Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP által kezdeményezett politikai vitanapon vagyunk, ahol ‑ nagyon sajnálom ‑ már sem Szél Bernadett, sem Hadházy Ákos képviselőtársam nincs jelen. Hadházy Ákos azzal a minősítéssel kezdte, hogy másodrendű politikusok foglalnak helyet a kormánypárt soraiban. Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legkeletibb választókerületének vagyok az egyéni képviselője, ahol 2014‑ben 23 119 szavazatot kaptam, míg az LMP képvi­selője a választókerületemben 449 szavazatot. Tehát míg én a választásra jogosultak szavazatainak az 53 százalékát (Dr. Staudt Gábor: Ez mit bizonyít?), az LMP mindössze 1 százalékát szerezte meg (Moraj a Jobbik soraiból. ‑ Gyöngyösi Márton: Jó vagy, Attila!), de attól függetlenül…

ELNÖK: Képviselő úr, tisztelettel arra kérem, térjen a témára, mert ez nem tartozik ennek a politikai vitának a napirendjéhez. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. TILKI ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem gondolom, hogy minősíteni kellene más párt országgyűlési képviselőit.

Staudt Gábor előző hozzászólása során ‑ persze szakszerűnek tűnő hozzászólás volt ‑ azért ő is elveszett, ahogy fogalmazott, a politika boszorkánybugyraiban, hiszen olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amit, úgy gondolom, egy képviselő nevében vissza kell utasítanom, a „ha a bíróságokat hagyták volna dolgozni” kijelentést. Szeretném tájékoztatni, hogy a devizahitelesekről szóló MNB 43. és 54. rendelet, illetve az ezzel kapcsolatos számviteli törvény 59. § a) pontja a kölcsönszámításról rendelkezik, a jogalkotó, mi megalkottuk, hogy hogyan kell kiszámolni a kölcsönöket.

Amiben vita van a bírósági perek folyamán, mondtam, hogy egyéni országgyűlési képviselő vagyok, és én is felhívtam őket, beszélgettem olyan ügyvédi irodákkal, amelyek devizahiteles károsultak ügyeit intézik. Arról számoltak be, hogy a bíróságok a meglévő jogszabályokat eltérően értelmezik, pontosabban a kölcsönszámítás mechanizmusa nem a devizahitelesekről szóló MNB-jog­sza­bálynak megfelelően és nem a számviteli törvény előbb idézett paragrafusának megfelelően történik.

De miért van az, hogy mégis van olyan ügyvédi iroda, amely közel száz perből harmincat meg tud nyerni a bíróságokkal szemben, pontosan azzal a jogi érveléssel, hogy ha ragaszkodunk ahhoz, amit a jogalkotó, tehát a kormány szándékában megalkotott a jogszabályok formájában, akkor igenis a bankok el tudják veszíteni, és el lehet veszíteni a bankoknak is a pert. Vagy miért van az, hogy mondjuk, egy ilyen pici városban, egy ilyen távoli térségben esetenként esetleg 300 peren kívüli egyezséget is lehet kötni a bankokkal? Mert felismerik a bankok, hogy hol hibáztak, hol voltak a korábbi számítások nem megfelelők.

Nyilván egyetértek önnel, hogy van szakmai és van politikai kérdés. Egyetértek abban, hogy a Jobbik eredetileg eleve másképp gondolta a devizajogszabályokból adódó problémák megoldását, de ez kettőnk között politikai kérdés. Mi azt mondtuk, hogy megpróbálunk a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, a Nemzeti Eszközkezelővel, az elszámolással, a jelzáloghitelek finanszírozásával és a fogyasztási hitelek forintosításával, valamint a magáncsőd intézményével enyhíteni a devizahitelesek gondján.

Idézett itt az előbb Ikotity képviselő úr egy levelet, amit Orbán Viktor miniszterelnök úrnak címeztek. Higgyék el, hogy egyéni képviselőként mi nagyon sok olyan emberrel találkozunk, akiknek ezek az általunk hozott intézkedések megoldották a problémájukat, hiszen közel 170 ezren éltek a végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal is közel 170 ezren éltek, és a Nemzeti Eszközkezelőben is közel 35 ezer ingatlan került beszámításra.

Azért politikai kérdés, mert ha megnézzük, hogy annak idején a Jobbik hogyan állt ezekhez a javaslatokhoz, akkor beszéljünk őszintén, és el lehet mondani, hogy a devizahitelek betiltását és a bankok általi egyoldalú kamatemelések korlátozását sem Vona Gábor, sem az MSZP nem szavazta meg, vagy el lehet mondani azt, hogy az árfolyamgát intézményét sem Vona Gábor, sem pedig a Jobbik-frakció nem szavazta meg.

Tehát, képviselő úr, ha a politikai érveket félretesszük, és tényleg azt nézzük, hogy az önkormányzati konszolidáció után egy állam megoldotta az önkormányzati rendszer problémáját, vagy hellyel-közzel, de inkább túlnyomórészt megoldotta, és próbáljuk megoldani a magánemberek problémáját, akkor szükség lett volna a kompromisszumra, mint ahogy nem volt ilyen kompromisszum egyébként a kilakoltatási moratóriumoknál sem. Szél Bernadett arról beszél, hogy több évre, hosszan kell. Miért volt az, hogy sem az LMP, sem a Jobbik sem szavazott a kilakoltatási moratórium mellett? 2013-ban a Jobbik 43 fős frakciójából mindössze 9 képviselő szavazott emellett. (Moraj és közbeszólások a Jobbik soraiból.) Ez a parlamenti jegyzőkönyvekben benne van, képviselő úr, 2013-ban. Vissza kell menni, meg kell nézni, hogy hogyan szavaztak.

Én úgy gondolom, hogy ha ezeket a politikai allűröket félretennénk, akkor közösen lehetne gondolkodnunk. Ön mint jogászember ‑ független magyar bíróságokról beszélünk ‑, nem tudom, hogyan értelmezi, hogy belenyúltunk a bíróságokba. Ez azt mondja, hogy a Fidesz nyomást gyakorol a magyar bíróságokra (Dr. Staudt Gábor: Így van!), de akkor hogy van az, hogy mégis a bíróságokkal szemben lehet megnyerni a pert, ha következetesen ragaszkodunk a normaszöveghez, az előbb említett dh-s két MNB-s paragrafushoz, illetve a számviteli törvény 49/A. §-ához.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)