Felszólalás adatai

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! A büntető törvénykönyv 269. §-a fogalmazza meg a közösség elleni izgatás bűntettét. Ennek lényege, hogy az követi el ezt a bűncselekményt, aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít. Ez a rendelkezés 1989-ben került be a büntető törvénykönyvbe. Korábban a bűncselekménynek volt egy vétségi formája is, amely azzal valósult meg, ha az elkövető nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használt, vagy más ilyen cselekményt követett el.

Ezt a bekezdést azonban 1992-ben az Alkotmánybíróság megsemmisítette, mert álláspontja szerint a köznyugalom fenntartásához nem szükséges, hogy ez a cselekmény bűncselekmény legyen, hogy ezt büntetőjogi büntetéssel fenyegesse a törvény, hiszen ezzel a jogalkotó szükségtelenül és az elérni kívánt célhoz képest aránytalanul korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. Ez az alkotmánybírósági határozat kiemelkedő elvi jelentőségű, mert az ebben a határozatban lefektetett tételt az Alkotmánybíróság következetesen használja, miszerint a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül, a szólásszabadság korlátozását nem alapozhatja meg a szélsőséges álláspont tartalma, kizárólag annak közvetlen belátható következménye.

Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Az elmúlt években nagyon sokat vitatkoztunk itt a parlamentben és különböző pártok közötti megbeszéléseken, és - nem akarom titkolni - az önök pártja képviselőinek, valamint a szocialista képviselőknek a véleménye meglehetősen eltért a gyűlöletbeszéd büntethetősége témájában, és ezekben a vitákban az önök képviselői egyetértettek az Alkotmánybíróságnak ezzel az álláspontjával, és ez alapján nem tartották szükségesnek, lehetségesnek a törvények módosítását. Az én álláspontom szerint a józan ész valóban azt kívánná, amit ön most itt követelt, hogy ezekben az ügyekben induljon eljárás. Az a szerv, amelyre a kormánynak hatása van - a rendőrség -, például az adott ügyben is megindította az eljárást, méghozzá ezen büntető törvénykönyvi rendelkezés alapján. A baj az, hogy három szervezet - az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az ügyészség - nem osztja a mi közös álláspontunkat ebben a kérdésben, és azt kívánja meg, hogy aktív cselekedetbe is átmenjen a gyűlöletbeszéd.

Az adott ügyben ön helyesen idézte a megyei főügyész helyettesét. Ezt szeretném kiegészíteni azzal, hogy a főügyészhelyettes asszony azt is hozzátette, hogy az valósítja meg a közösség elleni izgatást, aki nagy nyilvánosság előtt valamely faji csoport elleni gyűlöletre uszít, és a bírói gyakorlat szerint az uszítás nem egyszerűen a gyűlölet, hanem olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. Erős kétségeim vannak tehát, hogy - bár a rendőrség folytatja a nyomozást - lesz-e belőle vádemelés.

Nem véletlenül nyújtotta be a szocialista országgyűlési képviselőcsoport több képviselője tegnap azt az alkotmánymódosítást, amely nemcsak a holokauszt tagadását kívánja tiltani, hanem arról is rendelkezik, hogy a törvény ne kívánja meg ezt a közvetlen és aktív cselekvésbe átmenő gyűlöletkeltést, mert ez nyilvánvalóan nem mindig érhető tetten a gyakorlatban. Tehát nem az történik, hogy valaki egy tüntetésen felszólítja a tüntetőtársait, mondjuk, a cigányok elleni cselekvésre, és akkor rögtön elmennek, és végre is hajtják, hanem ennél közvetettebb az áttét. A közvetett áttét esetén is legyen lehetőség a büntetésre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)