Készült: 2020.09.26.21:12:49 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 134 2010.05.21. 2:04  105-175

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A pedagógusok ellen elkövetett erőszakos cselekményekkel kapcsolatban engedjék meg, hogy megosszak önökkel néhány gondolatot. Nos, nagyon sokan szokták mondani, hogy vissza kell állítani a pedagógus hivatás rangját, megbecsülését. Azt gondolom, hogy ennek csak egyik, de elengedhetetlen feltétele az a törvényjavaslat, ami most előttünk fekszik. Az előbbieket nemcsak mondani kell, hanem itt az idejük a tetteknek is. Az Országgyűlés feladata és mindenképpen fontos feladata, hogy figyelemmel kísérje a társadalmi folyamatokat, és ennek megfelelően alakítsa a törvényeket.

Pedagógusként mindenképpen el kell mondanom, és Budafok-Tétény országgyűlési képviselőjeként is meg kell állapítanom, hogy nagyon sok jelzés érkezik hozzánk a pedagógustársadalomból. Például választókerületemben, Budafok-Tétényben, amely ugyan a béke szigete ezzel kapcsolatban, érezhető a pedagógusi szolidaritás, és úgy gondolom, el is várják a törvényhozástól, elvárják a tisztelt Háztól, hogy ezt figyelembe vegye.

Mindenképpen szükséges a jelen társadalmi helyzetben egyfajta figyelmeztetés a potenciális bűnelkövetőknek, illetve szükséges, úgy gondolom az együtt érző jelzés a pedagógustársadalomnak, a tanároknak, hogy biztonságban érezzék magukat, és tudják azt, hogy mi mellettük állunk, az ország mellettük áll szép hivatásuk teljesítésében. Ezért kérem, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 34 2010.06.14. 3:54  33-38

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Érdi Gyümölcs- és Dísznövény-termesztési Kutató-Fejlesztő Kht. Magyarország egy legnagyobb génbankja, ahol a hazánkban honos összes csonthéjas génállományát őrzik, kutatják, nemesítik és értékesítik. A kutatóintézet mintegy 800 hektáros, igen értékes földterülettel is rendelkezik az M7-es, M6-os autópályák közvetlen közelében, és ez a terület egyedülálló módon nem az állam, hanem a kutatóintézet tulajdonában van. A kutatóintézet budatétényi központja is nagyon komoly értéket képvisel. Budafok-Tétényben fekszik a kht. rózsakertje, amelynek elődjét még Klauzál Gábor alapította.

Több mint ötven évvel ezelőtt a Magyar Örökség-díjas Márk Gergely itt álmodta meg és hozta létre Európa akkor második legnagyobb rozáriumát a Park utca 2. szám alatt. Itt van a kutatói központ is. Az akkori 2740 rózsafajtából mára 1300 maradt, de még mindig 8000 tő virágzik májusban a nagyjából két és fél hektáros területen.

Azonban a több milliárd forint értékű szántó, valamint az érdi kutatóközpont és a budatétényi rozárium kényszer-végelszámolás alá került, és vele együtt az a szellemi vagyon is, amelyet kutatóelődeink több évtizeden keresztül halmoztak fel a nemzet szolgálatában.

(14.10)

Ugyanis egy törvény elrendelte, hogy minden kht. formában működő egységet át kellett alakítani 2009. július 1-jéig. Az állam tulajdonában levő igen sok kht.-t át is alakította a tulajdonos, kivéve az említett érdi kutatóintézetet, így a bíróság kényszer-végelszámolást volt kénytelen elrendelni. A szabály ilyenkor az, hogy a kijelölt felszámoló a tulajdonos helyébe lép, értékesíti a vagyont, majd elszámol a volt tulajdonossal.

Tudni kell, hogy ennek a hatalmas értékű vagyonnak a kezelője a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., ahol akkor az ezért a portfólióért felelős vezérigazgató-helyettes Benedek Fülöp volt. Felmerül a kérdés: nem képzelhető el, hogy az átalakítás elmaradása nem is véletlen, hanem előre, pontosan kitervelt akció volt? Hiszen a jogszabályt igen jól ismerők pontosan tudták azt is, hogy ha nincs átalakítás, akkor jöhet a végelszámolás, azaz a 800 hektár állami termőföld haveri kézre juttatása, az épületek, ingatlanok lenyúlása.

A szemfényvesztő rablás megakadályozása érdekében az elmúlt évben többször kérdeztük a vagyongazdálkodásért felelős MSZP-s minisztert, tartottunk sajtótájékoztatót, sőt a XXII. kerületi civil egyesületek közel 800 aláírást gyűjtöttek, hogy felhívják a képtelen helyzetre a figyelmet. Aggodalmunkat a volt szocialista kormány lesöpörte.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezért kérdezzük, Font Sándor képviselőtársammal:

Van-e elegendő eszköze és rálátása a minisztériumnak a végelszámolás folyamatára?

Megalakult-e már az a nonprofit kft., amely képes a végelszámolás alatt levő társaság vagyonának a fogadására?

Van-e esély arra, hogy továbbra is állami kézben maradjon ez a nagy értékű nemzeti vagyon? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő, elnök úr!)

Nem tapintható-e ki a leköszönő kormány részéről az a szándék, hogy az átalakítást tudatosan szabotálták el annak érdekében, hogy ez a hatalmas vagyon meghatározott magánkezekbe kerüljön?

Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 242 2010.06.15. 2:15  237-315

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati kőszínházak legnagyobb része - mint az az előző hozzászólásokban is elhangzott - döbbenetes pénzügyi nehézségekkel kénytelen küzdeni az előző kormányzat tevékenysége következményeként, és a feladatunk nyilvánvalóan ennek a problémának a megoldása lesz.

Puskás Imre képviselőtársam az imént speciális színházi területnek nevezte azt a szegmenset, amelyről azonban azonnal dönteni kell, és ezzel kapcsolatban fekszik most előttünk egy törvényjavaslat. Ugyanis elmondható, hogy az új, még az előző ciklusban elfogadott szabályozás legsúlyosabban és talán legnegatívabban a magyarországi kisebbségek színházait érintette, és a bizottság által is támogatott törvényjavaslat, az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt szeretné most orvosolni. Orvosolni és kifejezni azt - és ez a gondolat elhangzott a bizottsági ülésen -, hogy Magyarország értéket nyer és gazdagabb lesz azzal, ha az itt élő nemzetiségek, kisebbségek ápolják kultúrájukat és anyanyelvüket. Nos, ennek a támogatását fejezheti ki a tisztelt Ház ezen törvényjavaslat elfogadásával.

A bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és vita után, amely vita egyébként - ezt talán a sajtóban is tetszettek olvasni - sokunk számára érthetetlennek és ízléstelennek tartott vagy tekintett megjegyzéseket is felvonultatott, 13 igen szavazattal, nem szavazat nélkül és 1 tartózkodással tárgysorozatba-vételre javasolta ezt a törvényjavaslatot, illetve ugyanilyen, tehát kétharmadost meghaladó arányban általános vitára javasolta ezt a törvényjavaslatot. Én kérem szépen, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 80 2010.07.21. 12:08  35-219

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MSZP vezérszónokaként Mandur László képviselő úr sok mindenről beszélt, nagyjából a hozzászólásának mintegy felében egészen másról, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ha megengedik, akkor én erről a törvényjavaslatról szeretnék beszélni. Méghozzá azért, mert azt gondolom, abban mindannyian egyetértünk, itt a Házban helyet foglaló frakciók képviselői, hogy az Országgyűlésnek a sajtóval kapcsolatos jogalkotásban igencsak vannak adósságai. Ezt már többen felvetették, illetve érintették az előzőekben. És én éppen azért tartom fontosnak ezt a törvényjavaslatot, amely most előttünk fekszik, mert számos olyan kérdést rendez, egy sor olyan területre kitér, amelyre a hatályos szabályozás nincsen tekintettel, illetve eddig nem volt tekintettel, nem volt figyelemmel.

Az egyik ilyen téma éppenséggel ennek a törvényjavaslatnak a hatálya, amely figyelembe veszi, illetve javasolja figyelembe venni azokat a változásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben, illetve különösképpen az elmúlt évtizedben bekövetkeztek a világban. Nevezetesen gondolok itt az internetes sajtótermékek megjelenésére is. A jogalkotás mintha nem vett volna tudomást ezekről, nem vett volna tudomást az elmúlt évtized fejlődéséről, és nem vett volna tudomást arról, hogy megjelent az internet, és nemcsak megjelent, hanem igen jelentős tényezővé lépett elő, tényezővé vált a sajtópiacon is. Ennek nyilván tükröződnie kell a jogszabályainkban, és ezt is célozza ez a javaslat.

Ezt már csak azért is mondom, mert a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény 20. §-a megfogalmazza a sajtó, illetve a sajtótermék fogalmát. A sajtó fogalmát úgy értelmezi, hogy az időszaki lap, a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató és a hírügynökség tartoznak ide. Illetve a sajtóterméket az alábbiak szerint definiálja a hatályos szabályozás: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és televízióműsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány, ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más tájékoztatást vagy a műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz. Nos, ez - azt gondolom, egyetértünk abban - meglehetősen idejétmúlt meghatározás, és érdemes átgondolni azt, hogy milyen területekre kell még kiterjeszteni a sajtóval kapcsolatos szabályozást. És ilyen módon, illetve ez által a törvényjavaslat által, úgy gondolom, ebben egy fontos lépést teszünk.

A másik kérdés, ami nagyon sokszor felvetődik, az a sajtó kötelezettségeivel kapcsolatos. Amikor a képviselőtársaim arról beszélnek, akár bizottsági ülésen, akár itt a plenáris ülésen, hogy aggályos megfogalmazni a sajtó, illetve a tartalomszolgáltatók feladatait, akkor szeretném jelezni azt, hogy a hatályos sajtótörvény, az előbb már idézett 1986. évi II. törvény, megfogalmazza a sajtó feladatait.

(12.20)

Nevezetesen - és ezt szeretném idézni -, a sajtó feladata a hírközlés más eszközeivel összhangban a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. Ezt ajánlom azon képviselőtársaim figyelmébe, akik önmagában a sajtó feladatainak a megfogalmazását vagy az erre vonatkozó javaslatokat vetik kritika alá, illetve teszik kritika tárgyává. Szeretném megjegyezni azt, hogy ez a javaslat általában szól - és itt tekintettel vagyok azokra a módosító indítványokra, amelyeket L. Simon László képviselőtársam nyújtott be, és ezekkel együtt próbálom a javaslatot ilyen módon mérlegelni -, szóval az előttünk fekvő törvényjavaslat a tartalomszolgáltatók összességének a feladataként jelzi a hiteles, gyors, pontos tájékoztatást, a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.

Nos, amikor ezt megfogalmazza, akkor úgy gondolom, a médiapiac egészétől megkövetelt általános médiajogi alapelvet fogalmaz meg, és bizony, amikor itt a hiteles, gyors és pontos tájékoztatásról beszél, akkor azokat a szavakat idézi, amelyeket a hatályos sajtótörvény is megfogalmaz, illetve tartalmaz, viszont a terminológiát némiképpen pontosítja. Gyakran hallani azt a panaszt - és ez ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban jut eszembe -, hogy az utóbbi években teret nyert a felületesség, és ugyan nem szeretnék senkit megbántani, de ebben talán szerepe lehetett az előző kormányzat - hát - morális züllésének is. Azaz annak a morális deficitnek, amely az előző MSZP-SZDSZ- kormányt, illetve kormányokat jellemezte, és mint ahogy ennek vége, úgy azt gondolom, hogy sok tekintetben új időknek kell jönniük, és talán ezért is fontos e tekintetben is figyelembe venni azt a megfogalmazást, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz.

A hitelesség és a pontosság tekintetében; hitelesség és pontosság, azt gondolom, a sajtó, illetve a média példát kell hogy mutasson e tekintetben is, vagy hát példával kell hogy elöl járjon, mint ahogy egyébként a politika is nyilvánvalóan, és a példaadásban, a példamutatásban fontos szerepe van. Nos, amikor pontosságról, hitelességről és gyorsaságról beszélünk, akkor itt több minden szerepel, elsősorban például a hitelesség tekintetében az oknyomozó újságírás védelme. A hiteles tájékoztatáshoz nagyon fontos elemként hozzátartozik az oknyomozó újságírás, és az elmúlt időszakban, az elmúlt években ennek számos vonatkozását tapasztalhattuk, erre kitértek a képviselőtársak.

Az oknyomozó újságírás védelmét is szolgálja tehát ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amikor a sajtó szabadsága címszó alatt a 8. §-ban megfogalmazza azt, hogy a tartalomszolgáltató alkalmazottja vagy a tartalomszolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy mentesül a jogi felelősségre vonás alól, ha a munkája során elkövetett jogsértést fontos közérdekű információ megszerzésének szándéka indokolta, és az adott információ nem vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy a megszerzett információ nyomán a hatóságok számára addig nem ismert bűncselekmény elkövetésére derül fény, és az elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan sérelmet. Azt gondolom, hogy ebben és más tekintetben ez a jogszabály fontos támasz lehet azoknak az újságíróknak, akik a hitelességre és pontosságra törekedvén, és persze a gyors tájékoztatásra törekedvén megpróbálják a tényeket feltárni, akár oknyomozó módon. Ehhez a témakörhöz, tehát a hitelességhez és a pontossághoz kapcsolódik - és persze a gyors tájékoztatáshoz is - a sajtó-helyreigazítási jog, amely már így jelenik meg L. Simon László képviselőtársam módosító indítványában, amit válaszadási jogként is szoktak emlegetni, de használjuk talán inkább a sajtó-helyreigazítási jog fogalmat.

Nos, a polgárok, amikor fogyasztanak egy sajtóterméket - olvasóként, nézőként, hallgatóként, azaz sajtófogyasztóként -, az ő megfelelő tájékoztatáshoz való joguk, a hiteles, pontos és gyors tájékozódáshoz, illetve tájékoztatáshoz való joguk érvényesülése miatt fontos az, hogy hamarosan, azaz rövid időn belül tájékoztatva legyenek, vagy pontosabban értesüljenek a valós tényekről abban az esetben, ha ez valamilyen sajtótermékben nem így jelent meg, illetve nem a valós tények jelentek meg. Azt gondolom, erről szól ez a sajtó-helyreigazítási jog. Ez tehát nemcsak adott esetben a közszereplő védelme miatt érdekes, nemcsak amiatt érdekes, mert ha hosszú idő telik el egy adott esetben a valótlan tény megjelenése és a helyreigazítás között, akkor ez nyilvánvalóan nagyon aránytalanul káros lehet az érintettre nézve, hanem azért is, mert a polgároknak - mint ahogy ez a javaslat is megfogalmazza, illetve azt gondolom, hogy ez médiajogi, illetve sajtóalapelv kell hogy legyen - joguk van a hiteles és pontos tájékozódáshoz, illetve a tájékoztatáshoz.

Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa ezt a javaslatot, azoknak a módosító indítványoknak a figyelembevételével is, amelyeket L. Simon László képviselőtársam nyújtott be, illetve elképzelhető még, hogy abban a bő egy hónapban, amíg még módosító indítványokat lehet benyújtani ehhez a javaslathoz, számos olyan indítvány, módosító javaslat érkezik még, amelyek jobbító szándékkal igyekeznek kiegészíteni vagy akár pontosítani még ezt a javaslatot. Mindezek figyelembevételével kérem, hogy támogassák az indítványt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 92 2010.07.21. 2:02  35-219

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Volner képviselő úr figyelmét szeretném fölhívni egy-két fontos tényre. Az egyik az, hogy Menczer Erzsébet képviselőtársam a kollégáiról beszélt, és ez nem tévesztendő össze a barátokkal. Tehát kollégákról beszélt, akikkel egyeztetett. Nyilván, mint ahogy képviselőtársnőm említette, az újságírókról volt szó, amely hozzászólásban azt próbálta elmondani a képviselőtársnőm, hogy próbált egyeztetni és egyeztetett is az érintettekkel, és az érintettek - illetve közülük nagyon sokan - üdvözlik ezt a szabályozást.

Úgy gondolom, nemcsak ez a nemzeti konzultáció része, hanem az is, amit akár itt folytatunk. Nagyon szeretném, ha nem magyaráznák félre a helyzetet! Még egyszer leszögezem: nem először hangzik ez el ma, hogy augusztus végéig lehet benyújtani módosító indítványt ehhez a törvényjavaslathoz, illetve a későbbiekben még folytatódik az a vita, amelyet ezekről a már benyújtott módosító indítványokról elkezdtünk, illetve elkezdünk a mai napon, a részletes vitában.

Azt gondolom, hogy nagyon részletesen meg lehet vitatni - mint ahogy ez a mai vita is ezt tükrözi - ennek a törvényjavaslatnak fontos pontjait és mindazokat a pontjait, amelyeket óhajtanak a tisztelt képviselőtársak. Nem tudom, hogy miért kell a helyzetet félremagyarázni; ennek a törvényjavaslatnak a nagyon is részletekbe menő és nagyon is alapos vitája zajlik, és ezt senki sem kívánja megakadályozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 50 2010.11.08. 1:02  45-50

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az államtitkár úr válaszát megnyugvással fogadom, fogadjuk el, bízva abban, hogy minél előbb rendeződik, illetve tisztázódik ez a kérdés is.

Azt tudni kell, hogy egy szempontból mindenképpen kiemelkedik a többi gyanús ügy közül ez az ügy, nevezetesen: műemléki védettségű ingatlanról van szó. Hátborzongató belegondolni abba, hogy mi következett volna abban az esetben, ha áprilisban az országban, illetve októberben a fővárosban nem következik be az a változás, ami a választók akaratának megfelelt, és a választók nem vetettek volna véget az előző kurzus ámokfutásának, de hála istennek, ez a kérdés most már csak költői kérdés marad. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 36 2010.12.01. 9:23  1-51

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitának számos érdekes vonulata volt, illetve számos érdekes hozzászólást hallhattunk eddig a vitában.

Nekem az egyik kedvencem az, amikor Lendvai Ildikó beszél pitbullról, pincsiről, kézből etetésről, illetve az őrkutyájáról.

(12.30)

Sokan, úgy látom, úgy tekintik, mintha a médiatörvény, illetve a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény csupán a hírszolgáltatásról szólna, pedig egyáltalán nem így van. Nos, érdemes megnézni azt, hogy melyek ennek a szabályozásnak a fő pillérei, és ezekről beszélni egy kicsikét.

Négy fő pillére van ennek a szabályozásnak: a tartalomszabályozás, a piacszabályozás, a közszolgálati médiaszolgáltatás, illetve a hatósági kérdések. Ez utóbbiról egy picit részletesebben is szeretnék szólni, előtte azonban egy-két elemet is szeretnék említeni például a tartalomszabályozásból. Érdekes itt - és a képviselőtársak már említették -, hogy a gyermekvédelmi szabályok megőrzését tűzi ki célul, sőt nemcsak megőrzését, hanem megerősítését és ésszerű kiterjesztését ez a javaslat. Azt gondolom, ez mindenképpen üdvözlendő.

A második dolog, a tartalomszabályozás kérdésében: a magyar és az európai kultúra védelme kérdése. Nyilván gondolhatunk itt a műsorkvótákra, a közszolgálatban és a zenei rádiók tekintetében különösen, és nyilván figyelembe lehet venni, figyelembe érdemes venni azt a szabályozást, ami az EU-ban kialakult, és persze ezeket ki is lehet egészíteni. Ezt is megcélozza ez a javaslat.

Ugyancsak gondol a tartalomszabályozás a reklámszabályok ésszerűsítésére, illetve a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók többletterheinek és kötelezettségeinek meghatározására. A piacszabályozás tekintetében csak néhány elemet hadd említsek: ugyancsak a jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltatók meghatározása önmagában a 15 százalék közönségarány felett, illetve a piaci koncentráció kontrollja, vagy beszélhetünk azokról a szabályokról is, amelyek esetében a műsorterjesztők bizonyos médiaszolgáltatásokat kötelesek továbbítani. Ezek közszolgálati és közösségi médiaszolgáltatások.

A közszolgálati médiaszolgáltatások tekintetében olcsóbb, áttekinthetőbb és hatékonyabb rendszer bevezetése történik meg, illetve az erősödő civil kontrollt is láthatjuk, nyomon követhetjük a javaslat kapcsán, és a feladatmegosztásról is szól ez a javaslat, amelyet többen egyébként - nevezetesen a párhuzamosságok megszüntetését - bíráltak. Azt gondolom, hogy ezt csak üdvözölni lehet a mai világban.

És akkor beszéljünk egy kicsit a médiahatóság működésének szabályozásáról, amely alapvető kérdés egy médiatörvényben. A szabályozásnak két fontos funkciót kell betöltenie. Egyrészt világossá kell tennie, hogy a hatóság nem holmi önkényúr, aki kénye-kedve szerint ítélkezik az egyes médiumok felett. Ugyanakkor biztosítania kell, hogy a közérdek védelmében hatékonyan képes eljárni, amely eljárásának megfelelő jogállami garanciák szabnak korlátokat.

Magyarországon korábban, akárcsak számos európai országban a hírközlési hatóság minisztérium alá rendelt kormányhivatalként működött azzal, hogy a nyártól a teljes konvergens hatóság az Országgyűlés által nem irányítható, de az Országgyűlés felé beszámolási kötelezettséggel rendelkező autonóm államigazgatási szervvé vált, nőtt a hatóság legitimációja és ellenőrizhetősége.

A szabályozásban nem újdonság, illetve a magyar közjogban nem újdonság ez, hiszen hasonló körülmények között működik a Gazdasági Versenyhivatal vagy éppen a PSZÁF. Az előttünk fekvő javaslat szerint a hatóság minden év május 31-éig beszámolót terjeszt az Országgyűlés elé az előző évi tevékenységéről, és a beszámolóban számos témát érint, így például értékeli az elektronikus hírközlési piac működését és fejlődését, az elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekei védelmének céljából hozott döntéseket és így tovább. Ezek világosan le vannak fektetve a törvényben.

Az egységes hatóság testén belül létezik majd önálló jogalanyisággal, sajátosan elkülönült formában a Médiatanács, amiről többen szót ejtettek ma, amely a médiaügyekkel foglalkozik, de szakmai háttere azonos a hatóságéval. A hatóság - tehát a Médiatanács és az önálló hatásköröket is kapó hivatal - új, pontosan körülírt garanciákkal biztosított eljárásrendet kap a javaslatban. Ez a hatályos törvényből teljes egészében hiányzott, így az ORTT működése eleve jogbizonytalan helyzeteket idézett elő.

Új elem a média- és hírközlési biztos feladatának és eljárásának meghatározása. A biztos olyan ügyekkel foglalkozik, amelyek nem jogsértés után indulnak, tehát nem hatósági ügyek, ugyanakkor a panaszos néző, hallgató, olvasó vagy éppen más fogyasztó érdeksérelemre hivatkozik. Ennek megfelelően kötelező döntést a biztos nem hozhat, de közvetít, mediál, segédkezik a probléma feloldásában, ami, azt gondolom, nagyon-nagyon fontos. A Médiatanács minden döntése bíróság által felülvizsgálható, míg a hivatal döntése megfellebbezhető, a másodfok ebben az esetben a Médiatanács, majd szintén bíróság elé vihető, ezt nagyon fontos hangsúlyozni.

Nézzük az egyik legfontosabb hatósági feladat, a szankcionálás részleteit! Az internetes szolgáltatók és a műsorterjesztők abban az esetben kötelezhetők a szolgáltatás továbbításának felfüggesztésére, ha az érintett médiaszolgáltató vagy internetes sajtótermék kiadója nem teljesíti a hatóság jogerős döntésében foglaltakat. Maguk tehát nem felelnek az általuk továbbított tartalomért, viszont - és ez nagyon fontos - a médiapiacon betöltött, kiemelten fontos szerepük miatt szükség esetén segédkezniük kell a hatósági döntések kikényszerítésében.

Új elem a javaslatban a normaalkotási jogkör. A hatóság elnöke immár a jogalkotási törvény által is elismert módon rendeletet alkothat, a Médiatanács pedig iránymutatást fogadhat el, mindkettőre igaz, hogy csak a törvényben meghatározott esetben tehetik ezt meg. Ez hangsúlyozandó.

A rendelet a különböző hatósági díjak megállapításához szükséges, az iránymutatás pedig kiegészítené a néhol szükségszerűen általános törvényi szabályozást, tehát mintegy pontosítaná annak jelentését, és a szabályozást kellően rugalmassá tenné.

A javaslat új társszabályozási vagy önszabályozási eljárást vezet be, amely a magyar jogrendszerben újdonság. A gondolat mögötte az, hogy a hatóság bizonyos esetekben átengedi a jogalkalmazást piaci önszabályozó szervezeteknek azért, mert azok - ha jól működnek - eredendően hatékonyabbak, mint az állami kényszer alkalmazása. Azon esetekben lehet erről szó, ahol korábban nem létezett szabályozás, mint a sajtótermékeknél és a lekérhető médiaszolgáltatások esetében. Ha az önszabályozás nem éri el a kívánt célt, a hatóság közbeléphet és szankcionálhat.

Az 1996-ban megalkotott médiatörvény egyik legmeghaladottabb része - erről is beszélni kell - a hatósági szabályozás területe. Az előttünk fekvő javaslat a magyar hatóságot az európai kívánalmaknak megfelelő pozícióba helyezi, erőssé, autonómmá, de kellően piacbaráttá teszi. Függetlensége annak záloga, hogy a médiarendszer is független marad.

Ezen elvek szerinti szabályozás megalkotásához kérem és javaslom tisztelt képviselőtársaim támogatását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 54 2010.12.01. 4:51  51-107

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta a T/1785. számon benyújtott, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. A bizottság többségi véleményének előadójaként szeretném először is megköszönni a bizottság tagjainak, képviselőtársaimnak, hogy érdemben tanulmányozták a törvénytervezetet. A jogszabálytervezetet a bizottság többségi döntéssel általános vitára alkalmasnak találta. Sajnálatosnak tartom, hogy az MSZP és a Jobbik képviselői nem vettek részt a szavazásban, és nem éltek demokratikus jogaikkal.

Kérem, engedjék meg, hogy a többségi, az általános vitára alkalmasságot megszavazó döntés indokairól tájékoztassam a tisztelt Házat. A benyújtott törvényjavaslat az új, konvergens hatóság 2011. évi költségvetésének javaslata. A 2010. év folyamán a média területén elhatározott változások csak a szervezeti forma egyidejű átalakításával valósulhattak meg. Az Országgyűlés a 2010. évi LXXXII. törvényben létrehozta a hírközlés és média egységes felügyeletét ellátó Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot. A hatóság 2010. augusztus 11-étől a törvény által biztosított jogaival autonóm államigazgatási szervként működik.

A törvény ezzel egy időben az ORTT jogutódjaként, mint a hatóság önálló jogi személyiségű szervét létrehozta a hatóság Médiatanácsát. A Médiatanács gazdálkodására vonatkozóan további autonómiát határozott meg, amely szerint a Médiatanács az Országgyűlés felügyelete alatt működik, és költségvetését a parlament önálló törvénnyel hagyja jóvá.

A szakmai és politikai egyeztetések után megválasztott Médiatanács tagjai 2010 októberétől végzik tevékenységüket. A 2010. november 2-án kihirdetett, a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi CIII. törvény pontosította a hatóság működési formáját. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosításával a Médiatanács gazdálkodásához hasonlóan felhatalmazást kapott a hatóság, hogy gazdálkodását a költségvetési szervekre vonatkozó jogszabályok értelemszerű alkalmazásával végezze, feladatai ellátásával összefüggő kiadásokat saját bevételei és a költségvetési hozzájárulás fedezi.

A törvénymódosítás kitér továbbá arra is, hogy a konvergens hatóság egységes költségvetését a független működés biztosítékaként az Országgyűlés önálló törvényben hagyja jóvá. Idézett törvényhelyek lehetővé és szükségszerűvé tették, hogy a hatóság és a Médiatanács költségvetését egy egységes törvényjavaslatban terjessze a számvevőszéki és költségvetési bizottság a parlament elé jóváhagyásra.

A most beterjesztett költségvetés négy területen határozza meg a 2011. évi működéshez szükséges előirányzatokat. Az első a hatóság hivatalának működését biztosítja. Ebben szerepelnek a törvény által adott bevételi források és a költségvetés kiadási oldalán a működéshez szükséges személyi juttatások, járulékok, dologi és fejlesztési kiadások.

(13.20)

A javaslat második eleme a Médiatanács öttagú szervezetének önálló büdzséje. Nagyságrendjében ez a legkisebb összegű költségvetés, de a törvényalkotó biztosítja ezáltal a Médiatanács működésének átláthatóságát, és biztosítható a közpénzek felhasználásának ellenőrzése is. Meg kell említeni, hogy a jogelőd ORTT esetében mind az Állami Számvevőszék, mind a költségvetést előterjesztő és a zárszámadást elfogadó parlamenti bizottságok kifogás tárgyává tették, hogy a testület működésére fordított összegek nem voltak elválaszthatók a régi költségvetésben.

Tartalmazza ezenkívül harmadik elemként a médiapiaci felügyeleti bevételek és kiadások előirányzatait is a javaslat. Ezek az előirányzatok döntő mértékben az analóg sugárzással összefüggésben jutnak el forrásként a bevételeket kezelő Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alaphoz.

Az egységes költségvetés negyedik lábaként a törvényjavaslat 3. számú mellékletében található a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap önálló költségvetése. A bizottsági többség támogató véleményét leginkább az alapozta meg, hogy a hatóság, a Médiatanács és az alap költségvetése világosan elválik egymástól, átlátható és ellenőrizhető lesz. Megvalósulhat az a régóta várt költségvetési fegyelem és szigorúság, amelyet joggal követelnek meg az adófizetők a pénzükből fenntartott intézményektől.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 347 2011.02.28. 0:51  344-408

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jelen törvényjavaslat alapvetően kiigazító, pontosító szerepű, lényeges koncepcióváltást, újraszabályozást nem eredményez, ilyen igénnyel az Európai Bizottság sem lépett fel. Ezt magában az általános indokolásban olvashatjuk, és ez megjelent természetesen a bizottsági vitában is. Érdemes elmondanom, hogy az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága mai ülésén a törvényjavaslatot megvitatta, és azt 12 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett általános vitára ajánlja.

Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 353 2011.02.28. 12:27  344-408

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásomban két területet szeretnék érinteni alapvetően. Elsőként azt, hogy miről szól ez a törvényjavaslat, másodikként pedig azt, hogy miről nem szól.

Nos, miről szól? Az imént említettem, hogy alapvetően kiigazító, pontosító szerepük van ezeknek a bizonyos módosításoknak, mint azt az általános indoklás is megfogalmazza. És ugyancsak az általános indokolás szól arról, hogy melyek az érintett szabályozási területek, nevezetesen: a kiegyensúlyozott tájékoztatás szabályozása, a regisztráció kérdésköre és a más tagállami médiaszolgáltatóval szemben alkalmazható szankciók kérdése.

A kiegyensúlyozott tájékoztatás esetében ez a javaslat egyfelől egyértelművé teszi azt, hogy a médiarendszer egészére vonatkozó alapelvi követelmény a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás. Másfelől pedig a lineáris médiaszolgáltatásokra korlátozza a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét. A nyilvántartásba vétel tekintetében világosan rögzíti, hogy a tevékenység, azaz szolgáltatás megkezdésének nem feltétele a nyilvántartásba vétel, és ezenkívül a javaslat szerint a bírság csak abban az esetben alkalmazható, ha - és itt már áttérünk a más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatóra vonatkozó szabályokra - kifejezetten azért telepedett le más tagállamban, hogy megkerülje a magyar médiaszabályozást.

Illetve ugyancsak vonatkozik ez a javaslat bizonyos pontosító jellegű megállapításokra. Pontosítja a sajtótermék és a médiaszolgáltatás fogalmát, és egyértelművé teszi, hogy csak kifejezetten gazdasági haszonszerzési célzatú szolgáltatások tartoznak a két törvény hatálya alá, így egyértelműsíti azt, hogy mit tekint gazdasági szolgáltatásnak: az önálló, üzletszerűen, rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett végzett szolgáltatást tekinti ilyennek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam igen fontos politikai erénynek tartom a tárgyszerűséget, az írásban rögzített tényekhez való ragaszkodást, ha azonban a médiatörvény és médiaalkotmányként emlegetett jogszabály módosítását célzó törvényjavaslat vitája zajlik a tisztelt Házban, éppen a tények tisztelete mondatja velem, hogy nem csak arról kell szót ejtenünk, ami a törvényjavaslatban olvasható. Legalább ilyen fontos beszélnünk arról is, ami nem szerepel a médiatörvény módosításában, hiszen azon ellenzéki képviselőtársaim, akik nem érezték elégségesnek, hogy a parlamentarizmus játékszabályai szerint a tisztelt Ház előtt vezessék elő ellenérveiket, hanem mindent megtettek azért, hogy a médiatörvényre és ezáltal Magyarországra nemzetközi össztűz zúduljon, azok feltehetőleg mást láttak volna szívesen a jelen módosításban. Az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetések nyomán megszületett előterjesztés azonban új megvilágításba helyezi ebbéli igyekezetüket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben a médiatörvény várható következményei akár csak köszönő viszonyban lennének mindazzal, amit ellenzéki képviselőtársaim vizionáltak, kevéssé valószínű, hogy így festene az a törvénytervezet, amelyről ma vitatkozunk. Nem kívánom itt megismételni azokat az igaztalan vádakat, amelyeket nap mint nap végig kellett hallgatnunk a magyar sajtószabadság felszámolásáról. Ezekben hallhattunk bezárt szerkesztőségekről, cenzúrázott médiatartalmakról, megfélemlített bloggerekről. Hallhattunk arról, hogy a magyar médiatörvény elfogadhatatlan a művelt Európa számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A sors iróniája, hogy végül éppen ez a bizonyos művelt Európa foglalt állást ebben a kérdésben, és adott csattanós választ a bennünket támadók vádjaira. A hazai és európai baloldal nyomására az Európai Bizottságnak kellett véleményt mondania ebben a kérdésben, és így legalább kiderült, hogy ez a vélemény bennünket igazol.

Ugyanis a kulturális és sajtóbizottság mai ülésén kisebb polémia bontakozott ki arról, hogy vajon lényegiek vagy pusztán technikaiak-e a kormány által benyújtott változtatások. Úgy vélem egyébként, hogy nem is ez a fő kérdés, tisztelt képviselőtársaim. A médiatörvény módosítása - ellenzéki képviselőtársaimnak köszönhetően - ma már sokkal inkább nagyságrendi kérdés. A hazai és európai baloldal túl magasra emelte a tétet. Sőt, nemcsak hogy túl magasra emelte a tétet, de pókerhasonlattal élve: egyenesen "all in"-t mondtak, amikor a nemzetközi színtéren kétségbe vonták hazánk és kormánya demokratikus elkötelezettségét, amikor szankciókat követeltek az európai uniós elnökségének megkezdése előtt álló Magyarországgal szemben. De ahogy a pókerben, úgy a politikában is előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor az ember kénytelen kiteríteni a lapjait, és ez a pillanat, tisztelt képviselőtársak, most jött el, és kiderült, hogy a sajtószabadság végével riogató ellenfeleink egyszerűen blöfföltek.

Ha ugyanis valóban a sajtószabadság lenne veszélyben, az Európai Bizottság aligha elégedett volna meg definíciók és technikai részletek pontosításával. Az előttünk fekvő módosítási javaslat nem tartalmaz koncepcióváltást, mint ahogy azt már az imént említettem, nem tartalmaz számottevő újraszabályozást. Az Európai Bizottság nem lépett fel ennek igényével hazánkkal szemben. Egyes módosítások valóban elébe mennek az esetleges félreértéseknek, például a sajtótermékek regisztrációjával vagy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményével kapcsolatban. A változtatást azonban itt sem feltétlenül a jogalkalmazóval szembeni bizalmatlanság, hanem az átláthatóbb, az európai irányelvekkel jobban harmonizáló szabályozás igénye indokolta. Ez a megközelítés viszont egyáltalán nem nevezhető új keletűnek, ahogyan azt a médiatörvény vitájában számtalanszor hangsúlyoztuk, magát a törvényt többek között éppen az az igény hívta életre, hogy az európai irányelveket végre ezen a területen is átültessük a hazai jogrendszerbe.

Nos, ezen a ponton megint csak vissza kell utalnom a mai bizottsági vitára, és talán az itt megjelent érvekre is. Meglehetősen kiszámítható módon jobbikos képviselőtársaim azzal vádolták a magyar kormányt, hogy szolgai alázattal teljesíti Brüsszel előírásait. Természetesen véletlenül sem erről van szó, tisztelt képviselőtársak, és itt még addig sem kell elmennem, hogy a miniszterelnök úr határozott kiállására emlékeztessek az Európai Parlamentben a magyar nemzeti érdekek mellett, amihez foghatót régen láthattak a mégoly sokat tapasztalt eurokraták.

Csupán arra hívom fel a figyelmet, hogy a jelen módosítási javaslat nem egyoldalú diktátum, hanem kölcsönös együtt gondolkodás eredménye, vagyis egyaránt megnyugtathatok mindenkit, szocialista és LMP-s képviselőtársaimat, hogy a Fidesz a médiatörvény kapcsán kész a párbeszédre, de csak az érdemi párbeszédre; valamint jobbikos képviselőtársaimat, hogy e párbeszédkészség egyáltalán nem azonos a diktátumok elfogadására vonatkozó hajlandósággal.

Nos, mint azt hozzászólásomban jeleztem, jelentős részben nem arról szóltam és szólok, mi szerepel az előttünk fekvő javaslatban, hanem arról, mi az, ami végül nem került bele, nem is kellett hogy belekerüljön. A médiatörvény módosítása nem a sajtószabadság helyreállítását célozza, hiszen a sajtószabadság nem sérült, vagy ha sérült is egyébként, nem a jobboldali kormányok alatt sérült a rendszerváltozás utáni Magyarországon.

(23.30)

A jelen javaslat célja sokkal inkább a finomhangolás, hogy végre valóban arról beszélhessünk, és ez a fontos, ami lényeges a médiatörvénnyel és az új médiaszabályozás egészével kapcsolatban, arról, hogy a korábbi évek szakszerűtlen, kiszámíthatatlan, gyakran számonkérhetetlen szabályozását végre egy működőképes, a piac igényeit és a közérdeket egyaránt szem előtt tartó szabályozás váltotta fel.

A médiatörvénynek egyébként számtalan pozitív következménye van, amelyek sajnálatosan csekély visszhangot kaptak az elmúlt időszak parttalan vitái miatt. Hogy csupán egyetlen ilyen elemet említsek, a képviselőtársaimmal együtt magam is szorgalmaztam a magyar zene arányának növelését a hazai rádiók műsorkínálatában. Ez egyébként be is épült a szabályozásba. Ezzel egyébként a jobbikos képviselőtársaim is elégedettek lehetnek (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Köszönjük.), de a szocialista és az LMP-s képviselőtársakat is megnyugtathatom, ez a változás összhangban van számos európai uniós tagállam, köztük például a nemzeti kultúráját méltán védelmező Franciaország joggyakorlatával.

Csak azért említem ezt a példát, hogy jelezzem, milyen kevés szó esik a törvény olyan vonatkozásairól, amelyek már ma is talán érezhetők a médiumok mindennapi működésében, de semmiféle gyakorlati fennakadást nem okoznak, sőt biztosan állíthatom, hogy találkoznak e médiumok közönségének egyetértésével. Nyilván világos az, hogy igazodnak a médiumok, igazodnak a sajtótermékek ehhez a közönségigényhez, és egyébként a törvényi szabályozáshoz, függetlenül egyébként a hatálybalépés időpontjától.

Persze azt is jegyezzük meg, hogy van még miben előrelépni. Ezt célozza a közszolgálati hírműsorokban a bűnügyi tudósítás 25 százalékos limitje. Hogy egy példát említsek, nem olyan régen egy hírműsorban, egy kereskedelmi adó hírműsorában magam hallottam, magam tapasztaltam azt, nézve ezt a hírműsort, hogy a 22 perces hírblokkban az első 15 perc kimondottan baleseti, illetve bűnügyi hírekről szólt, majd ezt megfejelték egy nagyjából 2 perces belpolitikai blokkal, és aztán jött egy kis egyiptomi híradás, és nagyjából ezzel el is telt a híradó. Nos, talán ez az, amit megpróbálunk megelőzni vagy elkerülni a szabályozással.

Nos, azt gondolom, éppen ezek miatt van szükség a médiatörvény körüli vitát lezáró finomhangolásra, hogy végre az ilyen kisebb, de igen lényeges részletek is megfelelő figyelmet kaphassanak. Ezért is javaslom minden egyes képviselőtársam számára a médiatörvény benyújtott módosításainak elfogadását.

Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 128 2011.04.01. 5:47  19-181

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 8-as, a 9-es, a 20-as, a 24-es és a 27-es ajánlási ponthoz szeretnék kapcsolódni.

Ahogyan az az alaptörvény kapcsán már megfogalmazódott, az alkotmánynak igazából az emberi élet legfontosabb kérdéseivel kell foglalkoznia, gondolva a Kárpát-medencei sajátosságainkra, identitásunkra. Az alaptörvény tervezete ezen a téren szakít a leghatározottabban elődjével, ebben nyújtja a legnagyobb újdonságot, nagy előrelépés ugyanakkor a múlttal való szerves kapcsolat kifejezése is. Képviselőtársaim figyelmét erre az aspektusra szeretném felhívni, támogatásukat kérve.

"Csak a múlt megbecsüléséből épülhet a jövő." - mondta Széchenyi István.

(13.10)

Ezt itt és most, a húsvéti alkotmány, az alaptörvény vitájakor sem feledhetjük, mert a hagyomány az, amely hidat képez múlt és jövő között, ahogy a Nemzeti hitvallás megfogalmazza: "Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk." Az említett hagyományrendszernek pedig fontos, megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen része a nemzeti, az alkotmányhoz kapcsolódó hagyomány.

Ma Magyarországnak talán semmire sincs nagyobb szüksége, mint az önbecsülésre és összefogásra, összetartozásra, amelyből a jövőbe vetett hit fakadhat. Az önbecsüléshez, az összetartozás kinyilvánításához, a nemzeti büszkeség érzéséhez pedig a történelem, az alkotmányos hagyományok megismerésén és értékeinek tiszteletén keresztül vezet az út. Mindezek fontosságára, a múlt és a jelen értékeinek továbbvitelére és továbbhagyományozására számos utalást találunk a Fidesz-KDNP-szövetség által benyújtott alaptörvény-tervezetben.

Ez az a szilárd alap, amire a jövőt építeni lehet. Erre utal a nemzeti trikolórunk színeihez kapcsolódó három fogalom beillesztése az alaptörvénybe: az erő, a hűség és a remény, amelyek összefüggenek, és egységet alkotva értelmezhetők. Így erősíthetnek meg minket, mindannyiunkat összetartozásunkban, fiatalokat és időseket határon innen és túl egyaránt. Mondom mindezt egy olyan választókerület, Budapest XXII. kerületének képviselőjeként, ahol - és hadd legyünk erre büszkék! - újraállítottuk az országzászlót 2009. október 23-án; Budafok-Tétényben, ahol a reformkor nagy alakja, a '48-as miniszter, Klauzál Gábor életének egy jelentős időszakát töltötte, ahol a helyi '48-49-es hősök emlékezete kitörölhetetlenül él ma is a kerületi közösségben. Nemzeti színeink jelentése, szimbólumrendszere a történelmi hagyományokból kiindulva és éppen az 1848-as forradalom alapjaira épülve jelölnek irányt jelenben és jövőben egyaránt.

Tisztelt Ház! Történelmünk nehéz időszakaiban, nagy sorsfordulóiban mindig az összefogás, az összetartozás volt segítségünkre, hiszen fontos, hogy az egyes ember tudja, nincs egyedül, a küzdelmében van, aki segítse. Épp ez jelenti a közösség erejét: reményt adni a kilátástalannak tűnő helyzetekben is. Ezt a gondolatot fogalmazza meg és erősíti az Alapvetés, amikor azt írja a 20. ajánlási pont módosító javaslata szerint: "Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, valamint a szülőföldön való boldogulásukat, előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal." Mindebben nélkülözhetetlenül fontos szerepe van az örökség ápolásának és továbbadásának, mint ahogy azt az ajánlás 8. és 9. pontja együttes elfogadásuk esetén a Nemzeti hitvallás részeként rögzíteni javasolja. Idézem: "Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a velünk élő nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit." A 24. ajánlási pontban foglaltak szerint pedig: "Magyarország védi a magyar nyelvet és a velünk élő nemzetiségek nyelvét."

Kifejezik és így világossá teszik mindezek azt is, hogy sokszínű, gazdag, változatos kultúrkincset óvunk és hagyományozunk utódainkra. Ez szintén forrása a nemzet, a közösség erejének, a reménynek, amelyet megerősít a hazához való hűség. Méltán fogalmazza meg a Nemzeti hitvallás: "Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelki erejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot."

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 32 2011.05.17. 15:04  19-63

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ahogy arra már több képviselőtársam is utalt az előbbiekben, büszkék lehetünk arra, hogy a világörökségről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk itt a Házban. Mint ahogy büszkék lehetünk arra is, szintén említették ezt már többen előttem, hogy nyolc világörökségi helyszínünk van.

Ahogy azt a javaslat is megfogalmazza, a világörökségi jegyzékbe azon kiemelkedő egyetemes értéket képviselő kulturális örökségi és természeti világörökségi helyszínek kerülhetnek fel, amelyek az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. Magyarországon nagyon változatosak ezek a kincseink. A kis, mesébe illő falutól, Hollókőtől a sok települést magába foglaló tájegységen át egészen a nagyvárosig, a nagyvárosi világörökségig, Budapestig tudjuk felsorolni ezeket. Budapesten történetesen a Duna-parti látkép, a budai várnegyed és az Andrássy út történelmi környezete sorolható ebbe a kategóriába.

Fontos beszélni arról, hogy mit is jelent ez a törvényjavaslat. Megpróbálom röviden összefoglalni, nyilván azon a nyomvonalon haladva, amit egyrészt a törvényjavaslat, másrészt annak az indoklása is megfogalmaz. A javaslat hatálya kiterjed nemcsak a világörökségi helyszínekre, hanem mint azt már többen említették, azok esetleges védőövezeteire, illetve a világörökségi várományos helyszínekre és azoknak az esetleges védőövezeteire.

Maga az elsődleges cél ezen törvényjavaslat megfogalmazásakor a világörökségi helyszínekhez kapcsolódó kiemelkedő egyetemes értékek megőrzése és a védelmük erősítése. De azt is hozzá kell tenni, hogy ez nem hoz létre önálló világörökségi területi védettségi kategóriát, hanem rögzíti azt, hogy más nemzeti jogszabályok alapján állnak védelem alatt ezek az értékek.

Új védelmet tehát önmagában ez a törvény nem keletkeztet, de nyilván felhívja a figyelmet a világörökségi helyszínek megóvásának, fenntartásának és bemutatásának a fontosságára, a kulturális és természeti értékeinek megóvására, fenntartására, bemutatására, illetve azt mondja, azt teszi világossá, hogy ez kiemelten fontos társadalmi érdek, különösen, hogyha - magának a szónak a jelentéséből is adódóan - a jövő nemzedékek számára történő átadásra gondolunk. Tudjuk azt, hogy ez nemzetközi kötelezettségünk is, nemcsak érdekünk, nemcsak társadalmi érdek, hanem nemzetközi vállalt kötelezettség is.

(11.00)

A helyzet az, hogy a hatályos rendelkezések, mint ahogy azt a törvényjavaslat indoklása is megállapítja, nem bizonyultak elégségesnek ezen helyszínek védelmére, és valószínűleg ezt már több országban felismerték. Azért is mondtam az elején, hogy büszkék lehetünk arra, hogy tárgyaljuk ezt a törvényjavaslatot, mert bizony nagyon kevés azon országoknak a száma, nagyon kevés olyan ország van a világban, nevezetesen a Dél-Afrikai Köztársaság, Románia és Olaszország, amely külön jogszabályt alkotott a világörökségi helyszínek megőrzésére.

A törvénytervezet három nagyon fontos elemet tartalmaz: először is azt, hogy el kell készíteni a világörökségi kezelési terveket; a másik, hogy újra kell szervezni a kezelő szervezeteket, nevezetesen a világörökségi gondnokságokat; valamint a harmadik, hogy az államnak pénzügyi forrásokat kell biztosítani az értékmegőrzésre és az értékalapú fejlesztésre ezen területek vonatkozásában.

Jelen pillanatban nincs a hazai jogrendben kötelező erejű kezelési tervről szóló jogszabály, és bizony azt mondhatjuk, hogy ez az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy ezeket a világörökségi helyszíneket hatékonyan lehessen kezelni. Hadd említsek budapesti helyszíneket budapesti képviselő lévén. Belső-Erzsébetváros esetében tanúi lehettünk annak, hogy sajátos városrendezési szabályozás létrehozásának szükségességét hangsúlyozta a Budapestre meghívott UNESCO-szakértő a helyzetjelentésében, és tudjuk azt, hogy kötelező erejű, világörökségi szempontú kezelési terv hiányában nem alkotható hatékony városrendezési szabályozás.

Ez az előttünk lévő törvénytervezet, törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a kezelési terveket kormányrendelet hirdeti ki, megteremtve ezzel a kötelező erejű előírások érvényesülésének lehetőségét. Ezek a kezelési tervek - és ezt nagyon fontos hangsúlyozni - az érintett önkormányzatokkal egyeztetendők, ezeket egyeztetni kell az érintett önkormányzatokkal annak érdekében, hogy összhangban legyenek a településrendezési tervekkel, eszközökkel. Tegyük hozzá, hogy az említett kormányrendelet gondoskodik többek között az értékmegőrzéssel kapcsolatos stratégia nevesítéséről, illetőleg konkrét kezelési módok meghatározásáról, valamint tilalmak és korlátozások leírásáról is.

Fontos továbbá hangsúlyozni azt - az előbb említettem budapesti helyszíneket több ízben is -, hogy a budapesti helyszínek több kerülethez tartoznak. Fontos az - és ezt az előbb említett hatékony városrendezési szabályozással kapcsolatban is mondom -, hogy egységes szempontrendszeren alapuljon a városrendezési szabályozás, még egyszer mondom, különösen akkor, amikor több településről van szó, egy-egy körben, egy-egy helyszínhez, egy-egy védendő értékhez több település kapcsolódik, vagy Budapesten történetesen több kerület.

A világörökségi helyszín kiemelkedő egyetemes érték, és ennek sértetlennek kell lennie, és a sértetlenség és a teljesség megőrzése érdekében szükségessé válhat védőövezetek kijelölése. Ez nyilván a helyszín védelmét hivatott biztosítani, a kiegészítő és kielégítő, teljes védelmet. Nyilván külön jogszabály vagy jogszabályok alapján tud védelmet, védettséget élvezni ez a bizonyos védőövezet, és hozzá kell tenni, hogy a Világörökség Bizottság a Világörökség Jegyzékbe történő felvételével egyidejűleg jóváhagyja ezeknek a védőövezeteknek a kijelölését.

A kultúráért felelős miniszter rendeletben hirdeti ki a világörökségi várományos helyszínek jegyzékét - beszéljünk egy kicsit erről is, hiszen erre is kiterjed a jogszabály hatálya, mint többen említették már előttem, és ezek közül egyet mindenképpen szeretnék megemlíteni, amely meglehetősen kiterjedt, többen szóltak már erről is, ez a római limes. Ez Magyarországon is és Budapesten belül is több helyszínhez kapcsolódik, hiszen több tucat település kapcsolódik ehhez, Budapesten pedig Óbudától Nagytétényig szintén több helyszínt foglal magában. Ha megbocsátják nekem, a saját választókerületemből hozok példát, Budapest XXII. kerületéből, Budafok-Tétényből például a Campona ókori római erőd esetében is fontos lehet ez a védelem, és számos más tekintetben. Én nagyon bízom abban, hogy minél előbb, talán pár éven belül ez a dolog megtörténik, és tudni kell, hogy nyilván nemcsak Magyarországot érinti, hanem egy összeurópai ügy, hiszen igen kiterjedt ennek a területi hatálya. Ezért is fontos az, hogy amikor csatlakozunk egy-egy ilyen területhez, amikor Magyarország részese egy-egy ilyen védelemnek és védettséget élvező területnek, akkor megfelelő biztosítékokat adjon arra, hogy ezeket megfelelő formában át is adjuk az utókornak, át tudjuk örökíteni az utókornak.

Az előttünk lévő törvényjavaslat nem sorolja fel mindazokat az alapelveket, amelyekre figyelemmel kell lenni, de egyes ilyen alapelveket egyértelműsít és nevesít a törvényjavaslat, és világos, hogy ezzel megpróbálja elősegíteni a törvényjavaslat lényegének, hátterének, koncepciójának a megértését. Az alapelvek között érdemes felsorolni a helyszínek által megtestesített kulturális örökségi, természeti értékek megóvásának az elvét, a közérdekű védelem elvét és a fenntartható használat elvét - fenntartható, és ez nyilván közérdek. Olyan közérdek ezeknek a védelme és a fenntarthatóság szolgálata, amely csak akkor valósulhat meg, ha mindenki, minden jogalany együttműködik és közreműködik a védelemben, a továbbörökítés megfelelő feltételeinek a biztosításában.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezért mondom azt és ezért mondja azt a törvény, hogy közreműködési jogosultsága, együttműködési kötelezettsége van az állami és önkormányzati szerveknek, az egyházaknak, a társadalmi és egyéb szervezeteknek, valamint a természetes személyeknek, és fontos az, hogy együttesen, ebben a felelősségben mindannyian osztozva próbáljuk meg ezeket a kincseinket átörökíteni. Nyilván fontosak az állami feladatok, amelyeket ez a törvényjavaslat nevesít - meghatározza például a miniszter az egyezményből eredő feladatok végrehajtásának stratégiáját, koncepcióját, valamint figyelemmel kíséri az átfogó programokat, tervezési programokat; javaslatot tesz ennek keretében a világörökségi terület védelmének az átfogó tervezési programokba és jogszabályokba való beépítésére; és számos olyan területet nevesít még állami feladatként ez a törvényjavaslat, amelyről gondoskodni kell.

Miért fontos mindez? Miért fontos mindaz, hogy ezeket a területeket megóvjuk? Gondoljunk csak arra, és ez nemcsak társadalmi, hanem gazdasági érdek is, hogy a turizmusban, azt gondolom, egyre fontosabbak ezek a világörökségi helyszínek.

(11.10)

Amikor egy-egy külföldi országba látogatunk, akkor mi magunk is tapasztalhatjuk saját magunkon, hogy azokat a helyszíneket próbáljuk megtekinteni, amelyek például ebbe a körbe tartoznak. Bizony, komoly vonzerőt jelent az, hogyha egy-egy terület vagy egy-egy műemlék, egy-egy természeti látnivaló a világörökségi körbe tartozik. Nyilván mindenki így gondolkodik, vagy sokan így gondolkodnak a világban, és ha így van, akkor mi itt, Magyarországon bizony büszkék lehetünk arra, hogy számos ilyen attrakcióval tudjuk bővíteni az európai kultúrkört, akár a természeti jelentőségű vagy a természeti környezethez tartozó látványosságok körét.

Fontos, hogy ezt mi itt, Magyarországon, mi itt, akár Budapesten továbbörökítsük, fontos, hogy ezt óvjuk, és ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 256 2011.06.08. 9:28  227-257

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nos, szeretném itt is megköszönni mindenkinek az elhangzott szavait, jóindulatú és kevésbé jóindulatú bírálatát, és persze azt a dicséretet, amelyet hál' istennek ellenzéki képviselőtársaink közül is többen megfogalmaztak.

Azt mondhatjuk, hogy egy viszonylag új törvényt módosít a parlament, méghozzá átfogóan, alapvető változtatásokkal. Mert hiszen ma valaki azt mondta, hogy módosítani azt kell, ami létezik. Hiller István képviselő úr mondta ez, ha jól idézem, megpróbáltam nagyjából pontosan idézni.

(0.00)

Nos, azt a törvényt, amelynek a módosítására most készülünk, 2008 decemberében fogadta el a Ház, és mint ahogy több képviselőtársam megállapította, sem szakmai, sem pedig fenntartói részről nem váltotta be ez azokat a reményeket, amelyeket hozzá fűztek. Ezért kell módosítani, és ezért fontos az az egyeztetés, amit többen említettek a javaslat vitája során.

Szerintem a legfontosabb, és ezt megint csak többen hangoztatták a vitában, hogy ez a javaslat, ami itt most előttünk van, átláthatóbbá teszi a támogatások rendszerét, tehát nemcsak a közpénzek felhasználását, hanem a támogatások rendszerét. Erre még ki fogok térni, mert több felszólalás erre inspirál.

A hozzászólások között volt olyan, amellyel nagyon nehezen tudok mit kezdeni, már csak azért is, mert az illető mindenről beszélt, csak a törvénytervezetről vagy annak a lényegi elemeiről nem. Van olyan képviselőtársunk - a nevét nem említem, mert nem érdemes rá -, akinek mindenről mindig ugyanaz jut az eszébe vagy ugyanazok a dolgok, ezeket most is előadta, viszont mivel nem kapcsolódnak a törvényjavaslathoz konkrétan meg úgy egyáltalán sehogy sem, ezeket most hadd ne említsem. Ez nem azt jelenti, hogy nem fontos dolgok, amiket ő említett, de most ide nincs kapcsolódásuk.

Az egyeztetésekről egypár szót, azokról az egyeztetésekről, amelyek, mint többen említették, megelőzték a törvény benyújtását. Én azt gondolom, hogy valóban szinte példa nélküli az az egyeztetéssorozat, ami megtörtént és ahogyan megtörtént, már csak azért is, mert valóban, számos olyan javaslat, amely ezeken elhangzott akár a fenntartói, akár a művészeti szervezetek részéről, beépültek ebbe a törvényjavaslatba, és most itt fekszenek előttünk a törvényjavaslat részeként.

Az, hogy valaki pártirodákat meg megalázkodást említ - megpróbáltam fölírni - az egyeztetések kapcsán, ehhez csak azt tudom mondani, hogy szó nem volt ilyenekről. Ha megkérdezik az érintett szervezeteket, akkor ők ezt el tudják mondani, akkor el tudják mondani azt, hogy milyen módon szólhattak hozzá és tehettek hozzá ehhez a javaslathoz, és az hogyan tudott beépülni - még egyszer mondom, a többkörös egyeztetés alatt - ebbe a törvényjavaslatba. Valóban, valódi vita kell, de ez egy valódi egyeztetés volt. Ez az egyeztetés valódi vita volt éppen ezért.

Többen említették, hogy a színházakra ne legyen kevesebb a pénz. Azt gondolom, hogy erre államtitkár úr szavai jelentik a garanciát. Azért is fontos, hogy még ezen szavak előtt elhangzottak államtitkár úr szavai, hiszen rövid beszédének éppen ez volt a lényege és éppen ez ad neki súlyt. Én nagyon szépen köszönöm azokat a nem is pozitív kritikákat, hanem pozitív észrevételeket, amelyek elhangzottak elsősorban például Karácsony képviselő úr részéről, akár a hatályba léptetéssel kapcsolatban, akár a minőségi elvárásokkal, akár a művészi szabadság deklarálásával kapcsolatban.

Ami az alternatív szervezetek pályázati rendszerét, pályázati keretét illeti, az teljesen világos, és azt többen hangoztatták, hogy minőségbiztosítási rendszeren alapszik, és minőségi követelményeknek kell megfelelni. Ez azt is jelenti, hogy ha jól értettem a szavaikat, akkor a vitában ezt nem vitatta senki, ezzel nem vitatkozott senki, sőt például Karácsony képviselő úr pozitív tényként említi.

Ha nézzük a támogatási arányokat - Hiller képviselő úr javasolta, hogy ezeket rögzítse a törvény valamiféle módosítással -, én azt gondolom, hogy ezeket azért nem célszerű és nem is lehet ezért kőbe vésni, mert a helyzet mindig változhat, és hogy ha most kőbe vésünk valamit, ha most meghatározunk bizonyos arányokat, akkor az pont azoknak a szervezeteknek lehet rossz a későbbiekben, amelyeken most például ez a javaslat segíteni szeretne. Mondhatok példákat, de nyilván sejti, hogy mire gondolok. Például alternatív szervezetből lehet kiemelt vagy éppen új szervezetek jöhetnek létre, és akkor már mindjárt furcsán változnának ezek az arányok.

Volt egy nagyon fontos és nagyon érdekes megállapítás Karácsony képviselő úr szavai között, ez pedig arra vonatkozott, hogy a mai rendszer, tehát az a támogatási rendszer, amely a hatályos törvényben szerepel, és éppen ezt szeretnénk megváltoztatni, nos, ez a mai rendszer arra épül, hogy a gazdag fenntartó több pénzt tud biztosítani, és ez a rendszer a fenntartót ösztönzi, hogy minél több támogatást adjon a saját művészeti szervezeteinek.

Nos, azt gondolom, hogy ez nem így van. Tehát ez nem arra ösztönzi a fenntartót vagy nem feltétlenül arra ösztönzi, hogy több pénzt adjon neki, hanem bizony a tapasztalatok azt mutatják, hogy a trükközésre ösztönzi sokszor, hiszen a fenntartók nagyon kreatívak tudnak lenni, mint azt mindannyian tudjuk, és ne legyünk álszentek, ezt azért állapítsuk meg, sokan sokszor könyveléssel oldották meg ezt. Ezt úgy értem, hogy ebből a dologból sok színháznak vagy mondjuk, zenekarnak nem származott a valóságban több pénze, hanem papíron oldották ezt meg, átfuttatták a költségvetésén. Azért tegyük hozzá, hogy ez nyilvánvalóan nem lehet cél. Tehát ha itt valójában a fenntartókat szeretnénk valamire ösztönözni, azt ilyen eszközökkel, mint ahogy a mostani hatályos törvény teszi, nem lehet, mert ez befuccsol, ez nem működik.

Szintén Karácsony képviselő úr megállapítása volt a sakkozásra vonatkozó. Most itt nem az előzőre, tehát a sporttörvényre szeretnék visszautalni, hanem arra, hogy a támogatási szempontokkal hogyan tudnak majd sakkozni, hogy mindenféle várt, elvárt számok jöjjenek ki, ha jól értettem. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy mi nem így gondolkodunk. Elhiszem, hogy a képviselő úr ebből indulna ki. Azt gondolom, és talán megfogalmazhatom ezt előterjesztő képviselőtársaim nevében is, a törvényjavaslat megfogalmazásakor nem gondolkodtunk ilyenben.

Egyben pedig szeretném megnyugtatni Karácsony képviselő urat, hogy sokat teszünk azért, hogy az ő sötét víziója ne valósuljon meg. Talán sejti, hogy mire gondolok.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 70 2011.11.18. 1:27  1-197

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! LMP-s képviselőtársunk XXII. kerületi polgármestert említett. Én mint a XXII. kerület képviselője viszont kénytelen vagyok hozzászólni ehhez a témához. Örömmel teszem, hiszen éppen a XXII. kerület az Budapesten, ahol számos civil szervezet létesült, működik. Ezek között vannak százéves múltra visszatekintőek; nyilván a kommunizmus időszaka alatt ezek háttérbe voltak szorítva, de aztán újraalakultak, és kitűnően működnek. Azt gondolom, hogy kitűnő az együttműködésük az önkormányzattal, ez is mutatja azt, hogy egy olyan kerületben, egy olyan településen, amely számos településrészt mondhat magáénak, a XXII. kerület esetében Budafokot, Budatétényt, Nagytétényt, és ezek még egyébként tovább is oszthatók, ha úgy tetszik, egy ilyen területen, egy ilyen településen a civil szférának valóban vannak jelen pillanatban is lehetőségei, ha jó az együttműködés az önkormányzatokkal.

Ezt a későbbiekben ez a törvényjavaslat sem fogja megakadályozni. Erre eddig is volt lehetőség, azt gondolom, és eztán is lehetőség lesz, úgyhogy aki mást állít, az valamilyen okból, valamilyen céllal félrevezeti a közvéleményt. Köszönöm szépen.

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 140 2011.11.24. 4:49  133-195

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság folyó hó 21-én, hétfőn tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, és a bizottság 14 igen szavazattal és 3 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a javaslatot.

A bizottsági vitában számos dolog felmerült, az előterjesztők képviseletében is Pálffy István képviselőtársam mondta el a gondolatait, és idézte fel mindazokat az elemeket a törvényjavaslatból, amelyeket az előbb már részben hallhattunk. Ugye, itt érdemes megemlíteni ismét, hogy négy fejezetből áll ez a törvényjavaslat. Az első fejezetben a címer, a zászló és a lobogó, illetve az ehhez kapcsolódó használati engedélyezési szabályok találhatók, illetve mindazok a szabályok, amelyek az engedély nélküli használatra vonatkoznak. A második fejezetben, mint ahogy azt Pálffy képviselőtársam elmondta a bizottsági ülésen, a kitüntetések alapításáról esik szó, illetve megújításáról. Ugye, itt érdemes elmondani azt, hogy mely kitüntetésekről van szó, a Magyar Szent István-rend, a Magyar Corvin-lánc, a Becsületrend, illetve a Köztársasági Érdemrend és a Magyar Köztársasági Érdemkereszt. Ezek közül megújított kitüntetésként említi a Szent István-rendet, újként a Becsületrendet, és hát értelemszerűen a másik két kitüntetést is definiálja. Definiálja azt is a mellékletekben, hogy évenként hány ilyen kitüntetés adható a különféle kitüntetések esetében, illetve hogy egészen pontosan milyen szabályok vonatkoznak ezekre a kitüntetésekre. A harmadik fejezetben az egyéb díjak és elismerések szerepelnek, és aztán később a negyedikben pedig a zárórendelkezések, amelyek korábbi törvényeket szüntetnek meg, a mellékletekről pedig már beszéltem, hogy miről is van ezekben szó. Nyilván itt a heraldikai és szakmai leírások is megtalálhatók.

Ami pedig az indoklást illeti: a törvényjavaslat indoklásában megtalálható és egyértelműen kifejezésre jut az, hogy a javaslat fenntartja a címer és a zászló funkciójában meglévő különbséget, és nyilván a használati szabályok is ehhez illeszkednek, a címert ugyanis inkább az államisághoz kapcsolódó, azt kifejező jelképként határozza meg, a zászlót pedig a nemzeti érzés kifejezőjeként szabályozza. Éppen ezért van az, hogy az utóbbit, tehát a zászlót kevesebb megkötéssel lehet használni, kevesebb megkötéssel használható jelképként tartja számon.

A vitában előkerült néhány olyan érv, amelyet szükségesnek tartok mindjárt leszögezni. Az egyik az, ami lehetséges, hogy a következő percekben vagy éppen órákban is elő fog kerülni, hogy ez a törvényjavaslat kizárólag egy személy nevéhez köt elismerést, ez pedig Szent Istváné. Azt gondolom, hogy ez olyan fontos alap, amelyet Pálffy István képviselőtársam elmondott a bizottság ülésén, amely magyarázatot ad bizonyos kérdésekre, magyarázatot ad azon kérdésekre, amelyek fölvetődtek akár a bizottságban, és nyilván válasz azokra is, amelyek itt még el fognak hangzani.

A bizottság nevében tehát, tolmácsolva azt, hogy a bizottság többségi, méghozzá meglehetősen jelentős többségi szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta ezt a törvényjavaslatot, jó szívvel ajánlom a tisztelt képviselőtársak figyelmébe és elfogadásra a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 164 2011.11.24. 2:03  133-195

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is Lamperth Mónika képviselő asszony hozzászólására szeretnék egy-két gondolatban reagálni.

Azt bizottsági előadóként is idéztem, ami a bizottságban elhangzott, hogy Szent István nevéhez, egy személy nevéhez köt kitüntetést ez a javaslat. És van még egy történelmi személyiség, Mátyás király, akinek az alakjához kapcsolódik a Corvin-lánc mint kitüntetés, ezt is tegyük hozzá. Nem tudom, hogy mennyiben tekinthetők ők megosztónak ma Magyarországon; ha az ezzel kapcsolatos véleményét kifejtené, azt nagyon megköszönnénk, azt gondolom, sokan ezekben a padsorokban, illetve talán a teljes patkóban.

Azt tegyük hozzá, hogy számos olyan ember kapta meg azt a kitüntetést, amelyről ön beszélt, a Corvin-láncot - a két háború között is egyébként -, akikre mindenképpen büszkék lehetünk. Csak hogy néhány nevet idézzek: Dohnányi Ernő, Herczeg Ferenc vagy éppen Zala György, olyan művészek, akikre, azt gondolom, büszke lehet az ország. És nyilván számosan vannak még ilyenek.

És bizony, szeretném hozzátenni - csatlakozva Kovács Péter képviselőtársamhoz -, hogy vannak olyan kitüntetések ma is - például a Kossuth-díj -, amelyeket olyan időkben is kiosztottak, amelyekre nem vagyunk büszkék a magyar történelemből, mégis megmaradtak ezek a kitüntetések, mégis ma is kiosztják ezeket.

Azt gondolom, hogy ezeket a kitüntetéseket, ezeket a történelmi személyiségeket meg kell becsülni, és azt gondolom, nem kellene teljesen felesleges vitákkal terhelni ma sem az Országgyűlést, sem a közvéleményt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 295 2012.02.21. 8:41  292-336

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Nagyra becsült Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Országos Rádió és Televízió Testület, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési hatóság Médiatanácsa a médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 133. § (1) bekezdése alapján határidőre benyújtotta a 2010. évi tevékenységéről szóló beszámolót, amelyben a jogszabályoknak megfelelő tartalommal és formában részletesen tájékoztatja az Országgyűlést az elvégzett munkájáról.

A kulturális és sajtóbizottság első helyen kijelölt bizottságként 2011. november 28-i ülésén megtárgyalta a beszámolót, és azt egyhangú szavazással, 15 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta, továbbá szintén a kulturális és sajtóbizottság ugyanezen a napon megtartott ülésén a beszámolót megvitatta, és 14 igen, 1 nem szavazat mellett döntött úgy, hogy az elfogadó határozati javaslatot H/5096. szám alatt benyújtja.

Nos, arra már utaltam az imént, hogy ez a beszámoló igen széles körű és részletes, így például szól a véleményszabadság helyzetéről, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának a helyzetéről, szól a rádiós és televíziós médiatartalmak elemzéséről, illetve tárgya ez a beszámolónak, a műsorszolgáltatók tulajdonosi helyzetéről, a műsorszolgáltatás gazdasági helyzetéről, pénzügyi feltételeinek az alakulásáról, a műsorszolgáltatási rendszer 2010. évi változásairól, a Műsorszolgáltatási Alapról, illetve az ORTT és a Médiatanács működéséről. Bizony érdemes néhány olyan dolgot említeni, néhány olyan témát említeni e beszámoló kapcsán, amely felmerült a bizottsági vitában, és néhány gondolatot ennek alapján hozzáfűzni ehhez.

Mint ahogyan az a bizottsági tárgyaláskor is megállapítást nyert, úgy a beszámolóban felfedték előttünk az összes vizsgálati anyag hátterét is, és gyakorlatilag leírták az összes vizsgálat, az összes vizsgálatuk tematikáját, azt, hogy mit vizsgáltak, illetve milyen vizsgálati álláspontra jutottak. Nos, az is világosan látható, és ez ugyancsak megállapítást nyert a bizottsági vitában, hogy az NMHH az elmúlt évben - hogy az egyik bizottsági hozzászólást idézzem Menczer Erzsébet képviselőtársamtól - nem unatkozott, és mindazokat a feladatokat elvégezte, amelyekkel az Országgyűlés megbízta, illetve amiért életre hívták.

Ugyanakkor az is világos, hogy számos tennivaló akad még, mint ahogyan erre az elnök asszony is utalt, és bizony ennek kapcsán is született néhány gondolat a bizottságban, amit szintén szívesen osztok meg önökkel. Egyrészt a tennivalók között fogalmazódott meg az is, hogy például egyes televíziók - ismét idézem - a bulvárhírek szintjére süllyesztik a kötelező tájékoztatásokat, szólt erről az egyik képviselőtársunk, azaz, hogy ezt más formában fogalmazzam meg most már én: a bűnügyi és baleseti tudósítások dominálnak egyes hírműsorokban, amelyeket bizony inkább lehet rémhíradóknak nevezni, illetve tekinteni. Nos, ez nyilván számos tévénéző ízlését bántja, és nyilván itt gondolni kell arra, hogy ezzel a későbbiek folyamán mit lehet tenni, illetve milyen változtatásra van szükség akár a szabályozás tekintetében, akár az ellenőrzést tekintve, hogy ez a tendencia valamilyen módon megváltozzon, és ebben, tehát a hírműsorok szerkesztésében ez a szenzációhajhászás, illetve hajhász megoldások visszaszoruljanak.

A másik téma, ami felmerült a bizottságban, és azt gondolom, fontos, a Kossuth rádió hallgathatósága este 10 óra után, illetve az, hogy nem lehet a Kossuth rádiót középhullámon hallgatni este 10 óra után. Ez nyilván egy nemzetstratégiai kérdés, mint ahogyan ez a bizottságban is megfogalmazódott, és fontos elsősorban nyilván a határon túli magyarságnak az, hogy például Székelyföldön vagy máshol, a határon túlon lehet-e hallgatni a Kossuth rádiót.

(22.10)

Nos, ez Magyarország nemzetstratégiája és külügyi stratégiája szempontjából is fontos dolog. Fontos dolog az, hogy lehetőleg vissza tudjuk állítani ezt a középhullámú sugárzást este tíz után. Itt utal a beszámoló is arra, illetve erről konkrét ábrákat is látunk benne, hogy milyen a lefedettsége a Kossuth rádió középhullámú adásának Magyarországon. De az világos - s ez megfogalmazódott a bizottságban is -, hogy talán kevésbé érdekelnek minket a görbék, illetve a műszeres mérések a vételminőségről, sokkal inkább hallgatunk a saját érzékszerveinkre, és bizony ezek azt mutatják, hogy legalábbis a nappali időszakban a Kossuth rádiót a határon túl, hogy úgy mondjam, igen messze is elég jó minőségben vagy legalábbis hallgatható minőségben lehet fogni. Így nyilván az a lényeg, hogy nem az a fontos, hogy hol fogható egy csatorna kifogástalan minőségben, hanem hogy lehet-e hallani az adott területen vagy nem lehet. Nyilván ez változik a napszakok tekintetében. Tehát éjjel kevésbé jól érzékelhető az adás, vagy lenne érzékelhető, ha lenne, illetve a távolabbi területekre kevésbé jó minőségben tudna eljutni, de érdemes azt átgondolni, hogy ezzel a problémával mit is lehet kezdeni, és hogyan is tudunk javítani rajta, és érdemes átgondolni, hogyan lehet ezt a problémát orvosolni.

Ezek csak konkrét, de talán nem túl széles körű és részben kiragadott példák voltak arra vonatkozólag, hogy mi az, amiben még előre lehetne lépni. Megköszönöm azt a munkát, amit az érintettek ebben az időszakban, tehát a beszámolóról szóló időszakban végeztek. További jó munkát kívánva azt kérem a tisztelt Országgyűléstől, hogy támogassa azt a javaslatot, amit a kulturális és sajtóbizottság előterjesztett, és azt kívánom, hogy hatékonyan tudjunk együttműködni ahhoz, hogy bizony azokban a kérdésekben, amelyeket említettem, illetve amelyek még nyilván mindezekkel a kérdésekkel kapcsolatban érdeklik a közvéleményt, előre tudjunk lépni a jövőben.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 315-320 2012.02.21. 3:28  292-336

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Az ember csak csodálkozik, amikor ezeket a szavakat hallja. Ugye, Józsa úr az előbb azt mondta, hogy a demokráciáknak kifogásaik vannak, és ezek elviek. (Dr. Józsa István: Igen!) Ezt én úgy fordítom le, hogy nem konkrétak, amilyenek szoktak lenni. Nem konkrétak, tehát ebből a szempontból lehet a levegőbe beszélni. És képviselő úr, önnek akármennyire nem tetszik az, amit most mondok, bizony előbb-utóbb ezek a hazugságok kiderülnek, előbb-utóbb kiderül az, hogy csak hablatyolás volt, és semmi konkrétum.

Azt mondta ön - próbálom pontosan idézni, feljegyeztem -, hogy a hírrádióra kiírnak egy zenei rádiós pályázatot.(Dr. Józsa István: Igen!) Nos, azt szeretném hozzátenni, hogy a pályázatot nem a rádióra írják ki, hanem a frekvenciára, képviselő úr. (Dr. Józsa István: Olvassa el!)

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr. Józsa képviselő úr, a felszólalásnak van egy lehetősége, meg kell nyomnia a kétperces nyomógombot. Még egyszer szeretném mondani, nem szívesen figyelmeztetem, de kénytelen vagyok, képviselő úr. Felhívom a figyelmét a Házszabály vonatkozó előírására.

Köszönöm.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, hogy Józsa urat figyelmeztette.

Tehát lehet, hogy önök rádiókra szoktak kiírni pályázatot vagy egy adott rádióra, lehet, hogy önök azt várták volna el, hogy személyre szabják ezt a pályázatot, de az NMHH nem így járt el (Dr. Józsa István: Elfojtotta!), és ez nagyon helyes egyébként, hogy nem így járt el. Amit még érdemes...

ELNÖK: Józsa képviselő úr, másodszor figyelmeztetem. (Dr. Józsa István: Lehet ezerszer is!) Képviselő Úr! Nem lesz lehetősége a továbbiakban hozzászólni. Nem kell ezt csinálni, képviselő úr! Úgy gondolom, nem korrekt játék ezt így csinálni. (Dr. Józsa István: Miért? Ez az?)

ELNÖK: Képviselő Úr! A parlamenti vita nem párbeszéd. Olyan értelemben párbeszéd, hogy szabályozott, ahogyan a Házszabály előírja. Úgy gondolom, lett volna lehetősége frakcióvezető-helyettesként a mai napon akkor is itt ülni, amikor egyetlenegy képviselőjük sem ült itt, és eltűrni azt a vitát, ami akkor folyt, és akkor tisztességesen arra válaszolni, nem pedig közbekiabálással megzavarni a parlamenti munkát. Kérem, gondolja ezt végig! (Patay Vilmos tapsol.)

Parancsoljon, képviselő úr!

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden reagálnék még arra, amit az imént Novák Előd képviselőtársam mondott. Ez azért volt furcsa, mert nem tudom, hogy pontosan milyen elvárásokat támaszt az illetékesekkel szemben.

Egy viszont tény: nem tudom, hogy pontosan mit szeretne, azon túl, hogy persze a Jobbik többet szerepeljen a hírműsorokban, de szeretném hozzátenni, nem a többség, illetve nem mi szerkesztjük ezeket a hírműsorokat (Szilágyi György: Dehogynem!), noha ön ezt sugallta a hozzászólásában.

Azt hiszem, ezt el lehet felejteni, ezeket a gondolatokat el lehet felejteni, ez a régmúlt. Nyilván a Szocialista Párt frakciójában ülhetnének olyanok, akiknek erről konkrét, személyes élményeik vannak, de ez a világ már nem erről szól.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 347-357 2012.02.21. 4:49  336-406

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is azt gondolom, hogy tartsunk tiszteletben bizonyos elveket, így a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét (Derültség a Jobbik soraiban.), és ne menjünk bele ebbe a kérdésbe, ne itt döntsük el, hogy éppenséggel a jogalkalmazó helyesen jár-e el a tényállás megállapítása tekintetében. Noha persze, lehetne érveket hozni, hiszen ha jól emlékszem, éppen az egyik LMP-s érintett képviselő nyilatkozta azt, valami olyasmit, hogy miért vonták ezt a kordont, illetve miért láncolták oda magukat, mi volt ezzel a céljuk, és ez éppenséggel alátámasztaná azt, hogy azt a bizonyos tényállást elkövették. De mondom, ebbe talán nem érdemes belemenni, mert nem a mi feladatunk ennek az eldöntése.

Ellenben azt nézzük meg, és bennem ez merült fel a vita kapcsán, hogy mit is akartak a magukat a bejárathoz láncoló képviselők, meg egyáltalán, akik az akcióban részt vettek. Most nem is az MSZP és Gyurcsányék performanszára gondolok, paródiába illő show-műsorára gondolok, mert az maga volt egyébként a tragikomédia, és az, hogy odadörgölőztek az LMP-sekhez, az...

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, csak azért, mert nagyon késő van tényleg, és még vannak bejelentkezve, én kifejezetten szeretném kérni, hogy az előterjesztéshez kapcsolódóan szóljon hozzá. (Derültség a Jobbik soraiban.)

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Természetesen ezt teszem. Ezt teszem, és nagyon örülnék egyébként, ha itt lennének az érintett képviselőtársak.

ELNÖK: De ők ennek nem örülnének, ezért nincsenek, úgyhogy ön meg koncentráljon a feladatára, az a kérésem.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Lehetséges, úgyhogy nagyon sajnálom, hogy nincsenek itt sem az LMP-s, sem az MSZP-s képviselők. Bocsánat, elnök úr itt van, tehát az MSZP-s képviselők közül.

ELNÖK: Muszáj neki sajnos.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Sajnos?

ELNÖK: Ühüm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem kell alelnöknek lenni. - Dr. Répássy Róbert Gulyás Gergellyel egyeztet.)

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Szóval, folytatom tovább, ha engedi, elnök úr.

ELNÖK: Nem én vitatkozom önnel.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Tehát odadörgölőztek, csak hogy elvigyék őket, legalábbis nagyon úgy tűnt. Nem, nem erről szeretnék beszélni, nem róluk szeretnék beszélni, hanem inkább az LMP-sek kérdéséről, az LMP-sekre célzok, hogy mi is lehetett az ő céljuk. És bizony bennem is fölmerült az, amit az imént a képviselő úr említett. Nevezetesen, hogy hallva ezt a tiltakozást, felmerül bennem annak a gyanúja, hogy esetleg a mártíromság, mármint idézőjelbe téve: a "mártíromság" volt a céljuk, hogy áldozatot csináljanak magukból, saját magukból, és aztán utána erre lehet hivatkozni, hogy aztán lehessen beszélni a magyar demokrácia és a szólásszabadság meg véleménynyilvánítási szabadság állítólagos végéről, ki lehessen menni ezzel Brüsszelbe, lehessen írni erről különféle lapokban, Európában és azon kívül, Bolgár György megbeszélhesse, Konrád György megírhassa és így tovább.

(0.50)

Nos, azt gondolom, hogy ha ezt a meglehetősen reálisnak tűnő feltételezést vesszük alapul, akkor itt provokációról van szó, és ezt szeretném, ha figyelembe vennék a jobbikos képviselőtársak, mielőtt egyébként nyilván nagyrészt joggal elönti őket a hév. Mi pedig azt mondjuk teljesen egyértelműen, és szeretnénk leszögezni ezzel a javaslattal meg egyébként is, hogy a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás joga mindenkit megillet, és fontos, hogy ezekkel mindenki szabadon élhessen.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat éppen ebből is indul ki, és ezt szeretné mindenki, aki ezt a javaslatot támogatja, úgy gondolom, minden ilyen képviselőtársam világossá tenni, és azt, hogy méltányosnak tartjuk ennek a közkegyelemnek a gyakorlását ebben a helyzetben, jelen esetben.

Ezért kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy támogassák ezt a javaslatot, és ezért kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el annak idején ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 275 2012.02.27. 3:53  266-276

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szívből örülök annak, hogy Novák Előd képviselő úr felesége távollétében mert arról beszélni, hogy a brit vagy a francia modell áll hozzá közelebb, vagy az tetszik-e neki jobban. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ez nagyon primitív.) Mindenesetre, a tréfát félretéve beszéljünk arról (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Ez nem tréfa, ez primitív, ostoba...) hogy miről is szól ez a két módosító indítvány, illetve hogy mit lehet ezzel kapcsolatban elmondani.

Egyfelől Nyikos úr indítványa esetében azt mindenképpen szükségesnek tartom leszögezni, hogy a 119. § az NMHH-ra és annak is a hírközlési tevékenységére vonatkozik - ugye, erre hivatkozik a képviselő úr -, de gyakorlatilag a 133. § írja elő a Médiatanács beszámolási kötelezettségét, és ha ezt megnézzük, akkor látjuk, hogy ebbe a körbe nem tartozik bele az NMHH éves zárszámadása, illetve annak az ellenőrzése. Így aztán ebből az is következtethető, hogy ebben az esetben ilyen jellegű megállapítás a határozati javaslatban indokolatlan volna.

Ugyanakkor azt világossá kell tenni, hogy az Mttv. 134. §-a értelmében az Országgyűlés minden esztendőben a zárszámadási törvényjavaslat elfogadásával külön jogszabályban dönt a hatóság egységes költségvetéséről szóló indítvány elfogadásáról, illetve önálló törvény végrehajtásáról, és a benyújtási határidő ebben az esetben minden év május 31-e.

(21.10)

A zárszámadás elfogadásának szabályait is rendezi az Mttv., az erre vonatkozó jogszabály pedig 2010-ben megszületett.

A Novák Előd képviselőtársam által elmondottak ügyében pedig megint csak az a kérdés, hogy melyik esztendőről beszélünk, illetve a vonatkozó hivatkozott, illetve az általa gyakran citált jogszabályok mikor léptek hatályba. Az a jogszabályhely, amit ő idéz, 2011. január 1-jén lépett hatályba, most pedig a 2010-es beszámolót tárgyaljuk. A 2010-es beszámoló esetében ezt tehát nem lehet vizsgálni, ezért a határozati javaslatban erre vonatkozóan nem érdemes, illetve indokolatlan megállapítást tenni. Én értem azt, hogy ő a jövőre vonatkoztatva szeretne garanciákat, de azért legyen bennünk annyi bizalom e tekintetben, hogy az Mttv. hatályos rendelkezéseinek a hatóság a törvény erejénél fogva köteles megfelelni és az abban foglaltaknak érvényt szerezni. Feltételezzük azt, hogy ezt megteszi, ezért a jövőre vonatkoztatva ilyen megállapítást tenni megint csak indokolatlan. (Novák Előd: Most soroltam fel az adatokat, azokból látszik az igazságtalanság.) Arra kérem képviselő urat, hogy nyugodjon meg, és bízzon abban, hogy mindezek a jogszabályhelyek a későbbiekben teljesülni fognak, illetve ezeknek megfelelően járnak el az illetékes szervek.

Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 263 2012.03.06. 9:26  256-278

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar történelem nagyon szomorú időszakáról és annak egyik legkárosabb és legsajnálatosabb momentumáról, a kuláküldözésről, illetve annak áldozatairól emlékezünk meg ma, és ha az Országgyűlés elfogadja ezt a javaslatot, ezentúl minden évben így teszünk.

A megemlékezés napja, mint ahogy ez már az előbb, az előterjesztői expozéban elhangzott, június 29-e, Péter-Pál napja, amely a régi hagyomány szerint a betakarítás kezdete és a parasztság ünnepe, azt gondolom, a mai napig is. Tegyük hozzá, hogy nemcsak falun, hanem még a fővárosban is él ez az ünnep, hiszen például az én választókerületemben, Budapest XXII. kerületében, Budafok-Tétényben is van hagyománya a Péter-Pál nap megünneplésének. Már csak ezért is áll közel hozzám ez az indítvány.

A javaslat indoklásában is szerepel az, hogy Rákosi- mint Sztálin "legjobb" magyar tanítványa - a bolsevik ideológiát egy az egyben átvette és alkalmazta. 1948. augusztus 20-án a beszédében - mint hallhattuk, a kecskeméti beszédében - meghirdette a kuláküldözés feladatát, és mint ahogy akkor mondták, a szocializmus építésének fontos eszközeként tekintett erre. Ettől kezdték meg módszeresen a magyar középparasztok, illetve a módosabb gazdák üldözését, munkájuk és életük ellehetetlenítését. Kuláknak titulálták ugyanis mindazokat, akiknek 25 hold vagy annál több szántójuk, vagy 5 hold vagy annál több szőlőjük volt. Kuláklistára kerültek a cséplőgép-tulajdonosok, továbbá a legkisebb malmot üzemeltetők is. Meghirdették a jómódú parasztság társadalomból való kiiktatásának a programját.

1948-49 fordulóján történt meg az úgynevezett kulákgazdaságok összeírása Magyarországon, a félelem légkörét tudatosan alakította ki a kommunista rendszer, rendszeresítve a jogtiprást. Így a Rákosi-éra perekkel, rendőri, ÁVH-s zaklatással, internálással, megfélemlítéssel mindent elkövetett az úgynevezett kulákság felszámolására. Ahogy ők mondták, osztályellenségként kezelték, hamis vádakkal illették, és a földjüktől megfosztották őket. Jelentős részben börtön vagy internálás, vagy éppen a halálos ítélet lett a sorsuk. A kezemben tartok egy újságcikket, amely éppen erről szól. Arról történetesen, hogy egy köröstarcsai parasztembert az '50-es évek elején koholt vádak alapján bíróság elé citáltak, ahol halálra ítélték, majd felakasztották, hiszen azzal gyanúsították, hogy szándékosan okozott tüzet, s ezzel veszélyeztette a nemzetgazdaság vagyonát - állították róla ebben a bizony koncepciós perben.

Tegyük hozzá, hogy a gazdákat kötelező terménybeszolgáltatásokkal és szándékosan betarthatatlan rendeletekkel, mondvacsinált indokokkal állandóan zaklatták és nyomorgatták, például anyagi vagy börtönbüntetéssel sújthatták őket, ha a rendszeresen kiküldött hatóságok például hernyót találtak az egyik fán, vagy éppen, ha a kút állapotát nem megfelelőnek vagy a trágyát büdösnek találták és így tovább. A börtönben a legsúlyosabb kínzásoknak vetették alá őket. A kulákok tulajdonát - például házát - eltulajdonították, ezt nevezték úgymond szocializációnak.

Egyes források szerint 1948-53 között mintegy 400 ezer parasztembert ítéltek el, főként úgynevezett közellátási bűntett ürügyén. 1953-ra meglehetősen kaotikus helyzet alakult ki az úgynevezett kuláklisták körül. Egy akkori jelentésben például ezt olvashatjuk, engedjék meg, hogy idézzem: a jelenlegi kuláklista adatai alapján a kulákok száma 71 603. Ebből földtulajdonnal rendelkező 49 716, összesen 735 146 katasztrális hold szántóterülettel, de ezek közül 25 kataszteri hold, illetve 350 aranykoronánál magasabb kataszteri tiszta jövedelemmel mindössze 13 447 család rendelkezik, és a tulajdonukban lévő szántóterület 396 706 kataszteri hold. Földtulajdonnal nem rendelkezik 21 887, ebből értelmiségi 2869. Eddig az idézet ebből a korabeli jelentésből.

Sajnos eljött a padlássöprések időszaka is, a beszolgáltatás olyan, az adó felüli terhet jelentett, amely teljesen ellehetetlenítette ezt a középparaszti réteget. Ekkor a kötelező beszolgáltatás nem teljesítésre hivatkozva a hatóságok mindent elvettek a parasztoktól. Az 1952-53. év fordulóján az élelemtermelő parasztok kétharmadának, azaz mintegy 800 ezer családnak nem maradt kenyere és vetőmagja.

A kuláknak tituláltak közül sokakat melléképületekbe költöztették a lakásukból, a lakást pedig a helyi pártfunkcionáriusok foglalták el. Gyermekeiket már nehezen vagy egyáltalán nem vették fel a középiskolába, legfeljebb lakóhelyüktől igen távoli intézménybe.

(23.00)

A felsőoktatásba pedig gyakorlatilag még a legjobb tanulók sem kerülhettek, így a magyar falvakból a nagykorúvá serdült gyermekek elköltöztek, kénytelenek voltak munkásként elhelyezkedni, és esetleg több év kihagyás után már munkásszármazásúként gondolhattak az egyetemre vagy a főiskolára. A megbélyegzés mindennapos volt, mint ahogyan az előttem szólók is említették, az igazolványba bekerült a nagy "K" betű, gyermekeik neve mellett az osztálynaplóban is ott volt ez a jelzés.

A falvak elnéptelenítésének, az elvándorlásnak a legfőbb eszköze és kiteljesítője volt a kuláküldözés és az erőszakos kollektivizálás. Ezért mondja ki a javaslat indokolása, idézem: "Ennek a középparaszti rétegnek, amelyet a kuláktörvény is üldöz és tönkretett, köszönhető a nagy mezővárosaink, az erős községeink, falvaink XIX. századi kialakulása. A jobbágyfelszabadulás után alakult ki a földjét magáénak tudó, szerető, szakszerűen gondozott kert- és gyümölcskultúrát teremtő és a magyar nép mindennapi kenyerét biztosító magyar gazdaréteg. Itt az idő tehát, hogy legyen egy nap, amikor fejet hajtunk emlékük előtt, és a figyelmet ráirányítjuk arra, hogy a XXI. században is hazánk felemelkedésének egyik záloga ösztöke lehet ennek a gazdarétegnek a megerősítése, megbecsülésük és segítésük."- fogalmaz a javaslat indokolása.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már akár a világhálón fellelhető digitális fotó- és filmarchívumok segítségével is tájékozódhatunk a letűnt korokról. Sokan most azt mondják, próbáljunk felejteni, felejteni a múltat, akár egyébként a dicsőséges, akár a szégyellnivaló korszakokról van szó. Azt gondolom, ezt az egyet biztosan nem tehetjük. Hiába próbálják egyesek feledtetni legtöbbször a lelkifurdalásuk miatt a múlt rémtetteit, aljas és visszataszító időszakait, ez hiba volna, hiszen az emlékezés folytán tudjuk felhívni a mai és a következő nemzedékek figyelmét a bűnökre, amelyeket nem szabad még egyszer elkövetni. Így tudjuk csak elejét venni az emberi gonoszság újratermelődésének, újbóli felbukkanásának.

A történelem, szokták mondani, sokszor ismétli önmagát, de ezt ne a bűnök megismétlésével tegye. Ezért fontos tehát emlékezni, ezért döntött úgy a Ház az ezredfordulón, hogy emléknapot szentel a kommunista diktatúra áldozatainak, csakúgy, mint a holokauszténak, és tegyük hozzá, hogy nemrég emlékeztünk itt a Házban a kitelepítettekről, és éppen Rétvári Bence államtitkár úrral avattunk nem is olyan régen ugyancsak a XXII. kerületben egy emlékművet a Budapestről kitelepítettek emlékének megörökítéséül.

Ez a javaslat is az emlékezés okán ebből a megfontolásból született. Kérem a tisztelt képviselőtársakat, támogassák és emlékezzenek. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 307 2012.06.28. 1:58  1-336

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon csodálkozom, hogy Pál úr az előbbi szavait ilyen módon tudta elmondani itt, a Ház előtt, már csak azért is, mert valóban az a vállalás, amit Ughy Attila képviselőtársam említett, és ami Demszky Gábor, illetve a korábbi MSZP-SZDSZ-es fővárosi vezetéshez, kormányzáshoz kötődik, az megvan. (Babák Mihály közbeszól.) Ők vállalták magának a dugódíjnak a kivetését, ez egy kötelezettség.

Az, hogy ön mindenféle körzetekről beszél, egyébként megalapozatlanul, az ön felelőssége. Itt senki nem mondott semmi egyértelműt azzal kapcsolatban, és azt hiszem, éppen a mai napon is megjelent ezzel kapcsolatban egy hír, hogy a későbbiekben lesz döntés. Tehát senki nem mondott semmit azzal kapcsolatban egyértelműen, hogy milyen dugódíj és milyen körzetre várható. Úgyhogy azt kérem önöktől, várják meg azt a döntést, ami ezzel kapcsolatban lesz. Önök különösen ne beszéljenek arról, hogy mi a helyzet az új buszok vásárlásával és a többi, mert éppen a Demszky-kormányzás, éppen az MSZP és az SZDSZ fővárosi kormányzásának időszakára volt jellemző (Babák Mihály közbeszól.) az, hogy hagyták lerobbanni, hagyták elöregedni a járműparkot. Éppen azért van most olyan nehéz helyzetben a főváros, éppen azért van most olyan nehéz helyzetben a BKV, amit önök akár a hitelállomány tekintetében, akár a járműállomány tekintetében itt hagytak örökségül. (Babák Mihály közbeszól.) Úgyhogy azt kérem ezzel kapcsolatban, hogy önök egy picit legyenek visszafogottabbak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 334 2012.07.03. 0:27  329-339

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság 2012. július 2-ai ülésén tárgyalta ezt a törvényjavaslatot, Menczer Erzsébet képviselőtársunk indítványát, és azt 12 igen, 1 nem szavazattal és 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 170 2012.11.29. 3:06  167-183

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság a hétfői ülésén megtárgyalta a törvényjavaslatot, és 14 igen, valamint 3 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta. Engedjék meg, hogy néhány elemét ismertessem az ottani vitában elhangzottaknak. Elsősorban nyilván azokat, amelyek a törvényjavaslat lényegét próbálják összefoglalni, megfogalmazni.

Hammerstein Judit, kultúrpolitikáért felelős helyettes államtitkár asszony elmondta azt, hogy az előterjesztő célja alapvetően az, hogy biztosítsuk az országos közfeladatokat ellátó, újonnan alakult köztestület hatékonyabb működését, ehhez pedig a megfelelő feltételeket is garantálni lehessen.

Úgyszintén hozzátette, hogy a javaslat célozza a köztestület működési kereteinek racionalizálását is azért, hogy ennek a kultúrstratégiai szerepe megerősödhessen, valamint teljesíteni tudja azt a küldetést, amelynek céljából a köztestület felállítása megtörtént.

A helyettes államtitkár asszony konkrét kérdésekre is kitért. Nyilván ezekről szó lesz, tehát arról, hogy milyen konkrét javaslatokat fogalmaz meg az indítvány a művészeti akadémiával kapcsolatban, ennek a létszámával összefüggésben, illetve például azzal kapcsolatban, mint ahogy azt a helyettes államtitkár asszony jelezte, hogy további javaslatként fogalmazódik meg, hogy a Magyar Művészeti Akadémia 5 tagú felügyelőtestületébe ettől kezdődően a kormány mindössze egy tagot jelöl ki. Hiszen a kormány úgy látja, ahogy a helyettes államtitkár asszony is mondta, hogy gyakorlatilag egyetlen delegált tag útján is megfelelő módon tudja érvényesíteni az elképzeléseit.

(15.40)

A javaslatok célja az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia érdemben teljesíteni tudja a küldetését - fogalmazta meg helyettes államtitkár asszony -, valamint hogy a köztestület és a tárca közti együttműködés területei szabályozottak legyenek.

A vitában elhangzott még dr. Gyimesi Endre képviselő úr részéről, hogy a Széchenyi nevéhez kötődő Tudományos Akadémia alapítása mérföldkő hazánk történelmében, és a szándék nyilvánvalóan az, hogy a művészeti élet számára is biztosítsunk egy hasonlóan erős szervezetet, mint a Tudományos Akadémia, fogalmazta meg a képviselő úr. Ezt szolgálja ez a javaslat, amelynek a támogatását kérem a tisztelt képviselőtársaktól.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 145 2013.03.11. 1:59  140-200

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága a H/10160. számon benyújtott, a finnugor rokon népek napjáról szóló határozati javaslatot megtárgyalta, és azt 14 igen és 2 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Csak néhány gondolatot szeretnék idézni a bizottsági vitából. Azt tudjuk jól, hiszen az expozéban is elhangzott, hogy az IPU Magyar Nemzeti Csoportjának elnöksége egyhangúlag kezdeményezte ezt a javaslatot. Tehát láthatjuk azt, hogy ez egyetértést mutat a parlamenti képviselőcsoportok között, a frakciók között. Ehhez képest nyilván majd meglátjuk itt este a vitában, ez az egyetértés mennyire fog megmutatkozni. A bizottsági vitában ez nem tükröződött teljes mértékben.

Tegyük hozzá azt, és ez elhangzott a bizottsági vitában is, hogy észt oldalról indult ez a kezdeményezés, "A rokon népek napja" címmel tulajdonképpen, és azt is tegyük hozzá, amire most az előbb az államtitkár úr is utalt, hogy utánunk a finnek következnek, úgy tudom, hogy a finn parlamentben - ez is elhangzott a bizottsági ülésünkön - úgyszintén a napokban születhet majd döntés ebben a tárgyban.

Nyilván sok mindent lehetne még elmondani erről a vitáról. Én mindennek a részletezését a későbbi hozzászólásomra tartogatom, ahol a Fidesz álláspontját fogom kifejteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 151 2013.03.11. 5:11  140-200

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű megszólalni mindazon gondolatok után, amelyeket Novák Előd képviselőtársunktól hallottunk, de azért próbáljuk meg egy picit visszaterelni abba a mederbe ezt a vitát, ahova való! Mint ahogy Vejkey Imre képviselőtársam idézte Klebelsberg Kunót, valóban, ezek a gondolatok az 1920-as évek második felében, 1928-ban a Budapesten megtartott finnugor közművelődési kongresszuson hangzottak el, és tegyük hozzá, hogy ezekben az időkben, tehát a '20-as években indították útjára, útjukra ezeket a kongresszusokat.

Itt hangsúlyozni kell, hogy a finnugor népek közötti kapcsolatok történetében volt ezeknek különös jelentőségük, mint ahogy ezt a határozati javaslat indoklása is tartalmazza, és valóban, ezen népek kapcsolatait szorosabbra fűzni segítette - nemcsak engedte, hanem segítette is - ez a folyamat. Aztán valóban a második világháború és mindazok a folyamatok, amelyek akkor kialakultak, törték derékba, szakították félbe mindezt a folyamatot, amely aztán csak a rendszerváltást követően tudott újraindulni.

Meglehetősen furcsán tekintek azokra a vitákra, amelyeket Novák Előd képviselőtársam idézett, illetve amelyeket ő felhasznál arra és amelyeket számosan felhasználnak arra, hogy mindezt a folyamatot megpróbálják ellehetetleníteni. Számomra ez azért érthetetlen - és erről beszéltünk a kulturális és sajtóbizottság ülésén is -, mert számomra mindig furcsák voltak az ilyen vehemens megnyilvánulások ebben a kérdésben, hogy csak fekete és fehér van, vagy hogy kizárólagosnak tekintik az egyik álláspont hitelességét, és nem fogadják el a másikat.

Itt arról van szó, hogy valóban, egy nép számos másik néppel kerül kapcsolatba, főleg egy olyan nép, mint a mienk, amelyik vándorolt. És amikor erről beszélünk, akkor vegyük azt figyelembe, hogy nincs kizárólagos igazság a tekintetben, hogy hogyan is áll a nyelvrokonság, és nem lehet azt mondani, hogy az egyik lehetőség kizárja a másikat, nem lehet azt mondani, hogy az egyik elmélet teljes egészében kizárja a másikat.

Arról van szó, hogy próbáljunk megértőbbek lenni, és még egyszer mondom: ezt a vitát visszaterelni abba a mederbe, ahová való, világossá tenni, hogy itt most genetikai értelemben - ez el is hangzott például a kulturális bizottság ülésén -, genetikai, rokonsági kérdésekben nem feladata ennek a határozatnak, határozati javaslatnak állást foglalni.

(18.10)

Nem ezt tűzte ki célul, hanem tegyük világossá azt, hogy az a folyamat, amely megindult részben a húszas években és aztán újraindult a rendszerváltást követően ezeknek a népeknek a kapcsolatában, mindenkinek csak jó lehet, aki ebben a folyamatban részt vesz. Csak adhatunk egymásnak, és nem elveszünk egymástól vagy másoktól. Ezt vegyük tudomásul, és ne csináljunk ebből ilyen harcos, vehemens előadásokkal egészen furcsa hadszínteret.

Azt kérem a tisztelt képviselőtársaktól, akik még a továbbiakban hozzá fognak szólni, és akik erről az egész kérdésről véleményt nyilvánítanak, hogy mindezen gondolatokat figyelembe véve közelítsenek ehhez a kérdéskörhöz. Bízom abban, hogy mindezt meghallgatva tudunk világosan és egyértelműen együtt lépni ebben a kérdésben itt, a Magyar Országgyűlésben. Kérem szépen ezért a határozati javaslat támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 332 2013.05.22. 1:05  321-397

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy sima hozzászólásra is bejelentkeztem, és a mondandóm jelentős részét ott fogom elmondani, ellenben Tóth József polgármester úrnak volt egy olyan megállapítása, ami nem állja meg a helyét, amit szeretnék mindjárt tisztázni. Érdemes a polgármester úrnak tanulmányozni a budapesti kerületi polgármesterek névjegyzékét, tekintettel arra, hogy azt találta állítani, hogy nem ül a teremben egyetlen kormánypárti kerületi polgármester sem. Szeretném bemutatni önnek Ughy Attila képviselőtársamat, aki a XVIII. kerület polgármestere, és egyébként a Fővárosi Közgyűlésnek is tagja. (Dr. Józsa István: És büszke erre a törvényre? Büszke rá?) Úgyhogy azt javaslom, hogy amikor ilyen megállapításra ragadtatja magát, akkor nézzen szét jobban, illetve tájékozódjon széleskörűbben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Józsa István: Ez egy nagy hozzászólás volt.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 362-364 2013.05.22. 6:54  321-397

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott, elhangzottak minősítgetések, riogatások, üres szócséplések, ezekre nem szeretnék reagálni, mint ahogy a félreértelmezésekre sem. Nem tudom, hogy ezek tudatosak voltak, vagy esetleg a képviselőtársak egy része a szellemi kapacitása okán mondott ilyeneket (Dr. Józsa István: A szócséplés egyes szám, tanár úr!), vagy ragadtatta magát ilyen félreértelmezésekre, vagy mutatott rá olyan dolgokra, amelyek félreértésekből erednek.

De a lényeg az, hogy valójában mi is a Margitsziget. Mert a Margitsziget valójában egy nemzeti kincs. Itt nem is az a kérdés, amit Tóth polgármester úr feszegetett, hogy ez nemzetközi jellegű idegenforgalmi célpont, vagy éppenséggel a budapesti városlakók kedvelt pihenőhelye, kirándulóhelye. (Dr. Józsa István folyamatosan közbeszól.) Nem ez a kérdés. Én azért azt állítom, hogy a Margitsziget azon területek közé tartozik a fővárosban, amelyek kiemelkedő fontosságúak a nemzetközi turizmus szempontjából is, amelyek célpontként értelmezhetők. De nem ez a kérdés.

ELNÖK: Tisztelt Józsa Képviselő Úr! Megértem, hogy ön mint budapesti listás képviselő bekapcsolódik ebbe a vitába, de kérem, hogy nyomjon bátran gombot, és szót fogok adni. (Dr. Józsa István: Mi zavarja elnök urat? A bekiabálás parlamenti műfaj.)

Tisztelt Képviselő Úr! Figyelmeztetem, hogy az ülésvezetés bírálata szómegvonással jár, úgyhogy legyen szíves, és ehhez tartsa magát. Arra kérem, hogy a folyamatos dialógust legyen szíves befejezni, és házszabályszerűen jelentkezzen be.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Bár az a helyzet, hogy Józsa képviselő úr bármennyire is próbálja megzavarni a hozzászólásokat, úgy látom, hogy ezt az esetek többségében nem fogja tudni megtenni. De megyek tovább a gondolatmenetben.

Tehát nem az a kérdés, hogy milyen is ennek a bizonyos nemzetközi avagy fővárosi jellegű turizmusnak a megítélése, illetve a Margitsziget e tekintetben történő megítélése, a lényeg az, hogy a Margitsziget mindenkié, minden fővárosié, a nemzet egyik ékköve, az egész városé, annak az összes lakójáé. Azt is elmondhatjuk, hogy a főváros minden pontjáról rendszeresen ellátogatnak a Margitszigetre, hogy csak szűkebb hazámról, Dél-Budáról beszéljek: Újbudáról, a XXII. kerületből is.

Mint ahogy az előbb elmondtam, a Margitsziget ebből a szempontból azért is fontos, mert egy olyan pihenőhelye a városnak, amelyről nagyon sokan azt kérdezik - még egyszer mondom, az én szűkebb pátriámból, a XI. és a XXII. kerületből, Újbudáról és Budafok-Tétény területéről is nagyon sokan kérdezik, hogy mikor csináltok már ott valamit, mikor történik már ott valami, mi lesz a Margitszigettel. A 2010-et megelőző húsz esztendőben is nagyon sokan megkérdezhették, hogy amikor az MSZP kormányzott a fővárosban is és a XIII. kerületben is, akkor mit tettek a Margitsziget fejlesztéséért. Most az a helyzet, hogy a kormány és a főváros együtt, összefogva szeretne tenni valamit a Margitsziget fejlesztéséért, és ez az előterjesztés is ezt szolgálja.

Mi a helyzet a Dunával? Mint ahogy Ughy Attila képviselőtársam is elmondta, a Duna esetében az a helyzet, hogy mintha az elmúlt 15-20 évben a folyó adta lehetőségeket Budapest szempontjából elfelejtették volna. Én voltam olyan tanácskozáson, amikor a főváros által megbízott várostervezők közlekedési szempontból tettek le egy javaslatot a közlekedés fejlesztésére vonatkozóan. Ebből a koncepcióból a Duna teljesen kimaradt. És amikor megkérdeztük, akkor a homlokukra csaptak, és valami olyasmit mondta, hogy ja, tényleg, a Duna. Csak hát ők nem kaptak megbízást arra a Demszky-féle városvezetéstől, hogy ezzel foglalkozzanak. Ez történt a 2010-et megelőző húsz esztendőben. Ezzel egyáltalán nem foglalkoztak. Most ennek vége, ezeknek az időknek vége.

Ezeket mindenképpen fontos leszögezni, amikor ezekről a fejlesztésekről beszélünk. Igen, új helyzet van a főváros életében, új helyzet van nemcsak az ország, hanem Budapest életében is: fejleszteni szeretnénk a fővárost, és fejleszteni szeretnénk a Margitszigetet is. Ha pedig a XIII. kerület polgármestere azt mondja, hogy fejlessze csak a főváros a Margitszigetet, de hát a bevételekre a kerület tart igényt, az egy meglehetősen furcsa megoldás, az egy meglehetősen furcsa álláspont. S amikor ezt védelmezik egyesek az ellenzéki padsorokból, akkor én csak csodálkozni tudok. S nyilván lehetne még sorolni az érveket és a különféle anekdotákat az előtörténetből.

Én arra kérem a tisztelt ellenzéki képviselőtársakat, hogy gondolják át az álláspontjukat e tekintetben, a Ház tagjait pedig arra kérem, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)