Felszólalás adatai

Megmondom őszintén, a válaszra azért kíváncsi vagyok, majd remélem, államtitkár úr azért ad egy választ az időzítéssel kapcsolatban. Hozzáteszem, az indokolásban nincs, de ezt már megszoktuk, az indokolás nem szokta az ilyen apró részletekkel fárasztani a megfáradt parlamenti képviselőt. Nyilván nekünk valahogy ki kell találni, ezek szerint, valahogy a sorok között olvasva, hogy mi az igazi ok, mi az igazi ösztönzés. Hát én megpróbálom kitalálni, engedelmével.

Ugyanis február 6-án, csütörtökön az Országgyűlés napirendjén egymás után szerepel ez a javaslat, a kollektív befektetési formákról szóló javaslat, utána a bizalmi vagyonkezelőkről szóló javaslatnak a módosító javaslatai. Tehát megvárták, most már én kitalálom, a bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény módosító javaslatainak a döntését, megvárták ezzel a bizonyos kollektív befektetési formákról szóló javaslattal. Mi a dolog lényege? Megpróbálom nagyon leegyszerűsítetten mondani. Lehet, hogy kicsit - hogy mondjam? - túlzottan is karcos lesz ez a megfogalmazás: arról van szó, hogy az elmúlt 23 vagy 24 év során eredeti tőkefelhalmozás útján szerzett, mondjuk így finoman, durvábban: elrabolt, elorozott, felhalmozott vagyont most kifinomult technikákkal, külföldről jövő tapasztalatok igénybevételével lényegében magas szinten fialtatják, hasznosítják azok, akik ennek a bizonyos újraelosztásnak a nyertesei voltak. Körülbelül erről szól a történet. Aki a névsorra kíváncsi, üsse fel Magyarország első 100 leggazdagabb emberét tartalmazó kiadványt, majd folytassa a sort a második százzal, és így tovább, majd persze folytassuk a sort azokkal, akik nincsenek benn az első százban, mert esetleg, mondjuk, úgy gondolják, hogy nem is kéne megmutogatni azt a vagyont, amit felhalmoztak.

Ugye ez egy komplex törvénycsomag, saláta, ahogy szoktuk mondani. Ugye, hát ezt a jogalkotási törvény természetesen nem igazán szereti, még az önök jogalkotási törvénye sem támogatja ezt a fajta törvényalkotási metódust. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénybe is így belepiszkálnak, ráadásul óriási vitákat váltott ki európai színtéren, támadták ezzel önöket. Megmondom őszintén, hogy Magyarországot védtem az Európa Tanácsban minden alkalommal, még ezért a törvényért is kvázi én tartottam ott kinn a hátamat, de a lényeg az, hogy most megint hozzányúlkálnak.

Megmondom őszintén, hogy a befektetés mint úgymond fogalom, nem egy ártalmas dolog. Nyilván nehogy félreértse valaki. Tehát nem arról van szó, hogy most valamifajta, tényleg túlhajtott antikapitalista hőzöngésről lenne szó. Nyilván kellenek ezek a különböző formák, de miért kell most egy újat kitalálni? Mitől jobb, mitől lesz jobb? Nem adnak választ, azt mondják, hogy van egy európai uniós irányelv, ezt át kell ültetni, de rossz ez az élet, istenem, át kell ültetnünk. Mondják már meg, hogy elvégezték azt a vizsgálatot, hogy mint tudjuk, minden irányelv átültetése esetén van egy mozgástere a tagállamoknak, hogy szűken, tágan, közepesen, milyen terjedelemben kívánják befogadni vagy átültetni ezt a javaslatot. Óriási csaták zajlanak, megmondom őszintén, az Európai Parlament például holnap fog szavazni arról a jelentésről, amely értékeli a korábbi évek jogalkotási és törvényátültetési gyakorlatát a tagállamokban, és azt állapítja meg ez a jelentés többek között, hogy itt a tagállamok többsége nagyon keményen védi a nemzet érdekeit, és renitenskedik folyamatosan, tehát nem azzal véteti észre magát, hogy hanyatt-homlok megpróbál átültetni irányelveket, hanem kivárnak, ehhez taktikáznak. Addig, amíg be nem ültetik a nemkívánatos vagy nem szimpatikus irányelvet, addig megalkotnak gyorsan egy olyan saját nemzeti jogszabályt, amellyel azt a védett területet, mondjuk, körbebástyázzák. Nagyon megy itt a macska-egér játék, több száz, több ezer kötelezettségszegési eljárás van folyamatban, mindig ilyen szitokszóként hangzik el, hogy mert, ha Magyarország nem viselkedik jól, akkor kötelezettségszegési eljárás indul. És akkor mi van? Gyakorlatilag körülbelül ezt mondják a németek, franciák, olaszok, minden magára adó tagállam ezt mondja, és teljesen jogosan mondják. Tehát bocsánat, nem érv az, elnézést kérek, nem érv az ma már, hogy mert ez egy irányelv, amit át kell ültetni. Tehát tessék mondani három-négy nagyon meggyőző érvet, de egy is elég, hozzáteszem, ha egy meggyőző érv van, hogy miért kell ennek most így a Ház elé kerülni.

Tehát én a bizalmi vagyonkezelőkről szóló törvény kapcsán elmondtam már azokat az aggályokat, amiket most nem ismétlek meg. Én ugyanezeket fennforogni érzem. Itt egyszerűen teret nyitnak olyan pénzügyi alapoknak, olyan külföldi, most nyilván találjuk ki együtt, hát nyilván külföldi pénzügyi alapokról van szó, amelyek most Magyarországot mintegy új fejezetbe érkezett olyan területnek tekintik, amely országban itt most valamifajta virágzása lehet esetleg az újabb típusú befektetéseknek, miután a kivérzés állapotába kerülnek az emberek. Devizahitel miatt lakásaik elúsznak, elúsznak sok esetben a földek, azok a féltett vagyontárgyak, amelyekre tulajdonképpen a kisközösségek és az egyéni és a közösségi megmaradás építhetők.

Mindezek nem jó dolgok, tehát én megmondom őszintén, hogy amellett, hogy lehet, hogy ez egy kötelezettség, még azt sem látom, hogy milyen terjedelemben ültetik át. Tehát egy szűk, nemzetvédő szemléletű átültetés ez, vagy egy teljesen önfeladó átültetés? Nem kapunk választ az indokolásból. Tehát én ilyen felvezetők után gyakorlatilag éppen ezért csak annyit tudok kinyilvánítani, hogy ilyen típusú törvényjavaslat nem tarthat számot, legalábbis az én támogatásomra semmilyen körülmények között.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)