Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egyszerű és jó szándékú törvénytervezet egész érdekes útra viszi el a gondolatokat. Én magam is a vezérszónokok általi felszólalás következtében gondoltam úgy, hogy egy-két kitekintésre, amire többen terelték a szót, hadd reflektáljak, annak igaz vagy igaztalan, általam vélt tartalmát hadd kommentáljam. Az eredeti előterjesztéssel, azt hiszem, mindannyian, vagy legalábbis, ha jól érzékelem, döntő többségében egyetértünk. Magyarország nem használja ki azt az adottságát, amit egy vízfogadó ország kihasználhatna, ez az öntözésben rejlő adottság, és természetesen ennek megfelelően bánni a vízkészleteinkkel. Igenis, a magyar mezőgazdaság további növekedési potenciálját elősegítheti, hogy semmi mást nem teszünk, csak azt a rendelkezésünkre álló 200 ezer hektár területet, amelyet elméletileg tudnánk öntözni, de manapság csak 100 ezer hektárt öntözünk, visszahódítanánk, és a 200 ezer hektár kiépített öntözési technológiával rendelkező területet újra ilyen technológiával használnánk és öntözhetnénk. Netán nagyobb léptékű, merész gondolat, de akkor ezt a területet még úgy is megduplázhatnánk, közel 400 ezer hektárra mehetnénk, hogy ezzel nem veszélyeztetünk semmilyen, a jövő generációra nézve káros vízbázismérséklést, netán vízfogyást. Ez egyszerűen a Kárpát-medencei adottságainkból következik. Persze pontosan tudjuk, hogy már Európa egyes déli országaiban is vízkorlátozásokat vezetnek be, mert nem tudják ellátni az adott nagyvárosok fogyasztóit, és persze ez elvezet egy másik gondhoz, hogy miért koncentrálódnak manapság az emberek a nagyvárosokba, és miért egyre nehezebb fenntartani a megélhetésüket  akár csak a víz, szennyvíz, közlekedés és egyéb mindennapi problémák láttán , ezt a vitát most nem nyitnám ki, de Magyarországon is érezhető egy ilyen tendencia. Tény, hogy a dél-európai országok egyes tartományaiban  Görögországra, Olaszországra és Spanyolországra, különösen Spanyolországra gondolok  most már nyaranta óriási probléma a lakosok ivóvízzel való ellátása. Ennek a szellemisége ma már áthatja az Európai Parlament egész testületi körét, előkészítői körét is, és egyre szigorúbb, a víz felhasználása elleni indítványok sorával bombázza azokat, akik még netán most is a vízzel való gazdálkodásba beleértik az öntözést is. Ilyenek vagyunk mi itt, Magyarországon is. Különösen a 2019-ben újonnan alakult Európai Parlamentben látom a zöldek megerősödését, akik most már az ivóvíz ivásán kívül minden más vízfogyasztást pazarlásnak minősítenek, és ezt iszonyú erővel viszik át az egyes testületeken.

Nagyon szeretném kérni az itt lévő, parlamenti képviselettel rendelkező MSZP-, DK- és jobbikos frakciókat, hogy az ezzel kapcsolatos nézetüket, amelyet most itt szerintem pozitívan és érthetően fejtettek ki, ugyanilyen szellemiségben legyenek szívesek az európai uniós parlamenti képviselőik is majd esetleg kifejteni, és ne dőljenek be annak az új szemléletnek, hogy minden csepp vízért kár, ami nem a víz emberi fogyasztására alkalmas területen kerül felhasználásra. Azért merem ezt mondani, mert ismerjék meg Magyarország adottságait. Persze értem én Schmuck Erzsébetet, és majd külön reagálni szeretnék azokra az aggályokra, amelyek a víz eloszlását, annak szélsőséges mivoltát illetik, hogy egyszer túl sok a víz, egyszer meg túl kevés, tehát az eloszlással egyre nagyobb a problémánk. A vízmennyiséggel egyelőre még nincs nagy problémánk; az más dolog, hogy nem vagyunk képesek megtartani a nagyvizet, ami aztán kellene három-négy hónappal később. Erre majd külön, úgy érzem, oda kell figyelni. De kérem, a most parlamenti képviselettel nem rendelkező, de látom, az új szövetségben a Momentum képviselőivel elég szoros kapcsolatot ápolnak a jelenlegi ellenzéki képviselők, legyenek majd szívesek figyelmeztetni a Momentum EU-képviselőit is, akik nagyon hajlamosak ezen zöldterületet túlértékelve eljutni ara a következtetésre, hogy az emberek által való vízfogyasztáson kívül minden más vízfogyasztás gyakorlatilag pazarlás  és ezt a szellemiséget kezdik, mondom, az Európai Unió Parlamentjében elővenni , hogy ezt ne tegyék, inkább ismerjék meg a valóságot.

Schmuck Erzsébet  aki messze túlmutatott a gondolatában a mai törvény által jelzett kereteken  némelyik aggodalmával hadd értsek egyet, de vitatkozzak az ebből levont következtetéssel!

(13.20)

Látjuk, a világ merrefelé tart az aggódás tekintetében, és hogy a vízkészletekért lehet, hogy öldöklő küzdelem fog elindulni, ez könnyen lehet, hogy már Afrikában valahol meg is indult. Aki figyeli Kína Afrikában történt beruházásainak stratégiai irányvonalát, az esetleg érzékelheti, hogy milyen gondokkal küzd egy többmilliárdos ország az ő nemzetéhez tartozó emberiség fenntartásának problémájával, és ezért más területeken keres élelmiszerbázisokat és vízbázisokat. Ezt ő most Afrikában látja. Jó lesz majd megvédenünk nekünk azt a vízbázisunkat másoktól, itt a migrációt is említem, akik majd esetleg veszélyeztetik a magyarországi életünket.

De tisztázzunk néhány szakmai kérdést! Schmuck Erzsébet azt mondja, hogy lassan fejezzük be és vezessük ki a talajforgatással való mezőgazdasági művelést. Ez egy izgalmas kérdés, mondhatnám: újvilági kérdés. Mi láttunk ilyet Farkas Sándor képviselőtársammal 2009-ben Amerikában, amikor meghívott bennünket a Magyarországra akkreditált amerikai nagykövet asszony és az ottani mezőgazdasági államtitkárság, az akkori kormány államtitkársága, és bemutatták a talajforgatás nélküli növénytermesztést. Ezt egyetlenegy ok miatt tették, magyarul: ekét már régóta nem használtak. Ezt azért tehették meg, mert GMO-s növényeknél elérték azt, hogy például a kukorica vetését úgy tették  szóját és kukoricát, csak ezt a kettő növényt termesztették, Iowáról, a legnagyobb mezőgazdasági termelést bemutató államról beszélek , hogy egy egyszerű hántással elvetették a kukoricát, és amikor nőtt fel a gaz, a gaz gyorsabban nőtt fel, már kijött a kis kukorica is, de az ikszedik generációs GMO-növényben glifozáttűrővé alakították át a kukoricát GMO-s megoldással, és totális gyomirtóval permetezik le repülőről az egész területet. Ezzel minden zöld növényt kiirtottak, kivéve azt a rafinált kis kukoricát, amit a negyedikgenerációs eljárással már glifozáttűrővé tettek. És ennek következtében bemutatták, hogy itt már nem kell talajforgatásos technológiát alkalmazni. Ez igaz, de ilyen áron ezt mi nem kérnénk, hogy esetleg így meglegyen, oldva a talajforgatás nélküli művelést.

Én még emlékszem a történelmi tanulmányaimra, hogy a faeke feltalálása elég komoly előrelépés volt a mezőgazdasági termelésben, és utána a fém- és a mai nagyon modern és rafinált ekék, boronák alkalmazása. Tartok tőle, hogy lehet fenntartható módon növénytermesztést végezni, és lehetséges esetleg talajforgatás-mentesen is ezt végezni, de hogy ekkor nem tudjuk ellátni az emberiséget élelmiszerrel, ebben egészen biztos vagyok.

Tehát ezt el kell gondolni, hogy akkor mivel lássuk el az emberiséget, milyen élelmiszerpótlással, vagy pedig milyen áron lássuk el az emberiséget, magyarul, mennyibe fognak kerülni az alapvető élelmiszereink, amiket szántóföldi növények útján termelünk. A kalászosok, a kukorica- és a szójafélék mennyibe fognak kerülni, ha a mai 6-8 tonnás magyarországi hektáronkénti kukorica-átlagtermés majd 1-2 tonnás lesz, de nem nálunk, hanem netán az egész világon ilyen lenne. A szántásnál nincs mese, ott a gyomnövények elleni küzdelmet végezzük el a szántással, és egy talajlazítást is végzünk, és ennek a kettőnek a hiánya egész komoly problémát okoz az egy hektáron való esetleges termés elérése érdekében.

És meglepő módon, most a hét végén Czerván Györggyel Finnországban voltunk a mezőgazdasági bizottságok elnökeinek ülésén, Finnország a jelenlegi elnök az EU-ban, és a KAP-támogatási rendszer jövőbeniségéről és a klímaváltozásról volt a második nagy területi beszélgetés: bizony ott az OECD egyik szakembere meg az ENSZ-nek a FAO élelmezésügyi szakembere gyakorlatilag most már bűnözőként állította be a mezőgazdaságot, mert állítják, hogy a legnagyobb üvegházhatásért és hőmérséklet-növekedésért a mezőgazdaság a felelős. Ezt ők már tényként kezelik.

Ezen mi természetesen megdöbbentünk, mert én ugyanakkor megnéztem egy érdekes szembesítő adatot, hogy tényleg mi vagyunk, akik a legnagyobb zöldfelületen gazdálkodunk, a szén-dioxid-bevonás és oxigénkibocsátás területén, mert a mezőgazdasági növények közben ezt végzik. Én persze tudom, hogy van emellett traktorok által kibocsátott mindenféle, meg a szállítás. A szállítás? Olyan globális méretekben kötünk most Kanadával, Dél-Amerikával, az ASEAN-országokkal európai uniós szerződést, hogy a világ minden pontjáról összevissza szállítjuk az árukat, mindenféle vám nélkül, errefelé megy a világ. Tehát az egyik oldalon egy félelmetes, nagy globalista erő uralja azt a területet, amelyik a mezőgazdasági alaptermelés, hogy ezt eljuttatom ebbe és ebbe a pontba, és elhiszem, hogy van egy olyan töredéke, amelyik üvegházhatású gázok termeléséhez is kötődik, és ott mikrohelyen a mezőgazdaság sajnálatos módon hozzájárul a klímaváltozáshoz, de utána ötször annyi nemkívánatos kibocsátást teszünk, amikor ezeket tengerjáró hajókon vagy repülőkön elszállítjuk a világ egyik pontjából a másikba.

És akkor megnéztem egy kereskedelmi adatot, 2018., ez egy lezárt év, repülés. Megdöntötte a világ, szóval, mi emberek itt a Földön, az egy napon belüli repülések számát, tehát hogy hány repülő repült egy napon belül  nagyon nehezen tudom ezt kifejezni, és elnézést kérek. A lényeg, hogy ez 2018 júniusában következett be, tessenek megnézni, több mint 202 ezer repülő repült 2018 júniusában egy napon. Ez világcsúcs, azóta se repült ennyi, de akkor ennyi repült, egyetlen egy napon 202 ezer repülő. Ezen belül volt egy óra hossza, egy délutáni óra hossza, amikor 19 ezer repülő volt fent a levegőben egyszerre. És ebben az évben, 2018-ban, több mint 4 milliárd repülőutasa volt ezeknek a repülőknek. Akkor tényleg a mezőgazdaság a legnagyobb bűnöző itt a Földünk hőmérséklet-emelkedésének a problémájában? Tehát nézzük már meg, hogy tényleg a helyes lábon állunk-e, amikor elkezdjük ezt a problémát feszegetni, és ebből most éppen a mezőgazdaságnak kellene visszavonulni a talajforgatásos mezőgazdasági művelés esetleges befejeztével?

Én ebben nem nagyon hiszek, és egyelőre nem találok magyarázatot arra, hogy ki volt az, és miért érdeke, hogy a mezőgazdaságot kvázi bűnözőként kell beállítani ebben a problémakörben. És netán aki még öntözésre használja a vizet, na, az meg a fő bűnöző  most egy ilyen irányultságot látok a világ zöldjei körében, és nagyon kérem, hogy ezt kellő óvatossággal és inkább valódi szakismeretek tudásával így kezeljük le, vagy netán utasítsuk el.

És még egy apróság, ha még van időm. Vadai Ágnes, New York Times. Elolvastam azt a cikket  ezt vissza kell utasítani. Tehát a cikk azt sugallja, azt állítja, hogy Magyarországon rafinált bűnbandák gengszter módon csapolják meg az Európai Unió földalapú támogatásának a rendszerét. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Így van.) Ezt sugallja a cikk.

Tisztázzuk: aki egy percet is eltöltött a mezőgazdaságban, az pontosan tudja, hogy egy kemény, GPS-alapú, négyzetméterre lebontott hálóval nézik meg, hogy melyik földterület után lehet egyáltán igényelni földet, és aki túligényli, azt már nyesik is le, büntetés, visszafizetés és a többi. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Önöknek természetesen lehet azzal gondjuk, hogy akihez eljut ez a támogatás, az miért szerzett annyi földet, miért volt neki, vagy most miért szerveződött részvénytársaságba, kft.-be, és miért van neki most is 6-8 ezer vagy 10 ezer hektárja művelés alatt, ezt önök vitathatják.

Persze, én szeretem megnézni, hogy mi volt 2010 előtt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), a tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszer kiépítése, amit önök tettek, akkor is volt ilyen, de tény, hogy ma az Európai Uniótól jogtalanul nem tudnak lehívni pénzt, csak a megművelt földterületek után és az állatállományuk után. Tehát bűnözőként beállítani ezeket a termelőket nem lehet (Az elnök csenget.), mert ha igaz lenne, akkor már rég eljárás indult volna ellenük, ezért ezt visszautasítom. Köszönöm a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)