Készült: 2024.03.29.06:27:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

197. ülésnap (2012.06.04.),  280-350. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:32:35


Felszólalások:   276-279   280-350   350-388      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az azonnali kérdések és a kérdések napirendjét lezártam.

Soron következik a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7415. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Czomba Sándor úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány 2010 májusában megkezdte, az előttünk álló két évben pedig befejezi azt a munkát, amelynek eredményeként a jóléti állam helyett munkaalapú állam jöhet létre, és amelyben célként határozhatjuk meg a teljes foglalkoztatottság elérését. A munkaalapú állam egyik fontos pillérét jelentő új munka törvénykönyvét a tisztelt Ház 2011 decemberében elfogadta. A kormány által benyújtott törvényjavaslat célja, hogy a pillér utolsó építőkockáit is a helyére tegye, és a törvényi szintű munkajogi szabályozás megújítását befejezze.

A javaslat két érdemi részből áll. Az első rész azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek az új szabályozásra való áttérésre vonatkozó átmeneti szabályokat tartalmazzák. A második rész azokat az egyéb, összesen 66 törvény módosítását tartalmazza, amelyek a jelenleg hatályos munka törvénykönyvére hivatkoznak.

(19.10)

A javaslat szerinti átmeneti rendelkezések abból indulnak ki, hogy az új munkajogi szabályokat a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell. Ennek elvi indoka, hogy a korszerűsített szabályozás gyakorlati alkalmazásából származó előnyök mihamarabb érvényesüljenek. Ezt a megoldást gyakorlati megfontolások is indokolják, ugyanis jelentős nehézséget okozna, ha hosszabb időn át egyidejűleg kellene alkalmazni a korábbi és az új munkajogi szabályokat.

A zavartalan átmenet érdekében ugyanakkor a javaslat az adott jogintézmények jellegéből fakadó sajátos átmeneti rendelkezéseket tartalmaz, szem előtt tartva azt a jogállami követelményt, hogy az új szabályozásnak visszamenőleges hatálya nem lehet.

További lényeges elvi szempont volt a javaslat szerinti rendelkezések meghatározásánál, hogy a munkajogi szabályozás változása a munkavállalók lényeges jogait és alapvető érdekeit ne sértse. Az átmeneti rendelkezéseken túlmenően a javaslat második része szerinti törvénymódosításokra is szükség van. Ennek alapvető oka, hogy a módosuló törvények jelentős része hivatkozik a jelenleg hatályos munka törvénykönyvének különböző szakaszaira, így az új törvény hatálybalépésével szükséges e hivatkozásoknak a megújult szabályozáshoz történő igazítása.

A módosítások másik része érdemi jellegű, azokra az új munkajogi szabályok által alkalmazott új jogintézmények, illetve a régi jogintézmények változása miatt kerül sor. A javaslat az új munka törvénykönyve egyes rendelkezéseit is érinti. Ezek módosítására elsősorban szövegpontosító, a jogalkalmazást segítő céllal kerül sor, ugyanakkor a normaszöveg-pontosítások és részben kiegészítések másik része a munkajogi tárgyú európai jogi irányelveknek és az európai bírósági döntéseknek való még teljesebb megfelelést szolgálja.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni, hogy a javaslat jogharmonizációs célokat is szolgál, mivel többek között tartalmazza az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvvel kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségnek eleget tevő egyes rendelkezéseket.

Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a javaslat a módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések révén harmonizálja az új munkajogi szabályozást a jogi környezetével, és teljessé teszi azt a megkezdett folyamatot, amelynek célkitűzése, hogy a magyar munkajogi szabályozás és a magyar munkaerőpiac az egyik legrugalmasabb legyen Európában.

Tisztelt Országgyűlés! Sokszor hangzik el az a megítélésem szerint alaptalan kritika, hogy az új munka törvénykönyve kiszolgáltatottá teszi a munkavállalókat, és gyengíti a védelmüket ellátó szakszervezeteket. Ezzel szemben tény, hogy az új munka törvénykönyve számos olyan többletjogot ad a munkavállalóknak, amelyet a szabályozás eddig nem biztosított számukra. Ilyen például a mindkét szülő számára biztosított, gyermekek után járó pótszabadság, a fogyatékos gyermek után járó további pótszabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vehető fizetés nélküli szabadság mindkét szülő számára történő biztosítása vagy a munkavállaló kérésére a gyermek hároméves koráig a napi munkaidő felének megfelelő részmunkaidős foglalkoztatás kötelező előírása.

Rendkívül fontosnak tartom azt is kiemelni, hogy már az új munka törvénykönyve elfogadása kapcsán, illetőleg azt követően is jeleztük, hogy ha szükséges, úgy az átmeneti rendelkezések meghatározásával párhuzamosan készek vagyunk pontosabbá, világosabbá tenni a törvény egyes rendelkezéseit még a hatálybalépés előtt. Ezért folyamatosan konzultáltunk a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel, a legnagyobb munkáltatókkal, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, a Foglalkoztatók Munkajogi Fórumával, a Személyzeti Tanácsadók Egyesületével és még sok más szervezettel. Ennek eredményeként a javaslat az új munka törvénykönyvének olyan tartalmú változására tesz javaslatot, miszerint a munkaközi szünet szabályairól, továbbá az életkor után járó pótszabadságok tekintetében mind a munkaszerződésben, mind a kollektív szerződésben csak a munkavállaló javára lehet majd eltérni.

Ugyanígy a javaslat lehetővé teszi a készenlét jellegű munkakörre tekintettel kötött, a heti munkaidőt meghaladóan teljesítendő munkavégzésre vonatkozó megállapodás munkavállaló általi felmondását, és meghatározza annak feltételeit, kimondva, hogy a munkavállalót a megállapodás felmondása miatt nem érheti hátrány.

A javaslat pontosítja a műszakpótlékra való jogosultság törvényi feltételeit is. Egyrészt megszünteti azt a jogosultsági feltételt, amely szerint csak a több műszakos munkáltatói tevékenység esetében keletkezett jogosultság a műszakpótlékra, másrészt meghatározza a munkaidő kezdete rendszeres változásának fogalmát. A rendszeresség vizsgálatánál fő szabály szerint a munkaidő-beosztással érintett időszakot kell figyelembe venni. Az esetleges munkáltatói visszaélések megakadályozása érdekében a javaslat azt a kisegítő szabályt is tartalmazza, hogy a három hónapnál rövidebb időtartamra beosztott munkaidő esetében a rendszeres változást a naptári negyedévben kell megvizsgálni, illetve a műszakpótlékot ebben az esetben utólag megállapítani és megfizetni.

A javaslat a munkaerő-kölcsönzők észrevételei és javaslatai alapján éppen e rugalmas foglalkoztatási forma sajátosságainak biztosítása érdekében lehetővé teszi a határozott idejű szerződések meghosszabbítását, a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok alkalmazásának kizárását, és egyértelművé teszi azt, hogy az EGT-tagállamban székhellyel rendelkező munkaerő-kölcsönző a belföldi székhelyű munkaerő-kölcsönzőkre irányadó feltételekkel azonosan folytathasson tevékenységet Magyarországon. Egyebekben kiemelendő, hogy a javaslat szerint egységesebbé válnak és egyszerűsödnek mind az alkalmi munkavállalás, mind az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai. A javaslat ugyanis bővíti a munka törvénykönyve azon szakaszainak felsorolását, amelyeket az egyszerűsített foglalkoztatásra és az alkalmi munkára irányuló munkaviszony esetén nem kell alkalmazni. E rendelkezésekkel értelemszerűen csökken a munkáltatókra háruló adminisztratív teher is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány részéről korábban is jeleztük, hogy a munka törvénykönyvének nem célja a keresetek csökkentése. Ezt tartottuk szem előtt a törvény elfogadása és az átmeneti rendelkezések meghatározása során is. Ezért annak érdekében, hogy a munkavállalókat keresetveszteség ne érhesse, a javaslat a bérpótléknak az alapbérbe első alkalommal történő beépítésekor, illetve eseti elszámolás helyetti átalány alkalmazásakor a munkavállaló utolsó 12 havi bérpótlékának átlagát rendeli figyelembe venni.

Ugyanakkor a javaslat a jogszabályban előírt elvárt béremeléshez kapcsolódóan különös szabályt is tartalmaz. Ennek lényege, hogy a munkabérek nettó értékének megőrzését szolgáló elvárt béremelés teljesítése esetén nem az utolsó 12 hónap, hanem az elvárt béremelés végrehajtásának időpontjától számított időszak pótlékkifizetéseit kell figyelembe venni a nettó bérek szintjének további biztosítása érdekében.

Fontos kiemelni, hogy ez a rendelkezés nem érinti azt a szabályt, miszerint az elvárt béremelés a végrehajtását követően akkor tekinthető csak teljesítettnek, ha a rendszeres bérpótlék mértékének csökkentése más rendszeres bérelem növelésével ellentételezésre kerül.

Tisztelt Ház! Amint azt a korábbiakban már említettem, az átmeneti rendelkezéseken túlmenően a javaslat második része számtalan törvény módosítását is tartalmazza. Ezek közül engedjék meg, hogy csak néhány lényegesebb érdemi módosításra hívjam fel a figyelmet. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása tekintetében a javaslat változatlanul elismeri és fenntartja azt a megközelítést, hogy az állami, önkormányzati, fenntartói foglalkoztatásnak vannak olyan sajátosságai és érdekei, amelyek külön szabályozást igénylő rendelkezések megalkotását teszik szükségessé. Ezt támasztja alá, hogy közalkalmazotti foglalkoztatásra elsősorban az oktatási, egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi, kulturális ágazatokban kerül sor, ahol az emberi erőforrásokkal való gazdálkodás és annak védelme különös figyelmet érdemel.

Ugyanakkor a javaslat egyes szabályozási tárgykörökben él a módosítás lehetőségével, és egységesíti a munkaviszonyra és a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó egyes jogintézmények szabályozását. E körben talán a javaslat szerinti legjelentősebb változás a közalkalmazotti jogviszonyban a fegyelmi eljárás megszüntetése. A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvény módosítása nagyobb lehetőséget biztosít az alapítói jogot gyakorlójának a vezetők javadalmazási feltételeinek megállapításában, illetve erőteljesebb állami beavatkozást tesz lehetővé a többségi köztulajdonban álló munkáltatók működésébe, korlátozva az egyéni és kollektív megállapodások lehetőségét.

(19.20)

Mivel a kereskedelmi szabályozás korlátozás nélkül lehetővé teszi a vasárnapi nyitva tartást, a munkajogi szabályoknak is biztosítaniuk kell, hogy a munkavállaló vasárnapra rendes munkaidőben is beosztható legyen. E körben ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a munkajogi szabályozás nem nyilvántartási, hanem munkaidő-beosztási szabályokat határoz meg, de a kettő összhangját értelemszerűen meg kell teremteni. Ezért a kereskedelemben működő kkv-k versenyképességének biztosítása, a fogyasztói igények és a társadalmi szokások kielégítése, továbbá egyes munkavállalók többletjövedelem-szerzési lehetőségének biztosítása érdekében a javaslat lehetővé kívánja tenni a kereskedelmi, vendéglátási, turisztikai tevékenységet folytató munkáltatók körében a vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzést, 50 százalékos pótlék megfizetése ellenében és havonként legalább egy vasárnapi pihenőnap előírása mellett.

A javaslat tartalmazza az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókra és intézkedésekre vonatkozó minimumszabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvvel kapcsolatos jogharmonizációs kötelezettségeknek eleget tevő rendelkezéseket. Az irányelv előírja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerinti tartózkodásra jogosító engedéllyel nem rendelkező harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatása esetén, a fővállalkozó és valamennyi közbenső alvállalkozó az alvállalkozó munkáltatóval egyetemlegesen felel a harmadik országbeli állampolgár elmaradt munkabérének és egyéb járandóságainak, valamint ezek kifizetésének a harmadik országbeli állampolgár visszautazása szerinti országba történő megküldésével indokolt költségek megfizetéséért, ha tudott vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna arról, hogy a foglalkoztatásra ilyen engedély nélkül került sor.

A javaslat minden olyan jogállási törvény tekintetében, amelynél az új munka törvénykönyvét kell háttérjogszabályként alkalmazni, meghatározza azokat az eltérő rendelkezéseket, amelyeket az ágazati szakmai sajátosságok indokolnak. Ennek keretében a javaslat tartalmazza többek között a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény, a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény, a bíróságok szervezetéről és az igazságszolgáltatásról szóló törvény, a bírák jogállásáról szóló törvény és más egyéb törvények módosítását.

A javaslat annak érdekében, hogy az új munka törvénykönyve év közbeni hatálybalépése ne jelentsen fölösleges adminisztrációs terhet a munkáltatók számára, és ne okozzon egyes jogintézmények, így például a szabadság kiadása, a távolléti díj számítása vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás esetén jogalkalmazási zavarokat e körben, 2012. december 31-éig a hatályos szabályokat engedi érvényesülni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzottak ismeretében kérem, hogy a vita során támogassák a kormány által benyújtott javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Kara Ákos képviselő úrnak, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadójának. Öné a szó.

KARA ÁKOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a mai soros ülésén megtárgyalta az előttünk lévő előterjesztést. Azt mindenekelőtt el kell mondani, hiszen a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ez a mostani törvény elválaszthatatlanul összekötődik szakmai értelemben az új munka törvénykönyvével, amit az elmúlt esztendő végén fogadott el a parlament. Ez az az új munka törvénykönyve, amellyel kapcsolatban a Fidesz-KDNP-frakciószövetségnek az volt az álláspontja a megszületése során, illetve a kidolgozása során, hogy olyan új munka törvénykönyvére van szükség Magyarországon, amely kellő garanciát ad a munkaadóknak, és kellő garanciát ad a munkavállalók számára is.

Az az időszak, az új munka törvénykönyvének elfogadási időszaka egy hosszú egyeztetési folyamat időszaka volt. Ha képviselőtársaim belegondolnak, most a naptárra néznek, akkor körülbelül egy esztendő, kicsivel kevesebb csak mint egy esztendő telt el azóta, hogy az új munka törvénykönyvének első vitaanyaga, társadalmi vitára bocsátott anyaga kikerült a nyilvánosság számára, és nagyon sokféle szakmai fórum tárgyalta meg ezt az anyagot. Ennyiben mindenféleképpen hasonlít a két jogalkotási folyamat, hiszen a most előttünk fekvő törvényjavaslat is hosszú egyeztetésekkel, munkaadói és munkavállalói szervezetekkel történt egyeztetések során született meg.

A bizottsági ülésen azt is elmondtam, azt is megállapítottuk a kormánypárti képviselők részéről, hogy bizony szerencsés volt az a többünk által is javasolt, kormánypárti képviselők által is megfogalmazott javaslat, nevezetesen, hogy majd az akkor elfogadott új munka törvénykönyve ebben az évben csak az év második felében lépjen hatályba, hiszen világos volt az számunkra, várható volt, hogy sok-sok jogharmonizációs feladatot kell ellátni. Államtitkár úr utalt rá az expozéjában, hogy nagyszámú törvénnyel kellett összecsiszolni az új munka törvénykönyvét, és nyilván el kellett végezni azt a jogharmonizációs feladatsort is, amely ahhoz kell, annak a hátterét adja meg, hogy időtálló új munka törvénykönyve léphessen hatályba, és biztosítsa hosszú távon a kereteket a munkavállalók és a munkaadók számára.

Ugyanígy azt gondolom, és ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy fontosnak tartom, hogy életszerűen kezeli a mostani átmeneti időszakot az előttünk fekvő törvényjavaslat, ez az úgynevezett átmeneti rendelkezéseket tartalmazó törvényjavaslat, hiszen több területen biztosítja azt, hogy nem ebben az esztendőben, hanem 2013. január 1-jétől lép hatályba. Ilyen például a szabadság kiadása vagy a távolléti díj kérdése, ami, azt gondolom, menet közben gazdálkodó szervezeteknél, a menedzsment szempontjából, de elsőrendűen inkább a munkavállalók oldaláról közelítve, a munkavállalók szempontjából garanciát kap és garanciát szerezhet, és így életszerűbbé teszi ezt az átmeneti időszakot.

A bizottság álláspontja: végül 12 kormánypárti igennel és a jelen lévő ellenzéki 4 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta az anyagot. Köszönöm, elnök úr, a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ez volt a bizottság többségi véleménye. A kisebbségi véleményt Nemény András képviselő úr ismerteti.

DR. NEMÉNY ANDRÁS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottság kisebbségi véleményét ismertető képviselőnek általában az a feladata, hogy elmondja, milyen érdemi vita zajlott le a bizottsági ülésen, és hogy ebből az érdemi vitából a kisebbség milyen álláspontot alakított ki. Sajnos, ezúttal nem tudok erről beszámolni, hiszen érdemi vita a bizottság ülésén nem alakult ki. Nem is alakulhatott ki, hiszen bár ezen az ülésen az általános vitára való alkalmasságról kellett döntenünk, kellett volna érdemben döntenünk, de a tény az, hogy amikor a bizottsági meghívókat kiküldték, még nem is állt rendelkezésre ez az anyag a képviselők számára. Tehát a bizottsági tagok úgy vettek részt a bizottság ülésén, hogy tulajdonképpen ott szembesültek a bizottsági anyaggal.

Ezek után persze kevesebb kérdést tudtunk feltenni a kormány képviselőinek - azért próbálkoztunk. A kérdés adódott az előzőekből, leginkább az volt, hogy normális dolognak tartja-e, hogy egy 126, talán 128 oldalas törvénymódosítást, ami 66 törvény módosítását jelenti, az első helyen tárgyaló szakbizottság ott kap meg a helyszínen. Ha ezek után egy kicsit továbbgondoljuk, akkor felmerül az a kérdés is, hogy vajon milyen egyeztetés zajlott le, ha mi így kaptuk meg az anyagot, az érdekképviseletekkel vagy az érintettekkel. Elhangzott itt, hogy persze sok-sok egyeztetés volt, de kérdés, hogy ez a valóságban mit jelentett. Nagyon rossz tapasztalataink vannak és voltak már a munka törvénykönyve kialakítása során is erről.

És talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy hogyan fogják értelmezni ezt a törvénymódosítást a jogalkalmazók. Hiszen mint tudjuk, ez a törvénymódosítás július 1-jével hatályba fogja léptetni magát a törvényt, vagy hatályba fog lépni önmagában is.

(19.30)

S ezek a jogalkalmazók nem mások, mint több millió munkavállaló. Azt gondolom, hogy ez egészen nonszensz. Nem igazán vártunk erre a pár kérdésre érdemben választ, de a jelen lévő államtitkár-helyettes megpróbálkozott ezzel. Nem feltételezem, hogy cinikusan mondta, amit mondott, de mindenképpen úgy hangzott, hiszen azt mondta, hogy körültekintően akartunk eljárni és úgy érzem, hogy ez sikerült is. Nekünk az a véleményünk, hogy ez nem sikerült. Vagy ha úgy értette, hogy körültekintettek, és amikor még senki nem látta, hogy miről szól ez a javaslat, akkor gyorsan benyújtották, nos, így sikerülhetett.

Azt hiszem, hogy ezt a törvénymódosítást így sem érdemes elviccelni, mert, mint mondtam, ez tényleg több millió embert érint. Már e miatt a formai ok miatt, a benyújtás módja miatt sem találhattuk általános vitára alkalmasnak. Később a tartalmi részt is kifejtjük, de mivel ez nem került szóba a bizottsági ülésen, nem akarok ezen túlterjeszkedni. A négy nem szavazat leginkább annak szólt, hogy már a benyújtás is a szokásos törvényalkotási módon történt, ahogy önök már sok törvényt fogadtak el.

Számunkra ez nem elfogadható. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Nyikos Lászlónak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság elnökének, előadójának. Öné a szó, elnök úr.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a költségvetési bizottság a ma délelőtti ülésén napirendjére vette ezt a törvényjavaslatot, amiről vita nem alakult ki. A bizottság vita nélkül határozott úgy, hogy 18 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak ítéli a törvényjavaslatot.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, bizottsági elnök úr. Megadom a szót Ágh Péternek, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának.

ÁGH PÉTER, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy a honvédelmi és rendészeti bizottság a mai ülésén megtárgyalta a munka törvénykönyve módosításairól szóló javaslatot, és azt 16 igen szavazattal, 2 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rendelkezése értelmében a munka törvénykönyvéhez kapcsolódó módosító és átmeneti rendelkezésekről önálló törvény rendelkezik. A javaslat a törvényi rendelkezés végrehajtását szolgálva tartalmazza mindazokat a szabályokat, amelyek részben a 2012. július 1-jén hatályba lépő új szabályozásra való áttérés mentén, részben a munka törvénykönyve által érintett egyéb törvények módosítását célozzák. Ezek közül a honvédelmi és rendészeti bizottság feladatkörébe hat törvény módosítása tartozik, közöttük a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény. Ezeket a bizottság megtárgyalta, és a képviselői kérdésekre kapott válaszok után a javaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Mindezek alapján arra kérjük a tisztelt Házat, hogy fogadja el a javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Koszorús László képviselő úrnak, aki a gazdasági bizottság többségi véleményét fogja ismertetni.

KOSZORÚS LÁSZLÓ, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi törvény hatálybalépésével kapcsolatos átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló T/7415. számú törvényjavaslatot a gazdasági és informatikai bizottság a mai ülésén megtárgyalta.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi törvény rendelkezései értelmében a munka törvénykönyvéhez kapcsolódó módosító és átmeneti rendelkezésekről önálló törvény rendelkezik. A törvényjavaslat tartalmazza mindazokat a szabályokat, amelyek részben a 2012. július 1-jén hatályba lépő új szabályozásra való áttérés menetét, részben a munka törvénykönyve által érintett egyéb törvények módosítását célozzák meg. Ez utóbbi körében összesen 66 érintett törvény módosítása szükséges azzal, hogy számos törvény esetén csak szövegcserés módosításra vagy az új jogszabályi hivatkozások megjelölésére kerül sor.

További lényeges elvi szempont volt a törvényjavaslatnál, hogy a rendelkezések meghatározásánál a munkajogi szabályozás változása a munkavállalók lényeges jogait és alapvető érdekeit a jövőben se sértse.

A bizottság túlnyomó többséggel, 18 igen szavazattal, 5 nem ellenében a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatta. Köszönöm a megtisztelő figyelmet, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Koszorús képviselő úr. A kisebbségi véleményt Kovács Tibor képviselő úr ismerteti.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatosan a kiindulási alap az, hogy ezt a törvényjavaslatot házszabályellenesen kezdte el tárgyalni az Országgyűlés. Tisztelt kormánypárti képviselők, akik teljes érdektelensége mellett folyik mind a bizottságokban, mind a parlament plenáris ülésén a vita, önök fogadták el azt a Házszabályt, hogy a törvényjavaslatokat akkor lehet tárgyalni a parlament előtt, ezt persze a kormánynak is tudnia kéne, de hát nem dolga, mert nem is foglalkoznak ilyenekkel, mert már nem is törődnek a Házszabállyal se, meg a törvényességgel se... - de tudnia kéne, hogy 72 órával előtte be kell nyújtani a törvényjavaslatot, de még vasárnap se volt egyértelmű, hogy feltették volna a hálózatra. Az, hogy milyen dátumot írtak a papírra, hogy mikor nyújtották be, az egy dolog, de hogy a képviselők számára mikor volt elérhető a törvényjavaslat, az a meghatározó. Tisztelt államtitkár úr, önök ebben sem tartják be a saját maguk által elfogadott jogszabályokat, törvényeket.

Másrészt teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy ennek a nagyszerű szakértő kormánynak miért kellett fél évet várnia arra, hogy beillessze a korábban elfogadott munkajogi törvényeket más jogszabályokba, abba a 66-ba vagy 65-be, ami itt a képviselők előtt van. Ez egyszerűen elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan, különösen, hogy ezek után meg extra sürgősséggel kérik a tárgyalását itt a parlament plenáris ülésén, teljesen negligálva és semmibe véve az ellenzék minimális jogait, hogy megfelelő idő álljon rendelkezésre, hogy ezt a 66 módosító jogszabályt megfelelőképpen át tudjuk tekinteni, mert ezekben számos olyan rejtett és utólag kiderülő dolog van, tisztelt államtitkár úr, amit persze ön nem mondott el az expozéjában, nem hívta fel rá a figyelmet. Egyet-kettőt még szeretnék ezzel kapcsolatban megemlíteni.

Az ellenzék minimális joga az, hogy felkészüljön és felhívja a figyelmet. De az még hagyján, hogy az ellenzék jogait nem veszik figyelembe, most sem, mint ahogy egy fél évvel ezelőtt sem egyeztettek az érdekképviseletekkel semmilyen tekintetben. Megint úgy nyújtották be ezt a javaslatot, hogy az érdekképviseletet nem látták, mert ha korábban körültekintően jártak volna el és nemcsak a saját köreikben egyeztettek volna, hanem az érdemi munkavállalói érdekképviseletekkel is, akkor most nem kellene ennyi módosítást berakni ebbe a törvényjavaslatba, mert akkor azok a módosítások a munkavállalói érdekképviseletek javaslata alapján már korábban bekerültek volna a javaslatba, és nem kellene most pótolgatni, javítgatni azokat a hibákat, amelyekre az ellenzék már akkor is felhívta a figyelmet, tisztelt államtitkár úr, de önök akkor se hallgattak az ellenzéki szakmai észrevételekre, ezért most kénytelenek egy fél év elteltével módosítani. De számos más törvényjavaslat esetén is tapasztaljuk, hogy eltelik két-három hónap, és rájönnek, hogy megint egy olyan vacak törvényt fogadtak el, ami alkalmazhatatlan és elfogadhatatlan, és jönnek a javításokkal.

Még egy különleges elemre szeretném felhívni a figyelmet. Önök két évig azzal kampányoltak meg kommunikáltak, hogy a különböző állami és önkormányzati vállalatoknál milyen tisztességtelen és hatalmas jövedelmekre tesznek szert a gazdasági társaságok vezetői, ezért korlátozták ezeknél a társaságoknál a kifizethető jövedelmeket. Most pedig minden arcpirulás nélkül föloldják ezt a korlátozást, becsempészve ebbe a törvényjavaslatba, nem beszélve róla, hogy föl akarják oldani ezt a korlátozást. Ezt se emelte ki államtitkár úr az expozéjában, fölhíva rá a figyelmet, hogy tessék erre odafigyelni, mert mi a kétéves kommunikációnk ellenére ezt a szabályt is föl fogjuk oldani, mint ahogy nem volt igazunk két éven keresztül, amikor ilyeneket mondtunk.

Tehát ez a jogszabály van itt előttünk, tisztelt államtitkár úr, és ha még egy-két napot rászánunk, és a részletekbe elmerülve át tudjuk majd tanulmányozni, akkor még valószínűleg számos ilyen elemre leszünk kénytelenek rámutatni, amilyen hibákat és nem megfelelőségeket tettek ebbe a törvényjavaslatba.

Mindezekre tekintettel nem tudjuk támogatni a javaslat elfogadását, tisztelt államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(19.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság előadójának.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, ha szabad kérnem, nem tudom, a házelnökség már döntött-e a parlamenti képviselői síkfutásbajnokság éremosztásáról, mert most éppen az alkotmányügyi bizottság üléséről érkeztem, ahol a büntető törvénykönyv 300 módosító javaslatát vitattuk meg, előtte meg negyedórával ezt a törvényjavaslatot. Tehát egy olyan törvényjavaslat vitájában vagyunk, ahol - ha jól értelmezem a helyzetet - szinte hamarabb kezdődött az érdemi általános vita, mint annak az alkotmányügyi bizottsági megvitatása. Itt most végigélvezzük az ízét ennek a kellemes, kivételesen sürgős eljárásnak.

Mindenesetre a krónikás feladataként elmondom, hogy mi történt a bizottságban. Ismertette a kormány két képviselője a javaslatot, amelyet - mint tudjuk - valóban pénteken nyújtottak be, és ezzel már a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályokat nagyjából el is döntötték, hiszen én is elmondtam, hogy a vasárnapi munkavégzés szabályai, amelyeket mi éppen ellenzünk és szeretnénk megváltoztatni, arra kényszerítettek most minket meg mindenkit, aki ezzel komolyan foglalkozott, hogy vasárnap is többek között ezzel foglalkozzon. Ezt egyébként azért is különösen méltatlannak tartjuk, hiszen a nemzeti gyásznap van ma - vagy a nemzeti összetartozás napja, kinek értelmezése szerint -, mindenesetre tegnap is, például jómagam is az utódállamok nagykövetsége előtti tüntetésen vettem részt, azelőtt meg nagyon sok képviselőtársam szintén ugyanezt tette és ma is ezt teszi. Tehát ezt elmondtam ott a bizottsági ülésen, hogy egy ilyen súlyú, ilyen fajsúlyú törvényjavaslat megvitatását ilyen méltatlan körülmények között nem lehet, nem szabad megtenni.

Ettől függetlenül a krónika úgy szól, hogy 16 igen szavazattal, 1 nem szavazat ellenében, 2 tartózkodás mellett a bizottság támogatta az általános vitára való alkalmasságát. Tette ezt annak dacára, hogy egyébként csak az ellenzék oldaláról volt hozzászóló, Lamperth Mónika és jómagam az ellenzék képviselői részéről, a kormánytöbbség nem különösebben mélyedt el a 127 oldalas előterjesztés rejtelmeiben. Lamperth Mónika is arról beszélt meg én is általános jelleggel, hogy - ahogy mondottam - egy ilyen kódex, amely legalább a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv súlyát, jelentőségét eléri, az életviszonyok olyan mértékét, olyan nagy számát befolyásolja, amely esetében a jogalkotási törvényt be kellene tartani. De ezt most nem sikerült, és nemcsak most először nem sikerült, hanem most már immáron erre, a folyamatosan visszatérő jogsértésekre alapozza a jogalkotását a kormányzati többség.

A másik oldalról azt emeltem ki, hogy mi mindig díjazzuk és pozitívan bíráljuk el a kormány azon lépéseit és a kormányzati többség ehhez kapcsolódó jogalkotási lépéseit, ha önkritikát gyakorol. Tehát itt azért azt mindenképpen ki kell emelni, hogy bár mi nem támogattuk a javaslatot, valójában akár az átmeneti rendelkezésekről szóló rész, akár a munka törvénykönyve érdemi, elfogadott rendelkezéseit módosító rész, illetve a közel 80 módosított jogszabályban vannak olyan elemek, amelyek támogatásra érdemesek, de vannak olyan elemek, amelyek abszolút nem érdemesek támogatásra. Tehát egy olyan salátát gyúrtak össze - erről beszéltem -, a jog hermeneutikáját súlyosan roncsoló gyakorlat folytatásáról van szó, amelyet már az Alkotmánybíróság 1996-ban, a Bokros-törvény kapcsán súlyosan elítélt, hogy költségvetési kihatású törvényeken kívül másról nem szabadna ilyen típusú salátákat alkotni.

Mindenesetre az támogatandó - és erről is beszéltünk -, hogy a próbaidő meghosszabbításának egyébként nagyon nem kedvelt intézményénél legalább azt bevezeti most a jogalkotó kormánytöbbség, hogy ez csak az új Mt. hatálybalépését követően keletkezett próbaidőre legyen alkalmazható. Örüljünk ennek is, ilyen kis apróságoknak például. Aztán Lamperth Mónika szólt arról, hogy a Pp. módosítása kapcsán nem világos, hogy a munkaügyi viták köre milyen terjedelemben kerül meghatározásra. Születni fog később egy törvény, amely meghatározza ezeket a témákat vagy ezeket a jogvitákat, de ezt nem tudjuk tartalmilag, hogy mi.

Ami a legfontosabb, amiről beszéltem, a vasárnapi munkavégzés témaköre. Szerintem ez egy nagyon kiemelt, fontos kérdés, és itt el kellett mondjam azt, hogy mi nagyon nem helyeseljük azt, hogy benne maradt most is a rendes munkavégzés lehetősége a vasárnapi munkavégzés tekintetében a társadalmi közszükséglet kielégítését szolgáló multiláncok esetében is. Vagy nevezzük akár multi-, akár hazai láncnak, tehát olyan jellegű termékeket forgalmazó áruházak, amelyeknek egyetlenegy jellegzetessége, hogy hétfőn meg kedden, meg vasárnap is ki tudnak nyitni, ott semmilyen specialitás nem indokolja, hogy áttörjük ezt a fő szabályt, hogy a vasárnap igenis ne legyen fő szabály szerint munkanap. Mi ehhez ragaszkodunk, módosító javaslatot fogunk benyújtani.

És hát kiszúrtuk azt is, hogy rengeteg olyan törvény módosul, aminek semmi köze nincs a munka törvénykönyvéhez, többek között a nemzeti, katonai jelképekről szóló rész, a bírósági szervezeti törvény, de hát ezt majd a vita részleteiben fogjuk kifejteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, és most visszamegyek a bizottsági ülésre. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki, illetve a képviselői felszólalásokra kerül sor. Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés az előterjesztés általános vitájának 4 óra 20 perces időkeretben történő tárgyalásáról döntött. A napirendi ajánlás tartalmazza az időkeret felosztását.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kettőperces felszólalásokra nem lesz lehetőség. Elsőként megadom a szót Kara Ákos képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

KARA ÁKOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány és a Fidesz-KDNP-frakciószövetség olyan új munka törvénykönyvet kívánt elfogadni, amely mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára kellő garanciákat ad, kellő garanciákat biztosít. A tavaly elfogadott új munka törvénykönyve kellő garanciát ad mind a munkavállalók, mind a munkaadók számára. Olyan új munka törvénykönyvet fogadtunk el itt az Országgyűlésben, amely a biztonságot és a rugalmas munkaerőpiacot is egyaránt fontos értéknek tartja.

Ez a munka törvénykönyve hosszú előkészítés, széles társadalmi vita, majd sok-sok egyeztetés során született meg; mind a munkavállalói, mind a munkaadói szervezetekkel folytattunk egyeztetéseket. Ezeknek az egyeztetéseknek az eredménye kompromisszumos eredmény volt, amelynek a felek, a kormány, a munkaadók, a munkavállalói szervezetek hangot is adtak az elmúlt év végén egy közös nyilatkozat formájában. A kompromisszumok egyik eredménye volt az, amit kormánypárti képviselőként is többen javasoltunk, hogy az új munka törvénykönyve hatálybalépése ennek az évnek a második felére essen, ennek az évnek a második felében kezdődjön. Így több mint féléves átállással számos problémát lehetett megelőzni, és számos pontosítást lehetett előkészíteni. Akik figyelték az elmúlt hónapok eseményeit, az elmúlt több mint fél esztendő nagyon sok szakmai rendezvényt, nagyon sok egyeztetést hozott, nagyon sok céges műhelymunkát hozott munkaadó-munkavállaló között, munkaadó-munkaadó, munkavállaló-munkavállalói szervezetek között, amely mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat kellő módon tudta felkészíteni a változásokra, változtatásokra.

Szerintem tehát indokolt volt és jó döntés volt kormánypárti képviselők szerint is ez a több mint fél esztendő, indokolt volt ezt a több mint fél esztendőt hagyni arra, hogy a munkaadók és munkavállalók fel tudjanak készülni az új munka törvénykönyvének a hatálybalépésére. Több millió munkavállaló és sok ezer szervezet, intézmény számára fontos kérdés volt tehát ez a felkészülés, felkészítés. Jó döntés volt tehát a kormánypártok részéről, hogy az új munka törvénykönyvében biztosítottuk ezt a lehetőséget. Természetesen a különböző szintű egyeztetések az elmúlt hónapokban tovább folytatódtak. Így alakult ki az a jogszabálytervezet, amelyet most tárgyalunk az Országgyűlésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jogi értelemben tekintjük, akkor az előttünk fekvő törvényjavaslat a következő részeket tartalmazza elsősorban. Az első rész az új szabályozásra való áttérésre vonatkozó átmeneti szabályokat tartalmazza. A második rész azokat az egyéb, összesen több mint 60 törvény módosítását tartalmazza, amelyek a jelenleg hatályos munka törvénykönyvére hivatkoznak. Amennyiben a tartalmi, a munkavállalók, munkaadók számára röviden lefordítható olvasatát nézzük, akkor a következőt látjuk: megteremtődnek azok a feltételek, amelyek a biztonságot és a rugalmas munkaerőpiacot egyszerre értéknek tekintő új munka törvénykönyvére való átállást segítik. Képviselőtársaim emlékezhetnek rá, majd' egy évvel ezelőtt került nyilvánosságra a munka törvénykönyve első változata. Sok vita és sok egyeztetés során számos munkavállalói igény is megerősítésre került.

Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeztetőül mondom, hiszen fontos dolgokról van szó: megerősítettük a védett kor intézményét, a szabadságra vonatkozó szabályok is lényegében megerősítésre kerültek. Az új munka törvénykönyve biztosítani fogja mindkét szülő számára a gyermekek után járó pótszabadságot, a fogyatékkal élő gyermekek után ezen felül még további pótszabadság jár.

(19.50)

A közszférában már működő szabályozást meghonosítva a versenyszférában is kötelezővé teszi az új törvény a munkáltató számára, hogy a munkavállaló kérése esetén a gyermek hároméves koráig biztosítani kell a részmunkaidő lehetőségét. Ez utóbbi lehetőség, ez utóbbi, most általam említett lehetőség egy jó példa arra, hogy az új munka törvénykönyve hogyan és milyen módon felel meg egyszerre a biztonság és a rugalmasság feltételeinek, egyszerre tehát és egy időben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen az új munka törvénykönyve számos olyan elemet tartalmaz, amelyet a lefolytatott egyeztetések során csiszoltunk, állítottunk össze a munkaadók, munkavállalók képviselőivel közösen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon remélem, hogy a mostani átmeneti törvényről szóló vita tárgyszerű marad. Szokásos ellenzéki hozzáállás, sajnálatos parlamenti tapasztalata azoknak, akik figyelik a munkánkat, hogy egy törvény kapcsán sok szó esik arról általában, ami egyáltalán nem tárgya annak a benyújtott törvényjavaslatnak. Így volt ez, emlékezhetnek rá, így volt ez sajnos a munka törvénykönyve nyár végi, őszi, téli vitája során is például a kollektív, tehát a szakszervezeti jogok tekintetében. Miközben a kormány és az érintett szakszervezetek a kollektív jogok tekintetében a megoldás felé haladtak, az elfogadható, vállalható közös álláspont felé haladtak, számtalanszor végighallgattuk, hogy még tárgyalások, egyeztetések sem voltak. Az előbb megint ezt hallottuk, hogy nem voltak; most újra megerősítem, hogy voltak. Remélem tehát, hogy a mai, mostani vita tárgyszerű marad, tárgyszerű keretek között zajlik majd.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érdemes erre emlékeztetni, hiszen a mostani törvény az átmeneti intézkedéseket tartalmazza, tehát az elfogadott törvény hatálybalépését segítő törvényt tárgyaljuk. El kell mondanunk a nyilvánosság számára, hogy számos egyeztetés zajlott le például a közalkalmazotti munkaügyi tanáccsal, a versenyszféra és a kormány konzultációs fórumán szakszervezetekkel és munkaadói szervezetekkel. Mintha ennek az ellenzéki vádaskodásnak a feléledését láttuk volna, hallottuk volna, sajnos a délutáni napirendi menetrend meghatározásánál, hiszen megint a bérpótlékkal kapcsolatos tévedések, téves értelmezések és más politikai hangulatkeltést szolgáló felvetések szerepeltek.

Szeretném tehát rögzíteni: az új munka törvénykönyvének az a célja, hogy a keresetek ne csökkenjenek. Például a valóban éjszakai műszakba járók pótléka délután hat és reggel hat között annyival nő, mint amennyivel délután kettő és hat óra között csökken. Tehát a megemelt, a 30 százalékra emelt műszakpótlék az előbb jelzett időszakot kompenzálja, eléri a korábbi délutáni, éjszakai műszakpótlékot; ez a tavaly elfogadott új munka törvénykönyvének a tartalma. A mostani törvényjavaslat, az átmeneti törvény, tehát a hatályba léptető rendelkezések, amelyeket most tárgyalunk, pedig nemhogy szűkítik, hanem bővítik ennek a lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos kérdés volt, érdemes néhány szót ejteni arról - hiszen nagyon fontos kérdés volt -, hogy például az egészségügyben ágazati jogszabályok adhatnak-e lehetőséget az ettől való eltérésre. Igen, adhatnak, az új munka törvénykönyve megteremteni ennek a lehetőségét, a most tárgyalt törvényjavaslat minden ellenzéki riogatás ellenére nem tartalmazza ennek az ellenkezőjét. A mostani törvény tehát tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek mind az egyéni, mind a kollektív jogok tekintetében pozitívak a munkavállalók és pozitívak a munkaadók számára is.

Szeretném elmondani, megerősíteni önöknek, hogy a munkavállalók pótszabadsága ügyében például csak a munkavállalók javára lehet majd eltérni. Nem igaz tehát, ami néhány sajtófelületen megjelent, hogy a munkavállalók úgymond elbukhatják a pótszabadságot. Itt is arról van szó tehát, hogy a munkaszerződésben csak a munkavállaló javára lehet eltérni, így a most tárgyalt anyag ezt világosan megfogalmazza: pótszabadság kérdésében egyéni munkaszerződésben és kollektív szerződésben is csak a munkavállaló javára lehet eltérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani törvény, a most tárgyalt törvény, az átmeneti rendelkezések a törvény működését, hatálybalépését segítik, strukturális, tehát alapvető módosítást nem tartalmaznak. Az egyeztetés menetrendje a tavaly elfogadott tárgyalásoknak, egyeztetéseknek megfelelő volt, tehát mind a munkavállalói, mind a munkaadói szervezetekkel is egyeztetett a kormány a most tárgyalt átmeneti rendelkezéseket tartalmazó törvényjavaslattal kapcsolatban.

Az elmúlt közel fél év összességében sokat segített a munkaadóknak és a munkavállalóknak, sokat segíthetett a felkészülésben. Éppen azért volt ez fontos, hiszen több millió munkavállaló és több ezer vállalkozás, intézmény életét érinti a kérdés. Egyszerűen tehát nem igaz az a megközelítés, hogy csak a most tárgyalt törvény alapján lehet, lehetne, lehetett volna felkészülni az új munka törvénykönyve szabályaira, hiszen a tavaly elfogadott törvény sok jogi vonatkozásban világosan és egyértelműen fogalmazott, ami a felkészülést, felkészítést segíthette az elmúlt hónapokban, és azt gondolom, hogy sokak számára valóban segítette is.

Végezetül szeretném kiemelni, hogy három fontos kérdés tekintetében egyébként pont maga a kormány és a kormánypártok mondják, mondjuk azt, hogy csak a következő évben, annak elején kerüljön bizonyos elemeiben bevezetésre. Életszerű megközelítés ez, hiszen az a célunk, hogy a munka világát alapvetően befolyásoló törvény egy időtálló törvény legyen, időtálló és alkalmazható legyen.

Remélem, a mai és a szerdai ülésnap vitája után is minden érintett számára világos marad a következő üzenet: a szabadság, a távolléti díj és a munkaszerződésektől eltérő foglalkoztatások tekintetében csak 2013. január 1. lesz a hatálybalépés napja. Ez azt gondolom, ez az életszerűséget, az alkalmazhatóságot segíti, és segíti a szervezetek, munkaadók és munkavállalók életét is ebben az esztendőben, az előttünk álló időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Fontos kérdésről, sokakat érintő kérdésről beszélünk ma, amelyik hosszú-hosszú ideje része a közbeszédnek: biztonságot adó, rugalmasságot jelentő munkaerőpiac, garanciák a munkavállalók és munkaadók számára. A most tárgyalt törvény nem változtat az elfogadott munka törvénykönyvének, az új munka törvénykönyve struktúráján; számos pontosító részt tartalmaz, számos formális átvezetést, ami az egyéb törvényekkel való összhangot teremti meg, és számos szükséges módosítás az uniós jogszabályokkal való összhang megteremtését szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne felejtsük el a vita során, a most előttünk álló vita során sem, hogy sem az új munka törvénykönyve, sem pedig a most tárgyalt átmeneti rendelkezések - ha szabad így az egyszerűség kedvéért fogalmazni az előttünk fekvő törvényjavaslatról -, tehát sem egyik, sem másik önmagában még nem hoz létre munkahelyeket, viszont ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása nélkülözhetetlen feltétel ahhoz, hogy más intézkedésekkel, befektetési szándékkal együtt új munkahelyek jöjjenek létre vagy éppen megőrizhetőek legyenek a munkahelyek Magyarországon. Az a célunk, hogy több biztosabb munkahely legyen, az a célunk, hogy Magyarországon mind a munkaadók, mind a munkavállalók garanciákat kapjanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Számtalanszor elmondtuk mi is, hogy fontos feladat a működés, az új törvény napi működése, szabályozó ereje, annak betartása, betartatása. Számos olyan jogsértésproblémát mondtak el a képviselőtársak itt a parlamentben - mindegy, hogy melyik frakcióban ültek, hiszen mindegyik frakcióból mondtak példát az elmúlt időszakban -, tehát számos olyan jogsértésproblémát mondtak el a régi munka törvénykönyvével kapcsolatban, amelyekre ez a régi munka törvénykönyve nem tudott megnyugtatóan választ adni vagy egyáltalán kezelni sem tudta azt a kérdést. Az új törvény munkavállalóknak és munkaadóknak is pozitív változást kell hogy hozzon, fontos lesz tehát - mint ahogy a korábbi vita során azt mindannyian kiemeltük - figyelemmel kísérnünk az életbelépés után a tapasztalatokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy következtetést az elmúlt hónapokat tekintve biztosan le tudunk vonni: jó döntés volt a kormány, a kormánypártok részéről, hogy kellő időt szántunk - mi ugye a teljes elmúlt fél évet szántuk - a végrehajtást segítő törvények előkészítésére, amelyek során érdemi konzultáció zajlott mind a munkavállalói, mind a munkaadói szervezetekkel. Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot!

Köszönöm szépen a türelmüket és a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő fogja ismertetni. Elsőként megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak.

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Gazdaságpolitikát nem tudnak csinálni, ezért megpróbálnak olyan szabályozási rendszert életre hívni, amelyen keresztül a munkavállalókat a sarokba szorítják. Ez a munka törvénykönyve - bármit is fognak mondani, bárhonnan is fogják megközelíteni - mindig is azt fogja visszatükrözni, amíg létezik, de reméljük, nem túl soká, mondjuk kettő esztendeig, és kettő esztendő múltával az első törvények közé fog tartozni, amit meg fogunk változtatni (Derültség.) pontosan azért, mert a munkavállalók ellenében van. (Dr. Czomba Sándor: Van önbizalom, az igen!)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Igen, Czomba államtitkár úr, a munkaalapú állam, amiről ön beszél, az ebben az időszakban, ebben a két esztendőben, ami a hátunk mögött van, megsínylette önmagát. Meg-meg, mert a beregi államtitkár úgy gondolja (Dr. Czomba Sándor: A borsodi mit csinált nyolc évig?), és úgy látja a világot, hogy pont azokért nem kell tenni (Az elnök csenget.), akiknek két kézzel segítséget kellene nyújtani.

(20.00)

Gondoljon csak bele, államtitkár úr, kollégáival együtt, képviselőtársaival együtt hogyan és miképpen gondoskodott arról, hogy egy biztonságot nyújtó, rugalmas munka törvénykönyve szülessen. Sehogyan, mert ez nem arról szól, ez a biztonságot nélkülözi. Talán a rugalmasságot némileg magában hordozza, a munkaadó számára ad lehetőséget, hogy megnyomoríthassa a munkavállalóit, azért, mert önök olyan gazdaságpolitikát csinálnak, amely révén a munkaadókra is terheket hárítanak. Emlékszik rá, tudja, a kötelezettségeket a munkaadónak kell vállalnia, hogy bérkiegészítést adjon, hogy az inflációt nem beleszámolva a munkavállalók ne veszítsék el még azt, amit egy évvel ezelőtt kerestek.

Közben önök látszategyeztetések sokaságát folytatják. Persze hogy látszategyeztetéseket, az érdekegyeztetés rendszerét is lenullázták, az Országos Érdekegyeztető Tanács helyett gittegyletet, Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsot hívtak életre, amelyen keresztül semmilyen érdemi kérdésben egyeztetéseket nem folytatnak. Teszik ezt most is egyébként, ön hivatkozik érdekegyeztetésre, miközben az önökkel egyébként kapcsolatot létesíteni próbáló érdekképviseletek folyamatában arról panaszkodnak (Czomba Sándor: Borsikra gondolsz?), hogy ígéret az van, de teljesítmény nincs ilyen értelemben.

Műszakpótlékról beszél Kara képviselőtársam, azt mondja, hogy nem csökkent, csak átrendeződött; a délutános pótlék megszűnt, de nem szűnt meg, mert 30 százalékos az éjszakai pótlék. Csak, tudják, volt ebben az országban éjszakai pótlék 50 százalékos mértékű is. Akkor valami nincs rendjén, vagy nem mondanak igazat, vagy a változások tükrében, amit leírnak, az a helyzettel nem egyenértékű. Mind a kettő a hazugság kategóriája, döntsék el, melyiket választják e tekintetben.

A túlmunka tekintetében. Ugye, emlékszik rá, államtitkár úr, kétszáz óra volt a túlmunka mértéke az Mt. alapján, most már kétszázötven óra, de a ksz szerint háromszáz óra kiterjesztettséggel is bír. Én nem azt mondom, hogy ezt nem lehet értelmesen végiggondolva eljuttatni abba az állapotba, hogy a rugalmasságot növelje, csak azt mondom, mellette gondoskodni kellett volna a biztonság megteremtéséről is.

És ha már a beregi államtitkárt említettem, (Czomba Sándor: Borsodit!) én meg borsodi vagyok, így van, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, csak hogy tiszta és világos legyen. Nekünk, kettőnknek legalább érezni kell azt vagy érezni kellene azt, hogy helyénvaló-e, hogy egy leendő munka törvénykönyvben mondjuk a regionális minimálbér fogalma megjelenik, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ugyanazért a munkáért az ország más területén csökkentett mértékű minimálbért lehet fizetni. Nem ezzel kell a foglalkoztatást segíteni (Czomba Sándor: Ki állít ilyet? Senki.), azzal kell, hogy különféle kedvezményeket biztosítanak akár járulékcsökkentés tekintetében, akár bérszubvenció tekintetében, sok minden más vonatkozásában munkaadóknak, akik szorított feltételek mellett élik a mindennapjaikat. Tudja, ugyanúgy, mint a pályakezdők minimálbérét érintően, hogy a 80 százalék, ne a száz százalék... (Czomba Sándor: Nézzék meg a jegyzőkönyvben a korábbiakat! - Az elnök csenget.) Valami hasonló. Vezettesse ki, elnök úr, vagy intse csendre az államtitkárt (Kontur Pál: Vegyél már vissza!), még sincs az helyén (Kontur Pál: Vegyél már vissza az arcodból!), hogy a képviselő mondja, amit gondol a törvénytervezethez, az államtitkár meg folyamatosan (Kontur Pál: Hogy lehet ilyen pofátlan valaki?) replikázik! Valahogy a parlament működését (Kontur Pál: Hazudozol össze-vissza!) fenn kellene tartani. Tehát, elnök úr, kérem, hogy erről gondoskodjon. (Kontur Pál: Ne hazudozzál!) Vagy ha nem gondoskodik róla, én ezt is tudomásul veszem, de akkor, amikor én replikázok, azt is ugyanúgy viselje.

Tehát a dolog lényege... (Kontur Pál: Ne hazudozzál!) Kontur Pál képviselőtársam, nyomjon egy kétpercest (Kontur Pál: Ne hazudozz! - Az elnök csenget.), nehogy rosszul legyen! Inkább odaadom a vizemet, nehogy rosszul legyen, mert azt meg nem viselném el. (Kontur Pál: Beszélj most!)

ELNÖK: Képviselőtársaim! Vezérszónoklatok közben két percre sajnos nincs lehetőség, úgyhogy kérem, tartsák meg a gondolataikat majd ha befejeződik a vezérszónoki kör.

Parancsoljon, képviselő úr, folytassa!

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. (Kontur Pál: Orvost!) Csak azért, hogy ne okozzak bajt, egészségi károsodást, nagyon rövidre fogom a szót, azt mondom munka törvénykönyve és az átmeneti rendelkezések kapcsán: akkor, amikor munka alapú államról beszél az államtitkár, akkor azt kérem tőle, hogy a mindennapi cselekedetek tekintetében is ez köszönjön vissza a részükről, ami arról szól, hogy a foglalkoztatás mértékadó bővülését, az ígéreteikhez hozzáillesztett vállalásait elégíti ki. Azaz a négy évre lebontott - mert tíz évet nem ad önöknek senki ebben az országban - 400 ezres foglalkoztatásbővülést hívják éltre. Most nagyjából 180 ezer mínusznál tartanak, azaz még kellene vagy 380 ezret teremteni ahhoz, hogy egyáltalán nullában legyenek az ígéreteikhez képest.

A végső gondolatom nem más: ez a törvénytervezet szégyenletes, ahogy a Ház falai közé kerül. Mint a munka törvénykönyve, amit éjszaka vitattunk. Most írottan pénteken délután adják be, szombaton-vasárnap az ember kezébe kerülhet, ha éber. És közben önök emellett szociális konzultációról meg minden egyéb másról beszélnek a munka világát érintően. Önmagukat hazudtolják meg, szégyenletes, amit csinálnak.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP vezérszónoklatát Kiss Péter képviselő úr folytatja. Parancsoljon, képviselő úr!

KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Abban a parlamenti pártok között teljes egyetértés van, hogy a magyar gazdaság és társadalom legnagyobb problémája - nem most, már évek óta - az alacsony foglalkoztatási szint. Azt tapasztaljuk, hogy ez a teljes egyetértés ugyanakkor a megoldásokban való egyetértésre egyáltalán nem terjed ki. Ezzel a törvénnyel most az a baj, hogy elválaszthatatlanul összefügg az elfogadott munka törvénykönyvével, úgy, ahogy Kara Ákos képviselő úr mondta. Tulajdonképpen egy ilyen életbe léptető törvény technikai szándékával nem is lenne nagy baj, ha nem azt a törvényt hozná ide elénk, amelyik kifejezetten rossz választ ad a foglalkoztatási szintre, azaz nem előteremti a feltételeit annak, hogy több ember és nagyobb biztonságban dolgozzék, hanem ezt megkérdőjelezi, és még nagyobb bizalmi válságot alakít ki a munkaerőpiacon.

Nem vagyok egyedül ezzel az álláspontommal. A napokban hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság a jelentését, ebben a jelentésében az alábbiakat állapította meg Magyarországgal kapcsolatban - ezt egyébként a hírportálok hírül adták -: "Attól, hogy nehezebb lesz munka nélkül megélni, és könnyebben elvesztik a munkahelyüket az emberek, még nem lesz több munka, a munkahelyteremtés érdekében pedig nincsenek intézkedések." Kérem szépen, ez az igazi baj ezzel a törvénnyel. Egy olyan törvény hatálybaléptetését teremti meg, amelyik kifejezetten ellent mond annak a jogos európai és hazai elvárásnak, hogy bővülhessen a foglalkoztatás, hogy legyen nagyobb biztonság a munka világában.

Elhibázott a munka törvénykönyve - erről már szóltunk a munka törvénykönyve vitájában is -, mert a munkavállaló és a munkaadó egyensúlyában gondolkozik, már hogy abban, hogy a munka törvénykönyvének nem kell ehhez a munkavállaló oldalán beavatkozni, hogy létrejöjjön ez az egyensúly. Úgymond von Haus aus, abból indul ki, hogy eleve egyenlő felek polgárjogi szerződésében kell újraszabályozni a munka világát. Azt gondolom, hogy nincs még egy nemzeti munkaügyi szabályozás, amelyik ezt a hibát elkövetné.

Erre a hibára rátetéz a rossz időpontú változtatás. Rossz időpontú, merthogy válságban éppen ellenkező irányban illik változtatni a munkaügyi szabályozást. Azt mondják most, hogy a válságkezelés legsikeresebb programjai között a német és az osztrák mintákat kell a nemzeti válságkezelő programok figyelmébe ajánlani. Éppen Áder elnök úr ajánlotta mindannyiunk figyelmébe az osztrák példát, és a német példáról, azt hiszem, nem kell önöket helyzetbe hozzam, önök is tudják. Nos, ezek a példák azt ajánlják nekünk, hogy ott van még válságban is siker, ott lehet válságban is bővülő munkaerőpiac felé indulni, ahol a válságban nem korlátozzák a párbeszédet, az érdekérvényesítést, ahol a válságban nem korlátozzák a munkavállalói jogokat és az érdekvédelmi szervezetek párbeszédjogait, hanem működtetik ezeket az intézményeket, akár új intézményeket teremtenek. Ott sikeres a válságkezelés, ahol védik a meglévő munkahelyeket a válság amúgy vészterhes időszaka alatt. Itt sajnos a rugalmasság éppen a munkahely elvesztésének a lehetőségét teremti meg. Ott a sikeres válságkezelők között a rugalmasság az új munkahelyekhez való hozzáférésben való nagyobb támogatást jelenti, itt pedig - ahogy az előbb mondtam - a rugalmasság nem a támogatásban, hanem a munkahelyelvesztésben, az elbocsátásban nyilvánul meg, tulajdonképpen a munkavállaló-védelmi intézmények meggyengítésében.

(20.10)

Két példát is szeretnék arra mondani, hogy durván fél évvel az elfogadott munka törvénykönyve után illett volna néhány ponthoz korrekcióval nyúlni, ha megnyílik a munka törvénykönyve az életbe léptetés kapcsán. Ilyen a bérek kérdése, hiszen világosan látszik, hogy az ígért kompenzációs mechanizmus - árnyaltan fogalmazok akkor, ha azt mondom, hogy - még csak töredékesen sem hozta a várakozásokat. Hogy töredékesen, ott utalok arra a huszonmilliárdos programra, amelyikből jó, ha a segítség negyed részét tudták a munkaadók, a vállalkozók igénybe venni ahhoz, hogy egyáltalán elinduljanak a kompenzációs programon, és látjuk a reálbérek alakulásában, abban, hogy reálbérveszteséget szenvednek el a munkavállalók, hogy nem vezetett a várt eredményre a kompenzációs program.

Egyébként érthető okokból, hiszen akkor, amikor lefele megy a gazdaság, nincs növekedés, nem bővül a piac, akkor nincs az az állami kényszer és nincs az az állami érdek, amelyet önsorsrontó módon úgy akarna felhasználni a vállalkozó, hogy inkább tönkretegye a vállalkozását, de teljesítse az állami elvárást, amely a bérköltségek növeléséből indul ki. Úgy fogalmaz a pék, hogy ha ön, államtitkár úr, több kiflit tetszik ott venni, akkor őneki van költsége arra, hogy megemelje a pékinas bérét, de ha nem tetszik több kiflit venni, és nem tudja elintézni, hogy jobb legyen a hazai kereslet Magyarországon, mert éppen negatív spirálban van a gazdaság, akkor csak azon az áron tudja megemelni az egyik péksegéd bérét, hogy a másiknak veszélybe kerül a foglalkoztatása.

Ez zajlik most ezzel a bérpolitikával, ezért kifejezetten helytelennek tartom, hogy nem nyúltak hozzá a bérelemeket is érintő módosításához a munka törvénykönyvének, hogy változatlanul hagyták mindazokat az elemeket, amelyek a pótlékok kapcsán elbizonytalanítják a kiszámítható bérezést, és további veszélyt jelentenek a reálveszteségekre a munkavállalók esetén.

A másik kérdés a kollektív szerződések kérdése. A 276. §-ban, ami amúgy is meg van nyitva, azt hiszem, illett volna megoldani azt a problémát, amelyben a mostani szabályozás szerint, ha egy cégnél van a dolgozók legalább 50 százalékát tagjául tudó szakszervezet, az egyedül nem köthet ksz-t, ha egyébként rajta kívül van egy másik, akár 10 százalék fölöttivel éppen rendelkező reprezentatív szakszervezet. Ez tulajdonképpen a kollektív szerződési vétó megszervezhetőségét jelenti egy olyan helyzetben, ahol egyébként a munkavállalói akarat teljesen világosan kiderül. Ilyenfajta nonszensz szituációk korrekciójára nem kerül sor, mint ahogy az utólag reprezentatívvá váló munkavállalói érdekképviselet későbbi jogosítványainak elismerése sem lehetséges csak a tanácskozási joggal, hogy példákat említsek arra, ami a mostani törvényben az elmulasztott korrekció lehetősége.

Tehát a rossz kiindulópontok, az alaptörvény elhibázott volta és az elmulasztott korrekciók okán nem támogatjuk ezt a törvényt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából Aradszki András képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A tavalyi év folyamán igen éles vitákon és nagyon harcos parlamenti ütközeteken keresztül sikerült elfogadtatnunk, elfogadnunk a 2012. évi I. törvényt, aminek - szerintem helyesen - úgy szabályoztuk a hatályba léptetését, hogy kellő időt biztosítsunk a felkészülésre mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak, és ezen kívül még a kormányzati szervezeteknek is, a jogszabály-előkészítőknek is, annak érdekében, hogy az új alapokra helyeződött munkajog, a munka világát új alapokra helyező jogi szabályozás átfogóan tudja rendezni a munka világának igen fontos kérdéseit.

Az is bizonyossá vált már a munka törvénykönyvének elfogadásakor, hogy a munka világának ez a szabályozása kerettörvény jellegű, azt is lehet mondani, hogy az új munka törvénykönyvünk a munka világának alaptörvényét jelenti. Nyilvánvaló volt ebből, hogy a munka világának számos egyéb ágazati, számos egyéb eljárásjogi, számos egyéb ellenőrzési területet is szabályozó jogszabályait, törvényeit ehhez a jogszabályi alaphoz, a munka világát érintő új alaptörvényhez kellett igazítani.

Meg kell mondanom, hogy egy kis kritikát kell megfogalmaznom, és ebben némileg igazságot kell adnom az ellenzéki képviselőknek. Én a magam részéről egy kicsivel hamarabb vártam az átmeneti törvény benyújtását, de megismerve annak tartalmát, annak sokszínűségét és annak részletezettségét, hogy 66 törvényen keresztül kellett átvezetni ezeket a változásokat, első olvasatban számomra igen precíz munkának tűnik maga a törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy ez a fajta időtartam, ami 2012. január 1-től máig tartott, ez szükséges volt ahhoz, hogy egy jó átmeneti törvényt hozzunk létre, egy jó átmeneti törvényjavaslatot vizsgáljunk meg.

Abból a szempontból is fontosnak tartom ezt az előkészítést, mert tudomásom van arról, hogy nem álltak meg az egyeztetések a munka törvénykönyvének elfogadásával, hanem a 2011 júniusában megindult egyeztetési folyamat tartott tovább, mert igenis az előkészítés során mind a munkavállalói oldalt, mind a munkaadói érdekképviseleti szervezeteket folyamatosan meghallgatta a kormányzat, folyamatosan tartotta velük a kapcsolatot, amit az is jelez, hogy számos olyan törvényi kitétel épült be a javaslatba, amelyek az egyeztetések során felmerülő anomáliákat próbálták tisztázni, és próbálja olyan helyzetbe hozni ezeken keresztül a munkavállalókat meg a munkaadókat, hogy könnyebben tudják alkalmazni az új munka törvénykönyvének szabályait.

Való igaz, hogy nagyon nehéz, illetve, ahogy már elmondtam korábban, a munka törvénykönyvének vitájánál, a munka törvénykönyve a munka világának újrafogalmazása, új keretek meghatározása, igazából csak az egyik eszköze a munkahelyteremtésnek, de elkerülhetetlenül fontos egy ilyen szabályozás kialakítása, mert Magyarország versenyhelyzetben van. Versenyhelyzetben van nemcsak az Európai Unión belül, hanem a globális gazdaságon keresztül a világ többi részével. Versenyhelyzetben van a tekintetben is, hogy milyen technológiákat, milyen innovációkat tud behozni a magyar gazdaságba, de legfőképpen versenyhelyzetben van a munkaerő árának, a munkaerő hatékonyságának és a rugalmasságának vonalán is.

Azt el kell mondani, hogy örömmel hallottam - idézőjelben mondom ezt is - Kiss Péter képviselő úrtól az Európai Bizottság véleményét is, annak a bizottságnak a véleményét, amely, jelen pillanatban írunk 2012. június 4-ét, képtelen az európai gazdasági válságra választ adni. 2008 óta ez az Európai Bizottság értelmes, konkrét megoldási javaslatot az európai gazdaság vonatkozásában nem tudott letenni az asztalra. Így persze, az elvek szintjén könnyű kritizálni bizonyos megoldási kísérleteket, amelyek remélhetőleg a jövőben nem kísérletek lesznek, hanem sikerek, sikeres megoldások, de azt hiszem, azoktól a gazdasági kihívásoktól, illetve a kihívásokra adott válaszoktól ez a fajta bizottsági hozzáállás, ez a fajta elegánsnak tartott, és politikailag nagyon korrektnek elnevezhető álláspont nem segít senkin. Nem segít az európai gazdaságon, és ha nem segít az európai gazdaságon, ugyanígy nem segít nekünk sem.

E tekintetben azért tartom fontosnak, hogy ez a munka törvénykönyve megszületett, mert versenyképessé teszi a magyar gazdaságot, versenyképesebbé teszi a magyar gazdaságot, és ha hozzá tudjuk tenni a Széll Kálmán-terv 2.0-t, valamint a még meglevő európai uniós keretek felhasználásának meggyorsítását, akkor ezzel a munka törvénykönyvével élve, szerintem, és a KDNP-frakció véleménye szerint is, lehetőség lesz a felnövekvő, a növekvő foglalkoztatási arányokat elérni.

(20.20)

Nem hiszem, hogy nagyon örülnünk kell annak, szemben Gúr Nándor képviselő állításával, hogy 150 ezer mínuszban vagyunk. Én úgy tudom, 50 ezer pluszban vagyunk a foglalkoztatottság tekintetében, és azt hiszem, ez korrektebb adat is, tehát sokkal kevesebbet kell nekünk a következő 12 évben elérni, amiben nagyon bízom, hogy sikerülni fog, és mi fogjuk elérni, abban még jobban bízom. De azt látom, hogy elindult egyfajta folyamat a foglalkoztatottság területén, amely folyamat, ugyan nem hiszem, hogy okot ad arra, hogy határtalan büszkeség öntse el keblünket, de arra bizton okot adott, hogy egy szikrányi reményt adjon mindannyiunknak, hogy ez elindult, a megkezdett út talán sikeresebb lesz, mint az elmúlt nyolc év igencsak kacskaringós és a szakadékba vezető útja.

Visszatérve a törvényjavaslatra, fontosnak tartom elmondani, hogy ez a keretszabályozás, amit említettem, 66 törvényt érint, és nagyon fontos, a munkajog dogmatikájából következő és a kodifikációs gyakorlatból származó elvet visz végig, nevezetesen, hogy főszabályszerűen úgy döntött, úgy határozza meg a hatályba léptető szabályzat a munka törvénykönyve szabályainak alkalmazását, hogy a hatályba lépéskor már fennálló jogviszonyokra alkalmazni kell. Tekintettel arra, hogy a munka világában a létrejövő jogviszonyok folyamatos jellegűek, a munkavégzés természetéből következően praktikus okok is indokolják ezt a hatályba léptetési módszert. Fontosnak tartom mindemellett azt is kiemelni és rögzíteni, hogy szemben az ellenzéki érvekkel és bizonyos szirénhangokkal, azért ez a hatályba léptető törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy ez az úgynevezett szerzett jogokat nem érinti, tehát visszamenőleges hatálya nincs ennek a javaslatnak. Ilyen visszamenőleges törvényjavaslati tilalom miatt szabályozza úgy a törvény, hogy például a munkaviszony megszüntetésére irányuló szabályok esetében azokat a szabályokat kell alkalmazni, amelyek a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó közlés időpontjában vannak hatályban. De, hogy életszerűbb példát is tudjak mondani, a javaslat értelmében nincs visszamenőleges hatálya ennek a törvénynek, abban az esetben sem, ha például valaki iskolarendszerű képzésben vesz részt, és ez a képzés már elkezdődött, illetve az erre vonatkozó szerződést a munkáltató és a munkavállaló megkötötte, ebben az esetben sem lehet a munka törvénykönyvének rendelkezésére hivatkozással módosítani az ilyen kontraktust.

Mindamellett a 66 jogszabály főként arról szól, hogy a munka világát szabályozó törvényeket módosítják, a közalkalmazotti törvényt, a gazdasági társaságokról szóló törvényt, az adózási törvényeket, s emellett a jogharmonizációs követelményeknek is eleget tesz a javaslat. Fontosnak tartom megemlíteni a magam gyakorlatából, hogy végre a törvényjavaslat könnyebbé teszi a gazdasági társaságok számára a munkáltatói jogkör gyakorlásának szabályozási kérdését. 1988-tól van hatályban a gazdasági társaságokról szóló törvény, és 1988-tól ezt a kérdést sikeresen, a társaságok érdekeinek megfelelően nem sikerült rendezni. Ez a hatályba léptető törvény végre azon az állásponton van, hogy nagyobb szabadságot ad a munkáltató gazdasági társaságoknak a munkáltatói jogkör gyakorlásának rendjét szabályozó kérdésekben, hozzátéve azt, hogy továbbra sem csorbítja azt a kötelességet, nevezetesen, hogy a munkavállalónak pontosan tudnia kell, hogy éppen ki a munkáltatói jogkör gyakorlója, és éppen az a munkáltatói jogkör gyakorló milyen szintű munkáltatói jogokat tud, köteles és képes gyakorolni. Azt gondolom, ez is egy nagyon finom jogi finomsága ennek a jogszabálynak.

A jogharmonizációs követelményeken túl fontos része a javaslatnak, hogy a munka törvénykönyvének egyes rendelkezéseit is módosítja, összhangban azokkal a folyamatos egyeztetésekkel, amelyek során a munkavállalói és a munkáltatói érdekképviseletekkel megtörtént egyeztetések alapján szükségessé vált némi korrekció is a munka törvénykönyve tekintetében. Ilyennek tartom a próbaidő alkalmazásának a kérdését, nevezetesen, hogy a munkaszerződésben lehetséges szabályozni a próbaidő mértékét a kollektív szerződésben elfogadott keretek között.

Az előttem szólók már említették a vasárnapi munka kérdését. A vasárnapi munkával kapcsolatos újraszabályozásnál elsősorban a gazdasági szereplők, de maguk a munkavállalók is jelentették, hogy nekik igazából az lenne a jó, főleg a kereskedelmi és a közszolgáltatási területen, hogy a régebbi szabályozáshoz térjünk vissza, azaz vasárnap is lehessen rendes munkafeltételeket, rendes munkaidőt alkalmazni. Meg kell mondanom, e tekintetben a Kereszténydemokrata Néppárt a vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatban továbbra sem mondott le arról a szándékáról, hogy megfelelő politikai egyeztetéssel, megfelelő gazdasági körülmények között, megfelelő időzítéssel a vasárnapi munka megfelelő szabályozását újragondoljuk. Erre az átmeneti állapotra viszont szükségesnek tartjuk, hogy ez egy korrektebb és a gazdaság, illetve a munkavállalók érdekét jobban szolgáló szabályozás kerüljön vissza a munka törvénykönyvébe. Még egyszer mondom, e tekintetben azonban a KDNP nem mond le arról, hogy a vasárnapi munkavégzés szabályozását újragondoljuk.

A másik, ami a KDNP szempontjából igen fontos része a javaslatnak, hogy a szülési szabadságra, a koraszülött gyermek intézeti ápolása esetére kötelező, kógens szabálynak minősül a szabadság kiadása, és ez azért továbbra is a munka törvénykönyvének azt az irányát erősíti meg, hogy elsősorban a családok érdekét is igyekezett figyelembe venni, mindamellett a hatékonysági, rugalmassági szabályok, elvárások és igények mellett, amelyek remélhetőleg a jövőben a foglalkoztatás kérdését is segíteni fogják.

Én összességében azt tudom mondani, hogy ez a munka törvénykönyvének hatályba léptetési rendelkezése nagyon fontos jogalkotási aktus, nagyon fontos a tekintetben, hogy megbízhatóan szabályozza az új munka törvénykönyvének az alkalmazási körét, kiterjed az ágazati jogszabályokra, nem lesznek konfliktusok, jogszabályi, jogalkotási jogi zavarok, tehát jogszabályok közötti konfliktusok, ezeket igyekszik a törvényjavaslat megoldani.

Végezetül ugyancsak azt tudom mondani a jövőt illetően, hogy remélhetőleg ez a törvényjavaslat az elfogadott munka törvénykönyvünket abba az irányba tudja fejleszteni is, hogy a foglalkoztatás minél hatékonyabb legyen Magyarországon, és minél hamarabb elérjük azt, hogy 55 százalékos legyen a munkaképes emberek között a foglalkoztatottság aránya. Ugyanis azt az igazságot, amit a Rerum novarumban XVI. Leo pápa leír, hogy nincsen munka tőke nélkül, és nincsen tőke munka nélkül, ezt mindig szem előtt kell tartanunk, amikor a munka világának a kérdéseihez nyúlunk, és nem szabad egyoldalúan az érdekvédelem által sugallt politikai célok irányába megengedni a szabályozás irányát. Hozzá kell tennem, változatlanul mondom, hogy a kollektív munkaügyi védelem, a kollektív jogok védelme inkább meg fog erősödni most, mint ami a múltban volt, inkább közelebb kerül a kollektív jogok védekezési pozíciója a munkavégzés tényleges helyéhez, szemben a mai, az eddig gyakorolt iránnyal, ahol igen magas pozícióba helyezett szakszervezeti tisztségviselők mondták el, hogy mire van szükségük a munkavállalóknak. Én azt gondolom, hogy a munka törvénykönyvének és az átmeneti rendelkezések erre vonatkozó módosítása hozzá fogják segíteni a szakszervezeteket az érdekvédelmi tevékenységük megújításához. Ez egyébként a KDNP részéről egy nagyon üdvözlendő dolog, mert hozzá kell tenni azt is, hogy a munka világában a munkavállalók védelmének a legfontosabb eszköze a jól működő érdekvédelmi szervezet, a jól működő szakszervezeti munka.

(20.30)

Azt látom, hogy ezekkel a módosításokkal, ami a munka törvénykönyvét érinti a javaslaton keresztül, ezeket a célokat is el tudjuk érni, vagy legalábbis közelebb tudunk hozzá kerülni. Mindezek alapján kérem azt, hogy a javaslatot a tisztelt képviselő hölgyek és urak támogassák, illetve esetleges módosító javaslataikkal tegyék jobbá. A KDNP részéről mi támogatjuk a javaslat elfogadását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Bertha Szilvia képviselő asszony. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő asszony!

BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Időnként lehet, hogy majd köhögési szünetet fogok tartani, előre is elnézést kérek miatta.

A napirenden lévő javaslat, ahogy már többször is elhangzott, 128 oldalon 66 törvényt módosít. A kormány elég tágan értelmezi azt a terminust, hogy a hatálybalépéssel összefüggő rendelkezés, hiszen a javaslatban rengeteg olyan tartalmi módosítás van, aminek igazából semmi köze az új munka törvénykönyvének július 1-jei hatálybalépéséhez.

A benyújtás és a tárgyalás módja, ahogy már szintén elhangzott, a kormánytól megszokott módon zajlik. Pénteken este benyújtották, hétfőn reggel már tárgyalták a bizottságok, majd délután az Országgyűlés napirendjére tűzték, és mindezt egy olyan hétvége után, amikor mindenhol a trianoni megemlékezésekkel vannak a magyar emberek elfoglalva. Az egész benyújtási, tárgyalási folyamattal megint egyértelműen azt jelzik, hogy egyáltalán nem kíváncsiak az ellenzék véleményére. Nyilván azt önök sem gondolták komolyan, hogy péntek estétől hétfő reggelig egy ilyen 128 oldalas, 66 törvényt módosító anyagot érdemben át lehet nézni, szakértőkkel és jogászokkal egyeztetni. Ez felveti azt a komoly gyanút, hogy esetleg durva galádságokat próbálnak meg átvinni így a figyelem elkerülésével.

A rövid felkészülési időt átláthatatlan érdek-képviseleti egyeztetési folyamat előzte meg, amelyben számos olyan ígéretet tett a kormány, amelyből végül nem lett semmi, ellenben sok meglepetés is került a javaslatba, amik átnézésére, ugye, nem maradt idő. Én megígérhetem, hogy minden olyan megszorító jellegű intézkedés vagy változtatás, ami csak utólag derül ki, hogy mégis benne volt ebben az anyagban, és ezért az Országgyűlés keretei között már nem lehet róla vitázni... - annak megfelelő nyilvánosságot fogunk biztosítani.

A szomorú az egészben az, hogy sajnos az eddigiekhez hasonlóan ez a javaslat sem olyan minőségű, és semmilyen szempontból nem lehet róla azt mondani, hogy büszke gőggel lemondhatnának az ellenzék véleményéről. Bár kétségtelen, hogy minél jobban átnézzük, annál komolyabb vitára számíthatnak, és ez a parlamentáris demokráciának a hátránya, és ezt önök próbálják is kiküszöbölni, csakhogy ez lenne a feltétele a sok nézőpontból megvizsgált és jól megalapozott törvényalkotási munkának is. De tudomásul vesszük, hogy önök nem kíváncsiak senki más véleményére, kérdés, hogy az emberek is tudomásul veszik-e ezt, hogy önök egyszerűen csak diktálnak.

Most meglepetésszerűen én magáról a javaslatról is ejtenék pár szót. A javaslat a közalkalmazottak jogviszonyát tovább igazítja a munka törvénykönyvéhez, ezt pozitívumként említik az indoklásban, csakhogy azzal nem törődnek, hogy nem véletlenül hozták létre annak idején a közszolgák számára a külön jogállást, megfelelő életpályával összekötve. Ezen túlmenően megszüntetik a javaslat szerint bürokratikusnak nevezett és túlbonyolított fegyelmi eljárást, amely kötelező eleme volt a rendkívüli felmentéseknek. Itt az új munka törvénykönyve módosítása ürügyén egy hosszú ideje fennálló jogintézményt fognak felszámolni, érdekes lenne megismerni például erről a szakszervezetek véleményét. Nem hisszük, hogy ezt üdvözölték, hiszen ezzel a kormány megszünteti a dolgozók elsődleges jogorvoslati lehetőséget kirúgás esetén, tehát ezzel tulajdonképpen most már csak a munkaügyi bírósághoz fordulhatnak. Ez egy újabb kirúgáskönnyítés a közszférában.

Aztán hozzányúlnak az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényhez is, de még véletlenül sem módosítják a valóban problémás részeket, például a mezőgazdasági szövetkezeteket sújtó azon rendelkezést, amelynek értelmében a szövetkezet nem alkalmazhatja az idénymunkást, hanem a szövetkezet tagjainak külön-külön kell, attól függően, hogy a nap mely szakában, melyikük földjén végzi a munkát. Így tehát egy nap alatt akár nyolc foglalkoztatója is lehet, ennek nyolcszoros adminisztrációs és közterhével együtt; mindamellett, hogy az adminisztrációt fizikai képtelenség megfelelően elvégezni, tehát a legjobb szándék ellenére is folyamatos törvénysértést követnek el ilyenkor a szövetkezet tagjai. Hozzáteszem, hogy erről tartottunk egy ellenőrző albizottsági ülést is, ahol a minisztérium megjelent képviselői is megértették és elismerték a problémát, és méltán számítottunk arra, hogy valamelyik salátatörvényben talán orvosolják ezt is, de úgy látszik, hogy a valódi problémákra nem nyitott a kormány.

Aztán megpróbálják rendezni a bérpótlékot, ezt esetenként kiválthatja majd az alapbér plusz átalányszámítás. A gond megint ennek a rendszerszintű hatása, és a most alkalmazásban álló emberek számára korrekt módon, egyértelműen meghatározzák, hogy miként is kell kiszámolni az elkövetkező időszak átalányát az elmúlt időszak bérpótlékai alapján. Akiket újonnan felvesznek, azoknak már nem lesz ilyen objektív mérce, és tekintve, hogy sokszor a bérpótlékok terén is előnyösebb feltételeket biztosító kollektív szerződéseket gyakorlatilag mindenhol felmondták, és az új törvényi pótlékrendszer sokkal olcsóbb lesz a munkáltatók számára, így tehát azok abban lesznek érdekeltek, hogy a meglévő munkavállalókat minél hamarabb lecseréljék új munkavállalókra, ahol megfelelően rotálható a rendszer, és így a régihez képest egy sokkal olcsóbb bérköltségrendszert hozzanak létre ezzel a beépített bérpótlékkal, tehát az átalánybérezéssel. Ráadásul ebben a részben némi ellentmondást is vélek felfedezni, hogy pontosan kire, milyen számítás is az irányadó, de tekintettel arra, hogy egyszer sikerült végignézni az anyagot, így aztán csak a legkomolyabb dolgokat emelem ki az egészből.

A javaslat több ponton módosítja a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt is, sajnos ezt is alapvetően negatívan. Úgy tűnik, hogy továbbra is marad olyan az ellenőrzési rendszer, hogy a nagy multik, mérlegelés alapján, tudatosan vállalják majd a büntetési kockázatot, hogy megérje még mindig a jogsértésekkel spórolni a béreken. Egyetlen különbséget tesz a törvény, hogy a húsz főnél kevesebbet foglalkoztatóknál a büntetés felső határa nem tízmillió, hanem ötmillió forint. Ezzel véleményünk szerint továbbra is gyakorlatilag egyforma megítélés alá esik a kkv-szektor a multikkal. Mindezt egyszerűsítés címszó alatt, az ellenőrök döntési jogkörébe egyedi mérlegelés alapján szabják majd ki. Ez azt jelenti, hogy ugyanazért a jogsértésért lehet, hogy egy multi fizet majd százezer forintot, egy magyar kiskereskedő ötmilliót, mert az országban két különböző helyen, két különböző ellenőr a saját mérlegelési jogkörében így döntött. Nem biztos, hogy ez lenne a kívánatos cél, ráadásul ez jelentősen növeli a korrupciós faktort is, és talán lehet, hogy mégis jobb lenne egy kicsit konkrétabb mércét megadni az ellenőrök számára.

Az ellenőrzési törvényből kikerült a szabadság és a rendkívüli munkaidő elrendelésének jogszabálya vagy kollektív szerződés alapján történő hatósági ellenőrzése, erre az indoklásban nem találtunk magyarázatot. Csökkentik a munkaügyi jogsértések elévülési idejét, úgymond a munkajogi elévüléshez igazítják. Innentől kezdve majd, amennyiben bejelentést tesz valaki, és a munkaügyi ellenőrzés egy éven belül nem jut el a határozatig, akkor egészen egyszerűen el fog évülni a bejelentés. Itt már csak az a kérdés, hogy miután hihetetlen módon leépítették az ellenőrző hatóságot, az ellenőrök létszámát, a tárgyi feltételeket, illetve az egész igazgatásszervezetés területén kisebb káoszt okoztak, így igazából milyen alapon szabnak ilyen elévülési feltételeket? Kinek a felelőssége lesz majd az, ha százával állnak ott az objektív körülmények hiánya miatt elévült ügyek? Itt morális és konkrét anyagi kártérítési felelősségre is gondolok.

A javaslat módosítja a kiszabható bírságok jogalapját és rendszerét. Ezentúl nem szabható ki bírság a munka- és pihenőidő nyilvántartási kötelezettsége elmulasztása esetén. Ennek indoklása az, hogy a nyilvántartás ellenőrzése az új munka törvénykönyve új szerkezeténél fogva a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok ellenőrzése körébe tartozik. Csakhogy ettől még a szankciórendszerből kikerül, tehát egyszerűen szankcionálni nem lehet, márpedig a munkaidő és a pihenőidő nyilvántartása az alapja minden típusú munkavállalói jogigény érvényesítésének. Tehát hogyha nincsen papír, amivel igazolni tudná, hogy ő mikor mennyit dolgozott és milyen jogalapon, akkor nem tudja az igényét sem érvényesíteni.

Tehát összességében véve a munkaügyi ellenőrzés rendszerét tovább lazítják, nyilván azért, mert az egyre kevesebb ellenőr, tehát munkaerő miatt csökkenteni kell a feladatmennyiséget és a felelősséget is, ez azonban egészen nyilvánvalóan egy újabb lépés a munkaerőpiac rabszolgapiaccá történő átalakításában.

A javaslat több ponton, összesen 11 oldalon keresztül a még nem is hatályos új munka törvénykönyvét módosítja már. A Fidesz korábbi ígéreteivel szemben, úgy, ahogy már itt el is hangzott, tovább bővíti a kereskedelem számára a vasárnapi nyitva tartás lehetőségét.

(20.40)

A lényegi indoklás szerint ennek az az oka, hogy bizonyos kiskereskedelmi egységek az új munka törvénykönyvének több műszakos beosztás meghatározásai miatt így elveszíthetik a vasárnapi nyitva tartás lehetőségét, és ezáltal versenyhátrányba kerülnek a multikkal szemben, ami valóban így van. Egyébként valóban dicséretes a cél, hogy megfelelő versenykörülményeket teremtsenek, tehát megpróbálják kompenzálni a hátrányt, csakhogy itt megint a gombhoz varrják a kabátot, ugyanis az új munka törvénykönyve teremti meg azokat a feltételeket, amelyek alapján most még tovább lazítanak a vasárnapi nyitva tartáson, tehát itt pont fordítva kellene szemlélni a dolgokat. Ez ellen a helyzet ellen már a kereskedelmi érdekszövetségek is tiltakoztak annak idején, tehát nem lehet mondani, hogy ez egy új keletű probléma és most döbbentek rá.

A munkaerő-kölcsönzésre is kitérnek - ugye, ebbe a 66 törvénybe sok minden belefér. A 2012-es I. törvény, az új munka törvénykönyve úgy módosítja a javaslatot, hogy nem a kölcsönvevőt terheli ezentúl kógensen a munkaidő-nyilvántartás, hanem ettől a felek szabad akaratából el lehet térni. Tehát ez egy teljesen érthetetlen módosításnak látszik, hiszen hol tartsák nyilván ezeket az adatokat, ha nem ott és nem annál, akinél a munkavégzés történik, és kérdés, hogy a felek megállapodása alapján melyik az a munkavállaló, aki azzal fogja kezdeni a pályafutását, hogy elkezd vitázni a munkáltatójával, hogy de igen, én azt követelem, hogy itt tartsák nyilván, mert máskülönben teljesen biztos, hogy az adatok nem lesznek a valóságnak megfelelőek.

Ha már a javaslat is érinti a minimálbér és a bérminimum kérdését, akkor engedjék meg, hogy most itt szót ejtsek egy, a napokban felröppent hírrel kapcsolatban, amelyben már arról van szó, hogy a differenciált minimálbér lehetőségével kívánna élni a kormány, és eszerint a pályakezdők fizetését a minimálbér 70-80 százalékában határoznák meg. Nem tudom, belegondoltak-e abba, hogy ennek milyen hatása lesz. Tehát ha a 70 százalékot nézzük, akkor a jelenlegi minimálbérből ha nem a diplomásat, hanem az alapot vesszük, akkor körülbelül 47-48 ezer forintot fognak megkapni a fiatalok, tehát olyan, mintha közmunkára mennének. Na most, ez lesz az a bér, ami itt fogja tartani a fiatalokat, ami a családalapításra ösztönzi őket, ami kilátást kínál nekik? Ezzel egyszerűen el fogják üldözni a legújabb generációt az országból. Gondoltam, ezt még idejében elmondom, mert ezt még nem hozta be a kormány, és talán még átgondolják majd.

Akkor néhány részterületi kitérőt ejtenék meg, amit sikerült feltérképezni. A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény módosítása is benne van. Ebben szó van a rendelkezésre állási állományt érintő egyes jogállási kérdésekről, illetve büntető-, fegyelmi és méltatlansági eljárásokról. A (10) bekezdés szerint a már folyamatban lévő ügyekre is az új rendelkezést kell majd alkalmazni, ez pedig visszamenőleges hatályú jogalkotást jelent. Tehát itt rácáfolnék a képviselőtársamra, hogy van visszamenőleges hatályú jogalkotás ebben a csomagban, és minden ezzel kapcsolatos jogalkotási alapelv problémát felvet, és nyilván hosszú távú következményei is lesznek. Tehát ezt azért javasolnánk átnézni, illetve egy fogalmi zavar is található ebben a részben, meghatározzák a harctéri mentőkatona fogalmát, csak utána nem ezt a fogalmát használják, tehát itt valami egységesítésre lenne szükség.

A légügyi törvény úgyis nagyon aktuális a Malév és a Budapest Airport körül kialakult helyzetben. Itt sikerült becsempészni néhány uniós szabályozást. Ez önmagában nem rossz, csak koncepciótlan, mert amire szükség lenne, az az, hogy valódi összhangot és koherenciát teremtsenek a munka törvénykönyve, a légügyi törvény, illetve az Európai Unió vonatkozó rendelkezései közt. Természetesen ez akkor lenne sikeres, és akkor lenne értelme, ha létezne nemzeti légügyi koncepció és mondjuk, nemzeti légitársaság.

Végül egypár szót ejtenék az általános indoklásról, miszerint a munka törvénykönyvének az Európai Unió jogrendjével való maradéktalan összhangját szeretné biztosítani ez a csomag. Tisztelettel kérdezem a képviselőtársaimat vagy inkább mondom, hogy ha a kormánynak valóban az lenne a szándéka, hogy az Európai Unió munkaügyi ajánlásait maradéktalanul érvényesítse, akkor pont az ellenkező irányba kellene menni. Kevés jót lehet elmondani az Unióról; egy biztos, a munkajogi szabályozás és azok az ajánlások messze sokkal jobbak, mint amelyeket Magyarországon alkalmaznak. Tehát ha azt akarnák beépíteni és azzal akarnák harmonizálni, akkor Magyarországon munkajogi Kánaán lenne a mostanihoz képest, úgyhogy nagyon kérem, hogy erre ne hivatkozzanak, mert mindenki, aki egy kicsit is ért a szabályozáshoz, tudja, hogy ez mennyire nagy hakni.

Igazából ez az egész hihetetlenül bonyolult, 66 törvényt érintő salátatörvény-javaslat a kapkodó érdemi egyeztetések nélküli törvényalkotás eredménye. Egy ilyen, nagyon sok irányba ható és nagyon komplex, fontos törvényt, mint a munka törvénykönyve, nem szabadott volna év közepén hatályba léptetni s főképp nem olyan tartalommal, amely során tágra nyitották a munkáltatók számára az eltérések lehetőségét, és valójában ez látszik a javaslatból, hogy most nem győzik megpróbálni bezárni ezeket a kiskapukat. Talán a legjobb megoldás az lenne, ha nemcsak a végrehajtásról szóló törvényt, hanem az új munka törvénykönyvének a bevezetését is elhalasztanák.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az LMP képviselőcsoportjának vezérszónoka Szél Bertalan... (Derültség.) - Bernadett képviselő asszony. Megadom a szót, és elnézését kérem.

DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Semmi gond, elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A július 1-jén hatályba lépő új munkajogi kódex átmeneti rendelkezéseit június 1-jén benyújtani több mint rossz kormányzásból eredő hiba. A törvények végrehajtásáért felelős kormány példátlan mulasztásával olyan helyzetbe hozta az Országgyűlést, amelyből alkotmányosan most már nemigen tudunk szabadulni. Hiszen ha jól megnézzük, akkor az új munkajogi kódex alkalmazásához való felkészüléshez mindössze csak napok maradtak számunkra.

Ugyanez a helyzet az ágazati törvénymódosításokkal, míg az alacsonyabb szintű joganyag felülvizsgálata meg sem kezdődik a hatálybalépésig. Azzal, hogy most terjesztették be a munka törvénykönyve átmeneti rendelkezéseit a parlament elé, tisztában kell lenniük azzal, hogy totális káoszt teremtenek a munka világában. Ígéretüknek megfelelően április óta várunk erre a törvényre. Ehhez képest június 1-jén kaptuk meg, és önök most három nap alatt át akarják vinni a Házon. Ez nemcsak azért probléma, mert képtelenség 2-3 nap alatt ilyen munkát elvégezni. Mi itt mindannyian megpróbáljuk a legjobbat, amit tudunk nyújtani ezzel kapcsolatban, de önök 66 törvényt változtatnának meg. Ez azért is probléma, mert a munkavállalók és a munkáltatók sem tudnak felkészülni az új helyzetre, amely július 1-jével kialakul.

Ahogy Schiffer András képviselőtársam mondta, a minimum, hogy ebben a helyzetben a felelős, azaz Czomba Sándor államtitkár úr lemond, hiszen ő a politikai felelőse annak, hogy a kormánypártok több millió munkavállalót bizonytalanságba taszítanak. A kormánypártok által benyújtott módosítások nagy része ráadásul nem is azt a célt szolgálja, hogy az átállási időben segítse a jogalkalmazást, harmonizálja az Mt.-t más jogszabályokkal vagy éppen pontosításokat tegyen. E módosítások igen alattomos módon számos helyen érdemben módosítják nemcsak a munka törvénykönyvét, de más törvényeket is, mint ahogy említették már korábban a felszólalók is, a közfoglalkoztatásról szóló törvényt, a közalkalmazottak jogállásáról vagy a munkaügyi ellenőrzésekről szóló törvényeket, de akkor nézzük konkrétan, hogy mire készülnek itt most önök.

A közfoglalkoztatásról szóló törvény újabb módosítása: további kivételeket tesz a munka törvénykönyve a közfoglalkoztatottakra is kiterjedő hatálya alól. De most én kérdezem, hogy miért a közmunkásokat sújtják már megint, miért pont a legszegényebb, a legkiszolgáltatottabb társainkról akarnak újabb bőrt lehúzni suttyomban, fű alatt, három nap alatt itt a parlamentben. Számtalanszor elmondtuk, hogy elfogadhatatlan, hogy a kormány másodrendű munkavállalóként kezeli a közmunkásokat, miközben például azzal, hogy adókötelessé tették a közfoglalkoztatotti bért, a közfoglalkoztatási jogviszonyt a munkaviszonyhoz közelítették, ugyanakkor, ha munkajogról van szó, akkor pedig a lehető legmesszebb lökték őket.

De mit látunk itt? A javaslat egységesen 20 nap szabadságban határozza meg a közfoglalkoztatottaknak járó éves szabadságot, azaz őket ezentúl nem illeti meg az életkor alapján járó pluszszabadság, mint a többi munkavállalót. Hát jól van ez így? De említhetnénk itt még a táppénzre vonatkozó új szabályt is, amely szerint a közmunkások a közfoglalkoztatási bér 70 százalékát kapják meg a betegszabadság ideje alatt. Na most persze hozzátehetem, hogy ha egyáltalán betegszabadságra engedik őket, táppénzre engedik őket, mert mindannyian tudjuk, hogy ritkán részesülnek ebben a kegyelemben a beteg közmunkások.

Szintén káros, hogy a javaslat értelmében immár közhasznú kölcsönzés keretében is foglalkoztathatók lennének a közmunkások. Mi eleve ellenezzük azt, hogyha az Mt.-től eltérő szabályokat hoznak létre, mert ezek jellemzően konkrét megrendelésre történnek, konkrét megrendeléseket elégítenek ki ezzel, csak sajnos pontosan nem látjuk, hogy milyen megrendelők vannak a háttérben.

Akkor itt van a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény módosítása. Ezt mi nem büszkeségnek látjuk, hanem egész egyszerűen abszurdnak tartjuk, kiváltképpen annak az indoklását.

(20.50)

A javaslat nemes egyszerűséggel túlszabályozott, szükségképpen bürokratikus és rugalmatlan intézménynek minősíti a fegyelmi eljárás jogintézményét, és egész egyszerűen megszünteti azt. Helyette a rendkívüli felmondás eszközét ajánlja a munkáltatók figyelmébe. Hát, a rendkívüli felmondás reklámozása elég furán veszi ki magát, és számunkra a sakkban tartható, kiszolgáltatott, cserélhető munkavállaló képét erősíti. Egyáltalán, miért akarják önök folyamatosan félelemben tartani a munkavállalókat, és miért kedveznek ilyen egyoldalúan a munkáltatóknak?

Szomorú, hogy azt is törvény szerint akarják lehetővé tenni, hogy a kereskedelemben, turizmusban vasárnap rendes munkaidőben robotolhassanak az alkalmazottak. Ezt még az új Mt. sem tartalmazta, ez valami új kreálmány, tehát nyilvánvaló, hogy a módosítással az élelmiszer-kereskedelmi boltok vasárnapi nyitva tartásának ágyaz meg alaposan, bár az előterjesztő az indoklásban erről szemérmesen hallgat, és azt mondja, hogy ez azért van, mert a lakosság így vásárol. Hát, ne a lakosság vásárlási szokásai határozzák meg azt, hogy ezeknek az embereknek hány órában kell dolgozniuk vasárnaponként! A munkáltatók felé egyoldalúan kedvező szabály, már csak az azonnali bevezetésre tekintettel is egy igazi akna, és nincs helye egy technikai módosításokat tartalmazó és a jogalkalmazási helyzeteket tisztázni hivatott jogszabályban. Az rendes érdekegyeztetést feltételezett volna, ha önök egy ilyen jogszabályt behoznak a Ház elé.

De persze van egy másik csoport is, akik teljes munkaidőben robotolhatnak a pihenőnapon, ezek persze megint a közmunkások. A javaslat ugyanis a közfoglalkoztatottak esetében is lehetővé teszi ezt, ha az társadalmi közszükségletet elégít ki. Miért folytatják ezt a káros gyakorlatot, hogy a kis számú dolgozó embert terhelik agyon, ahelyett, hogy munkát teremtenének, ahogy ígérték?

A javaslat közben újraalkotja a munkaügyi szankciók rendszerét is, és ha figyelembe vesszük az iromány benyújtásának körülményeit, látható, hogy ez is érdemi indoklás nélkül, nyilvánvaló adatok és hatásvizsgálat nélkül került be a Ház elé, holott egy normális törvényalkotási menetrendben ez nem fordulhatna elő. Konkrétan önök megszüntetik a munkaügyi ellenőrzések során kiszabható bírságok eddig kategóriáit, és helyette aszerint differenciálnak, hogy egy vagy több munkavállalót érintenek. A korábbi felszólalások során is elmondták, hogy ez túl nagy teret enged a korrupciónak, ráadásul a jogsértések megítélését ugyanis, az érintett munkavállalók számának meghatározását a bírság mértékének megállapítása szempontjából az eddigiekkel ellentétben mérlegelési jogkörbe utalják.

Véleményünk szerint a munkaügyi szankciók eddigi gyakorlata egyáltalán nem azt mutatja, hogy ne kellene a törvényalkotónak konkrét szempontokkal segíteni a jogsértés súlyának értékelését. De ha szükség lenne is a munkaügyi szankciók újragondolására, hangsúlyozom, az csak érdemi indoklással, adatok, hatásvizsgálat alapján, normális törvényalkotási menetrendben lehetne megtenni, nem így fű alatt, éjszaka a parlamentben.

Azt pedig, ugye, önök sem gondolják elfogadhatónak, hogy a releváns ET-irányelv következetes alkalmazása helyett a gyermekek után járó plusz szabadnapokat akarják a szülők osztott gyermekgondozásaként elszámolni? A foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban már értesültünk arról, hogy önöknek mik az elképzeléseik ezzel kapcsolatban. Most önök ezt a salátatörvényben elrejtve akarják elfogadtatni a parlamenttel, és nem mérlegelik Ertsey Katalin képviselőtársam indítványát, amely szellemében is és megvalósításában is méltóan követi az európai elvárásokat? Ezt hogy gondolják konkrétan?

De van itt más is. Nem a mi választási ígéretünk volt az, hanem a Fideszé, hogy önök véget vetnek a pofátlan végkielégítéseknek, a Hagyó Miklósok és Szalainé Szilágyi Eleonórák korszakának. Most ezzel szemben miről beszélünk? Ezzel szemben újra lehet majd olyan hallgatási megállapodásokat kötni a közszféra cégeinél, ami 10 milliós kifizetésekhez vezet. Újra lehet majd egyéves felmondási időt és százmilliós végkielégítéseket kikötni. Ugye, nem gondolják komolyan, kedves képviselőtársaim, hogy ez ellenzéki riogatás? Ez a valóság, amit önök itt prezentálnak a Ház előtt. Ettől lesz több és biztonságosabb munkahely ebben az országban? Hát ez az egyik legarcátlanabb rendelkezés az egész törvénytervezetben, amellyel feloldanák a BKV korrupciós botránya nyomán bevezetett korlátozásokat.

Önök eltörölnék a végkielégítések felső korlátozását, a különféle prémiumok és bónuszok maximális határát és a hatáskörből fakadó visszaélések adta lehetőségeket is. Ezt konkrétan hogy gondolják? Legyenek kedvesek, majd a válaszban erre térjenek ki, mert a mi számunkra ez teljes mértékben elfogadhatatlan.

De összességében is mély felháborodásunkat szeretnénk kifejezni, egyrészt amiatt, ahogy önök ezt az eljárást alattomos módon itt kivitelezték, másrészt azért, hogy láthatóan ebben a salátatörvényben is folytatják a dolgozó magyar emberek ellehetetlenítését és kiszolgáltatottságuk fokozását. De hogy mentsük, ami menthető, a jogbiztonság szempontjából legkevésbé rossz megoldásként azt javasoljuk, hogy az új Mt.-t és az azt megalapozó törvénymódosításokat, minden egyes rendelkezést 2013. január 1-jével léptessenek hatályba, az átmeneti rendelkezésekben meghatározott egyéb határidőket is ezzel összhangban, fő szabály szerint, szintén féléves átmenettel javasoljuk meghatározni.

Én őszintén bízom abban, hogy meghallották az elmondottak üzenetét, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Innen van kétperces hozzászólásra lehetőség. Gúr Nándor képviselő úr kért szót két percre. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Aradszki képviselőtársam freudi elszólása 55 százalékos foglalkoztatást kíván megvalósítani. Még államtitkár úr is többet akar, még ő is legalább 60-at akar meggyőződésem szerint. De a jó eset az lenne, ha mondjuk úgy 70 felé keverednénk ebbe a helyzetbe, az 55 már megvan. Azért már nem kell harcolni.

Abban a kérdésben, ami arról szól, hogy a Fidesz, a KDNP a válságra milyen választ adott, a válságból való kimenetelre milyen választ adott, két dolgot szeretnék mondani. Az egyik az ígéreteik. Tudják, az, ami azt mondta, hogy növekedni fog a gazdaság, 4-6 százalékos növekedés lesz, 1 millió új munkahely lesz, és radikális adócsökkentés lesz. Ezzel szemben azt is tudják, hogy milyen válaszokat adott, ami a munka világát érintette. Áthárították a terheket, elkobozták a forrásokat az emberektől, megszorításokat hoztak. Hát, ez az "itt az idő" szlogen jegyében történt természetesen. Az adókoncentráció ma magasabb, mint 2010-ben, a kormányváltáskor volt, a hitelezés befagyott, gyakorlatilag a vállalkozások falhoz vannak szorítva, kiszámíthatatlanság van e tekintetben, bizalmatlanság van Magyarország irányában. Nincs befektetői szándék. Az építőiparban csak az első negyedévben mínusz 11 százalékos eredmény, a beruházások tekintetében mínusz 8,5 százalékos eredmény köszön vissza.

Magyarul azt akarom mondani, hogy ezek voltak az önök válaszai, meg a munka világát érintően olyanok, hogy beszedik az összes járulékot, aztán annak az egyharmadát fizetik ki. Három hónapra csökkentik az álláskeresési támogatás mértékét, az összegét is csökkentik. 4 millió létminimum alatt élő van ebben az országban, több mint 1 millióval több, mint amennyi két évvel ezelőtt volt. 1,2 millióan mélyszegénységben élnek, 4-500 ezer gyermek, hogy legyünk stílusosak, a Fidesz-KDNP kormányzásához illesztetten nem kapja meg a mindennapi kenyerét. No, ez a válaszuk önöknek a válságra. És ehhez teszik hozzá azt a szabályozási rendszert, amit a munka törvénykönyve keretei között jelenítenek meg.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Ágh Péter képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Parancsoljon, képviselő úr!

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A most napirenden lévő munka törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat több ponton érinti a Magyar Honvédség működését és szabályozását. Módosításra kerülne a két legnagyobb, a honvédséget érintő törvény, a Hjt. és a Hvt. és több, nem közvetlenül a honvédséget érintő törvény módosítása is.

Először a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény, azaz a Hvt. módosításáról mondanék pár szót. Jelenleg a Magyar Honvédség szállítóeszközeire és műszaki gépeire nem jogosult a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat. Azonban ez a törvénymódosítás lehetőséget biztosítana arra, hogy a honvédség szállító eszközei és műszaki munkagépei, a rendszeresített harci járművek és fegyverzet kivételével, kérelemre, a honvédelmi miniszter engedélyével, megállapodás alapján, természetesen térítés ellenében, ideiglenesen átengedhetőek lennének a KNBSZ számára. Erre azért van szükség, mert a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat nem része a honvédségnek, ezért az erre jogosult szervezet készenlét fokozása esetén sem tud haditechnikát biztosítani. A javaslat tehát rendezné ezt a helyzetet.

Szintén a Hvt. módosításával kívánja rendezni a javaslat katonai jelképek fogalmát, amelybe a honvédség főparancsnokának lobogója, a csapatzászló, a zászlószalag, a hadi lobogó, az árbocszalag, a történelmi zászlósor és a felségjel tartozna.

A honvédelmi miniszter pedig ezzel kapcsolatban rendeletben szabályozná a katonai jelképek tartalmi elemeit, leírásait, az adományozásukra és használatukra vonatkozó szabályokat.

A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvény módosításra kerülne a törvényjavaslat által, mégpedig több ponton is. Ezek közül fontosnak tartanám kiemelni a harctéri mentő katona fogalmának bevezetését. A jelenleg hatályos Hjt. harctéri életmentő katona kifejezését alkalmazza, azonban ez az elnevezés félreértésekhez vezethet, hiszen a harctéri életmentő katona egy, az Amerikai Egyesült Államok egészségügyi szakkiképzési rendszerében használt, pontosan definiált fogalom, amely a harctéren, műveleti területen leggyakoribb halált okozó egyes sérülési formák esetén alkalmazandó életmentő beavatkozások elvégzésére felkészített, kiképzett katonát jelent.

(21.00)

Ezt figyelembe véve szükség van a fogalom módosítására. A javaslat szerint meghatározott harctéri mentőkatona mint gyűjtőfogalom magába foglalja más szakképzési szintek mellett a harctéri életmentő katona szakképzési szintjét is. Erre pedig azért van szükség, mert nem minden esetben biztosítható, hogy egy esetlegesen bekövetkező harci sérüléskor rendelkezésre álljon egy orvos vagy megfelelő beavatkozási jogkörrel és gyakorlattal rendelkező egészségügyi szakszemélyzet, de hatékony egészségügyi beavatkozást hajthat végre a Magyar Honvédség egy olyan tagja, aki annak ellenére, hogy nem rendelkezik egészségügyi végzettséggel, de egészségügyi kiképzésben részt vett, tehát el tudja látni a sérültet.

A törvénymódosítás a Hjt.-t még több ponton érinti, mint például a méltatlanság eljárása, a rendelkezési állományra vagy az illetmény-visszatartásra vonatkozó szabályok módosítása terén.

A törvényjavaslat még több, közvetlenül a Magyar Honvédség működését érintő törvényt is módosítana, amelyek közül kiemelném a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvényt, amely kiegészülne azzal a speciális szabályozással, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokát a honvédelemért felelős miniszter nevezné ki, illetve mentené fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt percekben általam kiemelt változások, remélem, alátámasztották a javaslat fontosságát, és támogatni fogják annak elfogadását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólások következnek. Elsőnek Sós Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt a tartalom és a forma kérdése vetődik fel. Azt gondoltam az elmúlt hetekben a szakképzésre fokuszálva, hogy ott van egy nagyfokú érdektelenség, de ahogy elnézem önöket, komoly gondban vannak itt képviselőtársaim, amikor védeni kell a muníciót, hisz ha jól figyelem, önök sok esetben később ismerik meg ezt, mint ahogy valahogy valahonnét beérkezik egy előterjesztés. Így elég nehéz emellett kiállni. S önöket a képviselőtársaik cserben is hagyják, mert a késő esti órákban önöknek ki kell állni valami mellett, amit néhányan meggyőződéssel tesznek, néhányan pedig tárcaanyagot jegyeznek, s látszik is a munkamegosztás. Közben pedig nem tudom, figyelik-e a szakszervezeteket, a munkavállalókat, akik elmondják, hogy mindaz, ami itt történik, azt mutatja, hogy nem veszik komolyan a véleményüket.

Csodálkoznak-e azon, hogy nincs bizalom az önök munkaügyi politikájával kapcsolatban? Nem véletlenül mondta Gúr Nándor képviselőtársam, hogy kormányra kerülve ezt a munka törvénykönyvét meg kívánjuk változtatni. Azt gondolom, hogy minden józan gondolkodású ember, aki versenyképes gazdaságban gondolkodik, és azon gondolkodik, hogy egy cégnél legyen munkabéke, mert a cég vezetőjének is az az érdeke, hogy egy olyan versenyképes cég legyen, ahol a munkáltató és a munkavállaló szinkronban van, de hát ennek a feltételeit itt nem igazán teremtik meg. Ráadásul úgy gondolom, hogy a következő hetek története - de ezt majd egy következő két percben fejtem ki -, amikor a kollektív szerződés kérdése kerül előtérbe, ott a kiszolgáltatott helyzet csak fokozódni fog. Úgy gondolom, hogy komoly problémák és komoly gondok igazán akkor fognak előjönni, amikor ezzel szembesülnek a munkavállalók.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhász Ferenc képviselő úr következik. Parancsoljon!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam Ágh Péter képviselő urat, annál is inkább, mert hiszen nyilvánvalóan a honvédelmi tárca véleményét ismertette itt valamennyiünk számára.

A nagy probléma az, hogy a munka törvénykönyve olyan módosításokat tartalmaz, amely a honvédelmi törvényt, a Hjt.-t és a Hszt.-t is érinti. Gyakorlatilag majd' mind kétharmados törvény. Lássuk be, egészen furcsa jogalkotói szokás az, hogy ha a munka törvénykönyvébe olyan passzust vesznek be, hogy a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok hogyan kaphatnak fegyvert vagy eszközt a Magyar Honvédség keretei között. Egészen kirívó az, hogy ilyen ügyet szabályoznak.

De azt lehet mondani, az elmúlt időszakban már hozzászoktunk ahhoz, hogy furcsaságok kerülnek bele, és egy salátatörvény sok mindent elbír. Van viszont két olyan elem, ami egészen bizonyosan számon kérhető vagy felvethető az előterjesztő és a Honvédelmi Minisztérium számára, hogy hölgyek, urak, gondolják már át. Az egyik az, amikor is a Magyar Köztársaság kormánya úgy rendelkezik, hogy az őrző biztonsági cégek a saját alkalmazottaik foglalkoztatásakor kötelesek azok beöltözését, felöltözését, fegyverviselését és a többit a munkaidőbe beszámítani. Ám ellenben a saját őrző-védőit ebből a lehetőségből kizárja, azaz a magyar állam most úgy fog rendelkezni, hogy a Honvédelmi Minisztérium EI Rt.-hez tartozó, őrzés- és biztonságvédelemmel foglalkozó emberek ebből kimaradnak. Abszurdnak és elfogadhatatlannak tartom, hogy az állam a saját maga alkalmazottait diszkriminálja ilyen módon, elfogadhatatlan, hogy ilyen formában nyúlnak ehhez a kérdéshez.

A másikhoz majd új két percet fogok kérni, elnök úr. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két egyszerű dologhoz kapcsolódnék. Szél Bernadett a közfoglalkoztatottak szabadságát és egyéb más dolgokat érintett, azt féltette. Szeretném jelezni, hogy én már nem a szabadságukat féltem, hanem a fizetésüket féltem, mert az elmúlt időszakban még a fizetésüket se kapták meg ezek az emberek sokszor, több esetben olyankor, amikor akár olyan kötelezettségeket vállaltak a kormány által átruházottan, hogy hetes fizetési időintervallumok lesznek.

No de államtitkár úr említette a bevezető gondolatok között a pulpituson, hogy lényeges, hogy a munkavállalók jogai ne sérüljenek, hogy a munkavállalót ne érje hátrány. Hát szeretném megkérdezni tőle, az nem hátrány a munkavállaló szemszögéből nézve, ha például a próbaidőt újra lehet kötni, meg lehet hosszabbítani; valószínű nem az ő értelmezése szerint, mert még dolgozhat három hónapot. Én meg úgy gondolom, hogy bizonyos időtartam alatt ki kell derüljön, hogy alkalmas-e a munka végzésére és a feladat ellátására, utána a bizonytalanság fenntartása nem a munkavállaló érdekeit szolgálja. Az nem hátrány, ha az iskolai tanulmányok tekintetében most egyelőre azt biztosítjuk, hogy a megkezdett iskolai tanulmányok vonatkozásában a kedvezmények éljenek, de egyébként utána, ha ezek megszűntek, majd akkor az új kötésénél már egészen más feltételek lesznek, felejtsék el a munkavállalók azt, hogy élvezhetik azokat a kedvezményrendszereket, amelyeket a korábbiakban működtettek.

Hogyan, miképpen akarják a munka világa számára életre hívni azt a tudástartalmat, ha a tanulásban való hajlandóság fenntartását vagy annak a motiválását nem teszik meg? Az nem hátrány, ha a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan a korábbi biztosítékok a nullával válnak egyenértékűvé, ha azok leíródnak? Az nem hátrány, ha a megszakítás nélküli munkarendben a pótlékok kérdése gyakorlatilag a nullával válik egyenértékűvé? De folytathatnám. Az nem hátrány, ha... - államtitkár úr, az nem hátrány?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Péter képviselő úr következik. Parancsoljon!

KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Ház! Szeretnék ahhoz kötődni, amit képviselőtársam említett, hogy a kormánypártok erős érdekképviseletekben érdekeltek. Őszintén mondom, nagy örömmel hallottam az erre vonatkozó igényt és elkötelezettséget, ugyanakkor szeretném megemlíteni, hogy ez csak transzparens és nyilvános, a velük való egyeztetési folyamat által lehetséges. Másképp fogalmazom: hogy létrejöjjenek ezek a partnerségek, hogy megerősödjenek az érdekvédelmi szervezetek, ezek nemcsak hogy a kormányzat egyoldalú szándékán múlhatnak, hanem azon a transzparens folyamaton is, amelyik vagy őket erősíti, legitimálja, szuverén partnerként elfogadja, vagy pedig - mint ahogy történik - áttekinthetetlen módon, nem nyilvánosság előtt történő egyeztetésekben kiválasztott partnerekkel, kiválasztott szervezetekkel történik. Ha ez utóbbi történik, akkor a legjobb jó szándék mellett sem tud megerősödni a szakszervezeti érdekvédelmi mozgalom Magyarországon. S szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt nem szabad elváljon a szó és az a politikai gyakorlat, amelyik éppen ellentmond ennek.

A második dolog: Szél Bernadett megemlítette, hogy az Európai Unióban számos jó példa van arra, hogy kell a szabályozást csinálni annak érdekében, hogy bővüljön a foglalkoztatás. Nos, egy egészen biztos, hogy az Európai Unió a növekedés és a stabilitás célul kitűzése mellett afelé fog haladni, hogy az egyes országok saját költségvetésükben magasabb GDP-arányos aktíveszköz-arányt állapítsanak meg a foglalkoztatás eszközrendszeréhez.

(21.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelzem, hogy a magyarországi aktíveszköz-arány már 0,3 százalék alá csökkent, miközben az élen ennek tízszeresével szerepelnek azok az országok, amelyek egyébként kitörni akarnak aktív eszközökkel, aktív munkahelyteremtő és esélyteremtő eszközökkel az adott rossz foglalkoztatási helyzetükből.

A harmadik példával egy következő kétpercesben foglalkoznék. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nemény András képviselő úr következik, parancsoljon!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérnék a kezdetekre. Czomba Sándor államtitkár úr expozéjának néhány gondolata maradt meg bennem, és erre kívánnék reagálni. Az első: úgy kezdte talán a felszólalását, hogy a cél az, hogy a pillér utolsó kockáit is helyére tegye a törvénymódosítás. A pillér alatt, gondolom én, a munka törvénykönyvét értette. Az a baj, hogy amit mi látunk ebből, az az, hogy itt nem egy szép építmény épült, hanem egyfajta valamilyen torzó, és ha visszaemlékezünk a munka törvénykönyve általános vitájára, most itt közben nekem rémlett, hogy ha már ennél az épületpéldánál voltunk, önök egy szép kastély építését vizionálták, és ehelyett egy elég nyomorult viskót sikerült összehozniuk. Mert hiszen a törvény vitájánál elmondták, hogy milyen szép jogelvek is vannak a munka világában, és hogy egy ideális munka törvénykönyve az, ami születni fog, de aztán mi pontosan láttuk, hogy a valóságban - és ezt látták a szakszervezetek, és most ezt látják a munkavállalók is - éppen az ellenkezője az, ami végül ebből kialakult.

A másik gondolat, amit mondott, államtitkár úr, az az, hogy konzultáltak mindenkivel. Szépen hangzik ez, csak ennek az eredménye nem látszik ebben a törvénymódosításban sem. Úgyhogy felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon miért tették ezt a konzultációt. Nem azért tették, hogy amiket kértek önöktől, azokat még csak véletlenül se építsék be? Mert hogyha ezért tették, akkor sikeres volt ez a konzultáció, kétségtelen.

Volt még egy nagyon furcsa mondat, ami megragadta a figyelmemet, ez pedig az volt, hogy nem cél a keresetveszteség elérése. Azt hiszem, hogy ezt mondani sem kéne, ez annyira evidens, bár az önök politikáját nézve talán mégsem annyira evidens. Lehet, hogy nem ennél a munka törvénykönyvénél érték el a legnagyobb hatást, hanem az adótörvényeknél, de azt hiszem, hogy önök ezt megvalósították, és az egész politikájuk és kormányzásuk erről szól.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Sós Tamás képviselő úr, parancsoljon!

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Az előző gondolatot folytatva gyakorlatilag a munkahelyek problémájához közelítve, a 206. § XX-XXI. fejezet rendelkezései foglalkoznak a kollektív szerződéssel. Azt szeretném szóba hozni, és számos szakszervezet már ezt megfogalmazta, hogy indokolatlanul korlátozza várhatóan ez alapján a kollektív szerződés a tulajdonosi jogokat gyakorló állam szereplőit, illetve az önkormányzatokat. Hogy konkrét legyek, mondanék példát. A törvény e szakaszai rendelkeznek arról, hogy a köztulajdonban álló munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló munkabére nem haladhatja meg a törvényben meghatározott összeget, a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása nem térhet el a felmondási idő törvényben meghatározott mértékétől, a végkielégítés szabályaitól, valamint a törvényben meghatározottnál rövidebb teljes napi munkaidőt nem állapíthat meg. Ezen túlmenően még számos intézkedés fogalmazódik itt meg.

Úgy gondolom, hogy ezt érdemes lenne végiggondolni, mert ezt én diszkriminatívnak tartom amiatt, hogy a munkáltató tulajdonformái tesznek különbséget az egyes munkavállalók valamint szakszervezetek között, így indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozza ezen munkavállalókat a szervezkedési jog, valamint a kollektív tárgyaláshoz való jog gyakorlása szempontjából is. A törvény indokolatlanul korlátozza továbbá az ezen munkáltatóknál hatályban levő, illetve megkötendő kollektív szerződés hatókörét, továbbá indokolatlanul korlátozza a tulajdonosi jogokat gyakorló állam, valamint az önkormányzatok mozgásterét. Úgy gondolom, ezek nincsenek kellően átgondolva, és ráadásul ez azt támasztja alá, amit már az imént is többen megfogalmaztunk, hogy kiszolgáltatott helyzetbe hozza a munkavállalókat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kétperces felszólalásokat folytatjuk: Juhász Ferenc képviselő úr következik.

Parancsoljon!

JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hatan nyomtunk itt kétpercest, és látszólag különböző dologról beszéltünk, de mégiscsak arról szól a történet, hogy a deklarált szándékok, nevezetesen, hogy a munka törvénykönyve egy biztonságos, rugalmas foglalkoztatást jelentsen, ami egyébként a versenyképességet is biztosítja, nem éri el a célját, hanem sokkal inkább abba az irányba mutat, hogy a munkavállaló kiszolgáltatottá válik. S ennek a kiszolgáltatottságnak mutattuk be itt számos elemét, és az a mi személyes pechünk, hogy a kétpercesek időkalodájába vagyunk beszorítva a vita jelenlegi formája miatt, és azért kérünk így és ilyen módon szót.

Nos, én a katonák kiszolgáltatottságának egy példáját szeretném még felemlíteni, amire az imént nem volt példa. Azt nevezetesen, hogy ma a honvédelmi törvény és minden más kapcsolódó törvény a katonáktól alapvetően elvárja és előírja azt, hogy bizonyos fizikai, szellemi, pszichikai teljesítményt legyen képes produkálni. Ahhoz, hogy a fegyverével jól bánjon, ahhoz, hogy pilótaként az eszközeit biztonsággal használja, mindenféleképpen szükséges az, hogy bizonyos felkészülési lehetőségeket biztosítsanak számára, adott esetben rekreációs lehetőséget biztosítsanak számára, sportpályát és minden mást.

Ez a törvény nem tesz ebben a formájában mást, mint egy paragrafusban a következőt mondja: kivenni javasolja bizonyos törvény a Hjt. százvalahányadik paragrafusa ötödik mondatának utolsó bekezdését. Mit gondolnak, képviselőtársaim, mi ez az utolsó bekezdés? Nem más, mint az a kötelezettség, amit az elmúlt húsz esztendőben a Magyar Honvédség viselt, nevezetesen, hogy a felkészüléshez szükséges feltételeket neki kell biztosítania. Innentől kezdve ez a munkavállaló terhe, kötelezettsége, és a Magyar Honvédség köszöni szépen, mossa kezeit. Elfogadhatatlan, mint ahogy a visszamenőleges hatályú szabályozás is elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel tájékoztatom Juhász Ferenc képviselő urat, hogy nincsen beszorítva a kétpercesbe, mert éppen senki nem vár normál felszólalásra, tehát ha bejelentkezik, akkor lesz lehetősége.

A kettőperceseket folytatjuk, Kiss Péter képviselő úr következik.

KISS PÉTER (MSZP): Szó esett itt az előbb arról, hogy ezen törvénymódosítás kapcsán mire vártak a szakszervezetek. Mi az... - hogyha lett volna párbeszéd, akkor mit tekinthettek volna, mondjuk, elmaradt kárnak vagy megteremtett haszonnak? Elmaradt kár egészen biztos lehetett volna akkor, tehát el lehetett volna kerülni azt a fajta intézményt, amelyikben a szervezett tagok számát telephelyenként kell a szakszervezetnek ezen szabályozás szerint bemutatni, és a mai légkörben Magyarországon, nem kell mondanom, hogy ez a munkáltatók számára milyenfajta kontrollehetőséget és előnytelen szituációt biztosít a másik oldalról a szakszervezet számára, hogy mennyire nem segíti elő a szakszervezeti szervezkedés erősítését.

A másik lehetőség a vasárnapi munkavégzés újragondolása. Elhangzott egy hozzászólásban, én azt hiszem, azért is van az, hogy másfél-két éve vergődnek a kormánypártok ezzel a kérdéssel, és nem tudnak megoldást találni, mert nem működik az érdekegyeztetés intézményrendszere valóságosan. Ha ez működtethető volna, akkor transzparens módon kiderülne, hogy kik az érdekeltek és kik az ellenérdekeltek, hogy a kuncsaft, a fogyasztó miben érdekelt, és miben a munkaadó azon a területen, és a munkavállaló általában mit gondol erről, és mit, gondol, mondjuk a kereskedelemben dolgozó munkavállaló érdekképviselője. Ezek az érdekek transzparensen egymással szembeállíthatók volnának, vagy kiegyensúlyozhatók volnának. Kellene természetesen egy ilyen esetben még az érdekegyeztetés működtetése mellett egy korrekt fórumra elhozott elemzése annak, hogy milyen hatásokat is válthat ki egy ilyen intézkedés.

Azaz akkor lehetne ebben a kérdésben a politikai szándékon túljutni, amit érzékelünk egyébként a KDNP esetében, hogyha hatáselemzés és érdekegyeztetés volna. Ez önmagában persze Európában trivialitás, hogy ez a kettő kell egy dolog mérlegeléséhez, de éppen ez a trivialitás nem működik egy konkrét kérdésben sem és általában a munka törvénykönyve kapcsán sem.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A kétperces felszólalásokat Gúr Nándor képviselő úr folytatja.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem cél a keresetcsökkenés, mondja az államtitkár, de a munka törvénykönyvének is az eredménye, meg hát az elmúlt két esztendő történéseinek is az eredménye az, hogy keresetcsökkenés van. A durván 3,8 millió foglalkoztatottból a 85 százalék ezt könyvelheti el, a keresetcsökkenést.

(21.20)

Az elmúlt két év történése kapcsán az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó a felső rétegnek hozott, a többieknek nem, az adójóváírás kivezetése pedig bizony a dolgozók - a 3,8 millió foglalkoztatott - 85 százalékától vitt, kitől-kitől mennyit, néhány ezer forinttól akár a 15 ezer forintos nagyságrendig havonta és nettóban, és azoktól, akik egyébként nem túl sokat keresnek.

A másik kérdés, ami fontos: a munka világában, a munkaerőpiacot érintően a források oldaláról csökken minden, akár az aktív ellátások tekintetében, amiről Kiss Péter képviselőtársam szólt, de ugyanígy a passzív ellátások vonatkozásában is forrásokat kivonnak a munkaerőpiacról is. A Munkaerő-piaci Alapból, ami korábban ekként működött, most már Nemzeti Foglalkoztatási Alap lett. Hát a "nemzeti" ugye azt hozta, hogy 30-40 milliárd forinttal kevesebb pénz van benne. Ha ettől nemzeti, akkor nekem nem kell, nekem mástól legyen nemzeti; attól, hogy nagyobb biztonságot ad, attól, hogy több forrás van benne.

Tehát mindenhonnan elvesznek, és mégis azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy semmi nem működik; mégis azt látjuk, és azt tapasztaljuk, hogy az emberek kiszolgáltatott helyzetben vannak. Olyan szabályozási rendszert is hoznak, mint jelesül a munka törvénykönyve és az átmeneti rendelkezések vagy a korábbi éjszaka kapcsán megszült sztrájktörvény, vagy épp az érdekegyeztetés már említett lenullázásának a kérdésköre. Azt akarom tehát mondani csak, hogy mindaz, amit tesznek, egyrészt a mutyi keretei között zajlik, másrészt pedig nem a munkavállalók érdekeit szolgálja, hanem annak ellenében hat, ezért ezek elfogadhatatlanok.

Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Scheiring Gábor képviselő úr következik kettő percre. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Én egy egyszerű kérdést szeretnék feltenni önökhöz. Tudom, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében nincsenek pofátlan végkielégítések; de önök milyen jelzőt találnának arra az aktusra, hogy eltörlik a végkielégítések felső határát, megszüntetik a prémiumok és bónuszok maximális felső határát, és emellett ráadásul megszüntetik a hatáskörrel való visszaélésekkel szembeni fellépés lehetőségét is? Milyen jelzőt találnának ezekre a korlátozásokra, ha nem a pofátlant? Várom válaszukat.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dolgot szeretnék még mondani és kérdezni, bár látom, hogy a kérdésekre válasz nem hangzik el. Majd egy összefoglaló mondat el fog hangozni vagy gondolat, amikor arra már viszonválaszokat nem lehet tenni. Megszoktuk, ez a kormány ilyeténképpen viselkedik, de azért a kérdéseket felteszem.

Miért jó az, hogy amit megtagadtak két évvel ezelőtt, mondjuk, a kétmillió forint feletti bérek tekintetében, az most oly kedvessé válik? Miért akarták, mondjuk, annak idején, nem oly régen a 98 százalékos adóteher megszüntetését megtenni a saját maguk "premizálásának" az érdekében? Miért jó az, ha olyan helyzetbe jutunk - Kontur Pál képviselőtársamat keresem, nem találom, ja igen, a páholyban lelem fel -, hogy azzal kell már szembesülnie a kétkezi munkás embernek, hogy lassan oda fog eljutni ő is, hogy azt az ominózus 47 ezer forintos jövedelmi szintet fogja majd elérni? Miért jó? Miért?

Miért jó az, ha azért kell majd Kontur Pálnak vívnia a saját kormányával, frakcióján belül, hogy ne olyan adójóváírás-kivezetések történjenek, amelyek azt hozzák magukkal, hogy a kétkezi munkás ember nem tudja megkeresni azt, ami a családjának a tisztes ellátásához, eltartásához szükségszerű? Miért jó? Miért kell ehhez olyan munka törvénykönyvet szülni, amilyet szülnek; olyan átmeneti rendelkezéseket hozni, amelyek ezt hozzák magukkal? Miért jó az, ha a munkaügyi felügyelet tekintetében olyan szintű bizonytalanságot tartanak fenn, hogy a szankciók, a bírságok kiszabása tekintetében nincs egyenértékűség, hanem a tól-ig tekintetében az aktuális helyzetek és a területi sajátosságok fogják eldönteni azt, hogy az adott munkáltatóknak mit kell elszenvedniük adott esetben a szubjektív hatások eredményeképpen? És miért jó az, ha ennek következtében a munkavállalók a végső elszenvedői a történetnek, mert adott esetben az ő elbocsátásukkal párosul ez a törvény? Miért? Miért? Miért? Hol vannak a válaszok? Várom őket.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. Igen, Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr! Nyugodtan tegye fel, megvárom, és majd kérem, hogy az időt ennek megfelelően tessék módosítani.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nem szeretném, ha a vita lendülete alábbhagyna, és MSZP-s képviselőtársaim, akik eddig fenntartották a vita menetét, esetleg lanyhadnának, mert Kontur Pált, aki ott ül a hátsó sorban, és makacsul nem néz be a képernyőbe, szeretném ingerelni arra, hogy mondjon véleményt. Van még a Fidesz frakciónak több mint 71 perce, és ő ezt nem akarja kihasználni, nem akar beszámolni arról, hogy a munkástársai hogyan vélekednek erről a munka törvénykönyvéről. Egyáltalán megkérdezte-e őket, hogy mi a véleményük erről, amit első körön megalkottak, mi meg első körön el fogjuk törölni? (Kontur Pál elfoglalja képviselői helyét.)

Azt hiszem, teljesen helyénvaló az, amit Gúr Nándor elnök úr mondott, hogy ezzel a munka törvénykönyvével mi tudunk kampányolni, ez egy borzadály. Tehát ha ezt mi bemutatjuk az embereknek, akkor világossá fog válni, hogy önökre nem szabad szavazni, mert akik a munkájukból élnek, azoknak az életét önök ellehetetlenítik. Ahogy az alkotmányban - vagy ahogy önök alaptörvénynek mondják - kiiktattak minden garanciát, ami a társadalombiztosításra, a nyugdíjbiztosításra, egyéb ellátmányra vonatkozik, tehát nincs alkotmányos garancia, ami korábban megvolt, ugyanúgy a munka törvénykönyvéből is kiiktatnak minden olyan garanciát, ami megnyugtató lehetne a munkásemberek számára.

Én sokat vitatkoztam már itt e falak keretei között most már a teremben helyet foglaló Kontur Pál képviselő úrral, de azt a szakmai véleményt, amit ezekről az előterjesztésekről ő kialakított, még nem volt szerencsém megismerni, úgyhogy nagyon remélem, hogy legalább az államtitkári összefoglalóban választ fogunk kapni azokra a felvetésekre, amelyek számunkra aggályosak, és úgy gondoljuk, hogy ez alapján önök nyugodtan el fogják veszíteni a választást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. - Dr. Fónagy János: Hosszú kampány indul, vagy mi van?)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Sós Tamás képviselő úr következik.

DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy ezek az elmúlt percek is azt mutatják, hogy rendkívül formális ez a plenáris ülés, és gyakorlatilag itt hasonlóképp, mint ahogy megfigyelhetjük, a leendő munkavállalókkal önök kevésbé foglalkoznak, nem tartják fontosnak, leírták ezt a területet. Ezt megfigyelhettük akár a szakképzési törvénynél is, megfigyeltük azt is, hogy a foglalkoztatás és a munkaerőképzés nem kap kellő figyelmet az önök gondolkodásában, és látszik, hogy az érdekképviseletek helyét, szerepét is ledegradálják, gyakorlatilag elveszik a jogosítványaikat. Olyan helyzetbe hozzák a szakszervezeti vezetőket, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítik a tevékenységüket.

Úgy gondolom, a következő időszakban a módosítók során fontosnak tartjuk, hogy amiket itt elmondtunk ezekben a percekben, ezeket mi módosítók formájában is beadjuk, és többek között kérnénk önöket, hogy mondjuk, az érdekképviseletek vonatkozásában támogassanak olyan törekvéseket, mint például hogy több munkavállaló esetén bizonyos juttatásokat, lehetőségeket kapjanak képzésekre is vagy munkavégzésre a szakszervezeti képviselők, érdekképviselők, hisz én úgy gondolom, hogy egy munkahelyen rendkívül fontos a kiegyensúlyozottság. Ahhoz, hogy ott munkabéke legyen, viszont felkészült munkavállalókra van szükség; ez érdeke a munkáltatónak, érdeke a kormánynak, érdeke a munkavállalóknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nemény András képviselő úr következik.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtük a mai vitát, hogy egyáltalán nehéz érdemben bármit is mondanunk erről a mostani törvénymódosításról, mert nem volt lehetőségünk részletesen áttanulmányozni, hiszen nem elég, ha egy 127 oldalas anyagot önmagában a képviselők átnéznek, hanem feltétlenül szükségszerű, hogy a szakértőikkel együtt átnézzék, és összefüggéseiben lássák; összefüggéseiben, hiszen ez nem önmagában való törvénymódosítás, hanem a korábbi munka törvénykönyvére vonatkozik, valamint arra a 66 másik törvényre, amelyeket még érint.

(21.30)

Aztán reménykedtünk abban, ha átnézzük ezt a módosítást, akkor találunk jó válaszokat is, hiszen végül is a lényeg az lenne, hogy kicsit közelebb kerüljünk, ha úgy tetszik, a kormányprogramhoz, amely új munkahelyek teremtését ígéri. De sajnos ebből a mostani törvénymódosításból semmivel sem lettünk ehhez közelebb, ez egészen egyszerűen nem segít, nem tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyeket szerettünk volna ebben látni, amelyek nem feltétlenül csak a saját javaslataink voltak, hanem a szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek azok a javaslatai, amelyeket folyamatában, miközben a munka törvénykönyvéről vitáztunk és beszéltünk, próbáltak beépíteni. Mi ezeket annak idején mind benyújtottuk, és valószínűleg - nem emlékszem, hogy bármelyik is elfogadást nyert volna - nem nyertek elfogadást.

Sajnos, ez most is így van, önök azt mondják, hogy egyeztettek az érdekképviseletekkel, de ebből semmi sem látszik. Szóval, mi ezt egy lehetőségnek tekintettük, és tekintjük most is, és ezért élünk azzal a lehetőséggel, hogy újra és újra beadjuk azokat a legfontosabb módosító javaslatokat, amelyeket az MSZP eddig is, most is támogat a munkavállalók érdekében, az ő védelmük érdekében.

Azt kérjük, hogy még egyszer fontolják meg, fontolják meg azt, hogy tudják-e támogatni. Nagy illúziónk nincsen, hogy fogják, de mi az utolsó leheletünkig küzdeni fogunk ezért most is, majd a részletes vitában és a szavazáskor is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kiss Péter képviselő úr következik. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

KISS PÉTER (MSZP): Arról volna érdemes, tisztelt Ház, vitát folytatni, hogy mindaz a befoglaló környezet, amelyik a munkaügyi szabályozással együtt hat a foglalkoztatásra Magyarországon, az hogyan harmonizál ezzel a munka törvénykönyvével. Szóltam már róla, hogy szűkülő piaci helyzetben, válságkörülmények között éppen ellenkező foglalkoztatási típusú szabályokra volna szükség. De ha azt szeretnénk, hogy szűkülő piaci helyzet mellett is relatíve Magyarországon javuljon a foglalkoztatás, akkor ahhoz egyik oldalról a munkaidőalap más típusú felosztására volna szükség. Ez a bérpolitikán keresztül a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztését kell jelentse, no nem azt, hogy a rendes munkaidős foglalkoztatást átírják részmunkaidőbe, vagy feketén csinálják, hogy négy órában vallják be, és adóznak utána, és egyébként nyolc-tíz órát dolgoztatnak az emberekkel, hanem olyanfajta megoldást, amelyik második keresetnek a családban legalább lehetővé teszi a részmunkaidős foglalkoztatást. Tehát egyik a munkaidőalap felosztása.

A másik a tipikus munkaerő-keresleti és -kínálati viszonyok megváltoztatása; megjegyzem, nem a kínálat oldalán, tehát nem ott, hogy egyre többen álljanak sorba munkanélküliként, volt rokkantak és volt munkanélküliek, hanem azon az oldalon, ahol bővítik a munkaerő-keresletet azáltal, hogy regionálisan is új típusú megoldások vannak és társadalmi csoportok felé is.

Nem látom azokat a fejlesztési programokat, amelyek választ adnak a kistelepüléseken élők számára ahhoz, ha egyébként készek volnának dolgozni, akkor teremtődne ott számukra akár célzottan is munkahely. Azt látom, hogy le vannak állítva azok az európai uniós programok, amelyek segítettek volna azokhoz az infrafejlesztésekhez, amelyek a legnagyobb hátrányokkal szemben éppen munkahely-telepítéssel segítettek volna arra, hogy más keresleti és munkakínálati viszonyok legyenek, márpedig ezt a mostani javaslatot csak ennek fényében lehet jól értékelni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik.

Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen. Mivel azt látom, hogy a kérdéseinkre válaszokat nem kapok, ezért nem kérdezek, hanem csak kérek. Államtitkár úr, azt szeretném kérni, ön ismeri, beszéltük a Bereget, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, némileg tehát a halmozottan hátrányos helyzetű térségeket, olyan intézkedéseket szüljenek kormányzati szinten is, a munka törvénykönyvéhez illesztetten, amelyek az ott élő emberek érdekeit szolgálják, persze a munkaadókét is, de olyanokat, amelyek nem az ellehetetlenüléshez vezetnek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kara Ákos képviselő úr következik két percre. Parancsoljon, képviselő úr!

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha azt az olvasatát nézném a vitának, hogy a hatályba léptető rendelkezések, az átmeneti törvény kapcsán mi mindenről sikerült beszélni, ami nem a törvényhez tartozik, akkor lehet, hogy egyfelől szomorú volna a kép. Ha próbálom az optimista verziót nézni, akkor azt kell mondani, hogy néha volt olyan egy-egy hozzászólásban itt az elmúlt percekben, ami valami szakmai típusú dolgot hozott be.

Zömében azért meg kell állapítanunk, hogy itt politikai típusú kinyilatkoztatások voltak és furcsa kinyilatkoztatások, az jutott eszembe éppen a sodró szocialista lendületet hallgatva, hogy talán egy új munka törvénykönyv, amit ők fognak majd szerkeszteni, azt fogja tartalmazni, hogy nem kell megvédeni, nem kell megerősíteni a védett kor intézményét. Talán azt kellene szerintük egy új munka törvénykönyvébe belefogalmazni, hogy nem jár mindkét szülőnek gyermek után pótszabadság; talán azt kellene a szocialista munka törvénykönyvben megfogalmazni, hogy fogyatékkal élő gyermekek után nem jár pótszabadság; talán azt kellene egy szocialista munka törvénykönyvében megfogalmazni, hogy - ami már meghonosításra került a közszférában - a versenyszférában ne tegyük azt kötelezővé, hogy a munkavállaló kérésére a gyermek hároméves koráig biztosítani kell a részmunkaidő lehetőségét?

Aztán, tisztelt képviselőtársaim, szeretném még elmondani, hogy nagyon sok minden előjött, a munka törvénykönyve kapcsán nem lehet azt mondani, hogy beleszorult az ellenzéki frakciókba, hiszen ott számtalan alkalommal kitárgyaltuk. Csak szeretnék utalni a próbaidő időszakára meg a próbaidő intézményére: csak a kollektív szerződés ad lehetőséget a három hónap utáni próbaidő kötésére. Azt gondolom, hogy a kollektív szerződés egy elég erős jog, egy fontos jog, azokon a létező, valós egyeztetéseken a munka törvénykönyve kapcsán, amelyen magam is részt vettem, abban az időszakban nagyon sokszor helyeztek súlyt a szakszervezetek, és nagyon sokszor tettünk közös nyilatkozatot arról kormány, szakszervezetek, munkaadók részéről, hogy ebben együtt kell működnünk a közösségalkotásban.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Aradszki András képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Figyelemmel hallgattam a kétperces hozzászólásokat, és igazából nem lettem okosabb, már abból a szempontból, hogy nem tudtam eldönteni, hogy most volt 72 óra vagy nem volt 72 óra a képviselő uraknak (Dr. Józsa István: Nem volt. - Gúr Nándor: Neked se.), hogy elolvassák ezt a törvényjavaslatot, mert ahhoz képest igen részletesen kritizálták, vagy ha nem volt 72 óra, akkor meg nem tudom, hogy mit kritizáltak. Én azt látom az egész hozzászólási struktúrából, hogy a lényeg, a jogszabálytervezet tartalma nem zavarta meg őket a véleményük elmondásában.

De az is bizonyos, hogy ez az átmeneti törvény, változatlanul azt mondom, hozzásegíti a magyar gazdaságot ahhoz, hogy a foglalkoztatási szint emelkedjen, nemcsak abból a szempontból, hogy minél több embert foglalkoztassanak, hanem egy olyan munka világát hoz létre, amelyben kiegyensúlyozott viszony jön létre a munkáltató és a munkavállaló között, kiegyensúlyozottabban tudja az érdek-képviseleti rendszer majd szolgálni a munkavállalók érdekeit. Ezt a nagyon nehéz munkát az elmúlt időszak alatt - '92 óta tartó időszakról beszélek - senki nem végezte el. Most a jogszabály-módosításokkal, a munka törvénykönyvének új szabályaival rá lesznek "kényszerítve" a szakszervezetek a jól felfogott érdekeik alapján, hogy közreműködjenek és alakítsák ki az igazán hathatós és tényleg konkrétan megvalósuló érdekvédelmi munkát.

Én azt látom, hogy ez a munka törvénykönyve és az ehhez kapcsolódó hatályba léptető rendelkezések végre a '92-es, szocialista típusú vállalkozásra méretezett munkaügyi szabályozások helyett egy konkrétabb, a kis- és középvállalkozásoknak és a gazdaság nagyobb részének az érdekeit és az igényeit kielégítő törvénytervezet, amelynek a támogatását a KDNP részéről továbbra is biztosítani tudjuk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem Czomba Sándor államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni most a vitában elhangzottakra. (Czomba Sándor: Későbbi szakaszban.) Most nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra holnap reggel, a részletes vitára pedig a szerdai ülésnap első napirendi pontjaként kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most pedig soron következik a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/7417. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

(21.40)

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszonynak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár asszony!




Felszólalások:   276-279   280-350   350-388      Ülésnap adatai