Készült: 2020.08.07.11:38:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

204. ülésnap (2001.05.07.), 57. felszólalás
Felszólaló Herényi Károly (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:23


Felszólalások:  Előző  57  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államiságunk ezeresztendős ünnepén érdemes megvizsgálni, mi ennek a csodának a titka, hogy ez a kicsiny, maroknyi nemzet ezer esztendőn keresztül ilyen nyelvi elzártságban, ilyen elszigeteltségben, de létezni tudott és meg tudott maradni. Ha az okokat keressük, akkor nyilván keresztény hitünk, hazaszeretetünk, kitartásunk és mindezek mellett, ugyanilyen fontossággal az ünnepeink is szerepet játszottak abban, hogy mi most itt lehetünk és magyarul beszélhetünk. Jól tudták ezt 1944 és '45 tájékán, akik akkor hatalomra kerültek: ha egy nemzetet vagy egy rendszert ki akarsz kezdeni vagy szét akarsz verni, akkor kezdd az ünnepei szétverésével.

Történelmi folytonosság szakadt meg 1944-45-ben, tudatos történelemhamisítás indult. Megindult az úgynevezett szocialista tudat formálása, és ez a szocialista tudat nem tartotta szükségesnek a magyar nemzet ezeréves történelmének hiteles ismeretét, múltunk, gyökereink tudatos vállalását, sőt mindent elkövettek a történelem meghamisítása érdekében, nemzettudatunkat, nemzeti büszkeségünket rombolták, a "bűnös nemzet" tudatát igyekeztek belénk plántálni. Legnagyobb nemzeti ünnepeinket elvették: március 15-e a Tanácsköztársaság vörösterrorjával került egy szintre, és Forradalmi Ifjúsági Napok néven mosták össze 1848 hőseit 1919 vörös terroristáival; államiságunk ünnepét, augusztus 20-át, Szent István ünnepét az új kenyér és az új sztálinista alkotmány ünnepévé alacsonyították; október 23-a megünneplése államellenes bűncselekménnyé minősíttetett, szaporítva ezzel a rendőrség munkáját. Ünnepelhettünk viszont november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom esedékes évfordulóján, mintha bármi közünk is lett volna hozzá, azon kívül, hogy következményeit negyven éven át szenvedtük el.

Sajnos ez a nemzettudatot romboló szándék 1990 után sem hagyott alább. Emlékezzünk csak arra a hisztériakampányra, arra a jajveszékelésre, amitől Horthy Miklós kormányzó hazai földbe való temetése idején volt hangos az ország! Ugyanezek a hangok gúnyolódtak a Magyar Köztársaság jelképeiről, a köztársaság címeréről folytatott vita során; de tetten érhető ez a gúnyos, lekicsinylő stílus akkor is, ha 1956-ról esik szó. Döbbenetes és felháborító, ahogy, hála istennek, egyre kevesebben, de nagy közvélemény-formáló erővel bíró csoportok azokról az '56-os, még köztünk élő hősökről beszélnek, akik életük kockáztatásával fizették meg mai szabadságunk árát. Elég a Hősök terére kimennünk, hogy az ilyenfajta gondolkodás eredményeiről a gyakorlatban szerezzünk tapasztalatot: addig, amíg más nemzet tisztelettel adózik hősei előtt, addig nálunk az ismeretlen katona sírját gördeszka-, görkorcsolya- és BMX-pályának használják rosszul nevelt vagy csak közönyös fiatalok. Az előbb megemlítették itt Arlington példáját, a Vörös teret, én megemlíthetném Athént vagy Varsót, ahol díszőrség vigyázza az ismeretlen katona sírját.

És ha a törvénynek van hibája, akkor egy biztosan van: talán nem a Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe kellene ennek az ügynek a rendezését helyezni, mert idáig is lehetősége lett volna, hogy ezen a helyzeten változtasson, de nem tette meg. Azt gondolom, ez a honvédelmi miniszter hatás- és jogköre kell hogy legyen, és ilyen irányú módosító javaslatot be is fogunk adni.

 

(17.10)

 

A nemzeti gondolat elutasításáról hozhatok példát a kultúra területéről is. 1992 januárjában, amikor ennek a hónapnak a 22. napját, a Himnusz születésének napját a magyar kultúra napjává nyilvánította az akkori kormány, az előterjesztő minisztérium államtitkára kénytelen volt a kérdések méltatlansága miatt egy televíziós vitát otthagyni. Emlékeztetnék rá, hogy közelmúltunk jó néhány esztendejében hivatalos alkalmakkor nemzeti imádságunk többnyire csak a szovjet himnusz és az Internacionálé társaságában hangozhatott el, mert tudták - és az ellenzők ma is tudják -, hogy egy erős nemzettudat megfosztja a zavaros ideológiákat vallókat, a lelki zavarosban halászókat a siker esélyétől.

Ezért nagyon fontos és mulasztást pótló az előttünk fekvő T/4163. számú, a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvényjavaslat, amely nem előzmények nélküli. Elődjének tekinthető az 1924. évi XIV. törvény. Ez a törvény minden esztendő májusának utolsó vasárnapját szentelte az első világháború hősi halottainak emlékezetére. Az előttünk fekvő javaslat a gondolatot és a célt kiterjeszti ezer esztendőre, mert nincs még egy nép Európában, amelyik ennyi hősi vért áldozott volna a hazája védelméért, mint a miénk.

Május utolsó vasárnapját a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánítjuk. A törvény elfogadása méltó módon illeszkedik a millenniumi eseményekhez, és folytatja azt a sort, amelyet a 2000. évi I. törvény kezdett meg. A Szent Korona tavaly január 1-jei Parlamentben való elhelyezéséről rendelkezett ez a törvény, kiszabadítva az államiság szimbólumát múzeumi zártságából. (Dr. Szűrös Mátyás: Rabságából!)

Az előttünk fekvő törvény rövid, mindössze öt paragrafusból áll. De nem is kell ennél hosszabb törvény, hiszen az emlékezés és a hősök iránti tisztelet minden igaz magyar lelkében ott él. Fontos törvény ez, értékrendet, erkölcsi rendet helyreállító törvény. Szinte hallom és halljuk, hallottuk az ellenérveket: van ennél fontosabb dolgunk is, inkább a gazdasággal kellene törődnünk, vagy már megint magyarkodunk. Igen, ha úgy tetszik, magyarkodunk. Magyarkodunk, hogy helyreállítsuk nemzeti öntudatunkat, nemzeti büszkeségünket múltunk teljes egészének becsületes és tisztességes vállalásával. Tesszük azért, mert adósai vagyunk hőseinknek, eleinknek. Tesszük azért, mert tudjuk, hogy az egészséges nemzettudat, a nemzeti önismeret a legfontosabb nemzetépítő és nemzetmegtartó erő. Tesszük azért, mert az egységesülő Európában csak erős és egészséges nemzettudattal rendelkező népeknek van sikerre esélyük. A törvény ezt a sikert fogja szolgálni.

Ezért a Magyar Demokrata Fórum az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatja, és az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  57  Következő    Ülésnap adatai