Készült: 2020.09.24.11:15:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

124. ülésnap (2008.02.19.),  65-105. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:02:43


Felszólalások:   23-65   65-105   105-191      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Öt perc technikai szünetet kérek szépen. Köszönöm szépen. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fogyasztóvédelmi eseti bizottság tevékenységéről szóló beszámoló, valamint ennek elfogadásáról és a fogyasztóvédelmet érintő intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az eseti bizottság jelentését J/4147. sorszámon, a határozati javaslatot pedig H/4904. sorszámon kapták kézhez a képviselők.

Mielőtt az előterjesztői expozéra sor kerülne, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek képviselőit, akik a helyszínen kísérik figyelemmel munkánkat. (Taps.)

Megadom a szót Alexa Györgynek, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnökének, a beszámoló és a határozati javaslat előterjesztőjének, 20 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

ALEXA GYÖRGY, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismerjük el, az a közös illúzió, amely szerint a gazdaságot mozgató piaci verseny önmagában megoldja a fogyasztói érdekek védelmét, mára szertefoszlott. A kialakított szabályozások, a pozitív kormányzati törekvések, a hatékony hatósági fellépés és a civil szféra erőfeszítései ellenére a fogyasztók milliói érzik magukat kiszolgáltatva, amikor áruk és szolgáltatások vásárlása, igénybevétele kapcsán úgy érzik, hogy sérülnek érdekeik.

A fogyasztó helyzetét nehezíti az, hogy sokszor nem érzi magát egyenrangú félnek a számára eladó vagy szolgáltatást nyújtó féllel. Érzése, még ha az esetek nagy többségében abból táplálkozik, hogy nincs tisztában saját jogaival, mégis jogos, hiszen a gyártók és forgalmazók olyan anyagi és jogi potenciállal rendelkeznek érdekeik védelmében, amellyel az egyedi fogyasztók nem. Ezért gondolom, hogy a fogyasztóvédelem egy társadalom működésében az egyik legfontosabb esélyegyenlőségi kérdés. Bár az elmúlt évek a hazai fogyasztóvédelem fejlődését hozták, mégis elmondható, hogy a törvényhozás napi gyakorlatában a fogyasztóvédelem nem mindig kapott kiemelt szerepet. A felgyorsult technikai fejlődés és a naponta alkalmazott újabb és újabb marketingmódszerek kihívás elé állítják a jogszabályalkotókat is.

Az e területen lévő jogi szabályozásnak egy megfelelő és folyamatos egyensúlyi helyzet fenntartása lehet a célja a piaci viszonyok két főszereplője között. Ezt a tényt ismerte föl a magyar parlament, amikor az elmúlt év tavaszán ötpárti egyetértéssel létrehozta a fogyasztóvédelmi eseti bizottságot azzal a céllal, hogy a grémium tekintse át a fogyasztóvédelem hazai helyzetét, jelentést és határozati javaslatokat terjesszen elő a parlament számára. Bizottságunk 2007. március 27-én tartotta alakuló ülését, elfogadta ügyrendjét, munkatervét, valamint a bizottság tagjainak közös nyilatkozatát. A bizottság munkájában állandó meghívottként részt vettek az érintett minisztériumok, kormányhivatalok, államigazgatási szervek képviselői, valamint az országos fogyasztóvédő civil szervezetek delegáltjai.

Feladataink teljesítése érdekében külön napirendi pont keretében meghallgattuk a területért felelős miniszter tájékoztatóját, a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok tevékenységéről szóló beszámolókat. Kihelyezett ülés keretében tájékozódtunk a fogyasztóvédelemmel foglalkozó országos civil szervezetek munkájáról. Meghallgattuk néhány, a fogyasztók nagy csoportjait érintő tevékenységet folytató piaci szereplő tájékoztatását. Így került sor a legnagyobb áruházláncok, a mobil- és kábelszolgáltatók meghallgatására is. Az élelmiszer-adalékok kapcsán együttes ülést tartottunk a mezőgazdasági bizottsággal.

(12.50)

A bizottság vezetése felkereste a közép-magyarországi és az észak-magyarországi régiók fogyasztóvédelmi felügyelőségeit, és külön tanácskozáson találkoztunk a megyei békéltető testületek elnökeivel. 2006. szeptember 6-án több mint kétszáz, a fogyasztóvédelemben dolgozó hatóság, civil és szakmai szervezet képviselőinek részvételével egész napos szakmai konferenciát szerveztünk.

A fogyasztóvédelmi eseti bizottság tagjaiként a bizottság alakuló ülésén teljes egyetértésben egy, a munka alapelveit rögzítő nyilatkozatot fogadtunk el. Engedjék meg, hogy a nyilatkozatot felolvassam. Már csak azért is fontosnak tartom ismertetni a nyilvánossággal, hogy bemutassuk: pártos érdekektől szabdalt napi gyakorlatunkban is van olyan terület, melynek alapelveiben minden parlamenti párt egyetért.

"A parlament fogyasztóvédelmi eseti bizottságának tagjaiként delegáló pártjaink képviseletében az alábbi nyilatkozatot tesszük. Hazánk kiterjedt fogyasztóvédelmi hálózattal és erős, e tárgykörben működő civil szervezeti szektorral rendelkezik. Az illetékes hatóságok és hivatalok munkatársai ellenőrzési jogkörüket felhasználva a civil szféra, a figyelemfelkeltés eszközeivel igyekeznek lépést tartani a naponta belépő új technológiák és szolgáltatások fogyasztói kockázatainak kihívásával. E szervezetek mindennapos munkája mellett is megállapítható, hogy az elmúlt 16 év a fogyasztók növekvő kiszolgáltatottságát hozta. Az aktív hatósági és civil szervezeti tevékenység mellett elmondható, hogy a társadalom jelentős része felkészületlen fogyasztói érdekeinek megvédésére.

A bizottság tagjaiként egyetértünk abban, hogy az állampolgárok fogyasztói biztonsága nem a pártpolitikai viták terepe. Ezért munkánkat a szakmai kérdésekre koncentrálva, az Országgyűlés nagy többségének egyetértésével meghozott határozatának megfelelően kívánjuk végezni. Ennek szellemében vizsgáljuk és értékeljük a fogyasztóvédelem területén korábban meghozott intézkedések hatékonyságát, áttekintjük a vonatkozó jogszabályokat, ha szükséges, módosításokat kezdeményezünk. Tájékozódunk a szakmai szervezetek munkájáról, tevékenységünkkel a témáról folyó társadalmi párbeszédet kívánjuk elősegíteni.

Egyetértünk abban is, hogy az állampolgárok, az érintett szervezetek, a hatóságok javaslatai és tapasztalatai nélkül tevékenységünk csak részben lehet sikeres. A nyilvánosság bevonását és segítségének kérését működésünk meghatározó részének tekintjük. Ennek érdekében jelezzük, hogy folyamatosan várjuk a fogyasztóvédelem koncepcionális, átfogó kérdéseit érintő állampolgári, civil szervezeti és hatósági javaslatokat."

Bizottságunk e nyilatkozat szellemiségében folytatta tevékenységét, ezért munkánkat alapvetően nem a viták jellemezték. Természetesen az ellenzéki-kormányzati létből fakadó véleményeltérések időnként megmutatkoztak, de kijelenthető, hogy jó és szakmai légkört kialakítva az elvégzendő feladatokra koncentráltunk.

Az állami szerepvállalást illetően eltérő felfogások és ezáltal különböző állami szabályozások élnek egymás mellett Európában. Az angolszász országokban a szűkebb állami beavatkozás mellett tették le a voksot, ez a felfogás elegendőnek tartja a polgári jogban biztosított eszközrendszert, a minőség helyett a megfelelőséget javasolja számon kérni, és azt is kizárólag piaci eszközökkel. A másik államfelfogás nagyobb beavatkozást tart szükségesnek a piaci viszonyokba, e felfogás szerint az állam nem vonulhat ki a minőségvédelemből, és az állam biztosítsa a fogyasztók számára a megfelelő piaci viszonyokat szabályozással és fogyasztóvédelmi hatóságok működtetésével.

A magyar viszonyok és szabályozás az utóbbi modellt hivatott követni. Ez derült ki számunkra Kiss Péter, a fogyasztóvédelemért akkoriban felelős miniszter tájékoztatójából, a megismert hétéves kormányzati stratégiából és a hároméves cselekvési tervből. Ez utóbbiak végrehajtása elindult, létrejött az egységes és megfelelő jogkörökkel bíró fogyasztóvédelmi hatóság, melynek szervezeti bővítése jelenleg is zajlik. Feltételezem, ezen intézkedésekről a kormányzat jelen levő képviselője részletesebben is szól majd. De azt megállapíthatjuk, hogy a kormányzat helyes úton jár akkor, amikor az ellenőrzési és piacfelügyeleti tevékenysége mellett különböző eszközökkel a fogyasztóvédelem társadalmasítására, a tudatos fogyasztói magatartás kialakítására, a civil szféra megerősítésére törekszik.

Engedjék meg, hogy a civil szervezetekről bővebben is szóljak. Az e témával foglalkozó társadalmi szervezetekben olyan szellemi kapacitás gyűlt össze, amely tárgyalóképessé teszi őket a gyártók, a forgalmazók és a szolgáltatók felé. A klasszikus és általános fogyasztóvédelmi érdekképviselet mellett megjelentek a különböző fogyasztói szakterületekkel foglalkozó szervezeti kezdeményezések. Egyik-másik szervezetnél már nem csak a fogyasztó közvetlen védelméről szól a kommunikáció, szempontként kerül alkalmazásra a környezetre és a fogyasztóra káros fogyasztói szokások, a fenntartható fejlődés kérdése. Bővül azoknak a feladatoknak a köre is, amelyek átvállalására képesek ezek a szervezetek.

Több szervezet vállalja fel egyedi ügyek képviseletét vagy a képviselet segítését, néhányan jogi, sőt mentálhigiénés segítséget is nyújtanak. Állami támogatásból, de a civilek szervezésében jöttek, jönnek létre fogyasztói tanácsadói irodák, fogyasztói klubok. Számtalan periodikus vagy eseti kiadványt adnak ki a civilek. A Kosár magazin, a Létkérdés, a Kontroll című újságok az általános fogyasztóvédelem aktuális kérdéseit mutatják be, de több olyan periodika van, amely konkrét fogyasztói csoportokhoz szól.

Megállapíthatjuk, hogy a civil részvétel, a békéltető testületekben dolgozó önkéntes aktivisták szerepvállalása nélkül félkarú lenne a hazai fogyasztóvédelem. De nemcsak praktikus megfontolások miatt kell erősíteni a civilek szerepét. A kapitalizmus hazai kialakulásával és az Unióhoz való csatlakozásunkkal a fogyasztóvédelem intézményrendszerének hatásköri struktúrája átrendeződött. A hatóságok tevékenységének meghatározó eleme a piacfelügyelet lett. A termékek és szolgáltatások hibás teljesítésével kapcsolatos jogorvoslati lehetőség a fogyasztóvédelmi hatóságoktól a bíróságok hatáskörébe került. A bíróság elvileg a teljes kártérítés elvének megfelelő kompenzációt nyújt, azonban az elhúzódó és drága eljárások nem jelentenek hatékony jogorvoslati lehetőséget a sérelmet szenvedett fogyasztó számára. A változás a korábbi szabályozáshoz képest a fogyasztókat érzékenyen érintette, ugyanakkor a civil kontroll eszközeinek tág tere van egy demokráciában, és az erős állami hatóságokkal együttműködő fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek képesek a keletkezett űrt kitölteni.

Bizottságunk egyik missziójának is tartom, hogy a társadalmi szervezetek javaslatait képviseljük az Országgyűlés nyilvánossága előtt. Erre a partneri viszonyra szükség is van, mert általános tapasztalatom, hogy a civil szervezetek nem elégedettek - és méltán nem - azzal a sebességgel, amellyel a politikai osztály a társadalmi szféra felől érkező javaslatokat befogadja, és a hivatalos politika, a törvényhozás rangjára emeli. Úgy vélem, nekünk, politikusoknak - mint ahogy e Ház falai között korábban már többször elmondtam - okulnunk kell ebből. A fogyasztóvédelmi törvény a bírósági jogvitarendezés alternatívájaként határozott a békéltető testületek felállításáról. E testületek hatékony vitarendező funkciót töltenek be, és segítik a gyors, olcsó és egyszerű jogérvényesítést. A fogyasztóvédelmi törvény szerint a békéltető testületi eljárás célja a fogyasztó és a gazdálkodói szervezet közötti fogyasztói jogvita peren kívül, a felek közötti egyezséggel történő rendezése, illetve ennek eredménytelensége esetén a felek alávetési nyilatkozata birtokában az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors és egyszerű érvényesítése érdekében.

A testületek tagjaival folytatott megbeszéléseken kiderült, hogy több probléma nehezíti munkájukat. Ezek közül talán a legfontosabb kérdés az, hogy sok gazdálkodó szervezet nem veti alá magát a testület eljárásának és határozatának. Nagyobb értékű ügyek esetén természetesen a panaszos bírósághoz fordulhat, de a kisebb anyagi értékű panaszok esetén a panaszolt ezzel a magatartásával kivonhatja magát az ügy rendezésének kötelezettsége alól. Közbevetőleg hadd jegyezzem meg: magam is tudok olyan hazai bankról, amely belső utasításban veti el a részvételt minden békéltető eljárásban.

A fogyasztóvédelmi törvény meghozatalakor még kötelező volt a vállalatok és a vállalkozók számára valamilyen gazdasági kamarához tartozni. Az akkori törvényhozók joggal gondolták, hogy a kamarai tagsághoz tartozás a békéltető testületekkel való együttműködési kényszert fogja eredményezni.

(13.00)

A kötelező kamarai tagság eltörlése anyagi és jogi értelemben is légüres teret alakított ki a testületek számára. A testületek finanszírozását az állam biztosítja, és igaz, hogy működési támogatásuk folyamatosan nőtt az elmúlt években, még mindig nem érte el azt a szintet, ami szükséges lenne.

Vannak feladatok a testületi munka nyilvánosságának megteremtésében is. Szükség van arra, hogy a fogyasztók jobban tisztában legyenek a békéltető testületek feladataival. Zajlanak szakmai viták a testületek tagjai körében is. Több kérdésben van eltérés az érintett szakemberek véleményei között. A teljesség igénye nélkül: ilyenek például a kamarákhoz tartozás helyessége, a választottbíróság, vagy az egyeztető fórum irányában folytatódjon-e a testületek fejlesztése, legyenek-e önálló jogi személyiségek a testületek. Kibeszélve és a kellő döntéseket meghozva lehet pontot tenni ezekre a valós szakmai érveken alapuló véleménykülönbségekre.

Úgy vélem, a fogyasztóvédelmi törvény átalakítása hozhat megoldást ezekre a kérdésekre. A beterjesztett határozati indítványunk a működésünk alatt szerzett tapasztalatainkon és a fogyasztóvédelmi hatóságok, civil és szakmai szervezetek felénk megfogalmazott javaslatain alapul. Ezekből kiemelendőnek tartom azt, hogy javasoljuk, a kormányzat kezdje el az 1997-es fogyasztóvédelmi törvény átalakításának, korszerűsítésének munkáját, olyan társadalmi vitát szervezve, amelynek során a civil és szakmai szervezetek, a kamarák, a békéltető testületek, valamint az érintett hatóságok korábban megfogalmazott javaslatai is áttekintésre kerülnek, illetve az említett szervezetek aktív szerepet kapnak a törvénymódosítás előkészítésének folyamatában.

Indítványunkban javasoljuk a bírságolás és az elmarasztalások rendszerének továbbfejlesztését, egységesebb szemléletének kialakítását és visszatartó erejük növelését. Úgy véljük, hogy a bírságok felhasználása tekintetében elérendő cél, hogy a fogyasztóvédelmi hatóságon kívül más fogyasztóvédelmi feladatokat ellátó hatóságok által kiszabott fogyasztóvédelmi jellegű bírságokból is részesüljenek kellő arányban az e területen tevékenykedő civil szervezetek. Meggyőződésünk, hogy a fogyasztóvédelmi törvény átalakításakor olyan jogi szabályozást kell kialakítani, amely tisztázza és erősíti a békéltető testületek helyzetét. Azt gondoljuk, hogy a fogyasztóvédelmi ismeretek, az oktatásban való hangsúlyosabb megjelenítésük a tudatos fogyasztói magatartás kialakítását segíthetik. További határozati javaslataink a fogyasztóvédelem néhány fontos részterületével foglalkozva kérik fel a kormányt a szükséges teendők megtételére.

Befejezésül: úgy vélem, hogy a bizottságunk létrejöttét eredményező ötpárti akarat még nem elegendő garancia arra, hogy a fogyasztóvédelmi kérdéseket megfelelő figyelemmel kísérjék a politika résztvevői. A mindenkori kormányzatok és a törvényhozás napi munkájának szerves részét kell képezze az a szemlélet, amely folyamatosan akar megfelelni a fogyasztói biztonságot érő kihívásoknak. A törvényalkotás és a minisztériumok szakpolitika-alakításának szerves részét kell alkossa a fogyasztóvédelem.

Mint már elmondtam, a fogyasztóvédelem esélyegyenlőségi kérdés is. Ma hazánkban nem egyenlőek a fogyasztók érdekeik megjelenítésében, hiszen anyagi és felkészültségbeli és az életkorból fakadó különbségek meghatározzák, hogy ki milyen sikeresen tudja megvédeni megsértett fogyasztói jogait. Akkor cselekszünk alkotmányunk szellemiségének megfelelően, ha mindent megteszünk a fogyasztói jogok egyenlő érvényesülése érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, Alexa képviselő úr. Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván felszólalni tízperces időkeretben. Megadom a szót Simon Gábor államtitkár úrnak.

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány a megismert bizottsági javaslatot támogatja, az abban foglaltakkal egyetért. Jelzem, hogy a későbbiek során a napirend tárgyalása kapcsán részletesebben, bővebben is a napirenden lévő előterjesztéshez hozzá kívánunk szólni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Most csak jelzem, hogy az egyetértésünket a határozati javaslatban foglaltak tartalmazzák. Méltánylandónak tartjuk, hogy egy ötpárti parlamenti együttműködéssel egy nagyon jó szakmai kontextusban került kialakításra ez az anyag. Nyilvánvaló, hogy menet közben a vita kapcsán én magam élni kívánok a hozzászólás lehetőségével. Köszönöm az elnök úrnak és a bizottság tagjainak, hogy érdemi munkájukkal lehetővé tették, hogy a magyar parlament ezt a bizottsági előterjesztést, javaslatot megtárgyalja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság 2008. február 18-i ülésén tárgyalta a napirenden szereplő fogyasztóvédelmi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentést és az ehhez kapcsolódó határozati javaslat tárgyalását. Meglepő módon jó fogadtatásra talált az előterjesztés. Meg kell hogy erősítsem Alexa György elnök úrnak a bevezetőben elhangzott szavait, hogy nemcsak nagy érdeklődés, hanem olyan szakmai megközelítés jellemezte a gazdasági és informatikai bizottságban mint főbizottságban, amelyhez ez a téma tartozik - ehhez is - a tárgyalást, ami üdítő színfoltként hatott az egyébként a gazdasági bizottságra jellemző szakmai megközelítés mellett is.

Azt hiszem, ki kell emelnünk, hogy az eseti bizottság alig több mint féléves tevékenysége alatt lefolytatott munkája - ha jól emlékszem, 19 bizottsági ülés, konferenciák, egyeztetések - olyan tempót diktált, aminek a szakmai eredménye megvan, és azt hiszem, méltán tükröződik ebben az előterjesztésben. Hogy időközben helyre került hierarchiájában a fogyasztóvédelmi szervezetek működésének a kérdése, hogy most már a területi fogyasztóvédelmi hatóságok nem elkülönülten működnek az Országos Fogyasztóvédelmi Főfelügyelettől, hanem azzal egy testületben, egy hatóságként, azon túlmenően, hogy a bizottság sorra vette a szakma kérdéseit, megerősítve Alexa elnök úr szavait, hogy az Európai Unión belül, noha országonként más-más gyakorlat tapasztalható, azért az Unió központi apparátusát tekintve igen nagy figyelmet kap a fogyasztóvédelem és az egészségvédelem. Azt hiszem, az uniós megközelítés inkább a szervezett piac, a piac működésének a kontrollálása, és ahogy az elnök úr mondta, az esélyegyenlőség, hogy a fogyasztóknak legalább hasonló esélyei legyenek, mint a nagy szállítóknak, ez érvényesül az Unió fogyasztóvédelmi politikájában, és ez a bizottság munkája során is érvényre jutott.

Azt hiszem, nagyon nagy jelentőségű a hivatalos fogyasztóvédelmi szervezetek tevékenységén túlmenően a civil szervezetek munkája, ezek között a szinte már intézményként működő békéltető testületek tevékenysége. A bizottsági ülésen is megfogalmazódott, hogy ennek a stabil működését kormányzati eszközökkel is támogatni célszerű. Ugyanakkor a határozati javaslatban szereplő további javaslatok is támogatásra találtak. Nagyon fontos, hogy a magyar állampolgárok is lehetőséget kapjanak arra, akár már az iskolai képzés révén is, hogy tudatos fogyasztókká váljanak, hogy ne az egyik akciótól a másikig rohangáljanak, hanem legyen egy kialakult véleményük, képük a piacon szereplő cégekről, és e tekintetben biztonságban érezhessék magukat, ha egy-egy terméket megvásárolnak.

Hasonlóan fontosnak tartjuk az intézkedési tervet, amelyben a kormány számára jelöl ki feladatokat a határozati javaslat. Úgy gondolom, ezek alapvetően összhangban vannak a kormányzat gazdaságpolitikájával, úgymint a feketegazdaság kifehérítésével, ezen keresztül is a fogyasztók biztonságának, egészségvédelmének kérdésével, illetve olyan civil szervezetek részvételét is stabilabbá téve, amelyek elérhetők valamennyi fogyasztó számára, és egy fogyasztóbarát megközelítést tesznek lehetővé.

(13.10)

Befejezve a bizottsági vélemény ismertetését, elmondanám, hogy 14 igen szavazattal és 4 tartózkodás mellett javasolta a bizottság az Országgyűlésnek elfogadásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most a környezetvédelmi bizottság előadója következik. Megadom a szót Molnár Béla képviselő úrnak.

MOLNÁR BÉLA, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés bizottságainak struktúráját még 1990-ben alakította ki, és az akkori gazdasági és társadalmi viszonyok messzemenően különböztek a maitól. Ezért mondható az, hogy a mai napok felmerült problémáira ad választ az, hogy létrehoztuk a fogyasztóvédelmi bizottságot.

Akkor, 1990-ben még mintegy 5 ezer fajta termék volt a boltok polcain, zömében hazai termék, egészen más fogyasztásvédelmi viszonyok között. Ma már 60 ezernél is több van, ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy civil szervezetek sorra alakulnak, és sorban próbálják a fogyasztói érdekeket védeni. Ezért gondoljuk azt, hogy egy jó válasz az Országgyűlés részéről erre a kihívásra, hogy létrehozta a fogyasztóvédelmi bizottságot.

Azt lehet elmondani, hogy rövid élete alatt ez a bizottság egy sikertörténetet járt be. A sikertörténetre egy példát szeretnék mondani, amit mindig, mindenhol elmondok. Ellenzéki, fideszes törvényjavaslatra került sor, amely szerint a fiatalkorúakat azzal is védenünk kell, hogy azok a kereskedelmi egységek, amelyek fiatalkorúaknak dohányterméket adnak el, azokat meg kell büntetni, illetve többszöri előfordulás esetén időlegesen meg kell vonni a forgalmazási jogot. Erre nem a parlamentben szokásos módon reagált a kormánypárt, hogy a törvényt elutasítja, nem engedi a Ház elé, hanem a szokástól eltérően egy kiegészítő javaslatot tett, hogy ugyanezt vezessük be az alkoholra is.

Azt hiszem, ez, hogy a két nagy párt ez ügyben meg tudott egyezni, és ehhez a kisebb pártok tudtak csatlakozni, messzemenően mutatja azt, hogy noha az esetek megítélésében lehet közöttünk politikai okokból nézeteltérés, de a célok kifejezetten egybeesnek, és tudunk is ezekért a célokért együttműködni.

Ennek a kiteljesedése az, amiért most itt vagyunk, hogy a jelentés egy ötpárti konszenzussal került az Országgyűlés elé, reményeink szerint el fogja fogadni az Országgyűlés, tehát a sikertörténet folytatódik és folytatódhat, hiszen a bizottság a munkáját tovább fogja folytatni. Amit nem végeztünk el, arra sort lehet keríteni a további működésben. Természetes, hogy pár hónap alatt, kilenc ülés alatt nem lehet a fogyasztásvédelem teljes körét felölelni, de hiszen van idő, hiszen folytathatjuk a munkánkat.

Sokszor kimondtuk azt, hogy a fogyasztásvédelmi bizottság egyik legfontosabb feladata a tudatos fogyasztó megteremtése, hogy ne gondoskodást várjon az, aki bemegy egy boltba, és problémája támad, de ki kell mondanunk azt is, hogy a tudatos fogyasztónak tudatos környezeti fogyasztónak is kell lennie, tehát környezettudatos fogyasztónak is kell lennie, ezzel megvédve azokat az értékeket, amelyek ebben az országban vannak.

Gondolom, lesznek még vitáink sok apró kérdésen, például a civil szervezetek önállóságának a megőrzésén, például azon, hogy mit tekintünk prioritásnak a működés során. De nagyon bízom benne, hogy az elkövetkezendő hónapokban, vagy akár ha a ciklus végéig fennmarad ez a bizottság, továbbra is meg tudjuk őrizni azt a tárgyalási stílusunkat, amelyben ha nem is értünk mindenben egyet, de tudjuk tolerálni a másik véleményét, tudunk közös megegyezésre jutni, és ezáltal valóban eredményeket fog elérni ez a bizottság.

Ennek a vágyunknak az első lépése az, hogy tisztelettel ajánlom bizottságunk és a magam nevében is az anyag elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Most pedig az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, az új házszabályi módosítás értelmében 15 perces időkeretben.

Elsőként Józsa István képviselő úré a szó, MSZP-frakció.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerencsém volt a környezetvédelmi bizottság tagjaként az ott folyó vitában is részt venni, és a bizottság szakmai jellegének megfelelően elsősorban a fogyasztóvédelem és a környezetvédelmi megközelítés kapcsolata került elő a vitában. Egészen odáig, hogy a környezetvédelmi bizottság azon túl, hogy 17 egyhangú igen szavazattal javasolta elfogadásra az előterjesztést, megfogalmazódott a környezetvédelmi bizottság részéről egy önálló módosító, vagy ha úgy tetszik, kiegészítő javaslat kidolgozásának, beadásának az igénye is, amit most az általános vitában tartalmában ismertetnék, hogy mi indokolja ezt a bizottsági módosítást.

Úgy gondoljuk, hogy az ökológiai fogyasztóvédelem elsősorban a termékek és szolgáltatások környezet- és egészségvédelmi hatásainak vizsgálatával, az ezekhez kapcsolódó információk közvetítésével és a fogyasztói érdekek megjelenítésével kell hogy foglalkozzon. Részleteiben a reklám-fogyasztás-hulladék összefüggés valamennyi kapcsolódó területével, továbbá a háztartás, ökológia, a nem ionizáló sugárzás, a zajvédelem, az etikus fogyasztás és a termékbiztonság kérdéseivel. Általános célként fogalmazható meg a fogyasztóvédelmi koncepcióhoz kapcsolódva egy olyan tudatos fogyasztói értékrend kialakítása, amelyben a fogyasztók vásárlási döntéseiknél figyelembe veszik és mérlegelik a környezet- és az egészségvédelem szempontjait, saját magukra és általában a közösségre vetítve, valamint a jövő generáció érdekeit, mindezzel a fenntartható fejlődés megközelítését szem előtt tartva. Ennek érdekében szembesíteni kell a fogyasztókat a mai fogyasztói szokások, magatartások hosszú távú következményeivel is. Az eseti bizottság eddigi tevékenysége ezt elősegítette, de úgy gondoljuk, hogy e tekintetben vannak további feladatok is, és szeretnénk élni ezzel a bővítési lehetőséggel.

A fogyasztók döntéseihez elegendő információt kell szolgáltatni a termékek előállításának, használatának egészségügyi vonatkozásairól, fogyasztásának ökológiai következményeiről, de ezen túlmenően a lehetséges környezetbarát alternatívát is fel kell tárni.

Ezeket fogalmaztuk meg az önálló indítványunk indokaiként, és szeretnék egy rövid kiegészítést tenni, hogy mennyire fontos, hogy szakavatott, hivatott szervezetek foglalkozzanak az úgynevezett third party, tehát független véleménynyilvánítással az egyes termékek, termékcsoportok dolgait illetően.

Lehet, hogy nem vagyok egyedül azzal az emlékemmel, amikor még egy ismert országos napilapnak - ma is ismert és a legnépesebb országos napilap - volt egy rendszeres rovata, ahol szakmai szervezetek véleménye alapján egy-egy termékcsoportot különböző szempontból hasonlított össze. Ezt soha nem hagytam ki, hogy megnézzem, akár porszívóról, akár hűtőszekrényről, akár más tartós fogyasztási cikkről volt szó, ugyanis olyan információkat tudhattam meg, amit ha magam kószálok az üzletben, és próbálom egyedenként, darabonként összehasonlítani, biztosan nem jutok olyan összefüggő, szakmailag megalapozott véleményre, mint amit egy ezzel foglalkozó, ehhez felkészült szervezet egy szakmailag is igényes metodika alapján megtesz.

(13.20)

Tehát úgy gondolom, hogy a - nagyon ronda szó - hallottkémi kezelésen túlmenően, amikor már bekövetkezett a panasz, és orvosolni kell bizonyos problémát, ez is persze nagyon fontos, de ezen túlmenően nagyon lényeges, hogy mind a fogyasztóvédelmi szervezetek, mind a fogyasztóvédelemhez kapcsolódó egyéb szakmai szervezetek munkája nyilvános lehessen. Az interneten keresztül gyakorlatilag egy olyan széles elérhetőség biztosítható, ami korábban nem volt lehetséges, és ezáltal nagyon sokak számára tudunk olyan lehetőségeket biztosítani, hogy amikor egy-egy vásárlási feladat elé kerül, akkor ne csak a szíve és az ízlése alapján döntsön, hanem bizonyos szakmai fogódzók is rendelkezésre álljanak.

Mindezek tekintetében a környezetvédelmi bizottság módosító javaslata, én azt hiszem, hogy tartalmilag, érdemben és jó irányban fogja kiegészíteni ezt a javaslatot, és tovább erősíti azt a munkát, amit a fogyasztóvédelmi eseti bizottság a későbbiekben is be fog tudni tölteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Bagi Béla képviselő úr a következő felszólaló.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A témához egy kicsit más aspektusból szeretnék hozzászólni, mint ahogy a fogyasztóvédelemmel foglalkozók tudják, hogy itt egy horizontálisan nagyon széles jogterületeket átfogó, ugyanakkor vertikális jogokkal is szembesülő területről van szó. Talán pár év múlva akár tudományágról is beszélhetünk - némi túlzással - a fogyasztóvédelem területét illetően, de már ma is biztos, hogy inkább azt mondanám, hogy a jól működő fogyasztóvédelem, a fogyasztóvédelmi tevékenység már egy szakma. Ezek előrebocsátásával szeretném a Fidesz álláspontját az önök tudomására bocsátani.

Egyetértünk azzal a kormányzati megállapítással, miszerint a vevők piacaként jellemzett fogyasztói társadalmak piacát a fogyasztók kiszolgáltatottsága jellemzi. Azzal is egyetértünk, hogy a gyengébb pozícióban lévő egyéni fogyasztók helyzetét különféle jogi eszközökkel meg kell erősíteni a kereskedőével, illetve a szolgáltatóval szemben. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség fontosnak tartja, hogy az Országgyűlés elfogadja ezt a határozati javaslatot. Az igen szavazatunkat szeretném megindokolni.

Az Unióhoz való csatlakozással nemcsak a gazdaságunk vált nyitottá, hanem fogyasztói piacaink is. Vannak vélemények, amelyek szerint túlságosan is nyitottak lettünk. Szeretnék idézni az Európai Bizottság 2007-2013 fogyasztóvédelmi stratégiájából. A hét évre szóló stratégia a fogyasztók felé irányuló, határon átnyúló kiskereskedelem bővítését, ezáltal a belső piac kiterjedését tartja legfontosabbnak. A határon átnyúló kiskereskedelem szintje a belföldi kereskedelemhez viszonyítva jelenleg igen alacsony, amelynek a fogyasztói bizalom hiánya és a tagállami szabályozórendszer különbözősége a legfőbb oka. Gondolom, hogy a magyar fogyasztók meglepve hallgatják ezt a brüsszeli megállapítást, mert mintha mi nem ezt tapasztalnánk; illetve a következtetés, hogy ezek szerint a tagállamok saját szabályrendszerekkel védik saját kiskereskedőiket és ezáltal valószínűleg a saját termelőiket és szállítóikat is.

Eddig, amikor fölvetődött akár a saját piacaink, saját termelőink és ezzel összefüggésben a saját fogyasztóink védelme, mindig azt a választ kaptuk kormányoldalról, hogy a brüsszeli szabályozás ezt nem teszi lehetővé. Ez a brüsszeli kritika az uniós tagállamok felé mintha ennek pont az ellenkezőjét igazolná. Tehát lehet, hogy az elvárás ez lenne, de a mindennapi gyakorlat az európai uniós tagállamok között az, hogy önállóan szabályozzák. Ezt módunkban is van megtapasztalni. Fölvetődik az emberben az a kérdés vagy az a megállapítás, hogy már megint túlteljesítettük az uniós elvárásokat. Már egy kis szállóigévé váló miniszterelnöki plagizációval: már megint elszúrtuk, talán nem is kicsit, hanem nagyon.

Ezeket a vélekedéseket támasztják alá azok a statisztikai jelentések, amelyek a hazai kiskereskedelmi egységek rohamos versenyképtelenné válásáról, bezárásáról számolnak be azokon a területeken, ahol megjelennek a hiper- vagy szupermarketek. Az egyenlőtlen versenyből győztesen kikerülő tőkeerős kereskedelmi cég monopolhelyzetbe kerül, a fogyasztó pedig kiszolgáltatottba, nincs többé választási lehetősége; eszi, nem eszi, nem kap mást helyzet alakul ki.

A nem megfelelő szabályrendszer miatt például a sertéshús-előállítás területén azon túl, hogy elveszítettük hagyományos külpiacainkat, olyan országok szállítottak belső piacainkra tőkehúst, akik azelőtt soha, és nem minden esetben kifogástalan minőségben, ezzel veszélyeztették a fogyasztók egészségét. Most nem akarom fölidézni azokat a húsbotrányokat, amelyeket az ország közvéleménye és önök is nagyon jól ismernek.

A szabadjára engedett verseny különösen sokat rombol a kistelepüléseken. A gazdaság leépülése következtében ezek lakóinak fogyasztói szokásai egyre jobban hasonlítanak a városiakéhoz, legalábbis a tekintetben, hogy ők is egyre nagyobb arányban fogyasztanak mások által, távoli vidékeken előállított javakat. Ezt betudhatnánk a fejlődésnek is, ha nem lennének ezek között a termékek között olyanok, amelyeket a fejlett országokban is helyben állítanak elő; de még emlékszünk arra az időre, amikor így történt ez nálunk is. A nem megfelelő szabályrendszernek volt betudható az aflatoxinos paprika és a szermaradványos gyümölcstételek országba kerülése is, amelyek súlyosan veszélyeztették a fogyasztók egészségét.

Nincs ez másképpen a szolgáltatások területén sem. Mindeközben talán a fogyasztók, az emberek észre sem veszik, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A fogyasztóvédelem a XXI. század nagy kihívásainak egyike, ha lehet, a legnagyobb. Amióta tagjai vagyunk az Európai Uniónak, egyre többen, de a szükségesnél még lényegesen kevesebben ismerik fel a fogyasztóvédelem jelentőségét. Még nem jöttek rá, hogy a fogyasztói magatartásukkal milyen jelentős hatást képesek gyakorolni a gazdaságra, még nem tudatosult bennük, hogy fogyasztóként kulcsszereplői a gazdaságnak. A vásárlóereje nagyságát ismerő, tudatos vásárlóvá fejlődő és összefogó fogyasztó ágazatok sorsát, illetve fejlődési irányát lesz képes befolyásolni.

(13.30)

Ehhez a felelősségteljes felismeréshez az államnak segítséget kell nyújtania. A sokféle segítségnyújtás lehetősége közül csak hármat szeretnék kiemelni a határozati javaslatból, önkényesen csoportosítva, amit a magam részéről kiemelkedően fontosnak tartok, természetesen a többi jelentőségét sem alábecsülve: az oktatás és a képzés, a fogyasztóvédelemmel foglalkozó civil szervezetek színvonalas tevékenységének előmozdítása és a területhez kapcsolódó jogalkotási feladatok.

Frakciónk igen fontos és időszerű, megoldandó feladatként kezeli a fogyasztóvédelmet. Ennek megfelelően, ha kormányra kerülünk, a fogyasztóvédelmet az azzal foglalkozó minisztérium nevében is meg kívánjuk jeleníteni, fontosságának hangsúlyozása céljából. És természetesen állandó bizottságnak kell működnie e területen. Annak reményében szeretnénk az Országgyűlés jóindulatába ajánlani ennek a határozatnak az elfogadását, hogy meg is fog valósulni, és nem úgy, ahogy eddig történt ez ezekkel a fogyasztóvédelmi javaslatokkal, a kormány reagálásai alapján.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Megadom a szót Hankó Faragó Miklós képviselő úrnak.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A fogyasztóvédelmi eseti bizottság kis híján egy évvel ezelőtt alakult meg, és a nagyjából elmúlt egyéves tevékenysége során igen nagy számú meghallgatást, egyeztetést folytatott le, közel 20 ülést tartottunk. Ahogy összeszámoltam, 16-18 hatóság, hivatal képviselőjét, közel 20 nagyvállalat, nagyszolgáltató képviselőit hallgattuk meg. Ennek az eseti bizottságnak a tevékenységére mindvégig az volt a jellemző, hogy igen nagy egyetértésben tudtunk együttműködni, erre már többen is utaltak az előttem szólók közül. Azt hiszem, hogy ez az egyetértés jó eséllyel megmaradhat mind a határozati javaslat elfogadására vonatkozóan, mind esetleg a későbbi parlamenti munkát tekintve.

Vannak persze kisebb árnyalati eltérések néhányunk megközelítésében, így az enyémben is az előttem szólókéhoz képest, de például amiről Bagi Béla képviselő úr beszélt, hogy három dolgot szeretett volna kiemelni az anyagból, nos, és ugyanezt a három dolgot szintén kiemelkedően fontosnak tartom, teljes mértékben egyetértek.

Egy 67 oldalas jelentés áll az Országgyűlés képviselői előtt, és ez a jelentés részletesen taglalja mind a hazai szabályozás jelenlegi helyzetét, az európai uniós szabályozás, hasonló jellegű témakörben történő szabályozás helyzetét, az állami szerepvállalás jelentőségét. Sorra veszi a fogyasztóvédelemmel foglalkozó állami szervezeteket, ugyanúgy a civil szervezeteket, békéltető testületeket, a piac szereplőit és egyebeket.

Alexa György elnök úrtól részletes tájékoztatót kaphattunk arról, hogy ez a tevékenység hogyan is folyt ez alatt a 16-18 ülés alatt. Szinte mindenki, őt is beleértve, és más felszólalókat, Bagi Bélát, Molnár Bélát egyaránt említhetem, nagyon fontosnak tartották, és én is azt tartom a legfontosabbnak, az egy év tanulságai közül a legjelentősebbként azt emelném ki, hogy ha valamit elérhetünk, és valamit jó lenne hamarosan elérnünk, akkor a legeredményesebbek ezen a téren akkor lehetnénk, ha a tudatos fogyasztói magatartás kialakításában jelentős változásokat tudnánk elérni. Véleményem szerint ez az, ami a leginkább hasznára válhatna a társadalomnak, mert természetesen azt nem tudjuk megtenni, hogy minden egyes ügy mellé, minden egyes jogsérelem mellé valamilyen hatósági eljárást próbáljunk társítani, mert az egyrészt lehetetlen, másrészt rendkívül költséges lenne, éppen ezért nem biztos, hogy feltétlenül azt az irányt kell megpróbálnunk megcélozni.

De akkor igenis nagyon sokat tudnánk elérni, ha a tudatosabb vagy tudatos fogyasztói magatartás kialakításával mindenkit rá tudnánk döbbenteni arra, hogy a saját ügyében soha ne hagyja, hogy ilyen típusú jogsérelmeket el lehessen vele szemben követni. Nem feltétlenül kell rögtön bírósághoz vagy valamilyen hatósághoz fordulni, elég, ha a szerződő partnerrel sikerül megegyeznie az érintett fogyasztónak. Elég, ha egymás között tudják rendezni a vitát, de csak az segíthet, ha minden egyes ilyen ügyben mindenki úgy gondolja, hogy nem hagyja jogainak a sérelmét, és mindenképpen fellép azzal szemben.

Ha fontos dolgokat nekem is ki kellene emelnem, ahogy egyébként azt helyesen tette véleményem szerint minden előttem szóló, akkor én is, azt hiszem, leginkább a fogyasztóvédelmi ismeretek oktatására helyezném a hangsúlyt. Ezen a téren biztosan nagy a lemaradásunk, valamiért ezzel az elmúlt időben kevéssé foglalkoztunk. Azt hiszem, bőven van mit tennünk, és itt nagyon jól megtérülő beruházásokat lehetne végrehajtani, azaz viszonylag kis ráfordítással ki lehetne alakítani, sokkal fejlettebbé lehetne alakítani azt a tudatos fogyasztói magatartást, amire mindannyian utaltunk.

Én is nagyon fontosnak tartom, frakcióm nevében is tudom ezt mondani, hogy a civil szervezetek súlyát minden bizonnyal érdemes növelni. Egyébként is az 1990 utáni Magyarországra jellemző az, hogy a korábban igen kis számban létező civil mozgalom ugrásszerű fejlődésnek indult, és a civil szervezetek súlya folyamatosan emelkedik. Ezt, azt hiszem, tudatosan és határozott intézkedésekkel, ösztönzéssel is érdemes lenne fejleszteni, mert a civil szervezetek nagyon-nagyon sok segítséget adhatnak a fogyasztóknak, és azt gondolom, tevékenységüket nem lehet eléggé magasra értékelni.

A jelentés mellett egy országgyűlési határozati javaslat is előttünk fekszik, amely öt pontban és alpontokba foglalva a legfontosabb intézkedéseket, a kormány számára megfontolandó szempontokat sorolja fel. Úgy, ahogy a jelentés nagy-nagy részével, ennek a határozati javaslatnak is a nagy részével egyet tudunk érteni, és szívesen támogatjuk azt. Talán egyetlenegy momentumra hívnám fel a figyelmet, ha szabad, amivel nem teljes mértékben értek egyet: a határozati javaslat 3. pontjának c) alpontja szerint a rossz minőségű áru forgalomba hozataláért kiszabható büntetési tételeket érdemes lenne szigorítani. Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, ha időnként azt tapasztaljuk, hogy törvénysértéseket követnek el, és néhány ilyen típusú, fogyasztóvédelemmel összefüggő törvénysértés az elmúlt időben igen nagy hangsúlyt kapott, önmagában nem feltétlenül az következik a tapasztalatokból, hogy mindenképpen törvényt, mindenképpen büntető törvénykönyvet kell módosítani.

Ebben az esetben is megfontolásra ajánlanám azt, hogy módosítsunk-e, vagy javasoljuk-e a módosítás benyújtását a kormány számára, mert amikor átnéztem az erre vonatkozó büntető törvénykönyvbeli szabályozást, akkor azt tapasztaltam, hogy egy koherens egészet alkotó, egyébként egymással összefüggő, egymást jól kiegészítő törvényhelyekről van szó. Egyrészt a rossz minőségű termék forgalomba hozatalát a büntető törvénykönyv 292. §-a tartalmazza bűntettként, három évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegeti azt, aki ilyen cselekményeket követ el. E törvényhely mellett még három törvényhelyet emelnék ki ugyanebben a fejezetben, ugyanebben a címében a büntető törvénykönyvnek a gazdasági bűncselekmények körében: a minőség hamis tanúsítását, az áru hamis megjelölését és a fogyasztó megtévesztését.

(13.40)

Vannak még tényállások, amelyek a fogyasztóvédelem kapcsán természetesen számításba jöhetnek, de leginkább ezek merülnek föl a fogyasztóvédelmi ügyekben.

Nos, ha ezeket megvizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy például a minőség hamis tanúsítása szintén bűntett alapesetben is, 3 évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel fenyegetve. Az áru hamis megjelölése úgyszintén bűntett, szintén 3 évig terjedő szabadságvesztéssel. A fogyasztó megtévesztése az, amely vétség, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő alapesetben.

Való igaz, hogy a közvéleményt rendkívüli módon - mindannyiunkat - irritálja az a néhány eset, amelynek kapcsán, gondolom, a javaslat megfogalmazóiban fölmerült, hogy esetleg érdemes lenne módosítani a büntető törvénykönyvet. De mindez a probléma kevéssé kapott volna nagy visszhangot, vagy kisebb problémát jelentett volna abban az esetben, ha hatékony bűnüldözéssel időben sikerült volna felderíteni a cselekményeket - és itt most persze több cselekményről is lehet szó -, gyors és elkerülhetetlen eljárások követnék az ilyen típusú jogsértéseket.

Általában véve igaz az, hogy a bűnmegelőzést leginkább a gyors és elkerülhetetlen eljárások szolgálják, mert óriási visszatartó erővel rendelkezhetnek. A büntetési tétel nagysága mint fenyegetettség... - abban az esetben, ha hosszan elhúzódó, későn elinduló eljárások és esetleg megúszható eljárások, azaz olyan ügyek kerülnek elénk, amikor egyébként a hatósági felderítés, mondjuk, 20-30 százalékos arányt mutat, akkor bizony sokkal kisebb a visszatartó erő, sokkal könnyebb meghozni egy bűncselekményt elkövetni szándékozóban a döntést, hogy igenis elköveti ezt a cselekményt. Tehát önmagában a büntetési tétel nem feltétlenül jelent sokat. Azzal nagyon egyetértek, hogy ezen a téren eredményesebb nyomozást, eredményesebb hatósági tevékenységet kell végezni.

Egyébként azt indokoltnak és szükségesnek látom, hogy ebben a tekintetben a teljes magyar joganyagot érdemes felülvizsgálni, és bizonyos helyeken szigorításokat, változtatásokat érdemes kezdeményeznünk, ha szükséges, itt az Országgyűlésben törvényi formában esetleg elfogadnunk. Mert való igaz, hogy azok a tapasztalatok, amelyeket a bizottság munkája során szereztünk - de ha magánemberként visszagondolunk az elmúlt évekre, akkor is megállapíthatjuk ezt, hogy bizony esetenként a tisztességes piaci magatartás nem mindig követhető nyomon a magyar gazdasági életben. Ezen persze nagyon sokféle módon lehet változtatni.

Itt utalnék még arra az egy mondatra, amellyel kapcsolatban nem értettem teljesen egyet elnök úr expozéjával. Úgy kezdte a jelentés ismertetését, hogy az a társadalmi illúzió, amely azt feltételezte, hogy a gazdasági verseny minden vevői problémát megold, mára szertefoszlott. Ez egyébként az anyagban az 58. oldalon az összefoglaló első mondata is volt. Nyilván ezért is emelte ki elnök úr. Nos, én nem tenném meg ezt a szembeállítást, és itt esetleg Bagi Béla képviselő úrral is vitatkoznék egy kicsit. Nem feltétlenül állítanám szembe a két dolgot egymással. Nem jelenti azt, hogy a verseny minden vevői problémát megold, és fordítva. Tehát ennyire kategorikus kijelentést nem használnék, hiszen itt is a "minden" szó volt az, ami nekem egy kicsit szemet szúrt. De ha azt nézzük, hogy például Nyugaton ez hogy néz ki, ahol alapvetően a piac, a verseny nagyon erősen dominál, ott a tudatos fogyasztói magatartás, a tisztességes piaci magatartás és még több más tényező - nem feltétlenül a hatósági eljárások nagy száma -, sok-sok minden együttes hatására kedvezőbb a helyzet.

Nyilván nekünk is meg kell vizsgálnunk ezeket a szempontokat, és annak érdekében, hogy egy fokkal jobb helyzet alakulhasson ki Magyarországon, nagyon sok intézkedést kell még tennünk. Azt gondolom, hogy ennek az eseti bizottságnak a munkája egyértelműen hasznos volt, szükséges volt. Nagyon remélem, hogy a kormányzat és a parlament számára egyaránt jó tapasztalatokkal tudunk szolgálni, és nagyon egyértelműen mindannyiunknak - úgy gondolom, minden parlamenti frakciónak - az a szándéka, az az akarata, hogy ez a megkezdett munka olyan módon is folytatódhasson, hogy jogszabály-módosításokkal találkozzunk - akár törvénymódosításokkal itt a parlamentben, akár alacsonyabb szintű jogszabályokkal -, és részben segítsük, támogassuk a fogyasztóvédelemmel foglalkozó hatóságok munkáját, ösztönözzük a civil szervezeteket, de leginkább tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a tudatos fogyasztói magatartás kialakulhasson Magyarországon.

Én szívesen vettem részt ennek a bizottságnak a munkájában, mert úgy gondolom, hogy végig konstruktív légkör uralkodott, és nagyon remélem, hogy ez a témát tekintve a továbbiakban is megmarad. Mi elfogadásra javasoljuk a határozati javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Dér Zsuzsanna képviselő asszonyé a szó.

DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Mint a fogyasztóvédelmi eseti bizottság tagja, én is elfogadásra javaslom a parlamentnek ezt a jelentést, és annál is inkább, mert a megfogalmazott intézkedések sora csak részben érinti a fogyasztóvédelmi törvények koncepcionális módosítását. Elsődlegesen az 1997. évi LV. törvény módosítását emeli ki, de én a saját magunk figyelmébe ajánlom, hogy ha az ősz folyamán sor kerül a polgári törvénykönyv módosítására, garanciális elemként jusson eszünkbe, hogy a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos szabályozásokat itt is meg kell erősíteni.

Én a bizottság tagjaként sokkal fontosabbnak tartom azokat a fogyasztókat közvetlenül érintő, szabályozandó területeket, amelyek a jelentésben is és a határozati javaslatban is sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak. Kiemelten kezeli ez a jelentés a civil szervezetek támogatási rendszerében tapasztalható anomáliák felszámolását. Ezt annál is inkább nagyon fontosnak tartom, mert a jogszabályi keretek megszülettek. Mint ahogy a polgári törvénykönyv, a fogyasztóvédelmi törvény és más jogszabályok is megfelelő keretet biztosítanak a törvényi szabályozásnak, ugyanakkor a végrehajtás szintjén, a mindennapokban - ami kifejezetten irritálja a fogyasztókat - találjuk a legtöbb gondot.

Nagyon fontosnak tartom a békéltető testületek működésének és finanszírozásának megnyugtató rendezését. Ugyanilyen fontos területként foglalkozik a jelentés a feketegazdaság visszaszorításával, hiszen itt nemcsak munkavállalóként, hanem fogyasztóként is nagyon sokat veszíthetünk mindannyian. Megerősítem a jelentésnek azt a részét, ami a tudatos fogyasztóvá válás érdekében az oktatásról, a tudás, az ismeretanyag megszerzéséről szól, hiszen ez biztonságot ad, magabiztossá teszi a fogyasztókat, hogy megfelelő módon tudjanak a visszaélőkkel szemben fellépni.

Én mindenféleképpen elfogadásra javaslom az Országgyűlésnek ezt a jelentést, és örülök, hogy részt vehettem ebben a munkában. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Ángyán József képviselő úr.

DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Alexa elnök úr bevezetője inspirált arra, hogy néhány mondatban én is hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Azt hiszem, nagyon fontos kérdést fogalmazott meg mindjárt a felszólalása elején az elnök úr, amikor is leszögezte, hogy a piac bizony önmagában nem oldja meg azokat a problémákat, amelyek ma is láthatóan körülvesznek bennünket.

Ez egy alapdilemmája, azt hiszem, magának a kormánynak is, és azt hiszem, a kormányzásnak is alapkérdése, hogy vajon mi az állam feladata. Nagyon határozottan erősíteni szeretném elnök úr azon véleményét, hogy az államnak bizony a köz, a közösségek érdekében és a környezet érdekében adott esetben - de a fogyasztókat természetesen ezekhez a közösségekhez értve - be kell avatkoznia, és korlátoznia kell a szabadpiacot. Nem akármilyen vita ez, ami ekörül ma zajlik.

Ebben a kétpártiságban, amit Corten úgy fogalmaz meg, hogy az egyik oldalon állnak a globális tőkeérdekek a maguk hozadékigényével, a másik oldalon állnak a közösségek, az államnak, amit a közösségek hoztak létre, egyértelműen a közösségek oldalára kell állnia. Sajnálatos módon a kormány intézkedései nem mindig ebbe az irányba mutatnak. Tehát mintha időnként elbizonytalanodna ez az állam, és mintha időnként a tőkeérdekek oldalára állna, és ennek következtében a közösségek időnként bizony kiszolgáltatottnak tűnnek a globális és helyi tőkeérdekekkel szemben is.

Azt gondolom, ahhoz, hogy az állam ezt a feladatát el tudja látni, ahhoz források kellenek. Nem ebbe az irányba mutat az ellenőrző laborhálózat - mondjuk így - reformja, de inkább leépülése; és tájékoztatás szükséges, hogy a fogyasztók pontosan ismerjék, hogy mi is történik; ne azok tájékoztassák, akik egyébként profitérdekeik mentén tájékoztatják a fogyasztókat a saját termékeikről.

(13.50)

Úgyhogy azt gondolom, erősítenünk kell elnök úrnak azt az elképzelését a kormányzati munkában, hogy az államnak bizony itt komoly feladatai vannak. Szeretnék egyetérteni elnök úrnak ezzel az elképzelésével, és kívánok sok sikert, hogy abban a vitában, amit a kormányon belül is e tekintetben folytatnak, eredményre jussanak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Török Zsolt képviselő úr.

TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Reagálni kívánnék képviselőtársam mondataira, illetve azt gondolom, hogy úgy látszik, ebben nincs nagy vita köztünk, esetleg hangsúlyeltolódások lehetnek.

Valóban több forrásra van szükség, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság és általában a fogyasztóvédelem kérdésköre megfelelő rangon és megfelelő módon tudjon Magyarországon is működni. Azonban az egyik legjelentősebb szempont az, hogy a tízmillió magyar állampolgárral kapcsolatban kell a tudatos fogyasztó önérzetét megteremteni, azt, hogy valamennyien odafigyeljünk. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Alexa György elnök úr is beszélt arról, hogy a civil szervezetek szerepét sokkal inkább erősíteni kell a következő időszakban.

Azt gondolom, ez minden egyes bizottsági ülésen elhangzott, és a civilek nagyon aktív részvételükkel, javaslataikkal hozzá is járulnak ahhoz, hogy ez erősödhessék minden egyes területen. De nemcsak országos szinten, nemcsak Budapesten, hanem sokkal inkább a végeken, a kistelepülésekhez is eljutva, de legalább a megyeszékhelyeken kell hogy megerősítsük a fogyasztóvédelmi civil szervezeteket, hiszen nagyon fontos, hogy a tudatos fogyasztókat ők maguk is alakítsák, ők maguk is hozzá tudjanak járulni ahhoz, hogy a fogyasztók valóban tudatosan tudjanak vásárolni.

Másik ilyen kérdéskör az, amikor a törvényi szabályozásnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania. Ez nem csupán pénz kérdése, hanem sokkal inkább leírt betű kérdése, hogy mi magunk mit tartunk fontosnak, merünk-e és akarunk-e lépni a nagy szolgáltatók kapcsán. Mert a fogyasztóvédelem kapcsán nagyon sok esetben a kereskedelem, élelmiszer, műszaki cikkek ügye jut eszébe az embereknek, de mind a tízmillió magyar állampolgárt érinti az áramszolgáltatás, a gázszolgáltatás, a mobilofónia, a telefónia, az emberek különböző információkkal való ellátása. Ez az, ami valamennyi háztartásba, valamennyi magyar állampolgárhoz eljut. Itt kell igazából határozottan fellépnünk, és azokon a területeken, ahol például nagyon nagy profittal tudják végezni a tevékenységüket a különböző szolgáltatók, mint például a bankszektorban.

Azt gondolom, hogy ezekben az esetekben viszont a törvényhozásnak, nekünk van feladatunk, és ez már tényleg nem csak pénz kérdése.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Ékes Józsefnek adom meg a szót.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, a Török Zsolt képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék kapcsolódni. 2005-ben végigcsináltuk az élelmiszer-biztonság ötpárti egyeztetését, majd annak lett egy végeredménye, egy országgyűlési határozat, ahol tényleg megkíséreltünk hangsúlyt fektetni a hazai fogyasztóvédelem, a hazai termék- és piacvédelem kérdésére.

Én is nagyon helyes célnak tartom azt, hogy tudatos fogyasztói magatartást kellene kialakítani. Ezt Hankó Faragó Miklós képviselőtársam mondta. Nagyon célszerű a civil szervezetek bevonása. Csak vizsgáljuk meg a mai helyzetet! Vizsgáljuk meg azt az országgyűlési határozati javaslatot, amit annak idején közösen letettünk az asztalra, és nagy többséggel elfogadta a magyar parlament - mi valósult meg belőle? Mi valósult meg abból a részéből, hogy hazai termék- és piacvédelem? Mi valósult meg abból a részéből, hogy próbáljuk meg serkenteni a hazai üzletláncoknak, üzlethálózatoknak a szövetkezési formáját, hogy ne a kiszorítósdi jelenjen meg?

Mi történik ma? Az állampolgároknak kevés a pénze, teljesen logikus, hogy azok a nagy láncok, amelyek kiszorítják a hazai termékeket a piacról, előbb-utóbb megpróbálnak bóvlit is árulni. Élelmiszerre is mondom ugyanezt. Hiszen meg lehet vizsgálni azt a kérdéskört is, hogy az Európai Unión belül a fejlettebb tagországokban a tartós élelmiszereknél hat hónappal a lejárta előtt már ki kell vonni a forgalomból a terméket. Tessék megnézni, a mai polcokon ez hogyan jelenik meg!

A másik ilyen kérdés, amikor a magyar termelőket teszik úgy tönkre, hogy háromnapi beszállítási kötelezettséggel bírnak, bizonyos nagyságrendben, és 150 nap után fizetik ki őket először. Tehát a fogyasztóvédelemnek ez is a része. Hatósági ellenőrzés, de mellette pénzügyi szempontból is meg kellene hozni azokat a törvényeket, amelyek az ilyen viselkedésnek maximálisan gátat vetnek.

Szeretném jelezni, hogy ebben mindenképpen tovább kell folytatni a bizottságnak ezt a munkáját, és valóban megvizsgálni költségvetési szempontból, törvénykezési szempontból, a Ptk. szempontjából is, hogy melyek azok a lépések, amelyek kimondottan az állampolgárok védelmét, érdekeit, egészségi állapotát tudják megőrizni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

A civil szektorral kapcsolatban. Nagyon nehéz úgy kommunikálni, hiszen a civil szektornak is hihetetlenül kevés az információja, kevés az az eszköze, amivel hozzá tud járulni ahhoz, hogy az állampolgárokat megfelelőképpen tudják tájékoztatni. Tehát ebben kellene még erősítenünk. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Képviselői felszólalások következnek. Almássy Kornél képviselő úré a szó.

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elöljáróban, mint a fogyasztóvédelmi eseti bizottság tagja, szeretném én is megköszönni a munkát a bizottság tagjainak, az elnök úrnak is. Azt gondolom, hogy az elmúlt egy év alatt, egy eseti bizottságtól talán szokatlanul hatalmas mennyiségű információt gyűjtöttünk be és munkát végzett el ez a bizottság. Azt gondolom, hogy az az anyag, amely előttünk fekszik, és amiről ma vitatkozunk, egy jól átgondolt, jó következtetéseket tartalmazó anyag, és az a határozati javaslat is, amely ma az Országgyűlés előtt fekszik, mindenképpen reménykeltő. Reméljük, hogy az Országgyűlés ezt elfogadja, és a kormányzat is levonja a megfelelő következtetéseket, és törvénymódosítás formájában is majd szembesülünk a bizottság tapasztalataival.

Azt gondolom, hogy óriási munkát végzett a bizottság, azonban még vannak olyan területek - és örülök, hogy a bizottság munkája folytatódik -, amiket mindenképpen érdemes lenne megvitatni. Külön örülök annak, hogy itt többen említették az oktatás-nevelés kérdését, mert valóban talán a legfontosabb része a fogyasztóvédelemnek az, hogy magukat a fogyasztókat informáljuk arról, hogy vannak jogaik, és bizony álljanak ki a jogukért.

Itt elhangzott az a vita, Hankó Faragó képviselő úr említette a verseny szerepét, elnök úr említette, hogy a verseny nem feltétlenül megfelelő a fogyasztóvédelemben. Azt gondolom, hogy ez a két dolog ki kell egészítse egymást. A Magyar Demokrata Fórum, mint egy konzervatív párt, hisz abban, hogy ahol verseny van, ott biztos, hogy a fogyasztó jogai és lehetőségei is jobban érvényesülnek. Hiszen ahol verseny van, ha valaki nem teljesíti a mi kéréseinket, követeléseinket, elvárásainkat, akkor át lehet menni egy másik szolgáltatóhoz.

Egyébként nagyon jól kiderül ebből az anyagból, hogy például a kábeltelevíziók, -szolgáltatók területén abszolút nincsen verseny, és a legtöbb problémát ez okozza, hogy nincs hova menni, nem tudok dönteni, nem tudok változtatni. A kereskedelemnek, a szolgáltatásoknak minél több területén a versenyt kell erőltetni. Emellett vannak az államnak feladatai - és gondolom, hogy elnök úr is erre gondolt -: az állami jogszabályok, az állam szerepe, az állam támogatása a civil szervezetek felé, hogy a civil szervezetek pedig értesítsék a fogyasztókat, hogy vannak jogaik.

Azt gondolom, nem biztos, hogy az állam szerepét kellene növelnünk, hanem ez tipikusan egy olyan terület, ahol a civilek számára kell nagyobb befolyást engednünk, talán nagyobb állami támogatással, talán nagyobb szerepvállalással, talán jobb kapcsolattal a mindenkori kormányzat és a civil szervezetek között. Azt gondolom, hogy egy ország fejlettségét az is mutatja, hogy a civil szervezetek milyen erősek, a civil kurázsi milyen erős, és ebben a tekintetben, a fogyasztóvédelem tekintetében a civil kurázsit nagyon meg kell erősíteni, mert akkor tudnak a fogyasztók valójában partnerként visszanyúlni a szolgáltatószektorhoz.

Azt gondolom, hogy ez kell legyen majd a bizottság egyik jövőbeni feladata, hogy a civil szervezetek szerepét, a kormányzat és a civil szervezetek kapcsolatát hogyan tudja erősíteni.

Örülök Török Zsolt képviselő úr szavainak is az energiaszolgáltatókról, hiszen az Energia Hivatal ugyan tett egy tájékoztatást a bizottság előtt, de az energiaszolgáltatások, gáz, áram... - elképesztő példákkal, tapasztalatokkal bírok én is. Ha valaki bemegy a Batthyány téri ügyfélszolgálatra - javaslom egyébként képviselőtársaimnak is -, próbáljon meg ott végigállni egy napot, mert körülbelül annyit kell várni, hogy el tudjam intézni az ügyeimet. Azt gondolom, ez is fogyasztóvédelem. És itt bizony olyan monopolhelyzetben vannak bizonyos energiaszolgáltatók, amire fel kell hívni a figyelmet.

Tehát én nagyon szeretném, ha a bizottság ezzel foglalkozna. Szeretném, ha a bizottság foglalkozna a jövőben - nyilván majd elnök úrral erről úgyis konzultálni fogunk - az építőipar problémáival, hiszen tudjuk, hogy ha valaki egy új lakást vásárol, milyen gondok, milyen anomáliák merülhetnek fel.

(14.00)

Tehát azt gondolom, hogy a bizottságnak most az első éves általános tájékoztató és ezen kiváló anyag után bizony-bizony egyes szegmenseket, egyes szolgáltató szektorokat újra kell vizsgálnia, és reméljük, hogy az a határozati javaslat, amely ma itt fekszik előttük és amely, azt gondolom, teljes konszenzussal elfogadásra fog kerülni, majd a kormányzati jogalkotási folyamatba is be fog kerülni, és remélhetőleg minél hamarabb, fél éven belül olyan jogszabályokkal találkozhatunk, amelyek a bizottság támogatását is bírják.

Köszönöm szépen, és külön köszönöm az elnök úrnak is a kitartó munkáját, remélhetőleg a bizottság sikerrel fogja folytatni a munkáját.

Azt gondolom végezetül, hogy ezen eseti bizottság munkája után, tizenhét évvel a rendszerváltozás után lehet, hogy a következő ciklusban megérett annak is a lehetősége, hogy ne egy eseti bizottság, hanem egy állandó bizottság foglalkozzon a fogyasztóvédelemmel.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

(A jegyzői széket Török Zsolt és V. Németh Zsolt
foglalja el.)

ELNÖK: Bókay Endréé a szó.

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Almássy Kornél képviselő úr befejezte, azzal a gondolattal szeretném folytatni én is, hiszen az eseti bizottság működése 2008 novemberéig fog tartani, és az eddigi tevékenységéből is meg most majd az általam elmondottakból is azt szeretném leszűrni, hogy ennek a bizottságnak a tevékenységét meg kell hosszabbítani, és mindenképpen célszerű lenne a későbbiekben talán egy állandó bizottságot létrehozni.

Miért lenne erre szükség? A bizottság számunkra két nagyon fontos problémára ad választ. Az egyik, ami az embereket a mindennapi életben érinti, hiszen itt, amikor gyakran a parlamentben egy-egy törvényt meghozunk, nagyon közvetett módon, nagyon sok áttételen csurog le a mindennapi életbe, tehát az emberek nem igazán tudják, hogy a parlamentben milyen munka, milyen törvénykezés folyik, és ez hogyan jelenik meg az ő hétköznapjaikban.

Pontosan a fogyasztóvédelem kapcsán látjuk a beszámolóban az összegyűjtött törvényeket, ez nagyon jól tükröződik, tehát nagyon jól látszik az, hogy bizony erre igen nagy szükség van, hogy ez a bizottság a tevékenysége során erre a szempontra felhívja a figyelmet, illetve úgy csoportosítsa a törvényeket és azoknak a jelentését átvitt értelemben, ami a mindennapi életekre gyakorolt hatását nagyon jól tükrözi.

A másik az, hogy a bizottság tevékenysége nagyon komoly koordináló feladatot látott el, és erre különösen nagy szükségünk van. Jelen pillanatban három nagy kérdést összegzett a bizottság beszámolója. Az egyik volt maga a szervezeti rendszer, tehát maga a fogyasztóvédelem szervezeti rendszerének felépülése. A másik az, hogy bevonták magukat a szolgáltatókat, a kereskedelmi áruházláncokat ebbe a párbeszédbe, amire úgyszintén szükség van, hiszen mindig arról van szó, hogy úgymond hallgattassék meg a másik fél is. A harmadik rész, ami a számunkra legfontosabb, maguk a vásárlók. Erről a három dologról szeretnék néhány dolgot mondani.

A bizottság tevékenységében felhívja a figyelmet arra, hogy különösen a törvénykezésben és a rendeletekben kell teremtenünk egyfajta összhangot, és ezeket folyamatosan korszerűsíteni kell. Miért van erre szükség? Hiszen jelen pillanatban annyi, de annyi termék és annyi szolgáltatás éri a ma emberét - és ez az állapot csak tovább fog fejlődni, tovább fog differenciálódni -, hogy ebből valamifajta rendet kell teremtenünk. Csak két törvényre utalnék most, a villamos energia liberalizációjára, illetve a gázár felszabadítására, mind a kettő most kerül bevezetésre, és bizony ma a háztartásokat ezek a kiadások igen jelentős mértékben érintik. Nekünk tudnunk kell, hogy mi miért és mennyibe kerül, és van-e lehetőség arra, hogy itt megtakarításokat foganatosítsunk és érjünk el, hiszen az embereknek így jelentős kiadáscsökkentést lehet elérni.

Az állami feladatokat végző szervezeteknek a szerepét, amelyek ellenőrzik az árak meghatározását, a szolgáltatásokat és az élelmiszerek minőségét - főleg Kelet-Európában -, különösen hangsúlyoznunk kell. Ezen a területen, ahol mi élünk, azt szokták mondani, hogy az angolszász államokkal szemben sokkal erősebb az állam védelmi szerepe és az állam meghatározó szerepe ezeken a területeken, de más területeken is. Az angolszász országokban erősebbek a civil szervezetek. Nem hiszem, nem azt mondom, hogy nem kell erősíteni az ilyenfajta civil szervezetek tevékenységét, természetesen kell erősíteni, de nem nélkülözhetjük az ezzel hivatásosan foglalkozó szervezetek tevékenységét, hiszen itt halmozódnak fel olyan szakmai ismeretek, olyan szaktudások, amelyek egy-egy szolgáltatás kapcsán... - gondoljunk csak a mobiltelefonokra, itt elhangzott például a bankok tevékenysége, de említhetjük a biztosítók tevékenységét is, ahol a szerződések, a szolgáltatások meghatározásában az államnak és az állam által megfizetett jogászoknak, szervezeteknek igenis nagyon komoly feladatuk van.

Nagyon sokszor találkozunk a mindennapi életben olyan dolgokkal, amikor a biztosítókkal kötött szerződéseknél a károsult megjelenik a biztosítónál, kéri a szolgáltatást, hogy most teljesítsenek ők is eddigi befizetései ellenértékeként, és azt mondják, hogy ja, tisztelt uram, erre nem vonatkozik ez a kár, és akkor az illető kérdezi, hogy ez hol van - és hát ott van valahol az apróbetűs részekben. Ezzel igenis az államnak és ezeknek a főállású szervezeteknek foglalkozni kell, és ki kell szűrni, hiszen az egyén bizalmát és biztonságát nagymértékben elő tudjuk ezzel segíteni. A civil szervezetek tevékenysége természetesen nagyon fontos egyrészt azért, hogy a mindennapi életekből állandóan kapjunk visszajelzést a problémákra, és nyilván az ő gyakorlatuk kicsit életszerűbbé teszi a tevékenységünket.

A másik: nagyon szimpatikus volt a számomra, hogy a bizottság tevékenységébe bevonták a szolgáltatókat, nagykereskedelmi láncokat, és meghívták őket. Itt különösen fontos, mert egyrészt meg kell ismernünk azt is, hogy minek mennyi az ára, mert ha az árat megpróbáljuk nagyon erősen visszaszorítani, nyilván bizonyos szolgáltatásoknál a szolgáltatás színvonalának esése következik be, és igazából nem biztos, hogy ezt akarjuk. Szeretnénk, ha olcsóbbak lennének természetesen, szeretnénk, ha a verseny érvényesülne, de ugyanakkor azt is akarjuk, hogy a színvonal megmaradjon vagy inkább talán még azt, hogy a színvonal a szolgáltatásokban javuljon.

A szolgáltatók és a kereskedelmi láncok érdeke is ugyanakkor ez a tevékenység, hiszen szeretnék ők is gyakran tudni, hogy a velük versenyben lévő partnereik hogyan gondolkodnak, betartják-e ezeket a szabályokat ők is. Nagyon jól tudjuk azt, hogy amikor az ÁNTSZ ellenőrzést végzett a Balatonon, ott végigkísért különböző vendéglőket, és amelyik vendéglő betartotta, nyilván annak a költségei magasabbak voltak, és így az áraik is magasabbak voltak. Legyünk őszinték, akik kevésbé tartották be az előírásokat, nyilván olcsóbban tudtak dolgozni, de ez nem tisztességes, ez nem a versenyt szolgálja, és nem szolgálja a vevőt sem. Mi azt szeretnénk, ha ezek az ellenőrzések ilyen értelemben segítenék magát a szolgáltatót is, azokat a vendéglősöket, a turizmusban érdekelteket, akik bizony azt mondják, hogy mi olyan színvonalú és olyan minőségű szolgáltatást teszünk le az asztalra, aminek ez a költsége, és ők ezzel versenyben maradnak, mert ha ők kiesnek, akkor bizony tulajdonképpen az egész rendszer, az egész idegenforgalmi rendszer megszenvedi ennek a hiányát. Nos, azt is mondhatjuk, hogy ugyanakkor tisztességes árak, tisztességes szolgáltatások legyenek, ahogy az anyag maga is leírja.

Harmadikként magukról a vásárlókról is kell beszélnünk. Gyakran - itt az anyagban is - felemlítik, hogy az egyes áruházláncok azt mondták, hogy kérem szépen, a panasz csak néhány százalék, hiszen több százezer vásárló fordul meg nálunk évente, és lám-lám, ez nem olyan túl nagy szám. Az ő szempontjukból persze ebben igazuk van, de a vásárló szempontjából nincs igazuk, hiszen neki az az egyetlenegy ilyen akciója, tehát ő ott vásárolta azt a terméket, és senki nem tudja azt mondani, hogy természetesen megértem most az áruházláncokat, akkor újabb kísérletet teszek, hátha egy jó áruhoz hozzájutok. Az ő számára ezt az egyedi dolgot kell megoldanunk.

Azért is kell ez a szervezet, és azért is kell ez a bizottság, hiszen ilyenkor az egyén rendkívüli módon kiszolgáltatott. Ő nem tudja esetleg jogi perre vinni, hiszen se anyagi ereje, se szaktudása, se jogi ismeretei nincsenek ahhoz, hogy az érdekeit tudja érvényesíteni. Természetesen nem tartom feltétlenül túl tragikusnak a helyzetet, mert azért látva az áruházláncokat, mindenütt működnek az úgynevezett vevőszolgálatok, tehát megpróbálják ezeket a problémákat ők is orvosolni, de véleményem szerint ezekre a nagy szervezetekre ezért is szükség van, hogy az egyént tudják segíteni.

Ugyanakkor a fogyasztóvédelem egyúttal esélyegyenlőség is. Ezt ma egy kicsit talán túl divatos kifejezésnek is tartják sokan, hiszen úgy az oktatásban, mint egyéb dologban, kulturális szolgáltatásokban, mindenütt felmerül az esélyegyenlőség, de tudjuk, hogy automatikusan biztosítanunk kell az idős embereknek, akik esetleg alacsonyan kvalifikáltak, tehát kevésbé tudják az érdekeiket érvényesíteni. Itt gondoljunk csak arra, hogy mentek ezek a bizonyos átcímkézések, amikor a szavatossági időket átírták. Nagyon sokan olyan következtetést vontak le, hogy mi van ebben az országban.

(14.10)

Számomra nem így jelentkezett, és remélem, nagyon sokan voltak, akik úgy gondoltak erre, hogy igen, vannak, akik figyelnek erre a dologra, és vannak, akik megakadályozzák ennek az árunak a bekerülését a közforgalomba. Rendkívül fontosnak tartom ezt a figyelemfelhívást, és nagyon jó, hogy ez a sajtóban azonnal - és mondjuk ki nyugodtan - komoly visszhangot váltott ki, és hosszú ideig foglalkozott ezzel a sajtó. Nemcsak arról volt szó, hogy mi állampolgárok érezzük ezt a fajta biztonságot, hanem itt arról is volt szó, hogy akik ezt a gyakorlatot folytatják, azokat elriasztják ettől a tevékenységtől. Tehát ilyen értelemben nagyon fontosnak tartom.

Végül néhány dolgot szeretnék megemlíteni, itt szó volt már a kábelszolgáltatókról. Bizony kiderült, hogy hiába van több kábelszolgáltató, a végpontoknak mindössze 7 százalékánál lehet választani. Itt ki kell dolgoznunk egy új gyakorlatot, hiszen ez lesz a villamosenergia-szolgáltatásnál, a gázszolgáltatásnál is, hogy ne monopolizálja valaki magának egy-egy térség ellátását, hanem igenis lehessen választani, és igenis, itt is fogyasztók, vagy ha úgy tetszik, megrendelők legyünk.

Mert a kettő között különbséget kell tenni. Vevők vagyunk ugyanis abban az esetben, ha például buszra szállunk, mert igazából nem tehetünk nagyon mást: vagy felszállunk a tömegközlekedési eszközre, vagy nem. De eggyel magasabb rangú vagy rendű dolognak tarthatjuk azt, hogyha megrendelőként léphetünk fel. Ebben az esetben, ha ugyanígy meg akarom változtatni a helyemet, akkor például taxit választok, és nyilván, amelyik taxiszolgáltatás nem felel meg, legközelebb egy másik taxit rendelek meg, és más szolgáltatást fogok megvásárolni. Tehát ezeknek a nagy rendszereknek a működésében ezt a fajta szerepet kellene elősegítenünk és valahogy megerősíteni, mert itt akkor újra kezd igaz lenni, hogy a verseny azért üdvözítő, és akik rossz minőségű szolgáltatást folytatnak, ilyet biztosítanak a vevők számára, azoknak legyen lehetőségük arra, hogy beruházások révén ezt megváltoztassák, és más típusú szolgáltatást biztosítsanak a számunkra, vagy ha ezt nem teszik, akkor pedig a versenyből - ahogy ennek a rendje van - hulljanak ki, és ne tudják folytatni.

Úgyhogy e néhány gondolat keretében próbáltam összefoglalni a bizottság működését, amit üdvözítőnek tartok, köszönöm szépen a bizottság tagjainak és Alexa György elnök úrnak ezt a tevékenységét, és mindenképpen azt fogom javasolni, hogy az eseti bizottság működését ne csak 2008 novemberéig, hanem azt követően is tudják folytatni, hiszen a tevékenységükre szükségünk van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Két percre Bagi Béláé a szó.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A verseny kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Nem tagadva a verseny jelentőségét és szerepét ott, ahol ez lehetséges, Alexa urat szeretném erősíteni a véleményében. Szakértők hívták fel a figyelmemet a gyógyszerüggyel kapcsolatban. A gyógyszereknek szerencsére nem túl nagy csoportja, de ki lett tuszkolva a versenypályára. Ebben a náthás időszakban - mondták nekem - hogyha valakinek fáj a feje, náthás, láza van, a szomszédtól, ne adj' isten a benzinkutastól meg a reklámból kap nagyon jó tippeket, és ha erre a három nyavalyájára három szert vesz magához, igen nagy valószínűséggel vagy jó eséllyel paracetamoltúladagolást fog elszenvedni, önkezűleg.

Most felvetődik a kérdés, és nem ellentmondva saját magamnak az oktatás szerepének a csökkentésében, hogy akkor most azért, mert imádjuk a versenyt gyógyszerügyben, akkor elkezdjük-e oktatni már általános iskolában vagy abban a korban a gyógyszerek hatóanyagát, hogy mit mivel lehet bevenni, vagy pedig végig kellene gondolnunk, hogy ez a terület a versenypályára való-e. Úgy gondolom, ez is egy fogyasztóvédelmi szempont, amikor a legnagyobb jóakarat ellenére a fogyasztó árt magának. Tehát lehetséges, hogy érdemes lenne néhány területtel kapcsolatban önrevíziót végezni, illetve javasolom majd a bizottságunknak, hogy gondoljuk végig ezt a területet is, itt most már lesznek tapasztalatok is az eltelt időszakról.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Herényi Károly a következő felszólaló.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány megjegyzést engedjenek meg, előzetesen hadd köszönjem meg a bizottság munkáját. Nem voltam tagja, de Almássy Kornél képviselőtársam folyamatosan tájékoztatott, hogy milyen fontos és értékes munkát végeznek.

Másodszor hadd adjak örömömnek hangot, hiszen talán ez az első esztendő, amikor a fogyasztóvédelem a központi költségvetésből nagyobb részt kapott, mint idáig. Jó néhány esztendőn keresztül ezek a források csökkentek, talán most az első esztendő, amikor a kormány észrevette, hogy itt bizony bajok lehetnek, és nem csökkent ez az összeg, hanem talán a működési költségek nőttek is.

Az előbb elhangzottakhoz két szempontból szeretnék hozzászólni. Az egyik, hogy úgy éreztem, és talán ez nem baj, csak szeretném a hangsúlyt kicsit eltolni, hogy a tudatos fogyasztói magatartásra való ránevelés - vagy képzés vagy tudásátadás -, a civil szervezetek fontossága egyenértékű azzal a hatósági feladattal, amit egyébként a főfelügyeletnek el kell látni. Szerintem ez nem így van. Azt hiszem, hogy itt a hatósági feladatkör nagyon hangsúlyos, hiszen ha nagyon le akarom az egészet szűkíteni, akkor tulajdonképpen a fogyasztóvédelem feladata az, hogy garantálja, hogy ami be van csomagolva egy csomagba, és rá van írva a paraméterek szempontjából, hogy az mit tartalmaz, az stimmeljen. Mondjuk, egy másik eset a kábeltelevíziók ügye, amikor nincs valós és nincs igazi verseny, a verseny csak addig tart, amíg valaki a hálózatot megveszi, aztán utána teljes a kiszolgáltatottság a fogyasztó felé. Ott a hatósági jogkörnek erőteljesen érvényesülnie kell.

Azt hiszem, ez nagyon fontos dolog, mert taníthatjuk mi a fogyasztókat, hogy hogyan kell tudatosan vásárolni, de azt hiszem, egy normális államban az elvárható, hogy helyből ne rázzák át őt, vagy ne verjék át az üzletben, mert ha valaki ezt megkísérli, annak nagyon súlyos szankciói kell hogy legyenek.

Nagyon magára van hagyva a főfelügyelet, a fogyasztóvédelem Magyarországon, hiszen ha nyugat-európai példákat veszünk, ott van egy másik szervezet, amely hasonló tevékenységet folytat; úgy hívják őket, hogy szakmai kamarák. A szakmai kamarák nagyon alapos módon védik annak a szakmának a hitelét, legyen az kereskedő, legyen az vendéglátó, legyen az bármilyen szolgáltató, mert ha ott hiba történik, akkor az nemcsak arra az egy hibásan teljesítő szolgáltatóra vonatkozik, hanem képes az egész szakmát lejáratni. Tulajdonképpen a szakmai szervezetek egyik legfontosabb célja és feladata ez.

Nálunk sajnos a szakmai kamarák ezen sokasága hiányzik, a hiányuk erőteljesen érezhető, nemcsak a fogyasztóvédelem, hanem sok minden vonatkozásban; a gazdaság billegése vagy botorkálása többek között arra is visszavezethető, a tisztességes vállalkozók azért vannak versenyhátrányban, mert nincs egy olyan szerv, amelyik ellenőrizné, hogy a feltételek adottak-e. Aki betartja a szabályokat, mindig nehezebb helyzetben van, mint aki nem tartja be, és úgy tűnik, hogy nálunk hosszú ideig megéri nem betartani a szabályokat, mert a következmények messze nem olyan súlyosak, mint ahogy ez elvárható lenne.

Egy harmadik dolog, amiről szeretnék szót ejteni, Ékes képviselőtársam már utalt rá, azért a fogyasztóvédelemnek van egy - keveset beszélünk róla, és helyesen tesszük, de van egy - átvitten értelmezhető feladata: ez a piacvédelem. Az nem véletlen, hogy a gyenge fogyasztóvédelmi teljesítmény, ami jó néhány esztendeig ezt az országot jellemezte, ösztökélte a nyugat-európai beszállítókat arra, hogy egy kevéssé védett piacra mindenféle szemetet behordjanak. Voltak azok a nagy botrányok, és hála istennek, hogy a hivatal és a felügyelet a helyzet magaslatán áll, és tényleg egyre több olyat szűr ki erről, aki nem ide való. De hát erre nagyon kell figyelni, mert ez olyan fontos feladat, ami nemcsak a fogyasztókat védi, hanem a magyar termelőket meg a magyar árukat, mert az értékes, jó magyar árukat szorítja ki a magyar piacról a kevésbé értékes, a kevésbé minőségi, a másképpen megtermelt meg más kultúrából idehurcolt termékek sokasága, és ebben a fogyasztóvédelemnek óriási feladata van.

(14.20)

Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ez a bizottság folytassa a munkáját, és az sem lenne baj, ha az eseti bizottság később egy olyan állandó bizottsággá alakulna át, ami egy nagyon fontos szerepet lenne képes betölteni, egy hiányt pótolna a működése és a létezése. Még egyszer mondom, hogy a kamaráknak ebbe a munkába való bevonását, ha a figyelmükbe, a bizottság figyelmébe ajánlhatom vagy legalábbis a kapcsolatfelvételt velük, akkor az egy komoly előrelépés lenne ezen a területen.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Még egy felszólalót látok a monitoron; Ékes Józsefé a szó.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én is a hatóságot maximálisan dicsérni tudom, mert tényleg erőn felül teljesítenek, úgy értve, hogy a törvény sem mindig áll mögötte és igazodik hozzá, sőt mi több, az eszközállományok sem állnak mindig rendelkezésre.

Nem véletlenül utaltam az élelmiszer-biztonság ötpárti országgyűlési határozati javaslatára, ami 2005-ben született meg. Akkor az a döntés született vele párhuzamosan, hogy ezt átvisszük törvényalkotásba is. Azok, akik annak idején részt vettek ebben az ötpárti egyeztetésben, abban reménykedtek, hogy ha majd törvényalkotásra kerül a sor bármelyik törvény esetében, akkor azok az emberek vagy azok a szervezetek részt vesznek a törvényalkotásban is.

Mit tapasztalhatunk ma Magyarországon a magyar parlamentben? Általában a törvényeink úgy születnek, hogy promt, azonnal, előtte nap megkapja a bizottsági tag, majd másnap vagy harmadnap már a parlament tárgyalja. Így nem lehet törvényt alkotni. Azért is lenne fontos, hogy maga a fogyasztóvédelmi bizottság tovább tudjon működni, és akár egy nagybizottság szerepkörét is fölvállalja, hogy az olyan kérdéskörben, amikor törvényi előterjesztés van ezzel kapcsolatban, adva időt arra, hogy valóban a hatósági tevékenység oldaláról megtapasztaltakat, a társadalom széles rétegéből jövő megtapasztaltakat, akár a kereskedelmi láncolatokból jövő tapasztalatokat úgy beledolgozva magába a törvénybe, hogy vele párhuzamosan a társadalomnak is legyen ideje megismerni azt a törvénytervezetet, amivel ő később fog tudni élni. Tehát nemcsak a társadalom, nem mint egyén, mint vásárló, hanem tényleg valóban olyan tájékoztatási rendszert lehet kialakítani, ami alapján az állampolgár is képes a törvényt teljes egészében megismerni, és annak alapján saját maga is mint civil szervezet, a megfelelő lépést megtenni.

A múltkoriban volt a tévében, és az embert mosolyra gerjesztette, hogy a liberalizáció folytán szétvettük a gázszolgáltatást, tehát a termelést, a szolgáltatást és a számlázást, és téma volt, hogy van egy gáztársaság, amelyik olcsóbban adná a gázt. A bemondó mondja: de ugye, nem fog rosszabb minőségű gáz érkezni azon a csövön? Elnézést, mindenki onnan szerzi be a gázt, tehát rosszabb minőségű abszolút nem érkezhet a csövön, még ha egy család megrendeli attól a szolgáltatótól, hiszen annak van egy keresztmetszete, azon több millió háztartás megy végig, és ugyanazt a gázt szolgáltatja. Attól még nem lesz a gáz minősége más, hogy adott esetben egy más szolgáltatótól veszi igénybe, csak az állampolgároknak nincs információjuk, és abban a pillanatban az állampolgár megrökönyödve áll: ugye, nem fognak becsapni engem?

Itt jön be a tájékoztatás fontossága és a törvényeknek az olyan előkészítése, hogy hagyjunk időt rá, jöjjön be egy csomó vélemény, mint ahogy ezt Svájcban is csinálják. Amikor itt beszélünk népszavazásról, Svájcban egy évben akár több népszavazás is van, egy törvény előkészítésénél akár egy vagy két évet is rászánnak arra, hogy valóban olyan törvény kerüljön a parlament elé, ami nem fél évet él meg, nem egy ciklusban hatszor vagy nyolcszor kell tárgyalni, hanem adott esetben több ciklust is kibír egy törvény, és annak igenis nagyon keménynek kell lennie.

Itt jön be tényleg a liberalizáció kérdése. Nagyon sok dolgot felül kellene vizsgálni. Nagyon őszintén megmondom, az Európai Unión belül is, a tagországok részéről is ma már fölmerül az a kérdés, hogy ez a túlzott liberalizáció nem okoz-e kárt az Európai Unió tagországainak, vagy önmagában nem okoz-e kárt az Európai Uniónak. Itt a kábeltévé kérdése, a monopolhelyzetek kialakulása akár a szolgáltatás, akár a termelés, akár egyéb más területeken, ezeket is meg kell vizsgálni.

Nekem van egy nagyon jó tapasztalatom, annak idején 16 hónapig megfigyelő voltam. Szó volt például itt a gyógyszergyártásról, amit te magad is említettél, felmerült az innovatív generikus gyógyszerek kérdése. Amerikában ebből botrány volt annak idején, mert az innovatívot úgy kódolták át, hogy egy kis piszkot beleraktak, és onnantól fogva újból innovatív lett. Az Európai Unión belül 8+2+1 éves védettsége van az innovatív gyógyszereknek. Tehát számos olyan kérdést kellene Magyarországon is valóban mint problémakört kezelni, időt és lehetőséget adni arra, hogy valóban konkrétan át legyenek tárgyalva. A törvényalkotásnak is, a minisztériumoknak is az előkészítési fázisban igenis konzultálni kell, figyelembe kell venni azokat a tapasztalatokat, amelyek nap mint nap érkeznek be.

Ugyanígy a liberalizáció kapcsán számos esetben felmerül a készenléti díj kérdése is. Ma már ott tartunk bizonyos szolgáltatás területén, hogy magasabb lesz a készenléti díj, mint magának a terméknek az odajuttatása és annak a kiszámlázása. Óriási botrányok vannak jelen pillanatban a gázszolgáltatás, a különböző szolgáltatások területén a számlázásokkal. Ha nincsenek meg a jogvédő szervezetek vagy az állampolgárok ügyvédei, fogalmazzunk így, akkor emberek millióit vagy százezreit csapják be úgy, hogy egyszerűen képtelenek a számlát átnézi, mert nem értenek hozzá, nincs meg a megfelelő felvilágosítás, bonyolulttá teszik magát a számlázását, és az állampolgár áll és néz. Idáig fizetett, mondjuk, 7 ezer forintot valamiért, aztán jön egy számla 120 ezer forintról. Ki védi meg őket? Pontosan ezért lenne fontos az, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság ezt a szerepkört ne hagyja abba azzal, hogy került egy határozati javaslat a parlament elé, hanem tényleg próbálja ösztökélni a mindenkori kormányt arra, hogy valóban teret, lehetőséget, ismeretet, információt lehessen egy törvényalkotásba beledolgozni, és ahhoz a megfelelő eszközöket, forrásokat biztosítani a hatóság számára is, mert úgy lesz hatékony.

A parlamentben is felvetünk olyan kérdést, mint a magyar termékpiac védelme, nem véletlenül mondtam a magyar termék-piac védelmét. Oda fogunk jutni, hogy a hazai termék-piac védelem szabályszerűen le fog épülni. Erre is nagyon konkrét javaslatokat kellene tenni. Azért is mondtam példaként az élelmiszer-biztonság kérdését, mert mindannyian abban a hiszemben voltunk, hogy majd a törvényalkotásnak is részesei lehetünk, azokkal az információkkal, amelyek abban az ötpárti egyeztetésben felgyülemlettek. Hiszen mi is számos érintettet meghallgattunk, és igenis információk ezrei érkeztek be, de ezekből kellene valóban törvényt alkotni és olyan törvényeket, amelyek tartósak.

Volt bizottsági ülésünk, ahol az európai kamara képviselője mondta el, hogy Magyarországon a jogszabályok és az adórendeletek túlságosan sűrűn változnak ahhoz, hogy stabilitást érezzen bárki Magyarországon. Azért lenne fontos, hogy tartós, tartható, az állampolgárok számára megbízható törvények szülessenek, és azok, azt lehet mondani, kiskapuk nélkül végrehajthatók és számon kérhetők is legyenek. Akkor van értelme, hogy nagyon határozottan, keményen lehessen büntetni, mert azt hiszem, számos példa volt az utóbbi időben is, hogy akár üzletbezárás esetén vagy akár nagyobb mérvű büntetés esetén mosolyogtak egyet, majd elpereskedünk öt évig. A tendencia sajnos erről szól, és ezért kellene valóban ezeket a kérdésköröket ennek a bizottságnak úgy továbbvinni, hogy kontrollja is legyen a törvényi előkészítésnek, és valóban bevonni a társadalmat, a civil szervezeteket, a fogyasztókat, az értékesítő láncokat és azokat a cégeket, akik jelen pillanatban adott esetben adósak a tiszta törvények betartásával.

Nézzünk meg egy svájci állampolgárt! Kételye nem merül föl abban, hogy átvágják. Nem tendencia, nem csinálnak sportot belőle, és nem véletlen az, hogy a svájci állampolgár, ha ilyet tapasztal, akkor a leghangosabb, és abban a pillanatban igenis nagyon kemény büntetéseket von maga után. Ebbe az irányba kellene nekünk is elmozdulni, és ezért is javaslom, és örülök egyébként, de ugyanezt kellene egyébként majd a génmanipulációval kapcsolatos törvények további megalkotásánál is következesen végrehajtani vagy a fenntartható fejlődés tanácsának a kialakításában, mert ezeknek van igazán szerepük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Még van egy kétperces jelentkező; Dér Zsuzsannáé a szó.

DÉR ZSUZSANNA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes József fideszes képviselőtársam késztetett hozzászólásra. Nagy tisztelettel kérem önt, hogy ne sokkolja a társadalmat. Engem borzasztóan sért, amikor ilyet hallok a magyar parlamentben, hogy az egyik nap megkapjuk a törvénytervezetet, és másnap törvényt kell alkotni.

(14.30)

Emlékezetébe szeretném vésni, hogy most is megkaptuk a teljes törvénykezési időszakra a tervezeteket és a menetrendet. Szeretném az emlékezetébe idézni, hogy például a tisztességtelen kereskedelmi magatartásról is fogunk törvényt alkotni, és még egyéb más törvénytervezeteket is, és időben, megfelelő módon, ha valaki akar és a megválasztóit kívánja képviselni, akkor fel tud készülni ezeknek a törvénytervezeteknek a vitájára és a törvényalkotásra.

Élelmiszer-biztonság témakörben a következőt szeretném a figyelmébe ajánlani. A magyar élelmiszerkönyv minden mondatában, minden fejezetében és a megújításaiban is megfelel az európai uniós irányelveknek. A magyar élelmiszerkönyv az alapja annak, ami az élelmiszer-előállítás és -forgalmazás területére született rendeleteket jelenti, és én úgy gondolom, hogy a tisztességtelenség, a kapzsiság ellen nem lehet törvényeket alkotni. Tehát én kérem önt nagy-nagy tisztelettel, hogy a magyar parlamentet ne hozza ilyen rossz hírbe, mert én úgy gondolom, hogy ezt nem érdemli meg, ez tisztességtelen mind a képviselőkkel, mind a Házzal szemben.

Ismétlem: az, hogy vannak emberek, akik a törvényeket kijátsszák, és nem azért, mert vannak ezeken a törvényeken kisebb-nagyobb lyukak és vannak kiskapuk, hanem azért, mert kapzsik, mert tisztességtelenek, mert tisztességtelen haszonra kívánnak szert tenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ettől még én úgy gondolom, hogy nem kell lejáratni a magyar parlamentet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ékes Józsefé a szó.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Képviselő Asszony! Valószínű, hogy amit az elején mondtam, az önnél megragadt, és arra próbált reagálni. Csak két példát mondok én önnek, nem többet, kettőt. December 17-e, 130 módosító indítvány. Mikor kapták meg a képviselők? Ugyanezen a napon, december 17-én lisszaboni szerződés szavazása. Olvasta ön a lisszaboni szerződést?

Tehát valóban vannak a magyar parlamentnek olyan dolgai, és én nem is erre próbáltam meg kihegyezni, azért is furcsának tartom, mert jómagam több ötpárti egyeztetésben vettem részt, és pontosan arra próbáltam rávilágítani: ha olyan törvényeket akarunk megalkotni, amelyek tartósan és hosszú távon fenntarthatók, akkor igenis több időt kell hagyni a törvénykezés előkészítésének. Ha olyan törvényeket akarunk, hogy egy ciklus alatt 12-szer tárgyaljuk, mert van ilyen munkaügyi törvény is egyébként, 12 alkalommal tárgyaljuk, akkor teszünk rosszat. Kiszámíthatatlan, állandó jelleggel az állampolgároknak adott esetben információt kell begyűjteni ahhoz, hogy valóban tisztában legyenek a törvénnyel. Erre próbáltam rávilágítani. Hagyjunk több időt rá, de alkossunk olyan törvényeket, amelyek tartóssá tudnak válni. Nem másra próbáltam én rávilágítani, hanem erre.

Most is van egyébként olyan törvényünk, ami egy héttel ezelőtt jelent meg az alkotás területén. Nem véletlenül nem kapták meg a bizottsági támogatást megfelelőképpen.

ELNÖK: A Házszabály szerint a jelen levő államtitkár elsőbbséget élvez.

Simon Gáboré a szó.

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én két percben szeretnék néhány dologra reagálni a megszólalásomban még a korábban elindított gondolatfolyamhoz, nem a végéhez, ahol most egy vita lezajlott.

Szóba került, hogy az erős, hatékony állami szerepvállalás hogyan teremthető meg a fogyasztóvédelem területén. Én néhány dolgot mondanék csak, például - itt ül a hatóság vezetője is - a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság létrehozatala, egységesítése, erős jogosítványokkal való ellátása mindenképpen a jogbiztonságot teremti meg ezen a területen. Aztán az együttműködések a hatóságok között, annak egy hatékonyabb, jobban szabályozott módja, aztán a szankciók áttekintése, az eszközök bővítése, ezen keresztül a visszatartó erőnek a növelése. Ezt is fontosnak gondolom, hiszen önök is arról beszéltek, hogy hogyan lehet ezekkel jól élni. A nyilvánosságot idetartozónak gondolom, egy normakövető magatartásnak a közvetítését, azt, hogy milyen az a normakövető, jogtudatos, fogyasztótudatos állampolgári magatartás, amit egymástól és egyébként a társadalom tagjaitól elvárunk. És idetartozónak gondolom én egyébként a panaszügyintézés szabályrendszerének az áttekintését, ennek is egy hatékonyabb voltát.

És két dolgot szeretnék kiemelni a végén, ami nagyon szimpatikus volt, és ezt köszönöm önöknek, akik a vitában részt vettek, annak a két alapelvnek a rögzítése, hogy egyfelől a civilek szerepét erősíteni kell, én ezt nagyon fontos iránynak tartom, másfelől pedig - és Molnár Béla képviselő úr minőségjelzőjét is idevenném - egy környezettudatos fogyasztói magatartásnak, tudatos fogyasztói magatartásnak a kialakítását. Ezek olyan fontos elemek, amiben az állam és a nonprofit szféra, az állam, az államnak a szervezeti egységei, jogalkotók, jogalkalmazók együttműködése révén egy jobb helyzet teremthető.

Köszönöm tisztelettel, hogy a vitában részt vehettem, és nagyon örülök, hogy ez a szakmai vita ma itt lezajlott a parlamentben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Úgy tűnik, hogy államtitkár úr volt az utolsó felszólaló. Megkérdezem Alexa György bizottsági elnök urat, kíván-e szólni. Öné a szó.

ALEXA GYÖRGY, a fogyasztóvédelmi eseti bizottság elnöke: Köszönöm a szót, és köszönöm a jelenlevőknek ezt a mai vitát, amely azt gondolom, alapvetően szakmai volt, és csak annyiban ideologikus, ami egyébként természetes is, hiszen nem véletlenül választottuk annak idején azokat a pártokat, amelyeket ma képviselünk.

A versenyhez való viszonyunkat is egy picit ideologikusnak érzem, és azért azt szabad legyen mondanom, hogy persze a gazdasági verseny számtalan előnyt hordoz a fogyasztók mindennapjaiban a fogyasztók számára, de azt is látjuk, hogy a fogyasztóellenes gazdasági működés nemcsak fogyasztóellenes, hanem piacellenes is. Tehát ebben kell, azt gondolom, a megfelelő arányt megtalálnunk. És a vitából az is visszaköszönt, hogy abban sincs nagy nézetkülönbség közöttünk, hogy helyes az az irány, helyes az a modell, amit akár a jelenlegi kormányzat, akár a korábbi kormányzatok követtek, amennyiben erős állami hatóságok, az állam nem kivonulva a fogyasztóvédelem területéről, de egyébként egy állandó partneri viszonyra törekedve a civil szervezetekkel, azokat erősítve próbál ezen a területen előrelépni.

Csak az elmúlt hónapokban, hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy mondjuk, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vagy a Gazdasági Versenyhivatal milyen nagyságrendű, volumenű súlyos büntetéseket rótt ki, és ezek között van már olyan, amelyik bírósági eljárások próbáját is kiállta. Tehát azt gondolom, hogy igen, az állami hivatalok érzékelik, hogy hol kell beleavatkozniuk a versenybe, és ha kell, akkor vastagon fog a ceruzájuk, és én úgy gondolom, hogy a fogyasztó érdekében ez mindenképpen helyes.

Köszönöm azokat a hozzászólásokat, amelyek elismerésüket fejezték ki a bizottság működésével kapcsolatban; ezt követő munkánkban, azt gondolom, ez önmagában egy jó alapot fog jelenteni. És bár nem a jelentés és nem a határozattervezet témája, de szóba került olyan is, hogy egyébként meg mivel kéne még foglalkoznunk, ezért szeretném elmondani, hogy csak a közelmúltban a gyermekélelmezéssel foglalkoztunk, de a közeljövőben kívánunk a villamosenergia-szolgáltatók, gázszolgáltatók szolgáltatási, számlázási gyakorlatával, ügyfélszolgálati tevékenységével foglalkozni. Azután szintén a közeljövőben a lakosság számára nyújtott építőipari szolgáltatások fogyasztóvédelmi kérdéseit vesszük napirendre; az egészségre ható termékekkel, gyógyhatású készítményekkel, élelmiszer- és étrend-kiegészítőkkel, ezek fogyasztóvédelmi vonatkozásaival is szeretnénk foglalkozni, hasonlatosan a kegyeleti szolgáltatások színvonalához és a bankok lakossági hitelezési gyakorlatához. De napirendre vesszük az elkövetkezendő hónapokban az emeltdíjas nyugdíjasházak működésének tapasztalatait, és a fogyasztóvédelmi oktatás helyzetét is szeretnénk áttekinteni, és én azt gondolom, hogy akkor még mindig lesz egy második féléve a bizottságnak, ami néhány más igény kielégítésére alkalmas.

A kamarák kerültek szóba Herényi képviselő úr hozzászólásában, és én is említettem, hogy bizony az a lépés, amikor a kötelező kamarai tagság megszüntetésre került, az fogyasztóvédelmi szempontokat egész biztos, hogy nem szolgált.

(14.40)

Nyilvánvalóan egy másik, egy messze vezető vitát is lehetne erről folytatni, hogy egyébként még milyen nehézségeket okozott, de azt gondolom, hogy az akkori, magát polgárinak nevező kormány nem igazán jó lépést tett, amikor elfogadta ezt az egyébként, talán úgy emlékszem, képviselői részről megfogalmazott javaslatot. Egy biztos, hogy a békéltető testületek alól kihúzta a szőnyeget, és gyakorlatilag egy olyan helyzetet teremtett, hogy vagy jogszabályi, törvényi módon avatkozunk bele lépten-nyomon a rendszerbe, vagy más módon nem is nagyon lehet, hiszen igazából az az önkorlátozó, önellenőrző tevékenység, amit egyébként egy teljes kötelező kamarai tagság esetében méltán lehetne elvárni ezektől a szervezetektől, nem tud megvalósulni. Azt gondolom, hogy kell találni valamilyen közbülső megoldást.

Nyilvánvalóan nem, én legalábbis most nem gondolkodom egy korábbi szituáció visszaállításáról szóló javaslatban, az ennél sokkal komolyabb előkészítést igényelne, és azt gondolom, hogy sokkal komolyabb konszenzust is, mint akár ebben a pillanatban ez remélhető. De hogy meg kell találnunk valamifajta közbülső megoldását ennek a helyzetnek a kezelésére, az egészen biztos. Egyébként a kamarák képviselői az első pillanattól fogva állandó résztvevői a bizottsági üléseknek.

Bevonni a törvényalkotásba, én ezt a fogyasztóvédelmi törvény átalakítása kapcsán tartom evidensen fontosnak, bár azt gondolom, hogy minden más törvény kialakításakor ez egy fontos dolog, hiszen utána ezt majd alkalmazni is kell. De a fogyasztóvédelmi törvény esetében úgy érzékelem, hogy nagyon nagy mennyiségű javaslat összegyűlt már hatósági és civil szervezeti részről eddig is, tehát olyan folyamatban kellene nekünk a törvény módosítását végrehajtani, hogy legyen időnk részint ezeknek az áttekintésére, ezeknek a beemelésére, ha alkalmasak rá, illetve legyen időnk egy valódi társadalmi vita végigvitelére. Azt gondolom, hogy ha a kormány ezt a javaslatot elfogadja - és államtitkár úr hozzászólásából nyitottságot érzékelek -, akkor ez mindnyájunk számára a közös munka lehetőségét teremti meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és még egyetlenegy köszönetet hadd mondjak azoknak a civil, szakmai és hatósági szervezeteknek, amelyeknek a közreműködése elengedhetetlenül szükséges volt, hogy ez a majdnem 70 oldalas jelentés és a határozati javaslatok megszülessenek.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Az együttes általános vitát lezárom. Mivel a határozati javaslathoz módosító javaslat érkezett, a részletes vitára várhatóan következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés, a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés, valamint az ezek elfogadását kezdeményező, a gazdasági bizottság által előterjesztett határozati javaslatok együttes általános vitája a lezárásig. A jelentéseket J/94. és J/4724. számokon, a határozati javaslatokat pedig H/4968. és H/4969. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Dióssy Gábor államtitkár úrnak.




Felszólalások:   23-65   65-105   105-191      Ülésnap adatai