Készült: 2021.07.28.17:53:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (2015.06.12.), 16. felszólalás
Felszólaló Dr. Trócsányi László
Beosztás igazságügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:14


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Miután el kell mennem, szerettem volna azért szót kérni, mert így tartom tisztességesnek, hogy tudjak reagálni az elhangzottakra.

Azt gondolom, hogy az igazságügyi miniszter nyilván a végrehajtó hatalom része, tehát ebből a felelősségből kell gondolkodnia, de egyet tudok mondani, hogy a felelősség elől az igazságügyi miniszter nem tud kitérni, tehát amikor arról van szó, hogy ez a rendszer hogyan fog működni, akkor bizony az igazságügyi minisztert lehet megkérdezni, hogy mit tett, miért tette, és az ő felelőssége, interpellálhatósága, úgy gondolom, egyértelmű. Amennyiben az OBH-hoz kerülne ez a rendszer, akkor az interpellálhatósága is igazából megkérdőjelezhető lenne.

Természetesen ez egy nagyon nehéz kérdés, hogy milyen rendszer a jó rendszer. Most nem akarok itt egy jog-összehasonlítást végezni, mert különböző rendszerek működnek Európában, tehát létezik egy latin rendszer, létezik a német rendszer. Magyarországon hoztunk egy döntést ’94-ben; teljesen egyetértek Schiffer Andrással abban, hogy ’94-ben az a rendszer, amit akkor hoztunk, az akkori környezetnek, a „mindent privatizálunk, mindent eladunk, mert nem jó gazda az állam”, s a többi, annak megfelelt. Az valószínűleg igaz ‑ hozzá kell tennem ‑, hogy az állami végrehajtás nem volt hatékony, nem volt megfelelő. Nem akarok az indokaiba belemenni, a Kádár-rendszernek a kis stiklijeibe és a különböző, ha szabad így mondanom, munkamódszerekbe, és valószínűleg ez az állami cucc ‑ már elnézést, hogy ezt a kifejezést használom ‑ valószínűleg nem volt jó, tehát a ’94-es döntést akár meg is indokolhatjuk, hogy miért volt ilyenre szükség.

De egy biztos, hogy ’94-ben azt a hibát elkövettük ‑ és önkritikusnak kell lenni ‑, hogy azt gondoltuk, az igazságügy-miniszternek ugyanolyan felügyeletet kell adni, mint az ügyvédi kamarák szabályzata fölötti ellenőrzés. Tehát az igazságügy-miniszter ellenőrzi a szabályzatok törvényességét, és ez tulajdonképpen eleget is tett ennek a dolognak. Azt gondolom, hogy koncepcionális hibát követtünk el, azt a hibát, hogy rendben van, hogy magánosítunk, mert ez még korszellem is volt, viszont az állam nem vonulhatott volna ki az ellenőrzésből, abból az ellenőrzésből, ami abból származik, hogy állami feladat a végrehajtás, akár az állam is elláthatná ‑ én ezzel teljesen egyetértek. De azt is hozzá kell tenni, hogy azzal nézzünk szembe, hogy ha ezt most államosította volna az igazságügy-miniszter, egy hónap múlva azt a kérdést kapnám, miért omlott össze a végrehajtás, hiszen gyakorlatilag nincsen végrehajtó, akik csinálják, nem értenek hozzá, teljesen új kell. Kérem szépen, ki kell indulni abból, ami van, a jelenlegi rendszerből, és ebből kell nekem főzni. Na most, ebből hogy tudok főzni? Oly módon tudok főzni felelősen, hogy átveszem a felügyeletet. Óriási felelősséget is vállalt ezzel az igazságügy-miniszter, nem én feltétlenül, a mindenkori igazságügy-miniszterre egy óriási felelősséget hárítunk, hiszen ő lesz az interpellálható, azaz mi miért történik.

Innentől kezdve az irodavizsgálatot átveszi az igazságügy-miniszter által kinevezett vezető, és az irodavizsgálatnál van az ügyelosztás, az ügynyilvántartás és az összes napi teendők ellenőrzése, ide kell egy apparátust létrehozni, amely kvázi kontrollálja a végrehajtót. Egy a lényeg, hogy a végrehajtónak éreznie kell, hogy az állam a nyakában van, és abban az esetben, ha ezt nem megfelelően végzi, akkor nem hét évet kell várni, hanem korábban is el lehet tőle búcsúzni. Tehát amennyiben tudjuk neki ezt a dolgot biztosítani, akkor kettős rendszert tudunk igazából megvalósítani. Egyrészről azt, hogy a végrehajtóknak kötelességük legyen egy empátiát tanúsítani az adósok irányában, mert ez alapvető társadalmi elvárás, én magam is egyetértek; ugyanakkor a végrehajtásnak hatékonynak is kell lennie, hiszen aki mégis hitelező, és szeretne a pénzéhez hozzájutni, annak meg az az érdeke, hogy kapja meg a pénzt. Tehát kettős rendszerben kell gondolkodnom, hogy empatikus is legyen egyszerre egy végrehajtás, kettő, hogy hatékony is legyen. Ebben a keretrendszerben kell biztosítani azt, hogy ez a rendszer működjön.

(9.30)

Az álláspontom és a hitem, meggyőződésem szerint, szerintem ez a rendszer, amit megcsináltunk, egy olyan rendszer, amely az államra nagy feladatot hárít, nagy felelősséget is, ugyanakkor a végrehajtók számára pedig ott van Damoklész kardja, hogy kérem szépen, hogyan kell működni.

Ami meg a díjakat illeti, teljesen egyetértek Staudt képviselő úrral, és magam is mindvégig ezt mondtam egyébként, hogy az ne fordulhasson elő Magyarországon, hogy valaki amiatt nem tud gyakorlatilag végrehajtást megindítani, mert nincs rá pénze. Személyes költségmentességet tud kapni a bíróságnál, de a végrehajtásnál nem tud. Ezért volt fontos, hogy a végrehajtási rendszerben maradjon ez a bizonyos összeg, de az elköltése fölött legyen egy kontrollunk, hozzunk létre egy alapot benne, amelyik azt mondja, hogy kérem szépen, lehet kérelemmel fordulni azért, ha valaki nem tudja megindítani, de például gyermektartásdíjnál, amire a napi megélhetéséhez van szükség, ott igenis hozzá kell jutnia ehhez az összeghez. Ezt a felelősséget is gyakorlatilag az állam veszi át.

Tehát azt gondolom, az állam, illetőleg az Igazságügyi Minisztérium számos olyan lépést tesz, amely, hozzá kell tenni, számára is egy tanulást jelent, hisz ezeket a munkákat el kell végezni, meg kell csinálni, embereket kell kiképezni. Fontosnak tartom a végrehajtók képzését és továbbképzését ‑ amelyben nemcsak etikát, hanem a szakmát is kell tanítani ‑, a kreditrendszer bevezetését, tehát olyan dolgokat, amikor azt mondhatjuk, hogy ez professzionális.

Én hiszek abban, hogy az emberek igenis partnerek akarnak lenni, és nem feltételezem azt valakiről eleve, hogy gengszter. Én azt gondolom, hogy ha ő a hozzáállásban azt látja, hogy én komolyan állok hozzá és elvárásaim vannak, abban a percben megváltozik. Amikor az állam kivonul és nem figyel oda, akkor a másik is olyan, amilyen tud lenni, hisz nem figyelnek rá. Abban az esetben, ha odafigyelek valamire, és kialakítok egy szervezetet, amely megfelelő partnerséget is tud ajánlani, az emberek megváltoznak; én legalábbis ebben hiszek, és azt gondolom, ezért is tettük le ezt a javaslatot, amit lehet hibridnek nevezni, ettől függetlenül vegyes rendszer. Ilyen vegyes rendszer sokfajta van, sokfajta vegyes rendszert ismerünk Európában. Próbáljuk meg! Én hiszek abban, az igazságügyi miniszter a felelősséget szokta vállalni.

Ami pedig az egyeztetést vagy tájékoztatást illeti, ebbe nem kívánok belemenni, ez nem az én szintem. Azt gondolom inkább, hogy minden jó javaslatot szívesen szoktam látni, nem szoktam elzárkózni soha semmilyen jó javaslat megfontolásától, bárkitől is érkezik az. Azt gondolom, ez egy kötelessége egy miniszternek.

Amit viszont hozzá kell tenni, nekem ez nemcsak a kétharmados törvényeknél, hanem a sima törvényeknél is ugyanígy fennáll. Ez egy sima törvény, és úgy gondolom, hogy egy olyan kérdésről van szó, amely nemcsak engem érint, hanem mindenkit érint, és mindenkinek felelőssége az, hogy eljuttassa a javaslatát akkor is, ha nem kérem. Tehát azt gondolom, ha nem kérem, ha nem hívom, akkor is felelőssége minden képviselőnek, hogy ebben működjön közre, javaslataival bombázza az igazságügyi minisztert, és természetesen meg fogjuk vizsgálni. Minden javaslat lehet jó, és ami jó, azt én el szoktam fogadni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból. ‑ Dr. Staudt Gábor és dr. Schiffer András tapsol.)




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai