Felszólalás adatai

Szeretném elmondani, ez egy nagyon érdekes dolog egyébként, hogy a 2009-2010-es kampány előtt mint Vona Gábor kabinetvezetője nagyon sok helyen Vona Gáborral együtt ott voltam az országjáráson. Nagyon sok településen még az ott élő roma kisebbséggel, kisebbségi önkormányzat vezetőivel nagyon sok helyen leültünk és tárgyaltunk. Tehát az a Vona Gábor akkor még nem volt bent a parlamentben. Egyetlenegyszer ilyen hangnem még csak megközelítőleg sem hangzott el, mint ami itt most az előbb, mondjuk, Józsa képviselő úrtól, hiszen megértették, amikor leültünk és elbeszélgettünk velük, hogy mi azt szeretnénk, hogy végre nekik is más életük legyen. De ahhoz, hogy nekik más életük legyen, nekik is tenni kell érte. A legtöbb helyen egyébként egyetértettek velünk, és azt mondták, hogy igen, ezzel a hozzáállással nem is értik.

Csak ilyenkor jön az, hogy amikor valaki tenni akar ezért a dologért, és elkezdjük, és mondom még egyszer, nem biztos, hogy egyetértünk, hogy errefelé, így kell menni vagy úgy kell, a célban értünk egyet, lehet, hogy az eszközökben nem, de akkor tudunk vitatkozni, ennek ez lenne az alapja. De ha ezt a cigányságot ráadásul az úgynevezett jogvédők meg demokraták mennek, és folyamatosan feltüzelik a többségi magyar társadalommal szemben, bizonyos politikai pártokkal szemben csupán csak a szavazatukért, akkor soha nem lesz megbékélés és soha nem lesz előrelépés. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)