Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Szeretnék tematikusan végigmenni a dolgokon, de egy-két ügyben szerintem holnap fogok tudni majd válaszolni, mert a vitában úgyis elő fog kerülni. Úgyhogy, ha megengedik, a vitára fogom hagyni azt, ami politikai jellegű volt és kevésbé szakmai.

A 15 nappal kezdeném azért is, mert összefügg azzal, amit egyébként Bangóné képviselő asszony mondott nekem, hogy álljunk szóba azokkal, akik az egészségügyben dolgoznak. Most éppen ez történik, folyik egy sztrájktárgyalás, lassan már több mint egy éve. Szerintem minden második héten kell találkoznom a dolgozókkal, és ennek keretén belül jött ez a kérdés elő. Azzal vádolni minket, hogy álságosak vagyunk, hadd utasítsam ezt vissza. Nem mi találtuk ezt ki. Az a helyzet, hogy a dolgozók számára is fontos az, hogy tudjanak változtatni időnként bizonyos munkaterveken. Neki is fontos az, hogy lehessen betartatni a szabályokat. A 30 napos időkeretnél gyakran volt az, hogy a dolgozó hiába kérte, hogy módosítsák ezt, a jogszabályra hivatkozva nem tették meg.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor ezt hozzánk kötik, szerintem elárulják azokat, akiket egyébként védeni szeretnének. Azt gondolom, a dolgozók érdekeit kellene ez ügyben védeni. Nem mi találtuk ki, van egy tárgyalópartner a jogszabály szerint, az MSZ EDDSZ. Az MSZ EDDSZ behozta a kerekasztal mellé a kamarákat, az Orvosi Kamarát, a Szakdolgozói Kamarát és a Gyógyszerészi Kamarát is. Minden asztal mellett ülő tárgyalópartner egységesen támogatta ezt az álláspontot. Az én dolgom csak annyiban merült ki, hogy behoztam ide, önök elé. Ha leszavazzák, az az önök dolga.

És ha már erről a zombori beszédről beszélgetünk, akkor hadd tegyem azt is hozzá, hogy amikor ez elhangzott, nyilván nem volt tudomásuk arról sem, hogy csak az elmúlt év végén több mint 40 milliárd forintnyi fejlesztés valósult meg, többségében a fővárosban. Hiszen az elmúlt év végén a képal­kotóparkot le lehetett cserélni itt Budapesten. (Dr. Józsa István: Így van. Uniós pénzből.) Így van. Amit egyébként lehetett volna máshová is tenni, de a magyar kormány idetette ezt a forrást, ami korábban máshol volt.

Az e-cigaretta szakmai vitájáról azt gondolom, hogy ha valaki a cigaretta helyett e-cigin keresztül elégíti ki a nikotinéhségét, azt én nem nevezném leszokásnak. Az a kérdés, hogy amikor valaki e-cigarettát használ, tudja-e kontrollálni azt a nikotinmennyiséget, amit bevisz a szervezetébe. Amikor ön azzal vádol minket, hogy a gyógyszerlobbit szeretnénk támogatni, akkor az azért furcsa, mert a nikotintapasz nikotintartalma fix, mérhető, a dózisát lehet követni. Ugyanakkor, amikor valaki e-ci­ga­rettát használ, akkor részben nem tudja azt, hogy éppen milyen patron van benne, annak milyen nikotintartalma van, hiszen gyakran a gyártók nem jól teszik bele a patron feliratába. Kettő: nem tudja kontrollálni, hogy hányat szív el naponta. Tehát azt gondolom, hogy a nikotinéhség ledolgozására nem az e-cigaretta hivatott.

A szociális ellátórendszert szeretném utoljára elővenni. Szeretném, ha a tisztelt Ház nem mosna össze két különböző dolgot. Az egyik az, hogy a lakosság öregszik, ezért muszáj egy olyan emelt szintű ápolási kapacitást létrehozni, amivel jelenleg az ország nem rendelkezik. Ez azért van így, mert a 72 év feletti lakosság több mint fele egyedülállóként lakik otthonában, nincs, aki segítsen rajta. Ez a szám évről évre növekedni fog. A másik az, hogy az E-kasszát, azaz az E-alapot most terheli egy olyan ellátási forma, amit nem abból kellene finanszírozni. Egyszerűen ki kell vezetni az E-alapból azokat a tevékenységeket, amiket nem onnan kell működtetni. A krónikus ellátás Európában nem ebből van finanszírozva.

Egyszerűen ez nem tehető meg a többi beteggel szemben, hogy ezt a forrást olyanra pazaroljuk, ami akár az onkológiai betegek ellátására kellene hogy fordítódjon. Tehát a kettőt ne kössük össze! Ha ki lesz vezetve az ellátások közül a krónikus ellátási forma, és megürülnek ingatlanok, egyébként máskor is van ilyen, hogy egy önkormányzat szól, hogy nekik kell egy épület vagy egy üres telekrész, mert nem használja az egészségügy. Évente kétszer hoz erről döntést a kormány. Ez fog történni. Miközben kialakul az emelt szintű ápolás, aközben ki kell vezetnünk ezt a tevékenységet az E-alap forrásai közül. És hangsúlyozom, a gyógy-meg. kassza, és könyörgök, ezt ne kelljen minden alkalommal elmondanom, a gyógy-meg. kassza mérete 2010-hez képest, ha beletesszük a tavalyi 60 milliárd forintot, több mint 200 milliárd forinttal nőtt. Nem pénzkivonás történt, hanem pénzbetétel. Azért vagyok ennyire bátor ebben a szociális kérdésben, mert nem csökkenő források mentén szeretnénk változtatni, hanem pont ellenkezőleg, emelkedő források mentén szeretnénk változtatni azért, hogy ne pazaroljuk el az E-alap forrásait olyan ellátási formára, amit nem erre szánt a magyar társadalom.

Szeretném megköszönni a vitában való részvételt, szeretném megköszönni a konstruktív kritikát, és arra szeretném önöket kérni, hogy támogassák a törvényjavaslatunkat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)