Felszólalás adatai

Én nem elsősorban a stadionfejlesztésekben látom a legnagyobb problémát, persze, megint mondom, az ország jelenlegi helyzetében a fontossági sorrenden azért el lehet gondolkodni. Itt egy kivétel van, a felcsúti stadion, mert továbbra is tartom, hogy egy 2 ezres faluban nem kellene egy ekkora arénát tervezni, ami tíz-húsz év múlva sajnos valószínűleg az enyészeté lesz. Bár ne legyen igazam; nem ellendrukker vagyok, csak reálisan szemlélem az eseményeket. Én úgy gondolom, a stadionfejlesztéseknél sokkal nagyobb probléma az, hogy a miniszterelnök úr 2010. június elején, az önkormányzati választások előtt nem sokkal, még a kétharmados rózsaszín ködben úszva, a friss győzelmet még teljesen ki sem élvezve bejelentette, hogy központi kormányzati beszerzési stopot rendel el. Úgy hiszem, erre mindannyian emlékszünk. Tehát le lettek volna állítva a gépjármű-, az irodabútor-, az infokommunikációs eszközök és egyéb beszerzések. Ez történt 2010-ben. És mi történt 2012-ben? Körülbelül 90 milliárd forintot költöttek el mindezen termékek és az esetleges kapcsolódó szolgáltatások beszerzésére. Ez a 90 milliárd forint nagyon sok mindenre elég lenne, például az északi és a keleti megyéknek a közös produkcióban, közös felelősség keretén belül lerontott kórházi és egészségügyi ellátása színvonalának az emelésére, bőven jutna olyan fejlesztésre - hogy kicsit hazafelé is beszéljek -, amit 15 éve ígérnek a választókerületemben, mint az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út megépítését, amely mintegy 13 éven keresztül körülbelül 50 kilométer hosszúságban talán a környék legnagyobb fejlesztése lenne a XXI. században.

(19.20)

Erre nagyságrendileg néhány tízmilliárd kellene. De juthatott volna az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésére is, hogy az általános vita keretében kicsit általánosabb jelleggel beszéljek, több juthatna közbiztonságra, rendvédelemre. De nem csak itt van a fő probléma. Valóban el kell gondolkodni azon, hogy a Terrorelhárítási Központ fedőnevű elit testőrségre, én csak a pretoriánusok hadának szoktam őket hívni, érdemes-e 15-20 milliárdokat elkölteni évente. Úgy gondolom, hogy semmilyen reális és komoly terrorveszély nincs Magyarországon. Felelőtlen, presztízs-, olykor pedig miniszterelnöki megalomániából, nagyzási hóbortból fakadó látványberuházások - igaz ez egyébként majd' minden kormányra, nemcsak Orbán Viktorról és a jelenlegi kormányról beszélek - terhelték ennek az országnak a költségvetését, és azok a jelentős túlköltekezések, amelyeket közbeszerzési törvény és a kapcsolódó törvények és jogszabályok módosításával lehetne megakadályozni. Régóta mondom, régi vesszőparipám, ha akár magas-, akár mélyépítési beruházásoknál a költségvetések kialakításánál fajlagos költséghatárokat állítanánk fel, akkor sem baloldali, sem jobboldali kormányoknak nem lenne lehetőségük visszaosztani, pártkasszákat, kampánykasszákat vagy magánzsebeket tölteni, töltögetni.

De hát nem akarják ezeket felállítani, és most már sajnos nem 10 százalékos, hanem jóval nagyobb visszaosztásokról lehet hallani, beszélni. Persze, ezek jellegükből adódóan nagyon nehezen bizonyítható cselekmények, általában komoly titkosszolgálati eszközök szükségeltetnek hozzá, pont azért nem derül ki semmi, mert az is pont az aktuális kormány irányítása alatt áll, így mindkét félnek és az aktuális kormányzatnak is érdeke fűződik ahhoz, hogy a lehető legkevesebb dolog derüljön ki, vagy leginkább semmi.

Ami a rezsicsökkentést illeti, tisztelt Lipők képviselő úr, azért vitába kell szállnom önnel. Ugyanis 2013 és 2014 nem csak a rezsiháború éve. Mert az kétségtelen, hogy egyfajta küzdelem zajlik az Európai Unió és Magyarország között, ezt nem vitatjuk. Viszont azért ezt háborús nagyságrendűvé dagasztani még kampánymércével mérve is meglehetősen nagy túlzás. Azért van itt 2013-2014-re rengeteg rezsihazugság is, és azt hiszem, ezek a rezsihazugságok, a nettó agymosások meg a bruttó hazugságok évei lesznek, így fog bevonulni a magyar politikatörténetbe. Ugyanis nem mondják el, nem mutatják be az érem másik oldalát. A közműcégeknek 50 milliárdot fizetnek ki kompenzációra. Ezt csak az önkormányzati fenntartású cégeknél tartjuk elfogadhatónak, egyéb esetben nem. Erről nem szól a kormányzati propaganda.

Nem szól arról sem, hogy a multikra kivetett különböző adókat vissza tudják hárítani ezek a cégek, és ugyanígy megmarad a cégek kibúvási lehetősége, karbantartási kötelezettségek elmulasztása, szolgáltatás minőségének rontása, alaptalan kötbérkövetelések, gondoljunk csak a gázszolgáltatók ilyen jellegű, visszaélésgyanús eseteire, és egy sor lehetőségre, nem kiskapui, nagykapui maradtak a szolgáltatóknak, hogy a rezsicsökkentés eredményét visszavegyék az emberektől. Az előbb tárgyalt adó- és a most tárgyalt költségvetési törvényben sem látjuk, hogy az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésére miért nem fordítanak hangsúlyt, miért nem tették bele, honnan akarnak ehhez forrásokat rendelni. Csak a központi kormányzat költségvetésétől bőven elég lenne elvonni, és lenne rá fedezet, azon túl, hogy azért itt is vannak hátrányos megkülönböztetést elszenvedő családok.

Kevés jut a helyi rendvédelemre is. Engedjék meg, hogy ezt még zárásként gyorsan elmondjam. Ugyanis nemcsak önmagában az a probléma, mert az túl demagóg meg túl egyszerű, hogy nincs elég pénz oktatásra, egészségügyre, önkormányzatra meg rendvédelemre, de a helyi véderő, a helyi védelmi képességek fejlesztése terén sem intézkedik a kormányzat. Csak vitaindítónak hadd mondjak annyit, hogy általános kistelepülési igényként tapasztaltam a mátészalkai választókerületben is, de egyébként több más helyen, hogy például a helyi mezőőrség felállítását, ez csak egy eklatáns példa a sok közül, a mezőőrség megalakításának és működtetésének költségeit miért nem vállalja át a kormányzat, miért nem az állami költségvetés terhére megy. Most nyújt valamennyi támogatást, de ez elenyésző rész.

Nem a gazdákat kellene terhelni, meg nem a lakosokat kellene terhelni mezőőri járulékkal, hanem tessék, nem egy nagy költség, az egészet tekintve egy egészen kis csepp a tengerben, például a mezőőri szolgálat, a mezőőrség teljes költségének átvállalása, legalább a hátrányos helyzetű településeken, legalább a leghátrányosabb helyzetű térségekben, járásokban ez igazán minimálisan elvárható lenne. Tehát nemcsak a forráshiánnyal van baj, hanem a hangsúlyok megtalálásával, azzal, hogy mire akarnak költeni és mire nem, a politikai akarattal és a belső elosztással is. Mert a belső elosztás hangsúlyainak, arányainak javításával is sokat tudnánk elérni az előbb említett területeken.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)