Készült: 2020.07.14.15:25:58 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
1 27 2010.05.14. 11:57  22-27

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt köszönetet mondok a magyar választóknak. A magyar választóknak, akik sok-sok csalódás ellenére kitartottak a demokrácia mellett, elmentek szavazni, és soha nem látott összefogással kiálltak a változás és a nemzeti egység mellett.

Nagyrabecsülésemet fejezem ki a köztársasági elnök úr iránt. Köszönetet mondok, amiért mindent megtett, hogy a választások a lehető leghamarabb megtörténjenek, majd pedig azért, hogy az új Országgyűlés és az új kormány mielőbb megalakulhasson.

Szívből gratulálok minden képviselőtársamnak, aki egyéni vagy listás jelöltként mandátumot szerzett, és így tagja lesz a most megalakult Országgyűlésnek.

Tisztelt Ház! Nem először állok itt önök előtt, és nem először vállalkozom Magyarország kormányának megalapítására. Tudom, hogy mi a dolgom. Tudom, hogy mit vár tőlem az ország, és meg fogom tenni, véghez fogom vinni mindazt, amit várnak tőlem. (Nagy taps a Fidesz, a KDNP és az LMP padsoraiban.) Küzdelemre vállalkozom. Olyan küzdelemre vállalkozom, amely során nagy erőkkel fogom szembe találni magam, de akik kicsit is ismernek, tudják, hogy engem az akadályok és a gáncsok nem térítenek el. Bármilyen erő jöjjön is szembe tehát, véghez fogom vinni mindazt, amivel a magyar emberek megbíztak. Márpedig az emberek gyökeres és alapvető változásokat akarnak az élet minden fontos területén. Erre kaptam megbízást és felhatalmazást, ezt fogom megvalósítani. De nemcsak én kaptam erre megbízást és felhatalmazást, hanem mindannyian, akik ma itt vagyunk.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy horderejű és mélyreható változások lesznek Magyarországon. Nagy horderejű és mélyreható változások, amelyeket közös erővel fogunk véghez vinni; méghozzá a magyar választók akarata szerint. Biztonságosan, átgondoltan és tervezetten fogjuk véghez vinni ezeket a változásokat. Biztonságosan és átgondoltan, mert volt módunk arra, hogy tanuljunk az elmúlt évek, évtizedek hibáiból és sikereiből egyaránt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyarok határozott, bátor küzdelmet és győzelmet várnak tőlünk. Hallom, látom, mindenki tudhatja: a magyaroknak elegük lett a kudarcokból, a tétovázásból, a rossz kompromisszumokból, a toporgásból. Győzelmeket várnak. Azt várják, hogy legyőzzük a leváltott rendszer hagyatékát. Hát le fogjuk győzni. Le fogjuk győzni a bűnözést, le fogjuk győzni a munkanélküliséget. Le fogjuk győzni a fiatalok kilátástalanságát, a gyermekvállalás előtt tornyosuló akadályokat, az idős emberek kiszolgáltatottságát. Le fogjuk győzni a "merjünk kicsik lenni" szemléletet, az "oszd meg és uralkodj" politikát, az "el is lehet menni az országból" típusú arroganciát. Le fogjuk győzni az ingatlanpanamákat, a hatalommal való visszaélés technikáit, a felelősség alóli kibúvás kísérleteit. Le fogjuk győzni az off-shore lovagok praktikáit és az érdemtelen állami kifizetéseket. Le fogjuk győzni a nemzet fővárosát tönkretevő korrupciót és pazarlást. Le fogjuk győzni a múltat, mert Magyarország egységesen úgy döntött, hogy (Erősen tagolva:) le kell győzni! (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Tisztában vagyok az előttünk álló feladat nagyságával és a vele járó felelősséggel. Tisztában vagyok azzal is, hogy nekem és a leendő kormánynak az ország háromharmadát, a magyar nemzet egészét kell képviselnünk. Ezt fogom tenni, ezt várom el, és ezt fogom számon kérni minden munkatársamtól a kormányban és az Országgyűlésben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A változást ma kezdjük el, hiszen azt is tudjuk mindannyian, hogy mit várnak az emberek ma itt és ettől az Országgyűléstől. Azt várják, hogy ismerje el a magyar választók történelmi tettét, ismerje el, hogy az áprilisi választásokon egy új rendszer megalapításáról döntöttek. Azt javaslom tehát a tisztelt Országgyűlésnek: ismerjük el a magyar választók szavazófülkékben véghez vitt forradalmát!

Élesen él az emlékezetemben; úgy húsz éve történt. Mi, rendszerváltó képviselők elégedetlenek voltunk a változás mértékével. Az akkori miniszterelnök, Antall József atyai jó tanácsa feleletképpen így hangzott (Erősen tagolva:) "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" Hát most tetszettünk. Ismerjük el hát a szavazófülkékben történt forradalmat, és vállaljunk kötelezettséget a magyarok által megalapított nemzeti együttműködés rendszerének fölépítésére!

Ezt egy politikai nyilatkozat elfogadásával tehetjük meg. Meggyőződésem szerint ezt megtenni kötelességünk. A magyarok olyan elsöprő erővel váltották le azt a politikát, amely éveken keresztül szembe ment az akaratukkal, hogy az új Országgyűlésnek kötelessége első intézkedésként deklarálni, hogy az emberek egységes akarata a hatalom legfőbb forrása Magyarországon. Ezzel a nyilatkozattal, amelyet rögvest önök elé terjesztek, az emberek akaratát tesszük meg a jövő iránytűjének.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném fölhívni minden képviselőtársam figyelmét a mai nap történelmi jelentőségére, amely mindannyiunkat párthovatartozásunktól függetlenül kötelez. A mai napon megalakult Országgyűlést olyan nemzeti egység hozta létre, amilyen évtizedek óta nem volt Magyarországon. Ez a nemzeti egység az ország fölemelkedésének feltétele és egyben záloga. A nemzeti együttműködés nyilatkozata ennek a régen várt nemzeti egységnek szimbolikus erejű dokumentuma.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felolvasom azt a nyilatkozatot, amelyet felszólalásom után a tisztelt Ház elé be is nyújtok.

(18.40)

"A nemzeti együttműködés nyilatkozata. Legyen béke, szabadság és egyetértés! A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét. A magyar nemzet önrendelkezéséért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott.

A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a nemzeti együttműködés rendszerét. Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez, és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.

A nemzeti együttműködés rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik. Szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák a saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit. Magyar Országgyűlés, 2010."

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó, nagy taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban; szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 6 2010.05.25. 46:55  1-23

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új alkotmányának elfogadásáig - Magyarország alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:"

(13.20)

Ez a mondat a jelenleg érvényben lévő magyar alkotmány bevezetője, amelyből világosan kiderül, hogy az átmeneti korszak társadalmi szerződés híján nem alkotott magának új alaptörvényt, pusztán a régi, szovjet mintára készült '49. évi alkotmányt módosította egy későbbi új reményében.

Mivel sem a rendszerváltoztatáskor, sem azt követően nem született társadalmi szerződés, nem sikerült lezárni az átmeneti korszakot egészen mostanáig. Ez év április 25-én a választók elsöprő erővel megdöntötték az átmeneti korszak rendszerét, és egyben lerakták egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének alapjait. Új társadalmi szerződés született, amely lezárta az átmenet korszakát, és utat nyitott egy új korszak felé. 2010 áprilisában tehát véget ért az átmenet hosszú, küzdelmekkel, megosztottsággal és válságokkal teli 20 éves korszaka, amelyet a szavazófülkékben lezajlott forradalom aktusa zárt le.

Tisztelt Ház! Annak idején, 21 évvel ezelőtt, október 23-án, amikor az akkori ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta az ideiglenes köztársaságot, és az ideiglenes alkotmány életbe lépett, nem hittem volna, hogy 21 évvel később itt tart majd az ország, ahol tart, és még mindig ez a mondat lesz a magyar alkotmány bevezetője. De hát, mi magyarok gyakran járunk így, az ideiglenes dolgok olykor évtizedeken át állomásoznak hazánkban.

A rendszerváltoztatók, akiket már csak mi képviselünk itt a Házban, tisztában voltak vele, hogy új alkotmányra lenne szükség, szerettek volna alkotmányozó nemzetgyűlést is, de ezt nem sikerült létrehozniuk. Nem jött létre igazi nemzeti egység, és nem született azt kifejező szerződés sem. Helyette a rendszerváltók jobb híján paktumot kötöttek az állampárttal egy ideiglenesnek szánt alkotmányról. Mint a bevezető mondat mutatja, a rendszerváltoztatók nemcsak tisztában voltak vele, de remélték is, hogy belátható időn belül lehetőség nyílik majd az alkotmányozásra, de nem így történt, mert az első választás után a rendszerváltás nagy pártjai nem tudtak megegyezésre jutni. Magyarország hiába szerezte vissza az önrendelkezés jogát, nem tudta kifejleszteni magában az önrendelkezés képességét, meglehet, éppen ezért ítélte ezeket a pártokat megsemmisülésre, ezért juttatta őket süllyesztőbe a történelem.

Tisztelt Ház! Az átmenet korszakának legfőbb jellemzője éppen a társadalmi szerződés hiánya volt. Hiányzott az erős alap és a tartós irány. Ebből adódóan az átmeneti korszakban látható és láthatatlan paktumok irányítottak. Ezek határozták meg a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert, hiszen együtt élt a régi és az új világ, de a régi világ valójában sokkal erősebb maradt, befolyása sokkal erősebb volt, mint azt mi magunk, akik az újat képviseltük, akkor gondoltuk.

Mindez nem jelenti azt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az átmenet korszaka értéktelen lett volna. Igenis vittünk véghez nagy dolgokat. Értünk el fontos sikereket is, és voltak szép számmal, akik nagyon sokat tettek az országért, de összességében mégsem lett sikeres ez a korszak, mert nem jutottunk el oda, még pontosabban: nem oda jutottunk el, ahová indultunk.

A magyarok többsége számára több csalódást és veszteséget hozott ez a korszak, mint sikert. Zűrzavaros, ellentmondásos korszak volt, tele meddő vitákkal, értelmetlen konfliktusokkal, sehová sem vezető kötélhúzással. A társadalmi szerződés hiánya végül oda vezetett, hogy az elmúlt nyolc év során a kormányzati hatalom felfogása és gyakorlása teljesen eltorzult, elvesztette eredeti demokratikus értelmét és célját, szembefordult azokkal, akiktől ered, vagyis az emberekkel.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt köztársasági Elnök Úr! Ha jól számolom, a nyolcadik kormányprogramvitában veszek részt. A nyolc vitára bocsátott programból kettőt én terjesztettem a Ház elé. Megtanultam, hogy a kormányprogram valójában nem más, mint egy iránytű. A mi esetünkben most az új rendszer iránytűje, amelynek az a rendeltetése, hogy a következő években irányt mutasson minden helyzetben. Arra való, hogy a kormányzás során a hétköznapokban mindig kiolvasható legyen belőle, hogy mi a helyes irány. Következésképpen egy kormányprogram a közös célokról és nem az eszközökről szól.

Az elmúlt húsz év során megtanultam, hogy a céloknak kell meghatározni az eszközöket, fordítva még sohasem sikerült senkinek. Magyarország új irányba akar elindulni, és ehhez sok minden kell, de egy dolog feltétlenül: egy biztos iránytű, mert anélkül megint eltévedünk. Az elmúlt nyolc évben se szeri, se száma nem volt a hangzatos programoknak, reformötleteknek. Voltak időszakok, amikor negyedévente lepték meg az embereket újabb és újabb programocskákkal, amelyek aztán szép sorban füstbe is mentek. Ezzel szakítunk most. Előbb a kormányprogramban meghatározzuk az irányt, és ebből következik majd minden más: döntések, intézkedések, tervek, vagyis a közös munka.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország egy új kezdet kapujában áll. Ragadjuk hát meg a kínálkozó lehetőséget, beszéljünk nyíltan, egyenesen és világosan! Az elmúlt nyolc évben a választott vezetők kisajátították a nép által rájuk ruházott hatalmat, azzal visszaélve nem az emberek döntését és akaratát, hanem a saját magánérdekeiket képviselték. Ez nyilvánult meg az elmúlt nyolc év oly hírhedtté vált momentumaiban, mint az őszödi beszéd, a költségvetési adatokkal való trükközés, a 2006. október 23-ai rendőri brutalitás, és sajnos estig sorolhatnám a közismert példákat, amelyek szégyent hoztak Magyarországra. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása együttműködés helyett szembefordította egymással a társadalom tagjait és csoportjait, a fiatal korosztályokat az idősekkel, a munkából élőket a nyugdíjasokkal, a vidékieket a fővárosiakkal, a határon túl élőket az anyaországgal.

A rossz kormányzás felemelkedés helyett adósságcsapdába hajtotta az országot. Hatalma fenntartása érdekében megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét, és több alkalommal meghamisította a költségvetési adatokat. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek be közpénzből fenntartott állami intézményekbe és vállalatokba. Megbénította az államot és a közigazgatást, felszámolta annak hatékonyságát. Kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők kezére juttatta az ország felemelkedésére szánt nemzeti forrásokat. A hatalommal való visszaélést és a hazugságot tette a politika mércéjévé, megakadályozta a felelősségre vonást és az elszámoltathatóságot, kordonok közé szorította a demokráciát. A közrend és a közbiztonság védelme helyett az állampolgárok elleni törvénytelen támadásra használta az állam erőszak-monopóliumát.

Összefoglalóan azt mondhatom önöknek: az emberektől elforduló, a hatalommal visszaélő, magánérdekeket és célokat érvényesítő politika mély és tartós válságba sodorta hazánkat. Ezek után aligha érdemes meglepődnünk azon, hogy a magyarok világraszóló összefogással megdöntötték ezt a rendszert, és arról döntöttek, hogy gyökeresen más világban akarnak élni.

Tisztelt Ház! A köztársaság helyzetének áttekintése után engedjék meg, hogy arról szóljak, milyen felfogást vallok, és milyen felfogást követ majd a kormányom a hatalom tekintetében. Az én felfogásom szerint - szemben az átmenet korszakában érvényesülő torz gyakorlattal - a hatalom az egyeztetett cselekvés képességét jelenti. Ebből adódóan egy demokráciában a hatalom legfőbb megnyilvánulási formája a választás és nem a kormányzás. A választáson a nemzet közössége, a nép gyakorolja a hatalmat, és meghozza a legfontosabb döntéseket. A kormányzás nem más, mint ezeknek a döntéseknek a végrehajtása.

A választás során egy politikai közösség tagjai közös akaratnyilvánítással felhatalmazást adnak az általuk megválasztott vezetőknek, hogy találják meg azokat a kormányzati eszközöket, eljárásokat és módszereket, amelyekkel a közösség elérheti kitűzött céljait.

(13.30)

Magyarországon áprilisban az emberek meghatározták a legfontosabb döntéseket, új társadalmi szerződést alkottak egy új rendszer megalapítására és fölépítésére. A kormány és az Országgyűlés feladata most az, hogy ezeket a döntéseket végrehajtsuk.

A választóktól kapott felhatalmazásom tehát nem pusztán a válság kezelésére és a gazdasági vészhelyzet elhárítására szól, hanem az átmeneti kor eleve hibás és hiányos gazdasági és politikai rendszerének felszámolására, egy új rendszer megteremtésére, a régi axiómák, szabályok, beidegződések eltörlésére és újak megalkotására; vagyis: forradalmi változtatásra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar ember óvatos és józan. Tudja, mit csinál. Megvan a magához való esze. Amikor ellenfeleink figyelmeztetése és kampánya ellenére alkotmányozó felhatalmazást adott egy politikai erőnek, vagyis nekünk, akkor azt azért tette, mert új rendszert akart a régi helyett. A magyarok ma nagyon egységesek abban, hogy változást akarnak, mégpedig átható, mély és tartós, vagyis forradalmi változást. De a választással azt is kinyilvánították, hogy a változtatás legyen józan, alkotmányos és demokratikus.

Tisztelt Elnök Úr! Nem ismeretlen dolog ez a magyarok történetében. A mi polgári forradalmaink a nép szándéka szerint mindig józan, békés és alkotmányos természetűek voltak. A mi polgári forradalmaink mindig vértelennek indultak, s csak azért váltak utóbb véressé, mert külső hatalmak megtámadtak bennünket, és így forradalmaink szabadságharccá változtak. Ez történt 1848-ban és 1956-ban is. Most a többség, egy soha nem látott többség úgy döntött, hogy az átmenet zűrzavaros évei, a hatalommal való visszaélés nyomasztó évei után helyreállítsuk a dolgok természetes rendjét, helyreállítsuk a törvényt, amely mindenkire vonatkozik, amely fölött senki sem állhat. Ez a törvény voltaképpen a többség akarata, a többség értékrendje, és ez az, aminek az elmúlt években az ország vezetői hátat fordítottak. Ezért a kormányzásnak most vissza kell fordulnia az emberek és a mindennapi élet felé.

Ez egyben azt is jelenti, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a láthatatlan paktumok, láthatatlan pénzek és láthatatlan kezek ideje lejárt. A magyarok látható döntést hoztak, a világ minden pontjáról jól látható nemzeti egységet teremtettek, ezért jogosan várnak el mostantól látható politikát, látható szerződéseket, látható pénzeket, látható törvényeket, szabályokat, föltételeket és látható, számon kérhető felelősséget. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) A politikának és a gazdaságnak a látható dolgok dimenziójában kell működnie. Ez a demokrácia parancsa, és ezt írja elő az új társadalmi szerződés.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! És most engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az új társadalmi szerződésből fakadó következményekre. Ez a szerződés a magyar nemzet közakaratát fejezi ki. Mindannyiunkat, de különösképpen a politikai, gazdasági vezetőket és közéleti szereplőket kötelezi arra, hogy végrehajtsuk, betartsuk és betartassuk. A nemzet közakaratát megtestesítő új társadalmi szerződést semmilyen látható vagy láthatatlan politikai paktum nem írhatja felül, és semmilyen részérdek nem kérdőjelezheti meg.

A magyarok elsöprő erővel váltották le azt a politikát, amely éveken át szembement az akaratukkal. Ezért az új Országgyűlésnek kötelessége volt első intézkedéseként deklarálni, hogy az emberek egységes akarata a hatalom legfőbb forrása Magyarországon. A nemzeti együttműködés nyilatkozatával az emberek akaratát ismerjük el és tesszük meg a jövő iránytűjének, ezért éreztem helyénvalónak, hogy a szövege szerepeljen a kormányprogramban is.

Kérem, ismét engedjék meg, hogy félreérthetetlenül és keresetlenül fogalmazzak. Az új társadalmi szerződés nemcsak lehetőség az alkotmányozásra, hanem utasítás. Az emberek utasítása, amit a következő években végre kell hajtani. Azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az új társadalmi szerződés alapján az ország új alkotmányát. Mindez azt jelenti, hogy nem egyszerűen a rendszerváltoztatás utáni hatodik magyar parlament alakult meg 2010 májusában; a választók akaratából mi egyben alkotmányozó nemzetgyűlés és rendszeralapító parlament is vagyunk. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A modern nyugat-európai társadalmi szerződések is válsághelyzetben születtek. Ezek a nagyívű megállapodások is egyszerre kerestek megoldást az egyre mélyülő politikai, bizalmi válságra, valamint a súlyos gazdasági és társadalmi bajokra. Franciaország, Írország, Spanyolország, Portugália, Finnország, Olaszország és még jó néhány európai ország példái azt bizonyítják, hogy ez lehetséges, ők sikerrel jártak. Most Magyarországon a sor. Nekünk lehetőségünk nyílik közös erővel fölépíteni a nemzeti együttműködésen alapuló erős Magyarországot, megteremteni végre a józan és nyugodt fejlődés föltételeit, amely elhozhatja a magyarok számára a XXI. században a modern békeidők korszakát.

Az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli. Olyan kormányzást, amelynek egyetlen mércéje a nemzet és tagjainak felemelkedése. Olyan kormányzást, ahol az egyén és a közösség érdeke nem szemben áll, hanem kiegészíti egymást.

Egy nemzet ereje tagjai szabadságából és e szabadságon alapuló együttműködéséből fakad. A nemzeti együttműködés rendszere újra érdekeltté tesz mindannyiunkat mint állampolgárokat a közösség és a nemzet építésében is. Azokat a pontokat erősíti, ahol az egyéni érvényesülési törekvések a közösség számára is hasznosak. Munkahelyet teremteni nemcsak a vállalkozónak jelent személyes hasznot, de az országnak is. Gyermeket vállalni nem csupán a családnak öröm, hanem a nemzet gyarapodását is szolgálja.

Olyan kormányra és kormányzásra van szükség, amely ismét az emberek és a mindennapi élet problémái felé fordul, és közös nemzeti ügyeink képviseletén alapul. Olyan kormány kell, amely odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, tiszteletben tartja a különbözőségüket, és megérti gondjaikat. Ebből adódóan azokat az értékeket képviseli, azokat juttatja érvényre, amelyek mindenkinek fontosak, és ezáltal összekötnek minket és nem elválasztanak.

Az első és legfontosabb összekötő érték a munka. A munka az alapja minden ember létbiztonságának, önállóságának és függetlenségének. A munka tanít meg az ünnep örömére is. A munka ad tartást, büszkeséget és elismerést abban a közösségben, ahová tartozunk, a családban, a lakóhelyen, a munkahelyen, a baráti körben.

Az otthon is olyan érték, amelyre mindenki természetes módon vágyik. Mindenkinek fontos, hogy legyen egy hely, ahol biztonságban érzi magát, ahol mindennek tudja a helyét, ahol igazán a maga ura lehet.

Alapvető érték minden ember számára, így a kormányprogram számára is a család. Mindenki akar tartozni valahová, mindenki szeretne családot, ragaszkodást, melegséget. A meghitt családi életre az is vágyik, akinek épp nincs benne része.

Az eddigiek mellett az is közös bennünk, tisztelt Ház, hogy a fizikai fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól mindannyian félünk. Az egészség éppen ezért minden embernek drága kincse. Amíg az ember egészséges, úgy érzi, hogy minden helyzeten úrrá tud lenni.

Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat és el tudjuk érni céljainkat, tisztelt Ház, rendre is szükség van. A rend csak annak nem érték, akinek nem tisztességesek a szándékai, aki zavarosban szeret halászni vagy az ököljog híve. Mi, magyarok most tapasztaljuk meg, hogy a szabadság rend nélkül káoszt és félelmet szül. Ahol nincs rend, ott elszaporodnak a rácsok, lakatok, zárak, sorompók, kordonok és figyelő kamerák.

Ezeket a közös alapértékeket nagy közös célok, vagyis nemzeti ügyek mentén tudjuk érvényre juttatni.

(13.40)

Magyarország mai helyzetében öt ilyen nemzeti ügy rajzolódik ki, amelyet sikerre kell vinnünk: a magyar gazdaság talpra állítása; a rend és közbiztonság megteremtése; az egészségügy megmentése; a szociális biztonság, valamint a demokratikus normák helyreállítása. Ahhoz, hogy a nemzeti ügyeket és a kormányprogramban leírt ezekkel kapcsolatos teendőket meg tudjuk valósítani, tisztelt hölgyeim és uraim, néhány alapvető kérdésben új szemléletmódra, igazi szemléletváltásra lesz szükség.

Először is ilyen a nemzeti egység kérdése. A nemzeti egység nem pusztán egy szép és hangzatos fogalom, hanem minden erős ország, minden erős nemzeti gazdaság egyik fundamentuma. A nemzeti egység nem csupán lelki élmény, nem csupán szívügyünk, hanem egyúttal praktikus gazdasági érdeke is a magyaroknak. Éppen ezért mindannyiunknak, minden magyarnak az az érdeke, hogy lezárjuk az átmeneti korszak vitáit, mert ezeknek a vitáknak nincs jó megoldása. Ezek a viták nem vezetnek egyezségre.

Ezeknek a vitáknak a kiindulópontja rossz, mert arra a kérdésre épülnek, hogy ki fog nyerni, és ki fog veszíteni; ki jár jól, és ki jár rosszul; kinek adjunk, és kitől vegyünk el ahhoz, hogy másnak adni tudjunk. Ezek meddő viták, rossz kérdések, amelyekre nem adhatók jó válaszok. A régi paktumok többé-kevésbé egyöntetűen arra épültek: ha az egyik fél jobban jár, a másik rosszabbul; ha az egyik győz, a másik veszít. Ha a családi pótlék nő, a nyugdíjak nem nőhetnek. Ha a főváros több támogatást kap, a vidék szükségszerűen kevesebbet. Ha egészségügyre többet költ az állam, akkor a kutatásra vagy az oktatásra jut kevesebb, és így tovább, és így tovább. Ez a felfogás, ezek a viták, ez a gondolkodásmód oda vezetett, hogy ily módon a rendszerváltoztatásnak is vesztesei és nyertesei lettek. A politika azt üzente az embereknek, hogy a szabad piac lényege az, hogy nyertesek és vesztesek vannak, és általában sajnos mindig nagyon kevés a nyertes, és sok a vesztes.

Nekünk, tisztelt Ház, másfajta egyezségekre és másfajta együttműködésre kell építeni a jövőt. Ma már a világ vezető közgazdasági szakemberei is a siker első számú föltételeként a bizalmat emlegetik, és ennek megfelelően a piaci stratégiákban is új modellről beszélnek. A régi nyertes-vesztes gondolkodás helyett egyre inkább a "mindkét fél legyen nyertes" típusú programok terjednek az üzleti életben, a nagyvállalatok világában és a nyugati országok gazdaságpolitikájában is.

A nyugati világban meghatározóvá vált az a hang, amely arról beszél, hogy a jövő társadalmában és a jövő gazdaságában egyaránt és egyre inkább az együttműködésre kerül a hangsúly a verseny korábbi - mondjuk ki - neoliberális értelmezése helyett. Azt is mondhatnám, hogy a "verseny" szó kezdi visszanyerni eredeti szép és nemes jelentését, míg korábban a neoliberális felfogás szellemében sokkal inkább a háború szinonimájaként használták.

A neoliberális fölfogás harctérré változtatta az élet minden területét, ezért bukott meg Európa-szerte. Az emberek nem akarnak háborúzni, az emberek élni, alkotni, boldogulni és ennek érdekében együttműködni akarnak. Most és ez ügyben nekünk, magyaroknak sincs szégyenkeznivalónk. A magyarok példát mutattak együttműködésből a választásokon, olyan példát, amelyből az egész nyugati világ tanulhat.

Tisztelt Ház! Az emberek tehát együttműködést várnak, azt várják a politika és a gazdasági élet szereplőitől, hogy új alapon működjenek együtt a nemzeti ügyek sikeréért. Ezt diktálja a józan ész, hiszen a politika és a gazdaság egymásra vannak utalva, és ez így is lesz, amíg ember az ember, mert az ember természetéhez, sőt lényegéhez hozzátartoznak a gazdasági szempontból irracionálisnak tűnő törekvések és döntések is. Közös célként azonban megállapodhat a politika és a gazdaság abban, hogy erős, sikeres Magyarországot akarunk, és megegyezhetünk abban is, hogy minden siker alapja a gazdasági növekedés.

A politika és gazdaság új egyezségének talán legfontosabb pontja, hogy mindkettő ismerje el a másik hatáskörét, illetékességi területét. A politikának támogatnia kell egy határozott gazdaságélénkítő programot, a gazdaság szereplőinek azonban el kell fogadniuk, hogy vannak az életnek olyan területei, amelyek nem működtethetők piaci észjárás szerint, és vannak olyan közös társadalmi érdekek, amelyeket fölébe kell helyezni az egyébként jogos és kívánatos üzleti haszonszerzés érdekeinek.

A politika nem alkalmas a gazdaság és a piac működtetésére, de arra alkalmasnak kell lennie, hogy megteremtse a megfelelő környezetet a gazdaság és a piac számára, és egyúttal ügyeljen arra, hogy a piac ne zúduljon be az élet azon területeire, ahol nincs helye. A politika és a gazdaság szereplőinek egyaránt el kell fogadniuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a szociális biztonságot és a versenyképességet többé nem állíthatjuk szembe egymással, hiszen azok valójában egymás föltételei, egymást erősítő dimenziói az ország működésének. Ha a magyar társadalom egészségügyi állapota, képzettsége, munkaképessége és életminősége javul, az a gazdaság hatékony működésének is alapja egyben.

A nemzeti együttműködés rendszerében, tisztelt hölgyeim és uraim, azt várják el a választók a politikai és gazdasági elittől, hogy közösen felszámoljuk a duális gazdasági szerkezetet azáltal, hogy megerősítjük a magyar tulajdonú gazdaságot. Magyarország ma az egyetlen ország Európában, ahol a hazai tulajdonú gazdaság szinte teljesen védtelen a nemzetközi hatásokkal és felénk irányuló külső törekvésekkel szemben. Egyezséget kell kötnünk arról, hogy a magyar államnak legalább akkora védelmet és támogatást kell biztosítania a magyar vállalkozásoknak, a gazdáknak és termékeknek, amekkorát az Európai Unió más országai biztosítanak saját gazdaságuk számára. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az állam szerepéről is másként kellene gondolkodnunk a jövőben. Az állam a mai formájában finanszírozhatatlan kolonc az ország nyakán. Az államot újjá kell szervezni, az állami bürokráciát minimálisra kell csökkenteni. Magyarország ma papírból termel a legtöbbet, hivatalos papírokból, aktákból, jogszabályokból, rendeletekből, jegyzőkönyvekből, feljegyzésekből, nyugtákból, igazolásokból, igazoló jelentésekből, kérvényekből. Napokig lehetne sorolni a bürokráciagyár fölösleges termékeit.

Együtt kell működnünk abban, hogy ezt az elképesztő papírszörnyeteget, ezt a vállalkozásokat és kezdeményezéseket egyaránt megbénító hatalmas béklyót végre határozottan, következetesen, de egyúttal emberségesen felszámoljuk. Ez az együttműködés akkor valósul meg, ha a politika vállalja, hogy meghozza a bátor és határozott intézkedéseket a bürokrácia radikális csökkentésére, az adózás egyszerűsítésére és ésszerűsítésére, és ennek fejében a gazdasági elit vállalja, hogy az állami szférából felszabaduló munkaerő számára munkahelyeket teremt, és komoly részt vállal ezeknek az embereknek az átképzésében és pályamódosításában. Ez alapföltétele annak, hogy a változtatás társadalmi egyetértéssel, támogatással menjen végbe, és ne károkat okozzon az országnak, hanem javulást eredményezzen.

Tisztelt Ház! Új észjárást látok szükségesnek a szociális biztonság területén is. Fontos szem előtt tartanunk, hogy egyetlen társadalom sem működtethető sikeresen - legalábbis hosszú távon nem - úgy, ha nem veszünk tudomást a biztonság iránti elemi erejű társadalmi igényről. A biztonság az emberi élet minőségét jelenti: képesek vagyunk-e tanulni, gyermeket vállalni, megőrizni az egészségünket és munkaképességünket, vagyis van-e lehetőségünk aktív életet élni, fölvenni a versenyt a kihívásokkal, vagy csak a kiszolgáltatottság, a puszta túlélést célzó vegetálás emészti föl minden energiánkat? A gazdaságnak is be kell látnia, hogy az igazi aktív élet föltételeinek teljesülése nélkül nincs számára értékes munkaerő, nincs számára hatékonyság, nincs növekedés, és nincs siker.

A megszorítás, osztogatás ciklikus politikájából, hadd ne mondjam, dialektikájából ki kell törnünk. Az emberek biztonságérzetének, életminőségének javítására új eszközöket kell találnunk, amelyek az egészségügy és az oktatás, a családtámogatás új alapokra helyezésében és a munkahelyteremtés előtérbe állításában keresendők, nem a mézesmadzag-politikában, amely válságba rántotta Magyarországot.

(13.50)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Rengéshullámok jelzik, hogy a világban mély és átfogó átalakulás zajlik. Ez a nagy horderejű átalakulás egyelőre leginkább válságok formájában mutatkozik meg: hitelválság, bankválság, pénzügyi-gazdasági válság. De az energia, a nyersanyagok vagy az élelmiszerek árrobbanása is ennek a folyamatnak a része.

Nem reménykedhetünk abban - beszéljünk egyenesen: nem reménykedhetünk abban -, hogy mindez átmeneti lesz, és előbb vagy utóbb visszaáll a régi világrend. A régi világgazdasági rend nem fog visszaállni, a kérdés csak az, milyen gyorsan és milyen hullámokat vetve halad majd az átalakulás. Azt is látnunk kell, az előtt sem csukhatjuk be a szemünket, hogy ez a folyamat gyorsul. A következő hónapokban is komoly veszély fenyeget a világgazdaság felől, nem csak minket, egész Európát, és ezt egyenesen ki kell mondani, és be kell vallani az embereknek is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében a kormánynak nem az lesz a dolga, hogy kormányozza az embereket, hanem az, hogy az emberekkel kormányozzon. Vagyis a leendő kormánynak nemcsak mást kell csinálnia, de másként is kell csinálni: kereteket adni, bevonni az érintetteket, segítséget nyújtani, együttműködni az emberekkel a mindennapokban.

Azt szeretném, ha a jövőben a politika megváltoztatná a fiatalsághoz való viszonyát is. Ezen a téren abszurd állapotok uralkodtak el Magyarországon, aminek következtében egyre nagyobb számban mennek el fiatalok Magyarországról. Nem azért nevel az ember gyereket, én sem azért nevelek öt gyermeket, hogy aztán majd külföldről küldött levelezőlapon meg interneten lássam őket, és az unokáimat fényképről ismerjem. Az életnek nem természetes, nem normális menete az, amikor a fiatalok elvágynak, elmennek a hazájukból, nem pusztán világot látni, hanem véglegesen másutt letelepedni. Az a tény, hogy mindez Magyarországon az elmúlt nyolc évben általános gyakorlattá vált, önmagában történelmi kudarca a magyar politikának, amit most nekünk kell helyrehoznunk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk. Biztosítani kell számukra a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás lehetőségét. És, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, azokat, akik azt mondják nekik, hogy el lehet menni az országból, arra kell ösztönözni, hogy inkább ők menjenek el. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Talán sokaknak kevésbé szembetűnő, de ugyanilyen képtelen és nevetséges dolog, hogy az ember nem mehet el, mondjuk, a saját testvérének vagy a jó barátjának segíteni, hogyha az maga építi a házát, vagy föl akarja ásni a kertjét, le akarja betonozni a kocsibejáróját. Aki megteszi, azt megbüntethetik, és az állam ma arra biztatja a polgárokat, hogy jelentsék is föl egymást, miközben állami intézmények, köztük még minisztériumok is tetemes köztartozást halmoznak fel.

Ezeket az abszurd állapotokat sürgősen föl kell számolni, az életnek, az élet természetes működésének vissza kell adni a teret. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.) A fiataloknak, a családoknak, a természetes közösségeknek, az emberi kapcsolatoknak, az összetartásnak, az összefogásnak, a saját erőből történő értékteremtésnek, igenis, vissza kell adni a teret. Csak ez emelhet föl egy országot és nem az okoskodó pénzügyminiszterek táblázatai.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében a politikának nem az a dolga, hogy akadékoskodjon, fontoskodjon, gátakat emeljen az emberi munka, az alkotás, a kezdeményezés elé, hanem az, hogy ezeket minden eszközzel támogassa és bátorítsa.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön kell szólnom a hölgyek helyzetéről. (Dr. Vadai Ágnes: Na!) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családomban a hölgyek igen komoly, kétharmadot meghaladó többségben vannak (Derültség a Fidesz soraiban.), tehát van fogalmam arról, hogy miként fest ma Magyarország női szemmel. Ennek alapján mondhatom, ezen a téren is nagyon komoly változtatásokra lesz szükség, elsősorban a nők iránti tisztelet és megbecsülés tekintetében. Mindenekelőtt a nőknek a családban betöltött szerepét kell újra jóval magasabb polcra helyeznünk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Az egész nyugati civilizáció megsínylette, hogy az elmúlt évszázadban nem ismerte el, nem tisztelte, nem becsülte kellőképpen a nőkben a nőt, az anyát, a nagymamát, vagyis az egyetemességet. (Dr. Vadai Ágnes: Jesszusom!) Egy anya mindenhez ért, hiszen gyermeke mindenről kérdéseket tesz föl, és ő mindenre válaszol. Az anyaság nem a speciális tudás terepe, hanem az egyetemes tudásé, amiben mi, férfiak mindig gyengébbek leszünk, mint a nők. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt az egyetemességet, ezt a józanságot, erkölcsi és lelki erőt újra a helyére kell emelnünk társadalmi elismertség és tisztelet tekintetében, ha nem akarjuk, hogy a nyugati civilizáció és kultúra népességfogyás miatt okafogyottá váljon a jövőben. (Taps a Fidesz soraiból. - Dr. Józsa István tapsol.)

Változtatnunk kell, tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt évekhez képest a hazánkról való gondolkodásunkban is. (Moraj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Ház! Ha a nyugati világ vezetőit hallgatjuk, a nemzeti érzés valóságos reneszánsza bontakozik ki a szemünk előtt. Az amerikai, a német vagy a francia elnök olyan gondolatok egész tárházával lépnek elénk, amelyeket korábban lekicsinylő és megvető minősítésekkel nacionalistának bélyegeztek. Álljon itt egy mondat Franciaország elnökétől mintegy az új korszak útjelző táblája gyanánt; ezt mondta: "Franciaország a mi országunk, nincs nekünk másik. Franciaország mi vagyunk, ez az örökségünk, a közös javunk. Gyűlölni annyit jelentene, mint önmagunkat gyűlölni."

És hadd folytassam: valóban, Magyarország is egy olyan hosszú történelem, ami minden magyar történelme is, mindegyikünké, bármi legyen is az eredetünk. Mindazok, akik nemzedékről nemzedékre harcoltak Magyarországért, alapvetően csak egy dolgot tudtak, hogy nem szeretnék elveszíteni, mert érezték, hogy ez a legértékesebb, amit a gyermekeiknek átadhatnak. Megértették, hogy érte harcolva őértük harcolnak, mert szívük mélyén ott volt az érzés, hogy ez a rejtélyes kötődés egy közös, kivételes sorshoz kapcsolja őket, amelynek nagyszerűségében mindannyian osztoznak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új társadalmi szerződésben a hazaszeretet az első pont. (Nagy taps.)

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Végül engedjenek meg néhány mondatot az új korszak első kormányának kötelezettségeiről.

Számomra a modern kormányzás mottója úgy hangzik: a győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Az új korszak első kormányának feladata az új társadalmi szerződés érvényre juttatása, azaz a nemzeti együttműködés rendszerének felépítése. Az új korszak első kormányának a társadalmi szerződés nem lehetőségeket biztosít, hanem kötelezettségeket ír elő, méghozzá három kötelezettséget.

Először: kötelezettsége az új korszak első kormányának, hogy a választási programját valósítsa meg (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az nehéz lesz!), amelynek középpontjában a sokszínű magyar nemzetet összekötő alapértékek, a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend állnak. Ezért tettem - húsz év óta példátlan módon - választási programunkat bátran a kormányprogram részévé.

Másodszor: kötelezettsége az új korszak első kormányának megalkuvás nélkül és határozottan végrehajtani az új társadalmi szerződést, azaz fölépíteni a nemzeti együttműködés rendszerét, megteremteni a társadalmi szerződés intézményes alapjait minden fontos területen. Gyökeres változásokat, új rendszert kell létrehozni és működtetni a gazdaságtól az egészségügyön, a közbiztonságon és közigazgatáson át az adózásig.

(14.00)

S harmadszor: kötelezettsége az új korszak első kormányának megvédeni az új rendszert és a nemzeti egységet minden olyan jelenséggel és törekvéssel szemben, amely gyengíteni vagy veszélyeztetni próbálja. Nem lehetnek illúzióink: az átmenet korszakának haszonélvezői nem adják föl. Nem fognak belenyugodni abba, hogy nem élhetnek vissza a hatalommal, nem érvényesíthetik gátlástalanul saját üzleti és hatalmi érdekeiket. Mindent el fognak követni - jó, ha tudjuk, mindent el fognak követni -, hogy visszahozzák az átmenet korszakának politikáját, megbontsák a nemzeti egységet, megakasszák a nemzeti együttműködés rendszerének építését. Igen, harcolni fognak az új társadalmi szerződés ellen.

A kormánynak és ennek a parlamentnek az a kötelessége, hogy minden demokratikus és törvényes eszközzel megvédje ezekkel a támadásokkal szemben az új társadalmi szerződést, a magyar emberek, a magyar nemzet sikerének és felemelkedésének garanciáját.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az új rendszerben a kormánynak az ország háromharmadát, a teljes magyar nemzetet kell képviselnie, és tudomásul kell vennie, hogy a demokratikusan létrejött nemzeti egységnek természetes része az ellenzék is, mégpedig ellenzékként, tehát az eltérő álláspontok és vélemények szószólójaként. A diktatórikus, erőszakkal összetákolt, megfélemlítéssel fönntartott egység nem tűri a sokszínűséget és a többszólamúságot. A demokratikus nemzeti egység esetén épp ellenkezőleg: a sokszínűség és a többszólamúság nem zárja ki, nem áll ellentétben a nemzeti egységgel.

A magyar történelem egyik legnagyobb és legdicsőségesebb nemzeti egysége a reformkorban jött létre. Ennek az egységnek két fő alakja, Kossuth és Széchenyi a legfőbb célokat kivéve szinte semmiben sem értettek egyet. Annyira nem, hogy Széchenyi azt írja: már bizonyos, együtt fognak fölkötni minket, de egy utolsó kívánságom azért lesz, hogy Kossuthnak háttal lógjak. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a legendás nemzeti egysége a magyar történelemnek. Igen, a magyar történelmi hagyományok azt bizonyítják: a nemzeti egység, a sokszínűség és a vita igenis megférnek egy fedél alatt.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom tehát, hogy mit várnak tőlem a magyarok, tudom, hogy mit vár tőlem az ország, és ez az elvárás határozza meg azt a programot, amelyet miniszterelnökként következetesen és megalkuvás nélkül meg akarok valósítani. Magyarország miniszterelnökeként az lesz a feladatom, hogy minden erőmmel és tudásommal segítsem a magyarok közösségét a régi rendszer fölszámolásában, az új rendszer megalkotásában, megerősítésében és működtetésében.

Tisztelt Ház! Mindezt a tisztelet kultúrájának szellemében fogom tenni. Mert egy kormányprogramnak nem csak fejezetei s elvi tételei vannak, van annak szelleme is, amely körüllengi, átjárja és lelket lehel belé. A mi esetünkben ez a szellem a tisztelet kultúrája. Jól tudom, hogy a tisztelet kultúrája nem honosítható meg a felsőbbség, sőt, még a demokratikus közhatalom utasítására sem. Politikai fordulat, sőt, politikai forradalom sem szüli meg. A tiszteletre való képességnek és készségnek mélyebbről kell fakadnia. Úgy látom, még a józan belátás sem elegendő hozzá.

Érvelhetünk ugyan logikus módon amellett, hogy a puszta ésszerűségre hagyatkozva is belátható, hogy jobb, erkölcsösebb, biztonságosabb, tehát hasznosabb és kényelmesebb életet hozhatunk létre, ha egymás tiszteletben tartását, az egyenlő emberi méltóság elfogadását tesszük a társadalmi együttélés alapjává - a logika ezzel megelégedhet, a valóságos hús-vér emberi élet számára azonban ez a belátás nem elegendő. Nem elegendő, mert a kölcsönös tisztelet kultúrájának győzelméhez olyan ősi emberi ösztönöket kell megzabolázni, letörni és megszelídíteni, mint az irigység, a cinizmus, a hatalmaskodás és a viszálykodás. Gyarlóságom tudatában sem mondhatok sem én, sem kormányom mást, mint hogy erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy mi magunk kormányzásunk során hozzájáruljunk a kölcsönös tisztelet kultúrájának terjedéséhez és szárba szökéséhez. Tudom, hogy ezen múlik kormányzásunk minősége. Olyan nincs, hogy rossz fa jó gyümölcsöt hozzon. Lehetsz-e segítségére másoknak, lehet-e életed áldás, ha nincs meg benned a harmónia önmagaddal és a világgal?

Ezért, tisztelt Ház, kormányzásom alatt azon leszek, hogy Magyarország ne tévessze össze a gyávaságot az alázattal, a félelmet az okossággal, az engedékenységet a megértéssel; ne tévessze össze a kényelemszeretetet a békeszeretettel, a tétlenséget a szelídséggel és a középszerűséget a mértéktartással. Hiszem, hogy ezen fordul meg a magyar nemzet jövője. Hívom önöket, legyenek társaim e lélegzetelállítóan nagyszerű munkában!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó, nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 2 2010.05.29. 21:25  1-2

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Ma itt az a tisztem, hogy alkotmányos szokásainknak megfelelően válaszoljak a kormányprogram vitájában elhangzott érvekre.

Először is engedjék meg, hogy elmondjam, hogy nagyszerű vitát és nagyszerű órákat élhettem át az elmúlt napokban, és ezt önöknek, a magyar parlament képviselőinek köszönhetem. 97 hozzászólást hallgathattam végig. Kedvem lett volna aktívan részt venni a parázs szó-, gondolat- és érvpárbajban, de a kialakult és bevált parlamenti szokásaink ezt nem engedik, ezért most a végén egyszerre kellene mindenkinek válaszolnom. De önök is tudják, hogy ez lehetetlen. Lehetetlen, legalábbis akkor, ha még ebben a parlamenti ciklusban le akarom tenni a miniszterelnöki esküt.

Kérem, ne értsenek félre, ha most mindenkinek egyenként nem fogok válaszolni. Ne tekintsék ezt a parlamenti illem és a képviselőtársaimat megillető tisztelet megsértésének. Még kevésbé tekintsék úgy, mintha kihalt volna belőlem a kedv és a készség a küzdelmekhez, a küzdelmekben való részvételt illetően, különösen akkor, ha ez a küzdelem a közérdek szempontjából szükségesnek mutatkozik. Egyenkénti válaszok helyett tehát engedjék meg, hogy a hazánk jövője szempontjából legfontosabbnak mutatkozó kérdésekre és felszólalásokra térjek ki.

A vita jellegéről azt a benyomásomat szeretném önökkel megosztani, hogy összességében alig találtam felém áradó rosszindulatot, ártani akaró vagy bántó szándékot. Mindazonáltal néhány fontos kérdésben súlyos véleménykülönbségekre is fény derült.

Az első ilyen kérdés a "volt-e forradalom" kérdése. Mi volt az, ami volt, ha nem forradalom? Akik az ellenérveiket bemutatták, abból indultak ki, hogy egy demokráciában nem lehetséges olyan forradalom, amely nem a demokrácia megdöntésére irányul. Engedjék meg, hogy ezt az érvelést én az osztályharcra alapuló, hatalomközpontú történelemoktatásnak tudjam be. (Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Én egy másik iskolát képviselek, amely iskola szerint ez igenis lehetséges. Egy demokráciában lehetséges mély, átható és tartós változás, amely alapjaiban változtatja meg az életünket. Kétségkívül egy demokráciában, ha nem akarjuk megdönteni a demokráciát - mint ahogy mi nem akarjuk -, a forradalom csak alkotmányos lehet, két értelemben is: az alkotmány betartásával kell történnie, és miután mélyreható változásokat céloz, az alkotmány megváltoztatására is irányulnia kell.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi éveken át harcoltunk a fennálló politikai és gazdasági rendszer megváltoztatásáért, hol népszavazással, hol aláírásgyűjtéssel, hol tömeggyűlésekkel, mindig alkotmányos eszközökkel, egész addig, míg végül sikerrel jártunk, és megtörtént a kétharmados forradalom Magyarországon. Ebbéli szándékunkat sohasem rejtettük véka alá.

Engedjék meg, hogy idézzem azokat a gondolatokat, amelyeket a választási harc megnyitásakor oszthattam meg az ország közvéleményével! Így hangzanak ezek a mondatok. Mi, XXI. századi magyarok az áprilisi választással végbevihetjük a magunk forradalmát, amellyel véget vethetünk az elmúlt évek szégyenteli politikájának, és utat nyithatunk egy új korszaknak, amelyben a kormányzás visszaadja a magyar nemzet önbecsülését.

(11.10)

Igen, a mi forradalmunk az áprilisi választás lesz. Gyors, átütő, megrendítő változás, az igazság pillanata. Egy nagyarányú, megkérdőjelezhetetlen, elsöprő választási győzelem, amely egyesíti a nemzetet, még egy forradalomnál is többet ér, elhozza az igazság pillanatát, és nem szed emberáldozatot. Ez történt, tisztelt hölgyeim és uraim, az áprilisi választásokon. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy az áprilisi választásokon megmutatkozó erő a legszebb és a legtisztább erő, ami egy demokráciában létezhet. Szabad emberek szabad akaratából származik, forrása a remény és a szabad belátás. A nyugati világban senki sem lepődik meg azon, ha valaki a demokrácia keretei közötti forradalomról beszél. Egy volt amerikai elnököt idézek: "Beszédemben egy második amerikai forradalomról szóltam, most eljött az ideje, hogy elindítsuk ezt a forradalmat és véghez is vigyük" - mondják az amerikai demokráciában. Idézhetném Tony Blairt, de ha megengedik, inkább Cameron, most megválasztott brit miniszterelnököt idézem, aki a következőket mondta: "Kormányon még tovább folytatjuk ezt a forradalmat, több szabadságot és több felelősséget adunk az embereknek." Ez az a gondolkodási, politikai kulturális iskola, amelyhez mi, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt szövetsége tartozunk. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Igaz, ha megvolt a kétharmados forradalom, ha ez egy alkotmányos forradalom volt, akkor itt az ideje, hogy megváltoztassuk a régi rendszer alapját adó alkotmányt is. Ezért kérem a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióit, hogy a jövő héten már indítsák is el az új alkotmány elkészítésének munkafolyamatát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vitatták, indokolt-e egy régi rendszer megdöntéséről és egy új rendszer megalapításáról beszélni a választások kapcsán. Szeretném megismételni és megvédeni a kormányprogramban leírtakat. Egy zavaros, megosztottságot és válságokat hozó korszak van mögöttünk, amelynek végén egész máshova jutottunk, mint ahova akartunk, illetve ahova elindultunk. Akik ezt a bírálatot - mármint hogy lehet-e új rendszer alapításáról beszélni - megfogalmazták a vitában, úgy fogalmaztak, hogy ahol többpártrendszer és piacgazdaság van, ott fogalmilag kizárt egy új társadalmi és gazdasági rendszer megalakítása.

Kétségkívül van a magyar politikai gondolkodásnak egy blokkokban gondolkodó hagyománya, azonban a valóság ma már sokkal sokszínűbb, tisztelt hölgyeim és uraim. Ki merné azt állítani, hogy Japán ugyanolyan gazdasági és társadalmi rendszert valósít meg, mint Ausztria? Hogy Franciaország ugyanolyan rendszerben élne, mint Norvégia, vagy Nagy-Britanniát ugyanahhoz a rendszerhez sorolhatnánk, mint Romániát? Kétségkívül van bennük közös. A közös az, hogy mindezek az országok a szabad világhoz tartoznak, de a szabad világon belül különböző politikai, társadalmi és gazdasági rendszereket működtetnek.

Engedjék meg, hogy itt egy általános megjegyzést is tegyek a vita kapcsán. Én tudom, hogy valóban nehéz húsz év van mögöttünk, épp elég a saját bajunk. Sokszor lóg a fejünk, földre szegezzük a tekintetünket, ezért gyakran van, hogy a horizontunk csak a cipőfűzőnkig terjed. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szegénység, a szükség, a gondok mindig a provinciális gondolkodás felé terelik a politikai elitet is. Ez eggyel több érv arra, hogy végre a magyar politikusok fölemeljék a fejüket, és kitörjenek, kitörjünk együtt közösen a saját provincializmusunkból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormányprogrammal szembeni kifogások egy másik csoportját úgy összegezhetem, hogy hiányoznak belőle az intézkedések. Akik ezt a véleményt fogalmazták meg, azt mondták, hogy az iránytű önmagában nem elégséges, hogy kiadjon egy kormányprogramot. Olyan hozzászólások is elhangoztak, idézem: "hiányzik a kormányprogram bevételi oldala"; aztán: "számok nélkül nincsenek célok"; aztán: "az eszközöket föl kell sorolni egy kormányprogramban".

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akik ezt kérték, azok valójában arra tettek javaslatot, hogy már most folytassuk le a következő négy év legfontosabb vitáit. Az én elgondolásom más, tisztelt hölgyeim és uraim. Az én elgondolásom az, hogy egyezzünk meg, jussunk dűlőre a közös célokban, és utána a következő négy évben lépésről lépésre közelítsük meg a közösen kitűzött célokat, és ezeket a lépéseket - a magyar parlamentarizmus legszebb hagyományait követve - vitassuk meg itt, a tisztelt Házban. Mód is lesz rá, okunk is lesz rá, a szükség is így fogja hozni.

Reményeink szerint jövő héten már az ország gazdasági helyzetét föltáró gazdasági tényfeltáró bizottság legalább közbülső jelentését megkaphatja a kormány. Itt van előttünk az alkotmány módosítása. Itt van a feladat, hogy megmentsük az egészségügy rendszerét, helyreállítsuk a közrendet, és saját talpára állítsuk a magyar gazdaságot. Lesz tehát vitára, célokról, eszközökről, intézkedésekről szóló vitára bőven lehetőség a következő négy évben.

Sokan érintették a társadalmi szerződés kérdését. Az a benyomásom alakult ki, hogy itt még azért elég sok a zűrzavar. Engedjék meg, hogy még egyszer megpróbáljam megfogalmazni, talán világosabban és érthetőbben, mit gondolok efelől. A kormányprogramnak az az állítása, hogy a társadalmi szerződés létrejött, a választásokkal jött létre. Ennek a társadalmi szerződésnek az alapja a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt választási programja. Éppen ezért emeltem be - az elmúlt húsz évben teljesen ismeretlen módon - magát a választási programot is a kormányprogramba.

Ez a társadalmi szerződés öt értékről szól: munka, otthon, család, egészség és rend. Öt nemzeti ügy megvalósításáról szól, a gazdaság talpra állításáról, a közrend helyreállításáról, az egészségügy megmentéséről, a szociális biztonság újrateremtéséről és a demokratikus normák visszaállításáról. Akik bírálatot fogalmaztak meg a fölfogásommal szemben, úgy érveltek, hogy társadalmi szerződés akkor jön létre, ha pártok, társadalmi és érdekszervezetek megállapodásra jutnak egymással.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ilyenek, ilyen megállapodások uralták az elmúlt húsz évet, de ezek nem társadalmi szerződések, hanem elit paktumok, és ez nagy különbség. Most nem szükséges elit paktumokat kötni a társadalmi szerződés megszületése érdekében, mert azt az emberek már megkötötték, méghozzá kétharmados többséggel. Én nem vitatom, hogy elit megállapodások létrejöhetnek, talán kívánatosak is a következő években, de az elit megállapodások kizárólag a választói akarat érvényre juttatását célozhatják, máskülönben, ha más célt tűznek ki, akkor szembefordulnak az emberek akaratával, a már létrejött társadalmi szerződéssel. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Volt olyan vélemény is, amely azért bírálta a kormányprogramot, mert az nem tartalmazza az ő programjukat. Ezek a bírálatok úgy összegezhetők, miszerint lássuk be, mármint mi, hogy a beterjesztett program rossz, és emeljük be inkább az ő programjukat, és akkor ők készek támogatni a kormányprogramot.

(11.20)

Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy ehhez nem fűlik a fogam. (Moraj a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Nemcsak azért, mert a saját programunkban értelemszerűen talán jobban bízhatunk, de azért sem tehetném - még ha akarnám sem - azt, amit kérnek, mert a választók ezt a kérdést már eldöntötték: ők a Fidesz-KDNP-programra szavaztak, és e mögé a program mögé 68 százalékát helyezték oda az elérhető parlamenti mandátumoknak. Ennek fényében, az itt kialakult erőviszonyok fényében az önök kérése, miszerint a saját programunk helyett az önök programját emeljük be a kormányprogramba, nem tűnik teljesíthetőnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A volt kormánypárt soraiból is több bírálat érkezett. Ezek egy részét igyekeztem megfontolni, és talán meg is fogadni, de a legtöbbjük esetében az az érzés alakult ki bennem, hogy valójában nem velem és nem a programmal vitatkoznak, hanem inkább a választókkal. Elismételték a választási kampányban már hallott érveiket, miszerint a dolgok jó irányba mennek, és a kormány felettébb sikeres volt. A kérdés csak az, miért ez az eredmény, amit itt látunk és ami kialakult a tisztelt Házban. Nekem nem tisztem, hogy ezt a kérdést megválaszoljam. Csak annyit látok, hogy a volt kormányzó párt és a kormányzó párthoz tartozó képviselők méltánytalannak érzik a választók döntését, de a következő választásokig ezen nem tudok segíteni, ezzel kell együtt élni. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy kitérjek a külpolitikát illető bíráló megjegyzésekre is. Ezek inspirálóak voltak és fontosak. Különösen fontos volt Kovács miniszter úr hozzászólása, akivel immár ketten sok komoly csatát vívtunk meg az elmúlt két évtizedben, és remélem, a jó Isten megengedi, hogy ez még sokáig így legyen. Ő azt a kérdést vetette föl, hogy amikor Amerikához való közeledésről vagy erősebb kapcsolatokról beszél a kormányprogram - miután nem Egyesült Államokat mondunk -, akkor vajon ravasz módon nem értjük-e bele ebbe az egyre gyorsabban balra tolódó Venezuelát is. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Ez hangzott el. Vagy amikor Ázsiával akarunk új kapcsolatokat kiépíteni, vajon nincs-e ott a sorok mögött az Észak-Koreával építendő kapcsolatok kérdése is. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Vagyis nem fenyeget-e valamifajta kommunista elhajlás a leendő külpolitikai program tekintetében. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

El kell hogy mondjam, hogy ezt komoly kérdésnek tartom (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.), és a külügyminiszter úr ezt komolyan, komoly hanghordozással is mondta, de én láttam és hallottam a hangjában, illetve a szája szegletében a humor és az önirónia árnyalatait is. (Derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szintén a külpolitikához illeszkedő kérdéssor volt, amely úgy hangzott - a magyar parlamentnek egy új parlamenti frakciója tette ezt föl -, érti-e a leendő kormány a változásokat, azokat a változásokat, amelyek a világban zajlanak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kérdés is jogos, indokolt, fontos, erős kérdés. Azért jogos, mert a jó kormányzáshoz nyitott szem, széles kitekintés és magas nemzetközi horizont is kell. És kétségkívül igaz: a világ szédítő tempóban változik.

Elegendő, ha csak a kormányprogram vitájának hetére, a magunk mögött hagyott hétre utalok. Három olyan dolog is történt a világban, ami egy éve, de lehet, hogy néhány hete is még elképzelhetetlen lett volna. Az Egyesült Államokban például történelmi jelentőségű pénzügyi reformcsomagot fogadtak el, amely a bankrendszer ellenőrzéséről szól, az elemzők szerint 1930 óta ez a legátfogóbb változás az Egyesült Államok pénzügyi rendszerében. Az sem érdektelen, hogy milyen tónusban folyt ez a vita. Idézem az amerikai elnököt: a pénzügyiszektor-lobbisták hordáival és több millió dollárnyi hirdetésével kellett harcba szállnunk. Ennyit az Újvilágról. Németországban a múlt héten megtiltották a fedezet nélküli árlehajtó ügyleteket. Vagy Brüsszelben: bejelentette Brüsszel egyik legnagyobb tekintélyű biztosa egy nemzetközi tájékoztatón, hogy elfogadhatatlan, hogy az adófizetők állják a bankszektor megmentésének költségeit; a válságok terheit a jövőben a pénzügyi szektornak kell vállalnia. (Taps.)

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A válasz az önök kérdésére, miszerint a hivatalba készülő kormány figyel-e a világra, követi-e azt, ami a világban történik, nos, erre a kérdésre határozott igennel válaszolhatok.

Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam azt, ami leginkább bizakodásra ad okot. Ebben a vitában leginkább az adott számomra okot a bizakodásra, hogy minden frakció talált benne valamit, amit támogatni tud. Mindenki beszélt arról, hogy vannak itt olyan célok, amelyek megvalósításáért szívesen dolgoznak együtt, közösen, ha úgy tetszik, a nemzeti egység szellemében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelenti, hogy a pártszempontok és a pártkeretek fölé magasodó közös pontok igenis létezhetnek itt, a tisztelt Házban. Ez bizakodásra és jó reményre ad okot. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A vita most lezárul, és úgy érzem, úgy gondolom, hogy mostantól a munka élvez elsőbbséget. Csak egyetlen hely van, ahol az eredmény megelőzi a munkát - ez a hely a szótár. A valóságos életben minden eredmény a munkából fakadhat. Ezért kérem önöktől, dolgozzunk együtt. Dolgozzunk együtt, és ne arról vitatkozzunk, hogy hogyan kellene dolgozni! Ezt most már épp eléggé megvitattuk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Politikusokat, miniszterelnököket, egy ország vezetőit néha elcsábítja az a gondolat, hogy ők nagy emberek. Felfogásom szerint ez tévedés. Inkább úgy van az, hogy ha nagynak látszunk, azért van, mert nagy emberek vállán állunk. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) S ha nemcsak nagynak, hanem erősnek is látszunk, s ha körbetekintek itt a Házban, bizony annak látszunk, az azért van, mert sok, nagyon sok, több millió ember vállán állunk.

Engedjék meg, hogy a legnagyszerűbb parlamenti pillanatok idején is emlékeztethessem magunkat arra, hogy sok millió magyar ember vállán állunk, akiket munkákkal szerényen és alázattal kell szolgálnunk. Soli Deo Gloria - egyedül Istené a dicsőség. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 7 2010.05.29. 11:46  6-11

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ismét tisztelettel köszöntöm önöket, hölgyeim és uraim. Mélyen tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor most bemutatom önöknek a következő magyar kormány tagjait, engedjék meg, hogy megismertessem önökkel azokat a szempontokat, figyelmükbe ajánljam azokat a szempontokat, amelyek az én személyes szempontjaim is voltak az elmúlt évek során, amikor a most bemutatásra kerülő urakkal létrejött a személyes politikai és szakmai együttműködésem.

Felfogásom szerint olyan kormánytagokra van szüksége Magyarországnak, akik meg tudnak felelni egy új politikai és gazdasági rendszer megalapítása által támasztott követelményeknek, megfelelő kvalitásokkal rendelkeznek, megfelelő jártasságot szereztek, tapasztalt emberek, tapasztalt vezetők, és készen állnak arra, hogy politikai vezetőként viselkedjenek, vagyis döntéseket hozzanak, és a döntéseikért vállalják a felelősséget. Ezért nem a hagyományos ágazati rendben szerveztük meg a leendő magyar kormány munkáját, hanem a politikai vezetés logikája és a leendő politikai vezetők személyes felelősségének elve mentén.

Ami Matolcsy György urat illeti - akit tisztelettel köszöntök (Taps. - Dr. Matolcsy György feláll.) -, őt a Nemzetgazdasági Minisztérium megalapítására és vezetésére kértem fel. Azt hiszem, tőle azt várják az emberek - lakonikus egyszerűséggel -, hogy állítsa talpra a magyar gazdaságot. Azt várják tőle az emberek, hogy Széchenyi országépítő politikájának szellemében vezesse ezt a területet. Az várjuk mindannyian tőle, hogy Magyarország sereghajtóból ismét éllovassá válhasson. Jól ismerhetik őt azok, akik korábban is tagjai voltak a tisztelt Háznak, az Antall-kormányban is munkát vállalt, és a 2002-ig hivatalban lévő polgári kormányban komoly szerepet játszó minisztertársunk volt.

Martonyi Jánost kértem fel a külügyi munka irányítására - tisztelettel köszöntöm a miniszter urat (Taps. - Dr. Martonyi János feláll.) -, akitől azt várja hazánk, hogy szerezze vissza az ő irányításával Magyarország nemzetközi tekintélyét, vezényelje le a januártól esedékes európai uniós elnökségi munkát, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a most megalakuló kormánynak különösen szívügyét jelentő közép-európai együttműködés felépülhessen. Köszöntöm önt a kormányban.

Pintér Sándor urat a Belügyminisztérium vezetésére kértem fel. (Taps. - Dr. Pintér Sándor feláll.) Tőle azt várjuk, az várja minden magyar választópolgár, hogy állítsa helyre a közrendet és a közbiztonságot. Az ő esetében talán a legnehezebb a munka, mert nincs vesztegetnivaló időnk. Ide egy tapasztalt rendőri vezető kell, aki úgy ismeri ezt a területet, mint a saját tenyerét. Ennek a szempontnak adtam elsőbbséget, és a miniszter úr számíthat teljes bizalmamra és támogatásomra munkája során.

Fellegi Tamás úr a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítására vállalkozik majd. (Taps. - Dr. Fellegi Tamás feláll.) Mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt évekre az volt a jellemző, hogy a közvagyont elherdálták, és az állam rossz gazdának bizonyult. Most azonban azt várja Magyarország tőlünk, így tőle is, hogy védje meg a még megmaradt közvagyont. Ez nem lesz kis munka. Reményeink szerint sikerrel jár majd, és be fogja bizonyítani, hogy az állam lehet jó gazda, és lehetséges az is, hogy az állami fejlesztések gyorsan, korrupció nélkül és hatékonyan bonyolódjanak. Ő az az ember, aki meggyőződésem szerint rendelkezik azzal a megfelelő politikai, tudományos és üzleti tapasztalattal, ami egy ilyen nehéz munka ellátásához feltétlenül szükséges.

A hagyományos ellenzék-kormánypárti viták kitüntetett területe az állami vagyongazdálkodás. Ez így volt az elmúlt húsz évben, s aligha van okunk azt feltételezni, hogy másképpen lesz az előttünk álló években. Ezért aztán sok erőt kívánok a miniszter úrnak, aki mindig maga mögött érezheti a támogatásomat. Isten hozta a kormányban!

Réthelyi Miklós professzor urat kértem fel, hogy legyen kedves, és szervezze meg (Taps. - Dr. Réthelyi Miklós feláll.) a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát, és ezt a munkát azután irányítsa. A magyar emberek azt várják Réthelyi Miklós miniszter úrtól - hogy ismét lakonikusan fogalmazzak -, hogy mentse meg az egészségügyet, építse újjá a szociális biztonságot, és teremtse meg a jövő kibontakozásának lehetőségét a fiatal nemzedék számára. Ő a kormány legtapasztaltabb tagja, megtiszteltetés, miniszter úr, hogy együtt dolgozhatom önnel. Reményeim szerint a Jóisten megadja önnek azt a bölcsességet, hogy a minisztériumát, amelynek irányításához minden más minisztériumhoz képest sokkal nagyobb megértő erő és talán lelkierő is szükséges; megadja azt az erőt, amellyel ezt a bonyolult területet sikeresen irányíthatja az előttünk álló években.

Fazekas Sándor urat kértem fel a Vidékfejlesztési Minisztérium megszervezésére. (Taps. - Dr. Fazekas Sándor feláll.) A Fazekas miniszter úrral szemben megfogalmazódó állampolgári elvárások is teljesen egyértelműek és világosak. Jóval többről van itt szó, mint a mezőgazdaság hagyományos irányításáról. Fazekas miniszter úrtól azt várják az emberek, hogy végre legyen valaki, aki a magyar vidéket talpra állítja, és bebizonyítja, hogy a vidék, a falu és a mezőgazdaság nem a múlthoz tartozik, hanem a jövő egyik ígéretes erőforrása. 1990 óta, vagyis húsz éve polgármestere Karcag városának, ami nemcsak jelentős város, hanem büszke város is, és ebben az esetben ez komoly jelentőséggel bír. Tisztelettel köszöntöm, miniszter úr, a kormányban.

Hende Csaba urat arra kértem fel, hogy irányítsa a Honvédelmi Minisztériumot. (Taps. - Dr. Hende Csaba feláll.) Az ő dolga lesz az a cseppet sem könnyű feladat, hogy megtalálja a honvédség és a honvédelem helyét a XXI. századi nemzetközi együttműködés rendszerében. Külön elvárásom személyesen nekem is és a magyar választópolgároknak is a honvédelmi miniszterrel szemben, hogy vessen gátat annak, hogy a honvédség a bűnügyi krónikák folyamatos szereplője legyen. Bizonyára emlékeznek rá, hogy Hende miniszter úr '98-2002 között államtitkárként már dolgozott a polgári kormányban, az Igazságügyi Minisztérium állományában. Sok erőt és egészséget kívánok, miniszter úr, a munkájához!

Végül, tisztelt képviselőtársaim, szeretnék két miniszterelnök-helyettest is bemutatni önöknek. Két igazi politikai harcost, olyan minisztereket, akik a politikai küzdelmek során, amelyek igen hevesek voltak az elmúlt négy évben, de a heves küzdelmek során nem veszítették el a fejüket, mindvégig megőrizték a hidegvérüket, ítélőképességüket és tisztánlátásukat. Ezért választottam őket miniszterelnök-helyettesként.

Engedjék meg, hogy bemutassam miniszterként is és miniszterelnök-helyettesként is Navracsics Tibor urat. (Taps, majd hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Navracsics Tibor feláll.) Ő az, aki a szétcsúszóban lévő, régi fényét vesztett közigazgatási rendszerünk újjászervezését vállalta. Elismerésem a bátorságáért. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(14.10)

A központi közigazgatás újjászervezése, mint tudják, már meg is kezdődött. Várjuk a további lépéseket a középszintű magyar közigazgatás újjászervezésére.

Engedjék meg, hogy bemutassam Semjén Zsoltot, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökét (Taps. - Dr. Semjén Zsolt feláll.), tárca nélküli minisztert és miniszterelnök-helyettest. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Mint tudják, a Magyarország vezetésére vállalkozó új kormány nem koalíciós kormány, hanem egy pártszövetség alkotta kormányzat. Ebben a pártszövetségben két erő, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt foglal helyet. Azt várom a miniszter úrtól és a miniszterelnök-helyettestől, hogy képviselje a kereszténydemokrata politikai filozófiát és a keresztényszociális gondolkodásmódot a kormányzati munkában.

Bár támogatóink jelentős része - ennek világosan tudatában vagyok - nem hívő keresztény, de ők is a keresztény magyar kultúra részei, hiszen mi ehhez a nyugati keresztény civilizációhoz tartozunk.

Szüksége van a kormánynak egy értékrendszerre, egy igazodási pontra, egy horgonyra, hogy ne tévesszen utat, ne süllyedjen el a napi praktikus teendők tengerében, hogy ne tévessze szem elől a dolgok mélyebb értelmét és magasabb hivatását. Ehhez várom a miniszterelnök-helyettes úr segítségét. Tisztelettel köszöntöm önt a kormányban.

Végezetül, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném mindannyiukat arra kérni, hogy a következő esztendők során a minisztereket munkájuk során segítsék, támogassák, biztassák, és vállaljanak önök is - legalább képviselőként - némi felelősséget az előttünk álló négy esztendőben a hazánk sorsát megjavítani célzó döntések meghozataláért.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiból. - Dr. Orbán Viktor kezet fog a kormány tagjaival. - Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 2-4 2010.06.08. 1:00:19  1-16

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy néhány mondatban tájékoztassam önöket az árvíz elleni küzdelem állásáról. Mint bizonyára önök is értesültek róla, minden korábbi ismeretünket meghaladó árhullám vonult le és minden korábbi ismeretünket meghaladó magas vízállás alakult ki Észak-Magyarországon. A helyzet különösen a Hernád völgyében vált súlyossá a hét végén, hat megyét kellett bevonni azon területek közé, ahol vészhelyzetet kellett elrendelni. A veszély, illetve vészhelyzet elrendelése számos kényelmetlen intézkedést is magával hozott. Szeretném megköszönni azoknak, akik az intézkedések által lakott területen élnek, hogy kivették a maguk részét a veszély elhárításából.

Az erőfeszítés ellenére is sokan kényszerültek otthonaik elhagyására, és nagyon sok ember él most bizonytalanságban afelől, hogy az otthon gazdátlanul hagyott javaiknak mi lesz a sorsa. Először is szeretném - talán megengedik, ha azt mondom, mindannyiunk nevében - mindannyiunk együttérzését kifejezni a természeti csapás által sújtottakkal, illetve családjaikkal. Talán azt is mondhatom, hogy az együttérzés mellett mindannyiunk nevében a szolidaritásomat is kifejezhetem, és megígérhetem, hogy minden segítséget meg fogunk adni, ahogy eddig tettük, a következő napokban is a veszély elhárítására, illetve a károk kiküszöbölésére, majd az utána meginduló újjáépítés során az emberhez méltó élet föltételeinek újbóli megteremtésére.

Szeretném, ha mindenki tudná, hogy senkit sem hagyunk az út szélén. Szívesen lemondanék erről a tapasztalatról, de önök is tudják, hogy a polgári kormány kényszerült már arra a második évezred elején, az előző évszázad végén, hogy a Tisza által elöntött területeket mentesítse, illetve újjáépítse. Abban bízom, hogy ez a tudásunk még megvan, és képesek leszünk ismét gyorsan, hathatósan minden magyar állampolgárnak és családjának segítségére sietni az újjáépítés során. (Taps.)

Az együttérzés, a szolidaritás és a segítség kinyilvánításán túl szeretnék köszönetet is mondani; köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben a fájdalmas, de nagyszerű munkában, aki pénzét, erejét, energiáját, vagyontárgyait adta, vonta be a védekezés munkálatába. Szeretnék köszönetet mondani a helyi polgármestereknek, akik igyekeztek legjobb tudásuk szerint helytállni a védekezési munkálatok irányításában. Szeretnék köszönetet mondani a vízügy dolgozóinak, akik végig jól teljesítettek.

Szeretnék köszönetet mondani a rendőrség kötelékébe tartozóknak, nemcsak a rendőröknek, hanem a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium irányítása alatt álló más szervezeteknek is, akik soraiból a vészhelyzet elrendelésekor sok ezren hezitálás nélkül követték a kiadott parancsot, és megjelentek a legkritikusabb védelmi szakaszokon, és példátlanul rövid idő alatt emelték meg a gát szintjét, és védték meg a településeket. Szeretnék köszönetet mondani a hadsereg katonáinak is, akik a honvédelmi miniszter utasítására időveszteség nélkül jelentek meg megemelt létszámmal is a helyszínen.

Külön szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a büntetés-végrehajtás területéről is rendeltünk ki embereket: részben, akik a fogva tartottakat őrzik, de részben az enyhébb súlyú bűncselekményeket elkövetők közül is rendeltünk ki munkára a gáthoz embereket. Szeretném önökkel megosztani azt az információt, hogy legutóbbi tudásunk szerint ez idáig közülük először is senki sem szökött meg; kettő: elöl jártak a munkában, és példát mutattak mindannyiunknak. Egyben, azt gondolom, túl az ott a helyszínen szükséges fizikai helytállás fölötti elismerésen, azt a reményt is megerősítették bennünk, hogy az élet arra való, hogy az ember, ha hibákat vétett, utána ki tudja azokat javítani, és ismét a közösség megbecsült tagjává válhasson. Ezért az elítélteknek is köszönöm azt a munkát és erőfeszítést, amelyet a gáton mutattak. (Taps.)

(13.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen nem most van itt az ideje, de majd egy összefoglaló és értékelő tanulmány keretében ki kell térnünk arra is, hogy ez a vészhelyzet államszervezetünk mely pontjainál mutatott rá gyengeségeinkre; hol van szükség arra, hogy az állam újjászervezésekor különös figyelemmel járjunk el; hol kell megerősítenünk a magyar államot annak érdekében, hogy ne bravúrszámba menjen egy ilyen hatalmas és váratlan csapás elhárítása, hanem a megszokott munka rutinjával tudjunk majd helytállni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mai mondandóm második részében a magyar gazdaság kérdéséről szeretném önökkel megosztani néhány gondolatomat. Először is összefoglalóképpen azt szeretném mondani önöknek, hogy eljött az idő a gazdaságban is, hogy a régi helyébe új kerüljön. Önök tudják, hogy ez év áprilisában, április 25-én a magyar választók megdöntötték a régi rendszert, a szavazófülkében meggyőződésünk szerint új társadalmi szerződés született meg, amikor a magyarok példátlan egyetértéssel a régi rendszer lebontásáról és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséről döntöttek. A régi rendszert az emberek alkalmatlannak ítélték arra, hogy az országot kivezesse a mai helyzetből, hiszen azt tapasztalták az elmúlt években, hogy sem az ország régóta megoldatlan bajaira, sem a mai világ új kihívásaira nem tudott és nem tud megoldást kínálni. Az emberek józan ésszel látják, hogy nem pusztán egyéni eltévelyedésekről van szó ott, ahol állami vállalatok, minisztériumok, egyetemek vezetői, polgármesterek és vezető politikusok jutnak arra a sorsra, hogy bilincsben kell őket elvezetni súlyos, nem ritkán bűnszövetkezetben elkövetett visszaélések miatt; az emberek pontosan látják, hogy nem egyszerűen egyéni eltévelyedésekről, hanem alapvető és súlyos rendszerhibáról van szó, vagyis olyan rendszer működik, amely alapjaiban rossz, és csak tisztességtelen haszonélvezőinek érdeke tartja fönn.

Ez a csődöt mondott régi, rossz rendszer oda juttatta Magyarországot, hogy kiestünk a világ 30 legversenyképesebb országa közül. A vállalatokat terhelő adókat tekintve 183 ország közül a 151. helyen vagyunk. Oda jutottunk, tisztelt Ház, hogy az adóbürokrácia egy ember esetében egy év alatt mintegy 330 órányi munkát ró ránk, míg ez a szám Írországban 76 óra. A foglalkoztatást - amely a legnagyobb gondja Magyarországnak - terhelő bürokráciánál pedig egy év alatt egy emberre 203 órányi bürokratikus erőfeszítést kell fordítanunk, miközben ez Írországban mindösszesen 36 óra. Nem csoda tehát, ha az emberek úgy döntöttek, hogy egyértelmű és határozott felhatalmazást adnak egy új rendszer felépítésére.

A feladat nem könnyű, hiszen az ország azt várja tőlünk, hogy az egész régi rendszert - nem csak elemeit - lebontsuk, és építsünk egy teljesen új rendszert. Az ország ezt várja tőlem is, ezt várja a kormányomtól is, ezért munkánk során ezt fogjuk véghezvinni.

Önök is tudják, láthatták itt, a parlament üléstermében, hogy a munka megkezdődött, megkezdődött akkor, amikor megalkottuk a nemzeti együttműködés rendszerében egy új politikai rendszer alapjait, a nemzeti együttműködés politikai rendszerének alapjait, amikor új parlament alakult, a nemzeti együttműködés nyilatkozatát elfogadtuk, a politikusok számát csökkentettük mind a parlamentben, mind pedig az önkormányzatokban, a nemzeti összetartozásról szóló dokumentumot fogadtunk el, és a kettős állampolgárságot is megadtuk a határon túl élő magyaroknak. Remélem, ennek is volt némi szerepe abban, hogy a Délvidéken tartott autonómiaválasztásokon a hét végén a Vajdasági Magyar Szövetség minden várakozást felülmúló, elsöprő sikerrel szerepelt. Innen a magyar Parlament épületéből is gratulálunk Pásztor Istvánnak és szervezetének. (Taps.)

A második menetben létrehoztuk a nemzeti együttműködés új kormányzati rendszerét, létrehoztunk egy új minisztériumi struktúrát, a közigazgatási államtitkári rendszert visszaállítottuk, és megindítottuk a közigazgatás teljes újjászervezését, amelynek alapdokumentumait önök itt a Házban most is vitathatják.

Most pedig egy újabb fontos állomáshoz, ha úgy tetszik, a harmadik menethez érkeztünk, ez pedig a nemzeti együttműködés gazdasági rendszere alapjainak lerakását jelenti. Azt kérem önöktől, hogy most ezzel folytassuk a munkánkat. A harmadik menethez érkeztünk, az ország sorsáról van szó, ezért nem minősíthetjük amatőrök küzdelmének mindazt, ami zajlik, úgyhogy készüljenek fel legalább tizenkét menetre, tisztelt hölgyeim és uraim, a következő hetekben és hónapokban.

A választók által megalapított nemzeti együttműködés rendszerével reményeim szerint új időszámítás kezdődik a magyar gazdaságban is. Remélem, mondandómból majd kitűnik, hogy a régi mércék érvényüket vesztik, és új mércék lépnek életbe. Az új gazdasági rendszer építése természetesen az élet minden fontos területén alapvetően fogja megváltoztatni a dolgok menetét, mert egy teljesen elkorhadt gépezet minden egyes elemét ki kell cserélni. A legfontosabb, tisztelt hölgyeim és uraim, az, hogy kiszámíthatóan kell dolgoznunk, gondosan, precízen, körültekintően és következetesen. Az emberek ugyanis az átalakítás során is stabil, jól működő rendszert várnak el, olyat, amely hosszú időn keresztül megbízhatóan tud majd működni. Ezért, tisztelt képviselő hölgyek és urak, lényeges, hogy milyen szempontok és elvek szerint történik az új gazdasági rendszer felépítése, milyen szempontok és alapelvek szerint történik a magyar gazdaság újjászervezése.

A kormány a hét végén ülésezett, és egy akciótervet fogadott el, amit engedjék meg, hogy úgy nevezzek: első akcióterv. A kormány ennek az első akciótervnek a végrehajtásával kezdi meg a kormányprogram megvalósítását. Ahogy a kormányprogram vitájában is elmondtam, a kormányprogram egy iránytű, amit megvitattunk és elfogadtunk, intézkedések, eszközök és ütemezés kérdésében pedig most megnyílik a szabad vita lehetősége: törvényjavaslatokat nyújtunk be vita céljából a tisztelt Ház elé, és intézkedéseket, kormányzati intézkedéseket ismertetünk a képviselőtársainkkal.

(13.20)

Az első akcióterv két fő gondolatra koncentrál. Az első egy új gazdasági rendszer kialakítása és a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetése a magyar gazdaságba. Először engedjék meg, hogy az új gazdasági rendszer néhány eleméről szóljak.

A kiindulópont az, bár gondolom, ezt ebben a Házban nem kell bizonygatni, a mi politikai közösségünk mindig különös érzékenységgel fordul a múlt érdemei, fényei, dicsősége és a múltbéli helytállások felé és iránt, de Magyarország a mai világban akar sikeres lenni, s nem a tegnapiban. Ezért a tekintetünket előre kell fordítani. A mai világban csak úgy lehetünk sikeresek, ha körülnézünk, és szemügyre vesszük, mi történik a világban, milyen meghatározó folyamatok zajlanak körülöttünk.

Először is azt javaslom önöknek, vegyük figyelembe, hogy a világban ma borúlátó, sőt aggasztó gazdasági időjárás uralkodik. Mindenfelől aggasztó hírek érkeznek. A válságnak, ami egy mély átalakulás kísérő jelensége, még nincs vége, nekünk azonban nem a sopánkodás a dolgunk. Nekünk az a dolgunk, hogy a magyarokra jellemző sajátos észjárással és leleményességgel igyekezzünk a külső folyamatokat inkább a magunk, vagyis Magyarország és a magyar gazdaság javára felhasználni. Erre kínálkozik is némi esély. A legdöntőbb folyamat, amit érdemes észrevennünk, az az, hogy a mai világban a világgazdaság új irányba fordult. Úgy tűnik, hogy ismét a termelő kapitalizmusnak van jövője, a spekulatív kapitalizmus ideje leáldozóban van. Mindannyian tudjuk, hogy a világot gyötrő gazdasági helyzet első számú oka az, hogy a világpiacon túlértékeltség uralkodik, ami annak tudható be, hogy a világban forgalomban lévő pénz mennyisége jelentős mértékben, többszörösen meghaladja a világban ma fellelhető valóságos érték mennyiségét. Ennek következtében minden valóságos értéket túlértékelnek a könyvekben és a nyilvántartásokban, aminek szükségszerű következménye aztán, hogy buborékok keletkeznek a gazdaságban, és ezek a buborékok újabb és újabb válságokat indítanak el, amelyek sajnos, hiába szeretnénk, Magyarország határainál nem állnak meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország csak akkor lehet sikeres a gyorsan változó modern világban, ha mi is a termelő kapitalizmusra koncentrálunk, és a világban zajló folyamatokat a magunk javára fordítjuk. Vagyis mi is minél inkább és minél eltökéltebben visszaszorítjuk a spekulációt, és helyette a termelő kapitalizmus irányába mutató lépéseinket erősítjük meg. (Taps a kormánypárti oldalon. - Szórványos taps a Jobbik és az MSZP soraiban.) Szeretném világossá tenni, anélkül, hogy indokolatlan fejtegetésekkel rabolnám az önök idejét, hogy a termelő kapitalizmus középpontjában a munka áll, a spekulatív kapitalizmus középpontjában pedig a spekuláció. (Zaj az MSZP soraiban.) Ezért jelentősége van annak, hogy tisztán lássunk abban a kérdésben, vajon meg tudjuk-e különböztetni a spekulációt a munkától.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A helyzet úgy áll, hogy ezt a különbségtételt megtehetjük. Javaslom, hogy spekulációnak az új gazdasági rendszer felépítése során azt tekintsük, amikor valaki úgy keres pénzt, hogy azzal másnak szükségszerűen kárt okoz, a munkát pedig tekintsük annak, amikor az ember úgy keres pénzt, hogy azzal értéket hoz létre, és így másnak is, az egész közösségnek is hasznára van. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy csak egy ilyen termelő kapitalizmus alkalmas arra, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely jöjjön létre Magyarországon. A spekulatív kapitalizmus egyik világméretű rombolása éppen az, hogy a vállalkozások és munkahelyek tömeges megszűnését idézi elő a világban és hazánkban egyaránt. Ezért az új magyar gazdasági rendszernek is arra az alapelvre kell épülnie, amely a spekuláció helyébe a termelést, vagyis a munkát és az értékteremtést állítja. Ezért minden általunk javasolt intézkedésben és törvényjavaslatban ennek az alapelvnek kellene érvényesülnie.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Elnök Úr! Minden gazdasági rendszer legfőbb alkotórésze, alapja az adórendszer. Az új gazdasági rendszerhez tehát új adórendszer kell. Mi azt javasoljuk a tisztelt Háznak, hogy ne a ma érvényben lévő adórendszert toldozgassa és foldozgassa, hanem helyezze új alapokra a magyar adórendszert, és alkossa meg ennek modern, a jövőre esélyt jelentő formáját. Kérem, gondolkodjanak el azon, hogy egy adórendszer normális körülmények között valójában egy közösségformáló érdekháló. Egészséges gazdasági berendezkedés esetén az adózás az egyik legerősebb gazdasági kapocs az ember és a közösség, az egyén és a nemzet között. Bizalomra alapuló, erős és megbízható gazdasági kötelék.

Magyarországon ennek éppen az ellenkezőjét éltük át és éljük ma is. Nálunk az adórendszer ugyanis eleve, azt hiszem, talán kezdettől, nem bizalomra épült, hanem bizalmatlanságra és spekulációra. Az adózás egyrészt igazságtalan volt, másrészt büntetésnek érezte mindenki. Valójában az is volt. Büntető adózás, hiszen teljesíthetetlen dolgokat követelt. Ezzel szinte arra kényszerített mindenkit, hogy próbáljon kibújni alóla, ki ahogy tud. Így lett, tisztelt képviselő hölgyek és urak, a becsületes, törvénytisztelő emberből lúzer, mulya, élhetetlen alak, és végül így alakult ki az a meggyőződés Magyarországon, hogy nem éri meg becsületesnek lenni, merthogy az ügyeskedőknek áll a világ. Ez az egyik oka annak, amiért oly sokan érzik magukat rosszul Magyarországon, és ezért mennek el olyan sokan a fiatalok közül.

Igazságtalan a most fönnálló adórendszer, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azokat sújtja leginkább, akik becsületesen dolgoznak, vállalkoznak, akik tenni próbálnak, cselekedni és értéket létrehozni, és békén hagyja azokat, akik ügyeskednek, trükköznek és spekulálnak. A nagy pénzben trükközőket nem lehetett utolérni; valójában odajutottunk, hogy ma 2,5 millió adófizető ember tart el 10 millió embert Magyarországon. Erre az alapra nem lehet modern gazdaságot építeni, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypárti oldalon.) Mivel a mai adórendszer bizalmatlanságra épül, ebben az adórendszerben senki sem bízik. Sem az adófizetők, sem az állam, sem a befektetők, sem a vállalkozók. Senki. Az a körülmény, hogy milliók kényszerültek a puszta létfenntartás érdekében kijátszani ezt az adórendszert, alapot adott egy szűk csoportnak arra, hogy az adócsalásból, adómegkerülésből önálló üzletágat építsen ki. Ez lett az off-shore lovagok világa, akik beették magukat az állam bőre alá is, és nem átallanak sok száz milliós off-shore-os jövedelem után sem jó néhány millió forintnyi közpénzt fölvenni az adófizetők forintjaiból.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választók által lezárt korszak politikája leginkább az adórendszeren keresztül mételyezte meg a gazdaságot és a társadalmat. Ezt az adórendszert tehát egy új adórendszerre kell cserélni. A régi adórendszerrel sohasem lenne esélyünk talpra állítani a magyar gazdaságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmondottakból talán mindannyiunk számára logikusan következik, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében az adózásnak közösségerősítő érdekhálóvá kellene válnia. Vagyis az adózás büntetés helyett részvételt jelent majd, részvételt a nemzeti együttműködésben. Olyan részvételt, amelyben megéri részt venni, mert bizalomra és kölcsönösségre épül, vagyis igazságos. Azt kell elérni Magyarországon, minden cinizmus ellenére is, hogy ne érje meg se anyagi, se erkölcsi értelemben az adózás megkerülése. Ehhez életszerű, egyszerű, teljesíthető és munkabarát adórendszer kell. (Taps a kormánypárti oldalon, a Jobbik és az LMP soraiban.) Olyan egyszerű, tisztelt hölgyeim és uraim, olyan egyszerű, hogy a nyolc általános végzettséggel rendelkező ember is átláthassa a rá vonatkozó szabályokat. Ez nem csupán gazdasági kérdés, ez demokrácia kérdése is, tisztelt hölgyeim és uraim.

(13.30)

Ezért a szándékunk szerint, tisztelt Ház, új időszámítás kezdődhet az adózásban is. Jelentős adócsökkentést és az adózás radikális egyszerűsítését szeretnénk véghezvinni, több lépcsőben.

Az új adórendszer fókuszában a munkahelyteremtés áll. Ha önök összevetik a magyar adórendszert a velünk gazdasági versenyt futó szomszédos országokkal, akkor jól láthatják, hogy ott két komoly versenyhátrányunk található. Az egyik, hogy a velünk versenyt futó szomszédos országok egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert alkalmaznak, illetve minden jövedelmet, bármilyen formájú is legyen az, egykulcsos rendszeren keresztül veszik ki, és náluk alacsony a társasági adó. Ennek köszönhető, mármint az ezeken a területeken megmutatkozó versenyelőnynek köszönhető, hogy élenjárókból sereghajtók lettünk, mert ami az ő előnyük volt ebben a versenyben, az a versenyfutásban a mi hátrányunkká vált, így lettünk a nyolc évvel ezelőtti élenjáróból sereghajtók.

Ennek megfelelően az első kormányzati akcióterv hét intézkedést tartalmaz a jelentős adócsökkentés és az adózás egyszerűsítése érdekében.

Az 1. intézkedés, amit javaslunk a tisztelt Háznak, hogy a cégek nyereség után fizetendő társasági adóját csökkentsük 19 százalékról 10 százalékra az 500 millió forint éves nyereség alatt, vagyis ezzel a magyar kis- és középvállalkozásokat tudjuk támogatni. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

A 2., a kettes számú intézkedés, hogy vezessük be az egykulcsos családi jövedelemadót (Lendvai Ildikó: Nem ezt ígérte!), amelyre két év alatt állunk át úgy, hogy ennyi idő alatt 1,3 millió, vagyis 1 millió 300 ezer munkavállalót vonunk be az adórendszerbe, és ennyi idő alatt kivezetjük a rendszerből az adójóváírás intézményét. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek az adórendszernek mindenki nyertese lesz, az átállás pedig fokozatosan, a teherbíró képességnek megfelelő ütemben történik majd. Ennek következtében megszűnik az a jelenség, hogy az adórendszer hazugságra épül, egy hazugságlánc áldozatai vagyunk mindannyian, az állam sem gondolja komolyan azt az adót, amit kivet, a vállalkozó sem veszi azt komolyan, hiszen tudja, hogy az állam sem ezzel a szándékkal rótta azt ki, és végül a munkavállaló is igyekszik azt kikerülni, ahol csak tudja. Ilyen morálra, ilyen bizalmatlansági helyzetre nem lehet gazdaságot építeni, ezért a hazugságláncot, ezt a sajátos magyar adókörtáncot, ezt a körhazugságot meg kell szakítanunk.

Vannak persze, akik azt gondolják, hogy a jövedelemadó, az egykulcsos jövedelemadó, illetve minden jövedelemként értelmezhető kivét a gazdasági rendszerből, amely egy kulccsal adózna, nem egyeztethető össze a családi elvű adózással. Ez tévedés, tisztelt hölgyeim és uraim, mi egy, a két rendszert egyesítő és egymással harmóniában egyesítő előterjesztést fogunk majd tenni (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), ha megengedik, erre később vissza is térek.

A 3. intézkedés, hogy a kis- és középvállalkozásokat terhelő adók közül tíz, úgynevezett kisadót egy mozdulattal töröljünk el. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A 4. javaslat, hogy vezessük be az adórendszeren kívüli, tehát adózás alá nem vont kereset fogalmát, és tegyük lehetővé, hogy aki adózott jövedelemből másnak magánszemélyként munkalehetőséget biztosít, az után már a munkát végzőnek ne kelljen még egyszer adót fizetnie. Ezt a magántulajdon védelmének elve nevében javaslom, ugyanis itt az államnak már nincs semmi keresnivalója. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 5. intézkedésként az adószabadság megteremtésének jegyében a vér szerinti, egyenes ági rokonok közötti vagyonmozgás - élők, és elhaltak és élők között egyaránt -, az adózott jövedelemből való foglalkoztatás, valamint a gyermekekről való gondoskodás adózási szempontból kerüljön az állam hatókörén kívülre. (Lendvai Ildikó közbeszól.) Ez tehát azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy van olyan területe az életnek, ahol az államnak nincs keresnivalója. (Dr. Mikola István: Így van. - Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.) Miután családi alapon gondolkodunk, és miután a gazdaságnak is alapegységeként fogadjuk el a családot, ezért egyenes ági, vér szerinti leszármazók esetében az államnak sem illeték-, sem adóbeszedés érdekében ott semmi keresnivalója nincs, még egyszer mondom, a magántulajdon védelme és az adószabadság jegyében.

Hasonlóképpen, tisztelt hölgyeim és uraim, amikor majd az egykulcsos adórendszert javasoljuk összeilleszteni a családokat támogató adórendszer elemeivel, akkor azt a gondolatot javaslom önöknek elfogadásra, hogy majd az adótörvény pontos szövegénél kialakítandóan, minden évi költségvetési helyzet ismeretében meghatározandó összeg erejéig tekintsük úgy, hogy egy, kettő, illetve három gyermek után bizonyos munkával megkeresett jövedelem nem eshet állami elvonás alá, mert az a családé, ott az államnak semmi keresnivalója nincs. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt is javaslom a tisztelt Háznak, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó esetében 16 százalékos adókulcsot állapítson meg. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Annak érdekében, hogy új munkahelyek jöjjenek létre minél nagyobb számban, nemcsak adócsökkentésre van szükség, hanem meg kell kezdeni a magyar gazdaságot megbénító bürokrácia csökkentését, és egy új ügyintézési rendszer felépítését is, amelyben a jogszabályok és a hivatalok nem uralkodnak, hanem szolgálják az embereket, nem akadályokat állítanak, hanem akadályokat hárítanak el az emberek útjából. Ezen kívül célzottan, úgy érzem, segítenünk kell, lehet és érdemes a kis- és középvállalkozásokat, hogy több lehetőséghez és szabadabb forrásokhoz jussanak, ezért a bürokrácia leépítése és a kis- és középvállalkozói szektor támogatása érdekében a kormány további hét intézkedést javasol.

Vagyis 6. intézkedésként - folytatva az előző sort - a beruházások során ma 51 engedélyt kell kérni, ezeknek egyharmadát az állam, illetve a kormány eltörli. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik soraiban.)

7. intézkedésként javaslom, hogy a ma hatályban lévő egyszerűsített alkalmi foglalkoztatás föltételeit -, amely név önmagában az előző kurzus humorérzékéről tesz tanúbizonyságot (Derültség a kormánypártok soraiban.), amikor egyszerű foglalkoztatásnak nevezi azt a rendszert -, szóval, a mostanit helyezzük hatályon kívül, és térjünk vissza a korábbira, amely kevésbé volt rossz, és kezdjük meg egy új rendszer kialakítását, amely nemcsak kevésbé rossz, hanem kedvező is lesz mindannyiunk számára. (Taps a kormánypártok soraiban.)

8. intézkedésként javasoljuk, hogy ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadónak ne kelljen vállalkozóvá válnia.

9. intézkedésként javasoljuk, hogy adjuk vissza az embereknek a szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogot. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban. - Derültség. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hogy örülnek a szocik!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amely... (Közbeszólások, derültség. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, kövessük figyelemmel a miniszterelnöki expozét.

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy ezzel egy 90 éves küzdelmet zárunk le. A vidéki magyar emberek, akik dolgoznak, gyümölcsfákat ültetnek, azt gondozzák, nevelik, termését összegyűjtik, 90 év óta hadakoznak a mindenkori magyar állammal, hogy a szabadságukat - amely a szomszédos államok hasonló társait megilleti - a maguk számára megszerezhessék. Lehet nevetni ezen, de én inkább azt mondanám, hogy ez a szabadságharc 90 év után a felkelők teljes győzelmével zárult. (Derültség és taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

(13.40)

10. intézkedésként a kormány javasolja, hogy fogadjuk meg a történelmi egyházak és karitatív szervezetek kérését, és különösen most, árvíz idején, amikor oly sokan szorulnak segítségre, tegyük újra áfamentessé az adományozást. (Taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Ez is egy komoly szabadságküzdelem volt az elmúlt években. Az előző politikai kurzus megfosztotta az embereket attól a szabadságtól, hogy más emberek segítségére siethessenek, és ahelyett, hogy segítette volna őket, valójában a segítséget nyújtani akaró embereket megbüntette. Ez a küzdelem is eldőlni látszik; remélem, hogy a történelmi egyházak és a karitatív szervezetek ismét élni tudnak majd ezzel a lehetőséggel.

11. intézkedésként javasolja a kormány, hogy a kistermelők élelmiszer-termelési, -feldolgozási és -értékesítési feltételeit jelentősen könnyítsük. Ennek érdekében külön előterjesztés készül a tisztelt Ház elé. (Taps a kormánypártok soraiban.)

12. intézkedésként javasoljuk, hogy a Széchenyi-kártyaprogramot bővítsük ki, 50 millió forintig emeljük fel, s lehessen beruházásra és pályázati önerő céljára is felhasználni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Valamint szeretném tájékoztatni, 13. intézkedésként, a tisztelt Házat, hogy külön előterjesztést fogunk készíteni az Országgyűlés és az ország teljes nyilvánossága számára az európai uniós források radikális átrendezéséről a kis- és közepes vállalkozások javára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennyit azokról az intézkedésekről, amelyeket egy új gazdasági rendszer megteremtése érdekében első - szeretném aláhúzni: első - akciótervként a kormány önök elé tudott tárni.

És most, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy egy másik kérdésről beszéljek, a kölcsönös felelősségvállalás elvéről, mert e tekintetben is születtek döntések, és javaslunk a tisztelt Háznak intézkedéseket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerének másik meghatározó alapelve a kölcsönös felelősségvállalás, ami, tudom, szintén új dolog Magyarországon, és új viszonyokat fog teremteni a politikában. Ezért az akcióterv másik nagy fejezete a kölcsönös felelősségvállalás elvének bevezetését javasolja a magyar gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy mindenkit megillet a védelem joga, megillet a segítség, amikor védelemre és segítségre szorul, és mindenkinek ki kell vennie a részét az ország közös erőfeszítéseiből.

Alapvető követelmény, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy segítsük egymást, és azoknak, akik bajba kerültek, minél gyorsabban segítséget nyújtsunk. Az ország mai helyzetében kötelességünk segíteni azoknak, akiknek immár elviselhetetlen terhet jelent az alacsony bérek és jövedelmek mellett kifizetni a hatalmas és állandóan irreálisan növekvő rezsiköltségeket. És azoknak is segítenünk kell, akik a meggyőződésem szerinti korábbi felelőtlen hitelpolitika biztatása, majd bukása miatt most nem tudják fizetni lakásuk törlesztőrészleteit. Számukra a nemzeti együttműködés rendszerében segítséget kell nyújtanunk, különösen azok után, hogy a bankoknak az állam azonnal segítséget nyújtott, amikor hitelválság érte őket. Ugyanakkor, tisztelt Ház, mindenkitől elvárható a mai helyzetben, hogy vállalja a maga részét az országra nehezedő gondokból és az előttünk álló feladatokból.

Hadd szóljak néhány szót a pénzintézetekről. Amikor a bankok bajba kerültek másfél évvel ezelőtt, az állam azonnal megsegítette őket. Az állam az emberek pénzéből segített a bankokon, hiszen az állam pénze - még ha hitelből van is az - valójában az emberek pénze. Tehát most, amikor az ország bajban van, a minimum, ami a bankoktól elvárható, hogy a banki szféra, amely a válságból az állami segítség után nyertesként jött ki, 2009-ben pedig tekintélyes nyereséget mutatott fel, most igazságos részt vállaljon a gondok leküzdéséből is. (Nagy taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) Vagyis, tisztelt Ház, úgy érzem, senki sem vonhatja ki magát a kölcsönös felelősségvállalás alól, sem a kormány, sem a pénzintézetek, sem az állami vezetők, sem a politikai pártok. Mindenkinek ki kell vennie a részét a gazdaság talpra állításából.

A kormánynak a költségvetési egyensúly védelmében komoly felelőssége van a mai helyzetben, ezért legalább négy intézkedést fogunk foganatosítani.

14. intézkedés: költségstop az állami és költségvetési intézményeknél.

15. intézkedés: a közszféra bérkiadásainak átalakítása.

16. intézkedés: a költségvetési kiadások felülvizsgálata az alapoknál és a tárcáknál.

17. intézkedés: külső megbízások és feladatkiszervezések teljes körű felülvizsgálata.

Ezek az intézkedések összességében 120 milliárd forintnyi megtakarítást jelentenek majd a költségvetésnek.

A közterhekből való arányos részesedés, különösen a mai időkben, a közérdek védelmében fontos, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy véget érjen a pazarlás és az a korábbi igazságtalanság, amelyben a kormányzás minden terhet az emberekre és csak rájuk próbált hárítani. Ezt a célt szolgálja az akcióterv következő nyolc intézkedése.

18. intézkedés: a 60 napon túli végkielégítések és egyéb béren felüli juttatások - úgymint szabadságmegváltás, titoktartási pénz a költségvetési szférában - megadóztatása 98 százalékkal. (Nagy taps a kormánypártok, valamint a Jobbik és az LMP soraiban.) A kormány egyben vállalja a képviselők felé, hogy ennek az intézkedésnek előterjesztésével megteremti az alkotmányos alapjait.

19. intézkedés: havi bruttó 2 millió forint fizetési plafon bevezetése az állami költségvetési szférában, beleértve ebbe a Nemzeti Bankot is. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez azt jelenti, hogy az állami költségvetési pénzből gazdálkodó intézményeknél, azoknál is, amelyek autonómiával rendelkeznek, miután többségében közpénzt használnak fel, 2 milliós havi bruttó fizetési plafon lép életbe. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi 4, 5, sőt esetenként 7 millió forintos fizetések is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 20. intézkedés: az állami vagyonkezelés területén áttérünk a bértömeg-gazdálkodásra, és elrendelem a bértömegcsökkentés legalább 15 százalékos mértékét. Ez azt jelenti, hogy 48,2 milliárd forintot takarítunk itt meg. Ez azt is magába foglalja, hogy az állami vállalatoknál jelenleg 100 igazgatóság működik, ezeknek a számát 10-re csökkentjük. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Ez azt jelenti, hogy az előző politikai rendszerbeli 319 főről mintegy 60 főre, tehát 260 igazgatósági hellyel csökkentjük a létszámot, illetve ennyi helyet szüntetünk meg. A felügyelőbizottságoknál hasonló átalakításra kerül sor, a törvényi előírások minimális betartására szorítjuk magunkat, ami azt jelenti, hogy a mai 636 helyből 450 marad, vagyis mintegy 180 fő felügyelőbizottsági tag munkájától fogunk eltekinteni a következő időszakban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 21. intézkedés: tisztelettel kérem a tisztelt Házat, a Házban helyet foglaló frakciókat és az őket a választásokon sorompóba állító pártokat, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének elve jegyében még ebben az évben a pártokra jutó költségvetési támogatás mértékét 15 százalékkal csökkentsük. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

(13.50)

22. intézkedés: költségvetési felügyelőket fogunk kiküldeni a jelentős mennyiségű közpénzzel gazdálkodó intézményekhez is, azokhoz is, amelyek intézményi autonómiát élveztek az elmúlt időszakban. Ennek alkotmányossági alapjának megteremtését szintén magára vállalja a kormány.

23. intézkedés, tisztelt hölgyeim és uraim: teljes telefon-, bútor-, gépkocsivásárlás és -csere stop, leállítás a közszférában. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

24. intézkedés: nemzeti eszközkezelő társaság létrehozása. A nemzeti eszközkezelő társaságot azért javasoljuk létrehozni, hogy a bedőlt hitelű lakások ne kerüljenek ki a korábbi tulajdonosok köréből, hanem egy nemzeti eszközkezelő társaság fennhatósága alá kerülhessenek, ahol tárgyalással rendezzék az eladósodott és fizetni nem képes családok és a lakáshasználat jogát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 25. intézkedés: bankadó bevezetése. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na! - Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Az előbb elmondottak jegyében azt javaslom, hogy a bankok, a biztosítótársaságok és a pénzügyi lízingcégek költségvetésbe történő befizetésének mértékét emeljük meg. Ez az idei, örökül kapott költségvetési tervben 13 milliárd forintot jelent; javaslom, ezt az összeget ebben az évben 200 milliárd forintra emeljük. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hú! - Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miután nem választási nagygyűlésen vagyunk, ahol egyébként az érzelmeinknek a szokásosnál szabadabban is folyást engedhetünk, ezért engedjék meg, hogy ennél a pontnál néhány komoly megjegyzés erejéig kérjem a figyelmüket. A kormány határozottan fellép mindenfajta bankellenes hangulattal szemben. (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaaj!) Szeretnénk világossá tenni, hogy a kormány közgazdasági meggyőződése szerint jól működő hitelintézeti rendszer nélkül egyetlen modern gazdaság sem lehet versenyképes. Ezért Magyarországnak stabil, jól működő bankokra, biztosítókra, pénzügyi lízingcégekre, és még csak a jó ég tudja, pontosan hány formában működő egyéb, pénzügyi finanszírozást végző intézményrendszerre van szüksége. És a kormány elkötelezett amellett, hogy a magyar bankrendszer stabil maradhasson. Ezért még egyszer mondom, ezeket az intézkedéseket nem ellendrukkerek, nem ellenérzések, nem bosszúvágy, hanem egész egyszerűen a kölcsönös felelősség elvéből következő kérés határozta meg.

Ez azt jelenti, hogy tárgyalásokat szeretnénk kezdeni a bankokkal arról, hogy ennek az adónak az alapját mire vetítsük - fontos kérdés -, hogy hogyan oszoljék meg ez a teher a bankok, a biztosítók és a lízingcégek között, és azt javasoljuk, hogy ezt három évre vezessük be a rendszerbe, és három év alatt vezessük ki abból. Reményeink szerint az alatt a magyar gazdaság növekedésnek tud indulni, és egy ilyen különadó nélkül is képes elérni a céljait, és a három év alatti kivezetés lépéseiről és ütemezéséről pedig szülessen megállapodás a pénzügyi intézményrendszer és a magyar kormány, illetve a magyar parlament között.

Szeretném önöket tájékoztatni, zárójelben csak, hogy a tegnapi nap során Németországban pénzpiaci tranzakcióadó bevezetéséről döntöttek, tehát az az intézkedés, amelyről én most itt beszélek, ez a legkevésbé sem válik el az Európában ma szokásos intézkedések fő áramától, amelyek meghatározzák, egyébként egyikünknek sem örömére, a mai európai gazdaságpolitikát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül van itt még négy intézkedés, amit szeretnék bejelenteni. A nemzeti együttműködés rendszerében nemzeti ügy a szociális biztonság, vagyis az emberek, családok és közösségek védelme. Az akciótervünk utolsó négy intézkedése - összesen 29 intézkedést tartalmaz egyébként ez az akcióterv - ezeknek az embereknek a számára nyújt védelmet.

Először is annak érdekében, hogy az egyre több gondot okozó lakáscélú devizahitelek terjedését meg tudjuk állítani, ezért azt javasoljuk, hogy a jövőben jelzálogbejegyzés csak forintalapú lakásvásárlási hitel esetén legyen engedélyezhető. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.) Ezzel az egyébként is sok közgazdasági és politikai problémát okozó devizahitelesek, akik közül mi külön minőségnek tekintjük a lakás-, vagyis otthonteremtési hitellel rendelkezők sorsát, a bajba jutottak száma így ne gyarapodjon, újabb és újabb családok ne lépjenek be abba a rendszerbe, amiről az elmúlt évek során világossá vált, hogy több bajt és nyavalyát hoz rájuk, mint amennyi lehetőséget és kedvezményt, hiába számolták úgy a hitel felvételekor, hogy jobban fognak majd járni, mintha egyébként forintalapú hitelt vettek volna fel.

27. intézkedésként javaslom, hogy vezessük be a másodlagos élelmiszer-vizsgálatot annak érdekében, hogy ezentúl ne áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul Magyarországra. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

28. intézkedésként felkértem a Fellegi Tamás miniszter úr által vezetett minisztériumot, hogy a közüzemi díjak emelésére rendeljen el moratóriumot, és kezdeményezzen tárgyalást az ármegállapítás új rendszeréről az érintett vállalkozásokkal. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

29. intézkedésként pedig kérem önöket, hogy támogassák a kormánynak azt a döntését, amellyel elrendeli a kilakoltatási moratóriumot 2010. december 31-éig, és egyúttal tárgyalásokat kezdeményezünk az adósok és a hitelezők között a bajba jutott lakáshitelesek jövőjének rendezése érdekében. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

A kilakoltatási moratórium ügyében szeretném önökkel még megosztani azt a gondolatomat, hogy tudomásom van róla, hogy a hitelező intézetek, pénzintézetek nem támogatják ezt az előterjesztést, azzal az egyébként teljesen logikus és érthető érvvel, hogy ha a hitel végső fedezetét elvonjuk, akkor a hitel bizonytalanná válik, és a hitelező könnyen bajba kerülhet. Mi tagadás, tisztelt hölgyeim és uraim, ez így is van. Mégis azt kell mondanom, hogy a tisztelt Ház, a Magyar Országgyűlés, általában a magyar politika megspórolta annak a vitának a becsületes megvívását itt a Házban és a közéletben, hogy vajon a lakáshitelek esetében a jelzálogintézményt milyen felfogásban kívánjuk érvényesíteni Magyarországon: angolszász felfogásban-e, vagy pedig egy kontinentális felfogásban.

Az angolszász felfogás szerint semmi akadálya nincs annak, hogy ilyenkor a bajba került kölcsönfelvevőt kitegyék a lakásából, miután léteznek azok az intézmények abban a világban, amelyek azonnal új lehetőségeket nyitnak a számára. A kontinentális Európában ez nem szokás, és nálunk nincsenek is olyan intézmények, amelyek az utcára került családokról képesek lennének gondoskodni. Ezért a kormány számításai szerint az a helyzet, hogy a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe.

Ezért azt javaslom, hogy a megspórolt vitát folytassuk le. Ebben a vitában a kormány azt az álláspontot fogja képviselni, a kontinentális megközelítést, vagyis a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében az első akcióterv tehát összesen 29 intézkedést tartalmaz, és ezzel a 29, reményeink szerint önök által is fontosnak érzett változtatással kezdjük meg az új gazdasági rendszer felépítését Magyarországon.

Tisztelt Ház! Mindezek együttesen azt jelentik, hogy most két fontos nemzeti ügyben tudunk változásokat véghez vinni, úgymint a magyar gazdaság talpra állítása és a szociális biztonság megteremtése terén. Közös erőfeszítéseinknek legyen elsődleges célja az, hogy a magyaroknak legyen munkájuk, amelyből meg tudnak élni.

(14.00)

Egymillió új munkahelyet akarunk létrehozni tíz év alatt, és minden intézkedésünk ezt a célt is szolgálja.

Tisztelt Ház! Együtt döntöttük meg a régi rendszert, együtt fogjuk fölépíteni az újat, és úgy tervezem, hogy mindannyian együtt - nemcsak akik itt, a Házban ülnek, hanem Magyarország minden polgára együtt - leszünk majd az új korszak nyertesei.

Az előttünk álló gondok nagysága mindenki előtt ismert. Találgatásoknak helye nincs. A költségvetésről szóló májusi adatokat mindenki megismerhette. Hatalmas kihívások állnak előttünk, és az ország közel sincs abban az állapotban, ahogy azt a korábbi kormány lefestette. Sajnos azt kell mondanom, hogy a költségvetésben továbbra is felettébb kétséges számok szerepelnek. Mindezt régóta gyanítottuk. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Mindez azonban a múlthoz tartozik, a múlt része, és mi most nem hátrafele nézünk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindezekért az elszámoltatásnak nem kéne megtörténnie. Az elszámoltatásnak meg kell történnie (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.), de minket most elsősorban a jövő érdekel, és a jövő azt követeli, hogy higgadt, de határozott intézkedések sorozatával haladéktalanul megkezdjük a változtatást, a romok eltakarítását, a felelősség tisztázását és az újjáépítést.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy megosszam önökkel azt a gondolatomat is, miszerint a magyar gazdaság legnagyobb baja ebben a pillanatban az államadósság mértéke. Súlyos bűn terheli az elmúlt nyolc év lelkiismeretét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nyolc év alatt 53 százalékról 80 százalék közelébe vitték föl a magyar állam adósságát. Ez egy merénylet, nemcsak a ma élő magyarokkal szemben, hanem a következő nemzedékekkel szemben is. Ezzel számot kell vetnünk. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ma 53 százalék körül lenne a magyar államadósság mértéke, akkor a világgazdaságból érkező bajok legtöbbjével - azt kell mondanom - szinte rutinszerű gazdaságpolitikai kormányzás keretében tudnánk elbánni. A baj az, hogy a világból érkező nehézségek egy majd' 80 százalékig eladósodott Magyarországot hívnak ki párbajra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Közbeszólások az MSZP padsoraiban: Japán, Franciaország...) Hitelből élni rossz dolog. Márpedig az előző nyolc év következménye az, hogy Magyarország ma nem a saját lábán áll, hanem hitelből él. Az adósságot nyilvánvalóan a következő évek során csökkenteni kell, ellenőrzésünk alatt tartani, és lehetőség szerint csökkenteni. Mindannyian ismerjük a törvényeket: minél többet kölcsönzünk, annál többet kell visszafizetni. Minél többet kell visszafizetni, annál több hitelező aggódik, visszakapja-e a pénzét. Minél többen aggódnak, annál kevesebben bíznak a gazdaságunkban.

És miután nincs a világban olyan szabály, hogy bárkinek Magyarországon kéne befektetnie, sőt most már azt is lehet, hogy Magyarországon megtermelt jövedelmet magyar emberek sem Magyarországon fektetnek be - ezért csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hogy ez a lehetőség minden magyar állampolgárt megillessen -, nos, ilyen körülmények között, ha a dolgok nem mennek jól, kiegyensúlyozottan és ellenőrzés alatt, akkor a befektetők és a hitelezők el fognak fordulni Magyarországtól.

Ez nem jelenti azt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy feladhatnánk azokat az új gazdasági rendszerre vonatkozó elképzeléseinket, amelyeket az előbb bemutatott intézkedések éppen szolgálni akarnak. Egyszerre kell ellenőrzésünk alatt tartani a pénzügyi helyzetet és menetelni továbbra is a választók által meghatározott és általuk kitűzött célok felé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerének fölépítésében a siker fontos föltétele, hogy mi nemcsak látjuk, de megpróbáljuk ki is mondani az igazságot, mint ezt most is tettem itt az előterjesztésemben, vagyis a gazdaságpolitikánkat valóságra alapozzuk. Nem futóhomokra, hanem sziklára szeretnénk építeni a jövőt.

A választásokon nagyon nagy bizalmat kaptunk, és én tudom, hogy ezt a bizalmat meg kell szolgálni. Önök is tudhatják, hogy számomra, számunkra most csak ez számít: ennek a bizalomnak a megszolgálása. Hosszú és kanyargós út lesz, és önök is tudhatják, hogy fölfelé kapaszkodni mindig fárasztó. De ha együtt tesszük meg, akkor elérjük azokat a nagy, közös célokat, amelyeket eddig magunk elé tűztünk. Talpra állítjuk a gazdaságot, rendet és közbiztonságot teremtünk; újra lesz hazánkban szociális biztonság; meg fogjuk menteni az egészségügyet, és helyre fogjuk állítani a demokratikus normákat. Ez az út olyan Magyarországhoz vezet, ahol újra mind a tízmillió magyarnak jó lesz majd magyarnak lennie, mert azokat a közös értékeinket fogjuk az életünkben érvényesíteni, amelyek mindannyiunk boldogulásához nélkülözhetetlenek: munka, otthon, család, egészség és rend.

Ott, abban a Magyarországon mindenkinek jobb lehet az életminősége és több a lehetőség mindenki számára. Szükségem lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, mindenkinek a segítségére. Az új kormány és az emberek közös erőfeszítése elhozhatja majd a sikert. Szükségem lesz az önök és minden magyar hitére, munkájára, támogatására, sőt biztatására is.

Időbe fog telni, amíg kijutunk a mai helyzetből. Nyolc évig vittek minket befelé az erdőbe; az is eltart egy-két évig, amíg végképp kijutunk belőle. Úgy látom, hogy az országban van kellő erő és elszántság, hogy a kiút ne tartson annyi ideig, mint az eltévelyedés. Nehéz úton indultunk el, de már vannak közös sikereink, és még lesznek is szép számmal. A céljaink közösek: továbbra is meggyőződésünk, hogy a magyar nép tehetséges és életerős. Mindig feltalálja magát, ha nem ülnek a nyakára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Több lehetőség, több bizalom, több munkahely, vagyis egy jobb holnap, egy erős és sikeres Magyarország - ezért kell dolgoznunk a következő években.

Szeretném megköszönni képviselőtársaim megtisztelő és kitartó érdeklődését és figyelmét (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A Jobbiknak a programot!), és engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat és a képviselőtársaimon túl innen köszönjem meg minden magyarnak, hogy támogatják a nemzeti együttműködést; köszönöm minden magyar polgárnak, hogy nyolc viszontagságos év után sem adják föl; köszönöm Magyarország mind a tízmillió állampolgárának, hogy oly sok megtévesztés, hazugság és igazságtalan hátratétel után is kitartanak a hazájuk mellett, és törődnek Magyarországgal.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 16 2010.06.08. 20:27  1-16

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány elhangzott véleményre és javaslatra válaszolhassak. A mögöttünk hagyott hétvégével, ha megengedik, csak egy összefüggésben szeretnék foglalkozni, egyben józanságot, higgadtságot és komolyságot szeretnék önöktől kérni.

Ugye, azok a cinikus megjegyzések, amik arról szólnak, hogy egy nem kormánytag kormánypárti politikus megjegyzései összedöntik a világgazdasági rendszert, a humor kategóriába tartoznak? (Közbeszólások az MSZP soraiban: Nem! - Nem!) Ugye, azt nem gondolják komolyan, hogy amikor a világ számára kiderül, hogy a magyar költségvetés májusi adatai azt mutatják, hogy a költségvetési hiány 87 százalékát már fölette... (Közbeszólások az MSZP soraiban. - Lendvai Ildikó: 2002-ben mennyi volt?) - amivel szemben azok a szocialista érvek sajnos a világban nem nyomnak semmilyen súlyt sem a latban, hogy ez mindig így szokott lenni, mert az idén 87 százalék ez a hiány. Tudják, mennyi volt tavaly ugyanebben az időszakban? 67 százalék. És tudják, mennyi volt egy évvel korábban? 54. (Közbeszólások az MSZP soraiban: 2002-ben mennyi volt? - Mennyi volt nálatok?)

Tehát még mielőtt bármelyik kormánypárti képviselőt kipécézik maguknak, és könnyed humorral szórakoztatják egymást, szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy az önök kormánya, tisztelt szocialisták, olyan költségvetést hagy örökül, amely az első öt hónap végére a költségvetési hiány 87 százalékát fölélte.

(14.50)

Na, ez a probléma. Ezt a világ tudja, és ettől vannak nehézségeink. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon. - Közbeszólás ugyanott: Szégyen! - Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.) Jól ismerem a magyar léleknek és kultúrának azt a menekülőpályáját - a saját sportágamból, ha máshonnan nem, jól ismerhetem -, hogy amikor valami hiba történik, és megtudja a világ, akkor azt mondjuk, hogy rosszul kommunikáltunk. Ezért van a baj. Ugye, viccelnek? Uraim, tények vannak. Gazdaságról beszélünk. Itt befektetők milliárdjaikat kockáztatják, időnként ezermilliárdjaikat. Pontosan tudják, mit gondoljanak a helyzetről. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Erre kéne figyelni.) Csak nem gondolják, hogy bárkinek, nem akarom az ellenzéket lebecsülni, bármely kormánypárti, nem kormánytag képviselőnek vagy bármely ellenzéki képviselőnek a szava versenyképes a magyar gazdaságról szóló tényszerű adatokkal? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez is történt. Ez sajnos igaz. A Magyar Hírlapot kell olvasni.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne bújjanak, a jövőben se bújjanak a mögé a gondolat mögé, ami a politikában is elhatalmasodott, hogy ha elvesztettük a választást, nyilván jól dolgoztunk, csak rosszul kommunikáltunk. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ha valami hibát vétünk, nem vétettünk hibát, csak biztosan nem jól magyaráztuk el. Ezek önbecsapások, régi magyar történelmi reflexek, ami a valósággal való szembenézés helyett mindig önfelmentést, könnyebbséget, egy könnyű menekülőpályát keres. Ne folytassuk ezt a gyakorlatot, ezt az általános megjegyzést engedjék meg, hogy hozzáfűzzem az elmondottakhoz. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ha Schiffer elnök úr megengedi, egy vitát nem vívnék meg minden héten önnel itt a parlamentben. A múltkor, a kormányprogram vitája kapcsán már elmondtam, hogy a rendszerekről szóló vitát talán a parlamenti padsorokon kívül érdemes megvívnunk, csak a saját fölfogásom világossá tétele érdekében mondtam a múltkor is, most is megismétlem önnek: kétségkívül szabad választások és magántulajdon van Japánban is meg Ausztriában is, de ha valaki azt mondaná, hogy ugyanaz a rendszer, akkor azt kinevetném. Ugyanis nyilvánvaló, hogy ez csak annyit jelent, hogy a szabad világhoz tartozik mind a kettő. A szabad világon belül különböző rendszerek vannak. A miénk is egy rendszer volt az elmúlt 20 évben, ezt váltották le az emberek, ezt számoljuk föl, és a szabad világ keretein belül egy másikat, a nemzeti együttműködés rendszerét építjük föl. Ezt mi rendszernek hívjuk. Kérem az ön türelmét és megértését e tekintetben. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Sokadik alkalommal hallom itt a parlamentben, hogy a parlamenti képviselők meg az önkormányzati testületek létszámának csökkentése önmagában nem érdem. Egy pillanatig hadd vitatkozzam ezzel a gondolattal! Abban önnek kétségkívül igaza van, hogy ha jól csökkentjük, akkor az igazi érdem. De a csökkentés önmagában is az. A magyar közvélemény úgy gondolja, nem ok nélkül, hogy az a politikai osztály, amelyik ma az ország ügyeit intézi, országos szinten, középszinten és helyi szinten túlméretezett. Szerintem a magyar közvéleménynek igaza van. A csökkenés önmagában is helyes szándék és helyes lépés. Kívánom mindannyiunknak, hogy a törvényhozók ezt jól hajtsák majd végre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer elnök úr szavaiból, hogy új fejlődési modellt kellene alkotnunk az ország meg tán a világ számára is, ha megengedik, ezt a vitát most szintén egy kicsit nehézkesnek érzem itt a szűkös időkeret miatt, a Ház falai között. Csak szeretném világossá tenni, azon túl, hogy most a nemzeti együttműködés gazdasági rendszerének felépítése érdekében 29 intézkedést jelentettem itt be, számunkra azok a kifejezések, mint strukturális reform vagy versenyképesség nemcsak hogy nem idegenek, hanem kívánatosak. A Nyugat ezt a nyelvet beszéli. Amit mi itthon csinálunk, igaz, a magyar tradícióknak megfelelően, valójában szerkezeti reformokat és versenyképesség-javítást jelent.

Meggyőződésem szerint erre Magyarországnak a saját érdeke miatt van szüksége. Magyarországnak versenyképesnek kell lennie, és ezen már a toldozgatás-foldozgatás nem segít. Jelentős átalakításokat, ha úgy tetszik, ilyen modernista nyelven, strukturális reformokat kell végrehajtani. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az általunk fontosnak tartott értékekre - munka, otthon, család, felelősség - épülő gazdasági rendszert kell felépíteni. De vállalom, hogy ez strukturális reform is. A korábbi kormány gazdasági miniszterével összefüggésbe hozó megjegyzéseit, engedje meg, hogy udvariasan elengedjem a fülem mellett. Nem érzem hízelgőnek, ha megbocsát.

Ami a szegények kérdését illeti: lehet azt mondani, hogy még több dolgot kell tenni, különösen azoknak, akik még nem voltak kormányon. Akik kormányon voltak, ott némi óvatosságot talán helyénvalónak ítélhetünk. Ha kevés a közüzemi díjak befagyasztása és az árképzési rendszer újratárgyalása, de a mi fölfogásunk szerint azért mégiscsak valami, azt a kérdést föl kell tennünk, hogy ez miért nem történt meg eddig. Vagy: a kilakoltatási moratórium elrendelése. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Fel is oldották.) Miért nem történt meg eddig? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megtörtént. Önök vannak kormányon.) És ha megtörtént, akkor most miért kell újra elrendelni, tisztelt hölgyeim és uraim? (Derültség és taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Van itt azonban kétségkívül Schiffer elnök úr és közöttem, aminek önmagában nincs személyes jelentősége, de talán a magyar parlamentben zajló viták szempontjából igenis van jelentősége, egy sokkal komolyabb véleménykülönbség - mélyebb is. Egyszer talán majd lesz a Házban arra elég idő, hogy kellő mélységig, legalább néhány ásónyom mélységig ezt a vitát lefolytassuk. Az a fölfogás, amelyet ön képvisel, és amelyet én tiszteletben tartok természetesen, csak nem értek vele egyet, amely minden gazdasági intézkedést azon a szemüvegen keresztül néz, amit én - és ezt most sértő szándék nélkül mondom - szocialistának tekintek, hogy adjunk valakinek úgy, hogy mástól elvegyünk, ez nem az én gondolkodásmódom és nem az én világom. Vannak bizonyos dolgok, amelyek egész egyszerűen szabadságkérdések, a magántulajdonhoz tartozó szabadság.

Én a szabadság megsértésének tartom azt a gyakorlatot, ami eddig uralkodott Magyarországon, hogy ha adózott pénzből nem vállalati formában, hanem magánszemélyként valakinek munkát adok, és ezért ellenszolgáltatást fizetek, ott az állam beavatkozik. Úgy gondolom, szabadságprobléma, hogy ha játékgépbe szórhatom a pénzemet vagy akár bedobhatom a Balatonba, az állam egy szót sem szól hozzám. Ellenben, ha valakinek munkát adok, és a kert felásásáért vagy bármilyen segítségért fizetek, megjelenik az állam, és megbüntet engem is, őt is. Ez egy szabadságkérdés. Ez nem elosztási kérdés, kedves barátaim. Az egy másik probléma. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik soraiban.)

Hasonlóképpen kétségkívül az örökösödés és az egyenes ági, vér szerinti rokonok közötti, még életükben megvalósuló vagyonáthárítás, amit nevezzünk most a magyar jog hatályban lévő szabályai szerint ajándéknak, erről is eltér a véleményünk. A mi fölfogásunk szerint a gazdasági élet alanya nem az individuum, hanem a család. Ezt a szabályt érvényesítjük ott, ahol lehet, a kis- és középvállalkozások támogatásában, a mezőgazdaságban és a vagyonmozgások tekintetében is. Ezért mi egész egyszerűen szabadságkérdésnek tekintjük, és úgy gondoljuk, az állam nem avatkozhat be, nincs semmi keresnivalója, amikor egy családi közösségen belül vér szerinti, egyenes ági rokonok között élők, vagy elhalálozás esetén élők és halottak között vagyonmozgás történik. Ez nem szocializmus, ahol el akarunk venni azoktól, akiknek több van, hogy odaadjuk valaki másnak, leginkább persze az állami bürokrácia él ebből. Ez egy szabadságkérdés; egy szabad társadalom, ahol a munkát megbecsülik, elismerik, nemcsak mint az individuum, hanem mint a család teljesítményét is. Ezért őrölünk más malomban. Tehát nem egyszerűen részletkérdésekben van közöttünk különbség, hanem más koordináta-rendszer szerint képzeljük el a világot, amelyben élni szeretnénk. Csak a tisztázás szándékával mondtam ezt.

Tisztelt Elnök Úr! Volt itt még önnek egy nagyon fontos fölvetése, a bankadó és áthárítás kérdése. Úgy érzem, hogy az ön véleménye egy nagyon tipikus magyar vélemény, és megalapozott vélemény is. Amikor azt hallja, hogy valakinek a közjó vagy a közteherviselés érdekében, olyannak, aki nagy, erős és hatalmas, ezek lehetnek kereskedő egységek vagy éppen bankok, vagy pénzintézetek, hozzá kell járulni a közteherviseléshez - az első gondolat micsoda? Hogyan hárítják át valakire. Ez azt jelenti, és ön nem ok nélkül mondta, amit mondott, hogy semmi okunk nincs abban, hogy megbízzunk a magyar intézményrendszerben, amely egyébként rendelkezik intézménnyel, hogy megvédjen bennünket az ilyen teheráthárítástól. Úgy hívják, Pénzügyi Felügyeletek Állami Szervezete. Ez most majd működni fog, és ha majd működik, akkor érvényt szerez azoknak a jogszabályoknak, amelyek meg kell hogy védjenek bennünket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Elismerem, mindaz, amit itt új gazdasági rendszerként elmondtam, a régi tapasztalatok fényében és a régi politikai és gazdasági kultúrában bizony nehezen értelmezhető, és ilyen következtetésekre is okot ad. De épp ezt szeretném megváltoztatni. Arra szerződtünk, hogy ezt megváltoztassuk.

Ami a pártokat illeti, sajnálom, hogy a megszólaló pártok közül senki sem reagált arra, hogy a pártok költségvetési támogatásának 15 százalékos csökkentését kezdeményeztem.

(15.00)

Én úgy érzem, hogy van elég támogatottsága a kereszténydemokratáknak és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek, hogy azt mondjam önöknek, hogy mi ezt meg fogjuk csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Legyen tizenhat! - Derültség az MSZP soraiban.)

Meg kell mondanom, hogy van itt néhány dolog, amelyben humoros megjegyzéseket hallottunk, talán nem is voltak ezek feltétlenül idegenek vagy elmarasztalhatók, de mégis mindenkit arra szeretnék kérni, hogy amikor egy kérdéskörben valamit a humor tárgyává tesz, gondoljon arra, hogy az esetleg néhány más ember számára fontos; mondjuk a vidéki emberek számára, ahol nem gyerekség, hogy mit kezd az ember a terményével, a gyümölcsével meg az élete munkájával. Ebből lehet viccet csinálni, tisztelt hölgyeim és uraim, de itt egy mélyen ülő, nagyon régi magyar szabadságkövetelésről és -törekvésről van szó, és én fontosnak tartom, hogy a vidéki emberek ezt a szabadságot megkapták, és ezzel élhetnek. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból. - Szórványos taps az LMP padsoraiban.)

Az egykulcsos adó ügyében mind a Jobbik elnöke, mind pedig a Lehet Más a Politika elnöke megjegyzéseket tett. Én azt gondolom, hogy sokat vitatkozhatunk az egykulcsos adó természetrajzáról, de tegyük szívünkre a kezünket: hitte-e volna valaki ebben az országban, hogy eljöhet egy olyan pillanat, amikor azt mondja egy felelősséget vállaló kormány, hogy megteremti annak a feltételét, hogy 16 százalékos, egykulcsos adó legyen Magyarországon (Közbeszólások az MSZP soraiból.), kedves barátaim? Ki hitte volna ezt? Azt gondolom, hogy ez egy radikális áttörés és átalakulás, ráadásul, miután nemcsak a személyi jövedelemhez, hanem minden jövedelemhez való jutás formáját egy kulcs szabályozza, képzeljék el, hogy adóbevallást sem kell készítenünk. Ha az a rendszer jól működik, nemcsak hogy egy söralátétnyi adóbevallást nem kell készítenünk, még adóbevallást sem, hiszen ha egykulcsos a rendszer, amikor megkapják, ami jár önöknek, akkor ott azonnal levonhatják, és abban a pillanatban már az év végi adóbevallás nem szükséges, mert nincs mivel mit összeadni.

Én nem azt vártam, hogy az ellenzék az elismerés hangján szól, és csettint néhányat, hogy ez igen, de azért mégis, egy megjegyzés erejéig álljunk meg annál a gondolatnál, hogy Európában ez idáig a családok ösztönzése, a családtámogatás elismerése és az egykulcsos adó összeillesztése csak bonyolult módon sikerült, ha egyáltalán sikerült. Itt egy olyan rendszert javaslunk, amely megőrzi az egykulcsos adó minden előnyét, tehát nem borítja fel a rendszert, nem teszi bonyolulttá, ugyanakkor lehetőséget ad, hogy a gyereknevelés költségeit itt kötött megállapodás alapján, a mindenkori költségvetési törvénynek megfelelően megteremtsük. (Taps a kormánypártok soraiból.) Azt kérem önöktől, hogy legalább az esélyét adják meg annak, hogy ezt a magyar emberek számára bemutathassuk, a parlament elé terjeszthessük, és anélkül, hogy a szöveg még itt lenne, és a költségvetési törvény és az adótörvények vitája megindult volna, ne akarják kiölni az emberekből azt a várakozást, amelyben az fogalmazódik meg, hogy egy átlátható, egyenes, tiszta, végre a becsületre építő adórendszere lehet Magyarországnak. Ez egy komoly remény. Inkább azt kérem, hogy eleve elutasítás helyett próbáljanak közreműködni ebben, és ha lehet, segítsenek bennünket abban a munkában, hogy ezt minél pontosabban, precízebben alkothassuk meg. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Arra a megjegyzésére a Jobbik elnökének, miszerint kevés, arra azt tudom mondani, hogy ennyire futotta. (Derültség a Fidesz soraiban.) Lehet azt mondani - talán a szocialisták nevében felszólaló elnök úr is ezt mondta -, hogy ez kevés. Én húsz éve ülök itt ebben a Házban (Közbeszólások az MSZP soraiból.), a rendszerváltás első kormányprogramjának vitáját is végighallgattam, és pontosan emlékszem, hiszen tanúja voltam annak, hogyan kezdte meg a munkáját egy-egy koalíciós kormány. És nyugodtan mondhatom önöknek, minden túlzás nélkül, anélkül, hogy a saját lovunkat szeretném dicsérni, nem emlékszem arra, hogy ennyi idő alatt, még a kormány megalakulása előtt ennyi munkát végzett volna a Ház, és a kormány megalakulását követő két hétben ennyi lehetőséget sikerült volna nyitni az emberek előtt, és ennyi témát tudtunk volna felkínálni az önök számára vita tárgyául.

Itt se várjuk, hogy megdicsérjenek bennünket, megértjük, hogy az ellenzéki létnek is megvannak a szabályai, de az alapvető tényeket azért mégse hagyjuk figyelmen kívül. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Én száznapos türelmi időkre és hasonlókra emlékszem a magyar alkotmányos gyakorlatból. Itt most valami más történik, legalább ennek a valami másnak a tényét ismerjük el, és alapvető tényeket ne tegyünk komoly emberek közötti vita tárgyává. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ami azt a biztatását illeti az elnök úrnak, a Jobbik elnökének, hogy legyen más az akcióterv: örömmel állunk a kihívás elé. Lesz még, hiszen van jó néhány kérdés, önök is megemlítettek jó néhányat, amelyben a magyar parlamentnek még elvégzendő munkája akad.

Az államadósság újratárgyalásának kérdésében azonban semmi jóval nem tudom biztatni azokat, akik engem akarnak erre biztatni. A következő a helyzet: a magyar államnak minden évben átlagban 6000 milliárdnyi államadósságot kell megújítania, ha azt nem újítja meg, abban az esetben a magyar állam egészen egyszerűen működésképtelenné válik (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ki tette ilyenné?), nem tudja kifizetni a közalkalmazottait, nem tudja kifizetni a fennálló tartozásait, nem tudja vállalni és tartani a korábban vállalt kötelezettségeit. Ezért, felfogásom szerint - sőt, ez nem egyszerűen felfogás, hanem meggyőződés is -, ellentétes a magyar állam érdekeivel és ellentétes a magyar választópolgárok érdekével bármilyen adósság-átütemezési tárgyalás kérdésének felvetése ebben a pillanatban. Az önök által is ismert ideges, hektikus világgazdasági helyzetben pedig, úgy gondolom, kifejezetten káros is. Ha gondolják, akkor persze vitassuk meg, de inkább azt javasolnám önöknek, bár nem értünk egyet, és ez nyilván fenn fog maradni hosszabb időn keresztül is, ezt a kérdést ne hozzák most elő, ne akarják rávenni a magyar parlamentet és a magyar kormányt arra, hogy államadósság-átütemezési kérdéssel foglalkozzon, mert ez kárt fog okozni Magyarország polgárainak. Ezért ezt a vitát, javaslom, halasszuk el egy világgazdasági szempontból nyugodtabb időszakra. (Taps.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül egy általános megjegyzést szeretnék tenni, mert az önök hozzászólásai, amit ezúton tisztelettel megköszönök mind Mesterházy Attila úrnak, mind a Jobbik elnökének, mind pedig Schiffer András úrnak, előhoztak belőlem két megjegyzést, és ezt most szeretném önökkel megosztani. Régóta veszek részt parlamenti vitákban, és igaza van Mesterházy Attilának, talán az is feltételezhető - miért ne tételezhetnénk fel? -, hogy nem is mindig hibátlan módon tettem ezt. Ezt én készséggel elfogadom. Az ember ugyan törekszik a tökéletességre, de hát már csak ilyenek vagyunk, hiányosságoktól, korlátoktól szenvedünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na ne! - Dr. Botka László: Alakul ez!) De mindig is volt két olyan ellenfelem itt a parlamentben is meg általában a politikában, akkor is, ha ellenzéki képviselő voltam és akkor is, ha kormánypárti, illetve miniszterelnök, van két olyan dolog, amivel szemben harcot kell folytatni, ezt én vállalom, és nem is ismerek benne sem engedményt, sem könyörületet, ez a két harc a következő: a nihilizmus és a cinizmus ellen harcolni kell. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

Ha a nihilizmus és a cinizmus mai magyarországi állapota és szintje fennmarad, ha ebben az országban semmi sem szent, ha semmit sem lehet komolyan venni, ha semmiben sem lehet megbízni, ha állandóan be akarjuk bizonyítani, hogy semmi értelme semminek, ha be akarjuk bizonyítani, hogy jónak látszik a cinizmus, hogy valójában valakinek nagyon jó, nekem kevésbé, tehát rossz, tehát ha ez a hangulat, ez a felfogás, ez a gondolkodásmód itt marad velünk, rajtunk, a magyar parlamenten meg általa Magyarországon, akkor nihilisták és cinikusok leszünk. És az ilyen országnak nincs jövője. Nihilizmus és cinizmus elleni küzdelmet kell folytatnunk szakadatlanul a következő években, és a magam részéről, ami ebből rám esik, azt vállalom is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 2 2010.07.22. 33:42  1-19

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Mádl Elnök Úr és kedves Dalma Asszony! Tudom, hogy a tisztelt Ház mai ülésén fontos döntésekre készül, és nem is szeretném a Ház e tekintetben elszánt munkáját akadályozni, legyen szó az előttünk fekvő törvényjavaslatokról vagy éppen a meghozandó fontos személyi döntésekről, mégis, most, hogy az ülésszak a végéhez közeledik, szót kértem - és köszönöm is az elnök úrnak, hogy ezt megadta nekem -, hogy összefoglaljam néhány gondolattal azt a munkát, amit az elmúlt hetekben végeztünk.

Nem tudom, kiszámolták-e már, hogy mennyi idő telt el az új kormány megalakulása óta. Hosszú időnek tűnik, a sorjázó eredmények azt a benyomást keltik, mintha hónapok óta dolgozna az új Országgyűlés és a kormány. Pedig még száz napja sincs: ma 56. napja dolgozik az új kormány. Nem vagyok a számmisztika rabja, de ez a szám és ez a nap alkalmasnak tűnik arra, hogy elvégezzük az első összegzést.

A kérdés úgy hangzik, már ha őszintén akarunk számot vetni: mire is elég 56 nap? Mielőtt összegezném az 56 nap munkájának eredményét, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket a magyar politika európai léptékű, mélyreható átalakulására és megújulására. Azt ebben a Házban már többször is megvitattuk, hogy áprilisban egy kétharmados forradalom történt Magyarországon, amely átalakította a magyar közéletet, amely átalakulás alkotmányos volt és választások útján történt. Maradt azonban egy nyitott kérdés, egy fontos kérdés maradt nyitva: ez a kétharmad csak a választásokra jött létre vagy tartós politikai közösség is formálható-e belőle? Sohasem rejtettem véka alá - hiszen nem azért gyújtunk gyertyát, hogy a véka alá rejtsük -, hogy tartós közösséget szeretnék, szeretnénk formálni ebből a kétharmados többségből. Ezt hol centrális erőtérnek, hol - kevésbé okoskodó módon - nemzeti együttműködés rendszerének neveztük el.

Európában a magyarországival rokon és komoly változások mentek végbe az elmúlt időszakban. Az ok, ami a változást ott és itt egyaránt elindította, az az, hogy a múlt századi ideológiák csődöt mondtak; voltaképpen az egész ideológiai keret, amely a XX. század első felében kialakult és meghatározóvá vált az európai országokban, a század végére egyszerűen kifulladt, a hagyományos irányzatok nem tudtak válaszokat adni az új idők kérdéseire, és megoldások helyett meddő vitákba süllyedtek.

(15.20)

Ez a tehetetlenség Európa-szerte egyre jobban feszítette a társadalmakat, Magyarországot is, és végül ez vezetett a változáshoz. A konkrét kihívások természetesen országonként nagyon különbözőek voltak, de előbb-utóbb kiderült, hogy azok az országok tudják megoldani a gondokat, azok tudják kezelni a feszültségeket, ahol létrejött a társadalmi-politikai paletta közepe táján egy nagy és erős közösség, amely képes volt félretenni a korábban megszokott, mondjuk úgy, XX. századi ideológiai vitákat, szempontokat, és képes volt a józan ész nevében megegyezésre jutni a kivezető út irányairól és egy közös jövőképről. Ez hol párt alapú nagykoalícióban, hol egy új szemléletű, nagy hatalmú köztársasági elnök színre lépésével, hol pedig egy nagy centrumpárt dominánssá válásával történt, mint Magyarországon. A változás lényege tehát az, hogy mindenhol meghaladták a XX. századi ideológiai kereteket, amelyekről kiderült számukra, hogy alkalmatlanok saját országaik bajainak megoldására, sőt, gátjai bármiféle előrelépésnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez nem jelenti az ideológiai kérdések megszűnését. Csak azt, hogy kimaradtak a politikai centrumából, és oda kerültek, ahová valók, az elméleti ügyek osztályára, a filozófusok asztalára. Az ideológiák helyét a politikában Európa-szerte a józan ész foglalta el. Az emberek mindenhol, így Magyarországon is belátták, hogy a józan ész fontosabb, mint az ideológia, mert olyan mindennapi gyakorlati problémákkal találták szembe magukat - nincs munka, nincs megélhetés, romlik a közbiztonság, veszélyben a nyugdíjuk -, amelyeket csak széles összefogással lehet megoldani, fájdalom, ideológiai vitákkal nem. Ezért feladták a korábban megszokott és mozdíthatatlannak tűnő szekértábor-fölfogást. Kijöttek a szekértáborokból, hátrahagyták az elavult és a gondjaikra megoldásokat nem kínáló XX. századi ideológiákat, és a józan ész nevében új közösségeket formáltak. Igen, Európában a józan ész lépésről lépésre felülkerekedik a XX. század ideológiáin. Úgy tűnik, a XXI. század első évtizedeinek iránytűje a józan ész lesz, és azt hiszem, ez jót fog tenni a világnak. Ezt jól jelzi maga a hitelválság is, amely saját maga is a kifulladt XX. századi ideológiák káoszának következménye.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtizedben, úgy látom, egyértelműen azok az országok voltak sikeresek, és a válságot is azok érezték meg legkevésbé, ahol ez a folyamat megtörtént, ahol létrejött egy erős centrumközösség, amely képes volt véghezvinni a bajok legyőzéséhez szükséges gyökeres változtatásokat; olyan változtatásokat, amelyeket korábban az ideológiai indíttatású huzavonák és viták miatt képtelenek voltak teljesíteni. Nos, az elmúlt 56 nap legnagyobb jelentőségét abban látom, hogy ugyanez a folyamat nálunk, itthon, Magyarországon is lezajlott. A józan ész Magyarországon is túllépett a XX. század ideológiai keretein, és kialakult egy olyan politikai közösség, ami régóta nem létezett Magyarországon, vagyis megszületett a nemzeti centrum.

Ennek köszönhetően, a nemzeti centrumnak köszönhetően maga az Országgyűlés is más ma már, mint a korábbi években volt. Ezt mindannyian tapasztalhattuk. Az elmúlt években az Országgyűlés ugyan gyakran értékes, de végül is meddő viták helyszíne volt. Senki sem vitatja, magam sem, hogy a viták szükségesek, a viták hasznosak, és a viták inspirálóak, föltéve, ha cselekvéshez vezetnek. De nálunk nem vezettek, legfeljebb pótcselekvéshez, újabb és újabb, itt lobogtatott, de soha meg nem valósult programokhoz. Az új Országgyűlés viszont a cselekvés helyszíne lett. Nem egészen két hónap alatt - engedjék meg, hogy ezt kellő szerénységgel mondjam: nem egészen két hónap alatt -, úgy érzem, többet végzett, több és jelentősebb változást hajtott végre, mint elődei nyolc év alatt. (Egy hang az MSZP soraiból: Jaj! - Taps a kormánypárti oldalon. - Nyakó István: Kósa úr is megcsinálta ezt, valóban. - Az elnök felé fordul. - Gyurcsány Ferenc: Smasszernek tartja. - Derültség az MSZP soraiban.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti centrum a józan ész közössége. Szeretném aláhúzni, hogy mindenki beletartozik, aki azt gondolja, hogy a józan ész fontosabb, mint az ideológiai megosztottság; mindenki, aki úgy gondolja, hogy a hosszú évek óta tartó meddő viták után Magyarországnak végre el kellene indulnia, lehetőleg egységesen és új irányba. Mindenki beletartozik, aki nem akarja, hogy a múlt, az áprilisi választásokon lezárt korszak és megdöntött rendszer valaha is visszatérjen.

(15.30)

Mindenki beletartozik, aki bízik abban, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében végre képesek leszünk közös erővel jobb jövőt teremteni minden magyar számára. A nemzeti együttműködés rendszere a magyaroknak azon az erős hitén alapszik, hogy a józan ész felül tud írni minden elválasztó vitát, ami eddig gúzsba kötött minket, azon a hiten alapszik, hogy bennünket, magyarokat sokkal több dolog köt össze, mint ami elválaszt. A nemzeti centrum mindenki felé nyitott és szabad közösség, csak az nem tartozik bele, aki nem akar része lenni. Mindannyian tudjuk, hogy a nemzeti centrumot a polgári oldal választási sikere hozta létre, de azt is tudjuk, hogy sok baloldali is ide szavazott. Kijelenthetjük - ismét kellő szerénységgel -: a választáson győztes erőknek több baloldali szavazójuk van, mint magának a Szocialista Pártnak. (Taps a kormánypártok soraiban.) A nemzeti centrumban tehát a baloldali szavazók is ott vannak, mégpedig több százezren vannak ott (Dr. Ujhelyi István: Név szerint? - Derültség az MSZP soraiban.), akik nyilvánvalóan ma is számos baloldali értéket vallanak magukénak. Az új kormány őket is képviseli, ezért a baloldali értékvilágú emberek felkérése és kinevezése jelentős és fontos államéleti posztokra és megbízatásokra - legyen szó Számvevőszékről vagy Alkotmánybíróságról - nem politikai gesztus, hanem a nemzeti centrumpolitika lényegi eleme.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Mit akar a nemzeti centrum? Ezt a közösséget, amelyet az elmúlt 56 napban sikerült megerősítenünk, nem egy politikai oldal ideológiája, hanem a társadalom nagy többségének közös értékei tartják össze, úgymint a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend. A nemzeti centrum ezeket az értékeket akarja érvényesíteni a mindennapi életben. A nemzeti centrum céljait a nemzeti kormány igyekszik képviselni. A nemzeti centrum munkát akar, amiből tisztességesen meg lehet élni, lehetőséget akar a családalapításra, és azt akarja, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen elszegényedést. Azt akarja, hogy megfelelő időben korszerű orvosi ellátást kapjon, ha bajba kerül. Azt akarja, hogy a bűnözőket fogják el, büntessék meg, és a törvénytisztelő polgároknak ne kelljen félelemben élniük. A nemzeti centrum azt akarja, hogy az idősek tisztes nyugdíjat kapjanak, és senkinek se kelljen rettegnie a hónap végétől. És nem utolsósorban azt is akarja, hogy ne csaphassák be és ne foszthassák ki azok, akiket hatalommal ruház fel. Meggyőződésem szerint a nemzeti centrum épp azért jelent garanciát a jövőre, mert a mindennapi élet szempontjából legfontosabb célokat tűzi a zászlajára. Ez a közösség nagy és erős, és ezáltal a hosszú távú biztonság, a stabilitás és a fejlődés záloga lehet Magyarországon.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Régóta ismerjük egymást, önök is tudhatják, felfogásom szerint a politika első számú feladata a közösségépítés. Alig hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezért, éppen ezért vállaltam el ezt a hivatást. Ebből fakadóan számomra a kormányzás értelme a nemzeti centrum védelme, erősítése és bővítése az ország sikere érdekében. Vagyis amiért kormányzunk, az a nemzeti centrum, ahogyan kormányzunk, az a nemzeti együttműködés rendszere. És nekem meggyőződésem, hogy Magyarország jövője azon múlik, hogy ezt a közösséget, ezt az összefogást megőrizzük, hogy elég erősek legyünk, hogy a múltbéli ideológiai megosztottság, amely minden cselekvésnek gátja, ne térhessen többé vissza.

Tisztelt Ház! Itt tartunk most. Lássuk, mit értünk el! Számba kell venni az eredményeket a maguk konkrétságában is, de nem a magamutogatás vagy az öndicséret okán; ezeket el kell magunktól hárítani. Azért érdemes számba venni az eredményeinket, mert minden új közösség a cselekedeteiben, közös céljainak megvalósításában, vagyis a közös cselekvésben kezd magára ismerni, öntudatossá és erőssé válni. Az elmúlt 56 nap minden sikere a nemzeti centrum sikere.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A választásokon a nemzet soha nem látott egységgel éppen azt nyilvánította ki, hogy legyenek gyökeres változások az élet minden területén. A kormány 56 nappal ezelőtt nekilátott, hogy ezt az akaratot megvalósítsa. A józan ész nevében nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy ledöntsük azokat a tabukat, amelyeket a XX. századi ideológiai ipar ránk hagyott. Tabunak számított a politikai osztály. Gondoljanak csak bele, hosszú évek óta folytak a viták arról, hogy lehet-e csökkenteni a politikusok számát, lehet-e kisebb a parlament. És mindenki tudja régóta, hogy a magyar adófizetőknek aránytalanul nagy politikusi osztály fenntartásáról kell gondoskodniuk, de mindeddig semmi sem történt, csak meddő viták arról, hogy miért ne úgy, miért ne úgy. Mi most a józan ész nevében néhány hét alatt döntöttünk: sokkal kevesebb politikus lesz, és 2014-től sokkal kisebb lesz majd a parlament is. Ez a tabu tehát már a múlté.

Eddig tabunak számított a magyar adórendszer, amelyről mindannyian tudjuk, hogy munka- és családellenes, valójában szűk csoportoknak kedvezett, a nagy többségnek viszont lehetetlenné tette az életét. Nyolc éven át folyt a vita arról, miért nem lehetséges azonnali és jelentős adócsökkentést véghez vinni. Most a józan ész nevében 56 nap alatt áttörést értünk el, és megtettük az első lépéseket. Megmutattuk, hogy igenis lehetséges azonnali, jelentős adócsökkentés. Minden idők legalacsonyabb jövedelemadójának bevezetését készítjük elő, és minden korábbinál nagyobb mértékben csökkentettük a kis- és közepes vállalkozások adóját. A vállalkozásokat sújtó bizonyos adónemeket, az úgynevezett kisadókat eltöröltük, és bevezettük, illetve elismertük az adózás alá nem tartozó jövedelem intézményét is. A magam részéről elkötelezett vagyok abban, hogy olyan adórendszert alakítsunk ki, amely a nemzeti centrumot szélesíti és erősíti, nem pedig szűk csoportokat hoz előnyös helyzetbe a többség kárára.

Eddig tabunak számítottak a bankok, maga a bankrendszer, az egész magyar pénzügyi rendszer. Márpedig, tisztelt hölgyeim és uraim, józan ésszel elfogadhatatlan, hogy a bankokat szent tehénként tiszteljük akkor is, amikor épp egy olyan globális válság söpör végig a világon, amelyik a bankoktól indult ki. Hiszen éppenséggel a bank- és a pénzügyi rendszer nemzetközi érinthetetlensége vezetett ahhoz a válsághoz, amely az egész világgazdaságot veszélybe sodorta. Gondolják csak végig, mi mindent kellett kiállniuk a magyaroknak 2010-ben: elvettek tőlük egyhavi nyugdíjat, egyhavi közbért, fölemelték a nyugdíjkorhatárt, a nemzeti össztermék több mint másfél százalékát zárolták a költségvetésben, fölemelték 20 százalékról 25 százalékra az adót, és ez mind a magyar embereket sújtotta. Miközben a válság, az előző kormány és a Nemzeti Bank rossz döntései hatására ezerszám mentek csődbe a magyar vállalkozások, szűntek meg munkahelyek, került padlóra a teljes magyar építőipar, aközben a bankok 2009-ben hatalmas hasznot könyvelhettek el. Nincs közöttünk vita abban, hogy Magyarországnak szüksége van stabil pénzügyi rendszerre. A bankokkal is együttműködést akarunk, a profitjukat is természetesnek tekintjük, de a baj orvoslásából nekik is ki kell venniük a részüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) Most a józan ész nevében megmutatjuk, hogy a bankrendszer megadóztatása nem tabu, ezért kérem is önöket, hogy az erre vonatkozó kormányzati előterjesztést ma délután legyenek kedvesek támogatni. Igenis a pénzintézeteknek részt kell vállalniuk a közterhek igazságosabb elosztásában, arra az átmeneti időre mindenképp, amíg az ország gazdasága ismét belendül és a pénzügyi helyzet stabilizálódik.

Mindenkinek meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy annak a világnak most már vége, ami a válság előtt volt, és ezt mindenkinek, a pénzügyi szektor szereplőinek is érdemes tudomásul venniük. Vége van azoknak az időknek, amikor a nagyok és erősek, a nagyok és hatalmasok minden felelősséget az emberekre akartak hárítani. Egész Európa belátta, hogy ez így nem mehet tovább, ezen változtatni kell, és a bankokat is be kell vonni a közterhek arányosabb elosztásába. Az Országgyűlést és a kormányt az emberek, a magyar választók választották meg és hatalmazták föl, és mi most - elődeink gyakorlatával szemben - az emberek, a választók új közösségének, a nemzeti centrumnak az akaratát fogjuk képviselni, végrehajtani.

(15.40)

A bankadó szükséges, igazságos, hatékony, mert az ország és az emberek érdekeit szolgálja egy nagyon nehéz helyzetben. Ez a tabu is a porban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tabunak számított az is, hogy nem lehet egyszerre gazdasági növekedést serkentő és pénzügyi stabilitást biztosító politikát folytatni. Erről is számtalan ideológiai érvelést hallottunk. Józan ésszel azonban ez lehetséges, sőt, az európai gazdaságpolitika fő iránya éppen ez, még egy külön kifejezést is megalkottak erre, úgy hangzik: növekedésbarát egyensúly. A kormány 29 pontos első akciótervével azt a tabut, hogy pénzügyi egyensúlyt teremteni és egyben gazdasági növekedést megindítani egyszerre nem lehetséges, szintén átadtuk a múltnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meg lehet adóztatni a jó erkölcsbe ütköző állami végkielégítéseket, véget lehet vetni az állami pazarlásnak, és meg lehet védeni az időseket és a családokat attól, hogy a közüzemi szolgáltatások díja az egekbe szökjön. Ezek is mind tabuk voltak idáig, amelyeket sikeresen megdöntöttünk azért, hogy a jövőben a magánérdekek helyett közös érdekek érvényesüljenek, és így az emberek jobban járjanak, az ország pedig erősödjön.

És igen, tisztelt hölgyeim és uraim, az elszámoltatás is lehetséges. Korábban ez is tabunak számított. Márpedig elszámoltatásra a jövő érdekében szükség van azért, hogy még egyszer mindaz ne történhessen meg Magyarországon, ami az elmúlt nyolc évben történt, még egyszer ne fordulhasson elő, hogy mindennapi élményévé válik a magyar embereknek a hatalommal való visszaélés. Elszámoltatás nélkül a korrupciót nem tudjuk letörni. A korrupció olyan kígyó, ami mindenhova befészkeli magát, mindenhova utat talál. Ezért csak egyetlen választásunk van, ha le akarjuk győzni: ennek a kígyónak a fejét meg kell törni. Ezt hívják elszámoltatásnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a nemzetközi pénzügyi tárgyalásainkról. Önök is tudják, hogy eddig ez is tabunak számított. Eddig tabunak számított a nyilvánosság előtt a nemzeti érdekek jegyében néhány fontos és konkrét kérdésben vitát folytatni nemzetközi szervezetekkel. Mi is jobban szeretjük a megállapodást, mint a nyílt vitákat. Itt azonban egy dologgal számot kell vetni, és javasolom, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetekhez való kapcsolatunkat is egy új szemszögből vizsgáljuk és értelmezzük. Először is: az a hitel, amelyet 2008-ban vett fel Magyarország, az ezt a hitelt megtestesítő szerződés egy rossz gazdaságpolitika következménye. Az IMF-nek valójában köszönettel tartozunk azért, hogy amikor az előző kormányok, a Nemzeti Bank rossz politikája csődbe vagy csőd határára sodorta Magyarországot, akkor volt egy szervezet, amely kihúzott bennünket a bajból. Ezért én a magyar kormány vezetőjeként szeretnék a Nemzetközi Valutaalapnak a nekünk nyújtott segítségért köszönetet mondani (Szórványos taps az MSZP soraiban.), és egyben bejelenteni azt a tényt, hogy a szerződés három évre köttetett, és 2010 októberében lejár. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a szerződés egy rossz gazdaságpolitika következménye, és minden ilyen szerződés adósságcsapdába taszítja az országot. De ezért nekünk nem a nemzetközi pénzügyi szervezeteket kell felelőssé tenni, hanem saját magunkat, saját kormányainkat és saját nemzeti banki vezetőinket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én már a kormányprogram vitájakor is elmondtam, hogy az a tény, hogy Magyarország ismét adósságcsapdába jutott, az bűn. Az bűn! Az országot hosszú időkre eladósították. Azért is bűn, mert egy olyan politikai konszenzust rúgtak föl 2003-tól kezdődően, akik így tettek, amely politikai konszenzus, amely politikai alapmegegyezés volt az előföltétele minden gazdasági sikernek 1990 és 2002 között Magyarországon. Ez a megállapodás úgy hangzott, hogy soha többé nem fordulhat elő az, ami egyébként tönkretette Magyarországot a szocializmus utolsó évtizedében; abban értettünk akkor egyet, hogy soha többé nem fordulhat elő Magyarországon, hogy külföldről felvett hitelekből szociális kiadásokat fogunk finanszírozni, és 2003-tól kezdődően ez történt. Ez nem egy végzetszerű dolog volt; rossz emberi, rossz politikai döntések következménye. Bűn! Bűn az egész országgal szemben, és különösen bűn az idősekkel és a fiatal nemzedékkel szemben, tisztelt hölgyeim és uraim. Ezért, amikor a nemzetközi szervezetekkel való szerződéseinkről tárgyalunk, mindig ebben az összefüggésben, az adósságcsapda összefüggésében érdemes elhelyezni azt, amit teszünk, illetve nem teszünk.

Bennünket valóban az a gondolat vezet, hogy helyre akarjuk állítani Magyarország elvesztett gazdasági önrendelkezését, mert hiszünk abban, hogy nincs felemelkedés, nincs gazdasági felemelkedés a gazdasági önrendelkezés lehetőségének visszaszerzése nélkül. Tehát bennünket az vezet, hogy ebből az adósságcsapdából és ebből a logikából kitörjünk, legyőzzük az adósságcsapdát, visszaszerezzük a gazdasági önrendelkezést, és végre munkahelyeket kezdhessünk teremteni Magyarországon. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezért és ennek érdekében mi mindenkivel tárgyalunk, minden nemzetközi szervezettel, legyen szó kormányok fölötti vagy közötti szervezetről, legyen szó a piac bármelyik szereplőjéről. Mindenkivel tárgyalunk, mert ez Magyarország érdeke.

A Nemzetközi Valutalappal kötött szerződésünk kifut, októberben vége. Az abban foglaltakat teljesítettük. Az abban a szerződésben foglaltak erre az évre azt írták elő Magyarországnak, hogy a költségvetési hiány nem lehet több, mint 3,8 százalék.

A nemzetközi pénzügyi szervezetek szerint Magyarország állapota ma mintegy 4-4,1 százalékos költségvetési hiányt mutat. Itt, az ország nyilvánossága előtt is elmondom önöknek, hogy én ezt egy erősen optimista helyzetértékelésnek tartom. Én azt gondolom, hogy azért ennél sokkal több kihívást tartogat még számunkra a magyar gazdaság ebben az évben. De a feladat, ami előttünk van, nem más, mint hogy betartsuk a korábban kötött szerződéseket, betartsuk a 3,8 százalékos hiánycélt, az év végére Magyarországnak a mostani 4,1 százalékos hiányról 3,8 százalékos hiányra kell változtatnia gazdaságpolitikáját, és ezt - a kormány nevében szeretném itt, önök előtt kijelenteni felelősséggel - meg is fogjuk tenni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európai Unióval azonban nem vállalás vagy akarat kérdése, hogy tárgyalunk-e, két okból. Először is, mert az Európai Unióhoz tartozunk. Másodsorban pedig azért, mert Magyarország több mint hat éve folyamatosan úgynevezett túlzottdeficit-eljárás alatt van, vizsgálgatnak bennünket, mert túllépjük azokat a kötelezettségeinket, azokat a határokat, amelyeket vállaltunk. Valamit javít a helyzetünkön, hogy időközben néhányan mellénk pottyantak, nem egyedül ülünk a szégyenpadon. A 27 országból lassan 24 jár velünk azonos cipőben. Velük szemben is túlzottdeficit-eljárás folyik.

Ez azt jelenti, hogy az Európai Uniónak nem Magyarország gondját kell megoldania többé, az Európai Uniónak az egész Európai Unió gazdasági gondját kell megoldani, és minden reményünk meg is van arra, hogy egy egységes megoldást fog találni, egyenlő mércével fog mérni, és világossá fogják tenni az Európai Unióhoz tartozó államok miniszterelnökei, hogy milyen időre, milyen ütemben kell az Európai Unióban elvárt 3 százalékos költségvetési hiányszintet elérni. Mi ebben a tárgyalásban részt fogunk venni, és olyan megállapodást akarunk elérni, amely mindenkire vonatkozik, az Európai Unió minden államára, és méltó ahhoz, amit a magyar emberek egyébként megérdemelnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Összességében tehát úgy gondolom, hogy komoly és fontos munkát végeztünk együtt a választások óta, különösen az elmúlt 56 nap alatt. Én most szeretnék köszönetet mondani a kormány tagjainak, különösen azoknak a minisztereknek, akik a 29 pont részlet szakmai kérdéseit kidolgozták. Köszönöm, hogy eleget tettek a kérésemnek, és kidolgozták ennek a 29 pontnak a szilárd szakmai hátterét. Nehéz jogi, nehéz közgazdasági, mi több, nehéz diplomáciai kérdéseket kellett megoldaniuk. Régen hangozhatott el olyan mondat, hogy Magyarország az elmúlt 56 napban végzett munka alapján igenis büszke lehet a minisztereire.

(15.50)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy megkérjem a minisztereket, hogy adják át mindannyiunk elismerését szakértőiknek és a köztisztviselőknek. Szeretném megköszönni a képviselőknek, önöknek, akik egy hosszú választási hadjárat után vállalták a meghosszabbított parlamenti ülésszak terhét. A kormánypártiaknak szeretném megköszönni, hogy végig támogatták a kormányt ebben az 56 napos nehéz menetben, és szeretném megköszönni az ellenzékieknek is a bíráló észrevételeiket, amelyeket hitem szerint azért mondtak el, hogy jobb minőségű munkára sarkalljanak bennünket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Mindannyian érezzük, hogy Magyarországon ma mindenütt nagy remények élnek, és valóban, az eddigi közös eredmények jó okot adnak a reménykedésre. Reményre ad okot maga a nemzeti centrum léte, hiszen végre van egy öntudatos, nagy közösség, amelyhez érdemes tartozni, és amelyhez bárki tartozhat korábbi politikai nézeteitől, pártállásától, etnikai, vallási hovatartozásától, keresztény, hívő vagy ateista mivoltától függetlenül; egy közösség, amely azon az alapon áll, hogy változást akar, hogy dolgozni akar, családot akar, saját otthont akar, rendet és biztonságot akar.

Reményre ad okot az is, hogy a józan ész nevében együtt olyan dolgokat tudtunk gyorsan és hatékonyan megváltoztatni, amelyek korábban húsz éven át sem sikerültek. Reményre ad okot az is, hogy sok komoly, közös célunk és tervünk van, és pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a széthúzásból fakadó tehetetlenség korszaka helyett egy sikeres, együttműködésre épülő új korszakot, egyfajta modern békeidők időszakát valósítsuk meg a következő években.

Lehetségessé vált az, ami korábban megvalósíthatatlan illúziónak tűnt, egy nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus magyar társadalom megteremtése, ahol az emberek nem feszültek, nem ingerültek, mert látják értelmét a munkájuknak, biztonságban érzik magukat és a jövőjüket.

A remények jogosak, tisztelt Ház, a kérdés csak az, hogyan lehet ezeket beváltani. A józan ész nem csodákban reménykedik - bár néha az is jól jön -, nem ideológiai vitákat folytat, hanem dolgozik. Számunkra is ez az irányadó a továbbiakban. Munka vár ránk, mindannyiunkra, komoly és nehéz munka; a kormányra, az Országgyűlésre és mindenkire, aki az együttműködés rendszerét akarja erősíteni.

Az ősz során további tabukat kell majd ledöntenünk a józan ész nevében. A kormány legfontosabb feladata most az, hogy az első akcióterv beindítása után senki se érezhesse úgy, hogy a változások során vele nem törődünk, őrá nem gondolunk, őt magára hagyjuk. Senkit sem fogunk az út szélén hagyni. Figyelnünk kell azokra, akik ma még kevés jövedelemmel rendelkeznek, hogy ők is érezzék, a változás értük is történik.

Ezért a gazdaságélénkítés, a pénzügyi egyensúly mellett a szociális biztonságra is figyelmet kell majd fordítanunk az ősz során; azoknak az embereknek a gondjaira, akik segítségre szorulnak, mert kiskeresetűek, mert jóhiszeműen hiteleket vettek fel, nem tudják fizetni a tartozásukat, mert a család napi megélhetése és a rezsi elviselhetetlen terhet jelent számukra. Figyelmet kell fordítanunk azoknak a gondjaira, akik idős koruk vagy egészségi állapotuk miatt olyan bajokkal kénytelenek szembenézni, amelyeket segítség nélkül nem tudnak megoldani.

Ennek szellemében készül a kormány, és kérem önöket, ennek szellemében készüljenek az ősszel kezdődő újabb ülésszakra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 18 2010.07.22. 15:53  1-19

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Olcsó és méltatlan volna, inkább méltánytalan az ellenzék vezetőivel szemben, ha úgy összegezném az elhangzottakat, hogy itt egy puskát cipelő pumáról van szó, akiről kiderült, hogy farkas, de legalább vegetáriánus, egyik feje piros, a másik meg narancssárga. (Derültség a kormányzó pártok soraiban.) Azt gondolom, hogy ezen a szinten nem nagyon fogunk tudni egymással komolyan szót váltani. (Derültség a kormányzó pártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: És a kígyó hol van?) Engedjék meg, hogy egy kicsit vegyük komolyabban mindazt, amiről itt szó van. (Közbeszólás: Így van.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami Vona képviselőtársam és frakcióvezető úr hozzászólását illeti, hadd mondjam el neki, hogy a mi fölfogásunk szerint a szavak fontosak. Sosem szerettem, ha valaki a nálam idősebb korára hivatkozott, de higgye el, van ennek értelme. A szavak fontosak. Egy egész politikai közösség jövője, az öné is múlhat azon, hogy megfelelő időben, megfelelő helyen, megfelelő formában fejezzük-e ki a gondolatainkat. És én hiszek abban, hogy a szavak, miután reményeink szerint szellemi erőből táplálkoznak, azt hivatottak megjeleníteni, a szellemnek meg van teremtő ereje, ezért a szavak igenis fontosak.

Közösségek tudnak létrejönni akkor, ha tisztességesen beszélünk egymással. Közösségek jönnek létre, ha megadjuk egymásnak a kötelező tiszteletet. Az emberi méltóság elismerése közösséget teremt, hovatovább politikai centrumot is létrehozhat, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért engedjék meg, hogy néha időnként azokról a szavakról is szólhassak itt, a magyar parlamentben, amelyek meggyőződésem szerint összefognak bennünket, és egy magyar közösséggé formálnak majd mindannyiunkat. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

(16.40)

Vona Gábor képviselő úr említette az alkotmányozás kérdését. Csak azt tudom megismételni, amit korábban is mondtam: jó reményekkel vagyunk a tekintetben, hogy a Magyar Országgyűlés új alkotmányt előkészítő bizottsága sikeresen teljesíti a vállalt küldetését; a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az alkotmányozás gyorsan haladjon. Örömmel kell hogy nyugtázzam azt a tényt, hogy egy új magyar alkotmány megalkotásához szükséges legfontosabb szinte minden szellemi munka megtörtént, hosszú évek és évtizedek során, inkább azt mondanám, hogy másfél évtized alatt a magyar szellemi élet kitermelte, előállította, megfogalmazta azokat a javaslatokat - ha végigtekint rajta, egy egész asztalnyit talál majd kötetekből és könyvekből -, az összes alkotmányos problémáját Magyarországnak. A feladat most már csak az, hogy ezt összegezzük, és egy új alkotmány formájában, meghozva a szükséges politikai döntéseket, felkínáljuk Magyarország polgárainak. Ezért jó reményeim vannak, hogy az alkotmányozás majd gyorsan halad, a kormány, mint mondtam, ennek érdekében mindent megtesz, széles közmeghallgatások és konzultációk történnek majd reményeim szerint az ősz során.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy Schiffer képviselőtársamnak, anélkül, hogy ellopnám az önök fontos döntések meghozására egyébként is szűkösen rendelkezésre álló idejét, ezért röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy az ideológia meg az értékek szerintem két különböző dolog. Ezért az értékeket megvalósító politika meg az ideológiák által vezetett politika két merőben különböző dolog. Ideológiák által vezetett politikára, úgy látom, hogy a XXI. század Európájában sikeresen már nem számíthatunk. Értékek vezérelte politikára viszont igenis szükségünk lesz.

Ami a józan észt illeti - csak hogy ismét, talán hosszabb távra is tisztázhassunk egy közöttünk feszülő ellentmondást -: ha ön azt mondja valamire, hogy az XVIII. századi, az nekünk nem sértés. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Sőt, bizonyos felfogás szerint, és közöttünk sokan vannak, nem mondom, hogy mindenki így gondolkodik, de sokan vannak közöttünk olyanok, én is közéjük tartozom, akik azt gondolják, hogy a "reform" szónak az igazi értelme is az, ha áttesszük magyarra, hogy valaminek volt egy helyes formája, kijött belőle, tehát újra kell formálni, hogy elnyerhesse a régi értelmét és igazságát. Ez a reform értelme, és ilyen értelemben egyáltalán nem bánt bennünket, ha valami ókori, középkori, újkori vagy majd jövendőbeli kori lesz. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Hölgyeim és Uraim! Szeretnék egyetérteni Schiffer András képviselőtársammal abban, hogy amire szükségünk van most, az valóban nem más, mint a sokféleség tiszteletben tartása. Önnek ebben igaza van, de a sokféleség tiszteletben tartása önmagában kevés lesz, azt össze kell párosítanunk, ötvöznünk kell két másik dologgal. A sokféleség tiszteletben tartása mellett szükség lesz összefogásra is, egyetértésre és együttműködésre. Másfelől pedig szükségünk lesz hatékonyságra, aminek én nem adok elsőbbséget, szemben azzal a váddal, amit ön megfogalmazott, amit engedjen meg, hogy itt most félretereljek, tehát annak a vádnak, hogy egyfajta technokrata hatékonyságelv vezetne bennünket. Még egyszer, össze akarunk hangolni három dolgot: a sokféleség tiszteletben tartását, az összefogást és összeműködést, valamint a hatékonyságot. Ha ezt a hármat nem tudjuk összeegyeztetni, nincs jó kormányzás. Ez a jó kormányzás alfája és ómegája. Ha tehát ön ezzel kritizál bennünket, hogy ezeknek bármelyikét meg akarnánk valósítani, azt mi elfogadjuk, legfeljebb arra hívja a figyelmünket, legyen kedves, ha úgy látja, hogy valamelyiket a három közül méltatlanul vagy ügyetlenül háttérbe szorítottuk volna.

Van itt egy másik kérdés, amit volt olyan kedves és szóba hozott, és úgy hangzik, hogy a választók nem erre szavaztak. Ez egy elég olcsó politikai játék, elnézést. Én húsz éve ülök itt ebben a parlamentben, és nem tudom önnek megmondani pontosan, hogy hányszor mentem már keresztül ezen a vitán, hogy nem erre szavaztak a választók, amit most éppen mond itt, tisztelt miniszterelnök úr. Még az is lehet, hogy én is mondtam ilyet. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Hangok az MSZP soraiból: Ááá!) A helyzet úgy áll, mert higgyék el nekem, nem én voltam az egyetlen, aki megtanulta, mert nyertünk is, nyertem is már, vesztettünk is, vesztettem is már választást, higgyék el, a végén majd a választók elmondják, hogy arra szavaztak-e, ami történt vagy valami másra. Ezt a szocialistáknak is ajánlom a figyelmébe. Ezért van nekünk kétharmadunk, önöknek meg kevesebb mint egyharmada. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

Ami a szegények ügyét illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném, ha méltányosak lennének. Nem többet kérek, csak annyit, hogy legyenek méltányosak azokkal a kormányzati akciótervekkel szemben, amiket igyekszünk megvalósítani. Ennek a 29 pontos akciótervnek volt néhány olyan pontja, amit kifejezetten azért tartottunk fontosnak, mert segíteni akartunk vele nehéz helyzetben lévő embereken. És nemcsak fontosnak tartottuk, hanem mint látják majd a délutáni szavazások során, ezeket a törvényeket meg is alkotjuk, és végre is fogjuk hajtani.

Az egyik ilyen, hogy befagyasztottuk a közüzemi számlákat, mert újra akarjuk tárgyalni a méltányos ár kérdését. És ma az emberek tekintélyes részét, a szegény emberek nagy részét éppen az gyötri, hogy úgy érzik, hogy a jövedelmük, járandóságuk vagy nyugdíjuk nagyon nagy részét, aránytalanul nagy részét viszik el szerintük indokolatlanul magas rezsiköltségek. És mi ennek gátat akartunk szabni, és gátat is fogunk szabni, ezért befagyasztottuk a mostani helyzetet, nem engedtünk az áremeléseknek. Önök is emlékezhetnek, hogy nyáron milyen áremelési igények jelentek meg. Ezeknek mi ellentmondtunk, és méltányos, igazságos megegyezést akarunk az ősz végére.

Hasonlóképpen megszüntettük a kilakoltatást. Az a gyakorlat, hogy Magyarországon ma emberek azért kerülnek az utcára, mert korábban hiteleket vettek fel, most nem tudják visszafizetni, közben semmilyen rendszere nem épült ki annak, hogy az utcára kerülő embereknek hogyan folytatódik az élete, ez elfogadhatatlan. Tehát valamit az eladósodott, a hiteleiket visszafizetni nem tudó emberek érdekében tenni kell. Az első és legfontosabb, hogy nem maradhatnak fedél nélkül. Ezért a kilakoltatást megtiltottuk. Ezt a szegények érdekében tettük.

Hasonlóképpen kérem, hogy ilyen indítékot lássanak a mögött a döntésünk mögött, amikor az adományok áfamentességét visszaállítottuk, amit minden karitatív, tehát szegényekkel törődő szervezet már régóta kért az előző kormánytól is és tőlünk is. Meghallgattuk, megvitattuk, reálisnak értékeltük, elfogadtuk, és megvalósítottuk: eltöröltük az adományok áfáját. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek a szegényekről és a nehéz helyzetben lévő emberekről szólnak. Tehát az akciótervnek igenis van egy ilyen eleme.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van egy másik eleme is; ígérem, ha nem muszáj, ezt a vitát még egyszer nem fogom önnel lefolytatni, tisztelt frakcióvezető úr. Vannak gazdasági döntések, amelyeket jól láthatóan, most nem akarom minősíteni az önök pozícióját, de valahogy mintha egy régi koordináta-rendszer mentén tudnának csak értékelni; miközben a bennünket vezető szempontok teljesen más indítékból fakadnak, más koordináta-rendszerben mutatják csak meg az értelmüket. Ez a gazdasági szabadság kérdése. Amikor mi eltöröljük az örökösödési illetéket meg az egyenes ágiak közötti vagyonáthárítás illetékét, akkor mi nem szegény-gazdag összefüggésben értelmezzük, ahogy ön, hanem mi azt állítjuk, hogy a gazdasági életnek nem az individuumok vagy nem csupán ők, hanem a családok az alanya. És elismerjük családok erőfeszítését nemzedékeken keresztül, amit annak érdekében tettek, hogy szakmákat hagyományozva egymásra, esetleg vállalkozásokat hagyományozva egymásra felépítsenek valamit nemzedékeken keresztül. Szerintünk ez jó Magyarországnak. Azt gondoljuk, hogy minél több ilyen család létezik Magyarországon, annál erősebb lesz Magyarország. Ennek semmi köze a szegénységhez és a gazdagsághoz, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ugyanígy állunk a magánfoglalkoztatottak ügyével. És itt szeretnék nagyon szelíden, de engedje meg, hogy nagyon határozottan fogalmazni. Elhagyta valami itt az ön száját, amit nem szabad reakció nélkül hagynunk. Ön egészen egyszerűen cselédnek nevezte a magánalkalmazottakat. Az a helyzet, hogy ezt az ő nevükben - tehát ön cselédnek nevezte őket, pedig ők magánalkalmazottak -, tehát ezt nem a kormány nevében, hanem a munkából megélni akaró emberek nevében, akik magánházak mellett dolgozva keresik a kenyerüket, tartják el a gyermeküket, ezt az ő nevükben szelíden, de nagyon határozottan vissza kell utasítanom. (Taps a kormánypártok soraiból.) És nagy tisztelettel arra kérem önt, hogy legyen kedves, és gondolja át ezt az álláspontját.

Ami a Szocialista Párt frakcióvezetőjét illeti, tisztelt elnök úr, kikívánkozik belőlem, pedig nem visz előre, magam is tudom, nem járul hozzá egy építő vitához, de: ilyen nyolc év után? Ön feláll, és ilyet mond ilyen nyolc év után? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Számon kér valamit ezen a parlamenti frakción? Számon kér ezeken a képviselőkön bármit? Olyan nyolc év után, ami önöket jellemezte? (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(16.50)

Ami egyébként az ön hozzászólásából számunkra fontos, az a sürgetés. Köszönöm, hogy újra és újra, remélem, a következő években még hosszú időn keresztül (Derültség a kormánypárti padsorokban.) módja lesz arra, hogy sürgesse a kormányt a tekintetben, hogy valósítsa meg azokat a lépéseket, amelyeket szükségesnek tart. De minden sürgetés, amit indokoltnak látok, fontos, hogy a realitások talaján maradjon. (Nyakó István: Két hét alatt rendbe rakjátok a közbiztonságot.) Szóval, 8 évig vitték befelé az embereket és az egész országot az erdőbe. Most azt várja, hogy 56 nap alatt jöjjünk ki belőle? Nem, tisztelt képviselő úr, nem! Ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy mindazt, amit önök 8 év alatt elrontottak, mi ki tudjuk javítani. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiban.) Én csak egy dolgot ígérhetek önnek: állhatatosan, lépésről lépésre haladva ki fogjuk javítani mindazt, amit önök az elmúlt 8 évben ebben az országban elrontottak. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik frakciójában.)

Van itt még valami, ami egy kicsit kínos, igyekszem a lehető legudvariasabban elmondani. Hallgattam a nemzetközi pénzügyi szervezetekre vonatkozó megjegyzéseit meg a tárgyalásokkal kapcsolatos hozzászólását vagy kommentárjait, és azon gondolkodtam, hogy hol hallottam én már ezeket a mondatokat. És rájöttem, hogy pontosan ezeket a mondatokat hallottam néhány nappal ezelőtt, csak angolul, amikor tárgyaltunk az IMF-fel - ez a helyzet. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik frakciójában.)

Engedjék meg, hogy ezen a ponton egy kérést intézzek a magyar politikai osztály és politikai elit önök által itt képviselt csoportjához és tagjaihoz. Lesznek még Magyarországnak vitái, nemcsak az országhatáron belül, hanem kívül is. Ugyan mi nem keressük a vitákat, megegyezésre törekszünk, igyekszünk azokat elhárítani, mármint a vitákat, de a helyzet az olyan, ilyen az élet természete, belül is és kívül is, hogy néha vannak viták. Lesznek tehát Magyarországnak a nemzeti érdekek védelme érdekében vitái másokkal. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar politikai osztály, és most függetlenül attól, hogy kormánypártiakról vagy ellenzékiekről beszélünk, hogyan viselkedik. Nekem nem tisztem, hogy minősítsem az önök viselkedését, és nem is akarom ezt tenni, ezért engedjék meg, hogy többes szám első személyben fogalmazzak - így talán szabad.

De higgyék el, az elmúlt napokban néhányszor volt olyan érzésem, mintha nem a magyar nép képviselői lennénk, hanem ideges és riadt brókerek. (Lendvai Ildikó közbeszól.) Az úgy nem fog menni, higgyék el nekem, hogy a magyar nemzet érdekét érvényesítsük, nem tudjuk úgy érvényesíteni a magyar nemzet érdekét, hogy közben az első hangos szóra, amikor akárki, legyen szó bankárokról, megrázza a csengőt, és a magyar politikai elit, mi úgy viselkedünk, mint a riadt csirkék a hátsó udvarban. Ez így nem fog menni. Arra kérem önöket, hogy embereljük meg magunkat. (Derültség, taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik frakciójában.)

Komoly dolgokról van szó; az ország jövőjét, lehetőségeit, perspektíváit befolyásoló komoly dolgokról. Nagy tisztelettel kérem önöket, kérem mindannyiunkat, viselkedjünk úgy, hogy méltók lehessünk Magyarország választópolgáraihoz. (Mesterházy Attila: Ebben egyetértünk.)

Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 71 2010.07.22. 2:27  64-72

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, a kormány nevében szeretnék reagálni az elhangzottakra, illetve azoknak egy részére, elsősorban Ertsey Katalin képviselőtársunk fölvetéseire.

Ami a bankadó áthárításának ügyét illeti, itt azt javasolom, gondolkodjunk higgadtan. Ha olyan egyszerű volna ezt a bankadót csak úgy áthárítani az emberekre, akkor vajon miért mozgatnak meg szikla nagyságú köveket a nemzetközi bankok, és miért harcolnak körömszakadtáig a bankadó ellen? Javasolom, hogy ezen gondolkodjunk el.

Ami az eszközkezelő központot illeti, nagyon fontos kérdésről van szó. Ebben a pillanatban a magyar kormány nem lát más eszközt a bedőlt hitelek kezelésének problémájára - nemcsak devizáról beszélünk, hanem forint alapúról is -, mint valamifajta értéktár-, eszközkezelő megoldást. Önnek abban igaza van, és az erre vonatkozó észrevételeit tisztelettel megköszönjük, hogy ez nem lehet egy olyan bürokratikus szervezet, amely egyébként többe kerül, mint az a kár, amit elhárítani képes. Ezért a későbbiekben, az ősz során a magyar parlament előtt a második akcióterv keretében erről a kérdésről lesz még módunk vitatkozni.

Ami az amerikai típusú bankadó bevezetését javasolja, ezt megfontoljuk. Nincsen ennek semmi akadálya. Most egyelőre egy másik típusú bankadónk van, ez erre az évre rögzített összeget tartalmaz, 2011-re rögzített összeget tartalmaz, a 2012-es évre vonatkozóan pedig a kivezetésről alkulehetőséget hagy nyitva. A kivezetés nem azt jelenti, hogy Magyarországon nem lesz bankadó három év múlva. Az a kérdés, hogy három év múlva milyen típusú bankadó lép a valóban kétségkívül magas, agresszívnak minősíthető, a magyar gazdaság bajaihoz mért nagyságrendet képviselő mostani bankadó helyett három év múlva milyen típusú bankadóra állunk át. Ehhez meg kell várnunk, hogy ez a vita az Európai Unión belül és Amerikában is nyugvópontra jusson, és kiderüljön, hogy milyen az az úgymond európai vagy nemzetközileg elfogadott bankadórendszer, amit most próbálnak megalkotni, és amit Magyarország majd a mostani bankadó helyett a harmadik évben bevezethet.

Az összes többi megjegyzését pedig igyekszünk az ősz során hasznosítani. Köszönjük szépen az észrevételeit. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Varga László dr. Bárándy Gergelyre mutatva: A másikra nem kellene valamit mondani?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 6 2010.09.13. 20:57  6-19

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy először is megkülönböztetett tisztelettel köszöntsem a köztársasági elnök urat, és szeretettel üdvözöljem újonnan megválasztott képviselőtársunkat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Alkotmányos szokásainknak megfelelően az ülésszak megkezdésekor az a miniszterelnök feladata, hogy szót kérjen és tájékoztassa a magyar népképviselőket arról, hogy mit végzett a kormány, mióta nem láttuk egymást.

Engedjék meg, hogy a beszámolómat azzal kezdjem, hogy először is köszönetet mondok azoknak, akik töretlenül biztattak bennünket, töretlenül támogatták a parlamenti többség és a kormány munkáját az elmúlt időszakban is. Szeretném elmondani, hogy köszönet illeti az embereket a józanságukért és a bölcsességükért. Mindannyian tudjuk, hogy évek óta küszködnek súlyos nehézségekkel és nyomasztó gondokkal, végül is ők itták és ők isszák a levét az elmúlt évek sikertelen kormányzásának, mégis úgy látom, van bennük elegendő türelem és támogatás, nem gondolják, hogy egy csapásra minden jóra fordulhat Magyarországon.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Bennünket, magyarokat szoktak azzal vádolni, hogy csodavárók vagyunk, hogy illúziókat kergetünk, hogy délibábos vágyálmaink vannak, hogy csak lelkesedni tudunk, de a kitartó munka nem kenyerünk. Sőt, időnként a saját magyar politikai vezetésünk is szokott efféléket szórni a fejünkre, mondván, nem akarunk szembenézni a realitásokkal, ezért a magyarok elutasítják - legalábbis többségük elutasítja - a változtatásokat és a reformokat.

(13.20)

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy Magyarországon én ma semmi ilyesmit nem tapasztalok, se csodavárást, se illúziókergetést, se délibábos álmodozást. Annál inkább látok józan derűlátást, mértéktartó reménykedést és reális, életszerű elvárásokat. Ezért engedjék meg, hogy köszönetet mondjak, mert köszönettel tartozunk a választóknak, hogy száz nappal a választások után még mindig kitartanak a mellett a politika mellett, amelynek a végrehajtására felhatalmaztak bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma Magyarországon közmegegyezés áll fenn, mindenki tudja, hogy nyolc év lejtmenet után némi időre van szükség, hogy visszakapaszkodjunk a süllyedés előtti állapotba, és ahhoz is idő kell, hogy onnan aztán feljebb léphessünk. Magyarországon ma mindenki tudja, mit jelent az ország újjáépítése. Először is el kell takarítani a romokat, és le kell rakni az új alapokat. Száz nap alatt Magyarország rengeteg munkát végzett, és komoly erőfeszítéseket tett. Nagy eredmény, hogy az új alap már létezik; de mindannyian tudjuk, hogy hol van még a beköltözés az új épületbe. Egyetlen biztató jelre kellő szerénységgel hadd hívjam fel a figyelmüket: a világ országait versenyképességi rangsorba szokták rendezni. A legutóbbi ilyen rangsorban Magyarország az 58. helyről az 52. helyre visszakapaszkodott. A hangsúly a visszakapaszkodás szón van, ugyanis 2002-ben hazánk a világ versenyképességi rangsorában az első 30-ban volt. Szeretnénk, ha 2014-ben újra az első 30-ban lehetne. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az itt ülő pártoknak és minden olyan országgyűlési képviselőnek, aki részese volt a közös munkának. Szeretném megköszönni, hogy az elmúlt száz napban hozzászólásaikkal, javaslataikkal s időnként indítványaikkal is formálták a közös munkát. Száz nap eltelte jó alkalom ahhoz, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik kidolgozták és támogatták az indítványokat, és jó alkalom, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik hosszasan és megfontolandó érvekkel vitatták ezeket a javaslatokat. Felfogásom szerint mindenki a maga módján hozzájárult a közös eredményekhez, amelyeket az új Országgyűlés már teljesített. Ez az Országgyűlés elmondhatja magáról, hogy ez a cselekvés parlamentje; talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy az elmúlt húsz év legdolgosabb és legelszántabb parlamentje. Végül is 55 törvényt fogadtunk el. A kormány nyári munkájának velejét is az adta, hogy ezt a rengeteg törvényt, amit itt közösen megalkottunk, útjára segítse, végrehajtsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak a meghozott törvények száma, de azok súlya és jelentősége is fontos. Ez az igazi siker. Nemcsak sok változást vittünk véghez, hanem olyan változásokat is, amelyek másoknak hosszú éveken keresztül nem sikerültek, sőt vannak olyanok is, amelyekkel húsz éven keresztül sikertelenül birkózott a magyar parlament. Évtizedes tabukat döntöttünk le, és ezzel megkezdtük Magyarország talpra állítását. A nyár végére most már jól látható, Magyarország ma már másképpen működik, Magyarország ma már más rendszer szerint működik, mint korábban, azokban az években, amikor nem tudtunk előrelépni. Természetesnek veszem és a dolgok természetéből következőnek találom, hogy a régi rend hívei nem osztoznak az új rend iránti elkötelezettségünkben és lelkesedésünkben. Ez érthető, hiszen ők a régi rendet védik, azt a régi rendet, amelynek mélyreható megváltoztatásáról döntöttek a magyar választópolgárok. De remélem, hogy a régi rend hívei - akik itt ülnek a Házban - szintén nem veszik zokon, hogy mi pedig teljesítjük a feladatot és elvégezzük azt a munkát, amivel megbíztak az emberek. Elvégezzük azt a munkát, amelyet a kétharmados forradalommal ránk testáltak a választópolgárok.

Tisztelt Ház! Tájékoztatom önöket, hogy ennek szellemében dolgoztunk a nyáron. Az utolsó parlamenti ülés július 22-én volt, azóta 53 nap telt el. Engedjék meg, hogy felsoroljam, mik azok a fontosabb dolgok, amelyek az elmúlt 53 napban történtek. Augusztus 1-jétől működni kezdett a Széchenyi forgóeszközhitel-program, amely immár 25 millió forintig vehető igénybe. Augusztus 1-jétől a kormány átvállalta a televíziók üzemben tartási díját. Augusztus 12-étől a kispatikák védelme érdekében patikaalapítási stop lépett életbe. Augusztus 15-étől elismertük az adórendszeren kívüli kereset intézményét. Augusztus 16-án megszűnt a jelzálogalapú devizahitelezés az ingatlanokra. Augusztus 16-ától illetékmentes az egyenes ági rokonok közti öröklés és ajándékozás. Augusztus 19-én megszigorítottuk, hatályba léptettük az alkotmánymódosítást, a katonaság, a rendőrség és a titkosszolgálatok politikai feddhetetlenségét. Augusztus 20-án életbe lépett a kettős állampolgárságról szóló törvény. Augusztus 28-ától a társasági nyereségadó 10 százalékra csökkent. Augusztus 30-án Küngösön megnyitottuk az előző kormány által bezárt első kispostát. Szeptember 1-jén 50 millió forintig kiterjesztettük a Széchenyi beruházási hitelt. Szeptember 1-jétől a szakhatóságok első esetben csak figyelmeztetéssel büntethetik a kis- és középvállalkozásokat. Szeptember 1-jétől életbe lépett és megkezdtük végrehajtását a termőföld védelmét célzó törvénynek. Szeptember 1-jén megkezdte működését a Terrorelhárítási Központ. Szeptember 1-jétől életbe lépett a 2 millió forintos havi bérplafon a költségvetési szférában. Szeptember 1-jén visszaállítottuk az önkormányzatok törvényességi felügyeletét. Szeptember 1-jétől iskolába járáshoz kötöttük a családi pótlékot.

Ami pedig a jövőt illeti: szeptember 15-étől a közétkeztetést végző intézmények helyi termelőktől is vásárolhatnak. Ami szintén a jövőt illeti: miután kihirdettük a bankadóról szóló törvényt, szeptember 30-áig annak első felét be kell fizetni. Szeptember végétől jövedékiadó-mentes lesz a meghatározott mennyiségű gyümölcspárlat-előállítás, és október 1-jétől az év elejéig visszamenőleges hatállyal 98 százalékos különadó sújtja az abszurd végkielégítéseket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez történt az elmúlt 53 napban. (Taps a kormánypártok soraiban.) Láthatják, a lista tekintélyes, de nemcsak sok minden történt, hanem más rendszerben is történnek a dolgok Magyarországon. Engedjék meg, hogy erről a rendszerről is mondjak önöknek most néhány gondolatot.

Kérem, emlékezzenek rá, hogy az Országgyűlés elfogadott egy nyilatkozatot a nemzeti együttműködés rendszeréről. Ez a nyilatkozat egy parlamenti határozat, amely mindenkit kötelez, beleértve a kormányt is, így a kormánynak az a kötelessége, hogy ne csak lépéseket tegyen, ne csak döntéseket hozzon, hanem lépéseivel a parlament által meghatározott nemzeti együttműködés rendszerét is építse. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy minden területen folyik ez a munka. Először is hadd ajánljam figyelmükbe, hogy a kormány az önök döntése alapján egy új nemzetpolitikai rendszert épít. Ez azt jelenti, hogy a kettős állampolgárságot bevezettük, annak az elérhetőségét január 1-jétől biztosítjuk. Ennek a rendszernek a működési feltételeit a kormány a döntéseivel megteremtette. Ugyancsak a nemzetpolitikai rendszer része, hogy elfogadtuk a nemzeti összetartozásról szóló törvényt és hogy a Magyar Állandó Értekezletet is felélesztettük, ami hamarosan ismét működésbe lép.

De nemcsak új nemzetpolitikai rendszert építünk, hanem új politikai rendszert is, aminek elemeit önök is ismerhetik: nem több mint kétszáz fős új Országgyűlés, mintegy 40 százalékkal csökkentett létszámmal működő helyi politika már az idén, az állami vezetők fizetésének mérséklése, az abszurd végkielégítések rendszerének felszámolása, és azt se felejtsük el, hogy az új politikai rendszer jegyében helyreállítottuk a jogállamiságot Magyarországon.

(13.30)

A nemzeti intézményeknek - amelyeknek az a kötelességük, hogy biztosítsák a jogállamiság működését - a működőképességét helyreállítottuk, gondoljanak az Alkotmánybíróságra vagy éppen az Állami Számvevőszékre. A gazdasági és költségvetési adatok meghamisításának gyakorlatát megszüntettük, a politikusok felelőtlenségének helyzetét fölszámoltuk, és a titkosszolgálatok politikai célú fölhasználását is megtiltottuk és lehetetlenné tettük. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében új gazdasági rendszert is építünk. A kilátástalanság és a kiszolgáltatottság helyén megpróbálunk fölépíteni egy erős gazdaságot. Végül is így szólt a választói fölhatalmazás. Ide, az új gazdasági rendszer fölépítésére kell összpontosítanunk erőnk nagy részét, és leginkább itt van szükség elegendő időre, hogy a munka gyümölcse is mindenhol megmutatkozzék. A spekulációra, eladósodásra és megszorításokra épülő gazdasági rendszer helyett értékteremtésre, munkahelyek létesítésére és pénzügyi felelősségre épülő gazdasági rendszert építünk. A húzd meg-ereszd meg, megszorítás-pazarlás politikájával szakítanunk kell. Helyette inkább a józan eszünkre kell hallgatni, és egy erős magyar gazdaságot kell építenünk - erős magyar gazdaságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian látjuk, mindannyian tudjuk, józan ésszel is könnyen belátható, hogy nem jöhetünk ki olyan eszközökkel az adósságcsapdából, mint amilyen eszközökkel oda belesétáltunk, vagyis nem folytathatjuk elődeink gazdaságpolitikáját, mert az az ország eladósodásához vezetett. Az új gazdasági rendszerben lehetőséget adunk a kis- és középvállalkozásoknak a térnyerésre. Ezért töröltünk el tíz adónemet, és csökkentettük a nyereségadót. Bevezettük a bankadót. Elindítjuk a Széchenyi-tervet, ennek nemzeti konzultációja most zajlik. Elismerjük az alkalmi és a háztartás körüli munkát. Új együttműködést alakítunk ki a pénzpiaci befektetőkkel, új együttműködést alakítunk ki a reálgazdasági befektetőkkel, új foglalkoztatási és szakképzési programot indítunk, napokon belül aláírjuk a megállapodást a kamarával.

Mindezt úgy kell tennünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a globális gazdaság 2012-ig minden bizonnyal veszélyzónában marad. Az emberi fajra jellemző bizakodáson és derűlátáson túl semmi ésszerű okunk azt hinni, hogy a világgazdaság kilábalt a válságból. Éppen ellenkezőleg: akkor járunk el a józan ész szabályainak megfelelően, ha újabb visszaesés vagy újabb visszaesések lehetőségét sem zárjuk ki. Ennek tudatában kell készülnünk a nemzeti valuták, közöttük a forint árfolyam-ingadozásaira is. Ezért az idén csak 3,8 százalékkal nyújtózkodhatunk tovább, mint a takarónk ér, és jövőre sem javaslok 3 százalékosnál nagyobb nyújtózkodást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Új szociális rendszert is építünk a nemzeti együttműködésen belül. Újra emberszámba veszi a politika a nehéz helyzetben lévő honfitársainkat, és senkit sem hagyunk az út szélén. A fogyatékkal élőknek visszaadjuk azt, amit az előző kormányok elvettek tőlük, és megállapodást kötünk velük, hogy ez még egyszer nem fordulhat elő. Kilakoltatás nem lesz Magyarországon a moratórium lejárta után sem. A háztartások rezsiköltségét pedig kordában fogjuk tartani, ez része a nemzeti együttműködés szociális rendszerének.

Természetesen a nemzeti együttműködés gazdasági és szociális rendszerének kirajzolódik most már valamilyen körvonala, amely alapján tehetünk néhány megállapítást, amelyek a következő időszakban is iránymutatóak maradnak a kormány és remélem, az önök számára is. Fontos a nemzetközi piacok mozgásához történő alkalmazkodás, de az elmúlt száz napban bebizonyítottuk, hogy ez nem lehet elsődleges megoldás, és végképp nem lehet cél. Az igazodás és az alkalmazkodás szükséges, de a világgazdaság csak egy körülmény, egy súlyosan figyelembe veendő körülmény. De az igazodás önmagában nem cél. Ezért a saját erőforrásainkon keresztül is kísérletet teszünk a magyar gazdaság versenyhelyzetének javítására. Az állam, a piac és a társadalom között egy új egyensúly kialakítására törekszünk. Meggyőződésünk az, hogy a társadalom biztonságba és államba vetett bizalma, a társadalom jó lelkiállapota is része a gazdasági rendszernek, és enélkül hosszú távon nem működhet versenyképes és hatékony gazdaság sem.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerének része az új közbiztonsági rendszer is. A szándékaink világosak, ráadásul a parlament és a kormány döntéseit ezen a területen megelőzte az emberekkel történt közvetlen konzultáció is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: 14 nap.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném világossá tenni, hogy a kormány a törvénytisztelő emberek és a bűncselekmények áldozatainak oldalán áll, nem a bűnözőkén. A bűnösök és a bűnözők mentegetése szociális helyzet vagy származás alapján elfogadhatatlan. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP soraiban.) A valóságtagadó beszéd korszaka lejárt. Egyenesen, őszintén és az emberi méltóságot tiszteletben tartva kell beszélni a gondjainkról. Ne felejtsük el, hogy a nemzeti együttműködés alapja a tisztelet kultúrája. Mindenkit megillet, tisztelt hölgyeim és uraim, a védelem joga, az ennek garantálásához szükséges eszközök kizárólag az állam kezében lehetnek. Ezért megerősítjük a rendőrséget, és célunk az, hogy Európa egyik legbiztonságosabb országa legyen Magyarország.

Tisztelt Ház! Summa summarum, az elmúlt 53 napban, mióta nem láttuk egymást, Magyarország nagyot lépett előre, a magyar emberek sokat dolgoztak, és sokat tettek a változás érdekében, időarányosan sokat; nem a korábbi elvárások, nem a korábbi száz napok időarányát tekintve, hanem a kétharmados forradalom és az új rendszer felépítésének mércéjével mérve is sokat. Örülök, hogy egyre szélesebb körben fogadják el azt a kormányzati filozófiát, hogy az emberek nélkül és az emberek ellenére nem lehet vezetni egy országot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sikeresen leraktuk az alapokat, ezzel Magyarország visszaszerezte a reményt, de még nagyon messze vagyunk attól, ahová szeretnénk eljutni. Most jön a java, most jön az igazán nagy vállalkozás. Az új alapokra támaszkodva fel kell emelnünk és talpra kell állítanunk Magyarországot. Ehhez összefogás kell. Ez egyedül vagy kis csoportokban nem fog menni. Együtt kell nekiveselkednünk, mindenkinek a maga helyén. Magyarország minden kövét, gerendáját, tégláját és darabját egyszerre és ott helyben kell fölemelnünk. Ez másképp nem megy, ezért kell összefognunk.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én tudom, hogy önkormányzati választásra készül az ország, és azt is tudom, hogy önök közül sokan indulnak a helyi választáson. Arra szeretném önöket kérni, hogy használják ki a kampány kínálta lehetőséget, és vigyék el az ország minden szegletébe az összefogás és a közös siker szellemét. Ennek jegyében kívánok önöknek jó munkát és sikereket itt a parlamentben és az önkormányzati választáson is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 18 2010.09.13. 34:13  6-19

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy bár az elhangzottak szerteágazóak, mégis legjobb tudásom szerint igyekezzek minden fontosnak tűnő javaslatra, illetve véleményre válaszolni.

Az MSZP igen tisztelt frakcióvezetőjének szeretném azt mondani, hogy a stílus persze magánügy, ha megengedi, ezt nem kommentálom, de az a mondat, miszerint az országnak nincs szüksége arra a politikára, amit mi csinálunk, az egy olyan mondat, amin javaslom, hogy azért egy kicsit gondolkodjon el, legyen kedves. Tehát volt olyan idő Magyarországon, amikor az önök pártja megmondta, hogy mire van szüksége az országnak. Ennek vége van. Magyarországon választásokon döntik el, hogy az országnak milyen politikára van szüksége. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

(14.20)

A választók ezt áprilisban el is döntötték. Most lesz még egy választás. Az áprilisi választáson a választók eldöntötték, miben reménykednek és mit várnak tőlünk, az önkormányzati választáson pedig el fogják dönteni, el fogják nekünk mondani, hogy mit gondolnak arról, amit eddig tettünk. Azt javaslom, ne akarja elvenni ezt a jogot a választópolgároktól, várja meg ön is velünk együtt türelmesen a választók véleménynyilvánítását, és utána beszéljünk arról, hogy mire, kire és milyen politikára van szüksége Magyarországnak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ami az egyenes beszéd ön által felvetett igényét illeti, szerintem az egyenes beszéd jogos igény mindannyiunk részéről. Szeretném kellő szelídséggel emlékeztetni önt arra, hogy ön abban a frakcióban ült, amelynek a jelszava az volt, hogy "hazudtunk éjjel, reggel meg este", ha jól idézem. Azt hiszem, hogy amikor őszinteséget vár tőlünk, akkor ennek tudatában legyen kedves mind a hangerőt, mind pedig a mondandó élét megválasztani. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.)

Ami pedig a mondandójának azt a részét illeti, frakcióvezető úr, ha megengedi, hogy nekem miről kell beszélnem; ez egy kínos helyzet. Itt ülünk, várjuk, hogy mondjon valamit az országról, arról, hogy mit javasol, mit kellene tenni, és 8 percen keresztül arról beszél, hogy nekem mit kellene mondani. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Szeretném jelezni, hogy ez nem egy zenés szórakozóhely, ahol ön feladja a rendelést, mások pedig teljesítik. Ez egy félreértés. (Derültség, közbeszólások, taps a kormánypártok soraiban.)

Ami az ország mai helyzetét, az örökséget, illetve a teendőket illeti, azt kell mondanom sajnos, hogy az előző kormány vagy kormánypártok viselkedése kínos szituációra emlékezteti az embert. Hát végül is arról van szó, hogy ég a ház. Ezt a házat önök gyújtották fel, zsarátnokot dobtak a zsindelyre. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Az országban sok millió ember poroltó után kapkod, homokot keres, vizet húz, és megpróbálja eloltani azt a tüzet, amit önök gyújtottak. Önök pedig félreállnak, és elegánsan azt mondják, hogy nem így kell tüzet oltani. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Kérem, azt kell mondanom, hogy ez az a magatartás, amit sajnos nem tudunk elfogadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Sajnálom, hogy Freud úr nem lehet jelen, mert annak a mondatnak, amivel tagadni próbálta az előző kormány rombolását, mondván, hogy itt nem romhalmazok vannak, hanem építési törmelék - na, ennek a mondatnak Freud úr biztosan örült volna. (Mesterházy Attila: Nem Freud, minden ember örül neki.) Hát igen, sitt, urak, sitt. (Derültség, taps a kormánypártok padsoraiban.) Az építési törmeléket sittnek hívják, és ha egy ország az építési törmelékre hasonlít - ami kétségkívül nem egy valóságtól elrugaszkodott kép az ön esetében, 8 éves kormányzásuk után -, azért semmiképpen nem fest biztató képet az ország helyéről, és feltárja annak a munkának a mélységét és komolyságát, amit nekünk el kell végezni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném a figyelmükbe ajánlani azt az újszerű politikai fejleményt Magyarországon, hogy parlamenti hozzászólásokkal nem szükséges rekonstruálni, hogy mire vállalkozott a választási kampányban a mostani kormánykoalíció; tekintettel arra, hogy először vagyunk abban a helyzetben, hogy e kormánykoalíció fogta a választási programját, és úgy, ahogy van, beemelte a kormányprogramba. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Tehát a kormányprogramban pontosan el tudják olvasni, hogy mit vállaltunk, nem szorul ez rekonstrukcióra. Sőt mi több, minden választási programpontunk - miután a kormányprogram része - természetes elvárássá vált a mostani kormánykoalícióval szemben.

Ami Schiffer képviselőtársamat illeti, a jogállamiságról folytatott vitákat még biztosan nem hagyjuk magunk mögött egy ideig. Nekünk van egy kétharmados felhatalmazásunk a választópolgároktól; nem rejtettük véka alá a változási szándékunkat, elmondtuk, hogy ha kapunk elegendő támogatást, akkor több mint forradalom fog történni Magyarországon. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Ezt magam is több alkalommal elmondtam. Több mint forradalom, mert a forradalomnál időnként emberélet is áldozatul esik a változásnak, most pedig először van arra lehetőség, hogy forradalmi léptékű változást úgy hajtsunk végre, hogy azért ne kelljen emberélettel fizetni. Ennek a felhatalmazásnak eleget fogunk tenni, ezt a kétharmados erőt a magyar alkotmányosság és a parlamentarizmus szellemében és hagyományai szerint fogjuk majd használni.

Ami a gazdaságpolitikai megjegyzéseket illeti, engedjék meg, hogy itt is elmondjak önöknek egy gondolatot. Egyetértek a frakcióvezető úrral, Schiffer elnök úrral, hogy a járulékcsökkentés jó eszköz a foglalkoztatás növelésére is és a gazdasági növekedés érdekében is. Még a megelőző ciklusban, amikor az önök pártja még nem volt itt a parlamentben, akkor erről itt nagy viták folytak; az MSZP szerint ez rossz eszköz, szerintünk jó eszköz, ennek megvan a maga politikatörténeti előzménye.

Azonban miközben elfogadom az ön állításának az igazságát, szeretném felhívni a figyelmét arra - és ez magyarázza a kormány döntéseinek sorrendiségét -, hogy szerintünk viszont rossz adórendszeren, munkaellenes és családellenes adórendszeren nyugvó gazdaságban felesleges járulékot csökkenteni. Először rendbe kell tennünk az adórendszert. Ha az adórendszert rendbe tettük, ha az adórendszer nem munkaellenes, ha az adórendszer nem családellenes, ha az adórendszer nem lebeszélni akarja az embereket a családalapításról és a munkavállalásról, hanem inkább bátorítást ad, tehát ha ezt megtettük, ha a gazdaság legalapját adó adórendszerünket rendbe tettük, akkor utána szerintem eljön az ideje annak is, hogy megpróbáljuk csökkenteni a járulékokat. A sorrendet szerintem felcserélni nem lehet, ezért a jövőt illetően 2011-ben a legnagyobb vállalkozás, amibe érdemes ennek a parlamentnek belevágni a fejszéjét, az úgy hangzik, hogy teremtsük meg Közép-Európa legversenyképesebb adórendszerét.

Itt elérkezünk természetesen ahhoz a gondolathoz, amelyet szintén öntől hallottunk, és amely ezt nem javasolja nekünk, hiszen úgy fogalmazott, hogy itt, Közép-Európában egy adó- és bérverseny zajlik, amit ön negatív adó- és bérversenynek nevezett. Kétségkívül így van, ugyanis választ kell adni arra a kérdésre, hogy mégis, nálunk sokkal fejlettebb európai uniós országokhoz hogyan fogunk felzárkózni, mire alapozhatunk. És kétségkívül igaz, hogy a magyar gondolkodásmód, észjárás - általában, hogy Magyarország a Jóisten rendelése folytán valahogy a tudás földjének tűnik - egy fontos elem, jó kiindulópont. De az én álláspontom egyúttal az, hogy ha nem leszünk versenyképesek a többi közép-európai országgal adórendszerünket illetően, akkor nem tudunk felzárkózni a nálunk fejlettebb nyugat-európai országokhoz.

Tehát függetlenül attól, hogy filozófiailag mit gondolunk erről, függetlenül attól, hogy jólesik-e ez vagy nem, szerintem a magyar gazdaságnak az az érdeke, hogy egy adóversenybe bocsátkozzék, nevezzen be ebbe az adóversenybe, és nyerje meg a közép-európai adóversenyt. A legegyszerűbb, legjobban átlátható, és a munkát leginkább támogató adórendszerre van szükségünk. Ha ez sikerül, akkor fel fogunk zárkózni a nyugat-európai államokhoz, és lehetőség lesz olyan intézkedésekre is, amelyeket egyébként ön joggal és helyesen jelölt meg mint az ország előtt álló fontos célokat.

Meg kell ismételnem, amit korábban mondtam: szerintem bántó, sértő azokra az emberekre nézve, akik becsületes munkával mások háztartásában dolgoznak, hogyha lenéző jelzőket és rosszízű kifejezéseket használunk rájuk nézve. Tehát továbbra is azt kell mondanom, hogy ne nevezzük cselédnek azokat az embereket, akik nem érzik magukat cselédnek. Miért nem hagyjuk meg nekik a jogot, hogy ők eldöntsék, hogy ők kicsodák? Miért nem nevezhetik meg ők saját magukat? Miért kell önöknek megnevezni őket, mikor egyébként ők tisztességes családanyák és családapák, akik azért dolgoznak, hogy fenn tudják tartani munkából magukat és a családjukat? (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Miért szükséges őket ilyen méltatlan helyzetbe hozni? (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ezért továbbra is szeretném megismételni, illetve úja szeretném megismételni az önök számára azt, hogy számunkra nehezen fölfogható az a gondolkodásmód, amely elfogadhatónak tartja, hogy valaki a jövedelméből, mondjuk, kaszinózzon, elverje, ha úgy tetszik, és ehhez az államnak nincs egy szava, de ha ugyanezt a pénzt arra használja, hogy egy másik embernek munkát adjon, akkor azonnal büntetni kezdjük, adó alá vonjuk, és eljárásokat indítunk vele szemben. Miért kellene? Miért nem adjuk meg a magyar embereknek azt a jogot, hogy abból a pénzből, amit már egyszer megkerestek, adót fizettek utána, maguk döntsék el, hogy mire kívánják költeni, és miért nem örülünk annak, ha nem elverik, hanem egy másik embernek adnak ebből munkát, ezzel újabb és újabb családokat segítve a tisztességes emberi élethez? Mi ebben a rossz? Már nagyon régóta hallgatom az önök ellenérveit, de föl nem foghatom, hogy mi ebben a rossz. Abban önnek igaza van, hogy jó lenne, ha ezek az emberek még munkavédelmi intézkedéseket is élvezhetnének, de tudja, ennek az alkalmazásnak az a sajátossága, hogy ez csak korlátozottan lehetséges.

(14.30)

És itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, amit ön jogosan vetett fel, hogy mitől lesznek a magyar munkavállalók majd védettek. És én örülök annak, hogy a szakszervezetek és a munkástanácsok igyekeznek ott, ahol a sérelmek történnek, megvédeni a munkavállalókat, ez helyénvaló. De szeretném jelezni önöknek, hogy ez már csak reakció. Tehát ha azt akarjuk, hogy Magyarországon a munkaadók tisztességesebben bánjanak a munkavállalókkal, többet fizessenek nekik, és jobb munkalehetőségeket, emberségesebb körülményeket biztosítsanak, ahhoz elsősorban munkahelyeket kell teremteni. Mert a végső megoldás az, hogy fel kell értékelni a magyar munkavállalót. A magyar munkavállalót akkor tudjuk felértékelni, ha olyan gazdasági növekedés lesz, amely igényli, nagy tömegben igényli az új munkaerőt. És Magyarországon nem munkanélküliség lesz, hanem munkaerőhiány. (Szűcs Erika: Van már, van már!) Ha eljutunk ide, akkor abban a pillanatban fel fog értékelődni a munka, abban a pillanatban azt fogjuk tapasztalni, hogy jobban megbecsülik a munkaadókat.

Tehát gazdasági növekedésen keresztüli munkahelyteremtés. És ha az a helyzet, hogy a gazdaság növekedése érdekében újabb és újabb munkahelyek jönnek létre, akkor azzal védjük meg valójában a munkavállalókat. Még egyszer mondom, ez az itt és most, azonnali teendők alól nem mentesíti az érdekvédelmi szervezeteket, munkástanácsokat és szakszervezeteket.

Engedjék meg, hogy talán nem is annyira Schiffer András képviselőtársam kedvéért, hanem az ország nyilvánossága érdekében megismételjem azt a szintén korábban közöttünk már kirobbant vitában elfoglalt álláspontot, hogy nem baj, ha engedi magát zavartatni a valóságtól. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tehát azt mondani erre a kormányra, hogy szociálisan érzéketlen, miközben egyébként az egész világban azzal támadnak bennünket, hogy ahelyett, hogy nyomorgatnánk az embereket és még egy bőrt húznánk le róluk, bankadót vetünk ki; miközben azt vetik a szemünkre szinte mindenhol, hogy mi az emberek iránti elkötelezettség okán nem vagyunk hajlandóak bizonyos döntéseket meghozni, akkor itt állok, és azt hallom öntől, hogy ez egy szociálisan érzéketlen kormány. Itt valami ellentmondás feszül, amit én most nem kívánok feloldani, csak néhány tényt szeretnék a figyelmébe ajánlani.

Az első, hogy először is a fogyatékkal élő emberek érdekvédelmi szervezeteitől az előző években elvették az állami támogatást. (Szűcs Erika: Miért vették el? Nem!) Ez egy szégyenteljes dolog volt. Ezt visszaadtuk, és a jövőben is meg fogjuk tartani ezt az állapotot.

Az adományokat, amelyeket szociálisan nehéz helyzetbe szorult emberek számára lehetett felajánlani, súlyos adóval büntették ezelőtt még néhány hónappal. Ezt megszüntettük azért, hogy segítsük a szegényeket.

Bizonyára önnek is feltűnt, hogy Magyarországon ilyenkor már régen be szokták jelenteni a különböző, rezsit érintő áremeléseket, most pedig ezt nem hallja. (Moraj az MSZP soraiban.) Mert védjük az embereket, és tartjuk a moratóriummal ebben a pillanatban a rezsiköltségek - hát, hogy mondjam? - kantárját. Egyébként már itt mindenfajta áremelési igények hangoztak el. Ha kinyitja az újságot, láthatja, hogy a különböző nagy tőkéscsoportok és szolgáltatók már bejelentették az árigényeiket. (Szűcs Erika: Az hagyján, de béremelési ígéretek is elhangzottak!) A kormány pedig éppen azért, mert tudatában van annak, hogy az emberek milyen nehéz helyzetben vannak, ezért áremelési moratóriumot hirdetett, és újra akarja tárgyalni az árképzés rendszerét. Ezt azért tesszük, mert meg akarjuk védeni azokat az embereket, akik kevés pénzből is épphogy élnek.

Hasonlóképpen, tisztelt hölgyeim és uraim, a kilakoltatás ügyében is el kellett járnunk. Óriási nyomás van az egész magyar parlamenten! Lehet, hogy önök ezt nem érzékelik, vagy úgy látják, hogy ez csak a kormányt érintő nyomás, de az egész magyar politikán óriási nyomás van, hogy mondjuk föl a moratóriumot, és tegyük lehetővé, hogy az eladósodott embereket kitegyék a lakásaikból. Erre nagyon komoly, egyébként nagyon súlyos érveket felsorakoztató tőkéscsoportok részéről érkező nyomások vannak. Eddig azt hittem, hogy ennek a nyomásnak együtt állunk ellen. Én azt hittem, hogy mi egyetértünk abban, hogy a kilakoltatást nem szabad megengedni. De ha egyetértünk ebben, akkor miért mondja azt, hogy mi nem teszünk semmit a szegények érdekében? Szóval, azt gondolom, hogy érdemes ezt talán átgondolni.

Hasonlóképpen itt van a gázártámogatás rendszere. Mindenhonnan nyomás alatt vagyunk annak érdekében, hogy még egy bőrt lehúzzunk az emberekről. Például óriási nyomás alatt voltunk a nyár során, hogy az előző kormány a gázártámogatást csak fél évig iktatta be a költségvetésbe, a második félévre nem volt. Majd erre vissza fogok térni, hogyan is állunk a számokkal. Ehhez képest mi meghosszabbítottuk a gázártámogatás rendszerét az év végéig, holott semmilyen költségvetési fedezet nem volt rá. Miért tettük ezt? Nem a gazdagok érdekében tettük, tisztelt hölgyeim és uraim, hanem a leginkább rászorultakat érintő gázár-támogatási rendszer fenntartásáról van szó.

Tehát én kedvelem a vitát, az éles vitának sem vagyok ellene, de ha bizonyos tényeket nem fogadunk el tényeknek, akkor nehezen fogunk előrejutni a tekintetben, hogy mi legyen Magyarország következő, majd arra következő, harmadik, negyedik, ötödik lépése. Nos, ennyit a szociális ügyekről. (Szűcs Erika: Hát, elég sovány!)

Ami a költségvetést meg a számokat illeti. A dolog úgy áll, hogy Magyarországot az elmúlt nyolc évben eladósították. Ez azt jelenti, hogy hiteleket vettek fel, olyan hiteleket, amelyeket a magyar gazdaság teljesítménye nem fedezett. Ezeket a hiteleket nem a magyar gazdaság olyan szegmenseibe juttatták el, ahol gazdasági növekedést gerjesztve elegendő pénzt termeltek volna arra, hogy a hiteleket visszafizessük, hanem valahova máshova. Ha megengedi, a "pontosan hova?" kérdésére majd talán egy másik napirendi pont keretében érdemes válaszolni. Ennek az a következménye, hogy a következő években Magyarországnak vissza kell fizetnie korábban felvett hitelösszegeket. Az embereket nem segíti ki, de itt magunk között azért jó, ha elmondom, hogy ez egy örökség. Tehát ezt a Szocialista Párt országot eladósító gazdaságpolitikájának következményeképpen, amit én egyszerűen csak bűnnek nevezek, kell most mindannyiunknak - nem csak a szocialistáknak; az jó volna, ha úgy volna, de az nem megy (Derültség a kormánypártok soraiban.), hanem mindannyiunknak - visszafizetni.

A számok brutálisak, tisztelt hölgyeim és uraim, kár mellébeszélni! A következő a helyzet: 2011-ben, az előttünk álló évben 2800 milliárd forintot kell visszafizetnünk. 2800 milliárd forintot! 2012-ben 2500 milliárd forintot, és 2013-ban 3000 milliárd forintot kell visszafizetni. Azt javaslom, hogy a következő felszólalás előtt a higgadtság érdekében a szocialisták tanulmányozhatnák ezeket a számokat és ennek következményeit. Tehát ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ezt a pénzt a szocialisták előre kivonták a magyar gazdaságból. Nem arról van szó, hogy mi ki akarunk vonni egy fillért is a magyar gazdaságból - ezt az előző kormány az előző nyolc évben kivonta a magyar gazdaságból! (Szűcs Erika: Ennek csak a kamatterhe jelent meg!)

Miért tartom ezt bűnnek? A következő okból tartom bűnnek. Ha nézem a számokat, azt tudom mondani önöknek, hogy nagyjából Magyarország egy évben mintegy 2500 milliárd forintot fizet ki nyugdíjként; 2011-ben 2800 milliárd forintot fizetünk vissza korábban felvett hitelekből. Ez azt jelenti, hogy bűnt követtek el a nyugdíjasokkal szemben. Ez a pénz, ha nem kellene visszafizetnünk, arra is alkalmas volna, hogy ha úgy döntene itt a tisztelt Ház együtt, akár duplájára emelhetné a nyugdíjakat. Csak a szocialisták elvették az emberektől, és előre elköltötték. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Taps a kormánypárti padsorokból.) A helyzet úgy áll, hogy a szocialisták az elmúlt nyolc évben történelmi bűnt követtek el a nyugdíjasokkal szemben.

Hasonlóképpen a 2011., '12. és '13. években visszafizetendő összeg évenként is majdnem kétszerese annak, mint amit Magyarország az oktatásra költ. Kedves barátaim, ez azt jelenti, hogy a szocialisták történelmi bűnt követtek el a gyerekekkel szemben; mert ha ez a pénz itt volna, kétszeresére tudnánk akár emelni, ha önök így döntenének, az oktatásra fordított összegeket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)

És hasonlóképpen, ha megnézik, Magyarország mennyit költ egy évben egészségügyi kiadásokra, akkor azt fogják látni, hogy Magyarország feleannyit költ egészségügyi kiadásokra, mint amennyit a következő évben vissza kell fizetnie. Tehát történelmi bűnt követtek el a bajba jutott és gyógyulásra vágyó emberekkel szemben; mert ha nem ezt tették volna, akkor akár kétszeresére emelhetnénk, ha önök így döntenének, az egészségügyre fordított kiadásokat is. (Szűcs Erika: De nem lennének kórházak, miniszterelnök úr!)

Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, így állunk. Tehát ha arra a kérdésre keresik a választ, hogy kik tették tönkre az országot, kik vontak ki milliárdokat a magyar emberek munkájából előre ebből az országból, akkor azt kell mondanom, hogy bátran forduljanak a szocialistákhoz, ott a válasz náluk. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném elmondani, a magam részéről azt gondoltam, hogy a mai nap alkalmasabb inkább az összefogás témájának megbeszélésére, hogyan lehet összefogni, egy választási kampányt hogyan lehet felhasználni arra, hogy erősítsük az országban az összefogást, az egymást segítést meg egyáltalán a reménykedést, de úgy látom, hogy a mostani politikai állapotok nem nagyon teszik lehetővé, hogy ilyen hangulatban történjenek meg a parlament ülései három héttel a választás előtt. És ez rögtön egy válasz is, ha megengedi, Vona Gábor képviselő úr, hogy hozzá forduljak, az ő felvetésére. Látja, jó hagyomány az: választás előtt három héttel jó, ha a képviselők inkább a választókkal találkoznak; ha egymással, abból csak ez sül ki. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ezért azt javaslom, hogy továbbra is a magyar parlamentarizmusnak azt a hagyományát, hogy a választások előtt három héttel ne egymással találkozzunk, hanem inkább a választópolgárokkal, velük beszéljünk, velük beszéljük meg a falvaink, városaink meg településeink jövőjét, javaslom, hogy ezt a hagyományt tartsuk fenn a jövőben is. (Taps a kormánypártok soraiból. - Novák Előd: Éljen a pozícióhalmozás! Éljen!)

(14.40)

A politikai álláshalmozás kérdésében pedig azt javasolom a Jobbik tisztelt parlamenti frakciójának, hogy tekintettel arra, hogy a következő év során minden reményünk megvan arra, hogy Magyarország megalkotja a kevesebb mint kétszáz főből álló parlamentről szóló választási törvényt is, erre a kérdésre térjünk vissza, vessük föl és tárgyaljuk meg. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Taps. Derültség az MSZP soraiban. - Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami az elszámoltatás kérdését illeti, bár a napirend előtti hozzászólásomat nem ennek a kérdésnek szerettem volna szentelni, de röviden és lezáróan azt a választ tudom adni önnek, hogy az összes, tudomásunkra jutott ügyben az igazságszolgáltatás működésbe hozásához szükséges eljárást megindítottuk. Tehát az ön által itt konkrétan is említett ügyekben már régen nem a kormány keze ügyében vannak ezek az ügyek, az átadás-átvételt megtettük, az erről szóló beszámolót az ország nyilvánossága elé tártuk, a konkrét ügyeket, amelyekkel szemben jogi kifogásokat lehet támasztani, pedig átadtuk a magyar igazságszolgáltatásnak, amelynek most őrölnek a malmai. Arról érdemes beszélni, hogy mit kell tennünk majd szintén az új alkotmány megalkotásával összefüggésben - mondjuk, igazságügyi reform érdekében - annak érdekében, hogy ezek a malmok ne csak apróra, hanem egy kicsit gyorsabban is őröljenek.

Azt a megoldást az államadósság ügyében - amelynek szomorú számairól volt módon itt beszélni -, miszerint Magyarország tagadja meg a korábban fölvett hitelek visszafizetését, én nem támogatom és nem fogadom el. Tehát, ha a parlamentben ilyen beadvány kerülne esetleg terítékre - a kormány ilyet nem fog kezdeményezni, de ha ilyen beadvány lenne -, akkor a magyar kormány álláspontja ebben az ügyben az lesz, hogy nem lehet nem visszafizetni a korábban fölvett adósságot.

Nem morális alapon szeretnék érvelni - bár kétségkívül a pacta sunt servanda elve is egy súlyos érvet adhatna -, hanem egész egyszerűen haszonelvű alapon szeretnék érvelni. Minden rendelkezésünkre álló tudás, számítás és tanulmány szerint Magyarország összességében rosszabbul járna akkor, ha nem fizetne, mint ha megpróbálja különböző konstrukciókban könnyítve a terhet egyébként teljesíteni az előző kormány előző nyolc éve által előállított adósságterhet és adóssághegyet. Ezért én azt a javaslatot, hogy ne fizessük vissza az adósságot, azért nem tudom elfogadni, mert a legszegényebbek mennének először tönkre Magyarországon, egy olyan következményekkel járó indítvány volna, amely a létfenntartás szélén egyensúlyozó magyar családok millióit tenné pillanatok alatt tönkre.

Ami a nyugdíjbiztosító pénztárak jövőjét illeti, én ezt egy komoly kérdésnek tartom. Szerintem a magyar nyugdíjrendszer jövője egy fontos ügy. Szerintem a nyugdíjasokat meg kell védeni. Szerintem a magyar nyugdíjrendszer nagyon komoly feszültségektől terhes. Ha nem teszünk meg minden lépést annak érdekében, hogy megvédjük a nyugdíjasokat, akkor itt komoly gondjaink lehetnek, és mikor erre a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan védjük meg a nyugdíjasokat, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a magánnyugdíjpénztárak faramuci rendszerét sem, amely létezik.

Én azonban azt mondom, hogy ne szaladjunk előre. Hogy mennyire terheli meg a magánnyugdíjpénztárak rendszere a magyar költségvetést, az nagymértékben függ attól, hogy október környékén, talán közepén vagy végén az Európai Unióban mit döntenek arról, hogy a magánnyugdíjrendszerbe a költségvetésből áttett pénzeket hogyan kell nyilvántartani. Mert azt mindenki látja, hogy az nem fog menni, hogy 300-400 milliárd forintot teszünk át egy nem is magán, hanem félmagán, félállami nyugdíjrendszerbe, és közben pedig tartanunk kell egy 3 százalékos költségvetési hiányt. Tehát ez így nyilván nem fog menni.

Én a magam részéről Brüsszelben ezt az álláspontot képviseltem eddig is, most is azt fogom képviselni, hogy térjünk vissza ahhoz az elszámolási rendszerhez, amely ezt egy jövőbeni fölhalmozásnak tekinti, nem pedig a költségvetési hiányszámot növeli. Ha ezt el tudjuk érni Brüsszelben, akkor nyugodtabban tudunk beszélni az egész nyugdíjrendszer jövőjéről. Ha ezt nem tudjuk elérni Brüsszelben, akkor az ön által fölvetett kérdés sürgőssé, akuttá és aktuálissá válik majd.

Ami az afganisztáni dolgot illeti - elnézést, hogy kicsit hosszúra nyúlnak a válaszaim, de annyi mindent mondtak, fontos ügyet, hogy úgy érzem, nem lenne helyénvaló válasz nélkül hagyni őket -: az Afganisztánból való kivonulás helyett egy másik kérdés megválaszolását javasolom a magyar közvéleménynek. Azt a kérdést kell eldönteni, hogy hogyan akarja Magyarország a saját biztonságát megoldani: egy szövetségi rendszeren belül akarja megoldani - ez azt jelenti, hogy kevesebbe kerül, viszont nemzetközi szerepvállalással jár -, vagy úgy dönt, hogy szövetségi rendszeren kívül akarja megoldani saját erőből, akkor nincs nemzetközi szerepvállalás, de jóval többe kerül.

Ezt a döntést kell igazából meghozni, ezeket a számokat kell végignézni, és ezek alapján lehet arról beszélni, hogy az Afganisztánban való szerepvállalásunk egyébként magyar nemzeti érdekek, költségvetés, védelempolitika szempontjából indokolt vagy sem. A mi tudásunk, a mi számításaink azt mondják, hogy egész addig, amíg van elegendő önkéntes - ez egy fontos dolog -, aki külföldön vállaljon szolgálatot, addig érdemes szövetségi rendszeren belül gondolkodni Magyarország biztonságáról. Ezért vagyunk mi hívei egyébként Magyarország NATO-tagságának is. Ez nagyobb, olcsóbb és biztosabb megoldást jelent mindannyiunk számára, az életünk biztonsága számára.

Ami az élősködést illeti - és aztán, azt hiszem, hogy nagyjából talán a végére is értem a fölvetett kérdések megválaszolásának -: ön három dolgot mondott, amelyet érdemes megfontolni.

Az egyik a politikusok álláshalmozása. Ez nem egy súlyos költségvetési tétel, bár a mostani helyzetben minden forint számít, de mint említettem, talán jövő tavasszal tisztábban látunk ebben az ügyben.

A másik a nemzetközi cégek élősködése. Itt is javasolnék azért némi árnyaltságot. Nem hiszem, hogy Magyarországnak kifogást kellene emelni olyan nemzetközi cégek magyarországi jelenléte ellen, amelyek olyan termékeket állítanak elő, amit mi nem tudunk. A reklámot elkerülendő nem nevezek meg gépkocsimárkákat; igyekszünk mi, de nem megy. Tehát ilyen körülmények között nem látom annak okát, hogy miért kellene távol tartani Magyarország számára egyébként munkahelyet jelentő, fejlett technológiát idehozó beruházásokat, sőt, ezeket inkább bátorítani kellene. Sőt, mint említettem a mondandómban, új megállapodást kell kötni a reálgazdaságba történő befektetéseket fejükben forgató külföldiekkel és magyarokkal egyaránt, és a külföldiek közül azokat kell előnyben részesíteni, akik olyasmit hoznak ide, ami nekünk nincsen meg.

A másik dolog, hogy viszont van olyan szolgáltatás is Magyarországon, amit külföldiek végeznek, pedig mi is képesek lennénk rá. Itt az a helyzet, hogy versenyszituáció van. Itt azt tudjuk elvárni - anélkül, hogy beleavatkoznánk egyébként a gazdasági élet ezen területébe -, hogy tisztességesen fizessenek adót, alkalmazzák tisztességes körülmények között a magyar embereket, és fizessenek nekik tisztességes bért. Ezen túlmenően pedig azt gondolom, hogy minél több kisvállalkozót kell abba a helyzetbe hozni, hogy középvállalkozó legyen, minél több középvállalkozót kell abba a helyzetbe hozni, hogy nagyvállalkozó lehessen, és minél több nagyvállalkozást kell abba a helyzetbe hozni, hogy regionális nagyvállalkozó lehessen, és nagyvállalkozást tudjon működtetni, és ezáltal Magyarország is ebben az európai méretű szabad tőkeáramlásban a mainál sikeresebben tudjon részt venni. Én ezt az utat járhatónak látom. Minden más út ebben a pillanatban járhatatlan. A nemzetközi gazdaságpolitika szabályozórendszere nem abba az irányba megy, amely különböző szektorokat egész egyszerűen kivenne a nemzetközi tőkeáramlás hatása alól.

Gondolkodni lehet ezen, terveket lehet készíteni, csak szeretném jelezni, hogy ma ez az Európai Unión belül nem lehetséges. Ezért inkább vegyük rá őket arra, hogy fizessenek tisztességesen adót, adjanak munkát az embereknek, adjanak nekik tisztességes munkakörülményeket, és adjanak az embereknek tisztességes bért. Szerintem ez a jó pozíció, ahonnan tárgyalnunk érdemes a külföldi cégekkel.

Végül az élősködők között említette a bűnözést is, és említette a cigánybűnözés kifejezést is. Sajnálom, hogy a magyar parlamentnek kell ebben a kérdésben néhány perc erejéig gondolkodnia, mert önmagában, hogy erre szükség van, már számomra nemkívánatos. Én szeretném az önök számára - most a Jobbikhoz beszélek kifejezetten - megismételni vagy kifejteni a magunk álláspontját. Mi nem támogatjuk azt a politikát és azt a gondolkodásmódot, amely eltagadja a valóságot. Ebből Európában épp elég nagy baj volt, meg lesz is még; baj volt az elmúlt néhány évben, és lesz is még. A valóságot meg kell nevezni, én ezzel egyetértek. Ha a politika nem nevezi meg a valóságot, akkor hogyan akar megküzdeni a valóságból érkező kihívásokkal?

Ugyanakkor, amikor megnevezünk valamit, tudnunk kell, hogy embereket nevezünk meg. Ezért a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni. Ezért én azt elfogadom, hogy a bűnözők között bizonyos vonásokkal rendelkező emberek nagyobb számban vannak, mint mások, de minden olyan megnevezés ellen tiltakozni fogok, amelyből az következne, hogy azért, mert az ember valaminek születik, potenciális bűnözővé is vált. Ezt nem fogadhatjuk el. (Taps.) Ezért a kormány a világos, egyenes valóságbeszéd talaján áll, és közben a tisztelet kultúrájának szellemében teszi mindezt, és egyetlenegy polgártársunkat - legyen akármilyen származású, legyen akármilyen az életútja, legyen akármilyen a szociális helyzete - mi soha nem akarunk abba a helyzetbe hozni, hogy mikor megnevezzük, méltánytalanságot kövessünk el vele szemben, és belegyalogoljunk a méltóságába.

(14.50)

Mert azt a modern világban már senki sem követeli, de nem is lehet elérni, hogy az emberek egyenlővé váljanak az anyagi helyzetüket, észbéli képességeiket, iskolázottságaikat tekintve. Ezzel nem lehet fellépni. De egy szempontból - és ezt egy kereszténydemokrata közösség mindig vallani fogja - mindannyian egyenlők vagyunk: az emberi méltóság szempontjából. Nagyon sok ember van, aki már csak ebből a szempontból egyenlő, és ezt nem lehet tőle elvitatni, nem lehet tőle elvenni. Ha úgy tetszik, szociálisan, erkölcsileg, filozófiailag nem fogadható el olyan megoldás, amely az emberi méltóságot megkérdőjelezi, akkor sem, ha egyébként egy közegben bizonyos, számunkra hátrányos, nemkívánatos, sőt brutális magatartások elterjedtek. Szerintem ezt az egyensúlyt kell megtartani, s ha ezt az egyensúlyt megtartjuk, akkor szembenézhetünk a valósággal, és egyúttal megadjuk a legelesettebb helyzetben lévő embereknek is az emberi méltóságot és az emberi tiszteletet. Ezen a módon tudunk a cigánybűnözéssel meg ezekkel a társadalmi jelenségekkel is szembenézni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az indokoltan nagy számú válaszra adott, indokolatlanul hosszúra nyúlt hozzászólásom végére értem. Mégis engedjék meg, hogy e harcos húsz vagy harminc perc után megpróbáljak visszatérni ahhoz a hangütéshez, amire szerintem Magyarországnak ma a leginkább szüksége van.

Mindenkit szeretnék emlékeztetni a következő tényekre: Magyarország óriási fába vágta a fejszéjét, amikor az áprilisi választásokon úgy döntött, hogy mélyreható változásokat indít el. Adjunk elismerést és mondjunk köszönetet az embereknek, hogy egy olyan összefogást hoztak létre, amely megadta a lehetőségét annak, hogy húsz év után mindannyian - nemcsak a kormánypártiak, hanem az Országgyűlés - meg tudjunk birkózni bizonyos történelmi kihívásokkal. Ennek szellemében végezzük a munkánkat. Szerintem a jövőben arra van szükségünk, hogy az összefogás szelleme - függetlenül attól, hogy a pártok vitatkoznak egymással a megteendő lépések mikéntjét illetően - érvényesüljön. Magyarország csak akkor lehet sikeres, ha az áprilisi választásokon megtapasztalt összefogás szelleme - s most nem az egy irányba való szavazásról beszélek, hanem az együttműködés képességéről -, a nemzeti együttműködés rendszerének szándékai szerint megerősíteni kívánt összefogás és együttműködés szelleme szélesebb körben hat és működik. Az önkormányzati választás meggyőződésem szerint erről szól. Arról szól, hogy hogyan tudjuk a legkisebb magyar falutól a székesfővárosig olyan helyzetbe hozni az önkormányzatokat, olyan választási eredményt elérni, hogy utána ők kicsiben megbirkózhassanak azokkal a feladatokkal, amelyekkel mi itt birkózunk nagyban az Országgyűlés házában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért hiába állunk választási kampány előtt, még egyszer a köszönet és a tisztelet hangján arra szeretném kérni önöket, hogy az összefogás, az összekapaszkodás és az együttműködés szellemét vigyék el magukkal a választási kampány idején Magyarország minden településére. Köszönöm, hogy megtiszteltek a figyelmükkel. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 6 2010.10.11. 15:25  6-18

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Ma dolgozni jöttünk ide, nagy munka vár ránk, de ebben a helyzetben, úgy gondolom, az első megszólalás a részvét és az együttérzés hangja kell legyen.

Ezért engedjék meg, hogy a kormány és a magam nevében e Ház falai között is kifejezzem részvétemet a múlt héten történt katasztrófa következtében elhunytak hozzátartozóinak. Kívánom, legyen erejük, legyen elegendő erejük a pótolhatatlan veszteség elviseléséhez. Kifejezem együttérzésemet a sérülteknek, a kitelepítetteknek és mindazoknak, akiket súlyos anyagi veszteségek értek az iszapáradat következtében. Itt, a Magyar Országgyűlés előtt is szeretném megerősíteni, hogy nem hagyjuk őket magukra, segítünk újrakezdeni az életüket Magyarország legnagyobb ökológiai katasztrófája után.

Tisztelt Ház! Az események önök előtt és az ország teljes közvéleménye előtt ismertek; a védekezés érdekében hozott intézkedések szintén. Ezúton köszönöm a hazai és a nemzetközi sajtó segítő együttműködését. Úgy érzem, Magyarország az országgyűlési választások utáni legfontosabb pillanatához érkezett, a legfontosabb pillanathoz, amikor el fog dőlni, az önök mai munkájának eredményeképpen is, hogy valóban megváltoztak a dolgok, valóban új korszakban élünk, vagy maradt minden a régiben.

Az Országgyűlés számára az a pillanat jött el, amikor nekünk, akiket azért választottak meg a magyarok, hogy egy új korszakot kezdjünk, bizonyítanunk kell, hogy valóban új korszakot nyitottunk. Arról az előző korszakról beszélek, amelyben mindent a magánérdek írt felül, s amely a hatalommal való visszaélés rendszerére épült. A magyar választók ezt a rendszert megdöntötték áprilisban, és alapítottak helyette egy újat. A nemzeti együttműködés rendszerében az a világ nem jöhet vissza, amikor nem tudjuk a közérdeket érvényesíteni a magánérdekkel szemben. Erről a magyar választók ebben az évben két alkalommal hoztak megfellebbezhetetlen döntést.

Most kell tehát megmutatnunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mi valóban a választók akaratát képviseljük. Ez az a perc, amikor be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország immár elég erős és elszánt ahhoz, hogy a közérdeket érvényesítse a magánérdekkel szemben, és a magyar emberek oldalán álljon a hatalmasokkal szemben. Ahhoz, hogy ezt be tudjuk bizonyítani, első dolgunk, hogy meghatározzuk, mi is a feladatunk a katasztrófa után, mit diktál számunkra a közérdek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Feladataink meghatározásánál az a kiindulópontunk, hogy nem természeti csapásról van szó. Nem volt földrengés, hurrikán, villámcsapás vagy a szokásos őszi esőzéseknél erősebb felhőszakadás. Emberek által épített és működtetett üzemben, emberek által létrehozott veszélyes anyag gondatlanság miatti elszabadulása okozta Magyarország legsúlyosabb ökológiai katasztrófáját. Ezért azt is világosan kell látnunk, hogy a mostani helyzetben mi a közérdek és mi a magánérdek.

4, azaz négy feladattal kell megbirkóznunk. Először is: kártalanítanunk kell a károsultakat, mégpedig mielőbb, hiszen közeledik a tél, mielőbb fedél kell az emberek feje fölé, mielőbb helyre kell állítani az emberek életlehetőségeit. A köz érdeke az, hogy mivel nem természeti csapásról, hanem emberek által előidézett károkozásról van szó, ne az adófizetők pénzéből történjen a kártalanítás, hanem mindenekelőtt azok fizessenek, akik a károkat okozták. (Taps. - Szórványos taps az MSZP padsoraiból.) A károkozók magánérdeke ezzel szemben nyilvánvalóan az, hogy minél nagyobb részben az államra, vagyis az adófizetőkre hárítsák át a kártalanítást.

Másodszor: biztosítanunk kell az emberek munkáját az üzemben. Közérdek az, hogy ne legyenek további kárvallottak annak következtében, hogy emberek elveszítik a munkájukat. Vagyis közérdek a termelés biztonságos újraindítása a timföldgyárban. Sem a térséget nem sújthatja, sem Magyarországot nem tehetjük ki annak, hogy ezres nagyságrendben munkahelyeket veszítsünk. Ezzel szemben a magánérdek nyilvánvalóan nem a munkahelyek megmentése, hanem az, hogy a cégben érdekelteket minél kevesebb veszteség érje.

Harmadszor: meg kell gátolnunk, hogy további környezeti károk keletkezzenek. Közérdek az, hogy tisztán lássunk, tisztában legyünk az üzem és a tározók állapotával, a bennük tárolt anyagok tulajdonságaival. Nem élhetünk tovább eltitkolt veszélyekkel. A történtek ismeretében alapos okunk van feltételezni, hogy voltak, akik tudtak a tározó falának veszélyes meggyengüléséről, de magánérdekeik miatt úgy gondolták, hogy nem éri meg azt kijavítani, és abban bíztak, hátha nem történik meg a baj. Magánérdek a problémák bagatellizálása, elmismásolása. Hallottuk a vállalat részéről, hogy a vörösiszap nem mérgező. Ezt a felelőtlenséget tovább nem engedhetjük.

Negyedszer: mielőbb ki kell vizsgálnunk a felelősség kérdését, és meg kell neveznünk a felelősöket. Közérdek, hogy mielőbb megtörténjen a szigorú és fair felelősségre vonás, ez az első számú föltétele annak, hogy a jövőben ilyen katasztrófák ne történhessenek. Ezzel szemben a károkozóknak magánérdeke az, hogy minden lehetséges módon meneküljenek a felelősség elől.

Ez tehát a négy feladat, amelyeket minél gyorsabban és minél hatékonyabban kell végrehajtanunk itt Magyarországon, a katasztrófa ügyében.

(13.30)

Tisztelt Ház! Hogyan tudjuk ezt megoldani? A világban az elmúlt húsz évben is számos nagy ökológiai katasztrófa történt, olyan katasztrófák, amelyek részben vagy teljesen emberi eredetűek. Csak két közismert példát említek. Az egyik, amely időben van közel, a Mexikói-öbölben egy olajcég által okozott hatalmas olajkatasztrófa, a másik, amely térben esik közel hozzánk, és így nekünk, magyaroknak, közvetlenül is óriási károkat okozott: a verespataki ciánszennyezés. Mindkét említett esetben érzékeltünk bizonyos tehetetlenséget és bizonytalanságot. Nem a természet erőivel szembeni tehetetlenségről és bizonytalanságról van szó, sokkal inkább arról, hogy minden ilyen katasztrófa új helyzet elé állít, és alapvető kérdéseket vet fel, amelyekre nem könnyű, de muszáj választ találni. Ezek a kérdések mindig ugyanoda vezetnek, a közérdek és a magánérdek problémájához, vagyis a modern állam szerepéhez. Ami igazán figyelemre méltó, hogy a nemzetközi pénzügyi válság is pontosan ugyanezt az alapvető kérdést vetette fel: mi a modern állam szerepe a mai kor kihívásainak kezelésében?

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, a katasztrófák és válságok legfőbb tanulsága egyaránt az lehet számunkra, ha úgy tetszik, az egész civilizált világ számára, hogy egy illúzióval vagy utópiával örökre érdemes leszámolnunk. A magánérdeket semmilyen önműködő mechanizmus, vagyis emberi döntést nélkülöző tényező nem fogja arra kényszeríteni, hogy önként korlátozza magát, és alárendelje saját céljait a közérdeknek. Ilyen önműködő mechanizmus egész egyszerűen nincs. Ebből az következik, hogy a magánérdekkel szemben a közérdeket a XXI. században csak a modern állam tudja érvényesíteni, ahol és amikor arra szükség van. Márpedig katasztrófa idején, illetve minden olyan területen, ahol ember által előidézhető katasztrófa veszélye fennáll, az államnak a közérdeket a magánérdekkel szemben érvényesíteni elsődleges kötelessége. Csak az állam van abban a helyzetben, csak az államnak vannak, illetve lehetnek törvényes eszközei, hogy ezt megtegye.

Mindez azt jelenti, hogy olyan megoldást kell találnunk, amely az államot cselekvő helyzetbe tudja hozni mind a négy imént említett feladat megoldásában. Ebből az következik, hogy a vörösiszap-katasztrófát okozó vállalatot állami irányítás és állami vagyonzár alá kell vonni mindaddig, amíg mind a négy feladatot meg nem oldottuk. (Taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiban.) Ehhez a kormány és az Országgyűlés részéről bátorságra és elszántságra van szükség, hiszen fontos és nem egyszerű döntéseket kell meghoznunk, a vészhelyzet miatt ráadásul rövid idő alatt.

Korábban, tisztelt képviselőtársaim, olyan időket éltünk, amikor az állam ilyen feladatra egész egyszerűen nem vállalkozott. A milliárdosok, a vállalattulajdonosok mindig megúszták, legfeljebb egy-egy meteorológus, portás vagy egyéb szegénylegény ütötte meg a bokáját. Hiányzott az erő, a bátorság, talán a szándék is. Nekünk itt és most azt kell megmutatnunk, hogy ma már más világ van Magyarországon, és a magyar állam ma már képes arra, hogy betöltse hivatását, és teljeskörűen érvényt szerezzen a közérdeknek. Magyarországon többé a magánérdek nem írhatja felül a közérdeket. Vészhelyzetben, katasztrófahelyzetben pedig a közérdeket tűzön-vízen keresztül is érvényesíteni kell, bármilyen más érdekkel szemben. Ez az állam feladata, a nemzeti ügyek kormánya erre kapott megbízást.

Tisztelt Ház! A nemzeti ügyek kormányának javaslata az, hogy a mai napon hozzunk létre egy új intézményt, nevezetesen: a katasztrófavédelmi biztos intézményét. A kormány azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a mai napon alkossa meg az ehhez szükséges törvénymódosítást. Ahhoz, hogy az állam mind a négy problémát mielőtt meg tudja oldani, a katasztrófabiztosnak megfelelő jogosítványokat kell adnunk. Ennek megfelelően a katasztrófa ügyének megnyugtató lezárásáig a katasztrófabiztos hatáskörébe rendeljük a károkozó MAL Zrt. teljes körű felügyeletét, irányítását és vagyonkezelését annak érdekében, hogy az üzemben a biztonságos termelés mielőbb újrainduljon, a kárvallottak kártalanítása megkezdődjön, a további környezeti veszélyeket elhárítsuk, és mihamarabb végére járjunk a felelősség megállapításának.

Tájékoztatom önöket, hogy a rendőrség őrizetbe vette és előzetes letartóztatását kezdeményezte a vezérigazgatónak. (Taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiból.) A katasztrófabiztos feladata lesz az is, hogy javaslatot készítsen a vállalat jövőbeni helyzetéről annak figyelembevételével, hogy a kártalanításnak a károkozó pénzéből kell történnie és nem az adófizetők pénzéből.

Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most kell bizonyítanunk, hogy Magyarország megváltozott. Most van ránk, most van önökre igazán szükség. Sokkolóak a képek, amelyek a katasztrófáról tudósítanak. Akik jártunk a helyszínen, találkoztunk az emberekkel, tudjuk, hogy a valóság a tudósításoknál is megrendítőbb. Amikor először jártam ott a romok között, nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy ha ez az egész az éjszaka közepén történik, ott bizony mindenki meghal. Mivel nem így történt, az ott élők többsége túlélte a tragédiát, de maga a térség elpusztult. Ott, ahol az iszap végigzúdult, nem lehet élni. A mi dolgunk, a mi felelősségünk, a mi kötelességünk visszaállítani az élet lehetőségét, és érvényesíteni a magyar emberek közös érdekeit. Arra kérem önöket, mindezeket gondolják és érezzék át, amikor ma fontos döntéseket kell együtt meghoznunk annak érdekében, hogy mielőbb helyreállítsuk az életet a katasztrófa térségében.

Óriási összefogás jött létre a tragédia nyomán határon innen és túl. Mindenkit arra szólítok, önöket is, csatlakozzanak ehhez az összefogáshoz, és továbbra is cselekedjünk közösen a köz érdekében. A kormány nevében a szükséges törvényjavaslatot benyújtottam. Kérem, fogadják el, és időveszteség nélkül adják meg számunkra a további cselekvéshez szükséges elengedhetetlen felhatalmazást.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 18 2010.10.11. 1:38  6-18

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban van néhány tanulság, amelyet le kell vonni - azt javaslom, hogy ezt a közvetlen veszély elhárítása utáni időszakban végezzük el.

Ami az újraindítást illeti, az előterjesztésünk szerint a katasztrófavédelmi biztos majd javaslatot tesz a parlament számára, hogy hosszú távon milyen jövője lehet, illetve legyen ennek a gyárnak. Tájékoztatásul mondom önöknek, hogy országos ellenőrzéseket rendeltünk el más, hasonló létesítmények esetében is.

A zár alá vételhez szükséges lépéseket megtettük, illetve megtesszük. Nincs esély arra, hogy akár a cégvagyont, akár a magánvagyont kivonhassák a kártérítési felelősség alól. Nincs olyan pontja a világnak, ahol biztonságban lehetne a jogellenesen kivont bármilyen vagyontárgy, ebben önök biztosak lehetnek. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

A magam részéről, ha megengedik, szeretném megállapítani azt a tényt, hogy úgy tűnik, az MSZP kivételével az Országgyűlés többi frakciója támogatja a kormány javaslatait. Kérem önöket, hogy ezt a törvénymódosítási indítványunkat még ma délután szavazzák meg, hogy a kormány még a mai napon cselekedhessen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 6 2010.10.18. 29:29  6-19

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm önöket. Újabb fontos ülésnapjához érkezett a tisztelt Ház, kétségkívül ma nagy munka vár ránk. Ha a mai feladat jelentőségét pontosan akarjuk megérteni, érdemes végiggondolnunk röviden az elmúlt hónapok történéseit. Így láthatjuk tisztán, mi a dolgunk, mi a dolga ma a Magyar Országgyűlésnek.

A mögöttünk hagyott hónapok legfontosabb politikai történése az, hogy a választók jelentősen átrajzolták Magyarország politikai térképét 2010-ben. Áprilisban gyökeres politikai fordulatot vittek véghez, és aztán nagy várakozással figyelték, vajon az történik-e az országos politikában, amire ők a megbízást adták. Erről október 3-án nyilvánítottak véleményt, és ezzel véghezvitték a második politikai fordulatot, hiszen immár nemcsak abban értettek egyet, hogy mit nem akarnak, hanem abban is, hogy mit akarnak. Október 3-án úgy tettek felkiáltójelet e politikai fordulat végére, hogy immár az új kormány addigi munkájának és meghirdetett további terveinek ismeretében megüzenték a nemzeti ügyek kormányának, hogy tovább.

Az ellenzék értékes hozzájárulása ehhez a fordulathoz, hogy az önkormányzati választás középpontjába a kormány munkáját és az ellensúly kérdését állította. Így az emberek nemcsak helyi, de országos kérdésekben is dönthettek. Az eredmény ismert.

Ezzel új időszámítás kezdődött, hiszen lezárult a magyar politika megváltoztatásának időszaka. A választók elvégezték a maguk dolgát: a politikai változás megtörtént. Az emberek megtették azt, ami rajtuk múlott, annak érdekében, hogy hazánkat közös erőfeszítéssel talpra állíthassuk és megújítsuk. Az emberek nagyon pontosan megmondták, mit akarnak és mit nem, mivel bízzák meg a választott vezetőket és képviselőket. Azt kell most tisztáznunk, tisztelt Ház, hogy mi is ez a megbízás. Ehhez az általunk az emberekkel közösen elindított változás lényegét kell ismét felidézni.

Minden jelentős döntés előtt, minden bonyolult intézkedéskor érdemes visszalépnünk a kályhához: milyen irányban akarnak az emberek változást a dolgok menetén, és miért akarják éppen ezt? Mi is volt a legnagyobb baj a mögöttünk hagyott nyolc évben? Miért bénult meg, csúszott szét az állam működése? Miért zuhant az ország szabadesésben a válság mélyére?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt tudjuk, hogy nem az emberek tehettek erről. Ők, ahogy korábban is, becsületesen elvégezték a maguk munkáját. Azt is tudjuk, hogy a baj inkább a politikával és az állammal volt, amelynek feladata közös érdekeink képviselete lenne. Ehelyett az elmúlt években magánérdekek martalékává vált. A magánérdek és a piaci részérdekek kontrollálatlan beengedése az államba katasztrófához vezetett. Minden elsüllyedt a korrupcióban, a beruházások lassúak, pazarlóak lettek, a hatékonyságnak még a látszatát is elveszítették. A közpénzek elfolytak, az ország csőd közeli helyzetbe jutott. Bebizonyosodott, mindannyiunk számára világosan bebizonyosodott, hogy az állam piacosítása egy öngyilkos modell, amely a végén megsemmisíti az állam lényegét: a közérdek képviseletét.

Tisztelt Ház! A közérdeket csak az állam tudja érvényesíteni. Ebből viszont az is következik, hogy az államnak csak a közérdeket szabad képviselnie. Ehhez erős állam kell. A modern állam kisebb, de erősebb, és csak a közérdeket képviseli; semmilyen magánérdeket nem képviselhet. Nekünk az a feltett szándékunk, hogy olyan államot működtetünk, amely minden magyar ember állama, ezért minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből.

Az elmúlt évek gyötrő gondjai, fájdalmas bajai éppen abból adódtak, hogy a magánérdek teljesen behálózta az államot, és egyúttal kiszorította a közérdeket. Ennek az lett a következménye, hogy az állam magánérdekeket kezdett finanszírozni, magánvállalkozásoknak utalt át hatalmas összegeket az adófizetők pénzéből, közkövetelésekről mondott le, minden ésszerű indok és ellenőrzés nélkül. Hatalmas bürokráciát és átláthatatlan túlszabályozottságot hozott létre, hogy a magánérdekeket elleplezze az egyes emberek elől, hogy ne lássák, és ne tudják megkülönböztetni a közérdektől. Ez lett a táptalaja a temérdek visszaélésnek, botránynak, a közvagyon és a közpénzek eltüntetésének. Ezért nem bízott már senki az államban.

(A jegyzői székben Göndör Istvánt
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

A mi megbízatásunk lényege tehát, hogy a közérdeket érvényesítsük Magyarország legfontosabb kérdéseiben, és a magánérdekeket pedig tereljük vissza oda, ahová valók, vagyis a piacra. A piacnak és az önérdeknek az államban nincs semmi keresnivalója. Az a dolgunk tehát, hogy az állam csak az emberek érdekét jelenítse meg minden fontos kérdésben. Csak így lehet legyőzni a mindent elöntő korrupciót és a sorozatos válságokat.

Sokan mondják azt, hogy államra valójában nincs szükség, mert az állam nem jó gazda. Az elmúlt nyolc évben valóban nem volt az. De éppen azért nem volt az, mert a nyakába ült, még inkább nyakába vette a magánérdekeket, és így nem tudott a közérdek képviselője lenni.

(13.30)

A mi dolgunk megmutatni, hogy az állam igenis lehet jó gazdája az adófizetők pénzének, ha újra azt teszi, ami a feladata. Ehhez arra van szükség, hogy magán- és közérdek ne fonódhasson össze, az államot magánérdekmentes szférává kell tennünk.

Összegezve tehát: a kormánynak és az Országgyűlésnek minden döntésénél, minden intézkedésénél az a dolga, hogy azt keresse, hogyan tudjuk megfogalmazni és érvényre juttatni a közérdeket a gazdaságban, az állam működtetésében és az élet minden fontos területén. Ez a második akcióterv lényege. Ezért vagyunk ma itt. Ezért javaslom a Magyar Országgyűlésnek, hogy a mai napon támogassa a nemzeti ügyek kormányának második akciótervét.

Tisztelt Ház! A második akcióterv három aktuális kérdéskörben fogalmazza meg a közérdek érvényesítését: 1. a közérdek érvényesítése a közterhek arányos elosztásában; 2. a közérdek érvényesítése a munkahelyek teremtésében és megőrzésében; 3. a közérdek érvényesítése az értelmetlen bürokráciával és a rossz szabályokkal szemben.

Tisztelt Ház! Közérdek az, hogy Magyarország ne csak kilábaljon mielőbb a válságból, hanem kitűzött célunknak megfelelően sikeresen ki tudja használni a válság leküzdésében rejlő lehetőségeket. Ehhez minden erőforrásra szükség van, ezért közérdek az, hogy mindenki arányos részt vállaljon a közös teherből, a válság leküzdésének terheiből éppúgy, mint a sikeres elrugaszkodás terheiből.

Vannak, akik már nagyon sok áldozatot hoztak, és nem képesek több áldozatra: a magyar emberek, a magyar adófizetők, akikről az eddigi kormányok már nagyon sok bőrt lehúztak a válságra hivatkozva. Amikor a gazdaság bajba került, az ország segített abban, hogy a gazdaság szereplői túléljék a válságot. Most ideje, hogy fordítva történjen, most azok segítsenek, akik már túl vannak a nehezén, most ők segítsenek Magyarországnak. Az elmúlt nyolc évben a magyar adófizetők, azok is, akiknek a puszta megélhetés is napi problémát jelent, rengeteg többletet fizettek be, hogy segítsenek hazánkon. Az országot sújtó válságok terheit eddig kizárólag ők állták, mert a magánérdekektől vezérelt politika mindig mindennek az árát velük fizettette meg, mindig csak az emberektől vett el közvetve és közvetlenül, s ráadásul mindig azt hajtogatja: ennek így kell lennie, ez nem lehet másképp, nincs más gazdaságpolitikai alternatíva.

Most úgy tisztességes, úgy igazságos és úgy ésszerű, hogy a válság második szakaszában, amíg ki nem jutunk a gödörből, azok vállaljanak többletterheket, akik eddig mentesültek az áldozatvállalás alól. Az együttműködés gazdaságpolitikája most azoktól kér arányosabb részt a terhek viseléséből, akik jelentős profittal rendelkeznek. Ezért most a gazdaság legerősebb szereplőit nagy tisztelettel arra kérjük, hogy válságadó formájában vállaljanak arányos részt a kilábalásból. Az ebben való részvétel átmeneti idejű, tehát közép- és hosszú távon nem befolyásolja a szektorok sikerét. Döntésünkben elsődleges szempont volt, hogy a válságadó arányos legyen, megfizetése ne okozzon a működésre is veszélyes terhet, és semmiképpen ne veszélyeztessen ez az intézkedésünk munkahelyeket. Így esett a választásunk olyan területekre, ahol valamilyen piaci sajátosság révén kiszámítható és nagy profitra tesznek szert a gazdálkodók. A bankok, a pénzügyi szektor már korábban részt vállalt a válság terheiből, most a távközlési cégek, az energiaszektor és a nagy kereskedelmi láncok vannak soron.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az előterjesztésben, amelyet önök elé benyújtottunk, pontos összegek szerepelnek, amelyek arról beszélnek, hogy melyik szektortól már az idei évtől kezdődően, tehát 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben milyen hozzájárulást kérünk. Önök is láthatják, hogy az energiaszektor kiemelt súllyal szerepel itt. Engedjék meg, hogy tájékoztassam önöket arról, hogy 4, azaz négy nappal a választások második fordulója után, 2010. április 29-én az akkor leköszönő kormány olyan szerződést kötött nagy energiacégekkel, amellyel 178 milliárd forintról mondott le a magyar adófizetők pénzéből. (Moraj.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! (Zaj.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az érintett vállalatok mindegyikéről elmondhatjuk, hogy erejük, versenypozíciójuk és nem utolsósorban az állam által biztosított előnyök révén képesek olyan extraprofitot előállítani, amelyből futnia kell a segítségre is, ha az ország, a magyar emberek bajban vannak. Azok az emberek, akik fogyasztásukkal, vásárlásaikkal sikeressé és nyereségessé teszik ezeket a nagy vállalatokat, ezeket a szektorokat, most joggal kérnek segítséget. Válság idején az ilyen előnyös pozíciókból származó hasznot illik megosztani azzal a közösséggel, amelyik ezt a hasznot létrehozta.

Három évre tervezzük a válságadókat, mindez, tisztelt hölgyeim és uraim, arra figyelmeztet bennünket, hogy nem hanyagolhatjuk el, nem söpörhetjük félre, nem mondhatunk le az oktatás, az egészségügy, vagyis általában a közszolgáltatások ésszerű átalakításáról, azt nem halaszthatjuk el, illetve arról nem mondhatunk le. Ez a három év arra ad nekünk esélyt, hogy a magyar gazdaságot Közép-Európa legsikeresebb gazdaságává tegyük, feltéve, ha ez alatt a három év alatt minden munkát elvégzünk, ami ehhez szükséges. Ennek érdekében már a közeli napok során tárgyalásokat kezdeményez a kormány minden nagyobb önkormányzattal az általuk működtetett közszolgáltatások további sorsáról.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahhoz, hogy az állam megfelelően tudja érvényesíteni a közérdeket a magánérdekkel szemben, magát az államot, az állam működését is meg kell tisztítanunk a magánérdektől. Ezért tarthatatlan az úgynevezett PPP-rendszer, amely magyarul a magán- és az állami szereplők együttműködését hivatott kifejezni, és amelyben általában, ha nem is minden esetben, de az esetek túlnyomó többségében a kötelezettségeket és korlátokat az állam vállalta, míg az előnyöket és a profitot a magántulajdonos kapta. Jó példája ez az előző korszak olyan jelenségeinek, amelyekben a magánérdek kiszorítja a közérdeket. Ezeknek a dolgoknak véget kell vetnünk. Van más út a szükséges fejlesztésekre, úgy, hogy az a közérdeket szolgálja, és nem csak a magánzsebek mértéktelen duzzasztását az adófizetők kárára. Ezért szükség van a PPP-beruházások felülvizsgálatára és a szerződéskötések azonnali felfüggesztésére.

Tisztelt Ház! Tipikus példája a magánérdek agresszív térnyerésének a közérdek kárára a magánnyugdíjpénztárak esete. (Közbeszólások. - Szűcs Erika: Már itt tartunk?!) Eleve... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Eleve tarthatatlan dolog, hogy bárki számára kötelezővé tegye a politika azt, hogy a pénzét kockáztassa. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Lebegjen szemünk előtt az amerikai példa, ahol tisztán magánrendszer van, és ahol ezért sok millió ember bukta el befektetését a válság során, amit soha senki nem fizet vissza nekik. (Szűcs Erika közbeszól.) Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Európában ezt a rendszert sehol sem vezették be, nem engedték, hogy az állami és a magán összekeveredjen. Csak a velünk együtt, újonnan az Európai Unióba belépett országokra erőltették rá ezt a szisztémát. Nem tettek soha ilyesmit a Lajtán túl. Önkéntes pénztárak vannak, de állami kényszerrel létrehozott magánrendszer nincs, és nem is lehet ismeretes.

Az állami nyugdíj az egyetlen, amely garantálni képes mindenki számára az értékállóságot, mert csak az állam olyan erős, hogy átvészeljen egy gazdasági válságot. Semmilyen magánvállalkozás nem tudja garantálni a nyugdíjakat. A magyar állam a nyugdíjjárulékból ma havi 30 milliárd forintot utal át magánbefektetők zsebébe (Szűcs Erika közbeszól.), akik semmilyen garanciát nem tudnak adni arra, hogy képesek lesznek tartani a nyugdíjak értékét, de még arra sem, hogy bárkinek a nyugdíját majd ki tudják fizetni. Ez kizárólag magánérdekeket szolgál, miközben súlyosan veszélyezteti a közérdeket. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

Senkit sem lehet arra kötelezni, hogy tőzsdére vigye a pénzét - márpedig ma ezt teszi a magyar állam.

(13.40)

Senkit sem lehet arra kötelezni, hogy tőzsdére vigye a pénzét. Aki önszántából ezt akarja, azt is érdemes figyelmeztetni, hogy sem a tőzsde, sem semmilyen magánbefektetés senkinek sem tud garantálni semmit.

Az államnak kötelessége megvédeni a nyugdíjasokat és a nyugdíjak értékét, és mi meg is fogjuk védeni a nyugdíjasokat is és a nyugdíjak értékét is. De ezt csak az állami nyugdíjpénztáron keresztül tudjuk megtenni. Ezért lehetőséget adunk a visszalépésre az állami pénztárba, és aki visszalép, annak az állam garantálja, hogy nem éri veszteség, annak garantálja nyugdíja értékállóságát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meg kell adni az embereknek a választás szabadságát. Nem lehet erőszakkal belekényszeríteni egy magánbefektetői rendszerbe, nem lehet erőszakkal kényszeríteni, hogy bárki feltegye megtakarított pénzét egy rulettasztalra. Ebben mindenkinek magának kell felelősen dönteni, ha visszalép, visszalép, ha marad, marad.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ki kell söpörnünk a magánérdeket az állami vállalatok világából is. A magyaroknak elegük van abból, hogy az ő szolgálatukra létrehozott, az ő pénzükön üzemeltetett vállalatokat bűnözők szállják meg, és szervezetten hordják ki belőlük a közpénzt. Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy a választók mit gondolnak erről, kérem, nézze meg az október 3-ai fővárosi választási eredményeket.

A közérdek azt kívánja, hogy szigorúan ellenőrizzük és számoltassuk el ezeket a szolgáltató vállalatokat. Ennek megfelelően első lépésként közös holdingba tömörítjük a Volán-vállalatokat és a MÁV-ot, valamint kialakítjuk a BKV-val való együttműködés mindkét felet kielégítő módozatát. Ez egyszerre teszi lehetővé a közérdek erősebb érvényesítését és a kisebb bürokrácia révén az azonnali költségmegtakarítást is ezeknél a hatalmas állami és önkormányzati vállalatoknál.

Közérdek végül az is, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az állami bürokrácia kevesebbet költsön magára. Ez is egy olyan pont, ahol a magánérdek beférkőzhet az állam működésébe, és károkat okozhat az embereknek. A felesleges szabályok csak arra valók, hogy visszaélésekre adjanak alapot, és gátolják az értékteremtést, nehezítsék azok életét, akik vállalkozni és dolgozni akarnak. Úgy számoltunk, hogy legalább 5 százalékkal tudunk ezen a területen kevesebbet költeni, és ezzel több tíz milliárdnyival több közpénz maradhat a kasszában.

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Felfogásom szerint közérdek az is, hogy megteremtsük az adófizetés becsületét. Ez csak arányos adózással lehetséges. Ezért a jövő év első napjától szándékaink szerint arányos adózást vezetünk be. Aki tízszer annyit keres, tízszer annyit adózik, aki pedig több emberről gondoskodik, mert több gyereket nevel, az kevesebb adót fizet. Ez így tisztességes és így ésszerű. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ez kiszámíthatóvá, tervezhetővé teszi az adózást, senkit nem érhetnek olyan kellemetlen meglepetések, mint manapság, amikor valamikor a tavasz folyamán derül ki, hogy az előző év után még tíz-, esetleg százezreket kell jövedelemadóként befizetni ilyen-olyan, egy átlagember számára átláthatatlan összefüggések és szabályok miatt. Egyszerű adózás lesz, hogy mindenki átlássa, mindenki előre tervezhesse, és ugyanakkor senki ne tudjon kibújni alóla. Egy adó, egy kulcs, azonos lehetőségek, azonos felelősség. Ez így fair. Így lesz rend az adózásban, így tudunk véget vetni a potyautasrendszernek. Éppen ezért ezzel mindenki jobban jár, mert az elmúlt húsz év legalacsonyabb jövedelemadóját vezetjük be, ugyanakkor ezzel az adózással mindenki arányosan részt vállal a közös terhekből.

Tisztelt Ház! Minthogy első számú nemzeti ügynek tekintjük a magyar gazdaság mielőbbi talpra állítását, ezért nyilvánvaló, hogy egyik legfontosabb közérdekünk ma a meglévő munkahelyek védelme és új munkahelyek teremtése. Aki munkát tud vállalni, és így képes gondoskodni magáról és családjáról, annak a munkalehetőség nem csak személyesen érdeke, azt is világosan kell látnunk, hogy ezzel a közösséget is szolgálja. Mindenkinek érdeke az, hogy többen tudjanak adót és járulékot fizetni a közös kalapba, és minél kevesebben szoruljanak segélyre ugyanebből a kalapból.

Ennek érdekében öt fontos intézkedést emelek ki a második akciótervből. Aláírjuk a megállapodást a Magyar Kereskedelmi Kamarával, amely a német típusú szakképzési, duálisnak mondott rendszer bevezetését teszi meg, indítja meg Magyarországon. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Megkezdjük a részmunkaidős foglalkoztatás támogatását a hölgyek esetében. Ha valaki 8 óra helyett kétszer 4 órában női munkaerőt alkalmaz, akkor 27 százalék helyett 20 százalék tb-járulékot fizet csak. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.) Bevezetjük a Széchenyi-kártyát az agráriumban, lehetővé tesszük a helyi termelői piacok megnyitását, és forgóeszközhitelt nyújtunk az agrárium számára, mert a munkahelyek bővítésének egyik nagy lehetőségét éppen itt látjuk.

Tisztelt Ház! Lássuk, mit tehetünk a rossz szabályokkal szemben! A túlzott bürokrácia, a túlszabályozottság nemcsak azért áll szemben a közérdekkel, mert béklyókat rak azokra, akiktől a gazdasági növekedés beindítását várjuk, hanem azért is áll szemben a közérdekkel, mert sokszor csak arra szolgál, hogy elfedje a magánérdekeket, és a zavarosban halászókat segítse. Éppen ezért alapvető közérdek a fölösleges bürokrácia csökkentése, az értelmetlen szabályok felszámolása.

A józan ész mindig erősíti a közérdeket. Ezen a területen is jelentős változtatásokat tartalmaz a második akcióterv, számos olyan akadályt gördítünk el a vállalkozások és a munkavállalás útjából, amelyekre régóta nagyon sokan és okkal panaszkodnak. Ezért eltöröljük az elvárt jövedelem határát. Az önfoglalkoztató vállalkozások adózását egyszerűsítjük. A vállalkozási piacot megtisztítjuk az egyszerűsített végelszámolás lehetőségének megteremtésével. A társasági adó év végi feltöltésére vonatkozó árbevételi szintet 50 millió forint helyett 100 millió forintra emeljük. Olcsóbb fejlesztéspolitikát indítunk meg, 20 százalékkal csökkentjük a pályázatok elbírálásában részt vevő szervezetek számát, 10 százalékkal csökkentjük a pályázati mellékletek számát, 30 százalékkal csökkentjük az adatlapok hosszát, és 2011 végére megteremtjük a papírmentes pályázás lehetőségét is. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Az előtakarékosságot támogatni fogjuk, 8 év helyett 10 évig támogatjuk, közeli hozzátartozó is felhasználhassa a lakáscélú előmegtakarítását, és az áthidaló kölcsönökként adható hitelek arányát pedig 75 százalékra emeljük, ettől is az építőipar megindulását várjuk.

Tisztelt Ház! Az imént felsoroltak valójában azt jelzik, hogy immár új világ van Magyarországon. Megváltoztak a szabályok. A közérdek erősödik. Erre kaptunk felhatalmazást, és erre mondtak a választók október 3-án határozottan igent. Egyértelműen kifejezték, hogy gyökeresen mást várnak a politikusoktól, egészen más szerepet szánnak a politikának. Azt akarják, hogy a politikusok az ő közös ügyeiket és érdekeiket, vagyis a közérdeket képviseljék, azt erősítsék és ne a magánérdekeket. Az emberek felismerték, hogy a politikát és az államot eluraló magánérdek tönkretette az országot, gátolta az ő személyes boldogulásukat, keserítette egyéni életüket. Ezért söpörték el az előző korszakot, ezért alapították meg a nemzeti együttműködés rendszerét, amelyben a közérdeknek kell érvényesülnie közös ügyeik intézésében, és a magánérdeknek a piacon van a helye, ott kell versenyeznie.

Mindenkinek azt javaslom, tisztelt Ház, hogy szoktassa magát ahhoz a gondolathoz, hogy a közérdek mostantól legalább olyan erős, mint a magánérdek, és ha a helyzet úgy kívánja, akkor még erősebb is annál, és akkor a közérdeket a magánérdekkel szemben is érvényesíteni kell, ugyanúgy, ahogy ezt tettük a vörösiszap-katasztrófa kapcsán, amikor új alkotmányos intézményt hoztunk létre a bajok kezelésére.

(13.50)

Eljárt az idő afelett, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy bizonyos emberek kiváltságos helyzetben érezzék magukat, és azt gondolják, hogy ők bármit megtehetnek, az ő cselekedeteiknek nincs következménye. Eddig az volt a világ rendje Magyarországon, hogy kevesen nagyon jól jártak, és az emberek nagy-nagy többsége hiába gürcölt, hiába hozott áldozatokat, hiába küszködött, mindig rosszul járt. Ezen változtatunk. Lehet, hogy ez nem tetszik azoknak a keveseknek, akik eddig mindig nagyon jól jártak. Az ő szempontjukból ez akár érthető is lehet, de a demokráciában egyes emberek szava nem írhatja felül a sokakét, vagyis a közakaratot. Eddig az ügyeskedős, potyautas módszerrel lehetett érvényesülni Magyarországon. Aki becsületesen próbált dolgozni, vállalkozni, az szinte csak rosszul járhatott, és még a szemébe is nevettek, hogy milyen élhetetlen vagy.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ennek a korszaknak van most vége. Az elmúlt nyolc évben ki lehetett kerülni a közterhekből való arányos részesedést, mondván, majd másoktól beszedi a kormány. Voltak, akik úgy gondolták, hogy mi mulatunk, az egyszerű adófizetők meg majd fizetik a számlát. Ennek a világnak akarunk véget vetni. Aki mulat, annak fizetnie is kell. Mennél többet mulat, annál többet kell fizetnie, és a közterhekből mindenkinek, aki erre fizikailag képes, ki kell venni a részét. Nincs kibúvó, nincs kivétel, nem lehetnek kiváltságok és kiváltságosok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a világ, bármennyire is akar, nem fog visszatérni, amelyben az államot behálózták a magánérdekek, és fölemésztették az emberek erejét, pénzét, erkölcsét és hitét. Nem engedjük, hogy az előző korszak visszatérjen. Ezt a megbízást kapta a 2010-es kétharmados forradalom révén a megalakult új Országgyűlés, magam és a nemzeti ügyek kormánya pedig ennek a megbízásnak a teljesítésére tettünk esküt. És most ennek az eskünek tettünk eleget, amikor önök elé beterjesztettük a második akciótervet. Kérem önöket, adják meg a szükséges támogatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypárti frakciókban. - Szórványos taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 18 2010.10.18. 31:23  6-19

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen az ellenzéki és kormánypárti frakciók vezetőinek a hozzászólásokat; a támogató véleményeket bátorításként fogjuk fel, ott pedig, ahol a véleményeink ütköznek vagy eltérnek egymástól, engedjék meg, hogy röviden válaszoljak. Lehet, hogy nem kell már túl sokszor válaszolni, mert egy idő után beleunnak a tisztelt ellenzéki frakcióvezetők abba a kérdésbe, hogy most akkor egyeztetés van vagy nincs, egyeztetés nélkül vagy egyeztetéssel kerülnek-e a Ház elé a javaslatok.

Nem akarom untatni önöket, de ha kívánják, legközelebb a kormányprogramból mindig mondat szerint beidézem azokat a gondolatokat, amelyek itt egy-egy előterjesztés mögött állnak. Azt szeretném kérni önöktől, hogy rajtunk elsősorban a kormányprogramunkat kérjék számon, ne pedig a saját programjukat, mert ahhoz nekünk nincs semmi közünk. A saját programunkat kérjék rajtunk számon, azt a programot, amit a választók elé terjesztettünk, amire a választók szavaztak. Majd az egész választási programot először az elmúlt húsz év során korporáltuk, beleillesztettük a kormányprogramba, így a választási programunk egybeesik a kormányprogramunkkal. Annak a végrehajtásáért tudunk és akarunk helytállni az ország közvéleménye előtt, és nem tudjuk azokat a véleményeket és javaslatokat figyelembe venni az önök részéről, amelyek bennünket ettől el akarnak téríteni. Ezért engedjék meg, hogy azt mondjam, a legfontosabb egyeztetés Magyarországon megtörtént. Valóban két választás is volt, egy parlamenti és egy önkormányzati, ezt mi a legfontosabb egyeztetésnek tekintjük.

Ugyanakkor valóban helyes felidéznünk azt, hogy voltak konzultációk, lesznek is még nemzeti konzultációk bizonyos részkérdésekről, és úgy, ahogy elmentünk az Országos Érdekegyeztető Tanácsra, más fórumokra is elmegyünk, és ott is azt fogjuk mondani, amit itt mondunk önöknek, hogy mi az a program, aminek a végrehajtására a választók felhatalmaztak bennünket, és mi csak arról tudunk megegyezni, hogy azoknak a céloknak az érdekében milyen részlépéseket, milyen időrendben lebontott részlépéseket tudunk tenni, amelyekben esetleg egyetérthetünk. De a lényegről, az irányról, a célról, a szándékról nem tudunk vitatkozni, mert egész egyszerűen nincs más felhatalmazásunk, mint a választópolgárok kizárólagos felhatalmazása.

Ami Schiffer képviselőtársam kis- és közepes vállalatok támogatására vonatkozó megjegyzését illeti: ott egyelőre annyit tudtunk tenni - abban egyetértek önnel, hogy még jó néhány dolgot meg kellene tennünk a jövőben, remélem, hogy a költségvetés és az adótörvények vitájában kapunk is erre javaslatokat -, hogy a társaságiadó-fizetés, a nyereségadó-fizetés esetében 500 millió forintig a kis- és középvállalkozásokat előnyben részesítettük, Magyarország gazdasági méretét és szerkezetét ismerve ebbe a magyar kis- és középvállalkozások szinte mindegyike beletartozik, így azt tudjuk mondani, hogy a méretből fakadó versenyhátrányt egy bizonyos szabályozással kompenzálni vagy ellensúlyozni tudjuk. Minden újabb javaslatot is képviselőtársamtól szívesen fogadunk.

Harmadszor vívnánk meg ezt a vitát, ha most én válaszolnék önnek érdemben, ami arról szól, hogy mivel kell kezdeni egy gazdasági növekedés beindítását: radikális járulékcsökkentéssel vagy radikális adócsökkentéssel és adóreformmal. Én elfogadom az ön által elmondott érveket, sőt talán még magam is tudnám szaporítani azokat, amelyek egy radikális járulékcsökkentés mellett szólnak. Azonban kérem a tisztelt Házat, vegye figyelembe, hogy a két dolgot egyszerre nem tudjuk megtenni. Ha az országot nem adósították volna el nyakig, ha hazánk nem úgy nézne ki, ahogy, ha nem a romeltakarítással kellene foglalkoznunk, ha nem lopták volna ki ennek az országnak a szemét is, akkor valószínűleg képesek lennénk arra, hogy egyszerre járulékot is csökkentsünk, meg adóátrendezést is hajtsunk végre, de a mostani körülmények között a kettő együtt nem megy, ezért döntést kell hozni.

Már korábban is elmondtam, hogy én akceptálom az ön szempontjait, amelyek miatt ön első helyre a járulékcsökkentést tenné, a mi felfogásunk azonban az, hogy egész addig, amíg egy adórendszer nincs rendben, amíg egy ország adórendszere nem világos, nem átlátható, nem méltányos, nem arányos, amíg az emberek nem érzik úgy, hogy ha nem is esik jól, de az a helyes, ha fizetnek, és azt érzik, hogy mindenki hozzájuk hasonlóképpen jár el, nos, amíg ezt a helyzetet nem érjük el, addig semmilyen gazdaságpolitika sem lesz sikeres. Ezért a gazdaság lelkének, lélektanának, a tisztességnek, a méltányosságnak, a fair versenynek a szabályait kell először helyreállítani, ennek a kiindulópontja pedig egy átlátható, egyszerű, világos és arányos adórendszer. Ezért most az erőinket ide kell összpontosítani, de fennmarad közöttünk a szándékegybeesés, tisztelt frakcióvezető úr, hogy amint lehet és a gazdaság teljesítménye erre lehetőséget ad, akkor járulékcsökkentést is végre szeretnénk hajtani, s remélem, hogy önökkel együtt még ebben a ciklusban meg is tudjuk szavazni.

Néhány félreértés is elhangzott. Engedjék meg, hogy annak tekintsem a tényekkel nem egyező nyilatkozatokat. Az adórendszerrel senki sem jár rosszabbul. Nincs olyan társadalmi csoport, amely Magyarország történetének legalacsonyabb adókulcsával - még az adójóváírást kivezető kompenzáló lépéseket is ide kell vennünk - rosszabbul járna. Nincs olyan csoport! Azon lehet vitatkozni, hogy ki jár jobban, és ki jár kevésbé jól, de arról, hogy mindenki jobban jár, nem érdemes vitatkoznunk, mert a számok ezt mutatják. És éppen mert ezt a vitát egyszer már itt, a tisztelt Házban amolyan félkész formában lefolytattuk, figyelembe vettük az összes olyan szempontot, amit önök akkor ebben a vitában elmondtak, hogy figyeljünk a minimálbéresekre, hogy figyeljünk a hátrányos helyzetben lévőkre, hogy az adójóváírás miatt figyeljünk egy bizonyos fizetési sávhoz tartozó, egyébként széles szavazóközönségre. Ezeket a szempontokat mind figyelembe vettük, és olyan megoldásokat iktattunk be, amelyek segítségével azt tudjuk most már mondani, hogy olyan adóátalakítást hajtunk végre, aminek eredményeképpen senki sem jár rosszabbul. Arról már nem is beszélek, hogy ott, ahol gyermek van, szükségszerűen mindenki jobban fog járni, de erről talán majd egy mondattal később.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A válságadó - ezt még mindig Schiffer képviselőtársamnak mondom - nem piacszabályozási eszköz.

(14.40)

Tehát én egyetértek azzal a diagnózissal, amit a magyar piac egyébként cseppet sem biztató állapotáról mondott néhány szektor esetében. Mi is ismerjük ezeket a jelenségeket. Látjuk, hogy időnként lóvá tesznek bennünket, hogy az orrunknál fogva vezetnek, hogy olyan elszámolási trükköket vezetnek be, amelyekkel szemben rendkívül nehéz fellépni, és ami egyáltalán nem a magyar gazdaságban való tisztességes részvételről tanúskodik. Ezeket a jelenségeket érzékeljük.

Azt javaslom, hogy amikor majd idekerülnek ezeknek a bizonyos szektoroknak a szabályozását elősegítő törvényjavaslatok, akkor részben tegyék be a közösbe a javaslataikat, részben pedig majd szavazzák meg az előterjesztéseket, mert itt komoly szabályozási kérdéseken is változtatnunk kell, de a válságadóval nem tudunk szabályozási kérdéseket megoldani. Ezért azt kérem önöktől, hogy ezen a válságadó-előterjesztésen ne kérjék számon a szabályozási problémákat és a még mindig fennálló szabályozási..., hát, szemtelenségeket, hogy fogalmazzuk ilyen szerényen.

Nem rendszerszerű, csak eseti az, amit mi javaslunk. Én látok igazságot Schiffer képviselőtársamnak ebben a véleményében, de higgye el, hogy egész egyszerűen nem lehetséges! Technikailag, szakmailag vagy kormányzásszakmai szempontból nem tudunk másképpen előrehaladni, csak úgy, ahogy most tesszük, hiszen ezt a költségvetést, amely a mostani gazdálkodásnak kijelöli a kereteit, azt örököltük. Ha nem ezzel a költségvetéssel kellene dolgoznunk, akkor rendszerszerűbbé tudnánk tenni a változtatásokat - én ezzel mélyen egyetértek. De miután egy örökölt költségvetés van, ráadásul a nemzetközi pénzügyi világ mostani állapota kifejezetten bizonyos költségvetési mutatók, például költségvetési hiány, államadósság szinten tartását és a későbbiekben csökkentését várja el, ezért minekünk ebben a költségvetésben, ezekkel a keretekkel kell kialakítani az elgondolásunkat.

Mit tudunk tenni? Ott, ahol szükséges, megyünk előre, és egy dologban biztosak lehetünk - ezt szeretném önnek is egyfajta garanciaként mondani -, hogy minden olyan eseti döntés, amit most hozunk, abba az irányba halad, amelybe a nagy reformoknak és a nagy átalakításoknak meg kell történnie. Tehát attól nem kell tartani önöknek, hogy a kormány olyan előterjesztésekhez kéri az önök támogatását, amit később majd azért kell visszavonni, mert kiderült, hogy a nagy, átfogó átalakítások során ezek a lépések nem voltak vagy nem lennének indokoltak. Nem, itt minden eseti lépés egy bizonyos irányba mutat. És én is szeretném, ha túl lennénk már a költségvetés vitáján, és a következő évben már nemcsak eseti lépésekről beszélhetnénk, hanem egy egész éves gazdálkodás összefüggésrendszerében értelmezhetnénk mindazt, amit teszünk.

Harrach képviselőtársamnak köszönöm szépen a hozzászólását. Én azt hiszem, persze az ellenzéki képviselőktől nem várhatjuk el, hogy arról beszéljenek, amit én a legfontosabbnak gondolok, ez pedig az, hogy egy arányos adórendszert sikerült összeépítenünk egy családi adózási rendszerrel. A Kereszténydemokrata Néppárt a megmondhatója, hogy hány éve dolgozunk ezen, mert elvileg a világban ma ismert arányos adózási rendszerek nem teszik lehetővé, hogy ott családi elemet is érvényesíteni lehessen. Vagy ha mégis, akkor a családi adózás elemének beemelésével lerontják az arányos adórendszer legnagyobb előnyét, hogy egyszerű, átlátható, világos, nincsenek kivételek, és ezért nagyon könnyedén tudnak eleget tenni a bevallási kötelezettségeiknek a választópolgárok. Emlékeznek a mi célunkra, hogy egy söralátéten elférjen a magyar választópolgárok adóbevallása (Derültség az MSZP padsoraiból.) - ettől nem vagyunk messze. Mire a végszavazás elérkezik, addigra reményeim szerint be is tudjuk mutatni; vannak prototípusok már (Derültség.), tehát haladunk ebbe az irányba.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném tehát mondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppártnak szeretnék köszönetet mondani azért a sokéves munkáért, amellyel kidolgozták egyébként a családi adózás rendszerét, és amelynek a lényegét át tudtuk venni, és össze tudtuk építeni az arányos adórendszerrel.

Fontosnak tartom azt, amit Harrach Péter képviselőtársam mondott, bár miután nem a kormányt támadta, ezért talán kevesebb figyelem irányul rá, de mégis, engedje meg, képviselőtársam, hogy ezt a gondolatot előhozzam. Itt nem arról van tehát szó, hogy családi adókedvezményt szeretnénk megindítani. Ilyen volt: 1998-2002 között bevezettünk egy családi adókedvezményt. De most sokkal többre vállalkozunk, ez egy sokkal magasabb rendű dolog, amit célul tűztünk ki! Most azt állítjuk, és ehhez kérjük az önök támogatását, hogy eljött az ideje annak, hogy a magyar állam azt mondja, hogy a család olyan fontos dolog a mi hazánkban, hogy a gyermekek eltartásához szükséges bizonyos jövedelmet egész egyszerűen nem adóztatja. Tehát nem arról van szó, hogy elveszi az adót, aztán különböző kedvezményekkel visszaadja, hanem azt nyilvánítja ki, hogy megbecsüli, tiszteli és elismeri azokat az embereket, akik gyermeket vállalnak, és a gyermek felneveléséhez szükséges bizonyos összegekhez nem nyúl hozzá. Ha valaki gyermeket nevel és dolgozik, akkor annak az embernek a fizetéséhez egy bizonyos arány szerint nincs köze a magyar államnak. Nem kapja az ember kedvezményként az államtól - nem vehetik el tőle! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Én azt tanultam meg az elmúlt húsz év során, amikor különböző parlamenti megoldásokat tanulmányozhattam a világ különböző parlamentjeiben, hogy családtámogatás, demográfiai trendfordítás szempontjából csak azok a rendszerek voltak jók, ahol az emberek elhitték, hogy az a rendszer hosszabb távon fennmarad, kiszámítható és stabil. Ezért fontos, hogy a magyar állam, amelynek a szavahihetősége az elmúlt hatvan évben kicsit megromlott, ne a magyar állam kedvezményeire alapozzanak az emberek, hanem legyen egy tőlük el nem vehető, elidegeníthetetlen jog, amely előfeltétel a család fenntartásához. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ezért én azt fogom majd javasolni, ha eljön az idő, hogy adjunk alkotmányos garanciát is a családoknak arra, hogy mindig (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.) lesz egy olyan jövedelem, amelyhez nem lehet hozzányúlni.

Ha megengedik, Vona képviselőtársam néhány felvetéséhez is szeretnék kapcsolódni. Természetesen az a gond, amikor kivetjük az ilyen válságadókat, mindig előkerül, hogy meg lehet-e, és ha igen, milyen mértékben akadályozni a teher továbbhárítását. Ezzel már találkoztunk a bankadó esetében is. Ezt a vitát akkor lefolytattuk. Én most szeretném önöket arra emlékeztetni, hogy a lefolytatott vitáknak az az értelme, hogy abból lehet a jövőre nézve következtetéseket levonni. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tényleg?) Nézzék meg, ha a bankadót olyan könnyen át lehetett volna hárítani, akkor nem folytattak volna olyan óriási küzdelmet az érintett pénzintézetek, mint ahogy tették nemzetközileg is, hogy azt visszavonjuk.

És kétségkívül ma is vannak ilyen próbálkozások, de mégis, azt azért jó lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy ez idáig a bankadóból származó terheket nem tudták továbbhárítani az emberekre, sőt éppen hamarosan tárgyalják vagy talán meg is szavazzák a devizahitelesek számára javasolt, néhány kedvező változást. Tehát nemhogy áthárítani nem tudják, hanem további, az embereket vagy a hiteleseket védő intézményeket próbálunk kiépíteni. Ezért én azt gondolom, hogy ne legyünk kishitűek.

Természetesen nyilvánvaló dolog, önök is ismerik, ez a piac és az élet rendje, majd lesznek kísérletek az áthárításra. De nem lehet onnan kezdeni egy gazdaság átépítését, hogy azt mondjuk, hogy miután majd úgyis tovább fogják hárítani, bele se vágunk ebbe a dologba. De, vágjunk bele! Tanuljunk abból, ami a bankadónál történt, és tegyük meg azokat a lépéseket, amelyekkel szűkítjük az áthárítás lehetőségét! Ennek érdekében már konzultáltunk a Versenyhivatallal, számítunk a fogyasztóvédelemre. Igenis, a magyar államnak vannak olyan intézményei, amelyeknek az a hivatásuk és értelmük, hogy az ilyen típusú továbbhárítással szemben megvédjék az embereket. Még egyszer mondom: leeresztett kézzel, berezelve, eleve vereségre ítélve magunkat nem érdemes csatába menni! Akkor vágjunk bele, hogyha hisszük, hogy amit teszünk, az jó; az eszköz, amit választottunk, elfogadható és méltányos; és hiszünk abban, hogy képesek leszünk az ellenfélnek a mi lépéseink semlegesítésére tett kísérleteit is korlátok között tartani. Ha ebben nem hiszünk, nem érdemes belevágni. Mi, akik ezen a felén ülünk a tisztelt Háznak, mi hiszünk ebben, és ezért bele fogunk vágni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kereskedelmi szektor vagy azon nagyobb szereplők 100 százalékos megadóztatásánál óvatosságra szeretnék mindenkit inteni. Tőlem sem áll távol az a gondolkodásmód, ami adott helyzetben a lehető legnagyobb előny megszerzésére törekszik a választópolgárok érdekében. Én is így gondolkodom. De azért lássuk be, hogy vannak bizonyos korlátok. Magyarország aláírt néhány egyezményt. Ezek beruházásvédelmi egyezmények, amelyekkel ha szembemegyünk, a végén, ha megszegjük ezeket, több kárt fogunk magunknak okozni, mint amekkora az a baj volt, amit el akartunk hárítani.

Ezért én a radikális megközelítést szellemileg mindig indokoltnak tartom, és azt gondolom, hogy a radikális alternatívákat is mindig végig kell gondolni, hogy az ember jó döntést hozhasson, de nem mindig lehet a radikális észjárás szerint cselekedni, mert valójában nem a céljainkat érjük el, hanem a lehetőségeinket is leromboljuk. Itt egy ilyen esettel van dolgunk. Ezért én azt mondom, higgyék el nekem, hogy példátlanul, példátlanul nagyarányú adókat vetünk ki. Ez, amit most csinálunk, az európai gazdaságpolitikában nem mindennapos esemény, mint ahogy a bankadó esetében is, ha visszagondolnak erre, mi voltunk az elsők.

(14.50)

Én nem mondom azt, hogy ezt a vitát nem tudjuk majd megnyerni a nemzetközi fórumokon. Hiszek abban, hogy meg tudjuk nyerni - de nem lesz könnyű. És ha beruházásvédelmi vagy egyéb nemzetközi szerződéseket átlépünk, akkor semmi esélyt nem látok arra, hogy ezt a vitát meg tudjuk nyerni, és végül is elhozzuk ezeknek az intézkedéseknek a gyümölcseit a magyar választópolgárok számára. Ezért itt, ez esetben a radikális gondolkodás szükségességének elfogadása mellett is reális, mértéktartó, helyes helyzetértékelésből kiinduló mértéket és célokat tartok kívánatosnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vona képviselőtársam felvetette a magánnyugdíjrendszert. Értem, amit ő mondott - azt hiszem -, sőt a mondandójának az erkölcsi alapjait is állni látom, mert azok megvannak. Nem tisztem ugyan, de ha megengedi, képviselő úr, hogy egy mondat erejéig interpretáljam az álláspontját, ugye ez úgy hangzik, hogy a magánnyugdíjrendszerrel nem kellene ilyen bonyolultan - mint ahogy a Fidesz itt próbálkozik - bánni, hanem le kellene államosítani. Le kellene államosítani, és ennek megvan az erkölcsi alapja - mondja ő -, hiszen embereket kényszerrel vittek be ebbe a rendszerbe. Nem önként mentek, állami kényszer vitte be őket, hát állami kényszerrel vissza is lehet őket hozni.

Ezt én egy megfontolandó javaslatnak látom. Meg is fontoltuk, el is vetettük. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) Ennek az volt az oka, hogy meggyőződésem szerint hiába vittük be, vagy vitte be az előző kormány, az elmúlt húsz vagy tizenöt év, hiába vitte be az embereket erővel és jogszabályi kényszerrel ebbe a rendszerbe, innen erővel őket nem szabad kihozni, mert ezzel átlépünk néhány olyan határt, amely hosszú távon is aláássa a gazdaságpolitikánk sikerességét. Ezért az emberek józan eszére érdemes apellálni. Tehát én itt most nem a kényszert, nem az államosítást, nem az állami eszközöket, hanem kifejezetten a józan észre való apellálást helyezném előtérbe, és nem akarjuk arra kényszeríteni az embereket, hogy akik továbbra is oda akarják vinni a pénzüket, ahova eddig vitték, hát önkéntes formában nyugodtan megtehetik. Ha a fizetésük egy részét továbbra is kockáztatni szeretnék, hát kockáztassák úgy, hogy közben mi felhívtuk a figyelmüket arra, hogy rendkívül veszélyes dolgot tesznek.

Mi egy dolgot tudunk mondani. Azt tudjuk mondani, hogy a magyar nyugdíjasok mai helyzete nem teszi lehetővé, hogy a nyugdíjjárulékból - a kötelező állami nyugdíjjárulékból - akár egyetlen forintot is magánbefektetéseknek utaljunk át. Minden forintra szüksége van Magyarországnak ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni a nyugdíjakat. Lehet vitatkozni azon, hogy a magyar nyugdíjrendszer egyébként korszerű-e vagy sem, hogy ez a bizonyos felosztó-kirovó rendszer, hogy a nyugdíjasok mindig abból kapják a nyugdíjukat, amit egyébként az aktívaktól járulékképpen beszedünk, ez jó-e vagy rossz. Erről lehet beszélgetni, de egy dolog biztos: ezt a rendszert nem lehet megborítani. Ha ehhez hozzányúlunk, nem fogják megkapni a nyugdíjukat a nyugdíjasok. Ezért a ma nyugdíjas korban lévők védelme teszi szükségessé, hogy ezt a hazárdjátékot ne engedjük tovább. Mert minden járulékforintra azért van szükség, hogy a ma nyugdíjasainak ki tudjuk fizetni azt, ami nyugdíjként jár, és megmondtuk, hogy meg fogjuk védeni őket is, és meg fogjuk védeni a nyugdíjuk vásárlóértékét is. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ezért az állam nem tesz oda be többet pénzt.

De még egyszer mondom, senkit nem kényszerít arra, hogy elhagyja ezt a pénztárt. Sőt kifejezetten választási lehetőséget kínálunk. Azt is mondhatnám - most már nem Vona képviselő úrnak, hanem Mesterházy Attila képviselőtársamnak válaszolok -, azt is mondhatnám, hogy önök elvették az emberek döntési szabadságát a saját pénzük fölött. Mi meg visszaadjuk. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Mi meg visszaadjuk. Mi pedig visszaadjuk, tisztelt hölgyeim és uraim, ők fognak dönteni, nem önök. (Taps a kormánypártok soraiban.) Eddig az volt a helyzet, hogy önök döntöttek mások pénzéről, most majd mindenki dönt a saját pénzéről. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért nekünk egyetlen kötelességünk van, és ennek eleget fogunk tenni. Ez pedig az, hogy aki úgy dönt, hogy visszalép a magánrendszerből az állami rendszerbe, azt nem érheti veszteség. Ezt garantálnunk kell, ezt garantáljuk is, és helyt is fogunk állni a szavunkért.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért, amit teszünk magánnyugdíjpénztár-ügyben, szolgálja a ma nyugdíjban lévők érdekét, mert biztonságban van a nyugdíjuk. Szolgálja azok érdekét, akik hamarosan nyugdíjba mennek, és - anélkül, hogy felesleges pengeváltásba bocsátkoznék a szocialista képviselőtársaimmal - azért valami oka csak volt annak, hogy bizonyos korlátok között önök is lehetővé tették a visszalépést, mert látták, hogy ebből nagy baj lesz. Ezt pontosan látták önök is, ezért bizonyos életkor fölött a visszalépést lehetővé tették. Miért ne tegyük ezt lehetővé azok számára, akik egyébként fiatalabbak azoknál, mint akiknek önök kinyitották a visszalépés lehetőségét? És vissza is léptek, több tízezren szavaztak a lábukkal. Miért akarják megtagadni ezt a lehetőséget a magunk korabeliektől vagy a nálunk is fiatalabbaktól?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vona képviselő úrnak szeretnék még egy átfogó gondolatához kapcsolódni. A láncot eltépni - mondta ő, vagyis a nemzetközi diktátumok súlya alól kiszabadítani Magyarországot. Én azzal a gondolkodásmóddal, hogy Magyarország a gazdasági önrendelkezését a lehető legteljesebb mértékben nyerje vissza, egyetértek. A kérdés csak az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mi az a közeg, amiben értelmeznünk kell a gazdasági önrendelkezést. Mert nyilván önellátásra nem akar visszaállni senki Magyarországon. Ha valaki azt javasolná, hogy a magyar gazdaság álljon vissza önellátásra, azzal azt javasolná, hogy néhány évtizedet menjünk vissza az időben. Magyarország az exportteljesítménye nélkül, annak a többletnek az értékesítése nélkül, amit mi itt előállítunk, ha azt nem tudnánk eladni, akkor a magyar életszínvonal jelentősen lejjebb lenne.

Ezért én értem a magyar gazdaság önállóságára vonatkozó gondolatokat, de hadd hívjam fel az önök figyelmét arra, hogy ezt a gondolatot ma csak az Európai Unió keretén belül értelmes értelmezni. Ha valaki úgy gondolja, hogy számunkra az európai uniós keret nem megfelelő, akkor az onnan való kilépés melletti érvelés a logikus, de ezen a kereten belül többet tenni a nemzeti autoritás vagy a nemzeti gazdaságpolitikai függetlenség helyreállítása érdekében, mint amit ez a kormányoldal tenni próbál, szerintem racionálisan nem lehet. Azt gondolom - és ezt szeretném megismételni -, hogy ennek a politikai közösségnek az a meggyőződése, hogy habár az Európai Unió számos kritikát megérdemel, és a működése egyáltalán nem váltja be minden tekintetben az ahhoz fűzött reményeket, de a mi álláspontunk az, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy belül legyünk az Európai Unión, és az Európai Unió által kínált gazdasági lehetőségeket próbáljuk a lehető legjobban kihasználni.

Ráadásul, tisztelt képviselőtársam, ez nem csak a mára vonatkozó gondolatom, hanem ez a jövőre is vonatkozik. Mert én úgy látom - majd meglátjuk tíz év múlva, hogy helyesen értékeltem-e a helyzetet -, hogy a világban olyan átalakulások zajlanak, amelyet egyfajta regionalizációval lehet leírni. Tehát a nagy globális világfejlődés után, amelynek következményeit mindannyian látjuk, valószínűleg a nagyobb egységek belső együttműködése fog megerősödni. Ez számunkra az Európai Uniót jelenti. Ezért hosszabb távon is azt gondolom, hogy ha csak valami szándékainkkal merőben ellentétes dolog nem történik az Unióban, és a fantáziánk azért itt a vészjelzőt megszólaltathatja, de ha nem történik semmi olyasmi, ami alapvető értékeinkkel és meggyőződésünkkel ellentétes, nem történik ilyen az Unióban, akkor azt javaslom, hogy továbbra is, hosszabb távon is az Unión belül keresse Magyarország a gazdasági önrendelkezés értelmét és lehetőségét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Mesterházy Képviselőtársam! Értem a dolgot. A Magyar Szocialista Párt nem támogatja a különadók bevezetését, nem támogatja a 16 százalékos arányos adórendszer megteremtését, és nem támogatja azt sem, hogy az arányos adórendszert egy családi adórendszerrel kombináljuk. Tiszta beszéd, világos; sajnálom, hogy így döntöttek. (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Sajnálom, hogy így döntöttek. Remélem, hogy a vita során azért találkoznak majd olyan érvekkel, amelyeket néhányan önök közül megfontolásra érdemesnek tekintenek.

Rossz üzenet - mondta a frakcióvezető úr, mintegy az elutasító álláspontot indokolva - a nemzetközi befektetőknek ez a válságadó. Ez így van. Azt mondani, hogy jó üzenet lenne, ezt azért elég nehéz lenne állítani. (Mesterházy Attila: A Fidesztől idéztem.) Tehát beszéljünk őszintén és egyenesen: ez valóban így van. Ez a válságadó rossz üzenet a külföldi befektetőknek. Mert ki szeretne létrehozni befektetéseket egy országban, ahol egyébként váratlanul válságadót - vagy ki tudja, milyen terhet - lehet a nyakukba tenni? Én ennek pontosan tudatában vagyok. Csak én azt állítom, hogy még így is, ezzel a rossz üzenettel együtt is érdemes vállalnunk azt, amibe most belekezdtünk, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy - szemben talán néhány külföldieknek interjút adó magyar politikussal - ne az ő pánikreakciójukat erősítsük, hanem megnyugtatni próbáljuk őket, és tegyük világossá - ezért fontos, hogy szerepel a törvényjavaslatban -, hogy három évre vezetjük be ezeket az intézkedéseket.

Arról kell meggyőzni, nemcsak magunkat, hanem a világot is, hogy képesek vagyunk ez alatt a három év alatt a magyar gazdaság növekedését valahol a nemzeti össztermék 4-6 százalék közötti sávjába felvinni, hogy ezalatt képesek vagyunk egy olyan adórendszert alkotni, amelyben a 25-30 százalékos adóelkerülés már nem lesz érvényes, mint ahogy ma Magyarországon ez a helyzet. És képesek leszünk ezzel egy időben a magyar kis- és középvállalkozásokat újabb munkahelyek teremtéséről meggyőzni, és közben a termelésbe beruházni akaró külföldieket is meg akarjuk győzni, hogy jöjjenek ide, hát ezért vittük le, a magyar és a külföldi befektetők miatt vittük le a társasági adó kulcsát alacsonyabbra. Hiszen nekünk szükségünk van ezekre a beruházásokra.

(15.00)

A feladat tehát, hogy miközben most nem küldünk nekik jó üzenetet, mégis meggyőzzük őket arról, hogy pontosan ezek a lépések vezetnek el oda bennünket, hogy Magyarország három éven belül ezek nélkül a bevételek nélkül is tartani tudja az Európai Unió általános pénzügyi elvárásait, és ezek nélkül a bevételek nélkül is képes lesz 4-6 százalékos gazdasági növekedésre. Ez a feladat; óriási feladat, de szerintem, ha csak azt ismételgetjük, hogy a mostani válságadó nem jó üzenet, akkor ennek a feladatnak nem fogunk tudni eleget tenni.

Az a felvetés - ezt csak azért hozom ide, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy a jövőben kellően át nem gondolt gondolatok ne száguldozhassanak itt a légtérben -, az a gondolat, hogy méltánytalan a mi részünkről, hogy nem gondolunk azokra, amikor a családokat támogatjuk azzal, hogy bizonyos jövedelmüket az állam egész egyszerűen nem vonja be az adóalapba, hogy ezzel méltánytalanságot követünk el azokkal a családokkal szemben, ahol nincs gyermek, holott lehet, hogy nem tehetnek róla, hogy nincs gyermek.

Tisztelt Mesterházy Képviselőtársam! A meg nem született gyereket nem kell felnevelni. Ezért nem indokolt, hogy ide is kiterjesszük a gyerekek után járó elismerést, kedvezményt vagy adórendszeren kívüli jövedelmet. (Mesterházy Attila: De aki nem tehet róla, elnök úr, erről beszéltem!) Bocsánat, csak hogy reagáljak a közbekiabálásra, senki sem állította, hogy bárki tehetne a gyermektelenségéről. Én csak azt akarom mondani, hogy ne keverjük össze a dolgokat: egy dolog, hogy erről nem tehet, és ezért személyes érzelmeiben osztozunk is, és egy másik dolog, hogy akinek viszont van gyermeke, annak azt fel kell nevelni, tehát neki pedig szüksége van erre a támogatásra. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.)

Végezetül, elnézést kérve önöktől, hogy a viszontválasz ilyen kényelmetlenül hosszúra nyúlt, és talán egy nehéz napjukat tettem még nehezebbé ezzel, hiszen hosszú éjszakába nyúlóan fogunk itt a mai nap során majd szavazni, de még egy gondolatot engedjenek meg nekem.

A dolog úgy áll, hogy nem csak az MSZP jár abban a cipőben, amiről az előbb beszéltem, tehát hogy elutasítják a bankadót, elutasítják a multik adóját, elutasítják az egykulcsos adót, az arányos adót, elutasítják a gyermektámogatási elképzeléseinket. Valljuk be, hogy egy gondolati paradigmaváltás küszöbéhez is érkeztünk. A kérdés az, hogy el merjük-e hinni, hogy valóban erről van szó. És itt nemcsak az MSZP-ről, hanem szakértők, tanácsadók siserahadáról beszélhetünk. Nem hiszem, hogy egyetlen lennék ebben a helyiségben, aki az elmúlt húsz évben szinte elsöprően csak arról olvashatott, hogy egyetlen út van, amit úgy neveznek, hogy megszorítás. Itt ülök húsz éve, és én nem tudom pontosan, hogy hány szocialista miniszterelnököt kellett meghallgassak (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.), de mindenki azzal kezdte a mondandóját, hogy most súlyos dolgok jönnek, nincs más megoldás, megszorításokat kell alkalmazni. Erről szólt az elmúlt húsz évünk, hogy azt mondták nekünk, hogy nincs más út, csak a megszorítás, az elvétel, a fizetés-, nyugdíjcsökkentés.

Én azt sem akarom mondani, tisztelt MSZP-s, illetve ellenzéki képviselőtársaim, hogy önöknek esetleg nem volt igazuk. Én még csak ezt sem akarom mondani. Csak annyit szeretnék kérni önöktől, hogy próbálják elképzelni azt, hogy mégis lehet másképp. Mi erre teszünk kísérletet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.) És miután amit teszünk, az az emberek érdekét szolgálja, nem akarok szemtelen lenni, de azt is szeretném kérni önöktől, hogy ebben a kísérletünkben szurkoljanak nekünk, és támogassanak bennünket.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 171 2010.11.15. 28:53  170-206

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ez a huszadik költségvetési vita, amelyben részt vehetek, és a negyedik olyan költségvetés, amelyet kormányom nevében magam, illetve a minisztereim terjesztenek be. Volt, amelyet a kommunista rendszer összeomlása után egy új világ reményében vitattunk meg. Volt, amelyik az új évezred első költségvetéseként vonult be a történelemkönyvekbe. Volt köztük sikeres és sikertelen, volt, amelyik fölényes többséget kapott, volt, amelyik épphogy átcsúszott. Volt korrekt, megalapozott, volt hamis, sőt meghamisított. Volt szép, volt lehangoló, és volt bizony szégyenteljes is.

Akármilyenek voltak is, egy dologban hasonlítottak: alkotóik és előterjesztőik úgy vélték - és joggal vélték úgy -, hogy létezik egy ösvény, egy kitaposott, bevált, nyugati piacgazdasági ösvény, amelyen haladni érdemes, amelyen haladni kell. Ma azonban egész Európa azzal a kényelmetlen helyzettel szembesül, hogy a kitaposott ösvények elfogytak. Az eddigi utak már nem használhatók, azokon legfeljebb a múltat lehet bejárni újra, és végül ismét a múlt hibáihoz, kudarcaihoz lehet megérkezni, új célokhoz nem.

Az útkeresést bizonyítja, hogy miközben Európa a szigorú költségvetési politikának próbál érvényt szerezni, az Egyesült Államok épp ellenkezőleg, a múlt héten pumpált újra 600, hatszáz milliárd dollárt a gazdaságába. Nekünk is érdemes tudomásul venni: aki a mai, rohamosan átalakuló világban sikert akar elérni, csak új utakon juthat el a céljaihoz. Új ösvényeken kell tehát előremennünk. Ez néha bozótirtással, elkorhadt fák kivágásával, sziklák elmozdításával jár, és olyan helyzetek is akadnak, ahol a szó szoros értelmében utat kell törnünk áthatolhatatlannak tűnő helyeken.

Tisztelt Ház! Mi, magyarok nem kisebb célt tűzünk ki magunk elé a következő években, mint hogy a most formálódó új világban sikeres ország és sikeres nemzet leszünk. Elegünk lett a kudarcokból, a kicsi, szerencsétlen ország életérzéséből, a "magyarázzuk meg, mit miért nem lehet" politikából.

(16.10)

Sikeres nemzetet csak sikeres emberek alkothatnak; egy ország sikere csak sikeres életekből bontakozhat ki. Vannak, akik még emlékeznek arra, amikor számokkal és utópiákkal próbálták boldogítani az embereket, nem a saját, valós életük eredményeivel. A siker sohasem lehet egy adat, csakis a megélt valóság, a magyar emberek célja tehát az, hogy boldoguljanak végre, és ezáltal legyen erős és sikeres a hazájuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2008 márciusában a szociális népszavazáson mondta ki először egybehangzóan az ország azt, hogy a magyarok sikeréhez alapvető politikai változásra van szükség; attól a pillanattól a mai napig nyílegyenes út vezetett, nyílegyenes út hozott el minket idáig. A kitartó hit, a sok közös erőfeszítés meghozta gyümölcsét: idén tavasszal demokratikus módon végrehajtottuk a mélyreható politikai változást, megdöntöttük a régi rendszert, újat alapítottunk, a nemzeti együttműködés rendszerét. Az új rendszerben leraktuk a talpra állás alapjait, mozdíthatatlannak tartott akadályokat, évtizedes tabukat döntöttünk le, amelyek gátolták Magyarországot abban, hogy kitörjön a válságokat hozó múlt hálójából.

A munka első részét elvégeztük; most következik vállalkozásunk második szakasza, a megújulás. Teljes megújulás kell ahhoz, hogy erős, stabilan növekvő gazdaságot teremtsünk, tíz év alatt egymillió új munkahelyet hozzunk létre, és mindezek révén biztosítani tudjuk minden magyar ember számára a hazájában való tisztes megélhetés és boldogulás lehetőségét.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A világban gyors és jelentős változások zajlanak, ennek következtében Európában is megújulási verseny vette kezdetét. Ebben a versenyben mi, magyarok, bár körhátránnyal indultunk, jelenleg jól állunk, néhány tekintetben úttörőnek számítunk. Mi ebben az évben már olyan jelentős változásokat vittünk véghez, amelyeket Európa más országaiban és az uniós tanácskozásokon most kezdenek fontolóra venni; olyan változásokon vagyunk túl, amelyek másoknál súlyos megrázkódtatást, politikai földindulást idéztek elő.

A magyarok nem kergetnek délibábokat, de ma józan bizakodással és elszántsággal tekintenek előre, készek a megújulásra és a változtatásra; tavaszi döntésükkel Európa legstabilabb parlamenti többségét és legstabilabb kormányát hozták létre. Mindez versenyelőnyt jelent számunkra - de ezt az előnyt be is kell váltani. Erre egy évünk van, mindössze egy évünk, ugyanis szenvedünk egy óriási hátránytól is, amit az előző korszak hagyott ránk: ez a hátrány a hatalmas adósság, amit az előző kormányok halmoztak fel. Az elmúlt nyolc év felelőtlen politikája miatt Magyarország ismét adósságcsapdába került. Nem a válság okozta ezt; a hitelek nyakló nélküli felvétele, az ország teljes eladósítása már évekkel korábban megkezdődött. Mindannyian emlékezhetünk: Magyarország egyszer már kinyitotta, kifeszítette az adósságcsapda ajtaját (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Jaaj!), 1998-2002 között 58-ról 53 százalékra csökkentette a nemzeti össztermékhez mért adósság állományát. Ami ezután következett, az maga a gazdaságtörténeti, gazdaságpolitikai rémálom: 2002 után óriási összegű hiteleket vettek fel a szocialista kormányok, és fordították azt korrupcióra és jóléti kiadásokra. Ezzel megtörték és felmondták azt a politikai konszenzust, amely 1990-től 2002-ig tartott, és a szocializmus gazdasági összeomlásának keserű tapasztalatából származott, vagyis hogy tartozzunk bármely párthoz vagy politikai közösséghez is, soha többé egyikünk sem követi el azt a felelőtlenséget hazánkkal és a magyar emberekkel szemben, hogy az ország eladósítása révén finanszírozza a politikai, a szavazatszerző kiadásokat. Ez az a bűn, ami az elmúlt nyolc év szocialista kormányainak lelkét terheli, ez az, amiért egyszer majd viselni kell a politikai felelősséget; ez az a bűn, amely emberek millióinak életét tette tönkre, hozott magával nyomorúságot, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Olyan helyzetben vagyunk, mint az a fuvaros, aki hitelből vásárolt teherautóval szállít, és ebből próbál megélni. Hiába lennének megrendelései, már a benzinpénzt is az adósság törlesztésére kell költenie - vagyis lassan, de biztosan az egész vállalkozása értelmetlenné válik. Ha ebből a helyzetből nem tud kitörni, jön a hitelező, elviszik tőle a járművét, nincstelenné válik, esélye sem marad a talpra állásra.

Ma ott tartunk, hogy államadósságunk meghaladta a 20 000 milliárd forintot, vagyis minden magyar állampolgár az aggastyántól a ma megszületett újszülöttig fejenként 2 millió forint terhet cipel a hátán. A költségvetés nyelvén szólva 2010-ben mintegy 1200 milliárd forintot meghaladó összeget fordítottunk adósságkezelésre.

(16.20)

Adósságszolgálat és adósságtörlesztés nélkül az önök előtt fekvő 2011. évi költségvetés nem 3 százalékos hiányt, hanem 0,8 százalékos többletet mutatna.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy évünk van arra, hogy ebből az adósságcsapdából kitörjünk, de legalábbis kinyissuk a csapda ajtaját. Ehhez rendkívüli erőfeszítésekre lesz szükség, de enélkül nincs megújulás. Ha ez nem sikerül, az adósság maga alá temeti minden lehetőségünket, minden versenyelőnyünket, terveinket és céljainkat, föl fogja emészteni az összes erőforrásunkat, kicsúszik kezünkből a gazdaság irányítása, veszélybe kerül a gazdasági, pénzügyi önállóságunk. És akkor jön ismét a visszaesés, a reménytelenség, a munkanélküliség növekedése, az eladósodás, a lemaradás, a szociális biztonság széthullása, vagyis mindaz, ami az elmúlt nyolc évet jellemezte.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy a mai aktív nemzedéknek aligha lesz még egy ilyen lehetősége a megújulásra. Emberöltők telnek el úgy, hogy nem áll össze ilyen kedvező csillagzat egy ország és egy nemzedék számára. Az önök előtt fekvő költségvetés egy olyan gazdaságpolitika lenyomata, amely esélyt ad arra, hogy kiszabadítsuk magunkat az államadósság csapdájából. A bennünket körülvevő világ fejleményei tovább nehezítik a helyzetünket. Az Európai Unióban a tagállamok eladósodottsága növekszik, eközben a nyolc új tagállam, legközvetlenebb versenytársaink államadóssági mutatója 60 százalék alatt van, és nekünk ebben az európai gazdasági közegben kell helytállnunk.

Az önök előtt fekvő 2011. évi költségvetéssel mi, magyarok megfékezzük és megállítjuk az államadósság növekedését, megállítjuk, mert a költségvetést a nemzeti össztermék 3 százalék alatti hiányával alkotjuk meg. Érdemes fölidézni, hogy 2004 óta sohasem volt a magyar költségvetés hiánya 3 százalék alatt. Ez a költségvetés az adósságcsapdából való szabadulás első lépése, egy átfogó gazdaságpolitika egyéves, 2011-re eső szakasza. Ezt a politikát kívánjuk folytatni 2011 után is. Úgy gondoljuk, hogy a gazdaság növekedésével emeljük a nemzeti össztermék mértékét, a hiányt tartósan 3 százalék alatt tartjuk, és szerkezeti reformokat hajtunk végre.

A szerkezeti reformokat célzó konzultációkat megindítottuk, megkezdődött a nyugdíjreform, oktatási reform, közigazgatási reform, az egészségügyi reform és a közösségi közlekedési reform részleteiről szóló szakmai vitasorozat. Amennyiben a magyar gazdaság 3 százalék feletti növekedését sikerül tartóssá tenni, ha mi, képviselők képesek leszünk 3 százalék alatt tartani a költségvetési hiányt, ha a kormány és az Országgyűlés sikeresen zárja le a szerkezeti reformokat, és a bennünket körülvevő, számunkra mérvadó gazdasági térségek fejlődési tendenciái nem romlanak le drámaian, akkor 2014-2015-re 70 százalék alá csökkentjük a mindannyiunkat terhelő államadósságot a mostani 80 százalék körüli szintről.

A jövő tétje tehát az, tisztelt képviselőtársaim, hogy képesek leszünk-e kitörni az adósságcsapdából, és így képesek leszünk-e megtartani és kihasználni a megszerzett versenyelőnyünket, képesek leszünk-e igazán megújulni, felkészülni a következő tíz évre, az új világra. Ha a jövő évben sikeresen végigvisszük a megújuláshoz szükséges változtatásokat, akkor versenyben maradunk, és akkor nyerteseivé válunk a világban zajló nagy átalakulásoknak, akkor Magyarország belátható időn belül erős ország lesz, és a magyarok sikeres emberek lesznek. Ha nem, akkor ismét vesztesekké válunk, ahogyan az elmúlt nyolc évben szinte mindig, mindenben veszítettünk. Az előttünk álló egy évben dől el, milyen lesz a rá következő tíz évünk.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt javasolom tehát, hogy az előttünk álló év a megújulás éve legyen, és én személy szerint eltökélt vagyok abban, hogy az is lesz. A megújulás évében először is gyors gazdasági döntések kellenek. Az nem megy, hogy hozunk egy gyors és erőteljes gazdasági döntést, ami a gazdaság túlélését, a felszínen maradást szolgálja, ráadásul a választók akaratát érvényesíti, de bármelyik régi szabályokkal működő intézményünk elbizonytalanítja a piacokat a tekintetben, hogy mi is fog történni, mit és hogyan fogunk megváltoztatni.

Az élet, tisztelt hölgyeim és uraim, nem úgy bánik velünk, mint az apa a hazatérő tékozló fiúval. Magyarország a politika hibájából eltékozolt nyolc esztendőt. Most, amikor visszatérünk a helyes irányhoz, nem azzal fogad minket a világ, hogy jól van, fiam, örülök, hogy végre itt vagy, ülj le, és egyél-igyál az asztalomnál. Szó sincs ilyen fogadtatásról! Kőkemény követelményekkel állunk szemben: ésszerű és ellenőrzés alatt tartott hiány, dinamikus növekedés és közben 1000 milliárdos adósságszolgálat. Nem babra megy a játék!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most nem a betartás, nem a gáncsoskodás idejét éljük, hanem a cselekvés és a cselekvő emberek idejét. A világban meghirdetett megújulási verseny nem szavalóverseny, hanem a tettek versenye, ez pedig azt jelenti, hogy most és a következő hetekben, hónapokban egyetlen igazán lényeges mércéje lesz mindennek, hiszen azt a kérdést kell föltennünk magunknak minden helyzetben és minden ügyben: mi az, ami elősegíti, és mi az, ami hátráltatja a megújulást? Mindent abból a szempontból fogunk vizsgálni, legyen szó a gazdaságról, adózásról, a költségvetésről, az oktatásról, az egészségügyről, az alkotmányról, külpolitikáról vagy a magyarság közép-európai szerepéről. Mindazt, ami gátolja a megújulást, vagyis azt, hogy a mai kor új kihívásaira korszerű, megfelelő válaszokat adjunk, meg kell változtatni; hogyha bárhol a régi világ falaiba ütközünk, azokat le kell bontani. Régi eszközökkel, amelyek csődöt mondtak, nem lehet a megújulást véghez vinni. Túlhaladott szabályokhoz, rossz szokásokhoz, rossz beidegződésekhez nem szabad ragaszkodnunk, mert azok ismét csak gúzsba kötnek, elbizonytalanítanak és visszahúznak.

Az újra időszerű Petőfi gondolatával élve: a régi épületnek nem kell föltétlenül félredobni mindegyik kövét, de meg kell nézni minden darabot, amit alapnak veszünk - ahogyan ő mondja -, s amely porhatag már, vessétek azt el kérlelhetetlenül, bármily szent emlék van csatolva hozzá.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! A megújulás részeként 2011-ben új alkotmány kell, amely az erős és sikeres Magyarország megteremtését szolgálja azáltal, hogy megerősíti a nemzeti együttműködés rendszerét, és minden akadályt lebont a nemzeti közakarat és közérdek érvényesítésének útjából. Olyan új költségvetés kell, amely az eddigitől élesen eltérő filozófiára, az együttműködés gazdaságpolitikájára épül, és maximális elsőbbséget biztosít a magyar gazdasági növekedésnek és a munkahelyek megszületésének. Ehhez vadonatúj, ha úgy tetszik, modellértékű, úttörő adórendszerre van szükség, amely szakít az eddigi rossz hagyománnyal, ami az adózást jellemezte Magyarországon. Át kell alakítani az egészségügyet, hogy egyszerre legyen biztonságosan finanszírozható, és egyúttal megfeleljen a XXI. század követelményeinek, alkalmas legyen arra, hogy a magyarokat egészségesebbé és életerősebbé tegye. Előre mondom, ehhez is tabukat kell majd ledönteni. Át kell alakítani az oktatást, hogy mindenkinek esélyt teremtsünk a kibontakozásra, és mindenkinek olyan tudást adjunk, amely képességeihez és ambícióihoz mérten a legjobb munkahelyek betöltésére teszi alkalmassá. Ehhez is tabukat kell majd ledönteni, mert a régi módon ez nem sikerült.

A megújulás évében olyan országgá alakítjuk a hazánkat, ahol nem fordulhat elő többé, hogy a szabályok ellenkezzenek az emberek alapvető igazságérzetével. Mi nem azért fogunk változtatni, hogy elmondhassuk, változtattunk, hanem azért, hogy végre jól működjenek a dolgok. Olyan országgá alakítjuk hazánkat, ahol nem fordulhat elő többé, hogy bárki számára kötelezővé tegye az állam, hogy a saját pénzét magánbefektetőkre bízva kockáztassa; olyan országgá, ahol nem lehet következmények nélkül visszaélni a hatalommal; olyan országgá, ahol soha többé nem fordulhat elő az, hogy békés emberekre uszítják a rendőrséget, gumilövedékkel vadásznak rájuk, arról nem is beszélve, hogy akik ezt elrendelték, később a választók elsöprő erejű akaratától kezdik félteni a demokráciát.

(16.30)

Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ebből adódóan a jövő év valódi tétje a megújulás. A jövő évi költségvetésnek ezt a célt kell szolgálnia, ez a költségvetés tehát a kormány szándéka szerint a megújulás költségvetése. Az előttünk fekvő költségvetés azért tarthat igényt erre a címre, mert a rendszerváltoztatás óta először nem az örökölt rendszert próbálja átalakítani, hanem egy teljesen új adórendszert teremt Magyarországon. Ezzel alapvetően hozzájárul Magyarország és a magyar nemzet megújulásához, hiszen az adórendszer az egymásba vetett bizalom legfontosabb gazdasági megjelenése. Az egymásba vetett bizalom megerősítése kulcskérdése a nemzeti egység fönntartásának, ami pedig a legfontosabb erőforrása a megújulásnak. Mindezt úgy teszi, mármint a költségvetés, hogy a rendszerváltoztatás óta valaha volt legalacsonyabb és legegyszerűbb adózást teremti meg, és így választ ad a mindenki által föltett és ezért talán legfontosabb kérdésre: megéri-e dolgozni? A költségvetés válasza: igen, megéri.

Tisztelt Ház! Azt, hogy egy országban milyen minőségű az adórendszer, három szempont határozza meg: a munka megbecsülése, az átláthatóság és a család elismerése. Magyarországon az utóbbi nyolc évben az adórendszer mindhárom szempontból eleve elhibázott volt. Nem érte meg dolgozni, vállalkozni, ellenben sokkal jobban megérte fiktív számlát vásárolni, fiktív szerződéseket kötni, nem bejelenteni a munkavállalót, számla nélkül zsebbe fizetni. Csalásra késztetett, és csalásra adott lehetőséget az átláthatatlanul bonyolult adórendszer és adóbevallás is, ami elviselhetetlen adminisztrációs terheket rótt az emberekre. Nem volt méltányos az adórendszerünk, hiszen azt, hogy valaki nemcsak egymagáról gondoskodik egy adott jövedelemből, hanem gyermeket is nevel, tehát a köz érdekére is fordít a jövedelméből, az eddigi adórendszer nem vette figyelembe.

Ezek a tényezők együttesen okozták azt, hogy Magyarországon vészes mértékben elhatalmasodott a rejtett, közismertebb nevén a szürke- és feketegazdaság aránya. Mi most fordítunk a gondolkodásmódon, és új alapokra helyezzük az adózást.

Tisztelt Ház! Mi abból indulunk ki, hogy az embereknek azt kell érezniük: az állam nem ellenük van, hanem értük, őket szolgálja. Ennek megfelelően fair adózást működtet, amelynek nem az a rendeltetése, hogy kizsebelje az adófizetőket, hanem az, hogy mindenki arányos részt vállaljon a közös terhekből, és ezáltal mindenki jobban járjon. Az új adórendszerünk célja, hogy nyílt gazdasági növekedést segítsen elő, és ennek érdekében a három alapkérdésre fair válaszokat ad. Megéri nyíltan többet dolgozni, többet keresni, mert arányos adózás, vagyis munkára ösztönző adózás lesz. Aki tízszer többet keres, az tízszer többet fizet. Az adózás leegyszerűsödik, lassan egy söralátéten elfér a személyi jövedelemadó-bevallás, és családbarát lesz, mert figyelembe veszi az eltartott gyermekek számát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új magyar adórendszer ezzel modellértékű lesz. Mindenki számára kedvezőbb, átlátható és előre kiszámítható viszonyokat fog teremteni, és egyúttal beindítja a gazdaság növekedését. Senki sem fogja úgy érezni, hogy a másik az ő kárára járhat jól, és mindenki biztos lehet benne, hogy ha valaki többet keres, többet is fizet be a közösbe, nem úgy, mint eddig. Magyar modellt vezetünk be a fair adózással, amely példaértékű lehet, hiszen újkori történelmünk legalacsonyabb jövedelemadóját jelenti. Ráadásul ilyen mértékben még sohasem vették figyelembe a gyermeknevelést az adózásnál. Modellértékű, mert jutalmazza a teljesítményt anélkül, hogy büntetné a sikert. A fair adózás éppen ezért alkalmas arra, hogy kiszabadítsa az ország gazdaságát a múlt csapdájából, és ezáltal képessé tegye a teljes megújulásra. A fair adózás révén a megújulás költségvetése elsőbbséget ad a termelésnek és a munkának a spekulációval szemben, és ezzel munkahelyek teremtését segíti elő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A megújulás költségvetése a kölcsönös felelősségvállalásra épül, ösztönzi a szabad vállalkozást, a munkát, a családalapítást és a tanulást. De, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, ahhoz, hogy a jövő évben sikerüljön a megújulás, két dologgal tisztában kell lennünk. Az egyik, hogy sikeresen változtatni csak józan ésszel lehet, határozottan, késedelem nélkül, de a józan ész alapján. A szélsőségek félrevisznek, letérítenek az útszéli árokba, ahol elakadunk. A szélsőségek csak arra jók, hogy újjáélesszék a múltat, újjáélesszék azokat a rossz vitákat, azokat a feszültségeket, félelmeket és indulatokat, amelyek eddig nem engedték kitörni Magyarországot a múltból, nem engedték a jövő felé fordulni.

A másik dolog, tisztelt Ház, hogy nem szabad megtorpanni. Tudjuk, hogy vannak olyanok is, az előző korszak haszonélvezői, akik csak akkor lehetnek sikeresek, ha a magyarok nagy vállalkozása, a megújulás sikertelen lesz. Vannak, ne kerteljünk, vannak, akik azért drukkolnak, hogy ne sikerüljön, mert az őket igazolná, ők abból húznának hasznot. Azt igazolná, amit ők hirdettek mindig, hogy nem lehet, nincs más út, csak a válságok, a kicsik és gyengék sanyarú sorsa, meghunyászkodás, kiszolgáltatottság, kudarc, megszorítások, trükkök százai, a megtévesztés. Vannak olyanok, akiknek a célja a múlt visszaállítása, a megújulás megakadályozása mindenáron. Beszéljünk egyenesen: a múlt haszonélvezőinek nem érdeke a közös siker.

Mindenkinek, a változást akaró magyarok hatalmas közösségének azt üzenem innen, hogy nem kell félni tőlük, ne hagyják magukat elbizonytalanítani. Vigyük véghez elszántan és sikeresen a megújulást az előttünk álló évben, hiszen van hozzá elég tapasztalatunk, és van hozzá elég erőnk. Azért adtak a magyar választók idén tavasszal kétharmados felhatalmazást az új Országgyűlésnek, és azért erősítették meg ezt a felhatalmazást az önkormányzati választásokon, mert azt akarták, hogy ne a régi politikát és régi gazdasági működést bütyköljük, hanem végre egyszer és mindenkorra hagyjuk magunk mögött, takarítsuk el a romjait, és alkossunk helyette egy teljesen újat, új politikát, új gazdasági rendszert.

Ami nem használ, az árt. Ami nem visz előre, az visszahúz. Ha tetszik ez, ha nem, tisztelt hölgyeim és uraim, ma ez a helyzet Európában. Minden, ami akadályoz abban, hogy a gazdaság lábra álljon és magyar lábra álljon, minden ilyen akadályt félre kell gördíteni az útból, akárki tette oda akármikor, akármilyen ideológia, politika és rendszer nevében. Ez a költségvetés ebben a meggyőződésben fogant, ezt a célt szolgálja, és ebbe az irányba indítja el Magyarországot.

Azt kívánom önöknek, hogy folytassanak hasznos, szép, izgalmas és a kitűzött célhoz méltó vitát a benyújtott költségvetési javaslatról.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 70 2010.11.29. 1:47  67-74

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársam! Van egy jó és van egy rossz hírem. A rossz hír, hogy akiket a nyugdíjpénztárakba bekényszerítettek, átlagosan több mint 100 ezer forintot vesztettek. Ez a szocialista trükk ráadásul több mint 1000 milliárd forint veszteséget okozott a költségvetésnek, azaz mintegy 100 ezer forintot vett el minden ma élő magyar állampolgártól, a csecsemőket is ideértve. Ez egy MSZP-pénztár. A kötelező MSZP-pénztár lényege, hogy az adófizetők pénzét privatizálták MSZP-holdudvarhoz tartozó pénzemberek és pénzügyi körök számára. (Taps a kormánypártok soraiban.) Vagyis a magyarok nyugdíjának fedezetét magánbefektetők kezére játszották át, és ezzel a trükkel az egész nyugdíjrendszert a szakadék szélére sodorták.

A jó hír, hogy ezeknek a szocialista trükköknek most véget vetettünk. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Nyugdíjmentő intézkedéseket hoztunk, rövid és hosszú távon is biztonságba helyeztük minden magyar ember nyugdíját. A jövőben a nyugdíjbefizetéseket csak nyugdíjra lehet fordítani, az új védett nyugdíjrendszer garantálja a nyugdíjak értékállóságát. Visszaadjuk azt, amit az előző kormányok elvettek, visszaadjuk a biztonságot, a kiszámíthatóságot, a döntés szabadságát és az emberek pénzét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 74 2010.11.29. 1:03  67-74

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Magyarország másodszor néz szembe azzal, hogy a szocialisták mindent kitalicskáztak, amit tudtak. Különös előszeretettel azt viszik, amit a nyugdíjkasszában találnak. 1990-ben nulla forinttal adták át a nyugdíjkasszát. Negyven év alatt az utolsó fillérig eltüntették a dolgozó magyar emberek nyugdíját. (Taps a kormánypártok soraiban.) 1997-ben egy újabb kísérletet tettek erre.

Ez a múlt; szégyenteljes múlt, és az emberek ezt meg akarják változtatni. Az előző korszak haszonélvezői - én megértem - tíz körömmel kapaszkodnak ebbe a múltba, a választók azonban a közérdek érvényesítésére kötelezték a kormányt, és önt is, az országgyűlési képviselőket is. Ne legyen kétség önökben, ezt a munkát el fogjuk végezni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 102 2010.11.29. 1:52  99-106

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ősi igazság, az beszél félelemről, aki fél. Megértem, hogy az MSZP egyes képviselőinek komoly és személyes problémát jelent a félelem. Ezt úgy hívják, elszámoltatás és elszámoltatástól való félelem. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.) De a választók döntöttek, 8 év kudarcainak, bűneinek és hazugságainak politikai felelőseit meg kell nevezni, el kell számoltatni akkor is, ha ez önöknek, az érintetteknek komoly probléma. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: És mire vártok még?) Én értem önöket, nehéz lehet hozzászokni. Nyolc évig semmiért nem kellett felelősséget vállalni, mindent meg lehetett tenni következmények nélkül.

Azonban a magyar választók úgy döntöttek, hogy más világban szeretnének élni. Más világ, új szabályok, a felelősség alól nem lehet kibújni. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Dehogynem!) Ezért is szükség van az új alkotmányra. Akik nem akarnak új alkotmányt, valójában azt a korszakot akarják visszahozni, amelyben vissza tudtak élni a hatalommal. Ez az Országház, tisztelt hölgyeim és uraim. Én megértem, hogy mindenkinek a maga személyes problémája a legfontosabb, önöknek például a saját személyes félelmük. De ez a hely nem a személyes problémák megtárgyalásának és megoldásának helye. Ez az ország Háza, itt a köz érdekében kell a munkát végeznünk, és ezt senki sem akaszthatja meg a saját személyes félelmeivel. (Nyakó István: Négy évig nem jártál be.) Az új alkotmányt pedig a hatályos szabályok szerint, a magyar parlamentáris hagyományok szellemében és a legjobb alkotmányos szokásainkat követve itt, az Országgyűlésben fogjuk megalkotni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti frakciókban. - Dr. Vadai Ágnes tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 106 2010.11.29. 1:13  99-106

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azt mondjam, tisztesség ügyében nem kérünk kioktatást az MSZP-től, különösen nem a volt miniszterelnöktől. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Kétségkívül igaz, hogy önök nem adtak nekünk felhatalmazást alkotmányozásra, mert nem ránk szavaztak. Egyébként az alkotmányozás kérdését önök tették a választás második fordulójának kulcskérdésévé. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van.) Fogadják el a döntést, tisztelt hölgyeim és uraim!

Ami a bátorság dolgát illeti: én megértem, hogy önök bátor emberek. Elég bátrak voltak, hogy kardlapoztassanak, emberekre vadásszanak gumilövedékkel, kilőjék ártatlan tüntetők szemét. Elég bátrak voltak, hogy meghamisítsák a költségvetést, hogy orránál fogva vezessék az egész országot. Önök elég bátrak voltak, hogy hazudjanak este, délben meg este, és elég bátrak voltak ahhoz, hogy feje búbjáig eladósítsák az országot. Mi ebből a bátorságból nem kérünk. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Nekünk ilyen nincs is. Mi csak egyszerűen kijavítjuk az önök hibáit, eltakarítjuk a romokat, és megújítjuk Magyarországot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypárti frakciókban. - Az MSZP soraiból többen karjukkal jelzik a Fidesz padsorai felé, hogy álljanak fel. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 124 2010.11.29. 2:03  121-128

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hiller Miniszter Úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a figyelemfelhívó hozzászólását. Miután, ha jól értettem önt, akkor nem a kormányom egyik miniszterét szándékolta vagy akarta bírálni, ezért én most a szóban forgó személy kiválóságaira és alkalmasságára sem térek ki. Hanem maradjunk annál a kérdésnél, amit ön vetett föl, hogy vajon ez a minisztérium ebben a szerkezetében alkalmas-e az előtte álló feladatok ellátására.

Amennyiben önnek hiányérzete van a terület teljesítménye okán, akkor azt kérem öntől, vegye figyelembe azt a körülményt, hogy az örökségül megkapott, 2010. évre szóló költségvetési törvényben egy 3,8 százalékos hiánycél szerepelt, a valóság az, hogy a hiány 7 százalék lett volna, hogyha időközben nem hozunk mindenfajta, egyes elemeiben népszerű, más részeiben pedig fájdalmas intézkedéseket. Ilyen fájdalmas intézkedések érintették Réthelyi miniszter úr tárcáját, sőt azt kell mondanom, igen erősen érintették, hiszen ez egy olyan tárca, amely leginkább a költségvetési támogatásokból látja el a feladatát, és ezeknek a forrásoknak egy részét zárolni kellett. Tehát az a teljesítmény, amit ez a minisztérium nyújtott mint új szervezeti egység, csak ezzel a megszorítással együtt értelmezhető.

Az én személyes véleményem, tisztelt Hiller miniszter úr, az, hogy ezeket a megszorító körülményeket figyelembe véve, a pénzhiányt és a forrásnehézséget - amelyet az örökül kapott költségvetés okozott - figyelembe véve, a minisztérium jól teljesített, és egyelőre nem látok okot arra, hogy ennek a szerkezetét megváltoztassam, dacára annak, hogy egyébként egyetértek önnel abban, hogy ez egy rendkívül széles portfóliójú minisztérium, és valóban különleges képességek, bravúr, munkabíró képesség és figyelem szükséges ahhoz, hogy valaki egyébként egy ilyen széles portfóliót minden lényeges elemében átlásson és működtetni tudjon.

További türelmet szeretnék kérni a számunkra. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 128 2010.11.29. 1:14  121-128

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Hiller Miniszter Úr! Azt tudom önnek tájékoztatásképpen elmondani, hogy a magyar kormány és az Európai Unió Bizottsága egy együttes ülést tartott nemrégen Brüsszelben, amelyen pontosan meghatároztuk a feladatokat, a bizottságokat és a bizottsági üléseket vezető személyeket is. Tehát úgy látom, hogy jól felkészültünk, az Unióval megegyező módon, velük egyeztetve látjuk majd el a NEF Minisztérium tárcájához tartozó részterületek európai uniós tárgyalását is.

De a helyzet úgy áll, hogy ennél sokkal nagyobb feladatok várnak még erre a minisztériumra. Igaza van, hogy ez sem kevés, de a következő félévben szeretnénk megindítani egy átfogó egészségügyi strukturális reformot, megindul egy átfogó oktatási reform, teljesen szeretnénk átalakítani azokat a területeket, amelyek a miniszter úrhoz tartoznak. Meggyőződésem, hogy különösen az oktatás területén ma azt kell kijelentenünk, hogy nem tudjuk felkészíteni a mostani rendszerben a XXI. század kihívásaira a diákjainkat, ezért alapos átalakításokat kell végrehajtani. Tehát nemcsak az Unió, hanem még a hazai reformok is feladatot jelentenek.

Én azt kérem öntől, hogy ott, ahol tudja, legyen kedves, és támogassa ezt a munkát. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 8 2011.02.14. 30:50  8-24

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján. A most kezdődő ülésszak munkájához sok sikert, önöknek pedig sok erőt és jó egészséget kívánok.

Először engedjék meg, hogy beszámoljak önöknek arról a munkáról, amit a legutóbbi ülésszak bezárása óta végzett a kormány. A számok nyelvén: december 23. óta 68 kormányrendeletet, 32 kormányhatározatot és 76 miniszteri rendeletet adtunk ki, 2010. december 23. óta 13 törvényjavaslatot nyújtottunk be, így most az önök asztalán 23, kormány által benyújtott törvényjavaslat fekszik, ebből 11 érdemi tárgyalást igényel, 12 pedig nemzetközi szerződés kihirdetéséről szól.

Tisztelt Ház! Január 1-jén Magyarország átvette az Európai Unió soros elnökségét. 2011. február 15-ig 32 európai uniós rendezvényt bonyolítottunk le, ezek közül négy miniszteri szintű európai uniós csúcstalálkozó volt. Bemutattuk az Európai Parlamentnek a magyar elnökségi programot, amelyet pártállásra való tekintet nélkül minden képviselő támogatott, és amely iránt elismerését fejezte ki.

Képviselőtársaim! A médiatörvény ürügyén támadást indítottak Magyarország ellen (Moraj az ellenzék soraiban.), a magyarok demokratikus elkötelezettségét megkérdőjelezték, a Magyarországnak és a magyaroknak kijáró tiszteletet megsértették, a magyarok önbecsülését figyelmen kívül hagyták. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) A kormány ezt a támadást visszaverte. (Taps a kormánypártok soraiban. - Derültség az MSZP soraiban. -Lendvai Ildikó: Nagyon jó!) A támadók érveit nevetségessé tettük, a magyaroknak járó tiszteletet meg- és kiköveteltük, önbecsülésünk sérthetetlenségét nyilvánvalóvá tettük.

Ideje, hogy mindenhol megértsék: vége annak a korszaknak, amikor Magyarország adathamisításokkal, hazugságokkal, hatalommal való visszaéléssel eljátszotta a nemzetközi megbecsülést. Ami történt, megtörtént, azokat, akik ezt elkövették Magyarországgal, a felháborodott magyarok megbüntették és félreállították. A mostani kormánnyal nem fogják feltörölni a padlót, ahogy ezt ügyefogyott és szerencsétlen elődeinkkel tették. (Felzúdulás az ellenzék soraiban. - Nagy taps és derültség a kormánypártok soraiban.) Egyetlen országtól sem fogadunk el kioktatást, egyetlen országot vagy országközösséget sem fogadunk el fölénk rendelt ellenőrnek vagy felügyelőnek.

(13.20)

Nehogy bárki félreértse a dolgot, Magyarországon nem azért van demokrácia, mert azt bárki elvárhatja tőlünk vagy kikövetelheti rajtunk. Brüsszel nem Moszkva. Magyarországot azért rendeztük be a demokratikus élet és szabadság szellemében, mert mi, magyarok demokráciában és szabadságban szeretünk élni.

Tisztelt Ház! Folytatjuk elnökségi programunk végrehajtását, és a hazai konzultációk mintájára európai konzultációkat is folytatunk. Az elmúlt hónapokban az európai munkaadók vezetőivel, az Európai Szakszervezetek Szövetségének főnökével, a történelmi egyházak nemzetközi szervezeteivel és az Európai Zsidó Kongresszus vezérkarával konzultáltunk.

Tisztelt Ház! Most néhány, kiemelésre érdemes kormányzati intézkedésről szeretném tájékoztatni önöket. Mindannyiunkat megrázott a három fiatal lány oktalan halála. Ezúton is részvétemet és együttérzésemet fejezem ki a családoknak. A kormány azóta ellenőrizte, felülvizsgálta és újraszabályozta a szórakozóhelyek üzemeltetését annak érdekében, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. A lányok haláláért felelős gátlástalan, a nyereség érdekében mások életét is kockáztatni kész emberek felelősségre vonása megkezdődött. Köszönöm a belügyminiszter úr gyors és szakszerű munkáját. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Az energiapolitika területén fontos eredményeket értünk el december óta. Magyarország célja az energiafüggőség fölszámolása, és most áttörést értünk el az odavezető úton. Megkötöttük a szükséges szerződéseket Horvátországgal vezetékrendszereink összekapcsolásáról. Államközi szerződést írtam alá a szlovák miniszterelnök asszonnyal a szlovák-magyar gázvezetékrendszer összekapcsolásáról. Megszületett a szlovák-lengyel szándéknyilatkozat a két ország gázellátó rendszerének összekötéséről. Az Európai Unió kiemelt programmá nyilvánította az észak-déli, balti-adriai gázvezetékrendszer hiányzó elemeinek megépítését. Mindez azt jelenti, hogy a kelet felől érkező gázellátás mellett hamarosan megnyílik az északi lelőhelyekhez való hozzáférés. A horvátokkal kötött megállapodással pedig elérhetővé válnak Magyarország számára az olasz rendszeren keresztül az észak-afrikai lelőhelyek is.

Tisztelt Ház! A nyugdíjreform legfontosabb első lépéseit is megtettük. Az emberek 97 százaléka úgy döntött, hogy inkább az újjászervezett állami nyugdíjrendszerben folytatja a takarékoskodást időskori éveire. Köszönjük a bizalmat. (Taps a kormánypártok soraiban.) A nyugdíjreform következő lépéseivel garantáljuk az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát, és továbbépítjük az állami rendszer iránti közbizalmat. A nyugdíjreform egyik legfontosabb lépéseként január 1-jétől a negyvenéves munkaviszonnyal rendelkező nők életkortól függetlenül dönthetnek a nyugdíjba vonulásról.

Január 1-jétől ismét hároméves lett a gyes. Meghosszabbítottuk a lakás-árverezési moratóriumot. Felállt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, mert az adócsökkentések után elvárható - és ennek érvényt is fogunk szerezni -, hogy az adót mindenkinek megfelelő mértékben és megfelelő rendben be kell fizetnie. Megnyíltak a megyeközpontokban a kormányablakok. Az Európai Unió kedvező döntése után az Audi gigantikus magyarországi beruházását kiemeltnek nyilvánítottuk, így egy igazi XXI. századi, több ezer munkahelyet teremtő beruházás valósul meg Győrben. A magas üzemanyagárak miatt a fuvarozók szervezetével kötött megállapodás a kereskedelmi gázolajrendszerről január 1-jén életbe lépett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Január 1-jén életbe lépett az adóegyszerűsítés és az arányos jövedelemadó-rendszer a valaha volt legalacsonyabb kulccsal. A kormány vállalta, hogy az adórendszer átalakítása miatt senki sem járhat rosszabbul, vagyis senkinek sem csökkenhet a fizetése.

A kormány saját hatáskörben megtette a szükséges lépéseket. 1. A családok számára kedvező rendszert hoztunk létre. 2. A kormány mint munkaadó külön pótlékot vezetett be a költségvetési intézményekben. 3. A kormány mint tulajdonos bérgazdálkodási irányelveket adott ki a többségi állami tulajdonú társaságokra. Feladatul szabtuk, hogy az állami tulajdonú társaságoknál a dolgozók fizetése nem csökkenhet. 4. A kormány megállapodott az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a 2011-es béremelésekről. A megállapodás szerint a minimálbérnek 6,1 százalékkal, a garantált bérminimumnak 5 százalékkal kell emelkednie. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kötött megegyezés szerint a bérminimumokat a magáncégeknél is kötelező alkalmazni. A megállapodás ellenére számos helyről érkeztek hírek a kormányhoz arról, hogy az új adórendszer következtében a piacon, a magángazdaságban bércsökkenést tapasztaltak. Ezt a helyzetet nem fogadjuk el.

A kormány vállalta, hogy senki sem járhat rosszabbul, és ennek a vállalásunknak érvényt is fogunk szerezni. A helyzetet pontosan fölmérő akciócsoportokat állítottunk föl, többek között a gazdasági érdekképviseletekkel közösen. A jelentésekből kapott megbízható és tiszta kép alapján lépéseket teszünk a helyzet megoldása irányába, és gondoskodunk arról, hogy az adóreform következtében még a magánszektorban se csökkenhessenek a fizetések. Ennyit arról, amit elvégeztünk és ami már mögöttünk van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után az előttünk álló ülésszak feladatairól szeretnék önökkel megosztani néhány gondolatot. A 2010-ben megválasztott Országgyűlés harmadik ülésszakát kezdjük a mai napon. Huszonegy éve vagyok az Országgyűlés képviselője, nem is tudom, hányadik ülésszakot kezdem ma ebben a teremben, de úgy érzem, hogy az előttünk álló időszak tétje minden eddiginél nagyobb, és a munka, amit el kell végeznünk, meghaladja minden korábbi feladatunk nagyságát. Engem személy szerint inspirál a feladat nagysága és optimista is vagyok, mert ez az Országgyűlés már bizonyított. A tavalyi év két ülésszakában volt alkalmunk megedződni, hiszen nem akármilyen tempót diktáltunk magunknak.

Az első ülésszak célja az átállás volt. Át kellett állni a régi működésről az új rendszerre, mégpedig a lehető legrövidebb idő alatt. Vadonatúj kormányzati struktúrát hoztunk létre, felmértük az ország valós helyzetét, és nekiláttunk a legsürgetőbb gondok, a legközvetlenebb veszélyek elhárításának. Kérem, ne feledjük, kilenc-tíz hónappal ezelőtt Magyarországot - különösen a görögországi események árnyékában - a hamis számokra épülő költségvetés összeomlása fenyegette. Borotvaélen, a szakadék szélén táncoltunk.

A második ülésszak célja az alapozás volt. Ennek során stabilizálnunk kellett az ország pénzügyi helyzetét, megkezdeni a romok eltakarítását, tiszta és áttekinthető viszonyokat teremteni és felkészülni Magyarország uniós elnökségére. Más országokban három ekkora feladattal elbíbelődnek egy cikluson keresztül. Nekünk nem volt ennyi időnk, de mindhármat megoldottuk. A második ülésszak is elérte célját: leraktuk Magyarország megújításának szilárd alapjait. Közben megküzdöttünk egy árvízzel és az ország eddigi legnagyobb ipari katasztrófájával is, amelynek mintaértékű kezeléséhez fontos döntésekkel járult hozzá az Országgyűlés. Az árvizek kapcsán jegyzem meg, hogy a kormányváltáskor 18, azaz tizennyolc tartalékos katonát örököltünk, ezért a kormány haladéktalanul hozzákezdett a tartalékos rendszer felállításához.

Természetesen tudatában vagyunk, hogy mi sem lehetünk, nem is vagyunk hibátlanok. Biztos, hogy voltak dolgok, amelyeket egy nyugalmasabb munkatempó esetén másként oldottunk volna meg. Összességében mégis elmondhatjuk, hogy ez az Országgyűlés felnőtt a rendkívüli helyzethez, kilenc hónap alatt sokkal több és nagyobb változást vitt véghez, jelentősebb eredményeket ért el, mint elődei nyolc év alatt.

(13.30)

Sőt, húszéves adósságokat is sikerült törlesztenünk. Ezért mindenkit köszönet illet. Erre méltán büszke lehet mindenki, aki tagja az Országgyűlésnek, függetlenül attól, hogy az ellenzék avagy a kormányzó pártok padsoraiban ül. Hatalmas volt a tempó, néha magam is azt éreztem, hogy ilyen sebességet nem lehet tartani hosszú távon, hiszen a hosszútávfutó sem sprinteli végig a távot. Végül mégis valami hasonlóval kellett próbálkoznunk, mert tudtuk, hogy sürget az idő. Túl sok évet vesztegettünk el. Most sem mondhatok mást önöknek, muszáj bírni szusszal.

Tisztelt Ház! Megtörtént az átállás, leraktuk az alapokat, ideje nekiállni az épület felhúzásának, vagyis Magyarország megújításának. Ez a ma kezdődő ülésszak célja. Igen, ezzel azt akarom mondani, hogy a 2011-es őszi ülésszakra úgy kellene ráfordulnunk, hogy a megújulás folyamata már a célegyenesben legyen. Lassításra tehát ezután sincs lehetőség, gondolom, ezzel mindenki tisztában van. Sok adósságot kell még törlesztenünk, ami az elmúlt 20 évben felhalmozódott, és számtalan új feladatot is el kell végeznünk.

Mindannyian tudjuk, hogy nagyon sokan vannak rossz helyzetben. Kilátástalanul nehéznek látják az életüket, sokan érzik úgy, hogy utolsó tartalékaikat emésztik fel a mai körülmények, és félnek, hogy nem lesz javulás, sőt, még rosszabbra fordulhat a helyzetük. A puszta létfenntartásért vívott harc elszívja minden erejüket, és menthetetlenül elsüllyednek. Aggódnak, félnek az emberek, hiszen a világból érkező hírek, bedőlőfélben lévő nemzetgazdaságok cáfolják azokat a jól hangzó állításokat, amelyek szerint már kifelé megyünk a válságból. A hírek inkább válságtanácskozásokról szólnak és arról, hogy számolnunk kell a válság újabb hullámaival.

Tisztelt Ház! Erre föl kell készülnie minden országnak külön-külön és Európa egészének is. Nem dughatjuk homokba a fejünket úgy, mint ahogy ezt 2008-ban tették az ország vezetői. Ezért is hoztuk létre a Stabilitási Alapot, amelybe 250 milliárd forintot teszünk az idei költségvetés keretei között. Vannak és voltak kormányok, amelyek a válsággal szembesülve az idő múlásában vagy a sorsban reménykedtek. Ezeket a kormányokat el is sodorta a válság. Igaz, van oka aggódni mindenkinek a rettenetes államadósság, a letűnt korszak, a választásokon megdöntött rendszer hagyatéka miatt. Van oka aggódni mindenkinek a munkanélküliség fenyegető veszélye miatt is. A magyarok ma ettől szenvednek és ettől félnek a legjobban. A kettő között persze komoly összefüggések vannak, hiszen milyen könnyű lenne akár ezermilliárdot most azonnal munkahelyteremtésre fordítanunk, ha nem kellene csak az idén 2429 - kettőezer-négyszázhuszonkilenc - milliárd forintot adósságszolgálatra költenünk.

Akárhogy is van, nekünk most a kettővel, az államadóssággal és a munkanélküliséggel egyszerre kell megbirkóznunk. Mégpedig úgy, hogy akiktől eddig 8 éven át folyamatosan elvett a kormányzat, azoktól nem kérhetünk több áldozatot. Ezért vezettük be tavaly a bankadót, a válságadót, és ezért csökkentettük az állami kiadásokat a saját házunk táján, vagyis az államigazgatásban. A dolgok természetéből adódóan csak két út áll előttünk. Vagy legyőzzük a fenyegető kockázatokat és megragadjuk az új lehetőségeket, vagy a veszélyek győznek le minket. Akkor minden eddiginél rosszabb helyzetbe kerülhetünk, hosszú évekre, sőt évtizedekre elveszíthetjük a reményt.

Magyarul, ez az évtized olyan veszélyek és kockázatok elé állít minket, amelyeket csak úgy megúszni nem lehet. Megszűnt a status quo, minden folyamatos mozgásban, átalakulásban van körülöttünk. A régi szabályok nagy része érvényét vesztette, az eddig használt eszközök úgy mutatnak a kezünkben, mint a kőbalta egy űrhajóban. A megújulás célja tehát az, hogy a ránk leselkedő veszélyeket elhárítsuk, de nem tüneti kezelést alkalmazunk. Azok a kísérletek mind kudarcba fulladtak, a betegség mindig fölerősödve tért vissza. És mi nem akarunk sem Görögország, sem Írország sorsára jutni.

Tisztelt Ház! A világ elfeledkezett arról az egyszerű, józan igazságról, hogy nem költhet többet, mint amennyit megtermel. Hitelből mindent lehet - így összegezhetjük az utóbbi évtizedek életszemléletét. Hagytuk, hogy ezt a mentalitást kövessék azok a vállalatvezetők, akik mohóságukban telhetetlenné váltak, a politikusok, akik mások pénzét költötték el. Hagytuk, hogy ezt a mentalitást reklámozzák, sulykolják a bankok és a hitelezők, akik mindenféle ügyes trükkel rávették az embereket, hogy olyan házakat, lakásokat, autókat vásároljanak, amelyeket valójában nem engedhetnének meg maguknak.

Ráadásul nem mindenki gazdagodott ebben a rafinált játékban, hiszen a társadalom tekintélyes részét a muszáj vitte rá az eladósodásra. Növekvő munkanélküliség, az elszabaduló árak és az árakat nem követő bérek miatt nagyon sokan váltak kiszolgáltatottá, nagyon sokan vettek föl kölcsönöket pusztán azért, hogy ki tudják fizetni a rezsijüket vagy enni adjanak a gyereküknek. Vissza kell tehát térnünk a józan ész és a felelősség útjára.

Tisztelt Ház! Ha a többieknél gyorsabbak, bátrabbak, szervezettebbek vagyunk és messzebbre tekintünk, mint a többiek, akkor és csak akkor az új versenyben jelentős sikereket is elérhetünk. Ezért van szükség Magyarország megújulására, vagyis az ország alkotmányos átszervezésére. Ez tehát a ma kezdődő ülésszak célja, és ennek megvalósítása az Országgyűlés feladata.

Tisztelt Ház! Mit kell elvégezni a parlamentnek a kitűzött cél érdekében? Az első és legfontosabb megőrizni a megújulás legfőbb erőforrását, a tavaly létrehozott példátlan erejű összefogást, nemzeti egységet. Ennek a nemzeti egységnek köszönhetjük mindazt, amit az elmúlt 9 hónapban véghezvittünk. Ha az összefogás meggyengül, azzal arányosan csökken az esélyünk a veszélyek leküzdésére, a válságból való kilábalásra, egy erős és sikeres Magyarország fölépítésére. A nemzeti egység erősítéséhez magának a politikának is meg kell újulnia. A XXI. században vagyunk, majdnem minden lakásban van televízió, sok helyütt kettő is, és egyre több helyen érhető el az internetkapcsolat is. Ez egy egészen más világ, mint akár 20 évvel ezelőtt volt. Ebben a világban nem lehet az emberek feje fölött vagy nekik hátat fordítva, a támogatásuk nélkül vezetni és sikeressé tenni egy országot.

Ez a kormány és ez az Országgyűlés nem működhet az előző 8 év szellemében, amely röviden úgy foglalható össze, hogy megreformálunk titeket, ha belerokkantok is. Természetesen a döntés joga, kötelessége és felelőssége a miénk, a Házé. Ezt nem tehetjük más vállára, és nem háríthatjuk el magunktól. Mindamellett létezik választói bölcsesség, a józan ész igazsága, amivel minden, de legalábbis a legtöbb ember rendelkezik. Ezért érdemes minél gyakrabban meghallgatni őket, és ezért lehetséges az emberekkel együtt kormányozni egy országot. Ha ezt elmulasztjuk, ha szív nélkül gyártjuk a törvényeket, ha nem figyelünk oda arra, hogy mit mondanak, kérnek, kérdeznek az emberek, ha nem tartjuk a mindennapi kapcsolatot a mindennapi élettel, akkor mi sem juthatunk messzire.

Tudom, hogy ez kegyetlenül sok munkával jár, de ezt vállaltuk, és tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Nem működhetünk úgy, mint egy törvénygyár, amelyben törvényhozó robotok dolgoznak. Magyarország megújítását nem tudjuk elvégezni mi magunkban itt, a Parlament falai között. Meg kell hallanunk, hogy ma Magyarországon mindenkit az érdekel, lesz-e munkája, megélhetése, miből tudja fizetni a rezsijét, fenntartani a családját, és mikor jutunk ki abból a mókuskerékből, hogy aki dolgozik, az is csak hónapról hónapra tengődik.

Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy először is minden támogatást meg kell adnunk ahhoz, hogy az új Széchenyi-tervbe minél többen és minél hamarabb bekapcsolódhassanak. Ez a magyar gazdasági növekedés, az 1 millió új munkahely létrehozásának kulcsa. Ehhez nem elég törvényeket hozni, nem elég javaslatokat tenni, azokat megvitatni, aztán megszavazni. El kell vinni a Széchenyi-tervet az emberekhez. Minden képviselőnek a saját választókerületében, ha nem egyéni képviselő, akkor a lakóhelyén el kell menni és bátorítani a vállalkozókat, a vállalkozni akarókat, hogy éljenek a lehetőséggel. Tájékoztatni kell őket, felvilágosítani és segíteni.

Ahhoz, hogy az államadósság veszélyét elhárítsuk, ahhoz, hogy a gazdaság biztos alapokon indulhasson meg, szükségünk van egy olyan programra, amely újjászervezi Magyarországot; de nemcsak technikai, hanem kulturális értelemben is. Megújítja a munkakultúránkat, a szociális kultúránkat, az egészségkultúránkat, vagyis az élet minden fontos területén a XXI. század valós kihívásaira készít föl minket, magyarokat. Ez Magyarország hangja. Ha véget akarunk vetni az elszegényedésnek, ha biztos fejlődést akarunk, azt egyetlen módon tudjuk elérni: úgy, hogy mindenki, aki munkaképes, annak legyen munkája, és tudjon megélni a munkájából.

(13.40)

Ez a felemelkedés egyszerű, ám nehéz receptje. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Annak, aki képes és akar dolgozni, csak a munkalehetőség segít; nemcsak azért, mert ezzel pénzhez jut, hanem azért is, mert a munka adja vissza az emberek önbecsülését és önbizalmát. Ezért felkértem Matolcsy miniszter urat, hogy az ország átfogó újjászervezésének programját dolgozza ki. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ennek a programnak az összes eleme azt a fő célt szolgálja, hogy mindenkinek, aki munkaképes, legyen biztos megélhetést jelentő munkája Magyarországon. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ma mindenhol ez történik a nyugati világban, ha úgy tetszik, ország-újjászervezési verseny indult. Erről beszél az amerikai és a francia elnök, ezen dolgoznak a németek, és ebbe a fába vágták fejszéjüket az eurózónához tartozó államok vezetői is. (Moraj, derültség az MSZP soraiban.) Hiba, történelmi hiba lenne, ha Magyarország nem nevezne be ebbe a versenybe. Versenyt úgy még senki sem nyert, hogy nem nevezett be, és nem indult el rajta.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt, a Parlament falai között is hallanunk kell, hogy az emberek félnek az államadósságtól, és azt várják el tőlünk, hogy vezessük ki az országot az adósságcsapdából. (Folyamatos zaj az MSZP soraiban.) A korábban felvett hitelek következtében 2011-ben 2429 milliárd forintot, 2012-ben 2302 milliárd forintot, 2013-ban 3046 milliárd forintot és 2014-ben 2404 milliárd forint adósságszolgálatot kell teljesítenünk a dolgok és az árfolyamok mostani állása szerint. A hiteleket az előző kormányok vették fel, nem az emberek. Arról csak kevés fogalmunk van, mire költötték a felvett pénzt, mert nyomát sehol sem látjuk (Közbeszólások és moraj az MSZP soraiból.), az így felhalmozott államadósságot azonban az emberek fizetik vissza, nem a kormány és nem a parlament.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt is meg kell hallanunk, hogy a magyarok végre hosszú távú stabilitást akarnak és várnak el. Én magam is azokkal értek egyet, akik szerint nem elég véghezvinni a fontos változtatásokat, amelyek szükségesek a gazdaság beindításához, az is jogos elvárás, hogy a jövőben ne lehessen a magyar gazdaságot úgy tönkretenni, az országot olyan lehangoló helyzetbe hozni, mint ahogy ez az elmúlt évek alatt megtörténhetett. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Magyarországnak alkotmányos garanciák kellenek a magyar gazdasági érdekek védelmére. Csak egy új alkotmány erejével lehet biztosítani hosszú távra a magyar gazdasági, társadalmi és kulturális érdekek érvényesítését és azok elsőbbségét. (Szűcs Erika: Hogy?!) Az alkotmányos átszervezés tehát természetes módon magában foglalja az új alkotmány létrehozását is. (Folyamatos közbeszólások, zaj az MSZP soraiban.) Ha egy nemzet úgy dönt, hogy új alaptörvényt kíván magának, az legalább két dolgot jelent: egyfelől helyre akarja állítani a korábban elkövetett bűnök miatt kizökkent igazságot, másfelől hozzá akarja magát igazítani az időhöz. Az új alkotmányra tehát egyfelől azért van szükség, mert helyre akarjuk állítani az '56-os forradalom igazságát, másfelől hozzá akarjuk magunkat igazítani az új időkhöz, a XXI. század követelményeihez és lehetőségeihez. (Egy hang az MSZP soraiból: Na?!)

A különleges idők különleges eszközöket követelnek. Ezért merül fel jogos igény arra, hogy az alkotmányba belefoglaljunk, mintegy kőbe véssünk egy sor olyan dolgot, amelyek korábban nem voltak részei az alkotmánynak, mint például az államadósság korlátainak megállapítása, a nemzeti vagyon védelme vagy a biológiai sokszínűség fenntartása. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Az alkotmányozás tehát a magyar gazdaság talpra állításának nélkülözhetetlen része, az új magyar alkotmány az ország alapvető gazdasági érdeke. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni azért, és önöket is erre kérem, hogy az új alkotmány ennek az elvárásnak is megfeleljen.

Tisztelt Ház! Magyarország újjászervezésének programját terveink szerint a kormány még a március 15-ei ünnepségek előtt bemutatja a tisztelt Háznak. Az már most látható, hogy a parlamentnek lesz tennivalója idén az oktatás területén is. Úgy kell megújítanunk a magyar oktatási rendszert, hogy alkalmas legyen perspektívát adni a magyar gyerekek, a magyar fiatalok számára, tehát olyan tudást és ismereteket, olyan normákat adjon át nekik, amelyekkel lesz esélyük itthon érvényesülni, karriert építeni, boldogulni és sikeressé válni. Ezért azt kérem, hogy az ideológiai szemüvegét mindenki hagyja otthon, amikor az oktatás kérdéséről fogunk vitázni, és inkább a saját gyermekei és unokái fényképét hozza magával. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Bátor lépéseket kell tennünk az egészségügy megmentése és megújítása érdekében is. Itt is lényeges az a kulturális megújulás, hogy ne a betegségből induljunk ki, hanem az egészségből. A józan ész és a felelősség kultúrája ezen a téren akkor érvényesülhet, ha olyan új megoldásokat dolgozunk ki, amelyek elismerik, hogy az emberek egészsége pont ugyanolyan fontos személyes tőke, mint a lakás, a vagyon vagy az autó. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Magzatok védelme!) Aki tehát elvesztegeti felelőtlen életmóddal ezt a tőkét, annak jobban hozzá is kell járulnia az egészség megőrzését célzó közös kiadásainkhoz.

Tisztelt Ház! Amikor tavaly májusban letettük az esküt, akkor is tudtuk, és ma is tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy a tét. Ha nem sikerül legyőzni a veszélyeket, azok fognak legyőzni minket, vagyis az országot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ezért itt és most, a tartalmi munka megkezdése előtt mindenkinek tisztáznia érdemes magában egy fontos kérdést: készen áll-e arra, hajlandó-e mindent megtenni, minden erejével és tudásával dolgozni annak érdekében, hogy Magyarországot megóvjuk attól, hogy maga alá temesse az államadósság, elsorvassza a munkanélküliség, vagy elsodorja a globális válság újabb hulláma.

Tisztelt Ház! A kormány készen áll. Önöket, parlamenti képviselőket és Magyarország minden polgárát arra kérem, csatlakozzanak Magyarország teljes megújításához.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 24 2011.02.14. 27:56  8-24

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a szót, házelnök úr. Mielőtt egy-egy hozzászólásra szeretnék választ adni, egy általános kérdéssel szembesülni kell: minden hozzászóló, legalábbis az ellenzékiek azt mondták, hogy nem látják pontosan, mi történik. Elnézést az ismétlésért, csak nyilván nem voltak bent a teremben, amikor a beszédemnek ehhez a részéhez érkeztem.

Szeretném felsorolni, hogy 2010. december 23. és 2011. február 15-e között mi minden történt ebben az országban. Először is, a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők a döntésük alapján elmehetnek nyugdíjba. Ez korábban nem így volt. (Szűcs Erika közbeszól.) A magánnyugdíjrendszert átalakítottuk, és újraépítjük a közbizalmat az állami nyugdíjrendszer iránt, és ezért egy átfogó nyugdíjreform első két lépését másfél hónap alatt megtettük.

Ebben az évben január 1-jétől 3 éves lett a gyes. Meghosszabbítottuk a lakásárverezési moratóriumot annak érdekében, hogy megvédjük azokat az embereket, akiket kilakoltatás fenyeget. Újjászerveztük a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt. Felállítottunk egy olyan új szervezetet, amelytől elvárható, hogy eredményesen gyűjtse be a lecsökkentett adó mellett a szükséges adóbefizetéseket.

Az Európai Uniótól megkaptuk a kedvező döntést egy bonyolult eljárás eredményeképpen, és pillanatokon belül megkezdődik egy több ezer munkahelyet teremtő nagyberuházás Győrben. Megállapodtunk a fuvarozókkal, és a magas üzemanyagár-emelés miatt egy kereskedelmi gázolajrendszert hoztunk létre. Megkötöttünk több megállapodást, amelyek ahhoz vezetnek el bennünket, hogy Magyarország kiszabaduljon az energiafüggőség helyzetéből. Most csak azokat a dolgokat mondtam el önöknek, amik az elmúlt 45-50 nap alatt történtek.

Komolyan gondolják, hogy ez egy olyan kormány, amelyik nem diktálja a tempót? Én arra emlékszem még az őszi ülésszak során, hogy önök állandóan azt kérték tőlünk, hogy lassítsunk már, ne hozzunk annyi döntést, ne szervezzünk át annyi mindent. Most meg hirtelen kevés lett, tisztelt hölgyeim és uraim? Úgyhogy általában szeretném kérni önöket, hogy annak érdekében, hogy ennek a vitának ne csak az önök felháborodási energiáit felszabadító hatása érvényesüljön (Szűcs Erika közbeszól. - Derültség az MSZP padsoraiból.) - megértem, hogy fontos -, hanem az ország javát is szolgálja, vegyük egymást komolyan, és próbáljunk olyan állításokat megfogalmazni, amelyek egy korrekt vita kiindulópontjául szolgálhatnak. Az a megállapítás, hogy a kormány ne tudná, mit akar, és ne hozna megfelelő ütemben döntéseket, ez egy olyan állítás; ami kívül van a hihetőség határán. (Szűcs Erika: Élen jár!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Vona Gábor úr megjegyzéseit illeti: szeretném világossá tenni, hogy forgatókönyv szerint haladunk, amit én minden egyes adandó alkalommal el is mondok. Az első ülésszak idején, közvetlenül a kormányváltás után az volt a feladat, az MSZP-sek ugyan vitatják, hogy a helyzet nehéz lett volna, de a feladat mégiscsak az volt, hogy megmentsük Magyarországot az összeomlástól. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van!) A második ciklusnak az volt a feladata, hogy ne csak megmentsük a közvetlen veszélytől, hanem stabilizálni kezdjük az ország helyzetét, hogy utána a nagy átalakításokat el lehessen végezni. Ha nem stabilizáljuk a helyzetet bankadóval, válságadóval és még jó néhány hasonló döntéssel, ha nincs biztos pénzügyi alapja a 2011-es és 2012-es éveknek, akkor nem tudjuk újjászervezni az országot. Megvan a dolgoknak a rendelt ideje és a szabályos üteme. Tehát stabilizáltuk az ország helyzetét.

Most egy új alkotmányt fogunk elfogadni itt a Házban április végéig, utána ennek az évnek a végéig, 2011 végéig megalkotjuk a szükséges kétharmados törvényeket, hogy az egész alkotmányos rendszer képes legyen megújulni, és közben egyébként a nagy, mindannyiunk számára fontos szektorok újjászervezését is el fogjuk kezdeni. Én azt szeretném mondani önöknek, hogy azért némi figyelmet szenteljenek annak is, ami a Házon kívül történik. Nem tudom, önöknek nem tűnt-e fel, hogy az elmúlt hónapokban zajlik egy szakmai konzultáció az oktatási rendszer jövőjéről. Mindenkit meghallgatunk, akit meg lehet. (Közbeszólások és derültség az MSZP padsoraiból.)

Én elmondtam már az előbb is, hogy mi nem azt a politikát folytatjuk, amit a meglehetősen elitista vonalat képviselő Szocialista Párt erőltetett az országra, miszerint: megreformálunk benneteket, ha beledöglötök is. Mi ezt nem fogadjuk el. Ezért először, mielőtt bármilyen nagy átalakítás és átszervezés megindulna, konzultációkat tartunk. Hónapok óta zajlik az oktatási rendszerről zajló konzultáció. Hasonlóképpen hónapok óta zajlik, járjuk körbe az országot, az egészségügyi átalakítással kapcsolatos várakozásokat és igényeket felmérendő. (Szűcs Erika: Az adórendszer ügyében!)

Aztán amikor ezen túl vagyunk, akkor be fogjuk terjeszteni ide, a Ház elé a beszédben említett időpontig azokat az elgondolásokat, amelyek még nem a megoldások, csak alkalmasak arra, hogy önök majd megtalálják a megoldást, mert ezekről a kérdésekről önöknek kell törvényt alkotniuk. A kormány el fogja végezni a munkáját, olyan dokumentumot terjeszt elő, amely alkalmas egy vita alapjául, hogy önök aztán eldönthessék, hogy milyen legyen a magyar oktatás, milyen legyen a magyar egészségügy a következő 10-15 évben. Ez a dolgok normális rendje, ha az ember valóban demokrataként szeretne egy ország számára megújulást elérni.

A közbiztonság kérdése. (Egy hang a Jobbik padsoraiból: Az meg van oldva! - Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiból.) Először is, szeretném jelezni az önök számára, hogy Ózdon valóban volt egy nemzeti konzultáció a közbiztonság kérdéséről, és ha még van erejük és idejük visszaemlékezni, mert nagyon réginek tűnik a sok döntés miatt, a nyáron meghozott törvénymódosításokra, akkor annak az ózdi konzultációnak az ott elhangzott javaslatokat, véleményeket tekintve körülbelül 90 százaléka bekerült - az önök döntése révén is - a magyar jogrendszerbe. Olyan új eszközöket vezettünk be, amelyek korábban tabunak számítottak, és elutasította őket mindenki. Ennek meg is van a hatása, még ha önök is egyébként kétségbe vonják ezt. Nem lehet azt mondani, hogy az ország ma közbiztonság szempontjából ugyanolyan állapotban lenne, mint volt ezelőtt 9 hónappal. Ez egészen... (Felzúdulás és közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Szűcs Erika: Megjavult a közbiztonság!) Én értem, hogy önök ezt szeretnék, de nem így van! (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az ország nincs rosszabb állapotban közbiztonság szempontjából, és ráadásul önök is ismerik a megoldást: rendőröket kell szolgálatba állítani. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy március 6-án 1960 tiszthelyettes teszi le az esküjét annak a megfeszített munkának az eredményeképpen, amit az elmúlt hónapokban a belügyminiszter végzett, hogy legyen elég rendőr, akit ki lehet, és ki kell küldeni a közbiztonság érdekében az utcára. (Szűcs Erika: Munkája legyen, meg pénze az embereknek, nem rendőr kell!) Még egyszer mondom: 1960 tiszthelyettes teszi le az esküt március 6-án.

Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy az ózdi nemzeti konzultáción kívül jártunk-e még Borsodban: mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy ott egy árvíz volt. A kormány tagjai egymásnak adták a kilincset, mindennap volt ott valaki, magam is, annak érdekében (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Most már vétek visszaadni!), hogy el tudjuk hárítani a közvetlen veszélyt. Tehát arra a kérdésre, frakcióvezető úr, hogy jártunk-e ott azóta is, a válasz az, hogy jártunk - sokan, sokszor.

Ami pedig az egyiptomi forradalmat próbálja összefüggésbe hozni a személyemmel, ott azt szeretném önnek mondani, hogy ne higgyen el mindent, amit olvas. Nem igaz, hogy mindenről én tehetek, ami rossz a világban. (Derültség és szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Novák Előd: Nem rossz! - Egy hang az MSZP padsoraiból: Gyurcsány a hibás!)

Ami azt a kijelentést illeti, és engedjék meg, hogy ennek azért kellő teret és komolyságot adjunk, miszerint Magyarországnak nincs jövője az Európai Unióban, itt a következőt szeretném a képviselő úrnak mondani. Először is, irigylem a magabiztosságát és a jövőbe látó képességét. Tekintettel arra, hogy maga az Európai Unió is átalakulásban van, ezért kijelenteni, hogy nekünk ott nincs keresnivalónk, a logika általános szabályai szerint eleve tévedés, minden politikai szándéktól függetlenül.

Hasonlóképpen az a kijelentés, hogy nem lehet az adósságcsapdából kilábalni, ez szintén egy olyan gondolat, ami nagyon komoly következtetéseket hoz magával. Kétségkívül sokan vannak, sok olyan ország van, még csak azt se mondom, hogy a nyugati világon kívül, mert belül is találunk belőlük néhányat, amelyek nem fogják tudni visszafizetni az államadósságukat. Nem kevesen vannak. Ha látjuk a számokat, ismerjük a trendeket, ki tudjuk számolni: eljön a pillanat, a törlesztés adott napja, amikor egész egyszerűen több ország nem fog tudni fizetni. Őnekik majd átütemezik az adósságukat. Az a kérdés, amit meg kell válaszolni: szeretnénk mi ezek közé az országok közé tartozni, tisztelt képviselőtársaim? Valóban azt gondoljuk, hogy ha az adósságot nem visszafizetjük, hanem bejelentjük, hogy nem tudunk fizetni, és utána elkezdik azt átütemezni, akkor mi jobban fogunk járni? A fizetésnél sokkal jobban fáj az adósság újjárendezése. Adósságelengedés, szeretném megjegyezni, ilyen nincsen! Sose volt! (Balczó Zoltán: Lengyelország! Bulgária!) Nézzenek ennek utána egy kicsit alaposabban! Az adósságot átszerkesztették, átütemezték és átszerkesztették. És a nemzetközi tapasztalat az, hogy mindenki rosszabbul járt, aki ebbe a körbe került, és nem sikerült ebből kimaradnia.

Ezért én kalandorságnak, átgondolatlannak, megfontolatlannak és szakmailag védhetetlennek tartom azt az álláspontot, hogy Magyarország az adóssága törlesztése helyett meneküljön bele inkább egy adósságválságba, és vállalja az ország fizetésképtelenségével járó kártételt. Ezt én nem vállalom. Nem javaslom a parlamentnek, nagyon kérem, hogy erre az útra a Magyar Országgyűlés ne lépjen rá. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Szórványos taps az LMP és az MSZP padsoraiból.)

Ami a cigányügyet illeti, amit ön szintén felvetett. Először is, szeretném leszögezni, hogy a magyar Parlament épülete Magyarországon van, Magyarország pedig az európai kultúrkörhöz tartozik. A mi felfogásunk szerint az európai kultúrkör kiindulópontja, mondjuk úgy: erkölcsi kiindulópontja az, hogy felesleges élet még nem született.

(14.40)

Minden ezzel ellentétes állítást elutasítunk. (Taps.)

Hasonlóképpen, túl azon, hogy felesleges élet még nem született, felesleges és indokolatlan élet pedig nincsen, tisztelt hölgyeim és uraim. Az életet tisztelni kell, és ahhoz kell segítséget nyújtani, hogy az élet a maga útjait megtalálva, a lehető legteljesebb mértékben ki tudjon teljesedni. Erről a filozófiai alapról mi, kereszténydemokraták nem fogunk lemozdulni. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból.)

Engedjék meg, hogy néhány gondolatban, nem túl hosszan feltartva önöket, Schiffer képviselőtársamnak is válaszoljak. Nyilván bonyolultan fogalmaztam az idénynyitó beszédben, ezért megismétlem annak egyik mondatát: a 250 milliárd forintnyi stabilitási alapot a jelenlegi költségvetés keretein belül jelöljük ki, tehát nem újabb bevételekről gondolkodunk. Az a költségvetés, ami előttünk áll, átszerkesztésre szorul annak érdekében, hogy 250 milliárd forintot egy stabilitási alapba tegyünk. Ha a dolgok jól alakulnak, ez a stabilitási alap nem kell hogy felhasználásra kerüljön, de ebben a pillanatban a rendkívül súlyos európai válságfenyegetések miatt erre senki semmilyen garanciát nem adhat, ugyanakkor nem állhatunk egy újabb válsághullám idején egy meglehetősen alacsony költségvetési tartalékkal ellent a válság hullámainak. Én tudom, hogy ez kényelmetlen, a miniszterek tudnának erről beszélni, hogy mennyire az, de mégis kénytelenek vagyunk egy ilyen stabilitási alapot létrehozni annak érdekében, hogy az ország biztonságban érezhesse magát a következő hónapok során is.

Tisztelt Schiffer Képviselőtársam! Most arra a kérdésre, ha megengedi, nem térnék ki, mert egyfelől én ott voltam, másfelől, aki akarta, szó szerint hallhatta, hogy mi hangzott el az Európai Unió Parlamentjében. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hát ez az!) Ott alig volt szó a médiatörvényről. A médiatörvény egy bevezető mondat volt, ami után minden baloldali képviselő a leggyalázatosabb dolgokat mondta, a leggyalázatosabb dolgokat Magyarországról, a magyar demokrácia állapotáról, a magyarok demokrácia iránti elkötelezettségéről. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Ez nem igaz!) Egy országot nem lehet... Tudom, hogy önök ezt nem értik, ezt én megértem (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.), de egy országot nem lehet sértegetni. Tudom, hogy a szocialistáknak sosem volt fontos, igazán fontos az ország önbecsülése (Dr. Ujhelyi István: Génjeinkben van, olvastuk a múltkor!), és amint lehetett, becsúsztak a küszöb fölött és az ajtónyílás alatt. Ez rendben van, ennek a kurzusnak vetettünk véget, és ha meg fognak bennünket támadni - akkor is, ha önök adták a remeknek tűnő ötleteket -, akkor is ezeket a vádakat el fogjuk hárítani, és miután egy demokratikus kormánynak ez a kötelessége (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyen!), Magyarországot mindig minden körülmények között önbecsülésében meg fogjuk védeni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Schiffer képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy minden törvény megalkotásának és módosításának megvan a maga rendje, a médiatörvény megalkotásának is megvolt a rendje; itt mindenki elmondhatta, amit erről gondolt, a döntés megszületett. Ha valamilyen okból úgy döntünk, hogy a médiatörvényt módosítani érdemes, akkor azt vissza fogjuk hozni ide újra a Ház elé (Dr. Ujhelyi István: Lesz vagy nem lesz?), és önöknek ismét módjuk lesz elmondani azt, amit ezzel kapcsolatban gondolnak, ezért az Európai Unióval most történő megbeszélések nem rekesztik ki önöket a törvény demokratikus vitájának lehetőségéből.

Önök többször hiányolták már az eszközkezelő kérdését, illetve felállításának ügyét. Én magam is így vagyok ezzel, azonban szeretnék néhány megfontolást a figyelmükbe ajánlani. Először is a legfontosabb ügy, hogy a legközvetlenebb veszélyben lévőket a kilakoltatási moratórium segítségével fedél alatt tudjuk tartani. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy ez hosszú távon nem megoldás, nekik sem, az érintett családoknak meg a bankrendszernek sem, hiszen nyilván ennek következtében, különösen a jelzálog alapú hitelekkel operáló bankok, hosszabb távon tarthatatlan helyzetbe fognak kerülni. Mi is keressük a megoldást, de azt senki se várja, hogy a kormány kiváltja a bankokat ezekből a kötelezettségekből. Tehát olyan megoldást kell találnunk, hogy az egész rendszer, az egész helyzet kezelésének költségeit tekintélyes részben a bankszektornak kell viselnie. Az úgy könnyű lenne, ha bejelentenénk, hogy egyébként ezeket a rossz hiteleket átveszi a kormány, azt' jó napot, és a bankok pedig szabadulnak egyetlen forint kockázatvállalás nélkül. Gondolom, ezt önök se akarják, márpedig egyelőre a bankoknak nem nagyon fűlik a foga olyan eszközkezelő megállapodáshoz vagy arról szóló megállapodáshoz, amellyel korrekt módon tudnánk megosztani a terheket köztük és a költségvetés között.

Ezért arra kérem önöket, hogy ne nyomjanak bele bennünket, ne nyomják bele a kormányt egy olyan megállapodásba, amely aránytalanul osztja meg a felelősséget a kialakult helyzetért, a költségvetés számára kedvezőtlenül, a pénzrendszer számára pedig kedvezően; ez nem volna helyes. Tárgyalnunk kell, és meg kell próbálnunk megállapodást elérni, de azt kell mondanom, hogy ehhez még idő kell. Addig pedig megvédjük a családokat, és garantáljuk, hogy mindenkinek lesz fedél a feje fölött.

A Tesco ügye. Nem szeretek személyeskedni, és nem szeretnék olyan véleményt megfogalmazni a hozzászóló személyéről, amit én a magaméval kapcsolatban kényelmetlennek éreznék. De ahogyan ön gondolkodik erről a kérdésről, az egy ilyen irodalmi széplelkűséghez vezet vagy legalábbis arra emlékeztet engem. Hát hogyan akarunk mi megállapodni óriási hatalmú multinacionális cégekkel, ha előtte nem fogunk pozíciót? Odamegyünk és kérünk tőlük valamit? Vagy hogyan gondolták ezt? Azért kellett kivetni a válságadókat, hogy legyen tárgyalási pozíciónk. Meg kellett mutatni, hogy Magyarországon, ha szükség van, korábban érinthetetlennek tartott szektorok is, igen, arányosan szerepet kell hogy vállaljanak a közterhekből - aztán majd innen tárgyalhatunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Lehet, hogy ez személyesen valakinek nem tetszik, na de a hatalomnak ez a világa, és itt sok-sok-sok milliárd forintról van szó. Ezért a válságadókat három évre vezettük be, és azonnal nyilvánvalóvá tettük, hogy nem fogadjuk el, hogy a válságadók kivezetése után a korábbi állapothoz térjünk vissza. Mert önnek igaza van, a számok korrektek, és ez szerintem is felháborító. De tudok mondani más szektort is, amelyet érint egyébként a válságadó, és az átlagos adóterhelése valahol a 8-10 százalék között volt, miközben a társasági nyereségadó Magyarországon 19 százalék. Ezzel nem akarunk együtt élni - na de kéregetésre meg könyörgésre meg a józan belátásra hagyatkozva ez nem fog megváltozni! Mert rengeteg pénzről beszélünk, tehát tárgyalni kell, a tárgyaláshoz tárgyalási pozíció kell, eszközöket kell felmutatni, és érdekeltté kell tenni még az ellenfelet is, hogy megállapodjon; egyébként nem jön létre megállapodás, legalábbis olyan, ami számunkra kedvező volna.

Ezért ne állítsa szembe, azt kérem öntől, Schiffer képviselő úr, ne állítsa szembe a válságadókat és egy helyes adózási rendszer bevezetését. Először válságadó, aztán megállapodás, és annak fejében tisztességes adózás. Én ezt tanultam a politikában, és más utat járhatónak nem látok.

Mindig összecsapunk e fölött a kérdés fölött, ami az arányos adórendszert illeti. Én szívesen vívom ezt az ütközetet, ha ön újra és újra megnyitja azt a csatát, amit én már lezártnak gondoltam, de kérem, fogadja el ismét legalább megfontolásként a következő gondolatot: Magyarországnak arra van szüksége, hogy mindenki dolgozzon, aki munkaképes, sőt ezt a munkát ösztönözni kell, de miközben a munkát ösztönözzük, nem tarthatunk életben olyan adórendszert, amely bünteti a sikert. Ezért én nem járulok hozzá vagy nem támogatom azt a gondolatot, hogy valakinek, aki tízszer annyit keres, többet kelljen fizetnie, mint tízszer annyit, mint aki tízszer kevesebbet. Én teljesen normálisnak tartom, és már többször hallom, hogy itt az úgymond gazdagokat meg sikeres magyarokat rendszeresen támadják, és szembeállítják bizonyos osztályharcos megközelítésben a szegényebbekkel.

Szeretném világossá tenni, hogy ahhoz, hogy a gazdaság működjön, sikeres legyen, ahhoz sokat dolgozó, sikeres, az adórendszer által is támogatott emberekre van szükségünk meg vállalkozásokra. Szociálpolitikából nem lehet gazdaságpolitikát csinálni, márpedig az adórendszer nem a szociálpolitika része, hanem a gazdaságpolitikáé, és a gazdaságpolitika által előállított forrásokat kell a szociálpolitikában szétosztani, és semmilyen szociális szempontot nem szabad érvényesíteni az adórendszerben; az egy másik eszköz, erre alkalmatlan. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Ellenben egy sikeresen növekvő gazdaság megtermelheti, ha jól csináljuk, megtermelheti a szociális, oktatási és egészségügyi rendszer működéséhez szükséges összegeket.

Ezért először is nem fogadom el, hogy a sikeres magyarokat állandóan úgy állítsák be, mint akiknek még több terhet kéni vinni, sőt fordítva: örüljünk, hogy vannak, hajlandóak befektetni, beruházni, többet dolgozni, kockáztatni és vállalkozni, inkább támogassuk vagy bátorítsuk őket. És természetesen a rendelkezésünkre álló pénzügyi keretek között gondoskodjunk azokról, akik munka nélkül nem tudják magukat és a családjukat civilizált, európai színvonalon el- és fenntartani. Ezért ezt a két dolgot, kérem önöket, továbbra is tartsuk külön.

Ami az arányos adórendszer miatti bércsökkenést illeti, szeretném megismételni: a kormány világosan vállalt egy feladatot, megmondtuk, arányos adórendszer lesz, senki sem járhat rosszabbul. (Közbeszólások az MSZP soraiból: De járhat!)

(14.50)

Ott, ahol a kormánynak közvetlen, ha úgy tetszik, közhatalmi lehetősége van saját alkalmazottai iránt vagy a saját tulajdonában lévő cégeknél, vagy egy családtámogatási rendszer bevezetésekor, tehát ott, ahol közhatalmi lehetőségünk van, mindent meg is tettünk, és ott a problémák nem is jelentkeznek. A problémák ott jelentkeznek, ahol a kormánynak nincs közhatalmi lehetősége, és ott csak megállapodásokkal - mert ilyen a demokrácia - tud operálni. A kormány nem írhat elő a piac számára bérszinteket - én legalábbis a magam részéről ezt élesen ellenezném -, mert az megfojtja a magyar gazdaság teljesítőképességét. Egy dolgot lehet tenni: a piac szereplőivel, munkaadókkal és szakszervezetekkel meg kell állapodni a béremelés mértékéről. Ez megtörtént. Megállapodtunk az országos béremelés mértékéről, és ha ezt a béremelést a cégek keresztülviszik a saját maguk költségvetésén, akkor senki sem járhat rosszabbul az új adórendszer miatt.

Tehát a kormánynak az a feladata, hogy azt a megállapodást, amit az OÉT-ban kötöttünk, érvényesítse. És érvényesíteni is fogjuk, mert megmondtuk, Európa legmodernebb adórendszerét úgy hozzuk létre, hogy közben senki sem járhat rosszabbul. Ezért megtaláljuk a módját annak, a társadalmi partnerekkel közösen hogyan vegyük rá a cégeket, hogy végigvigyék a béremelésnek azt a mértékét, amit egyébként az őket képviselők az Érdekegyeztető Tanácsban vállaltak. Ha mindenki betartja a megállapodást, akkor úgy lesz, ahogy a kormány mondta. Én mindent meg fogok tenni - szerintem sikeresen -, hogy mindenki betartsa a megállapodást.

Ami pedig tisztelt szocialista képviselőtársaimat illeti: tisztelt frakcióvezető úr, miután ön minden adandó alkalommal a legdurvább személyes sértésekre ragadtatja magát, engedje meg, hogy a további erőfeszítésektől önt megkímélendő elmondjam, én nem veszek tudomást ezekről.

Ami az érdemi megjegyzéseket illeti: freudi elszólásnak tekintem, amikor azt mondja, hogy a mi politikai közösségünk meg akarja semmisíteni az ellenfelét, merthogy nagy és erős. Hát igen, önök ezt csinálták, amikor nagyok voltak és erősek, megsemmisítették a politikai ellenfeleiket. A magyar történelemben erről mindenki tud. (Taps a kormánypártok soraiban.) Kérem, barátkozzanak meg azzal a gondolattal, hogy senki sem akarja önöket megsemmisíteni. Sőt, én úgy látom, inkább mindenki arra kíváncsi, hogy mondjanak már néhány fontos kérdésben valamit, amit föl tudunk használni akár a kormányzásnál, akár az alkotmányozásnál. Ez a megsemmisítésnek egy igen furcsa és bonyolult formája. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Azt pedig az ember első hallásra pillanatnyi zavarnak vagy a pillanatnyi zavar következményeként fogja föl, amikor önök azt állítják, hogy rendben és konszolidáltan adták át az országot. Jó volna tudni, hogy kinek, merthogy nekünk nem, az egész biztos. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Csak halkan mondom, gondolkodjanak már el azon, hogy 2002-ben, amikor megkezdték a nyolc évig tartó kormányzásukat - egyébként egy választási eredmény alapján -, akkor Magyarország államadóssága valahol 53 százalék körül volt a nemzeti össztermék arányában. Most meg 80 százalék. Ember, érti? 27 százalék! (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Nyolc év alatt 27 százalékkal növekedett az államadósság, és önök itt ülnek büntetlenül. Nem kellene hálát adni a jóistennek, tisztelt képviselőtársaim? (Derültség a kormánypártok soraiban.) A magyar nép rendkívül toleráns, ez kétségkívül így van.

Én a sértegetés helyett inkább arra az egyszerű tényre emlékeztetném önt, frakcióvezető úr, hogy ön annak a kormánynak, amely mindezt előidézte, a tagja volt. Akkor kellett volna vitézkednie, amikor államtitkár volt. Ott kellett volna megmutatni! Meg ott kellett volna az önök kormányának megmutatni, hogy mire képesek azon kívül a csődhelyzeten kívül, amit előidéztek. Nekem nem dolgom, hogy a hozzászólások etikai határmezsgyéjének a kijelölésére javaslatot tegyek, de azért nem érzi mégis visszásnak ezt? Bent ült egy kormányban négy vagy talán hat évig is, államtitkár volt, miközben tönkrement az ország, most meg feláll és elmondja nekünk, hogy mit kellene csinálnunk. Teszi ezt azok után, hogy kétharmaddal elvesztették a választást. Nem érzi ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát? Hogy mondjam önnek, hogy értse? Tudja, ilyet nem szokás tenni. Ez a parlamenti viták korrekt, tárgyszerű szellemétől teljes mértékben idegen.

Végezetül még hadd mondjam el, tisztelt hölgyeim és uraim azt is, hogy antropológiai érdeklődéssel figyelem azokat a fölszólalásokat (Derültség a kormánypártok soraiban.), amikor a baloldal azt követeli tőlünk, hogy folytassuk az ő megszorításokra épülő politikájukat. Önöket nem zavarja meg, hogy azt a politikát kétharmaddal elutasították. Az a megszorítási politika csődbe vitte az országot, mégis állandóan azt követelik tőlünk, hogy szorítsunk már még meg. Egy baloldali párt esetében - jó tudom, azóta milliárdosok vették át a pártot (Derültség a kormánypártok soraiban.) -, egy normális, hagyományos, tehát egy megszokott európai baloldali párt esetében úgy szokott lenni, hogy a baloldal próbálja megvédeni az embereket az egyébként valamilyen összefüggésben még akár ésszerűnek is tekinthető megszorításoktól, önök pedig valamilyen rejtélyes okból valamilyen kéjes érzésnek adják át magukat, amikor a megszorítást követelhetik vagy beszélhetnek róla.

Miért jó ez önöknek? Miért akarnak tönkretenni embereket? Miért nem engedik, hogy olyan megoldásokat keressünk, amik jó az országnak, és nem teszik tönkre az embereket? Miért nem akarják megadni a lehetőséget, hogy olyan gazdasági szabályozórendszert építsünk föl, amelyik támogatja az aktívakat, ösztönzi a munkát, nem bünteti a sikert, és közben lehetőséget ad a szegényeknek is? Miért akarnak újabb és újabb bőrt lehúzni a szegényekről? Megmondom őszintén, az európai párthagyományok alapján számomra ez a fajta baloldali viselkedés teljességgel megfejthetetlen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én nem akarom azt állítani, hogy nekünk biztosan sikerül majd megoldásokat találni az ország legnagyobb bajaira, de egy dolgot tudok mondani önnek, ez pedig az, hogy esélyünk van rá. Nagyon sok baj van ebben az országban - erről beszéltem -, szegénység, kiszolgáltatottság, a fizetést elvivő rezsi, kiszolgáltatott helyzetben lévő családok, eladósodott háztartások, és sorolhatnám tovább. Nagyon sok gonddal kell szembenézni. Csak azt tudom mondani, hogy ez a kormánykoalíció, ez a kétharmados többség rendelkezik a siker esélyével, és azon dolgozunk, hogy ezt valóra tudjuk váltani. Nem akarom azt mondani önöknek, hogy hallgatván a hozzászólásaikat, ezt az esélyt a másik oldalon meg egyáltalán nem is látom.

De, tisztelt hölgyeim és uraim, ma az a helyzet, hogy ezekkel a gondokkal és bajokkal - ne tekintsék ezt sértésnek - a kialakult választási eredmények következtében csak ennek a kormánykoalíciónak van esélye, hogy megbirkózzon velük sikeresen. És ezért van az, hogy azt kérem önöktől, noha ellenfelek voltunk a parlamenti választáson - leszünk is még -, mégis azokat a lépéseket, amelyek az ország érdekét szolgálják és az esélyt próbálják valóra váltani, dacára annak, hogy politikai ellenérdekeltek, legyenek kedvesek és támogassák. Támogassák Magyarország megújítását!

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 112 2011.02.14. 0:28  109-116

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, hogy képviselőtársunk ismét fölhívta azokra a kérdésekre a figyelmet, amelyeket a Házban a megelőző hónapokban már sorra, egyenként végigtárgyaltunk. Azt tudom mondani, hogy az új alkotmány elfogadásakor ezek a viták szerintem nyugvópontra fognak jutni, és a magyar törvényességet érő kritikák okafogyottá válnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 116 2011.02.14. 0:50  109-116

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Elnök Úr! Természetesen a parlamenti vita természetrajzához tartozik, hogy jó idegrendszerrel és türelemmel kell rendelkezni, tehát egy olyan, egykori kormánypárt képviselőit is nyugodtan kell végighallgatni, akik az elmúlt években a hatalommal való nyers visszaéléssel tüntették ki magukat, és most bennünket emlékeztetnek a törvényességre.

Az ön második fölszólalását hallgatva gyermekkori élményeim jutottak eszembe. A menzán mondtuk ezt, amikor egy nem beazonosítható levest kaptunk, hogy ez egy olyan Fradi-leves - mindent bele. Ilyen volt ez a hozzászólás: kezdtük az egyeztetésekkel, sztrájkkal, és kiderült, hogy kéne beszélni a közbiztonságról, 1 millió munkahelyről és adórendszerről is. (Dr. Józsa István: Ez mind kellett!)

Azt tudom most ígérni önnek, hogy ezeket a fölvetéseket, amiket hallhattunk, mind gondosan tanulmányozni fogom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Gúr Nándor: Megtisztel. Köszönöm szépen! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 144 2011.02.14. 1:39  141-148

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Ez kétségkívül új élmény a számomra. Korábban ahhoz már hozzászoktam, hogy önök megmondják helyettem, hogy mit gondolok. Aztán azt is megmondják, hogy vajon mit akarok cselekedni, és csak a látszat az, ami a döntéseink eredményeképpen előáll, de hogy mi az igazság, azt önök jobban tudják. Most pedig ott tartunk, hogy már az életemet is önök szeretnék élni helyettem. Hagyják meg nekem legalább ezt, tisztelt hölgyeim és uraim! Egy hosszabb életútinterjú keretében szívesen állok a rendelkezésére, és elmondom önnek, hogy a húszegynéhány évet, amit a magyar politikában töltöttem, azt hogyan látom, és mit tudok abból a fiataloknak ajánlani.

Amit most ajánlok az önnek adott válaszon keresztül a fiataloknak, az az, hogy vegyenek részt a jövő kialakításában. Vegyenek részt az alkotmányozásban, vegyenek részt a nemzeti konzultációkban, törekedjenek arra, hogy a kezük nyoma ott legyen a jövőn. Nekünk erre nem volt lehetőségünk a nyolcvanas évek végéig. A tanulság az, hogy jó döntést hoztak a választók, amikor olyanokra bízták az ország következő négy évét, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, milyen, amikor kirekesztenek másokat az ország legfontosabb ügyeiből. Most végre megteremtjük a lehetőséget - legalábbis igyekszünk erre, legjobb képességünk és tudásunk szerint -, hogy a mostani fiatalok igenis, oktatási törvényről, egészségügyi törvényről, alkotmányozásról elmondhassák a véleményüket kellő súllyal, és azokat figyelembe tudjuk venni.

Úgyhogy arra kérem önt, hogy ha lehet és valóban sok száz fiatallal szokott találkozni, akkor adja át a jókívánságaimat, és biztassa őket a nevemben, hogy vegyenek részt a magyar közéletben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 148 2011.02.14. 1:10  141-148

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ha már olyan kedves, és vállalkozott erre a feladatra, akkor legyen szíves és mondja el a fiataloknak azt is, hogy ezzel az egyiptomi üggyel bánjanak óvatosan. Mi azért itt Közép-Európában azt megtanultuk, hogy amikor a katonai kormányzás lép életbe a civil kormányzás helyett, abból nem csak jó dolgok szoktak kisülni. 1981-ben ez történt Lengyelországban. Úgyhogy inkább óvatosságot javasolnék, várjuk ki, mi lesz ennek a vége.

Másodsorban hadd mondjam el önnek fél perc erejéig, hogy megvan annak a bája, amikor ön a Szocialista Párt frakciójának soraiból vagy egyik székéből emlékeztet bennünket a fiatalok fontosságára. Nézze, én úgy éltem le az életemet, hogy amikor 1990-ben megjött a szabadság Magyarországra, addigra önök nyakig eladósították az országot, és térden állt az egész ország, kiszolgáltatott helyzetben. Aztán most, 2010-ben megnyertük a választást, és - pedig egyszer már kivergődtünk ebből a csapdából - most ismét azt kapjuk önöktől örökségbe, hogy nekünk kell a 80 százalékig eladósított Magyarországot kirántanunk a bajból.

Én önöktől ezt tanultam, örökségként meg ezt kaptam. Ezt is vegye figyelembe, amikor elfogadja a válaszomat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 168 2011.02.14. 1:23  165-172

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bárándy Képviselőtársam! Egyetértek azzal a döntéssel, amely arról szól, hogy az alkotmány elkészítése nem a kormány, hanem a parlament feladata. Azzal is egyetértek, hogy az alkotmányozás folyamatának középpontjában a parlamentnek kell állnia. Ez szerintem nem zárja ki azt, hogy ha saját korlátaimat limitáltnak érzem, akkor szakértőket, tanácsadókat kérjek fel, hogy bizonyos kérdések megválaszolásában segítsenek. Arra a kérdésre, hogy hogyan fog egy, az én munkámat az alkotmányozással összefüggésben segítő tanácsadó testület, bizottság véleménye önhöz eljutni, erre a válasz a következő: részt fogok venni az alkotmány parlamenti vitájában mint parlamenti képviselő, hozzá fogok szólni, el fogom mondani, amit mondok, és most, ha már leleplezett, akkor bevallom, hogy nem csak a saját kútfőmből fogok dolgozni.

Ami pedig az eseti bizottság munkáját illeti, azt a munkát én sokra tartom, nagyra értékelem, az én hozzászólásaimat is majd segíteni fogja. Úgy gondolom, hogy pártállásra való tekintet nélkül ennek az eseti bizottságnak az összefoglaló jelentése olyan dokumentum, amelyet jó lelkiismerettel mindenki felhasználhat majd az alkotmány parlamenti vitájában.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 172 2011.02.14. 1:22  165-172

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Sajnos, nem tudok jobb ajánlatot adni önnek, mint hogy jöjjön el, vegyen részt a vitában, és amikor hozzászólok, megismerkedhet a saját álláspontommal. Az, hogy ön itt sürgeti tőlem, meg megmondja, hogy mikor és hol mondjam el, nem tűnik különösebben barátságos megmozdulásnak. Az alkotmányról szóló vita itt fog hosszú-hosszú órákon keresztül zajlani a tisztelt Ház falai között, és mindenki elmondhatja a véleményét, én is szeretnék majd erre lehetőséget kapni.

Ami az alkotmányozás folyamatát illeti, ott azt tudom mondani önnek, hogy két lehetőség közül választhattunk: vagy a parlamentet tekintjük az alkotmányozás valódi színterének, vagy elkövetjük újra ugyanazokat a hibákat, amelyeket 1990-ben elkövettünk. Én már vettem részt alkotmányszövegezésben, tudom tehát, hogy miről beszélek, a legutóbbi alkotmány is - még csak azt sem mondhatom, hogy a legszebb pontjain, de - viseli a ceruzám nyomát, ezért én csak azt tudom mondani önnek, hogy vessük el azt a gondolatot, amit '90-ben még nem vetettünk el, miszerint pártok paktumai határozzák meg az alkotmány tartalmát. Ne csináljunk több paktumalkotmányt, a parlament teljes nyilvánosságát használjuk fel egy nyílt alkotmányozási folyamat keretében, egy mindenki által átlátható folyamatban megszülető új alkotmány érdekében.

Parlamenti vita igen, paktumalkotmány nem, ez az én személyes álláspontom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 2 2011.03.28. 16:06  2-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azért kértem szót a mai napon, mert fontos ponthoz érkeztünk Magyarország megújulásában és a megújuláshoz nélkülözhetetlen alkotmányozási munkában: lezárult ugyanis az új alkotmány létrehozásának egyik leglényegesebb fejezete, a nemzeti konzultáció. Felszólalásom beszámoló és jelentés az alkotmányozási konzultációról.

Tisztelt Ház! Egy hosszú folyamat érte el csúcspontját, egy, a mindennapi életből, az emberektől induló kezdeményezés küzdött ki polgárjogot magának Magyarországon a közélet legmagasabb szintjén is, és ezzel meggyőződésem szerint hozzájárult Magyarország megváltozásához. Új politikai kultúrát is teremtett, amelyben az emberek akarata földrengésszerű változásokat képes véghez vinni. Jóllehet az új alkotmány ügyében idén indítottunk országos konzultációt, maga a nemzeti konzultáció mint mozgalom nem most született, hanem hét esztendővel ezelőtt. Az első jelentős megmutatkozását 2004 tavaszán nemzeti petíciónak neveztük el. Petíció, azaz felszólamlás; felszólamlás alulról a fölül lévők, a hatalmat gyakorlók, a befolyással rendelkezők felé, s ha kell, ellenében. A korán kelők, a minden reggel munkába indulók, a tisztességgel gürcölők felszólalása volt ez a spekuláns milliárdosokkal, a pénzarisztokratákkal és a hatalommal visszaélő politikusokkal szemben.

Ebből, ebből a nemzeti petícióból nőtt ki a nemzeti konzultáció, amely mára a közéleti részvétel új formájává vált Magyarországon. Sok millió magyar vett részt 2004 óta ebben a mozgalomban, a nemzeti petícióban, a 2005-ös nemzeti konzultációban, a 2009-es gazdasági konzultációban, amely a változás programjának kidolgozását alapozta meg, és a mostani alkotmányozó konzultációban.

(13.10)

Az eddigi és a mostani konzultációk során több millió kérdőívet, aláíróívet töltöttek ki az emberek, és akkor még nem beszéltünk a konzultációs rendezvényekről és személyes találkozásokról. Azt hiszem, minden kockázat nélkül elmondhatjuk, hogy más, hasonló nagyságrendű mozgalom nem volt Magyarországon az elmúlt 20 évben. A nemzeti konzultáció, tisztelt hölgyeim és uraim, azért jelentős társadalmi eredmény, mert a magyarság öntudatának és közösségtudatának újjászületését hozta magával.

Végül is csodával határos dolog az, hogy a magyarok két világháború, az ország megcsonkítása, 40 év katonai megszállás és diktatúra és végül 20 év átmeneti korszak után képesek voltak eljutni oda, hogy ismét higgyenek abban, hogy a saját kezükbe kell venni a sorsukat, bele kell szólniuk a jövő alakításába, részt kell venniük az ország megújításában. Ez a hit nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a magyarok demokratikus forradalmat vigyenek végbe. Nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy megdöntsék a hatalommal visszaélők politikai berendezkedését, és helyette a nemzeti együttműködés rendszerét hozzák létre.

Ennek a hitnek nagy szerepe van azokban a komoly eredményekben, amelyeket az elmúlt tíz hónapban mi, magyarok közösen elértünk a pénzügyi függetlenségünk visszaszerzésétől a politikai osztály megfelezésén át az új adórendszerig. Ez a hit erőt és eszközöket adott a magyaroknak ahhoz, hogy az országnak 62 év után végre erős és magyar alkotmánya lehessen. Olyan alkotmánya, amely a nemzeti konzultáció által teremtett új politikai kultúra szellemében születik.

A nemzeti konzultáció ereje nagymértékben járult hozzá, hogy lezárjuk azt a korszakot Magyarországon, amikor a kormányok, az ország vezetői az emberek akaratát figyelemre sem méltatták, a megkérdezésük nélkül döntöttek róluk, a jövőjükről. Ezt a korszakot, amelyben akár jó, akár rossz szándékkal, de szűk klikkek által kitervelt és sokszor csak magánérdekeket szolgáló diktátumokkal kormányozták az országot, fölváltja egy másik. Arra is érdemes emlékeznünk, hogy az eddigi átmeneti alkotmány is úgy született meg 1989-ben, hogy abba az embereknek lényegében semmilyen beleszólása nem volt, és demokratikusan választott parlament sem állt mögötte.

Az előző korszak kormányaival ellentétben, tisztelt Ház, mi megkérdeztük az embereket, akik hangosan és határozottan válaszoltak. Hitet tettek a megújulás mellett. Kifejezték, mégpedig elsöprő egyetértéssel, hogy megújulást akarnak, változást akarnak, és gyökeresen meg akarják újítani Magyarországot a maguk, és ami lényeges, az eljövendő nemzedékek számára. Ezért, tisztelt Ház, jómagam és a kormányom mindenkor ki fogunk állni a nemzeti konzultáció mellett és azok mellett, akik maguk akarják alakítani a jövőjüket. Ki fogunk állni az emberek akaratáért a trükköző milliárdosokkal és a hatalommal visszaélőkkel szemben.

Tisztelt Ház! A nemzeti konzultáció másik nagy sikere a magyarok egyetértésében mutatkozik meg. Azáltal, hogy az emberek az elmúlt években egyre többször és egyre erőteljesebben hallatták a hangjukat, olyan összhang alakult ki a legfontosabb és alapvető ügyekben, ami a magyarságra korábban nemigen volt jellemző. Sőt, inkább az ellenkezőjét szokták mondani rólunk mások és mi magunk is. Az alkotmányozási kérdőívek, a beérkezett válaszok azonban világosan megmutatták, hogy sokkal több bennünk a közös, sokkal több köt össze bennünket, mint ami szétválaszt.

Szembetűnő, hogy az elmúlt 20 év hányattatásai során letisztultak a közös értékeink, jól látszik az is, hogy mi, magyarok most már meg akarunk végre állapodni, le akarunk horgonyozni a saját közös értékeink mellett. Olyan igazi közösségben szeretnénk élni, amely egységesen és határozottan kiáll a közös értékeiért és az értékeit kifejező közös céljaiért.

Tisztelt Ház! A válaszadók 91 százaléka ért egyet abban, hogy a megújuló Magyarországon az alapvető kötelességeink ugyanolyan fontosak, mint az alapvető jogaink, tehát azokat is deklarálni kell az alaptörvényben. Szintén több mint 90 százalékos egyetértés van abban, hogy a legfőbb közös értékeink számára - mint a család, a rend, az otthon, a munka és az egészség - kiemelt alkotmányos védelmet kell biztosítanunk.

Ugyanekkora többség ért egyet abban, hogy a jövő nemzedékek iránt valamilyen formában alkotmányos kötelezettséget kell vállalni, vagyis alkotmányos garanciákra van szükség a jövő nemzedékek érdekeinek védelmében. Ez az egyetértés kiterjedt konkrétan arra is, hogy egyik generáció sem élheti föl a következő nemzedékek jövőjét, ezért alkotmányosan korlátozni kell az állam mindenkori eladósodásának mértékét.

Bár jómagam is azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy a gyermekvállalás felelősségét elismerő plusz szavazati jog segíthetne például a népességfogyás lassításában és megállításában, a válaszokból kiderül, hogy az emberek jelentős többsége ezt nem támogatja, más megoldást várnak erre a problémára. Annál inkább támogatják viszont azt a gondolatot, hogy a gyermeknevelés olyan közcélú és közhasznú vállalkozás, aminek költségeit nem szabad adóval sújtani.

A magyarok, tisztelt Ház, elszántak abban is, hogy a trükközést kiszorítsuk a közpénzek felhasználásából. Szinte egyhangú elvárás az, hogy ne lehessen a magyar adófizetők pénzét például off-shore cégeken keresztül eltüntetni, ahogy ez az előző korszakban napi gyakorlattá vált. (Taps a kormánypárti, az LMP-s és az MSZP-s padsorokban.)

(13.20)

Fontos mozzanat az is, hogy az emberek ragaszkodnak a nemzeti öntudathoz, ragaszkodnak a nemzet határon kívül élő részeihez. Egyetértenek abban, hogy a határon kívül élő magyarság a nemzet teljes értékű része, a velük való nemzeti összetartozás értékét bele kell foglalni Magyarország új alaptörvényébe. Ebből is látszik, tisztelt Ház, mekkora utat tettünk meg nemzeti öntudat és egység tekintetében az elmúlt néhány évben. Mindenki emlékszik, honnan indultunk.

Egységes, tisztelt Ház, a magyarok álláspontja természeti környezetünk, sajátos természeti értékeink megóvását illetően is. Ezen a téren is messzire jutottunk Bős-Nagymaros óta.

Tisztelt Ház! Jóformán nincs olyan, aki ne értene egyet azzal, hogy szükségünk van a nemzeti vagyon, azon belül is a termőföld és a vízkészlet alkotmányos védelmére. A magyarok minden eddiginél hangosabban és határozottabban megüzenték, hogy Magyarország nem eladó, a magyar föld és a magyar víz nem eladó, sem most, sem később. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A magyarok rendet akarnak az élet minden területén. Ez is teljesen egyértelmű. Az emberek kinyilvánították, hogy a törvénynek a törvénytisztelőket kell védeni, és a bűnözőkkel szemben sokkal szigorúbban kell fellépni. Elég volt a bűnözők mentegetéséből! A válaszadók 94 százaléka akarja azt, hogy indokolt esetben a bíróságok szabjanak ki tényleges életfogytiglani szabadságvesztést. Hasonló egyetértés van abban is, hogy a törvényeknek mindenkire vonatkozniuk kell, és itt nincs kivétel. Alkotmányos garanciát akarnak arra, hogy mindenkinek a felelőssége számon kérhető legyen. Összegezve mindezt elmondhatjuk, hogy alapvető és konkrét kérdéseket tettünk fel az embereknek a nemzeti konzultáció során, és mint látjuk, a válaszok minden kérdésben kivételesen nagy egyetértést mutatnak.

Tisztelt Ház! Én is úgy gondolom, ez a széles körű egyet akarás a legfőbb erőforrása Magyarország megújulásának. Ez az egyetértés és egység kell ahhoz, hogy sikeresen megvalósítsuk mindazokat a mélyreható változásokat, amelyek hosszú távra meghatározzák az ország jövőjét, nemcsak a mi számunkra, hanem a következő nemzedékek számára is. Összességében tehát azt jelenthetem önöknek, hogy a magyarok a visszaküldött kérdőívekből kiolvashatóan felelősséget éreznek a jövő iránt, bele akarnak szólni annak alakításába, erősek és elszántak a tekintetben, hogy saját kezükbe vegyék a sorsukat. Mindezen felül pedig egységesek abban, hogy milyen Magyarországon akarnak élni, milyen jövőt akarnak építeni, és azt milyen közös értékek alapján képzelik el.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Biztos vagyok abban is - és ezt mutatják a válaszok -, hogy amikor mi, magyarok nagy levegőt veszünk és belefogunk ebbe a hatalmas vállalkozásba, Magyarország megújításába, ugyanaz a cél lebeg a szemünk előtt. Azt akarjuk, hogy Magyarország végre az a hely legyen, ahol a magyar emberek az elsők, ahol mindenki biztonságban érezheti magát, ahol mindenkinek lehetősége van boldogulni és sikeressé válni.

Tisztelt Ház! A nemzeti konzultáció sikere azt jelenti, hogy az új alkotmány az egész nemzet alkotmánya lesz, hiszen a magyarok akarata és véleménye érvényre jut benne. Érvényre jut a választásokon kialakult kormányzati és parlamenti felhatalmazás által, és érvényre jut, mégpedig konkrét részletekbe menően a nemzeti konzultáció által. Ezért az új alkotmány kivételesen erős alaptörvény lesz.

Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy részt vett a nemzeti konzultációban, és felelősségteljesen hozzájárult, hogy Magyarországnak végre erős és végleges alkotmánya legyen. Olyan gránitalap, amelyre a magyar jövő sikereit, egy sikeres Magyarországot tudunk felépíteni. Nincs más hátra, tisztelt képviselőtársaim, mint itt az Országgyűlésben véghez vinni azt, amit az emberek akarnak. Mindazt, ami nincs még benne a tervezetben, de az emberek elsöprő egyetértéssel javasolták, bele kell foglalni, és mindazt, ami benne van a tervezetben, de az emberek nagy többsége nem akarja az alkotmányban látni, ki kell venni belőle. Itt és most fölkérem ezért tisztelt képviselőtársaimat, hogy tegyünk eleget a választók akaratának, támogassuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek révén a nemzeti konzultáció eredménye maradéktalanul és pontosan belekerül az alkotmány végleges szövegébe.

Külön köszönetet szeretnék mondani a korábbi házelnöknek, Szili Katalinnak, aki komoly és odaadó munkát végzett a nemzeti konzultáció során, kiállt választói és az egész ország mellett. Sajnálatos, de vannak olyanok, akiknek tíz hónap sem volt elég, hogy elfogadják a magyar választók döntését és akaratát, továbbra is makacsul ellenszegülnek a változásnak, ellenszegülnek a megújulásnak, amire pedig a magyarok tavaly világos megbízást adtak. Azok, tisztelt Ház, akik tudatosan és előre elhatározottan kivonják magukat ebből a munkából, elárulják a szavazóikat, hátat fordítanak nekik; nem hajlandók azokat az értékeket és érdekeket megjeleníteni az előttünk álló vitában, amelyek képviseletével a választóik megbízták őket. Ezért nekünk, akik viszont itt vagyunk és részt veszünk az új alaptörvény megalkotásában, különleges felelősségünk van most abban, hogy minden magyar ember érdekét igyekezzünk szem előtt tartani, azokét is, akik választott képviselőiken keresztül nem tudják hallatni itt a hangjukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, álljunk ki minden magyar emberért, függetlenül attól, hogy milyen pártra voksolt, hogy ennek a megnőtt felelősségnek a tudatában végezzük tovább az alkotmányozás munkáját, amihez sok sikert kívánok mindannyiuknak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 16 2011.03.28. 16:23  2-16

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy röviden, de minden fontos kérdést érintve válaszoljak az elhangzottakra.

Ami a Wittner Mária képviselőtársunk által mondottakat illeti, a következőkről szeretném tájékoztatni az MSZP frakcióvezetőjét. Már a kormányprogram vitájában elmondtam, hogy meggyőződésem szerint a győztesnek nem igaza van, hanem dolga van, amit tennie kell. Ezzel én sosem hozakodtam elő, erről nem beszéltem a nyilvánosság reflektorfényében, de most, miután ezt a kérdést föltette, most elmondom, hogy közvetlen a választás után én fogadtam egy MSZP-s delegációt, amely kifejezetten azt kérte, hogy a volt miniszterelnököt - most Horn Gyuláról van szó - ne mozdítsuk ki onnan, abból a kórházból, ahol ellátást kap, továbbra is az állam gondoskodjon róla. Ez a döntés megszületett, kizárólag az emberségesség okán. A magam részéről ezzel el is mondtam mindent, amit ebben a vitában szeretnék elmondani. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ami az alkotmányhoz fűzött megjegyzéseket illeti, először is Balczó képviselőtársamnak szeretném mondani, aki kaotikusnak minősítette a nemzeti konzultációt, hogy nem volt az kaotikus; olyan volt, mint amilyen az élet maga. Fölállt egy Nemzeti Konzultációs Testület, amelyben sokan részt vettek, megbecsült, köztiszteletnek örvendő emberek - itt is szeretném megköszönni egyébként a munkájukat -, politikusok, gazdasági szakemberek, jogászok; lakossági fórumokat tartottak, elkészítettek egy nemzeti konzultációs kérdőívet, azt kiküldték, a meghatározott rend szerint visszaérkezett válaszokat pedig földolgoztuk.

Mindazonáltal, bár kicsit bántónak és lekicsinylőnek érzem a megjegyzéseit, amelyeket a nemzeti konzultációra nézve tett, mégis gondolkodjunk el ezen a néhány megjegyzésen. Arra jutottam, miközben hallgattam önt, hogy végül is igaz az az állítás, hogy kétfajta vita van: vannak jó viták és rossz viták. A rossz vita az, amikor az embereket senki nem hallgatja meg, és arról kell vitatkoznunk, hogy miért nem hallgatják meg őket, az ország vezetői miért fordítanak hátat az embereknek; és jó vita az, amikor meg arról vitatkozunk, hogy hogyan kell őket meghallgatni, hogyan kell őket megkérdezni. Úgyhogy azt gondolom, a nemzeti petíció természetrajzáról szóló vita a jó viták közé sorolandó, és így önmagában is eredmény.

Tisztelt Képviselőtársam! Az alkotmány, illetve az alaptörvény megfogalmazásakor az az álláspont alakult ki, hogy a határon túli magyarok szavazati jogáról szóló vitát, amit ön is említett, a Ház folytassa le, de ne az alkotmány keretében, hanem majd a választójogi törvény módosításának vagy egy új választójogi törvény megalkotásának keretében, tekintettel arra, hogy korábban már döntöttünk arról, hogy a következő magyar parlamentben nem lehetünk többen mint 200-an, ugyanis megfeleztük a parlamenti képviselők, a megyei képviselő-testületek képviselőinek és a helyi önkormányzatok képviselőinek számát is. Tehát a politikai osztály, példát mutatva egyébként abból az odaadásból és áldozatvállalásból, amire szüksége van Magyarországnak a megörökölt nehéz gazdasági helyzet miatt, megfelezte a politikai elitet. Ezért új választójogi törvényünk lesz, és az megadja a lehetőséget - reményeim szerint még ennek az évnek a végéig -, hogy megalkossuk az új választójogi törvényt, és ott mindent meghallgathatunk majd az önök véleményéből.

Én most egy dolgot tudok önnek mondani, hogy az alkotmány ezt a lehetőséget nem zárja ki. Egyértelműen nem zárja ki, hiszen a nemzeti konzultációs kérdőívekre adott válaszokból világosan kitűnik, hogy az emberek a nemzeti összetartozást fontosnak gondolják. Kifejezetten azt várják el tőlünk, hogy felelősséget vállaljunk a teljes nemzetért, nem csak annak a mai államhatárokon belül élő részéért. Hogy ez hogyan tükröződjék a választójogban, azt meg fogjuk vitatni, amikor eljön ennek a törvénynek az ideje.

Tisztelt Képviselőtársam! Úgy gondolom, nincs viccelődnivaló azon, hogy húsvétkor születik majd meg a magyar alkotmány. A magyar politikában kifejezetten hagyománya van annak, hogy a feltámadáshoz, megújuláshoz, mindahhoz a gondolatkörhöz, amit húsvét hoz, a nemzet sorsát is oda szokták kapcsolni. Egy alaptörvény megalkotása a nemzet sorsának fontos pillanata, ez az összekapcsolás ezért sem a húsvétra, sem az alaptörvényre nézve nem sértő. Ezért azt gondolom, a régi magyar hagyományt követve bátran nevezzük ezt húsvéti alkotmánynak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Még akkor is, tisztelt képviselőtársam, hogyha egyébként ez nem alkotmány, hanem alaptörvény. Biztosan vannak ebben az országban - talán kevesebben, mint mi azt gondoljuk -, akiknek fontos az a különbségtétel, hogy alkotmányról beszélünk-e vagy alaptörvényről. Ezt a kérdést csak azért hozom ide a közérdeklődés csekély voltára való tekintet nélkül, mert ön azt javasolta, hogy a történelmi alkotmányt állítsuk helyre. Én azt mondom, hogy egy korszerű formában, XXI. századi körülmények között az a tény, hogy nem alkotmányt, hanem alaptörvényt alkotunk, valójában a történelmi alkotmány folytonosságának helyreállítását és jogaiba történő visszahelyezését jelenti. Majd egy elvont jogtörténeti vitában szívesen állok a rendelkezésére, hogy ezt hosszabb érveléssel is kifejtsem, de ez az alkotmány valójában elismeri a történeti alkotmány létezését, folyamatosságát, és tiszteletben tartja nemcsak múltbeli érvényét, hanem elismeri a jövőre vonatkozó érvényességét is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Mindig meglepődöm azon, hogy bár látszólag ugyanannak az eseménynek vagyunk részesei, mégis mindenre teljesen különböző módon emlékszünk. Itt van például ez a hozzászólás, amit Schiffer képviselőtársamtól hallhattam. Mintha egy másik országban éltem volna le a választás második és első fordulója közötti kéthetes időszakot. Ő azt mondja, nem is hallott arról, hogy a Fidesz alkotmányozni akarna; én meg semmi másról nem hallottam, mint arról, hogy megvádoltak bennünket a szocialisták azzal, hogy alkotmányozni akarnánk; mi pedig azt mondtuk, hogy ha lesz fölhatalmazás, akkor fogunk is alkotmányozni. Ezt mindenki pontosan tudta, amikor a második fordulóban elment szavazni, és azért is érzem nagyon erősnek a kormánytöbbség fölhatalmazását, mert a választók annak tudatában adtak kétharmadot - nem az első fordulóban, az első fordulóban nem volt kétharmados többség, annak a tudatában adtak a második fordulóban kétharmados többséget nekünk -, hogy az alkotmányozás volt a két forduló között a kiemelt téma. Mikor, ha nem most élnénk ezzel a fölhatalmazással, tisztelt képviselőtársam? (Taps a kormánypártok soraiban.)

Messzire visz, de megpróbálom röviden lezárni azért azt a kérdést, amit ön megnyitott, miszerint szegényellenes politika folyik-e ma Magyarországon. Tisztelt Képviselőtársam! Javasolom, hogy vesse össze az elmúlt négy esztendő rossz anyagi helyzetben lévő emberekre vonatkozó kormányzati döntéseit, írja még mellé az elmulasztott kormányzati döntéseket, amelyekkel meg kellett volna védeni a szegény embereket, és nézze meg, hogy mi történt az elmúlt tíz hónapban. Ugyanezt a listát állítsa össze, és látni fogja, hogy Magyarországon ma a szegényeket védő kormányzati politika van (Felzúdulás az MSZP padsoraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.), és ki fogunk állni mindig a szegény emberek, az alacsony jövedelemmel rendelkezők és a segítségre szoruló emberek mellett. Erre ön mindig számíthat.

Egy dolgot nem fogunk tenni: azt nem fogjuk elkövetni, amit ön tanácsol - és a szocialisták ezzel a módszerrel tönkretették a magyar gazdaságot -, az biztos, hogy azt sosem fogjuk elkövetni, hogy a szociálpolitikát meg a szegényeket támogató politikát összekeverjük az adórendszerrel. Kedves barátom, az adórendszer nem arra való, hogy szociálpolitikát csináljunk vele! Az adórendszer arra való, hogy egy versenyképes, munkahelyet teremteni tudó és nemzetközileg helytállni tudó gazdasági rendszert hozzunk létre. Erre való az adórendszer. Ha oda szociálpolitikai elemeket emelünk be, kaotikus, átláthatatlan, bürokratikus, visszaélésekre okot adó, hatékonytalan és végül a szegényeket egyáltalán nem segítő adórendszer jön létre. Ezért rendet kell vágni ebben a kérdésben. Kell csinálnunk egy, a gazdasági hatékonyságot, a munkát, a vállalkozásokat és a családokat segítő adórendszert, és kell csinálnunk egy szegénypolitikát és egy szociálpolitikát, amellyel segíteni akarjuk a jól működő gazdaságból származó bevételek révén azokat, akik egyébként segítségre szorulnak. Ez egy logikus, világos rendszer.

Önök ezt nem fogadják el, de az az út, amit önök javasolnak Magyarország számára, az a gazdasági összeomláshoz és a szegénységhez vezet. Az az út, amit mi javasolunk, megerősíti a magyar gazdaságot, és a szegények számára emberhez méltó életet tesz lehetővé Magyarországon. Ragaszkodunk ehhez az adó- és ehhez a szociálpolitikához. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.00)

Arra a kérdésre, hogy mit kell majd csinálni az embereknek akkor, ha 2014-ben kevesebb pénz lesz a zsebükben, erre azt kell mondani, hogy semmit sem kell csinálniuk, mert nem lesz kevesebb pénz a zsebükben, hanem több lesz, úgyhogy ezt a kérdést nyugodtan zárójelbe teheti. Teljesen világos, hogy az a gazdaságpolitika, amellyel megindultunk, és nem olyan sebességgel, mint ahogy mindannyian szeretnénk, és nem olyan könnyedén, mint ahogy mindannyian kívánjuk, de határozottan, világosan, erőfeszítések útján odavezet, hogy Magyarországon mindenkinek biztatóbb lesz a jövője, mint amilyen a 2010-es választásokkor volt. Erre mérget is vehet, ha úgy tetszik. Nem tudom, ez garanciának minősül-e az ön esetében (Derültség.) Azt is mondhatnám, hogy közösen mérget vehetünk rá, tisztelt képviselőtársam.

Ami a népszavazás és a nemzeti konzultáció összefüggését illeti, ez részben ízléskérdés, ezt én elfogadom. Alkotmányos ízlések léteznek, hogy melyiket tekinti az ember előrébb valónak; nehéz is összemérni őket, ezt is elfogadom. Én mégis azt hiszem, hogy érdemes azért egy mondat erejéig elmondanunk azt, hogy egy népszavazáskor annyi történik, hogy az emberek egy döntéssel, mindenfajta részletkérdésben való állásfoglalásra való tekintet nélkül - erre nincs lehetőségük - igent vagy nemet mondanak egy 60 oldalas dokumentumra. Egy nemzeti konzultációban pedig arra van lehetőség, hogy ez esetben 12, illetve 13 kérdésben részletesen elmondhassák, hogy azt a valamit kívánják vagy nem kívánják, akarják, vagy nem. Az én felfogásom szerint a nemzeti konzultáció érdemben vonja be az embereket az alkotmányozásba, míg a népszavazás kifejezetten távol tartja őket az érdemi részvétel lehetőségétől. Ezért én értékesebbnek tartom a saját felfogásomban, előrébb van a nemzeti konzultáció segítségével történő alkotmányozás, mint a népszavazás révén történő alkotmányozás. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Mi is egyben szavazunk!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a javaslata Schiffer képviselőtársamnak, hogy jó volna beszélni például a jövő nemzedékek kérdésében, hogy milyen garanciákat tudunk adni, erre azt tudom mondani, hogy az jó volna, ha lenne kivel, de hát az a helyzet, hogy az alkotmányozás során több hozzászólás hangzott el ebben a tárgyban, de hát önök nem voltak itt, hogy erről tudjunk beszélni. Ebben a felállásban nekünk felróni, hogy nem tudunk beszélni egymással fontos kérdésekről, nem tűnik őszinte korholásnak, lássuk be ezt. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokból.)

Ami végezetül a nemzeti konzultációról elmondott, időnként lesajnáló véleményeket illeti, azért én itt kellő tisztelettel, de mégis hadd mondjam önöknek azt, hogy lesajnálni bármilyen akciót, legyen arról önöknek bármilyen véleménye, amelyben részt vett több mint 900 ezer ember, az a demokratikus politika világában a választópolgárok megsértését jelenti. Ezért szeretném azt mondani önöknek, hogy a demokráciával természetesen sok gond és baj adódik a működése közben, erről mindannyian be tudnánk számolni, de mégiscsak kijelöli a politikának azt a terét és játékszabályait, ahogyan ezt űzni kötelező, márpedig demokratikus politikát az emberek részvétele nélkül nem lehet űzni. Ezért szerintem - még ha nem is tökéletes minden akció - nem korholás, lenézés és sértegetés, hanem elismerés illeti azokat a politikai erőket, amelyek két választás közötti időszakban is tesznek erőfeszítéseket azért, hogy valamilyen módon be tudják vonni az embereket az ország fontos ügyeinek eldöntésébe.

Úgyhogy én ezért a nemzeti konzultációban való részvételt értékesnek tartom, akik erre vállalkoztak, több mint 900 ezer ember, azoknak szeretném ezt megköszönni, és bátorítani szeretném őket arra, hogy ha a következő alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy el tudják mondani a véleményüket az ország fontos ügyeiben, akkor éljenek ezzel a lehetőséggel.

A mostani alkotmányozás az egyik bizonyítéka annak egyébként, hogy igenis van értelme, mert valaki meghallgatja őket, valaki megfontolja a véleményüket, és valaki megpróbálja a véleményüket, fogalmazzunk úgy, hogy az egyszerű, köznapi választópolgári bölcsességet ötvözni azzal az alkotmányos és parlamentáris tudással, amellyel mi itt mindannyian rendelkezünk. Ez egy helyes magatartás, szerintem nem bírálatot, hanem inkább elismerést érdemel.

Végezetül még egy dolog; ritkán látjuk egymást (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban), ezért hadd mondjak még valamit. Mindig élvezettel hallgatom azokat a vitákat, fontosnak is tartom, amelyeket a fékek, ellensúlyok rendszeréről szoktunk itt lefolytatni, de valahogy feltűnt nekem, hogy amikor önök akár az alkotmányról, akár a demokráciáról beszélnek, akkor rendszeresen a hatalom kérdését állítják középpontba. Ez egy nagyon furcsa jelenség. Lehet, hogy Magyarországon általánossá vált és megszokott, de azért mégiscsak furcsa, hiszen valójában ez egy kommunista maradvány. Arról van szó, hogy amikor a közéletről gondolkodunk, akkor kizárólag a szavak is - bebetonoz, túlhatalomra jut -, minden a hatalom kérdése körül forog.

Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! A hatalom kérdését az alkotmányos szabályoknak megfelelően itt a parlamentben a pártok le fogják rendezni. A politika nem a hatalom kérdéséről szól, hanem az emberek életéről szól, hogy milyen a jó élet (Moraj az MSZP soraiban. - Közbeszólás ugyanott: Jézus!), van-e jövője a gyerekeiknek, van-e közjó, van-e lehetőség arra, hogy biztonságban élhessék a jövőjüket. Valahogyan, amikor az alkotmányról meg a legfontosabb kérdésekről van szó, akkor önök mindig csak a hatalmi kérdéseket vetik fel, de a jó élet, a közjó, az emberhez méltó élet kérdése sose kerül elől. (Dr. Józsa István: Kerüljön bele! - Taps a kormánypárti padsorokban.)

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy ez a kommunista gondolkodásmódbeli maradvány teszi azt, hogy önök kielégítetlenek (Derültség a kormánypárti padsorokból.) és elégedetlenek az alkotmány szövegével, és állandóan annak a részletkérdéseit forgatják, holott azt majd kétharmados törvények fogják szabályozni, és önök nem tekintik értéknek, amit nagyon sajnálok, de nem tekintik értéknek azokat a kérdéseket, amelyek az emberi élet legfontosabb kérdései, és amivel az alkotmánynak igazából foglalkoznia kell, hogy mik a magyar élet alapvető keretei, mi az a sajátos magyar minőség, amit a Kárpát-medencei magyarok élete hordoz, mi az a kulturális természeti identitás, hogy milyen az élet minősége, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mi lesz a gyermekeinkkel. Ezek sokkal fontosabb kérdések, mint amit önök állandóan hatalmi harcok kérdéseként, még egyszer mondom, szerintem egy rossz politikai hagyományt követve előtérbe helyeznek, és az igazán fontos, az embereket igazán érdeklő kérdésekkel szemben elsőbbséget adnak neki.

Szeretném jelezni, hogy a politikai hatalom kérdéseit a parlamentarizmus szabályai szerint és a kialakult erőviszonyok szerint el fogjuk rendezni egymás között. Az alkotmány nem erről szól. Az alkotmány a magyar élet jövőjéről szól, ezért tisztelettel kérem önöket, hogy vegyenek részt ennek a vitájában, aki pedig nem vesz részt ebben a vitában, az legalább annyit tegyen, hogy ne akadályozza azokat, akik a magyar választópolgárok akaratának megfelelően a magyar élet tartós kereteit szeretnék kialakítani a következő néhány évtizedre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban. - Moraj az MSZP soraiból. - Szűcs Erika: Tartalmas volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 2 2011.04.04. 16:09  1-14

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Március 24-25-én zajlott le az európai uniós országok vezetőinek legutóbbi tanácskozása. Alkotmányos szokásainkat követve most beszámolok erről önöknek. Ráadásul a magyar elnökség is éppen félidejénél tart, így a csúcs mellett sort kerítek az eddigi munka rövid értékelésére is.

Ezen az európai uniós csúcson fontos döntések születtek, olyan döntések, amelyek azt mutatják, hogy Európa, igaz, hosszú vívódás után, végre eltökélte magát, és határozottan a megújulás útjára lépett. Ahogy az elnökség átvételekor meghirdettük, erős Európát akarunk, mert mi, magyarok csakúgy, mint a többi európai nemzet, erős Európában vagyunk érdekeltek. Európa megerősítése tehát közös cél. De van egy másik célja és értelme is a soros elnökségnek, ami röviden úgy foglalható össze, hogy Magyarország új helyének, új pozíciójának kijelölése a válság utáni Európában. Ráadásul elnökségünk ideje éppen egybeesik Magyarország megújításának sorsfordító időszakával; azokkal a hónapokkal, amikor a legnagyobb küzdelmeket vívjuk a megújulás érdekében, és amelyeknek kimenetele hosszú évtizedekre meghatározó lesz az ország élete szempontjából.

Azt akarjuk, tisztelt Ház, hogy Magyarország korábbi, igen gyönge pozíciói helyett jobbakat, tekintélyesebbeket foglaljon el a régióban, Európában és ezáltal a világban is. Azt is tudtuk előre, hogy mindez konfliktusokkal jár. A jobb, előnyösebb pozíciókat senki sem szerezheti meg küzdelmek, harcok és viták nélkül. Csak annak az országnak van esélye erre, amelyik nem ijed meg senkitől, nem hunyászkodik meg senki előtt, hanem magabiztosan és elszántan kiáll a saját érdekeiért, a saját igazáért, a saját céljaiért. Kiáll értük, vállalja a vitákat, a konfliktusokat, a harcokat. Képes megvédeni és erősíteni önállóságát, függetlenségét, érvényesíteni álláspontját annak érdekében, hogy saját polgárainak jobb életet, több lehetőséget és nagyobb biztonságot teremtsen.

Az elmúlt három hónap legfőbb sikere az, hogy mi, magyarok immár képesek vagyunk erre. Magyarország már ki tud állni a nemzetközi porondon saját magáért és polgáraiért, amikor kell, vállalja a konfliktusokat is, és sikeresen meg tudja vívni őket. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Huhú! - Taps a kormánypárti padsorokban.) Ezért Magyarország ma erősebb és függetlenebb, mint az elmúlt húsz évben volt. Ezért tudunk a soros elnökségünkkel hasznára lenni Európának is. Csak egy öntudatában erősödő, saját céljaiért bátran kiálló ország tud segíteni Európa egészének abban, hogy sikeresen megújuljon.

Tisztelt Ház! Amikor az év elején átvettük a soros elnökséget, pontosan tudtuk, hogy egy olyan időszakban kell ezt a tisztet betöltenünk, amikor Európa rendkívüli nehézségekkel néz szembe. Egyáltalán nem túloztunk, amikor azt mondtuk, hogy a kommunizmus bukása óta olyan nehéz esztendő nem várt még Európára, mint az idei. Magyarország tehát Európa legnehezebb évét fogta ki, ami a magyar történelmet ismerve akár megszokottnak is tekinthető. Azt is sejtettük, hogy az előre látott súlyos problémák mellé minden bizonnyal jönnek még váratlan nehézségek is. Ez ma már sajnos tény, immár az észak-afrikai események és a japánokat ért természeti katasztrófa is fölkerült a kihívások listájára.

Tisztelt Ház! Mi, magyarok azok közé tartozunk, akik elsők között ismertük föl a megújulás szükségszerűségét és azokat a tényezőket, amelyek az egész civilizációnkat megrengető válsághoz vezettek. Elsők közt ismertük föl, hogy a nyugati világ pénzügyi válsága érvénytelenné tette a régi eszközöket és régi mércéket. Ezért a nemzetközi gazdasági válság utáni Európát és Magyarországot a régi szabályok szerint nem lehet működtetni, miként Magyarországon sem lehet a krízist azokkal az eszközökkel kezelni, amelyek magát a válságot okozták. Nálunk nem is olyan régen még az ír csoda, a portugál és spanyol példa, a Nemzetközi Valutaalap kötelező jellegű útmutatásai jelölték ki az időről időre visszatérő krízisekből való kiút szinte egyedüli lehetséges módozatait.

(9.40)

Szögezzük le, a sikerminták keresése sohasem vezetett el minket a sikerességhez. Sőt, mára ezek a csodagyógymódok egész egyszerűen elvesztették érvényességüket. A Magyarországra is oly jellemző ciklikus válságok időről időre egyre erősebben tértek vissza, miközben a minták és ajánlások ugyanazok maradtak: államtalanítás a privatizáció jegyében, megszorítások, államadósság-növelés, a kötelező magánnyugdíj pillérének kialakítása.

Tisztelt Ház! Mi, magyarok azonban végre megértettük a probléma igazi természetét: az örökös körben járásnak egyetlen ellenszere van, a körből való kilépés. Mindeddig azért nem tudtuk lezárni az átmenet zavaros éveit Magyarországon sem, mert foglyai voltunk a régi világ előföltevéseinek, éppen azoknak az eszközöknek és mércéknek, amelyek a válságot okozták. Felismertük és megértettük, hogy azért kell megújulni, mert a régi politika az egekbe növelte az adósságot, a válság legfőbb kiváltó okát, és ez a politika folytathatatlanná vált. Felismertük és megértettük: ha a körülmények megváltoztak, akkor új eszközök és új válságelhárító mechanizmusok kellenek, még akkor is, ha azok szokatlanok, mint például a bankadó vagy a válságadó, amit a köznyelv egyszerűen csak multiadónak nevez. Felismertük és megértettük, hogy a részátalakítások, a toldozgatás-foldozgatás nem vezet sehová, az ország alkotmányos újjászervezésére van szükség. Felismertük és megértettük, hogy nem elég megváltoztatni a megcsontosodott szerkezeteket, nekünk magunknak is meg kell változnunk, vissza kell adnunk a becsületes munka és az ennek szentelt élet tiszteletét. Felismertük és megértettük, hogy az Európa és Magyarország előtt álló problémák nagyon is hasonló természetűek, és a feladat természetrajza is hasonló: Magyarországot és Európát is át kell szervezni. A két legfontosabb feladat Európában és Magyarországon is ugyanaz: az államadósság csökkentése és a munkahelyteremtés. Felismertük és megértettük, a feladat nem az, hogy visszataláljunk a válság előtti Európához, hanem hogy megtaláljuk a válság utáni új formáját. Már a görög, majd pedig az ír állami csőd intézményesülése és az éppen rogyadozó más európai nemzetgazdaságok példái megmutatták az európai emberek számára, hogy inog az egész régi építmény.

S itt, tisztelt hölgyeim és uraim, az európai és a nemzetállami politikák közös problémájához érkeztünk el. Milyen gyakran halljuk Brüsszelben, hogy az európai politikát közelebb kellene vinni az emberekhez! Azt hiszem, ezt a kérdést másképpen kellene feltennünk, inkább úgy, hogy miről kell szólnia a politikának az európai és a nemzeti politika világában. A politikának, tisztelt hölgyeim és uraim, leginkább az emberek életéről kellene szólnia, arról, hogy mitől lesz jó életük, van-e munkájuk, meg tudnak-e élni belőle, van-e otthonuk, milyen jövője lesz a gyerekeiknek, mi lesz velük idős korukban, biztonságban tudhatják-e magukat, szeretteiket és tulajdonukat. Ez az igazán fontos kérdés, tehát a politikának is erről kellene szólnia Magyarországon és Európában egyaránt. A hatalmi kérdések, az európai intézmények vitái olyan témák, amelyek sohasem váltanak ki élénk és átütő érdeklődést, mert ezek leginkább a politikusok számára tűnnek fontosnak. Magyarországon ma a politika távolról sem tökéletes, messze nem hibátlan, de immár az emberekről szól, arról a küzdelemről, amit közösen folytatunk azért, hogy az élet jobb legyen.

Tisztelt Ház! Ami az elvégzett munkát illeti, arról adhatok önöknek számot, hogy Brüsszelben ez idáig 750 munkacsoportülést vezettünk le, 16 tanácsülés megszervezéséhez és levezényléséhez járultunk hozzá, 9 informális miniszteri tanácsülést tartottunk, és egyszerre több száz ügyön dolgozunk.

Az eddigi, az állampolgárok életét közvetlenül befolyásoló eredmények közül a következőkre hívom föl az önök figyelmét.

Az európai polgári kezdeményezést részletesen szabályozó rendeletet véglegesítettük. Ez azt jelenti, hogy a polgári kezdeményezés segítségével az európai állampolgárok együtt alakíthatják közös jövőjüket Európa erősítése érdekében: legalább 1 millió uniós polgár kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság terjesszen elő javaslatokat azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.

A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogi jogszabályt is elfogadtattuk, ami azt jelenti, hogy a betegeknek az egészségügyi ellátást adó országban ugyanannyi költségtérítés jár, mint abban az országban, ahonnan érkeztek. Politikai megállapodást hoztunk tető alá a fogyasztók élelmiszerekről való tájékoztatásáról. Az elektronikai és elektromos hulladékok újrahasznosításának évek óta húzódó felülvizsgálati ügyét megoldottuk. A közös agrárpolitika jövőjéről szóló következtetéseket elfogadtuk. A kohéziós politikát és az Európa 2020-ig szóló stratégiát összekapcsoltuk és elfogadtattuk.

Fontos döntéseket értünk el az energiacsúcs ülésén. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unió energia-infrastruktúráját korszerűsítjük és bővítjük, a tagállami hálózatokat összekapcsoljuk. Elfogadtuk, hogy 2014-re az egységes gáz- és árampiacot megteremtjük, az integrált belső energiapiac kiépítéséről jogszabályokat fogunk megalkotni, és az energiaszigeteket 2015-re megszüntetjük.

A legnagyobb teljesítménynek azt tartom, hogy az európai gazdaságirányítás, a közös gazdasági kormányzás megerősítéséről szóló hatos jogszabálycsomagot mind a 27 miniszterelnökkel sikerült elfogadtatnunk, és most már csak az Európai Parlamenttel folytatandó tárgyalások vannak előttünk. S végezetül megteremtettük az egységes szabadalmi oltalom rendszerét Európában, amely szintén évek óta húzódó ügy volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A március végi tanácsülésen döntés született az "euró plusz" nevet viselő paktumról. Szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy ez megkülönböztetendő attól a hat jogszabálycsomagtól, amely Magyarország vállalásának középpontjában áll, hat olyan jogszabály, amely az európai közös gazdasági kormányzás irányába mozdítja el az Uniót, és amelynek semmi köze nincs ahhoz a másik paktumhoz, amit nem mi kezdeményeztünk, nem is mi gondozzuk, és "euró plusz" nevet visel. Ezt a paktumot az eurózóna tagállamai kezdeményezték a közös pénz megmentése érdekében. Nem eurózónatagok csatlakozása is lehetséges. A paktum hat pontból áll. A paktum hat pontja közül öt egyezik azzal, amit Magyarország érdekében mi is kívánatosnak látunk, és ezért a paktumtól függetlenül Magyarországon meg is valósítjuk azokat. A paktum hatodik pontja a társasági adók alapjának harmonizációjáról szól.

(9.50)

Ezt elutasítjuk, mert élesen szemben áll Magyarország nemzeti érdekeivel, és ezért a paktumhoz nem is csatlakoztunk.

Tisztelt Ház! Magyarországon azért csökkentettük minden korábbi mértéket messze meghaladóan az adókat, hogy ezzel beindítsuk a gazdaságot, munkahelyeket teremtsünk, versenyképessé váljunk, és idővel utolérjük azokat az országokat, amelyek az előző 8 év alatt lehagytak minket. Ezért eszünk ágában sincs tehát adókat növelni; nem veszünk részt olyan paktumban, amely ezt követelné tőlünk.

Tisztelt Ház! A magyar elnökség legfontosabb teendője: az európai gazdasági kormányzás megteremtése. A paktumtól függetlenül jó úton és jó ütemben haladunk. A közös gazdasági kormányzás azonban még csak egy esély, lehetőség, sőt kísérlet mind Európa, mind Magyarország esetében is, mivel a válságnak még koránt sincs vége, s így annak jövőbeni alakulása megjósolhatatlan. Az biztos, hogy nehéz idők jönnek, újabb és újabb válságlökések teszik majd próbára Európát és Magyarországot.

A magyar elnökség ettől függetlenül vagy éppen ezért eltökélten folytatja munkáját. Kérem önöket, támogassák a jövőben is a magyar kormány európai erőfeszítéseit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 14 2011.04.04. 23:15  1-14

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is engedjék meg, hogy megköszönjem a frakciók nevében megszólalóknak, hogy konstruktív, mértéktartó és a lényegre összpontosító hozzászólásokkal válaszoltak az elhangzottakra. Igazából csak néhány elhangzott gondolathoz szeretnék kapcsolódni, nem azért, hogy vitába szálljak önökkel, mert úgy érzem, hogy ez a vita már olyasmi volt, olyan volt a karaktere vagy a jellemrajza, amilyen vitára egy európai ügyekért felelősséget viselő kormány és parlament esetében szükségünk van, mégis volt itt néhány értékes gondolat, amelyhez szeretnék - még egyszer mondom - nem a csörte vagy a pengeváltás kedvéért, hanem inkább a nyilvánosság érdekében, illetve annak érdekében, hogy az önök számára is a kormány néhány szándékát világosabbá tehessem, most reagálni.

Az MSZP frakcióvezetőjének azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy első hallásra a mondandóm egy tekintélyes része belpolitikainak tűnt, de ez csak érzékcsalódás, ugyanis a dolog lényege éppen abban áll, hogy Magyarországnak ma számos olyan dolgot kell itthon végrehajtania, ami természetrajzát tekintve kísértetiesen hasonlít arra, mint amit Európában meg kell tenni. Ezért amikor az európai elnökségünkről beszélünk, akkor nemcsak az a kérdés, hogy ügyesen forgattuk-e a szót, jól vitáztunk-e, végig tudtunk-e vinni egy-egy jogszabálytervezetet ott kint, Brüsszelben, hanem hogy azokban a kérdésekben, amelyekben Európa is érzi a teendő sürgető mivoltát, mi itthon, Magyarországon milyen teljesítményt tudunk nyújtani.

(10.20)

Ezért az én fejemben talán kevésbé válik el a magyar belpolitika a külpolitikától, mint az ön gondolkodásában.

Nem a csipkelődés szándékával mondom, csak azért, hogy a saját pozíciónkat világossá tudjam tenni: mi azt a gondolatot, miszerint - önt idézem - hiszünk az Európai Unióban, mi ezt nem tudjuk elfogadni. Tehát mi nem hiszünk az Európai Unióban. Mi Magyarországban hiszünk, és az Európai Uniót egy olyan területnek látjuk (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.), egy olyan keretnek látjuk az Európai Uniót, ahol ha okosan - ha okosan - tesszük a dolgunkat, akkor az a valami, amiben hiszünk, és amit Magyarországnak neveznek, megtalálja a számítását. És mi abban hiszünk, hogy képesek vagyunk a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és talán barátság alapján az Európai Unió országainak többségével kialakítani egy olyan együttműködést, amelyben ők is megtalálják a számításukat és mi is. Ezért számunkra az Európai Unió nem hit kérdése, hanem észkérdés.

Ezért talán ez a teendők szempontjából közöttünk nem hoz létre nagy különbséget - vagy a teendők megítélése szempontjából -, de talán egy szellemi kiindulópont rögzítése érdekében nem haszontalan ezt rögzíteni. Mert jól látható a Jobbik hozzászólásából is, a kereszténydemokratákéból is, meg a fideszesekéből is, hogy azért az zavarja a magyar közvéleményt, hogy 50 vagy 40 évente mindig másban kell hinni, hol Bécsben, hol Moszkvában, hol a KGST-ben, hol az Európai Unióban, hol a NATO-ban, és ez egy idő után aláássa a politikát, úri huncutságnak mutatja, és elveszítik az emberek a közéletbe vetett bizalmukat.

Ezért nagyon fontos, hogy világossá tegyük az ő számukra, hogy bennünket nem a magyar nemzet fölötti szempontok vezetnek, hanem a magyar nemzet érdekei vezetnek, amiket össze akarunk hangolni más nemzetek érdekeivel és szempontjaival. Mi ezt egyébként egy modern nemzetköziségnek tekintjük, amely megkülönbözteti ezt a gondolkodásmódot attól a premodern nemzetköziségtől, ami a nemzeti érdekek föloldásában és egy világegyesülésben látta a nemzetközi rend és a világ jövőjének kívánatos irányát. Ezt csak azért szerettem volna rögzíteni, mert ez érthetővé teszi a magatartásunkat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én is érzem azt a problémát, amelyre ön azzal reagált - szerintem helyesen -, hogy kereste annak a módját, hogy hogyan lehetne a magyar elnökségnek az európai külpolitikában nagyobb szerepet betöltenie, itt említette például Líbia dolgát. És ezen én is sokat gondolkodom, csak itt van egy bökkenő, ez pedig az, hogy az Európai Unió alapját adó mostani szerződés, amit Lisszabonban hoztak létre, az a külügyeket kiveszi az elnökségi hatáskörből. Tehát az a helyzet, hogy az Európai Unió soros elnökségeként Magyarország az Európai Unió külpolitikájáért nem felelős, mert arra más megoldásokat hozott létre az Unió. Sőt továbbmegyek: a közös védelempolitikáért sem felelős az európai elnökség, mert az is kívül van az elnökségi mandátumon.

Ezért amikor mi például Líbia ügyében föllépünk - és hadd mondjam azt, hogy szerintem talán nem ok nélkül váltotta ki a nemzetközi sajtó elismerését, amikor ebben az ügyben lépéseket tettünk -, azok alapvetően humanitárius természetű és a migrációval összefüggő intézkedések. Tehát úgy kerül a csizma az asztalra, a magyar elnökség úgy kerül összefüggésbe külpolitikai ügyekkel, hogy annak a humanitárius és a migrációval, a menekültüggyel összefüggő kérdéseit kezeli.

Ezért volt az, hogy a magyar külügyminiszter és a magyar európai ügyekért felelős államtitkár éppen a Líbiával határos országok határátkelőhelyeit látogatta meg, ahol nem a külpolitikát próbálta intézni, hanem a várható menekülthatását próbálta fölmérni annak, ami ma Észak-Afrikában történik, és megpróbálta azokat a humanitárius intézkedéseket megindítani - egyébként sikeresen, itt a belügyminiszter úrnak is volt szerepe -, ami ahhoz kell, hogy egyébként ezt a válságot az emberi dimenzió oldalán, nem a politikai, hanem az emberi dimenzió oldalán kezelni lehessen.

Hasonló a helyzet, egy kicsit hasonló a helyzet a keleti partnerséggel. Nézze, én szívesen támogatom azokat a gondolatokat, hogy Magyarország nagy nemzetközi rendezvényeknek adjon otthont, ha annak van értelme. De fölforgatni a város életét, megbénítani egész Budapestet egy nagy rendezvény érdekében (Moraj és derültség az MSZP soraiban.), miközben pontosan tudjuk, hogy a rendezvény kudarcra van ítélve - na, annak nincsen semmi értelme.

Mondok önöknek egy példát, és kérem, hogy gondolják át az álláspontjukat. Így volt ez Prágában, ahol a keleti partnerség csúcstalálkozója történt. A keleti partnerség prágai csúcstalálkozójára csak a német kancellár ment el a nagy európai nemzetek vezetői közül. Ez egy kudarc a fölfogásom szerint; kudarc a rendező országnak, kudarc nekünk, közép-európaiaknak, hiszen mi vagyunk szomszédosak a keleti partnerség államaival, és kudarc egyébként azoknak is, akiknek az érdekében ezt a partnerséget létrehozták.

Ráadásul az a helyzet, hogy amikor a keleti partnerség egyetlen lehetséges időpontja a naptárba került, akkor még nem tudtuk, hogy majd a G8-ak ugyanarra a hétvégére szervezik meg a találkozójukat, ami azt jelenti, hogy biztosak lehettünk abban, hogy miközben megbénítjuk egész Budapestet, az a találkozó sem az érintettek számára, sem nekünk, sem a magyar embereknek semmilyen előnnyel nem rendelkezik. Ilyenkor az az értelmes megoldás, ha keresünk egy másik időpontot, ez megtörtént, és lengyel-magyar társelnökség mellett a következő elnökség időszakában meg fog történni a keleti partnerség csúcstalálkozója.

Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy ahelyett, hogy a - hogy mondjam - kormánnyal szembeni negatív elfogultságaikból vezetnék le egyes események magyarázatát, kérem önöket, hogy időnként hallgassák meg azokat az érveket és szempontokat, amelyeket mi próbálunk a közvéleménynek meg az önök számára is bemutatni annak érdekében, hogy talán teljesebb képük legyen egy-egy ügy összefüggéseiről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Schiffer képviselőtársam hozzászólását illeti, itt, ha jól értem, akkor közöttünk most ismét azok a régi viták élednek fel, amelyekben már számos alkalommal váltottunk szót itt a parlamentben. Én ezért, ha megengedi, nem is terjeszkednék túl néhány kifejezetten fontos kérdésen.

Ami az energiapiac kérdését illeti, én nagy tisztelettel osztom meg a parlamenttel azt a dilemmát, amivel a kormány is küzd egyébként. A dolog a következőképpen néz ki: Magyarországnak - majd Balczó képviselőtársamnak a versenyképesség ügyében természetesen válaszolok - versenyképességre van szükségre. Ezt senki sem szokta vitatni. De hogy miből fakad ez a versenyképesség és hogy lehet fejleszteni, erről persze itt eltérnek a vélemények. De azt a körülményt, hogy versenyképességre szükség van, nem szokás - még itt, e Ház falai között sem - kétségbe vonni. Márpedig ha versenyképességre van szükség, egy olyan országnak, mint mi vagyunk, amely nyakig úszik az adósságban, csökkentenie kell az államadósságát, nincs mese. Az államadósság csökkentéséhez ellenőrzés alatt kell tartani a költségvetési gazdálkodásunkat. Ez pedig azt jelenti, hogy minél több energiát kell mozgósítanunk a gazdaság teljesítőképességének növelése érdekében, amiből egyébként munkahelyek lesznek, ami a szociális feszültségeket is enyhíteni tudja.

Következésképpen nagyon korlátozottak azok a források, amelyek ma Magyarországon a szegény emberek megvédése érdekében rendelkezésünkre állnak. Ebből fakadóan az energiakérdést legalább annyira szociálpolitikai kérdésnek tekintem, legalább annyira szegényügyi kérdésnek tekintem, mint gazdasági kérdésnek. Ezért még sok vita lesz ebben a Házban, amikor bátran képviselhetik önök a kormánnyal szemben azt az álláspontot, hogy az energiapolitika területén piacbarátabban, nagyobb teret engedve a piaci összefüggéseknek kellene eljárnia a kormánynak, miközben a kormány nem ezt fogja tenni, hanem kifejezetten megpróbálja a szegény emberek rezsiköltségének fizetésükből kitett arányát csökkenteni, és megpróbálja őket a mindennapi létfenntartáshoz szükséges eszközökhöz a mainál olcsóbban hozzájuttatni.

Itt majd lesz egy ellentét, amelyet mindannyian látunk, amely egyfelől a szegények megsegítése, másfelől az egész világon növekvő energiaárak miatti magyarországi áremelések között feszül majd. Erre figyelnünk kell. Ezt a vitát le fogjuk folytatni. Én csak jelezni szeretném, hogy az energiapolitika a mostani fejlemények eredményének hatására nem egyszerűen versenyképességi, nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem szegénypolitikai kérdés is. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ami az adóemeléseket illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, az a javaslat, amit az Európai Unió most a társasági nyereségadók alapjának összehangolása érdekében tett, az semmilyen összefüggésben nincs az adóparadicsomok elleni küzdelemmel, ezt szeretném világossá tenni. Az adóparadicsomok és az adócsalás elleni küzdelemben a magyar alkotmány van összefüggésben, hiszen a nemzeti konzultációban arra a kérdésre, hogy közpénzeket fölhasználó vállalatok esetében ne írjuk-e elő a következő év elejétől azt, hogy csak átlátható tulajdonosi struktúrával rendelkező vállalatoknak nyíljon itt tér, elsöprő igennel válaszoltak az emberek, ezért ezt az elvet át kell majd vezetnünk az új alkotmány szövegén, majd utána a gazdasági törvényeken is. Tehát itt kell harcolni szerintem az adóparadicsomokkal szemben.

Ami most Európában történik, az egy másik dolog, és én láttam, hogy közgazdászok is a kormányétól eltérő álláspontot fejtettek ki. Itt azonban hadd osszam meg önökkel a következő információt!

(10.30)

Maga az Európai Unió, tehát nem a magyar kormány mondja - természetesen nekünk is vannak előrejelzéseink, itt tartom a kezemben az Európai Unió Bizottságának saját elemzését arról, hogy a társasági adó alapjának konszolidált egyeztetése milyen következményekkel jár az egyes nemzetgazdaságokra -, tehát Brüsszel szerint, ha Magyarország ehhez csatlakozna, tehát konszolidált társasági nyereségadó-alapot hozna létre, akkor Magyarország 0,4-0,9, tehát majd 1 százaléknyi gazdasági növekedést veszítene el Brüsszel szerint. Márpedig 1 százaléknyi gazdasági növekedés körülbelül 50-70 ezer munkahelyet jelent Magyarországnak. Aki tehát azt javasolja, hogy mi csatlakozzunk ehhez a paktumhoz, az be akar zárni, vagy azt akarja, hogy elvesszen 50-70 ezer munkahely Magyarországon - Brüsszel szerint, tisztelt hölgyeim és uraim.

Ha tovább nézik ezt a papírost, még egy érdekes dologra juthatnak belőle, ugyanis a dolog úgy fest, hogy az egész Európai Unió számára is inkább, igaz csekély, egy-két tized százaléknyi növekedésveszteséggel járna ez, nem pedig növekedéssel. Ha ez így van - márpedig a brüsszeliek szerint így van -, akkor azt a kérdést kell föltenni, hogy mi köze ennek Európa versenyképességéhez. Kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, azt kell mondanom, hogy semmi. Ennek az "euró plusz" paktum 6. pontjának, vagyis az adóharmonizációnak semmi köze ahhoz, hogy Európa egésze hogyan lesz versenyképes a világ más föltörekvő régióival. Ez az adóharmonizáció és minden, az adóharmonizáció irányába tett lépés az Európai Unión belül zajló versenyt befolyásolja, méghozzá számunkra kedvezőtlen módon.

Ezért én azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy sose járuljunk hozzá ahhoz, hogy az Európai Unió elmozduljon az európai egységes piacon belüli adóharmonizáció irányába, mert ebből mi, magyarok mindig vesztesen, komoly munkahelyek elvesztésével fogunk kikerülni. Ezért javasolom azt, hogy tartsuk fönn, és kérem önöket, hogy támogassák azt az álláspontot, amit ez ügyben a kormány eddig kialakított. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Schiffer képviselőtársamnak szeretném még mondani azt, hogy frakcióvezető úr, a homokhátság öntözésének problémája nem áll vagylagos viszonyban a Magyarországra érkező ipari beruházásokkal. A homokhátság vízellátását meg fogjuk oldani, erre a Széchenyi-tervben kiemelt programot és pályázatokat írtunk ki. Nagyon remélem, hogy inkább hamarabb, mint később ezek meg is valósulnak majd.

Az ipari beruházásokkal más a helyzet, mert az ipari szakmunkásoknak nem tudok a homokhátságon mezőgazdasági munkát adni. Az ipari szakmunkásoknak az iparban tudunk munkát adni. Márpedig, ha a külföldi, modern technológiát használó nagyipar nem érkezik meg Magyarországra, akkor Kecskemétnek nem lesz adóbevétele, mert nem lesz Mercedes, akkor Győrben be lehet zárni most 6500 munkahelyet, meg el lehet tekinteni a most készülőfélben lévő további 4-5 ezer munkahelytől.

Tehát az én fölfogásom az, hogy a magyar nemzeti érdek szerint óvatosan haladva előre, egy jó gazdasági mixtúrát kialakítva egyszerre van szükségünk a magyar kis- és középvállalkozásokra, bővíteni kell a foglalkoztatást és a tőkeellátottságot a mezőgazdaságban, és közben a számunkra értékes, tartós, exportpiacokkal rendelkező nyugati ipari technológiát is be kell hozni, hogy munkát tudjunk adni az embereknek, és a magyar középvállalkozások rá tudjanak csatlakozni, és így technológiai modernizáción mehessenek át, amikor ezekkel a nagy cégekkel kapcsolatba lépnek. Szerintem ezt egyben kell látnunk, egy-egy elemének a kiemelése félrevezető következtetésekre juttathatja a képviselőket. Ezért arra kérem önöket, hogy ezt az egész kérdéskört, ahogy szokták mondani, komplexitásában, tehát nagy összefüggéseiben, együtt kezeljük, és ne fordítsuk szembe a homokhátság víz iránti igényét - amely megoldandó feladat - a Győrben dolgozó munkásemberek érdekeivel, hanem mind a kettőt próbáljuk meg a lehető legjobb képességeink szerint szolgálni, erre ugyanis van lehetőség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Éppen ezért fontos a gazdasági konzultáció. A Széchenyi-tervet gazdasági konzultáció előzte meg, Schiffer képviselő úr, éppen azért, hogy ne legyen Magyarországon egyetlen olyan lehetséges kis- és középvállalkozói fejlesztési irány sem, amire ott van a lehetőség a gazdaságban, de a politika nem érzékeli, ezért nem ír rá ki pályázatot, nem hirdet meg programot, nem karolja föl és nem bátorítja. Ezért előzte meg a Széchenyi-tervet egy gazdasági konzultáció, amelynek segítségével összegyűjtöttük azokat a lehetséges irányokat, amelyekről a magyar gazdaság saját szereplői gondolják azt, hogy ott van értelme a gazdasági aktivitás növelésének.

Tisztelt Képviselőtársam! Végezetül - bár ez szívemnek kedves téma, de talán későbbre halaszthatjuk ezt a vitát -: a demokrácia és a jó élet összefüggése globális méretekben egy izgalmas kérdés, és én valószínűleg egyetértek önnel, de a hangsúlyt mégis máshova tenném. Például óvatos volnék a tekintetben, hogy meg merjük mondani, hogy mire van szüksége más népeknek. A demokráciára is szükségük lehet, ezt senki sem vonja kétségbe, de az én fölfogásomban a hangsúly a szabadságon van. Én azt gondolom, hogy a világon akkor közelítünk leginkább a békességhez meg az együttéléshez, az egymás tiszteletét is magában foglaló együttéléshez, ha minden nép úgy érzi, hogy olyan formában szervezheti meg az életét, ahol ő szabad, ahol szabadnak érzi magát, ezért mi mindig is a szabadság hívei voltunk, a szabadság hívei maradunk mind a belpolitikában, mind a nemzetközi politikában. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Balczó Képviselő Úr! Köszönöm a támogató vagy az elismerő, vagy a partneri hozzászólását. Azt mondja, hogy az a feladat, hogy Magyarország a jó arcát mutassa. A baj az, hogy nekünk csak ez van. (Derültség.) Mutatnánk mi jobbat is, de szegény ember vízzel főz, mondhatnám. Én azzal is beérném már az első három hónap tapasztalatai alapján, ha Magyarország nem mutatna rosszabb arcot annál, mint amilyen van neki, és ha azt sikerül megmutatni, amilyenek vagyunk, az már elegendő lesz. (Taps a kormánypártok soraiban.)

A végeredményét nem, de a Jobbik megközelítését én személy szerint osztom, csak más következtetésre jutok, mint önök. Amikor az európai uniós csatlakozási vita volt, akkor mi a magunk részéről, ez a politikai család vagy közösség világossá tette a maga álláspontját, megvizsgáltuk, hogy az Unióhoz való csatlakozás mellett és ellene milyen érvek szólnak, és arra jutottunk, hogy bár mind a két serpenyőjében a mérlegnek találhatók tényezők, összességében Magyarország számára több előnnyel jár a csatlakozás, mint a kívül maradás. Ezért támogattuk Magyarország európai uniós tagságát, és ezért mi a magunk részéről egész addig, amíg ezek a megfontolások el nem múlnak, amellett fogunk érvelni, hogy Magyarország maradjon tagja az Európai Uniónak, ott vállaljon aktív szerepet, használja ki a lehetőséget, legyen részese az európai vitáknak és az európai politikáknak, mert nekünk, magyaroknak ez az érdekünk.

Tisztelt Balczó Képviselőtársam! Az európai szemeszterrel szembeni fönntartásait is értem, még csak azt se mondom, hogy idegenek a szempontjai az én szempontjaimtól. Mégis azt kell mondanom önnek, hogy az európai szemeszter, vagyis a költségvetési politikák összehangolása - erről beszélünk - 27-es keretben, a 27 állam költségvetési politikájának összehangolása nem kerülhető el. Azért nem kerülhető el, mert ha azt folytatjuk, amit az elmúlt években tett Európa, akkor először le fogjuk rombolni az eurót, amely az európai kontinens erőforrásai közül a gazdaságban talán a legfontosabb.

Hamis adatszolgáltatásokkal, meghamisított költségvetésekkel, trükközésekkel nem lehet gazdaságpolitikát vagy legalábbis sikeres gazdaságpolitikát folytatni. Magunk között legyen mondva, ugyan ebben mi jártunk élen, de voltak még ott néhányan, akiknél most - majd nézzék meg - naponta jönnek ki számadatok arról, hogy 2-3 évvel ezelőtt mintha mégsem azok lettek volna a valódi számok, mint amit akkor publikáltak.

Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen gyakorlat mellett először az Európai Unió el fogja veszíteni a pénzét, mert egy pénzt nem lehet fönntartani úgy, ha mögötte valótlan gazdaságpolitikák és költségvetések húzódnak meg. Másodsorban el fogja veszíteni a gazdaságpolitikák összehangolásának a képességét. És végezetül el fogja veszíteni Európa a bizalmat, ami az egész uniós építmény alapja. Hiszen ha a gazdag országok nem bízhatnak abban, hogy a szegényebb országok a több pénz megszerzése érdekében nem szolgáltatnak hamis adatokat, és ha a szegényebb országok nem bízhatnak abban, hogy a gazdag országok azért, hogy ne kelljen több pénzt adniuk, nem szolgáltatnak valótlan adatokat, ha ez elvész, akkor nincs mire építeni az Európai Unió jövőjét.

Ezért, kényelmetlenséggel jár, Balczó képviselőtársam, kockázatokat is hordoz, észnél is kell lennünk, de meg kell tennünk mindazt, ami az európai szemeszterben található, és össze kell hangolni a gazdaságpolitikánkat először a gazdasági tények, majd a gazdasági tényekből kiolvasható gazdasági előrejelzések szempontjából; egyébként - még egyszer mondom - elveszítjük mindazt, amit Európa az elmúlt néhány évtizedben az Európai Unió létrehozásával nyert.

A versenyképesség szerintem nem ugyanazt jelenti a mostani kormányzat számára, mint a megelőző kormányzatok számára jelentette, kérem, ezt még hadd mondjam el önnek, ugyanis az előző kormányzat számára a versenyképesség az adóemeléssel összeegyeztethetőnek tűnt - látjuk, hogy hova jutottunk -, a mi számunkra pedig ez nem fér meg egy fedél alatt, ha versenyképességet akarunk, akkor adókat kell csökkenteni; persze egyetértve Schiffer képviselőtársammal, miszerint önmagában csak az adócsökkentés nem tesz bennünket versenyképessé, ahhoz jó néhány más gazdaságpolitikai elemnek is társulnia kell, és a vita közöttünk éppen egy ilyen mixtúra helyes összetételének mibenlétéről szokott szólni.

(10.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném még egyszer megköszönni önöknek, hogy az elnökség kapcsán megtiszteltek azzal, hogy válaszoltak rövid hozzászólásomra. Számomra a legfontosabb tanulsága ennek a néhány hónapnak az - meg az e körül itt zajló viták tanulsága is ezzel vág egybe, meg azok a szerepek is, amelyeket sajnálatos módon az európai vitákban különböző oldalon játszottunk mi, akik védtük az ország érdekét, és akik támadtak bennünket a másik oldalról, de mégis a tanulság számomra a következőkben összegezhető -, kérem, higgyék el nekem, hogy a nehézségekkel való szembenézést nem lehet megúszni, a vitákat és a konfliktusokat vállalni kell, és becsülettel végig kell őket harcolni. Akik azt akarják elhitetni velünk, hogy félnünk kell a konfliktusoktól, és úgy tudjuk megőrizni az érdekeinket, képviselni az érdekeinket és megőrizni a függetlenségünket, hogy behúzzuk fülünket-farkunkat, az az ember tudatlan, vagy más, nem magyar érdeket szolgál. Higgyék el nekem, hogy a szolgalelkűségnek soha sehol még más jutalma nem volt, mint a szolgaság, a történelem ebben nem ismer kivételt. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban, közben:) Függetlenség és szabadság csak azoknak való, akik kiállnak érte és megharcolnak érte.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 88 2011.04.11. 1:45  83-96

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy a miniszterelnököt akkor is terheli a válaszadás kötelezettsége, ha kérdés helyett egy politikai epeömlést kap csak. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársam! Önt félrevezették. Ezért most fölolvasom szó szerint azt, amit a Széchenyi-terv bemutatóján mondtam: Mindannyian tudjuk, hogy Fellegi miniszter úr egy rendkívül tapintatos és udvarias ember. Ha valaki az Akadémia világából jön, ez talán el is várható, s ő beszélt arról, hogy milyenek voltak a korábbi pályázatok. És olyan mondatot mondott - kettőspont -, hogy egy általános műveltséggel rendelkező vállalkozó nem volt abban a helyzetben, hogy maga el tudjon készíteni egy pályázatot. Ezek udvarias mondatok. Széttagolt volt a pályázati rendszer, párhuzamosságok voltak a rendszerben. Ugye, így beszél egy igazi akadémiai ember? Én meg úgy beszélek, hogy az ott egy disznóól volt. A helyzet úgy áll, hogy ami itt uralkodott, az egy disznóól volt. Átgondolatlan, korrupt, áttekinthetetlen, követhetetlen, az embereket megalázó, a pályázókat kiszolgáltatottságra ítélő, és a kormányzati és a pályázati emberek számára pedig hatalmi pozíciót biztosító rendszer volt. Vagyis disznóól.

Ez hangzott el. Hol van itt szó, tisztelt hölgyeim és uraim, arról, hogy bárki Magyarországot disznóólnak nevezte volna? Ön hazudott, nem mondott igazat (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!), csúsztatott, visszautasítom a kérdést! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 96 2011.04.11. 0:56  83-96

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Engedjék meg, hogy befejezzem annak az idézetnek az ismertetését, amely az azonnali kérdés tárgyát adta. Így folytatódott: Szerencse a szerencsétlenségben - tekintettel arra, hogy megfelelő körülmények között nőhettem fel -, néhány disznóólat már volt módom személyesen is, saját kezemmel kitakarítani, ezért biztosak lehetnek abban, hogy ahogy itt a jelek mutatják, ezzel a disznóóllal és ezzel a hodállyal is el fogunk majd bánni, és a pályázati kézikönyv is jó példája annak, hogy jó úton járunk.

Igen, a gyerekkori disznóól-takarítás biztatást jelent arra, hogy az ember el tudja végezni a munkát, amikor önöktől veszi át a kormányrudat.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Nagy taps és derültség a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 126 2011.04.11. 2:30  123-130

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Miniszter Úr! Fontos kérdést tett föl, és igyekszem is legjobb tudásom szerint válaszolni, még akkor is, ha mindig bujkál bennem a kisördög, amikor a nemzet függetlenségét veszélyeztető külföldi központok és Magyarország közötti kapcsolatra éppen a Magyar Szocialista Párt soraiból kérdeznek rá. (Taps a kormánypártok soraiban.) De a kisördög, ha bujkál, az arra való, hogy megfékezze az ember; én is ezt fogom tenni.

Ami a közösségi jog és a magyar jog viszonyát illeti, szeretném emlékeztetni önöket, talán mindannyiunkat arra, hogy amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor egy nagyon komoly és mélyenszántó vita zajlott itt a parlamentben arról, hogy milyen alapon fogadjuk majd el közvetlen joghatállyal a Brüsszelben hozott döntéseket, direktívákat, mi ennek a filozófiai alapja. Akkor két álláspont volt. Mi akkor már összemértük az erőnket ebben a kérdésben.

Önök más álláspontot képviseltek, mint mi, de a végén meg tudtunk egyezni, és jó emlékekkel mondom, visszagondolva arra az időre, hogy végül is sikerült zöld ágra vergődnünk egymással, és az általunk fölvetett megfogalmazás került bele az alkotmányba is, valamint az alsóbb szintű jogszabályokba is.

Ezért kicsit furcsállom a kérdését. Hiszen mi abban a kompromisszumban egyetértettünk, amely úgy hangzik, hogy az Európai Unió, amikor döntést hoz, amelyet Magyarország közvetlenül, minden közbejövő jogi aktus nélkül befogad, akkor valójában nem egy, a magyar joghatóság által átadott jogot gyakorol, hanem velünk együtt közösen gyakorol egy joghatóságot, miután mi is tagjai vagyunk az Uniónak. Ezért valóban nincs közöttünk, a Jóisten és Magyarország között senki. Az acquis communautaire itt van velünk, mi ott társak vagyunk, ezért, amikor a acquis communautaire-t alkalmazzuk, akkor azt a magyar parlament egyenlő társaként, társdöntésként fogjuk megtenni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A másik három kérdésre is válaszolok majd azonnal, amint visszaadja Balczó elnök úr a szót. Csak szeretném önt emlékeztetni arra, hogy ez az elmúlt nyolc év kevés jó emlékű, kompromisszummal és jó eredménnyel zárult vitája. Úgy gondolom, hogy érdemes megőriznünk és nem kétségbe vonnunk az akkori megállapodást. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 130 2011.04.11. 1:30  123-130

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Arra kérem, miniszter úr, hogy próbálja elfogadni azt a viszonyt, amiben mi beszélünk az Európai Unióról. Mi nem üzengetünk senkinek. Miért is kellene nekünk innen üzengetni? Nekünk van álláspontunk bizonyos kérdésekben, és ha afelől kérdéseket tesznek föl, akkor válaszolunk rá. Ez így történt itt a magyar parlamentben is, tehát arra kérem, hogy ne lásson többet a szavaink mögé - például föltételezett üzeneteket -, mint amit azok a szavak és mondatok maguk jelentenek.

A mi számunkra, személyesen az én számomra nem hitbéli dolog az Európai Unió. Megismétlem azt, amit a múltkor a frakciók színe előtt is elmondtam: amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mi az európai uniós tagság mellett érveltünk. Ezzel a magunk részéről minden kérdést, ami az Európa-ellenességet illeti, le is zártunk, hiszen mi az európai uniós tagságot támogató párt vagyunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

De azt is világossá tettük, hogy azért hozzuk meg ezt a döntést, mert több hasznot várunk a csatlakozástól, mint amennyi kárt szenvednénk akkor, ha kívül maradunk. (Az elnök ismét csenget.) Következésképpen ezért a racionális döntés a csatlakozás. Nem hitkérdés. Észdöntés, jó döntés. Az javasolom, hogy maradjunk az Európai Unió tagjai, miniszter úr.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(16.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 150 2011.04.11. 1:04  147-154

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Köszönöm szépen a kérdést, amellyel megtisztelt, de sajnos csak annyit tudok önnek mondani ebben az ügyben, hogy ha jól értettem az ön kérdését, akkor itt a Fővárosi Közgyűlésben alakult ki egy éles politikai és jogi vita. (Dr. Józsa István: Önkormányzati törvény.) A fölfogásom szerint nem vagyok abban a helyzetben, de talán mi így együtt sem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy, a Fővárosi Közgyűlésben zajló politikai és jogi természetű vitát itt el tudjunk dönteni.

Ezért a következőt tudom önnek tanácsolni, ha ezt nem tekinti sértésnek. Hogyha úgy gondolja, hogy valami jogsérelem érte önt, illetve az ön demokratikus jogait, akkor használja azokat a jogvédelmi eszközöket, a jogorvoslatnak azokat a kijárt, illetve bejáratott útjait, amelyen keresztül az ilyen politikai és jogi kérdéseket el lehet dönteni, és bocsásson meg nekem, hogy ennél biztatóbb választ sajnos nem tudok adni önnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 154 2011.04.11. 0:43  147-154

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Amennyiben jól értettem a szavait, akkor nem egy közvetlen államigazgatási aktust kér tőlem, illetve kormányomtól mint segítséget, hanem egy majd megalkotandó törvényről beszél. Most a helyzet tudomásom szerint úgy áll, hogy az önök által benyújtott törvényjavaslatot még nem tárgyaltuk, és talán még napirenden sincs.

Tehát ha megengedi, nem előlegezném meg annak a vitának a végkifejletét, amit még meg sem kezdtünk. Úgyhogy arra kérem, legyen némi türelemmel, és ha ez a vita megkezdődik, akkor ki fogjuk fejteni az álláspontunkat, és nagyon remélem, hogy az önkormányzatok védelmének értékét érvényesítve majd valamifajta közös megállapodásra jutnak a tisztelt Ház képviselői.

Köszönöm szépen a kérdését. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 93 2011.06.06. 2:16  90-97

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Tisztelt Elnök Úr! Először is engedje meg, hogy megköszönjem a kérdését. Elég régóta ismerjük egymást, hogy tudhassam, hogy valóban komolyan gondolja az itt föltett kérdéseket, és nem egyszerű politikai szándék vezeti önt, amikor megfogalmazza a kérdését.

Azt is pontosan tudjuk, és el is fogadjuk az ön hozzászólásából, hogy a nők tartják össze, ahogyan ön mondta, a társadalmat, a nemzetet és a családot. Sőt, azt kell mondanom, időnként bennünket, férfiakat is ők tartanak össze, mert van olyan, amikor az ember személyisége, ha a nők nem lennének, bizony könnyen széthullana. Tehát hálásak vagyunk a nőknek, és igyekszünk ezt valamilyen módon kifejezni a családpolitikai intézkedéseinkben is.

Ha megengedi, én most annyiban válaszolok az ön kérdésére, hogy fölolvasom az elmúlt egy évben hozott idevágó családpolitikai természetű intézkedéseinket. 2011-től ismét a gyermek 3 éves koráig jár a gyes. Emelkedett a gyed maximális összege. A gyermekek után járó családi jogosultság rendszere megváltozott, így most már az első és a második gyermek után is jelentősen, fejenként akár 10 ezer forinttal kevesebb adót kell fizetni a szülőknek, a harmadik gyerektől kezdve pedig ez a kedvezmény tovább emelkedik, és elérheti fejenként a 33 ezer forintot is havonta.

Járulékkedvezménnyel támogatjuk a kisgyermekes anyák részmunkaidős foglalkoztatását, így az a munkáltató, aki szülési szabadságról visszatérő nőt korábbi teljes munkaidős státus helyett legfeljebb heti 20 órás részmunkaidőben foglalkoztat, és mellette egy másik munkavállalót is alkalmaz ugyancsak részidőben, 27 százalék helyett csak 20 százalékos mértékű tb-járulékot köteles fizetni.

Megteremtettük a lehetőségét, hogy a nők 40 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhassanak. Annak érdekében, hogy javuljanak a gyermekek elhelyezési lehetőségei, egyszerűsítettük a családi napközik létrehozásának föltételeit. És várhatóan még ebben a parlamenti ülésszakban, vagy legalábbis, ha most nem, akkor ősszel elfogadásra kerül a családok védelméről szóló sarkalatos törvény, amely a jövőre nézve is kiszámíthatóvá teszi a családok támogatási rendszerét.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 97 2011.06.06. 0:48  90-97

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Ha jól értem, akkor ez egy azonnali kérdés, tehát nem szükséges, hogy ön elfogadja a választ. Ettől még sajnálom, hogy nem fogadja el, jobban örültem volna, ha el tetszik fogadni, de a dolog úgy áll, hogy én elfogadom, hogy ön elégedetlen ezzel a 8-10 intézkedéssel, amit az elmúlt egy év során hoztunk a családpolitika területén. Én magam is elégedetlen vagyok, jobban örülnék, ha kétszer vagy háromszor ennyit tehettünk volna.

Mégis, minden politikai teljesítmény megítélésénél szeretném, hogy vegye azt figyelembe, hogy nem az abszolútummal hasonlítjuk össze, hanem a lehetőségekkel meg az elődeinkkel. És nyugodtan mondhatom önnek: az elmúlt 8 évben egyetlen olyan év sem volt Magyarországon, amikor ennyi intézkedést hoztak volna a családok és a nők érdekében.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 117 2011.06.06. 2:09  114-121

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is engedje meg, hogy köszönetemet fejezzem ki, amiért az ügy súlyához méltó hangon beszélt a kormány célkitűzéseiről, amelyek szerintem is tiszteletet érdemelnek. Olyan kérdéseket próbálunk megoldani, amelybe hosszú éveken keresztül, ha valaki bele is fogott, legfeljebb csak beletörött a bicskája. Örülök annak, hogy az egészségügyi bizottság lehetővé tette, hogy Réthelyi Miklós miniszter úr az egészségügyi bizottság előtti meghallgatáson minden szakmai részletkérdést kifejthessen, és minden szakmai részletkérdésre válaszolhasson. Köszönöm azt is, hogy önök támogatnak bennünket abban, hogy az egészségügy megmentése nemzeti ügy maradjon. Végül is a kormány azért alakult meg, hogy nemzeti ügyeket szolgáljon.

Ugyanakkor szeretném, ha azt is elfogadná tőlem, hogy minden egészségügyi változás előföltétele, hogy egy teljes gazdasági fordulatot vigyünk végbe, tekintettel arra, hogy minden közös célunk megvalósításának első számú előföltétele egy erős és biztosan növekvő gazdaság. Ennek ma van két akadálya, amit én nem is akadálynak nevezek, hanem ellenségnek tekintek: ez a munkanélküliség és az adósság. Ezeket le kell győznünk, vagy legalábbis meg kell fékeznünk ahhoz, hogy az egészségügy megmentésére egyáltalán sor tudjon kerülni. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy Magyarországon a foglalkoztatási ráta 55 százalékkal a legalacsonyabb az egész Európai Unióban, másfelől pedig, hogy minden 10 forintnyi befizetett személyi jövedelemadónkból 7 forint adósságszolgálatra megy el. Szívesen költenénk ezt a 7 forintot például az egészségügyre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Erős gazdaságra van szükségünk, ezért mindenkit arra kérek, hogy támogassa a kormányt a munkanélküliség és az adósság ellen folytatott küzdelmében, mert ezzel kerülünk közelebb az egészségügyi reform végrehajtásához is. Arra kérem önöket, hogy támogassák a Semmelweis-tervet, amit a miniszter úr bemutatott az általam már említett bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 121 2011.06.06. 1:12  114-121

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Először is, képviselő úr, igyekszünk megfogadni azt a jó tanácsot, amit most teljesen érthető módon a figyelmünkbe ajánlott. Ön is tudja, hogy én elkötelezett híve vagyok a legkülönbözőbb konzultációknak. Magyarországon 41 konzultációt indítottunk meg, ebből 17-et lezártunk, és ebből az egyik az egészségügyről szólt. Az egészségügyért felelős államtitkár végigjárta Magyarország szinte összes egészségügyi intézményét, annak érdekében, hogy megalapozott szakmai információk álljanak rendelkezésre a Semmelweis-terv elkészítéséhez. Ezt a tervet vitára bocsátottuk. Arra kérem önt, hogy azt a hozzáértést, amellyel ön mindannyiunk által elismert módon rendelkezik, legyen kedves, és kamatoztassa ebben a vitában.

A gyógyszer-támogatási rendszer átalakítását úgy képzeljük el - kérem, ebben a harcban is támogasson bennünket -, hogy az extraprofitokat, amelyeket a kereskedők és a gyógyszergyártók ma még magukénak tudhatnak, benn akarjuk tartani a központi költségvetésben, anélkül, hogy egyébként árat kellene emelni. És nem szeretnénk eltekinteni attól sem, hogy az egészségügyben tervezett több száz milliárd forint értékű beruházások megvalósuljanak a következő évek során.

Kérem a támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 2 2011.06.27. 16:28  1-14

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt hét második felében az Európai Unió miniszterelnökeinek tanácsa összeült és döntéseket hozott. Alkotmányos szokásainkat követve ilyenkor a miniszterelnök beszámol a tisztelt Háznak a miniszterelnökök találkozóján történtekről.

A legfontosabb kérdések, amelyekben döntések születtek, a következők: gazdasági kormányzás, európai szemeszter, romastratégia, Duna-stratégia, illetve Horvátország európai uniós tagsága. Ezen az ülésen értékelték a hat hónapig tartó magyar elnökséget is, és kivétel nélkül kiválónak minősítették hazánk teljesítményét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezért engedjék meg, hogy most az egész magyar elnökséggel összefüggésben tájékoztassam önöket a történtekről.

Miközben gratuláltak Magyarországnak az elnökség során végzett remek munkáért, többen is megkérdezték, hogy miben áll a sikerünk titka. Európa ugyanis arról beszél - ezt mindannyian tudjuk, itt, ebben a Házban sem titok -, hogy a magyar elnökség kifejezetten a legnehezebb feladatokat választotta ki, illesztette programjába és vállalta magára. Vállalta, hogy a legnehezebb és legfontosabb témákban fogunk óriási erőfeszítéseket tenni azzal a céllal, hogy erősebbé tegyük az Európai Uniót.

Munkánk megkezdése előtt sokan kételkedtek abban, hogy Magyarország képes-e egyáltalán eleget tenni feladatának. Emlékezzünk pontosan: tavaly ősszel még volt olyan magyar európai parlamenti képviselő, aki azzal kürtölte tele a világot, hogy kétségek merültek fel, alkalmasak vagyunk-e egyáltalán az Európai Unió soros elnöki tisztének betöltésére. Ma ugyanezek a személyek, ugyanez a párt kénytelen elismerni Magyarország teljesítményét.

Mi tehát a siker titka? Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Semmilyen titok nincs. Ami van, az munka, fel nem adott küzdelem, kitartás és önbecsülés. A magyar elnökség teljes programjának és mögöttes szellemiségének is legfontosabb üzenete, hogy a pesszimizmussal, a kiábrándultsággal, a kishitűséggel és a lemondással szemben ellen kell állni és fel kell venni a küzdelmet. Az a titok, hogy nincs titok. Magyarország egyszerűen csak tette a dolgát.

Megértettük és felismertük, hogy hazánk és az Európai Unió előtt álló problémák hasonló természetűek. Megértettük, hogy a válságot nem lehet a régi eszközökkel kezelni, új típusú megoldásokra és gazdasági fordulatra van szükség. Megértettük, hogy a részmegoldások nem vezetnek eredményre, ezért ahogy Magyarországot, úgy Európát is át kell szervezni és meg kell újítani. Megértettük, hogy többé nem lehet visszatérni a válság előtti állapotokhoz, nem élhetünk úgy többé sehol Európában, mint ahogy azt korábban tettük.

A titok, tisztelt hölgyeim és uraim, abban áll, hogy Magyarország, szembetalálva magát a problémák sokaságával és gigászi méretével, nem hátrált meg, hanem tette a dolgát. Ez csak azért sikerülhetett, mert a magyar kormány nem elméleti recepteket kínált Európának, hanem az ország megújításával gyakorlati, kézzelfogható és működő példát mutatott Európának. Azzal a felfogással, ahogy az utóbb hónapokban megújítottuk Magyarországot, két nagyon egyszerű és józan tanácsot fogalmaztunk meg az egész kontinens számára: először is merjünk magunk lenni, másodszor pedig ne hagyjuk, hogy mások mondják meg, kik vagyunk és mit tegyünk.

(13.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Európa tulajdonképpen azért tudakolja a siker titkát, mert válságban van. Kétségtelen, hogy a világ gyökeresen megváltozott körülöttünk. 2001 után a konkrét fizikai biztonságunkba vetett hitünk ingott meg jelentősen, 2008 ősze pedig a nyugati világ gazdaságának rég nem látott mértékű válságát és néhány helyen összeomlását hozta el. Okunk így az új évtized elején tehát éppen lehetne is arra, hogy elbizonytalanodjunk, hogy a kételyeinknek teret engedjünk. A világ most az újrarendeződés folyamatában van. Nem látni még tisztán, hogy kire milyen szerep vár a következő évtizedekben.

Az ilyen átmeneti időszakokban mindig termékeny talajra hullik a pesszimizmus, nem kíván különösebb erőfeszítést a vészharangok kongatása. Ezért is tűztük ki célul az erős Európát. Nemcsak azt, hogy ne legyünk gyengébbek, hanem azt, hogy erősödjünk. Ez a jelszó számunkra azt jelentette, hogy kiállunk Európáért, kiállunk közös értékeinkért és közös vívmányainkért. Most, amikor néhány nap múlva véget ér a soros elnöki megbízatásunk, eljött a számvetés ideje, és ezt még többször, több helyütt meg is fogjuk tenni.

Annyit már most mondhatunk, hogy rendkívüli időszakban jutott nekünk az elnökségi feladat, rendkívüli helyzeteket kellett megoldanunk, de mindezek ellenére sikerült helytállni. A tervezett, előre meghatározott programunk középpontjában az Európát sújtó gazdasági válság hatásainak kezelése és a jövőbeni hasonló válságok elkerülése érdekében tett erőfeszítések álltak. Az eredmények önmagukért beszélnek ezen a területen. A gazdasági kormányzás ügyét elvittük az áttörésig, az Európai Tanács és a Parlament közötti vitában a miniszterelnökök által benyújtott törvénycsomaghoz a parlament részéről kétezer-huszonegynéhány módosító indítvány érkezett, amely kétezer-huszonegynéhány módosító indítványt egy kivételével mind kezelni tudtuk, mindegyikről megállapodást kötöttünk. Már csak egyetlen kérdésben maradt fenn vita, és úgy látom, hogy a következő néhány hétben ez is rendeződni fog.

Fél évvel ezelőtt az Európai Uniónak nem volt kidolgozott mechanizmusa a válságkezelésre. Létrehoztuk tehát a gazdasági kormányzás alapjait, és a hat jogszabály - amiről beszéltem - lehetővé teszi, hogy megerősítsük az európai gazdaságot.

A jövőt fenyegető további válságok elleni harcban fontos fegyvere lett az Európai Uniónak az európai szemeszter, amelyet a magyar elnökség alatt vezettünk be és használtunk sikerrel először. Az egyes országoknak szóló ajánlások elkészültek, és reményeink szerint ezek alapján a tagállamok még időben, előzetes módon korrigálhatják a következő évi költségvetési javaslataikat, ideértve Magyarországot is. Nem engedjük többé, hogy a jövőben ránk leselkedő újabb válságok jégeső módjára elverjék a közös termést, ezért a gazdasági kormányzásnak része a gazdasági válságok megelőzésének rendszere is.

Tisztelt Ház! A kiemelt céljaink között szerepelt, hogy lezárjuk a csatlakozási tárgyalásokat június végéig Horvátországgal. Ez megtörtént. A magyar elnökség és az Európai Bizottság értékelése szerint Horvátország a meghatározott feladatokat megfelelő színvonalon teljesítette. Ezt a sikeres csatlakozási folyamatot nem csupán egyetlen ország integrációjaként érdemes szemlélnünk, hanem egy egész, az európai újraegyesítésből eddig kimaradt régió, a Nyugat-Balkán sikeres stabilizálása irányába tett nagyon fontos első lépésként. Ezt a küldetést, vagyis a többi Nyugat-Balkánon elhelyezkedő ország európai uniós integrációjának elősegítését az elnökség után is folytatnia kell Magyarországnak. Ki más, ha nem mi, magyarok képviseljük, képviselhetnénk meghatározó erővel ezt a kérdést az európai színtereken? Meggyőződésünk, hogy Európa csak úgy lehet erős, ha nem maradnak ki enklávészerű, tagállamokkal körbezárt területek az integráció folyamatából. Örülünk, hogy a magyar elnökség intenzív közbenjárásával még a tavasz folyamán sikerült megfordítanunk a tagállami hangulatot, és legyőztük azt, amit Brüsszelben úgy hívnak, hogy bővítési fáradtság.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem szabad megfeledkeznünk a már csatlakozott, de fontos uniós szabadságokban még nem korlátlanul osztozó tagállamainkról sem. A határok szabad átjárhatósága ebben a régióban nekünk, magyaroknak különösen fontos. Az ellenőrzések megszüntetése a praktikus hasznokon túl megerősíti a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítésének ügyét. Ezért is különösen fontos elnökségi eredményünknek tartom, hogy Románia és Bulgária kapcsán a tagállamok egyhangúan kimondták: a két ország technikailag felkészült a csatlakozásra. Itt is érdemes számot vetnünk. Fél évvel ezelőtt még nem tudhattuk, hogy Románia és Bulgária csatlakozhat-e a schengeni zónához, ma pedig világos üzenetünk van számukra: a két ország teljesítette a csatlakozás feltételeit.

A határok témája azonban nemcsak a két balkáni ország csatlakozása miatt került a mostani elnökség napirendjére, hanem az arab tavasz és a nyomában keletkezett menekülthullám miatt is. A tagállamok aggodalmát a magyar elnökség érzékelte és osztotta. Magam sem hiszem, hogy az illegális menekültáradattal szemben Európának tehetetlenül kellene állnia. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a megoldást nem a határok szabad átjárhatóságának korlátozásában kell keresnünk, sokkal inkább a külső határok megerősített védelmében, vagy ami számomra még szimpatikusabb, az Európával szomszédos területek felé irányuló tudatos kül- és gazdaságpolitikával, amely a migráció okát célozza és szünteti meg. Ugyanakkor, tisztelt Ház, helyesnek látom, ha Magyarország képes arra, hogy baj esetén azonnal lezárja a határait és bevezesse a határellenőrzés rendjét.

Magyarország két további témát is az elnökség napirendjére tűzött. A romastratégia különösen fontos ügy volt. Az Unió területén több millió roma, vagy másképpen fogalmazva cigány etnikumú polgár él. Sikerrel képviseltük álláspontunkat elnökségünk alatt, miszerint az európai cigányság problémája olyan nagy, az elmaradt integrációból keletkező károk pedig olyan szerteágazóak, hogy csak európai uniós szintre emelve van esélyünk eredményeket elérni.

(13.20)

Az elnökség alatt a magyar kormány többször világossá tette, hogy az Európában fellépő demográfiai és munkaerő-problémákat nem bevándorlással kell megoldani, hanem a családpolitika erősítésével, és az Unión belül még meglévő munkatartalékok mozgósításával, mint amilyen például az Európában élő roma közösség is.

Tisztelt Ház! Jelentős eredménynek tekintem, hogy elnökségünk erőfeszítéseinek köszönhetően minden tagállam vállalta azt, hogy az év végéig a romák oktatására, foglalkoztatására, lakhatására és egészségügyére koncentráló intézkedési terveket készítenek, amelyeket az Európai Bizottság értékel, és jövő tavasszal beszámol az intézkedésekről mind az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Fél éve még csak a problémát tudtuk megfogalmazni. Ma már világos és számon kérhető tervünk van arra is, hogy a tagállamok együttműködésével hogyan fogjunk hozzá ehhez a munkához.

Hasonlóan a tágabb régiónk különösen fontos ügyeként beszélhetünk a Duna, Közép-Európa legnagyobb folyójának további sorsáról. Nyolc tagállam mellett hat Unión kívüli ország vett részt egy új stratégia létrehozásában, amely fontos eszköz a közép-európai együttműködés elmélyítésére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar elnökség hatalmas vállalkozásában természetesen nem voltunk magunkra hagyva. Hatalmas segítséget nyújtottak elnökségünk sikeres végrehajtásában az intézmények és vezetőik, így az Európai Tanács és annak állandó elnöke, az Európai Bizottság és annak elnöke, valamint az Európai Parlament és annak elnöke is.

Itt, a Magyar Országgyűlésben azonban most azoknak szeretnék mindenekelőtt köszönetet mondani, akik magyar részről segítették a soros elnökség munkáját. A feladat embert próbáló volt, legyen szó a tartalmi ügyintézés kérdéseiről vagy kint a terepen a nagy számú találkozó zökkenőmentes lebonyolításáról.

Magyarországon eddig 26 miniszteri konferenciát, 92 vezetői konferenciát, 117 szakértői konferenciát szerveztünk, és hátravan még 16 további esemény. Köszönetet mondok mindenkinek, kormánytisztviselőknek, szervezőknek, biztonságiaknak, gépkocsivezetőknek, szakácsoknak és még sorolhatnám, hogy kiknek a munkája az, amely nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, a siker nem jöhetett volna létre. Külön öröm és siker, hogy Budapest polgárainak életét nem zökkentette ki a politikai csúcsforgalom, igazi polgárbarát elnökség volt a magyar elnökség, nemcsak Brüsszelben, hanem Budapesten is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország az elmúlt fél évben kiállt Európáért, kiállt közös értékeinkért, közös vívmányainkért, és természetesen kiállt Közép-Európáért is. Nemrég mi magunk is Európa bajait gyarapítottuk, meghamisított gazdasági adatokkal, hazugságokkal, legyengült, védtelen, kitett gazdaságunkkal. Mára ebből sokat ledolgoztunk, és az elnökségünk munkájával sokat visszaszereztünk becsületünkből is.

A magyar elnökség meggyőződése volt és maradt, hogy csak egy erős Európában lehet Magyarország is újra erős. Bebizonyosodott, hogy Közép-Európával újra számolni kell, a válság utáni európai gazdaság legerősebb motorja éppen a mi, a Balti-tengertől az Adriáig húzódó térségünk lehet majd.

Szeretnék köszönetet mondani a tisztelt Ház képviselőinek, köszönöm az önök támogatását, a magyar parlament támogatása nélkül nemcsak sikeres belpolitika, de sikeres Európa-politika sem képzelhető el.

A kormány nevében tisztelettel köszönöm a segítségüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 14 2011.06.27. 17:30  1-14

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Először is szeretném megköszönni a hozzászólásokat, utána néhány felszólalásra szeretnék röviden reagálni.

Az MSZP vezetője azt mondta, folytatódott Magyarország elszigetelődése. Tartottunk néhány tucatnyi miniszteri csúcstalálkozót, néhányszor itt járt az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke, az Európai Parlament elnöke, néhány nappal ezelőtt itt volt Kína miniszterelnöke, a héten érkezik az amerikai külügyminiszter. Ezt hívja ön elszigetelődésnek, kedves képviselőtársam? (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Az MSZP vezetője joggal kéri számon, hogy néha mi is tehetnénk, gyakorolhatnánk gesztust az ő irányukba. Tisztelt képviselőtársam, azzal tettem gesztust az MSZP felé, hogy nem beszéltem az elnökségi felkészültség állapotáról, amit megörököltünk. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Mile képviselőtársammal egyetértek, hogy ez egy óriási lehetőség volt Magyarország számára, mármint ez a fél év, és ha higgadtan utánaszámolunk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy legközelebb 14 év múlva kerül, jut Magyarországra az a munka, hogy ellássa az Európai Unió tagállamainak vezetését. Én egyetértek önnel, Mile képviselőtársam, nem azt mondtam, hogy a magyar elnökség hibátlan volt, csak azt, hogy sikeres, de ezt az álláspontomat tartom is.

Idilli-e a kép? Ön utalt arra, hogy valamikor, az év első negyedében a magyar kormány azt kérte önöktől, hogy zároljuk a magyar költségvetés mintegy 1 százalékának megfelelő összeget a nem előre tervezhető gazdasági nehézségek miatt. Az a kérdés tehát, amit ön föltett, hogy most fényesek-e a kilátások vagy homályosak, mindenképpen választ igényel, hiszen a magyar kormány azt kéri önöktől egy törvény-előterjesztésben, hogy ezt a zárolást erre az évre tekintse véglegesnek a tisztelt Ház, és erre szükség van, sőt lehet, hogy még többre is szükség lesz, tisztelt képviselőtársam, mert a helyzet úgy áll, hogy most nem az európai gazdaság állapotáról számoltam be, hanem a magyar elnökségről.

Ha az európai gazdaság állapotáról kell beszélni, akkor az egyetlen ok, ami derűlátásra ad okot, az, hogy kitartóan harcolunk, ugyanis a helyzet több mint aggasztó, tehát nem szeretném a képviselőtársaimat abban a helyzetben hagyni, hogy illúziókba ringassák magukat, az európai gazdaság nagyon komoly bajban van. Ha önök kinyitják a mostani világgazdasági elemzéseket, akkor azt fogják látni, hogy a világgazdasági elemzések középpontjában arra a kérdésre adott válasznak a keresése áll, hogy az a válság, amit most a nyugati gazdaság átélt - nem globális válságról van szó, ne áltassuk magunkat, ez a nyugati gazdaság válsága -, a nyugati gazdaság válsága egy ilyen L alakú folyamatot ír-e le, tehát leestünk, és stagnálni fog a helyzet, ez a jobbik forgatókönyv, a másik, hogy ilyen W alakot fog-e majd ölteni, tehát kicsit visszajöttünk, és megint vissza fogunk zuhanni, még az is lehet, hogy mélyebbre. Ha önök ezeket az elemzéseket világosan olvassák, készüljenek azok a világ bármely komolyan vehető intézményének a műhelyeiben, akkor azt fogják látni, hogy a kérdés nincs eldöntve; további zuhanás vagy stagnálás, ez a kérdés áll most a nyugati gazdaság előtt.

Természetesen ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a nyugati gazdaság képes lesz jó válaszokat találni, s visszatérése a nyugati gazdaságot megrázó válság előtti szintre, legyen szó életszínvonalról vagy éppen termelésről, nemzeti össztermékről, ez bekövetkezhet, ezt ne zárjuk ki, de ma az egész világon mindenki ennek adja a legkisebb esélyt.

Azonban én azt mondom, ez nem ok arra, hogy mi pesszimistákká váljunk, nem ok arra, hogy mi föladjuk annak a gazdaságpolitikának a végrehajtását, amitől azt reméljük, hogy a világgazdasági változások ellenére is képesek leszünk arra, hogy a magyar gazdaságot a növekedés pályájára állítsuk, és azon tartsuk, hogy növekedjen a magyar nemzeti össztermék, hogy egyre több munkahely jöjjön létre Magyarországon. Tehát én kifejezetten egy olyan gazdasági stratégiát javasolok az önök számára - amikor majd a következő évi költségvetés alapjait megvitatjuk, gondolom, erről szót is váltunk egymással -, egy olyan gazdasági stratégiát, amely őszintén szembenéz azzal a ténnyel, hogy a bennünket körülvevő világ, amelynek gazdasági és politikai szövetségesei vagyunk, nagyon nehéz helyzetben van, onnan külső segítségre nem is számíthatunk, ha tehát előre akarunk jutni, akkor egy olyan gazdaságpolitikát kell kitalálnunk, amely a széllel szemben is sikeres lehet; ezen dolgozunk. Én arra kérem önöket, legyenek kedvesek, és a világgazdasági széljárással szemben haladó gazdaságpolitika sikeréhez járuljanak majd hozzá, amikor előterjesztések kerülnek a tisztelt Ház elé a kormány részéről.

Tehát azt kell mondanom, tisztelt Mile képviselőtársam, arra a kérdésére, hogy most idilli-e a kép vagy nem: a magyar elnökség sikeresen teljesített, de az európai gazdaságról lefesthető kép nagyon messze van az idillitől, sokkal inkább sötét árnyalatokkal megrajzolható festmény ez most.

Fölvetette Mile képviselőtársam a schengeni ügyet, elvégezte-e Magyarország a munkáját vagy nem. A mi munkánk abban állt, hogy a románokat és a bulgárokat abba a helyzetbe hozzuk, részben a Bizottságon keresztül, részben kétoldalú kapcsolatokon keresztül, hogy ők tisztán álljanak az Európai Unió színe előtt, és azt tudják mondani, hogy Románia és Bulgária minden munkát elvégzett, ami ahhoz kell, hogy a schengeni övezet részévé válhassanak. Jelentem, hogy ezt a mondatot Románia és Bulgária ma elmondhatja, sőt el is mondta, mire az Európai Bizottság azt a választ adta, hogy igen, ez így van. A probléma abból áll elő, hogy most vannak országok, amelyek további, később támasztott feltételeket kérnek számon a románokon és a bulgárokon, amit én személy szerint kifejezetten ellenszenvvel fogadok, nem értek vele egyet, és nem tartom tisztességes eljárásnak.

Ezért van az a különbségtétel, hogy Románia fölkészült, Bulgária fölkészült, elvégezte a munkát, készen áll a csatlakozásra, de - a mondat úgy folytatódik - még könnyen lehet, hogy újabb, utólag támasztott föltételeket kell majd teljesíteniük. Én egyébként nem is rejtettem véka alá a miniszterelnöki csúcstalálkozón a véleményemet ezzel az üggyel kapcsolatban, és világossá tettem, hogy néhány országnak az Unióban el kellene döntenie, hogy most mitől tart. Attól tart-e, hogy Románia és Bulgária az Unió területén kívülről érkezőket a határnál nem tudja megfelelően ellenőrizni, vagy maguktól a románoktól és a bulgároktól? Ezt el kellene dönteni, mert enélkül nem tudunk a csatlakozásról szóló végső döntést hozni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De azt talán mindenki belátja, az nem Magyarország dolga, hogy ezeket az államokat, amelyeknek a mérete nem jelentéktelen az Unión belül, nem Magyarország dolga, hogy ezeket az országokat rávegye arra, hogy változtassák meg az álláspontjukat. Mi csak a munkát tudtuk elvégezni, amit mind a románok, mind a bulgárok rögzítettek is, és megköszönték a magyar együttműködést.

A keleti partnerség ügyében azt szeretném mondani, korábban is elmondtam már, hogy alibi találkozókra nincsen szükség. Az első keleti csúcs, a keleti partnerség csúcs, most így utólag már nyugodtan kimondhatjuk, nem volt sikeres. Az néhány évvel ezelőtt történt, szintén Közép-Európában, és üres volt, egy alibi találkozóvá silányult. Semmi szükségünk ilyen találkozókra, mert ezzel rontjuk a keleti partnerségben részt vevő hat ország esélyét az uniós csatlakozásra, illúziókat kergetünk, és én egy alibi európai csúcs kedvéért valóban sosem fogom támogatni, hogy fölforgassuk Budapest egyébként nyugodt, kiszámítható életét, és csak azért, hogy egy üres diplomáciai lufit engedjünk föl, napokra megbénítsuk a saját életünket. Egyébként ráadásul az is kiderülhet még, miután az európai naptárba valóban nem fért már bele ez a rendezvény, hogy ennek a halasztásnak még lesz jótékony hatása, mert kezd kirajzolódni egy olyan közép-európai munkamegosztás, amely meghatározza, hogy kinek milyen irányban van elsősorban bővítési missziója.

Persze, én támogatom, hogy Ukrajna közelebb kerüljön az Európai Unióhoz, fontos, hogy ez Moldáviával is bekövetkezzen, de a dolog úgy áll, hogy Magyarország missziója a bővítés szempontjából mégiscsak délkeleti irányban van, és ha ön megnézi, hogy ki más foglalkozhat még ezzel a kérdéssel, olyan történelmi tapasztalatokkal és ismeretekkel fölvértezve, mint mi, akkor azt kell mondanom, hogy rajtunk kívül szinte senki más. Tehát Magyarországnak elemi erkölcsi kötelessége és politikai érdeke, hogy a következő körben Bosznia-Hercegovináról, Montenegróról, Macedóniáról és Szerbiáról beszéljünk, és az ő csatlakozásukat próbáljuk meg fölgyorsítani. Ez a magyar misszió a következő évtizedben az európai külpolitikában fölfogásom szerint.

(14.00)

Tisztelt Balczó Zoltán Képviselőtársam! Engedje meg, hogy annyit mondjak viszonválasz gyanánt, hogy kérem önt, méltányolja az új magyar alkotmánynak azt az egyértelmű szövegezését, amely arról szól, hogy mi bizonyos döntéseket vagy döntési jogokat Brüsszellel együtt gyakorlunk. Nem adtuk át, nem mondtunk le róla, hanem együtt gyakoroljuk. Az új alkotmány szövege egyértelműen a nemzeti szuverenitás alapjára helyezi a Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatokat. Ön már a bizottsági ülésen, amikor volt időnk mélyebben beleásni magunkat néhány szakmai kérdésbe, akkor is felvetette ezt az összefüggést, hogy szuverén marad-e a magyar parlament akkor a költségvetés megalkotásakor, hogyha egyébként már a költségvetéssel szemben érvényesítendő elveket, bizonyos értelemben irányokat Brüsszelben kijelöltek. Ez az ön részéről egy teljesen jogos kérdés, amire én most is csak azt a választ tudom adni, amit akkor adtam ott: a mindenkori kormánytöbbség felelőssége, hogy Brüsszelben előterjessze azokat a javaslatokat, amelyek szellemében úgy érzi, hogy itthon majd meg fogja alkotni a költségvetést. Ezt az összefüggést, ezt az összekapcsolást tehát a saját nemzeti érdekeink és a Brüsszelben követendő politika között a kormánypárti többségnek kell elvégeznie, és mi erre a feladatra vállalkoztunk is.

Ugyanakkor szeretném, hogyha a Jobbik frakciója érzékelné annak a nagy jelentőségű, legalábbis kontinentális jelentőségű változásnak a súlyát - talán ez nem idegen attól, amit önök időnként képviselnek a gazdaságpolitikában -, amely most lezajlik Európában, ugyanis azzal, hogy az a bizonyos intézmény, amit most Balczó képviselőtársam kritizál, az európai szemeszter, amely előírja, hogy a költségvetéseket előre középtávon, látható módon össze kell hangolni, sőt ennek a hátterében a nemzeti reformprogramok összehangolása áll, amit Európa 2020 néven ismerünk, ezek a jelenségek mind arról szólnak, hogy az Európai Unió belátta, hogy csak piaci koordinációra nem lehet sikeres gazdaságpolitikát építeni. Európában megszületett az a fölismerés, hogy ha csak annyit mondunk, hogy szabályozzuk a piacot, a piac meg tegye a dolgát, és abból kikerekedik valami, aminek mindannyian az előnyét fogjuk élvezni, akkor rosszul látjuk a helyzetet, és téves gazdaságpolitikát folytatunk.

Intelligensen, nem megtagadva a korábbi fölfogást, nem vállalva a konfliktust másképpen gondolkodó térségek vezetőivel és gazdaságpolitikusaival, de az Európai Unió elkezdte a - mondjuk úgy - liberális piaci koordináció kiegészítését nem piaci természetű gazdaságpolitikai koordinációkkal, és mi ennek vagyunk a része. Szerintem ez a gondolkodásmód, hogy ilyesmire szükség van, ilyen típusú tervezésre szükség van, ez az önök gondolkodásmódjától, amit abból én eddig itt, a tisztelt Házban megismerhettem, nem áll távol, ezért kérem önöket, fontolják meg, hogy föltétlenül csak kritikailag kell-e önöknek viszonyulniuk az európai szemeszterhez, az Európa 2020-as tervekhez és a költségvetések összehangolásához, vagy van ebben valami olyasmi, amiben értéket találhatnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó lett volna, hogyha a Valutaalap és más nemzetközi pénzügyi szervezetek támogatják Magyarország gazdaságpolitikáját néhány hónappal ezelőtt, de nem tették. Kifejezetten, a legvehemensebben tiltakoztak a bankadó ellen, a multiadók ellen, az adócsökkentés ellen, a nyugdíjtőzsde fölsz