Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A jelenleg részletes szakaszában zajló költségvetési vitának egy tétje van, nevesen, hogy lesz-e elfogadott költségvetés. Ez nem azért érdekes, mintha a költségvetés csodaszer volna, hanem azért érdekes, mert egészen extrém helyzetben vagyunk, és itt és most, 2008-2009 fordulóján az elfogadott költségvetés elmaradása a Magyar Köztársaság és a magyar nép számára többet jelent, mint egy általános..., hiszen megrendítené azt a bizalmat, amit - mint ahogy itt el is hangzott - a kormány az Európai Unió, az IMF és a Valutaalap segítségével megteremtett.

Nem csodaszerről van tehát szó, felelősen gondolkodó politikus nem is játszadozhat ezzel a gondolattal, hogy vajon legyen-e vagy ne legyen elfogadott költségvetés. Ehhez képest a részletes vita ugyanúgy zajlik, minthogyha ez nem is volna - elnök úr, jelzem, hogy egyébként a részletes vitaszakaszba illő módon a költségvetési fejezethez benyújtott 18 indítvánnyal és még két, a földművelésügyi tárcához benyújtott indítvánnyal fogok foglalkozni -, ez azt az érzetet kelti, hogy van egy pénzügyi válság, és egyébként pedig esély van arra itt, Magyarországon bárki számára, hogy ez őt ne érintse. Szeretném közölni, hogy nincs értelme azt az érzetet kelteni különböző módosító indítványokkal, hogy a parlamentbe, illetőleg az ország határain belülre nem gyűrűzik. Egyrészt itt van, másrészt ezt a feltartóztatást nem tudja megcsinálni az a képviselő, aki a módosító indítványt benyújtja.

A legfontosabb - és ebben egyetértés volt az általános vitaszakaszban - mégiscsak az, hogy ebben a világméretű pénzügyi válságban és gazdasági recessziós helyzetben, amit lehet és amitől lehet, védjük meg a magyarokat, az itt élő magyar állampolgárokat. Ha ez a fő feladat, akkor nem növekedhet például a hiány. Ezért tehát minden olyan, úgymond rossz forrásra benyújtott indítvány, ami, ha úgy tetszik, alaptalan, tehát növeli a hiányt, egészen konkrétan és közvetlenül veszélyezteti a munkahelyeket, illetőleg a munkahelyek megtartását, de ugyanígy veszélyezteti a nyugdíjakat, és ugyanígy veszélyezteti és veszélyeztetheti adott esetben a betétesek pénzét is.

Ennek megfelelően, azt gondolom, hogy egy másfajta megközelítés indokolt. Lehet, hogy nem is volt értelme tízórás részletes vitát hagyni erre, hiszen ez is azt az érzetet kelti, minthogyha azoknak a módosító indítványoknak, amelyek a korábbi évekhez képest jóval kevesebb ugyan, de mégis nagy számban születtek, reális esélyük volna.

Én magam a költségvetés XVI. fejezetéhez, a környezetvédelmi tárca fejezetéhez benyújtott - megjegyzem, kizárólag ellenzéki képviselők voltak, akik benyújtották ezeket - indítványokkal foglalkoznék. Oláh Lajos államtitkár úr elmondta - én magam is osztom az álláspontját -, hogy van abban pozitív, hogy a szaldó, ami a beterjesztett indítványok között van, pozitív, tehát mintegy 9 milliárdot szeretnének adni ellenzéki képviselőtársaim, és jóval kevesebben vannak azok, akik ezt a tárcát nevezték meg a saját, máshol megoldhatónak vélt feladataik forrásaként. Ez azt jelenti, hogy talán ma már nem úgy néznek a környezetvédelem ügyére a magyar politikában sem, mint Csáki szalmájára.

Ugyanakkor föl szeretném hívni a figyelmet, hogy azok az indítványok, amelyek bizonyos beruházásokat, fejlesztéseket határoznak el, a XIX. fejezetben pontosan, sőt adott esetben - ahogy elmondta államtitkár úr - jobb pénzügyi kondíciókkal szerepelnek, tehát, ha tetszik, megismételt indítványok, a költségvetés más helyén megjelenő indítványok kiszemezései.

(14.40)

Értem én ezt a szándékot, de nem gondolom, hogy az egyéni választási kampányoknak a mostani költségvetés a helyszíne. Mert nyilván más megpályázni a XIX. fejezet pénzeit, és megint más egy adott út, beruházás nevesített költségvetési törvénybe való beültetése. Azt gondolom, a világ egyébként is afelé halad, hogy ne a politikusok egymás közti ilyen-olyan lobbija döntse el, hogy melyik beruházás valósul meg, hanem döntse el adott esetben a regionális vagy más döntési helyeken erre feljogosított szervezetek előtt futtatott verseny, hogy melyik beruházás valósuljon meg.

Az is tiszta, szerintem nem a mostani költségvetés vitájának az ügye, hogy alapkérdések tisztázása sikerrel nem pótolható a költségvetési vitában. Mert az biztos - és erre Halmai Gáborné fölhívta mindenkinek a figyelmét -, hogy Magyarországon, amit most úgy mondanak, hogy elmaradt, rossz szerkezet, meg elmaradt reformok, ezek azt eredményezik, hogy a költségvetési kiadások több mint 60 százaléka úgynevezett jóléti kiadás. Ez azt jelentené egyébként, hogy akik a jóléti kiadások igazságosabb megosztását eredményező reformokat meggátolták, azok mind befagyasztották azt a mozgásteret, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni. De most nem fogjuk tudni megbeszélni, hogyan kellett volna ezt a reformot megcsinálni. Nekünk volt rá javaslatunk, a koalíciós kormánynak volt rá javaslata, itt mondtak sok mindent, kígyót-békát ezekre az elképzelésekre. Sikerült ez ellen olyan társadalmi közhangulatot teremteni, hogy ebből nem lett semmi. De most arra hivatkozni, hogy ezek az elmaradt reformok kényszerhelyzeteket szülnek, hát mégiscsak farizeus megoldás. De még egyszer mondom, most nem pótolható ez, hiszen hirtelen nem fogjuk tudni leakasztani ezeket a reformokat.

És nincs értelme ténylegesen elért reformértékű lépések fölött most polemizálni, mert például alapvető európai környezetvédelmi alapelv az, hogy nem a környezetvédelmi tárcánál kell megtervezni a környezetvédelmi kiadásokat, hanem az a jó politika, az a jó költségvetés, amelyik szétteríti az összes szakpolitikában azokat a követelményeket, amelyeket a környezetvédelem, a környezet védelmének az ügye támaszt. E tekintetben az elmúlt esztendőkben a magyar költségvetések nagyot léptek előre, ezt az értéket meg kell tartani. Így alakult ki az a helyzet, hogy egyébként mintegy 35 milliárd forintos bevétel mellett mintegy 42 milliárdos kiadása van a tárcának, és ez nagyon kicsinek tűnik. Nagyon kicsinek tűnik, különösen akkor, ha - csak illusztrációként mondom - vannak olyan, egyébként környezetvédelmi megfontolású indítványok, például a BKV 35 milliárd forintos támogatása, amelyet ha összevetünk ezzel az összeggel, iszonytatóan magas összeg.

Nota bene, megjegyzem, nagyon nehéz a környezet ügyét úgy szolgálni, hogy a közösségi közlekedés egyik, egyébként ugyancsak támogatásra szoruló részéről - ez mondjuk, a MÁV - veszünk el pénzeket azért, vagy javasolnak elvenni pénzeket azért, hogy a közösségi közlekedés egy másik ágát támogassák. Nem biztos, hogy ennek most és itt van az ideje. Egyébként pedig, ha megengedik, ha ebben a pillanatban lenne ennyi pénz, és a közlekedés szóba kerül, akkor én Óbuda képviselőjeként sokkal inkább azért küzdenék, hogy mielőbb záruljon a gyűrű, hogy váljék teljessé a körgyűrű budapesti közlekedésre gyakorolt jótékony hatása, és ne kelljen szívniuk választópolgáraimnak a ma vagy a jövőben még kényszerűen bejövő kamionok okozta szennyezett levegőt.

Említettem, hogy valamennyi politikában meg kell jelennie a környezetvédelem ügyének. Itt szeretnék szólni az FVM-fejezethez benyújtott, ugyancsak ellenzéki képviselőtársak által benyújtott 94-es és 135-ös indítványról. Az egyik a génbank ügye. A génbank ügyét én nagyon fontosnak tartom. A másik pedig egy állami haltelepítési program részére kíván fedezetet teremteni. A kettő között az összekötő kapocs a biodiverzitás, ez az egyik összekötő kapocs, a másik, hogy az ötletet én magam is támogatom, mindkettőt. A harmadik viszont az, hogy valóban nem jó helyen keresi a forrást.

Megoldandó feladatnak érzem mindkettőt, hiszen például a génbanki tevékenység folytatását az Európai Unió a LIFE-program keretei között még támogatja is, és azt gondolom, még ilyen vészterhes időben sem szabad megfeledkezni a jövőről. Márpedig ha akár a gazdasági növények tekintetében, akár az édesvízi halállomány tekintetében a biodiverzitás kárt szenved, azon nemcsak mi veszítünk, hanem a jövő nemzedékek is, és erről még ilyen vészterhes időkben alkotott költségvetésnél sem szabad megfeledkezni. Úgyhogy keresni kell tárcán belüli megoldásokat, hogy ezek a feladatok megmaradjanak, és legyen, aki ezeket a feladatokat viszi.

Köszönöm figyelmüket és meghallgatásukat. (Taps az MSZP padsoraiban.)