Készült: 2024.03.28.15:56:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

86. ülésnap (2015.06.15.), 36. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:06


Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a költségvetés tervezete tárgyalásának egyfajta lezárására készülünk, azt kell hogy kiemeljük: az előző évekhez képest komoly, rendszerszintű változás nem következett be, még akkor sem, hogy a tüneti finomításokat, kedvezményeket ne hallgassuk el, és adott esetben, mondjuk, egy személyi jövedelemadó 1 százalékos csökkentése kapcsán csak a támogatás hangján lehet beszélni, mégis egészében és rendszerszinten lenne érdemes megvizsgálni azt, amiről a kormányzat azt mondja, hogy ez bizony az adócsökkentés költségvetése. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a jövő évi központi költségvetési bevételek, várakozások mintegy egyharmada áfabefizetésekből ered, a többi fogyasztáshoz kapcsolt adókból nagyrészt, és együtt ezek, beleértve a jövedéki adót, a regisztrációs adót, a távközlési adót, a tranzakciós illetéknek elkeresztelt adót, valamint a biztosítási adót, s a többi, együtt 4612 milliárd forintot tesznek ki a fogyasztási típusú adókból eredő várakozásoknál. Az innen származó pénzügyi források jövőre ugyanakkor összesen 215 milliárddal magasabb várakozást fejeznek ki, mint az előző évben. Tehát egy év alatt ezen felsorolt adótípusokból 215 milliárd forinttal többet kíván a kormány beszedni a lakosságtól, mint korábban, ezzel párhuzamosan mégis ‑ valamilyen megfejthetetlen okból ‑ ezt az adócsökkentés költségvetésének nevezi. Lehet szakmai vitákat folytatni arról ‑ és kell is álláspontom szerint ‑, hogy adott esetben szélesedik a járulékfizetők köre, kicsit jobban pörög a gazdaság, tehát több áfabefizetést generál, de akkor is összességében rendszerszinten a több beszedett adóra azt mondani, hogy ezzel párhuzamosan a társadalom rendszerszintű, széles körű adócsökkentést fog élvezni, legalábbis demagógiának tűnik.

Ezzel áll szemben az az elképesztő helyzet, ami a vállalkozókat sújtja; de beszélhetnénk a minimálbéresekről is. Példának okáért vegyünk egy 105 ezer forintos bruttó bért, akkor azt látjuk, hogy annak a nettója a kétharmadát sem teszi ki. És azt is látjuk, hogy ha a 68 775 forintot haza akarja vinni a minimálbéren foglalkoztatott, akkor a munkaadója az államnak ezen felül még több mint 66 ezer forintot kénytelen fizetni. A munkáltató összes költsége tehát a duplája annak, amit az alkalmazottja kézhez kap. Egy ilyen közegben, amellett, hogy jóval több mint negyvenféle új adótípus vagy adóemelési típus került bevezetésre az Orbán-kormányok által 2010 óta, legalábbis cinikus dolog adócsökkentés költségvetéséről beszélni. Felsorolhatnánk az egzotikus adótípusokat is, ezeket már megtettük, ne beszéljünk erről többet, de látható, hogy rendszerszinten a lakosság életének a könnyítése nem lelhető fel.

Ugyanígy a személyi jövedelemadó általam említett csökkentési terve kapcsán láthatjuk, hogy míg tavaly 1640 milliárdot kívánt beszedni a kormányzat személyi jövedelemadóból, a következő évben ez már 1658 milliárd. Tehát megint csak egy növekményt látunk, azt, hogy többet kívánnak az emberektől ily módon beszedni, mint eddig. És ez még az 1 százalékos kedvezmény ellenére is igaz. Lehet mondani, hogy a járulékfizetők köre ennyivel bővül, csakhogy ezt a gazdasági számok, várakozások, mutatók nem támasztják alá, még az önök tündérmeséjében kitalált mutatók sem. Tehát egész egyszerűen a számok szintjén nem állja meg a helyét az, hogy itt az adócsökkentés költségvetéséről lenne szó.

Ki kell hogy emeljük azt is, hogy Magyarországon, hogy ki tudjunk lábalni ebből a nagyon nehéz helyzetből, egy hármas szorításon kell oldani, és meg kell tudni felelni annak, hogy egyrészt a Magyarországot kívülről ostromló erőkkel, a bevándorlással, a menekültinvázióval szemben hatékonyan kell, kellene fellépni. Az ezzel kapcsolatos jobbikos módosító indítványt ugyanakkor, amely a határőrség önálló arculatát erősítené, és egyelőre a rendőrségen belül, de nagyon komoly többletforrásokkal látná el ezt a szerveződést, egészen egyszerűen elutasította a Fidesz-KDNP, és továbbra is fenntart egy olyan helyzetet, hogy miközben Magyarországon, ha körülnézünk, a menekültáradat hatásai egyre inkább szembetűnők és egyre zavaróbbak, a határaink még mindig lényegében védtelenek. Ásotthalom térségében legalábbis az jár át rajta, aki akar, és ezt egyetlen kormánypárti képviselő sem tudja megcáfolni, már csak azért sem, mert nagyon ritkán vagy soha nem fordulnak elő a helyszínen.

Azt is látni kell, hogy a hármas szorítás egy másik iránya egyértelműen a magyar kivándorlásból ered, és a magyar kivándorlás elképesztő költségeit minden költségvetésben ki fogjuk tudni mutatni, de azt a fájdalmat, amit a szétszakított családok, a kényszerből külföldre menekültek élnek át, nem lehet számszerűsíteni, nem is akarjuk, de ebbe a rendszerbe legalább lélekben bele kell érteni, hiszen enélkül nem lehet sikeres magyar gazdasági felfutási pályát felrajzolni. A kormányzat viszont úgy tesz, mintha ez a problémakör nem létezne. Sőt továbbmegyek, munkahely-teremtési statisztikáiba nagyon sok külföldi magyar munkahelyet beépít, gyermekvállalási statisztikáiba nagyon sok jelenlegi határainkon túl született gyermeket beleért. És nem a minden negyedik magyar gyermekre gondolok, aki valamely elszakított országrészen születik meg, hanem a statisztikába bizony beletorzítják a Nyugat-Európában megszületett magyar gyermekeket is, akiknek ugyanannyira örülünk, félreértés ne essék, de ezt úgy eladni itthon, mint az Orbán-kormány nyerő stratégiája, családtámogatásának eredménye, legalábbis visszás.

Meg kell hogy mondjuk, a két szorításon túl van egy harmadik is, mindennek az eredője, amely egyben következmény is, ez pedig a magyar népességfogyásé. És itt látható, ne vitassuk el a Fidesz-KDNP családtámogatási intézkedéseinek cselekvési kísérleteit, azt, hogy adott esetben több pénzt hagy a családoknál, de az is látható és tudvalevő, hogy ezen kedvezmények mellett is csak hibahatáron belüli javulást tudtak elérni az élve születések számánál. Az elhalálozások tekintetében pedig most éppen egyéves időszakban 15 százalékos romlást élünk át, ami katasztrófa, és ami még akkor is igaz, hogyha a bázisadatok viszonylag kedvezők voltak, és egy influenzajárvány is rontott ezeken az adatokon. De azért nem a középkorban élünk, tehát a harmadik évezredben ilyen adatromlást ne egy influenzajárvány okozzon, hanem tisztességes egészségügyi viszonyokkal, tisztességes családtámogatási rendszerrel érjük el legalább azt, hogy aki a nehéz körülmények között gyermeket akar vállalni, az megtehesse Magyarországon, aki nehéz körülmények között életben kíván maradni, ahhoz a magyar egészségügy minden segítséget meg tudjon adni.

(12.50)

De azt is látnunk kell, hogy a kivándorlási spirál egyik eredője az önálló otthon megszerezhetetlenségének érzete, ennek mivolta. Éppen ezért a kormány évek óta - nem csak az önöké, minden korábbi kormányzat ‑ adós egy olyan átfogó otthonteremtési stratégiával és államilag támogatott bérlakás-építési programmal, amelyhez a Fidesz-KDNP majdnem végig kétharmados többséggel öt év alatt sem jutott el. Egy olyan programra gondolunk, ahol magyar kivitelezők a bérlés lehetőségét biztosítanák a piaci árakhoz képest nagyon nyomott áron magyar fiatalok számára, akik most azt látják, hogy a KSH szerinti átlagfizetésükből 10, 15 vagy akár 20 év alatt sem tudnak önállóan kiszorítani egy lakásra.

Higgyék el nekünk, hogy több tízezren pusztán ezért vannak most külföldön! Őket egy tisztességes otthonteremtési programmal itthon lehetne tartani, sokakat haza lehetne hívni, életlehetőséget, kilátásokat, víziót lehetne biztosítani magyar emberek sokasága számára, de jelen pillanatban azt látjuk, hogy ezen hármas szorítás kapcsán a kormányzat bizonyítványa bizony kettes alá, miközben a Jászai téren és a Margitszigeten már táboroznak azok a menekültek, akiknek a kezelésével nem tudnak mit kezdeni. Ezek az emberek többen érkeznek adott esetben éves viszonylatban, mint ahány magyar gyermek összesen megszületik. És bizony ezek kijózanító statisztikai számok, hogy vannak olyan esztendők, amikor több menekült érkezhet az országba, mint ahány magyar gyermek itt összesen megszületik.

Éppen ezért mondjuk azt, hogy a kivándorlási spirál megállítása, a népesedési viszonyok rendbetétele mellett a kormányzatnak kiemelten kellene koncentrálnia arra, hogy Magyarország határait megvédje, a magyar állampolgárokat is. Ezzel szemben azt látjuk az önök költségvetési tervezetében, hogy a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak több mint 300 millió forinttal kevesebb jut, mint a korábbi időszakban.

Ezek alapján döntse el mindenki, hogy a kormányzat valóban cselekedni akar, vagy csak egy öncélú retorikai háborút folytat, ahol az utolsó helyre sajnos a magyar családok szorultak. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai