Készült: 2024.03.28.14:20:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

261. ülésnap (2005.11.04.), 32. felszólalás
Felszólaló Fodor Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:45


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni a hozzászólásom, hogy néhány tíz perccel ezelőtt Pokorni Zoltán képviselőtársam beszélt a parlamentben, és az ő hozzászólását rendkívül érdekesnek és jónak tartottam, és nagyon sok megfontolandó elem is volt abban, amit Pokorni Zoltán elmondott. Azért is szeretnék erre visszatérni, mert részben említett is engem, másfelől pedig a hozzászólásában volt egy nagyon fontos vezérfonal, amit rendkívül lényegesnek tartok kiemelni a költségvetési vitában. Nevezetesen: a költségvetési vita természetesen arról szól, hogy a mindenkori kormány beterjeszti a költségvetést, a kormány felelőssége ennek az elfogadása, s nekünk, kormánypárti képviselőknek kell biztosítani - ha úgy tetszik - ezt a felelősséget. Az ellenzék természetes dolga az, hogy próbálja felhívni a figyelmet egyfelől a hibákra és ellentmondásokra - ha ilyenek vannak -, másfelől a saját értékválasztását próbálja a vitában megjeleníteni, hiszen a költségvetés mindig értékválasztás is valamilyen módon.

Pokorni Zoltán azt mondta - és valóban mind a ketten annak idején irányítottuk az oktatási tárcát, így talán közös tapasztalatunk is van e téren -, az ember bölcsebb lesz azáltal, ha különböző szerepeket is betölthet az életében, ha az egyik oldalon is áll, és a másik oldalon is áll. Pokorni Zoltán hivatkozott annak idején az 1988-90-es átalakulásokra és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetében betöltött szerepére. Igen, az ember így kétségtelenül bölcsebben lát bizonyos dolgokat, és azt is tudjuk - akár a kormánypárti-ellenzéki helyzet átélése révén is -, hogy egy költségvetési vita mindig nehézség a kormánypárti képviselők számára, mert természetes, hogy sokkal több mindent szeretnének megcsinálni, sokkal több feladatot tűznek maguk elé, sokkal több mindenhez szeretnének támogatást adni, mégsem lehet. Ez a helyzet, erre használta képviselőtársam azt a kifejezést, hogy ő annak idején, amikor ilyen vitákat élt át, bizony sokszor arra gondolt, lehet, hogy itt kellene az embernek szednie a sátorfáját, mert látja, hogy mennyi minden nemes cél nem tud megvalósulni.

Bizony ez a helyzet a mostani költségvetéssel is, tisztelt képviselőtársaim. A mostani költségvetésben is azt az alapvető kérdést kell magunknak feltenni, hogy van az ország helyzete, ami nem az elmúlt egy-két évben alakult olyanná, amilyen, hanem ez egy hosszabb folyamat eredménye. Ennek eredményeként, ha közösen gondoljuk azt, hogy az euró 2010-es bevezetése fontos az ország számára és nemcsak azért, hogy legyen egy új fizetőeszközünk, hanem azért is, hogy a nemzetközi megítélésünk, az európai versenyben, az európai integrációban való részvételünk stabil és biztonságos legyen, mert ez szolgálja hosszú távon a felnövekvő generációk érdekeit, és ha tudjuk, ahhoz, hogy ezt elérjük, takarékosságra van szükség, akkor azt valóban meg kell tenni a mostani költségvetésben is.

Az biztos, hogy itt sokféle szempont merülhet fel, sokféle álláspont és értékrend vitatkozik egymással, például hogy hol tegyük meg ezeket a lépéseket, hol keressük meg azokat a pénzeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a költségvetés szigorúbb és takarékosabb legyen. Mi a Szabad Demokraták Szövetsége részéről egy olyan költségvetést szeretnénk támogatni, és olyan indítványokat is akarunk tenni - ha teszünk - a költségvetéshez, amelyek ebbe az irányba erősítik a költségvetés pozícióját, és takarékosabb költségvetést eredményeznek.

Pokorni Zoltánnak azonban jó néhány kérdésben igaza van. Azt gondolom, egyik kormánypárti képviselő sem vitatja azt az álláspontot, hogy az oktatás fontos számunkra. Abban is igaza van képviselőtársamnak, hogy az óvodai oktatás rendkívül fontos és lényeges eleme a magyar közoktatásnak. Megjegyzem, ha már ezt említette Pokorni képviselőtársam, akkor hadd utaljak arra, hogy a Fidesz-kormányzat idején nem igazán érzékeltük mi, akkor ellenzékben lévő képviselők, hogy a kormányzat olyan fontos szerepet szánt volna az óvodai oktatásnak, holott az óvodai oktatás egyfelől az egyik legsikeresebb ágazata a magyar közoktatásnak, másfelől pedig ne feledjük el, ha komolyan gondoljuk azt, hogy a férfiak és a nők között erősíteni kell az esélyegyenlőséget, hogy - ha úgy tetszik - a női esélyeket erősíteni kell a társadalomban a szerepvállalásra, akkor ezt nem holmi kvótarendszerekkel és egyebekkel fogjuk elérni, mert ezek nem igazán jó és nem igazán célravezető elképzelések, hanem például azzal, hogy próbáljuk az iskolai rendszert, az óvodai és bölcsődei oktatást és szociális hálózatot kiépíteni és erőteljesen segíteni, és annak a működését minél jobbá tenni, mert elsősorban ez teszi lehetővé a nők szerepvállalását a társadalmi életben.

De azt is lássuk világosan, hogy két családmodell ütközik össze. Másfajta családmodellt képviselt annak idején a Fidesz, a jobboldali kormányzat, és másfajtát a szocialista-liberális kormányzat. De ez így van rendjén, és az a helyes, ha a költségvetési vitában értékválasztások is vitatkoznak egymással. Ebben az esetben azonban meg tudjuk találni a közös pontot, mert az óvodai nevelésnek - és örülök, hogy fideszes képviselőtársam ezt szóba hozta - ez a típusú erősítése hosszú távon fontos számunkra, mert a társadalom mobilitását segíti elő, valamint - még egyszer hangsúlyozom - a nők komolyabb társadalmi szerepvállalását. Biztos, hogy mindannyiunknak ez az érdeke.

Tehát örülök, hogy a Fidesz-frakció prominens képviselője egy ilyen típusú hozzászólást mondott el a tisztelt Házban. Arról pedig szeretném biztosítani ellenzéki képviselőtársaimat, hogy mi jó néhányan egyáltalán nem onnan nézzük a költségvetési vitát, hogy csak az lehet az érvényes, amit a kormánypártok mondanak, amit pedig az ellenzék mond, az meg valami szörnyű gonosz kritika. Szó sincs erről!

(11.10)

Ha olyan típusú javaslatokat és kritikát hallunk, amelyet meg tudunk fontolni, el tudunk fogadni, akkor biztos, hogy nem presztízskérdés egyikünk számára sem, hogy azt elfogadjuk, és ilyen szellemben változtassunk a költségvetésen. Úgyhogy ezúton is köszönet minden ilyen jobbító szándékú megnyilatkozásért, vagy nem is teszem azt hozzá, hogy jobbító szándékú, mert ez is egy politikai közhely. Nem kell annak jobbító szándékúnak lenni, elsősorban hasznos legyen az a megnyilatkozás, a szándékok mindig külön megítélést igényelnek.

Nos, ennyit szerettem volna elmondani a vita kapcsán, mert óhatatlanul is hangsúlyoznám - hiszen Pokorni Zoltánnal közösen volt közünk ehhez a területhez, mindketten miniszterek voltunk annak idején, és az oktatással foglalkoztunk -, mind a kettőnknek, ha úgy tetszik, személyes felelőssége is van e téren, hogyan alakul jövőre a költségvetés, úgyhogy örülök annak, hogy egy ilyen hozzászólás hangzott el a tisztelt Házban.

Amint az előbb már említettem a felszólalásom elején, itt a legfontosabb szempontnak mégis azt tartom a költségvetési vitában, hogy hosszú távon mit tudunk az ország számára perspektívaként felfesteni. Nos, a hosszú távú perspektíva egyértelműen az kell hogy legyen, hogy az ország versenyképessége növekedjen, Magyarország az európai integrációban egyre erőteljesebb szerepet foglaljon el, és ennek az egyik legfontosabb eleme - még egyszer hangsúlyoznám - az euró 2010. évi bevezetése. Persze önmagában ezt a döntést nem szabad misztifikálni, de azt sem szabad elfelejteni, hogy önmagában nagyon sok lépést von maga után.

Az a meggyőződésem, hogy ha rövid távú érdekek miatt feladjuk ezt a hosszú távú célt, akkor azokat a költségeket, amelyeket látszólag most megspórolunk, a jövőben többszörösen kell visszafizetni. Ugye, megint erről szól az a nagyon egyszerű mondás, hogy általában nincsen ingyenebéd, legfeljebb nekünk nem kell fizetnünk érte, de valakinek biztosan ki kell fizetnie az árát. Így vagyunk ezzel a mostani költségvetéssel is, és így leszünk az elkövetkezendőkben is ezekkel a kérdésekkel. Hosszabb távon valakinek meg kell majd fizetnie az árát, és ez közös felelősségünk, függetlenül attól, hogy kormányoldalon vagy ellenzéki oldalon ülünk, hogy ez az ár mekkora lesz a későbbiekben. Azt gondolom, az természetes, hogy kormánypártnak és ellenzéknek vitatkoznia kell, ez adja a demokrácia lényegét. Ha nem lenne vita, akkor nyugodtan csomagolhatnánk, és tudhatnánk, hogy nincs demokrácia ebben az országban. Vitatkozni kell, méghozzá keményen kell vitatkozni egymással. De azt is tudni kell, hogy vannak ügyek, amelyekben a felelősségünk közös, és ez az ország hosszú távú jövője, az ezért érzett felelősségnek közösnek kell lennie.

Nos, ennek szellemében, amint hangsúlyoztam, az SZDSZ elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy a költségvetési politika kiegyensúlyozott legyen, a költségvetés hiányát próbáljuk egyre határozottabban, egyre radikálisabban lefaragni, a 2010. évi euróbevezetés reális célkitűzés legyen, és emiatt takarékos, ha úgy tetszik, szigorú költségvetési politikát várunk el a mostani kormánytól is. Ez a mindenkori kormányokra is vonatkozik 2010-ig, hiszen a célkitűzés egyértelmű, dátumban is manifesztálódott. Így a mostani költségvetéssel kapcsolatban azt szeretném kiemelni, hogy milyen területen lehet például ezeket megtenni. Nyilván sok mindenről beszélhetnénk, az idő kevés ahhoz, hogy az ember nagyon sok területet felvázoljon. Egy területet szeretnék most a középpontba állítani, ez pedig a közigazgatási kiadások kérdése, az állami apparátusok csökkentése, a közigazgatási apparátusok csökkentése.

Közismert, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége létrehozott egy olyan tárgyalássorozatot, ami elég jól is áll a dolgok jelenlegi állása szerint, ez a kisebb parlamentre vonatkozó tárgyalás. A kisebb parlament ugyanúgy idetartozik a költségcsökkentő javaslatok közé, mint a kisebb önkormányzatokra vonatkozó javaslat. Megjegyzem, a kisebb parlament, mint tudjuk, szimbolikus ügy. Itt a költségek csökkentése nem számottevő, sőt elenyésző. Azt is tudjuk, mi kezdettől fogva deklaráltuk, hogy az itt felszabaduló költségeket valójában a parlamenti háttérmunka erősítésére kell fordítani, mert a választók joggal azt várják a parlamenttől, hogy színvonalasabb, szakmailag megalapozottabb legyen a munkája. Ez így van rendjén.

De nagyon fontos az az üzenet, hogy amikor arról beszélünk, hogy szigorúbb költségvetésről van szó, amikor itt a vitákban elhangzanak az ellenzéki felszólalások, hogy kérem szépen, az óvodai normatívák területén, a közoktatás területén, az egyházak területén miért van csökkenés, akkor legyen világos: természetesen sok helyen kell lenni, és nem azért, mert valami gonosz képviselők ülnek a padsorban, és annak örülnek, hogy jól lecsavarják a normatívákat, esetleg a gyerekek majd szenvednek az iskolában, a képviselők pedig itt dörzsölik a kezüket, hogy jaj, de jó ez a helyzet! Azt nyilván senki nem gondolja komolyan, hogy bármelyik kormánynál ez a helyzet állna fenn, akár egy szocialista-liberális koalícióról van szó, akár egy jobboldali koalícióról. Nem ez a helyzet. Itt értékválasztásokról van szó. És ha komolyan gondoljuk a költségek csökkentését, nekünk is világossá kell tennünk, hogy magunkkal kell kezdenünk. Nekünk is le kell tenni valamit az asztalra. Az nem megy, hogy elvárjuk egyébként a társadalomtól, hogy persze lelkesen fogadja el ezeket a javaslatokat, ami viszont a mi közvetlen kompetenciánk, ott meg nem teszünk semmit. Tehát ezeknek szimbolikus üzenete, szimbolikus jelentősége van. Nem az a lényeg benne, hogy most egymilliárddal csökken a parlamentre fordított összeg - mert körülbelül ennyit jelent a parlamenti létszám csökkentése -, nem ez a lényeges szempont, hanem az üzenet, annak van jelentősége.

Nos, emiatt nagyon fontosnak tartjuk ezt a kérdést, a parlamenti létszámcsökkentést, és nagyon remélem, hogy a többi párt is partner lesz ebben, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, mindenhonnan, a Fidesz oldaláról, a Szocialista Párt oldaláról, a Demokrata Fórum oldaláról, mindenhonnan lelkes, támogató nyilatkozatokat kaptunk, a tárgyalásokon jól haladunk, a tárgyalópartnerek nagyon jól tudnak együttműködni. Itt már tényleg csak a végső politikai akarat hiányzik ahhoz, hogy közösen kimondjuk a most már megformálódott közös elképzelést, hogy igen, akarjuk, és keresztülvihető, tehát szemben minden szkepszissel szeretném kijelenteni: igen, keresztülvihető, megcsinálható, el tudjuk érni, ha akarjuk, csak a politikai akarat legyen meg hozzá.

A másik ilyen kérdés, mint említettem, az önkormányzati létszámcsökkenés. Itt már milliárdokban kifejezhető módon is jelentősebb ügyről van szó, mint a parlamenti esetben; ott elsősorban szimbolikus az aktus; az önkormányzati szférában ennek már van pénzügyi jelentősége, hiszen itt több tízmilliárdos megtakarításról beszélünk. Amikor a Szabad Demokraták Szövetsége azt a javaslatot tette, hogy felére csökkentsük az önkormányzati képviselők számát, ez a megfontolás is vezetett minket. Megjegyzem, annak idején, 1990-ben, amikor létrehoztuk közösen az önkormányzati rendszert, szerintem helyesen döntöttünk úgy, hogy ezt a rendszert hoztuk létre, mert nagyfokú autonómiát adott ez a rendszer az akkor létrejövő önkormányzatoknak, és sok mindenkinek biztosított politikai szerepvállalási lehetőséget. Ez nagyon fontos tanulási folyamat volt a magyar társadalom számára a rendszerváltás után.

Ma már, tizenöt évvel a rendszerváltás után, elismerve ezeket az értékeket, látnunk kell, hogy ma más van napirenden, más a politikai napirend. Ma elsősorban nem az a fő feladat, mint tizenöt évvel ezelőtt, hogy egy több évtizedes egypártrendszerből, diktatúrából érkező országban szokják meg az emberek azt, hogy milyen demokratikus körülmények között élni, milyen például a vita, mit jelent az, hogy állandóan vannak ellenérvek, és ellenérvek között kell megvédenem a saját álláspontomat. Ma már nem ez a fő cél. Ma már az a fő cél, hogy hatékonyabban, jobban, takarékosabban, ha úgy tetszik, profibban működjenek ezek az önkormányzatok. Ezért azt gondolom, teljesen jogos, teljesen helyén való az, hogy körülbelül a felére kívánjuk csökkenteni az önkormányzatok létszámát. Megjegyzem, szintén több oldalról is nagyon komoly és elfogadó nyilatkozatokat hallottunk. A Fidesz elnöke például néhány héttel ezelőtt kijelentette, a Fidesz teljes egészében mellette van annak, hogy a felére csökkentsük az önkormányzati képviselők számát, és ennek mi nagyon örülünk. Tehát ez nagyon helyes, ha az ellenzéki oldalról is bizonyos kérdésekben egyet tudunk érteni. Mi nem fogunk abból presztízskérdést csinálni, hogy kinek a javaslatáról van szó. A legfontosabb az, hogy valóban működjön ez az elképzelés is, tehát mi a mostani költségvetési vitában is érvényesíteni kívánjuk ezeket a szempontokat.

Megjegyzem: az önkormányzati létszámcsökkentés már 2006-ban elképzelhető a mi javaslatunk szerint. A parlamenti létszámcsökkentést nem látom kivitelezhetőnek, mert a választójogi törvényen is olyan típusú átalakítást kellene végrehajtanunk, hogy ez 2006-ban sikerüljön, ami szerintem politikailag nem elképzelhető, de az önkormányzatoknál igen. Még egyszer hangsúlyoznám: ez jelentős megtakarítást jelent, miközben itt is nagyon-nagyon fontos a szimbolikus üzenet.

Van egy harmadik elem is, ez pedig a minisztériumi struktúrára vonatkozó javaslatok. Nagyon lényegesnek tartom azt is, hogy tegyük világossá, a következő kormányzatnak milyen minisztériumi rendszerét gondoljuk el. Természetesen a választások nyíltak, és nyilván megvan az ellenzéknek is az elképzelése arra, hogy ha a választásokon az ellenzék tud sikeres lenni, milyen minisztériumi struktúrát kíván létrehozni. Mi a magunk részéről természetesen azért fogunk küzdeni, hogy a szocialista-liberális koalíció legyen sikeres a választásokon, és 2006-ban is mi alakítsunk kormányt, s amennyiben ez a helyzet fog előállni - nagyon remélem természetesen, hogy így lesz -, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége egy jóval takarékosabb minisztériumi struktúrát szeretne látni. Az SZDSZ már deklarálta azt, hogy tíz minisztériumban gondolkodik. Itt is szeretném világossá tenni: tudom, gyakorlatilag ennek a kérdésnek is elhanyagolható a költségvetési vonzata, nagyon minimális, viszont a szimbolikus üzenete ennek is rendkívül jelentős és nagyon fontos.

Úgyhogy mi a magunk részéről, amikor a közigazgatásról beszélünk, a közigazgatással kapcsolatban arról, hogy hogyan lehetne hatékonyabbá, jobbá tenni a működést, hatékonyabbá és jobbá tenni a parlament és az önkormányzatok működését, akkor erre gondolunk. Tehát olyan javaslatokat, olyan lépéseket javasolunk, amelyek a költségek csökkenését is hozzák, de ezen túlmenően jelentősebbnek érzem azt a politikai üzenetet, amely ezekben a lépésekben megjelenik, nevezetesen, hogy magunkon kezdjük a takarékoskodást, és a körülöttünk lévő világon, a politika világán próbáljuk elkezdeni ezeket a lépéseket, miközben a társadalom más szféráiban is elvárjuk ezt.

A Szabad Demokraták Szövetsége részéről mi a mostani költségvetési vitában ezeket az elveket kívánjuk érvényesíteni, főként azért, hogy javítsuk a költségvetés pozícióját. Nem győzöm hangsúlyozni, tisztelt képviselőtársaim, ez nagyon fontos a számunkra, és nemcsak nekünk, hanem az egész ország számára, hiszen mindannyiunk kiegyensúlyozott jövője, az ország kiegyensúlyozott fejlődése, a felnövekvő generációk érdeke azt kívánja, hogy a magyar kormányok ne pazarló és osztogató kormányok legyenek, hanem felelősségteljes költségvetési politikát folytassanak az elkövetkezendő időben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(11.20)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai