Készült: 2024.03.29.11:03:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

183. ülésnap (2000.12.13.), 42. felszólalás
Felszólaló Herényi Károly (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:47


Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az évtized, ami mögöttünk áll, a változások évtizede volt, és nyilván ezek a változások nem hagyhatták érintetlenül a munka világát sem, sőt a legnagyobb változásokat talán itt tapasztalhattuk.

A kilencvenes esztendők előtt az akkori állapotot alapvetően az jellemezte, hogy az állam mint a legnagyobb munkaadó, ennek a szférának a legjelentősebb szereplője volt.

 

(11.30)

 

Az elmúlt tíz esztendőben az állami szerepvállalás erősen háttérbe szorult, a piacon más szereplők jelentek meg.

A törvényhozás - mint számos esetben - az elmúlt tíz esztendőben e téren is versenyt futott a valósággal, a jelenségekkel, és próbálta a törvényi hátteret megteremteni. Ennek egyik szemléletes bizonyítéka, hogy 1992-ben a munka törvénykönyvéről egy egészen új törvényt kellett alkotni, de ezt a törvényt is azóta számos esetben módosítani kellett.

Most egy új helyzetbe kerültünk, most nem a valóság után rohan a törvényhozás, hiszen azt gondolom, hogy alapvetően a munka törvénykönyve a hazai viszonyokat nagyjából törvényi háttérrel megfelelően ellátja, most egy új feladat megoldása hárul ránk, az európai uniós csatlakozás követelményeinek való megfelelés feladata. Ez a mostani módosítás alapvetően ezt célozza meg és ezt irányozza elő. Hála istennek, előállt az a helyzet, amit Nagy Sándor képviselőtársam az előbb említett, hogy ez a kilenc irányelv, hat plusz három irányelv... - legalább három irányelv esetében nem követő magatartást tanúsítunk, és nem az események után futunk, hanem már előre gondolkodunk, és előre cselekszünk.

A Magyar Demokrata Fórum 1990 óta, kormányra kerülése óta elkötelezett híve az európai uniós csatlakozásnak. A most elénk terjesztett törvényjavaslat ennek az akaratnak, az uniós csatlakozásnak a cselekvéssé való konvertálását, alakítását jelenti, hiszen ez az aprómunka teszi lehetővé azt, hogy ez csatlakozás valójában minél előbb bekövetkezzék. A Magyar Demokrata Fórum üdvözli, hogy Magyarország a teljes jogú európai uniós tagság elnyeréséhez szükséges feladatokat sorra sikerrel teljesíti. Ezen folyamat része a jogharmonizáció és az, hogy a Magyar Köztársaság kilenc közösségi irányelv rendelkezéseit építse be a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény és az ezzel összefüggő egyes munkaügyi tárgyú törvények szabályai közé.

A közösségi jogokkal való harmonizáció meggyőződésünk szerint segíti a munkaerő hatékonyságának növekedését és ezen keresztül az ország teljesítőképességének és életszínvonalának javulását. A jogharmonizáció a munkaerő szabad áramlásának feltételei között egyforma jogbiztonságot fog adni a közösségben munkát vállaló honfitársainknak és a nálunk dolgozó, más tagországbeli munkavállalóknak is, egyben a módosítások előnyösek a munkáltatók és a tőkeáramlás szempontjából is.

A törvényjavaslatot életre hívó kötelezettségekkel és törekvésekkel a Magyar Demokrata Fórum messzemenően egyetért. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy a Magyar Demokrata Fórum csak olyan változtatásokat támogat a munka világának szabályrendjében, ami a hazai munkavállalókat nem juttatja akaratuk ellenére, külső kényszerként a jelenleginél rosszabb helyzetbe, sőt helyzetüket javítja.

Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a törvénytervezet általános indoklása világosan fogalmaz: a törvényalkotó feladata a közösségi irányelvek beépítése a hazai munkaügyi törvénykezés szabályrendjébe, és nem az irányelvek szövegszerű, sokszor tükörszerű fordítása, illetve átmásolása. Itt szeretnék utalni egyik ellenzéki képviselőtársunk előzetes felszólalására, aki azt mondta, idáig úgy gondolták, hogy a jogharmonizáció nem egyéb, mint a közösségi irányelvek vagy szabályok kiollózása és beragasztása a magyar jogrendbe. Ha ennek a javaslatnak van hibája - és még egyszer előrebocsátom, hogy messzemenően egyetértünk az elvekkel -, akkor a hibája talán az, hogy túl szöveghűen vette át a fordításokat, figyelmen kívül hagyva a magyar valóságot, a magyar gondolkodásmódot.

A Közösség egyes országainak nemzeti munkaügyi szabályozása a közösségi irányelveken alapul, de figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat, az egyes országok eltérő feltételrendszerét, hagyományait. A hazai szabályozásban ugyanezt a közelítési módot tartjuk követésre érdemesnek, és azt gondoljuk, a mostani törvényjavaslat alapvetően ezt teszi. A jogharmonizációs kötelezettségen túl a hazai szociális piacgazdaság gyors ütemű fejlődése túlhaladta bizonyos értelemben a jelenlegi munkaügyi szabályrendszert, tehát az átalakítás ezért is sürgető. Időközben jelent meg igény például a részmunkaidős foglalkoztatásra vagy a távmunka szabályozására. Most időtálló törvényt kell alkotnunk, amit a hazai munkavállalókkal és munkáltatókkal szembeni felelősség, a szakszerűség és a gondosság kell hogy áthasson és jellemezzen.

Amint mondottam, az alapelvekkel egyetértünk, de a törvényjavaslat számos helyen bizonytalan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyeknek újragondolását javasoljuk. Erre néhány példát hadd soroljak fel! Minden bizonnyal fordítási hiba, hogy a törvényjavaslat 3. §-ában módosítani javasolt, a munka törvénykönyve 5. § (1) bekezdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szólva fajról beszél. Ez súlyos fordítási hiba nézetünk szerint. Természetesen az etnikai hovatartozás szerinti hátrányos különbségtétel tilalmával messzemenően egyetértünk.

Szintén félrevezető és korrekciót igényel a törvényjavaslat 4. §-ában előírt rendelkezés, amely a hátrányos megkülönböztetés szabályairól beszél. Nyilván nem így értette az előterjesztő, de ezek a hibák is jelzik, hogy a törvényjavaslat kiforrott anyagnak még nem teljességében tekinthető.

A javasolt törvényszöveg több helyen megfogalmazásában is irányelv jegyeket mutat. A javaslat 2. §-a az eredeti munka törvénykönyve 3. §-át kiegészíti a (2) bekezdéssel, melyben a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős tényekről és körülményekről ír a törvényszöveg. A "jelentős" szó nehezen értelmezhető a jogalkalmazás során.

Hasonló aggályokat vet fel a törvényjavaslat 7. §-ában megjelenő, a 76. §-t kiegészítő rész, "a munkavállalót terhelő munkába járási aránytalan többletköltséget" vagy "az átirányítással járó aránytalan sérelem" fordulat alkalmazásával. Hasonló megfoghatatlan kitételek több helyen is fellelhetőek.

Ezek az irányelvekbe illő megfogalmazások a munkavállalók kiszolgáltatottságát is növelhetik, ugyanakkor parttalan viták alapjául szolgálhatnak a munkáltatók és dolgozói érdekképviseletek között. Félő, hogy a munkaügyi vitákban eljáró bíróságok is kellő jogi iránymutatás nélkül maradnak, ha a törvényi előírások nem elégségesen egzaktak.

A fiatal munkavállalók munkaviszonyának kérdését rendezni kell. Öröm számunkra, hogy a törvényjavaslat ezt megteszi. A 18 éven aluli munkavállalók foglalkoztatási szabályrendjének törvénybe iktatását a Magyar Demokrata Fórum üdvözli.

A csoportos létszámcsökkentés szabályai ma is jól kidolgozottak, a változtatások azonban további pozitív módosításoknak tekinthetőek. A törvényjavaslat könnyebbé teszi a felszabaduló munkaerő újrafoglalkoztatását, növeli a munkaerő-piaci szervezetek munkájának hatékonyságát. Megnő a munkáltatók felelőssége, számot kell adniuk a csoportos létszámcsökkentés elkerülése érdekében és a hatások enyhítésére tett intézkedésekről.

Hasznos a munkaerő-kölcsönzés munkajogi szabályainak megalkotása. A munkaerő-kölcsönzés már jó ideje élő gyakorlat, azonban szabályok és nyilvántartások nélkül. Az új szabályok a kölcsönözhető munkaerő jogbiztonságát teremtik meg, tiszta viszonyokat határoznak meg a munkaerőt kölcsönbe adó, a kölcsönbe vevő szervezetek és a munkavállalók között. A kölcsön munkaerő a munkaerőpiac perifériájáról bekerül a teljes jogú munkavállalói körbe, ami önmagában is bővítheti a foglalkoztatottságot, és európai színvonalra emeli a munka világának ezt a szeletét is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A pozitív változások kidolgozottsága jó, ugyanakkor néhány változtatási javaslat kevésbé jól kimunkált, újragondolást, a közösségi irányelvek nemzeti alkalmazási lehetőségeinek feltárását, hazai jogrendünkbe illesztését követeli.

Alapelvnek tekintjük, hogy azon területeken, ahol a jelenlegi munkaügyi szabályozás jó, ne rontsuk el; ahol a munkavállalót hátrányosan érintik a szükségszerű változások, az átállásra adjunk időt; ahol lehet, a változtatás ne diktátum legyen, hanem a munkavállalókkal konszenzuson alapuló új feltételrendszer.

 

 

(11.40)

 

A törvényjavaslatot áttanulmányozva a teljesség igénye nélkül a Magyar Demokrata Fórum ezeket a módosítandó területeket az alábbiakban jelöli meg.

Ilyen a javaslat 9. §-a, amelynek (2) bekezdésében megfogalmazottak szerint a törvényszöveg az átirányításnál az aránytalan sérelmet zárja ki. A definíció, ahogy az előbb már erre utaltam, megfoghatatlan, pontosabban kellene körülírni. Pozitívum viszont, hogy a törvényi rendelkezés az átirányítás esetén a ténylegesen végzett munkáért járó magasabb bér kifizetését kötelezővé teszi.

Ilyen a javaslat 11. §-a; ez a rendelkezés az állami, beleértve az állami résztulajdonosi kört is, illetve szélső esetben néhány részvény által önmagában is jogteremtő tulajdonosi kapcsolódást, szabad munkavállalói átirányítást jelent. A törvénymódosítás gyakorlatilag valamennyi munkavállaló munkaszerződésének átdolgozását is igényelné a hatálybalépését követően. A Magyar Demokrata Fórum szerint ez olyan horderejű változás lenne a hazai munka világában, melynek várható hatásait modellezni kell és hatástanulmányt kellene készíteni.

Ilyen a javaslat 15. §-a; ezen rendelkezés szerint, amennyiben kollektív szerződés vagy a felek megállapodása nem rendezi a munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató állapítja meg. Ez a rendelkezés elvileg feleslegessé teszi a munkavállalói és az érdekvédelmi szervezetek hozzájárulását. A rendelkezést ismételt megfontolásra javasoljuk.

A 118/A. § (1) és (2) bekezdése alapján legfeljebb négyhavi munkaidőkeret is meghatározható. A törvényjavaslat ugyan kollektív szerződéshez köti ezt a lehetőséget, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy a munkáltató és a munkavállaló érdekérvényesítési lehetőségei jelentősen eltérnek.

A tervezett változások racionalitása ugyan vitán felül álló, de a hazai feltételek bizonyos esetekben még hiányoznak. Elég, ha a gyermekintézmények nyitva tartására utalunk, amely önmagában is kizárná a dolgozó nők többségét a munkavállalási lehetőségekből, különösen akkor, ha a 119. § (3) bekezdés és a 120. § (1) bekezdés is életbe lép. A napi négy és tizenkét óra között ingadozó, illetve az egyes napokon belül is változtatható munkaidőt a gyermekes anyák, különösen a gyermeküket egyedül nevelők - függetlenül attól, hogy nők vagy férfiak -, nem vagy csak nagyon nehezen tudják tolerálni. A Magyar Demokrata Fórum szerint ezen rendelkezések csak a munkavállalók hozzájárulásával valósíthatók meg, különösen akkor, ha az érintettek garanciát kapnak arra, hogy ne érje őket joghátrány, ha a munkáltató felhívására nem áll módjukban vállalni az érintett jogszabályokban körülírt kötelezettségeket.

Tisztelt Ház! Most a családtámogatással összefüggő kérdésekről szeretnék szólni. A gyermekgondozási szabadságról visszatérő szülőknek, a gyakorlati igénybevétel alapján elsősorban az anyáknak javasoljuk, hogy 90 napig ne lehessen felmondani, szemben a törvény módosításában szereplő 30 nappal. Ez a viszonylag hosszabb türelmi idő lehetővé tenné a gyermekes szülőknek az új helyzethez való alkalmazkodását, megkönnyítené a keresőtevékenység és a gyermeknevelés összeegyeztetését. A törvényben javasolt 30 napos felmondási idő alatt sem a munkavállalónak, sem a munkáltatónak nem válik egyértelművé, hogy a szülő, az anya az új helyzetben a vele szemben támasztott munkakövetelményeknek meg tud-e felelni vagy sem.

A munka törvénykönyve a módosítások után sem - s ezt talán hiányosságaként vethetném fel - foglalkozik kellő mélységben a részmunkaidős foglalkoztatással. A részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztésében nagy lehetőségek rejlenek mind foglalkoztatáspolitikai szempontból, mind a munkavégzés és a családi élet harmonizálása érdekében; ugyanakkor elősegíti a munkaerőpiac nagyobb flexibilitását is. Nemzetközi összehasonlításban a részmunkaidős foglalkoztatásban nagy lemaradásunk van. Mi részmunkaidő esetében szülőkről beszélünk, a rendelkezésre álló statisztikák ugyanakkor csak a nőkre vonatkoznak, így ezeket idézem dr. Frei Mária egyik tanulmányából. Ezek szerint a részmunkaidőben foglalkoztatott nők aránya a női foglalkoztatottak százalékában 1998-ban az Európai Unió átlagában 28,1, százalék volt, Angliában 41,2 százalék, Németországban 32,4 százalék, Belgiumban 32,2 százalék, Ausztriában 22,2 százalék, még Törökországban is 13,3 százalék. Ezzel szemben Magyarországon ez az arány 5 százalék, ami Csehország 5,4 százalékos adatával vethető össze. A részmunkaidős foglalkoztatás ezekben az országokban 1990 óta körülbelül ezen a szinten mozog. Úgy véljük, hogy még azonos munkavolumen mellett is nagyobb lenne a nők foglalkoztatási aránya Magyarországon, ha nagyobb gondot fordítanánk a részmunkaidős foglalkoztatásra.

Természetesen megkérdezhetjük, hogy mi az akadálya ennek hazánkban. Kereseti oldalon a munkáltatók általában azt szokták felvetni, hogy a munkaadónak nem érdeke a részmunkaidős munkavállalók alkalmazása, mivel ezáltal fajlagosan megnövekednek a költségei - utazási költségtérítés, védőruha, egészségügyi hozzájárulás, egyebek -, valamint a munkaszervezési-adminisztrációs terhek is megnőnek. A munkavállalói oldalról is jelentkeznek problémák, hiszen a részmunkaidősök joggal vélhetik úgy, hogy munkaerő-piaci pozíciójuk általában gyengébb, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott társaiké. Például tőlük esetenként könnyebben válnak meg, alacsonyak az alacsony munkabérből származtatott juttatások, például a nyugdíj, valamint az egyéb ellátások is. A részmunkaidős alacsony keresethez képest a részmunkaidőben foglalkoztatottak költségei - ruházkodás, étkezés - fajlagosan olyan magasak lehetnek, hogy nem éri meg a különbséget. Ezek az indokok természetesen jogosak és nehezen leküzdhetőek, ám azt javasoljuk, hogy ez a front a törvényi környezetet tekintve kerüljön áttörésre.

A nemzeti családpolitikai koncepció kilátásba helyezte, hogy olyan módosítást eszközöl a munka törvénykönyvén, ami után a munkáltató a kisgyermekes szülők igényét a részmunkaidős foglalkoztatásra csak alapos indokkal utasíthatja el. Javasoljuk, hogy a kisgyermekes szülők részmunkaidős foglalkoztatása esetén a munkavállalóknak az egészségügyi hozzájárulás mértékét központi forrásból, például a Munkaerő-piaci Alapból térítsék meg, esetleg fontoljunk meg további adókönnyítéseket is.

Tisztelt Ház! Most elsősorban a kisgyermekes szülők részmunkaidős foglalkoztatásáról beszéltem, és amennyiben az anyák ezt szélesebb körben igénybe veszik, úgy jobb lehetőségük lesz a teljes munkaidős foglalkoztatásra is akkor, ha a gyermeknevelési időszak lezárul. Ez tehát egy komoly további előny, mert a 35-40 közötti nők újra bekapcsolódása a munkába ma nem megoldott kérdés. De hozzáteszem, hogy a részmunkaidő kérdése nemcsak a kisgyermekeiket nevelő szülőket kell hogy érintse, hanem ki kell terjeszteni általában a munkavállalók teljes körére.

Azzal kezdtem a beszédemet, hogy az elmúlt tíz esztendő a nagy változások ideje volt és a szereplők is változtak. Ma a munka világát sajátos szerepzavar jellemzi. Csak két példát hadd citáljak. Az egyik: az előző ciklus idején elfogadott Bokros-csomag nagy jó akarattal sem nevezhető egy baloldali program vagy koncepció megvalósításának; a másik pedig a közelmúltunk egyik történése, amikor a minimálbér ügyét vitattuk. Itt a szakszervezetek, akik meglehetősen nagy szerepzavarba kerültek, tulajdonképpen az állammal szemben fogalmazták meg igényeiket, és ebben a helyzetben a munkavállalók érdekeinek képviseletét a minimálbér felemelésével tulajdonképpen a polgári kormány vállalta át. Nagyon fontos ennek a most előttünk fekvő javaslatnak a megvitatása és elfogadása; ennek sikere akkor garantálható, ha a szerepek tisztázottak, mindenki a saját szerepének megfelelő identitást veszi fel, ennek megfelelően cselekszik.

Ennek figyelembevételével a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a törvényjavaslatot elfogadásra javasolja. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai