Készült: 2021.05.12.12:24:26 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 186 2014.07.04. 5:14  185-186

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Már mindenki által ismert a be nem váltott ígérete Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, hogy két héten belül rendet csinál Magyarországon. Azonban nemcsak 2010-ben tett vállalhatatlan ígéretet a belügyminiszter, hanem úgy tűnik, 2001-ben is, 13 éve, amikor megígérte, hogy rövid időn belül új rendőrkapitányság épül Karcag városában.

A kijelentést és az igényt jogos elvárásokra alapozta, melyek a következők voltak. A Karcagi Rendőrkapitányság illetékességi területe több olyan nagykunsági mezővárost, nagyközséget, falvat ölel fel, melynek közrendje és közbiztonsága országos szinten is, már 2001-ben is kihívásokkal küzdött, elég csak Kunhegyest, Kunmadarast vagy éppen az irányítási központot, Karcagot megvizsgálni és Karcagra gondolni.

Ezen túlmenően a karcagi kapitányság az 1912-ben befejezett, akkor még korszerűnek tekinthető, de azóta sem felújított épületben albérletbe költözött. Már a kezdeti terveknél is az volt az egyik fő indok, hogy új kapitányság kell, mert a bérlemény, amely valójában a városháza egynegyedén elhelyezkedő intézmény, semmiben sem felel meg a rendőrség szakmai előírásainak és a kor kihívásainak.

Az ígéret után a már sajnos megszokott lassúsággal haladtak az új karcagi rendőrkapitánysági épülettel kapcsolatos állami intézkedések. Álljon ennek ékes példájaként 2005-ből egy sajtóhír: "Az önkormányzat 2001 óta tárgyal a Belügyminisztériummal a városi rendőrkapitányság elhelyezéséről, és a jelenlegi önkormányzati bérleményben működő rendőri szervezetnek a szakemberek új területként a József Attila utca, Széchenyi sugárút által határolt területet találták a legalkalmasabbnak" - emlékeztetett az akkori polgármester, jelenlegi miniszter: Fazekas Sándor.

A város hat kisebb telek tulajdonjogát szerezte meg ahhoz, hogy a 3000 négyzetméter nagyságú terület rendelkezésre álljon. Ezt követően szinte nem telt el úgy év, hogy ne lett volna a beruházás elkezdése és megvalósulása téma. Minden évben elhangzott a rendőrkapitányság közbiztonsági évértékelőjekor az újabb ígéret az építkezésre. Pártállástól függetlenül minden kormány és miniszter bőszen ígéretet tett a már akkor közel egy évtizede húzódó ügy megoldására, követve a kezdő, könnyelmű ígéretet tevő Pintér Sándort. De megismételte 2011-ben Pintér Sándor ismételten ezt a kijelentést, amikor kijelentette a megyei rendőrfőkapitány jelenlétében, hogy lesz Karcagon új rendőrkapitányság.

És hogy mi is az igény, ami adott? A Karcagi Rendőrkapitányság éves illetékességi területre vonatkozó beszámolójából könnyen megállapítható, a bűncselekmények száma egy folyamatosan hullámzó, de hosszú távra vetítve növekvő tendenciát mutat a térségben. Különösen elszaporodott az erőszakos, a tulajdon elleni bűncselekmény, ír erről például a karcagjobbik.tv hírportál, de akár az Alfahír is, amelyek összegző cikkeiből megtudhatjuk, hogy a rendőrkapitányság közbiztonsági beszámolójával is alátámasztottan 2011. évről 2012-re bizonyos bűncselekmények száma a duplájára nőtt. Elég csak azt mondani, hogy az összbűncselekmények száma 33 százalékkal, míg a betöréses lopások száma 102 százalékkal emelkedett.

Emlékezetes esetek a közelmúltból a sorozatos rablások, amelyek a város lakosai ellen történtek, de az elmúlt napokban Karcagon verték meg azt a mentőst is, aki beteghez ment ki munkáját ellátva, sőt Kenderesen támadtak a jogszerűen intézkedő rendőrökre a helyi lakosok, és majdnem hogy áldozatot is követelt a rendőrség elleni erőszak. Óriási mértéket öltenek az uzsora- és drogterjesztői bűncselekmények. Számos, sajnos elhíresült környékbeli esetet mondhatnék még, azonban nem kívánom a környék jó hírét rontani.

Ha pedig a fokozott rendőri jelenlétre gondolunk, nyilvánvalóan azt is látni kell, hogy kinőtte ez a létesítmény a kereteit, és már nem szolgálja a százéves bérlemény az ott dolgozók kényelmét. Aki ma ellátogat a Karcagi Rendőrkapitányságra, siralmas állapotokkal találkozik, omladozó falak, félszobányi leesett falrészek, korszerűtlen irodák. Az odaérkező eljárásba vont személyekben az állapot visszatetszést kelt, csökkenti a rendőrségbe, az eljáró rendőrbe vetett közbizalmat, az ott dolgozó állománynak pedig mind fizikálisan, mind morálisan kényelmetlen az ingatlan állapota.

Így hát felmerül, kérem szépen, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, a fentieket végighallgatva, hogy kinek áll érdekében, hogy egy ilyen megoldatlan helyzetet tartsunk fenn. Ki az a notórius ígérgető, aki közel 14 éve már ciklusokon átívelően nem tud vagy nem akar ígéretéhez híven cselekedni? Mi akadályozza meg a meglévő telekkel, meglévő építési tervekkel rendelkező új Karcagi Rendőrkapitányság felépítését, amikor mind szervezetileg, mind a bűncselekmények számából adódóan erre igény van?

Kérem szépen tisztelettel, eljött az idő, hogy végre valaki komolyan vegye a Karcagi Rendőrkapitányság új épületének megvalósítását, a nyilvánosságon keresztül kérem tehát a kormányt, belügyminiszter urat, hogy ne halogassa a beruházás megvalósítását, mert aki így tesz, az nem érdekelt a vidék közbiztonságának javításában és fenntartásában. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 86 2014.09.15. 3:04  85-91

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A nyári politikai uborkaszezonban sikerült azt a hírt elrejteni, ami az egészségügy további tönkretételének egyik biztos jele: a kormány szó nélkül engedi az egészségügyi ellátás többsebességessé válását, a várólistát átugró, pluszmunka keretében végzett műtéti beavatkozások jóváhagyásával. Nyáron értesülhettünk róla, befejezte tesztüzemét, és teljes egészében működésbe állt a Szegedi Tudományegyetem klinikáin az az ellátási forma, hogy az egyetem orvosainak önkéntes pluszmunkája keretében, térítési díj ellenében vásárolhatnak maguknak szolgáltatást, illetve műtétet a betegek.

A példa ragadós, hiszen az Uzsoki Utcai Kórház is az alábbi hirdetéssel szerez magának betegeket: "Nem akar fél évet várni csípőátültetésre? A világ egyik legjobb ortopédsebésze azonnal megoperálja. Luxuskörnyezetben gyógyulhat. Irányár: 1,4 millió forint." A baj az, hogy ez a rendszer nem a várólistán töltött idő csökkentése és nem a betegek érdekében jött létre, hanem az intézmények forrásszerzése érdekében. További baj, hogy ez megkettőzi az ellátórendszert az állami egészségügyben. Az ellátások ilyen megkettőződése - azaz aki fizet, gyorsabban előre jut, aki nem, az tovább dagasztja a vaskos várólistákat - egy eredményt szült: a kormány létrehozta a többsebességes, azaz a szegényekre és a gazdagokra osztható egészségügyi ellátást, mindezt állami intézményekben, állami eszközökkel, állami alkalmazottakkal.

Az ilyen szegény és gazdag felosztás nem szolgálja az esélyegyenlőséget, sőt a kórházakat a bevételszerzés miatt a várakoztatásban teszi érdekeltté. Tisztességtelen a kormány, amikor a biztosítottnak azt üzeni, hogy kétszeresét kell kifizetned, ha nem akarsz várni. Ezzel pedig felszámolja a szolidaritásra épülő egészségbiztosítási rendszert.

(16.40)

Így vezet a szabadidőben, a gazdagok egészségügyében végzett munka az orvos regenerálódásának kárára vagy a szegények egészségügyében a minőség romlására.

A fenti probléma jól mutatja, hogy a kormány továbbra is sajnálja azt a 8-10 milliárd forintot, amely az egészségügyi várólisták lerövidítésére szükséges lenne, és továbbra is sajnálja a valódi bérrendezésre és az orvosok itthon tartására az adófizetők és a biztosítottak pénzét. Gyakran úgy tűnik, a kormány nyűgnek érzi az egészségügyet, és az ilyen problémákra adott válaszok hiányában mutatkozik ez meg.

Tisztelt Miniszter Úr! Miért hozta létre a kormány a többsebességes szegény- és gazdagellátásra osztott egészségügyet? Mikor szán már pénzt a várólisták lerövidítésére és felszámolására? Végül és legfontosabbként: miért engedi a kormány, vagy inkább sanda politikai szándékból miért akarja felszámolni a korábbi szolidaritásalapú egészségbiztosítást, és belecsempészni a piaci modellt?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 90 2014.09.15. 1:09  85-91

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! A legjobb indulattal sem tudom elfogadni az ön válaszát, és nagyon sajnálom, hogy nem államtitkártársa, Zombor Gábor úr tudott eljönni ide mellébeszélni ön helyett, hiszen ezt ő is meg tudta volna csinálni, kezdő képviselőként talán ennél felkészültebb választ vártam volna. Itt folyamatosan a számokkal való takarózás volt, és önök 1 milliárdot ígértek a 8-10 helyett, amire szükség lenne.

Hogyha itt lett volna Zombor Gábor, akkor elmondhatta volna, hogy az előttem korábban elmondottak, amiket én elmondtam, miért nem vágnak egybe az ő elmondottjaival is, hiszen a szűzbeszédében nagy nyilvánosság előtt ő is azt mondta, hogy kiáll a mellett a társadalmi szolidaritásvállalás mellett, ami az egészségügyet jellemzi, és ehhez képest tele arccal nevette végig a DMC magánkórház alapítását a többi prominens egészségpolitikussal, élen járnak tehát a fideszes egészségpolitikusok a megkettőzésben. De nyugodtan visszatérhetünk 2008-ra is (Az elnök csenget.), 2008-ban pedig maga Orbán Viktor mondta azt, hogy nekik nem üzlet az egészségügy (Az elnök csenget.).

Úgy tűnik, a Fidesznek mégis üzlet az egészségügy. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 298 2014.09.15. 4:06  297-298

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Úsznak a zsíros pozíciók - Tomajmonostora polgármestere és a halgazdálkodás" címmel közölt cikket a vidék.ma hírportál, illetve az Alfahír oldal arról a nyári eseményről, amely során megtapasztalhatta mindenki, hogy egy miniszteri megbízotti pozícióhoz elegendő egy jó ismerős, és szakirányú szakértelemre már szükség sincs.

Történt ugyanis, hogy Fazekas Szabolcsot, Tomajmonostora polgármesterét jelölte ki Fazekas Sándor miniszter halgazdálkodásért felelős miniszteri biztossá. A minisztérium közleménye szerint Fazekas Szabolcsnak a Debreceni Egyetemen szerzett agrármérnöki diplomája mellett állattenyésztő és állat-egészségügyi technikusi végzettsége is van. Fazekas Szabolcs egyébként a tavaszi választás egyik legfontosabb kampánystábtagja volt, a tiszafüredi lépfene ügyében is érintett miniszter, akkor még képviselőjelölt háza táján. Szinte nem volt olyan rendezvény a térségben, ahová nem ment volna vele, nem mutatkozott volna vele, de ő volt az egyik ellenzéki párt fórumának is a tönkretevője Tiszafüreden is, ahol a felheccelt tömeget vezényelték oda ismeretlenek.

Egyébként arról a Fazekas Szabolcs személyéről van szó, aki Tomajmonostora polgármestereként húzott egy szépet, és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet pályázatán az összes helyi földet megszerezte, kiegészítve 24 birtokkal a szomszéd Kunmadaras településről is. Fazekas Szabolcs összesen 680 hektár földdel rendelkezhet, ráadásul 2013 szeptemberében további 170 hektárnyi szántót nyert a botrányokkal tarkított Hortobágyi Nemzeti Park pályázatán Abádszalókon.

A halgazdálkodási biztosról, akit falujában Fazekas Sándor Mészáros Lőrincének neveznek, megdöbbenéssel értesült az úgynevezett halszakma, hiszen Fazekas halbiztos úr nevét nem tartja számon, azaz sem komoly konferenciákon nem lehetett hallani eddig, sem publikációit nem lehetett olvasni, és még csak nem is töltött be olyan tisztséget valamilyen halászati, halgazdálkodási szakmai szervezetnél, amit el lehetne ismerni. Az elmúlt tíz évben pedig azokon a horgászati, halászati fórumokon, ahol a szakma krémje megfordult, nem nagyon lehetett őt látni.

Azonban a minisztérium rendezett egy gyors felhozó meccset is az új halbiztosnak, ugyanis az FM igazgatása által kötött szerződések sorában Z0040810 kötelezettségvállalási azonosító számon Fazekas Szabolcs 4 millió 847 ezer forintot kapott 2014. június 1. napjától határozatlan időtartamra, melynek keretében feladata a halgazdálkodás fejlesztésére vonatkozó feladatok voltak.

De nemcsak ő az egyetlen földművelésügyi miniszter körüli érdekes megbízott vagy biztos. Fazekas Sándor, még akkor vidékfejlesztési miniszterként 2014. január 1-jétől megbízta Jász-Nagykun-Szolnok megye közgyűlési elnökét, Kovács Sándort, aki egyben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a miniszter által korábban irányított város képviselő-testületének tagja, városi tanácsos; tehát Kovács Sándort megbízta, hogy a Tisza-tó nemzeti program vidékfejlesztési feladatkörébe tartozó feladatokat mint miniszteri megbízott koordinálja. Kovács Sándort a helyi közélet Fazekas Sándor legrégebbi fegyverhordozójaként tartja számon, így nem lehet véletlen a részére adott jutalomposzt.

Felmerült, mennyit is és miért költ a Földművelésügyi Minisztérium a megbízottjaira, biztosaira, és hogy miként kerülhetnek a szakmai kompetenciák elé a baráti, esetleg kiszolgálói viszonyok. Szintén felmerül a kérdés, hogy mennyire szereti a minisztérium, ha az ilyen kínos baráti kapcsolatok nyilvánosságra kerülnek, mert a közvélemény tájékoztatása érdekében egy miniszteri biztost szerepeltet csak honlapján Horváth István személyében, a többiről hallgat. Már csak az a kérdés: sanda politikai szándékból vagy valóban kínos kapcsolódási pontok sokasága miatt hallgat a Döbrögi uramra emlékeztető stílusban regnáló miniszter és minisztérium. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 146 2014.09.24. 2:05  145-152

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány még az önkormányzati kampány közeledéseként jelentette be, hogy a korábban államilag nem támogatott, humán papilloma vírus - HPV - elleni védőoltást mindenki számára elérhetővé teszi ingyenes védőoltás keretében, és meg is kezdi ennek októberi beadásával a védekezést.

A gyors tempójú támogatottá tétel minden hetedik osztályos leánygyermekkel rendelkező szülőt gyors döntési helyzetbe hozott, és tucatjával jöttek a kérdések, érdeklődések, hogy mit is kell tudni az oltásról és annak esetleges pozitív, illetve negatív következményeiről.

A gyors és heves reakciók a szülők és a diákok részéről jelezték, hogy nem sikerült jól előkészíteni az oltás megismerhetőségét, pozitív és esetleges negatív hatásait. Ez a hirtelen és a nyilvánosság, valamint a szülők részére előkészítetlen kampányízű trükk hitelességi aggályokat hívott életre az oltással szemben. A kormány hibázott, amikor öncélú politikai haszonszerzésből, a szülői döntésre nyitva álló határidő előtt pár héttel rántotta ki a kampánykalapból az oltás ingyenes lehetőségét. Ezzel elmulasztotta, hogy a szülők és a diákok körültekintően megismerhessék a védőoltás körüli támogató és ellenvéleményeket, hasznokat és kockázatokat. A kormány így lehetőséget sem adott egy, a bevezetés előtt mindenképp szükséges szakmai, tudományos és társadalmi vitának, egyeztetésnek, amelyen a támogatók és az ellenvéleményen lévők egységes és szervezett keretek között olyan diskurzust folytathattak volna, amelynek teljes körű megismerését követően minden szülő felelősségteljesen és megalapozottan tudott volna dönteni az iskolakezdés utáni hetekben.

Az ilyen kampánycélú és 1,7 milliárd forintba kerülő kapkodás egyáltalán nem használ a kötelező és ingyenesen biztosított védőoltások társadalmi elfogadottságának, másrészről szakmaiatlan és gyanakvásra ad okot szélesebb körökben. A kérdés pedig: vajon politikai haszonszerzésből, illetve kampánytrükkből vetették-e be az oltást, és hogy direkt vagy gondatlanságból szúrták el az oltás társadalmi megítélését?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 150 2014.09.24. 0:59  145-152

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Bennem mégis maradt egy hiányérzet, ami az ön válaszával kapcsolatos, márpedig az, amit én beismerésnek veszek, hogy ön beismerte, hogy ez egy kampánytrükk volt és a kampányra lett előkészítve, hiszen mélyen hallgat erről a kérdésről, meg sem említi, hogy végül is miért volt ez az időzítés.

A másik, amit nem válaszolt meg, hogy kikkel és milyen körülmények között konzultáltak. Elmondott egy számadatot, amiből jól látszik, hogy még mindig nem sikerült a szülőket meggyőzni, tehát a tájékoztatás nem volt megfelelő. Az időszerűségre ugyanúgy nem kaptunk választ.

Úgy gondolom és úgy tűnik, hogy önök egy hasznos és jó dolgot is képesek ügyetlenül felhasználni, és képtelenek megfelelő választ adni ezekre a kihívásokra, és képtelenek tisztába tenni ezt a történetet.

Én ezt a választ, illetve azt, amit ön mondott, egyáltalán nem tudom elfogadni. Mellébeszélés, illetve maszatolás történik az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 276 2014.09.24. 4:47  275-276

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszabő köztudottan az ország egyik legszegényebb települése, az ott uralkodó állapotok már évek óta vészjelzőként villognak a döntéshozók szeme előtt. Kiugróan magas a munkanélküliség, rekord bűnözési mutatók, kilátástalanság és folyamatosan romló életkörülmények. A település ezen felül arról vált híressé, hogy képviselő-testületéből szocpolos ügyek miatt többen kerültek elítélésre és álltak büntetőeljárás hatálya alatt, mint bármelyik más önkormányzatnál az országban.

A folyamatos lejtmenetben egy kis kapaszkodóként szolgálhatott volna a közmunkaprogram elindulása, megadva azt a reményt, hogy többen tudnak hozzájárulni a település élhetővé tételéhez. Természetesen nevéhez és lehetőségeihez híven, úgy tűnik, Tiszabő most sem tudott élni a lehetőségekkel. Már nyáron érkeztek a személyes megkeresések a település lakosaitól, hogy a tiszabői közmunkaprogram nem megfelelően működik.

Annak érdekében, hogy tisztán lássak az ügyben, megkerestem Tiszabő polgármesterét, hogy ossza meg tapasztalatait az ügyben. Szabó Béla, a Fidesz által támogatott polgármester az általam feltett kérdésekre az alábbiakat válaszolta, természetesen a teljesség igénye nélkül idézem levelét. "Az országgyűlési képviselő-választás után jutalomként nagy lehetőséget kapott Tiszabő község lakossága. A környező települések közül nálunk a legnagyobb létszámú a foglalkoztatás, jelenleg a Start-közmunkaprogramban foglalkoztatott dolgozói létszám 575 fő. A közmunkások munkájával nem vagyok elégedett, ennyi ember munkájától a településnek rendezettnek, tisztának kellene lennie, amennyiben a munkájukat rendesen elvégeznék.

(20.10)

Ezzel ellentétben az utcákat ellepi a gaz, a szemét, ellenőrzéskor csak a frekventált helyeket teszik rendbe, és ezt is a magyar dolgozók végzik. A dolgozók többsége nem jár be munkahelyére, illetve nem kell neki bejárnia, cserébe a jelenlegi programvezetőkre, polgármesterjelöltre kell az önkormányzati választáson szavazniuk. Felháborító, hogy egyes, alkalmazásban álló emberek a programvezetőknél dolgoznak, napi szinten rabszolga módon ott tevékenykednek, így állatgondozás, ház körüli munkák, kőművesmunkák. A programvezetők minden retorzió nélkül a saját céljaikra használják az önkormányzat autóját, nem vezetnek menetlevelet, azzal szállítanak saját célra mindenfélét, nem mer nekik szólni senki sem."

Majd így folytatja a polgármester a javaslatait: "Minden dolgozó járjon be a munkahelyére, becsülettel végezze el a munkáját. Amennyiben a programvezetők nem hajlandók megkövetelni a precíz és pontos munkát vagy elnézik a hiányzásokat, le kell őket váltani. Szigorúan meg kell tiltani a programvezetőknek, hogy a közmunka-lehetőséget, a közmunkásokat ne használhassák fel kampánycéljaikra, ne herdálják el ilyen formában az állam pénzét, ne éljenek vissza a közmunkások kiszolgáltatott helyzetével. Véleményem szerint - idézem továbbra is a polgármester urat - a Start-közmunkaprogram ilyen formája nem hozza el az ország egész területén sehol sem a hozzá fűzött reményeket. Ezek az emberek nem szeretnek és nem is akarnak munkát végezni, hozzászoktak a 'potyapénzhez'. Az eddig ráfordított sok milliárd forint csak az ablakon kidobott pénz, az csak illúzió, hogy vissza lehet őket a munka világába vezetni. Sok foglalkoztatott csak a statisztikát javítja, de látványos eredményt nem hoz." - zárja szavait levelében a polgármester ezekkel a súlyos gondolatokkal.

Ezen túl felmerült a gyanúja annak, hogy az önkormányzatot és a közmunkaprogramot olyan személyek próbálják befolyásolni, akik uzsora-bűncselekmények elkövetői lehetnek, és általuk már az uzsoracsapdába behúzott embereket próbálják bejuttatni a közmunkaprogramba azért, hogy biztos fedezete legyen a tiltott kölcsönüknek.

Így hát felmerülnek a kérdések: meddig tűrjük még, hogy visszaéljenek a közmunkaprogrammal? Meddig tűrhetjük, hogy az ilyen polgármesterjelöltek ilyen és ehhez hasonló technikákkal hálózzák be a közmunkásokat, és tegyék eredmény nélkülivé a programot, éljenek vissza a településnek nyújtott lehetőségekkel? Vagy ez csak egy elszigetelt eset? Vajon Tiszabő után Tiszaburán vagy más településeken, más tiszai településeken nem találnánk hasonló helyzeteket?

A helyzet komplex kivizsgálásra szorul, így a nyilvánosságot kihasználva kérem, kérjük Tiszabő polgármesterével együtt a Belügyminisztériumot, a szakmai felügyelő szerveket, és a nyomozó hatóságokat, hogy vizsgálják ki az ügyet, és derítsék fel az esetleges visszaéléseket, hogy Tiszabő ne kerüljön ismét a szégyenpadra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 124 2014.09.26. 5:13  123-124

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján 1958 óta minden év szeptember utolsó vasárnapján tartják a hallássérültek világnapját. Nemzetközi adatok bizonyítják, hogy a halláskárosodás ma a világ leggyakoribb születési rendellenességének számít. Napjainkban minden ezredik újszülött halláscsökkenéssel jön a világra, ez alkalomból szeretném tehát felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét az újszülöttkori objektív hallásvizsgálat fontosságára.

Örvendetes, hogy a technikai fejlődés révén a hallásszűréshez ma már hatékony diagnosztikai eszközök sora áll rendelkezésre, amelyek akár újszülöttkorban is képesek megbízható információkkal szolgálni az egyik legfontosabb érzékszervünk működésének minőségéről. Az azonban kevéssé örvendetes, hogy hazánk állami fenntartású kórházaiban a korszerű, objektív, azaz műszerrel történő hallásszűrés gyakran igen nagy akadályba ütközik, márpedig tudvalevő, hogy a gyermekek hallását illetően különösen fontos az időben felállított pontos diagnózis, mivel az első hat hónap kritikus a beszédfejlődés és a beszédértés kialakulása szempontjából.

Bizonyára önök is belátják, hogy gyermekeink halláscsökkenésének korai időszakban történő felismerése egyszerre egyéni, össztársadalmi és gazdasági érdek. A megfelelő szülészeti eszközpark hiánya miatt későn felfedezett halláskárosodás kezelése mind a szülőkre, mind a társadalombiztosításra, ezáltal pedig az államra komoly anyagi terhet ró. Ezen teher mellett eltörpülne az az összeg, melyet a kórházak megfelelő eszközökkel való ellátása jelentene. Egy magát gondoskodó vagy jólétinek nevező állam - mint amilyen Magyarország is - fel kellene hogy karolja ezt az ügyet, és a korszerű eszközzel történő újszülöttkori hallásszűrést a törvény erejével kellene elrendelnie, annál is inkább, mivel már elérhető áron beszerezhetők azok az eszközök, amelyek az agytörzsi válaszok vizsgálatának segítségével közel százszázalékos eredményességgel és fájdalommentesen térképezik fel a hallórendszer belső, idegi struktúráinak működését. Az így felismert halláscsökkenés megfelelő kezelésével a siketek és nagyothallók számára egész életen át tartó életminőség-javulást lehet elérni. Az ilyen berendezések rendeltetésszerű használata, azon túl, hogy hosszabb távon jelentős tehertől szabadítja meg az államkasszát, az összes állami kórház ez irányú ellátásban történő minőségi kiegyenlítődését is maga után vonja.

Sajnos, e terület jogi szabályozottsága azonban számos kivetnivalót hagy maga után. A többször módosított, a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról szóló 51/1997. népjóléti minisztériumi rendeletnek a mellékletében szerepel az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok fejezete, amely 0-4 napos korban csupán az újszülöttkori hallásvizsgálatot teszi kötelezővé. Ennek mikéntjét azonban nem említi, így akár a szubjektív módszerekkel való vizsgálódásnak is teret engedhet.

2013 karácsonyi ajándéka volt e terület felelős dolgozói számára az egyes egészségügyi tárgyú miniszteri rendeletek újraszabályozása, amely során az EMMI-rendeletben megfogalmazódott és amelynek keretében megtörtént az egészségügyi szolgáltatások szakmai minimumfeltételeinek újraszabályozása is. A vonatkozó fejezet azonban a szülészeti-nőgyógyászati osztályokon, illetve az újszülöttellátó neonatológiai osztályon csupán hallásszűrő berendezés meglétét írja elő, és nincs utalás arra vonatkozóan, hogy e berendezéseknek milyen paraméterekkel kell rendelkezniük. Ilyen alapon a készülék akár évtizedes korú is lehet, mint ahogyan több kórházunkban is előfordul. A korszerűtlen eszközökkel történő hallásvizsgálat eredményét jelentősen torzíthatja továbbá a hallójáratokban esetleg még fellelhető magzatvíz, illetve magzatmáz. A pontatlan eredmények után további költséges vizsgálatok következnek, gyakran feleslegesen. Az utólag szükségtelennek bizonyuló vizsgálatok és azok időbeli, illetve anyagi terhei elkerülhetőek lennének korszerűbb eszközök, például BERAphone használatával.

Nem igazán találni továbbá olyan jogszabályt sem, amely a hallásszűrő berendezések kötelező, OEP által támogatott használatát, illetve a használat mikéntjét írná elő. Az Egészségügyi Minisztérium 2009-es szakmai irányelve a 0-18 éves gyermekek teljes körű, életkorhoz kötött hallásszűréséről ugyan alaposan körbejárja a hallásvizsgálat mikéntjét, azonban ez a dokumentum kötelező erővel nem bír. A jelenlegi szabályozás által elvárt végeredmény, hogy a későn felismert hallásvesztés miatt gyermekeink beszédfejlődése, kommunikációja, illetve tanulási képessége ne legyen akadályoztatva - jelenleg ez nem teljesül maradéktalanul.

Ezen a téren az Országgyűlés, mint az elhangzottakból is kiderülhet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), még számos tennivalóval rendelkezik. Kérem tehát önöket, ne késlekedjünk tovább. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 234 2014.10.13. 2:18  233-236

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 2014. szeptember 18-án került megrendezésre ? Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület szervezésében ? XVI. otthoni szakápolási kongresszus, amely az otthoni szakápolás és a hospice legfontosabb éves rendezvénye.

? kongresszuson valamennyi, az otthoni szakápolásban érdekelt egyesület, szakmai és állami igazgatási szerv felszólalt, és egyöntetűen arról számolt be, hogy ezen ? téren ? jelenlegi rendszer hatalmas lemaradással küzd. Egységes álláspont volt a finanszírozás elégtelensége, amelyen az elmúlt négy évben sem volt képes ? kormány érdemben változtatni. Jelenleg négymilliárd forint körüli összeg jut támogatásokkal és pályázati forrásokkal együtt az otthoni szakápolásra, amely még ? rendszer jelenlegi fenntartására is alig elegendő, nemhogy ? kívánt előrelépésre, pedig az előrelépés szükségessége megkérdőjelezhetetlen.

Az otthoni szakápolás a kórház kinyújtott karja tud lenni, ezzel csökkentheti a kórházi kiadásokat, tehermentesítheti ? járóbeteg-szakrendeléseket, és csökkentheti ? gyógyulás időtartamát. ? terület fejlesztése további munkahelyeket teremt, és olyan diplomás szakápolók részére nyújt állást, akik versenyképes fizetés, illetve lakóhelyükhöz közel eső állás híján külföldre vándorolnak. Végső soron pedig ? betegek otthonukban való gyógyítása az egészségügyi ellátórendszerbe vetett bizalmat is növeli.

? rendszer gyermekbetegsége, hogy jelenleg az egynapos sebészetet követő otthoni szakápolás felírására lehetőség nincs. ? háziorvosok egy részének még most sincs tudomása arról, hogy ilyen szakápolást írhatnak fel ? betegek részére, akinek pedig van, csak ritkán írja azt fel, továbbá ? rehabilitációs vizitek még mindig nincsenek leválasztva ? krónikus otthoni szakápolásról.

Így felmerül ? kérdés, hogy miért nem lép fel ? kormány hatékonyan ennek ? területnek ? fejlesztésénél, hiszen ? többletforrások bevonásával ? kórházak költségei csökkenthetők lennének, új álláshelyeket, megélhetéseket tudna biztosítani ? szakápolásban dolgozók részére, és ezzel tudná ellensúlyozni az egyébként is mostohagyermekként kezelt egészségügy jelenlegi, méltatlan helyzetét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Érdemes ? kormánynak is jól megjegyezni: a betegágy ? beteg otthonában van. Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 116 2014.10.20. 2:04  113-121

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csatlakozva, illetve folytatva a gondolatsort, amit képviselőtársam elmondott: ez a törvényjavaslat kifejezetten azért fontos, mert tudjuk, hogy minden problémának több megoldási kerete van, és erre megoldás lehetne akár az egészségügyben is, hogy valamilyen eszközt találjunk, de megoldás jelenleg a Btk.-ban és a Btk. szigorításában áll.

Hogy mi indokolja a szigorítást? Azoknak a cselekményeknek az elszaporodottsága. Nagyon sokat halljuk, hogy maga a bíróság, illetve a jogalkotó is azzal példálódzik, hogy bizonyos cselekmények elszaporodottak. No, ezek a cselekmények legfőképp elszaporodottak, mondhatjuk úgy, hogy a mentődolgozókat majdnem minden második nap támadás éri.

A másik, amit mindenképpen szükséges, hogy figyelembe vegyünk, az a társadalomra veszélyesség. A társadalomra veszélyessége az ilyen közbizalmi tevékenységet végző emberekkel szembeni támadásnál szinte megkérdőjelezhetetlen, nincs is okunk gondolkozni azon, hogy ezek a cselekmények talán a legveszélyesebbek a társadalmi normákra.

Ami pedig a szigorítást támasztja alá, az pedig az, hogy ez a szigorítás egy olyan büntetéssel fenyegetné az elkövetőt, aminek az elkerülhetetlensége elvitathatatlan. Felemelnénk 2-8 évre a büntetési tételt, ami azt eredményezné, hogy nem lennének kiskapuk, nem lennének első, második, harmadik lehetőségek, hogy elkerülje a büntetést az elkövető. Így tehát az elkerülhetetlenség, az elszaporodottság és a társadalomra veszélyesség pontosan elegendő lehet ahhoz, hogy ezt a szigorítást keresztülvigyük, hiszen a közbizalmat ezek a cselekmények ássák alá a legjobban.

A Jobbik ezen javaslata természetesen nemcsak a mentődolgozókat és nemcsak ezen a téren dolgozókat védi, hanem az összes többi hivatalos személyt, illetve azokat a közfeladatot ellátó személyeket, akiket a társadalomnak meg kell becsülnie. A Jobbik ezzel a szigorítással ezeket a személyeket kívánja megvédeni, és ez azt jelenti, hogy a Jobbik kiemelten és nagyon fontosnak tartva megbecsüli ezeket a személyeket, így hát kérem a tárgysorozatba vétel támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 309 2014.10.20. 5:55  274-321

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örömhírt kell közölnöm az MSZP-s frakcióval. Ugyanis szólhatnak és hívhatják nyugodtan az MSZP Retkes Attilájaként nyilvántartott Tóbiás elnök urat, mert mégis megalakulóban van a DK-MSZP-együttműködés, hiszen az önök és a saját mundér becsületét is védte a hátsó sorokból Varju László képviselő úr a beszólásával, amikor Staudt Gábor felvetését méltatta. De Korózs képviselőtársam sem jutott sokkal többre, mint hogy a bíróságot, a rendőrséget és a Jobbikot, tehát a rendpárti erőket, intézményeket próbálta a földbe gyalulni. Egyébként öngól volt annyiban, hogy amiket elmondott a rendőrség kapcsán hiányosságokat, azok pont ? Staudt Gábor képviselő úr vázolta ezt ? el nem évülő cselekmények folytán bármikor felderíthetőek lettek volna.

De térjünk a témára, illetve ahhoz ragaszkodjunk, hiszen így Bárándy képviselőtársam ki fog jönni a sodrából, ami engem cseppet sem zavar, de most legalább tud majd (Dr. Bárándy Gergely: Miattad? Viccelsz! Na, ne hülyéskedj!) kicsit figyelni is. Ami eddig volt, az áldozatvédelemről szólt és az áldozatvédelem mezsgyéjén mozgott, azonban mindenképpen szükség van a modern büntetőpolitika másik vívmányára, a társadalomvédelemre is hangsúlyt helyezni. Mindazok, amik itt elhangzottak, helyénvalóak voltak. Úgy gondolom, egy irányba gondolkodott ebben a tisztelt Országgyűlés. Viszont egy olyan társadalomvédelmi hiányosságra és egy továbbgondolkodásra szeretnék rátérni, ami szintén fontos lehet. Nyugodtan beszélhetünk erről is tabuk nélkül. Ez pedig nem más, mint az ilyen elkövetők nyomon követése, illetve a nyilvántartása lehet.

Ugyanis el kell gondolkodni azon a gyakorlaton, ami egyébként Nyugat-Európában, de a tengerentúlon is elterjedt. Szó volt róla, Selmeczi képviselőtársunk elmondta, németországi példákat hozott arra, hogy az elévülést miként lehet megoldani. Pontosan németországi példák vannak arra, hogy bizonyos szövetségi tartományokban már működik a szexuális bűncselekményeket elkövetők nyilvántartása, amely egy hozzáférhető és követhető nyilvántartást jelent, csakúgy, mint az Egyesült Államokban. Ez egy XX. századi büntetőpolitikai elvárás a társadalomvédelem érdekében, és egyébként az áldozatvédelmet is szolgálja.

Hogy ezt milyen eszközökkel lehet megvalósítani? Mielőtt a liberális jogvédők nekünk rontanánk, hogy mindenkinek az adatát nyilvánosságra akarjuk hozni, és hogy szerencsétlen bűnözők adatai hozzáférhetők lennének, elmondom, hogy bizony ennek van olyan megoldási módja is, ami teljesen kulturált és európai. Ez pedig az, hogy a bíró kezébe tesszük a döntést, ő maga döntheti el, hogy bizonyos ügyekben ehhez mintegy extra intézkedésként folyamodik, tehát ahhoz, hogy személyi adatok, mint a lakcím, illetve a későbbi lakcímváltozás, bekerüljenek egy központi rendszerbe. Ez a bíró kezében lenne, nem automatikusan járna, ezzel is esetleg ki lehetne szűrni azokat az eseteket, amelyek kapcsán egyébként Staudt képviselőtársunk mondta, hogy ritkán téved ezekben az ügyekben a jog. De ha mégis tévedés van, mégis jól ki lehet zárni ezeket az ügyeket.

A másik, amire kevésbé figyeltünk, hogy egy nemzetközi kötelezettségvállalásunk írja elő pontosan azt, amiről beszélek, hogy egy adatbázist vezessünk. Ugyanis 2007-ben Lanzarote településen kötött egyezmény alapján, ez a Kanári-szigeteken van, létrejött egy olyan együttműködés, amely a kifejezetten a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények vonatkozásában kiemeli és aláhúzza ennek fontosságát, egy ilyen nyilvántartás létrehozását szorgalmazza. Ez alapján indult el egyébként 2010-ben az az Európa tanácsi program is, az „ötből egy” nevezetű kampány, amely szintén ezt a célt szolgálja és ezt támasztja alá. Tehát ezekkel a nemzetközi eszközökkel, európai, Európa tanácsi eszközökkel élnünk kell, és tovább kell gondolni ezt a javaslatot. Így lehet lényegében abba a kontextusba helyezni, amiről már többször szó volt, a jelzőrendszerekkel, a büntetéssel együtt és az utána való visszacsatolással, tehát a társadalomvédelmi visszacsatolással együtt lehet egy teljes, holisztikus képet kapni erről. Így hát valóban vannak hiányosságai ennek a javaslatnak. Ezzel érdemes lenne mindenképpen kiegészíteni, illetve ezen mindenképpen érdemes további vitát folytatni.

Ami pedig Bárándy képviselő úr felvetése volt, az már csak egy technikai kérdés, az elévülés vonatkozásában úgy kerülnénk meg, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel sújtanánk. Talán ez azért lehetne elhibázott ? de erről is lehet érdemi vitát folytatni ?, mert úgy gondolom, hogy ezeknél a cselekményeknél pontosan az el nem évülés kimondása, a büntetés el nem maradása jelentené a következetességet. Tehát az igazi fenyegetettség lenne, míg a másik, az életfogytig tartó szabadságvesztés ebben az esetben inkább a tartama és a súly szerinti mérése lehetne. (Dr. Bárándy Gergely közbeszól.) Azért mondom, hogy erre még nyitottak vagyunk vitában, ez egy jogtechnikai kérdés volt. Úgy gondoljuk, hogy ettől függetlenül a jelenlegi vagy a mostani szabályozás így helyesebb lenne, de ennél is van egyébként jobb mód.

Összegzésül azt lehet elmondani, hogy ezekkel az eszközökkel meg kell tanulni dolgozni. A kormánynak is meg kell hallania és saját magának is meg kell tudnia gondolni azt, hogy ezt az egészet abba a rendszerbe helyezze, amit egyébként baloldali, jobboldali, bármilyen politikusok elmondtak. Tehát egy sokkal komplexebb javaslatot kellett volna kapnunk, ami nemcsak egy Btk.-módosítást, hanem sokkal több törvény módosítását is érintette volna. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 170 2014.10.27. 2:13  169-172

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Gálfi Béla Nonprofit Kft. működteti a 462 ágyas, az ország egyik legnagyobb pszichiátriai fekvőbeteg-intézményét pomázi székhellyel.

Az országosan megszokott működéssel ellentétben az intézetnek nem a Gyemszi, hanem a tulajdonosi és felügyeleti jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a fenntartója. De még furcsább, hogy a nonprofit kft. vezetője az a Kamarás Zoltán, akit korábban a Malév privatizációjával kapcsolatosan többször hallgattak meg, illetve akinek a neve az MNV Zrt.-vel már a Posta-székház ügyében is összefonódott. Talán a vagyonkezelési szemléletű gazdálkodás vagy csak a hozzá nem értés vezetett oda, hogy bizonyos osztályok vagy talán az egész intézmény bezárásra vár?

(16.30)

Történt ugyanis 2014 májusában, hogy a tisztiorvosi szolgálat végzett közigazgatási hatósági vizsgálatot több szervezeti egységnél, és olyan hiányosságokat állapított meg, amelyek eredménye a kapacitások megszüntetése, csökkentése, végső soron az intézmény ellátásának megszűnése várható.

A hiányosságok megszüntetésére az intézmény kérte a tiszti főorvost, hogy 6 hónapra szüneteltessék az eljárást, amit a tiszti főorvos meg is tett, azonban ez a határidő rövidesen lejár. A dolgozók egyöntetű véleménye, hogy az intézmény vezetése mind ez idáig nem orvosolta a problémákat, amelyek következtében 3 héten belül bezárhat vagy csökkentett kapacitással dolgozhat az intézmény. Ennek következménye a betegek utcára kerülése százas nagyságrendekben, illetve az ott dolgozók hirtelen munkanélkülivé válása. Úgy tűnik, ismét leszerepelt az egészségügyi kormányzat, hiszen megengedhetetlen, hogy egy vagyonkezelői szervezet felügyeljen egy egészségügyi intézményt.

Itt már, ha nem tesz azonnali lépést a kormány a Gálfi Béla pszichiátriai intézmény életben tartása érdekében, annak emberek százai mentális egészségével, a lakosság biztonságával játszik, és ki tudja, milyen vagyoni érdekekből. Ezúton szólítom fel a Gálfi Béla intézmény dolgozóival egybehangzóan a minisztert, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős vezetőket, hogy parancsoljanak megálljt az intézmény tönkretételének, és ne veszélyeztessék a betegek ellátását és az ott dolgozók megélhetését. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 304 2014.10.27. 4:04  303-304

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben nincs olyan óra, hogy ne jelenjen meg egy új hír az eboláról, eközben az ősz slágerévé érlelt ebolavírusnál vannak sokkal veszélyesebb és közöttünk sokkal jobban jelen lévő vírusok.

Érthetetlen, hogy Magyarországon is mindennap foglalkozunk a minden hírforrásból, külföldről, Spanyolországból, Amerikából átvett hírekkel, amerikai esetekkel, sőt, vannak olyan belföldi hírforrások is, amelyek már a magyarországi megjelenését vizionálva álhírt barkácsoltak, nem kis pánikot keltve Pécsett. Az álhírre adott lakossági reakció mutatja, nincs minden rendben sem az eboláról való tájékoztatás, sem általánosságban a többi szintén veszélyes vírusról való tájékoztatás területén.

Természetesen fontos foglalkozni az ebola terjedésének megállításával. Például nem lenne hátrányos, ha a kormány tájékoztatást adna arról, milyen tervekkel rendelkezik a fertőzés megakadályozására, a magyar egészségügy hogyan készült fel a betegség megjelenésére, megvannak-e a megfelelő intézmények a gyanús, illetve fertőzött betegek elkülönítésére és kezelésére, mi a helyzet vidéken, megvannak-e a megfelelő intézkedések és lehetőségek a kiszűrt betegek kapcsolatrendszerének felderítésére, vagy például arra, hogy lesznek-e Magyarországon reptéri ellenőrzések, vagy a menekülteket miként fogják megvizsgálni, vagy hol lehet egyáltalán Magyarországon az ebolát kezelni, és milyen módon.

De sokkal fontosabb lenne, ha most az ebola helyett más fontos vírusokra és azok veszélyeire is ráirányítaná a figyelmet a kormány. Fontos lenne, hiszen most a legfogékonyabbak az emberek a megelőzésre, és ezzel szolgálhatná egyébként a túlhajszolt ebolavírus hírcunamija által a jelenlegi reális veszélyt jelentő vírusfertőzések megelőzésében szükséges lakossági felkészülést és tudatosítást.

Az ebolánál sokkal komolyabb gond például jelenleg a rotavírus. A szakemberek szerint a gyermekek 95 százaléka találkozik ezzel a vírussal élete első néhány évében, és a fejlődő országokban az öt év alatti gyermekhalálozás 82 százalékáért ez a felelős. Évente 440 ezer gyerek esik áldozatul a rotavírus­nak, a halál oka legtöbbször a kiszáradás. Jelenleg Magyarországon ez egy-egy kisebb közösségben szokott járványként kialakulni.

De itt van például a mindenki által ismert HIV-vírus. Csak 2012-ben 1,6 millióan haltak meg a HIV-vel fertőzött, illetve AIDS-szel összefüggő betegségek miatt világszerte. De igen komoly veszéllyel fenyeget az enterovírus-68 vagy az enterovírus-71, amely Kínában 4500 fertőzött gyerekkel büszkélkedik nagyon rövid idő alatt, körülbelül ugyanannyi idő alatt, mint az ebolavírus, amelynek egyébként tünetei a polióhoz hasonlóan gyermekbénulást eredményeznek, és szintén nehezen fékezhetők meg.

A félelemkampányra épített ebolapánik helyett figyelhetnénk arra, hogy a testközelben lévő vírusok megelőzését tanítsuk meg a lakosságnak. Tudatosíthatná a kormány például a hepatitisz-B veszélyeit, vagy rotavírus esetén a teendőket. Most lenne alkalom, hogy tudatosítsuk a vírusok elleni védekezést, a vírusok elleni általános teendőket, a kezelés módjait, a rendelkezésre álló védőoltásokat vagy éppen ezek hiányát.

Összességében megállapítható, veszni hagyja a kormány a termékeny és fogékony táptalajt a vírusfertőzések megakadályozása területén, most, amikor az ebola erre teret nyitott. Helyette a kormány minden fronton ? láthatjuk: ebolaügy, illetve az általános járványmegelőzés területén ? hallgat, és legfeljebb arra jut ereje, hogy egy-egy félrevezető hírre, hoaxra bírósági eljárással reagáljon az ÁNTSZ, és hogy egy olyan EU-tájékoztatást ismételgessen, amelyben triviális információkat ad folyamatosan közre.

Vajon az ebola által keltett pánik, a kormány mély hallgatása az ügyben, vagy az általános járványügyi tétlenség a veszélyesebb? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 154 2014.11.03. 2:05  153-156

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Általánosan ismert, hogy a cukorbetegség népbetegség, csak a legutolsó adatok szerint 500 ezer főt is meghaladó a cukorbetegek száma, és 2025-re a 700 ezer főt is meg fogja haladni. Sajnos nem állunk jól a gyermekek területén sem, ugyanis azt látni, hogy évről évre 200-250 fő gyermek lép be az óvodai kapukon cukorbetegként, és az ő elhelyezésükről, az őróluk való gondoskodásról is gondolkodnia kell az ott dolgozóknak.

Ez a probléma azért is nagyon fontos és nagyon életbevágó, hiszen szeptember 1-jétől a gyermekeknek 3 éves koruktól legalább napi 4 órában óvodai oktatásban kell részt venniük, és úgy tűnik, hogy jelenleg sem a tárgyi feltételek, sem a jogi feltételek nem állnak rendelkezésre ahhoz, tehát hiányosságokkal küzdenek, hogy ezen gyermekekről megfelelően gondoskodjunk.

Így a tárgyi hiányosságoknál példának okáért azt lehet mondani, hogy a vércukorszintmérés vagy akár az inzulinok beadása sem biztosított, ugyanis erre az óvodapedagógus nem kötelezhető, és amennyiben az étkezésük biztosított lenne, az ilyen gyermekeknél fokozottan figyelni kell arra, hogy a megfelelő vércukorszintmérést és az inzulinbeadást az étkezésekhez viszonyítottan megtegyék.

A tárgyi feltételeken túl hiányosság a jogi szabályozásban, hogy nincs lehetősége a szülőknek, hacsak nem egy jegyzői kiskaput veszünk, amelyben mentesítik a gyermeket az 5. éves életkoráig az óvodai oktatás alól, azonban ebben az esetben kiesik a szülő, kiesik a közösségből a gyermek, tehát lényegében elvágja a gyermeket a megfelelő közösségtől. Egyébként a jogszabály is hiányos annyiban, hogy csak annyit mond, hogy az egészséges és biztonságos környezetet biztosítja számára a neveltetésében.

Így hát a kérdések nyilvánvalóak. Mikorra és hogyan kívánja megoldani a kormány, hogy a cukorbeteg gyermekek óvodai képzése, oktatása megfelelő legyen; illetve mikor szánja rá magát, hogy megfelelő orvosok, pedagógusok, ápolónők legyenek ott, és miért akarja ezzel a rendszerrel kirekeszteni a népbetegséggel küszködő gyermekeket az óvodai nevelésből? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 235 2014.11.03. 10:11  228-248

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor először a kezembe vettem ezt a törvényjavaslatot, és alaposan végigolvastam, akkor az jutott eszembe, hogy tákolmány, mifelénk ezt úgy mondják, utána pedig rájöttem, hogy nagy részét megpróbálták a témáknak ráerőltetni egy vonalra, a KCR-nek, tehát a közhiteles címregiszternek a témájára megpróbálták ráerőltetni. Majd valakinek eszébe juthatott, hogy még van egy halom olyan szabályozandó kérdés, amit mindenképpen bele kellene vinni ebbe a törvényjavaslatba, önök ezt megtették. Szörnyű volt egyébként hallgatni, ami elhangzott, de legalább ugyanilyen szörnyű volt olvasni is, ami benne volt. De itt vagyunk, és a törvényjavaslatot meg kell vitatni, illetve hozzá kell szólni úgy, hogy egyrészt érezzék belőle az építő kritikát, másrészről majd érezzék azt az egyébként lesújtó kritikát is, amit a Jobbik képviselőcsoportja meg fog fogalmazni önök felé.

Hogy sorozatban menjünk, és végignézzük az egyes fontosabb, törvényjavaslatba rejtett módosításokat, az első talán nem is a fősodorhoz tartozik, a közúti közlekedésről szóló módosítás, ahol az egyedüli érdekesség talán az, hogy a Magyar Közút Zrt. mellé és a másik építő zrt. mellé a tényleges építtetőt magát is egy olyan státusba helyezi a közutak építtetőjénél, mint amiben a Magyar Közút Zrt. is tetszelgett. Lényegében ez azért fontos, mert olyan kötelezettségek is fogják terhelni, mint egyébként az imént említett társaságokat.

Ami viszont érdekesebb volt, és ebben már Bárándy képviselőtársam is elmondott pár dolgot, a KCR-nek, az egyébként a törvényjavaslatnak a központi részét képező anyagnak, ha úgy tetszik, a háttéranyaga volt, amit megismerni is nem kevés utánajárással lehet. És jól látjuk, hogy nem folytatódhatott le az a társadalmi vita vagy adott esetben az a hatóságok közötti, illetve szervek közötti vita sem, amely feltárta volna, hogy milyen hatása lesz ennek a módosításnak és milyen következményei lesznek.

(18.40)

Ugyanis maga az internet is a rákeresésnél is nagyon szűken fogalmazott ezen a területen, úgyhogy sokkal mélyebbre kellett menni, és a korábbi jogszabályokat kellett megvizsgálni, illetve az ahhoz történt hozzászólásokat kellett megnézni ahhoz, hogy látszódjon, mi is ennek az értelme.

Az igazi értelme annyiban foglalható össze ? és talán itt próbálok közérthetően fogalmazni, pontosan azért, hogy ha nézik még civilek és kevésbé hozzáértő emberek is, megértsék, hogy miről is szól ez a központi címregiszter. A szereplői ebben az esetben az egyeztetésnek, illetve magának a kialakításának a négy minisztérium, illetve három végrehajtó szerv volt, és a bevont nyilvántartások: személyiadat-, lakcím-, ingatlan-nyilvántartás, a posta, illetve a jegyzők nyilvántartása, és egyébként a benne lévő egyéb törvénymódosító javaslatok is és az egyes, más jogszabályokat módosító javaslatok is ezeket a területeket érintették.

Abban egyébként nem hibázott talán a kormány, hogy a szükségessége mi volt ennek. Talán a szükségességhez nem is fér kétség, hiszen nagyon fontos volt, hogy létrejöjjön, és nagyon fontos, hogy létrejöjjön egy olyan első, etalon nyilvántartás, amely tartalmazza azokat az adatokat és magában foglalja mindazokat az adatokat, ami az összes azt felhasználó állami szervnek, de akár a civileknek is egy magabiztos és jól áttekinthető adatbázist mutat fel. Ennyiben talán dicsérendő, hogy fel fogja számolni azokat az eltéréseket, illetve felszámolja azokat az eltéréseket, amelyek akár a posta, akár az állami szervek nyilvántartásai voltak, és egy interoperábilis rendszert fog létrehozni, tehát gyakorlatilag egymás között az adattovábbítás, de az adatok lekérdezése is egyszerűbb módszer lesz.

Másrészről pedig hatékonyan szolgálhatja a közigazgatási szerveket, illetve civileket, ami egy nagyon egyszerű, életszerű példát nézve is nagyon fontos: ugyanis gyakorló jogászként nagyon sokszor találkoztam azzal, hogy az ingatlan-nyilvántartásban a címek egyáltalán nem stimmeltek, és egyáltalán nem a fizikai valójukban lévő utca, házszám szerinti ingatlanokat mutatták, amiből egyébként sem a hatóságnak, sem másnak nem volt gondja, egyedül az ott lakóknak volt folyamatos problémájuk, illetve az adásvételi szerződéseknél folyamatosan eltérő adatokat kellett bevinni. De ugyanez volt egyébként a cégek székhelynyilvántartásánál vagy adott esetben az egyéb nyilvántartási adatoknál: soha nem stimmeltek, nagyon sokszor a fejtörést egyedül a jogászkollégáknak, ebben az esetben a cégbíróságnak, illetve az ügyfeleknek okozták. Tehát mindenképpen előremutató, hogy egy ilyen központi címregiszter létre fog jönni, hiszen ez mindenkinek el fogja oszlatni a bizonytalanságát.

Egyébként magam úgy vettem észre, hogy a posta nagy munkát vállalt ebben és ennek a létrehozásában, hiszen lépten-nyomon az őáltaluk feldolgozott témával és az őáltaluk előkészített előadásokkal lehetett találkozni, talán ennyiben elismerésükre szól, amit tettek.

Továbbhaladva a jogszabályon: a vízgazdálkodás módosításánál a Jobbik már korábban is kiemelte, hogy nemcsak át lehet vállalnia az államnak az öntözési és rizstermesztési, halgazdálkodási vízhasználat szolgáltatási díját, hanem kötelezően át kell vállalnia. Tehát mi ebben még egy kicsit tovább is tudunk lépni, és azt mondani, hogy ne csak egy opciót hagyjon a jogszabály, hanem kötelezettséget írjon elő, ami sokkal hasznosabb, és sokkal jobban szolgálja egyébként az ebben részt vevők igényeit.

Ami érdekes és nagyon technikai, az az ingatlan-nyilvántartás módosítása. Egy nagyon szűk rész és nagyon rövid rész foglalkozik az ingatlan-nyilván­tartással, és ami módosulni fog, talán az egyik legplasztikusabb lesz: aki tartott már a kezében tulajdoni lapot, bizony a tulajdoni lapon lesznek olyan rovatok vagy lesznek olyan részek, amelyek ? ha valakinek ez ismerős ? teljesen törlődni fognak, kezdhet hozzászokni új adatok feltüntetéséhez, de ha ennek az oltárán történik meg, hogy egyébként hitelesebb vagy jobban összefésült adatsorral találkozunk és végre egységes legyen, akkor erre még áment lehet nyugodtan mondani.

A másik, ami érdekes talán, a közterület-felügyelők feladatának tisztázása. Itt továbbment a korábban megkezdett úton a kormány, és végül is a központi címregiszter változása is hatással lesz egyébként mind az önkormányzati feladatokra, mind egyébként a közterület-felügyeletre, de a közterület-felügyelet módosítása utána végiglép az önkormányzati törvényen is, ami viszont már kevésbé ad okot arra ? és itt áttértünk már egyből az Mötv. módosító passzusaira ?, hogy egyébként örüljünk neki, hiszen megint egy olyan javaslattal állunk szemben, amely jól mutatja, hogy a kormánynak, ki tudja, milyen egyáltalán a koncepciója az önkormányzatokkal szemben, mit szeretne az önkormányzatoktól elvárni, és mindig az aktuális kedve szerint igazítja hozzá, de erről a képviselőtársam egyébként részletesebben szólni fog még a vita során.

Ami szintén érdekes és a szakmának egy régebbi elvárása, az a vagyonvédelem területén volt, a vagyonvédelem rezsidíjának megállapítása. A rezsidíjat itt a javaslat ki fogja terjeszteni és ki is terjeszti abban a vonatkozásban, hogy ne csak a közbeszerzéseknél legyen lehetősége most már a kormánynak megállapítani ezt a rezsidíjat, hanem egyébként is lehetőség legyen arra, hogy ezért a tevékenységért a rezsidíjat megállapítsa, ami egyébként nagyon jó, hiszen az ágazatnak egyrészt a tisztításához, tisztulásához, fehéredéséhez vezet. Tehát erre mindenképpen szükség volt, és maguk a szakmai szervezetek is ezt mondták, és mindvégig hangoztatták már a korábbi viták alkalmával is.

Egyedül újragondolandó és átgondolandó kérdéskör, hogy miért a kormány vindikálja magának azt a lehetőséget, hogy ő állapítsa meg rendeletében, amikor tökéletesen jó helyen lett volna talán a Belügyminisztériumnál és egyébként úgymond a rendteremtésért felelős illetékeseknél ennek a megállapítása. Talán az, hogy a kormány mond ebben egy áment vagy egy végszót; értjük mi a kezdeményezés célját, vagy hogy minél több hatáskört magához vonjon ilyen téren a kormány, de azért úgy gondolom, lehetett volna ebben egy kicsit így összeszedettebben is gondolkozni.

És ugye ami az igazán fontos kérdés ? és ez felmerült már előtte is ?, hogy ebbe a tákolmányba ennyi mindent ilyen szörnyen bele kellett sűríteni. Hol volt végül is egyeztetés? Hol volt a szakmai háttérmunka? Nem látni benne ? sem az indokolásában, sem egyébként magában a törvényszövegben ?, hogy milyen hivatkozásokkal vagy kikre való hivatkozással mennek végig ezek a változások. Kik voltak azok, akikkel szakmailag ez lett egyeztetve? Milyen hatásvizsgálatok voltak? Egyáltalán hiányoznak belőle azok a kritériumok, amelyekre azt tudná mondani az ember ? mifelénk vidékiesen ?, hogy úgy nagyjából, vízzel, szódával együtt elmegy.

Úgy gondolom, ez a törvényjavaslat, ha először ránézünk, tartalmaz jó meglátásokat, jó indulásokat, jó irányba is haladhat, azonban vannak benne olyan csúnya részletek ? itt például az önkormányzatiságnak a további kuszálása ?, amelyek nagyon lerontják az összképet, így innentől kezdve ez a törvényjavaslat nem egy elfogadható törvényjavaslat.

Így gondolom, önök már megkapták nagyon sokszor ? és ez az én, bár kezdő meglátásom ?, hogy érdemes lenne sokszor ezeket az egyes törvényeket módosító javaslatokat nem egy ilyen nagy, mondjuk, salátában behozni, mindig ezt a szót használjuk rá, hanem szépen szánjuk rá az időt, hogy minden egyesen végigmenjünk, mindenhol lehessen szakmai vitát lefolytatni, és mindenhol akár terjedelemben látni lehessen, hogy kikkel egyeztetett a kormány, mi a szándéka, és mit mondtak erre egyébként a közigazgatási szervek vagy adott esetben a civilek.

Tehát én a magam részéről sem a tartalmi részét, sem egyébként a formai részét nem tudom így támogatni, és úgy gondolom, nem lesz meglepő ezáltal a Jobbik központi álláspontja sem és a Jobbik képviselőinek az álláspontja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 318 2014.11.10. 4:52  317-318

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz hatalomra kerülése óta mást sem hallani kormányzati oldalról, csak a már-már cukorszirupos szépet és jót az élet és a politika majd’ minden területéről. Az utóbbi kampányhónapokban magunk is alig tudtuk követni, mennyivel is teljesítettünk jobban, már évek óta mennyire élhető és szép nem csupán Budapest, de az egész ország.

Azt, hogy Magyarországon valami még sincs igazán rendben, azt a szakmunkások, a jól képzett fiatalok, családok tömeges elvándorlása, külpolitikai konfliktusok, nemzetközi felmérések igazolják kíméletlenül.

A kormány számára minden bizonnyal rossz hír, hogy a hazánk által produkált gazdasági, foglalkoztatási statisztikákat egyre nehezebb lesz tetszetősre kozmetikázni, és ez nem csupán meggondolatlan gazdasági és adópolitikájuknak köszönhető. Önök egyre javuló, sőt szárnyaló gazdasági mutatókat várnak, de nem veszik tudomásul, hogy egészséges gazdasági mutatókat csak egészséges társadalom képes produkálni. Márpedig egészségügyi szempontból nézve a jólét Magyarországon messze alulmúlja az OECD-államokra jellemző szinteket. Egy most publikált, 2013-as lekérdezésen alapuló, 34 országot feltérképező OECD-felmérés jóléti szintjének mutatószámai közül az egészségügyi helyzetet mérő indikátorokban Magyarország a legrosszabb lett. Sokkal korábban halunk, mint az európai vagy hasonló fejlettségű országokban élő társaink; 1-10-ig terjedő skálán pontozva a magyarok egészségi állapota 0,4 pontot kapott, azaz ez az érték kiugróan alacsony, sőt szemléltetésképpen azt is mondhatjuk, hogy a legalacsonyabb pontszámú Szlovákiától elmarad, hiszen ők 1,3 pontot értek el. (Sic!)

Magyarország régióit külön vizsgálva is igen tragikus a kép: hazánk legegészségesebb régiója Közép-Magyarország, a maximálisan elérhető 10 pontból 2-t ért el. Ezzel az eredménnyel a 362 vizsgált OECD-régiónak csak az alsó 15 százalékába tartozik. A legrosszabb a helyzet, konkrétan 0 ponttal, értékelhetetlen teljesítménnyel Észak-Magyarország régióit jellemzi, ami az összes vizsgált OECD-régió legutolsó helyére sorolja a térséget.

A számokból nem csupán a magyar emberek egészségi állapotának általános rossz képe rajzolódik ki, hanem az is, hogy az országban jelenleg az egészségügynek régiónként két nagy kategóriája van, rossz és még rosszabb. De hogy valamiben a sok utolsó helyezés után listavezetők is legyünk, Magyarország világelső a rosszindulatú szájüregi daganatok előfordulásában a WHO, az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint, Európát vizsgálva pedig Magyarországon a legmagasabb az akut miokardiális infarktus 30 napon belüli halálozási rátája.

Kérdezem tehát, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az ország, vagy ha így önöknek jobban tetszik, a nemzet egészségi állapota javuljon.

De ha az uniós szintet nézzük, akkor sem áll a magyar egészségügy jobban. Egy uniós tanulmány Szociális igazságosság az Európai Unióban címmel, ami a társadalmi lemaradottságot mérte az Európai Unióban, egy német agytröszt összegzése által szintén lesújtó képet festett az országról. Az egészségügyi felmérés területén folyamatos romlás volt megfigyelhető 2008 óta, és a korábbi lemaradottsági mutatója folyamatosan esett Magyarországnak, ami komoly visszaesést jelentett már az Unión belül is. A lemaradást mutatja, hogy a csecsemőhalálozások területén Magyarország alig előzi meg Romániát, Bulgáriát. Magyarországon ezen túlmenően az egészségben megélt évek átlaga 59,9 év, míg az uniós átlag 62 év, de Csehországban is 63 év ez a mutató.

Összességében Magyarország ezen a téren a 28 államból a 25. helyen végzett. Az imént említett statisztikák száraz számoknak hangzanak, azonban a mögöttük rejlő összefüggések mutatják, hogy a magyar népegészségügyi és szociális állapot mindenben elmarad attól, ami a magyar néptől méltó lenne. Egy módon azonban mindenképpen lehet ezen változtatni, méghozzá úgy, hogy a népegészségügyi rendszert kell helyzetbe hozni, első és legfontosabb feladat, hogy népegészségügyi célokat kell kitűzni, és a hozzá kapcsolódó forrásokat, eszközöket pontosan meg kell határozni és az igényekhez párosítani.

Felvetődik tehát a kérdés, amikor a kormány tétlenségét érzékeljük ezen a területen: talán annyi a baj ezekkel a statisztikákkal, hogy ezeket nem önök hamisították, mint a foglalkoztatási vagy gazdasági növekedési statisztikákat? Egyébként tudjuk, önök szerint minden szép és jó. Vagy mégsem? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 60 2014.11.11. 6:04  53-74

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő, a magánjogi területet érintő törvényjavaslat-csomag fő területei egyrészt az uniós megfelelésből, illetve technikai módosításokból és tényleges, de hát csak látszólagos módosításokból állnak.

Az uniós megfeleléssel kapcsolatosan több olyan szabályt tartalmaz, ami álláspontom szerint jól mutatja, hogy az uniós jog átültetése és a hozzá kapcsolódó intézkedések átültetése ? ilyen például a megkeresésekre, például végrehajtási lapokra vonatkozó intézkedésekre történő megkeresés ? egy olyan szabályozott anyag, amely nehezen ültethető át, túl aprólékos, és azáltal, hogy így hozzák be egyes részletekben, és egyes magánjogi tárgyú jogszabályok módosításával kerül elő, folyamatosan egy bizonytalanságot generál, és gyakorlatilag a jogalkalmazó ember sem tudja már, hogy sokszor a Pp.-nek, illetve az erre vonatkozó eljárási törvényeknek melyik verziója a hatályos, illetve egyáltalán mit lehet tenni. Talán az egyik legátgondoltabb lehetőség az lett volna, hogy akár a Brüsszel I-es rendeletet úgy átültetni, amikor kompletten hozzányúl a törvényhozás egy-egy ilyen területhez, akkor az egész eljárásjogot úgy építi be, és nem egyes intézkedéseken keresztül, mint például most a végrehajtási lapok finomítása volt.

De hasonló példát hozhatnánk ebben az esetben az uniós megfeleléssel kapcsolatosan a hozzátartozók közötti erőszak miatti távoltartásra vonatkozó védelmi intézkedésekre. Hát én kíváncsi vagyok, hogy ezek a védelmi intézkedések a gyakorlatban miként fognak működni, ugyanis itt a rendőrhatóságnak 12 órája lesz arra, hogy a védelmi tanúsítványt kiállítsa. Aki látott már ilyen határozatokat külföldi országból, bármilyen határozatot megfogalmazva, ember legyen a talpán, aki egyrészt megérti, másrészt ennek a transzformitását, az átalakítását tudja garantálni, és 12 órán belül például ez az egyébként nagyon fontos jogintézmény el fogja érni a célját.

A másik, szintén egyszerre és átgondolt behozásra szánt terület lenne az elektronikus eljárások, illetve az elektronikus kapcsolattartás az ügyfelek részéről. Szintén ugyanazt tapasztalhatjuk, hogy egy megfelelési kényszer lép elő, azt akarja a kormány behozni és haladni akar a korral. Azonban annyira töredezetten, fragmentáltan hozza be és építi be az egyes jogszabályokba, mindig úgymond salátaszerűen módosítva, hogy áttekinthetetlen egyrészt a jogalkalmazóknak, de akár a jogkövető állampolgároknak is, hogy milyen esetekben alkalmazhatják az elektronikus eljárásokat. Döcögősen halad, és az ügyfelek részére gyakorlatilag semmilyen barátságos tulajdonsággal nem rendelkezik.

S ahogy Z. Kárpát Dániel képviselőtársam mondta, ennek a törvénymódosításnak, illetve több javaslatnak az érdemi része valóban a végrehajtókkal kapcsolatos felügyeleti jellegű szigorítás. A szigorítással egyébként a magunk részéről egyet is érthetnénk, azonban a módjával egyáltalán nem értünk egyet, ugyanis rendkívül kevés ebben a módosításban az, ami biztos, és ez a bizonytalanság rá fogja nyomni az intézmény későbbi működésére is bélyegét. Mindvégig azt mondtuk, hogy állami fenntartásra van szükség, és nem egy-egy ilyen állami belenyúlásra, hogy a szakmai felügyelet, illetve a miniszteri biztoson keresztül megvalósuló szakmai felügyelet, vagy az Igazságügyi Hivatalon keresztüli tagok feletti felügyelet miként valósul meg. Én úgy gondolom, a téma érdekessége az, hogy a Jobbik volt az egyedüli, aki hangoztatta, hogy ezen a területen komoly gondok vannak, majd aztán a kormány szép lassan elismerte, hogy bizony vannak gondok. A Jobbik volt az egyedüli, aki fel is merte vállalni ezekben az esetekben a konfliktust, adott esetben a végrehajtói kamarával, de a kormányzattal szemben is.

A megállapítások pedig nagyon egyszerűek, és ezt levonhatjuk akár ezzel a szigorítással is, hogy a kamara eljátszotta a bizalmat. Erről beszéltek itt képviselőtársaim az elmúlt években, hogy a kamara folyamatosan eljátszotta a bizalmat, és bebizonyosodott, hogy igenis nagy baj van és nagy baj volt a kamara területén, és az is, hogy lassan őröltek a kormány malmai. Egy biztos, hogy a biztos nem jó megoldás. Ezt nyugodtan kijelenthetjük, ugyanis érdekes lehet az is, hogy a balatonalmádi gengszterpartiként elhíresült találkozón, ahol egyébként lehet, hogy államtitkár úr is részt vett, említette-e az átalakítási terveket. Vagy például a miniszteri biztos részt fog-e venni egy ilyen hasonló gengszterpartin a közeljövőben, és miként fogja akkor a felügyeleti tevékenységét ellátni? Például korábban körömszakadtáig védte a kormányzat, hogy ezen a téren nincs gond, majd utána változott egy kicsit a véleménye, de úgy látszik, nem időben észlelték azt, hogy a végrehajtói munka színvonalával kapcsolatosan, és a végrehajtói munka társadalmi és szakmai megítélésével kapcsolatosan nagyon komoly gondok vannak, és ezek a gondok álláspontunk szerint ? és ez a Jobbik töretlen álláspontja ? olyan fundamentális problémák, amelyeket nem egy-egy ilyen felügyeleti szintű vagy egy-egy ilyen felügyeleti jellegű törvénymódosítással lehet megvalósítani, hanem a komplett állami felügyelet és az állami feladattá válás alapján lehet megcsinálni. Nyugodtan lehet tanulni a régi rendszer működési rendjéből ? egyébként annak is vannak hátrányai és vannak előnyei ?, azt, hogy mi a biztonságos a végrehajtási eljárásokra, és ahhoz, hogy egy jogállamban a jog érvényesüljön, mindenképpen ennél sokkal alaposabb, sokkal komolyabb és jóval jobban a gyökeréig ható változásra van szükség.

Összességében ezt lehet elmondani a törvénymódosító javaslatcsomagról, amelynek a technikai részletei nyilvánvalóan elfogadhatók, azonban szerintem ezen a szinten nem fog kialakulni közöttünk egyetértés a végrehajtói kamara felügyeletével kapcsolatosan. S mindenképpen azt javasoljuk a kormánynak, fontolja meg, hogy ezt a jelenlegi tervét akként módosítsa, hogy konkrétan állami feladattá tegye a végrehajtást, és az állami felügyeletet ne a miniszteri biztoson keresztül, hanem ennél sokkal magasabb szinten, fundamentális változásokkal lehessen elérni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 70 2014.11.11. 2:27  53-74

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, folytatva ott, ahol abbahagytuk, illetve abbahagytam, csak azt kérem, hogy akár zárszavában vagy egyből válaszoljon olyan kérdésekre, eldöntendő kérdésekre, amiket a kormánynak mindenképpen tisztáznia kell, méghozzá hogy a teljesen állami vagy a jelenlegi hibrid-vegyesvágott rendszert kívánja-e fenntartani.

Úgy gondolom, hogy valahol le kellene tennie a voksot az államnak, hogy milyen irányba indul el. Ha önök a kormány részéről nem tudnak elindulni, bízzák nyugodtan ide, a Jobbik tudja, hogy mi a megoldás ebben. Mi tudjuk, hogy milyen irányba induljunk el, önök szerint, e szerint a hibrid megoldás szerint igencsak tanácstalanok.

Másrészről korábban húzták az időt a végrehajtókkal kapcsolatosan, most viszont villámgyorsan sikerült idekerekíteni egy törvényjavaslatot erre vonatkozóan. Azért lett-e ilyen sürgős az ügynek a hirtelen tárgyalása, mert a gyors menet valami gyors pecsétet, gyors alkut takar, és netántán az alku tárgya az, hogy maga a biztos mint ilyen intézmény felállhat-e, illetve hogy a pénz kettédobása, a fenntartási költségek, illetve az egyéb költségek, bevételek kettédobása motiválta-e az államot, illetve a kamarával kötöttek-e bármilyen alkut.

Másrészről úgy tűnik, hogy ezzel beismerték, hogy korábban a rendszer hibás volt, és nagyon úgy tűnik, hogy nem lehet tudni az önök álláspontját, hogy tud-e az Orbán-kormány hibát hibával javítani, tehát az elhibázott végrehajtói rendszert egy újabb hibával talán tovább taszítani a mélységbe.

Másrészről pedig a biztos ? és erre is várom a válaszát ? rendszeres résztvevője lesz-e azoknak, a gengszterpartiként elhíresült, milliomos wellness­hétvégéknek, amiket az ország előkelő szállodáiban tartanak akár a végrehajtók vagy akár más meghívott vendégeik? Vajon a biztos csak azért jön, hogy habzsi-dőzsizzen ezekben a szállodákban és jót trécselgessen, vagy valóban fog-e felügyeleti feladatot ellátni? Illetve a fő kérdés, hogy el akarja-e egyáltalán számoltatni a végrehajtókat a kormány, vagy csak valami gyors alku keretében akar valamilyen látszatintézkedést hozni.

Úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket államtitkár úr mindenképpen válaszolja meg zárszavában, és akkor végre hitelesen tudnak beszélni majd a végrehajtók kérdéséről, mert úgy gondolom, hogy a jelenlegi, hibát hibával javítani szándékozó javaslatuk egyáltalán nem hiteles és nem alkalmas a rendszer ilyen szintű megoldására és kitisztítására. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 120 2014.11.11. 13:51  113-124

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz ettől a hangulattól elvonatkoztatni, ami itt eluralkodott a teremben, ugyanis legalább olyan átéléssel olvasták fel egyesek itt a törvényjavaslatról szóló mondandójukat, mint ahogy mifelénk egy jó pohár arzénos vizet szoktak fogyasztani, úgyhogy ettől a hangulattól nagyon nehéz elvonatkoztatni, pláne attól egyébként, hogy október elejétől ismert a törvény tervezete, és itt többen beszéltünk arról, hogy társadalmi vitát is megjárt. Mondjuk, kíváncsi lettem volna arra, ahogy ? analóg módon ? a Bankszövetséggel reggelizik a kormány, és amikor a Biztosítók Szövetségével reggeliznek, és október 2. után milyen reggeliket fogyaszthattak el ez alatt a rövid idő alatt, és hogy hogy akadt volna torkán egyébként a Biztosítók Szövetségének vagy bármilyen szakmai szervezetének az előttünk álló törvényjavaslat; képletesen szólva azt lehet mondani, lehet, hogy köpni-nyelni nem tudtak.

A másik pedig, ami eszembe jutott, hogy folyamatosan olyan dolgokról beszéltünk, bár maga a törvényjavaslat eléggé szakmai, de olyan dolgokról beszéltünk itt, ahova minket azért küldtek a választópolgárok, hogy az ő ügyeiket képviseljük, amiket egy átlagos választópolgár nem biztos, hogy egyrészt át tud nézni, másrészről el tud sajátítani. Nyugodtan bevallhatjuk saját magunknak, 200 oldalnyi olyan tömény anyagról van szó, ami még sokszor maguknak a biztosítóknak sem tiszta, de ettől függetlenül ezzel az anyaggal valamit kezdeni kell.

Az elsődleges és legfontosabb hiányosság talán, amit én megtaláltam, az a társadalmi vita, illetve az, hogy olyan módban tárgyaljuk ezt a jogszabályt, illetve körülbelül olyannak néz ki, mintha az egyik legjelentéktelenebb törvény lenne, és magára a vitára is ennyi energiát fordítunk.

(16.30)

Pedig érdemes végignézni azon a biztosítási piacon, hogy nem annyira jelentéktelen, mint amilyenre most itt a vita során degradáljuk. Ugyanis a jelenlegi piaci helyzet azt mutatja, hogy közel 12 millió, 11 millió 927 ezer aktív szerződésről van szó, és hozzávetőleg 197 milliárd forintos éves díjbevétel származik ebből. Tehát úgy gondolom, hogy egy olyan elég nagy piacról és egy olyan nagy szegmensről van szó, ami igenis komoly, egyrészt társadalmi egyeztetést, másrészt előkészítést igényel. Én magam, keresvén, nem találtam sem a konzultációnak, sem a komolyabb vitáknak a lefolytatását. Az álláspontokat nem lehetett megismerni.

Márpedig fontos, hogy megismerjük a biztosítók álláspontját is, ugyanis a 2003-as legutolsó törvény óta eltelt időszakban rendkívül sok változás ment végbe. A biztosítók is egyébként ugyanúgy végigjárták azt az utat, amelyet az állampolgároknak is kellett, és valami közös tapasztalatból egy olyan szabályozást is lehetett volna létrehozni, ami nemcsak a Szolvencia II-t ismételgeti monoton módon, illetve az annak való megfelelőség jegyében alakítja ki a szabályokat, hanem belevihetett volna egyébként a magyarországi viszonyokra jellemző, például fogyasztóvédelmi szabályokat; belevihetett volna magyarországi biztosítási termékekre vonatkozó sajátos szabályokat, de ezeket majd itt el fogom mondani, hogy mikre gondoltunk.

Tehát úgy gondolom, hogy sokkal hangsúlyosabb szerepet kellett volna kapnia annak, akár az előterjesztés során vagy akár itt a nyitó expozéban ráutalva is, hogy milyen szakmai szervek, milyen egyesületek, milyen szövetségek milyen álláspontot képviseltek, és nekik mi a javaslatuk ez alapján. Hiszen fontos az ő véleményük is, nem egy oldalról kell szabályozni az ilyen kérdéseket. Így hát a különös vetületére vonatkoztatva a törvénynek, végighaladva nyugodtan mondhatjuk, hogy az MNB-felügyelet még jónak is tűnik; ez most már egy adott intézmény, ezzel nem tudunk mit kezdeni, hiszen a jó múltkori törvénymódosítás értelmében az MNB gyakorolja a felügyeletet. Kérdés, hogy amikor itt a prudens szabályozásról és gazdálkodásról beszélünk, vajon az az MNB, aki kastélyokra költ, aki luxusirodaházakat vásárol, vagy például alapítványi ügyekbe bonyolódik, mennyire fog egyébként hitelesen felügyeleti szervként a biztosítókkal szemben eljárni. Úgy gondolom, hogy az MNB-nek önmagának is el kellene gondolkoznia a saját szerepén.

Ami viszont helyes: a fogyasztóvédelmi szabályok átültetése, de ezen a téren is van egyébként javítanivaló, és annyiban egyet lehet érteni egyébként a szocialisták felvetésével, hogy bizony vannak olyan határidők, kárrendezési határidők, amelyeken bizony csiszolni kellene. De ehhez képest azt tudjuk mondani, hogy a fogyasztóvédelemben helyes az, hogy a harmadik országbeli biztosító fióktelepének engedélyét szintén felügyelethez köti. Másrészt a vezető állásúak fogalmának a tisztázása, az állás betöltésének, illetve felelősségi szabályainak a körbeírása szintén helyes és követendő út.

Ami pedig a hatósági felügyeletre vonatkozik, az egy az egyben a Szolvencia II. irányelv szerinti, ebben sok kivetnivalót egyébként nem lehet találni. Szintén példaértékű, és nagyon fontos volt, régóta váratott magára, hogy tisztázzuk azt az elmosott vonalat, ami a függő, illetve független ügynökök között volt, hiszen ez korábban nem teljesen működött a való életben. Pontosan az egyik olyan terület volt, amit a 2003-as jogszabály óta gyakorlatilag fölemésztett, fölélt az idő, illetve a változás.

Ezeket a részleteket nézve nyugodtan megfogalmazhatunk további kritikákat is. Például az egyik teljesen életszerű kritika, hiszen még lehet, hogy emlékeznek is rá a jelen lévő képviselők, hogy a biztosítási szolgáltatás és termékek terjesztésénél korábban volt a jó nevű KÖBE biztosítónak egy olyan lehetősége, amelyben ő a gyorshajtás elleni biztosítást ajánlotta fel az embereknek, amelyről egyébként bírósági határozatok mondták meg, hogy teljesen jó erkölcsbe ütköző. Hiszen nem védhet a biztosítás egy olyan dolog ellen, egy olyan, jogszabály folytán következő joghátrány ellen, amellyel aláássa egyébként az állam hatósági intézkedését, a hatósági intézkedésbe vetett társadalmi bizalmat. Erre most sem találunk szabályt, úgy tetszik, hogy a lex KÖBE nem épült be ebben a vonatkozásban, szintén nem tiltja a jogszabály azt, hogy ismételten jó erkölcsbe ütközően terjesszenek egy ilyen terméket, illetve egy biztosítási szolgáltatást. Úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen ki kell zárni, ezt feltétlenül így kell belefogalmazni, hogy egyébként ne lehessen a terméknek olyan tulajdonsága vagy ne lehessen olyan terjesztési módja, amely jó erkölcsbe ütközik, hiszen ez lerontja a jogszabályok érvényesülését.

A másik a 138. §-ban a titokvédelem. A titokvédelem vonatkozásában meglehetősen tágra nyitja, illetve a titkok megismerésében meglehetősen tágra nyitja azoknak a szerveknek és személyeknek a körét, akik megismerhetik a titkokat. Azonban helyesen bevezet a megismerés módjában egy olyan korlátozást, ami talán lehetőséget biztosít arra, hogy ezek a biztosítási titkok és adott esetben az ügyfél saját titkai, amelyek például egészségügyi adataira vonatkoznak, ne lehessenek mások, illetéktelenek által megismerhetők, például egy bírósági, akár büntető-, akár szabálysértési vagy más polgári peres eljárásokban. Tehát feltétlenül fontos, hogy ezen még elgondolkozzunk, hogy milyen egyéb más korlátozásokat tudunk állítani, és hogyan lehet azért ezeket korlátozni.

Természetesen a korlátozás arra vonatkozik, hogy ne az államtól és az állami szervektől zárjunk el adatokat, hanem a jogérvényesítés során az esetleges visszaélésre irányuló gazdasági társaságoktól vagy adott esetben olyan ügyfelektől, magánszemélyektől, akik ezzel vissza tudnának élni.

A másik, ami rendkívül fontos, az ügyfelek tájékoztatásának kérdésköre. Nagyon jó szabályokat tartalmaz a törvényjavaslat abban a vonatkozásban, hogy hogyan kell, miként kell és milyen módon lehet teljeskörűen tájékoztatni az ügyfeleket. Azonban a kérdés az, hogy ez meg fog-e valósulni, megvalósulhat-e egyáltalán a valóságban. Erre kell hogy egyébként az MNB majd fontosabb hangsúlyt fektessen, hogy mindenképpen ellenőrizze ezen ügyfél-tájékoztatások megvalósulását, és hogy valóban a melléklet szerint, tehát a törvényjavaslat melléklete szerint, illetve magában a törvényjavaslatban lefektetett elvek szerint történik az ügyfelek tájékoztatása. Erre például tökéletes eszköz a próbavásárlás eszköze, illetve lehetősége, amikor maga az MNB tud bemenni, és mint ügyfél vagy mint potenciális ügyfél eljár, és a szolgáltatással kapcsolatban a tájékoztatást leellenőrzi.

Ami érdekesebb, hogy a tájékoztatás vonatkozásában mindvégig az volt, hogy egy teljesen új szabályozást épít be a törvényjavaslat, ehhez képest nem újult meg teljesen ez a kör. Annyi történt, hogy más helyre került elhelyezésre. Viszont az feltétlenül szükséges, hogy az alkuszi tevékenységet az eddiginél is és a törvényjavaslatban megfogalmazottnál is sokkal szorosabb felügyelet alá kell helyezni, ahogy egyébként az életbiztosításnál is erősebb ellenőrzés alá kerültek a tevékenységek.

A másik, amiről szeretnék szólni, és ne haragudjanak, ha itt magam felé hajlik a kezem, korábbi gyakorló jogászként számomra a jogvédelmi biztosítás volt egy érdekes és neuralgikus pont. Ne higgyék azt, hogy itt most az ügyvédeknek, illetve az ügyvédi kamaráknak kampányolok, azonban a jogvédelmi biztosítás területén van jó pár tisztázandó kérdés, és például a társadalmi egyeztetés során a biztosítókkal és a jogvédelmi szolgáltatást nyújtó biztosítókkal, illetve szolgáltatókkal mindenképpen egyeztetni kellett volna, hogy az ő adataikat, sikerességi adataikat, illetve eredményeiket megismerhessük. Hiszen azt is látni kell, hogy egy-egy jogvédelmi biztosítási szerződés megkötésénél 20-30 oldalas szerződést kötnek meg a leendő jogi képviseletükre vagy bármilyen jogvédelmi szolgáltatásukra az ügyfelek, míg például az ügyvédnél 2-3 oldalas tényvázlat és megbízási szerződés keretében tudnak az ügyre vonatkozóan szerződést kötni. És egyébként a gyakorlat azt mutatja, hogy a jogvédelem területén közel sincsenek olyan jó statisztikák, s közel sem teljesítenek olyan jól, mint egyébként az egyéni ügyvédek vagy ügyvédi irodák.

Tehát mindenképpen, ha úgy tetszik, egy kicsit rontják a fogyasztók helyzetét is, hiszen míg egy ügyvéd azért kifejezetten jól megítélhető statisztikákkal rendelkezik, a jogvédelmi biztosításoknál ilyen adatok, sikerességi adatok nem állnak rendelkezésre. Míg az egyik oldalon egy ügyvédnek egy kamarai tevékenységéért kell felelnie, addig a jogvédelmi biztosítás vonatkozásában teljesen más szabályok vonatkoznak rá. Bonyolult háttér van, és nem lehet úgy megismerni ezt a tevékenységet, mint egyébként az ügyvédi szolgáltatásokat. Tehát számomra a jogvédelmi szolgáltatásoknak egy majd későbbi újragondolása feltétlenül szükséges lesz, pontosan azért, hogy egyrészt meghallgatva az ügyvédi kamarát, és a jogvédelmi biztosítást nyújtó szolgáltatók érveit ütköztetve, és a bíróságok vagy adott esetben a közigazgatási hatóságok által tapasztaltakat egybevetve lehessen mindenképpen egy kristálytiszta véleményt alkotni.

A másik és utolsó ilyen érdekes kritikai pont a felszámolás kezdeményezése. A törvényjavaslat azt mondta, hogy a felszámolás, a társaságok felszámolásának kezdeményezését vegyük el az ügyféltől, hogy az ügyfelek ne tudják ezeket visszaélésszerűen gyakorolni. A jelenlegi jogérvényesítésben nagyon nehéz elképzelni azt a helyzetet, amikor valaki olyan anyagi potenciállal rendelkezik, hogy egy ilyen felszámolást saját maga felvállaljon. Tehát úgy gondolom, életszerűtlen volt azt állítani, hogy ezt egyébként valakik vagy bármilyen rétege a társadalomnak visszaélésszerűen gyakorolta. Úgy gondolom, hogy ez egy fogyasztóvédelmi korlátozás és nem egy fogyasztóbarát intézkedés a törvényjavaslatban. Tehát mindenképpen javaslom, hogy tágítsuk ki ezt a kört, és a felszámolást, annak a lehetőségét juttassuk vissza, illetve adjuk vissza ebben az esetben ugyanúgy a civilek részére is.

(16.40)

És utószónak mindenképpen itt a vitában annak kell állnia, illetve a lezárásként annak kell állnia, amit Lábady Tamás, egyébként kiváló tudós ebben mondott, és ez egy két évtizedes megállapítása, hogy a biztosítási szerződések szabályozására vonatkozó joganyag világszerte mozgásban van. Tehát ezt jelenleg is helytállónak tekinthetjük, ugyanis a külföldi szabályozás is egy folyamatos változásban van, amelynek folyamatos figyelemmel kísérése elengedhetetlen, és elengedhetetlen minden egyes új, a tervezetben szereplő rendelkezéssel kapcsolatosan is elvégezni a megfelelő hatástanulmányokat. Pont ezeket a hatástanulmányokat nem látom én, illetve nem tudja beszerezni senki, aki a vitában részt vesz. Enélkül elég nehezen lehet a megnyugtató véleményt elmondani a törvényjavaslatról.

De egyébként leszögezhető, hogy meglehetősen széles mozgástere van a jogszabály alkotóinak, a jogalkotóknak, hogy ezt a mozgásteret, ami az új törvény megalkotásánál van, kitöltse, azonban egyrészt egy felelősséget is jelent. Ugyanis a felelősség az, hogy ha nem folytat le megfelelő előtanulmányokat, megfelelő vitát, és nincs megfelelő álláspont, amelyet megvizsgált, és a hatályos külföldi szabályozások és a külföldi tendenciák sem megfelelően jelennek meg, akkor bizony nem sok mindent fog érni ez a jogszabályunk, és továbbra is kullogunk majd a piaci trendek után. Tehát mindenképpen szükséges, hogy ezekre a nemzetközi tapasztalatokra, de a piacon bekövetkezett, a legutolsó törvény óta bekövetkezett változásokra is folyamatosan figyelemmel legyünk.

Úgy gondolom, hogy vannak a törvényjavaslatnak erényei, előnyei, erősségei, azonban vannak olyan hiányosságok, amelyeket mindenképpen ki kell majd küszöbölni. Úgy gondolom, hogy alkalmas lesz egyébként a vita és az utána következő folyamat arra, hogy ezeket kiküszöböljük, és olyan jogszabályt és olyan tervezetet tegyünk le szavazásra, amely egyrészt fogyasztóbarát is, de a piaci folyamatokat is tükrözi, és valahol a jövőbe is mutat, hogy ezt a folyamatos fejlődést nyomon kövessük, de valamilyen szinten be is lássuk. Tehát egy sokkal bölcsebb, és úgy gondolom, sokkal megalapozottabb törvényjavaslatra lett volna szükség. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 244 2014.11.17. 2:06  231-246

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Örülünk neki, hogy beismerte a kormány, hogy mégiscsak gond volt a végrehajtók területén. Örülünk, hogy belátták azt, hogy amit már évek óta mondunk, az egy valós probléma. Annak is külön örülünk, hogy egyébként a felügyeletet elhatározták, de ahogy egyébként Staudt Gábor képviselőtársam is mondta, mi csak félig vagyunk elégedettek ezzel a rendszerrel, bár tudjuk, hogy ez csak egy meghatározott ideig fog így működni, hiszen egy tapasztalatszerzésről szól. De mi továbbra is azt mondjuk, és bízzanak bennünk határozottan, hogy érdemes lenne a kormánynak eldönteni, melyik rendszer mellé teszi le a voksát, hibrid rendszert akar, ahogy most egyébként felállított egy hibrid rendszert, vagy egy teljesen egységes rendszert szeretne, és ebben az esetben egy állami feladatként aposztrofálná a végrehajtást, hiszen erre van szükség.

Örülünk tehát a felügyeletnek, és örülünk, hogy eszükbe jutott, igaz, egy kicsit megkésve, a végrehajtók elszámoltatása, ugyanis az is nagyon fontos. Ha ez az első, kezdő lépés a végrehajtók elszámoltatása felé, akkor hát lépjünk erre az útra, de mi úgy gondoljuk, hogy azért ennél sokkal többet is tehet a kormány ezen a téren.

A másik, ami az általános vitában elhangzott már, és én többször ostoroztam, továbbra sem látom, pedig reméltem, hogy majd a Törvényalkotási bizottságban talán letisztulnak, vagy érkeznek hozzá olyan módosítók, amelyek letisztítják azt a nyelvezetet, ami az európai uniós megfelelésből került elő, ez pedig az úgynevezett európai uniós távoltartási határozat átültetése, illetve az alkalmazása. Még mindig nagyon nehézkes, még mindig nagyon nehezen érthető az, ahogy a magyar jog transzformálja ezeket a kötelezettségeket vagy azokat a rendeleteket, irányelveket, amelyeket át szeretnénk ültetni.

Volt szerencsénk most egy delegációval az Európai Unió intézményei felől tájékozódni. Úgy látszik, ott sem értik azt, hogy mennyiben kell lényegre törően fogalmazni, de úgy látszik, a kormánynak sem sikerül ezt minden esetben transzformálnia. Így hát úgy gondolom, hogy ami elhangzott, és amit Staudt Gábor elmondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), támogatható az önök törvényjavaslata, azonban ennél többet várunk el a kormánytól.

Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 118 2014.11.19. 2:05  1-157

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő­társaim! Az iménti üdítő kivételtől eltekintve, amit hallgathattunk, az nem volt más, mint a Rogán-klónok támadása, méghozzá rendkívül unalmas, Habony Művekkel megfűszerezett előadásmódban. Hiszen majdnem mindenki ugyanazt adta elő, amit Rogán Antal is előadott itt szemközt a pódiumon.

De hogy kitérjek olyanra, amely engem érintett az egészségügyben, az az egyébként orvosként nagyra értékelt Kovács képviselőtársunk hozzá­szólása volt, aki nyilván saját tapasztalataiból indult ki. Végül is elkottyintott olyanokat, amiket a sajtóból már lehetett tudni, ez a struktúraváltás és a struktúraváltáshoz tartozó feladatok voltak. Úgy tűnik, hogy egy olyan volumenről beszélt, aminek viszont nincs megágyazva a költségvetésben, és sehol sem találni rá azokat a forrásokat, amiről beszélt, és amilyen átszervezések elé néz az egészségügy. Úgy gondolom, hogy valamit elkottyinthatott abból, amit egyébként a sajtó már régóta tudni vélt. Egyébként már meg is indult ezeken a koncokon, a következő betegellátási területeken, illetve útvonalakon megindult a koncokon a marakodás a háttérben, ha hinni lehet a belső információknak.

A másik volt, hogy kiemelten fontosan kezelik az alapellátást, és ehhez képest mindvégig arról volt szó, hogy a háziorvosok, a háziorvosok, a házi­orvosok, de egyébként megemlítette ? csak hogy teljes legyen a lista ? az otthoni szakápolás kérdését, amelyre érdekes, hogy a kormány extra forrást, extra pénzt nem akar szánni, de ugyanígy vannak ezzel a védőnők, vagy ugyanígy vannak ezzel a fogorvosok, pedig az alapellátáshoz tartoznak. Úgy gondolom, hogy ezekhez mindenképpen szükséges lenne sokkal nagyobb forrásokat csoportosítani.

Még engedjenek meg a közbiztonság terü­letén ? erről beszéltünk ? egy saját észrevételt. Karca­gon is legalább annyira rosszak a bűnözési statisz­tikák, mint máshol, ott sincsenek sehogy máshogy az adatok. Lényegében romokban hever a helyi közbiztonság. Úgy gondolom, ha nem tudnak segí­teni, legalább ne ártsanak a karcagiaknak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), támogassák majd az új karcagi rendőrkapitányság felépítését.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 30 2014.11.20. 1:35  1-211

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Reflektálva a kialakult egészségügyi vitára, azért Bene Ildikó hozzászólását hallgatva szépen hangzó rigmusok, hogy az alapellátást megerősítjük, illetve arra koncentráltunk, nagyon jól hangzik, azonban mindig csak a háziorvosokról beszéltünk, holott úgy gondolom, hogy az otthoni szakápolásról, a védőnőkről, a fogorvosokról is lehetne szó ezen a területen. Én úgy gondolom, például olyan pici apró intézkedések is vezethetnének az alapellátás javításához, mint például a háziorvosok helyi iparűzési­adó-mentessége, amit például nagyon könnyen át lehetne vezetni itt a Házon, és nagyon nagy segítség lenne az ebben dolgozóknak.

De beszélhetnénk például arról, hogy miért hiányzik még mindig az egészségügyi életpályamodell elindítása, holott ez csak egy háttéranyagként létezik. De beszélhetnénk arról is, hogy a kormány miért olyanokra költ az egészségügy helyett, ahol mondjuk, a fűtött focipályán tébláboló focisták vannak ? mondjuk, hangsúlyosabb téren (Sic!) ?, ellentétben azokkal a betegekkel, akik fűtetlen kórtermekben gyógyulgatnak. Tehát úgy gondolom, szívesebben látnék fűtött kórteremben gyorsan lábadozó betegeket, mint egyébként ilyen focista presztízsberuházásokat.

Tehát ezen az úton mindenképp induljunk el, és végre mondják már el, hogy mi a tervük az alapellátásban, például a háziorvosi rendszer megszilárdításán túl például milyen pénzek vannak az otthoni szakápolásra, hogy kívánja ezt a kormány támogatni, miért nincsenek pluszforrások odatéve, holott évek óta ez már kérdés és a szakmai szervezetek ebben jeleztek.

Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy az érdemi vitát innen azért folytatni tudjuk majd. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(10.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 190 2014.11.20. 0:00  1-211

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha virtuálisan is, de kettéválasztanánk ezt a termet, és az egyik oldalon a Fidesz, a másik oldalon az ellenzékiek ülnének, akkor azt mondhatnánk, hogy az önök oldalán, ha az egészségügyről beszélünk, akkor minden jó, ha a mi oldalunkon ülünk, akkor minden rossz. Higgyék el, hogy tévednek, ha úgy gondolják, hogy minden jó! Önkritikát is kell gyakorolni, mi is tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy minden rossz, mert a valóság egyébként azt mutatja, hogy többnyire az egészségügy területén rossz nagyon sok dolog, és az, hogy valami még jó benne, nem önöknek köszönhető, hanem az egészségügyben dolgozóknak, az egészségügyben dolgozó szakembereknek, ápolóknak, akik még fenntartják az egészségügyet és működtetik.

Azt is be kell önöknek vallanom, hogy a Jobbik az egészségügyi javaslataival, mondjuk úgy, önző volt, túlontúl akart kedvezni ? és a benyújtott javaslatok is ebbe az irányba fognak menni ? a harmadik legfontosabb területnek, amire mi úgy tekintünk, hogy az ország költségvetésének az egyik kiemelt területe, és ez az egészségügy. Mi úgy gondoltuk, hogy sokkal fontosabb idecsoportosítani forrásokat, mint a TEK-nél hagyni forrásokat, vagy Lázár János zsebpénzét meghagyni a minisztériumnál; mi úgy gondoljuk, hogy sokkal fontosabb erre költeni, mint stadionokra. Ezt már elmondtam a vita során, szívesebben látunk fűtött focipályákon tébláboló focisták helyett fűtött kórtermekben gyorsan lábadozó betegeket. Tehát nagy a különbség, és nincs mese: pénz kell az egészségügyre. És hogy ezt a koncepciót felvázoljam önöknek, először távolról közelítünk, majd aztán utána belemegyünk bizonyos részletekbe is.

Távolról közelítve a legfőbb probléma az ? és ezt már említettem ?, hogy pénz kell. Magyarország ugye az egészségügyi kiadások terén a GDP-hez viszonyítottan kiugróan rosszul teljesít, méghozzá akár a visegrádi országokat, akár az OECD-átlagot nézzük. Magyarországnak van mit ledolgozni ezen a téren, de van mit ledolgoznia az életpályamodell területén is. Önök mindvégig az egészségügyi életpálya területén arról beszéltek 2010 óta, hogy meg fog valósulni, hogy elindítják. 2011-ben ezt megismételték, majd 2011-től jött egy hatalmas nagy csend, és közben mind a Magyar Orvosi Kamara és különböző szövetségi szervezetek jelezték folyamatosan, hogy szükség van az elindítására, folytatására, és nemcsak egyéni akciókra, hogy egy-egy kiemelt területen ? mint például majd most a háziorvosoknál vagy korábban például a rezidenseknél ? bizonyos korrekciókat tesznek.

Komplexen az egészségügyi életpályamodellel nem lehet várni, márpedig az önök államtitkára egy legutolsó konferencián azt mondta ? és ez egybevágott a költségvetésben használt terminológiával ?, hogy egy dologban bízhatnak 2015-re az egészségügyben dolgozók: számíthatnak a kormányra. Hát nem mindegy, hogy milyen irányban számíthatnak a kormányra: hogy semmit nem fog tenni az ő irányukban, vagy hogy egyáltalán el fogja-e indítani az életpályamodellt. De az államtitkár úr lelőtte a poént, mert azt mondta, hogy majd 2016-ban sor kerülhet arra is, hogy az életpályamodellt el fogják indítani. Ehhez képest, úgy tűnik, el fog addigra telni hat év olyan kormányzás, amelyben önök nem tettek ebben az irányban semmit.

A másik, ami igazán fontos ? és még távolabbra nézve ez szintén az egészségügyben egy fontos terület ?, ez a népegészségügyi feladatok, ugyanis elsődleges feladatunk az egészségmegőrzés. Üdvözölendő, hogy ebbe az irányba önök is elmozdultak, és ezt fontosnak tartják, azonban a Jobbik egységes álláspontja az, hogy sokkal több fejlődnivalónk van ezen a területen, hiszen ha erre a területre koncentrálunk, akkor sokkal kevesebb kiadás fog minket terhelni a kórházakban, és sokkal kevesebb lesz, amit reparálni kell az emberek egészségében.

A másik a munkaerő és az emberi erőforrás kérdése. Ezt is mindenki felismerte, csak nagyon kevesen tudnak tenni, és úgy tűnik, önök sem tesznek ebben az irányban, méghozzá abban, hogy hogyan tartsuk itthon azokat a dolgozókat, akik az egészségügyből menekülnek és el akarnak menni. És erre megint csak az lehet ? és akkor visszacsatolunk az elejére ?, hogy több pénz kell, több forrás kell, méghozzá hitelesen kell ezeket a forrásokat nyújtani, és alsó hangon nyugodtan kiszámolhatjuk ennek az életpályamodellnek és az itthon tartásnak a költségeit: ha egy pedagógus-életpályamodellre 150 milliárd forintra van szükség, az egészségügyi dolgozókra, ami egy közel 200 ezer fős dolgozói létszámot jelent, mindenképpen hasonló összegre van szükség. Így a Jobbik javaslatai is ebbe az irányba fognak majd mutatni, hogy valahol el kell kezdeni, és erre fogunk olyan javaslatokat tenni önöknek, hogy menjünk el egy olyan irányba, hogy ezt emeljük meg.

Azonban a legfontosabbakat úgymond csak példálózóan sorrendbe szedve, hogy mely területeken kellene emelni mindenképpen, és milyen javaslataink vannak:

Az egyik: az egészségügyi működőképesség fenntartása érdekében, a várólisták csökkentésére vagy a kórházi halmozódó tartozások lefaragására szintén fogunk előirányozni olyan javaslatokat, olyan emeléseket, amelyeket, úgy tűnik, a kormány nem elegendően vagy nem megfelelő mértékben irányzott elő. De a mentésben részt vevőket is igyekszünk segíteni, méghozzá úgy, hogy a mentés tárgyi feltételeit, illetve a személyi feltételeit is szintén az emelendő tételek közé soroljuk.

Szintén nagyon fontos, kevesen tudnak róla, hogy az Országos Vérellátó Szolgálat a nevén túli feladatkörön túl mindenképpen foglalkozik ? és ez az egyik legfontosabb ? a donációval, illetve a nemzetközi donációs és recipiens viszonyokkal. Ebben a témakörben a legfontosabb az, hogy ha nem tudja a magyar állam ellátni azt, hogy bizonyos szervi igényeket a saját piacról ellásson, akkor bizony külföldi segítségre van szüksége, ami bizony pénzbe kerül, ennek a rendszernek a fenntartása pénzbe kerül, és egyébként hatékony segítség, így erre is extra ráfordítások kellenek.

De javasoljuk például a betegszállításnak, illetve az orvosi rendelvényre előírt halottszállításnak is azért az emelését, mert ebbe a területbe már egyre jobban beszivárognak azok a szürke, illetve fekete elemek, amelyek ennek a területnek úgymond a teljes mértékű, lassan a bűnözők irányába hajló formáját mutatják. Ezeket kifehéríteni úgy lehet, hogy tisztességes tételekkel dotáljuk ezeket a szervezeteket.

De tisztességes pénzzel kell ellátni a civil, illetve a nonprofit szervezeteket is, hiszen ők azok, akik kisegítik az államot azokban a feladatokban, amelyeket az állam saját maga, önállóan nem tud ellátni. Így ezeknek a szervezeteknek is, például a Magyar Rákellenes Ligának, szintén többletjuttatásokat kívánunk szánni.

És itt vannak még azok, amelyekre önöknek nagyon fontos volt az alapellátás. Teljesen egyértelmű és támogatandó a Jobbik által is, hogy a háziorvosi rendszert, ami az egészségügy kapuőrszerepét tölti be, támogatni kell. Azonban ahogy már korábban említettem, túl kell lépni azon, hogy csak a háziorvosokkal foglalkozunk, foglalkozni kell az alapellátás további résztvevőivel, éppen ezért az otthoni szakápolással is foglalkozni kell, illetve foglalkozni kell a védőnői szolgálattal és a fogorvosi alapellátással is, így ezeken a területeken további emelést ajánlunk a kormány figyelmébe és az egészségügyi kabinet figyelmébe is.

Szintén rendkívül fontos lehet, hogy az egészségügyi bérfejlesztést ? amiről beszéltem ?, az életpályamodellt teljes egészében megvalósítsuk. Itt a Jobbik egy 10 százalékos emeléssel kezdene, pontosan azért, hogy a következő években egy folyamatosan emelkedő számmal haladhassunk előre. Ugyanis csak képzeljék el azt a viszonyt, amikor beszélünk a különböző életpályamodellekben az emelésről ? és azt hiszem, most a rendvédelmi dolgozók vannak terítéken ?, amikor a rendőr a saját maga fizetésével, ami már most jóval nagyobb lesz, mint amit az a szakorvos keres, akihez mondjuk, beviszi a pszichiátriai kezelt beteget az utcáról összeszedve, milyen feszültségeket keletkeztet ez egy-egy szakma között, amikor az az orvos, aki ott dolgozik, és ezt a beteget gyógyítani fogja, a töredékét keresi annak a rendvédelmi dolgozónak, aki az utcáról összeszedi a beteget, és beviszi hozzá. Ezeket nem lehet felelősségteljesen benne hagyni a rendszerben, így ha az ember á-t mond, mondania kell b-t is, és nem egyenként kiemelni egy életpályamodellt, hanem szépen felzárkóztatni hozzá az egészségügyet is.

A másik, amivel szintén nem értettünk egyet, az a költségvetési kacsa, amiben azt írják, hogy a húsz év legnagyobb mértékű szervezeti átalakítása valósult meg, ami elősegíti a gazdaságosabb és hatékonyabb fekvő-, járóbeteg-ellátási struktúra működését.

(20.20)

Ez azért nem igaz, mert újonnan megint struktúraváltásba fognak kezdeni, és erre a frissen benyújtott törvényjavaslatuk a példa, és ez bizonyítja, hogy a korábbiak sem működtek, önök egy újabb irányban fognak elmenni, így hát semmi nem működött, illetve semmi nem valósult meg abból, amit önök a legnagyobb mértékű és a leggazdaságosabb átalakításnak véltek felfedezni. Szintén nagyon fontos az Országos Mentőszolgálat stafírungozása, ugyanis bár ott is megvalósult egy bizonyos fejlesztés, de ott állandó ütemű olyan eszközkopás, olyan igény van, amelyet pluszforrásokkal kell támogatni.

Még egy utolsó terület, amiről mindenképpen szólni kell. Egy nagyon kevesek által ismert, de egyébként rendkívül fontos terület és támogatandó, ez pedig az Európai Gazdasági Térségben vagy akár az Európai Unión kívüli vagy Európai Unión belüli tervezett vagy sürgősségi ellátásokra fordítandó extra kiadások. Ugyanis tudomásul kell vennünk, hogy a jelen rendszerben nem minden szolgáltatás érhető el Magyarországon, így azért, hogy a magyar embereknek az egészségét, a családjuk egységét meg tudjuk tartani, külföldön is mindenképpen igénybe kell venniük szolgáltatásokat a legfejlettebb szinten.

Így hát összességében azt lehet mondani, hogy vannak jó irányok a költségvetésben, azonban sokkal bátrabban, sokkal aktívabban kell hozzáállni a kormányzatnak, és nagyon jó lenne, ha el tudná oszlatni a kormányzat azt a kétséget az egészségügy felől, hogy egyébként a mostohagyerekeként kezeli, és nem költ eleget az egészségügyre. Így hát innen a Jobbik arra szólítja fel a kormányt, hogy végre költsön ezekre, vesse el azokat az egyébként pazarló és fényűző beruházásokat, és végre kezdjen el foglalkozni az egyik legfontosabb területtel, az egészségüggyel, és megismétlem magam, ne kezelje mostohagyermekként az egészségügyet. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 52 2014.11.21. 2:05  1-64

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában többször elhangzott a Kúria jogegységi határozatával kapcsolatos álláspont, és én nem is értem, hogy mi hirtelen itt a kormány részéről ez a nagy fetisizmus a jogegységi határozatok körében; ő úgy gondolja, hogy köti őket a jogegységi határozat. Érthetetlen egyébként, hogy miért gondolja úgy, és legalább jó lenne elmondani, hogy ők miben érzik úgy, hogy köti őket a jogegységi határozat.

Én sokkal inkább azt látom, hogy egy magára valamit is adó jogászember ilyet nem mondhatna, hiszen aki ismeri a jogegységi határozatok célját, tudja, hogy az pontosan nem az, hogy a törvényalkotást kösse bármilyen módon, hanem hogy az ítélkező bíróságok számára a jog továbbfejlesztése, az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében hozzon egy egységes álláspontot. Álláspontom szerint semmi más nem történik itt, mint hogy önök most a Kúriára kenik a dolgot, úgy, ahogy előtte a bíróságokra kenték, az Alkotmánybíróságra kenték; egyszerűen nem vállalják be, nem vállalják fel a felelősséget, hogy ez az önök dolga, hogy itt tart ez a helyzet.

A másik pedig az, hogy ne tegyenek úgy, hogy valami is köti az önök kezét. Bármilyen lehetőség, bármilyen megoldási mód, ami hasznos a devizahitelezés szempontjából, az önök kezében megvolt. Másrészről a meglátásom az, hogy felelőtlen volt a kommunikációjuk mindvégig ebben az ügyben, meggondolatlanul kezdtek el mindent ígérgetni a választóknak, és talán Kósa Lajos távolmaradása is és dubaji nyaralása annak köszönhető, hogy talán ne kavarjon nagyobb gondot önöknek itt valamilyen nyilatkozatával, a kommunikációs kamikázéjával, és nehogy véletlenül hiba csússzon a gépezetbe.

Úgy gondolom, a Fidesz-kormány egyetlenegy dolgot tudott ebben megtenni: amit megígértek, hogy nem hagynak senkit az út szélén; lehagyták a mondat másik felét, ismerjük: majd egyenként rugdosnak mindenkit helyette az árokba. Ezzel a jogszabállyal, ezzel a törvényjavaslattal semmi más nem történik, mint hogy lendül a láb, és most rugdossa bele az útszélen álló embereket az árokba. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 188 2014.11.24. 2:09  187-190

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A TIOP és a közép-magyarországi operatív program keretében 2013-ban egy, a GYEMSZI vezetésével alakult konzorcium összesen 2,1 milliárd forint pályázati pénzt nyert el az e-Health, azaz a nemzeti egészségügyi informatikai rendszer, elektronikus közhiteles nyilvántartások és ágazati portál fejlesztésére. A fejlesztés képezné alapját annak az elektronikus egészségügyi szolgáltatási térnek, amelyről szintén gyanúsan keveset hallani mostanság, pedig bevezetése mellett a kormányzat elvileg elkötelezett.

Az e-Health az egészségügyi közhiteles nyilvántartások struktúrája lenne, amely által olyan jelentés- és üzenettovábbító rendszer válna elérhetővé, ami az egészségügyi ágazat intézményei között az adatcserét hatékonyabbá, hiba- és redundancia­mentessé tenné, az ott tárolt adatokat, a szakdolgozók adminisztratív terheit csökkentené.

A projekt megvalósítása az egyik konzorciumi tag, a Nemzeti Infokommunikációs Zrt. honlapja szerint 2013. július 1-jén megkezdődött, és 2015. június 30-án kellene lezárulnia. Ehhez képest az ugyanitt fellelhető adatok szerint a projekt készültségi foka jelenleg 7 százalékon áll, ráadásul a támogatási szerződések szerint a fizikai befejezés eredeti dátuma 2014. november 28. lett volna.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól számolom, a projekt elkezdése óta lassan 16 hónap telt el, és az újraütemezett megvalósításig is alig 7 hónap van hátra. Felvilágosítana, mégis hogyan kívánja az Önök felügyelete alá tartozó GYEMSZI, OEP, Országos Tisztifőorvosi Hivatal, EEKH, valamint a további konzorciumi tag 7 hónap alatt befejezni a több mint 2 milliárdos projektet és annak a maradék 93 százalékát? Esetleg az adatok közzétételi kötelezettségéből származó adat-karbantartási feladatuknak nem tettek eleget a szervek?

Ugye, nem akarják, hogy az e-Health-rendszer és az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér és ennek a kivitelezése az egészségügy 4-es metrója legyen?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 300 2014.11.24. 5:10  299-300

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A címben említett kérdést egy vitaindítónak szánom, amely az egészségügyben végbemenő és a várhatóan végbemenő struktúraváltásról szól. Leszögezni kívánom, hogy a Jobbik a saját álláspontját az egészségügyi dolgozók érdekében fogalmazza meg és fogalmazta meg ebben. És hogy mire is alapozzuk, hogy struktúraváltás készülődik ebben az ügyben, azt könnyen ki lehet olvasni, hiszen már egy új törvényjavaslat van ebben bent a tisztelt Ház előtt, viszont egy helyről nem lehet kiolvasni a struktúraváltást, nem alapozza meg ugyanis a költségvetésnek semmilyen száma azt, hogy az egészségügyben bármilyen változás lesz. Leginkább a szépen lassan szivárgó cikkek, illetve államtitkári nyilatkozatok mutattak, illetve mutatnak abba az irányba, hogy komoly változás előtt áll az egészségügyi ellátórendszer.

(20.50)

És ha ott tartunk, hogy milyen cikkekből szivárogtak az információk, jól láthatjuk, a legnagyobb probléma az, hogy nem egy társadalmi vitát és nem egy előkészített, megfelelő háttérmunkát követően kerülnek elő ezek az iratok, illetve ezek az elképzelések, hanem az államtitkárnak az általában egy-egy konferencián elmondott, elkottyintott részleteiből kerülnek elő. Tehát nyugodtan kérdezhetjük, hogy volt-e társadalmi vita, illetve hol van ez előkészítve, illetve nyugodtan róhatjuk a Fidesz számlájára azt is, hogy ha társadalmi vitát nem is folytattak, milyen kommunikációt folytatnak, ugyanis nem szerencsés az, ha újságokból, illetve konferenciabeszélgetésekből értesülünk arról, hogy milyen, egyébként a gyökeréig ható változások indulnak el az egészségügyben.

A történeti szál pedig úgy néz ki az egészségügy struktúraváltásában, hogy négy éve, sőt lassan már öt éve, amikor a Fidesz-kormány hatalomra lépett, azt mondta, hogy az egészségügyi ellátórendszer a romokban hever, és mindenképpen átalakítás igényeltetik. S hozzá is kezdtek az ellátórendszer átalakításához, mint tudjuk, állami fenntartásba kerültek kórházak és más egészségügyi intézmények. De igazából azt láthatjuk mögötte, hogy a Fidesz által elkezdett struktúraváltás még mindig egy hibás, elhibázott döntés volt, és 2006 óta úgy tűnik, hogy a krízis állandósult az egészségügyben.

És hogy mi is lehet a T/2123-as törvényjavaslatnak az egyik alapja, ami egyébként a Ház elé fog még többször kerülni, és úgy gondolom, szakmai viták is fognak ebben folyni, hát ez a javaslat nem mást tűz ki célul, mint hogy megyei, illetve térségi szinten fogja működtetni a szakellátást, ami egy dologban fog megnyilvánulni, hogy a korábban erre a célra hivatott GYEMSZI gyakorlatilag le fogja húzni a rolót, és egy szintén mozaikszóból összeálló ÁEK kezelőnek a felállításával fogja működtetni a rendszert a kormány.

Egyébként az államtitkár elmondta, és ebben egyet is lehet érteni, és a Jobbik is egyetért, hogy a legfontosabb döntéseket mindenképpen a helyi szinteken, a legalsóbb szinteken kell meghozni. Azonban ebben az esetben akár azt is feltehetnénk, hogy nem lenne-e érdemesebb visszavezetni arra a szintre az egészségügyi ellátásról való döntést, ami az önkormányzatok kezében volt régen, ugyanis azt lehetett látni, amíg az önkormányzatoknál volt az intézmények fenntartása, addig nem harapóztak el az adósságállományok, nem úgy, mint most, amikor 80-100 milliárd forintra rúg körülbelül az adósságállománya az egyes kórházaknak, amire mindenképpen szükséges a pénzt rászánni.

Ami a legrosszabb és talán a legméltánytalanabb, hogy elindult egy alkudozás a kórházak között, hogy ki milyen ellátást végezzen, és ki milyen tevékenységet tud majd végezni. Lényegében ez a dolgozóknak már egy ismert folyamat is, ugyanis a Fideszt megelőzően már az MSZP-nél begyakorolhatták azt, hogy miken kell alkudozni, és egy kicsit úgy érzi az ember, mintha egy olyan játékban venne részt ? talán mindenki látott már ilyet egy-egy táborban ?, ami egy székfoglalós játék, hogy mindig eggyel-eggyel kevesebb szék lesz, egyre kevesebb széket lehet elfoglalni, és folyamatosan esnek ki a fontosabbnál fontosabb láncszemek. Csak az a baj, hogy ez nem egy játék, hanem 200 ezer egészségügyi dolgozó béréről, munkájáról és jövőjéről van szó, és 9 millió biztosítottal játszik a kormány ezekben az esetekben.

És hogy mivel lehetne a problémát megoldani és kezelni? Ez nem más, mint a pénz, pénz nélkül ugyanis nem fog működni a struktúraváltás sem. Kezdjük az adósságállománnyal, de beszélhetünk az életpályamodellről is, amely 25 milliárdot igényelne csak az elindításában, vagy a háziorvosi és alapellátás 10 milliárd forintot meghaladó része is szükséges lenne. Így hát felmerülhetnek a kérdések, hogy miért fontos pont most az átalakítás, miért kell ismét átalakítani, és hogy nem lehetne-e visszatérni az önkormányzati fenntartásra, és hogy mennyire előkészített, illetve átgondolt ez a modell. Úgy gondolom, hogy ezekre a kérdésekre a választ a közeljövőben nagyon gyorsan meg fogjuk kapni, de úgy látom, hogy a kormány sajnálja a pénzt az egészségügyre, ezért kényszerít arra, hogy ismételten újratervezzünk, és úgy érezzük magunkat, mint az a bizonyos autóban lévő közlekedési eszköz, amikor már késésben vagyunk, és el is tévedtünk, akkor is még mindig azt hajtogatja, hogy újratervezés, újratervezés. Ezen változtatni kell. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 198 2014.11.25. 5:14  197-198

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy a címben is hallhatták, a mostani felszólalás témája azokról a költségvetési módosító javaslatokról szól és azokat vesézi, amelyekre már nem lehetett sort keríteni az egyébként szűkre szabott költségvetési vitakeretben.

Az egyik ilyen az általam, illetve kettő jobbikos képviselőtársam által benyújtott, a kirendelt védői díjak emelésére vonatkozó javaslat, amelynek igencsak fontos társadalmi jelentősége is van, és úgy gondolom, hogy ezt mindenképpen érdemes megismertetni egyrészt képviselőtársaimmal, másrészt a médián keresztül a szélesebb nyilvánossággal.

Az aktualitása az, hogy a költségvetésben van lehetőség arra, hogy mind az ügyvédekről szóló törvényt, mind pedig a jogi segítségnyújtásról szóló jogszabályt módosítsuk akként, hogy az ebben lévő egyébként 4000 forint/óra munkadíjat ezáltal 5000 forint/óra munkadíjra emeljük. A módosítás iránya egyébként nem ismeretlen, ugyanis az előző évi költségvetési módosításhoz szintén fideszes képviselők voltak akkor a hozzáfűzők, és a 3000 forintról akkor 5000 forintra módosították volna, azonban a Költségvetési bizottság ezt akkor leszavazta. Egyébként érdekessége ennek a javaslatnak, hogy nem légből kapott és egyáltalán nem légből kapott, hiszen maga a Magyar Ügyvédi Kamara annak idején ? 2004 óta nem volt ez módosítva ? 10 ezer forint/órát kívánt meghatározni.

Mit is lehet egyébként tudni, hiszen ez is fontos, hogy a jogban kevésbé járatosak megértsék a jogintézmény jellegét, mi is a kirendelt védői díj, és mire is szolgál? Ahhoz meg kell ismerkedni a kirendelt védő szerepével, ugyanis ő nemcsak büntetőügyekben, hanem bizonyos pártfogó ügyvédi ügyekben, eseti, illetve ügygondnoki ügyekben is eljár. Így hát ezek a díjtételek mind vonatkoznak rá, és összességében azt kell látni és azt kell tudni róla, hogy akkor jár el, amikor valakinek valamilyen deficitje van, hátrányos helyzetben van, legyen az egyébként az, hogy a szabadságától meg van fosztva, vagy valami olyan kényszerintézkedés hatálya alatt áll, amikor nem tudja gyakorolni teljesen jogait, vagy egyébként a jogszabály ad neki olyan korlátot, amikor ő saját maga nem tudja a jogi érdekét érvényesíteni. Így hát mindenképpen egy olyan akadályoztatást old fel a kirendelt védői tisztség, ami igen fontos társadalmi szerepet tölt be.

Ami egyébként az egyik sajátossága a rendszernek, hogy ügyeleti rendszerben működik. Ezt is kevesen tudják. Nem állandó egy kirendelt védőnek a jelenléte, hanem bizonyos, csak eljárási eseményeken van jelen, tehát nem a nap minden szakában nyolc órát tud így végigdolgozni, és egyébként hónapokkal később fizeti ki a bírósági gazdasági hivatal ezeket. Ezt azért tudom, mert jómagam is többször eljártam ilyen szerepkörben, és bizony hónapokat kellett várni arra a kifizetendő díjra.

De hogy miért is lenne fontos; ugyanis meg kell ismertetni a szélesebb nyilvánossággal is, hogy miben áll ennek a fontossága, miért akarja bárki is 4000 forintról 5000 forintra emelni az óradíjat, hiszen ez akár kirívóan magasnak is tűnhet, ha a laikusok szemével nézzük. Azt kell látni, hogy a kirendelt védő pont a jogfosztottabb emberek, illetve a szociálisan nehezebb helyzetűek vagy az anyagilag rossz viszonyok között élő emberek szerepét, jogkeresését tudja segíteni, és ezáltal egyébként a megbecsülését is tudja ezeknek a személyeknek a jogban elősegíteni.

Másrészt egy intézményi megbecsülést jelent az emelés, ugyanis a társadalom is jobban meg fogja becsülni az ilyen tevékenységet, másrészt az intézménybe magába, a kirendelt védőbe vetett bizalmat fogja megerősíteni, és egyrészről emelni fogja a színvonalát az ilyen kirendelt védői tevékenységnek.

(21.20)

Az egésznek a zárásaként azt lehet mondani a kirendelt védő díjával kapcsolatosan, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara az elküldött levél alapján üdvözli ezt a módosító javaslatot, ő maga is támogatja, és nagyon fontosnak tartja, hogy a törvényhozásban ez átvezetésre kerüljön.

A másik egy már korábban érintett téma és helyi téma: karcagiként nem mehetek el a mellett a téma mellett szótlanul, hogy a karcagi rendőrkapitányság épülete még mindig várat magára, ahogy ezt egyébként az első felszólalásomban itt a tisztelt Házban említettem. Továbbra is aktuális ez a kérdés, és most van rá lehetőség, hogy a Belügyminisztérium keretén belül, anyagi mozgásterén belül, a költségvetés módosítása során megtaláljuk a kellő keretet rá. Ugyanis terv már van erről az épületről, a hely már rendelkezésre áll, és megvan az az igény is, hogy javítsuk az ott dolgozó rendőrök munkakörnyezetét, ugyanis egy 110 éves bérleményben vannak, amely omladozó falakkal rendelkezik, amely nem alkalmas arra, hogy a rendőrségbe vetett közbizalmat megtestesítse.

Így hát a Jobbik úgy gondolta, hogy erre mindenképpen szükséges még pénz, és mindenképpen jutnia kell pénznek, és tudja is, hogy ezt honnan vegye el, például a TEK hasonló felújítási alapjából, vagy például Lázár János zsebpénzéből nyugodt szívvel el lehet venni ezeket a költségeket.

Arra hívom fel a karcagi képviselőket, hogy ezeket a javaslatokat, illetve ezt a Karcagot érintő javaslatot, ha tudják, támogassák, de lehetőségképp ne hátráltassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Vágó Sebestyén és Kiss László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 140 2014.11.26. 9:12  131-154

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is szeretném megköszönni a törvényjavaslat előterjesztőjének, Szatmáry képviselő úrnak a tartalmas szavait és felvezetését. Úgy gondolom, hogy biztosan kiemelt helyet fog ez élvezni a mutyiklopédiák mesefejezetében, ugyanis kevés olyan dologról volt szó, rögtön az elején, ami érdemben a törvényjavaslatról szólt volna, sőt sokkal inkább egy ex cathedra előadásnak tűnt, amit elmondott, illetve jól illett abba a koreográfiába, mert nagyon az az érzése volt az embernek, hogy egy koreografált előadást néz, amelyben ön elmondja, hogy mégis milyen rossz hatása van a dohányzásnak, és rögtön jött rá egy államtitkári válasz, ami pedig az adórészét rendezte, és a koreográfia nagyon abba az irányba mutatott, hogy ez egy báránybőrbe bújtatott farkas, ami előttünk van, és a báránybőr nem más, mint a társadalmilag mindenképpen méltányolható cél, a dohányzás káros egészségügyi hatásainak reparálása, visszaszorítása és az egészségügy helyzetbe hozása. Így tehát végigmenve a törvényjavaslat preambulumában szereplő megfogalmazásokon, kinyilatkoztatásokon, azt tudjuk mondani, hogy igaz, igaz, igaz. Csak ami utána jön tartalom, ott sejlik fel, hogy mire is gondoltak igazán, és hogy ennek mi köze az egészségügyhöz.

Tehát lebontva: a cél meglehetősen fontos, nagyon jó helyen tapogatóznak, és az egészségügynek valóban szüksége van erre a pénzre, bár nem tudom, hogy ez milyen számítások alapján került kiszámításra, mert nem láthatjuk, hiszen azt saját maga egyénileg beterjesztette, társadalmi vitán nem volt, de úgy gondolom, a minisztériumnak, az államtitkár úrnak annyi rálátása van, hogy mekkora piacot kívánnak adó alá vonni. S hogy végül is mi ennek a törvényjavaslatnak a farkasa, az rögtön abban áll, hogy nem volt semmilyen konzultáció az ügyben. Nyilvánvalóan le lehetett volna írni, hogy mit szólnak ehhez az egészségügyi szolgáltatók, az egészségügyi intézmények, és mit szólnak ehhez maguk a dohánykereskedelemben érdekelt személyek.

A másik, ami egy kicsit sanda gyanúra adott okot, ne haragudjon, hogy itt személyeskednem kell, az ön személye és a korábban a trafikügyekkel kapcsolatos érintettsége volt, ugyanis én nagyon nehezen tudom elképzelni, ahogy ön tudathasadásosan egy ilyen törvényjavaslatnak az előkészítésekor a saját családtagjainak egyik nap számolja a trafikban felmerülő hasznát és ezzel a dohányzást valamilyen szinten propagálja, a dohányzásból hasznot húz, majd este hazamegy és könnyesre sírja a párnát a dohányzásnak az egészségügyre gyakorolt hatásai miatt. Tehát én úgy gondolom, hogy önök egy álságos, egy hollywoodi kasszasikerreceptet követnek, ami nem más, mint hogy odatették az egészségügy jó témáját, az egészségügy jóirányúságát, a jobbító szándékát egy olyan szándék mögé és azzal burkolták be az önök adóztatási szándékát, ami nem más, mint az az ismert hollywoodi recept, hogy tegyenek bele kisbabákat, állatokat, és minden eladható.

Önök is ugyanígy beletettek egy teljesen eladható témát, ami ebben az esetben az egészségügy megsegítése, és ezzel bevezetnek egy olyan adót ? és akkor rátérhetünk az adóra ?, amely adónak az egyik nagyon nagy kritériuma és nagyon fontos hátránya, hogy egyetlenegy évre szól. Nem akarom én itt azt mondani, hogy bárkit is jobban meg kell sarcoltatni, vagy az ilyen különadók, akár szektorális ágazati különadók megfelelőek, illetve jók, de hát az egészségügyben nem egy évben szoktunk gondolkozni. Ha önök valóban az egészségügyet szeretnék helyzetbe hozni ezzel az egészségügyi hozzájárulással, akkor rendszerszinten, tendenciában éveken keresztül kell gondolkozni. Az egészségügyben egy egyszeri segítség nem való semmire, egy kidobott peták.

Viszont ha rendszerszintben gondolkoznak, ki tudja, hogy az a 10-11 milliárd forint, amit prognosztizálnak, be fog-e ebből jönni, ha önök hosszabb időre terveznek, és azt mondják, hogy ez a hozzájárulás hosszú éveken keresztül megoldást tud jelenteni például olyan elmaradottságokra, ami a sugárterápiás intézeteknél egy-egy komoly készüléknek a 800 millió forintos beszerzését fedezi, és Magyarország fel tudna zárkózni ezáltal az ön által emlegetett WHO-s szintre, ahol ötven ilyen sugárterápiás készüléket várnak el Magyarországtól, és jelenleg 36 üzemel, tehát ha látnánk, hogy ezt a tendenciát folyamatosan fenn tudja tartani, a gépek megfelelő cseréjére, a dohányzás egészségkárosító hatásainak a csökkentésére vagy felszámolására ez alkalmas lenne, mert erre felépülne egy komolyan részletekre bontott népegészségügyi terv, akkor azt lehetne mondani, hogy ez elfogadható, de jelen esetben ez semmi más, mint az a hollywoodi giccs sikerparádé, amit önök próbálnak itt átverni, hogy egy teljesen jóravaló szándékba beleburkolják az adót, illetve az adóztatást.

(Schmuck Erzsébet elfoglalja a jegyzői széket.)

Úgy gondolom, azt is mindenképpen szem előtt kell tartaniuk, ami a mai nap már elhangzott, ugyanis a Dohányipari és Dohánykereskedelmi Dolgozók Szakszervezete már többször felhívta a figyelmet, hogy például az egészségügyi hozzájárulással az ő szektorukban is milyen károkat lehet okozni. Szó volt a 2 ezer munkavállalóról, de szó volt a feketegazdaság meg a feketekereskedelem erősítéséről és arról is, hogy minden bizonnyal drágítani fogja a cigaretták árát. Bár önök azt mondták, hogy ez az egyetlenegyszeri adó nem fog megjelenni az árdrágulásban, de minden bizonnyal ? és azért bízzunk ebben az esetben az itt dolgozó szakszervezetekben és az ebben az iparágban dolgozó emberekben ? át fog tevődni és drágítani fogja a cigaretta árát, amit én, s ez a személyes véleményem, nem bánok, hiszen szintén nem dohányzom és dohányzásellenes vagyok, azonban vannak olyanok, akiknek jelenleg ez a szenvedélyük, és ennek a szenvedélynek egyre költségesebben fognak tudni hódolni, hála önöknek. Tehát amit kritikaként elmondtam, az az, hogy csak egy évre szól.

De hát azt is jó lenne hallgatni, hogy mégis hogyan és milyen számítások alapján tervezték ezt a 10-11 milliárd forintot, amit mondtak, és hogy milyen fontos egészségügyi célokra kívánják ezt szánni. Hol van a helye? Mondják meg előirányzatonként, címenként, hogy melyik fejezet mit fog kapni, mennyit fogunk költeni például a dohányzás által okozott tüdőbetegségek gyógyítására, és abból mit fog kapni egy intézmény intézményi működésre, mit fog kapni prevencióra, mit fog kapni az alapellátás, például a háziorvos tájékoztatásra, vagy bármilyen más szűrővizsgálatokra mit fognak kapni szervezetek, vagy például mit fognak kapni az egészségügyi civil szervezetek, mert ott is van bőven dotálnivaló. Például amikor egy magyar rákellenes ligáról beszélünk, az olyan összegből gazdálkodik, ami az ő méretükhöz képest egy méltatlan összeg. Például, ha ilyeneket látnék leírva és a törvényjavaslat indokolásában szerepelne, hogy erre szánjuk, és ezekhez a címekhez próbáljuk majd 2015 júliusa után, augusztusban, amikor befolyik a bevétel, eljuttatni, akkor az ember másképp gondolkodna erről. Addig viszont semmi mást nem lát, mint egy koreográfiát, amit önök megírtak egy mézédes mázba borítva, ami egyébként ? és ez szintén a személyes véleményem ? egy teljesen aljas és arcátlan eljárás az egészségüggyel szemben. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi témákat ennél azért komolyabban kellene venni, és nem így, ilyen burkolatban hozni be adókat és az egészségügyet állítani legelőször céltáblának, hogy arra úgyse mer majd senki lőni, mert hát miért is lőne.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat mindenképpen egy rossz irányba elmozduló törvényjavaslat, úgy tűnik, hogy többet visz, mint amit hoz, mindazok mellett leszögezve, hogy az önök által felvázolt célok, amit az Országgyűlés arra figyelemmel alkot meg, hogy az egészségügyben milyen teendők vannak, helyesek, azonban az önök által választott eszköz, hogy elérjük ezt a célt, úgy gondolom, hogy teljesen helytelen, sőt úgy gondolom, hogy egyszerűen egy kicsit etikátlan és stílustalan is. Az meg ? és ez elhangzott a vitában már korábban is, talán Szatmáry képviselő úr itt is volt ?, hogy egészségpolitikusoknak ezt nem sikerült végigülni a kormány részéről és nem is igazából voltak rá kíváncsiak, még vérlázítóbb. Úgy gondolom, ha ennek valóban lenne egészségügyi vonzata és nem csak önök kreáltak volna hozzá egy egészségügyi dimenziót, akkor itt ült volna adott esetben Zombor Gábor, Rétvári Bence vagy itt ülhetett volna valamelyik helyettes államtitkár, és elmondhatta volna, hogy ez egészségügyileg milyen fontos és milyen kiemelkedő jelentősége lesz a 2015. évi egészségügyi költségvetésben. Ez nem történt meg.

Ezért úgy gondolom, hogy jó vaskosan kilóg az a bizonyos lóláb az önök kreálmánya alól. Így hát minden bizonnyal, és erre számíthatnak is, a Jobbik ezt a törvényjavaslatot nem fogja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 47 2014.12.01. 2:48  42-49

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot az általános vitában is szép szavakkal, illetve rosszabb szavakkal is illettük, és továbbra is fenntartjuk azokat a kifogásainkat és azt a véleményünket, amit megfogalmaztunk.

Üdvözlendő, hogy végre létrejön egy olyan etalon nyilvántartás, ami több szerv között is végre hasznosítható, használható lesz. Úgy gondolom, ez előremutató, annak ellenére, hogy nagyon feszített tempóban került sor a végső kialakítására, de lényegében mind a szerveknek, mind a hatóságok gazdasági társaságoknak, de a magánszemélyeknek is egyébként hasznára fog válni, hogy végre egy teljes, egymás között alkalmazható, interoperábilis címnyilvántartást fogunk kapni.

A másik, ami szintén elismerésre méltó, ezért fontos, hogy azokat is kiemeljük a kritikával szemben, a vagyonvédelmi rezsidíj bevezetése. Ez szintén egy olyan terület, ahol, úgy gondolom, fontos volt az előrelépés, különösen azért, mert fehéríti a gazdaságot, és ebben a szektorban erre különös szükség volt. Azonban továbbra is hiányoltuk belőle azt, illetve kritikaként fogalmazható meg még most is, a bizottsági szakasz lezárását követően, hogy továbbra is a Belügyminisztériumnál lett volna helyes ennek a rezsidíjnak a megállapítása, tekintettel arra, hogy csak jobban rálátnak, és csak jobban hozzájuk tartozik a vagyonvédelem kérdése. Egyébként ezt a hatáskör-koncentrációt, amit a kormány általában saját magának így vindikál, a Jobbik nem szereti, illetve nem szeretjük így támogatni.

A másik, ami viszont teljesen elfogadhatatlan, az Mötv. azon módosítása, aminek itt a képviselőtársaim is hangot adtak a vita folyamán. Ezek egyébként így teljesen elfogadhatatlanok ebben a formában, ahogy önök ezt tovább szeretnék vinni. És a kritikai megjegyzések az Mötv.-n túl azok, hogy a társadalmi-szakmai vita továbbra sem zajlott le ebben. Lényegében, és ezt ismertette MSZP-s képviselőtársam, a korábbi problémák miatt gyakorlatilag erre lehetőség sem volt. Egy feszes, egy kifeszített tempó volt, határidő volt benne, ami egyébként semmiben nem használt a jogalkotásnak.

Vegyék ezeket a kritikákat, ezeket a jobbító szándékú kritikákat saját magukra irányadónak, ugyanis ezt a jogalkotást, ezt a jogalkotási folyamatot degradálják ezzel, és teszik tönkre. Gyakorlatilag ez a jogszabályok hiányosságát, pontatlanságát fogja eredményezni, ami sokszor még egyébként a Törvényalkotási bizottságban sem kerül kijavításra, hanem később úgy lép hatályba.

Tehát lényegében az ellenvetéseink egyrészt a jogalkotási területre szólnak, másrészről pedig az Mötv. módosításával kapcsolatosak. Így hát úgy gondolom, a kritikákat a kormánynak meg kell hallgatnia, és ha ebben most nem is, de a későbbiek folyamán ehhez kell tartania magát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 212 2014.12.01. 2:07  211-214

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! A kérdésem különösen érdekes és aktuális abból a szempontból, hogy az októberi hónap volt a rózsaszín szalag által a női rákbetegségekre figyelmet felhívó mozgalom hónapja, míg a november a „Növessz bajuszt, hogy megments egy manust!”, a férfiakat sújtó prosztatarákra hívta fel a figyelmet, így indokolt talán december legelején rögtön összefoglalni, hogy milyen igények is vannak a magyar onkológiai ellátásokban.

Sajnos ismert, hogy vesztésre állunk mi, magyarok a rákos megbetegedésekben, ugyanis a százezer főre vetített daganatos halálozási arányszám mind a férfiak, mind a nők körében a világ élvonalában van, tüdőrák miatt a halandóság hazánkban közel kétszerese az uniós átlagnak. Az, hogy az egészségügy egészét, úgy a daganatos betegségeket is ugyanazok az ellátási tényezők és ugyanazok a kihívások sújtják, ez teljesen ismert. Első helyen áll a forráshiány, amely a hozzáférést szűkítő teljesítményvolumen-korlát, köz­napi nevén TVK-ban áll, amely ebben az esetben a rendelkezésre álló diagnosztikai és terápiás eszközöket korlátozza, úgymond a teljesítményvolumen-korlát lefojtja azokat a kapacitásokat, amelyeket a gépek, a nehéz területen dolgozó szakszemélyzet még el tudna látni.

Talán ismert államtitkár úr előtt is, az elmúlt napokban megtartott konferencián nem véletlenül fogalmaztak úgy, hogy hagyják végre dolgozni a gépeket, azaz engedjék meg a korlát megemelését, hogy minél többen nyerhessenek beavatkozásban, illetve az ellátásban részt.

A kapacitások bővítése mellett természetesen új eszközbeszerzésre is szükség van, ugyanis a WHO által is megállapított tény, hogy Magyarországon közel 50 ilyen készülékre lenne szükség, tehát 20 százalékkal kellene növelni a gépek számát is, de amint említettem, elengedhetetlen a TVK emelése vagy talán részleges eltörlése is.

Így át kérdezem tisztelt államtitkár urat, hogy végre érzik-e annak a fontosságát, hogy felemeljék a teljesítményvolumen-korlátot az onkológiai besugárzásoknál, kezeléseknél, és engedik-e, hogy a jövőben a betegek gyógyulása érdekében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a jelenlegi szintnél többet menjenek azok a bizonyos gépek.

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 267 2014.12.01. 15:16  260-283

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igencsak megértették a múlt heti üzenetet, úgy tűnik, a dohányzással kapcsolatos egészségügyi vita közben, hiszen most a Fidesz egészségpolitikusait is itt köszönthetjük a parlamenti patkóban. Egyébként ez is mutatja ? és utána természetesen nem térek el a tárgytól, és a vezérszónokiban kitérek a törvényjavaslatra, de nem tudom megállni, hogy ne beszéljek róla ?, ez is jól mutatja, hogy a dohányipari vállalkozásokra kivetett egészségügyi hozzájárulás sokkal inkább tartozott egy adópolitikai törvényjavaslathoz mint az egészségügyhöz, hiszen akkor csak itt lettek volna legalább az államtitkárság részéről, vagy a fideszes egészségügyi képviselők itt lehettek volna, ahogy egyébként most ? nagyon helyesen ? itt vannak valamennyien, akiket ez a téma érinti, hiszen a téma meglehetősen fontos.

Kettős érzés van a Jobbikon belül is, illetve saját magam is egy kettős érzéssel küzdök, ugyanis a salátatörvények sohasem a legmegfelelőbbek talán arra, hogy a nagyobb változásokat előkészítsük vagy egyáltalán, hogy a törvényeken valamilyen módosítást végigvezessünk, de összességében a jogszabályt tekintve érthető az az elfogadott álláspont, amit egyébként az államtitkár úr is elmondott, miszerint az életnek az elmúlt évben bekövetkezett változásaival, illetve a szakmában a különböző szakterületeken felgyülemlett változásokkal kell itt most összhangba kerülni, és végül is, hogyha ez a tényleges célja a salátatörvénynek, akkor talán elfogadható ebben, de egyébként mindig óvakodni kell az ilyen jogtechnikai szabályozástól.

Talán az egyik óvakodás vagy felkiáltójel az, hogy egy jogszabály, és ezt teszi ez a törvényjavaslat is, amikor több felhatalmazást és több olyan ajtót nyit meg, kormányrendeletek vagy minisztériumi rendeletek formájában vagy további formában a szabályozásra, mindig azt tartalmazzák, hogy egy kicsit nehezebben lehet belelátni, vagy egy kicsit lassabban lehet értesülni azokról a jogszabályi változásokról, amik pont a megnyitott ajtón keresztül gyakorlatilag besettenkednek, belopakodnak ebben az esetben az egészségügyi szabályozásba. Itt különös érdekessége ennek, hogy egy struktúraváltásra készülünk ismételten, így amikor egy struktúraváltásnak nyitja meg a kiskaput vagy úgymond az ajtót adott esetben akár kormányrendeleti, de majd a márciusban jövő törvényi szinten is, akkor azért kell óvatosan beszélni, mert azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyben bármilyen változást is eszközölünk, annak sokkal több évi a kifutása, sokkal hosszabb távra szól. Az elmúlt akár évek vagy az azt megelőző ciklusok is azt igazolták, hogy minden egyes struktúraváltásnál sokkal inkább magának a szervezetnek saját maga elfogadására, megértésére ment rá mindig rá az energia, sokszor a hivatalnokok összecsiszolódására ment rá az energia, és nem arra, ami ténylegesen a célunk lenne az egészségügy átalakításával, tehát itt is talán egy ilyen felkiáltójelet lehet tenni.

A másik, ami pedig ilyen ? a kormányrendeletek felhatalmazása, illetve az ilyen, úgymond jogszabályi helyeknek, jogszabályi új utaknak a megnyitása ? problémát vet föl, az pedig a szakmai konzultáció kérdése, hiszen akkor is nagyon nehéz egy szakmai konzultációt hitelesen lefolytatni vagy kevés idő is áll rendelkezésre, de én úgy gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak a megalkotásakor is talán kevesebb idő állhatott rendelkezésre, márpedig jó sok szakmai szervezetet érinthetett volna a szakmai konzultáció, adott esetben a gyógyszerkereskedőket, az egészségügyi kamarákat vagy a szakmai kamarákat, ha nézzük, vagy a háziorvosokat, a mentőszolgálatot, tehát egy sokrétű szakmai egyeztetést kellett volna lefolytatni. Én remélem, hogy ezt az egészségügyi államtitkárság lefolytatta, és erre sor került, hiszen ezekből lehet leszűrni azokat a változási igényeket ? és talán ez alapján lépett fel egyébként a kormány is ?, amelyek mindenképpen változásra szorulnak.

Ami viszont lényegében fontos, hiszen több területet érint ? én úgy gondoltam, hogy elmondom azokat, amelyek a Jobbik számára is fontosak, és egyrészt egy jelzés a kormányzat számára, hogy jó úton halad vagy rossz úton ?, tehát azokat az egyes törvényeket, amelyeket érint ez a salátatörvény, azokat szépen sorba venném, és elmondanám hozzá a véleményünket, illetve a meglátásunkat.

Az első ilyen az egészségügyi igazgatás és hatósági tevékenységről szóló törvény, ahol az egészségügyi szervek feladatkörének bővülését fedezhetjük fel rögtön az elején, illetve egy teljesen új intézménynek vagy egy újabb megközelítésnek a jelei is kibontakoznak, mint a klíma-egészségügyi feladat, amelyet egyébként nagyon helyesen telepít ezáltal a kormányzat, ugyanis talán teret fogott, és ez egy régebb óta elismert álláspont, hogy a klíma-egészségügyi feladatokra kifejezetten és hangsúlyosan kell figyelni; talán a 2004-ben, Budapesten, a WHO által tartott ? öt éve visszatérő ? konferencián megfogalmazott célok talán most már tükröződnek benne. De ilyen például az új ? és egyébként szintén üdvözlendő ? a kozmetikai termékek ellenőrzésére vonatkozó szabályoknak a kimunkálása vagy például a gyógyvizekkel kapcsolatos szabályozás. Ez talán nem is hangzott el eddig, de egy nagyon érdekes péld, és egy nagyon érdekes jogi szabályozást nyit meg. Itt egy kicsit talán én megint azt érzem, hogy egy pénzorientált szabály került beépítésre, hiszen a fürdési célra engedélyezett vizekre ? például természetes fürdőhelyeknél ? itt egy olyan felügyeleti díjat vet ki majd a kormány, ami 80 ezer forintot jelent ebben az esetben a szabad strandot ? mondjuk így - üzemel­tetőnek. Nyilvánvaló, ez a felügyeleti feladatok ellátásával indokolt lehet, de én igazából egy újabb bevételszerzési lehetőséget is látok mögötte. Azért ezt mutatja, és ezt a szándékot támasztja alá, hogy talán az indokolásban is az volt a legfőbb célja, hogy megteremtse a bírságolási alapot és a hatósági ellenőrzés alapját, tehát valahol egy pénzügyi szemlélet is tükröződött benne.

Szintén nagyon fontos, hogy az egészségügyi igazgatási szervek feladatához ügyeleti szabályokat rendel, egy ügyeleti szabálymegállapítást tesz a gyógyszertári ügyelettel kapcsolatosan is. Mindenképpen ezek az új intézményi átalakítások vagy intézményi esetek, finomítások üdvözlendők és támogathatóak.

A másik az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló törvény módosítása.

(21.40)

Itt szintén nagyon helyes, hogy a népegészségügyi szűrésekhez kapcsolódóan egy olyan adatkezelést engedélyez, és egy olyan adatkezelési felhatalmazást ad a kormány, ami ? és egyébként ez ma már szóba is került, és ne haragudjanak, hogy itt reklámozom a saját felszólalásomat ? a daganatos megbetegedéseknél különösen fontos, és kifejezetten a kormány által előterjesztett törvényjavaslat is ezen a téren irányoz elő adatkezelési lehetőséget úgy, mint a védőnői szűréseknél, szűrővizsgálatoknál is, de a daganatos betegeknél a nemzeti rákregiszter keretében is.

Talán itt is egy óvatos felkiáltójelet lehet tenni, hogy azért az adatkezelésnél, bár ugye rendelkezik itt, illetve teljesen egységes az információs önrendelkezési joggal, és ahhoz teljesen konform ez a szabályozás, amit alkalmazunk, de mindig óvatosan kell bánni azért az egészségügyi adatok nyilvántartásával. De én úgy gondolom, hogy itt talán a daganatos betegségeknek a megelőzéséhez, a népegészségügyi adatkezeléshez fűződő jogszabályi cél nagyobb, mint egyébként az adatvédelemhez fűződő cél, hiszen mégiscsak egy sokkal kiemeltebb terület ez. Tudjuk, és el is hangzott a szóbeli kérdésre adott válaszban, hogy Magyarországnak ezen a területen jócskán van letudnivalója, és nagyon sok fejlesztésre szorul, így hát ez is üdvözölendő.

A másik, az egészségügyről szóló törvény módosításában szintén jó, végül is egy technikai részlet, hogy a sejt, szerv, illetve a szövet definícióját sikerült végre megalkotni, és egy közös nevezőre jutni. Itt is érintett egyébként azoknak a környezet-egészségügyi és település-egészségügyi feladatoknak az átvezetése, amelyekről már korábban beszéltünk.

A másik ugye, rendezzük végre a szabad házi­orvos-választás szabályait, a jognyilatkozat megtételének módját, itt jogászi szemmel követtem ennek a változását. Valóban volt egy olyan tisztítási szükség benne, hogy egyébként ezt a jognyilatkozatot miként lehet megtenni, és itt például a képviseletnek a szabályaira, illetve módjára, a szabályok megalkotására egy újabb felhatalmazást ad a törvény.

Rendkívül fontos, és szintén szóba kerültek a mentőszolgálattal kapcsolatos fejezetek, illetve passzusok. Ezeket mind-mind támogatjuk, és szintén üdvözölni tudjuk. Szintén fontos, egyrészt a mentőszolgálatot érintő országos szintű mentésszervezés, ?koordinálás, de mellette már a betegszállítás felügyelete, illetve a koordinálása is. Szintén nagyon fontos, hogy az orvosi ügyeletek is az Országos Mentőszolgálat rendszerébe fognak ezáltal tartozni, nyilvánvalóan azok az ügyeletek, amelyek nem a fekvőbeteg-ellátáshoz kapcsolódnak. Ezek mind olyan célok, amelyek a mentés hatékonyabbá tételéhez hozzájárulnak, és talán alkalmasak lesznek azoknak a kommunikációs hibáknak a kiszűrésére, amit a múlt héten is lehetett hallani, hogy valamely beteg a többi ott lakónak a segítsége mellett talán másfél órát várt arra, hogy a mentőszolgálat egyébként megérkezzen hozzá és ellátásban részesítse. Ezen a téren van letudnivalónk. Tudom, hogy egyébként nemcsak ennyi, tehát itt sok minden változtatást lehetne felsorolni, és rengeteg mindent el lehetne még hozzá mondani.

Talán azt lehetne mondani, és épp erről beszéltünk képviselőtársainkkal is, hogy sokszor egy ilyen salátatörvénynél az embernek az az érzése, hogy a módosítóit úgy tudná leadni, hogy ő is előkeresne még több saláta… ? fekvő jogszabályt, és még több olyan egyes kiragadott elemeket beletennénk jobbításként. De akkor valószínű, hogy több ezer oldalas jogszabályt kapnánk a végén, ami a módosító indítványokkal együtt ennyi lenne, de valahogy meg kell húzni ebben is a határt.

Szintén támogatandó, hogy a kormányrendeletben való megállapítását teszi lehetővé az egészségre ártalmas szintet elérő hő-, illetve hideghullámoknak, napsugárzásidényben szükséges tájékoztatásnak, riasztásnak. Ezek egyébként az ÁNTSZ keretén belül megvoltak, de ebben még hatékonyabb, még pontosabb fellépésre szükség van. Nagyon fontos, és államtitkár úr is megemlítette az új pszichoaktív anyagoknak a felvételét az úgynevezett A-listára, ebben valóban folyamatosan lépést kell tartanunk, valóban lemaradás van folyamatosan, és a lemaradás egyrészről nem az orvostudomány vagy nem a szakmához értő embereknek a lemaradása, hanem a legutolsó visszacsatolást, a bíróságokon, illetve a rendőrségeken való lemaradást jelenti. Hiszen mire eljutnak ezek az új pszichoaktív anyagok, illetve az ezzel való visszaélések eljutnak egy rendőrségi fázisba, addigra már újabbak jelennek meg. Így tehát jogos az, hogy végre legyen egy olyan hatékony rendszerünk majd, akár egy kormányrendelet alapján is, amely folyamatosan lépést tart, és ezeket mindig a büntetendő kategóriába bele tudja vonni, hiszen az ez ellen való fellépés rendkívül fontos.

Érintve az önálló orvosi tevékenységről szóló úgynevezett praxistörvényt is, szintén kiváló szabály az, hogy a 45 napos határidőt bevezetjük. Államtitkár úr beszélt azokról a visszaélésekről, amit jellemzően a háziorvosoknak úgymond a sérelmére követtek el az önkormányzatok részéről. Valóban nem volt fair az a magatartás, amelyet sok önkormányzat gyakorolt, így hát a 45 napos nyilatkozati határidő vagy egyébként a hallgatás-beleegyezési szabály ebben az esetben teljesen tiszta vizet fog önteni a pohárba, és talán valóban segíteni fog abban, hogy egyébként a praxisok könnyebben cserélhessenek gazdát, és egyébként sokkal könnyebben vonzzon be esetleg a háziorvosi ellátásba új belépő orvosokat. Hiszen ez az elsődleges célunk, hogy egyrészt azokat a tartósan betöltetlen praxisokat feltöltsük, illetve egyébként a menő praxisok működőképességét is úgy tudjuk megtartani, hogy egyébként az oda menő orvosokkal és az onnan távozni kívánó orvosokkal szemben is teljesen fair legyen. Tehát ebben az esetben a korábbi semmilyen határidőt nem tartalmazó szabálynak az elvetése egy pozitív és gyorsító rendelkezés volt. Ez szintén támogatható.

Az egészségügyi tevékenység végzésének felté­telei, 2015. június 1-jétől irányadó szabályai; itt azért lesz még vita teljesen nyilvánvalóan, hogy milyen formában lehet. Egyébként az, hogy az első szakképzésben, a háziorvostan szakképzésben részt vevők közalkalmazotti szolgálati jogviszonyban fognak állni, az talán egy elfogadható kép lesz. Remélhetőleg ehhez tud majd csatlakozni a kormány által, nem tudom, hogy milyen szinten kezelt életpályamodell, de egyébként az ellenzék által nagyon is elvárt és nagyon is szorgalmazott és minél hamarabb beépíteni kívánt életpályamodell, hiszen hogyha át mondunk, mondjunk bét is, tehát ebben az esetben, ha tényleg úgy gondoljuk, hogy közalkalmazotti szolgálati jogviszonyban szeretnénk őket látni, illetve ebben a rendszerben gondolkozunk tovább, akkor ehhez nagyon könnyen társítható egy tényleg hatékony életpályamodell. És akkor itt nemcsak orvosokra gondolnánk, hanem más egészségügyi alkalmazottakra is mindenképpen gondolni kell.

Az időt menedzselve azért azt is látni kell, és akkor ugrok egy kicsit benne, és lehet, hogy egyébként én is folytatni fogom majd más hozzászólással, hogy talán ebben az esetben, ha önöknek ezt mégis sikerül megvalósítani, akkor egy átláthatóbb és könnyebb, kiszámíthatóbb szakorvosi képzést láthatunk, természetesen az életpályamodellre szükség lesz.

Szintén nagyon fontos, és talán ebben lesznek majd kihívások, az adatok hozzáférhetetlenné tétele, az interneten árult, mondhatjuk úgy, hogy egészségre nagymértékben káros, ellenőrizetlen cikkeknek az internes akadályozása. Nagyon fontos, és nagyon régóta szorgalmazott, és egyébként más területen működött is, tehát más cikkek beszerzésénél ez működött. Viszont ide is tegyünk egy olyan felkiáltójelet, hogy nem minden esetben működik az állam által elképzelt hozzáférhetetlenné tétel. Elég csak a sportfogadási rendszerre gondolni, ahol szintén próbálták az állami monopólium érdekében blokkolni a hozzáféréseket, de mindig megtalálja valahol a technika, illetve az erre sóvárgók mindig megtalálják az utat ezekhez.

Tehát mindenképpen azt javaslom, hogy tartsunk majd lépést ebben a szabályban és a szabályozás további alakításában a technika fejlődésével, és a 100, illetve 500 ezer forintos bírság a hírközlési szolgáltatókra nem biztos, hogy ott fog egyébként lecsapódni, ahol kellene.

És akkor, ha megengedik, itt befejezem a vezérszónokimat, és természetesen a továbbiakban még azért kiegészítem azokkal, amik a meglátások, és azokban el fogom mondani egyébként, hogy mik a törvényjavaslat érdemei és esetleg még azok a pontok, amelyeken javasolunk változtatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 279 2014.12.01. 10:10  260-283

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ott folytatnám, ahol abbahagytuk. A 106. §-t sokan érintettük, ez a GYEMSZI helyett belépő Állami Egészségügyi Ellátó Központot jelenti. Olvasva a törvényjavaslatot, egy dologra lettem figyelmes, hogy az intézményrendszer átalakításának mibenléte talányos. Utána természetesen rájöttem, hogy ez egy későbbi jogszabálynak ? ahogy említettem ? nyit majd teret, és esetleg a márciusi másfajta jogszabályban való rendelkezésnek ad egy lehetőséget. Tehát úgy néz ki, hogy jövő év tavaszáig várnunk kell a teljes átalakításra. Egy azonban biztos, és ezt le kívánom szögezni, hogy az átalakításon túl ? és itt érintve volt a kórházak adóssághelyzete ? további pénzre van szükség, ugyanis mindenfajta ilyen átalakítás halálra van ítélve, ha nem teszünk hozzá elég pénzt. Tehát az adósságkonszolidáció csak az egyik lépés.

A másik pedig, ami szintén érdekes és talán vitára vagy megfontolásra adhat okot, hogy a struktúraátalakításban felmerültek olyan hírek is, hogy a kórházak már megkezdték az egymás pozícióira való ácsingózást, tehát megindult a háttérben egy olyan mozgolódás, amelyben vagy egymásra ígérgetnek, vagy az átalakuló struktúrában saját pozíciójukat akarják fogni, és egy spekuláció indult meg a kórházak területén. Ezt az a félelem hajthatja, hogy mindenki félti a saját kompetenciáját és a saját kapacitását, és félnek attól, hogy esetleg úgy járnak, mint ahogy a Semmelweis-terv során is jártak úgy kórházak, hogy bizonyos ellátásoktól meg kellett válniuk. Arra hívom fel a szakma figyelmét, hogy legyünk figyelemmel ezekre a háttérben zajló folyamatokra, hiszen az államtitkárságnak sokkal nagyobb rálátása van arra, hogy milyen ilyen igények vagy milyen előzetes tudakozódások, esetleg valamilyen tapogatózások indulnak meg. Ez is fontos rész lesz, hogy figyeljünk a már meglévő struktúrára, és ne engedjünk az eddigi ellátási színvonalból sem.

Erre már korábban, szintén a mai napon felhívtam a figyelmet az ülésnapot megelőző vitaműsorban, hogy minden ilyen strukturális váltásnak, feladatnak sajnos sokszor arra megy el az energiája, hogy maga a rendszer saját magát átállítsa, és azt a kedvező hatást, hogy az egészségügyben a betegek részéről ténylegesen érezhető változás bekövetkezzen, az mindig valahogy elsikkad. Tehát majdnem minden pénz, idő és erő mindig a szervezeti átalakításra fog menni és saját magára koncentrál ahelyett, hogy az ellátásra koncentrálna a rendszer. Egyébként már többen megfogalmazták ezt a kritikát a korábbi struktúraváltásokkal és átszervezésekkel kapcsolatosan is.

Ami az egészségügyi kamarát érinti ? ezt fontosnak tartom elmondani -: az Orvosi Kamarának van annyi párhuzama az Ügyvédi Kamarával, amelynek korábban tagja voltam, és tagja vagyok most is, csak az összeférhetetlenség miatt a hivatásomat nem tudom gyakorolni, hogy ott is az volt a probléma nagyon sokáig, hogy a kamarai tisztségviselők megválasztása során rögtön az első ülésen kellett egy bizonyos részvételi küszöb, amit meg kellett ugrani, de természetesen nem sikerült, és utána a következő már a jelenlétre tekintet nélkül, tehát viszonylag alacsony arányban ? ahogy képviselőtársam is elmondta, sajnos úgy szokott lenni ?, egy nagyon kicsi százalék gyakorolja utána ezt a lehetőséget. Ennek a szabálynak a megteremtése azt fogja meghonosítani, ami egyébként az Ügyvédi Kamarában is sajnos meghonosodott, hogy nagyon kevés résztvevő ? és ez nem az állam és nem a kormány problémája, hanem a szakmán belüli probléma ?, egy nagyon kis számú társaság lesz az, amelyik ténylegesen döntési jogosultságot fog szerezni a kamarákban. Pedig a kamarák kapuját sokkal szélesebbre kellene tárni. Itt lényegében azt lehet észrevenni és az húzódik meg mögötte, hogy a kamaraiságban részt vevő személyek egyre jobban eltávolodnak a saját tisztségviselőiktől, a kamarai közélettől és a kamarai lehetőségektől. A megengedő szabályok megteremtése mellett természetesen dolgozni kell azon, hogy a kamarai jogszabályokban megjelenjenek azok is, amelyek ösztönzik a kamarai tagokat a saját ügyeikben való részvételre, hiszen ez nekik érdekérvényesítő és érdekvédelmi szervezetük is. Tehát azt nem lehet szimplán csak hatalomtechnikai eszközként kezelni, hogy ki lesz tisztségviselő és ki nem lesz tisztségviselő. A kritika ebben az irányban annyi, hogy a túloldalon valamilyen ösztönző szerepet is kell gyakorolni. A kormány ebbe természetesen nem nagyon szólhat bele, ugyanis a kamarának ebben megvan a saját önállósága, hogy ezeket saját maga szervezze. De hát a jobbító szándékú kritikát meg lehet fogalmazni.

(22.40)

Amit pedig képviselőtársam felvetésére én írtam le, az ugye szimplán itt a perbeli legitimációs kérdés, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e maga a kamara, illetve a kamara területi szervezetei. Hát ugye, ebben az esetben a kamarákra vonatkozó jogszabály rendelkezett arról, hogy azzal rendelkeznek. Szimplán itt az új Ptk. szerint a nyilvántartásba vétel kitétel hiányzott, ugyanis ez korábban… ? egyébként is ez az én álláspontom, de ebben bírósági tárgyalások vannak talán még most is folyamatban. Az én megítélésem az, hogy korábban egyébként ezzel a nyilvántartásba vétellel nem kellett rendelkeznie, ugyanis a jogszabályi kritériumokat beteljesítette, a jogi személyiségét a jogszabály kimondta, de én úgy értelmezem, hogy ez egy új Ptk.-nak való megfelelési kényszer. De talán majd államtitkár úr most, később vagy esetleg írásban ezeket majd meg tudja válaszolni.

Akkor áttérve arra, ami összegzésként akár a kritikája, az érdemei vagy a negatív megítélése a törvényjavaslatnak: én azt vitán felülinek tartom, hogy érzik a fideszes képviselőtársak is, hogy megvan azért a teljes felhatalmazás az egészségügy területén, hogy tényleg valamit letegyen az asztalra a kormány és az egészségügyi kormányzat. Arra ösztönzöm önöket, hogy ragadják meg ezt a lehetőséget, amikor mind a baloldali pártok, mind a Jobbik, de bármelyik politikai erő folyamatosan a támogatásról, illetve az előrelépésről biztosítja önöket.

Próbálják meg önök is ezt úgy kormányzaton belül kommunikálni, hogy most van itt az a lehetőség, amikor kisebb vitáktól eltekintve van egy előrelépési lehetőség, van egy olyan nyomás adott esetben a kormányon, amit most fel lehet használni a pártok egyetértésével. És ha meg is van hozzá a felhatalmazás, miért ne lenne meg önöknek a felhatalmazás, akkor tegyék mögé végre a szándékot is. És lépjünk ténylegesen sokkal nagyobb lépésekkel előre. Ugyanis az elmúlt négy és fél év inkább szólt arról, hogy egy útkeresés volt talán az egészségügyben, és az igazán fontos döntéseket lehet, hogy vagy halogatták, vagy nem volt egyelőre akarat arra, hogy pénz legyen benne.

Tehát ezt mindenképpen szerettem volna mondani, hogy ragadják meg most ezt a felhatalmazást, ez most a salátatörvényben is megmutatkozik. Úgy gondolom, ha normális és életképes előterjesztések jönnek akár tavasszal, akkor a kritika elmondásán és meghallgatásán túl elképzelhető, hogy ott is lesz egy olyan felhatalmazás, amivel élni lehet. De hát ugye, az érdemeit már említettem, azért csak elmondom, hogy a pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos szigorítás támogatandó, a daganatos betegségek népegészségügyi információátadása szintén, a klíma-egész­ségügyi feladatok régóta váratnak magukra, és a hatékonyabb mentés is nagyon fontos egyébként.

És különösen fontos, hogy végre az egészségügyi kormányzat letette a voksot az állami, illetve a magán-kettéosztásban. Ugye, úgy fogalmaztam mindig, hogy a kétsebességes egészségügyben végül is úgy tűnik, hogy mégiscsak az egysebességes és állami egészségügy mellett tette le a voksot. Ez egyébként a Jobbiknak mindvégig tartott álláspontja volt, és mindvégig szorgalmaztuk, hogy emellett kell a kormánynak bátran kiállnia. Örülünk neki, hogy egyébként kiállt.

Negatív viszont, hogy álláspontom szerint teret nyitnak a gyógyszer-nagykereskedelem államosítására. Egy kicsit lopakodó üzemmódot érzünk, és a szabályoknak akként való módosulását látjuk benne, hogy erre is teret nyit az egyébként mindenfajta nagykereskedelemre meglehetősen jó étvággyal rendelkező Fidesz számára. A hozzáférhetetlenné tételt említettem. Át kell gondolni, hogy mit lehet tenni tényleg hatékonyan és nemcsak egy keveset mondó jogszabályi hellyel az illegális vagy káros kereskedelmi tevékenység megelőzése, megakadályozása érdekében. Erre egyébként, úgy gondolom, lesznek módosító javaslataink.

A másik pedig az átalakítás, struktúraváltás biankó felhatalmazása volt. Nagyon jó lett volna előre megismerni azt a koncepciót, vagy teljesen megismerni, részletekbe menően megismerni azt a koncepciót, amit az államtitkárság ebben tart, vagy mi az irányvonala. Hát egyelőre csak konferenciákról vagy egyes sajtónyilatkozatokból világlik ki valami ebből. Most már talán egyre többet tudunk, de jó lett volna a koncepciót mélyebbre hatóan ismerni, és akkor talán több kritikát is tudtunk volna megfogalmazni.

Így hát összességében azt tudom mondani, hogy természetesen a Jobbik is élni fog azzal a lehetőséggel, hogy a törvényjavaslathoz módosításokkal éljen. Úgy gondolom, ezek mind jobbító szándékúak lesznek, illetve a nagy egész cél irányába mutatóak lesznek. Én tényleg azt kívánom, hogy ragadják meg azt a felhatalmazást, ami ritkán adatik meg a kormánynak, hogy ilyen fontos területen, amikor ténylegesen tenni kell, akkor van egy egyetértés az irányban, az intenzitásban. Azt kívánom, hogy azért ezeket a szavakat fogadják meg.

Úgyhogy összességében a kritikáinkat megfogalmazva természetesen ismert lesz Jobbik álláspontja is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 112 2014.12.03. 4:37  1-133

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végre a Jobbik által kezdeményezett vitanapon lehet beszélni részletesebben a Ház falai között olyanról, amit eddig rejtegettünk, titkolgattunk. A kérdés az egészségügyi dolgozók elvándorlása, ugyanis ez bénítja a kórházi, szakrendelői, háziorvosi, de már a fogászati, sőt lassan a gyógyszerészeti rendszert is. Az elvándorlás az alulfinanszírozás után az egészségügy legégetőbb top hármas kérdése, azok közül is talán az első.

Az egészségügy eddigi működését már semmi más nem szavatolja, mint ahogy Vona Gábor elnök úr elmondta, mint az egészségügyben dolgozók lelkiismerete, szakmai elhivatottsága, mert a pénzhiány és az elvándorlás olyan fojtogató, hogy nem túlzás azt állítani, az ellátás kritikus pontjánál tartunk. Az elvándorlásra nehéz rálátni és nagyon pontos számokat mondani. Az egyik mutatóként emlegetett, az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal által vezetett statisztikákról szóló, leegyszerűsítő cikkekkel és lebutított adatokkal szemben pontosan azt érdemes látni, hogy hány fő orvos, fogorvos és szakdolgozó kér képesítéséről hatósági bizonyítványt.

Természetesen a statisztikákban benne vannak azok is, akik már külföldön élnek, de országot váltanak, vagy már korábban meglévő szakvizsgájukat akarják szintén elismertetni. Tehát ez torzítja a meglévő képet. Másrészről a statisztikák azért sem helyesen szoktak megjelenni az újságokban, mert elfelejtenek levonni belőle külföldi állampolgárokat, akik eleve ugródeszkaként használják országunkat, így helyesen az ő számukat ki kell vonni az elvándorlók közül, bár távozásuk szintén azt támasztja alá, hogy nem vonzó a magyar egészségügyben dolgozni, még olyanok számára sem, akik szegényebb országokból érkeznek.

Helyes értelmezése tehát a statisztikáknak, például 2012-ben 1708 magyar állampolgár kérte hatósági bizonyítványát, míg 353 külföldi kérte hasonló kiadását. Így hát egy bizonyos szám csökkentésével megállapítható, hogy a helyes szám hozzávetőleg 950 körül kellene hogy legyen. Egyébként is érdekes tünet, és erre is fontos felhívni a figyelmet, hogy a külföldi gyógyítók magyarországi munkavállalási hajlandósága is romlik. Míg 2006-ban 169 külföldi orvos honosíttatta magyarországi munkavégzéséhez diplomáját, addig 2010-ben már csak 35.

Természetesen a statisztikák így is rémes trendet vázolnak. A legutolsó statisztikai adatok négy évre vetítve, 2010-es adatokból nézve, ugyanazokat vázolják föl, amiket már korábban lehetett hallani, általánosságban 2010-ben az összkérelmezők száma 1777 fő volt, ami folyamatos emelkedést mutatott 2012-ig, majd a 2013-as évre egy picit mérséklődött. A trendeket nézve az orvosok száma ingadozó volt, de a 2010. évi 1111-hez képest 1200-ig emelkedett, majd utána csökkent 955-re. A fogorvosok száma folyamatosan, apránként nőtt, az ápolóké pedig 2012-ben egy kiugró nagy emelkedéssel állt be az 536 fős arányra.

(14.30)

Még szörnyűbb a statisztikák közül azokat látni, amelyek a nemek szerinti megoszlásra vonatkoznak, ugyanis itt azt láthatjuk, hogy összességében a nők élnek többségében azzal a lehetőséggel, hogy bizonyítványaikat kikérik, ezzel szemben viszont az általános orvosok területén a férfiak vannak túlsúlyban. Tehát megállapítható, hogy összességében több férfi orvos kérelmező van, így több férfi orvos hagyhatja el Magyarországot.

De mi állhat a hátterében, és milyen megoldások vannak rá? Természetesen másként érinti az elvándorlás az egészségügyi szakmákban a nagyobb klinikai központokat, nagyvárosi kórházakat és a kis kórházakat. Úgy látjuk, hogy ezen a szinten is az elvándorlás során a vidék Magyarországa a vesztes, főként kis- és középméretű városokban.

Az elvándorlás okairól tisztán és érthetően írnak az orvosmigrációs kutatások. Ilyen okok lehetnek: alacsony fizetés, rossz megbecsülés, nehéz előrejutás a szakmán belül, ápolói téren alacsony bérek, túlhajszoltság, de sajnos előkelő ok a szakképzés színvonalának romlása is. Korábbi személyes tapasztalataimból szűrtem le, hogy mindegyik megjelölt indok valós, a megoldás éppen ezek rendezésével érhető el. Tehát a megoldási javaslatok röviden annyiban állnak, hogy a kormánynak feltétlenül be kell indítania az életpályamodellt, illetve megfelelően kell a szakképzést megoldania. Így hát a megoldási javaslatokra azt tudjuk mondani: ha értik, tudják, mire várnak még? Hány vitanapot kell még a cselekvéshez tenni?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 250 2014.12.03. 2:10  235-256

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepve hallgattam a vitát, illetve azt, amit a minisztérium, illetve államtitkár úr kritikaként megfogalmazott a kamara felé, illetve képviselő úr felé. Én úgy gondolom, hogy mi sem mutatja jobban, hogy egyébként átpolitizált a működése az agrárkamarának, ami megnyilvánult ebben a jobbító szándékúnak tűnő, de inkább kioktató stílusú reakcióban, ami a törvényjavaslattal kapcsolatos. Én örülök neki, hogy képviselő úr meghallhatta azt az egyébként kioktató stílust, ami nem áll messze a minisztériumtól és a minisztériumot vezető minisztertől, Fazekas Sándor úrtól. Úgy látszik, hogy önnek most egy vaskos kritikát fogalmazott meg, és úgy tűnik, hogy egy leckét szánt önnek, hiszen ismert az, hogy talán korábban politikai ambíciók voltak ön és őközötte, vagy valami rivalizálás volt, hát úgy tűnik, kristálytiszta üzenetet küldött, hogy ideje előállni egy sokkal jobb minőségű törvényjavaslattal. Úgy tűnik, hogy Fazekas Sándor ezzel is, az államtitkárán keresztül, a saját magára jellemző Döbrögi-stílusban üzente meg, hogy kicsit jobban oda kellene figyelni a törvényalkotásra.

A másik, a rivalizáláson túl nem tudom minek betudni, mint hogy úgy tűnik, miniszter úr talán szembefordul a saját embereivel teletűzdelt kamarával is, hiszen tudjuk, hogy nem egy olyan személy található, például Jász-Nagykun-Szolnok megyében is, aki nagyon szorosan hozzá kötődik. Úgy tűnik, ő nem tudja most eldönteni, hogy a személyi ambícióival önt büntesse vagy a saját embereit juttassa esetleg pozícióba. Én úgy gondolom, hogy ön ebből le tudja vonni a kritikát, és ha ismeri miniszter urat, akkor betudja ezt a vaskos leckét ennek a kioktató stílusnak. Én együtt érzek önnel; ezzel a stílussal, azt hiszem, több kritika és több hozzáfűzés volt, mint maga az egész törvényjavaslat, tehát így összességében jó alaposan kivesézték önt. Fel a fejjel, képviselő úr! (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 218 2014.12.08. 2:07  213-224

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg Magyarországon morális válság van a politikusokkal szemben, és az is, hogy jelenleg Magyarországon a korrupció pestise egyenlőséget jelent a politikai elittel, és ezért a teljes társadalmi elutasítottságért és azért, hogy ennek örvendenek a politikusok, az elmúlt 25 év beruházásai és a kormányokon átívelő beruházások felelősek, és az anómiás jeleket ezek mutatják. De akár mondhatnánk példát rá a jelenlegi beruházásokkal, mint például az M4-es autópályával kapcsolatosan is.

Gyakoriak tehát a gyanús esetek, éppen ezért a Jobbik már régóta, az előző ciklusban is és a jelenlegi ciklusban is az egyetlen és talán az LMP-n kívül az egyedüli elkötelezett párt, aki a korrupció felderítésében, feltárásában, de annak felszámolásában, illetve az áttekinthető állam megteremtésében érdekelt volt és mind ez idáig támogatta. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kormány, illetve a kormánypártok, akiknek képviselői hevenyészve üldögélnek itt, ellenkező irányban, az átláthatatlan államban érdekeltek, illetve például törvénnyel olyan teret nyitnak, hogy a saját cégeik pályázatait ők maguk bírálhassák el, és ne legyen semmilyen kizáró ok ezzel szemben. A Jobbik pont ezért és az elmúlt 25 év ezen beruházásainak és a tapasztalt anómiás jelek felszámolása végett például javasolta, hogy önálló vizsgálóbizottságot állítsunk fel az elmúlt 25 év korrupciós cselekményeinek a kivizsgálására, feltárására és egyébként az elkövetők megbüntetésére.

Így tehát a tárgysorozatba-vételi javaslat támogatható, mert kompletten lép fel a problémával kapcsolatosan mind az Országgyűlésre, mind országos hatóságokra, országos szervekre, önkormányzati képviselőkre vonatkozóan, tartalmaz többek között egy offshore klauzulát is, amelyben végre nevesítjük azokat az országokat, akiket adott esetben gyanúsnak tekinthetünk, és egy jó kiindulási pont ahhoz, hogy elinduljunk ebben a vitában, a szabályozás hatékony legyen, és jól tudjon fellépni az állam a korrupciós cselekményekkel szemben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 280 2014.12.08. 0:25  229-296

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Személyesen nyújtottam be a karcagi rendőrkapitányság megépítése iránti módosítást, amelyben nem kértünk többet, mint hogy a TEK-től vonjanak el elegendő pénzt arra, hogy ez megépülhessen. Nem kértem többet, mint hogy a karcagi miniszterek támogassák ezt a javaslatot. Most sem kérek többet. Ne ártsanak, ha legalább segíteni nem tudnak!

Kérjük, szavazzák meg, kérjék ki, és szavazzák meg ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 322 2014.12.08. 4:34  313-325

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A törvényjavaslat valóban egy terjedelmes, jókora törvényjavaslat. Azonban rögtön olyan problémára kívánom felhívni a tisztelt képviselők figyelmét, és egyébként a jogalkotás számára előremutató problémát próbálok majd felvázolni, ami már más szempontból szóba is került, ugyanis rögtön a legelején volt elrejtve egy olyan nagy probléma és egy olyan nagy részlet, aminek, úgy gondolom, azonnal fel kellett volna keltenie a jogszabályalkotók figyelmét.

(19.50)

Ugyanis csak úgymond első olvasatra derült ki az akkor már egyébként mindenki által látott 200 oldalas jogszabályról, hogy összességében csak a címe nem stimmel az egészben. Tehát sikerült benyújtani egy olyan jogszabályt, amelynek a hatályos jogalkotási törvénnyel teljesen homlokegyenest ellentétesen lett megfogalmazva a címe.

Természetesen ezt a hibát korrigáltuk, azonban ez csak a hosszas kérdezés után derült ki, hogy végül is ez a probléma. Úgy gondolom, hogy ennél egy higgadtabb, megfontoltabb jogszabályalkotásra lenne szükség. Ezt egyébként a Törvényalkotási bizottságban többen is megjegyeztük minden oldalról. Sőt, ilyen kritika egyébként már a kormánypárti képviselők részéről is érte a jogszabályalkotókat, hogy a törvényjavaslatokat lehetőleg azért megalapozottan vagy ilyen alapossággal hozzák be a Törvényalkotási bizottság elé, de akár ide az általános vitára is. Amikor az általános vitában ezt nem szúrtuk ki, azt hiszem, mindannyian, akik itt ültünk, hibáztunk, hogy ezt nem vettük észre. De az is érdekes, hogy azt sem szúrtuk ki, hogy egyébként a 200 oldalas jogszabályhoz 110 oldalas törvényalkotási bizottsági módosító érkezett be, ami kétszázakárhány pontban folyamatosan sorolta azokat a módosításokat, amelyeket végig kellett vinni. Ez csak a Törvényalkotási bizottságnak volt talán a módosítója, és a Gazdasági bizottságnak is legalább hasonló terjedelmű volt.

Összességében, bár egy nagy jogszabályról van szó, de úgy gondolom, egy kicsit kapkodós munkának voltunk szem- és fültanúi. Mindazok mellett, amiket elmondtak egyébként a jogszabályról, a törvényjavaslatról, azok helytállók voltak. Valóban vannak benne előremutató elemek, valóban egy kicsit lépést tart a felgyorsult világgal, ugyanis a régi törvény óta mindenképpen lépést kellett tartani egyrészt az uniós törvénykezéssel, az uniós jogszabályalkotással, másrészt pedig a biztosítói piac fejlődésével.

Itt továbbra is talán majd azt kellene felmérni, és talán ebben lehet, hogy előre tudunk majd lépni, hogy egyébként a végrehajtói kamara oldalán is sikerült előrelépni a miniszteri biztossal. Lehet, hogy érdemes lenne olyan szinten a biztosítók mellé is egy miniszteri biztosi intézményt létrehozni, amellyel például ki lehetne szűrni bizonyos biztosítási termékek hibáját, illetve a fogyasztókra gyakorolt káros hatását. Én egyetlenegy ilyen területet jelölnék meg, ez úgymond a jogvédelmi biztosítások területe. Hazahúz a szívem. Az ügyvédség szempontjából én úgy gondolom, hogy velük szemben valamilyen szinten nem fair szolgáltatásokat is tartalmaznak ezek a jogvédelmi szolgáltatások. Én ebben a vonatkozásban mindenféleképpen figyelnék rá, hiszen biztosítási termékként mint vonzó terméket kívánják ezt adni, és sokszor olyan tulajdonságokkal ruházzák fel ezt a szolgáltatást, ami kedvezőbb színben tetszeleg, mint egyébként az ügyvédi hivatás hasonló tevékenységei, és mindenképpen egy versenytorzító hatást is eredményez. Azokra, amikre egyébként a biztosítók hivatkoznak, sokszor nem is megalapozott statisztikák alapján hivatkoznak, hiszen emlékszünk olyan gyakorlatra, amikor azt lehetett kivédeni a jogvédelmi biztosítással, hogy az embert kimentsék olyan helyzetekből, például szabálysértésekből, amelyekből egyébként nem lehet kimenteni senkit, hiszen járt a felelősségre vonás azután.

Tehát az ilyen gyakorlatok visszaszorítására, természetesen figyelve arra, hogy majd hogy fog ez alapján a jogszabály alapján változni a biztosítóknak és a biztosítási tevékenységeknek és a termékeknek a köre, mindenképpen újra kell majd gondolni egy, maximum két év távlatából, hogy milyen egyéb intézményekkel lehet a biztosítási piacot és a termékeket ténylegesen biztonságossá és fogyasztóbaráttá tenni, hiszen ez talán a legfontosabb benne, hogy fogyasztóbarát, de kellően fogyasztóvédő is legyen az ilyen tevékenység.

A jobbító szándékú kritikákat, úgy gondolom, hogy a kormány vette. A jogalkotásra vonatkozó jobbító szándékú kritikákat pedig javasoljuk megfogadni. Ezek nemcsak az ellenzéki pártok részéről, de az önök kormánypárti képviselői részéről is érkeztek egyébként. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 88 2014.12.09. 3:42  81-96

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról kívánok beszámolni, ami a Törvényalkotási bizottságban is elhangzott, és ebben csatlakozni lehet az MSZP álláspontjához. A jobbikosok is olyan módosító javaslatokkal álltak elő, amelyek befogadhatók lettek volna, amelyek lényegében technikai finomhangolások lettek volna, és részben egyeztek is azzal, amit az MSZP-s képviselő hölgy az előbb elmondott. De azért ismételten felhívnám rá a figyelmet, hiszen két olyan javaslatunk volt, amely minden esetben elfogadható lett volna, és semmilyenfajta érdemi indokolással, inkább mondhatjuk úgy, hogy a Balla képviselő úrra, bizottsági tagra jellemző indokolással lettek elutasítva, gyakorlatilag egy egyszerű lekezelő válasszal.

Lényegében mi is azt terveztük, hogy a humanitárius segítségnyújtásban részt vevő szervezetek körét bővíthessük. Igaz, mi úgy fogalmaztunk, és egy kicsit zártabb közösséget céloztunk meg, ami a bevett egyházakra vonatkozott volna. Mi sem osztjuk és mi sem értjük a kormánynak azt az elképzelését, hogy miért kell annyira szigorúan, számokban meghatározni, hogy kik vehetnek részt, amikor a legutolsó pontban csak annyit ír, hogy egyébként gazdasági szereplők vehetnek részt. Hát ez a leggumibb szabály, amit bele lehetett írni. Úgy gondoljuk, ha két párt és egy nagyobb támogatottság részéről érkezik arra felvetés, hogy a gazdasági szereplők mellé az egyházakat tegyük be, hogy ne csak a civil szervezeteiken vagy más szervezeteiken keresztül tudják gyakorolni ezt a jogukat, akkor ez minimum méltányolható lett volna. Természetesen egy lekezelő választ kaptunk.

De ennél még felháborítóbb volt az a felvetésünkre adott válasz, amely az 5. §-ban érintett módosítás lett volna, amelyben azt kívántuk, hogy a segélyezés és a humanitárius segély legelső prioritása a magyarság prioritása legyen, a határon túli magyarok elsődleges érdekeinek a szemmel tartása legyen, amire a válasz csak annyi volt, hogy ez nemzetközi jogszabályokba, nemzetközi egyezményekbe ütközik. De pontosabb definíciót senki nem mondott, és nem mondta el, hogy mely egyezményeket, milyen nemzetközi jogi elveket sért azzal Magyarország, ha ezt a törvényében elfogadja, és ezek szerint fog eljárni. Mert bizony kialakulhat olyan helyzet, akár a környező országokban is, ahol a számottevő magyarságot úgy kell kezelnünk és úgy kell őket majd támogatnunk, hogy prioritást élvezzenek, hiszen elég, ha csak tőlünk keletre nézünk, és látjuk azt, hogy mivé fejlődhet, a napirend előtti felszólalásokban már el is hangzott Kulcsár képviselőtársamtól, hogy milyen veszélyekkel, milyen fenyegetettséggel jár az arrafelé uralkodó helyzet. Tehát mindenképpen arra kell koncentrálnunk, hogy a magyarok és a magyarság ezekben az országban a humanitárius segítségnyújtásban prioritást élvezzen, így hát mi ezt kívántuk belevenni. Egyébként nem kértünk többet, mint ami bele van írva a jogszabály 2. §-ába is, azt akartuk volna kibővíteni, nyilván kedvezvén ezzel saját magunknak, a magyarságnak is. De hát ezt is csak a szokásos lekezelő stílusban kezelte már a bizottságban is a kormánypárt.

Tehát lényegében mindegyik finomhangolást leszavazták, pedig úgy gondoljuk, hogy mind a kettő belefért volna, és mind a kettő egyébként jobbító szándékú és előremutató javaslat lett volna. Mindezeket egybevéve is azonban azt látjuk és azt kell tudni, hogy ez a jogszabály üdvözlendő és elfogadható, ezért úgy gondolom, hogy a támogatásában nem lesz kétség, azonban a hozzáállás miatt, illetve a továbbiakban a kormánypárt hozzáállására való figyelmeztetésképpen kívántam elmondani az intencióimat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 100 2014.12.09. 2:56  97-116

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatva ott, ahol Tóth Bertalan képviselőtársam abbahagyta, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleménye megalapozottan az MSZP-nek és a Jobbik ellenvéleményeire épül, de a többi képviselő is hasonlóan vélekedett erről, akik ellenzéki oldalon állnak.

Egyöntetűen fogalmaztuk meg, hogy ez a jogszabály nem jó eszköz a cél eléréséhez, és egyöntetűen foglaltunk állást abban is, hogy ez egy valakire ráfabrikált, valakire előre kreált jogszabálynak tűnik. Így hát többször felmerült, és nyugodtan kimondhatjuk ebben a körben, hogy a Continental dohányipari vállalatról volt szó, akire ez, úgy tűnik, hogy rá lett szabva, illetve úgy tűnik, hogy bizonyos piaci törekvések vezérelték ebben az egész törvényjavaslatban, de a törvényjavaslathoz benyújtott képviselői módosító javaslatban is egyéni érdekek képviselői vezették ebben a kormányt.

Mondtuk, hogy a célt támogatni lehetne, és ebben egyöntetűen mindenki egyetértett, hogy a cél támogatása az egészségügyi hozzájárulás, és az egészségügyben való tevékenykedés még elfogadható lenne, de hát úgy látszik, itt a Mikulás idejében a beöltözős bulik elharapództak a kormánynál is, hiszen itt is egy dohányipari adót próbáltak egy egészségügyi hozzájárulás sapkával megtoldani, hátha nem tűnik fel senkinek. Az elhangzott módosítónál még nyilvánvalóbb lett, hogy a Continental fogja az előnyöket élvezni, hiszen a 10-12 milliárd forintos elvárt bevételből például ‑ ennek az utólagos toldozgatás-foldozgatásnak hála ‑ egy jó 600 millió forinttal csökkenthetik a saját adófizetési kötelezettségüket.

De egyébként merültek fel még olyan nevek is, akik ennél jóval nagyobb volumenben tudják csökkenteni, tehát az eredetileg elvárt 10-12 milliárd hozzávetőleg ‑ és ezek óvatos becslések ‑ 3-4 milliárddal is csökkenhet bevételben. És egyöntetűen foglalt állást egyébként mind az MSZP, mind a Jobbik és az ellenzéki képviselők, hogy ez nem lesz az egészségügynek számottevő, hiszen csak egyetlenegy évre szól, míg az egészségügyben folyamatos tendenciaszerű tervezéssel kell számolni. Tehát egy egyszeri megsegítés, bár segítség, de nem elegendő segítség.

Egyöntetűen megfogalmaztuk azt az álláspontot, hogy eddig is egy legitimációs válság volt ezzel a jogszabállyal kapcsolatosan, amely legitimációs válságot ‑ tehát ugye, hogy nem érnek össze az elérni kívánt célok az eszközzel ‑ tovább erősítette ez a módosítás, aminél már, úgy látszik ‑ ahogy korábban is fogalmaztunk ‑, már nemcsak egy lóláb, hanem egy egész lovarda lógott ki ez alól a jogszabály alól. Hát ezt megfogalmazni továbbra is teljesen célravezető.

Így hát teljesen jogosan és teljesen alaposan valamennyi ellenzéki párt arra jutott, hogy ezt a törvényjavaslatot ilyen módon támogatni nem lehet, és ennek adtak hangot a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményében és az ahhoz fűzött felszólalásokban. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 229 2014.12.15. 7:12  226-239

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleménye, amely a 2014. december 11-ei ülésen hangzott el, illetve körvonalazódott, a következőkből áll. De engedjék meg, hogy mielőtt ismertetném a kisebbségi véleményt, felhívjam a hallgatóság és a közvélemény figyelmét arra, hogy jellemzően milyen egy ilyen törvényalkotási bizottsági ülés, ráadásul az ülésszak végén, hiszen ez gyakorlatilag egész évben tapasztalt jelenség volt, és különösen ennél a jogszabálynál eklatánsan megmutatkozott.

A Törvényalkotási bizottságnak ez a soros ülése egy hatórás ülés volt, és a hatórás ülés legvégén tárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, amely során már elég jól megfogyatkozott létszámban volt jelen a Törvényalkotási bizottság egyébként népes tábora. Azon túl, hogy egy fárasztó vita után, annak lezárásaként került sor erre, csakúgy, mint az eredeti javaslatra itt a tisztelt Ház előtt is, ami szintén éjszakába nyúlóan tartott, szembetűnő volt az a gyorsított tempó is, amit az ellenzék mindig szóvá is tett, miszerint az előző este 22 óra 45 tájékán kaptuk meg kompletten azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel a másnapi ülésre készülni kellett. Ezek a módosító javaslatok a Népjóléti bizottság által egyébként terjedelmesek, és nemcsak jogtechnikaiak, hanem érdemi módosítások is voltak köztük, így meglehetősen nehéz volt felkészülni, mert csak egy éjszakán keresztül lehetett reagálni és felkészülni rá. Úgy gondolom, ha átgondolt és megfontolt törvényalkotásról beszélünk, akkor ez pont nem az, és egy kicsit méltatlan, még akkor is, ha egy salátatörvényről, egy egészségügyi salátatörvényről beszélünk.

Nem véletlenül kerültek olyan kérdések megfogalmazásra a bizottsági ülésen, amelyek lényegében öt pontban foglalhatók össze, és amelyek a kisebbségi vélemény vázát alkotják. Az első ilyen volt az, amelyik teljesen újonnan szerepelt, és egy módosított szöveggel érkezett a Törvényalkotási bizottság elé, ez pedig az imént hivatkozott, a rezidenseket is érintő, a rezidensek munkaterhét csökkentő és a rezidensekre vonatkozó új ügyeleti, illetve túlmunkaszabályok megfogalmazása volt. Korábban az alap-törvényjavaslatban erre kevés nyomot lehetett találni, azonban itt egy sokkal jobban kibővített szabályozás került beépítésre, ami annyiban figyelemre méltó, hogy valóban átláthatóvá teszi a rezidenseket érintő kötelezettségeket, lehetőségeket, és ha úgy tetszik, tisztább vizet önt a rezidensek ügyeleti szabályára akként, hogy a munkáltató milyen módok között, milyen óra-, illetve milyen munkakörben foglalkoztathatja őket. Azonban itt is kell egy figyelemre okot adó körülményről beszélni, méghozzá arról, hogy nagyon sok kórház ‑ s ezt az egészségpolitikusok bizonyára tudják ‑ az ügyeleteket sokszor úgy hidalja át, hogy rezidensek vesznek részt, és a munka nagyobb részét, úgymond az oroszlánrészét is ők végzik.

(19.40)

Így hát úgy tűnik, hogy ez a tisztítás, átláthatóság talán egy olyan szűkítést fog bevezetni a rendszerbe, amely lehet, hogy bizonyos helyeken ügyeleti problémákat, illetve az ügyeleti rendszerben problémát is okozhat. Elég, hogyha gondolunk a legutolsó egri esetre, ahol maguk az ott ügyelő orvosok, a sürgősségin dolgozó orvosok mondták azt, hogy a gyakorló sürgősségi szakorvosok mellett és egyébként más szakirányú szakorvosok mellett nagyon sokszor a rezidensek közbejöttével volt működőképes egyáltalán az ügyelet. Úgy tűnik, hogy ha az ő ügyeleti rendszerüket korlátozzuk ‑ egyébként megjegyzem, jogos érdekből, hiszen nem lehet azért túldolgoztatni a tanulófélben lévő orvostanhallgatókból frissen orvossá lett fiatalembereket, fiatal hölgyeket ‑, én úgy gondolom, hogy akkor is azért oda kell figyelni, hogy ez egy éles váltás lesz, és bizonyos ellátási problémákat okozhat.

De megfogalmazódott a kisebbségi vélemény keretében az egyébként, amit, akkor mondhatjuk úgy, hogy egy kicsit a Jobbik a saját büszkeségének is tekinthet, hiszen abba az irányba mutattunk, és a vitában arra kértük a kormányzatot is, hogy a hamis, illegális gyógyszerekre vonatkozó online hozzáférhetetlenné tétel legyen egy kicsit cizelláltabb, legyen egy kicsit jobban alkalmazható. Ebben végrement egy tisztulás, és úgy tűnik, hogy egy, az eredeti javaslatnál sokkal hatékonyabb szabályt sikerült beépíteni. Azonban még mindig megfogalmazzuk azokat a kritikáinkat, hogy összességében az összes ilyen online és elektronikus elérhetetlenné tétel során még mindig nagyon kevés az állam eszköze a túloldalon meglévő eszközökkel szemben. Tehát egy folyamatos olyan innováción kell gondolkodni, amivel sokkal gyorsabban ‑ pongyolán mondva ‑ lelőhetők lehetnek azok az oldalak, azok a site-ok, ahol ezek megjelennek, és ezáltal korlátozható lehet az ilyen, egyébként rendkívül káros tevékenység.

De hasonlóan megfogalmazódott, és szintén üdvözöljük azt a bővítést, de nem elégséges, ami az úgynevezett A) jegyzéknek, a pszichoaktív anyagoknak a kibővítését jelentette. Itt lényegében a törvényjavaslatot három új vegyülettel, illetve három új anyaggal bővítettük. Nyilvánvaló, itt jól mutatja, hogy felkerült közöttük olyan is, például az AB-CHMINACA nevezetű, illetve a 25l-NBOMe nevezetű anyag, amit egyébként mások csak Cimbi- vagy Kimbi-5-nek is hívnak, amelynek már most köztudottan több olyan variánsa van, amelyek szintén nem szerepelnek az új listán. Tehát lényegében egy folyamatosan bővíthető listára lenne szükség, ami szinte napról napra kellene hogy bővüljön. Vannak olyan helyek, ahol ezek az anyagok napról napra jelennek meg, és nyitott diskurzus folyik az internethasználók között, hogy mire használták, illetve milyen, adott esetben orvosi körülmények között szimulálva, nyilván otthon, nem steril körülmények között használják. Tehát nagyon nagy figyelmet kell erre is fordítani, és egy még jobban olajozott rendszert kell ebben kialakítani.

Szóba került még az úgynevezett biankó felhatalmazások köre, ami abból állt, hogy nagyon sok helyen a törvényjavaslat rendeleti vagy később meghozandó törvények szintjére hagyott egy nyitott kérdést. Szóba került már a rezidensek kérdése, a rezidensi rendelet. Ezeket talán egy kicsit vissza kell vágni, illetve óvatosan kell majd nézni az elkövetkezendő évben következő jogalkotást is, és mindig óvatosan kell bánni ezekkel a nyitott helyekkel.

A másik, ami talán nem került megfogalmazásra, de saját módosító javaslatom volt, ez a kamarákat érintő szabály. Ott egy teljesen nyitott kérdést hagytunk, hogy egy sokkal egyszerűbb, gördülékenyebb második fordulót tudjanak a megismételt közgyűlés tartásánál érvényességi küszöbként meghatározni. Én úgy gondoltam, hogy mégis szükséges benne valamilyen korlát, hiszen ha bármilyen második megismételt fordulónál nem hagyunk egy érvényességi küszöböt, akkor gyakorlatilag a kamara iránti, az orvosok részéről jövő érdeklődést fogjuk devalválni, gyakorlatilag megszűnik az orvosok érdeklődése a kamara felé, hiszen a kamara egy megismételt közgyűlésen szinte egy névleges részvétel mellett is képes lesz produkálni a tisztviselők megválasztását.

Tehát összességében ezek hangzottak el, és ez alapján alakult ki a kisebbségi vélemény a Törvényalkotási bizottság előtt. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 235 2014.12.15. 6:19  226-239

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor ott folytatnám, ahol abbahagytam azzal, hogy egyébként a bizottságból kihagytam azt az egyébként rendkívül zavaró tényt ‑ és talán ezt nem mondtam el ‑, hogy a Népjóléti bizottságból úgy érkezett ez az anyag a Törvényalkotási bizottság elé, hogy bár láttuk ugyan a módosítókat és a terjedelmes voltát, azonban addigra még nem voltak elérhetők a Népjóléti bizottságban elhangzottak. Tehát a jegyzőkönyv addig nem volt elérhető, és bizony, amikor az ember felkészül arra, hogy mi is jön elő, akkor legalább az ott elhangzott ‑ úgy emlékszem, lehet, hogy államtitkár úr is jelen volt, a tőle elhangzott ‑ szavakat is hallhatjuk, illetve láthatjuk leírva. Hiszen sokszor azért képviselőtársaink emlékezetére nem feltétlenül lehet így hagyatkozni, hiszen az ő fejük sem káptalan, és nem is tudnak mindent megjegyezni, ami elhangzik. Éppen ezért vannak a jegyzőkönyvek.

Tehát egy jegyzőkönyv hiányában kellett ezt az anyagot megismerni, ami egyébként saját, korábbi szakmámat tekintve is annyiban zavaró, hogy egy ügyvéd sem megy a jegyzőkönyv átolvasása nélkül semmilyen eljárási cselekményre vagy bármilyen tárgyalásra, mindig, ami előtte történt, ami elhangzott már az ügyben, ami elhangzott ebben az esetben a bizottság előtt pró-kontra, azt érdemes megismerni. Így hát ennek a megismerése nélkül is igen nehezen lehetett egyébként dönteni, illetve egyáltalán megismerni a másik oldalnak a véleményét, hiszen a Törvényalkotási bizottságban nem is tiszte államtitkár úrnak, hogy ott legyen. Nyilván vannak a minisztérium részéről mindig ott, de sokszor tényleg csak jogtechnikai dolgokról vitatkozunk a Törvényalkotási bizottságban, tehát egy saját ilyen felvetés lenne, hogy túl azon, hogy időben érkezzenek meg a módosítások, lehetőleg úgy kövessék egymást a bizottsági ülések, hogy ha lehetőség van rá, a jegyzőkönyvek elérhetőek legyenek, tehát legyen miből dolgozniuk a képviselőknek, és fel tudjanak ebből készülni.

A másik, hogy egy kicsit a saját módosítóimról beszéljek, ugye itt már érintettem azt, és nem árulok el semmi újat, hogy a módosítóim közül semmit nem sikerült befogadnia sem a Népjóléti bizottságnak, sem egyébként más bizottságoknak. Tehát itt a saját módosítók közül a kamarát érintően folytatván, semmi mást nem akartunk, mint hogy a kamarának a megismételt választásán egy nagyon alacsony szám, az egy tized érvényességi küszöb jöjjön be. Ez gyakorlatilag kevesebb mint a fele a korábbi érvényességi küszöbnek. Én úgy gondolom, méltányolható lett volna, hogy a kamara a tisztviselőinek a megismételt választásán egy 10 százalékos küszöbnek az eléréséhez kösse az eredményt, hiszen milyen kamarai működés az, vagy milyen kamarai magatartás lehet az, ahol még a tagoknak a 10 százaléka sincs jelen a tisztségviselők megválasztásánál. Ez lényegében súlytalanná teszi egy kamarának a működését, illetve kiüresíti a kamarai működés lényegét.

Csak onnan tudom ‑ és ez szintén a kamarai működésre vonatkozóan ‑, hogy az ügyvédi kamaránál is egyébként élnek azok a szabályok, miszerint a második már jelenlétre tekintet nélkül sikeres lesz. Tehát gyakorlatilag úgy választjuk ott is meg akár a tisztségviselőket, vagy akár olyan fontos kérdésekben, a kamarai életnek a fontos kérdéseiben döntünk, ahol nagyon kevés kolléga van reprezentáltan. És saját tapasztalatokból tudom, hogy bizony kiüresíti a kamarai létet. Márpedig a kamaráknak nagyon fontos szerepe van az orvostársadalomnak a szervezésében, akár a szakmai munkában, de akár a törvényalkotás számára a javaslattételi munkában is.

A másik ilyen volt a mentéssel kapcsolatos jogszabályi helynek a módosítása. Az technikai jellegű volt, ugyanis itt úgy fogalmazott a törvényjavaslatnak az 56. §-a, hogy az állami mentőszolgálathoz érkező jogszabály szerinti bejelentés alapján dönt a mentés szükségességéről. Úgy gondoltam, hogy itt a jogszabály szerinti bejelentést vagy jogszabály szerinti szavakat mint kitételt törölni érdemes, hiszen a mentőszolgálatnak valamennyi bejelentéssel foglalkoznia kell, és nem egy meghatározott szabályszerűség szerinti bejelentéssel fog foglalkozni, hanem ad absurdum olyan bejelentésekkel is, hogy a mentődolgozóhoz odamennek, és közlik vele, hogy vannak a mentésre rászoruló emberek, így innen kezdve a mentőnek egy ellátási kötelezettsége származik.

Tehát lényegében itt egy jogszabály szerinti mentési kritérium, egy nagyon rideg megfogalmazás ütközik egyébként az emberi élethez való joggal, és a mentőknek is pont ez a lényege, hogy erre a hirtelen fellépő, az emberi élettel összefüggő eseményekre azonnal rendelkezésre állnak. Úgy gondolom, hogy ez egy kis tisztítást eredményezett volna, de elfogadom azt, hogy lehet, hogy ezeknek a tisztításoknak önök most nem állnak a szükségessége mellett, de úgy gondolom, hogy ilyenekre mindig is van hely. Nagyon remélem, hogy csak valami technikai ok miatt sikkadhatott el és nem csak amiatt, hogy az ellenzék részéről módosítókat nem szoktak, illetve mostanában egyáltalán nem szoktak befogadni.

Mindezek mellett nem kívánom azt ismertetni, hogy mik voltak az érdemei ennek a törvényjavaslatnak, az elhangzott az általános vitában. A kritikák is elhangzottak. Talán az egyik legnagyobb kritika, és én ezt javaslom megfogadásra, hogy az egészségügy területén ‑ amit elmondtam ‑ érzik, hogy valamennyi párt részéről megvan a felhatalmazás, hogy egy sokkal hatékonyabb, egy, az emberek igényeinek sokkal jobban megfelelő egészségügyet hozzunk létre. Az ellenzék részéről is megvan a költés szándéka, és nem fogja vissza azokat a lovakat.

Én arra bátorítom itt a képviselőtársaimat és főként a fideszes képviselőtársakat, hogy éljenek ezzel a felhatalmazással, ami nagyon ritkán szokott megadatni itt a Házban, hogy valamennyi párt egy irányba kívánja ezt vinni, és valamennyi párt több forrást akar bevonni. Tudom, önök mindig azt mondják, hogy persze, bármilyen számot lehet ígérni például az egészségügynél is, hogy mire szeretnénk többet költeni, azonban nem megalapozatlanul szoktuk elmondani ezeket a kritikákat, hanem odatesszük mellé, hogy honnan lehet ezt elvenni, és honnan lehet átcsoportosítani. És mi mindig egy célért, a hasznossági rendszerben ‑ és beszélhetek adott esetben az összes többi ellenzéki pártról is az egészségügy területén ‑, egy hasznossági rendszerben mérjük, hogy miért kellene több pénz az egészségügyre.

Így hát én javaslom ezt a kritikát komoly megfontolásra, hogy éljenek ezzel a felhatalmazással, hogy megvan erre a szándék, hogy egy sokkal hatékonyabb és egy sokkal jobban prosperáló egészségügyet hozzunk létre. Ezt kérem, fogadják meg, és ragadják meg ezt a felhatalmazást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 275 2014.12.15. 3:37  272-287

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint hallhattuk, a Törvényalkotási bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot a december 11-i ülésen vitatta meg, és az alábbi kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. A kisebbségi vélemény megfogalmazódása előtt azonban el kell mondanom azt az egyébként szokatlan tényt is, hogy egy meglepő fordulattal indult az ülés, hiszen egyből előre kellett ezt a napirendi pontot venni, és egyből az elején tárgyaltuk, a második napirendi pontnál, majd ismételten el kellett halasztani a napirendi pont tárgyalását, mert a törvényjavaslat előterjesztője közül senki nem volt képviseltetve a Törvényalkotási bizottság ülésén, ezért a javaslat úgymond ide-oda csúszdázott a napirendi pontok között, mire a törvényjavaslat egyik előterjesztője megjelent, és lényegében előadta az ő álláspontját. De hát itt, ebben a részben a kisebbségi vélemény a fontos.

A kisebbségi vélemény pedig arra alapozott, illetve abban állt, és abból a tényből indult ki, ami itt az általános vitában is lezajlott nézeteltérés, és látom már, államtitkár úr rázza a fejét, de hát államtitkár úr, valóban így volt, hogy ön gyakorlatilag negyedórán keresztül csak a javításokat olvasta fel, amit egyébként az agrárkamarai tisztviselő törvényjavaslatot előterjesztő képviselőtársának szánt javításként. Tehát gyakorlatilag ezt a tényt kár elvitatni. Gyakorlatilag ebben állt a bizottság előtti munkája is, hogy rá kellett bólintani, hogy az, amit a Mezőgazdasági bizottság behozott módosítót, azok egyeznek azzal vagy hellyel-közzel egyeznek azzal, amiket a minisztérium elmondott. De itt jegyezte meg egyébként az ellenzék folyamatosan azokat a hangokat, amelyek folyamatosan felmerültek a jogszabállyal, már az eredeti jogszabállyal kapcsolatban is; úgy is, mint hogy ez a jogszabály nem segít a tagság helyzetén, másrészt nem javítja az agrárkamarának a társadalmi hitelességét sem.

Ugyanis gyakorlatilag a megszervezése és a tisztségviselőinek a nagy része is mind a Fideszhez, illetve a Fidesz közeli Magoszhoz köthetőek, és hát gyakorlatilag jól mutatja, hogy az agrárkamarai választásokon milyen kevesen képviseltették magukat. Én már ezen a napon beszéltem a kamarai tagságról és a kamarai részvétel fontosságáról. Ugyanolyan, mondhatjuk úgy, legitimációs problémákkal küzd az agrárkamara is, mint az összes többi olyan kamara, amelyet sikerül átpolitizálni, illetve pártfunkcionáriusokat vagy ahhoz közel álló embereket ültetnek bele.

Tehát úgy tűnt, hogy ismételten magával a puszta működésének a módjával vagy az általa képviselt szereppel kapcsolatban hangzott el a kisebbségi vélemény, illetve azzal kapcsolatosan hangzott el a kisebbségi vélemény, hogy jól érezhetően egy feszültség, egy belviszály volt tapintható mind az államtitkárság vagy a minisztériumot képviselő állástitkár úr vagy az államtitkár úr által előadottak és az agrárkamarának a tisztségviselői, illetve a képviselő úr, urak által, illetve urak között. Tehát úgy tűnik, hogy egy nem túl hiteles üzenet ebben az esetben a jogszabály módosítása.

Látjuk, hogy van egy kamarai legitimációs probléma, úgy tűnik, hogy a minisztérium részéről is fogalmazódtak meg komoly problémák és komoly aggályok, és hát ezt érzékelte egyébként az ellenzék is ebben a törvényjavaslatban, így hát ezek alapján született meg ez a kisebbségi vélemény, amelyben az imént ismertetetteket fogalmazta meg a bizottság. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 301 2014.12.15. 4:56  300-301

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon évente nagyjából 9 ezer lábat amputálnak, és a cukorbetegek számának növekedésével ez a szám folyamatosan emelkedik. Azonban nemcsak a cukorbetegség lehet felelős egy végtag elvesztéséért. Az alsóvégtag-amputációhoz vezető betegségek gyakoriságuk sorrendje szerint: a diabétesznél 80 százalék, baleseti sérülés miatt 14 százalék, daganatnál 3 százalék és a maradék gyulladásos megbetegedéseknél, illetve fejlődési rendellenességeknél 4 százalék. Az érbetegségek miatt végzett amputációk leggyakoribb előfordulása 50-70 év közé esik, az életkor előrehaladtával azonban egyre inkább nő az amputáció lehetősége, és sajnos a férfiak 70 százaléka érintett ebben a problémában.

A cukorbetegek számának drámai emelkedésével, mint mondtam, Magyarországon jelenleg csaknem a kétszerese ez a szám annak, amit a ’80-as években tapasztaltunk. Az amputációk több mint fele azonban elkerülhető lenne, ha az egészségbiztosító nem a lábak levágásában, hanem a megmentésükben tenné anyagilag érdekeltté a kórházakat, illetve ha létrejönne az intervenciós radiológiának a szakma által évek óta szorgalmazott országos hálózata. Ehhez a töredéke is elegendő lenne annak, amibe össztársadalmi szinten az amputáció következményei és költségei ‑ a kórházi kezelés, a rehabilitáció, a művégtag, a rokkantsági ellátás, a kieső munka ‑ kerülnek. Az előbbi, tehát a prevenció költségei 1-1,5 milliárd forintra rúgnak, míg az utóbbinak, azaz a láblevágásnak összességében évi 30 milliárd forintra rúgnak a költségei. Látható tehát, még költségoldalról is nagyobb össztársadalmi érdek fűződik alábak megtartásához, mint azok idő előtti elvesztéséhez.

A szakma konkrét javaslatokat dolgozott ki, méghozzá a jelenlegi angiológiai laboratóriumok bázisán első körben hozzanak létre egy 10-12 centrumból álló országos hálózatot, amelyet később minden megyében 24 órán keresztül elérhető hálózattá bővíthetnének. A centrumok az overnight szisztémát alkalmazva nem igényelnének többet három-négy ágynál, hiszen a betegek egy, legfeljebb kettő éjszakát töltenének bent, akiknek hosszabb ápolásra van szükségük, azokat a betegeket más osztályon látnák el. A centrum létrehozásával jó esély lenne arra, hogy a mintegy 700 ezer cukorbeteg közül sokkal többeknél fedezzék fel még akkor az érelzáródást, amikor az intervenciós radiológia eszközeivel az orvosolható.

Adódik azonban egy másik probléma, melyben az esetek igen nagy százalékában végződik sajnos amputációval a kezelés, ez pedig a lábszárfekély. Magyarországon 100 ezerre becsülhető a lábszárfekélyes betegek száma, akiknek, ha az úgynevezett szövethiányos állapotát megfelelő sebkezeléssel, gyógyszeres kezeléssel vagy műtéttel sem lehet megszüntetni, akkor bekövetkezik az amputáció. Egy új eljárás szerint, amelynek neve hiperbár-oxigén­terápia, amelynek fontos eleme a testrész oxigénellátásának javítása, a páciensek 80 százalékánál a 10. kezelést követően kialakul a gyógyulást jelentő rózsaszín bőrréteg a seb körül, s a korábban váladékozó seb lassan elkezd száradni, ezek után kialakul a sebet borító hámréteg, a fekély napról napra, jól látható módon összehúzódik. Láthatjuk, ez egy rendkívül hatékony módszere a megelőzésnek, de emellett lehetőség nyílik egy úgynevezett nyomásálló kamrában, keszonkamrában a normál légköri nyomásnál 2,5-szer nagyobb nyomáson 100 százalékos orvosi tisztaságú oxigén belélegzését követően a gyógyulás.

A végtagok amputációi elszaporodottságának problémája tehát az alábbiakban foglalható össze: Magyarországon az úgynevezett intervenciós radiológia keretében végzett érmegnyitáson az alulfinanszírozottság miatt több tízezer forintos veszteség lép fel, pedig ezzel az eljárással megtarthatóak lennének a magyar lábak, ezzel szemben egy amputációért a kórház többet kap, mint amennyibe a beavatkozás kerül. Milyen finanszírozási rendszer az, amelyik abban teszi érdekeltté a kórházakat és az orvosokat, hogy a még megmenthető, kezelhető lábakat amputálják, ahelyett, hogy megtartanák őket.

A megoldás egyébként egyértelmű, tovább kell erősíteni a megelőzésre fektetett hangsúlyt, szűrésekkel és egészségtudatos életmóddal kell ellátni a betegeket, akik felvételére alkalmas a háziorvosi ellátás és az alapellátás. Ezen túl pedig fejleszteni kell az elmúlt húsz évben lemaradt, elhanyagolt intervenciós radiológiát, ezáltal érdekeltté kell tenni a kórházakat, az orvosokat a lábak megtartásában. A beteg oldaláról a kérdést nem kell tisztázni, számukra, számunkra a láb megtartása a legfontosabb. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 243 2014.12.16. 5:19  242-243

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!” ‑ Konfucius.

Amikor közelít az év vége, természetes, hogy mindenki összegzi gondolatait az elmúlt évről. Górcső alá lehet venni, hogy mit tettem ebben az évben, mit értem el, mit tettek mások az évben. Íme, a 2014. év, ahogyan azt én láttam:

Az év bombameglepetéssel indult: valaki - leg­alábbis Kásler Árpád szerint ‑ végtörlesztett egy Lehel úti bankfiók előtt. Ekkor még várta mindenki az Alkotmánybíróság határozatát a devizások ügyében, azóta látszódott, feleslegesen.

Még januárban elindult a kampány, január 18-án derült ki, hogy az év első választása április 6-án lesz. Tehát amikor elindult a kampány, elindult ennek jegyében a magyar csapat is: igaz, nem Rióba, csak a magyar végvárakra védeni a rezsiharcot. Mindeközben Németh „feketeöves rezsi-jedi” Szilárd végigharcolta a legkisebb településeket is a rejtegetett, bújtatott rezsik ellen.

Februárban kiderült, hogy érdemes úgynevezett kamupártot csinálni az állam pénzéért.

Megint volt Valentin-nap. Igaz, ez a romantikus időszak kevés jót tartogatott a baloldali pártoknak, inkább hattyúdalra emlékeztető táncot, mint boldog násztáncot jártak egymás körül a különböző „futottak még” erők.

Az országgyűlési kampányban megtanulhattuk, hogy a Fásy mulató az új atombomba, és valójában Bunyós Pityu, ha pártot alapítana, és Kis Grófóval meg Jollyval és Suzyval végigjárná a vidéket, nemhogy kétharmadot, hanem 101 százalékot érne el a választásokon.

Akkora békemenet volt márciusban, hogy Rákay Philip mérője is kiakadt.

Hirtelen sok fideszes politikus is rájött, hogy valójában nagyobb házban lakik, mint amire évek óta emlékszik; biztosan a csökkenő rezsitérfogat okozta, hogy a budapesti fideszes luxuslakások alapterülete megnőtt. A tét is eggyel nőtt: ismertté vált, hogy nejlonszatyorba csomagolják a nagyobb pénzeket az MSZP-nél, sőt Ausztriában bankszámlákon tárol pénzt az egyik fő MSZP-s. Jött a csúnya Welsz-ügy, meg a simongáborozás, afrikai fekete-útlevelezés.

Jött a választás, és az újabb „nem matematikai” kétharmad. Azt is megtanultuk a választásoknál, hogy ami a választókörzetekben és országosan 20 százalék, az a parlamentben 11 százalék. Megtudtuk, hogy vidéken a második erő a Jobbik lett, 140 településen lett második a párt. A győztes mindent vitt: létrejött a legmacsóbb parlament, alig egy marék honanyával.

De nem lehetett nagyon nagyot fellélegezni, jött az európai parlamenti választás. Volt hír sok mindenről: Széles Gábor, az egyik leggazdagabb magyar, ufót építene, talán Pataky Attila megmentése érdekében; beszántották Kishantost; átadták a felcsúti mikro fociarénát, több ülőhellyel, mint a falu lakossága.

Május 1-jén mindenkinek volt majálisa, még a modern politikai cirkusz örök túlélőjének, Thürmer Gyulának is.

Majd megalakult az új Országgyűlés: sokan esküt, sokan eskünek álcázott szöveget mondtak.

Júniusban beindult a reklámadónak anyakönyvezett, de valójában kormány kontra RTL Klub háború. Még gyorsan, a harmadik választás előtt átírták az önkormányzati törvényt. Még mindig nem lépett előrébb a devizások ügye a Kúria határozata alapján.

Megtudtuk, hogy Andy Vajna kedvében járva még adócsökkentés is kivitelezhető, de ugyanez nemjár az egyszerű embereknek: maradt a rekordméretű áfa.

Július hónapban gyűrűzött tovább az amerikai titkosszolgálati lehallgatási botrány. Amerika rohamos tempóban öregedhet, mert nagyon kíváncsi ránk, önökre. Okosabbak lettünk, hogy életkori sajátosság miatt nem mennek sötétedés után bárhová gyalog a vidéki idősebb állampolgárok és nem az elharapódzó bűnözés miatt.

(17.00)

Orbán Viktor Tusnádfürdőn a magyarság helyett magáról és illiberális vágyairól beszélt, azóta ez a szó az unortodox módján slágerré lett. A nyár az uborkaszezoné volt, és tovább nőttek ezáltal a politikai zöldségek. Sokan nyaralni mentek, megint mások százas számmal özönlötték el határainkat éjjel, nappal, nyáron és azóta is. Menekültcunami mossa országunk tenger nélküli határait.

De nem volt leállás, szeptemberben ismét kampányhangulattá érett a levegő, és megint előkerültek a mulatók, a rejtegetett párttagságik, a furcsa vagyongyarapodások. A Fidesz ősszel is aratott, pedig ha beszéltek volna nagyszabású terveikről, az internetadóról, az M0-sról vagy az új önkormányzati adókról… De legalább megint megtudtuk, végérvényesen a Jobbik lett a második erő, Budapest pedig a választás hevében elpirult. Ózd, Törökszentmiklós, Tiszavasvári, és még sorolhatnánk, jobbikos lett.

Ezt követően jöttek az őszi nagyüzemi csemegék. Most már az újszülöttől az aggastyánig mindenki tudja, hogy Vida Ildikó nem játszhatna Amerikából jöttem, mesterségem címere című játékot (Derültség.), de azt is, hogy Lázáréknál már a sok távoli hozzátartozónak elege lehet a hitelezésből, pláne, ha abból 70 milliós lakást vesznek a gyereknek. De az urizálásból sosem elég, Kósa Lajos sem a Pecsába ment rockerkedni, hanem egészen Új-Zélandig, 17 ezer kilométert utazott érte. Hm…

Dübörög a kitiltási botrány, és mára már köztudott, hogy a parlagfű ellen tollal, nyomtatóval és ékszerrel is lehet harcolni, hiszen ezt tette közpénzből a minisztérium, de azt is megtudtuk, hogy a Miniszterelnökség Várba költözése is csak elsőre fogja vinni a pénzt, utána hozni fogja. Luxuskormánynak, luxus-Fidesznek luxus a magyarázkodás, az biztos.

Hát most itt tartunk, szerintem ennyi volt ez az év, de még van hátra majdnem három hét. Elbeszéltem hát a múltat, a kérdés az, megismerhető-e belőle a jövő. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 78 2014.12.23. 3:14  75-98

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az előbb hallottuk, a Törvényalkotási bizottság ma reggeli ülésén a bizottság megtárgyalta a kereskedelemről szóló törvény módosításával érintett passzusokat, illetve a Törvényalkotási bizottság ahhoz fűzött módosító javaslatát. Hogy lefordítsam Vas Imre képviselőtársamat magyar nyelvre, gyakorlatilag arról volt szó, és a köztársasági elnök úr olyan levelet küldött, amelyben kifejezetten a már elfogadott törvénymódosításnak az európai uniós szerződéssel, illetve európai uniós bírósági joggyakorlattal kapcsolatos, mondjuk úgy, nehéz viszonyát taglalta.

(14.20)

Lényegében arról szólt ez a levél, és lényegében a köztársasági elnök úr azt mondta el, hogy európai uniós szerződésellenes, illetve a joggyakorlatnak egyáltalán nem megfelelő. Itt utalt többek között olyan ügyekre is, mint a Schumacher-, illetve Talotta-ügy, amelyekben kifejezetten hasonló szabályozás mentén a magyar parlament által elfogadott törvényi szabályozás eleve uniós szerződésbe és az ott megfogalmazott jogokba ütközik.

Kérdés merült fel továbbá a Törvényalkotási bizottság ülésén, hogy miben áll végül is az, amire a köztársasági elnök hivatkozott, azaz a közvetett hátrányokozásnak a kérdését miben lehet mérni. Ez a kérdés felmerült és feltételre került az ott jelen lévő államtitkár úrnak is, aki lényegében kitért ez elől, bár ő is azt mondta, hogy ebben az esetben az európai uniós szerződés és a bíróság álláspontja számukra az irányadó. És pont így mondta, és erre hangzott el válaszként, hogy azért elfogadhatatlan, hogy így gondolják, mert lényegében az a változás, amit a Törvényalkotási bizottság előtt az értékhatár csökkentésével próbálnak implementálni, az ugyanúgy nem fog megfelelni álláspontom szerint ‑ és ez volt a kisebbségi álláspont is, ami kialakult a Törvényalkotási bizottságban ‑, ugyanúgy nem fog megfelelni annak az uniós szabálynak, amin most, úgy tűnik, hogy ‑ idézőjelben ‑ elhasalt a törvény. Tehát továbbra is fenn fog állni ‑ és ez volt a vélemény, ismételten hangsúlyozom ‑ a közvetett hátrányokozás.

Szintén elhangzott, hogy védelemre szorulnak a kis- és közepes kereskedők, illetve a kis- és közepes vállalkozások, ugyanis a kisboltok védelme elsődleges, és ez volt egyébként a törvényjavaslat célja is, de úgy tűnik, hogy ezzel nem teljesen sikerül elérni az ő védelmüket, pedig lényegében az lenne a legfontosabb, hogy az ő védelmük megtörténjen.

Az is elhangzott és szóba került, hogy buldózerként fog beszabadulni ez a törvény a kereskedelmi szektorba, és anélkül, hogy egyébként védenénk az itt megtelepedett nagyobb vállalkozásokat, de úgy tűnik, hogy inkább káros hatások fognak bekövetkezni, és így például drágítani fogja a lakosság részére az áruk beszerzését, és egy áremelkedés következhet be. Tehát összességében elmondható, hogy ez az ismételt értékhatár-csökkentés lényegében nem megoldás arra, ami az európai uniós szerződésekkel, illetve az Európai Unió Bíróságának töretlen gyakorlatával szemben megfogalmazódott.

Tehát nem megoldás, és ezért a Törvényalkotási bizottságban ezt ‑ ahogy a kisebbségi véleményben megfogalmaztuk ‑ nem lehetett elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 144 2014.12.23. 2:57  143-149

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos három hete ismert az a helyzet, ami Egerben fennáll a sürgősségi osztályon, ugyanis az egri Markhot Ferenc Kórházban egyes információk szerint 6, más információk szerint 12 orvos mondott fel a sürgősségi osztályon.

(16.10)

A felmondások indokában az elmondások szerint a rossz munkakörülmények, a nem megfelelő technikai és személyi adottságok, valamint a 2010 után csökkentett létszámok állnak. Azóta az osztály csupán helyettesítéssel próbálja megoldani a fennálló helyzetet, melynek problémája, hogy a belgyógyászati, illetve sebészeti, gyermekgyógyászati szakvizsgával rendelkező orvosok is el tudják látni és elláthatják azt az ügyeleti feladatot, amelyet sürgősségi szakorvosoknak kellene ellátniuk. További probléma, hogy jelenleg a 4-5 orvos helyett egy, illetve egy szakorvos és egy rezidens orvos látja el az ügyeletet.

Sajnos az eset mutatja, hogy precedens lett az egri ügy, az egri hiány és az egri sürgősségi orvosoknak a felmondása, ugyanis ilyen még az országban eddig nem történt. Úgy tűnik, hogy látszólag a kórház vezetése és az intézményvezetők a helyzet magaslatán állnak, és látszólag nem érdekli őket a megoldás, ugyanis azt mondják, hogy nem jelent többletterhelést sem a dolgozóknak, sem az állománynak a jelenlegi helyzet.

Elmondta a főigazgató, illetve a tiszti főorvos is, hogy nincs veszélyben az ellátás. Ezzel szemben, aki kicsit is járatos a sürgősségi ellátásban, az pontosan látja, hogy ez nem megnyugtató válasz. Méghozzá azért nem megnyugtató, hiszen a betegjogi képviselő mondta el saját maga, hogy a környező kórházakból, környező rendelőintézetekből sokkal kevesebb, szám szerint 30-40 százalékkal kevesebb panaszt kapott az ellátó intézményekre, mint magára az egri kórházra és magára az egri sürgősségi osztályra, tehát jól mutatja, hogy a betegek is kezdenek elfordulni az osztálytól.

De a probléma nem egyedül Eger problémája. Ugyanilyen problémával küzdenek azok a nagyobb ellátási területtel rendelkező kórházak, mint Gyula, Kaposvár, Miskolc, és ugyanezekbe a helyzetekbe kerülhetnek ezek a kórházak, hisz orvoshiány, sőt lassan a jogszabályi változtatások miatt rezidenshiány is felléphet ezeken a településeken. A másik probléma, hogy az életpályamodell még mindig nem került kialakításra. A megoldás pontosan ezekben állna, így hát kérem a kormányt, hogy ezekre fektessen figyelmet.

És kérem öntől, államtitkár úr, hogy a hallottak fényében, legyen szíves, magyarázza el, pontosan mi folyik az egri kórházban. Érzi-e már a súlyát, hogy nem lehet tovább halogatni az orvosi fizetések rendezését és a komplex életpályamodell bevezetését? Hány Egernek kell megtörténnie akár sürgősségi ellátás területén, akár az egész osztályok működtetésében, hogy észbe kapjanak, államtitkár úr? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 148 2014.12.23. 0:58  143-149

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, nem tudom elfogadni a választ. Ön semmivel nem oszlatta el azokat a kétségeket, amelyeket korábban már a főigazgató vagy a tiszti főorvos elmondott, és semmivel sem sikerült megnyugtatnia ezt a helyzetet. És úgy gondolom, hogy amikor ön azt említette, hogy hangulatkeltésről van szó, az lesz az igazi hangulatkeltés, amikor majd az extrém hosszú ünnepi hétvégén és az ünnephez kapcsolódó ügyeleti rendszerben folyamatosan jönnek a betegek, és nem lesz elegendő orvos, hogy ellássa ezeket a betegeket. Na, az lesz az igazi hangulatkeltés!

Másrészről, amiket ön mond, és amilyen számtöredékeket elmondott, nem szép üzenet annak a szakmának, aki most az egész hétvégén és az egész ünnep alatt végig fogja állni a strázsát, és ott fog állni az ügyeletben, és helyettünk, értünk fog dolgozni vállt vállnak vetve, és az ügyeleti rendszert, a sürgősségi rendszert fenn fogja tartani.

Épp ezekre tekintettel, amiket mondott, elfogadni nem tudom. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 80 2015.02.18. 6:51  63-84

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a méltányos és tisztességes eljárást a Ház falai között, mint majdhogynem az egyik újonc politikusnak, ez nagyon megtisztelő, hogy tanúsít az irányomba ilyen megtiszteltetést.

Mindenesetre a gondolataim össze voltak szedve, ugyanis a gondolataim már korábban is össze voltak azáltal szedve, hogy a Törvényalkotási bizottság ülésén már egyszer említettem azokat, amelyekre rá szeretnék mutatni a törvényjavaslattal kapcsolatosan.

Az egyik része ‑ és két részre bontanám ‑ az MNB-nek a közérdekű keresettel kapcsolatos problematikájára mutat rá, méghozzá abból a megközelítésből, hogy az MNB-t, mondhatjuk úgy, hogy üdvözölhetjük egy olyan klubban, amibe 2010 óta vagy még korábbról is a devizahitelesek és a devizakárosultak jártak.

Ugyanis az én olvasatomban ‑ és ezt mondta el egyébként államtitkár úr is ‑ az MNB saját maga tapasztalta meg azokat a nehézségeket, hogy milyen egy-egy pénzügyi intézmény, egy-egy bank ellen pert indítani, milyen nehéz ellenük a keresetlevelet egyáltalán szabályszerűen úgy beadni, hogy a megfelelő adatok benne legyenek.

Éppen ezért szükséges ez a törvénymódosítás. De hát ebből mindenki láthatja, hogy 2010-től, amikor a magánfelek a magánérdeküket próbálták érvényesíteni, és ők próbáltak egyébként a bankból olyan információkat kicsikarni, amely által a keresetükben a tisztességtelenséget meg tudták állapítani, ezeknek a magánfeleknek igencsak nehéz feladatuk volt. Nem egy esetben gyakorlatilag a pereiket ezen gáncsolták el, hiszen a bankok legalább annyira vagy még sokkal jobban nem voltak együttműködőek, mint ahogy egyébként most az MNB-vel sem együttműködőek, és nem véletlenül van szükség egyrészt a határidő módosítására, másrészt pedig a részletes szabályok megállapítására, hiszen ők maguk is azzal a fallal találkoztak, amivel a devizahitelesek találkoztak. És hogy kinek köszönhetjük azt, hogy ezekkel a falakkal találkoztak? Én úgy gondolom, hogy az akkori kormány is felelős érte, hogy azok az emberek, akik 2010-ben megpróbáltak saját szakállukra, saját érdekeikből pereskedni, nem találtak segítségre a kormány részéről.

Most az MNB talált segítségre a kormány részéről, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy a kormány nagy barátja az MNB-nek. De hogyha megfordítjuk a gondolatmenetet, akkor csak az marad meg, hogy a kormány nem volt barátja azoknak az embereknek, akik 2010-től vagy még azt megelőzően, vagy azután folyamatosan pereskedtek. Tehát jó lett volna, hogyha az ügyfeleknek is barátja lett volna a kormány, és ugyanilyen törvénymódosításokat vezettek volna be.

Ezzel csatlakozom az előttem szólókhoz, hogy ez az ügy nem jelenlegi, 2015. januári ügy, hanem ez 2010 óta, sőt már azt megelőzően egy folyamatosan húzódó kérdés, és most az az ékes példája, hogy az MNB-nek segíteni kell, az a bizonyítéka annak, hogy 2010-től a magánfeleket, a magánérdekeket is legalább így kellett volna segíteni az egyes eljárásokban.

Tehát úgy gondolom, hogy akkor is figyelemmel kellett volna lenni, még hogyha nem Matolcsy György is diktálja, hogy milyen módosításokat kell végezni, hanem lehetett volna valamelyik fideszes egyéni képviselő, aki felállt volna, és azt mondta volna, hogy az én fogadóórámon folyamatosan jöttek azok a devizakárosultak, akik a bankok ellen pereket indítottak, és folyamatosan gáncsolták el őket, mert olyan bizonyítási terheik voltak, amelyekben a bankok nem segítettek, nem is akartak segíteni, nem is állt érdekükben a segítség, és folyamatosan gáncsolták el és vitték őket mészárszékre, gyakorlatilag az egyes pereket és az egyes peres feleket a magyar bíróságokon.

A másik, amivel kapcsolatosan hozzá szerettem volna szólni, az szintén csak egy észrevétel a gyakorlat oldaláról, ez pedig a Ptké. módosítása. Itt a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel és az alapító okiratoknak a módosításával kapcsolatos a polémia. Az mindenki által egy ismert helyzet volt, hogy az új Ptk.-val előállt az a helyzet, hogy valamennyi gazdasági társaságnak az új Ptk.-val összhangba kell hoznia az alapító okiratát.

Itt hasonló problémákkal állt szemben a céges világ és a cégeket és a céges tisztségviselőket képviselő ügyvédi irodák, ügyvédek és egyéb jogi képviselőknek a hada, hogy már találkoztak ilyen problémával. Ilyen volt a tevékenységi köröknek az átvezetése, vagy ilyenek voltak egyébként a szigorú, mondjuk, székhelyszabályok és a székhelyeknek a bejelentése, de rengeteg olyan analóg módot lehetne mondani, amivel már találkoztak a cégvezetők. És lám, megint ugyanaz a probléma került elő, és a kormány megint ugyanabba a problémába és kötelezettségbe esett bele, hogy lépnie kell, hiszen az idő szorít, hiszen bizonyos, például közkereseti társaságoknál és betéti társaságoknál 2015. március 15-ével lejártak volna azok a határidők, amelyek egyébként bírsággal fenyegették a cégeket.

Na hát, most ebből kerestek megint egy kiutat, és ez már a sokadik ilyen kiútkeresés. Tehát nyugodtan ebből is egy általánosítást levonhatunk, amiből az látszik, hogy a prudenseknek, akik előre készültek, számukra ez egy könnyítő, de már hátrányos szabályozás, azoknak, akik pedig spekulánsan várták, hogy majd a kormány jó ígéretéhez és jó szokásához híven megint az utolsó pillanatokban menekíti ki a cégvezetőket, ők pedig jól jártak. Mindenesetre minden ilyen könnyítés a cégeknek, tehát azt nem szabad véka alá rejteni, hogy a cégeknek a mindennapi életében és a működésében egy könnyítést fog jelenteni ez a törvénymódosítás, de egy nagyon rossz folyamatra mutat rá, ami úgy tűnik, már egy szokássá vált a cégekkel, illetve a gazdasági társaságokkal kapcsolatosan.

A másik problémája pedig ‑ és ezt a jogi képviselők oldaláról is lehet mondani ‑, hogy tervezhetetlenné teszi például a cégek alapító okiratának az átalakítását, hiszen ha valaki időben hozzákezdett, az azt látta, hogy utána feleslegesen fizetett olyan munkáért vagy végzett olyan szolgáltatást, amiért most lehet, hogy nem akarnak fizetni vagy vonakodnak fizetni, hiszen pont ez a törvény fogja lerontani az általuk végzett munkát.

Tehát egyrészt egy könnyítés, másrészt pedig egy kapkodásnak tűnik az egész, és ezek a kapkodó megoldások végigkísérték 2010 óta a gazdasági társaságokkal kapcsolatos koncepciót, itt most nem a Ptk.-ra vonatkozó koncepcióra, hanem a tényleges cégnyilvántartási és cégbírósági eljárásra vonatkozóan.

Én azt javasolnám, hogy további és ennél jóval nagyobb higgadtsággal közelítsük meg ezt a témát, és ne a kapkodó megoldások legyenek, és ne rendszerint a legrosszabb megoldásokat válasszuk, és ne kerüljünk megint olyan helyzetbe, hogy egy határidő lejárta előtt 10, illetve 20 nappal kell megint hozzányúlni a jogszabályhoz, csak azért, hogy könnyítsünk a cégeken.

Alkossunk inkább egy olyan jogszabályt, ami alapvetően könnyű a cégeknek, könnyen átvezethető, ezt már rögtön a Ptké.-ba ‑ amit most megfogalmaztunk benne, illetve a törvényjavaslat megfogalmaz ‑ ezen a módon lehetett volna beépíteni, és felesleges zűrzavarokat, felesleges munkákat lehetett volna megspórolni, mind a gazdasági társaságok, mind a gazdasági társaságokat képviselő jogi képviselők oldalán. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(12.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 96 2015.02.18. 11:55  85-116

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében itt én is át fogok menni bulvárértelmezésbe, hogyha egyébként már Vigh László képviselőtársam is belement a bulvárértelmezésbe, használva államtitkár úr szavait. Nagyívű beszédében egyébként Vigh László, ami akár az önéletrajzánál a publikáció menürovatban is benne lehetne, hiszen ott úgy láttam, még hiányos, szintén közzétehetné ezt a kiváló információt, amit megosztott; úgy látszik, egy állócsillag születésénél vagyunk jelen. Tehát a bulvárértelmezést egyébként én magam is ilyen téren magamévá fogom tenni, de előtte le kell szögezni, hogy természetesen a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak is elkötelezettsége a személyiségi jogok védelme, és a személyiségi jogok védelmének eszközében az ilyen peres eszközöknek is helye van.

Azonban mindenképpen azt is fontos megfontolni, valóban ‑ ahogy egyébként az MSZP-sek is említették ‑, hogy személyre szabott jogalkotással találkozunk-e. Nagyon sok olyan jel van az elmúlt időben, amelyben úgy tűnik, hogy a Fidesznek, a Fideszhez közel álló, egyébként nem politikus, hanem a családjukba tartozó vagy családjuk körébe tartozó magánszemélyeknek egyre több takargatnivalójuk van, s úgy tűnik, nemcsak a vagyonnyilatkozataikat szeretnék takargatni, hanem most már a fényképeiket is szeretnék majd takargatni. Talán itt soha többé nem lesz az egyébként általam kevésbé kedvelt 444.hu oldalon princesszként, Disney-princesszként, királykisasszonyként ábrázolva például Orbán Ráhel, ahogy a saját felvételei alapján, a barátaival pezsgőzik a királyi páholyban a Magyar Állami Operaházban, tehát azért ilyen unikumokat most ki fognak törölni önök itt a mindennapoktól.

Tehát úgy gondolom, hogy egyébként is van olyan, ami abba az irányba mutat, hogy személyre szabott jogalkotás folyik, de egyébként mutat abba az irányba is sok minden az eljárásjogi kérdésekhez ragadva, de azért nem maga mögött hagyva az anyagi jogi kérdéseket, hogy bizonyos korbeliségre, illetve időbeliségre kíván a kormány reagálni azzal, hogy ezt a javaslatot most idehozza, és a Pp.-t egy ilyen különleges eljárással kívánja kiegészíteni. De ez az én álláspontom szerint pont hogy nem az idejevalóságát, hanem az idejemúltságát fogja jelenteni, ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy azok a szabadságjogok, illetve azok a személyiségi jogok, amiket védeni kívánunk ‑ a személy integritása és a képmása, valamint a hangfelvételhez való joga ‑ pont hogy nem ebbe a szűkítő határba mutat az elmúlt időszakban, hanem az információtechnológiai fejlődés vonalán ezeknek a határoknak inkább a fellazulása felé mutat, és sok esetben már a haladó jogszemlélet azzal, illetve sok jogalkotás azzal küzd, hogy hogyan tudná megtalálni egyébként az emberek szokásainak megfelelő jogi választ ezekre a kihívásokra, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a szokás teljesen más irányba halad, és nagyon úgy néz ki, hogy ezzel, amivel most elő kívánunk állni, nemhogy jó példát, hanem inkább egy olyan példát adunk, amely nem tud lépést tartani az információtechnológia, az okos eszközök, a telefonok, a számítógépek terjedésével.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tehát nagyon úgy tűnik, hogy egy kicsit kiestünk az időszerűségből, és nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy talán már a Ptk. is ki volt esve az időszerűségből, és egy más dogmatikai alappal, nyilvánvaló, a jogok integritásával indult el, inkább egy alkotmányos vonalon közelítette meg, mint hogy egyébként a gyakorlathoz ragadtan közelítette volna meg. A gyakorlathoz ragadtságnál itt szintén megjegyezném, hogy a kikristályosodott gyakorlatról, bírói gyakorlatról beszélt Vejkey képviselőtársunk, de én úgy gondolom, hogy a kikristályosodott gyakorlat pont ebben a vonatkozásban nem áll fönn, hiszen folyamatosan láthattuk azokat a huzavonákat akár közszereplő, akár magánszemélyeknél, hogy saját magával is képes volt egyébként a Kúria ‑ korábban Legfelsőbb Bíróság ‑ is szembehelyezkedni. Tehát úgy tűnik, hogy egy olyan dinamikus jogértelmezés van, amelyre most megint egy béklyót fogunk kötni, és nem hagyjuk szerintem ‑ és ez az én álláspontom ‑, nem hagyjuk, hogy egy új vagy innovatívabb eljárással, vagy egy innovatívabb jogértelmezéssel álljunk hozzá.

Csak gondoljunk bele azokba a kihívásokba, amit például a közösségi média fog nyújtani. A közösségi médiában a használók önkéntesen használják, mondhatjuk úgy, ha nem is közszereplők, de közösségi szereplőkké válnak, nemcsak a barátaik, hanem a barátaik ismerőseinek a körében is, sőt úgy, hogy saját maguk nagyon sokszor nem is tudnak mit tenni, hiszen a szabályzat egy rendkívül bonyolult algoritmus szerint generálja azt, hogy az arcképük kinél hogy jelenik meg, vagy az általuk közzétett képek hogy jelennek meg. Lényegében nem biztos, hogy azok a keretek, amelyek most például a közösségi médiában vagy az információtechnológiában jelen vannak, egy ilyen jogi szabályozás tesztjén például át tudnak menni, és én inkább azt látom benne, hogy egy folyamatos visszaélési lehetőséget fog biztosítani ez a peres eljárás azoknak, akik egyébként akár személyeskedően vagy akár bosszúhadjáratból szeretnének bárki ellen pert indítani.

Tehát arra kívánom felhívni elsősorban a figyelmet, hogy talán a technológia és a szokás - sőt, nyugodtan itt vehetjük alá a szokásjogot is ‑ teljesen ellenkező irányba látszik haladni, teljesen magától értetődő, hogy a korábbi és az alkotmány által is és a Ptk. által is védett jogok integritása fellazulóban, átalakulóban van. Én azon gondolkoztam mindvégig, amíg készültem erre, hogy előbb-utóbb erre kell valami megoldást találnunk, és talán a Ptk. későbbi módosítását is egy ilyen irányba kell elindítani. Én bízom benne, hogy egyébként az Igazságügyi Minisztériumban is ezeknek a szokásoknak a változását, a modernitás adta kihívásokat követik, és előbb-utóbb majd a Ptk.-ba is ezek inkorporálódni fognak, hiszen nagyon fontos, ahogy egyébként a régi Ptk. is nagyon nehezen birkózott már meg új jogintézményekkel, illetve a magánjog is, lásd biztosítások kérdése, ugyanígy a mostani Ptk. is nagyon nehezen fog megbirkózni azokkal a jogintézményekkel majd, amik a modernitásból fognak fakadni.

A probléma itt a nyilvánosságra hozatal nélküli képkészítésnél is megvan, hiszen nyilván államtitkár úr azt mondta, hogy bulvárértelmezés, hogy nem lehet az utcán képet készíteni ‑ és mi van, hogyha valaki mégis készít, és mégis közzéteszi? Nyilvánvalóan a kép készítése megtörtént, nem kért rá engedélyt, hiszen hogy is kérhetne engedélyt a körülötte állóktól, majd a közösségi médiában adott esetben automatikusan posztolja, nem egy helyen, több helyen, használva az Instagramot, a Twittert és egyéb ilyeneket, a közösségi médiában használt lehetőségeket. De vajon milyen kérdés… ‑ csak felteszek egy olyan kérdést, amire érdemes lenne választ adni.

Például igaza lehet-e annak a peres félnek vagy annak a személynek, aki a bankhoz bemegy, és azt mondja, hogy én megtiltom, hogy rólam felvételt készítsenek? Vajon a banknak jogos érdeke lesz-e az, hogy a biztonsága érdekében mindenkiről készítsen felvételt? De igaza lehet-e, mondjuk, már egy sokkal kisebb volumenben is érdekérvényesítő képességgel rendelkező kiskereskedőnek, hogy készít ilyen felvételeket, vagy mit fog kezdeni azokkal a visszatérő és háklis vendégekkel, akik azt fogják mondani, hogy de én tudom, hogy jogom van rá, hogy rólam ne készítsen felvételt? Vagy igaza lehet-e az okostelefon-használónak, vagy igaza lehet-e a taxisnak vagy a magánautósnak, amikor felvételeket készít? Hiszen az engedély nélküli felvételkészítés is ebbe a kategóriába tartozik, amelynek szigorú következményei folytán a Pp. alapján a szankciója, illetve az utána járó, mondjuk úgy, szankció ‑ bár nem ez a helyes megfogalmazása ‑, sérelemdíj lesz, ami automatikusan járni fog.

Tehát még nem is a jogsértés súlyától fog ebben az esetben vagy nem is azon fog múlni. Tehát itt egy nagyon érdekes ütközési lehetőség van, amire úgymond a modernitás talaján kell majd választ adni, sokkal később, illetve lehet, hogy nem is annyira később, már Ptk.-szinten és nem Pp.-szinten.

Hogyha eljárási szabályokról beszélünk, talán pont a védett jogtárgy alakulásánál szintén fel lehet azt vetni, hogy indokolt-e ekkora védelem, indokolt-e az, hogy lehetőség szerint kettő, illetve akár, mondhatjuk úgy, hogy három eljárási lehetőséget is adunk, ugyanis itt van a Pp.-nek ez a különleges eljárása, amelyben van úgymond két szakasz, amit igénybe lehet venni, hogy elhárítsuk, úgymond a jogvitát, de van egy másik általános lehetőség, amit szintén nem érint a különleges eljárás, az az általános szabályok szerinti személyiségi jogi védelem. Indokolt-e talán egy ennyire gyorsan változó közegben, mint a közösségi média, ilyen hosszú időre kiterjeszteni például a kereshetőségének a lehetőségét? Mert a mostani szabályok szerint elképzelhető, hogy ha ez alapján érvényesíti, akkor jó szigorú szabályokat szabtunk neki viszonylag rövid határidőkkel, de az általános kereshetőségi joga viszont jóval tovább megmarad.

Tehát ki fogja-e állni a próbáját például annak, hogy valaki az évekkel ez előtti fotóját ‑ és akkor mostantól indul nyilvánvalóan ez az évekkel ezelőtti, tehát 2-3 év távlatában ‑, ki fogja-e állni az idő próbáját az, hogy a megromlott viszony tekintetében azt mondja, hogy a 2-3 évvel ezelőtt közzétett fotómat nem szerettem volna, hogy te közzétedd, és most be foglak perelni, mert közöttünk megromlott a viszony? Mert bizony adhat… ‑ és ez talán az egyik legnagyobb kihívása, a jelenlegi Pp.-szabályok pont akár a dupla lehetőséggel vagy akár a bizonyítási tehernek a ‑ mondjuk úgy ‑ nagyon egyszerűségével és pontosan a hátrányaival adhat arra okot, hogy hátrányosan és visszaélésszerűen fogják ezeket alkalmazni egyes pereskedő felek. És azt ne mondja senki, hogy mindenki a kulturált jogkeresésben van, hiszen saját praxisom alatt is, de úgy gondolom, az önök praxisa alapján is voltak olyanok, akik bizony notórius pereskedők, akik ebben élik ki magukat, és ilyen pereknek a tucatjára lehet számítani, és gyakorlatilag majdnem hogy zaklatás módon lehet beadni ez alapján az anyagi jogi és egyébként a segítő polgári eljárásjogi szabályok alapján.

(13.40)

A másik probléma, amit felvetettünk és jelzünk, a bizonyítási teher komoly nehézsége, amely egyébként szinte kódolja a perveszteséget. Tehát úgy tűnik, hogy majdnem 98 százalékos perveszteséget fog eredményezni azoknak, akik a felvételt elkészítették, mert neki kell majd bizonyítania a beleegyezését, illetve azt, hogy a másik fél megadta a hozzájárulását, és ki fog megállni a bíróság előtt ebben a nagyon nehéz helyzetben.

Tehát szinte az eljárásjogban kódolva lesz a perveszteség, és kódolva van az is, hogy visszaélésszerűen lehet benne a jogokat gyakorolni.

A másik, amiről szóltam, az ítélkezési gyakorlat volt. Úgy gondolom, hogy a képmásvédelemben nemhogy kikristályosodottság van vagy töretlenség, hanem sokkal inkább egy bizonytalanság érezhető, és különböző összetételű tanácsok, különböző összetételű bíróságok, törvényszékek eltérő jogalkalmazásban és eltérő jogértelmezésben is vannak ebben az esetben. Tehát nagyon komoly, úgy gondolom, tisztánlátásra lenne szükség, amit, mondom ismételten, a modernitásnak való megfeleléssel lehetne megtenni.

Összességében az vitathatatlan, hogy mindenképpen szükség van a személyiségijog-védelemre, azonban a személyiségijog-védelemnek az ilyen eszközeinél fontos lenne, hogy az Igazságügyi Minisztérium is érzékelje azokat az időszerű kihívásokat, amik a modernitásból fakadnak, és túl azon, hogy ezt elfogadjuk és támogatjuk a jelenlegi Pp.-szabályokat vagy a Pp. módosítását, el kellene gondolkodni azon, hogy milyen irányba fejlesszük például a képmás, illetve a hang védelmét az anyagi jogban, és hogyan tudjuk lezárni, illetve kiküszöbölni a visszaélésszerű joggyakorlást például a polgári eljárásokban, aminél kiváló javaslat lenne, hogy a bizonyítási terhet sokkal egyenletesebben osszuk el, és tegyünk át valamelyest úgymond a sértett félnek, ebben az esetben a pert indító félnek az oldalára is komolyabb bizonyítási terheket, hiszen ezzel is megakadályozható lenne a visszaélésszerű joggyakorlás.

Tehát a Jobbik abban az esetben és abban a reményben tudja egyébként ezt a javaslatot támogatni, hogy ésszerű keretek között lesz alkalmazva, nem egyedi jogalkotás, és hogy nem visszaélésszerűen fogják gyakorolni a jogukat kereső állampolgárok, mert rejti ezeket a veszélyeket magában ez a törvényjavaslat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 104 2015.02.18. 2:01  85-116

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyorsan reagálva arra, amit államtitkár úr elmondott: ha valóban az a cél, amit ön is mondott, hogy a kiszolgáltatottabb, akár a fiatalabb korosztály védelme érdekében kívánunk ilyen szabályokat hozni, természetesen ennek fejet hajtunk, illetve a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatja ezeket a fellépéseket.

Azonban csak nem lehet elhallgatni azt, hogy ha valóban ez a célunk, akkor valami gond lesz ezzel az eljárással, mert álláspontom szerint nem elég gyors. Akkor ennél még gyorsabbra lenne szükségünk. Ugyanis, ha valaki pereskedett már, és tudja, mi az, hogy soron kívül tárgyalja a bíróság, az bíróságonként eltérő. Tehát a törvényszékeken megnézném, milyen soronkívüliséggel fogják tárgyalni. Ahogy ön is mondta, az alatt a nyitva álló határidő alatt, adott esetben 30-40 nap alatt is milyen további jogsértéseket fognak elkövetni, illetve milyen további jogsértésekre ad okot. Azt is tudjuk, hogy maguk a bíróságok is kihívásokkal küzdenek, tehát nem biztos, hogy egyébként a soronkívüliséget nagyon gyorsan le tudják reagálni.

Tehát ezen mindenképpen el kell gondolkodni, mert lehet, hogy akkor egy még gyorsabb eljárásmódot kell bevezetni, mint annak idején egyébként a váltóperek. Azok meglehetősen gyors perek voltak, valami hasonló perekkel lehetne ezt is gyorsítani. Illetve azt azért még mindig mondom, hogy a bizonyítási terheket egyenletesebben kellene elosztani.

A másik pedig, hogy ha valóban fontos nekünk a kiskorúak, a fiatalok vagy akár a kiszolgáltatottak védelme, akkor más, egyéb szankciókat is figyelembe kellene venni, mert itt a bíróság legfeljebb sérelemdíjat tud kivetni, illetve a jogsértés megszüntetését. De hogyan tudja megszüntetni a jogsértést, ha nem tud arra utasítást adni bárkinek, hogy az oldalt tegye elérhetetlenné, vagy azt a Facebook-profilt vagy közösségi profilt, vagy bármilyen képet tegye elérhetetlenné a szolgáltató, amikor sokszor a szolgáltatók maguk nem nyomozhatóak ki, hogy hol vannak?

Tehát ezekre is választ kellene még adni, államtitkár úr. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 138 2015.02.18. 10:22  117-158

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a magam részéről az előttünk lévő Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásról és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan a sugár-egész­ségügyi aspektusokra szeretném felhívni a figyelmet ‑ erről már néhány hozzászóló részéről volt említés ‑ és az ebben álló kihívásokra; a szerintünk elhibázott részeket már korábban felfedték, és ezt most szeretném részletesen is ismertetni.

A javaslatban foglaltan a sugáregészségügyet érintő fejezetek, mindvégig úgy tűnik, mintha nem megfelelően vagy egyáltalán nem egyeztetve lettek volna beépítve a jogszabályba. Egyébként a jogszabályban elszórtan több helyen található meg, hol a hatósági felügyeletnél, hol egyébként önálló paragrafusokban. Az mutatja, hogy nem megfelelően vagy egyáltalán nem egyeztették, hogy nyilvánosságra is került, illetve mindenki által megismerhetővé vált az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézetnek, továbbá az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnak is az álláspontja, amelyben szintén felhívták ezekre a kihívásokra a figyelmet. És nagyon úgy tűnik, hogy ez a két szerv a két legmagasabban sugáregészségügyben elérhető hatóság, amelyek véleményeire igenis figyelemmel kell lennie a törvény alkotásánál a minisztériumnak, hogy egy mai kifejezést kölcsönözzek az egyik fideszes képviselőtől, ő egy Top 50-es cégre hivatkozott, hogy nekik milyen fontos véleményük van, az EKAER vonatkozásában, és ehhez képest itt nem Top 50-es, hanem top 1., 2., tehát a ranglétrán legmagasabb helyen álló hivatalok véleményéről van szó, ami, úgy tűnik, ha volt egyeztetés, akkor annak ellenére, ha megfelelően nem volt, akkor amiatt nem került beépítésre a törvényjavaslatba.

Így hát, engedjék meg, hogy ismertessem a legfontosabb kihívásokat, amelyeket felfedtek. A probléma általuk nézve ‑ és ezzel a Jobbik is egyetért, hiszen a sugáregészségügyben, úgy gondolom, nincs okunk kétségbe vonni ezeknek a szerveknek a véleményét ‑ elsődlegesen az, hogy nincs összhang a törvény preambuluma és a részletes szabályokat tartalmazó részek között, a törvényjavaslat célja ugyanis az atomerőmű-beruházás megkönnyítése és a magyarországi energiafüggőség csökkentése. A törvényjavaslatnak azonban csak a töredéke foglalkozik ezen tárgy szabályozásával, a javaslat fő vonulatát az Országos Atomenergia Hivatal más hatóságoktól történő feladatelvonásának megvalósítása adja, az említett javaslatok célja az egészségügyért felelős miniszter sugárvédelmi, sugár-egészségügyi hatósági jogköreinek elvonása és annak Országos Atomenergia Hivatal hatáskörébe helyezése, amelynek semmi köze sincs az atomerőművi beruházáshoz.

Másrészről probléma, hogy teljes körű szakmai véleményezés nélkül alkották meg a javaslatot, a törvényjavaslat előzetes szakmai egyeztetés nélkül került kidolgozásra, eszerint a szervek véleménye nélkül. Pontosan ez a gyors és meggondolatlan javaslat sodorja veszélybe az atomenergiáról szóló törvényben meghatározott atomenergia biztonságos alkalmazásának alapelvét.

További problémaként lehet megjegyezni, hogy az Országos Atomenergia Hivatal egészségügyi jártasságának és hozzáértésének hiánya, valamint a kiemelt feladataiból eredő leterheltsége szintén komoly rendszerszintű problémákat fog okozni. Jelenleg Magyarországon nagyjából 16 ezer sugaras munkavállaló van, ahogy maguk nevezik, több mint felük egészségügyi intézményekben ‑ ez is elhangzott ‑, kórházakban, rendelőintézetekben, fogorvosi rendelőkben dolgozik, az ionizáló sugárzást kibocsátó berendezések túlnyomó többsége is, így a röntgen, a CT s a többi is ezekben az egészségügyi intézményekben üzemel. Ez alapvetően indokolja, hogy e tevékenységek hatósági felügyelete az egészségügyért felelős miniszter hatáskörében maradjon. Ha a hatósági felügyelet tehát átkerül az Országos Atomenergia Hivatalhoz, a nukleáris terület szigorú szabályozásának indokolatlan kiterjesztésével jelentős költségnövekedést, valamint működési zavarokat okozna az egészségügyi intézményeknél. Korábban is történtek egyébként már hasonló, hatósági jogkörök átvételére tett kísérletek az OAH részéről, amelyeket többek között az illetékes orvosi szakkollégiumok is messzemenően elleneztek, illetve rosszallásukat fejezték ki.

(16.30)

Álláspontom szerint a sugár-egészségügyi hatósági jogkörök OAH-nak való átadása nemhogy elősegítené, hanem hátráltatni fogja a paksi bővítési folyamatot a hatósági engedélyezési folyamatok során. Az OAH munkatársai részére a paksi engedélyezés nagymértékű leterhelést okoz, ami miatt a jelenlegi feladatellátáshoz is létszámfejlesztést kértek. A sugár-egészségügyi hatósági jogkörök átadásával olyan pluszfeladatokat kapnának, amelyek számukra ismeretlenek, nincs ez irányú tapasztalatuk, e fokozott leterheltség jelentené mind Paks, mind pedig az átvett hatósági feladatok ellátásának megnehezülését.

A gyakorlati tapasztalat is egyébként azt bizonyítja, hogy az Országos Atomenergia Hivatal a hatósági ellenőrzései során helyszínes mérést nem végez, így a jövőben átkerülő feladataihoz megfelelő műszerparkkal sem rendelkezik. Az OAH hatósági ellenőrzéseit jelenleg ‑ jogszabályi rendelkezésekkel egyébként ellentétesen ‑ átfogó sugárvédelmi képzettséggel nem rendelkező, megbízási szerződéses személyek végzik. Adatvédelmi szempontból is aggályos ezen gyakorlat, és egyébként szakmailag is teljesen aggályos.

A másik nagyon érdekes aspektus, amelyre felhívta a figyelmet a két szakmai szerv, a javaslatnak a sugáregészségügy fogalmának a sugár-egészségügyi hatóságok megkérdezése nélkül való definiálása, valamint az, hogy javaslatot tesz az 1997. évi CLIV. törvény sugáregészségügyre vonatkozó 51. §-ának módosítására, ezáltal meglehetősen zavarossá is teszi a területet, amelyen a sugár-egészségügyi dolgozóknak foglalkozniuk kell.

Ezen túlmenően ‑ nagyon egyszerűen látszik ‑ hatáskörelvonás történik a jogszabályban. A hatáskörelvonást a sugáregészségügy és a sugárvédelem elválasztásának szükségességével indokolja, annak ellenére, hogy a javaslatban megjelenő fogalom­meghatározás alapján megkérdőjelezhető az, hogy miért került át a hatáskörök nagy része. Határozott véleményünk szerint a javaslatban megjelenő definíció szerint az alábbi hatáskörök továbbra is az egészségügyi hatóságok hatáskörébe kell hogy tartozzanak, így az ionizáló sugárzás elleni védőeszköz forgalomba hozatalának engedélyezése és sugárvédelmi minősítése, a sugárvédelmi képzések és továbbképzések tematikájának, valamint vizsgakövetelményének jóváhagyása, külföldi végzettségek megfelelőségének elbírálása, a sugárterhelésnek kitett munkavállalók normál és rendkívüli személyi sugárvédelmi ellenőrzési kötelezettség megállapítása és a személyi dózisok nyilvántartása. De szintén ide kell hogy tartozzon a lakossági sugárterhelésre vonatkozó dóziskorlátok és dózismegszorítások megállapítása, foglalkozási sugárterhelésre vonatkozó dóziskorlátok megállapítása és dózismegszorítások jóváhagyása. De ugyanide kell tartozzon ‑ tehát szintén az egészségügyi szerveknek kell foglalkozni ezzel ‑ az engedélyesnél működtetett sugárvédelmi szolgálat szervezetének és működésének felügyelete.

Ezen túlmenően, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, a változás nemcsak az egészségügyi ágazatot érinti. Az egészségügyi hatóság jogkörének elvonása olyan nagyszabású változást valósítana meg, amely nemcsak az ágazatot érinti, hanem a Miniszterelnökség felügyelete alá tartozó kormányhivatalok feladatát is. Itt kell megjegyezni, hogy a törvényjavaslat indokolása tévesen említi, hogy a sugár-egészségügyi hatósági jogkörök jelentős része az egészségügyért felelős miniszter irányítása alá tartozó fővárosi és megyei kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szerveinek részeként működő, regionális sugár-egészségügyi decentru­mokhoz tartoznak, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a decentrumok a Miniszterelnökség felügyelete alá tartozó kormányhivatalok szervezetében vannak. A hatósági jogkörök átszervezése érinti továbbá a környezetvédelemért felelős miniszter, valamint az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság jogkörét is.

További kritikai észrevétel, hogy nem szerencsés hatáskörelvonással veszélyeztetni az Euratom-irányelv átültetésének sikerességét, ugyanis itt Magyarországnak 2018. február 6. napjáig kell megvalósítani a 2013/59. Euratom-irányelv átültetését. Véleményünk szerint nem túl szerencsés, hogy a jogalkotási folyamatot egy olyan ágazat folytassa le, amely az újdonsült hatáskör miatt tapasztalattal, hozzáértéssel nem rendelkezik.

Tisztán látható, a sugáregészségügy reformjára vonatkozó, szakmai körökkel előzetesen véleményeztetett vagy nem véleményeztetett, szövegszerű jogszabályi módosításokat javasoltak ‑ ezeket közel egy éve felterjesztették az illetékes szervek az EMMI részére ‑, amelyek keresztülvitele hozzájárulhatott volna a feladatkörök megszilárdításához. Így hát teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy a minisztérium ennek a törvényjavaslatnak a megalkotásakor és esetleges konzultációjakor az illetékes szervek konzultációból származó véleményének nem volt birtokában, illetve nem vette azt figyelembe. Érdemes tehát megismerni mégiscsak erre vonatkozóan, hogy mi is lesz a minisztérium álláspontja.

Ezzel kapcsolatosan a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak az egészségügyben, illetve az atomenergiában járatos képviselői már írásbeli kérdéssel fordultak a minisztériumhoz, amelyre majd tisztelettel várjuk a válaszokat, de itt akár szóban is elmondhatja államtitkár úr a meglátásait. Egyébként ezeknek a sugáregészségügyet rendkívül hátrányosan és károsan érintő jogszabályi rendelkezéseknek a feloldása, eltüntetése érdekében törvénymódosító javaslatot is fogunk benyújtani, annak érdekében, hogy a sugáregészségügy a régi, jól megszokott, az emberek számára és a szakma számára is biztonságos mederben maradhasson. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 10 2015.02.20. 5:12  9-12

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem napirend előtt szót, mert a tavasz egyik talán legfájdalmasabb és legvitatottabb eseménye kezdődött el, illetve talán már van folyamatban zárt ajtók mögött. A probléma nemcsak a szakmát, hanem a társadalmat is érinti. A probléma pedig nem más, mint az egészségügyi átalakítás, az úgynevezett Zombor-csomag, illetve az egészségügyi intézmények finanszírozásának elégtelensége. A probléma pedig szintén nem más, mint amire a kormány, úgy tűnik, most már sokadjára sajnálja a pénzt. A kétharmad az elmúlt öt évben halogatta az egészségügy átalakítását, a finanszírozás megoldását, öt éve egy helyben áll az egészségügy kérdése.

Nézzük meg, mi az a három terület, amelyekről beszélnünk kell! Sorra véve: az átalakítás, az egészségügyi struktúraváltás, az adósság, a tartozásállomány kérdése és a dolgozók kilátástalan helyzete. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár 2014 októberében jelentette be, hogy tervbe vették ‑ és írásban letett egy erre vonatkozó tervet ‑ az egészségügy komplett átalakítását. Az átalakítási terveket, amelyek érintik az alapellátást, a fekvőbeteg-ellátást és az egészségügyi háttérintézményeket, már akkor is aggódva figyelte a szakma, és 2015 januárjától egyre nagyobb aggodalommal figyeli nemcsak a szakma, hanem a társadalom egésze is, ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy az átalakítás során olyan következmények lesznek, amelyek 8-10 ezer álláshely megszüntetését, megszűnését, egészségügyi dolgozók elbocsátását irányozzák elő, sőt a kormány számos szakmai szervezetet szimplán kihagyott az egészségügyi átalakítás és a tervezés véleményezéséből. Az egészségügyi átalakítás harmadik fő problémája az, hogy az egész méltatlan körülmények között, zárt ajtók mögött zajlik, rátestálva a döntést azokra az egészségügyi megyei vezetőkre, akiknek a kényelmetlen döntéseket meg kell hozniuk. Ezzel táncol ki a kormány a kínos, kényelmetlen helyzet elől.

Az egészségügyi átalakítás már oda jutott, hogy egy egész csomagot neveztek el róla, és azt az Országgyűlési Napló, de az álmoskönyvek sem tekintik jó jelnek, ha valakiről csomagot neveznek el. Ugyanis láthatjuk, hogy a Bokros-csomag, korábban a Gyurcsány-csomag vagy a 2006-2008-as baloldali egészségügyi ámokfutásnál a Molnár-csomag sem jelentett jót, és a Zombor-csomag sem fog jót jelenteni. Sőt tudomásunkra jutott, hogy az egész csomagot, az átalakítást talán még az Orvosi Kamarával sem egyeztette a kormány. Nagyon úgy tűnik, hogy nem tartják azokat az ígéreteket és azt a tervüket, amit annak idején 2006-2008-ban Mikola István hajdani egészségügyi bizottsági tag még elmondott, hogy miért nem egyeztet az MSZP és az SZDSZ az átalakításoknál. Nos, a Fidesz, a Fidesz kormánya ugyanezt csinálja, saját maguk ugyanebbe lépnek. A higgadt, nyugodt átalakítás helyett egy meggondolatlan, kapkodó egészségügyi átalakításba kezd a kormány. A Fidesz egy meggondolatlan, kapkodó erő az egészségügyi átalakítás terén. Húsz év alatt megfelezték az ágyszámokat a magyar egészségügyben. A Fidesz tovább fogja folytatni ennek a csökkentését, továbbrombolja a magyar egészségügyet.

Jó lenne tisztázni, hogy milyen strukturális átalakítások vannak, de szintén fontos a tartozásállomány kérdése. Jelenleg Magyarországon az egészségügyi intézményeknek közel 100 milliárdos adósságállománya van, ami nemcsak az ő vállukat nyomja, hanem az őket hitelező vállalkozások terheit is jelenti. Ezek a vállalkozások ma már ott tartanak, hogy nem tudnak adót fizetni, járulékot fizetni, és a mindennapi gazdálkodásukat fenyegeti. De van egy másik oldala is ennek az éremnek: vannak olyan egészségügyi vállalkozók, akik külföldiek, tőkeerősek és saját magukat az egészségügy bankjának, az egészségügyi kormányzat bankjának tekintik, s ez a cég, valamint az ehhez tartozó csoportok privát magánkórházat kívánnak építeni Magyarországon. Tehát jól látható, hogy egy kettős játszmába, egy rendkívül veszélyes helyzetbe ment bele a kormány.

Szintén megoldatlan kérdés az egészségügyben dolgozók helyzete. Az egészségügyi életpályamodell, a bérrendezés évek óta gyakorlatilag egy helyben toporog, elszigetelt, kicsi esetektől eltekintve - ami­kor egy-egy szakmát kiragadva, háziorvosoknál, rezidenseknél bizonyos bérfejlesztések voltak ‑ nincs igazi, érdembeli előrelépés.

Így hát az a kérdés, és arra kérem államtitkár urat, hogy nyíltan válaszoljon, álljon a választópolgárok szeme elé, és mondja meg nekik, hogy lesz-e ágyszámcsökkentés, mely osztályokat, mely kórházakat fogják bezárni, be fog-e zárni a mezőtúri, a tapolcai kórház. Valljanak végre színt, mert a Zombor-csomaggal tönkre fogják tenni az egészségügyet! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 116 2015.02.20. 13:40  69-181

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kevésbé érintett és ritkábban elhangzott témában, a migrációs vagy ha úgy tetszik, bevándorlási egészségügyről szeretnék beszélni, ugyanis látni kell azt is, hogy egészségügyi szempontból is komoly felmérésnek, helyzetértékelésnek van helye, ha már a migrációs kérdésről beszélünk, hiszen ezek szigorúan véve is biztonsági kérdések, méghozzá közegészségügyi, illetve járványügyi kérdéseket is felvetnek. Így hát a legfontosabb, hogy legelőször felmérjük az egészségügyi veszélyhelyzetet, felismerjük, hogy veszélyhelyzetben van-e országunk, illetve akár térségünk is. Az egészségügyi ellátás lehetőségeit és a járványügyi intézkedések lehetőségeit is meg kell vizsgálni; és azt is meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi egészségügyi struktúránk alkalmas-e, illetve milyen változásokat kell végbevinni benne, és milyen jogszabályi változások szükségesek ahhoz, hogy megfelelően tudjunk a Magyarországot egyébként hullámokban érő és egyre jobban elhatalmasodó bevándorlási hullám, illetve mozgalmak ellen megfelelően fellépni, illetve azokat kezelni, ha nem is ellene lépünk fel.

Az első tehát a veszélyfelmérés és a veszély felismerése. Az szerintem senki előtt nem vitatott, hogy a növekvő számban érkező menekültek, illetve bevándorlók olyan országokból érkeznek, ahol megfelelőnek mondható közegészségügyi állapotok egyáltalán nincsenek, még a tőlünk délebbre fekvő Koszovóban is komoly közegészségügyi, illetve járványügyi kihívásokkal találkozik az ember, és az az egyébként Magyarországon, mondhatjuk úgy, hogy európai szinten is a legmagasabb szintre tartozó közegészségügyi és járványügyi helyzet nyomokban sem található, pláne, ha egy kicsit szélesebbre nyitjuk a spektrumát, és akár a keleti országokról vagy akár az afrikai országokról beszélünk. Nagyon jól látszik, hogy Koszovóban, ahonnan a bevándorlók többsége érkezik, például 2015. januártól a mai napokig egy olyan tularémiajárvány tört ki, amely legutoljára az 1990-es évek elején volt, és amely egyébként meglehetősen gyorsan terjed, ugyanis ez alatt az egy hónap alatt már 206 megbetegedés történt. Annyit kell tudni erről a veszélyről, a tularémiáról, amit a köznyelv nyúlpestisnek hív, hogy ez egy erősen fertőző és potenciálisan halálos kimenetelű járvány, amit egyébként antibiotikumokkal jól lehetne kezelni, az egyik kezelési mód pedig nagyon radikális, a gennyes nyirokcsomóknak sebészeti eltávolítása. És hogy mennyire veszélyes ez a járvány vagy maga ez a fertőzés, jól mutatja, hogy korábban az Egyesült Államok, a Szovjetunió, illetve Japán is biológiai fegyverek fejlesztéséhez hónapokig kísérletezett vele, és ki is alakítottak ilyen biológiai fegyvert, amellyel gyakorlatilag komolyabb cselekményeket lehetett volna elkövetni. Tehát, ha úgy tetszik, egy biológiai fegyver, egy migrációs folyamat által elszabadulni készülő fegyver lapul itt a szomszédunkban.

A veszélyhelyzetet jól mutatják az Európai Unióba érkező, illetve országunkba is érkező azon országokbeli, jellemzően afrikai embereknek a betegségei is, amelyekre az ebola hívta fel a figyelmet. Az elmúlt év végén, illetve ennek az évnek az elején mindent a nemzetközi sajtóban, ahol közegészségügyről és járványügyről volt szó, az ebola tematizált.

(13.20)

És bizony nagyon sok ember akár azokból a térségekből potenciálisan hordozhatta is, vagy hordozza is ezt a betegséget, bár ugye, ebben eltérő álláspontok vannak, hiszen magának a vírusnak az inkubációs ideje, illetve az általa megtett útban természetesen vannak átfedések. De ettől függetlenül egy reális veszélyhelyzetet teremt Magyarországon az, hogy ilyen járvány van, és ezt nem a magyarok mondták ki először, hanem Olaszország lépett fel először, és ő hívta fel a figyelmet, hogy az ebolával fertőzött térségekből jövő bevándorlókkal nekik kell megbirkózniuk. Szerencsére Magyarországon jóval kisebb a bevándorlóknak, illetve az érkezőknek az aránya ezekből az országokból, de egy reális veszélyt jelent.

A másik, ami pedig egy ott fellépő immanens, tehát egy azonnali veszélyhelyzetet jelent, az pedig a hosszú, kimerítő és embertelen körülmények között, gyakorlatilag kizsigerelten érkező bevándorlókat jelenti, akik a téli útviszonyok és a téli időszak közepette olyan egészségügyi problémákkal érkeznek a határra, illetve olyan egészségügyi problémákkal érkeznek meg országunkba, amely azonnali, sokszor életmentő ellátást követel meg. Megfagyóban vagy kihűlőfélben lévő gyermekeknek, várandós anyáknak, illetve fiataloknak számtalan beavatkozásra volt szükségük, ami komoly terhet jelent a magyar állam részére, és komoly forrásokat von el az egyébként is nem túl rózsásan álló egészségügy részéről.

A további veszély, ami ebben egészségügyileg és közegészségügyileg felmerül, az, hogy hogy viszonyulunk ezekhez a bevándorlókhoz, tehát hogy mi az a menet, amiben tudjuk egyáltalán ellenőrizni az ő egészségügyi állapotukat. Itt tehát ugye, ketté kell választani azokat, akik valamilyen mód alapján vagy saját ügyességük alapján gyakorlatilag kicsúsznak a hatóság keze közül, és úgy tudnak átlépni, és úgy tudnak kisebb vagy egyáltalán semmilyen ellenőrzés nélkül továbbhaladni az országban, hogy rajtuk semmilyen közegészségügyi vagy járványügyi vizsgálat nem volt meg. Ezek a személyek azután tömegközlekedési eszközökön továbbmennek az országban, és számtalan olyan magyar állampolgárral vagy bárki utazóval érintkeznek, akire potenciális veszélyt jelenthetnek; még akár mondhatjuk azt is, hogy olyan banális kórokkal is, mint mondjuk, egy influenza­járvány, amely bizonyos korcsoportban ‑ akár gyermekeknél, akár idősebbeknél vagy krónikus betegeknél ‑ halálos következménnyel is járhat.

A vizsgálatok menete jóval egyszerűbb akkor, amikor az állam a befogadottakról beszél, ugyanis itt kötelező jogszabály szerint a befogadóállomáson végzik el ezeket a vizsgálatokat, és ezt azért is mondom el, mert remélem, hogy a nyilvánosság egy kicsit talán jobban is megismeri ezt az egyébként jól elhallgatott részletet. Tehát a kötelező jogszabály szerinti befogadóállomáson végzett szűrővizsgálatokba olyanok tartoznak, illetve olyan tevékenységeket végeznek, mint ektoparazita-szűrés, ami rühességre, a tetvesség vizsgálatára vonatkozik, de vérvétel is zajlik, amelyen a HIV-1-, illetve HIV-2-fertőzöttséget, illetve bizonyos, szifilisz és nemi betegségek szűrésére is alkalmas vizsgálatokat végeznek túl azon, hogy a hepatitis B, C szűréseket szintén elvégzik ezeknél a személyeknél.

Tehát leszögezhetjük, hogy az igazi baj talán ott feszül, hogy azok a személyek, akik befogadásra kerülnek, ők egy jó és ellenőrzött környezetben vannak, és mondjuk úgy, hogy bár egy komoly terhet rónak a magyar egészségügyre, de mégis egy magyar, viszonylag európai szinten magas egészségügyi színvonalon egy biztonságos ellátásban részesülnek. Egy biztonságos szűrésben részesülnek, amellyel egyébként megakadályozhatják azt, hogy veszélybe hozzák a magyar lakosságot, ellenben azokkal, akik kicsúsznak valamilyen módon a hatóság kezei közül. Vagy éppen egyébként a menekültek nagy számára tekintettel nem vagy nem teljesen tudják részükre elvégezni ezeket a szűrővizsgálatokat, és enélkül tudják elhagyni ezeket a befogadóállomásokat, vagy egyébként befogadóállomásra nem is kerülnek.

Úgyhogy nagyon fontos lenne az is, és ez talán egy európai szintű, de mivel most Magyarországról beszélünk, egy magyar stratégiának is egy kialakítása, ami rendkívül hatékony és azonnali lépéshez tudja segíteni az egészségügyi szűrést, és ehhez egy nagyon hatékony magyar jogi szabályozásra is szükség van. Hiszen úgy tűnik, hogy azoknál, akik nem kerülnek őrizetbe, befogadásra, számukra egy komoly kihívás az, hogy egyáltalán egészségesen továbbközlekedjenek, és nem hagyják egyébként érintetlenül a magyar lakosságot sem.

Erre vonatkozóan egyébként voltak intenciók, és volt egy olyan kutatás, amelyben megfogalmazták, hogy hogy lehetne talán a leghatékonyabban közegészségügyi intervencióval és prevencióval hozzáállni ehhez a kérdéshez, és hogy lehetne a határövezetekben a legjobban és legadekvátabb válasszal felkészülni az ellátásra. Ez Csepregi Péter, Révai Róbert és Huszár András közös, a Hadtudományi Szemlében megjelent írásában van, amelyben azt írják, hogy úgy lehet erre felkészülni, hogy a kockázat nagyságának és természetének ismeretét, a kockázatkezelésre való felkészülést, itt az eredet országa szerinti morbiditási profilokat, az egészségkulturális és vallási különbségek és kapcsolódó egészségügyi, közegészségügyi konzekvenciákat fel kell tárni.

A migránsok speciális ellátási igényeire felkészült szakembereket kell foglalkoztatni, és ezeknek a szakembereknek könnyű elérhetőségűeknek kell lenniük. És nem mellesleg, ugye, itt most már határőrszemélyzetről nem is nagyon lehet beszélni, de a határőrszemélyzet munka-egészségügyi felkészítése már az alapképzésben is speciális igények, egészségügyi kockázatok figyelembevételével meg kell hogy történjen, hiszen enélkül olyan kockázati tényezőt jelentenek a bevándorlók, amelyet közegészségügyileg nem tudunk, illetve járványügyileg sem tudunk kezelni.

Mindenesetre azt is konklúzióként el lehet mondani, hogy a jelenlegi egészségügyi rendszer már a befogadott és a befogadóállomásokon tartózkodó személyek vonatkozásában is komoly kihívásokkal küzd, hiszen már az alapszintű, akár alapellátás, akár fekvőbeteg-ellátás is komoly terhet jelent az állam részére. És úgy tűnik, a kormány számára is komoly terhet jelent, és sokszor még sajnálja is rá a pénzt, és most még ezt az egészségügyi ellátást is és az egészségügyi kapacitást is meg kell osztani azokkal az egyébként befogadott személyekkel, akik szintén a mi kevés orvosunkat használják, akik szintén az eladósodott kórházakban gyógyulnak. Hiszen ehhez egyébként joguk van, és ezt sem szabad elhallgatni, és nem is szabad véka alá rejteni, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy ilyen ellátásban részesüljön, viszont el kell gondolkozni azon, hogy ezeket az ellátásokat a magyar állam milyen forrásokból tudja finanszírozni és biztosítani, mikor a saját belső ellátásával is komoly gondok vannak.

Itt napirend előtt én már említettem az adósságállományt, gondoljunk bele, egy még nagyobb befogadotti állomány milyen komoly terhet fog jelenteni az egészségügyre, ugye, egészségügyi intézmények százmilliárdos adósságát mennyivel fogják megnövelni az adott esetben elvégzendő vizsgálatok. De azt is mondhatjuk, hogy ki lesz az az orvos, aki egyébként ki fog menni, vagy ki lesz az a háziorvos, aki területileg illetékes, és például Debrecenben el fogja végezni a szükséges vizsgálatokat. És mikor fogja elvégezni azokat a vizsgálatokat, amelyeket a magyar, területileg szintén illetékes betegein kell végezni?

Amit a jövőbeli kérdésként és jövőbeli felvetésként javaslok megfontolásra, és talán ez egy vitaindító is ezen a téren, hiszen ha már konzultációról van szó, akkor mondjunk olyat, amivel felvetünk önöknek konzultálnivalót is: itt tisztázni kell, hogy hogy kell alakulnia akár a befogadottaknak vagy akár a menekülteknek az egészségügyhöz való hozzáférése. Milyen státustól függjön? Tehát függjön a bevándorló státusától, illegális bevándorlóknál erre lesznek jogosultak; tisztázni kell az Európai Unióban is ezeket a viszonyokat, hiszen ott sincs kristálytiszta jogalkotás ezen a téren, és még most is a szakemberek azon dolgoznak, hogy az egyes egészségügyi jogosultságokat pontosan definíció szerint meghatározzák, és hozzá tudják kötni az egyes státushoz.

Másrészt tisztázni kell, ahogy itt felolvastam, a hatékony fellépés kereteit, hogy mely jogszabályok alapján lesz Magyarországnak közegészségügyileg és járványügyileg lehetősége fellépni. Tisztázni kell, hogy mi legyen azokkal, akik ellenőrzés nélkül csúsznak át, és mennek útjukon tovább Nyugat-Európa felé, akik tranzitországként használják Magyarországot, mi lesz azokkal a fertőző betegségekkel, amelyek ezen a tranzitútvonalon Magyarországra kerülnek. Ma már a befogadott vagy őrizetbe került személyekkel egyébként a magyar állam egész jól meg tudja oldani az egészségügyi ellátást, ezt tisztáztuk, de azt is tisztázni kell, hogy ki fogja ennek a terheit viselni, és milyen forrásból fogja viselni.

Az imént említettem, hogy az egészségügy meglehetősen nagy teher alatt van, a kormány egyrészről, úgy tűnik, nem is akar rá költeni, másrészről nagyon kicsi a belejuttatott pénz. Ugye, itt egy globális problémával állunk szemben: Magyarország GDP-ará­nyosan, az összes többi országhoz képest is sajnálja a pénzt az egészségügyre. Ha még több embernek kell még több ellátást adni, hiszen ez a közegészségügyi és járványügyi érdekünk, akkor ennél többet kell költeni majd az egészségügyre. Kérdés: ezt önállóan Magyarország viselje, ezeket a terheket a magyar adófizetők, a magyar állampolgárok viseljék, vagy járuljon hozzá adott esetben az Európai Unió annál sokkal több forrással, mint amennyivel hozzájárul jelenleg?

Így hát távlati megoldásként javaslom, hogy olyan megoldást kell keresni, amely nem rak terhet a költségvetésre, ne okozzon ebben az esetben egészségügyi ellátórendszernek extra terhet, tehát se az intézmények eladósodottságának, se a humán erőforrás oldalának, de védeni kell hatékonyan a lakosságot.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom, tisztelt képviselőtársaim, a közegészségügyi állapotok jelen szintű fenntartásában és javításában érdekelt és elkötelezett, illetve a járványos megbetegedések megelőzésében. Nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg Magyarország, Olaszország és Nagy-Britannia Európa közegészségügyi végvárait jelenti, hiszen Európában nem ismert vagy már eltűnt betegségek utolsó mentsvára, illetve utolsó bástyája lehet, amely ha elhullik, elbukik, akkor akadálytalanul közelítik meg a már eltűnt, illetve nem ismert betegségek Európa belső területeit.

(13.30)

Tehát én úgy gondolom, ezeket az intenciókat, ezeket a megfogalmazásokat, javaslatokat figyelembe kell vennünk akkor, amikor arról beszélünk, hogy milyen jogszabállyal lehet hatékonyan felvenni a versenyt a migráció, a bevándorlók egészségügyi kockázatával, illetve járványügyi kockázatával, így a fentieket javaslom figyelembe venni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 176 2015.02.23. 4:37  175-176

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem napirend után szót, hogy az egészségfejlesztési irodákról beszéljek, hiszen ezek magyarázatra, illetve említésre szorulnak, és hogy miért is és miért kell hogy szóba hozzuk, többek között azért, mert a Jobbiknak is nagyon fontos az a népegészségügyi szemlélet, amelyet az egészségfejlesztési irodák képviselnek, azok a betegségmegelőzési programok, amelyeket végrehajtanak, és azok a szűrések is, amelyek ezekben az irodákban történnek. Ez azért fontos, mert a Jobbik számára az egészségfejlesztés egyébként egy ritkán foglalkoztatott terület, kiemelten fontos.

2012-ben írták ki a TÁMOP „egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok a kistérségben”, valamint szintén TÁMOP-os projektként az „egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben” című pályázatát, amelyben 2013 nyarától kezdve 58 járásban kezdhették meg működésüket az egészségfejlesztési irodák. Az irodák határozott küldetéssel és relatíve széles tevékenységi körrel jöttek létre. Az alapellátást kiegészítő szolgáltatásaik között megtalálhatók a kardiológiai, mozgásszervi, szemészeti szűrések, különböző állapotfelmérések, megelőző, felvilágosító programok, életmód-tanácsadások és sportolási lehetőségek.

A pályázat megvalósítási szakasza 2015 második felével lezárul, és megkezdődik a hároméves kötelező fenntartási időszak. Arról, hogy mi is a kormány szándéka ezekkel az irodákkal pontosan, még a szakma sem tudja, de nagyon úgy tűnik, a kormányzat sem tudja. Sajnálatos módon a lakosság EFI-vel, egészségfejlesztési irodával való lefedettsége meglehetősen kiegyenlítetlen, a kiíráskor 157 járás volt pályázásra jogosult, ebből 115 járás összesen 126 pályázatot adott be, 42 járásból pályázat nem érkezett, ráadásul azokból a járásokból, ahol a legrosszabb mutatókkal rendelkeznek a lakosság körében az egészségügyi mutatók.

(14.20)

Tehát, mint említettem, nem lehet tudni, hogy a kormánynak mik a tervei, nem lehet tudni, hogy hogyan tovább, mennyi megy még a meglévőkre, és mivel tervez a kormány 2015 után, esetleg 2016-ban a fenntartásukra. Szintén nem lehet tudni a kormány álláspontját, hogy lesz-e újabb hatáskör, lesz-e újabb feladat az egészségfejlesztési irodáknál.

És további gond az is, mint láthatjuk, hogy nem országos a lefedettség, hiszen Szabolcs megyében, ahol gyakorlatilag az ország legrosszabb egészségügyi mutatóival találkoznak a szakemberek, egyetlenegy darab ilyen iroda található, de például Tolna, illetve Vas megyében is csak egy van, míg Komárom megyében nincs ilyen iroda. De a területi anomáliákat akár saját példán, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből is fel tudom hozni, ahol egy nagyon parcionális, egy nagyon kicsi helyen, Tomajmonostorán van projekt, amely Tiszafüreden működik, és utána széles e körben egy százezer fős területen semmilyen ilyen irodai tevékenység nincs. Nagyon csúnya és nagyon hátrányos összefüggéseket mutat a projekt a rossz egészségügyi területi mutatókkal rendelkező körzetekkel.

A tisztázás érdekében megkerestem mind az Országos Egészségfejlesztési Irodát, mind pedig az illetékes minisztériumot, ahonnan semmilyen előremutató, semmilyen konkrét választ nem kaptam. Az írásbeli kérdés arra volt jó, hogy meggyőződhettünk róla, hogy a kormány még ma sem tudja, mit akar kezdeni 2015 után az egészségfejlesztési irodákkal, hogy mennyit kíván rá költeni, hogy lesz-e egyáltalán fejlesztés, sőt a küszöbön lévő, talán már el is fogadott egészségügyi háttérintézmények átalakításában egyáltalán hol lesz helyük az egészségfejlesztési irodáknak, és lesz-e valójában gazdájuk. Pedig rendkívül nagy szükség van ezekre az irodákra, hiszen ezáltal javítható a területi egészségügyi eltérés, amely az országban tapasztalható, javítható az EU-szinten is meglehetősen pocsék magyar egészségügyi mutató, sőt felzárkózhatnának ezáltal azok a körzetek, magyar régiók, magyar járások, amelyek komoly lemaradásokat mutatnak és komoly kihívásokkal küzdenek az egészségügyi területen, és tevékenységük eredményeképpen elkerülhetők lennének a meglehetősen rossz halálozási statisztikák.

Így hát a helyzetértékelés után maradt fenn az a kérdés, amelyre a kormánynak továbbra is választ kellene adnia: mi lesz veled, mi lesz veletek, egészségfejlesztési irodák? Mert úgy tűnik, hogy a kormány elengedte a kezüket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 320 2015.03.02. 4:43  319-320

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai felszólalásom egy pécsi zöld dobozról szól, és hogy miért is lehet érdekes egy zöld doboz, és hogy is kerül a bakancs az asztalra, vagy az a doboz az Országgyűlésbe, az a következőkből áll.

Enni adok - enni kapok” - ez szerepel azon a fémszekrényen, amelyet Morvay Imre, Pio atya kezdeményezésére tettek ki a Pécsi Irgalmasrendi Kórház Munkácsy utcai kerítésére. Ide helyezhetnek el segítő szándékú polgárok olyan élelmiszereket, amelyeket a rászorulóknak szánnak. A Pécsett egyedülálló kezdeményezés szépen működik, karácsonykor és újév napján például ünnepi finomságok kerültek bele.

A működési rendje a doboznak pedig a következő: valaki, akinek az otthonában feleslege van - tehát a feleslegét otthonról -, de még fogyasztható ételét elhelyezheti a rászorulók részére. Enni adnak azzal, hogy visznek maradékokat, bontatlan csomagolású ételeket, hiszen kinek ne lenne otthon a frissen megfőzött ételéből annyi, hogy talán adjon is. Sőt, már vannak olyan családok, akik tudatosan főznek arra, hogy vigyenek a dobozba. A másik oldalról pedig a rászorulók, többen hajléktalanok, de nemcsak ők, hanem nehéz sorban lévő, krízishelyzetben lévő felnőttek, családok pedig napjában akár többször is odamennek és kiszolgálják magukat.

Természetesen a kihelyezők gondoskodnak a karbantartásról, a megfelelő takarításról, fertőtlenítésről, a nem odaillő veszélyes vagy már romlott vagy könnyen romlandó élelmiszerek eltávolításáról.

Ez kiváló kezdeményezés egyben arra is, hogy azoknak, akik név nélkül szeretnének adományozni, ők is megtehessék a magukét. Hogy a kezdeményezés mennyire vált be, a pécsi újság számol be róla, amelyben egy rászoruló mondatát idézik, amelyet a rászoruló a munkatársnak mondott el. A hajléktalan férfi szerint mindenki odajár ételért, és csak annyit visz el, amennyire neki személy szerint szüksége van, a többit meghagyja másoknak. Kenyeret - fűzte hozzá - szinte minden alkalommal találni, sőt van úgy, hogy 3-4 kilót is egyszerre. A férfit egyébként eddig újév napján érte a legkellemesebb meglepetés, hiszen ekkor kocsonya és rántott hús volt a menü - záró­jelben.

A kezdeményezés közben terjed, és már több helyen tervezik bevezetni civilek is. Bár Morvay Pio atya nem külföldi példa alapján valósította meg az adományszekrényt, máshol is van példa hasonló kezdeményezésre. Így például Berlinben hűtőket helyeztek ki a város több pontjára, ahová bárki betérhet, a még jó, otthon megmaradt élelmiszert vagy az ételkészletet is felhalmozhatja ott. A projektben 1500 önkéntes dolgozik, ők szedik össze az élelmiszereket, akár házhoz is mennek, szavatosság szerint szortírozzák azokat, és elosztják, hogy mindenhová nagyjából egyenlően jusson.

(21.50)

Emellett honlapot is üzemeltetnek, az oldal megmutatja, hogy hová lehet vinni ételt, illetve melyik hűtőnél van szükség esetleg felvágottra, sajtra vagy bármilyen más élelmiszerre. Jelenleg huszonegy hűtő van városszerte, az elsőket piacok, nagy vásárcsarnokok környékén helyezték el.

Azonban a magyar kezdeményezés jövőjével kapcsolatosan így fogalmaz az ötletgazda, az atya: „Elképzelhető, hogy a jövőben csak egy adott napszakban fognak ételt osztani, ugyanis többször előfordult már, hogy például egy többgyermekes rászoruló anyuka nem talált élelmiszert benne.”

Mégis ismervén ezt a példát, érdemes leszűrni a fontos tapasztalatokat, a tapasztalatok pedig azok, hogy mire jó egy ilyen kezdeményezés. Például jó arra, hogy az erőszakosan kéregető hajléktalanok megnevelésére szolgáljon, de jó lehet arra is, hogy tanulmányi látogatással szolgáljon a gyermekeknek, akik ezáltal a szociális érzékenységüket, illetve embertársaik iránt érzett szolidaritásukat fejleszthetik. Illetve szolgálhat arra is, tudatosíthatja azt is, hogy azok, akik most pazarolnak, biztosan megtalálhatják, hogy van náluk felesleg, és ezt a felesleget jó célra is használhatják, de tudatosíthatják, hogy minden ilyen kezdeményezés fontos, amikor lyukak tátonganak a szociális hálón.

A követendő kezdeményezés mutatja, hogy van igény az ilyen ládákra, van szükség mások megsegítésére, és nem Brüsszellel kell szellemharcot vívni, hanem letenni valamit az asztalra. Van mit tanulnia a kormánynak, de van mit tanulnunk a kezdeményezésből nekünk is: össze kell fogni, és a lehető legtöbb helyre kell kihelyezni dobozokat, legyen minden templomnál, civil szervezetnél egy zöld doboz, legyen lehetőség arra, hogy egyre több helyen adjanak enni és kapjanak enni. Ez a pécsi zöld doboz története. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 74 2015.03.09. 2:09  73-76

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal a szándékkal fordulok államtitkár úr felé, hogy felhívjam a figyelmét, mekkora riadalmat okozott, mennyire átgondolatlan és mennyire egyeztetés nélküli az egészségügyi háttérintézmények átalakítása.

A probléma lényege a volt Országos Környezet-egészségügyi Intézet keretében működő molekuláris genetikai és diagnosztikai osztály fennmaradásával kapcsolatos. Az átszervezés szele elérte ezt az igen fontos osztályt is, hiszen ennek bizonytalanságára, szakmai veszélyeire a civil szféra, méghozzá a Gyógyító Jószándék Alapítvány hívta fel a figyelmet, és arra, hogy az osztály működése, a diagnosztika veszélyben lehet.

Az átalakítás során, amely március 1-jére befejeződött, attól lehetett tartani, hogy maga az osztály megszűnik, leáll a genetikai betegségeknek az osztály által végzett szűrése, ami egyrészt a várandósokat, másrészt a betegségtől szenvedőket érinti. És attól is lehetett tartani, hogy ez az osztály, amiből egyetlenegy van Magyarországon, a továbbiakban nem lesz képes elvégezni olyan fontos szűréseket, mint a spinális izomatrófia, más néven SMA, de veszélybe kerülhettek volna más szűrések, a kialakított nemzetközi kapcsolatok és betegadatbázisok is, amiket e szerv kezelt.

Nagy hiba, hogy a kormány az átalakítások során egyébként nem a megfelelő szervekkel vagy egyáltalán nem egyeztetett senkivel, mert akkor ilyen, öröklődő betegségekkel foglalkozó és magasan jegyzett szervezetek nem maradtak volna információ nélkül. Jelen helyzetben azt már látni lehet, hogy az átrajzolás keretében az Országos Közegészségügyi Központ keretében kapott helyet az osztály, és csak reménykedni lehet, hogy az átállás nem sínyli meg a szűrést, a betegadat sokaságát, a kialakított nemzetközi kapcsolatokat.

Mindezekre tekintettel kérdezem államtitkár urat, mire volt jó a kapkodó egészségügyi háttérintézmény-átalakítás. Miért kapkodnak? Miért hazardíroznak az egészségüggyel? Várom megtisztelő válaszát.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 194 2015.03.16. 2:10  193-200

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Quaestor-ügy szedi áldozatait, most kerülnek elő sorra azok a magánszemélyek, gazdasági társaságok, de újonnan önkormányzatok is, akik jóhiszeműen befektettek és jóhiszeműen kezelték ott pénzüket. Így sajnálatos módon érintett benne a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Törökszentmiklós önkor­mányzata is, érintett abban a quaestoros nagykoalíciós brókerbotrányban, amely begyűrűzött brókerbotrány nem fideszes, nem MSZP-s, hanem közös politikai terméke a korábbi kormányoknak, így a botrány is közös.

De van egy olyan szál, ami mégiscsak a Fideszhez elég közel kötözi őket, Törökszentmiklósnál ez a szál pedig nem más, mint hogy a fideszes önkormányzat tette és helyezte el legelőször oda pénzeit, és ő kötött először szerződést a Quaestorral a pénzek kezelésére. A következő szál viszont, amikor beütött a brókerbotrány, hogy a fideszes térségi országgyűlési képviselő, Boldog István katasztrófaturistaként, pénzügyi katasztrófaturistaként megjelent a telepen, és kárörvendésbe hajló kijelentésekkel borzolja a hangulatot a közösségi médiában, keresi mindenki máson a felelősséget, keresi azokon, akiken nem kellene, holott a kormánypárti vezetésben, a kormánypárti felügyeletnél kellene keresni a hibásakat.

(17.20)

Ahelyett tehát, hogy pénzügyi katasztrófaturistát játszana, javasoljuk neki, hogy vesse be a fideszes és a Fideszen belüli érdekérvényesítő képességét, álljon ki a kártalanítás mellett, illetve, ha nem tud vagy nem akar segíteni, legalább ne ártson a törökszentmiklósi és környéki lakosoknak.

Elég a nagykoalíciós brókerbotrányból, a Jobbik kormányra kerülése esetén fel fogja számolni a pénzügyi korrupciót. Marad azonban a kérdés önöknek: a kormány tervezi-e és miként kívánja ‑ ha kívánja egyáltalán ‑ kártalanítani a Quaestor-ügyben érintett önkormányzatokat, például Törökszentmiklós önkormányzatát? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 198 2015.03.16. 0:53  193-200

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha ön összehordásról beszélt, ebben ön nem áll jól, illetve nem áll jobban, a mai napon hallgatott válaszokból szintén egy összehordásnak lehettünk tanúi. De tudja mit, inkább válaszoljon azokra a kérdésekre és adjon olyanra választ, hogy itt az idő és léphet a kormány, hogy megvédjék azokat a választópolgárokat, akik az önkormányzatok révén érintettek a fideszes és az MSZP-s brókerbotrányban. Válaszolhatott volna arra is, hogy segít vagy nem a kormány; miként akarja a bankrendszeren, akár saját rendszerén keresztül a kártalanítást végezni; és hogyan fogja megakadályozni azt, hogy fideszes pénzügyi katasztrófaturista képviselők lepjék el az önkormányzatokat, és saját maguk kérkedjenek ott az önkormányzat hátrányos helyzetével, és azon viccelődjenek, azon polemizáljanak.

Erre kellett volna, államtitkár úr, választ adni, ön nem adott erre választ. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 338 2015.03.16. 4:58  329-344

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön itt elmondta, hogy nincsenek kétségei afelől, hogy újat esetleg nem mondunk, vagy kíváncsian várja, hogy mi újat mondunk.

Én szerintem különösebben újat nem kell mondani, és a másik az, hogy nem is várnám el, hogy egyébként meghalljon bármilyen újat, hiszen mindvégig mondtunk új álláspontokat, már a vita legelején, kezdetén, a TAB-ban is elhangzottak új álláspontok, és mindig ugyanazokat a válaszokat kaptuk.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Annyiban egyetértek az MSZP-s képviselőtársammal, hogy ha ránk nem is hallgat vagy a mi szavunkat nem is akarja meghallani, talán egyvalakiét, az OBH-ét ‑ akinek egyébként bizonyos jobbító szándékú javaslatait meghallgatták, és sikerült is beépíteni ‑, az ő hangjukat, illetve a Kúria hangját mindenképpen meg kellene hallani.

(22.00)

Hiszen nagyon egyszerű csak elgondolkodni azon, hogy egyrészt ki lesz a legmagasabb ítélkezési fórum, másrészről ki az, aki az ítélkezési gyakorlatot alakítja jelenleg Magyarországon. Hogyha az ítélkezési gyakorlatot alakító szerv azt mondja, hogy álláspontjuk szerint az eljárási törvénnyel gondok vannak, és egyébként az eljárási törvénnyel együtt az anyagi jog sem fog megfelelően érvényesülni, akkor nem kell nagy jósnak lenni ahhoz és nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy lássuk, milyen vége lesz az egyes pereknek, pláne úgy, hogy egyébként a jogászkollégák pontosan tudni fogják, hogy addig kell az ügyet fellebbezni, amíg el nem jut a Kúriára, vagy ameddig el nem jut például oda, ahol az egységes ítélkezési gyakorlat, mondjuk, már jobban érvényesül, például a törvényszékeken vagy például az ítélőtáblán. Tehát innentől kezdve egy nagyon egyszerű séma lesz ebben, és ezzel pont ki fogjuk venni azt, hogy ez egy alkalmazható, élő jog legyen, egy alkalmazható, élő eljárás legyen, helyette kapunk egy olyat, amit valószínűleg valamilyen szinten visszaélésszerűen fognak alkalmazni.

Tehát én nem kérem, hogy engem halljon meg, de mindenképpen hallja meg az OBH-t, mindenképpen érdemes meghallgatni a Kúriát, és mindenképpen érdemes velük egyeztetni. Ezt már többször elmondtuk, hogy itt az egyeztetés hiánya és talán a Kúriából is ez a sértettség, ha lehet egyáltalán az ő elképzelésüket latolgatni, hogy mi lehetett, lehet, hogy belőlük is ez a sértettség beszél, vagy ez indította őket arra, hogy kifejtsék az álláspontjukat. És nem kell új érv, régi érveink is ismertek voltak önök előtt, azt azért csak megemlíteném, hogy lényegében ilyen módon az eljárás megduplázza az eljárási lehetőségeket ‑ álláspontom szerint egyébként teljesen indokolatlanul ‑, ráadásul egy olyan eljárást vezet be, amelyben garantált, szinte 95 százalékos a pervesztesége annak a félnek, akin egyébként a bizonyítási teher van, mert képtelen lesz a jelenlegi bizonyítási szabályok alapján, illetve az anyagi jog közbejöttével képtelen lesz megfelelő bizonyítást elvégezni.

Arról már nem is beszélnék, és ezt nem akarom idehozni, hogy az anyagi jogban is én személy szerint hibát észlelek, illetve úgy gondolom, hogy egy modernitási tesztnek már nem igazán felel meg, de ebben talán még az alkotmányossági teszt sem felelne meg már annak a modernitásnak, ami a képmásvédelem, a közösségi média, az információtechnológia közbejöttével már egy komolyabb válságot okozhat talán ezeknek a jogoknak a területén. Tehát mindenképpen egy időszerű elképzelést, elgondolást kellene szerintem kialakítani, amelyre kiváló lehetőség lenne az, hogy megvárjuk azt az új Pp.-koncepciót, ami elkészült, a kormány asztalára lekerült, és erről is tud, letették a kormány asztalára, a kormánynak talán valamilyen határozata született is róla, hogy az új Pp. koncepciója, irányvonala milyen legyen. Itt lenne még a lehetőség, amíg ezen dolgozunk, és amíg a Pp. részletes vitája le nem zajlik, hogy ezt az egész komplett eljárási részt addig újragondoljuk, az OBH, a Kúria meglátásaival, jobbító szándékú és a konzultációt követő meglátásaival kiegészítsük, és végre egy olyan eljárásjogot csináljunk ennek a külön eljárásnak, amivel lényegében használható lenne. Én úgy gondolom, itt azzal állunk szemben, hogy ha így hagyjuk meg az eljárási jogszabályt, akkor a puding próbája a bukta lesz, tehát ezt nagyon könnyű lesz majd lemodellezni, és mondom, visszaélésszerűen lehet adott esetben ezekben pereskedni, fellebbezni, pontosan látva azt, hogy egyébként az ítélkezési gyakorlat alakítója mennyire nem ért egyet és milyen aggályai vannak magával az eljárási törvénnyel.

Tehát ezt a kettőt javasoltam volna igazából, és ennyiben lehet csatlakozni egyébként a szocialista állásponthoz is, hogy érdemes lenne inkább ezt a vitát a Pp. részletes vitájára elhalasztani azokkal a módosításokkal, azokkal a kiegészítésekkel, amelyeket a Kúria, illetve amelyeket az OBH is javasolt, és mindenképpen előtte konzultációt kell lefolytatni, mert jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy egy alkalmazhatatlan és egy tényleg alkotmányosan aggályos rendelkezést készülünk elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban. ‑ Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 388 2015.03.16. 5:12  387-388

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az év elején tette közzé a mentésről szóló 5/2006. EüM rendelet módosítására vonatkozó tervezetét. Ez eddig csak szokványosan az e falak között inkább lelombozó kezdésnek tűnik, de a téma máris érdekesebbé válik akkor, ha a rendeletmódosítás okát nézzük. A rendelet ki fogja húzni a széket azok alól a magánmentők alól, akik a rendezvények egészségügyi biztosítását látják el. Ezzel kihúzza az állam több kisebb cég lábát is, amelyek sok egészségügyi dolgozót másod-, harmadállásban foglalkoztatnak, és maguk is akár családi vagy félcsaládi vállalkozásban működnek. Szóval, ilyen cégek alól húzza ki a talajt és veszi el a megélhetést egy egyszerű rendeleti módosítás.

De hogy megértsük jobban a problémát, elsőként meg kell nézni, mi is a rendezvények egészségügyi biztosítása. A magán- vagy közösségi rendezvények egészségügyi biztosítása kötelező, bármennyire is nem tudjuk, amiről a rendezőnek kell gondoskodnia. A biztosítás tényét ezáltal a mentőhatósághoz kell bejelenteni. Korábban, a még most is éppen hatályos jogszabály rendelkezése alapján az OMSZ, az Országos Mentőszolgálat jár el az állami rendezvények egészségügyi biztosításánál, a nemzeti ünnepeken, valamint a kiemelkedő fontosságú rendezvények előkészítésénél is.

Viszont a mostantól kezdve, illetve nemsokára kötelező új rendelet szerint az OMSZ fog eljárni, tehát az Országos Mentőszolgálat fogja kötelezően ellátni a feladatot lovas sportnál, autós sportoknál, szabadtéri, több helyszíni rendezvényeknél, szabadtéri fesztiváloknál, tehát minden olyan helyen, ahol a leghúsosabb falatok vannak, és ez nagyjából évente 200-250 rendezvényt fog jelenteni, amelyek volumenükben ide fognak tartozni.

De mi ezzel a probléma, ha egyáltalán van benne probléma? És álláspontom szerint van. Elsődlegesen az, hogy a már kifejtett extra időben és pénzért foglalkoztatott egészségügyi dolgozók elesnek attól a pluszlehetőségtől, amit korábban biztosított számukra a magánmentés. Márpedig a mentődolgozók nem éppen a legjobban fizetett dolgozók, nem éppen futsalos államtitkárok vagy luxusvillás dolgozók. Számukra az elvégzett munkáért járó juttatás igen fontos megélhetési forrás, legyenek akár ápolók, orvosok vagy sofőrök.

A másik probléma, és biztos, hogy ebben is van igazság, maga a kiterjesztés oka is lehet. A probléma, azaz a kiterjesztés oka az, hogy az állam saját forrásból a jelek szerint nem tudja vagy nem akarja megoldani az Országos Mentőszolgálat évek óta megoldatlan problémáit. Ezért úgy döntött, hogy a privát szférát veszi ehhez igénybe. Ennek fényében a hiányzó forrásokat a magánbiztosítást végző szolgáltatók kárára pótolja azzal, hogy csak az OMSZ által egészségügyileg biztosítható rendezvények körébe sorol át olyan eseményeket, amelyek korábban a magánszolgáltatók által is elláthatók voltak.

Ennek lényege, hogy az állam a költségvetésen felül más forrást nem tud bevonni, így a piacról kell szolgáltatást szereznie, a piacszerzés pedig kiválóan megvalósulhat az amúgy a technikai feltételekben mindenben megfelelő magánszolgáltatók tevékenységének lefölözésével, a legnagyobb volumenű rendezvények lenyúlásával. Így nem kell többet költeni a költségvetésből mentőautókra, mentőállomás-fejleszté­sekre, nem kell eszközfejlesztésre pénzt adni, szimplán kötelező piacot kell szerezni. Ez a jelek szerint meg is történik.

A helyzet tisztázása érdekében írásbeli kérdéssel fordultam a változás miatt a felelős miniszterhez, ahol a fenti problémákra tettem fel a kérdést, és alig kaptam választ. Egy meglepőt azonban közöltek velem. Az OMSZ szervezetének költségvetése álláspontjuk szerint stabil, és a biztonságos működés szempontjából megfelelő. Ezzel szemben a valóság nem más, mint állandó gond van a járművek rohamos romlásával a futásteljesítmény miatt, és bár érkeznek új autók, de a kidőlőket már nem tudja ez sem felülmúlni számában. Sok helyen még mindig nem normaidőben ér ki a mentő, van, ahol egyáltalán nem is érkezik meg 15 percen belül, emberek ellátatlanul maradnak. Vagy például emlékezhetünk arra, hogy Budapestre vezényelnek vidéki mentőket.

Mint látható, a kormány állítása nem hiteles, a költségvetési források pedig nem elegendőek a tevékenység megfelelő finanszírozására, ezért módosítja a rendeletet. Tehát a kérdések megmaradnak továbbra is. Szolgálja-e ez a rendeletmódosítás majd az OMSZ érdekét? Van-e egyáltalán erre az Országos Mentőszolgálatnak kapacitása? Hiszen így is kellően leterheltek a mentőszolgálat autói, egységei. El fog-e lehetetlenülni a pluszmunkában, pluszpénzért egészségügyi dolgozókat foglalkoztató magánágazat? Vajon mi lesz az ő eszközeivel, mert ők is rendelkeznek rohamkocsival, mentőkocsival, mozgó orvosi kocsival? Hogyan tovább, magánmentés? Hogyan tovább, állami mentés? Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki oldalról.)

(0.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 186 2015.03.17. 5:33  169-188

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én kicsit a laikusabbak szemével szólnék hozzá, és a hozzászólásom bátorsága abból ered, hogy karcagi lakosként a zártkertekkel kapcsolatosan elég komoly tapasztalatom van. Egyrészt érintette korábban az ügyvédi tevékenységet is, másrészt mint karcagi lakos, az ember fejből betéve tudja a városrészeket és azokat a neveket, amelyek egyébként tényleg az ott élőknek a mindennapi életéhez hozzátartoznak. Talán nincs is olyan karcagi lakos, akinek ilyen vagy olyan érdekeltsége ezekben a zártkertekben ne lenne. Csak sorolván a kertek nevét: Nagyvénkert, Kisvénkert, Kolduskert, Téglás 1-2, Agyagoskert, Komiszkert, Kurtakert, Zúgkert. Gyakorlatilag még sorolhatnék legalább tíz ilyen kertrészt, gyakorlatilag a várost minden égtáj felől övezi valamilyen zártkert.

Így hát a zártkertek problémája, amit most ebben a törvényjavaslatban kíván egyébként megoldani a kormány, egy nagyon élő probléma volt, és most már egy jó ideje nyomja a helyiek vállát, és nemcsak egyébként a lakosok vállát nyomta, hanem nyomta a vállát az ügyvéd kollégáknak, de az ingatlan-nyilvántartásban, az úgynevezett földhivatalban dolgozóknak is nagyon komoly problémát okozott, és nemegyszer bosszús ügyfelekkel találkoztak. Sőt, olyannyira rossz volt az eddigi szabályozás, hogy ezeknek a kerteknek az adásvételét, sőt sok esetben a művelését is megakadályozta, hogy nem tudott gazdát cserélni, egyszerűen nem lehetett őket rendszeresen és jól hasznosítani. Így hát felvetődik a kérdés, hogy miért kellett erre ennyi ideig várni, amikor a jobbikos képviselőtársaimtól már korábban is és azt követően, miután én is bekerültem a parlamentbe, többször elhangzott, hogy ez a probléma megoldásért kiált és meg kell oldani.

Senki más nem tudhatta volna jobban, hogy hogy kell megoldani ezt a problémát, mint Fazekas Sándor miniszter úr, akinek saját magának is nem egy kert földje van egyébként, ha jól tudom, akkor vagy a Tégláskertben vagy talán a Kisvénkertben, egyébként nem messze a karcagi strandfürdőtől. Tehát még fennállhat az a veszély, amire egyébként itt az LMP-s képviselő úr is utalt. Tehát ha más nem, ő egyébként tudta volna, hogy milyen megoldása lehet ennek. Gondolom, őt nem nagyon érdekelte az, hogy eladja vagy adja-vegye ezt, és hogy milyen nehézségek elé fog nézni, hogyha bármikor is szeretne megfelelően gazdálkodni, vagy ha szeretné, hogy gazdát cseréljen a kertje.

Tehát érthetetlen, hogy miért volt ez a késlekedés, és miért nem lehetett ezt a jó szándékú módosító javaslatot, amivel egyébként a Jobbik ostromolta a minisztériumot, illetve többször ide a parlament elé is hozta, sőt sajtótájékoztató is volt ebben az ügyben, miért nem lehetett hamarabb megfontolni. Érdemes lett volna megfontolni, mert nagyon komoly tüneteket okozott, mint már említettem. Tehát megállt gyakorlatilag a zártkertek forgalma, sőt egyesek bizonyos olyan trükkökhöz folyamodtak, amelyben ‑ mondjuk úgy ‑ a tulajdonjog megmaradt annál, akinél volt, viszont a különböző kerülőutakkal és szerződésekkel megpróbáltak különböző jogokat, használatra, termelésre és egyéb hasznosítási módokra jogot szerezni maguknak, amelyeket természetesen ingatlan-nyilvántartásba külön bejegyezni nem lehetett. Tehát gyakorlatilag mondhatjuk úgy, hogy egymás között egy félig-meddig szürkegazdálkodást indított el a zártkerteken, amelyek egyébként méltatlanok a zártkertek rekreációs célú, a kikapcsolódási vagy adott esetben a hobbikert jellegű műveléséhez, és egy teljesen életszerűtlen és kivitelezhetetlen folyamatot indított el a zártkertekben. Nagyon komoly kikerülő manővereket kellett végrehajtani, úgy fogalmaztak valahol, azt hiszem, hogy orrvérzésszerű problémák támadtak a földtörvénnyel, és ezzel kapcsolatosan orrvérzésszerű problémák jöttek elő. Hát ezekre próbáltak valamilyen kikerülő manővert végrehajtani egyrészt a lakosok, másrészről a jogászok, harmadrészt az ingatlan-nyilvántartás is.

Tehát mindenképpen ezt rendezni kellett. Természetesen az, hogy ez most illetékmentesen valamilyen módon megoldható lesz, egy nagyon hasznos dolog lesz. Azonban a kormányzatnak az is nagyon fontos, és ezt is artikulálnia kell, hogy a megromlott bizalmi viszonyt helyre kell állítani ezekkel a zártkertekben élő gazdálkodókkal, és kommunikálniuk kell feléjük, hogy hogy tudják jelenlegi helyzetüket rendezni, és hogy azokat a tervezett vagy tervbe vett, vagy egyébként szükséges, akár tulajdonjog-változásokat hogy tudják ezt követően megtenni, mert jelenleg nagyon nagy gond van a fejekben, sőt nagyon nagy kétségek vannak, sőt egyáltalán az emberek elpártolnak a zártkertek mellől, pont amiatt, mert kezelhetetlen volt a mögöttük lévő jogi szabályozás.

Még egyetlenegy dolgot jogászi szemmel nézvén, és ebben egyetértettünk az MSZP-vel: botrányosan kevés és rövid volt az az általános indokolás, ami a törvényben volt. Nyilván ez egy igényességi munka. Ha a kormányzat érzi annak a felelősségnek a súlyát, hogy szeretne közérthető, jól érthető és alkalmazható jogszabályokat gyártani, akkor minimum arra kellene törekedni, hogy az indokolás az egyszerű ember által is jól megismerhető legyen, és ne csak az egyébként a törvényi részben megjelenő szövegnek a szövegszerű ismétlése legyen, vagy csak pár kötőszó megtoldásával való plasztikus leképezése legyen.

Az indokolás azért van, hogy az ember az indokait elmondja, elmagyarázza benne, hogy mit szeretne véghezvinni és milyen törvényi változás van. Én javaslom ezt tényleg jobbító szándékból, szíveskedjenek megfogadni. Én úgy gondolom, miniszter úr is, illetve önök is vannak olyan felkészültek, hogy ezt a közeljövőben már tudják gyakorolni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból. ‑ Sallai R. Benedek tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 260 2015.03.17. 1:01  247-266

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Hallgattam az államtitkár úr expozéját és az elmondott kiváló beszédet, szavakat. Nekem úgy tűnt, hogy nem ön beszélt, hogy nem öné az érdem ennek a jogszabálynak a megalkotásában, s talán nem is az előkészítő osztályé. Én bizony Fazekas Szabolcsot, a rövid ideig regnáló halbiztost sejtem e mögött a remekbe szabott jogszabály mögött. Mindenképpen érdemes lenne még itt a vita elején tisztázni, hogy milyen munkát végzett a területen Fazekas Szabolcs, volt-e a halbiztos úrnak ebben munkája, vagy adott esetben csak a zavarosban halászott. De a kérdést úgy is megfogalmazhatjuk ‑ ami a kétperces stílusba a legjobban belefér ‑, hogy Bitay Márton Örs vajon a halbiztos kottájából játszik-e. Én úgy gondolom, hogy erre ön nagyon röviden tud választ adni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 268 2015.03.17. 5:14  267-268

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy mennyi az elég, és orvosbérekből mennyi kell, illetve mennyi az, ami jó, talán az elmúlt idők egyik legaktuálisabb és legforróbb témája. Az állandóan napirenden lévő témák között szerepel. Azért is hoztam be, igaz, csak napirend utáni kérdésként ezt a témát, mert a Jobbik hisz abban, hogy az egészségügynek, az egészségügyi témáknak itt a Ház falai között helyük van, és egyre többször meg kell jelenniük. Azon dolgozunk, hogy minden témát, így főként ebben az esetben az orvosi béreket és nemcsak az orvosi béreket, hanem valamennyi egészségügyi dolgozó bérének kérdését behozzuk.

Hiszen összességében ez a kérdés egy nagyon érdekes katalizátora és megtestesítője annak a problémának, ami az orvoselvándorlás egyik fűtőeleme. Hiszen mindenki tudja, hogy egy nagyon komoly, masszív orvoselvándorlással állunk szemben, ami gyakorlatilag megegyező számú a kibocsátott orvosokkal, illetve egészségügyi dolgozókkal. A történelmi indulópont nagyon egyszerű: ebben is 1990 és az úgynevezett rendszerváltás időszaka, amikor a bérek elcsúsztak, és nem tudták követni a piaci viszonyokat, egy általános gazdasági recesszió, elértéktelenedés lett úrrá, és ez önmagában az egészségügyi szektorra is kihelyeződött.

A jelen állapot azonban már ennél egy kicsivel tisztább, de egy cseppet sem szívderítőbb. A jelen állapotot legelőször úgy lehet megismerni, ha a jogszabályi rendelkezéseket nézzük meg. Meg kell nézni, és úgy tudunk tiszta vizet önteni a pohárba, milyen foglalkoztatási formákban lehet orvosokat, egészségügyi dolgozókat foglalkoztatni. Azt látjuk ezen a területen, hogy szintén nincs egységes szabályozás, sokkal inkább kesze-kusza helyzet van, hiszen lehet foglalkoztatni egészségügyi dolgozót akár egyéni vállalkozóként, társas vállalkozás tagjaként, de lehet közalkalmazott, lehet köztisztviselő, de egyházi személyként is, illetve állhat közszolgálati vagy munkaviszonyban is. Tehát egy rendkívül széles spektrum fogja át ezt.

De mindenki tudja, az érdekel, hogy kinek mennyi van a zsebében. Így hát nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy mi van a zsebükben, mennyi az annyi. Elsőnek, ugye, a rezidenseket érdemes végignézni. A rezidensek a bértábla szerint, méghozzá a Kjt. alapján a közalkalmazotti bértábla szerint kapnak fizetést, amelyben a 129 500 forintos bruttó fizetésüket, amennyiben erre lehetőségük van, akkor a Markusovszky-ösztöndíjjal majdnemhogy meg tudják ezt duplázni.

(20.10)

Így állhat elő egyébként az az abszurd helyzet, hogy a rezidensi évek végén járó, orvosnak készülő, már nem hallgató, de még nem orvos rezidens többet kap, majdhogynem a dupláját kapja, mint az a szakorvos, illetve szakorvosnak készülő orvos, aki már a kórház kötelékében dolgozik. De minden csoda három napig tart, azt szokták mondani, a rezidenseknek is ez a Kánaánja, ha úgy tetszik, ez a nyomorúságos Kánaánja is csak három napig tart, ugyanis amint a szakorvosi pálya felé lépnek, rögtön visszaesik a fizetésük.

A kezdő orvosok bére sem áll jobban, szintén bértábla szerint kapják a fizetésüket, és gyakorlatilag 134-175 ezer forint bruttótól indul és akár hiszik, akár nem, gyakorlatilag 395 ezer forint bruttó fizetésnél még 40 évnyi munkaviszony után sem lehet elérni többet ebben a munkában. És hogy ez mennyire is jelentős vagy mennyire probléma ebben a szektorban, nagyon jól mutatja az Iránytű Intézet egy szakmai anyaga, ami a külföldi bérekkel foglalkozik, és amelyben a német kórházszövetségnek a felmérését ismertetik.

Természetesen mindjárt elmondom ezt is, de nem gond megállni azoknál az egészségügyi dolgozóknál, akikről sokkal kevesebb szó hangzik el, ők az ápolók, a mentődolgozók, akiknek a bérével senki nem foglalkozik, hogy mennyit is kereshetnek. Szintén bértábla alapján keresik ők is bérüket, és egy elképesztően alacsony, 210 ezer forintos bruttó összegnél szinte kizárt, hogy nagyobb összeget tudjanak elérni sokéves, évtizedes tapasztalat után. És hogy hogyan állnak a nemzetközi bérek, nézzük meg, mi lenne, hogyha elég lenne vagy mennyi az elég.

Német, osztrák, angol és svéd mintát vett figyelembe és hasonlított össze az Iránytű Intézet, és azt lehet találni, hogy a kezdő orvosnak a sógoroknál 560 ezer forinttól indul a fizetése, Angliában ez 628 ezer forinttól indul, míg a szakorvosoknak 1 millió 800 ezer forintig van a sógoroknál a fizetése, és 3 millió 400 ezer forint az Egyesült Királyságban. Tehát jókora különbség van. És hogy mi is lehet a megoldás, és a kormány is erre törekszik, és nyilvánvalóan elégtelenül: életpályamodellt kell beindítani, amit a kormány mind ez idáig halogatott. Az életpályamodellben nemcsak az orvosoknak, hanem más egészségügyi dolgozóknak is rendezni kell a fizetését, a bérét.

A Jobbik mindvégig elkötelezett volt, hogy csak a források növelésével, a kiadások növelésével lehet az életpályát beindítani, hiszen az életpálya beindítása tudná megmutatni azt, hogy valójában mennyi is az elég, és mennyivel tudjuk itthon tartani orvosainkat, egészségügyi dolgozóinkat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 84 2015.03.19. 14:18  49-109

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Biztos Úr! Egy részterülettel, méghozzá az egészségügyi részterülettel szeretnék foglalkozni, és megígérem, nem ennyire vicces lesz a téma, illetve nem ennyire viccesen fog indulni, még akkor sem, hogyha az egyébként a politikai vicc kategóriába illik bele, hogy a Fidesz, illetve a KDNP részéről egyetlenegy egészségügyi politikusnak sem sikerült megjelennie a vitára, pedig egyébként bőségesen van az egészségüggyel érintett rész, illetve téma. De azért csak teszek egy ellenpróbálkozást. Ha itt valaki magát mégis egészségügyi politikusnak érzi a Fidesz, illetve a KDNP soraiban, akkor nyugodtan felteheti a kezét. (Nincs jelzés.) Nem láttam kezeket emelkedni, tehát ezt azért a közvetítés számára közvetítem, hiszen ők nem láthatják a népes táborból, hogy kik vannak itt. Ez azért is kár, hiszen rendkívül sok kritikai megjegyzés található egyébként az alapvető jogok biztosának összefoglalójában, amelyet az egészségügy kritikájaként az elmúlt négy-öt, akár az azt megelőző ciklusok kritikájaként is értelmezhetünk, és nagyon komoly, fontos álláspontok vannak benne. Talán Székely úr meg is érezte, hogy kritikai érv fog elhangzani, és nem kíván részt venni a vitában ennél a pontnál, és menti a menthetőt, hiszen rendkívül sok komoly kritikát fogalmazott meg azzal a kormánnyal szemben, akinek egyébként, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy jó barátja volt, hiszen a Ptk.-kodifikációban is masszívan részt vett, illetve vele karöltve egyébként korábban is dolgozott.

Tehát hogy a probléma lényegére térjünk, és úgy, hogy egyébként sem Molnár képviselő asszony, sem Bene képviselő asszony, sem Kovács képviselő úr, sem Zombor államtitkár úr nincs itt, pedig ők azután tényleg tudhatnának a témáról, nem baj, az itt lévő politikusok majd nyilván közvetítenek feléjük; akkor jól figyeljenek, nagyobbrészt idézni fogom egyébként, hogy Székely úr mit talált ezzel a jelentéssel, miket tárt fel, és milyen visszásságok vannak.

Az egészségügyi ágazat rendszerszintű problémáinak átfogó jellegű, alapjogi alapú elemzésére az ÁJB-3927/2012… ‑ itt meg kell állni. 2012-es, tehát immáron két kormányon áthúzódó problémákról lesz szó, tehát 2002. ügyszámon folytatott hivatalbeli vizsgálata keretében került sor, amelynek aktualitását az akkori ‑ de ez jelenleg is így van ‑ gazdasági, jogi környezet változása, az egészségügyi ellátórendszer reformja adta. Idézek a vizsgálatból: „A vizsgálat feltárta, hogy az egészségügyi ágazat bérhelyzete rendkívül differenciált, a munkavégzés társadalmi hasznosságát, értékét tekintve pedig méltatlan. A bérezés sok esetben nincs arányban az elvégzett munka mértékével, a dolgozókra háruló felelősséggel, rontja az egészségügyi dolgozók önbecsülését, társadalmi megbecsülését, erősíti az amúgy is kritikus mértékű szakemberhiányt.”

A biztos utalt arra, hogy különösen méltánytalan a helyzet akkor, amikor az elvégzett túlmunka ellentételezésére változatos okokból egyébként elmaradás van. Problémaként jelölte meg, hogy az elindított bérrendezés több lépcsőben, nem feltétlenül az egészségügyi dolgozók beosztásához, aktuális személyi alapbéréhez igazodóan valósult meg. Mivel ez negatív irányban befolyásolta egyébként is az ágazatot, ezért a kormányzat hozzákezdett egy particio­nális, egy-egy kisebb szakmát érintő bérfejlesztéshez, amelyhez semmi mást nem csinált, mint felrúgta az egészségügyi ágazat látszólagos békéjét, és erős bérfeszültséget keletkeztetett, saját maga generált bérfeszültséget a szakmában, egyrészt a fiatalok, másrészt a szakképzett és már szakmai karriert maguk mögött tudó orvosok között.

A megjegyzés ezzel kapcsolatosan: lám, nemcsak 2012-ben, 2013-ban volt ez így, hanem jelenleg is ez van, sőt a kormány olyannyira nem olvassa ezt a jelentést, és olyannyira nem szokta a beszámolókat végigolvasni, hogy ugyanilyen tervet indított el az egészségügyi ágazatban dolgozók úgymond bérfejlesztésére, amelyben egyébként most már lassan egy tucat olyan magánlevél, orvosoktól, intézményvezetőktől, vezető főorvosoktól származó magánlevél keletkezett, amelyben arra hívják fel az egészségügyi vezetők figyelmét, hogy ugyanezen metódus szerint menő particionális béremeléssel méltánytalan helyzetbe hozzák az egészségügyben dolgozó orvosokat, arról nem is beszélve, hogy mindezen mellé röghöz kötést, a munkahelyük megkötését kérik, összességében pedig a fizetés emelése alamizsna, a nemzetközi béreket, de legalább a nemzetközi bérekhez közelítő béreket is figyelemmel kísérve. Tehát az egészségügyi dolgozók munkafeltételei a bérezésen túl mindenképpen csorbát szenvedtek a vizsgált időszakban az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételei keretében is, noha több fejlesztés és beruházás is történt az országban.

Számos ellátónál történt eszközállomány-fej­lesz­tés az elmúlt tíz évben, de itt is megjegyzésre szorulunk. A fejlesztési ciklusban az az 500 milliárd forint, amely az egészségügyi fejlesztésre ment, közel 85 százalékában úgynevezetten ‑ az egészségügyi szakma úgy mondja ‑ betonba ment bele, tehát semmi másra nem fordítódott az a pénz, mint nem az egészségügy eszköztechnológiai oldalára, hanem az épületek fejlesztésére. Például kifejezetten szép épületeket lehetett varázsolni külső üvegfelületekkel egy-egy kórházból, mondhatjuk úgy, hogy Las Vegas-i típusú szállodákat varázsoltak belőle, holott ezekben az intézményekben szakorvoshiány volt, ápolóhiány volt, ápolóhiány van, szakorvoshiány van. Tehát ezekben az intézetekben az embereknek nem az volt a legnagyobb gondjuk, hogy hogy tudnak gyógyulni, és milyen szép környezetben gyógyulnak, hanem lesz-e kellő orvos, aki megműti, lesz-e kellő ápoló, aki a műtét után vele foglalkozik, és nem az érdekelte őket, hogy Las Vegas-i stílusú európai uniós pénzből megépült, mondjuk úgy, betonba ment fejlesztések vannak körülöttük, hanem azok a banális hiányok érintették őket, amelyek a munkaerőhiányból eredtek.

Másrészről hiányzott ezekből a fejlesztésekből az eszközfejlesztés is, ahol pedig sikerült az eszközöket beletenni ‑ látom, azért vannak, akik bólogatnak ‑, sikerült az eszközfejlesztéseknél olyan szolgáltatót választani, akik magáncégek. Feltettem azt az írásbeli kérdést az egészségügyi államtitkárhoz, válaszolják meg azt, hogy hány állami fenntartású CT, MR van Magyarországon üzemelőben, és hánynak kellene még lennie, hányat bérelnek. A válaszra még most is várok, de azt tudom, hogy legalább még 26-nak kellene lennie az országban, hogy legalább európai szintű és színvonalú ellátás legyen, és ezeket lassan már nincs hová letelepíteni, mert önök, illetve a tőlem egyébként jobbra található baloldal sikeresen leépítette az ágyszámokat, sikeresen bezárta a kórházakat, és tovább csökkenti egyébként az ágyszámokat, és az elkövetkezendő egészségügyi úgymond átalakításnak, struktúraváltásnak is az lesz következménye, hogy még távolabb fogják vinni ezeket. Tehát manapság nincs hová tenni azokat a készülékeket, amelyekre egyébként létfontosságú szükség lenne ezeken a településeken. Például szükség lenne Tapolcán, például szükség lenne Mezőtúron, de mondhatjuk még hozzá, hogy szükség lenne Marcaliban is, illetve Nagyatádon is szükség lenne még fejlesztésre.

De visszakanyarodva a lényegi elemekhez: több intézményben tehát hiányoznak a megfelelő személyzeti, szociális helyiségek, ezt is feltárta a jelentés, ennek következtében nő a fizikai és lelki igénybevétel, és erősödik a kiégés érzete. Ezen akut problémák kezelésére, orvoslására alkalmas programok, képzések száma ugyanakkor elenyésző volt a graduális és posztgraduális képzés, valamint továbbképzés rendszerében, holott az ágazatban dolgozók részéről erre erős igény mutatkozik. Tehát jól látjuk, az egészségügyet a humán erőforrás mellett egy úgynevezett burnout-szindróma is ugyanúgy terheli, ami egyébként nemcsak az egészségügy sajátja, hanem a szociális ellátásnak is a sajátja. A jelentés egyébként összességében kitér az egészségügyet érintő létszámhiányra, és sorra veszi azokat a számadatokat, amelyeket egyébként én már korábban a felszólalásaimban ismertettem.

Összességében jól és helyesen állapítja meg azt, hogy az adatok arra mutatnak rá, hogy az aktív orvostársadalom elöregedőben van, a relatív mértékű egészségügyi szakemberhiány csaknem minden egészségügyi intézményben kimutatható. A biztos szerint ezek a rendszerszintű problémák összességében olyan mértékben befolyásolják az ellátás színvonalát, hogy végső esetben a betegek egészségéhez fűződő és az egészségügyi ellátáshoz való alapvető jogával, illetve az ehhez kapcsolódó állami kötelezettséggel összefüggő visszásságot idézhetnek elő.

(15.00)

Az ombudsman ennek kapcsán javasolta olyan egészségügyi életpályamodell kialakítását, amely már elhangzott ebben a Házban többször is, amelyet egyébként a Jobbik többször hangoztatott, és amelyet 2010 óta, immáron lassan hat éve ‑ figyelembe véve azt, hogy 2016-ra ígérték talán az életpályán való elgondolkodást a kormányzattól ‑ sikeresen halogat a Fidesz-kormány. Most már két kormányon átívelő módon a szakmai szervezetek kérése, a civil lakosság kérése, sőt, mondjuk úgy, hogy a politikusok kérése ellenére is halogatja, méghozzá úgy, hogy bőségesen voltak olyan, jelenleg képviselőként benn ülő fideszes politikustársaik, akik kórházigazgatóként álltak ki még annak idején az életpályamodell bevezetése mellett. Tehát helyesen mutatott rá az ombudsman, hogy a részleges fizetésemelések is bérfeszültséget okoztak a szakmákon és a képzettségi szinteken belül. Emblematikus esetként említhetjük azokat a fogorvosokat, akik a particionális, részleges fizetésemeléseknél sorozatosan fordultak egyébként panasszal az alapvető jogok biztosához, pontosan azért, mert bérfeszültséget sikerült a nem életpályamodell szintű, hanem a részleges szintű fizetésemelésekkel elérni.

Ezeket a feszültségeket azonban, azt kell látni, a kormány mindezidáig nem szüntette meg, pedig mind a kétharmad, mind a gazdasági lehetőség, mind a szándék rendelkezésére állt volna, csak nem éltek ezzel az akarattal, és nem is nagyon akarták ezek szerint ezt bevezetni. Így hát azt látjuk, hogy újra-újra generálja a kormány mindazokat a problémákat, amelyek az egészségügyi dolgozókra vonatkoznak, és ami az életpályamodellre vonatkozik. Tehát 2012 óta, de kibővíthetjük, talán 2010 óta, egy helyben toporog a kérdés, és nem csodálkoznék, ha 2014-ben a 2014. évi beszámoló, a 2015. évi beszámoló, vagy sorolhatnánk tovább, a többi beszámolóban ugyanezeket tapasztalnánk és ugyanezekkel a leírásokkal találkoznánk.

Összességében egyébként azért is volt hasznos ez a beszámoló, mert egy valós képet próbált felvázolni mindarról, amelynek az elhallgatása folyik, mindazokról a problémákról, amelyek az egészségügy területén jellemzően a szőnyeg alá söprődnek a kormány által, és rámutatott nagyon helyesen mindazokra a problémákra, amelyek még mindig, most már két Orbán-kormányon átívelően feszítik az egészségügyet. Sajnálatos, hogy ezt a polémiát, illetve a jó szándékú kritikai javaslatokat sajnos egyetlenegy más egészségügyi politikus sem tudta végighallgatni, de a Jobbikot nem tántoríthatja el semmi attól a szándékától, hogy az egészségügyet kiemeltként e ház falai között folyamatosan szinten és napirendi pontok között tartva folyamatosan felhozza, behozza, hiszen az egészségügy egy igazán fontos témakör, egy olyan politikai termék, amellyel lehetőleg többet kell foglalkozni a Ház falai között, mert az utóbbi időben kiszorult, és az egészségügy elsődleges és igazi érdeke az, hogy például ilyen napirendi pontokhoz kapcsolódóan is, aminek van egyébként egészségügyi vonatkozású témája, tehát nem ráerőltetjük a témát, az ilyen napirendi pontok között is az egészségügyről lehessen vitát folytatni, és ne csak arról kelljen majd vitát folytatni, hogy fel fog állni fideszes képviselőtársam, és el fogja mondani esetleg, hogy Nyíregyházán milyen fejlesztések voltak, vagy fel fognak állni és el fogják mondani, hogy milyen megyei intézményben milyen fejlesztések voltak.

Egyébként jó, ha tudják, hogy a megyei intézmények nagy része fölözte le azt az európai uniós fejlesztést, amely vidékre ment, nem a kisebb kórházak. Például Jász-Nagykun-Szolnok megyében 58 százalékában csak a Hetényi Géza Kórház vitte el a nagyobb fejlesztési pénzeket. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ha minden igaz, ennél még rosszabb az arány, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében majdnem minden Nyíregyházára koncentrálódott. Természetesen érthető. Ki lehet javítani, egyébként rendelkezésre áll az egyik szakmai műhely által kidolgozott európai uniós fejlesztési pénzek elosztása, nagyon komoly arányokat mutat. Ez is mind abba az irányba mutatott, hogy a megyeszékhelyen lévő intézmények elszívták a levegőt a kisebb intézményektől, és volumenében jóval kisebb beruházások valósultak meg.

Így hát összességében azt lehet mondani, hogy a megállapítások által felvázolt holtpontról egy jottányit sem haladt előre az egészségügy helyzete. A helyzet ugyanazt mutatja. Úgy tűnik, a kormány egyik mostohagyermeke az egészségügy. 2012, ’13, ’14, a sorminta folytatódik, és úgy tűnik, hogy a kormánynak továbbra is mostohagyermeke a jelentésben egyébként szereplő összes egészségügyi dolgozó, nem szándékozik hatékonyan fellépni az érdekeik segítségében. Pedig a példa 2013 óta, illetve a mai nap óta, ha úgy tetszik, ha valaki ma olvasta először, ismert és megoldásra vár. Arra kérjük tehát a kormányt, hogy érdemben foglalkozzon az egészségügyi dolgozók helyzetével, érdemben foglalkozzon az egészségügyi intézmények helyzetével. Kíváncsian várom egyébként majd azokat a reagálásokat, amelyek az uniós fejlesztésre fognak vonatkozni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 92 2015.03.19. 2:06  49-109

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak folytatnám azt, amit elkezdtünk, amiről egy kulturált vitát nyitottunk, hogy hogyan is alakultak ki azok a területi egyenlőtlenségek, amelyek az egészségügyben, az egészségügy uniós forrásában vannak. Ezzel kapcsolatosan csak azt szeretném ismertetni, hogy az Imeonline portálon, egészség-gazdaságtan külön számban jelent meg Hangodi Krisztinának Az egészségügyi támogatások területi egyenlőtlenségei az Észak-Alföldön című dolgozata. Ebben rámutat arra, hogy 108 milliárd forint fejlesztési forrás érkezett Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. Mindhárom megyére jellemző, hogy az egészségügyi fejlesztések urbánus térségekben valósulnak meg, valamint az uniós forrásválasztások a megyeszékhelyen koncentrálódnak. Debrecenben Hajdú-Bihar megye támogatásainak 80 százaléka, Nyíregyházán Szabolcs-Szatmár-Bereg megye támogatásainak 52 százaléka, Jász-Nagykun-Szolnok megye támogatásainak pedig 43 százaléka Szolnokon valósul meg.

Csak viszonyításként mondom, hogy milyenek a területi egyenlőtlenségek és milyen helyzetbe kényszerítik a kórházakat: a saját megyémben Szolnokon egy 11 milliárd forintos fejlesztés volt, míg Mezőtúron, ahol szintén kórház van, 360 millió fejlesztési pénzt sikerült elérni. Ezt csak abban a viszonylatban érdemes mindenkinek megértenie, hogy Mezőtúron is képesek lettek volna tisztességes mennyiségű uniós forrással azokat a műtéti beavatkozásokat vagy akár nőgyógyászati beavatkozásokat elvégezni, amelyekkel most már Szolnokra, a megyei kórházba kell menni. Sok esetben a megyei kórháznak nem a megye lakosságának a felszívása lett volna a célja, hanem a jóval nagyobb városi lakosság ellátása, csak helyette áttolódott abba az irányba, még az uniós fejlesztésekkel is a metódus, hogy feleslegesen duzzasztották fel a megyei kórházak teendőit, és aztán idevándoroltak nagyobbrészt azok a fejlesztési pénzek is, amelyek ezáltal leszakították ezeket a régiókat, és amelyek okozták a területi egyenlőtlenségeket.

Ezt csak a számok miatt tettem hozzá, de ezek most már önök előtt is ismertek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 133 2015.03.19. 15:18  110-143

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszö­nöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én a programot az egészségügy szempontjából vizsgáltam, illetve az egészségügy szempontjából néztem meg, hogy a fogyatékos ember­társaink miképpen tudnak majd szerencsét találni, vagy miképp tudnak majd az előremutató célokban valami jót találni, amelyet a program tartalmaz. A javaslat működési elveként nyilvánvalóan, ezt már ismertették, alapvetően azt határozta meg a program, hogy felkéri a javaslat alapján a kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket.

Ezek jogszabályalkotásra, a költségvetési terve­zésre, de akár az igazgatási szerveknek vagy a központi szervek költségvetésének a területére vonatkoznak.

Ennek fényében rögtön egy olyan gondolat jutott eszembe, hogy ha a költségvetési, illetve felkért jogszabály-alkotási szempontból nézzük, akkor lesz-e például a kormányban elég akarat ennek a végrehajtására. Vagy szán-e rá elég összeget, költség­vetési forrást tud-e hozzá biztosítani vagy koncentrálni például az egészségügy területére, hogy ezeket a programban megfogalmazott célokat megvalósítsuk? Vagy tudja-e egyáltalán prioritásként kezelni majd a jogalkotás területén a felvetődött problémákat? Ezeket kell majd legelőször tisztázni. Ráadásul az érintetti kör, ahogy a program is leszögezi az elején, nem kicsi, hiszen közel 490 ezer főre teszik csak azokat, akikről tudjuk, hogy fogyatékkal élnek, de a nemzetközi viszonyokat és tendenciákat is vizsgálva, közel egymillió fő az, aki fogyatékossággal él. Így tehát jókora szeletét érinti a társadalomnak, és jókora terjedelem és tömeg az, amelyben polgár­társaink érintettek ebben.

A javaslatnak én kifejezetten a 2. pontjára koncentrálnék, amelyben a fogyatékosokat érintő, az egészségügyben a jövőben teendő fókuszterületeket határozta meg a program. Így elsődlegesen a korai felismerés, diagnosztika szükségességét, ami nagyon helyes.

Az alap- és a szakellátások hozzáfér­hető­ségének a javítását, illetve a tá­moga­tói eszközök, egyszerűen fogalmazva: segéd­eszközök témakörét.

Ami az első témakört érinti, tehát magát a prevenciót, itt a javaslat megfogalmazza a korai diagnosztikai és szűrési prioritást, amely népegész­ségügyi szemléletet tükröz nagyon helyesen, de nem számol sajnos a várható, illetve az azokat hátráltató kihívásokkal.

Az egyik ilyen kihívás rögtön az, amit az elején is mondtam, a szűrési, illetve a diagnosztikai költségek terhe. És azoknak a jelenlegi finanszírozása mellett, ha a mostanit vesszük talán bázisévnek, és a mostani kormányzati akaratot nézzük, és a jövőre is ezt vetítjük előre, hogy nem lesz benne fejlődés, akkor bizony azt láthatjuk, hogy a költségek elégtelen volta fogja jellemezni ezeket a szű­réseket.

(17.50)

Pozitívumként lehet azt felhozni ‑ és ez nincs is itt az én úgymond szónokvezetőmön, de saját magam érintettsége okán elmondom ‑, hogy felhoztuk még talán az elmúlt ülésszak legvégén az objektív hallásszűrés szükségességét, amely a kórházakban rendszerint elmaradt, sokszor csak olyan hallásszűrésre jutott lehetőség az újszülötteknél, illetve a gyermeknél, hogy profán módon tapsoltak mellette, és vagy hallotta, vagy nem, tehát más olyan hallásszűrésre nem volt lehetőség, amellyel célzottan és nagyon pontosan meg lehetett volna határozni a halláskárosodás vagy halláscsökkenés vagy egyáltalán a hallás meglétét, és erre vonatkozóan a kormány az év elején egyébként lépett. Én nem mondom azt, hogy a Jobbik kezdeményezésére, de kísértetiesen egybeesett azzal, hogy ezt a problémát behoztuk a Ház falai közé. Itt ismételten azt szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen a Jobbik továbbra is fogja hozni azokat az egészségügyi témákat, amelyeknek a meggyőződésünk szerint itt van a helyük. Az egyik ilyen volt egy ilyen szűrésnek, egy ilyen diagnosztikának az elindítása. Ez most egybeesett egyébként a kormányzati szándékkal.

Tehát a szűrésekkel kapcsolatosan azt lehet mondani, hogy a jelenleg rászánt források nem elegendőek, sőt nagyon nehezen érhetőek el, és az ismeretek szerint nem megfelelően alkalmazzák. A védőnői hálózatban is gond van ezzel, nagyon nagy probléma, hogy ezt a szakmát, ezt a kört, tehát ami a diagnosztikához, szűréshez tartozik, szintén nyomja a már korábbi napirendi pontoknál elmondott béremelési szükséglet, tehát az emberi erőforrás oldala nagyon komoly hátráltatás a diagnosztikában és szűrésben. Ez az egyik ilyen probléma.

A másik, ami új keletű, ez a szervezeti problémája ennek a területnek. Nem is olyan régen az egészségügyi háttérintézmények átszervezésébe kezdett bele a kormány, és március 1-jétől meg is valósult. Az egészségügyi háttérintézmények átalakításában volt egy olyan érintett osztály ‑ a molekuláris genetikai és diagnosztikai osztály volt ez ‑, ami a ritka betegségek diagnosztikájával, a ritka betegségek genetikai kiszűrésével volt érintett, nagyon nagyrészt olyan betegségek, amelyek egyébként fogyatékosságot eredményeznek a megszületendő gyermekeknél és beteg gyermekeknél. Ennek az osztálynak a léte került veszélybe az egészségügyi átszervezéssel, és csak a civilek nagyon hangos fellépése és a kemény és karakán kiállása öntött tiszta vizet ebbe a pohárba, és bár nem lehetett látni mögötte a kormányzati átalakítási szándékot, de úgy tűnik, hogy valamelyest vagy visszakozott a kormány, vagy rájött arra, hogy ezt megfelelően kell kommunikálni a nyilvánosság felé is, így most már biztosan tudott, hogy egyébként ez az Országos Közegészségügyi Intézet keretében került elhelyezésre. De nagyon nagy veszélyben forgott ennek a rendkívül fontos, diagnosztika és szűrés szempontjából rendkívül fontos osztálynak a működése, egyrészt a nemzetközi kapcsolata, az ott felhalmozott tudásbázis, illetve adatbázis is, tehát mindazok, amelyek segítették a megfelelő szűrést, és a fogyatékosságnak ilyen téren az egyik legjobban segítő, támogató szolgálata veszhetett volna el.

Tehát én itt óva hívom fel a kormány figyelmét, hogy ezek az átszervezések mindig ilyen veszélyt jelentenek, amelyek egyébként a programban nem kerültek veszélypontként megfogalmazásra ‑ nyilván a programnak nem is az a dolga, hogy a veszélyeket egy-egy ilyen analizáláson végigvigye ‑, de ezt szóban mindenképpen érdemesnek tartottam arra, hogy ismertessük, hogy ilyen veszélyt tartalmaz egy-egy egészségügyi átszervezés, és ilyen veszéllyel lehet egyébként a fogyatékosok ügyére is.

Ami a második témát illeti, ez az alap-, járóbeteg-szakellátásra vonatkozik. A javaslat helyesen méri fel, hogy a hozzáférhetőség, tehát a fogyatékkal élőknek az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez való hozzáférése ‑ tehát hogy hogyan közelíti meg egyáltalán magát az intézményt, hogy ott megfelelő információt kap-e ‑ bizony komoly kihívással küzd, és több olyan javaslatot is megfogalmaz, amire szintén azt lehet mondani, hogy szakmailag és a program szintjén elfogadható, sőt támogatandó és nagyon szükséges, viszont nem valószínű, hogy ezzel a jelenlegi egészségügyi forrással, hiszen ezek az egészségügyi szervezeteknek az intézményrendszerén belül jelennek meg kiadásként, így a költségvetésnek is ezt a kiadási oldalát fogják nyomni. Ezek a tevékenységek ‑ információs megközelítésnek a meg­könnyítése, a kommunikációs segítség, jeltolmács, illetve az orvosi iratok értelmezése, a döntési képességnek megfelelő ismertetés ‑ forrás hiányában félő, hogy egyébként nem fog megvalósulni, márpedig nagyon fontosak lehetnének, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ez egy elég neuralgikus pontja.

Én el fogom mondani a jogi vonatkozását is, hiszen a jogi intézményekben ‑ bíróságokon és egyéb jogszolgáltatás területén is ‑ ugyanilyen akadályokkal találkoznak a fogyatékosok. Ugyanezzel a problémával találkoznak az egészségügyi intézményekben. Nagyon nehezen érthető információk vannak, sok esetben ezek az információk egészséges embertársaink számára is nagyon nehezen megismerhetőek és nagyon nehezen értelmezhetőek, pláne, ha egy autista számára nem megfelelően magyarázzák el, nem lényegre törő, rövid mondatokban, célratörően magyarázzák el az ő állapotát, akkor egyrészt nagyon nehezen fog magába a kezelésbe vagy az egészségügyi szolgáltatásba bevonódni, ráadásul a jeltolmácsokkal sem állnak jól az egészségügyi intézmények, én úgy gondolom.

Tehát nagyon komoly kihívások vannak ezen a téren, és nagyon komoly hidat kellene képezni ebben, amely híd ‑ mint építkezés - költ­ségigényes, és attól tartok én is, hogy nem feltétlenül fog egybeesni a kormányzati szándék a költés területén azokkal a szándékokkal, amelyek e programban megfogalmazásra kerültek.

Helyesen méri fel a javaslat a betegutak kuszaságának a problémáját, amely betegutak nagyon-nagyon komoly nehézséget jelentenek már maguknak az államigazgatási szerveknek, de sok esetben talán még a mentőszolgálatnak is, hát még a civil embereknek milyen nehéz ennek a megismerhetősége. Tehát ebben is, ha más nem, egy katalizátorként ez a program szolgálhat arra, hogy az egészségügyi kormányzatnak mit kell tisztába tennie.

A javaslat ‑ talán ez egy probléma ‑ nem méri fel azt a problémapontot, így nem is kínál rá tervet, hogy az intézmények fizikális elérhetőségét hogyan lehet és hogyan fogjuk megoldani. Itt nemcsak arra gondolok, hogy akadálymentesített-e egy intézmény, hanem a jelenlegi átszervezésben és struktúraváltásban egyre távolabb kerülnek az ellátási pontok, a kórházi ellátások azoktól a fogyatékkal élőktől is, akik például vidékről sokkal nehezebben jutnak el egy-egy megyei kórházba, ahol a megfelelő szolgáltatást magukhoz tudják venni, illetve tudnak élni ezekkel a szolgáltatásokkal. Tehát mindenképpen figyelni kell arra, hogy az egészségügyi ellátásoknál az infrastruktúra-átalakítás rájuk tekintettel is legyen, másrészről pedig figyelni kell annak a humánerőforrás-összhangjára is, hiszen a rehabilitációval kapcsolatos szakvizsga és szakorvosi képzés meglehetősen szépen fejlődött, de talán egy kis megtorpanás volt az elmúlt időben a szakképzésbe belépők számában, illetve arra is figyelni kell, hogy a rehabilitációs osztályok száma miként alakul. Sok, egyébként kisebb kórház abba az irányba váltott, hogy akár a fogyatékosokkal, akár a mozgásszervi rehabilitációval kapcsolatos szolgáltatásokat is végez. Ez talán egy pozitívum is lehet, de ezeknek a kórházaknak a megközelíthetősége is meglehetősen nehézkes.

A harmadik terület a segédeszközök technológiai kihívása. Itt a javaslat ezen a ponton szintén helyesen felméri, hogy a modernitás megtartása a technológiai fejlődésnél elsődlegesen fontos, de nem méri fel azt a fennálló visszás helyzetet, ami ezt a piacot uralja. Azt hiszem, köztudott az már, hogy az eszközök felírásánál, kiváltásánál, azok indokoltságánál van egy olyan kérdés, amely belülről feszíti a rendszert: sok esetben visszaélésgyanúsan kerülnek indokolatlanul állami támogatott eszközök felírásra. És itt nem a fogyatékkal élők azok, akik indokolatlanul veszik ezt igénybe, hanem nagyon sokan inkább visszaélnek azzal a lehetőséggel, hogy bizonyos orvostechnikai eszközöket és segédeszközöket pontosan a fogyatékosok kárára saját maguk is igénybe vegyenek.

Így hát ezen források hatékonytalan, pazarló elköltésének a megakadályozása érdekében mindenképpen szükségesnek mutatkozik egy nagyon szigorú áttekintés, és mondhatjuk úgy, hogy elkerülhetetlen ez az áttekintése a rendeleteknek. Így tehát az 5/2004. EüM rendelet is mindenképpen áttekintésre szorul, és nagyon szigorúan kell majd meghúzni azokat a szabályokat, hogy az új terápiás módok, eszközök milyen módon kerülhetnek a fogyatékkal élőkhöz, és hogy ne legyenek visszaélések sem beteg, sem ‑ egyébként köztudott, és sajnos így van ‑ orvosi szintről sem. Hiszen nagyon sok esetben maguk a rendelvényre felíró orvosok is vissza szoktak ezzel élni, és ez szakmai berkekben fogyatékosok és nem fogyatékosok számára is egyébként sajnos egy köztudott jelenség. Tehát ha más nem, itt is egy katalizátorként szolgálhat a program.

Ami viszont egy kicsit másabb jelentőségű lehet: én itt a jogról szeretnék még egy kicsit beszélni a hátralévő időben, ami már nem egészségügyi terület. Gyakorló jogászként is sokszor tapasztaltam azokat a kihívásokat, amelyekkel a fogyatékossággal élő emberek az igazságszolgáltatásban ‑ legyen az az igazságszolgáltatás legteteje, a bírósági eljárásokban, de adott esetben az igazságszolgáltatásnak úgymond az eljárási részében, a rendőrségi eljárásokban vagy bármely közigazgatási eljárásban ‑ találkoztak.

(18.00)

Itt az egyik legnagyobb kihívás még mindig az az intézménystruktúra, amely magában hordozza, hogy szinte megközelíthetetlenek ezek az igazságszolgáltatási intézmények. Az utóbbi időben nagyon sok bíróságon természetesen próbáltak fejlesztéseket végrehajtani annak érdekében, hogy a mozgásukban korlátozottak megközelíthessék, de például nagyon kevesen vették a fáradságot arra, hogy más fogyatékkal élőknek kedvezzenek ezekben, és sokszor maga az eljárásmód sem adott lehetőséget arra, hogy kedvezzenek. Bár a büntetőeljárás és a polgári perrendtartás mind tartalmaz szabályokat arra, hogy a fogyatékossággal élőket miként lehet segíteni, de ez a gyakorlatban, amint az ember egy tárgyalóterembe ér, eltűnik, nem tud megvalósulni. Nagyon nagy részben ezért egyébként a bírói kar a felelős, nagyon nagy részben az eljárási szabályoknak a más volta, például a határidők vagy a bíróságoknak a túlterheltsége a felelős. De ezek mind olyan akadályokat képeznek, legfőképpen információs és kommunikációs akadályokat, amelyek szinte kezelhetetlen dologgá teszik a fogyatékos ember számára a bírósági eljárást, nagyon sok esetben még úgy is, hogy sokszor törvényes képviselőjükkel járnak el ezek a személyek. Tehát gyakorlatilag egy fizikai megközelítés is akadályoztatott a számukra, másrészről egy információs akadály is van. Hiszen a saját praxisomban is egyébként volt olyan, hogy egy fogyatékkal élő személyt nem tudtunk ‑ és elnézést, hogy mondom a nevét ‑ a karcagi járásbíróságra feljuttatni, mert a bíróság csak az emeleten van, más, mozgásában korlátozott személynek nyitva álló terme nincs, ezért a bíróságnak, külön időt rászánva erre, és egyébként úgy elnapolva, hogy a pergazdaságosság szempontjából egyáltalán nem volt jó, keresnie kellett a városban egy olyan közintézményt, ahol a tárgyalást meg tudta tartani. De egyébként nyugodtan mondhatjuk, hogy ugyanezzel a gonddal küzd helyben a rendőrség, ugyanezzel a gonddal küzdött jó ideig az önkormányzat is, arról nem is beszélve, hogy volt olyan fogyatékos személy, akinek a halláskárosodása nagyon komoly fokú volt, de jelnyelven nem beszélt, és számára gyakorlatilag elmondhatatlan volt, hogy mi történt a tárgyalóteremben; sem a bíróval, sem a perbeli felekkel nem tudott kommunikálni. Számára inkább az igazságszolgáltatás ilyen téren egy elidegenedő műfaj volt, mint hogy saját magáénak érezze az eljárást.

Tehát összességében ezekre a kihívásokra vagy ezekre a pontokra kívántam az államtitkár úrnak, illetve a tisztelt Háznak felhívni a figyelmét. Én bízom benne, hogy ezek talán beépítésre kerülnek, vagy amikor ez bármikor visszatér ide a tisztelt Ház elé, akkor erről már pozitívabb kontextusban tudunk beszélni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 105 2015.03.23. 2:15  104-107

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az egészségügy a rendszerváltás óta folyamatosan a mindenkori kormányok mostohagyermeke. A költségvetési források folyamatos csökkenése, az átgondolatlan alakítgatások jól jelzik ezt. Az elmúlt hetekben újabb csontváz hullott ki a szekrényből, ahogy azt az egyik online hírportál igen frappánsan megfogalmazta: a vérünkön hizlal cégeket az Országos Vérellátó Szolgálat. Az Országos Vérellátó Szolgálat a mindenkori egészségügyért felelős miniszter irányítása alá tartozó központi költségvetési szerv, amely a véradások során levett vérből készített vérkészítményeket jogszabályban meghatározott díjon értékesíti a kórházak, egészségügyi intézmények részére.

A Kehi az OVSZ gazdálkodásának ellenőrzése során megállapította, hogy a szerv Molnár Lajos egykori SZDSZ-es egészségügyi miniszter kérésére 2006-tól a jogszabályban megállapított árnál 60-70 százalékkal alacsonyabb díj ellenében adott át vérkészítményeket gyógyszergyártási alapanyagként az olaszországi Kedrion S.p.A. cége, a Human BioPlazma Kft., illetve jogelődje részére. A fizetett összeg az előállítási költséget sem fedezte, ráadásul a gyógyszergyártó cég kedvezőbb áron jutott a plazmához, mint maguk a kórházak. Az OVSZ-nek 2008 és 2012 között, tehát a korábbi Orbán-kormány alatt is 10,5 milliárd forint bevételkiesése keletkezett, a Human BioPlazma Kft. pedig az így készített gyógyszerek itthoni értékesítésével jelentős árbevételre tett szert.

Szintén ebben az időszakban a vérkészítmények előállításához szükséges teszteket a szolgálat a Diagon Diagnosztikai Kft.-től szerezte be közbeszerzési eljárások során 5,4 milliárd forintért, további 2,1 milliárd forintot azonban közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül is ugyanez a cég nyert. A munkaügyi bíróság nem jogerős ítéletében 24 millió forint bírságot szabott ki.

Ön szerint, államtitkár úr, arányosnak nevezhető-e a 24 millió forintos bírság 2,1 milliárd forintos turpisság esetén? Milyen rendszerességgel vizsgálódik a Kehi a költségvetési szervek gazdálkodása tárgyában? Milyen lépéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy a jövőben a fentiekhez hasonló esetek ne fordulhassanak elő?

Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 205 2015.03.23. 5:16  204-207

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „A vérerek bús ágbogán / Roncsolt tüdőm rőt lomb a fán… / …Levánnyad róla, mint a bús, / Elomló lomb, a gyenge hús… / A bordák közé aggatott / Tüdőt, mit bús kór lyuggatott / S melyből, ha néha… vér / ……feltör, és ajkamig ér / ………bíbor iszap / …………kicsap.” Az iménti versrészlet Tóth Árpád költőnk ábrázolása saját halálos betegségéről, a tbc-ről.

Az emberiség öt nagy ostora között említett tuberkulózis az ókortól kezdve ismételten hatalmas járványokat okozott. Különös aktualitása a felszólalásomnak, hogy minden év március 24-e a tbc világnapja, amellyel újra és újra fel kívánja hívni a szakma a figyelmet a német Koch Róbert ‑ kinek nevét az edelényi kórház is őrzi ‑ által felfedezett baktériumra, amely évente közel nyolcmillió embert betegít meg világszerte, és kétmillióan halnak bele.

Úgy gondoltam, ideje a szokásos egészségügyi kontextus helyett ‑ mi a betegség, hogyan lehet védekezni ellene, miként terjed ‑ egypár érdekességgel megvilágítani az ezzel kapcsolatos tévhiteket, tényeket, ezzel hívva fel a figyelmet a közöttünk élő, már a történelmünk részévé vált kórra. Vegyük sorra először a hozzá fűződő történeti érdekességeket!

A Bibliában Mózes V. könyve említést tesz az ellenséges zanzumm törzsről, őket Jahve szörnyű betegséggel pusztította el. Zanzumm óhéberül zihálást, köhögést jelent, így a kitűnő paleopatológus Józsa László heveny tbc-s járványnak tartja az Orvoslás a Bibliában című könyvében.

De a gümőkór, másképpen tbc a legújabb kutatások alapján időszámításunk előtt 5000 táján is pusztított az öreg kontinensen. A betegség nyomait rejtő hétezer éves csontokat Magyarországon tárták fel. A Hódmezővásárhely-Gorzsa környéki régészeti lelőhelyeken feltárt csontok közül öt esetben volt kimutatható a kór jelenléte.

A XVII-XIX. században pedig bebizonyosodott, hogy a tbc-s betegek esetében olykor javulást eredményeznek a nagy utazások, főleg Itáliába, Görögországba, így sokan ott kerestek enyhülést vagy gyógyulást a betegségükre. Ők az egészségturizmus előfutárai, és az egészségturizmus egyik hatásaként gyönyörű művek ‑ útleírások, versek, regények - szü­lettek az átélt élmények, az itáliai táj és emberek hatására. A romantika korában lett a tuberkulózis erős inspiráló tényező az alkotóművészek számára.

De nézzük a magyar szálakat ebben a vonatkozásban is! Hajdan morbus hungaricusnak, azaz magyar betegségnek is nevezték a tbc-t, utalva arra, hogy hazánkban különösen magas volt a tbc-sek aránya. Kiváló betegségleírások találhatók magyar költőink műveiben is a kórról: így Janus Pannonius és Tóth Árpád is ír róla, de a halálos kórral küzdött a Lúdas Matyi írója, Fazekas Mihály, valamint Ibsen Babaszoba művét fordító első modern magyar költőnk, Reviczky Gyula. De küzdött a kórral Csokonai Vitéz Mihály és Arany János, bár ők nem ebben haltak meg, de különösen fontos tudni, hogy Arany János nyolc testvéréből négy tbc-ben hunyt el.

De a tbc nemcsak magyar betegség volt. Novalis német költő-író Himnuszok az éjszakához című költeményét szerelme tbc miatti halála ihlette. Novalis egyébként maga is tuberkulózisban halt meg 29 éves korában, és a betegséget ‑ stílusosan ‑ valószínűleg írótársától, Friedrich Schillertől kapta el, aki szintén tuberkulotikus volt. Jane Austen, a Brontё nővérek, Edgar Allan Poe, Csehov, Keats, Balzac, Shelley mind a tbc betegei voltak.

A világirodalom számos remekében találkozhatunk a tüdőbeteg karakterrel: Katerina Ivanovna a Bűn és bűnhődésben, Kirillov az Ördögökben, Hippolit és Marie a Félkegyelműben. Dosztojevszkij regényei mellett meg kell emlékeznünk a XX. század egyik meghatározó művéről, Thomas Mann Varázshegy című nagyszabású regényéről, melyben minden szereplő testét ez a kór támadja meg. De az operairodalom két klasszikusa, Verdi Traviatája és Puccini Bohémélete is a tüdőbeteg hősnő tragikus halálával ér véget.

A betegségnek a művészetre gyakorolt hatása talán az egyik legkomolyabb valamennyi betegség közül. Kevés az olyan kór, amellyel a művészet valamennyi ága ennyit és ilyen behatóan foglalkozott volna. Megállapíthatjuk tehát: a tbc igazi nagyszabású gyilkos volt, és nem járványként jelentkezett, hanem állandóan jelen volt a társadalomban ‑ ez az egyetlen betegség, amiből kulturális jelenség lett.

De röviden arról, hogy hol is tartunk jelenleg Magyarországon. 1954 óta oltással védekezünk a tbc ellen, a betegeknél antibiotikummal. Míg 1953-ban 5000 beteg volt, addig 2013-ra ez a szám 1300 alattira csökkent. 5 százalékkal csökken a betegek száma évente, de olyan régiók, mint Borsod, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar megye, Budapest, különösen érintettek. Érdemes még azt is tudni, hogy 2014. március 31. óta a tbc-re vonatkozó általános tüdőszűrési kötelezettség megszűnt, és azóta csak a rizikócsoportokra koncentrálunk.

Álljon tehát a sok irodalmi példa, a történelmi visszaemlékezés intő jelként és figyelmeztetésként számunkra, hogy a tbc-vel szembeni ébrenlét, készenlét mindig is nagyon fontos, még akkor is, ha ritkán, esetleg ‑ és szerencsénkre ‑ már csak olvasmányokban találkozhatunk a tbc-vel, és csak olvasmányokból tudhatunk már róla. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 360 2015.03.30. 5:20  359-360

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy számomra két kedves területről, egyrészt az irodalomról, másrészről Karcag városáról beszéljek, illetve a jelen bemutatandó művön keresztül annak karcagi vonatkozásairól.

Bizonyára még a legnagyobb műkedvelők és irodalom iránt érdeklődők sem hallottak arról az iráni műről, amely talán a világ egyik legterjedelmesebb írása a maga 120 ezer sorával és 60 ezer verspárjával. Viszonyításképp elmondható, hogy Homérosz Odüsszeiája 13 450 sort tartalmaz.

Firdauszí Sáhnáme című könyve a perzsa történeti mondákat dolgozza fel a legendás királyoktól kezdve az arab hódításig. Az egyes mondák csak lazán függenek össze egymással, de végighúzódik rajtuk Irán és az ősi Turán harca a nomád török népek hazájával.

A Sáhnáme, azaz a Királyok könyvének mondaanyagát még az ezeréves évforduló előtt jegyezték fel. A Dakiki nevű költő megbízást kapott arra, hogy a nemzeti művet alkossa meg, azonban korai halála megakadályozta, és lényegében csak a műnek az egytizedét tudta megírni. Ezt követte egyébként Firdauszí munkája, aki egyébként harminc éven keresztül írta ezt a művet, és a maradék strófát, a maradék közel 100-110 ezer sort saját maga fejezte be. Bőven elmúlt 70 éves, mire 1010-re be tudta ezt fejezni.

A terjedelmes műről Magyarországon sokféle fordítás jelent meg, és sok fordítási kísérlet is volt, de talán az egyik legterjedelmesebb és a legeredetibb a karcagi kötődésű dr. Gaál László fordításában jelent meg.

(23.10)

Bár a művet egyébként a XX. században Képes Géza, Devecseri Gábor is fordította, mégis Gaál László műve volt az egyedüli, amely az eredeti nyelven írott műből készült.

És ennek az örömteli alkalma volt, amikor ezt Karcagon, nem is olyan régen egy hiánypótló kiadvány keretében bemutatták, méghozzá úgy, hogy ezen a bemutatón jelen volt az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete is, aki kiemelte, hogy a kiváló karcagi iskolaigazgató, iranista Gaál László nélkül hiányos lenne a magyar-perzsa kulturális kapcsolatok tárháza. Ezen felül a nagykövetség komoly mennyiségű könyvet vásárolt azzal a céllal, hogy a hivatalos találkozókon, kulturális találkozókon ezen keresztül is promotálja, illetve megismertesse az iráni, illetve a magyar kulturális kapcsolatok haladását.

Engedjék meg tehát, hogy röviden méltassam dr. Gaál László karcagi Irán-kutató iskolaigazgatót. Gaál László még 1891-ben született, Karcagon. Egyébként klasszika-filológia egyetemi tanár volt, a nyelvészeti tudományok kandidátusa, de neki sem indult az élete egyszerűbben, hiszen a bölcsészdoktori diploma után először Nagykőrösön egy évig, majd utána húsz éven keresztül Karcagon gimnáziumi igazgatóként dolgozott. A fordulat évében ‑ mint egyébként sok más elismerésre méltó személyt ‑ őt is elmozdította a hatalom az igazgatói posztból, ekkor nyugalomba vonult, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarának megbízott előadója volt, illetve a szanszkrit, avesztai, óperzsa és oszét nyelvek tanára. 1957-től pedig Debrecenben vetette meg az alapját a klasszika-filológia tanszéknek, és ott dolgozott egészen haláláig, 1964-ig. Karcagon temették el, és jelenleg is Karcagon nyugszik.

Gaál László iranista munkája részben olyan kortársak, nagy elődök vonalán haladt végig, mint Vámbéry Ármin, illetve Kégl Sándor, akik a budapesti egyetemen felállították a keleti filológia tanszéket, és ahol negyed évszázadon keresztül oktattak; először Vámbéry, majd később Kégl is.

Gaál László munkássága azonban nemcsak az iráni-magyar kulturális viszonyokban hagyott mély nyomot: igazgatósága alatt olyan kiváló diákok koptatták a karcagi református gimnázium padját, mint Gombos Imre műfordító, Gergely János akadémikus, dr. H. Tóth Imre szegedi, méltán híres nyelvtörténész-professzor, Bodnár György professzor akadémikus, vagy hogy művészeket mondjunk, Somogyi Árpád Munkácsy-díjas szobrászművész és a kiváló festőművész, Bod László. Tehát mindvégig olyan alma matert vezetett, amely méltán elismerésre tart számot.

Tehát bátran leszögezhető, hogy Gaál László a XX. század egyik legjelentősebb magyar iranistája, és a preiszlám iráni vallástörténet filológiatudósa, akinek sokkal szélesebb körben kellene munkásságát ismerni.

És hogy egy személyes ihletést is mondjak belőle, számomra megtiszteltetés volt, hogy Gaál Lászlóról és műveiről beszélhetek az Országgyűlésben, ugyanis én magam is ebbe a gimnáziumba jártam, igaz, ötven évvel később koptattam a gimnázium padjait, ahol mindennap találkozhattam a gondosan ápolt hagyományokkal és munkásságával. Bízom benne, hogy emléke és munkája sokáig fogja gazdagítani a karcagi és az iráni-magyar hagyományok tárházát, és terveim szerint Gaál László után további, saját iskolámból származó és Karcagnak méltán híres személyét tudom majd az Országgyűlés plénuma elé hozni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 70 2015.03.31. 15:07  59-91

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A H/4036. számú határozati javaslatot, amely a száz éve létrehozott Magyar Örökség-díjas védőnői szolgálat emléknapjáról rendelkezik, és amely 2015. június 13-át a magyar védőnők napjává nyilvánítja, a Jobbik Magyarországért mozgalom támogatja. Támogatja, mert egyetért a határozati javaslatban foglaltakkal, és ő maga is úgy gondolja, és a Jobbik képviselői is úgy gondolják, hogy a hungarikum védőnői szolgálat egy olyan érték, amelynek elismerése a legmagasabb állami és társadalmi szintre tartozik. Támogatja és fontosnak tartja a határozati javaslatot azért is, mert a problémának, a védőnők hivatásának komplex megértéséhez pontosan a nyilvánosságnak és a tájékoztatás szélességének az érdemi kialakítása szükséges, amely az emléknap által, illetve az itt megrendezett és a határozati javaslathoz fűződő vita által biztosítható, amely kiemeli a védőnők fontos feladatát, és felhívja a figyelmet azokra a problémákra, de eredményekre is, ami a védőnők munkájához kapcsolódik.

Nagyon szépen köszönöm, hogy képviselőtársaim részben említették azokat a történelmi tényeket, azokat az eredményeket, amiket a védőnői szolgálat az elmúlt száz évben elért. Úgy gondolom, ezek helytállóak, és nagyon fontos volt, hogy elhangozzanak e Ház falai között. De úgy gondolom, még ezenfelül is érdemes kiemelni pár olyan kérdést, pár olyan eredményt ‑ ezeket három pontban szedtem össze ‑, amelyekre mindenképp fel kell hívni a plénum figyelmét, és ezen keresztül a nyilvánosság figyelmét is.

Az első ilyen a védőnői szolgálat lényege. Ahogy már többször elhangzott, a család igényeihez igazodva a védőnő útmutatásként segítséget nyújt a családtervezéshez, a várandósághoz, a csecsemőtápláláshoz, a mozgásfejlesztéshez, de akár az oltások fontosságához, és az arról szóló problémakörökhöz is tanácsokat tud adni, illetve segítséget nyújt az egészséges életmódra, arra, hogy hogyan lehet a családot az egészséges életmódra nevelni és megtartani az egészségüket. Az eredmények egyébként azt mutatják, és ez a védőnői szolgálat egyik legfontosabb sarokköve, hogy a legfontosabb területeken komoly eredményeket ért el, így a csecsemőhalandóság látványos csökkenésében, szinte az egész világon egyedüli gyermekkori átoltottsági számokban, amit képviselő asszony már említett, valamint azokban a szoptatási arányszámokban, amelyek látványosan javultak.

(12.30)

Természetesen megemlékezve arról, hogy a csecsemőhalandósággal Magyarországon regionális szinten azért még mindig vannak kihívások. Sajnos Északkelet-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében még mindig komoly kihívás, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is a magas szintű csecsemőhalandóság. Ezt nem csak a védőnők, sőt igazából nem a védőnők rovására kell írni, tehát nem az ő felelősségük, ez egy komplex, rendszerszintű és társadalmi, szociális, szociokulturális probléma ezekben a régiókban.

Továbbá vitathatatlan az is, hogy a védőnői szolgálat hungarikum volta az összegyűjtött tapasztalatok alapján is indokolt, és ‑ ez már elhangzott ‑ széles e világon fülébe jutott mindenkinek, és a világ minden tájáról idejárnak vizsgálni a Magyar Védőnői Szolgálatot. Pontosan ez bizonyítja, hogy ez egy hunga­rikum. Úgy gondolom, ha lehet még valamit hozzátenni, az az, hogy ezt az emléknapot létrehozzuk, illetve kinyilvánítjuk. Ezáltal egy új lépést tehetünk a hungarikummá minősítés érdekében, ami talán az utóbbi időben egy kicsit lelassulni látszott.

De minden elismerésre szükség van, visszatérve az eredeti kiindulási ponthoz, ami bármely egészségügyi szakmának elismerést mutat, illetve bármely egészségügyi szakmában dolgozók elismerését méltatja. Így nagyon fontos a jelenlegi nap is, mint ahogy egyébként a magyar ápolók napja is az volt, annak közjogi elismerése is. Talán azonban érdemes arra felhívni a figyelmet, ha már emléknapoknál tartunk, hogy veszélyeket rejt magában az, ha az emléknapokat elaprózzuk, és minden egyes egészségügyi dolgozónak külön emléknapot állítunk. Talán érdemes koncepcionálisan meghatározni, hogy melyek azok a sarokkövek, amelyeket követni lehet.

Természetesen a magyar védőnők centenáriuma különös indokot és okot adott arra, hogy ebben az évben a rájuk vonatkozó emléknapot mégis közjogi elismerés szintjére emeljük. Azonban mindenképpen fontos azt is tudni, hogy míg az egészségügyi dolgozók, például ápolók 60 ezer fős létszámmal vannak képviseltetve, addig 4000-4030 közé tehető azoknak a védőnőknek a száma, akik most elismerésben fognak részesülni. Természetesen ezzel nem vitatom el az emléknap fontosságát, csak felhívom a figyelmet arra, hogy bizony lennének még olyan egészségügyi dolgozók, akik szintén hasonló közjogi elismerésben, úgymond erkölcsi elismerésben kellene hogy részesüljenek.

Bocsánat, hogy kritikákat fogalmazok meg, de úgy gondolom, ha egyszer egy vitanap alkalmával, bocsánat, egy határozati javaslat vitája alkalmával előkerül a védőnők szerepe, az egész problémaköre, az ember tartozik szakmai igényességgel, és tartozik a szakma felé is olyan kötelezettséggel, hogy a problémás esetekre, gócpontokra felhívja a figyelmet; emellett pedig olyan kritikai megjegyzéseket tegyen, amelyekkel egyrészt a szakmának előrehaladást, előremutatást képes majd nyújtani, és amellyel felhívja a szakmában jelenleg aktuális problémákra adott esetben államtitkár úr, de a törvényhozás figyelmét is. Hiszen mi vagyunk azok, akik ezeket az anomáliákat, ezeket a hiányosságokat, veszélyhelyzeteket meg tudjuk szüntetni.

Így hát az egyiket már említettem; ez az emléknapok sora volt. Itt ugye, azt mégis megfontolásra javaslom, majd át kell gondolni azt, hogy mely egészségügyi dolgozókat milyen módon tudunk hasonló megbecsülésben vagy elismerésben részesíteni. El kell talán kerülni azt, hogy nagyon szétaprózódott emléknapok jöjjenek létre, hiszen ezzel egyrészt egy rosszabb társadalmi üzenetet is közvetítünk. És valóban, ahogy Hoffmann Rózsa is mondta, elképzelhető, hogy csak egy napot fog a közvélemény vagy a nyilvánosság is erre a napra szánni, és a maradék háromszázhatvan-jóegypár napon nem fogja olyan volumenben megbecsülni a védőnői hálózatot vagy adott esetben az egyéb egészségügyi dolgozókat.

Más aktuális kihívásokkal is meg kell küzdeni, szembe kell nézni. Az egyik ilyen aktuális kihívás egy kicsit régebbi és talán már oldódóban lévő, ez a 2013-as szelektív béremelés fiaskója volt. Ez csak azért érdekes, mert gyakorlatilag változatlan kormány van kormányon, és az egészségügyi államtitkársági azért részben hasonló elveket, illetve irányvonalat próbál képviselni, ami korábban elkezdődött az egészségügyben. Így hát mindenképpen okulnunk kell abból a 2013-as szelektív béremelésből, ami egészen odáig fajult, hogy a védőnők az Alkotmánybírósághoz fordultak saját, egyébként körülbelül féléves csúszásban lévő béremelésükkel kapcsolatban.

Itt egyébként a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara és több száz védőnő intézte a beadványt, miszerint az alapellátásban dolgozó védőnőket hátrányosan érintette ez a béremelés. Ez talán egy felkiáltójel és egy villogó jel kell legyen a kormány előtt is, hogy a hasonló szelektív béremelések mindig ilyen bérfeszültségeket fognak eredményezni. Talán itt a védőnők most már két évvel ezelőtti esete rávilágított arra, hogy óvatosan kell bánni az ilyen béremelésekkel.

A másik ilyen fiaskó egy új keletű ügy, ami szintén egy érdekes anomáliára hívta fel a figyelmet, ez a méhnyakrákszűréssel kapcsolatos. Ez szintén említésre került. Itt a védőnők által végezhető méhnyak­rák-szűrés elhalasztása jött be a 9/2015. szaktárcai vegyes rendeletben. Itt a módosításban a 2015. május 1-jei határidőt október 1-re tolta ki a tárca, amikorra a védőnőket fel kell szerelni a méhnyak­rákszűréshez szükséges általános és speciális eszközökkel. Ilyen például egyébként a szélessávú internetelérés vagy a nőgyógyászati vizsgálóasztal. Ez a csúszás is egy felkiáltójel, bár egy apró hibát jelent, de mégis, komolyságot úgy is kell tanúsítanunk, hogy az ilyen hibákat megpróbáljuk kiküszöbölni.

A másik nagyon érdekes pontja, hogy az eszközöket, egyelőre úgy néz ki, nem is kapják meg a védőnők, de már határidőt kaptak, és lényegében a 40 órás képzést 2018. december 31-ig el kell végezniük, és igazolniuk is kell. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdéskörben is mindenképpen hanyagolni kellene a barátságtalan intézkedéseket. Tudom, hogy egyébként az egészségügyi államtitkárság arra törekszik, hogy a lehető legkomfortosabbá tegye az egészségügyi szakdolgozók életét, és bármilyen újítás van, zökkenőmentes átállás legyen, azonban mindenképpen folyamatosan szűrni kell ezeket a lehetőségeket, hogy ne sikerüljenek esetleg barátságtalanra, például a védőnők vonatkozásában az egyes vegyes rendeletek és rendeletmódosítások.

A másik nagyon érdekes kérdéskör a bérezés. Itt az egészségügyet, mondjuk úgy, teljesen sújtó bérrendezési problémával állunk szemben, és azt az egyébként 4 ezer körüli védőnőt is érinti saját bértáblájuk hiányzó volta és a bérrendezés még mindig kiáltó mivolta. Itt hasonló cipőben jár, ezt korábban így mondtam, akár az ápolók, akár az orvosok bérrendezése is. A védőnők sincsenek sokkal jobb helyzetben. Az ő bérezésük is nagyon ‑ csúnyán mondva ‑ kritikán alulira sikerült, és ebben az elmúlt 25 év változása nyomon követhető. Ugyanis szintén meglehetősen alacsony bérért dolgoznak akár a pályájukon kezdő védőnők, és még 40 évnyi szolgálati viszony után is mondhatjuk, hogy egy magyar átlagkeresethez képest is elég gyenge bérben részesülnek.

Tehát mindenképpen tisztességes bérezés elérése szükséges, ha szeretnénk biztosítani egyáltalán azt, hogy az egyébként 4400 körzetből legalább az a 4100 körzet, ahol most van ellátás, biztosított legyen. Már azt is megemlítették előttem, hogy közel 300 betöltetlen körzet van. Csak felhívnám a figyelmet a párhuzamosságra és a hasonlóságra, az alapellátás másik vonalára, a tartósan betöltetlen, illetve betöltetlen háziorvosi praxisokra, amely nagyjából hasonló számokat mutat. Tehát nagyon érdekes párhuzamok vannak ebben is. Talán az egyik megoldásával lehet, hogy a másik megoldásához is egy kicsit közelebb kerülünk, az alapellátást így globálisan nézve könnyebben megoldhatók a problémák.

A negyedik problémafelvetés egy népegészségügyi cél, ami magában foglaltatott a védőnők működésében, és a népegészségügyi célok és programok konkurálásának problémája. Itt arról van szó, hogy a kormány uniós projektek keretében, de a saját maga által is elindított projektek keretében a népegészségügyi szűrések, illetve a megelőző, preventív medicina alkalmazásával egy komoly versenytársat alkotott a védőnők tevékenysége mellé. Ugyanis azt látjuk, hogy egyszerre futnak akár az OFI… ‑ ez ugyan most névváltozáson ment át, de az egészségfejlesztési irodák is valamilyen szinten konkurenciaként működnek a védőnők mellett, és a védőnők a jelenlegi finanszírozási szinten nem biztos, hogy az egyébként projektkényszerben és időkényszerben lévő európai uniós projekttel fel tudják venni a versenyt.

Azt látjuk, hogy nyilván milliárdok mennek el az európai uniós projektek megindítására, amelyek egyébként szintén jó célt szolgálnak. Tehát itt nem azt vitatom, hogy nem szolgálnak jó célt, csak ez egy párhuzamosságot hagy a rendszerben, és maguk a védőnők érzik így, sok esetben az ő rovásukra, az ő tevékenységük rovására működik.

Az ötödik problémapont pedig a gyermekbántalmazással és a gyermekelhanyagolással kapcsolatos.

(12.40)

Itt szintén kulcsszerepe van a védőnőknek, és talán ez a pszichésen is legmegterhelőbb területük. Itt is látjuk, hogy azok a számbeli és bérezésbeli hiányosságok egy alapos munka elvégzésében akadályozzák a védőnőket, tehát úgy látjuk, hogy az alapos munkát csak a megfelelő létszámú körzetekkel lehetne elvégezni, és akkor nem kerülhetne sor olyan szomorú esetekre, mint amelyek az elmúlt hetekben, hónapokban a média által is hangoztatott gyermekbántalmazási ügyek voltak, és sokkal hatékonyabban és sokkal gyorsabban tudnának reagálni a gyermekvédelmi jelzőrendszerben benne lévő védőnők. Tehát úgy gondolom, az is egy nagyon fontos előrelépési pont lehetne, hogy a jelenlegi körzetszámok mellett gyakorlatilag a minőségi munka nem biztosítható, tehát valamilyen fejlesztési, bérrendezési, körzetátgondolási tervek a gyermekelhanyagolással és ‑bántalmazással kapcsolatosan mindenképpen szükségesek.

Még egy utolsó problémapont, az magának az utánpótlásnak a kérdése. Mint sajnos egyébként az egészségügyi szakmák nagy része, a védőnői szakma sem egy vonzó hivatást kínál, így az utánpótlás itt is egy kritikus pont, csakúgy, mint egyébként a háziorvosoknál vagy bármely más egészségügyi dolgozóknál. Itt megfogalmazódott korábban is, ez határozottan jó álláspont, hogy indokolt lenne egy védőnői külön bértábla bevezetése is, amely talán megoldást nyújthatna erre.

Összegezve mindazonáltal, amit elmondtam, és hogy ne csak úgymond a kellemetlen vagy a kicsit kényelmetlenebb problémák felfedése álljon utolsó szóként, érdemes azért összegezni, hogy az emléknap tényleg jó lehetőség egy ilyen vita lefolytatására, amely egyrészt felhívja azokra az értékekre a figyelmet, amelyeket az országos védőnői szolgálat és az őáltaluk száz éve végzett munka magában hordoz. És felhívja a figyelmet ez a vita mindenképpen a megoldandó problémákra, de felhívja azokra a megoldási javaslatokra is, amelyek részben elhangoztak, illetve talán el fognak hangzani zárszóként államtitkár úrtól.

Mint ezt korábban mondtam, a Jobbik a határozati javaslatot támogatja, és az itt megfogalmazott, egyébként problémákként felvetett kérdések ügyében való előrelépést javasolja az államtitkárság és egyébként az Országgyűlés számára is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 211 2015.03.31. 8:22  206-251

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét előttünk van a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény és az azt módosító törvényjavaslat. Nagyon úgy tűnik, ezt először meg kell jegyezni, hogy azért a közérdeklődéssel nem áll összhangban és egyenes arányban, ami itt az Országgyűlésben érdeklődésként megmutatkozik. Egy kicsit kinéztem a szemem sarkából, és tudomásul vettem, hogy még egy fővel csökkent a Fidesz jelen lévő képviselő-delegációja, mondhatjuk így. Úgy tűnik, hogy őket ez a téma kevésbé érinti. Márpedig a témának ilyen téren a származási helye pontosan tőlük származtatható.

De hogy beszéljünk rögtön arról, amit elkezdtem, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalmáról, népi nevén a vasárnapi zárva tartásról szóló törvényjavaslat módosítása ismét elénk kerül, kisebbfajta kuriózum. Egyébként ami magával a törvénnyel történt, az is egy jogtechnikai kuriózum volt. Ugyanis még mielőtt hatályba lépett, és miután elfogadta az Országgyűlés, már bejött módosításra. És most eltelt a hatálybalépését követően 15-16 nap, és ismételten itt landolt a módosítás az Országgyűlés plénuma előtt. Úgyhogy elég viszontagságos helyzetet él át maga a törvényjavaslat, illetve a törvény. Erre szokták azt mondani, hogy talán nem igazán sikerült az, amit szerettek volna, sem az előkészítési szakaszban, sem most, a hatálybalépést követően, úgymond, a működési szakaszban. Talán nem jól térképezték fel magát a jogterületet, talán a gazdasági környezetet, a kereskedelmi szokásokat. Bőségesen küzdött és küzd kihívásokkal a törvényjavaslat, és a törvény mostani módosító javaslata is ugyanilyen kihívásokkal küzd.

A javaslat indokolásában az pedig egy politikai kuriózum, amit kijelentenek, és ez elhangzott is bevezetésben is. Azt mondta államtitkár úr, hogy törekednek a konzultációra, és a beérkező javaslatokat, a beérkező visszajelzéseket figyelembe veszik. Hát, a konzultációval nem állt ilyen jól a kormány azt megelőzően, amikor a törvényt megalkotta, azóta pedig, úgy gondolom, a konzultációt le sem tudta folytatni. Nem tudjuk, hogy milyen beérkező jelekre reagál a kormány. Bár most, ha így jobban belegondolok, mégiscsak lehetett valami konzultáció, csak az a baj, hogy ez a konzultáció nagyon egyirányú volt.

Ugyanis ez jellemzően a közösségi médiában és a nyilvánosság előtt történt, amiben az emberek nagyobbrészt kinyilvánították véleményüket, hogy ők nem értenek egyet ezzel a törvénnyel. Sőt, a kormánynak is volt olyan tagja, aki úgy nyilatkozott, hogy ha egyébként ebben népszavazás lesz, annak valószínűleg az eredménye a kormány eddigi akaratával ellentétes lesz, tehát nem sok jót ígér. Tehát egy konzultáció, kétoldalú konzultáció zajlott, amiben az egyik oldal szerintem csak hallgatta a rá mondott hibákat. Nem tudom, hogy ennek alapján fogalmazták-e meg a törvény módosítását.

Generálisan mi folyik végül is itt a háttérben, ami tényleg a lánykori nevén vasárnapi zárva tartásnak is ismert törvénnyel kapcsolatos? Úgy tűnik, hogy a Fidesz megtiltja azoknak, akik dolgozni szeretnének, hogy dolgozzanak vasárnap, az MSZP pedig mindent megmozgat annak érdekében, hogy mindenki dolgozzon, és mindenkit dolgoztatni lehessen vasárnap. A Jobbik álláspontja szerint az lenne a helyesebb, hogy mindenki döntsön saját elhatározása alapján, hogy a vasárnapi napon szeretne-e dolgozni vagy nem. Ami nagyon nagy probléma, hogy önök még az elszenvedőktől, a törvény és a törvényjavaslat elszenvedőitől sem hallgattak meg előzetesen véleményt, és úgy tűnik, utólag sem azokat veszik figyelembe, mert elég egyoldalúra sikerült a módosítás.

Három helyen módosul a törvény. Az egyikben a már korábban említetten világörökségi területen való nyitva tartás, ami a hatály alól kivett volt, bekerül a tilalom hatálya alá. A 3. §-ban egy „az” szót implementálnak a jogszabályba. Nem tudom, előtte nem tűnt-e fel valakinek, hogy az „az” szó hiányzott, hogyha eddig is, egyébként helyesen megvolt a nélkül a technikai pontosítás nélkül, hát ezek után is, mondjuk úgy, hogy a jogszokás és az emberek mindennapi szokása az „az” szó nélkül is ugyanúgy értelmezte ezt a jogszabályt. De hát önök tudják, hogy milyen módosító technikai rendelkezéseket tesznek bele.

(21.40)

A harmadik érdemi részlet pedig a rendeleti felhatalmazásnak a generálisabbá tágítása az én értelmezésemben.

Hogy mégis milyen a gyakorlat, és erre szerettem volna felhívni államtitkár úr figyelmét, mert ha valami másra nem, ilyenre kell figyelni, és az egyeztetésre ilyen esetekben nincs is szükség, csak rajta kell tartani virtuálisan az emberek életén a kezüket, és akkor érzik, hogy milyen megoldásokat találnak a magyarok. Mert bizony a magyarok, a magyar lakosok, a magyarság összességében egy nagyon leleményes nép, és az önök jogszabályi környezetét is olyan leleményességekkel hidalják át, és nem akarok itt én önöknek tippeket adni, mert a végén 15 nap múlva megint egy újabb törvénymódosítást kell majd ugyanilyen késői órában három fideszes képviselővel megtárgyalnunk. De például olyanokhoz folyamodtak ebben az esetben a leleményes boltosok, kisboltosok jellemzően, akik egyébként még nem estek bele abba, hogy nyitva lehessenek vasárnap, hogy volt, aki saját magát piaccá minősíttette, és innentől kezdve a tilalom hatálya alól ki tudott bújni. Úgy gondolom, itt lesznek még olyan kezdeményezések, amelyeket 15-30 nap múlva megint újra kell gondolni. Bár jelzem, hogy ez nem az önök által kezdeményezett konzultációból szokott kiderülni, hanem az emberek leleményessége hozza a napvilágra.

Összességében az megállapítható, hogy ez egy további toldozása-foldozása a jogszabálynak, és ahelyett hogy egyébként a már korábban elhangzott véleményünkre koncentráltak volna, például arra, hogy a dolgozók béremelését hogyan lehetne megoldani, a kereskedelmi egységben dolgozó ember bérét nyugati vagy a nyugatihoz közelítő bérszínvonalra fejleszteni, önök ismételten csak iciri-piciri technikai és önöknek kedvező módosításokat tesznek be. Inkább azon kellene fáradozniuk, hogy a dolgozók béremelése a nyugati szint felé közelítsen, ugyanis ez lenne az igazi családbarát rendelkezés és törvénymódosítás. Úgy gondolom, hogy ezeken kellene inkább elgondolkozniuk.

A Jobbik annak érdekében, hogy egyébként a meglévő gyakorlatot, illetve a kialakulófélben lévő gyakorlatot is segítse, a jelen törvénymódosítóhoz szeretne egy olyan módosítót benyújtani, illetve be is nyújtott egy olyan módosítót, amelyben a nyitva tartási időnél a 6-tól 22 órát 5-től 23 óráig szélesítené ki. Erről még egyébként képviselőtársaim itt szólni fognak, és el fogják mondani ezeknek az indokait, illetve lényegét.

Úgy gondolom, hogy a kormánynak ezzel a törvénnyel kapcsolatosan tanúsított magatartása semmi jót nem ígér a jövőre nézve, és szinte biztos vagyok benne, hogy fogunk még itt ülni és megint kínszenvedésnyi próbálkozásokat fogunk végigélni, amiket önök ide fognak erőszakolni a Ház elé, és próbálnak majd lépést tartani, mint ahogy egyébként a hackerekkel vagy például egyéb más tevékenységet végző emberekkel is próbálnak mindig lépést tartani. Úgy tűnik, hogy önök egy folyamatos vesszőfutásban vannak ezzel a törvénnyel, és nemhogy egyébként a gyakorlatot nem fogják utolérni, ami egyébként egy ésszerű dolog lenne, arra figyelni és azt utolérni, de nagyon úgy tűnik, hogy még saját magukat sem fogják ezzel a témával utolérni, tehát mindenképpen egy ennél sokkal átgondoltabb, higgadtabb és egyébként a mindennapi gyakorlatnak sokkal megfelelőbb jogalkotás lenne szükséges.

Mi javasoljuk, hogy az általunk felvetett módosításokat támogatni szíveskedjenek, mert az valamilyen iciri-piciri módon még azért segíthetné a jelenleg kialakult helyzetet. Én tehát ezeket kívántam elmondani a jogszabállyal kapcsolatosan. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
62 34 2015.04.01. 10:16  1-38

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2014 decemberében egy idős hölgy ingyenes lakossági állapotfelmérésről kapott értesítést. Mivel háziorvosánál sorban állni nem szeret, magánintézmények felkeresésére pedig nincs pénze, örömmel el is ment az eseményre. Nyugdíjas lévén belefért az idejébe, meghívóját a belépéskor elkérték, és valamiféle, mellkasra tett érzékelővel el is végezték érrendszerének feltérképezését. Adatait egy központi laborba továbbították, majd a kiértékelés elkészültéig egy rendkívül érdekes előadást is meghallgathatott a magyar egészségügyi rendszer borzalmairól, az idősekre leselkedő halálos betegségekről, a gyógyszermaffiáról és sok egyéb földi borzalomról. Bemutatásra került egy rezonanciás csodamatrac is, ami pont a szív- és érrendszeri betegségeket gyógyítja, de sajnos nem megvásárolható.

Az előadás után minden résztvevőt külön-külön behívtak a vizsgálóba, és közölték a lesújtó hírt, miszerint halálos betegségben szenvednek, és ez csak a matrac segítségével oldható meg, amit ugyan nem volna szabad árusítaniuk, de az egyetemes humani­tarizmus jegyében ők mégis megteszik, potom 230 ezer forintért. Ismétlem: 230 ezer forintért.

Alanyunk nem dőlt be az átverésnek. Egyrészt mert hallott már ilyen csalókról, másrészt mert alacsony vérnyomásúként az agyvérzés veszélye nem tűnt túl hihetőnek.

Persze az is furcsa volt, hogy leleteit, amit a háziorvosával történő további konzultációra hivatkozva kért el, nem adták oda. Renitens alanyunkat ezután személyi kísérettel, a többi résztvevőtől gondosan elszeparáltan távolították el a helyszínről.

A decemberi eset nem egyedi. Az egészségügyinek álcázott termékbemutatókon több ezer idős embert károsítanak meg nap mint nap. A vásárlók megkárosítására specializálódott cégek már a postai meghívók helyett telefonos megkeresésekkel, kirándulásra invitálás helyett pedig egészségnapra, állapotfelmérésre, szűrővizsgálatra való meghívásokkal érik el potenciális vevőkörüket.

Utóbbi gyakorlat több okból is etikátlan. A meghívókból általában nem derül ki, hogy termékbemutatóról van szó, az előadásokat, illetve vizsgálatokat többségében egészségügyi végzettséggel nem rendelkező személyek bonyolítják le. A termékek gyógyító vagy megelőző tulajdonságait minden második esetben megtévesztően közlik. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szerint az sem ritka, hogy az egészségügyi vizsgálatnak álcázott termékbemutatókon súlyos áldiagnózist állapítanak meg, így rávéve a résztvevőket a vásárlásra.

(11.50)

Természetesen az imént említettek inkább fogyasztóvédelmi jellegű megállapítások, de hordoznak olyan gazdaságiverseny-torzító aspektust is, amely a GVH feladata. Reményeink szerint, ha sokszor fogyasztóvédelmi oldalról nem is lehet megakadályozni ezeknek a cégeknek a tevékenységét, a GVH oldaláról úgymond foghatóak lennének a cégek. De folytatva a gondolatmenetet: az árubemutatók célközönsége elsősorban a nyugdíjas korosztály. Hogy miért pont ők, annak több oka is lehet, például az, hogy a hétköznapokon a bemutatók időpontjában ők érnek rá, mivel a technikai fejlődéssel nehezen tudnak lépést tartani, könnyen megtéveszthetők a termékek gyógyhatását illetően, és vásárlói jogaikkal sincsenek kellőképpen tisztában. Arról nem is szólva, hogy egészségügyi témában az egyik legérintettebb társadalmi réteget képezik, hiszen az életkor előrehaladtával az embert egyre több betegség veszi elő, amelyek legtöbbje nem gyógyítható. A magyar egészségügyi rendszerbe vetett bizalom, vagyis inkább hiánya szintén a csalók kezére játssza ki őket.

A termékbemutatókat szervező cégek számára a fogyasztókat megtévesztő kereskedelmi gyakorlat nem okozott különösebb nehézséget, mivel ha üzleten kívül értékesítést szerveztek, nem kellett bejelenteniük, és rejtve maradtak a Fogyasztóvédelmi Hatóság elől. A problémát a GVH már egyébként ebben a beszámolójában is leírta, de keveset tudott tenni a dolog és a cégek megregulázása ellen. Érdemes felidézni, hogyan is alakult ebben a szabályozás. 2014. január 1-jétől módosításra került a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet, ennek értelmében minden ilyen utazás vagy rendezvény helyét, időpontját be kellett jelenteni az illetékes jegyzőnek, amely termékek forgalmazása céljából került megtartásra. A bejelentést legkésőbb 15 nappal előtte kellett megtenni a jegyzőnél, és a jegyző erről haladéktalanul, de legkésőbb 3 napon belül döntött, illetve továbbította a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek. Egyre több panasz érkezik azonban arról, hogy a csalók és a vásárlók lakásra szerveznek árubemutatókat, tudván, hogy a hatóságok egyéb módon nem értesülhetnek az eseményről, így az ellenőrzés alól ki is tudnak bújni.

A fogyasztók és a vállalkozások között kötött szerződések részletes szabályairól szóló, 2014. június 13-án hatályba lépett kormányrendelet lehetővé teszi, hogy ha a termékbemutató nem a cég telephelyén zajlik, akkor a vásárló a termék átvételétől számított 14 napon belül indoklás nélkül elálljon a vásárlástól, a vállalkozás pedig köteles a teljes vételárat visszafizetni. Ezt kijátszandó jellemző, hogy a 14 napos elállási jog fogyasztói érvényesítését különböző kifogásokra, leginkább hiteligénylési folyamat megindítására hivatkozva jogszerűtlenül megtagadják. Az sem ritka, hogy az árubemutatók során a termékről és annak tulajdonságairól csak tájékoztatják a jelen lévő érdeklődőket, a bemutatott termékek megrendelése interneten, illetve telefonon keresztül lehetséges csupán. Ilyen esetekben az indoklás nélküli elállási jog nem illeti meg a fogyasztót, erre azonban a vállalkozások jellemzően nem hívják fel az előadáson részt vevők figyelmét.

Az ellenőrzési tapasztalatok ‑ és ez idetartozik, bár nem a fogyasztóvédelem területére, de a GVH-nak mindenképpen okulnia kell belőle ‑ és a panaszok alapján megállapítható, hogy számos vállalkozás a közelmúltban történt jogszabályváltozások után sem végzi jogkövetően a tevékenységét. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság területi felügyelőségei csak az elmúlt időszakban 99 árubemutatón végeztek hatósági ellenőrzést, első körben 44 bemutatóra látogattak el, amelyből 32-n találtak szabálytalanságot, ez 73 százalékos kifogásolási arányt jelent. A vizsgálatok második szakaszában 55 lefolytatott ellenőrzés közül 36-ban, azaz az esetek 65 százalékában tártak fel jogsértést. A területi felügyelőségekhez 780 darab fogyasztói beadvány érkezett, legtöbben azt sérelmezték, hogy nem tudtak elállni a megvásárolt terméktől, 91 esetben elállási jogról egyáltalán nem vagy nem megfelelően tájékoztatták a fogyasztókat. Sajnos, a károsultak számára a vételár visszaszerzése máig meglehetősen nehézkes, hiszen a kifizetés kikényszerítése csak bírósági úton vagy békéltető testület előtt lehetséges.

Egy korábbi kormánypárti nyilatkozat szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium már dolgozik a vonatkozó törvények szigorításán, azonban itt a Ház előtt, még egyelőre a plénum előtt nem találkoztunk ezzel. Rétvári Bence államtitkár úr pedig az idén februárban jelentette be, hogy a KDNP konzultációt indít a nyugdíjasokat gyakran megtévesztő termékbemutatók ügyében. Civil szervezetekkel, állami szervezetekkel is felvették a kapcsolatot, és várhatóan jogszabály-módosítást is magában foglaló javaslatot szeretnének letenni az asztalra. Ezzel kapcsolatosan kérdezem elsősorban az elnök urat, hogy érkezett-e megkeresés a KDNP részéről, konzultáltak-e a GVH-val kapcsolatosan ezekben az ügyekben, hiszen ennek nemcsak fogyasztóvédelmi vetülete van, hanem egyébként a gazdasági versenyt torzító vetülete is.

Összegezvén, amit el kívántam mondani: örvendetes, hogy a GVH tudja ezt a problémát, és meg is jelenik a beszámolójában. Igaz, megint 2013. évi beszámolóról beszélhetünk és azóta olyan jogszabályi változások léptek életbe, amelyekhez egyébként a kereskedelmi gyakorlat már alkalmazkodott olyannyira, hogy technikájában és metodikájában folyamatos fejlődést vittek véghez ezek a cégek is, gyakorlatilag notóriusan keresik a kibúvókat. Tehát úgy gondolom, a GVH-nak arra is majd figyelmet kell fordítani, hogy ezek a fogyasztóvédelmi szabályok, amelyek egyébként kihatással vannak a versenyre is, miként változnak, ezekhez ezek a cégek hogyan alkalmazkodnak, és hogy próbálják megkerülni a szabályokat. Illetve kérem az elnök urat, hogy fordítson kiemelt figyelmet az ilyen termékbemutatókra, illetve kérem a GVH-t, hogy fordítson figyelmet az üzletszerűen, egymással összejátszva működő cégekre. Vesse be hozzá az összes emberi és rendelkezésre álló jogi eszközt, tehát a GVH rendelkezésére álló valamennyi tárgyi, illetve személyi és jogi feltételt.

Ezek a tevékenységek, ha így folytatódnak, túl azon, hogy megkárosítják a fogyasztókat, versenytorzulást eredményezhetnek a jogszabályokat kijátszó cégek előnyére, és a tisztességesen működő, egészségügyi segédeszközöket, egyéb anyagokat, gyógyszereket, gyógyászati eszközöket gyártó és forgalmazó kereskedelmi cégek hátrányára fog változni a környezet. Igaz, javaslataim a jövőre szólnak, de még egyszer hangsúlyozom, kérem, vegye fokozott vizsgálat alá ezeket a cégeket, mert ezek rontják a tisztességes egészségügyi gazdálkodó társaságok eredményeit, azok hatékonyságát, összességében pedig rombolják a termékekbe vetett közbizalmat, illetve a lakosoknak az egészségügyi szolgáltatók iránt érzett, az egészségügyi termékekbe, egészségügyi szolgáltatásokba vetett bizalmát.

Kérem az elnök urat, hogy a következő évek beszámolójában a vizsgálatok fényében is jelenjenek meg az erre kiemelten fordított GVH-akciók, a GVH által végzett tevékenységek. Kíváncsian fogom várni az elkövetkezendő években, hogy ami most elhangzott, az a 2014-15-ös év fényében miként fog majd megjelenni remélhetően két év múlva, vagy akár hamarabb, 2015-ben a GVH beszámolójában.

Tehát magamat megismételve kérem az elnök urat, hogy erre fokozott figyelmet szíveskedjék fordítani. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 101 2015.04.07. 2:01  100-103

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor kampányblöffjének bizonyult az az ígéret, amelyet a 2014-es tavaszi kampányban tett az új mentőállomások megépítésével kapcsolatosan. A korábbi ígéretek szerint 22 új mentőállomást kellett volna építeni az előző ciklusban uniós pénzből, és további 60-at kellett volna felújítani. Ezek megtörténtét Orbán Viktor be is jelentette tavaly márciusban. Valójában azonban mindössze egyetlen új mentőállomás készült el ‑ a Tolna megyei Bátaszéken ‑, és mindössze 13 felújítása történt meg.

A mentőállomások megépítése azért is fontos, mert még mindig túl sok olyan település van hazánkban, ahová normaidőn belül sem ér oda a mentőautó. Ma Magyarországon több mint 1100 olyan település van, ahol esélyük sincs az ott élőknek, a közel mintegy másfél millió embernek, hogy baj esetén 15 percen belül kiérjen hozzájuk a mentő. Így van például választókerületemben, Kunmadarason is.

(13.20)

Hiányzik még az új mentőállomás, különösen Böhönyén, Igalon, Pécsváradon, Sásdon, Szentlőrincen, Jászboldogházán, Kölcsén, Kőtelken és Tiszaadonyban is. Ha 2015 novemberéig, a támogatási ciklus végéig nem sikerült a beruházásokat befejezni, elvész a pénznek az a része, amit még nem költöttek el. A programot ekkor már csak az Országos Mentőszolgálat költségvetéséből lehetne finanszírozni. Öntsünk végre tehát tiszta vizet a pohárba, államtitkár úr!

Az első kérdés úgy hangzik: meg fog-e épülni az a 21 új mentőállomás, vagy elbukja az állam a támogatást? A fejlesztési miniszter tájékoztatása szerint a csúszásért a felelősség az önkormányzatoké, és itt megfogalmazódik a második kérdés: miért nem segítenek az önkormányzatoknak, miért hagyják magukra az önkormányzatokat, és miért hagyják veszni 1,5 millió ember biztonságos ellátásának megteremtését?

Várom érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 92 2015.04.13. 1:03  87-93

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Nem fogadjuk el a választ, tisztelt államtitkár úr. Ön itt biztonságos betegellátásról beszél, holott erre, amire önök tervet formáltak, alkalmatlan az intézmény, sem a hospice-szolgáltatásra, sem a krónikus betegellátásra nem alkalmas. Beszélnek arról, hogy így lesz jó a kapacitás. Tökéletes a kapacitása és a kihasználtsága jelenleg az intézménynek. Beszélnek szakmai indokokról, ezzel szemben szakmailag indokolatlan lenne ez az átszervezés. És nagyon beszédes, hogy a polgármester úr itt van: vajon miről kíván meggyőződni, vajon melyik tutiról akar meggyőződni itt helyben?

A mi olvasatunkban ez nem más, mint egy újabb állami kézből való kivándorlás, egy intézménynek az elvándorlása, ahogy egyébként a szemközti intézmény önkormányzati kézből már elvándorolt. Nem adott választ arra sem, hogy kinek az érdekében történik. Nagyon úgy tűnik, hogy senkinek az érdekében, és legfőképp nem a betegek érdekében történik az átszervezés.

A Jobbik ennek megfelelően nem tudja elfogadni az önök válaszát, hiszen nincs észérv arra, amit önök terveznek az intézménnyel. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 415 2015.04.13. 5:20  414-415

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint Jász-Nagykun-Szolnok megyei képviselő nagyon is szívemen viselem az M4-es, illetve a 4-es út építését, épülését, bár ahogy most hallani lehetett a címben, talán soha nem is volt és talán soha nem is lesz a dolgok jelenlegi állása szerint M4-es a 4-es számú főútból.

Nagyon sokat lehetett hallani ‑ akár a mai napon is ‑ az M4-es épüléséről vagy az építése körüli mizériáról, itt Lázár János is válaszolt már a mai napon, illetve voltak olyan képviselők, akik feltették ezt a kérdést. Én vagyok az első olyan képviselő, aki Jász-Nagykun-Szolnok megyei képviselőként teszi fel, holott maga az út nagy része, a tervezett szakasz, az Abonytól Fegyvernekig tartó szakasz nagy része Jász-Nagykun-Szolnok megyén át megy.

Egy biztos, sokat lehetett hallani az ügyről. Nagyon sok minden nem biztos, de egy biztos: jelenleg áll az építkezés, és Abony és Fegyvernek között csak a pályaépítmények torzója látható. Egy biztos: maradt a környéken az épületekre és a tárgyakra az elhagyatottság, és az is biztos, hogy maradt a 4-es főút továbbra is a halálút.

De hol is állunk? Nézzük meg az alaphelyzetet legelőször! Az alaphelyzet valahol onnan indul, hogy április 1-jén került napvilágra, hogy a kormány utasította a saját fejlesztési miniszterét, hogy állítsa le azonnal az M4-es építését, az építkezést, és a kormány döntésének megfelelően az le is állt. Úgy tűnik ‑ és ez most az utolsó biztos szám ‑, hogy 56 milliárd forintot fizetett ki az állam jelenleg az építkezésre, amelynek egy részét kívánja egyébként visszaigényelni. Másrészről az is biztos, hogy valamilyen uniós vizsgálat már megelőzte vagy valamilyen uniós jelzés megelőzte az építkezés leállítását. Ebben a kormány mind a mai napig nem öntött tiszta vizet a pohárba, hogy ki volt az, aki először jelzett, az Uniónak mi volt a hozzáállása, mi volt a véleménye, és hogy egyáltalán mi volt az oka a kivitelezés leállásának. Nagyon sokan találgatták azt ‑ és talán helytálló is ez a találgatás ‑, hogy bizony itt e mögött is a Közgép és a kormány, Simicska és Orbán párharca, egymás között vívott harca lehet az ok.

De az Unió is mondott pár okot, hogy miért nem szükséges szerintük az M4-es autópálya megépítése, ezt a mai napon Lázár János elmondta. Az egyik ok az volt, hogy nem láttak okot arra, hogy Szolnokot bekössék az autópályával való ellátottságba, ezáltal az ország vérkeringésbe, másrészről az Unió kifogásolta és az Európai Bizottság kifogásolta a magas árat, illetve kartellgyanút fogalmazott meg a kivitelezéssel kapcsolatosan.

De jogosak-e ezek a felvetések az Európai Bizottságtól? Ezt is meg kell vizsgálni, és volt is egy olyan, illetve van is egy olyan fórum, a Vidék. Ma hírportál, aki meg is vizsgálta egyenként végigmenve ezeken, hogy mi is az igaz ebből. A statisztikák, kérem szépen, a számok makacs tények, nem hazudnak, sorra vették, hogy mi az a négy indok, ami az M4-es és a 4-es főút kibővítését indokolta.

Az első maga az a tény, hogy halálút a 4-es számú főút. Szimplán a 4-es számú főút évek óta vezeti a legveszélyesebb utak listáját: 2010-ben 22 ember halt meg itt, 2009-ben 37 halálos baleset volt, és azóta is 20 körüli a halálos balesetek száma.

De itt a nyomvályúságnak a kérdése is. Ebben is a Közút felmérései alapján a 17 milliméternél vagy ennél mélyebb nyomvályú szakaszoknak országos hálózatban 7 százalék az aránya; Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 4-es főúton ez 10-14 százalék, tehát az országos duplája.

A növekvő forgalom az elmúlt években szintén azt igazolta ‑ és azzal ellentétesen áll, amit a Bizottság mondott ‑, hogy ugyanis 2001 és 2011 között, tíz év alatt a legnagyobb mértékben, 18 és 22 százalékkal Jász-Nagykun-Szolnok és Győr-Moson-Sopron megyében nőtt a forgalom. És hol nincs egyetlenegy centiméternyi autópálya sem? Ez Jász-Nagykun-Szolnok megye.

De a forgalmi adatok összehasonlítása is azt mutatta, hogy a 4-es számú főút, ami kétszer kétsávos, olyan adatokkal büszkélkedhet, amelyekkel még egyébként az M6-os autópálya sem bizonyos Tolna megyei szakaszain, és alig marad el az M3-as autópálya Heves megyei szakaszaitól. Tehát úgy tűnik, hogy a főutak közül az egyik legforgalmasabb, és bátran ki lehet mondani, legveszélyesebb az M4-es jelenlegi nyomvonala, ami a 4-es főút.

Tehát a konklúzió éppen ezért, azt mondhatjuk, hogy nagyon veszélyes az a játék, amit a kormány elkezdett játszani ezzel és a beruházás leállításával, ugyanis egy belpolitikai játszmát, egy Orbán-Simicska törésvonalat vetít ki az ott élő lakosokra, és ezáltal beáldozza őket, elveszik azt a kis reményt, hogy normális körülmények között közelítsék meg akár a megyeszékhelyet, akár Budapestet; vissza fognak vetni egy komplett megyei fejlődést, és mindezt egy egymást közötti szkandermeccs miatt.

A kormányt felszólítom, hogy viselkedjen felelősségteljesen az M4-es folytatásában, és folytassa az M4-est, mert Jász-Nagykun-Szolnok megyének ez az érdeke. Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 6 2015.04.20. 5:10  5-8

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Karcag alapvetően egy csendes, nyugodt kisváros Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a maga 20 ezer fős lakosságával. Ebből a nyugalomból és ebből az állapotból rázta fel az az évtizedes pénzügyi csalássorozat a várost,amely egy karcagi brókerbotrányként híresült el, és amely egy helyben köztiszteletben álló hölgyhöz köthető.

Amit jelenleg az ügyről lehet tudni, a hölgy brókertevékenységet színlelve betéteket gyűjtött magas hozamot kínálva. Először is a bizalmukba férkőzött, mert köztiszteletben álló személyiség volt. Kisebb-nagyobb összegeket átvett, kitől akár tizen- százmilliós összegeket, de a károsultak legnagyobb többségétől alig pár millió forintot, amely ezeknek a személyeknek minden megtakarításuk volt. Jelenleg azt lehet tudni, hogy a kár közel 10 milliárd forintot ér el, a károsultak száma 700-800 főre tehető. A jelenlegi álláspont szerint közel 90 százaléka az itt befektető, átvert embereknek kispolgár, olyan ember, aki a legutolsó befektetését, örökölt pénzét vagy a házvásárlásra kuporgatott összegét tette be, és ezeket forgatta ott valutaügyleteket színlelve Bróker Marcsi.

A rendőrség példamutatóan járt el és a 700-800 fő károsultat gyorsan egybefogta. De volt olyan szerv, ami nem járt el ennyire példamutatóan. Így például nem járt el példamutatóan az ügyben azoknak, akiknek nyomon kellett volna követniük, hogy egy ekkora összeg bekerül egy számlára, ezzel valaki pénzügyi tranzakciót, pénzügyi műveletet hajt végre, nyomon kellett volna követniük a városban lévő bankoknak és a környező pénzintézményeknek, hogy hova tűntek a betétek, miért van az, hogy a városi bankokban nincs elég betét, valaki betétgyűjtést folytat a városban. Annak is nyoma kellett volna legyen, hogy komoly valutamozgások ‑ jelzem, tízmilliárd forint értékű valutamozgások ‑ vannak a piacon. Egy felügyeletnek, ha megfelelően működik, akkor ezt fel kellett volna tárnia, észre kellett volna vennie, és a felelősöket idő előtt le kellett volna kapcsolnia. Ez mutat rá tehát az első olyan feladatra és az első hibára, amely megoldásra vár, ez a felügyeleti rendszernek hibája. Ez veti fel a felügyeleti rendszert működtető Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatban álló nemzetgazdasági miniszter, Nemzetgazdasági Minisztérium felelősségét is.

De joggal merül fel az emberekben az a kérdés, hogy ki lehet még felelős ezért. A város két fideszes miniszter 25 évi, mondhatjuk, uralkodásának területe. Varga Mihály karcagi miniszter, illetve Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter háborítatlanul végezte az elmúlt 20-25 évben ott a dolgát. Ők döntöttek mindenről, ők ellenőriztek mindent, ők tartottak mindent kézben. Hogy nem tűnt fel az évtizedes pénzügyi csalássorozat a karcagi városvezetőknek? Így a második feladat, tisztáznia kell a karcagi városi vezetőknek, a polgármesternek, a karcagi illetőségű megyei közgyűlési elnöknek, de a két fideszes miniszternek is: állnak-e bármilyen kapcsolatban ezzel a betétgyűjtéssel, hozzák nyilvánosságra, hogy ők, illetve a vagyonnyilatkozat-tételre köteles közeli hozzátartozóik helyeztek-e el és kezeltek-e betétet ennél a vállalkozásnál. Erre azért van szükség, hogy megnyugtassák a jelenleg felbolydult közállapotot és nyilatkozzanak, és végre valljanak színt, hogy melyik oldalon is állnak.

De hogy a Jobbik mit tesz és mit tett ezzel az üggyel kapcsolatosan: a Jobbik képviselői folyamatosan azon dolgoztak a kirobbanást követően, hogy az embereket nyugtassák, és hogy egy olyan törvényjavaslatot nyújtsanak be ‑ ami egyébként pénteken benyújtásra is került ‑, amely a kártalanításról rendelkezik, méghozzá a Quaestor-károsultak részére létrehozott alappal egyezőleg. De ezen túlmenően a Jobbik egy olyan törvénycsomagot fog készíteni, amelyben a felügyeletet végző szerveknek, állami tisztségviselőknek a felelősségét meg lehet állapítani, ugyanis elsősorban a csaló mellett ők felelősek azért a kialakult botrányért, ami létrejött.

Így maradtak a kérdések, tisztelt államtitkár úr. Mit tesz a kormány a karcagiak és a Karcag környékiek kártalanítása érdekében? Jár-e nekik egyáltalán kártalanítás? Mikor fogja az államtitkár úr szerint feltárni, megvizsgálni a pénzügyi felügyeleti rendszer hiányosságait, és mikor fogják felelősségre vonni az itt hibát elkövető államigazgatásban dolgozókat? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

(11.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 94 2015.04.20. 2:02  93-96

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez év március 21-én tartott nagygyűlést a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, amely keretében nyílt levelet fogalmazott meg a kormányhoz, az egészségügyi államtitkársághoz, és 12 pontba szedte követeléseit. A nyílt levélben, amelyet nemcsak a kormányhoz és a szakemberekhez, hanem a magyar társadalomhoz is címeztek, leírják, hogy közel 100 ezer egészségügyi ellátást végző, magasan képzett szakdolgozó helyzete egyre aggasztóbb. A szakdolgozók aggasztó helyzetének egyik fontos problémája az életpályamodell hiánya és a szakdolgozók fizetésének alacsony volta. A biztonságos betegellátás már rövid távon sem garantálható az egészségügyi szakdolgozók számára kidolgozott életpályamodell nélkül, az egészségügyi szakdolgozók mindezek mellett közel 70 százaléka él a garantált bérminimum összegéből, amely a minimálbérnél csak 10 százalékkal magasabb.

A másik, halasztást nem tűrő kérdés pedig, amelyre a szakdolgozók felhívták a figyelmet, az utánpótlás hiányossága. Az utánpótlás azért is különösen fontos, mert a szakdolgozók átlagéletkora megközelíti az 50 évet, tíz év múlva pedig több mint 20 ezer dolgozó fog hiányozni az amúgy is hiányokkal küzdő szakmából.

Az ágazat által felvetett követelések nem vágyálmok, nem felelőtlen követelések, ezek minimumkövetelések, melyek bevezetése nélkül nagy valószínűséggel újabb dolgozók pályaelhagyása, sztrájkja komplex betegellátási krízissel fenyeget, illetve a helyzet ezzel fenyeget.

Mindezekre tekintettel kérdezem tehát államtitkár urat, miként fogják javítani az egészségügyi szakdolgozók élet- és munkakörülményeit.

(13.20)

Megkezdik-e egyáltalán a bértárgyalásokat? Emel­nek-e 2015-ben alapilletményt az egészségügyi szakdolgozóknál? Támogatni fogják-e a szakdolgozók közösségi közlekedését, béren kívüli juttatásait? Egyáltalán, olvasták önök a 12 pontot, amelyet önök elé tettek az asztalra?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 198 2015.04.20. 5:22  197-200

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon immár harmadik alkalommal beszélünk az ápolók helyzetéről, és tesszük ezt azért, mert az különösen fontos kérdés. Természetesen nemcsak azért, mert ezen a hétvégén, ami mögöttünk áll, és a következő hétvégén is fekete ruhában fogják felhívni a figyelmet az ápolók a magyar ápolásnak az áldatlan helyzetére, hanem tesszük azért is, mert nagyon fontos számunkra az ápolás ügyének az előrevitele. Hiszen gyakorlatilag 60 ezer olyan munkavállalóról beszélünk, akinek a jelenlegi munkakörülménye nem megfelelő. Úgyhogy az államtitkár úr figyelmébe fogom ajánlani a napirend utáni felszólalásomat, hiszen ebben minden olyan téma benne lesz, ami irányadó, és amire megoldást kell találnia a kormánynak.

A WHO már 2003-ban megállapította, hogy az egészségügyi emberierőforrás-válság világméretű probléma. Az aktuális előrejelzések szerint 2020-ra egész Európában súlyos ápolóhiány alakulhat ki, akár kétmillió szakemberrel lehet kevesebb ezen a területen. Ennek az egyik oka az, hogy a fiatalok inkább a jó fizetést és a versenyszféra követelményeinek megfelelően folyamatos fejlődési lehetőséget biztosító új, innovatív szakterületek felé fordulnak. A gyors technikai fejlődés iránti csodálat és elhivatottság tehát csökkentette a humán területek iránti érdeklődést, ami nagyon jól megfigyelhető többek között az egészségügyi szakokra felvételiző diákok számának alakulásában is.

Magyarországon különösen kritikus a kialakult helyzet, azonban nem kifejezetten ez az egyébként természetes jelenség indokolja azt. Számos példát fel lehet sorolni, hogy miért is nem jó ma hazánkban az egészségügyben, azon belül is ápolóként dolgozni. Ezek közül csak néhányat sorolnék fel.

Annak ellenére, hogy az ápolói munka milyen szellemi és gyakran fizikai megterheléssel jár, a bérek rendkívül alacsonyak. A fizetésből a kereső személy egymaga is nehezen él meg, nemhogy még a családja. A munkakörülmények katasztrofálisak. Mivel a kórházak adóssága a beszállítók felé rendkívül magas, ezért a legalapvetőbb eszközökből is gyakran alakul ki hiány. Immár nem a kabáthoz varrjuk a gombot, hanem a beteghez, ami tavasszal egy szülészeten császármetszés után meg is történt. A betegek és a hozzátartozók a problémáikkal a körülmények miatt az ápolókat veszik elő, és ők azok, akik ezáltal rendkívül stresszes helyzetekbe kerülnek, pedig nyilvánvaló, hogy a minőség romlása nem a dolgozók hozzáállása miatt következett be, és az ápolók ugyanúgy szenvednek a létszám- és eszközhiány miatt is, mint ahogy a betegek. De ilyen problémakör például a megbecsülés hiánya is, mely mind a szociális, mind az egészségügyi dolgozókat egyaránt érinti, és nem új keletű dolog ‑ sokkal inkább köszönhető a kormányzati hozzáállásnak, mintsem az ipari fejlődésnek vagy bármi másnak.

Ne gondoljuk, hogy az érintettek csak hátradőlve várják a csodát, és nem tettek meg mindent a saját helyzetük javítása érdekében. A szakma számos javaslatot tett le a mindenkori kormányok asztalára ‑ sajnos mindhiába. A médián keresztül a lakosságot ugyan elérték, ám a döntéshozókra ez nem tudott elegendő nyomást gyakorolni. Segélykiáltásaikat a politika nem hallgatta meg, így egyre több ápoló látja úgy, hogy a boldogulásához vagy a szakmát, vagy az országot kell elhagynia.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara ‑ rövidítve MESZK ‑ már 2008-ban megállapította, hogy minimum 6-8 ezer ápoló hiányzik a rendszerből. Mivel az ápolói hivatás jelenleg az egyik legkeresettebb hiányszakma külföldön is, az itthoni helyzet pedig évek óta nem látszik javulni, ez a szám mostanra tovább emelkedett. 2014 ősze óta lóg a levegőben az egészségügyi átalakítás ‑ ami viszont akkor még kecsegtető volt, az mára rémálommá változott. Ígértek egészségügyi életpályamodellt, béremelést, csak nem világos, honnan, miből és mikor lesz. Továbbra sincs szó például arról, hogy a továbbképzésen részt vevő nővérek és ápolók minden esetben megkapják-e a tanulási idő alatt a fizetésüket; továbbra sincs szó arról, hogy ösztöndíjprogramot indítanának a főiskolai hallgatók és szakiskolások részére; továbbra sincs szó arról, hogy korkedvezményes nyugdíjjal ösztönözzék a munkavállalásra a dolgozókat. Nem beszélnek arról, hogy adómentes juttatások hogyan kerülnek kilátásba, vagy lesznek-e egyáltalán; továbbra sincs szó arról, hogy kedvezményes, várólista nélküli egészségügyi ellátásban részesülhetnek-e például az ápolók. Az utóbbi rendkívül fontos is lehetne, hiszen jelen körülmények között az ápolók szervezetét felőrli a stressz és a túlterheltség.

Kérem, ne legyenek érdektelenek ezen probléma iránt, pontosan azok iránt, akiknek a legnagyobb szüksége van az önök segítségére. Ápolónak lenni hivatás, és rengeteg szépséget rejt magában. Engedjék, hogy a fárasztó munka ellenére ez a hivatás újra szép lehessen! Beláthatatlan következményei lesznek, tisztelt államtitkár úr, ha a bérek rendezésével, a szakma megbecsülésének helyreállításával, a munkakörülmények javításával és az állami ráfordítások növelésével a helyzetet nem rendezik. Az ápolók helyzetének javítása ‑ mind a dolgozók, mind az egészségügyben dolgozó szakdolgozók helyzetének a javítása ‑ most már nem tűr halasztást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Haladéktalanul intézkedjen a kormány ennek megkezdése felől! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 148 2015.04.27. 2:08  147-154

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azért kell önhöz fordulnom az ápolók ügyével, mert még mindig úgy tűnik, az ön által vezetett kormány nem érti a probléma lényegét.

A második hétvégét csinálják végig úgy az ápolók fekete ruhában, hogy figyelmeztetik ezzel az egész országot, a minisztériumot, a miniszterelnök urat, de a társadalmat is, és felhívják a jelenlegi helyzetük áldatlan állapotára a figyelmet. Arra figyelmeztetik önt és a kormányt, hogy halasztást nem tűrő körülmények alakultak ki az egészségügyben, amely az ápolókat sújtja. Ilyen a munkakörülmények pocsék mivolta mind a tárgyi, mind a személyi feltételekben. Az ápolók vonatkozásában emberierőforrás-hiány van; amint a címben is szerepelt, sokszor negyven betegre jut egy ápoló, gyakran egy egész éjszakai ügyeletet két osztályra kettő fő ápoló lát el. Másrészről nőtt a pályaelhagyók száma is, a kivándorlás üteme is emelkedett. Emellett komoly eszközhiánnyal küzdenek az ápolók és az ápolási intézmények.

A második nagyon fontos terület a munkabérkrízis. Az ápolók 70 százaléka él a garantált bérminimumból, amely a minimálbérnek csak a 10 százalékával magasabb. A harmadik nagyon fontos dolog az utánpótlás hiányossága. A kormány öt budapesti egészségügyi szakközépiskola bezárásához asszisztált, folyamatosan tűnik el a rendszerből az utánpótlás, tíz év múlva közel tízezer ápoló fog hiányozni.

És hogy mit is tehet ilyen időben és ezekben a kérdésekben a miniszterelnök: elsősorban odaáll az ápolók elé, és bocsánatot kér tőlük, hogy számára fontosabb volt az elmúlt öt évben a stadionépítés, az ön Várba költözése és Andy Vajna kistafírungozása. Másrészről azt teszi, hogy a következő kormányülésen ‑ rögtön Fazekas Sándor lemondásának elfogadását követően ‑ haladéktalanul hozzálát a pluszforrások rendelkezésre bocsátásához.

Kérem szépen, miniszterelnök úr, mit tesz ön ebben az ügyben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mivel segíti az ápolók ügyét? (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 152 2015.04.27. 0:38  147-154

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amit elmondott, az távol áll az igazságtól, és távol áll a megoldástól (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), ami ezt az ágazatot érintheti. Focinyelven szólva ‑ hiszen azt jobban érti ‑, kispályás játékot játszanak megyei II-es színvonalon, holott első osztályú nagypályás játékra lenne szükség az ápolók ügyének érdekében.

Javaslom, hogy az ápolásügyben és az egészségügyben is, ahol már nem a kabáthoz varrják a gombokat, hanem lassan a betegekhez ‑ ahogy ez a szülészet-nőgyógyászatokon egy-egy császármetszés után történt ‑, lépjenek határozottan előrébb, ennél nagyobb tempót várunk el önöktől és a kormánytól. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 261 2015.04.27. 2:35  250-267

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A H/4036. számú határozati javaslatot, amely a száz éve létrehozott Magyar Örökség-díjas védőnői szolgálat emléknapjára vonatkozik, a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja.

Lényegében a határozati javaslat részletes vitájában elhangzottak mindazok az érvek, mindazok a pontok, amelyekről figyelemfelhívásként szólni kellett, így a magam részéről nem szeretném nagyon hosszúra nyújtani a hozzászólásomat. Azt azonban mindenképpen szeretném elmondani, hogy a jelenlegi határozati javaslatnak már a záróvitájánál érdemes elgondolkodni, hogy a védőnők napján túl milyen más komplex tevékenység lesz majd, amit a kormány részéről meg kell tenni. Így nyilvánvaló, hogy majd végig kell gondolni azokat a jogalkotási lépéseket, amelyeket hamarosan, rövid időn belül elő kell terjeszteni, hiszen csak így nő a védőnői ellátórendszer.

A védőnői szolgálat ugyanolyan problémákkal küzd, mint adott esetben az alapellátás más résztvevői, vagy például ami az egészségügyi dolgozókat általában érintő probléma.

(19.20)

Tehát mindenképpen azt sürgetném és azt szerettem volna kiemelni így a vita legvégén: ez egy kiváló alkalom arra, hogy a figyelmünket arra irányítsuk, milyen jogalkotási lépések állnak még előttünk. Innen kérem az egészségügyi államtitkárságot, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy minél hamarabb mind a védőnőkre, mind az alapellátásra, de az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozóan is a lehető leghamarabb az Országgyűlés elé kerüljenek azok a törvénymódosítások, amelyekkel végre érdemben lehetne segíteni az egészségügyi dolgozók munkáját, mert egyébként ezek az emléknapok egy kicsit eszköztelen napokká fognak válni, amelyen nyilvánvalóan megadjuk a kellő tiszteletet magának a szakmának, viszont nem tudunk mögé igazi tartalmat tenni.

Valójában akkor lesz a védőnők napja igazi ünnep, amikor a jogalkotás és a kormányzati tevékenység ténylegesen utol fogja érni azokat a kihívásokat, amelyekkel szembenézünk, és akkor egyszerre fog örülni neki a szakma, a szakpolitika és a politikai grémium, illetve maga az Országgyűlés is. Ennek a kettőnek kell most egymáshoz közelíteni az időpontját, így javaslom a további jogalkotás minél hamarabbi megtételét, hogy a védőnők ne csak a védőnői napot, hanem megfelelő státust és az életben is olyan körülményeket kapjanak, ami a centenáriumot ünneplő védőnőknek megfelelő és méltányos. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 100 2015.04.29. 3:20  89-102

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelvén államtitkár úr expozéját, szeretném megkérdezni a következőt. Említette ön is Karcagot azok között a települések között, ahol a bíróság illetékessége eltérően fog majd alakulni, illetve újabb átalakításra vár. Itt egy valamilyen részletesebb ismertetést esetleg a zárszóban azért kérnék, hogy elhangozzon, mert mint a körzet képviselője és egyébként magam is korábban gyakorló jogászként érzékeltem azt a problémát, hogy talán a legfontosabb része ennek a kérdésnek maga a kunhegyesi járásnak, tehát Kunhegyes városa létének és mibenlétének és a járáshoz tartozó településeknek a sorsa lehet. Ugyanis a kunhegyesi járás mint közigazgatási egység több olyan településsel rendelkezik, mint például ‑ csak mondom a példát ‑ Kunhegyes, amely a Karcagi Járásbírósághoz tartozik, míg Abádszalók a Tiszafüredi Járásbírósághoz tartozik, de ugyanúgy a kunhegyesi járásban lévő Tiszabő, illetve Tiszaroff pedig a Szolnoki Járásbírósághoz tartozik.

Tehát ebben szeretnék egy valamennyire tisztább képet kapni, amennyiben erre államtitkár úrnak van lehetősége, hogy tisztázza, hogy milyen tervek vannak, hogy a kunhegyesi járásnak tisztázzuk a sorsát, tehát hogy lesz-e kunhegyesi járás mint közigazgatási egység, vagy végül is úgy kell ezt majd elképzelni, ahogy azok a területek most egyébként a járásbíróságokhoz tartoznak: például Kunhegyes a karcagi járásba fog tartozni, Tiszabő és Tiszaroff például a szolnokihoz fog tartozni, és mondjuk, Abádszalók Tiszafüredhez tartozik. Ebben melyik utat kívánja választani a kormány? Ebben az esetben a közigazgatási egységeket fogja majd a bírósági járási illetékességhez igazítani, vagy marad a közigazgatási terminológia? Mert itt úgy tűnik, hogy a megyében az egyedüli ilyen pont Kunhegyes városa lesz és a kunhegyesi járás kérdése. Ezt azért lenne szerintem érdemes tisztázni, mert azért egy jókora lakosságtömeget érint, ha a közigazgatási egység átszabását, feloszlatását vagy átalakítását látjuk.

Természetesen az, hogy a bírósági illetékesség másként alakul, egy jóval kisebb réteget fog érinti; bár mindenkit érint, magától értetődően, de nem mindenki köt ki vagy nem mindenki jár bíróságra a jogai érvényesítése érdekében, de a közigazgatásban azért az esetek nagyobb részében a járási ügyintézésben részt vesz.

Tehát ha erre valamilyen határozott és meglévő álláspontja van, vagy esetleg fel tudja mutatni azt, hogy melyik irányba gondolkodik a kormány, tehát hogy milyen irányba kíván elindulni, hogy a közigazgatás rovására majd a járási bírósági illetékességhez ragaszkodik, vagy egyébként fordítva, és hagy úgymond az általános szabály alól egy ilyen kivételt pár helyen, ahol úgy tűnik, megoldhatatlan mind földrajzilag, mind közigazgatásilag ez az átszervezés. Erre valamilyen határozott válasz jó lenne, hiszen akkor tudnak a lakosok is számolni azzal, hogy milyen változások állhatnak be az ő életükben, például, hogy a közigazgatásban a járási szolgáltatásokhoz, a járási ügyintézéshez hol vagy miként fognak majd hozzáférni. Ezt jó lenne előre tudni. Talán a kormány ebben most tiszta vizet tud önteni majd a pohárba. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 134 2015.04.29. 11:13  103-152

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatjuk úgy, hogy személyes érintettség okán szeretnék azért beszélni, mert a közlekedés és az infrastruktúra állapota mint országgyűlési képviselőt és mint karcagi lakost is fokozottan érint, és számomra szintén nagyon fontos.

Itt azért elhangzott az elmúlt időszakban a 4-es út kérdése, engedjék meg, hogy megosszam személyes, nem azt mondom, hogy kálváriámat, hiszen mindenki ugyanazt élte meg, aki azon a környéken lakott. Születésemtől kezdve volt szerencsém minden második hétvégén Tatabánya és Karcag között ingázni. Eleinte egy sárga Wartburg hátsó ülésén. Akkoriban is a szüleim azt emlegették nekem, hogy édes fiam, ha te felnősz, és olyan idős leszel, mint mi ‑ jelzem, olyan idős vagyok már most, mint ők akkor voltak, amikor ezt emlegették nekem ‑, akkor már biztos kész lesz itt az autópálya addigra. Hiszen az M1-es autópálya már akkor, azt hiszem, megépült.

Hát, nem lett igazuk. Pedig azért nem egy olyan választást éltek át ők is, és én is követtem gyermekként, ahol, azt hiszem, legelőször egy MDF-es képviselő, majd azt követően Varga Mihály folyamatosan megígérte, de volt olyan időszak, hogy itt a DK-ban helyet foglaló és mögöttem tevékenykedő Vadai Ágnes is azzal kampányolt az MSZP részéről, hogy bizony olyan komoly fejlesztéseket fognak végrehajtani, hogy itt az M4-es nemcsak egészen Karcagig, hanem valójában a román határig fog megépülni, és Berettyóújfalun messzire túl fog nyúlni.

Hát ehhez képest a 25 év lassan az ígéretek netovábbja volt. Azért magamban mindig feltettem a kérdést minden egyes választáson, hogy mi akadályozott meg bárkit is ebben. Mindenki azt mondta, hogy persze a költségvetési forrásokra figyelni kell, meg nem lehet olyan módosításokat év közben sem végrehajtani, tudjuk, ez van felírva a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárságának falára, hogy nem lehet olyan módosítást eszközölni, amelynek költségvetési kihatása van, ez egy ilyen aranymondat. Ezeket mind elfogadom, de az elmúlt 25 évben valamennyi politikai párt és valamennyi kormány egyébként adós volt ennek az ígéretnek a beváltásával. Tehát folyamatos ígéretek hangzottak csak el ebben a témában.

Boldog képviselő úrral kapcsolatban pedig azt tudom elmondani, hogy ugyanúgy érzékeli a helyzetet természetesen, mint mi és valamennyien, Jász-Nagykun-Szolnok megyei lakosok. Bár most úgy tűnik, azt mondta, és lehet, hogy ez csak véletlen elszólás volt, hogy ön mint egyéni képviselő jobban érzékeli vagy mint egyéni képviselő jobban tudja, hogy miről van szó. Ne higgyen ennek! Nincs alternatív valóság. Ugyanazt érzékeli az egyéni képviselő és ugyanazt érzékeli a listáról bejutott képviselő is, hiszen a lakosok sem tesznek igazából nagy különbséget az országgyűlési képviselők között. Ha problémájuk van, elmondanivalójuk van, akkor megkeresik valamennyi, egyébként a térségükben lakó országgyűlési képviselőt, hiszen segítséget szeretnének.

Úgyhogy higgye el nekem nyugodtan, hogy szerintem ugyanannyian keresnek meg engem is azzal a problémával, hogy mi lesz a 4-es úttal, mi lesz az M4-essel, mint amennyien, mondjuk, Fazekas Sándort megkeresik vagy sokan még Varga Mihályt is megkeresik, vagy ahányan önt keresik meg ezzel kapcsolatosan. Egyébként teljesen jogosan. Tehát ne higgyen saját maga átverésének, hogy egy alternatív valóság létezne egyéni képviselő és más képviselők között. A lakosság ebben nem tesz különbséget. Ugyanúgy megkeresik bármely országgyűlési képviselőt bármely problémával. Ezt szerintem ön dimenzionálja túl.

Természetesen ugyanezt a fajta hozzáállást már megtapasztaltuk az önkormányzatban is, aztán utána súlyos kiábrándulások jöttek. Ha most itt mondta a megyei közgyűlést, a megyei közgyűlés fideszes elnöke, Kovács Sándor szereplése a leggyengébb volt a saját fideszes grémiumán belül. Azt, hogy ő egyéni képviselő volt, és mennyit segített egyéni képviselőként, mutatja a helyben elért választási eredménye. Önöknek az a sajátos kiválasztási módszerük van, hogy gyakorlatilag megyei közgyűlés elnökévé választják a százalékosan leggyengébb eredményt elért képviselőiket.

A másik az álláshalmozás. Úgy tűnik, még mindig nem lehet önnek a fejébe verni ‑ bocsánat, hogy ilyen pongyolán fogalmazok ‑, hogy itt a főállásról beszéltünk. Ezt Novák Előd önnek már elmondta a felszólalásban, elmondta személyesen. Most ismételten elmondjuk, hogy az álláshalmozás a főállásokra vonatkozik; akikről ön beszél, nem főállásokban töltik be ezt. Tehát innentől kezdve nem tudunk mit mondani önnek, csak mindig ugyanazt. Majd lehet, hogy egy ilyen kis sillabuszt fogunk kinyomtatni, hogy a három definícióból mit kell megérteni. Kérjük, azért értse már meg ezt az álláspontot, amit most már sokadjára elmondtunk önnek, és sokadjára mondtuk, hogy mit is kell emögött látni.

Ami viszont szintén érdekes, az Volner János képviselőtársam egyik felvetése volt, miszerint hol lehetne kezdeni a 4-es út fejlesztését. Valóban teljesen igaza van, a Pest megyei szakaszoknak kellene legelőször is a fejlesztéséhez hozzálátni. Hiszen jelenleg úgy lehet megközelíteni a 4-es főutat a leggyorsabban, vagy a kormány szerint talán a leggyorsabban, hogy az embernek az M5-öst kell használnia, majd utána azt az átkötő utat, ami a 4-es főútra, Albertirsához vezet. Helyette ott van a régi 4-es főút, ami szerintem még, bár áthalad több településen is, a leggyorsabb és talán légvonalban a legkényelmesebb megközelítés lenne.

És hogy mennyire is igazak Volner képviselőtársam kijelentései, a statisztikák alátámasztják. Hadd idézzek önöknek a videk.ma hírportálról. Hangzatos címmel: „Pusztulj magyar ‑ az uniós szervek szerint nem elég forgalmas a 4-es számú főút” csinált egy olyan gyűjtést, amelyben folyamatosan felmérte a 2013. évi forgalomszámlálás adatait a 4-es számú főúton. Négy helyet vett figyelembe a magyar közútszámlálás alapján. Ezek a mérési pontok a 34-es kilométernél Monornál, a 103-as kilométernél Szolnok elkerülőjénél, a 118-asnál Szajolnál és a 178-asnál Püspökladánynál vannak, ezeket vette figyelembe. Ennek alapján megállapítható volt, hogy az 1. mérési pontnál, Monornál 17 881 jármű volt naponta, amelyből 14 ezer megközelítőleg személygépjármű, 2700 kistehergépkocsi és közel 700 tehergépjármű haladt át.

Na most, gyakorlatilag 70 kilométerrel odébb, a 103-as kilométernél, Szolnok elkerülőnél még 15 524 volt az egynapi járműforgalom. Tehát gyakorlatilag Szolnokig egyáltalán nem csillapodott. Sőt, ha egy kicsit bentebb megyünk a Budapest közeli szakaszoknál, a belső belépési pontnál 21 ezer jármű halad át naponta az egyébként egyszer egysávos 4-es számú főúton.

(16.50)

De ha továbblépünk, a távolabbi mérési pontokon, és ezt talán egy bázisértéknek tekinthetjük, a 118-as kilométerkőnél, azaz Szajolnál, ez ön által is ismert, illetve használt terület, hiszen ön is arra közlekedik, és ön is a szajoli szakasznál jár ugyanúgy, mint egyébként én is szinte majdnem hogy nap mint nap járok arra, tehát itt még 8619 jármű járt. Lényegében Püspökladánynál, tehát ott az elágazás után látszik egy visszaesés, 4963-ra esik vissza a napi járműforgalom. Különös érdekessége, hogy nagyon kevés a tehergépjárműveknek úgymond az elvesztési aránya. Tehát Szolnoktól egészen Püspökladányig szinte alig pár százzal csillapodik az a tehergépjármű-forgalom, ami oda belép és végighalad.

Ez nemcsak azért érdekes, mert ezek pusztán számadatok, hanem össze is hasonlította ez a hírportál az M6-ossal, az M3-assal és a 8-as számú főúttal is, méghozzá a Budapesttől 118 kilométerre eső távolságokban. Így az M6-oson ‑ Tolna megyében van ez a szakasz ‑ 6835 gépjármű/nap van. Tehát mondom, a 8600-hoz képest 6800. Tehát a 4-es számú főúton az egyszer egy sávon gyakorlatilag, most a fejszámolást gyorsan nem végzem el, de 1800-zal több gépjármű közlekedik még így is. Az M3-ason Heves megyében ‑ ez szintén érdekes ‑ viszont 23 ezer. Tehát úgy látszik, hogy az M3-asnak egyébként jóval nagyobb a kihasználtsága. És hogy a 8-as számú főutat is mondjuk, ott nem a 118-as kilométerkőt néztük, mert az jóval távolabb esik már, hanem arányában a 94-es kilométernél kellett nézni, ott 6376 gépjármű/nap.

Tehát ezt nyugodtan alátámaszthatjuk, ami itt elhangzott, és ez tényszerű, ebben meg tudom erősíteni az MSZP-s képviselő hölgyet is, hogy valóban a 4-es számú főút egyébként talán a legforgalmasabb főút Magyarországon, tehát elvitathatatlanul fontos lenne legalább a gyorsforgalmi szakaszok bővítése.

Ezt azért tartottam fontosnak, mert teljesen igaza volt Volner Jánosnak abban, hogy ennek valahol a bővítését, fejlesztését már Budapesttől kezdve kellene menedzselni, annak ellenére, hogy én Jász-Nagykun-Szolnok megyei lakosként nagyon örülök neki, hogy a hozzánk közelebb eső részeken gyorsítják a forgalmat, hiszen tudjuk, nagyon sokszor a halálos balesetek nagy része és a komoly forgalmi akadályok nem a Pesthez közeli szakaszokon, hanem pont itt az autópályával érintett szakaszokon történtek Ceglédtől Abony-elkerülő, Szolnok-elkerülő, de sajnos például Karcag és környéke talán a megyében a legrosszabb statisztikákat hozza, ami például a karcagi elkerülőt illeti. Tehát különösen fontos lenne.

Én azért tartottam érdekesnek ezeket az adatokat, mert így olyan megfogalmazások kerülnek az Országgyűlés plénuma elé, amiből tényszerűen ki lehet indulni. A Közút adatai igazolják egyébként azt, hogy miért van erre szükség.

Arcpirító egyébként az a mizéria, ami talán az M4 körül kialakult, és a szerveknek az egymásra való mutogatásában hol a magyar kormány, hol az Európai Bizottság mutogatott a másikra. Itt is talán egy egészségesebb, tiszta kommunikáció hitelesebb lett volna az ott lakók felé, mert most elég nagy a zavar az ott lakók fejében is. De természetesen továbbra is az a cél, hogy ebben a vonatkozásban ezek az utak megépülhessenek.

Köszönöm szépen. Még egyszer Boldog képviselő úrnak azt akarom mondani, hogy nagyon örülök neki, hogy egyébként részt vesz a vitában és végig itt van. Ez egyébként egy felelősségteljes hozzáállás a választókerületi képviselőktől és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei fideszes képviselőktől is. Bárcsak mindannyian itt lehettünk volna, vagy bárcsak minden olyan képviselő itt lehetett volna, ahol ezek az útfejlesztések az ő városát, az ő térségét érintik. Azt hiszem, itt jó sok képviselő ülhetne bent, és mindenki el tudná mondani, hogy az ő megfontolásai szerint miért igazán fontos ezeknek az utaknak a megépítése, és akkor tényleg egy sokkal mélyebb, egy sokkal egészségesebb vitát lehetne folytatni, hiszen nagyon sokszor úgy tűnik, hogy egymás mellett elbeszélünk. Én úgy gondolom, hogy lesz itt mire reflektálni, akár tényszerű adatokra is.

Várjuk a további felszólalásokat, illetve a vita további alakulását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 112 2015.05.04. 2:13  111-118

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Kétségtelenül kijelenthető, hogy az ápolás ügye a 24. óra után jár, az ápolók ügye és helyzete tarthatatlan. Ezt a kilátástalan helyzetet erősítette meg a Magyar Ápolási Egyesületnek a múlt héten tartott konferenciája, ahol elhangoztak azok a pontok, területek, amelyek a legkomolyabb diskurzust és a legkomolyabb kihívást tartalmazzák. Itt beazonosította a szakma grémiuma azt a három területet, így a munkabérek kérdését, a munkakörülmények kérdését és az utánpótlás kérdését, amelyre alapozva megállapítható: valóban a 24. óra után jár az egészségügyi dolgozók helyzete, így az ápolók helyzete is.

Elsődlegesen, ami a munkabéreket illeti, az már szinte köztudomású, hogy az ápolók túlnyomó többsége, 70 százaléka garantált bérminimumból él, és csak 10 százalékkal magasabb ez a bérük, mint a minimálbér. Munkakörülményeiket tekintve eszközhiánnyal küzdenek, stresszes, pszichésen, fizikálisan is megterhelő körülmények között dolgoznak, nem kellő biztonságú munkahelyeken, és ami az egyik legsajnálatosabb: egy új kutatás szerint ezáltal éppen az egészségügyi dolgozók az egyik legegészségtelenebb emberek, illetve dolgozók és a legkevésbé egészséges dolgozói a magyar társadalomnak.

Az utánpótlás ugyanilyen kihívást tartalmaz, ugyanis lassan az ápolók átlagéletkora eléri az 50 évet, tíz év múlva tízezer fő fog hiányozni a rendszerből.

A Jobbik úgy gondolja, őszintén kell beszélni ezekről a problémákról, kérdésekről, a kormány befogja a fülét, el akarja hallgatni a kérdéseket, nem akarja meglátni a feketében dolgozó ápolókat. Őszintén kell arról is beszélni, hogy a szűkös költségvetési mozgástérben milyen megoldást lehet találni ezekre a problémákra. A Jobbik szolidaritást vállal az ápolókkal, és hív mindenkit a május 12-én tartandó országos demonstrációra.

Kérdezzük ez alkalomból miniszter urat, államtitkár urat: miért nem kívánják meghallani a problémákat? Öt év Fidesz-kormányzás után miért tartunk még mindig itt? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

(13.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 116 2015.05.04. 0:53  111-118

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Sajnálom, hogy nem hallhatta korábban az államtitkár úr, sőt a miniszterelnök úr magyarázkodását ebben az ügyben. Akkor is elmondtuk, most is elmondjuk, hogy ne a múlt számaival takarózzanak; a jelen adataival és tetteivel hívják fel a figyelmet, a jövőben elvégzendő tevékenységekkel válaszoljanak a probléma megoldására.

Önök rendre elvették az orvosok jövőképét, rendre elvették az ápolók jövőképét és az összes szakdolgozó jövőképét. Három hete zajlik a figyelemfelhívás, három hete várják az ápolók, a nővérek, hogy a nővértavaszra, ha úgy tetszik, milyen választ fognak önök adni.

A múlt számaival, eredménytelenségével takaróznak. A viszonválaszában, kérem, beszéljen a jövőről, és mondja el, mit tervez a minisztérium, hogy ezt az áldatlan állapotot, a 24. óra után tartó állapotot végre megoldja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 256 2015.05.11. 5:35  255-256

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint már ismert mindenki előtt, három hete tart az az állapot, három hete tart az a felfokozott hangulat, amely az ápolók és az egészségügyi szakdolgozók körében van, és amelyet az egész ország most már tapasztal, és teljesen evidens mindenki számára. A köznyelv ezt „nővértavasznak” vagy „ápolótavasznak” is hívja, és szinte nem múlik el nap anélkül, hogy ne lenne valamilyen erre utaló jel, hogy a politika, a közélet, az újságok, de az emberek is nagyon fontos témának tartják az ápolóknak és maguknak a szakdolgozóknak mint gyűjtőfogalomnak is a helyzetét, illetve ezen személyeknek a helyzetét. Bátran állíthatjuk, ahogy a Jobbik elmondta: az ápolók ügye a 24. óra után tart, hiszen olyan tarthatatlan állapotok vannak az egészségügyben, olyan munkabérek, munkakörülmények és olyan hiányosságok vannak, amelyek folyamatosan fertőzik és mételyezik ezt a területet.

A kiinduló helyzet tehát a következő: egy általános állapottal állunk szemben, az általános állapot a bérek rendkívül alacsony volta, illetve a munkakörülmények rendkívül rossz állapota és az utánpótlás hiányossága. A bérek vonatkozásában a napnál is világosabb, hogy az ápolók nagy része egy olyan réteghez tartozik, egy olyan társadalmi réteghez tartozik, ami nemhogy már a középosztály alsó rétege, hanem a leszakadó társadalmi rétegeknek a köre. Nagyon jól mutatja a helyzetüket, hogy alig 10-20 ezer forinttal keresnek többet ezek a dolgozók, mint egyébként a minimálbér, és ez gyakorlatilag már, mondhatjuk úgy, hogy a magyar létminimumhoz közelít.

A bérek vonatkozásában még kirívóbb a helyzet, ha nemzetközi kontextusban nézzük. És azt is jól láthatjuk, és azt is látni lehet, hogy egyáltalán nem fejlődött az elmúlt évben és az elmúlt években a bérek helyzete az egészségügyi szakdolgozóknál, de az ápolóknál sem. Sőt, mondhatjuk azt, hogy az újonnan felvetett 15,8 milliárdos kormányzati csomag gyakorlatilag csak 9 ezer forintos bruttó emelkedést hozhat a havi bérekben.

A munkakörülményeket is ecseteltük már többször, sajnos olyan körülmények, olyan pszichés, illetve fizikális körülmények között kell dolgozniuk az ápolóknak, amely méltatlan a szakmához, és amely a végén egy kiégési betegséget, egy olyan komoly megterhelést eredményez, amelyben gyakorlatilag a munkájuk leghatékonyabb részét veszítik el a dolgozók. Arról nem is beszélve, hogy nagyon gyakran, és ez is elhangzott többször, 40 betegre jut egy ápoló, nagyon sokszor egy egész éjszakai ügyeletet így kell végigvinniük.

Ami pedig az utánpótlás kérdését illeti, gyakorlatilag az elmúlt időszakban több tucat olyan iskola is szűnt meg, illetve került átalakításra, ahol az egészségügyi szakképzés megalapozásra került. Csak Budapesten öt szakközépiskola, illetve vidéken is, például Borsodban egy iskola szűnt meg. Mindezekre volt reagálás, és ehhez tartozó reagálás volt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarájának a 12 pontja. Ők azt mondták, nem engednek ebből a 12 pontból. Hát nem is lehet engedni. Olyanokat javasoltak és olyanokat vetettek fel, mint hogy ágazati stratégiát, a hiányszakmák felszámolását az egészségügyi szakdolgozói területen.

(19.20)

Ez azt jelentette, ami az utánpótlás egyik legfontosabb krízise, hogy nincs megfelelő sem a rendszerbe belépő tanuló, sem diák, sem olyan ápoló, sem olyan oktató, aki már az ágazati szakképzésben segíthetne. De azt is mondták, illetve azt is követelték, hogy a szakdolgozói életpályamodell minél hamarabb kerüljön bevezetésre. Talán érdemes lenne egy külön vitanapot tartani már az Országgyűlésben arról, hogy mennyire reálisak és mennyire helyénvalók ezek a követelések.

Tehát valahogy meg kell oldani ezt a helyzetet. A Jobbik erre kínál egy olyan megoldást, és létrehozott, illetve megalkotott egy olyan határozati javaslatot, amellyel nagyon akkurátusan, nagyon hatékonyan, de nagyon őszintén lehet megoldani ezt a helyzetet, méghozzá úgy, hogy sokba nem fog kerülni, illetve sokba nem kerül az adófizetőknek, ha úgy tetszik, nagyon minimális költségvetési kihatása van. A Jobbik ezzel a határozati javaslattal három területre szeretne fókuszálni, és mindegyik az államigazgatáshoz tartozik.

Éppen ezért ajánljuk a parlament meglévő plénumának, akik még itt vannak, de egyébként a holnapi nap folyamán a napirend előtti felszólalásban is azt a határozati javaslatot az Országgyűlés figyelmébe, amely három fő területre koncentrál, és tartalmazza, hogy jöjjön létre a főápoló országos intézménye, tehát egy országos főápoló legyen a rendszerben, aki a humánerőforrás-problémáira tud választ adni a rendszernek. Másrészről a minisztériumon belül jöjjön létre egy olyan ápolási főosztály, ahol lényegében valamennyi szakmai kérdésre, amely az ápolókat érinti, egy hiteles forrásnál lehet tájékozódni. De legyen mindenképpen egy jó utánpótlás is.

Ezek azok a követelések, amelyeket a Jobbik fel tud ajánlani, és felhívja mindenkinek a figyelmét a holnapi napon tartandó demonstrációra, és mindenkit arra kér, hogy politikai hovatartozás nélkül álljon oda az egészségügyi szakdolgozók mellé, és ezzel adjon nyomatékot, hangot és erőt a tömegnek, a tömeg hangjának, amit meg kell hallania a kormányzatnak.

Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 10 2015.05.12. 5:11  9-12

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Lassan egy hónapja foglalkozunk az ápolói tavasszal, és nem telik el nap úgy, hogy a hírekben ne hallanánk erről, nem telik el nap úgy, hogy ne szólalna föl valaki ebben az ügyben a parlamentben. Egészen a mai napig, a mai demonstrációig, ami a Hősök terén 17 órakor kezdődik, nagyon keveset hallott meg a kormány. Mondhatjuk úgy is, hogy a kormánynak képességbeli gondjai vannak, és a hallással vannak gondjai. A kormány nem hallotta meg azokat a bérköveteléseket, azokat a bérproblémákat, amelyek az egészségügyi szakdolgozókat és közöttük az ápolókat feszítik. Rendezetlen túlórabérekkel, minden szektort szinte alulmúló bérekkel állunk szemben.

De nem hallotta meg a kormány azokat a munkakörülménybeli hiányosságokat és kihívásokat sem, ami gyakorlatilag most már az egészségügyben dolgozók egészségét veszélyezteti. Így a munkakörülmények, mind a munkahelyek fizikális problémái, mind a pszichés kihívások komoly és hátrányos következményekkel vannak az ápolók mindennapjaira.

De nem hallotta meg a kormány azt sem, hogy az utánpótlásban, a képzésben is óriási probléma van. 10 ezer fő ápoló hiányzik jelenleg a rendszerből, 50 évhez közelít az ápolók átlagéletkora, és már nincs diák, de nemhogy diák sincs, hanem az őket oktató szakoktatói gárda is kikopott.

De mielőtt elfogultak lennénk és a kormány képességbeli hiányosságairól beszélnénk, nyugodtan beszélhetünk az itt helyet foglaló baloldali politikusok, az MSZP és a DK képességbeli hiányosságairól is, bár ők a nem hallás helyett a nem emlékezést választották. A baloldali politikusoknak bőségesen van elszámolnivalójuk azzal a kórházrombolással, azzal az egészségügyi tönkretétellel, amelyet az áldozatos ‑ mondhatjuk zárójelben: áldozatos - munká­juknak megfelelően tettek. Ők voltak azok, akik kivéreztették a magyar egészségügyet, ők vezették ide a magyar egészségügyet, ahol tart.

Most pedig mi történik? A Fidesz és az MSZP egymást mentegeti, egymással versenyez, hogy ki nem tett semmit, ki mit tett, illetve ki hogy próbálja eltussolni azokat a tévutas politikákat, amelyekkel az egészségügy a jelen helyzetbe jutott.

Ezzel szemben a Jobbik őszintén és hitelesen állt hozzá a problémához, és egy olyan határozati javaslatot tett le, amely minimális költségvetési kihatással jár. A határozati javaslatban az államigazgatási oldalát kívánja a Jobbik úgy megreformálni az államigazgatásnak és az ápolók ügyének, hogy az ne kerüljön pluszköltségbe és ne képezzen pluszterhet. Ebből három területen koncentrálnánk a javaslatokat. A három terület: az országos főápolói intézmény visszaállítása, amely a humánerőforrás-krízist szeretné feloldani, amely ebben a rendszerben uralkodik, szeretné, hogy egy önálló egészségügyi minisztérium jöjjön létre, de ha a minisztériumot nem lehet létrehozni, akkor az államtitkárságon belül legyen egy ápolásügyi főosztály, amely az ápolókkal kiemelten tud foglalkozni. Ezenfelül szeretné, hogy az ágazati szakképzés ismételten az egészségügyhöz kerüljön, és ne a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkozzon azzal.

Ezek mind-mind olyan kérdések, mind-mind olyan lehetőségek, amelyek pénzbe nem kerülnek. És akármennyire zavarja ez az MSZP-t, mert nem ők vetették fel, vagy akármennyire zavarja a Fideszt, hogy nem nekik jutott eszükbe az ésszerűsítés, a Jobbik elhatározott emellett, és ezzel áll ki a 24. óra után járó ápolók ügyében.

De ma a kiabálásnak már nincs tovább helye, nincs tovább helye a pártoskodásnak. Arra kérek mindenkit, hogy a pártpolitikát elfelejtve a lehető legtöbben menjünk ki a 17 órakor kezdődő demonstrációra, hogy részt vegyünk (Zaj.) és szolidaritásunkról biztosítsuk az ápolókat. Ma talán lehetőség lesz arra is, hogy például Rétvári Bence levegye a zakóját, levegye a nyakkendőjét, és nyugodtan civilben kijöjjön a demonstrálók közé, és részt vegyen azon a meneten, amely 17 órakor gyülekezik, és 18 órától indul az Arany János utcába. A mai napon lehetőség nyílik arra, hogy nyomatékot adjunk a demonstráció hangjának, hogy mindenki szót kaphasson, és mindenki meghallja, így a kormány is meghallja azt, amit követelnek az egészségügyi szakdolgozók, a baloldal végre tudjon emlékezni, képes legyen emlékezni arra, hogy milyen kórházrombolást tettek, és az emberek, valamint a kormány végre megismerhesse, hogy a Jobbik mennyire szolidáris az ápolókkal, és mit szeretne tenni úgy, hogy ez az országnak, a költségvetésnek szinte egy fillérjébe se kerüljön.

Innen szeretnék megkérni a média nyilvánosságát kihasználva minden jóérzésű magyar polgárt, hogy a lehető legtöbben vegyünk részt és támogassuk az egészségügyi dolgozók követeléseit, és vegyünk részt a ma 17 órakor kezdődő, a Hősök terén megtartandó demonstráción. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 90 2015.05.12. 2:05  75-98

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én csak egy jó szándékú kiegészítést és észrevételt szeretnék elmondani Hoffmann Rózsa képviselőtársunk figyelmébe ajánlva. Ön azt mondta, hogy elmagyarázza azoknak, hogy miről szól ez az előttünk fekvő javaslat, akik a tévében figyelik a közvetítést. Hát akkor itt el kell mondanom, hogy az információs technológiai képességeit egy kicsit jobban használva könnyen rábukkanhat arra, hogy például a köztévé, az MTVA-hoz tartozó valamennyi csatorna már élő egyenes adásban, a mindenki számára földfelszínen elérhető csomagban nem közvetíti a parlamenti gyűléseket, illetve felszólalásokat. A P+-on érhető el, ami azonban az egyik szolgáltatónál a családi csomagban érhető el. Mondjuk, itt szöges ellentétben áll az ön által elmondott felszólalás és az információs technológiai fejlődés és az erre az útra való rálépés azzal, hogy jelenleg Magyarországon a törvényhozásnak az ülése gyakorlatilag egy kereskedelmi szolgáltatón keresztül, egy kereskedelmi csatornán érhető el, hogyha valaki meg akarja tekinteni, vagy kénytelen egyébként felmenni a parlament.hu-ra. Ezzel szemben korábban, tehát március 16-át megelőzően ez minden háztartásban ingyenesen egyébként elérhető volt.

Különösen érdekes ez akkor, amikor egy olyan szervezetnek a gyűléséről beszélünk, amelynek egyik feladata, hogy ösztönözze az információtechnológia fejlődését és a könnyebb elérhetőséget. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az Országgyűlés plénumának az ülése pontosan most már az egyre elérhetetlenebb kategóriába tartozik, vagy valaki kénytelen az interneten követni. Tudjuk, hogy nincs minden háztartásban, és nem is rendelkeznek olyan eszközzel, amellyel ez elérhető lenne. Kiirtották gyakorlatilag az ingyenesen fogható csatornákról, és most már csak az egyik kereskedelmi szolgáltatónak a kereskedelmi csatornáján, nyugodtan néven nevezhetjük, a P+ csatornán érhető el élőben az ülés, az összes többi esetben összefoglalókkal, vágott anyagokkal találkozik az ember.

Ezt csak jó szándékkal jegyeztem meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a történelmi hűség tekintetében. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 10-12 2015.05.13. 15:30  1-28

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondoltam, hogy a törvényjavaslathoz kapcsolódó álláspontomat röviden a salátatörvények mikéntjéről való eszmefuttatással kezdem, de nem lehet szó nélkül elmenni a Tukacs István MSZP-s képviselő által felvetettek mellett. Így nagyon röviden, bár nem az én tisztem erre reagálni, és nem is kívánok úgy reagálni rá, természetesen a kormány, ha akarja vagy tudja, megvédi saját magát, de azért azt el szeretném mondani, hogy az előző napon valóban érdemi követeléseket fogalmaztak meg az egészségügyi kormányzattal szemben, azonban ennek nem az egészségügyi salátatörvényben van még a helye, hogy ezeket megmagyarázzuk. Mi is úgy gondoljuk, hogy ezekkel az érdemi követelésekkel majd foglalkozni kell, de azt is tudomásul vesszük, hogy ez az egészségügyi salátatörvény már egy jó ideje társadalmi konzultáción volt, előkészítés alatt volt, tehát lényegében majdhogynem megelőzte az előkészítése azokat a követeléseket, amelyeket most fogalmaztak meg.

Természetesen nagyon jó lenne látni, ha még egy egészségügyi salátatörvény bejönne, és bár akármennyire is nem szeretjük az egészségügyi, ilyen összehalmozott jogszabályokat, mégis lehet, hogy van létjogosultsága abban az esetben, ha mondjuk, egy hónap múlva vagy akár két hét múlva is látunk egy olyan törvényjavaslatot, amelyben a tegnap felmerült követelések teret kapnak.

Ön nagyon találóan egyébként úgy fogalmazott, hogy a Titanic süllyed, de a zenekar még húzza. Ha igaz ez a kép, akkor elmondom, hogy talán ön is a zenekar tagja, és azért itt a szólam egy kicsit hamisra sikerült, mert azért valóban vannak érdemi változások ebben a salátatörvényben is.

A másik pedig, hogy az ön szólama hol siet, hol le van maradva, tehát nagyon egyszerű azt mondani, hogy önök most egy olyan követeléssel állnak elő, amit önök sem tudtak teljesíteni kormányzás közben, tehát volt rá nyolc év.

Én nem szeretnék visszamutogatni, mert itt már lassan öt évre kell visszamutogatni, önöknél öt plusz nyolc évre kell visszamutogatni, hogy mit nem tettek meg, ezt elmondtuk; egymással versenyeznek abban, hogy ki mit nem tett meg az elmúlt időszakban, amikor a kormányzás lehetősége megvolt. Tehát ilyen téren, ha valóban süllyed a Titanic, akkor ezen a Titanicon önök ülnek közösen, és a zenekar, úgy látszik, okafogyottan játszik, és ha önök együtt játszanak velük, akkor hol hamisan, hol pedig ütemet tévesztve játszanak.

Azonban el kell mondjam, mielőtt egyébként Gőgös Zoltán engem is levadász a képzeletbeli puskájával, azt a felvezetőt, amit ide kívántam hozni, ez pedig a salátatörvények mivolta. (Gőgös Zoltán közbeszól. ‑ Közbeszólások az MSZP soraiban. ‑ Az elnök csenget.) Látom, mégiscsak sikerült felhívni a figyelmét Gőgös Zoltánnak. Úgy látszik, az utóbbi időben többször veszíti el a türelmét egy ilyen fontos és történelmi pillanatban. (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiban.)

A felvezető lényegében: több olyan törvény került itt módosításra… (Közbeszólás a Jobbik soraiban: …szétloptátok az országot. ‑ Közbeszólások az MSZP soraiban: Nácik….)

ELNÖK: Képviselőtársaim, egy perc türelmet kérek! Részben megkérem képviselőtársaimat, hogy lehetőleg ne személyeskedjenek, másrészt pedig megkérem önöket arra, hogy ne beszéljenek közbe. Most Lukács László György képviselő úrnál van a szó, biztosítsuk neki azt, hogy zavartalanul el tudja mondani. Természetesen ezt az időt beszámolom az ön felszólalási időkeretébe.

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a méltányosságot. Természetesen az érdemi vitára nyitottak vagyunk, tehát akár ezt meg is lehet beszélni a felszólalást követően, bár nem hallottam igazán komoly, érdemi cáfolatot az elmúlt nyolc plusz öt év működési rendjére. Majd természetesen ezeket a felszólalás után el tudják mondani.

Ami a salátatörvényeket illeti: teljesen nyilvánvaló ‑ és ebben jogos ez a felvetés ‑, hogy nem helyes és nem túlságosan jó egy területnek, ha mindig egy salátatörvényben, több halmazban tárgyaljuk egy-egy ilyen nagyon fontos területnek a módosítását. Azonban azt is el kell fogadni, hogy az egészségügy egy olyan szerteágazó terület, amelyet több tucat, de mondhatjuk nyugodtan, száz körüli jogszabály ‑ és csak törvényi szintről beszélünk ‑ szabályoz, így hát folyamatosan felmerül az az igény, hogy ezeken módosítani kell, apró módosításokat végre kell hajtani.

Természetesen ebben az esetben elfogadható, ami egyébként az egészségügyben megtörténik, hogy az ülésezési rendnek megfelelően egyszer, de van olyan, hogy kétszer is bejön egy egészségügyi salátatörvény egy-egy ülésszakban, és több olyan területen módosít, amely az egyébként közben felmerült igényekre reagál.

Ezzel kapcsolatosan a Jobbik álláspontja az, hogy érdemes lenne megfontolni az egészségügyi államtitkárság részéről, amikor egy egészségügyi salátatörvény-tervezet van, hogy egy valós ötpárti egyeztetés is legyen előtte. Ezt a Jobbik úgy képzeli el, hogy a módosítandó és menet közben felmerült igényeket összegyűjtené az államtitkárság, majd ennek a tervezetével leültetné a pártokat, és azt mondaná, hogy akkor még ehhez a salátához, amennyiben szeretnének ‑ és ebben tudnánk reagálni egyébként a napi aktualitásokra is ‑, a pártoknak is lehetőségük legyen javaslatokkal élni és hozzáfűzni, és ne csak itt a plénum vitája után lehessen módosítókat beadni, hiszen akkor sokkal több olyan jogszabályi hely lenne nyitott, amelyhez módosítót lehetne benyújtani. Mert jelenleg az a probléma, hogy csak ahhoz tudunk módosító indítvánnyal élni, csak azt a területet tudjuk módosítani, amelyeket a jogszabályalkotás folytán az államtitkárság megnyitott. Tehát, ha szélesebbre tárnánk ezeknek a salátáknak a spektrumát, és csúnya ezt mondani, de ennél sokkal több helyre tudnánk elnyúlni ezzel a törvényjavaslattal és az ilyen típusú törvényjavaslatokkal, akkor bizony lehet, hogy sokkal komolyabb érdemi változások is lehetnének.

Természetesen ez egy jókora terhet jelent a jogalkotásban az államtitkárságnak is, de ilyen módon akár a politikai pártokon keresztül az egyes érdekvédelmi szervezeteknek, az egyes hivatásoknak is az álláspontja sokkal könnyebben és sokkal gyorsabban tudna transzformálódni a jogalkotásban.

(10.00)

Mondjuk, a hátránya az lenne, hogy egy sokkal vaskosabb és sokkal részletesebb salátatörvénnyel állnánk szemben.

Én természetesen azt javaslom, hogy ezt az ötpárti egyeztetést az államtitkárság mindenképpen fontolja meg, pontosan azért, hogy egy szélesebb diskurzus lehessen. Erre az egyik nagyon jó példa lett volna, ugye, most a pszichiátriai ellátásokról is beszélünk, illetve a pszichiátriai gyógykezelésekről, önkéntes, kötelező gyógykezelésekről is beszéltünk, itt például lehetett volna az egész területnek az újraszabályozásáról is beszélni. Hiszen az elmúlt év során volt számtalan olyan eset, amikor a gyógykezelés elrendelésének a hiányosságából, de az intézményi struktúra hiányosságából is olyan szomorú és nem várt tragikus esetek voltak, mint például ami a 4-6-os villamos vonalán történt meg, amikor egy pszichiátriai kezelés alatt álló személy ‑ vélelmezhetően az ő zavarának köszönhetően ‑ sajnos a villamos elé lökött egy idősebb hölgyet, ami rávilágított egyébként mind az intézményrendszerre, de rávilágított arra is, hogy maga ez az eljárás, amelyben elrendelhető a pszichiátriai kezelés, hibákkal küzd. Tehát egy ilyen diskurzust be tudtunk volna építeni egy ötpárti egyeztetésen, és ezáltal egy ilyen salátatörvényben talán az egész egészségügyi törvénynek ezt a blokkját, ami a 188.-tól a kétszáz-valahányadik paragrafusig terjed, és jól elkülöníthető egység, ezt lehetett volna módosítani.

Áttérve magára a törvényjavaslatra, az első részében az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről szóló törvényt módosítja, amelyben a kötelező védőoltásoknál a személyazonosító adatoknak a továbbítását és az adatkezelési, adattovábbítási lehetőségét teremti meg. Ez természetesen annyiban támogatható ‑ és támogatja is a Jobbik ‑, hogy egyrészt egy könnyítést mind a szülői, mind az intézményi háttérben eredményezni fog, hiszen sokszor az adathiányosságok miatt történnek ebben a rendszerben egymással szót nem értő esetek, amikor maguk a szülők, maguk a gyermekek, illetve az intézmény nem jut dűlőre azzal, hogy a kötelező védőoltásokkal hogy is állnak. Ez egy egyszerűséget, illetve ez az adatkezelés és adattovábbítás egy remélhetőleg hatékonyabb rendszert fog jelenteni.

A másik ilyen, ami kiemelendő ‑ és azokat hoztam ide, amiket azért emelünk ki, mert úgy gondoljuk, hogy valós társadalmi hatásuk valóban van, és valamilyen szinten könnyítést jelent mind az orvosok, mind a betegek életében ‑, és ez érdekes változás, a káros munkakörülmények észlelése esetén az orvosi jelzőrendszernek az újrastrukturálása, ami, ha úgy tetszik, csak annyiban jelenik meg újrastrukturálásként, hogy most már nem a törvény melléklete fogja tartalmazni, hanem egy miniszteri rendelet fogja tartalmazni azokat a vegyi anyagokat, illetve azokat az anyagokat, aminek ki vannak téve a munkavállalók, és aminek kitétele esetén, illetve az anyagkoncentráció meghatározott mértékének az észlelése esetén a jelzőrendszer életbe lép. Javasoljuk, hogy a rendeletet, túl a mellékletben tartalmazott felsoroláson, mindenképpen bővíteni kell majd számos olyan anyaggal, amely szintén a munkavállalóknak a munkakörülményeiből eredően, de egyébként az egészségüket károsan befolyásolóan jelenik meg. Tehát ott egy listabővítést vár el a Jobbik, legalábbis rendeleti szinten. Természetesen ezt majd a mi dolgunk lesz vissza-ellenőrizni, hogy a miniszteri rendeletben ez megfogalmazódik-e.

A gyermekgondozási díjjal kapcsolatosan egy kis kritikát annyiban fogalmaznék meg, hogy összességében minden, ami pozitív hatással van a gyermekgondozási díj kedvezményezettjeire, az mindig egy üdvözölendő és mindig egy támogatandó kezdeményezés, azonban a koncepciójában jó lenne, ha végre egyszer olyan rendszert tudnánk kialakítani, ami hosszú távon is átlátható és követhető, hiszen azt hiszem, pont az őszi ülésszakon volt ebben változás, ismételten változik, és ezek az állandó és gyors változások nemcsak az állami egészségügynek, illetve az államigazgatásnak nagyon nehezen követhetők, de maguknak egyébként az ügyfeleknek is ‑ ebben a vonulatában ügyfeleknek hívjuk őket ‑ nagyon nehezen követhetők. Tehát ebben egy sokkal kiszámíthatóbb, egy sokkal tervezhetőbb rendszerre van szükség. Én bízom benne, hogy a kormány is azért alakítja folyamatosan, hogy megtalálja azt az arany középutat, amely a gyermekgondozási díjban és igénylésének a módjában, a megítélésében, illetve az államigazgatási ügyintézésében is egy követhető, és hosszú távon is helytálló és időtálló felépítménye lesz, mert a jelenlegi változások nem segítik azt, hogy az ügyfelek jól eligazodjanak ebben.

Nagyon fontos, hogy a nem üzemi baleseteknek a körét most már egy kicsit pontosabban határozza meg a jogszabály. Itt egy előreláthatóságot közöl, egyrészt az üzemi balesetet elszenvedők vagy a jövőben elszenvedő munkavállalók részére, ugyanis most már jobban körülírja és jobban részletezi, hogy milyen állapotban nem kell lenniük, vagy milyen állapotot kellene elkerülniük abban az esetben, hogyha a munkavégzésük során alkoholtól vagy kábítószertől befolyásolt állapotban vannak, és ezáltal éri őket munkahelyi, üzemi baleset. Az üzemi balesetnél nagyon fontos az előreláthatóság, tehát hogy kristálytisztán és követhetően megfogalmazza azt, hogy a munkavállalónak mi az a tiltott magatartás vagy mi az a tiltott állapot, amelyben ha megjelenik és üzemi baleset éri, akkor nem számíthat arra, hogy egyébként üzemi balesetnek minősüljön.

Nagyon fontos kitétel volt az „igazolt” szó, tehát hogy ennek legyen egy objektív mércéje is. Tehát ne csak később egy igazgatási szerv által vélelmezett állapot, illetve szakértőkkel alátámasztott állapot legyen, hanem már rögtön az elején a törvénybe behoztuk az „igazolt” szót; az egyébként egy nagyon fontos könnyítés, pontosan a megismerhetőség oldalán, kristálytiszta mindenki számára a jogkövetkezménye ezáltal annak, hogy ha ilyen állapotban munkát végez és ezzel összefüggésben baleset éri, akkor üzemi balesetnek nem minősül.

Egyetért a Jobbik azzal, hogy a betegjogi képviselőknek a büntetőjogi védelmét meg kell erősíteni. Természetesen egy szűk kört érint, azonban látván azt, hogy a betegjogi képviselők munkája egyre nagyobb volument ölt, egyre többször találkoznak ügyfelekkel, egyre több ügyet kezelnek, valóban szükséges az, hogy az ő büntetőjogi védelmüket ebben az esetben… ‑ tehát közfeladatot ellátó személyként kerüljenek meghatározásra, ez szintén fontos.

A másik, amiről már elkezdtem beszélni, ez a pszichiátriai betegek gyógykezelésével és gondozásával kapcsolatos egészségügyitörvény-rész. Nagyon régóta várat magára a gyakorlatban ennek a tisztázása. Nagyon röviden csak azt elmondanám, és akkor lehet, hogy rendes hozzászólásban majd ezt folytatni fogom, hogy gyakorló jogászként én négy évig vettem részt ezekben az eljárásokban, nagyobbrészt úgy, hogy a bíróságnak az ügygondnoki kirendelését a principálisom helyett, majd utána saját magam mint ügyvéd is elláttam. Úgyhogy az elejétől a végéig sajnos mindig követtem azokat a nehéz eseteket, amelyekkel a bíróság se tudott mit kezdeni. Én úgy gondolom, hogy ebben most egy apró pici előrelépést láthatunk ebben a módosításban, de nagyon fontos leszögezni, hogy bár lehet, hogy a bíróságokkal megtörtént ebben az egyeztetés, hogy min kell változtatni, de talán ennek a területnek a komplett újraszabályozása szükséges. És ez nemcsak az egészségügyi törvényben, de szerintem a polgári perrendtartásban is meg kell hogy majd jelenjen, mert nagyon sok olyan probléma van még mindig, amit ki kellene küszöbölni. Itt elsősorban az egy helyes dolog, hogy már nemcsak írásban lehet közölni ezt a pszichiátriai szakvéleményt, amit a kezelésben részt nem vevő orvos végez el, nyilván az objektivitás fenntartása érdekében, hanem szóban is lehetőség van, ugyanis nagyon nagy és komoly gondot jelentett az, hogy nem tudtak időre elkészülni a bíróságok számára ezekkel a szakvéleményekkel, márpedig a bíróság ezek nélkül az eseti szakvélemények nélkül nem dönt és nem tud megalapozottan dönteni, márpedig a döntésnek is ‑ tekintettel arra, hogy nagyon rövid az időkeret, amelyben el kell járni ‑ nagyon rövid időn belül követnie kell a meghallgatást.

Nagyon jó és fontos, hogy a jegyzőkönyvnek a részletes tartalmait is meghatározzuk. Korábban erre csak, azt hiszem, a bíróságoknál ítélkezési gyakorlat alapján volt egy belső szabály, amely megállapította, hogy mit kell tartalmaznia a jegyzőkönyveknek, most már ez törvényi szintre is emelkedik. És szintén nagyon fontos, hogy itt a járásbíróságoknak az illetékességét kristálytisztán meghatározza a törvény. Itt szintén komoly gond volt és sokszor volt összeütközés, a bíróságok egymásra mutogattak, hogy lakóhely szerint vagy egyébként az intézmény székhelye szerinti illetékesség legyen. Most már tiszta vizet lehet önteni a pohárba, és ha valaki bent tartózkodik, akkor természetesen az intézmény illetékessége fogja kötni ezt.

A további részét a jogszabálynak nagyon röviden még majd el fogom mondani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és természetesen innen fogom folytatni.

Elnök úr, ezzel a plusz egy perccel azért nem éltem, amit felajánlott, mert annyi idő alatt még ezt nem tudtam volna befejezni, és talán a következőkben egy tömbben jobban és érthetőbben még el tudom mondani pluszban az álláspontomat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 22 2015.05.13. 7:01  1-28

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném folytatni, ahol lényegében abbahagytam. Az egyik fontos téma volt, és a pszichiátriai gyógykezelésekkel kapcsolatban elmulasztottam kiemelni egy nagyon fontos fejlődést, fejlesztést ebben. Azt, hogy a következőekben már bírósági titkárok is eljárhatnak, és ez expressis verbis benne van a jogszabályban. Igaz, jogértelmezéssel a polgári perrendtartásban korábban a bírók is eljutottak arra az álláspontra, hogy magának a meghallgatásnak, a szakvélemény ismertetésének és a személyes jelenlétnek a bírósági titkár is eleget tehetett. Tehát ez eddig is így működött. Azonban a határozatot, ebben az esetben az elrendelő végzést mindenképpen bírónak kellett meghoznia. Egyébként ez annyiban gond volt, hogy nem ő volt jelen, hanem csak a felvett jegyzőkönyv leírt adatai alapján tudta meghozni döntését. Talán ebben könnyebbítést, könnyebb eligazodást fog most már a bíróságok számára adni ez a lehetőség.

Ez azért is jó, mert a bíróságoknak nincs ekkora rugalmassági terük, hogy a polgári szakba beosztott bíró, bár semmi akadálya nem volt, hogy büntető ügyszakban eljáró bírók is eljárjanak itt, nem volt annyi rugalmasság, hogy a bírók mindig ráérjenek erre. Márpedig sokszor a beszállítástól számított 72 órán belül ott kellett lenni és dönteni kellett az ügyben. Tehát ez egy újabb jó vonulat benne. És ne haragudjanak, ezt az MSZP-seknek mondom, ha az ember kiemeli a jó vonulatot, mert igazából örülni kell minden olyannak, ami segíti az egészségügyben dolgozók, az egészségüggyel kapcsolatban dolgozók, a betegek helyzetét is. Tehát itt nem kormánypárt iránti elfogultsággal kell minket vádolni, hanem az emberek megsegítése iránti elfogultsággal. Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ebben a Jobbik könnyelmű, mert ami jobb az embereknek és tényleg előremutatóbb, ahogy mi magunk megfogalmaztuk, ami Magyarország érdekeit segíti, mindaz, ami a magyar állampolgárok érdekeit segíti, azt támogatja.

Ezt megfogalmaztuk többször, például a devizahiteleknél is, hogy származzon bárhonnan, származzon az MSZP-től vagy a Fidesztől, ha olyan kérdésről van szó, ami segítséget nyújt, a Jobbik el fogja fogadni, bárkitől is legyen. Ha az MSZP áll elő egy olyan javaslattal, ami ezt jó irányba módosítja, természetesen szó nélkül igent mondanánk az MSZP-s javaslatra, és még méltatnánk is azt, amit önök ebben elmondanak. Úgy gondolom, kár ez a politikai egymásra mutogatás, itt lényegében szakmai kérdésről, szakmai vitáról van szó.

A szakmai vitához tartozik, és bocsánat, hogy itt az LMP-vel is összeborulunk, nagyon jó volt, amit LMP-s képviselőtársam elmondott. Hiszen valóban a méltányosságnál mi magunk is el szerettük volna mondani, hogy azt a kört, amely miniszteri rendeletben kerül megállapításra, nagyon fontos, hogy úgy határozza majd meg a minisztérium, hogy olyan gyógyászati segédeszközök is belekerüljenek, mint az egyébként kiemelten fontos anyatejjel való tápláláshoz szükséges segédeszközök méltányosságból megítélhető díjtámogatása. Ezt mindenképpen javasoljuk, hogy legyen benne.

Engedjenek meg annyi személyes érintettséget, hogy az elmúlt hét végén voltam a Jobbik képviselői által büszkén vállalt önkéntesség évének keretében egy otthoni szakápolást végző szolgálatnak segíteni, természetesen limitáltan, hiszen nekem erre úgymond jogosítványom nincs, de az ember ott segít, ahol tud. Kint voltunk egy olyan betegnél, ahol komoly problémát jelentett, hogy a családnak saját zsebből kellett finanszíroznia a betegágyat, ami a beteg otthonába való, de korszerű egészségügyi ellátást biztosít, annak körülményeit nyilván javítja. Tehát ennek a családnak saját zsebből kellett ezt finanszíroznia, ugyanis nem tudtak rá semmilyen támogatást igénybe venni, és nagyon komoly költsége volt, mert 18 ezer forint havonta a bérlési díja, és ez csak maga az ágy, illetve a vázszerkezet. Minden egyéb más eszköz igénybevétele, ami a kiegészítő szolgáltatást jelenti, amikor felfekvéses betegről beszélünk, akkor komoly összegre tud rúgni.

Nagyon komoly segítséget jelentene, ha lenne méltányossági keretből erre lehetőség, hogy ezen bérleti díjakat legalább az állam finanszírozni tudja.

(11.00)

Egyébként ez a család úgy oldotta meg, hogy a maradék megtakarításaiból 150 ezer forint értékben vett Németországból egy levitézlett ágyat, ami még alkalmas volt a használatra. Úgyhogy megrázó volt azt is látni, hogy mire nem jut támogatás ebből a keretből. Nagyon fontos, hogy a támogatotti eszközök, segédeszközök listája mindenképpen egy, a gyakorlat által elvárt szinthez és a gyakorlathoz igazodó legyen. Ebben egyetértünk az LMP kezdeményezésével, magunk is ezt mondjuk, és magunk is ezt tartjuk fontosnak. Tehát mindenképpen azt javasoljuk, a minisztérium úgy tekintse át a segédeszközök listáját, hogy úgymond nemzetpolitikailag a legfontosabb célokat kövessék.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik, ami ezzel kapcsolatosan még felmerült, bár ez már nincs benne a törvényjavaslatban, de itt mutat rá arra, hogy a gyógyászati segédeszközök ilyen támogatása, mint például ebben az esetben egy betegágy támogatása is felveti annak a lehetőségét, hogy nagyon komoly támogatásra és fejlesztésre szorul az otthoni szakápolás is. Ezt én magam tapasztaltam meg ott, hiszen sokkal jobb körülmények között ezekkel a gyógyászati segédeszközökkel korszerűbben, hatékonyabban és az állam számára olcsóbban érhető el a betegek gyógyulása a saját otthonukban. Tehát ha léptünk ebben egyet, és mondtunk A-t, akkor a B-verzió, ha az ember ki akarja mondani a következményeket, illetve a következtetést is, akkor az lesz, hogy mindezek mellett ha megteremtjük a méltányossági kölcsönzésben a lehetőséget és a díj valamilyen folytán való támogatását, akkor gondolkodjunk el azon, hogy az otthoni szakápolás irányába hogyan tudunk ellépni, hiszen ezek a gyógyászati segédeszközök jellemzően a beteg otthonában kerülnek beüzemelésre, igénybevételre, hiszen nem mindig a kórházi ápolás során veszik igénybe, hanem pont az elbocsátásuk egyik feltétele ez. Tehát ha itt járunk, akkor a kormányzat egészségügyi államtitkárságának a figyelmébe ajánlom, hogy ideje lenne az otthoni szakápolást teljeskörűen, kompletten újraszabályozni, vizitdíjemelésre is szorul ez a terület, tehát mindenképpen kellene ebben egy fejlesztéssel előrelépni.

Összességében ennyit szerettem volna még kiemelni ezzel kapcsolatosan. A Jobbik Magyarországért Mozgalom természetesen, ahol látja, ott módosítót fog benyújtani a törvényhez, ahol nyitott törvényi hellyel találkozunk. De összességében az ebben foglaltak támogathatók. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 180 2015.05.19. 4:45  179-180

LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi nap az internet világnapja volt. De a tegnapi nap volt az internetről szóló nemzeti konzultáció kezdőnapja is, ahol Deutsch Tamás EP-képviselő várja majd az internet jövőjével kapcsolatos kérdéseket. Az internet elmúlt évekbeli terjedésének köszönhetően olyan szavak váltak közkeletűvé, mint a Twitter, a Facebook, és milliók élik virtuális valóságukat ezeken az úgynevezett site-okon. Az egyik közülük maga az internetkonzultáció atyja, a magyar world wide web koronázatlan twitterkirálya, Deutsch Tamás, azaz, ahogy a Twitteren írják, „at” dajcstomi vagy magyarosabban: kukac dajcstomi.

Úgy tűnik, a mai világban, ha a közösségi médiában valamire fel akarjuk hívni a figyelmet, akkor meg kell tanulnunk ennek szavajárását. Összeállítottam egy hárommondatos rövid kalauzt önöknek a következő szövegrészek megértéséhez. A portálok nyelvezetében első helyen megtanulandó a kukac használata. Ez valakit jelöl. Például Deutsch Tamás kukac dajcstomi vagy például Ferenc pápa twitterje is a kukac pontifex név alatt található.

A másik fontos jelző, ha kettős keresztet teszünk egy-egy szó, kifejezés elé. Ennek segítségével könnyebb keresni olyan kifejezéseket mások bejegyzésében, amelyeket ők is megemlítettek, például kettős kereszt vagy más néven hashtag Budapestre az összes, Budapestet hasonló módon említő bejegyzés feljön.

Most, hogy ismerik az útikalauzt, ideje arról beszélni, mégis miért akarok a közösségi média nyelvén beszélni mai felszólalásomban. Azért, mert úgy tűnik, lassan már csak ezen a trendi módon lehet szóba elegyedni a fontos döntéshozókkal, például a nemzeti internetkonzultáció atyjával, kukac dajcsto­mival és rajta keresztül főnökével és jó barátjával, a kassza örökös őrzőjével, kukac orban alsóvonás viktorral. A mai átjuttatandó üzenetem tárgya: kettős kereszt hatalmas baj az egészségügyben.

Kedves kukac dajcstomi! Örülök, hogy konzultálgatsz rendületlenül az internetről, a kettős kereszt internetkon világában. Nem sajnálom tőled a munkát, de lenne min konzultálni még, például kettős kereszt egészségügyi bérek, kettős kereszt egészségügyi munkakörülmények, kettős kereszt egészségügyi utánpótlás. Tudod, kukac dajcstomi, a fő probléma az, hogy kettős kereszt egészségügyi dolgozók egy hónap alatt öten sem keresnek annyit, mint kukac paralimpiai bizottság kukac Gömöri Zsolt elnöke. Bérük annyi, hogy éppen 10 százalékkal keresnek többet a létminimumnál. Ráadásul nekik is jól jönne egy kettős kereszt végtörlesztés, mint kukac paralimpiai bizottság kukac Gömöri Zsolt elnök úrnak és társainak megadatott.

Kedves dajcstomi! Hidd el, az egészségügyi dolgozókat is zavarja munkavégzésükben a kettős kereszt devizahitelük, és ők is szívesen kettős kereszt végtörlesztettek volna. Láttuk, te ezt érted, szóval, most már elmondhatod, miért lenne jó több bért adni nekik, és most már azt is hitelesen el tudod mondani kukac orban alsóvonás viktornak, hogy mit kell tenni. Kérlek, biggyeszd oda. Kettős kereszt baromira fontos. De ez még semmi! Nettó nagyobb baj, ahogyan te használod a szavakat, szóval, nettó nagyobb baj kettős kereszt egészségügyi munkakörülmények. Például kettős kereszt gombot varrnak a császármetszés után az anyukák hasára; stílusosan: WTF?

Hidd el, az egészségügyi dolgozók munka közben nem YOLO, nagyon nem SWAG. De megfordítva, amilyen körülmények vannak, érdemes lenne mégis több pénzt adni a munkakörülmények javítására, mert végül is mégiscsak mindannyian: YOLO.

De, kukac dajcstomi, látom, otthonosan ugrálsz az ugróiskolában is, így minden bizonnyal közel állnak hozzád az iskolás évek. Hát akkor jobb, ha tudod, kettős kereszt egészségügy dolgozó utánpótlás komoly gondban van. Lassan nincs diák, ami azért nem baj, mert már oktató sincs melléjük. Illetve mégis baj, mert ha kukac szijjartopeter eltörné a lábát kukac fociedzes kukac futszal csapatában, nem lesz, aki ápolja, sem a kettős kereszt kivéreztetett kórházban, sem a kettős kereszt luxusvillában.

(14.40)

Na, ekkor lenne igazán kettős kereszt csinn-bumm cirkusz, meg kettős kereszt nix ugribugri! Na, szóval, most már végre érted a kettős kereszt utánpótlás az egészségügyben, kettős kereszt nagyon nagy baj van témáját.

Összegezve: remélem, most már jobban átjött az egészségügy problémáinak hangja neked is, és megértetted, mit mondanak kukac orban alsó vonás viktornak, mert ő minden bizonnyal nem olvas ilyen híreket, mert neki is ugyanaz a drága internet juthatott, aminél még a román hegyipásztorok is olcsóbban interneznek a Fogarasi-havasokban.

Kérlek tehát, kukac dajcstomi, tolmácsold ezt a gyors kettős kereszt egészségügyi konzultációt, amelyet külön a te nyelvezetedre fordítva készítettünk, és azt ezáltal, amit a kukac JobbikMM képviselője kukac lulkada és kukac 100.000-nél is több egészségügyi dolgozó mond most már hónapok óta, az utóbbiak pedig évek óta. Kérlek szépen, tolmácsold, amit hallottál. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 216 2015.05.26. 5:14  215-224

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom a tárgysorozatba vételre váró, az ápolók valódi megbecsülésének visszaállításáról szóló határozati javaslatát a következőkkel ajánlja az önök figyelmébe.

Az ápolók valódi megbecsülésének visszaállítására több út áll lehetőségre, illetve több út adatott meg, amelyeket lehet követni. Ezek közül az egyik út, hogy a költségeket nem kímélve, a költségvetési forrásokat használva, pénzt szánva javítjuk azokat a körülményeket, amelyek jelenleg az ápolók munkakörülményeit, béreit és az utánpótlását érintik. Illetve lehet olyan utat is választani, amely nem kerül különleges költségvetési kihatásba, nem kerül a költségvetésnek számottevő teherbe, és ezzel az úttal lehet elérni ugyanazt, hogy a társadalmi megbecsüléshez vezető úton előrébb jussunk.

De a valódi megbecsülés elérhető úgy is, hogy ha maguk az ápolók, maguk az egészségügyi szakdolgozók mennek ki és keresik ezt az utat. De elérhető úgy is, hogy mi, politikusok, álljunk akár a baloldalon, álljunk akár a jobboldalon, lehetőségeinkhez képest itt az Országgyűlésben egyetértve támogassunk egy olyan javaslatot, amelyet most önök elé a Jobbik javasolt, illetve amelyet a Jobbik letett az asztalra. A javaslat érdemi pontjai természetesen arról az őszinteségről és arról a komoly gondolkodásról tanúskodnak, amellyel a Jobbik az ápolók helyzetét közelítette meg, és amellyel felelősségteljesen ehhez a témához hozzá kíván állni.

Maga az alaphelyzet teljesen érthető mindenki számára. Most már több mint egy hónapja zajlik, mert álláspontom szerint még azóta sem ért véget, az úgynevezett ápolói vagy pongyolán fogalmazva nővértavasz, amelyben az ápolók megfogalmazták azokat a követeléseket, elsődlegesen a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara követelésein alapulva, és felmérték azokat a hiányzó elemeket és azokat a legnagyobb veszélyforrásokat, amelyek szinte lehetetlenné teszik a jelenlegi munkájukat. Ezek voltak a bérek, ezek voltak a munkakörülmények és az utánpótlás kihívásai.

Most, hogy ismerjük, milyen helyzet áll fenn és folyamatosan áll fenn, hiszen a kormány egyeztetése nem megoldás erre, mindenképpen tudni kell, hogy mi van a határozati javaslatban, hiszen akkor dönthetünk felelősségteljesen, hogy a határozati javaslat, amely álláspontunk szerint valódi megoldást adna, mennyire állja majd ki az idők próbáját. A határozati javaslatban a Jobbik három olyan intézkedést javasolt, amellyel ‑ ismétlem ‑ költséghatékonyan, különösebb teher nélkül, a költségvetésre teher nélkül lehetne a helyzetet megoldani, két határidőre koncentrálva. Az egyik szeptember 1-je lenne, a másik pedig július 31-e lenne.

Elsődlegesen a Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy gondolta, hogy mindenképpen vissza kell adni az államigazgatásnak az egészségügyi döntésekbe való beleszólás legmagasabb szintjét, és mindenképpen szükséges, hogy az ápolókat érintő valamennyi döntésről, egyébként a Jobbik álláspontja szerint, indokolt lenne egészségügyi minisztériumot létrehozni, de a jelenlegi minisztériumi struktúrában egy külön ápolásügyi főosztályon dönthessenek, és az ápolásügyi főosztály legyen az, amely minden, az ápolókat érintő humánerőforrás-kérdésben, béreket érintő kérdésben, de akár szakmapolitikai kérdésekben is kompetensen hozzáálljon, és megfelelően transzformálja, közvetítse az ápolók akaratát.

De a Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy látta, hogy szükséges az államigazgatásnak egy másik területén is, méghozzá az államigazgatási úgymond országos szervnek a területén is belenyúlni a rendszerbe, és ebben az esetben azt javasolja, hogy egy régebben jól működő intézményt, egy régebben jól működő személy intézményét állítsa vissza, és ez az országos főápoló intézménye, amely, habár úgy tűnik, ha rátekintünk az állami struktúrára, mintha most is lenne, de nem kellő súllyal szerepel, nem azzal a hatáskörrel és nem azzal, amit a Jobbik neki szán, hiszen ennek a személynek, ennek az intézménynek az egyik feladata lenne az, hogy mindenképpen azokat az emberi erőforráshiányokat, amelyekkel az ápolók küzdenek, az elöregedést, az eltűnőben lévő munkavállalókat, a demotivált munkavállalók helyzetét kezelni tudja.

Ezen túlmenően a Jobbik Magyarországért Mozgalom az egészségügyi oktatásügyet is szeretné az egészségügy keretében tudni, és nem egy olyan gazdasági tárcánál hagyni, ahol nem kompetensen döntenek az egészségügyi utánpótlást érintő krízishelyzetről. Tehát ezekben is változásra szorul mindenképpen a terület.

(18.00)

A jelenlegi határozati javaslatban ismertek az álláspontok. Ismétlem, hogy mindenkinek még vonzóbb legyen ez a határozati javaslat, teljesíthető határidőket, teljesíthető költségvonzatokat tartalmaz, az abban megfogalmazottak a szakma véleményének egyöntetű támogatását élvezik, és mindenképpen olyan javaslat, amellyel előre lehet lépni az ápolók ügyének rendezésében, a költségeket kímélve, őszintén és felelősségteljesen gondolkodva.

Ehhez kérem képviselőtársaim támogatását a határozati javaslat tárgysorozatba vétele iránt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 224 2015.05.26. 1:50  215-224

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nem jó üzenet az, amikor a kormánypárt egy ilyen fontos határozati javaslathoz, amihez mindenki hozzászólt, és mindenki a támogatásáról biztosította, nem kívánnak sem támogatásról biztosítani senkit, sem hozzászólni nem akarnak. Úgy gondolom, hogy a hozzáállásukkal saját maguknak kell majd elszámolniuk. Ismételten talán egyetlenegyet lehetett bebizonyítani ezzel. Leleplezték azt, hogy azok az érdekegyeztetések, amelyek a háttérben folynak, inkább csak a helyzet szanálására, elodázására, a probléma megoldásának elodázására szólnak, és nem valódi elhivatottság lakozik a kormányban.

Itt lett volna az idő, ahogy képviselőtársam fogalmazott előttem, hogy most tegyenek le valamit legalább két percben az asztalra, és mondják el azt, bújjanak ki a báránybőrből, mutassák meg, hogy mit gondolnak az ápolókról. Köszönöm szépen azonban azoknak a pártoknak a támogatását, amelyek támogattak minket ebben. Valamennyi felvetésük egyezett azzal, amit mi magunk is mondtunk. Ezek egyébként, és ezt a kormánypártok figyelmébe ajánlom, amiket mi javasoltunk, apró lépések, egyáltalán nem fájdalmas lépések és nem vágyálmok, hanem olyan minimális kritériumok, olyan minimális elvárások, amelyek a rendszer működőképességének fenntartásához szükségesek.

Nem lehet elégszer mondani, hogy a kormány, úgy tűnik, egy képességbeli hiányban szenved az ápolók ügyében. Nem képes meghallani az ápolók hangját. Azt még csak elfogadom, ha az én hangomat nem kívánják meghallani, és nem kívánnak foglalkozni a Jobbik határozati javaslatával, de azt elfogadhatatlannak tartom, hogy az ápolóknak hátat fordítanak. Jegyezzék meg, a 24. óra után járunk, itt az idő, hogy meggondolják magukat, és majd amikor szavazni kell, akkor támogassák ezt a határozati javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 274 2015.05.26. 3:56  269-292

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a helyesbítést. Ha elnök úr elszólásától eltekintünk, mindjárt nyilvánvalóvá fog válni a kisebbségi véleményből, hogy semmivel nem értünk egyet a Fidesz két törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontjában. Ha megengedi a tisztelt elnök úr és képviselőtársaim, szintén együtt fogok beszélni erről a két törvényjavaslatról, tehát a 4476-osról, illetve a 4475-ösről egyaránt.

A Törvényalkotási bizottságban kisebbségi véleményként az MSZP részéről elhangzott, ahogy az előbb is hallhattuk, hogy lényegében a mostani változások azt támasztják alá, hogy korábban a képzési rendszer működésképtelen volt, lényegében a szocialista képviselők abban látták, az elmúlt évek kudarcaiban látták igazolódni, hogy tévúton jár a szakképzés, ezért van szükség a változtatásra. Természetesen megfogalmazódott a KLIK II-vel kapcsolatosan előbb hallott álláspont, és bizony a melegvíz-feltalálós álláspont is többször artikulálásra került a vitában.

A jobbikos észrevételeknek is helyük van azonban ebben a vitában, és helye is volt. Így a Jobbik a javaslataiban a szakképzés átalakításával kapcsolatosan az intézményi reformok mögött, amelyek intézményi reformként vannak megjelölve, olyan átalakításokat lát, amelyekkel nem tud egyetérteni. Ezekből csak egyet hadd említsek meg: a szakgimnázium létrehozása, amely lényegében semmivel nem jelent többet, mint egy jelenlegi szakközépiskola, csak az átnevezés nagyobb presztízst fog jelenteni. Ráadásul a presztízsnövekedés helyett, mellett azt is megkapják az ebben az ügyben tájékozódó személyek, hogy zavar lesz a fejükben, ugyanis nagyon nagy részt olyan terminológiabeli összeütközéseket, illetve az iskolák típusai szerinti összeütközést fog kelteni akár a tanárokban, akár a tanulókban, akár a diákokban, amely nem segíti a rendszer tisztulását vagy a jó működőképességét. Sajnos, a valódi átalakítások, úgy tűnik, elmaradnak, és az intézményi szintek pedig sajnos egy degradálódó üzemmódba kerülnek át.

Ami a szakképzés rendszerét illeti ‑ itt a Híd-programról van szó ‑ megfogalmazódott az az álláspont, hogy bár a Híd-program a felzárkóztatást szolgálja, amelyre egyébként a kormány nem tudott az átalakítások során semmifajta olyan választ adni sem egyébként a Kulturális bizottság ülésén sem, amikor direktben rákérdeztek, tehát az átalakítás alatt álló rendszerre nem tudott semmilyen kézzelfoghatót mondani, és a felzárkóztatás helyett sokkal inkább a lemorzsolódás látszik ebben a rendszerben, tehát a Híd-program a szakképzésben mindenképpen egy olyan bizonytalanság, illetve egy olyan problémapont, problémagóc, amivel kezdeni kell majd valamit. Kardinális kérdésként merült fel az is, hogy a kormány nem támogatja, hogy az első szakképzés a felnőttképzésben is ingyenes lehessen. Ez szintén komoly kritika. Egyelőre csak az iskolarendszerű képzésben, szakképzésben van erre lehetőség, és fontos felvetésként merült és merül fel egyébként az első szakképzésnek a felnőttképzésben való ingyenessé tétele is.

Fontos eleme a Jobbik kisebbségi álláspontjának az, hogy a szakképzésnek a gyermekek boldogulása érdekében, annak szolgálatában kellene állnia, ehelyett önök úgy fogalmazták meg, hogy a szakképzés a gazdaság szolgálatában kell hogy legyen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A Jobbik egyébként az iménti jobbító javaslatait annak fényében fogalmazta meg, hogy több tucat intézménybe ellátogattak a Jobbik politikusai, hogy tájékozódjanak. Ez az intézmény vezetői, a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak a véleménye alapján leszűrt vélemény, ezt illene meghallgatni, még ha egyébként kisebbségi vélemény formájában kerül is majd elmondásra. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 155 2015.05.27. 5:21  154-155

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kívántam ebben a témában szólni, a praxisoknak, illetve az alapellátásnak a kérdésében, mert talán a soron következő vitanapon az alapellátás a költségvetés tárgyalásakor kiemelten szóba fog kerülni. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy az alapellátás milyen problémákkal küzd, és ennek az egyik legnagyobb rákfenéje maga a betöltetlen praxisoknak a száma. Az aktualitását mondtam, azt viszont mindenképpen érdemes tudni, hogy a praxisoknak úgymond az összessége jelenti a fogorvosi, a háziorvosi praxisokat, de akár a védőnői ellátást is, hiszen ezek az alapellátásnak az egyes elemei.

Azt, hogy mekkora baj van az alapellátásban és a praxisok ügyében, azt egy nagyon egyszerű mutató mutatja, az Országos Alapellátási Intézet tartja nyilván azokat a betöltetlen és tartósan betöltetlen praxisokat, amelyek számából lehet következtetni, hogy mégis milyen problémával állunk szemben.

Nagyon fontos tisztázni azt a terminológiát, hogy mit is jelent a tartósan betöltetlen praxis. A tartósan betöltetlen praxis definíciója az, amelynek esetében az önkormányzattal kötött szerződés legalább 6 hónapja megszűnt. Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy 6 hónapja az a praxis betöltetlen, tehát a 6 hónapon túli betöltetlen praxisokról lesz a következőkben szó.

A jelenlegi kimutatást szintén az Országos Alapellátási Intézet tartalmazza, és ebből megállapítható, hogy a 2015. évi első havi hatállyal, tehát az év fordulójának hatályával 203 olyan háziorvosi praxis van, amely betöltetlen. Ennek külön érdekessége, hogy egyébként az itt mellettem ülő barcsi származású és barcsi lakos Ander Balázs számára érdekes lehet, hogy 2005. május 1-je óta a barcsi egyik körzet a rekorder, 10 éve betöltetlen ez a körzet. Egyébként hasonló betöltetlen körzettel találkozunk nemcsak Dél-Somogyban, hanem például választókerületemben, Tiszabőn és Kenderesen is, ahol szintén 10 éve nem láttak már orvost egy-egy vegyes körzetben.

A legtöbb betöltetlen praxis Borsod megyében van, de sajnos Békés megye is jól áll, ha mondhatjuk úgy, hogy jól áll, és Heves megye is felfért erre a képzeletbeli dobogóra a betöltetlen praxisok számában. Ehhez képest a fogorvosokról azt gondolná az ember, hogy jobban állnak, de sajnos a fogorvosoknál is komoly betöltetlen praxisszámmal állunk szemben, méghozzá többel, mint a háziorvosoknál, 221 tartósan betöltetlen praxis van. Összességében az országban 423 helyen nincs akár házi gyermekorvosi, akár vegyes, akár felnőtt háziorvosi vagy fogorvosi ellátás.

A tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok száma a gyermek-háziorvosoknál kifejezetten rossz számot és rossz arányt mutat, és egy nagyon rossz jövőképet fest elénk, ugyanis 41 olyan gyermek-háziorvosi praxis van, amely betöltetlen. Szintén saját választókerületemből tudok erre példát hozni: Tiszafüred, Fegyvernek, Karcag, Tiszaörs, Kenderes, ezek mind a választókerület települései, betöltetlen gyermekorvosi praxissal.

És miért nem vonzók ezek a háziorvosi rendelők, ez a háziorvosi ‑ mondhatjuk úgy ‑ életpálya? Az első egy finanszírozási ok. Mint mindannyian tudjuk, az egészségügyből hiányzó forrásokban sajnos a háziorvosok sem bővelkedtek, dúskáltak, mint ahogy egyébként az egészségügyben mindenhol máshonnan hiányzott a forrás. De nagyon komoly gond az elöregedés is, nagyon érdekes az a statisztika, amely azt mutatja, hogy a háziorvosok egyharmada már a nyugdíjkorhatáron túl van, és ehhez kapcsolódóan az utánpótlás is komoly kihívásokkal küzd.

A házi gyermekorvosi praxisoknál mindez még azzal is megspékelődik, hogy még egy kicsivel rosszabbul finanszírozottak, mint a háziorvosi praxisok, jóval szűkebb lehetőségeik vannak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy pillanatnyilag a házi gyermekorvosokat egyedüli vonzó tényezőként a gyermek, a gyógyítás vágya köti oda, hiszen mind a munkakörülményeik, mind a bérezésük elrettentőleg hat. És ami az utánpótlásukat illeti, azért nincs elég házi gyermekorvos, mert 40 gyermekgyógyász végez egy évben, ami az egynegyedével kevesebb, mint amennyire szükség lenne, tehát lényegében mondhatjuk úgy, hogy el van vágva az utánpótlási vonal.

(21.20)

A rezidensösztöndíjak ideig-óráig itt tartják ezeket az orvosokat, de a szakvizsgát követően lényegesen visszaesik a fizetésük.

Az állam mit tett? Az OEP elindított egy pályázatot, ahol a pályázati forrásokból 500 millió forint állt rendelkezésre, egy 10 milliárdos alapellátási bővítést tett lehetővé, és lenyúlta ‑ mondhatjuk pongyolán ‑ a Jobbiknak azt a kezdeményezését, hogy iparűzésiadó-mentességet juttasson a háziorvosoknak és a praxisoknak. A Jobbik egyébként továbbra is ezt javasolja, és ez az egyik követendő út, túl azon, hogy egyébként növelni kell a forrásokat, mert a legközelebb eső háziorvosok egyre távolabb kerülnek az emberektől, egyre több a betöltetlen praxis, és nemcsak a frusztráció nő az orvosokban, a betegekben, hanem gyakorlatilag a falvak, a vidéki városok kihalásához vezet egy-egy praxis eltűnése. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 196 2015.05.28. 10:33  1-237

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom elején röviden reagálnék a Boldog István képviselő úr által elmondottakra, amelyet ha jól figyeltem, akkor úgy gondolta, illetve úgy értette, miszerint a kormánypárti képviselőknek ‑ tekintettel arra, hogy ők a többség, és ők a felelős többség, ahogy ő mondta ‑ van igazuk, és úgy gondolta, hogy mindazok a költségvetési módosítók, amelyek az ellenzék részéről bekerülnek, azok felelőtlen ígérgetések. Én felhívom a figyelmét arra, hogy ön hamis premisszákból fog téves következtetést levonni ezzel, hiszen ‑ ne tévedjen ebben az álláspontban! ‑ azt mondta a családjával példálózva, hogy mit üzent gyermeke, illetve hogy miről beszélgettek. Hogyha a többség, a fiúgyermek, illetve az apa azt szeretné, hogy focizzanak, az nem jelenti azt, hogy a feleségének ne lenne igaza abban, hogy kirándulni szeretne, és a kirándulás is hasznos időtöltés. Nem szabad leegyszerűsítve gondolkodni ebben, bizony vannak ‑ és ezt be fogja bizonyítani az én hozzászólásom is ‑ felelősségteljes költségvetési módosítók az ellenzék részéről is, és ezzel kapcsolatosan ehhez befogadó készséggel kell állni.

Én a tavalyi költségvetés, illetve az ez évi költségvetésnek a tavalyi vitáját úgy indítottam, hogy az itt húzódó teret, amely kettőnk között, tehát akár az ellenzék, akár a kormánypártiak között húzódik, egy mágikus folyóként jellemeztem, amelynek az egyik oldalán minden csodálatos, és minden jól van, a másik oldalon pedig minden csak negatív színben tűnik fel. Úgy tűnik, hogy ez a folyó nem sokat változott, viszont a hangulat egy kicsit változott az önök oldalán, mert nemcsak hogy egy ilyen folyónak a túloldalán vannak, hanem tündérálmokban, víziókban és hamis képekben uralkodó tájban osztoznak önök, amelyek, én úgy gondolom, a valóságtól elrugaszkodottak.

Az önök illúziói megakadályozzák önöket, hogy észrevegyék, hogy az egészségügyben zajlik a nővértavasz, megakadályozzák abban, hogy észrevegyék, hogy zajlik az elvándorlás, ezen túl a betegek nagy része már lassan eszköz híján ellátatlan, egy nagyon egyszerű, eklatáns példát mondok: nem a kabáthoz varrjuk a gombot, hanem a betegek hasához szokták már a gombot varrni, gyarapszanak a várólisták, de azt is tisztán kimondhatjuk, hogy kezdenek kezelhetetlenné válni a kórházi adósságállományok, még akkor is, hogyha Molnár Ágnes képviselő asszony most jelentette be, hogy a mai napon kifizetik ezeket a tartozásokat. Ezt egyébként Zombor Gábor államtitkár úr eddig négyszer jelentette be, hogy milyen időpontban fog ez megtörténni, nagyon várom, hogy ez most tényleg megtörtént-e. (Dr. Molnár Ágnes: Igen, már megjelent.) Figyelni fogjuk a médiát, és figyeljük a híreket ezzel kapcsolatosan.

Ami elsődleges és fontos, és sajnálom, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről talán egyedül Czomba államtitkár úr van itt, de nagyon fontos, és meg kell hogy hallják ezt az üzenetet, hogy jó napot, Nemzetgazdasági Minisztérium, jó reggelt, Nemzetgazdasági Minisztérium, jó reggelt, államtitkár úr, nagyon nagy gond van, ideje felébredni az illúziókból. Koncepcionális problémával kell kezdeni a jövő évi költségvetésnek a tervezetét, méghozzá azzal, hogy a 2015. évi költségvetésnek az egészségügyre vonatkozó számai megvalósulását még most sem tudhatjuk, még most sem tudhatjuk, az adósságrendezés valójában tényleg megvalósul-e, és mekkora lesz, és mennyire lesz elegendő, amikor a Magyar Államkincstár adatai szerint most az egészségügyi intézményeknek 85 milliárdos tartozása van, és 60 milliárdot kíván a kormány kifizetni ‑ én még mindig úgy mondom, hogy kíván kifizetni, mert a teljesüléséről visszacsatolások és visszaigazolások szükségesek. De gond van, és látható az is, hogy nem tudjuk, hogy csökkent a várólista, vagy mennyire csökkent a várólista. Vannak már róla kezdő adatok, de pont ezért lenne szükség arra, hogy a 2015. évi költségvetésben haladjunk előrébb, lássuk a megvalósulásának azokat a sarokszámait, hogy miként alakulnak, és akkor hitelesen és nyugodtan tudnánk beszélni a 2016. évi költségvetésről. De ugyanezt mondhatjuk el az alapellátásnak az első ütemű fejlesztésénél is.

Szintén nagyon nagy probléma, amit önök úgy mondtak, hogy a stabilitás tette lehetővé ezt a helyzetet. Én úgy gondolom, hogy az egészségügyben ez a stabilitás nem más, mint az egészségügynek a stabil oldalfekvése. Éppen hogy nem múlik ki, éppen hogy még valamilyen szinten talpon van, és ezért nem önök a felelősök, hogy talpon van, hanem az ebben dolgozó személyek. De stílusosan azt is mondhatnánk, hogy azt mondták, hogy egy lépéssel mindenki előrébb léphet, az egészségügy az egy lépést éppen a szakadék felé teszi meg előre, hogyha nem lépünk azokon az irányvonalakon, azokon az utakon, amelyeket a Jobbik és amelyeket egyébként a dolgozók maguk felvázoltak.

Nyugodtan elmondhatjuk azt is, és vegyük egészségügyi szemmel górcső alá a költségvetést, állítsunk fel egy diagnózist, nézzük meg, hogy mik a gyermekbetegségei, milyen diagnózis, kihívások vannak, nézzük meg, hogy erre a látleletre később milyen választ tudunk adni. Alapvetően a költségvetési koncepcionális hibát abban láthatjuk, hogy még mindig nem kellő mértékű, nem kellő a forrás a költségvetésben, amit az egészségügyre fordítunk, bár nem szabad elvitatni azt a tényt, hogy 2,6 százalékkal így is több az E-alapra fordított vagy az E-alapban szereplő pénz, mint korábban volt, így valóban van egy olyan tendencia, amelyből többet lehet gazdálkodni. De hogy ez a 2,6 százalék mire elég, azt jól mutatja, hogy egy év alatt vagy közel egy év alatt 50 százalékkal növekedett a kórházi tartozások állománya, növekedőben vannak azok a lemaradások, amelyekkel az egészségügy küzd. Említettem: 85,5 milliárdos kórházi tartozásállományról beszélünk, amelybe most 60 milliárdot kívánunk önteni, de ezek újragenerálódnak, és sajnos az előbbieknek, az előző évek üteméhez képest egyre gyorsabban generálódnak újra.

Nagyon nehéz megfejteni a költségvetésben ‑ és ez is egy koncepcionális hiba ‑ a bérfejlesztésre adott összegeket. Itt korábban azt mondták, hogy az E-alapban célelőirányzatban 16 milliárd van, majd 15 milliárd szerepelt, most kiderül, hogy 15,1 milli­árdról van szó, az is kiderült, hogy ez például nem minden dolgozót fog érinteni, hanem közel 45 ezer dolgozónak 9900 forintos bruttó segítség lesz, ami egyébként alapbérbe nem épül be. Így hát nyugodtan mondhatjuk a látleletben, hogy nagyon sok komoly kihívás van, nagyon sok komoly probléma van, például rögtön költhetnék többet egy kicsit az egészségügyi dolgozókra, és nem, mondjuk, az EMMI-re, magára a minisztériumra, amelynek 3,2 milliárd forinttal nőtt meg a személyügyi kiadása, ennyivel többet költünk az államapparátusra ebben a vonatkozásban.

De azt mondták, hogy a háttérintézményekre is szükség van a struktúraváltásban, hogy egy kicsit gazdaságosabban gazdálkodjanak, ehhez képest a GYEMSZI-jogutód ÁEEK, amellett, hogy megmaradtak egyébként az Állami Egészségügyi Ellátó Központ mellett más szervek is, mégis 1,3 milliárd forinttal kap többet a feladatai ellátásához. Én úgy gondolom, hogy ez is egy olyan kiadás, ahol érdemes lenne azért elgondolkodni azon, hogy mivel jár a struktúraváltás például a háttérintézményekben. Vagy itt van a nagy talányos kérdés: 1 milliárd forintot különítettünk el a budapesti nagykórház tervezésére, ha egyáltalán ilyen budapesti nagykórházra szükség van, és nem arra lenne mondjuk szüksége Budapestnek, hogy egy három-négy pilléren álló, nagyobb kórházakból megvalósuló, egyébként sokkal jobban elosztott ellátása legyen.

De nem vitatom el azokat, amelyekben a kormány segíteni kívánt: a kötszertámogatásra adott 800 millió szintén nagyon hasznos lehet; a gyógyászati segédeszközök terén a nagyon régóta szorgalmazott 3,1 milliárd forintos kiegészítés hasznos lehet, feltéve, hogyha sikerül végre úgy módosítani, hogy azok az eszközök, amelyekre tényleg szüksége van az embereknek, bekerüljenek, erről korábban szó volt.

Kár, hogy elment közülünk Banai Péter Benő, hiszen hozzá lehetett volna olyan kérdéseket feltenni, amelyekre mindenhol ideírtam magamnak, hogy: hol a pénz, hol a pénz? Szintén a 60 milliárdos kórházi tartozásállomány-csökkentés, ha jövőre is szeretnénk folytatni, hol van erre a pénz? Hol van a struktúraváltásból az OEP számára a 75 milliárdos többletforrás, amit megjelöltek? Az összevont szakellátásnál a 3,4 milliárd forintos emelkedés összesen csak 0,5 százalékos emelkedés, tehát szintén azt mondhatjuk: nem elegendőek azok a források, amelyeket biztosítanak

Összegezve, a látleletben megállapíthatjuk: nem elegendő az a fedezet, amelyre az egészségügynek szüksége lenne. Természetesen vannak olyan apró, finom igazítások, amelyek jó irányba mutatnak, azonban továbbra is szükség van nemcsak az alapellátásnak a fejlesztésére, hanem valamennyi szakellátáséra is.

(19.50)

A javasolt terápiában a Jobbik Magyarországért Mozgalom benyújtja és most már benyújtotta azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel nagy, illetve kis kiigazításokat lehet tenni. Nagyobb kiigazítás lenne a már nagyon-nagyon régóta várt kórházi, gyakorlatilag 145-150 ezer forintról fizetett ellátási összegeknek a 180 ezer forintra való felhúzása. Ezt is tartalmazni fogja. Az egészségügyi életpályamodellnek végre az elindításához az első lépést szintén tartalmazni fogja a módosítónk. A kórházi tartozásállomány megakadályozásának szintén lesz egy külön indítványa, amelyben 30 milliárd forinttal még az ezek fölöttire is lehet fordítani.

De a Jobbik figyel azokra a civil szervezetekre is, amelyek kiegészítik az állami tevékenységet, így például a Magyar Rákellenes Ligának, így például a Mályvavirág Alapítványnak a méhnyakrák elleni küzdelmével kapcsolatosan, azoknak a civil szervezeteknek, akiknek a támogatásáról megfeledkezett a kormány már évek óta vagy valamilyen minimális támogatást ad, azoknak a növelését is meg fogjuk tenni.

A Jobbik egyébként kiemelten fontosnak tartja az egészségügyet, éppen ezért túl azon, amit az akciószövetség kért, és egyébként szerintünk máshonnan is teljesíthető, ott 120 milliárd forintnak azonnali bérfejlesztésre kell mennie. Ezentúl a Jobbik talált olyan költségvetési forrásokat, nyugodtan mondhatjuk, azt a közel 450 milliárd forintot, amely nyugodtan átcsoportosítható úgy, hogy egyébként az adócsökkentést megtartjuk. De ez a 450 milliárd forint rendelkezésre tud majd állni azokhoz az egészségügyi fejlesztésekhez, amelyeket elterveztünk, mert a huszonnegyedik óra után jár az egészségügy, és higgyék el, amit önök mondtak, hogy ha egy lépést előre tesz és még egyet előre kell, akkor a szakadékba fog zuhanni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 226 2015.05.28. 1:48  1-237

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így a vita végére nem marad más, mint egy összefoglaló. Igyekeztünk a mai napon egy teljes képet festeni az egészségügyről. Sorra vettük, hogy hol kevés a forrás, milyen kevés erénye van, mennyivel több hibája van. Természetesen próbáltunk igazságosak és felelősségteljesek lenni ebben.

(21.30)

Egy biztos, amit a kormány erre a területre fordítani akar, az nem elég. Azt, hogy nem elég, nem én mondom. Hadd idézzek a Kórházszövetség elnökétől, aki azt mondta, hogy a jelenleg rendelkezésre álló források veszélyeztetik a társadalmi békét. De nem én mondtam, hanem Zombor Gábor államtitkár úr ment bele abba az ígérgetési versenybe, szintén a Kórházszövetség elnökével, amelyben ő maga kijelentette, 300 milliárd forint hiányzik az egészségügyből ‑ szerinte. De szintén, akinek jobban hisznek, Varga Mihály, aki a költségvetést is önök elé terjesztette, kifejtette, hogy azért jut mostanában arányaiban kevesebb pénz a területre, mert kevesebben vagyunk, és kifutottak a korábbi uniós beruházások, és el kell fogadni, hogy Magyarországon ennyire van pénz.

Hát ennyire van pénz, ezek a szikár tények. Hogy mekkora is a gond, azt az imént hallhatták, s horribile dictu, lassan Szlovákiához kell mérni magunkat ezen a téren. Szóval, itt állunk, és ez mutatja, az itt elhangzott vélemények, Zombor Gábor miniszter úr (sic!), hogy megalapozottak és jogosak az ellenzéki kritikák, hogy a Jobbik által javasolt módosítók elfogadása szükséges, mert azok megalapozottak. Arra kérem a jelen lévő kormánypárti képviselőket, tolmácsolják a Jobbik és az ellenzék elvárását. Tolmácsolják, mert az az egészségügy dolgozóinak teljes egészében az akarata, és ezt figyelembe kell vennie a kormánynak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 232-234 2015.05.28. 1:03  1-237

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így, a nap végén engedjék meg, hogy két lábjegyzettel toldjam meg mindazt, ami elhangzott. Két olyan fontos módosítóra szeretném most felhívni a figyelmüket, amiket már beterjesztettünk. Ez még el fog hangzani. Természetesen ez mind az én közösségi médiaoldalamon, mind a blogomon követhető lesz, hiszen erről még beszélni fogok terveim szerint.

Az egyik a karcagi rendőrkapitányságnak most már 20 éve várt megépítése, ami minden évben csak ígéret. Viszont ezt az ígéretet egyetlenegy kormánytag sem tudja papírra váltani, pedig van belőle kettő is Karcagon. Az ígéret továbbra is csak szóban létezik, meg kell valósítani. A másik pedig a Ferenczi Sándor Szakközépiskola Miskolcon (Az elnök csenget.), ahol a kötelező testnevelés-oktatás ellenére valódi, normális tornaterem nélkül kell a gyermekeknek a testnevelést végezniük, úgy, hogy az udvart elvették tőlük.

ELNÖK: Kérem szépen, fejezze be!

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Gyakorlatilag ott egy ingatlan, amit be kellene fejezni, erre szánhatunk még pénzt. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 100 2015.06.01.