Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1956-ban és ’56-ot követően számomra, és azt hiszem, sokunk számára nem volt más és elérhetőnek látszó cél, mint a semlegesség. Ez lett volna az az ideális állapot, amelyben reménykedtünk, és úgy gondoltuk, hogy egy semleges állapot Magyarország számára meghozhatja azt a fajta fejlődési lehetőséget, amitől el voltunk évszázadokon keresztül zárva. A világ azonban óriásit változott, a kétpólusú világból egy olyan többpólusú világ alakult ki  nagyon rövid ideig maradt egypólusú , amelynek a változása azt eredményezte, hogy ma nincsenek olyan erőviszonyok, amelyek mellett lehetséges lenne bármelyik ország számára egyedül a szuverenitása megtartása egy semleges állapotban. Engem éppen azért meghökkentett, meg kell vallanom, amikor szocialista részről, majd a DK részéről valamiféle szuverenitáshumbugról, a szuverenitás talán felesleges felemlegetéséről esett szó. Ennek a szerződésnek és minden olyan szerződésnek, amely nemzetközi téren biztosítani kívánja Magyarországot, az egyetlen és értelmes célja az ország szuverenitásának a megvédése.

Nem tudok más értelmes célt elképzelni, csak azt, hogy megvédi az országnak azt a szuverenitását, amiért a hadsereget fenntartjuk, amelyről oly sok szó esett, amely azt a célt szolgálja, hogy a magyarok szabadon élhessenek az országon belül. Ez az egyetlen igazi célja. Ha ez a szerződés nem garantálja az ország szuverenitását, ha nem biztosítaná az ország szuverenitását, akkor azt nem lett volna szabad megkötni. Éppen ezért tartom annyira fontosnak, hogy a szerződés I. cikkének a 2. pontja olyan világosan jelenti ki: „A felek jelen Megállapodás és a végrehajtási megállapodások szerinti kötelezettségei  összhangban a nemzetközi joggal  nem sérthetik sem a Felek területi szuverenitását és fegyveres erőik feletti szuverenitását, sem a Felek önvédelemhez való jogát.” Igen tisztelt Ház! Ez az értelme a szerződésnek, és egyben a garanciája. Meggyőződésem, hogy enélkül Magyarországnak nem lett volna szabad megkötni egy ilyen szerződést.

(12.20)

Hogy ez a garancia érvényesül-e? Igen, úgy gondolom, hogy igen, mert a szerződéses szabadságon belül és a szerződések védelmén belül ennek érvényesülnie kell. Amikor Magyarország bizonyos mértékű szuverenitásfeladást azért határoz el, hogy egy nagyobb biztonságot érjen el és nagyobb biztonságot garantáljon, akkor úgy gondolom, helyes úton jár. Ennek azonban a védelmét egy szerződésben kell garantálni, és ez ezt biztosítja.

Azért kérdezem, mégiscsak hogy képzelik azt ellenzéki oldalról ezekkel a felszólalásokkal, mi célt szolgálna ez a szerződés. Talán az Egyesült Államok szuverenitását? Nem kell nekünk azt garantálni, ők garantálják önmaguknak. Milyen célt szolgálna egyébként, ha nem azt, hogy Magyarország biztonságos és szuverén ország legyen? Ezért meggyőződésem, hogy a szerződésnek ezeket a garanciális elemeit nem szabad elfelejteni, ezeket előtérben kell tartani. Nincs az a jó kapcsolat, az a kiváló nemzetközi kapcsolat, amely ne igényelné, hogy folyamatosan és rendszeresen tudjuk azt átlátni és ellenőrizni, hogy miként történik az országon belül például az idegen csapatok mozgása. Ez egy alapvető kérdés, és úgy gondolom, erre vonatkozóan a szerződés mindazt biztosítja, amire Magyarországnak szüksége van. Ezért kellett tárgyalni, ezért kellett a tárgyalásokat eredményesen folytatni.

Ma azok a fajta fölvetések, amelyek valami olyasféle gyanút kívánnak ébreszteni, hogy Magyarország valami mást adott azért, hogy ezt a lehetőséget elérje, hogy amerikai csapatok legyenek Magyarországon, hogy ezt a szerződést egyáltalán megköthesse, úgy gondolom, ezek nemcsak hogy légből kapott feltételezések, de jóhiszeműeknek sem tekinthetők. Hiszen nem történt egyetlen olyan bizonyított lépés sem, hogy a szerződés megkötése érdekében a mi részünkről bármiféle jogfeladásra került volna sor. Ellenkezőleg, a jogok garantálására került sor. S azt kell mondanom, hogy egy hazánkhoz mért ország, egy ilyen középméretű európai ország mindent megtett azért, hogy azt a szuverenitását, amelyet eddig meg tudott őrizni, a jövőben is meg tudja őrizni.

Világosan kell látni az én álláspontom szerint, hogy egy többpólusú világon belül ma már az igazi nagy veszély és egyértelműen az a veszély, amit el kell tudni hárítani, nem más, mint a terrorizmus. A terrorizmus pedig nem egy helyen, nem egy koncentrált helyen, hanem az egész világban jelentkezik. Ezzel szemben egyetlenegy kisebb vagy nagyobb ország haderőfejlesztése sem elégséges. Ahhoz egy olyan egységes erő kell, amelyhez Magyarország akkor, amikor a NATO-hoz csatlakozott, akkor egyfelől garanciákat kapott, másrészről ezzel a szerződéssel további biztosítékokhoz jut.

Személy szerint úgy gondolom, hogy Magyarország biztonságát nagymértékben növelné, ha az Európai Unió végre megtenné azt a lépést, hogy egy saját hadserege is legyen. Az Európai Uniónak a saját hadseregre feltétlenül szükség lenne meggyőződésem szerint. Elképesztő helyzetnek tartom azt, hogy egy 500 milliós, hatalmas nagy konglomerátum úgy áll a világban, hogy nincs hadserege. Mondhatnánk, hogy persze, mert a NATO tagja. Hát igen, persze, ezt mondhatjuk, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem pótolhatja a hadsereget.

Ennélfogva meggyőződésem szerint ez a szerződés ma az adott viszonyok között Magyarország érdekeit szolgálja, és ezért támogatható. (Taps a kormánypártok soraiban.)