Készült: 2020.07.14.18:57:35 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 188 2006.12.04. 2:07  187-190

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! 2006 augusztusában kérdést intéztem önhöz a nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház átalakításával kapcsolatos minisztériumi elképzelések iránt érdeklődve. A miniszter úr 2006. augusztus 9-én írt válaszában megnyugtatott: "A kórház jövőbeni elképzeléseit áttekintve tehát megerősíthető, hogy az aktív belgyógyászati osztály fenntartása szakmailag teljes mértékben indokolt."

Az elmúlt hetekben született döntés szerint, korábbi álláspontjával ellentétesen, a nagykőrösi kórházban az 55 ágyas akut belgyógyászati osztályt a minisztérium teljes mértékben megszünteti, átalakítja, rehabilitációs osztályt, illetve elfekvőt működtetne.

(16.30)

Tenné ezt annak ellenére, hogy a nagykőrösi kórház 2004-től rehabilitációs szakkórházként működik; területi ellátási kötelezettsége révén három megye 2 millió lakosának nyújt a rehabilitáció vonatkozásában interrégiós ellátás.

Idézek, szintén a miniszter úr augusztusi leveléből: "Tekintettel arra, hogy a rehabilitációs osztályon kezelt betegek jelentős része újabb akut, életet veszélyeztető rosszullétének bekövetkeztére bármikor számítani kell, továbbá arra, hogy az aktív belgyógyászati osztály által ellátott betegek 70 százaléka sürgősséggel kerül felvételre, az aktív osztály fennmaradására mindenképpen szükség van."

A kérdésem tehát arra irányul, hogy ha az elhangzottak tekintetében, amelyből jól kitűnik, hogy 2006 augusztusában a belgyógyászat fenntartása a minisztérium és a miniszter úr szerint is szakmailag teljes mértékben indokolt, akkor három hónappal később miért kell bezárásra ítélni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
65 319 2007.04.23. 10:19  290-330

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégia célja, vagyis a gyermekszegénység csökkentése, a gyermekek esélyeinek javítása üdvözlendő, pozitív törekvés. Olyan utat jelöl ki, amelyen jó lenne minél hamarabb, minél messzebbre eljutni, ugyanakkor, már amikor elindulunk rajta, tudjuk, hogy soha nem fogunk a végére érni, hiszen ezen a területen mindig is lesz tennivaló. Hangsúlyozom, a törekvés jó, szükséges lépésekre ösztönöz.

Különös öröm, hogy a mellékletet olvasva vissza-visszaköszönnek a Fidesz kormányzása alatt bevezetett, majd később megszüntetet intézkedések. S nyilván nem annak örülök, hogy az MSZP hatalomra kerülésével letértünk erről az útról, sokkal inkább annak, hogy mára a jelenlegi kormány is belátta, igazunk volt. Sajnos ez az öröm talán csak akkor lenne felhőtlen, ha amikor a miniszterelnök mondta, akkor elhagyom az országot, és most visszatérve, ezt a munkaanyagot olvasva rácsodálkozom, mennyire is változott a kormány gondolkodása. De nem vándoroltam ki s tértem vissza, így átéltem a megszorításokat, az úgynevezett reformintézkedéseket, s látom, hogy mások a tettek, és más az, ami le van ide írva. Örülök, ha végre rátér a jó útra a kormány, hiszen folyamatosan erre kérjük, de hamarabb jobb lett volna.

Az alapelvekkel kapcsolatban néhány észrevételre, megfontolandó, talán letisztázandó részletre szeretném felhívni az anyag készítőinek a figyelmét. Rögtön az első fejezetben érdemes lenne tisztáznunk, mit is kell érteni az alatt: "Azoknak a gyerekeknek kell prioritást kapniuk, akiknek érdekei a legjobban sérülnek, akiknél a nélkülözések a legjobban korlátozzák fejlődésüket." Előzetesen ugyanis kellő testi, szellemi, erkölcsi, lelki és társadalmi fejlődésről olvashatunk. Felvetődik a kérdés, ha prioritást állítunk, melyiket tekintjük fontosabbnak. Nem mindig járnak ugyanis együtt ezek. Több olyan embert is ismerek, aki igen nehéz körülmények között él, éjt nappallá téve dolgozik, és mégis van, amit nem tud gyermekének megadni. De egyre mindenképpen megtanítja gyermekét: a becsületre. Az életbe kilépő fiatal aztán lehet, hogy szegény, de lélekben és erkölcsben erős ember lesz. Ugyanakkor a közelmúltban hallottuk egy milliárdos szájából, hogy másfél éven át hazudott, ő és társai, hazudtak éjjel és hazudtak nappal. Vigyáznunk kell tehát, s nem szabad összemosnunk a dolgokat. Lehet valaki szegény, de tisztességes, s lehet gazdag, akit az erkölcs szempontjából maximum negatív példaként mutathatunk gyermekeink számára.

Olvashatjuk, a program megvalósulásának akkor lehet esélye, ha összefüggő, egy irányba tartó, egymásra épülő részfeladatok, lépések és intézkedések rendszerszerű változásokat képesek generálni. Ez jelenleg így van. Egy irányba mutató intézkedések történnek, egy irányba, amely úgy határozható meg, hogy a rossz irány.

A társadalmi beágyazottság alapelvénél arról olvashatunk: közösen elfogadott, mélyen begyökeredző együttélési normák nélkül a civil együttélés kerül veszélybe. De nekünk, magyaroknak vannak mélyen begyökeredzett normáink. Ilyen például, hogy nem hazudunk egymásnak. S ha valaki vagy a társadalom egy szűk, jól behatárolt csoportja deviáns, azaz nem normakövető, az nem azt jelenti, hogy ezek a normák nem is léteznek.

A jó kormányzás elve címszó alatt csak röviden szeretném hozzáfűzni, remélhetőleg a kormány egy tagja sem siklott át ezen a ponton. Így kellene csinálni. Úgy látszik, ezek szerint csak van valaki az előkészítők között, aki ismeri az elméleti részt. Kár, hogy a gyakorlatban ez nem érvényesült a kormányzásuk alatt.

A speciális alapelvekről néhány szóban összefoglalóan. Olyan intézmények, szolgáltatások működtetését említik, amelyek a születés pillanatától segítenek az esélyek javításában, ugyanakkor a közelmúltban hallottunk a szülések kapcsán kialakult tarifákról. Nem tud mindenki százezer forintot letenni az asztalra, csak azért, hogy teljesen nyugodt, zavartalan legyen a szülés, s ne kelljen komplikációktól tartania. Itt vagyunk a születés pillanatánál, és bizony a kormány legújabb intézkedései nyomán már itt sincsenek egyenlő esélyek.

Az ember otthonról hozza a példát. Az egyenlő esélyű hozzáférés kapcsán elég csak a legutóbbi kórházi ágyszámok leépítésére gondolni, amikor például Nagykőrösről Kerepestarcsára kell a beutalási rend szerint utazni. De hozhatok más példát is. Még a választások előtt több, jelenleg kormányoldalon ülő politikus is ellátogatott a nagykőrösi, villany nélküli tanyákra. Láthatták, milyen esélyekkel indulnak az oda született gyerekek; akkor persze voltak ígéretek, hogy lesz villany. A gyerekek azóta is petróleumlámpa mellett tanulnak, s írják a házi feladatot. Villany nem lett, de valóban elmondhatják, egyenlők voltak az esélyeik a fővárosi gyerekekéivel, hiszen ők is láthatták a mosolygó képviselő bácsikat és nénit a lakóhelyükön, s nem kellett Budapestre utazniuk.

A gyerekes családok jövedelmével és anyagi körülményeivel kapcsolatban a jövedelmek kapcsán mindenképpen érdemes visszaemlékeznünk, hogy a Fidesz kormányzása alatt milyen családbarát intézkedések születtek. Ezek egy része sajnos azóta eltörlésre került, a konkrét intézkedések során talán érdemes lenne egy-két aktát leporolnia a kormánynak.

Szintén ebben a pontban olvashatunk az eladósodás veszélyéről, amire a növekvő lakásrezsi is rásegít. 2005-ben 40 ezer gázórát és 60 ezer villanyórát kapcsoltak ki - olvashatjuk az anyag 11. oldalán. A számok magukért beszélnek, s jól tükrözik a kormány energiaár-emelésének következményeit. Lassan mondták, úgy látszik, 40 ezer család mégsem értette meg.

A szegény népesség jellemzői között sorolják fel a rossz lakóhelyet, azaz kistelepülést is. Újra csak vissza kell utalni a Fidesz kormányzására, s felhívni a figyelmet az egykor virágzó, mára elszárított vidékfelzárkóztatásra.

A szegénység és a betegség számtalan módon összefügg - állapítja meg a nemzeti stratégia készítője. Ugyanakkor a kormány reformnak nevezett intézkedései, amelyeket az egészségügyben hajtott végre, arra engednek következtetni, hogy egyre inkább össze fognak függni.

A megfelelő minták szükségességével, azt hiszem, mindenki egyetért, de mit lehet tenni akkor, amikor a gyerekek nagy része a tévéből veszi a mintát, a tévében pedig a gazdag bácsik mondanak ezt, mondanak azt, majd elmondják, hogy hazudtunk, de nem vállalják tettük következményeit. Mit lehet tenni, amikor ilyen deviáns viselkedéssel is mintaként funkcionálhatnak valakik? Ráadásul az őt körülvevők erősíteni is próbálják, hogy ő a minta, megveregetik a vállát, azt mondják, ő a mi emberünk, az első, a legjobb közülünk.

"Az állam feladatvállalása a gyermek esetében Magyarországon" címszó alatt számos negatív jelző jelenik meg e pontban a jelentésben, megannyi feladatot állítva ezzel. Érdekes például az a megjegyzés, amely szerint a családok legalább harmada-negyede nem ismeri pontosan a jogait és lehetőségeit. Különösen érdekes pont ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egyes források szerint a kormány 200 millió forintot költött csupán a vizitdíj kommunikációjára, akkor meglepő adat ez.

(22.20)

Kérdés: amennyiben ismert probléma volt, nem kellett volna-e például a vizitdíjhoz hasonlóan kiemelten kezelni eddig is ezt a témát?

A nemzeti stratégia céljai átfogó célok, fejlesztési területek. Világosan megfogalmazódott, a nemzeti stratégia jobb életfeltételeket akar a gyerekeknek, és a velük foglalkozó intézmények szolgáltatásainál is javulást, korszerűsödést akar elérni. Ugyanakkor az ezt követő, egy generáció alatt elérhető három átfogó cél a közelmúlt kormányzati szándékait nézve nem ad okot derűlátásra.

A továbbtanulás esélyei közeledjenek a szegény gyerekek és a nem szegény családokból származók között. Ha figyelembe vesszük a tandíjat, a diákok utazási kedvezménye körüli zavarodottságot, talán érthető az elbizonytalanodásunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 168 2007.06.18. 2:19  167-170

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Nagykőrös Város Önkormányzat Rehabilitációs Szakkórházát és Rendelőintézetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy az idén átvehette az év kórháza díjat. Kategóriájában őt találta legjobbnak a három szervezetet magába tömörítő bírálóbizottság. A bizottság tagjai az Egészségügyi Minisztérium képviselői, a Magyar Kórházszövetség és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete által delegált tagok voltak.

Ugyanakkor sajnos más, kevésbé örömteli értesítést is kapott kórházunk. Az önök által reformnak nevezett, sajnos igen sokak által csak átoksúlynak tartott intézkedéssorozat eredményeként megszűnt a kórház belgyógyászati osztálya, és a rehabilitáció terén is több mint 2 millió emberért felelősséget vállaló intézmény beutalási körzetét Nagykőrös 25 ezer lakosára szűkítették. 2 millió 24 ezer emberről 25 ezerre csökkent az év kórházának beutalási területe úgy, hogy közben az ön elődje, dr. Molnár Lajos által 2006 augusztusában nélkülözhetetlennek vélt belgyógyászatot is bezárták. A szakma több formában letette véleményét a minisztérium asztalára, amely szerint a nagykőrösi kórház jól működött régi formájában.

Arra kérem a miniszter asszonyt, bár vélhetően erős politikai nyomás nehezedik önre, a háttérben bizonyára működött és működik a politikai lobbi, de gondoljon arra, hogy itt emberéletekről van szó. Ugyanakkor megjegyzem, ha nem akar pusztán érzelmekre hagyatkozni, akkor is nyugodt szívvel hozhat döntést akár a belgyógyászat újjáélesztéséről, akár a beutalási terület módosításáról, növeléséről is, hiszen az év kórháza bizonyította, hogy jól működött régi formájában, volt jövőképe, reformok nélkül is. A Kórházszövetség siófoki kongresszusán a díjak átadásakor ön, dr. Horváth Ágnes akkor még államtitkárként azt mondta, hogy valamennyi nyertes intézménynek volt jövőképe, kiegyensúlyozott gazdálkodás folyt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az elégedettségi mutatók mind a betegek, mind a munkavállalók részéről megfelelőek voltak. Akkor miért kellett az év kórházát ilyen reménytelen helyzetbe hozni?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 124 2007.12.17. 2:21  123-130

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Miközben közel 300 millió forintért dübörög a kormány egyik legújabb kommunikációs kampánya, amely fair playre buzdítja a lakosságot, sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy 100 milliók elköltése helyett először a saját háza táján kellene sepernie a kormánynak.

Nézzünk néhány példát a pályázatok kapcsán! Fordítsuk le tettekre! Szűkebb pátriámban Nagykőrös Város Önkormányzata például útépítésre pályázott a régiónál. Pályázott, hiszen 1 forinthoz 1 forintot ígért a kormány. A valóságban az 1 forint önerőhöz mindössze megközelítőleg 20 fillért adnak. Az ígéret csak ígéret maradt, nem lett tettekre fordítva. Fütyülünk a szabályokra.

Nagykőrös 2004-ben pályázott a SAPARD-programban. A pályázati kiírás szerint az összes, határidőre beérkezett pályázat elbírálásával kellett volna döntésnek születnie. Ennek ellenére a határidőre beérkezett nagykőrösi pályázatokat felbontás nélkül utasították el, forráshiányra hivatkozva.

Vagy említhetném az egyik nagykőrösi általános iskola fejlesztési pályázatát, amelyet nem valós okokra hivatkozva utasítottak el, a fellebbezést is kizárva. A város mégis fellebbezett, s végül Bajnai Gordon miniszter úr is úgy ítélte meg: a pályázat befogadója hibázott, azonban a többi pályázat időközbeni elbírálása miatt már nem részesült a projekt támogatásban. Ezek lennének a szabályos eljárások?

Mindig adj és mindig kérj. Manapság újra sokat hallani a panelprogramról. Egy nagykőrösi pályázat 2006 októberében került befogadásra, de csak 2007 októberében érkezett a hír, hogy megközelítőleg 2,8 millió forintos támogatásban részesült az épület felújítása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Egy évig fektették a pályázatot.

Kérdezem, mennyire játszik fair play játékot a kormány a pályázatoknál. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 128 2007.12.17. 1:30  123-130

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm szépen. Hogy ne csak én ítéljem meg, hogy itt azért szabálytalanságok is vannak az európai uniós pályázatoknál, hadd idézzem a SAPARD-pályázatokkal kapcsolatban az állampolgári jogok országgyűlési biztosának akkori általános helyettesét, az ön mellett ülő Takács Albertet: "Az MVH mulasztása jogbizonytalanságot okozott, eljárása, a jogszabály felülírása, a jogszabály rendelkezésével ellentétes ténykedése tisztességtelen volt. Ugyanakkor ez az eljárás nem garantálta az azonos csoportba tartozó pályázatot benyújtó egyes pályázók hátrányos megkülönböztetése kizárásának biztosítását. Az MVH eljárása során elkövetett mulasztása sértette az önkormányzat jogállamiságából fakadó jogbiztonsághoz való jogát s a tisztességes eljáráshoz, valamint a diszkrimináció tilalmának biztosításához való jogát is, amely az említett alkotmányos jogokkal összefüggésben visszásságokat idézett elő."

Ezért, kérném szépen, elég a szabálytalanságokból. Amit önök a lakosság felé mondanak, azt saját kormányuk felé is mondják!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 88 2008.05.06. 10:11  87-145

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság kormánya T/5450. számon benyújtott törvényjavaslata az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről olyan kérdés, amely a társadalmat az élelmiszer révén egy igen fontos stratégiai kérdésben széleskörűen érinti. A benyújtott tervezet ezen felül személyemben még mint állampolgárt és mint állatorvost, illetve polgármestert is érint, sőt úgy is érint, mint aki a parlagfű kártételének sajnos sokadmagammal együtt személyes elszenvedője is vagyok.

Elöljáróban egy halk szakmai megjegyzés a preambulumhoz: "Az Országgyűlés, felismerve, hogy az emberek biztonságos élelmiszerrel történő ellátásához a teljes élelmiszerlánc egységes és folyamatos hatósági felügyelete szükséges, az Európai Unió szabályozásával összhangban a következő törvényt alkotja." Ezt a fölismerést már az egyetemen tanították ezelőtt 33 évvel, és már akkor sem volt egészen új. Talán ez a késői kormányfölismerés magyarázza, hogy miért nem olvasható ki egyértelműen a célok között megjelölt fogyasztói egészségvédelem mikéntje, inkább arra utal: a kormány nem ismerte föl, milyen veszélyeket hordoz, ha ilyen társadalmilag fontos kérdéseket, mint az élelmiszer vagy járványügy, a kormányfő éppen esedékes politikai érdekeinek, lobbik napi harcának teszi ki, mint tette ezt 2005-ben és teszi azóta is.

Minden bizonnyal ez az oka annak is, hogy rejtve marad - mondhatnám: rejtély -, mit is tegyen az állampolgár, hova forduljon, ha a törvény hatálya alá tartozó tevékenységet akar folytatni, holott, amennyiben életbe lép a most előttünk lévő tervezetből születendő törvény, annak szabályozása igen széles körben nagyon sok állampolgárt fog érinteni.

(12.30)

Megfontolandónak tartom, adhatunk-e olyan széles körű felhatalmazást, amelyet a kormányzat kapna a tervezet révén, hiszen úgy érzem, ezzel a felhatalmazással a lovak közé dobnánk a gyeplőt. Ezt követően a kormány tetszése szerint változtatgathatná a végrehajtás módját, a végrehajtó szervezetet, annak költségvetését, önállóságát, vagy ha a mai helyzetből indulok ki, önállótlanságát.

Mivel még a rendszerváltás után is évekig gyakorló állatorvosként dolgoztam - de azóta is tartom a kapcsolatot aktív kollegákkal -, tudom, mennyi gondot okozott és okoz ma is, hogy egykor egy eléggé silány kamarai törvény született, amely nem rendezi egyértelműen az e törvény végrehajtásában kulcsszerepet játszó állatorvosi hivatás gyakorlásának viszonyait, s ezt az állategészségügyről szóló törvény elmulasztotta tisztázni, és ezt ez a tervezet sem pótolja. Az állatorvos-társadalom, bármennyire is kis létszámú, más szakterülethez képest sem egynemű. Itt is van hatóság, s van szolgáltatás. Azzal a sajátossággal, hogy ezen a területen a szolgáltatás is csak köztestületi keretek között végezhető.

A kamarai törvényt érintő módosítás önmagában üdvözlendő, de korántsem teljes, csak egy részterületet rendez, az alapvető kérdéseket: a hatóság és a szolgáltatás viszonyát, a megújításra szoruló kamarai szervezetet és működését nem érinti. Ez a kormány már kétszer - 2005-ben és 2007-ben is - módosította e törvény elődeit, anélkül, hogy e fontos körülménnyel foglalkozott volna. Pedig ha hatékony közigazgatást akarunk, az azt végrehajtók kapcsolatrendszerének, jövedelmi viszonyainak a hosszú távú kiszámíthatóságot szolgáló rendezése megkerülhetetlen. Ugyan kezdeményezések, megállapodások voltak, de sem a kamara, sem az én, sem más ez irányú kezdeményezéseit a kormány és a parlament még csak nem is tárgyalta. Azt kell mondanom, hogy a fogyasztóknál és az állatorvosoknál a vállalkozók sincsenek jobb helyzetben, ugyanis számukra végképp semmiféle eligazítást nem nyújt a tervezet.

De ha kicsit továbblépünk a végrehajtási rendeletek irányába, akkor sajnos ugyanezt a semmitmondó jogalkotást tapasztaljuk, mert a végrehajtási rendeletek is irtóznak a konkrétumok megjelölésétől. Mégis, mitől jogszabály akkor a jogszabály? Azt már meg sem merem említeni, hogy a jogszabályaink tele vannak olyan uniós rendeletekre történő hivatkozással, hogy ember vagy akár jogász legyen a talpán, aki csak pusztán a jogszabályok alapján akar eligazodni valamely kérdésben.

Néhány mondatot érdemes szánni a tervezet parlagfű elleni védekezést érintő pontjaira is, hiszen maga a problémakör sajnos egyre több embert érint. Hadd hivatkozzak egy újságban megjelent adatra: jelenleg Magyarországon 3 millió allergiás van, ebből 2 millió ember parlagfűre érzékeny, és ez évente 10 százalékkal - sajnálatos módon - növekszik. Az allergiás betegségek 2005-ös kezelési költsége 25 milliárd forint volt, amit a betegek költöttek el, támogatva vagy támogatás nélkül.

Már önmagában is érdekes kérdés lehet, miként is került e törvény hatálya alá ez a probléma. Hogyan került egyáltalán ebbe a törvénybe a parlagfű problémája? Ahogy az is kérdés: a tervezet megfogalmazói, összeállítói mit gondolnak, ha valaki a parlagfű elleni védekezés törvényi szabályozásában érdekelt, és utána akar járni az idevonatkozó előírásoknak, mi fogja őt arra késztetni, hogy az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényben keresse?

De ha rá is érez, hogy a parlagfű elleni védekezés szabályait az élelmiszerláncról szóló törvényben keresse, akkor is gondosan el kell olvasnia száz oldalt, hogy az idevágó pontok - a 17. § (4) bekezdésében és az 50. § (1), (4), (5), (7) bekezdésében; a II. fejezet, az élelmiszerlánc szereplőinek jogai és kötelezettségei fejezetcím, a termelő, a földhasználó és növényvédőszer-engedély jogosultjának kötelezettségei alcím, valamint az V. fejezet járványokkal és kártevők felszaporodásával kapcsolatos intézkedések és a kártalanítás szabályai fejezetcím, s a növény-egészségügyi intézkedések és a közérdekű védekezés címszavak - alatt ráleljen a keresett szabályozásra.

Úgy vélem, célszerű lenne a preambulumban a kiterjedt hatáskörre utalást tenni, gondolok ezzel a többi, e törvényben szabályozott szakterületre is, amelyek ugyancsak a jogszabályi keresztrejtvény áldozatai.

A parlagfű elleni védekezéssel kapcsolatos szabályozást illetően kérdésként merül fel, hogy ez miért nem önkormányzati feladat, miért nem jegyzői hatáskör. Ma, amikor az allergiát már népbetegségként emlegetik, a jellegénél fogva erősen helyhez kötődő probléma, hiszen helyben van a beteg, az allergén, az érdekeiket képviselő helyhatóság. Mi indokolja, hogy valamely, törvényben nem nevesített hatóságnál bejelentést lehet tenni, s aztán az majd intézkedik? Véleményem szerint ennek hatékony megoldása a helyi viszonyokat jól ismerő önkormányzatnál lenne.

Úgy gondolom, a közérdekű védekezést nem az élelmiszerláncot felügyelő hatóságnak, hanem törvénynek kell elrendelni, mindenféle határidő nélkül, megelőző szándékkal, netán a veszélyt jelentő időszakokban még közcélú hirdetésekkel is fel lehetne hívni a törvényre és előírásaira a közfigyelmet, s nem külön hatósági elrendelésre várni. A végrehajtását pedig a helyi viszonyokat ismerő, közvetlen információkkal rendelkező önkormányzatra kell bízni.

Sajnos a törvénytervezet gyakorlatilag nem javítható, javíthatatlan, hiszen az ebben foglaltak miatt csak a tervezet visszavonásával és alapos átdolgozásával - kezdve a végrehajtó szervezet konkrét megnevezésével, annak finanszírozásával, s az egyes, önállóságot igénylő témák szerinti fejezetekre bontásával, átláthatóvá tételével, a hatáskör alapos átgondolásával - lenne kezelhető, hiszen egy számomra elfogadhatatlan technikán, a kézi vezérlésen alapul, és ezzel megkerüli fontos társadalmi kérdésekben a parlament ellenőrző szerepét.

Mindemellett a parlagfű által sújtottak érdekében arra kérem a kormányt, fontolja meg a probléma megszüntetéséhez kapcsolódó feladatkör és a szükséges pénzügyi fedezet települési önkormányzatokhoz való áthelyezésének lehetőségét.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 98 2008.05.06. 2:25  87-145

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem is Dér Zsuzsanna szólított meg, és én is maximálisan egyetértek azzal, hogy az áru végigkövetését követeli mindenütt, de azért ezeknek az uniós előírásoknak megfelelően mindig arra hivatkoztunk, amikor tönkretettük a feldolgozóiparunkat, a kis üzemeinket, hogy az európai uniós előírásoknak kell megfelelni.

Hadd mondjam el önnek azt, hogy nekünk testvérvárosunk van Németországban, és bizony a kisvárosban, a testvérvárosban működő kis vágóhídnál valóban nemcsak hogy portaszolgálat nincs, hanem azt is meg lehet csinálni, hogy a marhahús mellé beakasztják a kettévágott sertést is. Tehát azt, amit Magyarországon büntetnének, elkoboznának, azt ott meg lehet csinálni. Tehát külön meg kellene feleltetni a feldolgozóiparunkat a nyugat-európai exportra szánt termékekre, vagy pedig a regionális felhasználásnál a helyi kis vágóhidak láthassák el a saját településen élőket.

Mivel ezt sikerült tönkretenni, nehogy azt tessenek gondolni, hogy mindenki csaló, aki most itt feketén vág, mindenki szeret csalni, hanem abba a szférába lett áttolva, mert azoknak az előírásoknak nem tudott megfelelni, amit az európai uniós jogszabályokra hivatkozással mi meg akarunk feleltetni. Magában Németországban sem akarják megfeleltetni, ezek szerint Franciaországban sem akarnak minden egyes vágóhidat ennek megfeleltetni, tehát két kategóriát kellene felállítani. Ez a törvény egy kategóriáról beszél, és ha mi ezeket a jogszabályok betartásával, büntetéssel, bezárással akarjuk megoldani, egyre többen átszorulnak a feketevágás kategóriába. Inkább azokat kellene bevonnunk, azokat kellene behúzni az ellenőrzött kategóriába, mert jaj, istenem, ha nem felel meg, ha nem olyan fényes, csillogó az a vágóhíd, nem mindenben felel meg az európai előírásoknak, de legalább az állatorvos levizsgálná ott a húsokat, és a levizsgált húsok kerülnének továbbfogyasztásra, kevesebb fertőzési veszély van, mint ha ötször átcsomagolják ezeket a termékeket, minthogy ott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), közvetlenül a településen lévő kis boltban árusítanák.

Ezért ezzel kapcsolatban sokban egyetértek, de úgy gondolom, hogy kétféle szabályozást azért fel lehetne állítani Magyarországon. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 112 2008.05.06. 2:15  87-145

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nehogy rossz szájízzel menjünk el, én maximálisan egyetértek önnel abban, hogy a végeredmény nem lehet kettő. Tehát nem lehet olyan végeredményt kihozni, hogy az Európai Unióba kiszállított vagy esetleg Amerikába kiszállított hús - mint ahogy itt elhangzott - más minőségű. Ugyanolyan minőségűre vagyunk mi is hivatottak, meg mi is ugyanolyan minőségűt szeretnénk elvárni. Más kérdés a technikája, hogy melyik üzemben, milyen üzemben történik. Olyan üzemben, ahol több százat vagy több ezret földolgoznak, vagy pedig egy kisebb üzemben, hogy ne adj' isten, ott naponta tartanak kis fertőtlenítéseket, vagy lazábbak a lehetőségek azokon a vágóhidakon, nem olyan szigorúak az előírások, mint mondjuk, egy Unióba kiszállítónál, de magának az élelmiszernek ugyanolyan minőségűnek kell lennie. Tehát nem lehetünk mi másodrangú emberek a tekintetben, hogy nekünk a selejt is, a kobzott anyag is megfelel, mint ahogy sokan ebből nehogy véletlenül azt gondolják ki, tehát maximálisan fontos a nyomonkövethetőség.

Nem biztos, hogy ezzel a jogszabállyal lehet azokat megoldani, hogy akiket már kitereltünk - mint ahogy én is elmondtam -, inkább vissza kellene terelni ebbe a rendszerbe, mert az nem megoldás, hogy egyszer "csillagszóró" akció keretében hatalmas összegeket behajtunk, és akkor mással sem foglalkozik a televízió, rádió, hogy hány mázsát foglaltak le, és akkor utána megint milyen akció van, a "húsvéti sonka" akció. Tudjuk, hogy külföldről is valóban bejönnek az áruk, amiket nem kellene, hogy a magyar fogyasztók megvásárolják. Én nem hiszem, hogy ezzel lehetne ezt megoldani, hanem fontos lenne ez a kétlépcsős megoldás, és hogy legalább ellenőrzött legyen. Valóban ragaszkodni kell ahhoz, hogy legalább állatorvos ellenőrizze, és az állatorvos, ha nem uniós vágóhídon ellenőriz, hanem esetleg a magyar piacra szállítandó termékre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), azért ugyanolyan minőséget fog kiengedni. Én remélem, hogy ebben egyet tudunk érteni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 126-128 2008.05.06. 2:27  87-145

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel mondanám képviselőtársamnak, hogy mint szakmabéli, én is sértve érezném magam, ha valaki kifogásolná az eddigi állat-egészségügyi felügyeletet, a járványvédelmet, az élelmiszer-ellenőrzést, hiszen én belülről láttam ezt, akkor is, amikor még 11 millió sertés volt. Akkor viszont sokkal nehezebb volt a járványvédelmet tartani, mint a lecsökkent létszámnál, és akkor is magas fokon ellátta az állategészségügy a feladatát. Én tehát nem tudom, hogy ki kritizálta, de úgy hiszem, hogy ön valószínűleg félreértette ezt.

Továbbra is azt mondanám, hogy az eddig is magas fokon ellátott élelmiszer-ellenőrzés most egy kormányfelhatalmazást fog kapni, a parlamentből kikerül ez az egész, és ennek ez a legnagyobb problémája, hogy kitöltünk egy biankót, hivatkozva az európai uniós előírásokra; ami eddig idetartozott a parlamenthez, most azok is fölhatalmazásra kerülnek a kormányhoz. Ebben látom azt, hogy a parlament ellenőrző szerepe kikerül.

Még egy mondatot ahhoz, amit Jakab István mondott az Európai Unión kívülről jövő termékekkel kapcsolatban. Tessenek visszaemlékezni, amikor sorban álltunk, hogy az Unióba mikor kerülünk be, folyamatosan, reggeltől estig itt jártak az uniós szakértők, minden egyes vágóhídon: a fokhagymanyomótól kezdve a fölszállító szalagig, a húshorogig ellenőrizték, hogy hogyan néznek ki ezek a mi vágóhídjaink - sorra záratták be a kisebb üzemeket! Mi eminens tanulóként helytálltunk, és ugyanúgy teljesítettük ezt, amit nem is kellett volna, mert tudjuk, hogy Nyugat-Európában ez nem történt meg.

Én most azért vetettem föl ezt a témát - és nem lazítani akarom a nyomonkövethetőséget, az élelmiszer-minőséget, egy percig nem akarom ezt lazítani -, hogy ezeket a vágóhidakat, amiket kinyomtunk, azokat is próbáljuk visszaterelni. Ezt elmondtam harmadszor is.

Még egyszer: a nagy akciókkal kapcsolatban. Hát azért engedtessék meg! Azért valami hiba van az ellenőrzési rendszerben! Amikor évek óta feketén működő vágóhíd egy kistelepülésen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) előkerül, ott összekacsintás van a településen belül...

ELNÖK: Köszönöm.

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): ...hiszen ez csak egy nagy ellenőrzésnél kerül elő.

Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Feljelenti a szomszéd!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 140 2008.05.06. 2:09  87-145

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném, hogyha tényleg nem akár személyeskedve, egymás szavainak a kiforgatásával foglalkoznánk, hanem valamennyien - szerintem mindegy, hogy ki hol ül - tényleg elkötelezettek vagyunk a tekintetben, hogy olyan élelmiszer kerüljön a fogyasztók asztalára, amit valamennyien megkövetelünk és elfogadunk. Tehát nem hiszem, hogy az lenne a járható út, ha egy-egy szóba belekapaszkodva kiforgatnánk a véleménynyilvánítást.

Azt szeretném, ha inkább abban is összefognánk, ami itt korábban elhangzott, hogy a külföldről beszállított olyan élelmiszer, amit annak idején, amikor az Unióba felsorakoztunk, az uniósok ellenőriztek. Mi ellenőrizzük-e, hogy mondjuk, a Távol-Keleten - nem nevezem meg az országot - a klóramfenikolos mézet hogyan állítják elő, mert itt az előállító helyeken is ellenőrizték, itt folyamatosan nézték. Vagy a Dél-Amerikából behozott aflatoxinos paprikát vagy egyéb más olyan terméket, amit mi aztán behozunk, és behamisítjuk a kalocsai paprikába. Annak meg előírása is lenne, hogy hány kilométeren belül lehet azt megtermelni, tehát kétszeresen csaltak azzal, akik ezzel csaltak. Nem tudom, hogy aztán mi történt, hogy milyen összekacsintás volt, vagy történt-e összekacsintás, vagy felelősségre vonás történt-e, ebben nem tudok mit mondani.

Mikor védjük meg a hazai termelőket? Akkor tudnánk megvédeni a hazai termelőket, hogy úgy, ahogy az Unió is ezt megtette, vagy úgy, ahogy az Unión kívüli ország is megteszi, mint Svájc, hogy olyan egészségügyi, állat-egészségügyi előírásokat ír elő, amelyeknek mi meg tudunk felelni, de esetleg más országokban nem tudnak megfelelni. Nekünk ebbe az irányba kellene elmenni a mentesítés vonatkozásában is, hogy amit mi könnyen mentesíteni tudunk, annál mi előírjuk ezt a kritériumot, és abban a pillanatban a magyar termelő által termelt vagy előállított hús vagy abból előállított termék előnyt fog élvezni az Unió más országaiból beszállítottakkal szemben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 170 2008.11.03. 2:07  169-172

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Már a meggyfelvásárlás és a dinnyeértékesítés alatt is megjelent a termelők elégedetlensége. A gazdák reménykedtek, hogy az almával könnyebb dolguk lesz. Csalódniuk kellett. Az ügy odáig vezetett, hogy végül is egy felvásárló cég, a gazdák, valamint a miniszter úr egy megállapodást írtak alá, amelyben egy mindenkinek megfelelő árgarancia is szerepelt. A hír be is járta a sajtót. Az akció sikeres volt, újra egy remek médiakampány, mindenki megnyugodhat, az országban a gazdák megkapták az ipari almáért a kilogrammonkénti 21 forint 50 filléres árat. De valóban így van, vagy fele sem igaz?

Kevesebb sajtóvisszhangot kapott, hogy a kialkudott ár nem az ország teljes területére és nem korlátlan mennyiségre vonatkozik. Az ország egy részén egy megszabott mennyiséget vettek át a kialkudott összegért. Mi lesz a többi sorsa? Más területen, mint szűkebb pátriámban, Nagykőrös környékén a termelők kezdetben 15 forintot, majd egy-két héttel később már csak 13 forintot, majd néhány nap elteltével már csak 10 forintot kaptak az ipari alma kilójáért. Ennyiért nem éri meg nekik termelni, hiszen a termelési költség hektáronként, a betakarítást nem is számolva, eléri az évenkénti 5-600 ezer forintot. Sajnálom, hogy újra pusztán egy sikeres kommunikációs kampánynak lehettünk tanúi, illetve egyesek statisztái, ahol néhány termelő megkapta ugyan az elfogadható összeget, de a többiek hoppon maradtak, ráadásul most már a hoppon maradottaknak kell magyarázkodniuk, miért is elégedetlenek azzal a jól kialkudott árral, amit ők meg sem kaptak.

Kérdés tehát: a kormány milyen sorsot szán a magyar almatermelőknek? Számíthatnak-e a jövőben arra, hogy a kormány úgy avatkozik be, hogy az minden magyar termelő érdekeit egyformán szolgálja? Tervez-e a kormány intézkedéseket tenni a magyar alma árát letörő külföldi behozatalokkal szemben?

Várom válaszát. (Közbeszólás a Fidesz oldaláról: Bravó!) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 146 2008.11.24. 1:59  145-148

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az idén október 6-án írásbeli kérdéssel fordultam miniszter úrhoz, melyben többek között a személyvonatok járatritkításáról, járatmódosításokról és konkrétan egy kistelepülést, Nyársapátot érintő átalakításokkal kapcsolatban érdeklődtem.

Miniszter úr válaszában kifejtette, hogy várható változás a menetrendben, de ez járatszűkítést igazából nem jelent, csak átrendezésekről van szó.

Azonban van egy gond az erre a kérdésre adott válasszal, hiszen ez csak egy féligazság. Mert minek nevezhetném azt, hogy az adott településről, Nyársapátról induló járatok száma jelentősen csökken? Az összesítések és a statisztikák - tudjuk nagyon jól - sok mindent elfednek, de a tény attól még tény marad, hogy az emberek nem tudnak felszállni arra a vonatra, amelyik nem áll meg az adott településen. Ha pedig kevesebb vonat jár, még kevesebben utaznak majd rajtuk. Megjegyzem, az utasok számánál a miniszter úr az eladott jegyszámokra hivatkozik. A helyiek pedig, akik nap mint nap utaznak a vonaton, azt mondják, bérletük van, miért vennének jegyet.

Államtitkár Úr! Arra hivatkoznak, hogy Nyársapátról Ceglédre vagy akár Kecskemétre is eljuthatnak busszal az emberek, ők viszont azt kérdezik, ha a munkába járás során nap mint nap át kell szállniuk buszról a vonatra vagy vonatról a buszra, és cégük csak az egyik bérlet megvásárlásához ad támogatást, akkor ki fizeti a másikat. Nem hiszem, hogy a kormány. Nem kell félni, ezek az emberek nem tüntetni, hanem dolgozni járnak Budapestre. Higgye el, találékony a magyar, ha a kormány munkájáról akar kritikát mondani, el fog jutni a fővárosba, ezért felesleges ellehetetleníteni a vidéki tömegközlekedést. De ha ezért nem érdemes, akkor kérdezem: miért akarja ellehetetleníteni a kormány a nyársapátiak tömegközlekedését?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 166 2009.10.12. 2:11  165-173

DR. CZIRA SZABOLCS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Még fél éve sincs, hogy írásbeli kérdéssel fordultam Hónig Péter miniszter úrhoz, amelyben azt tudakoltam, megakadályozhatja-e egy magyar állami tulajdonban lévő közútkezelő társaság egy magyar önkormányzat által nyert pályázat megvalósulását. Akkor a miniszter úr azt a választ adta, hogy a magyar állam tulajdonában lévő közútkezelő társaság semmi esetben sem akadályozza és akadályozhatja meg egy magyar önkormányzat által elnyert pályázat megvalósulását.

Hála a felkészült hivatali apparátusnak és a képviselő-testületi többség akaratának és munkájának, Nagykőrösön több eredményes pályázat is van: második fordulóba jutott a városközpont rekonstrukciójára és a szennyvízhálózat bővítésére vonatkozó pályázatunk is. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. augusztus 28-29-ei leveleiben mindkét projekt kapcsán arról tájékoztatta az önkormányzatot, hogy nem áll módjában a munkálatokhoz hozzájárulásukat adni. Nagykőrös város kérte a döntések felülvizsgálatát. A pozitív válaszig egy hónap telt el. Tudjuk jól, hogy a pályázatok előkészítése során mennyit számíthat egy hónap. Egy-egy pályázat megvalósulásának megakadályozását tehát az engedélyek kiadásának elodázásával is el lehet érni.

Továbbra is hiszünk benne, hogy érdemes az önkormányzatoknak energiát és pénzt fektetni abba, hogy uniós forrásokból fejlesszék a településeket, az országot, ugyanakkor megdöbbentő, hogy a kormányzatnak nem sikerül kialakítani a megfelelő rendszert ahhoz, hogy az egyes pályázatok ne ütközzenek állami cégek által útjukba gördített akadályokba.

Kérdezem az államtitkár urat: a kormány milyen intézkedéseket tesz, hogy az önkormányzatok pályázatai ne ütközzenek állami tulajdonú cégek által az útjukba gördített akadályokba? Ki vállalja a felelősséget, ha egy település a hozzájárulás megkésett kiadása miatt marad el valamely pályázatról? (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Nem gondolja-e, államtitkár úr, hogy az állami és önkormányzati beruházásokat jobban kellene koordinálni, egymáshoz igazítani?

Várom a válaszát. Köszönöm szépen.