Készült: 2020.07.06.05:10:28 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

281. ülésnap (2013.05.23.), 332. felszólalás
Felszólaló Farkas Zoltán (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:41


Felszólalások:  Előző  332  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1975 óta vagyok horgász, 1978-ban tettem horgászvizsgát először, de nem merném fölvállalni azt, hogy én legyek ma 340 ezer horgász lobbistája. Talán, aki ezt fölvállalhatná, az, aki már nincs közöttünk: Hermann Ottó, aki 1887-ben - ha nem haragszanak ebben a késői órában, nem szeretném untatni önöket, de azt gondolom, hogy fontosak az ő gondolatai ma itt is.

1887-ben írta ezt. "Mi legyen már most az igazi horgász kátéja? Igazi horgász csak az lehet, aki valóban szereti a természetet. Ki arra törekszik, hogy megértse életének tüneményeit. Ki teste, lelke erejét a természettel való benső viszonyból meríti. Miben gyökerezik ez a benső viszony? Legelőbb is a szabad természet tüneményeinek komoly méltatásában. Ismernie kell a víz tulajdonságát, ennek a hal életéhez való viszonyát; nemcsak általánosságban, hanem fajról fajra. Ismernie kell a víz sodrát, forgóit, örvényeit, göbéit, sugáit és lengjeit, ezeknek a hal életéhez való viszonyát; a partoknak ezekre való befolyását. Meg kell barátkoznia a part növényzetével, a rajta élő rovarok életével, kifejlődésével, mert a hal sokszorosan ezekkel táplálkozik. Föl kell ismernie magának a víznek rovaréletét, úgy azt a szakát is, amelyet a vízen kívül, valamint azt is, amelyet a vízben tölt el. Amidőn ezekkel alaposan megismerkedett, megszűnt előtte a természet némasága: minden kavics, minden fűszál, a rajta ülő kis rovar, ennek álcája, mint jó ismerősét szólítja meg s ő mint jó ismerős köszön vissza."

Azt gondolom, hogy nagyon kevesen vannak a mai magyar társadalomból olyanok, akik ennek a káténak minden gondolatát magukénak tudják. De természetesen azt gondolom, hogy mint ahogy ma a magyar civil élet egyik legmeghatározóbb része, a horgászat különböző egyesületekbe tömörülve, kimondhatnánk: ilyen ideális állapotot teremteni nem lehet. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy 1888-ban, amikor az első törvényt éppen egy évvel Hermann Ottó gondolatai után papírra vetették, akkor is az 1888. évi XIX. törvénycikk a halászatról olyan gondolatokat fogalmazott meg szabályozás keretében, amely nem más dolgokat említ, mint amelyet ma is, azt gondolom, nyugodtan elmondhatunk, és megfontolásra alkalmas.

Az akkori átfogó szabályozás szigorúan megszabta a bizonyos halfajokra vonatkozó tilalmi időket, méretkorlátozásokat, meghatározta a tiltott eszközöket, és rendelkezett a halászati őrzésről. 1888-ban. Emellett kötelezővé tette az ivadékgondozást és a halutánpótlás biztosítását is. A kihágásokat pedig szigorúan büntette, pénzbírságot írt elő. Természetesen azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvénytervezet, amely a halgazdálkodásról és a halvédelemről szól, a XXI. század változásaihoz, kihívásaihoz mindenképpen úgy ítélem meg, hogy illeszkedik nevében és tartalmában egyaránt.

Teljesen új helyzetet teremt, és egyben elgondolkozásra is késztet bennünket, különösen azokat, akik Magyarország vízi élővilágáért, a természet megőrzéséért tenni akarnak. A törvény szemléletében teljesen megváltozik a halászati hasznosításból eredő gazdasági eredmény. Figyelmesen hallgattam Baráth képviselőtársamat, de különösen a halászati operatív programmal kapcsolatosan javaslom, még tájékozódjon, ott komoly tárgyi tévedésben van.

A halászati hasznosítás egy nagyon fontos kérdés, természetesen a vízi környezet megőrzése számomra egyébként még fontosabb. Ezért célként fogalmazzuk meg, ami elengedhetetlenül szükséges, ideértve az embert - a horgászt, a halászt, a vízi túrázót - és mindenkit, aki tenni akar a környezetéért, valamint annak védelméért.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy a vízi élővilág és környezete kikapcsolódást, rekreációt biztosít-e, a turizmus mint célterület valóban meg tud-e a horgászturizmus formájában jelenni. Engedjenek meg ezzel kapcsolatosan egy gondolatot. Horgásztam Európa néhány vizén, bizonyos ismeretekkel, mégis turista horgászjegyet kell váltani egy magyar horgásznak Európa számos területén. Azt gondolom, hogy nagy vívmánya ennek a tervezetnek az, hogy a turista horgász megfelelő szabályozott keretek között, meghatározott időben, meghatározott módszerekkel és szabályos keretek között részt vehessen. Ne feltételezzük azt egy ideérkező külföldi horgászról, hogy ő teljesen felkészületlen akár a vizek élővilágával kapcsolatosan, akár a horgászkészségek használata vonatkozásában, és nyilván azokkal a szabályokkal kapcsolatosan, amelyek Magyarországon érvényben vannak. Ugyanis bármilyen furcsa, mindenkinek annak az országnak a törvényét kell betartani, ahol éppen kapja a lehetőséget arra, hogy azt a kikapcsolódást, amit gyakorol, csak szabályos keretek között tehesse.

Azt gondolom, hogy nagyon fontos kérdés az is, és fontos szempont is, talán hozzáállás kérdése is, hogy hogyan közelítünk a magyar halászati és horgászati kultúra kérdéseihez. Mára odajutottunk, ebben azért egyet tudunk érteni, hogy a halászati hasznosításba adott vizek vonatkozásában bekövetkezett a túlhalászás eredménye, de ennek egyik nagyon fontos oka lehet az ellenőrzés hiánya, a számonkérés, a társadalmi kontroll és talán még a halászati eszközök és módszerek használata is. Itt talán, azt gondolom, ki kellene emelni azokat, akik ezt tiltott eszközökkel, tiltott módon próbálják végezni. Hosszasan tudnék helyeket, példákat fölsorolni azzal kapcsolatosan, hogy hol végeztek ilyen tevékenységet rapsicok. De azt gondolom, talán az is nagyon fontos kérdés, hogy a halászat kérdését úgy kívánjuk-e kezelni, hogy fölerősítjük ezáltal a tiltott és engedély nélkül végzett halászati tevékenységet, vagy megpróbáljuk ezt megfelelő keretekbe terelni.

(0.30)

Azt gondolom, a törvény tárgyalásánál nagyon fontos kérdés az, hogy mi történik azokkal a halászokkal, akik ma, közel 200-an, ezt a szakmát végzik. Két megoldás is lehetséges erre. Az egyik, hogy a természetes vizek kezelőinek szükségük lesz felkészült, a vizet, természetet ismerő szakemberekre, valamint vízkezelőként megjelenő horgászegyesületek, önkormányzatok, horgászegyesületi szövetségek által fenntartott és működtetett, halasítást biztosító tórendszerek vonatkozásában is. Szeretném példaként hozni a Körösvidéki Horgászegyesületek Szövetségét, amely 170 hektáron őshonos magyar halakat tenyészt azért, hogy ezeket a természetes vizekbe ki tudja helyezni.

És van egy másik nagyon fontos kérdés. Az európai halászat komoly átalakuláson megy át. Hiszen nemcsak a magyarországi természetes vizek, hanem a tengerek is túlhalászva lettek. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogy azok az akvakultúrák, amelyek ma Magyarországon működnek, mind extenzív, mind pedig intenzív tógazdasági vonatkozásban, ennek különböző recirkulációs és egyéb válfajait lehetne említeni, ezek további halászok foglalkoztatására adnak lehetőséget. És természetesen azt gondolom, a halászat mint szakmai képzés megszűnt, kezd kihalóban lenni, ezért mindenképpen indokolt és fontos, hogy a jövőben újrainduljon ennek szakképzése, és állítsuk vissza mind a halászat, mind a természetes vizek becsületét, az akvakultúrák nemzetgazdaságra gyakorolt hatását is.

Békés megyében talán az egyik legnagyobb és legfontosabb ilyen terület a biharugrai, 1600 hektárt meghaladó halastórendszer, amely, azt gondolom, példaértékű. Hiszen száz évvel ezelőtt kezdték ásni, és ma az egyik legnagyobb mesterségesen létrehozott tórendszer. De nyugodtan kimondhatom, Szarvason azt a recirkulációs rendszerű afrikaiharcsa-telepet, amely a mai modern kor követelményének felel meg, és nagyon sokszor, amikor ezekről a technológiákról beszélünk, elvárnánk, hogy szakértő emberek dolgozzanak ezen a területen, aminek per pillanat a lehetősége nincs meg.

Azt gondolom, hogy az egyik nagyon fontos kérdés a törvény tárgyalásánál, hogy a törvény szellemisége találkozzon a horgásztársadalom, a halásztársadalom és a nemzetgazdasági érdekek harmóniájaként Azt gondolom, ez mindenképpen megteremthető. És azt is szeretném elmondani, hogy nagyon fontos kérdés, többen beszéltek erről, hogy ennek a törvénytervezetnek a társadalmi vitája nem 2006-ban, a zöldtagozat által kiadott anyagban kezdődött el, hanem a horgászok körében folyamatosan élt és létezett. Az elmúlt időszakban ez természetesen fölerősödött, hiszen megjelent egyfajta igény arra, hogy ezt a törvényt meg kell változtatni, új alapokra kell helyezni. Meg is fogalmazták, hogy melyek lennének azok a célok, célkitűzések, amelyek ezt jól szolgálnák.

Néhányat ezek közül: ma a vízterületeken, a szomszédos EU-országokhoz hasonlóan, a horgászoknak kell dominálniuk, és ez, azt gondolom, jogos társadalmi érdek is. A természetes élővizeken az ellenőrizhetetlen kereskedelmi halászatot be kell fejezni. A jövőben a természetesvízi halászatnak új célokat, új tevékenységi kört, és ami a legfontosabb, megfelelő szabályozórendszert kell meghatároznia. És itt a megfelelő szabályozórendszeren van a fő hangsúly. A horgászatban legfontosabb a hal, a halfogási lehetőség, ezért a meghatározó halállományt fejlesztő gazdálkodást kell előnyben részesíteni. Azt gondolom, nagyon fontos a horgászegyesületek vonatkozásában az a cél, ami az állami feladatok részvételében együttműködik az állammal, és segíteni kíván abban. A vizeink, a vízpartok, a környezet- és természetvédelem, a fenntarthatóság érdekében meghatározó jelentőségűek a horgászszervezetek.

És természetesen föl kell tennünk egy nagyon fontos kérdést, hogy mi lehet ennek az új szabályozásnak a hozadéka. Növekedhet a horgászok létszáma, ezen keresztül a társadalom rekreációs képessége is javul, és az egészségmegőrzéssel kapcsolatos szerepét is ki kell emelni. Növekedhet a horgászat eddig sem kis gazdasági szerepe, fellendülhet a hazai és az idelátogató külföldi horgászturizmus. A horgászat meghatározó jellege és fejlesztése által fejlődhet a vidék, különösen a hátrányos helyzetű térségek. Azt gondolom, talán nagyon fontos kérdés, amikor mindezek összességéről beszélünk, az igen alacsony mértékű magyarországi halfogyasztás. A természetesvízi, az akvakultúra mind a horgászat, mind a halászat vonatkozásában elérhet egy olyan szintre, amely Magyarországon a halfogyasztást nem hosszú időn belül legalább 50 százalékkal képes lesz megnövelni.

Azt gondolom, ezért nagyon sokat kell tenni. Meggyőződésem, hogy ez a törvénytervezet jól szolgálja ezt. Én mindenképpen szeretném kérni képviselőtársaimtól, mindazoktól, akik ma itt ülnek ebben a késői órában, és mindazoktól, akik majd a szavazáson vesznek részt, hogy támogassák ezt a törvénytervezetet. Azt gondolom és bízom is benne, hogy az a horgászfilozófia, amit én képviselek, minél több horgásznál meg fog valósulni rövid időn belül. Ez pedig így szól: fogd meg, örökítsd meg, engedd vissza!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  332  Következő    Ülésnap adatai