Készült: 2020.08.08.06:18:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

167. ülésnap (2000.10.20.), 38. felszólalás
Felszólaló Herényi Károly (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:49


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Urak! Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Így a költségvetési vita ötödik napja és az eddigi tapasztalatok alapján az a benyomásom, hogy a vita során a hozzászóló képviselők sokkal inkább a nagy elosztórendszerek mibenlétét vizsgálták, az elosztható pénzek elosztási metódusát támadták és vizsgálták, és viszonylag kevés szó esett arról, hogy vajon ebben a költségvetésben hol vannak azok az elemek, melyek azok az elemek, amelyek a forrásoldal erősítését szolgálják, amelyeknek az a céljuk, hogy ne a torta elosztásának a milyenségét, minőségét befolyásoljuk, hanem a torta nagyságát; a tortát lehetőleg növelni legyünk képesek.

Én most ennek a költségvetésnek egy speciális részéről, a Gazdasági Minisztérium egyik alfejezetéről, a turisztikai részről szeretnék beszélni, mert azt gondolom, hogy ebben a költségvetési részben olyan tartalékok vannak, amelyeket ki kell aknáznunk, és azt gondolom, hogy ennek a kormánynak, a polgári kormánynak a szándékai, gazdaságépítő, gazdaságélénkítő szándékai tetten érhetőek, és ezen keresztül jól bemutathatóak.

Az előbb Katona Béla képviselőtársam, akivel együtt ülünk a gazdasági bizottságban, azt mondta, hogy keresi azokat a pénzeket, amelyek a költségvetésben el vannak dugva a Széchenyi-terv megvalósítását megalapozandó. Én egy dologra rá tudok mutatni és rá tudok világítani. A tavalyi körülbelül 8 milliárdos idegenforgalmi támogatással szemben, turisztikai céltámogatással szemben a következő esztendei előirányzat 25 milliárd, ami több mint háromszoros mértéket jelent, 2002-ben pedig közel 28 milliárdos lesz ez a tétel. Tehát azt gondolom, ha jól megnézzük ezt a költségvetést, akkor a Széchenyi-tervre fordított pénzeket megtalálhatjuk.

Miért fontos, hogy a turizmus végre elnyeri méltó helyét, úgy van kezelve a költségvetésben és a kormányzati gondolkodásban, ahogy kell? Ennek vannak előzményei. 1990 tájékán a magyar idegenforgalom és turizmus még meglehetősen mostoha gyerekként kezelve érezhette magát kormányzati vitákban, költségvetésben, valójában nem is illeszkedett be a parlamenti kormányzati struktúrába, képviselete alig-alig volt ezekben a döntéshozó testületekben, szervezetekben.

Aztán 1998-ban áttörés következett, hiszen önálló parlamenti bizottság alakult idegenforgalmi bizottság néven, ami természetesen az ágazat érdekérvényesítő képességét úgy a parlamenten belül, mint a turisztikai helyettes államtitkárság a kormányzaton belül meg tudta növelni. Nyilván ennek is köszönhető, hogy az utóbbi három évben jelentősen megnőtt a turisztikai céltámogatásokra fordítható összeg. Ha elfogadjuk pénzügyi befektetők és szakértők azon véleményét, hogy egy-egy pályázati forint - hiszen ennek a 25 milliárdnak jövőre meglehetősen nagy része pályázati források fedezésére lesz fordítva - 3-4, sőt 5 forintot képes a vállalkozói szférából bevonni és megmozgatni, akkor tulajdonképpen nem 25 milliárd forintról beszélhetünk a következő esztendőben, hanem ennek legalább a négyszereséről, olyan 100 milliárdról.

Engedjék meg, hogy előzetesen egy kis áttekintést adjak a magyar turizmus helyzetéről. Forrásként - egyébként mindenkinek ajánlom - a Széchenyi-tervet használtam, hiszen kitűnően fogja meg ezt a problémát, kitűnően dolgozza fel a helyzetet, és kitűnő programot, prognózist készít a magyar idegenforgalom vonatkozásában.

Néhány adat: 1990 és '99 között a turizmusból származó devizabevételek rendkívül alacsony importtartalom mellett - és ez nagyon fontos - megnégyszereződtek; '99-ben 3,4 milliárd dollár volt az idegenforgalmi bevétel, ami a folyó fizetési mérleg hiányának a háromnegyedét kitette. A bruttó nemzeti terméknek ma már több mint egytizede a turizmusból származik, 250 ezer ember számára nyújt munkát, megélhetést, és a most körülbelül 600 millió dollár befektetéssel folyó szállodaépítési hullám újabb tízezer munkahelyet teremthet. Csak összehasonlításképpen: a magyar bányászatban jelenleg 17 ezren dolgoznak.

Miért fontos ez az ágazat? Azért, mert egyidejűleg alkalmas arra, hogy a gazdaságot élénkítse, de úgy, hogy a gazdasági egyensúly nem bomlik meg. Rendkívül kedvezőek az adottságaink, más vonatkozásban ezt nem mondhatjuk el a gazdaság más ágazataira, de a turizmus rendkívül jó kondíciókkal rendelkezik. Ez nyilván adódik abból, hogy hazánk fekvése, európai elhelyezkedése azt eredményezi, hogy a turistaérkezések 60 százalékát és az abból eredő 51 százalékos bevételt jelentő legnagyobb piacnak szinte a közepén helyezkedünk el, a közepén fekszünk.

 

 

(9.30)

 

Annak ellenére, hogy ilyen jók az adottságaink, még a 3,4 milliárd dollár is meglehetősen szerény bevételnek tűnhet azok mellett a lehetőségek mellett, amelyekkel az ország rendelkezik. Évente körülbelül 30 millióan utaznak hazánkba, ezzel Európában a 14. helyet foglaljuk el a beutazók számát illetően, a látogatók 3-4 százalékos részesedése mellett a bevételből azonban csak 1,1 százalékkal részesedünk. Addig, amíg Ausztriában, ahova közel azonos számú turista érkezik, egy látogató átlagban 635 dollárt költ, addig nálunk ez a költés csak 118 dollár - ezért merem én azt mondani, hogy ebben az ágazatban rendkívül nagy lehetőségek rejlenek.

Mi az oka, hogy nem tudjuk kihasználni adottságainkat, hogy nem tudunk ezekkel a lehetőségekkel élni? Ennek két nagyon jelentős oka van. Az egyik az infrastrukturális elmaradottság, az úthálózatunk rendezetlensége; ezen nyilván az a program, amely a gyorsforgalmiút- és autópálya-hálózat fejlesztését szolgálja, nagymértékben segíteni fog. De körülbelül ezzel egyenértékű az a gond és probléma, hogy a turisztikai termékeink és szolgáltatásaink meglehetős igénytelenséget mutatnak, hiszen a kereskedelmi szálláshelyek elenyészően kicsiny része képes kielégíteni az olyan nyugat-európai elvárásokat, ami olyan turistákat vonzana ide, akiknek a költési szokásaik és lehetőségeik lényegesen meghaladják azokét, akik ma jönnek. Kevés a versenyképes szolgáltatás, kevés a versenyképes termék.

A másik nagy problémánk, hogy Magyarország kitűnő adottságait tekintve nem használja ki ezeket a lehetőségeket, hiszen az idelátogató turisták 61 százaléka Budapestet és a Balatont keresi fel, 40 százalék kíváncsi csak az ország más részére. Ezt még tetézi az a probléma, hogy az idelátogató turistáknak több mint a 30, illetve 40 százaléka júliusra és augusztusra tervezi az utazását, tehát nagyon szezonális jellegű a mi turisztikai képletünk.

Van még egy olyan dolog, amelyről beszélni kell, de erre, azt hiszem, a Széchenyi-terv és a költségvetés is választ ad: rossz a külföldi és a belföldi turisták aránya ebben a szerkezetben. Addig, amíg Nyugat-Európában általában 40 százalék a külföldiek aránya és 60 százalék a belföldieké, nálunk ez pont fordítva van: 70 százalék külföldi turista látogatja a vendéglátóhelyeket, szállodákat, és csak 30 százalék körüli a belföldi turisták száma. Addig nem beszélhetünk minőségi turizmusról, amíg ez az arány meg nem fordul, hiszen a turizmus fejlesztésének az alapja, hogy a belföldi turizmus erősödjön. Ezen kíván segíteni az üdülésicsekk-rendszer, amely minden évben nagyobb forrást biztosít arra, hogy kispénzű nyugdíjasok, alacsony jövedelmű alkalmazottak, tanulók igénybe vehessék ezen szolgáltatásokat, ezen keresztül is szolgálva a turizmus céljainak megvalósulását.

A Széchenyi-terv néhány turisztikai ágazatot preferál, kiemel, én ezek közül kettőt említenék meg, egyről részletesebben is szólnék: az egyik a gyógyvíz, a gyógyvizekre épülő gyógyturizmus, a másik a konferenciaturizmus. Mind a kettőt rendkívül fontosnak tartom, hiszen Magyarország európai gyógyvíz-nagyhatalomnak minősíthető. Körülbelül 350 olyan fürdőhely található Magyarországon, amely ilyen célból hasznosítható lenne, ezeknek a minősége, az állapota azonban annyira leromlott, hogy csak töredékük felel meg a nemzetközi elvárásoknak, csak töredékük képes kielégíteni a nemzetközi igényeket. Ha figyelembe vesszük a gyógyturizmusra fordítható összegeket, azt a pályázati rendszert, amely két célt támaszt: az egyik az új fürdőhelyek, új szállodák építése, a másik pedig a meglévők rekonstrukciója, és azt, hogy - ahogy az előbb elmondtam - nagyon komoly vállalkozói források, vállalkozói pénzek megmozgatására lehet számítani, akkor néhány éven belül ezek a turisztikai bevételek, amelyek tavaly 3,5 milliárd dollárt tettek ki, megduplázhatók, megháromszorozhatók.

A fejlődés, illetve az anyagi támogatások emelkedése mindenképpen lehetőséget biztosít arra, hogy a torta eloszthatósága, feloszthatósága javuljon, hogy a pénzügyi bevételeink növekedjenek. Ennek egy nagyon fontos feltételét látom, amit majd szem előtt kell tartani, hiszen pályázati rendszerekről van szó: a pályázati rendszerek átláthatósága és tisztasága azért fontos, mert az egész rendszerbe vetett bizalmat és hitet áshatja alá, ha ez nem így van. Ezeknek a pályázatoknak az elbírálásában, a pályázati pénzek odaítélésében - és az irány jó, amerre ez a dolog megy - szükséges az idegenforgalmi regionális bizottságok erősítése, illetve lehetőségeik, kompetenciájuk növelése, valamint a szakmai szervezetek egyre szélesebb körű és egyre erőteljesebb bevonása. Azt hiszem, így reménykedhetünk abban, hogy ez az ágazat valóban tudja majd hozni azokat a terveket, azokat az eredményeket, amelyeket a Széchenyi-terv és ez a költségvetés megcélzott.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai