Készült: 2020.07.05.13:10:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

137. ülésnap (2011.11.18.), 210. felszólalás
Felszólaló Farkas Zoltán (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:56


Felszólalások:  Előző  210  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabálysértésekről szóló törvény rendkívül széles körét szabályozza mindennapjainknak. Ezek közül a szabálysértésekről szóló törvény a törvényalkotó által legfontosabbnak tartott és legmagasabb szinten védendő viszonyokat igyekszik összefoglalni. A jogalkotó senkire át nem hárítható felelőssége eldönteni, hogy mi tartozzék a közösség mindennapjait, a rend iránti igényét szolgáló szabályozás körébe. Természetesen ezek a határok állandó mozgásban vannak, ezért a hatékonyságra törekvő rendvédelmi szabályozás sem maradhat változatlan. Ki kell tapintania azokat a mozgásokat, és szükség szerint hozzá kell nyúlnia a közrendvédelmi szabályokhoz is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az önök számára is ismert, a büntetőjog és a szabálysértési jog között egyfajta sajátos munkamegosztásról beszélhetünk, hiszen mindkettő ugyanannak az életviszonynak a védelmét látja el aszerint, hogy a jogalkotó az életviszony elleni támadást milyen súlyúnak ítéli. A jog a kisebb súlyú támadásokat sorolja a szabálysértések körébe. A szabálysértési jog általános részét lényegében a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási jog kicsinyített másának is szokták nevezni.

Az önök előtt fekvő új szabálysértési törvényjavaslat kapcsán először engedjék meg, hogy néhány gondolatot mondjak a magyar szabálysértési jog előzményeiről, fejlődéstörténetéről. A magyar szabálysértési jog gyökerei a kihágásba nyúlnak vissza. A kihágás az első magyarországi modern értelemben vett büntető törvénykönyv. Az 1878. évi V. törvénycikk hármas felosztása szerint a büntetés és a vétség mellett enyhébb alakja a bűncselekményeknek. Ennek megfelelően, mint ahogy arra államtitkár is utalt, az 1879. évi XL. törvénycikk külön szabályozta a kihágásokat. A Csemegi-kódex szerint a bűntettek és a vétségek törvényi tényállásait kizárólag törvény határozhatta meg, és a cselekményeket csak bíróságok bírálhatták el. A kihágások létrehozására viszont a közigazgatási hatóságok is jogosultak voltak, és a kihágások egy részét közigazgatási hatóságok bírálhatták el.

Komoly változás 1955-ben állt be a magyar büntetőjog rendszerében, a szabálysértés jogintézményét az 1955. évi 17. törvényerejű rendelet vezette be Magyarországon oly módon, hogy a korábbi kihágások egy részét a büntetőjogban hagyta bűntetti alakzatban. Egy jelentősebb hányadát pedig szabálysértésként az államigazgatási szervek hatáskörébe utalta. Ez a változás a bírói kontroll nélküli állami beavatkozás jogszabályi szinten történő szabályozását jelentette.

A szabálysértési jog reformja először 1988-90 között szerepelt az akkori kormány elképzelési között. A kérdésben ezen időszakban igen élénk tudományos és elméleti értekezés zajlott. A megváltozott életkörülmények és a rendszerváltozás eredményezte változtatási igény folytán sor került a szabálysértési törvény bizonyos elemeinek változására. Egy teljes átfogó felülvizsgálatra azonban nem futotta az akkori politikai elit erejéből.

Jelentősnek mondható változtatási szándék az 1990. évi XXII. törvényben nyilvánult meg, amely törvény hatályon kívül helyezte az önálló elzárás büntetést, valamint a szabálysértési őrizetbe vételt. Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltozás folyamatában ezek a garanciális jellegű változások a rossz emlékezetű évtizedre visszanyúló állami túlkapás ismeretében akkor indokoltnak tűntek.

A fejlődéstörténet következő állomása az 1993. évi XXXI. törvény, amely az emberi jogok európai egyezményéhez történő csatlakozás kihirdetését jelentette. E nemzetközi egyezmény 6. cikkelye írja elő a fair és korrekt eljárás igényét, valamint határozza meg Magyarország számára a bírósági út biztosításának kötelezettségét. Ennek megfelelően 1995-től a kormány intenzíven foglalkozott a szabálysértési jog átfogó reformjával, a kodifikáció számára a végső lökést az 1997. évi 63/1997-es alkotmánybírósági határozat adta meg. Az akkori kormány alapvető feladatának tekintette, hogy az Alkotmánybíróság által kifogásolt visszás helyzeteket megszüntesse. Ennek érdekében gyors és hatékony lépéseket tett, amely végső formájában az 1999. évi LXIX. törvényben testesült meg. Az így megszülető jogszabály maradéktalanul eleget tett az akkori követelményeknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1999 óta eltelt mintegy 12 év, azóta sok minden megváltozott. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a demokratikus átalakulás nem tette az emberek és közösségeik életét biztonságosabbá. A bűnözés növekedése nemcsak hogy nem állt meg, hanem egyre drámaibb és fenyegetőbb formákat öltött. Az elmúlt időszakban olyan kifejezések jelentek meg védekezések formájában, ami az elkövetés indokaként a megélhetési bűnözésre próbálta terelni az enyhítést. Azonban nyugodtan figyelembe vehetjük azt a tényt, amikor valaki azért vesz el mástól, mert erre hivatkozik, elítélendő, és semmiképpen nem használható kifejezés.

Ezért is fontos az, hogy jogállamiságunk alapvető feltétele ez a törvény, és szükséges rendelkezéseit igen erős revízió alá kell vennünk. Az alapvető jogi anomáliákat meg kell szüntetnünk, valamint az európai elvárásoknak mindenben megfelelő precíz szabályozással kell eleget tennünk. Ezen előterjesztés filozófiája tehát arra épül, hogy mivel társadalmi és gazdasági viszonyaink jelentősen változtak, mindehhez szükséges a szabálysértési törvény rendelkezéseit is hozzáigazítani.

Más megközelítésben azt is mondhatjuk: érdekeltek vagyunk abban, hogy a jogkövető magatartás erősödjön az országban. Mert mit vár a szabálysértési törvénytől a lakosság?

(16.50)

A polgárok az anyagi jólét mellett legalább olyan fontosnak tartják a közrendet és a köznyugalmat. A választópolgárok a törvényalkotásban és a jogalkalmazásban is elvárják a megfelelő visszatartó erejű és mértékű szigorítást. Azt gondolom, hogy a választópolgárok által a büntetési tételek kapcsán joggal elvárt szigorítás mellett fontos, hogy a szabálysértések terén is rend legyen.

Tisztelt Ház! Egy adott település lakosságának szubjektív biztonságérzetét elsősorban a nagy számban előforduló, gyakran csekély súlyú szabálysértések határozzák meg. 2010-ben a rendőrségen 513 ezer szabálysértést, önkormányzati körben pedig 201 ezer szabálysértési esetet regisztráltak. Nem lehet tehát kétséges, hogy ezt vissza kell szorítani. Éppen ezért fontos célja a jelenlegi törvényalkotásnak a szabálysértési eljárás hatékonyságának növelése. Az eredményesebb eljárás iránti igény a szabálysértési jog területére is kihat. A törvényjavaslat, összhangban a büntető jogszabályok módosításával, a jelenleginél szigorúbb, és kibővült szankciórendszert vezet be a jogsértések megelőzése és büntetése érdekében. A hatékony és gyors eljárás mellett a tervezet célja egy költséghatékony eljárás felépítése, amelyben a szabálysértés elkövetőjének már nem fűződik érdeke az eljárási cselekmények elhúzódásához. A tervezet előtérbe helyezi a helyszíni bírság jogintézményét, amelyre többen is utaltak, amelynek révén az ügyek jelentős számát ezen módon lehetne majd lezárni.

A végrehajtási rendszer átalakítása során pedig cél egy olyan rendszer kiépítése, amelyben nem kizárólag a szabálysértési elzárás, hanem a közérdekű munkára történő átváltoztatás dominál.

Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint a törvényjavaslat kellő módon és szükséges mértékben tükrözi az elmúlt években végbement társadalmi, politikai és gazdasági változásokat. Hosszú távra szóló joganyagot kívánunk tehát útjára bocsátani, eleget téve a hazai és a nemzetközi jogi és alkotmányos követelményeknek. Meggyőződésem szerint a szabályozás a jelenleginél hatékonyabb eljárást biztosít az életünket leginkább befolyásoló, kisebb súlyú jogsértésekkel szemben.

Az előzőekben elmondottak alapján a benyújtott törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  210  Következő    Ülésnap adatai