Felszólalás adatai

Felszólalások:   128-151   152-169   170-195      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.Most soron következik a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Bencsik János és Czunyiné Bertalan Judit képviselők által benyújtott előterjesztés T/3627. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Czunyiné dr. Bertalan Judit asszonynak, az előterjesztőnek.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/3627. számú, a bányászatról szóló ’93. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló, viszonylag rövid javaslat. A javaslatot Bencsik János képviselőtársammal nyújtottuk be, lévén hogy mindketten bányavidék, illetve a bányászati tevékenységgel érintett térség egyéni országgyűlési képviselői vagyunk. Az előttünk fekvő javaslat a bányászatról szóló törvényt akként módosítja, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülő, a nemzetgazdaság számára érdemi és jelentős tapasztalattal rendelkező munkaerő-tartalékot is jelentő, átmeneti bányászjáradékra jogosultak számára méltányosságból tegye lehetővé a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló ’97. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában foglalt éves keresetkorlát átlépése esetén is a járadék továbbfolyósítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban közel háromezer magyar állampolgár részesül átmeneti bányászjáradékban. A járadék annak a bányásznak jár, aki legalább 25 évig vagy ötezer műszak föld alatti munkát végzett, ezt követően átmeneti bányászjáradékkal jóval a korhatár betöltését megelőzően korhatár előtti átmeneti bányászjáradékban részesülhet.

A javaslat 1. §-a a bányászatról szóló ’93. évi XLVIII. törvény 49/C. §-át egészíti ki egy olyan (3) bekezdéssel, amely alapján az átmeneti bányászjáradékban részesülők egyedileg elbírált kérelem alapján, méltányossági alapon mentességet kaphatnak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerinti kereseti korlát alól. Ez jelenleg úgy működik, hogy amennyiben a korhatár előtti átmeneti bányászjáradékban részesülő a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyból jövedelmet szerez, akkor be kell jelentenie a keresetét abban az esetben, ha a minimálbér 18-szorosát eléri, és ettől a bejelentéstől a nyugdíjfolyósító szünetelteti az átmeneti bányászjáradék folyósítását.

Arra teszünk javaslatot képviselőtársammal, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők esetében, tekintettel az előbb említett munkatapasztalatra és értékes munkaerejükre, és mert ismerjük a helyben élő átmeneti bányászjáradékosokat, velük konzultáltunk a javaslat benyújtásakor, ők dolgoznak, szeretnének dolgozni, és a keresetkorlát eltörlésével a helyzetük javulna, illetve jelentősen jobb pozícióba kerülnének.

Tisztelt Ház! Az átmeneti bányászjáradékra jogosultak körének életkora, a bányászattal korábban érintett térségek munkaerőpiaci helyzete, az átmeneti bányászjáradékra jogosult, korábban bányászati munkakörökből átmeneti járadékra menők köre  akik egyébként olyan ipari szakmunkát végeznek, amelyek szakipari, szakmunkás területen akár hiányszakmát is jelenthetnek  miatt az ők további, ily módon való kedvezményes foglalkoztatása jó a térség és jó az ott élő, átmeneti bányászjáradékra jogosultak körének egyaránt.

Kérem, támogassák a javaslatunkat, amely egyrészt könnyíti a foglalkoztatási szabályokat, másrészt pedig elismeri és könnyíti az átmeneti bányászjáradékra jogosultak járadék melletti foglalkoztatásának a lehetőségét. Kérem a tisztelt Házat a javaslat érdemi vitájára és annak támogatására. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Szabó Tünde államtitkár asszonynak.

DR. SZABÓ TÜNDE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A bányászatról szóló ’93. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló T/3627. számú törvényjavaslat általános vitáján, kérem, engedjék meg, hogy néhány mondatban a kormány nevében megerősítsem az előttünk lévő törvényjavaslat tartalmi elemeit.A javaslat szerint különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az átmeneti bányászjáradék folyósításának a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló ’97. évi LXXXI. törvény 83/B. §-a alapján történő szüneteltetése alól kérelemre méltányosságból mentesítést adhat. Az átmeneti bányászjáradékban részesülők tehát egyidejűleg elbírált kérelem alapján méltányossági alapon mentesítést kaphatnak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 83/B. §-a szerinti kereseti korlát alól.

A törvényjavaslat azt kívánja elismerni ezáltal, és méltányosságból lehetővé is teszi az átmeneti bányászjáradék folyósítását a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény 83/B. §-a alapján és abban foglalt éves keresetkorlát átlépése esetén is, hogy azok az állampolgárok, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, a nemzetgazdaság számára jelentős tapasztalattal rendelkező munkaerő-tartalékot jelentenek. Átmeneti bányászjáradékban ugyanis az a dolgozó részesülhet, aki 25 évig vagy ennél hosszabb ideig föld alatti munkát végzett, ahogy azt a képviselő asszonytól is hallhattuk. Annak a bányászjáradékra jogosultnak pedig, aki a járadék folyósítása mellett dolgozik, jelenleg szüneteltetni kell a járadéka folyósítását, ha keresete a minimálbér 18-szorosát és annak megfelelő összeget meghaladja.

Jelenleg a kereseti korlát elérése miatt mintegy 30 fő esetében az átmeneti bányászjáradék folyósítása szünetel, és ez alapján a bányászatról szóló ’93. évi XLVIII. törvény módosítását, illetve annak 2019. január 1-jétől történő hatálybalépését a kormány is támogatja. Ennek megfelelően én is ezúton is kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvénymódosítást támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt folytatnánk a munkánkat, ülésvezetési kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Latorcai János alelnök úr fel kíván szólalni a mai általános vita során. Alelnök úr képviselői felszólalása esetén az önálló indítvány további tárgyalása során csak akkor vezetheti az ülést, ha ehhez az Országgyűlés hozzájárul. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy hozzájárul-e, hogy Latorcai János alelnök úr az előterjesztés további tárgyalása során vezethesse a későbbiek során az ülést. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék, akik ezzel egyetértenek. (Szavazás.)

Nagy többséggel, teljes egyhangúsággal elfogadta a tisztelt Ház, így ennek megfelelően a felszólalásra lehetőség lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások kerülnek sorra. Elsőként megadom a szót Koncz Ferencnek, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

(17.20)

KONCZ FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A T/3627. számú, a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat hazánk nemzetgazdasági érdekét szolgálja, a dolgozni akaró átmeneti bányászjáradékosoknak pedig könnyíti a munkavégzés lehetőségét. A javaslat alapján az átmeneti bányászjáradékban részesülők egyedileg elbírált kérelem alapján méltányosságból mentességet kaphatnak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában foglalt kereseti korlát alól. Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban a 2017-es adatok szerint 2860 átmeneti bányászjáradékban részesülő magyar állampolgár van. A korábbi, korhatár előtti nyugdíjbavonulási lehetőség megszűntét követően a bányásznyugdíj helyébe 2012. január 1-jétől az átmeneti bányászjáradék lépett. Ahogy ma már hallottuk is, az átmeneti bányászjáradék annak a bányásznak jár, aki legalább 25 évig, vagy legalább 5 ezer műszak föld alatti munkát végzett. Az ellátás korhatárra tekintet nélkül megállapítható, ezért akár 45 évesnél fiatalabb személyek is igénybe vehetik.

Az átmeneti bányászjáradék a korhatár előtti nyugdíjak helyébe lépett ellátások egyike, vagyis nem nyugdíj. Az ellátás mellett végzett munkáért járó keresetből a járadékos nyugdíjjárulékot fizet, ezért további szolgálati időt szerez és a nyugdíj összege kiszámításához az ellátás folyósítása mellett szerzett keresetet is figyelembe kell venni. Az ellátás melletti jogszerzésre tekintettel a járadékos a nyugdíjkorhatár betöltésekor a járadék megállapítása után akár több mint 20 évvel öregségi nyugdíj megállapítását kérheti. Amennyiben az újonnan megállapított öregségi nyugdíj összege magasabb, mint az átmeneti bányászjáradék évenkénti nyugdíjemeléssel növelt összege, azt kell számára folyósítani. Ha a járadék összege magasabb, azt kapja tovább öregségi nyugdíjként.

Annak a bányászjáradékosnak, aki a járadék folyósítása mellett dolgozik, szüneteltetni kell jelenleg a járadéka folyósítását, ha a keresete a minimálbér 18-szorosának megfelelő összeget meghaladja. Amely hónapban a kereset a minimálbér 18-szorosát meghaladta, még folyósítják az átmeneti bányászjáradékot, de a következő hónaptól az év utolsó hónapjáig a folyósítás szünetel. A következő év januárjától a januári nyugdíjemelés mértékével növelt összegben ismét folyósítani kell az ellátást.

Az átmeneti bányászjáradék és a többi korhatár előtti nyugdíj helyébe lépett ellátás 2012 előtt nyugdíjnak minősült, és a nyugdíj melletti munkavégzés esetén a korhatár előtti nyugdíj mellett akkor is csak a minimálbér 18-szorosát meg nem haladó keresetig lehetett folyósítani a nyugdíjat, nem volt lehetőség a nyugdíjkorhatár betöltésekor ismételt nyugdíj megállapítására az időközben szerzett szolgálat és kereset figyelembevételével, hanem hasonlóan a mai nyugdíjasokhoz, a bruttó kereset 0,5 százalékának megfelelő nyugdíjemelésre jogosultak. Így a rendszer átalakításából adódott a kedvezmény: az ellátás folyósítása mellett szerzett további nyugdíjjogosultság alapján elérhető magasabb összegű öregségi nyugdíj.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, támogassák a javaslat elfogadását, amely egyrészt hazánk nemzetgazdasági érdekét és versenyképességének javulását támogatja, másrészt közel 3 ezer  többek között az én apósom is ebbe a körbe tartozott, szegény, míg élt  dolgozni akaró átmeneti bányászjáradékos magyar nemzettársunk munkavállalását ösztönzi. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Most megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak  ha itt volna, de éppen nem látom. (Dr. Varga-Damm Andrea belép az ülésterembe.  Közbeszólások, köztük: Itt van!) Akkor kérem, foglalja el a helyét, képviselő asszony. Megadom a szót Varga-Damm Andrea képviselő asszonynak, a Fidesz… -a Jobbik részéről. Elnézést!

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: (Nevetve:) Majd jövő héten átülünk! (Derültség.) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenképpen támogatható, ezt az elején el szeretném mondani, de természetesen nem szólaltam volna meg, ha nem tudnám kritizálni valamilyen okból. Ennek az a lényege, hogy rendkívül méltánytalan volt az, hogy a bányászoknak juttatott járadékot nem folyósították abban az esetben, ha más módon munkaviszonyt létesítettek, illetve  ahogy az eredeti törvény 83/B. §-a fogalmazott  amíg az öregségi nyugdíjkorhatárt el nem éri, addig felfüggesztik a bérminimum 18-szorosa feletti összes keresmény miatt. Az a legnagyobb probléma ezzel a javaslattal, hogy azt nem nagyon értem, miért van ebbe belefoglalva, hogy mentesítést kaphatnak.

Most szeretnék a bányászok érdekében beszélni. Az előbbi törvényjavaslatban a sportolók elképesztő teljesítményéről, áldozatkészségéről beszéltünk. Nagyon sajnálom, de a bányászokról is legalább úgy tudok beszélni, mint a sportolókról. Az átmeneti bányászjáradékot a jogszabály úgy fogalmazta meg, hogy föld alatt dolgozott, legalább 5 ezer műszakot töltött el, a mecseki ércbányászatban elért műszakszámnak az 1,67-szeresét, vagy a mecseki szénbányászatban elért műszakszámnak az 1,25-szörösét teljesítette munkája során, az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, és biztosítási jogviszonyban nem áll. 2012-ben vették el a korábbi bányásznyugdíjat. Bányásznyugdíjnak hívták 2012. január 1-jéig, aztán lett ez átmeneti bányászjáradék.

Szóval, azt tudom mondani mindenkinek, hogy tessék szíves lenni utánozni azt a teljesítményt és azt a lelki megpróbáltatást, ami egy bányász életében fennáll. A bányászember minden áldott nap úgy megy le a föld alá, hogy nem tudja, kijön-e. A bányászembernek az idegenrendszere, a lelke, az elkötelezettsége, a fizikai állóképessége olyan szintű, amilyet egy átlagpolgár nem tud utolérni vagy el sem tud képzelni.

Azt hiszem, hogy a bányászokkal kapcsolatban bármilyen kedvező szabályt hozunk, egyet le kell fektetnünk magunknak: a bányászoknak bármilyen, az eddigiekhez képest pozitív változást hozunk, azt nem ajándékba adjuk, azt nem méltányosságból adjuk, nem azért adjuk, mert most éppen a gazdaság teljesítménye ezt diktálja, hanem azért adjuk, mert hálásak vagyunk nekik, hogy ezt a hivatást választották.

A bányászembereket nem véletlen becsülte meg egyébként már több évszázadon keresztül minden egyes ország kormánya és mindazok, akik dönthettek a sorsukról. Bár tudjuk, hogy Angliában elképesztő hosszú időn át hogy bántak velük, de az ipari forradalom után nagyon hamar felismerte jó pár ország kormányzata, hogy a bányászok áldozatkész tevékenysége nélkül nem volt ipari fejlődés.

Ma már természetesen más a világ, hiszen éppen nap mint nap e Ház falai között és a bizottságokban arról beszélünk, hogy a fosszilis energiaforrás mennyire szennyezi a környezetet, és egyébként is kifogyóban van, de ha tetszik, ha nem, bányász honfitársaink, hála istennek, itt élnek közöttünk. Azok a bányász honfitársaink, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, bizony teljesítették az előbb felsorolt elképesztő feltételű előírásokat.

Ezért én azt szeretném nagy tisztelettel megkérdezni az előterjesztőktől és a kormány képviselőitől, hogy ez miért csak lehetőség. Nem tudom pontosan, mennyi embert érint ez, de miért csak lehetőség, ha igaz az, ami az általános indoklásban le van fektetve, hogy az ő személyük munkaerő-tartalékot jelent iparunk számára, ha igaz az  és ezt mindannyian tudjuk , hogy elképesztően kevés a munkaerő, akiket be lehet vonni a gazdasági életünkbe egyrészről az elvándorlás miatt, másrészről amiatt, hogy mindenki kvalifikált munkát szeretne végezni vagy irodában dolgozni, tehát a fiatal korosztályban egyre kisebb a bányászmunka iránti hajlandóság. Ezt mind tudjuk.

(17.30)

Ezt mind tudjuk. Tudjuk, hogy nem véletlen vette elő ezt a témát a kormányzat, nem véletlen terjesztette ide a Házunk elé ezt a javaslatot a kormányzat, és az általános indoklásban le is írta ennek indokát: a munkaerő-tartalék. Hát, ha ezek az emberek ennyire fontosak hazánk gazdasága számára, ha ezeknek az embereknek a munkája elengedhetetlen hazánk gazdasága számára, akkor miért hozzuk őket abba a méltánytalan helyzetbe, hogy nekik kérniük kelljen ezt a lehetőséget, és aktuálisan aki majd erről dönt, annak kénye-kedve szerint lesz az a válasz, hogy igen vagy nem. Hangsúlyozom: nem tudom, mennyi embert érint, de ha ők a gazdaság vérkeringésében, a GDP-termelésünkben pozitív erőként ott állnak, akkor adjuk meg nekik azt a lehetőséget, nyújtsák be a kérelmüket, és ezt engedélyezni kell.

Természetesen nem várom el azt, hiszen a közigazgatás rendszere elképesztő munkateherrel terhelt, ráadásul az elbocsátásokat követően egy-egy dolgozónak még nagyobb a terhe, tehát azt nem gondolom, hogy azt kellene kérnem a kormány képviselőjétől, hogy hivatalból vizsgálják ezeket a helyzeteket, hiszen az informatikai rendszerben minden bányász honfitársunk adott helyzete ebben a kérdésben megtalálható, tehát odáig helyénvaló, hogy tegye meg a kérelmét az érintett bányász azért, hogy mentesítsék őt az alól, hogy elveszítse az átmeneti bányászjáradékát, de azt kérem, tessenek a szavazásig megfontolni: ne kaphassa, hanem jár, a bányászoknak minden jár.

Ha a Házban a 199 képviselő nem egyezik meg ebben, akkor olyan honfitársainkat helyezzük másodrangúvá, akiket elsőrangúként kell kezelni, mert ők hazánk gazdasági fejlődésében elképesztően fontos tényezők. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a DK soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő asszony. Most megadom a szót Latorcai János alelnök úrnak, a KDNP részéről.

DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Asszony, úgy is, mint Előterjesztő! Engedjék meg, hogy egy rövid történelmi áttekintéssel kezdjem, már csak azért is, mert pontosan mához egy hétre, Szent Borbála napján a bányásztársadalmat fogjuk ünnepelni, hisz akkor lesz a bányásznap. Hazánkban hosszú évszázadokon át a bányászat és a kohászat volt a nemzetgazdaság húzóágazata. A XIII. században a kontinensen termelt arany öthatodát, az ezüstnek pedig az egynegyedét a mi országunkban bányászták, s még 1770-ben is az ország, az állam jövedelmének 30 százaléka a felvidéki és az erdélyi bányákból származott. A világ persze azóta megváltozott, a XX. század elejére az évezredes hagyományú magyar bányászat sajnos gyökeres változáson ment keresztül. Az első világháborút lezáró trianoni diktátum következtében a korábbi területének egyharmadára zsugorodott ország bányászati jellegét egyik napról a másikra elveszítette. A bányaterület szerinti veszteség országosan 80 százalékot, benne a nemes- és színesérctermelésé 99 százalékot, a vasérctermelésé 96 százalékot, a kőszéntermelésé 70 százalékot ért el, míg a kősótermelés teljes egészében elveszett.

A stagnálás időszaka következett. A sokszor értelmetlen szocialista iparosítás ugyan adott még egy átmeneti lendületet a hazai bányászatnak, de a XX. század végére annak hagyományos formái lényegében visszaszorultak. A munkahelyek részbeni megóvása érdekében 1993-ban a hazai bányászat továbbélésének biztosítására megteremtettük a bányászat és a villamos ipar integrációját, ami jó tíz évre biztosította a bányaipar továbbélését, a munkahelyek megőrzését. De látni kell, minden erőfeszítés ellenére, a szakági integráció, a technológiai fejlesztések és minden újítás felhasználásával a bányászokat most, a XXI. században is, ahol még van mélyszíni fejtés, lenn a mélyben a bizonytalanság fogadja, s olykor még a lét esendőségével is szembe kell nézniük.

Talán ennek a fokozott egymásrautaltságnak is köszönhető, hogy a bányászok nemcsak a föld méhében, hanem a munkát hátrahagyva szabadidejükben is képesek voltak összefogni, önsegélyező egyletet létrehozni, kórházat építeni a beteg és az elaggott bányászok számára, képesek voltak odafigyelni a kultúra ápolására, a hagyományok átadására, képesek voltak művelődési házakat emelni, úgy is mondhatnánk: maradandót alkotni, nótákat, dalokat írni, amelyeket ma is játszanak a bányászfalvakban és -városokban a bányászzenekarok.

A bányászszolidaritás és a hagyományok ma is élnek, annak ellenére, hogy hazánkban sajnos lényegében már teljes egészében felhagytunk a mélyszíni fejtéssel. De él még a szakma iránti megbecsülés, ami a bányásztérségekben nagy erőt jelent.

A nagyvilágból időről időre érkező bányaszerencsétlenségekről szóló tudósítások jól mutatják, hogy hiába vetik be a legmodernebb technikai vívmányokat, a tárnákban dolgozóknak, akik munkájuk során az egészségüket, nemegyszer az életüket is kockáztatják, szembe kell nézni azzal, hogy a bányaipar lassan meg fog szűnni. Erről soha nem szabad elfeledkeznie a társadalomnak és a politikának.

Úgy hiszem, ezért is döntöttek képviselőtársaim úgy, hogy kezdeményezik a bányászatról szóló 1993. évi XLVII. törvény módosítását annak érdekében, hogy az átmeneti bányászjáradékban részesülők kérelemre, méltányossági alapon mentesítést kaphassanak a nyugdíjtörvény szerinti keresetkorlátozás alól. A javaslat olyan személyeket kíván kedvezményben részesíteni, akik legalább 25 évet töltöttek föld alatti munkakörben, amiért, úgy hiszem, megilleti őket a külön köszönet.

Azt is látnunk kell, hogy azok az állampolgárok, akik átmeneti bányászjáradékban részesülnek, a nemzetgazdaság számára sok esetben jelentős tapasztalattal rendelkező munkatartalékot, munkaerő-tartalékot jelentenek. A korábbi bányaterületeken  mint például a tatabányai térség vagy éppen a Miskolc környéki bányatérségek, vagy a mecseki bányák  az elmúlt időszakban már alacsony a munkanélküliség, a cégek sok esetben munkaerőhiánnyal küzdenek, ezért is szükséges, hogy azok a jól képzett, még életükben munkára alkalmas szakemberek, akik dolgozni akarnak, valódi lehetőséget kapjanak azáltal, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában foglalt éves keresetkorlát átlépése esetén ne kerüljenek abba a méltánytalan helyzetbe, hogy vagy elveszítik a járadékot, vagy pedig meg kell szüntetniük a munkahelyüket, vagy éppen nyugellátásuk szüneteltetésére kényszerülnek.

Bízom abban, hogy ezt az előterjesztést képviselőtársaim valamennyien tudják támogatni, és remélem, hogy a javaslat 1. §-ában megfogalmazott különös méltánylást érdemlő körülmények jogalkalmazói gyakorlata is hamarosan kikristályosodik. A KDNP képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadását támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Jó szerencsét! (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, alelnök úr. Most megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

(17.40)

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, 25 év szolgálati idő, föld alatti munka mélyművelési ágban, vagy legalább 5000 műszak, néhány kivételtől eltekintve 5000 műszak, ez a feltétele tulajdonképpen a bányászjáradéknak, amely kifejezést én azért nagyon nem szeretem, mert ha visszagondolok a 2012-es vitákra, akkor azt gondolom, hogy annak a 2861 embernek, aki 2017. január 1-jei adatok szerint átmeneti bányászjáradékban részesült, nekik bányásznyugdíjasnak kellene lenni azért alapvetően. Azt gondolom, hogy akkor, nagyjából hat éve önök az egyik legnehezebb munkában nagyon kemény éveket eltöltő társadalmi csoporttól vettek el valami olyan jogosultságot, ami egyébként járt nekik, meg ráadásul egy életpályában terveztek vele, nyilván az egészségükre, a családi életükre és nagyon sok mindenre ez a kemény munka olyan hatással volt, ami miatt ez nekik járt.Egy ilyen öszvér megoldással jött létre ez az átmeneti bányászjáradék, és nyilván a konkrét javaslat tulajdonképpen arról szól, hogy a keresetkorlát ne vonatkozzon különös méltánylást érdemlő helyzetben ezekre az átmeneti bányászjáradékban részesülő személyekre. Különös méltánylást igénylő helyzetben, én azt gondolom, hogy ez sem a leghatékonyabb így. Egyetértek abban Varga-Damm Andreával, hogy erre ilyen értelemben nem lenne szükség. Járjon nekik a bányászjáradék, akármennyit is keresnek egyébként, és ne döntsön erről valaki, valami nagyon homályos helyen.

Itt azért pontosítanám vagy az asztalra tenném azt a helyzetet, hogy nyilván itt az a helyzet, hogy ha a minimálbér 18-szorosát elérte az ő jövedelmük munkaviszonyból, akkor az átmeneti bányászjáradék folyósítását arra az évre felfüggesztették, és az január 1-től indult újra. Az a döbbenetes szám, ha jók az információim, hogy 2017. januári adatok szerint az ONYF mindössze két fő átmeneti bányászjáradékának folyósítását függesztette fel. Ez jelent valamit szerintem. Ez azt jelenti, hogy ha nem pontos a szám, akkor feltételezem, hogy mindenképpen alacsony szám, ez azért fontos, mert vélhetően a bányásznyugdíj és a nyugdíjas státuszból fakadó sok jogosultság elvesztése után az átmeneti bányászjáradékban részesülők ezt is féltették annyira, hogy az egyébként ilyen jogi körülmények, környezet között nem mentek el dolgozni, még akkor sem, hogyha ez érdekük lett volna vagy lehetőségük lett volna, mert féltették azt is, amijük megmaradt.

Tehát ha ezt az egész környezetet vizsgáljuk, akkor azt gondolom, hogy ha kiveszik ezt a méltánylást érdemlő körülményeket, és egész egyszerűen csak lehetővé teszik plafon nélkül az ő munkavállalásukat, akkor ez egy helyes törekvés. De nehéz erről úgy nyilatkozni, hogy nem tekintünk vissza a 2012-es állapotra, nem tekintünk vissza arra az időszakra, amikor még ezek az emberek megérdemelten bányásznyugdíjasok voltak vagy a nagyon nagy részük megérdemelten bányásznyugdíjas volt, és nem követeljük azt változatlanul, hogy őnekik ennek megfelelő jogosultsággal bíró ellátásuk legyen a kiérdemelt és nagyon keményen ledolgozott éveik után. Tehát az a minimum szerintem, hogy akkor nem valami méltánylást érdemlő helyzet kell ahhoz, hogy ők emellett dolgozhassanak, hanem bizony elismerik ezeket az éveket számukra.

Azt gondolom, hogy még egy dolgot tennék az asztalra. A korkedvezményes, korengedményes nyugdíjrendszert számtalanszor javasoltuk, hogy újra be kell vezetni. Lehet, hogy más paraméterekkel, számtalan olyan szakma van ma Magyarországon, amely ezt indokolja, akár a hivatásos sofőröktől a vegyiparon át, a forró környezetben, meleg környezetben dolgozók számára, akik magas hőfokban kénytelenek dolgozni, ezek mind-mind olyan egészségügyi kockázatot jelentenek számukra, amely ilyen magas, egyre magasabb nyugdíjkorhatár mellett indokolttá tenné a korábbi nyugdíjba vonulásukat.

Ezek olyan szakmák, és itt a mélyművelési ágban dolgozó bányászokról is mondhatom, egyik dédapám bányász is volt, és azt gondolom, hogy sokan beszélünk most erről a témáról úgy, hogy valamilyen módon a családunk érintett ebben a kérdésben, vagy érintett volt, a felmenőink érintettek voltak. Szóval az a helyzet, hogy ezek a szakmák olyan egészségügyi kockázatot jelentettek, jelentenek, amelyek adott esetben a szakmában dolgozók nagyon nagy részénél nem teszi lehetővé, hogy az illető elérje a nyugdíjkorhatárt.

Tehát meg kellene nézni azt, hogy egész egyszerűen egy ilyen átlagos munkakörben dolgozó ember milyen életkilátásokkal rendelkezik, milyen életkorra számíthat, és ehhez képest mit biztosít számára az állam. A kettőt szerintem arányba kell hozni, és a társadalomnak méltányolni kell azt, hogy ők milyen egészségi kockázatot vállalnak azért, hogy ez az ország haladjon, és a családjuk mit kénytelen elszenvedni azért, amilyen munkakörben ők dolgoznak.

Nehéz anélkül beszélni erről az előterjesztésről, hogy ezekről a kérdésekről nem beszélünk, mert csak egy szűk részletszabályt tartalmaz ez a javaslat, ami akár méltányolható is lehet, hogyha ezt az apró korrekciót megteszik. Én arra kérem önöket, hogy méltányolják azt a sok ezer, sok tízezer embert és a családjaikat, akik dolgoztak, a perecesi, a lyukói bányászok által a nemzetgazdaság és a nemzet asztalára letett értékeket, és természetesen ugyanezt el lehet mondani a többi bányászterület kapcsán is, a Mecsek vagy éppen az ország más területei szempontjából is.

Kérem, ezeket vegyék figyelembe, és vizsgálják felül a korábban meghozott döntéseiket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük. Most megadom a szót Varju László képviselő úrnak, a DK részéről.

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit úgy érzem, hogy lehet, hogy felül kell bírálnom azt a korábban elszánt hozzászólásnak szánt mondandómat, mert annyi minden jót hallottam a bányászokról itt, hogy lehet, hogy nem kellene ünneprontónak lennem. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ne legyél!) De ennek elsősorban az az oka, mert az, akiről önök beszélnek, hogy 5000 műszakot dolgoztak le vagy kell ledolgozni, abból itt vagyok én egynek, aki ebből több mint 2 ezret egyébként konkrétan teljesített is. (Dr. Varga-Damm Andrea: Na!) Több mint 2 ezret dolgoztam, ennek jelentős részét csillésként, segédvájárként, vájárként, robbantómesterként, akiknek egyébként járt az a nyugdíj, amiről az előbb képviselőtársam beszélt, akik számítottak arra, hogy egyébként ők nyugdíjat kapnak, nem pedig járadékot.De ne szaladjunk ennyire előre, mert a „jó szerencsét!” köszönés az valóban nagyon illik ahhoz a munkához, amihez valóban több is kell annál, mint hogy valaki felkészült szakemberként elkezd dolgozni, éveken át végzi, tapasztalatot szerez, és a föld alatt, a mélységben végzi, akár  mint ahogy egy ideig magam is  ezer méter mélyen a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál azt a munkát, ahol még egyébként az 5000 műszakkal szemben még különleges eljárási lehetőség is volt. Ez a Mecseki Ércbányászati Vállalat egyébként ma is fontos része vagy fontos eleme, illetve annak jogutódja, hiszen ma is működő és feladata is van. De igazából persze az a kérdés, hogy azok a munkahelyek, amelyek gyakorlatilag évtizedekkel ezelőtt megszűntek, és a megszűnő munkahelyek után valamilyen nyugdíjassá váló bányászoknak igazából mi a sorsa, mert azt kell mondanom  és itt az ünneprontás része , hogy nagyon sok nyugdíjat bányászoknak nem fizettek ki.

Ennek természetesen az volt az oka, hogy a fokozott veszély, a fokozott egészségügyi igénybevétel mind arról szólt, hogy egyébként megrövidíti azt, ami nekik jár, még akkor is, ha egyébként ez egy tudatosan vállalt, kockázatokkal együtt járó magatartás, és azt gondolom, hogy a nagy többségünk azt hitte, hogy lehet, de én kivétel vagyok, és nekünk majd sikerül ezt túlélni.

(17.50)

A statisztika nem ezt mutatta. Éppen ezért volt nagyon fájdalmas az, amikor tulajdonképpen ilyen méltánytalanság következett be a bányásztársadalomban, amikor arról szólt a történet, hogy a nyugdíjas lehetőséget, a nyugdíjazást megszüntették, helyette az egyébként szolgáltatásokban is csökkenő járadékmegoldással, aminek, látjuk, hogy egyébként milyen következményei vannak. Ma pedig ez az önök előterjesztésében olyan munkaerő-utánpótlást jelent, amiből próbáljon meg néhány embert szerezni még, hogy az Orbán-csomag következményeiként Magyarországról elvándoroltak helyére azok az emberek, akik még dolgozni tudnak, bekapcsolódhassanak. De, kedves képviselőtársam, aki előterjesztőként vagy vezérszónokként ezt mondta, vagy az államtitkár asszony az előterjesztésében, ezeknek az embereknek nem munkára van szükségük, hanem tisztességes nyugdíjra az után a munka után, amit elvégeztek. Ezt kellene biztosítani nekik; erre van szükségük.

Ezeknek az embereknek, akik egyébként ezt az 5 ezer műszakot elvégezték és ledolgozták, nem új munkára van szükségük, mint ahogy egyébként én a nyugdíjas-társadalomról is azt gondolom, meg a közvélemény-kutatások eredménye is azt mutatja, hogy több mint 70 százalékuk nem dolgozni akar, hanem kényszerül, mert olyan körülményeket teremtenek, hogy nem tudnak megélni nyugdíjasként, meg a járadékból sem. Ez a probléma! És ebből a szempontból természetesen  hogy az elejére visszamenjünk  annak a néhány embernek, aki beleütközhet ebbe a problémába, vagy akinek jobb lehetőséget teremtünk, akkor természetesen érdemes ezt támogatni, feltéve, ha eljutunk odáig, hogy a módosító indítványok vagy az időközben érkező módosító indítványok nem teszik lehetetlenné ezt, de ezt majd, azt gondolom, önök fogják bizonyítani és bemutatni azt, hogy mi az, amit ebben tenni kell.

Ahhoz mindenképpen én is vagy csatlakozom, vagy kezdeményezem, ez most ebből a szempontból majdnem mindegy, de én itt hangsúlyoznám, és azt gondolom, hogy a kormányzat felelőssége az, hogy akár magától javítsa ki azt a hibát, amit elkövetett, amikor azt állítja, hogy kérelemre, méltányosságból, ha nagyon kéri valaki, akkor majd megadjuk. Nem! Ez jár nekik. Jár az, hogy az után, amit elvégeztek, ha önök lehetőséget akarnak nyitni, ne hagyják abban a bizonytalanságban őket, hogy egyébként ezt ki és milyen alapon fogja megítélni, hanem biztosítsák jogszabály alapján azt, hogy járjon nekik az a lehetőség, hogy ha ezzel élni akarnak, akkor ezt megtehessék.

Ezt azért is mondom, mert ezek között a bányászok között sokan vannak, akik egyébként az ott tervezett időszaknál is hamarabb kellett hogy valami más munka után nézzenek vagy más lehetőséget keressenek, talán így pontosabb ez, már csak azért is, mert a rokkantsági ellátást, rokkantsági nyugdíjat vették igénybe. Aztán öt évvel ezelőtt, 2012-ben történt, ami történt, önök jogszabállyal átírták azt, hogy mostantól, már ha nem nőtt ki közben a keze, akkor egyébként akinek súlyos sérülése volt, a munkahelyi baleset itt számtalan, akkor is egyébként elvesztette azt. Az Alkotmánybíróság néhány héttel ezelőtt megállapította azt, hogy önök teljesen alkotmányellenesen jártak el, és önök tartoznak most ezeknek az embereknek. Tudják, hogy hányan vannak közöttük, akik még ebbe a kategóriába tartoznak, vagy egyébként már igazából nem kell ezzel számolni, mert pénzügyi kiadást önöknek nem fog jelenteni? Az elmúlt év alatt elmentek közülük.

Tehát én azt mondom önöknek, és örülök annak, hogy sokan vannak így, hogy nemcsak munkaerő-tartalékként tekintenek arra a társadalomra, amely egyébként egy korábbi, akkor sokkal jelentősebb iparág dolgozójaként meghatározója volt Magyarország iparának, részben személyesen, részben pedig vállalatként, megbecsült módon…  a nálunk szokásos módon egyébként nem október 3-a, hanem szeptember első vasárnapja volt az a bányásznap (Dr. Latorcai János közbeszól.), bocsánat, amikor a hűségjutalmat kifizették azoknak a bányászoknak, akik egyébként ebben dolgoztak.

Amikor ez történt, az lehetőséget adott arra, hogy ott valóban akkor, abban az időszakban megbecsültnek érezték magukat. Hogy önök ezt a lehetőséget kihasználják-e, élneke ezzel, vagy csak munkaerő-tartalékként tekintenek erre az egész közösségre, vagy pedig ahogy néhány perccel vagy egy órával ezelőtt, amikor a sportolókat méltatták, hasonlóan lehetne folytatni ezt a kört, de ezt inkább nem én teszem, és örülök annak, ha más megtette, de legalább felhívja az önök figyelmét arra, hogy ebben az ügyben igen komoly adósságuk van mindazért, ami 2012-ben történt, és azért is, amit egyébként a bányászok nyugdíjának megszüntetésével önök csináltak. És ha ebben egy ilyen kicsi lépést tesznek az érdekükben…  de azt hiszem, vagy úgy érzem, ez sem az ő egyetértésüktől és az ő szándékaiktól függ, hanem önök munkaerő-tartalékként megpróbálják őket ebbe bevonni.

Én azt javaslom önöknek, hogy legyenek méltányosabbak a bányásztársadalommal, adjanak nekik többet, ne csak kérésre, ne csak méltányosságból próbáljanak jót tenni velük, hanem valóságos elismeréssel próbálják meg őket segíteni abban, hogy azt a munkát, amit akár ma végeznek, akár pedig a múltban megtettek, egy kicsit legalább úgy érezhessék, hogy a társadalom javára tették. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük, képviselő úr. Ezzel a vezérszónoki felszólalásoknak a végére értünk. Most normál felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Volner János képviselő úrnak.

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyes érzésekkel olvastam a most előttünk fekvő törvényjavaslatot. A vegyes érzéseimnek az az oka, hogy egyrészt az átmeneti bányászjáradék beterjesztett szándékaival kapcsolatban, amit a kormányoldal terjesztett be, egyetértünk, ez egy előrelépés, és üdvözöljük ezt a lépést, amiért azonban van bennem egy negatív érzés ezzel kapcsolatban, az az, hogy mi vezetett odáig, hogy ezeket az embereket most átmeneti bányászjáradékosnak hívjuk, nem pedig bányász nyugdíjasnak. 2012. január 1-jétől szűnt meg a szokásos, addig megszokott bányásznyugdíj, ekkortól nem volt már megállapítható a nyugdíjkorhatár előtti ellátás. Az akkori nyugdíjfolyósítást már nem a tb-kasszából, hanem a költségvetésből egészítették ki, így tehát a költségvetést terhelte közvetlenül ezeknek az embereknek az ellátása, eltartása és nem pedig a nyugdíjkasszát. A 2011. júliusi alkotmánymódosítás lehetővé tette azt, hogy ezek a korhatár előtti nyugdíjak csökkenthetőek, szociális ellátássá alakíthatóak lettek, illetve ha a kedvezményezettek munkaképesek voltak, akkor akár meg is szüntethetőek voltak. Fontos látni azt, hogy nem véletlenül övezte ezt heves ellenállás, heves tiltakozás, egy egész tüntetéssorozat az érintettek részéről, én magam is ebben részt vettem, és én magam is éppen ezért viszonyulok most ehhez az előttünk fekvő törvényjavaslathoz igencsak vegyes érzésekkel, mert erről az egészről nem kellene akkor tárgyalni, ha a kormány egyébként ezen a téren nem avatkozott volna be a munkavállalók jogait csorbító módon. Megjegyzem, nemzetközi fórumokat is megjárt ez a kérdés, az ombudsman is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és mindenki a munkavállalói oldalt kedvezményezte ebben a kérdésben.

(18.00)

Nagyon fontos látni azt, hogy a nehéziparban dolgozókat, kiemelten a bányászokat már nagyon hosszú ideje nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában kiemelt megbecsülés övezte, kiemelt juttatásokat, korengedményes nyugdíjat biztosítottak a számukra. Megjegyzem, volt a szakma részéről egy olyan, egyébként a nemzetközi gyakorlattal összhangban levő hűségprogram ötlete is felvetődött, amellyel egyébként ki lehetett volna kerülni azt, hogy a költségvetésre terheljék ennek minden vonzatát. Hiszen mégiscsak az adófizetők vagy így, az állami felosztó-kirovó rendszerből vagy pedig a költségvetést terhelő tételként kifizetik ezeknek az embereknek a nyugdíját, de meg lehetett volna ezt oldani másképp is.

Megfogalmazta ezt a szakma Szent József-hűségprogram néven, az 58 év feletti munkavállalókat érintené, azokat, akik több mint 35 éves munkaviszonnyal rendelkeznek. Latorcai János képviselő úr, akinek kiemelkedő szakmai felkészültsége nemegyszer megnyilvánult már itt, az Országgyűlésen belül, nem véletlenül bólogat. Ön minden bizonnyal még korábban a Gazdasági bizottság tagjaként végigélte az erről szóló szakmai vitákat. Én tehát arra tennék javaslatot tisztelettel a kormányoldalnak, hogy a jövőre vonatkoztatva vizsgálja felül annak a rendszerét, hogy az ágazaton belül dolgozó embereknek a különböző nyugdíjasellátásával összefüggő költségeket már eleve építsék be ezeknek az embereknek a munkabérébe közteherként és terheljék rá a munkáltatóikra.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ennek meglenne a fedezete, Magyarországon a bányászati ágazat kiemelten nyereséges, a nemzetgazdasági átlagot meghaladó nyereségrátát produkál, tehát ilyen módon javaslom a kormányoldal számára ezt megfontolni, és akkor nem is kell fölvetni egy hasonló, a költségvetést terhelő intézkedés elindítását.

Szintén szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat a 2014-es Jobbik-programban foglaltakra. Ennek volt egy olyan része, amit „Hét vezér” tervnek hívtunk. Az ásványinyersanyagvagyon-hasznosítási tervről, -fejlesztési tervről van szó. Akkor még számoltunk reálisan azzal, hogy a bányászat újraindítható Magyarországon. Ilyen intézkedésekkel egyébként, ahogy említettem is, a munkáltatók közteherviselésbe történő magasabb szintű bevonásával lehetővé vált volna az, hogy ezek a korengedményes nyugdíjak a munkáltatót terheljék, és ilyen módon elérhetővé váljon számos ember számára.

Nagyjából ezzel az intézkedéssel, egy ilyen ásványkincs-hasznosítási programmal az akkori számításaink szerint körülbelül 30 ezer új munkahelyet lehetne közvetlenül a bányászatban Magyarországon teremteni, újraindítani az uránbányászatot, újraindítani a szénbányászatot, és még jó néhány hasonló területen lehetne még Magyarországon is lépni, de azt láttuk, hogy erre igazi szándék Magyarországon sajnos nincs. A bányászat már egyre inkább egy elfeledett ágazatává válik az országunknak, amit én egyébként emberileg is őszintén sajnálok.

Képviselőtársaimtól annyit kérek, hogy ezt a javaslatot, tekintettel arra, hogy az érintett, korábban bányásznyugdíjasoknak előrelépést jelent, segítség, ezért támogassák. A kormányoldaltól pedig azt kérem, hogy az általam megfogalmazott javaslatot  miszerint a munkáltatókat magasabb szinten be kellene vonni a bányászatban a közteherviselésbe és ilyen módon biztosítani a dolgozók korengedményes nyugdíjazásának lehetőségét az ő terhükre  fontolja meg a kormányoldal, és tegyenek ezzel összefüggő lépéseket.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK : Köszönöm, Volner képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat, és megkérdezem, kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Megkérdezem dr. Bertalan Judit képviselő asszonyt, hogy az előterjesztők nevében kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Jelzi, hogy igen. Öné a szó, képviselő asszony.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Kedves Képviselőtársaim! Egy ponton mindenképpen reagálnék a hozzászólásokra. Először is, a térségemben élő bányászok és bányásznemzedékek nevében köszönöm a jóindulatát annak, aki támogatólag állt a javaslathoz, még ha ezt érdekes érveléssel is néhányan picinek vagy nem jelentős előrelépésnek tartották. Varju képviselőtársamnak mondom, hogy előterjesztőként vagyunk Bencsik képviselőtársammal a törvényjavaslat jegyzői, és minket megkerestek a térség bányászai, tehát ez az origója vagy eredete a törvényjavaslatnak. Nem kívántunk többet, és a velük való egyeztetés során  nyilván a mi vidékünk iparilag egy volt bányatérség, és valóban azok a szavak, amelyeket ön intézett, még csekély mértékben is, ha lehet egyáltalán az emberi értéket és az emberi munkaerőt csekély mértékűnek számítani, akkor lehet, hogy a 3 vagy a 33 is sok, mert ők esetleg személyesen elértek vagy képviselőik útján megkerestek minket.Szeretnék valamit tisztázni, mert mindannyian felhozták a 2012-es módosításokat és a nyugdíjtörvény változtatásait. Korózs képviselőtársamnak lett volna lehetősége a törvény vitájában hozzászólni. (Korózs Lajos: Képviselő asszony, undorító volt, amit csináltak 2012-ben.  Az elnök csenget.) Korózs képviselőtársam, amennyiben szót kért volna, akkor türelemmel, higgadtan és nyugalommal végighallgattam volna, és nem fordítottam volna hátat.

Tehát szeretnék valamit tisztázni. Az átmeneti bányászjáradék és a bányásznyugdíj között valóban van különbség. Ez a különbség pedig azt jelenti, hogy a bányászok számára 2012-ben ez az ellátás nyugdíjnak minősült, amely nyugdíj melletti munkavégzés esetén is 18-szoros munkabérkorlát volt, tehát ha a minimálbér 18-szorosát elérte a munkavégzésből szerzett jövedelem, akkor be kellett jelenteni, és az átmeneti bányászjáradékhoz hasonlóan 2012 előtt, csak erre emlékeztetném önöket, így 2010 előtt is a nyugdíj folyósítása szünetelt. Ez az egyik.

A másik pedig: abban az időben, 2012-ig nem jogosult a bányásznyugdíj mellett a nyugdíjkorhatár betöltésekor  mondjuk, elment 46, 48, 52 évesen bányásznyugdíjba  nem volt jogosult 62, 63 évesen az újraszámításnál egy esetleg magasabb összegű nyugdíj összegének a megszerzésére. Az átmeneti bányászjáradék viszont, mivel a járadék időtartama alatt az átmeneti bányászjáradékra jogosult biztosított, ezért ez a plusz, mondjuk úgy, hogy jogosultság a nyugdíj megállapításánál részére nyitott. Ez a bányásznyugdíj mellett korábban nem volt így. Ez az akkori egyeztetések és az akkori, bányászokkal való egyeztetés eredménye.

Ezt mindnyájuknak kiemeltem, hiszen ez lényeges különbség a 2012 előtti bányásznyugdíj és a 2012 utáni átmeneti járadék között. Ez az egyik olyan pont, ami miatt a bányászok, akik érintettek lehetnek, az átmeneti járadékra való jogosultság melletti munkavégzés és a keresetkorlát elérését követő járadék szünetelésével az ő megkeresésükre nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot.

Varju képviselőtársamnak pedig: elismerve és tényleg tisztelettel állva a 2 ezer, föld alatt ledolgozott műszak előtt, megköszönöm a támogató megjegyzéseit is, de azért higgye el, képviselőtársam, jobban örültem volna, ha 2009-ben, az akkori szocialista kormány tagjaként a márkushegyi bányászoknak  amikor is 2009 novembere és 2010 márciusa között 900 embert raktak utcára kétes áramvásárlási szerződéseknek köszönhetően a Vértesi Erőmű becsődöltetése okán; ha akkor ilyen vehemenciával, ilyen erővel és ilyen jóindulattal lett volna az oroszlányi és a tatabányai bányászok iránt, akkor elfogadnám a kritikáját. Ebben az esetben nem tudom.

Köszönöm szépen, elnök úr. Kérem a javaslat támogatását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   128-151   152-169   170-195      Ülésnap adatai