Készült: 2020.08.05.21:52:00 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

104. ülésnap (1999.12.01.), 200. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth Zsolt (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:15


Felszólalások:  Előző  200  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szinte hihetetlen érzés, hogy eljött ez a pillanat is. Hozzászólásomban egyetlenegy mondatot engedjenek meg, tekintettel arra, hogy kétpercesekkel kezdtük, egy kicsit át kell szabnom a felszólalásomat. Az önálló orvosi tevékenységre vonatkozó jogot értelemszerűen csak orvos kaphatja meg. Az Európai Unióban pedig olyan gyakorlat sehol nincs, ahol ezt a jogot nem orvosnak adnák meg. Egyszerűen nem is értem, hogy miről beszélt az előbb a képviselő úr. Tényleg nem lehet érteni!

Az önálló orvosi tevékenységről. - Ez az a törvényjavaslat, amely számomra meglepő módon hihetetlen nagy vitát vált ki a pártok között. Holott a törvényjavaslat egyszerű, világos és meglehetősen jól érthető, pont az egyszerűsége miatt. Éppen ezért engedjék meg, hogy néhány pontba szedve végigszaladjak azon, hogy mit jelent az önállóság - ahogy ez a törvény betűjében írva van - az orvosok számára; aztán azon, hogy mi is az a praxisjog; mit jelent ez a praxisjog a szereplőknek; az ellátásra milyen garanciák vannak; mibe kerül, és végezetül arról, hogy a szakmai szervezetekkel milyen egyeztetés folyt.

Az orvosok számára az önállóság évezredek óta - bármennyire is furcsának fog tűnni - szakmaiságában adott, azon egyszerű oknál fogva, hogy a több ezer év alatt fölhalmozott tudás, ami az orvostársadalomban, az orvosokban testesül meg világszerte, abban az értelemben önálló, hogy senki más efölött szakmai kontrollt gyakorolni nem tud, kizárólag az orvosok, hiszen ők azok, akik ismerik ezeket a területeket. Hiszen aki nem ért hozzá, aki nem tanulta, aki nem tudja a fölhalmozott tudást, az ezt nem is tudja ellenőrizni. Ez az önállósága az orvosoknak mindig is megvolt.

Azokban az országokban, a világnak azon részein, ahol nálunk szerencsésebb történelmi szituációkban fejlődhettek az utóbbi évtizedekben, ott viszont kialakult az, hogy ezt az önállóságot a gazdasági függetlenségben, az egzisztenciális függetlenségben is elismerik. És ez nem más, mint a társadalmak értékítélete, az az értékítélet, amit a társadalom hoz meg. A törvényalkotásnak jelen esetben semmi más dolga nincs, mint ezt az értékítéletet fölismerni, ezt az igényt megérteni, és ezt követően a törvényekben kodifikálni és létrehozni. Így elérkezünk ahhoz, hogy mi a praxisjog. Ez a praxisjog, uraim! Az a tudás, ami itt fölhalmozódott, az az önállóság, ami itt fölhalmozódott, konkrétan megfogalmazva pedig azt lehet értékké tenni és annak... - hangsúlyozom, az értéket nem mi hoztuk létre, az értéket a társadalom hozta létre és ez a szakma hozta létre azzal, amit fölhalmozott az évezredek alatt a tudása folytán, és amelyet képvisel és gyakorol, és amelyre a társadalomnak alapvető szüksége van mindenütt a világon.

Ez az az érték, amit mi most meg kívánunk jeleníteni, ez pedig nem mástól függ, mint a betegek választásától, a betegek értékválasztásától, és véleményünk szerint a betegek egy-egy orvosra lebontva is ki tudják nyilvánítani, el tudják dönteni, hogy ki az az orvos, aki számukra megfelel, ki az az orvos, akiben ők bíznak, akiknek a legnagyobb kiszolgáltatottságban átadják a saját testüket kezelésre, gyógyításra. Ezt a betegek meg tudják tenni. Ennek a megjelenése az a praxisjog, amit most mi megteszünk, és jogilag ez úgy néz ki, hogy az önálló orvosi tevékenységről szóló működtetési jogot fogják az orvosok megkapni.

Mit jelent ez a szereplőknek? Nézzük meg, hogy miért jó ez a betegnek! Azért jó a betegnek, mert az ő döntése, az ő választása az orvos praxisának az értékét alapvetően befolyásolja. Az ő elégedettsége az, amin el fog dőlni, hogy ez a praxis mennyit is fog érni akkor, amikor eladásra kerül vagy öröklésre kerül, amikor az orvos a tevékenységét befejezi, amikor ettől megválik. Ez gyakorlatilag azt jelenti a betegek számára, hogy az orvos érdekelt abban, hogy az ő rendelője tiszta legyen, érdekelt lesz abban, hogy az ő asszisztensei kedvesek legyenek a beteggel, érdekelt lesz abban, hogy olyan környezetet teremtsen, ahova a beteg szívesebben megy el. Tegyük hozzá: alapvetően senki sem jár szívesen orvoshoz, hiszen nem jó betegnek lenni. Ezt mindnyájan tudjuk.

(13.00)

Miért jó az orvosoknak? És még egy kérdést kell feltenni: mely orvosoknak jó? Hiszen mindig azt az ellenérvet kapjuk, hogy megosztja az orvostársadalmat. Miért jó az orvosoknak? Nézzük meg a rendszerben szereplő orvosokat, háziorvosokat, gyermekorvosokat, fogorvosokat!

Világos, hogy számukra biztonságot jelent. Azt az egzisztenciális biztonságot jelenti, amit szerintem a szakma a több ezer éves tudása révén igenis megérdemel, és amit - már mondtam ezt - a nálunk szerencsésebb fejlődésben részesülő országokban meg is adnak a számukra. Jelenti ez az orvosoknak azt, hogy amikor a szakmájuktól megválnak, a tevékenységüket abbahagyják, a pályájuk vége felé szerencsés esetben nyugdíjba vonulnak, szerencsétlenebb esetben olyan betegség áldozatai lesznek, amely miatt nem tudják tovább folytatni a tevékenységüket, vagy esetleg meghalnak, abban az esetben ez az érték megjelenik, és aki nyugdíjba vonul, annak a tisztességes visszavonulás feltételeit, lehetőségeit megteremti. Aki pedig más okok miatt száll ki ebből a tevékenységből, ott vagy a hátrahagyottaknak, a családnak jelent garanciát, biztonságot, vagy a betegség elviseléséhez jelent egyfajta anyagi könnyebbséget és szintén a család biztonságát.

Az orvostársadalom más részéhez tartoznak azok az orvosok, akik ma ebből kimaradnak, a szakellátásban részt vevők, a kórházi orvosok. Valóban így igaz, nekik ettől a javaslattól nem lesz jobb. De kérdezem én, indok-e ez arra, hogy azoknak ne javítsunk a helyzetén, akiknek a helyzetén képesek vagyunk javítani. Meggyőződésem, hogy ez arra nem indok. Azt pedig tovább kell vizsgálni, hogy a szakellátásban hogyan lehet megteremteni egy hasonló privatizáció vagy egy hasonló önálló orvosi tevékenység jogát. Ezen dolgozunk, és szándékaink szerint ezt meg is valósítjuk. Továbbá azon is gondolkodni kell, hogy a fekvőbeteg-intézetben dolgozó orvos kollegáinknak hogyan tudjuk ugyanezt a biztonságot megadni. Ez is az Országgyűlés napirendjére kerülhet a közeljövőben, a szakértői munkák folynak, a terveink és szándékaink erre is kiterjednek.

Miért jó ez a finanszírozásnak? - teszik fel a kérdést. Az alapellátás finanszírozása a legolcsóbb az egészségügy területén. Amennyiben itt történik a betegellátás zöme, ráadásul a betegek megelégedésére, ez a finanszírozónak a legolcsóbb megoldás. Azt hiszem, megint elég egyértelmű, hogy ez miért jó. Az az orvos, aki birtokosa a praxisának, abban érdekelt, hogy minél több elégedett páciense legyen, minél több elégedett ember éljen abban a körzetben, ahol ő felelős az emberek egészségéért. Tehát ösztönzi az orvost a gondozásra, az igazi családi orvoslásra.

Mibe kerül? - teszik fel a kérdést. Ez jelen pillanatban egy döntésbe kerül. Mint mondtam, az értéket a társadalom teremtette meg, nekünk semmi más dolgunk nincs, mint felismerni és törvényben kodifikálni, ez nem kerül pénzbe, uraim, akárki akárhonnan is próbálja megmagyarázni!

Legvégül a szakmai szervezetekről és az egyeztetésről. A szakmai szervezetekkel hosszas egyeztetést folytattunk - és itt egy több órás vita erről szólt - egy olyan törvényjavaslatról, amely ennél többet adna át az alapellátásban dolgozó orvosoknak, de ehhez, mint mondtam, kétharmados módosító javaslatokra is szükség van, ehhez kétharmados támogatásra is szükség van. A szakmai egyeztetés során egyértelművé és világossá vált, hogy ennek a kétharmadnak a megszerzése majdhogynem lehetetlen. Ennek ellenére, amikor ezzel a problémával szembesültünk, úgy döntöttünk, hogy az egyszerűbb javaslatot, amelyhez nem kell ezt a kétharmadot megszerezni, nyújtjuk be a parlament elé. Egyúttal ekkor érkezett egy tárgyalási ajánlat a Szocialista Párt részéről, hogy egyeztessünk a törvényjavaslatról. Megragadva az alkalmat elővettük azokat a munkákat, amelyeket korábban készítettük, és átadtuk a Szocialista Pártnak, átadtuk a Szabad Demokraták Szövetségének és természetesen a MIÉP-nek is mint ellenzéki pártoknak, hogy akkor erről vitatkozzunk, ha már ők azt mondják, hogy elkezdték a hatpárti egyeztetést.

Így kerültek elő a kétharmados módosító javaslatok, így került elő az, hogy egy, a jelenlegi benyújtott törvényjavaslaton túlmutató, szerintünk az egészségügy szempontjából alapvető fontosságú módosítókról is tárgyaltunk hatpárti egyeztetésen. Az érdekszövetségek, amiről Keller képviselő úr szólt, az eredeti javaslatot ismerték. Ehhez képest annak egy szűkített változata az a négy paragrafus, amit benyújtottunk, de természetesen, ha az egész halmazt vesszük (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), annak részhalmazát, elemét is ismerik az érdekképviseletek. Tehát semmi olyan új nem került ide, amiről ők ne tudnának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  200  Következő    Ülésnap adatai