Készült: 2021.05.15.06:20:21 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 48 2016.09.26. 3:19  47-57

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Méltatlan helyzetben van (Zaj. - Az elnök csenget.) a mai, modernnek nevezett egészségügy, ugyanis egy hálapénznek nevezett jelenség falja fel a betegek és az egészségügyi dolgozók közötti bizalmi viszonyokat, mérgezi mindennapi működését. A hálapénz annyira a mai ellátórendszer része, hogy vannak olyan újságírók, akik tesztelik, hogy hogy lehet túlélni egy műtétet kórházi tartózkodás nélkül. De vannak fórumok, ahol betegek arra keresik a választ, hogy melyik orvosnak melyik kórházban mennyit illik, illetve éppen kötelező-e adni, mert sajnos ilyen is van: kötelező, sőt elvárt, előre tarifaként is megszabják. Sőt, kialakultak komoly üzletágak is a hálapénzre, amikor egyes orvosok úgy, hogy nem az intézmény dolgozói, csak azért mennek be dolgozni, műtéteket elvégezni, szüleszteni, hogy éppen megkaphassák saját hálapénzüket a beavatkozást követően vagy előre. Álláspontom szerint - és ezt is ki kell mondani - a hálapénznek már semmi köze a segítségért cserébe érzett hálához, sokkal inkább a félelem bére.

A jelenlegi jogi szabályozás a hálapénzt legálisnak tartja abban az esetben, ha az intézményvezető megengedi, és ezt nem előre, hanem a beavatkozás után kéri. Ez a szabályozás persze nemcsak legalizálja egy részét a hálapénznek, hanem kiskapukkal utat nyit az illegális hálapénznek is, amit tarifaként alkalmaznak. Azonban, amikor az állam engedélyezi a hálapénzt, éppen csak annyit felejt el, hogy a legális hálapénzelfogadó-helyeket nyilvántartsa. Legnagyobb megdöbbenésemre, amikor megkerestem az Állami Egészségügyi Ellátó Központot, írásbeli kérdésemre azt nyilatkozták, nem tartják számon, forduljak egyenesen az intézményekhez. A kapott válasz és az a tény, hogy az állami fenntartónak fogalma sincs, hogy mi történik a kórházakban, jól mutatja: a rendszer jelenleg teljesen átláthatatlan. Ha az államnak semmilyen adata nincs arra, hogy hol adnak, fogadnak el hálapénzt legálisan, akkor azt is feltételezni lehet, hogy arról sincs információja, hogy hol adják illegálisan. Azaz vagy nem érdekli, vagy tudatosan szemet huny az egészségügy mindennapi korrupciója felett, jóváhagyva a törvénysértéseket.

Államtitkár úr, bátran kijelenthető, hogy a jelenlegi kormány nemcsak intézményesítette, hanem meg is erősítette a hálapénzre épülő magyar egészségügyet, arra kényszerítve a betegeket és a hozzátartozóikat, hogy méltatlan és anyagilag megterhelő helyzetbe hozzák magukat a gyógyulásuk érdekében. Jelenleg ott tartunk, hogy a hálapénz a magyar egészségügy különös ismertetőjegye.

Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, ideje már a történelem szemétdombjára helyezni a hálapénz néven elhíresült félelemtarifát, és véget vetni a beteget és a dolgozót is egyaránt teherrel sújtó mindennapos egészségügyi korrupciónak. Mindezekre tekintettel várom tisztelt államtitkár úr válaszát a következő kérdésekben. Miért nem lép fel erélyesebben a kormány a hálapénz megszüntetése érdekében? Miért nem tudja az állami intézményfenntartó, hogy hol adható és hol nem a korrupció előszobáját jelentő hálapénz? És mikor szorítja vissza azon eseteket, amikor illegálisan kérnek tarifát, hálapénzt az orvosok akár csak úgy, hogy nincs is munkaviszonyuk az adott kórházban? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 52-56 2016.09.26. 1:17  47-57

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tudja, államtitkár úr, eddig nem tudtam, miért szerencsésebb az, hogy ennyi sorral előrébb kerültem. Elmondom önnek miért: mert így most már közelebb látom, ahogy próbálkozik, ahogy hazudozik, ahogy kínlódik azon, hogy egy-egy témában kikerülje a válaszadást. (Dr. Rétvári Bence: A szemüveg segít ezen igazán!) Ebben az esetben is, a hálapénznél is mindenképpen kikerülte ezeket a válaszadási lehetőségeket, soha nem halljuk a kormány szájából elhangozni, hogy fel kell számolni a hálapénzet (sic!)(Dr. Rétvári Bence: Így mondják, hogy „pénzt”!), soha nem kell halljuk a kormány szájából, hogy az egészségügy mindennapi korrupcióját be kell fejezni. Az ön államtitkártársa, Ónodi-Szűcs Zoltán azt mondta, hogy majd kikopik egyszer a rendszerből.

De azt mondom önnek, hogy ha ennyire érdekli az, hogy milyen az orvosok elvándorlása Magyarországról, akkor utánanézhetne, hogy milyen okból mennek el. (Dr. Rétvári Bence: Te ebben profi vagy, tudjuk!) Az egyik oka a hálapénz, és a hálapénzzel mi a távozó orvosokat… - nagyon nyugodtan kiszámolhatja és utánanézhet. Arról nem tehet senki, hogy önök teremtették meg ezt az elvándorlásalapú jövőt az országban, azt, hogy a hálapénzt rendszeresítették...

ELNÖK: Képviselő úr, elfogadja a választ vagy nem?

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): …azt, hogy a valamennyi számára… (Az elnök kikapcsolja a mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az egy perce! Elfogadja a választ, vagy nem fogadja el a választ?

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nem fogadom el a választ. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 200 2016.09.26. 2:20  199-206

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon örülök neki, hogy önnel vitathatom meg azt az egyébként szomorú esetet, ami a napokban a szemünk előtt játszódik le. A volt CBA franchise partner Palóc Nagykereskedelmi Kft. ugyanis hosszú, 25 évnyi működés után, úgy tűnik, csődvédelembe menekül, és magára húzta a rolót. Ez csak azért is fontos, mert bár Nógrád megye legnagyobb foglalkoztatója volt, de csődje, illetve a csődvédelembe való menekülése 1300 embert, illetve 1300 embernek a családját fogja érinteni.

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben
dr. Tiba István váltja fel.)

Nehéz lehet persze belelátni, hogy mi is okozhatta a csődöt, minden bizonnyal lehetett rá egyébként a kormány eddigi tevékenységének is hatása, hiszen hogyha megnézzük a multik kiszorítását, illetve megregulázását célzó intézkedéseket, tisztán láthatjuk, hogy mind a dohánytermékek forgalmának kiesése, a vasárnapi zárva tartás vagy például a tranzakciós illetékeknek a bevezetése, a reklámadó, az útdíj bevezetése, ezek mind olyan nehezen érintették a céget, hogy az egyébként a 2000-es évektől felfelé ívelő és 2011-2012-ben még pozitív, stabil mérleget produkáló gazdasági társaság megrogyott, és most már az egymás utáni két évben, úgy tűnik, negatív eredményt ért el. A lényeg tehát, hogy egy olyan hazai gazdasági környezet is közrejátszhatott, amely egy 25 éve jól működő, 27 milliárd forintos árbevételt produkáló cégnek a csődjét jelenti.

Most ott tartunk, tisztelt miniszter úr, és talán önnek is ismerősök lehetnek ezek a boltok, hogy például Nógrád megyében vagy a Heves megyei Poroszlónál, ahol egyébként szerintem már meg is állhatott hasonló boltban, vagy az abádszalóki, vagy például a karcagi boltban, ami ismerős lehet, a dolgozók nem tudják a „hogyan tovább”-ot. Nem tudják, hogy bérüket megkaphatják-e, meg fogják-e kapni az augusztusit, egyáltalán azt sem tudják, hogy hogyan tovább. Jellemzően ezek a családok, akiknek már nincs hová nyúlniuk, nincsenek tartalékaik.

Mindenképpen az is említésre méltó, hogy tekintettel arra, hogy CBA franchise-ról van szó, a kormánynak talán látnia is kellett, hogy közelít a baj. Éppen ezért tisztelettel kérdezem miniszter urat, mit tegyen ezen 1300 ember és családja, akinek fogalma sincs, hogy mi lesz velük. Látta-e előre a kormány, hogy ilyen komoly baj közelít? Ha igen, akkor miért nem cselekedett? És mit kíván tenni, mit tudnak remélni a nógrádi, hevesi, Szolnok megyei családok, akik a Palóc Nagykereskedelmi Kft. munkáiból éltek? (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
169 204 2016.09.26. 1:09  199-206

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Az egy dolog, hogy én se nyugodtam meg ettől a választól, valószínűleg egyébként a dolgozók sem nyugodhatnak meg teljes egészében.

Miniszter úr, talán még arra kellene választ adni ebben a kérdésben, hogy az az egyébként e mögött a cég mögött is álló CBA kinek az érdekeltségi körébe tartozik. Kik azok, akik láthatták esetleg ezt a közelgő bajt? Van-e bármilyen kapcsolatuk kormánykörökkel? Vannak-e esetleg olyan kapcsolatban a kormánnyal, hogy tudnak jelezni akkor, amikor egy 1300 főt foglalkoztató, egyébként Nógrád megye legnagyobb foglalkoztatójaként működő gazdasági társaság komoly bajban van? Voltak-e erről információk? Ezt szeretnék igazából a lakosok tudni, hiszen sokan úgy látják, hogy lehet, hogy a kormány elhibázott politikája sodorta ide őket. Sőt, sokan félnek attól, hogy nem fognak tudni ezek után elhelyezkedni, hiszen azt mindannyian tudjuk, hogy ezekben a megyékben, Nógrád megyében, Heves megyében vagy Jász-Nagykun-Szolnok megyében közel sem ideális az elhelyezkedési lehetőség.

Tisztelt Miniszter Úr! Ezekre kérem tehát a választ: volt-e köze a kormánynak, van-e rálátása arra, hogy egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a CBA-közeli vállalkozás ilyen helyzetbe kerül, és kik egyáltalán ezért a felelősök? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 10 2016.10.11. 5:07  9-12

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi nap elindult a 2016-os évre meghirdetett valódi nemzeti konzultáció második szakasza. A valódi nemzeti konzultációval a Jobbik ‑ szakítva a Fidesz, illetve a kormány konzultációs technikáival ‑ egy, a szakmai szervezeteket és a lakosságot egyaránt felkereső, figyelembe vevő, a véleményükre adó konzultációt készített elő.

A konzultáció első szakaszában a szakmai szervezetekkel folytattunk eredményes és sikeres konzultációt, amelyben megfogalmazódtak a három problémás területen azok a kérdések, amelyekből végső soron megszületett a valódi nemzeti konzultációnak a konzultációs íve. Így a második szakaszba érve a tegnapi napon, illetve a tegnapi nap óta a Magyar Posta 4,2 millió háztartás számára kézbesíti folyamatosan azokat az íveket ‑ amit itt láthatnak a kezemben ‑, amelyekben a benne található válaszborítékokat használva azokat megválaszolásuk után térítésmentesen, díjmentesen a lakosok vissza tudnak küldeni a Jobbik Magyarországért Mozgalom számára, és ezzel részt tudnak venni a valódi nemzeti konzultációban.

Mint ahogy említettem, a lakossági konzultációt megelőzően egy szakmai konzultációs szakasz volt, amelyben az egészségüggyel, az oktatással és a korrupcióellenes harccal foglalkoztunk, több tucatnyi civil és szakmai szervezettel konzultáltunk, több száz helyszínen, kórházakban, iskolákban, rendelőkben, illetve akár közterületeken is párbeszédet folytattunk nemcsak a lakosokkal, hanem szakmai szervezetekkel, intézményvezetőkkel, sőt félszáz lakossági fórumot is tartottunk ebben a témában. Ebben a kérdéskörben nemcsak a Jobbik országosan ismert politikusai vettek részt, hanem a helyi képviselők, illetve helyi személyek, helyi fontos véleményvezérek is.

Így tehát ebben a valódi nemzeti konzultációs ívben, amelyet 4,2 millió háztartás kap meg folyamatosan ezen a héten, 14 kérdésben, illetve egy kifejtős kérdésben, azaz 14 plusz 1 kérdésben nyilváníthatnak véleményt a lakosok, öt oktatási, öt egészségügyi és négy korrupcióval kapcsolatos kérdésben. Az egészségügyben például olyan taburól is beszélhetnek, eddig tabunak számító kérdésről is véleményt nyilváníthatnak, mint a hálapénz kérdése, de beszélhetnek arról is, valóban érzik-e, hogy a várólisták csökkentek, vagy teljesen máshogy érzik, mint ahogy a kormány azt beállítja, illetve amilyen színben azt feltüntetni kívánja.

Az oktatásügyben szintén egy olyan tabunak számító és talán a társadalom által kevésbé beszélt témában is véleményt nyilváníthatnak, mint a gyerekeknek a bentlakásos intézményben való elhelyezése, vagy például abban, hogy jó irányba halad-e egyáltalán az oktatáspolitikában a központosítás ügye.

A korrupcióval kapcsolatosan ‑ hiszen ez is az egyik legfontosabb és az embereket legjobban érintő és legjobban érdeklő téma ‑ véleményt nyilváníthatnak, hogy elegendőnek tartják-e a korrupcióval szembeni harcot, amit a kormány folytat, vagy éppen ezzel ellentétesen elégedetlenek azzal, és a kormánypártoknál a fejét felütő korrupcióval, így akár a Habonyokkal, Andy Vajnákkal, sőt a miniszterelnök saját köréhez kötődő korrupcióval miként kívánnak leszámolni, de olyan kérdésben is véleményt nyilváníthatnak, mint hogy például Magyarországon legyen-e a román mintára felállított, illetve aszerint működő korrupcióellenes ügyészség.

Úgy gondolom, ezek azok a kérdések, amelyekben mindenképpen a lakosság válaszát várjuk. De természetesen lehetőséget biztosítottunk egy olyan kifejtős kérdésre is, ahol ők ezen felül is felvethetnek egy problémát annak indokolásával és a válaszokkal együtt megjelölve.

Világosan látszik az is, hogy aki a valódi nemzeti konzultációban az ívek kitöltésével részt vesz, az nemcsak a konzultációban, hanem a Jobbik 2018-as választási programjának a megírásában is részt fog venni, s ezzel nemcsak a Jobbik valódi programalkotásához járul hozzá, hanem ahhoz is, hogy az egyetlen talpon maradt kormányváltó erőnek a kormányprogramjában részt vesz. Így hát arra kérünk mindenkit, és erre hívjuk fel a figyelmet ezúton is itt az Országház plénuma előtt, illetve nyilvánosságát felhasználva, hogy vegyenek részt a 14 plusz 1 kérdés megválaszolásában, nyilvánítson véleményt a lehető legtöbb lakos. A lakosság túlnyomó többsége ezt a három témát tartja talán a legfontosabbnak, legégetőbbnek, s ebben mindenkinek lehetősége lesz most részt venni.

Arra buzdítjuk az embereket, hogy a lehető legnagyobb számban küldjék vissza a tegnap óta kipostázott, illetve postázás alatt lévő íveket, és arra szólítjuk fel őket, hogy vegyenek részt az egyedüli kormányváltásra képes erő programírásában, vegyék saját kezükbe a sorsukat, vegyék saját kezükbe a sorsukat és mutassák meg, hogy bele tudnak szólni olyan fontos témák intézésébe, mint az egészségügy, az oktatásügy és a korrupcióval szembeni harc, hiszen ezen harcok mindennapjainak az alakításába a valódi nemzeti konzultáció íveit kihasználva most ők is beszólhatnak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 96 2016.10.11. 12:49  87-114

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Praktikusan úgy mondhatnám, hogy megettük a mesét, márpedig azért, mert valójában egy oktatási tárgyú törvényjavaslat van előttünk, és többedmagunkkal egészségügyire készültünk. Persze kapcsolódik egymáshoz a kettő, hiszen magukat a klinikákat, illetve az egyetemi kórházak által létrehozandó szervezeteket, új szervezeti egységeket érinti, de mégis úgy tűnik, hogy mindannyian úgy gondolkoztunk ‑ és nem láttuk teljesen át, hogy milyen irányba megy majd ez a vita ‑, hogy ez egy egészségügyi vita lesz.

Fordítva ültünk fel a lóra, ez teljesen nyilván­való. Ezt már korábban egyébként az előterjesztőnek a tegnapi nap folyamán jeleztem, hogy várhatóan ebbe az irányba fog elindulni ez a vita, és ezt jó lenne mihamarabb megakadályozni. Hiszen nem sok minden, illetve sok minden, de nem teljesen egészen egészségügyi köze van, és nem az egészségügyhöz van teljesen köze ennek a vitának.

Várható és elkerülhető lett volna, ha mondjuk, az tisztázásra kerül rögtön a legelején ‑ és ezzel akár a baloldali, akár a korábbi baloldali médiában is megjelent találgatások, miszerint ez a kancellária-rendszer az a kancellária-rendszer lesz, amit Ónodi-Szűcs Zoltán bejelentett ‑, tehát ezeket az átfedéseket tisztáztuk volna. Hiszen nagyon úgy tűnik, hogy inkább csak egy időbeli egybeesése volt ennek a kancellárnak, illetve az effajta kancellária-rendszernek az egészségügyi államtitkárság által zászlajára tűzött kancellária-rendszerrel. Ez egy tragikus egybeesése volt, így hát mindenki arra rabolt rá és arra repült rá, hogy talán ez a kancellária-rendszer kettes számú verziója, és amit nem sikerült áterőltetni a választókerületi elnökükön, azt majd most valahogy a klinikákon keresztül megcsinálják.

(16.10)

Holott úgy tűnik, hogy vagy engem vertek át, vagy egyébként meggyőztek, de a napnál is világosabb, hogy ez a törvényjavaslat inkább arról szól, hogy miként lehetne megoldani azt a valóban fennálló problémát a klinikákon, hogy a térítéses orvosképzésben részt vevő, javarészt egyébként külföldi hallgatókat miként lehet megfelelő oktatáshoz, megfelelő színvonalú gyakorlathoz juttatni. Hiszen én magam is jártam a valódi nemzeti konzultáció keretében az egyébként ebben az esetben kiindulópontként érintett debreceni klinikán, és jártam egyébként a szegedin is, és mindenhol ugyanazokról számoltak be, mindenhol ugyanazok a problémák voltak, és ezt is bátran kijelenthetjük: a Debreceni Egyetem vagy bármelyik egyetem finanszírozásának a törzsét képező térítéses orvosképzésnek nem tudták biztosítani a megfelelő működési feltételét. Ez pedig azt eredményezte, hogy amilyen szakmai képzést ott kínálnak, az nem száz százalékig jó minőségben működött. Nyilvánvalóan ez rossz, keserű szájízt hagyhatott a diákokban, természetessé vált, hogy ezen fejleszteni kell, ezen javítani kell, hiszen az mégse járja, hogy mondjuk, 20-30 diák próbálna sorban állni egy-egy betegnél, hiszen a beteganyag sokkal végesebb volt a klinikán, mint egyébként ahány tanuló akarta rajta éppen elvégezni a vizsgálatot, vagy akarta egyáltalán obszerválni azt a beteget, hogy mi történik. Tehát észszerűnek tűnik ez a kiterjesztés.

Így hát mindenképpen az lett volna a jó, hogy ezt a várható rossz startot elkerüljük, hogy leszögezi adott esetben akár államtitkár úr, vagy az is tényleg jó lett volna ‑ és ebben adjunk igazat szocialista képviselőtársamnak ‑, hogy akár Ónodi-Szűcs Zoltán is bejött volna és ő elmondta volna a saját verzióját ebben, hogy ne lásson senki ebben most egy ilyen egybeesést. Akkor tényleg szerencsésebben tudtuk volna ezt a vitát lefolytatni, és talán nem tértünk volna ki olyan témára, mint az orvoselvándorlás vagy például a béremelések vagy a védőnők helyzete, mert ennek vajmi kevés köze van ehhez a jelenlegi törvényjavaslathoz.

Ami viszont érdekes lehet, és ami kérdés és tisztázandó, én ezt magamnak összeírtam a törvényjavaslat alapján. Az, hogy Debrecenre lett úgymond pilotban elkészítve, és onnan indul valamilyen módon ez az elképzelés, mégis gondolkodnunk kell azon, hogy mi lesz Budapesten. Ugyanis a Semmelweis Egyetem az egyetlen teljesen egészségügyi profilú egyetem, míg a többi egyetem azért más tudománykarokkal rendelkezik, tehát a Semmelweis Egyetemnek azért lehetnek más szándékai a saját egyetemi kórházi struktúrájának a kialakításában. Én nem félek attól egyébként, hogy a média által megszellőztetett országos intézeteket is maga alá tudja vonni a Semmelweis Egyetem, hiszen a Semmelweis Egyetemnél azért sem tudják ezt megvalósítani, hogy az országos intézeteket maguk alá vonják, hiszen ezek hatósági feladatot is ellátnak. Egyetem ilyen hatósági feladatot nem láthat el, innentől kezdve így szervezeti egységévé országos intézet nem válhat. Tehát ezt akár ki is pipálhatjuk.

Viszont a budapesti ellátás során azért az veszélyesnek mutatkozik, hogy miközben Budapesten az egészségügyi ellátást próbálja a kormány talpra állítani, és egy régi-régi ellenzéki kívánalmat, miszerint most már ideje figyelmet fordítani a budapesti egészségügyi ellátásra, megoldását leronthatja és a szuperkórházak kérdését leronthatja esetlegesen a Semmelweis Egyetemnek a különböző egyetemi kórházak ‑ most pongyolán fogalmazok - be­ke­be­le­zé­se, de szervezeti egységgé tétele, hiszen akkor megint nem fogunk tisztán látni, hogy a Semmelweis Egyetem mint a legmagasabb progresszivitási szinten álló és majd egyébként egyetemi kórházakat Budapest-szerte létrehozó intézmény miként fogja felfordítani ezt az egész budapesti ellátási rendszert, amiből most egyelőre annyi látszik tisztán, hogy Pesten két helyen, Budán meg gyakorlatilag semmi sem biztos, hogy hány helyen fog megvalósulni egy magas, valószínűleg szintén a legmagasabb progresszivitási szintű ellátás. Tehát ebben nagyon nehéz lesz összefésülni, úgy gondolom, a budapesti terveket.

És Budapest nagyon sok veszélyt tartogat magában, bárhonnan is származzék ez a budapesti akna, ami ebben az esetben benne van, ezt talán lehet, hogy le lehetne zárni valamilyen módosító javaslattal, én ezt megfontolandónak tartom, egy ilyen irányú módosító javaslatot valahová betenni, és nem a Semmelweis Egyetem ellen akarok beszélni, de valamilyen módon őket is kordában kell tartani, függetlenül attól, hogy egyébként az ilyen egyetemi kórházaknak a létrehozása vagy szervezeti egységként való működése azért jóváhagyástól függ, és ez talán kellő kontrollt jelenthet. Ami viszont érdekes és átgondolandó, hogy ezeken az egyetemekhez közeli ellátási területeken azért jelenleg is egy klinika-fejnehéz ellátás zajlott, és jelenleg az, hogy az orvostudományi egyetemeknek egy ilyen kiterjesztett egyetemi kórházi szervezeti egysége jön létre, az ezeken a területeken tovább fogja egyébként az ellátásnak a súlyát elbillenteni a klinika, illetve a klinikai ellátás felé. Eddig is azért a klinikai ellátási eltolódásban, azt nyugodtan mondhatjuk, 17,5 százalék volt országosan az ellátási forma. Ha a Kenézy Kórháznak a szervezeti egységként való működésével hinni lehet a számoknak, akkor 2800 ágyas monstrum jön létre, ami teljes egészében a klinika alá fog tartozni. Tehát egy ilyen ellátási eltolódás törvényszerűen jöhet ezzel a törvényjavaslattal, ez talán egy kicsit aggodalomra adhat okot.

Ami szintén tisztázandó vagy esetleg átgondolásra, megfontolásra alkalmas: nagyon vegyesnek tűnik az egyetemi, illetve a fenntartói feladatoknak az alakulása, nagyon sok átfedés van a jogszabályban. Ez nyilván azért is van, mert nagyon sok törvényhez kell hozzányúlni, illetve egy nagyon szertágazó egyetemi irányítási, szervezési rendszerben egy önkormányzatisággal rendelkező autonóm rendszerrel találkozik az egészségügyi irányítás, illetve vezetési rendszer. Tehát itt nagyon sok probléma lesz szerintem. Szerintem, ha ez kicsiben valósul meg és túl sok intézmény… ‑ tehát nem lesz egy ilyen egyetemi kórházi falási kényszere az intézményeknek, hanem egy racionális, kis számban valósul meg, akkor talán ezek a fenntartói, illetve egyetemi feladatok, legyen az állami fenntartó vagy egyetemi fenntartás, ezeknek a súrlódása talán még kezelhető szinten lesz.

Vitathatatlanul fontos ‑ és ezt valóban a valódi nemzeti konzultációban tett intézményi látogatások alátámasztották ‑, hogy a térítéses orvosképzésnek, de összességében az orvosképzésnek is a fejlesztése elsődleges feladat, nemcsak azért, mert az egyetemek költségvetésének jókora részét teszik ki az ebből származó, illetve a klinika által generált bevételek, hanem azért is, mert Magyarországnak nagyon kevés kitörési pontja van, ha egészségügyi humán erőforrásról beszélünk. És az biztosan látszik, hogy az oktatás színvonalának, az oktatás rugalmasságának, a külföldi hallgatók adott esetben befogadóképességének javításával érhető el az, hogy a magyar egészségügynek a jelenlegi humánerőforrás-krízise ‑ nem mondom, hogy katasztrófája, de krízise ‑ valamilyen módon orvosolható lehet vagy orvosolható lesz.

A gyakorlati képzőhelyek kapacitásának növelése tényleg rendkívül fontos, tehát ezt a magunk részéről mindenképpen támogatjuk. Azt azonban érdemesnek tartom átgondolni, hogy az úgynevezett egészségügyi irányító testületen belül a delegált tagoknak a paritásos arányát ‑ és ezt is jeleztem már az előterjesztő részére ‑ azért próbáljuk elbillenteni. Ebben az esetben az egészségügyi államtitkárság… ‑ ritkán hallani ilyet ellenzéki képviselőtől, hogy az államtitkárságnak akar kedvezni, de mi próbálnánk, illetve én azt javaslom, és valószínű, hazabeszélek mint egészségügyi politikus, próbálnám az ő javukra elbillenteni azt, hiszen mégiscsak a végzett tevékenység sokkal inkább az egészségügyhöz, mint szerintem az oktatáshoz tartozik.

Tehát itt azt a felállást, hogy a miniszter három főt, illetve a rektor, kancellár két-két főt delegál, szerintem egyenlővé kellene hogy tegyük, ami azonban felveti azt a kérdést, hogy nagyon gyakran szavazategyenlőséggel néznénk szembe, tehát ismételten csak sakk-matt vagy egy olyan patthelyzet lenne, amiben képtelenek lennének dönteni. De ebben én ‑ akár az oktatásügynek a rovására ‑ a miniszter által delegált főknek a számát emelném meg. A problémával, ahogy említettem, mindenképpen jó lett volna hamarabb előállni. Úgy tudom, hogy nem új keletű a probléma, nem új keletű ez a tervezés, ami Debrecenből indult ki. Az, hogy mögé mit látunk, hogy a Kenézy Kórház vagy annak igazgatója, vagy a mindenkori debreceni erőtér miként határozta ezt meg, vagy az egyetemnek a vezetője miként határozta meg, vagy hol van ebben a szerepe, az talán már teljesen mellékes. Jobb lett volna talán hamarabb előállni vele, és akkor elkerülhettük volna ezeket a kancelláriaaknákat benne. Én úgy gondolom összességében, hogy a törvényjavaslatban talán megvannak azok az elegendő fékek, azok az ellensúlyok, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy az indokolásban is megfogalmazott meg a törvényből is jól kiolvasható cél megvalósításához, miszerint az egészségügyi oktatásnak a már nagyon régóta várt valamilyen szintű fejlesztését, a képzőhelyek színvonalának a javítását elérjük, kellő biztosítékot, kellő garanciát tartalmaz.

(16.20)

Úgy gondolom, hogy ez nem egy teljesen egészségügyi, sőt talán nem is egészségügyi tárgyú jogszabály, így hát nem én mondom ki rá a végső szót, hiszen nem én vagyok az ezért felelős politikus, de a magam részéről úgy tűnik, hogy ez egy támogatható javaslat lesz. Úgy gondolom, hogy érkezni fog hozzá módosító javaslat, mindenképpen kell is, hogy együtt dolgozzunk. Az előterjesztőknek meg az államtitkárságnak pedig azt javaslom, hogy most nyugodtan szögezzék le, hogy mi volt az eredeti cél vagy honnan indult ki a jogalkotói szándék, és akkor egyrészről meg lehet nyugtatni a KDNP-t, hiszen ezek szerint a KDNP-vel sem tisztázták önök, hogy ez egy teljesen tisztán oktatási tárgyú javaslat lesz, másrészről pedig az ellenzékkel, sőt a sajtóban való találgatásokkal is lehet valamit kezdeni, és talán mindenki egy kicsit nyugodtabban fogja nézni azt, hogy miként is alakul a klinika, illetve az egyetemi kórházaknak mint szervezeti egységeknek a léte. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 112 2016.10.11. 6:03  87-114

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem egy nagyon régi témám jutott eszembe, amit nagyon aktuálisnak tartok itt most elmondani. Mindenképpen, ha már az egészségügy és az oktatásügy így találkozik egy ilyen sajátos javaslatban, és ha már az elvándorlást érintettük, sokan engem úgy akarnak látni vagy láttatni, hogy nekem az elvándorlásban annál nagyobb szerepem van, mint ami valójában lehetett volna vagy egyáltalán volt. Leszögezem önöknek, hogy nem volt ilyen szerepem, de ez arra adott késztetést, hogy azért beleássam magam lehetőleg ebbe a problémába, és megnézzem, hogy mi van mögötte.

Azt láttam, és ebben biztos vagyok, hogy bár törekszik ez a törvényjavaslat arra, hogy megteremtse a lehetőséget, hogy az itt tanuló külföldi diákok ‑ most a külföldi diákokra mondom ‑ itt tartása megvalósuljon, arra nem biztos, hogy lehetőséget fog nyújtani, ugyanis ezerfajta indíttatásból jönnek ide, de legfőképp azért, mert a magyar orvosképzés az árához képest magas színvonalú. Ezzel a képzéssel gyakorlatilag, ha nem is a világ bármelyik pontján, de Európa bizonyos pontjain vagy a saját otthonukban, ahonnan származnak, ott számottevő, jól fizető vagy legalábbis a társadalmi szintjükön megbecsülést hozó munkát tudnak vállalni.

(16.50)

Ezek a hallgatók nagyobbrészt ‑ és ezt mutatja a nyilvántartási hivatal valamennyi statisztikája ‑ a diploma megszerzését követően startolnak el az országból. Ami egyébként valószínűleg a világ összes egyetemén így van. Nincs ez másképp a London School of Economicsban; amikor odamegy Magyarországról tanulni valaki közgazdaságtant, valószínűleg nem ott fogja hasznosítani, hanem a saját hazájában. Kifizette az összeget, és elmegy máshova, ahol tud boldogulni, lehetőség szerint a hazájába. Így hát arra, ami itt többször elhangzott, hogy esetleg arra jó lesz, hogy itt tartson fiatal orvosokat, ez valószínűleg nem lesz alkalmas, de arra, hogy javítsa a magyarországi hallgatók oktatási körülményét, valószínűleg egyébként alkalmas lesz, és talán ez az egyik olyan, ami a vonzóképességet adni fogja.

De amit az elején mondtam, hogy visszatérjek, ha már találkozik az egészségügy és az oktatásügy. Régóta néztem azt, hiszen nem tartottam fairnek azt az európai tendenciát vagy a világban zajló tendenciát, hogy a kelet-európai nagy egészségügyi humán erőforrást kibocsátó országok képzett humánerő­forrás-tőkéjét folyamatosan elszívja a Nyugat. Úgy gondolom, hogy ebben valamilyen módon ‑ és ezt államtitkár úr figyelmébe ajánlom ‑ egy hasonló visszatérítési mechanizmust fel lehetne vetni az európai uniós színtéren, ami egyébként az agráriumban működik, azaz ahonnan elszívják az anyagot, a tudást, a lehetőségeket azok a képzések, így ebben az esetben a magyar egészségügy is kapjon valamilyen visszatérítést.

Svédországban nem képeznek szakvizsgai szinten megfelelő számú pszichiátert ‑ ennek is egyébként utánanéztünk, nem volt egyszerű, hiszen úgy tűnik, ezeket az adatokat senki nem tartja nyilván rendesen az Európai Unió és az egyéb EGT-s tagállamokban ‑, tehát ha ott nem képeznek elég pszichiátert, hanem ott szakvizsgával rendelkező pszichiáter szakorvosként hárman végeznek egy évben, azaz egy nagyon szűk bemeneteli és nagyon szűk kimeneteli képzés van, de Magyarországról, Romániából, Bulgáriából, sorolhatnám az egyébként kelet-európai államokat, húszas-harmincas számban visznek el orvosokat, akkor valamilyenfajta visszatérítési mechanizmust mégiscsak ki lehetne csikarni, hiszen ha mást nem, az európai közös előnyöket és a közös teherviselés így szokták működtetni.

Egy régi elképzelésem az ‑ és ebben kérem államtitkár úrnak adott esetben a megfontolását ‑, hogy éljünk ezen a területen azzal a lehetőséggel, hogy valamilyenfajta visszatérítési mechanizmust felvessünk, hiszen látjuk, hogy hazánkat és egyébként a többi kelet-európai tagállamot is nagyon extrém és nagyon komoly módon érinti, és hatalmas kitettséggel rendelkezik abban, főként egyébként ennek vannak belső okai, azt hiszem, elég jól ismertek az okai, tehát nagyon sok faktor van, ami a dolgozókat külföldre hajtja vagy viszi; nyilvánvaló itt két különböző terminológiában is lehet beszélni, ki hogyan áll ehhez a problémához.

De gondolkodjunk el azon, hogy miként lehet ebben egy olyan európai szintű előrelépést végezni, adott esetben akár egy magyar zászló alatt, hogy lehetősége legyen ezeknek az európai, kelet-európai tagállamoknak valamilyen módon visszatérítésben részesülniük, amit egyébként ilyen módon az egyetemi oktatóhelyekre, legyen az oktatókórház vagy legyen az maga a klinikai központ, vissza tudjanak, bele tudjanak fektetni, és akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ha Európának arra van szüksége, hogy itt képezze az összes orvosát, akkor Magyarország ebben áll rendelkezésre, és természetesen meg tudja valósítani, de ezt nem tudjuk csak a magyar forrásokból, nem tudjuk csak a magyar költségvetés, a magyar adófizetők hozzájárulásából megvalósítani, hanem valósíthassuk meg másból is.

Elnézést kérek, hogy ezzel egy ilyen kitérőt tettem, de egy nagyon régi vágyam volt, hogy ezt elmondjam. Az egészségügyi államtitkárság egyrészt ezzel valószínűleg nem tud foglalkozni, vagy nem az ő kompetenciája, hogy foglalkozzon, azonban ez egy olyan oktatási kérdés vagy egy olyan, a felsőoktatást érintő terület, amelyet én javaslok megfontolásra, felvetésre és valamilyen szintű európai szintű előrelépésre, mert ez egy olyan megoldás lehetne, amely stabilitást adhatna ezeknek a képzőhelyeknek, stabilitást adhatna a magyar költségvetés ezen sorának, ezen fejezeteinek. Így mindenképpen úgy gondolom, hogy ezen még érdemes lesz elgondolkodni. Állok ebben rendelkezésre, és örülök, hogy legalább ebben a témában ez előjöhetett. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 148 2016.10.11. 5:02  147-148

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kehes, azaz beteg ‑ talán nem kell annak mondani, aki a lovak betegségeivel kapcsolatosan rendelkezik ismerettel. Nem is akarom ezt a részét nagyon erőltetni a felszólalásnak, hiszen nem vagyok állatorvos, viszont a népnyelvben a kehes azt jelenti, hogy valami nincs rendben, gyengélkedik, rossz. Azért kehes ebben az értelemben ez a Kehi-ügy, illetve a Kehi-vizsgálatok közül az egyik ügy, mert bizony az egészségüggyel kapcsolatos.

Staudt Gábor képviselőtársam tárta fel az elmúlt héten azokat a vizsgálatsorozatokat, ami 66 ügyet tartalmazott, és amiben a Kehi indított korrupciógyanús ügyekben vizsgálatot. Az a 66 ügy, amely gyakorlatilag sehova nem futott ki, semmilyen kézzelfogható eredménnyel, csak a nyomozás megszüntetésével ért véget, ez a 66 ügy egyébként 55 milliárd forint kárértékben került megállapításra, tehát 55 milliárd forintnyi kár vagy összeg felkutatását mulasztotta el a hatóság.

No de ez annyiban érdekes számunkra, hogy talán emlékeznek még mindannyian, most már lassan egy tízéves esemény, hogy mit is jelentett annak idején Magyarországon a madárinfluenza. 2005 végén volt ez igazából slágerügy, amikor egyébként a Távol-Keletről jött madarak körében terjedő vírusról egyre több információt kaptunk. Idézek egy 2006-os nyári főcímet: „Az EU Nagy-Britanniában működő laboratóriuma megerősítette, hogy a H5N1 nagy fertőzőképességű, szélsőséges esetben az emberre is veszélyt jelentő madárinfluenza-vírus fertőzött Dél-Magyarországon.”

Nos, ezt a fertőzést Dél-Magyarországon felkapta a média, sorra jöttek a hírek, és egészen odáig jutottunk, hogy kialakult egy úgynevezett hype körülötte, teljes egészében mindenki magáévá tette. Ötszáz önkéntest oltottak be, így mindenki teljesen azonosult a vírus veszélyével. Emlékezetes jelenet volt, amikor Rácz Jenő akkori egészségügyi miniszter, Bujdosó László országos tiszti főorvos és Kökény Mihály népegészségügyi kormánymegbízott egyenként oltatta be magát ezzel a vakcinával.

És persze ahol baj van, ott megjelennek azok, akik jól járnak a bajjal. Megjelent az Omninvest gyártó cég is, amely a leghatékonyabb, legjobb megoldást kínálta erre a hirtelen felkapott fertőzési lehetőségre. Az Omninvest már egyébként a H5N1 előtti években is jelentős állami támogatásokban részesült, miközben egyébként a cég önmagában offshore cégek közbeiktatásával kezelt közpénzeket, kapott közpénzeket és vállalkozott. Akkoriban nagyon érdekes volt a madárinfluenza mögötti vakcinagyártási szerződés mibenléte is, hiszen maga a cég a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól kapott 2 milliárd forintos támogatás keretében megbízás alapján gyárthatta ezeket a vakcinákat. Beindult a madár­influ­enzavakcina-biznisz, és egészen tartott addig, ameddig egyébként a média jelenlétének, illetve a médianyomásnak, valamint az ellenzéki kutakodásoknak köszönhetően az összeget vissza nem kellett fizetni.

Az ügy végül is oda futott ki, hogy a baloldalnak méltán megérdemelt süllyedését követően a második Orbán-kormány vizsgálatot kezdeményezett 2010-ben, és a feljelentés nyomán a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal az ő feltárása alapján feljelentéssel élt és az ügyet elindította, amelyet a NAV Bűnügyi Igazgatósága vizsgált; vagy legalábbis vizsgált volna, hiszen 2013-ban sikerült az ügyet úgy befejezni, hogy bizonyítottság hiányában megszüntették. Természetesen a Kehit nem lehet eltántorítani a jól felfogott céljaitól. Panaszt tettek, de a panasz sem fogott helyt, így a főügyészség végső soron megszüntette az ügyet, hangsúlyozom, 2 milliárd forintos kárértékkel. Jól mutatja, hogy az offshore szál sem volt igazából erős aduász ebben az ügyben, bár sokan elmondták, hogy ezzel is probléma van. Minden ment a maga rendjén.

Érdekes adalék megszokott módon egyébként a fideszes elszámoltatáshoz, hogy amikor ellenzéken ezt támadta, az Omninvest ügyét támadta a magát nemzetinek mondó kormány, addig kormányon ezt az ügyet nem vizsgálta ki teljes elkötelezettséggel, sőt 2013-ban már ő maga kötött szerződéseket az Om­nin­vesttel, amelynek egyébként ‑ továbbra is úgy tűnik ‑ nem teljesen sikerült a portfóliótisztítása, ami az offshore cégeket illeti. A jelenlegi kormánypárt tehát ellenzékben folyamatosan támadta ezt az állami milliárdos tételű beszerzést, aztán kormányon pedig nem is akarta kivizsgálni. A H5N1 vakcina­botrány intézési módja egyébként jól mutatja, mint cseppben a tenger, hogy mi történt a Kehi által vezetett, de kisiklatott korrupciós ügyek feltárásával, és ez csak egy ügy volt az egészségügy területéről. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 116 2016.11.02. 2:09  115-122

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Új keletűen a köznyelv azokat a pénzeket nevezi az egészségügy védelmi pénzének, amelyeket a betegek adnak vagy éppen az orvosok fogadnak el a jobb ellátás reményében. Ez a védelmi pénz az egészségügy mindennapi korrupciója, közismert nevén a hálapénz.

Mára talán már közismert, hiszen a hálapénzzel kapcsolatos kutatásokból ez kiderült, hogy rég nem hálából, hanem kiszolgáltatottságból adják a betegek, illetve fogadják el reményeink szerint egyre kevesebben az orvosok azt. Az ilyen védelmi pénznek, azaz a hálapénznek komoly elutasítottsága van, az orvosok, betegek egyaránt 90 százaléka teljesen elutasító a jelenséggel kapcsolatban, sőt, ez is a kimutatásban szerepel, mindkét fél részére többségében megalázó is. A cél tehát nem lehet más a hálapénz vonatkozásában, mint teljesen felszámolni azt, és erről bizony beszélni kell, hogy hogyan, illetve mikor. Különösen azért is fontos lehetne felszámolni a hálapénzt, hiszen ez már nem a segítségért nyújtott hála, hanem a jelenlegi működése szerint a velünk együtt élő szocializmusnak az egyik maradványa.

A kormánnyal ellentétben a Jobbik nem azt akarja, hogy a hálapénz sok évet, esetleg évtizedet várva kikopjon a rendszerből, a Jobbik rövid időn belül megszüntetni kívánja azt. Persze kevesen veszik a bátorságot, hogy beszéljenek a hálapénzről, és kimondják, hogy cselekedni kell, pedig ha utánanézünk, orvosok és betegek egyaránt elutasítják, többségükben megalázónak tartják. Akkor miért ne mondhatnánk ki, hogy meg kell szüntetni? A megszüntetés pedig nem lóghat a levegőben. Így a megszüntetéshez az első lépés, több feltétel megvalósulása mellett, például egy sokkal komolyabb béremelés, a kórházi adósságok teljes megszüntetése vagy az orvosi hűbérviszonyok teljes felszámolása, tehát egy pluszlépés, egy valós és egy pontos, véges határidő megszabása lenne.

Mindezekre tekintettel kérdezem az államtitkár urat, tervezi‑e a kormány a hálapénz megszüntetését. Mikorra lehet az egészségügyben szedett védelmi pénzeket végleg megszüntetni? (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 120 2016.11.02. 1:17  115-122

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A megoldáshoz még mindig nem jutottunk közelebb. És jól mutatja, amit államtitkár úr is mondott, hogy a kormány ebben az esetben is ‑ hiszen nem a legmagasabb mértékkel emelkednek ebben az esetben a fizetések, a kórházi adósságok kérdését továbbra sem sikerült teljesen megoldani ‑ a hálapénz kikopására játszik, azaz, hogy hosszú évek vagy évtizedek folytán tűnjön el. Ehhez képest sokkal fontosabb lenne az, hogy mindannyian közösen egy időpontot határozzunk meg, amely időpontban meg lehetne tartani azokat a feltételeket, amely komoly béremelés, amely az adósságtisztítás és a hűbéri rendszer felszámolása lehetne. Ezen hárommal együtt, illetve az időpont meghatározásával hatékonyan fel lehetne venni a versenyt, illetve a harcot a hálapénzzel szemben.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy gondolja, hogy a hálapénz elleni harchoz szövetségesekre van szükség. Világos az álláspont: az emberek többsége szövetséges ebben, a betegek többsége a hálapénzzel szemben, a kormányzatnak, az intézkedéseknek, az orvosoknak a többsége mind-mind szövetséges lehet, csak hatékonyan kell elkezdeni ebben az irányban lépéseket gyakorolni. Egy időpontot kell meghatározni, államtitkár úr, vagy az egész évtizedekig fog tartani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 301 2016.11.07. 2:07  298-310

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottságban az e törvény tárgyalása során megfogalmazódott kisebbségi vélemény lényegében arra vonatkozott, ami pont az előttem felszólaló Galambos Dénes legutolsó mondatával végződött, és azzal szögesen ellentétes, azaz maga a törvény pont hogy nem a dohányzásról való leszoktatásban, a dohányzás elleni küzdelemben egy eszköz, hanem egy gazdasági befolyásoló gazdaságpolitikai eszköznek tűnik.

Sokkal inkább arról van szó, ami egy tavaly őszi törvényhozással indult meg, mely szerint nemhogy a fogyasztók védelme, hanem maguk a fogyasztók a legnagyobb áldozatai ennek a törvényjavaslatnak is. Szóba került, hogy egy ténytagadó struccpolitikát folytat az EMMI, aki, most már, érezve a téma problematikáját, a Miniszterelnökségre testálta ezt a remek feladatot, hogy az egyébként semmilyen egészségügyi témával vagy összefüggéssel nem rendelkező jogszabályt képviselje és teljesen gazdasági vonalon vigye.

Szóba került az is, hogy mi a véleménye államtitkár úrnak arról az egyébként Szávay István által átadott, a Royal College of Physicians 200 oldalas tanulmányáról, amely tényekkel támasztja alá, kutatással támasztja alá azt az álláspontot, amely szöges ellentétben áll az önökével, illetve mi a véleménye arról az Eurobarometer-felmérésről, ami például alátámasztja az előző felméréssel együtt, hogy lényegében ezek az eszközök, az elektronikus cigaretta pontosan a leszokásban segíti az embereket.

Végső soron azt lehetne mondani, abban megállapodhatunk, hogy egy kicsit a minisztérium álláspontja hasonlít arra, ami a mai világban elég gyakori a bulvármédiában, és ezt javaslom önöknek is, hogy keressenek, nyilvánvaló, ha a tudományos cikkeket nem osztják vagy a mi véleményünket ebben nem osztják, keressenek egy jobbfajta ripostos áltudományos cikket, osztassák meg Schobert Norberttal, és aztán talán az egész közvélemény el fogja fogadni, hogy önöknek van igaza. A tények ezzel szöges ellentétben állnak. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 78 2016.11.10. 15:14  71-88

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az iménti percekben kétfajta álláspontot hallhattunk. A kincstári optimizmusnak Molnár képviselő asszony volt az egyik képviselője. Egyébként értem is ezt a helyzetet, hiszen a kormányban legyen azért talán annyi önérzet, legyen annyi, a saját munkájára való büszkeség, hogy a saját eredményeit megpróbálja felmutatni úgy, mint érdemi vagy az egészségügyben nagyot szóló vagy jól hangzó segítséget.

A másik oldalról egy kincstári pesszimizmust hallhattunk, ebben az esetben az MSZP vezérszónokától. Egyébként nagyon sok mindenben igaza van. Úgy gondolom, ülünk a patkó minden oldalán olyan pozícióban, akik egyet is tudnak érteni ezekkel a kijelentésekkel, részben vagy teljes egészében. De talán a helyes megközelítés egy kincstári valóság lehetne, hiszen valójában itt mindannyian az optimizmussal, illetve a pesszimizmussal is saját magunknak hazudunk arról, hogy mi is az egészségügy jelenének valósága. A jelenlegi magyar egészségügy, amit sokan XXI. századinak tartanak, de valójában, úgy gondolom, még mindig a XX. századhoz tartozik, egyik fontos problémája, és mástól kölcsönzöm ezt a véleményt, talán ő is mástól kölcsönözte ezt a véleményt, hogy még nem történt meg a rendszerváltás ezen a területen.

Nem sikerült, tisztelt képviselőtársaim, felrúgni olyan tabukat, nem sikerült megszüntetni olyan tabukat, amiket 1990 előttről hordoztunk, hoztunk magunkkal, ami a szocializmusban berögződött, nemcsak betegekbe, hanem a dolgozókba is mélyen beivódott. Úgy gondolom, az lenne a legjobb hozzáállás, ha nem túlzott optimizmussal, ha nem teljes pesszimizmussal, hanem valamilyen szinten egy átfedő, egy mindent felölelő konszenzuskísérlettel állnánk hozzá az egészségügyhöz, és abban akár jobb- és baloldal egyet tudna érteni, hogy mely tabukat kellene ledönteni ahhoz, hogy utána esetleg mélyreható szakmai vitákat lehessen folytatni.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az elmúlt 26 évnek és az elmúlt 26 év egészségügyének legfőbb kihívása az volt, amit egy konferencián nagyon szellemesen elmondott egy ezzel foglalkozó közgazdász, hogy három fő problémája van a jelen egészségügynek: az első az alulfinanszírozottság, a második az alulfinanszírozottság és a harmadik is az alulfinanszírozottság. Ez egyébként nemcsak az ellenzék, hanem a szakemberek vesszőparipája is. Hiszen nemcsak az ellenzék állítja azt, hogy nemzetünk gazdasági teljesítményéhez képest keveset költünk az egészségügyünkre, hanem a környező országokkal való összehasonlításunk, az európai uniós átlaggal való összehasonlításunk, de akár a világszínvonallal való összehasonlításunk, ha az OECD-átlagokat nézzük.

Ez egyetlenegy dolgot mutat: Magyarországon az elmúlt 26 évben, talán pontosan azért, mert nem sikerült a tabukat felborítani, ledönteni, nem sikerült a rendszerváltást elhozni az egészségügyben, senki nem merte kimondani azt, hogy az egészségügyre fokozottan költeni kell a pénzt. Márpedig közismert és a technológia, a növekvő életkor, az egyre jobban kitolódó életkor, az egyre hosszabb ápolási idő, egyre több, egészségügyben eltöltött év mind-mind azt irányozzák elő, hogy egy olyan nyomás, olyan finanszírozási nyomás, kényszer van minden költségvetésen, amelynek engedni kell; egyébként diszfunkciók, krízis-, válságjelenségek ütik fel a fejüket az egészségügy rendszerében.

Így hát mindenképpen úgy gondoltam, hogy első gondolatokként ezeket lehetne fölvázolni, és bár egy egészségügyi salátatörvény, azaz egy részletekbe menő törvényi szabályozás törvényjavaslatának vitáján vagyunk itt, mégis fontos, hogy beszéljünk ilyenekről. Hiszen maga államtitkár úr mondta azt, hogy esetleg egy ilyen általános kitekintést is nyújthatunk, illetve az ellenzéki pártok vagy a kormánypártok elmondhatják egyes kérdéseiket, felvetéseiket. Így vettem én azt a bátorságot, hogy beszéljek a rendszerváltás szükségességéről, a mindent átfedő vagy lefedő ‑ angol nyelven overlapping consensus, teljes konszenzus vagy sok területet lefedő, pártokon átí­velő ‑ konszenzus szükségességének igényéről.

Úgy gondolom, ha felelősen állunk az egészségüggyel szembeni gondolkodáshoz, és szóljon ez csak a dolgozók egyszeri finanszírozási problémáiról, az intézmények finanszírozási problémáiról, a népegészségügyi céljainkról, hiszen itt is azért tegyünk egy cezúrát benne: Magyarországon botrányosan rossz egészségügyi mutatók vannak. A magyar állampolgárok, nem tudom, hogy egyébként az egészségügyből fakadóan, vagy az egészségügyi hiányosságokból fakadóan vagy akár saját magunkból fakadóan, de rendkívül rossz egészségi állapotban vannak, csak a környező országokhoz viszonyítottan is. Ezekben mindenképpen lépni kell.

És ha ezeket a kérdéseket nem vitatjuk meg, és ha nem keresünk majd egy lehetőséget arra, hogy a politikai lövészárkokból kilépve ezeket a tabukat, amelyek 26 éve vagy már régebb óta terhelik az egészségügyet, akkor szerintem jottányit nem fogunk előrehaladni az egészségügy helyes útra terelésében.

(14.10)

Ami magát a törvényjavaslatot illeti, én csak pár olyan pontot emelnék ki, ahol az élet bebizonyította, hogy igenis szükség van hozzányúlni, és igenis van értelme más, illetve jó irányba gondolkodni, és most egyes ilyen korábbi gondolatokat természetesen alátámaszt ez a törvényjavaslat.

Rögtön az első, az Elektronikus Szolgáltatási Térrel, az EESZT-vel kapcsolatosan. Amúgy ez egy olyan elektronikus rendszer, összekapcsolt adatbázis, amely lehetővé teszi ‑ és itt próbálom lefordítani mindannyiunknak érthetően ‑ az egészségügyben kezelt betegek valamennyi adatának, álljanak az ellátás bármelyik fokán, legyenek háziorvosnál, legyenek egyébként fekvőbeteg‑ellátó intézményekben, vagy tényleg más ellátásban részesüljenek, a modern technikát kihasználva, az adatbázisok összekapcsolásával… ‑ lehetőség legyen egy hatékony kezelést, egy hatékony ellátást megvalósítani a számukra. Ezen EESZT kapcsán én nem fogom kifogásolni azt, ami most a törvényjavaslatban benne van, bár adatvédelmi szempontból rengeteg aggályt elmondtak azzal kapcsolatosan, hogy milyen gond van az EESZT körül, hogy milyen kiterjesztően értelmezi és kezeli azokat az adatokat, amelyekkel a mai világban azért mindenki szenzitíven szokott bánni, ennek a kritikája mégsem az, hogy milyen adatokat von be, hanem az, hogy ez az EESZT-rendszer működik‑e, vagy nem működik.

Hol áll jelenleg ez a projekt? Ugyanis arra, hogy kiépítsünk egy ilyen előremutató és egy ilyen rendkívül hasznos kezelőfelületet, az ehhez szükséges infrastruktúrát, a kormány egy nagy valag pénz elköltött. Egy nagyon komoly pályázati rendben egy multinacionális kommunikációs vállalat nagyon komoly pénzekben részesült azért, hogy ez a rendszer működjön, hogy ez a rendszer készen álljon és bevezethető legyen minél hamarabb. Jelenleg azonban nemcsak hogy médiacsend van, hanem úgy gondolom, minden szinten csend van akörül, hogy ez az EESZT-nek nevezett teremtmény egyáltalán életre keljen. Így hát én úgy gondolom, az államtitkár úr majd mindenképpen tud válaszolni arra, hogy hol tart jelenleg az EESZT, egyáltalán tudjuk‑e tartani azokat a határidőket, amiket a kormány korábban kitűzött maga elé. És akkor nyugodtan ki kell mondani: a Magyar Telekom Zrt. van‑e egyáltalán olyan helyzetben, hogy egy ütőképes és működőképes rendszert adott át az egészségügynek? Mert ha nem, akkor meg kell fontolni, hogy miként lehet ezt jobbá tenni, és miként lehet elszámolni ezzel a társasággal.

Az élet bebizonyította azt is, hogy a leletkiadások környékén nagyon sok probléma van (Dr. Molnár Ágnes felé:), és ezért is nézek fideszes képviselőtársam felé, hiszen ő orvosigazgatóként, illetve intézményigazgatóként pontosan látta, hogy mennyire particionális, mennyire töredezett az a gyakorlat, hogy egyes intézmények hogyan adják ki a leleteiket. Rendkívül sokféle mód volt. Egy biztos volt, hogy ez rendkívül bosszantó volt a betegeknek, és sok esetben a betegek hozzátartozóinak, márpedig úgy gondolom, hogy aki az egészségügyi ellátás során az egészsége kezelésének a lehetőségét átadja az intézmény számára, és ezzel a privát szférájába enged egy betekintést, egy ráhatást, akkor az erre vonatkozó eredményeket is meg kell hogy ismerje. Az ombudsman talán helyesen fogalmazta meg, hogy az embereknek az egészséghez és az egészséges környezethez fűződő jogának egyik részjoga az iratok megismerése.

Éppen ezért szükséges az, hogy a leletkiadás szabályozása nemcsak hogy egységes, hanem fair legyen. Ugyanis az elmúlt időszakban egyre több helyről lehetett azt hallani, hogy nemcsak hogy nem fair, hanem ezt a betegek és a hozzátartozók hátrányára gyakorolták. Voltak olyan intézmények, ahol száz forintnál is többet kértek egy lap kiadásáért. Elképzelhetik, hogy ha ez 20-30 oldalt érint, ez mekkora tehervállalás. Sokszor azt is megnehezítették, hogy ezekről egyáltalán ki lehessen kérni másolatokat. Egy nem is olyan régi ügy: az ombudsman előző évi beszámolójánál éppen Bangóné képviselőtársam hozta fel azt az ügyet, ami a karcagi kórházban történt, ahol a hozzátartozók folyamatosan keresik, keresték a beteg ‑ egyébként a pszichiátrián kezelt, rossz állapotú beteg ‑ hollétét. Már lassan egy éve semmit nem tudnak arról, hogy hol van, hova távozott, egyáltalán eltávozott‑e. És ebben nem ez a felháborító, valójában az is felháborító, hogy erről nem tudnak a hatóságok semmit, hanem az a felháborító, hogy a kórház semmilyen iratot nem volt hajlandó a részükre kiadni. Ezt csak azért mondom el, mert egyébként én magam is Karcagon élek, és én nem erről az oldaláról ismertem meg az intézményt. Ez is mutatja, hogy nagy gond van ezeknek az iratoknak a kezelése körül, tehát mindenképpen indokolt egy szabályzat.

Nagyon röviden érintem azt is, hogy a kötelező pszichiátriai gyógykezelésekre vonatkozó eljárásnál egy olyan ‑ ezt viszont meg a jogász mondatja velem, kollégáknak üzenve ‑, régebbi szabály is tisztázásra kerül, ami a fellebbezésre vonatkozott, hiszen itt is voltak ellentmondó vagy nem teljesen tiszta rendelkezések. A fellebbezésnél végső soron nemcsak az lett meghatározva, hogy a fellebbezésnél ki jár el, hanem az is, hogy soron kívül jár el, hiszen magának az egész beavatkozásnak és az egész jogintézménynek a tulajdonsága indokolja azt, hogy mindenképpen soron kívül járjanak el.

Ami az egészségfejlesztési irodákat illeti: az egészségfejlesztési irodáknál szintén nem az a kérdés, hogy hogyan módosul a törvényjavaslat, hanem hogy mi lesz velük, milyen szerepet tudunk szánni az egészségfejlesztési irodáknak, amelyek egyébként szintén nagyon töredezetten vannak jelen az egészségügyi ellátórendszerben, hiszen vannak olyan helyek, ahol egyáltalán nem hoztak létre, és vannak olyan helyek, ahol létrehoztak belőlük elég sokat, viszont nagyon nehezen, nem könnyen állapítható meg, hogy milyen eredménnyel dolgoznak. Jelenleg egyébként a finanszírozásuk a költségvetés szempontjából nem is egetverően nagy, viszont ha kicsit komolyabban vennénk őket, akkor nagyobb teljesítményre lennének képesek. De ha nem szeretnénk őket komolyan venni, akkor majd el kell dönteni, hogy mi lesz az ő sorsuk, és mihez kezdünk az ott felhalmozott tudással meg az ott felhalmozott, egyébként korábban uniós pénzekből futtatott programokkal.

A nemdohányzók védelmével kapcsolatosan valóban nagyon régi a vitánk, és talán nem is kellene annyira mélyen belemenni. Én úgy gondolom, hogy a kormány továbbra is fordítva ül ezen a lovon, hiszen a sokszor egyébként elektronikusnak, de valójában elektromosnak hívott eszközöknek a mindenfajta büntetése, a trafikokba való beterelése, én úgy gondolom, egy teljesen hibás lépés. Legutoljára Csepreghy Nándor államtitkár úrnak adtunk át egy 200 oldalas tanulmányt, Szávay István képviselőtársam jóvoltából, a brit Royal College of Physicians jóvoltából, amely egyébként tényekkel és ha úgy tetszik, bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az egészséghez több köze van az elektromos cigarettáknak, hiszen a rászokás ezek által az eszközök által, hiszen a kormány mindig azt mondja, hogy azért kell tiltani, mert a rászokás lehetőségét adja: 1,5 százalék a használók közül az, aki ezáltal szokott rá a dohányzásra. Ehhez képest bebizonyították, hogy mindenki, tehát az összes többi rész a leszokáshoz használja, és egyébként eredményesen használja. Tehát a nemdohányzók védelmével és az ehhez fűződő népegészségügyi céljainkkal pont az ellenkezőjét próbálja a kormány tenni, hiszen gazdasági kérdésként kezeli ezt. Én úgy gondolom, ezt a piacot nagyjából békén kellene hagyni, és egyébként figyelni, hogy hogyan működik, de önmagába a piacba nem beleszólni, hiszen én úgy gondolom, hogy ezek a tanulmányok, akár az Eurobarometer tanulmánya és kimutatásai is egyöntetűen azt támasztják alá, hogy sokkal több köze van a leszokáshoz, mint a rászokáshoz.

Ami a Jobbik által benyújtott módosító javaslatokat illeti, és erre megpróbálok 1 perc 40 másodperc alatt kitérni, és aztán természetesen folytatom, ha van még olyan kérdés, amire válaszolni kell: a Jobbik koncepciója ezzel kapcsolatosan az volt, hogy a tulajdonlással, illetve a tulajdonrészek megszerzésével kapcsolatos vita talán egy helyes mederben halad.

Nagyon helyes egyébként a kormánynak az a célkitűzése, hogy nemzeti érdekkörben és tulajdonosi érdekkörben próbálja tartani a közforgalmú gyógyszertáraknál a tulajdonlás kérdését, azonban a jelenlegi rendelkezés álláspontom szerint, és ezt jogászi szemmel néztem, talán túl nagy jogköröket és hatásköröket ad az OGYÉI-nek. Tehát én azért javasoltam, hogy ezt a részt teljes egészében töröljük, mert talán nem ebben a salátatörvényben kellene, vagy más módon, más törvények módosításával is lehetne sokkal finomabbra hangolni az itt alkalmazott lehetőségeket. Hiszen nagyon sok olyan nyomozatira hajazó, büntetőeljárásszerű eljárásra hajazó jogköröket kap a hatóság, ami, úgy gondolom, azért túlmegy már egy picit azon a határon, amit mindenképpen célozni kívánt a kormányzat ezzel az intézkedéssel. Ezt szerintem sokkal finomabban kellene megoldani, pláne úgy, hogy egyébként a tulajdonrészek ellenőrzésére közhiteles nyilvántartások is rendelkezésre állnak. Tehát egy cégnyilvántartás, illetve a korábban bekért szerződések alapján azért el lehet dönteni, hogy hol van esetleg valami kihívás, hol kell közbelépnie a hatóságnak és hol nem. Én úgy gondolom, hogy a gazdálkodók privát szférájába túl nagy beavatkozási lehetőséget adna egy‑egy ilyen ellenőrzés.

Így nem volt más mód arra, mint hogy egy olyan irányú módosítót adjunk be ebben, amelyik ezt most kiveszi ebből, és egy későbbi jogszabályra hagyja ennek a rendezését. Én úgy gondolom, a vita további részében kérdésekkel, kérésekkel továbbra is elő fogok állni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(14.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 80 2016.11.10. 6:10  71-88

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): A parlamenti házszabály egy rövid pihenésre késztetett, azonban mindenképpen ott folytatnám; és higgyék el, nem a saját hangomat szeretem hallgatni, nem olyan jó visszahallani egyébként, nem vagyok megelégedve a saját hangommal, de ezt csak zárójelben jegyzem meg, ez a jelen törvényjavaslatnak se nem tárgya, se nem része, és remélem, sose lesz részre.

Mindenesetre a kérdéseken továbbhaladva: fontos ‑ és ezt érdemes akkor tisztázni, hogy jól értem‑e ‑, ami a kollektív szerződésekre vonatkozó kiterjesztést jelenti. Ha jól értem, az államtitkárság ezzel kívánja megoldani azokat a bérfeszültségben kicsúcsosodó különbségeket, amelyek azt eredményezték, illetve a béremelésnél abban mutatkoztak meg, hogy voltak területek és voltak dolgozók, akiket a béremelés nem ért el, akiknek nem jutott béremelés. Ha igen, akkor ezen el kell gondolkozni, hogy például ez egy jó szabály‑e vagy helyes szabály‑e. Őszintém megmondom, hogy itt a vitában szembesültem ezzel a ténnyel. Elsőnek úgy tűnik, hogy jó, természetesen úgy, hogy megnézzük, hogy melyek azok a szervezetek, amelyeknek a reprezentativitásuk folytán az egyes munkahelyeken például ezeknek a kollektív szerződéseknek a megkötésére egyáltalán objektív lehetőségük van, vagy van‑e egyáltalán ilyen szervezet. Tehát ez lenne inkább az elsődleges kérdés, hogy az egészségügyi intézmények vonatkozásában ‑ és akkor beszéljünk a teljes egészségügyről és valamennyi egészségügyi ágazati alapellátás, szakellátás vonatkozásában ‑ vannak‑e olyan szervezetek, amelyek tudnak ezzel a jogszabállyal élni úgy, hogy az egészben a kollektív szerződés hatálya alá belépő, illetve tartozó munkavállalók tényleg részesülni fognak ebből a béremelésből.

Ha már a béremelésnél vagyunk, akkor egy nagyon fontos kérdésre szintén választ szeretnék várni, és bocsánat, hogy itt ilyen azonnali kérdések órájává változtatom át a törvényjavaslat vitáját, viszont a tematizálás lehetőségét maga államtitkár úr adta meg nekünk, és dobta fel ezt a magas labdát, amit mi most készségesen le is ütünk. Tehát, ami a béremeléssel kapcsolatos: még mindig az az érzésem, hogy vannak olyan kis területek ‑ és a megérzésem talán jó is, hiszen erre bizonyíték is van ‑, például az alapellátásban dolgozók, illetve nem is tudjuk, hogy ez alapellátás vagy nem alapellátás ebben az esetben; a körzeti gyermekfogászatok, illetve a körzeti gyer­mek­fogorvosok problémája.

Én úgy gondolom, hogy államtitkár úr szembesült ezzel a problémával, ha jól emlékszem, talán 3-4 héttel ezelőtt egy fogászati expón, amikor egy hölgy megközelítette önt, és ő mondta el, hogy valójában van Magyarországon közel 180-200 olyan dolgozó, akik körzeti gyermekfogorvosi, -fogászati munkát végeznek, fogorvosok, illetve azoknak az asszisztensei, akiknek egyébként nagyon vegyes lehet a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk, tehát nagyon nehéz megállapítani, hogy milyen feltételek között dolgoznak, viszont egy teljesen biztos: rájuk teljes egészében nem vonatkozik a béremelés. Az ő követelésük az volt, és ők azt szeretnék eljuttatni minden csatornán önökhöz, illetve önhöz, hogy ők szeretnék, hogy a béremelésből részesüljenek, ők szeretnének ebből úgy részesülni, hogy ne fordulhasson elő az a helyzet, ami, ha jól emlékszem, például a XVI. kerületben előfordul, hogy két ajtóval odébb közel 400 ezer forintot keres fogorvoskollégájuk, ők pedig, akik egyébként nagyon fontos feladatot, gyer­mek­fog­orvosi, gyermekfogászati feladatot látnak, ők viszont 180 ezret keresnek ugyanazzal a tapasztalattal. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan probléma, amivel foglalkozni kell. Talán nem is ismeretlen már államtitkár úr előtt ez a probléma. Ha esetleg erre tud választ adni, azt megköszönöm.

A másik nagy probléma, hogy mi van a minimumrendelettel. Tudom, hogy az rendelet, tudom, hogy nem a törvényhozás feladata és nem a mi feladatunk, viszont én Szentes Tamást is megkerestem ezzel kapcsolatosan, hogy hogyan áll a minimumrendelet előkészítése, hiszen, ha jól emlékszem, akkor pont Balatonfüreden mondta ő el ‑ illetve lehet, hogy államtitkár úr mondta el ‑, hogy ő kapott megbízást ennek az előkészítésére. Szentes Tamás ‑ önnel ellentétben ‑ kevésbé volt készséges az információk megadására, úgyhogy ily módon próbálom kérdezni, hogy hogyan is áll végre a minimumrendelet. Van‑e valami előrelépés? Egyáltalán mikor ismerhetjük már meg? Mert én értem, hogy döntés‑előkészítő dokumentum, de azért jó lenne legalább a tervezetét látni, ha nem is én, legalább a szakma hadd lássa, illetve valami szakmai egyeztetésen hadd vegyen részt, mert ha jól emlékszem, illetve jól tudom, akkor talán ezen még nem vett részt.

A másik neuralgikus pont: az elmúlt időszakban forrong, lázong a mentőszolgálat körül szinte minden. Itt az a helyzet, hogy egy olyan kényelmetlen dologra kell most rákérdeznem, ami talán az elmúlt napoknak, talán óráknak is az eseménye, hogy tudtommal volt egy mentőszolgálat-vezetői pályázat, amely pályázatnak talán van egy eredménye is. Ezt szeretnénk megismerni itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt, hogy mi lett az eredménye, illetve mi folyik egyébként a mentőszolgálatnál, hiszen az elmúlt időszakban nagyon sok torzsalkodás hallatszódott a szolgálat háza tájáról, ami nyilván nem tesz jót az ő teljesítményüknek. Mindig, amikor egy szervnek saját magával vagy a saját problémáival kell foglalkoznia, akkor fennáll annak a veszélye, hogy nem a tényleges munkáját látja el, hanem a saját szervezeti problémáival foglalkozik. Tehát ebben is az államtitkár úrtól szeretném kérdezni, hogy miként állunk.

Lényegében körülbelül ennyivel készültem. Még talán egy tucat olyan dolog van felírva, amit érdemes lenne elmondani, azonban úgy gondolom, amit az elején elmondtam nagy általánosságban, illetve ami kérdések elhangzottak a törvényjavaslattal kapcsolatosan, bőséges lehetőséget biztosítanak arra az államtitkár úrnak, hogy ha módjában áll és kíván, akkor itt válaszoljon. Ígérjük, hogy a vitában önmérsékletet tanúsítva fogunk eljárni, és nem élünk vissza képviselőtársaink türelmével. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 86 2016.11.10. 2:05  71-88

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Megihletett a nemdohányzók védelméről szóló törvénnyel kapcsolatos felvetés (Derültség.), miszerint egy tanú nem tanú ‑ unus testis, nullus testis helyesen, természetesen ennek az egészségügyi értelmű kijelentése baljósabb ‑, de azt kell hogy mondjam, hogy egyébként nem egyetlenegy bizonyítékot adtunk át, hiszen az Eurobarometer, illetve az imént említett RCP-kutatás 200 oldalas, és egyébként szakmailag szerintem a Royal College of Physicians hozzáértéséhez nem hiszem, hogy bármilyen kritika férhet. Jól mutatja, és ezt szeretném leszögezni, és valószínűleg betemethetetlen árok van közöttünk ebben a kérdésben, hogy én továbbra is úgy gondolom, hogy az államtitkárságnak inkább egy ténytagadó struccpolitikája van ebben a helyzetben. És higgyék el, itt senki nem áll semmilyen lobbi oldalán, itt az ellenzéket nem vásárolta fel senki a szerencsétlen, egyébként szerintem nem túl jó állapotban lévő e-cigis bizniszből; szerintem se erejük, se pénzük, se kedvük nem lenne ilyenre. Ők szimplán a saját kis üzletüket, a saját részüket szerették volna, hogyha legalább nem álérvekkel lehetetlenítik el. Mondjuk, álljunk oda, és mondjuk azt, hogy kell gazdaságilag ez a terület, és mondjuk, ne csomagoljuk be ezt egy nemdohányzók védelméről szóló törvénybe, hanem mondjuk azt ‑ ahogy egyébként A Pál utcai fiúkban volt ‑, hogy: einstand, és akkor ők odaadják, aztán majd vagy pereskednek érte, vagy nem. Tehát én igazából ebből a kellemetlen feladatból szerettem volna kivonni az államtitkár urat. Egyébként jól tették, hogy egy részét lepasszolták a Miniszterelnökségnek, hiszen ők azért mégis másképpen védik ezt a problémát.

Még egy olyan kérdés volt, amit talán érdemes megvitatni, hiszen az egésznek, az egészségügynek akár az alfája és az ómegája is lehet: a kórházak adósságállománya. Lesz‑e a kórházi adósságállományban bármilyen tisztázás, egyösszegű tehermentesítés; ha lesz, akkor mikor lesz? És ezért kell‑e valamit cserébe az intézményigazgatóknak tenniük? Hogyha esetleg erről hallhatnánk pár szót, akkor az is megtisztelő lenne. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 150 2016.11.10. 10:13  135-152

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim! A szülőtartással kapcsolatosan szerintem azt érdemes leszögezni, és nem akarok túl hosszan beszélni róla, és inkább jogászként nyilván valamilyen tapasztalattal, bár a szülőtartással kapcsolatosan semmilyen jogi tapasztalatom nincs, ezt előrebocsátom önöknek, de mégis a tartással vagy magának a tartásnak a lényegével, természetével kapcsolatosan azért pár gondolatot megosztanék önökkel.

Amikor a szülőtartásra gyorsan rákerestem még egyszer, hiszen ez egyszer már járt vitaként itt a tisztelt Ház előtt, és egyszer túl voltunk ezen a vitán, azért magamban mégis kellett egy viszonyítási pont. És ez a gyermektartásnak, illetve rokontartásnak az intézménye volt. Magát a szülőtartást, bár nem ezen a néven, a jogszabályok, a családjogi törvény, a Csjt., illetve korábban a Ptk. ismerte el, tehát nem egy újdonság, azonban egy nagyon kevéssé alkalmazott, sőt mondhatjuk úgy, hogy talán egyáltalán nem alkalmazott intézmény volt. Ez többek között azért is volt, mert valamiért a joggyakorlatnak sikerült úgy alakítani a bíróságon az ügyeket, hogy ne legyen kedvük az embereknek pereskedni ebben a tárgyban.

Azonban most mégis úgy látszik, hogy a fokozott foglalkozás és a fokozott figyelem valamilyen módon felboríthatja a szülőtartás és gyermektartás közötti korábban meglévő arány vagy egy jól meghatározott különbség egyensúlyát. Amikor gyermektartásról beszélünk, azért a jogszabály vagy a jog mindig azt feltételezi vagy azt mérlegeli és annak ad hangot, hogy amikor a gyermek megszületik vagy amikor a gyermek növekszik, akkor a saját gazdasági helyzetére nincs ráhatással, nincs önálló vagyona, nincs önálló keresete, éppen ezért az ő életét, az ő igényeit csak tartással, ha már nincs egységes család, tudja megvalósítani, így hát valamelyik felet vagy valamelyik szülejét, esetleg mind a két szülejét kötelezik arra, hogy a gyermek tartásáról az ő megélhetésére, tehát a szülőknek a megélhetésére tekintet nélkül is, tehát annak rovására is gondoskodjék.

Ehhez képest a szülőtartás egy teljesen más viszony, hiszen mire eljut ide az ember, és abba a korba jut, és ne adj’ isten, erre szüksége van, addig van mögötte egy gazdasági élet, tele döntésekkel, tele lehetőségekkel, tele hibákkal, tele sikerekkel. Ugyanez egyébként már akkor az ő felnőtt gyermekére is elmondható, hiszen neki is többszörös választási lehetősége van, hogy milyen úton megy, sikeres vagy sikertelen lesz. Úgy gondolom, hogy az egy teljesen más gazdasági viszony, amikor egy szülő rászorultságáról, egy rokon, egy felnőtt rokon vagy adott esetben a házastárs ‑ hiszen ugyanaz a kategória az is ‑ tartási kötelezettségéről beszélünk, ami egy jóval másabb jogviszonyt jelent. Éppen ezért, egyébként helyesen, nincs is tekintettel már erre, illetve bocsánat, pontosan tekintettel van arra, hogy meddig nyújtható és meddig köteles tartás nyújtására, hiszen a saját megélhetésének a rovására már nem köteles ebben az esetben. Tehát nagyon nyugodtan, életszerűen azt lehet mondani, hogy lepapírozhatja valaki a bíróság előtt, hogy bizony ő az utolsó fillérig feléli a keresetét, és a vagyoni helyzete olyan, hogy képtelen a felnőtt, nagykorú hozzátartozójának a tartására.

Azonban azt említettem önöknek, hogy ha voltak is ilyen perek, nem voltak túl gyakoriak, és egyáltalán nem voltak jellemzőek. Viszont azzal, hogy olyan irányba tereljük most ezeknek a pereknek a lehetőségét, hogy mögötte egy állami struktúra áll annyiban, hogy ha fő szabály szerint a jövedelemhányada és az intézményi térítési díj közötti különbség fellép vagy jelentős mértékű lesz, akkor először az állam akként lép be ebbe az egyébként a személyeknek a magánviszonyába, hogy egy megállapodási lehetőséget ad nekik, ha jól értelmezem, és ha ez a megállapodási lehetőség nincs, akkor van lehetősége az intézményvezetőnek. Itt most nem tudom, hogy akkor járási hivatalon keresztül, vagy maga az intézményvezető lép‑e fel ebben az esetben. Bár nem tudom, hogy a fenntartónál van‑e erre jogi képviseleti vagy a szervezeti egység képviseletére lehetősége; azt hiszem, ez egy fenntartói alapszabályban vagy bármilyen más szerződésben rögzítve van.

De ha jól értem, ekkor lép így az intézmény mégis egy bírósági szereplővé, és avatkozik be valójában két felnőtt magánszemély egymás közötti nemcsak vagyoni, hanem ‑ és akkor talán ez itt a probléma lényege ‑ személyes és magánviszonyába. Hiszen nagyon sokszor azt lehetett látni, hogy a tartási szerződések és a tartási perek mögött ‑ ilyenhez viszont már volt szerencsém ‑ nagyon sokszor megromlott emberi kapcsolatok álltak. És ezzel az intézmény talán még lök ezen egyet, és esetleg ront ezeken a helyzeteken, amelyek ilyen megromlott személyi viszonyok között vannak. El kell fogadnunk, hogy nem mindenkinek sikerül úgy a személyes felnőtt élete a családtagjaival, a szüleivel szemben, ahogy szerette volna, hiszen valószínűleg mindenkit úgy neveltek fel, hacsak nem a farkasok nevelték, hogy a szülői tisztelettel vagy a tőlük kapott törődéssel szemben valamilyen más törődést, valamilyen tiszteletet tanúsítanak, de úgy gondolom, az állam ebben az esetben úgy avatkozik be, hogy egy sokkal nagyobb gyötrelmet okoz az egyébként is megromlott viszonyban.

Én nagyon nagy részt mindig azt látom, és az élet sajnos ezeket hozza elő, és értem én, hogy az állam próbálja azokon visszahozni, akiknek esetleg van valamije, a saját kiadásait, a saját terheit, de általában mindig olyan esetekben fog ez előbukkanni, és ne legyen igazam, amikor egy rendkívül megromlott szülő-gyermek viszonyba kell hogy az állam belépjen harmadik félként, és próbáljon meg érvényesíteni egy díjkülönbözetet vagy a díj és a jövedelemhányad közötti különbözetet. Persze nyugodtan mondhatjuk azt, hogy annyi biztosítékot jelent a jogszabályokban a tartási sorrend, hiszen itt se tudja megelőzni a szülő a tartásra szoruló gyermeket, házastársat, élettársat, tehát meglehetősen a végén csatlakozik be a szülő, de azt is mindenki tudja, hogy életszerűen akkor kerülnek a szülők ilyen intézménybe, vagy akkor kerülhetnek ilyen intézménybe, amikor a gyermekeik már túl vannak a gyermekvállalásnak azon a zenitjén, hogy ők maguk gyermektartásdíj-fizetésre kötelezettek lehetnek vagy legyenek.

(20.00)

A másik. Persze, hogy van a bíróság előtt bizonyításra lehetőség, csak a bíróságok szerintem az elején egy kicsit eltévedten vagy bolyongva fognak közlekedni a jogszabályok tengerében, hiszen ők maguk is valamilyen korábbi intézményhez vagy korábbi joggyakorlathoz fogják mérni. Egyébként a gyermektartáshoz fogják mérni a saját gyakorlatukban, és akkor itt nagyon messzire fog vezetni, a bíróságok vehemenciájától függően, hogy milyen bizonyítást fognak felvenni. Közel sem vagyok biztos benne, hogy helyesen, és nem valamilyen megfelelési kényszerből fognak ítélkezni. Azt nem mondom, hogy bármilyen módon részrehajlóak lennének a felek között, de valamilyen megfelelési kényszerben fognak ítélkezni.

A jelenlegi lehetőség az, hogy az állam részére lehetőséget biztosítsunk, hogy két felnőtt ember személyes viszonyába és egymás közötti vagyoni viszonyába is beléphessen az állam vagy valamilyen módon szereplőjévé váljon, úgy gondolom, nem biztos, hogy szerencsés, hogy most ez kinyitásra kerül. Értem természetesen azt, hogy az intézmények fenntartását valamilyen módon biztosítani kell. Arról is tudomásom van, hogy nem egyszerű az intézményeknek kigazdálkodniuk saját működésüket, nem feltétlenül elegendőek a jövedelemhányadok ahhoz, hogy az intézmény a saját költségvetéséből kijöjjön. De természetesen a szociális háló, a szociális társadalom fenntartása egy ilyen modern államban azzal a felelősséggel is jár, hogy az államnak ilyenkor sajnos méltánytalanul helyt kell állnia mások helyett.

Ami itt elhangzott, hogy lehetnek vidéki visszaélések öregezők és egyéb kérdésekben, erre most is nyitva áll a lehetőség. Ha van olyan élelmes öregező, vagy vannak olyan élelmes tartási szerződést kötők, akik majd szeretnék a tartásra kötelezett nagykorú rokontól beszedni a pénzt, azt most is meg tudják tenni. Eddig egyébként nagyjából az ítélkezési gyakorlat állt ennek ellent. Most ebbe a kategóriába lép be az állam, és nagyon kérdéses lesz, hogy az intézmények ezt milyen vehemenciával és mekkora bölcsességgel fogják gyakorolni. Csak remélni merem, hogy valamilyen szintű bölcsességet, valamilyen kollektív eligazítást fognak kapni, hogy ezután ne hegyekben szülessenek egymás után az ilyen perek, mert úgy gondolom, a bírósági gyakorlat, a magyar joggyakorlat, a magyar morális gondolkodás szerintem nem biztos, hogy fel van készülve arra, hogy helyesen, ne pedig egyik extrémből a másik extrémbe esve ítélje meg ezt a problémát.

Úgy gondolom, az államnak most inkább tartózkodnia kellene attól, hogy személyes kapcsolatokban, a szülőtartás intézményének kikényszeríthetőségével egy személyes gyötrelmet okozzon ezekben a kapcsolatokban. Szerintem mindenképpen az lenne a helyes, ha az állam, a kormány most ebből a pozíciójából visszakozna, hátrálna, és hagyna esetleg 5-10 évet arra, hogy megnézzük, hogy az újonnan reflektorfénybe került szülőtartás miként találja meg helyét a polgári jogban, a polgári eljárásjogban, illetve a bírósági gyakorlatban. Úgy gondolom, ez lényegében kellő ok lenne arra, hogy most a törvényjavaslatnak ezt a részét teljes egészében töröljük. Arról nincs tudomásom, hogy van‑e esetleg módosító javaslatunk rá, de ha nincs, államtitkár úr fontolja meg, illetve a kormány fontolja meg, hogy egy időre ezt a problémát, ha nem is odázzuk el, de várjunk vele, hogy egy tiszta ítélkezési gyakorlat és tiszta joggyakorlat legyen benne, és utána ismételten nekifussunk esetleg ennek. Köszönöm szépen. (Vágó Sebestyén tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 327 2016.11.28. 4:41  190-336

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! A magam részéről az európai uniós egészségügyi forrásokkal szeretnék, szerettem volna foglalkozni, bár az idő valamilyen korlátok közé mégiscsak szorítani fog ebben. Úgy gondolom, hogy először pár szóban azt érdemes átfutni, hogy hová is tartott és mi is lett a 2007-2013 plusz a kétéves elszámolási ciklusban megvalósult egészségügyi fejlesztésekkel. Erről egyébként egy remek kiadvány első cikke nem is olyan régen, pár héttel ezelőtt beszámolt. Ebből összesítésként azért elmondhatjuk, hogy amit a kormány 500 milliárd forintként az egészségügybe érkező pénzként emleget, az sokkal inkább 450 milliárd.

(22.10)

Vagy ha ténylegesen a számok nyelvére és az egészségügyben megvalósuló beruházásokra vesszük, akkor ez 437 pályázatból 407 milliárd forint e szerint a kimutatás szerint. Főként a TIOP, TÁMOP, ROP, illetve KEOP programok voltak az érintettek. Azt is el lehet mondani, hogy kifejezetten struktúraváltásra, illetve infrastrukturális fejlesztésekre koncentrált ez a fejlesztési forrás, amely az egészségügy rendelkezésére állt. Zárójelbe tenném, hogy az egészségügynek állt rendelkezésére, mert valójában az építőipar nagy részét érintette. Ahogy a köznyelv mondja, betonba mentek ezek a beruházások, illetve ezek a pénzek betonban testesültek meg. Ez annyit jelent, hogy az intézmények külcsínében, illetve fejlesztésében valósult meg nagyobb része, és sokkal kisebb szám ment el arra, ami ténylegesen az egészségügyhöz kapcsolható. Ilyen például ‑ és ez fájó hiányosság volt ‑, hogy az onkológiai fejlesztés prioritása végül is kimaradt és cserére került a rendszerben, illetve hogy a Telemedicina 20 milliárdos fejlesztési forrása is lényegében kihúzásra került még a 2007-2015-ös időszakból.

Az is talán megdőlt, hogy Budapest nem kapott forrást. Az Uzsoki Kórház, a Szent Imre Kórház kapott. Önmagában a Szent Imre Kórház 7 milliárd forintos uniós fejlesztési forráshoz jutott. Ha ezt ágyszámra átszámítjuk, ágyanként 40 millió forintos támogatás érkezett, szemben az országos átlag 12 millió forintos fejlesztési pénzzel.

Így beszámoltam most arról is, hogy 12 millió forint körülbelül ágyakra lebontva az a fejlesztési forrás, amely az egészségügybe érkezett. A kérdés az lesz, hogy mi lesz a következő fejlesztési ciklusban. Itt Budapest lenne a prioritás, de ha ránézünk arra, hogy körülbelül 100-110 milliárd forint van például az EFOP kormányrendeletben meghatározva, és ezt nagyjából elosztanánk a célterületként kezelni kívánt 18 300 ággyal, ami Budapest krónikus és aktív ágyait jelenti, akkor bőségesen a 12,1 millió forint/ágy alatt kapunk finanszírozást. Úgy, hogy egyébként az EFOP-os programok nem is Budapestre vonatkoznak ebben az esetben. Ez talán egy másik forrásból valósulhat meg.

Hogy mik lesznek mégis a kiemelt részek? Azért érdemes tudni az egészségüggyel kapcsolatosan, mert sokszor ‑ és a „betonba ment” kifejezés is erről tanúskodik ‑ maga a szakma is úgy értelmezte és úgy látta, hogy nem a szakmai prioritásoknak megfelelően kerültek ezek a célok meghatározásra, és nem ott hasznosultak, ahol az egészségügyben a legjobban kellett volna, legyen szó akár a humánerőforrás-krízisről, annak a bérrészéről, az elvándorlásrészéről vagy adott esetben a budapesti ellátórendszer megújításának részéről. Tehát oda ment, ahol bár szükség volt rá, de nem teljes hatásfokkal hasznosult.

Kritikusnak találom, és szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az onkológia ismételten nem szerepel ezekben a fejlesztési tervekben, ha jól látom.

Könyörgök, az egynapos sebészetnél ne úgy valósítsák meg a 8 milliárd forintos fejlesztési pénzből, mint Szikszón sikerült, hogy január 31-ig tartott a projekt megvalósítása, addig kellett fenntartani, február 1-jén pedig ráhúzták a rolót. Ilyen egynapos sebészeti beruházásokat ne csináljanak, mert ennél azért sokkal többet ér az egynapos sebészet!

Ami az egészségügyi informatikát érinti, az EESZT kérdésével kapcsolatosan talán államtitkár úr jobban tudja, hogy ez miről szól. Felmerültek olyanok, hogy multicégek lenyúlták, lesápolták ezt a rendszert. Merem remélni, hogy a következő közel 8 milliárd forintos fejlesztés nem fog megint valakinek a zsebében kikötni, és nem Sonkodi Balázs vagy a Telekom-lobbisták fogják meghatározni, hogy egyébként hova mennek az egészségügyi források és mire fognak fordítódni. A magam részéről ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 343-347 2016.11.28. 5:22  342-347

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Még szerencse, hogy az elcsukló hangját mégiscsak rögzíti valami, hiszen egy kicsit vérszegényre sikerült a felolvasása a címnek…

ELNÖK: Képviselő úr, azt kérem öntől, hogy ha eddig kibírta, ne bírálja az ülésvezetést! Folytassa!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Azért csak megismételném, hogy a címben helyesen hangzik el a Pócs Jánosra való olyan kitétel, ami bizony azért jár, mert bár nem szo­ká­sunk személyesen érinteni egyetlenegy képviselőt sem itt a Házban, azonban Pócs János az elmúlt he­tek kitartó, mondhatjuk úgy, hogy amatőr, egyébként karaktergyilkos kísérletével kiérdemelte mégis azt, hogy néhány szót szánjunk az ő tevékenységének.

Nagyon örülök neki, hogy képviselőtársunk itt maradt és személyesen hallgatja végig a napirend utáni felszólalást, még akkor is, ha most a bajtársias közössége egymagára hagyta, bár valójában vannak fent képviselőtársai az emelvényen, de mégis talán ön most egymaga kell hogy állja ezeket a kérdéseket. Nyilvánvalóan önnek még rémlik az, amit Orbán Viktor mondott, hogy ne csak akkor legyen valaki legény, ha adja, hanem akkor, ha állni is kell.

Tisztelt Pócs Képviselőtársam! Ön egy közösségnek és egy jobbikos képviselőnek és a hozzá köthető körnek a szavahihetőségét, illetve a tisztességét kérte számon itt már nem először, talán háromszor, három alkalommal is. Ha jó szándékú lenne egy kritika, úgy gondolom, a jobbikos képviselők és a jobbikos érintett közösség meg is fogadja azt a kritikát és akként cselekszik, de úgy gondolom, sokkal inkább egy pitiáner, kisiparos, amatőr karaktergyilkossági kísérlettel állunk szemben.

Na, de nézzük is meg, hogy akkor ön hogy áll szavahihetőség, illetve tisztesség útján, illetve tisztesség dolgában. Képviselőtársam, amikor utánanéztem az ön tevékenységének, akkor rögtön az első olyan érdekes feladatot, illetve megoldandó, megválaszolandó kérdést a 168 Órának a tanodaprogramja körül találtam meg, amelyben jó lenne tisztázni, hogy önnek milyen szerepe van, vagy az önnel összefüggésbe hozható gazdasági társaságoknak van‑e ezzel kapcsolatosan bármi takargatnivalójuk is, mint például pályázati összefonódásokra is gondolhatnánk. Úgy gondolom, hogy a nyilvánosság elé kellene állni, hogy amikor ön kifejezetten arra agitál, hogy a korábbi pályázatíró cégek mennyire rosszak voltak a Jászságban, és újakat ajánlana figyelmébe egy közösségnek, akkor azért tisztában kell lennie, hiszen európai uniós vitanap volt, hogy egy ilyen beavatkozás és egy ilyen tendenciózus javaslat nem biztos, hogy a helyi közélet tisztaságát fogja jelenteni.

Azt is jó lenne tudni, hogy mi a helyzet a mai napon többször szóba hozott ESZOSZ-szal, ami ‑ ha minden igaz ‑ az ön polgármesteri irodájával egy épületben, talán az ön dolgozószobájának a túlsó felén vagy a szomszédos szobában üzemelhetett, és okozhatta egyébként azt a körülbelül háromezer embert érintő óriási kárt, ami jelenleg úgy tűnik, hogy nem fog megtérülni, és amely egy uniós pályázatnak nemcsak a csődbe jutását, hanem sok ember megélhetésének is a végét jelenti. Úgy gondolom, másfél év után erre mindenképpen választ kellene adni.

Másrészről azt is érdemes lenne talán megnézni, hogy a mostani képviselői irodájának ki lakik a túloldalán, vagy kihez tartozik egyébként maga ez az egész iroda, amit ‑ úgy tudjuk ‑ szintén nem a piaci viszonyoknak teljesen megfelelően, hanem inkább valamilyen személyes kötődésnek megfelelően sikerült megtalálni. Egyébként szerencsém volt arra járni Jászberényben. Meglehetősen jó helyen van az irodája. Gratulálok, hogy egy ilyen kiváló helyen talált irodát. Talán ott még egy elkerülendő kérdés lenne, hogy nem kellene‑e ott helyben reklámozni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket pályázatíró cégek kínálnak, hiszen ezzel elkerülné esetleg azt a káros megítélést, amely egyébként itt az európai uniós fejlesztésekről szóló vitanapon többszörösen elhangzott.

Másrészről úgy gondolom, ideje lenne abbahagyni azokat a piszkos játékokat, amelyeket itt a parlamentben a jobbikos képviselőkkel folytatnak, akik nem tudnak itt válaszolni, hiszen nincsenek itt. Ideje lenne ezeket a játékokat abbahagyni, még akkor is, ha értem én ‑ mint ahogy képviselőtársa, Boldog István, akiről Lázár János elmondta, hogy látens jobbikos ‑, hogy ön is látens jobbikos, de a Jobbik kritikájának nem az a módja, hogy ön fejjel ront a falnak, illetve ajtónak. Üljön le velünk, beszélje meg, hogy mi a probléma, hívja fel ezekre a problémákra a figyelmet. Úgy gondolom, hogy foglalkozzon a saját munkájával, van bőségesen megoldandó, a kórházakban, utakon, közfoglalkoztatásban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), közbiztonságban, és ne akarjon feltétlenül lenézni egy közösséget (Az elnök ismét csenget.), ne akarjon mindenkit lenézni, aki nem önre szavazott…

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): …illetve ne akarja lenézni azokat a jászokat, akik nem önökkel, illetve önnel képzelik el a jövőjüket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 246 2016.11.29. 5:01  115-271

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Meg fogom törni a sormintát, mert kivételesen magáról a vitanapnak a lényegéről, magáról a javaslatról, illetve a férfiaknak a 40 pluszos alkotmánybírósági ügyéről, magáról az egész népszavazási kezdeményezésről szeretnék és szerettem volna beszélni. Nagyon fontos, hogy lássuk ennek a helyes jogi értelmezését, és hogy mi történt, mégis egy kronológiai sorrendben, hiszen önmagában ez a probléma nem egy politikai párttól, nemcsak politikai pártoktól, hanem magából az életből, magából a társadalomból pattant ki, és egy teljesen életszerű és egy nagyon fontos problémára kívánt választ adni.

Éppen ezért kezdődött meg annak idején rögtön egy aláírásgyűjtés a megfelelő irányú, megfelelő tartalmú javaslattal, pontosan azért, hogy lehetősége legyen az emberek legszélesebb tömegének véleményt nyilvánítani abban, hogy azt, amit a magyar társadalom meg tudott adni a nők számára, azt meg tudja adni a férfiak számára is, mert én továbbra is úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy a nőknek bizony járnak többletjogok, bizony a férfitársadalom akkor is helyénvalónak gondolja, hogy támogassa őket, ha azt a saját rovására teszi, azonban az, hogy a férfiaknak is lehetőségük legyen a ledolgozott munkaévek után nyugdíjba vonulni, az se nem üresíti ki magát azt a jogot, amelyet a nőknek adtunk, és amelyet az Alaptörvénybe foglaltunk, és még nem is okoz szerintem társadalmi egyenlőtlenséget, és ez egy teljesen jogos társadalmi felvetés volt.

Maga az aláírásgyűjtés egy ismert séma szerint indult el, és utána megjárt egyébként egy rendkívül szokatlan útvonalat, mert miután sikerült a népszavazási kezdeményezést elindítani az útján, ezt követően ezt rögtön a Nemzeti Választási Bizottság akasztotta meg elsőre, amelyet egy fellebbezés, egy jogorvoslat követett, amelyben a Kúria háromfős tanácsa egyébként egy nagyon érdekes névvel benne, hiszen nem is olyan régen, talán egy héttel ezelőtt alkotmánybíróvá iktattuk, alkotmánybíróvá választottuk azt a Maros Ildikót, aki magának a Kúria-ha­tá­ro­zatnak az előadóbírája volt, és egyébként rendkívül jó, rendkívül logikus és jogszabálynak megfelelő érvelést adott, és amelyben aláhúzta azt is, hogy sem a költségvetést mint tiltott tárgyat vagy mint tiltott témát nem érintő ez a felvetés, és egyébként okszerűen lehet belőle következtetni pontosan az ellenkezőjére, azaz hogy nem érinti a költségvetést.

Hasonló, egyébként jó indokolás volt olvasható abban az alkotmánybírósági határozatban, amely végül egyébként példátlan módon, és talán a történelemben még nem is volt erre példa, hogy egy megindult aláírásgyűjtést magában az aláírásgyűjtés-fázisban kaszálnak el. Hasonlóan jól, a Kúriával egyezően adta elő egyébként az a Stumpf István az ő véleményét és indokolását, aki egyébként Orbán Viktorhoz elég közel álló személyiség, talán a fideszes képviselőtársaknak nem is kell bemutatni Stumpf alkotmánybíró úr személyét. Nos, ő kerekperec megmondta, hogy mi a probléma ezzel, és ebből az derült ki, és akkor itt, ha kiüresítésről beszélünk és a nőknek az Alaptörvényben biztosított jogának a kiüresítéséről beszélünk, ő körülbelül arra világított rá, hogy ebben a témában magának az Alkotmánybíróságnak a működését sikerült teljesen kiüresíteni és az ellenkezőjére felhasználni. Pontosan arra használták fel, hogy a férfiaknak járó kedvezményt, amellyel, mondom, széles társadalmi réteg értett egyet és ért a mai napig egyet, és erről egyébként a fideszeseket sem hallottuk megnyilvánulni, hogy ők egyetértenek‑e például ezzel, például érdemes lenne elmondani, hogy ők hogy szeretnék és miként szeretnék, és egyetértenek-e, mert nem mondtak semmit, végig mellébeszéltek, nos, ez az alkotmánybírósági határozat akadályozta meg végül is azt, hogy ebben az emberek véleményt nyilváníthassanak.

Teljesen nyilvánvaló az, hogy az emberek nagy része ‑ és itt nőkről és férfiakról beszélünk, a családnak az egységéről, hiszen nővel, férfival, férjjel és feleséggel teljes ez a család ‑ egységben mondhatta volna azt, hogy igen vagy nem, de én úgy gondolom, hogy az emberek nagy többsége hitt és bízott benne, hogy azt a lehetőséget, amely a nőknek megvan, a férfiaknak is meg lehet adni. Ennek sem jogi akadálya, sem alkotmányossági akadálya nem volt, ez szimplán az önök hátsó szándékával, a kormánypártok hátsó szándékával, az Alkotmánybíróságot felhasználva le lett keverve a napirendről, ami szégyen és gyalázat, és egyébként egy erkölcsi és morális válságot okozott nemcsak a témában, hanem a jogrendszerben is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 30 2016.12.05. 3:15  29-35

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Korábban már volt téma a hálapénz kérdése. Akkor, úgy gondolom, hogy nem kaptam megfelelő, kielégítő választ. Éppen ezért most, úgy gondolom, ismételten beszélni kell a hálapénz intézményéről, így ismételten figyelmébe ajánlom a következőket.

Abban megállapodhatunk, hogy a magyar egészségügy talán egyik legvisszataszítóbb eleme a hálapénz. A hálapénz annyira a mai ellátórendszer része, hogy vannak olyan újságírók, akik tesztelik, hogy túl lehet‑e élni egy műtétet vagy egy kórházi tartózkodást éppen nélküle. De vannak olyan fórumok, ahol a betegek arra keresik a választ, hogy melyik orvosnak melyik kórházban mennyit illik vagy éppen kötelező adni, mert bizony ilyen is van, hogy kötelező adni. Kötelező, sőt elvárt, előre tarifaként is megszabják azt, sőt kialakultak komoly üzletágak is a hálapénzre, amikor egyes orvosok úgy, hogy egyébként nem az intézmény dolgozói, csak azért mennek be dolgozni, műtéteket elvégezni, szüléseket levezetni, hogy megkaphassák hálapénzüket a beavatkozásért éppen azt követően vagy akár előre. Nekik nem a munkaviszony, hanem a beteg, illetve azok kiszolgáltatottsága a lényeg.

Le kell szögezni, hogy a hálapénznek ma már semmi köze a cserébe érzett hálához, sokkal inkább a félelem bére. A jelenlegi jogi szabályozás a hálapénzt szégyenszemre legálisnak tartja, abban az esetben, ha az intézmény vezetője megengedi, és ezt nem előre, hanem a beavatkozás után adják. Ez a szabályozás persze nemcsak legitimizálja egyrészt a hálapénz rendszerét, hanem kiskapukat is hagy, kiskapuknak nyit utat, illegális hálapénzutakat működtet.

A józanul gondolkodó törvényalkotó is azt hihetné, hogy ha a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy ilyen jogszabályi feltételek mellett intézményvezetői engedéllyel hálapénzt fogadjanak el a dolgozók, akkor erről valamiféle nyilvántartást is vezetnek. Azonban úgy néz ki, hogy az állam a fáradságot sem veszi, hogy átláthatóvá tegye a hálapénzzel kapcsolatos adatokat, sőt vezessen rá bármilyen nyilvántartást. A probléma ismerete nélkül pedig, le kell szögezni, nem lehet eredményesen fellépni ellene.

Hogyan is fogja bárki tudni, hogy a hálapénzt, amit ad, illegálisan vagy legálisan adja, vagy egyáltalán kinek adhatja, kinek nem, sőt egyáltalán, miért kell neki adnia? Azért, hogy segítsük az embereket az átláthatóság megteremtésében az elmúlt időben, egy hálapénztérképet készítettünk közérdekűadat-ki­ké­rés alapján, amelyből most már lehet tudni, hogy mely kórházakban tilos adni, és mely kórházakban van még mindig hálapénz.

Azaz most már tudjuk, hogy hol kell megszüntetni, hiszen, tisztelt államtitkár úr, ezt is ki kell mondani, a hálapénzt meg kell szüntetni, azt is ki kell mondani, hogy a lehető legkésőbb 2020-ig, tehát 2020-ig bezárólag a hálapénznek el kell tűnnie a rendszerből. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Államtitkár Úr! Mit tesz a kormány azért, hogy a hálapénz eltűnjön a rendszerből? Miért nem tudja az állami intézményfenntartó, hol lehet és hol nem adni, és hogyan kívánja a kormány felszámolni a hálapénz rendszerét? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 34 2016.12.05. 1:02  29-35

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Minden vágyam az lenne, hogy egyszer elfogadjam az államtitkár úr válaszát, de az csak akkor valósulhatna meg, ha a következő feltételek fennállnának. Ön előállna, és azt mondaná, hogy a Fidesz megszüntette vagy most megszünteti rövid időn belül a hálapénzt. Ha ön azt mondaná, hogy a kormány lépéseket tett azért, hogy az időhúzást abbahagyja és megszünteti a hálapénzt. Vagy azt mondja, hogy a kormány 2020-ig kivezeti a hálapénzt. Önök nem ezt választották. Önök azt választották, hogy ismételten a betegeknek kelljen, ismételten a betegeknek kelljen zsebbe nyúlniuk, hogy nekik rossz üzlet legyen ez.

De ha már üzletnél járunk, akkor nézzük is meg, melyik pártnak lesz jó a budai szuperkórház esete. Az önök egyik volt képviselőjének egyik ingatlan­pa­na­mája lesz ez az ügy, a budai szuperkórház, a szuperegészségügy az emberek szuperszívásaként fog elhíresülni, ahol önök szedik le a sápot az állami pénzekről, az önök képviselői fogják ezt az ingat­lan­panamát eljátszani. A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 200 2016.12.05. 2:02  197-206

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesen tudják, hogy a Guinness-rekord 598 szótag 55 másodperc alatt, ennyit lehet elmondani. Nos, ez alatt a két perc alatt még 1200 szótaggal sem lehetne összefoglalni az egészségügy problémáit és a közfinanszírozott egészségügy hiányzó pénzügyi elemeit.

Az MSZP-s képviselőtársainknak szinte mindenben igazuk van az előterjesztésben. Valóban, a magyar egészségügyből a hiányzó források egyrészt az intézményrendszernek, a kórházi, de nemcsak kórházi, hanem szakrendelői, illetve alapellátásban dolgozói elemeit egyaránt nyomják, egyaránt terhet jelent a dolgozóknak mind bérezés vonatkozásában, mind pedig az ott kialakított munkakörülmények területén. A pénzhiány nemcsak abban jelentkezik, hogy valakinek nem elegendő fizetése van, hanem abban is, hogy olyan körülmények között kell dolgoznia, olyan eszközökkel, esetleg olyan hiányokkal, amelyek rontják az egyébként általa tanult, maximálisan nyújtható teljesítmény kifejezésre jutását. De igazuk van abban is, hogy a pénzügyi hiány megmutatkozik a most már lassan az egész szektort bénító beszállítói tartozásokban, amelyek időnként újra lesznek tisztázva, ki lesznek tisztázva, ki lesznek fizetve, azonban folyamatosan ott vannak, a nyakában loholnak, ha úgy tetszik, a kórházaknak, illetve a kórházi vezetőknek.

Összességében: bárhova is nyúlunk, legyen szó az alapellátásról, a járóbeteg-szakrendelésről, vagy a szakellátásnak a fekvőbeteg-ellátási részéről, vagy akár a rehabilitációról, mindenhol pénzügyi krízist látunk. Nem tévedett az a közgazdász, aki az egészségügy három legnagyobb problémájaként elsőnek az alulfinanszírozottságot, másodiknak az alulfinanszírozottságot és a harmadiknak is az alulfinanszírozottságot jelölte meg. Így hát mindenképpen a javaslatban foglalt céloknak elsősorban és rögtön meg kell valósulnia ahhoz, hogy tiszta lapról indulhassunk az egészségügy tervezésében.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 208 2016.12.05. 5:06  207-216

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom azért nyújtotta be ezen határozati javaslatát, mert úgy gondolja, hogy az 1817. február 19-én született Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulója alkalmából főként az egészségügyben és a szociális téren dolgozó, ápolói hivatást választó személyeknek nemcsak az anyagi, hanem a szakmai, a szellemi megbecsülésére is mindenképpen szükség van. Önmagában jól látszik, hogy 200 éves évfordulóhoz érkeztünk Kossuth Zsuzsanna születéséhez képest, és ezen évforduló ad alkalmat és biztosít lehetőséget arra, hogy az Országgyűlés segítségével lehetőség nyíljon a szakmának a teljes megbecsülésére, a feléjük irányuló megbecsülés kinyilvánítására.

Maga a határozati javaslat éppen ezért azokat a rendelkezéseket, azokat a kormány számára lehetőségként felmerülő javaslatokat fogalmazza meg, amelyek egyrészt segíteni tudják az ezen a téren a megbecsülés növelésében érdekelt és a szakmai szervezetekkel is kapcsolatot tartó szervezetek tevékenységét azért, hogy ez az emlékév a lehető legnagyobb méltósággal, a szellemi hagyománynak a lehető legjobb ápolásával történjen. Másrészt a kormánynak, illetve az Országgyűlésnek mint a törvényalkotásért felelős szervnek is lehetőséget nyújt arra, hogy egyrészről kifejezze azt a háláját, azt az elismerését akár az egészségügyi, akár a szociális területen dolgozó ápolók irányába, amellyel egyrészt orvosolni lehet azokat a problémákat, amelyekkel szembenézünk manapság.

Fontos azt is hozzátenni, hogy ez az a szféra és ez az a dolgozói réteg, az ápolók, dolgozzanak akár az egészségügyben, akár a szociális területen, akik az elmúlt időszakban meglehetősen nehéz éveket éltek át. Nemcsak a magyar bérviszonyt nézve, hanem az OECD, tehát a gazdaságilag fejlett országok viszonyait nézve is jól látszik egy friss, 2015-ös felmérésből, hogy ezek a dolgozók nemcsak nemzetgazdaságilag az utolsó és utolsóelőtti helyen állnak sorrendben egészségügyi, illetve szociális dolgozók, hanem nemzetközi összehasonlításban vásárlóerő-paritás tekintetében ‑ azaz hogy mennyit tudnak a bérükből megvásárolni, milyen termékeket, és milyen vásárlóereje van a bérüknek ‑ is utolsó helyen állnak a fejlett országok tekintetében.

Persze nem minden az anyagiak, és maga az emlékév sem az anyagiakról szól, hiszen nemcsak az anyagiakkal, hanem a társadalomnak az ő irányukba juttatott megbecsülésnek a kifejezésével lehet egy szakmát segíteni.

S hogy miért pont Kossuth Zsuzsanna? Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos húga, mint ahogy említettem, 1817. február 19-én született Sátoraljaújhelyen, és emigrációban 1854-ben halálozott el. Rövid, de mozgalmas életében folyamatosan azon munkálkodott egyrészt az 1848-49-es harcokban, hogy a szenvedő, beteg, illetve sérült embereknek megfelelő ápolást nyújtson, majd ezt követően az ápolás szervezetét, szervezeti rendszerét olyan módon munkálja ki, hogy arra méltán büszkék lehetünk és büszkék lehessünk, és arra a jövendő nemzedékek építeni tudjanak.

A szabadságharc alatt főápolónőként dolgozott, nemcsak a harctéren megsebesült katonáknak, hanem a katonákat segítő személyzetnek is örök példaképként szolgálhat, és az utána következő generációknak is egy olyan szellemi hagyaték és egy olyan példaképként jöhet szóba, amelynek a megemlékezése és az emlékévnek az ő személye köré való csoportosítása nemcsak egy megbecsülést adhat, nemcsak egy rangot adhat, hanem valamilyen szinten társadalmi kötelezettségünk is.

Én éppen ezért azt javasolom önöknek, hogy ami most lehetőség van, szíveskedjenek támogatni ‑ mind a képviselőtársaim, mind pedig a kormány ‑ ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét, hiszen ennek a ápolási évnek, ha úgy tetszik, az ápolók évének a kiteljesedése csak a kormány segítségével, a szakmai szervezetek leghatékonyabb megsegítésével jöhet létre, és ez tudja szavatolni azt, hogy nemcsak egy szabadnapot kapjanak ebben az évben erre a napra a dolgozók, hanem ez szavatolja azt is, hogy maguk az intézmények, biztosítva számukra a megfelelő forrást, meg tudjanak emlékezni méltó keretek között az őket érintő ápolói évről.

(17.30)

Így hát biztatom képviselőtársaimat, hogy a tárgy­sorozatba vételt támogatni szíveskedjenek az ügy fontosságára tekintettel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
193 216 2016.12.05. 2:06  207-216

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Kö­szö­nöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kép­viselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm a par­la­menti frakcióknak, hogy megtiszteltek válaszukkal. Köszönöm szépen azoknak a frakcióknak, akik vagy teljes egészében, vagy részint gondolatban tá­mo­gatják a határozati javaslatot.

A pár elhangzott felvetésre azért szeretnék tisz­tá­zólag mondani néhány szót. Az LMP-frakció szá­mára, Schmuck Erzsébet képviselőtársam számára csak annyit szeretnék jelezni, hogy a Magyar Ápolási Egyesület csak azért lett kiemelten megemlítve ebben a határozati javaslatban, mert ők már meg­kezdték erre az ápolói évre az előkészületeket, ők maguk hirdették meg a saját tagságukon belül is a 2017-es évnek a kiemelt voltát. Egyébként ez az az egyesület, aki rendszeresen a Kovács képvi­selő­társunk által említett napon állami kitüntetésekkel együtt az ünnepnapot megtartja, tehát ezért lettek megnevezve, nem részrehajlás szempontjából.

Kovács képviselőtársam részére, a Fidesz-frakció véleményére: köszönjük szépen a méltatását Kossuth Zsuzsannának, nálunk jobban tudja min­den­ki, hogy milyen nagyszerű tevékenységet végzett. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi, tervben lévő ápolók éve szinte nem kerül semmibe az államnak. Ez egy klasszikusan olyan adomány, illetve egy olyan le­hető­ség lenne, egy olyan ajándék lenne akár a szociá­lis, akár az egészségügyi szférában dolgozóknak, amely valamilyen módon a megbecsülésüket nö­vel­né, és bár nem anyagi és nem pénzügyi ajándék, de azért ne felejtsük el, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad, erre a megbecsülésre most lenne szükség, erre most nyit apropót a 200. évforduló, tehát hogy 200 éves évforduló elé nézünk.

Így mindenképpen azon kellene elgondolkodni, és azon kellene dolgozni, és erre bátorítom a többi frakciót is, illetve az országgyűlési kép­viselő­tár­saimat, de magát a kormányt is, hogy bár lehet, hogy ez a határozati javaslat nem kerül végül napirendre és nem tudunk róla szavazni, de mindenképpen valósítsuk meg azt, hogy a 2017-es év az ápolók éve legyen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 301 2016.12.12. 5:14  300-301

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2015 tavaszán vagy talán a tél végén kezdődött az a mizéria, amely most a Szent János Kórházat, illetve más budapesti kórházakat is érinthet. 2015 tavaszán látott ugyanis napvilágot az a terv, mely szerint a kormány szeretné korszerűsíteni a budapesti ellátást, és ezáltal a budapesti kórházak helyzetét szeretné meghatározni, ha úgy tetszik, újraértelmezni Budapesten belül.

Vitathatatlan, hogy Budapesten az egészségügyi ellátás nemhogy valójában XX. századi, hanem sokkal inkább már a XIX. századhoz tartozik ahelyett, hogy egyébként a jelenben, a XXI. században és annak erényeit csillogtatva működjön. Az is jól látszik, hogy míg a vidéki kórházak uniós forrásokból megújulhattak, és nagyobbrészt egyébként csak külsejük, illetve a fizikai állapotuk javult meg, addig a budapesti egészségügyre a kormány nemhogy uniós forrásból, de saját erőből sem kívánt fordítani, így maradtak a területi egyenlőtlenségek és ezáltal Budapest lemaradása.

Az elmúlt időszakban, mint láthattuk, megindult a szuperkórházprojekt, amelynek rögtön lett egyébként kormánybiztosa, rögtön került az előkészítésére elő egy halom pénz, azonban mégis ott járunk és mégis ott tartunk, hogy a betegeknek, illetve a dolgozóknak mégis inkább csak félnivalójuk van a szuperkórháztól. A szuperkórházprojektben egy biztos: kilövési listára került több budapesti kórház, így a Péterfy Sándor Utcai Kórház és esetünkben a Szent János Kórház is.

De nézzük is át akkor a Szent János Kórház helyzetét, mi is itt a probléma, illetve milyen kihívásokkal kell megküzdenie. Való igaz, hogy a Szent János Kórház egyik ékköve volt egyébként a budapesti ellátásnak, és talán még szakmailag most is az, épületállagában viszont már nagyon leromlott.

(19.40)

Jellemzően olyan pavilonrendszerben dolgoznak, egy olyan infrastrukturális kialakításban, amely a modern kor vívmányaiba már nagyon nehezen illeszthető be, és nem szolgálja nemcsak a betegek, de a dolgozók kényelmét sem.

Egyébként azt is jó tudni, hogy a szuperkórházat megelőzően volt terv arra, hogy miként alakítsák át a Szent János Kórházat: úgy, hogy a középső épületblokkot egy egyébként most ehhez az újonnan kitalált szuperkórházhoz kísértetiesen hasonlító blokkal váltsák ki, ami a legmagasabb szintű és a legjobb biztonságú szolgáltatást garantálta volna.

Ami viszont probléma a jelenleg kialakult helyzetben, hogy az a kormányzati felelőtlen ígéret, az a felelőtlen, megtervezetlen, mondjuk úgy, kivéreztetés, amely megindult akár a Szent János Kórházzal, akár a Péterfy Sándor Utcai Kórházzal szemben, odavezetett, hogy jelenleg már nemcsak a betegek bizonytalanok, hogy hol lesz ellátásuk a jövőben, hanem a dolgozók is. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a kormányzati intézkedések, tervek, ötletelések inkább hátrányára szolgáltak a kórháznak.

Egyébként az intézmény megmaradásáért olyan, egyébként nagynevű fideszes politikusok, mint Bús Balázs, Pokorni Zoltán, Fónagy János vagy a térség részben érintett képviselője, Varga Mihály is támogatói szavukat emelték fel, és ők is egyébként egy ideig elkötelezettek voltak az intézmény megóvása, fenntartása mellett, és természetesen nemcsak a megóvása, megtartása, hanem a fejlesztése mellett, aztán hirtelen ez a kormányzati akarat elillant.

Azt is láthatjuk, hogy a dél-budai kórház, amely kiváltására lenne hivatott szuperkórházként majd a Szent János Kórháznak, az végső soron egy ingatlan­mutyiban fut össze. Jól látszik, hogy egy fideszes politikai körhöz köthető ingatlanbiznisz rejlik e mögött a milliárdos telekvásárlás mögött, így azt is látni lehet, hogy a budapestiek egészségügyi hátránya valakinek egy szuper jó bizniszébe fog torkollni.

Viszont azt látni kell és tudni kell, hogy amit a Szent János Kórházzal jelenleg művelnek, nemcsak egyébként a XII. vagy a II. kerület lakóinak egészségügyi ellátását, de akár a budapesti egészségügyi ellátást is, annak színvonalát, annak fejlettségét évekkel vetheti vissza. Így ki kell mondani és rá kell mutatni arra, hogy a Szent János Kórháznak igenis nagyon fontos szerepe van a budapesti, legfőképp a budai ellátásban és annak a lakosságnak a kiszolgálásában.

Éppen ezért a Jobbik Magyarországért Mozgalom a nyáron elindította aláírásgyűjtési mozgalmát, akcióját, amellyel az itt látható közel hatezer, egy jókora stósznyi aláírás (Felmutatja.) gyűlt össze. Ez a hatezer aláírás bizonyítja azt, hogy igenis a budai lakosok a Szent János Kórházat szeretnék megőrizni, és nemcsak megőrizni szeretnék, hanem fejleszteni szeretnék a saját színvonalukra, és egy olyan színvonalra, ahol biztonságosan gyógyulhatnak. Ez a hatezer érv, ez a hatezer indok arra, hogy a kormány elálljon attól a szuperkórházi tervtől, amelynek következtében a Szent János Kórházat be akarják zárni vagy a meglévő szolgáltatásokat csökkenteni akarják. A Jobbik és a jóérzésű budai lakosok elkötelezettek, a Szent János Kórháznak maradnia kell. Köszönöm szépen. (Ander Balázs és Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
198 14 2016.12.13. 5:17  13-16

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon remélem, hogy nem fog a címben említett szájkosarat kapni a kétségtelenül a mai nap hírének egyik főszereplője, „Bróker Marcsi”, aki, mint már talán hallották, a közép-amerikai paradicsomból, Belize-ből, úgy tűnik, hazafelé tart, hiszen elkapták ezt az évtizedes pénzügyi csalássorozatban részt vevő és azt működtető hölgyet, aki egyébként közel 800 személyt károsított meg Karcagon, illetve Karcag környékén, közel 20 milliárd forint kárt okozott. Úgy gondolom, ez a legfontosabb, és pont a szájkosár hiányára kell majd utaljon, hogy kiderítsük, mik voltak azok a részletek, amelyek ezt a bűncselekmény-sorozatot működtették; voltak-e benne kormányzati körökben érintettek, illetve remélhetőleg választ találunk arra, hogy hová lett az a 20 milliárd forint, amit „Bróker Marcsi” bezsebelt, és ami, úgy tűnik, teljesen máshová került.

Nos, ez a szájkosár nemcsak az ilyen ügyekre jellemző, hanem jellemző arra a kórházigazgatói körre is, amelyik az elmúlt hét egyik legnagyobb egészségügyi botrányában érintett volt. Ugyanis az Állami Egészségügyi Ellátó Központ sajnos, mondhatjuk azt, kommunista módszereket alkalmazva szájkosarat küldött, szájkosarat tetetett a kórházigazgatókra; pontosan úgy, hogy ők ne nyilatkozhassanak semmilyen esetről, semmilyen, a kórházukban előforduló visszásságról, amelyek, sajnos azt látjuk, napi szinten fordulnak elő.

Hiszen pontosan ezzel a titkolózással az átláthatatlanságot kívánja megteremteni a kormányzat. Márpedig, ha az egészségügyben valamire nagyon szükségünk van, legyen szó az egészségügyi intézmények finanszírozásáról, legyen szó az egészségügyi dolgozók béreiről, munkakörülményeiről vagy akár az egészségügyben gyógyulni vágyó betegek helyzetéről, a legfontosabb, amire szükségünk lenne, az átláthatóság. Az átláthatóság hiánya csökkenti azt a bizalmat, amit a betegek, a dolgozók az egészségügybe vetnek, és ami lényegében az egészségügyet teljes egészében összetartja.

Bátran kijelenthetjük, hogy az az átláthatóság elleni törekvés, ami a szájkosárban testesül meg, XX. századi titkolózást takar, XX. századi politikai ambíciókat takar, holott a XXI. században vagyunk, a betegeknek XXI. századi egészségügyre van szükségük. Ami pedig a jelenség mögött egyébként meghúzódik, és ami miatt a szájkosár járt maguknak a kórházigazgatóknak, azok a sajnálatos halálesetek, amelyek nem az egészségügy működésével összefüggésben jelentkeztek a kórházakban, akár Győrött, akár egy budapesti intézményben, hanem ezek sajnos olyan halálesetek voltak, amelyek, úgy tűnik, az ellenőrzés lazasága, a takarítás hiányossága, de ha úgy tetszik, az egész intézményrendszer diszfunkciója miatt jelentek meg. Ezek az ügyek nem az egészségügyhöz tartoznak igazából, de jól mutatják, hogy az egészségügy fokozott nyomás alatt van.

Az eltelt hat évben, mióta az Orbán-kormány kétharmados felhatalmazást kapott, hogy az ország ügyeit és ezáltal az egészségügyet is rendbe tegye, mégis hiányosságokat hiányosságra halmozott. A kormány például nem tudta orvosolni az intézmények eladósodottságát. Bár mindig kerül a rendszerbe újabb és újabb forrás, azonban azt látni, hogy az intézmények gazdálkodása valamiért mindig újratermeli ezt az adósságot. A kormány nem tudta biztonságosabbá tenni az egészségügyünket, ami szintén az átláthatóság egyik követelménye; ismerhessék meg a betegek, hogy milyen körülmények között gyógyulhatnak, mit várhatnak el attól az orvosi csapattól, mit várhatnak el attól a kórháztól.

De nem tudta például jól orvosolni a kormányzat a tragikusan rossz egészségügyi mutatókat, amikkel jelenleg Magyarország küzd. Most már ott tartunk, és az emberek is a saját bőrükön érzik, hogy valami nincs rendben az egészségügyben, hiszen egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy az emberek nagyobb része, sőt kétharmada, mondhatjuk úgy fideszes nyelven, egy új egység jött létre, tehát az emberek kétharmada véli úgy, hogy az egészségügy talán az egyik legrosszabb helyzetben lévő szektor, illetve legrosszabb helyzetben lévő ágazat az országban. Sőt, kétharmaduk szerint az elmúlt években romlott az egészségügy színvonala, amiért, bár lehet visszafelé mutogatni, és nyilvánvalóan Rétvári Bence meg is fogja tenni, de hoppá, államtitkár úr, hoppá, ezek az önök minisztériumának hatévi adatai, az önök minisztériumának hatévi tevékenysége, amivel szembenéznek. Így a visszamutogatásnak, a probléma másra kenésének most már nincs értelme, az önök bizonyítványát állították ki.

Összességében megállapítható, hogy az egészségügy olyan helyzetben van, hogy naponta kerülnek elő krízistörténetek, a kormánynak azon kellene dolgoznia, hogy ezeket ne csak elhárítsa, hanem hogy az egészségügybe vetett bizalmat növelje, az átláthatatlanság további erőltetésével nemhogy a bizalmat fogják növelni, hanem tönkre fogják tenni az egészségügyet. Javasoljuk, azonnal álljanak el ezen tervüktől, tegyék végre átláthatóvá az egészségügyi intézményeknek nemcsak a gazdálkodását, hanem teljes működését. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 58 2017.02.20. 3:16  57-63

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai magyar egészségügy egyik talán legvisszataszítóbb eleme nem más, mint az egészségügy mindennapi korrupciója, a hálapénz. A hálapénz olyannyira a mai egészségügyi rendszerünknek az egyik jellegzetessége, hogyha megkérdezzük bárkitől Magyarországon, hogy mi is a magyar egészségügynek az egyik ismertetőjele, azt fogják mondani, hogy a hálapénz az, ami megkülönbözteti a többi európai egészségügytől. Így teljesen biztos az is, hogy a hálapénznek már semmi köze nincs a hálához, az elvégzett vizsgálatokért és gyógyításért érzett hálához, sokkal inkább a félelem bére. A jelenlegi jogi szabályozás a hálapénzt éppen ezért sajnálatos módon legálisnak tartja abban az esetben, hogyha ezt utólag adják, és az intézmény vezetője erre lehetőséget ad. Ezzel a szabályozással persze nemcsak legalizálja a kormány a hálapénzt, hanem kiskapukkal utat nyit az illegális hálapénznek, a tarifák alkalmazásának is.

Tekintettel arra, hogy a hálapénz a mai modernnek mondott egészségügy egyik fontos kérdése, a Jobbik a 2016. év elején azért indította el a valódi nemzeti konzultációt, és azért kérdezte meg a háztartások legnagyobb többségét, hogy mi a hálapénzről alkotott véleményük, mert kíváncsi volt arra, hogy mi a nép hangja, és mit gondol a nép a hálapénzről. Az emberek világossá tették, a válaszadók 90 százaléka világossá tette, hogy a hálapénzzel le kell számolni, és a válaszadók 90 százaléka teljesen egyértelműen jelezte, rossz irányba halad a kormány, ami a hálapénz megítélését illeti.

A Jobbik azért is kérdezte meg a véleményüket, mert éppen lépten-nyomon azt tapasztalni, hogy az egészségügy mindennapi korrupciójától már szabadulnának nemcsak a betegek, hanem a dolgozók is, de a kormány, önök semmilyen érdemi lépést nem tesznek a felszámolás érdekében. A valódi nemzeti konzultáció eredményei világosan jelzik: az emberek elsöprő többsége elutasítja a hálapénzt, és annak kikényszerítését büntetendővé is tenné, változást szeretne. A Jobbik, ha megkapja a választóktól a felhatalmazást, a nép pártjára fog állni. Fel fogjuk számolni a hálapénzt: rövid időn belül Magyarországon tilos lesz hálapénzt adni, hálapénzt elfogadni. Az ehhez szükséges három lépést, ami a bérfelzárkóztatást, a munkakörülmények javítását és az intézmények adósságának a megszüntetését jelenti, rövid időn belül meg fogjuk valósítani. A Jobbik abban látja Magyarország jövőjét, hogy nem kell a hálapénzzel tovább foglalatoskodnia az embereknek. A Jobbik, ellentétben a kormánnyal úgy gondolja, hogy Magyarország jövőjéről, az egészségügyről ne a földesurak, ne a helytartók, ne az orvosbárók és ne az ő hűbéreseik döntsenek, hanem a nép. Nincs rájuk szükség, a hálapénzre, a hűbérbirtokokra az egészségügyben.

Mindezekre tekintettel kérdezem államtitkár urat: miért nem tesz semmit a kormány annak érdekében, hogy a hálapénzt azonnal meg tudjuk szüntetni? Mit kíván tenni annak érdekében, hogy felszámolja azokat az eseteket, amikor a hűbérbirtokokat üzemeltető orvosok munkaviszony nélkül járnak be dolgozni, szimplán csak a hálapénz elfogadása végett? Megtisztelő válaszát előre is köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 62 2017.02.20. 1:20  57-63

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Bizonyára nem fog meglepetést okozni, hogy nincs módomban elfogadni, nem áll módomban elfogadni az ön válaszát. Az viszont okozhat meglepetést, hogy van ma Magyarországon egy olyan kórház, amit úgy hívnak, hogy Szigetvári Kórház, és ez a Szigetvári Kórház az, aki úgy gondolta, hogy hálapénz nélkül fog működni, viszont van ennek olyan osztálya, egy szülészet-nőgyógyászata, ahol a dolgozók külön kérték azt, hogy hadd szedjenek hálapénzt, hadd dolgozzanak hálapénzzel.

Nos, ha végignézünk ezen a listán, hogy kik vannak ott, egy beszédes nevet mégiscsak találunk ezen a listán, egy Rétvári nevezetű doktor (Szilágyi György: Hoppá!) szülész-nő­gyó­gyászként úgy gondolta, hogy mégis szükséges kihasználni a szülésre várakozó édesanyukákat, illetve leendő édesanyákat. (Dr. Rétvári Bence: Ez már a Hír TV-nek se jött be! ‑ Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Az elnök csenget.) Ugye, nem az van, államtitkár úr, hogy önnek esetleg az ismerőse miatt nem áll módjában megszüntetni a hálapénzt? Ugye, nem az van, államtitkár úr, hogy ön abban érdekelt, vagy esetleg abban nem érdekelt, hogy a hálapénzt Magyarországról kivezessék?

Államtitkár úr, hogyha ez bebizonyosodik, és önnek van esetleg köze (Dr. Rétvári Bence: Ez már a Hír TV-nek se jött be!), és most nyugodtan elmondhatja és nyomogathatja a gombját, nyugodtan elmondhatja, van-e köze ahhoz a Rétvárihoz, ki ő, ki ő önnek, ismerőse (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), családtagja-e (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), és esetleg van-e személyes befolyásoltsága abban, hogy nem mer keményebben fogalmazni a hálapénz megszüntetése érdekében. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Idő! ‑ Lejárt az idő!) Államtitkár úr… (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját. ‑ Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 6 2017.02.27. 5:15  5-8

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Kö­szö­nöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi na­pokban elég sok keserű élménnyel kellett meg­barátkoznia a kormánypártoknak. Ezek közül a leg­keserűbb talán az olimpiai pályázat elbukása volt.

Ez a keserűség ihlette talán Lázár Jánost arra a kirohanására a múlt hét végén, miszerint ő területi alapon szeretné elosztani valakiknek a kárára és valakiknek az előnyére az olimpiai pályázat pénzeit. Lázár Jánosnak és a hozzá hasonlóan gondolkodó embereknek üzenjük, hogy ahol bezárul egy ajtó, ott bizony nyílik is egy új. Gondolják végig, ha bezárult az olimpiai pályázat ajtaja, ha felszabadulnak azok a források, amelyek rendelkezésre állnak, hova lehet költeni. Úgy gondolom, hogy ez nyit egy olyan lehetőséget, amellyel ezt a pénzt nem területi alapon, nem valakiknek a kárára és valakiknek a javára, hanem valamennyi ember javára fordítandóan lehet felhasználni, például az oktatásügyre vagy akár az egészségügyre. Hiszen fontos az a kérdés, hogy miként áll a mai magyar egészségügy.

Tehát leszögezhetjük, az olimpiai pénzek elköl­té­sének a lényege nem a területiség, hanem az ügyek fon­tosságának a sorrendje, amelyben világos a sor­rend: az emberek nagy többsége az egészségügyre szeretne többet költeni. Mondhatjuk nyugodtan: azért, mert rekordkeveset költött a magyar állam eddig az egészségügyre. Az elmúlt 27 év vessző­fu­tá­sai az egészségügyben voltak a legnagyobb károkkal. Mondhatjuk nyugodtan, hogy csökkent az ágyak száma, ahol Magyarországon gyógyulni lehet. Sőt, egyre kevesebben lépnek be a gyógyítópályára, egyre kevesebben választják azt a hivatást, amely az elkövetkezendő időszakban egyébként csak Európa-szerte egymillió új munkahelyet fog teremteni. Sőt, mondhatjuk azt is, európai uniós összehasonlítások mutatják, Magyarország uniós rangsorban az egész­ségügy minőségében az egyik legrosszabb helyen áll.

Világos tehát a sorrend, és ehhez nem kell szak­értőnek lenni, hogy valaki lássa, hogy az egész­ség­üggyel komoly gondok vannak. Az emberek is így látják, sőt az emberek erről tanúbizonyságot is adtak. A Jobbik által elindított valódi nemzeti konzul­tá­ció­ban, amely talán az elmúlt nyolc évnek a legnagyobb közvélemény-kutatása egészségügyi téren, tehát a valódi nemzeti konzultációban félmillió ember mond­ta el véleményét négy, az egészségügy szem­pont­jából igen fontos kérdésben. Nyolc ember mind­abból a tízre vetített válaszadóból azt mondja, hogy inkább romlott a magyar egészségügy helyzete. Sőt, azt mondja 10-ből 9 ember, hogy büntethetővé kel­lene tenni a hálapénz minden formáját, annak kikény­szerítésével együtt. Sőt, Magyarország legna­gyobb egészségügyi közvélemény-kutatásában, a valódi nemzeti konzultációban 10-ből 9 ember úgy érzi, hogy egyáltalán nem csökkentek a várólisták hosszai.

Mindebből látszik, hogy az emberek nagy része, elsöprő többsége, félmillió ember úgy gondolja, hogy Magyarországon az egészségügyre kellene az olim­piai forrásokat költeni. A források pedig, tisztelt államtitkár úr, elegendőnek mutatkoznak. Ha nem úgy gondolkozunk, ahogy Lázár János gondolkozott, hogy vidék vagy Budapest, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ebből bőségesen juthat a vidéknek, bősé­gesen juthat Budapestnek. Rendelkezésre áll ugyanis a lista, amely a kórházi fejlesztések, a szándékozni, a megvalósítani kívánt fejlesztések listáját tartalmazza. Ha csak ebből csemegézgetünk, akkor a budapesti fej­lesztési igényeket a budapesti pályázatot me­ne­dzselő cég költségvetése bőségesen fedi, és például juthat olyanra is pénz, mint a Szent Margit Kór­házban az egynapos sebészet fejlesztése vagy például a Nyírő Gyula Kórházban egy új röntgengépnek, röntgeneszköznek a beszerzése.

Önmagában tehát az is látszik és jól lekövethető, hogy Magyarországon nemcsak Budapesten, hanem vidéken is szüksége van a fejlesztésekre a magyar egész­ségügynek. Ahogy az elmúlt időszakban vidék­nek jutottak források, most Pestnek kell forrásokat juttatni, mindazok mellett a vidéknek is meg kell őrizni a lehetőségét, hogy fejlődjenek.

Összegzésként nyugodtan elmondhatjuk, hogy Lázár Jánossal szemben a Jobbik úgy gondolja, hogy az olimpia forrásait nem területi alapon kell elosz­tani, nem valakiknek az előnyére, hanem mind­annyiunk előnyére kell elosztani. Az olimpia fel­sza­ba­duló forrásait nem földesuraknak, hanem az em­be­reknek, a népnek az igénye szerint kell elosztani. Az emberek nyilvánvalóvá tették, hogy a valódi nem­zeti konzultációban megfogalmazott négy kérdésben, ami a várólistákat, a hálapénzt, a dolgozók helyzetét és összességében az egészségügy színvonalát érinti, nyilvánvalóvá tették, hogy az egészségügyre kell fordítani a pénzt. Az emberek hangja világos, az egészségügyre, azaz a kormány mostohagyermekére kell fordítani az olimpiából felszabaduló forrásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ha itt egy lehetőség bezárult, az olimpiai pályá­zat­tal egy lehetőség bezárult (Az elnök ismét cse­nget.), tisztelt képviselőtársaim, egy újabb ajtó nyílott. Ez az ajtó az egészségügy segítése. (Az elnök ismét csenget.) Ebbe az irányba haladjunk! Kö­szö­nöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a kor­mánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 272 2017.03.06. 4:55  271-276

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magáról a törvényjavaslatról azt azért fontos leszögezni, hogy talán a záróvitánál, illetve a bizottsági összegzőhöz képest egy sokkal élénkebb és sokkal komolyabb vita alakult ki, amelyben a Jobbik álláspontja a napnál is világosabb volt. Ez az álláspont egyébként egyben a munkavállalók álláspontja is. Azon, hogy a munkavállalók véleményét igazából ki sem kérik, már egyáltalán meg sem lepődünk, azon viszont igen, hogy még a parlamenti infójegyzéket sem olvassák el a képviselők, és ez egyébként megbotránkoztató.

Ha olvasták volna, akkor önök is tudnák, hogy megfeszített túlórák, ki nem adott szabadságok mellett is jelentős a buszsofőrök hiánya. Az elvándorlás, az, hogy a képzett, a roppant felelősségteljes munkát végző, de szégyenletesen alulfizetett dolgozók valamelyik nyugati államban vállalnak munkát, véleményünk szerint ezzel a jogszabállyal is csak gyorsulni fog. Ez bizony az elmúlt nyolc év és most már mondhatjuk, hogy az ehhez hozzájövő elmúlt hét év hibája is. Önök, kedves fideszes és magukat baloldalinak valló, de ízig-vérig neoliberális gazdaságfilozófiát követő képviselőtársaim, önök tettek arról, hogy elűzzék innen a munkavállalókat. És persze Orbán Viktor, aki egyszer sem tette szóvá végtelenül igazságtalanul a dolgokat Brüsszelben, egyszer sem tette szóvá azt, hogy milyenek a magyar bérek, ezt egyszer sem mondta el Brüsszelben. Sőt, az olcsó munkaerőt tartotta a legfőbb versenyelőnyünknek, és ez ahhoz kellett neki, hogy keresztülgázoljanak a szakszervezeteken, és amikor lehetett, ezt meg is tették.

De képviselőtársaim, ugye, emlékeznek még a buszsofőrök fekete pólós figyelemfelhívó akciójára? Itt ennyi is elég volt ahhoz, hogy például ezek a buszsofőrök kivívják maguk ellen a hatalom rosszallását. Ne csodálkozzon hát senki, ha ilyen bérviszonyok és sanyarú munkakörülmények miatt egyre kevesebb manapság a hadra fogható buszsofőr, márpedig ha ők elfogynak, akkor annyi a közösségi közlekedésnek, és kedves cinikusan vigyorgó kormánypárti képviselőtársaim (Soltész Miklós: Ezt olvastad?), bizony a magyar emberek nagy többsége nem járhat helikopterrel, nem ülhet kék villogós, légkondis hivatali Audiban, a buszközlekedés nélkül annyi a nagyvárosi, helyi, valamint a vidéki helyi közösségi közlekedésnek.

Mi itt, a Jobbikban már néhányszor próbáltuk becses figyelmüket felhívni az úgynevezett mobilitási garanciára. Tudják, ez az a dolog, ami azt jelenti, hogy az államnak bizony kötelessége életben tartani a közlekedési rendszereket, mert az emberek jelentős része így jár dolgozni, tanulni, orvoshoz, hivatalos ügyeket intézni vagy éppen családtagjait látogatni. De nyilvánvalóan mindez olyan idegen az önök számára, mint a történelmi anekdota szerint Marie Antoinette-nek a nép éhezése. Ő azt javasolta, ha nincs kenyér, egyenek kalácsot. Maguk biztos azt felelnék a csökkentett buszszolgáltatástól szenvedő lakosoknak, hogy járjanak taxival.

A vita korábbi szakaszában azzal érveltek, hogy a javaslat kellő pihenőidőt biztosít az osztott munkarendben dolgozó buszvezetőknek. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Kilenc óra önök szerint elég ahhoz, hogy a munka végeztével hazaérjen, másnap meg persze vissza a telephelyére a dolgozó? Úgy tisztálkodjon, étkezzen, aludjon, esetleg, ne adj’ isten, még a családjával is törődjön egy keveset? Mennyit tud így aludni ez a munkavállaló? Öt-hat órát? Ezt nevezik önök kipihentségnek? Ugye, tréfálnak? De viccnek, mondjuk, nagyon rossz ez, ha ezt így gondolják.

Ne érveljenek azzal, hogy a napközbeni osztott műszak első és második része között úgynevezett pihenőidő milyen jó, nézzék meg, hogy milyen körülmények vannak a busztársaságok telephelyein, és milyen helyen kellene úgymond pihennie ezeknek a munkavállalóknak, akik egyébként mindennapi munkájukban sok-sok emberéletért felelős sofőrök. Az a pihenőidő lényegében semmi, egy elveszett, kieső idő. Önök 9 órát javasolnak összefüggő pihenőidőnek, ennyi járna osztott műszak második része után a következő felvételig, mi viszont 11 órát kértünk módosítónkban, ez a minimum, ami jár a munkavállalóknak.

Egyébként nem fogadjuk el az előttünk fekvő törvényjavaslatot, s persze lehet azzal védekezni, hogy plusz költségvetési vonzata lenne a Jobbik javaslatának, és pluszforrást igényelne, de lenne az, higgyék el, csak éppen nem kéne elmutyizni, ellopni, két kézzel a haveroknak elszórni, lenne annak jobb helye is. Mi ugyanis nem az oligarcha haverok, hanem a nép pártján állunk, ebben az esetben a buszsofőrök oldalán állunk. Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
204 81 2017.03.07. 0:37  74-82

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! El kell keserítsem államtitkár urat, illetve lehet, hogy inkább örülni fog neki, nem kívánok vitatkozni ezen a napnál is világosabb tényen, miszerint a nemzetközi szervezet ajánlásának megfelelvén, a magyar jogalkotási aktusra szükségünk van, ezt el kell fogadni. Az ebben foglaltakkal vitatkozni egyrészt nem lehet, nem tudunk, ez másoknak a kompetenciája. A jogszabály önmagában rendben van, úgyhogy én azt javaslom, lendüljünk is nyugodtan tovább túl ezen.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
209 94 2017.03.27. 2:13  93-96

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! „Csak a betegek szerencséjén múlik, hogy megfelelő ellátást kapnak-e a kórházak sürgősségi osztályain” ‑ nyilatkozta több alkalommal az elmúlt hetekben a Magyar Orvosi Kamara elnöke nyilvánosan a sajtó előtt.

Az elnök szavait az alapozta meg, hogy egy általuk végzett, friss kutatás szerint az egyébként szükséges 600 dolgozó helyett mindösszesen 140 szakvizsgázott sürgősségi orvos áll rendelkezésre a sürgősségi osztályokon. Így sok osztályon az ideérkező betegek nem is szakorvossal, hanem inkább a rezidensekkel találkoznak, úgy, hogy a legmagasabb végzettségű orvos is legfeljebb egy szakorvosjelölt. Ez az állapot egyébként nemcsak teljesen törvénytelen, hanem a betegek biztonságát egyaránt veszélyezteti, sőt magukat az ellátókat is, a dolgozók biztonságát és a dolgozók jogi helyzetét is folyamatosan veszélyben tartja. Jelenlegi működésükben a sürgősségi osztályok a beléjük vetett közbizalmat ássák alá.

Mindeközben a kormány ahelyett, hogy ezt a problémát, amelyet a kamara felvetett, megvizsgálta volna, egy adatgyűjtést végzett volna és felmérte volna, hogy ténylegesen ezek az állapotok vannak, azzal kente el az elé letett problémát, hogy a problémáról senki semmilyen jelzést nem juttatott el korábban az államtitkárság részére. A valóság persze talán az, hogy a kormány képtelen volt a számokkal és tényekkel hitelesen megcáfolni azt, hogy valóban ennyi személy hiányzik egy biztonságosan működő sürgősségi ellátórendszerből.

A kamara felvetésével egyébként maguk a betegek is mindennapi tapasztalatuk során egyetértenek, ők is nagyon leterhelt orvosokkal, túlhajszolt szakdolgozókkal találkoznak országszerte az ellátó­helye­ken, és még kutatást sem kell talán végezni ahhoz, hogy lássuk, hogy probléma van ezen a téren.

Mindezekre tekintettel a kialakult helyzettel kapcsolatban szeretném kérdezni államtitkár urat: vizsgálta-e egyáltalán a kormány az Orvosi Kamara felvetéseit? Ha igen, akkor mit tesznek annak érdekében, hogy megfelelő emberekkel legyen ellátva a biztonságos betegellátás érdekében a sürgősségi osztályok sora az országban? Biztonságban vannak-e a betegek és az ott dolgozók a sürgősségi osztályokon? Várom megtisztelő, érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 278 2017.04.03. 4:25  261-282

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! Vidéki képviselőként örömmel hallgattam, néztem a jóízű vitát, ami itt kialakult. Érzem egyébként annyiban felhatalmazva magam, hiszen Karcagon élek, és mégiscsak a mezőgazdaság, az agrárium vesz körbe, és a gazdálkodók mindennapi problémája is körbevesz, hogy egy olyan problémát hozzak önök elé, amelyre nem tudom, hogy ez a törvénymódosítás ad-e választ. Ha ad, akkor majd elmagyarázzák, hogy hogyan, illetve ha nem, akkor ebbe az irányba mozduljunk el és gondolkozzunk együtt. Hiszen ez nem is igazából a gazdálkodókat, hanem az önkormányzatokat érinti.

Ugyanis, ha helyesen értelmezem a jogszabályokat, és próbáltam azért megtalálni benne az összefüggéseket, akkor a földbizottság döntése ellen előterjesztett kifogást az önkormányzat bírálja el. Ez ellen jogorvoslat a közigazgatási és munkaügyi bíróságokhoz van, illetve ezt a jogorvoslati utat lehet igénybe venni. Nos, ebben a jogorvoslati útban az egyik, szerintem nagyon hibás elem, hogy rendszerint, ha jogsértő határozatot hoz a földbizottság, és ezt a jogsértő határozatot egyébként az önkormányzat szintén jóváhagyja, és az ügyfél ezt megfellebbezi a bírósághoz, és a bíróságon a fellebbezése megáll, akkor ebben az esetben az összes perköltség, az illeték mind az önkormányzatnak, mind az egyedüli peres félnek vagy perképes peres félnek, hiszen ebben az esetben másnak nincs perbeli jogképessége, csak az önkormányzatnak, illetve a hivatal jegyzőjének, így innentől kezdve mindenfajta költség az ő nyakukon van, illetve őrájuk zuhan.

Ezt onnan tudom, hogy Karcagon többször jelezték a helyi önkormányzati képviselők, hogy egy notórius ügyben, ami egyébként egy szerintem jó szándékú döntésből ered, de állandóan hibás jogalapra helyezkedik szerintem a földbizottság; egy állandó olyan, most már körbe-körbejáró ügy alakult ki, ami mindig eljut oda, hogy egy kifogás, a kifogásban dönt az önkormányzat, az önkormányzat határozatát vagy a döntését megfellebbezik, és elbukja a pert az önkormányzat. Most már a harmadik ilyen kört járják meg ebben az ügyben, és az önkormányzat folyamatosan kénytelen benyelni a perköltségeket, illetve mindazt, ami a vesztes perrel jár.

Tehát a kérdésem elsősorban az lenne, hogy kínál-e a jelenlegi törvénymódosítás erre megoldást. Ha nem, akkor miként lehetne elérni azt, hogy ezek a költségek egy pervesztes álláspont esetén ne az önkormányzat büdzséjének terheit képezzék, ne azt szaporítsák. Hiszen úgy gondolom, hogy az önkormányzatok nem voltak felkészülve arra, hogy ebben az esetben, ha a határozatot vagy az ő döntésüket megfellebbezik, és egyébként jogsértő lesz, de ezt a határozatot egyébként a megelőző döntésre, tehát a földbizottság döntésére alapították… ‑ és itt azért zárójelbe teszem, hogy kinél volt meg az a döntési kapacitás vagy az a lehetőség, hogy helyesen bírálja el, az önkormányzat mindig feltételezi, hogy a földbizottságoknál volt meg a szakmai kapacitás és döntési képesség, hogy helyesen bírálják el. Így hát az esetek nagyon nagy többségében nem szokták egyébként a földbizottság határozatait nagyon megváltoztatni vagy ellenkező álláspontra helyezkedni. Így egy ilyen kódolt hibát visz magával az önkormányzat, és szerintem egy majdnem automatikusan jövő perveszteség lesz az ő oldalukon az eredmény.

Ezt szerettem volna kideríteni, hogy ez erre vonatkozik-e, illetve ez a törvénymódosítás kínál-e erre megoldást. Ha nem, akkor van-e lehetőség arra, és mikor van lehetőség arra, hogy ezt módosítsuk? Pontosan azért, mert nem hiszem, hogy csak a karcagi önkormányzat jár ebben a cipőben, hanem úgy gondolom, hogy nagyon sok más önkormányzat kerülhet ebben a helyzetbe, hogy ott áll egy általa kevésbé ismert megalapozott döntésnek a védelmében, és egy pervesztes félként jelenik meg időről időre a tárgyalások végén, és ezzel saját magának rontja a helyzetét és saját költségeit halmozza.

Tehát ha az előterjesztőknek ezzel kapcsolatosan van álláspontja vagy esetleg az FM-nek van álláspontja rá, akkor örömmel várom erre vonatkozóan az észrevételeket, illetve hogy akkor milyen megoldást lehetne még erre kitalálni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 297 2017.04.10. 3:23  185-360

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt több tucat felszólalásban vissza-visszatérő elemként jelent meg a bérezésben talán az egyik legnagyobb probléma, az a problématerület, ami az egészségügyet érinti. Rendre visszatértek rá képviselőtársaim, hogy van egy elmaradás és van egy nagy különbözet, ami a nyugati béreket és a magyarországi béreket illeti. Helyesen mérte fel mindenki azt a problémát, amiben rengeteg lépés vár még ránk, és az országnak rengeteg lépésen át kell esnie, mert égető probléma van és égetően nagy különbségek vannak az európai bérszínvonal és a magyar bérszínvonal között. Ha az egészségügyi dolgozókról beszélünk, van bőségesen teendő.

Természetesen azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy maga az egész rendszer, maga az egész jelenség lényegében majdnem minden országra azonosan kiterjed, és mindenkinek ugyanolyan fájó jelenséget takar, amiben a kiművelt, képzett emberfőket mindenhol próbálják magasabb fizetéssel, pluszlehetőségekkel ott tartani, illetve megtartani a rendszerben. Éppen ezért erre az egyik legjobb válasz és az egyik leghatékonyabb eszköz maga a bérunió lehetne, hiszen a bérunióval nagyon gyorsan el lehetne érni azt a vágyott színvonalat, amely a humánerőforrás-krízist megoldaná, amely a dolgozók becsatlakozását, tehát az utánpótlásból eredő hiányosságokat is tudná egy kicsit ellensúlyozni, hiszen egy nagyobb bérért, egy jobb életszínvonal reményében sokkal többen csatlakoznának az egészségügyi ellátórendszerben dolgozókhoz, különösen azon a területen, ami talán a legnagyobb problémával és kihívással küzd, a szakdolgozók területén.

Még nem elégszer ismételt tény, de megint el kell mondani, hogy abban a nemzetközi összehasonlításban, amit az OECD felméréséből tudunk, Magyarország bizony nagyon rosszul áll. Az egészségügyi szakdolgozók keresete a vásárlóerő-paritásra viszonyítottan dollárban nézve az OECD-országok közül a legalacsonyabb, egyébként 20 százalékkal marad el a lengyel, 80 százalékkal marad el a szlovén szakdolgozói bérektől, de az egész OECD-átlagtól is bőségesen elmarad, ami több mint a duplája a magyar vásárlóerőnek. Éppen ezért a béruniós javaslat egy kiegyenlítődést hozhatna létre, egy kiegyenlítődést segítene elő az Európai Unión belül, amivel talán egy kicsit pluszeszközöket kapna a magyar kormányzat, a magyar társadalom ebben a harcban.

Azt is mindenképpen fontos leszögezni, hogy az elmúlt 27 év hiányosságait vagy akár a rendszerváltást megelőző hiányosságokat ezzel a javaslattal, ezzel a kezdeményezéssel kifejezetten jól lehetne ellensúlyozni, és nagy segítség lenne az egészségügy számára, pótolhatná azt az életpályát, ami elmaradt, pótolhatná azokat a kilátásokat, amelyek a technológiai fejlődés, illetve az elöregedés miatt nemcsak Magyarországon, nemcsak a környező országokban, hanem egész európai uniós szinten komoly kihívás elé állítják az összes kormányzatot. Így a bérunió az egészségügy vonatkozásában egy rendkívül hatékony, rendkívül komoly és gyors segítség lehetne. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(20.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
212 365 2017.04.10. 5:12  364-365

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Itt többen megjegyezték a felszólalás előtt a címet hallva, hogy a Tisza folyik Tiszabőnél. Ez nagyon helyes, de nem csak ez folyik Tiszabőn. Ez a település, amely egyébként szebb napokat látott meg, és a Tiszának talán az egyik legszebb helyén, legszebb kanyarjai között fekszik, ez a település az elmúlt időszakban csak negatív hírekkel került folyamatosan a hírfolyamba. Az elmúlt évtizedek nem hoztak mást a településnek, mint a folyamatos leépülést. Az egyszer virágzó falu, az egyszer sok dolgos, szorgos, mezőgazdaságból és a Tiszából élő emberek helyét átvették azok a talán kevésbé dolgos, szorgos emberek vagy olyan szociális körülmények között élő emberek, akiknek nem volt kitörési lehetőségük, és csak egy út vezetett. Ez az út pedig ahhoz vezetett, hogy Tiszabő mára az ország legszegényebb és legrosszabb helyzetben lévő települése, nyugodtan mondhatjuk, hogy a legnyomorultabb települése.

Nos, ez a település legelőször a hírekbe talán az elmúlt évtizedben azzal került be, hogy az egész képviselő-testület érintett volt egy százmilliós nagyságrendű szocpolcsalásban, amiben egyrészt egyből előzetesbe, majd később ki-ki a saját börtönbüntetését letöltve folytatta a karrierjét. Majd a soron következő változások sem hoztak pozitívumot, a település nem boldogult a saját közintézményeivel sem, így sok segítségre és végső soron a Máltai Szeretetszolgálat segítségére szorult, ami az iskoláját illeti. De mondhatjuk nyugodtan, hogy a közmunka-vissza­élések is a meginduló közmunkaprogrammal mind-mind olyan sebet ejtettek Tiszabő megítélésén, amelyeket talán már nem lehet helyrehozni. Az is bátran állítható, hogy az egyébként szinte csak cigányok lakta település egyre mélyebbre süllyed mind demográfiai, mind szociális és egyéb helyzetben, gazdasági helyzetben is.

Ennek a legutolsó példája az a helyzet, ami az elmúlt két hét fejleménye. A település eljutott odáig, hogy a tartozásai miatt a polgármesteri hivatalból kikötötték az áramot. Most már a hivatalban semmilyen módon nem lehet munkát végezni, hacsak nem egy papírra, illetve kézzel írottan lehet munkát ellátni. Amikor jelen voltam és ellátogattam a településre, akkor épp a kunhegyesi járási hivatal egyik alkalmazottja kézzel a sötétben, fűtés nélkül töltötte ki éppen valakinek a papírját valamilyen ügyintézés céljából, szürreális élmény volt látni, hogy Magyarországon ilyen helyzet előfordulhat. Sajnos úgy néz ki, hogy ez a tartozás abba az irányba megy, hogy ha nem sikerül teljesíteni vagy nem sikerül ezt tisztázni, akkor az önkormányzat által fenntartott védőnői szolgálat, orvosi rendelő, mindaz, amit az önkormányzatnak kell fizetnie, végső soron hasonló sorsra juthat.

Azonban a magyar abszurditást mutatja, hogy Tiszabő az elmúlt napokban arról is híres lett, hogy egy 300 millió forintos tornatermi beruházást vitt oda a kormány, és 300 millió forintból ezen a településen egy olyan tornatermet kívánnak építeni, amely ezek után ki tudja, hogy kinek lesz igazából igénybe vehető. Hiszen láthatjuk, a kérdések merülnek fel folyamatosan, hogy egy olyan településen, ahol állandó financiális problémák vannak, fenntartható lesz‑e egy ilyen tornaterem. Fenntartható lesz‑e abban az esetben, ha már, mondjuk, nem a Máltai Szeretetszolgálat az iskola fenntartója? Egyáltalán a Máltai Szeretetszolgálat lesz‑e az, aki ezt az intézményt tudja majd használni, vagy a diákok tudják használni? Vagy egyébként a település lakói fogják tudni használni? Az pedig már tényleg csak hab a tortán negatív értelemben, hogy mindezt a tornaterem-beruházást egy olyan cég nyerte el, aki múlt év áprilisában 18 nap alatt 1,7 milliárd forint értékben nyert el uszoda-, illetve tornaterem-felújításokat úgy, hogy ez egy egyszemélyes kft., korábban soha nem volt ilyenben tapasztalata, és egyébként pedig offshore-szálak voltak benne. Egészen addig, amíg nem indult el az állami pályázaton, addig offshore-tulajdonosa volt.

Így hát felmerül mindenesetre a kérdés, hogy a tiszabőiek nyomorúságos helyzetén, az odavitt tornacsarnokon egyáltalán ki akar nyerészkedni, ki állhat e mögött a cég mögött, biztos kezekben van‑e ez a beruházás, és hogy egyébként mi lesz a tornaterem sorsa, amelyet talán mondhatom azt, hogy eddig nem látott biztonsági intézkedésekkel őriznek ‑ megtekintettem a helyszínen ‑, folyamatos biztonsági szolgálattal, valószínűleg azért, hogy nehogy még mielőtt felépül, lábon ellopják az épületet.

A kérdés legutolsónak az, hogy valóban erre van‑e szüksége annak a településnek, valóban egy 300 millió forintos tornateremre van‑e szüksége a településnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) akkor, amikor a közüzemi díjakat sem tudja kifizetni; akkor, amikor a legalapvetőbb funkcióit sem képes ellátni az önkormányzat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 86 2017.04.18. 3:11  85-93

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar betegek az elmúlt 27 évben sajnos már megszokták, hogy mindenben a rövidebbet húzzák, már meg sem rázkódnak különösebben attól, hogy a nemzetközi összehasonlításokban egyre hátrébb szerepel az ország. Miközben Mészáros Lőrinc a milliárdosok listáján folyamatosan jön előre, lehet, hamarosan már dollármilliárdosként is köszönthetjük.

Míg a kormány a földesurak és a strómanok zsebeit tömködi pénzzel, addig a betegek saját zsebükből kénytelenek egyre nagyobb arányban az egészségügyre költeni, a magyar betegek nagy része ugyanis már az uniós országokat is meghaladó mértékben, saját zsebéből fizeti az egészségügyi ellátásokat, amelyek közül kiemelkedik a gyógyszereknek a megvásárlása.

Ez a helyzet, illetve az a helyzet, hogy a betegek évről évre saját zsebből többet kell hogy gyógyszerre költsenek, azért fordulhat elő, mert a kormány a gyógyszertámogatásokon kezdett el spórolni. Ugyanis egy tollvonással közel 45 milliárd forintot hagyott el a támogatásokból, tette mindezt úgy, hogy a betegeknek tovább kellett a terheket viselniük. A betegek pedig már ugyanannyit költenek ‑ és ez a változás ‑ gyógyszerre, mint amennyit az állam költ, holott Európának a nagyobb részében az állam többségében, kétharmad arányban támogatja a fele-fele arány helyett a gyógyszerköltéseket.

Hogy összehasonlítsuk és világos legyen az álláspont, hogy a magyar betegek hogy vannak és hogy állnak, érdemes csak a szomszédos államokat megvizsgálni: például Szlovákiában az állam kétszer annyival segíti a szlovák betegeket a gyógyszerek megvásárlásában, mint hazánkban teszi azt az állam, a szlovák beteg kétszer olyan fontos a szlovák államnak, mint a magyar beteg a magyar államnak. (Z. Kárpát Dániel: Szégyen!) A teher pedig nem kicsi, évente 3,3 millió magyar lakos vált ki rendszeresen gyógyszert a patikákban, akiknek évről évre a növekvő árakkal kell szembesülniük, illetve ezen keresztül a kormány szűkmarkúságával kell szembesülniük. A legtöbbet, 16 milliárd forintot a 65-69 éves korosztály költi gyógyszerekre, a betegségcsoportokat tekintve pedig a szív- és érrendszeri bajokra felírt szerekből fogy a legtöbb hazánkban, illetve a krónikus betegek a legjobban érintettek. Havonta átlag 10 milliárd forintot hagynak az emberek a gyógyszertárakban csak a vényköteles gyógyszerek áraként, azaz, ha azt nézzük, hogy mennyivel nem támogatja az állam a lakosságot, kijelenthetjük, hogy a legidősebb korosztályt, a krónikus betegeket, de a gyermekeket nevelőket az állam milliárdoktól fosztja meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve látszik tehát: a kormány magára hagyta a beteg embereket a gyógyszerköltéseikben, azt üzenve nekik: ha gyógyulni akartok, fizessetek ti! Még rosszabb, hogy a legjobban rászoruló krónikus betegek és a legnehezebb helyzetben lévő betegek vannak kiszolgáltatva a gyógyszerköltségeknek az elszállásában.

Mindezekre tekintettel kérdezem tisztelt államtitkár urat, miért csökkentette a gyógyszerek támogatását a kormány, miért vont ki közel 45 milliárd forintot a gyógyszertámogatásokból, miért a krónikus betegeken akar spórolni a kormány. Válaszát az érintettekkel egybehangzóan várom tisztelettel. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
213 90-92 2017.04.18. 1:06  85-93

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Eszem ágában sincs elfogadni a választ, tisztelt elnök úr. Rétvári államtitkár úrnak azt tudom javasolni, hogy a saját statisztikái helyett néha az OECD vagy akár a Központi Statisztikai Hivatal adatbázisát böngéssze, hiszen ott kerek perec leírják a Magyarországról szóló jelentésben a nemzetközi szervezetnél, hogy Magyarországon a magyar betegek a legjobban kiszolgáltatottabbak annak, hogy az állam nem visel kellő terhet az ő gyógyszerkiadásaikban. Ezzel a statisztikával nem lehet vitatkozni, javaslom, nézze meg az OECD-nek az adatbázisát, minden indikátor ebbe az irányba mutat.

Egyébként, amit ön elmondott, ez a valóságnak is azért mond teljesen ellent, hiszen beszéljünk háziorvosokkal, beszéljünk gyermek-háziorvosokkal, látjuk, hogy minden praxisban százával vannak azok a betegek, akik a magas árak miatt, a kicsi támogatás miatt képtelenek akár napról napra kiváltani a megfelelő gyógyszereket, a szükséges gyógyszereket.

Ha jól működne a gyógyszerár-támogatás, ha jól működne az állami gyógyszertámogatás, akkor ilyen nem fordulhatna elő. A Jobbik olyan gyógyszer­tá­mo­gatási rendszert dolgoz, és dolgozott ki, amelyben a krónikus betegeket…

(15.40)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, a válaszát várom tisztelettel.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): …és amelyben a gyermekeket nevelőket lehet támogatni, és nem lesz olyan, hogy nem lesz Magyarországon kiváltott gyógyszer. (Sic!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 136 2017.04.19. 1:11  105-144

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nem szeretném elviccelni a felszólalást, de kénytelen voltam megjegyezni talán a mai vitát oldva vagy a feszültségeket oldva, a Józsa képviselő úr által elmondottakra válaszolva, azt mondta, hogy Brüsszelt nem lehet megállítani, hiszen az egy város, és nem kell megállítani.

Egyébként igaza van, nem lehet megállítani, és ez talán a csípős válasz a propagandára is, de fel tudják használni egyébként propagandaoldalon is: a jelenlegi GPS-mérések, illetve GPS-vizsgálatok alapján a kéregmozgásoknál mérték azt, hogy milyen módon alakul kéregmozgásban Brüsszel és Magyarország távolsága. És egyébként körülbelül 2,5 milliméterrel közeledik évente Brüsszel Magyarország felé. (Derültség.)

Tehát a kormányzatnak ‑ és nem elviccelve azt, hogy nem javasolni ‑ esetleg Verne Gyulával kell egyeztetni azzal kapcsolatban, hogy hogy lehetne Brüsszelt úgy megállítani, hogy egyébként a természet folyamatainál fogva ne kerüljön közelebb hozzánk, és például tízezer év alatt ne 2 méterrel kerüljön Brüsszel közelebb Budapesthez. Talán ezen a módon még meg lehet állítani Brüsszelt, igaz, emberfeletti erőfeszítésekbe fog telni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 126 2017.05.04. 12:24  119-134

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön az elején leütök egy magas labdát. Készülve a 2018-as választások utáni időszakra, és bár nem vagyok államtitkár, de engedje meg MSZP-s képviselőtársam, hogy megválaszoljam önnek az EESZT-vel kapcsolatos aggodalmait, hogy cégre szabták-e vagy nem. Nem cégre szabták, a technológiai igény és a fejlődés igénye hozta elő, viszont ez nem zárja ki azt, hogy jártak belőle jól emberek, és ezt majd a felszólalásomban megpróbálom megvilágítani, mert nagyon úgy néz ki, hogy a hatásfoka, amiből ez a rendszer kialakult, azért voltak benne olyanok, akik nagyjából felelőssé tehetők azért, hogy nem minden jól működik.

De talán mégis azzal illik kezdeni egy ilyen vitát vagy egy ilyen salátatörvényt, hogy bár kimerítően nem kívánom az összes pontot figyelembe venni és mindegyiket taglalni, hiszen előttem szólóan azért többen elmondták ennek a lényegét, és nem akarok lemenni azokba a dzsungelmélységekbe, ami az indokolás részletes ismertetését jelentheti, hiszen sok képviselőtársunk abból szokott megélni, hogy azt plasz­tikusan visszaadja, amit egyébként írásban ol­vas­hattunk. De nagyon fontosak a salátatörvényeknek a vitái is azért, mert fel lehet vetni olyan kérdéseket, fel lehet vetni olyan problémákat, amelyekkel akár érintőleg foglalkozik maga a törvényjavaslat, de a való életben komoly problémát jelent, és amely vita hiányzik innen a Házból.

Nekem nagyon régi vesszőparipám, és talán képviselőtársaim tudják, hogy nem tartom elegendő számúnak azt, hogy mennyit tudunk az egészségügyről jó értelemben vitázni, hiszen nagyon sokszor van olyan vita, ami a személyeskedő vagy bármilyen más politikai indíttatású vita szintjén van, és azt az értéket is képviseli. Ez lényegében a médiának kiváló, de szakmai szempontból egyáltalán nem megfelelő. Szóval, nagyon hiányoznak azok a viták, amelyekben meg lehetne ezeket beszélni, és pontosan szakmai dolgokról beszélni.

De hát vágjunk is bele akkor a szakmai részébe! Az EESZT-t már érintettem. Itt az első gondolatkörre visszatérek és elmagyarázom, hogy mire gondoltam. Talán államtitkár úr is tudja, hogy én az EESZT-t majdnem hogy az indulásától kezdve és megvalósításának abban a szakaszában, amikor a többféle beruházásból, uniós projektből összeálló ÁEEK-nél és egyéb konzorciumi partnereknél megvalósuló fejlesztés mind a 23 milliárd forintját megpróbáltam feltérképezni, hogy hova került, milyen megvalósítással, milyen ütemben, hogy került mégis ez kialakításra, és azt lehetett látni, hogy a 23 milliárdos teljes projekt, amelyből 14 milliárd forint az Állami Egészségügyi Ellátó Központnak a keretén belül valósult meg, voltak olyan elemei, és továbbra is azt állítom, és nagyon nehezen tudtam aztán igazolni, de vannak olyan elemei, amelyek, úgy gondolom, teljesen kudarcba fulladtak, és ezek nagyobbrészt a számítástechnikának, a számítástechnikai technológiai megvalósításnak a problémái voltak. És nagyon szívesen meg is nevezem, hogy szerintem, és állok elébe, ha önök nem így vannak ezzel, a Magyar Telekom a ludas abban, hogy úgy alakulhatott ‑ és akkor cáfoljon meg államtitkár úr ‑, hogy most az ÁEEK-nek újabb partnereket kell bevonnia újabb uniós pénzből, hogy ez a rendszer működőképesen és megfelelően működjön, hiszen a Telekom egy olyan szolgáltatást állíttatott elő, amely a jelek szerint nem volt teljesen működőképes.

Nem tudom, hogy emiatt csúszott-e meg a program úgy, hogy még az eredeti, önök által az én kérdésemre küldött menetrend is későbbi csúszásban lett, hiszen önök azt mondták nekem, amikor megkerestem önöket, hogy miért csúszik és meddig csúszik ez a projekt, hogy 2017 első negyedévére 250 ezer felhasználó lesz ehhez csatlakoztatva, illetve 250 ezer ember anyagából tudnak dolgozni. Javítok, az első negyedévre mindenkit összeköt, és a második negyedévre, azt hiszem, most vagyunk a második negyedévben, ha jól számolom, 250 ezer ágazati felhasználó lesz ebben a rendszerben. Most a 2017-es novemberi dátumot jelölte meg államtitkár úr, amikor ez talán elindulhat. Tehát egy folyamatos csúszást lehetett benne látni.

Egy nagyon egyszerű, szúrópróbaszerű ellenőrzést, egy ellenpróbát végezve, hogy mégis milyen problémák lehettek: volt itt egy olyan alkalmazás, egy mobilalkalmazás, amit úgy hívtak, hogy MeNTA. Ez furán volt leírva, az M nagy, az e kicsi, és egyéb mix betűkből állt össze. A lényeg, hogy ez mobil egészségnapló és tájékoztató alkalmazás, ami nem tudom, hogy mennyire lett sikeres vagy hányan tölthették le az okoseszközeikre, de azért az egy jó mutatószáma mindennek, hogy a legnagyobb közösségi médiában jelen lévő szintén MeNTA-alkal­ma­zás­nak ‑ sajnálom, hogy Molnár Ágnes képviselőtársunk nincs itt, hiszen ő értené, hogy miről beszélünk ‑ kö­rülbelül ugyanannyi lájkszáma van, mint a soproni Fideszek, ami olyan 800 darab. Ez a közösségi médiában vagy az internetet használók világában gyakorlatilag egyenlő a nullával kategória. Tehát egy mobilalkalmazás népszerűsége egy közösségi médiaoldalon is mérhető. A letöltési számokat természetesen nem tudom, de az is árulkodó, hogy ezen az oldalon gyakorlatilag már több mint egy éve semmilyen hír nincs erről az alkalmazásról.

Erre az alkalmazásra a fejlesztésen túl például elköltöttünk 12 millió forintot kommunikációs feladatokra az akkor még szebb napokat megélt Origo hírportál keretében, és utánanéztem, összesen kettő darab cikk volt a MeNTA promóciójáról. Tehát egy olyan mobilalkalmazásra költöttünk benne, és ez való­színűleg a jéghegy csúcsa, 12 millió forintot reklámra, amiből összesen kettő cikket sikerült megírni vagy megszülni. Hát, ennél még a közmédia is jobban dolgozik mostanság. Ha ezt most rábíznák a Ri­post, az Origo, a 888 és egyéb média-szent­há­rom­sá­gi triumvirátusra, akkor lehet, hogy több cikket tudnának gyártani belőle, mint annak idején ebből gyártottak.

Összegezve tehát azt lehet elmondani, hogy az EESZT bár borzasztóan nagy lehetőséget jelent, nagyon fontos a rendszer szempontjából, de úgy gondolom, hogy egy következő kormányzatnak vagy a jelenlegi kormányzatnak is elsődlegesen fontos szerepe legyen, hogy feltárja adott esetben azokat a visszaéléseket még elévülési időn belül, amelyek az EESZT rendkívül fontos munkáját korábban lerontották. A tippjeim azok, hogy a multinacionális telekommunikációs társaság környékén kell keresni a problémákat. Én a magam részéről folyamatosan járok ennek utána, pontosan azért, hogy derüljön ki, hogy miért kell egy évvel később bevezetni vagy miért kellett erre egy évet várniuk a magyar felhasználóknak, hiszen hiszek abban és tudom azt, hogy ez a rendszer nemcsak hogy biztonságos, nemcsak hogy jól fog működni és jól kell hogy működjön, hanem összességében nagyon nagy hasznot fog jelenteni a magyar egészségügynek, hiszen rengeteg olyan betegút-rövidülést, rengeteg olyan sok adatot fog tartalmazni, amely adatból a modern egészségügyi technológiát felhasználva tökéletes képet fogunk látni és tökéletes képet fogunk kapni arról, hogy milyen Magyarországon a betegút, milyen a magyar betegek szokása, és hova tudjuk őket eljuttatni úgy, hogy a lehető legkisebb költséggel járjon az ő egészségügyben való részvételük. Tehát összességében egy költséghatékony egészségügyet tud támogatni, éppen ezért veszem komolyan azt, hogy az EESZT-vel majd foglalkozni kell.

A másik kérdés, és remélem, hogy államtitkár úr tartja esetleg azt a szokását, hogy beszáll annyiban a vitába, amit nem vitának és nem provokációnak szánunk, hanem pár olyan kérdést fogalmazunk meg, amire jó lenne választ kapni: ez a jogvédelmi szolgálat átalakításával kapcsolatos. Én azt értem, hogy az OBDK, ami talán 2012-ben került felállításra, most beolvadt, és az EMMI-nek lényegében egy önálló szerveként működik.

(18.30)

Itt két kérdés merült fel. Maradt-e ugyanaz a főigazgató, tehát továbbra is Novák Krisztina asszony a főigazgatója vagy vezetője ennek a szervnek? Látom a bólogatásból, hogy igen. És miért volt szükség arra, hogy helyettes államtitkári fizetést kapjon? Lehet, hogy ez technikai kérdés. A harmadik pedig, hogy csökkent-e vagy növekedett a személyi állomány az OBDK-ból a most már jogvédelmi szolgálatként létrehozott szervnek.

Ezen felül mi indokolja azt, ami a 31. §-ban van? Ugye, itt az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvényre többszörösen visszautaló szabályba foglaltuk bele azt, hogy egészségügyi hatósági ellenőrzési tevékenységet lehet végezni. Ez egy nagyon hosszú pont, gyógyfürdők és több helyszíni szemle tartozik alá. Mondom, ez a 31. §-ban van; itt annyi történt, hogy a 2017-es alkalmazhatóságot 2019-re halasztottuk el. A kérdés szintén arra vonatkozik, hogy a halasztásnak mi az oka. Tárgyi, személyi vagy más oka van annak, hogy nem 2017-től, hanem 2019-től lehet ezeket az ellenőrzéseket végrehajtani? Holott egyébként, amiket belefoglaltunk ellenőrzéseket, nagyon fontos közegészségügyi feladatokat takarnak.

A másik a patikaliberalizáció elleni fellépés. Napnál is világosabb, hogy a jogutódlás a patikában nagyon komoly problémát takar. Itt kettős, egymással viaskodó felfogás van bennem is. Mert egyrészt van egy multi érdek, ez jól látszik, ahol egy szimplán gazdasági és tőkefelhalmozási érdek van. Természetesen mindenki szeretné a tőkéjéből a legnagyobb hasznot majd kihozni. De a liberalizálás elleni lépéseknél van egy olyan oldal is, ami viszont, ha úgy tetszik, a patikusdinasztiák ellenpólusa. Hiszen nem minden családban alakult úgy, hogy akik patikusok voltak sok generáción keresztül, a gyermekek adott esetben maguk is gyógyszerészek lettek. Innentől kezdve viszont náluk a jogutódlás, és többen megkerestek ezzel, ezt a problémát veti fel, hogy ha a szülők patikusok voltak, ezt a vagyoni vagy akár jövedelemteremtő képességet nem fogják tudni átadni, hagyományozni, hiszen őket is sarokba szorítja ez a tulajdoni szabály. És teljesen mindegy, hogy itt egyébként 45 napot hagyunk arra, hogy a jogerős hagyatékátadó végzéstől számítottan idegenítsék el. Itt igazából a probléma a jó mix megtalálása vagy a jó jogi szabályozás megtalálása, hogy egyrészt valamilyen szinten a piaci szereplőket kordában tartsuk, ami egyébként a multinacionális vagy tőkefelhalmozó résztvevőket jelenti, és az ilyen családi patikáknál pedig mégiscsak valamilyen módon honoráljuk azt, hogy ez egy régóta családi vállalkozás vagy egymás között hagyományozható vállalkozás. Különösen így, hogy az örökösök nem gyógyszerész végzettségűek, hiszen ez nagyon sokszor felmerül, szerintem képviselőtársaimat is többször megkeresték ezzel, hogy mit lehet csinálni. Tehát amíg az egyik oldalon ez a szabályozás megszorítást jelent, a tulajdon lehetőségét jelentette volna, de végül ott is megszorításként fog érvényesülni. Ezzel kapcsolatosan úgy gondolom, újra kell majd gondolnunk a szabályozás bizonyos elemeit, mert nem tudom, és ez a kérdés, hogy ez a mostani szabályozás a minőségi gyógyszerellátás felé vezet-e tényleg, vagy bizonyos esetekben majd olyan problémák lépnek fel, hogy nem lesz gyógyszerész, aki ezeket a patikákat vagy patikatulajdonokat megszerezze, mert mondjuk, kevesebb a szakember, vagy nincs utánpótlás, vagy nem oda szeretne menni. Itt szerintem újra kell ezt a mérleget, ha már patikáról van szó, számítani és megnézni, hogy melyik serpenyőben mi van, és kiegyensúlyozni.

Összességében úgy gondolom, hogy amit akartam, azt elmondtam, kicsit többet is beszéltem, mint szerettem volna. Ha van lehetősége, államtitkár úr, akkor csak azokra a kérdésekre válaszoljon nagyon röviden, nyilván nem a provokatív részére, nem az EESZT-re vonatkozó okfejtésemre szeretnék majd választ kapni. Csak azért, hogy tisztábban látszódjon a jogszabály tényleges értelme, és akkor talán kicsit közelebb jutunk a megoldáshoz. A Jobbik álláspontjáról egyelőre nyilatkozni nem tudunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 132 2017.05.04. 5:27  119-134

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr, tényleg nem lovagolni akarok az EESZT-nek a dokumentációján meg az esetleg viseltebb dolgain. Pláne úgy egyébként, hogy azt hiszem, pont államtitkár úr volt ez idő tájt a főigazgató akkoriban a GYEMSZI-ben. Én ugye, kikértem ezekre a projektekre vonatkozóan, hogy miket lehet tudni, és itt csatlakoznék képviselőtársamhoz, hogy milyen fontos a nyilvánosság, és tudjuk, hogy ezek a szoft­ele­mek ezekben a fejlesztésekben mindig benne vannak. Most lehet, hogy nem is találtam meg az össze­set, de tényleg nagyságrendileg, hogy mi minden pénzt elköltöttünk arra, hogy az EESZT jó legyen, és ehhez képest szinte senki semmit nem tud róla vagy nagyon kevesen, egy szűk szakmai kör tud róla. Igaz, legyünk igazságosak, hiszen egy pilótaverzióban van, nyilvánvalóan a szakmának kell többet tudnia róla, és ezután jön az, hogy a lakosságnak többet kell tudnia róla.

De már menet közben elköltöttünk például a TÁMOP 6.2.7-13-ban egyrészt egy kötelező nyilvánosság biztosítására 11 millió 800 ezer forintot, és akkor görgetem tovább a listát, mert itt egy nagy Excel-táblából kell kiválogatni őket. Aztán kötelező, kötelezőn túli nyilvánosság ProDICTUM Kft., a TIOP 2.3.-nál 11 millió 500 ezer forint, szintén nyilvánosság biztosítására. Akkor a TIOP 2.3.2-12, ez kötelező nyilvánosság konferencia, 24 millió forint, és hogyha itt fejben számolok, most tartunk lassan, azt hiszem, több mint 40 millió forintnál. Aztán van ilyen, hogy a TIOP 2.3.3-13-ban a DFT-Hungária Zrt.-nél 14 millió forint kötelező nyilvánosság biztosítására, most már lassan a fejmatekben sem vagyok olyan jó, de bőségesen 50 millió forint felett kell hogy járjunk. És akkor még a New Age Ügynökség részére a 6.2.3-12-esben is 15 millió forintot kommunikációs szolgáltatásokra. És tudom, hogy ezeket a szoftelemeket el kell költeni, de elköltöttünk 80 millió forintot úgy a különböző projektelemekre, hiszen ez több uniós pályázatból valósult meg, elköltöttünk gyakorlatilag úgy közel 80 millió forintot kommunikációra, hogy a kötelező nyilvánosságban ott tartunk, hogy Magyarországon ezt baromi kevesen ismerik, bocsánat a pongyola megfogalmazásért. Ezért mondtam a MeNTA-programot pont szúrópróbaszerűen, hogy a kellemes illata ellenére azért baromi sok dolog bűzlik akörül, amikor elköltünk valamire tizenmillió forintot, és egy 800 lájkolószámú oldallal rendelkezik. Gyakorlatilag ezt az alkalmazást szinte egyetlenegy felhasználó sem ismeri. És nem tudom, hogy mennyire fogta meg az embereket, amint én ma próbáltam beregisztrálni rá, kiderült, hogy egyszer már regisztráltam rá, tehát még igazából engem sem fogott meg annyira, hogy használjam, mert már az e-mail-címemre jelezte, hogy egyszer regisztráltam erről. Tehát valószínű, én is egy rövid idő után töröltem az egészet a saját okostelefonomról.

Tehát azért ennél sokkal jobbat és sokkal többet ki lehetne hozni az EESZT-ből. Azt azért szeretném tényleg megkérdezni, bár nem biztos, hogy állam­titkár úr tud rá választ adni, hanem esetleg az ÁEEK főigazgatójától kellene majd megkérdeznem, hogy valóban igazak-e azok a szakmai hírek, hogy a rendszernek a ténylegesen működőképessé fejlesztésére egy új céget kellett lényegében felkérni, mert mindaz, ami volt a számítástechnikai oldalon, az nem volt annyira működőképes.

(18.50)

Látom a reakciókat, de akkor ezt akár tételesen is meg tudja cáfolni, mert szakmai berkekben bizony ezek a hírek voltak. És egy ilyen fontos dolognál, amit létrehoztunk az egészségügyben, ha ilyen árnyékok vetülnek rá, az sosem jó, hiszen maga a cél annál sokkal jobb és sokkal magasabb és sokkal fontosabb, mint hogy ilyen aprópénzeken elcsússzon, egy multicégnek a milliárdos nyerészkedésén. És azt is nagyjából megnéztem, hogy az éves árbevételüknek abban az évben egy jókora adagja volt az, amit lényegében az ÁEK-től kaptak megrendelésben, tehát a Magyar Telekom akkori bevételének, a T-Sys­temsnek pontosan, én azt hiszem, majdnem az évi árbevétele felét csak ez a projekt adta meg. Ez egy óriási gigaberuházás, gigamegrendelés. És csak halkan jegyzem meg, hogy a Miniszterelnökségben ekkortájt dolgoztak olyan munkavállalók és olyan államtitkár, aki ‑ én úgy gondolom ‑ a T-Systemsnek vagy a Telekomnak lobbistája volt, majd később, amikor ez itt kipattant a parlamentben ‑ azt hiszem, pont itt, a helyemen álló Novák Előd képviselőtársam pattintotta ki az ügyet ‑, akkor őt rövid időn belül ebből a tisztségéből menesztették, illetve le is mondatták az államtitkár urat, illetve elhagyta a kormányt. Tehát ez nagyon rossz fény, ami a projektre vetül, ennek ellenére én nagyon remélem, hogy amennyire sok viharon esett át ez a projekt, ez egy nagyon sikeres és a magyar egészségügynek egy nagyon jól működő és a jövőjét jó irányba meghatározó beruházása és intézménye lesz.

Ezekre a kérdésekre szeretnénk igazából választ kapni a mai vitában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 104 2017.05.17. 13:34  1-168

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügy fejezeteivel, magával az egészségüggyel és a 2018. évi költségve­tési­törvény-tervezetnek az ezt érintő részével kívánok foglalkozni. Talán akkor vagyunk helyesen eljárók, és akkor látjuk helyesen magának az egészségügynek a problémáját, ha azt dinamikájában nézzük, hiszen maga a törvényjavaslat, maga a költségvetés tervezete egy pillanatfelvételt mutat arról, hogy milyen tervek vannak, milyen problémákat kell megoldani, és erre milyen források állnak rendelkezésre. De sokkal fontosabb, ha ezt egyrészt egy nemzetközi, másrészt egy hazai trendbe, egy dinamikus közegbe illesztjük bele.

Itt a közkiadásokról kell beszéljünk, hiszen maga a költségvetés mindig annak a közkiadási oldalát jelenti. Tehát a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy egy folyamatosan elöregedő társadalomban, egy technológiai nyomás mellett egy állandó lépéstartásra van kényszerítve valamennyi kormányzat, és nemcsak a fejlett államok, de a nálunk sokkal fejletlenebb államok is egy állandó nyomás alatt vannak, hiszen lépést kell tartani magával a technológiai fejlődéssel.

Ha ezt ugyanúgy hazai kontextusba beültetjük, akkor látható, hogy egy távolabbra kitekintésnél egy 2010-et megelőző, de akár a rendszerváltozástól számított időszakot is figyelő kitekintéssel megállapítható, hogy a magyar egészségügy lényegében ebben a forrásigényességben, technológiaigényességben mindig futott a szekér után, és próbálta utolérni a technológiának, illetve a közkiadások emelkedő mértékének a szekerét.

(17.50)

Több-kevesebb siker övezte az útját különböző kormányoknak, viszont jól látni, hogy a gazdasági világválság ebben egy nagy megtorpanást eredményezett, és az egészségügy nemcsak a szocialista kormányzás alatt, hanem a gazdasági világválságból kilábaló polgári kormány alatt is háttérbe szorult azoknál a területeknél, ahova tartani kívánták a lépést.

Nagyon egyszerű megnézni az OECD-sta­tisz­ti­kákat. Mindenhol egyébként visszalépés volt a közkiadásokban, és mindenhol egy visszavágás volt, egy megszorító politika érvényesült az egészségügyi ellátórendszerben. Ez alól talán Magyarország sem volt kivétel. Itt értünk el arra a szintre, hogy a 2010-es években, 2010-11-12-ben egy, az európai és a környező országok szintjén is nagyon alacsony nemzetiössztermék-arányos ráfordítással találta meg Magyarországot. A számok eltérnek, de abban megállapodhatunk, hogy 4,9 százalék az a reális szám, a GDP-nek kevéssel az 5 százalék alatt maradó számösszege, amely a közkiadásokat takarta. Ez egyébként egy viszonylag alacsony szám, éppen ezért érdemes a dinamikáját vizsgálni az elmúlt éveknek. Bár ellenzéki politikusok ritkán szokták azt mondani, de látszik elmozdulás pozitív értelemben, nemcsak nominálisan, hanem reálértékben is az egészségügyi ráfordításokban.

Ha az ember egy kicsit önző, büszkélkedő vagy dicsekvő szeretne lenni, akkor azt kell mondani, hogy az ellenzék hangját hallották meg. Bízom benne, hogy nem az ellenzék hangját, hanem a szakma egyöntetű véleményét hallotta meg a kormány azzal, amikor fokozatosan fordította saját tekintetét az egészségügy felé, és az egészségügyi közkiadások emelése mellett döntött. Természetesen a jelenlegi helyzet ahhoz hasonlít, talán a vizes vb nyelvére lefordítva könnyebben érthető, hogy ha a magyar egészségügyet úszónak tekintjük, akkor megtanulta a bukófordulót, és már tisztességesen ugrik fejest, azonban a Hosszú Katinka által diktált tempótól nagyon-nagyon messze van. Nagyon sok fejlesztés, nagyon sok pluszforrás és figyelem szükséges ahhoz, hogy egyáltalán egy európai átlagra vagy egy jó színvonalra fel lehessen hozni a magyar ellátást. Minden pénzügyi mutató, eredményességi mutató, bármilyen olyan mutató, amellyel az OECD nemcsak a közkiadásokat, hanem az egészségügy teljesítményét, az ellátórendszer teljesítményét tudja mérni… ‑ min­denben óriási lemaradást kell behozni. Nem azt mondom, hogy ez a jelenlegi kormány sara.

A jelenlegi kormánynak talán ebben ott van átgondolnivalója, hogy mikor és hogyan fogott hozzá, hogy a meglévő bajokat orvosolja, ugyanis eltelt hét év a kormányzásból, egymás utáni megszakítatlan kormányzásból, és talán a hatodik év végére jutottunk oda, hogy a kormány érdemben elkezdett foglalkozni azzal, hogy az egészségügyben valamit tenni kell. Talán lehet, hogy a választási ciklusoknak gyakrabban kellene bekövetkezniük, és akkor minden kormány és minden politikai erő arra lenne rákényszerítve, hogy az egészségügyhöz folyamatosan hozzányúljon és több forrást szánjon rá. Nem tudom, melyik lenne az előnyösebb, ha mindig egy egészségügyi vénával gondolkoznának vagy hamarabb lennének mindig a választások, mert talán ez lehetne az, amivel több forrás juthatna az egészségügynek.

A fő kérdés az, hogy miért kellett hét évig várni arra, a dolgozóknak miért kellett hét évig várnia, az alrendszernek arra 2010 után, hogy egy érdemi fejlődés útjára léphessen az egészségügy, amelynek lesznek buktatói. Biztos vagyok benne, hogy az egészségügyi béremelés, ami nem életpályamodell, és ez az első kritika, mert életpályamodellre lenne szükség, hogy az „Egészséges Budapest” program elköltött pénzei remélhetőleg nem korrupcióval lesznek érintettek. Ez is egy buktató lehet, hiszen óriási pénzekről, óriási infrastrukturális beruházásról van szó, és bármilyen nemzetközi mértékadó szervet megkérdez az ember arról, akkor azt fogják mondani, hogy az építkezési beruházások a korrupcióval a legjobban érintettek. Ezek a jövőben eldöntendő kérdések.

A kormány jelenlegi intézkedéseire azt lehet mondani, hogy az irány talán mutat arrafelé, amerre ki lehetne jutni az alagútból. Nagyon reméljük, hogy a tempó kellően gyors lesz, és ennél még gyorsabb tempóra is van szükség, és nagyon reméljük, hogy az alagút végén a fény nem a közeledő vonatot jelenti, hanem a kijutás lehetőségét.

Ami a jelenlegi költségvetés sorainak a kritikája lesz, az, hogy talán nincs benne ‑ és talán államtitkár úr meg tud cáfolni, ha mégis benne van ‑, az a kórházi adósságállományi sor, amivel minden észszerű embernek számolnia kell. Ugyanis ez összefügg a finanszírozási díjakkal, azzal, hogy mennyit bocsátunk az egészségügyi ellátórendszer egyes szereplőinek, legyen szó az alapellátásban dolgozó háziorvosokról, legyen szó a háziorvosi ügyeletről, a járó­beteg-szakrendelő pontértékéről vagy a fekvőbeteg-ellátásban erre szolgáló finanszírozási díjról.

Nem látszódik sem a kórházi adósság felszámolásának a módja, pont a finanszírozási díj emelésével, de nem látszódik az sem, hogy a kormány előre tervez arra, hogy ebbe a rendszerbe ismételten a jelenlegi finanszírozási színvonal mellett önteni kell bele majd megint a pénzt, hiszen ezek a kórházi adósságok annak ellenére, hogy próbáltak strukturális kiigazításokat, finanszírozási kiigazításokat véghez vinni, megmaradtak, halmozódnak, nőnek, és továbbra is egy olyan jelenség, ami, úgy tűnik, nem tűnik el. Jó gazda gondosságával valahol számolni kell vele, és egy adóssági sornak benn kellene ebben lennie.

Ami a finanszírozási díjakat jelenti, ebben sem látok emelést. Nagyon szívesen látnám, hogy a háziorvosi ügyeleti ellátásnak, azt hiszem, 32 forintos normadíját meg lehetne emelni, és egyébként erre van jobbikos módosító javaslat. Ha megtetszett, akkor szívesen vesszük, ha támogatják. Például meg lehetne emelni egy 5 milliárd forinttal egy olyan színvonalra, amivel a háziorvosi ügyeleti ellátó szolgáltatók tisztességgel el tudnák látni a munkájukat, orvost is találnának, és az ellátás is biztosított lenne. Szintén nem egy óriási összeg.

A finanszírozási díj emelkedésénél, kérem, államtitkár úr, ne mondja el azt az EMMI és Ónodi-Szűcs államtitkár úr által hangoztatott véleményt, ez egyébként valójában emelkedett, hiszen ha ebbe belenormáljuk a fizetésemeléseket, akkor a finanszírozási díj most nem 180 ezer forint, hanem ennek most már 200 ezer forintos díját lehet számolni. Nem azt szeretnénk látni, hogy a béremelést normáljuk bele, hanem mindazt, ami a kórházi tevékenység ellátásához szükséges, és a finanszírozási díj ezt akarja, annak az emelkedését szeretnénk látni. A bér egy teljesen más kérdés. Éppen ezért is lett volna helyes megközelítés, hogy egy életpályamodellt vezetnek be az egészségügybe, mert akkor ezt az összemosódást megakadályozta volna.

Nagyon fontos az is, hogy szintén nem tudtunk eltávolodni a forrásoldali, tehát a bevételek rendbetételétől. A magyar egészségügynek ahogy én látom a finanszírozását, a hozzájárulásból finanszírozott egészségügy áttért egy adókból finanszírozott egészségügyre, ami az adókból, az államnak a központi adójukból finanszírozott rendszerként egy óriási kitettsége van az állam mindenkori gazdasági teljesítményének, a gazdasági szereplők teljesítésének. (Sic!) Így újra kellene valahol gondolni azt, hogy a hozzájárulás, illetve az adó aránya miként helyes, és miként biztosítható az egészségügy hosszú távú gazdálkodása. A nemzetközi módszertan ebben mégiscsak a hozzájárulás alapú közfinanszírozott egészségügyet vagy túlnyomó részben a hozzájárulás alapút veszi irányadónak. Ami szintén hiányzik benne, az a gyógyszertámogatások magasabb szintű emelése. A Jobbiknak egy határozott elképzelése van, ami arról szól, hogy a gyógyszertámogatások keretében nem életkor, nem egyszerűen nyugdíjas státusszal kell szelektálni és meghatározni a különbségeket, hanem úgy kell támogatni a magyar állampolgárokat a gyógyszerköltéseikben, hogy ez igazodjon az ő egészségi állapotukhoz. Ennek pedig egyetlenegy jó fokmérője van, azokat a krónikus betegeket, illetve azokat, akik gyermekeket, kisgyermekeket nevelnek, őket kell valamilyen módon a gyógyszertámogatásban kedvez­mé­nye­zetti pozícióba hozni, hiszen tőlük várható az, hogy a gyógyszerfelhasználásuk, a gyógyszerköltéseik vagy állandóak, vagy növekvő mennyiségűek lesznek, éppen ezért segítségre inkább ők szorulnak abban, hogy az állam helyettük terhet viseljen. Ez a trend Magyarországon szintén ellentétes a nemzetközi trendekkel.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Jobbik javasolja azt is, hogy a civil szervezetek, amelyek rendkívül sokat visznek a vállukon az egészségügy állami funkcióinak az átvállalásában vagy a kiegészítésében, kapjanak hangsúlyosabb lehetőséget azzal, hogy növeljük a költségvetési támogatásukat. Lényegében 20 millió forintos tételekről beszélünk, elenyésző költségvetési tételekről, ami viszont ezeknek a civil szervezeteknek nagyon fontos támogatás. Az asszisztált reprodukció a szokásos, amely mellett mindig kiállunk, volt benne emelés. A lakosság és egyöntetűen a társadalom sokkal nagyobb emelést, nagyon keretet szeretne biztosítani arra, hogy a vágyott gyermekek végre megszülethessenek.

Az „Egészséges Budapest” tervvel kapcsolatosan indítványoztuk, hogy például a Jahn Ferenc Kórháznak, amely nagyon nehéz helyzetben van, legyen egy pluszlehetősége az előrelépésének és egy plusz támogatási összeget kaphasson. De amiről talán nem esett szó, és ezt zárójelben a vége felé mégis el lehet mondani, hogy túl azon, hogy arról beszélünk, hogy a finanszírozását hogy lehet megoldani az egészségügynek, honnan lehet pluszforrást bevonni, honnan lehet esetleg a kiadási tételeket csökkenteni, nagyon fontos, hogy nem beszélünk arról, és talán nem is biztos, hogy a költségvetési vita terepe ez, hogy milyen strukturális átalakításokat lehet végrehajtani a rendszerben, hiszen a rendszer a jelenlegi formájában nagyon sok helyen pazarol.

(18.00)

Nagyon sok helyen háromszor-négyszer hatékonyabban tudna dolgozni, sokkal hatékonyabban tudna működni. Így ezek az átalakítások, strukturális átalakítások elengedhetetlenek lennének ahhoz, hogy helyes finanszírozási következtetéseket vonjunk le. Tehát jelenleg úgy néz ki a rendszer, hogy öntjük, öntjük, öntjük azt a pénzt, ami kell, sokkal többet kellene, de közben nem nézzük azt, hogy ahová tesszük, ott valójában jó hatékonysággal kerül-e felhasználásra.

A kormány még mindig adós abban, hogy áttekintse ezt, és engedjék meg az önök kritikájának, én ezt már több helyen elmondtam szakmai berkekben is, hogy én Orbán Viktor első, vagy most második és harmadik kormányának ott láttam az igazi komoly hibáját az egészségüggyel szemben, hogy önök minden társadalmi felhatalmazást megkaptak ahhoz, hogy az egészségügyben, amelyben most már 27 éve várat magára a rendszerváltás, tehát ebben az egészségügyben önöknek minden társadalmi felhatalmazásuk megvolt ahhoz, hogy helyes irányba változtassanak. Megvolt a politikai, megvolt a közjogi felhatalmazásuk, úgy gondolom, hogy megvolt hozzá a kellő szakértelem.

Önök ezeket a módosítási lehetőségeket elmulasztották, és most ott állunk, hogy elképzelhető, hogy nem lesz olyan társadalmi felhatalmazás, amellyel majd lehet érdemben javítani ezen a rendszeren, és ez viszont évtizedekre fogja meghatározni az egészségügyünk rendszerét. Korlátok közé, kényszerpályára fogja fordítani, és az lesz, hogy egy ilyen költségvetési vitában legfeljebb 1-2 milliárdról vagy 10-20 milliárdokról fogunk beszélni, és nem arról, hogy hatékonyan szerveztük volna meg, nem arról, hogy egyébként egy finanszírozható és hosszú távon fenntartható és költséghatékony egészségügyet építettünk-e.

Tehát a kritika ennek szól, a kritika annak szól, hogy ennél egy jóval nagyobb tempót lehetett volna diktálni, sokkal hamarabb kellett volna ébredni abban, hogy az egészségügyben rendet tegyünk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 130 2017.05.17. 2:17  1-168

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Állam­titkár Úr! A tegnapi napon tettem önnek egy ígéretet, hogy az M4-es út folytatásával kell és fogunk foglalkozni, és ígértem innen adatokat is.

Én egy korábbi írásbeli kérdésemben rákérdeztem arra, hogy az emlékezetes körülmények között abbahagyott Abony-Törökszentmiklós és Fegyvernekig tartó szakasznál, amelyet talán Boldog István képviselőtársam is meg tud erősíteni, sajnálatos módon félbeszakadt az építkezés. Itt emelkedő árakról beszéltünk.

Én rákérdeztem, hogy körülbelül mégis mennyibe kerül, és ezt most 97 milliárd forintra taksálja Fónagy János. Ez szintén egy Abony-Szolnok elkerülő-Törökszentmiklós, Törökszentmiklós-Fegyvernek közötti szakaszt jelent, most már nem autópálya, hanem kétszer kétsávos autóút vonatkozásában. Ismétlem, erre 97 milliárd forint volt, ami be volt tervezve.

Azt szeretném tisztelettel megkérdezni, különös tekintettel arra, hogy 2017 harmadik negyedévét válaszolta nekem államtitkár úr kezdésnek, hogy a 2018. évi költségvetés tervezetében hol számol a költségvetés a közben felmerülő költségekkel, hiszen amellett, hogy 2017 harmadik negyedéve volt megírva indításnak, 2019 negyedik negyedéve volt befejezésre előirányozva. Tehát logikusan gondolkodva 2018-ban lesznek olyan költségelemek, amelyeket ki kell fizetni ezzel az elkerülő úttal kapcsolatban.

Az érdekes, hogy egyébként körülbelül 60 milliárd forintnyi érték ott lábon áll, helyesebben lábon rohad, és hordja szét a természet a megépített tereptárgyakat, amerre szét tudja. Azért kérdezem ezt, mert a Nagykunságnak ez az egyetlenegy bekötése lehetne az ország vérkeringésébe, az embereknek évtizedes álma.

Hadd osszam meg azt is, hogy még nekem is évtizedes álmom. Amikor édesapám sárga Wartburgjának kalaptartóján utaztam éjszakánként, engem azzal nyugtattak, hogy rövidesen itt majd lesz autópálya.

(20.10)

Azóta eltelt gyakorlatilag ‑ mióta emlékszem rá ‑ körülbelül 27 év, és semmi nem lett. Azt kérdezem nagy tisztelettel, számíthatnak-e a nagykunsági emberek arra, hogy 2018-ban ez benne lesz-e a költségvetésben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), elkezdődik-e az építkezése, és ha igen, mennyit szán rá a kormány.

Köszönöm szépen a türelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 162 2017.05.17. 2:13  1-168

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt a nap legelején Varga Mihály miniszter úr megemlítette, hogy kettő olyan intézmény egy örvendetes támogatásban és fejlesztési forrásban fog részesülni ‑ ez a Bethesda Kórház, illetve a Budai Irgalmasrendi Kórház ‑, amely egy 5,5 milliárd forintos összegből szülőszobát, csecsemőosztályt tud, ahogy a kormány fogalmaz, családbarát körülménnyé, ahogy egyébként én fogalmazok, pénztárcabarát körülménnyé tenni, hiszen a sajtóban talán ez úgy híresült el, hogy a fejlesztési forrásért cserébe ez a két kórház megígérte, hogy ezeken az osztályokon nem fog hálapénzt elfogadni.

Én éltem azzal a gyanúperrel, hogy más kórház is örülne a fejlesztési forrásoknak, ha csak annyit kellene megígérni, hogy nem lesz hálapénz. Ezzel kapcsolatosan az első kérdésem az, hiszen nem válaszoltak rá a kórházak, megkerestem őket, azt mondták, ez nem közérdekű adat, hogy a kormány számol-e azzal, hogy milyen fejlesztési forrásokat kell a kórházaknak odaadni, adott esetben a hálapénz­men­tes­ség fejében. Ezt különösen annak a fényében kérdezem, hogy most legutoljára az adósságrendezésnél egy 15 milliárd forintos fejlesztési keretet, pályázati keretet bocsátottak az intézmények rendelkezésére, és információim szerint egy bőséges túlpályázással, tehát egy körülbelül 50 milliárd forintnyi igényt jelentettek le, pályázati igényt jelentettek be a kormány részére.

Tehát számol-e a kormány azzal, és van-e erre a 2018. évi költségvetésben fedezet, hogy folytatódjon vagy hasonló lehetőség nyíljon, jelzem, nemcsak a budapesti, hiszen ők az EBP-ben részesülnek, hanem a vidéki kórházak számára, hogy mindaz, amit ők 50 milliárd forintban megjelöltek, azok kielégítésre kerüljenek, azaz tudják folytatni azokat a fejlesztési terveket, nagyobbrészt energetikai korszerűsítést, géppark frissítését. Van-e erre keret, ha van, akkor nagyjából hol van keret, és a kormány hogy gondolja ezt, illetve miként gondolja, hogy ezzel párhuzamosan lehetne állítani azt, hogy hálapénz­men­tessé tegyük ezeket a kórházakat vagy azokat az érintett intézményeket? Nagyon szépen köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
227 296 2017.05.22. 8:42  205-308

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént tanúi lehettünk annak, hogy szinte mindenki érintette az egészségügy kérdését, mint a vidék egyik fontos hiányosságát és a vidéki élet egyik nehéz elemét. Valóban igazuk van a képviselőtársaimnak, és nagyon helyesen érzik, hogy itt van valami némi ellentmondás és némi probléma.

Ha megnézzük a statisztikákat és talán a KSH-t nem lehet azzal vádolni sok esetben, hogy rossz irányba kozmetikázná az amúgy is viszonylag rossz mutatóinkat, az ezen alapuló Eurostat-jelentésben kristálytisztán látszik, hogy Magyarországon jelenleg is ‑ ez a tézismondat ‑ 700 ezer ember él, főként vidéken, akinek az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférése nem egyezik azzal, amit elképzelt, tehát kielégítetlen egészségügyi szolgáltatásai vannak. Ez jelenleg 700 ezer ember. Hogy ez miért is van, ezt most önöknek bebizonyítom, illetve felvázolom.

(21.50)

A hozzáférhetőség kérdése egy nagyon egyszerű és az emberek számára könnyen megfogható kérdés, hiszen arra keresi a választ, hogy hozzáfér-e a vidéki lakos az egészségügyhöz, hogy hol kezelteti magát, vagy van-e ahol kezeltetheti magát, van-e dolgozó abban az intézményben, eljut-e hozzá időben a mentő, vagy tud-e közel gyógyulni az otthonához. Ilyen kérdésekre keresik egyébként nap mint nap a lakosok a választ, és azt kell mondani, hogy a probléma mögött kettő probléma, egy infrastrukturális intézményi hiány, illetve egy dolgozói hiány húzódik meg. Ha a szinteken végigmegyünk, akkor jól láthatjuk, hogy az alapellátásban, tehát a háziorvosoknál, fogorvosoknál, de akár a védőnői szolgálatnál is azt látjuk, hogy egy rossz állapotban lévő orvosi kar látja el, jellemzően kiöregedett, erről már többször volt szó, a pontos szám mégis az, hogy a vidéki háziorvosok 43 százaléka, tehát majdnem a fele 60 év feletti. Ez egy rendkívül rossz korfát jelent, és egy rendkívül rossz kilátás a vidéki lakosok számára.

De ami kiemelten fontos probléma, a betöltetlen praxisok kérdése. Én azt látom, hogy a kormány komoly pénzeket próbált beletolni abba, hogy ezek a praxisok valamilyen módon betölthetők legyenek. De valamiért ez a pálya nem volt vonzó, és ha onnan elindultunk a 200-250 betöltetlen praxisból, a beletolt pénz ellenére 350 betöltetlen praxis van ma Magyarországon, és 250 betöltetlen fogorvosi praxis. És ezek jellemzően mind vidéki és kistelepülési körzetek, ahol, ha úgy nézzük, belátható időn belül esély sincs arra, hogy orvost kerítsenek, vagy orvost szerezzenek egy ellátási körzetre. És ez nagyobbrészt azért is van, mert a jelenlegi finanszírozási modellben ott, ahol egynél több rendelőt kell fenntartani, és ehhez biztosítani kell az asszisztenciát, biztosítani kell az ottani rendelési időben való megjelenést, ezek olyan mínuszokat termelnek, hogy nem éri meg ezeket a vállalkozásokat, ezeket a háziorvosi vállalkozásokat üzemeltetni, mert mindaz a finanszírozási díj, ami bejön, az nem elég arra, amit oda el kell költeni.

Lényegében az alapellátási hiányosságok azok, amivel a vidéki lakosság rögtön legelőször találkozik, és ez egy óriási terhet tesz az alapellátási ügyeleti ellátásokra, ugyanis mindenki, aki nem fér hozzá rendesen a háziorvosához napközben, az, miután elmúlt 16 óra, fogja, és bemegy az orvosi ügyeletre, ami vagy háziorvosi ügyelet, vagy egyébként már a járóbetegnél egy ügyelet, vagy egyébként maga a kórházi ügyelet, és beömlik mindenki anélkül, hogy szűrnénk, beömlik az összes vidéki lakos, aki nem fér hozzá, mondom, 700 ezer ember nem fér hozzá tisztességes egészségügyi ellátáshoz vidéken. Ők mind a következő szintre beömlenek, és annál drágább egészségügyi a világon nem létezik, hogy kórházban próbálunk kezelni embereket, akik az első vagy a második szinten is kezelhetők lettek volna.

Ami a járóbeteg-szakellátásnak a hiányosságait érinti, ez jellemzően a közepes méretű települések problémáit takarja, és a közepes méretű, 10-20 ezer közötti településeken jelentkezik elsősorban, szintén az, hogy felszereltségi hiányban vannak, dolgozói hiányban vannak, sőt ezek a szakrendelők az utak állapota miatt sokszor nehezen vagy a tömegközlekedés hiányosságai miatt nagyon-nagyon előrelátó tervezés mellett és nagy nehézségek árán, komoly hátrányok árán közelíthetőek meg.

A harmadik probléma pedig a kiskórházak léte, amikor valamikor a szocialisták elindították, és a fideszesek vitték tovább a struktúraváltást a kórházaknál, akkor azzal álltunk szemben, amit egyébként ma Lázár János itt elmondott dilemmaként, hogy egy kórházi számról elkezdtünk beszélni, hogy elegendő vagy sok kórház, vagy kevés kórház van-e Magyarországon, amire Lázár János azt mondta, hogy ez a kérdés, amiről beszélünk, hülyeség. Hát, részben egyetértek vele, mert arra nincs tekintettel, hogy Magyarországon milyen igényei vannak az ellátórendszert igénybe vevő lakosoknak. Természetesen meg kell húzni bizonyos ellátásoknál azt a vonalat, ami alá már kistelepülésre nem tudjuk telepíteni. Egyrészt nincs hozzá technológia, nincs hozzá megfelelő kubatúra, és nincs hozzá megfelelő ember. Senki nem várja el, és szerintem egyetlenegy falusi lakos, egyetlenegy tiszaderzsi vagy egyetlenegy böhönyei, semmilyen lakos nem várja el, hogy a hozzá legközelebb lévő nagyatádi vagy karcagi kórházban éppen agysebészek dolgozzanak, vagy nyitott szívműtéteket végezzenek el. Azt elfogadják az emberek, hogy valamilyen szinten utazni kell, de azt nem fogadják el, amik az elmúlt időszaknak a trendjei voltak, és ebben a kormánynak vastagon van sara, hogy az egynapos sebészeti ellátásokat és mindazokat az ellátásokat, amiket el lehet végezni járóbeteg-szakrendelésben biztonságosan, olcsón és hatékonyan, azokat bár papíron támogatják, de valójában szétverik.

Ezt a folyamatot átéltük Marcaliban, átéltük Tapolcán, most pedig átéljük Szikszón. A szikszói kórházban, amint lejárt a támogatási időszak és a fenntartási időszak ‑ ez volt január 31-e ‑, február 1-jén elpakolták a komplett egynapos sebészeti blokkot, és elvitték onnan a lakosoktól 80 ezer lakosnak az ellátását, azokból a borsodi kistelepülésekből, ahonnan egyébként is gyötrelem volt bejutni bárhová. Még Szikszóra is nehéz volt bejutni, nem az, hogy Miskolcra bebumlizni és a megyei kórházban sorban állni, hogy ellátást kapjanak.

Nos, ilyen irányba mentek el mostanában a kórházakban való gondolkodások. Meg kell tehát valahol majd húzni azt a limitet, és vissza kell valahová fejteni odáig a gondolati menetet, hogy hol lehet még gazdaságosan és biztonságosan meghagyni a kórházainkat. Mert jelenleg az van, hogy nagy részét a kórházainknak, ha meg is tudják közelíteni, nincs benne jó ellátás, ahol meg jó ellátás van, azt meg szinte létezhetetlen megközelíteni. Arról pedig zárójelben beszélek, hogy ha bármelyikünk elmegy egy megyei kórházhoz vagy elmegy egy nagyobb intézményhez, pofátlanul magas parkolódíjakat kell megfizetni. Nálunk a megyei kórháznál 1500 forintba kerül fél óra. Hát, a Parlament környékén olcsóbban lehet parkolni, mint a megyei kórház környékén, és így kellene megközelíteni a vidéki lakosságnak a fontos ellátóhelyeket.

De beszélhetnénk a mentőkről is. A mentőknél bebizonyosodott az is, bármennyi pénzt próbálnak fejleszteni, fejlesztésre elkölteni, a mentőknél a küszöbértéknek számító 15 percen belül, vannak megyék, ahol 22 ezer sürgős hívásból csak a felében tudnak kijutni. Szintén infrastruktúra-hiány, mentődolgozó-hiány, a gépjárművek hiánya. Egyszerűen nincs rá fordítva energia, és így élnek emberek eldugott falvakban, hogy esélyük nincs, hogy 15 percen belül hozzájuk mentők kiérjenek.

És amikor azt nézzük, hogy Magyarországon XXI. századi egészségügyet építünk, akkor azzal szemben azt látjuk, hogy valahol még a XX. században vergődik az egészségügyünk. Amikor azt nézzük, hogy a nemzetközi tendenciák szerint csökken az egészségügyi igénybevételnek az elvárt szintje, és egyre jobb helyzetben vannak az emberek, egyre jobban találkozik az ő elvárásukkal az egészségügyi szolgáltatás, Magyarországon ez a százalékos arány folyamatosan növekszik. Egyre rosszabb statisztikákat produkálunk, és azzal tudom zárni, amivel kezdtem is, hogy addig, amíg Magyarországon 700 ezer embernek, főként vidéken élő embernek az egészségügyi hozzáférési lehetőségei nincsenek kielégítve, nem férnek hozzá a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, színvonalas ellátáshoz, addig arról kell beszélnünk, hogy a vidékfejlesztés bármilyen irányba haladhat, de az egészségügynek az aspektusát nem hagyhatja ki. Így hát képviselőtársaimat elfogult egészségügyi politikusként arra kérem, hogy erre is fókuszáljunk, erre is fordítsunk majd energiát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
229 38 2017.05.30. 9:59  29-46

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert, hogy a Jobbik egyrészről fogyasztópárti, másrészről a technológiai fejlődés egyik legnagyobb promotálója és legnagyobb támogatója. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy bármilyen esetben, amikor az elektronikus hírközlésről beszélünk, mindkettő aspektust figyelembe vegyük, egyrészt a fogyasztók védelmét, másrészt a technológia fejlődési lehetőségeit, pontosan azért, hogy mindkét oldalon a maximális eredményt elérhessük. Így a fogyasztók maximális védelme megvalósulhat, és a technológiában rendelkezésre álló határokat teljes egészében kihasználhatják a szolgáltatók a fogyasztók érdekében, az ő böngészési, tévénézési vagy bármilyen más tartalomközlési, fogyasztási szokásaiknak a kiteljesedése érdekében.

Jelen törvényjavaslat teljesen helyesen, és ha bent lett volna Balla képviselőtársam, akkor azt is tudnám mondani, hogy tőle szokatlan módon elfogadható dolgokat javasol, hiszen tőle általában vagy negatív kritikát, vagy elég nehezen emészthető dolgokat kapunk ajándékként a tisztelt Házban. De most egy olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amelyről mindenképpen azt kell mondanunk, hogy nemcsak a fogyasztóvédelemnek, de talán a hírközlési piacnak is tartogathat pozitív fejleményeket, pontosan azért, mert ezt a két célt, úgy gondolom, szolgálni fogja. Alkalmas lesz arra, hogy a fogyasztók régóta hangoztatott és jogos elvárásait valamilyen módon biztosítsa, tehát védelmet, egyfajta szabadságot ad számukra, hiszen a hűségidő alóli felszabadulás vagy a hűségidő lecsökkenése mindenképpen választási szabadságot jelent. Adni fog reményeink szerint, annak ellenére, hogy talán méltán, de a szolgáltatók éreznek magukon valamilyen nyomást. Úgy gondolom, hogy ez a nyomás inkább abba az irányba fog elmenni, hogy technológiai fejlődést fog segíteni, a termékek sokszínűségét és egy belső késztetetést fog adni a piacra. Tehát igazi versenyhelyzetet tud talán kialakítani, amelyben a szolgáltatók abban lesznek érdekeltek, hogy a tisztességes szolgáltatási feltételek mellett egymással versenyezzenek, és ne egy látszatverseny, a fogyasztók kárára megvalósuló versenyhelyzet alakuljon ki a piacon. Ha nem ragadtatom el magam e törvényjavaslat vitájában, akkor talán ez a törvényjavaslat erre alkalmas lesz.

Helyesen mérte fel egyébként a két előterjesztő azt, hogy komoly probléma van a hűségidő kétéves időtartamával. Ehhez nem kell sem szakértőnek, sem politikusnak lenni, szerintem mindannyian rendelkezünk otthon hasonló fogyasztói szerződésekkel, mindannyian észleltük ezt a hibát, ha nem mi, akkor a hozzátartozóink, idősebb rokonaink vagy akár a fiatalabb generáció is. Így ez orvoslásra szorult. Talán ez az egy év méltányos, ahogy Balla képviselőtársam is említette, ez az a méltányos időkeret, amely alatt az infrastruktúrába beruházó szolgáltató még meg tudja találni a saját számításait, de a fogyasztó számára sem túlzott megkötés vagy lekötöttség.

Szintén jó szerintem a határozatlan idejű szerződéseknél a felmondhatóságra vonatkozó azonnali hatály létrehozása. Szerintem a 90 napos felmondást követő határidő is a korábbi 15 naphoz képest is egy előrelépés, a fogyasztóknak kedvező, fogyasztóvédelmi szempontból megfelelő szabályozást jelent. Talán azért is jó, mert sokan, akik eddig beleragadtak egy-egy rosszabb szerződésbe, talán ezáltal ki tudnak lépni belőle.

Azt is látnunk kell, hogy a túloldalon viszont áll az a jelenség, hogy a technológiai fejlődés ellenére egy csomagba beleragadó embernek sokszor sokkal lassabb internet, sokkal szűkösebb kínálat, egy mobiltelefon-előfizetésnél egy sokkal kisebb forgalmazható adatmennyiség áll rendelkezésre, és két éven keresztül a csomag tartalma és az eredeti megkötés miatt egyszerűen képtelen változtatni rajta, pedig a technológia gyakorlatilag elrobog mellette. Új előfizetésekkel, új ajánlatokkal lényegesen kedvezőbb és lényegesen hasznosabb szolgáltatásokat tudna igénybe venni.

(11.40)

Biztosan lesznek olyanok a szolgáltatói oldalról, akik rossz néven veszik ezt, de úgy gondolom, hogy valamilyen módon az ő versenyhelyzetüket, illetve az ő technológiai ösztönzésüket is tartalmazza vagy követi valamilyen szinten ez a jogszabály-módosítás, pontosan azért, mert ha versenyezni kell az ügyfelekért, az egyrészről az általuk adott szolgáltatásoknak vélhetően a minőségi javulását jelenti, másrészről pedig valamilyen módon a technológiai fejlesztésekben is ösztönzőleg fog hatni.

Ha minőségi problémákról beszélünk, akkor hadd engedjem meg, képviselőtársaim is jelezték, talán a többi képviselőtársam is észrevette már ezt, hogy külföldi utazásoknál nagyon gyakran tapasztaljuk azt ‑ és ez jellemzően a mobiltelefon-szolgál­tatá­sok­ra vonatkozik ‑, hogy míg a magyarországi szolgáltató vétele nagyon kevés ideig elérhető a határon túl, de amikor hazajövünk, akkor természetesen a kül­földi szolgáltatók lefedettsége vagy vétele még nagyon sokáig hordozható tovább.

Sokszor előfordul az az eset, hogy pár kilométerrel a magyar határon túl már a magyar szolgáltatóval nem tudjuk használni, visszafelé jövet pedig még mindig vagy az osztrák, vagy a szlovák, vagy egyébként az ukrán szolgáltató van sok tizen-, de akár 50-60 kilométeres körzetig is, tehát ez is mutatja, hogy valamilyen szinten egy technológiai fejlődés ráfér a magyar piacra.

Ha például az internetet nézzük, és hogy a technológiafejlesztés mennyire fontos lehet ‑ és reményeink szerint akár a törvényjavaslat ösztönözheti a szolgáltatókat ebbe az irányba ‑, idézzük fel azért, hogy a KSH szerint például a szélessávúinternet-lefedettségben a magyar háztartások 75 százalékának van csak hozzáférhetősége, amelyben még mindig hátrébb vagyunk az ehhez képest szükségeshez és az európai átlaghoz képest. Tehát egy szélessávú­in­ter­net-lefedettségben még mindig van hova javítani, és például az elmúlt időszak piaci trendjei azt mutatják, hogy a legnagyobb igény pontosan ezekre a szé­les­sávú­internet-hozzáférésekre van, hiszen a tartalommennyiség, a tartalomvolumen megnövekedett az interneten. Sokak tévézésre, videózásra, komoly adatforgalomra használják. Ezt gyakorlatilag képtelenség más hálózaton lefolytatni, mint szélessávú­internet-hozzáférésen keresztül, így hát remélhetőleg erre is ösztönzőleg fog hatni.

És akkor nem fogunk ott állni vagy nem fogunk ott tartani, ahol az elmúlt években tartunk, ami két problémát takar. Itt például az internetről nyugodtan beszélhetünk, hogy Magyarországon a fogyasztói csomagok, mindaz, amiért fizetünk, körülbelül ugyanúgy 20 euróba kerülnek, mint a hasonló helyzetben nem lévő Dániában, és ha ezt összehasonlítjuk az ottani átlagkeresetekkel, Dániában ez 4000 euró, Magyarországon 500 euró. Tehát látjuk, hogy a magyarországi fogyasztók egy hasonló drága csomagért lényegében sokkal többet fizetnek, és sokszor még a minőségével is akadnak problémák. Ezen a téren nagyon sok előrelépésre van lehetőség. Azt nem mondom, hogy a kifejezetten fogyasztóvédelmi oldalán erős törvényjavaslat teljes egészében abba az irányba fog elmozdulni, hogy a fogyasztók egy óriási, egymással folytatott versenybe fognak belekeveredni, pláne nem úgy, hogy egyébként technológiai fejlesztési oldalon próbálják majd ezt a versenyt megvívni egymással. De talán hozzájárulhat ahhoz, hogy ne legyünk olyan helyzetben, amit L. Simon László államtitkár úr már korábban vázolt, hogy gyakorlatilag a Fogarasi-havasokban dolgozó hegyi pásztor is gyorsabb és olcsóbb internet-hozzáféréssel böngészik, mint az egyszerű magyar állampolgár, és sok esetben az ő országuk területén jobb és komolyabb lefedettség van, mint Magyarország területén.

Összességében a Jobbik Magyarországért Mozgalom az ebben foglalt, és különösen a fogyasztókat védő és a fogyasztók életét könnyítő rendelkezések miatt előreláthatólag a törvényjavaslatot támogatni fogja. Bízom benne, hogy mindazok a felvetések, mindazok a módosító javaslatok, amelyeket Balla György itt megemlített, kodifikálásra kerülnek. Bízom benne, hogy az előterjesztők ezeket a javaslatokat hozzáteszik.

Természetesen a Törvényalkotási bizottságban még van lehetőség arra, hogy ezeket megvitassuk, amennyiben megérkeznek. Ezek fontos és előremutató és valóban akár a telefonfüggetlenítés tekintetében jó irányok lennének. Nem is beszélve arról, hogy egyébként egy nagyon nagy látencia van illegális tevékenységben a telefonfüggetlenítésben. Azért ne legyünk annyira hipokriták, hogy elköntörfalazzuk azt, hogy van egy ilyen piac és van egy ilyen biznisz is. Ha erre van legális lehetőség és a szolgáltatónak kötelezettsége is, akkor adjuk meg azt a felhatalmazást a fogyasztóknak, hogy élni tudjanak ezzel, különösebb költségek, extraköltségek vagy eltúlzott árazás nélkül.

Összességében tehát a Jobbik Magyarországért Mozgalom, mint egyébként egy fogyasztópárti és a technológiával jól álló és a XXI. század pártja egy ilyen, a fogyasztókat védő és reményeink szerint talán a szolgáltatók versenyét is segítő vagy ösztönző ‑ ez a helyes szó ‑, fogyasztóknak segítő és szol­gál­tatóösztönző törvényjavaslatot mindenképpen támogatni tud. Bátorítjuk az előterjesztőket, hogy a javasolt módosításokat végezzék el, és akkor talán még jobb, még hasznosabb lehet a törvényjavaslat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 76 2017.06.06. 2:12  75-78

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évtized legnagyobb csalódásaként élte meg Jász-Nagykun-Szolnok megye és annak lakossága azt a szégyenteljes teljesítményt, amikor az Orbán-Simicska konfliktus mellékszálaként leállt és jó időre el is lehetetlenült az M4-es autópálya építése. Az autópálya nemcsak Jász-Nagykun-Szolnok megyét kötötte volna össze a fővárossal, de fejlődési lehetőséget is adott volna az ország egyik legszegényebb területének, a Nagykunságnak, a Tisza menti falvaknak, amelyek már évtizedek óta várnak erre a lehetőségre.

Az autópálya építése sajnos továbbra is csak évtizedek óta dédelgetett vágya marad a tisztességesen dolgozó nagykunságiaknak, mert, mint azt megtudhattuk, a kormány nem autópályát, hanem egy lebutított kivitelezésű autóutat épít, és nem is a Nagykunság szívében, hanem csak annak távoli határához. Ezzel a megoldással egy veszélyes úttípussal köti össze Jász-Nagykun-Szolnok megyét a fővárossal a kormány, egy olyan útvonalon, ahol a Romániába haladó tranzit egyik leggyakrabban használt útvonalaként a legtöbb baleset is történik. Ha eddig halálútnak hívták a 4-es számú főutat, akkor vajon a legveszélyesebb formában épülő ál M4 milyen út lesz?

Másrészről a kormányzati ígéretek, hogy mikorra készül el az út, egyre kínosabbakká válnak, hiszen már kezdetben 2016-ra ígértek utat, mára már világossá vált, hogy a megtervezett és a Nagykunságot el sem érő szakasz is csak jó esetben 2019 végére lehet kész. Arról pedig, hogy folytatódhat-e az M4-nek hívott álautópálya építése tovább a Nagykunságba, már ígérni is megfeledkezett a kormány.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mindezekre tekintettel időszerűnek tartok pár kérdést tisztázni. Mennyi ideig nem épült az M4-es álautópálya Orbán és Simicska összeveszését követően? Miért a nagykunsági és a Tisza menti emberek, jó szándékú emberek isszák meg a levét annak, hogy az autópálya építése elhúzódik? Tervezik-e egyáltalán, hogy a Nagykunság szívében Karcagig vagy a szomszédos megyehatárig, Hajdú-Bihar megyéig egyáltalán elérjen az M4‑es út? Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 171 2017.06.13. 5:18  170-171

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a költségvetés számait most már ismerjük, a jövő évi költségvetés számait, és nagyjából le is tárgyaltuk mindezt, ami hozzátartozik, én mégis úgy gondoltam, hogy van egy olyan téma, ez pedig a Nagykunság fejlődési lehetősége, a Nagykunság jövőbeli lehetősége, amelyről mindenképpen szükséges itt a Házban beszélni. Éppen ezért most napirend utáni felszólalásom pontosan ezekre, azaz az általam leadott és a Nagykunság élete, a mindennapjai, a fejlődési lehetősége, illetve a kitörési lehetőségei szempontjából az egyik legfontosabb kérdésekre koncentrál, és azokat a módosító javaslatokat veszi sorra, amelyeket leadtam.

Kezdtem egyből, és talán túlsúlyba is került a költségvetési módosítókban az útfelújítás és infrastruktúra-fejlesztés, amikor magáról a választókörzetről gondolkodtam, hiszen a Nagykunság egy olyan szerencsétlen helyzetben van, hogy az ország talán egyetlen olyan területe, nem is tudom, talán Vas megyének vannak olyan területei, ahova autópálya nem vezet, Jász-Nagykun-Szolnok megyébe sem vezet autópálya, éppen ezért a leggyorsabb és legkényelmesebb megközelítési mód teljes egészében hiányzik. Így egy folyamatos versenyhátrányt kell elszenvednie az ország többi különböző térségeivel szemben.

Éppen ezért különösen fontosnak találtam, hogy egy kistelepülésnek, Nagyivánnak az egyébként nagyon rossz és tönkrement útviszonyait… ‑ ami a települést a 33-as, illetve a 34-es úttal, az egyik a 4-es főút felé vezet, a másik pedig a 3-as főút felé vezet, végre meg lehessen csinálni, hiszen enélkül az egész település egy zsákfaluvá, egy zsákutcává végződik. Hiszen maga az egész út, amelyen két irányból megközelíthető a település, olyan állapotban van, hogy sok szakaszán 20-szal sem lehet menni, ami egyébként a mezőgazdasági járművek vagy a korábban gyengébb minőségben megépített út, valamint a kopófelületnek ‑ az azóta egyetlenegyszer sem elvégzett cseréjének ‑ az elkopása és tönkremenetele miatt van. Így erre, bár összességében sok milliárd forint szükséges, de a tervezés megindításához legalább 2,5 milliárd forintra lett volna szükség.

A másik, hogy ne csak fizikális biztonságban lehessenek az emberek a közlekedésükben, hanem az egészségügyük, a mindennapi fizikális biztonságuk is meglegyen, az egész körzetet ellátó karcagi Kátai Gábor Kórház fejlesztésére is gondolni kell, gondolni kellett. Így mindenképpen szükséges megemlíteni azt a 300 millió forintos összeget – talán a mindennapi nyelvre lefordítva egy nagyon komoly összeget –, ami a költségvetés és a politika nyelvén fogalmazva egy nem elhanyagolható, de azért egy jóval kisebb összeget jelent a karcagi telephelynek egy részbeni korszerűsítésére, a karcagi kórházhoz tartozó kunhegyesi telephelynek egy részbeni korszerűsítésére, az ott lévő diagnosztikai eszközök felújítására, valamint a kunhegyesi telephely diagnosztikai eszközeinek a felújítására. És hogy milyen banális dolgokra is pénzt kell költeni, bizony a kórháznak nincs olyan tehergépjárműve, amellyel a két kórház közötti nagyobb áruforgalmat meg tudja oldani, márpedig a két telephely között számottevő, akár gyógyászati eszközök, akár más termékek mozgatását is meg kell oldani. Ilyenre egy új gépjárműnek a beszerzésére is szükség lenne.

Egyébként jól mutatja, hogy milyen nagy szükség van és mekkora égető szükség van ezekre a fejlesztésekre: annak idején, amikor a kormány a tartozások mérséklése érdekében egy 15 milliárd forintos nem tartozáscsökkentő, hanem egy fejlesztési keretet bocsátott rendelkezésre a kórházak számára, akkor ezt a 15 milliárd forintot 54 milliárd forint értékben pályázták túl a kórházak, tehát olyan fejlesztési igények lappanganak még az intézményekben, amelyek eddig nem kerültek fedezetre vagy nem tudta senki fedezni, és erre teremtene egy lehetőséget ez a javaslat.

De gondoltunk a 4-es főút egyik rákfenéjére is, a fegyverneki kereszteződésre. Ez az a kereszteződés, ahol heti szinten baleset van. Ez a településnek a ki-bekötő útja, illetve az Örményes felé, Szolnok felé, Karcag felé menő kereszteződés, amely egy rendkívül veszélyes kereszteződés. Egy 70-es táblával próbálják csillapítani az ottani forgalmat, de mind a gyalogosok, mind a busszal munkába igyekvők állandó veszélyben vannak, így egy 1 milliárd forint összegű beruházásból, úgy, hogy az M4-es nem is fog odáig megépülni, meg lehetne oldani biztonságosan a kereszteződés működését, és így nem lennének állandó személyi sérüléses balesetek, sem a munkába járás, sem az iskolába járás nem lenne veszélyben.

Végső soron a legnagyobb összeg az M4-es út folytatása lehetne, lenne, amely, mint tudjuk, a Nagykunságig nem fog elérni, annak a szívébe nem megy, csupán Fegyvernek előtt megáll, és ennek a folytatása, ennek a megépítése a régiónak, a környéknek a talpon maradását segíthetné.

Így erre a négy költségvetési módosítóra kívántam felhívni a tisztelt Ház és képviselőtársaim figyelmét, azért, hogy a Nagykunság fejlődhessen, azért, hogy a Nagykunság talpon maradhasson. Továbbra is ajánlom figyelmébe képviselőtársaimnak ezeket a remek javaslatokat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 110 2017.06.23. 2:05  109-116

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, nemcsak önnek nagyon nehéz kimondani ezeket a szavakat, hanem minden bizonnyal nehéz lehet kimondani ezeket a szavakat azoknak a nővéreknek is, akik az IKEA-ba mentek dolgozni a dél-pesti Jahn Ferenc Kórházból, hiszen ezek az IKEA egyes termékeinek a nevei.

Mint ahogy egyébként a történeti hűség mutatja, és mi is történt, el lehet mondani: legelőször kiderült, hogy a dél-pesti Jahn Ferenc Kórházban a 3. belgyógyászati osztályon egy egész részlegnek azért kellett bezárnia a hírek szerint, mert az ott dolgozó ápolók elmentek a közeli bútorboltba, egyébként IKEA-ba, ami most nyílik, és ott vállaltak munkát. Majd utána előállt egy igencsak kamuszagú védelemmel maga az intézmény, és miközben Csubakka-védelem kidolgozásával voltak elfoglalva, közben önök a kínai delegációnak bizonygatták, hogy micsoda világszínvonalú egészségügyben vagyunk. Hát, azért a kettő között, a tények között, miszerint a dolgozók az IKEA-ba mennek, mert jobb a fizetésük és aközött, hogy világszínvonalú a magyar egészségügy, ordító különbség van.

De nem is csoda, hogy egyébként ezek a dolgozók elmentek az IKEA-ba dolgozni, hiszen ezen a helyen sokkal kevesebbet, sokkal jobb munkakörülmények között, talán kevesebb felelősséggel is, 30-40 százalékos pluszfizetéssel tudnak dolgozni.

(14.30)

És mondhatjuk úgy, hogy ebben az esetben ezek mellett a kimondhatatlan ágyak mellett kell állniuk, de valójában nekik a betegágyak mellett kellene állniuk. Tehát összességében ott tartunk, és láthatjuk, az az igazság, hogy önök olyan egészségügyet csináltak, ahol a bolti eladó már jobban keres, mint az egészségügyben dolgozó nővér sok évnyi befektetett tanulás, sok évnyi befektetett munka után.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Lehet, hogy egyébként abban igazuk van, hogy valóban egyedülálló, a világon egyedülálló, amit csináltak az egészségügyben, hiszen kevés ország mondhatja el magáról, hogy ilyen kevés fizetésért egyáltalán maradtak a szektorban dolgozni.

De hogy legyen kérdés is az azonnali kérdés végére: mikor kereshet végre többet egy emberéletet mentő ápoló, mint egy aldis, egy ikeás vagy egy lidlös eladó? Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 114 2017.06.23. 1:02  109-116

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, az már bebizonyosodott, hogy a felújítás egy álsztori (Dr. Rétvári Bence: Álsztori?! Az összes felújítás?!), amit azért találtak ki önök, hogy valamivel elfedjék ezt az egész mögötte rejlő botrányt. Az álsztori azért sem igaz, mert önök azzal védekeztek, hogy azért van szükség most a felújításra, mert a betegek elmentek nyaralni. (Derültség a Jobbik soraiban.) Hát mennyire életszerű, hogy a betegek nyaralni mennek? Amikor valamilyen osztályt, részleget bezárnak, azt átviszik egy másik helyiségbe vagy egy másik részleghez, és ott folytatják tovább a munkát.

De hogy mégis megtaláljam az okokat, hogy miért mehettek az Ikeába, azért mehettek az Ikeába dolgozni ezek a dolgozók, mert amíg ők dolgoztak, önök loptak, amíg ők ott álltak a betegágyak mellett, önök Mészáros Lőrincéknek vitték a pénzt, és oda költötték el azokat a forrásokat, amelyeket az egészségügyben kellett volna elkölteni.

És hogy adjak egy jótanácsot önöknek: a következőnek, ha delegáció érkezik, és a valósággal akarják őket szembesíteni, javaslom, látogassák meg közösen a soroksári Ikeát, talán ott majd találkozhatnak egészségügyi dolgozókkal, mert a Dél-pesti Jahn Ferenc Kórháznak ezen az osztályán nagy valószínűséggel a jövőben már nem fognak találkozni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
238 306 2017.09.18. 5:29  305-306

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon azért kértem itt szót az Országgyűlésben, mert egy olyan problémára próbálom felhívni a figyelmet, ami bár lehet, hogy ismert sokak előtt, de mégis megoldásra vár, annak ellenére, hogy azt hittük róla, hogy egyszer már megoldottuk. Volt ugyanis egy európai uniós kötelezettségünk, amelyben az ivóvíznek a minőségét meg kellett feleltetni az Európai Unió elvárásainak, azaz olyanná kellett tenni, hogy ne csak egyébként iható legyen, hanem az egészségügy szempontjából vagy az egészség szempontjából is teljesen vállalható, és a határértéknek megfelelő legyen. Erre a magyar állam nem kevés támogatást kapott, hogy megvalósítsa, és az uniós szabályoknak megfelelően az ivóvíznek az arzénszintjét csökkentse. Jellemzően olyan területeken kellett végrehajtani ezeket az ivóvízminőség-fejlesztő beruházásokat, mint a Dél-Alföldön, Észak-Alföldön vagy például a Dél-Dunántúlon vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megye bizonyos részein.

Nem kevés európai uniós pénzt felhasználva valósultak meg ezek a beruházások, amelyektől azt várta joggal a lakosság, hogy az ivóvíz minősége csak javulni fog, egyrészt olyan tekintetben, amit ők érzékelni nem tudtak, azaz az arzénszint kimutatásában egy számottevő csökkenés lesz. Ez természetesen fogyasztásnál nem jelentkezik minőségi érzékelhető módon, azonban azon túl, hogy az ivóvíz egy nagyon rövid időre sikeresen lecsökkent arzéntartalmában, felléptek valószínűleg technológiai problémák és kivitelezési problémák miatt azok a nem várt mellékhatások, hogy sok helyen a víz ihatatlanná vált, vasas és egyéb elszíneződések kerültek bele. Egyrészt szagában, illatában, állagában, ránézésre, színére szinte egyszerre majdnem minden településen ihatatlanná váltak a vizek. És nagyobb részt a beruházásoknak egy jó százalékában szinte minden településen ugyanazokat a problémákat észlelték, ami, mint utólag kiderült, egy technológiai probléma miatt volt, hiszen maguk a kedvezményezettek egy olyan technológiát választottak ki a fejlesztés megvalósítására, amely - mint utólag kiderült - nemhogy jobbá tette a vizüket, hanem még a korábbinál megszokotthoz képest is sokkal rosszabb állapotúak lettek ezek az ivóvizek.

Itt tehát jogosan felmerült a kérdés, és a választókerületemben több település is, de legjobban talán Tiszagyenda, egy meglehetősen kis község, ennek ellenére egy komoly problémával nézett szembe, lényegében félévnyi működés után ihatatlanná vált az ő vizük. Teljes egészében olyan üledékeket tartalmazott, olyan üledékekben kioldódott anyagok voltak benne, amely nemcsak, hogy egyébként a színét, hanem a víznek a szagát, az ízét is teljesen elrontotta, és egyébként befolyásolta az összes vízzel működő berendezésüket is.

Összességében közel 300 millió forintba került tehát ez a beruházás, és amikor írásbeli kérdésemben rákérdeztem a problémára, és hogy ezt miként lehet megoldani, sajnos a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól sokkal inkább lekezelő és félrevezető választ sikerült kapni. Azonban a helyi emberek nem felejtik el, hogy mi is történt ott, őket nem lehet könnyen megvezetni egy félvállról adott válasszal. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a beruházás, amivel védeni kívánják a hibákat, nem valósak és egy rosszul megtervezett, egy rosszul kivitelezett beruházás lett, amelynek eredménye az, hogy jelenleg a faluban mindenki bubis vagy egyébként szénsavmentes ásványvizet kénytelen venni, akár még a fürdéshez is ilyeneket kénytelenek használni, vagy egyébként megvárják azt az önkormányzat számára egyébként nagyon rossz helyzetet, hogy lajtos kocsiból vagy valami másból biztosítsák számukra a vizet. Nem elég, hogy valakinek az otthonában ilyen van, tisztelt képviselőtársaim, gondoljanak bele, milyen lehet egy közintézményben, milyen lehet egy óvodában, milyen lehet az iskolában, vagy ne adj’ isten, milyen lehet ezeknek a konyháján élni és a konyháján dolgozni ezekből a csapvizekből. Nem is csoda, az egész településen, amikor ott voltam, szinte mindenki halomszámra hordta az ásványvizet, és most már ez nem egy újdonság, ez egy több éve így lévő probléma.

A helyi lakosok, az önkormányzat folyamatosan kereste a megoldási lehetőséget, és a monstrummá duzzasztott regionális vízművekről és a minisztériumról, ÁNTSZ-ről folyamatosan pattantak vissza. Kétségkívül megállapítható tehát, hogy az állam, a kormány nem is gondolkozik úgy, hogy ezt a problémát megoldja.

Márpedig le kell szögezni, ez nem maradhat így, ez nem maradhat így Tiszagyendán, ez nem maradhat így Nagyivánon, ez nem maradhat így egyébként dél-dunántúli településeken. Nemcsak a Nagykunságban, hanem országszerte küzdenek ezzel a problémával, legyen szó akár Békés megyéről, Baranyáról vagy Jász-Nagykun-Szolnok megyéről.

Éppen ezért azt tartom a helyes megoldásnak, és erre hívom fel a tisztelt kormánynak és az Országgyűlésnek is a figyelmét, hogy most, amíg lehetőség van, vizsgáljuk felül ezeket a beruházásokat, hogy jól sikerültek-e, és miként lehetne ezeket orvosolni, hiszen még talán benne vagyunk a szerződésszegést követően abban az időszakban, amikor ez helyreállítható és megadható az a vízminőség, amit ott joggal elvárnak a lakosok, és végül olyan vizet tudnak inni, amit évtizedekkel előtte is fogyasztottak a korábbi felmenőik. Megérdemlik, és a Nagykunság is megérdemli, hogy végre iható vize legyen. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

(21.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 89 2017.09.25. 2:10  88-91

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A börtönök zsúfoltságának csökkentése érdekében egy olyan programot indított el a kormány, amelynek keretében 8 új börtön épülne hazánkban az ország egy-egy szegényebb területén, környékén, közöttük a nagykunsági Kunmadarason is. Az 1000 fő fogvatartotti létszámra tervezett börtönt nagy sajtóérdeklődés mellett jelentették be a Nagykunságban.

A börtön gondolata és az azzal kapcsolatos munkahelyteremtési ígéret természetesen lázba hozta a környékbeli lakosokat, különösen úgy, hogy a környékbeli településeknek az országos átlagot messze meghaladó munkanélküliségi mutatója van, például Kunmadarason közel 15 százalékos az állásnélküliek aránya, ami jól mutatja, hogy minden új álláshely úgy kell a településnek, mint egy falat kenyér.

A börtön dolgozóinak képzése a BVOP tájékoztatása szerint egyébként folyamatosan történik, azonban az építkezésről egyre kevesebb hírt lehet hallani, sőt egyes helyeken azt is lehet hallani, hogy mivel a közbeszerzés sikertelen volt a magas árajánlatok miatt, a BVOP a korábbi eredményeket érvénytelenítette, és új közbeszerzési eljárást írt ki. Világos tehát, hogy az ígért időpontban, 2017 tavaszára - ezen időszakon már túl vagyunk - az építkezés megkezdése sem valósult meg, így folyamatos csúszásban van maga a projekt, és várhatóan folyamatosan csúszni fog. Igaz, most már azt is lehet hallani, hogy egyáltalán nem vagy talán sohasem fog felépülni a helyieknek nagyon fontos létesítmény.

Éppen ezért egy sor kérdésre kérem tisztelt államtitkár urat, hogy adjon választ, annak ellenére, hogy talán a mai média, a mai sajtó már közölt ezekről híreket. Mikor kezdődik el a kunmadarasi börtön építése? Van-e akadály a börtön építése előtt? Várható-e egyébként vagy mikor várható az intézmény befejezése?

Mikor lehet egyáltalán átadni ezt, és mi lesz azokkal a dolgozókkal, akik több száz kilométerre vállalnak most munkát, mert a kunmadarasi börtönre tanultak volna be, de ott munkát nem tudnak ellátni? És végén: mi a garancia arra, hogy lesz-e egyáltalán börtön Kunmadarason? Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik so­raiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 169 2017.09.25. 2:13  168-175

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Talán abban egyetérthetünk, vitán felül áll, hogy meglehetősen korán kezdődött a meglehetősen hideg ősz ebben az időszakban, ebben az évben. Ennek egyik jele elsősorban az volt, hogy amikor jöttek a nagy esők, akkor a legendavásárló Puskás csapatánál a világítás a fűtött focipályán elszállt. Sokan egyébként azon aggódtak a nézők közül, hogy talán Mészáros Lőrincre bízták a villanyszámla befizetését. De hasonló jel volt például a címerbotrányba keveredett Újpestnél is nem is olyan régen, hogy a pályán nem volt világítás. Pedig ezek a pályák minden jóval rendelkeznek, legfőképp az egyik tulajdonságuk, hogy van bennük fűtés a hideg napokra.

Nos, a hirtelen jött hideg idővel a fűtés még aktuálisabb lett egy helyen, méghozzá a magyar egészségügyben. A Szent János Kórházban került elő az az ügy, hogy megpróbálták beindítani az ez évi fűtési szezon korai kezdetén a kazánt, és rájöttek, hogy nem működik, ami jól mutatja, hogy egyébként egy felújításra váró, pénzt igénylő intézmény milyen helyzetben tud lenni, milyen helyzetben vannak ál­ta­lában a budapesti és a magyarországi kórházak is.

Ez csak azért fordulhat elő, és különösen a Szent János Kórházban azért fordulhatott elő, mert önök halálra ítélték ezt a kórházat az „Egészséges Budapest” programban. Önök halálra ítéltek minden olyan ellátóhelyet, amelynek felújításra, amelynek pénzre lenne szüksége. Lényegében ez mutatja, és ben­ne van, mint cseppben a tenger, az önök egészségügyi politikája, az önök egészségügyi ténykedése, nemcsak nemzetközi összehasonlításban, hanem a kör­nyező országok összehasonlításában is. A kormány rendkívül alultervez, és mindig alulkölt az egész­ségügyben, minden kormányzati tervezésnél azzal állunk szemben, hogy önök keveset terveznek be.

Miniszter úr, ön ott szokott ülni az EMMI-t vezető miniszter mellett, és nézi azt a vergődést, amit ő folytat, amikor pénzekről van szó. Így hát most biztosan tud valami választ adni, hátha Rétvári államtitkár úr segít is önnek ebben, hogy miért tervezik rendszerint alul ezt a költségvetést, miért nem szánnak elég pénzt az egészségügyre, hogy miért a pénzszórásra és nem az értelmes pénzköltésre költik azt, amit a magyar adófizetők megtermelnek. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 173 2017.09.25. 1:24  168-175

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Miniszter Úr! Én becsülettel és tisztelettel figyeltem az ön válaszát, hiszen nem ennek a területnek a szakpolitikusa, viszont ön miniszter, ott ül valamennyi kormánytalálkozón, valamennyi kormányülésen, hallja, hogy milyen nehéz helyzetben van az egészségügy, látja azt és hallhatja, hogy a Fidesz stadionközpontú országot épít, amíg mások szeretnének betegbiztonságból, betegközpontú és jól ellátott egészségügyből álló egészségügyet, országot építeni. A Fidesz, úgy tűnik, és ezt ön is láthatja mint miniszter, nem tervez az egészségügy jövőjére, és ezért tervezi folyamatosan alul a költségeket. Erre egyébként bizonyíték, hogy az elmúlt napokban 45 milliárd forinttal - talán a honvédelmi miniszternek is ez egy jól felfogható, nagy összeg -, 45 milliárd forinttal kell kiegészíteni csak az előző évi kasszát, hogy sikeresen meg lehessen tartani, megmenteni a betegeket, és működtetni lehessen az egészségügyet. Ezek a bizonyítékok, miniszter úr.

Én arra kérem, miniszter úr, tegye le végre a voksát, és ha esetleg van lehetősége, javasolja a többi miniszternek, legfőképp Balog Zoltán miniszter úrnak, hogy költsön többet az egészségügyre. Az egészségügybe fektetett pénzek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) meg fogják hozni a sikereket, meg fogják hozni az eredményeket, és ez nemcsak az ellenzék vagy a kormány felelőssége, ez a közös felelősségünk. Miniszter úr, én abban reménykedem, hogy ön fel fog állni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és be fogja ismerni azt, hogy ebben hibáztak, és többet szeretnének költeni az egészségügyre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 94 2017.10.02. 3:12  93-101

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy pár példán keresztül bemutassam önöknek, hogy miként is bánik a magyar egészségügy az önök vezénylése alatt a nyugdíjaskorú betegekkel.

Először is talán fontos azt tisztázni, hol is tart a magyar egészségügy, mi a helyzet hazánkban, a rendelőinkben, a kórházainkban, és mi a helyzet a magyarok egészségügyi mutatóinak a területén.

Egyébként Európa egyik legrosszabb egészségügyi állapotával sajnos a magyarok szégyenkezhetnek, és ezen belül is kiemelten rossz helyen vannak a 60 év felettiek. A társadalomban a nyugdíjas- vagy ahhoz közelítő korúak között a legmagasabb a szív-, érrendszeri, cukor- és más krónikus, tartós megbetegedések aránya. A 60 év felettiek 10 százalékának két krónikus betegsége van, 3 százaléka pedig három vagy annál több krónikus betegséggel küzd. Nem csoda tehát, hogy éves szinten a legtöbbet, 16 milliárd forintot csak egy szűk korosztály, a 65-69 év közötti korosztály költi a gyógyszerekre. Mindezt úgy, hogy hazánkban - eltérően az uniós átlagtól és az uniós szokástól - a lakosoknak kell a többletet fizetni, azaz a magyar gyógyszerkiadásokban a lakosok állják a gyógyszerkiadások többi hányadát, míg az európai uniós országokban legalább kétharmadát ennek az állam állja.

Ha pedig azt az adatot nézzük, hogy itthon a 70 év feletti férfiak 72 százaléka, míg a nők 85 százaléka rendszeres gyógyszerfogyasztó, látható, mekkora a teher a magyar időseken, és még szomorúbb képet fest az állami támogatásoknak az alacsony volta.

De hozhatunk még egy olyan példát is, hogy miként gondoskodik az állam a beteg nyugdíjasokról, ami például különösen a daganatos idős betegeknél futótűzként járta be az elmúlt időszakban a médiát, és ez pedig nem más volt, mint a kormány azon döntése, hogy bizonyos rákbetegségek gyógyításánál a támogatott szereket már 75 évnél idősebb személyek számára nem alkalmazzák. Azaz ezekről a 75 évnél idősebb rákbetegekről gyakorlatilag lemond az állam, mert a legmodernebb terápiáktól zárja el őket. Erről nem lehet mást mondani, mint azt, hogy egy mintapéldája az idősek és a fiatalok közötti, illetve az időseken belüli válogatásnak. Önök olyan egészségügyet teremtettek, amelynek világos üzenete: minél idősebb vagy, annál kevesebb jogod van az élethez és a gyógyuláshoz - ezt üzeni a kormány az idős betegeknek.

De sorolhatnánk azokat az elmaradt intézkedéseket, mint az Alzheimer-kór kezelése komplex rendszerének kidolgozása, de sosem hallhattuk Balog Zoltánt például az időseknek a betegségből való lábadozáshoz való jogának a kiteljesítéséről beszélni, de nem hallottuk például azt sem, hogy a kormánynak milyen hosszú távú elképzelése van, hogy az egészségügyet idősbaráttá tegye.

De lehetne még tucatjával felhozni, hogy mit mulasztott el a kormány az elmúlt hét évben, és mit kellene még cselekedni, de álljanak a mulasztások helyett a kérdések. Miért hagyta magára a kormány a magyar nyugdíjasokat a gyógyszereik megvásárlásánál?

 

 (15.50)

 

Miért engedi, hogy a magyar nyugdíjasok kapják a legkevesebb állami támogatást a gyógyszerek megvásárlásánál? Miért nem fordítottak figyelmet egy idősbarát egészségügy kialakítására? Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 98-100 2017.10.02. 1:20  93-101

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nem fogadom el az államtitkár úr válaszát, az államtitkári választ. Államtitkár úr, azért a hazugságokkal csak egy dologtól vette el az időt (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Szégyelld magad!), hogy elmagyarázza a magyar nyugdíjasoknak, a magyar betegeknek, akik elköltik a pénzüket gyógyszerre, hogy miért kell nekik például dupla annyit fizetniük saját zsebből a patikában, amikor a gyógyszereket kiváltják, mint Szlovákiában. (Dr. Rétvári Bence: Nem kell.) Dehogynem igaz, államtitkár úr! (Moraj a Fidesz soraiból.) Menjen vissza a bukásban lévő államtitkárához, és kérdezze meg tőle, hogy mik a valódi adatok! Kérdezze meg azokat a szakértőket, akik elpártoltak önök mögül, mert pontosan látják, hogy az elmúlt hét évben semmit, írd és mondd, semmit nem csináltak, hogy az egészségügyet megmentsék. Folyamatosan téblábolás folyt. Önöknek ott volt a történelmi lehetőség 2010-ben (Moraj a kormánypárti padsorokban.), hogy ezt az országot megmentsék ettől. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Szégyen! Szégyen! - Zaj. - Az elnök csenget.) És mi lett belőle? (Zaj. - Az elnök csenget.) Mi lett belőle? Az időseknek többet kell fizetniük, mint az összes többi országban, európai uniós országban a gyógyszereikért (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük: Hazudsz! - Abszolút hazugság!), és nem idősbarát egészségügyet csináltak.

A Jobbik egy olyan gyógyszertámogatási rendszert dolgozott ki, amelyben a krónikus betegek és ezen belül az idősek is jobban fognak járni. (Dr. Rétvári Bence: Legfőképpen Simicska Lajos!) Önök ilyenről az elmúlt hét évben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) még gondolkodni sem gondolkoztak.

 

ELNÖK: A válaszát várom, képviselő úr. A válaszát várom.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Szégyelljék magukat! Nem fogadom el a választ. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, köztük: Szégyen! Szégyen! - Taps ugyanott.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 247 2017.10.02. 5:19  246-247

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondoltam, hogy időről időre érdemes szembenézni a valósággal és egy pillanatfelvételt készíteni az ország egyes területeiről, különösen, ha arról beszélünk, hogy milyen a munkaviszonyok helyzete, milyen a munkalehetőségek és a munkanélküliség állapota egy-egy területen. Nos, ez a terület, amire kíváncsi voltam, a Nagykunság, hiszen ott élek, ott születtem, és ott is nevelkedtem, és folyamatosan azt próbálom követni, hogy milyen fejlődési lehetőségei vannak a térségnek.

Ebben a pillanatfelvételben először meg kell nézni, hogy mi is az elvárásunk, azaz egyáltalán, ahogy fogalmazott az elnök úr is ebben a felkonferálásban, ha munka van, minden van - vajon ebből mi valósul meg? Ha munka van, milyen minőségű és milyen jellegű munka található, illetve van‑e egyáltalán ilyen munka? Amikor átnéztem az adatokat, egyrészt kíváncsi voltam arra, hogy milyen munkahelyteremtő fejlesztések valósultak meg a térségben és milyen munkanélküliségi, álláskeresői statisztikákkal rendelkezik maga a térség. Sajnos, mind a kettőben nagyon szomorú tényeket, nagyon szomorú adatokat láttam.

Az biztos, hogy szembe kell nézni azzal a valósággal, amit a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai mutatnak. Itt csak pár számot idéznék. Azoknak, akik helyben laknak, ezt talán nem is kell mondani, hiszen ők nap mint nap érzik és érzékelik ezt a saját környezetükben, szomszédjaik között, gyermekeik munkalehetőségeiben és életkilátásaiban. Például - és ábécésorrendben haladva mondhatjuk a településeket - egy korábban szebb napokat megélt, turizmusból élő településen, Abádszalókon az országos átlagnak több mint a kétszerese a munkanélküliség, 10 százalékot is meghaladó, és sajnos nem sokban változott ahhoz képest, amit 2012-ben regisztráltak. Lényegében a közmunkaprogram volt az egyedüli, amiben részben csökkenést tudott elérni, de a közmunkaprogram állandó hullámzása miatt vissza-visszatérő volt a magas fokú munkanélküliség.

Fegyverneken ugyanez a helyzet, csak annyival volt rosszabb, hogy ott egy állandó trend van, egy növekedési trendbe lépett a település, tehát növekszik a relatív álláskeresők száma. Például a zászlóshajónak tartott Karcagon is az országos átlag másfélszerese az álláskeresők száma.

És mondhatunk olyan elrettentő példákat, mint korábban a Ház falai között általam már említett Kunmadaras település, ahol epekedve várják az emberek a börtön megvalósulását; nem véletlenül, hiszen magán a településen 14,8 százalékos munkanélküliség van. Viszont vannak ennél rosszabb helyzetben lévő települések, talán az ország két legrosszabb munkanélküliségi rátáját felmutató településéről, Tiszabőről és Tiszaburáról van szó. Az egyiken 21 százalékos, a másikban közel 26 százalékos munkanélküliségben vannak az emberek. Nem kell akár helyben sem élni, hogy láthassuk, hogy ezek az életkilátások, azaz amikor a település egynegyedének nincs belátható közelségben munkahelye, nincs lehetősége még arra sem, hogy a közmunkában elhelyezkedjen, hiszen oda se tud ezáltal bejutni, akkor milyen lehetőségei vannak ezeknek a településeknek a továbbélésre és a fejlődésre.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatait összegezve összességében látható, hogy ezen a területen, a Nagykunságban, illetve a Tisza menti falvak területén egy közepes városnyi méretű az összes munkanélküli, álláskereső száma, 5792-en vannak. És ha a trendeket nézzük, ahogy említettem, bizonyos esetekben a közmunkaprogramnak a vissza-visszatérő új felvétele mellett 2012-től lényegében nem változott a mutatószámok végső száma, ugyanabban a cipőben jár és ugyanabban a malomban őröl mindegyik település, és mindig ugyanarra a szintre tér vissza a munkanélküliség, ami egyrészt azért is van, mert úgy gondolom, hogy a Nagykunságot és a Tisza menti falvakat elkerülik azok a lehetőségek, amelyek más térségekben adottak.

Az elmúlt időszakból sorra vettem azokat a beruházásokat, amik megvalósultak, és ezek közül, sajnos azt kell mondjam, még 10 százaléknyi sem volt az, amely érdemi munkahelyet, valós munkahelyet tudott teremteni. Minden más beruházás, amely megvalósult, a munkahelyek tekintetében lényegében nem hozott hozzáadott értéket.

Éppen ezért a Jobbik olyan Nagykunságot és Tisza menti falvakat szeretne látni, ahol érdemi, valós munkahelyek vannak; amely falvakban lehetőség van arra, hogy nem kell külföldre menni; ahol minden lakos, fiatal és idősebb a szülőföldjén tud boldogulni, és olyan fizetésért tud dolgozni, amiért megéri otthon maradni, és megéri az egyébként lényegesebben olcsóbb vidéki életet választani, és annak összes szépségével együtt vidéken maradni.

Így a Jobbik olyan fejlesztéseket szeretne és olyan fejlesztéseket fog támogatni, amelyek a helybe jól beilleszkedő jövőbeni tervekbe és életkilátásokat javító programokba beilleszkednek, azokat támogatják és amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a Nagykunságban és a Tisza menti falvakban mindenki a szülőföldjén boldogulhat, és részben és érdemben csökkentik a munkanélküliséget is. Köszönöm szépen, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 42 2017.10.09. 2:23  41-44

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több mint két évtizede sajnos minden országgyűlési választás egyik fő politikai ígérete a Nagykunságban, hogy megkezdődik a 34‑es számú főút felújítása.

 

 (12.20)

 

Az út felújítását nem volt rest annak idején Vadai Ágnestől Varga Mihályon át Fazekas Sándorig sem megígérni bárki, de mint talán a kérdés címe is igazolja és mutatja, sajnos egyszer sem valósult meg magának az útnak a felújítása.

Az elmúlt időszakban a Tiszafüredet Fegyvernekkel és ezáltal a megyeszékhellyel, Szolnokkal összekötő út állapota rendkívül leromlott, és ez több, mint egy kétszámjegyű út, hiszen ez bonyolítja a reggeli forgalmat az iskolákba, a munkahelyekre, sőt ez bonyolítja a közel 30 ezer, a térségben lakó lakos számára a karcagi Kátai Gábor Kórházba való eljutásnak is az egyetlenegy lehetőségét és forgalmát. Még fontosabb talán az út szerepe akkor, ha azt nézzük, hogy magának a Tisza-tónak mint kiemelt turisztikai célpontnak, turizmussal foglalkozó helynek az egyedüli déli folyosója, tehát a déli országrészekből gyakorlatilag csak a 34‑es úton lehet megközelíteni ezt a térséget, így nemcsak a mindennapoknak a jólétéért felelős az út, hanem a gazdasági talpon maradás záloga is egyben.

Az út állapota, mint említettem, rendkívül rossz, nemcsak kátyúval van tele, hanem ami még balesetveszélyesebb, az út széle, a padkája is teljesen le van sok helyen szakadva. A térség talán legfontosabb útjának felújítását egyébként pont maga az országgyűlési képviselő 2016 novemberében ígérte meg azzal, hogy 2017-ben már az út felújítása elkezdődik, de most ott állunk, hogy semmit nem látni ebből a munkából, a munkát nem kezdték meg, pedig napról napra a lakosoknak ezt az utat kell használniuk.

Így teljesen nyilvánvalóak a kérdések, és kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy ezekre, tekintettel a lakosokra is, szíveskedjék őszintén és hitelesen válaszolni. Mikor kezdődik el végre a 34‑es számú út felújítása? Miért csúszik a 2017-ben már elkezdeni ígért és 2017-ben megindulni ígért út fejlesztése? Mikorra várható egyértelműen, hogy új és biztonságos úton közlekedhetnek a Nagykunságra a Tiszafüredről indulók vagy éppen az oda érkezők? Köszönöm szépen, várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 106 2017.10.30. 3:11  105-111

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Bár az imént már járt a Ház falai között ez a vita, de mégis érdemes ismét és újra és újra is elmondani és leszögezni, hogy mik vezet­het­tek arra, hogy az elmúlt időszakban a daganatos bete­gek gyógyszerválasztásának a lehetőségei szű­kül­tek.

Mint mondtuk és már többen utaltunk rá, az elmúlt hetekben nemcsak a sajtót, hanem a szakmát és a lakosokat is egy kiemelten fontos és érdeklő vita zajlott a nyilvánosság előtt. Ugyanis döntés született arról, hogy az egészségbiztosító új eljárás keretében, amit nevezzünk vaklicitnek, tervezi a jövőben beszerezni az egyes daganatos megbetegedések terápiájára szolgáló készítményeket. Ez a jövőben a rákbetegek egy részének árverseny alapján jelöli ki azt a gyógyszert, amellyel el kell kezdeni a kezelésüket, holott korábban a kezelőorvos döntése befolyásolta ezt a választást.

Mindkét oldal érvei érthetőek, és talán nem is tiszte a pártpolitikának, hogy bárki mellett lándzsát törjön, hiszen az egyik oldalon egy zárt kasszából gazdálkodó egészségbiztosító költséghatékonysági érvei állnak, a másikon pedig a betegek érvei, akik a legsikeresebb terápiát szeretnék kiválasztani szakmai döntésekkel megtámogatva.

Mégis talán felelősségteljesen kell kiderítenünk, és el is kell magyarázni itt a Ház plénuma előtt, hogy mi motiválta a kormányt, amikor bevezette ezt a mindenki által terápiaszűkítőnek hívott rendet. Mi befolyásolta a kormányt, amikor úgy döntött, hogy az orvosoknak jövőre az új betegeknél ‑ ezt is hangsúlyoztuk ‑ nem lesz lehetőségük mérlegelni a daganatos betegek terápiája kapcsán, hanem a legolcsóbb készítményt kell az első körben kiválasztaniuk. Ennek megválaszolása talán azért is fontos, mert a daganatos megbetegedéseknél alkalmazott terápiák esetében talán komolyabban kell, mint minden más betegségnél, a mellékhatásokkal számolni, így egy egyénre hozott egy-egy jó döntés lehetőséget nyújt egy biztonságosabb és kényelmesebb terápia igénybevételéhez. A döntés megindokolásához mindenképpen szükséges beszélni a tervezett költségvetési kihatásokról is, vagyis hogy mennyi megtakarítást vár ettől rövid és hosszú távon az egészségbiztosító, hiszen maga a NEAK fogalmazott így közleményében, hogy egy költségmegtakarítási mértékkel számol. Sőt, azt is fontos leszögezni, és még erre sem hallottunk választ, és kérem államtitkár urat, válaszolja meg, hány betegségcsoportot és évi hány fő beteget érinthet ez a döntés, hiszen még nem látott eddig napvilágot, hogy hány olyan daganatos beteg lesz, aki ettől a dön­téstől a terápiájának a megváltozásával számolhat.

Most tehát a leglényegesebb a felmerült kérdések megválaszolása, államtitkár úr. Kérdezem ezért önt: miért döntött úgy a kormány, hogy ezeket a változtatásokat végrehajtja? Folytatott-e a döntés meghozatala előtt a kormány konzultációt szakmai és betegszervezetekkel? Hány fő beteget érinthet évente az új vaklicites eljárásrend bevezetése? És mekkora megtakarítást vár el a kormány az egészségbiztosító oldalán a döntéstől, és mekkora egészségnyereséget akar ezzel vásárolni máshol? Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 110 2017.10.30. 1:23  105-111

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Akkor álltunk volna kicsit közelebb az államtitkári válasz elfogadásához, ha tisztán lehetett volna látni, hogy végül is hány főnek kell azzal számolnia az új eljárásrendben, hogy a terápiája ilyen téren szűkülni fog. (Dr. Rétvári Bence: Senkinek nem fog szűkülni!)

Államtitkár úr, én egy picit másképp látom, mint ön. Ön azt mondta, hogy ezzel több innovatív gyógyszert tudnak eljuttatni nagyobb volumenben több emberhez. Úgy gondolom, hogy különösen akkor, amikor az egyénre szabott daganatosterápiáról van szó, akkor nem a mennyiség a fontos, hanem az életminősége ezeknek a betegeknek, hogy miként lehet őket gyógyítani, és bizony azok a mellékhatások, amelyek sok esetben egyébként igazolva voltak, hogy teljesen mások és eltérőek lesznek, az új vakliciteljárás eredményeképp létrejövő terápiában részt vevő betegeknél nagymértékben azt fogják eredményezni, hogy meg fog nehezülni az életük.

Amit viszont a legszomorúbbnak tartok, hogy most vitatkozunk róla itt az Országgyűlésben, de ezt a vitát ‑ túl azon, hogy a szakmai szervezeteket említette ‑ az emberek előtt kellett volna lefolytatni. Velük kellett volna megbeszélni, és tisztázni, hogy az előző évben még, amit ünnepeltek önök, tételes finanszírozásba befogadott gyógyszerek (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), miért akarják most már vaklicites eljárásra átvezetni. (L. Simon László: Húsz másodperce lejárt az idő!) Fontos lett volna a betegek véleménye. Ezt egy ballépésnek tartom, szerencsétlen lépésnek tartom, és ezért tudnak kialakulni ilyen helyzetek. Államtitkár úr, nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm szépen a türelmét. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 30 2017.11.06. 2:17  29-32

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A 4-es számú főút egyik legveszélyesebb kereszteződése a Fegyvernek-Szapárfalu és a Fegyvernek-Örményes lehajtónál van. Sajnos, a címbeli kereszteződésben a kihelyezett figyelmeztetések ellenére szinte naponta történik komoly anyagi kárral járó baleset.

A kereszteződésben talán a legrosszabb megyebeli, de országos statisztikák uralkodnak, ezzel büszkélkedhet, ami megkeseríti Fegyvernek város lakóinak mindennapjait, biztonságát és egyébként a 4-es utat használó több ezer átutazó életét. A kereszteződésben való átkelés a gyalogosok számára egyáltalán nem biztosított, miközben a településen átmenő tömegközlekedési megállóhelyek viszont mind itt vannak, amelyeket így kénytelenek rendszeresen, akár szabálytalanul vagy veszélyesen megközelíteni a munkába, illetve iskolába járók.

A vagyon- és életveszélyes kereszteződés felszámolására és biztonságossá építésére egyébként a lakosság már gyűjtést szervezett négy évvel ezelőtt, ahol pillanatok alatt ezres számban gyűltek össze az ezt kérő és az ebben segítséget kérő aláírások, azonban ez a döntéshozókat nem hatotta meg, a kereszteződésnek, illetve a 4-es útnak a sorsa nem változott meg.

A hírek szerint a helyzetet most már az önkormányzat is megoldaná, azonban ők sem jutottak egyezségre az út fenntartójával. Sajnos, a lakosok azt is tudják, hogy a 4-es számú főút felújítása pedig a jelen kormány álláspontja szerint ‑ és ez a kereszteződésre is vonatkozik ‑ még hosszú távon sem fogja érinteni a 4-es főútnak ezt a szakaszát, így hosszú távon sem szerepel a fegyverneki útvonal felújítása, esetleg négysávossá tétele. Éppen ezért javaslatot tettem arra, hogy a gyalogos alul- és felüljáró megépítésére sor kerüljön, biztonságosabbá váljon, pontosan azért, hogy ez biztonságot teremtsen a lakosoknak, azért, mert a lakosok abban reménykednek, hogy az egyetlenegy lehetőség az, hogy a kormány meggondolja magát.

Éppen ezért tisztelettel kérdezem az államtitkár urat, mi az akadálya annak, hogy a kormány biztonságossá tegye a 4-es számú út egyik legveszélyesebb, Fegyvernek-Szapárfalu kereszteződését Fegyverneknél. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Mikorra várható a kereszteződés biztonságossá tétele, és mikor folytatódik a 4-es főút (Az elnök újból csenget.) Fegyvernek és Karcag közötti útszakaszának építése? Válaszát köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 112 2017.11.06. 2:22  111-120

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt napokban pár olyan kérdés is felmerült, amit tisztázni kell az egészségügyi elektronikus szolgáltatási térrel kapcsolatosan. Ugye, ez az a rendszer, ami november 1-jén indult el, és amely reális működésével a Jobbik is egyetértett, hogy szükség van rá, hiszen egy XXI. századi egészségügynek egy elengedhetetlen kelléke az, hogy egy ilyen rendszer működjön és működőképes legyen. A probléma pont itt van, és a működőképességgel kapcsolatos, és hogy az emberek mennyire érzik ezt magukénak.

Az első kérdés, ami felmerül, és amit tisztázni kell, hogy fordított‑e egyáltalán a kormány arra figyelmet, hogy az emberek és a szakma körében népszerűsítse ezt a modern és egyébként fontos kezdeményezést. Reklámozott‑e egyébként a most körülbelül 75 milliárd forint mamut-, óriási összeget elköltő és propagandára elverő kormány az egészségügyi elektronikus szolgáltató térrel kapcsolatban bármit is? Jutott‑e egy óriásplakát, jutott‑e egy kiadvány, jutott‑e bármilyen újság el a civilek, az egyszerű emberek, a betegek kezébe, illetve a szakmának hogy juttatják el ennek a rendszernek a működését, hogy miként fog menni? Mert úgy látjuk, hogy az emberek nem tudtak arról, hogy amikor ezt bevezetik, akkor bizony 30-40 perc várakozás lesz egy-egy patikában.

A második kérdés az, hogy mennyi ment el erre a projektre. Láttuk, hogy az első kanyarban elment 3,5 milliárd forint körüli, illetve 4 milliárd forint a másodikban, az elsőben a T-Systems fejlesztett egy olyan rendszert, amely nem volt működőképes, most pedig egy második nekifutásban ráültettek az egész rendszerre egy másik, úgy tűnik, megint működésképtelen, félkész, alig működő és egy pénzlenyúlással terhelt rendszert. Úgy tűnik, hogy önök nem törődtek azzal a felhasználói oldallal, ami a patikusokat, a háziorvosokat jelenti, illetve a betegeket jelenti.

Praktikusan merül fel például a kérdés, mit csinál az a 70 éves vagy 70 évnél idősebb háziorvos mindazzal a teherrel, amit most az egészségügyi elektronikus szolgáltató térben viselnie kell. Tájékozatták‑e őket erről? Kioktatták‑e őket erről? Így a kérdés mindenképpen aktuális, tisztelt államtitkár úr: van-e, lesz‑e annak bármilyen szankciója, ha bebizonyosodik, hogy a rendszer nem működőképes (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tájékoztatták‑e a nyilvánosság előtt a lakosságot a rendszerről, és kapnak‑e kellő segítséget a háziorvosok és a betegek (Az elnök ismét csenget.) a rendszer használatához? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 116-118 2017.11.06. 1:22  111-120

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, beszédes szám, amikor arról beszél, hogy mintegy 570 ezer receptet váltottak ki nagyjából e-receptként, mikor a napi forgalom Magyarországon egymillió recept kell hogy legyen. Tehát láthatjuk, hogy az elmúlt öt napban sikerült akár napi 100 ezer receptet, azaz a szokásos mennyiségnek az egytizedét ebben a rendszerben elintézni. Ez mutatja, hogy ez a rendszer, pontosan azért, mert nem megfelelően kommunikáltak benne, kezd káoszba fulladni.

Engedje meg, hogy háziorvosoktól hozzak olyan véleményt, amelyet belső fórumon írtak egyébként: „Egypár percre használatba vettük, amikor összeállt a rendszer a múlt héten, aztán pánikszerűen kikapcsoltuk, kicsit sok hibajel adódott. Kizárt, hogy egy 50 körüli betegforgalom mellett a megnövekedett adminisztrációs terhet a rendelési idő meghosszabbítása nélkül meg lehet csinálni. Teljesen nyilvánvaló, az idősödő korosztály, a kistelepülések folyamatosan küzdeni fognak ezzel a rendszerrel.”

Államtitkár úr, én azt kérdeztem, mit és hogyan reklámoztak, hogyan értették meg a szakmával és a betegekkel, hogy ez egy működőképes rendszer, mert jelenleg ott állunk, hogy egy jónak induló rendszert, egy jónak induló próbálkozást (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) önök elrontanak az egész kivitelezésével (Az elnök ismét jelzi az időkeret leteltét.) és a napi működésnek a káoszba fullasztásával…

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): …és a jövőre nézve közös felelősségünk lesz, ha ezt nem oldjuk meg, de legfőképp az önök felelőssége lesz. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 258 2017.11.06. 9:45  183-272

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik). Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon már talán minden olyan elhangzott, ami a devizahitelezés problémájával kapcsolatosan általában el szokott hangzani. Azonban kevés volt a fókusz, amit egy-egy körzetnek, vagy egy-egy földrajzi résznek, az ott élők problémáival kapcsolatosan tudtunk kiemelni. Voltak képviselőtársaink, akik a választókerületi fogadóóráikról számoltak be, hogy milyen intenzitással jöttek ezek a panaszok.

Én is úgy néztem ezt az ügyet, amikor a vitanapra készültem, hogy mi az, ami a karcagi, a nagykunsági embereknek vagy akár a tiszafüredi embereknek fontos, mi az, ami az ő vállukat nyomja igazából ebben a vitában. Legelőször onnan kell megnézni, hogy honnan is tudunk kiindulni, hogy kell‑e változtatni a helyzetükön, ha a devizahitelekről beszélünk és azok problémájáról, és ha igen, akkor hogyan lehet. De ennek a kiindulópontja talán az, hogy meg kell nézni, milyen lehetőségeik vannak egyáltalán az embereknek kitörni ebből a pénzügyi krízishelyzetből.

Hiszen azt nem szabad elhallgatni, hogy bizony ez egy pénzügyi nyomás minden családon, a hozzátartozókon. Bármennyire is úgy gondoljuk, hogy kezelhető egy hitel, egy hitelnek azért az életben való kiszámíthatatlan folyamatok miatt mindig van egy pénzügyi terhe, nehézsége. Pláne azoknak, akik egy devizahitelezés után, egy nagyon nagy törlesztő­rész­lettel és egy még nagyobb, az eredetinél is jóval nagyobb hitelteherrel néznek szembe, és mind a mai napig próbálnak adott esetben törleszteni.

Mert miből lesz a hiteltörlesztés? Abból lesz a hiteltörlesztés, amit az ember haza tud vinni keresetként. Ha a Nagykunságot és Jász-Nagykun-Szol­nok megyét nézzük, sajnos nem állunk túl jól a bérekben. Bár a kormány többször elmondta, hogy micsoda bérfelzárkózás volt, és a mai napon talán el is hangzott európai összehasonlításban, hogy a kormány álláspontja szerint milyen feltűnően nagy felzárkózás volt európai viszonylatban a béreknél, milyen nagy fejlődést sikerült elérni, ezt az ott helyben élők nem igazán érzik.

Utánanézve, utánajárva az átlagos kereseteknek, azt láthatjuk, hiszen ezen a környéken nem kifejezetten jól fizető állásokból élnek az emberek, nem multicégek vezérigazgatói, nem bankokban tisztségviselők, hanem általános, normális foglalkozásúakról, vagy tanárokról beszélünk, vagy gépjárművezetőkről, vagy bolti eladókról, árufeltöltőkről, vagy egyszerű biztonsági őrökről, rendőrökről beszélünk. Az ő fizetésük egyébként az alacsonyabb régióban szór, nem is beszélve, mondjuk, az egészségügyi dolgozókról.

Egy részüknek bruttó 150 ezer vagy bruttó 220-230 ezerből kell megoldania mindazt, ami a család terhe. Természetesen, ha van egy másik kereső fél, az még ideálisabb eset. De vannak a megélhetés költségei, a lakhatási költségek, a család fenntartásának költségei, ebből kell valahogy beosztani mindazt a nagy terhet, amit a nyakukba vettek. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Nagykunságban nem igazán van jó helyzet bérek tekintetében. Az ország egyik legrosszabb területe Észak-Alföld és ennek része Jász-Nagykun-Szolnok megye, illetve a Nagykunság is.

Itt az embereknek még azért a kevésért is nagyon meg kell küzdeniük, amijük van. De hát ebből nagyon nehéz boldogulni, éppen ezért ez egy másik problémát szült, és ez az elvándorlás nemcsak külföldre, hanem az országon belül is. Azt láttuk, illetve azt látjuk, hogy sokan a devizahiteles válság miatt, és ez a mai napon már szóba került, sokszor egészen Győr-Moson-Sopron megyébe mentek a mi megyénkből, sokan pedig meg sem álltak az országhatárokon. Felültek különböző multicégek kamionjaira, elmentek az Egyesült Királyságba dolgozni, és nem a szakképzettségüknek megfelelő, hanem az alatti, egyébként jó megélhetést biztosító állást találtak; pontosan azért, hogy tudják törleszteni azt az elszabadult hitelt, és tudják egyáltalán megtartani azt, amit megszereztek maguknak.

Hiszen mifelénk, de szerintem minden magyar háztartásban azt tartják, hogy a ház, az ember tulajdona a legnagyobb kincs. Ezek az emberek ezt próbálták megőrizni. Így hát olyan kényszerbe, egy olyan pénzügyi présbe kerültek, ami ahhoz járul hozzá, hogy gyakorlatilag elnépteleníti a vidéket. A saját becslésünk szerint, naponta járva például Karcag városát, a papíron 20 ezres városban körülbelül, egyeztetve egyébként a hatósági szolgáltatásokat is igénybe vevők számával meg az onnan felmerülő adatokkal, úgy lehet látni, hogy körülbelül 13 ezren laknak életvitelszerűen hétköznap a településen. Egy részük vagy már csak lakcím szerint van ott, vagy jellemzően nem a városban él, hanem életvitelszerűen Budapesten vagy nyugat-magyarországi városokban, településeken él, és csak időszakosan jön vissza. Ez pedig egy folyamatosan szűkülő spirálba hozza ezeket a településeket, nem is beszélve a sokkal kisebb falvakról. Folyamatosan szívja el a levegőt a jól fizető állások elől, és szívja el a levegőt a reális és normális hiteltörlesztési lehetőségek elől.

De hogy emellé még mi kell? Hát, kell minden esetben munka. És ebben sem állunk jól. Jász-Nagykun-Szolnok megye országos összehasonlításban a második legrosszabb munkanélküliségi mutatókkal „büszkélkedik”. Ezt nem szabad mondani, a második legrosszabb munkanélküli-rátával áll a szégyenpadon. Lényegében Borsod-Abaúj-Zemplén előzi meg csak ebben az egyébként szomorú mutatóban. És vannak olyan településeink, például Kunmadaras, ahol az országos átlag háromszorosa a munkanélküliség, és vannak olyan Tisza menti falvak, ahol a település egynegyede nem lát munkát, mert nincs munkája.

Ezeken a településeken hogyan lehet egyáltalán az embereknek bármifajta hitelt törleszteni? Ott, ahol munkalehetőség nincs, ott, ahol elment már gyakorlatilag a lakosság egy része, miből fog bárki maga körül megélhetést teremteni? Ez egyenes út szimplán ahhoz, hogy vagy csődbe mennek ezek a családok, vagy elveszítik a tulajdonukat, vagy kénytelenek elvándorolni akár az országon belül vagy akár külföldre.

Összességében tehát jól látható, hogy az adatok az ellen beszélnek, hogy minden, amit a kormány tett, valóban segítség lehet-e. Meg kell nézni, hogy hogyan alakulhatott ez ki. Többen elmondták, milyen jogi körülmények vezettek oda és milyen jogi környezet van. Azt kell mondjuk, hogy a jogi környezet meglátásom szerint cseppet sem javult. Mindaz, ami fennállt 2014 előtt, az azóta nem igazán mérséklődött, nem javult, és nem javította a helyzetét a valóban nagy problémával élő devizahiteleseknek.

Hogy egy személyes dolgot is elmondjak, kezdő ügyvédjelöltként és kezdő ügyvédként nem nekem jutottak a legjobb falatok, a legjobb munkák, és nem én voltam a legjobb ügyeket ellátó dolgozója az irodának. Természetesen a szamárlétrát meg kell járnia az embernek. Viszont volt lehetőségem találkozni azokkal a lakosokkal, akik a menthetetlen helyzetükben folyamatosan bejöttek és elmondták, micsoda gondba kerültek. Kívánnám sok képviselőtársamnak, de ne legyen senkinek ilyen, hogy 28-30 évesen az embernek 50 éves, illetve 45 éves, családot fenntartó, de gazdasági veszélyhelyzetbe került emberek síró arcát kelljen néznie és mondani neki, hogy egyszerűen nem tudjuk megoldani jogászként, nem tudjuk megoldani ügyvédként a problémát, mert a jelenlegi jogi állapot, jogi helyzet olyan, hogy képtelenség az ő problémájára bármilyen jó megoldást találni.

Ezt kellett végigélnünk, és higgyék el, képviselőtársaim, amiket önök úgy gondolnak, hogy megoldás volt, az nem megoldás. Most sem oldotta meg a javának a problémáját. Ezek az emberek most is pontosan ugyanazzal küzdenek. Ott van egy ugyanolyan vállalhatatlan nagyságú hitelük. Mindaz, aki egyébként árfolyamgátba belépett, most indul újra az egész, most néznek szembe azzal, hogy megint egy óriási, vállalhatatlan hitel van előttük, amit ki tudja, hogyan fognak törleszteni a saját béreikből.

Megint ugyanezek az esetek fognak előfordulni. Függetlenül attól, hogy a kormány mit nem tett meg, függetlenül attól, hogy az ellenzékben lévő és korábban kormányon lévő MSZP hol rontotta el, közös felelősségünk lenne, hogy a politikai barikádokon túl kitaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek mindenki jogos elvárásai.

Ezek az asztalon voltak, ezt a devizahitelesek, az érdekvédelmi szövetségeik, az egyes választópolgárok az ön, az ön, az ön választókerületében mind elmondták, hogy mit szeretnének. Ezt kellett volna meghallgatnunk, és ennek kellett volna itt papíron nyomának lennie, és ezt kellett volna papírra vetnünk. Az lett volna az igazi megoldás.

Mert jelen esetben sokkal inkább úgy tűnik, hogy önök kiszúrtak és ezáltal az egész Országgyűlés kiszúrt a devizahitelesekkel. Lényegében fikarcnyit sem tudtunk segíteni rajtuk, volt egy szűk réteg, akinek talán nyújtott segítséget például az árfolyamgát jelensége vagy például a törlesztési lehetőségek, de senkin nem segített az, hogy egy mesterségesen megtalált magas árfolyamon kellett bármit is törleszteni.

(19.10)

Az a helyzet, képviselőtársaim, hogy a társadalom java részét, amely ezzel a problémával küzd, egy reménytelen helyzetbe taszítottuk, egy reménytelen helyzetbe taszították mindazokat a Nagykunságban Tiszafüredtől Túrkevéig, Fegyvernektől Karcagig, akik a devizahiteleiket nyögik most is. Ezeknek az embereknek reális lehetőségük sincs arra, hogy az elkövetkezendő 15-20 évben ez alól a teher alól szabaduljanak, hiszen a kereseteik, a munkalehetőségeik egyáltalán nincsenek arányban azzal, amit még törleszteniük kell.

Képviselőtársaim, ezen kell majd dolgozni. Ez lenne most is a feladatunk, de ez lesz 2018-tól is a feladatunk, mert ez a probléma nem szűnt meg, ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ezen továbbra is dolgozni kell, és végleg meg kell találni azt a rendezési módot, amely méltányos, és amely mindenkinek segít. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 264 2017.11.06. 2:15  183-272

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént hallgattuk, hogy mekkora katasztrófa volt, nyilván ez a 2006 utáni időszakra kifejezetten vonatkozott, amikor végbementek azok a gazdasági folyamatok, amelyek aztán térdre kényszerítettek elég sok gazdaságot, amik a hitelezési válsággal voltak kapcsolatosak, és aztán végül az egész hitelválságot és magát a devizahiteles problémát is hozták. De szeretném kérdezni, képviselőtársaim, akik itt voltak ‑ nem is tudom, hogy kik voltak akkor önök közül itt képviselők ‑, hányszor szólaltak fel terjedelmes kirohanással vagy bármifajta indulatos kirohanással Gyurcsány Ferenc vagy Medgyessy Péter, vagy ki tudja, melyik miniszterelnökkel, illetve miniszterrel szemben. Hányszor voltak itt, és hányszor mondták el úgy, ahogy most, mondjuk, az LMP-sek vagy a jobbikosok számon­kér­ték önöktől? Lehet, hogy sokszor önök azt mondják, hogy igazságtalanul, illetve nem megfelelően, de hányszor kérték önök számon? Felállt‑e Varga Mihály, mondott‑e ilyet?

És amikor itt kikerestem, hogy Varga Mihály miket mondott, olyan óvatosan fogalmazott, hogy embert én még nem hallottam olyan óvatosan fogalmazni, akkor, amikor önök katasztrófáról beszéltek ebben az időszakban. (Bányai Gábor közbeszól.) Ha itt valóban katasztrófa volt, akkor fel kellett volna szólalni, és akkor kellett volna ütni-verni azt a lehetőséget, hogy ne menjen tovább és valamilyen megoldása legyen ennek a hitelezési válságnak.

A másik pedig, hogy amikor azt mondták, hogy nem felejtik el, hogy egy kanyi vasa sem volt az országnak akkor, amikor Kósa Lajos azt a kijelentését tette. Akkor miért nem fogalmaz Kósa Lajos annak a tudatában, aki az egyik első számú vezetője a pártnak, miért nem fogalmaz normálisan és tisztességesen azokban a pillanatokban? Ki ő, hogy akkor játsszon ezeknek az embereknek a megélhetésével, amikor pontosan tudta ‑ hiszen mondták, hogy önök tudták ‑, hogy egy kanyi vas nem volt, hogy az ország gyakorlatilag a pénzügyi csőd szélén állt? Akkor Kósa Lajos miért tesz ilyen kijelentéseket? Miért csinál olyat, amit utána évekbe telik helyrehozni, vagy hónapokba telik kiigazítani, és ezt az NGM-nél talán még jobban is tudják, hogy mennyi munkába telik az, ami a kiigazításhoz kell?

Képviselőtársaim! Hol van az önök akkori politikai felelőssége és a 2010-es politikai felelőssége? Mert azt, hogy utána mit tettek a devizahitelezési válság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) megoldásában, azt látjuk, az emberek nagyon nagy részének az nem volt segítség. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 218 2017.11.13. 2:14  215-225

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vitán felül áll az a diagnózis, ami az előttünk fekvő javaslatban benne van, miszerint, bár az egészségügybe érkezett pénz, de mégis súlyos hiányokkal küzd. Ez a folyamat sajnos egy 1990-ben is jól látható technológiai elöregedési folyamatból és ennek a folyamatosan futó állapotából eredeztethető, és ezért a mindenkori kormányok felelősséggel is tartoznak, hiszen 1990-ben is jól látható volt, hogy az öregedő populáció, a növekvő technológiai igény egy állandó pénzköltési szükségletet fog eredményezni.

Talán pont a mai napon Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter is elmondta, hogy ez a jövőben is megoldandó kérdése és feladata lesz a mindenkori kormányoknak, hogy hogyan juttasson erre több pénzt. Éppen ezért maga ez a javaslat is erre tesz kísérletet. Természetesen van ennek egy rendes, egy ortodox és egy unortodox módja. Az ortodox módja nyilvánvalóan az, hogy egy költségvetésben kell jól meghatározni azokat a számokat, amelyek elegendőek az éves költségvetésre és az egészségügy üzemeltetésére. Mint látjuk, ezek általában alultervezettek, és egy folyamatos kasszakiigazításra van szükség mind a gyógyszer-, mind az ellátó, a szakellátási oldalon.

A másik, az unortodox módja természetesen az, amikor időközben bele kell gépészkedni, és esetleg az ellenzék vagy a kormány valamilyen módon megpróbál injekciót belenyomni, akár kormányrendeleti úton, akár az ellenzék valamilyen parlamenti rendelkezés útján.

Mindenesetre teljesen egyértelmű, hogy mind a kettőnek mi a célja. Éppen ezért én a magam részéről úgy gondolom, hogy támogatható ez a javaslat is. A cél pedig nem más, minthogy az egészségügybe számottevő pénz jöjjön, pontosan azért, mert minden statisztika azt mutatja, hogy a magyar egészségügy nincs jó helyzetben, sokat kell még rákölteni. És akkor végre meg tudna valósulni az az ideális helyzet, hogy évente nem Mészáros Lőrinc kerül előre a milliárdosok ranglistáján, hanem az egészségügy tud előrébb jönni akár nemzetközi vagy európai uniós összehasonlításban is.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, ez valóban fontos javaslat, támogassuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
256 408 2017.11.13. 5:22  407-408

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap azért jelentkeztem napirend utáni felszólalásra, mert úgy gondoltam, hogy nagyon fontos beszélni egy, az Alföld szívét, a Nagykunságot, a Tisza menti településeket meghatározó folyamatról és jelenségről. Ez pedig nem más, mint az egészségügy helyzete ezeken a településeken.

Éljenek bár a Nagykunságban és a Tisza menti falvakban, Tiszafüredtől Túrkevéig, Fegyvernektől Karcagig bármelyik településen is a lakosok, egy biz­tos: három olyan járásnak a területéhez tartoznak, vagy ha Túrkevét is számoljuk, akkor négy olyan te­rülethez tartoznak, ahol az egészségügyi mutatók az országos színvonal, az országos mérték alatt vannak.

Ahhoz persze, hogy megítéljük, mi is történik, először fel kell mérni, hogy milyen állapotban van maga a körzet, és hogy a településeken milyen egészségügyi állapotok vannak, majd meg kell nézni, hogy milyen megoldást lehet kínálni ezekre a problémákra. Népegészségügyi szempontból talán az egyik legfontosabb adat, amit tudni kell: 376 ezer fő lakik Jász-Nagykun-Szolnok megyében, és e három keleti és északi, északkeleti járása a megyének egy folyamatos csökkenő lakosságszámmal küzd. Talán az összes többi más megyebeli településeket meghaladó mértékben csökken a lakosság száma. Azt tudjuk állítani, és ez fontos, hogy az általános népességfogyástól eltérően sokkal nagyobb arányban, mintegy mínusz 5,5-es arányban van jelen. Ez azt jelenti, hogy ezer főre a halálozások száma ennyivel haladja meg az élve születések számát. Tehát ez egy természetes népességfogyást feltételez, és akkor még az elvándorlásról nem is beszéltünk.

Ahhoz, hogy lássuk, milyen mégis az egészségügyi állapot, meg kell nézni a haláloki statisztikákat, azaz hogy miben haláloznak el a nagykunsági és a Tisza menti települések lakói, és egyáltalán milyen élettartam vár rájuk.

Éppen ezért az egyik legszomorúbb, amit láthatunk ezekben az adatokban, hogy a kunhegyesi járás mindig kilóg a többiek közül. Ez nagyon nagyrészt annak köszönhető, hogy ebben a járásban van az ország egyik legszegényebb települése, Tiszabő, és ezáltal az egyik legrosszabb szociális helyzetben lévő települése is, szintén Tiszabőről beszélünk.

De itt van Tiszabura is és olyan Tisza menti falvak, ahol sajnos nagyon rossz állapotok vannak. Ha önmagában ezekre a településekre lebontunk statisztikákat, akkor azt láthatjuk, hogy nem élnek sokkal jobb állapotban ott, mint egyes közép-afrikai államokban. Nagyon magas a halandóság, nagyon korán halnak, és nagyon rövid az átlagos élettartama az ott született embereknek, ami egyébként egy nagy kritikát jelent a társadalmi felzárkóztatásban és a szociális egyenlőtlenségek kezelésében is, hiszen ezek állnak e mögött.

Az egyik legelriasztóbb mégis a 65 év előtti, azaz korai halálozás statisztikája. Ebben az országos átlagot jóval meghaladóan teljesítenek a járások. A férfiaknál egyébként a daganatos megbetegedések vezetnek, majd a keringési betegségek. A daganatos betegségek elriasztó számban, tehát a 65 év előtti, korai halálozásban a férfiaknál a halálozások 36 százalékáért, míg a nőknél közel a feléért, 48 százalékáért felelősek.

Hogy a statisztikát folytassuk, a keringési rendszer betegségeinél, az emiatti korai halálozásoknál szintén listavezető és talán országosan az egyik legmagasabb incidenciát mutatja a Kunhegyesi járás, a Tiszafüredi, illetve a Karcagi járás. Tehát itt lényegesen rosszabbak a lehetőségek, mint az országos átlagban. Ez azt jelenti, hogy az itt élőknek sokkal rosszabb életkilátásuk van az egészségügy területén és egészségi állapotukra tekintettel, mint az ország más részein.

Elriasztó szintén, és szerintem ez a vidéki élet egyik legnagyobb problémája, a légzőszervi, illetve légzőrendszeri halálozási szám, amely sok esetben mind a három járásban másfélszerese az országos átlagnak. Ez nemcsak a dohányzástól, hanem attól a szilárd tüzelőanyagoknak az eltüzelésétől is lehet, amelyeket ilyenkor ősszel, télen mindenki az utcán közlekedve szív magába.

E mögött egyébként egy szegénységi kérdés húzódik meg. Tehát valószínűleg először ennek az okát kell kezelni. A rossz helyzetről annyit tudunk mondani, hogy a dohányzás visszaszorítása sem volt sikeres ezekben a járásokban, különösen úgy, hogy a népegészségügyi szűrések lényegében meg sem valósulhattak. Egy nagyon beszédes arányt mondok: az egészségfejlesztés területén elvégzett munkában a Karcagi járás tekintetében összesen 8 esemény volt, amelyre 539 főt vonzottak be. Ez szinte semmi ahhoz képest, hogy más járásokban közel 3 ezret.

De mi is lehet a megoldás, hogy nagyon röviden elmondjuk. Nyilvánvalóan a háziorvosi rendszert kell rendbe szedni, a járóbetegrendszerben ki kell alakítani a lehető legközelebbi ellátási helyeket. Így például Kunhegyesen erre mindenképpen fontos és nagy hangsúlyt helyezni. Természetesen országosan is pénzt kell tenni az egészségügybe, és speciális odafigyelés kell szűrésekkel és egy zérótoleranciás rákprogrammal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel lehet javítani az Alföld szívének egészségügyi állapotát. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 60 2017.11.16. 4:07  47-62

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán annyiban érdemes folytatni a megkezdett kört, s talán mindannyiunk felelősségét is feltüntetni, hogy bár valóban a kormánynak van egy drogstratégiája, amit 2013-ban fogadott el, és valóban úgy van, Mesterházy képviselőtársam, hogy 2020-ra egy kábítószermentes Magyarországot tűztek ki célul, de úgy tűnik ‑ bár még van idő ‑, hogy ez elbukott. Ez egyébként jól látszik abból, hogy milyen költségvetési források állnak rendelkezésre. Amíg 2004-ben erre a célra közel 1,3 milliárd forint állt rendelkezésre, 2013-ban 300 millió, majd 2014-ben közel 400 millió, és azóta sem sikerült ezt nagyobb pénzekkel megfejelni; de államtitkár úr talán majd kijavít. Ez az egyik. Tehát költségvetési forrás nélkül nagyon nehéz ez ellen tudatosan harcolni.

A másik probléma: gyakorlatilag az állam a felvilágosító és a drogprevenciós szerepéből az iskolákban teljes egészében kivonult, mindaközben, hogy az állam fenntartásba vette ezeket az iskolákat. Tehát nagyobbrészt meg lett volna a lehetőség mind logisztikailag, mind szervezeti egységileg, hogy egy hatékony drogprevenciós és kábítószermentes tevékenységet végezzen az állam az iskolákban. És, tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy ezt önök eltérően ítélik meg, de egyes visszajelzések szerint tudják, kik nyomultak be ebbe a résbe drogprevenciós tevékenységet folytatni? Hát, az a szcientológia, az a szcien­to­ló­gus egyház, azok a szcientológusok nyomultak be, akik több alkalommal is az adatkezeléseik, a pszichiátriai betegekkel kapcsolatos eltérő véleményeik, valamint az egyes betegségek megközelítésével kapcsolatos eltérő véleményük miatt nem kevés társadalmi feszültséggel néznek szembe.

Olyan helyzetbe jutott ez a drogprevenciós stratégia, amivel nemcsak a kormánynak, de nekünk, képviselőknek is felelősségünk lehet, hiszen azoknak a törvényeknek, amelyeket, alkotunk, alkalmasnak kell lenniük arra és tudniuk kell kezelniük azokat a szociológiai problémákat, amelyek a drogfogyasztás mögött állnak.

Már régóta ostorozzuk azt is, hogy a drogfogyasztásnak a könnyű drogokkal kapcsolatos területét jobban vissza kellene szorítani, és egy sokkal rugalmasabb, gyorsabban reagáló szabályozást, tiltást kellene megvalósítani. 2015 óta minden egyes alkalommal az év végén, amikor bejött az egészségügyi salátatörvény, elmondtuk, hogy az a bizonyos jegyzék nagyon jó, hogy gyarapszik új anyagokkal, de mégis folyamatos küzdelemben vagyunk, és mindig csak utólag, a fejlesztők nyomában, utána járva tudunk csak cselekedni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Túl azon, hogy a kormány betlizett a 2013-ban meghirdetett drogstratégiájával, mégis nagyon fontos lenne, hogy a kormány is felüljön helyesen erre a lóra, és képviselőtársaim is az Országgyűlésben akár egyéni képviselői indítványokkal olyan irányba lökjék ezt az ügyet, amely segíteni tud. Ilyen kezdeményezés volt a Jobbik ötpárti javaslata. Arra hívtunk mindenkit és arra hívunk ezután is mindenkit, hiszen ezt folytatni fogjuk, amelyben közös felelősségünk, ötpárti felelősségünk van, hiszen ezzel a szociológiai problémával nemcsak most, hanem az elkövetkezendő tíz-húsz évben is szembe fogunk nézni, ha nem lépünk fel hatékonyan, és mindenkinek, függetlenül attól, hogy lesz‑e addigra Fidesz, MSZP vagy Jobbik, a további életét befolyásolni fogja, így ez közös felelősségünk most.

Így tisztelt képviselőtársaimat is arra bátorítom, mi meg fogjuk kísérelni, hogy további ötpárti egyeztetések legyenek. Kérem, vegyenek részt ebben, és indítsuk el megint azt a folyamatot, ami néhányszor már szárba szökkent, de mindig elhalt. Ismételni tudom, közös felelősségünk, hogy a drogstratégia területén valóban zéró tolerancia és egy drogmentes Magyarország legyen a szemünk előtt, és ezt kövessük mindvégig. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 92 2017.11.16. 13:08  83-98

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásban pár olyan pontot, illetve pár olyan kérdést gyűjtöttem ki, ahol talán felmerülhet az, hogy egy kis magyarázatra szorul az indokoláson túl, hogy végül is mi a jogalkotó szándéka, és ezeket próbálom elmondani. Próbálok egyébként tartózkodni azoktól az akár más, politikai jellegű vagy politikai vitára okot adó körülményektől, amelyek egyébként jó lenne, ha elhangoznának, hiszen mindannyiunknak fontos terepe a Ház, hogy megvitassuk a közös ügyeinket, esetleg az egészségügyben a jelenlegi kormány politikai kritikáját vagy politikai ügyekben az egyes döntéseit firtassuk, vitassuk. De az a helyzet, hogy talán ez a törvényjavaslat nem ennek a terepe, ezt más politikai fórumokra kell hogy meghagyjuk.

Annyi pontosítást azonban majd mindenképpen tennék, ami itt Mesterházy Attila felszólalásával kapcsolatosan elhangzott. Képviselőtársunk azt mondta el, hogy lényegében a rákhalálozási statisztikák az 1990-es évek óta változatlanok, és ő úgy mond­ta, hogy körülbelül 33 ezer ember, 30 ezer em­ber halálozik el ebben a betegségben. Az a helyzet ‑ és ezt nem a kormány védelmében mondom, hanem a statisztikai adatok helyretételével ‑, hogy igaza van, nem jók a számok, és nem jó a helyzet, azonban annál egy kicsivel jobb, mint amit mondott. Viszont az igaz, hogy 1990 óta Magyarország tudta a legkevésbé csökkenteni a rákhalálozás mutatószámait. Százezer lakosra vetítve a ráta 330-ról indult rendszerváltáskor. Egyébként ugyanitt indult el Cseh­ország is, ugyanezekkel az adatokkal, és míg Magyarországnak érdemben nem sikerült ezt nagyon leszorítania, 280-ra, azaz 28 ezer főre sikerült leszorítania, ezzel szemben Csehországnak szintén a 330-as értékről 220-ra sikerül leszorítania a rákos halálozást.

Ez mutatja, hogy nem biztos, hogy jó úton járunk nemcsak diagnosztikában, hanem terápiás területen is. Magyarországnak talán az egyik legnagyobb elmaradása ebben van. Egyébként a rákos megbetegedések kiváltó okai a számtalan környezeti hatás, gyakorlatilag fel tudnánk 10-15 olyan hatást és olyan körülményt, indikátort sorolni, amellyel meg lehet határozni, hogy mi is a probléma; Magyar­ország mindenesetre vesztésre áll.

De hogy rátérjünk arra, és ez csak egy statisztikai pontosítás lett volna, hiszen nagyon fontos, hogy beszéljünk az ügyről. Most Legény Zsolt képviselőtársamhoz beszélek, aki Mesterházy képviselő úr képviseletében is talán itt van, de szívesen megismétlem máskor is. Fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, valóban egyébként aktuálpolitikailag is fontos, de mégsem ez alá a kérdéskör alá tartozik, attól függetlenül, hogy az ex tempore gyógyszerek, illetve készítmények kérdésével azért foglalkozik a törvényjavaslat, de mégsem ezen a szinten, hogy e mögött hatalmas nagy OECD-statisztikára vagy a magyar kormánynak az eddigi munkájára vagy a mindenkori kormányok munkájára alapozó vitát tudjunk folytatni, így hát inkább térjünk vissza magához a törvényjavaslathoz.

Összességében, amely pontokat fontos kiemelni, az rögtön az első, az EESZT-vel kapcsolatos praktikus igazítás, ami egy limitálást, egy szűkítést jelent, hogy ki és milyen módon tekinthet be és ezt adhatja tovább és milyen felhatalmazottsággal kezelheti azokat az adatokat, amelyek betegekhez tartoznak. Talán azért is szerencsés, hogy van most egy újabb szigorítás benne, mert banki szempontból is ötös biztonságúnak mondják magát a rendszert, bár azért itt tennék egy zárójelet, talán államtitkár úr nálam is jobban ért ezekhez; azért jó, hogy nem éppen csak egy tokent adtak az aláírókártyához.

Tehát a banki biztonságot azért sokfelől lehet szerintem támadni ebben a kérdésben, de egy biztos, ha van gyenge végpontja talán ennek a rendszernek, az pontosan a háziorvosok, illetve a háziorvosoknál az informatikai rendszerek biztonsága. Azt azért nagyon könnyen látjuk, hogy a háziorvos nemcsak a saját betegeinek az adataihoz fér hozzá, ha jól értem a rendszer működését, hanem bárkinek, akinek a tajszámát ismeri.

Tehát bármilyenfajta ‑ és akkor csak egy nagyon egyszerű példát mondok ‑ adatlopás kivitelezhető azon keresztül, hogy egyes háziorvosok biztonsági rését kihasználva valaki, ha nem is egy masszív adatlopással, tehát nem százezres számban visz el egy perc, két perc alatt adatokat, hanem kitartóan, hosszú távon, hosszabb idő alatt él vissza ezekkel az adatokkal. Nos, lehet, hogy egyébként ez a jogszabályi módosítás vagy limitálás talán egy kicsit egyszerűbbé teszi vagy egy kicsit védhetőbbé teszi az álláspontot.

Államtitkár úr, én nyilván nem értek annyira ehhez, a bizalom természetesen megvan az államtitkársággal, illetve az ÁEK-kel szemben, bár azt szokták mondani, hogy most már inkább a Belügyminisztériumnak kell ebben az esetben a felelősségét vagy a figyelmét felkelteni egy-egy ilyen kérdéssel, hiszen gyakorlatilag most már ő ennek a gazdája. De egy biztos, azért erőltetem és azért is mondom, hogy az EESZT-vel kapcsolatosan mindig fogalmazzunk világosan és járjuk körbe jól a témát, mert ezt egyszer lehet elrontani, a bizalmat, ami a lakosságban, ami a használókban megvan.

Ha rossz lábbal indulunk neki, ha rosszul kezdik el az elejét, és a kormány rosszul indul neki, akkor óriási bizonytalanság, óriási bizalmatlanság lesz, és mindazt a pozitív lehetőséget és kitörési lehetőséget, ami az EESZT-ben rejlik, egyszerre fogjuk lerontani, és utána nem fogjuk tudni helyrehozni ezeket a problémákat. Ezért is fontos, hogy az EESZT-vel foglalkozzunk. Kérem az államtitkár urat, hogy ezt ne politikai támadásként, ezt jobbító szándékú kritikai észrevételként vegyék, mert ezek a kritikai észrevételek nem a politikusok fejéből szökkennek ki, hanem a szakma szokta a politikusok elé hozni, akik vagy nem boldogulnak, vagy nem tudnak a kormánnyal valamilyen szinten kapcsolatot tartani, ezért megkeresik a saját formájukat arra, hogy elmondják a problémáikat, és ezek praktikusan innen érkeznek.

(12.00)

Ami a másik kritika, és ez egy régebbi kritika, szintén van ezzel kapcsolatosan átvezető rendelkezés, az a bürokráciacsökkentés és az egészségügyi háttérintézmények átvezetése. Most is lehet látni, ebben a salátatörvényben is megint benne vannak azok a kiigazító rendelkezések, amik a NEAK, OEP átszervezésével kapcsolatosak. Ez megint jól mutatja, hogy sikerült, illetve sikerül úgy hozzányúlni egy struktúrához, egyébként szerintem működőképes struktúrához, ami egy halom más jogszabály-alkotási feladatot hoz, és teljesen feleslegesen terheli például az államtitkárság munkáját, teljesen feleslegesen terheli a NEAK munkáját, pláne úgy, hogy egyébként ott talán most már viszonylag kevesen dolgoznak, sokan sajnos elmentek a volt OEP-től. Tehát teljesen feleslegesen állunk itt, és sikerült létrehozni mindezek mellé egy olyan ÁEK-et, ahol talán most már alig van híja, hogy ezren dolgozzanak.

Nem biztos, hogy ez volt a helyes út, és nem biztos, hogy a bürokráciacsökkentésben a helyes útra lépett a kormány. Ennek ellenére a Jobbik egyébként ezen átalakítási javaslatok nagy részét támogatta, már amennyiben egyébként a mindenkori kormány szervezetalapítási jogába beleszólhat egy ellenzéki párt. De ez csak egyetlenegy kritikai észrevétel, hogy milyen helyzetet sikerült idehozni.

Azt nem tudom megítélni, hogy mennyire fontos és jó az orvosi igazolások visszamenőleges kiállítása, ebben lényegében hitelezem a bizalmat. Logikus természetesen, hogyha öt nap után rögtön egy orvosi bizottságot kell összehívni, egy komoly munkára és ennél magasabb szintű munkára alkotott grémiumot kell ilyen banális kérdésben összehívni, az természetesen egy működésképtelen vagy nehezen működő rendszert jelent. Tehát ha megoldás erre a jelenleg meglévő módosítás, hogy itt 30 napra visszamenőleg igazolhatóan, keresőképtelenséget igazoló kormányhivatali szakértő főorvos járjon el, akkor aláírjuk és ez természetesen támogatható. Ha ezt az élet szülte, akkor ám, legyen így. Ilyen visszajelzés nyilván nem érkezik az ellenzéki pártokhoz, de a kormány látja esetleg ezeket a problémákat, hogy hol lehet megoldani őket.

A másik állandó probléma, és megint találkozunk vele, a pszichiátriai ellátás kérdése. Ebben a jogszabályban is van egy olyan rész, ami az alapvető jogok biztosának jelentése és az általa felvetett kifogások miatt módosul. Szinte minden évben visszatérünk oda, hogy a pszichiátriai ellátásban mind az ellátási oldalon, mind a jogok gyakorlásában állandó kritikát, állandó problémát látunk.

Itt talán az egyetlenegy helyes megoldás lenne, és ez szintén jobbító szándékú kritika, hogy ideje lenne teljes egészében áttekinteni a pszichiátriai ellátás terápiás lehetőségeit, az intézményi lehetőségeit, megteremteni ennek a jogszabályi hátterét, és megteremteni mellé a kezelésekkel teljes egészében összefüggő és a jogrendszerbe, a jogok és a kötelezettségek rendszerébe illeszkedő szabályozásokat. Mert most azt látjuk, hogy ami egyébként az orvosoknál a saját kötelességük és felelősségük és a saját jogaik és kötelezettségeik, az sokszor összeütközésben van a betegek jogaival, illetve a betegeknek az alkotmányban, illetve más sarkalatos törvényekben biztosított jogai kiteljesedésével. Ezt valahol egységbe kellene hozni, hogy ne az legyen, hogy egy széttöredezett, teljesen particionált és egyébként sokszor rossz gyakorlatot megtestesítő pszichiátriai kezelés van, hanem legyen egy egységes, egy modern, egy tényleg hatékonyan üzemeltethető pszichiátriai ellátás, ahol nem az órákat, a napokat kell nézni, nem egymásnak kell felhatalmazásokat adni, hanem mindenkinek teljesen egyszerű és világos felhatalmazása van, kötelezettsége van és joga van.

Tehát egy kódexszerű hozzáállás kellene az egész pszichiátriai ellátáshoz, már csak azért is, mert egy dologban biztosak vagyunk: a pszichiátrián folyamatosan növekvő teher van, pontosan azért, mert egy halom határterület kezd bekerülni a pszichiátria és a pszichiátriai ellátás körébe. A pszichiátriai orvosok területén is nagy gondban vagyunk, mert gyakorlatilag nagyon kevés van belőlük, nagyon szerteágazó tevékenységet kellene végezniük. Általános, teljes tudást igénylő szakember talán nem is létezik, tehát le kell specializálódni ezekben a szakmákban is.

És ha azt látjuk, hogy a jogszabályi környezet kapcsán ‑ pláne úgy, hogy kiemelt figyelemmel vannak a hatóságok a betegjogok érvényesülésére ezen a területen ‑ ez a terület egy rossz jogszabályi környezetben vergődik, akkor semmi más nem lesz belőle, mint egy teljesen diszfunkcionális pszichiátriai ellátás, ami, én úgy gondolom, az egyik legrosszabb mutatóval rendelkezik Magyarországon, mert a pszichiátriai ellátás eredményei, a hozzáférhetőség európai szinten minden esetben talán nálunk a legrosszabb. Ha valahol, akkor ezen biztos javítani kell egy hatékony jogszabály-változtatással, és ez már nemcsak az állam­titkárság felelőssége, hanem ez például az Igazságügyi Minisztérium felelőssége. Ezen lehetne javítani.

Ami pedig talán az utolsó olyan pont, amit, úgy érzem, az államtitkár úr is azért említett meg az OGYÉI jogköreivel kapcsolatosan, mert korábban he­ves kritikusai voltunk az OGYÉI jogkörszélesítésének, ami a perszekutórius, tehát a nyomozati cselekményi lehetőségeit jelentette, ezzel kapcsolatosan az álláspontunk nem változott, tehát továbbra is úgy lát­juk, hogy vannak olyan hatóságok, amelyek ezeket a munkákat, ezeket a tevékenységeket ellenőrizni tudnák, mind a bírósági, mind pedig a bűnüldözési és nyomozati szerveknél erre megfelelő lehetőségek voltak.

Ettől függetlenül nem ez az akadálya, vagy egyáltalán nincs ilyen akadálya, hogy ezt a jogszabályt elfogadjuk. Az meg megfordult a fejemben, hogy egy általános politikai vitát csináljunk belőle, és beszéljünk a mostani törvényjavaslat okán akár az EESZT problémáiról, akár az elfuserált közbeszerzésekről az ÁEK-nél, ami aggodalommal tölti el az államtitkár urat, vagy akár tényleg a daganatos terápiáknál a terápia szűkülése miatt, de úgy gondolom, ez most nem az a fórum. Bár lenne rá lehetőség, hogy ezeket többször, szélesebb körben megvitassuk, de ezt most hagyjuk meg azoknak a politikai műfajoknak, amelyek minden hétfőn vagy a kora délutáni, vagy a késő délutáni órákban meg szoktak itt történni.

Úgy gondolom, hogy a kormány állandó kritikusaként, illetve egészségügyi politikájával egyet nem értőként ettől függetlenül ezt a törvényjavaslatot nagy valószínűséggel el tudjuk fogadni, hiszen olyan kiigazításokat tartalmaz, amik nagyobbrészt a lakosság mindennapi igényeiben merültek fel és azért szükséges kiigazítani, hogy az egészségügy még a jelenlegi állapotában is zökkenőmentesen vagy sokkal hatékonyabban tudjon működni. Úgyhogy köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
261 307 2017.11.27. 5:16  306-307

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszö­nöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy olyan téma, ami nemcsak a Nagykunságot, hanem Heves déli részét, illetve áttételesen az egész északkelet-magyarországi régiót érinti. Ez pedig nem más, mint a Tisza-tó kérdése. A Tisza-tóról talán annyit érdemes tudni, hogy Ma­gyar­ország második legnagyobb tava természetesen a Balaton után, viszont legnagyobb abban, hogy ez a mes­terséges tavak közül Magyarországon a leg­na­gyobb területtel rendelkezik. 127 négyzet­kilo­mé­tert foglal el, és egyébként a legmélyebb pontján 20 méter körül van a mélysége, de átlagmélysége nem haladja meg a másfél métert, tehát egy rendkívül sokcélú és egyébként családoknak, turizmus- és más, horgászcélokra is igénybe vehető terület.

Maga a tó 1973-ban formálódott azzá, amivé lett a kiskörei vízi erőmű, a duzzasztóobjektum meg­építésével, és gyakorlatilag 1990-re érte el azt a szin­tet és azt az állapotot, amelyben jelenleg is ismert. Lényegében az egyik legfontosabb adottsága ennek az új képződménynek és a Nagykunság, illetve Heves déli része új kincsének az lenne, hogy egyrészt a turizmust, a sporthorgászatot, a sportcélú kikap­csolódást szolgálja, de szolgálhatja a természetjárást is, hiszen van benne olyan terület, amely a UNESCO világörökségének része, ez a Hortobágyi Nemzeti Park bemutatótere. Számos olyan madár fészkel itt, számos olyan madár szállja meg ezt a területet, amely nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Kelet-Európában is kuriózumnak számít a ter­mé­szet­járók és egyébként a szabadidejüket töltő em­be­rek legnagyobb örömére.

Azonban meg kell vizsgálni, hogy amikor egy ilyen képződményünk van, egy ilyen lehetősége van a kelet-magyarországi megyéknek, településeknek, akkor mit tudnak belőle kihozni. Nos, a kitörési pon­tokat, mint előbb említettem, a turizmusnál, a spor­tolásnál, természetjárásnál kell keresni. Azt látjuk, hogy az elmúlt időszakban talán a Tisza-tó volt az egyik olyan turisztikai célpont, amely nem azzal az ütemmel fejlődött, ahogy a helyben lakók, illetve a környékben élők szerették volna. Talán elég, ha azt mondjuk ‑ én több nyáron keresztül láttam, hogy miként élik meg a nyarat Abádszalókon, Kiskörén, Tiszafüreden ‑, a régi fénye, amelyben az 1990-es évek előtt meg a kilencvenes évek elején ragyogott, egy kicsit megkopott. A kempingek kiüresedtek, le­lakottá váltak, abban az időben felújításra nem ke­rült sor, a nyaralók egy része sajnos lakatlanná vált vagy nem használják a nyári időszakokban. Ezt megsínyli a vendéglátás, a vendégéjszakák száma is. Amennyiben azt mondhatjuk, hogy bizonyos szem­pontból a turizmusban a vendégéjszakák számában növekedés van, talán még ez az önálló terület, a Tisza-tó és a Tisza-tavi régió nem hozza azokat a számokat, amit várnánk tőle.

(20.00)

Ezek egyrészt nemcsak a külföldi turizmusnak a kisebb számai, hanem a belföldi turizmusnak az elmaradása miatt is vannak. Vannak persze jó példák is, de sajnos ebből van kevesebb a Tisza-tónál. Az egyik Poroszlónak, illetve Sarud községnek a példája, amelyek megpróbálták a lehető legtöbbet kihozni a helyzetükből, talán azok a területei most a Tisza-tónak, amelyek kellő fejlettséggel vannak és kellő fejlettséggel állnak.

Meg kell tehát jegyezni, hogy mi az, amilyen lépéseket tenni kell, és melyek azok a lépések, amelyek irányába el lehet mozdulni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Tisza-tónak, a Tisza-tavi régiónak egy négy évszakos turizmus felé kell elindulnia, amely a téli-őszi-tavaszi időszakban természetjárási, sporthorgászati célokat szolgálhat, míg nyáron a szabadidős tevékenységet, illetve a strandolást szolgálhatja. Nagyon fontos, hogy meg kell születnie, ahogy a Balatonnál talán már megszületett a megyék közötti együttműködés, hogy minden megye a magáénak érzi a Balatonnak a megfelelő szakaszát, nos, ugyanez kell a Tisza-tónál is: mindkét megyének, illetve egy kis részén Borsod-Abaúj-Zemplén megyének, ahol határos vele, a magáénak kell éreznie, tehát Jász-Nagykun-Szolnok megyének és Heves megyének különös figyelmet kell erre fordítania.

Másrészről talán hátat kell fordítani, vagy valamilyen módon el kell fordulni attól a jelenlegi forráselosztási rendszertől, amely most Debrecennel, a Hortobággyal és Hajdúszoboszlóval együtt kezeli a fejlesztési forrásokat. Ebben rendre azt látjuk, hogy Debrecen és Hajdúszoboszló, tekintettel arra, hogy országos szinten is az egyik legnagyobb turisztikai vonzerővel és vendégéjszakaszámmal rendelkeznek, rendre maga alá gyűri a Tisza-tónak a fejlesztési forrásait. Így, hogy csak egy példát mondjak, például pusztafejlesztésre 3 milliárd forint, míg a Tisza-tavi horgászati célú fejlesztésekre 300 millió forint jut, tehát egy nagyfokú aránytalanság van, amelyen javítani kell. Sőt, azt is meg kell fogalmazni mindezek mellé, hogy egy teljesen komplex és egy teljesen jól koordinált, a megyéken átívelő Tisza-tó-programra van szükség.

A Jobbik azon dolgozik, és azon fog a jövőben is dolgozni, egymás között is összehangolva, hogy Heves, Jász-Nagykun-Szolnok megye (Az elnök csenget.) megtalálja a Tisza-tó valódi helyét, és hogy az éjszakákat, vendégéjszakákat és a gazdasági teljesítményt (Az elnök csenget.) ezáltal növelni lehessen. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
265 406 2017.12.11. 5:24  405-406

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Év végén az ember, amikor karácsony közeleg, mindig valami nagyot és valami olyat szeretne kívánni, amire szüksége is van, illetve ami a vágyaiban szerepel. Nagykunságban élő képviselőként az én vágyam az, hogy a Nagykunság egy jól élhető és boldog hely legyen. Éppen ezért megpróbáltam összekészíteni mindazt, ami a Nagykunság karácsonyfája alá behelyezhető lenne, mi az, amire az ott élő emberek talán a legjobban is vágynak.

Egyben biztosak lehetünk, hogy térségünk Jézuskája nem túl gazdag, nincsenek óriási lehetőségei. Az elmúlt időszaknak, az elmúlt 27 évnek talán az egyik legnagyobb vesztese az Alföld szíve volt, amelyet a munkahelyek, amelyet a fejlesztések elkerültek. De nézzük, mik lehetnek azok, amik ilyen ajándékok lehetnek.

Az első elsősorban a hétköznapok biztonságát garantáló munkahelyteremtés és a munkahelyek száma. Ugyanis itt egy olyan problémába szaladtunk bele, és ez az elmúlt 27 év zsákutcája, ami statisztikailag egy jól megragadható mutatóval jellemezhető: az ország harmadik legrosszabb adatát mutatja a térség a munkanélküliségi statisztikákban. A választókerületben, amely Tiszafüredtől Túrkevéig, Fegyvernektől Karcagig tart, lényegében a megyében a tíz legrosszabb munkanélküliségi rátával rendelkező település közül öt ebben a térségben található. Sőt, Abádszalók, Kunhegyes és Kunmadaras a megye települései, városai közül a legrosszabbak és sereghajtók.

Kívánság tehát egy olyan munkahely és olyan munkahelyek létrejötte, ahol egyáltalán lehet dolgozni, amely nem a közmunka világába vezet, hanem a közmunka világa helyett a versenyszférába; és itt kötünk át és itt jutunk el a második ajándékhoz, ami nem más, mint a tisztességes bérek kérdése. Ugyanis mit sem ér az, ha az embernek munkája van és van egy munkahelye, de az ott megtermelt vagy onnan kapott bérből nem tudja a megélhetését fedezni. Így a második kívánság nem más, mint hogy ne csak a visegrádi, ne csak az uniós, de akár az országos átlaghoz is fel tudjon zárkózni a Nagykunságban megkereshető bér összessége.

(20.10)

Ugyanis azt látjuk, hogy az országos átlagbérnek 85 százalékát tudják csak hazavinni a Nagykunságban dolgozók. Ugyanez érződik természetesen a nyugdíjasoknál is, így akik a hónap végén a bevá­sárlókosárral a boltokba mennek, bizony érzik annak a hiányát, hogy a nyugdíjaik is az ország nyugati felén lévőkhöz vagy a budapesti nyugdíjakhoz képest lényegesen alacsonyabbak. Ennek a megoldása természetesen az, hogy olyan munkahelyeket kell teremteni, ahol magasabb bért lehet keresni, a vállalkozások, amelyek ott vannak, olyan tevékenységgel foglalkoznak, amely nagy hozzáadott értékkel és jó jövedelmezőséggel bír, és ezek a vállalkozások ki tudják termelni ezeket a béreket. Természetesen hosszabb távon szükség van a bérunió megvalósulására is, hiszen az is nagyon fontos, hogy ne csak saját magunkhoz tudjunk felzárkózni az országon belüli egyenlőtlenségek felszámolásával, hanem a nyugati bérekhez is egyre közelebb juthassunk.

A harmadik kívánság a fizikai biztonság kívánsága. Azaz, hogy érezhessük magunkat biztonságban, amikor betegek vagyunk, meg akkor, amikor egészségesek vagyunk és közlekedünk. E két nagyon fontos terület is, tehát az egészségügy és az utak kérdése minden bizonnyal a Nagykunság karácsonyfája alá kell hogy tartozzanak. Ne legyünk telhetetlenek, az egészség a legnagyobb kincsünk. Ezt szerintem mindannyian tudjuk, lényegében egészség nélkül, a fizikai jólétünk nélkül az életünk egy fabatkát sem ér. Éppen ezért az egyik legfontosabb, hogy olyan egészségügyi fejlesztéseknek kell lenniük a Nagykunságban, amelyek a karcagi kórházat erősítik, amelyek azt egy biztonságos és korszerű ellátóhellyé teszik. De természetesen gondolni kell a kisebb településekre is. Nagyon-nagyon fontos szerepe van az egyes kisebb városokba telepítendő, gyakorlatilag járó­be­teg-ellátó helyeknek, telephelyeknek, amelyek szintén korszerű és XXI. századi ellátást kell hogy biztosítsanak.

Ha pedig az utakról beszélünk, talán kevés ember előtt ismeretlen az a kálvária, amit az M4-es autópálya építésével kapcsolatban a Nagykunság, az Alföld szíve elszenvedett. Egy befagyott politikai viszonyból egy befagyott építkezéssé vált. Lényegében a térség enélkül megközelíthetetlen, és a XXI. században nagyon fontos hatalmas nagy forgalmat nem tudja fogadni. Éppen ezért ez hatással van a munkahelyekre, hatással van az iskolába járásra, a munkába járásra, szinte minden hétköznapi tevékenységünkre. Éppen ezért azt tudom kívánni a felszólalás végén, hogy a Nagykunság fája alá minél hamarabb kerüljenek ezek az ajándékok, ezek a lehetőségek, amelyeket meg lehet és meg is kell ragadni. Úgy gondolom, hogy a megélhetésben, a munkában meglévő biztonság, a hétköznapok biztonsága mind-mind olyan elem, amely a Nagykunság fája alá ilyenkor, karácsonykor be kellene hogy kerüljön. Én innen kívánok mindenkinek boldog és békés karácsonyt, nyugalmas ünnepeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 198 2018.02.19. 2:11  197-200

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Jogosan merül fel a kérdés, ahogy a képviselőtársam a hátam mögött is mondja, hogy mi lesz azokkal a börtönökkel, amelyeket a kormány megígért, és amelyeknek az építését eltervezte, ugyanis 2010 óta folyik egy férőhelybővítési program, amelynek köszönhetően az európai uniós elvárásokat, illetve a minden norma szerinti hátrányunkat igyekezzük ledolgozni. Ennek a programnak a keretében döntött úgy a kormány, hogy nyolc új börtön fog épülni, közöttük a nagykunsági Kunmadarason is, ez egy ezerfős létesítmény lett volna. Azért mondom, hogy lett volna, mert bár a BVOP megkezdte a dolgozók kiképzését, és tájékoztatásuk szerint ez meg is történt, az építkezésről szinte semmit nem hallani, és nem is az első eset, hogy én rákérdezek arra, hogy mi lesz, illetve lesz-e valami a börtönnel. Akik ott ellátogatnak a volt szovjet repülőtérre, és megnézik, hogy miként halad a munka, azt látják, hogy lényegében a romboláson túl semmire nem futotta, és az sem valószínűleg a börtön előkészítésével volt kapcsolatos. Így egyre többen csak úgy látják, hogy ez egy olyan ígéret volt, amellyel szerették volna a helyi embereket megnyerni, holott ők mindenképpen számítottak arra, hogy az új és számos munkahelyet teremtő beruházás meg fog valósulni.

Tekintettel arra, hogy sokan eleve úgy vállalták és úgy képzelték el a jövőjüket, hogy a büntetés-végrehajtásban fognak munkát vállalni, vállalták az ezzel járó kiképzést, elvégezték az ehhez szükséges tanfolyamokat, illetve iskolákat, most azzal állnak szemben, hogy el kell hagyniuk a lakókörnyéküket, el kell hagyniuk szülőföldjüket, és más városokban kell munkát vállalniuk amiatt, mert valószínűleg a településükön a börtön nem fog felépülni.

Így kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy mi is a helyzet a kunmadarasi börtönnel. Tervezi-e még a kormány a börtön építését? Milyen munkákat kell még elvégezni a börtön megépítéséhez? Van-e akadálya a börtön építésének, illetve lehet-e tudni, hogy ki a kivitelezője ennek a börtönnek? Egyáltalán mikorra várható a börtön megépítése, ha egyáltalán ilyet várhat önöktől az ember? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Kérem, úgy válaszoljon, hogy Nagykunság lakói, Kunmadaras lakosai várják és figyelik válaszát. Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
270 22 2018.02.21. 15:28  1-94

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két napban és ezt a napot is beleértve talán mindenki egy kicsit nosztalgikusabb hangulatban van, hiszen nemcsak az ülésszak utolsó napján vagyunk, hanem valószínűleg a ciklust lezáró utolsó parlamenti eseményén is. Sajnos ez a vitanap, annak ellenére, hogy bár okot adhatott volna, hogy ilyen hangulatban teljen el és normális vitára adjon keretet, úgy tűnik, hogy most egy kicsit kifordult magából, és mégsem teljes mértékben a politikai tisztelet hangján került megfogalmazásra néhány üzenet, de fátylat rá. Úgy gondolom, hogy elég sok mindenről beszéltünk az egészségügyet érintően az elmúlt négy évben itt az Országgyűlés falai között, voltak vitáink, vélt vagy valós sérelmek, illetve tényleges, illetve sokszor meg nem értett problémákat próbáltunk kivesézni. Én úgy gondolom, hogy ennek a vitának helye volt. Az egészségügy talán az egyik legtöbbet felhozott témává vált. Míg 2010-14 között elenyésző módon került be a Parlament falai közé, addig 2014 óta egy fokozott nemcsak közbeszéd, hanem egy politikai közbeszéd érintette. Úgy gondolom, ennek a vitának, ezeknek a vitáknak nagyon fontos szerepe és helye volt, és kellettek is ahhoz, hogy a közélet figyelmét ráirányítsák magára az egészségügyre.

A vitanappal kapcsolatosan a Jobbikot az a cél vezérelte, és ebben teljesen őszinte leszek önökkel, hogy szerettük volna ténylegesen jól és szakmailag megvitatni a háziorvoslás és az alapellátás helyzetét. Ezt a mögöttem elsétáló Rétvári Bence államtitkár úrnak is mondom, hogy nem a politikai kampányízű szlogenek határozták meg az ebben való felkészülést, és nem is fog tőlem olyat hallani, hanem ténylegesen az a vitagenerálás, ami sajnos az elmúlt négy évben elmaradt. Én valamilyen szinten politikai idealistaként álltam hozzá, amikor az egészségügyről vitanapokat kezdeményeztünk, és szerencsére volt több ilyen is.

Én mindig úgy álltam hozzá, hogy valami értelmes egymással való kommunikációt, valamilyen megoldási javaslatot tudunk felhozni, és ezért is hittem abban, hogy egyébként a politikai pártok egy a politikai logika fölött álló, egy a közgondolkodást meghatározó és a következő időszakot 20-25 évben érdemben befolyásoló valamilyen közös minimumra vagy elképzelésre tudnak jutni. Erről az elképzelésemről egyébként én nem tettem le, hiszen úgy gondolom, hogy ez szolgálhatná nemcsak az egészségügyben, hanem az oktatásban is a töretlen fejlődést és az egészségügy javulását. Ha úgy tetszik, ez az az idő, ami talán a XXI. századhoz a legjobban illik, és ezt kellene valamilyen szinten követni, így ezért kezdeményeztük ezt a vitanapot, és ezért gondoltuk úgy, hogy beszéljünk egy kicsit a háziorvoslásról, mint arról a rendszerről, mint arról a szolgáltatási területről, amely talán a legjobban képes a terheket levenni a technológiai fejlődés, a társadalom elöregedése és a fokozott lakossági elvárások miatt nyomás alá került egészségügy válláról.

Hogy mi is az alapellátás, ezt is fontos tisztázni, hiszen sokszor keverjük az alapellátás szót, illetve annak definícióját magával a háziorvoslással. Azt talán már mindannyian tudják, akik foglalkoztak vele, hogy az alapellátás lényegesen szélesebb, mint maga a definitíve vett háziorvosi ellátás, hiszen hozzátartozik a fogorvosi ellátásnak az alapellátási része, a védőnői szolgálat, sőt az otthoni szakápolás is  annak ellenére, hogy szakápolásnak hívjuk  a része. Összességében úgy lehetne jellemezni őket, hogy mindazok az ellátások, amelyek a legközelebb vannak a lakossághoz, amelyek folyamatosak, tehát állandóan igénybe vehetők, és amelyek a legelső találkozási pontok nemcsak a gyógyításban, hanem a megelőzésben is. Éppen ezért érdemes ezt a területet komolyan venni és jól foglalkozni vele, éppen ezért fontos ennek a kritikus pontjait áttekinteni, és a háziorvoslás talán az egyik olyan szűk keresztmetszet, amivel mindenképpen foglalkozni kell.

Hogy mi is lenne igazából egy jó háziorvosi rendszernek és magának az alapellátásnak is a célja, azt mindannyian talán tudjuk, ha álmunkból felkeltenek minket, akkor a kapuőri szerepre gondolunk. Ez azt jelenti, hogy első találkozási pontként egyrészt szűri, irányítja és egy folyamatos elérési pontot jelent a lakosság számára, felállítja a diagnózist, továbbküldi, illetve a krónikus betegségek gyógyításában egy nagyon komoly terhet tud levenni az ellátórendszerről, de a palliatív ellátásoknál, gyakorlatilag az időskori, illetve a halál előtti időszak ellátásában is komoly szerepet lát el. Ami igazán fontos, nemzetközi megállapítás, és ehhez tartanunk kell magunkat, és eszerint követni is kell ezeket a kijelölt utakat, hogy akkor beszélhetünk erős háziorvoslásról, akkor beszélhetünk erős alapellátásról, hogyha ez egyébként általános és széles körben hozzáférhető, akkor, ha ez folyamatosan koordinálja a betegeket, folyamatosan koordinálja az ellátás többi részét is, ez folyamatosan biztosított, és a kellő pénzügyi keret megvan.

Látva ezt a négy pontot, azért fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy megvan-e ez a mai modern magyar egészségügyben, vagy megvan-e ez egyáltalán az egész kontinentális egészségügyben, sőt a világon az egészségügyben, hogy ezt az ideát, amit a szakma elvár, tudja-e teljesíteni bármilyen körülmények között a társadalom vagy például egy állam vagy egy kormányzat. Én úgy látom, hogy nagyon sokszor az akadálya nem más, mint hogy egy kívülről jövő nyomás nehezedik nemcsak az egészségügyre, hanem a háziorvoslásra is, és ez, amint már említettem, abból adódik, hogy folyamatosan öregszik el a lakosság, másrészt az elöregedés mellett állandó elvárásnövekedés van a minél gyorsabb, minél színvonalasabb, a technológia legmagasabb fokán álló ellátásra.

Az új technológia terjedése és a megállíthatatlan növekedése szerencsére nemcsak azt okozza, hogy az embereknek jobb életkilátásai vannak, hanem azt is okozza, ami talán kevésbé szerencsésebb állami, kormányzati szempontból, s talán erről a Nemzetgazdasági Minisztérium tudna is beszélni, hogy egy olyan technológiai költségrobbanás előtt állunk, amely folyamatosan egy prés alá helyezi a költségvetést, és legfőképp az E-Alapot vagy az államnak azokat az erre elkülönített pénzalapjait, amelyek ennek a finanszírozására szolgálnak. De a krónikus betegségek előfordulásának növekedése, a multimorbiditás, ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy óriási nyomás alatt áll a háziorvoslás, és bizony, az is világos, hogy a hagyományos modellben, amelyben Magyarország van, abban lényegében egy kicsit be vagyunk ragadva az „egy praxis  egy orvos” elvébe. Egy nagyon nehéz monolitikus rendszerben vagyunk, amelyből igen nehéz jól kitörni.

A számok mutatják azokat a kritikai elemeket, amelyek talán a mai napon még nem hangoztak el, de mindenképpen érdemes, hogy idehozzuk, hogy sajnos még a praxisok számának csökkenése mellett is részint az elöregedés, részint a pálya nem vonzó volta miatt egy folyamatos kiürüléssel állunk szemben, egy, mondjuk úgy, hogy most természetesnek tűnő, de egyáltalán nem természetes betöltetlen praxisnövekedés van. 300 felett jár ennek a száma, szerintem ezt mindannyian tudjuk, illetve közel 440 ezer ember van, aki a definitív, tehát az imént meghatározott elvek mentén kifejtett háziorvoshoz nem fér hozzá, és a jelenlegi prognózisok szerint ez közel 900 ezerre nőhet az elkövetkezendő 7-9 évben.

Így valamilyen szinten közös politikai felelősségünk, hogy ennek megálljt parancsoljunk. Nyilván egymásra dobálhatunk bármilyen jelzőt, egymást bármivel megsérthetjük, a probléma nem fog eltűnni, nem fog felszívódni, így a háziorvoslás és a háziorvosi ellátórendszer megoldásában mindenképpen határozott javaslataink kell hogy legyenek. Azt is látjuk, hogy míg a korfában szörnyű adatok vannak, addig a javulás nem igazán szivárog be a túlsó végén. A háziorvosok 43 százaléka 60 év feletti. Sajnos azt láttuk, és a statisztikák azt a szomorú adatot festették fel, hogy amíg a fiatalabb korosztályban csökkenés állott be a háziorvosok arányszámában, addig az időseknél nőtt az arány. Tehát lényegében egy folyamatos elöregedéssel állunk szemben.

(10.40)

Azzal tisztában vagyok, hogy a kormány megpróbálta több módon megfogni, illetve megakadályozni, hogy ez a rendszer még jobban a szakadék szélére csússzon, azonban ennél több erőfeszítésre van szükségünk, és a több erőfeszítés pedig nem más, mint hogy újra kell gondolni mindazt, amit a háziorvosi rendszerről eddig tudunk.

Az elmúlt időszakban a Jobbik, illetve nem is igazából a Jobbik, hanem mindazok a szakértők, akik foglalkoztak a háziorvoslás helyzetével, kristálytisztán meghatározták, hogy melyek azok a beavatkozási pontok, amelyekben lépni kell. A jelenlegi rendszer egy 27 éve fennálló, de szerintem inkább 1960-70 óta fennálló rendszer, amely meghatározta, hogy mindenkinek milyen ellátási területen hogy kell hozzáférni a háziorvosi ellátáshoz. Ez lényegében a rendszerváltozás után annyiban változott, hogy az eszközöket az állam az ellátó kezébe adta, a háziorvoslást felszabadította és egy vállalkozási lehetőséget adott számukra. A praxistörvény is most már szerintem 15-16 éves, és ezt a nehéz és szerintem bekövült állapotot folytatta tovább, és a háziorvoslás szerintem nem tudott szembenézni a rendszerváltozás óta sem azzal, hogy bizony a háziorvoslás területén is változásra van szükség.

Talán pont e változás hiánya, az apró, pici igazítások azok, amelyek a vonzóságát, illetve a nem vonzóságát adják az egész területnek, az egész rendszernek. Így az általános célunk nem más kell hogy legyen, mint hogy erősítsük a valódi kapuőri szerepet, hogy ténylegesen be tudjon lépni a XXI. századba a háziorvosi ellátás. Ehhez elsősorban szükséges egy jogszabályi kiigazítás. Ehhez, úgy gondolom, valamennyi képviselőre szükség lesz, hiszen magával a praxisjoggal kapcsolatban, a praxis létének, illetve működésének újragondolásában, a státuszában egyszer majd valamilyen politikai konszenzusra kell jutni. Az is nyilvánvaló, hogy fel kell állítani majd egy olyan praxisalapot, amiben az idősebb háziorvos kollégáknak lehetőségük van a praxisuk vagyoni értékű jogának megszerzésére, tehát ha úgy tetszik, tudnak a saját vagyoni helyzetükről majd gondoskodni úgy, hogy egyébként ez ne legyen akadálya a fiatalabbak belépésének, és ez gazdasági, pénzügyi biztonságot nyújthat számukra. Nagyon fontos, hogy a praxisjogot egy tényleges vagyoni jogként, egy akként viselkedő, egy olyan képességgel rendelkező vagyoni értékű jogként tudják megint kezelni.

De fontos feladatunk van a praxisok finanszírozásának területén is. Jelenleg azt látjuk, hogy 1-1,3 millió forint egy-egy praxisra vetítve a finanszírozás. Ennek lényegében közel a duplájára kell emelni az összegét ahhoz, hogy megfelelően fenntartható legyen és a modern XXI. századi elvárásnak  gondolok a technológia, a személyzet, illetve egyéb felszerelések biztosítására , ezeknek az igényeknek megfeleljen. Ehhez legalább a duplájára kell emelni a finanszírozási összeget. Ez természetesen nem kevés összeg, egy komoly erővállalás és egy E-alapon belüli kiigazítás.

Azonban azt is látni kell, hogy amíg az E-alapban, amiből az egészségügyi szolgáltatásokat lényegében finanszírozzuk, a szakrendelések, illetve a kórház irányába történő eltolódás volt, addig most vissza kell állítani az egyensúlyt, mert most, úgy tűnik, 2-3 százalékkal áll vesztésre a háziorvoslás javára, ha szabad így fogalmazni. Azaz legalább 2-3 százalékkal kell növelni a háziorvoslás E-alapon belüli eloszlási súlyát.

Ebben benne van egy finanszírozási többlet, ebben benne van a praxisalap, illetve a praxisjog megfelelő kezelésével kapcsolatos intézkedések, és ebben benne vannak azok a sürgős, egyébként eszközbeli fejlesztések, amelyekre lehetőséget kell adni az alapellátásnak és a háziorvosoknak. De benne van az is, hogy el kell gondolkodni, miként lehet az önkormányzatokat még jobban ösztönözni arra, hogy az iparűzésiadó-mentességet mindannyian bevezessék, és ezzel lehetőséget biztosítsanak a háziorvosok számára, hogy még egy pénzügyi tehertől megszabaduljanak.

De nagyon fontos kezdenünk valamit a korfával kapcsolatban. Itt nyilván a képzésbe belépők számát kell újragondolni. Újra kell gondolni a kompetenciakérdéseket is, azaz, hogy egy szakorvos miként tud olyan szolgáltatóként működni, amennyiben több szakvizsgával rendelkezik, ami biztosítja a pályán maradását. Ezt is nagyon sokan hallottuk, hogy háziorvosok rendelkeznek több szakvizsgával, de nem tudják a szakmai vizsgálatokat elvégezni, nem tudják az azért járó finanszírozást felhasználni, éppen ezért a pálya nem vonzó. A fiatalok, akik egyébként továbbképzést vagy valamilyen szintű fejlődést terveznek, szintén emiatt nem lépnek rá erre a pályára, és nem használják ki ezt az utat.

Tehát úgy látjuk, hogy összességében a háziorvoslás talpra állítására egy súlyos, vaskos, de talán még megengedhető költségvetési keretre van szükség. Ez közel 20-30 milliárd forintba kell hogy kerüljön, amelyet mindenkor biztosítania kell a költségvetésnek, és ezen túlmenően is majd kell biztosítani, hiszen mint említettem, az elöregedés és a technológiai fejlődés ezt a nyomást gyakorolja.

A Jobbik egy olyan háziorvosi rendszert és ezáltal egy olyan alapellátást szeretne látni, ami végre tényleg XXI. századi, ami képes használni a modern technológiát, ami képes a saját javára hasznosítani a technológiai fejlődést, és ami képes az országban a területi egyenlőtlenségeket kiegyensúlyozni. Ez ugyanis a másik nagy probléma, hogy az ország egyes területein nagyon komoly eltérések vannak nemcsak a praxisok gyakorlatában, hanem lefedettségben, hozzáférésben is. Ezt valamilyen módon ki kell egyensúlyozni. Akkor fel tudunk nőni ahhoz a háziorvosi és alapellátási ideához, hogy egy erős háziorvosi ellátással, erős alapellátással lényegében egészségnyereséget lehet generálni, meg lehet őrizni a lakosság egészségi képességét, amely egyébként a munka és a termelékenység szempontjából is fontos. Rendkívül jó eredményei lehetnek az egészségben eltöltött élettartam vonatkozásában. Összességében abban segítené Magyarországot, hogy tényleg egy sokkal versenyképesebb, egy egészségesebb gazdasága legyen. És igen, ilyen pici területeken, mint a háziorvoslás, múlik ez.

A magunk részéről azzal a konstruktív javaslattal érkeztünk ide a vitanapra, hogy ezekben a kérdésekben vitázzunk, megnézzük, hogy milyen módon lehet előrelépni, mihez lehet politikai konszenzust teremteni. A Jobbik mindig nyitott volt erre a politikai konszenzusra, és ennek a konszenzusnak a megteremtése a mi feladatunk, hiszen ez a rendszer jövője. Az erős háziorvosi rendszerrel lényegében meg lehet akadályozni, hogy a szakellátásra sokkal nagyobb teher háruljon, és meg lehet akadályozni azt, hogy folyamatos lemaradásunk legyen az egészségben eltöltött élettartamban.

Elnézést, hogy túlnyúlt a hozzászólásom, és köszönöm szépen a türelmet. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ha lehet, erről vitázzunk, és fogalmazzunk meg még módosítási javaslatokat, majd utána politikai konszenzussal próbáljuk ezt összegezni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)