Felszólalás adatai
40. ülésnap (2006.12.04.), 16. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Kiss Péter (MSZP) |
Beosztás | szociális és munkaügyi miniszter |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | napirend előttihez hozzászólás |
Videó/Felszólalás ideje | 5:07 |
Felszólalások: Előző 16 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
KISS PÉTER szociális és munkaügyi miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úrnak, azt gondolom, feltétlenül igaza van abban, hogy a következő időszakban Magyarországon a siker kulcsa a társadalmi részvétel, és ennek természetesen a technikai minimuma a párbeszéd és a párbeszéd intézményeinek a működtetése, hiteles működése abból a szempontból is, hogy mindazok a felvetések, amelyek a szociális partnerektől érkeznek, beépüljenek a parlament döntéshozatalába, a kormányzati munkába, ilyen értelemben az ott elvégzett közös tevékenységet hitelesítsék a döntések maguk.
Úgy látom, a következő időszakban az is kihívást jelent, hogy Magyarország számára a fejlesztés tervezésében partnereket leljünk, partnereket a civil társadalomban, a szociális partnerek körében, hogy a szakértők, a kormányzat ne maradjon magára azzal a munkával, ami a következő öt-hét év sok ezer milliárdos forrásainak felhasználásában egyébként szükségesen elvégzendő. Hogy az emberek benne láthassák az álmaikat ezekben a fejlesztési elgondolásokban, ehhez arra van szükség, hogy úgymond a "virágozzék száz virág" elv működjön, azaz hogy azok, akik megélik ezeknek a fejlesztéseknek a hasznát, részesei legyenek a megtervezésnek.
De azt mutatják előttünk járó nyugat-európai országok, közülük természetesen a sikeresek példái - Írország, Portugália és mások példája -, hogy ott lehetett azt a nagy fejlesztési forrást az emberek javára úgy felhasználni, hogy abból egy gyorsuló fejlődés valósulhasson meg, ahol a megvalósításban is széles kör vehetett részt, ahol tehát a társadalmi partnerség nemcsak a tervek, a döntések kialakításában volt meg, hanem megvolt a végrehajtásban is. Hogy róluk szóló tervek általunk valósulhassanak meg, ezért nem egy országban társadalmi-gazdasági megállapodást kötöttek, vagy egy olyan együttműködési folyamatot alakítottak ki, amely folyamat egy iterációt tett lehetővé a megvalósítás során is.
Ezért úgy gondolom, hogy Magyarországon is fontos a Gazdasági és Szociális Tanács napokban nyilvánosságra kerülő felhívása, amelyik is a közélet szereplőit, de a közélet szereplőin túl a helyi társadalom, a civil közösségek képviselőit is arra szólítja fel, hogy alakítsunk ki egy nemzeti mozgalmat a fejlesztésre, ami erre a párbeszédre épülne. Nyilvánvaló módon ahhoz, hogy ez a párbeszéd hiteles legyen, olyannak kell lennie a programnak magának, hogy az támogatható legyen, hogy az emberek benne lássák a hétköznapi problémáikra adott válaszokat, és maga a politikai közélet pedig alkalmas legyen arra, hogy a felek párbeszédet folytassanak.
Ez utóbbiért a parlament pártjainak óriási felelőssége van. Van felelőssége, hogy a civil közélet szereplői számára hogyan mutat példát, tud-e példákat mutatni arra, hogy vannak olyan ügyek, amelyek felülkerekednek, fölötte vannak a pártpolitikai vetélkedésnek, amelyeket kivesznek, mert nemzeti értelemben fontosabbnak tartják őket a pártok abból a vetélkedésből, aminek nap mint nap vagyunk tanúi itt a Házban. Nos, egyet mondhatok, hogy az üzenet a szociális partnerekhez, a társadalmi közszereplőkhöz láthatóan precízebben, pontosabban, jobban megérkezett az elmúlt időszakban, mint ide, a tisztelt Házba. Hiszen az országos érdekegyeztetés fórumain nem egy kérdésben, olyanban is, ami napi szinten konfliktusos, de távlatilag vonzó, sikerült konszenzussal együttműködést kialakítanunk.
Ilyenek a párbeszéd új kereteit meghatározó - ahogy a képviselő úr is mondta - párbeszédtörvények, az országos érdekegyeztetésről szóló törvény, a nyugellátást, a szociális ellátást megalapozó módosításaink, amelyek zöme a párbeszéd intézményeinek erősítésén túl arról szól, hogy mindenki, aki teheti, akinek egészsége engedi, az dolgozhasson, és azok is, akik ma nem kereső-foglalkozásból próbálják eltartani családjaikat, inkább abban legyenek érdekeltek, hogy segély helyett a munka világát válasszák. Azok pedig, akik segélyre szorulnak, azok is, ha kell, közcélú foglalkoztatáson keresztül kapják meg a segélyüknek megfelelő támogatást, így tehát munkáért bér formájában, hogy világos legyen, hogy az ország is akkor lesz sikeres, mint amikor a családok is, ha ott a családfenntartók, az aktív emberek, a szülők a szuverenitásukat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a saját teljesítményükre építik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
Felszólalások: Előző 16 Következő Ülésnap adatai