Készült: 2020.10.26.20:35:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

245. ülésnap (2001.11.30.),  87-111. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:00:19


Felszólalások:   33-87   87-111   111-168      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: További felszólaló nem jelentkezett, így a részletes vitát lezárom. Megkérdezem Rubovszky Györgyöt, hogy a határozathozatalt megelőzően kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra, vagy pedig most. (Dr. Rubovszky György: A határozathozatal előtt.) Később. A módosító javaslatokról pedig a következő ülésünkön fogunk dönteni.

 

Soron következik a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Kovács Zoltán képviselő önálló indítványát T/5313. számon, az önkormányzati bizottság ajánlását pedig T/5313/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, a napirendi ajánlás szerinti tízperces időtartamban.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A területszervezéssel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény mindössze nyolc paragrafusa foglalkozik. Az eljárás rendje olyan mértékben volt szabályozatlan, hogy az Alkotmánybíróság '98-ban új községek alakítása esetén mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg, és kötelezte az Országgyűlést az alkotmánysértő állapot megszüntetésére.

A polgári kormány által előkészített és az Országgyűlés által elfogadott, területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvény két és fél éve lépett hatályba. A törvény megalkotása nagy előrelépésnek számított, hiszen a területszervezési eljárások egyes fajtáira részletes szabályokat dolgozott ki. Azonban én szükségesnek tartom, hogy az utóbbi időben nagy port felvert, megyék közti átcsatolással kapcsolatban kiegészüljenek ezek az eljárások. Képviselői önálló indítványom ezen szabályokhoz kapcsolódik, az eljárás még demokratikusabbá tételére, az indokolt döntést megalapozó garanciák kiépítésére irányul és az eddigi gyakorlati tapasztalatokon alapul.

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontos garanciális előírásként jelenhetne meg a törvényben, hogy hasonlóan az új községalakításhoz, községegyesítéshez, a településátcsatolásra vonatkozó kezdeményezést is helyi népszavazással kellene megerősíteni, ugyanis az érintett település lakóira tartozó kérdés ez egyértelműen. Gondoljunk csak a Veszprém megyei Malomsok vagy pedig a Komárom-Esztergom megyei Dömös példájára, amikor néhány képviselő által eldöntött kérdést, mondhatni azt, népszavazáson bíráltak felül a választópolgárok, és egyik településen sem történt megyeváltás.

Az indítvány 2. és 5. §-ával az a célom, hogy ne - mint ahogy említettem - néhány képviselő, hanem a település választópolgárai helyi népszavazás során nyilváníthassanak véleményt saját sorsukról, megyei hovatartozásukról. Ezt azért is szükséges megtenni, mert ma a középszint kérdése nem teljeskörűen eldöntött, nincs megoldva, és ilyen módon ezt a helyzetet rendezni kell. Lassan eljuthatunk oda, hogy egyes, adott esetben hátrányosabb helyzetű kistérségek, megyék elfogynak, és ezt mindenképpen addig egy pontosabb szabályozással felül kellene vizsgálni, illetve pontosabb szabályozással ezt a kérdést rendezni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! A település és lakóinak életére komoly hatással lehet egy ilyen döntés, mint ahogy említettem, adott esetben egy-egy kistelepülésen hat-hét képviselő dönt különböző kérdőívek kiküldése vagy csak szájhagyomány útján feltett kérdések esetében, adott esetben valamikori nosztalgiából is egy-egy megyéhez történő átcsatolás kérdésében. A népszavazás teljeskörűen kiterjesztené erre a kérdéskörre a demokráciát, a közvetlen demokráciát. Noha meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a képviselő-testületek minősített többséggel szabályszerűen dönthetnek erről a kérdésről olyan módon, hogy aztán a végső döntést az Országgyűlés hozza meg a határozatában. Ez a módosítás egyébként beépülne az önkormányzati törvénybe. Úgy hiszem, ez egy nagyobb horderejű kérdés egyébként, mint a községalakítás vagy a községegyesítés, hiszen ott adott esetben több községet is érinthetne, legutóbb például hat települést, több ezer embert érintett, tehát ilyen módon ezt legalább olyan fontos, kétharmados szavazással eldöntendő kérdésnek tartom, mint a községegyesítést vagy a községalakítást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyobb mértékű kiegészítést tartok indokoltnak a területszervezési eljárási törvényben. A megyeváltoztatási kezdeményezések értékelési és előkészítési támpontjainak hiánya mindig dilemmát okoz az Országgyűlésnek és az előkészítés során a bizottságoknak is. Egyértelműen kell tehát látni mind a kezdeményezés során az érintett lakosságnak, hogy ez a kezdeményezés jár-e előnyökkel, milyen előnyökkel jár, és valóban olcsóbbá, jobbá válnak-e a szolgáltatások. Abban az esetben, ha a polgárokat az igénybe vett szolgáltatók erősebben kötik a másik megyéhez, célszerű a települést átcsatolni, mert enélkül nem tudnak egymásra hatást gyakorolni a közszolgáltatások tekintetében, ugyanis más megyében választanak a képviselők, mint ahol a közszolgáltatásokat adott esetben igénybe veszik.

 

(10.10)

 

Ezek azonban nem jelentenének automatikusan jogot az átcsatolásra, de megalapozhatnák a kezdeményezők érvrendszerét. Erről szól a javaslat 1. §-a.

A 3. § pedig arról szól, hogy egy település, településcsoport mozgatása érinti a környezetet. A település-átcsatolások megváltoztatják az állami, rendészeti, közigazgatási, igazságszolgáltatási illetékességi területet, és különösen - mint ahogy említettem - több település átcsatolási kezdeményezése esetén jelentős költség, többletköltség merül fel, adott esetben még munkaerő-átcsoportosítási gondok is jelentkezhetnek. Eddig egyébként az Országgyűlés akként döntött ezekben az esetekben, hogy az önkormányzati alapjogot, a saját településen levő önrendelkezési jogot mindig előtérbe helyezte, akkor is, amikor egy-egy ilyen döntés a közszolgáltatás oldalán jelentős többletköltséget hozott elő. Ilyen módon ezek a szempontok, amelyekről én a javaslatban szólok, jobb döntési lehetőséget biztosítanak majd az Országgyűlésnek a javaslat elfogadása esetén.

Úgy vélem, hogy ezeket helyes előre felmérni. Egyébként erre van egy másik megoldás, ezt magában az országgyűlési határozatban is elő lehetne írni a döntés-előkészítési eljárás során, és ilyen módon megalapozottabbá válhatnak ezek a döntések.

Kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy a javaslatot vitassák meg, és fogadják el az elkövetkezendő idő ezen kérdésének a rendezésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, hogy az önkormányzati bizottság részéről kívánja-e valaki ismertetni a bizottság álláspontját szóban. Nem kívánja senki sem.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót a napirendi ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben. Kis Zoltán képviselő úr az első felszólaló; őt majd Kovács Zoltán követi. Ők ketten jelentkeztek írásban. (Jelzésre:) Tévedés? Akkor csak Kis Zoltán képviselő úr az írásban előre jelentkező felszólaló. Természetesen szóban lehet később is jelentkezni.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez az előterjesztés valóban egy komoly hiányosságra hívja fel a figyelmet, méghozzá arra, amit az előterjesztő is elmondott, hogy az országban a középszint, a második szint nincsen rendezve. Nincsen rendezve '96 óta. '96-ban, amikor ez a kettősség eljött, hogy a területszervezés és a területfejlesztés elvált egymástól és egészen más rendszer irányába mozdult el - ami egy picikét a települések fantáziáját is megmozgatta, mondván, hogyan tudnak az életterükön a saját környezetükben minél inkább javítani, szükséges-e ebben a megyében maradniuk vagy át kell menni, esetleg az a megye határos egy régió szélén levő másik régióval, és az ő kapcsolódási pontjuk más irányba mozdítja őket; innentől kezdve ez a mozgás elindult.

Az, hogy az előterjesztő ebben a módosításban népszavazási kötelezettséget ír elő, mindenféleképpen díjazandó, sőt értékelendő, és ehhez jön még az is, hogy milyen alapadatokat kell nekik megismerni ahhoz, hogy felelősségteljes döntést hozzanak. Azonban ez a módosítás csak egy egészen pici kis szelete annak, főleg, ha az európai uniós közigazgatásra próbálunk felkészülni, akkor a jogszabályi hátteret biztosítani kell. Ebben a jogszabályi háttérben nekünk bizony a kistérségekre és a régiókra kell a nagyobb hangsúlyt helyeznünk. A megye mint kialakult intézményrendszer, a jelenlegi határaival sok esetben gátolja azt a fejlődést, amelyben akár közigazgatási vonalon, akár pedig gazdasági vonalon el tudnának indulni az érintett térségek.

Többször fölvetettük '96-ban és '99-ben is, hogy milyen jó lenne, ha a régió kialakításánál nem mechanikusan a megyehatár lenne figyelembe véve, hanem az adott kistérségek, településcsoportok közgazdasági, szociológiai, közigazgatási elkötelezettsége egy-egy terület irányába, amely ezeket a mozgásokat automatikusan részben korlátozná, más részben lehetőséget biztosítana az ott élő embereknek ahhoz, hogy mindazon szolgáltatásokat, mindazon lehetőségeket igénybe tudják venni, ami mondjuk, egy szerencsésebb területi elosztásban a többiek számára adott.

Számtalanszor ülünk itt az Országgyűlésben és figyeljük ezeket a határozati javaslatokat, hogy mely települések melyik megyéhez akarnak átmenni, és ennek az indoka az, hogy ők sem gazdaságilag, sem érzelmileg nem tartják magukat abban a megyében egyenrangú településnek, ezen belül egyenrangú polgároknak, ezért a kínálkozó pillanatnyi előny vagy esetlegesen hosszú távú hasznaik figyelembevételével döntenek - megláttuk ezt a Veszprém és Győr-Sopron megye közötti átcsatolásokban, a Jász-Nagykun-Szolnok megye és Bács-Kiskun megye területszélein elhelyezkedő települések átcsoportosulásában.

Azt javasolnám most már századszor ebben az Országgyűlésben, az előző ciklusban is és most is, hogy próbáljuk már meg ezt az egész területfejlesztési, területrendezési dolgot a közigazgatási távlatokkal együttesen úgy szabályozni, hogy annak egy előzetes, megfelelő felmérése után a településcsoportok már most kialakult gazdasági, szociológiai, államigazgatási kapcsolatrendszerének figyelembevételével úgy kerüljenek létrehozásra, hogy az ilyen jellegű problémáknak a felvetése szinte jelképessé váljon.

Még egyszer mondom, hangsúlyozom, hogy a cél, amit az előterjesztő elénk tesz, az örvendetes és követendő cél, nyilvánvalóan igaza van, de ezt az előterjesztést így önmagában nem hiszem, hogy úgy lehetne értékelni, hogy most megoldottuk a problémát. Álláspontom szerint a következő kormánynak haladéktalanul hozzá kell kezdeni a jövő parlamenti ciklusban ahhoz, hogy egy olyan új területszervezési, területrendezési, területfejlesztési koncepciót alakítson ki, amelyhez aztán majd a közigazgatási másodfokot később hozzá lehet rendelni, és a közigazgatási másodfokkal együttesen kezelve a települések - még egyszer hangsúlyozom - saját problémái, gazdasági és szociológiai helyzete is rendezhető lesz.

A magam részéről még egyszer azt mondom, hogy ennek a módosításnak most így a ciklus végén különösebb értelmét nem látom, feltételezve, még egyszer, hogy az elkövetkező évben az Országgyűlés azzal kezdi majd a fontos és halaszthatatlan törvények felsorolását, hogy a területszervezésben, területfejlesztésben az új rendszer kialakítását az európai uniós normáknak megfelelően elindítja. Köszönöm szépen, elnök úr.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gyimóthy Géza képviselő úr.

 

GYIMÓTHY GÉZA (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem véletlen talán, hogy Kovács Zoltán képviselő úr, aki Veszprém megyében egy viszonylag nagy város, egy régió központjának a polgármestere, terjesztette be ezt a törvényjavaslatot. A céllal egyetértek, hiszen Pápától Győrig szinte minden község esetében a szalámitaktika - mint ahogy velünk szemben is csinálták '45-ben - és Győr elszívó ereje érvényesül. Visszagondolok a gyermekkoromra, amikor Pápára utaztam, már akkor lehetett érezni, hogy a pápaiak például Győrbe jártak vásárolni. Logikus, hogy Pápától Győrig a községek szinte mindegyike Győr-Moson-Sopron megyéhez próbál csatlakozni, és én azt mondom, hogy egy képviselőnek - és mi, kisgazda képviselők eddig mindig megszavaztuk egy-egy településnek a más megyéhez való csatlakozását, és én sajnos ezért nem tartom most aktuálisnak ezeket a szigorításokat, mert ha megadtuk a lehetőséget a korábbi Veszprém megyei községeknek, akkor most nagyon furcsa lenne, hogy ebben a kormányzati ciklusban most gyakorlatilag szigorítanánk és a lehetőségektől megfosztanánk azokat a községeket, amelyek ugyanúgy, mondjuk, jelen esetben az említett példában már Győr vonzáskörzetébe tartoznak szinte évszázadok óta.

Azt mondhatnám, hogy nagyon nagy baj volt - rövid kétperces hozzászólásomban nyilván nem lesz idő ezt kifejteni -, a fő okot abban látnám, hogy amikor a történelmi egyházmegyéket tönkretették, azáltal gyakorlatilag sajnos a megye mint középső régió szerepe jelentősen csökkent. Most én is úgy látom, hogy nincs értelme változtatni ezen a módszeren, azok a lakosok a bőrükön érzik, hogy hol jobb nekik, melyik megyében jó. Az én megyében is például Szárliget, ami Tatabányához pár kilométerre van, természetesen csatlakozott, és azóta sokkal jobban érzik magukat a szárligeti lakosok Komárom-Esztergom megyében, mint az előző megyében. Nincs értelme véleményem szerint most változtatni, ebben a ciklusban mindenképpen meg kell tartani a jelenlegi szabályozást.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter frakcióvezető úrnak, Független Kisgazdapárt.

 

 

(10.20)

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem vitás, és jelszóként is szokták mondani, hogy Európa a régiók Európája. 1990-94 között a régiók szerves fejlődésének egy nagyon helyes, kezdődő állomása volt a köztársasági megbízotti intézmény, amely e szerves fejlődés során elvezethetett volna bennünket ahhoz a régióhoz, amely egyébként a magyar közigazgatásban ismeretlen volt, de a Horn-Kuncze-kormány - mint tudjuk - ezt a szerves fejlődést 1994-ben megszüntette.

Függetlenül attól, hogy ez Európában mégis szükséges lesz, és az Európai Unióhoz csatlakozván valamilyen formában nekünk is fel kell majd fejlődnünk a régiónk szintjére - és ennek ma is megvan már az alapja a területi statisztikai régióknál -, mégis Magyarországon a Szent István-i megyerendszer alapjai még léteznek (Dr. Kis Zoltán: De ez nem az! Ez a kommunista megyerendszer.); ugyanúgy léteznek, mint ahogy az egyházszervezet is létezik.

Igaz, hogy annak idején eredendően a megye gazdasági, földrajzi és közigazgatási egység volt, és Trianon után ebből sem a földrajzi, sem a gazdasági igazán nem maradt meg, de a közigazgatási kétségtelenül fennáll, ez tagadhatatlan, és véleményem szerint fenn is fog még maradni jó ideig, még akkor is, ha a régiók majd egy szerves fejlődés folytán ki fognak alakulni. Éppen ezért, mivel megyék léteznek, létezik olyan igény is a különböző községek részéről, hogy esetlegesen megyét változtatna.

Egyébként ha megnézzük a régi, Trianon előtti megyeszerkezetet, akkor azt látjuk, hogy minden egyes megye megváltozott, csonka megyék vannak ma Magyarországon. Még Somogy is változott, amely földrajzilag leginkább az ország belsejében van. Tehát ez is egy meglehetősen természetes dolog, mivel már nem földrajzi egység a megye, csak közigazgatási. Viszont ha ilyen igények felmerülnek a különböző községek részről, ezt kezelni kell. Eddig is megfelelőképpen kezeltük. Az eljárási rendje az volt, hogy a képviselő-testületek döntöttek e kérdésben, felterjesztették a Belügyminisztériumba, a Belügyminisztérium megnézte ennek a különböző vonzatait, hogyan lehet az egészségügyi intézményekbe, a tűzoltósághoz csatlakozni, tehát egyéb szükséges háttérvizsgálatokat megnézett, és ezután terjesztette az Országgyűlés elé.

Már akkor is felmerült több esetben, hogy ha a községeket megilleti az a jog, hogy mindig a szélső község kérje egy másik megyéhez való csatlakozását, akkor lehetséges, hogy előbb-utóbb elfogy egy megye, mert valamelyik mindig szélső község lesz, és az kérheti a csatlakozását egy másik megyéhez, különösen akkor, ha emögött nem egy valódi népképviseleti döntés van, hanem egy szűk képviselő-testületi döntés, amely elképzelések lehet, hogy szöges ellentétben állnak azon kisközség vagy akár nagyobb terület, város, nagyközség lakosainak a valódi akaratával - ezért szerintem elengedhetetlen.

Ha a népszavazásnak valamiféle terepét keressük, akkor igenis ez egy kiváló terepe a népszavazásnak, nem is lehet más. Én azt csodálom, hogy eddig nem így volt. Tehát itt nem arról van most szó, hogy ez a módosító indítvány valamiféle új elemet visz ebbe az eljárásba, hanem azt az elemet viszi bele, amely eredetileg kellett volna, hogy legyen. Vagyis helyére teszi az egész kérdést, amely kérdés eddig nem volt megfelelő módon rendezve.

Ismerünk arra példákat, hogy milyen községátcsatolások voltak. Voltak olyanok - szándékosan nem nevezek meg községeket, nehogy ezzel valakit is megbántsak -, hogy a Tisza egyik partján volt a község nagy része, és egy egészen kicsi része volt a másik részén. Mi volt az igény? Hogy ahhoz a megyéhez tartozzon, amely a kis részt foglalta magában. Ha itt népszavazás lett volna, én biztos vagyok benne, hogy ez nem kerül az Országgyűlés elé, mert a nép, a nagyobb része a községnek úgy döntött volna, hogy ne kerüljön át. Ez elvonatkoztatható vagy vonatkoztatható más, előttünk lévő példákra.

Éppen ezért hangsúlyozni kívánom: nagy szükség van e módosításra, nagyon jó, hogy ezt a módosítást a parlament tárgyalja. Azt kívánom ismételten megerősíteni, hogy népszavazással kerülne ez az egész eljárási rendszer a normális medrébe, ezért mi javasoljuk a módosítást.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja időszerűnek tartja ennek a törvényjavaslatnak a megvitatását, mert például a regionális fejlesztéseket támogató uniós források megnövekedése egyre több, határterületen álló települést állított dilemma elé, hogy vajon melyik régióhoz érdemes tartoznia.

Ebben az évben hét település kérte átcsatolását más megyéhez, míg a megelőző tíz esztendőben összesen csak nyolc település kérte átcsatolását. Tagadhatatlan, hogy van egy növekvő hajlandóság a megyeváltás kérdésében, és egyes települések esetében kérdéses az ilyen törekvés megalapozottsága. Az átcsatolás kérését kiváltó okok sokrétűek, ezt tapasztaltam Bács-Kiskun megyei választókerületem példáján, amelyikhez Tiszaug, korábban Jász-Nagykun-Szolnok megyei község csatlakozott. Tiszaug esetében a megyeközpontba történő utazás közlekedési nehézségei és a megyei területfejlesztési viták idézték elő a váltást, és meg kell hogy mondjam, sikeres megyeváltásról van szó, és ezt megelőzték korábban helyi népszavazások is.

Az átcsatolások gyakori indoka az, hogy a megyét váltó települések úgy érzik, hogy nagyon távoli, idegen számukra a hagyományos megyeközpont. Néhány év elteltével arra is rájöhetnek, hogy az új megyeközpont is idegen és távoli számukra, mert változatlanul két megye határterületén helyezkednek el. Kérdezem: nem kellene-e felújítani, visszahozni a gyakorlatba a járási központokat s egyáltalán a járási településrendszert? (Dr. Kis Zoltán: Így van!) A járási közigazgatás régen faluközelbe hozta a megyei közigazgatást. A járások megszűnése után általánossá vált a megyeközpontoktól távolabbi települések mostohább helyzete. (Dr. Kis Zoltán: Kistérség és régió.) A most megalakuló kistérségek olyan államigazgatási egységek csírái lehetnek, amelyek majdan enyhíthetik a megyeszéli települések hátrányos helyzetét. (Dr. Kis Zoltán: Egyetértek.) Véleményünk szerint szükség van a területi közigazgatás egységeinek az újragondolására, mert az nem lesz megoldás, hogy az elégedetlen települések csupán csöbörből vödörbe, az egyik megye széléről a szomszédos megye szélére kerüljenek.

Kérdésünk az, hogy vajon levonja-e az átcsatolási kérelmek növekedése esetén az Országgyűlés azt a következtetést, hogy az atomizált települési önkormányzatokat járási, kistérségi vagy városkörnyéki kohézió hiányában csak nagyon gyenge szálak fűzik a megyeközpontokhoz. Ezek a szálak még gyengébbek lesznek, ha növekszik a több megyére kiterjedő országos régiók hatásköre. Hiszen ekkor már nemcsak a megyeközpontoktól való távolság, hanem a régióközpontoktól való távolság is kiválthat településátcsatolási kérelmeket.

Cselekedni kell tehát, mert az átcsatolás megszavazása csupán a mélyben lappangó gondok tüneti kezelése. Most kell fogadnunk ezt a tüneti kezelést jelentő törvényjavaslatot, de a jövőben több, érvényben lévő szabályt újra kell gondolni. Erre többen is utaltak, Kis Zoltán képviselő úr és mások is. Ilyen például a helyi önkormányzáshoz való jog tényleges tartalma, az egyes településtípusok között a feladat- és hatáskörök differenciálása, a régió, a megye és a kistérségek egymáshoz való viszonya és a normatív támogatások rendszere.

Tehát az MDF nevében támogatom ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását mint egy szükséges törvényét, de nem tekintem elégségesnek a már ismert területszervezési feladatok megoldására.

Még belefér az időmbe, így nagyon röviden mindenképpen szólnom kell arról, hogy ez a törvényjavaslat egy újabb vitát is váltott ki, mégpedig a régiók vitáját. Hiszen akár a Jászság, akár a Tiszazug települései bizony erősen idegennek érzik azt a régiót, amelyikhez őket besorolták. Bár tudjuk, hogy ez statisztikai régió, de egyre jobban feszegetik ennek kereteit, és a következő ciklusnak mindenképpen súlyos feladata lesz szembenézni ennek várható következményeivel.

Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Kis Zoltán: Teljesen egyetértek.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kovács Zoltán törvényjavaslatának mindenképpen érdeme, hogy ma a plenáris ülésen a magyar önkormányzati és államigazgatási rendszer alapkérdéseiről vita kezdődött.

 

(10.30)

 

Az elmúlt években ez a vita lényegében elhalt. A kormány 1052/1999. (V. 21.) számú határozatában ugyan megfogalmazott alapvető jelentőségű feladatokat az önkormányzat és az államigazgatási rendszer reformjával kapcsolatosan, utóbb azonban különféle, általam most nem tárgyalandó okok miatt ez a kérdéskör háttérbe szorult, az ott meghatározott feladatok teljesítése jórészt elmaradt.

A törvényjavaslattal lényegében egyet lehet érteni, de azokkal a fenntartásokkal, amelyeket például Kis Zoltán, illetőleg Lezsák Sándor képviselőtársaim megfogalmaztak.

A javaslat valóban fontos, rendezendő kérdést kíván szabályozni, és az a megoldása, hogy a népszavazás intézményét ebben az esetben is alkalmazzuk, mindenféleképpen üdvözlendő. A törvényjavaslatnak ugyanakkor vannak bizonyos szakmai hiányosságai, amelyek szerintem azzal függnek össze, hogy nem egy apparátus készítette elő, hanem egyéni képviselő. Ennek következtében olyan fogalmakat, kategóriákat tartalmaz, amelyek tartalma teljes egyértelműséggel nem állapítható meg, bizonytalanságban hagyja mind a kezdeményezőket, mind pedig azon szervek körét, amelyeknek a kezdeményezést el kell bírálniuk.

Mindenekelőtt a 3. §-ra hívnám fel ezzel összefüggésben a figyelmet. Ennek a paragrafusnak az a) pontja úgy fogalmaz, hogy "véleményt kell kérni az illetékességi terület változásában érintett állami, rendészeti, közigazgatási szervektől". Pontosan meg kellene határozni ezeknek a körét, noha nem egyszerű. Én azt a megoldást javasolnám, hogy a közigazgatási hivatal véleményét kellene kérni, és a közigazgatási hivatal feladatává kellene tenni, hogy mindazon szervek irányába, amelyek a közigazgatási hivatal koordinációs és ellenőrzési jogosítványai alá tartoznak, maga a hivatal gondoskodjon ezen vélemények megszerzéséről. Ebben az esetben az idő is lerövidíthető lenne, egyértelművé válna az, hogy mely szervektől kellene véleményt kérni, és egyben ez a közigazgatási hivatal ezen szervek álláspontjának ismeretében egy egységes, komplex álláspontot tudna kialakítani.

Szintén problémát okoz az 1. § d) pontjában levő megfogalmazás is, hogy "egyéb lakossági szolgáltatások". Körvonalazni kellene, hogy itt pontosan miről van szó, hiszen az a), b), c) pontok bizonyos szolgáltatásokat nevesítenek - kérdés, hogy akkor mi tartozik a d) körébe. Nyilvánvalóan olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek inkább a magánszférát érintik a jelenlegi viszonyok között. Abban az esetben, ha ezt a törvényjavaslat pontosítaná, valóban lehetőség nyílna arra, hogy egy megalapozott, átfogó, komplex tervezet készülne, amely valóban alkalmas lenne a várható előnyök és szerintem a felmerülő hátrányok - ezekre is utalni kellene - bemutatására.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Ha mindezeket a változtatásokat a törvényjavaslaton keresztülvezetjük, abban az esetben egy használható szabályozást kapunk, azonban ez az én megítélésem szerint is csupán egy átmeneti rendezést jelenthet, szükséges ugyanis Magyarország átfogó önkormányzati és államigazgatási reformját megvalósítani.

Abban egyetértek Szentgyörgyvölgyi képviselőtársammal és Gyimóthy Géza képviselőtársammal is, hogy a megyerendszer akár Szent Istvánig is visszavezethető. Felhívnám azonban arra a figyelmet, hogy a magyar történelem során legalább ötféle megye működött, és ezek között nemegyszer csak a "megye" név teremtett kapcsolatot. Az 1230-60-as évekig létezett a királyi vármegye, ezek helyébe lépett a nemesi vármegye, az universalis congregatio, amely 1848-ig működött. Az 1870. évi XLII. törvénycikkel létrehozott megyék már egészen más szerepet töltöttek be. Megint más volt a megye funkciója 1950 és '90 között, 1990 óta pedig olyan megyék működnek Magyarországon, amelyek korlátozott jogosítványokkal rendelkeznek. A megyei jogköröket ezért nem az egyházmegyei rendszer visszaszorítása idézte elő. Az előidéző alapvető ok az volt, hogy a községi önállóság kiszélesítése követelte meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a megyei jogosítványok nagyfokú korlátozását.

Köszönöm a figyelmet. Később még erre a témakörre, ha lehetőség nyílik, visszatérnék.

 

ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés az önkormányzatokról szóló '90. évi LXV. törvényben foglalt meghatalmazás alapján '99-ben rendezte a területszervezési ügyekkel kapcsolatos intézkedéseket. Az akkori törvény módot adott arra, hogy az egyes települések a területükkel határos másik megyéhez való átcsatolásukat kérhessék, ha ez az átcsatolás a település fejlődésére, illetőleg az ott élő lakosság többségére nézve előnyökkel jár.

A '99. évi XLI. törvény 7. §-a részletesen meghatározza, hogy mi szükséges a területátcsatolási kezdeményezéshez, valamint azt, hogy az átcsatolás milyen módon valósítható meg, hiányzik azonban egy dolog, amelynek következtében ki kell kérni az érintett települések választópolgárainak véleményét is. Bizonyos szervezetek, amelyek az átcsatolással szintén érintve vannak, véleményét be kell szerezni a kérelem felterjesztését illetően. A területátcsatolás azonban olyan fontos egy adott kistérség életében, hogy arra csak valóban indokolt esetben kerülhet sor. A jelenleg hatályos törvény erre nem nyújt megfelelő garanciát, ezért ezen a helyzeten okvetlenül változtatni kell.

A mostani javaslat kötelezővé teszi az önkormányzatok számára, hogy az átcsatoláshoz szükséges feltételek meglétéről és a kezdeményezés várható előnyeiről a választópolgárok számára írásos tájékoztatást készítsenek. Ezenkívül pluszfeladatként írja elő az önkormányzat számára, hogy a kezdeményezésről az illetékességi terület változásában érintett állami, rendészeti, közigazgatási szervek, kistérségi területfejlesztési társulások véleményét is szerezze be.

Lényeges újítása a javaslatnak, hogy a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításával kötelezi a képviselő-testületet, hogy a településnek a területével határos másik megyéhez történő átcsatolására irányuló kezdeményezés tekintetében népszavazást kötelező kiírni. A kezdeményezésről megtartott helyi népszavazás eredményét a települési képviselő-testületnek határozatba kell foglalnia, melyet a kezdeményezésről szóló felterjesztéshez mellékelni kell.

Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy a módosítás lehetőséget ad a térség választópolgárainak arra, hogy az átcsatolással kapcsolatos véleményüket kifejthessék, és a népszavazás útján akaratukat érvényesíthessék. Ez nagyon helyes momentum. Ez lehetővé teszi, hogy az átcsatolásra csak akkor kerüljön sor, ha az valóban szükséges, és az átcsatolás a térségben élők előnyét szolgálja.

A Független Kisgazdapárt frakciója és a magam nevében a törvénymódosítást támogatjuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP soraiból.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Wiener György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azért kértem ismét szót, mert az ötperces időkeret nem teszi lehetővé, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatosan felmerülő valamennyi problémát összefoglaljam.

Véleményem szerint - mint ezt már előző hozzászólásomban kifejtettem - ez a törvényjavaslat átmeneti rendezést jelent, és hosszabb távon mindenféleképpen a magyar önkormányzati és államigazgatási rendszer átfogó reformjára van szükség. Ennek a reformnak a lényegét valóban a regionalizmus elvének érvényesítése jelenti.

Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam hivatkozott arra, hogy 1990-ben ez a folyamat megindult, majd 1994-ben a szocialista-szabad demokrata kormány hivatalba lépésével úgymond megszűnt. Felhívnám arra a figyelmet, hogy 1990-ben az akkori kormány által benyújtott törvényjavaslat vármegyékről és vármegyei főispánokról szólt. A köztársasági megbízotti intézmény és az a regionális keret, melynek alapján ez az új intézmény működött, egy hatpárti egyeztetésnek volt az eredménye, és magát az ötletet nem politikai pártok vetették fel, hanem szakértők, akik megpróbálták a hat párt álláspontját közelíteni egymáshoz.

 

 

(10.40)

 

A köztársasági megbízotti intézménnyel kapcsolatos alapvető probléma az volt, hogy ez egy adminisztratív jellegű régió irányába tett lépésnek volt minősíthető. A köztársasági megbízottak címzetes államtitkári ranggal rendelkeztek, s ennek alapján lényegében mint politikusok is felléptek, nem csak mint köztisztviselők. Ez abból is egyértelműen kitűnt, hogy a címzetes államtitkártól elkülönítve létezett a hivatal vezetője, és a kettejük viszonyát az 1990. évi XC. törvény próbálta meg szabályozni, jelezve azt is, hogy a köztársasági megbízott mintegy a szervezeten kívül helyezkedik el.

Az 1994-es változtatás döntő funkciója az volt, hogy kizárólag adminisztratív feladatokat ellátó szervezetként működjön, és ennek alapján jöttek létre a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalok, ezen közigazgatási hivatalok élére pedig nem címzetes államtitkárok kerültek, hanem helyettes államtitkárok.

Megítélésem szerint a köztársasági megbízotti illetékességi terület, a régió nem jelentett érdemi előrelépést az átfogó önkormányzati reform felé, talán az állami közigazgatási reform felé igen. Az önkormányzati régióknak ugyanis az az alapvető funkciójuk, hogy a kormányzati tevékenység decentralizálásához biztosítsanak megfelelő szervezeti, intézményes kereteket. Amíg a megyék esetében az alapvető probléma mindig az volt, hogy a járásokon keresztül vagy a járások nélkül, lényegében a községi, kisvárosi önkormányzatok tevékenységét kontrollálták a felügyeleti jog alapján vagy a gazdálkodási funkcióik ellátása kapcsán, addig a régiónak az az alapvető feladata, hogy kormányzati hatásköröket vegyen át, egyfajta helyi, regionális kormányszervezetként működjön. Ilyen értelemben tehát a regionalizmusra való áttérés nem egyszerűen az önkormányzati szisztéma reformját jelenti, hanem az egész magyar kormányzati rendszer átfogó továbbfejlesztését, azon az elvi alapon, hogy a nagytérségek önállóan dönthessenek területfejlesztési, gazdaságfejlesztési, oktatási, egészségügyi, szociális, környezetvédelmi és más hasonló kérdésekben, egyébként akár agrárpolitikai, agrárgazdasági kérdésekben is.

Ennek következtében a választott regionális önkormányzatok létrehozása nem a községi, a városi, általában a települési önkormányzatok jogosítványainak a csorbítását jelentené, hanem azt, hogy a kormányzat valóban közelebb kerüljön a választópolgárokhoz. Magyarországon egy ilyen reform azért is szükségesnek tűnik, mert Budapest az elmúlt 130-140 évben valóban túlzottan nagy meghatározó szerepet töltött be; szükséges, hogy regionális központok is kifejlődjenek, és ehhez teremtene megfelelő feltételeket a választott regionális önkormányzatok létrehozása. Ugyanakkor pedig Budapest Kelet-Közép-Európa centrumává válhatna, visszanyerné mindazokat a funkciókat, amelyeket úgymond, elvesztene azért, mert mellette még más decentrumok is létrejöttek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Wiener György képviselőtársam a tőle megszokott precizitással és jogszabályokra, valamint dátumokra való hivatkozással mintegy jogtörténeti fejtegetésbe kezdett. Én nem akarok ebbe teljes egészében belemenni, bár ez rendkívül érdekes, de azt hiszem, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, bár oda való kitekintésre mégis alkalmas.

Én természetesen nem azt mondtam, hogy a köztársasági megbízotti intézménnyel mintegy befejezést nyert volna a régiók megszervezése vagy akár a közigazgatási középszint megszervezése, én pusztán arra emlékeztettem az igen tisztelt képviselőket, hogy akkor igenis megindult egy szerves fejlődés, amely során végül is európai szinten megkívánható régiókká fejlődhettek volna a régiók. Akkor, abban a történelmi helyzetben, amikor kétségtelenül a megyéből és a főispánból kiindulva keveredtek erre az elképzelésre, valóban volt valamiféle kis, főleg belemagyarázott politikai színezete a köztársasági megbízottnak, de valóban volt a főispánnak is annak idején. De hát a magyar közigazgatás fejlődéséhez ez is hozzátartozott, de a valóságban politikai szerepe nem igazán volt, hanem az a szerepe volt, amit a jogszabályok előírtak, és ebben még csak igazi utasítási jelleg sem volt, hanem felhívások voltak. Mintegy 39 pontban lehetne összefoglalni a köztársasági megbízott feladat- és hatáskörét, amely régiós szintű volt, és itt ez a lényeg, ezért utaltam rá.

A régióknak, amit majd valóban el kell érnünk, ha az Európai Unió tagállamaihoz csatlakozunk, ma nemcsak közigazgatási egységnek kell lenniük, hanem olyan egységnek, amely valóban választott testülettel is rendelkezik, és az adott területre nézve rendeleteket, vagyis jogszabályokat alkothat - ez nem vitás. Ez a nyugati példákból levezethetően azért alakult így, főleg német példára, mert kis államok összetételéből jött létre Németország, ma is tartományok vannak Németországban, tehát ott könnyű volt arra az átállás. Nálunk a helyzet más volt, nálunk a megyerendszer ugyanezt jelentette, csak sokkal kisebb területen, hiszen a megyékben is hoztak az adott területre nézve kötelező érvényű rendeleteket - és ez helyes is -, csakhogy maga a megye, mint gazdasági, földrajzi és közigazgatási egység szűnt meg. Erre utaltam Trianon kapcsán, tehát igazán csak közigazgatási egységként maradtak meg, és olyan kicsi és zavaros területekké váltak, amelyek nem is alkalmasak erre a feladatra.

Mindennek az érdekes fejtegetésnek nincs igazán közvetlen köze ennek a területszervezési módosításnak a tárgyalásához - mert itt miről van szó? Eddig is volt egy eljárás, amit vázoltam, hogy ez az eljárás úgy kezdődik, hogy hoz a képviselő-testület egy határozatot, amelyben azt mondja, hogy kérjük ettől a megyétől egy más megyéhez történő csatolásunkat. Ezt a Belügyminisztérium felülvizsgálja; ma is felülvizsgálja, ma is pontosan meghatározza, megnézi a szükséges kapcsolódási pontokat az egészségügyi intézményekhez, a legkülönbözőbb szervezetekhez, hogy vajon hogyan lesznek a jövőben kielégítve az ott élő embereknek az ilyen jellegű igényei.

Erre utaltam az előző hozzászólásomban, hogy a képviselő-testület egy szűkebb társaság, s ez éppen tipikus népszavazási kérdés, hogy most egy község ide tartozzon vagy oda tartozzon. Az előttünk fekvő módosítás semmi másról nem szól, csak erről. (Dr. Kis Zoltán: Senki nem vitatja.) Az igaz, hogy ezzel az egész nagy téma, a magyar közigazgatás szervezése nincs megoldva, de ez nem is arra törekszik, hanem egyetlenegy eljárási kérdésnek a jobb formában történő megoldását javasolja, és ez a megoldás teljes mértékben elfogadható.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kontrát Károly államtitkár úr.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedje meg, tisztelt elnök úr, hogy én a jelenlegi napirendhez csatlakozva fejtsem ki a kormány álláspontját.

A kormány álláspontja az, hogy a kormány támogatja dr. Kovács Zoltán képviselő úr önálló indítványát, amely a területszervezési eljárásról szóló 1999. évi XLI. törvényt módosítaná, arra is tekintettel, hogy bár két év telt el a törvény hatálybalépése óta, az elmúlt két év tapasztalatai alapján mégis indokolt és célszerű ez a módosítás. Köszönjük a képviselő úrnak, hogy ezt az indítványt előterjesztette.

Engedje meg, elnök úr, hogy ezen túlmenően nagyon röviden reagáljak a tárgyhoz nem tartozó, de mégis elhangzott és a kormányt érintő megnyilvánulásokra.

Wiener György képviselő úr azt mondta, örül annak, hogy az önkormányzatokat érintő törvényjavaslat van a Ház előtt, ezt hiányolta korábban is. A képviselő úr valóban precíz, pontos ember, és nem is értem, miért kerülte el a figyelmét, hogy a Ház napirendjén szerepelt az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvény, amelyet a Ház elfogadott. Ami az Ötv.-módosítást illeti: napirenden szerepelt Latorcai János képviselő úr önálló indítványa Esztergom megyei jogú várossá nyilvánításáról, amely szintén Ötv.-t érintő indítvány volt.

 

 

(10.50)

 

Ami pedig magának az önkormányzati törvénynek a reformját illeti, illetőleg a módosítását, a Belügyminisztérium még 1999-ben az összeférhetetlenségi törvénnyel egyidejűleg hatpárti egyeztetést tartott az Ötv. módosításáról, és az MSZP teljes mértékben elzárkózott az elől, hogy ezt a parlament elé terjesszük, illetőleg pontosabban ennek a támogatásától. Önnek nem kell elmondani, hogy az Ötv. kétharmados törvény, és a jelenlegi parlamenti erőviszonyok nem tették volna lehetővé, hogy eredményesen a Ház elé terjesszük ezt a módosítást.

Ami pedig a közigazgatás reformját illeti, a kormány dolgozik ezen. Az Ötv.-t illetően az elmúlt egy esztendőben önkormányzati tisztségviselők, polgármesterek, alpolgármesterek, köztisztviselők részére hetven helyszínen lefolytatott egyeztetés és fórum zajlott le, ami az önkormányzatokat érintő szabályozások és nem csak az önkormányzati törvény reformját készíti elő. Ennek a tapasztalatai alapján a Belügyminisztériumban megindult a munka az Ötv.-t érintő módosításokról, de nemcsak erről, hanem az eljárási törvényről, a területszervezési eljárásról szóló törvényről, a választási törvényről és egyéb, a közigazgatás reformját érintő törvényekről is.

Ami pedig már meg is született és nagyon fontos a közigazgatás eredményes és hatékony működését illetően, az az, hogy a parlament az idén nyáron fogadta el a köztisztviselői életpályatörvényt, mert úgy gondoljuk, hogy hatékony, eredményes, a kor kihívásainak megfelelő közigazgatást úgy lehet működtetni, ha ott a köztisztviselők megfelelő illetménnyel, megfelelő életpályaprogrammal, életpálya-lehetőséggel rendelkeznek, a szükséges technikai feltételeket biztosítjuk, és természetesen az eljárási szabályokat is meg kell alkotni.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a legjobb úton haladunk afelé, hogy ezek a reformjavaslatok elkészüljenek, és a 2002. év őszi ülésszakán vagy azt követően a Ház elé kerüljenek tárgyalásra. Abban bízom - hiszen ez az egész ország érdekeit szolgálja -, hogy a szükséges többség létrejöhet e fontos törvényjavaslatok támogatása mellett.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Wiener György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Személyes érintettség miatt vagyok kénytelen nagyon röviden reflektálni Kontrát Károly politikai államtitkár úr felszólalására.

Természetesen nem kerülte el a figyelmemet az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvény vitája, melyben magam is részt vettem. Nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy 2000-ben módosult a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvény is. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy Latorcai János képviselőtársam benyújtott egy törvényjavaslatot.

Én nem általában utaltam az önkormányzati szférát érintő törvényjavaslatokra, hanem azokra a témakörökre hivatkoztam, amelyek az 1052/1999. (V.21.) számú kormányhatározatban szerepeltek, s amelyek alapvetően érintenék a magyar önkormányzati és államigazgatási szisztémát. Ezen belül is különösen azokra a megfogalmazásokra gondoltam, amelyek a regionális önkormányzatok létrehozásával voltak kapcsolatosak, pontosabban fogalmazva a határozat azt mondta ki, hogy meg kell vizsgálni ezen regionális önkormányzati szisztéma bevezetésének a lehetőségét.

Erről a kérdéskörről egyébként 1998 novemberében, éppen három évvel ezelőtt a magyar sajtóban számtalan írás jelent meg, így különösen Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter nyilatkozott több alkalommal arról, hogy Magyarországon át kell térni a regionális önkormányzati szisztémára. Amikor bizonyos elmaradásokra utaltam, akkor erre próbáltam felhívni a figyelmet.

Értékelem azokat a törvényeket, amelyeket tavaly egyébként az MSZP tevőleges támogatásával az Országgyűlés megalkotott - erre a tevőleges támogatásra azért is szükség volt, mert az önkormányzati képviselők jogállásáról, összeférhetetlenségéről szóló törvény kétharmados volt -, azonban mindezek a fontos törvények nem feledtethetik azt, hogy itt van egy bizonyos késedelem az önkormányzati és az államigazgatási rendszer reformjának egészét tekintve.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Miután több felszólaló nem jelentkezett, megadom a szót Kovács Zoltán úrnak, aki reflektálni kíván a vitában elhangzottakra.

 

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Először is szeretném megköszönni az elismerő szavakat az önálló képviselői indítványommal kapcsolatosan.

Örülök annak, hogy a többség egyetértett abban, hogy ez egy olyan hiánypótló önálló indítvány, amelyre szükség van. Olybá tűnik, hogy ezzel a képviselői önálló indítvánnyal, ahogy szokták mondani, belecsaptam a nullás lisztbe, mert aztán ennél sokkal szélesebb hullámokat vetett ez a törvényjavaslat, mint amit valójában én benyújtottam.

Az elején azt szeretném tisztázni, hogy ma még, amiről többen is szóltak, erről a széles körről nem folyik vita a parlamentben, törvényjavaslat sincs benyújtva, de addig is szükséges a helyzetet rendezni. Pont azért, mert az elmúlt két év tapasztalatai azt bizonyították, hogy ez a helyzet rendezetlen, és ebben van a legtöbb olyan jellegű kérés a Magyar Országgyűlés felé, amelyet a Magyar Országgyűlés úgy dönt el, hogy nincs adott esetben olyan kellő információja, mint ami itt az 1. §-ban megfogalmazódik, hogy honnét kell információt szerezni. Teszi és tette ezt azért, mert abban egyetértett a parlament nagy többséggel, hogy az önkormányzati önrendelkezési jogot előtérbe helyezte. De van az államnak is egy bizonyos önrendelkezési joga, amelyet figyelembe kell venni ezekben a kérdéskörökben.

Konkrétan reagálnék a felvetésekre. Ma már elmondható az, Kis Zoltán képviselőtársam és más is említette, hogy a kistérségek sok tekintetben átnyúlnak a megyehatárokon, nem zárulnak le. Ma már a kistérségek egy olyan alapvető szervezési formát jelentenek, amelynek az igazgatási oldala is megjelenik. Gondoljunk csak az okmányirodákra, a gyámhivatalokra, az építésügyi hivatalokra, amiről - ha jól emlékszem - Szentgyörgyvölgyi Péter vagy talán Gyimóthy Géza is beszélt, hogy nem kell a régióközpontokba menni, hanem a helyi közszolgáltatásokat, úgymond, egy napi járásra megtalálják megfelelő szakmai színvonalon.

Egy tévedését szeretném kiigazítani Gyimóthy Géza képviselőtársamnak: nem Pápa és Győr között fogynak a községek, hanem Zirc és Győr között. Pont az a tapasztalat indított engem arra, hogy benyújtsam ezt az önálló képviselői indítványt, hogy a Pápa térségében lévő Malomsok, illetve a Komárom-Esztergom megyében lévő Dömös településeken nem a testület döntött, hanem maga a nép népszavazás útján, és ott maradtak, nem mentek el a másik megyéhez. Ahol viszont négy-öt-hat képviselő minősített többséggel döntött, ott minden esetben az Országgyűlés akceptálta ezt a döntést. Malomsok esetében például a képviselő-testület, miután meghozta a döntést, hogy kéri a Győr-Moson-Sopron megyébe való átcsatlakozását, miután a népszavazás megtörtént, ezt követően visszavonta az Országgyűlés elé terjesztett kérelmét.

Ez a dolog lényege, és ezért mondtam, hogy ezt addig mindenképpen rendezni kell, amíg aztán a régiókról, a kistérségekről és ezekről a nagy kérdésekről, amelyekről Kis Zoltán, Wiener képviselő úr és az államtitkár úr is beszélt, nem születik törvényjavaslat. Ezt pedig gondoljuk végig: a következő ciklus egyik legsúlyosabb, legfajsúlyosabb kérdése lesz, és lehet, hogy majd 2006-tól lépnek életbe ezek a szabályok. Addig öt év van hátra, addig feltétlenül rendezni kell a témát. Ezért kérem a képviselőtársak segítségét, hogy addig se legyen, úgymond, ebek harmincadján ez a két kérdéskör.

Wiener György képviselőtársam hivatkozott az 1. § kapcsán, hogy lehetne pontosítani. Nagyon szívesen veszek minden pontosító indítványt, de az Ötv. 8. § (4) bekezdése az alapellátási szükségletekről szól, az (1) bekezdés pedig az egyéb közszolgáltatásokat írja le, tehát abból ki lehet emelni azt, hogy mi szükséges az információkhoz. Úgy hiszem, hogy ha ez további pontosításra kerül, az csak javítja ezt a javaslatot. Tehát én a magam részéről ezt be tudom fogadni.

Ami pedig a közigazgatási hivatalt illeti, konkrét kérdésként jelent meg, hogy fogja össze ezt a rendszert: itt az a két elv ütközhet, tisztelt képviselőtársak, hogy a közigazgatási hivatal kormányhivatal. Ebben az esetben a népszavazás és ezeknek a kérdéseknek az eldöntése nehogy a népszuverenitásnak ezt az oldalát sértse, hogy a kormányhivatal, úgymond, tájékoztatja a lakosságot, és ez bizonyos esetekben ellenérzést válthat ki.

 

 

(11.00)

 

Szerezze be akár maga az önkormányzat is, ennek az eljárási részét ki kell dolgozni. Egyébként azzal is egyetértek a magam részéről, hogy lehet ebben pontosítást eszközölni.

Ami még kérdésként felmerült: Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársunk az egykori köztársasági megbízotti rendszerről szólt, amely egy más régióbeosztást követelt, mint ami jelenleg a statisztikai, területfejlesztési régiók kérdéséről szól. Nyilvánvaló, hogy végig kell gondolni, jó-e a mai régióbeosztás, mit kell majd ezzel tenni, és ez milyen módon kapcsolódik az európai uniós csatlakozásunkhoz, hogy politikai régiót is jelent-e majdan, valamint ennek a választójogi törvényre gyakorolt hatását is végig kell gondolni. Ezekben dönteni is kell, hogy 2006-ban ilyen módon álljon fel az új magyar közigazgatási rendszer.

Aztán arról már igazán nem is akarok beszélni, hogy teljesen szét kell választani szerintem ennek a rendszernek a végleges felállításánál az állami feladatokat és az önkormányzati feladatokat.

Amennyiben konkrétan, megfoghatóan szétválasztásra kerülnek, akkor ennek a finanszírozási rendszerét is meg kell alkotni, hogy az állami feladatot az állam finanszírozza, ami pedig önkormányzati és önkormányzaton belül önként vállalt feladat, azt a helyi önkormányzat, illetve a területi önkormányzatok finanszírozzák.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kérdés merült még fel, Gyimóthy Géza vetette fel, hogy elvonnánk vagy szigorítanánk az átlépő települések feladatait ezzel. Nem szigorítanánk, mert nem ők döntenek erről a kérdésről, s az indítvány alapján, ha ez elfogadásra kerül, a jövőben sem, meg most sem ők fognak dönteni róla, hanem maga az Országgyűlés. Ez azt a célt szolgálja, hogy egyrészt a lakosság a közvetlen demokráciával úgy terjeszthesse föl a kérelmét, hogy egy népszavazás van mögötte. Másrészt abban az esetben pedig, amikor az Országgyűlés szeretné látni a közszolgáltatások tekintetében az igazgatási rendszert, hogy az illetékességet illetően ott dolgozó állami szervezeteknek milyen költségbe kerül ez, akkor jobb helyzetben, pontosabb információk alapján hozhatja meg a döntését.

Kérem a képviselőtársakat, hogy erre az átmeneti időszakra is, hogy ne maradjon lyuk ezen a törvényen, támogassák a kétharmados részeket, illetve magát az önálló képviselői indítványomat is. Megköszönöm értékes gondolataikat és elismerő szavaikat.

Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom.

Soron következik a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5262. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/5262/58. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, van-e kijelölt bizottsági előadójuk. (Senki sem jelentkezik.) Nincsen.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a hétfői napon már döntöttünk a részletes vita szerkezetéről. A részletes vita szerkezetét is tartalmazó felszólalói névjegyzéket kézhez kapták azok a képviselők, akik módosító javaslatokat nyújtottak be. Kérem önöket, hogy a részletes vitában kizárólag a módosító javaslatok indoklása hangozzék el.

Tájékoztatom önöket, hogy az ajánlás 1. pontjáról nem nyílik meg a vita, mert az nem felel meg a Házszabály rendelkezéseinek.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát, az ajánlás 6-32. pontjai, továbbá az ezekkel összefüggő 2., 4., 34., 35., 37., 38., 58., 60. és 70-76. pontjai szerint. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Megadom a szót Gráf József úrnak, az MSZP képviselőjének.

 




Felszólalások:   33-87   87-111   111-168      Ülésnap adatai