Készült: 2020.08.11.20:57:01 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

283. ülésnap (2006.01.30.), 324. felszólalás
Felszólaló Dr. Nagy Sándor (MSZP)
Beosztás a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 11:02


Felszólalások:  Előző  324  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt köszönöm mindenkinek, aki vette a fáradságot és részt vett a vitában. Az egy más kérdés, hogy az elhangzottak közül van, ami hozzám közel vagy közelebb áll, és van, amiben éles vitám van a megszólalókkal. Összességében talán leginkább Halmai Gáborné képviselő asszony mondta el érzékeltetve egy korábbi változat és e változat közötti különbségeket is, hogy azért ez a változat - hogy is mondjam csak - tartalmát tekintve egyáltalán nem érdemli azt a kritikát, amit itt jó néhányan az ellenzék részéről elmondtak.

Számomra árulkodó az, ha Kékkői képviselő úr megszólalását - amit rendkívül bonyolultan adott ezek szerint elő, hogy mindenki úgy gondolta, hogy teljes mértékben elutasít minden létező testületet, de ezt most tegyük félre -, azt nem számítom, Lengyel Zoltán, Mikes Éva és Hargitai képviselő úrnak egy dologban az utolsó mondatai arról szóltak, hogy ezt ebben a ciklusban megcsinálni már nem lehet. Ez árulkodó dolog, mert ha valóban arról van szó, hogy az a korábbi szabályozás, amit én egyébként természetesen abszolút ismerek, hiszen közöm volt hozzá, annak a konstrukciói, annak a megoldásai már elfogadhatóak lennének, akkor nem kellett volna ezt a fél mondatot hozzátenni, mert ha közös megegyezéssel azt mondjuk, hogy legyen így, és valóban nincs jogi és alkotmányos akadálya sem - erre majd még egy fél mondat erejéig visszatérek -, akkor ugyan mi akadálya van annak, hogy elfogadjuk még ebben a ciklusban? Pusztán azért, mert a ciklus végén vagyunk? Pusztán azért, mert választások közelednek?

El kellene dönteni azt is, hogy az ellenzék hol azt nehezményezi, hogy a ciklus végén kevés az ülés, hol meg azt hozza szóba, hogy miért szabad a ciklus végén ilyen meg olyan törvényeket egyáltalán beterjeszteni. El kellene dönteni, hogy melyiket akarja, egyiket vagy másikat. Arról már nem is beszélve - nem szívesen időznék hosszan ennél a ténynél, de az látható, és elsősorban Lengyel Zoltán képviselő úr megszólalásához kapcsolódik, hogy a finn példára és modellre történő hivatkozás finoman szólva csak azt mutatja, hogy ezt a bizonyos finn példát Lengyel képviselő úr nem ismeri.

(0.10)

A finn vidékpolitikai konstrukció ugyanis közjogi értelemben meg sem közelíti presztízsét, súlyát, törvényi szabályozását annak, mint ami itt az asztalon fekszik. Az egy kormányközi bizottság alapvetően kormánytisztviselőkkel, ilyen-olyan módon együttműködő szervezetekkel, de szó nincs róla, hogy törvényi súllyal ilyen-olyan, amolyan módon szabályozott keretek között és ilyen módon szabályozott keretek között működne. Tehát ez a hivatkozás nem egészen helytálló.

Mint ahogy csak csendben jegyzem meg Ékes képviselő úr hozzászólására, hogy persze, a finn vidékpolitika ettől még példamutató, például abban is, hogy összességében megközelítőleg négyezer település létezik Finnországban, de négyszáz önkormányzat működik. Ott az nem kérdés, hogy irracionálisan fenn lehet-e csak politikai érdekekből és csak kifejezetten pártpolitikai érdekek alapján érvelve tartani olyan intézményeket, amiről mindenki tudja, hogy nem lehet, mert képtelenség, mert földrajzi, népességszámbeli, működési okai vannak, hogy nem lehet ezeket fenntartani. Ezt tudják a finnek, ott ebből nincs ciklusról ciklusra állandóan görcsöt okozó vita, hogy hol ezért, hol azért valaki valamiért nem támogatja, mert éppen úgy gondolja, hogy a rövid távú politikai érdekei ezt kívánják. Igen, a finn példa sok szempontból figyelemre méltó, én azt gondolom, hogy mindenekelőtt ebben figyelemre méltó.

Visszakanyarodva a törvénytervezethez, mert nem akarok nagyon messzire jutni tőle, úgy gondolom, persze, érdemes arra erőfeszítést tenni, hogy egy korábbi változat szabályait megpróbáljuk visszaemelni. Azt is elmondom, hogy itt a vita szakmai természetű volt a tekintetben, hogy elsősorban ezzel foglalkozó jogászok és igazságügyi szakértők azt vitatták, hogy az a fajta konstrukció, amelyik korábbi változatban megjelent, alkotmányosnak tekinthető-e a magyar közjogi berendezkedésben, vagy pedig ilyen-olyan, amolyan aggályok merülnek fel. Ez a változás oka, semmi más. Mert azt ebből a törvényjavaslatból semmilyen módon nem lehet kiolvasni, hogy a miniszterelnök a maga képére tudná ezt a 23 tagú testületet formálni. Szó nincs róla! Ettől függetlenül, elmondtam a bizottság ülésén, ha valakit garanciális szabályok jobban megnyugtatnak, hogy a miniszterelnök még csak véletlenül se tehessen ilyen szempontból különbséget a jelöltek között, akkor ezt bele is lehet írni a törvénybe. De még egyszer határozottan állítom, hogy ebből a most itt leírt törvényi szövegből sem következik az, hogy a miniszterelnök szabadon válogathatna ilyen-olyan, amolyan jelöltek közül, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

Csak megjegyzem, ez nem tárgya ennek a törvényjavaslatnak, de ha már nagyon sokan úgy gondolták, hogy a törvényjavaslat kapcsán el kell mondani a 2006-os költségvetéssel kapcsolatos véleményüket sokadszor, nagyon sokadszor, akkor azért én is megjegyzem, hogy mindazokra a célokra, amelyek akár a tanyák helyzetét, életét, akár a kistelepülések, falvak helyzetét, életét érintik, vannak pályázható források, nem is fillérekről van szó. A decentralizált források között ott van a terület- és régiófejlesztési előirányzat, ahol kifejezetten vidékfejlesztési célú ügyekre is lehet pályázni, és ott van a megyei területfejlesztési tanácsoknál legalább az a 9 milliárd forintos decentralizált alap, ahol kifejezetten... (Dr. Hargitai János: Nyolc! És annak kétharmada...) Annak nem, annak az összegnek, a rendeletben felsorolt célok mindegyikére pályázható, amit az önkormányzatok megtehetnek, csak igénybe kell venni: a tanyagondnoki hálózatra, a falugondnoki hálózatra csakúgy, mint a többcélú közösségi terekre vagy éppenséggel az életmentő készülékekre, ami kisebb településeken bizony nagyon fontos is lehet. De nem akarom ezt a felsorolást tovább folytatni.

Készítettünk egy olyan összeállítást is, és ezt egyébként bármikor bárkinek szívesen a rendelkezésére bocsátom, ami a 2006-ra elfogadott költségvetés valamennyi tárcánál megjelenő valamennyi előirányzatát áttekintve arra vállalkozott, hogy összefoglalja azokat az előirányzatokat, amelyek részben vagy egészében vidékpolitikai célokat szolgálnak. Nincs okom azt mondani, hogy bármely korábbi kormányzati ciklussal összehasonlítva ezek miatt szégyenkezve kellene arra gondolni, hogy ez a kormány a vidékre gondolt-e, a vidékkel törődött-e vagy nem törődött. Ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

Én ugyanakkor azt gondolom, hogy azt a gyanút, amit az itteni hozzászólások ébresztettek, hogy tulajdonképpen egy jó hivatkozási alapnak kínálkozott, hogy volt egy korábbi változat, amely, még egyszer mondom, alapvetően jogi, szakmai okfejtések miatt változott meg, nos, az efölötti bánkódás tulajdonképpen jól jön ahhoz, hogy azt lehessen mondani, hogy akkor ezzel már nem tudunk mit kezdeni, ezt a gyanút könnyű eloszlatni. Ha valóban a korábbi változatban foglaltak és azok között a jogi természetű vélemények között meg lehet találni a kompromisszumot, ezek a vélemények nem kibékíthetetlenek, akkor könnyű bebizonyítani, hogy nem az elodázásáról, nem arról szól a vita, hogy ne legyen ebből a törvényből semmi ebben a ciklusban, hanem arról szól a vita, hogy mindenki által elfogadható, jó törvény legyen. Mert a dolog úgy áll, és ezzel a végéhez is közeledek, hogy amit többen is elmondtak, volt egy négypárti egyeztetés és egy december 12-ei változat és konszenzus, ez olybá tünteti fel a dolgot, mintha a kormány lefolytatott volna egy négypárti egyeztetést, a kormány ott elvállalt volna egy úgymond konszenzust vagy ahhoz közeli szöveget, majd pedig fogta magát, és az érdekeltek tudta nélkül megváltoztatta.

Ez nem így van. Volt valóban egy munkafázis, amelynek a termékével, ami egyébként hozzám nagyon közel áll, félreértés ne essék, ennyi magánvélemény megengedhető, hiszen közöm volt hozzá... - nagy örömmel vettük, hogy Glatz akadémikus úr ezt az egyeztetést magára vállalta és folytatta, annak a reményében természetesen, hogy van mögötte egy olyan támogatás, amely alapján a kormány előtt is meg lehet ezzel jelenni. Erről van szó. (Dr. Hargitai János közbeszól.) Jó, csak a megfogalmazás olyan volt, mintha itt lett volna a kormány részéről egy hivatalos egyeztetés, majd pedig se szó, se beszéd, a kormány az álláspontját megváltoztatta.

Summa summarum én azt ajánlom, hogy fogalmazzák meg a képviselő urak és a képviselőcsoportok azokat a módosító javaslatokat - ezek szerint nagyon egyszerű a korábbi változat alapján -, amelyekkel szerintük ez a törvény kiegészítendő, kíséreljük meg, hogy állítsunk elő egy olyan módosítóindítvány-csomagot, amely alapján ez a törvény elfogadható.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  324  Következő    Ülésnap adatai