Készült: 2021.07.28.18:08:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (2015.06.12.), 100. felszólalás
Felszólaló Novák Katalin
Beosztás Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 10:52


Felszólalások:  Előző  100  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VERESNÉ NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Próbálom itt összegezni az elmúlt most már több mint két és fél órának az eseményeit, és azt is érdekes volt nézni, hogy azért megjelentek az ellenzéki padsorokban is egy idő után, egy-egy képviselő azért eljött és érdeklődött; én sajnáltam a képviselő asszonyt, hogy a vita többségében egyedül hagyta a saját frakciója. (Derültség az MSZP soraiban. ‑ Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Szerintem sajnálatos volt egyébként, mutatta azt, hogy mennyire van érdeklődés ez iránt a téma iránt, és úgy látom, hogy most már az MSZP padsoraiban is jelentősen megfogyatkoztak; köszönöm egyébként a képviselő asszonynak, hogy megváltoztatta a programját, és itt maradt a vitának a végéig. Szerintem ez is érdekes volt, és azt gondolom, fontos az, hogy erről a témáról beszélgetünk.

Most egy országgyűlési határozattervezet vitája folyt, bár néha nem úgy tűnt; az ezzel együtt fontos, hogy ez a téma napirendre került. Én azt a kérdést szeretném így feltenni önöknek, hogy ha van egy 2003-as országgyűlési határozatunk, amire azt mondják, hogy mi azt gondoljuk, hogy ennek számos pontja teljesült, ami nem teljesült, azt megerősítjük, illetve most újabb határozati pontokat javaslunk az Országgyűlés számára, és erre önök azt mondják, hogy ezek a pontok nem teljesültek, a 2003-as országgyűlési határozat nem teljesült, kérdem én, hogy kinek a felelősségét vitatják vagy firtatják. 2003-ban meghatároztak feladatokat az akkori kormány számára, amelyeket 2004. március végéig kellett volna teljesíteni. Ha önök azt állítják, hogy ezek még a mai napig sem teljesültek, akkor nem tudom, hogy itt kinek a felelősségéről beszélnek ‑ azt hiszem, hogy nem ennek a kormánynak a felelősségéről.

Én azt gondolom, hogy rendbe kellene tenni ezt az egész isztambuli egyezménnyel kapcsolatos kérdést, hiszen a vita zöme erről szólt, nem is erről az országgyűlési határozatról. Én nagyon károsnak tartom ‑ még egyszer szeretném hangsúlyozni ‑ azt, hogy önök úgy állítják be, mint hogyha a kormány nem lenne elkötelezett az isztambuli egyezmény ratifikációja mellett. Nagyon kérem képviselő asszonyt is, hogy mutasson egy olyan nyilatkozatot, amikor mi ezt mondtuk. Ön is több olyat említett fel, amikor az elkötelezettségünket fejeztük ki, azt hiszem, hogy itt jelenleg a mi sorainkban megszólalók között is mindenki azt mondta, hogy az isztambuli egyezményt fontosnak tartjuk, és az isztambuli egyezményt ratifikálni fogja a magyar kormány, ezt többször elmondtuk, elmondom még egyszer, hogyha nem volt érthető.

Én azt hiszem, hogy az nagyon-nagyon káros, hogy önök valóban úgy állítják ezt be, mint hogyha ez iránt mi nem lennénk elkötelezettek, mintha állítottuk volna valaha ennek az ellenkezőjét, sőt most már megjelent valami 8 milliárdos összeg, amit nem tudom egyébként, hogy honnan szedtek elő, de mint hogyha ez egy anyagi kérdés lenne, és bárki azt mondaná, hogy nincsen meg ennek a fedezete. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) Nem tudom, kérem, mutassák meg, hogy hol mondtuk mi azt, hogy nincsen meg a fedezete az isztambuli egyezmény ratifikációjának. (Dr. Szél Bernadett közbeszól.) Énszerintem ez soha nem hangzott el kormányzati körökből, illetve azt sem gondolom, hogy bármikor előfordult volna, hogy a kormányzat, ahogy azt említette, bármikor nemet mondott volna az isztambuli egyezménynek a ratifikációjára. Ilyenről nem volt szó. Volt olyan, amikor volt ellenzéki javaslat, amit nem vett tárgysorozatba az Országgyűlés, de az isztambuli egyezmény ratifikációjára soha nem mondott nemet a kormány.

(14.40)

Sőt, még egyszer hangsúlyozom, 2014-ben írtuk alá az isztambuli egyezményt, éppen a Fidesz-KDNP-kormányzat írta alá, és akkor is kimondta, hogy ratifikálni fogja az isztambuli egyezményt.

Az pedig, hogy ilyenkor nem tartják indokoltnak azt, hogy a tisztánlátás érdekében, az emberek felvilágosítása érdekében elmondjuk, hogy ez egyébként egy olyan egyezmény, amely a 47 tagú Európa Tanács 37 tagállamának élvezi az aláírását, ezek közül a tagállamok közül pedig összesen eddig 18 ratifikálta, nem tudom, hogy ezzel mi a problémájuk. Ezek tények, szerintem fontos, hogy ezeket ismerjék az emberek, és fontos, hogy lássák, hogy egy nemzetközi szerződés aláírása és a ratifikációja egy komoly, felelősségteljes feladat egy kormányzat számára, és mi ezt a komoly és felelősségteljes feladatunkat hajtjuk végre folyamatosan. Az ezzel kapcsolatos munkát folytatjuk és fogjuk folytatni a jövőben is, és amint úgy érezzük, hogy felkészültek vagyunk arra, hogy az isztambuli egyezmény ratifikációja és a hatálybalépése megtörténjen, meg is fog történni; az ezzel kapcsolatos munka folyamatosan zajlik Magyarországon. Szeretném, ha ezt megértenék.

Néhány dologra reagálnék még, amik itt a vitában elhangzottak. Egyrészt többször idéztek itt az országgyűlési határozat kapcsán is bizonyos civil szervezeteket, illetve ez egy kicsit így összekeveredett, mert néha szakértőnek titulálták ugyanazokat a civileket, aztán civil szervezeteknek. Aztán meghallgattunk egy olyat, gyakorlatilag ezt nem is nagyon értettem, hogy mintha mi mondanánk a tévhiteket; az is ezek közül a civil szervezetek közül az egyiknek a honlapjáról egy az egyben felolvasott tévhitcsomag vagy -csokor volt, amiről persze fontos, hogy beszélünk, csak nem egészen értettem, hogy hogyan kapcsolódik az országgyűlési határozathoz.

De annyit azért önöknek elmondanék, hogy itt négy civil szervezetről volt szó, amelyek kiadtak egy közleményt az országgyűlési határozattal kapcsolatban. Ez a NANE, a MONA, a Női Érdek és a Patent. Nem tudom, bizonyára tudják, hogy működik a kormányzatnak egy emberi jogi munkacsoportja, és az emberi jogi munkacsoportnak van egy női jogokkal foglalkozó alcsoportja. Ezek a munkacsoportok úgy álltak föl, a nagy munkacsoport is és az alcsoportok is úgy álltak föl, hogy 2012-ben lehetett jelentkezni az ebben való részvételre. Ebből a négy civil szervezetből az egyikük nem is jelentkezett, tehát nem is pályázott, nem tartotta indokoltnak, hogy részt vegyen ebben a munkában. A másik három jelentkezett, meghívást is kaptak, tagjai is egyébként jelenleg a munkacsoportnak. Elmondanám, hogy amikor például a múltkor is megkapták tőlem a meghívólevelet a munkacsoport ülésére, visszaírtak egy olyan levelet, hogy akkor most tényleg meghívom-e őket. Én erre azonnal válaszoltam, és mondtam, hogy kaptak egy meghívót, az ő belátásukra bízom, hogy eljönnek vagy nem jönnek el. Nos, ha ezek után valaki nem jön el a munkacsoport ülésére, akkor azt hiszem, hogy a civilekkel való konzultációt rajtunk számon kérni megint csak csúsztatás.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt
dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Ugyanúgy, ahogy az is, hogy a civil társadalom egy igen széles kör. Bizonyára önök tudják, mert úgy látom, hogy van olyan, aki ért önök közül ehhez a témához, bizonyára éppen ezért tudják azt, hogy ezeket a krízisközpontokat, még egyébként a titkos menedékházat is éppen civil szervezetek működtetik. Tehát nemhogy konzultálunk velük, hanem éppen ők működtetik ezt a rendszert, amit egyébként mi finanszírozunk. Tehát mi a forrásokat adjuk kormányzati forrásból hozzá, a működtetést ők végzik. Szerencsére nagyon tapasztaltak, és ezen a téren nagyon-nagyon komoly tudással rendelkező civil szervezetekről van szó.

Én is fontosnak tartom, hogy úgy foglalkozzunk ezzel a témával, hogy meghallgatjuk az érintetteket, meghallgatjuk az áldozatokat. Én magam is ültem már be ilyen segélyvonal végére, hallgattam meg számos ilyen felvételt, látogattam végig ennek az ellátórendszernek a különböző tagjait, minden alkalommal beszélgetve az áldozatokkal is. Éppen ezért világítottuk át a működését ezeknek a központoknak, a 2012-2013-as működésnek a 2014-es tapasztalatai alapján határoztunk meg egy módszertant az ő működésükre vonatkozóan. Úgyhogy azt gondolom, hogy valóban, az a tapasztalat, amit tőlük személyesen is tudunk nyerni, mindenképpen nagyon fontos.

Még kitérnék itt egy mondat erejéig a szóhasználatra, hiszen ezt többször fölvetették, többször fölmerült. Kapcsolati erőszak vagy családon belüli erőszak. Egyetértek azokkal a képviselőtársakkal, akik azt mondják, hogy a kapcsolati erőszak több a családon belüli erőszaknál. És egyébként, én négy nyelven tudom érdemben megítélni azt, hogy ugyanaz-e, mint magyarul, ezeknél egyiknél sem a „család” szó jelzi egyébként a családon belüli erőszakot. Tehát ha megnézik, a domestic és a family két különböző szó, ez háztartást jelent tulajdonképpen. Bele lehetne menni egy ilyen nyelvészkedésbe, de az, hogy ennek nevezzük vagy kapcsolati erőszaknak nevezzük, szerintem ennek a fölemlegetése, vagy hogy mondjam, az ehhez való ragaszkodás, hogy erről a kérdésről beszéljünk, hogy most kapcsolati erőszaknak hívjuk vagy családon belüli erőszaknak, nem hiszem, hogy egyébként olyan mértékben a lényeghez tartozik.

Szelényi képviselő asszonynak is reagálva, egyébként a Btk.-ban, amikor önálló büntetőjogi tényállássá tettük éppen 2013-as hatálybalépéssel a kapcsolati erőszakot, ami szerintem egy nagyon fontos és előremutató lépés volt, és az áldozatok védelmét szolgálja, akkor a kapcsolati erőszaknak megadtuk pontosan ezen a helyen is a definícióját, és úgy látom, hogy az nem jelentősen különbözik a nemzetközi szóhasználattól. Tehát én úgy érzem, hogy ebben a tekintetben is a nemzetközi sztenderdeket követő a magyar jogrendszer.

Végighallgattam az önök minden észrevételét. Nem szeretném az időt azzal rabolni, hogy részletekbe is belemegyek. Hangsúlyoznám, ahogy azt már az első felszólalásomban is elmondtam, hogy a forrásokat a jövő évben is növeljük, illetve a 2014-2020-as emberi erőforrás operatív programnak számos eleme szolgálja éppen azt, hogy a kapcsolati erőszak áldozatául eső nőknek tudjunk megfelelő támogatást nyújtani, illetve elhelyezést is biztosítani, és ugyanígy a szemléletformálást, a prevenciót, amit nem győzök eléggé hangsúlyozni. És igen, ezt elkezdjük az iskolában. És igen, mi indítottunk el egy olyan programot, ami kifejezetten az iskolás korosztályt szolgálja, és az iskolákban a civilek segítségével beszélünk kifejezetten a kapcsolati erőszakról. És igen, a mi támogatásunkkal valósult meg a Magyar Ökomenikus Segélyszervezetnek a „Vedd észre” elnevezésű kampánya, ami kifejezetten ismételten a figyelemfelkeltést szolgálja. És igen, mi javasoltuk azt az NMHH-nak, hogy adjon ki egy olyan ajánlást, hogy a krízisintervenciós telefonközpontnak a telefonszámát jelenítsék meg az olyan híreknél, amikor kapcsolati erőszak áldozatairól van szó.

Azt hiszem, hogy ezek a tettek és mindazok, amiket már a korábbiakban elsoroltam és nem szeretném újra ismételni, éppen azt jelzik, hogy mi nem a szavak szintjén, hanem a tettek szintjén szeretnénk tenni a kapcsolati erőszakkal szembeni fellépés érdekében.

Összességében azzal zárnám, hogy amit nem értek, bár én nem vagyok képviselő, tehát lehet, hogy még jobban meg kellene értenem az Országgyűlés lélektanát, én úgy tudom, hogy módosító javaslatokat lehetőségükben állt benyújtani. Ennek a határideje lejárt. Az MSZP nyújtott be három módosító javaslatot, a többiektől én nem láttam ilyeneket. Ezt nem tudom, hogy miért nem teszik, hogy ha vannak módosítási javaslataik, miért nem nyújtják be azokat írásban is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)




Felszólalások:  Előző  100  Következő    Ülésnap adatai