Készült: 2024.03.28.11:03:49 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

114. ülésnap (2011.09.27.),  23-79. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:26:01


Felszólalások:   22   23-79   79-175      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint ennek elfogadásáról szóló, a gazdasági és informatikai bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/3817. számon, a határozati javaslatot pedig H/4306. számon kapták kézhez képviselőtársaim. A hatáskörrel rendelkező bizottság benyújtotta ajánlását, amely J/3817/1. számon a honlapon mindenki számára elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozék következnek. Elsőként megadom a szót Juhász Miklós úrnak, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben, aki első felszólalását teszi itt, a Magyar Országgyűlés házában. Megkérem, fáradjon ide az előadói emelvényre, és megragadom az alkalmat egyúttal, hogy köszöntsem azokat a munkatársait, akik jelenlétükkel megtisztelik az Országgyűlés mai ülését.

Parancsoljon, elnök úr!

DR. JUHÁSZ MIKLÓS, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Tisztelt Elnök Úr! A Gazdasági Versenyhivatal tevékenysége alapvetően három pilléren nyugszik. A legfontosabb - és ez adja a feladataink túlnyomó részét - a jogalkalmazás, a hatósági eljárások és az engedélyezések. A második terület, ahol fontos szerepe van a hivatalnak, a versenypártolás, ez röviden a jogszabályok, előterjesztések versenyszempontú véleményezését jelenti. A feladatok harmadik elemét a versenykultúra terén végzett tevékenység teszi ki.

Ami a jogalkalmazást illeti, az elmúlt évre a hivatal két prioritást határozott meg: egyrészt a kartellekkel szembeni határozott eljárást, másrészt pedig a sérülékeny fogyasztókat érintő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni fellépést. Mi indokolja e célok kitűzését? A kartellek azáltal, hogy felosztják a piacot a kartellező vállalatok, egyeztetik áraikat, rendkívül komoly nemzetgazdasági károkat okoznak.

A sérülékeny fogyasztókról néhány szóban, kik is ők valójában. Ilyennek tekintjük azokat a személyeket, akik életkoruknál, egészségi állapotuknál, szociális, anyagi helyzetüknél fogva különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Aki beteg, és azt látja, hogy egy adott termék gyógyulást hozhat, könnyen megvásárolja azt, hiszen ki az, aki nem szeretne meggyógyulni. És ez nemcsak azért káros és veszélyes, mert esetleg haszontalan árut és szolgáltatást veszünk, hanem azért is, mert esetleg bízik a gyógyhatásban, és mellőzi más eljárás alkalmazását, a hagyományos konzervatív kezelést.

Ugyanez a helyzet a rossz anyagi helyzetben lévő fogyasztókkal is. Azok a személyek, azok a hirdetések - és itt most a fogyasztói csoportokra gondolok példaként -, amelyek akként hirdetik magukat, hogy akár BAR-listás adósok is hitelhez juthatnak a közreműködésükkel, a történet végén még nehezebb helyzetbe kerülnek, hiszen miután beléptek a fogyasztói csoportba, s nem azt kapják, amire számítottak, utóbb értik meg, hogy hosszú távra kötelezték el magukat.

Úgy gondolom, hogy mindkét terület, a kartellek elleni küzdelem és a sérülékeny fogyasztók védelme prioritásként történő meghatározása indokolt, és ez a jövőben is kiemelt szempontként fog szerepelni a hivatal célkitűzései között. Kétségtelen, hogy a nagy összegű bírságok kiszabására elsősorban a kartellező vállalatokkal szemben kerül sor. Egy nagy kartellügy, egy nagy összegű bírság jelentős médiaesemény is egyben. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a fogyasztók védelme, az őket érintő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni küzdelem kevésbé lenne fontos a klasszikus antitrösztügyeknél. Míg a kartellezés hátrányos hatásai áttételesen jelennek meg, az úgynevezett - idézőjelben - kisebb súlyú fogyasztós ügyek közvetlenül hatnak mindenkire, közvetlenül hatnak az emberekre, ezek káros következményeit közvetlenül érzékelik.

E rövid bevezető után engedjék meg, hogy néhány számszerű adatot mutassak be a hivatal jogalkalmazási tevékenységét illetően. Az elmúlt évben 132 versenyfelügyeleti eljárást zártunk le, ebből 94 érdemi határozatot hozott a Versenytanács és 38 megszüntetésre került sor. Ezek részben vizsgálói, részben pedig versenytanácsi szakaszban történtek.

A megszüntetéssel zárult ügyek közül 9 kötelezettségvállalás volt, ami azt jelenti, hogy az eljárás alá vont, a hivatal beavatkozását elkerülendő vállalja, hogy eleget tesz a versenyjogi elvárásoknak, például visszatéríti vagy megtéríti a fogyasztóknak okozott kárt, magatartását összhangba hozza versenyjogi előírásokkal. Ezekben az ügyekben a hivatal utóvizsgálat keretében ellenőrzi, hogy az eljárás alá vont teljesítette-e a vállalását. Formailag ezekben az ügyekben tehát megszüntetést látunk és megszüntetést mutat a statisztika, tartalmukat, lényegüket tekintve azonban véleményem szerint ezek ugyanolyan ügyzárásnak minősülnek, mint az összes többi érdemi döntés.

Közel 10,5 milliárd forint összegű bírságot rótt ki a jogsértő piaci szereplőkre az elmúlt évben a hivatal. Ennek több mint 90 százalékát két kartellügyben, az úgynevezett vasúti kartell- és a malomkartellügyben szabta ki. A lezárt ügyek többsége - a korábbi évekhez hasonlóan - a fogyasztóvédelem területét érintette, ez közel 50 százalékát teszi ki, míg a fennmaradó ügyek kétharmada fúziós ügy volt, emellett 13 kartellügyet és 13 erőfölényes ügyet zárt a hivatal. A 13 kartellügyből 6-ban került sor beavatkozásra.

A továbbiakban néhány tipikus és jellemző ügycsoportról szólok röviden.

Hasonlóan a korábbi évekhez, 2010-ben is figyelemmel kísértük a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos területet. Három bank ellen indult eljárás, ezek során a bankok arra vállaltak kötelezettséget, hogy az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos gyakorlatukat megváltoztatják, magatartásukat összhangba hozzák a versenyjogi szabályokkal. Ezekben az esetekben tehát, ahogy az előbb említettem már, kötelezettségvállalásról volt szó. Két hasonló témájú, korábbi években hozott ügyben folytatott utóvizsgálatot a hivatal, ezek során megállapította, hogy az eljárás alá vont pénzintézetek kötelezettségvállalásuknak eleget tettek.

Felléptünk olyan ügyekben is, ahol a pénzügyi szolgáltatást nyújtó piaci szereplő a kamat mértékére vonatkozóan valótlan állítást tett közzé, illetve amelyben az ajánlott pénzügyi termékkel kapcsolatos feltételeket, kockázatokat nem jelenítette meg megfelelően a pénzügyi szolgáltató.

(10.00)

Általánosságban elmondható, hogy bár a pénzügyi tevékenységgel, szolgáltatásokkal kapcsolatos hatósági feladatok elsősorban a PSZÁF hatáskörébe tartoznak, a GVH a korábbiakhoz hasonlóan az elmúlt években is figyelemmel kísérte e téren a piaci folyamatokat.

Az infokommunikációs piacot érintő eljárások jó része a mobilszolgáltatók által adott tájékoztatások félrevezető, megtévesztő, félreérthető jellegével volt kapcsolatos. Hat ilyen ügyben született az elmúlt évben versenytanácsi döntés. Úgy tűnik, hogy egyre gyakoribbak a betelefonálós, interaktív műsorokkal kapcsolatos kifogások, és ezekre a jövőben várhatóan nagyobb figyelmet kell majd fordítanunk.

A kiskereskedelmi áruházláncok beszállítókkal szembeni magatartását is érintette az elmúlt évben néhány utóvizsgálat. Ezek a visszáruzási gyakorlattal, a díjrendszer alkalmazásával, kedvezmények előírásával voltak kapcsolatosak. A 2010-ben lefolytatott utóvizsgálatok három áruházlánc esetében állapították meg, hogy nem teljesítették vállalt kötelezettségeiket, ezért a hivatal velük szemben bírságot szabott ki.

Külön csoportot képeznek a magyar termékkel kapcsolatos fogyasztói jelzések. Ezek az elmúlt év második felétől kezdtek érkezni a hivatalhoz. Az első ilyen eljárás 2010 szeptemberében indult. Az érdemi döntés ebben az évben született meg, és úgy tűnik, hogy a jövőben ez a terület egy fontos területe lesz a hivatal érdeklődésének. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy egyre több az olyan vásárló, aki tudatosan keresi, választja a hazai terméket. A kérdéssel kapcsolatos jogszabály megalkotása, amely folyamatban van, nyilván segíthet majd nekünk is az ügyek megítélésében, azonban a hivatal ennek hiányában is fel tud lépni az Fttv. és a Tpvt. alapján. Ilyen esetekben abból indulunk ki, hogy egy átlagfogyasztó helyébe képzeljük magunkat, ez az átlagfogyasztói teszt, és ehhez különböző felmérések, kutatások adnak támpontot, ennek alapján megállapítható, hogy a fogyasztók túlnyomó része például azon terméket tekinti magyarnak, amely magyar alapanyagból készült, illetve magyar vállalat terméke.

Az elmúlt évben 43 fúziós ügyben hozott érdemi döntést a Versenytanács, két esetben megszüntetéssel zárult az eljárás. Ezek az ügyek gyakran mélyreható piaci elemzéseket igényelnek a várható következmények feltérképezése miatt. A legjelentősebb ilyen jellegű ügyek - csak felsorolásszerűen - érintették a gázszolgáltatás területét, a televíziós kábelszolgáltatást, a cement-, transzbetongyártást és az élelmiszeripart.

A GVH tevékenységének második elemét az úgynevezett versenypártolás adja. Ez, amint az előzőekben említettem, törvények, jogszabályok, előterjesztések versenyszempontú véleményezését, illetve bizonyos esetekben a hatósági határozatok jelentős piaci erőre vonatkozó meghatározásában való közreműködést jelenti. Az elmúlt évben 210 előterjesztés, jogszabálytervezet került hozzánk véleményezésre. Ezek közül hozzávetőleg minden hatodikra, 33-ra tettünk észrevételt.

Nagyon röviden, említésszerűen utalok azokra a leglényegesebb területekre, amelyek tekintetében a hivatal versenypártolási véleményezéssel élt: az egészségügyi rendszer átalakításával, a gyógyszerek egymás közti helyettesíthetőségével, a közbeszerzési törvénnyel, a magyartermék-, hungarikum-jogszabályokkal kapcsolatban véleményeztünk jogszabálytervezeteket.

A GVH tevékenységének a harmadik lába a versenykultúra fejlesztése. Ezt külön szervezeti egység, a Versenykultúra Központ koordinálja. A hivatal e téren folytatott tevékenysége magában foglalja a versennyel, a versenypolitikával és versenyjoggal kapcsolatos általános tájékozottság növelését, a tudatos fogyasztói döntéshozatal elősegítését, a versenyhez való általános viszonyulás javítását, valamint a verseny és fogyasztói döntéshozatal közgazdasági, jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai tevékenységek támogatását. E feladatkörét ellátva támogatta az elmúlt évben a hivatal Richard Whish Versenyjog című művének magyar nyelvű megjelenését, szakmai rendezvényeket szervezett, Versenytükör címen időszaki lapot ad ki, tematikus konferenciák, kiadványok rendezésére, illetve kiadására került sor. Támogatjuk a kapcsolódó tudományos és oktatói pályázatokat is. A Versenykultúra Központ évek óta végeztet felméréseket a lakosság, valamint a versenyhivatali munka szempontjából kiemelt célcsoportok, vállalkozók, jogászok, gazdasági újságírók, közigazgatási szakemberek körében.

A 2010 őszén elkészült felmérés szerint - ez egyébként elérhető a honlapunkon - látható, hogy a lakosság a versenyjogi ismereteket illetően meglehetősen alultájékozott, hiszen a felmérésből kitűnik, hogy az átlagos fogyasztók 71 százaléka egyáltalában nem tájékozott a hazai versenyszabályozással kapcsolatban.

A társhatóságokkal való kapcsolatokról, az együttműködésről röviden. Évek óta együttműködési megállapodás él a társhatóságokkal. Itt elsősorban a Fogyasztóvédelmi Hatósággal, a PSZÁF-fal, a Magyar Energia Hivatallal, az NMHH-val, a Nemzeti Bankkal és a NAV-val állnak fenn ilyen határozatok. Ezeket az elmúlt évben áttekintettük, a frissítésükre, a felújításukra sor került. Az elmúlt évben a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatallal is elkezdtünk előkészíteni egy együttműködési megállapodást. Törekszünk arra, hogy a jövőben nagyobb hangsúllyal jelenjenek meg a civil fogyasztóvédelmi szervezetek a Versenykultúra Központ tevékenységében. Ez a források hatékonyabb kihasználását is elősegítheti, és esetleg az érintett társhatósággal közösen is fel tudunk itt lépni.

A nemzetközi kapcsolatokat illetően a GVH a nemzetközi versenyjogi intézményrendszerbe integrálódott. Az uniós versenyjog alkalmazásához kapcsolódóan a nemzetközi együttműködés egyik fő iránya az európai versenyhálózathoz köti a hivatalt, emellett természetesen más nemzetközi versenyhálózatnak, a fogyasztóvédelmi és felügyeleti hálózatnak is tagja a GVH. Emellett természetesen az OECD versenyrészlegével is szorosan együttműködünk. Több munkacsoportban részt veszünk.

Bár a nemzetközi kapcsolatrendszert illetően utolsóként említem, jelentőségét tekintve mindenképpen az egyik legfontosabb eleme e tevékenységünknek az OECD-vel közösen létrehozott Regionális Oktatási Központ, röviden a ROK. A Versenykultúra Központ keretében működő szervezet öt évvel ezelőtt jött létre az OECD-vel kötött megállapodás alapján. Tevékenységének célcsoportjai egyrészt a kelet-európai és a balkáni térség országainak versenyhatósági szakemberképzése, közép-európai versenyjogi kezdeményezés, és emellett az Európai Unió tagállamaiban versenyjoggal foglalkozó bírák képzése. A ROK révén elmondhatjuk, hogy Magyarország és a GVH szellemi központként vezető szerepet kapott a régión belül az átmeneti gazdaságok fejlesztésében való részvétel és technikai segítségnyújtás terén. Hogy ennek a jelentőségét és a súlyát jobban megértsük, elmondom, hogy ilyen versenyközpont egyedül a Távol-Keleten az OECD-hez kapcsolódóan csak egy országban, Dél-Koreában működik.

Tisztelt Országgyűlés! Mondandóm végére értem. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Koszorús László úr, a gazdasági és informatikai bizottság alelnöke előzetesen jelezte, hogy az országgyűlési határozati javaslat expozéját és a bizottság álláspontját a bizottság előadójaként összevontan, a bizottsági vélemények ismertetése során szándékozik elmondani.

Most megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni 15 perces időkeretben. (Jelzésre:) Nem. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásnak megfelelő 5-5 perces időkeretben. Elsőnek megadom a szót Koszorús László képviselő úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság alelnökének, aki - mint ahogy jeleztem - az expozét és a bizottsági álláspontot összevontan ismerteti most. Parancsoljon, képviselő úr!

KOSZORÚS LÁSZLÓ, a napirendi pont előadója, a gazdasági és informatikai bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ígérem, röviden szólok, hiszen a tegnapi gazdasági és informatikai bizottsági ülésen viszonylag rövid napirendet képezett a Gazdasági Versenyhivatal beszámolója, így hát annyit el tudunk mondani, hogy a bizottság 2011. szeptember 26-i ülésén megvitatta, 19 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett általános vitára ajánlotta a GVH beszámolóját. Ehhez kapcsolódóan a bizottság egy önálló indítványt is benyújtott, ami a beszámoló elfogadásáról szól.

Összességében meg tudjuk állapítani, hogy a Gazdasági Versenyhivatal elmúlt egyéves munkája sikeres volt.

(10.10)

Úgy gondoljuk, hogy az új vezetőség kiállta azokat a próbákat, amelyeket az elmúlt egy év nehéz gazdasági helyzete eléjük állított. Bízunk benne, hogy a következő időszakban is számíthatunk az ő munkájukra, úgyhogy köszönjük nekik is, és kíváncsian várjuk az általános vitában azokat az észrevételeket, amelyeket mint előterjesztő gazdasági bizottság később majd van lehetőségünk kommentálni.

Úgyhogy nagyon szépen köszönöm, elnök úr, a szót. A gazdasági bizottság 19 igen, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a GVH beszámolóját.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági és informatikai bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amelyet most Józsa István képviselő úr, alelnök úr fog ismertetni. Parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Annyira kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, hogy majdhogynem csak kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, ugyanis a kormányoldal egyszerűen nem szólt hozzá. Nem egyedi eset a gazdasági bizottság működésében, hogy annyira inaktívak a kormányoldali képviselők, hogy nemhogy nem vesznek részt a vitában, hanem ha ellenzéki képviselő tartalmi, szakmai hozzászólást tesz, akkor 5-6 perc után hörgés, mozgolódás, zavar támad a kétharmados forradalmi kormányoldal soraiban. Nehezen viselik a szakmai véleményt. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Ehhez, azt hiszem, el kell mondjam a Gazdasági Versenyhivatal beszámolójával kapcsolatban, hogy a verseny tisztaságát a kormányoldal nem tiszteli. Tehát a verseny tisztaságába beletartozik a parlamenti verseny tisztasága, és nagyon előremutatónak tartom Juhász elnök úr tegnapi expozéját is, amiben kifejtette, hogy milyen elkötelezettséget érez a magyar Gazdasági Versenyhivatal a versenykultúra ápolása, terjesztése területén, és milyen komoly nemzetközi elismeréseket értek el ebben.

Szeretném javasolni a jelen lévő kormányoldali képviselőknek - akik most a teremben egyébként, az az érzésem, kisebbségben vannak, de ez nem meglepő, hogy amikor nem teltházas rendezvény van, tehát nem a törvénygyár megy, hanem szakmai vita folyik, akkor a parlamenti versenykultúra ápolásában olyan túl sokan nem szoktak részt venni. Azt viszont nagyon remélem, hogy akik itt vannak, azok épülnek ebből a mai vitából, abból, amit kisebbségi véleményként elő kívánok adni.

Ezek között az első, hogy jó lenne, ha elolvasnák legalább az előterjesztés címét. Jelen esetben ugyanis az állt elő, hogy amit elnök úr beterjesztett, az a cím nem azonos azzal, amit önök megszavaztak határozati javaslatként. A beterjesztett előterjesztés úgy szól, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló. Jól idéztem, elnök úr? Azt hiszem, hogy ez van leírva.

Ezzel szemben az önök által beterjesztett határozati javaslat, amit az előbb ismertetett többségi álláspont el is mondott, ezt megtoldja egy szóval, ami úgy szól, hogy "a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának..." Tehát az önök javaslatában benne szerepel az "és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló", az előterjesztés viszont nem szól erről. Ők már szakmailag észrevették, hogy itt a verseny szabadságáról ők inkább nem beszélnek, mert a kormány egyévi jogalkotó tevékenysége, illetve az önök parlamenti többségének egyéves jogalkotói tevékenysége nem tekinthető úgy, mint ami a verseny szabadságát erősítette volna. Tehát előrelátóan inkább erről nem is szólnak, még a címből is kihagyták, önök pedig nem vették észre ezt az árnyalatnyi kis különbséget, ami a versenypolitika irányának a lényegi változását teremti meg, és ezzel a kis hibával lehetőséget teremtettek nekem, hogy immáron négy percen keresztül ezzel kapcsolatban kifejtsem a véleményemet. Mint ellenzéki gazdaságpolitikus, én köszönöm önöknek, hogy lehetőséget adnak a versenykultúra ismertetése területén, hogy ilyen anomáliákra felhívjam a figyelmet.

A valóság viszont sokkal tragikusabb. Itt nemcsak a parlamenti versenyről van szó, hanem arról, hogy önök mintha hátat fordítottak volna még az 1931-es versenytörvénynek is, amelyik a verseny szabadságát hirdeti, és olyan versenykorlátozó jogszabályokat fogadtak el, aminek kapcsán egyébként a Versenyhivatalt még abba a helyzetbe sem hozták, hogy erről szakmai véleményt mondhasson, mert vagy az idő rövidsége, vagy elvi okok miatt nem küldték meg nekik. Tehát megmarad a Versenyhivatal jogalkalmazónak.

Az önök munkáját nem tudjuk elfogadni, így egy ilyen támogató-tartózkodó álláspontot alakítottunk ki a beszámolót illetően, amit a vezérszónokiban majd bővebben ki fogok fejteni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csak a megnyugtatására szeretném tájékoztatni, hogy több mint kétszer annyi kormánypárti képviselő ül bent pillanatnyilag, mint ahány ellenzéki, úgyhogy a kétharmados arányt meghaladóan vannak jelen. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Most pedig megadom a szót Herman István Ervinnek, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

HERMAN ISTVÁN ERVIN, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A politikai hasbeszélés magasiskolájának voltunk az imént szemtanúi. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az informatikai és gazdasági bizottságnak is a tagja vagyok, és kisebbségi vélemény ilyen tekintetben nem volt.

Ellenben engedjék meg, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság tagjaként ismertessem a bizottság álláspontját a J/3817. számon nyilvántartott beszámolóról, amely - szeretném pontosan idézni Józsa úr és a jegyzőkönyv számára - a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesítésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolóról szól, s annak egy esszenciája ez a beszámoló. Ezt a bizottság megvitatta, ellenszavazat nélkül, tartózkodás nélkül, egyhangúlag fogadta el, és előterjesztette a tisztelt Ház elé.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy építő, bíráló javaslataikkal egészítsék ki ezt a beszámolót, és segítő szavazataikkal fogadják el a beszámolót.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Ertsey Katalin képviselő asszony következik, aki a fogyasztóvédelmi bizottság előadójaként ismerteti a bizottság véleményét. Parancsoljon, képviselő asszony!

ERTSEY KATALIN, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelmi bizottság megtárgyalta és egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a beszámolót. Hasonlóan rövid volt a napirendi pont, de egy-két kérdést és javaslatot felidéznék a vitából.

Felmerült az, hogy az ágazati javaslatok hiánya feltűnő a jelentésben az előző évekkel összehasonlítva, és egy kérés fogalmazódott meg, hogy legyenek ezek a fajta, a jogalkotót segítő javaslatok, hiszen az előző években ezek a segítségére voltak például a fogyasztóvédelmi bizottságnak is.

A pénzügyi fogyasztóvédelem kapcsán én érdeklődtem a fogyasztóvédelem terepén a szerepmegosztásról a PSZÁF és a GVH között. Erre sajnos nem kaptam választ, talán a későbbiekben erre lehetőség lesz.

A harmadik megjegyzés, kérés pedig az volt, hogy a fogyasztói csoportok kapcsán egy erőteljesebb fellépés legyen a GVH részéről. Itt a szabályozás versus tiltás ügyben a képviselők inkább a tiltás felé hajlottak, míg a Versenyhivatal inkább a szabályozásban látja a megoldást, a képviselők ugyanakkor kifejezték, hogy nem látják ezt a megoldást közeledni, tehát úgy érzem, hogy a bizottság többségi álláspontját fejezem ki akkor, amikor ezt a véleményt kifejezetten a fogyasztói csoportokkal kapcsolatban tolmácsolom ebben a vitában is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most Obreczán Ferenc képviselő úr következik, aki a mezőgazdasági bizottság ülésén megfogalmazott véleményt fogja számunkra ismertetni.

Parancsoljon, képviselő úr!

(10.20)

OBRECZÁN FERENC, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2011. szeptember 19-ei ülésén megvitatta a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló J/3817. számú beszámolót, és a Házszabály 95. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a kormánypártok és az ellenzéki pártok egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találták.

Itt Józsa képviselőtársamnak hívnám fel a figyelmét, hogy a mezőgazdasági bizottság előterjesztésében is szerepelt az "és szabadságának" szó; ennyi kiegészítés. (Ékes József: István, mellényúltál! - Dr. Józsa István: Csak a jelentésben nincs!)

Röviden. Ritkán fordul elő a mezőgazdasági bizottságban, hogy egy beszámoló egyhangú támogatást kapjon. A Gazdasági Versenyhivatal jelenlegi vezetése az elmúlt év végén, novemberben vette át a hivatal vezetését, tehát gyakorlatilag egy olyan évről számolt be, amely más vezetése alatt zajlott. Dr. Juhász Miklós, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének beszámolója számunkra értékes volt. A piaci szereplők gyakran úgy próbálnak kibújni a felelősség alól, hogy nem szolgáltatnak adatokat a Versenyhivatal részére; ez rossz üzenet a piac felé, hogyha így lehetne mentesülni a felelősség alól. Ezért a jövőben is a jelenlegi jogszabályi keretek között ki kell alakítani minden lehetséges kényszerítő eszközt, ideértve a bírságokat is.

A 2010. esztendő a mezőgazdaság szempontjából nehéz év volt: belvíz, árvíz következtében vis maior helyzet alakult ki. A 2010-es vis maior helyzetet ötpárti egyeztetéssel törvényileg rendeztük, ennek ellenére a gazdálkodók a kereskedelmi, illetve az integrátor cégektől olyan egyenleveleket kaptak, amelyekben fedezetvásárlásra és költségeik megtérítésére szólították fel a gazdákat. Azt tapasztaljuk, hogy a felvásárlók és az integrátorok részéről tetten érhető az összebeszélés. A Gazdasági Versenyhivatalnak mint felügyeleti szervnek vizsgálatot kellene folytatni minden egyes ügyben.

Kérésként hangzott el, hogy a fogyasztóvédelem eszközrendszerét elsősorban markánsabban kellene a Gazdasági Versenyhivatalnak megjeleníteni, ehhez jogszabályi háttérre van szükség, amely ezt az eszközrendszert kibővíti. Több külföldi cég terméke Magyarországon egységesen drágább, míg az ehhez a két cégcsoporthoz tartozó cégeknek a termékei odahaza olcsóbbak; ilyen a bankszektor. A PSZÁF és az ÁSZ minden évben leírja jelentésében, hogy a legnagyobb haszonkulccsal Magyarországon dolgozik a bankszektor. A Magyarországon telephellyel, fiókkal rendelkezőkre jellemző, hogy az anyaországban és más országokban letelepedett bankcsoportjuknak nem olyan magas nyereségtartalmat mutatnak a szolgáltatásai.

A Gazdasági Versenyhivatal vezetése - itt előadásában is megfogalmazódott - két alapvető célkitűzést fogalmazott meg: egyrészt a kartellek elleni határozott fellépést, másrészt pedig a sérülékeny fogyasztók védelmét.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérem, hogy a Gazdasági Versenyhivatal J/3817. számú beszámolóját elfogadni és támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalások következnek, 20-20 perces időkeretben, amelyek között kétperces felszólalásra lehetőség nincs.

Elsőnek megadom a szót Román István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

ROMÁN ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A gazdasági és informatikai bizottságból vagyunk itt többen is, úgyhogy vagyunk itt többen, akik jól ismerjük az ott folyó munkát. Józsa képviselőtársammal ellentétben azt gondolom, hogy többen erényként éljük meg azt, hogy nem megyünk bele, nem ülünk fel annak a provokációnak, amit ő folytatólagosan el szokott követni a gazdasági bizottsági üléseken, és nem megyünk bele parttalan vitákba. (Dr. Józsa István: Egy szót se szóltak!) Azt gondolom, hogy a bizottsági üléseken a bizottság elnöke, a kormányoldal része hozzászólt, tehát az nyilvánvalóan nem igaz, hogy a kormányoldal nem szólt hozzá ezekhez a kérdésekhez.

De térjünk rá a napirendi előterjesztésre! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 36. § (2) bekezdés c) pontja előírja a Gazdasági Versenyhivatal elnökének az Országgyűlés számára történő évenkénti beszámolás kötelezettségét. Élve a lehetőséggel, az elkövetkezendő néhány percben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nevében kívánok összefoglaló megállapításokat tenni és véleményt mondani a Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi beszámolójával kapcsolatosan. Hozzászólásomban dr. Juhász Miklós elnök úr vezetői összefoglalójának a szerkezetét követve kívánok haladni.

Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóból kiderül, hogy a GVH által lefolytatott versenyfelügyeleti eljárások száma az előző évekhez képest valamivel csökkent. Összesen 123 versenyfelügyeleti eljárás indult, és 97 eljárás volt folyamatban az év végén. Ugyanakkor a tavalyinál lényegesen több ügyet zárt le a GVH Versenytanácsa, összesen 132 esetben döntött. A Gazdasági Versenyhivatal - amint az expozéban is elhangzott - egyik fő célja, és egyébként alapvető feladata a kartellekkel szembeni fellépés. A tavalyi évben kivetett bírság rekordméreteket öltött, ami komoly visszatartó erőt jelenthet a jövőre nézve. Itt elsősorban az úgynevezett vasútépítőkartell-ügyben kiszabott 7,2 milliárd forintos befizetési kötelezettségre és a malomkartellügy közel 2,3 milliárdjára gondolok.

Osztva azt a véleményt, hogy egyre kifinomultabb eszközökkel élnek a kartellező vállalatok, a Fidesz-frakció is szükségesnek tartja a büntető törvénykönyv versenyt korlátozó, közbeszerzési és koncessziós kartellmegállapodásokat tiltó tényállásának és a tisztességtelen piaci magatartás szabályairól szóló törvények összehangolását. Miről is van itt lényegében szó? Tisztességtelen piaci magatartás esetén a vonatkozó versenypiaci jogszabályok ösztönzik az együttműködést, vagyis a jogsértést alátámasztó bizonyítékok és információk feltárását, a Btk. ezt viszont nem teszi meg. Az elnök úr által kezdeményezett összehangolás feltétlenül szükséges, az ezzel kapcsolatos jogalkotási feladatok elvégzése az Országgyűlésre fog várni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló hangsúlyosan szól a sérülékeny fogyasztók fokozottabb védelméről, az őket megcélzó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kiszűréséről. Ez az a terület, ahol mindig lesz bőven tennivaló. Amióta világ a világ, mindig vannak próbálkozások a kiszolgáltatott és alulinformált emberek átverésére. Jól tudjuk, a legkiszolgáltatottabbak a beteg és a pénzügyi nehézségekkel küszködő emberek, a kisebb és nagyobb stílű csalók és kalandorok sem véletlenül célozzák meg előszeretettel ezeket a rétegeket. A válság különösen kiszolgáltatottá tette a pénzügyi szektor tevékenysége által érintett fogyasztói kört, mert néhány vállalkozás gyakran olyan eszközöket, eljárásokat alkalmaz, alkalmazott, amelyek a tisztességtelenség határát súrolják, sőt meghaladják. A GVH tapasztalatai szerint több cég eleve a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatra építi teljes tevékenységi körét, ezzel az egész ágazatba vetett fogyasztói bizalmat is rombolja.

A beszámoló részletesen kitér ilyen esetekre, okulásképpen engedelmükkel egy kicsit mazsolázgatnék is ezekből. A pénzügyi szolgáltatások esetében sláger volt a nem teljes körű tájékoztatás, elhallgatott sikerdíjak, esetleg annak az elhallgatása, hogy a pénzhez nem azonnal, hanem sorsolással lehet hozzájutni. Az emberi egészségre ható termékeknél nemegyszer fordult elő, hogy az adott cég nem tudta bizonyítani a jótékony hatást. A sor folytatható a betelefonálós műsorokkal, ahol azt a látszatot keltették a műsorvezetők, hogy senki sem telefonál, holott egyfolytában égett a vonal.

Ugyan nem ez a témánk, de ezen a ponton érdemes szót ejteni a köznevelés tervezett átszervezéséről is. Az ismertté vált elképzelések szerint a megújuló iskolarendszernek feladata lesz az alapvető pénzügyi ismeretek átadása és az egészségtudatos életmód megismertetése. A köznevelésben várható nagyobb feladatvállalás természetesen nem fogja okafogyottá tenni a Gazdasági Versenyhivatal működését, de képes lehet javítani a következő generációk egészséges ellenálló képességét a megtévesztésekkel szemben.

Jelen napirend keretében annyit tudunk tenni, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója nevében a kiszolgáltatott fogyasztók megvédése érdekében határozott fellépést és hatékony munkát kérünk és várunk el a hivatal vezetésétől és munkatársaitól.

(10.30)

Tisztelt Országgyűlés! 2010-ben a korábbinál több esetben érkezett panasz és bejelentés olyan esetekről, amikor egyes üzletláncok magyarként hirdettek olyan termékeket, amelyek még véletlenül sem voltak azok. Úgy tűnik tehát, hogy bizonyos esetekben ma már versenyelőnnyel jár, ami magyar, a kereskedők ma már kevésbé törekszenek eltitkolni valamiről, hogy egyébként hazai. Sőt, az említett tapasztalatok szerint egyes üzletláncok a sikeres értékesítés reményében a külföldit is képesek átcímkézni. Ha maguktól a botrányos hamisításoktól egy pillanatra elvonatkoztatunk, akkor annak azért örülhetünk, hogy egészséges gazdasági és társadalmi folyamatok zajlanak körülöttünk. Minden jóérzésű magyar embert örömmel tölthet el, hogy napjainkra a kreatív szakmák képviselői is fontosnak tartják egy-egy termékről kiemelni, hogy az magyar termelésű, magyar gyártású.

Nyilván ez a nemzeti gondolat egy kis győzelme is, a reklámszakma itt kevésbé diktálja, inkább követi azt, hogy egyre több a tudatos vásárló. Egyre több emberben érett meg a gondolat, hogy magyar termék és termény vásárlásával a hazai munkahelyeket, a hazai gazdaságot támogatja. Néhány évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlen volt. Akármi legyen is az, a külföldi volt a trendi, a magyar pedig a snassz. Nem mondom azt, hogy a helyükre kerültek a fejükben a dolgok, attól még sajnos nagyon messze vagyunk. Van még bőven tennivaló. De mégiscsak megmozdult valami, az irány jó, furcsa módon az említett törvénysértések a legjobb bizonyítékai ennek.

A törvényhozás és a közvélemény számára az is ismert, hogy a közeljövőben a jogszabályi kereteit is meg fogjuk teremteni a magyar termékek megvédésének, a készülő hungarikumtörvény több más mellett ezt a célt is hivatott szolgálni. Az előzmények fényében az is nyilvánvaló, hogy a Gazdasági Versenyhivatalra és a Versenytanácsra is komoly feladatok várnak ezen a területen. A GVH eddigi intézkedései mindenesetre jó reményeket jelentenek a jövőre nézve. Az említett hamisítási ügyek okkal háborítanak fel minden magyar termelőt, minden magyar embert, ezért szükséges a zéró tolerancia bevezetése.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló további pontjaira ilyen részletességgel már nem kívánok kitérni. Örvendetes a Versenykultúra Központ civilekkel való együttműködése és a Gazdasági Versenyhivatal nemzetközi képzésekben való aktív részvétele. Tovább kell viszont erősíteni a lakossági tájékoztatást, a beszámolóban idézett felmérés szerint a magyar emberek 71 százaléka egyáltalán nem tájékozott a hazai versenyszabályozással kapcsolatosan. Egyszerűen elszenvedik a verseny hátrányos következményeit.

Ezzel együtt összességében jónak tartjuk a GVH 2010-es működését, a beszámoló elfogadását javasoljuk. Kérem elnök urat, hogy munkatársai számára is tolmácsolja elismerésünket.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, aki az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónokaként az MSZP képviselőcsoportjának véleményét ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon örülök, hogy nemcsak lélekben, hanem létszámban is megerősödve van jelen a kétharmados többségi oldal. Ideje, hogy így fél 11 körül már elfoglalják a kormányoldali képviselők is a helyüket.

Ezzel együtt szeretném olvasásra késztetni önöket, mielőtt hangzatos kifejezéseket mondanak. Ugyanis nem olvasták össze a J/3817. irományszámú jelentés címét, amire utaltam, hogy nincs benne az a bizonyos verseny szabadságára vonatkozó hivatkozás, azzal, amit H/4306. irományszám alatt a gazdasági bizottság hibásan indított el. Tehát önök a többi bizottságban a határozat címeként mindenütt a H/4306. számút idézték, hogy igenis abban benne van. Persze, mert a gazdasági bizottság előterjesztésébe önök hibásan beleírták. Tehát mielőtt olyan nagy vehemenciával visszautasítanak egy jobbító szándékú pontosítást, szerintem érdemes lenne mind a két irománynak legalább a címét elolvasni. Én nem tekinteném provokációnak, itt van nálam a jegyzőkönyv a tegnapi szakmai vitában elmondottakról, nagyon örülnék, ha nemcsak a plenárisra készülnének föl, hanem már a bizottsági ülésre is, és ott is tudnánk eszmét cserélni. Úgy gondolom, ez a parlamentarizmus lényege.

A Gazdasági Versenyhivatal 2010-ben is igen jelentős és nagy munkát végzett, a korábbi évekhez hasonlóan. Szeretnék egy számbeli eltérést tisztázni mindjárt az elején. Az előterjesztő 132 versenyfelügyeleti eljárás elindításáról beszélt, önök pedig 123-ról. A kettő között az a 9 ügy szerepel, ami kötelezettségvállalással, tehát mondhatni önkéntes alapon zárult. Végül is a helyes a beszámolóban és a szóbeli előterjesztésben szereplő 132, ennyi versenyfelügyeleti eljárás indult 2010-ben, ebből az év végéig 97 eljárás volt folyamatban, 4 felfüggesztésre került, 94 érdemi határozat mellett 9 ügyet kötelezettségvállalással zártak le; ami végül is talán a leghatékonyabb, mert ez azt jelenti, hogy az érintettek elismerték, hogy nekik kötelezettségeik vannak az ügyben, tehát nem szükséges határozatot hozni, önként teljesítik a Gazdasági Versenyhivatal elvárásait. 29 ügyben pedig megszüntette az eljárást a Gazdasági Versenyhivatal.

2010-ben összesen, a korábbi évekből áthúzódó eljárásokkal együtt 132 eljárás került lezárásra, összesen mintegy 10,4 milliárd forint összegű bírságot szabott ki a Gazdasági Versenyhivatal. Eltérés a korábbiakhoz képest, hogy a bírság bevételeiből bizonyos versenykultúra-fejlesztési célokra pénzt fordítani az önök törvénymódosítása alapján lehetőségük van. Ezt önmagában én helyesnek tartom, csak arra az ellentmondásra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy önök a választási kampányban, illetve azt követően a jogalkotásukban mindenütt kihúzták ezt a lehetőséget, hogy például a munkaügyi hivatal, ha bírságol, azt ne használhassa fel saját céljaira. Szatmáry Kristóf úr, jelenlegi államtitkár volt az, aki amellett kardoskodott, hogy a bírság kiszabására jogosult hivatalok a saját céljaikra ne használhassák föl a bírságból befolyó pénzeket, mert ezzel egy furcsa érdekeltség alakulhat ki. Úgyhogy ez itt némi ellentmondást takar, de nem hiszem, hogy a dolog lényegét érinti.

A kartellügyek tekintetében 6 eljárás zárult le 2010-ben, összesen 9,6 milliárd forint összegű bírsággal. A két legnagyobb összegű bírság a vasútépítő kartell és a malomkartell ügyében került kiszabásra. Ezek közül politikai színezete talán a vasútépítő kartellnek van, amit önök valószínűleg jobban ismernek, mint én, és azt hiszem, kezelni is tudják, hogy kik mozognak ezen a területen. A kartellek felderítése, nagyobb hatékonyságú felderítése érdekében került be a szabályozásba, hogy a kormányváltást megelőzően az informátori díj intézménye támogatást nyert.

Az intézmény iránti érdeklődés érzékelhető, a felderítés hatékonyságának növeléséhez szükséges a versenytörvény engedékenységi szabályainak és a büntető törvénykönyv kartelltilalmat rögzítő rendelkezéseinek összhangba hozása. Ugyanis pont az a probléma ezzel a vasútépítő kartellel is, hogy a versenytörvény engedékenységi szabálya mentességet ad, ugyanakkor a büntető törvénykönyvben ez még nincs átvezetve. Tehát egyik oldalon halad a tisztulás felé a folyamat, a kartellellenes fellépés, ugyanakkor, ha valaki csak a versenytörvény adta lehetőség, engedékenységi klauzula mentén együttműködik a Gazdasági Versenyhivatallal, jelen állás szerint még nem mentesül a büntető törvénykönyvbeli elmarasztalás alól. Tehát államtitkár úrnak mondom, hogy a versenytörvény és a büntető törvénykönyv összhangját lehet, hogy célszerű lenne megteremteniük, ha további eredményeket akarnak elérni a kartellellenes fellépésben.

A Gazdasági Versenyhivatal kiemelt figyelmet fordított 2010-ben, nagyon helyesen, a sérülékeny fogyasztók fokozottabb védelmének biztosítására, így a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, megtévesztő reklámok elleni fellépésre, nagyobb hangsúlyt fordított egészségügyi, pénzügyi biztosításokra, a hungarikumok védelmére, illetve az úgynevezett magyar minőség védelmére.

(10.40)

Sajnos továbbra is sok a megtévesztő reklám. 2010-ben is a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása kapcsán volt a legtöbb beavatkozás, és ez nem volt összhangban a bírságolt összeggel. Tehát nem azt mondom, hogy a kartell 9,6 milliárdos bírsága nem helyénvaló, de ezen a területen az esetekhez képest viszonylag mérsékelt a fellépés. 2010-ben számtalan félrevezető reklámmal bombázták a fogyasztókat. A Gazdasági Versenyhivatal kiemelt figyelmet fordított azokra a reklámokra is, amelyek jelentős pénzügyi előnnyel, alacsony pénzügyi kockázattal vagy az ingyenesség látszatával félrevezették a fogyasztókat. 2010-ben is - az előző évekhez hasonlóan - sajnos nap mint nap elszenvedik a fogyasztók azokat a megtévesztő reklámokat, amelyek a termékek gyógyító hatását, betegséget megelőző hatását valótlanul vagy túlhangsúlyozottan mutatják be. Ezek a reklámok különösen kifogásolhatók erkölcsileg, mert a beteg, gyógyulásra váró embereket a gyógyulás reményében anyagi erejüket is meghaladó kiadásokra serkentik, akik a - nem valós - eredmények reményében indokolatlan költségekbe verik magukat.

A hivatal feltárta sok esetben, hogy a reklámban szereplő vizsgálati eredmény szubjektív vagy objektív hatékonyságú vizsgálat eredménye, és a reklám állításával összhangban vannak-e a vizsgálati eredmények, az adott vállalkozások tudják-e bizonyítani állításuk valódiságát. A Versenyhivatal az elmúlt években is fellépett a versenyt korlátozó partnerek ellen, és itt már vissza kell hivatkozni, hogy a kartellek nemcsak azért károsak, mert jelentős pénzügyi veszteségeket okoznak, hanem a piaci működés lényegét, a verseny halálát idézik elő, ezért Magyarországon, ahogy említettem, már az 1931-ben elfogadott törvény is fellépett a versenykorlátozó megállapodások ellen, létrehozták a kartellbíróságot, amely pénzbírsággal sújtotta a kartellező vállalatokat. Ez az eredeti törvény a 14. §-ában rögzítette, hogy többszöri pénzbírság esetén a kereskedéstől, iparűzéstől végképpen vagy határozott időtartamra eltiltást is ki lehet mondani. Egyelőre ez még Magyarországon és világviszonylatban sem működik, hogy a nemzetgazdaságoknak jelentős veszteséget okozó kartellek szereplőit kizárják a további tevékenységből.

A versenypártolás kiemelt feladata a beszámoló szerint is és a versenytörvény szerint is a Gazdasági Versenyhivatalnak. Ezen a területen 210 előterjesztést kapott véleményezésre a Gazdasági Versenyhivatal 2010-ben, 25 százalékkal kevesebbet, mint 2009-ben. 77 olyan jogszabály jelent meg, amelyet a Gazdasági Versenyhivatalnak véleményeznie kellett volna, de nem küldték meg részükre. Erre szeretném felhívni a kormányoldali képviselőtársaim figyelmét, hogy a jogalkotásnak van olyan menete, amelybe a szakmai hivatalokat a törvény erejénél fogva be kell vonni, ennek önök nem tettek eleget, a Gazdasági Versenyhivatal esetében 77 jogszabályt nem volt alkalmuk véleményezni. A megküldött 210 előterjesztésből 52 a piacok működése szempontjából nem volt különösebb hatással, tehát attól tényleg el lehetett tekinteni, de jó, ha ezt az érintett hivatal mondja ki.

A versenykultúra fejlesztése a következő nagy terület. A Versenykultúra Központ, szakmai programok szervezése, illetve a versenykultúra fejlesztésében részt vevő más személyek pályázati úton történő támogatása területén 2010-ben is aktív tevékenységet végzett a Gazdasági Versenyhivatal, folytatta a korábbi évek kiváló színvonalú munkáját. Hasonlóképpen folytatta a tevékenységét az OECD Magyar Budapesti Versenyügyi Regionális Oktatási Központ, 2010-ben összesen 11, a versenyhatóságok legfontosabb hatásköreit, valamint a versenyjog területén bevált gyakorlatokat előtérbe helyező esemény zajlott, ami elismerésre méltó.

A bevezetőmben formai hibaként jelöltem meg, hogy kikerült a verseny szabadságának érvényesülésével kapcsolatos hivatkozás, de ugyanakkor ez tartalmi kérdés. Tehát az elmúlt év parlamenti gazdasági jogalkotása több területen a verseny szabadságának a korlátozását eredményezte. Nem tudom, hogy ez közvetlen kapcsolatba hozható-e azzal, hogy a Fidesz-kormány tevékenységét a növekvő árak jellemzik - biztos, hogy ennek több esete van, több oka van. Tehát én nem akarok egyenlőségjelet vonni, hogy növekvő árak egyenlő Fidesz-kormányzat, az más kérdés, hogy a fogyasztók ezt így érzik, de annak, hogy a verseny - mint a piacgazdaság meghatározó eleme - szabadon működik-e, vagy bizonyos állami beavatkozások révén csökken a szabadsága, messzemenő hatásai lehetnek. Mi úgy gondoljuk, hogy ennek a vizsgálatában a Gazdasági Versenyhivatalnak fontos szerepe van, és önök ezt a szerepet most nem biztosítják. Tehát figyeljenek jobban a hozzáértő emberek szavára, ott ülnek a Gazdasági Versenyhivatalban, kérdezzék meg őket.

A jelentés a további évek beszámolóitól eltérően nem nyújt átfogó képet az egyes ágazatokkal kapcsolatos általános tapasztalatokról. Erre én rákérdeztem a tegnapi gazdasági bizottsági vitában, és az elnök úr tartalmi választ adott, amit én köszönök, hogy meglehetősen sok ismétlést tartalmaztak ezek az ágazati jelentések. Azt gondolom, hogy ez megnyugtató, mert most, ha nem készülnek el az ágazati jelentések, akkor nincs mód leírni azt, hogy hol van visszalépés. A korábbi években, amikor megnyugtató volt, hogy nincs visszalépés a verseny működését illetően, az egy jó eredmény volt, mi visszalépést látunk, különösen az egészségügyi ellátórendszer átalakulásával összefüggő területeken. Ezt önök is megállapítják egyébként az előterjesztésük 271-277. bekezdésében, amely szerint, idézem: "A piaci koordináció és a verseny indokoltnál nagyobb mértékű, megfelelő érvekkel és hatáselemzésekkel alá nem támasztott háttérbe szorítása - különösen a gyógyszerforgalmazással kapcsolatban - várhatóan negatív hatást gyakorol az ágazat teljesítményére, növelve az ellátás költségeit és rontva annak minőségét." Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon lényeges megállapítása az elmúlt évi beszámolónak, és figyelni kell a korrekcióra is.

A gyógyszertárak működésével kapcsolatban rögzíti a GVH, hogy a tulajdonlásra vonatkozó korlátozások nincsenek összhangban a tényleges érdekkonfliktusokkal, másrészt nincsenek összhangban az európai normákkal. Tehát erre azért tessenek odafigyelni! A gyógyszertárakban forgalmazható termékek körének szűkítésével kapcsolatban a Gazdasági Versenyhivatal rögzítette, hogy az intézkedés indokolatlanul növeli a gyógyszer-kiskereskedelem költségeit, rontja az ellátást, különösen az alacsonyabb népességű vidéki területeken. Tehát nagyon szakmailag, de ez a jelentés bemutatja, hogy önök kárt okoztak, amikor a gyógyszerlobbinak, a gyógyszerészlobbinak engedve szűkítették a versenyt a gyógyszerellátás területén. Tessék ebbe jobban belemerülni, meg megkérdezni a választóikat, az is egy nagyon közvetlen visszacsatolási lehetőség.

(10.50)

A jelentés szerint a Gazdasági Versenyhivatal üdvözli az álmoratórium bevezetését a villamosenergia- és a földgázágazatban, ami azért érdekes, mert ez egy paradigmaváltást jelent. Az Európai Unió úgy gondolja, hogy a verseny az energetika területén is alacsonyabb árakhoz vezet. Önök ezt egy fordított úton képzelik el, volt már erről tapasztalatunk. Nem akarok a nagyon régi tapasztalatokra utalni, amikor rendszerváltás lett a vége, de próbálkoztak ezzel 1998-2002 között, aminek IK-, importkorrekciós költség lett a vége. Kérdés, hogy a Gazdasági Versenyhivatal tényleg arra a törvényre gondol-e, amelynek összeállításakor jelentős hiba csúszott a hivatkozásokba.

A hatástanulmányok hiánya a pénzügyi szolgáltatások szabályozása során. A Versenyhivatal számára nem vált ismertté, különösen a pénzforgalmi szolgáltatások, lakás-takarékpénztárak szabályozásával kapcsolatban a tervezett intézkedések társadalmi és költségvetési hatása. Sajnálattal jelentem, hogy sajnos a parlament számára sem vált világossá. Tehát szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy követeljék meg Matolcsy György miniszter úrtól, követeljék meg az előterjesztőktől, hogy legalább önök jussanak a hatástanulmányok ismeretéhez, készítsék ezeket el, küldjék meg a Versenyhivatalnak, ne vaktában hozzák ezeket a törvényeket.

A fogyasztóvédelmi szabályozással kapcsolatban a versenyhivatali jelentés elismeri a korábbi erőfeszítéseket, de rögzíti, hogy érdemi előrelépésre, átfogó, alapfilozófiájában és rendszerében is megújuló szabályozásra lenne szükség, amit a magunk részéről messzemenően támogatnánk. Külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Versenyhivatal példás tevékenységet mutat a bejelentéseket követő vizsgálatokban.

Ezen túlmenően mi szeretnénk javasolni, hogy a korábbi időszakhoz hasonlóan kockázatelemzés alapján saját tematikus vizsgálatokat is végezzenek. Ezek olyan tapasztalatokat hozhatnak, amelyeket érdemes aztán a jogalkotásba is bevezetni, tehát lépjenek ki a csak jogalkalmazói szerepből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), a kezdeményezői szerepet is nagyobb mértékben vállalják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Aradszki András képviselő úr következik, aki a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának véleményét ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az előttünk lévő beszámoló kiemeli, hogy a Gazdasági Versenyhivatal 1991-ben kezdte meg működését, Vissi Ferenc akkori elnök úr vezetése alatt.

Ez a Gazdasági Versenyhivatal a rendszerváltó országok közül a legkorábban jött létre, ami érzésem szerint szoros összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a gazdasági életben bekövetkező változások hamarabb történtek meg Magyarországon, mint a környező rendszerváltó országokban. A GVH azért dolgozik, hogy a piacok jól, vagyis versenyző módon és a fogyasztók hasznára működjenek. Ennek biztosítása érdekében versenyfelügyeleti eljárásokat folytat. Ezen belül megvizsgálja, a konkrét esetekben történt-e versenyjogsértés; tisztességtelenül befolyásolták-e az üzletfelek döntését; alkalmaztak-e a fogyasztókkal szemben tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot; hogy egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, és így megpróbálta-e kiszorítani a versenytársait. Illetve, hogy a vállalkozások versenykorlátozó megállapodást kötöttek-e, kartelleztek-e, megállapodtak-e a versenytárs cégek az általuk alkalmazandó üzleti feltételekről, felosztották-e a piacot, közösen határozták-e meg az árakat; továbbá egy különlegesen jó piaci helyzetben lévő cég visszaélt-e az erőfölényével, és így megpróbálta-e kiszorítani versenytársait.

Mindezeken túl összefonódásokat engedélyez, amelynek során vizsgálja az előző magatartások veszélyét, az összefonódás piacra vonatkozó várható hatását. Fontos területe és célja, hogy versenyt pártol; üzeneteket fogalmaz meg a verseny érdekében; megpróbálja befolyásolni más állami szervek döntését, például a törvénytervezetek előkészítésében. Fejleszti a versenykultúrát is. A versennyel és a versenypolitikával kapcsolatos információkat osztja meg a közvéleménnyel, a vállalkozásokkal, támogatja a verseny közgazdasági és jogi kérdéseivel foglalkozó szakmai köztestületeket.

A beszámoló a felsorolt tartalmi szerkezetben mutatja be a GVH 2010. évi munkáját. Ezen belül kiemeli, hogy az éves munka hangsúlyos részét képezték a kartellekkel szembeni fellépés, a sérülékeny fogyasztók, a nehéz anyagi helyzetbe kerültek, az egészségi állapotuk miatt kiszolgáltatottak fokozottabb védelme, a magyar termék jelzéssel hirdetők fokozottabb ellenőrzése.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Véleményem szerint ezek a hangsúlyok, ezek a területek egyben értékválasztást is jelentettek a GVH működésében, a szakmai indokokon túl is. Követve a gazdaság állapotából származó kihívásokat, amelyek szükségképpen a jogszabályi kötelezettségek, rendelkezések maradéktalan ellátása mellett... - mutatja, hogy a GVH nem a valóságtól elszakadva gyakorolta a tevékenységét, nem elefántcsonttoronyban ülve próbálta a versenytörvény szabályait érvényesíteni, hanem maga is mintegy proaktív módon, elébe ment a gazdasági folyamatoknak, a társadalmi kiszolgáltatottságból származó hátrányok ellenőrzésének, illetve vizsgálatának.

Ebből következik, azt hiszem, nem túl sommásnak mondható, hanem reális véleményem, hogy a beszámoló állításai, megállapításai következetesek, a jogi és gazdasági környezethez illeszkedőek, következtetéseiben pedig alig vitathatóak.

A beszámoló a jogszabályi környezetváltozási részében elemzi a kartellezés visszaszorítása érdekében bevezetett eszköz, az informátori díj hatályosulását. Erről azt lehet látni a beszámolóban, hogy viszonylag csekély a száma az ilyen bejelentéseknek, amelyek egyben eredményesek is voltak a tekintetben, hogy megalapozottá tettek egy kartellvizsgálatot, illetve a kartellvizsgálat eredményesen megállapította a kartell létezését, és ezáltal megfelelő szankciót tudott kiszabni a Versenytanács. Érzékelteti, hogy a nem kifejezetten versenyjogi természetű jogi szabályozás megalkotása is okozhat a versenyt védőknek jogi és gyakorlati problémákat. Ezek közül kiemeli a gyógyszertári fúziókra vonatkozó szabályozás megváltoztatását, amelynek a lényege az, hogy 2011. január 1-jétől a hatályban lévő szabályok értelmében nem valósítható meg olyan összefonódás, amelynek eredményeképpen négynél több gyógyszertár kerülne egy adott vállalkozás vagy vállalatcsoport közvetlen vagy közvetett irányítása alá, valamint nem valósítható meg olyan összefonódás sem, amelynek következményeképpen 20 ezer fő lélekszám alatti településen három vagy annál több gyógyszertár kerülne az adott vállalkozás vagy vállalkozáscsoport irányítása alá.

Önmagában a szabályozás célja az volt, nem azt akarta elérni, hogy korlátozza a versenyt, hanem elsősorban, hogy a gyógyszerforgalmazásban, a kiskereskedelmi forgalmazásban, a gyógyszertárak működésében a monopolhelyzetek kialakulásának elejét vegye, amelyre egyébként kétségtelenül jelek voltak az elmúlt időszak alatt.

Fontosnak tartok egy másik jogszabályi változást kiemelni ebből a körből. A versenykorlátozású megállapodásokkal szembeni fellépést volt hivatott megerősíteni a közbeszerzési törvénybe beiktatott 20/A. §, amely előírta, hogy amennyiben az ajánlatkérő az általa lefolytatott eljárásban az ajánlattevők versenykorlátozó megállapodását észleli vagy alapos okkal feltételezi, köteles jelezni a GVH felé. A beszámoló nem ad erről pontos adatot, hogy történt-e ilyen bejelentés, és ha történt, hány esetben történt, azonban, hogy ilyen jelentés talán nem érkezett, azt sejteti a beszámoló 39. pontja, amely felsorolja a kezdeményezőket, illetve csoportosítja a beadványok forrásait, és ezek között nem szerepel a közbeszerzési ajánlattevők bejelentése vagy a magánszemélyek bejelentése a közbeszerzési törvényben meghatározott kérdéskörben.

(11.00)

Felveti ezt a kérdést - és érdemes lenne ezen elgondolkozni a jogszabályalkotóknak is -, hogy mennyiben hatályosul ez a jogszabályi rendelkezés, és ha nem hatályosul, annak mi az oka. E tekintetben nem ártana, ha maga a Versenyhivatal is egy elemzést folytatna le.

Szembetűnő - és erre hivatkozik is a beszámoló -, hogy csökkent a GVH által elbírált panaszok, bejelentések száma. Ennek egyik okaként jelölte meg, hogy a hivatal ügyfélszolgálata mintegy szűrő szerepel, és az indokolatlan vagy nem oda tartozó, nem a hatáskörébe tartozó ügyeket már az üggyé válás előtt megszűrve tájékoztatást ad a beadvány benyújtójának, hogy hol talál jogorvoslatot. Ezzel összességében egyet lehet érteni, mert ez növeli a hatékonyságot, és azzal foglalkozik a hivatal maga, ami éppen a hatáskörébe tartozik, de ezt a szűrőt nagyon óvatosan kell alkalmazni, ez nem jelentheti az ügyek elkallódását, a jogorvoslati lehetőségek korlátozását.

Rátérve a három fő területre - sérülékeny fogyasztók, kartellezés, valamint a magyar termékekkel kapcsolatos gondokra -, fontosnak tartom megállapítani azt, hogy nagyon hatékonyan érvényesítette a sérülékeny fogyasztók érdekeit a Gazdasági Versenyhivatal, több fontos területről számol be, ahol konkrét ügyekben találták meg azokat a problémákat, amelyekkel szemben nekik fel kellett lépni. Ebből a legfontosabb az úgynevezett fogyasztói csoportok címén működő csaláshálózat - más szavakat nem tudok használni -, szándékos elhallgatások, szándékos félrevezetések útján többen anyagi előnyhöz jutottak, illetőleg a nem kellő tájékoztatás eredményeképpen többen megkárosodtak, anélkül, hogy egyébként ez a szándékaik között lett volna. Ennek a lényege az volt, hogy a jellemzően hitelképtelen és pénzügyekben járatlan fogyasztókat azzal tévesztették meg, hogy hitelnyújtásként ajánlották a szolgáltatásaikat, miközben a fogyasztó nem értesült az őt terhelő költségekről.

Nagyon találó volt az a vizsgálati terület, amely több esetben megtörtént az úgynevezett telefonos játékoknál, betelefonálós műsoroknál. Úgy látom, hogy ez a terület is a sérülékeny fogyasztók jelentős részét érintette, a gazdasági helyzet, az elszegényedés és kilátástalanság miatt több embert terelt be ebbe a rendszerbe. Úgy kell mondanom, hogy ez a sérülékeny fogyasztókat sújtó vadászterületévé vált az ilyen intézményeknek. Nagyon fontos és nagyon helyes, hogy a Gazdasági Versenyhivatal ez ellen kellő szigorral és hatékonysággal lépett fel.

A kartellekkel szembeni fellépést már többen megemlítették előttem, hogy ennek a legnagyobb eredménye volt az úgynevezett vasúti kartell felszámolása, illetőleg tettenérése, valamint a malomkartell felszámolása is, illetve a bírságok kiszabása. Úgy érzem ettől függetlenül, hogy itt kell egyfajta hatékonysági változtatást is tenni. Pont a kartellezés az, ami miatt a Versenyhivatal olyan jogokat kapott a tényfeltárásban a vizsgálat során, amely jelentősen biztosítja és jelentősen szolgálja a kartellek felszámolását, illetőleg tettenérését. Ezzel szemben jelzésértékű a beszámolónak az a része, hogy a kartellezők módszerei kifinomultabbak, de egyre nehezebben lehet őket tetten érni, illetve bebizonyítani a kartell tényét, sok esetben véletlenek segítik a versenyhivatali eljárókat az ilyen kartellek megállapításánál, egy-egy elhagyott határidőnapló, egy kitépett lap, amely mögött ott van a pontos dátum, hogy kivel, mikor és hol tárgyaltak. De ettől függetlenül én megfontolnám mint jogalkotó, hogy a kifinomultabb módszerekkel szemben milyen egyéb ellenlépéseket tud tenni a jogalkotó azért, hogy ezekkel a kifinomultabb módszerekkel bíró kartelleket is minél nagyobb számban sikerüljön úgymond elkapni.

Nagyon érdekes volt számomra az, hogy beszámol a beszámoló arról, hogy a kiskereskedők, beszállítók elleni visszaélő magatartás miatt 2010-ben a kereskedelmi vállalkozások között több utóvizsgálatra került sor, és nagyon érdekes volt, helyesebben árulkodó, hogy három ügyben a korábbi eljárásukban tett vállalásukat ellenőrizték, és ezeknek a cégeknek az esetében - ki kell mondani a nevüket, mert benne van a beszámolóban is, a Tesco, az Auchan és a Metro cégekről van szó - az utóvizsgálatok azt állapították meg, hogy a vállalások nem teljesültek maradéktalanul, így ezekben az esetekben a GVH végrehajtási bírsággal sújtotta a szóban forgó kereskedelmi vállalatokat. Számomra ez a megállapítás azt az üzenetet hozza, hogy fokozni kellene ezeknél a vállalatoknál az ellenőrzést az állami szerveknek, NAV-nak, fogyasztóvédelemnek, mert jelzésértékű ez a megállapítás a tekintetben, hogy az említett cégeknek nem biztos, hogy minden szándékuk a jogkövető magatartásra irányul, és önmagában ez a megállapítás igazolja is ezt a sejtetést.

A versenypártolás, jogszabály és egyéb területek véleményezésével kapcsolatban, mint már említettem, a gyógyszerforgalmazással kapcsolatos jogi szabályozást tartja kritikusnak a beszámoló a verseny korlátozása, a verseny visszaszorítása szempontjából. De említettem az előbb is, a gyógyszertárak fúziójának korlátozása is elsősorban a monopolhelyzetek kialakulásának a megakadályozására szolgált, a jogszabályalkotó szándéka nem a verseny visszaszorítása volt. Azt hozzá kell tenni általános értelemben, hogy a korábbi gazdasági filozófiák, amelyek szerint az állam rossz tulajdonos, az állam ne avatkozzon be a gazdaságba, a piac megold minden problémát, ami a társadalmat terheli, ezzel szemben azért úgy látom, hogy az elmúlt év szabályozása, a kormányzati oldal által benyújtott jogszabályok helyrebillentik ezt az arányt.

Tehát azt akarom mondani, hogy azokon a területeken, ami a közüzemi szolgáltatás és egyéb közszolgáltatások, ahol a piac inkább negatív hatását fejti ki a szolgáltatások minőségére és az árak alakulására, a fogyasztókkal szembeni viselkedéssel kapcsolatban, itt azért nem árt a piacnak egyfajta korlátozása állami eszközökkel. Azt kell mondanom, hogy Magyarországon ennek az új filozófiának a megjelenése okozhatja látszólag a verseny feltételeinek, a verseny kialakulásának a visszaszorulását, de az én álláspontom szerint ez a visszaszorulás csak az arányos állapotokhoz való visszatérést jelenti, amelyre egyébként több, úgymond fejlettebb ország gyakorlatában van példa.

Összességében meg kell mondanom, hogy a beszámoló előremutató és megfontolandó indítványokat tartalmaz, amit nekünk, jogszabályalkotóknak is el kell fogadni és végig kell gondolni. Gondolok itt a legfontosabb ilyen indítványra, hogy összhangba kell hozni a büntető törvénykönyv és a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény egyik rendelkezését, mert egyrészt a Btk. nem biztosít büntetőjogi mentességet annak, aki ugyan részt vesz a kartellben, de feltárja ezt, míg a versenytörvény a feltárás tényét nem mentességnek, hanem kedvezően bírálja el, ami egyébként nagyon fontos eszköze a kartellek elleni küzdelemnek.

Nem kifejezetten, de már említettem, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban további felderítési, tényállás-megállapítási eszközök megadása is szükséges lehet, ezen kellene a jogalkotóknak és a jogszabály-előkészítőknek elgondolkozni. És való igaz, és kicsit versenyközpontúbban kell gondolkozni sok esetben, amikor a jogszabályok előkészítésében szélesebbre kellene nyitni azt a kaput, amikor gazdasági versenyt érintő jogszabályok előkészítése megtörténik, itt a Versenyhivatal véleményezési jogkörét erősíteni kell.

(11.10)

Mindezeket összefoglalva én azt látom, hogy a GVH 2010-ben eredményes és hatékony munkát folytatott, amelyet követniük kell. További sikeres és jó munkát kívánva a hivatalnak és elnök úrnak, a beszámoló elfogadását a Kereszténydemokrata Néppárt részéről javasolom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Z. Kárpát Dániel, a Jobbik-képviselőcsoport vezérszónoka.

Képviselő úr, öné a szó.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gazdasági Versenyhivatal 2010. évi tevékenységét vizsgáló jelentésről szóló vita elfogadása során kicsit meglepve tapasztaltam azt a fásultságot, ami a tisztelt Házon erőt vett. A tavalyi, impulzusokkal viszonylag jobban teli, kicsit szakmaibb vita után most azt látom, hogy idekerült egy jelentés, amit egy általam nagyon tisztelt és fontosnak tartott szervezet lényegében magában megírt, önök ezt elfogadták, hiszen a vezetés és a működés tekintetében is sikerült harmonizálniuk a GVH-t a Fidesz-KDNP elképzeléseivel, kiemelik a szép dolgokat, a szép szavakat, nagyjából hallgatnak a hibákról, aztán egy gombnyomással ezt foganatosítják, és egy év múlva újra találkozunk.

Hát ez nem így megy Magyarországon! Éppen ezért vezérszónoki felszólalásom első részében azon ágakról szeretnék egypár szót szólni, amelyeket érint a jelentés, a későbbiekben egy-két konkrét példán keresztül megvilágítani, hogy mit lehetne még csinálni, hiszen egy nagyon fontos területről beszélünk, harmadsorban pedig - amit a legfontosabbnak tartok - a jelentés és a mögötte rejlő filozófia erősségeit és hiányosságait szeretném megvilágítani.

Először is le kell szögezni, hogy a Gazdasági Versenyhivatal egy aranybánya, egy csodafegyver lehetne, főleg ha nem lennének hatáskörbeli és tevékenységbeli átfedések bizonyos más szervekkel. Tehát elmondható lenne az, hogy ha a GVH, a PSZÁF és a fogyasztóvédelem nagy hármasának a tevékenységi köre kellőképpen szétbontott lenne, megkapná az őt megillető pénzügyi, energetikai és minden egyéb erőforrást és azt a fegyverzetet, amely által fel tud lépni az érintett problémákkal szemben, akkor egy nehéztüzérségről beszélhetnénk Magyarországon, a fogyasztóvédelem teljes mértékű újrahangolásáról, hisz látható, hogy minden, a GVH-nak juttatott egységnyi pénzösszeg vagy energia három-négyszeresen tud és képes megtérülni. Tehát egy olyan szervezetről beszélünk, amelyet mind az emberi erőforrás, mind az anyagiak tekintetében támogatni kéne, nem pedig a szép szavak szintjén leragadni, és a hosszú távú tervekről kísértetiesen ugyanazokat a frázisokat pufogtatni évről évre.

Ugyanakkor az is látható, hogy most egy kiemelt fázisban van Magyarország, amikor nem elég arról a két-három fő területről beszélni, amit itt kiemeltek. Nem elég a kartellekkel foglalkozni, nem elég az úgynevezett sérülékeny fogyasztók helyzetét vizsgálni. Itt lenne a lehetőség, hogy mind a PSZÁF, mind a fogyasztóvédelem, mind a GVH példának okáért a devizahitelesek kérdéskörében is legalább ajánlási szinten fogalmazzon meg vagy fogalmazott volna meg olyan állításokat és ajánlásokat, amelyek igenis könnyíthettek volna a helyzeten. Példának okáért miért nem kaptunk tömegesen olyan GVH-jelentést, figyelmeztetést, amely felszólalt volna a korábbiakban az egyoldalú szerződésmódosítások ellen? Ez azért részlegesen megtörtént, de amely felszólalt volna, mondjuk, az ellen, hogy miért nem végeztek a hazai pénzintézetek úgynevezett stresszteszteket, szcenárióanalíziseket azt illetően, hogy egy negatív forgatókönyv esetében ha magyarországi hitelesek, fogyasztók fizetőképtelenebbé válnak, mondjuk, az árfolyam-ingadozások negatív hatásaiból kifolyólag, akkor mégis mi a fene történik Magyarországon. Miért nem kaphattunk erről bármilyen instrukciót, figyelmeztetést, hogy valamit tenni kell. A GVH egyébként annak idején a Gyurcsány-kormányt is figyelmeztette erre, de süket fülekre talált. Úgy érzem, úgy érezzük, hogy többször és erőteljesebben kellett volna ezt mantrázni akár havi, akár heti szinten, hogy foganatja legyen, mert látható, hogy vannak olyan kormányzati erők Magyarországon, amelyek nem hallják meg a nagyon fontos hangokat, de a felelősség ettől még nem tűnik el.

Miért nem hallhattunk olyan felhívásokat, amelyek arról szóltak volna, hogy a hitelközvetítő cégek esetében, tehát nem a kereskedelmi bankok, hanem azon közvetítő cégek esetében, amelyek hitelkihelyezéssel foglalkoztak, és amelyek a devizahitel-kihelyezésért pluszjutalékokat kaptak alkalmazotti szinten, de az ott ülő alkalmazottaknak nagyon sok esetben nem volt meg a szükséges és minimális képesítésük sem ahhoz, hogy egyáltalán ilyen tevékenységgel foglalkozzanak. Rendszerszinten kilógott a lóláb, mégsem láthatjuk azt, hogy ez ellen bárki mérhető, súlyos szavakat emelt volna. Még egyszer mondom, nem egy-egy jelentésre gondolok, hanem a folyamatos vészcsengőrázásra, arra a vészcsengőrázásra, amit már a nagypolitika is meghall.

Látható az is, hogy a kartellügyek feltárása részlegesen sikeresnek tekinthető. Ugyanakkor az is látható, hogy itt is rendszerszintű hiba van, hiszen a kartellügyek rendre hosszú évekig elhúzódó bírósági eljárásokba fulladnak, és gyakorlatilag az elévülési időből nagyon sokszor kikerülnek, mielőtt bármiféle normális és elfogadható ítéletig eljuthatnánk. Tehát az látható, hogy itt egy rendszerszintű felülvizsgálatra lenne szükség, s nem csak az egyes és adott esetek vizsgálatára.

A fogyasztói csoportokról egy kicsit később szólnék. De az nagyon fontos, hogy a magyar termékmegjelölések, védjegyek tekintetében szintén egy nehéztüzérség állna rendelkezésünkre. Elmondható lenne, ha minden hatóság odahatna úgy, ahogy kell, akkor Magyarországon ez nem lehetne probléma. Mondok egy egyszerű példát. Magyar termék védjeggyel még itt a tisztelt Házban is szoktak nekünk CD-lemezeket, ajándéktárgyakat adogatni, talán elhitetvén nagyon sok képviselővel, hogy a hazait támogatjuk akkor, ha ilyen emblémával ellátott terméket vásárolunk. A gond az, hogy a védjegytörvény a mai napig lehetővé teszi, hogy összeálljon 10-15 cég - mint ahogy az meg is történt Magyarországon -, és úgy döntsön, hogy a magyar termék védjegyet tartalmazó terméknél nem kötelező kikötés az, hogy magyarországi alapanyagból készüljön az adott áruféleség.

És sorolhatnám tovább, 15-20 féle hasonló átverés jellemző a hazai szupermarketekre, hipermarketekre, de sajnos a kisboltok egy részére is. Ugyanakkor a megoldás véleményem szerint nem az, ami a korábbi jelentésekben is szerepelt és a riportokban látható, hogy együttműködve a Vidékfejlesztési Minisztériummal majd egyszer a távoli jövőben kodifikálják, jogilag is rendszerezik ezt a kérdést. Egy és negyed év erre kevés volt a kormányzatnak. Látszik, hogy a kormányzat ezen a téren impotens, tehát változtatni kell. Ha kell, akkor a vészcsengőt kell hangosabban rázni, és elérni azt a helyzetet, hogy egy társadalmi presszió, egy alulról jövő nyomás kényszerítse ki a változást, ha a kormányzat erre képtelen. Látható, hogy ezen a területen is messze még a probléma vége.

Az pedig egészen elképesztő érvelés számomra, hogy a hatóságok, a szervek az átlagfogyasztó szempontjából értékelik vagy kívánják értékelni, hogy mi számít hungarikumnak, mi számít magyar terméknek. Pontosan az átlagfogyasztók kiszolgáltatottsága miatt van szükség a szabályozásbeli változásra azért, hogy ebben a dzsungelban, amit az utóbbi 21 évben - és sajnálatos módon a GVH működésével párhuzamosan - Magyarországra szabadítottak, el lehessen igazodni, hiszen manapság nem lehet. Tehát összességében kijelenthető, hogy a mögöttünk hagyott húsz év nemhogy nem sikertörténet, és nemhogy nem szabad hozsannázni miatta, hanem kudarcok olyan óriási sorozata, amely Európában is páratlan, hangsúlyozván, hogy ebben a felelősség csúcsán egyáltalán nem a GVH áll. Még egyszer mondom, egy olyan szervezetről van szó, amely aranybánya lehetne Magyarország számára, ha megfelelő erőforrásokkal és hatósági jogkörökkel látnák el, ruháznák fel.

Az is teljesen egyértelmű, hogy a fogyasztói csoportok tekintetében viszont komoly eredményeket lehetett volna felmutatni. Egy egyszerű példával élve: nagyon jól tudjuk, hogy a fogyasztói csoportok mögött álló kft.-k, társaságok egy bizonyos része Budapest egy körülhatárolható területén van bejegyezve, különböző önkormányzati és egyéb engedményeknek köszönhetően vagy más okokból - én ezt nem tudhatom pontosan - ide szocializálódtak ezek a társaságok. Én elmentem ebbe a kerületbe, kinyitottam egy ingyenes reklámújságot, és azt láttam, hogy 12-13 fogyasztói csoport jellegű vagy kimondottan olyan hirdetést lehet ezekben látni a mai napig, mindenféle jogszabályi tiltási próbálkozás ellenére. Mit kell ilyenkor csinálni? Nem azt kell mondani, hogy mi megpróbáltuk, megtiltottuk nekik, aztán mégis ott van ezekben a lapokban, hanem kőkeményen kell fellépni, és a bírságolás, a szankciórendszer teljes mértékű átalakításával valódi eredményeket kellene elérni. Számomra édeskevés az, hogy a jelentésben arra hivatkozunk, hogy a reklámtörvény mit tartalmaz a megtévesztő reklám tilalmával kapcsolatban, vagy a versenytörvény hogyan taglalja a megtévesztési és agresszív jellegű magatartásformákat. Látható, hogy önmagában ettől eredmény még nem születik.

De hogy néhány konkrét példáról és esetről is beszéljek: a bankok megbüntetése az a legkézenfekvőbb terület, ahol óriási eredményeket lehet és kell produkálni. Még egyszer mondom, a GVH-nak, a PSZÁF-nak, a fogyasztóvédelemnek, a kormányzatnak és a kormányzat körül álló szerveknek együttesen. És ezt egészítsük ki természetesen a civilekkel, a civil szférával, hiszen nélkülük nem érhető el előrelépés ezen a téren sem. Látható, hogy három esetben került sor kötelezettségvállalásra a bankok részéről, így elmarasztaló határozat nem is született ilyen tárgykörökben, ami önmagában meglepő dolog, bár nyilvánvaló, hogy hatásköri hiányosságokra vezethető vissza ez a problémakör.

De az is látható, hogy az eljárás alá vontak a hosszú távú hitelszerződéseik futamideje alatt egyoldalú szerződésmódosításokat hajtottak végre. Ide vezethető vissza egyáltalán a beavatkozás szükségessége. Nyilvánvaló, hogy ez érintette a végtörlesztési díjakat, és a kezelési költség mértékével kapcsolatban is aggályok merültek fel, tehát pontosan azokon a területeken, amelyekkel kapcsolatban a Jobbik már háromnegyed évvel ezelőtt figyelmeztetett, hogy az ágazati adók, a különadók áthárítása ezeken a területeken fog bekövetkezni.

(11.20)

Miért nem láthatunk ezen jelentésben egy tízoldalas mellékletet arról, hogy milyen vizsgálatok, milyen tesztek bizonyítják, ha bizonyíthatják azt, hogy ezek az ágazati adók, különadók áthárításra kerültek. Ez egy viszonylag könnyen vizsgálható terület, olyan könnyen vizsgálható terület, hogy még egy-egy parlamenti frakció szakértői csoportja is képes arra, hogy eredményeket, számokat, statisztikákat mutasson fel. Így bizonyítottuk be például azt, hogy egy lengyelországi átlagos devizahiteles mintegy 1,5-2 százalékkal kevesebb kamatot fizet, mint egy magyar. Azért van versenyhivatalunk, azért van PSZÁF-unk, és elnézést, hogy szélesebb kitekintésben beszélek a fogyasztóvédelem rendszeréről, de ezek csak összehangoltan és finomhangolással képesek hatékonyan működni, külön-külön működtetve, külön-külön támogatással csak részeredményeket képesek elérni.

Az is látható, hogy az érintett bankok lényegében röhögnek a markukba, soha nem kaptak olyan szintű bírságot, ami elriasztó, elrettentő lenne, a működési engedélyük legalább átmeneti időre történő felfüggesztése sem jogi, sem egyéb okokból, de fel sem merült, amit önmagában felháborítónak tartunk. Azt kellene látni, hogy az eszközrendszer teljes átalakítása vezethet csak megoldáshoz. Ugyanígy azt is láthatjuk, hogy a kereskedelmi törvény alapján indult eljárások tekintetében, amelyek kimondottan a már korábban is említett Tesco, Auchan és Metro áruházláncokat érintik, szintén nem sikerül olyan eredményt felmutatni, amelyek ezeket a visszaéléseket legalább visszaszorítanák.

A kereskedelmi törvény tiltja azt a fajta visszaélő magatartást, amit itt tapasztalhatunk, van egy eleve érdekes kiírás, amely szerint önszabályozó etikai kódexet kellene ezen társaságoknak benyújtaniuk, tehát a rablót megkérjük arra, hogy önmérsékelje magát egy kicsit, mert ez bizonyára sikerül neki. De ha már ez a szabályozás, és ha már vizsgáljuk ezt a területet, akkor is látható, hogy a korábbi négy döntés utóvizsgálata, utókövetése esetén nem a Provera-beszállítókkal kapcsolatban felmerült problémáival volt gond, hanem azzal a három társasággal, a Tescóval, az Auchannal és a Metróval, amelyek egyfajta gyarmatként kezelik Magyarországot, folyamatos szabadrablást hajtanak végre, és nem mondható el az sem, hogy bármi visszatartaná őket ezektől.

Még egyszer mondom, a legmagasabb bírság, amit kivetettek ezekre a szervezetekre - példának okáért egy Tesco estében - egy óra alatt, egy áruház bevételéből kifizethető, semmiféle elrettentő ereje nincsen. Miért nem képesek végre a bírságolás metodikáját olyan módon kidolgozni - teljesen mindegy, hogy mérlegfőösszeg vagy bármi más alapján vetik ki -, hogy a hazai kis- és középvállalkozó ne dögöljön bele a bírságolásba, még ha hibát követ el, akkor se - természetesen vannak olyan hibák, ahol a működés továbbfolytatása nem képzelhető el -, de ugyanakkor a teljesen egyértelműen multiérdekeltségű, multihátterű vagy kimondottan multi esetekben olyan szintű bírságokat kell kivetni, amelynek az elrettentő ereje kétségbevonhatatlan, és amely elveszi a kedvét a multibűnözőnek attól, hogy Magyarországon folytassa az eddigi tevékenységét.

A fogyasztói csoportok esetében ugyanígy egy nagyon egyszerű szankciórendszerrel nem a visszaesőket kellene folyamatosan monitorozni, vizsgálgatni, hanem egész egyszerűen kitakarítani a magyar piacról azokat, akikkel probléma van, hiszen látható az is, hogy a fogyasztói csoportok számával és a velük kapcsolatos visszaélések, az ezzel kapcsolatos panaszok számának a 2010. évi növekedése arra utal, hogy a korábbi beavatkozások lényegében nem vezettek eredményre. Tehát itt sokkal erősebb nehéztüzérséggel kellene csatába indulni, és még egyszer mondom, a bírságolás teljes rendszerének átalakításával.

Ami fellelhető a jelentésben, és szintén egy olyan pont, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, ez a folyamatos szabadpiaci verseny már-már dogmaszintű mantrázása, amely lehetőleg minden állami beavatkozás és szabályozás nélkül kell hogy megvalósuljon, és ez pedig a neoliberális gazdaságpolitika egy vezető eleme. Maga a verseny semmit nem fog megoldani, ugyanis egy teljesen hihetetlen és hiteltelen téveszme. Egész egyszerűen arról szól, amit versenynek hívnak Magyarországon, hogy az ezerszer erősebb letörli a térképről a sokkal gyengébbet, tehát ez az erősebb kutya elvének érvényesülése, hogyha kicsit profánabbul szeretnénk megfogalmazni. Magyarországon nincs verseny, az utóbbi évtizedekben sem volt jellemező a verseny; sem kereskedelmi, sem beszállítói, sem alvállalkozói, sem mezőgazdasági, sem multiszinten nem lehet versenyről beszélni Magyarországon.

Látható az is, és már a versenytörvény sugalmazásai alapvetően hibásak, amikor azt mondja, hogy az erőfölénnyel éljenek nyugodtan azok, akiknek van, csak ne éljenek vele vissza. Pedig pontosan arról lenne szó, hogy Magyarországon, egy tisztességes verseny keretein belül a magyar termelőt, a magyar vállalkozót kell és kellene olyan helyzetbe hozni, hogy lehetővé váljon számára egyáltalán az, hogy konkurálni tudjon az agyontámogatott idegennel, külföldivel, aki sokszor ingyen kapta az önkormányzattól az ingatlant, aki adókedvezményeket kapott, aztán a cégérátfestés után újabb adókedvezményeket kapott, aztán eljuthattunk oda, hogy a Holcim és egyéb Magyarországra bejövő társaságok esetében egy-egy új munkahely 5 millió forintba került, vagy 8 millió forintba került. Ez nem verseny, kérem szépen. Milyen versenyről beszélnek? Mi a versenynek ez a szabadpiaci dogmatizálása, ami azt próbálja sugalmazni, hogy majd a verseny megold nekünk mindent? Semmiféle verseny nincs Magyarországon, ezt szögezzük le, ami van és ami tapasztalható, az a hazai háttérbe szorítása szinte minden esetben.

A korrupció tekintetében is elmondhatjuk, hogy ez igaz, a 90 napos, 180 napos fizetési határidők ismeretében is, amelyek a törvényi tiltások, az újabb szabályozások ellenére is még mindig jelen vannak, a körbetartozásokra ez szintúgy igaz, és át lehet menni úgy Budapesten vagy Budapest környékén egy hídon, hogy annak az alvállalkozói, építői közül lényegében senki nincsen kifizetve, és több tulajdonos kellett hogy öngyilkos legyen. Milyen versenyről beszélünk? Magyar beszállítókat, vállalkozókat versenyeztetünk, hogy részt vehessenek nagyberuházásokban, nem fizetik ki őket, és aztán hallgatnak a fogyasztóvédők, hallgatnak a hatóságok, hallgatnak az állami szervek, és nem történik semmi. Ez az a szabad verseny, amit annyira dogmatizálni kellene? Nem hiszem.

Az is egyértelműen látszik, hogy a GVH, a PSZÁF, a fogyasztóvédelem - és elsősorban itt most a GVH-ra gondolok - eszközrendszerének, forrásrendszerének erősítése valóban óriási lehetőségeket rejt magában, adott esetben 3-4-szeres hatékonysági mutatókkal, szorzókkal, és igenis korlátlanul lehetne növelni addig az erőforrás-ellátottságot, ameddig az eredményesség ezt alátámasztja. Ezzel kapcsolatban azt hiányolom, hogy a konkrét vizsgálatok, a konkrét mutatószámok megvannak-e, amelyek bizonyítják egy hasonló hatósági szerv hatékonyságát, tehát hogy mennyi plusz erőforrás bevonásával mire lenne képes adott esetben a Gazdasági Versenyhivatal. Egyáltalán magának a GVH-nak lehetne egy olyan kiegészítő szerepe, amely újfajta mutatószámok meghonosítására gondol, és ezen gondolkozik.

Nyikos László kiváló képviselőtársam a tavalyi évben is megerősítette azt, hogy több mint 800 központi költségvetési szervet ismerünk, ezek esetében a rájuk jellemző mutatószámok kimunkálása, az azok alapján történő hatékonyságmérés és -felmérés elengedhetetlen eszköz lenne annak érdekében, hogy vizsgálni lehessen ezek fontosságát vagy nem fontos voltát. Én nem látok errefelé elmozduló jelet az utóbbi egy év viszonylatában sem - nagyon remélem, hogy meg tudnak cáfolni e tekintetben -, azt a társadalmi hasznot pedig mérni kellene, amelyet ezek a szervek létre tudnak hozni. Tehát továbbra sem értem azt, hogy a száz-egynéhány munkatárshoz képest miért nincs idén 300 vagy 400, amikor egy 700-800 ezres közszféráról beszélünk, és azon belül egy olyan szervezetről, amelynél a hatékonyságnövelés vagy növelés lehetősége egyértelmű lenne, hogyha az erőforrásait is növelnék.

Az is látható, hogy a GVH teljes szerepköre átértékelésre szorulna - hiszen az utóbbi 20 évben mi történt? Létezett Gazdasági Versenyhivatal, nem a mostani apparátussal, nem a mostani vezetéssel, való igaz, de '89-90-et követően bekövetkezett egy olyan spontán privatizációs folyamat, amikor Magyarországot kirabolták, lerabolták, gyarmatosították. Megszüntették, tönkretették a magyar ipart, a magyar mezőgazdaságot, privatizálták szépen sorra az energiaszektort, a bankrendszert, lezüllesztették az egészségügyet, és ami a legsúlyosabb, megszűntek a valódi termelést végző magyar ágazatok, megszűntek a magyar tulajdonú nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, és ez mind-mind a piac leépítésével, az idegen behozatalával, a spekulatív tőke megtűrésével járt. Ilyen esetekben nagyon jó lett volna egy olyan Versenyhivatal, amely folyamatosan rázza a vészcsengőt, aztán rázza a harangot is utána, hogyha arról van szó, és félreveri a harangot, hogy Magyarországon olyan dolgok történtek, amelyek Közép-Európában példátlanok. Egyik-másik országot sem gyarmatosították ennyire, ilyen szinten a kormányzatok és a hatóságok asszisztálása mellett. Tehát elmondható az, hogy amikor egy 2010-es jelentés kapcsán egy hosszabb távú kitekintésre ragadtatjuk magunkat, akkor a szegénységi bizonyítvány bizony ott van. Tehát senki nem lehet büszke arra, amit letett az asztalra, egészen addig, amíg ezek a múltban elkövetett problémák nem kerülnek orvoslásra, és Magyarország nem kerül vissza az élhető országok közé.

Még egyszer mondom, ehhez olyan hatóság, olyan Versenyhivatal kell, amely minden esetben hatékonyan képes rázni a vészcsengőt, hogyha baj van, és eléri azt, hogy erre oda is figyeljenek, még akkor is eléri, hogyha az eszközrendszere hiányos a probléma megoldásának a közvetlen útját-módját illetően. Mindenképpen arra van szükség, hogy olyan Versenyhivatalunk legyen, amely biztosítja a hazai ipar, a hazai vállalkozások és a magyar emberek védelmét a multinacionális bűnözőkkel szemben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ertsey Katalin, az LMP-képviselőcsoport vezérszónoka. Képviselő asszony, öné a szó.

(11.30)

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Gazdasági Versenyhivatal beszámolójáról elmondható, hogy magának a beszámolónak a szerkezete, megközelítésmódja alapvetően követi az előző évek gyakorlatát. Ebben a tekintetben tehát az új GVH nem hozott újdonságot. Viszont van egy sor olyan dolog, amiben igen.

Ami az egyik szembeötlő változás a jelentésben, az az, hogy milyen sovány a vezetői összefoglaló végén lévő szakasz, ami a javaslatokat tartalmazza. Ez a korábbi években rendszerint olyan javaslatokat jelentett az Országgyűlés számára, amelyek révén a GVH valamely ágazat versenyviszonyainak továbbfejlesztését kezdeményezte, és ezért nagyon hasznosak voltak a képviselői munkában, komoly és számos javaslat volt egy-egy vezetői összefoglaló végén. Ilyen most gyakorlatilag egy darab van, szinte nincsen. Tényleg kíváncsiak vagyunk, és ez elhangzott a bizottságban is, hogy miért nincsenek, miért nem segíti a munkánkat azzal a Versenyhivatal, hogy jogalkotási javaslatokat fogalmaz meg, miért hagytak fel ezzel.

Ehhez kapcsolódik a versenypártolás témaköre is. A korábbi években a GVH a nyilvánosság számára is sokkal észrevehetőbben hallatta a hangját, ha versenyellenes jogszabálytervezetek jelentek meg. Ez most nincs így. A kormány futószalagon gyártja azokat a törvényeket, amelyek vagy egy piac államosítását, vagy annak előkészítését, vagy a saját érdekkörébe tartozó vállalkozások kvázi monopóliumhelyzetbe juttatását szolgálják, az út menti hirdetések szelektív betiltásától kezdve a közbeszerzések értékhatárának folyamatos emeléséig, hogy más példákat ne is mondjak.

Ebből a szempontból elég beszédes, hogy a versenyt érintő szélesebb jogi környezet bemutatása mindössze egy hasáb, míg az uniós versenyjogi részletszabályozás taglalása több oldalra rúg, egyfajta habosított szekció ebben a jelentésben.

Mindebből az az összkép rajzolódik ki, hogy a GVH egy olyan fordulatot hajt végre, hogy a versenyviszonyokat érintő gazdasági szabályozás változásainak figyelése, esetleg az ezek befolyásolására való törekvés háttérbe szorul a tevékenysége során, tehát az egyik fő funkcióját kezdi nem betölteni ez a hivatal. Olyan érzése keletkezik az embernek a beszámoló olvastán, mintha nem ugyanaz a hivatal lenne, ami az elődje idején, akkor egy nagyon komoly, respektált intézmény volt, a versenyen alapuló gazdaság és a jogállam egyik pillére. Mintha ez az intézmény immár kevésbé borogatná a csónakot, mintha valami olyan instrukciót kapott volna, hogy nem kell annyira feszegetni ezeket az ügyeket.

Beleillik ez abba a sorba, ahogy például a Költségvetési Tanács is - az új - véleményezte és elfogadhatónak nevezte a számos szakember és a teljes ellenzék által elfogadhatatlannak tartott költségvetési javaslatot. Nincs jó érzése az embernek, nem lehet igazán nyugodt afelől például egy fogyasztóvédelemmel foglalkozó választott képviselő, hogy a GVH azzal a sziklaszilárd következetességgel teszi a dolgát, mint a korábbi időkben.

Érdekesen alakul a jelentésben az is, hogy hogyan kezelik a 2010-2011 közötti átmenetet. Elvileg és a gyakorlat szerint is a beszámoló a tárgyévben lezárt ügyeket mutatja be. Ehhez képest itt felemlítenek le nem zárt ügyeket is, viszonylag hangsúlyosan, például a hungarikumokat, mert ez most egy népszerű téma; de akkor miért nem említik például a MOL folyamatban lévő erőfölényes vizsgálatát a benzinárak ügyében, ami szintén sokakat érdekelne. Megemlítik a lakás-takarékpénztári ágazati vizsgálatot, de a végeredményt már nem mutatják be. Minthogyha a hiányzó, ütősebb szakaszok helyére egyfajta tölteléket kerestek volna, és odatették le nem zárt ügyek sztoriját.

A 168. pontban említett banki egyoldalú szerződésmódosításokat érintő ügyek kapcsán is rögzítik azt, hogy ezek mindegyike kötelezettségvállalással zárult. Ez rendben van, de jó lenne tudni, hogy a többéves vizsgálatok során a hivatal miért nem tudta eldönteni, hogy ezek vajon versenyjogsértők vagy sem.

Azért is jó lett volna tiszta vizet önteni ebbe a pohárba, mert a fogyasztók tömegesen adtak be ilyen panaszokat, a publikált kötelezettségvállalások, vagyis hogy a pénzt visszatérítik ezek a bankok, elsőként az OTP-nek volt ilyen ügye, ezek a kötelezettségvállalások azt sugallták, hogy a GVH keményen fellép e magatartásokkal szemben, pedig ez valójában nincs így.

Emlékeztetném önöket, hogy ma várható a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, ami a szegedi takarékszövetkezet ügyében kimond valamit, ami akár lavinát is indíthat el a pénzügyi szektorban, méghozzá azt, hogy tisztességtelen eljárás az egyoldalú szerződésmódosítás. Ebben nem hallottuk a GVH-t hangosan kiabálni az elmúlt időszakban.

Idetartozik az is, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság ülésén tájékoztatást kértem arra vonatkozóan, hogy a GVH és a PSZÁF jogköre és funkciója hol tér el pontosan az ilyen egyoldalú szerződésmódosításos ügyekben. Azt a bizottság tagjaként tudom, hogy a GVH-nak fogyasztóvédelmi tekintetben van feladata, ennek részletezésére lettem volna kíváncsi. Sajnos az elnök úr távozása után az alelnök úrtól nem kaptam választ, ő a fogyasztói csoportokkal kapcsolatosan válaszolt egy szintén igen kínos általánosságot, de azt sem az én kérdésemre. Nem tudjuk tehát, nem látunk bele abba, hogy milyen pontos feladata lenne ebben a GVH-nak, azt látjuk csak, hogy nem igazán teszi a dolgát.

A pénzügyi fogyasztóvédelemről továbbra is szólva egy évvel ezelőtt helyeseltük azt a GVH általi megállapítást, hogy a pénzügyi piacon a fogyasztók rendkívül kiszolgáltatottak, az információs aszimmetria óriási, ráadásul egy olyan esetben, amikor egy egyszeri, nagy volumenű, hosszú távra az ügyfelet nehéz helyzetbe hozó és igen komplex kérdésben kell döntenie. Ebből kifolyólag ezt az egész egyoldalú szerződésmódosítás nevű jogi nonszenszt meg kell szüntetni.

Ezzel együtt a költségek és a kamatok számításánál is meg kell teremteni a minél nagyobb átláthatóságot. Ebben ugyan a PSZÁF-é a főszerep, de a GVH is határozottan, sokkal határozottabban kellene hogy fellépjen a fogyasztók védelmében, akár az informáltság javításával és a felelősségek pontosabb megállapításával, akár a verseny fokozásával. Kőkemény fellépést várunk egy kőkemény helyzetben. Ha egy hiteles könnyebben, minimális költséggel válthatna például bankot, az olyan támogatást jelentene, ami megoldás lehetne a túlárazások és a fogyasztók folyamatos megkárosítása ellen.

Olyan benyomásunk is támadt a beszámoló olvastán, mintha az erőfölényes ügyek is egyre jobban elhalnának. Érthető, hogy nehéz bizonyítani az erőfölénnyel való visszaélést, de ez akkor is egy kulcsterület, különösen abban a tekintetben, hogy a kereskedelmi láncok hazai gazdaságot hátrányosan érintő gyakorlatát meg kell szüntetni.

Az erőfölénnyel való visszaélés területén tapasztalható puhaság azért sem helyes, hiszen az ez ellen létrejövő, sokszor ez ellen létrejövő szakmai szerveződésekre és termelői összefogásokra is kartellként kíméletlenül lecsap a GVH, ezt láthattuk a tojásügyben például. Ha pedig az erőfölénnyel való visszaélés ellen a GVH nem lép fel kellő eréllyel, viszont elkaszálja az ez ellen összeszerveződő fellépőket is, akkor ez joggal vált ki dühöt a hazai termelőkből, és rombolja a versenypártolás tekintélyét. Ezen a területen új szemléletre van szükség. Lehet, hogy a kvázi monopóliumok ellen fellépő szerveződéseknél egészen másképp kell megítélni a kartellezést, illetve a kartellgyanúnál nem önmagában kell vizsgálni a helyzetet, hanem az erőfölénnyel való visszaéléssel együtt, amire ezek esetleg szerencsétlenül, de reakcióként születnek.

Ezt természetesen nem azért mondjuk, mintha pártolnánk a kartelleket, mielőtt Rogán Antal vagy Lázár János ezzel vádol meg minket ismét, a kartellek elleni fellépés szerintünk kulcsfontosságú, különösen a közbeszerzéseknél, ahol évente 300-400 milliárd forintnyi kárt okoz a közbeszerzések túlárazása. Ezért az ezt büntető GVH-határozatokat üdvözöljük, viszont ismét jelezzük, hogy a közbeszerzések korrupcióba süllyedését okozó módosításokhoz, az értékhatár folyamatos emeléséhez a GVH-nak egyáltalán nem volt szava.

A közbeszerzések tisztán tartásának érdekében az LMP ezen túl is fellépett. Sajnos a kormány elutasította azt a javaslatunkat, ami eltiltotta volna a kartellezés miatt megbüntetett cégeket és vezetőiket, hogy közbeszerzésekre pályázzanak, akár újjáalakult formában is.

Végül pedig szeretnénk egy LMP-javaslatot ismertetni. Azt kérjük a Gazdasági Versenyhivataltól, hogy terjessze ki a vizsgálatait a vasúti és a közúti szállítás közötti egyenlőtlen versenyhelyzetre. Hiszen míg a vasúti szállítás során jelentős pályadíjat kell fizetni, a közúti szállításnál a fizetendő autópályadíjak eltörpülnek emellett.

(11.40)

Így a közúti szállítás lényegében jelentős állami támogatást élvez, amely mind környezetileg, mind pénzügyileg, mind társadalmilag igen káros.

Ennyit akartam mondani a beszámolóról, és várjuk azt a reakciót, amit néhány kérdésünkre válaszként elmondhat az előterjesztő, hiszen nem kaptunk választ néhány kérdésünkre.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces reagálásra megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem a mi dolgunk reagálni mindarra, amit Z. Kárpát Dániel elmondott. Mi a magunk részéről a túlnyomó többségével nem értünk egyet, de ha a kormány vagy a kormánypárti képviselők részéről senki nem reagál az elmondottakra, akkor nyilvánvalóan egyetértenek vele, tehát megállapíthatjuk, hogy ami összetartozik, az össze is nő egy idő után. Ezt elmondtuk már a korábbi időszakban is.

Konkrétan az Aradszki képviselő úr által elmondottakra is szeretnék reagálni. Amit a képviselő úr elmondott a monopóliumok kialakulásának megakadályozására, azzal természetszerűleg egyet lehet érteni, de az egészségügyi bizottságban annak idején már vitattuk a beterjesztett jogszabályt, amely a gyógyszerforgalmazás szabályait módosította volna, hogy ennek bizony lesznek jelentős negatív hatásai is. Ezt most igazolja egyébként a Gazdasági Versenyhivatal. Akkor a kormánypárti képviselők ezt vitatták, hogy ez be fog következni. Sajnáljuk, hogy megtörtént, és különösen a kistelepülési gyógyszertárakat - mint ahogy itt a jelentésben is megfogalmazódik - érintette hátrányosan az a törvénymódosítás, amit önök nagy lelkesedéssel elfogadtak.

Többször elhangzott már itt is az, hogy ki mindenki jelezte annak idején a devizahitel felvételével kapcsolatban az aggályait. Ezek mindig ilyen levél formájában történtek. Járai Zsigmond annak idején bankelnökként sem ült ki a nyilvánosság elé sajtótájékoztatót tartani, mert tudta egyébként, hogy milyen negatív hatása lett volna egy ilyen figyelemfelhívásnak. Nyilvánvalóan azok az állampolgárok, akik ily módon jutottak olcsó építési kölcsönökhöz, tulajdonképpen kiátkozták volna őt azért, mert megakadályozza, hogy olcsó hiteleket és kölcsönöket vegyenek fel. Meg kellene már szüntetni ezen a területen is a hazudozást és a félrebeszélést!

Köszönöm szépen. (Egy képviselő tapsol az MSZP soraiból. - Koszorús László: Vastaps!)

ELNÖK: Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kupcsok Lajosnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tanulságos és hasznosítható beszámolót tárgyalhatunk a GVH 2010. évi tevékenységéről a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról.

Különösen fontos az a gondolat, amely szerint a gazdasági verseny tisztaságához fűző érdek nem öncél. Ez akkor kap értelmet, ha elősegíti a fogyasztói jólétet. Jól működő piac nincs tudatos és tájékozott fogyasztó nélkül. Nélkülözhetetlen azon piaci folyamatok figyelemmel kísérése, amelyek a legnagyobb kockázatot jelentik a fogyasztókra nézve. A beszámoló - helyesen - a kiemelt teendők között rögzíti a sérülékeny fogyasztókat érintő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat elleni küzdelmet. A hivatal azokat a fogyasztókat tekinti sérülékenynek, akik élethelyzetüknél, hiányos ismereteiknél, egészségi állapotuknál fogva kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a vállalkozások reklámjaival, tájékoztatásaival, átláthatatlan kereskedelmi gyakorlataival szemben. Az anyagilag megszorult embereket, a gyógyulni vágyókat bonyolult és összetett pénzügyi konstrukciókkal, behálózó reklámokkal várják sok esetben. A pénzügyi piacok perifériájára szorult személyek alacsony szintű pénzügyi kultúrájuk, kiszolgáltatott anyagi helyzetük miatt sérülékeny fogyasztónak tekintendők. Hasonló a helyzet a gyógyulni vágyás miatt a reklámokban túlságosan bízó, kevés információval rendelkező fogyasztókat illetően.

A 2008. évi válságot követően a GVH már a 2009. évi beszámolójában is utalt a sérülékeny fogyasztói csoportok helyzetének tarthatatlanságára. Javasolta, hogy a jogalkotó teremtse meg a fogyasztói csoportok szervezésének és működésének szabályozási kereteit. E téren a tisztességtelen tájékoztatási tevékenység és a szerződéses konstrukcióval kapcsolatos kérdések álltak a középpontban. A tájékoztatással kapcsolatos tevékenység vonatkozásában a hivatal versenyfelügyeleti eljárásban érvényesítette a jogszabályi rendelkezéseket, a szerződéses konstrukcióval kapcsolatban hatáskör hiányában javaslataival segítette a jogalkotó munkáját. A GVH a tisztességtelen tájékoztatási tevékenység miatt szinte minden esetben fellépett, és közel 163 millió forint bírságot szabott ki. Több alkalommal ideiglenes intézkedéssel tiltotta meg további reklámok közlését. Az egészségre, gyógyhatásra vonatkozó állításokat tartalmazó reklámok bizalmi termékekkel foglalkoznak. A megtévesztéssel előálló fogyasztói hátrány rendkívül nagy lehet, nemcsak a fogyasztók gazdasági érdekeit, de egészségüket és személyi biztonságukat is érintheti.

Külön problémakört jelent, hogy az egyes üzletláncok magyar termékként hirdetnek olyan termékeket, amelyeknek sem alapanyaga nem magyar, de még előállítási helye sem Magyarország. Egyes piaci szereplők visszaélnek a "hungarikum", a "magyar minőség" fogalmak alkalmazásával, kimerítve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat fogalmát, beleütközve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmába.

A GVH fogyasztóvédelmi tevékenysége elsősorban a piacok keresleti oldalára koncentrál. Célja, hogy a fogyasztói magatartásra gyakorolt kínálati oldali kommunikációs tevékenység vizsgálatával biztosítsa a tudatos fogyasztói döntés feltételeit, vagyis védje a fogyasztói döntés szabadságát és torzítatlanságát.

A GVH az e területen indított versenyfelügyeleti eljárások során ezért azt vizsgálja, hogy a fogyasztónak a döntéshozatali folyamat során módjában állhat-e az információkeresés zavartalan lefolytatása, illetve hozzájuthat-e azokhoz az információkhoz, amelyek körültekintő döntéséhez szükségesek. Vizsgálja továbbá a hivatal azt is, hogy a vállalkozás mindent megtett-e azért, hogy a fogyasztókat egy-egy áruval kapcsolatban minden lényeges jelentős információval ellássa.

A gazdasági visszaesés a vásárlók döntéseinek szabadságát veszélyeztető magatartásokat, így a GVH ezzel kapcsolatos tevékenységét és eljárásait is érintette. Egyrészt jelentősen visszaestek a reklámkiadások, vagyis kevesebb reklámüzenet érte el a fogyasztókat. Másrészt a gazdasági és egzisztenciális problémák súlyosbodásával változott a megtévesztésre alkalmas helyzetek struktúrája, illetve a különféle fogyasztók sérülékenysége is, ezért a hivatal nagyobb figyelmet fordított a jelentősebb pénzügyi előnyök vagy az alacsony pénzügyi kockázat ígéretével összefüggő, valamint az ingyenesség látszatát keltő magatartásokra. A pénzügyi szolgáltatások területe a GVH számára kiemelt jelentőséggel bír. Az utóbbi években a hivatal azt tapasztalja, hogy a pénzügyi piacokon a pénzügyi válság okozta alacsonyabb lakossági hitelképesség okán is megjelentek, illetve újra megjelentek azok a cégek, amelyek a kevésbé vagy egyáltalán nem hitelképes fogyasztók kiszolgáltatottságát kihasználva kínálnak gyorsnak és egyszerűnek tűnő pénzügyi megoldásokat. Jellemzően ilyen vállalkozások a fogyasztói csoportokat szervező cégek.

A fogyasztói csoportokkal kapcsolatos beavatkozások 2010-ben a hivatal fogyasztóvédelmi eljárásainak talán legfontosabb csoportját képezték. A fogyasztói csoportokat szervező vállalkozások konkrét magatartásai között vannak különbségek, de közös bennük az, hogy kommunikációjuk alapján a szolgáltatásukat a jellemzően hitelképtelen és pénzügyekben járatlan fogyasztó hitelnyújtásként értelmezi, miközben nem értesül teljeskörűen az őt terhelő kötelezettségekről.

A GVH jelentős munkát végzett. Tevékenységére változatlanul nagy szükség van. Ennek alátámasztásául azt emelem ki, hogy a lakosság döntő többsége, 71 százaléka egyáltalán nem tájékozott a hazai versenyszabályozással kapcsolatban, márpedig az Európai Unió ismérvei a szabad verseny és a minőség versenye, az uniós polgáré pedig az őt körülvevő üzleti világgal kapcsolatos alapvető összefüggések ismerete kell, kellene hogy legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Horváth János, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két percben kértem felszólalásra lehetőséget. Szándékoztam tartalmasabban hozzájárulni, azonban el kellett mennem bizottsági ülésre, mégis engedtessék meg, hogy pár mondatban elmondjam, mit mondtam volna egy teljes felszólalásban.

Arra hívtam volna fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét és akik ránk figyelnek, valamint a Versenyhivatal figyelmét, hogy a Versenyhivatal feladata az intézmény, a verseny, a procedúra figyelése és annak az érvényesülése, kevésbé feladata egyes esetekkel való foglalkozás. Persze, foglalkozzon vele!

A fő téma, a fő feladat azonban mégis az, hogy figyelni kell, a verseny tisztasága, a verseny szabadsága érvényesül-e.

(11.50)

Mert aztán az, a verseny szabadsága és tisztasága intézi el azt, amit a Versenyhivatal néha szabályozással, látható kezével próbál csinálni. A verseny egy procedúra, ahol a sok jelenlévő egymással versenyez a fogyasztó javára, és jó volna, ha ezt látnánk, éreznénk, hogy a több verseny a fogyasztó javára van. A Versenyhivatal feladata ebből következőleg: odafigyelni, hogy a verseny ne legyen korlátozva, tehát a monopolisztikus, oligopolisztikus törekvések felbukkanására figyelni, és így tovább; és ebből, a monopóliumok, oligopóliumok létéből következik egy jelentős újraelosztás, kizsákmányolás, monopóliumprofit, és ez a gazdasági életet visszatartja; sok tekintetben hatásosabb gyógyító eszköz, mint a regulációk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

No, erről szerettem volna beszélni, majd egyszer máskor. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kettővel előttem szóló fideszes képviselőre szeretnék reagálni, aki a fogyasztói csoportok tekintetében lényegében szó szerint felolvasta a GVH idevonatkozó jelentési részletét. Tehát a jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük, hogy a felmerült kérdésre, aggályainkra nem kaptunk olyan választ, ami arra mutatna, hogy a kormányzatnak milyen jogi vagy egyéb elképzelései vannak a fogyasztói csoportok visszaszorítása, az áldozatok megvédése ügyében, hanem egy olyan napirend tárgyalása során, amely esetben az Országgyűlés ellenőrző feladatát gyakorolja, egy hozzá közel álló és általa ellenőrzött szerv jelentéséből olvas fel szinte szó szerint a kormánypárti képviselő, ahelyett, hogy megosztaná velünk azon elképzeléseit, amelyekre kérdéseink, felvetéseink vonatkoztak.

Nagyon kérem önt és önöket arra, hogy reagáljanak érdemben az elhangzottakra, az előre papíron leadott és néha kicsit nehezen felolvasott szövegeket pedig mellőzzék. Próbáljunk meg egy érdemi vitát folytatni, ha vannak érveik, akkor azokat adják elő, eddig ilyeneket nem nagyon hallottunk, és tényleg, jöjjön ki ebből valami pozitív eredmény. Hiszen, ami most látható, hogy egy önök által, általunk ellenőrzött szerv jelentéséből felolvasnak, aztán megnyomják erre az igen gombot, ebből még nem fog semmi pozitívum születni. Kérem arra önöket, hogy egy kicsit erőltessék meg magukat, és beszéljünk a tárgykörről érdemben.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a Gazdasági Versenyhivatal itt megjelent vezetőit, és egyben jelzem képviselőtársaimnak, hogy tegnap a gazdasági és informatikai bizottság ülésén már sort kerítettünk elnök úr meghallgatására. Ott kaptunk is egy tömör tájékoztatót az elénk kerülő beszámolóból.

Én elsősorban nem is a beszámolóval magával foglalkoznék, és nem annak a már korábban ismertetett számait, adatait ismertetném, hanem a Jobbik javaslatait, alternatív meglátásait szeretném most itt némi magyarázattal megosztani önökkel.

Először is kifejezetten örülünk annak, ezt még így elöljáróban le szeretném szögezni, hogy végre van egy olyan állami szervezet, amelynek mérhető a teljesítménye a költséghatékonyság szempontjából, láthatóan a többszörösét behozza a Gazdasági Versenyhivatal már közvetlenül is bírságbevételek formájában annak az összegnek, mint amibe a fenntartása kerül. A közvetett haszna természetesen a versenykultúra erősítésében játszott szerepe és a megelőző magatartása miatt különösen fontos, és ennek meggyőződésünk szerint jóval nagyobb a hatása, mint amennyi a bírságbevételekből származó költségvetési többlet.

Amit hiányoltunk a beszámolóból, hogy vannak olyan nemzetgazdasági ágazatok, amelyekről egy bővebb, magyarázatokkal, adatokkal tűzdelt beszámolóra szerettünk volna igényt tartani. Ezek elsősorban azt jelentették volna, amire mostanában különösen sokat fókuszál a média, a közvélemény, ami az ország legsúlyosabb problémáit jelenti. Gyakorlatilag elsősorban a pénzintézeti szektorhoz kapcsolódó kérdések ezek; másodsorban a közbeszerzésekhez kapcsolódó kérdések ezek, ezeknek is bizonyos speciális szegmensei, ezeket ismertetni fogom; a harmadik pedig a különböző közműcégek, energetikához kapcsolódó kérdések. Mind a három különösen érdekes.

Miért is olyan fontos nekünk az, hogy ezek az ágazati vizsgálatok ilyen módon megtörténjenek, és publikálják ezt az Országgyűlés és a közvélemény felé? Először is elmondható az, hogy a gazdasági válság felerősítette azokat a korábban is megfigyelhető tendenciákat, amelyek a lakosság fogyasztói kosarának összetételében megmutatkoztak. A gazdasági válság következtében egyre nehezebb anyagi helyzetbe kerültek az emberek, az úgynevezett diszkrecionális jövedelemhányad, tehát az az összeg, amit a szoros értelemben vett megélhetési, rezsiköltségeken felül megkeresnek az emberek, ez gyakorlatilag egyre inkább szűkült, egy bizonyos rétegnél nőtt természetesen, és ezzel párhuzamosan a fogyasztók kosarában egyre nagyobb lett azoknak a termékeknek az aránya, amit a multinacionális vállalati szektortól szereznek be.

Mit is jelent ez? Elsősorban azt, hogy közműkiadásokra költünk jelenleg az Európai Unió statisztikai hivatalának vagy a KSH adatai szerint a jövedelmünk arányából lényegesen többet, mint az Európai Unió 27 tagállama, többet költünk energetikára, többet költünk ivóvízre, és mellesleg többet költünk különböző élelmiszerfajtákra is. Ezt az adott statisztikai adatok teljesen egyértelműen megmutatják. Épp azért, mert fölerősödött a gazdasági válság miatt az a tendencia, hogy eltűntek ezek a bizonyos előbb emlegetett diszkrecionális jövedelmek, és maradt csak a megélhetési, létszükségleti jószágokra történő pénzköltés, ez a pénz gyakorlatilag teljes egészében szinte a multinacionális szektorhoz kerül, néhány szereplős ágazatokba, olyan ágazatokba, ahol a verseny léte, a piac likviditása erősen kétséges nagyon sok esetben.

Megfigyelhető az, hogy oligopol gazdasági környezet alakul ki ezekben a szektorokban. Itt lenne különösen fontos odafigyelni - ezt egyébként elnök úr jelezte is a tegnapi meghallgatásán, hogy kiemelten kezeli a Gazdasági Versenyhivatal ezeket a területeket. Itt lenne különösen fontos odafigyelni, ugyanis azt láthatjuk, hogy ez a néhány szereplő egy ideig vetélkedett a magyar piac megszerzéséért, aztán később rájöttek arra, hogy a profitot oly módon lehet maximalizálni, ha nem piaci versenyben vannak egymással, hanem különböző versenykorlátozó megállapodásokat, adott esetben ármegállapodásokat, kartelleket hoznak létre, és ennek alapján a saját extraprofitjukat bebetonozzák.

Ha most megnézzük a nemzetközi összehasonlító adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy Magyarországon érték el az áruházláncok a legnagyobb négyzetméter-arányos forgalmat több esetben, ez a Metro-áruházláncra is egyébként jellemző volt, vagy Magyarországon volt a mérlegfőösszeghez képest legmagasabb a bankszektor jövedelmezősége, többszöröse a nyugat-európainak.

Miért is volt mindez? Azért-e, mert itt a menedzsereik ezeknek az óriási vállalatoknak, ezeknek a külföldi cégeknek tehetségesebbek voltak, vagy azért, mert nem volt likvid a piac, nem működött rendesen a verseny, és épp ezért, mert az állam asszisztált ehhez, extraprofitot lehetett Magyarországon elérni? Meggyőződésünk szerint ez a helyzet, ezt több ízben már itt az Országgyűlésben is bebizonyítottuk.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy az energetikában, amely szintén oligopol gazdasági környezetet jelent, megvalósuljon az, hogy az árképzés alapja nem egy miniszteri önkényre bízott árképlet, hanem az indokolt működési és tőkeköltségeket a nemzetközi összehasonlító adatok felhasználásával, azokat figyelembe vevő módon kerüljön kialakításra. Ez azért fontos, mert Magyarországon olyan költségeket is érvényesíthetnek a cégek a saját árszabásukban, amelyet egyébként Nyugat-Európában meg sem próbálnak. Ez biztosítja a nagy energetikai befektetők részére azt, hogy Magyarországot pénzszivattyúként alkalmazzák, innen jelentős összeget vigyenek ki, és aztán ez az összeg természetesen az anyaországba, valahová Nyugat-Európába vagy az Egyesült Államokba gyakorlatilag adómentesen távozhat. Ez tehát egy olyan kérdés, amire különösen figyelni kel.

Amit érdekesnek találtunk, és azt gondolom, ez versenyjogi szempontból is különösen érdekes szituáció, hogy a kormány lépett a hatósági árak piacán. Mi több alkalommal a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium minisztereit, államtitkárait interpelláltuk a parlamentben, és felvetettük azt, hogy mire jó a hatósági ár, mit ért el vele a kormány, milyen hatása van ennek a piacra.

(12.00)

Jelenleg ugyanis, ha megnézzük szintén az Európai Unió statisztikai hivatalának az adatait, azt láthatjuk, hogy a hatósági árakkal azt a jelentős extraprofitot, amire ezek az elsősorban energetikai vállalatok szert tettek a magyar piacon, bebetonozták a rendszerbe. A hatósági ár eredeti rendeltetésével ellentétben Magyarországon nem vezetett piaci versenyhez, nem vezetett ahhoz, hogy árrugalmasság lefelé legyen, fölfelé nem; fölfelé és lefelé egyaránt árrugalmatlan rendszert sikerült a rossz szisztéma következtében kialakítani. Akkor, amikor az elemzések alapján a nemzetközi földgázpiacon csökkent a földgáz beszerzési ára, látható módon Magyarországon semmi nem történt, hiszen ez a bizonyos árrugalmatlanság helyben fixálta a földgázárakat. Abban a pillanatban, amikor egyébként piaci alapon lehetett volna olcsóbbá tenni a gázt, nem történt semmi, és a magyar lakosságot, a magyar vállalkozásokat, a közszektort - mindenkit, aki energiát használt fel - jelentős veszteség érte. Ez a szabályozási környezet hiánya. Félreértés ne essék, ezt nem a Versenyhivatalon kérjük számon, ezt az Országgyűlésnek kellett volna megoldani, és akkor számon kérhető lenne a Versenyhivatalon, hogy mit tett annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzék.

Amire azonban utalni szeretnék: elnök úr is említette a beszámolójában, hogy a Versenyhivatal együttműködik a társhatóságokkal. Ezen a szinten természetesen elsősorban az Energia Hivatal az, amivel össze kellene hangolnia a cselekvését. Én azt javaslom, újólag, hogy ezeket a bizonyos nemzetközi adatokat használják fel az ármegállapításnál, és a hivatal éljen azzal a jogával, hogy a jogalkotó, az Országgyűlés felé olyan szakmai javaslatot dolgoz ki, amely az árszabást áttekinthetővé teszi, és biztosítja a magyar gazdaság számára azt, hogy a befektetők számára vonzó környezetet tudjon kínálni. A jelenlegi környezet ugyanis cseppet sem vonzó, hiszen a kormány pillanatnyi szeszélyei, pillanatnyi lobbiérdekei alapján folyamatosan befolyásolja, változtatja a feltételeket.

Fontosnak tartottam azt elmondani, hogy érdemes lenne a Nemzeti Adó- és Vámhivatal mintájára bevezetni a Gazdasági Versenyhivatalnál is a kockázatelemzés, a kockázatkezelés új gyakorlatát. Ez elsősorban azt jelenti, hogy amire az államnak közvetlen ráhatása van, ez a bizonyos 1600 milliárd forintos éves közbeszerzési piac, amivel az állam a magyar gazdaság legnagyobb megrendelője. Ebben a közbeszerzési kosárban jelentős részben vannak olyan termékek, amelyeknek a beszereztetése jól tipizálható, egyértelmű sarokszámokkal, gyakorlatilag egységárakkal meghatározható az, hogy mi az, ami belefér a piaci viszonyokba, és mi az, ami vélhetően kartellmagatartásra, korrupciós esetekre vagy valami más, hasonló törvénytelenségre utalhat.

Csak jelezni szeretném képviselőtársaimnak, hogy ezen a téren mennyire eredménytelenek a magyar hatóságok. Az Állami Számvevőszék - a közpénzek legfőbb őre - 3200 önkormányzatot ellenőrzött saját hatáskörben, és mindössze egyetlenegynél talált közbeszerzési szabálytalanságot; megjegyzem, ott sem bűncselekményt, csak szabálytalanságot. Mi azt kértük számon, hogy ha működnének a piaci mechanizmusok, ha ezen a területen valóban érvényesülne a verseny, akkor nem lenne az, amit nap mint nap olvashatunk az újságok címoldalán, hogy a piaci árnál, a sima kiskereskedelmi árnál jelentősen magasabb összegben is értékesítenek a közszféra részére nagy mennyiségben különböző árucikkeket.

A kockázatelemzési metódus megváltoztatása azt jelentené, hogy van egy olyan közbeszerzési rendszerünk, ahol elsősorban szoftveres szűrés alapján tudjuk ellenőrizni a beszállítókat és a megrendelőket egyaránt. A szoftveres szűréssel teljesen egyértelműen kiszűrhetőek lennének azok a vállalkozások, amelyek csak egy-egy adott közbeszerzéssel foglalkozó szervezetre specializálódtak. Jellemzően ezek azok az ügyletek, amiket köznyelven úgy hívnak, hogy már eleve le vannak zsírozva, ott már eleve valamilyen megállapodás köttetett. Ezek egy egyszerű szoftveres szűréssel kiszűrhetők, hiszen ha egy cég 15 féle terméket szállít, és ezt jellemzően csak egy állami megrendelőnek szállítja, a piacon más részesedése nincs az állami vagy az önkormányzati szektoron belül - bár egyébként ezt a terméket más is megrendeli, más részesedése nincs -, ezt egy szoftveres szűréssel teljesen nyilvánvalóan kiemelt kockázatú ügyfélként kellene nyilvántartani, és megnézni azt, hogy az adott cégnél a közbeszerzéseken belül működnek-e a piaci folyamatok, vagy arról van szó, hogy valaki leboltolta nagyon ügyesen a vezetőkkel, és ilyen módon extraprofitra tesz szert.

Nagyon fontosnak tartjuk azt - a Gazdasági Versenyhivatal korábbi beszámolóiból már kiderült -, hogy a Gazdasági Versenyhivatal az egyik legnagyobb közbeszerzési terepet, az útépítések ügyét már megvizsgálta, feltárta a piaci mechanizmusokat, és megállapította azt, hogy az aszfaltkeverő telepek száma, elterjedése, területi megoszlása nagyban meghatározza egy adott vállalkozás versenyképességét az adott területen, az adott útépítési projektnél.

Az a kérdés, hogy szeretne-e a kormány valamit tenni azért, hogy ezen a piacon megtörténjen a megfelelő piaci likviditás megteremtése, legyen elegendő minőségű, nagyságrendű verseny. Egyelőre ugyanis azt láthatjuk, hogy méretgazdaságossági korlátokba ütközik az a vállalkozás, ami a jelentős piaci erővel rendelkező, több aszfaltkeverő telepet fenntartó multikkal szemben próbálná megmérettetni magát, hiszen egész egyszerűen nem lesz gazdaságos a működése. Itt megint csak illikvid a piac, bizonyos szereplők szó szerint - mint az útépítéseknél - be vannak betonozva a rendszerbe, és ezeket nem lehet kiebrudalni.

A kérdésem az, hogy ez ügyben a Gazdasági Versenyhivatal milyen intézkedést tervez, milyen vizsgálatokat végeztek, mit szeretnének azért tenni, hogy ezen a területen jelentős változás álljon be. A későbbiek folyamán a pénzintézeti szektorral folytatom, elnök úr.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt versenyhivatali Elnök Úr! Bocsánat, nem látom, de valószínűleg itt van. Az első mondatom, mivel együttes vita van, és nem tudom, hogy ki képviseli most a gazdasági bizottságot éppen a határozati javaslat előterjesztésében... - Aradszki képviselő úrhoz: szeretném az ön figyelmébe ajánlani, hogy a versenyhivatali beszámoló címét meg a határozati javaslatot összhangba kellene hozni. Ehhez mi be fogunk nyújtani egy módosító javaslatot, csak az a gondom, hogy mint ellenzéki indítvány, félő, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint minden más. Itt a Ház falai között azonban kell erről beszélnünk, hogy egy parlamenti bizottságnak kell annyira igényesnek lennie, hogy ha egyszer a Versenyhivatal benyújtott egy jelentést, akkor a Ház egyik főbizottsága ugyanarról a jelentésről akarjon határozatot hozatni a tisztelt Házzal.

Elnézést kérek, elnök úr, én úgy érzem, hogy az időnk kevés, és azokkal a tételekkel nem foglalkozom, amelyek pozitívak. Az, hogy néhány kritikát fogok elmondani, vagy néhány dologra felhívni a figyelmét, nem azt jelenti, hogy elégedetlen lennék a Versenyhivatal munkájával, de azt gondolom, hogy itt annak van helye, hogy inkább muníciót adjunk a hivatal számára, hogy a jövőben mi az, amire még jobban oda kell figyelni, vagy hol látunk veszélyeket, amelyek a fogyasztókra leselkednek.

Azt gondolom, hogy most egyelőre nagy - és egyre nagyobb lesz - a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat a fogyasztókkal szemben, és ennek nagyon sok lábát lehet látni. Azt látom a beszámolóból, hogy önök figyelnek erre, de szeretném hozzátenni - igaza van a hivatalnak, amikor azt mondja, hogy egyik oldalon egy információs aszimmetria van a fogyasztó és a szolgáltató között -, hogy érdemes lenne ebben olyan mélységig elmenni, hogy egyes természetes monopolhelyzetben lévő szolgáltatóknál vizsgálni, hogy a belső üzletszabályzatuk mennyiben járul hozzá, hogy további olcsó, apró trükkökkel nemcsak hogy idegesítik a fogyasztót, hanem a fogyasztótól többletjövedelmet vesznek el, vagy a fogyasztó hihetetlenül nehezen jut el a panaszával, az észrevételével a megfelelő ügyfélszolgálati emberhez.

(12.10)

Szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy talán tegnapi vagy legfeljebb néhány nappal ezelőtti az a bulvársajtóban megjelent statisztika, amely szerint 2-7 perc időtartam telik el, mire egy ügyfél el tud jutni egyáltalán a telefonoshoz, kapcsoljon ide, meg nyomjon ilyen meg nyomjon olyan gombot. Jelentem a tisztelt Háznak, én most egy ilyen ügyet saját kezemmel akarok végigcsinálni, és az ügy végén letenni majd a hivatal asztalára a személyes tapasztalataimat, hogy hogyan lehet visszaélni azzal, amikor azt mondják, hogy a "beszélgetését rögzítjük", csak éppen mire beszélgetni kezd az ügyfél, addigra megszakad a vonal, és ez bekövetkezik különböző helyeken.

Vagy az a számlázási gyakorlat, amikor az ügyfél megszünteti, felmondja a szolgáltatást, és érdekes módon arra való hivatkozással, hogy a számlázását az adott szolgáltató, mondjuk, a tárgyhónap 25-26-27-én indította el, ezért még a következő hónapban követeli a díjat, holott ez teljesen tisztességtelen, egyszerűen tényleg kimeríti a tisztességtelen piaci magatartás fogalmát. Arról nem beszélve, hogy az ügyfélnek, mondjuk, a fővárostól 200 kilométerre lévő távolságban az ügyfélszolgálati irodán azt mondják, hogy teljes mértékben igaza van, de nekik nincs intézkedési joguk, ugyanakkor a behajtást a másik kéz már elkezdte; arra van jog.

Tehát ezért mondtam azt, hogy együtt kellene gondolkodnunk, mert ez már nem is a jogszabályok ügye, hanem a belső szabályzatokkal lehet így megkeseríteni azoknak a fogyasztóknak az életét, akik nem elég tájékozottak ebben a kérdésben, márpedig akár a telefonok vagy a pénzügyi szolgáltatások, amiket a képviselőtársaim említettek, bizony érdekesek.

Amiben vitatkoznék, az a közpénzek átlátható felhasználása. Azt gondolom, hogy a Versenyhivatalnak nem az átláthatóság, a felhasználás, a felhasználás szabályszerűsége az, ami érdekes, esetleg a hatékonyság kérdése jöhetne szóba, mert számomra az, hogy verseny van, erősítené azt, hogy ez a hatékonyságot szolgálja.

Itt pozitív példaként említem, amit a vasútépítéssel kapcsolatban tett a Versenyhivatal. Igen, egyik oldalról érezzük, hogy az adófizetők pénzéből mérhetetlen összeget kell a vasút finanszírozására biztosítani, a másik oldalon a néhány monopolhelyzetben lévő vállalkozás még ráadásul összefonódással is megpróbál előnyösebb helyzetbe kerülni.

Amire kíváncsi lennék, elnök úr: szól a beszámoló vagy a jelentés arról, hogy az informátori díjjal milyenek a tapasztalatok. Egy fél mondatot talán, ha a zárszóban mondana, hogy ez a rendszer így, ahogy van, kielégítő, vagy kell-e valamit tennünk, továbblépni a szabályozásban, mert ha pozitívnak értékelem azt, hogy húsz darab bejelentés volt, de valójában amennyi ebből érdemi, az a 10 százalék, az ugyanúgy kettőt jelent, mint az informátori díj megjelenése előtti időszakban. Tehát ez így normális-e, helyénvaló-e, vagy van-e a hivatalnak a mögöttünk lévő időszak tapasztalata alapján javaslata, hogy merre menjünk még tovább?

Nem beszélnék sokat, jobbikos képviselőtársaim beszéltek akár vezérszónoklatban, akár Volner képviselő úr a magyar termék dologról. Igen, szeretném erősíteni, hogy ma már a magyar termék minőséget és több pénzt jelent a kereskedő oldalán, tehát az evvel való visszaélés valójában megjelent a kiskereskedelmi rendszerben.

A következő észrevételem a panaszok és a bejelentések kérdésénél: a mérlegelés nekem személy szerint így nem tetszik, meg a prioritások. Tehát ott számomra, ha panasz és bejelentés van, akkor csak azt vizsgálni, hogy ez valós, nem valós, el kell indulni, vagy nem, és maga a jelentés erről szól valójában... - de akkor nem szép ez, ha azt mondjuk, hogy ja, hát nem olyan panaszt tett föl, ami a prioritásrendszerünkbe beletartozik, akkor az a panasz nem panasz. Nem igaz, nem ezt tükrözi, tehát ezért én úgy érzem, hogy ezt nem kellene. Sokkal szebb az, hogy objektív ismérvek alapján mérlegelnek és eldöntik.

Szeretnék hangsúlyt adni, és nagyon pozitívnak tartom - mert azt hiszem, talán ebben egyedüli utat jár a Versenyhivatal -, hogy a hozzá beérkezett és általa valósnak ítélt panaszt és bejelentéseket továbbítja azokhoz a szervezetekhez, ahol az illetékesség vélelmezhető. Azt gondolom, hogy ez az igazi ügyfélbarát magatartás, ami egy ilyen hivatalnál lényeges, és ez nagyon sokat segít.

A következő kérdésem már valójában a piacszabályozás kérdése. Nem kértem két percre szót, Aradszki képviselő úrral vitatkoztam volna. Képviselő úr, számomra a piac korlátozására tett kezdeményezések akár jogszabályban, akármiben, számomra nem helyettesítik, és véleményem szerint egy piacgazdaságban a játékszabályokat kell egyértelművé tennünk, nem a piacot korlátozni, hanem a játékszabályt. Legyen az árképzés vagy bármilyen más, nem akarom untatni a Házat fölöslegesen itt tételek felsorolásával, hiszem, hogy mind a ketten tudjuk, hogy miről van szó.

Itt akarok kitérni arra a súlyos dologra, ami az elmúlt időszakban történt. Ugyan a jelentés is megemlíti, de azt hiszem, az egyszerű megemlítésnél sokkal súlyosabb az, ami történt az elmúlt időszakban, amikor jogszabályokkal erősítették az önkormányzatok versenykorlátozó magatartását. Tehát miközben van egy hivatalunk, amely ez ellen emeli fel a szavát, itt a Ház ezzel ellentétes jogszabályokat alkot, és ez valószínű, hogy szorosan összefügg azzal, amit a jelentés 269. pontjában találunk, hogy releváns, tehát a piacra lépési feltételek változásával összefüggő releváns törvénytervezetekhez nem jut hozzá a Versenyhivatal.

Az nagyon látványos, nagyon hangzatos, hogy 210 jogszabályt küldtek meg a Versenyhivatalnak, de tisztelt képviselőtársaim, sokkal súlyosabb az a kérdés, amit alkalmaz a Fidesz és kereszténydemokrata kormánykoalíció, hogy képviselőkkel nyújtatnak be nagyon fontos jogszabályokat. Ezzel így most ez a jelentés igazán kézzelfoghatóvá teszi, tetten érhetővé teszi, hogy bizony így kerülik meg azokat a kötelező, a jogalkotási törvény szerinti kötelező egyeztetéseket, amelyekre nagy szükség lenne, mert később a működés során ezek majd problémásak lesznek. Csak szeretnék arra hivatkozni, amikor a közbeszerzési törvényben az egyes jogszolgáltatásokat mentesítették az eljárás alól; bizony ezzel korlátozták számos piacon lévő vállalkozásnak a részvételét, tehát nem helyes ez a magatartás.

Mondhatnám azt összefoglalóan, hogy üdvözlöm azt, hogy a jelentésben ezt ki merte mondani, mert egyéb más helyeken volt olyan érzésem, hogy néhol politikai megrendelés van. Erre hivatkozva... - bocsánat, hogy keresek a jegyzeteim között, azt hiszem, a 287. számú pontban szerepel, igen a 287. pontban, ahol maga a Versenyhivatal is azt mondja, hogy támogatja és üdvözli a kormány lépését. Jelentem, itt a jelentés és a lábjegyzet között konfliktus van, mert amire hivatkozni tetszenek, az a Rogán Antal által benyújtott törvényjavaslat volt, amelynek semmi köze nincs még csak az uniós jogharmonizációhoz sem. Én azt feltételezem, hogy a jelentésben lévő szöveg szerint önök egy 2011-es jogszabályra gondoltak, tehát nagy valószínűséggel itt van némi zavar a szöveg és a lábjegyzet között; erre kellene hogy figyeljenek, elnök úr, ez nagyon fontos.

(12.20)

Tehát visszatérve arra, és ez a befejező mondatom, számunkra nagyon szomorú - és ez a jelentés ezt megerősítette -, hogy a kormánypártok mást tesznek és mást mondanak. Tehát igyekeznek szorgosan, hogy igazolják a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését, hogy nem a szavakra, a tettekre, de valójában egész más a gyakorlat: miközben versenyről és versenyszabályozásról beszélünk, eközben egy olyan fontos szervezetet, mint a Gazdasági Versenyhivatal, kihagynak a jogszabály-előkészítésből.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Előttünk fekszik a Versenyhivatal 2010. évi beszámolója, és már elég markánsan és határozottan kifejtette két képviselőtársam, Z. Kárpát Dániel és Volner János, hogy nem vagyunk elégedettek a Gazdasági Versenyhivatal munkájával, nem látjuk az elszántságot, a kőkemény törekvést arra, hogy a kiszolgáltatott fogyasztókat, gazdasági szereplőket és elsősorban a nemzetgazdaság pilléreit megvédje a rendelkezésre bocsátott eszközökkel; ennél sokkal keményebb, sokkal határozottabb és sokkal szisztematikusabb munkát várunk el. Ezt egyébként elmondtuk már tavaly is, jómagam is elmondtam, éppen most nézegettem meg a tavalyi felszólalásom részleteit, tulajdonképpen szinte ugyanazt elmondhatnám, a jegyzőkönyv kedvéért majdnem ez lenne a legegyszerűbb, de mivel egy új jelentés van előttünk, ezért tételesen menjünk végig egy-két dolgon, amit szakértő kollégáimmal együtt állítottunk össze.

A beszámoló kiterjed a részletekre, ez az elnök úr első beszámolója, tehát nyilván nagy figyelemmel voltunk aziránt, hogy valahol sikerült-e érdemi elmozdulást elérni a korábbi kormányzati ciklus alatti időszakhoz képest. Nyilván azt nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy kormányváltás volt, tehát elementáris elvárás volt és elementáris elvárás van az állampolgárok tömegeiben, nyilván főleg azokban, akik a Fidesz-KDNP-kormánytöbbségre szavaztak, hogy egy olyan versenyjogi rendszert működtessen, amelyben a korábbi évek gyakorlatával ellentétben nem a multicégek elvtelen kiszolgálása, nem a külföldi tőke előtti maradéktalan megfelelés a legfőbb szempont.

Azt kell mondani, hogy ez az áttörés egyelőre hiányzik, elmaradt, hogy finoman fogalmazzunk. Erre nemcsak az utal, hogy a beszámoló előlapja olyan kék színben tündököl, amely kék szín szerencsére, legalábbis SZDSZ néven már nincs itt a parlament soraiban, ez még csak egy külalaki kérdés, de sajnos a tartalmat illetően is azt kell mondani, hogy a szemléletmódban és a hozzáállásban nagyon sok még a javítanivaló. Később majd szólok egy különleges ügyről is, a CoD teával kapcsolatosan, amely egy rákellenes magyar készítmény, és amellyel kapcsolatban a Versenyhivatal egy elképesztő, közel hároméves eljárás után a legutolsó tárgyalást követően egy évig ült a határozathozatalon, és ezután hozta meg az álláspontom szerint justizmordnak nyugodtan nevezhető döntését, amellyel gyakorlatilag tisztességtelen piaci magatartásnak minősítette a ráktúlélők nyilatkozatainak korrekt közzétételét - majd erről is beszélünk.

Mindenesetre ki kell emelni, hogy a sommás észrevételek körében a legelső, amit előre kell bocsátanunk, az, hogy nincs szuverén versenyjoga Magyarországnak, azért ezt rögzítsük megint, ezt tavaly is elmondtuk. Magyarországot betolták az Európai Unióba, az akkori népszavazás idején az akkori időszak összes pártja - kivéve a Jobbikot - ezt az álláspontot képviselte, LMP akkor még nem volt, de az MSZP és a Fidesz teljeskörűen, lényegében feltétel nélkül ezt a versenyjogi alárendeltséget elfogadta, támogatta, ennek köszönhető az, hogy Magyarország nem határozhatja meg önállóan a versenyjogi szabályait. Ebből az is következik, hogy vannak persze jó elemek ebben, nyilván Európára vonatkozóan, ilyen mondjuk, a kartellvédelem, de ugyanakkor nem tudja a nemzetgazdaság érdekében az Országgyűlés azokat a jogszabályokat meghozni, amelyek azért kellenének, hogy azt a fajta gyarmatosítási folyamatot megállítsuk, amely sajnos továbbra is folyik.

A versenytörvény kapcsán a Versenyhivatal kiemeli a beszámolóban, hogy kisebb súlyú jogtechnikai módosításon esett át, de a vertikális és horizontális együttműködéseket a versenyjogi szankcióktól mentesítő jogszabályok kapcsán a jogharmonizáció alá nem eső szabályokat is a magyar versenyjogba átültetésre hivatottnak ítéli a hivatal. Törekedik arra, hogy két éven belül újabb mentesítendő vertikális csoportmegállapodásokra terjesszék ki az általános vertikális csoportmentességi rendelet hatályát. Érdekes, üdvözli a Versenyhivatal a 33/2010. uniós rendeletet, amely még a viszonteladási ár meghatározását is tartalmazó vertikális megállapodásokat is versenyjogilag mentesíthetőnek ítélte. Ez aligha jelenthet mást, mint azt, hogy a piacon eddig is uralmi helyzetet élvező cégek versenykorlátozó ereje tovább fog fokozódni. Ismeretes, hogy különböző versenykorlátozó megállapodástípusok szabályai lényegében parttalan lehetőségeket nyújtanak a Versenyhivatalnak arra, hogy ezeket a szerződéseket vagy versenykorlátozónak, vagy versenyt nem korlátozónak minősítsék. A rendeletek tartalmaznak ilyen fogalommeghatározást, azonban a mentesülést időbelileg korlátozzák, vagy alkalmazását más okból kizárják, és feljogosítják a Versenyhivatalt arra, hogy deklarálja a mentesítés előnyeit, amelyeket a jogszabályok követelményeinek megfelelő szerződést kötők nem élvezhetnek.

Mivel az általános vertikális csoportmentességre vonatkozóan az 55/2002. kormányrendelet hatályának kiterjesztése a tendencia, rá kell mutatnunk arra, hogy a tárgyi hatályt körülíró, 1. § (1) bekezdésben használt, zavaros közgazdasági fogalmakkal terhelt mondat, amely szerint termelési vagy forgalmazási lánc egymástól eltérő szintjén működő vállalkozások, tetszés szerint értelmezhető. Úgy tűnik, hogy ezt maga a Versenyhivatal is érzi, és a beszámolójának 124. pontjában sikertelen kísérletet tesz az interpretációra - itt az áll, hogy minden eladó-vevő közötti megállapodás vertikálisnak minősül. A jogszabály alkalmazhatósága tehát még kiszámíthatatlanabbá, még inkább GVH-függővé válik.

Az eljárások megindítása kapcsán az olvasható a beszámoló 37. pontjában, hogy azért tekintik eredményesnek az ügyfélszolgálati munkát, mert az nagyban segíti a hivatalhoz fordulókat abban, hogy eldöntsék, célszerű-e a hivatalhoz fordulniuk, vagy nem. Ez információim szerint egyébként azt jelenti a gyakorlatban, hogy az ügyfélszolgálat feladata gyakorlatilag lebeszélni a hivatalhoz fordulókat arról, hogy versenyfelügyeleti eljárást indítsanak. Ha valóban így van, akkor ez a helyzet tarthatatlan, és mindenképpen megváltoztatásra szorul.

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatti eljárásokat a beszámoló szerint a bírság kiszabása jellemzi, de ennek hatékonysága több mint kétséges. Itt kell hozzátenni, hogy maga a jelentés is rögzíti, hogy az informátori díj alkalmazása mint új jogintézmény bevezetésre került, amely arról szól, hogy lényegében, ha valaki feldob egy kartellt, akkor komoly díjat kap. Maga a jelentés is leírja, hogy igazából ez nem váltotta be a reményeket, tehát elmaradt az áttörés, úgyhogy ebben akár jogalkotói feladatunk is van, illetve hivatali feladat is lenne, hogy ennek az intézménynek a népszerűsítését megtegye.

Csak egy-két esetben fordul elő, hogy a Versenyhivatal ideiglenes intézkedést alkalmaz, a megállapításait a saját honlapján közzéteszi, és viszonylag ritkább eset, hogy az eljárás kezdeti fázisaiban már megtiltja a jogszerűtlen magatartást. Egyszerűen érthetetlen ez az engedékeny liberalizmus akkor, amikor a versenytörvény 77. §-a jóval szigorúbb szankciókat is előír: kötelezettség előírása, helyreigazító nyilatkozat közzététele és a bírságok nyilván sokkal keményebb alkalmazása. Itt kell megint visszautalni arra, hogy ellenben viszont az tapasztalható, hogy akár a természetes hatóanyagokat tartalmazó gyógyhatású készítményeket, vagy olyan magyar innovációt tartalmazó készítményeket, amelyek kis- és közepes méretű magyar vállalkozásokhoz köthetők, a Versenyhivatal módszeresen vadássza le, ülteti a vádlottak padjára, majd bírságolja meg őket kőkeményen.

A fogyasztói csoportokról már szóltak a képviselőtársaim, de én is szeretnék néhány gondolatot megejteni erről. A hírhedt fogyasztói csoportok elleni fellépés a Versenyhivatal részéről meglehetősen visszás. Elismeri ezen típusú vállalkozások sorozatos, tömeges és súlyos gyakorlatát a 49. pontban, másrészt viszont csak a megtévesztő reklámozást szankcionálja, annak elnöki megjegyzésével, hogy javasolták a jogalkotóknak a fogyasztói csoportok működésének szabályozását. Ez azért tűnik elképesztőnek, mert ez lényegében már megvalósult, tehát a 186/2001. kormányrendelet a fogyasztói csoportok működését már szabályozta, csakhogy a 325/2001. kormányrendelet, a 269/2002. kormányrendelet, majd a 205/2004. kormányrendelet egyszerűen megtiltotta ezen jogszabályok alkalmazhatóságát. Nem tudni, hogy milyen erőknek sikerült ezt az elképesztő helyzetet előállítania, de igen tanulságos lenne, ha az elnök úr is adott esetben elolvasná Juszt László "Hát hiába beszélek?" című, fogyasztói csoportokról írt könyvét, amelynek alcíme a következőképpen hangzik: Ez a könyv nem jöhetett volna létre a törvényhozók és a törvényalkalmazók aktív passzivitása nélkül. Nem tisztem Juszt László munkásságát dicsérni, de mondjuk, ez a mondat, azt gondolom, valóban helyénvaló, és valós kritikát fogalmaz meg.

A versenykorlátozó megállapodásokat ismertető fejezet tanulmányozása nyomán viszont igen súlyos megállapításokat kell tennünk.

(12.30)

A jelentés 125. pontja rámutat arra, hogy a kartellektől semmiféle társadalmi előny nem várható. Ezzel egyetértünk. "A legsúlyosabb versenyjogi jogsértéseket valósítják meg, ezért mentesülésük vagy kivétel alá esésük kizárt." Ezzel a megállapítással is egyetérthetünk, azonban a cél megvalósítása már meglehetősen visszás, sőt ambivalensnek mondható. Ugye, a vasútépítő kartell megbírságolása során a GVH azt tartja fontosnak, hogy az említett kartell "versenykorlátozó megállapodása, magatartása más tagállamban honos pályázóknak a magyar piacra való belépését gátolja". Tehát nem a magyar nemzetgazdaság szempontjából értékeli a vasútépítő kartell kártevését, hanem a külföldiek szempontjából, ami megengedhetetlen.

Vagy a malomkartellel kapcsolatos eljárásban, amely a finomliszt árának egységesítéséről szól, annak elmarasztalásáról, ott bizony főleg a magyar intézmények, magyar önkormányzatok és magánszemélyek tulajdonában álló vállalkozások voltak a célkeresztben. Vagy itt van ez a különleges eset, a GEKKO-Garden Kft. esete. Itt 8 pontban elemzi a jelentés ezt az esetet. Ez a cég 14 éves korig gyermeknek szóló, képességfejlesztő játszóházi szolgáltatást értékesített, vertikális megállapodások keretében határozták meg az árakat, viszonteladói árakat. És ugye, igazából nagyon nem tekinthető megnyugtatónak, hogy csupán egyetlenegy ilyen képességfejlesztő játszóházi szolgáltatás tekintetében tudott érdemben a GVH kartellmegállapodást találni. De vajon más nagy ipari vagy szolgáltatói területen miért nem történt meg ez?

Teljesen érthetetlen és tényleg elképesztő az, hogy a beszámoló 166. pontja szerint a GVH tavaly erőfölénnyel való visszaélés körében 2010-ben 13 eljárást folytatott le, és ezek mindegyike megszüntető végzéssel fejeződött be. Tehát itt azért valami nagyon komoly rendszerprobléma van. Vagy megint csak jogalkotási probléma, vagy jogalkalmazói, lehet, hogy mind a kettő.

Aztán nem lehet szó nélkül hagyni a vállalati összefonódásokkal kapcsolatos kérdéskört. Itt például ki kell emelni a PharmaNova, a Zalár Patika Kft. és a Nova Gyógyszertárak Zrt. közötti fúziót a jelentés 233. és 235. pontjaiban. Az engedélyezés folyamán ugyanis a PharmaNova 139 patika irányítására szerzett jogosultságot, és ezzel létrejött a legnagyobb hazai gyógyszertári lánc. A GVH a fúzió kapcsán csak annyit tartott szükségesnek megjegyezni, hogy a PharmaNova Egerben nem rendelkezett gyógyszertárakkal, de mivel itt a piac erősen lokális jellegű, ezért valószínűsíteni sem lehet a versenykorlátozó hatást. Természetesen a válasz ezen ügy mögött mi? Hát az, hogy a PharmaNova mögött egy hatalmas piaci erejű külföldi gyógyszerkonszern, a Merckle nevezetű cég áll. Vajon nem áll-e fenn az a veszély, hogy a PharmaNova gyógyszertárai segítségével máshonnan származó gyógyászati termékek vásárlásától való elzárást fogják szorgalmazni?

Aztán a jelentős piaci erővel rendelkező kereskedők visszaéléseivel kapcsolatban a Versenyhivatal tevékenységét vizsgáljuk meg, hogy mit tett ezen a téren. Erről is beszéltek már képviselőtársaim, nem mondok újat. Tehát a Tesco, Auchan, Metro szállítási szerződései több címen is, mint ismert, sarcolják a magyar termelőket, vállalkozókat: polcdíjak, logisztikai hozzájárulás, listázási díj, a beszállítók árainak nyomottsága, 30-90 napos fizetési haladék kikényszerítése. Ezek azonban nem kockáztatják nyilván a panasztétel lehetőségét, nehogy áruszállítási kapcsolataikat elveszítsék. Tehát magyarul a bevásárlóközponti erőfölény parttalansága is ismert. És igen visszás az, hogy ezeknek a hatalmas piaci erővel rendelkező vállalkozásoknak csupán a bírságolására szorítkozik a GVH, azt sem kellő mértékben. Azonban maga a hivatal is megállapítja, hogy a kötelezettségeket a Tesco, az Auchan vagy a Metro nem teljesítették maradéktalanul. Miért nem alkalmazzák a versenytörvény 77. § (1) bekezdésében felsorolt, már említett szankciókat, például akár a tevékenységtől való eltiltást is? Tavaly ugye úgy fogalmaztam, hogy az ilyen vállalkozásoknak egyszerűen le kell húzni a rolóját, és lényegében kifelé kell mutatni az útirányt az országból; vagy megszoknak, vagy megszöknek.

Igen erősen elgondolkodtatott a 251. pontban olvasható megállapítás, amely szerint a versenytörvény rendelkezéseit a bíróságok és a Versenyhivatal többnyire azonosan értelmezik. Hát menjünk mögé, hogy ez miért lehet így. A 322. pont szerint a versenyjogi viták megítélésével, eldöntésével kapcsolatban a bírákat célcsoportként jelöli meg, és azt is leírja, hogy a GVH pályázati programjaiban a bíró pályázók támogatást nyerhettek. A GVH eljuttatja kiadványait a bírákhoz, a jelentés arról is szól, hogy a Magyar Bíróképző Akadémia könyvtárának fejlesztésén dolgozik, arról is beszél, hogy a regionális versenyügyi oktatási központ képzi a bírókat szemináriumokon keresztül, s a többi. Hát ugye, rendkívül súlyosan aggályos, hiszen azok a bírók, akik versenyjogi perekben ítéletet mondanak a GVH határozatairól, ezen intézmény védőszárnyai alatt élnek lényegében, és nem titkolt támogatásban részesülnek. Ilyen körülmények között valóban aligha lehet csodálkozni azon, hogy a GVH és a bírók a versenytörvény rendelkezéseit többnyire azonosan értelmezik.

Tehát röviden még arra is utalni szeretnék a végén, hogy a versenytörvény szerint a versenykultúra letéteményese és egyben finanszírozója is a Versenyhivatal. A beszámoló 305. pontjából egyértelműen kiderül, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít a GVH a saját beszámolójában szereplő ajánlásokkal kapcsolatban azok nyomon követésének. Feljogosítva érzi magát, hogy a parlamenttől, a kormánytól számon kérje a versenykultúrát, ami pedig aligha más, mint a multiglobális érdekkörök libertinista gazdaságpolitikájának érvényesítése.

ELNÖK: Megkérdezem képviselő urat, kéri-e egy perccel való meghosszabbítását.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Tényleg egy félpercnyi rész maradt. Köszönöm szépen a lehetőséget, igen.

ELNÖK: Egy perc lehetősége van.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Végül, de nem utolsósorban az abszolút egyoldalúságot szolgálja a versenytörvény 36. § (2) bekezdésének c) pontjában olvasható szabály: évenkénti elnöki beszámoló az Országgyűlésben, ahol a parlamentnek igazából véleménynyilvánítási, utasításadási, helybenhagyási jogköre nincs a jelentéssel kapcsolatban. Magyarul akkor lennénk igazán alkalmasak arra, hogy érdemben foglalkozzunk ezzel a súlyos, a nemzetgazdaság, a nemzet számára fontos kérdéssel, ahogy már szintén utalt rá Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, vitára próbálva ösztönözni kormánypárti képviselőket, ha egyrészt érdemi vita folyna, végül legyen lehetősége arra az Országgyűlésnek, hogy véleménynyilvánítási, utasításadási és helybenhagyási jogköre legyen. Éppen ebből fakadóan versenypolitikai irányelveket is ki kellene adni az Országgyűlésnek minden évben, és annak kötelező jelleggel kellene alkalmazódnia a Versenyhivatalra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Kupcsok Lajos, a Fidesz képviselője.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A gyógyhatású termékek forgalmazását illető GVH-s tapasztalatokkal kapcsolatban szeretnék nagyon röviden néhány gondolatot elmondani. Kínálati oldalon, ha megnézzük a jelentést, a beszámolót, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy nagy számú piaci szereplőt találunk, elektronikus kereskedelemmel felvértezve, MLM-rendszerek alkalmazásával. Keresleti oldalon sérülékeny fogyasztói kör található. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény szerint az egészségre gyakorolt hatást tekintve a megtévesztésre alkalmasság és az áruval kapcsolatos valótlan állítás jelentik a fő veszélyt.

Szabályba ütköző az is, amikor a terméknek a kedvező fiziológiai hatásokon túl megalapozatlanul gyógyhatást is tulajdonítanak, így biztonságérzetet közvetítenek a fogyasztók felé, növelve azok vásárlási kedvét. A gyógyhatás vonatkozásában a jogsértést önmagában a szükséges hatósági engedélyek beszerzésének elmaradása is megvalósítja. A gyógyhatás alátámasztására tudományos ismeret szükséges; nem tudományos ismeret a pozitív terméktapasztalat, a betegektől, orvosoktól származó vélemények. Akkor gyógyhatású a termék, ha azt ilyen termékként engedélyezték, és ehhez a hatásokat vizsgálatokkal igazolták, a vizsgálatok eredményeit az adott hatóság elfogadta. A fogyasztókhoz eljuttatott információk valóságtartalmát, a tényállítás valóságát minden esetben az információ közreadójának kell igazolni.

Külön szeretnék szólni a gyógyhatás és az orvosi vélemények kapcsolatáról. A véleménynyilvánítás szabadsága körében nem értelmezhetőek a reklámban megjelenített orvosi vélemények, ezekért a vállalkozás versenyjogi felelősséggel tartozik. A gyógyhatás és a fogyasztói vélemények kapcsolata tekintetében valamely személy véleményének reklámban való szerepeltetése nem mentesíti a vállalkozást a versenyjogi felelősség alól. A GVH-ra mint független központi közigazgatási hivatalra a 2010. év tapasztalatai alapján még jócskán vár feladat ebben a témakörben. Az egészségre ható termékekről szóló, bármilyen formában nyújtott tájékoztatásnak pontosnak és valósnak kell lenni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen sajátságos, idézőjeles "vita" alakul ki itt a Házban, hiszen mi, jobbikosok komolyan vesszük ezt az előterjesztést, vitatkozunk, érvelünk, önök pedig előveszik a jelentés különböző szakaszait, és felolvassák nekünk egy papírról. Ez nem vita, kérem szépen! Akkor mondják azt, hogy nincs mondanivalójuk ezzel kapcsolatban.

A gyógyhatású készítmények tekintetében, hogy egy kicsit a tárgynál is maradjunk, nagyon fontos kijelenteni azt, hogy az utóbbi évek vizsgálatai alapján 12 ilyen termék közül 7-ben nem volt benne az a hatóanyag, amit feltüntettek, 3-ban benne volt, de olyan mértékben, ami már egészségkárosító mértékű. Tehát kijelenthető az, hogy 12-ből 10 ilyen termék nem felel meg azon egészségügyi szabványoknak, előírásoknak, amelyek Magyarországon jelenleg hatályosak lennének.

(12.40)

Az ezekkel kapcsolatos vizsgálatokat mégis mind a fogyasztóvédelem, mind a GVH ha nem is mulasztotta el, de nem tudott olyan nyomást kifejteni, hogy az a kodifikációs vagy törvénykezési szintre bármilyen érdemi hatást gyakoroljon. Tehát kijelenthető, hogy itt sem érhető el az az óriási áttörés, amiről az imént hallhattunk. De ez még mindig nem mentesíti a kormányzatot azon felelősség alól, hogy ezen előterjesztés kapcsán mi itt felhoztuk azt, hogy igenis kellene a fogyasztói csoportok helyzetével valamit erősebben kezdeni, hiszen az eddigi törvénykezés kevés. De mondhatnám tovább: a korrupcióval is kellene valamit kezdeni, aztán a 90 és a 180 napos fizetési határidőkkel, a körbetartozásokkal is. Önök egyikre sem reagáltak semmit. Talán nincs elképzelésük ezzel kapcsolatban? Vagy nem kívánják velünk megosztani? Mert akkor a mögöttünk álló szavazókkal sem kívánják megosztani, tehát megint csak első- és másodosztályú állampolgárokra osztályozzák le a magyarokat.

Végül pedig egy sokkal tágabb értelmű kitekintésben arról is kellene beszélnünk, hogy ha egy pénzügyi rendszer visszásságairól, a bankokkal kapcsolatos problémákról beszélünk, akkor mikor alakul ki végre egy magyar tulajdonú vagy legalább magyar érdekeltségű bank, bankrendszer Magyarországon, akár egy szegények bankja formájában, hiszen teljesen egyértelmű, hogy az itt felmerülő problémák nagy részét az okozza, hogy idegen multinacionális érdekek vannak Magyarországon.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének, kétperces időkeretben.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Szeretnék röviden válaszolni Kupcsok képviselőtársamnak a természetgyógyászati készítmények, gyógyhatású készítmények körében tett felvetésére, és egyben visszautalok Z. Kárpát Dániel képviselőtársam szavaira. Azt alapelvként mindenképpen rögzítsük, hogy akik visszaélésszerűen, tisztességtelen piaci magatartást valósítanak meg olyan termékekkel, készítményekkel, amellyel azt a látszatot keltik, hogy gyógyulást remélhetnek olyanok, akik egyébként a halál szélén állnak, az valóban tisztességtelen magatartás, ami ellen fel kell lépni.

De amiről majd később szeretnék rendes felszólalás keretében mint esettanulmányról szólni, ez a bizonyos CoD teakészítmény, aminek a Gazdasági Versenyhivatal a fűnyíróelv alapján, vagy nem tudom, milyen megfontolásból, de lényegében teljes gőzhengerrel, dózerrel ment neki, és olyan bírságolást és megállapításokat tartalmazó határozatot hozott, amelyben többek között azt minősíti - még egyszer hangsúlyozom - versenytörvényt sértőnek, tisztességtelen piaci magatartásnak, ha egy kiemelten közhasznú rákellenes alapítvány összeállít esettanulmányokat, amelyekben klinikailag dokumentált gyógyulási esetek szerepelnek, és ebben mint nem kizárólagos csodaszer, hanem egy komplex gyógykezelésnek egy része, amely nem helyettesíti a hivatalos orvostudomány által alkalmazott módszereket, kerül megjelölésre ez a bizonyos tea, amely egyébként már közel 20 ezer embert visszahozott a halálból. Itt tehát nem kis dolgokról van szó! Itt emberek életével játsszunk, és amikor azt kellett tapasztalnom a versenyhivatali eljárás kapcsán, hogy milyen hozzáállást mutat a hivatal ebben az ügyben, a ráktúlélők értetlenül álltak, és nekem is leveleket írnak, és azt kérdezik tőlem, hogyan fordulhat elő az, hogy Magyarországon a kormány, illetve a kormány által működtetett Versenyhivatal nem ezen készítmények széles körű terjesztését biztosítja, hanem inkább a multicégek profitéhségét elégíti ki azzal, hogy a kemoterápiás készítményeket támogatja. De erről majd részletesen kívánok szólni egy rendes felszólalásban.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Jámbor Nándor, a Jobbik képviselője, 15 perces időkeretben.

JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A GVH beszámolója alapján úgy gondolom, hogy egy kicsit vissza kell tekintenünk a múltba, és meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy hogyan jutottunk el idáig, hisz a beszámolókat évről évre a mindenkori kormány, valamint a mindenkori parlament megkapta és véleményezte, vitát folytatott róluk. Amennyiben a Gazdasági Versenyhivatal nagyszerűen látta volna el a feladatát, akkor a magyar gazdaság nem is juthatott volna ilyen mélységekbe. Ezért most inkább azokat a dolgokat szeretném kidomborítani a hozzászólásomban, amelyekkel nem vagyunk megelégedve, és kevésbé beszélnék arról, amit elvégzett, ellátott a hivatal, hisz az a feladata, tehát azzal alapvetően egyet tudunk érteni.

Az európai uniós jogharmonizáció következtében a kis- és középvállalkozói szektor olyan méltánytalanul hátrányos helyzetbe került, hogy nem tudta felvenni a versenyt az ideérkező multinacionális vállalatokkal. Ez egyrészt olyan gazdasági és pénzügyi terhet jelentett a kis- és középvállalkozói szektornak, amit nem tudott vállalni. Tudjuk jól, az elmúlt húsz évben minden kormány, minden kormányzat, a jelenleg regnáló Fidesz-kormány is megsegíti a kis- és középvállalkozókat. Nos, ha ez így lett volna húsz éven keresztül, tisztelt képviselőtársaim, akkor húsz év alatt jelentős számú iparmágnás nevelkedett volna ki a kis- és középvállalkozói szektorból. Sajnos én egyet sem tudok említeni. Nyilván vannak olyan vállalkozók, akik a különböző privatizációs ügyekben meggazdagodtak, de én nem ezekről kívánok beszélni.

Ahhoz, hogy megértsék a jogharmonizációval kapcsolatos problémát, egy általam jól ismert területről, a tartálygyártásban bekövetkezett problematikáról szeretnék beszélni, arról, hogy hogyan kerültek a magyar tartálygyártók méltatlanul hátrányos helyzetbe a multinacionális vállalatokkal szemben.

A jogharmonizáció következtében, amellyel az Európai Unió a határain belül biztosítja az áruk szabad forgalmát, a nemzeti szabályozás a 9/2008. ÖTM-rendeletben - amelyet még Bajnai Gordon korábbi önkormányzati és területfejlesztési miniszter neve fémjelez - olyan kitételt tesz, hogy az Európai Unióból származó berendezések, műszaki termékek termékmegfelelőségét a magyar hatóság nem vizsgálhatja. Ugyanakkor a magyar termékek vonatkozásában előírja, hogy milyen műszaki kritériumoknak, feltételeknek kell megfelelniük. Nos, ezen a területen megszűntek a nemzeti szabványok, létrejöttek, illetve beemelésre kerültek a harmonizált európai szabványok, amelyek gyakorlatilag a korábbi magyar szabványoknak megfelelően alakultak. Tehát a magyar szabvány gyakorlatilag megegyezett az európai szabvánnyal. Ugyanakkor a Magyarországra importból, többségében Olaszországból beérkező termékek semmilyen mértékben nem felelnek meg a jelenlegi európai szabványnak, hisz azokat egy korábbi olasz belügyminisztériumi engedély jóváhagyásával gyártják. Így keletkezik az a probléma, hogy míg egy olasz importberendezés 2,5 milliméteres lemezvastagsággal bekerülhet Magyarországra, addig a magyar gyártónak 5 milliméteres lemezből kell gyártania egy ugyanolyan berendezést, hisz a korábbi magyar jogszabályból beemelték az európai jogszabályba, hogy milyen műszaki követelménynek kell megfelelnie egy ilyen terméknek. Így van az, hogy törvényes keretek között, törvényes szabályozás mellett a kkv-szektor méltánytalan versenyhátrányt szenved, hiszen önök is tudják, hogy 1 kiló vas és 2 kiló vas között azért jelentős különbség van. Ez abszolút egyértelmű.

Ezekért a problémákért kellett volna a mindenkori kormányzatnak, a jelenleginek is a felelősséget viselnie, hogy ezek a méltánytalan helyzetek ne alakuljanak ki. Óriási hibákat követtek el a nemzeti szabályozás megalkotásakor, amikor úgymond az Európai Unióból, illetve Törökországból származó termékeket kivonták a nemzeti termékmegfelelőség ellenőrzése alól. Mivel többnyire éghető folyadékok és olvadékok tartályairól beszélek - azaz gázolaj- és benzintároló tartályokról -, ez további biztonsági kockázatot jelent. Én magam jól ismerem ezeket az importtermékeket, és tudom, hogy ezeknél az importtermékeknél gyakorlatilag az sincs biztosítva, hogy az ötévente szükséges biztonsági ellenőrzést elvégezzék. Nem lehet nyomáspróbázni ezeket a berendezéseket, mert egy 3 milliméteres dómfedéllel vannak ellátva, amit még csak csavarral sem rögzítenek rendesen, merthogy nincs bennük anyacsavar. Tehát a fedél nem bírja az 5 baros nyomást, hogy ezt vizsgálni lehessen. És ez csak egy szegmense a magyar kis- és középvállalkozói szektornak, de ez számos területen van így.

(12.50)

Valahol átnéztek a kis- és középvállalkozók feje fölött, nem törődtek vele, hogy a jogharmonizáció milyen következményekkel járt, és nem számítottak, nem törődtek azzal, hogy ezáltal mennyi munkahely szűnik meg. Nem törődtek azzal a szektorral, amelyik a legjelentősebb teherviselője a magyar költségvetésnek, a legtöbb embert foglalkoztatja ebben az országban, és teljesen kiszolgáltatták a magyar piacot a multinacionális cégeknek. A Magyarországon ezen a területen dolgozó vállalkozások, amelyek korábban gyártó cégek voltak, többnyire ma már kereskedelmi ágazatba mentek át, a létszámot leépítve, és az olasz vagy spanyol importból származó berendezéseket forgalmazzák a magyar piacon. Ez általában elmondható, én azt hiszem, a magyar gazdaság több szegmenséről.

A kkv-szektor, úgy gondolom, hogy ennél jelentősebb védelmet igényel, ezt hiányolom a jelentésből is, a kartellezést és a sérülékeny fogyasztókat kiemeltük, viszont a kis- és középvállalkozói szektor védelméről nem hallottunk a multinacionális vállalatokkal szemben, ez egy fontos és jelentős hiányossága a beszámolónak. Én úgy gondolom, hogy a magyar állam a hivatali rendszerét tekintve rendelkezik minden olyan eszközzel, amellyel a nemzeti érdekképviseletet az elmúlt húsz évben megvalósíthatta volna, mégis hagyták, hogy a globális érdekszférának teljesen kiszolgáltassák a magyar gazdaságot.

A piac szabadságáról is sok minden elhangzott itt a mai napon. A piac szabadsága nem jelent mást, mint a teljes liberális piacgazdaságot, amelynek torzult viszonyai jelennek meg Magyarországon, ahol a multinacionális vállalatok abszolút visszaélnek a gazdasági erőfölényükkel. Ezt nem csak én állítom, illetve nem csak a Jobbik-frakció állítja, tavaly decemberben Hans Dietrich Genschert, a korábbi német külügyminisztert és korábbi belügyminisztert megkérdezték, hogy mi a véleménye a kelet-európai és a görögországi adósságválságról, és ő abszolút kijelentette, hogy igen kérem, mi odamentünk ezekbe az országokba, és a gazdasági erőfölényünkkel visszaélve felszámoltuk ezeknek az országoknak az önfenntartó képességét. Ezt ő ki merte jelenteni, de ezt rajtunk kívül ma Magyarországon senki nem meri kijelenteni, a kormány részéről sem mernek erre vonatkozóan kijelentéseket tenni és igazából szembenézni. Nem kell ezt szégyellni, ez egy dolog, ami megtörtént, és ezen kellene hogy változtassunk, hogy ez a kiszolgáltatottság végre megszűnjön.

Úgy gondolom, hogy a GVH felelőssége - mint jogalkalmazónak - az általam elmondottakban nem a legmagasabb, mint beszédem kezdetén kitértem rá, elsősorban a mindenkori parlamentek és a mindenkori kormányok felelőssége, érintettsége elvitathatatlan ebben az ügyben, de mégis úgy gondolom - Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamhoz csatlakozva -, hogy igenis, a korábbi években is az lett volna, és a jövőben is az volna a célravezető, hogyha a Gazdasági Versenyhivatal a kormány számára ajánlásokat fogalmazna meg, és észrevételeket tenne, hogy hogyan lehetne jelentősebb mértékben védeni a magyar gazdaság szereplőit, hisz elsősorban ez a legfontosabb feladata; a gazdasági szereplőkbe természetesen beleértve a kis- és középvállalkozói szektort, a fogyasztókat és minden egyéb szereplőt, de kiemelt prioritással a fogyasztókat és a kis- és középvállalkozói szektort kellene kezelni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatom, ahol abbahagytam, a Jobbik javaslatait ismertetném, és áttérek rövidesen természetesen a pénzintézeti szektorral kapcsolatos kérdések tárgyalására is.

Javasoljuk azt a korábbi felszólalásomban említett javaslatot a közbeszerzési kartellek ügyében, hogy a kartellező cégeket tiltsák el a későbbiek folyamán a közbeszerzéstől. Ne működhessenek közre a későbbiek folyamán úgynevezett erőforrást nyújtó vállalkozásokként sem, ugyanis nagyon sokszor azt látjuk, hogy mintegy főnixmadárként föltámadnak ezek a szervezetek, aztán belépnek alvállalkozóként, formailag más csinálja a fővállalkozást, de gyakorlatilag a vállalkozói értékláncból megállapítható, hogy jelentős részben ezek a főnixmadárként föltámadó, korábban kartellezéssel vádolt és elítélt vállalkozások gyakorlatilag ilyen módon újból és újból közpénzre tesznek szert. Ezek kizárása egyértelmű nemzetgazdasági érdek, ezt kívánja a verseny tisztasága, ezt kívánja a költségvetési kiadások lehetőség szerinti alacsony szinten tartása egyaránt.

Nagyon fontosnak tartjuk azt energetikai javaslatként - erről már tegnap a gazdasági bizottság ülésén elnök úrral beszéltünk -, hogy lehetőségük legyen a magyar fogyasztóknak arra, hogy össze tudják hasonlítani a fogyasztói árakat egy online felületen. Ez úgy működne, hogy a szolgáltató számlalevelén feltüntetnek egy olyan honlapcímet, ahol a vételezés helyét, a fogyasztás mennyiségét, az egyéb fogyasztói szokásokat beüti az ügyfél, ennek alapján kiderül az számára, hogy milyen szolgáltatók lehetnek érte versenyben az adott fogyasztási területen, és ki az, aki a legalacsonyabb tarifákat kínálja számára. Megjegyzem, a verseny szabadsága előtt itt ismét olyan korlátok állnak, amelyeket már túlhaladott az idő.

A magánszférában már áttértek az e-számlázásra, azaz az elektronikus számlalevelekre, akár interneten keresztül is lehet számlát küldeni valakinek. Ha mondjuk, a Google keresőjében valaki előfizet az Adverts szolgáltatásra, ugyanilyen módon tudja kifizetni, és ugyanilyen módon kapja a Google-tól a számlát. Ezt a cégek már elterjedten használják, a magyar államigazgatásban ennek a lehetősége még csak ötletként és érdekességként merül föl. Úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan kérdés, amivel kifejezetten érdemes lenne foglalkozni, ugyanis meggyőződésünk szerint az eddigi területi korlátok, amelyek a verseny szabadságát korlátozzák Magyarországon, ügyfélszolgálati irodák elterjedtségétől, országos lefedettségtől függően eltűnhetnének, és a fogyasztók széles köre élhetne a legalacsonyabb árat nyújtó szolgáltatás előnyeivel. Ez egy olyan kérdés, amit meg kell teremteni, meg kell oldani. Ennek a számonkérése ebben a pillanatban még nem a Gazdasági Versenyhivatal, hanem a kormány felé szól, a Gazdasági Versenyhivatalnak az lesz a dolga, hogy ezeket a szabályokat ellenőrizze és betartassa.

Nagyon fontos leszögeznünk azt, hogy az energetikában nagyon sokszor illikvid módon működik a piac, ugyanis végeztek például a kis- és középvállalkozók körében egy felmérést, megkérdezték ezeket a kis- és középvállalkozókat arról, hogy melyikük kapott már megkeresést valamelyik energetikai szolgáltatótól alacsonyabb árakkal, más tarifával kapcsolatban. Gyakorlatilag elmondható, hogy tíz magyar kis- és középvállalkozóból kilenchez soha nem kopogtatott be egyetlen versenytárs sem, sem elektronikus, sem személyes, sem telefonos formában azzal kapcsolatban, hogy alacsonyabb tarifákat kínáljon számára. Kérdés az, hogy ez ügyben mit tehetünk. Tehetjük azt, mint amit a szocialista kormány tett, meg tehetjük azt, amit a mostani kormány, ülünk a fenekünkön, és nem történik semmi, a piac továbbra is illikvid marad, vagy pedig megpróbáljuk ezt élénkíteni. Meggyőződésem szerint az egy jelentős esélye lenne a piac élénkülésének, hanem a számlaleveleken feltüntetésre kerülne ennek a bizonyos online felületnek a webcíme, odamegy az ügyfél, beüti a fogyasztási adatait, és megkapja a legalacsonyabb árat kínáló szolgáltatót. Meggyőződésem szerint ezzel el lehetne mozdulni a jelenlegi szintről.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nagyon fontosnak tartjuk a pénzintézeti szektor körüli versenykorlátozó tényezőket és ennek a helyzetnek a megváltoztatását. Mint ismeretes, a Jobbik országos aláírásgyűjtést indított - hála istennek, ezzel egyébként kifejezetten jól állunk már - annak érdekében, hogy a devizahiteleket a felvételkori forintárfolyamon forintosítsák, és ennek nem kis részben az az oka, hogy úgy láttuk, versenyjogi szempontból kifejezetten aggályos volt a pénzintézetek hitelezési gyakorlata, kifejezetten sokszor visszaéltek a gazdasági erőfölényükkel, azzal, hogy sérülékeny fogyasztók egész tömegeit produkálta a hitelintézeti szektor. Ennek orvoslására ismét csak nem történt semmi.

Akkor, amikor a cselekvést számon kérjük, természetesen nemcsak a versenyhatóság eszközeit szeretnénk ebben az esetben működni látni, hanem kérjük azt, hogy kormányzati eszközökkel, monetáris eszközökkel, prudenciális eszközökkel, fogyasztóvédelmi eszközökkel egyaránt legyen cselekvés, a Versenyhivatallal együttműködve, azzal karöltve lépjenek föl a hitelintézeti szektor túlkapásaival szemben.

(13.00)

Ugyanis több dolgot is meg lehet ebből állapítani, ami egyébként nem kis részben a Gazdasági Versenyhivatal működésébe sorolható. Az egyik az, hogy a bankok tisztességtelen magatartást tanúsítottak akkor, amikor az ügyfeleket szándékosan a devizahitelek felé terelték. Aki tisztában van azzal, én vállalati környezetben töltöttem el az elmúlt 16 évet, hogy mit jelent az, hogy carry trade hitelezés, hogy egy alacsony kamatozású forrásországból egy magas kamatozású övezetbe, egy célországba vigye a bank a hiteleket, és ezt aztán jelzáloghitelek formájában a lakosság részére értékesítse, az tudja azt, hogy ezek már eleve, elrendeltetésüktől fogva hibásnak minősülő termékek, ugyanis a carry trade hitelezés nem alkalmas a lakosság jelzálogpiaci hitelezésére, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez a vállalati piac jellemző terméke, jellemzően rövid távon működő, ritkábban hosszú távon.

Akkor, amikor a vállalatok részére kínálják ezt a hitelfajtát, akkor lehetősége van a vállalatnak arra, hogy céltartalékot képezzen, más forrásokat vonjon be az esetleges árfolyamkockázatok kiküszöbölésére. A lakosságnak ilyen lehetősége nem volt, a pénzintézeti szektor ezt nem kínálta a számára. Visszaélt-e az erőfölényével a pénzintézeti szektor ebben az esetben? Igen, visszaélt. Kérdés az, hogy mi történt ebben az esetben, tettünk-e valamit ellene, akár a kormányzat, akár a prudenciális felügyelet, akár a versenyhatóság vagy a fogyasztóvédelem szempontjából. Gyakorlatilag csak igen kis lépések történtek. Mondhatjuk nyugodtan, hogy érdemben ez ügyben gyakorlatilag semmi nem változott. Kérdés az, miért engedjük akár versenyhatósági szempontból is azt, hogy a bankok olyan árfolyamnyereséget realizáljanak, mint amit a hazai hitelállományon gyakorlatilag jelen pillanatban realizálhatnak.

Mit láthatunk a pénzügyi felügyeletek adataiból? Azt láthatjuk, hogy 1627 milliárd forintnyi volt az egyéb devizában történő hitelfelvétel, ez nem az eurót, hanem az eurón kívüli összes devizát jelenti. A bankok hitelfelvétele 1627 milliárd forint volt, ehhez képest majdnem ötször ekkora összeget helyeztek ki Magyarországon, ugyanígy egyéb devizában hitelként, azaz az az árfolyamnyereség, ami ezen az óriási hitelállományon képződött, az gyakorlatilag a pénzintézeti szektornál csapódik le.

Kérdés az, hogy szeretnénk-e valamit ez ellen tenni, dolga van-e a Gazdasági Versenyhivatalnak ebben az esetben. Meggyőződésem szerint igen, szemmel láthatólag rendkívül súlyosak ennek az esetnek a gazdasági következményei, rendkívül sok ember került igen komoly bajba, és ebből a sok emberből csak nagyon keveseket érinthet a kormány végtörlesztésre vonatkozó javaslata, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem lesz annyi pénzük az embereknek, hogy ezt a tartozást egy összegben kifizessék.

Fontosnak tartjuk azt kimondani, hogy versenyhatósági eszközökkel fel kell lépni a hitelintézeti szektor jó néhány cégével szemben azért, mert megtévesztették a fogyasztóikat; mert visszaéltek azzal, hogy a fogyasztók természetes módon nem rendelkeznek azzal a szakértelemmel, ami az úgynevezett carry trade típusú devizahitelek megítéléséhez szükséges lenne, azon egyszerű oknál fogva, hogy jellemzően nem olyan emberek jutottak hitelhez, akik pénzügyi, közgazdasági végzettséggel rendelkeznek, és tisztában vannak a banküzemtan mélységeivel, olyan szinten, mint ahogy kellene. Sokan nem is tudták, hogy nemcsak az árfolyamkockázat terheli őket, hanem a hitelek kamatkockázatait, a forrásköltség változásait is viselniük kell a törlesztőrészletek megemelkedésekor. Ezt nem szabad következmények nélkül hagyni. Meggyőződésünk szerint ebben az esetben a Gazdasági Versenyhivatalnak is fel kell lépnie a hitelintézetekkel szemben.

Nagyon fontosnak tartjuk azt, az elnök úr is elmondta a bevezetőjében, hogy az úgynevezett engedékenységi kérelmek száma gyakorlatilag nem változott az elmúlt időszakban, ami arra utal, hogy bár sokan szebb reményeket tápláltunk az engedékenységi intézkedésekkel kapcsolatban, de ezek gyakorlatilag mégsem teljesültek.

Amit ez jelent, az az, hogy ha valaki versenykorlátozó megállapodást tár fel, mondjuk, egy közbeszerzési vagy koncessziós eljárásban, akkor mentesül a versenyhivatali következmények alól, nem fogják őt elítélni, azonban ez nem feltétlenül jár kéz a kézben a büntetőjogi mentesüléssel. Ugyanis "versenykorlátozó megállapodás közbeszerzési vagy koncessziós eljárásban" címszó alatt a Btk. büntetni rendeli ezt a tevékenységet, akár többévnyi börtönt is lehet ezért az esetért kapni. Itt az elnök úr nagyon helyesen azt javasolta az Országgyűlésnek, élt a javaslattételi jogával, hogy alkosson az Országgyűlés törvényt, amely a versenyjogi szabályozást összhangba hozza a büntetőjogi szabályozással. Amíg ez meg nem történik, képviselőtársaim, addig erősen aggályos ennek az engedékenységi politikának a sikere, ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy amíg emberek ugyan mentesülnek a versenyhivatali eljárás alól, azonban nem mentesülnek esetleg a többéves börtönbüntetés alól, amivel a törvény fenyegeti őket, addig ez bizony még egy aggályos kérdés.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy az informátori díjnál, ami olyan embereket illet, akik kőkemény kartelleket tárnak fel és pontos információkkal szolgálnak a kartellek működésével kapcsolatban ahhoz, hogy a hatóságok eredményesen el tudjanak járni, ez nagyon sokszor azért nem jön létre, ez a hivatal beszámolójából egyébként ki is derül, mert az információk nem eléggé pontosak, ugyanakkor azonban sok ember tudatában, birtokában lehet annak egy adott vállalkozásnál dolgozva, hogy ennél a cégnél kőkemény kartellmegállapodásokról van szó. Ezeket fel tudná tárni, de mivel, mondjuk, az e-mailforgalomnak vagy annak a hangbeszélgetésnek nincs a birtokában, ami zajlott a részt vevő felek között, nem készített róla hangfelvételt, ezért gyakorlatilag nem tud belefolyni ezekbe az ügyekbe. Erre az esetre javasoltuk azt, hogy az 1 százalékos, legfeljebb 50 millió forintos sikerdíjnál alacsonyabb díjazásban is részesülhessen az illető akkor, hogyha, bár kőkemény kartell leleplezésének konkrét bizonyítékát nem tudja a hatóságoknak szolgáltatni, de ennek jeleit felismeri, ezt jelzi a hatóságoknak, és ilyen módon segíti elő a Gazdasági Versenyhivatal működését.

Ez az, amit javaslok megfontolásra a kormányzat részére, és természetesen az utóbbi két javaslatunkat rövidesen törvényjavaslat formájában is be fogjuk nyújtani a gazdasági bizottságnak. Kérem tisztelt fideszes képviselőtársaimat majd ennek kedvező elbírálására.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most kétperces hozzászólás következik. Szalay Péter képviselő úrnak adok szót, a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyógyhatású készítmények kérdéséhez szeretnék néhány mondatot hozzáfűzni. Ez egy nagyon kényes és nehéz kérdés.

Magam is ismertem annak idején egy urat, aki dél-amerikai őserdőből hozott növények főzetével próbált daganatokat gyógyítani. Engem megkért egy befektető, akit nagyon jól ismertem, hogy szakmai szempontból vizsgáljam meg ezeket a készítményeket, és kiderült, hogy nem tudott egyetlenegy esetben sem objektív gyógyulást produkálni. Ez nagyon könnyű például egy tüdődaganatnál: hogyha kisebbedik a gyógyszertől, lehet látni centiméterre, milliméterre, hogy kisebbedik vagy nem. Az úr szavahihetőségét némiképp az is csökkentette, hogy azt hirdette - azonkívül, hogy professzornak tituláltatta magát -, hogy ő csípőízületiprotézis-beültetéseket is végzett, ami azért érdekes, mert az úr a végzettségét tekintve állatorvos, és állatorvos emberek operálására szolgáló műtőben nem végezhet csípőprotézis-beültetést.

Nagyon fontos, hogy a betegek, a daganatos betegek kapkodnak fűhöz-fához, és ezért hajlandók arra, hogy nagy összegeket áldozzanak hatástalan készítményekre is. És a kérdést igazából még nagyon nehézzé teszi, hogy általában ezek a betegek szedik a gyógyhatású készítményt, amellett még kapnak kemoterápiát, röntgenbesugárzást, tehát nagyon nehéz eldönteni, amit Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam mondott, hogy végül melyiktől gyógyult meg a beteg.

Tehát én úgy érzem, mindenképpen nagyon fontos, hogy a hivatalos engedélyeztető eljáráshoz ragaszkodjunk, még ha az nehézkes és lassan is megy; nem lehet elfogadni, hogy egy gyógyhatású készítmény valóban olyan hatékony, mint ahogy a forgalmazója, vagy aki keresni akar ezen, meghirdeti.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel tájékoztatom a Házat, hogy pillanatnyilag a tervezetthez képest mintegy 70 perces csúszásban vagyunk. Úgyhogy Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik, ismételt felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

(13.10)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, ez már az utolsó felszólalásom lesz ebben a témában. Külön felszólalásra inspirált még Szalay Péter képviselőtársunk, aki most itt a gyógyszerlobbi képviselőjeként próbált lándzsát törni amellett, hogy bizony le kell dózerolni ezeket a természetes gyógyhatású készítményeket. Ha félreértettem, akkor elnézést kérek. De röviden mégiscsak ezt az esetet emeljük ki, és a Versenyhivatal gyakorlata szempontjából szeretném megvilágítani, hogy milyen abszurditásokhoz vezethet az a helyzet, ha a Versenyhivatal feladatát, szerepét rosszul fogja föl, és olyan ügyekre fókuszál, amelyekre pedig nem kellene, amit az államnak kellene támogatni, hiszen abban egyébként osztom Szalay Péter képviselőtársam szavait, lehet hogy nem állapítható meg konkrétan, hogy a komplex... - mert mindig arról beszél Dávid Tamás - most függetlenül attól, hogy milyen orvosnak minősítjük - a készítményekkel kapcsolatban, hogy egy komplex rendszerről van szó, amit a hivatalos orvoslás módszerei mellett, kiegészítésképpen lehet és célszerű alkalmazni, ugyanakkor soha nem mondja azt, hogy hagyjuk el a hivatalos módszereket, bár hozzá kell tennünk, hogy a kemoterápiás készítményeken van a legnagyobb extraprofitja a gyógyszerlobbinak, ott körülbelül ezerszázalékos profitja van a gyógyszerlobbinak, az embereket sajnos sok esetben nem meggyógyító, hanem halálba segítő készítményeknek.

A Versenyhivatal mit tett ebben az ügyben? Van ez a készítmény, amelyről elhangzottak ezek a jellemzők. Most nem egy termékbemutatón vagyunk, tehát nyilván nem is feladatunk, hogy ezt részletesen elemezzük, egy tény, hogy létrehozott egy közhasznú rákellenes alapítványt, amely széles körű tájékoztatást adott könyvek formájában, médiafelületeken arról, hogy milyen életmódváltásokkal és milyen módszerekkel lehet és kell védekezni az egyébként Magyarországot igen erőteljesen sújtó rákbetegség ellen. Azért azt ne felejtsük el, hogy hivatalos statisztikai adatok szerint Magyarországon évente átlagosan több mint 30 ezer ember veszti életét daganatos megbetegedésekben, ez a szív- és érrendszeri megbetegedések után gyakorlatilag a második legnagyobb elem, és éppen ezért egy kardinális küzdelem kérdése az, hogy ez a küzdelem hogyan folyik. Most hadd ne menjünk bele a részletekbe, de ezzel a termékkel kapcsolatban a Max Planck Intézet, Harvard Medical School, Weizmann Institute of Science és sok más oldalakon át részletezhető szakmai, szakirodalmi állásfoglalás és protokoll áll rendelkezésre arról, hogy milyen hatása van.

Miről szól ez az egész helyzet? Arról, hogy az uniós csatlakozás után megszűnt a gyógyhatású készítmény kategória, ez is egy olyan áldozat volt, amit az uniós csatlakozás oltárán meg kellett hozni. Tehát mit tehet egy olyan készítmény előállítója, amely készítmény mégiscsak jótékony hatással van az emberek számára? Vagy gyógyszerré minősíti, az Országos Gyógyszerészeti Intézet előtti igen hosszadalmas és nagyon komoly költségekkel rendelkező eljárásban, vagy étrend-kiegészítőként hozza forgalomba. Tehát igazából azért siklott ki ez az egész eljárás a CoD teával kapcsolatban, mert a Versenyhivatal nyilván nem azt mérte meg, hogy gyógyít vagy nem gyógyít, tehát ez nem lehetett feladata a GVH-nak, és nem is mondhatja ezt, hogy nem gyógyít, mivel egyébként tényleg gyógyít, de azt vizsgálta meg, hogy az étrend-kiegészítőként való forgalomba hozatal szempontjainak megfelelt-e minden kommunikáció, amit akár a forgalmazó, akár pedig ez az alapítvány tett. És ezen a mércén mérte meg azt és mondta azt, hogy szerinte nem fér bele, ha egy étrend-kiegészítő kapcsán egy közhasznú alapítvány olyan kötetet ad ki, amelyben ráktúlélők elmondják saját gyógyulási tapasztalataikat, és ebben többek között az is megemlítésre kerül, hogy ennek a készítménynek a fogyasztása is bizonyos mértékben segíthetett a gyógyulásukban.

Ezt azért is tartom tényleg megdöbbentőnek, mert egyetlen valótlan állítást soha nem tett ez a társaság a készítményekkel kapcsolatban, és mégis három év kommunikációját vizsgálta át a hivatal, itt van a kezemben egy 55 oldalas (Felmutatja az iratot.), gyakorlatilag előzetes álláspontot állítottak össze, az utolsó lábjegyzetes részt is nagyítóval megnézték az összes kötetben és kiadványban, és ebben bizony ilyen állításokat kifogásolnak, amelyek tulajdonképpen nem szólnak másról, mint arról, hogy igenis egy komplex gyógyhatású készítményrendszer egy részeként lehet csak felfogni ezt a sok ember életét megmentő készítményt.

Tehát ezen előzmények után egy hároméves versenyhivatali eljárás következett. Azért kérdem én az elnök úrtól, tulajdonképpen hogy fordulhat elő az, hogy a Versenyhivatal három évig tartó eljárást folytat, úgy ráadásul, hogy tavaly márciusban volt az utolsó tárgyalás, és idén márciusban, egy évre rá született meg a határozat. Ez már végképp érthetetlen számomra, hogy fordulhat ez elő. Ráadásul a határozat, nem részletezem itt hosszadalmasan, de lényegében olyan állításokra vonatkozóan állapítja meg a tisztességtelennek minősített tájékoztatást, amely állítások - mondom - soha nem tulajdonítottak a valóságosnál nagyobb mértékű gyógyhatást, és soha nem mondták azt, hogy ez kizárólagosan oldja meg, menti meg az emberek életét.

Mi történt egyébként? Már korábbi hatósági zaklatások nyomán Szlovákiába települt ki az előállító és forgalmazó cég, és gyakorlatilag, miután már az átmeneti szabályok alapján, notifikáció útján a termék forgalomba hozható Szlovákiában jogszerűen, ezért Szlovákiában forgalmazzák, és aki meg magyar ember lévén szeretne legalább esélyt kapni arra, hogy gyógyulást szerezhessen ő vagy a hozzátartozója, legalább az esélyét megkapni, annak most az a lehetősége maradt, hogy Szlovákiában szerzi be ezt a készítményt. Ebből meg természetesen még a magyar gazdaság is hátrányt szenved, mert gyakorlatilag nem a magyar GDP-t növeli ez a forgalmazás. Tehát kiüldözték ezt a vállalkozást, és számomra az volt a megdöbbentő, hogy ez miért tart ennyi ideig, és miért olyan irányba fejti ki az igencsak nem gyógyhatásúnak mondható hatását a Versenyhivatal, amely tényleg emberek ezreit fosztja meg a gyógyulás lehetőségétől.

És persze az igazi kérdés az, de ez már az egészségügyi kormányzat felé címezhető felhívás vagy kérdés - egyébként meg is írtam ez ügyben egy írásbeli kérdést Réthelyi Miklós miniszter úr számára, remélem, majd választ fogok kapni rá -, hogy tulajdonképpen tényleg miért. Még azt hozzá kell tenni, hogy külföldön teljes körű szakmai elismerést és támogatást élvez ez a készítmény. Tehát senki külföldön meg nem kérdőjelezi ennek a készítménynek a célszerűségét és hasznosságát, csupán Magyarországon szenved ilyen üldöztetést az a személy, aki ráadásul '56-os emigránsként tért vissza Magyarországra, azzal a céllal, hogy magyar emberek számára hozza el a sok-sok éves kutatás után kifejlesztett készítményt. Tehát igenis, azt gondolom, hogy nagyon rossz irányba megy a hivatal akkor, amikor ilyen típusú készítményekkel szemben lép fel.

És az igazi kérdés tehát az, hogy miért nem áll az egészségügyi kormányzat az ilyen típusú készítmények mögé, mint például Kínában.

Kínában ilyen típusú készítményeket a társadalombiztosítás támogat, tehát a természetes hatóanyagú készítményeket támogatják, és nem a külföldi gyógyszercégek profitéhségét kielégíteni hivatott hihetetlen extraprofitot termelő olyan készítményeket, amelyek adott esetben csak meghosszabbítják a végső stádiumot, és igazi áttörést nem tudnak elérni.

Tehát ez egy olyan taneset, ha lehet így mondani, ami szerintem mindannyiunkat arra kell intsen, és elsősorban a hivatalt kérem arra, hogy változtasson ezen a gyakorlatán, és tényleg, valóban az úgymond kuruzslónak minősíthető, valóban tisztességtelen módszerekkel dolgozó és az állított hatást nem produkáló készítményekkel szemben valóban lépjen fel legkeményebben, de amikor ennek ellenkezőjéről van szó, és ráadásul egy kiemelkedően közhasznú alapítványt bírságolnak meg több millió forintra azért, mert tájékoztatást ad az embereknek arról, hogyan lehet védekezni a rosszindulatú daganatos megbetegedésekkel szemben, azt gondolom, elfogadhatatlan. Bízom benne, hogy ezek a szavak nem hullanak majd terméketlen talajra, és el lehet kerülni azt, hogy ez az üldözés, üldöztetés, amely most sújtja ezt a CoD teakészítményt Magyarországon, megszűnik. Kérem ehhez mindannyiuk támogatását is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőket, először Juhász Miklóst, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Juhász Miklós: Röviden.) Igen, kíván. Megkérem elnök urat, fáradjon fel az emelvényre, és innen tegye meg észrevételeit. Parancsoljon, elnök úr, öné a szó.

(13.20)

DR. JUHÁSZ MIKLÓS, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden; azt nem tudom megígérni, hogy mindenre reagálok, mert annyi minden hangzott el, hogy nehéz lenne. Kaptunk hideget, meleget; inkább hideget. Őszintén szólva, azt nem gondoltam, hogy a beszámolónk külső kék színe eléri azt az ingerküszöböt, hogy itt megemlítsék, de ugyanígy gondolom, hogy az én nyakkendőm vagy a képviselő úr nyakkendője sem az a szint, amiről talán itt beszélnünk kellene.

Ezek után akkor nézzünk néhány konkrét dolgot! Már a tegnapi napon is felvetődött és a mai napon is Józsa képviselő úr részéről a beszámolónk 287. pontjában említett azon kérdés, amelyben a Versenyhivatal üdvözölte a közösségi szabályok részletező átültetését. Erről van szó, nem másról, semmilyen más politikai megrendelésnek nem tett eleget a Versenyhivatal. Itt egyszerűen arról volt szó, hogy a villamosenergia-törvény és a gáztörvény módosításával kapcsolatban átvettük az EU-szabályozást, és ennek örült a Versenyhivatal a beszámolójának ebben az említett pontjában.

Időrendben haladva: elhangzott az a kérdés is, hogy a PSZÁF és a GVH közötti hatáskört illetően hogyan alakul a helyzet. Azt kell mondanom általánosságban, hogy minden olyan esetben, amikor bankokról, pénzintézetekről van szó, tehát a jogalanyokat illetően, akkor mindig a PSZÁF jár el. Nyilván vannak átfedések; ilyen átfedés lehet például akkor, amikor az érdemi verseny érintettségéről van szó. Azok az ügyek tehát, amelyekről a beszámolóban beszéltünk, azért kerültek a GVH asztalára, és azért foglalkozhattunk vele, mert a verseny érdemi érintettsége vetődött fel, azáltal, hogy hosszú távú szerződésben nem tudott választani az adott fogyasztó, mert olyan röghöz kötöttséget tartalmazott a szerződés, hogy nem tudta azt mondani, hogy fogyasztót váltok. Az a piaci szabadság tehát, az a döntési szabadság, amely a fogyasztót megilleti, és amelyet a versenynél védenünk kell, nem valósult meg. Egyébként sajnos az én esetemben is volt ilyen; ha nem lett volna egy ismerősöm, akkor én sem tudtam volna egy ilyen jelzálogszerződésből kimászni. Ez a válaszom tehát, hozzátéve, hogy kétségtelen, hogy a PSZÁF-fal és az NFH-val való hatásköri kérdések tekintetében gyakran vannak átfedések. Ez egy elég nehéz kérdés, és az ügyfélszolgálat ebben valóban sokat fog tudni segíteni.

Azt is szeretném elmondani, hogy most egy olyan beszámolóról beszélünk, ami egy olyan vezetés alatt történt, amikor mi még nem voltunk a hivatal élén. Ez se nem enyhítő, se nem súlyosbító körülmény, csak tényszerűen mondom. Amikor tehát itt elhangzik például az a kérdés, amit én magam is felvetettem, hogy erőfölényes ügyekben nincs beavatkozás a GVH részéről - nem volt itt a képviselő úr -, ez azért árnyalja a képet, hogy három esetben kötelezettségvállalásról volt szó, egy esetben jogszabály rendezte a kérdést, tehát ezek valójában egyfajta beavatkozás jellegű intézkedések; mindemellett magam is egyetértek azzal, hogy ennek érdemes utánanézni, hogy miért volt ilyen a gyakorlatunk, érdemes-e, lehet-e ezen változtatni.

Az eszközrendszer és a szankciórendszer alkalmazását illetően nekem a hivatal elnökeként nyilván nincsen arra ráhatásom, hogy milyen összegű bírságot szabjon ki a hivatal. Magam is egyetértek azzal, hogy az 1-2 milliós összegű bírságok egy nagy áruházláncot vagy egy bankot kevéssé rettentenek el attól, hogy adott esetben jogsértő magatartást tanúsítsanak. Azt azonban látni kell, hogy két konkrét ügyben is a közelmúltban 30 milliós bírság kiszabására került sor - illetve 16 milliós bírságra ugyanolyan áruházlánccal kapcsolatban, amelyről a beszámoló is említést tesz -, tehát úgy tűnik, hogy egyfajta más vagy szigorúbb alapállás felé mozdult el a vizsgálók vagy az érintett döntést hozó részéről, mert itt ezek a bírságok kicsit súlyosabbnak tűnnek.

Elhangzott az is, hogy a beszámoló említi a magyar termék kérdéskört, de nem említ egy csomó olyan kérdést, amely a tavalyi évben nem fejeződött be, és ilyen volt a magyar termék is. Ez igaz, csak magyar termék ügyben tudtunk mit mondani, MOL-ügyben nem tudok mit mondani; MOL-ügyben csak annyit tudok mondani, hogy folyamatban van. Abban viszont igaza van a tisztelt képviselő asszonynak, hogy lehetett volna a lakás-takarékpénztárról beszélni, mert az valóban befejeződött időközben. Ezzel kapcsolatban egy részletes anyagot elkészítettünk, elküldtük az érintett minisztériumoknak, és ez az egyik bizottsági ülésen szóba is került.

Ami tegnap is felvetődött, az összehasonlító honlapok, amivel magunk is egyetértünk; köszönjük szépen az észrevételt, dolgozunk rajta. Egy munkacsoportot hoztunk erre létre. Azt hiszem, hogy ez valóban egy hasznos kérdés lenne.

Informátori díj: az informátori díjat szerintem egy kicsit korai még temetni, vagy kimondani róla bármit, tavaly áprilisban vezették be. Ha azt vesszük, hogy bármilyen ügy - kartellügyről is lévén szó - viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, azért nehéz azt mondani, hogy egy gyakorlatilag másfél éves időintervallum után azt ki tudjuk jelenteni, hogy ez jól működik vagy rosszul működik. Nyilván oda kell majd arra figyelni, hogy ez hogyan válik be, de az az alig több mint egyéves időintervallum még kevés ahhoz, hogy mérleget vonjunk.

A versenypártolás tekintetében elhangzott a büntetői konzekvenciák és a versenyjogi szankciók nem megfelelő összhangja. Teljes egészében egyetértünk. Ehhez hozzáteszem, hogy a közbeszerzési törvény említett paragrafusa, a 20/A. § sem igazán teszi érdekeltté az ajánlatkérőket abban, hogy hozzánk forduljanak. Gondolkozzunk az ő fejükkel! Ha most kétszer 6 hónapra vagy akármilyen időre meghosszabbodik ez az eljárás, mitől lesz neki az az érdeke - akár egy önkormányzatnak, akár bármilyen állami szervnek, beruházónak -, hogy akkor még tovább várjunk? Ez egyszerűen ebben a formában valóban újragondolást igényel.

Igazából nem szívesen reagálnék konkrét ügyekre, amiben a képviselő úr volt a jogi képviselő. Itt most nyilván majd egy bírósági eljárás fog következni. Nem tisztem az, hogy minősítsem az ügyet, hiszen ez egy konkrét eljárás, ebben majd egy döntés fog születni, és szerintem nem erre a fórumra tartozik. Ezzel kapcsolatban amit valóban megfontolandónak tartok, amit valóban hasznosnak tartok és köszönettel veszem, az az időszerűség, nevezetesen az, hogy törekednünk kell arra, hogy a döntések megfelelő időtartamban szülessenek meg; ezzel egyet tudok érteni, és azzal is, hogy ezek megfelelő időtartam alatt leírásra kerüljenek, és kézbesítésre kerüljenek a felekhez.

Elhangzott a fogyasztói jelzések kezelésével kapcsolatban a panasz és a bejelentés. Elnézést kérek, nem tudom, hogy most ki mondta, csak próbálok visszaemlékezni. A bejelentésekkel kell foglalkoznunk, és elhangzott az is, hogy tulajdonképpen mi a panaszokat nem mérlegelhetjük, és ha a versenyjogi jogsértés gyanúja fennáll, akkor igenis meg kell indítani az eljárást. Ez lehetséges lenne, de akkor nem 125 fővel kellene dolgoznunk. Tessenek szívesek lenni nekem megmondani, hogy ha van egy falusi temető, ahol valaki kizárólagos helyzetben van, és egy évben van 25 temetés, akkor ezzel foglalkozzak, vagy foglalkozzak esetleg egy ágazati vizsgálattal. Azt gondolom tehát, hogy itt mindenképpen be kell iktatnunk valamiféle prioritásrendszert, vagy pedig olyan humán erőforrást és egyéb anyagi erőforrást biztosítani a hivatal részére, amely nem teszi szükségessé ezt a mérlegelést. Hozzáteszem, néha úgy éreztem magam, minthogyha a GVH egyfajta aszpirin lenne, ami mindenre jó gyógyszer, de ezek nem mi vagyunk, úgyhogy ez egy tévedés.

Elhangzott a hatékonyság kérdése. Valóban, a tavalyi költségvetési bizottsági ülésen is megkapta ezt a kérdést az én elődöm, hogy hogyan mérjük a GVH hatékonyságát. Én nem értek egyet azzal, hogy csak és kizárólag a bírságok alapján mérnénk a hivatal hatékonyságát. A bírság egy nagyon jelentős szempont, de ennek még számtalan más aspektusa is lehet. A piaci szereplők felé egy jelzés, akár csak egy olyan jelzés, hogy például a hivatal eljárást indított valaki ellen, nagyon fontos lehet, mint ahogy meg is kaptam ezt a szemrehányást vagy észrevételt a Márkaszövetség egyik közgyűlésén, hiszen egy jó nevű cég számára, aki, tételezzük fel, be akarja tartani a szabályokat - és nyilván azért ők vannak többségben -, már az is jelentős érdeksérelemmel jár, ha kiderül, hogy ellene eljárás indult.

Még egy dolog a kis- és középvállalkozások védelmével kapcsolatosan.

(13.30)

Igazából a Versenyhivatal olyan alapon nem nagyon tud disztingválni, hogy valaki kék szemű vagy zöld szemű, és hogy ilyen vagy olyan jogi személyiséggel bír, tehát függetlenül attól, hogy az adott szereplő, piaci szereplő magyar vagy nem magyar, beléptünk az EU-ba, ebből az következik, hogy ha sérti a versenyjogi szabályokat, akkor nekünk el kell járni. Úgy gondolom, hogy ez a kérdés természetesen rendezhető valamilyen formában, de nem egy jogalkalmazó szintjén és nem a Versenyhivatal szintjén.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, röviden ennyit szerettem volna mondani. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági és informatikai bizottság részéről jelezték, hogy elnök úr válaszai kiegészítést nem igényelnek. Ezért az általános vitát lezárom. Mivel az országgyűlési határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most soron következik az uzsorával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/4128. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert képviselő úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben, aki felszólalását a helyéről mondja el.

Parancsoljon, államtitkár úr!




Felszólalások:   22   23-79   79-175      Ülésnap adatai