Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismerjük most már a szeptember 6-ai döntését az Európai Bíróságnak. Az Európai Bíróság döntése azt jelenti, ahogyan a miniszterelnök úr is utalt a napirend előtti felszólalásban, hogy kötelező kvóta van, a törvényhozási eljárása a kötelező kvóta elfogadásának az Európai Bíróság szerint rendben volt. A magyar kormánynak ettől eltérő az álláspontja, de természetesen az Európai Unió Bíróságának döntését tiszteletben tartjuk.

Az a kérdés, hogy mi következik ebből. Először is az következik, hogy annak a riogatásnak, amit az ellenzéki pártok részéről hallottunk, és azoknak a kritikáknak, amelyek az ellenzéki pártok részéről megfogalmazódtak, hogy kötelező kvóta nincs, és az ezzel kapcsolatos népszavazás 2016. október 2-án felesleges lett volna, ezeknek a valótlansága mára egyértelműen bebizonyosodott.

Mi nem következik ebből? Nem következik ebből az, hogy nekünk a végrehajtás kötelezettségéhez másként kellene viszonyulnunk, mint a másik 27 tagállamnak. Ha ugyanis megnézzük azt, hogy az a 24 tagállam, amelyik megszavazta a kötelezőkvóta-döntést a Tanácsban, ezt követően azt milyen mértékben hajtotta végre, akkor azt látjuk, hogy a két év szeptember 26-án jár le, ezalatt kellett volna 120 ezer menedékkérőt eloszlatni, és eddig mintegy 25 szá­za­lékát osztották el a menedékkérőknek. De hogy mennyire sikertelen és végrehajthatatlan ez a kvótadöntés, mennyire szemben áll a józan ésszel, azt jól mutatja, hogy a szétosztott egynegyed mintegy 90 százaléka is elhagyta már azt az államot, ahová át akarták helyezni.

Ilyen értelemben tehát az, hogy az az eljárás, amelyben ezt a döntést elfogadták, az Európai Unió Bírósága szerint rendben lévő, jogszerű, nem jelenti azt, hogy ez a döntés végrehajtható, alkalmazható, sőt éppen ezzel ellenkezőleg: az elmúlt évek tapasztalata világossá teszi, hogy ez a mechanizmus nem alkalmas arra, hogy az Európai Unión belül a menekültválságot, illetve a migrációs válságot megoldjuk. A helyzet ugyanis világos: ha a külső határokat nem tudjuk megvédeni, akkor a külső határok megvédésének hiánya milliókat fog Európába hívni. Pont a jelenlegi német kancellár volt az, aki 2013-ban a német választási kampányban több alkalommal elmondta, hogy ma Európában a világ lakosságának, a Föld lakosságának 7-8 százaléka él, ehhez képest ez a 7-8 százaléka a Föld lakosságának megtermeli a világ gazdasági összteljesítményének mintegy 25 szá­za­lé­kát, és több mint 50 százalékát az egész világban fellelhető szociális ellátásoknak Európa fizeti.

Ebből következik, ha az ENSZ jelentéséből indulunk ki, amely több mint 60 millió menekültről, belső és külső menekültről beszél, hogy teljesen logikus döntés az, hogy ha Európa nem védi meg a külső határait, akkor százezrek és milliók fognak Európába özönleni. Ezért a legfontosabb az, hogy abban jussunk egyetértésre, hogy nem maradhat következmények nélkül, ha valaki képtelen a külső határok megvédésére. Éppen ezért a magyar miniszterelnök Schengen 2.0-s programját kell előtérbe helyezni, ami azt jelenti, hogy egy állam vagy képes a schengeni szerződésben általa vállalt kötelezettséget teljesíteni, vagy ha nem képes, akkor hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Európai Unió más tagállamai siessenek segítségére, és védjék meg a külső határokat. Ha viszont ehhez nem járul hozzá, és nem tesz eleget a kötelezettségének, akkor ki kell zárni a schengeni zónából, vagy legalábbis a schengenizóna-tagságát fel kell függeszteni.

Nem lesz más megoldás, teljesen felesleges a menedékkérők szétosztásáról beszélni: részben szétveri az Európai Uniót, hiszen az Európai Unió a bevándorlók befogadásának kérdésében megosztott, részben pedig nem jelent megoldást, hiszen újabb és újabb személyek fognak érkezni. Amíg értéknek tekintjük azt, hogy az Európai Unión belül nincsenek határok a tagállamok között, a schengeni zónán belül nincsenek határok a tagállamok között, addig feltétlenül azt is látnunk kell, hogy mindenki szabadon fogja elhagyni azt az országot, ahova egyébként őt áthelyezték, mint ahogy ez történt annál a mintegy 30 ezer menedékkérőnél, akit a 120 ezerből a kétéves időtartam alatt sikerült áthelyezni.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a magyar politikának e tekintetben egységre van szüksége. Az a kérésünk az ellenzéki pártokhoz is, hogy hagyjanak fel azzal a politikával, amely egy ideig a bevándorlást tagadta, azt követően pedig a külső határvédelem hatékonyságát, a kerítést támadta, és ebben a tekintetben minden támogatást adjanak meg a kormánynak ahhoz a politikájához, amely lehetővé teszi, hogy Európának azon országai, amelyek a hagyományos európai értékeket szeretnék a saját hazájukban megőrizni, ezt megtehessék, és a bevándorlás veszélyétől a saját hazájukat mentesíteni tudják. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.50)