Készült: 2020.08.09.19:07:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

274. ülésnap (2005.11.30.), 56. felszólalás
Felszólaló Vincze László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:25


Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Előttünk fekszik a foglalkoztatás bővítése és rugalmassá tétele érdekében szükséges törvényjavaslat. Ha most humorizálni akarnék, akkor azt mondanám, hogy talán megszólalt a kormány lelkiismerete - vagy jobb későn, mint soha? De nézzük meg egy kicsit a munkahelyi helyzetet Csongrád környéke, Csongrád megye vonatkozásában!

Az önök kormányzása időszakában az elmúlt rövid időszakban közel 2 ezer fő került leépítésre Csongrád megyében, tehát ennyi munkahely szűnt meg. Csongrád városa térségében pedig csak a főbb mutatókat mondanám: a II. belosztály megszűnt 32 munkahellyel, egy rehabilitációs munkahely is megszűnt, az úgynevezett Luxtex Kft. kacsatelepe, nem fizették ki még a munkabért sem a dolgozóknak, a munkát vállalóknak. 12 fő állása szűnt meg az Urin Transportnál, és legutóbb az Arany Sziget Otthonban 12 fő hagyta el a konyhát, és annak a foglalkoztatási lehetősége szűnt meg számukra.

Nem volt könnyű a helyzet a textiliparban sem, hiszen a Csongrádi Kötöttárugyár Rt. szintén megszűnt, 70 körüli dolgozói létszámból kevesen tudtak más munkahelyet találni. Most ehhez képest nem tudom, hogy lehet-e azt mondani, hogy mennyire volt érzékeny a kormány, mert szinte minden esetben megkereséssel éltem a minisztérium, a minisztériumok irányában.

Summázva körülbelül az volt a reagálás, hogy ez van, nem igazán tudunk mit kezdeni, nem tehetünk semmit, tehát kellő érzéketlenség és párbeszéd hiánya is volt tapasztalható, és hogy mennyire úgy érzi az ember, az ott élő emberek, hogy párbeszéd hiánya is fennállhat akár a tárcák között is, ebből az anyagból nem igazán tűnik ki, hogy a gazdákra, a vidéki vállalkozásokra hogy és mennyire gondol a kormány.

Mire gondolok? Idézem Horváth János, általam nagyon tisztelt képviselőtársam mondataiból a következőt: “Az egyik szférából a másikba való áramlás lehetőségét nem biztosítjuk. Rugalmasság hiánya van, az egyének és kisebb csoportok a lehetőségeiket kevésbé tudják megtalálni, és a föld és a munkaerő együttes összeállása, a gazdálkodói szemléletet nem biztosítják úgy ezek a mostani törvények, mint ahogy kellene.ö

Én továbbfűzöm ezt a gondolatsort. Nem biztosítják nemcsak a gazdáknak, hanem elhangzott képviselőtársaim szájából, hogy a kis- és középvállalkozások számára is nagyon nehéz a helyzet, és elég nagy versenyhátrányt szenvednek Csongrád térségében, a körzetemben is ezek az emberek a multikkal való versenyben. De nem is kell ezen csodálkozni, amikor vezető hír volt a dél-koreai gumigyár ideérkezésének lehetősége, és nem tudom én, hány munkahelyet teremt, százas nagyságokat lehetett hallani - de mi mennyiért?

Közgazdászoktól hallottuk, hogy körülbelül 20 millió forint hozzájárulást tett hozzá az állam, hogy ez a gumigyár egyetlen munkahelyet teremtsen. 20 millióból egy munkahely; ugyanakkor az is elmondható, hogy ennek a tizedrészéért a kis- és közepes vállalkozások, családi gazdálkodók - tehát 2 millió forint körül, ha hozzájuk kerülnének ilyenfajta támogatások - teremtenének egy munkahelyet. Tehát nagyságrendileg nem jó az az elképzelés, ami most zajlik.

Ugyanakkor az a birtokpolitikai rendszer sem jó, ami ellene megy a családi gazdaságoknak, hiszen a családi gazdálkodók önfoglalkoztatók. Önfoglalkoztatók abban az esetben, ha kellő piacvédelmet biztosítanak számukra, és például egy közbeszerzési törvény mostani bevezetése kapcsán nem szorulnak ki mint beszállítók, őstermelők és családi gazdálkodók a közkonyhákról. Senki nem jár jól ezzel a “húzássalö, mert, mondjuk, az 50 forintos krumplit eddig beszállította a termelő, megélt nagyjából, nehezen belőle, most 70-ért viszik azok a különböző kereskedőtársaságok, akik őket e miatt a szerencsétlen helyzet miatt kiszorították. Nem tudom, hogy tud-e erről a munkaügyi tárca, tehát van-e párbeszéd, van-e kellő érzékenység, hogy ezekre a dolgokra odafigyeljen.

A piacvédelemről még annyit, hogy az Agrármarketing Centrum költségvetését a minimálisra szorította ez a mostani költségvetés, szinte lenullázta, és az állat-egészségügyi szolgálat pénzeit is kellőképpen összezsugorította, és ott létszámproblémák lehetnek, így aztán semmi sem akadályozza meg a silány, egészségre alkalmatlan termékek beáramlását a hazai termékek rovására. Kérem szépen, ez munkahelyek elvesztését jelenti már és folyamatosan.

Nem igazán látszik az anyagból az a törekvés, hogy a családi gazdálkodók, egyáltalán a gazdálkodók, a szövetkezések munkahelymegtartó törekvéseit hogyan segítik. Egyetlen kis dolgot emelnek ki, az úgynevezett kék könyvet vagy napszámoskönyvet, aminek az adminisztrációs igénybevétele azon kívül, hogy kiváltották az emberek, sem a gazda, sem a munkavállaló szempontjából nem rugalmas, nem alkalmazkodik az élethez.

(11.00)

Pont akkor van a legtöbb bíbelődnivalója annak, aki ezzel a lehetőséggel él, amikor a munka dandárja van, amikor a legjobban szüretelni kell a szőlőt vagy a gyümölcsöt, vagy egyéb betakarításnak a szezonja van. Nem jó ez így. Lehetne egy nagyon egyszerű változatot alkalmazni, amikor egy bélyeget megvásárolna a postán az illető, és negyed- vagy féléves elszámolás alapján lehetne visszaigazolni a helyzetet a munkaügyi központnál, amikor már a szezonon túl vannak, és ott van a tél, és az ilyen adminisztrációs bajokkal lehet majd foglalkozni.

Tehát az, hogy kiváltották, az még semmit nem mond; hogy hányan működtetik ezt a helyzetet és lehetőséget, ott már bizony, ha megvizsgálnánk, akkor egész furcsa arányok jönnének ki.

Ugyanakkor szintén nem igazán figyelünk oda, figyel oda a tárca meg a tárcák, ez megint tárcaközi probléma, hogy rengeteg munkahely megszűnt azzal, hogy a kis vágóhidakat fölszámolták annak következtében, hogy még az EU-s előírásoknál is szigorúbb paramétereket írtak elő. Ez nem helyes. Viszont egy más területen pedig engedmény van, hiszen a külföldi, mondjuk, húsnyesedékekre meg egyebekre, bocsánat, lejárt szavatosságú húsárukra vonatkozóan három hónapos a szavatossági idő. Mi engedélyezünk hat hónapot, és van egy három hónapos rés, amikor a magyar állattartók rovására behozzák a jelképes összegért megvásárolt vackokat, és akkor közben meg itt siránkozunk, hogy nincs állattartás. Nem azért nincs állattartás, mert nincs területe a gazdálkodónak, a családi gazdálkodónak, hanem azért nincs állattartás, mert ez a rés ott van, ezt nem szüntettük meg. Ha egy kicsit a munkaügyi tárca kommunikálna, mondjuk, az FVM-mel meg másokkal, akkor bizony ezt a kaput nagyon gyorsan be kellene csukni, és abban az esetben, kérem szépen, újra megérné állatot tartani, és mennének a dolgok, nem pedig siránkozás lenne belőle csak.

A szezonmunkáról beszéltem; most egy kicsit a közszféráról.

Bizony nem egyszerű a helyzete, mondjuk, egy vidéken élő pedagógusnak, aki az életét odakötötte a kistelepülésekhez, de azért sem egyszerű, mert a költségvetési számokból lehet látni, hogy tízezer forint fölötti normatívaelvonás sújtja most a kistelepüléseken működő iskolákat, és ez nyilván kihat a foglalkoztatásra is. Itt valamiféle átmeneti megoldást próbál talán a tárca feszegetni és ennek lehetőségét fölvillantani. Hát majd ez annyit fog érni, amennyit a gyakorlatban emberszabásúan alkalmazni lehet. Megmondom őszintén, az imént felsorolt dolgok miatt nem látom azt a kellő érzékenységet a tárcák részéről, sőt érzéketlenséget tapasztalok, a párbeszéd hiányát, egymás mellett való elbeszélést, és nem kellő kommunikációt a helyi önkormányzatokkal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) oda és vissza munkaügyi kérdésekben és foglalkoztatásügyben. Ennélfogva nekem fenntartásaim vannak a törvényjavaslattal kapcsolatosan, és egyetértek fideszes és MDF-es képviselőtársaim felszólalásával.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai