Készült: 2020.09.28.18:17:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

47. ülésnap (2010.11.16.),  335-341. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 23:51


Felszólalások:   119-335   335-341   341-347      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Folytatására a holnapi nap folyamán kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása.

(20.20)

A törvényjavaslatot T/1480. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1480/2-4. számokon megismerhették. Tájékoztatom önöket, hogy a vita megkezdése során a miniszteri expozéra, a bizottsági előadók felszólalásaira és a vezérszónoklatok ismertetésére került sor. A mai napon az egyes képviselői felszólalásokra lesz lehetőség.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Burány Sándor képviselő úrnak, MSZP.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Nem ismeretlen az a tény nyilván önök előtt sem, hogy még 2009-ben éppen a Bajnai-kormány volt az, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének hatáskörét megerősítette. Elég furcsa, hogy ezt a törekvést, a javaslatot akkor a Fidesz képviselői nem támogatták. Az akkor elfogadott új szabályok szerint az ügyfelek és pénzintézetek közötti erőviszonyok kiegyenlítettebbé váltak, és erősödött a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének pozíciója, és erősödött a függetlensége is. Egy olyan autonóm közigazgatási szervezetté vált a PSZÁF, amely az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel, elnöke felett pedig a köztársasági elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat.

Ezt a törvényt, amelyet egyébként annak idején nem támogattak, most lényegében hatályon kívül helyezik, és új szabályokat vezetnek be. Ezek az új szabályok ugyanakkor részben aggályosak. Az új szabályok szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke felhatalmazást kapna arra is, hogy meghatározott időre - meghatározott feltételek esetén - rendeletben megtiltsa a felügyelete alá tartozó valamely tevékenység végzését. Ilyen feltételnek minősül egyebek mellett, ha megalapozottan feltételezhető - hangsúlyozom a megalapozott szót -, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer működésének átláthatósága csökken. A probléma pont ezzel a megfogalmazással van, mert a rendelkezés, bár végső eszközként adja meg a PSZÁF-nak ezt a jogot, nem konkrét feltételt határoz meg, így alkalmas lehet a hatóság részéről az indokolatlan beavatkozásokra is, amely jelentős zavarokat okozhat a piac működésében.

Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a PSZÁF jogszabály-alkotási hatásköréhez szükséges alkotmánymódosítás nem pontosan ilyen eseteket tisztáz, elvi iránymutatást nevesít, ugyanakkor a jelenlegi törvényjavaslat nem ezt a megfogalmazást használja, így az összhang, az alkotmányos összhang és a jogi összhang ezzel a törvényjavaslattal nem teremthető meg.

Tekintettel arra, hogy ez az értelmezés, ha változatlan formában az Országgyűlés elfogadja, akkor lényegében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének egy olyan lehetőséget ad a kezébe, ami nem pontosan körülhatárolt jogkörökben ad neki cselekvési teret, ez nem erősíti, hanem gyengíti a demokratikus jogállam intézményrendszerét és a jogbiztonságot. Ezért nem javaslom, hogy az Országgyűlés ebben a formában ezt a törvényjavaslatot elfogadja.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én tulajdonképpen ott szeretném folytatni, ahol Vágó képviselőtársam a múlt heti általános vitában abbahagyta, tudniillik, miközben alapvetően pozitívan állunk hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, és az irányát, fölfogását elfogadhatónak tartjuk, vannak erős hiányérzeteink.

Az egyik mindjárt az, hogy bizonyos szempontból túl kevés az az ambíció, amivel a jogalkotó nekiállt ezt a törvényjavaslatot megfogalmazni. Ha tudniillik ez az új PSZÁF-törvény arra kívánt célozni, hogy az elmúlt években tömegével kerültek katasztrofális helyzetbe banki ügyfelek, és kérdésessé vált, hogy a felügyelet a jelenlegi struktúrájában, a jelenlegi hatáskörével kellő hatékonysággal tudja-e a közösségi kontrollt érvényesíteni a banki működés felett, kellő védelmet tud-e nyújtani a pénzügyi felügyelet a fogyasztók, az ügyfelek, a lakossági ügfelek felé, akkor azt gondolom, hogy helytelen úgy beterjeszteni ezt a törvényjavaslatot, hogy közben a jogalkotó nem nyitja meg a hitelintézeti törvénynek a felügyeleti intézkedésre, az engedélyezési eljárásra vonatkozó passzusait.

Éppen ezért logikus módon ehhez itt és most nyilvánvalóan nem is lehet, ugyebár, módosító javaslatot előterjeszteni. De ha komolyan gondoljuk azt, hogy azért van szükség egy ilyen új PSZÁF-törvényre, hogy hathatósabban tudjuk megvédeni a fogyasztókat, a lakossági ügyfeleket, hogy hathatósabban tudjon az állam egy közösségi kontrollt gyakorolni a felügyeleten keresztül a pénzpiacokra, akkor mindenképpen szükséges lenne, hogy a Hpt.-nek a felügyeleti intézkedésekre vonatkozó részét, az ügyfélvédelmi fejezetét, illetve az engedélyezési eljárásokra vonatkozó részét, konkrétan a Hpt. 14-15. §-át nyissa meg, hiszen akkor teljes ez a fogyasztóvédelmi revíziója a bankjognak, ha ezek a passzusai a hitelintézeti törvénynek szintén módosításra kerülnek.

A legnagyobb hiányérzetünk azzal kapcsolatban, hogy a hitelintézeti törvény ilyen mértékben nem lett felnyitva, arra vonatkozik, hogy tavaly nyáron, amikor még parlamenten kívüli pártként a Bajnai-kormánynak próbáltunk javaslatokat tenni arra, hogy a katasztrofálisnak tetsző kilakoltatási hullámmal, illetve a devizaadósok egészen rémisztő helyzetével kapcsolatban mit kellene tenni, illetve milyen tanulságok szűrhetőek le a tavaly kialakuló helyzetből, akkor az egyik fő javaslatunk arra vonatkozott, hogy meg kellene fontolni, hogy az állami felügyelet rendelkezzen legalább a lakossági ügyfelek tekintetében egy termék-jóváhagyási jogkörrel.

Tehát magyarul, ha valóban úgy gondolja a kormány, hogy véget kell vetni a spekulatív kapitalizmus időszakának, akkor ehhez megfelelő eszközöket kell tenni a közösségi ellenőrzés szervei kezébe, így például a pénzügyi felügyelet kezébe. Ha úgy gondolják, hogy valóban vége van a spekulatív kapitalizmus korszakának, akkor olyan eszközt kell adni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezébe, ami legalábbis gátolni tudja olyan termékek, olyan pénz- és tőkepiaci termékek bevezetését, amelyek kockára teszik családok egzisztenciáját.

Tehát én itt csak megjegyzem, hogy továbbra is várjuk azzal kapcsolatban az előterjesztést, és könnyen lehet, hogy magunk is fogunk olyan törvényjavaslatot benyújtani, amely a PSZÁF-nak ezt a termék-jóváhagyási jogkörét erősítené meg, illetve ebbe az irányba erősítené meg a PSZÁF jogkörét. De szintén említhetem azt, hogy általában véve az ügyfélvédelmi fejezetét, tehát ha úgy tetszik, a Hpt. fogyasztóvédelmi fejezetét komolyan át kellene gondolni, komoly garanciákat kellene betenni a sok esetben a bankokkal szemben kiszolgáltatott polgárok érdekében.

Ami a konkrét törvényjavaslatot érinti most már a hiányokon továbblépve, először is az, kapcsolódva az előbbi megjegyzésemhez, hogy a másik fő eszköz a pénzügyi felügyelet kezében a termék-jóváhagyási jogkörön kívül az lenne, ha ezt az úgynevezett közérdekű perlési jogkört nemcsak kártérítések érvényesítésére tudná használni, hanem semmisségi pereket tudna indítani a felügyelet az olyan általános szerződési feltételekkel operáló bankokkal, pénzügyi intézményekkel szemben, ahol az általános szerződési feltétel egyébként a polgári törvénykönyv vagy éppen a hitelintézeti törvény rendelkezéseibe ütközik.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat ebben legalábbis nem egyértelmű, mármint abban nem egyértelmű, hogy így, ebben a formában indíthat-e nem kártérítési pert a pénzügyi felügyelet. Mi azt szeretnénk, és erre terjesztettünk is már elő módosító javaslatot, hogy fogalmazzunk világosan: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete rendelkezzen olyan perlési joggal, ami ha eredményes a bíróság előtt, oda vezethet, hogy a törvénytelenül használt általános szerződési feltételekre a bíróság ki tudja mondani az érvénytelenséget.

Tudom, hogy ez egy nagyon súlyos jog, de ugyanilyen súlyos következményekkel jár az, ha egy bank tisztességtelen általános szerződési feltételeket használ. És ha belegondolunk abba, hogy az egyszerű állampolgár milyen mértékben van kiszolgáltatva a bankoknak, hogy miképpen tudja ellenőrizni, hogy egyáltalán mi következik egy-egy általános szerződési feltételből, egy-egy blanketta intézkedésből, akkor azt gondolom, hogy egy ilyen perlési jog legalábbis nem eltúlzott.

(20.30)

Természetesen, ha ilyen perlési jogot adunk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a kezébe, ez azt is jelenti, hogy ilyen esetekben a bíróság bizony úgymond erga omnes, tehát mindenkire kiterjedő hatállyal tudja egy-egy általános szerződési feltételre, egy-egy rendelkezésre vagy éppen a teljes blankettára nézve kimondani az érvénytelenséget. Ezért fogalmaztam az imént úgy, tisztában vagyunk azzal, hogy ez egy súlyos lépés, hiszen ez azt jelenti, hogy minden egyes esetben, amikor ezt a blankettát vagy annak egy passzusát alkalmazzák, akkor az érvénytelenség jogkövetkezményeit érvényesíteni kell. Viszont gondoljunk bele, hogy az elmúlt években hány olyan eset volt, amikor az apró betűs részekben elrejtett vagy olyan szövegezéssel elkészített blankettaszerződések sodortak válságba családokat, amiket az egyszerű fogyasztó, az egyszerű hitelért folyamodó állampolgár egész egyszerűen nem tudott értelmezni, nem voltak meg azok az eszközök a kezében, amiket egyébként más blankettaszerződések tekintetében a polgári törvénykönyv más piacokon, más piaci szereplőktől megkövetel. Pusztán csak annyit állítok, hogy a bankok esetében számolnunk kell a fogyasztók fokozott kiszolgáltatottságával, tehát nem lehet arra játszani, hogy minden egyes esetben a fogyasztó honpolgár abban a helyzetben van, főleg akkor, amikor már éppen a fedelet viszik el a feje fölül, hogy a hatalmas jogi apparátussal felszerelkezett bankkal szemben egyedileg fog tudni sikeresen pereket indítani.

Javaslataink másik része - amiről még nem esett szó - a szervezeti kérdésekre vonatkozik. Itt a PSZÁF-törvény kapcsán újra szeretnénk megerősíteni azt a javaslatunkat, amit a nyár folyamán már több esetben a Ház elé terjesztettünk törvényjavaslat, illetve módosító javaslatok formájában, hogy ha meg kívánjuk újítani a magyar demokráciát, akkor ne legyen olyan többé, hogy a Magyar Köztársaságban fontos közjogi pozíciókat korlátlan ideig lehet birtokolni. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy a PSZÁF-törvényben nevesített közjogi pozíciók esetében a törvényhozó mondja ki: csak meghatározott ciklusokon keresztül tölthető be ez a pozíció. A békéltető testület elnökéről, a PSZÁF elnökéről és elnökhelyetteséről van szó. Itt egy hatéves időtartamot szab meg a törvényjavaslat, és úgy gondoljuk, legyen bőven elég két ciklust, kétszer hat évet eltölteni egy ilyen székben. Ahhoz, hogy felfrissüljön a magyar politika, a magyar közigazgatás, a magyar demokrácia, nem lehet még az esélyét sem meghagyni annak, hogy valakik tulajdonképpen kihalásos alapon birtokolhassanak közjogi tisztségeket.

Ugyancsak módosító javaslatot fogunk beterjeszteni, illetve terjesztettünk már be a Pénzügyi Stabilitási Tanács működésével kapcsolatban. Fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen intézmény működése teljes egészében átlátható legyen, és kérjük a kormánypárti képviselők együttműködését abban, hogy - mivel itt nemcsak az állami intézmények, de az egész banki szektor iránti bizalom a tét - a Pénzügyi Stabilitási Tanács átláthatóságára vonatkozó javaslatainkat fogadják be. Az az álláspontunk, hogy az ilyen átláthatóságot bővítő, szolgáló törvényi rendelkezések hosszú távon megtérülnek, mert növelik az állampolgári bizalmat. Növelik az állampolgári bizalmat ebben az esetben nemcsak a közigazgatásban, a különböző demokratikus intézményekben, de a bankpiac intézményeiben is.

Röviden vagy nem annyira röviden most csak ennyit szerettem volna elmondani, és a részletes vitában a módosító javaslatainkról nyilván majd bővebben tudunk beszélni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Veres János képviselő úr következik, MSZP. (Dr. Veres János: Köszönöm elnök úr, visszaléptem a hozzászólástól.) A képviselő úr visszalépett. Leplezetlen örömöm megnyilvánulásaképpen továbbadom a szót Pősze Lajos képviselő úrnak, Jobbik.

PŐSZE LAJOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Röviden mondanék néhány gondolatot ehhez a témához. Az előző két hozzászóló elsősorban úgy szólt hozzá ehhez a témához, mintha itt valamilyen fogyasztóvédelmi lendületet, aspektust kapna a PSZÁF iránya, ennek a jövője. Ez igaz is, jó is és kell is, hiszen tudjuk, hogy mit éltünk át az elmúlt években, de szeretném egy kicsit szélesebb összefüggésbe helyezni, hogy mit is jelent a PSZÁF és ez a törvény, hogy végül is mi mindenről döntünk.

Ha végignézzük a genezisétől kezdve a PSZÁF történetét, akkor azt kell mondjam, hogy ma 8000 milliárd forintról döntünk. Elmondom, hogy mit értek ez alatt. Amikor 1991-ben az első banktörvényt létrehoztuk, és hozzákezdtünk a bankok akkori konszolidálásához, az 3 milliárd dollárba került akkor. 1991 és 1993 között 3 milliárd dollárba került. 1997-ben 2000 milliárd forint volt az adósságcsere, amit a Nemzeti Banktól átcserélt az állam, mert olyan rossz banki törvény volt, olyan rossz volt a PSZÁF működése, hogy egészen 1997-ig kereskedelmi bankként tudott részben működni a Nemzeti Bank, és összeszedett 2000 milliárd forintot.

Hogy jön ki a 8000 milliárd? Úgy, hogy egyrészt a '97-es adósságcsere kamatjai, másrészt a '93-as 3 milliárd dollár bankkonszolidáció törlesztése a mai napig 8000 milliárd forintra duzzadt fel úgy, hogy ha jól tudom, jövőre vagy azután jár le a kötvénynek az a tőkéje, amivel a '93-as bankkonszolidáció 3 milliárd dollárját szedtük elő. Ez azt jelenti, hogy ha sokkal körültekintőbb lett volna a '91-es törvény, ha a bankfelügyeleti tevékenység sokkal szigorúbb lett volna, ha nem lehetett volna a Nemzeti Banknak kereskedelmi banki tevékenységgel 2000 milliárd forintot összelapátolnia, akkor ma 8000 milliárd forinttal kevesebb lenne az államadóság, mert ez mind az államadósság része volt. Akkor most nem 22 000 milliárd, hanem csak 14 000 milliárd lenne, és 50 százalék alatt volna a GDP-hez viszonyítva. Európa éllovasai lennénk! Tehát amikor a PSZÁF-ról és a PSZÁF működéséről beszélünk, akkor bizony azt is kell nézni, hogy emögött egy iszonyatosan fontos nemzetstratégiai területről van szó.

Nota bene azok a fogyasztóvédelmi aspektusok, amelyekkel megerősítjük a PSZÁF működését és védjük a lakosságot, triviális dolgok. A napi életünk, a családtagjaink személyes tapasztalataiból, a józan ész logikájából jönnek, hogy ezeket meg kellett csinálni, s végre a helyére kerültek. Ezért örülünk annak a Jobbik nevében, hogy a PSZÁF rendeletalkotási jogot is kapott, hiszen nagyon sokáig nagyon sok kérdésben pont ez volt a probléma, erre hivatkozott a PSZÁF, széttette a kezét, mondván, hogy igen, de nincs eszközöm, nem tudom a bankokat erre, arra vagy amarra rávenni. Egyébként hozzá kell tennem, hogy ez a rendeletalkotási jog és ez a hatáskör messze nem múlja felül azt, amivel a nyugat-európai PSZÁF-ok, illetve az amerikai felügyeletek jelen pillanatban rendelkeznek.

A jó dolgok mellett - mert a rendeletalkotási jog vagy a fogyasztóvédelmi aspektusok jó dolgok - továbbra is vannak problémák ebben az előterjesztésben, nevezetesen az, hogy az egész törvénytervezet logikája, filozófiája követő jellegű és nem megelőző, nem előzetesen feltáró logika. Ez azt jelenti, ki kell mondani, hogy ennek a PSZÁF-törvénytervezetnek is a lényegét a bankvilág sugallta, nem azt mondom, hogy ő fogalmazta meg, de az ő érdekei markánsan benne vannak, mint ahogy a Nemzeti Bank érdekei is markánsan benne vannak. De ezen nem is kell csodálkozni, hiszen egy évvel ezelőtt a Nemzeti Bank még "le akarta nyelni" a PSZÁF-ot, tehát ő akarta a PSZÁF-ot is felügyelni. Még mindig nem eléggé alkalmas ez a törvénytervezet arra, hogy elébe menjen a dolgoknak. Márpedig elébe kell menni a dolgoknak, és ha úgy tetszik, ezt a törvénytervezetet tovább kell szigorítani, méghozzá oly módon, hogy műveleti mélységig be tudjon menni az ellenőrzésbe a PSZÁF.

(20.40)

Ehhez emberanyag kell, hatáskör kell, jogkör kell, eszerint kell majd átdolgozni hamarosan ezt a törvénytervezetet, mert ha nem vagyunk benn műveleti mélységig, akkor nem tudjuk ellenőrizni azt, hogy a magyarországi bankok milyen módon, mekkora pénzt, hogyan utalnak ki ebből az országból, márpedig nekünk nem mindegy, hogy mennyi adót fizetnek, mennyi adót tudunk rájuk bizonyítani vagy tőlük kicsikarni. Tehát ebben az irányban mindenképpen tovább kell fejleszteni a törvénytervezetet.

A reakcióképességet, a határozottságot is jobban elő kell segíteni személyi, törvényi további szigorításokkal. Emlékezzünk csak vissza, kérem szépen, két szélsőséges példát mondok, hogy mennyire bizonytalan még a PSZÁF-nak komoly, kritikus esetekben a reakcióképessége. Amikor a Telekomnak a részvényei Montenegróban, amikor a Telekom botrányba keveredett - ismerik a sztorit, nem akarok erre kitérni -, az USA-ban, ahol szintén forgalmazták és forgalmazzák a Telekom részvényeit, az Open Market Committee sokkal hamarabb kezdett vizsgálatot a Telekom részvényeivel kapcsolatban a részvényesek érdekében, mint itthon a PSZÁF. Itthon a PSZÁF még aludt, amikor az USA-ban már javában folyt a bűnügyi vizsgálat, hogy mi történt a Telekom céggel, a Telekom részvényeivel. A magyar részvényesek érdekeit az itteni PSZÁF nem védte, nem mozdult. Amikor meg mozdult a PSZÁF, előre, időben, amikor szegény Szász Karcsit majdnem agyonverték... Tehát látszik, hogy nincs még a helyén a PSZÁF, a kritikus esetekben, amik bizony előfordulhatnak a jövőben is, mert nincs vége a spekulációs világnak - bár igaza volna Schiffer András képviselőtársamnak, de nincs vége a spekulációs világnak -, és a PSZÁF-nak igenis fel kell készülni, hogy ilyen esetekben is kellő határozottsággal és gyorsasággal tudjon reagálni.

Azt tudom tehát összefoglalóan elmondani, hogy nagyon sok előremutató elem van ebben a törvénytervezetben, de még mindig nincs elég hatáskörrel ellátva, elég - hogy mondjam? - emberanyaggal és kondíciókkal felruházva a PSZÁF ahhoz, hogy bizony megfeleljen annak a széles és egyben műveleti mélységű ellenőrzésnek, amit elvárnánk a jövőben ettől a felügyelettől.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki nem jelentkezik.) Ha nem, akkor a vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a november 29-én kezdődő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatot T/1479. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1479/2-4. számokon megismerhették. Tájékoztatom önöket, hogy a vita megkezdése során a miniszteri expozéra, a bizottsági előadó felszólalására és a vezérszónoki felszólalásokra már sor került.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Szólláth Tibor Zoltán képviselő úr, Fidesz.




Felszólalások:   119-335   335-341   341-347      Ülésnap adatai