Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HOHN KRISZTINA (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A másodikkörös felszólalásban az önkormányzatokkal szeretnék kicsit foglalkozni, és pontosan ezért, mielőtt még a költségvetés részleteibe mélyülnénk, szeretnék néhány szót szólni az adósságkonszolidációról.Nagyon égetően fontos volt az önkormányzatok adósságkonszolidációja. Azt gondolom, hogy a különböző települések jórészt önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy adósságot halmoztak fel. Így történt ez az általam vezetett Mánfa községben is. Cseresnyés államtitkár úr már a fejemre olvasta, hogy Mánfának volt 14,5 millió forint adóssága, ami valóban így volt. Ez különböző végkielégítések kifizetése miatt keletkezett még annak idején. De! Bár ez az adósságkonszolidáció megtörtént, és ennek akkor nagyon örültünk, igazán úgy gondoltam, hogy ez mégiscsak egy nagyon szimpatikus lépés volt az akkori kormányzat részéről, viszont abban az évben, illetve a következő évben akkora elvonás történt konkrétan a mi községünk esetében, amely körülbelül majdnem ugyanekkora összeg volt. Tehát azért ezt is mindig meg kell ilyenkor jegyezni.

A 2020. évi költségvetés önkormányzatokra vonatkozó mellékletei első olvasásra sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint a korábbi. Viszont fontos megemlíteni mindjárt az elején, hogy nagy örömmel láttam a falugondnoki normatíva emelését, hiszen az ellenzéknek nemcsak az a dolga, hogy kritizáljon, hanem az is, hogy elmondja, mi jó  ami jó, az jó , és valóban nagyon örvendetes, hogy majdnem kétszeresére emelkedik ez a normatíva. Ez rendkívül fontos, különösen a kistelepülések életében, hiszen a falugondnoki intézmény, hogy így mondjam, mára már a települések mozgató erejévé vált. Rendkívül nagy az elmúlt években az igény a falugondnoki szolgáltatások igénybevételére, gondolok itt elsősorban a különféle szociálisabb jellegű szolgáltatásokra, mint például gyógyszerfelíratás, orvoshoz hordás s a többi, de tudjuk, hogy a falugondnokság segít működtetni a polgármesternek a települést, így ott is rengeteg a teendő. Pontosan ezért volt nagyon lényeges, hogy ez a normatíva emelkedjen, mert a korábbi években ebből szinte csak a bért és a járulékait lehetett kifizetni a falugondnoknak, és ez sem egy versenyképes jövedelem, pedig az igazi falugondnok sok mindenhez ért és sokféle szakmunkát is tud akár helyettesíteni. Igaz, mindig az adott község igényei formálják, hogy tulajdonképpen milyen végzettségei, képességei, kompetenciái legyenek ennek a falugondnoknak.

De tény, hogy egyre nagyobb a szükség, mint ahogy mondtam, és a településüzemeltetési feladatokat is egyre nehezebb elvégezni; köszönhető ez annak, hogy a közmunkaprogramban részt vevők száma csökken. Ami persze egyértelmű cél volt a korábbi években, hiszen a közmunkaprogramban való részvétel kizárólag csak átmeneti állapot lehet, és a cél az, hogy ezek az emberek a munkaerőpiacra visszataláljanak, amivel teljesen egyet tudok érteni. Éppen ezért, akik jobban képzettek voltak, illetve olyan képességgel rendelkeztek, amely szükséges és hasznos volt a munkaerőpiacon, azok el is tudtak helyezkedni.

Viszont újra el kell mondanom, hogy gondolnunk kell azokra, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt jelenleg nem alkalmasak arra, hogy a versenyszférában elhelyezkedjenek. Velük is törődni kell, olyan átfogó programra lenne szükség, amely képet ad ezeknek a munkavállalóknak az egészségi, mentális és szociális helyzetéről, és amikor ez a kép előáll és megállapítja az adott szakemberekből álló bizottság, hogy mik a problémák, akkor szakszerű segítségben kell őket részesíteni. Azt bizonyára látni lehet  tudom tapasztalatból, hogy látni lehet , hogy alkalmassá lehete őket tenni arra, hogy újra a versenyszférában dolgozzanak, vagy pedig nem. Amennyiben nem, el kell gondolkodni ezeknek az embereknek a továbbfoglalkoztatásán. Természetesen fontos és szükséges, hogy számukra továbbra is megmaradjon a szociális jellegű közfoglalkoztatás. Viszont ez a körülbelül 54 ezer forintos nettó bér rendkívül kevés. Ez az az összeg, ami szinte semmire sem elég; bár a minimálbér igen, a közfoglalkoztatási bér nem emelkedett az elmúlt években az előbb említett cél miatt, amit már mondtam, mert nagyon helyesen nem akarták arra ösztönözni a munkavállalókat, hogy bennragadjanak a közfoglalkoztatásban. Ám mégis vannak olyanok, akik benneragadtak az elmúlt évek vagy több mint egy évtized különböző közfoglalkoztatási formáiban.

Ahhoz, hogy ők el tudjanak boldogulni az életükben, ahhoz bizony ez az 54 ezer forint nagyon-nagyon kevés. Vegyünk például egy általam jól ismert asszonyt, aki 54 ezer forintot kap, 27 ezer forintot fizet az albérletére, a villany- és vízszolgáltatásra, és 27 ezer forintja marad arra, hogy megéljen. Lássuk be, hogy ebből nem lehet megélni. Valószínű, hogy ő rehabilitációra szorulna, de nem biztos, hogy minden esetben ezek az emberek tudják magukról azt, hogy például rokkantosítási ellátás iránt is lehet folyamodni. Tehát az ő helyzete rendkívül kilátástalan, mert a maradék 27 ezer forintból képtelen eltengődni. Ezért mindig valamilyen más egyéb rendkívüli ellátáshoz vagy kölcsönhöz folyamodik, ami csak fokozza a problémáit.

Tehát azt gondolom, nem az a megoldás, hogy különböző jogcímeken további segélyeket állapítunk meg számukra, hanem az lenne a megoldás, hogy olyan munkabért kapjanak, hogy ezekre ne szoruljanak rá. Hibásnak tartom azt az elképzelést, hogy az önkormányzatokat arra kényszerítjük, hogy járuljanak hozzá a közmunkaprogramhoz, hiszen erre a kistelepülések nagy része nem képes. Vegyünk például egy Borsod megyei zsáktelepülést, ahol a közmunkások száma sokkal magasabb lakosságszám-arányosan, mint egy városhoz közelebb lévő településen. Tudom, adóerő-képességhez van kötve, hogy mennyivel kell hozzájárulniuk a közfoglalkoztatottak munkabéréhez, de ez bizony megterheli ezeknek a településeknek a költségvetését. Például egy húsz főt alkalmazó önkormányzat akár kétmillió forintot is hozzá kell hogy rakjon a közmunkaprogramjához. Korábban kaptak jelentős mennyiségű dologi kiadásra összegeket a települések, pár millió forintokat, kisebb települések, mondjuk például, egy ezerfős település esetében, ha 40 főt foglalkoztatott, 8 millió forint dologi kiadásban részesült. Viszont ezt az összeget is jelentős mértékben csökkentették százalékos arányban is, most ugyanez az összeg egymillió forint. Tehát az a 7 millió forint hiányzik a költségvetésből, hiszen abból tudta korábban megoldani az utak kövezését és megannyi másfajta feladatot. Ezért most azt mondom, hogy bár nagyon jó, hogy emelkedett a zöldterület-fenntartásra fordítandó összeg, de még mindig kevés.

De nemcsak a kistelepülések vannak rosszabb helyzetben, hanem például a városok feladatellátását, a városüzemeltetést is befolyásolják ezek a normatívák. Mint ahogy mondtam, a zöldfelület karbantartására fordítandó összeg növekedett, de nem megfelelő mértékben. Mondhatnánk azt, hogy csepp a tengerben. Ez a körülbelül 10 százalékos emelés nem tudja behozni az elmúlt évek lemaradását. Nem képes utolérni a megnövekedett munkaerőköltségeket és az elszállt dologi kiadásokat. Évek óta nincs pénz vagy pályázati lehetőség nagygépek beszerzésére, mely az önkormányzatok településüzemeltetési feladatainak elvégzését segítené, pedig kevés a munkaerő, amit enyhíthetne jobb, korszerűbb gépek beszerzése. Nagyértékű eszköz működtetésére, beszerzésére pályázat mára már reménytelennek tűnik. Ha azt mondjuk, hogy nem kell gép, akkor viszont szolgáltatási költségként el kellene ismernünk ezeket a kiadásokat.

Fokozott problémát jelent a különféle önkormányzati épületekkel, intézményekkel kapcsolatos szakmunkaigény is. Gondoljunk például az építőipari jellegű szakmunkákra, kőműves-, villanyszerelő-, vízvezetékszerelő-munkákra, vagy egyéb más hasonló végzettséget igénylő feladatokra.

(13.00)

Az építőiparban, mint tudjuk, teljesen elszálltak az árak, amiket mára már követni se lehet. Az emelkedés mértéke legalább 50 százalékos.

A közalkalmazotti bér alacsonyan tartása miatt az imént említett szakmunkásokat a közalkalmazotti jogviszonytól egyre távolabb tolja ez az alacsony bértábla. Megállapítható, hogy a bérek tekintetében az önkormányzatok nem tudnak versenyképesek lenni. Esetleg pályakezdőket tudnak alkalmazni, de az alacsony bérek miatt sajnos a gyakorlat megszerzését követően inkább a versenyszférában helyezkednek el ezek a munkavállalók.

További komoly probléma, hogy egy 25 ezer fő körüli városban a közös hivatal lehetséges létszáma 54-55 fő, így nem tudnak finanszírozni például ügykezelőt, gondnokot, takarítót. Míg egy hasonló létszámú fővárosi kerület ugyan kevesebb fajta feladatot lát, mégis 20 fővel többet alkalmazhat.

Rendkívül nagy probléma a köztisztviselői alapilletmény emelésének elmaradása, hiszen az elmúlt több mint tíz évben ez az alap 38 650 forint. És igen, a jövő évi költségvetésben megjelenik ugyan egy körülbelül bruttó 50 ezer forint plusz járuléknyi összeg, amivel az alapilletményt el lehetne téríteni, de ezt nem kötelező megadni, így nincsen garancia arra, hogy emelkedni fog ez az összeg. Ismerek olyan pénzügyi végzettségű köztisztviselőt, aki jelenleg 145 ezer forintot visz haza, a versenyszférában ugyanezzel a végzettséggel kétszer ennyi fizetést is tudna keresni.

Nem olyan vonzó már a köztisztviselői életpálya, mint volt régen, hiszen ez a régóta elmaradt béremelés visszatartja a munkavállalókat attól, hogy köztisztviselők akarjanak lenni, pedig régen ez egy rangos és nagyon jó munkának számított. Tehát legyünk őszinték, ez a havi 50 ezer forint körüli összeg nem tudja kompenzálni a 13 év minimálbér-emelését. A munkavégzés sajnos egyre inkább leértékelődik az önkormányzatoknál, ami azt jelenti, hogy amennyiben a köztisztviselői szakma még jobban fel fog hígulni, akkor  aggasztó  ez a minőségi munkavégzés rovására fog menni.

Néhány szót szólnék még a „Magyar falu” programról, amit ma nagyon sokan sokféleképpen emlegettek. Nagyon-nagyon fontos a „Magyar falu” program, úgy kellett a falvaknak ez, mint egy falat kenyér, és nagyon remélem, hogy az a fajta szakmai anyag, az az alap, amit a különböző települési önkormányzatok szövetségének felkért szakértői, illetve ezeken a területeken dolgozó gyakorlott emberek készítettek, majd minél több és nagyobb számban megjelenik ebben a programban. Ugye, most még csak egy szeletét látjuk, és én nagyon-nagyon örülnék annak, ha látnám ennek a folytatását is. Sok polgármester mondta azt, nem tudja, hogy leszneke majd ráépülő pályázatok, illetve hogy milyen módon tudnak majd elszámolni, tehát mi lesz a pontos elszámolási módja ezeknek a pályázatoknak.

Remélem, hogy nem a népesség csökkenése miatt kell aggódni a falvakban, hanem nemsokára majd arról beszélhetünk, hogy növekszik a népesség a különféle intézkedések hatására. Azért lenne fontos, hogy a helyi szereplők, a terepen dolgozó polgármesterek és önkormányzati szakemberek elképzelései minél nagyobb mennyiségben be legyenek építve ebbe a programba, mert úgy gondolom, ők valóban tudják, hogy az adott térségben mi az, ami egyre égetőbb és egyre nagyobb probléma. Ugye, nem lehet egy lapon említeni egy Borsod megyei vagy baranyai kistelepülést egy Győr-Moson-Sopron megyeivel vagy egy Pest megyeivel, tehát nem egyformák az adottságok, sem domborzati, sem közlekedésföldrajzi, sem semmilyen más értelemben.

Ennyit gondoltam. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)