Készült: 2020.10.27.01:51:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

132. ülésnap (2000.04.11.),  361-374. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 11:26


Felszólalások:   337-361   361-374   375-378      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános vitát lezárom.

 

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kökény Mihály úr, az MSZP képviselője: "Mit üzen az Orbán-kormány az egészségügynek? - III. rész" címmel. Megadom a szót, a Házszabály szerint ötperces időkeretben.

 

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap este a székesfehérvári kórházdráma üzenetéről szóltam, és kár, hogy a miniszter úr akkor nem tudott jelen lenni, mert bizonyára tanulságos lett volna az ő számára is, de nagyon örülök, hogy ma jelen van.

Ma rövid mesét mondok az egyszeri szegény lányról. A leánynak azt parancsolta a király, hogy hozzon is valamit, meg ne is. Erre a leány szita alatt egy galambot hozott, képviselőtársaim, és amikor megérkezett a király elé, a szitát felemelte, a galamb elszállt, így hát hozott is valamit meg nem is.

Valahogy úgy érzem, hogy így jár a magyar egészségügy is a miniszter úrral, illetőleg a kormányzattal, csak a történet válik egyre hosszadalmasabbá. Nézzünk néhány példát!

A kormány gáláns mozdulattal a háziorvosoknak ajándékozta a praxisukat. Volt öröm a háziorvosok között: tiéd a praxis, magadnak építed! Mára azonban a miniszter úr elkezdte a szitát levenni a galambról. Először is módosította a szűrésre és gondozásra vonatkozó szabályozást, hiszen a háziorvos csak akkor kap teljes finanszírozást, ha bizonyítani tudja, hogy minden hozzá bejelentkezett páciens egészségi állapotát legalább kétévente megvizsgálja, illetőleg dokumentálja, hogy erre kísérletet tett. A szándék üdvös, a megelőzés fontos, csak az az apró szeplő a terv orcáján, hogy ehhez a feladathoz nem rendelt pénzt a tárca.

Ha azonban a háziorvos mégis meggyőzi a betegét, hogy panaszmentesen is menjen el vizsgálatra, akkor saját vesztébe rohan, hiszen a szűrővizsgálat sokkal több időbe kerül, mint például egy gondozott beteg utánkövetése vagy egy akut panasz ellátása.

 

 

(21.10)

 

 

És ha eddig tíz perc jutott egy betegre a rendelésen, most majd öt perc idő sem lesz elég, így történt is valami a megelőzésért meg nem is.

Nem járt másként a Magyar Orvosi Kamara sem a szakmai kollégiumokkal. A miniszter úr már akkor neki ígérte a kollégiumokat, amikor ő volt a kamara elnöke. Röpke két év alatt, az elmúlt hetekben valóban újjáalakultak ezek a testületek, az orvos szakma legmagasabb szintű jogosítványokkal felruházott, autonóm tanácsadó, véleményalkotó szervezetei.

Nézzük meg azonban egy kicsit közelebbről ezt az ajándékot, ezt a régi álmot, ami teljesült az Orvosi Kamara számára! A kollégiumi tagokat a szakma ugyan megválasztotta, de az elnököket már a miniszter úr választotta ki, számos esetben a szakmai javaslatokkal ellentétesen, ugyancsak számos esetben az érintettekkel történt egyeztetés nélkül. A feladata szerint a szakmai kollégium tanácsadó testület. Kinek is ad tanácsot? A döntéshozóknak, a kormányzatnak, az egészségbiztosításnak meg aki felkéri. Ki ad tanácsot? Nem a kamara, hanem egy testülete. Olyan testülete, amelyet a miniszter és nem a kamara bízott meg a feladattal. Tehát mit is kapott a kamara? Kapott két-három tucat olyan testületet, amelyet nem ő választott meg és nem a saját elképzelése szerint.

Ezek a testületek a kamara égisze alatt szerepelnek, de annak nincs beleszólása a működésükbe. Amit kapott: joga van működtetni a testületeket. Ha végiggondoljuk a fentieket, ez a működtetés nem jelent mást, mint logisztikai, hadtáp jellegű feladatok ellátását. Ilyen módon a kamara és a kollégiumok történetéről is elmondható, hogy a miniszter adott is meg nem is.

Ha végiggondoljuk az egészségügyi bérek emelésének a történetét, ugyancsak ezt mondhatjuk el, hiszen a kormány úgy rendezte az egészségbiztosítás kasszáját, hogy elvileg benne van a 8 százalék béremelés, csak éppen a másik kezével annyit vett el, hogy a kórházi menedzsment ne legyen képest azt valóban kifizetni. Tette ezt olyan gazdasági helyzetben, amikor a többlettermelés végre lehetővé tenné a helyzet javítását. A galamb elszállít, a borítékba jóformán nem került semmi.

De ne legyünk igazságtalanok a miniszter úrral, hiszen lényegében ugyanazokat a módszereket használja, mint a kormány, gondoljunk csak a lakáshitel-politikára, amit csak azok nem tudnak igénybe venni, akik valóban rászorulnának - adtak is meg nem is. Vagy vegyük a különböző bor-, búza- és egyéb bombákat, amelyeket a földművelésügyi tárca olyan sikerrel hatástalanít, hogy az egész magyar mezőgazdaság belerokkan.

Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyben is ketyeg néhány bomba: a gyógyszerkérdéstől a kórházak helyzetéig. Azt gondolom, az ágazat egyre inkább elképedve és hitetlenkedve figyeli a bűvészmutatványokat. Hitetlenkedve, mert valljuk be, ilyen szemfényvesztésre nem számítottunk.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki reagálni az elhangzottakra. Megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak.

 

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: (A mikrofonja nem szól.) Igen tisztelt Elnök Úr!

 

ELNÖK: Be kellene kapcsolni a gépet.! A mikrofont, nem a kétperces hozzászólásra jelentkező gombot, a mikrofont kellene bekapcsolni!

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Én tévedtem, végtelenül sajnálom.

 

ELNÖK: Ha nincs bekapcsolva, akkor nem szól. Visszaállítjuk majd! A mikrofont legyen kedves bekapcsolni! Legyenek kedvesek segíteni a miniszter úrnak!

 

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Nem tudok mit tenni. Sok hibát követtem el, de ezek szerint mégsem bennem van a hiba.

 

ELNÖK: Semmi gond! Picit kocogtassa meg! Még egy kérdés van: ez az ön mikrofonja? Nem véletlenül a szomszédé?

 

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Még mindig az enyém.

 

ELNÖK: Legyenek kedvesek egy másik mikrofont hozni! (A miniszter elé hordozható mikrofont tesznek.) Elnézést.

 

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: C'est la vie!

 

ELNÖK: Kérem az órát visszaállítani nullára! (Megtörténik.) Köszönöm. Öné a szó.

 

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Változatlanul tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház és Kökény Képviselő Úr! Kocsiban voltam, úgyhogy a rádióban hallottam Pusztai Erzsébet rövid válaszát is és az eszmefuttatást a székesfehérvári kórházról. Nagyszerű volt a mese a szitával, a galambbal és a szolgálólánnyal, amely Mátyás királyról szól.

Hogy végigmondjam: azt gondolom, valami zavar van az általam nagyon tisztelt képviselő úr fejében. Mert az első pont, amit szita-galamb-szolgálólányként mondott el, egy koncesszió-karbantartásról szól, 2002-ig kell minden beteggel találkoznia a körzeti orvosnak. Azt gondolom, aki 2002-ig képtelen erre... Hadd mondjam mint volt gyakorló körzeti orvos, tételesen meg tudtam mondani, hogy a faluban kivel találkoztam és kivel nem. Nem olyan nagy gond ezt karbantartani. Öt percnél pedig mindig több idő jut egy betegre. És ha az 1600-2000-es populációt vesszük figyelembe, nagy szégyene egy orvosnak, ha nem tudja karbantartani a betegeit. Bízom benne, talán pénz is lesz arra, hogy a szűrővizsgálaton túljusson. Egy biztos: az nem fordulhat elő, hogy kifekélyesedett emlőtumort csak a boncasztalon ismer fel a kórboncnok - ezt mint kollégának mondom.

Hogy mi történt a kollégiumokkal? Az majdnem szégyen volt, amit elmondott az elnök úr, mert szabályszerűen, demokratikusan megválasztották a kollégiumokat. Minden kollégiumot megkértem, hogy a négy egyetemről jelöljék ki, illetőleg válasszák meg az elnök személyét, akit alkalmasnak tartanak arra; mivel az oktatási és az ellátási akkreditáció is ide tartozik, a kamarához tartozik, jelöljék ki, hogy a négy egyetemből melyik egyetemen kit tartanak alkalmasnak elnöknek. Volt, ahol nem tartottak senkit, mivel nem jelöltek senkit, volt ahol négyet, volt ahol egyet.

Azt mondta, hogy számos esetben mást nevezetem ki, és számos esetben nem tárgyaltam az elnökökkel. Nagyon örülnék, ha ezeket elmondaná nekem, mert akkor szembesülhetnék a tényekkel. De ha számosat talál, meg leszek lepve.

A bérek ügyében a 8,25-ös szorzó: Gulyás Judit, az EDDSZ akkori elnöke kérte, hogy azt képviseljük, a közalkalmazotti bértáblának legyen tételes változása, hogy a szakszervezetek ezt helyben ki tudják kényszeríteni. Ennek eleget tettünk. Kétségtelenül nem jó, nem tökéletes ez a változás. Az is tény, hogy az egészségügy költségvetése nem nőtt olyan nagyságrendben, hogy könnyű ezt megtenni. Viszont számos olyan kórházat fogok eljuttatni önhöz névvel, címmel, nagyságrenddel, amelyeknél 14. havi bért is tudtak fizetni, és a 8,25-öt meghaladó módon emelték az összegeket.

Azt gondolom, egy szita-galamb-szolgálólány- és Mátyás-király-történet nagyszerű történet. Csak egyet felejt el Kökény képviselőtársam: a magyar egészségügy zuhanórepülése valamikor '97-'98 táján megállt. Remélem, soha többet nem fog olyan meredeken zuhanni, mint ahogy zuhant a ráfordítás és a helyzete a '90-es évek közepén. Akkor került ki az egészségügyből három rendszer is, mert arra a katasztrófahelyzetre az akkori, aktuális egészségpolitikusoknak semmilyen elképzelése nem volt. Úgy találkoztak a Bokros-csomaggal, hogy egy katasztrófaterv sem volt a fiókban, pedig szükség lett volna rá.

Egyébként remélem, hogy a szolgálólány szerepe vár rám, de nem azé, aki a szita alatt egy galambot visz, hogy vigyen is meg ne is, hanem annak a szolgálólánynak vagy szolgálónak a szerepe, aki szolgálja a 10 millió magyart, és megkísérel az egészségügyi dolgozókkal együtt valamilyen előrelépést tenni ezekben az években. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:   337-361   361-374   375-378      Ülésnap adatai