Készült: 2020.09.21.16:00:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

189. ülésnap (2001.02.16.), 154. felszólalás
Felszólaló Bauer Tamás (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:54


Felszólalások:  Előző  154  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor hétfő este a miniszterelnök vigadói beszédéről szóltam, akkor megígértem, hogy a beszéd tartalmi kérdéseire még vissza fogok térni, ezt az adósságot kívánom ma törleszteni. Ha figyelmesen hallgattuk ezt a beszédet, akkor észre kellett vennünk, hogy amennyiben ez a beszéd országértékelő beszéd volt, annyiban kudarcokról számolt be. Hadd hozzak erre példát!

Mit mondott a miniszterelnök az egészségügyről? Azt mondta: "Ugyanis a nagy lendület, amellyel hozzáláttunk az egészségügy átalakításához, és amelynek eredményeképpen megszüntettük a társadalombiztosítási önkormányzatokat, átszerveztük az egészségügyi pénztárat, magánkézbe adtuk a háziorvosi praxisokat, és fejlesztettük a sürgősségi betegellátást, nos, ez a lendület bizony az elmúlt év második felére kifulladt. Ma mindannyian abban reménykedünk, hogy az egészségügyi rendszer korszerűsítése új lendületet kap majd."

Magyarul, abból az egészségügyi reformból és egészségbiztosítási reformból, amelyet a Fidesz kormányprogramja tartalmazott, és amelynek előkészítésébe 1998-ban, 1999 elején belefogtak, két és fél év alatt nem lett semmi, az új miniszter népegészségügyi offenzíváról beszél, vagyis nem beszél reformról.

Ami a mezőgazdaságot illeti - mit mondott erről a miniszterelnök? Azt mondta: "A mezőgazdaságnak is tisztes megélhetést kell nyújtania a gazdák számára, ezért a legsürgetőbb teendőink közé tartozik, hogy Magyarországon végre megszülessen az a korszerű mezőgazdaság, amelynek középpontjában a családi gazdaságok állnak, ezért a 2001. évnek lehetőleg már az első felében meg kell alkotnunk azt a magyar földbirtokrendszert szabályozó, régóta hiányzó törvényt, amely a helyben lakó gazdákat juttatja földhöz."

Vagyis: azt a legfontosabb dolgot, amit az agrárpolitikában csinálni kellene, mondja a miniszterelnök, az első két és fél évben nem csinálták meg, az első két és fél évben nem történt semmi, most is csak oda jutottak el, hogy azt a földművelésügyi minisztert, akinek a neve szimbolizálja ezt a két és fél éves semmittevést, a miniszterelnök lemondassa, és majd egy más névvel folyjék tovább ugyanez az agrárpolitika a hátralévő alig több mint egy évben.

Harmadszor, ami a társadalompolitikát illeti, hadd idézzem a miniszterelnök urat. Azt állítja a miniszterelnök úr: "1998-ban egy új gazdaságpolitikát hirdettünk meg, és az elemzésekből kitűnik, hogy ennek következtében 1999-től már nem növekedett a különbség a legnagyobb és a legkisebb jövedelmi csoportok között, és ezek a tudományos munkák most már azt is igazolják, hogy a gyermekszegénység mára már megváltozott."

Nos, a tudományos munka, amit a miniszterelnök idéz, a Tárki jelentése, azt mutatja, hogy az 1998-as jövedelemkülönbségek 1999-ben tovább nőttek, 2000-ben pedig árnyalatnyit mérséklődtek, valóban, ez benne van a tanulmányban, de még mindig nagyobbak, mint amit 1998-ban a Fidesz-kormány örökölt.

Azt kell tehát mondanunk, hogy azokban a legfontosabb kérdésekben, amelyekkel ez a kormány a megalakulásakor szembetalálta magát - társadalompolitika, egészségügy, mezőgazdaság -, ez a kormány két és fél év alatt semmi érdemlegeset nem tudott végezni. A miniszterelnök a beszédében, és különösen annak a parlamenti megismétlésében, összefogásra hívott fel, összefogásra hívta az ellenzéki pártokat is. Ezek szép szavak, csakhogy az is kiderült a miniszterelnöknek különösen a parlamenti beszédéből hétfőn, hogy azokban a fontos kérdésekben, amelyekben a kormány valamit még tenni kíván a hátralévő alig több mint egy évben, tudatosan a saját álláspontját keresztül kívánja mindenképpen vinni, és az ellenzék véleményét nem kívánja figyelembe venni.

Elmondta a miniszterelnök, hogy tudja, hogy az agrárpolitikában eltér az álláspontunk, és a saját politikájának a követésére hív fel. A családtámogatás ügyében újra kifejtette az eltérő álláspontunkat, elutasította az ellenzéki bírálatokat. A státustörvény kérdésében, amelyben elmondtuk már, hogy nem tudjuk elfogadni a kormány álláspontját, ugyanúgy kitart a maga álláspontja mellett. Ez nem baj, ez érthető, a kormánytöbbségnek, ha úgy tetszik, erre van felhatalmazása. De összefogásról beszélni, amikor valójában nem összefogást, hanem behódolást vár el az ellenzéktől, az bizony képmutatás.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  154  Következő    Ülésnap adatai