Készült: 2020.01.26.09:39:21 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 55 2014.05.12. 12:48  40-67

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Lukács Zoltán képviselőtársam már beszélt a frakciónk nevében, sok mindent elmondott, ami az elmúlt négy évben történt és amilyen javaslataink voltak, azonban egy kicsit én is a visszatekintéssel kezdeném.

Először is, valóban, a devizahitelezés egy 2001-ben elfogadott jogszabály alapján indult meg Magyarországon; ez az első Orbán-kormány időszakában történt. Ezt önök kevésszer mondják el, azonban mégis ebben a vitában hangozzék el még egyszer.

(19.10)

2008-ban egy világgazdasági válság tört ki a világ minden táján, és valóban, ez a forint árfolyamára átmenetileg nagyon rosszul hatott, nagyon sokan kerültek nehéz helyzetbe, ezért az akkori szocialista kormányok elsődleges feladatuknak tekintették azt, hogy a forint árfolyamát minél hamarabb, minél hathatósabban stabilizálják.

A következő dátum, amit meg kell említenem pont ennek kapcsán, az 2010 áprilisa, hiszen akkor 185 forint volt egy svájci frank; ez az a pénznem, amelyben a legtöbb devizahitelt felvették, tehát azért említem mindenképpen. A kormányváltáskor, tehát 2010-ben 185 volt az árfolyam ebben a tekintetben, és nyilván a gazdaság helyzete is máshogy alakult. Ma 250 forint a svájci frank árfolyama, lényegesen rosszabb tehát a helyzet. Ebben nyilvánvalóan benne van az elmúlt négy év tevékenysége, és sokakat ez nagyon nehezen érint, nagyon nagy nehézségekkel küzdenek, vannak, akiknek a törlesztőrészlete akár 70 százalékkal is nőtt egy hónapban. Ez elviselhetetlen terhet jelent a családok egy jelentős részének.

Önök valóban léptek ebben a helyzetben az elmúlt években, tettek bizonyos lépéseket, például volt itt valóban végtörlesztés fix árfolyamon, 180 forinton, ez azonban azoknak tudott segíteni, akik inkább tehetősebbek voltak, ki tudták váltani ezeket a hiteleket forintalapú hitellel, vagy rendelkeztek ők vagy a környezetük annyi készpénzzel, amennyivel ki tudták ezt váltani. Nem nehéz azt végiggondolni, hogy a legnehezebb sorban élőknek, akiket pont az önök intézkedései, társadalompolitikája, gazdaságpolitikája sújtott, pont nekik nem volt lehetőségük ezzel élni, ők kerültek egyre nehezebb helyzetbe. És ahogy Lukács Zoltán is elmondta, emellett önök öt éve beszélnek arról, hogy magáncsődről vagy családi csődvédelemről szóló jogszabályt fognak beterjeszteni. Nem terjesztenek be ilyet, nem tárgyalhatott ilyenről a Ház, nem kívántak pont azokkal foglalkozni, akik a legnehezebb sorban vannak ezekben az években, és a mi javaslatainkat sem támogatták. Az is elhangzott, hogy az előző ciklusban háromszor nyújtottunk be ennek kapcsán jogszabályt, és a mai napon is benyújtottuk újra ezt a tervünket a magáncsődről, azért, hogy a leginkább nehéz helyzetben levőkön ez segítsen. De döntöttek önök ócsai lakóparkról is, több mint 2,5 milliárdot költöttek el erre a projektre. Lényegesen több lakást lehetett volna más módon vásárolni máshol ebből a pénzből. Elképesztő ár az, ami egy négyzetméterre vetül az ócsai lakóparkban, az ország legdrágább területein lehetett volna ebből akár lakásokat vásárolni. Tehát semmiképpen nem oldja meg ez az ügy sem a devizahitelesek problémáját.

A kilakoltatási moratóriumot valóban folyamatosan az elmúlt években meg-meghosszabbították, de ez tulajdonképpen annak a beismerése, hogy a devizahitelesek problémáit, azokét, akik tényleg nehéz helyzetbe kerültek, nem rendezték, nem kívánták megoldani. A kilakoltatási moratóriummal mint tüneti kezeléssel ezt a problémát folyamatosan halogatták, és most úgy látjuk, hogy határozatlan időre tovább is fogják halogatni. Miért mondom ezt? Azért, mert volt itt egy módosító indítvány, amelyről beszélt képviselőtársam is, szeptember 30-ig egyfajta kötelezettséget rótt volna ez a módosító indítvány az Országgyűlésre, hogy eddig kötelező megalkotni azt az átfogó, a devizahitelesek sorsát érintő jogi szabályozást, amiről itt szó van. Leszavazták ezt a módosító indítványt, sőt, ha jól tudom, akkor a törvényalkotási bizottság előtt, ott szóban volt egy diskurzus arról, hogy esetleg egy december 31-es időpontot el tudnának-e fogadni, azt sem fogadták el. Tehát jól látható a szándékuk: valamikor az önkormányzati választás után, majd egyszer kezelik ezt a problémát majd valahogy, addig is lehet arról beszélni vagy azt a képet mutatni, mintha önök ezt meg kívánnák oldani.

Természetesen, ahogy elhangzott, ezzel együtt támogatjuk ezt a jogszabályt, mert abban a helyzetben, amiben önök a megoldást nem terjesztik be, abban mi is fontosnak tartjuk, hogy legalább további kilakoltatások ne történjenek, azoknak, akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, megoldási lehetőséget jelentsen átmenetileg ez a kilakoltatási moratórium.

Több mindent is javasoltunk, említettük már - vagy említette képviselőtársam is és én is - a magán- vagy családi csőd intézményének bevezetését, amelyet nem tettek meg. Ha olyan gazdaságpolitikát folytatnának, amely erősebb forintárfolyamot eredményezne, akkor nyilván nem lennének ennyien fizetésképtelenek; és a szociális bérlakásprogramról is sokat beszéltek, de ennél jóval kevesebb történt ebben az ügyben. Az eszközkezelőnek ez is lehetne egy feladata, az ócsai lakópark helyett, mondjuk, szociális bérlakásprogramra lenne szükség. Ezeket a javaslatainkat lesöpörték az elmúlt években, nincsenek illúzióim, hogy mi fog következni a következő hónapokban, ezzel együtt fel szeretnénk hívni a figyelmet, és a továbbiakban is a Ház elé fogjuk ezeket terjeszteni.

Szó esett itt egy miskolci fideszes képviselőtársam előterjesztésében egy módosító indítványról is. Csöbör Katalin ugyan nem mondta ki azt, hogy Fészekrakó-ügy, de tulajdonképpen burkoltan arról beszélt. Az ő módosító indítványa szól indirekt módon erről, hiszen a beterjesztett módosító javaslata szerint bizonyos körülmények között ez a fajta kilakoltatási moratórium nem vonatkozna bizonyos lakásokra, bizonyos lakásokban élőkre; itt arra gondol, amikor önkormányzat kezdeményezi a végrehajtást vagy százszázalékos tulajdonában lévő vagyonkezelő cég. Nem sok mindent mondott erről, mégis azonban a Fészekrakó-ügyről egypár gondolatot nekem mondanom kell, hiszen nagyon vártuk ezt a módosító javaslatát a képviselő asszonynak, aki két hete beszélt arról, hogy mivel ez lesz az Országgyűlés első olyan törvényjavaslata, amit tárgyal, ezért ő majd itt egy megoldási javaslattal fog élni.

Mivel sokan nem ismerik ezt az ügyet ebben a Házban vagy a nyilvánosságban, ezért egypár mondatot kell mondanom arról, hogy miért is beszélünk erről, amikor kilakoltatási moratóriumról beszélünk, miért hozzuk föl ezt az ügyet. Miskolcon sokakat, több száz lakóingatlant érintően egy csalássorozat indult el, itt 2006-2007 magasságában voltak az első ügyek. Magántulajdont érintettek, hiszen magántulajdonosoktól vettek csalással lakóingatlant, az állami támogatási rendszert kihasználva, azzal visszaélve, és olyan emberek költöztek be a lakóközösségekbe, elsősorban egyébként Miskolcon az avasi lakótelepet érintően, akik később komoly szociális feszültségeket és problémákat keltettek az adott környezetben.

Ezt a jelenséget egy MSZP-s önkormányzati képviselő érzékelte az Avason, és 2008-ban feljelentést tett ebben az ügyben. Tehát amikor az az állítás hangzik el - nem először egyébként -, hogy itt bármi szerepe lett volna ebben az MSZP-nek, illetve az akkori önkormányzatnak, akkor ezt el kell mondjuk, hogy volt, persze: érzékelte azt, hogy egyébként itt bűncselekményt követtek el, az egyik önkormányzati képviselő konkrétan feljelentést tett ebben az ügyben. És az akkori MSZP-s önkormányzat, Káli Sándor polgármestersége idején el is kezdte ennek a problémának a felgöngyölítését. Nyilván elindult az a fajta rendőrségi vizsgálat, ami akkoriban egyébként még jóval kevesebb lakóingatlant érintett, és az önkormányzat tulajdonjogot szerzett több olyan ingatlanban, amit érintett ez az ügy. Ezekbe a lakóingatlanokba, azokat felújítva egyébként rendőrök költözhettek, tehát a rendőrségnek, rendőröknek, rendőrcsaládoknak jelentett ez egyfajta bérlakásprogramot.

Ez a program tulajdonképpen elkezdte felszámolni azt a szociális és nagyon komplex problémát, de önök ezt a programot megállították. 300 millió forint volt elkülönítve 2010-ben az önkormányzat büdzséjében a probléma megoldásának folytatására, amikor önök jöttek, leállították ennek a megoldását. 2010 tavaszán, kora nyarán, amikor először beszélt az Országgyűlés kilakoltatási moratóriumról, négy éve ugyanígy, a ciklus kezdésekor az önök javaslatára, mi már akkor javasoltuk egy módosító indítványban, hogy úgy fogadja el az Országgyűlés a kilakoltatási moratóriumot, hogy közben a Fészekrakó-probléma megoldását nem akadályozza. Önök akkor leszavazták ezt a javaslatunkat, 2010 nyarán még, és egyébként nem javasoltak helyette semmit sem. Tehát leállítottak egy működő programot, továbbá lehetetlenné tették jogilag azt, hogy ezt a kérdést lehessen kezelni.

Ma azt látom, hogy önök négy éven keresztül itt az Országgyűlésben ezek helyett az ügyek helyett semmit nem javasoltak az Avas problémáinak kezelésére, a Fészekrakó-ügy megoldására.

(19.20)

Nekünk volt később is több javaslatunk, ezeket a javaslatokat rendre leszavazták, többek között azt is, hogy a végrehajtási jog kapcsán az érintett 173 ingatlant, aminek kapcsán önök követeléseket vásároltak, hogy ennek kapcsán az állam járuljon hozzá Miskolc ilyen szociális problémáinak a megoldásához: nem járult hozzá - az önkormányzat büdzséjét terheli az, amiről ön beszélt ma. Ráadásul az, hogy négy évig húzták ezt a problémát, azt eredményezte, hogy iszonyatos közüzemidíj-tartozások halmozódtak fel, és a közös költség nemfizetése okán a fizetési morál amúgy is tovább romlott az Avason, és ráadásul ellehetetlenült a társasházak működése, sok helyen már a lift sem működik vagy adott esetben nincs világítás a lépcsőházakban. Ez nyilván elfogadhatatlan, az is, hogy négy évig hagyták, hogy tovább amortizálódjon ez a környezet és maguk az ingatlanok is. Két javaslatunkat is leszavazták ebben a tekintetben a későbbiekben is. Azonban azt, amit ön ma javasolt, egy nagyon apró és nagyon késői lépésnek tekintjük, ezért nyilván támogatni fogjuk, de ez közel sem oldja meg azt a problémát, amit az elmúlt négy év tétlensége okozott főként az Avason, de Miskolc városának más pontjain is.

Ezért hisszük azt, hogy szükség van egy komplex megoldásra, amiben szükség van az Országgyűlés döntésére, ezért a következő időszakban egy komplex megoldási javaslatot fogunk képviselőtársaimmal javasolni azért, hogy rend legyen, a szociális feszültségek megszűnjenek Miskolc városában és az Avas városrészben. Meg lehetett volna ezt tenni már négy évvel ezelőtt is az akkori és mostani kétharmadnak, hiszen minden lehetőség az önök kezében volt és van ennek a problémának a kezeléséhez. Kétharmaduk van, és még néhány hónapig egyébként vezetni fogják Miskolc városát. Azt javasolom önöknek, hogy ne várjuk meg azt az időszakot, amikor leváltjuk majd az önök által vezetett önkormányzatot, hanem még ezekben a hónapokban próbáljunk meg valamit lépni, hiszen minden nap, minden hét, minden hónap drága ebben az ügyben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 85 2014.06.11. 11:58  78-120

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, több érzelmes hozzászólást hallhattunk, illetve előterjesztői expozét, nyilván sportélményekkel megtűzdelve. Nem az első alkalom ez az elmúlt években az Országgyűlés életében. Tulajdonképpen egy folyamat részesei vagyunk. Nyilván az új Országgyűlés először módosítja a sporttörvényt, de az elmúlt négy évben nagyon sok alkalmunk volt erre. És hát láthattuk, hogy a kormány a politikájának homlokterébe állítja a sporttal kapcsolatos döntéseket, és nyilván igyekszik ezzel politizálni. Ez azonban a társadalomban minimum - és akkor nagyon finoman fogalmazok - élénk vitákat vált ki.

Alapvetően három csoportba lehet sorolni azokat a döntéseket, amelyek az elmúlt ciklusban megszülettek, és érintették az Országgyűlés munkáját. Tulajdonképpen mind a három csoportnak lennének pozitív és előremutató elemei, azonban a végső kicsengései ezeknek a csoportoknak nem túl pozitívak. A társaságiadó-kedvezmény rendszerét önök vezették be. Hadd térjek ki egy picit erre, mert minden mindennel összefügg. Azért is, mert ez egy olyan rendszer volt, amit a színház- és filmművészetben már alkalmazott a korábbi, 2010 előtti szocialista kormány. Ott bevált, tulajdonképpen ennek az adaptálása történt meg öt látvány-csapatsportág életében. Akkor is elmondtuk, hogy ezt a folyamatot támogatjuk, de kiszélesítenénk ezt a kört, hiszen kisebb sportágak, olyan olimpiai sportágak, amelyek komoly tradícióval rendelkeznek, nem részesülnek megfelelő támogatásban. S felhívtuk arra a figyelmet, hogy elég fejnehéz lesz tulajdonképpen a labdarúgás irányában ez a támogatási rendszer.

Aztán azt nem gondoltuk volna akkor még, ami végül is bekövetkezett, hogy például az első évében ennek a rendszernek, a négy, a labdarúgáson kívüli látvány-csapatsportágra fordított teljes keret, plusz a Magyar Olimpiai Bizottság támogatása is kevesebb volt, mint a felcsúti stadionra ilyen módon fordított összeg.

(12.40)

Tehát a társaságiadó-kedvezmény rendszere ugyan jól indult volna, de nem vizsgázott jelesre, merthogy a miniszterelnök szülőfaluja egy iszonyatosan nagy összeget sikerült hogy kapjon ebből - nem vitatva persze azt, hogy sok vidéki klubot is sikerült ebből segíteni.

Iszonyatos stadionépítésbe kezdtek sok helyen, van, ahol verbálisan, van, ahol konkrétan elindult ez a dolog - tulajdonképpen ennek kapcsán van ez az előterjesztés most az asztalunkon, részint, majd erre is fogok utalni, hogy miért -, több tíz milliárd forint ment el stadionépítésekre. Ez nagyon komoly ellenérzést szült a társadalom jelentős rétegeiben. Iszonyatos pénz volt ez. Mivel jómagam vettem részt önkormányzati képviselőként sportlétesítmények fejlesztésében, a döntésben, utána a beruházás ellenőrzésében, azt tudom mondani, hogy jelentősen olcsóbban is lehetett volna ezeket a beruházásokat bonyolítani, jó példák vannak erre. Miskolcon, tudom önöknek mondani, hogy 400 millió körül meg lehetett építeni egy 3500-as lelátószakaszt, tehát ez a tízmilliárd környéki összeg, ez magasan többszöröse annak az összegnek, amiből reálisan az igényeket kiszolgáló létesítményeket lehetett volna létrehozni. És akkor felmerülnek itt már a fenntarthatóság kérdései. Ha jól tudom, a debreceni stadionnak, amit ugyan kétszer sikerült megtölteni, nyilván jelentős részben tiszteletjegyekkel, a mai napig nincsen üzemeltetője; esetleg a ferencvárosinak lesz.

Szó volt arról, hogy ez mennyire előremutató, mennyire a jövőbe mutató az, hogy ilyen létesítmények létrejönnek Magyarországon. Fontos, hogy új sportlétesítmények legyenek, én is ezt gondolom - mondjuk, nem feltétlen Felcsúton, de amúgy fontos -, azonban érdekesebb talán a csehországi modell, ahol ennél egy picivel kisebb befogadóképességű stadionokat építettek, reálisabban, az adott ország labdarúgó-bajnokságának átlagnézőszámához, hiszen a cseh bajnokságnak például jelentősen magasabb az átlagnézőszáma a magyarnál - majd erre is kitérek, hogy hogyan alakult ez nálunk -, önök mégis nagyobb befogadóképességű létesítményeket építettek, nem is biztos, hogy oda, ahol igazán szükség van rá. Nálunk, Diósgyőrben, azt tudom mondani, hogy mindig jövőre kezdődik a stadionrekonstrukció, és ennek már jó négy éve, mindig jövőre, ott, ahol a legnagyobb a kihasználtsága egyébként a létesítménynek, és talán a legfontosabb lenne. Azt hiszem, erre egy jó példa volt az, hogy majd' tízezren jöttek fel a kupadöntőre nem is egész egy hónappal ezelőtt.

A harmadik csoport a rend kérdése volt. Ugye, ez jól hangzik, konzervatív kormány, legyen rend; nagyon sok tekintetben ígértek ennek kapcsán dolgokat, például két héten belül rendet Borsod megyében - ez sem sikerült, de most térjünk vissza itt a labdarúgás és a sportesemények körére! 2009-ben az akkori szocialista kormány elfogadott egy javaslatcsomagot, egy salátatörvényt, reagálva egy valós társadalmi problémára. Akkor egyébként egy Ferencváros-Diósgyőr mérkőzés kapcsán volt komoly szurkolói rendbontás, és voltak problémák mérkőzések kapcsán, nem volt meg a megfelelő jogszabályi háttér ahhoz, hogy megfelelően le lehessen bonyolítani kiemelt kockázatú mérkőzéseket is akár. Ez a jogszabályi háttér megszületett 2009-ben. Az előző ciklusban is nagyon sokat mondtam önöknek, hogy teljesen egyetértek azzal, hogy maximálisan biztonságosan legyen lebonyolítható minden egyes sportesemény Magyarországon. De mondják meg a 2009-es módosítás óta azt az NB1-es labdarúgó-mérkőzést vagy I. osztályú látvány-csapatsportágak körébe tartozó mérkőzést, ahol olyan volumenű probléma történt, amire a jogalkotónak reagálnia kell! Nem tudnak ilyet mondani, mert nem történt ilyen. (Közbeszólások, zaj.)

Ezzel együtt elindultak abba az irányba, hogy önmagukhoz kötik ezt a témát, rendet tesznek a stadionokban, és komoly jogszabály-módosítás kapcsán beléptető rendszerek jöttek létre - bár már egyszer nagy tételben vásárolt az ország, még 2002 előtt beléptető rendszereket milliárdokért, ami aztán nem lett beszerelve, de tegyük ezt zárójelbe! Létrehozták a szurkolói regisztrációt, azt várták ettől, hogy ez javítja a versenyképességét a látvány-csapatsportágak mérkőzéseinek, többen fognak meccsre járni, visszatérnek a családok a lelátókra, egyáltalán nagyobb nézőszámok lesznek. Nézzük meg, az első évben hogy alakult ez a történet például a labdarúgó NB1-ben! 2011-12-ben 3645 fő volt az átlagnézőszám, önök bevezették ezt az új rendszert, és 2728 lett a következő évben, majdnem ezer fővel csökkent az átlagnézőszám. Ez a tendencia folytatódik. Lehet néhány kiemelkedő sporteseményt előhozni, lehet azt mondani, hogy egy stadionavatóra összejön, egyszer, kétszer, akár háromszor is egy-egy telt ház, de aztán tulajdonképpen beáll ezeknek a sportlétesítményeknek a valós igényekhez a látogatottsága, ami, sajnos azt kell hogy mondjam, hogy megfelelő kihasználtságot nem fog eredményezni több helyen.

Kérdés tehát, hogy akkor miért kell továbbmenni ebben az ügyben. Ez az előterjesztés arról szól - ahogy előttem elmondták hárman is, tehát erre nagyon részletesen nem akarok kitérni -, hogy egy személyazonosításra alkalmas biometrikus kód áll elő, egy speciális kód íriszképből, vénalenyomatból, tehát egy hihetetlen komoly eljárás során algoritmizált, alfanumerikus kódot állítanak elő minden egyes törzskönyvezett szurkolóról - akkor most már így mondom, mert ők így tekintenek már magukra innentől... (Közbeszólás.), igen, lehet, hogy még alternatív javaslatok is lesznek ennek kapcsán (Dr. Schiffer András: Ne adjál ötleteket!) -, és hozták be úgy ezt a javaslatot egyébként... Most az, hogy társadalmi vita nem volt ebben a tekintetben, vagy hogy a szurkolókkal nem állt szóba senki, az mondjuk, így volt az elmúlt négy évben is, tehát ezen már meg sem lepődik az ember. Azonban azt látom, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz sem fordultak, vagy én nem tudok ilyenről, hogy fordultak volna-e, a bizottsági tárgyalás során sem hangzott el ilyen tudtommal. Valószínűleg itt a törvényjavaslat kapcsán meglévő hibákra felhívták volna a figyelmet, és ezt az előterjesztés benyújtása előtt még orvosolhatták volna.

Ha nagyon egyszerűen kell fogalmazom, akkor azt kell hogy mondjam, hogy ugyan a regisztráció és a beléptetés kapcsán komoly viták voltak, de ha már van ilyen, akkor az lehetne egy alapszabály, hogy az egyértelmű beazonosításra alkalmas minimumot kelljen alkalmazni a sporteseményre kilátogató szurkolókkal kapcsolatban, a minimumot. Ennek ebben a formában semmi értelme, hiszen az egyértelmű beazonosítás eddig is megtörténhetett, és ettől sem lesz egyértelműbb, viszont egy nagyon költséges, nagyon összetett, speciális eljárás keretében lehet, hogyha ezt a javaslatot elfogadja az Országgyűlés, belépni egyes magyarországi stadionokba. Ezek a stadionok azért mégsem atomreaktorok, tehát azt tudom mondani, hogy ilyen típusú (Dr. Schiffer András: Ne adj ötletet! Ne adj ötletet!) speciális beléptetésre én nem látok indokot.

Nyilván, elmondták, és ez valóban így van, hogy ez egy lehetőség. Valóban lehetőség. De akkor felmerül bennem az, hogy az az információ, amely ennek a javaslatnak a kapcsán kering, hogy például az új ferencvárosi stadionba már beépítésre került nagyon nagy költségen egy ilyen rendszer, és tervezik más stadionokban is ennek a bevezetését - biztos jó valakinek, hogy ez oda beépült, én ezt nem akarom itt most ebben a pillanatban vitatni -, csak azt mondom, hogy nincs ennek ma jogszabályi háttere.

Tehát nem azért vagyunk-e itt összesen, mindösszesen, hogy tovább nehezítsük, korlátozzuk vagy korlátozzák a szurkolók kilátogatását egy sporteseményre, és jogszabályi hátteret teremtsünk már megépült, létrejött rendszerek használatához? Mert ha ez így van, akkor szerintem ennek a javaslatnak ebben a formában sok értelme nincsen, mert ettől nem lesz nagyobb rend a stadionokban, nem lesznek beazonosíthatóbbak a rendbontók - megjegyzem, szerintem a jelenlegi jogszabályok alapján is beazonosíthatóak, és hogyha ott olyan dolog történik, akkor velük szemben el lehet járniuk a megfelelő hatóságoknak, a rendezőknek, illetve a rendőrségnek, tehát ennek semmi akadálya ebben a pillanatban sem -, viszont hogyha egy ilyen speciális eljárás szerinti klubkártya kiváltására fogják kötelezni egyes csapatok szurkolóit, akkor ők valószínűleg drágábban tudnak majd kilátogatni a mérkőzésekre, nagyobb problémát fog okozni nekik ezeknek a klubkártyáknak a kiváltása, megint és újra és újra elő fog fordulni olyan, hogy egy-egy klub nagy legendája úgy gondolja egy szombat kora délután, hogy kimenne az esti mérkőzésre, és mivel nincsenek meg ezek a feltételek nála, ezért nem tud kilátogatni egy-egy mérkőzésre. Megjegyzem, ilyen a Ferencvárosnál és több helyen is előfordult az elmúlt években.

Én úgy értékelem, hogy szelektálni kívánnak a szurkolók között, s ez a sportesemények nagyobb biztonságát nem fogja szolgálni, tehát a magam részéről azt tudom mondani, hogy nem támogatom a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 103 2014.06.11. 0:58  78-120

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a nézőszámok szóba kerültek, akkor azok elég egyértelműek, és csökkenő tendenciát mutatnak.

Itt vannak, beszédesek a számok. Még mielőtt bevezették volna ezt az új rendszert, a regisztrációt és a beléptetést is elnehezítették volna, azelőtt 3645 volt az NB1 nézőszáma, egy év alatt 2728 lett az átlag nézőszám.

Én csak azt mondom, hogy minél tovább nehezítik a mérkőzésre járást, minél drágább lesz annak a költsége egy-egy szurkolóra nézve, annál alacsonyabb lesz a nézőszám. Ezekre a kérdésekre nem válaszoltak. Azt hiszem, hogy több olyan hozzászólás volt, ami teljesen releváns kérdéseket vetett fel. Én nagyon örülök neki, hogy sportszeretők, hogy meghallgathattunk egy-egy személyes élményt, azonban a konkrét kérdésre nem válasz az, amit önök itt elmondtak. Ez a mai jogszabály-módosítás teljesen felesleges, nem szolgálja azokat a célokat, amiket önök itt elmondtak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 99 2014.06.19. 2:20  98-105

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! 2014. május 20-án jogerősen felmentette a bíróság Molnár Gyula volt újbudai szocialista polgármestert, ezzel helyreállította a becsületét, egy boszorkányüldözésnek lett vége, de nyilvánvalóan nem teheti ez az ítélet helyre azt a helyzetet, hogy - a 2010-es országgyűlési és polgármesteri választást is befolyásoló módon - befolyásolta az ügyészség boszorkányüldözése az ő sorsát.

Azért mondom ezt, és azért kezdem ezzel, hiszen 2011 márciusában Miskolc szűk különbséggel megválasztott polgármestere, a fideszes Kriza Ákos feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen több ügyben is. 2011 márciusáról beszélek, és azóta több mint három éve gyakorlatilag egyetlenegy ügyben sem sikerült bizonyítást nyerni annak, hogy bármi is történt volna. 74 feljelentést tett, a részletes meghallgatások, a szakértők bevonása, a tanúkihallgatások megtörténtek, többször lezárták az ügyeket, és mégis mindig-mindig újraindultak.

Szemben ezzel, ha ellenzéki vagy baloldali bejelentések, feljelentések történnek, akkor a kivizsgálás felületes, nincs szakértők bevonása, a potenciális gyanúsítottakat kérdezik csak meg arról, hogy történt-e bűncselekmény - nyilvánvalóan az ő állításuk az, hogy nem -, a feljelentő kifogását pedig indokolás nélkül elutasítják azzal, hogy nem érintettek. Az ország nyilvánossága is láthatta, hogy a trafikmutyi kapcsán sem kapkodtak annyira, és nem törték magukat annyira, mint egyes ellenzéki politikusokat érintő ügyekben.

Azonban tegnap egy példaértékű döntés született: ötödjére mondták ki a volt holdingigazgatóról Miskolcon, hogy nem követett el konkrét ügyben bűncselekményt. A nyomozó hatóság egyszer már egy részletes vizsgálat után lezárta ezt, az ügyészség újranyitotta, megvizsgálta, és megint csak lezárta a nyomozást. Pótmagánvádat nyújtott be a polgármester, amit egy fővárosi ügyvédi irodával nyújtott be (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), majd azt is megfellebbezte, amikor felmentették az illetőt. (Az elnök ismét csenget.) Tehát folyamatos felmentő ítéletek születnek, mégis úgy látjuk, hogy önök boszorkányüldözést folytatnak.

Kérdezem tehát, hogy egyenlő mércével mér-e minden esetben az ügyészség. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 271 2014.06.19. 8:33  256-287

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok érv elhangzott pró és kontra. Ellenzéki képviselőtársaim nyilván elmondták a java részét azoknak a gondolatoknak, amelyeket én is osztok, hiszen eléggé mutyiszaga is van ennek az előterjesztésnek, mondjuk ki. Elhangzott a trafikmutyival és sok minden mással való párhuzam. Ez mind igaz is lehet akár, de megpróbálok elsőre egy picit igazságos lenni. Évekkel ezelőtt még a boldogult sport- és turizmusbizottságban - Szilágyi képviselőtársam is ott volt és Bánki Erik képviselőtársam is - beszéltünk már arról, hogy van egy olyan terület Magyarországon, amely a szürke- vagy a feketegazdaság területe, egy olyan terület, ahonnan a magyar költségvetés nem láthat bevételt érdemben, ez a távszerencsejátékok, illetve az online szerencsejátékok területe. Ha már sport, nyilván ezeken a területeken a sportfogadások egy jelentős részt tesznek ki.

Az előző ciklusban sokat hallottunk arról, hogy érdemes volna-e szabályozni, bevételt generálni a költségvetésnek. Ha igazságos akarok lenni - és csak ennyit mondok -, akkor azt lehet mondani, hogy ezzel egyet lehet érteni, hogy egyébként ha van egy létező társadalmi jelenség, hiszen tudjuk, hogy ilyen módon kötnek fogadásokat emberek, láthatunk ilyen reklámokat, tapasztalhatjuk a hétköznapokban, hogy ez a jelenség van, ha meg van egy társadalmi jelenség, akkor érdemes azt az államnak keretek közé, szabályozott keretek közé állítani, és ha nyilván ilyen típusú az a tevékenység, adott esetben káros is lehet, akkor abból érdemes bevételt szerezni, amit meghatározott célokra költhet el, az nem mindegy, hogy milyen módon. Elhangzott, hogy itt olyan könnyítések tapasztalhatók, amelyek, mondjuk, egy jól meghatározható üzleti kör számára lehetőséget teremtenek. Azt gondolom, ebben az előttem szólók elmondták az érveiket, és ez minimum kérdőjeles, de az eddigi földügyek, trafikügyek után viszonylag egyértelmű, hogy mi fog történni. Azonban az is igaz, hogy a jelenleg hatályos szabályozás, aminek a kapcsán tavaly nyáron, azt hiszem, júliusban rengetegen elmondták, hogy ez így ebben a formában nem fog működni... - nem is igazán szerzett bevételt ebből az állam.

Azonban szerepelt a költségvetési törvényben egy szakasz, amely az ilyen bevételek felhasználásáról rendelkezett. Erről keveset beszéltek az előttem szólók, akkor én inkább hadd emeljem ki ezt, hiszen sok minden elhangzott, ismételni nem szeretnék, hogy a koncesszióról szóló törvényt módosítja ez az előterjesztés, a szerencsejáték-szervezésről szóló törvényt, a sportról szóló törvényt, és negyedikként meg kell mondani, hogy Magyarország 2014. évi központi költségvetését módosítja. Ott is a 23. § (21) bekezdése helyére lép egy új szöveg. Ilyenkor van egy olyan sajátsága ezeknek az előterjesztéseknek, hogy ezeket a szövegeket itt láthatjuk, ha nem indokolja agyon az előterjesztő az előterjesztésben azt, hogy miért cserélte ezt a szöveget, akkor át is csúszhatunk, átsikolhatunk efölött, hiszen ez csak egy szakasz egy salátatörvényben, azonban én összevetettem az eredeti szöveggel, ami a költségvetési törvényben van benne, és itt hadd hasonlítsam már össze, mert ez is egy beszédes dolog. Csak azért jutott eszembe, mert Cseresnyés képviselő úr előttem rengeteget hivatkozott utánpótlás-nevelésre, a szabadidősport céljaira, kis kitérő akkor nekem is: felére csökkentett szabadidősport-támogatás az előző ciklusban, hiába nőtt egyébként a sportra fordítandó összegek köre abszolút értékben, ezt nem vitatom, persze itt jelentős és egyelőre mondjuk, kétségesen fenntartható beruházások jönnek ebből létre, de ezt persze tegyük zárójelbe.

Tehát azzal szemben, hogy önök utánpótlás-nevelési célokról és a szabadidősport céljairól beszéltek, az eredeti költségvetési törvényben ez áll: "A szerencsejáték-szervezésről szóló '91. évi XXXIV. törvény 32. § (5) bekezdése szerinti távszerencsejáték játékadóból származó bevétele sportutánpótlás-nevelési feladatok támogatására fordítandó." Ez az első mondata ennek a szakasznak. A módosításban, amit nem indokolnak agyon, pedig a következő szerepel: "A szerencsejáték-szervezésről szóló '91. évi XXXIV. törvény 32. § (5) bekezdése szerinti távszerencse-játékadóból 2014-ben pénzforgalmilag teljesült bevétel a Magyar Labdarúgó Szövetség útján a labdarúgás támogatására fordítandó."

Na most ez világosan két külön történet. Az egyik, persze nyilván egyelőre teoretikus bevételekről beszélünk, de itt mondjuk, Mengyi Roland felszólalásából tizenmilliárdokról is hallhattunk, hogy itt milyen bevételekre számítanak önök. Persze kérdés, hogy mennyi ennek a realitása, de annak, aminek a pontos nagyságrendjét sem tudjuk, de mégiscsak elvi kérdés, hogy eredendően a költségvetési törvényben utánpótlás-nevelési célokra szerették volna ezt fordítani, most pedig az MLSZ kapja meg ezt a bevételt egy az egyben, mindenféle egyéb kitétel nélkül - ez szerepel a javaslatban.

(20.00)

Csak ugye, nincs összevetve és átvezetve a 2014. évi központi költségvetéssel. Most a következő a probléma ezzel: innentől fogva ennek a felhasználása nem mondható meg. Az MLSZ dönthet erről. Arról nem is beszélek, hogy általában a látvány-csapatsportágak irányába, az öt látvány-csapatsportág irányába koncentrálódik a sporttámogatás, különösen a labdarúgás irányába. Ez meg aztán még erősít ezen a folyamaton, hiszen nagyon sokféle utánpótlás-nevelési feladat van, több sportágban, olimpiai sportágakban, nem olimpiai sportágban, nagyon sokféle területen. Itt azonban a Magyar Labdarúgó Szövetség kapja meg ezt a majdan esetleg befolyó összeget.

Egészen véletlenül az előterjesztő, régóta ismerjük egymást persze Bánki Erikkel, hiszen ő is sportpolitikus itt évek óta, MLSZ elnökségi tag, egyébként pont ma nyilatkozott arról, amire másik képviselőtársam is utalt, hogy a múlt héten is tárgyaltunk egy olyan dolgot, ami a magyar társadalom ütőerén tartva a kezünket, azért nem az első előterjesztések között jutott volna eszünkbe talán az új Országgyűlésben, hogy ugye, itt a beléptető rendszereket a stadionokba még tovább szigorítsuk. Itt most már retinaszkenner meg nem tudom, mindenféle algoritmikus dolog és számsor határozza meg majd, hogy hogyan tud belépni egy ember egy stadionba, szóval, ez a retinaszkenneres történet kavarta a magyar szurkolói társadalmat az elmúlt egy-másfél hétben, ugye, tiltakozások voltak, megfogalmazódtak ezzel szembeni nyilatkozatok. És pont ma nyilatkozott Bánki Erik arról, hogy ez de jó egyébként, és ez a magyar labdarúgás jövője, a legbiztonságosabb stadionok lesznek itt Európában. Hát szerintem is, mert ha ilyeneket fognak bevezetni, akkor nem fognak meccsre járni az emberek. És annál nagyobb biztonság, mint hogy nincsenek a stadionban, nem nagyon tud lenni.

Szóval, így a kettőt összerakva, a nyilatkozatokat és ezt a kitételt, csak nem arra kell a pénz, hogy ezeket a retinaszkennereket mindenhová be lehessen szerelni? Ezt csak úgy kérdezem. Nyilvánvalóan nem támogatható ez a történet, azért sem, amit elmondtak már, és akkor ezeket nem ismételgetem, van egy mutyiszaga ennek a dolognak, nem valósult meg semmiféle várakozás abból, amit tavaly nyáron gyorsan elfogadtak. Azt gondolom, hogy mondjuk ki, elfogadhatatlan, hogy újra a szabadidősport, az utánpótlás-nevelési feladatok kárára egyébként a legerősebb anyagi támogatásban részesülő magyar sportszakszövetség, az MLSZ kapjon újabb pénzeket úgy, hogy semmilyen módon nem rendelkezik a törvény arról, hogy azokat pontosan milyen feladatok megvalósítására költheti el.

Egyebekben, azt gondolom, Tóth Csaba, frakciónk vezérszónoka elmondta frakciónk véleményét, tehát nem támogatjuk az előterjesztést. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 281 2014.06.19. 2:08  256-287

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szabadidősport - bár nem függ össze szorosan az előterjesztéssel, csak annyiszor beszélünk róla, hogy néhány állítást hadd fogalmazzak meg. Egyrészt megszüntették a Wesselényi Közalapítványt, amely szolgálta a szabadidősport céljait, támogatott ilyen célokat, egyébként ebből a megszűnés után a költségvetésbe befolyó pénzzel csökkentették az adott évben a szabadidősport támogatását, ami egyébként folyamatosan és drasztikusan csökkent az elmúlt ciklusban. Volt olyan év, hogy alig haladta meg a 300 millió forintot, és egyébként többször zároltak is a szabadidősport-támogatásból. Ezt csak így zárójelben, csak annyiszor beszélünk róla, hogy ezt el szerettem volna mondani.

Értem Cseresnyés képviselő úrnak több kitételét. Akkor most le szeretném egyszerűsíteni már az egyik kérdésemet. Tehát akkor az egyelőre egyáltalán nem befolyó bevételekből, amit önök könnyített módon próbálnak azért beszedni, miért gondolják azt, hogy ha ennyire fontosnak tartják a szabadidősportot és az utánpótlás-feladatokat, hogy az utánpótlás-nevelési feladatok támogatása helyett a Magyar Labdarúgó Szövetség támogatását kell előtérbe helyezni? Ez szerepel ebben az előterjesztésben. Tehát értem én, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség épített már pályát, már fordult elő ilyen, támogatott ilyen projekteket, meg azt is, hogy a taotámogatásnak is egy elenyésző része, de igen fontos része támogatott ilyen célokat, meg olyan célokat is, hogy Felcsúton legyen 3,5 milliárdért stadion, olyanokat is támogatott, valóban volt olyan év egyébként, amikor a labdarúgáson kívüli négy szakszövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság együttes taotámogatása kisebb volt, mint az adott évben a felcsúti akadémia támogatása.

Tehát én már nagyon leszűkíteném a mezőt. A nem befolyó... - de esetleg valamennyi befolyik mégiscsak még ebben az évben, 2014-ben. Szóval, ezeket a támogatásokat miért az MLSZ-re kívánják költeni, miért nem utánpótlás-nevelési feladatokra? Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 204 2014.06.23. 6:25  195-226

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, áttekintettem az összegző javaslatot, és nyilván, ahogy el is hangzott az előterjesztő részéről, valóban technikai módosításokat tartalmaz, tehát attól nem lettünk az általános vita után lényegesen boldogabbak, hogy a hash-kódot innentől biometrikus sablonnak fogják hívni, illetve államtitkár úr sem nyugtatott meg abban a tekintetben, hogy 14 év alattiaktól nem lehet ilyen típusú adatokat kérni. Mert eddig sem lehetett, mivel senkitől sem lehetett eddig sem kérni, egy ilyen teljesen felesleges tortúrán senki nem eshetett át a mérkőzésre látogatás előtt.

Tehát alapvetően, bár nyújtottam be én magam is módosító javaslatot, de jól látszik, hogy a szándékuk semmiben sem változott meg az általános vita óta. Pedig ott is elmondtam, hogy ugyan sok törekvésük van a sportélet területén, ami akár méltányolható is lenne, gondolok itt a társaságiadó-kedvezmény rendszerének kiteljesítésére, ami öt látvány-csapatsportágra kiterjed ugyan, az olimpiai sportágak körére még nem. De hát itt is tapasztaltunk olyan visszaéléseket, mint például a felcsúti stadion esetében, ahol az adott évben megítélt források tekintetében többet kapott az az egy stadion, mint a négy, labdarúgáson kívüli szakszövetség, illetve a MOB összesen. Ez volt az a bizonyos 3,5 milliárd forint. Ez már önmagában egészen döbbenetes.

Az is a sportélet hétköznapjaihoz tartozik, hogy nagyarányú stadionépítésbe kezdtek, sok helyen úgy egyébként, hogy ott a fenntarthatósága ezeknek a létesítményeknek megkérdőjelezhető. Például Debrecenben sem jelentkezett az üzemeltetésre senki egyelőre még, és az önkormányzat igyekszik majd ezt valamilyen módon megoldani. Arról már nem is beszélek, hogy mennyire drágák voltak ezek a létesítmények, jóval tízmilliárd fölött épült a ferencvárosi és a debreceni stadion is. Akkor, amikor egyébként néhány száz millió forintból több ezer főt befogadó lelátószakaszok épültek részleges stadionrekonstrukció keretében. Tehát felülárazottnak tűnnek ezek a beruházások.

De amit el kell mondani mindenképpen ezeknek a beruházásoknak a kapcsán, hogy a harmadikként hangoztatott szlogenjük, hogy hát önök rendet tesznek a stadionokban, és bevezetik a regisztrációt, majd most már ezt a bonyolult rendszert, ez mindenképpen csökkentette az átlagnézőszámokat. Meg kell nézni az NB I átlagnézőszámait! Elhangzott ez az általános vitában is, persze lehet, hogy ez önöket nem érdekli, hiszen az a tuti, ha nincs senki a létesítményekben vagy minél kevesebb ember, mert akkor biztos, hogy rend van. De azt szeretném mondani, hogy a még megmaradt magyar futballszurkolókat és sportszeretőket biztos, hogy nem lelkesíti az, hogy egyre nehezebb a mérkőzésekre való bejutás. Nyilván itt azért azt is hangoztatnunk kell, hogy már korábban, például a Ferencváros esetében a szurkolói kártya vagy a regisztráció bonyolult volta sok nagy múltú sportembert és korábbi labdarúgót is elriasztott a meccsre járástól. Volt olyan is, aki egyébként hirtelen ötlettől vezérelve ment volna ki egy-egy ilyen sporteseményre, majd közölték vele, hogy milyen tortúrának kellett volna már alávetnie magát, és így nem engedték be. Tudnék több ilyen nevet is mondani, de ez is elhangzott korábban az általános vitában.

Merthogy azt látom, hogy akkor kell valamit meglépni a parlamentnek, akkor kell, mondjuk, rendet tenni egy területen vagy reagálnia, ha a társadalmi folyamatok azt indokolják. Szerintem 2009-ben ezt az Országgyűlés megtette. 2009-ben több jogszabályt módosított egy összetett törvényjavaslat formájában, amikor olyan jelenségek voltak futballmérkőzések környékén. Megjegyzem, azóta rend van. 2009-ben ugye még szocialista kormány volt, azóta nem tudnak nekem olyat mondani lelátókon, futballmeccsek környékén, hogy nagyarányú, nagy port felkavaró, komoly rendbontás történt volna például a labdarúgó NB I-ben. Érdemben erről beszélünk, tehát a labdarúgás környékén voltak ilyen jelenségek a korábbi években. Ezért nem értettem azt, hogy a szurkolói regisztrációt miért erőltetik ennyire, és miért vetik alá tortúrának az embereket, miért csökkentik ezáltal a sportesemények egyébként is alacsony nézőszámát. És mondhatnak egy-egy meccset, ami így kiemelkedő, de nagy összességében, nagy átlagban csökkentek a nézőszámok.

Ehhez képest most akkor három lehetőség van a mai napra, már itt a zárószavazás előtt. Az egyik az, hogy önöknek tényleg sikerült teljes körben rendet tenni a futballpályák környékén, de még egyszer mondom, szerintem ezzel már nem volt nagy probléma. Akkor mi szükség erre a módosításra? Mi az a társadalmi jelenség, rendbontás, ami ezt indokolja? Nem tudnak ilyet mondani. A második lehetőség, hogy önök kudarcot vallottak az elmúlt négy évben ezzel a történettel, óriási rendbontások vannak és hihetetlen visszaélések a futballpályák környékén ilyen tekintetben, de hát akkor ugye meg nem váltották valóra azt az ígéretet, amit itt néhány évvel ezelőtt tettek. Meg van egy harmadik lehetőség is szerintem, Szilágyi képviselőtársam már utalt erre a történetre, hogy az egyik stadionberuházás kapcsán, a ferencvárosi stadion beruházása kapcsán sikerült egy ilyen rendszert beszerelni, azt jogszabályi felhatalmazás nélkül elkezdeni használni, és akkor most valamilyen módon mégiscsak meg kell teremteni az alapokat ahhoz, hogy ez működjön. Itt elhangzott ugye, hogy mintegy másfél hete már ilyen módon bérleteket is értékesítettek.

Semmi nem indokolja ezt a jogszabályt, el szeretném mondani. Elhangzott, hogy körülbelül a NASA-hoz lehet ilyen módon bejutni. El szeretném mondani, hogy ez nem atomreaktor, hogy egy kicsit visszautaljak az előző napirendre is (Dr. Schiffer András: De még lehet!), még lehet, még lehet, persze, de azt szeretném mondani, hogy a sportrendezvények biztonságát és a nagyarányú szurkolói jelenlétet egyszerre biztosító jogszabályok álltak rendelkezésre már ebben az országban az önök kormányzása előtt is. Önök nehezítik és ellehetetlenítik a szurkolók mérkőzésre való járását. Teljesen feleslegesen mindenféle olyan tortúrának vetik önök őket majd alá ezáltal és a korábbi jogszabályok alapján is, amely megnehezíti a belépésüket, és teljesen felesleges. Azt szeretném mondani, hogy ettől nem lesz jobb a magyar labdarúgás, teljesen más dolgokat kéne ennek kapcsán csinálni. És persze egyébként komoly adatvédelmi aggályok is vannak, de erről talán Bárándy képviselőtársam szól a későbbiekben.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 108-110 2014.09.15. 2:19  107-116

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbb Hoffmann Rózsának adott válaszában azt mondta, hogy nem talált botrányokat az új tanév kezdésekor. Hadd mondjak el önnek egyet, amely valószínűleg elkerülte a figyelmét, hiszen országos botrány lett a miskolci Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatóválasztásából.

A korábban meghirdetett pályázatot, azt az eljárást eredménytelennek nyilvánította a KLIK, majd egy olyan igazgatónőt nevezett ki az iskola élére, akinek a pályázatát senki sem támogatta, sem a tantestület, sem a nevelőtestület. Adódik a kérdés, hogy miért pont őt bízta meg a KLIK az intézmény vezetésével az új pályázat kiírásáig. Kérdezem ezt azért, mert szakmai indoka nemigen lehetett ennek a döntésnek, az teljesen irracionális, hiszen eddig az intézményt vezető szakembergárda, a pedagógusok a szülők által is elismerten vezették ezt az iskolát, elismert szakmai munkát végeztek. Egy olyan pedagógusnak adták át az irányítását ennek az iskolának, aki egy percig sem tanított az iskolában, az intézményt nem ismeri, és - még egyszer mondom - sem a szülők, sem a tantestület nem támogatja. Az már csak egy adalék, hogy egyébként nemrég átlépte a nyugdíjkorhatárt. Ezt megtudhatja egyébként bárki az iskola honlapjáról is.

A pedagógusok és a szülők értetlenül állnak a történtek előtt, a pedagógusokat megfélemlítették, ők nem mernek megszólalni ebben az ügyben. A szülők nyílt levelet írtak Balog Zoltán miniszter úrnak, aki most nem mert vagy nem akart válaszolni. Nem is válaszolt érdemben a szülőknek sem. Mécsesgyújtásos akciót szerveztek a múlt hétre a szülők, erre sem válaszolt senki. (Dr. Bárándy Gergely: Szégyen!) Magam Földesi Norbert önkormányzati képviselővel közösen nyílt levélben fordultam a KLIK-hez, hogy magyarázzák el, mi indokolja ezt az eljárást. Nem tették. Így kénytelen vagyok most öntől kérdezni, hogy miért neveznek ki minden tiltakozás ellenére ilyen módon egy iskolaigazgatót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(17.10)

Hogyan bízhatták meg mégis őt az intézmény vezetésével, ha nem volt megfelelő a pályázata? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Miért nem foglalkoznak a szülők és pedagógusok véleményével?

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Miért nem válaszolnak érdemben a feltett kérdésekre? Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 114 2014.09.15. 1:04  107-116

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondta, hogy volt támogató vélemény, és volt nem támogató vélemény. Szeretném elmondani, hogy ami ma nyilvános ebben az ügyben, az az, hogy senki nem támogatta az igazgatónő kinevezését, a tantestületből egyetlen szavazatot sem kapott, úgyhogy ezek után még egy kérdést tennék fel önnek ebben az ügyben és mindenkinek, aki erre tud válaszolni, hogy egyébként akkor ki támogatta. Talán a miskolci önkormányzat továbbított olyan véleményt, a városvezetés, a jegyző, hogy őt kell támogatni? Miért kell mindenáron támogatni ezt az igazgatónőt, hiszen őneki volt már egy korábbi hasonló pályázata a Földes Ferenc Gimnázium élére. Akkor annak az lett a vége, hogy hónapok botránya után végül a jelenlegi és az azelőtti igazgatót nevezték ki újra. Akkor meghátráltak.

Én azt tudom önnek mondani, hogy az alapján, amit ön ma itt elmondott, önöket nem érdekli a pedagógusok véleménye, nem érdekli a szülők véleménye, az ottaniak véleménye, és úgy látom, hogy nem érdekli a miskolciak véleménye sem, úgyhogy ez számunkra elfogadhatatlan. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 331 2014.10.20. 13:44  322-351

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem az első alkalom, hogy bizonyos ingatlanokat érintően vagy akár a bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítása kapcsán miskolci képviselő szólal meg, vagy miskolci képviselő ad be módosító indítványt. Vagy nem az első alkalom, ha ugyan direktben nem is hangzik el, de mégis a Fészekrakó-ügyről esik szó az Országgyűlés előtt. Nagyon sok ilyen alkalom volt, nagyon sok ellenzéki indítvány is volt még az előző ciklusban is. Erre majd részletesen kitérek.

Lehetett volna ez a vita olyan is, vehetett volna olyan irányt, amikor tényleg csak a törvényjavaslat szövegéről, annak szó szerinti mivoltáról esik szó. Beszélhettünk volna erről is. Azonban képviselő asszony, az előterjesztő részletesen taglalta az ő szempontjából az ügy előzményeit, illetve azt, hogy mi inspirálta arra, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtsa. És ő maga mondta azt, hogy elsősorban itt nyilván Miskolcon, Miskolc egy részén, elsősorban az Avason látható, tetten érhető áldatlan állapotok motiválták akkor, amikor ezt benyújtotta.

Azt hiányolta, hogy konstruktív javaslatok nem érkeztek ellenzéki részről, ezért egy picit erről mondanék én is néhány mondatot, mert egészen más a valós helyzet, és azt gondolom, ha önt természetesen a miskolci választók az 1-es körzetben megbízták, és túl vagyunk egy választáson és most egy másikon, akkor mondjuk el, hogy a 2-es körzetben meg engem bíztak meg azzal, hogy képviseljem őket. Ebből kifolyólag azt gondolom, feladatom is, hogy az én szempontomból is bemutassam a miskolci helyzetet.

Azt tudom önnek mondani, hogy az a fajta helyzet, ami kialakult az Avason, 2006-2007 táján kezdődött. Bűnszervezetben, vélhetően bűnszervezetben, hiszen itt még zajlanak eljárások, több száz ingatlant érintően bűncselekmények valósultak meg. Ezáltal olyan személyek, olyan családok kerültek Miskolcon elsősorban az Avas-lakótelep hétköznapjaiba, egyes lakásokba, akik nem fizették a közös költséget, eleve bűncselekmény révén jutottak lakóingatlanhoz, és hát a lakókörnyezetet ellehetetlenítették. Ez a Fészekrakó-ügy, így nevesült ez a hétköznapokban, ezt hívjuk annak.

Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy 2008-ban egy MSZP-s önkormányzati képviselő tett feljelentést ebben az ügyben először az Avason, elindult ebben az ügyben a nyomozás, és világossá vált már akkor, hogy egy jelentős visszaélésről van szó. Azóta is zajlik eljárás, történt ebben már sok minden, jogerős ítélet is van az ügyek egy részében, hiszen több ügy is zajlik egyszerre. Azonban az látszik, hogy ez az elhúzódó bírósági szakasz nyilvánvalóan nehezíti, illetve akadályozza az ottani probléma megoldását. Ezért lépett már akkor, 2009-2010-ben a városvezetés, több ingatlan tulajdonosaként belépett, tulajdonjogot szerzett. Itt felújításokra került sor. Örömmel látom itt az előterjesztésében egyébként azt a kötelezettségvállalási feltételt, ugye, az önkormányzatok részéről, hogy fel kell újítani ezeket az ingatlanokat vagy felújíttatni, támogatni kell a munkahelyteremtést, munkaerő-megtartást, a helyben maradást.

Ezek nagyon fontos célok. Ezeket a célokat tartotta szem előtt 2009-2010 táján is az akkor MSZP-s többségű önkormányzat, amikor az így kiürített, majd felújított ingatlanokba rendőröket költöztetett. Tehát rendőrlakások jöttek létre az Avason. Azt gondolom, ez fontos ügy volt, a közbiztonság szempontjából sem volt elhanyagolható. Ezért a 2010-es költségvetésben elkülönített az önkormányzat 300 millió forintot ennek a programnak a folytatására. Ezt az önök önkormányzata, az önök többsége már 2010 őszén, az önkormányzati választás után nem használta föl, azóta sem használta föl, leállította ezt a programot. Ez szerintem hiba volt. Ezt csak azért mondom, mert így kerek az ügy. Az akkori folyamatokat folytatni kellett volna.

2010 nyarán, amikor először tárgyalta az Országgyűlés a kilakoltatási moratóriumot, rögtön a kormányváltás után, akkor több ellenzéki képviselőtársammal együtt jeleztük, hogy itt gond lesz, hiszen a kilakoltatási moratórium ezekre az ingatlanokra is vonatkozni fog, ez akadályozni fogja ennek a problémának a megoldását.

(22.50)

Ezért már akkor módosító javaslatot nyújtottunk be ehhez a jogszabályhoz, ezt önök leszavazták. Folyamatosan javasoltuk a moratórium ezekre az ingatlanokra való kiterjesztésének megakadályozását; nyitottak voltunk mindenféle jogi konstrukcióra, nem rejtettük véka alá, hogy azért teszünk javaslatokat, hogy ezt az ügyet megoldjuk, önök folyamatosan leszavazták ezeket a javaslatainkat.

Aztán továbbmentünk, hiszen ahogy teltek az évek, a probléma egyre jobban eszkalálódott, és látszott, hogy a miskolci közéletet meghatározó témáról van szó, az avasi hétköznapokat ellehetetlenítő problémáról. Ezért egy javaslattal éltünk, azt mondtuk, hogy nagyon sok mindenre költ a központi költségvetés, nagyon sok felesleges dologra, luxuskiadásokra is fordítja ezeket az összegeket, ezért azt gondoljuk, hogy talán annyi egy ilyen feszült szociális helyzetben járhat Miskolc megyei jogú városnak, hogy egy elkülönített összegből próbálja ezt a problémát kezelni. Ennek két célja lett volna; egyrészt, hogy az ingatlanokat megszerezze valamilyen módon az önkormányzat. Itt nagyjából kétszáz ingatlanról beszélünk, csak azoknak mondom, akik talán nincsenek benne ezekben a hétköznapokban. A másik, ami az évek során egyre súlyosbodó probléma volt, hogy a társasházak működésképtelenné kezdtek válni. Nyilván ezek a lakók nem fizették a közös költséget sem megfelelően, egyre komolyabb tartozások halmozódtak fel, és bizony a közüzemi szolgáltatásokra is kihatással volt már ez, nem egy olyan házban jártam én magam is, ahol már a lift sem működött, kikapcsolták a folyosón a világítást. Nyilvánvalóan egy ilyen épületben, egy ilyen folyosón ellehetetlenül a hétköznap olyanok számára is, akik tisztességgel fizetik a számláikat. Én magam több ilyen ingatlanban jártam az elmúlt időszakban, komolyan mondom azoknak, akik hozzászólnak majd ehhez a témához, hogy ez a speciális élethelyzet nyilvánvalóan az ottani többség számára nem elfogadható, és teljesen ellehetetleníti az ő hétköznapjaikat. Ebben talán képviselő asszonnyal is egyetértünk.

És azt kell mondjam, hogy én teljesen jóhiszeműen tettem ezt a 2012-es javaslatot is képviselőtársaimmal, azért, hogy igaz, költségvetési forrásból, de induljon el az a folyamat, amely segíti a társasházak működőképessé válását, illetve az ingatlanok megszerzését lehetővé teszi az önkormányzatnak. Ezt a parlament elé sem engedték az ön képviselőtársai. Ezt én nagyon-nagyon komoly problémának tartom, mert végül is ebbe az irányba indult el az önkormányzat, igaz, későn és saját forrásból. Egyrészről 173 esetben itt végrehajtási jogot szerzett egy banktól, amit kifejezetten érintett ? nem mondom ki a nevét itt a parlamenti vitában, de kifejezetten érintett ? ez az egész ügy, illetve létrehoztak egy alapot kifejezetten az önkormányzat pénzéből, amely a társasházak működőképességének a helyreállítását szolgálta volna.

Hogy konstruktív indítványaink nem voltak, azt tehát ezért utasítanám vissza, egyrészről azért, mert folyamatosan jeleztük a moratóriumnál, hogy probléma lesz, amíg az önkormányzatban többségi szocialista vezetés volt, addig folyamatosan lépéseket tettünk. Azzal, hogy önök ezeket folyamatosan visszautasították, ezzel az évek alatt egy komoly probléma alakult ki a társasházak működőképessége és a hétköznapok tekintetében.

Ha nem így kezdi a felszólalását… ? ezt még nem tettem volna hozzá, de hozzáteszem, nagyjából két-három hete egyébként a Népszabadságban nyilvánosságra került egy olyan információ ennek az ügynek a kapcsán, amire azóta sem válaszoltak, pedig többször tettünk fel kérdést ennek kapcsán. Ez a cikk nem kevesebbet állít, mint hogy a Fidesz alelnöke, Pelczné Gáll Ildikó egyik ingatlanában dolgozott ügyvédként R. Gyula, az egyik ilyen ügycsoport elsőrendű vádlottja, és felmerülhet a kérdés, hogy nem onnan szervezte-e ezt a fajta tevékenységet, ami ezt az állapotot okozza az Avason. Több olyan fénykép is napvilágot látott, amelyen ez az úriember Fidesz-rendezvényen, különböző bálokon az ön korábbi fideszes képviselőtársainak társaságában látható. Felmerül ennek az ügynek a kapcsán sok minden. És valóban döntöttek Miskolcon. Talán nem mindenkihez jutott el ? például az Avason sem ? ez a kérdés, ez a helyzet, ez a Népszabadság-értesülés, amit bármikor tettünk fel kérdésként, hogy mi van ezzel az üggyel, azóta sem sikerült cáfolnia egyetlen érintettnek sem. Remélem, egyszer tisztán fogunk ebben az ügyben látni, képviselő asszony. Ezt azért mondom, mert az avasiak érdeke is ez, és a miskolciak érdeke is ez, azért, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.

Ennyit talán az előzményekről, és igazából arra már ki sem térek, hogy mondott ilyet is, hogy devizahitel-csapdába csaltuk többek között akkor Kósa Lajost meg Rogán Antalt is, és azt meg nem jelezte, hogy a kormányváltáskor nagyjából 185 svájci frank volt az árfolyam, amely azóta jócskán romlott. Tehát ezt az egész devizahitelezési problémát ? de az előterjesztése közvetlenül nem erről szól, tehát erre csak röviden térnék ki ? azért bizony néhány kormányzati intézkedés is nagyon mélyen okozta, szóval, nem ennyire fekete-fehér a világ. Én azt gondolom, hogy talán nem is kellett volna ebben a tekintetben ezt a kérdést felhoznia.

Ami meg szó szerint az előterjesztést illeti, én azt gondolom, hogy ez részint visszakanyarodik oda, ahonnan 2009-2010 táján eljöttünk az Avas kapcsán, valóban lehetőséget ad arra, hogy ha az önkormányzat vállalja például, hogy felújítja az ingatlanokat, és ott munkahelyteremtés, munkaerő-megtartás, helyben maradás elősegítése céljából pályázatot ír ki arra, hogy oda bérlők költözzenek, akkor az egy normális és elfogadható cél lehet. Még egyszer mondom, akkoriban minket is ez motivált, amikor rendőrlakások jöttek létre az Avason. Mennyivel előrébb tarthatnánk, hogyha ez folytatódott volna, és lehet, hogy már ez az egész kérdés is kezelhetővé vált volna.

Azonban egyetlen aspektust felvetnék. Ugye, jó tíz perce beszélek én is Miskolcról, és ön is elsősorban ennek kapcsán hozta ide teljesen jogosan ezt a javaslatot, azonban ez a jogszabály nagyon sok embert érint, több százezer embert is ebben az országban, az ez alóli kivétel is érinthet olyan állampolgárokat, akiket ma nem feltétlenül tudunk beazonosítani, az ország számos pontján lehetnek ilyen állampolgárok. Lehetnek olyan állampolgárok, akik egyébként jóhiszeműen jártak el a saját sorsukat érintően, nem mondom, hogy önhibájukon kívül, de mondjuk, mindenképpen jóhiszeműségekkel együtt kerültek adósságcsapdába. Ezek az állampolgárok szembekerülhetnek ennek az ön által javasolt módosításnak a kapcsán adott esetben ? hogy fogalmazzak? ? nem annyira empatikus önkormányzattal, és most nem rosszindulatút mondok, de mondjuk, vannak olyan önkormányzatok, amelyek nem annyira empatikusak, és ilyen ellehetetlenült adósok is kerülhetnek nehéz helyzetbe.

Tehát én azt javaslom, hogy a Törvényalkotási bizottság, amikor a jelentését készíti, akkor azért mérlegelje majd azt ? nyilván lesz számos javaslat még, és az általános vitában is sok minden elhangozhat ?, hogy hogy lehet ezt a jogszabályt úgy pontosítani, képviselő asszony javaslatát úgy pontosítani, hogy semmiképpen ne fordulhasson elő az, hogy jóhiszemű magyar állampolgárok kerülnek nehéz helyzetbe azért, mert egyébként remélhetőleg jó szándékkal és nyilvánvalóan a miskolciak akaratából is próbálja a politika ezt a kérdést megoldani az Avason, ha megkésve is, de legalább most már próbálja megoldani.

Úgyhogy én ezzel együtt azt mondom, hogy ha sikerül ezt a pontosítást megtennie, akkor ez mindenképpen egy olyan módosítási irány, amely egy fontos lépés lehet a miskolci Fészekrakó-probléma felszámolása kapcsán. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 339 2014.10.20. 2:10  322-351

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fura helyzetben vagyok, és biztos voltam benne, hogy ez előbb-utóbb eljön, hiszen ellenzékiként mégiscsak Miskolc képviselője vagyok, és sok olyan helyzetben kell megnyilatkoznom, amikor elsősorban a miskolciak érdekét kell szem előtt tartanom. Ezt tettem akkor is, amikor látszólag komoly konfliktusba kerültem az előterjesztővel, hiszen elmondtam, hogy a Fidesz alelnökétől bérelte az egyik ügy elsőrendű vádlottja azt az irodát egy cikk állítása szerint, amelyben adott esetben még ez a bűnszervezet kialakulhatott, és ez az elképesztő állapot az Avason eltervezésre került.

Ebben a kérdésben nyilván változatlanul fenntartom akár a képviselő asszonnyal szemben is, hogy válaszokra van szüksége az avasiaknak és a miskolciaknak. Azonban több ellenzéki képviselő vádjaitól, furán hangzik, de megvédeném a képviselő asszonyt, én nem hiszem, hogy a bankoknak akart volna kiskaput nyitni. Azt sem hiszem, hogy, mondjuk, szét akarná verni a Vht.-t. Komolyan azt hiszem, hogy egyébként azért tette ezt a javaslatot, mert meg szeretné oldani adott esetben ezt a kérdést. Nyilván ebben politikai érdeke is van, de azt hiszem, hogy akik miskolci szemszögből nézik ezt a kérdést, és voltak már ilyen ingatlanok közelében, ilyen ingatlanokban, vagy tisztában vannak ezzel a problémával, függetlenül attól, hogyan alakult ki ez a probléma egyébként, nekem erről más véleményem volt, kérdéseket tettem fel, ez egy más kérdés, de azt kell mondanom, a megoldásra szükség van.

Azt hangsúlyoznám még egyszer, ezért kértem két percben szót, amit a felszólalásom végén mondtam, hogy a Törvényalkotási bizottság jelentéséig van lehetőség arra, hogy próbáljunk ebből egy olyan előterjesztést, egy olyan jogszabályt csinálni talán, amely adott esetben az alkotmányosság próbáját is kiállja. Tudom, hogy nagyon nehéz. Nagyon nehéz. De arra kérek mindenkit, hogy tegyünk erre kísérletet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeretét leteltét.), mert ez mégiscsak egy olyan fontos ügy, ami nagyon sok miskolcinak segítene. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 246 2014.11.10. 2:35  241-249

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő! Én pedig akkor azt jelezném, hogy nem fogom eddig a türelmüket igénybe venni, hiszen az általános vitáját lefolytattuk ennek az előterjesztésnek. Ugye, az előttem szóló is említette, akkor elhangzott sok érv, ellenérv, sok minden, és kiderült az is, nyilván részint az általam elmondottakból, hogy ez egy nagyon konkrét miskolci problémára jelent egyfajta megoldást, talán jelenthet egyfajta megoldást, nyilvánvalóan a moratórium részleges feloldása kapcsán.

Azonban meg kell kérdeznem azt, hiszen felmerült az általános vitában, hogy azokat az általános vitában elhangzott alkotmányos problémákat, amelyek a javaslattal kapcsolatban voltak, mennyire sikerült feloldani. Ugye, látom itt a beérkezett módosítót, majd az egységes javaslatot, gyakorlatilag nyelvhelyességi pontosítások történtek az indítványban. Tehát nyilván az az átfogó végiggondolása annak akár az előterjesztő vagy a kormány részéről, hogy hogyan lehetne mégis az alkotmányos rendszerbe valahogy beilleszteni ezt az előterjesztést, véleményem szerint nem történt meg.

Úgyhogy nem tudom máshogy inspirálni a vitát talán, mint úgy, hogy ismerik a véleményemet az ügyben. Én minden olyan javaslatot fogok támogatni, ami a miskolciak érdekében itt az Országgyűlésben beterjesztésre kerül, akárki is tegye ezt. Ez a feladatunk, ezért kaptunk bizalmat az emberektől. Én személyesen ezért kaptam bizalmat az egyik miskolci választókerületben. Azonban azt meg kell kérdeznem felelősséggel itt a jelen lévő Répássy államtitkár úrtól, hiszen ő van itt a kormány képviseletében, hogy van-e valamilyen hatástanulmány azzal kapcsolatban, hogy hány ingatlant, hány állampolgárt érinthet ez az országban. Más városokban érinthet-e nagyszámú magyar állampolgárt ez a javaslat?

Azért fontos ez, hiszen nekem ebben a tekintetben egyéni képviselőként azért mérlegelnem kell azt, hogy az a szavazatom, ami adott esetben segíti a miskolciakat, nem okoz-e esetleg másoknak olyan kárt adott esetben rosszhiszemű jogszabály-alkalmazás okán, ami számukra méltánytalan. Szerintem több kérdés az ügyben már nagyon nincsen, hiszen végigbeszéltük az általános vitán, mindenki elmondta az álláspontját, én erre szeretnék választ várni az államtitkár úrtól vagy az előterjesztőtől.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 10 2014.11.11. 5:15  9-12

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok embernek nagyon sok problémája van ma a kormánnyal, hiszen nem azt ígérték, amit végül is adnak az embereknek. Ez az adótörvényekből és a költségvetésből is kiderül. Azonban én ma egy olyan problémát hozok a tisztelt Ház elé napirend előtt, amit Miskolc országgyűlési képviselőjeként tapasztaltam az elmúlt hetekben.

Rengetegen fordultak hozzám e-mailben, levélben és telefonon Tapolca, Pereces környékéről és nagyon sok területéről a városnak. Olyan kiskertbérlők, akik az önkormányzat ingatlankezelő cégétől, a Big Zrt.-től bérelnek évtizedek óta kiskerteket, zártkerti ingatlanokat, és a választások után, október 12-én levelet kaptak ettől a cégtől annak kapcsán, hogy nem hosszabbítják meg az ő szerződésüket. Tudható az ügyben, hogy a földtörvényt önök tavaly módosították, és e szerint a módosítás szerint őstermelő, földműves, illetve mezőgazdasági termelő szervezet használhatja csak ezeket a területeket. Az új földtörvény szerint ezekkel az emberekkel nem köthetnek újabb szerződést, pedig ők évtizedek óta használják ezeket a területeket a saját fogyasztási szükségleteik kielégítésére vagy családjuk zöldség-gyümölcs szükségleteinek kielégítésére. Tisztességgel művelik ezeket a területeket, rendben tartják.

Tudható az ügyben az is, hogy Szombathelyen ez a probléma már hamarabb jelentkezett, hamarabb jártak le ezek a szerződések. Ott mintegy 1500 érintett ingatlan van. Ipkovich György, a város korábbi polgármestere, korábbi képviselőtársunk foglalkozott ezzel az üggyel. Javaslatokat is tettek Szombathelyen, az ottani közgyűlésen nagyon komoly probléma alakult ki ebből a kérdésből. Számtalan nagyon ideges ember van ott is ebben a kérdésben. Ennek kapcsán volt egy javaslat a szocialista frakcióból. Bárándy Gergely és Legény Zsolt képviselőtársaim terjesztették be ezt a javaslatot. Ez egy olyan javaslat, ami ezt a kérdéskört átfogóan kezeli. Méghozzá úgy, hogy egy hektárban határozza meg azt a határt, ahol ilyen módon kezelhető ez a kérdés. Egy olyan kiegészítést tenne egy konkrét passzushoz, hogy az egy hektárt meg nem haladó föld földhasználati jogosultságát földművesnek nem minősülő természetes személy is megszerezheti. Ez a kérdés kezelte volna ezt a problémát, ami már látszott hónapokkal ezelőtt, hiszen május 1-jétől tulajdonképpen ez az állapot fennáll. Önök ezt a módosító javaslatot a Mezőgazdasági bizottságban leszavazták. Leszavazták, és tulajdonképpen semmi mást nem tettek az asztalra e helyett a javaslat helyett, tehát nincs megoldás. Pedig megoldást ígértek.

Még egyszer mondom, rengeteg érintett van, becslések szerint több tízezer, ezért is írtam ezt a napirend előtti felszólalásom címeként. De van olyan újságcikk, van olyan szakértő, aki azt mondja, hogy mintegy félmillió hobbikertet is érinthet ez a probléma az országban. Tehát egy nagyon széles körű társadalmi feszültséget okozó problémáról beszélünk. Kérdéseket tettem föl Miskolcon sajtótájékoztató formájában, hogy ebben a formában járjon el a városvezetés. Ottani képviselőtársamat, de az összes kormánypárti képviselőt is kértem, felszólítottam, hogy járjunk el közösen ebben a problémában. Nem történt semmi az adott ügyben. Az emberek pedig egyre feszültebbek, naponta több levelet, telefont kapok ebben a kérdésben.

Még egyszer mondom, olyan emberekről beszélünk, akik sokszor nehezen élik a hétköznapjaikat, sokan nyugdíjasok közülük, sokuknak ez a fajta kis jövedelemkiegészítés, amit a gazdálkodás jelent, az jelenti a mindennapi életet, egy viszonylag elfogadható életszínvonalat. Ha ezt elveszik tőlük, akkor az ő sorsuk rendkívül nehézzé válik.

Kinek jó ez? – kérdezem. Hiszen számtalanszor hallottunk sok mindent a közbiztonságról is, hogy két hét alatt rend lett. Jelentem, sok zártkerti ingatlan van rengeteg megyeszékhely és város határán, hiszen ez a probléma már túlnőtt ezen, a Balaton környékét érinti, Debrecenből kaptam telefonokat és sok helyről, rengeteg ilyen településen a határt úgymond, a város környékét ezek az ingatlantulajdonosok tartják rendben. Ezek a városok nem fognak tudni ezekkel a kis telkekkel mit csinálni. Ezek a telkek, ha nem fogják művelni, elvadulnak, és ez nagyon komoly közbiztonsági problémákat is fel fog vetni. Hiszen, ha felhagyják, elhagyják ezeket a területeket, akkor ott komolyan megjelenik a város határán egy olyan közbiztonsági probléma, ami sok helyen látható egyébként.

Kinek jó ez? Felvetem itt azért a korrupció kérdését is. Valakinek megalkották ezt a jogszabályt így, ebben a formában, a kiskertbérlőkkel, használókkal szemben. Miért nem oldják meg végre több tízezer kiskerthasználó problémáját? Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 86 2014.11.11. 2:16  75-112

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen elmondták, hogy adminisztratív könnyítéseket tartalmaz ez a javaslat, és a vállalkozásokat igyekszik kedvezőbb helyzetbe hozni. Ennek örülök, és nyilván ez egy fontos dolog, de nemcsak a vállalkozásokat kell a bányászat kapcsán kedvező helyzetbe hozni, hanem nyilván azokat a munkavállalókat is, akik erre tették fel az életüket.

Szakács László képviselőtársam a frakciónk véleményét elmondta, de ő sem ment el amellett, hogy önök a bányásznyugdíjat több mint 10 ezer embertől megvonták, őket nehéz helyzetbe hozták, pedig ezek a zömmel mélyművelési ágban dolgozó emberek erre tették fel az életüket, ez a rendszer-átalakítás számukra kedvezőtlen volt, semmiképpen nem az ő társadalmi megbecsülésüket szolgálja. Mondom ezt azért, hiszen választókörzetemben Pereces, Lyukó komoly bányászati hagyományokkal rendelkezik, de tudnám mondani Varbót, Parasznyát, Radostyánt, Sajólászlófalvát, olyan kis bányászfalvakat, ahol több ezer család is a bányászhagyományok kapcsán élte le az életét, úgyhogy számukra sem volt mindegy az az üzenet, amit kaptak az országgyűlési választáson. Hisznek, hittek abban, hogy valami még történhet ebben a tekintetben, hogy a bányászatnak nemcsak jelene vagy részleges jelene lehet, hanem jövője is Magyarországon, ha tiszta széntechnológiákkal vagy modernebb technológiával, akkor nyilván azzal, azonban konkrétumot nem nagyon hallani.

Az adminisztratív könnyítések egy dolog, a másik pedig, hogy ez az állam hogy tud szerepet vállalni akár gazdaságilag abban, hogy történjen valami ebben a tekintetben. Úgy illeszkedik ez bele az energiastratégiába, ami nyilván Paks II. óta egy új helyzet, hogy néz ki az energiamix 2030-ban, egyébként a hazai fosszilis energiahordozóknak ebben milyen szerepük van, ezek mind-mind kérdések, csakúgy, mint a vájárképzés, amelyről Szakács László képviselőtársam (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) már beszélt. Borsodban arról is hallottam, hogy 50 év körüli munkanélkülinek ajánlották fel a távképzést, de ez nyilvánvalóan nonszensz, de sok mindenben partnerek lennénk (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ennél, csak akkor konzultálni kell. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 48 2014.11.21. 12:54  1-64

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Két jogszabályt tárgyal most az Országgyűlés, és ez egy kicsit furcsává is teszi a helyzetet, hiszen a Fidesz megszólalói javarészt a számukra kedvező tekintetben próbálják interpretálni azt, ami ma itt történik. Beszélnek egy jövőben fair bankrendszerről, s beszélnek a múlt hibáiról. Azt gondolom, hogy ezek közül nagyon sok mindenben egyet is lehet érteni. Azonban a másik jogszabály, amely azért az emberek, az adósok életét alapvetően mégiscsak jobban meghatározza, az a múltból fakad, és ez a forintosításról szól.

Nagyon sok minden elhangzott már ennek kapcsán. Én csak nagyon röviden szeretnék a múlttal foglalkozni. A 2001-ben, az Orbán-kormány alatt elfogadott jogszabály alapján vált lehetővé Magyarországon a devizahitelezés, és az is tényszerű, hogy 2010-ben 185 forint volt a svájci frank árfolyama. A módosító javaslat is a forintosításról szóló jogszabályhoz azért született meg, mert azt állítjuk, azt valljuk, hogy ugyan erősödött a svájci frank, de mégiscsak az önök kormányzása, gazdaságpolitikája volt a zöm, ami meghatározó volt ebben az árfolyamromlásban. Mi azt gondoljuk, hogy az önök gazdaságpolitikájának az árát nem a devizahiteleseknek kell megfizetni, ezért javasoljuk ezt a módosítást.

Sokan beszéltek a múltról is. Valóban, részint a világválság, részint az ilyenfajta devizahitelezés olyan társadalmi és gazdasági kockázatot jelent ? de mi beszéljünk talán elsősorban a társadalmi kockázatokról, hiszen emberekről beszélünk ?, ami nem vállalható. Azt, hogy ez egy rossz konstrukció, szerintem nagyjából hasonlóan látja mindenki. 2010-ben ezek kivezetésre is kerültek, legalábbis zömmel, hiszen nagyon szűk az a jogosulti kör, aki felvehet ma ilyen hiteleket. Szerintem abban, hogy ilyen többé ne történjen, egyetértünk, hogy ilyen buborék ne alakuljon ki. Hiszen itt azért voltak olyan pénzintézetek, bankok, amelyek megfelelő hitelminősítések nélkül ? ez látszik a gyakorlatban ? nyakra-főre osztották ezeket a hiteleket, társadalmi problémákat okozva részint. Részint fontos az, hogy a jövőben minden egyes állampolgár lássa azt, hogy mekkora a teherbíró képessége a hitelfelvétel tekintetében.

Szerte a világon, Európa minden országában 2008 után sokat változtak, erősödtek az állami szabályozók. Azt valóban el kell ismerni, hogy erősebb állami szabályozók esetén mérsékeltebb lehetett volna ez a probléma, de szerte Európában így van, a gazdasági válság hozta ezt a problémát. Tehát az a folyamat, ami 2008 után, a válság kirobbanása után elindult, a szabályozók erősítése, ez is nyilvánvalóan fontos volt.

A jövőre nézve tehát sok szempontból hasonlóan látjuk a dolgokat, mégis van egy buborék, egy helyzet, egy óriási társadalmi kockázat, amelynek a megoldásáról szól a közélet hónapok, évek óta. Ebben született egy döntés, a Kúria döntött. Jól látszik, hogy a hatalmas társadalmi kockázat az árfolyamromlás. Az árfolyamromlás ? több tanulmány alapján is mondhatom ezt, amiket megnéztem, mielőtt felszólalásra jelentkeztem ? alapvetően három tényezőből állt össze.

(12.30)

Egyrészt ez a zöm az árfolyamváltozás maga, tehát a forint gyengülése, ez a zöm adott esetben a devizának az erősödése, amiben ez a hitel folyósításra került. A törlesztőrészleteket ez a kérdés mintegy 60 százalékkal emelte meg egy átlagos hitel esetében, amelyet 2008 előtt vettek föl.

A második kérdés az egyoldalú szerződésmódosítások kérdése. Ugye, a kamatemelésekről beszélünk elsősorban. Erről döntött a Kúria, tisztességtelennek, semmisnek tekinti ezeket a lépéseket, egyértelmű az ügy. Önök már a választások előtt hoztak jogszabályt erre nézve, ugye, ezek visszajárnak az ügyfélnek, megvannak ennek a meghatározott keretei, hogyan kell ezt visszafolyósítani vagy a tőkéből levonni a még élő hitelek kapcsán. Ez nagyjából 20 százaléknyit emelt egy átlagos hitel esetében a törlesztőrészleteken.

A harmadik, a legkisebb tétel az árfolyamrés volt, mintegy 2,5 százalékban az eladási és a vételi árfolyam közötti különbséget is ráterhelték a bankok az adósokra. Ez nagyjából egy átlagos hitel esetében 2,5 százaléknyit felelt a törlesztőrészlet emelkedéséért. Erről is kimondta a Kúria, hogy semmis.

Tehát van egy olyan helyzet, ami egy hatalmas társadalmi kockázat, egy növekvő törlesztőrészlet, egy olyan pénzügyi konstrukció, ami nem vállalható, remélem, soha többé ebben az országban, hiszen látjuk, hogy milyen társadalmi kockázatokat okozott. Szerte a világon ilyen helyzetben arról gondolkodnak, hogy hogyan lehet ezeket a kérdéseket a bankrendszer, az állam szerepvállalásával és az adósok bevonásával kezelni. Amikor én megközelítem ezt a kérdést, akkor azt mondom, hogy ebből a három törlesztőrészlet-növelő tényezőből egy maradt mára, ez van az asztalunkon. Hiszen döntött a Kúria az egyoldalú szerződésmódosításokról és az árfolyamrésről. Ez nem része ma ennek a történetnek. Kimondta azt a Kúria, hogy ezek nem voltak tisztességesek.

Kizárólag arról kell beszélnünk, hogyan lehet hármas szerepvállalással az árfolyamváltozásból fakadó problémákat kezelni. Jelentem, az, amit önök megállapodásként a Bankszövetséggel ma az Országgyűlés elé hoztak, azt jelenti, hogy a három szereplő közül egyetlen félre hárítják a probléma összes terhét, az adósokra. Az adósokra, hiszen a bankrendszer a másik két ügy után nem vállal szerepet abban, hogyan lehetne az árfolyamot könnyíteni az adósok szempontjából, az állam meg nem hajlandó erről beszélni. Jól láthattuk a vitában, hogy elhárítottak minden ilyen típusú kérdést.

Mit lehetne tenni ebben a szituációban? Hiszen még egy hatalmas probléma van, ami szerintem elvi kérdés. Az adósoktól önök ezzel a jogszabállyal annak a reményét is elveszik, hogy a jövőben valamikor javulhat a helyzetük, javulhat az árfolyam, és kedvezőbb törlesztőrészleteket kelljen fizetniük. Elhangzott, hogy a másik két szereplő mit tehetne, hiszen nem lehet mindent az adósokra hárítani, ők így is óriási terheket viselnek. Egyrészt, ugye, a deviza biztosítása kapcsán a jegybank mintegy 150 milliárdot nyer az árfolyamon. Ez szerintem nincs rendben. Nincs rendben ez a dolog. Ez az összeg felhasználható volna az adósok terheinek csökkentésére.

Elhangzott, hogy a Matolcsy György vezette jegybank luxuskiadásokat eszközöl, kastélyokat vásárol, az unortodox gazdaságpolitikát oktató iskolarendszerbe fektet be, mindenféle alapítványokat támogat. Szerintem ez méltatlan egy olyan helyzetben, amikor ekkora társadalmi probléma van. Részint az Országgyűlésnek is lenne lehetősége fellépni ebben a helyzetben, hogy mit tehet meg a jegybank és a jegybankelnök, és mit nem. És most nem arról beszélek, hogy a monetáris politikába való beleszólást jelentené ez, hiszen nyilván nem ezt mondom, a jegybank függetlensége persze fontos dolog. De azt gondolom, hogy ebben a tekintetben lehetne lépni. És egyébként a költségvetésben is volnának még tartalékok, ha az állam luxuskiadásait a probléma kezelésének érdekében visszafogná.

Nekem és szerintem több százezer adósnak nem megfelelő válasz az, hogy ilyet nem lehet, meg a jegybank életébe ilyen módon nem lehet beavatkozni. Számtalan unortodox megoldást hoztak önök, senkivel nem egyeztetve átalakították a munka törvénykönyvétől kezdve az emberek életét alapvetően meghatározó jogszabályokat, tényleg szétverték a rokkantellátást. Mondhatnék annyi példát egyébként, számos példát az egyeztetések nélküli, egyoldalú, unortodox megoldásokra. Szerintem kiváló lehetőség volna, részint a jegybank lehetőségeit, részint a költségvetés tartalékait figyelembe véve, az államnak segíteni, javítani az adósok szempontjából ezt az árfolyamot.

Mit tehetnének bankok? Részint beláthatnák azt, hogy az árfolyamváltozással kapcsolatos problémák kapcsán van még feladatuk, részt kell venniük a problémák megoldásában azért, hogy az adósok ne lehetetlenüljenek el, hiszen ők a jövőben lehetnek az ügyfeleik is, tehát a bankok hosszú távú érdeke lehetne az, hogy újragondolják ezt a megállapodást. Azt kell mondjam, hogy ha bármelyik nyugat-európai országot megnézzük vagy akár az Egyesült Államok hitelezési gyakorlatát, az szinte példa nélküli, hogy adósok tömege fizet évek óta úgy törlesztőrészleteket, hogy a hitel fedezetéül szolgáló ingatlanját már elveszítette, hogy már igazából a fizetendő törlesztőrészlet mellett megjelenik számukra az albérleti díj is.

Ez méltatlan. Ez bizony szerintem a bankok kockázata volt, hiszen ők folyósították ezeket a hiteleket, úgy gondolták, hogy elegendő az a fedezet, és a körülmények megváltozása okán a pénzügyi problémákat megint csak az adósokra kívánják hárítani vagy hárították is az elmúlt években. Na, ennek kapcsán kellett volna már nagyon régen önöknek lépni, csakúgy, mint abban az ügyben, amiről évek óta beszélnek, de tulajdonképpen nem történik semmi. Ez pedig a családi csődvédelem, a magáncsőd intézménye, amely végső soron egy olyan védőhálót jelenthetne, ami az emberek ellehetetlenülését megakadályozná.

Tehát összefoglalva, az én problémám az, és próbáltam nem a múltra visszamenni, nem a jövőről vitatkozni önökkel, hanem az elvekről, hogy van egy olyan gazdasági helyzet, van egy olyan buborék, vagy nem tudom, hogy fogalmazzak, egy olyan pénzügyi termék, aminek kapcsán az árfolyamváltozást vagy a tőketörlesztő-részletek növekedését a három fél közül egyedül az adósra kívánják hárítani önök. Mivel a másik két ügyben döntött a Kúria, az semmis, az nem része ennek a történetnek, hanem ez egy olyan helyzet, amit ki kell emelni ebből, hiszen maga a Kúria mondta, hogy ezek a kitételek tisztességtelenek, ezek visszajárnak az adósoknak.

Innen már csak az volna a feladat, hogy a három szereplő között egy korrekt, tisztességes javaslatot letegyenek az asztalra. De önök csak az adósokra hárítanak mindent, ezért van az a javaslatunk, hogy legalább az önök kormányzásának kockázatát, az árfolyamromlásnak ezt az elemét vegyük ki a helyzetből. Ezt vállalja az önök kormánya és az állam, 185 forintos svájci frankon forintosítsák a devizahiteleket, illetve a kormányváltáskori árfolyamon, 2010-es árfolyamon a többi devizában felvett hiteleket. Hiszen ezt a fajta árfolyamváltozást alapvetően az önök felelőtlen gazdaságpolitikája okozta.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 90 2014.11.21. 10:37  65-176

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Sok minden elhangzott kormánypárti részről az előző felszólalásban és a korábbiakban is, azonban ez egy olyan költségvetés, amelyet megelőzött egy teljes kormányzati ciklus az önök részéről, tehát szerintem nem elegáns már a ’10 előtti időszakra visszamutogatni, viszont komoly következtetéseket lehet levonni a 2010 óta eltelt időszak kapcsán is, hiszen ekkor nőtt a lemaradás a régiós országokhoz képest.

Az az egyensúlyjavulás, amiről nagyon sokat beszélnek, csak látszólagos, hiszen tulajdonképpen még annyit sem javult az egyensúly, amennyit a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosításával, elkobzásával elérhettek volna. Ne felejtsük el, az 3000 milliárd forintnyi megtakarítások elkobzását jelentette az önök részéről, nagyjából a 10 százaléka a GDP-nek, mondhatjuk. Azt gondolom, hogy ennek látszania kellene az államadósságon. Nem látszik, nagyjából egy helyben topog a kormány ebben a tekintetben.

Nyilván a hiány, amely most 3 százalékon belül található ezekben az években, ez is részint ennek köszönhető, hogy ez a fajta jövőnek való tartalékolás ? talán a korosztályunkból ezt egy jó páran értik ? megszűnt. Az a fajta nyugdíjtartalék, az a fajta rendszer megszűnt, és nem számíthat rá már a mai 30-as, 40-es korosztály.

Általánosságban megállapítható, hogy nőtt a szegénység, nőttek a társadalmi különbségek, több mint 4 millióan élnek a létminimum alatt. Az volt frakciónk állítása, és ezt több helyen is mondjuk, ez alapján a költségvetés alapján várható, hogy akár az 5 milliót is megközelíti a létminimum alatt élők száma az országban. Nyilvánvalóan tovább nőnek így a különbségek.

A foglalkoztatási helyzet gyakorlatilag minimális javulást mutat, amit mutat, azt pedig jelentős mértékben a közfoglalkoztatásnak, a közmunkaprogramnak köszönhetően. Nyilván vannak területek, ahol egyébként ez sok mindent jelent embereknek, de azért végső célként nem lehet megfogalmazni, hiszen az elsődleges munkaerőpiacon kell nekik helyet találni majdan.

A beruházási klíma egyre rosszabb, áramlik ki a tőke az országból. Meggyengült a forint, ez az előző napirendi pontnál is, a devizahitelesek kapcsán is egy fontos kérdés volt.

Az uniós források kapcsán hallunk sokszor sikerpropagandát. Itt mondjuk ki, hogy reálértéken kevesebb ez a forrás. Ennek több oka van, nyilván ez évben infláció sem volt, de azért a korábbi években volt, illetve jelentősen romlott a forint, ami nyilván azt jelenti, hogy ugyan forintban ki lehet mutatni részint forrásbővülést, de az Európai Uniótól megkapott források valójában reálértéken nem nőttek, éppen ellenkezőleg.

Tehát sok megszorítást, társadalmi konfliktust láthatunk a költségvetésben, és mindezt egy olyan politikai klíma kíséri, amikor az Orbán-kormány szigetelődik el, több tekintetben is korrupciógyanú fogalmazódik meg, így jelentős kockázatok vannak ebben a költségvetésben. Ezt a Költségvetési Tanács is elmondta. Nyilván a nemzetközi konjunktúra romolhat, egyre rosszabb híreket hallunk; önök egy nagyon optimista verzióhoz kötik a költségvetést. Nagyon optimisták abban a tekintetben, hogy az EU-források beáramlanak. Ennek kapcsán is nem mi, a Költségvetési Tanács fogalmazott meg kérdőjeleket. A fogyasztáshoz köthető adóbevételeket önök nagyon növelnék. Azt látjuk, hogy azért ebben is vannak kérdőjelek.

Fokozatosan csökkentik ebben a költségvetésben a szociális kiadásokra szánt összegeket, miközben számos adóemelés kíséri a költségvetést. Havonta több ezer forintot fog kivenni ez a családok zsebéből. Csak néhány tétel, hiszen volt itt internetadó, amiből végül is az óriási tömegnyomás és közfelháborodás kapcsán meghátráltak, de a kafetéria adóterhének növeléséről kell hogy beszéljek. Itt van a szappanadó; a népegészségügyi termékdíj kiterjesztése kapcsán az anomáliákat már említették előttem. De a mosószeradót is említhetném, illetve azt, amit önök ezen a héten szavaztak meg, és nyilván diszkriminatív is sokakkal, ez az élelmiszerár-emelkedést is jelentő élelmiszer-felügyeleti díj emelése. Hát nem nagyon lehet megmagyarázni, hogy miért nem fog ez emelkedést okozni, még ha önök kísérletet is tettek rá, és egyébként meg nyilván az ebből való bevételeket nem a felügyelet kiterjesztésére, hatékonyabbá tételére költik, hanem csak a nagyon pici részét. Igazából ez a tétel nagyrészt beolvad a költségvetésbe.

Nagyon picit visszakanyarodnék a devizahitelesek kérdésére, hiszen látszik, hogy az MNB komoly árfolyamnyereséget mutatott ki 2014-ben, azonban a költségvetés ebből nem profitál. Sokféle módja lenne ennek, nyilván osztalékbefizetést is tehetne. Itt 400 milliárdos nagyságrendről is beszélhetünk.

Ez azért érdekes szerintem, és az előző napirendi pontnál is szóba került, mert pont ez lehetne az a nagyságrend, ha már az MNB került szóba és a devizahiteles-mentésről szólt az előző napirendi pont, amelyet az árfolyam javításába, a devizahitelesek helyzetének javításába belerakhatna az állam. Az előző napirendi pontnál nem cáfolták a napirendi pont végén azt a következtetésünket, hogy az állam, bankok és az adósok hármasából a forintosítás jelenlegi formája egy az egyben az adósokra hárítja majd a devizahitelek törlesztésének terheit.

Majd beszélgessenek állampolgárokkal, nézzék meg, hogy az ő tőketörlesztőjük, mondjuk, egy 7-8 éve fizetett hitel után hogy fog kinézni, hogy fog kinézni maga a tőketartozás egyben, hiszen nagyon sokan, a többség úgy lesz vele, hogy többel fog tartozni, mint amennyi hitelt felvett, mondjuk, 2007-2008 táján. Itt lenne egy lehetőség akár a költségvetésben kezelni nagyrészt a problémájukat. Nem teszik. Szerintem ez óriási felelőtlenség. Hazudtak az embereknek, a választások előtt nem ezt ígérték nekik.

A család- és szociális támogatások jelentősen csökkenni fognak, erről sokan beszéltek már, mintegy 68 milliárd forinttal. A munkanélküli-ellátásokat megkurtítják. Szerte Európában ellenkező folyamatokat indítottak el a kormányok a válságra reagálva, azért, hogy bent tartsák az embereket megfelelően abban a körben, ahol megfelelően fenn tudják magukat tartani. Önök nem ezt teszik, inkább egy unortodox politikát folytatva nemhogy az árok irányába taszítják őket, hanem még egy jó nagyot utánuk is rúgnak. Ez szerintem elfogadhatatlan; csakúgy, mint a családi pótlék és a gyermekek után járó juttatások 4 százalékos csökkentése is.

Akárhogy is beszélhetjük ezt, és nyilván napokig vitázhatunk a költségvetésről, merőben másképp látjuk. A társadalmi különbségek és az olló ilyen módon nyílik. Ez mindig ott tragikus, azokban a társadalmi csoportokban, ahol a leginkább rászorulnak, és azokon a területeken földrajzilag az országban, ahol több ilyen rászoruló van.

(15.10)

Én kelet-magyarországi képviselő vagyok, ezért ezeket mindig hangsúlyozni fogom, és mindig el fogom mondani, ha másként látom ezeket a dolgokat. Teszem ezt az emberek érdekében.

Ennyit körvonalakban, nyilván, gondolom, fognak reagálni, és fogunk még erről vitázni. Azonban néhány tételt hadd említsek meg, amelyeket hiányolok még a költségvetésből, hiszen egyéni képviselő vagyok Miskolcon és öt településen, Sajóbábonyban, Parasznyán, Radostyánban, Varbón és Sajólászlófalván. Nekem fontos ennek a térségnek a sorsa, és nem igazán látok olyan egyedi tételeket, amelyek javítanák az itt élők helyzetét, vagy fejlesztéseket generálnának. Mondhatják nekem, hogy nem itt kell ezt, hanem az EU-s forrásokért kell lobbizni, nem itt kellene megemlíteni, mégis egyre-másra szoktak évről évre a költségvetések ilyen tételeket tartalmazni. Tudjuk jól, hogy a tartalékokból is sok ilyen egyedi fejlesztés, támogatás történik.

Meg kell említenem a történelmi Avas rehabilitációját mint egy fontos célt, az avasi kilátó évek óta halogatott felújítását, a miskolci belterületi utak felújítását, hiszen siralmas állapotban vannak az ottani utak, a sokat hangoztatott családbarát járdahálózat kiépítését, a Herman Ottó Emlékpark felújítását, társasházak és panelépületek rehabilitációjának folytatását. Ebben nagyon komoly lemaradások vannak, az előző ciklus zömmel úgy telt el, hogy nem sikerült előrelépni. Itt a vagyonbiztonságot is kiemelném.

Azt a problémát, amit többször az Országgyűlés asztalára tettünk, nem sikerült kezelni. Több helyi probléma okán is komoly lakásszövetkezetek konszolidációja szükséges. Működésképtelen lakásszövetkezetek tömege van Miskolcon, van, ahol kikapcsolták az áramot, nincs lift vagy világítás a lépcsőházakban. Ez tarthatatlan közbiztonsági szempontból is. Miskolctapolca fejlesztése: ma egy féllábas beruházás van, ez nem tartható. További források szükségesek, csakúgy, mint az Avas Szálloda rehabilitációjára. Nyilván a varbói tó környékének fejlesztésére is szükséges forrás, illetve a parasznyai háziorvosi rendelő felújítására, csakúgy, mint a többi település fejlesztése érdekében.

Ezekben az ügyekben módosító indítványokat juttattam el önökhöz Gúr Nándor képviselőtársammal egyetemben. Mind-mind olyan cél, amely picit jobbá teheti ezt a költségvetést, amely általában véve ugyan elfogadhatatlan, de azt gondolom, hogy ilyen egyedi forrásokkal, támogatásokkal nagyon picit javíthatnak a helyzeten. Kérem, hogy az ott élők érdekében támogassák ezeket a javaslatokat. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 208 2014.12.01. 2:05  207-210

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan kiderül az igazság abban az ügyben, amelyben fél éve titkolóznak, megszűnik a Nemzeti Munkaügyi Hivatal. A tavaszi választások óta több alkalommal több képviselőtársam szóban, írásban kérdezett rá erre a kérdésre, de pontos és egyértelmű válaszok nem érkeztek. Ez a hivatal foglalkoztatáspolitikai, munkavédelmi, munkaügyi szak- és felnőttképzési feladatokat lát el, közvetlenül irányítja több szakigazgatási szerv szakmai munkáját, ilyen például a munkaügyi központok, munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervek, koordinálja a szak- és felnőttképzési rendszer fejlesztését.

Egy törvénytervezetük van ma a parlament asztalán, amelyből egyértelművé válik, hogy felszámolják a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt. Az elmúlt fél év huzavonái során nyilván az ott dolgozók bizonytalanságban voltak. Az ottani intézményi létszám 445 fő, de EU-s projektekben dolgozik 500-550 fő körül, tehát azt tudom mondani, hogy nagyjából ezer embert és a családját érinti az a kérdés, amiről beszélek, nem is beszélve arról az 58 főről, akiket a közfoglalkoztatási programok irányítására hivatalból áthelyeztek a Belügyminisztériumba. Az elmúlt fél évben nem tudhatták ezek a munkavállalók, hogy mi történik velük, önök bizonytalanságban tartották őket, és most kiderült, hogy megszűnnek az állásaik.

Kérdezem tisztelt államtitkár urat, hova kerül át a hivatalban folyó szakmai munka, mely központi közigazgatási egységek veszik át a feladatukat, mely feladatok szűnnek meg. Adott esetben ki és mekkora létszámmal fogja ellátni a munkaügyi központok, a munkavédelmi és munkaügyi szakigazgatási szervek szakmai vezetését, mi lesz a közel ezer munkaügyi szakember sorsa, hány főnek és mely területeken szűnik meg az állása heteken belül? A hivatal megszűnése kapcsán voltak-e már előzetes egyeztetések a munkavállalók érdekeit védő érdekvédelmi szervezetekkel?

Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 74 2014.12.02. 15:08  25-152

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetést megalapozó törvényeket tárgyaljuk, és nyilván mindig, minden évben ilyenkorra már az adótörvények és a költségvetés a Ház előtt van, annak a tárgyalása már folyik, illetve az adótörvények esetében már megszavazásra is került.

Hogy ezekről a jogszabályokról mi az ellenzéki pártok véleménye, ezt nyilván önök már ismerhetik, sőt azt is ismerhetik, hogy mi a társadalom véleménye, mi az utca véleménye ezekről a jogszabályokról. Nagy demonstrációk, több tízezres, néhol százezres tömeg is tiltakozott az önök politikája ellen. Az én problémám ezzel az, a mi problémánk az, hogy október 12-én volt idén a harmadik választás, az önkormányzati választás ebben az országban, és addig az a politika, amit önök többek között ezeken a jogszabályokon keresztül is az utóbbi másfél hónapban próbálnak érvényre juttatni, addig nem volt látható. Önök egy olyan Magyarországról beszéltek, ami az önök álmaiban élt sajnos, ezáltal megtévesztették az embereket.

Részint a nagy közfelháborodás okán visszaléptek többek között az internetadótól és más elképzeléseiktől is, azonban az elmondható, hogy ezek a jogszabályok együttesen az elszegényedés évét fogják hozni 2015-ben Magyarország számára. A már most is jóval 4 millió fölött levő, létminimum alatt élők száma elérheti akár az 5 milliót is. Nincs ez jól! Nincs ez jól, változtatni kell ezen. Hallják meg az emberek szavát, ha az ellenzéki pártokra nem nyitottak, legalább rájuk hallgassanak.

Azonban ebben a vitában mindenképpen a konkrét jogszabályhoz kell hozzászólnom, ennek kapcsán kell elmondanom néhány véleményt. Megmondom őszintén, hogy két pozitívat is szeretnék mondani, és két olyan átfogóbb ügyet, amivel kapcsolatban kifejezetten negatív a véleményem.

Két olyan ügyről szeretnék pozitívan nyilatkozni, amit ez a jogszabály tartalmaz, ez a salátajogszabály tartalmaz, amely problémát okozott az elmúlt időszakban, többször felhívtuk rá a figyelmet. Az egyik ügyben átfogó megoldás mutatkozik, a másikban pedig időnyerés a kormány részéről. Az egyik a kiskertek ügye, a másik pedig a szociális temetés, amely nagy indulatokat váltott ki, amikor azt bevezetni tervezték. A kiskertek ügye csak látszólag kis ügy, hiszen az új földtörvény óta gyakorlatilag nincs lehetőség csak földműves és termelő szervezet számára a földhasználatra. Ez egy apró ügynek tűnik első látásra. Úgy gondolhatjuk, hogy ez kevés embert érint, azonban főképp nagyobb városok határában, ahol olyan zártkerti ingatlanokon is gazdálkodnak emberek, akik egyébként nem földművesek, nem őstermelők, mondjuk, adott esetben egy panelházban laknak vagy lakásban élnek lakótelepi környezetben, épp csak hétvégén szeretnének egy hobbitelken gazdálkodni, csak a saját családjuk szükségletét kívánják előállítani, na ők nem lehettek földhasználók az új földtörvény szerint. Ezt elmondtuk, sokszor elmondtuk, sokan elmondtuk, többek között Ipkovich György, Szombathely volt polgármestere is, aki ennek kapcsán felhívta a figyelmet ennek a hatalmas társadalmi problémájára, nem tettek ez ellen semmit.

(13.40)

Azt mondták még szeptemberben is, hogy majd egy átfogó módosítását hozzák be a földtörvénynek, hogyha időszerű lesz. Akkor beterjesztettük azt a javaslatot ‑ vagy beterjesztették Bárándy képviselő­társamék a frakciónkból ‑, amely arról szólt, hogy egy hektár legyen az a határ, ami alatt egyébként magánszemély is igénybe vehet, használhat ilyen földterületet, zártkertet, kiskertet, lehetővé téve a családja számára azt a zöldség-gyümölcs szükségletet, amire szüksége van, előállítani.

Akkor ezt nem fogadták el. Nem fogadták el, leszavazták. Október 31-ével rengeteg ilyen szerződés lejárt, bizonytalanságban van több száz, több ezer ember egyébként az országban, több tízezer, sokan ezt a számot használják. Azt tudom mondani önöknek, hogy én Miskolc országgyűlési képviselőjeként számtalan ilyen problémával találkoztam, nálunk a miskolci ingatlangazdálkodó nem hosszabbította meg ezeknek az embereknek a szerződését. Ma pedig azt látjuk, amikor nézzük a törvényjavaslatot, hogy gyakorlatilag ugyan rekreációs célú földhasználati szerződésnek keresztelik el ezt az új lehetőséget a földtörvény módosítása által, de végül is ugyanazt a megoldást találták meg, amit egyébként hónapok óta mondanak ellenzéki politikusok, hónapok óta mond a Magyar Szocialista Párt, hogy ez megoldást jelenthetne.

(A jegyzői székben Hiszékeny Dezsőt
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Ez a javaslat fontos és támogatandó, azonban nem teljesen pontos, ezt szeretném elmondani. Ennek kapcsán több képviselőtársammal közösen, többek között Bárándy és Gőgös képviselőtársammal benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely beilleszt egy mondatot ebbe a jogszabályba, ami szerint a volt haszonbérlőt a rekreációs célú földre előhasználati jog illeti meg.

Tehát azt szeretném mondani ebben a konkrét ügyben, nem hosszúra nyújtva már ezt a részét a felszólalásomnak, hogy lejárt a szerződésük az embereknek, nagyon sokuknak, több ezer embernek az országban. Ahhoz, hogy ezt a módszert ők igénybe vehessék, igénybe vehessenek ilyen rekreációs célú földhasználatot, ahhoz nekik bizony biztosítani kell ebben a jogszabályban is azt, hogy az a terület, amit ők használnak, bérelnek, akár évtizedek óta, az számukra rendelkezésre álljon.

Úgyhogy arra kérem önöket, hogy most lépjünk túl itt a pártpolitikán. Ugyan önök elismerték végre, hogy ez egy probléma, és ugyan nem hoztak be egy átfogó földtörvény-módosítást, ám mégis egy megoldható problémának látják ilyen keretek között, mégsem teljesen pontos a megoldásuk. Kérem, ezt ne tekintsék pártpolitikai javaslatnak, ez az érintettek érdekében született, adjanak lehetőséget azoknak is, akik október 31-ével már nem használhatnak ilyen területet, hogy ugyanazt a területet használhassák a továbbiakban is. Ez az egyik ügy, nagyon fontos ügy.

A másik, amiről pozitívan nyilatkoznék, az a szociális temetés kapcsán behozott egyéves újabb időnyerés, vagy nem tudom, hogy mondjam ezt a kérdést. Amikor a szociális temetést önök behozták, akkor két hatalmas kritika fogalmazódott meg ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy ez embertelen. Azt hiszem, nem kell indokolni ezt a fajta személyes közreműködést a hozzátartozó eltemetésében; ezt a fajta nyomást én embertelennek tartom. Ezt akkor el is mondtuk. Sokan érveltek ‑ talán a teremben is vannak néhányan ‑ akkor mellette, hogy ez mennyire jó és mennyire pozitív dolog. Nem kívántak szembesülni ezzel a kérdéssel, behozták ezt a rendelkezést. A másik érv az volt ‑ és nyilván a temetkezési szolgáltatók részéről ‑, hogy ez egy teljesen kivitelezhetetlen és szakmailag is megfoghatatlan javaslat, közegészségügyi problémákat is felvet, sok mindent.

Nem tudom, mi okozza azt, hogy végül is önök fokozatosan hátrálnak ebből a javaslatból, és újabb egy évig eltolják a bevezetését. Én azt javasolnám, hogy úgy, mint a másik ügyben, hogy felvetettünk egy problémát, aztán azt végül is, úgy tűnik, hogy lehet orvosolni mégiscsak, lássuk be, hogy ez egy embertelen, kivitelezhetetlen jogszabály. Szerintem nem évekkel kell folyamatosan tologatni ennek a hatálybalépését, ezt egyszerűen el kell törölni, nincs erre szükség. Azt tudom mondani önöknek, nézzük meg persze, hogy egy év múlva mi lesz, ez ebben a formában sosem fog megvalósulni Magyarországon, vagy ha igen, az egy elképesztően embertelen világ. Tehát egyszerűbb lenne azt mondani, hogy hibáztak ebben az ügyben, és visszakoznak ebből a dologból. Ezzel együtt ezt az egyéves tulajdonképpen továbbtolását a hatálybalépésnek, azt tudom mondani, hogy ezt a részét lehet támogatni.

Két olyan ügyről szeretnék még szólni, amiről lehetne nagyon sokat beszélni, igyekszem röviden: az egyik a magánnyugdíjpénztárak ügye, a másik pedig a szociális rendszer átalakítása.

Először is a magánnyugdíj kérdéséről már nagyon sokat beszéltünk. Négy éve ilyenkor, a ciklusuk elején önök hadjáratot indítottak a magán­nyugdíj­pénztárak ellen, a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer ellen. Tulajdonképpen az egyik pillért a társadalom nagy része számára megszüntették a nyugdíjrendszerből. Sok kritikát megfogalmaztak, hogy ezeknek nem voltak hozamaik, meg nem volt fenntartható, nagy költségvetési hiányt okoz, a kritikák egy részében van egyébként alap. Ugyanakkor én azt vártam kíváncsian az elmúlt években, hogy ha már ez az államosítás az emberek 97 százalékát érintően megtörtént, akkor mi lesz a sorsa ennek az összegnek. Önök 3000 milliárdnyit államosítottak. Biztosítani tudják-e ebből például a generációm egy jelentős részének, részben legalább a nyugdíjkifizetését?

Teljesen csalatkoznom kellett, a legrosszabb várakozás jött be ebben a történetben, gyakorlatilag ebben a javaslatban meg is szüntetik ezt az alapot, amely ezeket a nyugdíj-megtakarításokat kezelte, január 31-gyel befejezi a tevékenységét az az alap, amely ezt a 3000 milliárd forintot kezelte.

Eltűnt ez a pénz. Ez a mai GDP-nek nagyjából a 10 százaléka. Tulajdonképpen ezzel együtt azt is ki lehetne mondani, bár nyilván nehéz a társadalomnak továbbítani ezt az üzenetet, de én nem adom fel a reményt, hogy az akkori államadósság-helyzethez képest még volt 10 százaléknyi tartalék a jövő nyugdíjaira. Volt akkoriban, négy éve egy vita is erről, hogy ezt nyilván kell-e tartani mint államadósságot vagy nem. Nem is csúcsosodott ki igazán ez a vita, hiszen utána önök államosítottak. Mindenesetre az akkori államadósságszintből ma 10 százalékot le lehetne vonni. Önök ezzel a 10 százalékkal növelték Magyarország államadósságát, hiszen elköltötték a jövő nyugdíjaira félretett pénzt.

És mi ebből a következtetésük? Az a következtetésük, hogy ha már ez a 3000 milliárd kellett a fenntarthatatlan politikájukhoz, akkor még az a maradék 200 is kell, ami a ma nagyjából 61 ezer tagnál ott van, akik úgy döntöttek, annak ellenére, hogy fenyegetés hatása alatt voltak, hogy maradnak. Szét akarják verni tehát a rendszer maradékát is, és nincs illúzióm a törvényjavaslatot nézve, hogy mi lenne a sorsa ennek az összegnek vagy mi lesz a sorsa, nyilvánvalóan elköltik ezt is a költségvetésben található lyukak kipótolására.

Nem támogatható ez a javaslat, vonják vissza ezt a javaslatot! Legalább azok számára, akik a fenyegetések hatása alatt is ott maradtak, legyen lehetőség a magán-nyugdíjpénztári rendszerben való maradásra!

Végül a szociális rendszer átalakításáról. Nagyon büszkék rá, hogy a segélyezést átalakítják, és több elemét gyakorlatilag teljesen megszüntetik: rendszeres szociális segély, lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás, méltányossági közgyógyellátás, méltányossági ápolási díj, önkormányzati segély, és majdan a szeptember 1-jei kötelező óvodáztatással megszűnik az óvodáztatási támogatás is.

Sok mindent mondott államtitkár úr, a szociális ügyekért felelős Czibere államtitkár úr, hogy miért jó a javaslatuk. Próbál ebbe egyfajta szakmaiságot vinni, én értem, de a helyzet mégis egyszerű. Egy alacsony támogatási limitet ‑ elhangzott ez a 28 500 forint ‑ adnak ahhoz a települési támogatás, illetve rendkívüli települési támogatás formájában létező önkormányzati segélyhez ‑ most leegyszerűsítve, nyilván más lesz a neve ‑, melyet a települési önkormányzatok adhatnak. Nyilvánvalóan ez a fajta segélyszűkítés a legélesebben ott fog megjelenni, ahol ez a szint nem elég. Ott a településeknek kell megoldani ezt a problémát. Ez pont a legkiélezettebb szociális helyzetben lévő családok esetében fog problémát okozni, ilyen család, meg ilyen család szám szerint sok pedig nyilvánvalóan nehéz helyzetben lévő önkormányzat esetében van, a nehéz helyzetben lévő önkormányzatnak pedig további bevételt szereznie nehéz, illetve kiadást sem tud már nagyon hova csökkenteni.

Milyen lehetősége van? Hát mégis az, hogy amit önök egyébként az ezzel összefüggő adótörvényekben biztosítanak szélesebb körben az önkormányzatoknak: mindenre adót vethetnek már ki, amire törvényben még nem vetettek ki adót, vagy nem tiltják az adókivetést.

(13.50)

Az önkormányzatok eldönthetik, hogy egyébként az önök szűkös támogatási szintje fölötti összegre adót vetnek ki, akár a földre, akár bármilyen vagyontárgyra az adott önkormányzat területén, és ebből oldják-e meg a helyi szociális konfliktusokat, vagy nem vetnek ki adót, és akkor meg nem oldják meg ezeket a szociális konfliktusokat. Tehát értem én, és nagyon sok szakmai dolgot el lehet mondani, önök azt tették, hogy átrúgták a labdát a legnehezebb sorban élők kapcsán az önkormányzatok térfelére: vagy megoldjátok, vagy egyébként elszenveditek azokat a társadalmi konfliktusokat, amelyeket a segélyezés rendszerének átalakítása okoz.

Ez nyilvánvalóan embertelen ebben a formában, s ezért mondjuk azt, amit mondunk, hogy ez az adórendszer, amit önök tovább módosítgattak, ezek az adóemelések, ezek az új adók, a segélyezés rendszerének az átalakítása és a költségvetés ebben a formában támogathatatlan, így nyilván a megalapozó törvények is támogathatatlanok (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hiszen mindösszesen ezek a jogszabályok összefüggően 2015-ben az elszegényedést fogják jelenteni Magyarországnak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 96 2014.12.03. 5:13  1-133

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szerettem volna beszállni Répássy államtitkár úr és Tukacs István vitájába, de mégis megteszem egy nagyon rövid idő erejéig. Nagyon fontos, amit önök elmondtak. Annyira sok minden kapcsán szoktak nagyon gyorsan jogszabályt alkotni, nagyon sok mindent vernek át a parlamenten kétharmados többséggel. Fel szeretném hívni az államtitkár úr figyelmét, hogy pont arról szól ez a vitanap, hogy van egy társadalmi probléma, egy nagyon komoly társadalmi probléma Magyarországon. Egyre többen vállalnak külföldön munkát, olyan emberek is, akik nem önszántukból teszik ezt, hanem a megélhetésük érdekében. Több százezren vannak. Sokan nem is jelzik ezt hivatalosan, nagyon sokan nincsenek a magyar állam látókörében. Viszont azt el szeretném mondani, hogy véleményük van arról, ami az elmúlt öt évben történt, Tukacs képviselőtársam azért mondta azt, amit mondott. Tegyék lehetővé számukra is, könnyítsék meg a választás jogát, tegyük egyszerűbbé számukra is, akár levélben a szavazás lehetőségét. Ezt nem tették meg, ezt kifogásolta ő.

Ugyan néhány kormánytag, többek között Nagy István államtitkár úr is próbált higgadtan nyilatkozni az adott témáról, mégis azt érzékelem, hogy a kormánypárti képviselők néhány dologgal nem szembesültek. Egyrészt önök kormányoznak öt éve, számtalan eszközük lett volna e probléma kezelésére, visszafordítására. Másrészt arra hívnám fel a figyelmüket, hogy október 12-e, az önkormányzati választás után egyre többen szembesülnek az önök politikájának valós tartalmával. Nem kis közfelháborodás van ennek kapcsán, és sokan még jobban kiábrándulnak abból, hogy milyen kilátásaik lehetnek ma Magyarországon.

Bangóné Borbély Ildikó, a vezérszónokunk is kritikusan nyilatkozott az előző kormány utolsó éveiről is. Ezt megteszem én is, hiszen nyilván a 2008-as világgazdasági válság okán és más okokból is, valóban, a külföldön munkát vállalók számának növekedése megindult. De közel sem volt ekkora nagyságrendileg, mint most. Ez a folyamat felgyorsult, elképesztő méreteket öltött. Erről egyébként maga Matolcsy György is beszélt, tehát önök sem titkolták ezt a kérdést. Matolcsy György félmillióra tette a külföldön dolgozó magyarok számát.

Én Miskolc országgyűlési képviselőjeként azt tudom önöknek mondani, hogy valóban, ez a jelenség nem tegnap, nem néhány éve indult, de eleinte egy családból többnyire az egyik szülő volt rákényszerülve arra sajnos, hogy ilyen módon tartsa fenn a családját és külföldön vállaljon munkát. Adott esetben egyedülálló fiatalok próbáltak szerencsét önszántukból vagy kényszerből ilyen módon külföldön, de ez a folyamat mélyült és felgyorsult. Sokan már kinn alapítottak családot, vagy maguk után vitték a gyerekeiket az elmúlt években. Megjelent Miskolcon, Borsod megyében, és gondolom, az ország más megyéiben is egy olyan jelenség, hogy a nagyszülők kimennek a családok után, amelyek már nem is tervezik, hogy hazajönnek.

Nyilván a gyerekek miatt mennek, vigyázni rájuk, vagy egyszerűen azért, hogy a családjukkal lehessenek. Ők nem is tervezik a visszajövetelt többnyire. Ezen kéne változtatni.

Min kellene változtatni, hogy ez a folyamat ne így menjen? Azt mondják sokszor, hogy tegyünk javaslatokat is. A foglalkoztatáspolitikával kapcsolatban nagyon sok minden elhangzott. A közmunkások 15 százaléka 25 év alatti, 3 hónapra csökkentették az álláskeresési támogatást, a minimálbér vásárlóértéke drasztikusan csökkent az elmúlt 4 évben. Önök létrehoztak egy olyan munka törvénykönyvet, amely csorbította a munkavállalói jogokat, gyakorlatilag olcsón kizsákmányolhatóvá tették a magyar munkaerőt.

A béreknek egy olyan sajátos rendszerét hozták létre, hogy drasztikusan nőtt azok száma, akik napi 8 órai munkából nem képesek a létminimumhoz szükséges jövedelmet sem előteremteni. Ez elfogadhatatlan, tisztelt kormánypárti képviselők!

Azt szeretném javasolni, hogy e ciklusban érjük el, hogy aki 8 órában dolgozik ebben az országban, legalább a létminimumot érje el, a jövedelme érje el legalább a létminimumot. Ne legyen olyan helyzet ebben az országban, hogy a minimálbér a közelében sincs ennek. Ez egy fontos politikai cél lenne. Ennek a szolgálatába kellene állítani az adórendszert, járulékrendszert; azt gondolom, ezzel mindenképpen előreléphetnénk.

Nyilván fontos volna a közszféra átfogó bérrendezése végre. Valódi munkahelyteremtés és valóban a kis- és középvállalkozások támogatása. Az meg egyébként fontos volna, pláne ebben a közéleti kérdésben, hogy legyen ebben a témában közéleti béke, ne állandóan visszamutogassanak a korábbi kormányokra, hanem szembesüljünk végre ezzel a helyzettel, és valóban az érintettek érdekében próbáljunk közös döntéseket hozni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 44 2014.12.08. 3:05  43-49

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miskolc újra negatív hírekkel került a lapok címoldalára, sajnos ismét súlyos közbiztonsági problémák kapcsán. Az elmúlt néhány hónapban ugyanis több súlyos bűncselekmény, így több nemi erőszak is történt a városban, két esetben fényes nappal, nyílt utcán.

Szeptemberben járta be a sajtót az a hír, hogy az Avason egy gimnázium közelében támadtak meg egy nőt közterületen; menekülni próbált, a támadó többször is megszúrta áldozatát, majd elmenekült a helyszínről, csak a szakszerű és gyors orvosi beavatkozás mentette meg a hölgy életét. Mintegy két héttel ezelőtt egy erőszaktevő a nyílt utcán, a Szent Anna tér közelében, pár száz méterre két középiskolától támadta meg 20 év körüli áldozatát, akit egy bokros részre vonszolt. Mindez délután, fényes nappal történt. Az elkövető ugyan meglett, de azután, hogy egy 60 éves nőhöz tört be, illetve támadt rá. Szintén az elmúlt napokban egy nagyon-nagyon súlyos bankrablás híre is bejárta a sajtót.

Bár sok más erőszakos bűncselekmény is történt a városban, nemrég a fideszes többségű közgyűlés elfogadta a közrendet és közbiztonságot érintő folyamatokról szóló beszámolót. Eszerint a közrend, közbiztonság megszilárdult. Ezzel szemben két éve látott napvilágot az az adat, hogy egyik évről a másikra mintegy 40 százalékkal nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma a városban.

Nyilván ennek a hatalmas problémának a megoldását csak komplex módon lehet megoldani: folyamatos rendőri jelenlét mellett, rendszeres hatósági ellenőrzés, polgárőrség támogatása, térfigyelő kamerarendszer fejlesztése, közvilágítás javítása, a szociális problémák kezelése és felvilágosító kampányok is szükségesek. Fontos volna a rendőrségbe vetett állampolgári bizalom növelése is, hiszen az a tapasztalatunk, hogy a kisebb súlyú bűncselekményeket már be sem jelentik a rendőrségnek, hiszen nem sok reménye van az állampolgároknak, hogy meglesz az elkövető.

Nagy probléma az állomány leterheltsége, az elvándorlás, az állandó fluktuáció. A legalapvetőbb feltételekkel is probléma van álláspontom szerint a rendőrségnél. Mindeközben a Terrorelhárítási Központra tízmilliárdokat költöttek, csak ezekből az összegekből több ezer rendőrt lehetett volna szolgálatba állítani. Míg egyébként a jelenlegi állományt is egyéb feladatokkal bízzák meg, mint az e-útdíjrendszer működtetése, illetve közúti sebességmérés. Csak ez a kettő mintegy másfél ezer rendőrt terhel a mindennapokban.

Önök azt ígérték 2010-ben, hogy két hét alatt rendet tesznek. Ezzel szemben sokszor a legalapvetőbb feltételek is problémát jelentenek a rendőri munkában. Lyukóba rendőrőrsöt ígértek több mint négy éve. Ebből a mai napig semmi nem lett.

Kérdezem tehát államtitkár urat, ön szerint rend lett-e két hét alatt Miskolcon. Létrejön-e az önök által oly sokszor ígért lyukói rendőrőrs? Kérdezem államtitkár urat, milyen intézkedéseket terveznek Miskolc közbiztonságának javítása érdekében. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 48 2014.12.08. 1:13  43-49

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tájékoztatnám, hogy kétharmaduk van, és lassan öt éve. És nyilván sokféle előterjesztésük volt a közbiztonság javításának érdekében is, ezeknek egy részét támogattuk, de mégis ez az öt év már az önök politikáját minősíti. És sajnos nem lett jobb a helyzet, akármit is mond itt. ’12-ről ’13-ra mondott jó pár adatot, például hogy 6 százalékkal javult egyes bűncselekménytípusok esetében a helyzet. Az a helyzet viszont, hogy 11’-ről 12’-re nőtt majd’ 40 százalékkal a bűncselekmények száma a miskolci rendőrkapitányság területén. Ehhez képest van egy nagyon kicsi javulás, de a helyzet mégis sokkal siralmasabb, mint négy-öt éve.

Higgye el, ez nem riogatás. Tudja, a miskolciak hétköznapjait megmételyezi ez a közbiztonsági probléma, amit nagyon határozottan meg kellene már oldani. Mondom ezt azért, mert számos értéke van ennek a városnak, higgye el, olyan értékek, amiről sokkal szívesebben beszélnék a parlament és az ország nyilvánossága előtt. Azonban, mivel nem kezelik a közbiztonsági problémákat, így erre van lehetőségem, ebben az ügyben kell interpellálnom.

De mivel a lyukói rendőrőrsről sem mondott semmit, sőt annyit, hogy nem lesz változatlanul, ezért nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 270 2014.12.08. 0:37  229-296

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miskolc országgyűlési képviselőjeként számos módosító indítványt nyújtottam be a költségvetéshez, alapvetően fejlesztési és társadalompolitikai célok kapcsán, mintegy 5 milliárd forint értékben. A bizottságokban sajnos elvéreztek ezek a módosító indítványok. Annak fényében, hogy a mai interpellációm során is a konstruktivitást várta tőlünk államtitkár úr, azt tudom mondani, hogy megvolt, sajnos az önök részéről viszont egyelőre nem volt támogatás.

Kérem önöket, hogy a következő egy hétben még teremtsünk arra lehetőséget, hogy támogathassák ezeket a fejlesztési célokat. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 30 2014.12.16. 13:55  23-62

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, valóban meglepetésként ért minket ez az indítvány a tegnap reggel folyamán, de nem az első eset ez, hiszen ebben a ciklusban is számtalanszor fordult az elő, hogy nagyon komoly súlyú jogszabályokat, az élet sok területét szabályozó jogszabályokat az utolsó pillanatban hoznak be, nagyon gyorsan kierőszakolják a napirendre tűzésüket, majd egy nappal később egyébként el is fogadják azokat. Nyilván elfogadhatatlan ez az eljárás, azt gondolom, hogy méltatlan ez az Országgyűléshez.

Ez a jogszabálytervezet is az élet több területét szabályozza. Azt is mondhatnánk, hogy akár az adózás rendjéről szóló törvényt módosítani, egyes adótörvényeket módosítani vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló jogszabályt módosítani miért is ne lehetne; megjegyzem, tegnap fogadtuk el a költségvetést, azelőtt az adójogszabályokat, az új adótörvényeket, tehát minimum érdekes az is talán, hogy egy egy napra elfogadott költségvetés után az adóbevételeket alapvetően érintő szabályokat módosítani mennyire korrekt, és mennyire egy fenntartható költségvetés képét mutatja.

Utalt az előttem szóló is erre, Harangozó Tamás, hiszen mintegy 36,9 milliárd forintnyi adóbevétellel kalkulálnak játékadó tekintetében, ebben a jogszabályban pedig ugye azt szabályozzák, hogy hogy lehet ebből leírni bizonyos költségeket egyes cégeknek. Magyarán a bevételekkel ismét probléma lesz.

A nagyon rövid expozéban államtitkár úr utalt arra, hogy az EKÁER-rendszer kapcsán pontosítások születnek, természetesen a jogszabály nagy része erről szól, és nyilván a NAV kapcsán van benne olyan tartalom is, amely, azt gondolom, a magyar kis- és nagyvállalkozások számára méltatlan így karácsony előtt, hogy épp most gondolták, hogy rendelkezzen az Országgyűlés arról, alkosson jogszabályt annak kapcsán, hogy a tevékenység eszközét, termék-előállítás esetében annak eredményét, az árukészletet lefoglalhatja a NAV a kiszabott bírság erejéig, és ugye itt jogorvoslattal sem élhet az adott vállalkozó. Nyilván, ha akár évekkel később megállapítást nyer, hogy neki volt igaza adott esetben és nem a NAV-nak, akkor itt már tulajdonképpen ezeket az eszközöket elvesztheti, az árut elvesztheti, vagy adott esetben olyan kár éri őt, hogy be kell hogy szüntesse a tevékenységét. Ez a pontja elfogadhatatlan egyébként ennek a javaslatnak, és teljesen méltatlan.

Az egész javaslatot pedig, ha értékeljük, akkor közel van az érthetetlenhez az, hogy miért módosítják itt a szerencsejáték szervezéséről szóló törvényt, és egyébként miért van szükség hirtelen újra a sportról szóló törvény módosítására.

Nagyon nehéz ezeket a részeket a törvényből úgy értékelni, hogy ne menjünk egy kicsit vissza az időbe, merthogy már az előző ciklus is olyan volt, hogy elég gyakran módosította a sporttal kapcsolatos jogi hátteret az Országgyűlés. Látszott, hogy önök a politikájuk homlokterébe állítják a sportpolitikát, aminek egy részével még nem is volna baj. Így volt ez akkor is, amikor a társasági adóról szóló jogszabályokat módosították, egy adókedvezmény-rendszert vezettek be öt látvány-csapatsportágra. Nem volt ezzel első körben problémánk, hiszen a 2010 előtti kormányok is bevezettek ilyen lehetőséget, például a színház- és filmművészet területén a mai napig egyes vidéki színházak ‑ ezt mondhatom ‑ jócskán profitálnak ilyen lehetőségekből, hiszen amúgy nagyon nehéz lenne a kultúrát, a kulturális életet megfelelő szinten fenntartani egyes területeken.

Azt vártuk ettől a javaslattól, amikor önök ezt behozták, és elfogadta az Országgyűlés, ami az eredeti célja volt a javaslatnak, és önök is ezt mondták, hogy az utánpótlássportot, a szabadidősportot, adott esetben az öt látvány-csapatsportág utánpótlását támogatja majd ez a lehetőség. Ehhez képest mit látunk a gyakorlatban? Nem vagy nem kizárólag kis vidéki csapatok hétköznapi sportéletét, nem gyermekek sportolási lehetőségeinek javítását serkentette ez a javaslat, hanem például az életbe lépése után az első adóévben a legnagyobb társaságiadó-kedvezményből fejlesztő klub nyilván a felcsúti klub volt, és hát ebből sikerült építeni egy labdarúgó-stadiont, ilyen lehetőségekből. Mintegy 3,5 milliárd forint volt az, amit rögtön az első évben taoked­vezményként igénybe vett a felcsúti labdarúgóklub, és nem egy utánpótláscentrumot épített, kizárólag ilyen funkcióval, akármit is mondanak önök.

(10.20)

Itt játszik egy első osztályú labdarúgócsapat úgy, hogy viszonylag kevés sportszakmai oka volt ennek a fejlesztésnek, és mondjuk, nem tízezrek járnak itt labdarúgó-mérkőzésre, ami elképesztő indokolttá tette ezt a fejlesztést. Nyilván a soron lévő sporttámogatásaik is ilyenek voltak zömében. Nem sportszakmai szempontok határozták meg azt, hogy hol épül stadion, hanem ‑ sokan elmondták ebben az országban, de én hadd hangsúlyozzam még egyszer, és egyébként nem is tagadta több Fidesz-vezető ezt, hanem nyíltan beismerésre került, bizony nemcsak sportszakmai szempontok, hanem ‑ adott esetben egyes más szempontok is meghatározták ezeket a döntéseket. Szinte kivétel nélkül, ahol fejlesztések történtek, és már befejeződtek ezek, ott Fidesz-vezetők, meghatározó Fidesz-politikusok vannak a csapat környékén, vagy adott esetben elnökölnek ilyen klubokat. Mondhatnám Kubatov Gábort a Ferencváros stadionja kapcsán, de egyébként Deutsch Tamás elnöklete alatt az MTK is elnyert ilyen fejlesztéseket, míg vidéki klubok esetében ezek nagyon mérsékelten jelentkeznek olyan helyeken, ahol egyébként meg rengeteg néző indokolná ezeket a fejlesztéseket. Mondhatnám például Diósgyőrt is ebben a tekintetben, mert egy kapavágás sem történt, és látjuk azt, hogy az új jogszabályi hátterek szerint a debreceni stadiont sem nagyon sikerül élettel megtölteniük, hiszen nagyon fontos volt a szurkolói kártya kötelezővé tétele, bevezetése, épp csak a hétköznapi racionalitás ellen szól. Felépültek ezek a nagy látványberuházások, kérdés, hogy ki tölti meg majd ezeket élettel.

No, kicsit hosszú volt az, amit most bevezetőként elmondtam, és tudom jól, hogy önöket nyilván ez sem érdekli. Bejött ez a jogszabály, nagyon sokan önök közül nem fogják ezt mélyen végiggondolni, hanem megnyomják az igen gombot, azonban megfontolásra javaslom önöknek, hogy mégiscsak gondolják ezt végig. Másfél évvel ezelőtt szabályozta az Országgyűlés, a távszerencsejáték kapcsán szabályozott jogszabályi hátteret teremtett. Akkor is elmondtuk, hogy ebből komoly költségvetési bevételre nem lehet számítani, és egyébként életszerűtlen a szabályozás. Ezzel párhuzamosan a költségvetési törvényben önök azt szabályozták, hogy a távszerencsejátékból származó potenciális bevételeket utánpótlássportra költi majd el, az ebből származó játékadó-bevételeket a költségvetés.

Itt kapcsolódik ez a felvezető gondolataimhoz. Tehát volt a társaságiadó-kedvezmény rendszere, amelyből nem igazán az utánpótlás gazdagodott, vagy csak minimális részben, volt utána egy következő döntésük, hogy a távszerencsejátékból származó játékadó-bevétel az utánpótlásra kell hogy fordítódjon. Aztán nem volt ilyen bevétel, majd júniusban ezt az életszerűtlen szabályozást átalakították, de még nagyon gyorsan módosították azt is, hogy ha mégis lenne ebből bevétel, nehogy az utánpótlássport, nehogy a gyermekek, nehogy a szabadidősport gazdagodhasson ebből, hanem, ne kerteljünk, direktben, a Magyar Labdarúgó Szövetség rendelkezhessen ezekkel a bevételekkel. Ezt módosították.

Hogyha akkor, júniusban, ebben az országgyűlési vitában ezt nem szúrjuk ki néhányan itt képviselőtársaimmal, akkor ez tulajdonképpen a közéletben vitát sem generált volna, el sem hangzott volna. Ennek egy tulajdonképpeni továbbépítkezése, és azt kell hogy mondjam, hogy szerintem igazából erről szól ez a történet, mert az összes többi módosítás az EKÁER-rendszer kapcsán, NAV kapcsán, ezek bejöhettek volna korábban, a költségvetés tervezésének időszakában, akkor, amikor az adójogszabályokat fogadta el az Országgyűlés. Ez a jogszabály arról szól, hogy az újabb ilyen típusú sportpolitikai lépéseket elrejtették egy salátatörvénybe, elrejtették azt, hogy azok a cégek, amelyek vagyoni értékű jog ellenértékét fizetik ki az egyes szakszövetségeknek, adott esetben például annak kapcsán fizetnek ki komoly összegeket, hogy fogadásokat lehessen kötni, mondjuk, az adott bajnokság mérkőzéseire, na, ezek a játékadójukból leírhatják majd ezt a vagyoni értékű jog ellenértékét, tehát ezt a konkrét összeget.

Az a probléma ezzel, hogy a játékadó-bevé­teleket, azok felhasználását ‑ adott esetben, ha a Magyar Labdarúgó Szövetség használja ezeket fel -ellen­őrizheti az ÁSZ, áttekintheti egy-egy országgyűlési képviselő, ha adatigényléssel fordul a megfelelő helyre. Azt gondolom, hogyha ez komoly, adott esetben a labdarúgás tekintetében utánpótláscélokat is szolgál, akkor ez egy ellenőrizhető, transzparens történet lehetett volna. Azonban tételezzük föl, hogy mondjuk, egy adott összeget, amit játékadóba befizetett volna egy cég ilyen módon, egy az egyben odaad egy szakszövetségnek ‑ nyilván, ismerik a magyar sportéletet ‑, ami túlnyomórészt a magyar labdarúgást jelenti és az MLSZ-t jelenti. Ilyen módon többletbevételeket szerezhet egy szakszövetség, és itt van a következő módosításuk, ezt módosítják a sportról szóló törvény esetében, és ez hangzott el, egyébként már kritikusabban egy kormánypárti képviselővel kapcsolatban, hogy a szakszövetség tevékenységét egy rendelkezéssel kiveszik az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény hatálya alól, magyarán: közérdekű adatigényléssel nem lehet fordulni ilyen esetekben.

Egy zárt, titkosan kezelt körben, tulajdonképpen szűk jogszabályi keretek között van csak nyilvánossága annak, hogy mit is kezd egy szakszövetség ilyen esetben ezekkel a forrásokkal. Teljesen versenysport‑, profi sportcélokat szolgálva, a nyilvánosság kizárásával próbálnak elkölteni újra állami tízmilliárdokat. Ez zajlik egyébként évek óta, ez körülbelül a harmadik felvonása ennek a történetnek. Nyilvánvalóan olyan szinten volt ez elfogadhatatlan, hogy még a tegnapi nap délutánján kérte ki az Adatvédelmi Hatóság állásfoglalását egy fideszes képviselő, és még abból is kiderült, hogy alaptörvény-ellenes az eredeti szöveg, nemzetköziszerződés-ellenes és az Európai Unió jogszabályaival is ellentétes. Tehát azt gondolom, hogy ha ennek a három történetnek nem felel meg, ha egy Adatvédelmi Hatóság ennyire rövid idő alatt ki is mondja, akkor nagyon sajnálom, hogy egy ilyen jogszabályt az utolsó parlamenti hét hétfőjének délelőttjén sebtében beterjesztenek, több tíz milliárd átláthatatlan, a költségvetésből kiszivattyúzását lehetővé téve, és egyébként az állásfoglalás kapcsán még önök is kénytelenek elismerni, hogy bizony ez semmiféle jogszabálynak nem megfelelő ez a dolog.

Nyilván azt a módosítást meg kell tenni, ez a minimum, de álláspontunk szerint inkább nem kell tárgyalni a vonatkozó részeket. Benyújtottunk egy módosító indítványt, amely arról szól, hogy az Országgyűlés ne döntsön ezekről a kérdésekről, ne tárgyalja ezeket a kérdéseket, maximum azokat a pontosító és formai módosításokat fogadja el ebből a salátajogszabályból, amik tényleg szükségesek lehetnek, több tíz milliárd közpénz kiszivattyúzásához azonban ne legyen partner.

Köszönöm, hogy végighallgattak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 52 2014.12.16. 1:44  23-62

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön fair playt emlegetett, gyakran használja ezt a kifejezést.

Fair-e az, hogy a NAV-nak lehetőséget biztosít ez a tegnap benyújtott javaslat arra, hogy kis- és középvállalkozók tömegeit vegzálja majd, ellehetetlenítve a tevékenységüket? Fair-e az, hogy az EKÁER-rendszer kapcsán nagyon minimális felkészülési idővel, versenyhátrányt okozva nehezíti a magyar fuvarozók életét ez a javaslat, még akkor is, ha önök az áfacsalások felszámolásáról beszélnek folyamatosan?

Fair-e az, hogy a harmadik eleme a javaslatnak a sportélet kapcsán ‑ gyakran használta ön a „fair play” kifejezést ‑, fair-e az állami cégek sporttámogatási gyakorlata ma Magyarországon? Fair-e az, hogy ez a javaslat még átláthatatlanabbá tervezi tenni a sportági szakszövetségek támogatását? Fair-e az, hogy a társasági adókedvezményből támogatott klubok köre elég torz képet mutat? Fair-e az, hogy a társasági adókedvezményekből támogatott klubok között kiemelkedő a Felcsút, kiemelkedő a miniszterelnök kedvenc csapata, és milliárdok mennek teljesen presztízsberuházásokba?

Tudja, én nagyon partner lennék, és szerintem a frakciónk is, hogy teljesen fair és átlátható jogszabályi környezetben, kifejezetten a sporttámogatások tekintetében is… ‑ ez lenne az érdeke Magyarországnak és a magyar sportéletnek is. Azért emeljük fel a szavunkat ez ellen a javaslat ellen, mert ez nem egy fair javaslat. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 259 2014.12.16. 5:15  258-259

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egy hagyományos napirend utáni felszólalást szeretnék tenni, és talán meglepő is lesz ebben az ünnepi hangulatban, hiszen nagyon sokan kívántak már boldog karácsonyt. Én azonban szeretnék egy olyan társadalmi csoport érdekében szólni, akik szintén nagyon fontosak, remélem, sokak számára, számomra egészen biztosan. Ebben a karácsonyi időszakban van lehetőségünk mindannyiunknak, hogy végiggondoljuk a velük kapcsolatos törvényi, jogi hátteret.

Meglepő fordulattal a magyar labdarúgást szeretőkről, a magyar szurkolókról szeretnék itt napirend után szólni, hiszen az őszi idény a magyar labdarúgásban is véget ért. Teszem azért ezt napirend után, mert úgy gondolom, hogy a sportpolitika egyre hangsúlyosabb az önök politikájában. A mai napon is rendkívül gyorsan, egy mindössze egy nappal ezelőtt benyújtott jogszabályt fogadtunk el, fogadtak el önök pontosabban, hiszen mi az aggályainkat mondtuk el ennek kapcsán. Egyre-másra születnek szabályok, egyre-másra költi el ez a kormány a tízmilliárdokat labdarúgó-stadionok építésére, különböző sportlétesítményekre.

A szomorú helyzet azonban az, hogy mégis egyre kevesebb embert érdekel ez az egész, egyre kevesebben járnak mérkőzésre. Míg négy évvel ezelőtt a bajnokság átlag nézőszáma 3812 fő volt, addig az a szomorú helyzet volt az utolsó előtti fordulóban, hogy mindössze 1668 ember érdeklődött ‑ kevesebb, mint a felére esett vissza ez a nézőszám ‑ a magyar labdarúgás, az NB I iránt. Egyre-másra fideszes politikusok vezetnek labdarúgóklubokat, és ezek az új létesítmények, amelyeket építenek ezeknek a csapatoknak, sokszor bántóan konganak az ürességtől. Ott pedig, ahol igazán szükség lenne a változásra, a fejlesztésre, hadd beszéljek egy picit haza, gondolok itt Diósgyőrre, Miskolcra, évek óta kapavágás sem történik.

Tízmilliárdokat költenek el tehát presztízsberuházásokra, eközben a szurkolók egy jelentős része egy intézkedés okán nem jár rendszeresen labdarúgó-mérkőzésekre. Sokan csak legyintenek erre, sokan azt mondják, hogy majd változik ez a dolog, de a helyzet mégsem úgy fest. Azért is gondoltam itt, ezen az ülésen a napirend utáni hozzászólásra, mert a miniszterelnök egy meglepő nyilatkozatot tett az egyik bulvárlap internetes verziójában egy internetes látogató kérdése kapcsán. Azt mondta: „Nem tudjuk felmérni, hogy a létesítmények korszerűsítése mennyi plusznézőt eredményez, hiszen épp most vezették be a kártyarendszert, amiből óriási balhé van, és a szurkolók ellenállnak. Én is kiváltottam a kártyát, nem vagyok tőle boldog, de ha az MLSZ ezt találta ki, akkor alkalmazkodom hozzá.”

Az MLSZ pedig a sporttörvényre hivatkozik, azt mondja, hogy 2013. július 1-től névre szóló jegyekkel lehet a mérkőzéseket látogatni ‑ ez egyébként igaz ‑, ennek kapcsán pedig egyszerűbb, ha mindenki kötelezően kártyát vált ki. Nem beszélnék arról, hogy mennyire ésszerűtlen elemei is vannak ennek a kötelező kártyarendszernek, megtettem ezt személyesen akkor, amikor a bevezetésének lehetőségéről döntött az Országgyűlés. Sejtettem, hogy ez lesz ebből a helyzetből. Hát látható, hogy a miniszterelnök és az MLSZ között van egy egymásra mutogatás. Azonban azon a héten, amikor a költségvetést fogadta el az Országgyűlés, azon a héten, amikor számtalan nagyon komoly szociális megszorításról is döntött az Országgyűlés, akkor, amikor karácsony előtt ki kell mondjuk, hogy nagyon sokan, milliók élnek nehezen ebben az országban, akkor tízmilliárdokat nem lehet így elkölteni. Ez az álláspontom. Nem lehet kongó stadionokra költeni ezeket a tízmilliárdokat.

Ezért azt javaslom mindannyiunknak, hogy az ülésszak végét követően, az ünnepi időszak után gondoljuk újra itt a jogi hátteret. Jól látszik, hogy egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el, és azon kevesek, akik még kitartanak a magyar labdarúgás mellett, egyre türelmetlenebbek. Úgy ítélem meg, hogy mindent egybevetve tisztelet a magyar szurkolóknak. Ők egy lényegesen magasabb szintet képviseltek Európában, mint sokszor az utóbbi időszakban a magyar labdarúgásunk. Akkor, amikor azt jelezték, hogy a labdarúgás színvonala egyezzen meg a szurkolók színvonalával, nem azt várták ők, hogy sajnos a nézőszámok ennyire le fognak zuhanni. Ez elfogadhatatlan. Gondolom, önök is így gondolják.

Kívánom mindannyiunknak, hogy ez a helyzet változzon meg a téli időszakban, az ülésszak lezár­tával. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 204 2015.02.16. 2:03  203-206

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A látvány-csapatsportágakat érintő társaságiadókedvezmény-rendszer hatalmas segítséget jelenthetne a magyar sportnak és az utánpótlás-nevelésnek. Azonban ez a rendszer, mint ahogy azt bevezetésekor is és azóta is számtalanszor mondtuk, tele van kiskapukkal, buktatókkal, sokszor az utánpótlássport helyett ügyeskedők juthatnak ezáltal pénzhez. Sok esetben egy kis sportegyesületben nincs kellő információ egy-egy ilyen pályázat elkészítéséhez, a megfelelő vállalkozókkal nagyon nehéz kapcsolatba kerülni. Az utánpótlás-neveléssel foglalkozó kluboknak nagyon nehéz tehát támogatókat toborozni, sok esetben csak szülői segítséggel érhetnek el sikereket. És hát a politikai élet irányítói is több esetben befolyásolhatják, mely klubok és szakosztályok támogathatóak, melyek nem. Nyilván ezt cáfolni fogja államtitkár úr, nyilván akkor csak a véletlen műve lehet, hogy 3200 település közül pont Felcsút kapta a legnagyobb forrásokat már rögtön a rendszer bevezetésekor.

Az egyik labdarúgó-utánpótlásképzéssel foglalkozó egyesület szakmai vezetője néhány hete meglepő interjút adott, úgy nyilatkozott, létezik egy közvetítői rendszer is a klubok és a vállalkozások közé ékelődve. Ezek szerint a sajtóhírek szerint minimum 5, de akár 40 százalék is lehet a közvetítő jutaléka, ami viszont így nyilván nem szerepelhet a pályázatokban, így erre sokféle különböző, többnyire nem legális módszert találtak ki.

Kérdezem tehát államtitkár urat: évente mennyi, a látvány-csapatsportágakat érintő taós támogatást sikerült lehívni, és milyen nagyságú keretösszeget nem sikerült feltölteni? Ha létezik ilyen, hogy kívánja felszámolni a minisztérium az illegális közvetítői rendszer működését? Hogyan kívánja átláthatóbbá és ellenőrizhetőbbé tenni a társaságiadó-kedvezmény rendszerét a kormányzat? Hogyan kívánja elősegíteni, hogy a támogatások az utolsó fillérig valóban az utánpótlássportot támogassák?

Köszönöm, elnök úr. Várom megtisztelő válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 143 2015.03.03. 2:24  132-147

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban elhangzottak a vezérszónoklatok, és nem meglepő módon egyetértek az MSZP vezérszónokával, Tóth Bertalannal abban, hogy az Országgyűlésnek, a szakbizottságoknak kell vállalni többletmunkát ebben a kérdésben, illetve a kormánynak eddig is kötelezettsége lett volna kétévente beszámolni az Országgyűlés előtt az adott témában az energiastratégia kapcsán az alapadatokról, számokról, változásokról.

Én azt javaslom mindannyiunknak, hogy ne spóroljuk meg ezt a munkát az Országgyűlés tekintetében. Sokféle helyről jöttünk, az ország több részéből, és helyi képviselőként vagy egy-egy megyéből érkezőként nyilván sokféle szempont is határozhatja meg azt, hogy milyen látásmódunk alakul ki az energiastratégia kapcsán.

Ha már változtak a számok, ha már új helyzet van, új alapstratégia szükséges tulajdonképpen, akkor ezt a sokféle nézőpontot jó volna itt, a parlament előtt összegezni, szintetizálni, és valószínűleg ezek nem is feltétlenül pártpolitikai kérdések, hanem sokkal inkább egy-egy országrész, egy-egy megye, egy-egy terület stratégiai kérdései.

Mondom ezt azért is, mert Miskolc országgyűlési képviselőjeként jelenthetem, hogy olyan új, korábban nem várt fejlesztések és hatékony fejlesztések zajlottak le a térségben, mint például a geotermikus energia kapcsán konkrétan egy egész lakótelep, az Avas távfűtésének a kezelése, amely jelentős megtakarításokat jelenthetne, ha erre rendelkezésre állnának a megfelelő törvényhelyek. Tehát lényegesen lehetne csökkenteni ezáltal az avasiak távfűtésdíját is. De egyébként mindig utalok az ilyen napirendeknél például a borsodi szénmedence kérdésére, amelynek kapcsán felmerül a tisztaszén-technoló­giák alkalmazása is.

Tehát ezek mind-mind olyan kérdések, amelyeket, azt gondolom, hogy az Országgyűlés megvitathatna, új, innovatív gondolatokkal bővülhetne ez az alapstratégia. A kétéves beszámolás mint kötelezettség ott van az asztalon a kormány részéről, de azt javaslom, hogy az Országgyűlés, az országgyűlési képviselők ne spórolják meg azt, hogy elmondják a véleményüket Magyarország energiastratégiáját érintően. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 161 2015.03.03. 2:18  148-177

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban sokadjára módosítják azt a jogszabályt, amit semmiféle hatástanulmány nem előzött meg, és egyébként semmiféle gyakorlati tapasztalatuk sincsen ezzel kapcsolatban. A vasárnapi zárva tartás egyébként kudarcra van ítélve ‑ sokak meggyőződése ez. Egyetlen oka van annak, hogy önök ezt behozták: a piacon bizonyos gazdasági köröket akarnak előnyösebb helyzetbe hozni. Nem az első ilyen típusú törvény, ennek kívánnak önök megfelelni.

Ha ez nem így volna, akkor bizonyára nem azt tették volna a munka törvénykönyvével például az előző ciklusban, amit tettek. Csak tudják, nagyon sokan emlékeznek erre. Én például itt voltam azon az éjszakán, amikor éjfél után hozták be a munka törvénykönyvének módosítását, a korábbi munka törvénykönyvének totális szétverését. Akkor jó néhány képviselőtársammal itt vitáztunk még másnap délelőtt is, és próbáltuk felhívni a munkavállalók és az ország nyilvánosságának figyelmét arra, hogy mit művelnek önök az egyszerű emberekkel. Talán jobban értik már az alacsony keresetűek, munkavállalók, a bérből és fizetésből élők, hogy mit tettek önök akkor velük.

Merthogy Szatmáry képviselőtársam, ugye, néhány hete behozta ezt a vasárnapi munka százszázalékos pótlékáról szóló javaslatot, amit utána gyorsan visszavont, vagy nem tárgyalja az Országgyűlés, mert még további nagyon fontos egyeztetéseket kíván. Azt persze megszavazta akkor azzal a munka törvénykönyvével, hogy gyakorlatilag szétverték az akkor jól működő pótlékrendszert. Egy korábbi javaslatot is megszavazott, amikor a sztrájklehetőséget vették el a munkavállalóktól. Megszavazták önök azt is, hogy szétverték a munkavállalói érdekképviseletek lehetőségét arra, hogy egyébként felvállalják a munkavállalók érdekképviseletét. Mind-mind úgy teremtették meg minden egyes intézkedésükkel a rugalmas munkaerőpiacot, hogy a kiskeresetűeket, a bérből és fizetésből élőket rugalmasan kizsákmányolhatóvá tették a nagytőkéseknek és az oligarcháknak. Ezt tették önök.

Most is egy ilyen gazdasági csoport érdekét képviselik, harmadjára módosítják ezt a jogszabályt anélkül, hogy hatástanulmányok lennének, hogy megvárták volna a március 15-e utáni időszakot, hogy egyáltalán hogy működik ez az egész. Nem fog működni, jelentem. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 58 2015.03.09. 2:13  57-60

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is a hatalmas bankbotrányról, a fideszes bankbotrányról szeretnék kérdezni. Mondom ezt azért is, hiszen 2010 szeptemberében a Szász Károly vezette PSZÁF megvizsgálta a Buda-Cash tevékenységét, ez öt évvel ezelőtt volt, és mondom azért is, mert egy évvel ezelőtt engedték a DRB-bankcsoportot megalakulni, részint önök, azáltal, hogy ezeket a jogszabályokat elfogadták, részben a Matolcsy György vezette jegybank.

De ezzel a továbbiakban nem kívánnék foglalkozni, hiszen az emberekkel, a vállalkozásokkal és az önkormányzatokkal kell ebben a kérdésben foglalkozni, nekik kell segíteni. Hiszen 150 ezer embert érint konkrétan ez az ügy, 80 önkormányzatot és több ezer vállalkozást ‑ ők mind nagyon nehéz helyzetben vannak.

Sok minden elhangzott már a mai ülésen, azonban az nem egészen pontosan, hogy mit terveznek az önkormányzatokkal ebben a kérdésben. Több mint 3 milliárd forintjuk ragadt be az önkormányzatoknak a DRB-bankcsoportban, és elhangzott az államtitkár úr részéről, hogy mintegy 245 millió forintos rendkívüli támogatást kap ezek közül 67 érintett önkormányzat. Ez elsőre jól is hangozik, sokat beszéltek erről már a múlt héten is, azonban olyan információm van ‑ az utóbbi napok híre ez ‑, hogy ez a támogatás visszatérítendő, tehát egyáltalán nem egy olyan segítség, amelyet megkapnak az önkormányzatok, és ebben a nehéz helyzetben tudják használni, hanem néhány hónapon belül nekik ezt bizony vissza kell fizetni.

Tudni kell azt is ‑ ez is elhangzott ‑, hogy az OBA-lehetőség, ez a 30 milliós keret, a százezer eurós limit nem vonatkozik az önkormányzatokra, az önkormányzatok semmilyen módon a jelenlegi jogszabályok szerint nem kaphatnának kártalanítást, azonban önöknek módjuk van nekik segíteni. De nem ilyen visszatérítendő támogatással, nem ilyen „adok is meg nem is” módon, hanem olyan módon, hogy az önkormányzatok megkapják azt a pénzösszeget, ami a DRB-bankcsoportban bennragadt, mert így tudnak ők fenntartani intézményeket, rezsit fizetni, és így tudják kifizetni a munkabéreket.

Kérdezem az államtitkár urat: mikor segítenek végre az önkormányzatokon? Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 224 2015.03.09. 5:30  223-224

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon türelmesek voltak ellenzéki képviselőtársaim, és nem igazán tették kritika tárgyává azokat a körülményeket, ahogy most ezek a napirend utáni felszólalások elhangzanak. Nyilván mindannyian tanuljuk egy picit az új ülésezési rendet, az A-hetet, a B-hetet, de hadd mondjam el, hogy az egészen döbbenetes, hogy még délután 4 óra sincsen, és lassan egy órája egyetlen kormánytag sem követi figyelemmel azt, hogy egyébként napirend után mit mondanak el az ellenzék képviselői. (Taps az MSZP, az LMP és a függetlenek soraiban.)

(15.50)

Azok az ügyek, azok a kérdések, amiket felvetettek az ellenzéki képviselők az új ülésezési rend kapcsán, sajnos igazzá váltak, önök kéthetente kívánnak az Országgyűlésben tevékenykedni, ezt a hetet meg nem kívánják itt tölteni. Ez szerintem óriási probléma és kétségbeejtő, nyilvánvalóan korlátozza ez az Országgyűlés jogait.

Ha már esélyekről szól a napirend utáni hozzászólásom címe, ugyan nem tudom kormánytagnak elmondani, hogy esetleg vigye tovább ezeket a kérdéseket, ügyeket, de beszélnem kell egy február közepi rendezvénysorozatról, amelyet a Közmunkás Szakszervezet és a Magyar Szocialista Párt szervezett szerte az országban, megyeszékhelyeken kormányhivataloknál. Így volt ez egyébként az én választókörzetemben, Miskolcon is, ahol szintén a kormányhivatal előtt demonstráltak sok százan, és követeltek egyenlő esélyeket a leszakadó vidéknek és Kelet-Magyarországnak.

Azt tudom mondani önöknek, hogy azok a követelések, amelyeket megfogalmaztak, mind-mind fontos követelések, és mind-mind arról szólnak, hogy nem lehet sikeres egy olyan ország, ahol mintegy négymillióan élnek a létminimum alatt, nem lehet sikeres az az ország ‑ akármilyen számokat is mutatnak önök ‑, ahol a minimálbér reálértéke drasztikusan csökkent az elmúlt években, és nem lehet sikeres az az ország, ahonnan közel félmillióan vándoroltak el az elmúlt időszakban.

Követelték ezeken a demonstrációkon ennek a leszakadásnak, ennek a kétségbeejtő társadalmi feszültségnek az azonnali megállítását. Ebből rengeteg közbiztonsági probléma is fakad egyébként, amit önök nem hallanak meg. Több olyan követelés is megfogalmazódott, amik évek óta napirenden vannak: Európa-csúcs az áfa Magyarországon, és döbbenetes, hogy míg más európai uniós tagállamokban tömegével egy számjegyű ez az áfa, vagy adott esetben nulla százalék a kulcs az alapvető élelmiszereken, addig itt ilyen komoly adót vetnek ki elsősorban ezáltal a legszegényebb emberekre.

A dolgozói szegénység egyre mélyül Magyarországon, ugyan nem sokat beszél a kormány erről, igyekszik ezt elhallgatni, de az a helyzet, hogy ma azok, akik még dolgoznak is ezekben a válság sújtotta térségekben, például a minimálbérből élők sem tudják megkeresni a létminimumhoz szükséges összeget. Egy fontos követelés, hogy azonnal emelje a kormány legalább a létminimum szintjére a minimálbért. A közszféra bértábláját nem növelték az elmúlt években, egy-egy kiragadott szakmai csoport bérezésével foglalkoztak kizárólag. Egy komoly követelés a közszférában az 5 százalékos azonnali, de minimum 10 ezer forintos béremelés.

Csakúgy megfogalmazódott ez a követelés is ezeken a demonstrációkon, mint az, hogy egyébként a munka törvénykönyvét haladéktalanul vizsgálják felül, a közmunkások is tartozzanak a munka törvénykönyve alá, illetve valóban szóljon arról a munka törvénykönyve, amiről szólnia kell, azaz a munkavállalók jogainak a védelméről. Úgy legyen rugalmas a magyar munkaerőpiac, hogy az a munkavállalók érdekeit is szolgálja, ne rugalmasan kizsákmányolható munkavállalókat jelentsen ez. Haladéktalanul változtatni kell ezen. Egyébként az előző ciklusban a munka törvénykönyve vitáját éjszakára sikerült tolniuk, de akkor is számtalanszor elmondtuk ezt. Ma már munkavállalók tömegei érzik, hogy miről is volt szó akkor.

A korkedvezményes nyugdíjakról is szó esett. Ezeknek a rendszerét haladéktalanul vissza kell állítani, mert ma nincsen semmi sok olyan szakmai csoport számára, mint például a bányászok, a vegyiparban dolgozók, a kohászatban dolgozók; a korkedvezményes nyugdíjak rendszere mindenhol létezik Nyugat-Európában is.

Az, hogy az egészségügyben, az oktatásban és a szociális törvény kapcsán mi van, arról beszélt Tukacs képviselőtársam, illetve Teleki képviselőtársam; itt is siralmas a helyzet.

Én még egy nagyon rövid kitérőt tennék a közmunkások kapcsán. Nem elég, hogy ilyen elképesztően mély szociális problémák vannak, önök a töredékét biztosítják számtalan önkormányzatnak a közmunkáslétszámok kapcsán. Van olyan önkormányzat is Borsod megyében, amely 200 közmunkást igényelt, és mindössze 20-at tud mint keretszámot megkapni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tehát nem elég ez a siralmas szociális helyzet, úgy tűnik, hogy a közfoglalkoztatottaknak ez a nagy száma csak a 2014-es kampányévnek szólt.

Haladéktalanul változtassanak a politikájukon, vegyék észre, hogy Kelet-Magyarország és a vidék leszakadóban van. Esélyt mindenkinek! Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 32 2015.03.16. 3:03  31-37

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd jegyezzem meg, hogy a rendszerváltás óta ez az első interpelláció, amely elhangzik, amelyet a köztévé nem fog közvetíteni. Azt gondolom, hogy ez az önök szégyene, csakúgy, mint az, hogy egyébként több mint négymillióan kénytelenek a létminimum alatt élni ebben az országban. Ezt egyre többen látják.

A szegénység tehát nő és egyre mélyül az országban, és különös tekintettel mélyül a gyermekszegénység, hiszen a gyermekek mintegy 35 százalékának kell szembenézni komoly anyagi nélkülözéssel. Ez az egyik legrosszabb szám az Európai Unióban, még Romániában is kedvezőbb ez a szám, csak Bulgáriában rosszabb a helyzet.

Az állam 2012 óta már nem ad pénzt a Tárki ’90 óta évente megjelenő kiadványára, a Társadalmi Riportra, és a KSH nem közli bizonyos kutatásait, legfrissebb számait ebben a témában.

A létminimum egy olyan minimumjövedelem, amelyből meg lehet élni egy olyan színvonalon, amelyről a társadalom nagy része azt gondolja, hogy még éppen elfogadható. A tízmilliós magyar társadalomból mintegy 4,2 millióan, 1,4 millió háztartásban kénytelenek ilyen jövedelemből megélni. Az egy főre számított létminimum pedig a 87 510 forint. A létminimum alatt élőknél valamivel kevesebben, de jelentős számban élnek súlyosabb szegénységben vagy kirekesztett helyzetben, mintegy 3,2 millió ebben a legfrissebb szám. A jövedelmi szegénység alatt pedig, tehát ennek a határán vagy alatta ‑ ugye, ez a nettó 66 ezer forint ‑ mintegy 1,4 millió magyar kénytelen élni. Ez a szám a legrosszabbak között van az Európai Unióban.

A minimálbérből élő dolgozók mintegy 68 ezer forintot visznek haza, ennyi a nettójuk, ez 20 ezer forinttal marad el a létminimumtól, és jelentősen vesztett ez az összeg a reálértékéből az elmúlt években. Ezt egyébként a Századvég Intézet egy volt kutatója is bebizonyította. A minimálbérért dolgozók tekintetében írta le azt a számot, hogy mintegy 80 ezer forintot vett el az önök adórendszere tőlük az elmúlt években, míg több százezer forinttal nőtt azok bevétele, akik akár milliós jövedelemmel rendelkeznek. Egy legújabb szám szerint az szja-bevallók mintegy fele, 2,2 millió ember él létminimum alatt, keres a létminimum alatt. Ez egy egészen elképesztő szám! Európa-csúcs az alapvető élelmiszerek jelentős részének áfakulcsa, 27 százalék. Nem csoda tehát, hogy az önök kormányzása alatt a szegény szegényebb, a gazdag pedig gazdagabb lett.

Kérdezem miniszter urat: rendben van-e ez így? Mikor fogják végre a minimálbér nettó értékét legalább a létminimumhoz igazítani? Mikor fogják végre korrigálni az igazságtalan, a társadalmi különbségeket növelő, a dolgozói szegénységet egyre mélyítő adórendszert? Mikor csökkentik végre az emberek érdekében az alapvető élelmiszerek áfakulcsát?

Várom válaszát, miniszter úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 36 2015.03.16. 1:08  31-37

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Valóban, és egy internetes portál majd fogja, ahogy eddig is közvetítve volt interneten az ülés, úgyhogy nyilván ezt elemezgethetik, a magyar sajtószabadság egy jelentős ünnepének így feleltek meg. Úgyhogy azt gondolom változatlanul, hogy ez egy szégyen. (Zaj, közbekiáltások a Fidesz soraiból: Az, hogy hazudsz! ‑ Szégyen! ‑ Az elnök csenget.)

Szeretném tájékoztatni önt, hogy én interpelláltam önt, és egyébként szeretném önt tájékoztatni arról, hogy öt éve kormányoznak; egyszóval, jó reggelt kívánok, miniszter úr! A magyar társadalomban a különbségek jelentősen nőttek az elmúlt öt évben, ezt mindenféle adat bizonyítja. Jelentősen nőtt, több mint egymillióval a létminimum alatt élők száma. Ezt is mindenféle adat bizonyítja, akkor is, ha nem beszél róla, merthogy másról beszél és mellébeszél. Nem tájékoztatta arról a nyilvánosságot, hogy mintegy 27 százalék az áfa szinte az összes alapvető élelmiszernél. Ez Európa-csúcs. Jó reggelt kívánok, miniszter úr! Csökkenteni kellene az alapvető élelmiszerek áfakulcsát is. Nem beszélt arról sem, hogy mikor kívánják a létminimumhoz igazítani legalább a minimálbért, egyszóval: mellébeszélt.

Nem a magyar társadalom érdekében cselekszenek, ezért nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 354 2015.03.16. 4:50  345-355

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, 2011-ben egy nagyon komoly vita volt itt a munka törvénykönyvéről. Sokan emlékszünk rá, sokan megpróbálják ezt elfelejteni, most is kései órán vitázunk, de akkor még később kezdődött a vita, nagyjából egy óra, fél kettő környékén, önök ekkor gondolták lefolytatni a munka törvénykönyvével kapcsolatos részletes vitát. Ezt csak azért mondom el, mert való igaz, hogy ekkor önök gyakorlatilag tönkretették a munka törvénykönyvét. Úgy tették rugalmassá a munkaerőpiacot, hogy a magyar munkavállalókat rugalmasan kizsákmányolhatóvá tették. Elvették a munkavállalói jogokat már korábbi javaslataikkal is, például a sztrájktörvény módosításával fokozatosan leépítették a szakszervezetek lehetőségét arra, hogy fellépjenek a munkavállalók érdekében. Való igaz, hogy ekkor többek között a pótlékrendszert is tönkretették.

Megszüntettek pótlékokat, illetve jelentősen csökkentettek pótlékokat. Azt gondolom, hogy ezután az a lépés, amit most tesznek, ez egy töredék néhány nap vonatkozásában és a munkavállalók egy szűk csoportjának vonatkozásában. Nyilván ez pont több, mint ami eddig volt, pont annyival több, mint ami a javaslatban van, de több százezer munkavállaló számára ez nyilván semmiféle megoldást nem jelent.

Illeszkedik abba a képbe, amit önök eddig tettek. Fokozatosan, hétről hétre újabb és újabb ötletekkel kívánják tovább ellehetetleníteni a vasárnapi nyitva tartást, ami abból a szempontból érdekes mindenképpen, hogy munkavállalók egy jelentős része számára jelent hátrányt, mivel ők kénytelenek, ezért ez látszik már az üzletek nyitva tartásából, a hétköznapi, illetve a szombati időszakban akár este 8-10 óráig dolgozni, hiszen ebben az időszakban meghosszabbították az üzletek a nyitva tartásukat jelentős részben, a délutános pótlék viszont nem áll rendelkezésre.

Tehát ekkor nem kaphatnak ők semmilyen módon többletbevételt. Egyébként vannak olyan információink is, hogy vidéken például az, hogy öt órakor nem nyithatnak ki a boltok, komoly problémát jelent adott esetben több településen, az új jogszabályok szerint hat órakor van lehetőség kinyitni, ez főleg kistelepüléseken komoly problémát fok okozni. Figyeljenek erre oda, én azt kérem.

Nyilvánvalóan ez egy életképtelen javaslat. Akárhányszor fogják még toldozgatni-foldozgatni, ez a történet meg fog bukni, mint ahogy az országok túlnyomó részében megbukott, ahol ezt bevezették, sőt Európában, szerte Európában több országban most korrigálják ezeket a javaslatokat. Ha visszaállítanák a munka törvénykönyvében korábban, négy éve benne lévő pótlékrendszert, akkor, azt gondolom, hogy alacsony keresetű munkavállalóknak növelhetnénk meg jelentősen a bevételeit.

(22.40)

Ekkor szolgálnák igazából a munkavállalók érdekét, és nem azzal szolgálják az ő érdeküket, hogy szűkítik a lehetőséget az ő foglalkoztatásukra. Azt gondolom, ezt végig kellene gondolniuk, különösen annak a fényében, ma is elhangzott, hogy mintegy 2,2 millió szja-bevalló vall be a létminimumnál kevesebb havi bevételt. Ez egészen elképesztő szám szerintem. Én azt gondolom, az Országgyűlésnek mindent el kellene követnie azért, hogy ne legyenek létminimum alatt foglalkoztatott dolgozói szegények Magyarországon. Amit önök csinálnak, az ezzel ellentétes folyamat, mélyíti a dolgozói szegénységet. Nemcsak ebben csinálják ezt egyébként, hanem nyilván az, hogy a minimálbér reálértéke drasztikusan csökkent az elmúlt években, szintén ebbe az irányba mutat.

Egy szó mint száz, a javaslat ezért problémás. Ugyan a módosítás kapcsán egy tartózkodással illette ‑ ahogy Lukács Zoltán képviselőtársam elmondta ‑ a frakciónk a javaslatot, hiszen egy nagyon szűk körben ez előrelépést jelent, az egész módosítgatásuk, toldozgatásuk-foldozgatásuk visszautasítandó. Azt javasoljuk, határozottan felszólítjuk önöket, hogy állítsák vissza a munkavállalók jogait a munka törvénykönyvében, és adják meg az őket illető bért és az őket illető bérpótlékokat. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 272 2015.03.30. 9:18  261-282

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, egy olyan indítványról beszélünk ma, egy olyan törvényjavaslatról, amelyet megelőzött ötpárti egyeztetés, részint a frakcióvezetők között még néhány héttel ezelőtt, részint ma délelőtt is egyeztettünk arról, hogyan lehetne a rövid határidőknek megfelelő, mégis szakszerű és hatékony megoldásokat választani.

Valóban nem túl gyakori az elmúlt hónapokban, években az, ami e törvényjavaslat kapcsán elmondható, vagyis hogy az ellenzéki javaslatok is meghallgatásra találtak. Egy olyan előterjesztésről beszélünk, amely szerintem komoly társadalmi támogatottsággal is bír, hiszen a vizes sportágak hagyományosan magyar sikersportágak az olimpiák tekintetében is, és ha csak a vízilabdát emeljük ki, nyilván egy olyan látvány-csapatsportágról beszélünk, amely tradicionálisan nagy sikereket tudhat maga mögött, és reméljük, maga előtt is. Tehát mindenképpen egy olyan nemzetközi torna, egy vb rendezése előtt áll 2017-ben Magyarország, amelyen komoly sikereket érhet el, és ennek komoly társadalmi támogatottsága is lehet.

Sokszor indok nélkül tárgyal az Országgyűlés nagyon gyorsan, kapkodva különböző jogszabályokat. Ezeket rendszeresen el is mondjuk, én is számtalanszor mondtam el ezt az Országgyűlésben más javaslatok kapcsán. Azonban most az a helyzet, hogy sikerült ezt a rendezési jogot elnyerni, még ha Mexikó visszalépése kapcsán is ‑ mondjuk ki ezt is ‑, ami indokolttá teszi a gyors gondolkodást arról, hogy merre tovább. Indokolttá teszi azt, hogy ezt a folyamatot, amennyire lehet, rendezett mederben, de gyorsítsa az Országgyűlés a saját keretei között.

A műszaki tartalomról nyilván nagyon sokan nagyon sokat fognak még vitázni a közéletben, azonban ez mégis egy pályázat része volt. Azt gondolom, hogy akárcsak a londoni olimpián, ahol az ottani uszodakomplexumnak is volt állandó része, amely az olimpia után is rendelkezésére áll az ottaniaknak, de voltak mobil, ideiglenes lelátószakaszok ott is és ideiglenes építmények, amelyek nyilván csak az adott tornán álltak rendelkezésre, úgy ítélem meg, hogy ez egy jó döntés, hogy egy állandó 5 ezer főről beszélhetünk az uszodakomplexum kapcsán, és mintegy 14 ezer fő elhelyezésére ideiglenes lelátók szolgálnak. Ez is azt mondatja velem, hogy jó lehet ez az előterjesztés ebben a formában, és megalapozott a történet.

Hadd mondjam el az Országgyűlés nyilvánossága előtt, és azoknak is, akik még ezen az órán követik az Országgyűlés munkáját, hogy ezzel együtt a délelőtti egyeztetésünkön is már jeleztem, hogy több aggályunk is van az előterjesztéssel kapcsolatban, és módosító javaslatokat is tettünk azért, hogy jobb legyen ez az előterjesztés. Néhány dologban meg fog maradni nyilván a kérdőjel az ellenzéki képviselőkben, lehet, hogy lesz, aki ezt még keményebben elmondja. Nyilván egy olyan helyzetben, amikor a közbeszerzések ilyen formában dőlnek el, amikor a hatósági eljárások ennyire lerövidülnek, ebben van kockázat. De azt is mondjuk el, hogy egyébként példa nélküli, hogy ilyen volumenű rendezvényt ennyi idő alatt próbál meg egy ország lebonyolítani. Azt gondolom, hogy ez a küzdelem összességében a sok kockázattal és a sok kérdőjellel együtt is támogatandó inkább, ennek szól az összefogás lehetősége ebben a konkrét indítványban.

Kifogásoltunk jó néhány dolgot, és a XIII. kerületi képviselőnk, Hiszékeny Dezső is tett javaslatokat, illetve a XIII. kerületi önkormányzattal is folytattak egyeztetéseket. Ezt mondta az államtitkár úr is.

(20.30)

Örülök annak, hogy a TAB javaslata a parkolóhelyekre vonatkozó javaslatunkat akceptálta. Azt gondolom, hogy egy ilyen volumenű világbajnokság kapcsán 150 személygépkocsi elhelyezésére alkalmas parkolóhely édeskevés lett volna. Ebben növelték a létszámot.

Komoly aggályunk volt a zöldszempontokat figyelembe véve, az érintett területek fapótlása kapcsán. Ugye, több mint ötszáz fa található az érintett ingatlanokon a XIII. kerületben. Az eredeti javaslat gyakorlatilag nem tette volna kötelezővé ezeknek a pótlását adott esetben, ha az építkezések során ezek kivágásra kerülnek. Az egyébként, hogy a XIII. kerület erre vonatkozó rendelete vonatkozik a javaslatra, illetve hogy a XIII. kerülettel kötelező egyfajta megállapodást kötnie az építtetőnek a fapótlásról, megfelelő garanciát jelenthet, hiszen ez feltétele is a használatbavételi engedélynek az uszodakomplexum esetében. Azt gondolom, előrevitte az ügyet, hogy ezt sikerült elfogadni.

Nem riogatásból, hanem komoly aggályunk volt annak kapcsán, hogy az árvízvédelemmel mi a helyzet. Rendelkezett néhány bekezdése ennek a javaslatnak az árvízvédelmi kérdésekről. Nem véletlenül kell ezt az asztalra tenni, hiszen néhány éve volt az elmúlt száz év legnagyobb árvize a Dunán, és fel kell készülni minden eshetőségre, érintett lehet egy nagyobb árvíz esetén ez a XIII. kerületi terület. Hogy befogadták azt a javaslatunkat, amely úgy szól, hogy az árvízvédelmi mű megvalósítása a létesítményfejlesztési ingatlanon létesítendő épületre vonatkozó használatbavételi engedély kiadásának a feltételét képezi, magyarán, hogy akkor lehet használatba venni az elkészült létesítményt, ha megfelelő és az előírásoknak megfelelő az árvízvédelmi létesítmény, ez is megfelelő garancia.

Volt még számos javaslatunk, egyet még itt hadd emeljek ki, hogy annyi mindenre kapott már felhatalmazást a kormány, és annyiszor vitáztunk akár Bánki Erikkel is annak kapcsán, hogy ez rendben van-e. Itt is volt az előterjesztésben nem szereplő ingatlanok bevonására, további ingatlanok bevonására lehetősége a kormánynak. Én ezt egy példaértékű dolognak tartom, remélem, más előterjesztéseknél is figyelni fognak erre, az általános felhatalmazás helyett sikerült beszélnünk arról önnel is meg a kormánybiztos úrral is, hogy mi a konkrét probléma. Az a konkrét probléma, hogy az ugrótorony létesítésének a helye még nem tudható ebben a pillanatban. Ezért sikerült úgy módosítani ezt a javaslatot, hogy erre vonatkozzon a kormánynak adott felhatalmazás, a többi ingatlan pedig tételesen szerepel az 1. számú mellékletben. Azt gondolom, hogy ez egy olyan kompromisszumos javaslat volt, ami erre konkrétan feltétlenül szükséges volt, egyéb felhatalmazás meg nem szükséges ebben a tekintetben.

Összességében véve azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon nagy kihívás az ország előtt. Szerintem ez önöket is ennyire meglepte, tehát nyilván örömteli, hogy sikeres volt ebben Magyarország, de legalább akkora meglepetés lehetett ez önöknek is, mint sokaknak az országban, pozitív értelemben mondom persze. A szűk határidőkkel együtt azt mondom, hogy ez a javaslat úgy, hogy a módosító indítványainkat befogadták, illetve sikerült a Törvényalkotási bizottság előtt ezeket módosító indítványba önteni, így támogatható.

Szeretnénk azonban a továbbiakat is figyelemmel kísérni, a beruházás megvalósítását is és azt, hogy mi a sorsa ennek a világbajnokságnak. Reméljük, komoly, nagy nemzetközi sikert ér el itt Magyarország sportszakmai téren is meg konkrétan is, tehát hogy a csapataink és a sportolóink is sikeresek tudnak majd lenni. Ehhez, azt gondolom, hogy nekünk a megfelelő feltételeket biztosítanunk kell még a nehéz körülmények között is, amit nyilván látni kell, a költségvetés és az ország állapotának körülményeit. Ezzel együtt támogatni tudjuk a javaslatot, és azt gondolom, hogy az egyeztetés körülményei, a mechanizmusa példaértékű kellene hogy legyen számos területére az életnek Magyarországon.

Abban reménykedem, hogy a kormánypártok az emberek hétköznapjait alapvetően érintő javaslatokban hasonlóan figyelembe fogják venni már a javaslatainkat, és egyébként a sportélet tekintetében is felvetődhet az is, hogy a későbbiekben konszenzusos döntések határozzák meg az egyes sportfejlesztéseket, nem úgy, mint például a felcsúti létesítmény esetében, vagy meghallgattatnak az ellenzéki vélemények adott esetben, például a kötelezően bevezetendő szurkolói kártyával kapcsolatos aggályok kapcsán is.

Azt szeretném jelezni Bánki képviselőtársamnak is és mindenkinek, aki ezekben dönthet, hogy nyitottak vagyunk ezeknek a jogszabályoknak a megjavítására is a sportszerető állampolgárok és a magyar emberek érdekében. Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 280 2015.03.30. 1:03  261-282

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engem is talán Schiffer képviselőtársam hozzászólása ihletett meg e rövid időre. Nyilván én is elemezhetném azt, hogy milyen módon érhető tetten többször például a különutas politikájukban, a külön indulásuk kapcsán az együttműködésük a kormánypártokkal, mégse erre helyezném ennek a napirendnek a kapcsán a hangsúlyt.

Felvetett még két dolgot itt: kifejezetten zöldszempontokat, a fapótlás szempontjait és az árvízvédelmi szempontokat; ő is, más is. Hadd erősítsem meg, hogy a mi javaslatunkra került be a fapótlás, aminek kapcsán a XIII. kerülettel is meg kell állapodni, teljes körű fapótlást kell adott esetben tenni, és az árvízvédelmi létesítmény kapcsán az építtető elsőrendű árvízvédelmi művet létesít, a használatbavételi engedélyig ennek el kell készülnie. Ez az Újpesti rakpartot is magában foglaló területen van. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát azt kell mondjam önöknek, hogy ez a két bekerült módosító indítványunk jobbá tette az előterjesztést. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 76 2015.03.31. 4:14  59-91

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nagy egyetértés van a pártok, frakciók képviselői között abban, hogy ezt az emléknapot megtartsa innentől Magyarország, hogy az előterjesztést támogassa, hiszen hungarikum a magyar védőnői szolgálat, amely idén százéves. Méltó és szimbolikus jelentőségű ez az előterjesztés tehát. Azonban hangsúlyoznám emellett azt, hogy milyen áldozatkész munkát végeznek, milyen nehéz körülmények között és milyen alacsony anyagi megbecsülés mellett a védőnők ma Magyarországon. És ráadásul különös hangsúlyt adnék annak, hogy például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a mintegy 500 védőnői állás közül ma is 30-40 betöltetlen, erről több hír is szólt az elmúlt időszakban. Ahogy írták ezekben a hírekben, elsősorban a végeken, tehát azokon a területeken betöltetlenek ezek az állások, ahol talán a legnagyobb szükség lenne a védőnőkre. Úgyhogy én arra kapacitálnám a kormányt, hogy amellett, hogy ez a szimbolikus elismerés megtörténik, valóban kézzelfogható lépésekre is szükség van, ezt a hungarikumot, a százéves magyar védőnői szolgálatot szerintem ilyen módon is meg kell becsülni.

Mindamellett ‑ lehet, hogy meglepő módon ‑ én gyarapítanám egy kicsit a szimbolikus jelentőségű javaslat tartalmát, bár nem konkrét módosító indítvánnyal, csak egy felvetéssel. Választókörzetem egyik települése Parasznya, ahol Wagner Viktória, az egyik legismertebb magyar védőnő, zöldkeresztes védőnő született, itt élt jó időt a településen, majd Miskolcon és környékén is élt fiatal korában, itt található a mai napig az önkormányzat tulajdonában álló szülőháza. Ő a védőnők körében talán a legelfogadottabb, legismertebb, legszimbolikusabb alak ebből az elmúlt száz évből, osztatlan tisztelet övezi a nevét mindenki körében. Évről évre megemlékeznek róla, ellátogatnak a szülőházához, itt van egy emléktábla, és a halála után részint Kiskundorozsmáról idegyűjtötték a hagyatékát védőnők, a Magyar Védőnők Egyesülete és azok, akik segítették ezt a munkát. Azonban maga az épület, azt gondolom, nincs méltó állapotban az ő emlékéhez, és a hagyatéka kezeléséhez ebben a formában nem megfelelő. Nyilvánvalóan Parasznya egy kistelepülés, nincs lehetősége ezt az épületet önálló erőből megfelelő állapotba hozni, én azt javaslom, hogy ezt a centenáriumot használjuk fel arra is, hogy méltó emléket állítsunk neki is. Azt kérem államtitkár úrtól, hogy közvetítse a kormány irányába azt a kérésemet, hogy találjunk forrást arra, hogy ezt az épületet megfelelő állapotba hozzuk, Wagner Viktória hagyatékát megfelelően be tudjuk mutatni akár szélesebb nyilvánosságnak is; szakmai körökben, tisztelői körében, a magyar védőnő-társadalom körében nyilván így is ismert ez a dolog, hogy ott van az ő hagyatéka, kisebb csoportok látogatnak rendszeresen oda, de azt gondolom, ennél sokkal méltóbban is meg lehetne róla emlékezni.

Tehát amellett, hogy a hétköznapok küzdelmére, az anyagi megbecsülés hiányára, a nehéz munkakörülményekre is felhívtam a figyelmet az előterjesztés kapcsán, amit természetesen támogatunk, ezt már Bangóné Borbély Ildikó a frakciónkból elmondta, emellett erre a választókörzetemet és Parasznya községet érintő problémára is fel szerettem volna hívni a figyelmet. Kérem államtitkár urat, segítsen ennek a problémának a kezelésében a méltó megemlékezés érdekében. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 68 2015.04.07. 2:05  67-70

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Segítsen nekem, hiszen eddig nem sok konkrétumot tudhattunk meg Lázár János válaszaiból. Én a külügyi tárcához intéztem kérdésemet, nyilvánvalóan a Quaestor-üggyel kapcsolatban, hiszen nem telik el nap, hogy ne kerülne újra ellentmondásba a kormány ebben a konkrét ügyben. Bár önök mindent megtesznek, hogy lassan szinte sose ismert emberként tüntessék fel Tarsoly Csabát, eközben óránként érkeznek a hírek, hogy a Fideszhez ezer és egy szálon kötődik.

De ami Magyarország szempontjából sokkalta fontosabb, az az, hogy önök milyen megfontolások alapján döntenek közpénzek sorsáról. Ezzel kapcsolatban már sokkal több a homályos részlet. A Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatása szerint folyamatosan figyelte a kormányzat a pénzügyi eseményeket, ezért döntött a minisztérium vezetése, hogy kiveszi a közpénzt a Quaestorból. Ezt a verziót már másnap fölülírta maga a miniszterelnök nyilatkozata, miszerint személyesen ő adott erre utasítást egy kormányülésen. Ezt követte Lázár János és Giró-Szász András közös sajtótájékoztatója, amelyen felmerült ezzel kapcsolatban egy kérdés, hogy ez a kormányülés mikor is volt egyáltalán, és erre olyan hihetetlenül konkrétan sikerült válaszolni, mint hogy valamikor március első napjaiban. Pedig a hírek szerint egyetlen kormányülést sem tartottak ebben az időszakban. A történet újabb fordulatot vett, Giró-Szász András szerint nem is a miniszterelnök tapasztalata vagy életösztöne, hanem egy eddig gondosan titkolt, Varga Mihály-féle jelentés alapján hozta meg döntését, mely február 25-én már elkészült.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az, hogy egy olyan történetet próbálnak az emberekkel megértetni, olyan történetet próbálnak nekik eladni, ami napról napra változik, és a kormánytagok egymást javítgatják, ez már önmagában is elgondolkodtató és nagyon szomorú dolog.

De felmerül a kérdés: valóban készült-e ilyen jelentés? Mit tartalmazott, és kik tudtak róla? Illetve az önök minisztériumával kapcsolatban is adódik a kérdés: ez alapján döntöttek-e a közpénz kivételéről a Quaestorból?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 230 2015.04.20. 4:43  229-230

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szó volt ma már az MVM-ről és az MVM szponzorációs és hirdetési ügyeiről, tehát úgy is hangozhatna a kérdés, hogy kiket és miért támogat az MVM, hiszen nemrég látott napvilágot az a hír, hogy az éves költségvetése az MVM-csoportnak ezen a téren mintegy 10 milliárd forint. Ez az egyik legbővebb a hazai vállalatok sorában, nagyjából harmadennyi az, amit a MOL hasonló célra tud például fordítani, amely egy hasonló nagyságrendű cég. A legnagyobb, mintegy 5 milliárdos tétel 2013-ban az Andy Vajna kormánybiztos felügyelete alatt álló Magyar Nemzeti Filmalaphoz került, de felfedezhetünk a nemrég napvilágot látott listán olyan szereplőket is a 2014 áprilisáig megkötött szerződések között, mint a Mahir Kiállítás és Rendezvény Kft., a Hung-Ister vagy akár az 550 milliós tétel, a Vivaki nevű cég.

Ezek a reklámköltések elképesztő nagyságrendet öltenek, az elmúlt négy évben mintegy megtízszereződtek, egészen elképesztő ez a szám, 2009-ben még 165 milliót ért csak ‑ ezt idézőjelben mondom ‑ a hirdetések nagyságrendje, tavaly már ez megközelítette, csak a hirdetések, a másfél milliárdot. 2014 első fele is láthatóan hozta ezt a szintet.

Az MVM-csoporttól számtalan kormány közeli médium kapott támogatást, hirdetési lehetőséget, mondhatnám itt akár a Magyar Nemzetet, Heti Választ vagy a Magyar Hírlapot is, és az MVM reklám- és szponzorációs politikájában megjelenik számos hazai sportklub is. Egy előttem elhangzott, Heringes Anita képviselőtársam által elmondott azonnali kérdés is vonatkozott arra, hogy a sportpolitika támogatási rendszere az MVM tekintetében is felvet kérdéseket, van arra gyanú, hogy kifejezetten politikai döntések kapcsán érnek célt ezek a támogatások. Kulturális mecénásként is megjelenik az MVM. A listából látható, hogy számos kormány közeli előadót támogattak, miközben nagy múltú fesztiválok kevésbé részesültek ‑ vagy egyáltalán nem ‑ az MVM kereteiből.

Adódik a kérdés, ki dönt ezekről a kérdésekről, hiszen mintegy 10 milliárd forintról beszélünk, elképesztő nagyságrendről egy állami cégnél. Ki dönt arról, hogy az MVM hirdetési és támogatási tevékenységének keretösszege hogy kerül felhasználásra? Ki dönt valójában erről a kérdésről? ‑ nem formálisan kérdezem. Ki dönt arról, hogy mely szervezet jut támogatáshoz és mennyit kaphat? Itt hadd mondjam el, képviselőtársaim, Miskolc országgyűlési képviselőjeként el kell mondjam, hogy számos sikeres sportklub van Miskolcon is, számos sikeres kulturális rendezvényt tudhat a város magáénak, a kulturális rendezvények tekintetében néhányról önök is hallhattak: operafesztivál, kocsonyafesztivál vagy az egyre nagyobb sikernek örvendő filmfesztivál. Ezeket a rendezvényeket nem támogatják az állami cégek ‑ és így az MVM sem ‑ megfelelő szinten. Hadd mondjak olyan kiemelkedő sporteseményeket hozó sportklubokat Miskolc életében, mint a DVTK csapatai és a most méltán nagy elismerésre számot tartó Miskolci Jegesmedvék jégkorongcsapata, amely bajnok, MOL Liga-győztes és kupagyőztes is lett.

Miskolcon működtet az MVM fűtőműveket, 2012-ben 10 milliárd forint volt ezek árbevétele, 2013-ban 7 milliárd forint. Ezt az árbevételt nyilvánvalóan a miskolciak forintjai adják, az MVM támogatása, sport- és kulturális mecenatúrája, hirdetései azonban nem jelennek meg a város életében. Ezért határozottan arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat és a kormány tagjait, hogy vegyék figyelembe Miskolcnak ezt a jogos elvárását, a miskolci közélet, közvélemény jogos elvárását.

Miskolc is ott van a porondon, Miskolcon is vannak fűtőművei az MVM-nek, okkal-joggal tarthat igényt arra a város, hogy támogassa az MVM a város sportklubjait és a város kulturális életét. Köszönöm, hogy meghallgattak, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 40 2015.05.04. 2:27  39-42

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MVM hirdetési és szponzorációs költségvetése mintegy 10 milliárd forint, ez az egyik legbővebb a hazai vállalatok sorában. Példaként mondhatnám, hogy a MOL is csak mintegy harmadennyit szán hasonló célokra.

Ebben a kalapban számtalan, vitát kiváltó tétel található, milliárdokkal bővült ez az elmúlt időszakban és új irányokat is látni. A legnagyobb, mintegy ötmilliárdos tétel 2013-ban például az Andy Vajna kormánybiztos felügyelete alatt álló Magyar Nemzeti Filmalaphoz került. Az MVM által ’14 áprilisáig megkötött reklámcélú szerződések nemrég napvilágot látott listáján a Mahir, a Hung-Ister és a Vivaki neve is szerepel.

(12.20)

Míg konkrétan az MVM reklámköltése az elmúlt négy év során közel megtízszereződött az adatok szerint, 2009-ben listaáron mintegy 165 millió forintot érő hirdetésekben jelent meg, most már ez a szám ezekre a hónapokra gyakorlatilag évi másfél milliárdot ér el.

A legnagyobb hirdetési megrendelések az MVM-csoporttól számtalan olyan orgánumhoz kerültek, amelyek kormány közeliek, annak mondhatók; számos hazai sportklub életében is részt vesz az MVM, kulturális projekteket is támogat. A sport- és kulturális támogatások tekintetében is sokszor felmerül a kormányközeliség, sokszor nyernek kormány közeli előadók például támogatásokat. Adódik a kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy ki dönt az MVM hirdetési és támogatási tevékenységéről, a konkrét keretösszegekről.

Örülök, hogy ön válaszol, ismert borsodi kötődése, így hadd kérdezzem Miskolcról is, hiszen Miskolcon is vannak jelentős szurkolói bázissal rendelkező csapatok, eredményes sportágak, nívós kulturális rendezvények. A kulturális rendezvényekből csak néhányat, az operafesztivált, az egyre híresebb filmfesztivált említeném. A sportteljesítmények közül pedig a DVTK csapatai mellett megemlíteném a Miskolci Jegesmedvéket is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amely csapat mindent megnyert, ahol idén elindult.

Van az MVM-nek több fűtőműve is Miskolcon. 2012-ben 10 milliárdos bevétel keletkezett ebből (Az elnök ismét csenget.), ’13-ban 7 milliárd, ezt miskolciak adóforintjai adják.

Kérdezem tehát államtitkár urat, hogyan és mi alapján dől el, mit támogat az MVM. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 218 2015.05.04. 5:14  217-218

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szó esett már sokszor a parlamentben, így a mai napon is a devizahitelesek helyzetéről. Ezekben a napokban többmillióan kapják meg tulajdonképpen az elszámolást, több mint 2 millió levelet postázott ki részben, illetve ezekben a napokban a posta a számukra. Önök ehhez az elszámoláshoz nagy reményt fűztek, azt mondták, hogy nagyon drasztikusan csökken majd az adósok törlesztőrészlete, egyfajta igazságot tesznek ezzel a lépéssel. Azonban nagyon sokan írtak számomra miskolciak is ‑ hiszen Miskolc országgyűlési képviselőjeként kerestek meg ‑, olyan családok, akik nagyon csalódtak, amikor kézhez vették az elszámolásokat.

Politizálhatnánk most abban a tekintetben, hogy visszamegyünk ’10-ig és megnézzük az akkori árfolyamokat, hiszen lényegesen kedvezőbbek voltak az árfolyamok, körülbelül 185 forint volt a kormányváltáskor egy svájci frank, és ez részint az önök politikája miatt romlott, azonban szerintem inkább érdemes a megoldási lehetőségeken gondolkodni, hiszen az nem lehet, hogy több tízezer család, több százezer ember kerüljön lehetetlen helyzetbe ebben az országban.

Először is nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt években! Először is itt volt a végtörlesztés, amely tulajdonképpen 180 forinton egy kedvezményes lehetőséget biztosított elsősorban a fizetőképesebb adósoknak rendezni a tartozásukat. Nyilvánvalóan itt a legnehezebb sorban lévők vagy a legnagyobb tartozással rendelkezők nagyon nehezen tudták volna egyáltalán így végtörleszteni az ő hiteleiket, nyilván a leginkább rászorulóknak nem sikerült ilyen módon segíteni. Itt volt az árfolyamgát, amely nem megoldotta a problémát, hanem elodázta, igaz, átmeneti könnyebbséget jelenthetett. És itt volt ez az elszámolás, amely már nem a kedvezményes 180 forintos árfolyamot használta, hanem nagyjából 256 forintról volt szó. Tehát mind a kormányváltáskori árfolyamhoz képest, mind a kedvezményes árfolyamhoz képest egy lényegesen rosszabb helyzetbe kerültek azok az adósok, akik az elszámolás hatálya alá kerültek.

Sokszor hivatkoztak arra, hogy megvárják a Kúria döntését, hogy hogyan foglal állást a Kúria a szerződéseket érintően. Egyértelmű volt ez a döntés nyilván az árfolyamrés és az egyoldalú szerződésmódosítások ügyében, ezeket semmisnek minősítette ez a döntés. Az önök értelmezése, hogy itt bármiféle ajándékról volna szó a hitelesek részére, nyilván téves, a hitelesek azt kapják vissza, amilyen forrásokat jogtalanul elvettek tőlük. És tulajdonképpen előáll az a helyzet, amikor önök már lezártnak tekintik ezt a társadalompolitikai kérdést, amely elképesztően sok embert nyom ebben az országban. És pont azokat a döntéseket nem hozzák meg álláspontom szerint ebben az időszakban, ami a legnehezebb sorban levőknek volna fontos.

Számtalanszor beszélt a kormány és a KDNP is a magáncsőd intézményéről ‑ nagyon jó nemzetközi példák vannak erre ‑, azonban mind a mai napig nem történt semmi. Sok-sok magyar családnak jelentene ez könnyebbséget, megoldást. Számtalan nyugat-európai országban, nagy múltú demokráciákban is van példa például a szabad elsétálás jogára, ami tulajdonképpen arról szól, hogy ingatlannal fedezett jelzáloghitelek esetében az adós a további fizetéstől mentesül, ha lemond a fedezetről. Egyszerű tehát ez a logika: a bank folyósított egy hitelt egy adott fedezettel együtt, tehát elegendőnek találta adott esetben az ingatlanfedezetet, és nyilvánvalóan kockázatot vállalt ő is azzal, hogy a hitelt visszakapja-e. De a fedezet egyértelműen az ingatlan, és nagyon sok olyan ország van, ahol tulajdonképpen új életet kezdhetnek az adósok az ingatlanfedezetről való lemondás után.

Ha ebbe az irányba mozdulna el az állam, ez egy olyan lehetőség lenne, amely fontos elmozdulás lenne rengeteg családnak. Ebben valódi feladata lehetne az eszközkezelőnek is, a későbbiekben akár egy olyan ingatlanállomány is kialakulhatna, amely egy valódi bérlakásprogram alapjait biztosíthatná. Mindenesetre az elég egyértelmű, hogy a helyzet nem maradhat így, válaszok és megoldások kellenek, és valódi megoldások, nem félmegoldások.

Ezért arra szólítom fel a kormányt, hogy haladéktalanul kezdeményezzenek megbeszéléseket, tárgyalásokat az érintett hitelesekkel, a bankokkal, a Bankszövetség képviselőivel, és szülessen olyan megoldás, amely valóban megoldja ezt a problémát, hiszen ez mindenkinek az érdeke, mind az embereké, mind a bankoké és mind a magyar államé. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 116 2015.05.11. 2:10  115-121

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Miskolcon a szocialista városvezetés nagy hangsúlyt fektetett a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos fejlesztésekre. Ennek keretében indított el a város és vállalkozópartnerei egy geotermikus energiaprojektet. Magyarország és a térség legnagyobb geotermikus hőt hasznosító rendszere végül 2013 májusában került átadásra, amely több mint 26 ezer miskolci háztartást és több mint száz intézményt, fóliasátrakat, ipari üzemet lát el környezetbarát hővel.

2015 márciusában a miskolci geotermikus projekt elérte a geotermikus energiatermelésből az 1 millió gigajoule hőértékesítést Miskolcon. A helyi hőszolgáltató, a MIHŐ Kft. az országban egyedülálló módon négy különféle megújuló energiát hasznosít a távhőszolgáltatás rendszerében: a napkollektor­rend­szer energiáját, biogázt, biomasszát, valamint a legjelentősebb mértékben geotermikus energiát. Mindezen projektek szintén a szocialista városvezetés alatt indultak.

Európában is egyedülálló, hogy a geotermikus energia bevonásával a Miskolcon szükséges hő több mint 40 százalékát a megújuló energiaforrások felhasználásával állítják elő. A környezettudatos gondolkodás mellett az ilyen módon megtermelt hő jóval olcsóbb, mint a fosszilis energiahordozók segítségével előállított. Sajnos azonban ez nem jelenik meg a miskolciak távhőszámlájában. Hogy miért? Azért, mert a távhő hatósági áras, árát miniszteri rendeletben határozzák meg, de a miniszteri rendeletben sajnos nem veszik figyelembe azt, hogy Miskolcon jóval olcsóbb a távhőszolgáltatáshoz szükséges energia előállítása, így a miskolciak számára nem lehet olcsóbb a távfűtés. Ráadásul a miniszteri rendelet miatt a MIHŐ Kft. emelt áron kénytelen megvásárolni a geotermikus energia segítségével megtermelt hőt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mikor fog érvényesülni a miskolci távhődíjakban az olcsóbb geotermikus energia? Mikor lesz olcsóbb a távhő a miskolciak számára? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 120 2015.05.11. 0:58  115-121

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nem áll módomban elfogadni a válaszát. Több okom van erre. Először is, amit a mi városvezetésünkről mondott, nyilván abban az időben volt 5 százalékos áfakörben a távhő, tehát eleve ez egy csökkenést jelentett, és egyébként az alapdíj is jelentősen csökkent, de erről nyilván nem is beszél. Arról sem beszél, hogy a lakások mintegy egyharmada az energiahatékonyság keretében megújult, hiszen egy ilyen pályázatban vehetett részt. Önök ezeket a pályázatokat leállították, így nem folytatták ezt a munkát.

Szakértők szerint további csökkenés lehetne Miskolcon a távhőárakban, mintegy 20 százalékos, akkor, ha a geotermia hasznát, az olcsóságából fakadó teljes hasznot a miskolciak kaphatnák meg. Azonban az önök jogi szabályozása, háttere ezt megakadályozza. Tehát ezért drágább ma a távhő a miskolciaknak.

Ezért nem áll módomban elfogadni az ön válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 26 2015.05.13. 12:17  1-28

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban vannak részleges előrelépések az előterjesztésben, erről beszéltek már az előttem szólók is a frakciómból, azonban nagyon nehéz elvonatkoztatni attól a környezettől, ami ezt az előterjesztést körbeveszi: a magyar egészségügy általános állapotától és attól, hogy tegnap demonstráltak az egészségügyben dolgozók. Nagyon nehéz elvonatkoztatni az ápolók, orvosok, mentősök mindennapi helyzetétől, életkörülményeitől, az elvándorlástól, attól, hogy ilyen környezetben nyilván a gyógyulni vágyók, maguk a betegek is nehezebb helyzetben vannak. Nehéz elvonatkoztatni a magyar egészségügy általános problémáitól.

Részben bizonyos tekintetben ‑ mint már mondtam ‑ technikai ügyekben lép előre az előterjesztés. Elhangzott az Tukacs Istvántól már előttem, hogy egyébként csak ilyen típusú salátatörvényeket tárgyalt gyakorlatilag az Országgyűlés az elmúlt években, átfogóan, a magyar egészségügy helyzetéről komplexen azonban nem nagyon tárgyalhatott az Országgyűlés. Ezért azt mondom a saját frakciónknak meg úgy egyáltalán minden itt lévő képviselőnek, hogy talán érdemes volna egy átfogó előterjesztést tárgyalni, vagy egyébként, ha ennyi helyi ügy is nyomja a társadalmat és ennyi helyi probléma is van az egészségügy kapcsán ‑ amit mind-mind jogosan itt felvetünk ‑, akkor egy vitanap kezdeményezése se lenne ördögtől való, én úgy gondolom. Látszik az, hogy a magyar egészségügy helyzetének megoldása nem várathat tovább, a végsőkig feszült a helyzet.

Mint Miskolc országgyűlési képviselője, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei ember én se nagyon tudok másról beszélni itt az Országgyűlésben. Szóba került nyilván a kórházak, az aktív ágyak kérdése is. Hónapokkal ezelőtt az interneten is keringett egy térkép Magyarországról, a kórházi struktúra átszervezése volt tulajdonképpen bemutatandó ezen a térképen; azóta nagyon nagy a csend ebben a kérdésben. Több kérdést is írásban feltettünk ennek kapcsán az államtitkár úrnak, a minisztériumnak, de mind az érintettek, tehát az egészségügyben dolgozók, mind az adott térségben élők homályosan láthatnak ma ezekben a kérdésekben. Általában jellemző volt erre a térképre, hogy Kelet-Magyarország fele volt piros meg általában akár a Dél-Dunántúl tekintetében is, tehát a nehezebb sorsú térségekben, és igazából ‑ mivel ez azt jelentette, hogy itt komoly ágyszámleépítések történnek majd várhatóan ‑ pedig az egyébként is jobb ellátással rendelkező térségekben terveztek kizárólag fejlesztéseket. Nem elfogadható ez így, különösen a bizonytalanság nem elfogadható.

Tehát az első felvetésem az volna, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyét és Miskolcot érintően mi van az aktív ágyakkal, mikor tájékozódhatnak erről az érintettek megfelelően, milyen átszervezéseket terveznek Borsod-Abaúj-Zemplén megye tekintetében.

Láttam, az adósságokról az államtitkár úr nyilatkozott az elmúlt napokban, van egy komolyabb összeg, amit most adósságrendezésre szán a kormány, ez látszik. A kérdés azonban az, hogy mi lesz azzal a helyzettel, ha ezek az adósságok újratermelődnek, mi van a struktúrával, hogyan lehet ezt fenntarthatóbbá tenni, hogyan lehet megakadályozni többletforrások bevonásával, nem egyedileg, hanem rendszerszerűen azt, hogy eladósodjanak az intézmények, hiszen sok helyen egyik napról a másikra kénytelenek gazdálkodni, és ez nyilván kihatással van a hétköznapi munkára is.

Arra pedig, hogy az ellátási körzetek hogyan alakultak, hogyan alakulnak át, és mennyire életszerűtlen ez például egy megyehatáron lévő intézmény esetében, már Teleki László előttem mondott észrevételeket, nyilván ez Kelet-Magyar­orszá­gon is megállja a helyét.

Az étkeztetés kérdését nem nagyon hozták szóba még itt előttem. Nagyon alacsony a normatíva az egészségügyi területen nyilván az étkeztetés kapcsán, és a dietetikus szakemberek áldozatkész munkája mellett is azt lehet látni, hogy több szakemberre volna szükség ahhoz, hogy megfelelő ellátást kapjanak a különböző problémákkal küszködő páciensek, illetve hogy megfelelő minőségű ellátást, étkeztetést kapjanak. Nyilván ez is többletforrásokat igényel.

A várólisták kapcsán, ezt azért hozom fel, mert egészen elképesztő helyzeteket is tapasztaltam, Kelet-Magyarországon különösen: szinte életveszélyben lévő vagy olyan típusú, akár daganatos megbetegedésekben szenvedő betegek is komoly várakozás elé néznek egyes vizsgálatok esetén, ami az ő életkilátásaikat drasztikusan rontja. Azt gondolom, hogy 2015-ben a magyar parlamentben ki lehet mondani, hogy tűrhetetlen, hogy ez így maradjon. Akinek ez az élete megmentése szempontjából vagy az életkilátásai szempontjából alapvetően fontos, ott haladéktalanul kell ezeket a vizsgálatokat elvégezni. Ezt nem lehet mindenféle anyagi tekintetben akadályozni vagy nehezíteni, meg kell finanszírozni. Az egészségügy nyilván kerül pénzbe, komoly forrásokba kerül, és a forráskivonás azt eredményezi, hogy alapvető vizsgálatokat is késve végeznek el több helyen. Ez nem elfogadható, változtatni kell, a várólistákat csökkenteni kell.

Az egészségügyben dolgozók kapcsán: tegnap is erről szólt a média, és jogos volt az egészségügyben dolgozók észrevétele egyébként, államtitkár úr, ön is ezt mondta nekik. Én azt gondolom, akkor nem várathat tovább, különösen azért, mert az elvándorlás okán ezt tapasztalom már a háziorvosi körzetekben is, de egyébként egyes szakterületeken is erről panaszkodnak a páciensek és a minket, politikusokat is alkalmasint felkeresők, hogy nincs elég megfelelő szakember, orvos, a nagy elvándorlás miatt, a nagy fluktuáció miatt komoly gondok vannak ebben a tekintetben, tehát az egészségügyi életpályamodell nem várathat magára.

Ezek nyilván olyan észrevételek, amelyekben részint még egyet is érthetünk, és részint sok mindenki elmondta ezt előttem. Értsék meg, Kelet-Magyar­országon minden ilyen típusú társadalmi probléma még fokozottabban jelentkezik. Sok oka van ennek: a lakosság egészségi állapota, a szociális helyzet. Azért vetem ezt fel mindig egyéni képviselőként és Borsod megyei emberként, hogy nincs tovább ebben a történetben. Elhangzott, a hatodik költségvetésüket fogják összerakni, ezen belül a belső arányok, az értékválasztás kérdése fontos. Én azt javaslom önöknek ‑ és ebben a partnerségünket is felajánlom ‑, hogy fokozzuk az egészségügy támogatását a következő évi költségvetésben.

Néhány helyi ügy még, amit nézzenek el nekem, hogy a térség képviseletében elmondok: a háziorvosi ellátórendszerre is kihatással van nyilván az orvosi rendelők állapota. A választókörzetemben, Parasznyán a hat település lakosait kiszolgáló orvosi rendelő és egyben a védőnői szolgálatnak is helyet adó épület felújítása nem tűr már halasztást. Ha itt vagyunk ennél a napirendnél, hadd mondjam el, hogy azt kérem az államtitkár úrtól, járjon közbe, hogy mihamarabb megtörténhessen ennek az épületnek a felújítása a helyiek egészsége érdekében.

(11.20)

Igaz, hogy a védőnőkről elfogadott, egyébként közösen elfogadott nyilatkozat kapcsán és az ő megfelelő erkölcsi elismerésük kapcsán vetettem már föl, de felvetném még egyszer a valaha élt talán legnagyobb vagy egyik legnagyobb magyar védőnő, Wagner Viktória nevét, aki Parasznyán született, ott áll a szülőháza. Az önkormányzat nem tudja saját erőből megfelelő állapotba hozni ezt az épületet, bár a hagyatékának jelentős része is ott van. Azt kérem államtitkár úrtól ismételten, hogy ha megemlékeztünk a védőnői szakmáról, ha nagyon tiszteljük a védőnőket és az áldozatkész munkájukat, amit Magyar­országon mindannyiunk érdekében folytatnak, akkor évről évre megfelelő módon tudjanak megemlékezni azok, akik ellátogatnak ide. Ez egy fontos kérdés; lehet, hogy csak szimbolikus, de azt gondolom, az ott élők számára sem mindegy.

Egy konkrét kérdés helyben a vérvételek kérdése; nyilván szakrendelőkben kezelhető. Ezek azokban a térségekben, ahol távolabb van egy-egy szakrendelő, vagy mondjuk úgy, nagyobb zsúfoltság van egy-egy ilyen rendelőben, kívánatos volna, hogy adott esetben a háziorvosi rendelőkben is kezelhető legyen. Eltérő, hogy mit tesznek a háziorvosok ebben a tekintetben, vagy adott esetben kerül-e ez pénzbe egy-egy lakosnak. Ki szeretnék emelni egy jó példát Miskolcról. Az egyik szocialista önkormányzati képviselő, Bartha György a választókerületi alapjából igyekszik azt támogatni, hogy egyébként azok, akik nehezen jutnának el egy távolabb levő szakrendelőbe vagy a nagy zsúfoltság miatt sokat kellene várakozniuk, a háziorvosi rendelőjükben is el tudják végeztetni ezt. Ennek nyilván van valamennyi költsége. A mai magyar egészségügyi állapotoknak megfelelően, azt gondolom, hogy komoly javulás lenne elérhető, ha közelebb hoznánk ezeket a vizsgálatokat az emberekhez.

És végül egy olyan ügyet szeretnék önnek említeni, ami a szülővárosom, Miskolc sajátos földrajzi helyzetéből is fakad. Nyilván a finanszírozás is az oka, meg talán a helyzet részleges vagy nem megfelelő ismerete azon döntéshozók részéről, akik úgy döntöttek ‑ részben helyi döntéshozókról beszélek persze ‑, hogy elegendő egyetlen helyszínen felnőtt háziorvosi ügyeletet ellátni Miskolcon. Korábban szokták ezt mondani helyben is, hadd idézzek itt egy helyi szólást, hogy ha Miskolc keleti és nyugati fekvéséből adódóan a Sajó-parttól Ómassáig néznénk a térképet és ezt ráterítenénk Budapest térképére, még az is lehet, hogy kétoldalt lelógna róla. Tehát nyilván az észak-déli kiterjedése nem nagyon hosszú a városnak, de kelet-nyugati irányban egy nagyon nagy távolságot ölel föl. Ráadásul a háziorvosi ellátás tekintetében még a környező településeknek egy részét is ellátja az ügyelet tekintetében. Ezért nem elegendő, ha a belvárosban van egy ügyelet. Néhány éve megszűnt a diósgyőri felnőtt háziorvosi ügyelet. Rengeteg lakossági panasz van abban a tekintetben, hogy nehezebben jutnak el, ha problémájuk van, nagyobb távolságokra kell utazniuk, akár több jegy igénybevételével a tömegközlekedésben, vagy adott esetben taxit kell igénybe venniük. Ez olyan költség, amit néhányan már nem vállalnak, és inkább nem jutnak el a megfelelő orvosi ellátáshoz akkor, amikor szükségük van erre.

A sajátos miskolci helyzet kapcsán azt kérném önöktől, hogy próbáljanak meg találni többletfinanszírozást az ilyen adottságokkal rendelkező településeknek is. Sok egyedi megoldás is szükséges ahhoz, hogy mindenki a helyzetétől függetlenül megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljön. Ez úgy érhető el nálunk, ha Diósgyőrben újranyílik a felnőtt háziorvosi ügyelet.

Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 117 2015.05.27. 8:28  54-122

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első vitanap vége felé járva azt kell mondanom, hogy kiemelkedő volt a kormánypárti megszólalók közül Turi-Kovács Béla, aki említett olyan kérdéseket, részint kritikusan, részint megállapítva a tényeket, amelyek nem hagyományosak egy-egy kormánypárti felszólalásban a költségvetési vita során.

Azt mondta, hogy a magyar GDP növekedése alapvetően a járműiparnak és az európai uniós beruházásoknak köszönhető, részint persze az agráriumnak, amellyel kapcsolatban megfogalmazott kritikákat is. Nyilván elgondolkodtatóak a szavai, és azt kell mondanom, hogy ennek szellemiségében mind­annyiunknak érdeke lenne olyan típusú mondatokat is mondani ebben a vitában, ami nemcsak arról szól, hogy a jelenlegi kereteket hogy lehet újra elosztani, hanem arról is, hogyan nőhetnek a költségvetés forrásai, bevételei, és hogyan nőhet a magyar gazdaság. Öröm volt ezt a részéről hallani, és öröm volt ennek kapcsán kritikát is hallani, hiszen az agrárium kapcsán elmondta, hogy a földforgalmi törvénnyel nem elégedett, és azt is elmondta, hogy a vidék, a kistelepülések lakossága nem érzi a magyar gazdaság növekedését.

De nem érzi Kelet-Magyarország sem, ha már a járműiparnál tartunk. Többször javaslatot tettem ‑ és remélem, ez célt fog érni ‑, hogy Kelet-Magyar­országon is jöjjön létre járműipari központ Miskolc székhellyel.

(18.40)

Tehát Miskolcon jöjjön létre járműipari központ, amely jelentős GDP-növekedést is okozhatna, és különösen élénkítő hatást okozhatna a térségben.

Nem elégedhetünk meg azzal, hogy ha ugyan magas hatásfokkal, de felhasználásra kerülnek az EU-s beruházások, hiszen egyet nem említett, hosszú távon a hazai kkv-k erősödése jelentheti még egyébként a magyar gazdaság boldogulását, különös tekintettel arra, ha exportálni tudnak és exportpiachoz jutnak. Erről önök egyébként beszéltek sokat, ambiciózus céljaik vannak, egyelőre kevés eredménnyel. És ha már Palkovics államtitkár úr itt szót kért, említette a kkv-kat és említette a kutatás-fejlesztés-innováció kérdéseit, amellyel kapcsolatban azért kevés előrelépés történik. Sokkal komolyabb források kellenének a költségvetésben ilyen típusú célokra, olyan területeken is az országban, gondolok itt a kelet-magyarországi területekre, ahol ez igazán fontos volna. Ennek fényében, ezt kiegészítve megjegyezném, hogy az oktatás forrásai a költségvetésben gyakorlatilag stagnálnak. Tehát azt mondanám, hogy ha növeljük a kereteket, kkv-k, export, agrárium, akkor ezeknek vissza is kellene köszönni a költségvetésben.

Először a költségvetés tervezéséről még itt néhány gondolatot. Nem gyakori ez a helyzet, hogy ilyen korán kezdi el tárgyalni az Országgyűlés a költségvetést. Egyszer már 2012 júniusában behozták önök korábban a költségvetést, igaz, akkor nem került elfogadásra, később került. Ez nyilván támadásoknak is teret engedett, hosszú ideig lehetett kritikával illetni ezt a költségvetést a későbbi elfogadás előtt, de hiába hozták be korán, azt követően még hétszer kellett módosítani. Európában is egyedülálló ez a helyzet, hagyományosan az a helyzet, hogy december végével érnek az országgyűlések az elfogadásához és november magasságában a kormányok az előterjesztéséhez. Tehát szerintem helytálló az a diagnózis, hogy másfél évet tulajdonképpen meg akar nyerni magának konfliktus nélkül a kormány ezzel az üggyel.

Azt, hogy másfél év alatt mennyi minden történhet, azt el sem mondom önöknek egy olyan gazdasági környezetben, amivel kapcsolatban adott esetben Görögország kérdését hadd említsem ebben a pillanatban, a finanszírozásának a kérdését, vagy a németországi GDP alakulását, az infláció mértékét, hogy hogyan fog ez alakulni. Nagyon sok olyan bizonytalansági tényező lehet, ami miatt már most látható, hogy nagyon sokszor kell majd ezt a költségvetést is a későbbiekben módosítani.

2010 óta lévő folyamatokról sok mindent hallhattunk. Az államháztartási egyensúlyjavulás ‑ sok ellenzéki képviselő elmondta, de én is így gondolom ‑ látszólagos. Részint a 3000 milliárdnyi magán-nyugdíjpénztári vagyon elvétele kapcsán, hiszen ez a hiányt is csökkentette, csak szerény mértékben az államadósságot, hiszen valójában ez a forrás szőrén-szálán eltűnt, és nominálisan amúgy is jelentősen nőtt az államadósság, de azt gondolom, ezt a 3000 milliárdot, ha korrektül nézzük a számokat, hozzá is adhatjuk a szituációhoz, hiszen elköltésre is került ez a korábban meglévő forrás. A jövő nyugdíjai kerültek ebből a szempontból felélésre.

Azt kritikaként el kell hogy mondjuk újra, hogy a szegénység nőtt az országban, számos statisztikai adat ezt bizonyítja. Alapvetően a társadalmi különbségek nőttek. Amikor az egyes felszólalóik azt mondják, mondjuk, az egykulcsos adó kapcsán, hogy mennyi kedvezményezettje van az egykulcsos adónak, valóban vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek jobban jártak az egykulcsos adóval, természetesen, akik nagyobb jövedelemmel rendelkeznek; de alapvetően számos pontján alakították át a szociális ellátórendszert, a költségvetés forrásait átrendezték. Ennek az lett a végeredménye, hogy reálértéken nagyon sokan élnek ma rosszabbul, mint 2010-ben éltek, és több mint egymillióval nőtt a létminimum alatt élők száma. Ez nem elfogadható. A költségvetésnek az lenne részint a feladata, hogy ezeket a különbségeket csökkentse.

A foglalkoztatási helyzet valójában kevéssé javult, ezt a közmunka javította jelentős részben, illetve a külföldön dolgozók beszámítása. Az elsődleges munkaerőpiacon szerényebb a javulás. Valóban van egy kis javulás, de jóval szerényebb, mint amiről önök beszélnek.

A beruházási klíma változatlanul rossz. Erről Chikán Attila, az első Orbán-kormány egyik minisztere beszélt egy tegnap esti politikai műsorban a televízióban. Talán neki jobban hisznek, mint az ellenzéki képviselőknek.

A meggyengült forintért is jórészt a kormány felelős. Itt mintegy 15 százalékos forintgyengülést tapasztalhattunk. És ha megfigyeljük a jóléti kiadásokat a költségvetésben, akkor gyakorlatilag, ha a nyugdíjakat nem vesszük, akkor stagnálnak. Sőt, a munkanélküli-ellátásokat visszanyesi a kormány, az egészségügyre fordított kiadásokról pedig Tukacs István már sok mindent beszélt. Beszédes az a szám, hogy például egy észak-alföldi régió, és mondjuk, a Nyugat-Dunántúl egészségi állapota között milyen drasztikus a különbség, milyen életszakaszban várható az első megbetegedés, komolyabb meg­betegedés az embereknél, 9-10 éves különbség van. Tehát jól látszik, hogy továbbra is szakad szét az ország, ezt az egészségügy állapota is tükrözi. Az, hogy kevesebbet fordítanak a jövő évben a kórházak működésére, ezt a helyzetet csak rontani fogja.

Néhány gondolat még a bérhelyzetről Magyar­országon. Az szja egykulcsossá tétele rengeteget rontott a kiskeresetűek helyzetén. Érdekes, hogy Varga Mihály a társasági adónál pozitívként említette azt, hogy 19 százalék a nagyobb cégek társasági adója és 10 a kisebbeké. Ezek után nem értem, hogy az szja-t miért nem lehet úgy többkulcsossá tenni, hogy érdemi, érezhető reálbérjavulás álljon be a kiskeresetűeknél.

Ennek kapcsán fontos az a javaslatunk, hogy a minimálbér azonnal érje el a létminimum szintjét. Nem tűrhető, hogy napi 8 órában dolgozó emberek nem érik el a létminimumot sem ebben az országban ma. Ennek kapcsán egyébként Turi-Kovács Béla is tett kijelentéseket.

Változatlanul áll a javaslatunk, amelynek kapcsán több százezer aláírást is gyűjtöttünk össze az országban, hogy egyébként az alapvető élelmiszerek áfakulcsa 5 százalékra csökkenjen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert ez valóban azoknál az embereknél jelentene jelentős reálbérjavulást és életszínvonal-növekedést, akik igazán rászorulnak erre.

Kérjük, támogassák a javaslatainkat. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 48 2015.06.01. 2:22  47-50

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Orbán Viktor társaságában, vele együtt Miskolcon járt néhány hete, és több ígéretet is megfogalmaztak a város fejlesztése érdekében. Ezekből az ígéretekből persze sok minden kimaradt, én nem térek most ki a társadalompolitikai kérdésekre, hiszen nyilván alapvetően másképp látjuk a miskolciak sorsát, nagyon sokan kimaradnak ma a lehetőségekből a miskolci polgárok közül, és nagyon sokan nagyon nehezen élnek, azonban a fejlesztésekről érdemes vitázni itt a parlament előtt.

Én azt mondom, hogy ha ez az öt pont megvalósul, nyilván örvendetes, meglátjuk, mi lesz belőle. Azonban ennek kapcsán is kimaradt néhány ügy az önök ígéreteiből. Elsőként megemlíteném a Tiszai pályaudvar mellett reményeink szerint egyszer megvalósuló intermodális csomópontot, amely érinti a nem messze található Y-híd tervezett beruházását is. Emiatt egy komplett telepet, a MÁV-telepet kezdték el felszámolni, ahol most áldatlan állapotok vannak. Azt hallani, hogy nagyon kevés forrás áll rendelkezésre az intermodális csomópontokra szerte az országban, nem is került ez bele ebbe a megállapodásba, erre Orbán Viktor is utalt. Mi lesz a sorsa ennek a kérdésnek? Igenis forrásra van szüksége a városnak ezen a területen. Megjegyzem, a költségvetéshez is adtam be ebben a témában módosító javaslatot.

A másik, ami kimaradt, a DAM területének rendezése ‑ a korábbi acélműről beszélünk ‑, ahol most áldatlan állapotok vannak, vegyes tulajdon, sok minden, és nyilván barnamezős rehabilitációra is szükség van. Önök ígértek ezer hektár ipari parkot a városnak. Én azt gondolom, ha egy ilyen zöldmezős fejlesztés tervben van, és erre egy állami ügynökség is létrejön több magyar városban, akkor hozzanak létre egy olyan ügynökséget, amely barnamezős rehabilitációban is tud közreműködni. Mi lesz a DAM területével? Meg tudja-e szüntetni a kormány ezt a tájsebet Miskolcon?

A Vállalkozásfejlesztési bizottságban Szijjártó Péter ígéretet tett ‑ és ez a harmadik ‑, hogy támogatja majd azt javaslatomat, hogy Miskolc is legyen járműipari központ, a kormány hozzon ide nagy fejlesztéseket, és azt a fajta kultúrát, ami itt az egyetem és a mérnökképzés kapcsán van, használjuk ki közösen a régió boldogulására. Tehát adódik a harmadik kérdés is: lehet-e járműipari központ Miskolcon?

Várom miniszter úr válaszát. Ezekben a kérdésekben is előrelépés lehet a következőkben. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 216 2015.06.01. 5:25  215-216

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a végére ér a magyar labdarúgás egy-egy szezonnak, általában értékelni szoktuk itt is az önök intézkedéseit ennek kapcsán, hiszen önök tették a politikájuk homlokterévé a magyar labdarúgást azáltal, hogy egyre-másra fideszes képviselők lettek egyes klubok vezetői, illetve milliárdokat költenek olyan típusú beruházásokra, mint például a felcsúti stadion. Így érdemes talán végignézni, hogy milyen eredménye van az elmúlt öt évnek.

Egyrészt milliárdok mennek olyan csapatok stadionjaira, amelyek jövőre sajnos ‑ nem sajnos, de tény ‑ a harmadosztályban indulhatnak. Egy pikírt újságcikk is született ennek kapcsán, amely éppen azzal foglalkozott, hogy tulajdonképpen nem nagyon lesz még egy olyan harmadosztályú bajnokság a világon, amelynek ilyen színvonalas stadionjai lennének, vagy néhány év múlva, ha minden megvalósul. Talán Angliát tudnám ehhez hasonlítani, de azt gondolom, nem biztos, hogy ebben kéne Angliához felzárkózni ezekben az években.

Nyilván ez az újragondolását teszi szükségessé számos beruházásnak. Talán értelmetlen több helyen ilyen színvonalú és nézőszámnak lehetőséget biztosító stadionokat építeni.

De ha már nézőszámok: ezek siralmasak ezekben az években. Egyre-másra csökkennek a nézőszámok. Több olyan internetes portál foglalkozott azzal, hogy ezek még kozmetikázott nézőszámok is, úgymond többet hallani, mint amennyi a valóság. Néhány meccstől eltekintve ez általános. Azt mondták, hogy van szükség intézkedésekre, szigorításokra, szurkolói kártyára, regisztrációra, és majd jönnek újabb szurkolók, jönnek majd mások azok helyett, akik ma meccsre járnak. Túl azon, hogy ez egy felháborító mondat és kitétel volt, pont azokkal szemben, akik a legnehezebb időszakában is kitartottak a magyar labdarúgás mellett, nem is jött senki. Ez jól látszik abból, hogy számtalan mérkőzés zajlott le néhány száz néző előtt. Talán szimbolikus volt ennek keretében a Pápa utolsó mérkőzése, amely mérkőzés végén még le is kapcsolták a világítást.

Én azt gondolom, azért nincs hangulat, mert nincsenek ott a szervezett szurkolói csoportok, a hangulat hiánya meg elrontja a családok szórakozását. Tehát érdemes ezt a kérdést is újragondolni. No pláne, hogy a szurkolói kártya bevezetése is azért történt, mert sokuk állítása az volt, hogy ezzel lehet majd a bűnözőket kiszűrni a stadionokból, aztán mégiscsak az egyik MLSZ elnökségi tagot érte a Quaestor-botrány, találta el őt. Ezek után azt gondolom, az erkölcsi alapja se nagyon van meg a szervezett szurkolói csoportokkal szembeni ilyen típusú adminisztratív akadályok állításának. Tehát nem a szervezett szurkolói csoportokban kell keresni a hibát, én azt gondolom.

Azt kell még mondjam, a 12 csapatos NB I pedig bebizonyította, hogy tulajdonképpen gazdaságilag mire képes labdarúgásfronton ma Magyarországon az NB I. Nyilván fontos a szigor, a gazdaság területén nyilván nagyon fontos a szigor, de a következetesség talán még fontosabb, hiszen nem is oly régen volt olyan klub, az Újpest, amely új kft.-t indíthatott. Talán a kizárt klubokat is érdekelte volna ez a lehetőség. Eltűnik a magyar labdarúgás élvonala, de a másodosztály is komplett országrészekből, főként vidékről. Azt gondolom, ez semmiképpen nem lehetett cél.

Feltehetik a kérdést nekem, hogy van-e dolgunk ezzel, hogy van-e dolga az Országgyűlésnek ezzel a dologgal. Napirend után sok minden belefér, ezt szokták mondani, a közélet dolgairól is lehet itt beszélni, de szerintem van is dolgunk ezzel a helyzettel, én ezt szeretném képviselőtársaimnak mondani. Szerintem nem halaszthatjuk tovább ezt a dolgunkat. Egyrészt a stadionberuházásokat ésszerűsíteni kéne. Mi Diósgyőrben azt szoktuk mondani, hogy mindig jövőre indul a diósgyőri stadion rekonstrukciója, évről évre ezt tapasztaljuk, most is jövőre indul el, pedig már jó ideje ígérgetik. Én azt gondolom, itt lenne értelme fejleszteni, míg máshol ‑ számos ilyen pontot tudok mondani a költségvetésben ‑ nem igazán van értelme milliárdokat elkölteni úgy, hogy egyébként olyan szociális helyzet van az országban, amilyen. Gondolják tehát újra a költségvetésben főként a harmadosztályú csapatoknak nyújtott stadionberuházási pénzeket ‑ ez az én javaslatom.

Másrészt van még néhány hetünk ebből az ülésszakból. Itt a június, azt javaslom, módosítsuk a szurkolói kártyával és a szurkolói regisztrációval kapcsolatos jogszabályi hátteret. Nem lehet az érdeke a hangulattalan magyar foci senkinek, nem lehet az érdeke az, hogy több ezer embert, akár több tízezer szurkolót is kizárjanak az NB I-es mérkőzésekről.

Azt javaslom, hogy hozzunk olyan jogszabályokat, amelyek a szurkolói iroda és a szurkolók bevonásával megoldják ezt a helyzetet.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 136 2015.06.15. 1:55  135-138

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2014-es országgyűlési választásra készült választási programnak eleme volt az, hogy Miskolcra kerüljön egy olyan regionális fejlesztéssel és felzárkóztatással foglalkozó minisztérium, amely nyilván kitörési lehetőséget nyújthat a térségnek, vagy legalább egy olyan háttérintézmény, állami szerv, amely ebben a kérdésben mindenképpen hatékonyan tud előrelépni.

A világ számos pontján tapasztalható az, hogy az államigazgatás, a központi államigazgatás egy részének vidékre költöztetése igenis hatékony eszköz lehet, egy-egy régió értelmiséget megtartó képességére jó hatással van, munkahelyeket teremthet, illetve helyben is élénkítheti a gazdaságot. Természetesen egy ilyen javaslatnak megalapozottnak, szakmai alapon nyugvónak kell lenni, de történt már ilyen javaslat az elmúlt időszakban is, például Kecskemétre költözött az agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkárság. Azt gondolom, hogy ha hasonlóra valahol szükség van, az az országrész, Kelet-Magyarország, ahol Miskolc is található, és azt gondolom, Miskolc országgyűlési képviselőjeként mondhatom, hogy elsősorban Miskolcon van hasonlóra szükség, hiszen jelentős szerepe lehetne a térség felzárkóztatásában.

Tehát meddig kell még erre várni? Mikor veszik észre végre, hogy Miskolc esetében is lépni kell ezekben a kérdésekben? Én nagyon régóta mondom ezt, és azt gondolom, hogy a válság utáni kilábalásnak ez is egy nagyon fontos eleme lehetne. Tehát határozottan azt kérdezem államtitkár úrtól: mikor fognak lépni abban az ügyben, hogy Miskolcnak is legyen lehetősége hasonló szervet, államtitkárságot, minisztériumot akár fogadni a központi államigazgatásból? Mikor lépnek végre ebben az ügyben? Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 328 2015.06.15. 2:28  229-337

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miskolc országgyűlési képviselőjeként én is fontosnak tartom ezt a mai vitanapot, kezdeményeztem is a múltkor egyébként egy egészségügyről szóló törvény tárgyalása során. Én arról beszélnék, hogy mik azok a problémák, amiket ma kell megoldani, nem tűrnek halasztást, és önöknek módjában van ezeket megoldani.

Először is a várólistákról néhány észak-magyarországi adat: csípőprotézis-műtétre 599 napot kell várni a régiónkban, hasfali és ágyéki sérvműtétre 594 napot, térdprotézisre pedig 2021 márciusára lehet előjegyzést kapni. Tűrhetetlen, nem várhat ennek a megoldása, meg kell ezt a kérdést finanszírozni, nem várhatnak tovább a betegek.

Az egészségügyi dolgozókról: tüntettek béremelésért, kértek önöktől segítséget, államtitkár úr is elfogadta az érveiket, mégsem történik egyelőre semmi, pedig ez az összeomlással fenyeget most már. Tehát azt mondom, hogy nem lehet köztünk vita kérdése, hogy azonnali béremelés szükséges a magyar egészségügyben, mert összeomlik. Most már nemcsak egy egyszerű szociális kérdésről van szó, ez is egy tanulsága nemcsak ennek a vitanapnak, hanem a korábbiaknak is.

Harmadikként a fejlesztéseket mondanám. Valóban több helyen valósultak meg európai uniós segítséggel fejlesztések, az ország egy részén tudtak megvalósulni, más részén kevésbé. Miskolcon is sikerült még a 2010 előtti időszakban is több fejlesztést elindítani, így a Csillagpont Kórházat vagy akár a Semmelweis szülészetét mondhatnám, de egyébként több milliárdos európai uniós fejlesztés lehetőségéről mondott le a fideszes városvezetés, visszaadott ilyeneket. Ezért lehetnek olyan siralmas képek, amik a Facebookon terjednek, hogy milyen állapotok is vannak az egészségügyi intézményekben. Ez is a mai magyar valóság az egészségügyben, haladéktalanul változtatni kell tehát ezen is, csakúgy, mint az alapellátás kérdésein, hiszen sok helyen a praxisokkal gondok vannak.

Nagyon nehéz néhány praxist betölteni, és a háziorvosok helyzete is egyre nehezebb, egyre kevesebben is vannak, és hadd mondjam azt, hogy a háziorvosi ügyeletek kapcsán már amit a múltkor is elmondtam, ismét hangsúlyoznám, egy akkora városban és egy olyan földrajzi adottságokkal rendelkező városban, mint Miskolc, korábban két felnőtt-háziorvosi ügyelet volt. 2010 után a fideszes városvezetésnek sikerült Diósgyőrben megszüntetni a felnőtt-háziorvosi ügyeletet, pedig a diósgyőrieknek is szüksége van ilyen önálló ügyeletre. A problémákat kell megoldani, most kell megoldani, több mint öt éve önök kormányoznak, oldják meg ezeket a problémákat, mi partnerek leszünk ebben. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 153 2015.06.22. 1:38  152-155

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz rezsicsökkentésért felelős képviselője, Németh Szilárd 2014 februárjában a választási kampányban bejelentette, hogy a közszolgáltatások mérőóráit a jövőben a lakosság számára ingyenesen a szolgáltatók fogják kicserélni. Bejelentésekor azt mondta, hogy e kérdésről, azaz az ingyenes óracseréről már döntött a kormány, amit a sajtótájékoztatón a szóvivő is megerősített. Tulajdonképpen mindketten arra utaltak, hogy elegendő már csak a Fideszre szavazni, és ez a történet megvalósul.

A bejelentés óta lassan másfél év telt el, és nemhogy ingyenes lenne az óracsere, hanem esetenként brutális drágulással szembesülhetnek a lakosok. Így van ez a választókerületemben Miskolcon, Diósgyőrben is. A rezsiharc előtt Miskolcon egy vízórát körülbelül 6 ezer forintért cseréltek, mely költségben benne volt a plombálás is. Mostanra viszont a város vízszolgáltatásáért felelős MIVÍZ Kft. egyetlen vízórát közel 19 ezer forintért cserél, a szimpla plombálás díja pedig 13 460 forint. Ezek az összegek egyetlen vízórára vonatkoznak. Egyes panellakásokban nyilván akár négy vízóra is lehet, tehát jóval drágább lehet ez a díj. A drágulás nagyon megterheli a miskolciak pénztárcáját. Én azt tapasztalom, hogy ebben az ügyben általános a közfelháborodás a városban.

Kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy mikor felelnek meg a választási ígéretüknek, mikor lesz ingyenes a vízóracsere Miskolcon. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 197-199 2015.10.05. 2:21  196-201

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor néhány hónapja - sok más vidéki nagyvároshoz hasonlóan - Miskolcra látogatott, itt tett ígéreteket, és egy öt pontba foglalt megállapodást írt alá a város polgármesterével.

Én egy másik kérdésemben foglalkoztam azokkal a kérdésekkel, amelyek szerintem nagyon hiányoznak ebből az öt pontból, amelyek kimaradtak. Ezúttal az egyik pontjával szeretnék a megállapodásnak foglalkozni. Ez nem más, mint a Miskolc-Kassa autópálya magyarországi szakaszának a megépítése, amelyre ígéretet tett ugyan miniszterelnök úr, de nagyon kevés konkrétumot hallunk azóta ebben az ügyben. Az M30-as autópálya 2004 decemberében már elérte Miskolcot. Azt gondolom, ez egy óriási siker volt mindannyiunk számára, akik a térségben élünk, és nagyon nagy szerepe van abban, hogy a térségbe azóta több vállalkozás is érkezett.

Én azt gondolom, hogy egy régi adósság, ami már az önök ciklusára vár, hogy befejeződjön a Miskolc-Kassa autópálya-szakasz megépítése, tehát folytatódjon az M30-as építése. Én ezt egy szélesebb szövegösszefüggésbe szoktam mindig helyezni, hiszen ha nézünk Lengyelország irányába, Krakkó irányába vagy a szlovákiai szakaszokra, akkor ez egy olyan észak-déli folyosó lehetne az Európai Unióban, annak egy része tulajdonképpen, amely a szállítási időt jelentősen rövidítené, és Kelet-Magyarország számára is egy lehetőség lenne, hiszen itt a mezőgazdasági termékek, ipari termékek számára újabb piacokat lehetne találni. Tehát a térség, Abaúj és Borsod szempontjából is nagyon-nagyon fontos beruházásról beszélünk.

Tehát önök tettek egy ígéretet, amiből még egye­lőre kevés a konkrétum és a konkrét megvalósulás, és a finanszírozás kapcsán is rengeteg kérdés van. Augusztus végén pedig pont ön, államtitkár úr, bejelentett egy újfajta úttípust, egy csökkentett műszaki tartalmú gyorsforgalmi utat, amely nyilván szintbeli kereszteződésekkel, körforgalmakkal is működne. Egy ilyen észak-déli folyosónál ez nem lenne szerencsés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én azt gondolom, hogy a Miskolc-Kassa autópályára mihamarabb szükség van, és adódik a kérdés…

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): …tehát hogy mikorra tud ez az autópálya-szakasz megépülni és pontosan milyen műszaki tartalommal. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 274 2015.10.26. 8:50  185-346

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szó esett itt több visszaélésről, olyan problémáról, olyan problémás ügyekről, amelyek itt az elmúlt öt évben meghatározták a hétköznapokat az agráriumban. Ezekre csak részben kaptak válaszokat azok a képviselők, akik ezeket felvetették. És ezek is fontos dolgok egy ilyen vitanapnál, hogy ezek elhangozzanak. Én inkább kitérnék arra, hogy elmondanám a vitanap címét, és aztán arról próbálnék néhány gondolatot mondani, hogy ennek kapcsán mit gondolok én Borsod-Abaúj-Zemplén megyeiként és egy kelet-magyarországi egyéni választókörzet képviselőjeként.

A cím nem más, mint hogy az állami tulajdonban levő termőföldek magántulajdonba adásáról. Abban reménykedtem, hogy ez fogja meghatározni majd ezt a vitanapot. Nyilván sok más is elhangozhat. Ennek kapcsán próbáltam összeszedni a gondolataimat és az emlékeimet arról, hogy mi történt vidéken, mifelénk a ’90-es évek eleje óta. Merthogy sok mindent gondolhatunk arról, hogy milyen volt ’90 előtt a vidék élete. Természetesen örülünk annak, örülhetünk annak mindannyian, hogy már demokráciában élhetünk, de azt tudjuk mindannyian, hogy bizony egyszerűbben és könnyebben tervezhetőek voltak a hétköznapok tízezrek, százezrek számára a vidék Magyarországán és a falvakban.

Ennek mifelénk több oka volt, hiszen nemcsak az agráriumnak volt eltartóereje, hanem adott esetben a térségi központokban ipari létesítményekben tudtak dolgozni, a nehéziparban tudtak dolgozni, hogy most visszautaljak erre. A ’90-es évek elején néhány év alatt szétesett például Borsod megyében a nehézipar, tízezrek váltak munkanélkülivé. Idehozhatnám a bányászatot is, ami eltartóképességet jelentett, de folyamatosan szűntek meg a bányák, és egyre-másra lettek munkanélkülivé az emberek.

A harmadik nagy láb ilyen szempontból, ami a legkisebb faluban is megélhetést nyújthatott, az nyilván a termelőszövetkezetek, amelyek nemcsak munkát adtak az embereknek, hanem egyébként a közösséget szervezték, illetve a kulturális és sportéletben is meghatározó szerepük volt. A ’90-es évek elején egyértelmű volt az akkor jobboldali kormány álláspontja, mást akart, le akarta bontani a termelőszövetkezeteket, és nem nagyon volt kitalálva az, hogy mi történjen utána.

(19.10)

Ezt csak azért mondom, mert én azt tapasztalom, hogy ezek helyére a közösségszervezés tekintetében és a foglalkoztatás tekintetében nem nagyon lépett semmi. Tehát a helyzet végül is az, hogy szerintem ma, 25 évvel a rendszerváltás után az lenne a feladatunk, hogy a megmaradt állami, önkormányzati, közösségi földvagyonnal azon gondolkozzunk, hogy milyen megélhetést lehet teremteni a vidék Magyarországán a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben. Szerintem ezen kell gondolkozni.

Azt szeretném mondani önöknek, hogy a kilencvenes évek elején is volt egy komoly kiürülési folyamat Kelet-Magyarországon és nyilván a Dél-Dunán­túl egy részén is ‑ hiszen hasonló problémákkal küzdenek ott -, de ez a folyamat az elmúlt öt évben elképesztő méreteket öltött. Ennek sok oka van ‑ nyilván a szabad európai munkaerőpiac és nagyon sok minden más -, de egy dolog biztos: ha nem fogunk nagyon gyorsan tenni valamit azért, hogy ezeken a területeken a vidék eltartóképessége helyreálljon, akkor hatalmas problémák lesznek, komplett országrészek fognak majdnem teljesen kiürülni.

Én azt gondolom, hogy erre a jó válasz például a szociális szövetkezés, na nem úgy, ahogy az Eszosz-ügy történt. Voltak jó példák a környékünkön 2010 előtt is ‑ például Igrici jut eszembe, amikor szociális szövetkezésről beszélek -, ezt a folyamatot kéne serkenteni. Többször voltak ebben egyéni javaslatok, kezdeményezések ‑ pont Harangozó Gábor képviselőtársamra nézek, aki nagy támogatója az ilyen típusú programoknak -, ebben érdemes volna előrelépni.

De azt kell mondjam, hogy vannak olyan települések ‑ és a választókerületemben is tudok több ilyen települést idézni, akár Sajólászlófalvát, Parasznyát -, ahol tényleg azon gondolkodnak a polgármesterek, hogy egyébként hogyan lehetne a közfoglalkoztatásban rejlő lehetőségeket akár a közösségi tulajdonban lévő földekkel kiegészítve élelmiszer-termelést folytatni, amit a helyi közétkeztetésbe is vissza lehet forgatni, és sorolhatnám. Tehát azt gondolom, hogy ebben a tekintetben is van előrelépési lehetőség. Ezt kéne valahogy központilag jobban koordinálni, és akkor a közösségi földek eltartó­képességet jelenthetnének vidéken. Nemcsak egy-két jó példa kéne, hanem számos, de ehhez az kéne, hogy közösségi tulajdonban maradjanak a földek, mert én azt látom ‑ és nem nagyon hangzottak el ezzel ellentétes megállapítások az önök részéről -, hogy ez a rendszer, amit önök egy kormányhatározattal, mindenféle, akár sarkalatos törvényeknek ellentmondva próbálnak felépíteni, keveseknek fog lehetőséget biztosítani.

Persze, sok jóérzésű, tiszta gondolatú gazdának is lehetőséget fog biztosítani, ezt nem zárom ki, de lehetőséget adnak majd ezek a kiírások a spekulációra sok olyan embernek is, aki hirtelen lett gazda, és egyébként tömegek fognak kiszorulni mindenféle lehetőségből vidéken. Vagyis hát nem kiszorulni, mert egy lehetőség marad, illetve kettő: vagy a kivándorlás, ami azért elég komoly méreteket ölt, vagy a napszám mindenféle földtulajdonlás, mindenféle önálló perspektíva nélkül a vidéken élők tízezreinek. Tehát lehet, hogy lesznek gazdák, akik ezzel jól élnek majd, amit önök csinálnak, de mégiscsak a vidéki lakosság nagyon nagy része fog kiszorulni ebből a történetből és már a lehetőségéből is annak, hogy a közösségi földekkel jól gazdálkodva, tisztességesen meg tudjanak élni. Ez a legnagyobb hibája ennek a történetnek.

Lehet mindenféle sarkalatos jogszabályokra hivatkozni, hogy természetesen vagyongyarapításra lehet a bevételeket használni, de ne haragudjanak, a magánnyugdíjpénztárak kapcsán is törvényt fogadott el az Országgyűlés az egyéni számlákról meg én nem tudom, miről ‑ mert volt a vitának egy ilyen szakasza is, ami ezt a két ügyet hasonlította össze -, és nemrég történt egy beismerés az egyik miniszterük részéről, hogy tulajdonképpen egy nagy kamu volt ez az egész történet, a magán-nyugdíjpénztári vagyont bizony felélte az önök által vezetett kormány, és tulajdonképpen eltapsolta az emberek pénzét, egyéni számlára sem számíthatnak. Ezt csak azért mondom, hogy amikor azt mondják, hogy ilyen garanciák vannak a földek eladásából származó bevételek tekintetében, akkor ne haragudjanak, ez minket nem nyugtat meg olyan túlzottan.

Én azt mondom önöknek, hogy újra kell ezt a történetet gondolni, és nem feltétlen jó az, ha egy politikus álláspontját az üléspontja határozza meg, mert itt szerintem sokkal többről van szó, és ciklusokon átívelő megoldások kellenének arra, ami a magyar vidéken történik.

Én egy idézetet mondanék önöknek ‑ aztán lehet, hogy meglepődnek, hogy ki mondta -, ezzel zárnám a felszólalásomat. „A vidéken élők számára visszafordíthatatlan, végzetes következménnyel járna, ha az állami földeket eladná a kormány.” Mi ezt mondjuk, ebben hiszünk, azért is mondjuk, hogy ne tegyék ezt, mert szerintünk ez a vidék utolsó eltartóképességét verné szét. A meglepő azonban az, hogy nem más mondta ezt a mai álláspontjával ellentétes mondatot ‑ aki most ezt az önök javaslatát lelkesen támogatja -, mint Jakab István 2007 júliusában. Én azt hiszem, hogy érdemes következetesnek lenni.

Én a sokféle vitán túlmutatva annyit kérnék önöktől, legyenek következetesek, és tartsák meg állami kézben a magyar földvagyont, ezt a részét, amit önök most értékesíteni kívánnak. Higgyék el, ez a legkomolyabb garancia arra is, hogy nem kerül külföldiek kezébe. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 32 2015.11.02. 5:16  23-44

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szűcs képviselő úr elmondta a kormánypárti álláspontot, amely nyilván támogató volt az előterjesztést érintően, az az ellenzéki kritika azonban szerintem teljesen jogos, hogy három merőben eltérő ügyet kezel ez a költségvetési módosító javaslat, amelyeknek sorát megszokhattuk az elmúlt években; volt olyan is, amikor a tucatot közelítette a módosítások száma. Ehhez képest ez az év még nem is volt olyan szörnyű, azonban az jól látszik, hogy olyan ügyet is próbál ez a javaslat kezelni, amelynek a kezelésére már rég javaslatot tett például a frakciónk.

Az egyik ilyen ügy valóban a menekülthelyzet kapcsán mutatkozó többlet költségvetési igényeknek a kérdése. Ne feledjük el, július elején tettünk javas­latot egy rendkívüli parlamenti ülésre, ahol Btk.-módosítás mellett arra is javaslatot tettünk, hogy azok a szervek, amelyek a menekültkérdésben, a beván­dorlókérdésben tenni tudnak ‑ a rendőrséget hozzam ide például ‑ és többletterhük van ebben az időszakban, kapjanak megfelelő forrásokat. Szakács László képviselőtársam elmondta, hogy ezt a javaslatot ebben a formában és ebben az aspektusában azért nem tartjuk megfelelőnek, merthogy ellenőrizetlen ilyen módon, hogy pontosan mire fordítanak önök ebből összegeket. Nyilván az ilyen rendkívüli sorokból év végén elég sokféle, mindenféle, helyben marginális érdekeket szolgáló látványberuházást is szoktak finanszírozni. Ezt mi nem szeretnénk. Tehát kifejezetten menekültkérdésre szeretnénk ezt az összeget fordítani.

Meghallgathattuk az MTVA kapcsán is a kormánypárti képviselők álláspontját. Azt szeretném önöknek mondani, hogy ha a 2016-os költségvetést is ‑ amit már megtárgyalt és elfogadott az Országgyűlés ‑ idekalkuláljuk, akkor az MTVA és az NMHH összesen mint költségvetési támogatást 706 milliárd forintot kapott az önök kormányzása alatt, ebből csak az MTVA 509 milliárdot. Hallhattunk most Szűcs képviselő úrtól tulajdonképpen egy rövid érvelést amellett, hogy miért nagyon fontos most újra majdnem 50 milliárddal támogatni az MTVA-t, azonban nem mehetünk el amellett, hogy ha meg­felelő gazdálkodást folytatna az MTVA, ha nem az lenne az elsődleges feladata, hogy az önök politikai céljait tulajdonképpen ilyen módon ‑ csak a híradókat kell akár megtekinteni ‑ bemutassa vagy indokrendszert rakjon mögéjük, akkor bizony ezt meg lehetett volna oldani. Azt gondolom, hogy ennyi költségvetési támogatásból az elmúlt öt évben ki lehetett volna gazdálkodni azt az adósságállományt, amiről önök beszélnek. Példátlan a közmédia ilyen típusú finanszírozása, ilyen nagyságrendű finanszírozása, és az is példátlan, amilyen módon elfogult híreket kaphatnak a választók. Tehát nyilván ezt a részét a javaslatnak nem tudjuk támogatni.

Aztán nagyon röviden hadd szóljak még itt a végén a „Modern városok” programjáról, amit hangsúlyoznám, hogy támogatunk. Ez egy fontos program lehet. Lehet azt gondolni róla, hogy kapott egy kere­tet egy program, amely amúgy persze természetesen zömmel európai uniós források felhasználásával, annak elköltésével egyébként is lehetett volna akár, merthogy vannak olyan aspektusai például a mis­kolci megállapodásnak, amit lehetne ilyen módon is finanszírozni; de ez a javaslat mégiscsak arról szól, hogy most ennek a költségvetésnek a terhére 25 milliárdot költeni terveznek.

Általában mondom, hogy az ilyen típusú fej­lesztéseket támogatjuk. Szeretnénk pontosan látni, hogy tartalmilag mit jelent a dolog. És azt szeretnénk még elmondani önöknek, hogy igazából lassan egy év telik el az első megállapodások meg­kötése óta: azt tudom önöknek mondani, nem nagyon látszik, hogy mikorra és pontosan mi fog ebből teljesülni. Hogy egy példát hozzak, amelyet többször az Országgyűlés elé hoztam már, például a Miskolcot Kassával összekötő autópályát ‑ amely típusú projektek nyilván szintén lehetnének európai uniós finan­szírozásúak ‑, ennek kapcsán is már egyre-másra egyre későbbi dátumokat hallunk. Most azt halljuk, hogy talán egy 1,7 kilométeres szakasz ebből a történetből meg tud valósulni Tornyosnémeti és a határ között. Nyilván nem ez az, amiről igazából kellene beszélni; hogy pontosan micsoda, pontosan milyen forrásokból, ez lenne itt a nagy kérdés. És persze el lehet mondani azokat a városokat, amelyek most támogatást nyernek, de az egész programról van szó tulajdonképpen, hogy a következő 3-4 évben ezek a projektek hogyan, milyen módon fognak megvalósulni.

Nem esünk bele a csapdába, nyilván három ilyen ügyről nagyon nehéz egyszerre dönteni: tehát a „Modern városok” programja kapcsán támogatóak vagyunk, az MTVA kapcsán elutasítóak, és egyébként a menekülthelyzet kapcsán pedig alternatív javas­latunk volt ebben a tekintetben. Ennek megfele­lően fogunk szavazni a módosítóról, a végén pedig az indítvány kapcsán tartózkodni fogunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 174 2015.11.02. 2:02  173-180

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Lázár János miniszter úr a 2015. október 15-ei kormányinfón a következőket mondta: „A társadalombiztosítási nyugellátási rendszerben meglévő számla arra alkalmas, hogy az ember számára befizetett járulék és az eltöltött évek arányában a nyugdíj összegét megállapítsa. Az, amit számon kérnek rajtunk, hogy a magánnyugdíj-pénz­tári megtakarítással kapcsolatosan nyilvántartsa ezeket, ezzel összeegyeztethetetlen, ennek a rendszernek nem ez a célja.”

Még egy idézet Orbán Viktortól, 2011. február 2.: „Ebben az évben a magyar nyugdíjrendszer is átáll az egyéni számlán vezetett nyugdíjrendszerre.” Egy harmadik, egyébként egy mai napig hatályos kormányhatározatból: „A kormány egyetért azzal, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe átlépő magánnyugdíj-pénztári tag egyéni számlán nyilvántartott, felhalmozott nyugdíjcélú megtakarítása az átlépést követően egyéni számlán kerüljön nyilvántartásra.”

(17.50)

Ez 2010 decemberéből való, csakúgy, mint a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagok védelméről szóló politikai nyilatkozat, amelyben az szerepel, hogy garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe átlépő korábbi kötelező magánnyugdíj-pénztári tagoknak. Ezek sarkos mondatok. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen 3000 milliárdnyi megtakarítását vették el 3 millió magyar embernek, amikor megszüntették a magánnyug­díj­pénztárakat. Ez a pénz mára eltűnt, nem áll rendelkezésre, az ő nyugdíjvárományuk ilyen módon jelentősen szűkült és csorbult. Megígérték az egyéni szám­lát. Még egyszer hangsúlyozom, mi az egész szét­veréssel nem értettünk egyet, de ha már megígérték az egyéni számlát, akkor azt vártuk volna, hogy ezt az ígéretüket teljesítik. Erre várt ez a 3 millió ember is.

Adódik a kérdés, tisztelt államtitkár úr: hová tűnt a pénz, és mi lesz végre az egyéni számlákkal? Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 178 2015.11.02. 1:01  173-180

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én reménykedtem, hogy ez a kormányinfón elhangzott néhány mondat elindít egy folyamatot, hogy erről nyugodtan tudjunk beszélni, de úgy tűnik, hogy nem sikerül, mert ugyanabban a mezőben beszélt az egész ügyről, mint amit az elmúlt öt évben megszokhattunk. A prob­léma ezzel alapvetően az, hogy míg lehet vitatni egy rendszer technikai paramétereit vagy változtatni raj­ta… ‑ de volt 3000 milliárdnyi megtakarítás, ami az em­berek saját számláján megvolt, és a leendő nyug­díj­vá­rományuk volt ez.

Ez rendelkezésre állt volna számukra akár egy összegben is a nyugdíjba vonu­lásuk idején. Ez ma nincs meg. Ez az igazi probléma, és erre nem tudnak válaszolni. Az a válaszuk, amit korábban adtak, hogy ezt majd egyéni számlán nyilvántartják, és ez majd mindenkinek rendelkezésre fog állni, ezek szerint ez sem vált valóra.

Államtitkár úr, mikor fogják beismerni, hogy ebben az ügyben becsapták az embereket, és mikor fogják őket megfelelően kárpótolni azért, amit tettek velük? Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 100 2015.11.09. 2:06  99-106

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nemrégiben, mintegy fél éve Miskolcon járt, és több ígéretet tett a „Modern városok” program keretében. Néhány ilyen, ezzel kapcsolatos kérdésre térnék ki azonnali kérdésemben.

Először is, ön az M30-as meghosszabbítását ígérte, Kassa és Miskolc között autópálya-össze­köt­tetést ígért. Erről azóta kevesebbet hallani, sajnos csak egy 1,7 kilométeres szakaszról írt ki közbeszerzést az illetékes hatóság, és csökkentett műszaki tar­talomról is hallani olyan autóutaknál, amelyeken szintbeli kereszteződések is lehetnek. Ez nyilván nem lenne szerencsés egy olyan autóút, autópálya esetében, amely észak-déli összeköttetést is jelenthet ‑ akár egy későbbi szlovák szakasszal - Lengyel­or­szág és Magyarország között. Adódik a kérdés, hogy megépülhet‑e valóban az M30-as autópálya további szakasza, Kassa és Miskolc összeköttetése.

Ígért ezer hektár ipari parkot is, amelynek az előkészítése zajlik, de a sok beékelődött terület kapcsán ennek nagyon sok nehézsége van. Nekem lenne itt egy javaslatom: kérem, fontolja meg, a DAM területe mintegy 130 hektár, a mai napig részint parlagon hever, nagyon összetett a tulajdoni viszony. Azt szeretném mondani, hogy a barnamezős rehabilitáció ott hangsúlyos lenne, egy olyan tájsebet kéne megoldani Miskolcon, a DAM területén, Diósgyőrben, amely ugyanígy hasznosítható lenne a későbbiekben is, tehát nemcsak az ilyen beékelődött zöldmezős területek fejlesztésére van szükség, hanem igenis a diósgyőri korábbi kohászati terület fejlesztésére is.

(13.30)

Kitérnék, mivel van időm, még egy kérdésre, amely, azt gondolom, nagyon fontos, az intermodális csomópontok kérdésére. Ebben a tekintetben is azt gondolom, várják a miskolciak azokat a válaszokat, amelyek arról szólnak, hogy Y-híd; arról szólnak, hogy mikor lehet végre a Tiszai pályaudvar környékén egy olyan intermodális (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) csomópont, amelyet évek óta ígérnek. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 104 2015.11.09. 1:12  99-106

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A miskolciak majd’ kétharmada létminimum alatt él. Én küzdök minden miskolciért, és azt tudom mondani önnek, hogy változtatni kell ebben az aspektusban a kormány politikáján. Elfogadhatatlan, hogy ennyien élnek mélyszegénységben.

Ezek konkrét fejlesztések és konkrét javaslatok voltak valóban, amiket megemlítettem, de azt mondom önnek, hogy fél év után az intermodális csomópontról jó volna azért többet hallani most már. Nagyon sok probléma volt ott a telepfelszámolásokkal is, a szomszédos MÁV-telep kapcsán. Végre valódi eredmények kellenek.

Én konkrétan javaslom azt, és azt várom önöktől, hogy a DAM kapcsán a barnamezős rehabilitációt vonjuk be az iparipark-fejlesztésekbe. Ez egy alapvető fontosságú kérdés, egy olyan tájseb és egy olyan fejlesztési terület ez Miskolcon, amelyet ha most nem oldunk meg, nem tudom, mi fog történni a következő hétéves európai uniós fejlesztési ciklusban. Ezt ma senki nem tudja. Tehát ezt a kérdést, én azt gondolom, most kell megoldani.

Az M30-asban pedig, még egyszer mondom, én egy észak-déli folyosót látok Lengyelország, Szlovákia és Magyarország között. Ez nem engedi meg, hogy csökkentett műszaki tartalom legyen, meg hogy elhúzódjon ez a fejlesztés. Tehát azt várjuk, hogy ez a fejlesztés is 2018-ig történjen meg. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 130 2015.11.18. 9:32  113-134

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden elhangzott az előterjesztésről, és a frakciómból is többen felszólaltak, nyilván elmondták kritikájukat az előterjesztéssel kapcsolatban, elsősorban a gyorsút mint fogalom és bevezetendő új műszaki tartalmú út kapcsán. Vannak ennek az előterjesztésnek természetesen a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos előnyös részei is akár, de azt gondolom, hogy ez az új kategória, egyetértve képviselőtársaimmal, nem elfogadható. Nem elfogadható, mert olyan szintbeli kereszteződéseket is tartalmaz ez az új kategória, amely nyilván párosulva egy magasabb sebességhatárral, komoly balesetveszélyt okozhat.

Hadd hívjam fel újra a képviselőtársaim és a nyilvánosság figyelmét arra, hogy ebben az ügyben Borsod megyeiként én felszólaltam már korábban az Országgyűlésben, az M30-as kapcsán vetettem föl kérdéseket, hiszen augusztusban ez az új kategória már megjelent a Közlönyben, és Tasó László államtitkár úr egyébként sajtózott is ebben a témában, egy nagyon új és modern lehetőségként beharangozva az M gyorsutat. Azon nyomban rákérdeztem a kormány és a miskolciak közötti megállapodás, a „Modern városok” program keretében kötött megállapodás egyik pontjára ezért, az M30-as autópálya Miskolc és országhatár közötti szakaszára. Autópálya szót használtam, hiszen azt gondolom, hogy ennek az M30-as szakasznak egy észak-déli európai uniós közlekedési folyosó részének kell lennie, egy olyan folyosó részének, amely összeköti Magyarországot Lengyelországgal.

Egy olyan folyosónak kell lennie, amely akár kormányközi megállapodások keretében ezen országok keleti részének, ahol nyilván a társadalmi problémák fokozottan jelennek meg és a gazdasági problémák is, egy új lehetőséget nyit. Ennek a megépítését meg kell ejteni ebben a hétéves európai uniós fejlesztési ciklusban, én ezt állítom, mert azt gondolom, hogy ha ez elhúzódik, akkor nem garantálható az M30-asnak ez a fajta fejlesztése.

Először Tasó László azt mondta, hogy ő elképzelhetőnek tartja ‑ ezt a parlamenti jegyzőkönyvből is vissza lehet nézni a kérdésemre adott válaszból ‑, hogy akár csökkentett műszaki tartalom legyen az M30-as tekintetében, nyilván a forgalmi adatok figye­lembevételével. Én nagyon határozottan azt mond­tam, hogy egy ilyen folyosó és Miskolc, Kassa összekötése csakis autópálya formájában képzelhető el, ez adhat lehetőséget Borsodnak, de az abaúji térségnek is. Ezek után azonnali kérdést tettem föl múlt hét hétfőn Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, és ő tulajdonképpen, bár eleinte megpróbált nem konkrétan válaszolni a kérdésemre, a végén azt mondta, hogy nem hókuszpókusz, hanem autópálya épül a határig az M30-as tekintetében. Azt kérném államtitkár úrtól, hogy ahogy az előterjesztésből remélem kiolvasni, tegyen meg mindent azért, hiszen ön is Borsod megyéből származik, hogy az M30-as autópályaként épüljön meg az országhatárig. Mi ezt tudjuk tenni, Magyarország ezt tudja tenni ezért a térségért, és azt javaslom önöknek, hogy vegyék fel a kapcsolatot a kormányokkal, tehát a szlovák és a lengyel kormánnyal abban a tekintetben, hogy egyébként ez milyen folyosóba és hogyan illeszkedik be. Volt erről korábban is kommunikáció az országok között, de azt nem tudom mondani ebben a pillanatban, hogy mindenki egyaránt fontosnak érzi 2019-ig ennek a megvalósítását, tehát a szlovák szakasznak is és a lengyel szakasznak is.

Azt gondolom, hogy minden egyes ilyen típusú gyorsforgalmi útnak autópályaként kell elmenni az országhatárig azért, hogy ez valódi bekötést jelentsen a környező országok vérkeringésébe, ezáltal gazdasági és társadalmi kapcsolatokat építve. Mielőtt azt mondaná államtitkár úr vagy bármelyik kormánypárti képviselőtársam, hogy miért hozom ezt ennyire föl, azt gondolom, hogy a szocialista kormányok idején megépített több mint 700 kilométernyi autópálya azért egy sikernek mondható, az ország sikere ez, és szerintem ezt a sikert az elmúlt években nem követte megfelelő folytatás, tehát a következő években az új fejlesztési ciklusban ez elvárható szerintem. A másik, amire kitérnék, és részint Mesterházy Attila már kitért erre, ha már vasúti témája is van az előterjesztésnek, és ha már fogyasztóvédelemmel is kapcsolatos: évekkel ezelőtt kérdeztem államtitkár urat itt a parlamentben, még az előző ciklusban annak kapcsán, hogy átalakították akkor épp a MÁV-menetrendet, komoly vitát kiváltva, Miskolc és Budapest között olyan közlekedési lehetőségeket alakítottak ki, aminek a keretében egy burkolt áremelés történt, hiszen valaki vagy IC-vel jut el ma Miskolcról a fővárosba, vagy egyébként órákkal is megnő és több átszállással is tarkított az ő eljutása Budapestre. Ez egy lassan hároméves történt, nagyjából három éve hangzott el az az ominózus kérdésem egy akkori átalakítás kapcsán. Megjegyzem, hogy valóra vált sajnos az a félelem, amit én akkor mondtam, gyorsvonatokkal gyakorlatilag minimális terepe van Miskolc és Budapest viszonylatában az utazóknak a két várost megközelíteni. Csak az intercityjáratok emeltebb pótdíjas közlekedése biztosított. Tehát ez egy burkolt áremelés volt, és vannak olyan viszonylatok is, ahol több átszállással akár 7-8 óra is lehet az eljutás ebben a tekintetben.

Tehát történt már egy, a fogyasztóvédelmet nem igazán szolgáló színvonalcsökkenés az előző ciklusban, arról nem is beszélek, hogy egyébként a folyamatos sebességkorlátozások mit jelentenek az eljutási idő tekintetében, hiszen számtalan panasz érkezik hozzám, hogy az a korábban két órán belüli menetidő már jócskán nem tartható, rendszeresen két és fél vagy még több óráig tart egyébként eljutni Miskolcról Budapestre vagy akár fordítva. Ma pedig arról hallunk, hogy a ma menetrendben található járatok mintegy 6 százalékát szüntetik meg. Tehát az az 5 millió kilométernyi menetteljesítmény, amit a MÁV Start kezdeményezésére kivesznek a menetrendből, ez nyilván a leghátrányosabb helyzetű térségeket érinti. Érinti így Miskolc és Budapest viszonylatát, tehát ezt a vonalat, tovább csökken az elérhetősége tulajdonképpen a miskolciak, borsodiak részére így a fővárosnak. Nem is beszélve más kelet-magyarországi vonalakról, talán majd Gúr Nándor még kitér erre majd a későbbiekben, hiszen ő is foglalkozik ezzel a témával. Azt szeretném mondani, hogy nem elfogadható ez a további csökkenés Miskolc és Budapest között. Nem elfogadható ez a további teljesítménycsökkenés, általában is azt mondom, hogy a MÁV-nak azzal kellene foglalkoznia szerintem, és javaslom Mesterházy Attilához hasonlóan, hogy ebben egyébként az Országgyűlés foglaljon állást vagy döntsön, hogy mit vár el ettől az állami vállalattól, mit vár el ettől a nagy cégtől, hiszen nagyon egyértelmű az, hogy az ország és az utasok érdeke egy kínálati menetrend előállítása lenne.

(16.00)

Ugyanis ha folyamatosan csökken ez a színvonal, akkor egy idő után az emberek nem fognak bízni tulajdonképpen megfelelően a vasúti közlekedésben, vagy fennáll ennek a veszélye, mondjuk így, és ebben az esetben nyilván alternatívát keresnek az ő biztos eljutásukra, személyautóval vagy egyéb közlekedési eszközzel fogják majd ezeket a kérdéseket megoldani. Tehát egy kínálati menetrend, ahol valóban van olyan, hogy nyilván nem zsúfolt vonatok közlekednek, hanem kisebb létszámban közlekednek ezeken a vonalakon, az egyébként hosszú távon, a megfelelő színvonal mellett a vasút fejlődését eredményezheti.

Hallottunk arról, hogy létszámproblémák vannak a vasút tekintetében, és hallottunk arról is, hogy egyébként kocsikat sem tudnak megfelelő mennyiségben kiállítani. Ez az egyik oka ennek a járatritkításnak. Ez persze a sajtóban megjelent hír, a valóságról jó lenne többet tudni, és jó lenne az emberek által választott országgyűlési képviselőknek itt állást foglalni abban a kérdésben, hogy az emberek érdekében mit várnak el a magyar állami vasúttársaságtól, és mit várnak a vasúti közlekedés tekintetében az emberek érdekében.

Én tehát a választókörzetem, a borsodiak, Miskolc érdekében szólaltam fel ennek a kettőnek a tekintetében, tehát autópályát a határig; az M30-as Kassáig való meghosszabbítása mindenképpen autópályával történjen, ahogy egyébként miniszterelnök úr itt ezt jelezte, én ezt az ígéretet valóra szeretném váltani. A másik pedig az, hogy nem elfogadható, hogy évről évre folyamatosan csökken a Miskolc és Budapest közötti vasúti közlekedés színvonala, csakúgy nem elfogadható, hogy az ország többi részén ez így történjen. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 162 2015.11.18. 9:12  157-172

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdekes, hogy egy ennyire rövid módosítási salátacsomagot mennyire másképp is lehet látni, hiszen én nem feltétlenül ezeket a szándékokat olvasom ki belőle, amelyek az előterjesztők részéről elhangzottak.

Azonban kezdeném máshonnan, hiszen Bánki Erik is a társaságiadó-kedvezmény rendszerének a módosításával kezdte. Egy olyan rendszernek a módosításával, amely öt éve érinti a sportegyesületek életét, ott is a látvány-csapatsportágak körét érinti. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan ügy is lehetett volna, amely konszenzusos ügy lehetett volna, hiszen így indult el, azt gondolom, az első javaslatok még nagy konszenzusra találtak az Országgyűlésben.

Volt is ilyen korábbi rendszer, 2010 előtt jött létre a színház- és filmművészet tekintetében hasonló társaságiadó-kedvezménnyel operáló rendszer, és azt gondolom, hogy egy-egy területet ez beindíthat. Voltak kritikáink akkor ezzel, elmondtuk, hogy miért nem például a teljes olimpiai sportágak körére vonatkozik ez, vagy miért nem bármely sportegyesületre, amely ilyen módon is támogatókat gyűjthet be. Önök ragaszkodtak az öt látvány-csapatsportághoz.

Ezután szörnyen debütált a rendszer, hiszen már az első évében az volt a hír, hogy többet kapott csak a felcsúti egyesület, labdarúgóklub, az utánpótlással egyetemben, mint egyébként a másik négy, labdarúgáson kívüli látvány-csapatsportág és a MOB együttesen. Mondhatták erre azt, hogy ez majd utánpótláscélokat szolgál, de egyébként világosan stadion épült belőle, ahol egyébként egy NB I-es labdarúgóklub is játszhat.

Most ezt csak azért mondom el, mert amikor arról beszélünk a jogszabály-módosítás kapcsán, hogy igen, vannak klubok, amelyek pályáztak, igen, vannak klubok, amelyeknek nagyobb keretet ítéltek meg az egyes szakszövetségek, majd ezeket a kereteket nem tudták feltölteni, merthogy nem volt meg az adott pillanatban, a pályázat időpontjában az, hogy ők egyébként honnan fogják ezeket a társaságiadó-lehetőségeket, mely cégektől összeszedni, akkor azért ez egy kicsit igazságtalan szerintem. Merthogy a vak is látja, hogy ebben az országban a társaságiadó-befizetési kötelezettséggel rendelkező cégek, hát, bizony, talán irányítva vannak bizonyos helyekre, hogy hát ezekkel a taokedvezményekkel mely egyesületeknél kell élni.

Tehát a kisebb klubokhoz nyilván, ahová eredetileg szólt volna ez a javaslat, eredetileg célzott volna, az öt látvány-csapatsportág utánpótlásához, hát oda bizony jóval kevesebb jutott. Szerintem ez már egy komoly bizalomvesztés ebben a tekintetben, és ezen az sem javít, ahogy Korózs Lajos képviselőtársam mondta, hogy éppen a nemzet kazánháza fog megépülni Felcsúton, tehát azt gondolom, hogy a sport ügyét az ilyen típusú problémák nem segítik.

Egyébként persze lehet azzal egyetérteni, hogy legyen világos elképzelése arról egy egyesületnek már a pályázás időpontjában, hogy honnan fogja ezeket a lehetőségeket igénybe venni.

(17.40)

Ezzel együtt azt mondanám, hogy főként vidéki klubokat érint az, hogy a már meglevő keretek feltöltésére legyen lehetőség. Tehát most itt hadd szóljak haza, tehát például a Diósgyőri VTK-nak is vannak olyan lehetőségei a következő években, hogy azt gondolom, az méltán lehet sikeres, és méltán lehet egy megfelelő utánpótlásközpontot építeni Miskolcon is, de ehhez bizony szükség van még meghatározható társaságiadókedvezmény-keretekre. Tehát itt azt javasolnám, hogy amúgy, ha már módosítunk, nézzük meg az olimpiai sportágak bevonásának a lehetőségét, próbáljuk szélesíteni a társaságiadó-kedvezmények lehetőségét a sport tekintetében, ne csak az öt látvány-csapatsportágra korlátozzuk. Ennek nyilván vannak költségvetési hatásai, én ezt nem vitatom, természetes, de azt gondolom, hogy annyira az öt látvány-csapatsportág viszi ebben a prímet, hogy máshol néhány millió, néhány tízmillió forint rengeteget jelentene egy-egy sportágban, akár olyan sportágakban is, amelyek amúgy olimpiai sikersportágak, kajak-kenu, úszás, sorolhatnám azokat a hagyományos magyar sportágakat, ahol ez bizony fontos lehetne. Ez nyilván nem része a javaslatnak, de akár lehetne is része.

A Szerencsejáték Zrt.-t meg is nevezte állam­titkár úr, Bánki Erik még ebben egy kicsit titokzatosabb volt, merthogy természetesen vannak technikai módosítások, amelyek miért ne lennének támogathatóak. Én még el is gondolkodnék ezen, ha nem lenne ez a bizonyos első szakasz. Mert én azt mondom, hogy én itt nem látom a Szerencsejáték Zrt.-t leírva, én szerencsejáték-szervezőt látok leírva, akinek van játékadó-fizetési kötelezettsége, és mondjuk, egyébként akár egy látvány-csapatsportágak körébe tartozó szakszövetség által szervezett bajnokságnak, mond­juk, a névhasználatáért fizet, ezáltal tulajdonképpen egy vagyoni értékű jogért fizet, és ha jól értem, akkor ezt egyébként a játékadó-fizetési kötelezettségéből leírhatja. Ez lehet, hogy rendez bizonyos dolgokat az SZRT-nél, én ezt nem vitatom, vagy tisztábbá tesz, de játékszervező, szerencsejáték-szervező az önök jóvoltából azért még lehet más is, pláne ezeken a területeken, amiket a javaslat felsorol. Nem térnék ki rá, itt komoly közéleti viták vannak, Andy Vajnától kezdve sorolhatnám azokat, akiket folyamatosan támadnak ezekkel a kérdésekkel.

Tehát szeretnék választ kapni a következő napokban, hetekben, a frakcióm nevében mondhatom ezt, ha egyébként tisztábbá tesz, mondjuk, az SZRT életében valamit ez a pont, akkor meg lehet úgy fogalmazni, hogy arra vonatkozzon, szerintem. Ha meg egyébként kinyit egy kaput, és éppen az inkriminált úrnak vagy amúgy is milliárdos embereknek az adóbefizetési kötelezettségét csökkenti, akkor ne haragudjanak, hadd ne hasson már minket ez. Nem nekik akarunk adót csökkenteni, hanem éppen arról van szó, hogy például az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt, a minimálbér 16 százalékos adókulccsal terhelt, míg 2010 előtt nulla kulcsos volt, csökkentsük milliók, nehezen élő milliók adóterheit, ne milliárdosokét! Erről most már végképp le kellene tenni, de remélem, hogy meg tud nyugtatni vagy államtitkár úr, vagy Bánki Erik, hogy a szándéka a javaslatnak nem ez. Akkor persze pontosan kell szerintem fogalmazni.

Ha már itt szóba került egy nagy állami cég, hadd mondjak ebben egy gyakorlatot is. Nyilván az SZRT támogatási rendszere sem oszlat el kételyeket. Szerintem az állami cégeknek versenysemlegesen kell hozzáállni a magyar sporthoz. Tehát nem jó az a gyakorlat, hogy egyébként korábbi években akár az MVM is teljesen kibogarászhatatlan módon, mindenféle világos politika, támogatási politika nélkül, mondjuk, 10 milliárdos szponzorációs és hirdetési kerettel rendelkezik ‑ konkrétan, még egyszer hangsúlyozom, az MVM-re gondolok ‑, és ebben van klub, amelyik kaphat összeget, támogatást, mindenféle logika nélkül, van, ami meg nem. Mert például az MVM konkrétan Miskolcon is működtet fűtőműveket a választókerületemben, és az a helyzet, hogy ehhez képest támogatni a miskolci sport életét vagy akár a kulturális életet, csak töredékében támogatja.

Tehát azt javaslom, hogy amúgy meg ne ilyen módon tegyünk akár az SZRT vagy az MVM életében rendet, hanem világos legyen az, hogy milyen módon és transzparensen bemutatható legyen az, hogy hogyan támogatják a magyar sportot. Ezzel együtt tartom azt a javaslatomat, amelyet már több írásbeli kérdésben is, persze nem az előterjesztéshez tartozik ez szorosan, de azért elmondanám, hogy tartom a javaslatomat, hogy az MVM támogassa megfelelő módon a miskolci sportot. Számos olyan sportegyesület van, amely bizonyított, a DVTK-ra gondolok, a frissen a DVTK-családhoz csatlakozó Miskolci Jegesmedvékre, ami már DVTK Jegesmedvék nevén fut. Azt gondolom, ezek a klubok is méltán megérdemelnék, és még sok egyéb klubot sorolhatnánk, akár a MEAFC-ot vagy egyéb sportágakat. Igen, szükség van vidéken is az ilyen típusú támogatásokra. Nyilván ebben tovább fogok küzdeni.

A konkrét javaslattal kapcsolatban meg azt mondom, hogy szerintem lehet olyan javaslatot csinálni belőle, hogy elfogadható legyen, de ehhez az első szakasz szándékait tisztázni kell: vagyoni értékű jogok, szerencsejáték-szervező kiléte, kiket céloz ez a javaslat; ez bizony nem nyugtat meg, és azt kérem önöktől, tegyék egyértelművé ezt a részét a javaslatnak. Mert még egyszer: nem milliárdosokat kell a magyar költségvetésből tovább támogatni, hanem az egyébként is nehéz helyzetben lévő embereket. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 60 2015.12.01. 13:47  53-80

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát eljött ez a nap is, amikor egy sok-sok éve elkövetett hibát legalább részben megpróbálnak korrigálni. Nagyon sokat beszéltünk ezekről a kérdésekről, és az elmúlt ciklusban is rengeteg olyan jogszabályt módosított az Országgyűlés, amely kifejezetten a sporttal kapcsolatos. Látszik, hogy a sport a politikájuk homlokterében áll. Azonban a kifejezetten a sportrendészeti kérdésekkel foglalkozó előterjesztés kapcsán mindig is elmondtam, minden egyes vitában, ez visszakövethető, hogy 2009 ősze óta igazán nagy rendbontás a stadionokon belül nem történt, nem volt ilyen. Nyilván társadalmi jelenségekre kell reagálnia a jogszabály-módosításoknak, nekem meggyőződésem, nem volt már akkor olyan jelenség, amire reagálni kellett volna. Hiszen 2009 őszén az akkori baloldali kormány, az MSZP vezette kormány elfogadott már egy módosítást, ami egyébként nyugalmat hozott. Erre az a bizonyíték, hogy azóta komolyabb rendbontás nem történt.

Önök mégis mentek előre ebben az ügyben, mégis egyre komolyabban szigorították a meccsre járás feltételeit. Lehet, ezáltal az volt a céljuk, hogy megnehezítsék néhány rendbontó dolgát, de végső soron olyan, a való élettől elrugaszkodott jogszabályhalmazt alkottak, amelynek eredménye az lett, hogy öt év alatt szépen lassan csökkent a szurkolók létszáma a labdarúgó-mérkőzéseken. Ma már a nevetséges szintet üti egyébként a mérkőzések látogatása, hiszen több olyan NB I-es labdarúgó-mérkőzés volt, ahol néhány százan voltak az elmúlt időszakban. Ez tehát ennek a politikának az eredménye, ez az előterjesztés pedig ennek a részleges korrekciójára tett kísérlet.

Ez egy központi közéleti kérdés ma Magyar­országon szerintem, ugyanis nagyon sok labdarúgó-szurkoló van, aki egyébként adott esetben örül annak, hogy tízmilliárdok kerülnek elköltésre stadionokra. Valószínűleg még több ember van, akit ez irritál, különösen az például, hogy a miniszterelnök szülőfalujában, a kertje végében épül egy sok milliárdba kerülő stadion, most éppen mellé ‑ Korózs Lajos szavaival ‑ a nemzet kazánháza is felépül. Tehát mindenképpen irritáló jelenség ez sokaknak. Úgyhogy szerintem valóban az lenne a dolga itt a jogalkotónak, mindannyiunknak, hogy olyan jogszabályokat alkossunk, hogy ha már ezek a stadionok felépülnek és megvannak, akkor meg kell töltsék ezeket a létesítményeket nézők. Mert azt gondolom, hogy vannak olyan stadionok, amelyek felépülése szükséges és kívánatos, meglehet, nem ezekkel kezdték, mert például Diósgyőrben fontos volna egy valódi szurkolótáborral rendelkező stadion felépítése, most már tényleg el kéne ezt kezdeni, de hát nagyon sok helyen meg nyilván nincs szükség ezekre a beruházásokra, és jelentősen túlárazottak. Olyan jogszabályok kellenek, amelyek nem akadályozzák az ő odajutásukat.

Maga Csányi Sándor, az MLSZ elnöke is elismerte egyébként, hogy hiba volt a szurkolói kártya kötelező bevezetése. Azokat pedig nyilván hiányolom ebből a vitából, akik nagyon érveltek e rendszer kialakítása mellett 2010 után. Sajnálom, hogy nincs itt Bánki Erik, sajnálom egyébként, hogy nincs itt Kubatov Gábor, aki ugye, az FTC elnöke is egyben, és hát annak bizonyára megvan a maga oka, hogy az előterjesztő képviseletében miért nincs itt Kósa Lajos. Valamennyi előrelépést ez az előterjesztés jelent, remélem, hogy nem a kudarc elismerése az a részéről, hogy nincs itt.

Merthogy egyébként vannak előrelépések. Igen, a minősítés rendje változik, ez egy támogatható, egyszerűbb, talán szakmaibb történet tud lenni, életszerűbb történet mindenképpen. Számtalan olyan eset volt, amikor olyan mérkőzés volt, ahol baráti szurkolótáborok vettek részt, ahol a szurkolók alapvetően jóban vannak egymással, és ilyeneket minősítettek kiemelt kockázatúnak, teljesen feleslegesen. Illetve voltak arra is példák, hogy néhány vendégszurkolóra sokszoros számú rendőr jutott. Ezek nyilván teljesen feleslegesek.

Fontos előrelépésnek tartom akár azt, hogy a kiemelt biztonsági kockázatú sportrendezvény esetében a rendőrség a sportrendezvény létesítményen belüli biztosítását közfeladatként végzi. Ez fel is merült egyébként azon a két eseményen, amikor a szurkolók képviselőivel volt egyeztetés a rendészeti bizottságban, hogy ez egy garancia is lehet. Hiszen sokszor felmerült, hogy kétes hátterű biztonsági emberek is biztosítást végeznek egy-egy ilyen mérkőzésen. Azt gondolom, ez különösen a kiélezett meccseket, a kiemelteket mindenképpen kezeli. Egyébként a normál biztonsági kockázatúakban is van előremutató módosítás ebben a tekintetben.

Az utazás anomáliáit kiszűri zömmel a javaslat, bár mivel itt a „megszervezheti a vendégjátékra utazó szurkolók szervezett utazását” kitétel szerepel, ezért nyilván nem kezeli azokat a helyzeteket, amikor adott esetben a klubvezetés vagy egy szurkolótábor nem, mondjuk úgy, megfelelő viszonyban van, vagy nem kielégítő a viszonyuk. De reméljük, ez egyébként nem nagyon jellemező, tehát összességében ez is előrelépést jelent.

A rendezők képzéséről ez a három sor van, ez sem volt eddig, tehát azt gondolom, ez is egy fontos dolog. Számtalanszor elhangzott, hogy olyan rendezők is lehettek, akik adott esetben, mondjuk, még erkölcsi bizonyítvánnyal sem rendelkeznek. Akár bele is lehetett volna írni a jogszabályba ezeket a kérdéseket. Mindenesetre látszik, hogy itt is van előrelépés.

(15.20)

Nem nyújt megoldást azonban a javaslat arra, hogy vannak olyan klubok, egy nagyobb klub van konkrétan, a Ferencváros, amelynek a vezetése változatlanul ragaszkodik nemcsak a kötelező szurkolói kártyához, hanem egyébként ahhoz is, hogy a vendégjátékra utazó szurkolóik ott is kötelezően futballszurkolói kártyával tudjanak bejutni, illetve egy teljesen érthetetlen magyar újítás, ez a vénaszkenner borzolja a kedélyeket ebben a tekintetben. Szerintem ez a javaslat nem elég bátor ebben a dologban, és ahogy elhangzott a vitában is, de nyilván képviselőtársaim még fognak erre utalni, szurkoló és szurkoló között különbséget tesz ez a javaslat, ez nem helyes így feltétlen.

Itt van a rész, amelyik arról szól, hogy a belép­tetőrendszert hogyan, milyen mérkőzéseken kell használni. Szóba hozták kormánypárti képviselőtársaim, hogy normál kockázatú esemény esetében nem kell ezeket megfelelően használni, vagy a névre szóló jegyértékesítés nem feltétel, azonban van itt egy második része ennek a bizonyos mondatnak, hogy a labdarúgás sportág tekintetében a kiemelt biztonsági kockázatú sportrendezvény esetében a belép­tető­rendszer alkalmazása kötelező. Tehát a kiemelt mérkőzéseken változatlanul előírják ezt a történetet. Azt hiszem, hogy itt meg kéne állnunk egy pillanatra. Szerintem így ez a dolog nem fog megoldódni.

Két dolgot kell egyszerre biztosítania szerintem az Országgyűlésnek a törvény elfogadásával. Egyrészt azt, hogy azok, akik hozzászoktak a jelenlegi rendszerhez, családi szektorokban vagy más, olyan környezetben vannak, más részeiben a stadionoknak, ahol nagyobb a nyugalom, más a környezet, megszokták a regisztrációt, ott álljon rendelkezésre ez a lehetőség. A másik pedig az, vegyük tudomásul, hogy a magyar ultratársadalom egyébként, amelyik 25 éven keresztül szolgálta az elmúlt 25-30 évben a magyar futball ügyét, kitartott olyankor is a magyar futball mellett, amikor egyébként ‑ hadd ne mondjak durvább jelzőket, de mondjuk ‑ nagyon rossz teljesítményt nyújtottak a csapataink.

Mindig elmondtuk, hogy a szurkolók nemzetközi színvonalon vannak sokszor, bár nyilván voltak negatív jelenségek is, de összességében a nemzetközi színvonal elmondható, a futballunkról kevésbé volt ez elmondható az elmúlt 30 évben. Ezért biztosítani kell az ultráknak is azt a lehetőséget, hogy az általuk elmondottak érvényesülhessenek legalább azokban a szektorokban, ott, ahol ők hagyományosan szurkolnak. Ezért én ezt a mondatot kiegészíteném egy másik félmondattal, én erre adok be majd egy módosító indítványt, és azt kérném a kormánytól meg a kormánypárti képviselőktől, hogy támogassák ezt. Így hangozna a mondat kiegészítve: a labdarúgás sportág tekintetében a kiemelt biztonsági kockázatú sport­rendezvény esetében a beléptetőrendszer alkal­mazása kötelező, azzal, hogy a sportrendezvény szervezője egyes szektorokban, de összességében legfeljebb a stadion férőhelyeinek 30 százaléka erejéig a résztvevők egyedi azonosításától eltekinthet.

Azt gondolom, hogy rövidre kéne zárni ezt a konfliktust. Tehát jöhetünk újabb és újabb módosításokkal, a magyar labdarúgás az ultrák, a szurkolók nélkül nem lesz olyan, amilyennek mi szeretnénk látni, labdarúgást szerető emberek. Ha nem lesz olyan, akkor ez azokat az embereket is irritálni fogja, akik nem szeretik adott esetben a labdarúgást és irritálja őket, hogy tízmilliárdokat költ el erre az ország. Tehát amellett, hogy megmaradhatna ezzel a javaslattal a regisztráció a stadionok egy jelentős részében, tehát a szektorok nagy részében, amellett az ultrák számára biztosíthatna a klub döntése alapján lehetőséget arra, hogy ilyen egyedi azonosítástól eltekinthessenek.

Nyilván, persze, ha olyan rendbontások lennének egy-egy ilyen szektorban, műszakilag rendelkezésre állnak itt is a beléptetőkapuk, újra egyedi azonosítást lehet kötelezővé tenni. Ezáltal a felelősség nyilván a kluboké, közvetve pedig maguké azoké a szurkolóké, akik ezekben a szektorokban kívánnak szurkolni. Ez egy új megoldás lenne, én ezt be fogom nyújtani, kérem, kezeljék ezt rugalmasan, minden tekintetben a megoldást szolgálná, én úgy gondolom. S ami a lényeges, csak az egyedi azonosítást venné ki a rendszerből, tehát a forgókapuk, minden egyéb, motozás és olyan dolog, ami, azt gondolom, a biztonságot szolgálja, azok megmaradnának.

A szurkolói kártya kérdésére már utaltam, ezt a hibát egyébként az MLSZ is elismerte, megjegyzem, hogy a jelenlegi jogszabályi háttér alapján sem kellett volna feltétlenül kötelezővé tenniük.

Még néhány gondolat itt a végére, hiszen van a 8. § valóban, amelyre államtitkár asszony itt utalt, hogy ezt a felhatalmazást a kormány rendeletalkotása kapja meg, mármint hogy az állami sportcélú támogatás felhasználásának és elosztásának részletes szabályaira ez történjen meg. Szóba került ez a bizottsági ülésen is, nem kaptunk rá egyébként egyértelmű válaszokat most sem, pláne nem abban a tekintetben, hogy a sporttörvény az ilyen irányú felhasználáselosztás szabályai kapcsán a Magyar Olimpiai Bizottságnak rendkívül tág jogköröket adott, kötelezettségeket is, szakmai programokat és költségvetéseket határidőre meghatározott módon kell a szakszövetségeknek a MOB-nak benyújtania. Most akkor vagy az nem működik megfelelően, tehát nem a sporttörvénynek megfelelően működik a mai magyar sportfinanszírozás, vagy erre nincsen szükség, de egyébként semmiképpen nincsen szükség erre a kitételre ezen a jogszabályon belül, tehát mindenképpen ez a 8. § valahogy testidegen ebben a jogszabályban.

Annyit mondanék önöknek zárásképpen, hogy rengeteget beszéltünk már erről, nagyon sokat toldoztuk-foltoztuk ezeket a jogszabályokat, ugyanott tartunk, ahol öt éve. Ugyanúgy elmondtuk azokat az aggályokat, amiket előre lehetett látni azoknak, akik egy kicsit is ismerik a magyar szurkolói társadalmat, és akik kicsit is ebben a történetben a meccseken valamelyest szocializálódtak. Jó ezeket a hangokat meghallani, én azt gondolom, hogy a szurkolói iroda képviselői példaértékű módon, intelligensen és konkrétan elmondták, hogy milyen módosításokat szeretnének. Nyilván az én javaslatom egy hibrid javaslat ebben a dologban, mert azt látom, hogy önök bizonyos dolgokból nem fognak engedni, és egyébként a szurkolók is teljesen jogosan a saját érdekképviseletük által próbálják képviselni a saját maguk elképzeléseit.

Ha valamilyen hasonló, hibrid megoldás tud történni, akkor az a magyar labdarúgás, a magyar sport érdekeit szolgálja szerintem. Ezt vagy meg tudják önök hozni, vagy alapvetően nem fog változni a helyzet. Az a szomorú diagnózisom van, hogy attól, hogy éppen a névre szóló jegyértékesítés egy normál kockázatú mérkőzésen, bár megjegyzem, egy csomó normál kockázatú mérkőzésre már csak néhány százan vannak az NB I-ben, tehát attól, hogy ezt önök el fogják fogadni, attól ez a helyzet még nem fog megoldódni. Legyenek bátrak, ezt javaslom önöknek. Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán tapsolva: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 74 2015.12.01. 2:14  53-80

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden elhangzott a vitában, és tulajdonképpen egyre inkább erősödik bennem az, hogy az, amit javasoltam a hosszabb felszólalásomban, a vezérszónoki felszólalásomban, megoldást jelent ezekre a problémákra.

Egyrészt elhangzott, hogy milyen biztonsági kockázatok jelentek meg az utóbbi hetekben akár a labdarúgó-mérkőzések kapcsán. Én ezért egy fontos lépésnek tartom, ha kiemelt biztonsági kockázatú mérkőzéseken a rendőrség a biztosítást közfeladatként végzi majdan. Ha pedig ez így van, akkor szerintem érthetetlen az, hogy a labdarúgás sportág esetében a kiemelt biztonsági kockázatú mérkőzéseknél miért kell ilyen módon ragaszkodni az egyedi azonosításhoz.

Én azt tudom mondani önöknek, hogy azokban a szektorokban, ahol ezt már megszokták a nézők, ‑ családi szektorok, egyéb ‑, a jelenlegi rendszer fenntartása mellett mindenképpen fontos volna megérteni a szervezett szurkolói csoportok kérését, az aggályaikat, és egyébként úgy, hogy közben a beléptető kapuk működnek, motozás van, vannak rendőrök, akik egyébként persze természetesen akár igazoltathatják a magyar állampolgárokat, emellett az ultrák számára egy komoly lépés lehetne, ha ettől az egyedi azonosítástól eltekintenének legalább a stadionok egy részén.

Én azt gondolom, ha ezt el tudnák önök fogadni ‑ bár nem tudom, kinek mondom, mert se Kósa Lajos nincs itt most, se Bánki Erik, se Kubatov Gábor; nagyon remélem, hogy valaki meghallgatja a szavaimat ebben a tekintetben vagy tudja tolmácsolni ‑, ha ez a módosító javaslat végigmegy, és elfogadásra kerül, visszatérhetnek a szervezett szurkolói csoportok, akkor hangulat lesz a sportlétesítményekben, de egyben biztonság is, mert a megfelelő beléptetés ettől függetlenül megtörténhet, ugyanakkor pedig azok a más jellegű szektorok, családi szektorok megmaradhatnak, amelyek meg, azt gondolom, hogy fontosak. Így tömegek lehetnének a labdarúgó-mérkőzéseken.

Be fogom nyújtani ezt a javaslatot. Kérem, fontolják meg a támogatását. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 144-146 2016.02.15. 2:07  143-152

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Elfogadom.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bátor kezdeményezőktől volt hangos januárban a média Magyarországon, hiszen a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanári kara nyílt levélben fordult az ország nyilvánosságához, ismertetve a közoktatás problémáit. Megjegyzem, hogy ezt a levelet előtte elküldték a KLIK-nek és az államtitkárságnak is, de válaszra sehonnan nem méltatták őket.

A probléma ismert. Miskolcról indult egy másik kezdeményezés is, hiszen az MVK Zrt., a közlekedési dolgozók nem kapták meg a nekik járó fizetésemelésüket. Ők egyébként mintegy 60 százalékát keresik, mondjuk, a fővárosi közlekedési dolgozókénak. Úgyhogy ők is demonstrációt kezdeményeztek. Mik voltak erre a reakciók? Ez egy érdekes kérdés. Nagyon rosszak. A hatalomféltés fenyegetőzni kezdett. Egyrészt lejáratás indult meg mind a két tekintetben, másrészt méltatlan megnyilvánulások is elhangzottak, különösen a pedagógusokat érintőleg.

Azt kell mondjam önöknek, az a hangulat, hogy nem tettek semmit, egyenesen vezetett ahhoz, hogy február 3-án mintegy 5 ezer ember demonstrált Miskolcon. Azt gondolom, ez egy történelmi demonstráció volt, a legnagyobb demonstráció vidéken az utóbbi években. Méltatlan látszatkerekasztalok, további lejáratás: az ötvenes éveket idézte a városi önkormányzati média hangulata is. A múlt hét szombaton, február 13-án pedig tízezrek voltak már a Kossuth téren. Azt gondolom, méltatlan az a helyzet, hogy még mindig nincsenek érdemi párbeszédek egyik ágazatban sem, különösen a közoktatásban, és elfogadhatatlan az, amit tesznek. Nem lehet Magyarország úgy sikeres, hogy az itt élők többsége sikertelen, és nagyon rossz körülmények között kénytelen végezni a munkáját.

A jövő érdekében Miskolc országgyűlési képviselőjeként kérdezem öntől, mikor hallják már meg végre a tüntetők szavát, és mikor tesznek végre érdemben a problémák megoldásáért. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 150 2016.02.15. 1:05  143-152

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tájékozódom a szülővárosom és választókerületem problémáiról, igaz, nem abból az elfogadhatatlan, ötvenes éveket idéző közmédiából, amit önök üzemeltetnek, és a helyi önkormányzati médiából sem tájékozódom. (Taps az MSZP soraiban.) Egyébként elképesztő, hogy egy jogállamban ilyen médiumokat fenn lehet tartani. Tehát nem innen, hanem közvetlenül az érintettektől szerzem az információimat, és azt kell mondjam önöknek, elképesztő, hogy a 25 pontról még mindig nem tárgyaltak, és hogy nem folytatnak valódi kerekasztal-tárgyalásokat.

De hogy a másik ágazatról is szóljak: elképesztő az, hogy egy közlekedési szakszervezeti vezetőt, aki a munkavállalók érdekeiért, a megígért béremelésért, a fizetésemelésért áll ki ‑ amit utána visszavonnak -, utána járműtakarítónak minősítik vissza az én szülővárosomban. Tudja, erről kéne szólni, erre kéne válaszolni, csak hát nem tudnak, mert csak méltatlanul tudnak beszélni arról a demonstrációsorozatról, ami az önök kormányzását joggal éri kritikaként.

Úgyhogy azt tudom mondani, miniszter úr, szerintem tolja el a biciklit. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 74 2016.02.16. 7:58  51-90

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy kicsit hosszabb leszek, de rögtön egy korrekcióval kezdeném, és nem akarom Szilágyi képviselőtársamat kiigazítani, de úgy emlékszem, hogy Felcsút akkor többet kapott, mit négy látvány-csapatsportág, nem is három. De ez még tragikusabb helyzet, mint amit ön mondott. Úgyhogy jól látszik, hogy valami torz ebben a sportfinanszírozási világban, még akkor is, ha önök itt kizárólag a sikerpropagandáról kívánnak beszélni.

Gelencsér Attila a 2010 előtti sportinfrastruktúra-fejlesztésekről nagyon szomorú képet festett. Hadd mondjak jó példákat önöknek, ha már egy ilyen általánosabb irányt is vett ez a vita. Miskolc országgyűlési képviselőjeként meg kell említenem önöknek, hogy 2010 előtt épült Miskolcon versenyuszoda, újult meg a városi sportcsarnok, épült jégcsarnok, és egyébként a diósgyőri stadionban több olyan beruházás valósult meg, ami áldatlan állapotokat számolt fel. Itt nem volt világítás sem a tribünön, gyakorlatilag a szennyvízelvezetés is problémás volt. Nyilván egy komolyabb lelátószakasz épült meg, egy olyan helyen, ahol valódi igény van a minőségi labdarúgásra, ahol valóban ezrek, sokszor tízezer ember szurkol és fontos közösségszervező erőnek is tartja a diósgyőri labdarúgást. Nyilván a miskolciak személyes tragédiája az elmúlt évek után, hogy pont ott még egy kapavágás sem történt egyelőre. Nagyon remélem egyébként, hogy fog, hogy egy kicsit formabontó legyek ebben a történetben, mert ha valahol tényleg szükség van ilyen fejlesztésekre, az Diósgyőr és Miskolc.

Mondta azt is, hogy mennyien sportolnak most, a tömegsport, szabadidősport finanszírozása hogy alakul. Azt kell mondjam, hogy rosszabbul alakult. Jól látható volt az elején. A tömegsport, szabadidősport finanszírozása jelentősen csökkent 2010 után. Valóban nőtt néhány versenysportág finanszírozása, átláthatatlan módon sok esetben, és egyébként jött a tao, aminek volt előzménye, mondjuk, adójogi szempontból. Hiszen mindig elmondom ilyenkor, hogy a színház- és filmművészet tekintetében volt 2010 előtt is és most is van ilyen adókedvezmény-rendszer. Mondjuk ki, egyetértettünk 2011-ben, amikor ez az asztalra került, hogy valami hasonló módon próbáljuk transzparenssé tenni a sporttámogatást vagy még egy kaput nyitni.

Két aggályunk volt. Egyrészt az, hogy túl szűknek látjuk ezt a kaput. Tehát az öt látvány-csapat­sportág kiemelése megítélésünk szerint azért nem helyes, mert mondjuk, kinyitni ezt az olimpiai sportágakra vagy minden sportág irányába már nem jelentett volna jelentős többletterhet, viszont sok helyen nagyon kevés pénz is rengeteget számít. Másrészt pedig attól féltünk, hogy ez a rendszer visszaélésekre fog okot adni, és mondjuk, jól odaszólva állami vagy többségi állami tulajdonú cégeknek, el lehet juttatni ezeket a forrásokat olyan helyekre is, ahol erre nincs szükség.

Na most, önöknek azt mondom, hogy Diósgyőr-szurkolóként én szombaton Felcsúton jártam. Érdekes volt. Egy kicsit hamarabb értem oda, körbe is néztem a településen; most kisvasutastul meg mindenestül nem hozom önök elé. Egyébként a település egyes részei nem emlékeztettek másra, mint Abaúj-Borsod megye vagy néhány kelet-magyarországi megye egyes részeire. Tehát az emberek jó része itt sem gazdag. A házak is láttatták ezt velem, és találtam bezárt vendéglátóipari létesítményt is. Tehát valószínűleg itt sem élnek rengetegen gazdagon, de az látszik, hogy egy teljesen tájidegen építmény egy 1600 lelkes faluban itt megjelent, mintegy a legfontosabb stadionprojektje Magyarországnak.

Találtam még más érdekes dolgot is a vidéken, de most ez nem érdekes, nem hoznám ide. Azt mondom viszont önöknek, hogy most a lelki érzékenységemet figyelembe véve az eredményt nem említem a hétvégéről; de azt viszont elképesztően fontos megemlítenem, hogy több újságcikk is született arról, hogy 11 milliárd forintnyi közpénzt kapott tulajdonképpen ez az akadémia, egyébként ezáltal egy NB I-es, versenysportban működő élcsapat, amelynek a teljesítménye ezen a szombati meccsen tulajdonképpen egy korábbi akadémista kiállítása volt. Szerintem ez nem elfogadható, a versenysemlegességnek teljesen ellentmond. Az, hogy a magyar labdarúgásban ilyen nézőszámok vannak, többek között annak köszönhető, hogy egy erős lelkű labdarúgó-szurkoló már-már megrendül ezekben az években, és azt mondja, hogy kérem, a versenysemlegesség így nagyon komolyan megkérdőjelezhető - biztos, hogy a mai labdarúgásban minden a pályán dől el?

Na, az előterjesztés nem erről szól, ezt csak azért akartam mondani, hogy amikor újabb ilyen előterjesztéssel élnek, újabb kereteket kívánnak a taokedvezmények keretében megnyitni, akár az olimpiai pályázat támogatására, akkor azért végig kell gondolni ezt a 4-5 évet, ami mögöttünk van ebben a történetben. Elmondhatják az érveiket, nyilván abszolút értékében egy komoly volumen az, mai a sporttámogatásba megérkezik. Csak én azt állítom, hogy nagyon sok helyen értelmetlen beruházásokra, olyan beruházásokra, amelyek egyértelmű fideszes politikai ráhatással épülnek valahol. Közben azok a kisegyesületek, amelyekről beszélnek, vergődnek néhány százezer forintért is, és sok esetben nem találnak megfelelő taokeretet feltöltő partnert ebben a történetben. Tehát ebben rendet kell tenni.

Vélhetően, majd amikor a tao II. kerül az asztalra, plafonokat kell megszabni. Szerintem szélesebbre kell ugyanakkor nyitni a kaput. Olyan sportágak vannak Magyarországon, úszás, kajak-kenu, ahol tényleg ezeknek a forrásoknak a töredéke elképesztő eredményeket hozhatna. Nem olimpiát kell feltétlenül támogatni, hanem azokat a sportágakat, amelyek egy olimpián odaérhetnek a taorendszer keretében megítélésem szerint.

Úgyhogy ezért vannak bennünk kételyek, azért gondolhatjuk azt és merül föl joggal bárkiben, hogy amikor a lopást, az ellenőrzések hiányát említjük - és elég furcsa volt, amikor fordítva mondogatták ezt fideszes képviselők -, azt kell mondjam, hogy minimum a kétely megfogalmazódhat bármelyikünkben, hogy ezeknek a forrásoknak a sorsa mi lesz. Abban gondolkodom a későbbiekben, hogy a tao II.-nél számtalan módosító indítvánnyal fogunk élni - most nem tettünk ilyen indítványokat -, azért, hogy ellenőrizhető, átlátható módon működjön tovább ez a rendszer, és valóban megtaláljuk közösen azokat a módokat, ahogy egyébként ezt a létrejött sportinfrastruktúrát legalább fenn lehet tartani, még akkor is, ha számtalan helyen teljesen értelmetlenül kerültek megépítésre dolgok.

És itt most még egyszer mondom, soroltam önöknek a 2010 előtt Miskolcon megvalósult beruházásokat, természetesen a valódi tömegsport- és helyi igényeket valóban kiszolgáló beruházásokat magam is támogatom, a presztízsberuházásokat, a fideszes potentátok lakóhelye környékére épülő teljesen értelmetlen stadionokat pedig nem fogom ezek után sem. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 271 2016.02.29. 5:14  263-285

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képvi­selő­társaim! Nagyon sokszor vitatkoztunk már a társa­sági adóról szóló törvényjavaslatokról. Elmondtam az általános vita során is, hogy 2011 óta folyama­tosan az asztalon van a társasági adókedvezmény rendszere öt látvány-csapatsportág tekintetében. Nem eretnek gondolat ez eredendően, hiszen mindig elmondom, hogy a 2010 előtti szocialista kormányok is alkalmaztak ilyen kedvezménylehetőséget például színház- és filmművészet tekintetében. Nagy reményeink voltak nekünk is, hogy a sport­támo­gatások ezen módja dinamizálhatja az öt látvány-csapatsportágat.

A reményeink nagyon gyorsan átváltottak csalódásba. Láthatjuk, hogy az első évben már a négy másik látvány-csapatsportágnak nyújtott összes társaságiadókedvezmény-lehetőséget meghaladta egyedül a felcsúti utánpótlás-akadémia támogatási összege. Sok vita van erről a közéletben; ez egész egyszerűen felháborító. Több újságcikk is született az elmúlt időszakban, mintegy 11 milliárd az az össztámogatás, amit sikerült ezen 1600 lelkes kis település nagy múltú klubjának és akadémiájának elnyerni. Az első tavaszi fordulóban ebből egy, az utánpótlás-akadémián nevelkedett játékost sikerült az NB I-be kiállítani.

(19.20)

No, hát 11 milliárdért egy játékos, nem igényel ez szerintem több kommentárt. Aki látta ezt a területet, az szerintem önmagában is érzi azt a nagyon komoly értékválságot és problémát, amit igazából ez az egész ügy jelent. Ez határozottan elutasítandó. Számos visszaélés látszik, a rendszert átláthatóbbá, ellenőrizhetővé kéne tenni, merthogy egyébként, ahogy az elején elmondtuk, ez kisebb kluboknak komoly támogatási lehetőséget jelenthetne. Nyilván néhányaknak jelent is, akik valóban jól használják.

Ehhez képest ilyen előzmények után, ne haragudjanak, ehhez a törvényjavaslathoz nem sok pozitív érzésünk volt már az első pillanattól fogva. Hiszen azt gondoljuk, hogy a források felhasználásának ezer előzménye és ilyen módja visszaélésekre fog okot adni az olimpiai pályázat lebonyolítása kapcsán is. Ez elhangzott a kisebbségi vélemények kapcsán is, és azt kell hogy mondjam, mi eredendően is nemet mondtunk, a Magyar Szocialista Párt nemet mondott erre a javaslatra. De az, ami itt az összegző módosító javaslatban van, az egész egyszerűen felháborító. Tehát az pont az i-re, az egy életmű betetőzése, vagy nem tudom, hogy mondjam önöknek. Egy nyílt, cinikus bevallása annak, hogy tulajdonképpen önök átláthatatlanul, ellenőrizetlenül közpénzt kívánnak elkölteni olyan pályázatra egyébként, aminek még logója sincsen. Egyedüli olimpiai pályázatként, ezt azért el szeretném mondani. Nem tudom persze, ilyen előkészítettségi fokkal milyen remények vannak.

Merthogy ugye, a TAB-kezdeményezés, ami itt elhangzott, hogy nyilván a kormánypárti képviselők támogattak, ez beemeli a javaslatba, tehát az egyébként is rossz javaslatba még beemeli azt, hogy nem minősül költségvetési támogatásnak a szervező cégnek adott juttatás. Tehát kiveszik az államháztartási törvény hatálya alól ezeket. Csak néhány gondolat, hogy mit jelent ez. Nem kell ezeknek a támogatásoknak a felhasználását innentől közbeszerzés alkalmazásához kötni. Ugye mert ez akkor nem vonatkozik erre. A kedvezményezettet beszámolási kötelezettség terhelné, de hát ezek után akkor nyilván nem terheli. Nem értem, hogy hogy lehet ezt úgy felfogni, hogy akkor a javaslat az ellenőrizhetőség, az átláthatóság irányába mutat. Nyilván a támogató a költségvetési támogatás felhasználását a hatósági ellenőrzés szabályai szerint ellenőrzi, ha az államháztartásról szóló törvény hatálya alá tartozna, de hát nem. Tehát ez sem fog akkor ennek a cégnek nyújtott támogatásokra vonatkozni.

A kincstári monitoringrendszert is elfelejthetjük, és nyilván a közérdekűadat-igénylést is mint olyan lehetőséget, tehát ezek nem lesznek közérdekből nyilvános adatok. Innentől fogva kiváló melegágya a visszaélésnek, pénzek eltüntetésének. Ezt önmagában felháborítónak tartjuk, és hadd kérjem ki személyesen is a magam részéről, hogy sportszerető emberként, olyan emberként, aki szívesen vesz részt olyan jogszabályok akár közös kialakításában is, amely a magyar sportéletet szolgálja, akár egy pályázatot, akár a látvány-csapatsportágakat, akár az olimpiai sportágak ügyét vagy a nem olimpiai sportágak ügyét is, tehát kikérem magamnak, hogy olyan helyzetbe hoznak sokadjára, hogy határozott nemet kell hogy mondjak egy ilyen javaslatra. Azonban az általam eddig elmondottak alapján erre a javaslatra jó szívvel nem lehet mást mondani. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 200 2016.03.01. 7:59  75-235

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Szakács László frakciótársam elég pontosan elmondta azt a költségvetési helyzetet, amiben a közoktatás ma van, és ahonnan indult 2010-ben. Én ennek kapcsán már csak néhány szikár mondatot mondanék, amiből szerintem érdemes kiindulni, azzal az igénnyel természetesen, hogy a 2010 előtti állapotokkal sem lehet elégedett senki, én sem állítom ezt. Önkormányzati képviselőként én is láttam azokat a problémákat, amikkel akkor is meg kellett küzdeni, de a 2010-es állapotokhoz képest 200 milliárdot vontak ki a közoktatásból, GDP-arányosan jelentősen csökkent a közoktatás finanszírozása 2010 óta, az újonnan csatlakozott, velünk csatlakozott európai uniós tagállamok közül egyedül nálunk csökkent GDP-arányosan az oktatás támogatása. (Révész Máriusz: Nálunk nőtt az adósságtörlesztés, több százmilliárd.) Az önkormányzatoktól pedig több forrást vontak el az önkormányzati szisztéma átalakítása kapcsán, mint amennyit ők az oktatásra fordítottak.

Tehát összességében véve egyértelmű, hogy az egyébként nem megfelelő 2010-es állapotokhoz képest jelentős forráskivonás történt a közoktatásból.

(19.40)

De egyébként mondhatnám itt az egészségügyet is, hogy egy kicsit kitérjek erre. Ez okozza azt a hatalmas elvándorlást, a szakképzett munkaerő hiányát és azokat a társadalmi problémákat, amelyek azért hat év után, azt gondolom, hogy világosan láthatók Magyarországon.

Miskolc országgyűlési képviselőjeként ki kell térnem néhány olyan dologra, ami elhangzott itt a vitában. Tudják, azt mondhatnám viccesen, hogy hízelgő is lehetne az a sokszor elhangzott állítás, hogy mert a Magyar Szocialista Párt szervezi itt az elégedetlenséget, meg a demonstrációkat, meg nem tudom. Én örülök neki, hogy ilyen sokat gondolnak ebbe bele, de nézzük meg, hogy mi történt valójában, szerintem érdemes, hogy elhangozzon. Ugye, január elején a Herman Ottó Gimnázium tanári kara nyilvánosságra hozta azt a levelet, amit ‑ ez nem hangzott el elégszer még ‑ korábban megküldött a KLIK-nek, majd utána az államtitkárságnak is. Erre a levélre semmiféle választ nem kaptak. A nyilvánosságra hozatal pedig elindított egy nagyon komoly közéleti vitát. Én azt állítom, hogy ha nem teszik meg ezt a nyilvánosságra hozatalt, szerintem a mai napig nem történne semmi, nem lenne kerekasztal, szögletes meg rombusz alakú meg semmilyen asztal nem lenne, önök szépen szeletelnék ezt a társadalmi problémát is ugyanúgy, mint az összes többit, nem foglalkoznának vele, letolnák a magyar társadalom torkán és az érintettek torkán.

Hát nem sikerült, mert volt egy szikra, egy pillanat, amikor aggódó szülők, lelkiismeretes pedagógusok, a közoktatás szereplői és egyébként a túlterhelt gyerekek is egy pillanat alatt érzékelték, hogy hoppá, hát akkor mindenki ugyanazt gondolja arról a rendszerről, ami kialakult? Mindenki elégedetlen? Mindenki látja ennek a visszásságait? És tulajdonképpen ez a hoppá pillanat alakította ki azt a nagyon komoly elégedetlenséget, azt a tüntetéshullámot, ami utána jött. Miskolcon hosszú idő óta nem volt ekkora demonstráció, a legnagyobb vidéki demonstrációk között emlegetik az utóbbi évtizedekben, mintegy ötezer ember vonult február 3-án ‑ megjegyzem, hogy a nagyon hirtelen összerántott, közoktatásról szóló fórumokat pont erre a napra sikerült összerántani, hogy minél kevesebben legyenek -, a Kossuth téren pedig 40-50 ezer ember.

Ez a nyílt levél pedig nem a pedagógusok fizetéséről szól. Értem én, hogy egyébként önök azt próbálják beállítani, hogy a pedagógusok több pénzt akarnak, egyébként is mit akarnak ők, mert van nagy nyári szabadságuk. Biztos megmérték ezt is, mindent meg tudnak mérni, mert van rá forrásuk. Tehát értem, hogy ezeket puffogtatják, de a nyílt levél nem erről szól, hanem a közoktatás általános állapotairól, amihez szerintem minden magyar állampolgárnak lehet szava, és pláne minden országgyűlési képviselőnek is, hiszen ez egy közös felelősségünk, hogy milyen a közoktatás állapota.

Megjegyzem, hogy a fizetésemelésért nem fogalmaztak meg komoly követeléseket a szakmai szervezetek, de azért azt kell hogy mondjam, hogy az a rendszer, amely a régebb óta pályán levő és nagyobb szakmai tudású pedagógusoknak jóval kevesebbet, minimálisat juttatott ‑ nyilván a pótlékok, túlórák elvételével, sok mindennel -, mint a nem ilyen pedagógusoknak, az nem túl ösztönző rendszer, sok visszássága van ennek, ezt azért el kell hogy mondjam.

Ezek után a tudósítások ezekről az eseményekről a miskolci önkormányzati médiában az ötvenes éveket idézték, a közmédia meg szinte elhallgatta.

Na most, ilyen körülmények között szerintem ne csodálkozzanak, hogyha azt gondolják az illetékes szervezetek és szakmai szervezetek, hogy a közoktatásban alapvető változások szükségesek. Merthogy hadd mondjak el néhány gyors példát Miskolcról, 2010 utánról. Egyáltalán nem az a helyzet a szakkörökkel és a versenyekkel, én nem ezt hallom sem szülőktől, sem pedagógusoktól; rengeteg szakkör, nagyon sok verseny marad el azért, mert nem ad forrást erre a KLIK, nem tudnak tehát ide eljutni a diákok. Hogy jobban érzékeltessem ezt a példát, tehát ilyen stadionlogikán is érthető legyen önöknek, azt tudom mondani, hogy egy testnevelő tanár azt mondta nekem egy miskolci általános iskolában, hogy egyébiránt az iskolai focicsapatot az alapján állítja össze, hogy kinek van buszbérlete, mert őt el tudja vinni, egyébként meg nem kap forrást arra, hogy a gyerekeket átvigye a másik iskolába focimeccsre. Csak azért mondom a focit, mert ez így biztos jobban érthető. Mondok egy másik példát. Rossz volt a neon egy miskolci általános iskolában, a gyerekek nem láttak jól. Na most, a szülők összefogtak, ki szerették volna ezt cserélni. Végül, lelövöm a poént, ki is cserélték, hónapok után. A miskolci önkormányzati intézményfenntartó, a KLIK meg mindenki között pattogtak a levelek, hónapokig illetékességi és egyéb hatásköri kérdésekről vitatkoztak kiválóan, majd hónapokkal később nagy nehezen, tervek és mindenféle engedélyeztetés után engedték a szülőknek, hogy ők maguk a saját pénzükből kicseréljék a rossz neonokat.

Olyan vitákat már csak röviden teszek az asztalra, hogy egyébként a kosárpalánk, mondjuk, az önkormányzathoz tartozik, mert ez az épület része, a háló meg mint az oktatás eszköze, a KLIK kérdése. Tehát számos ilyen aggály van.

A tankönyvekről pedig nagyon sok minden elhangzott, egyértelműen negatív folyamatok láthatók, sok a rossz minőségű tankönyv, szétverték a választékot.

Elmaradt felújítások, omladozó vakolat, míg 2010 előtt számos gimnázium megújult Miskolcon és nagyon sok általános iskola is.

Nagyon gyorsan ideraknám az asztalra, hogy mi történt 2010 után egy százszázalékos támogatást élvező, nagy múltú gimnázium igazgatójával, a Földes Gimnázium igazgatójával, akinek többször érvénytelenítették a pályázatát: nagy nehezen, sokad­já­ra kinevezték akkor, amikor már az öregdiák-egye­sü­lettől a teljes városi közvéleményig kiálltak mellette. Szégyen, hogy egy ilyen megtörténhetett Magyarországon.

Sok szülővel beszélgetve egy olyan hatalmas problémát tennék még az asztalra, hogy nagyon sokat veszített az állami intézményrendszer a versenyképességéből a forráshiány és a különbségek növekedése miatt. Ebben megoldás kell.

És azt mondom önöknek, hogy Miskolc, én úgy gondolom, hogy alkalmas és szükséges is, hogy visszavegye intézményfenntartói szerepét ebben a dologban. Azzal természetesen egyetértek, hogy kistelepüléseken az állam határozott szerepe szükséges.

Egy dolog biztos: új rendszerre van szükség a magyar közoktatás rendszerében. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 330 2016.03.16. 7:49  323-338

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehezen találja az ember ilyenkor a műfajt, mert a módosítások valóban technikai jellegűek és - mondjuk úgy - az államtitkári felvezetőben és az előterjesztő mondandójában is nyilván kisebb szerepet vállaltak ezek a részek. Nagyon sokszor vitáztunk már a társasági adóról szóló törvény módosítása kapcsán az Országgyűlésben. Egy jó öt éve állandó téma ez. Tudtuk ezt röviden is csinálni, meg hosszan is. Azt hittem, hogy ez most rövidebb lesz, de azért sikerjelentéseket is hallottunk, úgyhogy mégiscsak hosszabbra fogom én is a mondanivalómat.

A technikai módosítások szakszövetségek által javasoltak, valóban kívánatosak, bár hamarabb is végiggondolhatók lehettek volna. De azok a hangok, amelyek arról szóltak ennek kapcsán, hogy önök megoldották a magyar sport helyzetét teljesen, az olimpiai sportágak teljes vertikumában és egyébként egyre sportol a magyar, azért nyilván kérdéseket vetnek fel bennem is. Például a tornatermek kérdése, a mindennapos testnevelés feltételei elég siralmasak ebben az országban. Gondoljuk végig azt, hogy az önök által hatalmas sikernek tartott társaságiadó-kedvezmény rendszere a látvány-csapatsportágak tekintetében 11 milliárdnyi forrást juttatott például a felcsúti utánpótlás-akadémiának, amelynek például a Diósgyőr elleni mérkőzésen - hadd szóljak erről - egyetlen olyan játékost sikerült kiállítania, aki ezen az utánpótlás-akadémián nevelkedett. Tehát ha a 11 milliárdot az egy játékossal vetjük össze, meg azzal, hogy 11 milliárdból mennyi tornatermet lehetett volna építeni, megújítani ebben az országban azért, hogy több ezer gyermeknek legyen még inkább biztosított a sportolási lehetősége, akkor, azt gondolom, ami Felcsúton létrejött, maga tükrözi azt az értékválságot, amit önök e tekintetben bemutatnak.

Arról nem is beszélek, bár ezt sem először mondom el, de akkor most is elmondom, hogy a 2010 előtti időszakot fejlesztések nélkülinek látni nyilván hamis kép. Persze máshogy működtek a dolgok, természetesen az önkormányzatok, ahol fontosnak tartották, megtalálták erre a forrásokat, és egyébként jócskán támogatták a kormányok is ezeket a beruházásokat. Miskolcon négy ilyen beruházást említenék. Örülnék, ha említhetnék az utóbbi hat évből is, csak nem tudok, mert nem történtek ilyen volumenű fejlesztések. Versenyuszoda jött létre Miskolcon 2010 előtt, megújult a sportcsarnok, a jégcsarnok felépült. Ez is az egyik alapja annak, hogy ma olyan sikeres tud lenni a jégkorong mint sportág Miskolcon. Már 3:0-ra vezet a négy győzelemig tartó bajnoki döntőn egyébként a DVTK Miskolci Jegesmedvék csapata. De nem érzem, hogy emögött olyan források sorakoznának fel, olyan támogatók, amelyek igenis szükségesek lennének egy ilyen komoly sportteljesítmény kapcsán. A DVTK-stadion is fejlődött akkor, ma meg hat éve egy kapavágás sem történik.

Tehát azt gondolom, hogy nem lehet sikeresnek tartani egy olyan támogatási rendszert, amely nagyvárosokban méltán sikeres, nagy múltú utánpótlással is rendelkező sportszervezeteket, akadémiákat nem támogat eléggé, tornatermek fejlesztését, iskolai sportot nem támogatja eléggé, és létrehoz egy olyan torz értékválasztásról tanúbizonyságot tevő valamit, ami Felcsúton van. Tudom, hogy ilyenkor mindig támadásnak veszik ezt a kérdést, de azt gondolom, hogy ez nyilván egy torz elköltése a forrásoknak.

Elhangzott az olimpiai sportágak támogatása, hogy az öt látvány-csapatsportág mellett mennyire fejlődtek. Ennek is nagyon örülnék, az elején javasoltuk, személyesen is nyújtottam be ilyen módosító indítványt. Nem hinném ugyanis, hogy aránytalan teher lenne továbbra a költségvetésen, ha az összes olimpiai sportág megkapná ezt a lehetőséget. Sajnos itt négyéves ciklusok vannak, és azt látjuk, hogy nem állunk úgy kvótákkal, nem áll úgy Magyarország az olimpiai kvótákkal, ahogy állhatna. Azt gondolom, hogy ha 2011-ben másképp, az ellenzéki javaslatokat is figyelembe véve születik meg az akkori taoked­vezmény-rendszerről szóló javaslat, akkor ez ma nem így lenne.

Tehát kívánatosabb lenne végiggondolni az olimpiai sportágakra való kiterjesztést, de csak akkor, ha ez átlátható. Mert arról beszélni, hogy milyen átlátható ez a rendszer azután, hogy a legutóbbi módosítási javaslat az olimpiai pályázatra terjesztette ki a taotámogatás lehetőségét, nekem ezzel némi problémám van. Először 19 milliárdról volt szó, aztán azt is kivették a javaslatból nyilván, hogy azért lehessen még ebben továbbszárnyalni. A Ház döntése előtt az utolsó pillanatban pedig bejön egy olyan módosító javaslat, amely arról szól, hogy tulajdonképpen az ilyen források, az illetékes cégnek juttatott források nem közpénzek, nem vonatkozik rájuk az Áht.

(22.50)

Ezáltal a közbeszerzések rendszerébe sem integrálható, nincs közérdekű adatigénylés, az ellenőrzés egyéb formái nem történhetnek meg. Tehát azért taós források kapcsán az átláthatóságról beszélni, nekem ezzel némi problémám van, és az olimpiai pályázatnak pedig még nincs logója sem. Tehát azt gondolom, hogy ez egy komoly probléma.

Tehát ez egy technikai módosítás. Én azt mondanám - és ebben nem adom fel a hitemet -, hogy vannak komoly sportértékek Magyarországon, amik nagyobb támogatásra szorulnának. Én erre újra felhívtam a figyelmet városom és körzetem tekintetében. Itt a Miskolci Jegesmedvéket, a DVTK-családot említeném és számos olyan sportértéket, ami Miskolcon támogatásra szorulna, de a töredékét sem kapja meg annak a lehetőségnek, amit például a felcsúti akadémia.

Ez azért probléma, mert azzal együtt, hogy higgyék el, hogy nagyon sok olyan ellenzéki képviselőtársam van, aki a szívén viseli a magyar sport ügyét, és szívesen venne részt olyan jogszabályok közös megalkotásában, ami valóban koncentráltan tudna segíteni, úgy a tömegsporton, mint a versenysporton, addig én úgy érzem, hogy a társadalomban egy komoly kritika van ezekkel a döntésekkel és jogszabályokkal kapcsolatban, azok átláthatóságával kapcsolatban, és ez árt a magyar sportnak.

Ha önök is egy kicsit hosszabban vezették be a mondandójukat, én csak ennyit szeretnék hozzátenni, hogy mindenesetre én ebbéli hitemet nem fogom feladni, és várom a Tao. II.-t, amely nyilván Brüsszelben egyeztetésre kerül. Én abban bízom, hogy lehet szélesíteni a támogatottak körét, az átláthatóságot mélyíteni, mert jelenleg ez nem biztosított, és valahogy olyan döntéseket sikerül majd hozni a későbbiekben, ami a társadalmi támogatottságát helyreállítja ennek a történetnek, mert ma ez nincsen meg, én ezt érzem, és sportszerető emberként ezt őszintén sajnálom. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 145 2016.04.26. 8:40  46-218

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megnyugtatni azokat a néhányakat, akik a köztévé közvetítése hiányában az interneten keresztül követik az ülést, én úgy látom, amit a fideszes képviselők ma mondanak a felszólalásaikban, az egy dolog, egyébként közülük is sokan tisztában vannak az egészségügy nagyon is tragikus mai helyzetével és problémáival. Azt kommunikációs szempontból értem, hogy arra a két ügyre állították rá a frakciót, hogy 2010 elé mutogassanak vissza, ma meg csak az európai uniós forrásokból megvalósult fejlesztésekről beszéljenek. Én azt javaslom mind­annyiunknak, hogy ennél azért próbáljunk meg eggyel konstruktívabbak lenni. Szerintem ez mindannyiunk, így Magyarország érdeke is.

A problémát abban látom ‑ egyébként ebből a szempontból tényleg hasonló a helyzet, mint az oktatásban, hogy önök 2010 után a fejükbe vették, a magyar egészségügy problémáit az okozza, hogy túlzottan széttagolt a rendszer, helyi önkormányzatok, megyei önkormányzatok mint fenntartók, és nagy a pazarlás a rendszerben. Itt is elindult egy integrációs folyamat, mint az oktatás területén. A helyi önkormányzatok és a megyei önkormányzatok kikerültek ebből a körből mint fenntartók. Egyébként az tényleg igaz, hogy GDP-arányosan 4,6 százalékról 4 százalékra csökkentették az egészségügy finanszírozását párhuzamosan, és fűnyíróelvszerűen történt a megszorítás az egészségügyben. Nyilván vannak olyan területek a vaklicit és a gyógyszerkassza kapcsán, ahol lehetett megtakarításokat elérni, bár megjegyzem, hogy egyes gyógyszerek árai csökkennek, másoké nőnek. Ezt nem vitatja senki. De azt állítom, hogy azzal a helyzettel, amit önök kialakítottak, egész egyszerűen ellehetetlenítik, megnehezítik az egészségügy működését.

Most a megyémről beszélek. Tavaly januárban 3 milliárdos volt az itteni intézmények, kórházak adósságállománya. Mondhatják azt, hogy megoldottak ebből valamit, de az adósság újra és újra termelődik. Nemrég adott be a frakciónk minden megye tekintetében írásbeli kérdéseket annak kapcsán, hogy mi a helyzet a kórházi adósságállományokkal. Hát, az látszik, hogy ez a rendszer ebből a szempontból fenntarthatatlan, újra- és újratermeli az adósságot.

Sok mindent lehetne mondani, de szerintem azt kell eldönteni, hogy ezen a két nagy területen ‑ s ma az egyikről, az egészségügyről beszélünk ‑ meg­finanszírozza‑e a költségvetés azokat a funkciókat, amiket okkal-joggal vár el a magyar társadalom. Megfinanszírozza‑e ezt? Szakértők azt mondják, hogy 400-600 milliárd forinttal lenne több pénzre szükség az egészségügyben; számos cikk és tanulmány születik erről. Persze mondhatják, hogy ellenzékből könnyű mondani, hogy kerítsék elő ezt a pénzt, de ne haragudjanak, parlamenti képviselőként abban is van felelősségünk, hogy javaslatokat tegyünk. Ha az MNB ezt a kétszázvalahány milliárdos nyereségét befizetné a költségvetésbe ‑ napok óta óriási botrány, egyre-másra halljuk, hogy micsoda arcpirító lenyúlások mennek ebben a tekintetben, és milyen feleslegesnél feleslegesebb ügyekre költött el tíz- meg százmilliárdokat az MNB, illetve az alapítványai, amelyek botrányos költéseiről van szó ‑, akkor ezt lehetne egészségügyi vagy oktatási célokra fordítani. Hadd vessem itt fel a kórházi alapdíjat, amely 2010-től 150 ezres szinten van. Tehát nem lehet azt mondani, hogy az egyes finanszírozások javultak volna, hanem reálértéken jelentősen csökkentek, és ezt bizony látni is lehet az intézményeken.

Az idei költségvetésben az előző évhez képest a kórházak előirányzata a reálértékét sem őrizte meg, mint ahogy a mentésé sem. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Ezért alakulnak ki azok a kettős dolgok, hogy javarészt még a 2010 előtti időszak fejlesztési tervei alapján az elmúlt években európai uniós pénzből történtek fejlesztések, ugyanakkor ahol ezek különböző okokból nem történtek meg, vagy azért, mert az adott terület nem volt jogosult ilyen fejlesztésekre, vagy azért, mert nem fordítottak rá kellő figyelmet, ott meg elképesztő állapotok vannak. Hadd beszéljek itt arról a helyzetről, ami ebben a tekintetben Miskolcon van és a választókerületemet is érinti. Földrajzilag érdekes adottságú a város, négy kórháza is van. Bár 2010 előtt indult el a Csillagpont-fejlesztés, amely a megyei kórházat érintette, de ezt csak az önök időszakában sikerült befejezni, ezenkívül a Semmelweis szülészetére is sikerült komoly forrásokat elkölteni, de összességében az látszik, hogy a megyei kórház magába szívja azokat a nagy bevételt jelentő funkciókat, amelyeket korábban a több intézmény földrajzilag széttagoltan előnyösebben el tudott látni a városban. Óriási sorok alakulnak ki, és az emberek türelmetlenek. Mintegy tíz hónapja volt már egy egészségügyi vitanap, akkor is felszólaltam. Van olyan terület, ahol Miskolcon már tíz hónappal ezelőtt is csak 2021 márciusára lehetett időpontot kapni, például térdprotézis kapcsán. Tehát ilyen vállalhatatlan helyzetek is vannak az egészségügyben. A folyamatosan kiürülő vagy egyre inkább funkciójukat vesztő intézmények pedig elképesztően aggódnak a saját jövőjük miatt.

Hadd emeljem itt ki a diósgyőri kórház jövőjét is, mert azt gondolom, hogy Diósgyőrnek is megfe­lelő egészségügyi ellátásra van szüksége.

(17.10)

Nem jó üzenet az, hogy az alapellátástól egészen az aktív ágyakig ez folyamatosan leépítésre került 2010-től. Azzal kezdte a fideszes városvezetés 2010 után, hogy a korábbi két felnőtt háziorvosi ügyelet helyett most már csak egy van. Tehát megszűnt a diósgyőri, ezért ezt a szolgáltatást nemcsak a diósgyőriek, hanem a környező településeken élők is sokkal nehezebben, hatékonytalanabbul tudják igénybe venni. Arról már nem is beszélve, hogy a szakrendelések kapcsán is számos kritika van, megfelelő ellátásra lenne szüksége a diósgyőrieknek ebben a tekintetben is, nem arra, hogy egyébként 10-15-20 kilométereket is akár megtéve egy nap azért, hogy a megyei kórházba eljussanak, ott órákon keresztül várakozzanak arra, hogy egyébként őket megfelelő ellátásban részesítsék.

Én azt mondom önöknek, egyben kéne a politikának konszenzusra jutnia, vagy arról kéne beszélnie, hogy megfinanszírozza ez az ország ezt a kérdést, az egészségügyet, amely már nemcsak az egészségügyi dolgozók egyéni szociális ügye. Nemcsak arról van szó, ez is tragédia egyébként, valóban, hogy ennyire keveset keresnek ők, hanem az elvándorlás miatt én úgy látom, hogy ha ezt nem teszi meg az ország, és nem finanszírozza meg az egészségügyét, akkor bizony az ellátás biztonsága drasztikusan fog romlani. Szó volt itt arról a több is, mint pletykáról már a mai vitanap során, hogy egyetlen altatóorvos járja Borsod megyét. Ez így tarthatatlan, én ezt szeretném önöknek mondani.

Több pénzt az egészségügyre, és az egészségügyi dolgozóknak is meg kell kapniuk a megérdemelt fizetésemelést, ami jár nekik, gondolok itt az ápolókra is, mert én azt látom rajtuk, hogy emberfeletti munkát végeznek nagyon nehéz körülmények között, és ők semmi mást nem szeretnének, csak a szakmájukban maradni és tisztességesen élni itt Magyarországon a családjukkal. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 154 2016.05.11. 12:42  1-206

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képvi­selőtársaim! Május 11-e van, és ez Miskolc város ünnepe is. Ma volt a miskolci ünnepi közgyűlés, és ez jó alkalom volt áttekinteni azt, hogy hol tart a város. Ezúton gratulálnék a város díjazottjainak.

Egyszóval ma délelőtt, részint a városvezetés részéről, túl azon, hogy igazi nagy miskolci teljesítményeket becsülhettünk meg és köszönthettünk, emellett hallgathattam egyébként egy sikerpropagandát is a városvezetés részéről, mint a valóság egyfajta interpretációját. A másik oldala az éremnek pedig az, hogy tegnap délután egy utcai fogadóórám volt a Bükk Áruház előtt, az Újgyőri főtéren, és elképesztő problémákkal jöttek hozzám az emberek.

Túl azon, hogy ma egy ünnepi nap is van, azt gondolom, hogy egy költségvetés vitájában illő mind a kettőről beszélni, merthogy mind a kettő olyan kérdés, amely igenis meghatározza Magyarország jövőjét. Az a probléma, hogy önök a negatívumokról kevesebbet ejtenek szót, pedig ezekről beszélnek elsősorban az emberek, ami az ő életüket határozza meg.

A sikerpropaganda mellett el kell mondani, hogy milyen helyzetben vagyunk ma a régióban. Valóban van egy 2,5 százalékos gazdasági növekedés, ami az idei költségvetésben tetten érhető, de gyakorlatilag a visegrádi négyek közül mindenki magasabb növekedéssel számol. Szlovákia 3,2-vel, Lengyelország 3,7-tel, Románia 4,2-vel. Ez a magyar növekedés nem másból áll össze elsősorban, mint a multik, tehát korábban idetelepült nemzetközi cégek, elsősorban az autóipar fejlesztéseiből, növekedéseiből, illetve az uniós források felhasználásából.

Én bizony azt tapasztalom a közvetlen környezetemben, Borsod megyében járva, Kelet-Magyar­országon járva, hogy a magyar kkv-k bizony sokszor nehezen vágnak bele egy-egy fejlesztésbe, sokszor bizonytalanok ebben, és ebben bizony benne van az a politika is, amely bizony versenyellenesnek tűnik, magyarán, hogy egy-egy pályázaton, egy-egy támogatási rendszerben nagyon sokszor a Fideszhez közeli vállalkozók kerülnek elő, és nem igazán a tehetség határozza meg azt, hogy ki hogy tud érvényesülni. Magyarán a kkv-k, amik érdemben szolgálhatnák hosszú távon is, az európai uniós források felhasználása után is a magyar gazdasági növekedést, így nehezebben tudnak érvényesülni.

Sokszor ér minket az a vád az államadóság kapcsán, hogy mennyivel nőtt a kormányzati ciklusunk során, ez egy nehezen eltagadható helyzet egyébként, valóban nőtt, de akkor hogy értékelik azt, hogy egy 20 ezer milliárd nominális szint alatt lévő 2010-es állapothoz képest ma 25 ezer milliárd fölött van az államadóság, és ezt úgy sikerült elérni, hogy egyébként még 3 ezer milliárdnyi magánnyugdíjpénztári vagyont elköltöttek. Megerősíteném most, hogy azért mondom el ezt újra, mert vagy az akkori államadósságba nem kellene ezt a 3 ezer milliárdot beleszámolni, vagy ehhez hozzászámolni, így kapunk egy valós képet az ország állapotáról, tehát több mint 8 ezer milliárdnyival nőtt tulajdonképpen az államadósság ebben az időszakban.

Sokszor elhangzott, de nem elégszer az önök politikájának legnagyobb problémája, és ez az elmúlt hat év eredménye. Az elmúlt hat évben a legszegényebbek és a leggazdagabbak között, tehát a legszegényebb tized és a leggazdagabb tized között tízszeresére nőtt a különbség. Ez elképesztő növekedés. Talán azért is kezdtem egy kicsit távolról a felszólalásomat, hogy megvan az a valóság, az a szűk társadalmi réteg, ami az önök politikájának kedvezményezettje, és valóban azt érezheti, hogy lényegesen jobban él, mint egyébként adott esetben 2010 előtt, de több mint négymillió ember él létminimum alatt, és bizony ezek az emberek egyre kevesebb forrással rendelkeznek, egyre rosszabb az ő reálpozíciójuk, és egyre nehezebben élik meg a hétköznapjaikat. Nő a különbség, ezért is indítottuk el a fizetésemelésért folytatott kampányunkat. Az az állításom, hogy az elvándorlás kérdésére is ez a megoldás.

Tehát nemcsak egy szociális kérdésről van szó, elsősorban nyilván ez a fontossága, de Magyarország versenyképességi korlátját jelenti, és a gazdasági növekedés akadályát, hogy ilyen alacsony bérek mellett a szakképzett munkaerő elvándorol. Tehát egyszerre van jelen bizonyos térségben a magas munkanélküliség, ugyanakkor a szakképzett munkaerő hiánya. Erre a válasz egyébként nyilván az lenne, hogy nem teszik szét a kezüket és mondják azt, hogy majd a szakszervezetek meg a munkáltatók valahogy megállapodnak, hanem adott esetben többpárti konszenzussal egy nagyon markáns minimálbér-emelés szükséges, és a garantált bérminimumot is emelni kell.

2010-hez képest több mint 15 százalékot gyengült a forint. Ez is elhangzott már. Ezt a devizahitelesek megérezték egyébként. Látszik, hogy az MNB-nek egy politikája is most ez a gyenge forint. Szerintem ez egy helytelen történet. A nyereség jelentős része ebből képződött, amit az MNB-botrányok kapcsán látjuk, hogy mire fordítottak, miközben a devizahitelesek bizony jóval magasabb áron voltak kénytelenek forintosítani a saját hitelüket.

(22.20)

Ez világos pozícióromlást jelentett nekik; nem az MNB alapítványaira kellett volna tehát ráfordítani, hanem a devizahitelesek problémáját valóban megoldani.

2009-ben a szociális területre 17,7 százaléka fordítódott a költségvetésnek, a 2017-re tervezett szerint ez nagyjából 14 százalék. Nyilván erre rögtön azt fogják mondani, hogy mert a foglalkoztatás. Nyilván itt a közmunkáról is beszélhetnénk, meg annak a lényegi és valóban értéktelen részéről. Újra az asztalra tenném azt, hogy túlságosan függ a helyi kreativitástól az, hogy mi történik a közmunkában.

Sokszor, ha van egy-egy innovatív helyi közösség vagy polgármester, akkor ebből lehet értéket teremteni, de többnyire nagyon rossz vélemény van a közmunkáról. A közmunkásoknak is, nekik is kellene sokkal ambiciózusabb munka. Elhangzott, hogy 47 ezerből meg lehet élni, sokáig önök ezt képviselték. Bizony, szeretnének ők jobban élni, többet keresni, de valódi értéket teremteni, mert ez nem túl motiváló, és csak a töredékük tud az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni.

Úgy érzem, hogy ez a helyzet beragadt. Ha ebben nem tud valami változást elérni a kormánytöbbség, akkor ebből bizony nehezen lehet kilábalni, miközben egyébként valóban szakképzett munkaerőhiány van. Szerintem ezzel sok dolog van, és amíg ezeket a kérdéseket nem oldjuk meg, addig bizony a magyar társadalom mintegy fele totális vesztesnek fogja érezni magát. És erre nem az a megoldás, hogy a KSH nem közli a létminimum-adatokat vagy más metodikát használ, hanem bizony érdemi megoldásokat kellene használni.

Egyszóval, én abszolút azt javaslom már ezek alapján is önöknek, hogy érjék önöket nagyobb kihívások intellektuálisan a politikában a nyolcé­ve­zés­nél. Hat év eltelt az önök kormányzásából. Eljön annak a pillanata is, és szerintem ’18 erről fog szólni, hogy majd azt a nyolc évet értékeli a magyar társadalom a ’10-ből való elinduláshoz képest a ’18-at, és természetesen mindig vannak örökségek egy kormányzásnál, meg mindig vannak perspektívák, mindig vannak ígéretek, aztán meglátjuk, és a nép is, remélem, látni fogja, hogy mik valósultak meg ebből.

Azt mondom, hogy a magyar társadalom visszaesett a ’90-es évek első felének állapotába, amikor totálisan nyílik a társadalmi olló, és valóban, egyébként elhiszem, lehet, hogy az önök környezetében nagyon sokan nem tapasztalják ezeket a társadalmi problémákat, de bizony az utca emberei Miskolcon, Borsod megyében, Kelet-Magyarországon ezeket a problémákat teszik az asztalra.

Két olyan rendszerről beszélnék még röviden, amelyről két vitanap is volt az Országgyűlés előtt: egyrészt az egészségügy rendszere, másrészt az oktatás rendszere. Mind a kettővel elsősorban szerintem az a probléma, hogy az a tévhit vezette önöket, hogy ha ezeket központosítják, akkor rendkívül sok forrás takarítható meg, mert ezek nagyon pazarló alrendszerek. Részben ebben lehettek igazságok egyes tekintetben, tehát elhangzott még, hogy a gyógyszerkasszán meg lehet nyerni vaklicitekkel például pénzeket, de azt gondolom, hogy összességében az egészségügyből kivont források azt eredményezték például ‑ hogy csak a szűkebb pátriámról beszéljek ‑, hogy mondjuk, Diósgyőrben megszűnt a felnőtt háziorvosi ügyelet, hogy egyébként a vasgyári kórház kiürítésre kerül gyakorlatilag, hogy egyetlen kórházban, megyei kórházban összpontosul az ellátás Miskolcon, ahol elképesztő sorok vannak, ingerült emberek vannak.

Nyilván ez egy megalázó helyzet az egészségügyi dolgozóknak is, akik egyébként alul vannak fizetve és a reálpozícióik jelentősen romlottak. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy az átlagember úgy szembesül az egészségüggyel, hogy jelentősen romlott az ellátás színvonala. Miközben egyébként európai uniós forrásokból, jelentős részben egyébként 2010 előtti döntések révén pedig sok megy fejlesztésre. Nem lehet megtakarítani ebben a tekintetben. Az egészségügy össze fog omlani, ha nem lesz markáns béremelés ebben a tekintetben. Ezt egy legutóbbi vitanapon egyébként ellenzéki képviselőtársaimmal ismételten elmondtuk, ez nem várhat. Ez alapvető kérdés.

Az oktatás kapcsán pont Miskolcról indult ez a tüntetéshullám, amely január elején indult, és február 3-án a vidék legnagyobb tüntetése révén 5 ezer ember gyűlt össze Miskolcon, majd utána országos tiltakozás is alakult. A mai napig azt érzem, hogy az érdemi dolgokat nem hallják meg ebben a tekintetben, tisztán politikai válaszokat próbálnak adni, és azt gondolják, hogy a pedagógusoknak elsősorban a saját fizetésükkel voltak problémáik, amikor számtalan problémát tettek az asztalra. És mi a válasz? Szerintem a központosítás eleve rossz válasz volt. Most jön a totális központosítás, ha jól értem, ami még kevesebb autonómiát fog majd nyújtani a helyben dolgozó pedagógusoknak.

Hogy itt is tegyek egy kitételt: azt gondolom, hogy kistelepüléseken nagyon hátrányos helyzetű já­rá­sokban jó lehet az állami fenntartás. Lehet, hogy ez egy innovatív dolog, mert egyébként ráfordítást tudtak tenni a települések. De nagy településeken, iskola­városokban, Szegeden ‑ itt van Szabó Sándor képvi­selőtársam ‑ vagy Miskolcon, ahol tényleg nagy ha­gyo­mánya van az oktatásnak, ott bizony azt kell hogy mondjam, hogy a város érdeke is az volna, hogy kérjük vissza az iskoláinkat. És én akkor is ezt mondom, hogyha a mi önkormányzatunk ‑ nyilván kormánypárti ‑ ezt nem harsogja, mert képes az a város ellátni ezt a feladatot, és én úgy érzem, az egészségügynél egyébként, de az oktatásnál is, hogy amikor a helyi közösségek által megválasztott testületekhez, a polgármesterekhez volt közvetlenül visszacsatolva ez a történet, akkor bizony sokkal inkább a helyi politika is a saját bőrén érezte, hogy ennek a két szférának jobban kell működnie, és közvetlenebbül reagált ezek­re a problémákra. Nagyon remélem, hogy ezekben sikerül majd előrelépni, és nemcsak ilyen anyagi te­kintetben, hanem a rendszer egészének tekintetében. De amit hallok általában az önkormányzatok jö­vő­jéről, az bizony nem ebbe az irányba mutat, sajnos.

Végezetül egy dolog: idén is beadtam számtalan módosítót, választókerületem érdekében Miskolc országgyűlési képviselőjeként, de említhetem itt Varbót, Parasznyát, Radostyánt, Sajólászlófalvát és Sajóbábonyt is, tehát a körzetem összes települését. Ezek mind olyan problémák, amelyek szerintem pártpolitikán felül kell hogy emelkedjenek. Régi, nagyon régen várt beruházásokról szólnak, olyan társadalmi problémákról, amiket helyben kell megoldani.

Arra kérem önöket, hogy ha az önök bizottsága elé kerül bármely módosító indítványom, akkor gondolják meg ezt a helyi közösség szempontjából. Én ellenzéki képviselő vagyok, de egyéni képviselője ennek a körzetnek, és küzdeni fogok azért, hogy itt bizony további fejlesztések valósuljanak meg. Kérem, fontolják meg az indítványaimat, és legalább néhányat támogassanak közülük. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 56 2016.06.06. 2:28  55-61

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy választókerületemet érintő beruházás kapcsán fordulok most önhöz, amely nemcsak Miskolc, de a magyar feldolgozóipar számára is kima­gasló jelentőséggel bír. Egy évvel ezelőtt, 2015 májusában a miskolci Digép Ipari Parkban dr. Szabó László államtitkár úr jelenlétében történt meg egy mini acélmű alapkőletétele, ahol én magam is jelen voltam. Sokan pártállás nélkül, lelkesedéssel fogadták a hírt, reménykedtek a diósgyőri acélgyártás újraindításában. A beruházás akkori tervezett költsége várhatóan valamivel több mint 20 milliárd forint lett volna. Ezt egy külföldi befektető az Eximbank segítségével kívánta megvalósítani. A hozzám eljutott információk szerint a külföldi befektető által adott garanciák, illetve a saját erő valótlansága miatt a projekt azonban megakadt, és a „hogyan tovább?” kérdése most az Eximbank kezében van.

A diósgyőri acélgyártás újraindítása nem csupán egy ipari kultúra feltámadását jelenthetné, de egy évi 90-100 milliárdos árbevételt jelentő, új munkahelyeket teremtő beruházás is lehetne. Tudjuk, hogy a magyar gazdaság húzóágazata a járműipar, amely ágazatnak fontos lenne, hogy egyre inkább magyar alapanyagot felhasználó hazai beszállítói legyenek.

Néhány adat, ami akkor elhangzott a beruházásról. Az új acélmű egy 320 ezer tonna/év kapacitású, a legújabb, legmodernebb technológiai berendezésekkel épülő, 320 fő számára új munkahelyet teremtő beruházás lehetne. Mindemellett a beszállítóknál és szolgáltatóknál az akkori számok szerint mintegy 1200 munkahely jöhetne létre. Az előállított termékek, csakúgy, mint az egykori LKM termékei, magas hozzáadott értékű termékek lehetnének, amikkel Diósgyőr egykor Közép-Európa ötvözöttacél-gyár­tásának fellegvára volt, hiszen itt a járműipari alapanyagtól a gépipari, vegyipari, energetikai termékeken át hadiipari termékek is készültek. Diósgyőr volt az első acélmű az egykori keleti blokkban, amely automatasebességváltó-alapanyagot szállított egy nyugati autógyár számára. Ma itt vannak a járműipari cégek Magyarországon, és nincs elég megfelelő alapanyaggyártója az országnak.

Kérdezem tisztelt államtitkár urat: hogyan kívánja a kormány segíteni ezt a szemmel láthatólag elakadt beruházást? És egyébként lehet-e újra acélgyártás Diósgyőrben? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 60 2016.06.06. 0:59  55-61

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Értem én a válaszát, csak ebben a formában egyáltalán nem tudom elfogadni. 2014-ben, egy héttel az országgyűlési választás előtt azzal kampányoltak, hogy újraindítják az acélgyártást Diósgyőrben. Ott volt a városvezetés, a kormány képviselője, a Fidesz helyi vezetői, egy óriási kampányszlogen volt ez. Ezek után én úgy gondolom, az után, hogy képviselővé választottak, mindent megpróbáltam megtenni azért, hogy előrehaladjon ez a kérdés, szakemberekkel beszéltem, próbáltam az ügyet segíteni. Tavaly májusban alapkövet raktak le, ahol a kormány egyik államtitkára volt ott, szintén odajött fotózkodni, csakúgy, mint a városvezetés képviselői. Azt gondolom, hogy nemcsak fotózkodni kell, hanem valódi segítséget nyújtani egy ilyen beruházáshoz. Én ebben felajánlom a segítségemet, tisztelt államtitkár úr. Ha ezt a beruházást meg lehet oldani, meg lehet segíteni, akkor mindenben felajánlom a segítségemet, a konstruktivitásomat. De azt kell mondjam, hogy annál, amit most ön válaszolt, ennyi idő után a diósgyőriek bizony többet érdemelnek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 72 2016.09.19. 2:01  71-74

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Februárban önök fűt-fát ígértek akkor, amikor tele volt a Kossuth tér tüntetőkkel a pedagógusdemonstrációk idején, amelyek Miskolcról indultak.

Akkor megígérték azt is, hogy kétszer 35 ezer forint bérkiegészítést adnak az oktatást segítőknek, technikai dolgozóknak, azoknak, akiknek a legkisebb a bére a magyar oktatás rendszerében. Sokuk nettó bére épphogy meghaladja ezt az összeget havonta, hiszen alig van nettó 70 ezer forint fölött.

Aztán pedig mi lett a valóság? Igazából csak az állami intézményfenntartás rendszerén belül dolgozó, ilyen oktatást segítő technikai dolgozók kapták meg ezt a bérkiegészítést, a többiek kimaradtak, pedig nem erről szóltak az ígéretek. Kik maradtak tehát ki? Nyilván az önkormányzati intézményfenntartók körében dolgozók vagy adott esetben az óvodai dajkák, karbantartók, tényleg olyan emberek, akik áldozatkészen dolgoznak a magyar oktatásért, a gyermekeinkért, de ugyanakkor a legnehezebb sorban vannak. Ha egy kicsit is fontosnak tartaná a Fidesz és a kormány az oktatást ma Magyarországon, és a technikai dolgozók sorsát is, akkor nyilván nem különböztetnék meg őket aszerint, hogy milyen fenntartó alatt dolgoznak.

A béremeléshez, illetve a bérkiegészítéshez szük­séges összegek egyébként rendelkezésre állnának a költségvetésben, tehát létre lehetne hozni olyan sort, amiből ezt támogatni lehetne. Számtalan luxuskiadást lehet sorolni, amelyből ezt finanszírozni lehetne ezeknek a munkavállalóknak.

A kérdés tehát adott: kívánnak-e valóban segíteni az oktatást segítő technikai dolgozóknak? Megadják-e nekik a megígért kétszer 35 ezer forintos bérkiegészítést, attól függetlenül, hogy ők milyen fenntartó alatt dolgoznak, vagy tovább hazudoznak nekik? Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 152-154 2016.09.19. 2:07  151-160

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Elfogadom.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Varga László képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi nap ért véget a 2016-os riói pa­ra­lim­pia, ez egy lehetőség a számomra, hogy gratuláljak minden érmesnek, hiszen várakozáson felül, 10 ér­met vártak a paralimpikonjainktól, végül is 18 ér­met szerzett a magyar küldöttség, de gratulálnék a 43 fős küldöttség minden tagjának és a szakmai stáb­nak is. Azt gondolom, nagyon nagy siker, amit elértek.

A szereplésük kapcsán elindult egy közéleti vita egy szerintem nagyon fontos kérdésről, a para­lim­pi­konok jutalmáról, a jutalmuk kérdéséről. Én nagyon szomorú vagyok abban a tekintetben, hogy az elmúlt hetekben ebben a kérdésben nem történt előrelépés, vagyis abban a kérdésben, hogy miért kapnak mindössze feleannyi jutalmat a paralimpikonok egy-egy siker után, mint ép sportolótársaik. 2008-ban ugyan­annyi jutalmat kaptak még az MSZP kormányzása idején, 2012-ben a jutalmuk 70 százalékra csökkent, és ennek az olimpiának a kapcsán már csak 50 százaléka ép társaikénak. Nemcsak egy politikai vita alakult erről ki, hanem a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége is tiltakozott ebben a tekintetben; mi egyetértünk velük. Eleinte még úgy tűnt számomra, hogy talán van értelme ennek a tiltakozásnak, és megváltoztatják a döntésüket. A kormánynak lehetősége van a módosításra, lehetősége volna arra, hogy teljes jutalmat adjon nekik, azonban ez nem történt meg, sőt az elmúlt hetekben ezzel ellentétesen is kommunikáltak.

Azt gondolom, adott a kérdés; nem lehet különbséget tenni két hasonló teljesítmény, érem, siker között. Egy ország várja tehát, hogy mikor változtatják meg a döntésüket, és mikor adják meg ugyanazt a jutalmat a paralimpikonoknak a sikereik után, mint ép sportolótársaiknak. Köszönöm a szót, elnök úr. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 158 2016.09.19. 1:15  151-160

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök tényleg nem értik a helyzetet szerintem, tehát ez most már teljesen világos. Az a helyzet, hogy mindenféle nemzetközi kitekintést el lehet mondani, meg fel lehet olvasni ilyen válaszokat, de egy jó üzenet volt 2008-ig az, hogy ugyanannyi jutalmat kaptak a para­lim­pi­konok a sikereik után, mint ép társaik, ép sportolótársaik, az olimpikonok; ez meg egy rossz üzenet. Az egész fogyatékkal élő társadalmi csoport felé egy jó üzenet volt az, hogy ugyanannyi volt ez a jutalom, azt üzente nekik, hogy figyel rájuk a kormány, figyel rájuk ez az ország, és hogy van értelme annak, hogy komoly teljesítményeket hoznak létre az élet minden területén. Az, amit önök tesznek ebben az ügyben, az egy rossz üzenet. Nem volna akkora költségvetési teher az, hogy egyébként megadják ugyanezt a jutalmat; számtalan luxuskiadásra rá tudunk mutatni a költségvetésből, ami helyett bizony ennek a pénznek sokkal jobb helye lenne a paralimpikonok sikereinek díjaként.

Azt gondolom, hogy egyet tehetnek: visszavonják azt, amit eddig mondtak ebben az ügyben, és megadják ugyanazt a jutalmat a paralimpikonok sikerei után, mint az olimpikonok, az egészséges sportolótársaik után. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 56 2016.10.10. 2:50  55-61

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A „Modern városok” programot még 2015-ben indították el, az elmúlt másfél évben ennek kapcsán és ezzel párhuzamosan is számos beruházásról, ezt kiegészítő fejlesztésről szá­moltak be, tettek ígéreteket. Húsz településen jár­tak eddig, az ígéretek mellett azonban nagyon keveset látni, a program kapcsán nagyon nagy a csend. Sok hasonlóság volt itt a programok között, tehát nyilván az adott település polgármesterével együtt írt alá a miniszterelnök úr egy megállapodást, adott esetben új ipari parkokról, azok bővítéséről, uszoda, sportcsarnok építéséről, illetve a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről is hangzottak el ígéretek.

Minden jel arra utal, hogy vagy nem gondolta át rendesen a kormány ezt az ígéretcsomagot, vagy nem akarja megvalósítani egész egyszerűen ennek egy részét. A július 29-ei Magyar Közlönyben egészen konkrétan több tervezett beruházás leállításáról is döntöttek, illetve arról is, hogy a beruházásokból, amit csak lehet, európai uniós forrásokból kell megvalósítani.

A múlt héten az azóta megszüntetett Népszabadság egy cikkéből derült ki az egyébként, hogy mintegy 9 milliárd forintnyi európai uniós fejlesztési pénz felfüggesztését is kilátásba helyezte egy levelében az Európai Bizottság; nyilván az európai uniós pályázatok kapcsán meglévő visszaélések miatt ezeknek a megszüntetése tehát kulcskérdés. Jó volna végre, ha valódi fejlesztésekre fordítanák a pénzeket, nem feltétlen a klientúra kiszolgálására tehát.

A forráshiány miatt számos fejlesztés tehát elmaradással fenyeget. Így van ez Miskolcon és a választókerületemben, ahol az egyébként ígért inter­modális csomópontot egészítené ki helyben az Y-híd megépítése és a 3. számú főút nyomvonalának áthelyezése, így a belváros tehermentesítése. Lehet azt mondani, hogy az intermodális csomópont jótékony hatásait nagyon csökkenti, ha ez a másik két fejlesztés nem valósul meg. Úgy is fogalmaznék, hogy akár óriási gigadugókat is okozhat ez a csúcsidőszakokban a leendő intermodális csomópont környékén, ha nem valósulnak meg ezek a fejlesztések. Tehát nagy szüksége volna Miskolcnak ezekre a fejlesztésekre, de minden megyei jogú városnak azokra, amiket önök megígértek.

A kérdés tehát az, hogy mely beruházások maradnak el, melyek fognak késve megvalósulni a „Modern városok” program keretében ígértek közül.

(14.40)

Kérdezném, államtitkár úr, mi lesz valójában Miskolcon az Y-híd építésével, és mi lesz a 3-as számú főút nyomvonalának áthelyezésével. Megvalósulhat-e ez az elképzelés, és ha igen, mikor? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 60 2016.10.10. 1:08  55-61

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Először is, államtitkár úr, az első kérdésemre a válaszadást azért megkerülte. Remélem, hogy nem azért, mert nem volt elég négy perc arra, hogy felsorolja azokat a beruházásokat, amelyek elmaradnak vagy késnek. Ezért már nyilvánvalóan nem tudom elfogadni a válaszát.

Azonban a miskolci érintettségű ügyekre azt tudom mondani, hogy az Y-hidat is és a 3-as elkerülő szakaszt is már 2014 előtt ígérgették a fideszesek Miskolcon. Volt olyan, aki azt mondta, hogy már a ’14-es választásokra elkészül. A nyomát se látni! Tehát ezt nem lehet elfogadni. 2022-ig a fejlesztések között nem látni. Meg kell hogy változtassa az álláspontját ebben a kormány. A „Modern városok” programból pedig más fejlesztésekkel is gond van. Ön személyesen is azt mondta, hogy ’18 tavaszára az M30-as eléri az országhatárt. Ebből egyelőre 1,7 kilométer néz ki, tehát ez nem elfogadható.

Azt tudom önnek mondani, hogy nagyon remélem, hogy megvalósulnak ezek a beruházások, de az, ami látszik, az, ami múlt héten az azóta felháborító módon megszüntetett Népszabadság írásából kiderül, arra nem válaszoltak. Tehát mi van a forrásokkal? Nem tudom elfogadni a választ. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 82 2016.10.10. 0:05  81-82

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Megvárnám a miniszterelnök urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 218 2016.10.10. 2:09  215-226

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Állam­titkár Úr! Magunk is benyújtottunk hasonló javaslatot, amely arról szólt, hogy ezt a kérdést rendezzük. Nem véletlenül, hiszen látjuk azt az áldozatkész munkát, amelyet a kistelepülési polgármesterek folytatnak, és látjuk azt, hogy mennyire nincsenek ők megfizetve ezért. Elhangzott az előterjesztő érvei között az is, hogy nyilván vannak olyan helyzetek, amikor adott esetben a közmunkás többet keres egy településen, mint a polgármester. Tarthatatlan ez az állapot. Azt tudom mondani, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is számtalan ilyen helyzettel találkoztunk. Tehát támogatjuk az előterjesztést, hogy rövid legyek, és nyilván az is igaz, hogy sokan, sokféle párt keretei között, még kormánypárti képviselő is nyújtott be hasonlót. Igazából nem nagyon érthető, hogy miért nem rendezték még ezt a kérdést az elmúlt két évben.

Egy aspektusa nem merült fel ennek a kérdésnek. Nyilván nehéz sorsú kistelepüléseken, ahonnan nagy az elvándorlás, felmerülhet, hogy kik vállalják egyáltalán ezt a nemes közmegbízatást 2019-ben, kik fognak indulni a választáson. Ha ennyire nem tudja a közösség, az állam honorálni ezt az áldozatkész munkát, akkor nyilván sajnos kevesebben fogják olyanok vállalni ezt a tisztséget, akik valójában a helyi közösségben elfogadott emberek. Az az érv is megáll végezetül, hogy mennyi irritáló dologra van pénz a költségvetésben, és hány irritáló luxusberuházásra. Tehát az sem lehet érv, hogy ennek költségvetési vonzata nem teljesíthető, nem lehetne ilyen előirányzatot elkülöníteni.

Egy kérdést kell önmaguknak feltenni, hiszen a legtöbb egyéni képviselő fideszes, és biztosan sokat beszélnek a kistelepülési polgármesterekkel. Azt a kérdést kell maguknak feltenniük, hogy valójában meg akarják-e egyáltalán ezt a problémát oldani. Mi partnerek vagyunk ebben, támogatjuk az előterjesztést. Azt kérem önöktől és a kormánypárti képvi­selőktől, hogy támogassák ezt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 302 2016.10.10. 2:06  299-312

DR. VARGA LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a kisebbségi véleményt ismertetem, mindenekelőtt annak kell hangot adnom, hogy tartalmilag támogatjuk az előterjesztést. Természetesen egyetértünk azzal, hogy Habsburg Ottó hagyatékát, örökségét megfelelően ápolni kell, erre a megfelelő módot kell megtalálni álláspontunk szerint. Ennek megfelelően nyújtottunk be egy módosító indítványt is.

Képviselőtársaim előtt is ismert egyébként az a tény, hogy lassan tíz éve, még az MSZP-kormányok idején született az a döntés az Országgyűlésben, amely arról szólt, hogy önkormányzatok, helyi önkormányzatok és a kormány se hozhasson létre alapítványt, magyarán a közalapítványok ilyen értelemben megszűntek. Ez nyilván egyfajta transzparens állami gazdálkodás keretében, azt gondolom, egy fontos döntés volt, és szerintem ez egy jó irány. A módosító indítványunk is arról szólt, hogy egyébként Habsburg Ottó örökségét, hagyatékát úgy tudjuk a legmegfelelőbben ápolni, hogyha a költségvetésben, a Miniszterelnökség költségvetésében találunk erre forrásokat, hasonló nagyságrendeket egyébiránt, mint amit ezzel a módszerrel alapítványokon keresztül vagy alapítványon keresztül kíván a kormány elkülöníteni.

Azt gondoljuk tehát, hogy bár nagyon fontos Habsburg Ottó hagyatéka, az ő örökségének ápolása, nem jó módszert választ a kormány, ezt a módszert nem tudjuk ilyen módon támogatni, ennek a módszernek szólt az, hogy nem támogattuk az előterjesztést, ezért mondom ezt a kisebbségi véleményt most, és ezért nem tudjuk majd nyilván a holnapi szavazáson sem támogatni az előterjesztést.

A módosító indítványunkat nem tükrözte a TAB összegző módosítója, úgyhogy azt kérem önöktől ‑ van még egy napunk -, fontolják meg a javaslatunkat. Ne indítsunk el egy olyan precedenst, ami más ügyekben, azt gondolom, nem jó az Országgyűlésben. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 26 2016.10.11. 5:45  21-44

DR. VARGA LÁSZLÓ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A többségi véleményt megfogalmazó fideszes képviselőtársam elég szűkszavú volt, ennél azért mélyebb vita volt a bizottsági ülésen, majd’ másfél órán át tartott a bizottsági ülés. Igazából az ellenzéki képviselők kivétel nélkül ‑ legyenek azok jobbikosok vagy éppen MSZP-sek ‑ annak adtak hangot, hogy nem értik a javaslat szükségességét. Ugye, eleve a kivételes eljárást nem nagyon lehet érteni, hogy mi indokolja azt, hogy itt gyakorlatilag bő egy nap alatt áterőszakolják ezt a javaslatot a par­lamenten, másrészt megmagyarázhatatlan az önmagában, hogy mi indokolja, mi az a társadalmi folyamat, az a megváltozott körülmény vagy az az elérendő nemes társadalmi cél, ami azt indokolja, hogy az eddig nyilvános adatokat innentől önök eltitkolják.

A vitában felmerült az is ‑ hozzunk példaként egy klubot ‑, hogy például a Felcsút csapata, az ottani utánpótlás-akadémia annyi taotámogatást kapott, összesen többet a látvány-csapatsportágakra vonatkoztatott támogatási rendszer első évében, mint a négy labdarúgáson kívüli látvány-csapatsportág és a MOB együttesen. Összesen majd’ 20 milliárdot kapott a felcsúti sport az elmúlt években. Tehát nyilvánvalóan van egy torz rendszer, amely kap kritikát bőven, és egyértelműen azt látni, hogy egy irányított rendszerről van szó. Magyarán, az a feltételezés megáll álláspontunk szerint, hogy ezeket az összegeket, ezeket a taokedvezmény-lehetőségeket bizony nem önszántukból irányítják bizonyos helyekre az egyes cégek, hanem kapnak kiváló tippeket. Más nem nagyon magyarázná meg azt, hogy egyébként miért pont egy 1800 lelkes települést vagy annak a sportklubját szeretnék ilyen módon támogatni ezek a cégek.

Ez a kérdés az elmúlt öt évben nyilván a közélet egyik kérdése volt, vitákat váltott ki, tényfeltáró, oknyomozó munkát az újságírók részéről, és ez önöknek kellemetlen, és ahogy lenni szokott, nem egy rendszert akarnak normálissá tenni, hanem egyébként titkosítani szeretnék azt a sok száz milliárd forintot, amit ilyen módon az állam kienged a kezéből. Közpénz-e a tao, ezen is volt egy kiváló vita. Elég nyakatekert érvelést hallhattunk a kormánypárti képviselők részéről. Mostantól végképp el fogja veszíteni a közpénzjellegét a tao, ettől a javaslattól. Azt mondta szinte kivétel nélkül mindegyik ellenzéki képviselő, és ezt vallom én is, hogy küzdeni fogunk azért, hogy ez ne így legyen.

A nyilvánosság minden erejével be fogjuk mutatni azt a torz, hamis képet, amit önök ennek kapcsán festenek a nyilvánosságban, hogy tulajdonképpen ez a javaslat a transzparenciát ilyen értelemben még erősíti is. Semmi oka ennek a javaslatnak, közpénzek elherdálásáról van szó, és igazából felveti ez annak a kérdését is, hogy egyáltalán a célnak megfelelően használják-e a taós forrásokat az egyes sportszervezetek.

(10.00)

Szó volt még a versenysemlegességről is az ellenzéki képviselők felszólalásaiban. A versenysemlegességről annyit, hogy ez az, amit a leginkább nem hisznek el ma a magyar sport egy részéről, a látvány-csapatsportágról, különösen a magyar labdarúgásról nem hiszik el. Egy olyan helyzetben, amikor egy te­le­fonnal, ilyen-olyan kapcsolatokkal el lehet érni, hogy az egyik klub lényegesen több forráshoz jusson, mint a másik, ott bizony a nézők egy idő után elfordulnak a sporttól, nem járnak mérkőzésre, nem érdekli őket egy olyan színház, amely mögött bizony a teljesítmények megkérdőjelezhetők, és vannak kedvezményezett csapatok, vannak olyanok, akik más feltételek mellett dolgozhatnak, jobb feltételek mellett.

Tehát ennek sem felel meg ez a történet. Bár a kedvezményrendszer kialakítása idején én naivan még hittem abban, hogy ebből lehet valami, hiszen társaságiadókedvezmény-rendszert az MSZP-kor­mány idején is bevezetett már Magyarország ‑ ilyen volt például a színház- és filmművészet tekintetében bevezetett rendszer, amely szerintem sokat segített a magyar kulturális életen ‑, azonban az a torz rendszer, amit önök működtetnek, nem más, mint közpénzek kilapátolása a költségvetésből. Hiszen ha az állam nem mondana le ezekről a tao-bevételekről, akkor ezek közcélú ügyeket is finanszírozhatnának, akár lehetne ezeket egészségügyre, oktatásra vagy bármire fordítani.

Tehát ez egy utolsó lépése egy olyan galád rendszernek, amit az elmúlt öt évben önök felépítettek; egy olyan rendszernek, amely közpénzek kisíbolásáról is szól, és egyébként a sportra vonatkoztatható pozitív hatásai is megkérdőjelezhetők, hiszen egyébként túl azon, hogy egyes utánpótlás-egyesületeknek ez segít, ezen túl bizony nagyon durván beleszól a valódi versenybe a magyar sport életében.

Mindent meg fogunk tenni azért, hogy ez a javaslat ne kerüljön bevezetésre, azért, hogy ezt ne fogadja el a tisztelt Ház, de látva a Törvényalkotási bizottság vitáját, vannak kételyeim. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 123 2016.10.17. 0:03  122-123

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, megvárnám a miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 127-129 2016.10.17. 1:57  126-135

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Elfogadom, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor öné a szó, Varga képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ma van a szegénység elleni küzdelem világnapja, ennek kapcsán ismertetnék önnel néhány adatot, amit remélem, hogy ön is lát és érzékeli a magyar valóságot, majd feltennék önnek néhány kérdést.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
Földi László váltja fel.)

Ma Magyarországon a gyermekek mintegy 35 százaléka kénytelen szembenézni komoly anyagi nélkülözéssel. Ez az adat mintegy egy éve látott napvilágot. Romániában is jobb ennél a helyzet, és mindössze Bulgáriában rosszabb az Európai Unióban. Jóval több mint 4 millióan élnek a létminimum alatt, ez nagyjából 1,4 millió háztartást érint. Mi volt az önök válasza erre a helyzetre, erre a szörnyű magyar helyzetre a magyar társadalomban? Az, hogy nem publikálják innentől a létminimumadatokat, úgy próbálják megoldani ezt a kérdést, hogy a szőnyeg alá seprik a problémát.

Az szja‑bevallók majd’ fele keres a létminimum alatt. Elfogadhatatlan ez. Tehát igenis jelen van a magyar társadalomban a dolgozói szegénység. Változatlanul Európa-csúcs az áfa, 27 százalék, és ez a legtöbb alapvető élelmiszer kapcsán így van. Ennek a csökkentésére csak nagyon szűk körben történtek kísérletek. Világosan látszik tehát, hogy ketté van szakadva a magyar társadalom. Önök elfeledkeznek több mint 4 millió létminimum alatt élőről. Az ő helyzetük az elmúlt hat évben egyre rosszabbá vált, és önök csak egy szűk, kivételezett körnek kedveznek az egyes intézkedéseikkel.

Adódik tehát a kérdés: mikor kívánnak végre a helikopterező, urizáló, harácsoló klientúrájuk építése helyett a magyar emberek hétköznapi problémáival foglalkozni? Várom válaszát. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 133 2016.10.17. 1:04  126-135

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Legalább ezt a minimálbérkérdést ne mondta volna a végére, hiszen adómentes volt a minimálbér 2010 előtt, önök meg megadóztatták a legkisebb keresetűek bérét. (Dr. Rétvári Bence: A gyermekes családok nem fizetnek adót.) Mintegy 600 ezer ember vándorolt el Magyarországról, én nem tudom máshogy értelmezni, ha ön nem látja ezt a hatalmas és mély társadalmi problémát, akkor valószínűleg egy másik Magyarországon él. Nem zavarják össze a tények, vagy a magyar valóság.

Az elvándorlók mellett rengetegen éhbéréért kénytelenek dolgozni. Az ő helyzetük alapvetően változatlan vagy romlott az elmúlt években, és ez már nemcsak mély társadalmi problémákat, hanem nagyon komoly gazdasági problémákat is okoz, hiszen a szakképzett munkaerő hiánya az ő elvándorlásuk okán meggátolja a magyar gazdaság fejlődését. Nem is beszélve arról, hogy ez a kettészakadó Magyarország így társadalmi békétlenségben kénytelen az önök politikája miatt élni.

Határozottan azt mondom, hogy változásra van szükség. Változtassanak a politikájukon vagy távozzanak! Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 48 2016.10.26. 13:07  43-62

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nagy önuralommal végighallgattam az önök által elmondottakat, együttesen mintegy 25 percben. És tényleg nagy önuralom kellett hozzá, hiszen tudom, hogy erről a kérdésről is ‑ hogy ilyen szóviccel éljek ‑ egycsatornás kommunikáció lesz, tehát nyilván a közmédia, a Vajna- és Mészáros-média­biro­dalom majd bemutatja ezt az előterjesztést, mint egy hihetetlen nagy innovációt és egy új mérföldkövet a magyar sportélet tekintetében.

Azt gondolom, hogy ezt értjük, ezzel szemben nagyon nehéz mit csinálni, mondjuk, vegyük komolyan a vitát és akkor az asztalra tehetünk érveket. A második megközelítés nyilván az lehet, hogy formailag közelítjük meg a történetet, megnézzük a szövegét az előterjesztésnek, módosító indítványokkal élünk. Hogy most csak néhányat itt mondjak azokból az irányokból, amiket mi mondani szeretnénk: igen, kiváló, legyen az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkársága alá rendelve itt jó sok minden, tehát kerüljön vissza a minisztériumhoz sok minden, így legyen egycsatornás a rendszer, de mondjuk, egyébként a nemzeti sportközpontok, tehát az NSK meg miért nem kerül oda vissza az NFM-től. Lehet ilyen módosítót tenni, megjegyzem, teszünk is majd Mesterházy Attila képviselőtársammal ilyen módosító indítványt.

Lehet azt mondani, hogy a MOB vezető szerepének újragondolása kapcsán a sportegyesületek egy jelentős része örülhet, hogy akkor egy vízfejjel kevesebb, már csak a szakszövetségekkel kell birkózni, de egyébként miért ne lehetne olyan javaslatot tenni, hogy egyesületbarátabb legyen végre a finanszírozás, és közvetlenül jussanak el a források oda, ahol erre valódi szükség van. Vegyük itt figyelembe egyébként a területi egyenlőtlenségeket, amiket nem sikerült megszüntetni amúgy az elmúlt hat évben, korábban sem persze. Tehát nyilvánvalóan nagyon komoly finanszírozási problémák vannak, az ország keleti részére, adott esetben választókerületemet érintőleg, mondjuk, Miskolcra sem jutnak olyan források, amelyek nagy múltú budapesti egyesületekhez. És természetesen vegyünk figyelembe egy eredményességet is, ez alapján objektív paraméterek mentén alakuljon ki a finanszírozás.

Harmadikként figyelembe vehetjük azt is, Hadházy képviselőtársam itt elmondta persze, hogy micsoda innováció, hogy létrejönnek ezek a külön köztestületek; megjegyzem, öt éve önök szüntették meg ezeket a köztestületeket, akkor az hangzott el a vitában, hogy egyébként milyen jó, hogy egy köztestület lesz, egységes, egycsatornás irányítás, a MOB tudja, hogy mi a helyzet, majd ő közvetlenül tud a forrásokkal diszponálni. Láttuk, mi lett ebből a történetből.

(13.00)

Azt mondom, hogy lehet újra köztestületeket csinálni, nyilván ez jól működhet, de mondjuk, tegyük az asztalra, hogy az elmúlt 5-6 évben az önök politikusai, országgyűlési képviselői egyre-másra foglalták el a szakszövetségeket. Mi a garancia, hogy mondjuk, ha nem is ők direktben, de az ő embereik adott esetben a köztestületeket is ilyen módon fogják ‑ az újonnan létrejövőket ‑ elfoglalni? Tehát szerintem érdemes az új köztestületek kapcsán és a szakszövetségek kapcsán is egy részletes összeférhetetlenségi szabályozást bevezetni, például, hogy országgyűlési képviselők a szakszövetségek elnökségébe ne ülhessenek, mert ez az objektivitástól elég távol áll ebben a történetben.

Tehát ennyit úgy a kommunikációról meg konkrétan arról, hogy természetesen ez egy előterjesztés, amelynél hadd örüljünk például annak, hogy legalább a kormány nyújtotta be, és vélhetően egyeztetett előtte az érintettekkel. Egyébként mi is tettünk ilyeneket, nyilván az érintettek az irányt támogatják zömében, és egyébként ezzel mi is így vagyunk, csak azokat a módosításokat javasoltam, amiket szerintem kihagytak ebből az előterjesztésből. Azonban az érintettek elmondták öt éve is, hogy mi a bajuk azzal a rendszerrel, amit önök kialakítanak, azzal se foglalkoztak, most meg úgy csinálnak, mintha ez lenne az innováció, hogy öt év után, úgy, hogy 100 milliárdok mentek bele a sportfinanszírozásba, azután visszatérnek oda gyakorlatilag, szó szerint ‑ most egy kicsit a neveit át lehet alakítani ezeknek a köztestületeknek ‑, de oda térnek vissza, ahonnan öt éve eljöttünk.

Nézzünk egypár helyzetet, hogy akkor mit mondtak erről, pár nyilatkozatot! 2011. május 3-án részben az MTI-ben, részint online médiában, írott lapokban jelent meg tudósítás egy nyílt napról, ami a Parlament Felsőházi termében volt. Itt nyilván Bánki Erik, a boldogult Sport- és turizmusbizottság akkori elnöke kezdte az érvelést az önök részéről, hogy ez egy nagyon jó módszer lesz, szépen a MOB alá mindent berendeznek, egy csatorna, egységes finanszírozás, és akkor közvetlenül az érintettek majd tudják, hogy mire van szüksége a magyar sportnak. Hát, láttuk, mi sült ki ebből. Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyilatkozott utána úgy, hogy: „A sportról szóló törvény újraszabályozása után új időszak kezdődhet Magyarországon.”

Czene Attila mondott egy érdekeset ‑ államtitkár asszonynak az elődjéről beszélünk, hiszen az akkori Nemzeti Erőforrások Minisztériumának volt ő ekkor az államtitkára ‑, érdekes lesz az idézet, szó szerint teszem meg, hogy egész pontos legyen, csak azért, hogy a mostani hozzászólások fényében nézzük ezt az idézetet: „A sportról szóló új törvény egyik legfőbb célja ‑ tehát legfőbb célja ‑, hogy a köztestületek száma csökkenjen, ennek következtében a finanszírozás és a sportirányítás átláthatóbbá és egyszerűbbé váljon, valamint jól elkülönüljenek egymástól az állami és nem állami sportszakmai feladatok.” Az önök államtitkára, az önök bizottsági elnöke, az önök politikusai egyértelműen amellett érveltek, hogy le kell bontani a régi rendszert, felépül egy másik rendszer, a MOB mindenható, és ehhez mennyi rengeteg innováció lehet majd a magyar sportéletben.

Nyilván megszólalt itt Borkai Zsolt is, aki már akkor a MOB elnöke volt, egyébként még az önök képviselője itt a parlamentben ezzel párhuzamosan: az egycsatornás finanszírozás bevezetése, mert eddig az intézményrendszer túlméretezett volt, tehát ki­válóan érvelt ő is mellette… ‑ a párhuzamosan ellátott feladatok a költségeket növelték. Nyilván ekkor még nem beszélt a MOB elnökeként arról, hogy egyébként a MOB a saját működésére, rezsijére, reprezentációra és oly sok mindenre mennyi pénzt fog elkölteni ebben a tekintetben.

Én magamtól nem idéznék rengeteget, az elmúlt hat évben nagyjából száz felszólalásom volt sporttémában, többek között ebben a témában is. Több képviselőtársammal egyetemben én magam is elmondtam, hogy egyébként ez nem lesz jó. Nem lesz jó, távol kerül az ellenőrzés az Országgyűléstől, egyre átláthatatlanabb lesz az emberek számára, hogy hogyan történik a sport finanszírozása. Ez történt, jelentem, ez történt. Sajnos igazunk lett akkor, amikor azt gondoltuk és azt láttuk, hogy nem jó irányba mozdulnak el önök. Ehhez képest persze, támogathatjuk azt, hogy visszatérjünk az öt évvel ezelőtti állapotokhoz, de mégiscsak azért egy pikírt helyzet az, hogy önök ezt úgy adják elő, mint valami hihetetlen innováció.

A kérdés az, hogy miért történik ez. Nyilván történhet azért, mert beismerik a kudarcát a sportirányítás rendszerének, a sportfinanszírozás rendszerének. Megjegyzem, hogy ilyen információk vannak is, tehát vannak olyan sajtóértesülések, hogy Orbán Viktor elégedetlen a riói olimpia eredményeivel, elégedetlen Borkai Zsolttal ‑ tehát ilyen is konkrétan elhangzott, hogy mi van emögött, az érintettek nyilván cáfoltak, de mit is tegyenek ‑, és tulajdonképpen újra szeretné gombolni a kabátot, mert úgy látja, hogy ez a „MOB alatt mindent összetolunk” rendszer nem jött be; ez az egyik megoldás.

A másik, hogy egyébként személyes konfliktus van a dolog mögött, kifejezetten Borkai elnök úrral, és akkor most éppen máshogy varrják a gombokat a kabátra, csak azért, mert van egy konfliktus ebben a tekintetben. Megjegyzem, egyik se jó megoldás, mert vagy későn vették észre, hogy probléma van, vagy egy személyes okból verik szét a mostani rendszert, ami egyébként szerintem se jó, persze.

Nyilvánvaló, hogy egyébként lehet kritikusnak lenni, hiszen öt-hat évet lehet elemezni. Nagyon nagy tisztelet az eredményt elérő olimpikonoknak, paralimpikonoknak és mindenkinek, aki készült Rióra, egyébként Londonra is, de az a helyzet, hogy nyolc aranyunkból ‑ hogy csak az aranyaknál maradjak és csak az olimpikonoknál most egy első körben ‑, mondjuk, hatot nagyon nehéz úgy értelmezni, mint abban a rendszerben született eredményt, amit önök kialakítottak az elmúlt időszakban. Ami kettőt úgy lehet értelmezni bizonyos szempontból ‑ nyilván itt a vívóaranyakra gondolok ‑, nyilván azok óriási és hatalmas sportsikerek szintén, mint ahogy a többi is, akkor is, ha valaki máshol készült föl, adott esetben más országban is az olimpiára, az is egy komoly nemzeti siker, de semmiképpen nem az önök finanszírozási és rendszerbéli sikere. Tradicionálisan sikeres magyar sportok szerepeltek le az olimpián, magyar sportágak, olyan sportágak, amelyeknek a szakszövetségeit az önök politikusai elfoglalták, egyszerűen semmiféle eredményt nem tudtak produkálni sajnos. (Dr. Rubovszky György telefonál. ‑ Az elnök csenget.) Nyilván ezen is változtathatna egy szélesebb körű összeférhetetlenségi szabályozás, és valóban változtatni kell a struktúrát.

Leszögezem, én azon képviselők közé tartozom ‑ most függetlenül attól, közelítsük meg nem pártpolitikai szempontból, de azon képviselők közé tartozom ‑, aki hisz benne, hogy kell nagy pénzeket fordítani a sport finanszírozására, állami pénzeket is kell, sokat kell, de természetesen az olyan dilemmáimat nem tudják feloldani ‑ hogy megint egy kicsit a körzetemhez kanyarodjak ‑, hogy milyen finanszírozási rendszer az, ahol mondjuk, egy 1800 lelkes faluban, Felcsúton sokkal hamarabb épül egy stadion, mint egyébként Diósgyőrben, az egyik legnagyobb múltú vidéki klubnál. Ezt nem tudja nekem megmagyarázni senki, hogy akkor objektív alapokon nyugszik ez a rendszer. És az a nagy baj ezzel, hogy nagyon komoly társadalmi elvárások vannak a költségvetésből nyújtott nagy támogatások fejében, teljesen jogosan egyébként. A magyar társadalom szeretné látni, hogy mire mennek el ezek a pénzek, és milyen eredményei vannak ezeknek a pénzeknek a felhasználásának, úgyhogy ez tarthatatlan. Vissza lehet térni oda, ahonnan elindultunk, de semmiképpen nem úgy, hogy nem vizsgáljuk, hogy hogyan jutottunk idáig az elmúlt öt évben.

Úgyhogy én azt javaslom, hogy jöjjön létre egy eseti bizottság, amely megvizsgálja a magyar sportra elköltött sok százmilliárd forint sorsát az elmúlt években, az elmúlt öt évben kifejezetten. Mire gondolok itt? A MOB által felhasznált forrásokra, még akkor is, ha ezeknek egy jelentős részére azt szokták mondani, hogy nem lehet közérdekű adatként kezelni, felháborító módon. Nézzük meg, hogy az NSK hogyan költötte el a pénzeket az NFM felügyelete alatt! Három: nézzük meg, hogy a taós források felhasználása hogyan történik. Önök most titkosították ezt a jövőre nézve, ebben lesz beadványunk, nem le­het az, hogy az állampolgárok ne láthassanak tao­tá­mo­gatások felhasználási rendszere mögé, hiszen ezek átengedett közpénzek. Ha nem engednék át, ha nem engedné át, nem adna erre lehetőséget az Országgyűlés, akkor ez befolyna a költségvetésbe adóbevételként. Tehát harmadikként nézzük meg a tao­rend­szert, és negyedik, nézzük meg a közvetlenül, eddig is költségvetési forrásból finanszírozott kérdéseket.

Azt szeretném mondani önöknek, hogy nyilván az utánpótlássport és a szabadidősport fontos, mindig is fontosnak tartottuk.

Mi azt szerettük volna, ha a tao is inkább ezt szolgálja, és nem egyébként versenysportérdekeket szinte kizárólag, mint ahogy az látszik például a felcsúti klubnál is. Tehát e vonatkozásokban rendet kell rakni.

(13.10)

A tömegsport, szabadidősport segélykiáltásait akkor is meg kellett volna hallani ezen a bizonyos konferencián, amiről még idéztem is, amikor Monspart Sarolta mondta el az aggályait az új, öt évvel ezelőtt kialakított rendszerrel kapcsolatban. Arra nem figyeltek, most pedig úgy csinálnak, mintha valami hihetetlen innováció keretében, nagyon komoly sportszakmai kudarcok után önök váltanák meg a világot ezzel az új szabályozással. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 106 2016.11.07. 0:04  105-106

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Megvárnám miniszterelnök urat.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 285 2016.11.07. 2:39  282-297

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Lezajlott az általános vitája itt az Országgyűlésben ennek az előterjesztésnek, amin csak nagyon picit sikerült módosítani és inkább technikai értelemben, elmondta mindenki az álláspontját, ez változatlan, gyakorlatilag visszatérünk oda, ahonnan mintegy öt éve elindult a magyar sportirányítás, a magyar sportélet, nem jött be a MOB alá terelt egycsatornás finanszírozás. Erről több hírt is hallhattunk, ezek elhangzottak, maga a miniszterelnök is elégedetlen volt például az olimpiai szerepléssel. És az is egy kérdés volt az általános vitában, hogy egyébként Borkai Zsolt MOB-elnök személyének is szól‑e ez a javaslat, tulajdonképpen látunk‑e egyfajta újabb lex Borkait.

Én reméltem azt, hogy az általam beadott módosító indítványokat legalább megfontolják a Törvényalkotási bizottságban, azonban azt láttam, hogy rögtön két csoport alakult ki, nyilván ezek a technikai és egyéb kodifikációs problémákat orvosló javaslatok és egyébként a bizottság MSZP-s tagjai által benyújtottak.

(19.50)

Tehát nem elég, hogy a szakbizottságban leszavazásra kerültek a javaslataim, nyilván a TAB-on is.

Én arra biztatom önöket, hogy ha már megvilágosodtak és visszatérnek egy öt évvel ezelőtti, amúgy nyilvánvalóan jobb működési formához a magyar sport egészének érdekében, akkor legyenek bátrabbak, és támogassák azokat a javaslatokat is, amelyek az összeférhetetlenségről szóltak, arról, hogy politikusok ne foglalhassanak el szakszövetségeket, köztestületeket, arról, hogy egyébként ott legyenek feladatok sportért felelős államtitkárság alatt, ahol az valójában szakmai háttérrel is bír, ne az NFM-nél adott esetben, támogassák azokat a javaslatainkat, amelyek arról szólnak, hogy a magyar sport függetlenebb, erősebb és ne a politika által befolyásolt szféra legyen.

Nincsenek persze komoly illúzióim itt már egy nappal sem a szavazás előtt. Ennek megfelelő az álláspontunk. Azt gondolom, hogy ez így, ebben a formában egy lépés, de még nem elegendő ahhoz, hogy a magyar sportot kellőképpen alátámasztottan és kellőképpen függetlenül irányítsa a jogszabályi háttér. Úgyhogy ennek megfelelően tulajdonképpen egy jó iránynak tartjuk, de ebben a formában csak tartózkodással tudunk a módosító indítványaink leszavazása miatt viszonyulni ehhez az előterjesztéshez. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 110 2016.11.10. 12:09  89-122

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán megszokhatták, hogy néha kicsit távolabbról közelítek meg egy‑egy ilyen előterjesztést, és az is talán egy érdekes helyzet és szimbolikus, hogy egy egészségügyi előterjesztés után tárgyaljuk ezt az oktatásit. Mind a kettő salátatörvény egyébként, és két olyan nagy rendszerrel foglalkozik, amelyekkel szemmel láthatóan az elmúlt hat év kormányzásának nagyon is meggyűlt a baja.

De hogy miért, ennek az alapokairól nem beszéltünk, pedig szerintem, nem vitatva azt, hogy lehet ezeken a rendszereken javítani, változtatni, 2010 előtt is nyilván voltak olyan jelenségek, amin érdemes túllépni, az önök alapállítása mégiscsak az volt, hogy ezek nagy pazarló rendszerek, itt rengeteg pénz folyik el, központosítani kell mind a kettőben, egészségügyben, oktatásban, meg kell fogni a gyeplőt, és akkor nagyon sok forrás takarítható meg. Ez egyébként, mondjuk, az önök kormányzásának ideológiai alapvetéséből is fakad, építik le az újraelosztást, építik le az alapvető szolgáltatásokat, amelyekben az állampolgárok részesülhetnek.

Az oktatással ráadásul volt egy alternatív céljuk is, ez egyébként a terminológiából, a szóhasználatukból is kiderül: nevelésnek hívják, most már köznevelésnek, nem közoktatásnak. Úgy érzékelhető ez a mi szemszögünkből, hogy kifejezetten az új generáció számára nagyon komoly nevelést szeretnének itt jogszabályokon és bizony átalakított tankönyvrendszeren keresztül folytatni. Olyan generációkat szeretnének a következőkben kinevelni, amelyek már sokkal inkább tükrözik az önök világképét. Na, ezt nyilván vissza kell utasítani, efelől nincs is vita.

Az összes átalakításukat, központosításukat, fenntartóváltást, mindent-mindent, pedagógusokat érintő lépéseiket úgy tették, hogy nem megfelelően egyeztettek az érintettekkel, és ennek kapcsán nőttön-nőtt az elégedetlenség az oktatás minden egyes szereplőjében, pedagógusban, szülőben, egyébként sajnos a gyermekekben is, én ezt látom. Ennek volt köszönhető tulajdonképpen az a helyzet, amit önök úgy írnak le, hogy változik a világ, és a változó világ miatt van szükség ilyen típusú módosításra. A legszebb kormánypárti szóhasználat talán ebben az volt, hogy intenzív érdeklődés követte az oktatás ügyét. Hát, intenzív érdeklődés természetesen, több tízezres tömegtüntetések is voltak. Ha erre gondoltak, akkor azt szeretném mondani, hogy valóban, ezeken az intenzív tüntetéseken, intenzív érdeklődés mellett zajló demonstrációkon elég egyértelműen elmondták az oktatásügy szereplői, hogy nekik mi a problémájuk.

Miskolcról indult ez a követeléssorozat, és azt tudom mondani, hogy Miskolc országgyűlési képviselőjeként fontosnak tartom, hogy eredményes legyen. Ötezer ember demonstrált Miskolcon az év elején és több tízezer a Kossuth téren. Én azt láttam, hogy akkor azért komolyabb ígéretek fogalmazódtak meg annál, mint amit most ebben az előterjesztésben látunk; komolyabb ígéretek, és ebből nagyon kevés minden valósul meg, tulajdonképpen csak a felszínt karcolgatja az előterjesztés. Olyan részeredmény‑en­gedményeket és látszatengedményeket tesz, amelyek még a kormány eredeti politikáját érdemben nem változtatják meg.

A fenntartás kapcsán még egyszer hadd tegyem egyértelművé a személyes álláspontomat, és azt gondolom, nagyon sok miskolci álláspontja is az, amit én most elmondok. Miskolc is és nyilván, természetesen a nagyobb iskolavárosok is saját fenntartásba vennék az iskoláikat. Ez a helyi közéletben egy többségi álláspont, még akkor is, ha a kormánypárti politikusok nem ezt képviselik. Képes lenne a város megfelelő módon ellátni ezt a szerepét, természetesen a megfelelő normatívával, de azt gondolom, több olyan vidéki nagyváros nevében is, talán budapesti kerület nevében is beszélhetek, ahol ez egy olyan kérdés, amivel egyetértenek.

De ez nem jelenti azt, hogy bizonyos településtípusoknál ne értenénk egyet az állami intézményfenntartás szerepével és rendszerével, főként kisebb településeken, ahol eddig sem tudtak vagy korábban sem tudtak olyan forrásokat fordítani az intézmények fenntartására. Természetesen túlmutat a helyi önkormányzat szerepvállalásán adott esetben egy‑egy térségben megszervezni ilyen tekintetben az oktatást, természetesen lehet és kell is, hogy legyen állami feladat. Ez világos tehát: lehetőséget kell adni azoknak az önkormányzatoknak, amelyek élni kívánnak ezzel az intézményfenntartói szereppel.

Nem tudom nem szóba hozni, hogy amíg önök általános propagandát nyomnak a pedagógusbér‑eme­lésekről, addig az A1 kategóriából sunyiban azért azt kivették, hogy kövesse a mindenkori minimálbért ez a kategória, és tulajdonképpen az a béremelés, amit egyszer kiharcoltak, folyamatosan, évről évre nőjön a minimálbér összegével; ezt érzik a pedagógusok, el is mondják, hogy ezzel probléma van.

(16.30)

Nem tudom nem megemlíteni akkor, amikor egy ilyen előterjesztést tárgyalunk, hogy a tankönyvellátásban milyen zavarok vannak. Nemcsak a tartalom, arra már utaltam, hanem egyáltalán, hogy van‑e tankönyv adott esetben. Heteket kell várni, tényleg, tehát államtitkár úr, tényleg. Miskolcról is tudok ilyen példát mondani, alsó tagozatos általános iskolásokról tudok példát mondani. Hetekig nem volt meg adott esetben olvasókönyv a gyerekeknek, jó iskolákban egyébként, olyan iskolákban, ahol a pedagógusok heroikus munkát folytatnak a gyermekek nevelése érdekében. Ilyen probléma ennek a tanévnek a kezdetén is volt a választókerületemben. Nem az indulatok keltése érdekében mondom ezt, nem azért, hanem mert nem szabad, hogy még egyszer előforduljon hasonló, ez az én alapállásom.

Az iskolaigazgató-választások botrányait is ide szeretném hozni. Számtalan ilyen volt a városunkban. Olyan is, hogy egyhangúlag támogatott, tantestület, a dolgozók, szülők, tulajdonképpen a gyermekek is közfelkiáltással, nagyon régi, nagyon megbecsült, a közéletben is ismert igazgatók voltak, és bizony politikai kérdéssé vált egy‑egy igazgatóválasztás, amit önök eltávolítottak a helyi közélettől, mert hogy ebben érdemi befolyásoló szerepe az önkormányzati testületeknek már nincs. Véleményt mondhatnak, de nem tudnak dönteni. Ezért mivel jó távolra került ez a döntés, a kockázat is jó távolra került. Úgyhogy nagyon sok olyan méltatlan lecserélés történt, méltatlan vegzálása nagy múltú igazgatóknak, ami elfogadhatatlan.

Tegnap a Lyukóban voltam egy fórumon, nagyon sokan eljöttek, és itt is felhoztam, de egyébként az emberek is ezt mondják, hogy a 16 évre leszállított tankötelezettségi határ elképesztő egy olyan helyzetben, amikor ilyen komoly szakképzettmunkaerő-hiány van az országban. Határozottan állítom, hogy minden gyermeknek legalább egy szakmát a kezébe kell tudni adni egy ilyen helyzetben, hogy megfelelően tudjon nekiindulni az életnek.

Az a helyzet, hogy különösen egy ilyen területen, mint például Miskolcnak a lyukóvölgyi része, tömegével nőnek fel úgy fiatalok, hogy semmiféle perspektívájuk nincs egy ilyen megváltozott munka­erő­piaci helyzetben, amikor 500-600 ezer ember sajnálatos elvándorlása miatt komoly munkaerő-prob­lémák vannak és szakképzettmunkaerő-hiány. Ezen tehát változtatni kell, egyértelműen vissza kell állítani 18 évre a tankötelezettség korhatárát, számtalanszor elmondtuk, és mindenkinek szakmát kell legalább biztosítani.

Az oktatást segítő technikai dolgozókról kevés szó esik, az ő bérüket rendezni kell. Volt egy ígéret arra, hogy ha egyébként idén nem is kerül átfogó rendezésre a bérük, de kétszer 35 ezer forint bérkiegészítést kaphatnak. Az oktatást segítő technikai dolgozók közül sokan épphogy nettó 70 ezer forint fölött keresnek. Ők azok, akik nagyon sokszor kimaradtak a mindenkori béremelésekből. Hogy igazságos legyek, ez nyilván egy általános és hosszú ideje fennálló probléma.

Itt is azonban csak az állami intézményfenntartás alá tartozó dolgozók kapták meg ezeket a béremeléseket, bérkiegészítést pontosabban, az önkormányzati intézményfenntartás alá tartozók pedig nem, vagy esetleg akkor, ha az önkormányzatnak olyan pluszlehetőségei, forrásai vannak, ami kapcsán ezt megtehették. Tehát megint a leghátrányosabb helyzetű településeken élők, az ilyen munkakörökben dolgozók kerültek rossz helyzetbe. Miskolcon is ez történt, ezt szeretném mondani, pedig számtalanszor elmondtuk és követeltük, hogy rendezésre kerüljön ez a helyzet, javaslatunk is volt, személyes javaslatom is volt, hogy a központi költségvetés biztosítsa az önkormányzatok és egyébként a nem állami fenntartású iskolák számára teljes körben ezeket a forrásokat. Nem kerültek biztosításra.

Egy dajkának, egy konyhai dolgozónak, akinek, mondjuk, nettó 72 ezer forint a bére, ez a kétszer 35 ezer forint majdnem egyhavi bért jelent, és nem kapták meg a legtöbb helyen az országban. Ez szégyen, azt szeretném mondani.

Azt szeretném mondani, hogy szemmel láthatólag önök üldözik valamiért a magániskolákat, alapítványi fenntartású iskolákat, pedig egyébként sokszor hiánypótló szolgáltatásokat nyújtanak, vagy azért, mert olyan gyerekekkel foglalkoznak, akiket az állami fenntartású intézmények nem igazán tudnak megfelelően oktatni, képezni, vagy nem pont megfelelő a profiljuk számukra, vagy egyéb okokból. Nyilván itt a különösen tehetséges gyermekekre is gondolok, meg egyébként a problémákkal küszködő fiatalokra is.

Kicsi normatívával dolgoznak, de mondjuk, még éppen van normatívájuk ‑ ez is kész csoda az elmúlt évek politikai vitái után ‑, és ráadásul nem egy információm van Miskolcról is, hogy késve kapják meg az ott dolgozók a béreiket. Ez most fedezethiányra hivatkozva történt itt legutoljára. Most is van olyan alapítványi iskola Miskolcon, ahol a mai napig nem kapták meg a hónapra esedékes bérüket. 10‑e van. Tehát ez egy probléma. Mindenhol egyébként a Kincstárra mutogatnak ebben a tekintetben. Kérdés, mi a valóság ebben.

Tehát nagyon összetett az a helyzet, ami előtt vagyunk. Én úgy értékelem, hogy önök a felszínt karcolgatják, amikor a problémát kezelik. Próbálják kezelni; azért próbálják kezelni, mert látják a nagyfokú elégedetlenséget az oktatás szereplői, szülők, pedagógusok, oktatást segítő technikai dolgozók, gyermekek kapcsán, és nem azért, mert egyébként alapvetően változna meg a világképük ebben a történetben, pedig azt gondolom, hogy valódi és érdemi változásra, több forrásra van szüksége az oktatásnak azért, hogy valóban a gyermekek érdekében, hogy a gyermekeink mindenhol egyenlő esélyekkel a lehető legjobb szakmai színvonalú oktatást kapják meg. Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 120 2016.11.10. 2:12  89-122

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kucsák Lászlóra szeretnék röviden reagálni. Ez valóban egy olyan kérdés, amiben, közelről látva az önkormányzatok működését, mind a ketten meg tudunk alapozni egy‑egy véleményt. Én azt állítom, hogy eltávolodott a helyi közélettől az oktatás kérdéseinek befolyásolása mindenféle szempontból, akár igazgató megválasztása, akár annak a kérdése, hogy mi történjen egy‑egy iskola fejlesztése kapcsán, milyen irányba mozduljon el a közéletnek, a helyi igényeknek megfelelően egy‑egy iskola a szülők, a gyermekek, a pedagógusok, az oktatásban dolgozók érdekében. Nem tudja elvitatni ennek a problémáját, mert szerintem részben ennek a reakciója az, hogy valamelyest elismerve azt, hogy az egy KLIK, az egy nagy vízfej, az egyetlen intézményfenntartó, amit egyébként állandóan újabb és újabb forrásokkal kellett feltölteni, mert alul lett becsülve az, hogy mennyibe kerül az ilyen típusú intézményfenntartás, szóval, ez így nem működött. Tehát ez látszik, erre egy reakció a sok kis KLIK létrehozatala országszerte.

Szerintünk ez nem elég. Ennél szabadabban kellene ezt a kérdést megközelíteni. Ezért mondtam azt, hogy vannak olyan iskolavárosok vagy adott esetben olyan kerületek, ahol nagyon komoly hagyománya van az intézményfenntartásnak. Ennek megvan a szakmai háttere adott esetben az önkormányzatoknál, és azt gondolom, hogy finanszírozni is tudnák adott esetben ezek az önkormányzatok, ha megkapják persze a megfelelő normatívát ehhez kiegészítésképpen. Azt tudom mondani, hogy ezek a települések, ezek a kerületek ezt el tudnák vállalni. Máshol meg nem tudják ezt elvállalni.

A döntést kéne visszaadni a helyi lakosoknak, a helyi közéletnek arról, hogy mi történjen egy‑egy ilyen oktatási intézménnyel. Ez lenne fontos. Megpróbálok igazságos lenni, most léptek egyet, ez szerintem még kevés. Arra kapacitálnám önöket, hogy lépjenek ebben tovább. Jöjjön még egy előterjesztés, és mérlegeljük azt, hogy legyen lehetőség az önkormányzatoknak újra intézményfenntartóvá válni. Köszönöm.(Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 112 2016.11.14. 1:51  111-118

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint 4 millió ember él létminimum alatt ma Magyarországon, az önök hatékony válasza erre megvolt: a KSH ma már nem publikálja a létminimumadatokat.

Minden harmadik gyermek kénytelen nagyon komoly nélkülözések között felnőni ebben az országban, és Magyarországon a kisvállalkozók nagyon nagy része gondolja úgy, hogy az ő boldogulásuk kapcsán egyetlen szempont számít: az, hogy milyen típusú fideszes kapcsolataik vannak.

Az egészségügyben mára sajnos egyértelmű a helyzet: ahol az önök által üldözött Európai Unió forrásaiból nem sikerült még valamilyen felújítást elvégezni, ott nagyjából XIX. századi állapotok várják a magyar embereket, a várólisták nőnek, az orvosi és szakdolgozói hiány katasztrofális méreteket ölt.

Az oktatás problémáit ismerheti az egész ország, januártól nagyon komoly megmozdulások voltak, Miskolcon az utóbbi évek legnagyobb vidéki demonstrációja, és több tízezer ember a Kossuth téren. A megoldás egyértelmű volt az önök részéről: kifárasztás, látszattárgyalások, látszatintézkedések. Nem csoda, hogy több mint 500 ezer ember, majd’ 600 ezer ember elhagyta már Magyarországot az elmúlt évek politikájából is következően.

Mindeközben mit látunk? A társadalmat egyre jobban irritálja több, urizáló életet folytató miniszter és államtitkár, egyre több ilyen politikus veri ki a biztosítékot a magyar embereknél. Azt gondolom, ennek a mintapéldánya Rogán Antal miniszter, aki nem csoda, hogy nem látja a helikopterről a magyar valóságot, hiszen sokszor a saját nappalija méretét sem sikerül eltalálnia.

Két kérdés adódik ebből, miniszterelnök úr. Egyrészt mikor kíván rendet tenni a kormányában? Másrészt mikor kívánnak végre a magyar embereket érintő, valós problémákkal foglalkozni? Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 116 2016.11.14. 1:05  111-118

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem zavartam össze azzal, amit mondtam, látom, mert nyilvánvalóan egy másfajta választ adott, egy politikai választ, amelyet előre nagyjából elkészített, az én kérdéseim azonban a valós élet alapján és a valódi tapasztalataim alapján jöttek. Azt kell mondjam, hogy például a minimálbér-emelésre tett javaslataik is talán elérhetik azt a szintet 2018-ra reálértéken, ami kapcsán 2010-ben volt a minimálbér, hiszen önök azonnal azzal kezdték, hogy megadóztatták a minimálbért, ezzel sikerült a kormányzását kezdenie.

Én a múlt héten Lyukóban fórumoztam ‑ ez Miskolcnak egy nehéz sorsú része ‑, ahonnan, azt tudom mondani önnek, hogy gyakorlatilag az állam levonult, és most már nemcsak ilyen részeket érint ez a probléma, hanem egyre nagyobb részeket és nemcsak Északkelet-Magyarországon. Önök lemondtak az ország egy részéről, és ez számomra elfogadhatatlan, pedig az a meggyőződésem, hogy Magyarország jövője azon áll vagy bukik, hogy a magyar emberek többsége úgy tud‑e felkelni minden reggel, hogy van értelme annak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy tegye a dolgát, van értelme, hogy ezért az országért dolgozzon. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 40 2016.11.23. 1:52  29-70

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én jó reggelt kívánnék Dunai Mónika képviselő asszonynak. Ilyen kellemetlen mellékhatásai vannak a parlamentáris demokrácia maradványainak is Magyarországon, hogy itt néha elmondanak az önökével ellentétes álláspontot, és konzekvensen mondja el egy ellenzéki frakció, a Magyar Szocialista Párt frakciója.

Valóban, a véleményünk elég egyértelmű Andy Vajnáról is, arról is például, hogy online pénztárgépek nincsenek a kaszinóiban, persze sok magyar vállalkozásnál igen. Arról is véleményünk van, hogy önök kistafíroznak hozzá hasonló nagyvállalkozókat, egyre-másra az ő kényük-kedvük szerint alkotnak jogszabályokat, és ezeket igenis el fogjuk mondani, mert felháborítónak tartjuk, hogy az urizáló fideszes eliten kívül senkit érdemben nem támogatnak ebben az országban.

Ezt mindig is az asztalra fogjuk tenni, akkor is, hogyha ez önt idegesíti. Azzal azonban meg szeretném nyugtatni, hogy már sikerült eltörölniük az élő közvetítéseket az Országgyűlésről, tehát nyilván ezt sokkal kevesebben láthatják az önök antidemokratikus hozzáállása miatt, és természetesen, hogy ha közleményt kívánnánk erről kiadni, akkor az MTI cenzorai nyilván ezeket meg tudják nyirbálni, illetve legfeljebb nem adják ki.

Tehát az a fajta totális médiagépezet, amit önök üzemeltetnek ebben az országban, és ezt önök üzemeltetik, tehát lehet itt magyarázni, hogy hol nem ülnek politikusok, meg egyéb ilyen dolgokat, ezek nyilván ferdítik a valóságot az önök kénye-kedve szerint. Mi pedig el fogjuk ezt mondani, és annak, amit önök képviselnek ebben az országban, annak vége lesz. Vége lesz, és akkor bizony el kell számolni ezekkel a ‑ hogy mondjam ‑ bizonyos vállalkozók kénye-kedve szerint kiosztott milliárdokkal, a számukra alkotott törvényekkel és az intézményesített korrupció rendszerével is. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 140 2016.11.23. 6:32  135-154

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én előre leszögezném a felszólalásom elején, hiszen sokszor utaltak rá, legyen világos, hogy nem az egyes kitüntetetteknek vagy a ’30-as évek egyes kitüntetettjeinek szól az a kritika, amit el fogok mondani. Nem ennek szól ez a kritika egyébként, ami az elmúlt másfél évtizedben többször elhangzott a Corvin-lánc kapcsán, hiszen valójában vannak köztük szép számmal olyan életművű emberek, tudományos munkássággal rendelkező emberek, közéleti szereplők, művészemberek, akik vitán felül minden magyar számára fontosak, és azt gondolom, hogy vitathatatlan a teljesítményük.

Azonban bármennyire is kerülte miniszter úr az expozéban, ki kell mondanunk, hogy 1930-ban Horthy Miklós kormányzó alapította a Corvin-láncot és természetesen a Corvin-koszorút is, amely ennek egy alacsonyabb fokozata volt. (Szilágyi György: Ki nem tudta? És?) Akárhogy is, ez így van, és azt gondolom, hogy tulajdonképpen ennek az első Orbán-kormány általi feltámasztása semmiképpen nem egy konszenzuskeresési szándék volt az akkori közéletben. Ennek ellenére, hogy akkor is számtalan vita övezte a Corvin-láncot, mint ahogy utalt rá miniszter úr, és itt az Országgyűlésben is elhangzottak ennek kapcsán támogató és ellenző megnyilatkozások, 2002-2010 között továbbra is létezett a Corvin-lánc, igaz, újabb kitüntetéseket nem adományoztak ebben az időszakban.

2012. május 30-án adtak át újabb kitüntetéseket vitán felüli szereplőknek. Marton Évát hadd ne említsem, itt nagyon sokat beszélhetnék róla, azt gondolom, az ő életműve vitán felül áll; Bor Zsolt fizikusnak, Kocsis Zoltán nemrég elhunyt, mindenki által nagyra tartott zongoraművésznek, Jelenits István teológusnak és Vizy E. Szilveszter farmakológusnak.

Tehát mondhatom ismét, hogy nem a jelenleg nyolctagúra fogyott tagoknak szól ez a kritika, de azt gondolom, hogy ha valóban egy mindenekfelett álló díjat, a magyar tudományos, szellemi, társadalmi elitnek egy ilyen díját szerette volt az első Orbán-kormány létrehozni, akkor nem ilyen történelmi korban alapított díjat keresett volna.

(15.10)

Egyébként a miniszter úr által elmondottak szerint én szeretnék olyan országban élni, ahol lehetett volna ilyet létrehozni. Ez ma nem Magyarország. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Hallom a kritikákat. Nem gondolom azt természetesen, hogy más típusú korszakok esetén vagy adott esetben pont ellentétes éllel kéne egyoldalú díjakat adományozni, egyszerűen nemzeti konszenzust és minimumokat kéne keresni. Önök ezt nem keresik; van, aki ezt szélsőségesebb formában nem keresi, és mondjuk, beszólogat egy ilyen felszólalás alatt, önök meg egyszerűen csak egy ilyen típusú javaslatot tesznek.

A köztestületté alakulást nem sok minden indokolja természetesen, a kritikámat ezzel folytatnám, további költségeket fog ez jelenteni, azt látom, és azt látjuk, hogy a Róheim-villának a Corvin-lánc Iroda és a Corvin-lánc Testület számára való odaadományozása sem jó szimbolika ebből a szempontból. A miniszter úr ezt pozitív kontextusba helyezte, én ezt nem tudom így megélni. Valószínűleg teljesen más a véleményünk, de akkor is az asztalra kell tennem, hogy mégiscsak egy olyan politikai szereplő, miniszterelnök, egykori házelnök lakott itt, aki egyébként politikai küzdelmeinek egyik homlokterébe az általános és titkos választójog elleni küzdelmet állította, és egyébként az akkori szervezett munkássággal szemben fellépett, volt, amikor erőszakosan lépett fel. Én azt értem, hogy az ő munkássága még ellentmondásossága ellenére is sokuk számára fontos és értékes, ezt elfogadom, de azt kérem önöktől, hogy amikor szimbolikus helyeket keresünk a nemzeti minimum szándékával bizonyos köztestületeknek, akkor bizony próbáljunk olyan szimbolikus helyeket keresni, amelyek minden magyar számára szimbolikus helyek.

Nem szeretném azt, hogy egyébként fordítva előálljon ilyen, ami az önök érzékenységét sérti ebben a történetben, de határozottan visszautasítom ezt is. Remélem, lesz olyan közéleti és olyan politikai élet Magyarországon, amely egyszer lehetőséget ad valódi nemzeti minimumokra.

Mindenesetre a korábbi nyilatkozatoknak megfelelően ebben a villában helyet kaphatnak majd az MMA tagjai is, tehát Fekete György is tulajdonképpen használhatja és az ő akadémiája ezt a villát, amely egyébként információim szerint nagyjából egymilliárd forintból újul meg. Azt gondolom, azért volna jobb helye hasonló forrásoknak.

Összességében véve, bármennyire is nem értenek önök ezzel egyet, ha a valódi konszenzuskeresés és a nemzeti minimum lenne a célja ennek a történetnek és a mindenekfelett álló ilyen típusú díjak létrehozatala, akkor valószínűleg újat kellene alapítani, de ehhez természetesen Magyarországot és a magyarság jövőjét új konszenzusokra kéne helyezni. Azt látom, hogy önök ezeket nem keresik, ezt én végtelenül sajnálom. Szeretnék hinni egy olyan országban, ahol ilyen konszenzusokat valójában lehet keresni.

Az álláspontunk tehát egyértelmű: az előterjesztést ebben a formában nem támogatjuk. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 144 2016.11.23. 1:15  135-154

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden. Nem kerültünk közelebb egyébként ismételten a nemzeti konszenzushoz ebben a kérdésben. Én próbáltam tiszteletben tartani az önök érzékenységét adott esetben Tisza Istvánnal kap­csolatban is. Én az ő történelmi szerepét máshogy ítélem meg. Ettől függetlenül sajnálatosnak tar­tok minden elvett emberi életet, azokét a munkásokét is, akiket akkoriban lelőttek, mert az általános vá­lasztójogukért küzdöttek. Ez számomra történelmileg nem lehet egy olyan dolog, amit elfogadhatnék vagy nemzeti konszenzus tárgyává tehetném. Ezt tet­tem világossá. Képviselő úr, a jobbikos képviselőtársam pedig azt, hogy nem kíván ebben semmilyen mó­don más nemzeti minimumot elfoglalni, csak azt, amit ő annak gondol. Ezt én meg problémának érzem.

Úgy látom, hogy ebben a Fidesz és a Jobbik egymásra talált, de változatlanul nem adom fel abbéli reményemet, hogy a későbbiekben eljuthatunk oda, hogy olyan díjak, olyan kitüntetések jöjjenek létre Magyarországon a valós szellemi, társadalmi, közéleti teljesítmények elismerésére, amelyek valódi nemzeti minimumot, mindannyiunk Magyarországát tükrözik. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 150 2016.11.23. 2:06  135-154

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Más helyzetekben is kiváló érzéke van ahhoz, hogy a legfeszültebb pillanatokat egy kicsit tudja oldani. Ezt köszönöm egyébként. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek megfelelően nyilván rövidebbre fogom az általam elmondottakat vagy eredetileg szándékozottakat. Először is azt meg­állapítanám, hiszen reagálok két percben, ugyanis ezt talán megengedi nekem mindenki, hogy talán érvelni fogok akkor kelet-magyarországi munkám során a Jobbik álláspontjával a műveltségi cenzus kapcsán, tehát hogy szűkíteni kívánják a választójogot, ez azért ennyire a frontban a politizálásukban még nem került elő eddig. Én azt láttam, hogy inkább bizonyos csoportokat próbálnak mindenféle eszközzel megfogni. Nem értek ezzel egyet egyébként, hadd mondjam el, hiszek az általános és titkos választójogban, a pártom is így van ezzel.

Azt szeretném röviden mondani önnek, hogy nem fogjuk tudni kire kenni ezt a történetet; nem ezt a konkrét ügyet, hanem úgy általában azt a hangulatot, ami ebben az országban van. Szerintem bizonyos szempontból kegyelmi pillanatokban politizálunk ezekben az években, de akár az elmúlt évtizedeket is nézhetnénk. Az összes nehézség ellenére lehetőségünk lenne ilyen konszenzusokat létrehozni. A magyar történelem sajnálatos sajátossága, hogy nem nagyon voltak ilyenek korábban, és máshol kerestek boldogulást bizonyos politikai csoportok, és hát hol legyőzték egymást, hol pedig nehezebben tudtak együtt élni.

Például a spanyol példát tudom mondani, ahol a polgárháború áldozataira közösen emlékeznek jobb- és baloldaliak. Minden családot érintett szinte ott is ez a fajta tragédia, és talán a nemzeti emlékezet egy picit ‑ hogy mondjam ‑ felülemelkedett azon, hogy aktuális pártpolitikai csatározásokat csináljon jobb- és baloldal ügyéből. Remélem, egyszer mi is eljutunk majd oda, hogy a történelmünkre közösen tudunk emlékezni, és nemzeti minimumokat találunk. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 164 2016.11.23. 7:43  155-296

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Én ott folytatnám, ahol az előttem szóló abbahagyta, abban a reményben, hogy talán lesz értelme ennek a vitanapnak és bizonyos kérdésekben talán egyet is érthetünk, bár én a különbségtételekkel kezdeném. De abban a megnyilatkozásban egyetértettem, hogy a borsodi ember ott szeretne dolgozni, ahol él.

(16.40)

Én is egy borsodi egyéni körzetnek vagyok az országgyűlési képviselője, Miskolcnak és még öt településnek, és azt látom, hogy rengeteg ember szeretne boldogulni a környéken, és nagyon sokan kényszerülnek arra, hogy elhagyják ezt a vidéket, mert nem tudnak megfelelően elhelyezkedni és megfelelő állásban dolgozni.

Önök szavakban meghirdették a munkaalapú társadalmat, változást ígértek ezeknek az embereknek, azonban tettekben tettek olyan lépéseket, amik még ezt sem szolgálták. Rugalmas munkaerőpiacról beszéltek ‑ megváltoztatták a munka törvénykönyvét kormányzásuk elején, rugalmasan kizsákmányolhatóvá tették a magyar munkavállalókat. Emlékszünk a munka törvénykönyve elfogadásának körülményeire, az éjszakába nyúló, nyilvánosság elől elrejtett vitákra. Azt hiszem és azt látom, hogy több százezer magyar munkavállaló láthatja már, hogy mennyire kiszolgáltatott azoknak a multicégeknek adott esetben, amelyeknél dolgozik, és látják azt, hogy ebben a kiszolgáltatottságban sokszor bizony milyen vállalhatatlanul alacsony bérezésért kénytelenek ők dolgozni.

Európa-szerte azt látjuk, és itt az államtitkár úr ‑ helyesen egyébként ‑ arról beszélt az expozéjában, hogy Európa-szerte látható folyamatról van szó, csökken a szakképzett munkaerő, a rendelkezésre álló szakképzett munkaerőnek demográfiai okai vannak, és sok összetett társadalmi folyamat ‑ így van ez Magyarországon is. Ezek a folyamatok láthatók: a nagyfokú elvándorlás és a szakképzett munkaerő hiánya. Európában és a visegrádi államokban azonban az elmúlt években láthatóan reagáltak erre a folyamatra, nagyarányú, nagyfokú béremeléseket láthattunk, nagyfokú fizetésemelést láthattunk. Ezekben az országokban a hozzáadott érték növelésével, a termelékenység javításával kívántak versenyezni, míg Magyarországon láthatjuk az oktatásban a problémás folyamatokat, a tankötelezettség korhatárának leszállítását, a szakképzési rendszer egyelőre szétverésnek látszó átalakítását; látjuk azokat a szolgáltatásbéli problémákat is, amelyeket adott esetben az egészségügyben is láthatnak a munkavállalók.

Van egy európai folyamat tehát, egy nyitott Európában, ahol a munkaerő szabadon áramlik, a legversenyképesebb magyar munkavállalók bizony százezrével vállalnak külföldön munkát. Erre nem alakult ki válasz egyelőre. Önök állítottak olyanokat még a ’10-es évek elején, hogy kiváló versenyképességi pozíció az Magyarországnak, hogy itt alacsony a munkaerő ára. Ez dőlt meg ezekre a hónapokra, ez a helyzet.

A magyar gazdaság növekedési kilátásait veszélyezteti ez a szakképzettmunkaerő-hiány, komoly összeomlás fenyeget, ha nem fizeti meg Magyarország a munkavállalókat. Nyilván ezen változtatni kell, a fizetésemelést javasoljuk évek óta mi is, önök azonban úgy ítélik meg, hogy egy kényszer hatására értek ide. És mindez a kényszer úgy érte Magyarországot, hogy közben önök egy munkaalapú társadalmat kívántak építeni, vagy erről beszéltek inkább, és nem tudásalapú társadalmat, amire igazán szükség volna ahhoz, hogy a jövő munkavállalói tudjanak alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz, a felnövekvő magyar generációk bizony boldogabban és jobban tudjanak élni ebben a hazában.

2016. júliusi nettó átlagkereseteket mondok itt gyorsan a felszólalásomban: Magyarországon 551 euró, Szlovákiában 708 euró, Csehországban 793 euró, Lengyelországban 723 euró, Ausztriában 2009 euró. Látszik tehát, hogy nemcsak Ausztria van előttünk fényévekkel, sokszorosát keresi átlagkeresetben egy munkavállaló ‑ hogy is tudnánk visszatartani azokat a munkavállalókat, akik adott esetben egészségügyi szakemberként, vendéglátásban dolgozóként vagy építőiparban dolgozóként ott kívánnak dolgozni? ‑, hanem bizony a visegrádi országoktól is növekszik folyamatosan a lemaradásunk.

Hat évig tehát aludtak ebben a kérdésben. Érdemi és meghatározó, a munkaerőpiaci folyamatokat átalakító fizetésemelésre nem került sor ebben az országban, nem csoda hát, hogy most kapkodnak, és hat év lemaradását próbálják egy hatévesnek mondott bérfelzárkóztatási programmal pótolni, amely természetesen ebben a formában csak mézesmadzag, nem más.

Tehát azt állítom, hogy csak akkor léptek, amikor a munkaerőhiány már nagyon komoly problémákat okozott, nem korábban, nem a munkavállalók érdekében elsősorban, hanem gazdasági okokból, és ilyen környezetben és a járulékcsökkentés mellett, például a társasági adó kapcsán hozott intézkedéseik kifejezetten a nagyvállalkozókat és a multicégeket támogatják, hiszen a 10 százalékos csökkentés őket érinti. Egy magyar kkv vagy egy kisvállalkozó nincs kisegítve azzal, hogy 1 százalékkal csökken a társasági adó, nagyon nehezen tudja majd kigazdálkodni egy kényszervállalkozó a minimálbért, ha nem csökkentenek további járulékokat.

Természetesen ezt a létválságot, ami Magyarországon kialakult, kezelni kell. Az MSZP-nek van egy négypontos javaslatcsomagja ennek a kezelésére. Én azt gondolom, hogy ebből a négyből három kifejezetten kapcsolódik ehhez a vitanaphoz, ezért ezeket elmondanám.

1. Legyen nettó százezer forint a minimálbér.

2. Térjünk vissza a korábbi nyugdíjemelési rendszerhez, mert az a nyugdíjemelés, amit ma kínálnak a nyugdíjasoknak, megalázóan alacsony.

3. Csökkentsék az energiaárakat, senki ne fizessen többet az energiáért, mint amennyibe az valójában kerül. Valóban történtek csökkentési intézkedések, de lényegesen alacsonyabb árakat indokolna a világpiaci árak összevetése. Tehát ha megnézzük, hogy mennyibe kerülnek az energiaárak nemzetközileg, akkor sokkal olcsóbb lehetne a magyar embereknek, és ne vessék össze az árakat korábbi időszakokkal, amikor a világpiaci árak jelentősen magasabbak voltak.

4. Folytatódjon az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése, hiszen az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése a legszegényebb, legnehezebb sorsú embereknek is segítene. Számtalan ilyen indítványunk volt az elmúlt időszakban, és természetesen a továbbiakban is lesz.

Azt kérjük, hogy ezt a négypontos javaslatcsomagot mint egy gyors és hatékony fellépést támogassák. Természetesen ez az első lépés, a továbbiakban azonban más fizetési kategóriákban is további fizetésemelésre van szükség.

Ezt kérjük tehát, hogy végre a magyar emberek hétköznapi problémáival foglalkozzanak, és ne a fideszes urizáló elitet szolgálják ki a továbbiakban. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 320 2016.11.23. 5:00  313-324

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Formabontó módon már előrebocsátom a frakciónk álláspontját a kérdésben: támogatni fogjuk mi is az előterjesztést, mert egy előrelépésnek tekintjük, azt is egyébként, hogy a határidő meghosszabbításra kerül 2017. december 31-ig.

S talán meglepi önöket, hogy nem egy klasszikus agrárpolitikusa szólal meg a frakciónknak ebben a kérdésben, de nem is biztos, hogy klasszikus agrárügy ez a kérdés, hanem valahol érdekes határmező tulajdonképpen. A zártkeretek kérdése, ahogy én látom, településtípusonként mást-mást jelent a helyi közéletben. Én 2014 nyarán számtalan megkeresést kaptam Miskolc országgyűlési képviselőjeként, hogy hatalmas problémát okoz a zártkertek bérlőinek, kiskertek bérlőinek, hogy az új termőföldről szóló törvény szerint az önkormányzati bérleményüket csak akkor hosszabbíthatják meg, ha ők földművesek, a termelőszervezet kitétel rájuk nyilván nem vonatkozhat.

(0.20)

És nyilván, mivel Miskolcon is, és azt gondolom, hogy más megyei jogú városokban is lehet ilyen típusú probléma, nem földművesek művelték ezeket a területeket. Ez ott ezeknek az embereknek hatalmas problémát okozott. Nyilván ezeket a zártkerteket nagyon sokan, főként a bányászatban, kohászatban dolgozó, ma adott esetben nyugdíjas éveiket töltő emberek művelték hobbikertekként, azt gondolom, mindenki megelégedésére. Több is ez, mint az ő családjuk, környezetük szükségleteinek a kielégítése, semmiképpen nem olyan kereskedelmi típusú tevékenység, ami nyilván utána a termény eladását jelenti. Túl azon tényleg, hogy a családjuknak segítettek ezen a módon, egyébként a város határát rendben tartották. Tehát azért egyes vidéki nagyvárosokban bizony látható az is, hogy ahol ezekről a zártkertekről levonultak, ott bizony nagyon komoly közbiztonsági és egyéb problémák alakultak ki, nem beszélve arról, hogy a tájkép is mit jelent ebben a tekintetben.

Pócs János képviselő úr utalt rá, igen, valóban a frakciómból több kezdeményezés is érkezett. Akkor mi azt mondtuk, én ezt változatlanul tartom, hogy az egy hektár talán az a lélektani határ, ahol el lehet különíteni, mint egy méretet, hogy valaki hobbikertként működtet, használ egy ilyen területet vagy máshogy.

Akkor más módon került átmenetileg rendezésre az ügy, nyilván most egy hosszabbításra is kerül ez az ügy, valakiknek ‑ itt a földhasználók 8-9 százalékának ‑ ez egy megoldást jelenthetett, de azt látjuk, hogy hosszú távú és átfogó megoldás kell erre a kérdésre. Tehát egy olyan konfliktus van itt szerintem bizonyos településtípusok határában, amely a termőföld védelme egyrészről, másrészről meg egyes állampolgároknak egy folyamatos igénye arra, hogy a belterület terjeszkedjen, adott esetben pedig önkormányzatoknak is lehet ilyen típusú érdekük, hogy más módon hasznosítsanak bizonyos területeket.

Valahogy ezeket a zártkerteket védeni kéne, és lehetőséget kéne hosszú távon adni, hogy ezeket úgy használják, hogy ne csak földművesek vagy termelőszervezetek tudják ezeket használni. Ez lehet, hogy speciálisan nagyvárosi probléma, amiről most én beszélek, de lehet, hogy kisebb városban vagy kisebb településen ezek a problémák, vagy az ország más részein nem jelentkeznek, vagy nem így jelentkeznek. Én ezt elismerem, de felvetném annak a lehetőségét, hogy egy harmadik jogintézményként valahol a kettő között szabályozzuk ezt a kérdést életszerűen. Tehát úgy életszerűen, hogy megvalósuljon a termőföld védelme, hiszen tudom, hogy akár Nyugat-Magyarországon is ez, akár a zártkertek tekintetében bizonyos problémákat jelent, vagy adott esetben sok külföldi állampolgár is szerzett ilyen módon földtulajdont. Nyilván értem én, hogy a termőföld védelméről szóló jogi szabályozás fontos, és azt gondolom, hogy ezzel nem is vitázom, csak azt mondom, hogy a zártkertek esetében, a hobbikertek művelőinek esetében például a Miskolcon nagy számban ilyen telkeket művelő bérlők kapcsán ez bizony lehetetlen helyzetet teremt.

Ez egyfajta átmeneti kezelése az ügynek, annak a folytatása, ezt mi támogatjuk, de abban kínálom fel az együttműködésünket, hogy akár ötpárti javaslattal ezt a kérdést átfogóan kezeljük. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 38 2016.11.29. 10:32  1-115

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy vitanap volt, illetve zajlik az elmúlt egy hétben itt az Országgyűlésben. Érdemes talán egy picit összekötni ezeket a vitanapokat, mert azzal együtt, hogy ennyire betorlódtak, nyilván az volt a szándék, hogy legyünk ezen túl, talán ez volt a kormányzati szándék, de végső soron összefüggő kérdésekről beszélünk, olyan kérdésekről, amelyekről meggyőződésem, hogy Magyarország sorskérdései.

Először a munkaerőhiány, a szakképzett munkaerőhiány okait, annak hatásait vitattuk ki itt éjszakába nyúlóan a múlt hét szerdán az Országgyűlésben. Tegnap zajlott a 2014-2020 közötti európai uniós fejlesztések kapcsán egy vitanap. Most a közoktatás helyzetéről vitázunk, és a közkeletűen férfi 40-nek hívott, először az MSZP által kezdeményezett javaslatról lesz egy vitanap a nap zárásaként.

A munkaerőhiány és a múlt hét szerdai vitanap tanulsága számomra mindenképpen az volt, hogy elvándorolnak az országból, mintegy 600 ezren ezt már megtették, méghozzá zömmel a legképzettebb, leginkább alkalmazkodókész munkavállalók tették meg ezt. Így történelmi helyzet van. Egyszerre van Magyarországon jelen bizonyos térségekben a nagyarányú munkanélküliség és a szakképzett munkaerő hiánya.

Nemzetközi folyamat van, hiszen szabadon áramlik a munkaerő. Ezt a munkaerőt Európában egyre jobban megfizetik. Elképesztő különbségek vannak az átlagkeresetben ‑ Ausztriában négyszer akkora az átlagkereset ‑, de a visegrádi államoktól is elmaradtunk nagyon durván.

(11.50)

Az elmúlt években ez a lemaradás nőtt, nem csoda hát, hogy elvándorolnak a munkavállalók. Ezt a folyamatot megkésve és csak részben követik önök le a minimálbér emelésével, tűzoltásszerű és csak egyes rétegeket érintő fizetésemelésekkel, amelyeket egyébként sokkal nagyobb nagyságrendben régóta javasol az ellenzék és a Magyar Szocialista Párt is.

Az EU-s források kapcsán nyilván mi elmondtuk, képviselőink, hozzászólóink elmondták, hogy az a baj ezzel, ahogy önök csinálják ezt, és ahogy a 2014-20-as ciklust is megtervezik, hogy a források egy jelentős része az urizáló fideszes elit további gazdagodását szolgálja, most pedig nyilván elmondhatjuk a véleményünket a közoktatás helyzetéről.

Röviden, összekötve ezt a három vitanapot, azt tudnám mondani, hogy az első vitanapban megfogalmazott sorskérdések megoldása a kulcskérdés, ennek szolgálatába kell állítani a fejlesztési forrásokat Magyarországon, és ennek szolgálatába kell állítani a közoktatást is azért, hogy Magyarországon létrejöjjön és erősödjön egy tudásalapú társadalom, amelyben a polgárok szabad akaratukból alkalmazkodhatnak a megváltozott kihívásokhoz, a negyedik ipari forradalom által megkövetelt tudásukat könnyen, saját akaratukból, az állam által nyújtott szolgáltatások keretében is megszerezhetik.

A negyedik vitanap pedig természetesen arról szól, hogy akik életüket túlnyomórészt munkával töltötték, az ország építésével, azok egyébként nyugodtan, megfelelő nyugdíjjal nyugodt öregkort tudjanak élni. Ebben is vannak ma nagyon komoly problémák Magyarországon, látva a nyugdíjemelések mértékét is.

Mit reagáltak erre, hogy ez a kihívás volt, a tudásalapú társadalom építése egy nyitott munkaerőpiacon Európa elszívó hatásával együtt? Önök 2010 után azt állították, ezt sokszor elmondtam már vitákban, hogy pazarló a nagy elosztórendszerek jelentős része, az egészségügyről is ezt mondták, de most konkrétan az oktatásról vitázunk, ezt mondták az oktatásról, ezért központosítani kell. Nagyarányú forráskivonás történt, ha megnézik a számokat, ezek teljesen egyértelműek. Tehát lehet mást állítani, de a számok beszédesek, azt tudom mondani önöknek, és folyamatosan építették le az újraelosztást, ezáltal kevesebb forrás jutott a közoktatásba is.

Már a szóhasználatból egyértelmű, hogy a közoktatás rendszerét hogyan közelítik meg, hiszen a törvényt köznevelésről szóló törvénynek hívják, magyarán, nem az alkalmazkodókészség, a tudásalapú társadalom kialakítása az elsődleges értelme a korábbi közoktatási rendszernek, hanem egy ideológiai átnevelés is zajlik (Kucsák László: Jaj, ne!), ami kényelmessé teszi az önök politikája számára a jövő generációk nevelését, és egyébként az önök által gyakran emlegetett munkaalapú társadalom számára olcsó és könnyen kizsákmányolható munkaerőt képez. Megjegyzem, a munka törvénykönyve módosítása is ezt szolgálta, teljesen egyértelmű. Ez, az önök értékválasztása szolgálja az urizáló fideszes elitet, az új feudalizmust, amit önök építenek, ezzel szemben áll a tudásalapú társadalom modellje meggyőződésem szerint.

Azt átalakítások során, ez sokszor elhangzott, nem megfelelően egyeztettek. Azt gondolom, az, ahogy megszólították az itt mögöttünk, a páholyban ülő szakszervezetek, szakmai szervezetek képviselőit első körben, ez a fajta, bizonyos képviselőik részéről tapasztalható pökhendiség is okozta azt, hogy egyébként az év elejére odáig eszkalálódott a közoktatásban a hangulat, hogy komoly tiltakozási hullámok indultak el. Miskolc országgyűlési képviselőjeként hadd mondjam el, hogy ez a tiltakozási hullám Miskolcról indult, ötezer fős tömeg volt egy vidéki városban, ami évek óta nem volt látható és tapasztalható, és több tízezren voltak a Kossuth téren is. Erre az önök válasza nyilvánvalóan a kifárasztás és a látszategyeztetések voltak. Ezt én nagyon kevésnek tartom, és azokat a megnyilatkozásokat határozottan visszautasítom, amelyek az egyes kezdeményezők kapcsán történtek. A miskolci kezdeményezőket ismerve azt tudom mondani, hogy köztiszteletben álló személyek, nagyon komoly, elismert pedagógusok azok, akiknél betelt a pohár, nagyon határozottan mondták el a véleményüket a közoktatás problémáiról, érdemes volna valójában hallgatni rájuk, és meghallgatni őket, önök ezt azonban nem teszik.

Miskolc országgyűlési képviselőjeként szólnom kell még egy kérdésről, ami számunkra fontos, és a fenntartással kapcsolatos. Elmondtam sokszor, nem hiszek abban, hogy ellentétes volna adott esetben az állami fenntartás a gyermekek érdekével, de bizonyos településméreten szerintem az. Tehát nem az ellen tiltakozom, hogy kisebb településeken, kisiskolák esetében adják vissza adott esetben a korábban állami fenntartásba vett közoktatási intézményeket. Itt nyilván a kistelepülési önkormányzatok forráshiánnyal küszködnek, küszködtek korábban is, nehéz ezt megoldani. Azonban az iskolavárosok fenn tudják tartani az iskoláikat, ott hagyományosan a közéletben fontos szerepet töltenek be ezek az iskolák, és a helyi közélet Miskolcon is, de más iskolavárásokban is olyan többségi véleményen van, hogy szívesen fenntartanák ezeket az iskolákat. Szükséges a módosítás, tehát abban a tekintetben, hogy az iskolavárosok lehessenek fenntartók, lehetőséget kell adni tehát az önkormányzatoknak. Ez egy feltétlenül fontos módosítás a későbbiekben, nyilvánvalóan a megfe­lelő normatíva hozzárendelésével.

Szó esett a pedagógusbérekről olyan méltatlan szövegkörnyezetben is, hogy tulajdonképpen a tiltakozásokat elsősorban ez indította el. Ez nyilvánvaló hazugság, azonban beszéljünk egy picit ezekről is. Az első és nyilvánvaló, nagy átverése a pedagógusoknak az önök fizetésekről szóló ígéretei kapcsán az volt, hogy az A1 kategóriából kivették azt a lehetőséget, hogy a minimálbér emelésével az egész bértáblára ható növekedés lehessen. Ezt ígérték a pedagógusoknak, azonban ezt a lehetőséget kivették. Csak mondom, a jövő évi minimálbér-emelés szerint ez mintegy 25 ezer forintot vesz ki átlagosan egy pedagógus zsebéből, hogy ez a lehetőség, a minimálbér-követés a pedagógusfizetés-emelések kapcsán nincsen.

A technikai dolgozókról sok méltatlan dolog hangzott el már korábbi vitanapokon is. Azt gondolom, elfogadhatatlan, hogy a legtöbb helyen nem kapták meg a bérkiegészítést, ott, ahol nem az állami közoktatás rendszerében dolgoznak ők. Olyanok is vannak közöttük, akiknek nettó 72 ezer forint nagyságrendileg a fizetése, és ők nem kaptak meg 70 ezer forint bérkiegészítést, ami egyébként adott esetben egyhavi bérük. Ez elfogadhatatlan dolog csakúgy, mint az, hogy az iskolaigazgató-választások kapcsán is egyértelműen érezhető a politika befolyása. Több ilyet tudnék választókerületemből, Miskolcról is felhozni önöknek, gimnáziumok és általános iskolák tekintetében is. Az látszik, hogy sokszor kegyeltjeiket akkor is kinevezik erőszakkal egy-egy intézmény élére, ha például pont senki nem támogatja őket, se a tantestületben, se a szülők közül, se a helyi közéletben, ez nyilván elfogadhatatlan. Ha több beleszólása lenne a helyi közéletnek és helyben a pedagógusoknak, szülőknek az oktatásba, akkor ez nyilván nem fordulhatna elő.

Végezetül, a tankötelezettség korhatárának a leszállításáról szólnék, ami nyilvánvalóan nem építhet tudásalapú társadalmat, és valóban beszédes az is, hogy 16 évtől egyébként a közmunkába is be lehet kapcsolódni. Mondják meg nekem, hogy az a diák, aki egy hátrányos helyzetű térségben hátrányos helyzetű diákként, szakmát vagy érettségit nem szerezve kikerül az iskolapadból, majd utána közmunkás lesz, ő bizony egy tudásalapú társadalomba hogyan tudna egyáltalán beilleszkedni, hogy tudhat olyan tudást szerezni, ami az ő és családja boldogulását a továbbiakban szolgálná.

Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 233 2016.12.12. 3:49  226-263

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó néven vettem államtitkár úr rendkívül innovatív felszólalását, vitaindítóját az önkormányzatok szabadságát és fontosságát érintőleg. Azt javaslom, hogy a kormány a feladatellátás tekintetében is fogadja meg ezeket az intelmeket, különösen az egészségügy és az oktatás tekintetében. Államtitkár úrnak meg javaslom, hogy a költségvetési viták során ezeket mindig mondja el, és érveljen amellett, hogy nagyobb támogatásra, normatív finanszírozásra van szükségük az önkormányzatoknak, különösen, ha a feladatellátásban oktatási intézményeket is változatlanul fenntartanának. De a konkrét tárgya nyilván más ennek az előterjesztésnek.

Nagyon régi története is van ennek az előterjesztésnek, hiszen 2014 óta különösen a kistelepülési polgármesterek illetménye rendkívüli módon lecsökkent. Erre akkor is felhívtuk a figyelmet, más ellenzéki pártok is felhívták a figyelmet. Azt gondolom, hogy sok nagyon rutinos, jól működő polgármester újra nem indulása is összefügg azzal, hogy jelentősen beszűkült az az egzisztencia, amit nyújthat egy kistelepülésen a polgármesteri hivatás. Nyilván ez komoly problémákat is okozhat, sok esetben alig-alig vállalják a helyi közéletben a polgármesteri szerepet egy adott falu lakosai. Mi valóban több javaslatot tettünk a kérdés rendezésére, elsősorban a kistelepülési polgármesterek illetményének a rendezésére. Született más ellenzéki párttól is ilyen javaslat, de mind-mind leszavazták az elmúlt két évben. Ezért örültem, amikor Boldog István, aki korábban kistelepülési polgármester volt és kormánypárti képviselő, benyújtott egy ilyen tárgyú javaslatot, amit mintegy másfél hónappal ezelőtt olyan állapotba hoztunk ötpárti konszenzussal, ami elfogadható lett volna már.

A kritikánk arra vonatkozott, hogy ehhez képest nem túl elegáns a kormány javaslata, amely ettől eltérően a teljes mezőt rendezni kívánja, hiszen szerintünk nem a nagyobb települések polgármesteri illetményével volt gond, hanem arról volt szó, hogy a kistelepülések polgármesterei olyan feladatokat látnak el, amelyek nem pótolhatók máshogy, sokszor adott esetben a hó végén már a kenyeret teszik az asztalra a falu lakosainál, vagy esetleg segítik őket a nagyobb településekre való eljutásban.

(17.30)

Nagyon sokrétű ez a tevékenység, ezt nyilván önök is tudják. Ez a javaslat, különösen azzal az ötpárti módosító javaslattal, amit én magam is jegyzek, hogy 30 százalék legyen az 500 fő alatti településeken a polgármesteri illetmény, ezt rendezi. Ezt le kell tenni az asztalra. Vannak olyan pontjai a javaslatnak, amelyek vitathatók, de összességében véve a szocialista frakció megtárgyalta ezt a helyzetet, ami a múlt hét csütörtöki kormányinfó óta kialakult, és arra jutottunk, hogy mivel évek óta javasoljuk ennek a kérdésnek a rendezését, ezért támogatni fogjuk a holnapi végszavazáson ezt a javaslatot.

Küzdünk azonban továbbra is még azért, hogy ne csak a polgármesterek, ne csak a kistelepülési polgármesterek, hanem az önkormányzati dolgozók fizetése is rendezésre kerüljön, hiszen nagyon kemény munkát végeznek helyben az állampolgárokért, méltatlanul alacsony fizetésekért és legtöbbjük nagyon nehéz körülmények között. Ilyen irányú javaslatunkat nem vette tárgysorozatba az Országgyűlés többsége, de küzdünk tovább az önkormányzati dolgozók fizetésemeléséért és azért is, hogy a helyi önkormányzati világ egy szabadabb, az emberek érdekében dolgozva egy jobb világot tudjon teremteni a magyaroknak.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 305 2016.12.12. 5:05  304-305

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évben számtalan felszólalásom hangzott el itt az Országgyűlésben, amelyek kifejezetten a miskolciak, a választókerületem lakosai, illetve a Borsod megyeiek érdekében hangzottak el, túlnyomórészt ilyen felszólalásaim voltak, talán meg is szokhatták már. Ezeknek egy részében ‑ nyilván kritikát megfogalmazva ‑ az ígért, de elmaradni látszó beruházásokkal foglalkoztam, mint például az Y-híd kérdése vagy a 3-as főút Miskolc belvárosát elkerülő szakasza, adott esetben a „Modern városok” program keretein belül megvalósítandó fejlesztések csúszása. Elmondtam ugyanakkor azt a siralmas szociális helyzetet, amelyben a térség lakosainak jelentős része található, foglalkoztam az oktatás, egészségügy problémáival. De voltak olyan felszólalásaim is szép számmal, amelyek ‑ azt gondolom ‑ olyan problémákat hoztak az Országgyűlés elé, amelyekről ritkábban szoktunk itt beszélni, de ugyanakkor a helyiek, a helyben élők életét bizony megkeserítik.

Az egyik ilyen probléma, amely ezekben a hetekben-napokban bizony a helyi közéletben előkerül, az a légszennyezés kérdése. Kevésszer szoktunk erről ‑ sajnos nem elégszer ‑ itt, az Országgyűlés előtt beszélni, de Miskolc talán az egyik, ha nem a legszennyezettebb pontja légszennyezés szempontjából az országnak. Talán ismert mások számára is a Búza tér és annak a helyzete. A Búza téren a lég­szennyezettségi adatok a legtöbbször a nagyon rossz fővárosi adatoknál is lényegesen rosszabb képet mutatnak. Sajnos, ez rengeteg légúti megbetegedést okoz, a felnövekvő generációk számára olyan típusú problémákat, egészségügyi kockázatokat, ami óriási problémát jelent ebben a térségben. Én azt gondolom, hogy a miskolciak és a Borsod megyeiek is megérdemlik az egészséges levegőt, joguk van az egészséges élethez.

Fel kell tárni az okokat. Nyilván az okok egy jelentős része földrajzi ok, hiszen a Sajó-völgye, de maga a Szinva-völgye is olyan földrajzi terület, ahol nyilvánvalóan az ilyen rossz levegő olykor megreked. De jól látható az is például, hogy a gázárak a világpiaci árnál mesterségesen magasabban tartása arra szorítja sajnos a helyben lakókat, nehéz helyzetben élőket, hogy olyan anyagokkal is fűtsenek, ami a légszennyezettséget növeli. Tehát fontos volna az, hogy a rezsi annyi legyen, amennyit a világpiaci árak indokolnak. Az elmúlt évben azt láttuk, hogy mesterségesen magasan tartja a kormány ezeket az árakat, bár a világpiaci árak megengednék, hogy csökkentsenek. Többek között erre is vonatkozott a „Biztonságos megélhetés” négy pontja, amelyet a frakciónk javasolt.

De látszik, hogy a közösségi közlekedés preferálása, a környezetbarát közlekedési módok megtalálása is kiút lenne. A sokat ígért bicikliutak építése pedig folyamatosan csúszik, és így nyilvánvalóan maradnak az ártalmasabb közlekedési módok. Az autócserék segítése is várat magára az elmúlt hat-hét évben, nem ösztönzi ‑ vagy csak nagyon szűk réteg számára ‑ megfelelően az egészségesebb, alacsonyabb kibocsátású autók vásárlását a kormány. És nyilván ellenőrizni kell az ipari kibocsátást is, hogy megfelelő és környezetbarát-e.

Én utolsóként idesorolnám az innovatív megoldásokat. A Miskolci Egyetem számos ilyen tudással rendelkezik, az ottani mérnökök sok olyan találmánnyal rendelkeznek, sok olyan találmányt találtak fel, amely használható volna a légszennyezettség csökkentése tekintetében is. És azt gondolom, hogy ez nemcsak Miskolcnak, hanem az egész országnak is, ahol szennyezett a levegő és a Sajó-völgyének is megoldást jelenthetne, ha ezeket a találmányokat jól használná ez az ország, és ezeket az innovatív megoldásokat megfinanszírozná a költségvetés.

Ezért azt kezdeményezem, azt javaslom, hogy a lakosság, a kormány, a városvezetés, a szakemberek és természetesen a Miskolci Egyetem képviselőjének bevonásával induljon el egy párbeszéd, egy kerekasztal-beszélgetés arról az egyébként olyan méreteket öltő problémáról, ami a borsodi, miskolci légszennyezést jelenti. Ezt a kérdést meg kell oldani, ennek a kérdésnek a finanszírozására forrásokat kell elkülöníteni, hiszen a miskolciaknak, a Borsod megyeieknek is joguk van az egészséges levegőhöz, az egészséges élethez. Ebben kérném mindenkinek a segítségét. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 30 2016.12.13. 8:55  23-36

DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel figyeltem államtitkár úr expozéját, hiszen sok fejlesztéspolitikai kérdésben figyelem a megnyilvánulásait. Sok kérdésben egyébként adott esetben egyet is értünk. Azonban ez a mai expozé élő bizonyíték volt arra, hogy államtitkárként nem mindig válogathatja meg, még karácsony előtt sem, hogy milyen témába áll bele. Mély érdeklődéssel hallgattam utána a Fidesz vezérszónokát is, aki hasonló tónusban folytatta, São Paulóról, Barcelonáról beszélt, a településkép védelmének szükségességéről. Ezzel nyilván egyet lehetne érteni, azonban ha karácsony előtt az utolsó ülésnapon kivételes eljárásban tárgyal az Országgyűlés egy ilyen előterjesztést, azért engedtessék meg nekem, hogy ennek a mélyebb okairól is próbáljak kicsit beszélni vagy erről egy közös gondolkodást elindítani.

Államtitkár úr utalt arra, hogy itt komoly szakmai egyeztetések előzték meg ezt a javaslatot, amelyek nagyon elnyúltak, nagyon hosszúak voltak, számtalan véleményt beépítettek. Ha ilyen hosszúak és nagyon szakmaiak voltak ezek az egyeztetések, akkor nem igazán értem ebből az aspektusból sem, hogy miért kell kivételes eljárásban behozni valamit. Különösen nem, hogy annak hatásait igazán 2017 őszétől lehet érezni és értelmezni. Sokkal inkább arról van itt szó tehát, hogy valamit el akarnak intézni ebben a törvényjavaslatban, amit az utolsó ülésnapon, már abban a hangulatban, hogy például a Fidesz napirend előtti felszólalója boldog karácsonyt kívánt a felszólalása végén, ebben a hangulatban talán kommunikációs szempontból kevesebb zajban lehet elintézni. Magyarán: kevésbé lesz a közbeszéd témája a módosítás valódi oka.

(10.20)

Merthogy a valódi ok, azt látom, hogy nem a clear city elv, meg nem São Paulo és Barcelona példája, nem a településkép védelme, a vizuális környezetszennyezés megszüntetése, hanem mégiscsak az, hogy itt a reklámpiacon egy átalakulás szülessen meg, egy átalakulás jöjjön létre, egy ilyen folyamat induljon el, majd érjen véget már egyébként, hiába a 2020-as határidő egyes részekben az előterjesztésben, ez a folyamat 2017 őszére záruljon le. Ez az önök célja. Hiszen nem más történik, mint az, hogy tulajdonképpen kitúrják a reklámpiacról egy olyan nagyvállalkozó érdekeltségeit, akivel önök korábban szorosabb kapcsolatot ápoltak, ma meg láthatjuk, hogy komoly konfliktusokba került az illető a miniszterelnökkel.

Ennek kapcsán, egy teljesen abszurd módon, tulajdonképpen egy jogalkotási monopóliumot alkotnak, hoznak létre itt a kormány környékén, a kormány egy teljesen orwelli hatóság segítségével szabályozni fogja a reklámpiacot. Hogy államtitkár úr mondatát használjam, a kormány akkor így megmondhatja, hogy mi esztétikus, és mi sugároz harmóniát egy adott településen. Nyilvánvalóan pikírt, nevetséges az, hogy erről, mondjuk, a kormány vagy egy általa létrehozott hatóság rendelkezne a legtöbb információval. Valószínűleg nem véletlen az, hogy az elmúlt évtizedekben is a helyi önkormányzatok szabályozták ezeket a kérdéseket. Ha egy-egy ilyen reklámpiaci hordozó, egy ilyen termék, mondjuk, irritálta a településképet, tehát ha nem volt ennek megfelelő, és a lakosok ezt nem szerették, nyilván el tudták ezt mondani, megvolt ennek az útja-módja, a helyi önkormányzatok kezelték az ilyen, úgymond esztétikai környezetszennyező reklámpiaci termékeket.

A javaslat azonban nem erről szól. A javaslat tulajdonképpen most már magánterületek ilyen típusú reklámhordozóiba is beleszólva, önkényesen, egy gumiszabályt alkalmazva, egy önkényes jogalkalmazási gyakorlatot eredményez, amely nyilvánvalóan a reklám észszerű mértéke kapcsán, hogy még egy ilyen szubjektív elemet idézzek, azt fogja eredményezni, hogy csak a csókosok juthatnak a jövőben reklámfelülethez. A 2017. őszi időpont sem véletlen szerintem ebből a szempontból a javaslatban, hiszen 2018 tavaszán országgyűlési választások lesznek, magyarán, az az állapot, amiben az önöknek nem tetsző reklámcégek, hirdetők kiszorulnak a piacról, és önöknek megfelelő partnerek kerülnek a piacon előtérbe, ez a folyamat bizony a ’18-as országgyűlési választáson már előáll.

Mondhatnák azt, hogy ha ilyen típusú konfliktusuk van akár Simicska Lajossal, akkor nem érdemes talán ezzel szórakoztatni itt az Országgyűlést meg az egész országot karácsony előtt, beszéljék ezt meg, hónapok, másfél-két évük volt már erre. Nem tették meg. Mondhatnánk ezt, és elintézhetnénk ennyivel, ha nem a választás tisztaságát akár befolyásoló kérdésről beszélnénk, és nem egy olyan kérdésről beszélnénk, ami az abszurditása kapcsán bizony az emberek hétköznapi életét is befolyásolhatja. Gondoljunk csak arra, hogy az egyébként szintén szubjektív és aránytalan bírság, amely tulajdonképpen a reklámfelület-használók kiszorítására jött létre, az állampolgárokat is sújthatja. Hiszen a javaslat tulajdonképpen magánhirdetést, vagy hogy úgy mondjam, egy hirdetési cetli kihelyezését is hasonlóan szankcionálja, mondjuk, egy olyan cetliét, amelyen egy ingatlant hirdet egy állampolgár, vagy egy albérletet hirdet egy állampolgár; ugyanazok a tételek vonatkozhatnak itt is, és nagyon súlyos bírságok érhetnek egy-egy állampolgárt akkor, ha egy-egy ilyen cetlit kihelyez. Itt egyébként a tettenérés esetén, ha azonnal eltávolítja ezt a fajta ragacsot vagy hirdetést az elkövető ‑ hogy mondjuk így, egy kicsit talán abszurd módon ‑, akkor mentesülhet, és csak akkor mentesülhet.

Mennyire életszerű az, hogy a közterület-fe­lü­gyelet, amikor nyilván adott településen a legkomolyabb és nagyon súlyos bűncselekmény után nyomoz vagy nagyon súlyos szabálysértés után nyomoz, hogy kihelyezett valaki egy-egy ilyen cetlit, akkor mennyire életszerű, hogy tetten fogja érni? Nyilvánvalóan egyáltalán nem életszerű, tehát ez a mentesülés ilyen módon értelmezhetetlen. Tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy az állampolgárok életében egy tel­je­sen hétköznapi kérdést, magyarán, hogy egy-egy ilyen hirdetést kiraknak, olyan mértékben szankcionálnak azért egyébként, hogy egy olyan vállalkozót kiszorítsanak a piacról, akivel összevesztek, ami el­fo­gad­hatatlan és életszerűtlen. Nyilvánvalóan az önkormányzatok jogköreinek szűkítése az adott területen szintén az; nem lehet más oka, mint az, hogy ha egyébként egy adott önkormányzat ebben a játékban nem kívánna részt venni, akkor meg se tehesse azt, hogy egyébként a hirdetők szélesebb körének adott esetben lehetőséget biztosítson.

Tehát a javaslat egyértelműen pártpolitikai célú, az időzítés is egyértelmű így karácsony előtt. A kivételes eljárást ismét ki kell kérnünk magunknak, mert nem először hoznak be ilyen súlyú témákat ebben a formában. A javaslat nem szól másról, mint hogy a reklámpiacot átalakítsa a 2018-as országgyűlési vá­lasztás előtt; azt is mondhatnám akár, hogy ha Simicska már nem rúghat labdába, akkor felkészül Andy Vajna. Beszéljék meg a problémáikat, és ne terheljék vele az ország lakosságát! Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 58 2016.12.13. 4:11  37-61

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Csak röviden szeretném ezt a vitát folytatni az után, hogy az államtitkár úr a politikai rendszereken átívelő közéleti pályájáról is beszélt egy picit. Lehet olyan helyzet, amikor egyébként Szilágyi képviselőtársamnak az amúgy jó összefoglalójából kimarad valami, mert néhány feltételezéssel még lehet élni.

Nem biztos, hogy az úszószövetséggel van ez összefüggésben; lehet, hogy éppen, mondjuk, a Fidesz alelnökeivel, és hadd vessem fel ezt az aspektust is. Lehet, hogy Németh Szilárd, aki egyébként a Fidesz alelnöke, államtitkár kíván lenni, de mellette folytatni kívánja, mondjuk, a birkózószövetség jól látható építkezését, ami a riói szereplésben is testet öltött. De nyilván ezt pikírten mondom, hiszen képviselőtársam is elmondta azt, amit a birkózószövetségnél tapasztalható áldatlan állapotok és a választás körülményei kapcsán is elmondott. Vagy akár Kubatov Gábor kíván államtitkár lenni, de ezzel pár­hu­zamosan kívánja még majd tovább folytatni szurkolóbarát, nézőszámnövelő tevékenységét az egyik magyar sportklub kapcsán. Nyilván ezt is úgy teszem az asztalra, hogy ezen sem lepődnék meg. Ezt is ugyanolyan felháborítónak tartanám egyébként, mint az úszószövetség kapcsán Szilágyi képviselőtársam által elmondottakat.

Számtalan javaslatunk született a témában, és legújabban az MSZP antikorrupciós csomagjában is láthatók és tetten érhetők ilyen javaslatok állami vezetőkre, országgyűlési képviselőkre vonatkozóan. Nem szerencsés az, hogy ha a sportklubok, szakszövetségek élén találkozhatunk velük. Nyilvánvalóan a sport és a politika ilyen típusú összefonódása nemcsak hogy korrupciós melegágy egyébként adott esetben ‑ az is felháborító persze, hogy bármilyen politikai kötődés kell ahhoz, hogy nagyobb támogatást kapjon egy klub ‑, hanem azt is el kell mondanom, hogy a sport alapjátékszabályával, alaplogikájával ellentétes ez a helyzet, magyarán a versenysemlegességgel, már a politika szempontjából. Azt gondolom, az, hogy a magyar sportrendezvényeket, bár az infrastruktúra javul, mégis kevesen látogatják, ennek a legjobb példája az NB I-es labdarúgó-bajnokság, abban komoly szerepe van annak, hogy a nézők egyre kevésbé hiszik el, hogy valódi versenyt látnak. Egyre kevésbé hiszik el, hogy minden egyes momentum a pályán dől el. Azt gondolják, nagyon meghatározó az, hogy egy-egy klubnak ki az elnöke, a szakszövetségben éppen mi van, mit gondol a politika például a magyar labdarúgásról. Ez annak a fényében, hogy százmilliárdokat öntenek a sportba, különösen a magyar labdarúgásba, mondom ezt labdarúgás- és sportszerető emberként, ez ennek a fényében elfogadhatatlan.

Úgyhogy ezen a gyakorlaton változtatni kell, és nem ilyen típusú karácsonyi ajándékokat lerakni az asztalra, egyébként egy teljesen más típusú előterjesztésbe egy mondatot bebiggyeszteni, hogy akkor innentől már államtitkár meg miniszter is lehet akár szakszövetségi elnök. Megjegyzem, ez bizonyos sport­ágaknál teljesen ellentétes az adott sportág nem­zetközi szövetségeinek gyakorlatával, előírásaival. Különösen gondolok itt a FIFA, UEFA gyakorlatára, előírásaira. A sportágak többségénél kifejezetten ügyelnek arra, hogy a politika direkt befolyást a sportéletre ne gyakorolhasson.

Mondhatnék ilyet most itt a karácsonyi hangulatban, hogy térjenek észhez, vonják vissza a javaslatot, meg ne szavazzák meg, de azt hiszem, hogy ez teljesen felesleges. Nagyon remélem, hogy az élet rácáfol azokra az aggodalmas megnyilatkozásokra, amelyeket többen itt ellenzéki képviselőtársaimmal tettünk. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)