Készült: 2024.03.28.10:02:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

165. ülésnap (2012.02.21.), 299. felszólalás
Felszólaló Mandur László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 19:59


Felszólalások:  Előző  299  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MANDUR LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, ez egy higgadt vita lesz, bármennyire is esetleg azt gondolja Menczer képviselő asszony, hogy nem az lesz. Szerintem az lesz, és megpróbálunk a tények alapján egy kicsit dolgozni, például a beszámolóban szereplő tényadatok alapján, esetleg azt kiegészítve, hiszen sok minden megállapításra kerül ebben a majdnem 500 oldalas anyagban, viszont nagyon érdekes, hogy vannak ebben olyan dolgok, amik igazából hiányoznak belőle. Ezt mi természetesen szóvá is fogjuk tenni.

Tisztelt Ház! A most tárgyalandó médiahatósági beszámoló egy olyan évről ad most számot, amely a magyar médiatörténet lapjain valószínűleg az egyik legsötétebb fejezet lesz. A 2010-es év volt az az év, amikor az országgyűlési választásokon kétharmados parlamenti többséget szerzett Fidesz-KDNP-pártszövetség a demokrácia minden írott és íratlan szabályát félredobva fél év alatt létrehozta az egypárti médiairányítási és felügyeleti rendszerét. Lényegében minden hatalmat intézményes kontroll nélkül saját kezébe helyezte, minimum 9 évre, sőt azon túl is. A törvényeket önök pontosan ismerik, hiszen ebben a Házban fogadtatták el velünk. Felszámolták a média feletti függetlenséget biztosító kormány-ellenzék paritásos médiahatósági rendszert, az ellenzék ellenőrző kontrollintézményeit kinullázták.

Miközben nem kis cinizmussal a kormányoldal a médiaszabadság védelmére hivatkozott, az új médiaszabályozással nem erősítették a függetlenséget és az ezzel összefüggő szakmaiságot, hanem hivalkodva vállalták még a politikai függést és a befolyásos szerepet is. Ez sajnos nyomon követhető az adott évre vonatkozó médianyilatkozatokból. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, a Médiatanács, a teljes közszolgálati intézményrendszer semmilyen elemében nem demokratikus, legfeljebb a hatalom számára roppant kényelmes és komfortos. Nincs vita, nincs megegyezési kényszer, nincs kontroll.

Az előttünk fekvő beszámoló bevezetője és az elnök asszony szóbeli kiegészítője alapján is, a lényeget gondosan kerülve, de szépen leírja a médiairányítás és a közmédia feletti totális hatalomátvétel négy stációból álló sorozatát. Mivel a beszámolóhoz módosító javaslatot nem lehet benyújtani, ezért most rakjuk össze azokat a részeket ebben a négy stációban, ami a hiányzó lényegi elemeket tartalmazza. Mi is történt? Létrehoztak egy úgynevezett konvergens hatóságot, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot és annak részeként a Médiatanácsot. A Médiatanács elnöke a jogszabály által felállított automatizmus következtében a kormány által jelölt, 9 évre kinevezett NMHH elnöke lett, a Médiatanács jelölésének, illetve megválasztásának szabályai által az ORTT esetében még alapelvként működő paritásos rendszer megszűnt.

Nos, ezzel sikerült elérni azt, miután intézményesen sem lett biztosítva az ellenzék számára, hogy jelölteket állítson, csak fideszes jelölteket választottak meg természetesen. Ezzel lényegében hatósági oldalról egypárti irányítás alá vették a teljes médiafelügyeleti és irányítási rendszert. Mint később kiderült a további törvényekből, a közmédiumokat direkt irányítás alá helyezték, az ezen túli média világát pedig indirekt irányítás alá vonták. Nagyon sajnálatos az a fajta demokráciafölfogás-különbség, ami jellemezte a 72 százalékos többséggel bíró MSZP-SZDSZ-koalíciót, ami az 1996-os I., úgynevezett médiatörvényt alkotta meg, és fontos alapelvként tartotta számon azt, hogy semmilyen politikai erőnek, semmilyen csoportosulásnak nem lehet döntő befolyása, döntő helyzete a média fölött, mert egyetértek Menczer képviselő asszonnyal, a negyedik hatalmi ág függetlensége valóban fontos sarokkő egy demokráciában. (Kucsák László: Emlékszünk rá.)

Ennek megfelelően alakult ki a paritásos rendszer. Egyébként a Fidesz meg is szavazta ezt a törvényt, pontosan azért, mert ez biztosított volt a számára, mint akkor nagyon kicsi ellenzéki pártnak. Mert ez volt az alapelv. Így kerülhetett be többek között fideszes képviselő az ORTT-be, és ugyanannyi ellenzéki ORTT-s képviselő volt, mint ahány kormánypárti. És ha változtak az arányok, akkor természetesen akik kikerültek, azok kikerültek, akik meg bekerültek a parlamentbe, azok bekerülhettek. Ez az elv fölrúgásra került. Ma lényegében csak fideszes emberek ülhetnek ebben a döntő pozícióban. Ezzel a konvergens hatósági elv alapján megkezdődött az egypárti hatalomkoncentráció folyamata a médiafelügyeletnél.

A Médiatanács elnöke egy személyben gyakorolja egyébként a Médiatanács kezelésében álló Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap vezetése felett a munkáltatói jogokat, kizárólag az elnök nevezi ki az alap felügyelőbizottságának tagjait. Önkontroll alá helyezték önmagukat. A közszolgálati média működését, finanszírozását ellátó jogi személy teljes egészében a kormányfő delegálásához kötött elnök irányítása és felügyelete alá került, kizárva, hogy annak működését társadalmi szervezeteknek, ellenzéki pártoknak befolyása vagy akár csak rálátása legyen. Magyarországon megszűnt az államtól és a kormánytól független közszolgálati médiaszolgáltatás, amely ráadásul éles ellentétben áll a törvényben deklarált elvekkel is.

(22.30)

Nézzük a Médiaszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alapot! Az októberben végrehajtott médiatörvény-módosítással megtörtént a közszolgálati médiaszolgáltatók, akkori nevükön még közszolgálati műsorszolgáltatók vagyonának elvonása; a közszolgálati médiumok önállósága megszűnt. Működésükben, tevékenységükben kiszolgáltatottá váltak az egypárti összetételű Médiatanácsnak és különösen a Médiatanács kormányfő által jelölt elnökének.

Az új médiaszabályozási rendszer később az alap hatáskörébe rendelte a közszolgálati médiaszolgáltatók szervezeti átalakítását, támogatását, immár a közszolgálati célú műsorszámok gyártását, az elsőként filmszínházban bemutatásra szánt filmalkotások és a kortárs zeneművek támogatását, valamint az archívum és egyéb vagyon kezelését illetően, az ezekhez kapcsolódó egyéb tevékenységek támogatásán túl immár ezek elkészítését is. A közszolgálati médiaszolgáltatók tevékenysége ezáltal teljesen kiüresedett. A közszolgálati médiaszolgáltatók vezetői nem dönthetnek a műsor tartalmáról, és a gazdasági társaságokról szóló törvény szerinti képviseleti jogukat is elvonták.

Ezek után mi van a közszolgálati közalapítvánnyal és annak kuratóriumával? A médiatörvény 2010. évi módosítása előtt a három közszolgálati intézménynek külön-külön közalapítvány gyakorolta a tulajdonosi jogait. Ezek, valamint a Távirati Iroda tulajdonosi testülete a médiacentralizáció első ütemében beolvadtak az MTV közalapítványába, létrehozva egyetlen tulajdonosi jogot gyakorló szervet. A közmédia tulajdonosi testületből kikerültek a társadalmi szervezetek, melyek jogköre a nullától alig különböző hatáskörrel bíró közszolgálati testületben való részvételre korlátozódott. A kuratórium összetétele szerint három ellenzéki és három kormánypárti tagból áll, amelyhez a kizárólag a kormánypárti tagokból álló Médiatanács további egy tagot, és az elnököt delegálja, biztosítva ezzel a mostani kormány állandó többségét a kuratóriumban.

A kuratórium lényegében, miután teljesen kiüresedtek a közmédiumok is, egy gittegyletté silányított testületté vált, de reprezentatív módon, hogy fölmutatható legyen, azt lehet mondani, hogy íme egy testület, amiben vannak ellenzéki képviselők is, bár különösebben ártani nem árthatnak.

A kuratórium felügyelőbizottsága: a közmédiumok feletti gazdasági ellenőrzés is egypárti kézbe került, amikor a kormánypárti többségű médiakuratórium kinevezte az új felügyelőbizottság elnökét és annak tagjait.

Nézzük meg most már a jelentések alapján is - természetesen, hogy majd vegyünk ebből bizonyos tényeket - a közszolgálati médiaszolgáltatók működését! A törvénymódosítás után az év utolsó negyedében megkezdődött a közmédia jobbratolódása, pontosabban leginkább kormány felé tolódása, ami hamarosan az alábbi intézkedésekkel öltött testet az intézményrendszerben és annak működésében.

2010-ben még leépítés helyett első hullámban a kormánypárthoz köthető média kiürítése és a műsorkészítő szerkesztők átvándorlása kezdődött meg a közmédiába. A műsorok szerkesztési gyakorlatában megjelent a kézi vezérlés eszköze, ami komoly feszültséget váltott ki a médiában dolgozók és a szerkesztők körében. A függetlenség látszatát maguk a közszolgálati vezetők is talán rongálták egyes nyilatkozataikban, amire most külön nem térnék ki idő hiányában sem, tessék elolvasni az idevonatkozó sajtószemléket.

A Magyar Televízió hírműsorában a Fidesz-KDNP rendkívüli túlsúlya érvényesül, az ellenzéki megszólalások szinte teljesen eltűntek, az MTV-nél 83 százalékon áll a Fidesz. Benne van a jelentésben, tessék elolvasni. Tarol a Fidesz a hírműsorokban. A Fidesz folyik a csapból is, kétharmados Fidesz-uralom van az MTV-ben - szintén benne van a jelentésben, tessék elolvasni. Hasonlóan ugyanez figyelhető meg a Kossuth rádió hír- és háttérműsoraiban is. A korábban is feltűnt gyenge nézettség a fentiekkel párhuzamosan tovább romlott. Nem is csodálható, csinálj egy olyan tévét, egy olyan rádiót, ami egy szűk körnek fog szólni, és csak azok fogják majd nézni és hallgatni. 2010 novemberében mélyrepülésbe kezdett a köztévé fél nyolcas híradójának nézettsége, de a többi közéleti politikai műsor is sokat vesztett a népszerűségéből.

Szelektál az MTI. Következetesen lekésik a kormányellenes tiltakozásokról, a kormányt bíráló nyilatkozatok maradnak el az MTI híradásaiban. Hozzá kell tennem itt e ponton, hogy egyetlenegy vetélytársa van a piacon, a Független Hírügynökség - ez is benne van a jelentésben és a két intézmény összevetése is -, és miután sikerült ingyenessé tenni a Magyar Távirati Irodát, nem titkoltan valószínűleg azzal a szándékkal, hogy egyrészt lője ki azt a vetélytársat, amely a piacon csak pénzért tud híreket eladni, nyilvánvalóan az is lett a vége, hogy csődbe került a Független Hírügynökség, a napokban meg is indult a fölszámolása. Viszont az is kiderült, hogy természetesen a médiapiac szereplői, akik nagyon érzékenyek a költségre, innentől kezdve egy forrásból ingyenesen fognak híreket adni, amit az MTI szolgáltat a számukra most már ily módon, ahogy egyébként ez a jelentésekből is kiderül.

2010. december 13-án jelentették be: a négy közmédia, a Duna TV, MTV, Magyar Rádió, MTI elveszti függetlenségét, a munkatársak a továbbiakban egy közös műsorszolgáltató alapnak dolgoznak majd. A tévé és a rádió párfős cég marad csupán, egy 50 fős kis valami mag, amely mag megrendelhet a Műsorszolgáltatási Alaptól műsorokat. És már tudjuk, hogy mi történt 2011-ben, de miután a jelentés erre nem tér ki, hiszen 2010-ről van szó, erről részletesen én sem szólnék, csak megjegyezném, hogy a folyamat annyiban ment tovább, hogy közel ezer embert ki is rúgtak a közmédiumok intézményrendszeréből 2011-ben.

Nem kell csodálkozni, hogy ezek után hazai szakmai szervezetek, érdek-képviseleti szervezetek, nemzetközi szervezetek komolyan felemelték a szavukat a médiaszabályozással szemben. Az európai intézmények nagy része fölfedezte azt is, hogy ez a folyamat valaminek a kezdete lesz; egy olyan hatalomkoncentráció indul el, ami folyamatosan fogja megszüntetni a kontrollszereppel bíró demokratikus intézményeket, azokat az ellensúlyokat, azokat a kontrollintézményeket, amelyek minden demokráciában a demokrácia alapkövét és sarokkövét jelentik.

A magyar médiatörvény és médiairányítási rendszer átalakítása volt ennek az első és talán a leglátványosabb lépése, ami már 2010-ben végbement négy stációban. Felemelte a szavát az Európai Parlament, az EBESZ, az ENSZ médiamegbízottai, és aggályukat fejezték ki, hogy ez a médiaszabályozás semmilyen elemében nem felel meg azoknak a demokratikus elvárásoknak és elveknek, ami egy civilizált, fejlett demokráciában elvárható. Mint kutya a vizet, úgy rázta le magáról a kormányzat és a hatalom ezeket az észrevételeket, és arra hivatkozva, hogy ez a nemzeti szuverenitás része, lényegében megszüntette mindenkinek a szuverenitását az országhatárokon belül. Nagyon álságos magatartás ez. Egyszer hivatkozunk nemzeti szuverenitásra, majd ennek örve alatt megszüntetni mindenkinek a szuverenitását, elvonni azokat a jogosítványokat, kontrollokat, ellenőrzési lehetőséget a társadalomtól, a politikai ellenzéki pártoktól, ami egyébként a hatalom gyakorlásának az egyetlen kontroll-lehetőségét biztosítaná, egy kétharmados többségben, egy normális demokráciában nem lehetséges.

Ebben a tekintetben bármikor és bátran kiállunk és összevethetővé tesszük a hatalomgyakorlás módszerét, ami volt 72 százalékos többség mellett 1994-98 között a mostani kisebb kétharmados többséggel bíró fideszes hatalommal szemben. Akkor - meg kell nézni a jegyzőkönyveket - a Fidesz képviselői és tárgyalópartnerei, akik a médiatörvény előkészítésében részt vettek, milyen álláspontot képviseltek; mondjuk, név szerint Deutsch Tamás. El kell olvasni a jegyzőkönyveket - nyilvánosak - vagy azokat a parlamenti fölszólalásokat, amik ebben a teremben történtek. És nekik akkor abban teljesen igazuk volt, hogy az ellenzéket megilletik azok a kontrollfunkciók, amelyeket ebbe a törvénybe be kell iktatni.

Tessék megnézni, hogy mennyi ideig tartott az első médiatörvény előkészítése, és milyen tárgyalások folytak ebben, és tessék megnézni azt, hogy 2010-ben az egész pályás letámadás egy blitzzel, egy villámrohammal hogyan ment végbe Magyarországon, és mi lett ennek az eredménye. Nem kell csodálkozni azon, hogy a demokráciáért aggódó felelős politikusok, intézmények, szakmai és érdek-képviseleti szervek fölemelték a szavukat, mi magunk is. Köztünk elvi vita van alapvetően, nagyon komoly elvi vita. Mit gondolunk a demokráciáról, s mit gondolunk a demokratikus, illetve az antidemokratikus elemekről.

(22.40)

Nagyon sok kárt okoztak Magyarországnak ezzel a mentalitással, az ilyen törvények elfogadásával és az ilyen törvényhozási eljárásokkal.

Sajnos, azt kell mondanom, hogy a médiatörvény 2010-es sorozatgyilkossága tovább húzódott '11-ben, és több demokratikus intézményt hasonló módszerrel, hasonló logika mentén tettek tönkre, és most vizsgálódnak. Természetesen azok, akik úgy gondolják, hogy ha bent vagyunk egy olyan érdekközösségi rendszerben, amelyben értékek vannak, alapértékek, ez egy európai közösség, a nyugati kultúra és a nyugati normarendszer, a demokrácia, akkor minket meg fognak vizsgálni. Mi magunk sem fogunk közös nevezőre jutni a mostani hatalommal, ha egyébként azt fogjuk tapasztalni, hogy nem hajlandók és nem akarják betartani a demokratikus játékszabályok minimumát sem. Addig, ameddig azt tapasztaljuk, hogy a sajtó- és médiaszabadság, a demokratikus intézmények tisztelete a nullától alig különböző az önök részéről, valóban kevés esélyt látok arra, hogy jól, normálisan együtt tudjunk működni. Ez egy alapvető kérdés.

Abban nem fogunk tudni együttműködni, hogy vegyünk abban részt, hogy hogyan fogjuk ezeket az intézményeket felszámolni. Nem tudtunk akkor sem megegyezni, amikor még a kormányváltás előtt egy olyan tervezetet szültek meg a szakértők közösen, aminek a végeredménye nagyon hasonló lett volna ahhoz, ami egyébként 2010-ben bekövetkezett, és ezért mondtuk azt, hogy ebben mi nem veszünk részt.

Nagyon sajnálom, hogy ez történt Magyarországon, nagyon sajnálom, hogy a 2010-es év a médiaszabályozásban ilyen eredményt hozott. Nagyon sajnálom azt, hogy a nemzetközi érdeklődés középpontjába egy ilyen üggyel sikerült a topra ugranunk, és Magyarország kormányzását, a magyar kormány tevékenységét nagyítóval figyelik. Itt a kormányról van szó, és ezt tudomásul kell venni, és erről a kormányzó erőről, aminek a kétharmad birtokában sokkal nagyobb felelőssége van abban - hiszen minden hatalom az övé, a parlamenti kétharmad a törvényhozásban és -alkotásban száz százalékot jelent -, hogy garanciája-e ez az óriási hatalom és erő a demokrácia normális működésének, vagy sem.

Ezt a felelősséget tudta '94 és '98 között az MSZP-SZDSZ koalíció (Kucsák László: Memóriazavar.), és ennek rendje-módja szerint is viselkedett, és fogadta el a törvényeket. Tessék majd megnézni a jegyzőkönyveket! Lehet azt mondani egy ilyenfajta hatalomgyakorlás szemszögéből, hogy ez talán lúzerség volt, miért viselkedtetek így, de egy igazi demokrata arról ismertetik meg, hogy ha a kezében van minden hatalom, akkor is biztosítja a jogokat (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Hohohó!) a többiek számára, és nem vonja el a kontroll lehetőségét mások elől. (Dr. Józsa István: Képzettség.) Nem kéne abban hinni, hogy (Kucsák László: Sokat elbírnak ezek a falak!) akik hatalomra kerültek, és egy parlamentben kétharmaduk van, önmagukban mindig és mindent jobban tudnak. (Dr. Józsa István mutatja: Itt kell gondolkodni.)

Elnök Úr! Elnök Asszony! (Kucsák László: A te fejedben?) Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Dr. Józsa István: A másik fejével.) Én nagyon remélem azt, hogy a 2011-es beszámoló (Az elnök csenget.) után talán egy jobb együttműködést tudunk majd kialakítani a jövőben.

Köszönöm szépen. (Kucsák László: Köszönjük a segítő közreműködést. - Dr. Veres János tapsol.)




Felszólalások:  Előző  299  Következő    Ülésnap adatai