Készült: 2021.07.27.20:02:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (2015.06.12.), 136. felszólalás
Felszólaló Vágó Sebestyén (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:02


Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amit minden egyes ilyen törvénycsomagnál vagy módosításnál el szoktam mondani, elmondom most is, hogy tényleg annyit toldozgatunk-foldozgatunk már mind a gyermekvédelmi, mind a szociális törvényen, hogy tényleg ennyi idő alatt már össze lehetett volna rakni egy komplex törvényt ‑ párhuzamos szolgáltatásokról is beszélünk, hasonló területről beszélünk ‑, egy komplex szolgáltatási törvényt, ami lefedne mindent, és sokkal működőképesebbé tenné a rendszert. De ezt csak egy zárójeles megjegyzésnek szántam az elejére.

A házi segítségnyújtásról néhány gondolat. Szóba került már a januári rendeletmódosítás meg az akörüli akár bizottsági, akár parlamenti viták. Amit én akkor nehezményeztem, az az, hogy én megértem a kormány szándékát, és még azt is mondhatnám, hogy szakmai szempontból egyet tudok vele érteni, hogy differenciáljuk az ellátást. Ebbe beleférhet akár egy gondozási szükséglet megemelése is a házi segítségnyújtásnál, ha megvan az alatta lévő rendszer.

Én elhamarkodottnak gondolom azt, hogy egy januári jogszabály-módosulással ez megváltozott, és csak később, ennek a törvénynek a hatálybalépésekor lép be az a másik lépcsőfok, amire igenis szükség van, ugyanis 5 pont gondozásiszükséglet-különb­ségről beszélünk, ott még mindig maradt 15 pontnyi gondozási szükséglet. Azok az idős emberek nem maradhatnak ellátatlanul, nem maradhatnak ellátatlanul nem azt mondom, hogy nulla pontig, de mondjuk ‑ hasraütésszerűen mondom ‑ 10 pontig minimum el kell őket látnunk.

Ezt a hiányt most pótolja a kormány, de én ezt hibának tartom, hogy itt hagyunk egy elég hosszú időintervallumot, amikor olyan emberek, akik bekerülhettek volna, olyan idős emberek, akik bekerülhettek volna a rendszerbe és számukra ha nem is olyan komoly szakmai vagy akár egészségügyi ellátásra lett volna szükség, amit a házi segítségnyújtás az új rendszerben biztosít, hanem alacsonyabb, ők is igénybe tudtak volna venni valami szolgáltatást, ugyanis ennek preventív jellege is van. Nagyon jól tudjuk, hogy egy jól megszervezett és jól működő, akár szociális segítőkkel működő, otthoni mentális kezelés eredményezheti azt, hogy nem kerül súlyosabb fizikai állapotba az az idős ember, nem szorul rá akár a szakosítottabb ellátásra vagy nem szorul rá akár az egészségügyi szakellátásra sem.

Tehát úgy gondolom, hogy ez indokolható meg megérthető. Az már egy másik kérdés, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni. Reményem már nincs; az öt év eltöltött ellenzékiség folytán, meg a szakmámban eltöltött évek során nem azt tapasztaltam, hogy olyan pozitív változások lettek volna vagy egy jó ötletből jó sült volna ki. Ezt akár a saját bőrünkön is tapasztaltuk. Azért én még bízom benne, hogy talán jól is föl lehet építeni ezt a rendszert.

Az, hogy ki lehet szociális segítő, annak a körét és azoknak az embereknek a körét, úgy gondolom, erősebben szigorítani kellene, mert egyértelmű, hogy szakmai szempontból nincsenek olyan elvárásaink velük szemben, mint a házi segítségnyújtás kapcsán akár egészségügyi, akár gondozási szakképzettségről ha beszélünk, viszont elképzelhetőek olyan aggályok, amelyek egyéb szempontokból nehezményezhetők. Az egyik az, hogy nem eléggé felkészült emberek jutnak ki az idős emberekhez, és nagyon sokszor még akár ha mentális kezelésről vagy apróbb segítségről is van szó, nagyobb kárt okozhatnak, mint hasznot, illetve nagyon figyeljünk oda, hogy ne kerüljenek be olyan emberek, akik ezt a pozíciójukat kihasználva, felhasználva akarják esetleg megkárosítani azokat az idős embereket. Erre nagyon komolyan oda kéne figyelni és a szociális segítők kritériumrendszerét nagyon komolyan ki kell dolgozni mind szakmai, mind akár praktikus szempontból is.

Ami változást hoz még ez a javaslat, az az, hogy bizonyos szolgáltatások kikerülnek a pályáztatási rendszerből. Én ezt csak támogatni tudom. Tudom, hogy ez amiatt van, hogy államtitkár úrnak egyik szívügye a támogató szolgálat, amit meg is tudok érteni, mert azt gondolom, hogy egy nagyon fontos ágazata, nagyon fontos része a szociális alapellátásnak.

Én örülök annak, hogy ez kikerül a pályáztatási rendszerből, mert ugyanúgy, amit a házi segítségnyújtásnál nem mondtam el, de előttem már elmondtak, ugyanezt lehet elmondani a pályázati rendszerbe bekerülő szolgáltatásokról is, főleg a támogató szolgálatról, hogy tudom nagyon jól, hogy a pályáztatási rendszer bevezetése előtt iszonyatos visszaélések voltak.

(18.10)

Tudom nagyon jól, hogy autókereskedők autókereskedésnyi gépparkot jelentettek be támogató szolgálat gépjárműveként, és felvették a normatívát, de ennek nem az lett volna a megoldása, hogy egy pályáztatási rendszerrel fűnyíróelvszerűen nekimegyünk a rendszernek, hanem igenis szigorú ellenőrzéssel kellett volna ezeket a visszaéléseket kiszűrni. Ugyanis amikor a pályáztatási rendszer bevezetésre került és elindult, akkor szakértővel végeztettem egy három megyére kiterjedő kutatást, és azt az eredményt hozta ki, hogy a pályáztatási rendszer bevezetése fehér foltokat okozott az ellátásban. Maradtak ellátatlan területek. Abban bízom, hogy ha ez a szolgáltatás visszakerül a normatív rendszerbe, akkor talán ezek a fehér területek megszűnnek, nem lesznek ilyenek, és ténylegesen mint egy szociális alapellátás tud működni ez a nagyon fontos ágazat. Üdvözlendő az is, hogy ezen kívül még két szolgáltatás kikerül a pályáztatási rendszerből. Nekem csak az a kérdésem, hogy a továbbiakkal mi lesz.

Én még egyet minimum kiemelnék a pályáztatási rendszerből, ez az utcai szociális munka. Úgy gondolom, ugyanúgy a normatív támogatással bíró alapellátások között a helye lenne az utcai szociális munkának is.

Mint az egyik előző napirendben mondtam, ma olyan napunk van, amikor három napirendi pont is szorosan összefügg. Ez a gyermekek elleni szexuális erőszakkal kapcsolatos vagy bűncselekményekkel kapcsolatos, a kapcsolaton belüli erőszak és ez a törvény, ami nagyon sok kérdésben azonos pályán mozog. Ez pedig a menedékházak bekerülése a törvénybe, amit én is üdvözölni tudok, illetve a krízisközpontokkal foglalkozó rész. Abban a vitában is megemlítettem, de választ nem kaptam rá ‑ és szeretnék rá választ kapni ‑, miért tartják ezt jó megoldásnak, hogy családok átmeneti otthonai fogják üzemeltetni ezeket a központokat. Mit fog ez jelenteni a gyakorlatban? Egyébként az előző vitában államtitkár asszony bólogatott, amikor ezt mondtam, gondolom, ez miatt van, hogy a családok átmeneti otthona egy országosan kiépített rendszer, arra könnyen rá lehet építeni ezt a - idéző­jelben - krí­zisrendszert is, hogy több intézmény legyen, több helyre, akár jobban eldugva, nagyobb titok, illetve nagyobb elfedettség mellett el lehessen helyezni a bajba került bántalmazottakat.

Csak a kérdésem az, hogy ezt szakmai tartalommal hogy fogják feltölteni, és a családok átmeneti otthona egészen más szakmai felkészültséget, akár teljesen más végzettséget és nagyon sokszor egészen más habitust is követel meg, mint akár egy ilyen krízisrendszerben, egy ilyen krízisszállórendszerben való részvétel. Tehát a kérdésem az, hogy mint intézményre szeretnék ezt ráépíteni, csak praktikus szempontból, és az intézmény keretein belül megfelelő felkészültséggel és végzettséggel rendelkező szakemberekkel feltöltik a krízishelyeket is, a férőhelyeket is, vagy az a rossz megoldás születik, hogy ráterhelik tulajdonképpen a családok átmeneti otthonára ezt a szolgáltatást is. Erre ezért mindenképpen szeretnék választ kapni.

Foglalkozik elég sokat a szociális ágazati portállal ez a törvényjavaslat. Jelenleg is működik egy ilyen oldal, mint tudjuk, de így konkrétan a törvényben ez nem szerepelt. Nagyon bízom benne, hogy minőségi változást és javulást fog okozni az, hogy a törvénybe nevesítve belekerült ez a portál. Mondjuk, ha megnézzük, amit nevesít is a törvény, azoknak az intézményeknek a listáját, amelyek vagy törvénysértést követtek el, vagy bejegyzés nélkül, tulajdonképpen engedély nélkül működnek, akkor a legutóbbi frissítés a jelenlegi oldalon 2013-as. Úgy gondolom, hogy ez nem szolgálja teljes mértékben sem a szakma, sem akár az ellátásra jelentkezni szándékozók érdekét.

Nem tudom, hogy emögött lesz-e tartalom, hogy csak így szerepel ez most a törvényben, vagy ténylegesen így, törvényi garanciával már normálisan és működőképesen működhet ez a rendszer. Mert ha egy jól működő ágazati portál van, úgy gondolom, hogy az mind a szakma részvevői számára, mind akár nekünk egyébként ‑ kicsit beszéljek haza is ‑, szociális szakpolitikusok számára, mind az ellátásra jelentkező vagy már az ellátást igénybe vevők számára egy biztos pontot jelenthet, egy biztos kiindulási pontot jelenthet. Itt azért javasolnám azt, hogy akkor próbáljunk meg egyrészről frissíteni, ez jelenleg aggályos az oldalon, másfelől a kezelését kicsit egyszerűbbé kellene tenni, mert nagyon jól tudjuk, hogy főleg azok, akik mondjuk, egy szociális ellátásra jelentkeznének, önmaguk lehet, hogy nem annyira járatosak az informatika világában, és még az informatikában járatosabb embereknek is nagyon sokszor, ha bizonyos kérdésekre válaszokat keresnek, akkor kicsit bonyolultan kezelhető ebből a szempontból ez az oldal.

A másik kérdés a bírságok kérdése. Szerintem nem elég az, hogy meghatározzuk a minimum- és a maximumbírságokat, hanem ezt sokkal cizelláltabban kell akár a törvényben is szerepeltetni. Én azt gondolom, hogy saját maga hibáján kívül sajnos ma Magyarországon nagyon sok szociális intézmény követ el törvénysértést, és nem azért, mert szakmaiatlan a működése, meg nem azért, mert hozzá nem értő emberek vezetik vagy működtetik azt az intézményt, hanem azért, mert a jelenlegi normatíva­állapotok következtében meg az ágazat alulfinanszírozottságának a következtében vannak olyan hiányosságok, amiket egyszerűen képtelenek pótolni. Ezért nagyon sokszor felülvizsgálat során derülnek ki anomáliák vagy nagyon sok esetben törvénysértések is. Éppen ezért differenciálni kell, mert egy ilyen intézményt, ha még bírsággal is sújtjuk egy olyan mulasztás miatt, amit a szűkös anyagi keretei miatt nem tud megtenni, akkor már véglegesen működésképtelenné tesszük ezt az intézményt.

Viszont az olyan intézményeknél, most kiemelve egyet, gondolok az illegális idősek otthonaira, ahol ténylegesen emberéleteket kockáztatnak a mindennapos működésükkel, mert nekem volt olyan kolléganőm, még amikor a szakmában dolgoztam, aki egy ilyen illegális idősek otthonában dolgozott másodállásban, aki a 12 órás nappali műszakját lehúzta nálunk a munkahelyemen, ahol kollégák voltunk, és utána elment 12 órás műszakba az illegális idősek otthonába. Nem foglalkoztak ezzel, nem tartották be a törvényeket, őt nem is lehet felelősségre vonni, mert ő a megélhetéséért küzdött, viszont nem igazán hiszem, hogy úgy el tudta látni a munkáját, ami garantálhatta volna az ott ellátottak biztonságát. És én úgy gondolom, hogy ezekben az esetekben, amikor ilyenekre derül fény, akkor pedig talán még a maximális bírság összege is alacsony ahhoz képest, amilyen kárt okoznak mind a szakmának, mind akár tragédiákat okozva egy-egy egyén vagy család életének.

Még egy rövid megjegyzésem van a módosítással kapcsolatban, bár apró módosítás, és a törvény elején van, a családsegítő szolgálatoknál, ha egyetlenegy alkalommal lezárul egy eset, akkor a továbbiakban itt is adminisztrációs kötelezettsége van a családgondozónak. Erről jelentést kell írnia, ezt üdvözlöm egyébként, mert ezeknek az eseteknek is kell hogy nyoma legyen, esetleg, ha a későbbiekben ezek a családok, kliensek bekerülnek a rendszerbe, akkor az előéletéről, történetéről tudni lehessen, akár folytatni lehessen, vagy egy ilyen előképpel megfelelő módon, szakmai módon lehessen segítséget nyújtani a családnak. Viszont ha már belenyúlunk így az adminisztrációba, érdemes lenne egy következő ilyen csomagnál átgondolni, vagy akár rendeleti szinten a szakmával, az ágazattal foglalkozó rendeletek szintjén, más területeken viszont egyszerűsíteni az adminisztráción. Mert sorolhatnám most még, 35 perc sem lenne elég, nemhogy a 15, hogy hány olyan terület van, akár a gyermekjóléti szolgálaton belül, akár a törvény által nevesített családsegítő szolgálaton belül is, de bármelyik ágazatból mondhatnám, ahol túlzott és felesleges adminisztrációs tehernek vannak kitéve a kollégák. Nagyon sokszor az adminisztráció egyébként a tényleges munka rovására megy, és azt érjük el, abba az irányba jutottunk el, hogy főleg a folyamatos ellenőrzések révén nagyon sok esetben kollégák lassan már csak a papírnak dolgoznak, és az alapján szűrjük az eredményességüket. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne ezt átgondolni, és egy következő csomagban akár az egyéb adminisztrációs terhek egyszerűsítését és könnyítését beiktatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)




Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai