Készült: 2024.03.29.08:08:37 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

27. ülésnap (2006.10.31.), 14. felszólalás
Felszólaló Fodor Gábor (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:19


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mögöttünk van október 23-a, előttünk november 4-e. Mögöttünk a forradalom évfordulója, előttünk a nemzeti gyásznap. Mögöttünk az évforduló, amely egy egész ország szégyenévé vált, hiszen kormányellenes akciónappá változtatták azok, akiknek mindennél fontosabb volt, hogy a kormány és hívei ne ünnepelhessék sajátjukként a forradalom évfordulóját, azok, akik már több mint egy hónapja azon fáradoztak, hogy kiprovokálják az erőszakos rendőri fellépést. Sikerült nekik. A kérdés most az, hogy ez ismétlődik-e meg jövő héten, a nemzeti gyásznapon.

Vannak, akik azt hiszik, a probléma gyökere az, hogy nincs jól szabályozva a gyülekezési jog. Azt hiszik, azért táboroztak le néhány százan egy hónapra a Kossuth téren a Parlament előtt, mert a gyülekezési jogról szóló törvény nem tiltja ezt külön meg. Holott nem erről van szó. A gyülekezési törvény világosan szabályozza a tüntetéseket. A törvény például világosan kimondja, hogy a be nem jelentett tüntetést fel kell oszlatni (Dr. Magda Sándor: Úgy van!), tehát a rendőrségnek nemcsak joga, de kötelessége is volt 23-án fellépni a Bajcsy-Zsilinszky úton vagy az Erzsébet hídnál és másutt a rendzavarók ellen.

Ami a Kossuth téren egy hónapon át folyt, az pedig nem gyülekezés volt, hanem táborozás (Szórványos derültség az MSZP soraiban.), amit nem a gyülekezési jog, hanem a területfoglalás szabályai alapján az önkormányzatnak joga és kötelessége lett volna felszámolni, és ehhez szükség esetén rendőri segítséget kérni. Az önkormányzat azonban nyilván félt a politikai konfliktustól, miként félt attól egészen 23-án reggelig a rendőrség is, és ezért nem cselekedett. Ez a félelem a politikai konfliktustól, amely a hatóságok magatartását magyarázza, elvisz minket a kialakult helyzet megértéséhez.

A kérdés nem az, hogy miért nem léptek fel a hatóságok a Kossuth téri táborozók ellen 23-áig, és miért szánták el magukat a fellépésre 23-án. A kérdés az, miért vették maguknak a bátorságot néhány százan arra, hogy egy hónapon át a Kossuth téren táborozzanak, és hogy 23-án bejelentés nélkül, a hatályos normákat tudatosan megszegve, erőszakos demonstrációt folytassanak Budapest belvárosában. Miért gondolhatták azt, hogy a kormánnyal szemben, az állam hatóságaival szemben mindent megengedhetnek maguknak? Miért gondolhatták azt, hogy ha forradalmi retorikát alkalmaznak, ha előveszik az '56-os felkelés külsőségeit, akkor lesznek, akik komolyan veszik ezt a párhuzamot, és nem válnak vele nevetségessé?

Tudjuk erre a választ, mert elmondták: azért vették maguknak erre a bátorságot, mert úgy gondolták, ma Magyarországon, tizenhat évvel a rendszerváltás után, öt szabad választás után, négy demokratikus kormányváltás után nem demokrácia van, nem a nép által demokratikusan választott kormány van, hanem a néptől idegen csoport uralkodik, diktatúrát gyakorol a nép fölött. Tudjuk, hogy ez nem így van, de azt is tudjuk, hogy mindig voltak az elmúlt másfél évtizedben, a Munkáspárttól a MIÉP-ig, különféle értelmiségi csoportokig, akik ezt gondolták. Vajon miért gondolták a rendzavarók azt, hogy most az utcai rendezvényeken, a rendőrséget is megtámadva képviselhetik ezt a véleményt?

Tudjuk, hogy miért állt elő ez a helyzet. Egyszerűen azért, mert most a vezető ellenzéki párt, a Fidesz vezetőitől is ezt hallják. Azért, mert Orbán Viktor és a Fidesz többi vezetője folyamatosan kommunista kormányként jellemzi a demokratikusan megválasztott, szocialista-szabad demokrata koalíciót. Azért, mert Kövér László itt tegnap november 4-e örököseként jellemezte azt a Szocialista Pártot, amely már két alkalommal is a többpárti demokrácia szabályainak betartásával adta át a kormányhatalmat a korábbi ellenzéknek. Újra meg újra kommunistaként jellemzi azt a szocialista-szabad demokrata koalíciót, amely első kormányzása idején három évig nem élt kétharmados többségével, határozottan megerősítette az ellenzék jogait, piacbarát törvényeket hozott a gazdaságpolitikában, és második kormányzása idején is minden hibája mellett sokkal inkább tiszteletben tartotta és tartja az ellenzéki jogokat, mint a Fidesz vezette kormánytöbbség. Azt a koalíciót, amelyet a nyugati világban is a rendszerváltás folytatásának, a politikai rendszerváltás folytatásának letéteményeseként tartanak számon; amelynek vezetőivel szívesebben találkozik az amerikai elnök, német kancellár vagy francia elnök, mint a Fidesz elnökével. S ezzel a kommunistaként jellemzett, papírszobrokként bemutatott politikusok vezette kormánnyal szemben a Fidesz vezetői szerint minden megengedhető.

Ha a Fidesz úgy véli, hogy ultimátumot adhat a koalíciónak a miniszterelnök leváltására, ha úgy véli, hogy bojkottálhatja a törvényesen megválasztott miniszterelnököt, ha úgy véli, hogy népszavazással hatálytalaníthatja az Országgyűlés által alkotmányosan elfogadott kormányprogramot, akkor miért ne gondolhatnák a tüntetők, hogy ezzel a kormánnyal szemben nem kell betartani a törvényeket, nem kell bejelenteniük a tüntetésüket, leávósozhatják a köztársaság rendőrségét? És amíg ez így folyik, addig hiába változtatnánk a gyülekezési törvényen, nem állna helyre a normális helyzet.

Amíg ez így folyik, addig november 4-én sem számíthatunk méltó megemlékezésre, miközben mi támogatjuk az MDF kezdeményezését az egy szál virággal történő, méltóságteljes megemlékezésre. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Reméljük, hogy felhagy a Fidesz ezzel a retorikával és ezzel a politikával, és akkor azt is remélhetjük, hogy a tüntető csoportok visszatérnek az alkotmányos rendhez.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai