Készült: 2019.11.20.12:28:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

243. ülésnap (2017.10.03.), 44. felszólalás
Felszólaló Bencsik János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 15:59


Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy én nem szégyellem, hogy képviselő vagyok, ha úgy tetszik, kijáró képviselő vagyok, hiszen egyéni országgyűlési képviselőnek választottak meg a Tatai-medencében, és az ott élők időközönként megkeresnek olyan javaslatokkal, elvárásokkal, amelyek csak országgyűlési, parlamenti szinten kezelhetők, orvosolhatók. Így történt ez ebben az esetben is. Már az eredeti törvény elfogadását követő hetekben, nyári időszakban is megkerestek az átmeneti bányászjáradékban részesülők közül néhányan, majd a nyár végén és kiváltképpen a szeptember első hétvégéjén megtartott bányásznap keretében meglehetősen sokan, számomra is meglepő mértékben sokan kerestek meg azzal a javaslatukkal, sőt elvárásukkal, hogy a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekről szóló törvény hatálya alá bekerülhessenek ők maguk is, akik alapvetően a 45-63 év közötti korosztályhoz tartoznak.

A Nyitrai képviselő úr által elmondottak közül egyetlenegyet emelnék ki, ez pedig a nyugdíjprémium, amelynek kifizetésére a következő esztendőben sor kerülhet annak függvényében, hogy miként teljesít a hazai gazdaság. Ha a hazai gazdaság jól teljesít, és a GDP meghaladja azt a mértéket, küszöbértéket, amely fölött lehetőség nyílik a nyugdíjprémium kifizetésére, akkor az megtörténhet. Ahhoz viszont működőképes, erős, jól teljesítő gazdaságra van szükség, ahol pedig elengedhetetlen a munkáskezek jelenléte is. Ez a törvény, ha kicsiny mértékben is, de ebben tud segítséget nyújtani, hogy azokban a térségekben, ahol rendelkezésre áll ez a viszonylag fiatal, öregségi nyugdíjkorhatárt még el nem érő kör, értenek is valamihez, fegyelmezetten, közösségben is tudnak dolgozni, azok hozzájárulnak az adott regionális gazdaság erősödéséhez, kiteljesedéséhez, ami összeadódik nemzetgazdasági szinten, amely megteremtheti a lehetőségét a nyugdíjprémium kifizetésének.

Varga László képviselőtársam azzal indokolta a törvénytervezet elutasítását, miszerint a legalacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőket löki be úgymond a törvénytervezet és a kormány a munkaerőpiacra. Szó sincs erről. Önnek is tudnia kell, hiszen hasonlóképpen egy iparosodott és korábban a bányászat által erősített, támogatott térség képviselőjeként dolgozik, hogy a bányászjáradékkal rendelkezők nem ebbe a körbe tartoznak.

 

 (11.30)

 

Tehát egy magas, az országos átlagot jóval meghaladó, nyugdíjszerű ellátmányban részesülnek. Az átminősítéssel jelentős anyagi hátrány nem érte őket, azt viszont én is mondhatom - és ezt több alkalommal elmondtam annak idején a saját képviselőcsoportom ülésén is -, hogy azok, akik 25 esztendőt lehúznak egy mélyművelésű bányában, és 5 ezer műszakot töltenek ott, azok érzelmileg élik meg rosszul ezt a fajta átminősítést.

Ugyanakkor ez minden szakmacsoportra kiterjedt a 2012-es döntés során, hiszen egy nagyon erőteljes, világos klauzulát, határvonalat húzott meg az Országgyűlés többsége, amely szerint vannak az öregségi nyugdíjak, tehát van az öregségi nyugdíjellátás, és ezen kívül pedig vannak a különböző szerzett jogosultságok alapján megállapított nyugdíjszerű, de nem nyugdíjként nyilvántartott ellátási formák. Ez alapvetően érzelmi feszültséget és problémát jelentett, nem pedig az anyagi helyzetben történő érdemi változást.

A törvényjavaslat visszavonására én nem látok indokot, hiszen egy, ha még kicsinynek mondható, néhány ezres csoportnak az érdekei kerültek is ide megvitatásra, mégiscsak ez egy képviseleti munka, képviselői vállalás. Legfeljebb annyit tehetek, hogy ha visszatérek a választókerületembe, akkor tájékoztatni fogom mindazokat, akik indítványozták e törvénytervezet benyújtását, hogy a Szocialista Párt a visszavonását javasolja, javasolta a tervezetnek. (Dr. Varga László: De azt is mondd el, hogy miért! - Dr. Szakács László: Elmegyünk mi is szívesen, megérveljük! - Dr. Józsa István: Ne csak ezt mondd el, János!)

Sneider Tamás képviselőtársam, alelnök úr támogatását tisztelettel köszönöm. Azzal a kiegészítéssel vagy szűkítéssel, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők, hogyha élnek a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeten keresztüli munkavállalás lehetőségével, aligha fognak mélyművelésű bányában dolgozni. Tehát itt, Magyarországon az európai uniós kötelezettségek vagy megkötöttségek figyelembevételével az utolsó mélyművelésű bánya is - amely nagy számban foglalkoztatta a bányászokat - bezárásra került. A rekultiváció ez év végén lezárul a Vértesi Erőmű térségében.

Ahol dolgoznak - és az sem veszélytelen -, az a mély­építés, építőipari kivitelezés, parképítés, parkfenntartás; ezek azok a szakmacsoportok, ahol a leginkább el tudnak helyezkedni, el is tudtak helyezkedni, többségében legális körülmények között, és szűk keresztmetszetben nem teljesen legális körülmények között, ezt is tudjuk. Szeretnének legálisan dolgozni, ezért is történt meg az ő megkeresésük, hogy ne kelljen sakkozni az év végén, az utolsó egy-két hónapban, hogy a meglévő járadékuk és a munkaerőpiacon elérhető jövedelmük szinkronban legyen a hazai szabályozásokkal. Ez a törvényjavaslat erre, ha nem is a legoptimálisabb, de egy használható megoldást indítványoz.

Szakács képviselőtársam kirohanását nem egészen értettem. Még azt is megkérdőjelezte, hogy tisztában vagyok-e azzal a társadalmi és gazdasági keretrendszerrel, ahol az elmúlt 30 esztendőmet leéltem.

Szeretném jelezni, hogy igen, Szakács képviselő úr, teljes egészében tisztában vagyok. Húsz évig szolgáltam polgármesterként azt a közösséget, ahol alapvetően egy, a bányászhagyományokra épülő, és nemcsak a kulturális hagyományokat, hanem az emberi kapcsolatokat is magába foglaló bányászhagyományokra épülő közösség éli az életét. És köszönnek az emberek, fogadják a köszönésemet, 30 év múltán is, és igyekeznem kell, hogy akár még nyugdíjas bányászoknak előre tudjak köszönni a tisztelet jeléül, mert bizony az is előfordul, hogy jobban iparkodnak ők a köszöntéssel, mint ahogy én tudok reagálni.

Tehát ez a legfontosabb a képviseleti munka során is, hogy ha vannak dolgok, amiben nem értünk egyet, a párbeszéd az meglegyen, és a kölcsönös tisztelet megadja az alapot arra, hogy olyan kérdéseket, amelyek vitatottak egy-egy témában, azt át lehessen beszélni, át lehessen gondolni, és ennek a szóba elegyedésnek az első és nagyon fontos eleme az a köszönőviszonyban való lét, tehát a nexus, a közvetlen kapcsolattartás.

Említette, hogy a kormány alapvető élelmiszerként a vadhús forgalmi adóját csökkentette. Hát, meg a vadcsirkéét minden bizonnyal, meg a vadhalét; tény az, hogy nem olyan egyszerű a halat kifogni, főleg nem horgászati módszerekkel. De hát azért a hal, a sertés, a baromfi, a tej, az mind-mind ebbe a körbe tartozik, ahol az általános forgalmi adó mértéke csökkentésre került, mert ezek alapvető élelmiszerek. Tehát ez kerül bele a vásárlói kosárba, természetesen ezt kell lecsökkenteni, ahogy a nemzetgazdaság teherbíró képessége ezt lehetővé teszi, és szépen fo­ko­zatosan, de folyamatosan bekerültek ebbe a kosárba mindezen alapvető élelmiszerek, belekerült a vadhús is természetesen. (Dr. Szakács László: Belekerül a kenyér is.)

Említette, hogy Dél-Dunántúlon, a mecseki, komlói bányászat leépítését követően milyen nehéz helyzetbe került az adott térség foglalkoztatási és megélhetési szempontból. Ugyanilyen nehéz helyzetbe került az észak-dunántúli térség is, ahonnan én érkeztem, ahol ellátom a képviselői munkát, egész Komárom-Esztergom megye, az oroszlányi, a dorogi és a tatabányai szénmedencékkel együtt.

Azt is mondhatja képviselő úr, vagy mondhatná, hogy könnyű volt a mi helyzetünk, hiszen autópálya érte el ezt a térséget a 80-as évek végére, éppen akkorra, amikor összeomlott a hagyományos szocialista nehézipar, és könnyebb volt a talpra állás. Viszont hogyha jól emlékszem, akkor a Toller képviselőtársam, volt polgármestertársam által is szorgalmazott 6-os számú autópálya, tehát az M6-os, ha jól számolom, nem vagyok teljesen biztos benne, de úgy tíz éve már legalább szolgálja a Dél-Dunántúl fejlődését, elérhetőségét, és az elérhetőség, az autópálya elérhetősége a gazdaságfejlesztés szempontjából, már ami a sikeres gazdaságfejlesztést illeti, szükséges, ezt senki nem kétli. De azért az eltelt idő alatt, hogyha nemcsak beszélnek a gazdaságfejlesztés fontosságáról, főleg egy olyan időszakban, amikor láthatjuk, hogy Európa ezen terén, itt, Közép-Európában az európai átlaghoz képest jelentősebb befektetésekre, munkahelyteremtő beruházásokra kerül sor, akkor mi a fittyfenét csinál képviselő úr, azon kívül, hogy időközönként eljön, itt kioszt bennünket, akik valamiféle referenciával már rendelkezünk a helyi gazdaságfejlesztés területén, és kioszt azért, mert rétegérdekeket ugyan, ez esetben pont azoknak az átmeneti bányászjáradékban részesülőknek az érdekeit képviseljük (Dr. Szakács László: Mióta a Fidesz vezet, nem nagyon fejlődött semmi sem!), akik mellett önnek is ki kellene állnia és szót kellene emelnie. Erre itt fenyegetőzik, hogy vissza kell vonni ezt a törvényt, mert ez nem jó (Dr. Szakács László: Ezt Varga mondta, de egyetértek vele!), és nem támogatja az érintetteket, akik kérték ennek a beterjesztését. (Dr. Szakács László: Ha elmegyünk Tatabányára, akkor elmondjuk, hogyan gondoljuk!)

Aztán azt is mondta, hogy ezt csupán üzletként kezeli a kormány és a kormánypárti frakció. Hallott ön Czeglédy úrnak a nevéről? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igen!) Czeglédy úrnak a nevéről hallott (Dr. Józsa István: Koholt vádak!) ott Vas megyében, Szombathely környéke, ahol mi a kutyafülét csinált? (Dr. Varga László: Az ítélet megvan már? Azt is ismerteti, képviselő úr?) A közérdekű diákszövetkezet, diákokat foglalkoztató szövetkezet esetében, hát, finoman szólva, nem teljesítette egyrészt a közkassza irányába meglévő kötelezettségeket (Dr. Józsa István: A NAV lefoglalt mindent, alaptalanul!), másrészt pedig, ha teljesítette is, csak késedelmesen teljesítette a diákok által elvégzett munka ellenértékét. (Dr. Varga László: De nem volt még ítélet! - Dr. Szakács László: Az ítéletet is olvasta már?) Tökéletesen igaza van, hogy ha ön ebből, Szakács úr (Dr. Szakács László: Politikai ügy!), ebből a tapasztalatból, személyes tapasztalatából indul ki, hogy az önök politikai közössége hogyan tekint a szövetkezeti alapon működő foglalkoztatás irányába (Dr. Varga László: Politikai ügyről beszélsz! Nem volt még ítélet!), akkor persze, erre a következtetésre jut. Na, de ez nem feltétlenül kell hogy általános legyen az egész országban vagy más politikai közösségeken belül.

 

(11.40)

 

Tisztelt Varga Képviselő Úr! (Dr. Szakács László: A Fidesz már tudja az ítéletet!) Igen, az egy nagyon fontos lépés volt a szocialista kormányzat idejében, amikor az utolsó pillanatban a távhő általános forgalmi adóját 5 százalékra csökkentették. Ez egy nagyon fontos döntés volt; kár, hogy ugyanezzel a döntéssel együtt megszüntették a kompenzációt a gázárak tekintetében, és ennek következtében azzal az áfacsökkentéssel - egy tollvonással, egy törvényhozással, a Bajnai-csomagban volt, az IMF kérte önöktől ezt a döntést, meghozták ezt a döntést - a gázár-kompenzáció lenullázódott. (Dr. Varga László: Kormányváltásig volt kompenzáció! Az utolsó pillanatig volt!) Azért emlékszem ilyen jól erre, mert 2010-ben, amikor épp az energetikai ügyekért felelős államtitkári feladatot láttam el, az kellett legyen az első döntés, hogy be kellett vezetni a távhő-szer­ke­zet­váltási támogatást annak érdekében, hogy ne kelljen azonnal mintegy 30 százalékos díjemelést bevezetni a távhőszolgáltatás területén. (Dr. Varga László: Az utolsó pillanatig megvolt a kompenzáció!) Igaza van, nagyon fontos volt az 5 százalékos áfacsökkentés azon a területen, de emellett született egy olyan döntés, amely az ország külső függőségi viszonyából fakadóan megkerülhetetlen volt az önök részéről.

Végezetül, összességében szeretném megköszönni ezt az érdekes beszélgetést, inkább beszélgetés volt, mint vita, és arra szeretném önöket biztatni, hogy a részletes vita során is támogassák az előterjesztést annak érdekében, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők köre be tudjon kapcsolódni a közérdekű nyugdíjas-szövetkezeti tevékenységbe, és ezzel értelmes elfoglaltsággal, pótlólagos jövedelemhez jutva, a 45-63 év közötti, átmeneti bányászjáradékban részesülők be tudjanak kapcsolódni abba a közösségi értékteremtő folyamatba, amely a már öregségi nyugdíjban részesülők számára akár a nyugdíjprémium rendelkezésre bocsátását is tudja elősegíteni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  44  Következő    Ülésnap adatai