírva, ehelyett a bérleti szerződés 60 923 négyzetméterre szól. 2004 nyarán a kormány a székházépítés és technológia költségeit 20 milliárd forintra becsülte, ezzel szemben a híradások szerint az építés költségeit 160 milliárd forintban számolták el. Ugyancsak a híradások szerint a bérleti és üzemeltetési díj havonta 993 ezer euró, amely 2007-es átszámítás szerint 250 millió forint lenne; a válság következtében nyilván ennél sokkal több.

A Millenniumi Média Kft. cégjegyzéke szerint a minősített többségű befolyással bíró tulajdonos Limassolban van bejegyezve, míg a kisebbségi tulajdonos egy magyar részvénytársaság. Zárójelben jegyzem meg, a cégjegyzékből ellenőrizhető, hogy ennek a tulajdonosa is off-shore cég.

Kérdéseim tehát: milyen összegre vállalt a kormány a bérleti díj tekintetében garanciát? Mennyi volt a tényleges építési költség? Megfelel-e a valóságnak, hogy az említett cégnek a Kincstár közvetlenül utalja a bérleti díjat és üzemeltetési költséget? Befolyásolja-e a miniszterelnök urat az ügy kivizsgáltatásában az a tény, hogy a kérdésben a Wallis-csoport érdekelt?

Köszönöm, várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 38 2009.10.12. 1:10  33-39

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A függetlenségről szóló fejtegetéseit nagyban megkérdőjelezi az az állítás, ami egyébként valósnak bizonyul, hogy a Kincstár közvetlenül ennek az off-shore vagy többségében off-shore cégnek utalja azt a pénzt; nem tudni, hogy a költségvetés melyik rovatán keressük ezt, vajon a Miniszterelnöki Hivatal rovatán keressem, vagy a Magyar Televízió rovatán keressem ezt az összeget. De függetlenül attól, amit ön próbált válaszolni, ellentmondanak az adatok, mert 2004-ben a kormány - hangsúlyozom: a kormány - értékelte 20 milliárdra ennek a székháznak az építését, nyilván akkor még a tulajdonos a Kincstári Vagyoni Igazgatóság volt.

Nem céloztam, hanem állítottam, és logikusan következik, hogy a közbeszerzést formálissá lehetett tenni, ha csak a tulajdonos építhet, és előtte a Kincstár a Wallis-csoportnak eladja ezt az ingatlant. Ha ön kiszámolja, hogy mennyiért építették ezt és mennyi bérleti díjat fizet, akkor azt is kiszámolhatja, hogy mennyi kár érte az államot.

Ezért a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 2 2009.11.03. 5:13  1-4

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor megjelent ez az annak idején nagy hírveréssel beharangozott és valóban sikerkönyvként megélt szociográfiai kötet, az "Akit a mozdony füstje megcsapott", nem gondoltunk arra, hogy eltelik harminc év, és visszasírjuk, boldog békeállapotnak fogjuk nevezni azt az állapotot, ami a 70-es évek végén a MÁV-nál volt, vagy amilyen módon közlekedhettünk akkor. Nem gondoltuk, és most arra a felvetésre szeretnék reagálni, amit a tegnapi napon Szollár Domokos kormányszóvivő mondott. Azt állította, hogy nem kell minden bokor mögött politikát keresni, a vonalbezárások kérdése kizárólag szakmai kérdés. A fiatal, hetyke kijelentést tevő kormányszóvivő ezt azzal próbálta indokolni, hogy lám, van egy nem ellenzéki város, Nyíregyháza, amelynek mind a három képviselője kormánypárti, ezért nem lehet azt állítani, hogy csak ellenzéki vonalakat zárnak be.

Ez az érvelési technika a logika szabályainak nem felel meg, hiszen ha a premisszákat rosszul választjuk meg, akkor ebből következik, hogy a következtetés is helytelen. Ha Szollár Domokos hetyke kijelentését fenntartva egy kicsit utánanézett volna a bezárt vonalaknak, akkor nyilvánvalóan megtalálta volna Eger vasútállomásának történetét, ahol 1998 előtt a kormányzat 200 millió forintot adott arra, hogy az egri vasútállomást átalakítsák oly módon, hogy az IC fogadására alkalmas legyen. Ezért megemelték és kiszélesítették a peronokat. Ez a történet sikerként folytatódott, mégpedig akként, hogy az IC vonat 1998-tól 2006 decemberéig közlekedett Egerbe. Ezt követően, 2006 decemberében megszüntette az akkori miniszter. Kérdésemre úgy válaszolt, hogy nem lesz semmi probléma, jobb lesz a közlekedés Eger és Budapest között, hiszen gyakoribb lesz a közvetlen járat. Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy többek között Eger is ott van azon megyei városok között, ahol a közvetlen vonatközlekedést megszüntetnék.

Nem tudom, szándékoznak-e igazi, tényleges vitát folytatni erről, vagy pedig eldöntött tényekről pusztába kiáltott szó csupán. Ha gazdasági értelemben tekintjük, akkor így egy részvénytársaságot lehet vezetni, egy országot viszont teljesen másképp kell vezetni. Egy országot az ott élő emberek javára, a közjót szolgálva kell vezetni, ami nem kizárólag gazdasági kérdés, hanem társadalompolitikai kérdés is. Nem tudom, a döntéshozók tisztában vannak-e azzal, hogy Budapest és a Balaton után a legnagyobb idegenforgalma Eger városának van. Nem tudom, tisztában vannak-e a döntéshozók azzal, hogy a leglátogatottabb múzeum az országban az egri Dobó István Vármúzeum, nyilván azért, mert a tanulmányi kirándulásokat oda szervezik. Ezek után nem tudom, hogyan fogják megszervezni.

Ezek a társadalompolitikai kérdések, és azok a társadalompolitikai kérdések, hogy ha a határ közelében van egy vonal, akkor elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy van-e lehetőség az európai szabályok szerint azt a vonalat továbbfejleszteni, mégpedig meghaladva a trianoni határokat, a szomszéd országokkal együttesen. Semmiféle ilyen tanulmány nincs. Nyilván ez az egész, nem tudom minek nevezni, ötlet azért született, mert az Eurostat statisztikája szerint most már a MÁV adósságát is be kell számítani a magyar államadósságba. A 14 bezárt vonalnak a gazdasági következménye 960 millió megtakarítás, ezek után nem tudom, a több milliárdos megtakarítást miből számolták ki.

Tegnap a miniszterelnök úr azt állította, kicsit hunyorogva, hogy a vonalbezárások a reform első lépése. Ugyan nem mondta meg, mi a második lépés, és nem is nézett a csillár felé hunyorogva, nehogy leessen onnan. Sajnos kezdjük megszokni azt, hogy ha azt a szót kiemelik, hogy reform, akkor egyszerűen kapunk valami nagy rosszat, és nem tudjuk, mi a következő lépés; mert hogy is lehetne társadalmi felhatalmazás nélkül reformot csinálni?

Mielőtt önök reformot akarnak csinálni, egyet kérek. Számoljanak el a kormányzati negyed pénzével, számoljanak el a MÁV Cargo eladásából származó pénzzel, milyen felújítások voltak a MÁV Cargónál. Számoljanak el a vonatkocsitenderrel, számoljanak el a felújításokkal. Azokkal értek egyet, akik azt állítják, hogy nem lehet minden állami vezető, minden kormánypárti képviselő mellé rendőrt állítani. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mit akarsz elszámoltatni?)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 14 2009.11.24. 5:30  13-16

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mostanában a médiában a költségvetési törvényen és az akörül zajló vitákon túlmenően, a rádiófrekvenciákon túlmenően a közbeszéd tárgya a kormány kinevezési gyakorlata és az azok kapcsán felmerült problémák taglalása. Amennyiben ez a közbeszéd tárgya, és a sajtó érdeklődését is felkelti, nyilvánvaló, hogy a parlament ellenőrzési szerepéhez hozzátartozik, hogy e Ház falai között is beszéljünk azokról a kérdésekről, amelyek a kormány kinevezési gyakorlata kapcsán felmerülnek.

Mi a probléma vele? Hiszen egy kormánynak az a dolga, hogy kinevezzen intézményvezetőket, ami a hatáskörében hozzá tartozik, és az a dolga, hogy mentsen fel intézményvezetőket. Úgy gondolom, az első probléma az, hogy nem ment fel ott, ahol fel kellene menteni, és kinevez ott, ahol nem kellene kinevezni. Három probléma köré próbálom foglalni a mostanában történt kinevezéseket: az időpont, a módszer és az ezek kapcsán lévő politikai megfontolások.

Kezdjük az időponttal! Az Oktatási Minisztérium kinevezési gyakorlatában, amikor nyolc intézmény élére igazgatót nevezett ki, akkor megállapítható, idézem: a megbízások egy része a közlemény megjelenésekor már régebben lejárt, vagy még nem volt esedékes a procedúra. Nagyon érdekes kinevezési gyakorlat, amikor nagyon érdekes pályázatot vagy versenytárgyalást ír ki a minisztérium, felmerül egyébként a bírálóbizottság tagjainak a megváltoztatása is, amit később cáfolnak, és akkor lefolytatnak egy olyan pályázatot, ahol a szakma bizonyos értelemben tiltakozik az ellen, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László, akinek egyébként ilyen típusú végzettsége nincs, lehet, hogy kiváló filozófus, lehet, hogy az olasz-magyar kapcsolatok érdekében rengeteget tett, csak a Magyar Nemzeti Múzeum karakterénél, alapító okiratánál fogva más típusú ember kellene. Vagy a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Csák Ferenc, aki lehet, hogy fiatal kora ellenére a közigazgatásban valamit letett az asztalra, de nem biztos, hogy bármifajta szakmai gyakorlattal rendelkezne, vagy képes volna egy ilyen nagy múltú intézmény kellő elvezetésére, de erre majd visszatérhetünk. A tegnapi interpelláció során is a miniszter úr mást nem tudott válaszolni, mint hogy fel tudta sorolni azt, amit egyébként úgyis tudunk, ami egyébként a Magyar Közlönyben úgyis megjelent, hogy kiket neveztek ki.

Nézzük a módszert! A kinevezés módszerével az is a gond, hogy új intézményeket hozunk létre, hogy kinevezhessünk embereket, vagy pedig fogjuk magunkat, és valamilyen embert az érdekkörünkből nevezünk ki. Vegyünk erre is egy példát: itt van például Bejó Pál a Statisztikai Hivatal élén. Ezzel kapcsolatban ő nem tagadja azt, hogy ahol ő volt, ez az Ecostat, százmilliós nagyságrendben fizetett ki pénzeket a kormány holdudvarának - Pénzügykutató Zrt., ATV, Gazdasági Rádió -, nem tagadja.

Mi a magyarázata? Elég szegényes: számunkra fontos az is, hogy a média gazdasági tájékoztatása javuljon. Ha a médiát azonosítani lehet a felsorolt intézményekkel, és ebbe nem tartozik bele a közszolgálat, és nem tartozik bele sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet, amelyek sokkal nagyobb példányszámban jelennek meg, akkor Bejó Pálnak nyilván igaza van, de inkább azt vélem, hogy ezen mondat nem más, mint az őszödi beszéd mondatának a végrehajtása: magunk mellé állítani a meghatározó, befolyásoló médiákat.

Végül vegyük Andor László kinevezését, ahol véleményem szerint alapvetően nem a kormány, hanem a kormányt fogva tartó MSZP követte el azt a hibát, ami Magyarország érdekeivel teljes mértékben ellentétes. Ha a kormány kinevezési joga az európai biztos meghatározása, akkor a magyar érdekekkel szembemegy, hogy az MSZP elnöksége rangsort állít fel, és azt nyilvánosságra is hozza. Nem szokásos ez a megoldás, hiszen ez a mi biztosunk ebben a rangsorban csak a harmadik volt, tehát azt gondolom, a magyar érdekeket az szolgálta volna, ha tárgyalásokat minden párttal, különösképpen azon párttal is folytatnak, amelyik a legnagyobb európai frakcióval rendelkezik, - de mindezek a tárgyalások nem nyilvánosak -, akkor lenne erős a biztosunk.

Ez a dolog azt jelenti, hogy a kormány az MSZP foglyaként cselekedett (Zaj az MSZP soraiban.), és ezek a politikai következtetések, mert azt gondolom, hogy a jövőben is arra számíthatunk, különösképpen, amikor a parlament nem ülésezik, hogy a következő kormány részére megpróbálják azokat az aknákat elhelyezni, és megpróbálnak pozícióba emelni olyan embereket, akik elsősorban a párthűségük és nem a szakmai gyakorlatuk alapján érdemelték ki azt. (Moraj az MSZP soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
253 2 2009.12.15. 5:25  1-5

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy látszik, hogy abban, amit ez a kormányzati végjáték jelent az országnak, nem múlik el hét, nem múlik el nap, hogy újabb kérdéseket ne kelljen feltenni a végjáték végkielégítései kapcsán. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél folytatott vizsgálat alapján megállapították, hogy mely vezető állású dolgozók milyen végkielégítéssel távoztak. Ez problematikusabb, mint a BKV vagy a MÁV ügye, hiszen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő lenne az a csúcsszerv, amelynek a portfóliójába tartozó állami vállalatoknál kellene a fegyelmet tartani, neki kellene jó példával elöl járni. Tegnap a miniszterelnök úr egy kérdésre, illetve egy interpellációra adott válaszában kifejtette, hogy miután lecserélték a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérkarát, irányító testületének irányítóit, meg fog változni minden. Mondja ezt hét és fél év után, mondja ezt a végjátékban, pár hónappal a kormány lemondása előtt.

Elnézést kérek, semmifajta személyeskedés ebben a kérdésben nem vezet, azonban, hogy lássuk a korjelenséget, hogy tudjuk diagnosztizálni, mi történt itt nyolc év alatt, azért emelem ki Sarkadi Nagy Barna humán igazgató esetét ezzel kapcsolatban. Hiszen 2009 januárjában az egyik hetilap cikksorozatot közölt arról, hogy a VII. és a VIII. kerületben, amiben azóta már büntetőügy is folyik, milyen kérdések merülnek fel, milyen tények állapíthatók meg. Így került szóba a Dollár Land Kft. értékelő cég kapcsán Puch Lászlóval együtt Sarkadi Nagy Barnának mint az értékelő cég egyik kedvezményezettjének neve. Ezt követően természetesen közös megegyezéssel távozott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől, 41 millió forint körüli összeggel, és 3 millió forintot kapott egy másik címen. De hogy egészen pontos legyek: 41 millió 506 ezer 242 forintot, munkavégzés alóli mentesítés idejére 3 millió 458 ezer forintot és szabadságmegváltás címén 700 ezer forintot kap. A belső vizsgálat megállapítása szerint a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén, amikor közös megegyezéssel a felek a munkaviszonyt bármikor megszüntethetik, azonban végkielégítés nem illeti meg.

Ennél érdekesebb Sarkadi Nagy Barna életútja, hiszen a mese ott kezdődik, hogy voltak zseniképző központok, ahol dzsoli dzsókereket képeztek. Ilyenek voltak a KISZ-bizottságok, kiváltképpen a Baranya megyei KISZ-bizottság. Mert a Baranya megyei KISZ-bizottság után következett az MSZMP külügyi bizottsága, az Országos Béketanács, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettesi, majd elnöki szobája. Erre a korszakra emlékezzünk, azóta is nyögi ez az ország a '90. évi IV. törvényt, azt a vallási törvényt, amely azokat a folyamatokat indította el ebben az országban, ahol most tartunk ezen a területen. De a zseniképző nem áll meg, személyzetpolitikai ismereteit humán menedzserként kamatoztatja az előbb említett Magyar Nemzeti Vagyonkezelőn túlmenően a Szerencsejáték Zrt.-nél, a Magyar Exporthitel Biztosító igazgatóságában, a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Zrt.-nél. Tehát olyan sokirányú képzést kapott a Baranya megyei KISZ-bizottságban, hogy egyszerre el tud látni ennyi funkciót, és még arra is jut ideje, hogy vagyonértékeléseket folytasson a VII. és a VI. kerületben.

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a cím alapján - "Itt a vége, fuss el véle!" - ennek tényleg nem mesedélutánnak kell lennie, mint ahogy tegnap miniszterelnök úr próbált válaszolni egy interpellációra, hanem, azt gondolom, valóban itt a vége. Ha önök tiszta közéletet akarnak, akkor legyen vége, tessenek szívesek lenni nem látszatintézkedéseket hozni, hanem a végkielégítések rendszerét és az állami vagyonnal való gazdálkodás és felelősség rendszerét szabályozni, mert az ország napról napra fog felháborodni, amikor ilyen eseteket hall.

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Utána a Pozsgay és a Szűrös is jön?)