Készült: 2019.12.13.06:28:08 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 34 2018.06.20. 2:23  29-38

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Általában külügyi kérdésekben nem szokott nagy vita lenni a Ház falai között, magam sem szeretném ezt a szokást megszakítani, azonban miközben én is üdvözlöm, ahogy az előttem szóló vezérszónok elmondta, hogy fontosak a kétoldalú kapcsolatok, örülök azoknak a mondatoknak, amiket államtitkár úr az expozéjában elmondott, mégis azt az egyszerű kérdést felteszem önöknek, a költőinek tűnő kérdést, hogy ha ma Magyarországon a politikával átlagosan foglalkozó ember számára Jordánia nevét kiejtjük, akkor milyen nevek jutnak eszükbe. Mit gondolnak az átlag magyar emberek akkor, amikor a jordán kétoldalú kapcsolatokról beszélünk és 90 napos vízummentességet biztosítunk diplomata-útlevéllel rendelkezők számára, mi is jut eszükbe? Államtitkár úr elegánsan nem szólt arról itt az expozéjában, hogy még mindig a jordán tiszteletbeli konzul tulajdonában lévő ingatlanban van-e az ammáni nagykövetsége Magyarországnak? Mennyit fizetünk ennek az embernek a magyar adófizetők pénzéből, mi van azzal a magyar állampolgársági kérelemmel, amit, ha jól tudjuk, akkor nemzetbiztonsági okokból végül is nem kapott meg Zaid Naffa? És továbbra is úgy gondolják, hogy helyes-e, hogy a magyar vízumkérelmek elbírálása ezen az emberen keresztül történik, helyes-e az, hogy ennek az embernek a magáncége marketingtevékenységre a kereskedőháztól, a magyar kereskedőháztól 220 millió forintos közpénzt kap?

Tehát amikor arról beszélünk, hogy nagyon helyes és fontos az, hogy a kétoldalú kapcsolatok erősödjenek, amikor arról beszélünk, és mi is nyilván támogatni fogjuk ezt az indítványt, hogy a diplomata-útlevéllel rendelkező emberek vízummentesen 90 napig tartózkodhassanak, akkor azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre, amiket csak felvillantottam, mindenképpen érdemes a kormánynak és államtitkár úrnak válaszolni. Amíg ezt nem teszik meg, addig mindig lesz annak táptalaja ebben az országban, hogy ez az egyezmény nem szól másról, mint bizonyos üzleti körök számára a könnyebb és egyszerűbb mozgás lehetőségét megteremteni Jordániába. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 44 2018.06.20. 3:20  39-48

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Megint azzal kell kezdenem, hogy természetesen örülünk annak, hogy a kétoldalú kapcsolatok bármelyik országgal javulnak, fejlődnek, különösen egy olyan országgal, amelyben valóban nagyon komoly fejlődési potenciál van.Elnézést kell kérnem a tisztelt Háztól és önöktől, hogy nyilván megint nem arról fogok beszélni, hogy mennyire fontos egy ilyen diplomata-útlevéllel rendelkező vízummentes utazás, hanem picit másról. Ön bizonyos szempontból meg is teremtette ezt a lehetőséget, hiszen a külképviselet nyitásáról beszélt. Magam is erről szeretnék beszélni. A Külügyi bizottság zárt ülésének tételeit semmiképpen sem szeretném a Ház nyilvános ülésén visszaidézni, de amennyiben jól tudom, a nagyköveti koncepció nem tekinthető minősített iratnak, és ebből néhány dolgot szeretnék itt a Ház plenáris ülése előtt is felvillantani.

Hörcsik Richárd is nagy örömmel elmondta a 12 millió eurós forgalmat; ugye, mi egy 27 millió dolláros számmal dolgoztunk a Külügyi bizottságban. Egy 27 millió dolláros forgalom egy országgal nem tekinthető olyannak, mint ami azonnal azt az a fajta stratégiai igényt veti fel, hogy akkor Magyarországnak feltétlenül egy rendkívül költséges vállalkozásba kellene vágni, mint például egy nagykövetség nyitása. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen költségekkel fog járni, hogy azonnal egy követséget nyitunk. Ha a MOL-nak valamilyen üzleti érdeke van ebben a térségben, amit jól láttunk az ománi vásárlásokból, akkor miért nem a MOL nyit a magyar állam nevében egy képviseletet? Ha úgy gondolja a magyar állam, hogy kereskedelmi szempontból ez a térség fontos, akkor miért nem egy kereskedőházat nyitunk? Államtitkár úr majd el fogja itt mondani, hogy mi magunk a kereskedőházak ellen vagyunk. Általában ez a mondat igaz is, de azt szeretném mondani, hogy ha már van értelme a kereskedőházaknak egyáltalán, akkor olyan helyeken van, ahol egyébként nincs Magyarországnak ilyen típusú képviselete.

Azt mondja a koncepcióban a nagykövetjelölt úr, hogy a következő években az ománi gazdaság fejlesztésének öt kiemelt területe lesz. Ez a feldolgozóipar, a bányászat, a halászat, a turizmus és a szállítmányozás, logisztika. Hadd tegyem fel azt a költői kérdést, államtitkár úr, tisztelt Ház, hogy melyek azok a magyar cégek, amelyek ezen az öt kiemelt területen olyan teljesítményt tudnak majd talán felmutatni, ami azt indokolja, hogy egyébként akár a kétoldalú kapcsolatokba, akár pedig a nagykövetség nyitásába ilyen energiákat fektessünk. Úgyhogy miközben természetesen, még egyszer mondom, minden ilyen típusú kétoldalú kapcsolatot támogatunk, minden olyan dolgot, amely könnyíti akár a beutazást, akár a kiutazást, fontosnak tartjuk, csak ha már ez téma volt a Házban, akkor hadd jelezzem, hogy valószínűleg vannak fokozatok a kétoldalú kapcsolatokban, amiket érdemes betartani, és itt picit mintha túl nagy lépésnek látszódna távolról a nagykövetség nyitása.

Itt újra azt tudom mondani, hogy talán valamilyen szempontból felvetődhet az a sanda gondolat, hogy talán egyéb egyéni üzleti érdekek állnak a dolog mögött, nem pedig állami érdekek. Köszönöm szépen.

(10.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 54 2018.06.20. 0:34  49-58

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Most csak és kizárólag azért álltam fel, hogy eleget tegyek annak, amit elnök úr előbb a két hozzászólás kapcsán elmondott. Szeretnék a témánál maradni, és szeretném azt mondani, hogy kiváló javaslatról van szó. Nagyon fontos az, hogy legyen Magyarországnak ilyen típusú együttműködése. Azt gondolom, hogy izgalmas, érdekes világgal ismerkedhetnek meg azok, akik belevágnak ebbe a programba, és mindenképpen szeretném világossá tenni, hogy a magunk részéről maximálisan támogatjuk ezt a javaslatot, és meg is fogjuk szavazni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 66 2018.06.20. 2:28  59-70

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Elmerengtem azon, hogy ha nem lenne délután a Stop Soros törvénycsomag szavazása, akkor milyen jó bulvártéma lehetne a holnapi újságokban az, hogy ’56. október 13-án aláírt szerződést módosítunk most, változtatunk meg. Mit érezhettek akkor a Prágában aláíró emberek 10 nappal a magyar forradalom előtt, hogy az államhatárról szerződést kötnek?A másik pedig az, nem akarok itt olyan mélységekbe belemenni, mint jobbikos képviselőtársam tette, de valóban, Szlovákiával a területcsere, a határ mindig kényes és izgalmas kérdések. Ráadásul az előző hozzászólásban feszegettük azt, hogy milyen gyorsan mennek át ezek a szerződésen az elfogadáson. A 2016. decemberi hongkongi megállapodás itt van előttünk; egy 2001-es vegyes bizottsági megállapodás volt ez a határmódosítás.

Kérdés az, hogy az Ipoly tudja-e azt, hogy ebben a 17 esztendőben neki nem szabad olyan típusú mozgásokat végezni, ami bármilyen szempontból 0,18 négyzetméternyi (sic!) változást okozhat. Mi van, ha az Ipoly ezt nem veszi figyelembe, és az elmúlt 17 esztendőben további olyan mozgásokat végzett ott a környéken, ami adott esetben szükségessé teszi azt, hogy rövidesen ezt újra felül kelljen vizsgálni?

(11.10)

A másik, amit szeretnék elmondani, és ezt rendkívül fontosnak tartom magam is, hogy a XXI. században olyan Európában tudunk élni, ahol Somoskőújfalu település egy parlamenti jóváhagyással, egy szerződés jóváhagyásával tud és képes egy olyan beruházást véglegesíteni, amelyik a saját maga életét javítja. Szerintem ez egy fontos dolog.

Ennek kapcsán hadd mondjam azt, hogy a megválasztott miniszterelnök 2010-ben azt mondta, hogy viszonylag gyorsan és hatékonyan kívánják rendezni a felvidéki magyarság kérdését. Számtalan nyitott kérdés van. Ezek nyilván nem az ön tárcájához tartozó kérdések, de ha már itt vagyok, hadd mondjam el, hogy semmi nem történik a szlovák-magyar kétoldalú kapcsolatokban. Nincs érdemi kommunikáció Szlovákiával, miközben pedig a felvidéki magyarság számtalan politikai kérdésben megosztott, és elszenvedi azt a magyar külpolitikát, amely táptalajt ad annak, hogy az ő politikai megosztottságuk megerősödjön, és ezáltal gyengülnek az érdekérvényesítő pozíciói az országban.

Ennek ellenére nyilvánvalóan fogjuk támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 78 2018.06.20. 3:27  71-82

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagyon örültem volna, hogyha ebben a fontos pillanatban nem a választási kampányt folytatják, és nem arról beszélnek, amit már számtalanszor megpróbáltak a politika középpontjába állítani. Egy olyan témáról van szó a terrorizmus esetében, ahol szerintem semmifajta aktuálpolitikai megközelítésnek nincs helye és nincs terepe.Ebben a kérdésben nem lehet szerintem politikai vita, nem tehetjük meg azt, hogy bármilyen szempontból aktuálpolitikai kérdéseket helyezünk előtérbe. Itt egy olyan megállapodás aláírásáról van szó, amelyik jól láthatóan próbál haladni az idővel. Ahogy a terrorizmus maga is nyilvánvalóan a technológiáját fejleszti, ahogy saját maga és ezek a cselekmények megpróbálnak egyre inkább olyan hatást kiváltani, amik a globális világban rendkívüli módon kihatnak az emberek félelemérzetére, úgy jól láthatóan - és helyesen szerintem - az Európa Tanács, a magyar kormány, az ezzel foglalkozó felelős szervek is igyekeznek haladni az idővel.

Én nagyon örültem volna, hogyha a hozzászólásban, akár a Fidesz vezérszónokáéban, akár a KDNP-ében a második felében lévő gondolatok erősödtek volna, hogy igen, egyre inkább kell azzal foglalkoznunk, hogy büntethetővé váljon az is, ha valaki csak szervezi, ha valaki olyan célból utazik, ha bárki valamilyen módon részt vesz abban, hogy ennek a finanszírozása megtörténjen.

Erről kell szerintem beszélnünk, és nem arról kell beszélnünk, hogy a terrorizmus és az illegális migráció kéz a kézben jár, mert ez szerintem ebből a szempontból nem ide tartozik. Mert ha önök ezt mondják, akkor kénytelen lennék esetleg én azt mondani, hogy a terrorizmus és a letelepedési kötvények vizsgálat nélkül kéz a kézben járnak, mert mondhatjuk azt, hogy sokkal többen jöttek be letelepedési kötvénnyel, és látjuk azt, hogy ott semmifajta nemzetbiztonsági vizsgálat nem történt, és nem tudjuk, hogy például amit itt drámai hangon elmondanak és bejelentenek, aközött adott esetben nincsen-e összefüggés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tehát az a kérésem, hogy ebben az ügyben legyünk mértéktartóak, legyünk olyanok, akik értik és érzik ennek a problémának a súlyát, és mi is készen állunk arra, hogy ebben az ügyben támogassuk és segítsük a kormányt, mert igen, nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ebben a 11 cikkelyben - ha jól emlékszem - legyen a lehető legkorábban és leggyorsabban döntés. És nagyon fontosnak tartom - egyébként ezt megemlítették képviselőtársaim is -, ezzel be is fejezem, a 7. cikkelyben lévő dolgot. Tehát nagyon fontos az, hogy ebben az ügyben ne zárkózzunk be. Nagyon sok ügyben Magyarország azt a hibát követi el, hogy úgy gondolja, hogy mindenkinél okosabb, mindent jobban tud. Szerintem ez az a kérdés, a terrorizmus, amelyik átnyúlik a határokon. Bármennyire úgy gondolja a magyar kormány, hogy mindenre képes, azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nagyon fontos az, hogy együttműködjünk más tagállamokkal. Tehát ezt a 7. cikkelyben lévő 24 órás rendelkezésre állást, és azt, hogy ebben az ügyben együttműködjünk mindenkivel, nagyon fontosnak tartom.

Szóval, meg fogjuk szavazni ezt a törvényjavaslatot, de tényleg őszintén kérem, hogy hagyják meg az ilyen petárdákat a délutáni alaptörvény-módosításra, és ne próbáljuk meg összekeverni ezt a fajta, egyébként még egyszer mondom: az emberiség és Magyarország szempontjából rendkívül fontos kérdésnek a vitáját. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 82 2018.06.28. 16:06  1-134

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A legendás bűvészek azt mondják mindig, hogy csak a kezemet figyeljék. A XX. század végének és a mostani történelmünknek egyik legnagyobb mágusa pedig legendás mondatában azt mondta, hogy ne azt figyeljék, hogy mit mondok, hanem azt nézzék, hogy mit teszek. Most itt van az igazság pillanata, hiszen a költségvetés mindig az a történet, amikor meg lehet azt nézni, hogy mit tettek eddig, mik a szándékok, és milyen irányba szeretnék a világot vinni. A harmadik kétharmad elején vannak, tisztelt hölgyeim és uraim, a harmadik kétharmad, amikor az „elmúltnyolcévezés” már ebben a Házban mindenképpen megmosolyogtató  de az utcán is, ha megpróbálják -, az „elmúltnyolcévezés” arról szól, hogy már az önök nyolc évéről van szó.

Az a kérdés tehát, hogy a harmadik kétharmad esetében  itt van a költségvetés  önök milyen jövőt képzelnek el Magyarország számára. Mit gondolnak Európáról? Mit gondolnak a világról, hogy mi is lesz itt ebben a térségben? Hogyan gondolják megszervezni Magyarország jövőjét?

A költségvetés látszólag, ha rátekintünk, logikus számok halmaza, hozzáértők számára nyilván sokkal inkább érthető és megfejthető számok halmaza, de én azt szeretném mondani, hogy ez egy kordokumentum, egy pecsét a jelenben, amelyik bemutatja, hogy önök mit is gondolnak, milyen világot szeretnének a következő időszakban.

Azt láttam a mai nap során, és ebben önök mindig erősek voltak, hogy valamilyen jelzőt adnak minden egyes évnek, minden egyes korszaknak, költségvetésre is mindig jó jelzőket próbálnak kitalálni. Ha lehet egy óvatos kritikát megfogalmazni: ez nem a legjobban sikerült jelző, kevesen fogják tudni ezt magukévá tenni, ugye azt mondták önök, hogy ez a biztonságos növekedés költségvetése.

Egy egyszerű és olcsó poént szeretnék önöknek mondani  ma már sokszor megkapták, de fontos, hogy ezt végérvényesen megértsék -, ha a benyújtáskor tudták volna, hogy a biztonságos növekedés az euró/forint árfolyamra fog vonatkozni, akkor gondolom, más kifejezést használtak volna. És amikor azt mondja, hogy ez a családok költségvetése, és egyébként pedig a családtámogatás bizonyos részei csökkennek ebben a költségvetésben, akkor nagyon szeretném, ha mindannyian pontosan értenék, vagy legalábbis önök tisztában lennének azzal, hogy mi tudjuk azt, hogy amikor a családokról beszélnek, akkor csak a saját családjaikra gondolnak. Csak azokra gondolnak, akik közel vannak a családhoz, tehát nekik lesz jó a következő időszakban.

Ahogy a vezérszónoki körben elhangzott a Szocialista Párt részéről, hogy azt mondjuk, hogy ez egy jövőellenes költségvetés, én még azt is hozzátenném, hogy ez a csöndes túlélés költségvetése, önök szépen csöndben túl akarják élni a 2019-es évet. Látják, hogy valami mozgás van a világban, ebből a mozgásból úgy gondolják, hogy egyébként egy ilyen nyitott gazdaság, nyitott ország számára, mint Magyarország, akár következhetnek is bizonyos események. Önök egyszerűen azt teszik, hogy mindenkinek annyit adnak  aki az önök számára nem fontos -, ami ahhoz, hogy éljen, kevés, meghalni nehéz belőle; azt hiszem, így helyes a formula. És ami pedig önöknek valamiért fontos, és ez nem az országnak, hanem önöknek valamiért fontos, arra pedig jelentősen több költségvetési forrást biztosítanak.

De akkor nézzük meg néhány tételét, hogy mit is mutat ez a költségvetés, ha megpróbálunk kicsit a gyökerekig leásni. Mit gondolnak önök ezen költségvetés megfejtése alapján az állam szerepéről? Egyértelmű, ezt nem is titkolják, amikor hozzászólnak, bármelyik hozzászólóról legyen szó, és a költségvetés is ezt mutatja: centralizáció, centralizáció, centralizáció mindenhol és mindenben.

Mindenben úgy gondolják, hogy csak az a helyes, ha az állam minden problémát megpróbál megoldani, ráadásul ezt még tovább képesek szűkíteni, és az állam vezetője működteti a kormányt vagy maga a kormányfő. Ebben a centralizációs hullámban, nem akarok erről hosszan beszélni, csak egy zárójeles megjegyzésként szeretném önöknek elmondani: ebben elértek egy olyan tradicionális és hagyományos intézményt is, mint a Tudományos Akadémia. Én magam is azt szeretném mondani, amit egy délelőtti hozzászóló elmondott: fontolják ezt meg, üljenek le, gondolják végig. Nem érdemes minden egyes frontot egyszerre Magyarországon megnyitni.

Mit is gondolnak önök a költségvetés és az elmondottak kapcsán arról, hogy milyen a jövedelem koncentrációja, milyen a jövedelem begyűjtése Magyarországon, és ezt hogyan, miképpen kell és lehet felhasználni?

(16.10)

Ebben is elég egyértelmű és világos a szándék, amit látunk: elvenni minél többet azoktól az emberektől, akik nem tudják saját magukat megvédeni, és ezeket a pénzeket felosztani a tehetősebb emberek között, visszaosztani a multinacionális cégeknek, visszaosztani a barátok között, és néha még finanszírozni a miniszterelnök hobbiját is, nem is kevés pénzből.

Önök mostanában, ha jól értem, kereszténydemokrata politikát fognak megvalósítani az illiberális demokrácia után. Itt felvetődik az a kérdés, hogy foglalkoznak-e frakcióülésen, az egyéb szakmai műhelyekben azzal, hogy a közteherviselést igazságosabbá tegyék. Szerintem minden egyes kormánynak, minden egyes többségnek mindenkor az egyik legfontosabb dolga, hogy hogyan, miképpen lehet az emberek között arányosabbá tenni a közteherviselést, hogyan, miképpen lehet azok számára többletlehetőséget biztosítani, akik a saját erejükből erre képtelenek vagy nem tudják megtenni. Szeretném önöknek elmondani  nyilván majd fogják valamilyen formában cáfolni -, nem igazak azok a mondatok, amikor önök látványosan adócsökkentésről beszélnek, nem igaz a magyar emberek mindegyike számára, mert bár valóban csökken a személyijövedelemadó-kulcs, az egykulcsos rendszer  nem akarom visszaismételni Schmuck Erzsébet mondatait, egyetértek vele  , valóban csökken a társasági adó, itt zárójelbe tegyük, hogy ki tudja ezt igénybe venni, és ki az, aki ennek a legnagyobb kedvezményezettje, de mindeközben a fogyasztást terhelő adók, amelyek egyébként az emberek jelentős részét a legjobban sújtják, példátlanul magasak ebben országban, és rendkívül nehéz helyzetbe hozzák az embereket.

Nézzük az állami támogatások rendszerét! Az Európai Unióban példátlanul magas az, amit az állam különböző gazdasági társaságoknak támogatás címén kiutal. Ez számomra, számunkra egyértelműen azt mutatja, hogy miközben önök egy bizonyos politikai metszetben a nemzeti érdekről beszélnek, miközben arról beszélnek, hogy Magyarország hogyan tudja saját maga a saját erejéből megvédeni magát, aközben ezen a területen valami elképesztő nyitottságot mutatnak, elképesztő módon kinyitják saját magukat, kinyitják Magyarországot egy bizonyos multinacionális tőke számára. Nem állítom feltétlenül, hogy ez az egyik legrosszabb döntés, én csak azt szeretném önöknek jelezni, hogy amikor önök a politikában arról beszélnek, hogy megvédik Magyarországot, aközben pedig jól láthatóan  csak az emberek számára talán kevésbé észrevehetően  ezeken az állami támogatásokon keresztül nagyon komolyan támogatnak olyan cégeket, amelyeket egyébként a másik kezükkel pedig megpróbálnak távol tartani, vagy legalábbis a kommunikációban.

Éppen most hallottunk a teljes foglalkoztatottságról, hogy ez milyen szép cél, hogy már 3 százalék alatt  ha jól emlékszem, ezt mondta képviselőtársam az előbbi hozzászólásában  gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságról beszélünk. Én arról szeretnék beszélni, hogy mikor lesz Magyarországon hatékony foglalkoztatottság, mikor lehet arról beszélni, hogy olyan szakképzés, olyan képzés van Magyarországon, amelyik valóban olyan szakmákban képez embereket, amikre szükség lehet, és a magyar emberek jelentős részének  nem tudjuk, hogy ez 400, 500 vagy 600 ezer, különböző számok vannak  ne kelljen külföldön munkát vállalni. Az az érdekes, hogy míg néhány évvel ezelőtt ezzel kapcsolatban önök látványos programokat fogalmaztak meg, költségvetési tételeket határoztak meg, ehhez képest pedig azt látjuk, hogy erről már diszkréten nem is beszélnek, nincs is szó, a költségvetésben nem szerepel ezzel kapcsolatban semmi.

És akkor beszéljünk még egy fontos dologról, mert szerintem Magyarország egyik nagyon komoly problémája az, hogy komoly területi egyenlőtlenségek vannak ebben az országban. Úgy nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel sem a kommunikáció, sem pedig a költségvetés szintjén, hogy ha Magyarországon a hét rajzolt régiót nézzük, az Európai Unió 262 régióját tekintve a hétből négy a legelmaradottabb 12 régióban van. Ehhez képest önök inkább „Modern városok” programról beszélnek, és semmilyen formában nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan, miképpen lehet Magyarország azon problémáját orvosolni  költségvetési eszközökkel és nyilván kormányzati szándékkal , ami, még egyszer mondom, a legnagyobb probléma lesz évtizedeken belül: hogyan, miképpen vándorol el a lakosság, hogyan, miképpen mozog el az ipar a kistérségekből, a falvakból, és hogyan, miképpen koncentrálódik Magyarország élete a nagyvárosokban.

Ennek kapcsán érkeztünk el oda, amiről szintén szeretnék nagyon röviden szólni, ez az egyik legfontosabb alrendszere a mindenkori államnak, a kormányzásnak, ez az önkormányzati rendszer. Itt egy nyolc éve tartó lopakodó reformnak vagyunk tanúi az önkormányzati rendszerben. Bármit mondanak önök, hogy néhány rovaton nőnek a számok  ugye hallottam, délelőtt államtitkár úr 700 milliárdos fejlesztési forrásról beszélt -, eközben mégis az a valóságos helyzet, hogy jelentősen csökkent az elmúlt nyolc esztendőben az önkormányzatok önállósága. Kétféleképpen lehet ezt tenni, tisztelt hölgyeim és uraim, önök mind a kettőt megpróbálják.

Az egyik lehetőség az, hogy a költségvetési forrásokat nem úgy vagy nem oda biztosítjuk, ahol szükség van rá. A másik lehetőség pedig az, hogy hatásköröket veszünk el. Itt is szeretném újra megismételni, amit már mondtam, hogy mindenben centralizálnak, egyre kevesebb mozgástere van az önkormányzatoknak, egyre kevésbé van lehetőségük arra, hogy akár a saját költségvetési forrásukból, akár a saját szándékaik szerint valósítsák meg mindazt, amit ők gondolnak a világról.

Talán a már előbb említett területi egyenlőtlenségek kapcsán is érdemes lenne megfontolni azt, hogy talán több lehetőséget és több felelősséget kellene adni a kistérségeknek, több lehetőséget a települési önkormányzatoknak, pontosan azért, mert van az az alapelv, az a szándék, amelyik 1990-ben megfogalmazódott, amelyik a világ boldogabbik felén senki által nem vitatott alapelv, hogy mégiscsak a helyiek tudják azt, hogy mi számukra a legfontosabb. Talán lenne néhány olyan település, amelyik stadion helyett mást építene, hogyha nem helyette döntenének.

És, tisztelt hölgyek, urak, lehet még mindig mondani, hogy a feladatfinanszírozás minden problémára választ adott. Valójában azt tudom mondani, hogy megpróbálják az önkormányzatok befoltozni a különböző réseket, de semmilyen formában nem generális megoldás azokra a dilemmákra, amelyek az önkormányzati rendszerben vannak, ez a feladatfinanszírozásnak nevezett rendszer, ami, még egyszer mondom, tulajdonképpen csak egy elnevezésben tér el vagy különbözik attól, ami valóságosan az, hogy milyen forrásokat biztosítanak az önkormányzati rendszernek.

A felsorolásban próbáltam alapvető, szerintem a politikában meghatározó tételeket felvillantani arra, hogy mit is gondolnak önök a világról, merrefelé is megy Magyarország, és akkor hadd mondjak még egy rövid gondolatsort, hogy nagyon nem látszik az, hogy végiggondolták-e alaposan és megfelelően azt, hogy olyan költségvetési tételek vannak, amiknek olyan következményei vannak a következő években, évtizedekben, amiket szerintem nem pontosan gondol végig senki, aki ma ezt a költségvetést megszavazza. Önök néha pár milliárd forintról, pár száz millió forintról győzelmi jelentésként beszélnek, eközben pedig a költségvetésben olyan, évtizedekre szóló kötelezettségvállalások vannak, amelyek  még egyszer mondom  jelentősen meghatározzák azt, hogy merrefelé is fog haladni az ország. Nyilván értik, hogy itt Paksra gondolok, a Budapest-Belgrád vasútvonalra gondolok, a kormány Várba költözése, a Liget-program, a „Modern városok” program, nem is beszélve a stadionokról, amit nemcsak megépíteni kell, hanem utána később üzemeltetni is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt szeretném mondani, hogy a politika ilyen szempontból egy hálátlan és kegyetlen világ, mert amikor nagyon közelről nézzük, akkor nagyon sok minden szépnek látszódik, és ha valaki kellőképpen ügyesen és jól formálja a szavakat, akkor akár még el is tudja rövid távon hitetni az emberekkel, hogy nekik jó, és minden dolog rendben van. Amikor majd a következő távlatos időszakban vissza fogunk tekinteni erre a 9, 10 vagy 11 esztendőre, amit önök kormányzásként maguk mögött fognak tudni, akkor, azt gondolom, hogy nagyon erős lesz az emberek többségében az a gondolkodás, hogy egy rendkívül erős politikai felhatalmazással  hiszen a kétharmad az egy komoly politikai felhatalmazás, amellyel rendelkeznek -, egy nagyon kedvező gazdasági klímában, hiszen a potenciális partnereink többsége jó gazdasági mutatókkal rendelkezik, egy nagyon jelentős külső forrás bevonásának a lehetőségével, hiszen az uniós pénzek csúcsa az elmúlt 6-7 esztendőben volt, ugye látjuk, a következő hétéves költségvetésben nem számíthatunk hasonló összegre, tehát egy nagy politikai felhatalmazással, kedvező gazdasági klímában, egy nagyon jelentős külső forrás bevonásának esélyével is eközben Magyarországon egy komoly esélyt és lehetőséget szalasztottak el. Önök nem egy XXI. századi országot építettek, önök visszafelé vitték az időben Magyarországot, ez nem egy modern, nem egy innovatív ország.

(16.20)

Nem arról szól, amire olyan büszkék vagyunk, önök is és mi is joggal, hogy a magyar emberek tehetsége képes arra, hogy bizonyos kis dolgokból is világra szóló sikereket tudjon elérni. Önök visszafele próbálják vinni a történelem szekerét akkor, amikor olyan munkahelyeket teremtenek, amikor olyan képzési rendszert csinálnak, amikor megpróbálják az egészségügyben a dolgokat befagyasztani, tehát azt tudom önöknek mondani, hogy a világ nagy sebességgel távolodik, mi pedig itt vagyunk. Ma látszólag rövid távon el lehet hitetni az emberekkel, hogy jó ez így nekünk, ahogy van, de azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sok feladat lesz a következő időszakban mindazt jóvátenni, helyrerakni, amit önök elszalasztottak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 92 2018.06.28. 1:45  1-134

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Annyira kedves dolog hallgatni itt az előre megírt hozzászólásokban a különböző győzelmi jelentéseket is, de volt itt most egy ilyen oktatási blokk. Hadd mondjak önöknek egy fontos dolgot, van még pár hetük, hogy ezzel tudnának akkor foglalkozni.Van itt Magyarországon egy találmány, amit már önök vezettek be, úgy hívják, hogy tao. Én most nem akarok azzal foglalkozni, hogy ennek a környékén milyen egyéb anomáliák lehetnek. Hogyha ilyen sok és hasznos gondolat fogalmazódik meg önökben az oktatás fejlesztésével kapcsolatban, mi lenne akkor, hogyha kezdeményeznék a saját kormányuknál azt a nagyon egyszerű dolgot, hogy ezt a taopénzt, ami, azt mondjuk, itt van, rendelkezésre áll, azt ne csak kizárólag látványsportokban, ne csak kizárólag abban a keretben lehessen felhasználni, hanem használhassák fel az általános iskolák, mondjuk, például arra, hogy a kötelező testneveléshez szükséges infrastrukturális feltételeket is biztosítani lehessen?

Tehát mondjuk ki azt, hogy ezeknek a taopénzeknek a begyűjtése helyes. Még egyszer mondom, nem akarok belemenni abba, hogy mennyire koncentrálódik, mondjuk, egy városban vagy egy településen ez Magyarországon, meg hogyan, miképpen használódik fel. De akkor legyen ebben egy politikai szándék és akarat, hogy ha önök ennyire támogatják az alapfokú oktatásnak ezt a részét, hogy az alapfokú oktatás területén lehessen ezt a pénzt felhasználni sportpályák fejlesztésére, tornaterem-felújításra, adott esetben ennél módosabb helyeken, településeken akár, mondjuk, például uszodafejlesztésre.

Szóval, ebben a blokkban, ha jól látom, sok ilyen oktatási hozzászólás volt, ezzel szeretnék önöknek segíteni a következő napok módosító indítványainak a benyújtásához. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 102 2018.06.28. 1:28  1-134

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akartam szólni, de megdöbbentett az ön vehemenciája. Nem a Jobbikot fogom védeni, ne ijedjen meg, semmiképpen sem (Cseresnyés Péter: Dehogynem!), ezt majd nyilván megteszik ők saját maguk.Ne haragudjon, ha azt mondom önnek, de az a felfogás, amit ön az önkormányzatokkal kapcsolatban megfogalmazott, az szerintem egyáltalán nem arról szól, amiért az önkormányzati rendszert létrehozták. Amit ön itt elmondott, minden egyes szóhasználata a tanácsrendszernek egy fényesre csiszolt változatát fogalmazta meg, ami arról szól, hogy köszönjük és hálásak vagyunk a bölcs kormánynak, hogy a mi pénzünket, amit egyébként összeszed, azt valamilyen módon úgy osztja vissza, ami bizonyos pillanatokban úgy tűnik, hogy elfogadható.

Nem volt itt, amikor én a nagy hozzászólásomat, a hosszabbat mondtam, akkor kifejezetten erről beszéltem, hogy önök pont azt a lényegét veszik el ennek az önkormányzatiságnak, hogy a helyben lévő emberek dönthessenek arról, hogy mit gondolnak az óvodáról, a bölcsődéről, az iskoláról, és ahol pedig segíteni kell, ott arra vannak olyan rendszerek, struktúrák, amin keresztül ezt a segítséget megteszik.

Tehát még egyszer mondom, az egy nagyon téves gondolkodásmód és felfogás  és azt szeretném önöknek mondani, hogy nyilván lehet ilyen lendülettel hinni abban, amit önök mondanak, és nagy tisztelettel hallgatom azt, amit ön mondott, és persze szíve joga, arra vigyázzanak, hogy ne szégyelljék magukat néhány év múlva adott esetben, hogyha a világ másfelé fog haladni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 50 2018.09.18. 3:09  41-56

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Normálisan három ilyen kiváló hozzászólás után különösebben nem is kell semmit hozzátenni, azt kell csak mondani, ami a frakciónk álláspontja, miszerint mi is meg fogjuk szavazni ezt a törvényjavaslatot. Három nagyon rövid gondolatot azonban mégiscsak engedjenek meg, ígérem, hogy fogom kímélni az önök és a tisztelt Ház idejét. Az egyik az, hogy az ember gyakorló politikusként, gyakorló vezetőként mindig rácsodálkozik arra, hogy egy ilyen, látszólag egyébként rendkívül egyszerű ügyben, mint egy Ipoly-hídon megváltoztatni a 12 tonnát 3,5 tonnára vagy valamilyen engedélyezési eljárást megváltoztatni, ehhez ne kelljen már várni a helyieknek arra, hogy a Magyar Országgyűlés összejöjjön, hogy kiváló és fontos emberek a maguk véleményét elmondják, hogy eljuthassanak egészen odáig, hogy mi is a koalíciós együttműködés adott esetben Szlovákiában.

Tehát én azt javasolnám, nem tudom, vane ilyen lehetőség és elnézést kérek, ha most ez egy picit rossz irányba viszi vitát, hogy talán arról kellene megállapodni, amit a jobbikos képviselőtársam feszegetett.

Ha fontos nekünk az, hogy az Ipolyon legyenek hidak, akkor egy olyan megállapodás születhessen, ami utána a helyi településekre, adott esetben alsóbb szintekre tudja bízni azt, hogy a döntéseket meghozzák. Nem akarok nagyon-nagyon átmenni egy másik politikai vitába, de ha önök most azt kérik számon Brüsszeltől, hogy el akar venni helyi jogosítványokat és ott nagyon harcosan a magyar érdekek védelméről beszélnek, egyébként helyesen, akkor azt gondolom, hogy itt is igaz az, hogy egy híd építésénél nem a Magyar Országgyűlésben, egyébként jól láthatóan világlátott és a helyszínt komolyan és jól ismerő emberek vitája zajlik.

A második gondolat, hogy magam is szeretnék csatlakozni ahhoz, amit Rétvári Bence elmondott. Aki ismeri a környéket, tudja, hogy egy nagyon sajátos beszögellése ez Magyarországnak, amely tényleg elképesztő helyzetben van azzal, hogy a Börzsöny, a határok, a folyók határolják. Gyakorlatilag oda más formában nem vagy nagyon nehezen lehet eljutni. Azt gondolom, hogy ha már a 47-ből ez a következő híd, akkor valószínűleg ez a híd jó helyre kerül.

A harmadik egy elvi mondat, amit szeretnék elmondani. Lehet, majd azt fogja mondani képviselőtársam, hogy Kovács László szelleme lengi be a Parlament épületét, de mégiscsak azt mondom, hogy kevesebb melldöngetéssel, sok aprómunkával bizony előbbre lehet jutni. A szomszédsági kapcsolatoknak pont ez a lényege, hogy lehet hangzatos jelszavakat mondani, közben pedig valójában pont azok a célok, amelyeket megfogalmazunk vagy megcéloztunk magunk számára, pont azok nem, vagy alig történnek meg. Sokkal, de sokkal többet érünk azzal, ha apró kis lépésekkel, határátkelőkkel, hidakkal, kulturális együttműködéssel megpróbáljuk mindazokat a gátakat, határokat, amelyek közöttünk vannak, lebontani, mert akkor lesz valójában a határon túli magyaroknak is jó.

Tehát összefoglalva: a Szocialista Párt álláspontja az, hogy támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék, szórványos taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 84 2018.09.18. 3:46  77-86

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Helyes célokat szolgál, és megfelel a magyar emberek érdekeinek  milyen egyszerű lenne a világ, ha minden egyes ügyben ezzel a mondattal fel tudnánk állni, és azt tudnánk mondani, hogy igen, igaza van, és mehetnénk is tovább. A probléma az, hogy a politika nem ilyen egyszerű dolog, mindig vannak apró részletek, amelyekbe ha belemélyedünk, akkor azt látjuk, hogy mást gondolunk ugyanarról. De ez nem az a pont lesz, ezt csak azért mondtam el, mert ezzel fejezte be, és nagyon megragadott ez a gondolat.Nagyon sajátos helyzetben vagyunk. Nyilván itt, a vezérszónoki körben az a helyes, ha megpróbáljuk valamilyen formában azokat a tételeket bemutatni, amelyekben vitánk van. Én magam is abban a vonulatban szeretnék hozzászólni, hogy tulajdonképpen egy helyes és jó irányról van szó, szükségesek ezek a kétoldalú kapcsolatok. Egy fura okfejtést külügyi bizottsági tagként szeretnék önöknek elmondani. Mindig dilemmáztam azon, hogy miért van az, hogy az ENSZ-ben Macedón Volt Jugoszláv Köztársaságként szerepel Macedónia. Mi elfogadtuk a Macedón Köztársaság kifejezést.

Most mit fogunk csinálni? Jobbikos képviselőtársam kezdte ezt feszegetni, hogy mi van, ha tényleg át tudják tolni a macedón parlamenten? Bár jelzem, hogy a macedón elnök egyelőre vétózza a döntést. Tehát ha Észak-Macedónia lesz, akkor nem kelle majd újra tárgyalnunk. Az előbb nem volt itt államtitkár úr, egy Ipoly-hídról volt szó, ami azért pörög itt a parlamentben most már nem tudom, mióta, mert 12 tonnásról 3,5 tonnásra csökkentik az átengedőképességét. Nehogy úgy járjunk ezzel, hogy ez egy kiváló egyezmény, és utána csak azért, mert nevet változtat adott esetben a Macedón Köztársaság, újra vissza kell ehhez térnünk.

Én magam is azt szeretném mondani, hogy egy izgalmas térség, izgalmas világ, és akkor járna jól Európa, akkor járna jól a Dél-Balkán, ha a lehető leggyorsabban a térség tagállamai tagjai lennének az Európai Uniónak és a NATO-nak, mert az ad garanciát mindarra, hogy amit itt ön elmondott, ami szerepel az egyezményben, valósággá válhat.

Nekem az a kérdés motoszkált a fejemben, hogy vajon a macedón rendőrségnél és a magyar rendőrségnél, a belügyi szerveknél vagy az egyéb ilyen illetékes szerveknél, így fogalmaz az egyezmény többször, van egy külön magyar referens a néhány ezer rendőr között, nem tudom, hány lehet Macedóniában, de nyilván nem lehet egy rendkívül erős hadserege és rendőrsége, ott van egy külön ember, aki minden reggel felkel és azt mondja magának, hogy ez a magyarokra tartozik, vagy nem tartozik a magyarokra  hogyan tud ez az életben működni? Itt is igaz az, az elmúlt napokban, ha jól látom, a nagypolitikai viták lényege az, hogy ha van egy 12 pontból álló jelentés, abból az egyik pontot kiragadjuk és arra kommunikációs technikákat fűzünk fel; itt is 16 pontban fogalmazzuk meg az együttműködés lényegét, de jól láthatóan itt mindenki, aki itt hozzászólt, csak és kizárólag az illegális migrációról beszélt.

De summa summarum, nem akarom ezt a fejtegetést tovább folytatni, csak és kizárólag kértem, kértünk szót, hogy jelezzük, az ilyen típusú megállapodásokat fontosnak tartjuk, az ilyen típusú kétoldalú megállapodások különösen a szomszédságközeli állapotban rendkívül fontossá teszik azt, hogy azokban az aprónak tűnő, ámbár az emberek életét jelentősen meghatározó bűncselekményekben a hangulatot javítsák. Úgyhogy, államtitkár úr, azt szeretném itt önnek és a tisztelt Háznak mondani, hogy a Szocialista Párt frakciója támogatni fogja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 58 2018.09.24. 1:39  57-60

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ha bármilyen módszerrel megkérdezzük a fővárosi embereket, hogy mi a legnagyobb problémájuk, akkor nagy valószínűséggel a közlekedés, a közlekedés kérdése vagy az első helyen, vagy az első háromban valahol megtalálható. Ez azt jelenti, hogy aki a fővárosban bármit akar tenni, annak nagyon körültekintően és nagyon óvatosan kell hozzányúlni ahhoz a kérdéshez, ami bármilyen módon a közlekedést érinti. Vannak olyan dolgok, amiket meg kell csinálni. Az én kérdésemben is szereplő kelenföld-százhalombattai vasútvonal felújítását meg kell csinálni. Az a kérdés csak, hogy ennek kapcsán hogyan, miképpen figyelünk arra, hogy a környéken lakók, az ezt használók vagy az ezzel érintett területeken mi is történik, tájékoztatják-e őket, milyen ütemben készítik el a munkát, és milyen alternatív megoldásokat találnak az ott élők. Amióta beadtam a kérdést, foglalkozott vele az egyik kereskedelmi tévécsatorna, és ennek kapcsán tudom azt, hogy a rendkívül sok alvállalkozó miatt gyakorlatilag tervezhetetlen a fővállalkozó számára az, hogy melyik munka mikor történik meg. Tehát itt még inkább felelős a minisztérium, még inkább felelősek azok a kormányzati szervek, akik ezeket a munkákat össze kell hogy fogják.

Államtitkár úr, a kérdésem tehát nagyon egyszerű: miért nem a nyári időszakban végeznek egy olyan munkát, amely rendkívüli módon érinti azokat, akik az iskolába viszik a gyermekeiket? Mit kívánnak tenni azért, hogy a közlekedési káoszt ezen a területen enyhítsék? S mikorra várható ebben az ügyben végleges és megnyugtató megoldás a környéken lakók számára?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 58 2018.10.08. 1:49  57-60

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Hadd tegyem fel azt a költői kérdést, hogy létezik-e a politikában az, mint mondjuk, a túrázásban és a kirándulásban, hogy az ember halad előre, és azt érzékeli, hogy rossz felé megy. S akkor hoz egy döntést, ami arról szól, hogy érdemes-e menni tovább ezen az úton, vagy pedig jobban járunk, ha visszamegyünk, visszafordulunk és elmegyünk az út elejére, mert onnan talán jobban meg fogjuk találni azt a célt, ami felé akartunk haladni. Önök most már évek óta próbálkoznak azzal a központi irányítással, ami jól láthatóan nem működik. Jól láthatóan nem működik a gyerekek szempontjából, és fájó szívvel mondom, hogy nem működik az iskolák, a pedagógusok szempontjából sem. Elképesztő számháború zajlik szeptember óta Magyarországon, hogy van hiány vagy nincs hiány. Mi a helyzet ezen a területen? Lehet, hogy persze most én éppen a XI. és XXII. kerületre kérdeztem rá, amelyik valószínű, hogy ebből a szempontból az élet napos oldalán található, nyilván esetleg adott esetben egy távoli kistelepülési iskolában sokkal nehezebb a helyzet.

Államtitkár úr tudja, hogy van egy írásbeli kérdésem, és az apropó valójában arról szól, hogy 2015-ben kineveztek a Budai Nagy Antal Gimnáziumba egy iskolaigazgatót, akire mind a nevelőtestület, mind a szülők, mind a diákok azt mondták, hogy nem. Ennek ellenére ott van. És ez az igazgató ahelyett, hogy együttműködne a helyiekkel, folyamatos háborúban van. Tizenkét pedagógus állt fel szeptember előtt ebben az iskolában.

Az a kérdés tehát, hogy ennek kapcsán van-e itt hiány, mi lesz ezzel a gimnáziummal, és általában mi tapasztalható ezen a területen. Ha belefér az életébe és az idejébe, cáfolja azokat a híreket, amik arról szólnak, hogy országosan is adott esetben több ezer pedagógus hiányzik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 196 2018.10.16. 3:59  189-212

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Azt mondják a kínaiak, bölcsesség az, ami megakadályozza, hogy olyan helyzetbe kerülj, hogy használni kelljen a bölcsességedet. Nos, tisztelt képviselő hölgyek és urak, megdöbbenéssel hallgattam a hosszú elemzéseket azzal kapcsolatban, hogy mennyire fontos dologról van szó, mennyire nagy dolog, milyen patinás egyetemről van szó. Persze, tisztelt uraim, ez így igaz, mindegyik, amit önök mondanak. Önök hat egyetemről beszélnek, mi hetet számoltunk, de valójában azért keletkeztek ezek az államközi egyezmények, mert önök hoztak egy törvényt egy darab egyetem kivégzése okán. Eközben most kénytelenek kényszeredetten hat másik ilyen típusú államközi megállapodást kötni azokkal, akik egyébként régebben is itt Magyarországon elvégezték mindazt a tevékenységet, amit önök mondanak. Lázár János még akkor kiváló miniszterként és a sajtó elé kiálló egyik fontos politikusként azt mondta egy március végi kormányinfón, hogy semmi probléma nincs ezekkel az egyetemekkel, például ez a McDaniel College liberális és mindenféle szabálynak megfelel. Azt mondták mindegyikre, hogy mindenféle szabálynak megfelelnek.

Akkor az a kérdés vetődik fel, hogy ha minden magyar szabálynak megfeleltek ezek az egyetemek, akkor miért kellett ezt a törvényt hozni, amibe beleesett ez a thaiföldi és a kínai is, valamint a négy amerikai egyetem. Azért, tisztelt képviselő hölgyek és urak, amit nyilvánvalóan nem fognak itt önök most elmondani, de mégis az a dolgom, hogy ezt idehelyezzem az asztalra, mindezt azért, mert önök megtalálták a CEU-t, és úgy gondolták, hogy a CEU-val példát kell statuálni. Ez az egyezmény teljességgel felesleges. Ha időben bölcsek lettek volna, ha időben valamilyen megfelelő megoldást találtak volna erre, akkor ma nem lenne szükség arra, hogy az éppen levezető elnökként működő alelnöknek egy kimondhatatlan nevű thaiföldi egyetemmel kelljen szenvednie a szavazások idején.

Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, itt egyértelműen arról van szó, hogy önök meg akarták a CEU-t regulázni. Nem kizárt, hogy az a végső céljuk, hogy a CEU-t ki is utálják Magyarországról. Nem kizárt, hogy a végső célért, pusztán csak azért, mert van egy ember, akinek a képére képesek a kampányaikat felépíteni, hogy minden egyes magyar embert ijesztgessenek, ezért önök most készek arra, hogy különböző államközi egyezményeket idehozzanak. Nekünk, ellentétben az előttem szóló ellenzéki képviselő úrral, nem dolgunk, hogy ebben részt vegyünk. Ezt önök próbálják meg saját maguk megoldani, a saját maguk lelkiismeretével számoljanak el.

Az különösen szánalmas, mint láttuk, ahogy abban az időszakban hogyan, miképpen próbálták Amerikában állami és kormányközi szintre feltolni a CEU-ügyet, ahogy ezekben az egyezményekben Thaifölddel, Indiana állammal megkötik a szerződést, hogyan próbálták meg elérni azt, ha jól értem, talán az volt a cél, hogy a soha létre nem jövő Orbán Viktor-Trump-találkozót megpróbálják a CEU ügye mögé valamilyen módon betolni. Ezek a szándékok nagyon kínos kudarcba fulladtak, nagyon kínos volt a külügyminiszter minden ilyen próbálkozása.

Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt államtitkár úr, szeretném kimondani azt, amit, úgy látszik, mások nem akartak: ez a törvény csak azért született, hogy a CEU-t ellehetetlenítse. Ez az egyezmény, amit most el akarnak fogadtatni, teljességgel felesleges lenne akkor, ha más normális megoldást választottak volna a saját politikai céljaik elérésére.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 204 2018.10.16. 1:07  189-212

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Félig-meddig Ungár Péter a végén elmondta, ami miatt kétpercest nyomtam. Akkor legyen még egyszer világos: ha önök ezt bölcsen kezelték volna, akkor most nem lenne ez a helyzet, amiben vagyunk. Önök egyvalamit akartak elintézni, ezt úgy hívják, hogy Közép-európai Egyetem. Ennek az okát pontosan tudjuk, hogy miért. Ebbe a mi matematikánk szerint belekerült még hat másik egyetem, a kormány előterjesztése szerint öt. Ezeket most önöknek el kell rendezni csak pusztán azért, hogy az elmúlt egy esztendőben és vélhetően a következő időszakban is folytathassák a CEU kapcsán a sorosozást.Azt kértem én is, azt kérte Ungár Péter is a hozzászólásában, hogy legyenek ebben az ügyben olyan szempontból mértéktartóbbak, hogy vagy engedjék el ezt az öt egyetemet, és akkor nincs erre szükség, vagy pedig az egész ilyenfajta módosítást dobják ki, és fogadják el, hogy létezik Magyarországon ez a fajta képzési mód, amit magánemberek finanszíroznak, amelyik különböző országok diplomáit elfogadja. Ezt próbáltuk nagyon világosan és egyszerűen elmondani. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 50 2018.10.17. 13:29  1-96

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszöntöm a három kormánypárti képviselőt körünkben és a két államtitkárt. Úgy látom, hogy ma nagyon sok vicces és nagy empátiával elmondott hozzászólást hallottunk a kormánypárti sorokból azzal kapcsolatban, hogy kinek mi a szerepe egy ilyen helyzetben. Ha az ember megnézi a világpolitikát, akkor látja, hogy tényleg nagyon sok vicces és hasznos mondat van, hogy mit kell tenni költségvetési vitánál, mit kell tenni zárszámadásnál a kormánypártiaknak, és mit kell tenni az ellenzéki képviselőknek. Én mégis azt mondom, hogy ha Magyarország első számú klasszikusát idézzük, a legnagyobb piramisépítőt, akkor azt mondhatjuk, ő azt mondta: „Ne azt nézzék, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit csinálok.” Szerintem minden egyes hatalomnak, legyen az bármilyen szintű, legyen az települési önkormányzat vagy egy országos politika, a legnagyobb fokmérője pont az, hogy milyen költségvetést nyújt be, majd utána a költségvetést hogyan, miképpen teljesíti. Azok a tényszámok mutatják meg azt, hogy ténylegesen ez a hatalom milyen jelleggel, milyen filozófiával, vagy ahogy pont Mesterházy Attila képviselőtársam a vezérszónoklatában mondta, milyen társadalompolitikával rendelkezik. Ha nagyon lecsupaszítom a dolgot, akkor azt mondom, hogy egy tisztes működés zárszámadását látjuk egy nem túl fényes, de mégis egy országot tisztességesen működtetni próbáló költségvetés, viszonylag kevés innováció  és az innovációt XXI. századi módon próbálom meg értelmezni. Egy struktúrát stabilizáló költségvetés és zárszámadás, ami megpróbálja azokat a hagyományos struktúrákat rögzíteni egy bizonyos szempontból, amit régi struktúrának minősítünk, abban túl nagy fejlesztést, túl nagy mozgást nem is enged meg saját magának, és a szabad forrásokat pedig egyértelműen  erről majd fogok szólni  sokkal inkább a saját elképzelések, vagy ahogy szokták néha használni, a saját hobbik finanszírozására használja ez a kormány.

Közben pedig azért néhány szót szóljunk arról, én magam is szeretnék megemlékezni erről, bár államtitkár úr reagált erre, mégis elmondom, hogy igen, örülünk, büszkék vagyunk arra, hiszen itt élünk Magyarországon, hogy 4,1 százalékos növekedés van. Nagyon helyes az, ha Magyarország gyorsabban zárkózik fel ahhoz a világhoz, ahova szeretne felzárkózni, de tényleg, amit Hiszékeny Dezső képviselőtársam felolvasott, tényleg azért az 1400 milliárdnyi EU-pénz, azok a többletforrások, amik bevonásra kerültek, azok azok, amit ezt meglökték, mint a bringás gyereket az édesapja. Minden elemző azt mondja, és ezt most nem vitaként mondom, csak ha már tényleg itt tényeket mondunk, hogy Magyarország tényleges gazdasági potenciálja ebben a gazdasági struktúrában, ennyi külföldi vállalattal maximum 1-2 százalék. Nem baj, az is szép teljesítmény, csak még egyszer mondom, hogy ezt mindenki kezelje a helyén.

Én magam is szeretnék arról megemlékezni, hogy szép ez, hogy az Állami Számvevőszék jóváhagyásával csökkent a hiány. Mi úgy olvastuk a 2016-os zárszámadást, hogy 72,3 százalékban állapította meg, és most pedig 72,9, de elfogadjuk, hogy most itt a számokkal való játékban ennek különösebb jelentősége úgysincs, úgyis meg fogják tudni ezt magyarázni.

Szeretnék egy rövid blokkot mondani a foglalkoztatásról, erről ma még itt kevesebb szó volt. Ezt is azért hozom ide, mert azt látom, hogy ez is az egyik olyan típusú eredmény, amit úgy mutatnak fel, hogy ez a polgári kormány egyik legnagyobb sikere, Magyarország a teljes foglalkoztatás felé halad. Tudom, hogy kekeckedésnek fogja majd mondani, de tényleg akkor miért van az, hogy az álláskeresési támogatás összege még mindig ebben a költségvetésben  hiszen minek álláskeresési támogatás ott, ahol teljes foglalkoztatottság van, ahol egyébként az emberek kiválóan és könnyedén tudnak munkát találni  5 milliárd forinttal nőtt ez az álláskeresési támogatás. Ha mindenki dolgozik, ha egyébként igaz az, amit mindannyian mondanak, hogy ma valójában a munkahely keres munkaerőt, akkor talán el lehetne gondolkozni azon, hogy érdemes megszüntetni a munkáltatók azon típusú támogatását, amelyik az alkalmazáshoz kötődik, hiszen ma már tényleg arról van szó, hogy bizonyos szakmákban, bizonyos területeken sokkal inkább munkaerőhiány van. Csak halkan jegyzem meg, hogy ebben a költségvetésben is szerepel ukrán állampolgárságú munkások befogadására támogatási rendszer, tehát ha már a menekültpolitikáról beszélünk.

És ha foglalkoztatási ügyben valaki megszólal, akkor azért érdemes arról is néhány gondolatot megfogalmazni, hogy nem lehet ez a kormány büszke arra, amit a rokkantnyugdíjazás feltételeivel csinált. Egyéni képviselők vagyunk, és mi fővárosiak  Hiszékeny Dezsővel, Hajdu Lászlóval  ezt hatványozottan érzékeljük a fogadóóránkon, hogy elképesztő, milyen emberi sorsok alakulnak emögött, amit, tényleg őszintén mondom, néha nem tudunk elképzelni, hogy egyébként jól láthatóan nem ügyeskedő, bizonyos szempontból tényleg valóságosan nehéz élethelyzetben lévő emberek hogyan minősülnek át, és milyen megalázó procedúrával terelődnek ők vissza adott esetben a munkaerőpiacra. És szerintem semmiképpen sem lehetünk büszkék arra, hogy az Európai Unióban Magyarországon jár a legrövidebb ideig az álláskeresési támogatás, ez Magyarországon az egyik legrövidebb ilyen dolog.

Szeretnék pár felfogást és filozofikus gondolatot megfogalmazni itt a költségvetés kapcsán. Az egy nagy kérdés a családban is, hogy ha jobb évünk van, több volt a bevétel, akkor leül a családi tanács és több döntést hozhat. Lehet az a döntés, hogy azt mondjuk, ez a bölcs családokban esetleg így van, vagy az óvatosabb családokban  ez a pesszimista és az optimista közötti különbség, a félig teli, félig üres pohár , hogy tartalékolni kell a nehezebb időkre, hiszen jöhetnek még nehezebb idők, nem kéne most felélnünk a vagyonunkat, ahogy a magyar ember mondja, nem fogjuk a családi ékszereket értékesíteni. Ez egy lehetséges felfogás, és azt mondjuk, hogy várunk, szépen élünk, ugyanúgy, mint ahogy eddig. Lehetséges egy olyan felfogás, hogy azt mondjuk, hogy itt van az idő, éljük meg, amit meg akarunk élni, valósítsuk meg a vágyainkat és az álmainkat, és majd meglátjuk, hogy mi lesz akkor, ha megint jönnek a nehéz idők.

Nos, az elmúlt esztendő mindenképpen, vagy azt mondom, az elmúlt néhány esztendő arról szólt a világban, hogy azok a kereskedelmi partnerek, akik kiemelten fontosak Magyarország számára, az átlagosnál jobb gazdasági növekedést tudtak felmutatni. Az energiaárak az elmúlt évtizedek legalacsonyabb szintjén találhatók a világban, és nyilván egy olyan ország számára, amelyik jelentősen függ ettől, ez egy nagyon-nagyon fontos dolog. Béke van a világban. Ez is fontos, mert ne felejtsük el, a délszláv válság jelentősen vetette vissza a térség gazdasági folyamatait, és mindeközben rendkívül olcsó módon juthatunk pénzhez. Most nem is a banki pénzekre gondolok, hanem elsősorban az uniós pénzekre. Az a kérdés tehát, hogy amikor ez a helyzet előáll, és összeül a család, és ezt most tényleg nem pejoratívan mondom, a miniszterelnök és a kormány, akkor milyen döntést hoz: megpróbál-e egy modern Magyarországot fejleszteni, egy olyan Magyarországot, amelyik akkor is versenyképes lesz, amikor ezek a mutatók nem lesznek ilyen fényesek?

Ma Mesterházy Attila szerintem elmondta, hogy nyilván az országnak semmiképpen sem kívánja, de önöknek egyszer azt kívánnánk, hogy próbálják meg elmagyarázni ugyanezeket a dolgokat akkor, amikor a világban sehol nem lehet magyar terméket eladni, amikor egyébként nem lehet szabad pénzhez jutni, amikor olyan típusú válság van, hogy bedőlnek mindazok a finanszírozási csatornák, amik addig működtek.

(13.40)

Önök ebben a néhány esztendőben, ebben az áldott állapotban nem modern Magyarországot építettek, nem azzal foglalkoztak, hogy mitől lesz Magyarország innovatív, hogy abból a magyar tudásból, amelyre oly büszkék vagyunk, hogyan lesz például informatikai tudás, hogyan lesz ebből olyan iparág, amelyik túléli ezt a századot. Nem, önök Magyarországból összeszerelő üzemet csináltak, és még büszkék is vagyunk rá  most ebben többes számot használtam szándékosan, hogy ne értsenek félre , mert a szakszervezeti jogokat csökkentettük, mert egyébként a vállalkozási nyereségadót a kiemelt multiknak levittük 10 százalék alá, tehát egy igazi kincsesbánya vagyunk ezeknek a cégeknek, és valójában nem Szilícium-völgy jött ide Magyarországra, hanem összeszerelő üzem, ahol mechanikus munkát kell végezni embereknek, olyan munkát, ami lehet, hogy 20-30 esztendő múlva, tehát azt mondom, még a mi életünkben, de a gyerekeink életében mindenképpen belátható, nem emberi kéz által végzett munka lesz, hanem sokkal inkább robotok által végzett munka. Ez szerintem egy nagyon komoly és súlyos történelmi felelősség lesz.

Tehát amikor majd egyszer vissza fogunk tekinteni erre a korszakra  mert ezt nevezzük most már egy korszaknak, hiszen ha most ezt a ciklust végig fogják csinálni, azért 12 tiszta év lesz , azt gondolom, akkor a történelem el fogja dönteni, hogy ez növekvő pályára rakta Magyarországot, új országot épített, vagy pedig sokkal inkább arról szól a dolog, hogy mivel jövőt nem tudtak álmodni maguknak, ezért kénytelenek voltak múltat hazudni, és visszafelé mennek a történelemben, visszafelé mennek minden egyes kérdésben, ami egyébként gazdaságpolitika vagy főleg társadalompolitika.

A második felfogásbeli dolgot szeretném elmondani, erről beszélt szintén Mesterházy Attila. Bármit mondanak, mégiscsak az a tény, minden azt mutatja, hogy aki felül van, az gyarapszik, aki pedig alul van, az nem gyarapszik, az lemarad, az esélye sem teremtődik meg annak, hogy ő reprodukálja saját magát. Tehát ma olyan típusú élethelyzetek vannak Magyarországon, hogy az alacsony jövedelmi kategóriában lévő emberek tervezési esélye nem egy-két éves, hanem néhány napos vagy néhány hónapos.

Szólok az önkormányzatokról, ha már itt ebbe belekeveredtünk volt polgármesterként, meg Hiszékeny Dezső barátom is ezt megemlítette, szerintem ez a legjobb példa erre. A feladatfinanszírozásnak mondott dolog szerintem megbukott. Tényleg, használjuk ezt a szót, de soha ember nem mutatta még be azt, hogy akkor ez a feladatfinanszírozás ténylegesen hogyan, miképpen néz ki. Ráadásul, ne haragudjon, de tényleg elképesztően más Rákospalotán egy feladatot finanszírozni, és elképesztően más Baktalórántházán vagy Alsómocsoládon, hogy említsek egy kis falut is; kiváló Dicső László polgármester, azt hiszem, huszonvalahány éve ott teszi a dolgát. Szóval, nincs feladatfinanszírozás, én nem tudok rá jobb szót mondani, sokkal inkább pofafinanszírozásról vagy lojalitásfinanszírozásról van szó.

Mondok egy példát: 109 oldalas a melléklete az önkormányzati résznek, ebből 11 oldal az, ami ilyen tételesen feladatokat sorol fel, és utána a maradékban, ebben is már van egy békásmegyeri piac, csurgói sport, veszprémi sport, Pécs, Pestszentimre rendelő, de utána 98 oldalon keresztül egyedi döntések vannak. Tehát nem arról van szó, hogy rendszerszerűen tudja valaki, hogy mire számíthat, hanem arról van szó, hogy év közben pályáznak, próbálkoznak, és eldönti valaki, egy központi hatalom. Ma beszéljünk bármilyen polgármesterrel, tudja azt, ha sokat pofázik, ha nem elég lojális, akkor könnyen lehet, hogy ez a pénz nem hozzá fog érkezni.

Igen, ma már volt szó erről az év végi 215 milliárd többletfinanszírozásról. Én értem, hogy a határon túli magyarság, az egyház, a stadionok jó döntés  a stadionok 71 milliárd egyébként , de ha van 215 milliárdom, akkor tegyük már oda a másik lábát is, hogy eközben pedig kultúrára 8 milliárd, egészségügyre 9 milliárd forint ment el.

Tehát én tényleg azt mondom, azt próbáltam itt valamilyen formában felvillantani, hogy ha van 215 milliárdom, akkor megpróbálok ebből jövőt építeni.

A stadion, a beton. Bármilyen szempontból, amikor a világban utakat építettek, és betonba tették a közpénzeket, az egyvalakinek volt jó, a maffiának, akkor a szervezett bűnözés általában ennek kapcsán növekedett. Nem állítom, hogy most ez van Magyarországon, mielőtt még valaki megvádolna, elnök úr rendreutasítana, csak azt akarom mondani, hogy mindig annak kedvezett; a betont nem lehet utána megvizsgálni, megmérni. Itt nem abba ment a pénz, ami szerintem Magyarország számára sokkal, de sokkal fontosabb, hogy egy modern európai ország legyen, amelyik akkor is megáll a lábán, amikor egyébként a világban nem ilyen kedvezően fújnak a szelek. No, ezért mondjuk mi azt, hogy ez a zárszámadás nem elfogadható. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
33 82 2018.10.24. 2:02  81-84

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kezdhetném úgy is, hogy valami bűzlik, de nem Dániában, hanem a városainkban, és gondolom, hogy nem is azon a környéken, ahol talán az államtitkár úr vagy a fideszes potentátok laknak. Egyre több helyről kapjuk azt a jelzést, különösen a saját választókörzetemben, Budafokon, Tétényben és Újbudán, hogy gyakorlatilag hetekig nem szállítják el a szelektív hulladékot, és az egyéb hulladékszállítási ügyekkel is probléma van. Ha látta, pont ma jelent meg egy cikk, hogy 116 településen lehet a következő napokban probléma, mert az egyik hulladékkezelési cég nem kapta meg a pénzét, és készen áll arra, hogy a legsúlyosabb és a legkeményebb lépést is megtegye ezzel kapcsolatban.

Önök 2016-ban hívták életre a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t. Igazi sikersztori, igazi NER-sikersztori: két év alatt 20 milliárdos veszteséget sikerült produkálni; az 1 milliárdért fejlesztett informatikai szoftver a mai napig nem működik; a behajtást ki kellett szervezni; és ahogy halljuk, további hitelekért áll sorba ez a Hulladékgazdálkodási és Koordináló Zrt.

Tehát az igazi kérdés az  és ezt egyszer éppen egy oktatási ügy kapcsán már felvetettem államtitkár-kollégájának , hogy nincs-e itt az a pillanat, államtitkár úr, hogy talán nem kéne tovább menni befelé az erdőbe, hanem meg kellene állni, és vissza kellene fordulni. Ez a koncepció, ez a konstrukció megbukott, ez a konstrukció nem működik. Talán mégiscsak vissza kéne adni a települési önkormányzatoknak, és azt a pénzt, amit erre költenek, hogy ezt az egyébként működésképtelen rendszert fenntartsák, talán tényleg a szemétszállításra kéne fordítani.

Tehát a kérdéseim, államtitkár úr. Mikor lesz ennek a dolognak vége? Tervezik-e felszámolni az NHKV Zrt.-t? Kik viselik a felelősséget ezért a veszteségért? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.  Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 2 2018.10.29. 4:59  1-4

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hála a nagy vezetőnek, magyar és nemzetközi szólásmondásokkal tudjuk a közbeszédünket ékesíteni és a parlamenti hozzászólásokat is. Azt szeretném önöknek mondani a szemétszállításügyben történtekkel kapcsolatban  nem tudom, onnan, azokból a padsorokból hogyan, miképpen látszik a világ , hogy ezen a lovon nemhogy lovagolni nem lehet, hanem ez a ló megdöglött. (Mesterházy Attila: Igen!) Az lenne a legfontosabb, hogy lehetőség szerint ne is próbálják vonszolni egyik oldalról a másikra, hanem az lenne a legszerencsésebb és a leghelyesebb, ha viszonylag gyorsan eltüntetnék az útról, mielőtt sokkal nagyobb bajt okoz.Beszédes és tanulságos az, hogy 2016. április 1-jén történt mindez, akkor kezdődött ez a folyamat, mondhatnánk azt, hogy áprilisi tréfa volt; kicsit jól sikerült, ha ezt tréfának szánták a magyar embereknek, ugyanis itt vagyunk, és mindenki elszenvedi ezt az április tréfának induló nemzeti szemetet, mert ezt nem szeretném semmiképpen koordinációnak és semmiképpen nem szeretném gazdálkodásnak nevezni.

Nagyon fontos dolog az szerintem a politikában, hogy lehessenek és legyenek kulturált politikai viták. Nem állítom, hogy ebben a Házban ennek most, 2018-ban van helye és terepe, de igenis azt gondolom, hogy egyszer majd eljön egy olyan normális világ, amikor egyházról, határon túli magyarságról, Európáról, különböző filozófiai kérdésekről lehet kulturált és normális vitát folytatni. Egy dolog szükséges ehhez, túl a politikai kultúrán, ami most nyilván hibádzik: az, hogy mindeközben az állam és a szolgáltatás működjön, mert amikor egy országban a közszolgáltatások nem működnek, az azt jelenti, hogy baj van, az azt jelenti, hogy háborús helyzet van. Ilyen közszolgáltatás a víz, a villany, a csatorna, és a szemét az egyik legfontosabb, mert pontosan tudjuk, hogy mindennapjainkat teljes egészében áthatja. Nincs olyan, hogy jobboldali vagy baloldali szemét, nincs olyan, hogy liberális vagy konzervatív, nincs olyan, hogy keresztény vagy ateista, Európa-barát vagy nem Európa-barát. Ahol szemét van, ott nem lehet az embereknek élni, ott egyéb más dolgok is megtörténnek abban az országban.

Itt vagyunk, tehát 2016. április 1-je óta kettő és fél esztendő telt el, egy igazi NER-sikersztorival állunk szemben, egy igazi NER-sikersztorival kettő esztendő alatt sikerült 20 milliárd forint veszteséget felhalmozniuk. Ahogy hallottuk a miniszter sajtótájékoztatóját, a kormányinfót, egy ilyen nagyon elegáns, „talán több tíz milliárdra lesz még szükség” mondat hangzott el újságírói kérdés kapcsán. Tudunk arról, hogy egymilliárd forintos szoftvert rendeltek a számlázásra, amelyik nem működik, mindenki tud történeteket mesélni erről, a zárszámadásukat nem tudták időben leadni, az Állami Számvevőszék törvénysértéseket állapított meg a gazdálkodásában, és mindeközben a behajtást több milliárd forintért még ki is szervezték.

Mi fog itt történni? Egy picit gondolkozzunk el ezen, és egy picit próbáljunk meg eszmefuttatást végigvinni. Azt gondolom, az én korosztályom  de lehet, vannak nálam idősebbek a teremben, de a fiatalabbak mindenképpen  eddig ilyet még csak filmekben látott, eddig ilyet még csak filmekben látott, hogy az utcákon gyűlik a szemét, és a szemét kapcsán milyen egyéb más közegészségügyi problémák jelennek meg. Az én filmélményeim többsége ahhoz kötődik, hogy Nápolyban ilyen történik, ott azt mondták akkoriban, hogy a maffia miatt van, itt Magyarországon a kormány miatt történik ugyanez. (Derültség az ellenzék soraiban.) De végigmondva a mondatot: arra is gondolhatunk, hogy talán ebben nincs is olyan nagy különbség.

Volt itt egy rendszer Magyarországon, amelyik többé-kevésbé működött, jól-rosszul, ezt nyilván nem tisztünk most megítélni. Ez, ami most van, biztosan nem működik. Az a kérésem, hogy gondolják ezt végig, fontolják meg, nem bizottságosdi kell, nem katasztrófavédelem. Ugye, önök sem gondolják komolyan, hogy ez egy tartós és végleges megoldása lehet ennek a problémának?

Az tehát egyértelműen az álláspontunk és a javaslatunk, hogy szüntessék meg, számolják fel a nemzeti szemét zrt.-t, térítsék meg a károkat a vállalkozóknak és az önkormányzatoknak, adják vissza ezt a feladatot a települési önkormányzatoknak vagy azok társulásainak. Ez a mi javaslatunk, ezt várjuk el önöktől. Addig, amíg ez nem történik meg, folytatjuk mindenhol, minden formában a tiltakozást, és a jelszavunk pedig egyértelműen az, hogy (Németh Szilárd István: Munka és béke!) „Tisztítsuk meg hazánkat! Takarítsuk el a szemetet!” Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 40 2018.10.31. 5:02  29-52

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Én a magam részéről meg fogom könnyíteni elnök úr ülésvezetési dolgát, nem szeretnék semmilyen kitérőt és kanyart tenni. Azt a mondatot szeretném elmondani, hogy na végre. Még akár örültünk volna annak, és örültem volna annak is személyesen, hogyha ez a büszke hatalom és kormány nem arra hivatkozik, hogy holmi európai uniós tanácsi direktívákat hajt végre, hanem azt mondja, hogy már maga is nagyon régen készült erre. Jó, hogy az Európai Unió két évvel ezelőtt magától is rájött arra, hogy ezt meg kellett volna csinálni, tehát egy büszke nemzeti kormánynak ezt így kellett volna beterjeszteni. Nem is értem, hogy hogyan lehet az, hogy minden egyes expozéban most önök itt arra hivatkoznak, hogy az egyébként más szempontból meghaladni kívánt Európai Unió direktíváit hajtják végre.

Sokan sokféleképpen idézték  érdekes, úgy látszik, hogy ma ilyen nap van  ezt a Nagy Testvér-dolgot, az előző belügyi napirendben is erről volt szó. Én a magam részéről mindig, de amikor az orwelli világról beszélünk, azt nagyon negatívan használjuk. Azért szerintem van a XXI. században valami helye a személyes adataink egységes kezelésének az életünket végigkísérő folyamatban, hogy hogyan, miképpen tudjuk ezeket használni, és hogyan, miképpen tudjuk ezeket az adatokat képezni is.

Én egy nagyon fontos dolgot szeretnék itt mondani, államtitkár úr és tisztelt képviselőtársaim: nincs annál rosszabb, mint ha valamit megcsinálunk, és utána később nem tudjuk megfelelően használni.

(11.40)

Tehát tényleg azért könyörgök, azt kérem önöktől, hogy ha már csinálnak egy ilyen rendszert  amely, még egyszer mondom, alapvetően szükséges, fontos és jó, erről, ha jól értem, mindannyian beszéltünk , akkor lehessen már ezt ténylegesen használni.

Van ma Magyarországon a személyi szám rendszere, van Magyarországon az adóazonosító, van a tajszám. Most lesz egy oktatási száma is a gyermekeknek bizonyos korig, nagyon helyesen. Lehessen már azt, hogy ha az ember valahol ügyeket intéz, az egyik hivatal ne küldjön át a másik hivatalba pusztán csak azért, mert ahhoz az adatbázishoz ő valamilyen formában nem fér hozzá. Tehát igazándiból azt szeretném önöknek mondani, hogy miközben persze ódzkodunk az orwelli világtól, a „Nagy Testvér mindent figyel”-től, a másik oldalról meg, amikor ügyfelek vagyunk és ügyeket akarunk intézni, akkor tényleg borzasztóan fontos lenne az, hogy a rólunk kezelt adatokat átjárható módon a hatóságok használják és tudják is megfelelő módon használni.

Azt nem pontosan értem, kicsit belemélyedve, hogy milyen adatokat használnak, és miket rögzítenek, hogy ebben az esetben miért kell még külön az oktatási igazolványnak egyedi azonosítójának lenni, ami bizonyos szempontból különválik az oktatási azonosítótól. Lehet, hogy érdemes lenne ezt is meggondolni. Tehát csak azt akartam mondani önöknek, hogy ha ilyen rendszer van, és akkor egy ilyen rendszer legyen, a magunk részéről az alapelvvel egyetértünk és támogatjuk, akkor az lenne helyes és szerencsés, ha ezt megfelelő módon tudnánk használni.

Szerepel az anyagban a KSH-val való kapcsolat. Csak halkan jegyzem meg: konzultáljanak a KSH-val, mert ha jól tudom, tegnap a KSH-ból 200 embert bocsátottak el úgy, hogy ők ezt egyik napról a másikra tudták meg, reggel tudták meg, hogy másnap már nem kell jönniük. Nem tudjuk, hogy például az adatbázis-kezelésben a KSH most alkalmas lesz-e arra, vagy pedig a sokadik olyan átszervezésnek leszünk a tanúi, amikor lökésszerűen csökken az adminisztráció létszáma, egyébként jó sokba fog kerülni a felmondásokkal meg a végkielégítésekkel, majd szép lassan más logikán vissza fog korrigálni ez a fajta bürokrácia. Sok ilyet éltünk már át, akik régebben vannak a parlamentben.

Összességében azt szeretném önöknek mondani, ezt jobbikos képviselőtársam is említette, de én még egyértelműbben szeretném kimondani, hogy nem látjuk azt, hogy milyen szakmai és civil szervezetekkel történt az egyeztetés. Önök hivatkoznak valamire. Mi az információink alapján azt látjuk, hogy érdemi és komoly egyeztetés nem történt. Pedig ez olyan kényes téma, amelynek kapcsán feltétlenül fontosnak tartanám, hogy az előterjesztéshez lássuk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság véleményét is. Ez tipikusan az a téma, amiben ha ők valamilyen véleményt mondanak, akkor azt mondom, hogy fogadjuk el azt a helyzetet, hogy demokrácia van, és ha ők azt állítják, hogy rendben van, akkor mi is picit nyugodtabbak vagyunk.

Ugye, azt megértik 2018 Magyarországán az eddig elmondott ellenzéki hozzászólások alapján, hogy van bennünk némi fenntartás, amikor az adatbázisok kezeléséről, átláthatóságáról, jogszerűségéről van szó. Én készséggel elfogadtam két kiváló képviselőtársam esküjét, amit az elmúlt hozzászólásaikban megtettek, hogy minden rendben van, államtitkár urat is nagyon tiszteljük, mint ezt ebben a Házban többször elmondtuk, de mégis azt gondolom, hogy a mi mérlegelésünk a végső szavazásnál az, hogy a következő időszakban ezzel kapcsolatban milyen garanciális elemeket fogunk látni. De összességében  még egyszer mondom  örülök annak, hogy ez a törvényjavaslat itt van. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 60 2018.10.31. 2:53  53-62

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ez az a napirend, amikor elvileg nem kell hozzászólniuk az ellenzéki képviselőknek hosszasan. Én két dolog miatt mégis megteszem. Az egyik: egy picit szeretnék azon viccelődni, hogy huszáros gyorsasággal érkezett meg a Ház elé ez a javaslat. Ennek örülünk. Nem akarok hosszasan idézgetni néhány olyan szerződést, amely évekig landol, pihen valamelyik fiókban, ez pedig, láttuk, gyakorlatilag egy hónap alatt itt van a Ház előtt. Ebből látszik, hogy a déli nyitást nagyon komolyan veszik, és Angola egy komoly dolog. De azt szeretném mondani, hogy ez volt az a nap, amikor aláírták, államtitkár úr, amikor Szijjártó miniszter úr éppen kioktatta egész Európát, hogy hogyan kell viselkedni különböző ügyekben. A Biztonsági Tanács legalább felét valamilyen formában megsértette és megbántotta. S amennyire hallottuk meg halljuk belső körökből, lázasan kellett keresni arra a pár napra megoldásokat, mert miniszter úr kétoldalú tárgyalásokat akart folytatni, viszont nem akart vele senki leülni. Úgy tűnik, hogy az angolai aláírás egy jó apropó. Ezenkívül láttuk az egyébként kormánypárt-ellenességgel nem vádolható Origo aznapi hírét, amely gyakorlatilag egy Vöröskereszt-elnökkel való tárgyalás képével tudta fémjelezni, hogy mily fontosságú tárgyalásokat folytatott Szijjártó Péter az ENSZ-közgyűlésen.

Egyébként csak halkan jegyzem meg, ha már itt külpolitizálunk és szakértő képviselők maradtak a teremben, azért az is sajátos, hogy a miniszterelnök már sokadszor nem megy el egy ilyen típusú dologra. Pedig érdemes lenne, ha komolyan vesszük ezt a fajta együttműködését a világnak, és úgy gondoljuk, hogy ezekre nem feltétlenül úgy kell nézni, hogy mit akarnak ártani Magyarországnak, hanem azt, hogy ha a világ bizonyos részein béke van meg lehet tárgyalásos úton problémákat megoldani, akkor ezek az egyébként látszólag sóhivatalnak tűnő intézmények nagyon fontosak.

A másik, amit szeretnék az ügy kapcsán elmondani, az az, hogy  akkor most mondjuk ki ebben a teremben, hogy mi is támogatjuk, ahogy a Jobbik is  van egy 2001-es tanácsi döntés, amely a harmadik féllel kapcsolatos döntéseket a vízummentes és a vízumköteles sávba sorolja. Angola a vízumköteles sávban van Európában. A tanácsi rendelet szabályai szerint persze dönthet úgy egy állam, hogy ebből átveszi, és saját maga kétoldalú módon ezt a fajta rendeletet felülírja.

Tehát azt akarom mondani, hogy mondjuk akkor ki ebben a teremben  s még egyszer mondom, támogatni fogjuk , hogy a magyar kormány, a magyar parlament úgy döntött, hogy Angolát tekinti olyan megbízható partnernek, tekinti olyan fontos szereplőnek a déli nyitás kapcsán, hogy ebből a sávból kiemeli. Ennek alapján, ezt akartam csak itt elmondani a vitában, mi is fogjuk támogatni az előterjesztést. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 72 2018.10.31. 9:11  63-84

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Egy csodálatos szakmának egy nagyon fontos törvényi szabályozásáról beszélünk. Ha úgy belegondolunk a saját életünkbe, akkor nagyon kevés olyan hivatás vagy olyan hely van, ahol azt látjuk, azt gondoljuk a történelemtudásunk szerint, hogy valaki úgy dönt, hogy pedagógus lesz, úgy dönt, hogy űrkutató lesz, úgy dönt, hogy diplomata lesz, és ez egy életpálya. Ez egy olyan dolog, hogy az emberek tudatosan készülnek erre. Pontosan tudjuk a történelemből, hogy ha valaki ezt jól csinálta, akkor nem egyszerűen csak egy közszolga volt, akinek szabályozták az életét különböző törvények, hanem tényleg egy hivatás volt, és tényleg néhány diplomata, néhány komoly nagykövet történelmet tudott írni úgy, hogy egyébként nem vett részt direkt módon a politikának abban a szegmensében, amiben adott esetben mi itt parlamenti képviselők, a Külügyi bizottság tagjai vagy a minisztérium dolgozói részt veszünk.Ez valóban egy hivatás, és ebből a szempontból egy picit csodálkozva hallgatom az előttem szólókat, hallgatom államtitkár urat is, aki nyilván ennek az egyik leglátványosabb szereplője, hiszen ennek a csúcsát végezte el, a Bécsi Diplomata Akadémiát. Ahogy a világban, nagyon kevés hely van Európában ennél följebb, ahol lehet ezen a pályán tanulni. Senki nem veti fel azt az egyszerű kérdést, hogy 2016. június 13-án elfogadnak egy törvényt erről az igazgatásról, ami 2017 augusztusában lép hatályba, és eközben kétszer hozzányúlnak ehhez a törvényhez. Tehát a hatálybalépés előtt kétszer módosítják ennek a törvénynek különböző passzusait, majd most, egyébként 2018. október végén azt mondják, hogy micsoda siker ez, hogy újra tudunk ehhez a dologhoz hozzányúlni. Én meg azt mondom, hogy szerintem ez így nem jó. Ez egy olyan szakma, ahol nem a tempó a siker. Ez nem a Forma-1. Ennek szabályai vannak. Ezt nem lehet azzal a technikával csinálni, amit önök egyébként bizonyos helyeken Magyarországon megcsinálnak. Ennek vannak hagyományai, vannak szokásai. Itt olyan emberek vannak, akik lehet, hogy kulturális értelemben nem támogatják önöket, de más értelemben meg ők egy rendkívül komoly tekintélyek abban a térségben. Nem lehet ezzel a dologgal ilyen módon kapkodni!

Azt szeretném mondani, hogy tényleg igaz ebben a külügyi igazgatásban, hogy érdemesebb apróbb, megalapozottabb lépéseket tenni. Tényleg higgyék el, hogy önök után is lesz diplomácia a világban, önök után is lesznek diplomaták. A világ nem úgy van, hogy most már mindig így lesz, hogy önök lesznek. Ez nem így van. Mi úgy gondoljuk, hogy gyorsabban vége lesz, önök úgy gondolják, hogy lassabban lesz ennek vége, de mindennek egyszer vége van, ugye tudják, és akkor is kell ezt a területet olyan módon szabályozni, hogy valami ki tudjon ebből kerülni, és ne kelljen már szerencsétlen embereknek ilyen módon bemenni a politika alá. Még egyszer mondom, diplomatákról beszélünk. Higgyék azt el, hogy ezek az emberek készek önöket szolgálni, teszik a dolgukat a maguk szakmai tudása szerint. Nem kell ebből a szempontból különböző adminisztratív módon őket vegzálni.

Hat törvény módosításáról beszélünk. Szerintem ebből négyet vegyünk is külön. Ami a konzuli részt illeti, azzal egyetértünk. Tehát négyet különvettünk, azzal nem foglalkozom, az szja-val, a társadalombiztosítással és a költségvetéssel. A konzuli részben egyetértünk, bár magam is ezt a 20 eurós dolgot megjegyeztem magamnak, és még egyet megjegyeznék. Nem tudom, államtitkár úr, azt ki fogja mérlegelni, ha valaki nem körültekintő módon viselkedik egy válsághelyzetben. Nem körültekintő mód az, hogy eleve odamegy, mert mi a túrónak megy oda, ha válsághelyzet van, de lehet, hogy valamilyen formában másképp minősítjük, ha nem körültekintő módon viselkedik valaki.

(12.50)

Tehát ebben látok bizonyosfajta szubjektív elemet, de még egyszer mondom, valószínűleg nem ezen fog múlni a világ sorsa. Ennél viszont egy picit izgalmasabb számomra és számunkra, ami a külügyi igazgatás passzusait érintő szabályozásokat illeti.

Azt a költői kérdést felteszem, hogy miért is kell a belső pályázók körét bővíteni  eddig is a külügyminiszter bármikor megtehette, ha valami kiváló embert talált a saját portfóliójában. Nem látom különösebben azt az okot, hacsak nem valakiről szól, hogy valakit most be kell ebbe a dologba vonni, tehát nem értem azt, hogy miért kell a belső pályázók körét ilyen formában átértékelni, átminősíteni. Nem teljesen világos számomra, számunkra az, hogy ha valaki a felkészülési szakaszban a devizailletmény ilyen százalékos pénzét kapja, nem látok ebben sem különösebb tragédiát és problémát, de nem pontosan értem és nem világos, hogy miért kellett most ebben a helyzetben ezt bevezetni.

Viszont én nagyon-nagyon másképp látom, mint az előttem hozzászóló KDNP-s képviselő asszony, ami a rendelkezési állomány…  a pontos szót kerestem, de most hirtelen nem találom. Én ezt inkább úgy tekintem ebben az esetben, hogy a puha kirúgás első lépését teremti meg ezzel egy olyan kiemelt köztisztviselő számára a kormány, akivel nem tud mit kezdeni, ha visszajön. Tehát ha figyelmesen megnézi és elolvassa ezt a passzust, ez nekem arról szól, hogy kötelezően fel kell neki ajánlani, de nem feltétlenül a tárcánál, nem feltétlenül ugyanabban a munkakörben, a beosztásának és a végzettségének megfelelő munkát, és ha ő ezt nem fogadja el, akkor öt napon belül el lehet tőle köszönni. Tehát miközben én értem vagy érteni vélem az önök érvelését, hogy ez egy milyen kiváló dolog, valójában én ezt úgy látom, hogy néhány olyan kiemelt diplomata esetében, akit nem tudnak továbbcipelni vagy továbbvinni magukkal, azoknak valamilyen formában a tovább-billentéséről szól sokkal inkább ez a javaslat.

Örülünk annak, és szeretnénk magunk is, mint a jobbikos képviselő is mondta, hogy sokat tettünk az elmúlt másfél esztendőben, hogy ne fogadják el azt a két törvénymódosítást, az egyik ilyen a gyermekekkel kapcsolatos támogatási dolog, örülünk annak, hogy rájöttek, ugyan nyilván nem ezen a néven, mert az nem lenne fideszes dolog, hogy elismerjék, hogy rossz volt kivenni a dolgot, más logikán, más néven, de akkor végül is most a gyermektámogatási rendszer benne van. Viszont egyet mondjanak már meg nekem: kiről szól ez a része ennek a törvényjavaslatnak? Megpróbálom felolvasni: „Az óvodai nevelésben részesülő, az alap- és középfokú tanulmányait folytató, huszonegyedik életévét be nem töltött gyermek után iskoláztatási költségtérítés illeti meg, ide értve azt az esetet is, ha a gyermek Magyarországon folytatja tanulmányait, de életvitelszerűen Magyarországgal szomszédos országban lévő állomáshelyen tartózkodik.” Nem hiszem, hogy túl sok lehetőség van ezzel kapcsolatban, tehát valószínűleg valakiről szól ez a passzus. Ha esetleg valaki tudja itt a teremben, hogy kire szabták a törvénynek ezt a rendelkezését, akkor én örömmel veszem; ezzel sincs különösebb bajom, csak nem életszerű, ha belegondolnak, tehát nyilván nem a canberrai követségen dolgozó (Derültség az ellenzék soraiban.) munkatárs gyermekéről van szó, aki esténként hazaugrik Canberrába, és egyébként pedig magyarországi… Nyilvánvalóan ez Bécs, Pozsony, valamilyen formában Ljubljana környékéről lehet, el tudom képzelni, csak még egyszer mondom, nem értem pontosan, és picit menjenek vissza oda, amit az elején próbáltam önökkel érzékeltetni, hogy mégiscsak azért egy nagyobb ívű szabályozásról van szó, a diplomaták szabályozásáról, hogy kell-e ilyen típusú aktuálpolitikai vagy egy emberre szabott szabályozást beletenni.

Summa summarum, nagyon fogjuk figyelni a vitában elhangzott érveket, nagyon fogjuk figyelni a módosításokat, és nyilván aszerint alakítjuk ki a végső álláspontunkat, de hadd mondjam el önöknek, hogy tényleg ez a terület vagy ez a szakma kiált azért, hogy egy életpályamodellt alakítsanak ki. Tehát tényleg legyen az, hogy valaki belép az egyetemen ebbe a szakmába, több nyelvet tanul, megtanulja a diplomácia történelmi, egyéb hátterét, és az élete végéig tudja azt tervezni, függetlenül attól, hogy egyébként fölötte a kormányok hogyan jönnek-mennek, függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolunk különböző amerikai milliárdosról vagy egyéb ügyekről a politikában, ők ugyanazt csinálják, mert ez a dolguk, és tették ezt adott esetben például a régi rendszerben, és tették az elmúlt időszakban három különböző színű kormány alatt. Ha egy ilyen szabályozást meg lehetne tenni, higgyék el, az sokkal többet ér, mint az, hogy egyébként hozzáigazítjuk valamelyik diplomata gyerekéhez adott esetben azt a szabályozást, amit elfogadunk.

A végső álláspontunk kialakításáról pedig majd később fogunk szólni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 82 2018.10.31. 2:00  63-84

MOLNÁR GYULA (MSZP): Szép jó napot kívánok! Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz ma itt az egyik legnagyobb vita (Derültség.), a külügyi igazgatás.A 70-es években Csou En-laj, aki akkoriban a Kínai Kommunista Párt egyik főideológusa volt (Derültség.)  nyilván nem ismerik, de majd fognak róla még hallani (Nacsa Lőrinc: Önök személyesen is!) , tehát Csou En-laj Párizsban járt, és megkérdezték tőle, hogy mi a véleménye a nagy francia forradalomról. És akkor Csou En-laj  mert a kínaiak egyébként bölcs emberek; a keleti nyitást többet kellene olvasgatniuk önöknek, ha már a déli nyitáson túl vagyunk , tehát Csou En-laj akkor azt mondta, hogy túlságosan közel vagyunk még ahhoz, hogy objektív véleményt mondjunk az eseményekről.

Szóval, azt szeretném önöknek mondani, hogy egy picit nagyobb mértéktartást szeretnék önöktől kérni, amikor a magyar diplomácia, mondjuk, elmúlt 29 esztendejét próbálják meg átfogó módon értékelni. Tudják, az a probléma, hogy majd egyszer lesz itt valaki, önök már nem lesznek itt vélhetően, mert az élet ezt a gárdát ki fogja sodorni a politikából, amikor majd nagyon-nagyon csúnya szavakat is lehet arról mondani, amikor nagyon-nagyon leegyszerűsítjük a világot.

Vagyunk a teremben egypáran, akik ilyen mérnökemberek vagyunk, akikben van valamifajta szabályrendszer. Tehát egy fogaskerék, ha nem akkora, akkor az az áttétel nem megy. A politikába belefér az, hogy tízből egyébként nyolc dolog olyan, mint ha az lenne, hogy igaz lenne, de kettő nem, és ha önöknek az emberek elhiszik, akkor ezt készséggel elfogadom, a politikában ez működik. Egyébként pedig az életben normálisan nem működik. És arról próbáltunk mi itt beszélni, egyébként nagy tisztelettel és nem vádaskodva szerintem, hogy a diplomácia olyan lehetne, hogy ki kellene venni ebből a mindennapi vitából, és hagyni a diplomatákat egy megfelelő életpályamodellben normálisan tenni a dolgukat és dolgozni.

Egy zárógondolat: nem a román életszínvonalról beszéltek, hanem hogy a román bérek bizonyos szakmákban lehagyják a magyar béreket, ez pedig sajnos tény. Köszönöm. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 58 2018.11.05. 2:03  57-60

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Augusztusban megváltoztatták a ferihegyi repülőtér repülési irányait, a felszállási és leszállási irányokat. Az elmúlt hónapokban a X. kerületből és a XVIII. kerületből már hallottuk a nyilvánosság előtt érkezett panaszokat, az elmúlt hetekben azonban hozzám is elérkezett a budafokiak, tétényiek kérése és panasza, miszerint itt is jelentősen nőtt a zajterhelés kora reggeltől gyakorlatilag késő estig. Az egyik helyi lakos egy hosszú levélben végig is elemezte nekem, hogy hova mindenkihez fordult, és gyakorlatilag semmilyen érdemi választ nem kapott, ezért is kérte ő is, és magam is így gondolom, hogy érdemes ezt akkor a parlament szintjére emelni, és érdemes meghallgatnunk azt, hogy önök, hiszen az önök egyik főosztálya felel hatóságként az ilyen típusú döntésekért, hogyan és miképpen látják a helyzetet.

Államtitkár Úr! Az az igazi kérdés, hogy ha hozzá kell nyúlni egy ferihegyi repülőtér szintű területen a repülési irányokhoz, akkor miért nem arra törekednek, hogy lehetőség szerint a fővárost minél inkább elkerülő megoldásokat próbáljanak találni. Miért van az, hogy egyik megoldás helyett olyan lesz, amelyik adott esetben még inkább terheli a főváros bizonyos részeit? Amikor egy ilyen döntést meghoznak, egyeztetnek-e az illetékes önkormányzattal vagy a település lakóival? Amikor egy ilyen döntést meghoznak, van-e bármilyen hatástanulmány, akár zaj-, akár pedig egyéb típusú hatástanulmány a háttérben? Az utolsó kérdésem pedig az, államtitkár úr, hogy mindezek fényében, amelyeket az elmúlt hónapokban a lakossági panaszok kapcsán ők hallottak, várható-e, hogy még egyszer hozzányúlnak, várható-e egy olyan megoldás, ami alapján adott esetben ezek a területek tehermentesítődnek. Köszönöm szépen, és várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 40 2018.11.15. 6:52  35-52

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azon meditál az ember, amikor egy ilyen törvényjavaslatot megkap, és hallgatja államtitkár úr méltató szavait, hogy vajon hogyan történik ez önöknél a kormányban, valaki ücsörög egy nagy szobában, és azt mondja, hogy mit nem láttunk még, emberek, mi az, amiről még nem tudunk, vagy hogyan, miképpen lehetne adott esetben egy szegmensét még a világnak agyonszabályozni. Ön azt mondta az expozéjában  egy helyes állítás és egy vélelem  , hogy egy stratégiai jelentőségű ágazat, és hogy ez mennyiségi és minőségi javulást fog okozni. Megtenné nekem, hogy elmondaná azt, hogy ez a három  szerintem kettő  javaslat mennyiben tekinthető mennyiségi növekedésnek az idegenforgalomban és bármilyen módon minőségi javulásnak az idegenforgalomban?

(9.50)

Az a gyanúm, államtitkár úr, hogy ön vagy a főnökei egyre többet járnak Kínába, és valószínűleg nemcsak a jüan szárnyalását irigyelték meg, hanem megirigyelhették ott a tapasztaltakat, s lehet, hogy vannak beszélgetések a Kínai Kommunista Párt vezetőivel. Mindannyian olvastuk nem olyan régen, hogy lesz egy olyan rendszer, amikor minden kínait pontosan figyelnek, és lehet tudni majd, hogy mit csinál, és ilyen szociális pontskálán valaki fölfele vagy lefele mehet. Valamiért úgy látom, hogy önök megirigyelték ezt a dolgot, és megpróbálják ugyan kicsiben meg magyar módon, tehát kicsit savanykásabb, kicsit sárgább, de mégiscsak a mienk alapon ezt megcsinálni.

Amikor egy Fidesz-kormány kételemű javaslatot tesz, akkor mindig azon gondolkozunk  higgye el, ezt meg én mondom el önnek taktikailag vagy tanácsként , hogy melyik az elterelő hadművelet, és melyik a valóságos akarat. Itt most nagy dilemmában vagyunk, őszintén mondom önnek, merthogy a maga módján mind a kettő elképesztő. A vagyonkezelésen elegánsan átugrott, és azt megtette a törvényjavaslat indoklása is, hogy elegánsan alig-alig foglalkozik ezzel. Valójában mi ezt úgy értelmezzük, hogy innentől kezdve megint egy lépcső bekerül ebbe a fajta turisztika irányítási, működtetési, üzemeltetési rendszerbe, és ez a nonprofit cég akár már oda is adhatja magáncégnek ezt a dolgot. Miközben erre a törvényjavaslatra mindannyian lőni fogunk  jobbikos képviselőtársam is ezt tette, nyilván a sajtó is ezzel foglalkozik , aközben mintha nem vennénk észre, hogy ennek a törvényjavaslatnak ezt a fajta, ön által középen említett eleme mégiscsak lehet, hogy egy fontos, és a későbbiekben talán izgalmasabb kérdéseket is takar számunkra.

No de beszéljünk erről az adatbázisról. Én nem akarom hosszabban megismételni azt, amit az előttem szóló képviselőtársam elmondott, ezzel kímélem a Ház idejét, valóban azok a kulcskérdések, amiket ő felvetett, de azt azért rögzítsük még egyszer, ezt szeretném magam is elmondani, hiszen mindannyian olvasunk újságot és nézünk híreket, hogy miközben a törvényjavaslatot most tárgyaljuk, miközben a hatálybalépése ennek a törvényjavaslatnak január 1., aközben júniusban már kihirdették  hangozzék is el a neve  a Sagencom nevű céget, amelyik megnyerte ezt a közbeszerzést. Ez a cég újabban szárnyal a nemzeti együttműködés rendszerében, sorra nyeri a különböző közbeszerzéseket, s ezek aztán a végén mindig egy picit combosabbak lesznek, mint amivel a közbeszerzést megnyeri. Nem én mondom, hanem az újságban írják, hogy itt van az, amikor az Orbán család és a Rogán-érdekkör egymásra talál, ez az a törvényjavaslat, amiben mindannyian megtalálták a maguk számításait. Bár tudjuk, hogy egy hálózatos társadalomban három lépés alatt mindenkihez el lehet jutni, de itt egy lépés alatt el lehet jutni ahhoz, hogy hogyan, miképpen van Rogán Antal-érdekkör, és hogyan, miképpen jelenik meg Tiborcz István.

Tehát mi azt gondoljuk, túl azon, hogy egy jól kézzelfogható és tetten érhető szándék, hogy folyamatosan minél több mindent regisztráljunk, aközben látszik, hogy ez egy érdekkör számára egyértelműen jó üzlet, és semmiképpen sem gondolom, hogy a turizmus és az idegenforgalom számára ez egy minőségi javulás. Miért gondolja azt, hogy ha a szállodai recepciókból bármilyen szempontból BKV-jegypénztárt csinálunk, vagy ne adj’ isten, reptéri becsekkoló pultokat csinálunk, hogy ez bármilyen szempontból a minőséget javítja. Elegánsan ott van ebben a javaslatban az, hogy ugyan statisztikai szempontból, de adatokat kap az adóhivatal is. Ilyenkor a magyar ember ösztönösen felkapja a fejét.

Értjük a KSH-t, értjük az önkormányzatokat, de megjelenik az adóhivatal is ebben a felsorolásban. Nyilván most azt mondaná, ha ezt a kérdést direktebben feltenném, hogy persze a kifehérítés, meg sokkal inkább a láthatóság. De mégis azt mondom, hogy minden ilyen típusú döntés, amiket az elmúlt évtizedekben meghoztunk, amik elsőre látszólag jó döntésnek tűntek, azok másodlagos hatása az, hogy nemhogy kifehéredett volna, hanem máshol csapódtak le ezek a jövedelmek. Ugye, azt látja államtitkár úr, és látják a kormánypárti képviselők, hogy a bulvármédia ebből a törvényjavaslatból csak ezt az egy pontot vette le, csak ezt a pontot harsogta az elmúlt hetekben. Tehát nagyon könnyen belelátható ebbe a helyzetbe az, hogy adott esetben a belföldi turizmusban pont abban a körben, akik adott esetben jól fizetőek, csak hát tudjuk azt, hogy a jövedelmük nem mindig a tiszta sávból van, azok valamilyen módon azt mondják, hogy ezt a jövedelmüket máshol fogják elkölteni. Értem én, még egyszer mondom, hogy a politikai szándék az, hogy ebben az ügyben határozott lépést tegyenek, de az a kérésem, hogy gondoljanak a következményekre is.

Ez az adatbázis tehát combosodik, önök egyre több mindent fognak látni, nagyon helyes. Nem haragszanak ugye, hogyha semmilyen bizalom nincs önökkel kapcsolatban, amikor azt mondják, hogy ezt nem fogja senki látni, hogy ezt csak arra a célra fogjuk használni. Ebből a szempontból a bizalmi indexet az elmúlt időszakban eljátszották.

Stratégiai ágazatról van szó, egyetértek. Ez a törvényjavaslat ehhez semmit nem tesz hozzá, sem többletforrásokat nem teremt, sem többletlehetőséget nem teremt. A dolgot bonyolítja, a bürokráciát növeli, és azt a lehetőséget, hogy egyéni érdekek motiváljanak és domináljanak adott esetben ennek a hátterében, ezt viszont megteremti. A mai tudásunk szerint én nem vagyok olyan megengedő, mint jobbikos képviselőtársam, ezt a törvényjavaslatot nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 62 2018.11.15. 10:14  53-74

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Kicsit kicserélődött a közönség, úgyhogy elmondom, amit az előző hozzászólásomban is elmondtam, hogy mindig az a kérdés, hogy amikor leülnek és egy ilyen törvényjavaslatnak nekiugranak, akkor mi van a fejükben. Itt azt látom, hogy valami hihetetlen nagyot próbáltak meg markolni. Nem pontosan értem, hogy Palkovics miniszter úrnak és a tárcájának ez most hogyan jött így hirtelen. Én gyakorlatilag 11-et számoltam, csak mondom, jobbikos képviselőtársak (Ander Balázs felé.), nem fogunk összeveszni, ön 12-t mondott, tehát 11 törvényhez hozzányúlnak ebben az ügyben, és gyakorlatilag én azt érzékeltem a két kormánypárti hozzászólón, ne bántódjanak meg, tisztelt uraim, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mit olvastak fel.

(11.20)

Kezükbe adtak egy nagyon derék, tisztességes, korrekt szöveget, ez nagyon rendben is van, ebben elmondták azokat a kötelező mondatokat, szólamokat, amik szükségesek, de hogy pontosan mi van a háttérben, azt nem nagyon próbálta meg senki feszegetni. Hadd tegyek én most egy kísérletet! Nem fogok olyan mélységekbe belemenni, mint jobbikos képviselőtársam.

Nagyon-nagyon tetten érhető ebben a salátatörvényben, a 11 vagy 12 törvény módosításában, hogy itt nagyon-nagyon komolyan keveredtek azok, amik ténylegesen jogharmonizációs feladatok. Nagyon világosan látszik, hogy a szakma rázuhant az új miniszterre, az új államtitkárokra, és előhoztak az elmúlt években, évtizedekben valamiért félrerakott, félresöpört, nem támogatott szakmai javaslatokat, és ne haragudjanak  nincs itt most Dömötör államtitkár, aki ilyenkor szokott visszavágni , de süt ebből a törvényből a magánérdek áttükröződése a törvényalkotáson. Miközben igaz az, amit elmondtak, hogy szükséges jogharmonizáció, igaz az, hogy vannak szakmai dolgok, amik beépültek, de ebből a törvényből mégis nagyon egyértelműen látszik az, hogy bizonyos pontokba néha-néha becsúszik egy olyan javaslat, amelyik nagyon egyértelműen és világosan bizonyos vállalkozói, bizonyos érdekcsoportok érdekében született, és ezek az érdekcsoportok  fájó szívvel mondom  valamilyen módon tényleg mindig kötődnek a kormányfőhöz, a kormányfő családjához.

(A jegyzői székben Földi Lászlót Móring József Attila váltja fel.)

A magánérdek megjelenése egy újkori demokráciában nyilván nem lenne olyan nagyon nagy tragédia, mi magunk is azt képviseljük, hogy bizonyos helyzetekben, például a közlekedésben és egyebekben, a magántőke, a magánérdek megjelenése nem tragédia. De még egyszer mondom, itt olyan apróságokban látszódik, amiket lehet, hogy most nem is veszünk észre, nem is mondunk rá semmit, de később majd aztán azt látjuk, hogy egy iparág hirtelen teljesen más irányt vesz.

Én magam is azt szeretném mondani, hogy nehéz helyzetben leszünk a végszavazásnál. Van ebben néhány olyan javaslat, néhány olyan passzus, néhány olyan tétel, amelyik kifejezetten szakmai, kifejezetten régen beszél erről a világ, valóban érdemes lenne ezzel foglalkozni; hozzáteszem, majd fogok arról is beszélni, ami meg nagyon nem tartható és nem vállalható.

Én is szeretném a gyorsút dolgát megemlíteni. Itt elmondták önök, csak mi nem hallottuk, elfelejtettük, hogy ez a gyorsút-koncepció megbukott, az, amit a törvényi szabályozásba megpróbáltak bevinni. Ennek ellenére, csak halkan jegyzem meg, még mindig vannak a költségvetésben olyan tételek, hogy gyorsutat építenek, miközben a szabályozási dologból ez most kikerül.

Szeretnék egy apróságot mondani. Miközben értem, hogy az útfelújítások miatti áttereléseknél új szabályok lesznek, ez most azt jelenti, hogy ha az útépítés miatt fizetős útra kell átterelni a forgalmat, akkor azoknak is fizetniük kell, akik nem rendelkeznek megfelelő matricával. Kérem, hogy erre figyeljenek oda. Ha ez volt a jogalkotói szándék, valahol tudomásul lehet ezt mindenképpen venni.

Magam is úgy gondolom, hogy izgalmasabbá teszi a jogosítvány kérdését az, ha bizonyos szempontból kikerül az állami felügyelet alól. Itt is azt szeretném mondani, hogy miközben támogatjuk, értem, hogy virágozzék több virág, nem baj, ha ezen a területen van több szerelő, de itt is arról van szó, hogy meg fog jelenni ezen a területen a magántőke és a magánpiac is.

Fontosnak tartjuk  nagyon sokat beszéltünk erről –, hogy az e-jegyrendszert Magyarországon hogyan és miképpen lehet egységesíteni. Nagyon helyes, hogy ez ebben a törvényben megjelenik. Az a kérdésünk, ami most nem derül ki számunkra, hogy újrakezdünk valamit, megint elkezdjük ezt az elejétől a végéig szabályozni és végigtervezni, vagy pedig a Fővárosi Önkormányzatban már a 20 milliárd forintot is kóstáló, a BKK által megrendelt e-jegyrendszer bázisára fel lehet építeni adott esetben Magyarországon egy ilyen típusú hálózatot.

És most nézzük azokat, amiket aggályosnak tartunk! Én a vasúti kiszervezés dolgát más szempontból tartom aggályosnak, noha azt is értem, amit képviselőtársam elmondott. Én ebbe belelátom azt a politikai és gazdasági folyamatot, hogy hogyan, miképpen lehet a MÁV-ot szépen-lassan ellehetetleníteni, és adott esetben kivezetni erről a piacról. Mert az, ami itt megjelenik  s most nem akarok PPP-zni, természetesen értettem ezt a kis finom félreszúrást errefelé is , abban arról van szó, hogy megteremti a lehetőségét annak, hogy a nyereséges részét az egyébként is rendkívül nehéz körülmények között működő MÁV-nak a barátok, az ismerősök vagy bárki, aki egy ilyenhez hozzáférhet, megszerezze, és az egyébként is lecsupaszított, az egyébként is rendkívül komoly állami injekcióval működni tudó MÁV még lehetetlenebb helyzetbe kerül, és egyre inkább az a szituáció állhat elő, hogy azt mondhatja majd a politika, hogy megpróbáltunk mindent, de látjátok, ez gyakorlatilag nem működik. Egy olyan szabályozást próbálnak behozni, ami látszólag a Belgrád-Budapest vasútvonalra és egyéb más dolgokra vonatkozik, valójában viszont én, mi, és ne haragudjanak, ha ezt mondom, még nagyon sokan ebben az országban belelátjuk azt, hogy ez egy olyan folyamat kezdete, ami nagyon intelligensen ugyan, nem gyorsan és nem rövid távon, nem látványosan és feltűnően, de mégiscsak egy olyan patinás céget, mint a MÁV adott esetben a magyar piacról kivezet vagy lehetetlen helyzetbe hoz.

Olyan lesz ez a dolog rövid távon, csak mondom önöknek példaképpen, mint amit az egészségügyben csinálnak. Nem akarok most egészségügyi témát ide az asztalra tenni ezen törvényjavaslat kapcsán. Ez pontosan ugyanaz, hogy megjelenik a fizetős egészségügy, látszólag helyesen és milyen jó dolog, szépen-lassan a fizetős egészségügy átveszi sok területen az egyébként ingyenesnek mondott egészségügyet, és az ingyenes egészségügy színvonala elkezd csökkenni. Aki nem tudja megfizetni a fizetős egészségügyet, az gyakorlatilag eljut oda, hogy egyre rosszabbul vagy egyre nehezebben jut hozzá az ellátáshoz, aki meg meg tudja fizetni, az pedig hozzájut egy jobb ellátáshoz. Szerintem ez ennek egy közlekedési változata, amit ezzel a törvényjavaslattal önök meg fognak teremteni.

A másik a légi irányítás kérdése, vagy a repüléssel kapcsolatos törvények módosítása. Én nem akarok belemenni olyan szofisztikált szakmai elemzésbe, hogy mennyi minden könnyebbedik meg. Én ezt megértettem, mi ezt megértettük. A kormánygépnek repülni kell! Mostantól kezdve úgy tűnik, hogy eltűnik az a fedés, hogy ez a Honvédelmi Minisztérium szállító járműve, de a kormányfő néha igénybe veszi. Most egyértelműen világossá tevődik az, hogy a törvényjavaslat módosítása a sok fedő sztori mellett, amit nyilván meg kellett tenni, azt tartalmazza, hogy hogyan, miképpen lehet olcsóbban, gyakorlatilag ingyen a kormányfő és a miniszterek által használt gépet, amit a Honvédelmi Minisztériumban bújtatnak, megfelelő módon használni. Tehát éljen a kormánygép, ez a törvényjavaslat a 11 törvénymódosítás egyikében ezt a dolgot legalizálja.

Arról már csak röviden szólok, hogy a kiemelt közlekedési beruházások 10 kilométeres körzetében lévő bányák bizonyos szempontból való könnyítése történik meg. Nem tudom persze, hogy miről van szó, s készséggel ránézek egy térképre, hogy ez nem érint senkit, semmit, de ne haragudjanak, ezek azért azt vetik előre, hogy adott esetben valami a későbbiekben lehet is.

Egy költői típusú kérdésem van; én nagyon tisztelem Palkovics miniszter úr munkásságát az elmúlt években, évtizedekben. De nem értem pontosan, hogy miért vesz magára annyi mindent, mint amit ebben a törvényben is magára vesz, gyakorlatilag miniszteri hatáskörben. Ez számomra nem teljesen világos. Nekem az a tapasztalatom, hogy az Orbán-kormányok gyakorlata az, hogy mindig van egy erős ember, aki kormányoz, és utána csúnyán végzi. Nem tudom most pontosan, hogyan működik a politikai hierarchia a jelenlegi kormányban, csak azt látom, hogy már amikor a miniszteri meghallgatás volt, akkor is az látszódott, hogy Palkovics miniszter úr portfóliója bizony nagyon nagy. Az a portfólió bizony olyan, ami több embert igényel, ami ráadásul az ország szempontjából rendkívül kényes és fontos területeket érintő dolog. Ehhez képest azt látjuk, hogy Palkovics úr nemhogy azt az egyébként nagy portfóliót megpróbálná lehetőség szerint diverzifikálva megfelelően működtetni, hanem sokkal inkább újabb és újabb feladatokat és hatásköröket von magához. Az aggodalom szól belőlem, államtitkár úr, hogyha majd továbbítja majd a miniszter úrnak, vagy bárki itt a Házból, tehát az aggodalom szól belőlem, hogy mégiscsak fontos lenne, hogy ezen a kiemelt területen, ami hozzá tartozik, sikereket érjünk el.

Mi magunk is dilemmázunk azon, és ez a zárógondolatom, hogy hogyan és miképpen viselkedjünk ennek a törvénynek a zárószavazásánál. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 109 2018.11.19. 2:03  108-111

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A választási kampány egy újabb fokozatot lépett az elmúlt napokban. Tudjuk azt, hogy fél év múlva parlamenti választás lesz Európában, egy év múlva pedig önkormányzati választások lesznek, és nyilvánvalóan ilyenkor a különböző billegős térségekben az ígéretek halmaza jelentősen megváltozik és megnő. Azt szeretném önnek mondani, államtitkár úr, és üzenni a miniszter úrnak, miniszterelnök úrnak, hogy a következő egy esztendőben szisztematikusan szeretnék foglalkozni a szuperkórházak ügyével, különös tekintettel a dél-budai szuperkórházzal mint a választókörzetem egyik fontos területével.

Most ez a kérdéssor csupán arról szól, hogy tegyük le az alapokat ebben a helyzetben, hogy hol tartunk most, mit gondolnak önök arról, hogy mi is történt eddig és mi várható, és majd ez egy szép folyamat lesz, mint ahogy az úszó-Európa-bajnokság esetében is, megnézni azt, hogy hogyan, miképpen alakultak később a számok, a szándékok. Tehát a kérdéseim nagyon világosak, egyszerűek, nem kommunikációs természetűek, nem kötekedő természetűek.

Lesz szuperkórház Dél-Budán: igen vagy nem? Azt a döntést, hogy ez azon az egyébként szerintem meglehetősen meglepő területen készül el, fenntartják-e még, vagy inkább a szakma javaslatát, miszerint célszerűbb lenne meglévő kórházat fejleszteni, újra esetleg megfontolják? Mire számítanak, hogy kik fognak dolgozni ebben a kórházban? Az 1400 ágy ellátásához körülbelül milyen személyzetre számítanak és honnan? Mi történik a környező többi kórházzal? Mennyibe kerül a közlekedési beruházási rész? Tudjuk, hogy ma gyakorlatilag tömegközlekedés ebben a térségben nincs, ahova tervezik a beruházást. Ma, 2018. november közepén mit gondolnak arról, hogy mennyi lesz a teljes beruházás költsége? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 84 2018.11.26. 2:57  83-89

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt a megtiszteltetést! Másra számítottam, megmondom férfiasan.Az elmúlt hetekben többször foglalkoztam ezzel a témával itt a parlamentben, és azt látom, hogy most már nemcsak az utcákon van káosz, hanem egy picit a számokban és a közbeszerzésekben is. (Zaj.  Az elnök csenget.) Egyre inkább azt látom, azt látjuk, hogy itt valami ebben az ügyben nem nagyon stimmel. A máskor egyébként oly bátor és harcos NAV most gyáva nyúlként viselkedik, és hallottuk, hogy több hónapja nem adja le a mérlegét ez a cég, ennek ellenére máshol, sokkal kisebb ügyért is nagyon komoly retorziók vannak.

Nem szeretném a drága időmet most arra pazarolni, hogy felolvassam azt, ami a kérdésemben szerepel, sokkal inkább azzal szeretnék foglalkozni, ami az elmúlt napokban nyilvánosságra került, hogy egy négyfős kft. nyerte meg a közbeszerzésben azt, hogy behajthatja a kintlévőségeket. Magában, azt gondolom, államtitkár úr és tisztelt Ház, hogy óriási felelősség Magyarország egyik legfontosabb közszolgáltatásának a behajtását egy négyfős kft.-re bízni. De ennél még meglepőbb az, hogy ez a kft., mielőtt kihirdették volna a végeredményt, már elkezdte gyűjteni a munkatársakat. Tehát tulajdonképpen, miközben a közbeszerzés egy teljesen nyílt dolog Magyarországon, hallottuk, hogy itt minden rendben van, ez a cég már ezt megelőzően tudta, hogy mi is fog történni a közbeszerzésnél.

(15.30)

Az a kérdés tehát, államtitkár úr, azt szeretném öntől és mindenkitől kérdezni, hogy eljött-e az a pillanat önök szerint, amikor érdemes újragondolni, hogy helyes úton indultak-e el akkor 2016-ban, amikor létrehozták ezt a központosított céget. Nincs-e itt a pillanat, hogy érdemes lenne megállni, ezt a céget felszámolni, megszüntetni, és visszaadni a tevékenységet oda, ahova az ténylegesen való?

Hallottuk, hogy van ennek a cégnek egy nagyon komoly hiánya, és egy újabb hiány keletkezik. Ha az első kérdésemre az a válasza, hogy nem, akkor szeretném kérdezni, hogy tervezik-e azt, hogy költségvetési pénzből, vagyis közpénzből, az adófizetők pénzéből kompenzálják ezt a ma már nyilvános 20 milliárd forintot és a vélhetően, a számok alapján közel hasonló nagyságrendű hiányt, ami ebben az esztendőben fog keletkezni.

A harmadik: terveznek-e bármifajta vizsgálatot a díjbeszedés ügyében, tehát ez a nyírségi négyfős kft. nyugodtan hátradőlhet, így kell Magyarországon közbeszerzést nyerni, vagy pedig lesz bármilyenfajta ellenőrzés és figyelem? És a számvitel rendjének megsértése dolgában, amiért egy kisebb céget már rég felfüggesztettek volna, lesz-e bármifajta pénzügyi vagy adóügyi szankciója a cégnél? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
43 88 2018.11.26. 1:00  83-89

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Jó lenne azt mondani, hogy voltak biztató mondatok az ön válaszában, de nem tekintem ezt feltétlenül válasznak, hiszen pont a lényeges kérdések ügyében ön kitérő mondatokat mondott. Úgy érzem magam, mint az egyszeri mesterember, aki azt mondja, hogy már háromszor vágtam belőle, és még mindig rövid. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, ez a rendszer nem működik, önök nem veszik észre, hogy egy rossz struktúrában próbálnak meg valamit működtetni, és ebben az ügyben szerintem vissza kell menni a kiindulóponthoz, végig kell ezt gondolni, a felelősség az önöké innentől kezdve.

Ha ez a rendszer  és még egyszer mondom: alapvető közszolgáltatásról van szó  összeomlik, ezt az emberek fogják érteni. Ez nem olyan egyszerű politikai tétel, hogy mit gondolunk az oktatásról, az egészségügyről. A víz, a villany, a szemét az, amit az emberek mindennapjaikban megélnek; ha nincs, ha nem működik, az háborús helyzet. Nem tudom elfogadni a választ, elnök úr. (Taps az MSZP, az LMP és a Párbeszéd soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 110 2019.02.19. 1:34  103-118

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszabb hozzászólásra készültem, bocsánatot kérek. Szóval, azon gondolkoztam, amikor hallgattam államtitkár úr expozéját, hogy jelentős tudományos és oktatási ügyről van szó. Tehát vélelmezzük azt, hogy akik elvégzik ezt a fajta oktatási intézményt, akkor azzal az igénnyel jönnek majd haza Magyarországra, hogy itt nem fogják őket kizsákmányolni munkavállalóként.De az a helyzet, hogy december 12-e óta Magyarországon egy olyan törvény van hatályban, ami látszólagosan, az önök elmondása szerint, a kollektív szerződéseken, a dolgozók együttműködésén alapul, valójában azonban azt látjuk, hogy egy kiszolgáltatott munkavállalóval bármit meg lehet tenni. Tehát az, aki adott esetben a hatálya alá kerül ennek az egyébként helyes egyezménynek, amit a magunk részéről meg fogunk szavazni a parlamentben, olyan országba jön haza 2018. december 12-e után, ahol valójában a dolgozókat kiszolgáltatták a munkaadóknak. Tulajdonképpen multinacionális érdekeket szolgálnak ki minden egyes pillanatban.

Azt gondoljuk, azt gondolom, miközben helyes, hogy itt fontos törvényekkel foglalkozunk, minden egyes pillanatban világossá kell tennünk azt ebben a parlamentben, hogy ezen törvény elfogadása óta, a rabszolgatörvény elfogadása óta semmi sem olyan Magyarországon, mint volt, tehát egészen addig, amíg ezt a törvényt nem vonják vissza, nem vizsgálják felül, a további ügyekben érdemi módon nem kívánunk hozzászólni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 160 2019.02.19. 2:14  153-163

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy fogynak a teremben a fideszesek, mint a szavazóik a mérések alapján. De nem baj, nem izgulunk emiatt nagyon. (Kontrát Károly: Ne ábrándozzon, képviselő úr!) Ön megszólított minket és gondoltam, hogy akkor bemutatom önnek, hogy ez nem annyire megfejthetetlen feladat, még egy ilyen örmény napirend esetében sem, hiszen ha például belegondolunk abba, hogy Magyarország és Japán között Jereván körülbelül félúton van, és ha már eljutottunk félútig, miért ne ugranánk el a Suzuki-gyárba, Japánba, például ez egy lehetséges megközelítés. Vagy ha azt mondom önnek, hogy a történelmi tudásunk vagy a tanulmányok szerint, a hagyományok szerint az édenkertet egyébként Örményországból származtatják, és azt kérdezném öntől, ha az édenkert Örményország, akkor ehhez képest mi most Magyarország azoknak a munkavállalóknak, akiket önök december 12-én oda beletaszítottak.

(15.50)

Vagy ha azt nézzük  hasonló módon Örményországot nevezzük olyan országnak, amelyik Ázsia és Európa határán van, mi Kelet és Nyugat határán vagyunk , önök december 12-én visszalökték Magyarországot Keletre.

Államtitkár úr, tehát nagyon kérem, ne tegyen ilyen megjegyzést, mert meg tudjuk ezt csinálni, meg tudták oldani a képviselőtársaim, meg fogjuk tudni mi is ezt a dolgot oldani. Magam is ahhoz szeretnék csatlakozni, hogy az szerepel ebben a dokumentumban, hogy a jogállam és a demokrácia, a jogbiztonság megszilárdításáról szól. Mit gondol ez a szegény örmény delegáció, aki 2018 júniusában elment az első csúcstalálkozóra, amikor aláírták ezt? Tudták azt, hogy olyan országgal is aláírják azt, amelyik később adott esetben olyan törvényeket hoz, amelyek sárba tiporják a munkavállalók jogait? Ez az igazi kérdés. Tehát minden egyes törvényben, államtitkár úr, minden egyes törvényben fel lehet fedezni azt, hogy hogyan, miképpen működik az önök hatalma, hogyan, miképpen szolgálják a multik érdekeit.

Tehát magam is azt szeretném mondani, hogy vonják vissza ezt a törvényt, mert egészen addig azt gondoljuk, hogy minden egyes ügyben meg lehet ennek a csíráit találni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 170 2019.02.19. 2:26  163-177

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nehezebb helyzetben vagyunk, ez kétségtelen, a kirgiz ügyben. Mondhatnám azt, hogy ilyenkor persze egy rutinos vizsgázó azt mondja, hogy Mátyás király nagy király volt, de Nagy Lajos király mennyivel nagyobb király (Derültség az ellenzék soraiban.), és akkor mindjárt lehet arról a korról beszélni. Tehát megtehetném ezt az egyszerű és könnyű ugrást is, de nem élek vissza a helyzettel, azért készültünk, tanár úr.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szóval, nem tudom, tudják-e azt, hogy kevés dologról híres Kirgizisztán, de van neki egy kiváló írója, Csingiz Ajtmatov, aki azért nagyon nagy dolgokat írt. Mielőtt elkezdenék minősíteni, hogy a szovjet kultúra része, jelzem, hogy Sólyom László tüntette ki már a rendszerváltás után a magyar lovagkereszttel, és ő kifejezetten olyan volt, akit a világ műveltebb fele akkor is elismert, amikor még a szovjet kultúrát ebben a formájában nem nagyon fogadták el. Az az érdekes, hogy Csingiz Ajtmatov azzal tűnt ki akkoriban a szocialista-kommunista rendszerben, hogy képes volt arra, hogy úgy írjon Kirgizisztánról, hogy eközben bemutassa azt, hogy a modernizációnak milyen vesztesei vannak, hogy adott esetben egy olyan nép, egy olyan területen élő nép, mint Kirgizisztán, hogyan, miképpen idegenedik el, hogyan, miképpen kerül abba a nehéz helyzetbe, hogy a világ halad előre, és eközben pedig ők ott visszafelé mennek az időben, vagy nem tudnak kellő tempóval haladni.

Nos, és itt jön a párhuzam, hiszen amit önök csináltak, az szintén visszafelé menetel az időben. Tehát miközben ha Európát megnézzük, mindenhol arról beszélnek, hogy hogyan, miképpen lehet csökkenteni a munkaidőt, hogyan, miképpen lehet csökkenteni a munkahetet, aközben Magyarországon önök egy egyszerű technológiai kérdéssel (sic!) azt, hogy munkaerőhiány van, nem azzal próbálják meg orvosolni, hogy több bért adnak, és megpróbálnak visszacsábítani jó munkaerőt, hanem azzal próbálják meg megoldani, hogy legalizálnak egy olyan dolgot, ami egyébként illegálisan az önök elmondása szerint eddig is működött.

Nem tudom, tudják-e azt, hogy Magyarországon  a kollektív szerződés védelmére hivatkoznak  a KSH-adatok szerint tízből maximum két olyan cég van, ahol van kollektív szerződés, és az érdemben hatékonyan is működik. Tehát mindaz, amit önök mondanak érvként, hogy védik a munkavállalókat, az ebben az esetben nem igaz.

Azt szeretném tehát önöknek mondani, ha ma élne Csingiz Ajtmatov, és írna könyvet Magyarországról, akkor azt kérné önöktől, hogy vonják vissza a rabszolgatörvényt (Derültség az ellenzék soraiban.), mert az lenne a helyes, és az tenne jót az országnak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 187 2019.02.25. 2:05  186-193

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Általában egy hatalomnak, de különösen egy olyan hatalomnak, amelyik büszke arra, hogy mindent centralizál, mindent központosít és gyakorlatilag minden egyes döntésben saját maga képes a legapróbb ügyben is a probléma megoldását megtalálni, egy ilyen hatalom fokmérője az én felfogásom szerint az, hogy hogyan, miképpen képes a közszolgáltatásokban ezt a fajta centralizációt hatékonyan megvalósítani.Önök hoztak egy döntést, hogy magukhoz vonják ezt az ügyet, mert ezáltal jobb lesz, olcsóbb lesz és működőképesebb. Az a helyzet, hogy csak az elmúlt néhány hónapban, mióta parlamenti szünet van, újabb és újabb témák, újabb és újabb ügyek láttak napvilágot. Nagyon sok helyről kaptuk azt a jelzést, hogy még a karácsonyfát sem szállították el január végéig, február elejéig. Azt látjuk, hogy év végén egy kormányrendelettel újabb jelentős összegeket kapott ez a vállalat, majd aztán, amikor nyilvánosságra kerültek az adatai, leváltották a teljes vezérkart. Egy ombudsmani jelentést is olvashattunk, ahol az ombudsman elmondta azt, hogy nem jog, hanem kötelesség a számlát időben eljuttatni az állampolgárokhoz ennek a cégnek.

Tehát az a kérdés továbbra is, tisztelt államtitkár úr…  Királyhegyi Pálnak tulajdonítják azt a dolgot, hogy Sztálinnak írt állítólag egy táviratot, amiben az szerepelt, hogy a rendszer nem vált be, tessék változtatni. Állítólag a távirat maga nem létezik valójában, de Királyhegyi Pált emiatt kitelepítették. Azért kérdezem, államtitkár úr, hogy a rendszer nem vált be, tessék lassan változtatni, és ha arról is tudna egypár szót szólni, hogy mire ment el 16 és 17 milliárd forint, amit év végén önök egy levélben úgy fogalmaztak, hogy hulladékgazdálkodási terv megvalósítására és ideiglenes kiadásokra költöttek el. Tehát még egyszer: kukaholding, hogyan tovább? Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 191 2019.02.25. 1:04  186-193

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon érdekes. Én magam is hasonlóképpen gondolkoztam, hogy nézzük az emberek oldaláról ugyanazt a problémát, amit felvetettem, ön pedig próbált rá válaszolni. Valóban az a kérdés, hogy vigyék el a szemetet. Az is fontos, hogy a számlát úgy kapják meg, hogy képesek legyenek fizetni. Egyszer majd, államtitkár úr, történelmi távlatból vissza fogunk tekinteni arra, hogy a rezsicsökkentésnek milyen hosszú távú hatása volt a magyar közszolgáltatásra, legyen ez akár a szemétszállítás, akár mondjuk, például a távhő- vagy akár a csatornaszolgáltatások, de valóban megfizethető legyen a szolgáltatás. Azt kell hogy mondjam, hogy ebből a szempontból önök létrehoztak egy rendszert, amely átmenetileg  ezt a szót használom azért, mert ennek majd lesz jelentősége  nem látta el a funkcióját.

Az nagyon fontos, államtitkár úr, hogy a következő években folyamatosan szeretnénk és fogunk vele foglalkozni, mert szeretném majd azt definiálni, hogy az „átmenet” a Fidesz-kormány esetében mennyi időre taksálható. Remélem, hogy nem évtizedekre. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 56 2019.03.25. 2:01  55-58

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ha valaki megpróbál témát találni arra, hogy mik azok a területek, amihez az elmúlt kilenc esztendőben hozzányúltak, és kár volt, mert többet ártottak annak a területnek, mint amennyit segítenek, akkor azt gondolom, hogy az oktatás ügye szinte korlátlan lehetőséget kínál számunkra. Ennek egyik szeletével, a szakképzéssel szeretnék konkrétan foglalkozni. Önök 2011-ben már egy koncepciót benyújtottak, amikor azt ígérték és azt mondták, hogy itt minden tökéletes lesz, a német duális rendszert vesszük át, és mindenki nagyon boldog lesz, kiváló szakembereket fogunk képezni. 2015-ben be kellett ismerniük, hogy ez a dolog kudarcot vallott, és akkor ugyan persze azt kommunikálták  mert ez a szokás, amikor kizárják önöket, akkor is győzelmet aratnak , hogy a rendszer sikeres, de meg kell erősíteni, és néhány elemét korrigálni kell. Ez a 2015-ös koncepció volt, és most azt halljuk  és ez az a szám, ami a kérdésben is szerepel , hogy az 50 ezer helyre gyakorlatilag 18 ezren jelentkeztek, tehát tulajdonképpen kudarcot vallott ez a szakképzési rendszer, és azt halljuk, hogy újabb koncepció készül 2020-ra, most már az osztrák modellt kívánják átvenni, jelentsen ez bármit. Nyilvánvalóan önök mindig megpróbálnak valamilyen kommunikációs panelt használni.

Eközben itt is bevezették a kancellári rendszert, ami nyilván azt fogja mondani, hogy nem így van, de azért az érintettek számára nyilvánvalóan a felsőoktatásban sem volt sikeres. Központosítás mindenhol, források elvétele, a tankötelezettségi kor csökkentése, a szakképzés szétverése, ez jellemezte az elmúlt kilenc esztendőt ezen a területen. A kérdéseim tehát, államtitkár úr, a következők, nagyon egyszerű és általános. Számíthatunk-e valaha valamikor még Magyarországon valódi és színvonalas szakképzésre? És ha egy ilyen helyzet előáll, akkor nem képesek-e arra végre egyszer, hogy konzultáljanak azokkal, akik érintettek ebben az ügyben? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 40 2019.06.12. 11:07  29-55

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Könnyű helyzetben vagyok, mert reggel 9 órától gyakorlatilag szinte minden ajtót kinyitottak, ami a gazdaságpolitika és az adórendszer kérdéseit illeti. Miniszter úr sem csak szűken ezzel a kétoldalas törvényjavaslattal foglalkozott, hanem megpróbált nekünk egy értelmezést adni, hogy miért is vagyunk kiváló és jó helyzetben. A sürgősség mindig mutatja a tervszerűséget, adórendszerbeli vagy adómódosításokat sürgősséggel benyújtani az álmoskönyv szerint sem túl jó, de ezt majd szerintem bízzuk a könyvelőkre és a könyvvizsgáló cégekre. Nagyon sokszor elmondtuk, de szeretném még egyszer rögzíteni, általában úgy gondoljuk, hogy azok a mondatok, amiket önök itt kommunikációs szempontból elmondanak, miszerint az adócsökkentés, az adóegyszerűsítés, a vállalkozási terhek csökkentése volt az elmúlt évek célja, üres halmazok maradtak. Jelentős részben az embereknek, sem az egyéni vállalkozóknak, sem pedig a vállalkozásoknak, ha nagyon szűken és szigorúan végiggondolják a saját életüket, akkor nem ez az első számú gondolatuk.

Továbbra is úgy gondoljuk, s ezt elmondtuk 2011 után minden alkalommal, hogy a szociális hozzájárulás legnagyobb problémája az, hogy ez egy adójellegű bevétel, ez nem egy járuléktípusú bevétel, és az a probléma, tisztelt miniszter úr, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy nagyon piaci és nagyon alacsony a bizalmi index önökkel kapcsolatban. A szociális hozzájárulással kapcsolatban ma látszólag elmondhatják önök, hogy olyan felhasználási módja van, ami megfelel a nevének, de bármelyik pillanatban lehet egy olyan helyzet, amikor a miniszterelnök vagy valaki úgy dönt, hogy más, fontosabb célokra kell fordítani a költségvetés bevételét, hogy teljes egészében más célokat fog ez a forrás szolgálni.

Szeretnék még egy nagyon fontos dolgot elmondani ebben a körben, ezt a következő napokban a költségvetés kapcsán többször el fogjuk tudni mondani, ezt számtalan helyen fel lehet villantani. Szóval, az az igazi probléma, miniszter úr, hogy egy nagyon kegyelmi időszakban, ami a világgazdaság, az európai gazdaság és Magyarország számára egy kegyelmi időszak volt az elmúlt nyolc-kilenc esztendőben, önök nem építettek egy modern Magyarországot.

Egy olyan időszakban, mikor gyakorlatilag nem volt gazdasági válság, amikor szűkebb értelemben is békés volt körülöttünk a világ, amikor alacsonyak voltak az energiaárak, amikor rendkívül nagy mennyiségű külső pénz, külső forrás érkezett a magyar gazdaságba, akkor önök ezt a pénzt nem arra fordították, hogy megpróbálják az oktatást rendbe rakni, megpróbáljanak egy olyan iparágat fejleszteni, amelyik Magyarország hosszú távú fejlődését szolgálja, hanem ezt a pénzt, ennek a pénznek a jelentős részét betonba öntötték.

Azt tudjuk a történelemből, hogy amikor valaki ilyen nagy ívű építkezéseket tesz, az amilyen struktúráknak kedvez, nem az állami struktúráknak, de nem akarok most ilyen szempontból egy nagyon-nagyon szűk politikai mezsgyére tévedni. Az a probléma, hogy amikor majd évtizedek vagy ennél távlatosabb időszak után vissza fognak tekinteni az önök első kilenc esztendejére, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy az önök unokái nem lesznek büszkék, de önök sem, ha még akkor élnek, nem lesznek büszkék arra, amiket most elmondtak, mert egyáltalán nem olyan országot építettek, amelyik adott esetben egy kritikus helyzetben képes lenne a saját maga problémáit megoldani.

Magam is szeretnék csatlakozni jobbikos képviselőtársam hozzászólásához. Örülök, hogy az indoklásban és az eddigi felszólalásokban elmondták, hogy az egy fényes gazdasági eredmény terméke, amit ma itt röviden és rendkívül gyorsan tudunk tárgyalni. Valójában a 2016-os hatéves bérmegállapodás eredményeképpen önök ezt kötelezően vállalták, ráadásul, miniszter úr, mondjuk ki azt, hogy már a tavalyi költségvetésben jelezték, hogy ennek 2019-ben jönni kell. Ehhez képest most 2019 júniusában vagyunk, és ez július 1-jétől fog hatályba lépni, tehát ennek a bevezetésével fél évet csúsztak. Persze, mindenképpen azt gondoljuk, hogy üdvözlendő ez a hatéves bérmegállapodás. Most hallottam öntől egy számot, hogy ez a hatéves bérmegállapodás milyen gazdasági növekedést eredményezett. Kíváncsi lennék, hogy ezt hogyan számolták ki, de nyilván megvannak erre a módszerek.

(11.00)

Azért arról is beszéljünk szerintem, miniszter úr, hogy ma Magyarországon szerintem több mint másfél millió ember…  de szerintem ma már ennél nagyobbak is a számok, a garantált minimálbér emelkedik, ennél többen vannak minimálbéren. Ugye, azért az ön számára nyilvánvaló, hogy akik minimálbéren vannak, azok jelentős részben a magyar kis- és középvállalkozásokban dolgoznak. A magyar kis- és középvállalkozók számára a 2 százalékos szociálishozzájárulás-növekedés párhuzamosan a minimálbér-növekedéssel nem ott maradó pénzt jelent, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy kevesebb lehetőségük lesz. Amit most önök tettek, az megint sokkal inkább a nagyvállalatoknál hagy többletpénzeket, és nem a kis- és középvállalkozásoknál, és különösen nem teremt semmifajta többletlehetőséget maguknál a munkavállalóknál.

Tehát azt tudom mondani, hogy ez a 2 százalékos csökkenés a kormány számára jelentős bevételkiesést nem jelent, hiszen ezzel párhuzamosan a minimálbér pedig növekszik. 140 milliárd forintról beszélt most miniszter úr, és utána  ha jól értettem  300 milliárdról. Ön előtt Bodó államtitkár úr beszélt, én megmondom őszintén, úgy emlékszem, ő egy ennél kisebb számot mondott a következő évekre. Én olyan 200 milliárd környékére emlékszem, de nem fogunk ezen vitatkozni. 140 milliárd forintról beszél ön. Mi a garancia arra, hogy ez a 140 milliárd forint a következő években vissza fog fordulni a magyar gazdaságba? Mi a garancia arra, hogy adott esetben a munkavállalók számára ez többletlehetőséget teremt? Mit fognak tenni a vállalkozók ezzel az ezek szerint náluk ott hagyott 140 milliárd forinttal? Vegye figyelembe azt is, amit ez előbb mondtam, hogy ez jelentős részben vélhetően a multinacionális vállalatok büdzséjét fogja gyarapítani. Mennyi lesz önök szerint az, ami ebből a pénzből bármilyen szempontból a magyar gazdaságot és a magyar munkavállalókat fogja segíteni?

Szeretnék itt egy nagyon rövid gondolat erejéig kitérni rá, mert ma már másodszor hallottam az új állampapírral kapcsolatos győzelmi jelentéseket. Ön nem hallotta, de Hargitai képviselő úr napirend előtt megdicsérte, hogy ez milyen kiváló dolog. Csak egy költői kérdést szeretnék feltenni. Nyilván bolond ember lenne az ma Magyarországon, aki egyébként a banki kamatok fölötti garantált állampapírhozamba nem tenné át a pénzét. Az a költői kérdésem, miniszter úr, hogy tényleg szükség vane Magyarországnak arra, hogy a piacinál magasabb módon finanszírozza az államadósságot. Ha nem a győzelmi jelentéseket nézzük, akkor valójában ez az államadósság finanszírozásának egy módja, miközben ma, úgy gondolom, hogy 3 százalék környékén adott esetben lehetne finanszírozni a magyar államadósságot. Ahhoz képest önök jóval 5 százalék fölötti finanszírozást választottak. Nyilván elfogadom, hogy ez újfajta békekölcsönként is működik, hiszen láttuk, hogy erős a vonzódás ebben a műfajban önöknél, hiszen az ÁSZ elnöke is egy ilyenfajta újkori békekölcsön felvetését lebegtette meg.

A második kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy mi a garancia arra, hogy bármilyen módon a spekuláns tőke nem fog rákapni erre a fajta állampapírra, hiszen ha jól látom, semmilyen módon nem tiltott az, hogy a devizakülföldiek is adott esetben jegyezhessék ezt az állampapírt.

Nos, egy konkrét dolgot szeretnék még megemlíteni. Azt mondják a könyveléssel és a vállalkozásokkal foglalkozó szakemberek, hogy egy adórendszer legnagyobb ellensége a kivételek nagy száma és az év közbeni változások. Nos, itt megtettük az év közbeni változásokat. Ugye, tisztában van azzal, hogy ez elképesztő problémákat fog felvetni, nem is beszélve a törvényben magában említett 84-85 százalékos szja-változási passzusokról. Gyakorlatilag figyelni kell azt, hogy ki mikor vett ki osztalékot, ki mikor, melyik időpillanatban jutott hozzá ehhez a jövedelemhez.

Summa summarum, tisztelt miniszter úr, tisztelt Ház, nyilvánvalóan úgy gondoljuk, hogy mind a bérmegállapodás okán, mind pedig az adócsökkentés okán a végszavazásnál támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot. Azonban nagyon fontosnak tartom, tartottam elmondani azt, hogy továbbra is úgy gondoljuk, hogy az egykulcsos adórendszer több pénzt hagy felül, és kevesebb lehetőséget teremt az emberek számára alul.

Fontosnak tartottuk elmondani, hogy az egyébként rendkívül szép gazdasági mutatók, amelyek nyilvánvalóan az első negyedév alapján azt prognosztizálják, hogy így marad, ez kicsit kockázatos. A kormány becslése is 3,9 százalékról szól, nem 5 százalék fölötti növekedésről, sőt maga a Nemzeti Bank, ha jól értem, ezt a fajta 3,9 százalékos növekedést 3,5 környékére taksálja. De összességében hadd mondjam el zárásképpen, hogy önök egy versenyképességi és gazdaságvédelmi programmal álltak elő az elmúlt időszakban. Ez egy nem kiérlelt, semmilyen szempontból a szakmával nem konzultált, nem kiszámolt, nem megalapozott program. Nem számol olyan komoly hatásokkal, mint például a csökkenő külső támogatás mértéke. Gondoljunk az európai uniós választási fiaskóra, amit önök nyilván persze győzelemként élnek meg. Azt lehet mondani, hogy mindezek fényében ez nem egy piacközpontú gazdaságvédelmi és versenyképességi program, hanem sokkal inkább államközpontú.

Azt szeretném mondani, hogy egyáltalán nem látszik ebből a dologból, hogy önök elkötelezettek lennének, hogy az egészségügyet fejlesszék, nem látszik, hogy elkötelezettek lennének, hogy az oktatás ügyét rendbe tegyék, hogy az állam szerepvállalását bármilyen szempontból változtassák. Ez szerintem nem más, mint az emberek ráhangolása arra, hogy ebben az országban válság lesz, hogy a világban válság lesz, és ennek a válságnak a hatása lényegesen magasabb vagy lényegesen nagyobb lesz, mint amit most önök vagy az emberek gondolnak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 93 2019.06.12. 3:07  84-97

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr, ha nem lenne illetlenség itt kalapban ülni a parlamentben, akkor most fölvettem volna és megemeltem volna a kalapomat. Tényleg, ezt a fajta kommunikációs bravúrt, hogy egyébként egy NATO-kötelezettségbe meg egy teljesen nyilvánvaló, Horvátország és Magyarország szempontjából nyilván a kölcsönös érdeken alapuló megállapodásba hogyan sikerült önnek belekeverni szinte mindent, amit az elmúlt hónapokban kommunikációként elsütöttek…!Azt csak nagyon halkan kérdezem meg, hogy én úgy látom, az utóbbi pár hétben mintha ez már háttérbe szorult volna. Remélem, nem hibázott ön, és egyeztette a pártközponttal, nehogy az legyen, hogy ön még mindig a bevándorláspárti EU-vezetőkről beszél, közben lehet, hogy ugyanezt ezekben a percekben az ön elvtársai és harcostársai esetleg megszavazzák.

De tekintettel arra, hogy Nacsa képviselő úr is kinyitott itt minden ajtót, tehát a horvát ügyek kapcsán mindenről lehet beszélni, a nagy magyar-horvát barátságról, akkor hadd mondjak én is valamit. Azért emlékszem, hogy a legutóbbi zágrábi látogatásán miniszterelnök úr azt mondta, hogy bizony-bizony problémák vannak a horvát-magyar kapcsolatokban, sőt azt is említette a Magyar Állandó Értekezleten, hogy tüske van a köröm alatt, húzzuk ki a tüskét a köröm alól. Emlékszünk arra, hogy Magyarország volt az, Szijjártó külügyminiszter, aki jelezte, hogy nem tudja támogatni Horvátország OECD-tagságát, pont azért, mert Horvátország egy választottbírósági döntés ellenére továbbra is fenntartotta az eljárást a MOL-lal és a MOL-vezetővel kapcsolatban.

(14.00)

Ezek után, emlékszünk, hogy az ominózus, az önök számára nyilván nagyon fájdalmas Sargentini-jelentést a horvát kormányzó párt képviselői nem szavazták meg, ezek után Magyarország álláspontja az OECD-tagság ügyében hirtelen változott. Nem gondolom, hogy van összefüggés, a politikában nyilván nincsenek ilyenek, de mégis ha ezeket a dolgokat összerakjuk, akkor esetleg ez egy létező dolog.

Ezek után történt az, hogy az Interpolnál mégiscsak kijárta Horvátország, hogy Hernádi Zsolt tiltólistára került, elfogatási parancs van ellene. Ezek után volt az ominózus Magyar Állandó Értekezlet, ahol a miniszterelnök úr azt mondta, hogy állami szintre emelték azt, ami magáncégek vitájában van, és amíg ez nem változik, addig Magyarország úgy gondolja, hogy a kapcsolatok nem felhőtlenek.

Ezt csak azért mondtam el, államtitkár úr és tisztelt képviselő úr, mert ha barátságról beszélünk, meg arról, hogy egy nagyon fontos egyezményt megkötünk, akkor az a kérésem, hogy ebből a szempontból azt, hogy tényleg Magyarország számára történelmileg és kulturálisan egy kifejezetten fontos szomszéd országról van szó, ahol a magyarság egy része is él, illetve határon túli magyarok is élnek, ezeket a dolgokat valóban vegyük komolyan.

Egyébként pedig ami magát a szerződést illeti: ahogy jól láthatóan az elmúlt évtizedekben az ilyen típusú ügyekben az adott kormányok a megfelelő lépéseket és döntéseket mindig megtették, néha önök is megtették, ezt is megsüvegeljük, és a végszavazásnál természetesen fogjuk is támogatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 143 2019.06.12. 4:49  134-165

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Olyan biztatóan indultak pedig Nacsa képviselő mondatai, hogy most akkor már elég volt, és most úgy gondolja, hogy tényleg nem lehet azt ilyen elegánsan megcsinálni, hogy 13 törvényt idedobunk a parlament asztalára, és ebből a 13-ból elkezdünk mazsolázni, hogy mi az, ami tulajdonképpen tényleg védhető, tényleg arról szól, ami valamilyen módon racionálisnak tűnik, és azt mondjuk, hogy ez az egész így, ahogy van, tökéletes. Nem tudom, hogy mennyi időm van, de volt régen egy ilyen cowboy vicc, egy ilyen anekdota, hogy állnak a pultnál a cowboyok, és mondja az egyik, hogy nézd, nagyon utálom azt a cowboyt ott. Melyiket? Hát a kalapost. De mind az öt kalapos! Amelyiknek az a díszes pisztolya van. Mindnek díszes pisztolya van! Fogja magát és elkezdi lelövöldözni az összeset, csak egy cowboy marad. Na, azzal mi van? Na, azt nagyon utálom. Szóval, mégse lehet csinálni azt, hogy van itt száz dolog  és most fogok beszélni párról, ami szerintem vállalhatatlan , és önök pedig úgy csinálnak, mintha ez az egész így egyben tulajdonképpen teljesen korrekt lenne. Én ezt egyszerűen nem is értem, hogy amikor ülnek ott, ez hogyan alakul, tehát hogyan történik ez ott a minisztériumban. Vagy nem tudom, államtitkár úr, hogy van. Valaki jön, és azt mondja, hogy van itt egy ilyen valami és lenne itt nekem néhány dolog, tegyétek már oda be valahogy középtájra, hátha nem veszik észre. Jó, nem vagyunk erősek, meg majd el lehet mondani, hogy Timmermansra akarnánk szavazni, én megértettem ezt… (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Weber!)  biztos nem Weberre. De azért álljunk már meg!

És mennyire megalázó az, ne haragudjon, balatoni képviselőtársam, hogy tényleg önnel mondatják el ennek a törvénynek az általános vitában az expozéját?! Ön most ahhoz adta itt a nevét, hogy tulajdonképpen 15 és 50 százalékra növelik a balatoni vízparti területek beépíthetőségét. A vízpartot lecsökkentik 500 méter távolságra. Azon túl 50 százalékos beépíthetőséget engedélyeznek a vízparton. Komolyan gondolja, hogy haza fog menni és azt fogja mondani a szomszédoknak, a választóknak, hogy tök rendben van, semmi probléma. Megvette valaki ezt pár évvel ezelőtt tulajdonképpen úgy, hogy strand, és majd itt strand lesz, meg mindenkinek klassz lesz, és egyszer csak jön valaki és egy ilyen 13 elemű törvénybe becsúsztatva azt mondja, hogy tulajdonképpen lehet ide építeni apartmant, és tök jó lesz, mert 500 méteres saját kis kifutónk lesz a vízig.

Tehát nehogy azt higgyük, hogy az 500 méter azért van, mert ez korlátozás, nagy túróst, oda se tud majd bemenni senki! Az 500 méter arra lesz, hogy tulajdonképpen ennek az apartmanházsornak lesz egy saját kis kifekvőrésze, hát, mégse egyből a vízbe lépjenek bele. Egyébként teljesen indokoltnak tartom, tehát ez teljesen normális. Szóval, tényleg azért álljon meg a menet, mert volt még a régi pártállami időkben az a vicc, hogy aki egyetért Brezsnyev elvtárssal, az leteheti az egyik kezét. Tehát ön tegye le nyugodtan az egyik kezét, és ne vállaljon már be egy ilyen típusú hozzászólást ebben a Házban, mert tényleg elképesztően kínos.

A másik az, hogy itt van ez, amikor az önkormányzatok önként és dalolva átadnak területeket, szinte könyörögnek, hogy vigyenek már el tőlük a Normafából valamit meg az Erzsébet teret, ugye, elfelejtenek beszélni a főpolgármesterrel. A köztársasági elnök valami iszonyat bátorságról téve tanúbizonyságot visszaküldi a törvényt, önök persze azonnal megszavazzák, megint nem megkérdezve a fővárost, és megint nem mond senki semmit erre a dologra. Most Nacsa képviselő úr azt mondta nekünk, hogy be fognak építeni a Normafán néhány dolgot, és nő a zöldfelület. Ezt magyarázza már el, hogy hogy! Most a norma az szerintem zöld. Nem értek hozzá, de ahol nincs építve, az többségében zöld. Ha most arra építenek valamit, hacsak nem arra gondolt, hogy zöld lesz a teteje és tulajdonképpen a zöldfelületi mutató nem változik, akkor egyszerűen nem tudom megérteni, hogy mire gondol.

Aztán van benne egy apróság, most nem akarok aktuálpolitikát behozni, de itt szépen csöndben behoztak egy ilyen budapesti kormánybiztost. És ahogy a jobbikos képviselő mondta, akkor rendelettel lehet szabályozni a hatáskörét. Csak nem arra gondolnak, hogy el lehet veszteni Budapestet? És akkor jön már az a kis apró szabályozás, hogy budapesti kormánybiztos majd tulajdonképpen mindent meg tud csinálni az önkormányzat helyett.

Szóval, sokféleképpen lehet az önkormányzatokat korlátozni, amit önök most itt csinálnak és csináltak az elmúlt időszakban, az pont erről szól. És ne legyenek már erre, nagyon kérem, büszkék, hogy 13 törvénybe ilyeneket bedugdosnak! (Mesterházy Attila: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 161 2019.06.12. 1:28  134-165

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő úr, nem tudtam, hogy válaszolni fog, ez teljesen szokatlan, hogy önnek ezt hagyják. Ha tudtam volna, akkor beszállok az előző körbe én is, és megismételtem volna azt, amit mindannyian elmondtunk, hogy arról érdemes lenne mindenképpen picit beszélnie, hogy a vízpart 500 méter, hogy azon túl 50 százalékos beépítés, hogy azon belül 15 százalékos beépítés, az mennyire szolgálja ön szerint a balatoniak érdekét. Nyilván majd erre ki fognak térni. Ezt próbáltuk meg itt érzékeltetni az elmúlt időszakban.A másik pedig az, hogy én voltam polgármester, és elég sok támadás is ért, úgyhogy egy picit az ön helyében szerényebb lennék ezekkel a bátor mondatokkal. Tudja, az, amikor valaki megvesz egy területet, ami szántóföld vagy beépíthetetlen terület, és utána egy döntéssel a hatalom átminősíti, és az értéke tízszeresére, százszorosára nő, ott valaminek lennie kell, a „lenni kell” pedig az, hogy általában, mondjuk, például lehetne ebben a törvényben, hogy akkor településrendezési szerződést kell kötni, és annak az embernek, akinek ilyen típusú vagyongyarapodása van, annak valamilyen formában a közösség érdekeit is szolgálnia kell.

A másik a befejező gondolatom. Én azt tanultam ifjúkoromban, hogy az intelligencia egyik jele a kérdőjel. Ön nagyon sok felkiáltójellel beszél, képviselő úr, és ezt később még szerintem majd szégyellni fogja. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.  Witzmann Mihály: Köszönöm szépen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 175 2019.06.12. 3:30  166-191

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon meg vagyok illetődve az előző kör miatt, sajnálhatja, hogy nem volt itt, mert egy nagyon hasonló vitát folytattunk le. (Cseresnyés Péter: Itt voltam!) Azt láttam, hogy a legjobb részek után érkezett. (Derültség.) Azt akarom mondani, hogy most akkor érdemes ezt tisztázni, mert úgy látom, ezen fogunk ma itt egy picit rugózni, hogy mi minősül salátatörvénynek, úgy látszik, ez lesz most itt a kulcskérdés. Itt az előbb kioktatott minket Tuzson államtitkár, hogy amik összefüggnek, azok összefüggenek, az akkor ott rendben van – persze, hogy mi függ össze, azt majd nyilván eldönti a kormány , és azokat össze lehet rakni.

Na most, akkor nézzük már ezt meg! És tényleg, államtitkár úr, hogy van ez, amikor ott a kommunikációs stáb leül, akkor fogják, és adnak a törvénynek egy nevet? Az előzőben legalább kiírták, hogy 13 törvényt módosítanak. Én most itt fel fogok mondani párat, hogy miket szabályoznak, szerintem legalább 30 törvényhez nyúlnak hozzá. Tulajdonképpen az egész, felírtam magamnak, 96 oldal, és magát azt, ami a címe ennek az egésznek, ami a részvényesi szerepvállalással kapcsolatos, ilyen 10-12 oldallal le is tudják, és utána pedig ilyen egyéb van. Most nem fogok belemélyedni, mert nyilván én is azt látom, hogy ellentétben az előző törvénnyel, amely tényleg tele volt botrányos dolgokkal…  most nem fogok rá visszatérni, majd megtalálom a módját, hogyan, miképpen lehet reagálni Tuzson államtitkár szerintem valótlan mondataira, és nem helyes, hogy elmenekült a vitától, már olyan szempontból, hogy nem szállt be a vitába, hanem zárszóként mondta el.

Tehát ami ezt a részvényesi dolgot illeti, ez egy valóban jogharmonizációs történet nagyon helyesen, van, ami az átláthatósággal, a nyilvántartással, a részvényekkel kapcsolatos, nagyon helyesen szabályozzák. Nagyon halkan jegyzem meg, hogy a parlamentben van egy ilyen nagyon klassz háttérintézmény, amely csinál papírokat. Érdemes néha rájuk nézni, nehogy elszaladjon velük a ló, mert abban az anyagban tényleg jól össze van ez szedve, de benne van, hogy június 10-ig kellett volna ezt a törvényt elfogadni, tehát most így éppen praktikusan két nap csúszásban vagyunk. Nem akartam senkinek rosszat, nehogy most bántsák emiatt őket, csak azt akarom mondani, hogy abban az anyagban tényleg tisztességesen benne van az, hogy ezzel a dologgal hogyan és miképpen kell gazdálkodni.

Utána megérkezünk az igazi feladathoz, és ha az embernek tényleg lenne türelme, akkor végigböngészné, hogy akkor ezek hogyan, miképpen vannak. De csak az érdekesség kedvéért, hogy mennyire összefüggő dolgokról van itt szó, különösen ami a részvényekkel kapcsolatos: közúti közlekedés, sima ügy szerintem, ezt hozzá lehet passzintani; gyógyszerforgalmazás szabályozása, teljesen normális, gyógyszerrészvényesek, rt.-k gyártják, teljesen sima ügy; vízi közlekedés; közúti közlekedés; tőkepiac, egyébként lehet, hogy ott még lehetne találni; médiaszolgáltatás, sima ügy; villamos energia. (Nacsa Lőrinc: EU-s irányelv!) Szóval, tényleg azt kell mondjam, hogy nem értem, miért akadékoskodik itt bárki. Miért mondja azt bárki, hogy ezek nem összefüggő dolgok? Teljesen nyilvánvaló, mint a salátalevelek, úgy illeszkednek egymásba, és középen pedig ott vannak a részvényesek dolgai.

Na szóval, valóban, államtitkár úr most megússza azt a részét, amit Tuzson úr nem úszott, mert nem fogok belemenni semmiképpen se ennek a részleteibe, de valójában azt kell hogy mondjam, érdemes lenne azért valami ennél praktikusabb dolgot kitalálniuk, ha komolyan akarják venni a parlamenti munkát. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 94 2019.06.13. 12:22  87-114

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Bátor és határozott lépést tett újra és tesz újra a kormány, nagy tisztelettel tekintünk e bátor és határozott lépés felé. Úgy látjuk, hogy nagy lendületben vannak. Az elmúlt napon államtitkár úr kevesebbet volt bent, de itt mi átélhettünk egy nagyon komoly vitát, volt egy lex Czeglédy, a Magyar Tudományos Akadémia szétverése, aztán volt két olyan salátatörvény, amelynek eljutottunk a torzsájáig, tehát egészen a gyökeréig, amikor le tudtuk hántani a leveleket a salátáról, s meglepetésünkre olyan csodákat találtunk ott benne, mint például a Balaton-törvény. Szóval, nagyon izgalmas volt a tegnapi nap, és akkor itt megérkeztünk a médiatörvényhez. Magam is szeretném rögzíteni, hogy az lett volna a helyes, államtitkár úr, ha az elmúlt évek tapasztalata alapján behozták volna a médiatörvény átalakítását, figyelembe vették volna azt a mérhetetlen sok szakmai véleményt, politikai véleményt, külföldi véleményt, amelyik elmondja, hogy miért vállalhatatlan, miért igazságtalan és miért aránytalan a jelenlegi médiatörvény, és nem bújtak volna vagy nem bújnának egy európai uniós direktíva mögé, és módosítgatnak bizonyos részeket.

Szeretném kihasználni ezt az alkalmat, hogy ilyen nagy és széles nyilvánosság előtt mondhatom el az álláspontomat és az álláspontunkat. Szeretném elmondani, hogy Magyarországon vannak szabad sajtótermékek, vannak szabad és bátor újságírók, de összességében ez európai értelemben már nem szabad sajtó, amelyik Magyarországon van. Önök médiaegyensúlyról beszélnek, helyreállított médiaegyensúlyról a nyilatkozatban. Néha párás és könnyes tekintettel hallgatjuk miniszterelnök urat, aki azt mondja, hogy bár olyan elbírálásban lenne neki része, mint amit itt kapnak a balliberális politikusok. Ilyenkor szokták kirakni a 19 megyei lap címlapját vagy a honlapjából 15-öt, 16-ot ugyanazzal a képpel, ugyanazzal a szöveggel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szakemberek mérése szerint, ha a közszolgálati televíziót is önökhöz húzzuk, márpedig talán nem hibázunk nagyot kommunikációs szempontból, akkor ma Magyarországon 77,8 százaléka a médiának kormánypárti, kormányközeli. Ehhez vegyék még azt hozzá  és nem mondtam azt, hogy a 22 pedig természetesen az ellenzékkel van, ugyanúgy bántanak ezeken a helyeken minket is , ehhez vegyék még azt hozzá, államtitkár úr, hogy rendkívüli módon lejt a pálya. Lejt a pálya, mert olyan forráskülönbségek vannak a szabad és független médiánál és a kormányhoz közel álló médiáknál, amik gyakorlatilag emberi ésszel felfoghatatlanok reklámköltségekben, költségvetési támogatásokban és minden egyéb hozzáférési segítségben, és még ennek ellenére próbálkoznak néha olyanokkal, hogy bizonyos szolgáltatóknál bizonyos csatornákat nem tesznek hozzáférhetővé. Tehát nem elég az, hogy van ez a 77,8 százalék, nem elég az, hogy ezek a médiák ki vannak tömve közpénzzel, eközben még technológiai problémákat vagy gátakat is behelyeznek, hogy kevésbé férjenek hozzá az emberek.

Ebből következik az, hogy ma van a magyar társadalomnak egy jelentős része, amelyik számára, azt gondolom, hogy az a fajta, amit mi szabad véleményalkotásnak gondolunk, és nem támadásnak, mint önök, hanem úgy gondoljuk, hogy van egy ilyen, hogy önnek más a véleménye a világról, és ezt beszéljük meg, az nem jut el az emberek egy jelentős részéhez.

(15.10)

De akkor beszéljünk itt a törvényről is! Önök azt mondták, hogy ez egy jogharmonizációs dokumentum. Készséggel elfogadom. Itt egy rekordsebességgel elénk hozott  képviselő asszony is említette , 2018. novemberi irányelvről van szó. Örülök, hogy ebből a szempontból az EU-direktívák ilyen gyorsan suhannak át most már a magyar jogrenden. Nem volt ez mindig így, meg nem ezt sugallták az elmúlt időszakban a plakátok. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj, vagy nem is lenne nagyon baj. De aztán van egy ilyen formula, amit talán lehet, hogy most használt is hasonló módon, hogy a jogalkalmazói gyakorlat során felmerült kisebb változásokat is itt megpróbálják átvezetni, ami már azért vet fel bizonyos dolgokat.

Én magam kilenc ilyen témát fogok most feldobni, ami kísértetiesen egyébként arrafelé halad, amit a képviselő asszony vezérszónokként elmondott, és a jobbikos képviselőtársam is, csak szeretném ezeket egy picit értelmezni is, de ígérem, nagyon rövid leszek. Az látszik, hogy a Médiatanács-ügyben önök még mindig benne hagytak egy hibát a törvényben múltkor, mert még mindig volt egy ilyen mérlegelési jog, volt egy ilyen fellebbezési lehetőség bárki számára, akinek volt lehetősége, ezt most végleg kivették ebből a dologból. Tehát nincs már semmi. Amit az önök által megválasztott és csak kizárólag pártkatonákból álló Médiatanács mond, az ellen semmilyen formában nem lehet sehova fordulni. Tehát így kell érteni azt, amit önök itt vívmányként fogalmaztak meg. Ez azt jelenti mostantól kezdve, hogy amit a Médiatanács mond, azzal szemben nincs semmilyen módon semmifajta apelláta.

Hét évről tíz évre növelik a lehetőséget a szereplőknek. Azt mondanám, hogy ez piaci viszonyok között tökéletes, hiszen itt nagyon komoly befektetéseket eszközölnek emberek, de erről beszéltem egész idáig: nincsenek piaci viszonyok. Nem akarom visszaismételni Szilágyi urat, ő ezt kiszámolta, hogy mit jelent. Valójában ez nem szól másról, mint ciklusokon túlnyúlóan bebetonoznak olyan médiaszereplőket, akik adott esetben készek és képesek arra, hogy a mindenkori vagy esetleg azokat a kormányokat, amelyek számukra nem szimpatikusak, lehetetlenné tegyék.

A legfeljebb 45 perces hírműsorügyben én magam is úgy gondolom, hogy ez egy totál felesleges dolog. Volt, ami volt, nem érzem, hogy ebből a szempontból bárkivel ki fognak szúrni, de ha már ennyire szabályozni akarnak, én egy idősebb ember vagyok, mint ön, vagy ha körbenézek, talán a teremben én vagyok most a legidősebb, nem tudom; volt egy kiváló időszak itt Magyarországon évtizedekig. Magyarország fél 8-kor leült a televízió elé. Fél 8-kor, ugyanis akkor már mindenki otthon volt, nem jártak az emberek kocsmázni. Fél 8-kor leültek a magyar emberek a televízió elé, és 8 óra 00-áig híradót néztek, időjárással, sporttal, politikával, és 20 óra 5 perckor már a Kékfény kezdődött.

Miért nem állunk rá erre akkor? Legyen az, hogy a kormány kimondja, hogy fél 8-tól 8-ig híradót kell nézni mindenkinek, az kötelező, 30 perc, aztán aki még a saját pénzén akar valamit hozzátenni, az csinálja, de az mindenképpen legyen kötelező. Nem világos, hogy miért gondolják azt  olvastam most valahol, hogy ez az RTL ellen van , nem gondolják, hogy ezt nem fogja tudni bármelyik kereskedelmi televízió úgy kijátszani, ha tényleg erre szükség van, mert 45 perc bőven elég arra, hogy elmondják az aznapi szükséges témákat.

A bulvár 20-ról 35-re növelése megint nem világos. Ez megint egy mérlegelés. Megint nem tudtuk eldönteni, hogy melyik minősül annak, melyik nem, de ne haragudjon, ez picit lenézése a magyar médiafogyasztóknak. Tehát azt üzenik, azt sugallják, hogy tessék eltolni a médiafogyasztást abba az irányba, hogy kevesebb igényesebb műsor legyen, hanem a hírblokkokat is próbáljuk meg felbruttósítani, nézettebbé tenni azzal, hogy sokkal több gyilkosság és sokkal több bulvártéma legyen benne.

Nem akarok beleszaladni abba az egyszerű csapdába, hogy a kereszténydemokrata párt elnöke pornóügyben milyen álláspontot képvisel, mert valószínűsíthetően ez egy kényes kérdés lenne. De tényleg őszintén mondom  a XXI. században vagyunk , komolyan gondolják azt, hogy ami ott le van írva, egyébként ilyen szempontból röhejes az Európai Unió álláspontja is, hogy vannak ma már olyan elektronikai és technikai és műszaki megoldások, hogy a gyerek nem fog hozzáférni abban a világban, amikor gyakorlatilag videómegosztó csatornákon bármit meg tud nézni? Ha mi beengedjük ezt a dolgot abba a médiába, amely egyébként egy gombnyomással hozzáférhető, akkor nincs az a szülői technika, amivel ezt bármilyen módon korlátozni lehet.

Ma az én kisebbik és nagyobb gyerekem jobban ért a technikai dolgokhoz, mint én. Nekem azt meg kell tanulni, neki meg a kezében és a fejében benne van.

Tehát én azt vélelmezném vagy azt gondolnám, hogy amikor egy keresztényalapú párt hosszú harcot folytat Brüsszellel évekig, megakadályozza alapvető dolgok bejövetelét Brüsszelből, és ezt saját maga számára kiteszi a címlapra, akkor egy ilyen ügyben miért nem mondja Brüsszelnek, hogy nem, hiába van benne abban az irányelvben. Igen, benne van. Miért nem mondja ebben a kérdésben, hogy tíz dolgot átveszünk, ne haragudjatok, de mi ezt nem fogjuk átvenni. Még egyszer mondom, nem akarok erre a kényes pályára sokkal jobban rácsúszni, nem is fogok ezzel most ennél jobban foglalkozni, csak ezt az egyszerű költői kérdést szeretném önöknek feltenni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az ismétlési jogdíjban, ha jól értem, akkor megtörtek, helyesen. Én most olvastam a számokat, 330 millió forint/évről volt szó, és 9200 emberről. Annak fényében, hogy azt hiszem, 90 milliárd a köztévé támogatása, talán ez a 330 millió nem okozott volna nagy lelki törést.

A reklámidő-eloszlás  Szilágyi képviselő úr elmondta  tényleg nem világos. Volt egy szabályozás, azt sem kellett nagyon szeretni. Abban is érzékeltem azt, hogy a film izgalmasabb részeiben kicsit megtolják a reklámokat, de most tényleg az lesz, hogy abban a sávban, abban a 12 órában össze lehet sűríteni gyakorlatilag arra a 7-10 óra közötti időszakra a reklámok mindegyikét. Megint nem értem, hogy ebben mi a jó, nem teljesen világos.

Az európai filmek 25 százalékról 30 százalékra növekedése tekintetében megint azt az egyszerű kérdést teszem fel, helyesnek tartom, nagyon jónak tartom, de még egyszer mondom, itt egy olyan politikai árkot ástak közénk, hogy vannak a nemzeti pártok, és vannak a nemzetietlenek, a brüsszeli érdeket toló pártok, és önök most behozzák gyakorlatilag öt hónap alatt egy brüsszeli irányelv tökéletes átvételét, és semmilyen módon nem figyelik, nem nézik azt, hogy egyébként ez a magyar érdekek szempontjából miért jó.

Magyar színészeket sújtottak volna azzal a dologgal, a magyar filmek rovására lehet növelni az európai filmek számát, valamilyen mechanikai módon próbálják meg az erőszakos tartalmakat a gyerekektől elzárni, tehát számtalan olyan dolgot is átvesznek ebből, ami azt gondolom, talán felesleges, és nem is nagyon hasznos.

Nagyon várom azt, hogy a videómegosztó platformok ügyében mi lesz majd a javaslat. Ezt egyébként egy olyan valódi problémának gondolom, amivel szerintem a XXI. században foglalkozni kell, és ha ebben lehet segíteni, lehet valamifajta pártokon átnyúló konszenzust teremteni, akkor ezt igazán fontosnak tartom.

Ha az ember foglalkozik ezzel egy picit, akkor pontosan látja, hogy ma már olyan tartalmakhoz férnek hozzá a gyerekeink, amelyek biztos, hogy a saját lelki fejlődésük szempontjából nem hasznosak.

Szóval, tisztelt államtitkár úr, képviselőtársaim, talán nem fogok meglepetést okozni, hogy a Fidesszel ellentétben mi sem fogjuk támogatni ezt a javaslatot. Most nem kérem el Szilágyi úr maradék módosítóit a hátralévő pár percben, csak azt szeretném mondani, hogy amikor ezt az egész dolgot olvastam, akkor az a népi bölcsesség jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy önök úgy vannak vele, hogy lekvár helyett önök mindig pálinkát főznek. Nehéz ezt a palacsintán megszokni, de végül is idővel meg lehet. Így vannak önök a médiával is. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 182 2019.06.17. 2:07  181-184

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ebben az esztendőben nincs szerencséjük az állatokkal, az elmúlt néhány hónapban a patkányinvázió borzolta a fővárosiak kedélyét, most pedig itt a fővárosban is, különösen a Duna-parti részeken rendkívüli probléma lett a szúnyoginvázió.Ez most már nemcsak egyszerűen egy ilyen kis apró baj, ez valóban pokollá teszi az emberek életét, nemcsak este, hanem nappal is. Ráadásul ma már ez elhangzott itt, ebben a Házban, hogy nemcsak az egyszerű, Magyarországon megszokott  mondhatjuk így  szúnyogfajtákat találhatjuk, hanem olyan szúnyogok is megjelentek a klímaváltozás okán, amelyek bizony komoly betegségeket hordozhatnak magukban, mint ahogy jeleztem, erről ma már szó volt itt, ebben a Házban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Talán jobb is, hogy ön válaszol, és nem az agrártárca, mert az egyik kérdésem valóban az, hogy önök szerint van szúnyoginvázió, vagy csak az emberek megint rosszul látják, és valamiért az elmúlt nyolc év esetleg a hibás. Tehát ténylegesen az a helyzet vane itt, amit az emberek mindennap esténként és délután is éreznek?

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Mik a tervek és mivel kecsegtetik az embereket, körülbelül mikorra számíthatunk arra, hogy ez a fajta lehetetlen helyzet megváltozik? Tervezie azt a kormány, hogy adott esetben a települési önkormányzatoknak, akik sokkal közelebb vannak ehhez a problémához, sokkal valóságosabban meg tudják fogni, többletforrásokat biztosít, és ebből a többletforrásból akár azt mondom, hogy lokálisan is megteszik mindazokat a munkákat, amiket önök az elmúlt időszakban elmulasztottak?

Azt hallottuk, pont most olvastam, hogy a folyón levonuló ár, a májusi eső és a meleg miatt van most ennyi szúnyog. Valóban mindegyik ilyen nehezen kiszámítható dolog, a kérdés a jövőre vonatkozóan az, hogy tervezneke valamit tenni, hogy már az előző fázisban adott esetben a lárvák kikelését megakadályozzák? Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 74 2019.06.19. 22:47  1-117

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek és Urak! Azt mondják a politikával foglalkozó emberek, hogy az életünk első felét úgy éljük le, hogy megpróbáljuk berendezni a saját politikai tudatunkat, eldöntjük azt, hogy mit tekintünk jó életnek, mit tekintünk jó országnak, mit tekintünk jó világnak. Azt mondják, hogy a szerencsésebbek az életük második felében mindazt, amit kialakítottak, ilyen típusú világot, megpróbálják megvalósítani, megpróbálják meggyőzni a másikat, megpróbálják meggyőzni a másik embert arról, hogy amit ők gondolnak a világról, amit ők képviselnek, az helyes és az egyetlen lehetséges világok legjobbika.Az a kérdés, az a dilemma fogalmazódott meg bennem ma itt végighallgatva reggel 8 órától a politikai vitát, a különböző hozzászólásokat, hogy mi az a politikai tudat, amit önök az elmúlt években felépítettek, vane itt a jelenlévők többségének, akik most, jól látom, felolvasnak előre megírt, még kommunikációs panelnek sem minősíthető, valószínűleg az általános indoklásból kivett tételeket (Pócs János: Idézzél belőle!), tehát vane olyanfajta politikai tudat, amit önök építenek, vagy pedig van a miniszterelnök, a nagy kombinátor, akinek van egyfajta politikai világképe, önök pedig akár meggyőződésből, akár kényszerből, akár kényelemből, akár egyéb szempontból csatlakoznak ehhez.

Nem fogjuk ezt a kérdést ma itt nyilván megfejteni és megoldani, csak engedjék meg, hogy a bevezetőmben egy ilyen típusú politikai gondolatkísérletet megtegyek, merthogy én azt látom, hogy az, ami felé önök általában haladnak az elmúlt esztendőkben, és itt a harmadik kétharmad által kapott felhatalmazás ürügyén, az tulajdonképpen arról szól, hogy megpróbálnak megtagadni minden olyan haladó hagyományt, amelyre az elmúlt évtizedekben Magyarország mégiscsak büszke volt. Megpróbálják valamilyen formában átírni és megtagadni 1789-et, 1848-at, 1918-at, sőt néha még 1956-ot is. Ami kicsit fájdalmasabb, ez ilyen korosztályi meg generációs történet, hogy úgy látom, a ’68-as, nevezzük, mondjuk, életforma-forradalomnak is valamilyen formában…  önök felül kívánják írni, nem is beszélve a ’89-es kelet-európai rendszerváltásokról, amelyek nagyon világosan egy parlamentáris demokráciáról, egy piacgazdaságról és egy csatlakozásról beszéltek az Európai Unióhoz. Azt üzenik, én legalábbis ezt így gondolom, minden egyes gesztusukkal, hogy semmilyen formában nem akarnak reformokat, nem akarnak semmilyen formában előrefelé menni a történelemben, meg akarnak állni, vagy bizonyos kérdésekben visszafelé kívánnak haladni. Hallgattam itt a mai napi kommunikációt, megértettem akkor tehát, ma itt és a következő pár napban családról, biztonságról és gazdaságról fogunk beszélni, ez lesz az, amit ez a költségvetés megfogalmaz a jövő számára.

Engedjenek meg egyvalamit, bár mindegyik fontos. Fogok mindegyikről pár gondolatot mondani, de mégiscsak jobban érdekelt volna az, ha akár a miniszter, akár pedig valamelyik vezérszónok a két kormányzó pártból arról beszélne, hogy egyébként eközben pedig milyen országot gondolna, és milyen típusú víziója van Magyarországról. Mondok most egy, talán banálisnak vagy butának tűnő mondatot, de ha most nagyon leegyszerűsítem, amit önök az elmúlt időszakban kommunikálnak, akkor a következőt gondolom: sokan leszünk majd néhány évtized múlva, lesz sok puskánk és fegyverünk, a multik egyre kevesebbet fognak adózni, viszont egyre betegebbek és alulképzettebbek leszünk. Tehát ha szigorúan veszem ezt a fajta mai 8-9 órás kommunikációs dömpinget, akkor tulajdonképpen ezt a történetet ilyen formában le tudom egyszerűsíteni.

Miért nem beszélnek arról, ami egyébként bizonyos országokban működőképes, hogy azt mondják, hogy például az innovációba sokkal több pénzt tesznek, például, mondjuk… (Dr. Pósán László közbeszól.) Szerintem majd olvasd el, mert nem így van. Az innovációs miniszter az egyik vesztese, akivel egyébként ráadásul bizonyos dolgokat el is kell lapátolni, bizonyos dolgokat neki kellett elrendeznie az elmúlt napokban, de erről is beszélünk még.

(17.20)

Szóval, lehetne például az, hogy legyen Magyarország Európa szilíciumvölgye, legyen itt valamifajta informatikai központ, legyen meg az a fajta tudás, amire mi oly büszkék vagyunk, az próbáljon meg itt megjelenni. Vagy azt mondjuk, akár még abban is benne vagyok  az most annyira divatos itt, úgy látom, az önök üzleti köreiben-, hogy legyünk akkor a turizmus fellegvára, csak könyörgöm, akkor ne az ilyen típusú turizmusnak kizárólag, hanem sokkal igényesebb turizmusnak. Tőlem még az is lehet, hogy azt mondjuk, hogy a filmgyártás központja leszünk. Tehát legyen valami olyan, ha már nem oktatásról és egészségügyről beszélünk, ami ebből a szempontból valamilyen módon arculatot, stílust és fazont ad ennek az országnak, és bizonyos szempontból lehetőséget ad arra, hogy a magyar emberek itt maradjanak, és a magyar emberek olyan elfoglaltsággal foglalkozhassanak, amik bizonyos szempontból más minőséget jelentenek, mint eddig. De sajnos nem erről van szó.

Ami a családtámogatási rendszert illeti, én készséggel elfogadom, hogy nagyon sok fontos és jó eleme van. Készséggel elfogadom azt, hogy ez elképesztő nagyságrendű pénz. Nézzék meg, hogy éppen most, pár nappal ezelőtt publikálták az Európai Unióban a családbarát országokat, és még mindig nem tudunk bekerülni a top 10-be, ami azt jelenti, hogy miközben tényleg emeljük meg a képzeletbeli kalapunkat, hogy itt ebben vannak kiváló eredmények és lehetőségek, aközben jól láthatóan a világ arrafelé halad, hogy igen, ebben kell további kormányzati lépéseket tenni. És nem tudjuk nem észrevenni azt, amiről ma itt többen is beszéltek, hogy ez bizonyos szempontból olyan helyre teremt többletlehetőségeket, ahol egyébként is ez a fajta készség és képesség megvan, és oda, ahol adott esetben ez nincs meg, oda továbbra sem juttat semmit.

Ami a biztonságot illeti, ne csapják be magukat, tisztelt hölgyeim és uraim! Ez jelentős részben, ha jól értékeljük az Orbán-Trump-paktum egyik megfejtéseképpen, több fegyvervásárlást jelent. Magyarország természetesen vállalta azt a NATO-tagságával, hogy a költségvetésének egy bizonyos részét ilyen kiadásokra fogja fordítani. Nagyon kíváncsi leszek majd, amikor a zárszámadás vagy az értékelés környékén megnézzük azt, hogy mi is történt itt valójában, hogy akkor mennyi ebből a pénzből az, ami ténylegesen a Honvédség szociális kiadásaira fordítódott, és mennyi lett ebből az a fajta elképesztő mennyiségű fegyverbeszerzés, amit csak az elmúlt hónapokban jelentett be a Honvédelmi Minisztérium.

Ami pedig a gazdaságot illeti, ez is elhangzott ma már, csak szeretném még egyszer rögzíteni: igazán szép dolog, hogy Magyarországon a legkisebb társasági adó van, 9 százalékkal, ez tényleg jól hangzik. Százszor kimutatták már, hogy ez a multinacionális cégek számára egy kiváló lehetőség a pénzkivételre, és gyakorlatilag minimális többletlehetőséget teremt a magyar kis- és középvállalkozások számára.

Igen, itt is el kell mondanunk azt, hogy önök mindig sikerként könyvelik el az egykulcsos adórendszert, mi pedig úgy gondoljuk, hogy az egykulcsos adórendszer arról szól, hogy a jelentős jövedelemmel rendelkezőknél többletpénzeket hagy ott, és nem teremt semmilyen lehetőséget az alacsony jövedelműek körében. És igen, itt kell beszélni arról, amit képviselőtársam pont pár perccel ezelőtt mondott el, hogy eközben világszínvonalú, 27 százalékos áfa van, és elképesztő jövedéki adók vannak például a különböző benzin- és olajtermékeken, amik arról szólnak, hogy azok az egyszerű emberek, akik valóban hozzájutnak a többletjövedelemhez, azok, bemenve a közértbe, 27 százalékát ennek azonnal visszaadják a kormánynak.

Szeretném, hogy ez mindenki számára világos legyen. Tehát ez az, amikor a gazdaságvédelmi akciótervről beszélek, és itt gyakorlatilag egy konkrétum van, a szociális hozzájárulás 2 százalékos csökkenése. (Folyamatos közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiból.)

Az a szintén költői típusú kérdés vetődik fel bennem, hogy ha majd egyszer évtizedek, évszázadok múlva vissza fognak tekinteni 2010-2019-re, akkor hogyan, miképpen fognak bekerülni önök a történelembe. Az a dilemma szép lassan el fog dőlni, hogy ez egy lábjegyzet lesz vagy egy külön fejezet  ez már valószínűleg külön fejezet. Az szerintem mostanában alakul ki, hogy ez egy dicsőséges fejezet felé halad, vagy pedig arról fog szólni, hogy ez egy súlyos tévedés és súlyos kudarc.

Hadd mondjak el valamit önöknek, ami viszont már most biztosan látszik, hogy egy elképesztően jó történelmi és gazdasági klímában kellett önöknek valamit megtenniük. Egy olyan klímában, amikor a világ kijött egy tényleg elképesztő gazdasági válságból, nem volt teljes egészében világos az, hogy hogyan, miképpen fogják a társadalmak és a gazdaságok ezt megoldani. Tehát kijött a világ egy gazdasági válságból. Meglepően alacsony energiaárak, nyersanyagárak voltak, ami egy ilyen ország, mint Magyarország számára rendkívüli fontossággal bír. Azok a piacok, amik számunkra a legfontosabbak, és itt mondjuk, emeljük ki a német piacot, ebben az időszakban szárnyaltak. Amik felé akarunk haladni vagy akarnak haladni, azok pont úgy gondolták, hogy befektetni kívánnak. Nem voltak tényleges háborúk ebben az időszakban, és tegyük hozzá az egyik legfontosabbat, amit minden gazdaságelemző ilyenkor mindig elmond, hogy eközben tulajdonképpen olyan mennyiségű külső forrással rendelkeztünk, tulajdonképpen ingyen, amelyiknek a felhasználása csak bizonyos szempontból volt megkötve, és amelyik az elmúlt évszázadokban nem állt Magyarország rendelkezésére. Tehát az a kérdés, hogy egy jó gazdasági klímában, a piac által támogatott helyzetekben, alacsony energiaárak mellett, sok külső forrással önök átalakítottáke Magyarországot egy olyan országgá, hogy ha nem ilyen lesz a klíma, akkor fenn lehete tartani ezeket a szociális intézkedéseket, amiket most meg fognak hozni. Lehet-e, képese a magyar gazdaság arra, hogy mindezt a teljesítményt  nem tudom, mi lett a vita vége , a 4 százalékos vagy bármilyen százalékos növekedést, fenn tudjae tartani? Megteremtettéke ebben az időszakban ennek az alapjait?

Ha önök azt mondják hittel és meggyőződéssel, hogy ez igen, akkor én azt mondom, hogy boldog és nyugodt emberek. Én ma azt látom, hogy ennek a korszaknak a piramisai a stadionok lesznek. A stadionokba fektetett pénz, a betonba fektetett pénz, ami ráadásul nem mindig infrastruktúra-fejlesztés, nem hoz valós, hosszú távú gazdasági növekedést. Nem hordozza azt a potenciált, amelyik alkalmas lesz arra később, hogy, még egyszer mondom, amikor majd nehéz helyzet lesz, amikor a partnereink nem akarnak nekünk ennyit segíteni, hogy hogyan, miképpen fogjuk tudni fenntartani ezt a gazdasági növekedést. Hogyan tudjuk azt az ígéretet betartani, ami arról szól, hogy több jövedelme lesz mindenkinek, hogy fenn lehet tartani az ilyen típusú családtámogatásokat? Tehát az a kérésem, hogy egy picit nagyobb felelősséggel, egy picit talán a horizontjukat távolabb téve próbálják meg a saját maguk döntését meghozni. Ezt nyilván nem várom el minden egyes egyéni körzetben ülő képviselőtől, de mindenképpen úgy gondolom, hogy egy kormánynak, egy kormányt vezetőnek és egy kormány pénzét kezelőnek egy ilyen típusú gondolkodást mindenképpen meg kell tennie.

Azt kérték önök tőlünk az elmúlt időszakban többször is, hogy szavazzuk meg ezt a költségvetést. Ez egy kedves és helyes kérés. Nyilván hosszasan fogjuk mérlegelni a következő napokban, az érvek és a vita súlya alatt meg fogjuk gondolni, hogy mennyire törtünk meg, de néhány nappal ezelőtt itt egy nem túl ízléses vita kialakult egy salátatörvény kapcsán, és ott is elmondtam, itt is így gondolom: ugye, azt nem gondolják, hogy kiemelnek olyan számokat ebből az egyébként rendkívüli mennyiségű adathalmazból, ami alátámaszt valamilyen érveket, és úgy gondolják, hogy az egészre igaz az az állítás, hogy így ahogy van, megfelel azoknak az elvárásoknak, amiket megfogalmaztunk?

Mi azt próbáljuk itt önöknek elmagyarázni  és nyilván önök joggal mondják, hogy mi pedig másfajta számokat veszünk ebből elő , hogy ebben a költségvetésben pont nem fog odajutni szerintünk annyi pénz azokhoz, akik reménytelen helyzetben vannak, és nem lehet kommunikációs propagandapanelekkel tartósan és sokáig elfedni azt a problémát, hogy Magyarországon egyre nagyobb a szegénység, hogy Magyarországon egyre nehezebben jutnak hozzá az emberek lakáshoz, és azt, hogy még mindig több százezer olyan nyugdíjas van, aki a minimálnyugdíj kétszerese, háromszorosa környéki összegből él.

Tehát a költségvetéssel kapcsolatban nagyon komolyan tetten érhető  és akkor egy részeleméről szeretnék a költségvetésnek beszélni, mert valójában ezt kaptam feladatul, de most egy kicsit elkalandoztam, bocsánat, de azért, mert volt bőven időm , szóval, elképesztő módon tetten érhető gyakorlatilag a költségvetésben is az, amit az elmúlt néhány esztendőben mindig is láttunk, ez pedig az, hogy egy nagyon erős állam építése felé haladnak. Minden egyes ügyben megpróbálják ezt a fajta központosítást, centralizációt. Sokféleképpen lehet ezt a dolgot nézni, nyilván vannak pillanatok, vannak olyan helyzetek, amikor ez akár talán helyesnek is tűnhet, de azért azt vélelmezem, hogy pont a ’89-90-es rendszerváltás vagy az európai és a világfolyamatok arról szólnak, hogy lehetőség szerint minél több mindent kell odadelegálni, ahol több lehetőséggel és több információval rendelkező döntéshozók vannak.

(17.30)

Elhangzott ma már a frakcióvezetőnk vezérszónoklatában, hogy a 18,4 százaléka a teljes költségvetésnek, amit az államra költenek, 4000 milliárd forintot  ez elképesztő. Ez azt mutatja, hogy nagyon komolyan próbálnak meg mindent felfelé tolni. Nyilván majd el fogják magyarázni, hogy az nem erre vonatkozik, meg hogy ez nagyon sok alrendszernek a finanszírozására vonatkozik, de azért én foglalkoztam a választókörzetem okán a szemétszállítás kérdésével, és a szemétszállítás ilyen szempontból szerintem nagyon világosan mutatja azt, hogy vannak területek, amelyeken nem lehet központosítani, nem szabad megtenni azt, hogy nagyon távol kerüljön az a szereplő, aki a helyi probléma megoldására hivatott lenne. Ezek a dolgok egyszerűen nem működnek, vízfejek lesznek, előbb-utóbb egyre távolabb kerül a probléma attól, akinek azt meg kell oldania, és egyszerűen maga a szolgáltatás fog csökkenni.

És persze a centralizáció  és itt akartam kitérni Pósán képviselő úr beszólására , igen, a centralizáció egyik, szerintem eklatáns példája a Tudományos Akadémiával kapcsolatos döntés. Nagyon kevés olyan dolog van a világban, amihez nem vagy nagyon ritkán nyúlnak hozzá még olyan hatalmak is, amelyek azért mindent megpróbálnak átalakítani, nekem az volt a meggyőződésem, hogy az önök politikai bátorsága, tehetsége és akarata soha nem fogja elérni az Akadémiát  ebben tévedtem. Innentől kezdve, azt gondolom, nincs semmilyen fajta korlát.

Ami az önkormányzatiságot illeti  és egy picit erre akartam rákanyarodni , többféleképpen lehet egy önkormányzatnak az autonómiáját csökkenteni. Most kicsit kritikus és önkritikus is leszek. Az elmúlt 29 esztendőben a különböző hatalmak ezt többféleképpen próbálták meg megtenni. Lehet úgy, hogy a hatásköröket korlátozzuk, és lehet úgy, hogy valamilyen formában a forrásokat csökkentjük. Még egyszer mondom: az elmúlt 29 esztendőben hol erre, hol arra láttunk példákat, ebből a szempontból nyilvánvalóan a 12 esztendei baloldali kormányzás is követett el bizonyos hibákat, mi sokkal inkább forrásoldalról. Önök azonban, azt látom, ezt megpróbálják tökélyre fejleszteni, és gyakorlatilag mind a forrásoldalon, mind pedig a hatásköri oldalon megpróbálják egyre inkább az önkormányzatokat egy ilyen közepes erősségű tanácsrendszer irányába terelni, tehát tulajdonképpen egyre kevesebb feladattal, egyre kevesebb hatáskörrel, egyre szűkülő forrással megpróbálni mindezt elvégezni.

Azt mondta a miniszter úr, és ezt örömmel használják, hogy feladatfinanszírozás. Tényleg felejtsük már ezt el! Ez iszonyat jól hangzik, tudom, fogják is majd ezt mondani, meg is fogják majd védeni (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.), de nincs feladatfinanszírozás Magyarországon. Az lenne a feladatfinanszírozás, ha egyszer tényleg végignéznék a feladatokat, megnéznék, hogy az mennyibe kerül Ipolytarnócon, és megnéznék, mennyibe kerül a Belvárosban meg Szombathelyen, és azt lehetne, hogy bárki bárhol Magyarországon, bármilyen településen bemegy egy önkormányzathoz, akkor azt a fajta állami szolgáltatást, amire neki hatásköre, feladata és lehetősége van, azt ugyanazon a színvonalon megkapná. Nézzék már meg, Budapesten a segélyek nem egyformák a különböző kerületekben! Nincs. Ez ma egy csökkentett normatív finanszírozás. Valamikor egyszer kialakult, hogy milyen feladatokra szoktunk pénzt adni, ebből lett egy képzett szám, és ebből kezdenek el ide-oda reszelgetni és faragni. Ez nem feladatfinanszírozás. Önök ezt mondják, mert ez lényegesen jobban hangzik, mint az, ami eddig volt, valamin mindenképpen változtatni kellett. És azt, hogy 23 milliárd forinttal emelkedik az önkormányzatok támogatása, ezt úgy adják el, mint valami fényes győzelmet. Ugye, itt 2950 milliárdról beszélt a miniszter úr, ebből, ha jól értettem, 750 az, ami szűken az állami pénz, na de könyörgök, 23 milliárddal 3200 települési önkormányzat pénze nő, ez még egy egyharmadnyi Puskás Stadion sincsen!

Ilyenkor, amikor  és ezt akartam az előbbi kapcsán is elmondani  önök kiragadnak ilyen számokat, és tényleg úgy viselkednek, mint hogyha az valami elképesztő nagy dolog lenne, hogy már 4 milliárd, 5 milliárd forint van erre vagy arra a területre, akkor belegondolnak abba, hogy közben pedig olyan parciális ügyekre mennek el tizen-huszon-százmilliárdok (F. Kovács Sándor közbeszól.), amelyek tulajdonképpen abból a szempontból, amit önök építenek (Pócs János közbeszól.), vagy amit önök gondolnak építeni, pillanatnyi dűnék, el fognak tűnni, nem fog rájuk senki emlékezni, és ne is beszéljünk még a Budapest-Belgrád vasútról, ne is beszéljünk arról a kötelezettségről, ami a paksi kötelezettség, és ennek fényében vicces a miniszter úr azon mondata, hogy átalakítjuk az államadósságot, és sokkal inkább a belföldiek felé szeretnénk tartozni. Nyilván sem Kína, sem pedig Oroszország nem minősül még egyelőre belföldinek.

Nos, azt szeretném még nagyon röviden elmondani, hogy szöget ütött a fejembe, hogy mennyiszer elmondták ezt az ingyenes tankönyvet, a hozzájárulást az étkezéshez, és az a dolog sejlett fel bennem, hogy nem tudom, megfigyelték-e, hogy amire ilyen egyre több pénzt adnak, annak mindig van egy üzleti lába is, és érdekes módon az üzleti lábát viszont tönkreteszik, pontosabban nem teszik tönkre, hanem a szereplőket szépen kiiktatják, és mindig egy darab szereplő marad. Amikor tehát önök ingyenes tankönyvről beszélnek  helyes egyébként, támogatható , aközben a piacot, az ingyenestankönyv-piacot szétverték, szinte csak egy helyről lehet ezt az ingyenes tankönyvet megszerezni, és nyilván percekre vagyunk attól, hogy ki fog derülni, hogy ki van annak a hátterében. Amikor önök arról beszélnek, hogy emelik a gyermekétkeztetésre fordított pénzt  nagyon helyesen, ez így van , aközben az látszik, hogy azt, amely itt multinacionális cég volt, azt mindet kiirtották Magyarországról, nincs ma már külföldi cég, belföldi cégek vannak, azoknak a száma is egyre szűkül, és nem csodálkozom, ha majd egyszer csak egy tényfeltáró újságíró utána fog menni annak, hogy e mögött is valójában ugyanazok a szereplők vannak, mint már megszoktuk oly sok minden esetében.

Nincs itt most a mai napi verőlegény, Nacsa képviselő úr, úgyhogy így most a távollétében vagyok kénytelen neki válaszolni Korózs Lajos nevében. Korózs Lajos nyilván nem azt mondta, amit ő a szájába adott, hogy a szocialisták nem szeretnének béremelést. Örülünk annak, hogy 10 százalék feletti bérnövekedés van Magyarországon, örülnénk, ha egyébként mindenhol, a nyugdíjak területén és egyéb helyeken is ez lenne. Korózs Lajos azt próbálta meg itt elmagyarázni  ő egy szociológus ember, és egy nagyon felkészült, okos ember , hogy a társadalom szempontjából nem helyes, ha az olló kettéválik, tehát ha sokkal gyorsabban növekednek a jövedelmek, mint ahogy egyébként a nyugdíjak. Ő ezt próbálta meg valamilyen módon érzékeltetni, azzal, hogy természetesen azt kéri, és azt szeretnénk, és efelé próbáljuk a módosító indítványunkat is előállítani, hogy a nyugdíjak legalább olyan tempóban tudjanak növekedni, mint amilyen tempóban a bérek növekedtek az elmúlt években.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, képviselőtársaim, látják, hogy nagyon mélyen és alaposan próbáljuk megfontolni azt, hogy hogyan, miképpen lehet ezt a költségvetést megszavazni  nem vagyunk könnyű helyzetben. Nyilván hagyjuk magunkat, hogy még tovább győzködjenek, de ha megtennék, és néha felnéznének a papírjukból, és megpróbálnának arról beszélni, amit ténylegesen tapasztalnak a saját választókörzetükben, akkor lehet, hogy könnyebben tudnánk egymással dűlőre jutni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 229-231 2019.07.08. 2:04  228-235

MOLNÁR GYULA (MSZP): Elfogadom.

ELNÖK: Képviselő úr, öné a szó.

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselő Urak! Miniszterelnök-helyettes Úr! Azt hiszem, mi egy korosztály vagyunk. Biztos emlékszik a „Nyomják Krahácsot!” című rendkívül szellemes rádiókabaréra, évtizedekig uralta a magyar közbeszédet. Most valószínűsíthetően így vagyunk mi itt a labdarúgás egyik fontos részével, a Videotonnal, vagy MOL Vidivel vagy MOL Fehérvárral, nem tudom már teljesen követni. Tehát a fehérvári stadion dolgáról szeretném önt kérdezni és önön keresztül majd áttételesen miniszterelnök urat is.

Szóval, itt tulajdonképpen nyomják Krahácsot. Pedig Fehérvárnak minden adottsága meglenne ahhoz, hogy boldogan és békésen éljen. A miniszterelnök úr a pénzt nem sajnálja, 14 milliárdért stadiont építettek, a játékosok megvéve  és itt vagyunk, és ez a szerencsétlen sorsú város nem tudta a bajnoki címet megnyerni. És abba a helyzetbe kerültek, hogy nem tudják az első bajnoki mérkőzésüket itt játszani, ugyanis olyan baktériumot találtak a vízben, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi mind a játékosok, mind pedig vendégek fogadását. Amennyire tudom, gyakorlatilag hetente vizsgálják a játékosokat, már nem is edzhetnek ott, gyakorlatilag nem lehet bemenni a stadionba. Nem is pályáztak arra a pénzre, amivel a működtetéshez állami pénzt lehet találni, ezért a városnak kell 500 millió forinttal hozzájárulni ahhoz, hogy a stadion egyáltalán működjön.

Nagyon úgy tűnik, hogy a fehérvári stadion nem lesz használható a következő szezonban. Az a kérdés, hogy van-e, lesze ennek felelőse, mi ezzel kapcsolatban az elképzelés. Az igazi izgulásunk tárgya az, hogy annyira szeretnénk, ha végre egyszer a siker elérné Fehérvárt is, tehát ha legalább az első fordulóban a BL-meccsen Montenegróval szemben továbbjutna. Szóval, miniszterelnök-helyettes úr, az a kérdés, hogy vane felelőse annak, hogy most már több mint fél évvel, sőt majdnem háromnegyed évvel az átadás után egy 14 milliárdos beruházást nem lehet Magyarországon használni I. osztályú labdarúgócsapatnak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 235 2019.07.08. 0:25  228-235

MOLNÁR GYULA (MSZP): Nehéz helyzetbe hozott, miniszterelnök-helyettes úr. Annyi jó mondatom lett volna, ha valamit, legalább egy szóvirágot mondott volna! De mindegy, akkor most megmarad az a lehetőség… (Dr. Semjén Zsolt: Fontosak a stadionok!) Igen. Akkor marad nekem az a lehetőség, hogy köszönöm szépen. Így a szezont azzal fogjuk befejezni, hogy nagyon figyelmesen el fogjuk olvasni a választ, és ha abban találunk olyat, akkor mindenképpen reagálunk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból, szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 130 2019.11.05. 4:46  121-134

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én sem fogok visszaélni azzal a helyzettel, hogy egészségügyi témát tárgyalunk a parlamentben, és hosszasan mesélhetnék arról, hogy mennyi mindent lenne még érdemes szabályozni, mennyi minden olyan kérdés van az egészségügyben, amely azonnali és sürgős megoldásért kiált. Én is példásan rövid leszek, és könnyű helyzetben vagyok, hiszen szinte azt mondhatnám, hogy egyetértek azzal, ami ott elhangzott, egyetértek azzal, ezzel, tehát én csak ilyen címszavakat mondanék az egyes, kettes, hármas pontról.Néhány dolgot azonban szeretnék magam is kiemelni és megerősíteni. Nagyon-nagyon régen gondolkoztam azon, hogy vannak egészen elképesztően egyszerű dolgok az életben, és valamiért mégsem csinálódnak meg, most bocsánat, hogy ilyen buta szót használok én is. Amikor az ember ilyen gyakorló vezető, mondjuk, egy kisebb egységben egy önkormányzatnál, mindig csodálkoztam azon, hogy hogy van az, hogy van a háziorvos, van a járóbeteg-szakellátás, van a kórház, ott vagyunk együtt, egymástól néha pár száz méterre, és ugyanazokat a dolgokat párhuzamosan csináljuk, költjük a pénzt, egymással nem kommunikáló rendszereket üzemeltetünk és tartunk fenn. Ilyenkor mindig elgondolkoztam azon, és próbáltam magam vezetőként ebben az egyébként nagyon egyszerű ügyben áttörést elérni, és azt láttam, hogy ez egy nagyon monolitikus és zárt szakma, nagyon büszke, nyilván nagyon védi a saját maga belső viszonyait, ezért gyakorlatilag teljesen erőtlen voltam ezekben az ügyekben. Óriási áttörés volt, ha mondjuk, néha legalább a háziorvost felhívja, a járóbeteg-szakellátás tudta használni. Még egyszer mondom, mind a kettő fenntartója ugyanaz volt. Tehát sajátos és vicces módon pont ugyanonnan kapták a támogatást és a pénzt. Nos, ezért is azt gondolom, hogy ez egy óriási lépés, ami felé ezzel az EESZT-vel mentünk. Azt gondolom, hogy ennek mindenfajta finomítása, ahogy jobbikos kollégám mondta, szerintem helyes, fontos és jó.

Én magam is egy dolgot szeretnék megerősíteni, az adatvédelem kérdését. Borzasztóan kényesek vagyunk erre. Nyilván nagyon-nagyon fél mindenki. Október 1-jén volt egy hackertámadás az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetnél, érzékeny adatok kikerültek. Nyilván pontosan tudjuk, hogy a XXI. század erről szól, hogy azok, akik a bűnelkövetők, akik nem a jó célt szolgálják, egy picit mindig egy lépéssel előbbre vannak, mint azok, akik megpróbálják ezt megakadályozni, de mégis amit lehet, mindenképpen tegyük meg.

Egy dolgot a kollégáim észleltek, és szeretném erre felhívni államtitkár asszony figyelmét. Azt mondják az én kollégáim, hogy a ritka betegségek esetében ez a szabályozás az infotörvény 5. § (2) bekezdésével ellentmondásba kerülhet. Tehát ez túlságosan általános megfogalmazást tartalmaz erre az eshetőségre. Talán érdemes bizonyos szempontból akár pontosítani ebben a törvényben a szöveget, akár pedig valamilyen módon az infotörvényre való utalással ezt a részt kiegészíteni.

Magam is szeretnék kitérni arra, amit szintén kényes témának gondolok, a közfinanszírozásból a magánfinanszírozásba való ilyen típusú átjárás lehetőségét. Ha megengednek ennyi politikai mondatot itt késő este, akkor ez bizonyos szempontból (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból: Késő este van?) annak a beismerése, hogy a közfinanszírozott rendszeren keresztül bizonyos dolgokat már nem tudnak vagy talán nem is akarnak ellátni. Tehát megteremtik annak a lehetőségét, hogy adott esetben a magánszférába áttereljék a betegek egy részét. Én ettől mindig félnék kormánypárti politikusként, ha ilyen módon a közszférából egy ilyen legális csatornát teremtünk a magánszféra ezen területére. Ez mindig felvet adott esetben olyan kérdéseket, amelyek kényesek és kínosak lehetnek. De még egyszer mondom, értem ennek a logikáját, értem ennek a technológiai részét, nyilván bizonyos szempontból támogatjuk is.

Summa summarum, azt szeretném önöknek mondani, hogy csatlakozva az előttem szóló bölcs mondatokhoz, amelyeket képviselőtársaim mondtak  és a kevésbé bölcs mondatokhoz is, de zömmel bölcs mondatok voltak természetesen , én is arról biztosítom a Házat, hogy hacsak valamit közben nem tesznek még bele a törvénybe, akkor mi is úgy készülünk, hogy támogatni fogjuk ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 144 2019.11.05. 9:07  135-164

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Hölgy és Urak, bocsánat. Nem tudok most olyan jószívű lenni, mint az előző törvénynél, amikor láttam, hogy államtitkár úr barátságosan bólogatott többször errefelé, amikor az együttműködő mondatokat mondtam. Vannak azért ezzel problémák. Elég hosszú idejük volt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot összerakják, hiszen a parlament nagyon-nagyon régen ülésezett. Most elkezdtük pozitívan használni a „salátatörvény” kifejezést, de szeretném önnek elmondani, államtitkár úr, hogy amikor egy ilyen típusú javaslat beérkezik, akkor az ember elkezd gondolkozni ellenzékként, hogy mi van ebben eldugva. Tényleg az vane benne, amit úgy látom, hogy a jobbikos képviselőtársam nagyon jószívűen tudomásul vett… (Balczó Zoltán: Mert ez kötelező!) Oké, de az a kérdés, hogy mindegyik, ami ebben benne van  most kicsit csatlakozom a Fideszhez, egyetértek vele a kormánnyal szemben, hogy szerintünk is 11 és nem 10 , hogy a 11 törvényben mi van benne. Tényleg az van benne, amit most itt Balczó képviselő úr fegyelmezetten megsüvegelt, vagy esetleg vannak benne olyan dolgok eldugva, amire a gyanútlan képviselő vagy ellenzéki ember esetleg nem figyel fel, s akkor máris itt vagyunk abban a nehéz és bonyolult helyzetben, hogy látszólag valamit támogattunk, pedig nem kellett volna.

(17.00)

Nos, azt kell mondjam, hogy néhány ilyenről szeretnék beszélni, amiben nagyon komoly problémát látok. Nagy tisztelettel hallgattam Aradszki képviselőtársam meggyőző érvelését azzal kapcsolatban, hogyan kell a damaszkuszi úton fel-alá rohangászni, és mindezt megtenni 5-6-7 esztendő alatt. Ugye, 2012-ben elképesztő mondatokat mondtak azzal kapcsolatban, hogy milyen nemzetietlen az, aki úgy gondolja, hogy nem állami kézben kell lenni a földgáztárolóknak, hogy egyébként pedig minden, ami van, csak és kizárólag így helyes, és akkor egyszer csak már nem kell állami kézben lenni. Tehát 400-500 milliárd forintot elköltöttünk, azért hangozzék már el ebben a Házban a tisztesség kedvéért, hogy 400-500 milliárd forint közpénzt elköltöttünk arra, hogy ez állami kézben legyen, majd egyszer csak nem kell állami kézben lenni. Most pedig, lássunk csodát, ön itt elmondja, hogy tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, hogy külföldön is lehet ilyen biztonsági tartalékot, ezt a fajta keretet tárolni.

Witzmann képviselő még elegánsabb volt, ő elmondta, hogy minden rendben van, hiszen tele vannak a tárolók. Egyáltalán nem foglalkozott azzal az egyszerű ténnyel, hogy ebben a salátatörvényben tulajdonképpen, ha most nagyon Fidesz-kommunikátor lennék, és fordítva ülnénk itt, azt mondanám, hogy önök elárulták a hazájukat. Egy bizonytalansági tényezőt tettek bele abba a rendszerbe, amiről önök egyébként, még egyszer mondom, 2012-ben mindenkit győzködtek arról, hogy ez másképp ebben a hazában semmiképpen sem lehet.

Itt van például a távhőügy, itt szintén szeretnék két rövid dologról szólni. Az egyik az, hogy újabb engedélyeket és újabb díjakat fog majd tudni kivetni a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal az emberekre. Ez helyes; nyilvánvalóan az a cél, hogy ők is szolidabb pénzügyi lehetőségekkel rendelkeznek, kicsit fel kell őket is tölteni. Viszont új szabályozásokat vezetnek be a távhőtermelés működési engedélyének visszavonásánál. Ugye, megjelenik az az opció, hogy ha valaki 30 napon belül nem tud engedélyt kapni, vagy másodszor is a menedékes földgázkereskedőhöz fordul, akkor adott esetben az engedélyt vissza lehet vonni.

Ne haragudjanak, ha azt mondom, hogy nem világos, hogy most hogyan került ide ez a történet. Nem arról vane itt egyszerűen szó, hogy már megint sokat szidott módon, általunk más sokszor megemlített módon önök megint valami piaci vitába megpróbálnak jogszabályi, törvényi szabályozási eszközökkel beszállni. Nem megint arról vane szó… Nem tudok most konkrét példát mondani, ha visszakérdeznének, és ez egy ilyen típusú vita lenne, akkor nyilván nem tudnék most önöknek mondani, de lehet, hogy majd pár hét múlva el fogjuk olvasni valamelyik újságban, hogy ki az, aki ezen szabályozás alapján ki fog esni valamilyen fajta, lehetséges egyébként, nyilván jónak tűnő bizniszből.

Tehát hogyan került a csizma az asztalra? Miért van ez a szabályozás most itt? Ez is ténylegesen az EU-jogharmonizációs irányelvek vagy rendeletek, teljesen mindegy, alapján, vagy pedig megint azt akarják megszavaztatni a parlamenttel, hogy valakinek nem stimmelt valamilyen dolga a központi hatalommal szemben, és akkor úgy gondolják, hogy hozunk egy törvényt, és jövő héten pedig őt ki is lehet már egy törvényre hivatkozva iktatni.

Akkor itt vannak ezek az EU-dolgok. Ebben is azt látom, úgy gondolkozom, és ugye, Balczó képviselő úr nálam sokkal tapasztaltabb, az irányelvek, rendeletek különbségét most meghallgattuk, de biztos, hogy nem svédasztal az EU-jogharmonizációs dolgok. Biztos nem arról van szó, hogy ami nekünk tetszik, azt levesszük a svédasztalról, csak a libamájat vagy csak a kaviárt, és egyébként az olyat, amit esetleg nem annyira kedvelünk, azt fenn hagyjuk. Valóban azt látjuk, hogy tesznek önök bizonyos lépéseket ezen a területen, de mintha még továbbra sem lenne teljes körű  most fogok olvasni pár ilyen szakmai dolgot , továbbra is fenntartják az egyetemes szolgáltatásban a zárt ellátási rendszert, nem biztosítják a rendszerhasználati díjakkal kapcsolatos jogorvoslati lehetőségeket.

Még egy dolgot szerettem volna mondani. Itt lett volna a kiváló lehetőség arra, amit a pártelnök-frakcióvezetőnk rendkívül sokszor elmondott, nem olyan régen egy indítványt is benyújtott, itt lenne a kiváló lehetőség arra, hogy ne az egyébként ma már korlátozónak tűnő rezsicsökkentés, a miniszterelnök jókedve és adott esetben a miniszterelnök szándéka alapján legyenek valamilyen fajta árcsökkenések ezen a piacon, hanem valóban lehetséges lenne az, különösen akkor, ha egyébként ma a paci viszonyok kedvezőbbek, jelentősen lehetne csökkenteni Magyarországon a rezsidíjakat ezen a területen, ha egyébként a piaci viszonyokhoz igazítanák a dolgot, nem valamilyen fajta bürokratikus szabályhoz.

Amikor majd esetlegesen az a nem várt helyzet előáll, hogy mégiscsak az árak fölfelé mennek, akkor igenis az önök szabályozása lehet valamilyen fajta fölső korlátja mindannak, ami adott esetben a piacon történik, de most, per pillanat többet fizetnek a magyar emberek, hála az önök rezsicsökkentésének, ezeken a területeken, mint egyébként a piac indokolttá tenné.

Azt is szeretnénk rögzíteni, hogy ezek a módosítások azért komoly beismerései annak, hogy az energiahatékonysági irányelveket késve vagy rosszul ültette át a magyar kormány az elmúlt időszakban. A nemzeti energetikai hálózat szakmai működési keretei nem biztosítottak, nincs lakossági energia-tanácsadó rendszer, nem valósult meg a közintézmények épületeinek energetikai jellemzőit tartalmazó működő adatbázis létrehozása.

Szóval, azt kell mondjam, ez csak néhány összeszedett gondolat, ezért nem osztom azt, amit az első ellenzéki képviselő mondott. A kormánypártiak dolgával ebből a szempontból nem foglalkozom, mert nyilván nekik ez a politikai küldetésük, ez a politikai feladatuk. Szóval, elfogadjuk és elismerjük azt, hogy vannak ebben pozitív elemek, ennek ellenére szeretném elmondani, hogy nem fogjuk ebben a formájában támogatni a törvényjavaslat elfogadását. Továbbra is azt szeretném még egyszer rögzíteni, hogy ez a fajta módosítás nem biztosítja az uniós jogszabályoknak való teljes körű megfelelést. Továbbra is érthetetlennek tartjuk azt, hogy az adófizetők pénzéből hogyan és miképpen fizettek ki 400-500 milliárdot gáztárolók vásárlására, most pedig külföldön akarják tároltatni, vagyis lehetővé tenni a külföldön való tárolást ezzel a törvényjavaslattal; az árakról pedig beszéltem.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a ma esti békés csöndet egy picit megtörve ezt az álláspontot szerettem volna a saját frakcióm nevében közvetíteni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 154 2019.11.05. 1:34  135-164

MOLNÁR GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Politikatörténeti pillanathoz érkeztünk. 16 ember tanúja ennek, ha beleszámítjuk a jegyző és a pulpituson lévő képviselőket is, kérem, hogy jegyezzék meg ezt a pillanatot. A Jobbik és a Fidesz védi Európát az MSZP-vel szemben. Ez egy nagyon szép pillanat, csodálatos egyébként. És annak is örülök külön, hogy Balczó úr visszatért ide közénk, és még mindig az az emléke, hogy velem kell harcolnia (Derültség az ellenzék soraiban.) és nem a másik oldallal. Közben azért történt itt egy s más az elmúlt időszakban, de ezt most tegyük is félre. Nagyon-nagyon fontosnak tartom viszont, mi-előtt még ez maradna meg bárkiben itt a teremben, hogy világos legyen: nagyon jó szabályozásnak gondoljuk, ami az Unióban kialakult. Csak szerettem volna ennek az ellentmondására felhívni a figyelmet, hogy önök hogy lehazaárulóztak mindenkit 2012-ben, amikor valaki azt merte mondani, hogy talán mégsem 400 milliárd közpénzből kell ezt a problémát megoldani, hanem talán erre van egy másik, olcsóbb megoldás, ami valóban persze nem állami kézben, valóban lehet, hogy nem minden csak Magyarországon, de mégis ezt a problémát megoldja. Megérkeztünk ide, 2019-be, örülök, hogy ez a megvilágosodás mindenkivel megtörtént.

Tehát, még egyszer mondom, politikatörténeti pillanat, én ezt most fel fogom írni, az emlékirataimban ez mindenképpen benne lesz, hogy itt óriási csatát vívtunk, és önök megvédték az Európai Uniót velem szemben. Ne tegyék a későbbiekben, nem erre van szükség! Vegyünk át mindent, ami ebből a szempontból onnan érkezik és jó! Köszönöm szépen.

(17.20)