Készült: 2020.09.19.16:03:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

194. ülésnap (2001.03.09.),  1-129. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 5:00:01


Felszólalások:   1   1-129   129-179      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 10. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Herényi Károly és Világosi Gábor jegyző urak lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3746. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3746/1-2-3. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időtartamban.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minden országban, így Magyarországon is szükség van egy olyan intézményre, amely a nemzetgazdaság előtt álló és állami részvételt is igénylő fejlesztési, beruházási feladatokat lát el, tevékenységét a köz érdekében és elsősorban nem haszonszerzés céljából folytatja. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos különleges fejlesztési igények és forráskezelési feladatok végrehajtása érdekében indokolt az Országgyűlés által 1996-ban a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. jogutódjaként létrehozott Magyar Fejlesztési Bank Rt.-re vonatkozó, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben lévő szabályozórendszer felülvizsgálata és külön törvénybe foglalása.

Az MFB Rt. tevékenységét eddig is a közérdek szolgálata jellemezte, a feladatai körében végzett pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási, illetőleg kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységét elsősorban nem haszonszerzés céljából, hanem a nemzetgazdasági célkitűzések megvalósítása érdekében végzi. Az MFB Rt. az állam gazdaság- és fejlesztéspolitikai célkitűzései megvalósításának az eszköze. Az MFB Rt. részt vesz a gazdaság versenyképességét javító infrastrukturális fejlesztésekben, a hazai vállalkozások finanszírozásában.

Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat elfogadásával a jogalkotó komplex egésszé teheti a hitelintézetekre vonatkozó szabályzásnak azon rendszerét, amely szerint a szakosított hitelintézetekről külön törvény rendelkezik. Az MFB Rt. nemzeti és nemzetközi társintézetek, fejlesztési bankok által nyújtott jelentős forrásokat használ fel, ezért a bemutatott elméleti indokok mellett a külön törvényi szabályozás gyakorlati indoka, hogy az önálló, a korábbinál részletesebb rendelkezéseket tartalmazó törvényi szabályozás által az MFB Rt. a nemzetközi pénzpiacon kellő súllyal, világos, könnyen áttekinthető státussal jelenhessen meg, ennek nyomán az MFB Rt.-vel szembeni üzleti bizalom növekedjék.

A törvényjavaslat megteremti az MFB Rt. számára azt a szabályozási környezetet, amely lehetővé teszi, hogy a fejlesztési célkitűzések megvalósításának aktív és kezdeményező szereplőjeként hozzájáruljon a kiegyensúlyozott gazdasági növekedéshez. Az MFB Rt. a magyar bankrendszeren belül speciális szerepet tölt be: az állam tartós tulajdonában lévő fejlesztési bankként elsősorban a nagy infrastrukturális beruházások finanszírozásában, illetőleg egyes projektek kereskedelmi bankokon keresztül történő refinanszírozásában tölti be meghatározó szerepét.

A törvényjavaslat meghatározza az MFB Rt. gazdaságpolitikai elvárásoknak megfelelő feladatait, ezekhez igazodóan szélesíti a mozgásterét, forrásbevonási lehetőségeit, rugalmasabbá teszi a kockázatvállalás mértékét. A működéshez fűződő államérdekre tekintettel a törvényjavaslat tartalmazza az MFB Rt. szervezetére és működésére vonatkozó, az általánostól eltérő szabályokat és garanciális elemeket is.

Az alkotmányossági és versenysemlegességi követelményekre tekintettel a törvényjavaslat rögzíti, hogy az MFB Rt. a pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet kizárólag a feladataihoz közvetlenül kapcsolódóan végezheti. E tevékenységi körök a pénzforgalmi számlavezetés kivételével a hatályos szabályozásban is szerepelnek.

A törvényjavaslat elkészítésekor áttekintettük az MFB Rt. helyzetét, a magyar gazdaságban és a bankrendszerben elfoglalt helyét és a szabályozás várható hatását. Az MFB Rt. pénz- és tőkepiaci részesedése a számítások szerint nem éri el a 3 százalékot, s a törvényjavaslat elfogadása sem hoz olyan változást, amely a jelenlegi helyzethez képest módosítaná az MFB Rt. piaci pozícióját.

A szabályozásból származó előnyöket és hátrányokat összhatásukban vettük figyelembe. A prudenciális szabályok tekintetében megállapított korlátok mértékéből származó esetleges előnyt az azonos körben jelentkező hátrányok, mint a tevékenységek korlátozottsága és a nem profitorientált működés kellően ellensúlyozzák. A korlátok mértékéből származó előnyök egy speciális, közérdekű pénzügyi szerepkör hátrányainak kiegyenlítését szolgálják. A szabályozás semmiképpen nem eredményez negatív diszkriminációt a többi hitelintézettel szemben, mivel az MFB Rt. egy speciális, állami feladatokat ellátó, szakosított hitelintézet.

Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során a kormány az Eximbank Rt. mellett kérte az MFB Rt. mint szakosított hitelintézet kivételi listára helyezését az Európai Unió banki irányelvei alól. A kivételi listára kerülés a gyakorlatban a közösségi prudenciális előírások alóli felmentést jelenti. A tárgyalások során az Európai Unió jelezte, hogy milyen szempontok alapján dönt a kivételi listára kerülés engedélyezéséről, amelyek az alábbiak:

A szakosított hitelintézet nem végez határon átnyúló tevékenységet, illetőleg a külföldön végzett tevékenysége során nem támaszt versenyt a külföldi partnerekkel szemben. A szakosított hitelintézet nem vagy csak kismértékben versenyez más hitelintézetekkel. A szakosított hitelintézet korlátozott körben és meghatározott területen fejti ki tevékenységét. A szakosított hitelintézet külön jogszabály alapján és/vagy külön felügyelet alatt működik. A szakosított hitelintézet jellemzően állami tulajdonban van.

Az EU képviselői a tárgyalások során jelezték, hogy a felsorolt kritériumoknak való megfelelés jelentős mértékben elősegíti a kérés pozitív elbírálását. Az Európai Bizottság 2000. november 13-án bocsátotta ki e témában az úgynevezett közös álláspontot, amellyel elfogadta a Magyar Fejlesztési Bank Rt. kivételi listára helyezését. Az önök elé terjesztett törvényjavaslat elfogadása megerősítené a szakosított hitelintézet kivételi listára helyezésének megalapozottságát, és mivel a szabályozás a többi kritériumot nem sérti, így az EU-konformnak tekinthető. (Keller László: Szerintetek!)

A törvényjavaslat szerint az MFB Rt. egyszemélyes, zártkörű részvénytársaság formájában működő szakosított hitelintézet, részvényei névre szólóak, forgalomképtelenek, és 100 százalékban a magyar állam tulajdonában vannak. A törvényjavaslat az MFB Rt. jegyzett tőkéjét a jelenlegi 47 milliárd 980 millió forintról 2001. június 30-áig 60 milliárd forintra javasolja felemelni, amelynek forrása a Magyar Köztársaság 2001. évi és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényben biztosítva van.

 

(9.10)

 

A törvényjavaslat meghatározza az MFB Rt. számára az állam gazdaságpolitikai elvárásaihoz kapcsolódó feladatait és a feladatok ellátása érdekében végezhető tevékenységek körét.

A törvényjavaslat részletezi az MFB Rt.-nek a költségvetéshez fűződő kapcsolatait. Annak érdekében, hogy közérdekű feladatainak ellátásához a bank a legkedvezőbb feltételekkel jusson forrásokhoz, a kormány a központi költségvetés terhére készfizető kezesként felel az MFB Rt. által forrásszerzés céljából külföldről és belföldről felvett hitelekből, valamint kötvénykibocsátásból eredő fizetési kötelezettség teljesítéséért, továbbá a kormány megbízásából harmadik fél javára vállalt készfizető kezességből és bankgaranciából származó kötelezettségek teljesítéséért.

Az éves költségvetési törvény elfogadása során az Országgyűlés határozza meg az MFB Rt. által forrásszerzés céljából külföldről és belföldről felvehető hitelek, valamint a kibocsátott kötvény együttes állományának felső határát, illetve a kormány megbízásából az MFB Rt. által a költségvetés terhére harmadik fél javára vállalható készfizető kezesség és bankgarancia-ügyletek állományának felső határát.

Az MFB Rt. az állam gazdaságpolitikai célkitűzéseivel összhangban nemzetgazdasági szinten is meghatározó jelentőségű beruházások finanszírozójaként lép fel. A stratégiai feladatok ellátása érdekében olyan jelentős kockázati koncentráció integrálódik, melynek következtében a hitelintézeteknél meghatározott prudenciális szabályoktól eltérően, speciális szabályozórendszer kidolgozására volt szükség. A törvényjavaslatban megfogalmazott szabályok csak az indokolt és szükséges mérték tekintetében térnek el a hitelintézetek prudenciális szabályaitól.

Az MFB Rt. tevékenységét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a társaság felügyelőbizottsága, a tulajdonosi jogok gyakorlója, illetve az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is ellenőrzi. A rendelkezésre álló saját források folyamatos bővítése érdekében az éves eredményt kizárólag a tőketartalék növelésére lehet fordítani.

Az MFB Rt. egyszemélyes részvénytársaság, ahol a közgyűlés jogait a magyar állam nevében a kormány által kijelölt miniszter gyakorolja. Az igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait a tulajdonosi jogok gyakorlója nevezi ki öt évre. Az igazgatóság elnöke egyben a szakosított hitelintézet vezérigazgatója.

Az MFB Rt. a pénz- és tőkepiac sajátos szereplője, így az alkalmazottaknak a kereskedelmi bankoknál szokásos magasabb szintű elméleti és gyakorlati ismeretekkel kell rendelkezniük, és ezen túlmenően szigorú összeférhetetlenségi követelményeknek is meg kell felelniük.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat elfogadásával önök megteremtik a magyar gazdaság további növekedésének jogszabályi alapjait, mindazoknak az infrastrukturális beruházásoknak, fejlesztéseknek a megvalósulását, melyek az állami szerepvállalás nélkül nem valósulnának meg, illetve az Európai Unió által Magyarországnak biztosított források hatékony és bankszerű továbbítását a gazdaság szereplői részére.

Tisztelettel kérem önöket, hogy a fentieket figyelembe véve, támogassák a törvényjavaslat mielőbbi elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban. - Keller László: A lenyúlást!)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Braun Mártonnak, a költségvetési bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

 

DR. BRAUN MÁRTON, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság február 27-ei ülésén tárgyalta a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló T/3746. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslat kiveszi az MFB-t a hitelintézeti törvényből, amelynek az MFB-ről szóló szakaszok önálló fejezetét képezték. Az, hogy egy ilyen különleges státusú pénzintézetről önálló, külön törvény szülessék, az a bizottság tagjai számára nyilvánvalóan és egyértelműen szükséges.

A vita a bizottságon belül a javaslat tartalmával és szabályozásmódjával kapcsolatban merült fel. Valamennyi vitában felszólaló képviselő aggályokat, illetve jobbító javaslatokat fogalmazott meg a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ezeket az aggályokat, javaslatokat megpróbálom néhány mondatban összefoglalni a tisztelt Ház számára.

Javaslat érkezett arra vonatkozóan, hogy talán érdemes lenne az egyszemélyi részvénytársasági forma helyett a közhasznúsági működési forma választása, tekintettel a pénzintézet nem profitorientált jellegére. Aggályosnak ítélték meg többen az MFB ellenőrzésének kérdését, figyelemmel arra, hogy potenciális költségvetési garanciavállalás, garancia van az MFB tevékenysége mögött.

Itt javaslatként elhangzott egy MNB-típusú, illetve egy ÁPV-típusú parlamenti ellenőrzési lehetőség. Többen a bank különleges státusa és lehetséges kereskedelmi banki tevékenysége összefüggésében a versenysemlegesség követelménye sérülésének veszélyét látják. Észrevételezések hangzottak el a bank portfólió-kezelésével kapcsolatban, ugyanis a javaslat szerint a hitelintézeti törvényben írtaktól eltérően megengedi a bank számára, hogy kölcsönt nyújthasson olyan vállalkozásban való részesedés megszerzéséhez, amelyben a MFB befolyásoló részesedéssel rendelkezik.

Végezetül kitérnék a bank vezetésének és irányításának kérdésére. Volt, aki a javaslatban szereplő irányítási forma mellett szükségtelennek tartotta 7-9 fős igazgatótanács felállítását, mások kifogásolták a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos összeférhetetlenségi szabályokat.

Összességében a bizottság a javaslatot a törvényi szabályozás szükségességének hangsúlyozása mellett, 16 szavazattal, 6 ellenszavazat mellett általános vitára alkalmasnak nyilvánította.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Keller László képviselő úr ismerteti. Tessék!

 

KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki most meghallgatta Braun képviselő úrnak a többségi véleményről alkotott mondandóját, az felteheti a kérdést, hogy vajon miért támogatta a többség ezt a törvényjavaslatot, hiszen képviselő úr tulajdonképpen csak a törvényjavaslat negatív vonásait vezette most itt elő.

Én ezt a sort tudom tovább folytatni, hiszen a bizottsági ülésen nagyon sok negatív vélemény hangzott el a törvényjavaslattal szemben. Először néhány kérdést vetettünk fel mi, ellenzéki képviselők, illetve azt kell mondanom, hogy a kormánypárti vagy a kormányhoz közel álló politikai tényezők is néhány kérdést vetettek fel.

Az első ilyen kérdés úgy hangzott, hogy milyen gazdaságstratégiába illeszkedik vajon ez a szabályozás, amellyel elindul az MFB az állami vagyonkezelés irányába jelentősebb mértékben.

Második kérdésként az is felmerült, hogy vajon a kormány végiggondolta-e annak a lehetőségét, hogy hogyan vezesse ki a piacról a Magyar Fejlesztési Bankot, vagy ha ezt nem, akkor végiggondolta-e azt, hogy az állam hatóköréből kivezesse-e ezt a bankot.

A következő kételyeket ébresztő kérdés, hogy megvan-e már az a lista, amelyen lévők joggal bízhatnak majd a hitelhez jutásban, abban, hogy könnyen meg tudják szerezni bizonyos portfóliókban a részesedést. Aztán egy további kérdés volt, hogy hogyan illeszkedik a nonprofit tevékenység az üzleti, bankszerű kereskedelmi tevékenységhez.

Végül helyénvaló-e, hogy egy nem haszonszerzés céljából tevékenységet folytató szervezet végül is rt. formájában működjön? Még egyszer mondom, hogy a fenti kérdések ellenzéki és kormánynak elkötelezett képviselőktől, de magukat nem ellenzékinek tartó képviselőktől is származtak.

A kisebbségi véleményt megfogalmazóknak a megállapítása a következőkben összegezhető. Egyrészt az állam közvagyon-kezelői funkciójának gyakorlását biztosító intézményrendszer reform értékű újragondolása nem történt meg, gyakorlatilag a 2000-ben elfogadott kormányhatározatra épül a törvény. A jelenlegi gyakorlatot önmagában nem tartjuk bizalomépítőnek, ennek csak két momentumát szeretném felvillantani. Egyrészt ott ül a jól elhíresült Simicska úr, aki meghatározó személye ennek a banknak, és amit az autópálya-építéssel kapcsolatban folytat az MFB, az is meglehetősen sok kételyt vet fel.

A feladatok, amelyeket a törvényjavaslat megfogalmaz, nem konkrétak, vannak olyan célok, amelyek megítélésünk szerint értelmetlenek, értelmetlenül kerülnek a bankhoz.

 

(9.20)

 

Nem célszerű ilyen feladatokkal felruházni a bankot.

A következő megállapításunk az, hogy a versenysemlegességet nagyobb mértékben szükséges biztosítani a többi kereskedelmi bankhoz képest. Úgy véljük, hogy különleges jogokkal élve - amit a törvényjavaslat biztosít az MFB-nek - meg lehet szerezni cégeket számlavezetésre, és ily módon a kereskedelmi tevékenység irányába jobban el lehet mozdulni.

Elfogadhatatlan, hogy az Országgyűlést annyira kiszorított helyzetbe hozza, mint ahogy azt körbeírja a törvényjavaslat, gondoljunk csak a tőkeemelésre, tőkeleszállításra vagy a felügyelőbizottság szerepére. Az a meglátásunk, hogy sokkal szerencsésebb lenne az ÁPV Rt.-hez hasonlóan működő felügyelőbizottság létrehozása.

Általános véleményként fogalmazódott meg, hogy az Országgyűlésnek lehetőséget kell biztosítani az ellenőrzési funkció egyértelmű gyakorlásához.

A bizottság kisebbségének az volt a meglátása, hogy egy sajátos privatizációs gyakorlat indulhat el, amit a hitelintézeti törvény egyébként jelen pillanatban tilt. Gyakorlatilag az MFB-hitelből MFB-tulajdon kivásárlása történhet meg.

Aggályos a kereskedelmi banki tevékenysége, aggályos az irányító szerep törvényjavaslat szerinti megvalósítása, és számos olyan szóhasználat, fogalom szerepel a törvényjavaslatban, amelyek értelmezhetetlenek. Kormányt támogató képviselő fogalmazott úgy, hogy nem lesz kis feladat a törvény korrekciója, elemi koncepcionális kérdéseket kell a szabályozásban következetesen érvényesíteni. Ezt a véleményt mi, ellenzéki képviselők osztjuk, de hogy ez elvégezhető-e ezen a törvényjavaslaton, azt erős kétellyel fogadjuk és természetesen nem tudtuk támogatni az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lasztovicza Jenőnek, a területfejlesztési bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr!

 

LASZTOVICZA JENŐ, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottság 2001. február 18-ai ülésén tárgyalta a T/3746. számú törvényt, amely a Magyar Fejlesztési Bankról szól. A megtárgyalt törvénytervezetben szabályozandó témát jelenleg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szabályozza, amely alapvetően meghatározza a Magyar Fejlesztési Bank által végezhető tevékenységek körét, illetve tartalmazza azokat a speciális szabályokat, amelyek a kereskedelmi banki tevékenységet végző hitelintézetektől eltérnek. Mindezt az indokolja, hogy az MFB Rt. speciális feladatokat lát el, és sajátos működési sajátosságai vannak.

A bizottság tagjai egyetértettek azzal, hogy az MFB Rt.-t önálló törvényben kell szabályozni. Az elmúlt évek tapasztalatai, illetve az Európai Unióval folytatott tárgyalások szükségessé teszik azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról külön törvény rendelkezzen, mint ahogy ez jelenleg is így van a szakosított hitelintézetek esetében. Az új szabályozás célja az, hogy az MFB Rt. meghatározó szerepet vállaljon az állami erőforrások koncentráltabb, ellenőrizhetőbb és hatékonyabb felhasználásában. Az MFB Rt. a magyar bankrendszeren belül speciális, egyedülálló szerepet tölt be, az állam tartós tulajdonában lévő fejlesztési bankként elsősorban az infrastrukturális beruházások finanszírozásában, illetőleg egyes projekteknek kereskedelmi bankokon történő refinanszírozásában tölt be meghatározó szerepet.

A törvénytervezet meghatározza az MFB Rt. gazdaságpolitikai elvárásoknak megfelelő feladatait, az ezekhez igazodó mozgásterét, a forrásbevonási lehetőségeket. Az MFB Rt. működéséhez fűződő államérdekre figyelemmel tartalmazza a szakosított hitelintézet tevékenységére vonatkozó rendelkezéseket. A törvénytervezet felépítésénél alapvetően meghatározásra került az MFB Rt. általános jogállása, feladatai, tevékenységi köre, költségvetési és kormányzati kapcsolatai, a működésre vonatkozó speciális szabályok, a tulajdonosra vonatkozó szabályok, illetve a társaság igazgatóságára, felügyelőbizottságára, valamint a dolgozókra vonatkozó szabályok. A törvény részletesen elemzi és meghatározza az ellenőrzéssel foglalkozó szerveket és a beszámoltatás módját is.

A bizottság a törvényt általános vitára alkalmasnak tartotta, 14 igen és 8 nem szavazattal. Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi véleményt Bajor Tibor képviselő úr ismerteti. Tessék, képviselő úr.

BAJOR TIBOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló T/3746. számú törvényjavaslat bizottsági vitájában már elmondtuk, hogy a törvényalkotó szabályozási szándékával egyetértünk. Ettől a pillanattól kezdve viszont úgy néz ki, hogy meg is szakadt a további egyetértés, és kicsit kibővítve, illetve módosítva azt, amit Keller képviselőtársam elmondott, nagyjából ugyanaz hangzott el a bizottsági vitában is.

Alapvetően három ok miatt nem tudjuk támogatni ezt az előterjesztést, ugyanis ha elfogadja a parlament a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-ről szóló törvényjavaslatot, akkor a bejárati ajtó fölé ki is lehetne írni azt, hogy a kormány házibankja. Az pedig, hogy a kormánytagok hogyan bánnak a rendelkezésükre álló pénzekkel, látható az FVM esetében is, ahol az egymást váltó miniszterek egymást vádolják és jelentgetik fel. A javaslat elfogadása után, ha a Magyar Fejlesztési Bank többségi tulajdonában van egy konzervgyár, amit magántulajdonba akarják adni, és ahhoz az MFB kölcsönt ad, a kölcsön visszafizetésére pedig a kormány egyik minisztériuma százszázalékos kezességet nyújt - mint amire már van példa -, s ha a konzervgyár valamilyen oknál fogva nem nyereséges, akkor a kormány fizeti vissza az adófizetők pénzéből a kölcsönt, a cég pedig magánkézben marad. Ezt nem lehet támogatni.

A másik ok: a javaslat szerint az állami vagyon kezelése a bank tevékenységi körébe kerülhet. Ettől a pillanattól kezdve az, hogy mi történik a vagyonnal, banktitok, nem lehet utánanézni.

A harmadik gond: már most is elég sok vitát kavart az autópálya-építés finanszírozási technikája. Ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy a kormány - amennyiben meg akarja kerülni közbeszerzési törvényt - az MFB Rt.-t bízza meg a beruházás finanszírozásával, hiszen az MFB Rt. állami garanciával rendelkező, állami pénzeket kezelő cég, amelyre nem vonatkozik az államháztartási törvény, ezért mi ezt az előterjesztést nem tudjuk támogatni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Horváth Jánosnak, a számvevőszéki bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr! (Dr. Horváth János: Elnézést, akkor megyek a helyemre.) Kovács Tibor úr a helyén van, bízom benne, hogy legközelebb nem kell várni arra, hogy a képviselő a helyére menjen. Tessék!

 

DR. HORVÁTH JÁNOS, a számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A számvevőszéki bizottság megtárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatot, meghallgatta a kormány képviselőjét, és számos hozzászólásra került sor.

A kérdések azzal kezdődtek, hogy az intézmény maga milyen legyen. Azt a kérdést, hogy állami tulajdon, százszázalékos arányban részvénytársaság, és a részvénytulajdonost a kormány egy tagja képviseli, a bizottságban többen felvetették. Voltak, akik megkérdőjelezték, vita volt erről. Voltak, akik amellett érveltek, különösen ellenzéki képviselőtársaink, hogy neveztessék meg az a kormánytag... - ők a pénzügyminiszterre gondoltak. Ugyanakkor néhányan azt mondtuk, hogy lehet ezt rugalmasabban hagyni, lehet ez másik kormánytag időről időre, attól függően, hogy mi abban a két-három esztendőben a fő témája a Magyar Fejlesztési Banknak. Tehát elképzelhető, hogy a gazdasági miniszter képviseli valamilyen időszakban a részvényes kormányt. De sorolhatnék másokat, ahol akkor a gazdasági tevékenység súlypontja lehetne.

További kérdés vetődött fel az intézet nyomán, hogy hogyan is legyen az ellenőrzés, a felügyelőbizottság, az Állami Számvevőszék vagy az Országgyűlés által létesített valamiféle mechanizmus.

 

(9.30)

 

E tekintetben, mint ahogy a végén majd jelentem, a többség jónak, elfogadhatónak tartotta azt az ajánlatot, amit a kormánytól láttunk.

További kérdés volt az intézmény, a Magyar Fejlesztési Bank átláthatósága. A számvevőszéki bizottság ezt különösen kompetenciának tekinti, mert hiszen mintegy felügyelője szerte az országban az állami tranzakcióknak vagy az államhoz közel álló intézmények pénzgazdálkodásának. Ennek kapcsán hosszas vita alakult ki arról, hogy az átláthatóság hogy is valósulhat meg. Többen, különösen ellenzéki képviselőtársaink úgy látták, úgy érezték vagy azt gyanították, mintha ez egy olyan intézmény lenne, amely éppen elrejti a tranzakciókat. Többen úgy érveltünk, én magam is és a bizottság több tagja - ami majd nyilván témája lesz a mai vitának -, hogy éppen az átláthatóságnak vannak meg azok az eszközei, institúciói, amelyeket kívánatos belevenni ebbe a törvénybe. Nevezetesen, hogy minden egyes tranzakció, hitel esetében, ami a Magyar Fejlesztési Bank támogatásával, kockázatvállalásával jön létre, létesüljön egy juttatásérték-nyilatkozat, tehát pénzügyi szakszerűséggel számíttassék ki, hogy mennyi abban a juttatás. Persze azért van szükség erre, mert a juttatás általában nem látható. A névérték látható és több más tranzakció, de azt, hogy egy juttatással, koncessziós szerződéssel folyósított kölcsönben mennyi a tényleges juttatás, jó volna, ha látná a kormány, az Országgyűlés, látnák azok, akik kedvezményezettek és legfőképpen az ország népe, az adófizetők.

Tisztelt Ház! Ilyen és ehhez hasonló kérdések élénk vitát eredményeztek, és végül is a bizottság többsége a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek megfontolásra és elfogadásra ajánlotta. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kovács Tibor úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Tessék!

 

KOVÁCS TIBOR, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy, ahogy képviselőtársam is az előbb megfogalmazta, a számvevőszéki bizottságban is valóban éles vita alakult ki a törvényjavaslatról. Ott is az volt a jellemző, mint itt most ebben a teremben, hogy még azok a képviselők is, akik kormányt támogató képviselőknek minősülnek, elsősorban kritikai megjegyzéseket fogalmaztak meg a törvényjavaslattal kapcsolatban. A legenyhébb az volt, amikor azt mondták, hogy pongyola és trehány törvényjavaslatról van szó, rengeteg pontatlanságot tartalmaz.

Az ellenzéki képviselők ettől lényegesen élesebb kritikát fogalmaztak meg. Az egyik képviselőtársam például azt mondta, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal felhatalmazást kér arra, hogy mindenféle kontroll és ellenőrzés nélkül hatalmas költségvetési forrásokat költhessen el. Egy másik képviselő úgy fogalmazott, hogy ha elfogadjuk ezt a törvényt, akkor egy olyan bank jön létre, amely leginkább a kozmikus fekete lyukakhoz hasonlítható, amelyekről tudjuk azt, hogy ha bármi is megközelíti, az nyomtalanul eltűnik bennük. Tapasztaljuk az elmúlt időszakban, hogy a Fejlesztési Bank pontosan így viselkedett. Ezt alapozná meg a törvényjavaslat 8. § (6) bekezdése, amelyről az mondható el, hogy ez egy ellenőrizhetetlen és átláthatatlan bankot hozna létre.

Több képviselőtársam kifejtette azt is, hogy szerencsétlen, ha a kincstári, illetve a kereskedelmi banki funkciót összekeverjük. Itt erre kapna gyakorlatilag felhatalmazást a Fejlesztési Bank, és ezt mi egy nem megfelelő megoldásnak tartjuk.

Amit leginkább elfogadhatatlannak tartottak képviselőtársaim, az már itt, a mai vitában is többször megfogalmazódott. Gyakorlatilag egy olyan ellenőrző testülete jönne létre a banknak, amelyet a tulajdonos képviselője nevezne ki, és gyakorlatilag saját magát ellenőrizné ez a testület, amely olyan eredményre vezethet, mint amilyen például a CW Bank volt, aminek a vizsgálatát éppen az elmúlt napokban fejezte be a parlament. Ugyanehhez a témához kapcsolható, hogy gyakorlatilag azt sem tudjuk, hány leánytársasága van ma a Fejlesztési Banknak. Tapasztalhattuk képviselőtársaimmal, hogy milyen problémát okoz egy bank működésében, ha a leánytársaságokkal kapcsolatos tevékenysége nincs megfelelőképpen jogszabályokban szabályozva.

Tehát nekünk összességében a törvényjavaslattal kapcsolatban az a véleményünk, hogy amennyiben nem jön létre egy olyan ellenőrző testület, mint ami jelenleg az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságnál vagy akár a Magyar Nemzeti Banknál van, akkor az ellenzék, de úgy gondolom, hogy a parlament számára is egy teljesen elfogadhatatlan helyzet alakulhat ki.

Összességében tehát - a részleteken túl, amelyekről még a későbbiekben természetesen szólni fogunk - ezek voltak azok az okok, amelyek miatt a bizottság kisebbsége még általános vitára sem tartotta alkalmasnak a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. A gazdasági bizottság előadójának, Horváth János képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. HORVÁTH JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban az a megtiszteltetés ért, hogy két bizottság is előadójának nevezett meg. Kérdeztem, hogy van-e összeférhetetlenség, megnyugtattak, hogy nincs.

Ezennel jelentem, hogy mi történt a gazdasági bizottságban a törvényjavaslat vitájában. Elsősorban, mint ahogy a gazdasági bizottság lényegéből talán kiolvasható, arról volt szó, hogy mennyire EU-konform ez, tehát abban az Európai Unióban, abban a nagy gazdasági egységben, amelyikbe Magyarország betagolódik, hogyan is áll ez az intézmény, a Magyar Fejlesztési Bank. Melyek azok a feladatok, amelyek sajátosan nemzeti és sajátosan az integrált nagyobb gazdasági egység témájához tartoznak, tehát a magyar nemzetgazdaság modernizációja, fejlesztése, bizonyos különösen időszerű feladatok elvégzése? Hogyan is történjen ez az európai integráció összefüggésében? Szó volt arról még részletesen, hogy a hitelintézeti törvény hogyan is vonatkozik erre. A kormány képviselője és több képviselőtársam is aláhúzta ezt, hogy igen, valóban szükség van egy más pénzintézetre, mint amit a hitelintézeti törvény hozott létre, illetve szabályoz, mert hiszen itt egy fejlesztési misszióról van szó.

Valóban, az Európai Uniónak is vannak hitelintézetei, amelyek hasonlóképpen működnek, mint a Magyar Fejlesztési Bank, és különösen ahogy a Magyar Fejlesztési Bank most, e törvény nyomán alakulni fog. Leginkább ismert példa: az export-importban Magyarországon is és minden nyugat-európai országban, mondhatnánk, szerte a világban van olyan intézmény, amely bizonyos gazdasági tevékenység mögé áll, nevezetesen hazai termelők export-versenyképességét emeli. Ez a példa igen jónak látszott a további vitában, mert hozzájárult témánk tisztázásához.

 

 

(9.40)

 

Felmerült továbbá az a kérdés vagy inkább figyelmeztetés, hogy legyünk éberek a törvény megalkotásánál, nehogy még csak hasonló valami is előfordulhasson, mint a Magyar Nemzeti Bank leányvállalata esetében, amely Bécsben olyan furcsa dolgokat művelt, és aminek kapcsán annyi minden tennivalónk volt, megérteni és tisztázni. Ez a törvényjavaslat szerencsére ennek a jelenségnek tudatában volt, és hasonló hibák előfordulása nem fog megtörténni, ha a törvény úgy születik meg, ahogy az előterjesztőtől jön.

Egy másik szempont, amit a többség, a kormányoldal és az ellenzéki oldal is vitatott, az, hogy ez hogyan is hasonlítható össze az előbb említetteken kívül. Az egyik képviselőtársam részletesen hivatkozott a japán példára, ahol egy fejlesztési bank vagy húsz éven át olyan feladatokat végzett, és igen sikeresen... - csak azért említem a japán példát, mert részletes témája volt a vitánknak, és valóban közgazdaság-politikailag mondhatjuk, hogy ez egy sikertörténet volt. A kormány képviselője ki legyen, a pénzügyminiszter vagy másik miniszter, ez a téma előfordult, előkerült ebben a bizottságban is úgy, mint a másikban, amelyről már jelentést tettem.

Végül is pár szót meg kell említenem itt a tekintetben, hogy az átláthatóság mennyiben volt elsőrendű témája a gazdasági bizottság vitájának is. Voltunk néhányan, akik különösen érveltünk, hogy igenis ez az intézmény és ez a törvény lehetővé teszi az átláthatóságot, csak alaposan ki kell munkálni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Befejezésül, tisztelt Ház, a gazdasági bizottság többsége elfogadta ezt a törvényjavaslatot, és ajánljuk az Országgyűlésnek megvitatásra és elfogadásra.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Göndör Istvánnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Tessék!

 

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban rendkívül kemény vita alakult ki e törvényjavaslatról. A kisebbségi véleményt megfogalmazók is egyetértenek abban, hogy szükség van egy törvényjavaslatra, amely a Magyar Fejlesztési Bank kereteit meghatározza. Azzal is egyetértenek, hogy kell egy ilyen bank. De ez egy egyedülálló szereplő, tartósan állami tulajdonban van, úgy, ahogy az államtitkár úr is elmondta, kiemelt infrastrukturális beruházásokat kezel, és ebből fakadóan következnek a problémáink, az aggályaink, a félelmeink, amelyekre nem kaptunk választ a bizottsági vitában. Az a meggyőződésünk, hogy különleges versenyhelyzetbe kerül ez a bank, ellentétben azzal, ami az általános indoklásban van. Kifejezetten veszélyesnek tartjuk, hogy részt vesz a privatizációs folyamatokban.

Az a meggyőződésünk, hogy a CW Banknál lefolytatott vizsgálat, amelynek az eredményei már itt vannak a Ház előtt, előrevetíti az árnyékát, hogy ennél a banknál ugyanez előállhat. A vitában a kormány képviselője elmondta, hogy már jelenleg több mint száz leányvállalata van a Fejlesztési Banknak. Ha ezek után azt mondjuk, hogy gondot látunk az ellenőrzésben, nem látunk garanciákat arra, hogy a könnyelmű pénzkezelésnek ki fog gátat szabni, ki fogja ezt megállítani, tesszük ezt azért, mert az ellenőrzés kérdését nagyon nagyvonalúan kezeli a törvényjavaslat. Úgy fogalmaztunk, hogy a törvényi eszközökkel megvalósul az önellenőrzés intézménye. Ugyan nem tudjuk, hogy a kormány még kit akar kijelölni a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszterré, de a miniszter fogja kinevezni az egész menedzsmentet, a felügyelőbizottságot és mindenki mást, akik majd neki fognak beszámolni arról, amit tapasztalnak.

Meggyőződésünk, hogy az Állami Számvevőszéknek, miután ez kizárólagos állami tulajdonban lévő bank, szerepet kell kapnia, különösen akkor, ha a törvényben megjelenik, hogy az állami források felhasználásának jogszerűségét is ez a bank ellenőrizhetné. Ezt egyszerűen nonszensznek tartjuk! Azt gondoljuk, hogy a felügyelőbizottságban - hasonlóan a Fejlesztési Bankhoz vagy az ÁPV Rt.-hez - meg kellene jelenni a parlamenti ellenőrzésnek. Ez talán gátat szabhatna bizonyos visszaéléseknek.

Összességében, amiért a bizalmatlanságunk rendkívül magas fokú: az eddigi gyakorlata, az eddigi működése a Magyar Fejlesztési Banknak nem ad számunkra garanciát arra, hogy bizalmunk legyen. Eddig is úgy funkcionált, mint a kormány mellényzsebe. Nagy összegű állami pénzek, költségvetési források kerültek be a bankba, és ettől kezdve a parlament ellenőrző szerepe nem érvényesült.

A mindennapi történések igazolják, hogy a Fejlesztési Bank eszköze a közbeszerzési törvények kijátszásának, tehát ezen a módon kerülik meg azt, hogy pályázat legyen, hogy verseny legyen, hanem direkt és közvetlen üzleteket kötnek. E heti sajtó az M7-es autópálya ügyeiben, képviselőtársaim... - és a privatizációval, az ÁPV Rt.-vel való összefonódása is előttünk zajlik. Sajnos mondhatom úgy is, hogy itt is eszköze az állami vagyon eltüntetésének ez a bank.

Miután ezekre a kérdésekre semminemű válasz, semminemű garancia nincs ebben a törvényjavaslatban, ezért mondjuk azt, a kisebbségi véleményt megfogalmazók, ebben minden ellenzéki párt benne van, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában így általános vitára sem alkalmas.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, az ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Először megadom a szó Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Keller László.

 

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma a T/3746. számú törvényjavaslatot tárgyaljuk, amely a Magyar Fejlesztési Bank tevékenységéről szól. Hogy miért is fontos ez a törvény? Azért, mert egy százszázalékos állami tulajdonú pénzintézetről szól, amely nem kimondottan profitorientált, hanem a magyar gazdaság fejlesztésében, élénkítésében tölt be nagyon fontos szerepet.

Ezzel párhuzamosan az európai uniós csatlakozásokból fakadó kötelezettségeknek is eleget tesz. Az utóbbi évek gazdasági fejlődése hazánkban inkább a külföldi multinacionális vállalatok befektetéseiből fakad, ami nem baj, de a gazdaság fejlődésének irányát a hazai kis- és középvállalkozások dinamikus fejlődése, fejlesztése határozhatja meg a jövőben. A területi, regionális gazdasági kiegyenlítődés egyik záloga az infrastruktúra fejlesztése lehet, hiszen az ország keleti, északi és déli részei komoly elmaradásban vannak például a közlekedésben. Ez nagymértékben befolyásolja e régiók gazdasági lehetőségeit. Ez pedig már közügy, hiszen az ott élő több millió ember megélhetése, boldogulása múlik ezen.

A Fidesz vezette koalíció fontos feladata, hogy a gazdaság területi kiegyenlítését szem előtt tartva irányítsa a gazdaság fejlesztését. Az infrastrukturális, környezetvédelmi és más állami fejlesztésekben és beruházásokban, a gazdaság modernizációjában van nagy szerepe a Magyar Fejlesztési Banknak. De lényeges egyes projektekben, például a hazai kis- és középvállalatok megerősítésében is a feladata.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Fejlesztési Bank szerepe, jelentősége nagyon komoly. Az elmúlt évben a Gazdasági Minisztérium által meghirdetett Széchenyi gazdaságfejlesztési terv komoly lehetőséget biztosított az ország egyenletes, dinamikus fejlesztésében, hiszen a Széchenyi-tervben megfogalmazott elképzelések és kiadott pályázati célok és lehetőségek mind az ország gazdasági fejlődését szolgálják, melynek fontos láncszeme a Magyar Fejlesztési Bank.

A Magyar Fejlesztési Bankról szóló T/3746. számú törvényjavaslat céljai a következők.

 

(9.50)

 

 

A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság szervezetének, működésének és feladatainak önálló törvényben való komplex szabályozása hármas célt szolgál: a korábbinál részletesebb szabályozás által növeli a bank státusának áttekinthetőségét, ezáltal javítja nemzetközi pénzpiaci pozícióját. Alkalmassá teszi a bankot a nemzetgazdaság modernizációját célzó stratégiai befektetések szervezője és finanszírozója szerepében való fellépésre. Eleget tesz az európai csatlakozásból fakadó jogalkotási kötelezettségnek.

A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság az állam tartós tulajdonában levő fejlesztési bank, mely nagy volumenű infrastrukturális beruházások finanszírozásában, valamint egyes projektek, hazai kis- és középvállalatok megerősítésében, kereskedelmi bankokon keresztül refinanszírozásában tölt be szerepet. Nem profitorientált, de befektetéseit a megtérülés igényével folytatja.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos különleges fejlesztési igények és forráskezelési feladatok végrehajtása érdekében indokolt az Országgyűlés által 1996-ban a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Részvénytársaság jogutódjaként létrehozott Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságra vonatkozó, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. CXII. törvényben lévő szabályrendszer felülvizsgálata és külön törvénybe foglalása.

A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság tevékenységét eddig is a közérdek szolgálata jellemezte. A feladatai körében végzett pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási tevékenységét elsősorban nem haszonszerzés céljából, hanem a nemzetgazdasági célkitűzések megvalósítása érdekében végzi.

Az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat elfogadásával a jogalkotó komplex egésszé teheti a hitelintézetekre vonatkozó szabályozás azon rendszerét, amely szerint a szakosított hitelintézetekről külön törvény rendelkezik. A Magyar Fejlesztési Bank a magyar és nemzetközi társintézetek által nyújtott jelentős forrásokat használ fel, ezért szükséges, hogy egy önálló, az előzőeknél részletesebb rendelkezéseket tartalmazó törvény szabályozza. Így a bank a nemzetközi pénzpiacon megfelelő súllyal, áttekinthető státussal jelenhet meg, amely erősítheti a bizalmat iránta.

A dinamikus gazdasági fejlődés és a Széchenyi-terv adta lehetőségek megvalósítása nagymértékben meghatározza a bank feladatait. Ezek a feladatok: elősegítse a magyar gazdaság modernizációját, élénkítését; részt vegyen az állami infrastrukturális, környezetvédelmi beruházásokban, valamint állami fejlesztésekben és beruházásokban, azok kezeléséhez kapcsolódó feladatok ellátásában; részt vegyen az állami források korszerű, hatékony és bankszerű kihelyezésének megtervezésében, közvetítésében, közreműködjön az állami támogatások, valamint kedvezmények és a piaci körülmények összehangolásában; részt vegyen az egyes állami célelőirányzatokból történő kifizetésekhez kapcsolódó feladatok ellátásában, ideértve a támogatási igények kifizetését, valamint a kifizetések felhasználásának elszámolását és értékelését.

Közreműködjön az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz, illetve a későbbiekben a tagsághoz kapcsolódó állami fejlesztések és beruházások pénzügyi lebonyolításában, részt vegyen az Európai Unió előcsatlakozási eszközeinek igénybevételéhez kapcsolódó szakosított hitelintézeti feladatok ellátásában, ideértve a nemzetközi gazdasági vagy pénzügyi intézményektől történő forrásbevonás és -közvetítés lebonyolítását. Közreműködjön az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/B. §-ának (5) bekezdés a) pontjában foglalt szervezetek harmadik személlyel szemben fennálló lejárt követeléseinek faktorálásában, érvényesítésében; részt vegyen az általa nyújtott saját, illetve az általa közvetített állami és nemzetközi források felhasználásának és hasznosulásának elszámoltatásában, értékelésében.

Nagyon fontos feladata az elszámoltatás, az ellenőrzés. Az elmúlt évtized sok rossz tapasztalata - amely az el nem készült beruházásokban, a gazdaságtalan forráskihelyezésekben is látható volt - több pénzintézetet nehéz helyzetbe hozott. Ezért nagyon fontos az ellenőrzés kiemelése, a kihelyezett források hasznosulásának figyelemmel kísérése. Hiszen a Magyar Fejlesztési Bank a meghatározott pénzügyi szolgáltatási tevékenységen túlmenően a 2. § e) és d) pontjában összefüggésben - az érintett minisztériumokkal kötött szerződés alapján - az állami pénzalapokból, célelőirányzatokból finanszírozott programok támogatásához kapcsolódó lebonyolítási feladatokat is ellát.

Ezek a feladatok igen fontosak például a támogatott pályázatok pénzügyi lebonyolításánál, ezek megvalósításának ellenőrzésénél, a források felhasználásánál. A törvényjavaslat meghatározza a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság gazdaságpolitikai elvárásoknak megfelelő feladatait, ezekhez igazodóan szélesíti mozgásterét, forrásbevonási lehetőségeit, rugalmassá teszi a kockázatvállalás mértékét.

A szabályozásból származó előnyöket és hátrányokat összességében kell vizsgálni. Az esetleges előnyöket az azonos körben jelentkező hátrányok - mint a tevékenységek korlátozottsága és a nem profitorientáltság - ellensúlyozzák. A szabályozottság semmiféleképpen nem okoz negatív diszkriminációt a többi hitelintézettel szemben, mivel a Magyar Fejlesztési Bank egy speciális, állami feladatokat ellátó szakosított hitelintézet.

Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során Magyarország kérte az Eximbank mellett a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság mint szakosított hitelintézet kivételi listára helyezését az EU banki irányelve alól, ami a gyakorlatban a prudenciális előírások alóli felmentést jelenti. Ennek feltételeként az EU öt kritériumot jelölt meg, amelyek közül jelenleg egyedül a bank tevékenységének önálló törvényben való szabályozása hiányzik; ezt a szóban forgó törvény valósítaná meg. Az Európai Bizottság 2000. november 13-án bocsátotta ki e témában az úgynevezett közös álláspontot, amelyben elfogadta a Magyar Fejlesztési Bank kivételi listára helyezését. Az általunk tárgyalt törvényjavaslat elfogadása megerősítené a bank kivételi listára helyezésének megalapozottságát, mivel a többi pontnak már megfelel és így EU-konformnak tekinthető.

A törvény meghatározza a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonviszonyait. A bank a magyar állam kizárólagos tulajdona, részvényei névre szólóak, forgalomképtelenek.

A törvényjavaslat leírja a Magyar Fejlesztési Banknak a költségvetéshez fűződő kapcsolatait. Nagyon fontos, hogy a bank a lehető legkedvezőbb feltételekkel jusson hazai és külföldi forrásokhoz közérdekű feladatainak ellátásához. Ezért a kormány készfizető kezesként felel a központi költségvetés terhére. A költségvetési törvény határozza meg a Magyar Fejlesztési Bank által felvett belföldi és külföldi hitelek és a kötvénykibocsátás együttes állományának felső határát. Az éves költségvetési törvény határozza meg a kormány megbízásából a Magyar Fejlesztési Bank által a költségvetés terhére harmadik fél javára vállalható készfizető kezesség és bankgarancia-ügyletek állományának felső határát.

A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság az állam gazdaságpolitikai céljaival összhangban a nemzetgazdaság számára meghatározó jelentőségű beruházások finanszírozójaként jelenik meg. Ezek stratégiailag fontos feladatok: infrastruktúra, környezetvédelem, vállalkozásfejlesztés s a többi; a közeljövőben ezek meghatározói a magyar gazdaság további fejlődésének és a régiós különbségek csökkentésének. Fontos hatása van a vidék felzárkóztatásában, a gazdasági különbségek csökkentésében. Komoly hatása van a foglalkoztatáspolitikára, a munkanélküliség csökkentésére, az egyéni és családi jövedelmek növelésére.

A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság nem profitorientált, de a befektetéseit a megtérülés igényével folytatja. Az igazi megtérülés állami szinten jelentkezik a nagy állami beruházásoknál, hiszen sok befektető, vállalat, vállalkozás már csak a kész infrastruktúrával könnyen, gyorsan megközelíthető helyen ruházza be pénzét, építi fel vállalatát. Ilyenkor a termelés, a munkahelyteremtés hozza meg az állami befektetés hasznát hosszú távon.

A Széchenyi-terv megvalósulása és gazdasági eredményeinek megjelenése függ az állam nagy infrastrukturális beruházásaitól. A Magyar Fejlesztési Banknak ebben van óriási szerepe. Mivel a magyar és a nemzetközi források kihelyezéséről van szó, nagyon fontos ezen források felhasználásának követése, ellenőrzése.

A Fejlesztési Bank tevékenységét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a társaság felügyelőbizottsága, a tulajdonosi jogok gyakorlója, az Állami Számvevőszék és a Kormányzati ellenőrzési Hivatal ellenőrzi. Az éves könnyvizsgálati záradékot is tartalmazó beszámolóját a tárgyévet követő év május 31-éig, az MFB-csoport konszolidált éves beszámolóját legkésőbb a tárgyévet követő június 30-ig kell a cégbíróságnál letétbe helyezni és közzétenni.

 

(10.00)

 

Tehát ez mindenki számára nyilvános, ellenzéki képviselőtársaim! A cégbírósághoz való benyújtást követő 30 napon belül a tulajdonosi jogok gyakorlója és a kormány elé terjeszti. Az Országgyűlés ellenőrző funkciója is megvan, hiszen a Parlament falain belül több fórum van a kormány és az általa felügyelt cégek gazdálkodásának az ellenőrzésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény elfogadása nemcsak az európai uniós konformitás miatt fontos, hanem az ország gazdasága további növekedésének jogi alapjait is megteremti. A törvényjavaslat általános vitára alkalmas; és az általános vita után, azt hiszem, arról szól a történet, hogy ha az ellenzéknek, illetve a kormánypártoknak is javaslatai, módosításai vannak, hogy a törvény még jobb legyen, ezt meg lehet tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Kurucsai Csaba.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy 1993. augusztus 5-én egy Fidesz-orientált cég 1 millió forintos alaptőkével kibocsát 155 millió forint kötvényt, ezzel kötelezettséget vállal arra, hogy majd 2003. május 31-ig 252 millió forintot törleszt. Ugyanezen a napon a szintén Fidesz-orientált Quality Profit Kft. lejegyezte a kötvényeket - az ellenértéket természetesen nem fizette meg. Két héttel később a követelés a postabankos Duna Club Kft.-hez kerül, amelyik kifizeti az 1 millió forintos alaptőkéjű kft.-nek a 155 millió forintot. Aztán amikor a kötvényekre kellene fizetnie az 1 millió forintos alaptőkéjű Fidesz-orientált cégnek, a fizetés elmarad. A tartozást végső soron rendezi az állam a bankkonszolidációval.

Mit hallottunk szerdán, tisztelt (Tállai András: A törvényről beszéljél!) képviselőtársaim? Államtitkár úr, a törvényről beszélek, csak felvezetem. Mit hallottunk szerdán a kormány tájékoztatóján? A 3 millió forintos alaptőkéjű, labdarúgást szervező kft. kibocsát 8 milliárd forintos kötvényt, amit a Magyar Fejlesztési Bank lejegyez, a kormány pedig (Bauer Tamás: Így van!) kezességet vállal a visszafizetésre. Ugye, nem kell mondani, hogy van hasonlóság a két eset között? A minimális tőkével rendelkező társaság a tőkéjét messze meghaladó fizetési kötelezettséget vállal, majd az állam, a költségvetés fizet.

Van más hasonlóság is, tisztelt képviselőtársaim. 1993-ban a Fidesz gazdasági mágusa ugyanaz a személy, aki ma a Magyar Fejlesztési Bank Rt. legbefolyásosabb tanácsadója. És még egy hasonlóság, tisztelt képviselőtársaim: akkor is kellett a pénzszerzéshez egy banki háttér, és ez most is szükséges. A különbség csak annyi, hogy akkor autóüzletágat fejlesztettek, gyakorlatilag az állam pénzéből, most pedig a focit fejlesztik. Persze, rögtön hozzáteszem, hogy én szeretem a focit, nem ezzel van a bajom. (Birkás Tivadar: '94 és '98 között...)

És most, tisztelt Ház, itt fekszik előttünk a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-ről szóló törvénytervezet, amely arra vár, hogy rövid vita után az elfogadásával törvényi keretek közé emeljük a kormányzati házibank működését, amelytől a kormány azt várja, ahogy azt hallottuk az államtitkár úrtól, hogy a nemzetközi pénzpiacon kellő súllyal, világos, könnyen áttekinthető státussal jelenhessen meg, és ennek nyomán az MFB Rt.-vel szembeni üzleti bizalom növekedjen. Ez van az általános indokolásban is.

Nézzük meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a javaslat megfelel-e a vágyaknak! Először is, nélkülözhetetlen lenne a hazai banki és pénzügyi rendszer fejlődésének az elemzése. Azt meg kell állapítanunk, hogy ez nem történt meg. Csak egy ilyen elemzést követően mondhatjuk ki, hogy hosszú távon szükség van egy 100 százalékos tulajdonú szakosított hitelintézetre. Most tehát, mivel ilyen helyzetet teremtett a kormányzat, gyakorlatilag tényként kell elfogadni a szükségességét, miközben tudnunk kell azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy van más reális fejlődési pálya is, van más reális fejlődési lehetőség is. (Dr. Horváth János: Bokros-csomag!) Ha tényként fogadjuk el a szükségességét, mert kényszerű helyzetben vagyunk, akkor kénytelenek vagyunk egyetérteni azzal, hogy önálló törvényi (Lenártek András: Sajnálom!) szabályozásra van szükség, mert a kormányrendelettel történő szabályozástól mindenképpen jobb egy fokkal az ilyen módon történő szabályozás, főképp, ha a célokat képes megvalósítani. Ilyen célokat fogalmaz meg a törvényjavaslat, hogy átlátható működés, s a sajátos szerepből fakadó feladatok ellátása.

Áttanulmányozva a törvényjavaslatban foglalt eszközrendszert, azt lehet megállapítani, hogy bizony ebben a törvényjavaslatban nem sikerült olyan szabályozást elénk tenni, amely segítségével azok a fontos célok megvalósíthatóak lennének.

Tudnunk kellene azt is, hogyan gondolkodik a kormány, tisztelt Ház, az állam közvagyon-kezelői funkciójának a gyakorlását biztosító intézményrendszerről. Hallhatjuk a sajtón keresztül, hogy napirenden van az ÁPV Rt. megszüntetése, valamilyen jogutód létrehozása, és akkor most látjuk, hogy új szereposztást kap a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság is. Természetesen állami vagyont kezel a Kincstári Vagyoni Igazgatóság is. Tehát nem lehet tudni, hogy a Magyar Fejlesztési Bank hogyan illeszkedik ebbe a megváltozott szerepbe, egyáltalán mi a Fejlesztési Bank feladata.

Végül az utolsó általános észrevételem az, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényhez képest aránytalan eltéréseket rögzít a törvényjavaslat. A követelmények megítélésem szerint aránytalanul fellazulnak, szinte korlátlan állami garancia érvényesül a kötelezettségekkel szemben, illetve a kötelezettségek mögött.

Az általános megjegyzések után néhány konkrét, alapvető problémát szeretnék felvetni, amit a Fidesz vezérszónoka sajnálatos módon elfelejtett megemlíteni, pedig a költségvetési bizottsági vitában a Fidesz megszólaló képviselője - mert olyan sokan nem védték ezt a törvényjavaslatot - majdnem hasonló problémákat feszegetett. Most már persze megértem, hogy ő nem vállalta a Fidesz álláspontjának az itteni ismertetését.

Tehát nézzük a konkrét problémákat! Ahogy arra már utaltam, a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság gyakorlatilag törvényi keretek között válhat kormányzati házibankká. Egy példát szeretnék mondani, hogy miért tartom ezt igaznak. A törvényjavaslat szerint gyakorlatilag kölcsönt nyújthat olyan vállalkozásban való részesedés megszerzéséhez, amelyben az MFB Rt.-nek befolyásoló részesedése van. Amit egyébként tilt a hitelintézetekről szóló törvény, ő azt most megengedi, ezzel természetesen alkalmassá válik a bank tőkéjének az észrevételen kiszivárogtatására, amit majd természetesen pótolni fog a költségvetés, s alkalmas, tisztelt képviselőtársaim, a tűzhöz közel állók vagyonjuttatására. Példákat lehetne sorolni.

Az MFB befektetési, szolgáltatási jogosítványainak a bővülése nem jár együtt az átláthatósági szint emelésével, így a közpénzek, a közvagyon mozgásának áttekintése még nehezebb lesz, mint az korábban volt. Ez a klientúra építésére természetesen kiválóan alkalmas. Most csak a legújabb mai híreket szeretném ide hozni: azt mindenki tudja, hogy a Defend Kft. nem áll túl mesze a Fidesz politikusaitól. Most az MFB kivásárolta a Defend Kft. üzletrészét, meglehetősen nagy mértékben. Lehet klientúrát építeni ilyen módon is!

A harmadik konkrét észrevétel: a költségvetés számára aránytalanul nagy kockázatot hordoz a bankot terhelő fizetési kötelezettség mögötti készfizetői kezesség. A készfizetői kezesség vállalása a nagy infrastrukturális beruházások finanszírozása esetén akár szükségszerű is lehet, de a korlátlan kezességvállalás nem biztosítja a megszerzett források hatékony felhasználását.

 

 

(10.10)

 

Elfogadhatatlan számunkra, ahogy az Országgyűlést kezeli a törvényjavaslat, és ezzel párhuzamosan, ahogy keveredik a tulajdonjog gyakorlása és az ellenőrzés. Megítélésünk szerint semmi nem indokolja az eltérést a gazdasági társaságokról szóló törvénytől e vonatkozásban sem.

Az ötödik konkrét észrevétel az, hogy nem biztosított megfelelő mértékben a versenysemlegesség. Tudom, rögtön azt mondják a kormánypárti képviselők, hogy nem is az a cél, hogy versenysemleges legyen a Magyar Fejlesztési Bank; akkor pedig másképp fogalmazok, akkor úgy fogalmazok, hogy túlzott az a versenyelőny, amelyet prioritásként biztosít a törvényjavaslat a bank számára.

Az indokolás nagy hangsúlyt helyez az állítás ellenkezőjének bizonyítására, de megítélésem szerint nem lehet tagadni, hogy a prudens működéssel kapcsolatos előírások, a tágra szabott, feladatokhoz kötött számlavezetés, a haszonszerző tevékenységnek a kizárása, vagyis hogy előnyösebben tud a piacon működni, ez mind-mind egyértelműen a versenyelőnyök megszerzésére mutat példát, vagyis azt bizonyítja, hogy a többi kereskedelmi bankhoz képest aránytalanul nagyobb versenyelőnnyel rendelkezik a bank.

Tele van a törvényjavaslat belső ellentmondással. Például azt mondja, hogy a köz érdekében működik a bank - ezt rögzíti az indokolás is és a törvényi szöveg is -, ugyanakkor kizárja a közalkalmazottakat a vezető tisztségviselői körből, és megfogalmazza a feladatok piaci szemléletű végrehajtását. Én úgy ítélem meg, hogy a közérdekű, nem haszonszerzésre irányuló tevékenység bizonyos feladatok elvégzése során akár a korrupció melegágyának is tekinthető. Mondok egy példát, nehogy kérdőjelek ébredjenek a kormánypárti képviselőkben.

A feladatok között megjelenik a tb-követelés, adott esetben társadalombiztosítási követelés, vagy akár a különböző költségvetési alapoknál felhalmozott követeléseknek a faktorálása. Ez lehetővé teszi, hogy a Magyar Fejlesztési Bank ebbe beszálljon. És a Magyar Fejlesztési Banknak nincs eredménykötelme, hiszen minden további nélkül el tud úgy számolni a tulajdonosokkal, hogy osztalék felhalmozására nem kerül sor, kifizetésre nem is kerülhetne sor. Ez a tény önmagában elviseli azt, hogy az eszközök leértékelése megvalósulhasson, plusz még hitelezhet is ez a Fejlesztési Bank, és akkor minden további nélkül lehetősége kínálkozik arra, hogy egy meglehetősen nyomott áron adja el a követelést, amihez még hitelt is biztosít.

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha végiggondoljuk ezt a lehetséges folyamatot, akkor valóban eljuthatunk arra a következtetésre, hogy a törvényjavaslatnak a végrehajtása során bizony a korrupciót is támogatják azok, akik egyetértenek egy ilyen törvényi szabályozással.

Tehát összességében arra a kérdésre, amelyet az elején feltettem, hogy a vágyakat vajon kielégíti-e - mármint azokat a vágyakat, amelyeket a törvényjavaslat megfogalmaz - az elénk terjesztett javaslat, én azt gondolom, csak az lehet a válaszunk, hogy bizony, azoknak a nemes vágyaknak nem felel meg ez a javaslat. Korábban mi azt gondoltuk, hogy módosító javaslatokkal a szükséges korrekció elvégezhető. Minél jobban elmélyed az ember a törvényjavaslatnak a tárgyalása során a rejtelmekben, egyre inkább felszínre jönnek azok a trükkök, amelyekről egészen másképp vélekedett, értelemszerűen, a Fidesz vezérszónoka. Én azt gondolom, hogy az alapos tanulmányozás elkerülhetetlen, és akkor valószínűleg a kormánypárti képviselők is rájönnek arra, hogy tulajdonképpen mihez adják majd a szavazatukat.

Megítélésünk szerint károsan hat ez a törvényjavaslat a kereskedelmi bankok piacára, viszont meg kell állapítani, egy szempontból nagyon hasznos: ez a törvényjavaslat hasznos a kormány klientúrájának. Ha mindezeket számba vesszük, akkor én azt gondolom, jobb lenne ezt a törvényjavaslatot mégiscsak visszavonni. Lehet ugyan megfogalmazni hozzá módosító javaslatokat, de azt gondolom, az egész törvényjavaslatot vissza kellene vonni, és egy más formában végiggondolni a szabályozását a Magyar Fejlesztési Banknak. De addig is, ameddig ez nem történik meg, azt gondolom, ügyelni kellene arra, hogy a bank legalább a kormányhatározatnak megfelelő módon és törvényesen működjön, mert vannak aggályaink itt az elmúlt napok eseményeit hallva.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció ezt a törvényjavaslatot nem támogatja, és javasolja a kormánynak, hogy egy új, javított formában nyújtsa be ismét a Ház elé.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Kurucsai Csaba képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Bauer Tamás.

 

DR. KURUCSAI CSABA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg, hogy a T/3746. szám alatt a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról előterjesztett törvényjavaslat minden hibája ellenére egy fontos, megkerülhetetlen jogszabályi kezdeményezés.

Álláspontunk szerint az MFB Rt. a magyar bankrendszer egy speciális szereplője lesz. Az állam tartós tulajdonában álló fejlesztési bankként elsősorban a nagy volumenű infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában, illetve - a kereskedelmi bankokon keresztül kiemelt beruházások, fejlesztések esetén - refinanszírozásában lesz szerepe. Ezzel az a cél, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt. segítse elő a kormányzati források koncentrált és figyelemmel kísérhető felhasználását.

A kormányzati szándékoknak megfelelően az idei törvényalkotási munka hangsúlyosan a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programja vállalásainak teljesítésére irányul. Ha azt vizsgáljuk, hogy a törvényjavaslat mennyiben felel meg a kormányzati szándéknak vagy mennyiben eurokonform, akkor azt kell mondanunk, hogy jelenlegi formájában bírja az Európai Unió Bizottsága 15. főigazgatóságának támogatását.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy Európában és az Európai Unió tagországaiban is léteznek hasonló hitelintézetek. Az Európai Uniónak a hitelintézetekre vonatkozóan jól körülhatárolható direktívái vannak. Ezen szabályok alól a bizottság csak kivételesen és igen szigorú feltételek megléte esetén ad felmentést. Magyarország nem azért élt a Fejlesztési Bank Rt. esetében a kivételi listára helyezés kérésével, mert valamely kötelező uniós előírást nem tudna teljesíteni; tette ezt azért, mert nincs olyan eurokonform finanszírozási intézményünk, amely az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal felmerülő fejlesztési feladatok banki hátterét biztosítja.

A Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg, hogy külön értéke a törvényjavaslatnak az, hogy rögzíti: a Magyar Fejlesztési Bank Rt. szakosított hitelintézeti feladata az, hogy külön jogszabályban meghatározott eljárás szerint részt vegyen az Európai Unió előcsatlakozási eszközeinek igénybevételéhez kapcsolódó szakosított hitelintézeti feladatok ellátásában, ideértve a nemzetközi gazdasági vagy pénzügyi intézményektől történő forráselvonást és közvetlen lebonyolítást is. Mindez azt jelenti, hogy az európai uniós csatlakozásunk érdekében egy újabb jelentős lépést teszünk az intézményi harmonizáció terén.

 

 

(10.20)

 

Az Európai Bizottság 2000. november 13-i közös álláspontja elfogadta a magyar kormány Eximbank Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. tekintetében előterjesztett kivételi listára helyezés iránti kérését.

Beszédem legelején jeleztem, hogy a Független Kisgazdapárt a törvényjavaslatot minden hibája ellenére üdvözlendő kezdeményezésnek tartja. Ha jó törvényt akarunk alkotni, akkor kezelni, orvosolni kell azokat az aggályokat is, melyek a javaslattal kapcsolatosan megfogalmazódnak.

Mivel adófizető polgár vagyok, így az adóbevallás készítése idusán látom azt, hogy a tekintetes hivatal mitől szabadított meg az elmúlt év folyamán, ezért ilyenkor különösen érzékeny vagyok arra, hogy adóforintjaimnak mi lett vagy mi lesz a sorsa. A tervezet 5. § (1) bekezdése, mely a költségvetés készfizető kezességét szabályozza, nem nyugtat meg. Nem nyugtat meg különösen akkor, ha netalán az általam támogatott törvény szerint létrehozott Magyar Fejlesztési Bank Rt. egy elhibázott projektet finanszíroz vagy deficitet hoz össze. Ekkor a kormány az én adóforintjaimmal készfizető kezességet vállal. Ez önmagában nem lenne baj, ha látnám a törvénytervezetben azokat a fékeket és mechanizmusokat, amelyek az esetleges meggondolatlan pénzkiáramlást korlátozzák. Úgy gondolom, a hitelintézeti törvény e tekintetben némi garanciát adhat, de nem ártott volna erre a törvénytervezetben utalni.

Ugyancsak a beszédem legelején a Független Kisgazdapárt nevében üdvözöltem, hogy a törvénytervezet elősegíti az állami infrastrukturális beruházások finanszírozását, illetve más kereskedelmi bankokon keresztül refinanszírozását. Külön öröm volt olvasni az általános indoklásban, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt. részt vesz többek között a fejlődőképes, közepes méretű regionális szerepvállalásra is képessé tehető vállalkozások finanszírozásában és ezáltal a regionális különbségek mérséklésében.

Gyakorló jogászként leélt eddigi huszonöt évemben nem volt példa arra, hogy jogot a törvény indoklására hivatkozva tudtam volna érvényesíteni, úgy remélem, nem lesz ez másképp a jövőben sem. Márpedig indoklás van, törvényszöveg nincs a regionális szerepvállalásra képessé tehető vállalkozások finanszírozására, a regionális különbségek mérséklésére. A Független Kisgazdapárt úgy ítéli meg, hogy felettébb szimpatikus megoldás lenne, ha ez esetben a törvény szövegét igazítanánk a tervezet általános indoklásához.

Ha az előzőekben a jogi pályán eltöltött évekre hivatkoztam, engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a továbbiakban is szakmához kötődően a kifogásaimat megosszam önökkel.

A 2. § c) pontja feladatul szabja a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-nek, hogy részt vegyen a korszerű, hatékony és bankszerű kihelyezések megtervezésében, közvetítésében. Úgy vélem, a hatékonyságot, a bankszerűséget illetően egzakt fogalmakkal rendelkezünk; a korszerűséget illetően azonban kétségeim vannak, elsősorban annak tervezethez köthető tartalmi elemeire vonatkozóan. Az általános indoklás sem adott számomra eligazítást, ezért úgy vélem, ez esetben meg kellene reszkírozni, hogy ezt a "korszerű"-t valahogy kifelejtsük a normaszövegből. Nem biztos, hogy ettől rosszabb lesz.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felszólalásomban a Független Kisgazdapárt részéről mindenekelőtt a jogi aggályaimat osztottam meg önökkel; közgazdasági kifogásokkal, mivel nem kenyerem e terület, nem éltem, feltehetően megteszik ezt utánam szóló képviselőtársaim. Mielőtt azonban buzgalmuk elsöpörné a kiválasztott törvényjavaslatot, jelezném, hogy azt ember alkotta, így ember javíthatja. Márpedig ha ezt megtesszük, akkor a T/3746. számú törvényjavaslat elfogadását a Független Kisgazdapárt támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Kurucsai Csaba képviselőtársam említette az Unióhoz való csatlakozás kérdését. Valóban igaz az... (Varga Mihály: Hogy lehet kétperces a vezérszónoki körben?)

 

ELNÖK: Nincs vezérszónoki kör!

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): ...valóban igaz az, hogy a törvényjavaslat előírja, hogy kivételi listára kell tenni az Eximbank mellett a Beruházási és a Fejlesztési Bankot is. Nem akarok ezzel részletes foglalkozni, de már mindjárt az 1. pont gondot okoz számomra, jó lenne, ha az előterjesztő ezt megrágná. Tudniillik az első feltétel ahhoz, hogy kivételi listára kerüljön a bank, az, hogy nem végez a szakosított hitelintézet határon átnyúló tevékenységet. No, ezt igen nehéz megenni; azért nehéz, mert olyan integráció van a magyar vállalatok és különösen a szomszédos országok között, hogy közvetve mindenféleképpen fog végezni határon átnyúló tevékenységet is ez a bank.

Elhiszem, hogy most már ezt a kritériumrendszert az Unió Európai Bizottsága elfogadta, de nehéz lesz ennek a feltételnek megfelelni az uniós irányelvek alapján.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. A kérdező képviselők tájékoztatására mondom, hogy nem vezérszónoki rendszer van. Itt valóban csak a szokásos önmérsékletre lehet apellálni, hiszen tizenhat felszólaló jelentkezett előre írásban.

Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi majd Font Sándor.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. (Font Sándor közbeszólása.) Tisztelt Országgyűlés! A megjegyzésekre kénytelen vagyok közölni, hogy Gyimóthy Géza képviselő úr státusa még mindig vitatott, ezért voltam kénytelen ezt a megszólítást alkalmazni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslat szerencsés időpontban kerül tárgyalásra; szerencsés időpontban, mert éppen ma reggel jelent meg az újságokban egy fontos hír, miszerint a Magyar Fejlesztési Bank többséget szerez a Defend Kft.-ben. Nem tudom, hogy ez a tranzakció a nemzetgazdaság előtt álló állami részvételt is igénylő fejlesztési beruházási feladat-e, az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos különleges fejlesztési igényeket és forráskezelési feladatokat valósít-e meg - folytathatnám a törvény preambulumában a hivatkozásokat. Valami egész más ez a tranzakció, amiről a mai újságokból szereztünk hírt, majd még visszatérek rá. Mindenesetre megállapítható, hogy új megvilágításba vagy még világosabb megvilágításba helyezi ez a mai nap ezt a törvényjavaslatot.

A Szabad Demokraták Szövetsége ezt a törvényjavaslatot úgy, ahogy van elutasítja, ez a törvényjavaslat ugyanis a szervezett felelőtlenség, az Európától való szervezett elkülönülés és a szervezett felvilág törvényjavaslata. Három szempontból elemzem a törvényjavaslatot: szűken vett közgazdasági, integrációs és korrupciós szempontból.

Kezdjük az elsővel! Önmagában véve a Magyar Fejlesztési Bankról szóló külön törvény kezdeményezése szimbolikus aktus, eddig ugyanis a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó szabályozás a hitelintézeti törvény része volt, és ez egy fontos dolog. Mi is a hitelintézeti törvény, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény, ez a több mint kétszáz paragrafusból álló törvény? A hitelintézetek nem mást tesznek, mint a megtakarításokat átirányítják, mint a megtakarításokat kihelyezik. A hitelintézeti törvény temérdek garanciát tartalmaz a befektetők, a betétesek védelmében, az egész pénzrendszer biztonságos működésének védelmében. Az, hogy eddig ezt a különleges pénzintézetet a hitelintézeti törvényben szabályozták, azt volt hivatott kifejezésre juttatni, hogy ezeknek az alapvető befektetővédelmi, pénzpiacvédelmi szabályoknak módosításokkal ugyan, de a Magyar Fejlesztési Bank is alá van vetve. Az az elképzelés, hogy kiveszik belőle, azt a törekvést fejezi ki, hogy ne legyen alávetve.

Amikor a hitelintézeti törvény prudens működési szabályokról beszél, amikor a hitelintézeti törvény korlátozza a pénzintézetek nagy kockázatvállalását, korlátozza a pénzintézetek, hitelintézetek befektetéseit, korlátozza a pénzintézetek tulajdonszerzési lehetőségeit és a tulajdonszerzések hitelnyújtással való támogatását, mindezek a korlátozások azt szolgálják, hogy megvédjék azokat, akik a pénzüket a hitelintézetekre bízzák mint betétesek; hogy a hitelintézetek, ahol az emberek pénze van, ne omoljanak össze, mint annak idején a rendszerváltást követő első években emlékezetes módon néhány bank - Ybl Bank, Realbank és a többi -; hogy az emberek ne veszítsék el a befektetéseiket; hogy óvatos és megfontolt politikát folytassanak a hitelintézetek.

 

 

(10.30)

 

Azzal, hogy a kormány kiveszi, ki akarja venni a kormány ebből a törvényből ezt az intézményt, azt juttatja kifejezésre, hogy nem akar prudens, óvatos, felelősségteljes módon bánni azzal a pénzzel, amit ez az intézmény kezel. Ez a dolog annál is súlyosabb, tisztelt képviselőtársaim, mert míg egy átlagos kereskedelmi bank azt a pénzt kezeli, amelyet a polgárok a piacon önként, saját elhatározásukból odatettek, ez az intézmény közvetve vagy közvetlenül azt a pénzt kezeli, amelyet az állam a polgároktól adók formájában, kényszerrel vett el, és aztán ennek az intézetnek odaadja. A felelőtlenség tehát súlyos. Azzal, hogy ez az intézmény olyan felhatalmazásokat kap az államtól, hogy nem kell betartania azokat a szigorú szabályokat, amelyeket más, ugyanezen a pénzpiacon jelen levő hitelintézeteknek be kell tartaniuk, ezzel a verseny feltételeit torzítja, ezzel előnytelen helyzetbe kerül minden más hitelfelvevő és minden más hitelnyújtó, megzavarja tehát a pénzpiac működését.

Az idősebbek még emlékeznek rá, élt Magyarországon egy nagyon eredeti gondolkodású, kiemelkedő közgazdász, Liska Tibornak hívták, aki a szocialista gazdasági rendszer kiemelkedő kritikusa volt, ő vezette be a szocialista rendszer leírásában a szervezett felelőtlenség kategóriáját. A gazdasági reformnak az volt a célja, hogy az államilag szervezett felelőtlenség rendszerét megszüntesse. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat az államilag szervezett felelőtlenség rendszerét építi újjá.

Ha végignézik azokat a szabályokat, amelyeket tartalmaz, arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat azokat a garanciális szabályokat, amelyeket a hitelintézeti törvénynek a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó előírásai eddig is tartalmaztak, tovább lazítja, illetve megszünteti. Nagyon érdekes egybevetni az ebben foglaltakat azzal, hogy mit tartalmaz a hitelintézeti törvény általában, például azt tartalmazza, hogy nagy kockázatnak az minősül, ami a hitelintézet szavatolótőkéjének 10 százalékát meghaladja. A 2000. december 31-éig érvényesülő szabály ezt a 10 százalékot az MFB esetében 25 százalékra emelte, a 2001-es költségvetés-módosítással, amit ez a törvény átvesz, önök 35 százalékra viszik fel ezt a határt. Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben vállalt kockázatok együttes összege általában 25, a 2001-ig érvényes szabály szerint 35, az önök új szabályozásában, ebben a törvényben már 45 százalék. Ami a befektetések korlátozását illeti, a hitelintézeti törvény 83. §-ában az eddigi szabályozás azt mondta, hogy bizonyos befektetések esetében ez a Magyar Fejlesztési Bankra nem vonatkozik, ez a törvény már azt mondja, hogy ezek a rendelkezések minden megkötés nélkül a Magyar Fejlesztési Bankra nem vonatkoznak. És mindezeket a - hogy mondjam? - felelőtlenségi szabályokat teszi teljessé az a rendelkezés, amely az eddigi szabályokban emlékezetem szerint nem szerepelt: a Magyar Fejlesztési Bank egész tevékenysége mögött ott áll a költségvetés, az állami költségvetés korlátlan garanciája. Bármilyen veszteséget szenved el a tevékenysége során a Magyar Fejlesztési Bank, ott áll a költségvetés, és fizet.

Tisztelt Országgyűlés! Bizony, amikor önök elegánsan úgy fogalmaznak, mint ahogy az államtitkár úr fogalmazott a bevezetőjében, hogy: "a garanciális szabályok rugalmas alkalmazása" - ugye, ezt mondta, államtitkár úr, ma reggel, szó szerint felírtam, államtitkár úr -, akkor ez azt jelenti, hogy nincsenek garanciális szabályok, azt jelenti, hogy korlátlanul lehet költekezni. Ez tehát a szervezett felelőtlenség rendszere, amit a szabad demokraták elutasítanak.

A második kérdés - beszél erről az expozé is, a Kisgazdapárt képviselője is erről beszélt - az európai integrációs kérdéskör. Tisztelt képviselőtársaim, az indoklásban részletesen beszéltek arról, hogy itt egy olyan bankot hozunk létre, amelyet az Európai Unióban kivételi listára kell helyezni - kivételi listára! -, mert az ilyet az Európai Unió nem szereti. Igaza van Kurucsai Csabának abban, hogy van ilyen Nyugat-Európában is, ilyen típusú állami bank néhány európai uniós országban örökül maradt korábbi gazdaságtörténeti időszakokból, abból az időszakból, a második világháborút közvetlenül követő időszakból, amikor egy más gazdaságpolitikai filozófia létezett Nyugat-Európában is, amikor nem létezett még egységes európai, sőt világméretű pénzpiac, amikor nem létezett még a pénzpiacoknak az a kölcsönös függősége és kölcsönös sérthetősége, kölcsönös kockázatossága, amivel kapcsolatban éppen a '90-es évek végére látható volt, hogy mennyire fenyegeti a pénzpiacok működését és a gazdaság stabilitását szerte a világon. De az Európai Unió az ilyen típusú intézményeket nem szereti, eltűrni eltűri, de nem szereti, korlátozni kívánja, és ha egy belépő ország egy ilyen pénzintézetet kíván magával hurcolni az Európai Unióba, azzal árt magának. Az Európai Unióba be lehet lépni úgy, hogy mi úgy akarunk gazdálkodni, mint ahogy az az Európai Unióban szokásos, és lehet azt mondani: úgy akarunk belépni, mintha nem is akarnánk belépni - ez a rendelkezés ezt szolgálja.

Végül a harmadik kérdéskör: sok szó esik manapság a korrupcióról. A korrupció igazi szülőanyja az állami rendelkezés és az üzleti szektor határa, az állami rendelkezés és az üzleti szektor összefonódása. Nem véletlenül időzítették a Defendben való MFB-s részesedésvásárlás napjára ezt a vitát; hiszen mi is a Defend-ügy? A Defend-ügy az, hogy egy magáncég, amely politikai funkciókat is ellát... - emlékezetes a Kövér László megbízásából végrehajtott kazettavásárlás, amelynek a célja egy politikai harcban való eszközszerzés volt, talán még emlékeznek rá, tisztelt képviselőtársaim, és ezt finanszírozza meg az állam; Földi László pénz nélkül vette meg ezt a céget az egykori Postabanktól, hogy majd kifizeti, aztán megkapta az államtól a pénzt, amelyből kifizette.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondoljuk, hogy ez az ellenőrizetlen, felelőtlen gazdálkodási lehetőség, hitelkihelyezési lehetőség, pénzgyűjtési lehetőség, amit a Magyar Fejlesztési Bank jelent. Ez a teljes átláthatatlanság, ahogy az intézmény vezetése fel van építve, ahogy minden úgynevezett ellenőrző testület kinevezője közvetlenül az úgynevezett tulajdonosi jogok gyakorlója, vagyis a kormány kiválasztott minisztere. Ez, tisztelt Országgyűlés, nem más, mint a korrupció melegágya. Azt gondolom, hogy egy kormány általi korrupcióellenes programról tárgyalás, nem más, mint porhintés akkor, ha ugyanez a kormány egy ilyen törvényjavaslatot nyújt be, hiszen ebben a törvényjavaslatban semmiféle átláthatóság nincsen, semmiféle nyilvánosság nincsen, semmiféle parlamenti ellenőrzés nincsen - ugyanezt akarják csinálni, amikor az ÁPV Rt.-t megszüntetik és Magyar Holdingot hoznak létre -; hogy hova fordítja ez az intézmény az adófizetők milliárdjait, arra nézve semmiféle szabály nincsen, semmiféle ellenőrzés nincsen.

Tisztelt Országgyűlés! Mi, szabad demokraták az állami és az üzleti szféra effajta összekapcsolását, effajta összemosását elvi alapon elutasítjuk. Szerintünk tévedés volt, amikor az Antall-kormány 1993-ban létrehozta ezt az intézményt, Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter ezt azóta már elismerte. (Tállai András: '96-ban...!) Ilyen intézményre... (Dr. Fazekas Sándor: Miért nem szüntettétek meg?) Hiba volt, hogy nem szüntettük meg, egyetértek. (Tállai András: Te is megszavaztad!)

 

(10.40)

 

Ilyen intézményre nincs szükség, bízom benne, hogy a következő kormányváltás nyomán ezt a bankot meg fogják szüntetni. (Tállai András: Megszavaztad, most néztük meg!) Tudom, azt mondtam, hogy hiba volt, államtitkár úr; ezt a hibát nem fogjuk megismételni, és a következő kormányváltás után, ha önök elfogadják ezt a törvényjavaslatot, hatályon kívül fogjuk helyezni, és meg fogjuk szüntetni.

Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a törvényjavaslat, éppen, mert a célja a szervezett felelőtlenség és a szervezett felvilág megerősítése - szervezett felvilágon az államilag szervezett alvilágot értjük, csak hogy félreértés ne essék -, azt gondoljuk, hogy módosító javaslatot sem érdemes hozzá benyújtani. Akik, tisztelt Országgyűlés, ezt a törvényjavaslatot meg fogják szavazni, azok alá fognak írni egy üres csekket, amibe az összegeket utólag fogja beírni Simicska Lajos, Faragó Csaba, Stumpf István és Orbán Viktor. Mi ilyen üres csekket nem írunk alá, mi ezt a felelőtlenséget nem vállaljuk; ha önök ezt megteszik, lelkük rajta! Bízom benne, hogy ez a törvény másfél évnél többet nem lesz így hatályban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, még az engem ért megjegyzéshez annyit engedjen elmondani, hogy természetesen mindent eltűrök, de azért ajánlom figyelmébe a ügyrendi bizottság március 1-jei állásfoglalását - addig, amíg nem változik a helyzet, addig legyen szíves, ahhoz tartsa magát! (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.)

Két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Immár több mint másfél órája folyik a vita erről a törvényjavaslatról. Hallhattuk a Pénzügyminisztérium véleményét a benyújtott, az általa benyújtott törvényjavaslatról, hallhattuk ugyanezt a véleményt a Fidesz vezérszónokának az előadásában, és a bizottsági előadók, illetve az ellenzéki képviselők problémák sokaságát vetették fel, amire egyetlenegy hang válasz nem érkezik a kormánypárti oldalról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez az én véleményem szerint a parlament mérhetetlen lenézése. Az önök nem megszólalása azt üzeni a parlament másik oldalának, de a társadalomnak is, hogy teljesen mindegy, hogy erről az oldalról milyen vélemények fogalmazódnak meg - mondhatnak akármit, mi úgyis meg fogjuk szavazni ezt a javaslatot, azokkal a törvénytelenségekkel együtt, amelyeket itt képviselőtársaim sorra felsoroltak.

Én szeretnék még néhány apróságot felvetni, mert úgy gondoljuk, hogy annak ellenére, ahogyan ön, önök reagálnak vagy nem reagálnak a mi felvetéseinkre, nekünk el kell mondanunk minden egyes gondot, fel kell hívjuk ezekre a figyelmet. (Dr. Fazekas Sándor: Meglesz rá a reakció! - Tállai András: Nyugi!) Ilyennek tekintem én azt, hogy a Fejlesztési Bank egyáltalán alkalmas-e arra a feladatra, amelyre szánják, hogy például a fejlesztési források kihelyezésében, illetve azok felhasználásának ellenőrzésében hatékonyan közreműködjön. Akik már dolgoztak a területfejlesztésben, tudják, hogy ez milyen problémát jelent, tudják, hogy erre a Fejlesztési Bank nincs felkészülve, és hogy rövid idő alatt erre nem is tud felkészülni.

Most lejárt a kétperces időkeret, de a következő kétpercesben folytatni fogjuk a problémák sorolását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Természetesen nem vezérszónoki rendszer van - ezt az újonnan bejött képviselőknek mondom -, tehát valóban lehetőség van kétpercesekre. De - csak tájékoztatom az Országgyűlést - 16 képviselő jelentkezett 15 perces hozzászólásra, és természetesen akkor is lehetőségük van kifejteni a véleményüket a képviselőknek.

Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nagyon fontosnak tartom az egész Fejlesztési Bank-témában azt - ezt tanítjuk (Rozgonyi Ernő: Ez a baj!), és így is van az életben -, hogy a bank egy veszélyes üzem. A bank egy jelentős kockázatokkal tevékenykedő intézmény, és közismert az irodalomból, hogy nyolcféle kockázattal kell szembenéznie egy valódi banknak. Ha megnézem ezt a fejlesztési banki törvényjavaslatot, itt a kockázat - eléggé finoman kifejezve magam - le van minimalizálva, és így megkérdőjelezhető, hogy ez milyen bank.

A pénzügyi világban köztudott, ha az egyik kockázatot csökkentem, mondjuk, a kamatkockázatot, a hitelkockázat feltétlenül nő, és a banki szakembereknek, ha hatékonyan akarják működtetni a bankot, akkor azt az optimumot kell megkeresniük a nyolcféle kockázat összefüggésében, amely hatékonyabbá teszi a pénzkihelyezést. Ez hiányzik ebből a törvényjavaslatból!

A törvényjavaslat egy helyen azt mondja, hogy a javaslat a forrásszerzés során rugalmasabbá teszi a kockázatvállalás mértékét. Rugalmasabbá tenni a kockázatvállalás mértékét, ez azt jelenti, hogy szinte alig van kockázat, mert ez a bank gyakorlatilag - nagyon finoman kifejezve magam, hogy a falusi emberek is megértsék, akik ugyan nem foglalkoznak banki tevékenységgel - a kormány pénztárcája. És ha a kormány pénztárcája, akkor tulajdonképpen miért bank?

A későbbiek során majd jelentős mértékben kifejtem a kockázati tényezőkkel kapcsolatos dolgokat, most lejárt a két perc, úgyhogy ezekről később szólok.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre megadom a szót Fazekas Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egyik szocialista képviselőtársunk hiányolta azt, hogy bizonyos kérdésekre nem kap választ. Tudjuk, hogy nem vezérszónoki rendszerben tárgyaljuk a mai napon ezt a napirendi pontot, de mi azért bírunk olyan önmérséklettel, hogy szeretnénk, ha a vezérszónoklatok elhangoznának, illetve ha a frakciók előadói kifejtenék a véleményüket. A képviselő úr és valamennyi kérdésfeltevő valamennyi kérdésre meg fogja kapni a választ, ezt a frakciónk garantálhatja, de azért szeretnénk hallani a frakcióálláspontokat, és itt még néhány frakció hátra van.

Ezért azt hiszem, hogy túl sok kétpercest nem akarunk igénybe venni, csak annyit szeretnék elmondani elöljáróban, hogy addig is érdeklődéssel hallgatjuk azt a mély szakértelemről és felelősségérzetről tanúskodó szocialista okfejtésáradatot, amelyben eddig részünk volt. Nagyon örvendetes az, hogy ez ma így kifejtésre kerül, kár, hogy annak idején, amikor az érintettek kormányon voltak, olyan ügyletekkel kövezték ki a jelen korba vezető utat, mint a CW Bank ügyletei és más dolgok: Ybl Bank, Realbank és egyéb, postabankos tartozásfelhalmozódások. Akkor érdemes lett volna odafigyelni ezekre a dolgokra, akkor érdemes lett volna odafigyelni arra a jogszabálytervezetre, amelyet most támadnak, és amelynek nagy része egyébként a hatályos joganyagban máshol megvan, illetve elég komoly gond, hogy esetleg nincs meg.

Én tehát azt javaslom, hogy kicsit mérsékeltebbek legyünk a kétpercesekkel, mert teljesen széttördeljük a vitát.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Kedves Fazekas Képviselő Úr! A példáknak, amelyeket felhozott: Ybl Bank, CW Bank, Realbank, nincs közük az előző kormányhoz. Nincs köze hozzá! (Dr. Fazekas Sándor: Hogyne lenne!) Az Ybl Bank előtte volt, a Realbank előtte volt, a CW Bank előtte keletkezett, és előtte halmozta fel az adósságait. (Font Sándor: A jelentés nem erről szól.) A Postabank egy külön téma, abban megvan az előző kormány felelőssége, és a jelenlegi kormány még hozzátette a dupláját. Úgyhogy tartsuk magunkat a tényekhez!

Köszönöm szépen. (Dr. Fazekas Sándor: Mi is ezt mondjuk, tartsuk magunkat a tényekhez!)

 

ELNÖK: Felszólalásra megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF; őt követi majd Rozgonyi Ernő képviselő úr.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvénytervezet egy olyan szándékot akar megvalósítani, amely különleges státust biztosítva a Magyar Fejlesztési Banknak, Magyarország kiemelkedő projektjeit szeretné finanszírozni több szempontból, egyben valamelyest kereskedelmi banki tevékenységet korlátozott mértékben biztosítana számára.

 

(10.50)

 

Az a kérdés, hogy kell-e egy ilyen törvény vagy nem kell, szerintem már akkor eldőlt, amikor a magyar kormány tavaly megismerte az EU-konformitás követelményrendszerét, és ennek a követelményrendszernek megfelelően kivételezettséget kért például az MFB esetében. Az Európai Unió jelezte, akkor tud ilyen kivételezettséget adni, ha öt pontot teljesít a magyar állam. Ezek közül már sokat megismertünk, most visszaidézem őket: szakosított hitelintézet nem végezhet határon átnyúló tevékenységet; szakosított hitelintézet nem vagy csak kis mértékben versenyez más hitelintézetekkel; szakosított hitelintézet korlátozott körben és meghatározott területen fejti ki a tevékenységét; a szakosított hitelintézet külön jogszabály alapján és/vagy külön felügyelet alatt működik - erről van most szó, amikor a törvénytervezetet vitatjuk és majd el szeretnénk fogadni, tehát hogy a 4. §-ban foglalt feltételt is teljesítsük -; az ötödik feltétel pedig az, hogy a szakosított hitelintézet jellemzően állami tulajdonban van. A törvénytervezet ezeket a paramétereket betartja, és azt hiszem, általánosságban megfelel az említett feltételrendszereknek.

Az már más kérdés, hogy a feltételrendszert betartva, létrehozva a törvényt, működtetve a Magyar Fejlesztési Bankot, milyen háttérgondolatok merülhetnek fel a majdan elképzelt működés kapcsán. A törvénytervezet egy logikusan felépített rendben bemutatja, hogyan kell egy szakosított hitelintézetnek működni, annak milyen a költségvetéssel, a kormánnyal és az MFB-vel való kapcsolata, milyen az MFB Rt. működése, eredményfelosztása, üzleti könyvelése, és milyen az MFB Rt. felügyeleti, szervezeti, tulajdonosi rendje, esetlegesen kitérve az összeférhetetlenségi szabályokra is.

Ezek valóban általános feltételek, ugyanakkor mind a bizottsági, mind a parlamenti vita alapján négy olyan pontot látok, amelyekben a vélemények eltérőek, vagy éppen - kormánypárttól vagy ellenzéktől függően - megerősítőek.

Az egyik komolyabb véleménykülönbség a nonprofit jelleg, kereskedelmi jelleg között van. Valóban, ennek a banknak kvázi nonprofit jellegűnek kellene lenni, hiszen nagyon célirányos feladatokat kellene tudnia állami segítséggel finanszírozni. Nem kérdéses az, ami a magyar gazdaságnak problémája, hogy bizonyos területeken nem tud olyan mértékben kifejlődni a gazdaság, ahogy azt elvárjuk, aránytalanságok tapasztalhatók régiók szintjén, és csak irányított fejlesztéssel lehetne a régiók közti különbséget feloldani vagy csökkenteni.

Az is érthető, hogy a kvázi nonprofit jellegbe belekerülhet kereskedelmi jelleg, habár mindenkor figyelembe kell venni az EU-ajánlás 2. pontját, hogy csak kis mértékben versenyezhet más hitelintézetekkel. Az MFB Rt. jelenlegi adatai alapján a vállalati ügyfelekkel kapcsolatos piaci részesedése kevesebb, mint 3 százalék. Tehát a szabályozás versenysemlegesnek mondható, és ez ellen egyetlen versenyjogi beadvány sem érkezett. Tehát nem igaz az, hogy valami hatalmas kereskedelmi jellegű vállalkozás, bank jönne létre kivételezett törvényi felhatalmazással.

Egyébként nem lehet hagyományos értelemben vizsgálni azt, hogy ez kereskedelmi bank-e, mert az eredményessége nem konkrétan ennél a banknál csapódik le. Ha végiggondoljuk, hogy mi egy ilyen bank funkciója - most nevesítve: egy autópálya vagy hídjaink megépítésének a finanszírozása -, akkor nyilvánvaló, hogy ettől a banktól nem lehet elvárni, hogy ilyen értelemben eredményes működésű legyen, tehát pótlólagos tőkebevonások biztosan lesznek az állam részéről. Az eredményességet egyetlenegy szempontból, az állam szempontjából lehet tekinteni úgy, hogy az állam azt mondja, az MFB-n keresztül elindítok egy olyan beruházást, amelynek a végeredménye az állam szempontjából összegészében pozitív lesz.

Amint már az előbb említettem, ebben keresendő a válasz, egy autópálya-építés befektetéseket generál, a befektetések után nyilvánvalóan egy gazdaságosan működő vállalkozás adófizetője lesz a magyar államnak. Itt viszont tetten érhető, hogy mégiscsak van haszon jellegű vizsgálati lehetőség, de ezt nem az MFB szintjén kell keresni, és ne csodálkozzunk, ha majd pótlólagos tőkebevonások lesznek. Az állam szintjén természetesen komplexen kellene megnézni, hogy az MFB-n keresztül történő állami befektetés hogyan realizálódik állami szinten. Arra viszont nagyon nagy esély van, hogy ez pozitív szaldót fog hozni az állam szempontjából.

Ennél élesebb kérdés volt a banktitok vagy az átláthatóság kérdése. Bizonyos esetekben egyes szerződéseknél a nyilvánosság banktitokra vagy személyi titokra hivatkozva részben vagy teljesen valóban kizárásra kerül. De mint tudjuk, a banktitoknál egy alkotmánybírósági döntés alapján van egy sokkal nagyobb erő, ez pedig a közérdekű adat. Mint egy néhány évvel ezelőtti vita végeredményeként kiderült, a közérdekű adat erősebb, mint a banktitok vagy az üzleti titok. Szeretném jelezni, ez éppen az előző kormány egyik áldásos tevékenysége folytán derült ki, amikor az AKA-val, az Alföldi Koncessziós Autópálya Részvénytársasággal az M5-ös autópálya megépítésével és koncesszióba adásával kapcsolatosan olyan, általuk banktitoknak minősített adatokat nem hoztak nyilvánosságra, ami súlyosan sértette az ott lakókat, a pályát használókat, az ottani térség érintett lakóit. Ekkor kiderült, hogy a banktitoknál van erősebb szabály, ami feloldhatja a banktitkot, mégpedig a közérdek. Az AKA ma már úgy működik, hogy ha nem éri el a szerződésben rögzített bevételt, a különbözetet a magyar államnak kell pótolnia. Ez évente közel 3 milliárd forint az utóbbi időben. Ez olyan adat, ami méltán tart igényt közérdeklődésre, itt már nem lehet szó banktitokról.

Ugyanezt látom az MFB esetében is. Ha felmerül a gyanúja annak, hogy az állampolgárok döntő többségére nézve előnytelen szerződést akar kötni vagy netán meg is köt az MFB, a közérdekre való hivatkozással ezeket az adatokat mind nyilvánosságra lehet hozni. Tehát nem igaz az, hogy a banktitokra való hivatkozással mindent el lehet majd fedni az MFB működése kapcsán.

A következő témakör, ami vitát generált, hogy az MFB egy esetleges portfóliótisztítás kapcsán hogyan is adhat kölcsönt bizonyos befektető, beruházó cégeknek, ez nyilvános lesz-e, és úgymond, kik lesznek az esetleges kölcsönszerződések kedvezményezettjei. Valóban szándék és lehetséges lépés, hogy bizonyos nem gazdaságos portfólióelemeket kivezessen majd az MFB, de ezt a problémát nem azért kell megvitatni, hogy ez nyilvános vagy nem nyilvános, hanem azt a szempontot kellene figyelembe venni, mit is jelent az, amikor az MFB egy bizonyos területét eladja vagy kivezeti, mert számára ez többé nem látszik biztosított működésűnek. Véleményem szerint semmi más nem történik ebben az esetben, mint hogy a befektetési kockázatból eladás útján egyszerűen hitelkockázatot hoz létre. Ami most befektetési kockázat, ha netán hitelt biztosít valakinek, aki működőképessé akar bizonyos vállalkozásokat tenni, ez innentől kezdve hitelkockázat lesz. Természetesen a hitelkockázatnak is vannak nyilvánvaló veszélyei, de ennek vannak garanciális oldalai is. Nyilvánvalóan nem szeretnénk, ha a túl sok hitelkockázat hitelveszteség lenne a későbbiekben.

Itt jutunk el a talán legsúlyosabb kérdésig, az ellenőrizhetőség és kinevezés kérdésköréig, amelyben a magyar államot képviselő miniszter - az előterjesztés alapján - törvényi felhatalmazás alapján egy személyben kinevezheti az elnök-vezérigazgatót, az igazgatóság, valamint a felügyelőbizottság tagjait. A Magyar Demokrata Fórum nevében őszintén mondom, hogy nagyon hiányoljuk az Országgyűlés szerepét. Értem és értjük azt, hogy az Állami Számvevőszéken keresztül lehet minden céget - tehát majd a Magyar Fejlesztési Bankot is - ellenőrizni, de ez egy eléggé késleltetett ellenőrzés és kontroll-lehetőség. Az eddigi történések alapján mindenki pontosan tudja, hogy nem időben és aktívan reagáló lehetőség egy ÁSZ-vizsgálat.

Valóban elgondolkodtató, hogy milyen ellenőrzési lehetőségeket lehetne megfogalmazni akár az ÁPV Rt., akár a Nemzeti Bank modelljére. Gyanítjuk, ebben a kérdéskörben sem lehetne eltekinteni attól, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Országgyűlés nevezze ki.

 

(11.00)

 

Azt értjük és rendben való, hogy a kormány megbízott minisztere az igazgatót, vezérigazgatót, az igazgatótanács tagjait, tehát az operatív felső vezetés tagjait kinevezi, ők felelősséggel tartoznak a kinevező felé, ez természetes, de ha kvázi betekintést akarunk és egy ellenpontot, ellensúlyt képezni a működés és a rendszer átláthatósága tekintetében, akkor legalább a felügyelőbizottságot valamelyest függetleníteni kellene a mindenkori tulajdonos kinevezési jogkörétől.

A törvénytervezetnek természetesen ezeken a koncepcionális kérdéseken túl van néhány nehezen érthető része. Ilyen mindjárt az elején a feladatmeghatározás körében, hogy elősegítse a hitelintézeti feladatellátás körében a magyar gazdaság modernizációját. Ilyet el lehet fogadni, csak nehezen tudom megérteni és hova tenni, hogy mit értünk modernizáció alatt. Ilyen szavakat elég sűrűn használunk, amikor egy általánosított elképzelést tárunk fel, de hogy még törvényerőbe is foglaljuk, hogy a modernizációt kell neki elősegíteni, ez számomra eléggé megfoghatatlan egy gyakorlati működés kapcsán.

Ugyanígy a 3. § (1) bekezdése f) pontjában szerepel, hogy többek között a kiegészítő tevékenység keretében ellátja az MFB a kezesség, bankgarancia és egyéb bankári kötelezettségvállalást. Itt már az a kérdés: mi az, hogy "egyéb"? Tehát elég széles értelmezési lehetőséget adhat az MFB-nek, és ez nem teszi szerencséssé esetlegesen a mindennapi működést. Ilyen és ehhez hasonló apró, tehát technikai jellegű észrevételek kerültek a szemünk elé.

Összegészében elfogadjuk azt az irányelvet a Magyar Demokrata Fórum részéről, hogy az MFB egy különleges státusú, helyzetű olyan állami tulajdonú bank, amelyre szükség van a jelenlegi gazdaság továbbfejlesztése és a területi kiegyenlítések megvalósítása érdekében, és irányítottan kell kezelni ennek a banknak a munkáját. Ugyanakkor néhány kérdéskörben, mint ahogy említettem, egyrészt technikai, értelmezésbeli kérdéskörben és az ellenőrzés, a felügyelőbizottsági tagok kinevezése kérdéskörében minden bizonnyal módosítást szükséges tenni. A törvény előterjesztését így támogatjuk, a módosításainkat a Magyar Demokrata Fórum részéről megtesszük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, MIÉP.

 

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd mondjam azt, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja szerint a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat egy igen fontos javaslat. Fontos és bizonyos mértékben - azt is ki merem jelenteni - úttörő jelentőségű. Nem mennék bele most jogászkodásokba, nem mennék bele szófacsarásokba és magyarázkodásokba, mármint a törvényjavaslattal kapcsolatban, inkább arra szeretnék rámutatni, hogy miért olyan fontos ez a törvényjavaslat, miért úttörő jelentőségű bizonyos mértékben, és mi az oka annak, hogy az MSZP és az SZDSZ képviselői ilyen vadul támadják ennek a jogszabálynak a megjelenését.

Tízegynéhány éve a köztudatba beleépült, áthághatatlan dogma szintjére emelkedett az a libertariánus doktrína, hogy tragédia és tragédiába torkollik minden olyan kísérlet, amelynek során az állam bármilyen eszközzel befolyásolni kívánja a gazdaságot, a gazdasági-társadalmi fejlődést, mert - és ezt mindenkinek tudomásul kell venni, elvégre ez a libertariánus tolerancia - csak a minden korlátozás és szabályozás nélküli nemzetközi tőke képes a gazdaság és ezen keresztül a társadalom ésszerű fejlesztésére. Ez a doktrína általános érvényű, mint mondják, a korifeusok szerint nem indokolt sehol, semmilyen kivétel ez alól. Ez a tudományos alapvetés, amely körülbelül annyira tudományos, mint a leninizmus vagy a sztálinizmus volt, gyújtotta be a globalizmus rakétáit; de az is lehetséges, hogy fordított a viszony, nevezetesen a mindent leigázni, letarolni, megkaparintani akaró nemzetközi tőke és a mögötte meghúzódó arc nélküli csoportok az új típusú, nemzetek feletti imperializmust, a modern gyarmatosítást igazolandó a libertariánus, egyoldalúan szélsőséges ideológiával kívánták ezt az egész ügyet alátámasztani. Bizonyos ideológiák ugyanis, kérem, pénzért is vehetők, terjeszthetők gátlástalanul manapság, semmi különösebb következménye nincs.

Kormányaink tulajdonképpen ennek a hamis ideológiának a bűvöletében, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank közvetítésével tették tönkre közben a magyar gazdaságot, kótyavetyélték el a nemzeti vagyont, és hirdették, hirdetik tulajdonképpen az önmaguk hatalmának a végét is jelentő hamis tanokat, mint például azt, hogy a költségvetésben túl magas a jövedelemkoncentráció, tovább kell csökkenteni a költségvetés újraelosztó szerepét, és a központi beruházásokat is csökkenteni kell, s a többi, s a többi, s a többi. Miközben tudjuk, látjuk: ezer sebből vérzik minden területen ez az ország, minden csak tönkremegy szép lassan, semmi még a szinten tartásban sem tud megmaradni, mert nincs rá pénz.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselői, én magam is sokszor és keményen beszéltünk ezekről a kérdésekről. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a saját gazdaság kiépítése a meghatározó; a vámszabad területi gazdaság - idézőjelbe teszem - "fejlettsége" és ennek megjelenítése például a GDP-n keresztül tulajdonképpen csak ámítás. Az ilyenfajta fejlődés többet árt, mint használ, ha nincs kiegyensúlyozott állapotban, hiszen a monetáris politika is csak erre az idegen érdekekre koncentrált, és ezzel tulajdonképpen az oxigént, az életet, a pénzt, a hitelek gazdaságélénkítő szerepét vonta ki a magyar gazdaság életéből.

A Fidesz vezette koalíció, úgy tűnik, néhány vonatkozásban felismerte az általunk oly sokszor felvetett összefüggéseket, és elkezdett egy eddigiekhez képest bizonyos vonatkozásokban új gazdaságpolitikát, sajnos elég későn és csak úgy kiegészítésként, hiszen a fő irányokat tekintve nem képes alapvetően letérni a kívülről kialakított útról, de legalább valamit próbál megmenteni. Ennek jeleit véljük felismerni a Széchenyi-tervben és most az MFB Rt.-re vonatkozó törvényjavaslatban. Itt egymást feltételező lépcsők egymásra épüléséről van szó. A Magyar Igazság és Élet Pártja örömmel üdvözöl minden olyan törekvést, kezdeményezést, amelynek célja az ország építése, a magyar gazdaság fejlesztése. Arra szeretnénk ösztönözni a kormányt, hogy a nemzeti és lokális fejlesztés sok irányú támogatását, serkentését ezekkel a lépésekkel ne tekintse befejezettnek.

A Magyar Igazság és Élet Pártja az elmondottak alapján - még egyszer mondom - igen fontosnak és nagy jelentőségűnek tekinti az MFB Rt.-ről szóló törvényjavaslatot, és - néhány fogalmazási pontatlanságtól eltekintve - azt mindenképpen támogatja. A fogalmazási pontatlanságokat, az esetleg értelemzavaró pontokat a részletes vita során kell a helyére tenni; gondolom, ezt a különböző frakciók a maguk javaslataival elő fogják segíteni.

 

(11.10)

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

Többször szóvá tettük azt is, hogy a reformkommunistáink még ma is előszeretettel dicsekszenek azzal, hogy megteremtették a kétszintű bankrendszert. Valóban, kezdetben úgy tűnt, ez egy dicséretes, jó és szükséges munka volt.

Csakhogy aztán óriási veszteségekkel - ugye, erről se hallgassunk - egész bankrendszerünket privatizáltuk, méghozzá úgy, hogy zömében külföldi bankoknak, bankcsoportoknak adtuk át. Ez a cselekménysorozat teljes egészében megfelelt az arctalan nemzetközi tőke urainak, és ezért és más hasonló jellegű gesztusokért gyakran meg is veregették hazai "szakértőink" vállát. No meg a jutalom sem maradt el: nem baj, hogy nem értesz igazából semmihez, de azért egy tekintélyes nemzetközi bankban jó magas jövedelemért még lehetsz valaki - nem baj, hogy nem értesz semmihez. A harminc ezüstöt megkapta valahogyan mindenki, aki ebben az ügyletben erre rászolgált.

Ezzel azonban a mindenkori kormányzat alól ki is húztuk az egész bankrendszert úgy, ahogyan állt. Még egy esetleges szándék esetén sem volt meg a végrehajtáshoz nélkülözhetetlen banki közvetítői közeg. Egyszer márpedig el kell indulnunk. Ezért fontos ez az előttünk lévő törvényjavaslat, és ezért kell mindenképpen arra törekedni, hogy ebből a törvényjavaslatból valóság legyen. És persze hangsúlyoznom kell, hogy itt sem lehet megállni, mert például feltétlenül szükségesnek tartjuk az egész Magyar Nemzeti Bankot áttekinteni, annak a működését, a monetáris politikát és sok mindent áttekinteni, ami egyébként különböző bankügyleteinkhez kapcsolódik.

Természetes, hogy az SZDSZ és az MSZP mindenáron meg akarja majd akadályozni ennek a törvénynek a megszületését. Természetes, hiszen a külső erők és az ő segítségük alapján erre a nemzetre ráhúzott kényszerzubbony valahol elkezdett fesleni. Hát ez csak tűrhetetlen, kérem! Ezt a kissé felfeslett kényszerzubbonyt be kell foltozni - hát ez megengedhetetlen! No, ez az oka annak, hogy olyan dühödten, reszkető rekeszizmokkal támadják ezt a javaslatot.

Ami még alapvetően hiányzik, és ugyanakkor a nemzet jövőjét tekintve kiemelt fontosságú, az a mikro- és kisvállalkozások javának megerősítése, annak potenciális megteremtése, hogy a kisvállalkozók legjobbjából a fennmaradáson túl a továbblépés is reális lehetőség legyen; lehessen előbb-utóbb közepes, majd nagyvállalkozás. És itt van az egész agrárium, különösen a családi gazdaságok ügye is. Márpedig hazánk kiszolgáltatottságának enyhítésében, nemzeti létünk, megmaradásunk biztosításának egyik talán legfontosabb megoldandó feladata a teljes körű magyar agrárium saját kézben való megtartása és felvirágoztatása. Ennek legnagyobb akadálya - sok egyéb probléma mellett - a tőkehiány.

Hiába van azonban szándék és esetleg talán még pénz is, ha a támogatás, a tőkejuttatás, a kedvezményes hitelek vagy hiteltámogatások nem bankszerű közvetítéssel jutnak el a családi gazdaságokhoz. Erre azonban a Magyar Fejlesztési Bank nem, vagy csak igen korlátozottan lesz alkalmas. A tárca pedig végképp nem alkalmas erre - azt hiszem, ezt ma már tapasztalatok alapján mondhatjuk. Ebben a körben egy olyan bankhálózat volna szükséges, amely közel áll az emberekhez, amely az elvileg lehetséges megoldásokat közérthetően képes közvetíteni. Ezért ajánlom figyelmükbe a takarékszövetkezeti hálózatot, amely ugyan nem állami tulajdon, de privatizálni sem lehet, meg nem is kell, mert zömében az állampolgárok a tulajdonosok. Használják ki ezt a segítséget, ezt a lehetőséget!

Összefoglalva megerősítem: a Magyar Igazság és Élet Pártja fontos lépcsőnek tekinti ezt a törvényjavaslatot, teljes egészében - az ésszerű módosító, kiegészítő javaslatokat is figyelembe véve - támogatja, és kéri a nemzetért felelősséget érző képviselőket, pártállástól függetlenül, hogy ugyancsak támogassák ezt a minden tekintetben fontos ügyet.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kertész István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Fejlesztési Bank reformjáról szóló törvény, amely előttünk van, máris olyan megvilágítást és kritikát kapott itt, az Országgyűlés színe előtt, amit gondolom, hasznos említeni, mielőtt rátérek az előkészített hozzászólásomra.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, egyetértünk abban, a kormányoldal és az ellenzéki oldal, hogy van itt egy közös nevező a felszólalások kapcsán, és ez a közös nevező az, hogy szeretnénk, kívánatosnak tartjuk átláthatónak látni, átláthatónak tudni, tisztának tudni.

Fáj az nekem - gondolom, másoknak is -, hogy elhangzanak olyan szavak, talán inkább csak olyan félmondatok, amelyek a gyanúsítás gondolatát vagy érzését hozzák. Nem tesz jót a közéletnek, a nemzet önérzetének, nem tesz jót a hírünknek a világban, ha gyanúsítgatunk. Persze hogy nagyon fontos, hogy a tisztasághoz ragaszkodjunk, és azt mondjuk ki. Ezt a törvényt én úgy szeretném látni, és úgy szeretném segíteni láttatni a tisztelt Házzal, hogy ez lehet instrumentuma az átvilágításnak és a tisztánlátásnak. Ha a képviselőtársaim közül vannak, akik nem így látják, kérem, jöjjenek, adjanak módosító javaslatot, ezzel a szándékkal legyen átlátható és tisztán mutatható mindenkinek, magunknak és az országnak.

Amikor azt halljuk, hogy kormányzati bank, ez egyfajta beárnyékoló gyanúsítás, vagy hogy a korrupciót támogatják - itt most idézek félmondatokat az előttem szóló képviselőtársaktól -, vagy amit Bauer Tamás képviselő úr mondott, hogy "nem akar a kormány prudens pénzpolitikát". Hát ez megint csak micsoda? Azért nem akar, mert nem tudja, vagy azért, mert rossz szándéka van vagy hátsó szándéka van? Megint a gyanúsítás! Aztán azt mondani, hogy "a korrupció melegágya" - tovább idézek. Mástól, kitől is hallottam, igen tisztelt képviselőtársaim, a kifejezést, hogy "szervezett felvilág"? Micsoda hozzáadás a magyar nyelvkincshez: "szervezett felvilág"!

Szeretném, ha visszatérnénk oda, emlékeznénk, amit a bevezetőben ma reggel az államtitkár úr mondott. Úgy hallottam, hogy Tállai András államtitkár úr mondanivalójának, mondhatnám, a refrénje az volt, hogy "könnyen áttekinthető". Igen, ez nem egyszerű ügy, de hogy áttekinthető legyen, és könnyen áttekinthető legyen, azért kell olyan törvényt hoznunk, és azért hozzuk és adjuk össze bölcsességünket és tudásunkat. Még egyet említek Font Sándor képviselő úr szavaiból, ez az "átláthatóság".

Tisztelt Ház! Ezzel a szándékkal módosítom azt a felszólalásomat, amit mint házi feladat ide hoztam, nevezetesen úgy módosítom és prezentálom az Országgyűlésnek, hogy javaslok egy olyan közgazdasági, gazdaságpolitikai eszközt, amely révén igenis elérhető az átláthatóság.

 

(11.20)

 

Mondhatnám, hogy egy instrumentuma az átvilágításnak; politikai szóval mondjuk azt, hogy átvilágítás. A gazdasági szférában igen-igen nagy szükség van erre ma is, holnap is, és különösen, ahogy hallom, halljuk, amikor visszaemlékezések történnek az elmúlt évekre, tíz esztendőre vagy akár többre. Most a jövőbe nézünk, tehát olyan törvényt alkossunk, amely nem teszi lehetővé, lehetetlenné teszi a gyanúnak még a gyanúját is! Lehetséges ez?

Képviselőtársaim, azt mondom, hogy igen! Korábban hallottuk, Kurucsai Csaba képviselő úr azt mondta, hogy ő a jogász tudásával és instrumentumával szól a témához, és a közgazdasági részt ráhagyja a közgazdászokra, a más politikai részeket inkább a gazdaságpolitikusokra. Nos, ha egy ilyen munkamegosztást veszünk és tekintünk, akkor valóban engedtessék meg, hogy a gazdaságpolitikának azzal a részével foglalkozzam a felszólalásomban, ami egy közgazdasági analízis.

Ugyanis létezik a közgazdaság-tudományban az elmúlt tíz-húsz-harminc esztendőnek a fejleménye, egy olyan mechanizmus, amelynek révén ki lehet szűrni bármilyen kölcsön névértékéből - most egy kifejezést használok - a juttatásértéket; mindjárt illusztrálom egypár percen belül. Ez a modell, amit javasolok - módosító indítványt szeretnék benyújtani -, azt mondja, hogy tegye a törvény kötelezővé, hogy minden egyes esetben, amikor a Magyar Fejlesztési Bank vagy annak valamelyik instrumentuma kölcsönt ad bárhol is, ahhoz a kölcsönadási szerződéshez csatoltassék egy olyan nyilatkozat, egy olyan szakértői vélemény, amely kiszámítja a matematika és a pénzügytan eszközeivel, hogy mennyi abban a támogatásérték, a juttatásérték.

És akkor a vita nem arról fog szólni, hogy kinek milyen szándékai, kinek milyen rokonai vannak, hanem akkor a számok tükrében lehet vitatkozni, hogy több legyen-e a kamatkedvezmény vagy kevesebb, hamarabb vagy később legyen a lejárat, vagy a türelmi idő hogy alakuljon. Mert ezt mindenki, kormánypárti, ellenzéki, ilyen vagy amolyan egyformán teheti, mert a matematika olyan, hogy ott a politikai értelmezés nevetségessé válik.

A modell tehát lehetővé teszi ezt. Alkalmazása már a nemzetközi gyakorlatban létezik. Például majdnem minden országban a világon az export-import bankok alkalmazzák ezt. Mert amire a Magyar Fejlesztési Bank készül, ami a missziója, a feladata, az sokban hasonlít ahhoz, amit az export-import bankok végeznek már évtizedek óta. Elég sokat foglalkoztam ezzel az írásaimban, többféle esettanulmányban is. Tehát nem kell kitalálnunk valamit, hanem mintegy adaptálnunk, átvennünk onnan, ahol ez már megvan és működik.

Idézek egy világos példát arra, hogy igen, a juttatás hogyan jelenik meg. Idézzük fel azt, hogy a versenypiaci kamat például 15 százalék. Ha valaki 15 százalék helyett 10 százalékos kamattal kap hitelt egyéves felhasználásra - feltételezve, hogy 100 millió forintos kölcsönről van szó -, az nyilvánvalóan 5 millió forintos juttatást élvez. Tehát az az 5 százalék kamatkülönbség a piaci kamatláb és a kedvezményezett kamatláb között megér 5 millió forintot. Ha két éven át van életben ez a hitel, akkor 10 millió, és így tovább; ha változik a névérték, aszerint; vagy ha változik a különbség a piaci kamat és a koncessziós kamat között, az is modifikálja, változtatja a juttatásértéket. De ez nem kell hogy misztérikus legyen, ezt lehet látni, ki lehet számítani.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy pionírnak érezhetjük magunkat, ha egy olyan törvényt hozunk, amiben előírjuk azt, hogy ennek a törvénynek az alkalmazása megkívánja szakszerű számítás odacsatolását. Nem lesz ez azért teljesen pionír, mert amikor hídépítésről van szó, nyilván, ha arra szavaznánk meg kölcsönt és hídépítési törvényt hoznánk, ott megkívánnánk, hogy a statikus mérnökök és hídépítők igenis a maguk tudománya szerint végezzék a munkájukat, vagy ez történik az orvostudomány műszerei kapcsán is - tehát az Országgyűlés törvényhozásában ilyesmit mi csinálunk.

Azt javaslom most, tisztelt Ház, hogy ebben a témában, a Magyar Fejlesztési Bankról törvényt alkotni, iktassuk ezt be. Gondolkozzunk rajta - ha szabad ilyen professzori tanácsot adnom -, és akkor rájövünk, hogy mindnyájan jobban érezzük magunkat. Mert nem kell másokat gyanúsítani, és nem kell magunknak attól tartani, hogy gyanúsítva leszünk. Ha igen, ha valaki azzal jön elő, akkor azt mondjuk, tessék megnézni, itt a számítás: minden egyes tranzakcióhoz, minden egyes kölcsönadás szerződéséhez oda van csatolva. Azt meg lehet nézni? Meg kell nézni! Lehetőség szerint közzé is tenni!

Nem banktitok, tisztelt Ház! Ez nem banktitok! Ez szerződés, ami mindenkire tartozik. Ha a banktitok léte vagy nemléte ügyében értelmezési kérdés merül föl, akkor értelmezzük most, tisztelt Ház, foglalkozzunk ezzel, és kérjük meg a kormányt és mindazokat a bizottságokat, akiknek ez a hatáskörébe tartozhat. De azt hiszem, nem szükséges további példákat felidézni, hogy demonstráljam: igenis van egy juttatásérték minden egyes kölcsön esetében, és azt jó tudni! Nemcsak hogy jó tudni, kötelező tudni! És ha elérkeztünk odáig, akkor elérkeztünk oda, hogy egy automatikus átvilágítása kezdődik ennek a gazdasági szférának, gazdasági életünk ezen részének; automatikusan átvilágítódik. Mondhatjuk azt is, hogy a közhírré tevés - vagy bármilyen más politikai kifejezést használhatunk -, ahhoz, hogy az emberek, azok, akik a tranzakcióban részt vesznek - a bank, a kölcsönvevő, a környező emberek, a versenytársak -, tehát mindenki tudja, hogy miről van szó, és nem lehet gyanúsításokkal befelhősíteni, beködösíteni a helyzetet.

Van ennek a pénzügytechnikai és makroökonómiai számításnak még egy előnye. Az, hogy tudván, hogy mennyi a juttatásérték - 5 százalék, 10 százalék, 15 százalék; a számok megmondják -, ennek tudatában a kormány vagy az, aki a Magyar Fejlesztési Bankot irányítja, azt is meg tudja mérni, hogy ez a juttatás milyen következményekkel jár. Mert az, hogy mennyire fejlődik majd valahol az élelmiszeripar vagy valami más, nemcsak attól függ, hogy mennyi pénzt költünk rá - ennyi meg annyi milliót névértékben -, sokat rá lehet költeni névértékben, és le lehet tékozolni! De ha tudjuk, hogy mennyi a juttatásértéke, akkor annak a hatását lehet szemrevételezni, és úgy kiértékelni, hogy mennyire sikeres vagy mennyire még nem sikeres és további módosításokra és erősítésekre szorul az intézmény.

 

 

(11.30)

 

Tisztelt Ház! Tudom az időkorlátot. Szeretném tanácsolni, hogy a törvényhozásban ne féljünk a tényektől, a számításoktól, és ne féljünk rábízni a szakemberekre a témákat. Néha rábízzuk az orvosra, néha rábízzuk a mérnökre, most bízzuk rá a pénzügyi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) szakemberre a pénzügyi számításokat.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Keller László: Simicskára!)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Göndör István képviselő úr kért, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából kétperces időtartamban hozzászólási lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dologra reagálnék. Horváth képviselő úr hosszan beszélt a számításokról, de azt megelőzően az ellenőrzésről. Képviselő úr, ez a gond, amit elmondtunk korábban is, miszerint a törvényjavaslatban írva van, hogy milyen szabályok, eljárási rend szerint fogják ennek a banknak az ellenőrzését biztosítani, egészen odáig, hogy a kormány elé kell majd letenni az éves beszámolóját. És ez, meg az a gyakorlat, amit jelenleg folytat a Fejlesztési Bank, elfogadhatatlan.

Hadd emeljek ki még egy dolgot ennek kapcsán! Azt gondolom, nem is véletlen ez az eljárás. Ha önök közül valaki megnézte a hétfőn megkapott törvénycsomagot, amely úgy szól, hogy különböző pénzügyi tárgyú törvények módosítása, már ott van ezzel a törvénnyel kapcsolatos módosítás, kedves képviselő úr. Én azt hiszem, ez a feladat önre vár, mert ahogy a privatizációs törvény módosításakor önnel végeztették el az állami gazdaságok privatizációs törvénybe emelését, nagy valószínűséggel most ezt is önnek kell majd megtennie.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Nekem az a benyomásom, hogy amit ön itt elmondott, abból nagyon sok mindennel egyet lehetett érteni. Csak úgy érzem, Horváth képviselő úr nincs egészen tisztában azzal, hogy hol ül.

Ön például elmondta azt, természetes, hogy amikor az állam pénzéből így nyújtanak hitelt, akkor az legyen nyilvános. Ugye, ezt tetszett mondani? (Dr. Horváth János bólint.) De, kedves képviselő úr, az önök frakciója, feltehetőleg ön is, leszavazta a szabad demokratáknak azt a javaslatát, hogy amikor állami pénzből konszolidálnak egy bankot, akkor az erre vonatkozó adatokra ne vonatkozzék a banktitok. Ön mondta most, hogy nem helyes banktitoknak minősíteni az ilyen tranzakciók adatait, és az önök frakciója által ellenőrzött szférában az ellenkezőjét csinálják két és fél éve.

Ha ön benyújt egy olyan módosító javaslatot ehhez a törvényjavaslathoz, hogy a Magyar Fejlesztési Bank működésére, hitelkihelyezésére vonatkozó minden adat közérdekű adatnak minősül, és ezért bárki hozzáférhet, akkor mi ezt a módosító javaslatot lelkesen fogjuk támogatni. Mi nem nyújtunk be ilyet, mert akkor önök úgyse fogadják el, de ön nyújtson be ilyet, és mi nagyon fogjuk támogatni az ilyen módosító javaslatot, már csak azért is, mert ez szöges ellentétben áll mindazzal, amit a Fidesz-frakció és a kormánytöbbség az elmúlt két és fél évben csinált.

Ön kifogásolja azt, hogy mi gyanakszunk; azért gyanakszunk, ami itt két és fél éven keresztül történt. Ha ön azt gondolja, hogy ezzel szakítani kell, akkor ön ebben élvezheti a mi támogatásunkat. A kérdés az csak, hogy a többiek ön körül egyet fognak-e érteni ebben önnel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Horváth János: Te gyanakszol! - Gyürk András közbeszól.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer Tamás képviselő úr, Göndör István képviselő úr, köszönöm a hozzászólásokat - bár csak két perc jutott a hozzászólásokra. Olyasmit tetszenek nekem tulajdonítani, ami egy nagy képnek és az egész képnek az elemzése.

Tessék megengedni, hogy most erről a témáról beszéljek, ez a feladatunk, a Magyar Fejlesztési Bank reformja vagy formálása. Én ehhez kívánok hozzájárulni, és ehhez hívom a képviselő urakat az ellenzékből és a kormánypártból. Azért üdvözlöm a kormány által idehozott tervezetet, mert ebben ilyesmiknek a lehetősége megvan, sőt, egész jól előrehalad. Az a törvénymódosítási javaslat, amit én szándékozom hozzáadni - talán lesz idő elolvasni... (Bauer Tamáshoz:) Ide tetszik figyelni? (Bauer Tamás: Hogyne!) A Magyar Fejlesztési Banktól eredő hitelek folyósításának a szerződéséhez csatolni kell azt az okmányt, amely a névértékből kiindulva - a hitel futama, kamatláb, valamint egyéb kedvezmények mérése alapján - szakszerű számítással mutatja a juttatás értékét. Itt nincs gyanúsítás vagy ellengyanúsítás, ez tudomány, ez mesterség!

Ha minden mást beleveszünk, az egész Fideszt, az egész Magyarországot, Árpád apánktól kezdve, és azt analizáljuk, akkor nem járulunk hozzá a tisztánlátáshoz, hanem az ködösítés. Én a tisztánlátásért szóltam. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kertész István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Braun Márton képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést a vita eddigi szakaszáról. Úgy gondolom, függetlenül attól, hogy szocialista, szabad demokrata képviselő vagy, mondjuk, Font Sándor MDF-es képviselő volt a hozzászóló, kicsengett egyfajta közös nézőpont abban a vonatkozásban, hogy óvni akarjuk az államot, a kormányt, a Magyar Fejlesztési Bankot, a gazdaságpolitika hitelességét. Úgy gondolom, ha ennyi szervezet, ennyi szakember ebből a viszonylag rövid törvényből ugyanarra a következtetésre jut, akkor talán meg kellene fontolni azt is, lehet-e, hogy valami igazságtartalma van a felvetéseknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Fejlesztési Bank eddig, a pénzintézetekről szóló törvény 3. §-ában foglalt eltérésekkel, lényegében a kereskedelmi bankokhoz hasonló feltételekkel végezte a munkáját.

A most tárgyalt törvényjavaslat a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-t, a korlátozások jelentős enyhítésével, a kormány házibankjává alakítja át. Aki összefüggéseiben is tanulmányozta a törvényjavaslat tervezetét, az indokoló részt, annak a sok jogos kritikai felvetés mellett nyilvánvalóvá vált, hogy itt egy olyan nagyfokú gazdasági hatalom és pénzügyi koncentráció alakul ki, amely gyakorlatilag a kormány tetszése szerint alakítja a feltételeit, hozhatja kedvezőbb helyzetbe a számára kedves befektetőket, és teljesen átláthatatlan módon pumpálhat milliárdokat az állami költségvetésből, az állami vagyon eladásából, az állami garancia érvényesítéséből a klientúra számára. Ez a törvényjavaslat olyan pénzintézetet teremt, amely az ÁPV Rt. funkcióját is betöltheti, a működtetés hitelezésével megfejelve, a közbeszerzési törvény megkerülésével, a faktoringtevékenység lehetővé tételével, különleges jogokkal felruházva, a kormány által alakított értékelési elvek segítségével szinte mindent megtehet a gazdaságban, amit csak akar.

A Magyar Fejlesztési Bank Rt. önálló szabályozása szükséges lépés. Az államnak, a gazdaságpolitika irányítójának kell olyan szereplővel, olyan eszköztárral rendelkeznie, ami a kritizálható, de többé-kevésbé konzekvens és komplex gazdaságpolitika banki hitelezési, kockázatosabb tőkekihelyezési vonzatait is vállalja.

Az sem új a történetben, hogy kell legyen olyan bank a gazdaságban, amely bank a kereskedelmi bankok számára kevésbé jövedelmező, inkább aprólékos munkát igénylő területfejlesztési, valamint a kis- és középvállalatok fejlesztési ügyeit intézi, amely bank számára nem feltétlenül a profit elérése a cél, hanem a közvetett gazdaságpolitikai eredmények és a profitorientáltság valamilyen körültekintően megfogalmazott összhangját biztosítja.

Ez a törvény nem ilyen törvény. Ez a törvény részben átvállalja azokat a funkciókat, amiket az előbb szükségesnek ítéltem magam is, de ugyanakkor a feltételrendszerében lényegében megegyezik egy üzleti bankkal, hitelt, kölcsönt nyújthat a gazdaság valamennyi szereplője számára, méghozzá az általánoshoz képest háromszoros kockázatvállalással. A tervezetből hiányzik az előző szabályozás szerint deklarált, és az indokoló részben is megemlített regionális szerepkör vállalása, hiányzik az a nyílt színen vállalható, de maximalizált áldozatvállalás, ami a gazdaságpolitika sikerét hivatott szolgálni.

 

 

(11.40)

 

Ez a bank átvehet bármekkora portfóliót, bármilyen vagyontárgyat az ÁPV Rt.-től, ez a bank, miután ezeket a befektetéseket csak korlátozott ideig tarthatja meg, bármikor a privatizációs törvény szigorú szabályai nélkül tudja eladni ezeket a számára kedves befektetőknek, ugyanakkor ennek a befektetőnek meg tudja hitelezni nemcsak a befektetés ellenértékét, de a működtetés folyó kiadásait is, ugyanakkor ennek a befektetőnek meg tudja tenni azt a szívességet is, hogy az állammal, más bankokkal vagy egyéb hitelezőkkel szemben vállalt kötelezettségeit megvásárolja, és ezt valamilyen módon, amit a kormány szintén külön határozatban kíván szabályozni, a vállalkozó számára kedvezően átalakítja. És ha ezek után sem jön össze az üzlet, az állam gyakorlatilag korlátlan készfizető kezessége, garanciája megtéríti a bank veszteségét, úgy, hogy a beváltott garancia kezelésére és megtéríttetésére szintén a kormány hoz határozatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény folyamatában ellenőrizhetetlenül kikerülhetővé teszi a közbeszerzési eljárások precíz szabályozottságát, az állami vagyon leépítését előíró privatizációs törvényt, úgy, hogy eközben az MFB Rt. üzleti bankként is viselkedhet, így a banktitokra hivatkozva csak egy-másfél év múlva az ÁSZ és a KEHI részére ad információt.

A Magyar Fejlesztési Bank Rt. abban a vonatkozásban is egyedülálló, hogy gyakorlatilag korlátlan állami garanciaígérvény áll mögötte. A szavatolótőke számításához és az értékelési elvek általánostól eltérő előírásainak rugalmas alakítására szintén a kormány kap jogosítványt. A törvényjavaslat előírásai szerint minden évben a költségvetés tárgyalásakor kell kitérni arra, hogy mekkora tőkére van szüksége a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-nek a tevékenysége vitelére, a szükséges mértékű tőkemegfelelési mutató elérésére. Az azonban nem derül ki a törvényjavaslatból, hogy milyen garanciája van annak, hogy ez a szükséges tőkeemelés nem az üzleti szektor, nem a klientúra hitelezési veszteségét fogja megtéríttetni. Ebbe a rendszerbe, az eddig követett gyakorlatból tanulva, belefér az is, hogy olyan kvázi üzleti célú hitelkihelyezésre kerüljön sor, amely már az üzletkötést megelőzően nyilvánvaló, hogy a tőkét sem tudja, nem is képes törleszteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az M3-as autópálya finanszírozása e vonatkozásban bebizonyította, hogy ez a Fidesz-dominanciájú kormány a pénzügyi, közbeszerzési, takarékossági szempontokat meglehetős rugalmassággal kezeli. E kormány tevékenységébe, felfogásába az is belefér, hogy a házibankja úgy nyújtson több tízmilliárd forintos hitelt, hogy tudja, a hitelt igénybe vevő társaság legfeljebb az autópálya fenntartási költségeit képes saját bevételeiből fedezni, azaz eleve nyilvánvaló, hogy a hitelt felvevő a tőke törlesztésére képtelen, ezért a bank az állami garancia igénybevételével fog hozzájutni kihelyezett tőkéjéhez. Ha ezt a műveletet nem a Fidesz-kisgazda-MDF-koalícióra épülő kormány vezérelné, ha nem a kormány döntésén alapulna a kidolgozott konstrukció, akkor ma parlamenti vizsgálóbizottság vizsgálná az üzleti bank, a hitelfelvevő és az állami garanciát nyújtó közti személyi összefüggéseket, és meglehetős keménységgel kellene hogy eljárjon az ilyen és hasonló ügyek további elkerülésére. Az állami, de legalábbis kormányszintre emelt szándékosan rossz hitelezés, úgy látszik, megengedett.

Vajon az üzleti világ számára mit üzen, ha a kormány különleges szerepet tulajdonít magának, olyat enged meg magának, amit mások vonatkozásában a korrupció elkerülése érdekében következetesen tiltani, sőt büntetni kellene? Sőt a kormányzó koalíciós pártok ezt az átláthatatlan gazdasági ügyekkel szembeni fellépést ígérték, ígérik szavakban ma is - főleg akkor, ha nem saját magukról van szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a kormánynak olyan fontos az autópálya, hogy nem tudta megvárni a közbeszerzési eljárás befejezését, ezért inkább lemondott az olcsó nemzetközi hitelekről, akkor érthetetlen, hogy miért nem tett a döntést megelőző két és fél évben semmiféle érdemleges lépést. Vajon a közbeszerzési eljárás fél éve vagy az elmulasztott két és fél év hátráltatja-e jobban az autópálya-építési program megvalósulását? Vajon megéri-e, hogy a kormány, a pénzintézeti törvénnyel ellentétben, az érvényes jogszabályok szellemének súlyos megsértésével akar megoldani egy olyan problémát, amelynek van korrekt útja-módja is?

Tisztelt Képviselőtársaim! A tervezet szerint a Magyar Fejlesztési Bank Rt., mely a törvényjavaslatban megfelelő széles körű jogosítványokkal rendelkezik, nem felel meg az átláthatóság követelményének. Összemosódnak a gazdaságpolitikai döntések kihatásai az üzleti célú kihelyezések kihatásaival. Ez a bank nem felel meg az EU normáinak, melyek előírják, hogy az MFB Rt. nem növelheti tevékenységét a szigorú feltételek betartására kötelezett kereskedelmi bankok rovására. Semmi garanciája nincs annak, hogy a mai 3 százalékos részesedését az üzleti banki tevékenység piacán a további években pontosan a klientúra számára rendkívül kedvező feltételrendszer miatt nem növeli többszörösére. Erre és az egyéb, előttem szólók által is felvetett problémák elkerülésére persze lehetne a törvénybe garanciaelemeket építeni. De sehol sem találom például annak a helyét, ami azt rögzítené, hogy a bank tulajdonosa az üzleti célú hitelezésben nem kívánja a mai 3 százalékos részesedését a továbbiakban sem növelni.

A tervezet semmiféle folyamatba épített kontrollt, jelző- és információrendszert nem tartalmaz olyan vonatkozásban, amely a kormányon és a bankon kívül az átláthatóságot a pénzügyi, a gazdasági és a politikai szereplők számára garantálná. Ez a bank nem a hagyományos bankok kategóriájába tartozik. Tevékenységét illetően a Magyar Nemzeti Bankhoz és az ÁPV Rt. tevékenységéhez hasonlítható. Automatikusan adódik az a következtetés, hogy olyan ellenőrzési struktúrát, olyan belső ellenőrzési automatizmust kellene kialakítani e bank számára is, amely a parlament közvetett ellenőrző tevékenységét biztosítaná. Lehetne ehhez az egyik garanciaelem egy olyan felügyelőbizottság is, amelyben nem országgyűlési képviselők és nem ezek hozzátartozói, de parlamenti pártonként delegált személyek biztosítanák a folyamatos kontrollt, a legfontosabb információk feldolgozását. Lehetne garancia az is, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt., amikor a költségvetéshez a tőkeigényét benyújtja, tartozzon beszámolási kötelezettséggel az általa végzett tevékenységről. Ezekről a tervezet egy szóval sem rendelkezik, ezzel az indokolás egy szóval nem foglalkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azokkal a pongyolaságokkal, azokkal a logikai bukfencekkel, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy ez az elénk került javaslat többszöri átdolgozás után és egyeztetés nélkül került elénk, már nem is kívánok foglalkozni. Ez a bank fontos szereplője lesz a gazdaságpolitika eszköztárának. El kellene kerülni, hogy a tevékenységét már az új törvény megszületése napját követően a folyamatos gyanakvás légköre vegye körül. Ez óhatatlanul azt is jelentené, hogy a következő kormányváltáskor elkerülhetetlen lesz a tevékenység átfogó értékelése és a szükséges konzekvenciák megvonása is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a bank olyan feltételekkel dolgozik, amelyek sehol sem megengedettek a kereskedelmi bankok számára. Ez a bank különleges, a kormány által kidolgozott és elfogadott értékelési szabályokkal, a szavatolótőke szokásostól eltérő értelmezésével, a hozzá került követelések, beváltott állami garanciák megtéríttetésének kormánydöntés szerinti eljárási rendjével, különleges szabályok szerint dolgozik. Ez lehetetlenné teszi a bank tőzsdeképességét, és csak a szinte korlátlan állami garancia miatt lesz képes külföldi tőke megszerzésére. Megértem, hogy az MFB Rt. egyetlen tőle megvont jogosítványa a lakossági források gyűjtése; ilyen feltételekkel a betétes érdekeinek a védelme nem lenne garantálható, tehát ez nem is cél. Ez a bank a mindenkori kormány jóindulatától függően tudja a tevékenységét alakítani, ezért ez a bank nem igazán bank, ez egy házipénztár, melyet a kormány a saját, a szokásostól ebben is eltérő céljai elérésére kíván felhasználni.

Kár eleve elrontani azt, amit nekünk, képviselőknek a parlamenti patkó mindkét oldalán védeni és célszerűnek, hatékonynak alakítani feladatunk lenne. E szándék jeleként több javító módosító indítványt nyújtunk be, és érdeklődéssel várjuk a hasonló alkotó és befogadó szándékot, és ennek eleve el nem utasító hatását is.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik kétperces időtartamban Horváth János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kertész István képviselő úr azt mondta, idézem: ha nem a Fidesz-Kisgazdapárt-MDF-koalíció kormánya hozná a parlamentbe a Magyar Fejlesztési Bank megreformálásáról szóló törvényjavaslatot, akkor még jó is lehetne.

 

(11.50)

 

De ha már egyszer ettől a kormánykoalíciótól jön, az minősíti. Igen tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselő Úr! Valahogy ez úgy hangzik nekem, hogy ez egy megírt tézis valahol, absztrakcióban elolvasva valamiféle filozófia, de nem részvétel abban, ami ma itt történt. Ma, igen tisztelt képviselő úr, itt alkotómunka folyt az elmúlt órák során.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Kertész István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Professzor Úr! Én ilyet nem mondtam, szeretném gyorsan rögzíteni. Majdnem mondtam egyébként, és olyan értelemben mondhattam volna, hogy például ez a vizsgálóbizottság a mi időszakunkban felállt volna és dolgozott volna, de a fideszes időszakban nem történt meg egyetlenegy vizsgálóbizottságnak az elengedése sem, amit az ellenzéki pártok bármilyen okból, bármilyen témában javasoltak.

Tisztelt Professzor Úr! Örülök neki, hogy végighallgatta előadásomat, hozzászólásomat, de abból a tizenhárom percből ne egy mondatot tessék kiragadni és azt értelmezni, hanem tessék a tizenhárom perc összességét nézni. Azt hiszem, kitűnik abból, hogy itt alapvetően pozitív hozzászólásról van szó, féltjük az MFB Rt. megítélését, féltjük az MFB Rt. rossz útra tévedését. A kormányt is szeretnénk ennek érdekében mozgósítani, és várjuk az önök olyan értelmű módosító javaslatait is, amelyek, ha nem is csatlakoznak hozzánk, de legalább garantálják azt, hogy az intézménynek kevésbé gyanús légkörben kelljen dolgoznia.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időtartamban megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Kertész István képviselőtársam egyetlenegy mondatával értek egyet - ezt nagyon köszönöm -, amikor azt mondta, hogy a Fidesz-Kisgazdapárt-Magyar Demokrata Fórum által alkotott kormány, és nem a hagyományos Orbán-Torgyán megnevezést használta, ezt külön köszönöm. (Keller László: Szégyellni kell? Eddig nem szégyelltétek!)

Azon belül pedig az egyik részterületnél az autópályákat érintette mint finanszírozási negatívumokat, és ez esetben az M3-as pályaépítést jelezte. Arra lesz itt garancia, hogy az MFB hasonló beruházásokat folytatva végre az egyik legakutabb kérdést megoldja, meg fogja oldani, mert erre kormányzati szándék van - az autópályák kérdéskörére.

Visszatérek a felszólalásom egyik részére, mert nagyon pontosan idekapcsolódik. Önök az előző kormányzati időszak alatt az Alföldi Koncessziós Autópálya Részvénytársasággal, az AKA-val olyan szerződést kötöttek, amelyet először banktitokként nem is akartak nyilvánosságra hozni: amennyiben az AKA éves árbevételének sok milliárdja nem ér el egy bizonyos szintet, a különbözetet a magyar államnak kötelessége kifizetni. Ennek a szerződésnek jelenleg - mivel hatályos - olyan súlyos következményei lettek, hogy a 2000. évben 3,6 milliárd forintot kellett kifizetnie a magyar államnak az AKA részére a szerződési kötelezettsége miatt.

Az MFB azt szeretné majd az állam segítségével megoldani, hogy ilyenek többé ne legyenek, és ha majd egyszer lesz elég erő, idő és pénz - ebben a pénz a leglényegesebb -, akkor az M5-ös autópálya is visszakerülhessen olyan állami fennhatóság alá, amelyben az általánosan ismert matricás rendszer fog működni, nem pedig 3,6 milliárdokat évente ki kell fizetni egy magántársaságnak. Akkor én is jelentkeztem volna a magáncégemmel, és ha nem érek el egy bevételi szintet, akkor legyen szíves az állam nekem pótolni, mert akkor tudok csak nyereségesen gazdálkodni. Önök csinálták ezt!

Köszönöm szépen. (Taps a MDF és a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces időtartamban megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Úgy érzem - ahogy Bauer Tamás elmondta -, mintha nem ugyanarról a papírról beszélnénk. Tisztelettel kérem önt, hogy a 2. § utolsó bekezdését, a g) pontot nézze meg: ezt a bankot, jelesül a Fejlesztési Bankot ezen bekezdés felhatalmazza arra, hogy "a közvetített állami és nemzetközi források felhasználásának és hasznosulásának elszámoltatásában, értékelésében...". Tessék végiggondolni! Azt, amit eddig az Állami Számvevőszék végzett el mindenütt, most a Fejlesztési Bank teszi meg. Egyszerűen hihetetlen! Itt állami pénzről, költségvetésről, az adófizetők forintjairól van szó.

Örülök, hogy Font Sándor képviselő úr megelőzött. Kedves Képviselő Úr! Gondolom, ön is olvassa az újságokat - ki fogom keresni, már elkezdtem -, amelyekben az szerepel a héten, hogy az Autópálya Rt. kötött megállapodásokat egyes építőkkel, és ezen szerződés jóváhagyását megteszi a Fejlesztési Bank. Hogyan fog itt érvényesülni a parlament ellenőrző szerepe? Milyen körülmények között? Minden versenyt kizártak, mondhatnám egyszerűen azt, hogy mutyizás történik állami pénzzel, törvényi felhatalmazás alapján egy bankban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kertész István Képviselő Úr! Amikor azt tetszett mondani, hogy miért is nem szavaztam meg vagy állok azok mögé a módosítások mögé, amelyeket az ellenzéki képviselők itt meg amott beterjesztettek; korábban, ma délelőtt Bauer Tamás képviselő úr is azt mondta rám, hogy ha én olyan jól csinálnám a dolgokat, ha én tényleg úgy érteném, mint ahogy elmondtam, akkor már régen megszavaztam volna a szabad demokraták egyik vagy másik módosítását. Hasonlóan hangzik Kertész képviselő úr megszólalása is.

Tessék szíves lenni megengedni nekem, én ma ezzel a témával foglalkoztam, és úgy érzem, hogy ebben a témában jelentősen előrehaladhat a magyar gazdaságpolitika. Egy olyan eszközt faraghatunk, alakíthatunk ki magunknak, amely ezt az intézményt látja, és megmutatja nekünk is és az egész országnak és a világnak - a világnak! -, hogy Magyarországon tisztességesen mennek a dolgok annak ellenére, hogy vannak, akik nem úgy mondják, de meggyőzhető mindenki, aki ezt nézi. Engedtessék meg, nekem ez a dolgom ma, és ha felelősségre vonom magam vagy vonnak engem, hogy miért vesztettük el a mohácsi csatát vagy valami más eseményt, akkor... - elvesztettem a csatát, arra nem vagyok alkalmas ebben a keretben, de tudom, hogy jó az, amit teszünk, jó úton vagyunk, és a tényeket nézzük, nem az általánosításokat. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Bauer Tamás képviselő úrnak adom meg a szót két percben, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Én is Horváth képviselő úr előző felszólalásához szeretnék visszatérni, mert Horváth képviselő úr rossz néven vette azt, amit Kertész István nem mondott, de mondhatott volna, nevezetesen azt, hogy ettől a kormánykoalíciótól egy ilyen törvény kiváltképpen aggodalomra ad okot.

Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy az elmúlt két és fél évet az jellemezte, hogy a százmilliárdos állami pénzek fölötti döntéshozatalt ez a kormány kivitte az államapparátusból olyan különböző részvénytársaságok és egyéb gazdasági társaságok döntéshozatali körébe, amelyeket a parlament, a Számvevőszék, az egyéb intézmények nem tudnak ellenőrizni. Ennek a kisgazda eseteit - Agrármarketing Kht. s a többi - már vizsgálja a Kormányzati Ellenőrzési Iroda és mások, mert Torgyán Józseffel most már összeveszett a Fidesz. De amikor ugyanezt a Fidesz csinálta - lásd Reorg-Apport és társai -, azt nem ellenőrzi senki, a százmilliárdokat bármiféle nyilvános vagy parlamenti, vagy számvevőszéki ellenőrzés nélkül költik el. Ez az oka annak a gyanakvásnak, amit a képviselő úr értetlenül fogad.

Font Sándor képviselő úrnak pedig csak két dolgot szeretnék megjegyezni. Az egyik: azt az autópálya-építési mechanizmust, amit ön vitat, Schamschula György miniszter úr dolgozta ki, alkalmazta és vezette be. Kétségkívül nem volt az SZDSZ-es minisztérium elég rátermett arra, hogy ezt megváltoztassa, de Schamschula kezdte, aki egy magyar demokrata fórumos miniszter volt. Azt pedig, hogy nem mindig tesszük hozzá, hogy ezért a kormányért az MDF is felelős, fogadja el tőlünk jóindulatnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

 

(12.00)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percben megadom a szót Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Úgy látszik, Horváth János képviselőtársunk megszólalása élénk reakciót vált ki bennünk. Képviselő úr, nem kell azon csodálkozni, hogy nincs bizalom a koalícióval szemben; nem önnel szemben, mert ön egész más megítélés alá esik az én szememben, de összességében azért azokkal, akiket képvisel, vagy akiknek a képviseletében most megszólal, azért egészen másképp néz ki a helyzet.

Itt a hozzászólásokban azért megemlítettünk néhány dolgot: a Magyar Fejlesztési Bank kezességvállalását, a cégfelvásárlást és az autópálya-építésnél az úgynevezett titkolózásos hadműveletet. Azt gondolom, ha ön is számba veszi mindezeket, akkor talán eljut arra a következtetésre, még akár tudományos alapon is, hogy bizony itt alapos okunk van a bizalomvesztésre. Csak a kezességvállalással - ami a legutóbbi napok történése - kapcsolatban hadd mondjam el, hogy az államháztartási törvény világosan megmondja azt, hogy a költségvetési törvényben rögzíteni kell azokat a célokat, amelyekre a kezességvállalást elvégezheti az állam. Ez kimaradt a költségvetési törvényből, a kormány a saját szakállára tette meg ezt. A cégfelvásárlásról Bauer képviselő úr beszélt, de én magam is szóltam. Ő a leendő törvénnyel vetette össze a mostani sajtóhíreket, én meg azt mondom, hogy az a kormányhatározat, amelyre egyébként a törvényjavaslat alapul, és amelyre hivatkozik is a törvényjavaslat, rögzíti, hogy jelen pillanatban - most még nem él a törvény - melyek a Magyar Fejlesztési Bank legfontosabb feladatai, és a feladatok között nem szerepel az, hogy ilyen cégfelvásárlásban közreműködhet.

Azt gondolom, már a mostani, a jelenlegi gyakorlat is elfogadhatatlan, és ha ezt törvénnyel szentesítjük, akkor még inkább felhatalmazva érzi majd a bank magát arra, hogy elkövessen olyan dolgokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyeket kifogásolni lehet. Elnézést, elnök asszony.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Tibor képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólási lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bauer képviselő úr részben már válaszolt Font képviselő úrnak arra a kérdésre, hogy az autópálya-építések mennyire átláthatóak vagy nem átláthatóak. Én szeretném megkérdezni a képviselő urat: most, amikor a Fejlesztési Bank finanszírozza az autópálya-építést, mennyire átlátható? Mennyire látható, hogy a költségvetési pénzeket hogyan használja fel ez a társaság?

El szeretném mondani, a kezdetektől szó nem volt arról, hogy a fővállalkozás pályáztatással nyerje el ezt a munkát, ezt már ezerszer elmondtuk itt a parlamentben. De hogyan működik tovább a dolog az alvállalkozók kérdéskörében? Egyetlenegy ilyen pályáztatást nem végeztetett el a fővállalkozó, tehát nem tudni, hogy baráti alapon vagy valamilyen más szempontok alapján döntik-e el, kik kapnak alvállalkozói munkát az M3-as autópálya építésénél. Nem tudjuk például azt, hogy az alapanyagot honnan vásárolják, milyen eljárás alapján, kitől és milyen szempontok alapján vásárolják, mert hiszen erről a parlament nem kaphat tájékoztatást.

Vagy nem tudom, tudja-e a képviselő úr, hogy például az alvállalkozókat 90-120 napra fizetik, tehát gyakorlatilag az eddigi autópálya-építkezést az alvállalkozók finanszírozták - jó néhány alvállalkozó aztán tönkre is ment ebben a dologban, mert nem tudta ezt a dolgot finanszírozni -, utána persze nem lehet tudni, hogy ennek a munkának a folytatását ki és milyen alapon kapja meg és végezheti tovább. (Közbeszólások.)

Tehát ha a képviselő úr számára ez a finanszírozási mód, ahogy most a Fejlesztési Bankon keresztül történik az autópálya-építés, átláthatóbb és világosabb annál, mint amilyet szeretnénk, akkor elég furcsa ízlése van.

Köszönöm szépen. (Keller László tapsol.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre megadom a szót Kertész István képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth professzor úrhoz volna néhány gondolatom.

Tekintsünk el attól, hogy most a Magyar Fejlesztési Bankról van szó! Vezetéselméleti értelemben, költségtakarékossági, gazdálkodási, szabályozási értelemben vajon milyen az a vállalkozás, ahol a tulajdonosi jogokat gyakorló maga tűzi ki, határozza meg a feltételrendszert, nevezi ki az ügyvezető igazgatót, nevezi ki az igazgatóságot, nevezi ki a felügyelőbizottságot, és utána ő maga értékeli az illető szervezet tevékenységét?

Tisztelt Professzor Úr! Ha ez egy vállalkozó szellemű vállalkozásnál történne meg, egyetlenegy mentség lenne csak: az, hogy az a 100 százalékos tulajdonos azt kezd a vállalkozásával, amit akar - csakhogy most a 100 százalékos tulajdon állami tulajdon, amelyről a tulajdonosi jogokat gyakorló jogosult egy személyben dönteni. A kormány jogosult a feltételrendszert értelmezni, a bankok esetében használatos fogalmaktól eltérően értékelni, az állam ugyanakkor a költségvetésén keresztül garantálja az elvesztett tőke pótlását - garanciát ad rá.

Tisztelt Professzor Úr! Ha az állami tulajdonos kezében összpontosul minden, ha az ügyvezetés kezében összpontosul minden, úgy, hogy ráadásul a banki technikák miatt ez nem is nyilvános, az vajon az ön lelkiismeretével, szakmai hozzáállásával hogyan és milyennek értékelhető?

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

 

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Meglepődtem Kovács Tibor gondolatán az elmondottak alapján, és egyszerűen az a kérdésem, hogy mire kíváncsi, amikor ő olyan belső adatokat hoz nyilvánosságra, amelyek azt mutatják, hogy ő teljesen informált a rendszerről, amelyben - ezek szerint - alvállalkozók finanszírozzák meg előre a rendszert; bár ha előre megfinanszírozzák, akkor ezek szerint az MFB összes pénzállománya jó helyen van, lehet, hogy nála van, tehát nincs is mit vizsgálni különösebben, ha jól értem a logikáját. (Keller László közbeszól.) De amiben azt feltételezi, hogy nem ismer róla semmit, ezek után olyan részadatokat hoz nyilvánosságra, amelyek azt erősítik meg, hogy nagyon pontosan ismeri a dolgokat, tehát számára is nyilvános és világos, hogy hogy megy a finanszírozás, ez esetben a közpénz felhasználása egyetlenegy nemes cél érdekében: történetesen hogy az M3-as végre megépüljön, folytatódjon, és elérjen azokra a helyekre is, amelyek a legsúlyosabban sújtottak a területfejlesztés kapcsán, Szabolcsról és Borsod-Abaúj megyéről van szó.

Ami Bauer képviselőtársam hozzászólását illeti: nagyon nagy csúsztatás, hiszen Schamschula György - természetesen felvállalva, hogy MDF-es miniszter volt - azt az elvet találta ki mindösszesen, hogy mivel a magyar gazdaság mínusz 4-5 százalékos GDP-vel volt megáldva évente, tehát egy hanyatló gazdaság volt, így nem volt lehetséges más konstrukció, mint a koncesszió elmélete. De önök '94-től nem vizsgálták felül ezt az elméletet, hanem megkötötték a részletes szerződéseket és minden egyebet, ami már a finanszírozásra, az üzemeltetésre és a nyereségességre vonatkozott, ezeket már a szocialista-szabad demokrata kormány kötötte meg. Szó sem volt már, hol volt akkor már Schamschula György, akinek egyetlenegy elméleti része volt a dologban, hogy úgy néz ki, koncesszióba kell adni, mert nem tudunk másképp autópályát építeni.

Nehogy azt állítsa most itt, képviselőtársam, hogy már '93-ban megkötötték azt a szerződést, amelynek a következménye lett a 3,6 milliárd forintos kölcsönadás, és ha így volt, akkor miért nem vizsgálták felül?! Mi a Postabanknál azonnal megtettük az ellenintézkedést azzal szemben, amiről azt gondoltuk, hogy önök tévesen hoztak meg. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önöknek ugyanez lett volna a feladatuk az autópálya-építés kapcsán.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak jelezni szeretném, hogy a mai, a most tárgyalt napirendi pontunk címe a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat. Ennek a tudatában adom meg a szót két percre Braun Márton képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (Dr. Braun Márton nemet int.) A képviselő úr eláll a hozzászólási szándékától.

Ez esetben két percben Horváth János képviselő úr következik, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kertész István képviselő úr olyan szakszerűen, higgadtan és udvariasan tett fel egy kérdést Horváth professzorhoz, hogy engedtessék meg, olyan hangnemben is, mintegy professzori módon válaszoljak rá. Igen, képviselő úr, a magyar állam egy jogi személy, amelynek van tulajdona, és azt a tulajdont valaki menedzseli. Abban a társadalmi, gazdasági és politikai rendszerben, amelyben élünk, a menedzselés úgy születik meg, hogy a nép négyévenként választ egy országgyűlést, az az országgyűlés támogat egy kormányt, azt bízza meg azzal, hogy végezze el a dolgokat, egyebek között a tulajdonnak a menedzselését is. És a kormány ezért felelős, és én meg ön felelősek vagyunk azért, hogy mint országgyűlési képviselők ezt szemmel tartsuk. Aztán majd négyévenként elmegyünk a néphez, és elmondjuk, hogy ezt hogy tettük - most már nem is négy év, hanem rövidebb idő múlva kerül sor erre -, és akkor meg leszünk mérve, meg lesz mérve, méretve az a kormány, amely menedzseli ezeket a dolgokat.

Nekem az az érzésem - most, hogy a mechanizmust majdnem teátrikus módon elmondtam -, hogy nem áll ez a dolog olyan rosszul, mint ahogy a politikai szférában időnként politikai indítással ezt felrajzolják, és ahogy - különösen a sajtóban - erről az elmúlt napokban olvastam.

Ez nem tesz jót a közérzetnek! De az ön kérdését, képviselő úr, köszönöm, és köszönöm, hogy válaszolhattam rá.

(12.10)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bauer Tamás képviselő úr kért ugyancsak két percben hozzászólási lehetőséget, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Én Font képviselő úrnak arra a kérdésére szeretnék válaszolni, hogy mit szeretnénk tudni. Azt szeretnénk tudni, hogy miért éppen azokat a cégeket választják ki pályáztatás nélkül, azt szeretnénk tudni, hogy lett volna-e másnak esetleg jobb ajánlata. Ez pedig bizony, az MFB-törvényhez is tartozik, hiszen ha már önök egy ilyen különleges intézményt akarnak fenntartani és megerősíteni a különleges pozíciójában egy külön törvénnyel, akkor például eljárási szabályokat iktathattak volna be, olyan eljárási szabályokat, versenyeztetési szabályokat a hitelkihelyezésre, amilyeneket például a privatizációs szervezetnél éppen meg akarnak szüntetni, hogy ott se legyenek eljárási szabályok.

Azt hiszem, érti, hogy ahogy a közbeszerzést nem alkalmazzák, úgy a privatizációs szabályokat is meg akarják szüntetni, és itt is egy olyan intézményt akarnak működtetni, amely százmilliárdokat helyez ki, ahol semmiféle szabálya nincs annak, hogy hogyan teszi ezt. Azt hiszem, világos az összefüggés a kérdések között.

Ami pedig az autópálya-kérdést illeti, amiről beszélt, az a helyzet, hogy önök valóban minden szerződést készek felbontani és érvénytelennek tekinteni, amit korábban megkötöttek. Mi annak idején azt gondoltuk, hogy amit az MDF-kormány megkötött, azt nem lehet egyik napról a másikra semminek tekinteni, mert úgy nem működhet egy megbízható állam. Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Braun Márton képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Utoljára a tavalyi év végén foglalkozott a Magyar Országgyűlés a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársasággal a hitelintézetekről szóló törvény módosítása kapcsán. Néhány hónappal később új, önálló törvényt készülünk alkotni az MFB-ről.

A hitelintézeti törvény logikájából következően a szakosított hitelintézetekről külön törvény rendelkezik. Ez megtörtént a Magyar Export-Import Bank és a Magyar Exporthitel-biztosító Rt. esetében. Hangsúlyozom, hogy szakosított hitelintézetről van szó, ugyanis a fogalmat vagy nem értik, vagy nem akarják érteni ellenzéki képviselőtársaim.

Mégis fel kell tennünk azt a kérdést, hogy szükség van-e külön törvényi szabályozásra, mitől különleges státusú bank az MFB. Az előterjesztő is nagy figyelmet szentel a kérdésnek, hiszen a 24 szakaszból álló törvény méretéhez képest szokatlanul bő, négyoldalas általános indoklást fűzött a javaslathoz.

Az indoklásból kitűnik, hogy a hitelintézeti törvényben írtakon kívül gyakorlati indoka a külön szabályozásnak az, hogy az MFB a nemzetközi pénzpiacon kellő súllyal, világos, könnyen áttekinthető státussal jelenhessen meg, ennek nyomán az MFB Rt.-vel szembeni üzleti bizalom növekedjék.

Valóban, még az alaptőkéjében megnövelni szándékozott MFB sem képes megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket a nemzetközi pénzpiacok támasztanak a bankkal mint potenciális hitelfelvevővel szemben. Ahhoz, hogy az MFB megfeleljen ezeknek az elvárásoknak, ahhoz, hogy a hitelfelvevő képessége jelentős mértékben növekedjék, különleges költségvetési és kormányzati kapcsolatok kellenek, amelyeknek meglétét a jelen javaslat biztosítja.

Részben a fenti célokat szolgálja a bankra vonatkozó kereskedelmi bankokéhoz képest enyhébb prudenciális szabályok fenntartása is. Mindezek alapján elmondható, hogy a bank különleges feladatai, speciális tevékenységi köre, a kívánatos költségvetési kapcsolatai és a prudens működésére vonatkozó szabályok szétfeszítik a jelenlegi szabályozás kereteit, önálló törvény alkotására van szükség. Ebben tehát, a külön törvény megalkotásának szükségességében a bizottsági vitában részt vevő képviselőtársaink egyetértettek.

Tisztelt Ház! Ennek a törvényalkotási igénynek igyekszik eleget tenni a kormány az előttünk lévő T/3746. számú törvényjavaslat benyújtásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során a magyar kormány két szakosított hitelintézet, az Eximbank Rt. és az MFB kivételét kérte az Unió banki irányelve alól. Ez a kivétel gyakorlatilag a Közösség prudenciális, vagyis a biztonságos banki működést biztosító szigorúbb szabályai alóli felmentést jelenti. Megjegyzem: ezeknek az előírásoknak a jelenlegi szabályozás, tehát a Hpt. 220. §-ában írtak sem tesznek eleget, a kérelemmel a magyar kormány a fennálló helyzet Unió általi elismerését kérte, amelyet, vagyis az MFB kivételi listára helyezését az Európai Bizottság el is fogadott.

Az uniós követelményeknek megfelelően a kivételi listára kerülés feltétele, hogy ne vagy csak kismértékben támasszon versenyt, tevékenységét csak korlátozott körben és meghatározott területen fejtse ki, külön jogszabály alapján, és jellemzően állami tulajdonban működjék.

Tisztelt Ház! A javaslat preambulumából kitűnik, hogy az előterjesztőt az állami részvételt is igénylő feladatok, az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos különleges fejlesztési igények és forráskezelési feladatok ellátása, az egyes állami és nemzetközi források hatékony felhasználásának igénye vezette. Mindezeket a célokat a köz érdekében és nem haszonszerzés céljából kívánja ellátni. Ezt a szándékot látszik megerősíteni az a rendelkezés is, amely szerint az MFB osztalékot nem fizet, és a felosztható eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani.

Az előterjesztő az MFB általános jogállását egyszemélyes, zártkörű részvénytársaság formájában működő, szakosított hitelintézetként határozza meg, amely teljes egészében a magyar állam tulajdonában van. Ellentmondásosnak tűnhet a részvénytársasági forma, és elsősorban a köz érdekében végzett, nem haszonszerzés céljából folytatott tevékenység. A költségvetési bizottság ülésén felmerült a közhasznú társaság mint választható működési forma. Amennyiben azonban a bankot szakosított hitelintézetként fogjuk fel és csak részben vesszük ki a kapcsolódó jogszabályi környezetből, tehát a gazdasági társaságokról szóló törvényből, az értékpapírtörvényből és a hitelintézeti törvényből, akkor az egyetlen logikus, mind a hatályos szabályoknak, mind az Unió általam előbb említett állami tulajdonra vonatkozó elvárásainak megfelelő működési forma az egyszemélyes részvénytársaság.

A bank feladatainak meghatározásakor a hatályoshoz képest új elemeket találunk. Így külön kiemelésre kerül a bank részvétele az infrastrukturális, környezetvédelmi és más állami fejlesztésekben és beruházásokban, részvétel az állami források hatékony és bankszerű kihelyezéseinek megtervezésében és közelítésében. Ahogy az indokolás fogalmaz: az MFB Rt. az állam gazdasági és fejlesztéspolitikai célkitűzései megvalósításának eszköze.

Ugyancsak külön feladat a szerepvállalás az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz, valamint a későbbi tagsághoz kapcsolódó állami fejlesztésekben és beruházásokban való részvétel, valamint részvétel az előcsatlakozási alapok igénybevételében. Az viszont már csak az indoklásból derül ki az alapos olvasó számára, hogy mindezeket a feladatokat csak abban az esetben látja el, ha a bevont forrásokat saját forrásokkal egészíti ki. A feladatok végül kiegészülnek az általa nyújtott, az állami, valamint nemzetközi források felhasználásával kapcsolatos monitoringtevékenységgel.

Összességében megállapítható, hogy a javaslatnak az a célja, hogy megalapozza a szakosított hitelintézet mozgásterét és forrásbevonási lehetőségeit; ez egy kicsit lazára sikeredett, talán célszerűbb lenne az egzaktabb fogalmazás.

Tisztelt Ház! A javaslat az MFB által végezhető tevékenységi köröket két csoportra bontja. Egyrészt pénzügyi szolgáltatási, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységekre, másrészt befektetési szolgáltatási, illetve kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységekre. Ennél a pontnál kerül először előtérbe a hasonló szabályozások egyik legvitatottabb pontja, a versenysemlegesség kérdése.

A szakosított hitelintézetekre jellemző a korlátozott tevékenységi kör. A javaslat egy ponton változtatja meg az MFB mint szakosított hitelintézet tevékenységi körét a hatályoshoz képest a pénzügyi szolgáltatások körében, ez pedig a pénzforgalmi számlavezetés engedélyezése. Az előterjesztő tulajdonképpen eleget tesz a hitelintézeti törvény azon kívánalmának, miszerint a szakosított pénzintézet nem kaphat engedélyt a Hpt. 3. § (1) bekezdésében felsorolt pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére. Eleget tesz, hiszen a teljes körű felsorolásból az MFB esetében kimarad a készpénzt helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása, valamint a Befektetési Alap letétkezelése, a betétgyűjtésnél és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásánál pedig korlátokat épít be.

Ami a külső szemlélő számára a versenysemlegességet sértheti, az éppen az új tevékenységi forma, vagyis a pénzforgalmi számlavezetés megengedése. Igaz, hogy az előterjesztő a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását és ezen belül a pénzforgalmi számlavezetést is korlátozni javasolja a bank állami, infrastrukturális, környezetvédelmi, valamint más állami fejlesztésekhez, beruházásokhoz kapcsolódó feladataira.

 

 

(12.20)

 

Kérdés az, hogy meg kell-e engedni ebben a körben az MFB számlavezetési jogát. Véleményem szerint igen. Hogy röviden rávilágítsak a problémára: célszerű, ha a bank látja azokat a pénzmozgásokat, amelyek az általa finanszírozott beruházások megvalósításához kapcsolódnak - úgy gondolom, ez nem lehet vitás közöttünk -, különösen akkor, ha a bankot monitoringtevékenységgel bízzuk meg, és különösen akkor, ha tudjuk, hogy a bank kötelezettségvállalásai mögött költségvetési garancia áll.

Az pedig, hogy - a javaslat szerint - a bank kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet is folytat, teljesen feleslegesen szerepel, hiszen eddig sem folytatott ilyen tevékenységet, és a javaslat szerint a jövőben sem fog. Ennek említését tehát célszerű kivenni a törvényből.

A javaslat III. fejezete foglalkozik az MFB Rt. költségvetési és kormányzati kapcsolataival. Ebből a fejezetből derül ki elsősorban, hogy a bank nem egy egyszerű szakosított hitelintézet, amely - a definíció szerint - nem végezhet teljes körben pénzügyi szolgáltatási tevékenységet, hanem egy különleges kapcsolatokkal rendelkező hitelintézet. Ez azt jelenti, hogy a bank egyszemélyes tulajdonosa a magyar állam és a kormány a központi költségvetés terhére készfizető kezesként felel az MFB kötelezettségeiért, sőt a külföldről felvett hitelekhez árfolyam-garanciát is nyújt.

Annak ellenére, hogy a kezességvállalás ténye már az előző szabályozásnál bekerült a hitelintézeti törvénybe, talán érdemes szót ejteni arról, hogy a jelzett rendelkezés fenntartására azért van szükség, hogy a bank a lehető legkedvezőbb feltételű hitelekhez jusson a nemzetközi pénzpiacokon, és még a megemelt jegyzett tőkéjének nagysága se akadályozza meg abban, hogy jelentős forrásokhoz jusson. Az pedig, hogy az árfolyam-garancia nóvumként bekerül a szabályozásba, természetes, követi a nemzetközi hitelezési gyakorlatot.

Az MFB-re vonatkozó prudenciális szabályok eltérnek a kereskedelmi bankokra vonatkozó szabályoktól, és lényegesen nagyobb mozgásteret biztosítanak a bank számára. Az indoklás szerint ennek az az oka, hogy az MFB olyan jelentős kockázatkoncentrációt hajt végre, amely nem fedezhető a Hpt.-nek a biztonságos banki működésre vonatkozó szabályaival. A versenyjogi követelmények itt csak látszólag sérülnek, hiszen az MFB eredményéből osztalékot nem fizet, a felosztható eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani. Az MFB pénzpiaci lehetőségeit javíthatja az a rendelkezés is, hogy a kormány évente legalább egy alkalommal dönthet a bank tőkéjének nagyságáról.

Az MFB szervezetének taglalásánál a javaslat - nagyon helyesen - a hitelintézetekénél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz, ezeket a szabályokat viszont az igazgatóság tagjainak hozzátartozói esetében nem célszerű fenntartani.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében a javaslatot a külön szabályozás szükségességének ismételt hangsúlyozásával és a szükségesnek tűnő korrekciók megtételével elfogadásra javaslom. Úgy vélem, sokkal jobb egy ilyen fontos intézmény külön jogszabályi szabályozása, mint a jelenlegi, 1996-ból ránk maradt gyakorlat, amikor eldugtuk az akkori pénzintézeti törvény egyik fejezetében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Két percben megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vitának egy későbbi szakaszára jelentkeztem be felszólalóként, de úgy gondolom, a korábban elhangzottakra is érdemes lenne visszatérnem, ezért kértem két percet.

Köztudott, a pszichológusok körében nagyon jól ismert, de talán a mindennapi gyakorlatunkban is megtapasztalt tény, ha nagyon súlyos lelki teher nyomja valakinek a vállát, ha belül nagyon sok aggodalomra okot adó dolgot kell feldolgoznunk, akkor bizony hajlamos az emberi természet arra, hogy úgy védekezzen, úgy próbálja a helyzetet túlélni, hogy visszamenőlegesen megmásítja az emlékeit. Ez egy természetes életreakció, ami megengedhető a túlélés szempontjából, de a parlament sorai között nem.

Ezzel Font Sándor képviselőtársam - aki éppen most ment ki - véleményére szeretnék reagálni. Ugye ő sem gondolja komolyan, hogy az Antall-kormányzat idejében csak elvi döntés született az autópálya-építésről. Ugye ő is emlékszik arra, hogy az M1-es autópálya vonatkozásában 1993-ban, az M5-ös autópálya vonatkozásában pedig egyenesen 1994-ben, a választás első fordulója előtt két héttel írt alá koncessziós szerződést az akkori miniszter a magyar kormány nevében, nemzetközi kötelezettséget vállalva mindazokra a pénzügyi kondíciókra, amelyek a későbbi szerződésben hatályba léptek.

Ő azt mondta, a Postabanknál bezzeg meg tudtuk oldani ezt a terhet, míg az előző kormány nem tudta az autópályánál megoldani. Nos, remekül megoldották, 200 milliárd forintnyi konszolidáció után 25 milliárddal kívánják értékesíteni, de még így sem kel el. A Postabankban vállalt kötelezettségeket talán felmondta a kormány? Pedig az csak egy postabanki kötelezettség volt, nem pedig a kormány által aláírt. A részletesebb, hosszabb felszólalásomban ezt ki is fogom fejteni. Súlyos memóriazavar van azon az oldalon.

 

ELNÖK: Lesz erre lehetősége a képviselő úrnak. Sajnos, meg kell szakítanom a hozzászólását a két perc leteltével. Ugyancsak két percben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Braun Márton képviselőtársam helyesen említette a hitelintézet feladatával kapcsolatban azt, hogy részt kell vegyen az állami források korszerű, hatékony és bankszerű kihelyezésének megtervezésében. Azt hiszem, hogy a c) pontot jó lenne kiegészíteni valamivel. Szakemberként valamennyien tudjuk, hogy a hatékony kihelyezés egyik igen jó módszere lehet az értékelemzés, tehát a költség és a várható haszon viszonyának összehasonlítása. Ebből az következik, hogy a költség növekedhet, ha a haszon a kihelyezés következtében még nagyobb mértékű.

Amikor annak idején a közbeszerzési törvényt vitattuk, beadtam egy módosító javaslatot - amit a parlament, hála istennek, elfogadott -, azt tudniillik, hogy az ajánlatkérő felszólíthatja az ajánlattevőt értékelemzés elkészítésére - sajnos nem kötelező jelleggel szerepel ez a közbeszerzési törvényben, hanem feltételes módban van megfogalmazva -, mert nyilvánvaló, hogy kisebb beruházásoknál nincs gond, de jelentős beruházásoknál az értékelemzést feltétlenül el kellene végezni ahhoz, hogy a pénzeszközök hatékony kihelyezése valóra váljon.

Köszönöm azt, hogy ezt elmondta Braun képviselőtársam, azonnal szaladok le és beadok ezzel kapcsolatban egy módosító javaslatot, mert nyilvánvaló, hogy ez elősegíti a pénzeszközök jobb felhasználását a nemzetgazdaságban.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percben megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Elnézést, hogy nem tanúsítok önmérsékletet, annak ellenére, hogy ezt egyszer már megtettem. Képviselőtársaim, három éve ülök itt önök között, és még mindig tudok újat tanulni önöktől. Az 1998-99-es költségvetési vitában már szembesültem azzal, amit Kovács Kálmán képviselőtársam mondott, hogy egy centiméter autópályát nem épített a jelenlegi kormány Magyarországon, most pedig azt kell látnom, hogy gyakorlatilag önök sem. Önök is csak az önök előtti kormány által megkötött szerződéseket tűrték el, hagyták, hogy azok a koncessziós szerződések megvalósuljanak, aminek eredményeként - mint tudjuk - Európában egyedülálló módon borzasztó drága autópályák épültek Magyarországon. Ezt a gyakorlatot nem kívántuk fenntartani. Én szekszárdi vagyok és tudom, hogy térségemben is koncesszióba volt kiadva a Duna-híd építése, de nem lett belőle semmi, mert a koncesszor nem talált benne fantáziát. Vannak olyan feladatok, amelyeket állami pénzből, állami beavatkozással kell elvégezni, és nem hiszem, hogy nagyon nagy probléma lenne, hogy a Fidesz-kormány ezt felvállalta.

Azzal kapcsolatban, hogy ezeknél a beruházásoknál az alvállalkozók hogy viselkednek és hogy járnak, én éppen az ellenkezőjét tapasztalom. Óriási várakozás előzi meg térségünkben a beruházás indulását, jelentkeznek az alvállalkozók - helyi kis- és középvállalkozásokról van szó -, akiknek igyekszünk segíteni, és reméljük, hogy kaphatnak munkát a beruházásban, és hogy az infrastrukturális beruházás egyéb gazdasági hatásai és érezhetőek lesznek a környéken.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percben megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

(12.30)

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm, még folytatnám a Font Sándor képviselőtársam felszólalására történő reagálást - és utána természetesen az újakra is.

Tehát visszatérnék oda, azt mondta Font Sándor, hogy semmit sem tettek. Dehogynem! Az előző kormány szakított a koncessziós autópálya-építéssel. Lehet, hogy ez meglepő azoknak, akik csak indulatból politizálnak, de az M3-as autópálya állami formában épült, nem nemzetközi koncesszióban. Mondják meg, ki az a külföldi tulajdonos, akié az autópálya! Tehát, ha a kérdés így hangzik: változtatott-e? Bizony, változtatott. Ennek következtében az M3-as autópálya első szakasza éppen egyharmadáért épült annak az árnak, amellyel a Schamschula féle M5-ös autópálya-szakasz épült.

A második, most már Braun Márton képviselőtársamnak: nem, nem igaz, hogy az előző kormány alatt csak a Schamschula által aláírt szerződések szerinti autópályák épültek, mert az M0-ás továbbépítése, az északi szektor, a 2-es út és az M3-as megépítése nem ennek keretében folyt, tisztelt képviselőtársam. A szekszárdi hidat viszont valóban az Antall-kormány írta ki koncesszióban, öt év alatt járt le, és nem lehetett megváltoztatni, csak ha nagyon sok pénzt költött volna az állam, és kivonult volna abból a fölajánlott kötelezettségből, hiszen egy koncesszió abból áll, hogy én adom, és a partner elfogadja. Ezt aláírta Schamschula úr, öt évig nem lehetett kirakni a birtokban lévő koncessziós szerződés jogosultságával rendelkező külföldi felet. Tárgyalgattunk, de nem sikerült. Önöknek is meg kellett várni, míg lejárt, és utána tudtak lépni.

Tehát azt gondolom, hogy nem érdemes valótlanságot állítani, még akkor sem, ha sokak számára fájdalmas az igazság. Az autópálya-építés pontosan azt mutatta meg, hogy lehetne tisztességesen építeni, és most az M3-as autópálya második szakasza másfélszer annyiba kerül, mint mai áron került volna az első szakasza, és ezt nagyon jól tudják önök, hiszen az a titkosított, visszaszedett, kiosztott anyag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami itt a parlamentben volt, ezt alátámasztja.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy az elnöklő jogán ismét felhívjam figyelmüket arra, hogy mi a napirendi pontunk tárgya. A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvényjavaslat általános vitája folyik, tisztelt képviselőtársaim. Ennek tudatában adom meg két percben a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Megértettem a figyelmeztetést, de szerencsés helyzetben vagyunk, mert az autópálya-építéssel a Magyar Fejlesztési Bank foglalkozik, amióta a Fidesz kézbe vette a Magyar Fejlesztési Bankot. Braun Márton képviselő úr azt kérdezi: miért nem örülünk mi annak, hogy a Fidesz építi az autópályát és nem koncesszióból, hanem állami eszközökkel. Ugye, ezt kérdezte? A válaszom a következő. Nem ez ellen van kifogásunk. Nekünk két dolog ellen van kifogásunk. Az egyik az, hogy a Fidesz építteti az autópályát állami költségvetési eszközökből, csakhogy nem annak a költségvetésnek az eszközeiből, amit a Fidesz-kormány nyújt be, és amiről a Fidesz-kormánynak kell elszámolni, hanem annak a költségvetésnek az eszközeiből, amit majd a következő kormány nyújt be a kormányváltás után, hiszen a Fidesz olyan hiteleket vesz, illetve vetet föl az autópálya-építésre, amelyeket következetesen csak a kormányváltás után, a következő kormány költségvetéseinek a terhére kell majd visszafizetni. Még az M1-esre is egy olyan átütemezést kötöttek, ahol a törlesztés a 2002-es kormányváltás után kezdődik. Ez az egyik, ami ellen kifogásunk van.

A másik, ami ellen kifogásunk van, hogy az állami pénzek elköltését kihelyezik már ma a Magyar Fejlesztési Bankhoz, ahol ezeknek a pénzeknek az elköltéséhez, a kivitelező megválasztásához a parlamentnek és az egyéb ellenőrző fórumoknak nincs köze, mert az MFB-nél erre senki sem tud rátekinteni; míg amikor a közlekedési minisztérium intézte ezeket a dolgokat, akkor a parlament illetékes bizottságai ezt ellenőrizni tudták, ez így volt az Antall-kormány idején, és így volt a szocialista-szabad demokrata kormány idején is. Ez ellen van kifogásunk, Braun képviselő úr.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismételt kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Kovács Kálmán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A most benyújtott törvényjavaslat álláspontunk szerint egy olyan finanszírozási technikát kíván törvényesíteni, amelyet eddig a mi álláspontunk szerint a hatályos törvények szellemével - nem feltétlenül a betűjével, de szellemével - nem egyező módon kialakított gyakorlatban folytatott. Mi azt állítjuk, hogy a magyar gazdaság és a magyar piacgazdaság fejlődése szempontjából visszalépés az, ha a nagy állami beruházások finanszírozása olyan formában történik, hogy a jelentős közpénzt és állami tartozást okozó fejlesztések ellenőrzése kikerül a költségvetés szigorú keretei közül, átkerül a banki szférába, és ott a banktörvény által nyújtott lehetőségek alapján titkossá válik a képviselők előtt.

Szeretném elmondani, hogy ebben a Házban eddig ötször szólaltam föl, a negyedik-ötödik felszólalásomnál már némi derültséget kiváltva a túloldalból, hogy miért kérdezem meg ötödszörre is a pénzügyminiszter úrtól, hogy láthatnánk-e és beletekinthetnénk-e azokba az adatokba, hogy mennyiért folyik az autópálya-építés, hogyan használja föl a Nemzeti Autópálya Rt. a költségvetési forrásokat, s minden alkalommal a pénzügyminiszter úr, sőt még írásban is azt a tájékoztatást adta számomra: a banktitokra hivatkozva, tudja ön is, képviselő úr, nem áll módomban ezt a tájékoztatást megadni.

Nos, ezt fogjuk most törvényesíteni, ezt fogjuk most szentesíteni, és most már bebetonozva lesz ez a szerintem elfogadhatatlan álláspont.

Köszönöm szépen. Ezért emelünk szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tardos Márton képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni arra a problémára, hogy miért is merül föl az állami fejlesztési bankra vonatkozó törvény módosítása, és mi az, ami kiváltja ezt a nagyon heves vitát, aminek most tanúi vagyunk.

A közgazdaság-tudományban igen lényeges és nem egyértelműen lezárt vita folyik évtizedek óta arról, hogy az állam milyen mértékben és milyen módon vegyen egyáltalában részt befektetési tevékenységben. A probléma, amely egyáltalában nem megoldott, és amelyben a vélemények nagyon különbözőek, világosan kettéválaszt két feladatot. Az egyiket infrastrukturális beruházásoknak nevezzük, ahol nyilván fölmerül az a kérdés, hogy a magánérdek és a profitszerzés nem teszi lehetővé közvetlenül a fejlesztéseket, és ahol az állam megjelenése elkerülhetetlen. Tehát csak az infrastrukturális beruházásra rendelkezésre álló pénz mennyisége a vitatott és a felhasználási struktúra, nem pedig az, hogy egyáltalában szükség van-e rá.

Egy másik, nem jelentéktelen kérdés, hogy a magánszféra tevékenységében, tehát a piaci tevékenységben a versenyterületeken az állam beruházóként lépjen föl. Ebben a második kérdésben a vélemények sokkal élesebben eltérnek, itt jelentős vélemények fogalmazódnak meg abban, hogy nem az állam feladata a versenyszféra közvetlen fejlesztése, az államnak szabályozási lehetőségekkel kell elősegíteni a versenyszféra fejlődését, de nem közvetlen beruházásokkal vagy akár beruházási kedvezményekkel kell támogatnia a magánszféra fejlesztését.

Én nem állítom, hogy ez az álláspont az egyedüli álláspont. Azt gondolom, hogy nem is indokolatlan a másik álláspont véleménye, nevezetesen elsősorban olyan országokban, ahol egy gazdasági krízis történt az elmúlt időszakban, ahol egy visszaesés volt, vagy ahol a lemaradás, a világ fejlődésétől való elmaradás alapvető társadalmi-politikai kérdéseket vet föl, és a magánszféra belső automatizmusai a megoldáshoz nem nyújtanak könnyű, viszonylag gyors ütemben járható utat.

 

(12.40)

 

A kérdés azonban itt mégis sokkal élesebb. Egy dolgot azonban vitathatatlannak lehet tekinteni, hogy nincs olyan nézet, amely a világ fejlett országainak gyakorlatában megfelelne, vagy akár a közgazdaság-tudományban elfogadott nézetként fogalmazódik meg, hogy ezekben az ügyekben a közpénzek fejlesztési célú felhasználásában az állam fölötti ellenőrzés társadalmi útjait nem kell nagyon szélesre tárni.

Mindenütt egyértelműen elfogadott, hogy igen, lehet ilyen feladatokat vállalni, vitatható, hogy mennyit, hol és mikor, de az egyértelmű, hogy akár infrastrukturális területen, akár a piaci szféra területén az állam mint beruházó megjelenik, akkor az állam fölötti kontrollmechanizmusoknak élesen működniük kell, hiszen abban a pillanatban, ha egy magánbank helyez ki pénzt, ha egy magántársaság helyez ki pénzt, ha egy család dönt úgy, hogy egy beruházást támogat, akkor nyilvánvaló, hogy tudja, hogy kockázatot vállal, és tudja, hogy minek a reményében vállal kockázatot. Ebben a vonatkozásban is az állam vállal magára ellenőrző szerepet - ez a bankok fölötti ellenőrzésben jelentkezik a legvilágosabban -, nevezetesen azért, mert ezt a pénzkihelyezési csatornát fontosnak és hasznosnak tartja. Ezért fontosnak tartja azt is, hogy a bankok iránti bizalom a társadalomban magas szinten legyen.

A közpénzek felhasználásában azonban másról van szó. A közpénz egy olyan pénz, olyan vagyon, amely az állampolgárok tulajdonában volt, és az állampolgártól a közösség elvonta. Törvényes eszközökkel vonta el, parlamentáris úton meghatározott törvények alapján vonta el, de a pénz fölött a tulajdonos nem rendelkezhet, az állam rendelkezik, de a pénz mégis az állampolgárok tulajdona, és nem a kormány tulajdona. Ennek következtében az ilyen pénzek kemény ellenőrzését és felhasználási ellenőrzését minden állam - amely jogszerűen és alkotmányosan működik - magas szinten tartja.

Horváth képviselőtársamat figyelmeztetni szeretném, hogy ha az Egyesült Államokban mondta volna el azt, hogy a kormánynak joga van pénzeket elkölteni, és csak a négy év utáni választásokon merülhet fel az ellenőrzés kérdése, a szavazások az ellenőrzés egyedüli mechanizmusa, akkor azt senki sem vette volna komolyan. Nem így van! Minden demokratikus, parlamentáris állam jelentős ellenőrzési mechanizmusoknak van alárendelve az ilyen típusú pénzköltekezés vonatkozásában.

A jelenlegi törvény problémája, az, amiről itt a kollegáim konkrét példákkal beszéltek, és én most nem akarok a konkrét példákról gyakorlatiasan beszélni, kialakult egy gyakorlat, hogy az adókból befolyt pénzek üzleti célú vagy infrastrukturális fejlesztésekre való felhasználását meg lehet oldani a magánszférán keresztül úgy, hogy a társadalmi ellenőrzés alól ezeket a pénzeket kivonjuk.

Itt egy érdekes ellentmondásba kerülünk: amikor a kormánypárti képviselők a törvény szükséges módosításáról vagy az új törvény megfogalmazásáról beszélnek, akkor a nemzetközi normákról, az EU-normákról beszélnek. Én elismerem, hogy az EU-normák kivonják az ilyen típusú állami fejlesztési tevékenységet és banki tevékenységet a banki prudenciális szabályok alól, amelyekre az jellemző, amire az előbb hivatkoztam, hogy az államnak érdeke, hogy a bankokat a társadalom biztonságos intézménynek tekintse, és ne féljen a megtakarítását bankszámlán vezetni, és ezzel a közvetlen felhasználási jogokat hosszú időre átadni a banki menedzsmentnek, de ez a típusú ellenőrzés minőségileg egész más, mint amit közvetlenül állami pénzek felhasználásával kapcsolatosan az állam érvényesíteni akar. Ezek alól nem lehet kivonni a pénzt, ha egy tisztességes, alkotmányos polgári rendet kívánunk Magyarországon felépíteni.

A következő probléma, amit felvetnék, az, hogy mi is itt a kockázat, ha a magánszférában, a piaci versenyszférában állami beruházást hajtunk végre. Ez mikor válik vagy válhat hasznossá? Elfogadom azokat az érveket, amelyek itt a vitában is elhangzottak, hogy Magyarországon nagyon sok olyan vállalat van, amelynek az akkumulációs készsége, képessége alacsony, tőkeföléléssel gazdálkodik, és ez társadalmi kárt okoz. Ilyen alapon elfogadom, hogy a fejlesztési bank típusú, nemcsak infrastrukturális, hanem a versenyszférában működő befektetésekre is az adott pillanatban elég nagy mértékben szükség van. Vitatható, hogy milyen mértékben, de most nem is erről van szó, hogy milyen mértékben, hanem arról, hogy erre hogy nyitjuk ki a lehetőségeket.

A kockázat itt nem olyan egyszerű. Megint Horváth képviselőtársamra hivatkozom, hogy ezt olyan jól ki lehet számolni, mert az, hogy mennyi az érvényes kamatláb, és milyen kamattal adják a kölcsönt, ez egy viszonylag egyszerűen felmérhető differencia, és ennek a következményeiről lehet beszélni.

De hogy milyen a vállalat mögötti kollaterális, milyen a vállalat biztonsága, amit meghitelezett, ahova többletpénzt helyezek be, ez egy sokkal bonyolultabb kérdés, és sokkal bizonytalanabb az ezzel kapcsolatos felmérés. Tehát az ilyen matematikai játékokkal történő ellenőrzésnek egy nagyon széles játéktere van, és ezt a közgazdaság-tudomány elég alaposan kidolgozta, de ennek a megbízhatósága és a napi gyakorlatban való alkalmazása és különösen ellenőrzési célokra való alkalmazásának a lehetősége korlátozott.

Itt arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy minden befektetés kockázat, és a kockázat nagyságát nagyon szubjektíven tudjuk csak felmérni, hiszen a tőkeérték egy nagyon bizonytalan dolog. A tudomány is csak azt tudja mondani, hogy a várható nyereség jelen értéke, ami annak a beismerését jelenti, hogy két ismeretlen kombinációját tekinti a biztos eredménynek, mert sem a várható eredményt nem ismeri, csak prognózist mondhat róla, sem azt a kamatlábat nem tudja pontosan meghatározni, amely az adott pillanatban az ország számára az optimális kamatláb. Márpedig ennek a két dolognak a viszonya a tőkeérték, és ez elég labilis információ.

Itt tehát szükség van olyasmire, amely a bizalmon nyugszik, és ez a bizalom ma Magyarországon sajnálatos körülmények között nem áll magas színvonalon. Ha kivonjuk az állami pénzek felhasználását az ellenőrzés köréből, és nem az ellenőrzést erősítjük meg annak tudatában, hogy az eddigi gyakorlat is gyenge volt ebben a vonatkozásban, és nem megfelelő, és az állampolgárok számára nem megnyugtató, akkor hibát követünk el.

 

 

(12.50)

 

 

Ez az oka annak, hogy nem az ellen vagyunk, hogy a Fejlesztési Bank státusát önálló törvényben szabályozzák, hogy ez megfeleljen a nemzetközi normáknak, és így a nemzetközi tőkepiacon való megjelenését az államnak megkönnyítse és ne nehezítse, hanem az ellen, hogy ez kapcsolódjon azzal a tendenciával, ami nem új tendencia a magyar gazdaság életében, hanem jelen lévő, hogy a közpénzek felhasználásának állami ellenőrzése nem megfelelő. Azok ellen a paragrafusok ellen vagyunk, amelyek ezt az ellenőrzési mechanizmust, a parlament, az ÁSZ ellenőrzési jogát gyöngítik vagy megszüntetik. (Tállai András: Melyikek?)

Ilyen módon nem lehet megállapodni ebben a kérdésben. Ez ellentétes az EU-normákkal is, akkor is, ha a közvetlen tárgyalásokon erre még nem derült fény. Én biztos vagyok benne, hogy ha bekövetkezik a Fejlesztési Banknak az a módosítása, amelyet ma a törvényjavaslat megfogalmaz, akkor ez a probléma is éles módon föl fog vetődni az EU-tárgyalások során.

A nyíltságot, az ellenőrzést, az ellenőrzés áttekinthetőségét tekintem alapvető kérdésnek az egész vitában, és az összes többi kérdést, ami fölmerült, csak technikai részletkérdésnek. Ennek jegyében azt gondolom, hogy célszerű lenne visszavonni a törvényjavaslatot, és olyan törvényjavaslatot előterjeszteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amely megerősíti mind az ÁSZ, mind a parlament ellenőrzési jogát, és nem a kormányhivatalnokok kezébe teszi le a döntések és az ellenőrzés jogát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tardos Márton képviselő úr megállapítása, hogy a kockázat kockázatos - hát persze! Időnként a kockázat olyan kockázatos, hogy az elriasztja a vállalkozót, és bizonyos gazdasági tevékenységekre, különösen fejlesztési tevékenységekre nem kerül sor. Arról van szó ebben a törvényben, hogy azokra a tevékenységekre is sor kerülhessen, ezért egy intézmény jön létre - a neve Magyar Fejlesztési Bank -, amely esetenként, bizonyos körülmények között megosztja a kockázatot a kockázatos tevékenység nyomán.

Ez nem újdonság, nem ez a törvényalkotó vagy ez az Országgyűlés találta ki, ez egy jól bevált procedúra az Európai Unióban is; Franciaország például egész jól ismert erről évtizedek óta, de másutt is.

A másik emlékeztető, amit a képviselő úr mondott, hogy a pénz elköltése után kér és kaphat a kormány jóváhagyást. Ezt tetszett nekem tulajdonítani, mintha én ezt mondtam volna. Képviselő úr, ezt a mondatot úgy kezdtem, hogy van egy választott kormány, amely úgy kerül hivatalba, hogy menedzselje az ország vagyonát és fejlődését, meg lett választva néhány évvel ezelőtt, és majd megint eljön és megint beszámol arról, hogy mit csinált. Az az én teljes mondatom.

Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Két percben megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Horváth professzor úr két megjegyzést tett; örülök, hogy az elsőre reagálhatok, mert valóban nem volt talán világos, amit mondtam a kockázatokkal kapcsolatosan.

Amikor azt mondtam, hogy Magyarországon sok olyan vállalat van, amely maga, a saját erejéből ma nem hajt végre rekonstrukciókat, nem ruház be a kereslet által meghatározott szükségleteknek megfelelően, akkor ilyen típusú kockázatra gondoltam, és amikor azt mondtam, hogy ezt lehet támogatni, akkor azt mondtam, hogy igen, a Fejlesztési Bank arra alkalmas lehet, hogy ezt a kockázatot a közpénzekből is vállalja, és ez ellen semmi kifogásom nincs. (Dr. Horváth János: Erről van szó!) A mértékekről van szó, tehát az alapvető kérdésben - ha tetszik - egyetértünk, a mértékekről lehet hogy vitatkoznánk, vagy ha nem önnel vitatkoznék, akkor másokkal, szóval biztos, hogy ebben a kérdésben nincs olyan értelemben konszenzus, hogy a mértékek is egyértelműek legyenek.

A második probléma azonban nem ez. Egy kormányt négy évre megválasztanak, egy elnököt az Egyesült Államokban ugyancsak megválasztanak. Az azonban nem azt jelenti, hogy neki joga van közpénzekkel rendelkezni az ellenőrzési mechanizmusok kikapcsolásával. A közpénzek felhasználását, ha nem az állandó, a szenátus és a megfelelő parlamentáris szervek ellenőrzése alatt csinálják az illetékes szervek, akkor azokkal szemben azonnal impeachment kezdődik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kiiktatják őket a hatalomból.

Hogy ez jól működik vagy rosszul működik, van-e kitérés előle, van-e hiba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a különböző demokratikus államok ilyenfajta mechanizmusában, ez vitatható, és biztos lehet negatív példákat is találni, de ez nem azt jelenti, hogy a jogi rendezés a hibás.

 

ELNÖK: Képviselő úr!

 

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): A jogi rendezés egyértelmű. Köszönöm a figyelmet. (Dr. Horváth János: Ez nálunk a parlament!)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaink! Az elmúlt percekben úgy tűnt, mintha Horváth képviselő úrral vitatkoznánk, pedig nem vele vitatkozunk, hanem azzal a benyújtott törvényjavaslattal, amit a kormány tett az asztalunkra. De azért mégis idézném azt, amit a képviselő úr is mondott, hogy nem tesz jót nekünk, ha gyanúsíthatóak vagyunk - ezzel maximálisan egyet lehet érteni -, és nem tesz jót főleg nekünk, ha olyan törvényjavaslat kerül elfogadásra a Házban, ami aztán a későbbiekben különböző visszaélésekre adna lehetőséget.

Most azt szeretném kérni a professzor úrtól, hogy miután ketten vagyunk a teremben, akik részt vettünk annak a vizsgálóbizottságnak a működésében, amely a CW Bank ügyeit vizsgálta a gazdasági bizottság albizottságaként, kérem önt, hogy figyelje azt, amit elmondok, és javítson ki akkor, ha a két dolog között nem vonható valamiféle párhuzam.

A vizsgálat során több száz vagy több ezer oldalt áttanulmányoztunk, meghallgattunk egy csomó embert, és az egyik dolog, amivel szembekerültünk, az a banktitok problémaköre. Azért nem tudtunk a dolgok végére járni, mert hiszen a magyar joganyag is... De miután egy osztrák bankról volt szó, a banktitok még szigorúbb Ausztriában, egy csomó dologra nem derült fény, és gyakorlatilag ha ezt a szabályozást elfogadjuk, azzal a helyzettel kerül majd szembe egy későbbi parlamenti bizottság, hogy a banktitokra hivatkozva azért nem lehet megvizsgálni, hogy hogyan költötte el a bank a közpénzeket, mert ezt a banki szabályozás nem teszi lehetővé.

Ha tehát, képviselő úr, ön is egyetért és a kormánypárti képviselők is egyetértenek ezzel a dologgal, úgy gondolom, hogy nemcsak itt szóban, a pulpituson ezt kifejtve, hanem módosító indítványokkal is biztosítani kell azt, hogy a banktitokra való hivatkozással ne lehessen elhárítani, hogy a későbbiekben át lehessen tekinteni a közpénzek felhasználását.

A másik ilyen problémakör volt a menedzsment, illetve a felügyelőbizottság kérdésköre. Kísértetiesen hasonló módon ott is a tulajdonos nevezte ki a menedzsmentet is, a tulajdonos nevezte ki a felügyelőbizottságot is, és tudjuk, hogy éveken keresztül mindkét testület milyen felelőtlenül gazdálkodott a bank pénzeivel.

 

 

(13.00)

 

Gyakorlatilag egyik testületnél sem - bár a bírósági eljárás elindult a bankvezetőkkel szemben - fogható meg a felelősség kérdése. Elmondtuk, hogy egyszemélyes részvénytársaságnál nem indokolt, hogy nagy igazgatóság jöjjön létre, mert ez arra alkalmas, hogy a felelősséget elkenjük, és gyakorlatilag a későbbiekben senki ne legyen felelősségre vonható.

A harmadik problémakör, tisztelt képviselő úr, a leánytársaságok kérdésköre volt. Azt tapasztaltuk, hogy a CW Bankból a hatalmas pénzeket a leánytársaságokon keresztül hordták ki vagy tulajdonították el, és a vizsgálat során ezt semmilyen módszerrel nem tudtuk megfogni. A bizottsági vitában is elhangzott, hogy a Fejlesztési Banknak máris száznál több leánytársasága van, és a jelenlegi szabályozás semmit nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan kellene kezelni ezeket a társaságokat, meg kell-e ezeket tartani, vagy egy bizonyos ideig kell megtartani, esetleg feljavítás után a társaságnak ezt kötelező érvénnyel értékesítenie kell, a portfólió-kezelés teljes mértékben korlátlan, vagy valamiféle korlátok közé szorítható.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ez a szabályozás erre vonatkozóan sem tartalmaz semmiféle utasítást, tehát megint csak azt kell mondjam, hogy hallatlan bizonytalanságok kerülnek e jogszabály által a Fejlesztési Bank hatáskörébe.

A negyedik ilyen problémakör volt a gyakorlatilag korlátlan garanciavállalás, amit a Magyar Nemzeti Bank adott ki egy garancialevél formájában. A helyzet kísértetiesen hasonlít a mostanihoz. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a költségvetési törvény elfogadásával a kötelezettségvállalások határát egyszer már jelentős mértékben megemeltük. A 10 százalékos határt, ami a kereskedelmi bankoknál természetes határ, jelentős mértékben, egyes esetekben esetleg a háromszorosára is megemeltük. (Tállai András: Megemeltétek...)

Ez a törvényjavaslat most a garanciavállalás további emelésére tesz javaslatot, gyakorlatilag indokolás nélkül, ugyanis úgy gondolom, az elmúlt három hónap semmilyen tekintetben nem adott információt arra nézve, hogy miért szükséges ezen határok további emelése. Elhangzott az is, hogy ennek a banknak a kereskedelmi banki tevékenysége ugyan nem befolyásolja jelentősen a versenypiacot, merthogy ez nem jelentős tétele a banknak, ugyanakkor egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmet. Miután erre a bankra a befektetésvédelmi jogszabályok nem vonatkoznak, így gyakorlatilag lyuk van a törvényen, mert a befektetőknek semmiféle garanciájuk nincs arra nézve, hogy mi történik akkor, ha a bankkal valamiféle probléma van, hogyan jutnak a pénzükhöz.

Gyakorlatilag még nem részleteztük az összeférhetelenségi szabályozást; bár megpróbálták - látszik a törekvés - megfelelő részletességgel szabályozni, ez a szabályozás nem sikeres. Azért nem sikeres - államtitkár úr, legyen szíves, olvassa el, most pontosan nem tudok hivatkozni a paragrafusra -, mert kizárja a köztisztviselők családtagjait; a köztisztviselőket már nem zárja ki ebből a körből, ami eléggé megmagyarázhatatlan és érthetetlen. Ugyanakkor az összeférhetetlenségi szabályok egyéb más gondokat és problémákat is tartalmaznak, ezt nem akarom most részletesen ecsetelni, mert a vonatkozó módosító indítványokat e tárgyban már benyújtottuk.

Képviselőtársaim, egyetértek Horváth képviselő úrral abban, hogy ezen a törvényjavaslaton van mit javítani. Hangsúlyozottan, még egyszer kérem önöket, ha önök ezzel egyetértenek, hogy van mit javítani a törvényjavaslaton, akkor ez olyan módon is történjen, hogy a módosító indítványokat közösen nyújtsuk be ehhez a javaslathoz. Ha már úgy tűnik az eddigi reakciók alapján, hogy a kormány nem szándékozik ezt a törvényjavaslatot visszavonni, legalább módosító indítványokkal próbáljuk meg olyanná tenni, ami még annak a feltételezését is lehetetlenné teszi, hogy itt a későbbiekben valamiféle visszaélésekre ok és lehetőség legyen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak. (Jelzésre:) Bocsánat, képviselő úr, egy kis türelmet! Két percre kért szót Braun Márton képviselő úr, Fidesz.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem lesz két perc. Szeretném mondani képviselőtársamnak, hogy ha minden igaz, a mai napon benyújtottam egy módosító javaslatot az utolsó gondolatához kapcsolódóan. Tehát a közeli hozzátartozókat és a hozzátartozókat kivennénk ebből; azt javaslom, hogy vegyük ki a hozzátartozókra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Keller László képviselő úrnak adom meg két percre a szót. Tessék!

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt javaslom Braun képviselő úrnak, hogy ne ragadjon le ilyen pici módosító indítványoknál, próbáljon egy picit nagyobb léptékben gondolkodni. Az egész törvényt át kellene írni.

Én azt várom el a képviselő úrtól, figyelemmel arra, hogy a költségvetési bizottságban eddig soha nem tapasztalt konstruktív vita folyt, és ennek az volt az oka, hogy Braun képviselő úr a költségvetési bizottság ülésén megpróbálta szakmailag megközelíteni a kérdést, ami egyébként nem túlságosan szokás a fideszes képviselőktől... Persze ezzel nem akarom azt, hogy Braun képviselő urat ezután bántsák (Zaj a Fidesz padsoraiból.), de most nagyon komolyan mondom, képviselő úr, annyi kritika elhangzott ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy erre nem lehet azt mondani, hogy egy-két módosító indítványt benyújtottunk, és akkor ezzel kiküszöböljük a bajt. A baj nagyobb, képviselő úr!

Lehet, hogy ettől adott esetben még az is jobb, hogy csak a kormányrendelet alapján működik az MFB, és akkor ezt sokkal erőteljesebben számon kérjük. Mert a számonkérés lehetősége még mindig jobban megvan, mintha ez a törvényjavaslat működne és hatna. Tehát arra szeretném biztatni kormánypárti képviselőtársaimat, és megmondom őszintén, csak abban tudok bízni, hogy Braun képviselő úr megpróbálja tényleg szakmai alapon értékelni ezt a törvényjavaslatot, és olyan alapvető módosító javaslatokat tesz, amelyekben lehet az egyik pont az összeférhetetlenség korrekciója, ami alapvetően meg fogja változtatni a törvény tartalmát. Ehhez jó munkát kívánok önnek! Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minthogy megszólíttattam, Kovács Tibor képviselő úr volt szíves hozzám intézni kérdéseket, és időnként mintegy tanúként megidézni egy olyan munka kapcsán, amiben részesek voltunk, nevezetesen a Nemzeti Bank CW-leányvállalatának a dolgai kapcsán.

Képviselő úr, mivel megkérdezett, nagyon röviden azt válaszolom, igen, az mind borzasztó dolog volt, nagyon siralmas dolog volt, azonban tanultunk; egy emberi folyamat, hogy tanultunk. Különösen olyanok voltunk együtt, szaktudással, akik sok időt töltöttünk el vele, és tanultunk. Miért mondom ezt? Azért, mert az emberek általában nem szoktak ugyanabba a verembe kétszer beleesni. (Dr. Takács Imre: Kivéve a Fideszt!) Tehát a Nemzeti Bank CW-leányvállalatának a hibái már csak azért sem ismétlődnek meg ebben az esetben, a Magyar Fejlesztési Bank esetében, mert itt többféle ellenőrző szerv van; nemcsak a tulajdonos, aki a közgyűlésen megjelenik, és a közgyűlésen alkalmasint ellenőriz, de ott van a hitelintézeti ellenőrzés, a versenyhivatali ellenőrzés, és még sorolhatnék jó néhányat, ami bele van építve a mi társadalmunkba, a mi kormányzati, gazdasági szisztémánkba, és az működik. Ez a törvény nem iktatja ki azokat, tehát az összehasonlítás a CW Bankkal nem is összehasonlítás, inkább, ahogy kezdtem, tanultunk abból, és olyan hibákat nem követünk el, az nem fog megtörténni még egyszer. (Dr. Takács Imre: Írásba adod?) Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

(13.10)

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! A benyújtott törvényjavaslat alapján úgy tűnik, hogy ismét bele akarunk ugrani ugyanabba a gödörbe, ami a CW Banknál történt. Négy órája beszélünk arról, hogy próbáljuk meg úgy megváltoztatni ezt a jogszabályt, hogy ne essünk még egyszer bele abba a gödörbe, amelybe a CW Banknál már egyszer beleestünk, és nem is tudtunk igazán kikászálódni belőle.

Ezért kértem önöket, vagy kérem a kormánypárti képviselőket, hogy támogassák azokat a módosító indítványokat, amelyeket olyan szándékkal nyújtottunk be, hogy világos, átlátható, ellenőrizhető bank jöjjön létre, hogy megnyugtatóan tudjuk az állampolgárokat tájékoztatni arról, hogy az ő adóforintjukkal maximális odafigyeléssel gazdálkodott a Fejlesztési Bank, és minden fillérről el tudnak számolni, amit ott az adófizetők pénzéből felhasználtak.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Szintén két percre adom meg a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

 

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Olyan sokat beszéltünk, én közben elhoztam a gazdasági bizottság ülésének a jegyzőkönyvét.

Képviselőtársaim! Szó szerint így hangzott, kérdi az egyik képviselőtársam: "Jól tudom, hogy jóval több mint száz leányvállalata van már ma is az MFB-nek?" Erre a Pénzügyminisztérium képviselője a következőt válaszolta: "Igen." Tessék végiggondolni, hogy mennyire igaz az, amit Kovács Tibor elmond, hogy itt igenis előjön, és joggal van félelmünk, hogy előjön a CW Banknál követett gyakorlat, csupán az, hogy most törvényi erővel, és ezt nem akarjuk. Ezért beszélünk tulajdonképpen reggel 9 óra óta csak az ellenőrzésről, az ellenőrzés mikéntjéről, az ellenőrző szervezetnek a kijelöléséről, és szembeállítva azzal a banktitokkal, úgy, ahogy itt hivatkozott rá már néhány képviselőtársam, hogy a kezünkben van számtalan interpellációra adott válasza a pénzügyminiszter úrnak - vagy akkor még államtitkár úrnak, mai pénzügyminiszternek a válasza -, aki mindig, mindig a banktitokra hivatkozott a Fejlesztési Bankkal kapcsolatban.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Boldvai László képviselő úrnak, MSZP.

 

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/3746. számú, az MFB-ről szóló törvényjavaslat mottójául akár a következő mondatot is választhatnánk: az 1990-es évek elején a Nyúl és Vidéke Takarékszövetkezet fiókot nyitott Budapesten Bank of Nyúl néven, most a kormány létre akarja hozni a Bank of Lenyúlt.

Tekintettel arra, hogy a részletes vitában mód nyílik több szakmai kérdés tisztázására, a vita jelenlegi szakaszában igazából csak három témával szeretnék érintőlegesen foglalkozni. Az első a törvény létrehozásának indokoltsága. A törvényjavaslat indoklásában a következő tételek szerepelnek: hitelintézetről szóló törvényi előírás, hogy a szakosított hitelintézetekről külön törvény rendelkezik; az önálló törvénytől nagyobb súlya lesz a Magyar Fejlesztési Banknak; és eurokonformitása, külön törvény megléte. Az indokokról röviden:

Jelenleg a hitelintézetekről szóló törvény 31. fejezete rendelkezik a Magyar Fejlesztési Bankról, eddig nem zavart senkit, ezért nem indokolt külön törvényt alkotni. Azt gondolom, az ország hitelintézetéről szóló törvényben sem szégyen szerepelni. A világos, könnyen áttekinthető státus nem attól függ, hogy önálló-e a törvény. Az EU-konformitás pedig az a lózung, amelyet mindig elő lehet venni, ha nem akarja az előterjesztő az igazat bevallani. Összefoglalva: semmi nem indokolja igazán önálló törvény létrehozását, kár erre hivatkozni. Ki kellene mondani az igazat: a javaslatban lévő változások a lényegesek.

A második, amivel szeretnék foglalkozni: a közjó, a közérdek szolgálatában folytatott tevékenység mint új elem a Magyar Fejlesztési Bank életében. Lássuk újra a javaslat indokolását! Nem haszonszerzés céljából, hanem a nemzetgazdasági célkitűzések megvalósítása érdekében végzi, mármint a bank a tevékenységét. Nagyon cseles mondat, mert a haszonszerzést szembeállítja a nemzetgazdasági célok megvalósításával, ami finoman szólva is csúsztatás. Ezen az alapon nincs létjogosultsága adónak, vámnak. Kérdem én: ha a Magyar Fejlesztési Bank százszázalékos állami tulajdonú társaság, kié az ott keletkezett nyereség. Nyilván az államé. No persze, az adó is, amelyet a nyereség után megfizet. Ehhez képest a törvényjavaslat 9. §-a: az MFB Rt. osztalékot nem fizet, a felosztott eredményt az eredménytartalék növelésére kell fordítani. Akkor hogy is van ez? Mégis van nyereség, eredmény, adó és eredménytartalék? (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Nem. Ha azt írja a törvényjavaslatban az előterjesztő, hogy nem profitorientált céget kíván működtetni, akkor, azt gondolom, a kettő kizárja egymást. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)

Összefoglalva, a közjóra való hivatkozás (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Nem tudja, mit beszél!), a haszonszerzés kizárása, azt gondolom, tiszta demagógia. Egyrészt, mert maga a törvényjavaslat is rendelkezik az adózott eredmény sorsáról (Közbeszólás a Fidesz soraiban.), másrészt, a százszázalékos állami tulajdon miatt az állam mond le így a bevételről. Gondolkozzunk egy kicsit tovább! Miből van a bank nyeresége?

A képviselőtársam kedvéért, aki, úgy hallottam, mintha Simicska Lajost emlegetné itt a padsorban, vagy lehet, hogy Várhegyi Attilát mondja, két részre lehet osztani a bank nyeresége keletkezésének forrásait. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Összevissza beszél!) A kiadás, amely arról szól, hogy a forrás megszerzésének költsége és a saját fenntartási költségei a banknak, beleértve a céltartalékolásra is elkülönített összeget, illetve (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Összevissza beszél!) az értékvesztésre elszámolt összeget is. Ebből következik, hogy ha a bank célja a nulla nyereség, akkor három dolgot tehet: jó drága forrásokkal dolgozik, másodikként magas működési költségekkel dolgozik, a harmadik, hogy felnyomja a céltartalék állományát, és magas értékvesztést számol el. Azt hiszem, mindhárom megoldás köztörvényes pocsékolás.

Nem vitás, van egy negyedik megoldás is: a piaci árak alatt forgalmazza a termékeit, magyarán, olcsó hitelek. Ez persze szimpatikus lenne, ha a törvény deklarálná ezt a célt, vagyis hogy az állam így dotál bizonyos területeket, és ha ez nem sértené a piac- és a versenysemlegesség elvét, márpedig sérti. Minden európai uniós vagy Magyarországon alkalmazott belső elv, legalábbis eddig, tiltotta a nettó elszámolás alkalmazását. Magyarul, az állam ne számítson be sehol semmit, hanem a bruttó elszámolás elve alapján szedje be, ami neki jár, és fizessen azért, amiért kell. Ez nemzetgazdasági alapelv, ezt sértené meg az olcsó hitel látszólag nemes elve.

A törvény indokolásának sutaságáról csak annyit, hogy ezzel azt mondják: nem elég, hogy nem kell nyereséget hoznod a laza szabályok miatt, viszont még jó sokat el is tapsolhatsz. Ez egyszerűen döbbenetes! De van egy másik megoldás is, lehet persze, hogy ez a cél, ezt igazán önök tudják, amikor minden vagyonelemet, kihelyezést, hitelt túlcéltartalékolok, vagy értékvesztést számolok el, ahogyan ezt a Postabank esetében már csinálták, majd egy forinttal drágábban, és így nyereségesen eladják.

És ha már itt tartunk, igazán kíváncsi lennék például a BÁV, a sajtóportfólió, a Sio Tours céltartalék-állományára, és ma erről Keller képviselőtársam beszélt, hogy bevásároltak a Defendből is 60 százalékot. Hogyan lesz ez a könyvekben nyilvántartva? Milyen céltartalék-képzési előírások fognak szerepelni? Hogyan fogják ezt a későbbiekben érvényesíteni? Aztán az már csak hab a tortán, hogy a törvényjavaslat úgy szól, hogy a Magyar Fejlesztési Bank gazdálkodásának célszerűségét a tulajdonosi jogok gyakorlója vizsgálja. Tessék mondani, milyen jövedelmezőséget vizsgál szegény tulajdonos? Azt a követelményt, amelyet ki tetszettek zárni?

Harmadikként szeretnék szólni a költségvetési kapcsolatról. Újra a törvényjavaslatból idéznék: a kormány készfizető kezesként felel a külföldről és belföldről felvett hitelekért, ezek felső határát a költségvetési törvényben kell meghatározni. Jóllehet, eddig is az állam a költségvetési törvényben meghatározott összegig kezességet vállalhatott a Magyar Fejlesztési Bank hiteleiért vagy kötvényeiért, csakhogy ennek a szerepe 1994 és 1998 között egyre csökkent, és a bank kifejezetten a saját kockázatára vett fel hiteleket. Csak olyankor került sor állami kötelezettség vállalására, ha ezt speciális körülmény indokolta, például a felvett hitel speciális jellege, és, csak hangsúlyoznám, a külföldiekkel szemben. Belföldi hitelfelvételnél ez kizárt volt. A törvényjavaslat egy szót sem szól, valószínűleg az előterjesztő fejében meg sem fordult, a saját kockázatra való hitelfelvételről, miután nem keretről beszél, hanem a Magyar Fejlesztési Bank által forrásszerzés céljából külföldön és belföldön felvett hitelekről és kötvényekről beszél. Érdekes helyzet lesz, amikor a költségvetési törvény fogja eldönteni, hogy a Magyar Fejlesztési Bank mennyi forrást szerezhet a piacról, igaz, azt viszont állami készfizető kezességgel. Ennyit a piacos magatartásról, a szabad versenyről.

Befejezésül, az összefoglaló véleményem a következő:

1. Nem indokolt önálló törvény meghozatala.

2. A közjó emlegetése hamis.

3. A bank összes forrásszerzésének állami készfizető kezességgel való lefedése piacellenes pazarlásra ösztönző.

4. A leírtak ellenére a bank nem lesz EU-konform.

5. A prudenciális szabályok lazítása korlátlan kockázatvállalást tesz lehetővé, ezzel megnövelve a bukás lehetőségét.

6. A javaslat részletesen hasonlít az Eximbankról szóló törvényhez, azzal a különbséggel, hogy az jól van megírva, pontos, és emiatt nem lóg ki a lóláb.

Tömören, röviden, azt gondolom, vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

 

(13.20)

 

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Boldvai képviselőtársam megkérdőjelezi az önálló törvény alkotásának szükségességét. Szeretnék idézni önnek az önök által 1996-ban elfogadott, 1996. évi CXII. törvényből, amely a szakosított hitelintézet fogalmát a következőkben definiálja: "A szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvényi szabályozásnak megfelelően" és a többi, és a többi - tehát csak eleget teszünk az önök által elfogadott törvényben írtaknak azzal, hogy külön törvényben szabályozzuk az MFB-t mint szakosított hitelintézetet.

A másik az, hogy szerintem egy külön szabályozás átláthatóbbá teszi a bankot, nem a bank elrejtését jelenti, hanem éppen a kinyitását a publikum számára. Ugyanakkor a hitelintézeti törvény vonatkozásai eltérések alkalmazásával vonatkoznak rá. Tehát nem látom annak indokát, hogy ne tegyük meg a külön törvényi szabályozást.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Lassan a vita kikötőjéhez érünk, és ennek kapcsán szeretnék elöljáróban egy-két olyan alapfogalmat tisztázni, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Rt.-ről szóló 3746. számú törvényjavaslatról megfelelő döntést hozzunk.

Az helyes, ha a törvényjavaslat rögzíti, hogy a Fejlesztési Bank szakosított hitelintézet. Köztudott, hogy a banki világban két bank különböztethető meg: főképpen univerzális és specializált bankok. A különböző országokban - Angliában, Németországban - a bankokkal foglalkozó szakemberek más-más véleményt mondanak előnyeikről, hátrányaikról, de azt el kell ismerni, hogy egy tevékenységre szakosodott, specializált bank olcsóbban nyújthat szolgáltatásokat, mint egy univerzális bank. Ha a bankvilág, az OECD-országok bankjainak működését megvizsgáljuk, akkor ez egyértelműen kiderül. Ezért ha egy tevékenységre szakosodott bank olcsóbban tud nyújtani szolgáltatást, mint az univerzális bank, akkor ezt elfogadva, hogy a fejlesztési bank egy szakosodott intézmény, nem tudom, jó-e az, ha a törvényben benne van, hogy nem haszonszerzésre hozták létre, hiszen a specializáltságánál fogva és az állami érdekeket is jól képviselve haszonszerzésre is alkalmas lehet.

A bank pénzteremtésre képes, így látra szóló folyószámlát vezet ügyfeleinek, és azokról azonnali átutalásokat is lehet teljesíteni, ugyanakkor a pénzintézet nem vezet ilyen számlát, ezért nem alkalmas pénzteremtésre. A pénzintézeteknél vezetett számlákról előbb fel kell venni a pénzt, és csak azt követően lehet a fizetést megvalósítani. Így a kereskedelmi bank, a szakosított pénzintézet, nevezzük másképpen: a befektetési bank és a takarékpénztár más-más feladatokat lát el ennek kapcsán. A szakosított pénzintézet egyes pénzintézeti tevékenységre létrehozott szervezet, a befektetési bank pedig olyan szakosított pénzintézet - márpedig ez a Fejlesztési Bank is elsősorban befektetési bank -, amely csak meghatározott korlátozásokkal fogadhat el betéteket, vezethet bankszámlát, viszont más pénzintézeteket meghaladó mértékben tartós befektetésekkel is rendelkezhet.

A 3746. számú törvényjavaslat 3. § (1) bekezdésének a) pontja a korlátozásokat a betétekkel kapcsolatban meghatározza: eszerint jogi személyektől, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságoktól, továbbá egyéni vállalkozóktól lehet betétet gyűjteni. Ha ismerjük a betétgyűjtés gyakorlatát a bankvilágban, akkor ez eléggé széles körű, és ez nem is baj; nem baj, hogy széles körű betétgyűjtésre van lehetősége a fejlesztési banknak.

A Fejlesztési Bank az állami gazdaságpolitika kinyújtott karja, így eredményessége nagymértékben függ a gazdaságpolitika megalapozottságától. Ezt azért hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársaim, mert az eddigi hozzászólásokban ez valahogy elsiklott. Magyarul, ha a gazdaságpolitika megalapozott, akkor a Fejlesztési Bank tevékenysége is jobbá válhat.

Nagyon fontosnak tartom azonban azt, amit a Fejlesztési Bank feladatával kapcsolatban megemlítenek, mert feladatát szerintem nemcsak a gazdaság modernizációjához - zárójelben megemlítem, valóban a modernizáció egy ismert tudományos fogalom, de csak elméleti közgazdászok számára, a pénzügyi emberek számára ez eléggé tág fogalom -, tehát ismétlem: feladatát nemcsak a gazdaság modernizációjához, élénkítéséhez kell kapcsolni, hanem legalább ilyen fontos a viszonylagos egyensúly fenntartása is. Tudom, hogy ezt fejlesztési banknak nevezik, és a fejlesztés és az élénkítés ilyen szempontból azonos fogalmak, de azért a Fejlesztési Bank tevékenységénél a viszonylagos egyensúlyra nagymértékben vigyázni kell.

Keynes mondta: "a kereslet megteremti saját kínálatát". Tudott dolog, hogy addig, 150 évig pont fordított volt a helyzet, azt mondták, hogy a kínálat megteremti saját keresletét; az 1929-33-as világgazdasági válság ennek az ellentétét mutatta. Ha azonban a gazdaság a termelési lehetőségek határán van, bármilyen impulzus, így a túlzott banki tevékenység is a kereslet oldaláról csupán inflációs áremelkedést vált ki. Arról van szó a banki elméletben, hogy a befektetési banknak nem szabad túlzott impulzust, keresleti növekedést előidézni akkor, ha a gazdaságban a termelési lehetőségek határán vagyunk. Ezt megakadályozni egyik fontos feladata a banknak.

Közismert mindenki által, akik a szakmában dolgoznak, a megsokszorosító, illetve idegen szóval: a multiplikátor hatás; a nemzeti jövedelem változása ekkor lényegesen nagyobb, mint a beruházás változása. A beruházás növekménye esetén a nemzeti jövedelem emelkedése sokszor több, mint a beruházás növekménye, ezért az élénkítés feladatának meghatározása a bank számára körültekintő döntést igényel. A beruházás csökkenése esetén viszont a hatás fordított: a nemzeti jövedelem a multiplikátor számértékének megfelelő mértékben esik.

Az helyénvaló, hogy a bank a negatív külső hatások felszámolásában és a pozitív hatások erősítésében is részt kíván venni - ez a környezetvédelem kapcsán benne is van a törvényjavaslatban -, magyarul azoknak az externáliáknak az erősítésében, amelyek a közjót szolgálják, valóban megfelelő módon tevékenykednie kell a banknak.

A legkritikusabb feladatnak tartom a források korszerű és hatékony kihelyezését, ugyanis az egyértelmű, hogy az elmaradott térségeket nagyobb forráslehetőségekkel kell fejleszteni, de rövid távon lehet, hogy a fejlettebb térségek fejlesztése pillanatnyilag hatékonyabb, mint az elmaradott térségek fejlesztése. Ebből következik, hogy csak a hosszú távú érdekeltség alapján kell dönteni a források kihelyezéséről; vagyis a Fejlesztési Banknak nem rövid távú játékot kell folytatnia, hanem olyan helyzetet kell teremtenie, hogy az elmaradott térségek - mint például a választókörzetem térsége vagy az államtitkár úr térsége Mezőkövesd környékén - nagymértékben fejlődjenek.

 

 

(13.30)

 

Lehet, hogy ez a rövid távú hatékonyságot sérti, de hosszú távon, összességében a nemzetgazdaság hatékonyságát növeli. Ezért mondtam én azt a néhány perces hozzászólásomban, hogy a hatékonyság mérésénél használni kell az értékelemzést, de azért a régiófejlesztést még fontosabbnak kell tartani.

A Magyar Fejlesztési Bank feladata: a nemzetközi pénzpiacokon való aktív részvétel. Ez nemcsak a bankműködés színvonalával, hanem a magyar gazdaságpolitika helyzetével is nagymértékben összefügg. Igen fontosnak tartom, hogy a kormány a piaci folyamatokba csak a nagyon indokolt esetekben, a piaci verseny előnyeit nem csorbítva avatkozzon be. Ez a bank nemzetközi pénzpiacon való részvételét is erősíti, gondolok itt a tőzsdei folyamatokra és a többire - nincs idő arra, hogy erről szóljak -, tehát csak abban az esetben kell beavatkoznia a kormánynak a különböző piaci folyamatokba, ha a piac viszonylagos sérthetetlensége megmarad.

A törvényjavaslat sok lehetőséget biztosít a banknak a forrásszerzésre: "rugalmasabbá teszi a kockázatvállalás mértékét". A hitel-, a likviditási, a kamat-, a működési, a szabályozási, az ország-, valutakockázat, a csalás és a mérlegen kívüli tételek kockázata igen eltérő mértékű a kereskedelmi bankoknál és a szakosított pénzintézeteknél. Ezen kockázati tényezők figyelemmel kísérése sajátos és nehéz feladatot jelent a Fejlesztési Bank számára, különösen azért, mert jórészt az adófizetők pénzét használja fel a különböző befektetéseknél.

Igen fontos az, hogy a Fejlesztési Banknak jelentős kockázattal kell számolnia, ugyanis a fejlesztéseknél, a beruházásoknál különösen nagy a rizikó, még az infrastrukturális beruházásoknál is. A beruházási döntéseket nemcsak a kamatláb várható alakulása, a profitkilátások, hanem a tőzsdei folyamatok is jelentősen befolyásolják. Ezért említettem az előbb, hogy a kormánynak a tőzsdével kapcsolatos negatív folyamatát, amit most már azért hónapok óta tapasztalunk, valamilyen formában meg kellene változtatni, illetve a jövőben olyan döntéseket kellene hozni, amelyek a tőzsde számára nem kellemetlenek.

A kormánynak olyan pénzügypolitikát kell folytatnia, amely a tőzsde fejlesztését szolgálja, ezzel ugyanis elősegíti a Fejlesztési Bank jobb működését, a külföldi pénzforrások hatékonyabb bevonását a magyar nemzetgazdaságba.

Egyet lehet érteni a magyar származású és Angliában dolgozott Káldor Miklóssal, aki "Gazdaságelmélet, gazdaságpolitika" című könyvében bizonyította, hogy a beruházási döntések sokszor a hit tartományában jelentkeznek, mert nehéz meghatározni előre az árak és a költségek jövőbeni alakulását. Magyarul: azért igen nehéz a beruházási döntés, mert nemcsak a kamatláb várható alakulása, nemcsak a várható profitkilátások, hanem még a hit tartománya is belejátszik ebbe a folyamatba.

A kormány az európai uniós csatlakozás tárgyánál kérte, hogy a Fejlesztési Bank - az Eximbankkal együtt - az Európai Unió banki irányelvei kapcsán kivételi listára kerüljön. Az illetékes főigazgatóság előírta, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a bank nem végez más országokban különböző tevékenységeket. Kétperces hozzászólásomban kénytelen voltam elmondani, hogy ezt igen nehéz teljesíteni, mert több szálon integrálódunk a szomszédos országokkal, sőt még a távolabbi országokkal is.

A másik feltétel - mármint a másik uniós feltétel - szerint a Fejlesztési Bank nem vagy kismértékben versenyezhet más hitelintézetekkel. A versenyt kizárni lehetetlen, szerintem értelmezhetetlen viszont a nagymértékű versenyzés fogalma is. Gyakorlatilag, azt hiszem, a törvényjavaslat 3 százalékos - körülbelül 3 százalékos vagy annál kisebb - részesedést ír elő a tőkepiacon; ezt nagyon nehéz megmondani. Azért nagyon nehéz megmondani - és nem lenne szabad ezt a számot sem használni -, mert nem tudni, hogy a jövőbeni fejlesztések, a jövőbeni gazdaságpolitika milyen részesedést követel a Fejlesztési Banktól. Én ezt tehát - csúnyán mondva - impotens számnak nevezem, mert lehet, hogy 5 százalék, lehet, hogy 6 százalék lesz ez a részesedés.

A Fejlesztési Bank fő pénzügyi támasza a központi költségvetés. Az éves költségvetési törvény rögzíti a forrásszerzésre felvehető külföldi, belföldi hitelek és kibocsátott kötvények felső határát. Ezen határok megállapítása azonban a már említett beruházási kockázatok miatt is nagyon nehéz.

Ezt csak megalapozott gazdaságpolitikai elvek rögzítésével lehet megvalósítani, és el kell felejteni a két évre szóló költségvetési tervezést. Vissza kell térni az éves költségvetési tervhez, mert ha az éves költségvetési tervet vezetjük be, akkor a Fejlesztési Bank számára is pontosabb irányelvet tudunk meghatározni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! ...az első bakit már elkövettem. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Fejlesztési Bank előttünk álló törvénytervezete számunkra, szabad demokraták számára több szempontból is elfogadhatatlan, és ezért javasoltuk, már a vita előző szakaszában javasolták képviselőtársaim is, hogy a kormány vonja vissza ezt a tervezetet, és egy más típusú megoldást javasoljon a nagy beruházások, térségfejlesztő programok, térségi kiegyenlítő programok finanszírozásának megvalósítására.

Miért találjuk ezt a törvényjavaslatot rossznak, sőt egyenesen károsnak az országra nézve? Mindenekelőtt az első problémánk az, hogy az Unió által is kifogásolt finanszírozási gyakorlatnak kíván vagy kívánnak önök most jogi hátteret, jogi szentesítést adni. A tavalyi esztendőről szóló országjelentés örvendetesen jó volt - ahogy az előző években is, már évek óta -, és Magyarországnak valóban reális esélye van arra, hogy a legjobban felkészült országok közül az elsők között csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Ugyanakkor ez az országjelentés külön és részletesen is, majd az általános összefoglalóban is kiemelte, hogy bizony a közbeszerzések, illetve a közpénzek elköltése kapcsán 2000-ben - illetve azt követően nyilván a 2001-es esztendőben - jelentős visszalépés történt. Emiatt az uniós jelentés, az országjelentés aggodalmát fejezte ki, külön megemlítve az autópálya-építés és -finanszírozás programját. És azt kell mondanom, hogy ez azért az ország számára elég nagy szégyen, tehát hogy egy ilyen országjelentésben tételesen is megemlíti az Unió, miszerint ez a finanszírozás bizony nem mentes a korrupció gyanújától, és mindenképpen abba a nem európai irányba mutat, hogy a kormányzat a közpénzek felhasználását bizonyos technikákkal elrejti a parlament és a közvélemény ellenőrzése elől, másfelől a közpénzek hatékony elköltését rontja azáltal, hogy nem pályáztat és ezt a pályáztatási kötelezettséget megszünteti.

Ez a törvénytervezet, a Magyar Fejlesztési Bankról - vagy ahogy az már újságban többször látható volt, és bizony egy-egy képviselőtársam megnyilatkozása alapján, azt hiszem, okkal is mondhatjuk, hogy nem csak a szójáték kedvéért hangozhatott el, hogy "maffiafejlesztési bank" - szóló törvénytervezet bizony egy olyan gyakorlatot kíván Magyarországon törvényesíteni a következő időszakban, amellyel az Európai Unió mint pénzköltési, közpénzelköltési gyakorlattal nem ért egyet, és amely az Unió szerint rossz irányt jelent akár a nyilvánosság, akár a hatékonyság szempontjából.

Van egy második problémánk is, bár ez az első már önmagában elég súlyos lenne, hiszen egy ország megítéléséről van szó, és azt hiszem, ez mindannyiunknak fontos ügye kell hogy legyen; és ha egy ilyen kérdésben az Unió azt mondja, hogy ne ebbe az irányba lépjünk, akkor bizony legalább konzultálni kellene az Unióval és megbeszélni, hogy milyen kivetnivalókat talál ebben, és akkor vajon hogyan lehetne javítani az ország képén, nehogy akár az autópálya-építés kapcsán olyan kép alakuljon ki rólunk, mint néhány, földrajzilag tőlünk délebbre fekvő országról.

 

 

(13.40)

 

A másik probléma, amiért nem szeretnénk, vagy nem akarjuk és nem fogjuk ezt a törvényjavaslatot megszavazni, mert nem szeretnénk, ha a parlament ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában elfogadná, és ami miatt mindenképpen úgy gondoljuk, hogy a 2002-es választás után vissza kell térni, ha a parlament mégis elfogadja ezt a törvényt, a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvényt, vissza kell térni erre a kérdésre, és ha szükséges, akár törvényi úton egy európai szabályozást kell bevezetni. Szóval a második problémánk az, amit itt már a banktitok kapcsán is többen feszegettünk.

Akkor, amikor a nagy beruházások, nagy elkötelezettségek megtörténtek először a rendszerváltás után, akkor az elsődleges technika a koncesszió technikája volt. Elég sokat szenvedtünk az azt követő időszakban, és azért mondom, hogy szenvedtünk, mert az előző kormány is és a jelenlegi kormány is - és azt gondolom, hogy sajnos még a következő kormány is, ahogy futnak ki ezek a koncessziós szerződések - elsősorban a szerződések nemzetközi jellege miatt, de egyáltalán a szerződés üzleti jellege miatt, az üzleti titokra hivatkozva bizony nem tette lehetővé a szerződések jelentős részébe való nyilvános betekintést az állampolgár számára, de még a parlamenti képviselők számára sem az akkor kialakított rendszer. Egészen sokáig, azt kell mondanom, hogy a legnyilvánvalóbb adatok sem voltak nyilvánosak, és történt ez mindakkor, amikor a szerződésekben vállalt kötelezettségek teherviselője az ország volt. Tehát nem két cég között jött létre egy megállapodás, hanem egy olyan megállapodás jött létre, amelynek a teherviselője elsősorban a költségvetésen keresztül, ha közvetlen módon is, de az állampolgár, illetve a költségvetésen keresztül a mindenkori kormány.

Tehát ezekben az esetekben történt egy ilyen irányzat, a '91-92-es időszaktól, nyugodtan mondhatjuk, hogy '94-ig vagy '95-ig kötöttek olyan súlyos szerződéseket, amelyeknél a tehertétel a következő időszakra vonatkozik. A '96-ban indított és '98-ban megszületett ombudsmani vizsgálat eredményeképpen az ilyen típusú szerződések az ombudsman javaslata vagy ajánlása alapján egy új törvényi megfogalmazást nyerhettek. Tavaly elfogadta a parlament, és azt mondtuk ki, hogy abban az esetben, hogyha a koncessziós szerződések közterhet jelentenek, tehát költségvetési terhet, állami terhet, ebben az esetben a koncessziós szerződéseknek ezek a részei - különösen a meghirdetett részek, tehát a feltételek - nyilvánosak, nyilvánosságra hozandók.

Ez egy nagyon fontos lépés volt a nyilvánosság és a közpénzfelhasználás szempontjából, de sajnos nem mindent oldott meg, mert egyrészt ettől még takarva maradtak a szerződések jelentős elemei, azok, amelyek nem kerültek meghirdetésre, hiszen arra sajnos nem vonatkozhat a nyilvánosságra hozatal; másrészt bizonyos kötelezettségvállalások is takarva maradtak; harmadrészt azért nem jelent teljes körű megoldást, mert már nyugodtan mondhatjuk, hogy 2002-től kezdve gyakorlatilag nem jellemző a koncesszióban történő fejlesztés Magyarországon. Tehát egy olyan korábbi beruházási-fejlesztési koncepciónak próbáljuk utólag rendbe tenni és nyilvánvalóvá, nyilvánossá tenni az adatait, amelyik - hogy így mondjam - egyelőre legalábbis ilyen gazdasági növekedés között kifutóban van.

Van azonban egy új rendszer, ami most kezd belépni, és ez az, amit a Fidesz-kormányzat választott a nagyberuházások finanszírozására, és ez az, ami jelentős kormányzati garancia, tehát állami garancia mellett privatizációs bevételből vagy közvetlen költségvetési támogatásból cégen keresztül valósítja meg a beruházást. Hiszen például csak említem azt a most elfogadott kétéves költségvetést, amelyben tételesen szerepel 35, illetve 36 milliárd forinttal tőkeemelés egy részvénytársaságnál, éppen pénzügyi részvénytársaságnál, azzal a céllal, hogy ezen tőkeemelés révén, a költségvetésből kapott tőkeemelés révén finanszírozza majd a beruházásokat. Ugyanebben a törvényben szerepel, hogy az állam 2001-re mintegy 100 milliárd nagyságrendben, és 2002-re is mintegy 100 milliárd nagyságrendben garanciát is vállal ugyanennél a pénzintézetnél arra nézve, hogy finanszírozzon nagyberuházásokat, itt konkrétan autópálya-beruházásra gondolok.

Álláspontunk szerint ez a gyakorlat a közpénz felhasználásának egy nagyon felelőtlen, az országgal szemben bizalmatlanságot keltő és rossz hatékonyságú gyakorlata. Példaként szeretném említeni - már itt a kétpercesben is jeleztem, a gazdasági bizottság tájékoztatóján is megkaptuk, sőt írásban itt, a parlamentben is -, hogy annak idején az M3-as autópálya nem koncesszióban, hanem állami módon történő építkezése, most már a lezárult peres ügyek, jogerős ítéletek után is, mai áron - illetve egészen pontosan tavalyi áron, tavaly évközi áron - 900 millió forint/kilométeres összegben határozódik meg. Ennyibe került tehát az előző kormány által választott kivitelezési formában, pályáztatási rendszerben, költségvetési pénzfelhasználás formájában, nyilvánosan meghirdetett pályáztatás után egy kilométer autópálya. A most választott módszerben, amit ez a törvény kívánna a jövőre nézve törvényileg is megalapozni és szentesíteni, ebben a módszerben mindannyian tudjuk - ez az egy szám legalább nyilvánosságra került -, hogy 1 milliárd 350 millió forintba kerül ugyanennek az autópályának a síkvezetésű, híd nélküli második szakaszának kilométerenkénti megépítése. 900 millió - 1 milliárd 350 millió. Ez nem túl nagy matematikai igényességgel azt jelenti, hogy másfélszeres. Tehát az a véleményünk, hogy ezzel a konstrukcióval nemcsak a nyilvánosság elől tűnik el a közpénz felhasználása, de még a hatékonysága is rosszabb, hiszen másfélszer drágábba kerül.

Most, ha ki tetszenek tekinteni az M7-es autópályára és valaki ott autózik, láthatja, hogy folyik az autópálya felújítása - valóban folyik -, csinálja egy olyan cég által vezetett konzorcium, amellyel még nem kötött szerződést a kormányzat, de már ezek szerint végzi a beruházást. Tegnap még műszaki tárgyalás folyt arról, hogy milyen technológiával történik a felújítás, szakemberek tegnap ültek össze az ENA Rt. és az UKIG vezetésével és erről beszéltek, és még nincs rögzítve a technológia, és még nincs rögzítve az ára, csak azt tudjuk, hogy olyan 35-40 milliárdba fog kerülni, és már folyik a beruházás, és ugyanabban a gyakorlatban, amit most ez a törvény kíván szentesíteni.

Ezek után kérdezem én, vajon nem megalapozott-e az az aggodalma az ellenzéknek, amely azt mondja, hogy ez a finanszírozási mód, amely ilyen módon a versenyeztetés kényszere alól kiveszi a közpénz elköltését, amely ilyen módon gyakorlatilag láthatatlanná teszi a közpénz elköltését, nem veszélyezteti-e egyrészt az ország jó hírnevét, másrészt a közpénzek átlátható, tiszta elköltését, ellenőrizhető elköltését, harmadrészt a hatékony felhasználását.

 

(13.50)

 

Úgy ítéljük meg, hogy az ország nincs erkölcsileg sem olyan helyzetben, hogy megengedhetné akár csak egy gyanú felvetődését európai szinten egy ilyen kérdésben, nincs abban a helyzetben az ország, hogy a jelen lévő korrupcióval szemben ne kellene a kormányzatnak mindent elkövetnie, ne kellene éppen jó példával elöljárnia a kormányzatnak és azt mondani, hogy egyetlen forintját sem költöm el a közpénznek úgy, hogy te ne tudd ellenőrizni azt. És véleményem szerint nincs az ország abban a helyzetben, hogy másfélszer-kétszer drágábban valósuljanak meg beruházások, csak azért, mert nem látjuk, hogy hogyan költik a pénzt, mert ezzel a technikával kivonják a versenyeztetés alól, és azért, mert ily módon olyan cégek juthatnak beruházási lehetőségekhez, amelyek az adott területen beruházást, beruházásbonyolítást még soha életükben nem végeztek, tőkeerővel nem rendelkeznek, szakmai kapacitásuk nincs, gépkapacitásuk nincs, és mindezt majd abból a közpénzből fogják beszerezni vagy szerezték be az elmúlt egy évben, amelyet a beruházásra kaptak.

Ez nagyon rossz gyakorlat. Ha ezt törvényben kívánjuk szentesíteni, és ennek a kereteit törvényben kívánjuk megalkotni, akkor helytelenül járunk el. Ezért azt kérjük a kormánytól, ezt még egyszer gondoljuk végig közösen, mert a legkellemetlenebb helyzetek alakulhatnak ki, például az, hogy a most ilyen módon adott állami garanciák, az ilyen módon megkötött szerződések terheit a következő egy vagy két kormányzati időszak vezetői és állampolgárai fogják az adójukból kiszenvedni, és pont úgy fogunk kínlódni, mint ahogy most szidjuk - negatív értelemben méltatjuk - az 1992 után megkötött, az ország számára általában véve kedvezőtlen koncessziós szerződéseket. Az SZDSZ ezért nem kívánja támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Braun Márton képviselő úrnak, Fidesz.

 

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Takács Imre képviselőtársunk előző felszólalásában beszélt az elmaradott térségek területfejlesztésének szükségességéről, és arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a bank vegyen részt a területfejlesztésben, még akkor is, ha az a kereskedelmi banki logikával ellenkezik.

Ez a megközelítése választ adhat Boldvai képviselőtársunknak arra a dilemmájára, hogy hogyan egyeztethető össze a törvény 9. §-a, az, hogy az MFB Rt. eredményeiből osztalékot nem fizet, és a preambulumban szereplő megfogalmazás, hogy tevékenységét elsősorban a köz érdekében és nem haszonszerzés céljából végzi. Ha a banknak részt kell vennie olyan tevékenységekben, amiket Takács Imre képviselőtársunk szorgalmazott, akkor nem várható el a profitorientált szemlélet. Ez egyrészt megmagyarázhatja a bank státusát, másrészt pedig, ha azt akarjuk, hogy a bank részt vegyen ilyen tevékenységekben, akkor tudomásul kell vennünk, hogy számára kedvezőbb versenyfeltételt kell teremteni, mint ami egy kereskedelmi bankra vonatkozik. Tehát az a dilemma, amit ön felvetett, mind a profitorientáltság, mind a versenysemlegesség kérdésére is választ ad, ezért köszönöm hozzászólásának ezt a részét.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

 

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy nem helyénvaló túlságosan magyarázni azt a megkülönböztetést, amit a Magyar Fejlesztési Bank a törvényjavaslatban aránytalanul kap. Inkább arra kellene törekedni, hogy még inkább közelítsen a hitelintézeti törvény előírásaihoz az a jelenleg megfogalmazott, a prudens szabályok alóli kivétel, hiszen a törvényjavaslatnak nagyon sok hibájáról beszéltünk már, de egyről még nem: a törvényjavaslat indokolása semmiféle hatástanulmányt nem tartalmaz a tekintetben, ami bemutatná, hogy a későbbiek során - ha ezek a megkülönböztetések érvényesülnek a versenysemlegesség szempontjából - hogyan alakul majd a kereskedelmi bankok piaca. Mennyire fogja az ügyfeleket elcsábítani és elhozni a kereskedelmi bankoktól a törvény hatására a Magyar Fejlesztési Bank?

Itt jegyezném meg, csodálkozom is a kereskedelmi bankokon, hogy miért nem kifogásolják nagyobb hangerővel - sőt, mondhatom, egyáltalán nem is kifogásolják - ennek a törvényjavaslatnak az előírásait, hiszen éppen az ő pozíciójukat készül a kormány teljes mértékben felülírni. Ez nem helyes! Egy olyan fejlődési pálya után, amit a bankrendszer az elmúlt tíz évben produkált, nem jó, ha ilyen erőszakos módon beavatkozik a kormányzat, mint ahogy ezzel a törvényjavaslattal - ha elfogadják - teszi. Inkább azon kellene gondolkodni, tisztelt képviselő úr, hogy hogyan lehetne a versenysemlegesség irányába mozdítani ezt a törvényjavaslatot, és csak a nagyon indokolt megkülönböztetést beleépíteni a törvénybe.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Valóban nehéz kérdés a köz érdekében tevékenykedni, környezetvédelmet megvalósítani és közben haszonszerzést is megcélozni. De ha a bank jól működik, akkor nem lehet kizárni a profitérdekeltséget. Ez a bank amellett, hogy a köz érdekében tevékenykedik, profitérdekeltségét is megteremtheti, még akkor is, ha a törvényben benne van, hogy nem lehet osztalékot fizetni, mert az is nemzetgazdasági érdek, hogy ne lehessen. Mindenesetre tény az, hogy egy jól működő fejlesztési bank akkor, amikor a köz érdekében tevékenykedik, haszonszerzést is megcélozhat magának azokkal a módszerekkel, amelyeket én az expozéban elmondtam.

A másik dolog, amit szeretnék megemlíteni: Keller képviselőtársam azt mondta, hogy a kereskedelmi bankok nem figyelnek elég erősen erre a törvényjavaslatra. Ha én egy kereskedelmi banknak lennék a dolgozója, és azt írná a törvényjavaslat, hogy a fejlesztési bank csak 3 százalékos részesedéssel vesz részt a tőkepiacon, akkor azt mondanám mint kereskedelmi banki dolgozó, hogy az egész le van sajnálva, mert olyan jelentéktelen. De mivel - mint ahogy a hozzászólásomban is mondtam - igen nehéz megcélozni - nem akarom a kereskedelmi bankok vezetőinek a figyelmét felhívni erre, később majd rájönnek ők erre maguktól is -, hogy hány százalékos részesedésben tevékenykedik a bank, majd utólag kapkodnak a kereskedelmi bankok, hogy ez bizony az ő érdekeiket is sérti.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ.

 

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen. A térségfejlesztés és -támogatás kérdéskörében a szabad demokratáknak - ahogy az korábban is elhangzott - egészen eltérő véleménye van attól a javaslattól, ami elénk került. Azt elismerjük és elfogadjuk, hogy a közösségnek többletforrást kell juttatni az esélyegyenlőség érdekében azoknak a térségeknek, ahol a helyi tőke, a helyi erő bizonyos - akár gazdasági, akár történelmi, akár kulturális - okok miatt nem úgy áll rendelkezésre, mint az ország más térségében. Mi azonban azt állítjuk, hogy az ilyen programok esetében ezt a fajta támogatást nem egy előre rögzített konkrét bankon kell, a bank támogatásán - mert gyakorlatilag erről van szó - keresztül megoldani, hanem ha a kormányzatnak van programja és támogatási kerete egyfajta esélykiegyenlítődésre, akkor meg kell hirdetnie ezt és a legkedvezőbb konstrukciót ajánló pénzintézettel kell megkötni arra az egy projektre vonatkozólag azt a megállapodást, amelyben a finanszírozás megvalósul, és akkor ez szektorsemleges, a bankok közötti versenyt nem sérti, és meggyőződésem szerint éppen a verseny miatt, a választás lehetősége miatt a legkedvezőbb a közpénzek felhasználása szempontjából.

Az az érzésünk, ezen a törvénytervezeten az vonul végig, hogy nem kell verseny, kijelöljük a Vegyépszer vezette konzorciumot, építsen ő autópályát, ha hülye hozzá, ha nem, majd feltuningoljuk, hogy képes legyen rá. Most pedig kinevezünk egy bankot, és azt mondjuk, finanszírozzon ő térségkiegyenlítést, támogatási projekteket. Miért nem versenyeztetjük meg, miért nem a legjobb szellemi kapacitással rendelkező, legjobb ajánlatot benyújtón keresztül költjük el a közpénzt? Ezt nem értjük mi, de azt hiszem, hogy önök sem a túloldalon.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Végül megkérdezem Tállai András államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Szeretném megköszönni a vitában felszólalók véleményét. Kellően megalapozott vélemények, felszólalások hangzottak el. Az előterjesztő nevében pedig azt szeretném közölni, hogy a reagálást a részletes vita lezárását követően szeretném elmondani.

 

 

(14.00)

 

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására - a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében - a mai ülésnap végén kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Selmeczi Gabriella, Hegedűs Mihály és Csáky András képviselők önálló indítványát T/3534. számon, az egészségügyi bizottság ajánlását pedig T/3534/12. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező egészségügyi bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok számára figyelemmel indítványozom, hogy az ajánlásban szereplő 12 módosító javaslatot összevontan tárgyaljuk meg. Kérem, aki egyetért a javaslattal, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot. Így megnyitom a részletes vitát a beérkezett módosító javaslatokra. Írásban előzetesen Szabó Sándorné képviselő asszony, MSZP, jelezte felszólalási szándékát. Tessék, képviselő asszony!

 




Felszólalások:   1   1-129   129-179      Ülésnap adatai