Készült: 2020.04.09.23:19:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2017.05.17.), 166. felszólalás
Felszólaló Gúr Nándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:00


Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már harmadszor nem kérdezem Banai államtitkár urat az alapkérdésről. Elmondom neki, hogy ő is tudja, bár ha nem figyel, a legközelebbi alkalommal sem fogja tudni.

Tudja, államtitkár úr, a költségvetési kiadások százalékos megoszlása tekintetében 2010 és 2018 viszonyrendszerében a helyzet úgy néz ki, hogy míg a funkcionális kiadások, tehát az állami működtetéshez kapcsolódó kiadások meredeken nőnek, addig a jóléti kiadások pedig meredeken csökkennek. Úgy néz ki a helyzet, hogy a jóléti kiadások tekintetében gyakorlatilag 61 százalékot meghaladó mértékről 54 százalékos nagyságrendet ér el 2010-ről 2018-ra a költségvetési kiadások százalékában a megoszlás, míg az állami működtetés kapcsán a 14 százalékról 17 százalék feletti ez. Tehát saját maguk fontosak önöknek, az emberek azok nem. Ugye, érti az összefüggést?

Igen, szeretném, hogyha nem válaszolna most már a kérdésemre. Ha kétszer nem volt képes rá a vitában, hogy meg lehessen beszélni, akkor harmadjára meg nem vagyok kíváncsi másfajta, kibújó válaszaira.

Nem akarok minden részletkérdésbe belemenni, de a dolog lényege valójában az, hogy ez a költségvetés a változások és a változtatások nagy részében ‑ hozzácsatolom az adótörvények kérdéskörét is ‑ gyakorlatilag nem a munkához kötődő jövedelmekhez igazodó. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy akár a személyi jövedelemadó tekintetében sem sikerült a nagy álmokat megcsinálni. 9 százalékról vagy egyszámjegyű százalékról beszélt annak idején a miniszterelnök. A munkavállalói járulék esetében, ön tudja a legjobban, hogy például egy 2010-es minimálbérhez illesztetten az összes munkaadói meg munkavállalói járulékteher 32 ezer forint volt a 60 200 forintos nettóhoz illesztetten, most pedig a vásárlóerő-értékben nagyjából annyit érő minimálbér mellett 73 ezer forintos járulék-, adóteherrel néznek szembe a munkáltatók és a munkavállalók együttesen.

(21.40)

Úgyhogy önök a bruttókat tudják emelni, az emberektől a forrásokat el tudják venni, a járuléktöbbleteket tudják emelni, nem az emberek érdekében cselekszenek, hanem a tekintetben, hogy hogyan tudnak forrást, pénzt elvenni mind a munkaadóktól, mind az emberektől, és a haverok között szétszórni.

Vagy ha azt nézzük, hogy hogy néz ki egy gyermektelen ‑ mert sok ember van ilyen ‑ dolgozó adóztatása, akkor a magyar adóék több mint 48 százalékot mutat e tekintetben. Az OECD-tagállamok viszonyrendszerében történő vizsgálatok kapcsán ez a harmadik legmagasabb. De ha visszatérünk a minimálbér kérdésköréhez, annak az adóztatásánál pedig ahhoz jutunk, hogy a legmagasabb az OECD-or­szá­gok viszonyrendszerében. 2010-ben egyébként a GDP-arányos közteher 37,5 százalék volt, 2016-ban meg 39,2, tehát még korrigálni kell némileg azokon a számokon, amelyeket ön is mondott ma. Az adórendszer a gazdagokat, a gazdagok érdekeit szolgálja, 400-500 milliárd forinttal több folyik ki egy adott esztendőben ebbe az irányba, az alacsony jövedelmű családok esetében pedig az adó mértéke nő.

Gyakorlatilag önök voltak azok, akik a minimálbér adómentességét az adójóváírás lehetőségén keresztül, ami volt, megszüntették. Önök folyamatosan csepegtetnek az áfacsökkentés vonatkozásában, és a világbajnok 27 százalékos mértékű áfát tartják fenn. Az alacsony jövedelmek, még egyszer hangsúlyozom, a legmagasabb adóterhet viselik. 2018-at érintően nem a munkából származó jövedelem az, ami kedvezően adózik, nem, felét adózzák a nem munkából származó jövedelmek annak, mint a munkából származó jövedelmek. Ez összefér azzal a filozófiával, amit ön képvisel? És közben a haverok támogatása meg ezer szálon megmutatkozik újabb kiskapuk, taokedvezmények lenyúlása tekintetében és sok minden más vonatkozásban.

Ha a minimálbért forszíroztuk, akkor azért szeretném még egyszer azt mondani, hogy 2010-ben az a 60 236 forintos nettó minimálbér, ha azt száz százaléknak tekintjük, akkor az azt követő hat esztendőben ehhez képest kevesebb vásárlóerő-értékű pénzt kaptak az emberek a kezükbe, meglopták ezeket az embereket, pont azokon a járulékterheken keresztül, amivel többet kellett befizetniük, amit beszedtek és a haverok között szétszórtak. Most itt a választás előtti évben jutottak el odáig, hogy egyáltalán arra a szintre hozták ezeket a béreket nettóban és vásárlóerő-értékben, ami gyakorlatilag ugyanazt képviseli. Tudja, először önök most még az adósságukat róják le, nem adnak, hanem még az adósságukat róják le e tekintetben.

A központi költségvetés 942 milliárd forint többletbevételre tesz szert, ez nagyjából 8,1 százalékos mérték, és a fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételek 363 milliárd forintos többletet jelentenek, az áfa tekintetében is mintegy 300 milliárd forintos többlet a tavalyihoz képest. A lakossági befizetések növekedése is ezt a nagyságrendet képviseli. A személyi jövedelemadó tekintetében 2090 milliárd forint, plusz 17 százalék a 2017-es adatokhoz, mértékekhez képest. De az illetékfizetés vonatkozásában is nagyjából egynegyedével, 20-25 százalékkal nő a bevételek összege. Ez mind-mind család-, emberbarát, munkavállaló-barát intézkedés, gondolom, hát az önök stílusában.

Önök, azt kell mondjam, hogy az adóterhek vonatkozásában és a költségvetésen keresztüli intézkedéseikben a leggazdagabbakat támogatják. A magyar jövedelmi helyzet, államtitkár úr, megint csak OECD: 31 ország vizsgálatából a 28. helyre jövünk ki, a legrosszabbak körébe tartozóak vagyunk. Mondtam, miközben az állami működtetési funkciókra sokkal több pénzt fordítanak arányaiban, addig a jóléti funkciókra sokkal kevesebbet a költségvetés függvényében. És hát dúl a korrupció. Nem véletlenül mondják képviselőtársaim, hogy minden intézkedésük, mindegy, hogy adó, mindegy, hogy költségvetés, igazából tényleg a korrupcióhoz illeszkedő, a korrupció költségvetéseként fogható meg, és az igazságtalanság költségvetéseként. Cinizmus az is, hogy a leglehetetlenebb sorsú emberek esetében, akiknek nincs biztosítási jogviszonyuk, még a társadalombiztosítási havi összeget is megemelik 7320 forintra.

Ön délelőtt azt mondta, hogy Mesterházy Attila tételei nyolc pontjában mennyire nincs igaza, és hogy nem tekinthető relevánsnak mindaz, amit ő mondott. Nézze, a tényeket nem lehet elvitatni. A bólogatása, a velem való egyetértése számomra azt üzeni, hogy ön bár vitatja, de nem lehet elvitatni. Magyarország versenyképessége romlott. Lehet akármit mondani, lehet handabandázni, lehet mindent mondani, jelenleg a 69. helyen állunk. Az államadósság tekintetében lehet azt mondani, hogy GDP-arányosan mi történt, de 20 000 milliárdról 28 000 milliárdra történő emelés következik be. A szegénység kapcsán azt mondja, hogy mondjunk tényszerű adatokat.

Államtitkár úr, 36 százalék a mostani mérési adatok szerint gyakorlatilag abban a helyzetben van, hogy a létminimum összegét el nem érő pénzekből kell hogy gazdálkodjon. De ha megnézünk egy négyfős családot, ahol két gyermek van, 255 ezer forint kell ahhoz, hogy a létminimumnak megfelelő összeg meglegyen a családban. Ezeknek a családoknak a 41 százaléka nem éri el ezt az összeget. A minimálbérről már beszéltem.

Ön azt vitatja, hogy a forint gyengült, vagy nem abban a sávban, ahogyan. Nem, a forint 2010-hez képest 17 százalékkal gyengült. Ezek tények, ezeket nem lehet vitatni, ezeket nem lehet puhítani, ezeket nem lehet másképp magyarázni. A gazdaságot ma az EU-források tartják igazából lendületben. Ha az európai uniós forrásokat nem számítanánk be a folyamatba, akkor nem pluszos, hanem mínuszos lenne a gazdaság.

Valójában a veszélyekről egy mondatot azért szeretnék mondani. Azt, amit Kovács Árpád is kimondott, mármint azt, hogy a külkereskedelmi egyenleg romlásának a lehetősége benne van ebben a történetben, vagy a várttól eltérő növekedés üteme, mértéke, mert az a 4,3 százalék messze-messze úgymond túlárazott. Most mindegy, hogy EBRD, bárki más, 3-3,5 százalékról beszél. Ez nem a magyar emberek költségvetése, ez nem a magyar emberek érdekét szolgáló, nem a munkavállalók érdekét szolgáló költségvetés. Ezért a költségvetés kapcsán átcsoportosításokat fogunk tenni, alapvetően olyan területekre, amikről beszéltem: az oktatás, az egészségügy, a szociális területek vonatkozásában.

Befejezésképpen még annyit szeretnék mondani, hogy azzal a gondolattal feküdjön le, s ha tud nyugodtan aludni, akkor ébredjen majd fel, államtitkár úr, hogy Magyarországon a dolgozó ember egyre inkább a dolgozói szegénység irányába halad. Amikor az adott országban a dolgozó emberek többsége ‑ mondom: többsége ‑ a létminimum összegét el nem érő pénzért dolgozik, akkor azt gondolom, hogy nincs mire büszkének lenni. Amikor lassan a minimálbéresek országává válunk, mert hiába a minimálbér-emelés, főleg bruttóban, ha ezek a pénzek gyakorlatilag összezsugorítják a bérkategóriákat és erre a szintre hozzák az emberek messze döntő többségét.

Egy szó mint száz, ez a költségvetés sokkal inkább az emberek ellenében való, mint az emberek javát szolgálja. Mészárosnak biztos jó lesz, főleg ha az európai források 60 százalékát gazdaságélénkítésre kívánják felhasználni, akkor valószínűsíthetően az a helyzet alakulhat ki, hogy percenként már nem 10 vagy 12 millió forintot fog tudni keresni, hanem 15-öt vagy 20-at. Hát, ha ez kell ennek az országnak az önök jóvoltából, akkor ezt a pályát kell futni, de én abban bízom, hogy nem ez kell ebben az országban, felébrednek az emberek, látják, hogy önök mit csinálnak, és ennek az eredménye az lesz, hogy önöknek ez az utolsó költségvetésük, és a következő ciklusban már nem kell költségvetést csinálniuk. Elnök úr, köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  166  Következő    Ülésnap adatai